Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-08 09:32:49
Üzenet elküldve: 2021-06-08 09:32:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Diynomit//
*A harcos külsejű hölgy láthatóan edzett az életben. Valami töményebb italt guríthat le, amikor odaér, mivel kissé bele is borzong, mikor megissza. Hamar felméri, hogy a nő ördögvigyorral is él, amivel épp bajlódik. Ezek csupán apró megfigyelések a gnóm részéről, amit megtart magának. Bemutatkozására Jenari néven válaszol a nő és megerősíti, hogy ő az a személy akivel a találkozó meg lett beszélve. A név megjegyzése egyáltalán nem jelent gondot Diynomit Dedhor N'athor számára, hiszen ennél jóval bonyolultabb elegyek képlete is mind ott van a fejében.*
- Örülök a találkozásnak Jenari. *Mosolyogva helyet az asztal körül, de előtte persze illendően rákérdez.*
- Ugye nem bánja? *Ez amolyan illem kérdés, hiszen úgy is asztalhoz kell ülnie, így ezt meg is teszi. A kurta válaszok sejtetni engedik, hogy nem szereti a harcos nő a felesleges beszédet, amit meg is ért Diynomit Dedhor N'athor. Figyelmesen hallgatja, hogy pontosan milyen jellegű dologban kérik a segítségét. Pontosan megjegyzi az elmondott részleteket is. A meghívás kérdését kedvesen elhárítja.*
- Kedves öntől, de munka közben jobb szeretek koncentrálni a feladatra. *Remélhetőleg nem sérti meg a másikat a visszautasítással, mivel a tekintetén lehet látni, hogy figyelmét teljes egészében a beszélgetésnek szenteli. A rendelés kérdésének letudása után Jenari tegeződésbe megy át, ami nem okoz nehézséget Diynomit Dedhor N'athor részére. Szerényen mosolyog az elismerő szavakon.*
- Bizonyára túloznak, de az alkímiához, gyógyításhoz valóban van némi érzékem. *Megerősíti, hogy jó személyhez fordultak a problémával, amiről hamar kiderül, hogy harci sebesülés. A részletek hallatán egy kis időre elgondolkodik, majd tekintetét a nőére veti.*
- A friss sebeket álltalában hatékonyabban lehet kezelni. Viszont egy tartós fájdalomra is lehet találni gyógyírt, ami nem egy friss sebesülés. Az alkímiát keverve gyógynövényekkel, krémekkel elérhető olyan hatás, ami akár teljes gyógyulást, de legalább a fájdalom megszüntetését és élhetőségét szavatolja. Az, hogy mennyire leszünk sikeresek, az függ a sebesülés milyenségétől és persze attól, hogy mennyire találok hozzá illő gyógymódot. *Őszintén, köntörfalazás nélkül tárja az igazságot Jenari elé, hogy tisztában lehessen az esetleges eredményekkel. Most megáll a részletezéssel és kíváncsian várja, hogy a harcosnőnek mi a véleménye az elhangzottakról.*
//Diynomit//
*A harcos külsejű hölgy láthatóan edzett az életben. Valami töményebb italt guríthat le, amikor odaér, mivel kissé bele is borzong, mikor megissza. Hamar felméri, hogy a nő ördögvigyorral is él, amivel épp bajlódik. Ezek csupán apró megfigyelések a gnóm részéről, amit megtart magának. Bemutatkozására Jenari néven válaszol a nő és megerősíti, hogy ő az a személy akivel a találkozó meg lett beszélve. A név megjegyzése egyáltalán nem jelent gondot Diynomit Dedhor N'athor számára, hiszen ennél jóval bonyolultabb elegyek képlete is mind ott van a fejében.*
- Örülök a találkozásnak Jenari. *Mosolyogva helyet az asztal körül, de előtte persze illendően rákérdez.*
- Ugye nem bánja? *Ez amolyan illem kérdés, hiszen úgy is asztalhoz kell ülnie, így ezt meg is teszi. A kurta válaszok sejtetni engedik, hogy nem szereti a harcos nő a felesleges beszédet, amit meg is ért Diynomit Dedhor N'athor. Figyelmesen hallgatja, hogy pontosan milyen jellegű dologban kérik a segítségét. Pontosan megjegyzi az elmondott részleteket is. A meghívás kérdését kedvesen elhárítja.*
- Kedves öntől, de munka közben jobb szeretek koncentrálni a feladatra. *Remélhetőleg nem sérti meg a másikat a visszautasítással, mivel a tekintetén lehet látni, hogy figyelmét teljes egészében a beszélgetésnek szenteli. A rendelés kérdésének letudása után Jenari tegeződésbe megy át, ami nem okoz nehézséget Diynomit Dedhor N'athor részére. Szerényen mosolyog az elismerő szavakon.*
- Bizonyára túloznak, de az alkímiához, gyógyításhoz valóban van némi érzékem. *Megerősíti, hogy jó személyhez fordultak a problémával, amiről hamar kiderül, hogy harci sebesülés. A részletek hallatán egy kis időre elgondolkodik, majd tekintetét a nőére veti.*
- A friss sebeket álltalában hatékonyabban lehet kezelni. Viszont egy tartós fájdalomra is lehet találni gyógyírt, ami nem egy friss sebesülés. Az alkímiát keverve gyógynövényekkel, krémekkel elérhető olyan hatás, ami akár teljes gyógyulást, de legalább a fájdalom megszüntetését és élhetőségét szavatolja. Az, hogy mennyire leszünk sikeresek, az függ a sebesülés milyenségétől és persze attól, hogy mennyire találok hozzá illő gyógymódot. *Őszintén, köntörfalazás nélkül tárja az igazságot Jenari elé, hogy tisztában lehessen az esetleges eredményekkel. Most megáll a részletezéssel és kíváncsian várja, hogy a harcosnőnek mi a véleménye az elhangzottakról.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:35:54
Üzenet elküldve: 2021-06-07 20:35:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Hiába tagadná, a sivatagi halála mélyen érintette. Az események lódulása, a sodor, ami a bujkálásban elgémberedett életébe kapott... az viszont egészen más dolog. Félsz és izgatottság dobol a mellkasában. Csöndesen, de szaporán. Kockázatot vállalt, hogy ne kelljen senkiként kifakulnia az életből. Az ilyesfajta kockázatnak pedig meg kell fizetni az árát. Most dől el a sorsa. Most kezdődik a vágta, aminek a végén vagy betöri ezt a lehetőséget, vagy a patái alá kerül végleg. A homlokára azért meglepett ráncocskák rebbennek az aggodalom hallatán. A Báró simulékony attitűdjét még nem sikerült igazán kiismernie. Furcsa, zavaró érzéseket kelt benne a férfi. Nem igazán tudja megmagyarázni. A szeme, a viszolyogtató villás nyelve vagy csak a modora? Feszeng Caldorcor közelében, ami miatt a vörös nehezen tud összpontosítani arra a finom és összetett játékra, ami az ő valódi fegyvere. Elmondhatatlanul kellemetlen dolog.
Az együtt érző hangvételű kérdésre önkéntelenül az orrához nyúl, hátha a gyógyító ital mégse hatott. Szerencsére se érzékenységnek, se szivárgó vérnek nincs nyoma, mindenesetre a fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy valami pirosság vagy egyéb árulkodó nyom biztosan maradhatott. Fogalma sincs, miért, de arra kap észbe, hogy bólint, mint egy összezavarodott kamaszlány, aki engedelmesen hajlik a bölcsebb és tapasztaltabb útmutatására. Pedig Yeza ennél sokkal többet bír. Nincs szüksége pihenésre vagy elvonulásra. Szó sincs róla, hogy az események ilyetén módon megroppantották volna.
Össze kell szednie magát! Nem a történtek miatt, hanem a Báró irritáló bűvkörének hálátlan természete folytán. Kis késéssel bólintana egy kis főingatás után a kérdésre, hiszen személyesen nem ismeri Wergensont, de látásból és hírből igen. Minderre viszont már egyáltalán nincs ideje, hiszen a Báró nem várja ki, míg egyenesbe jön a gondolataival, hanem csak folytatja tovább a mondandóját. Yeza igyekszik most már a szavakra fókuszálni. Nem lehet ilyen összeszedetlen pont most.
~Teverek?~ Hiába kutat az emlékeiben, egyelőre sajnálatosan kevés kapaszkodót talál a névvel kapcsolatban. A Báró mosolya szinte szuggesztíven ragad át a lányra, de a derű hamar lelohad a bájos vonásokról az összeg hallatán. Ahogy pedig a további feltételek elhangzanak, úgy kristályosodik ijedelem a barna szemekbe. Az ajka elnyílik, megremeg, mintha a jó hír épp most szúrná közbe eddig nem említett második nevét: halálos ítélet. Yeza nem álltatja magát. Benne volt a pakliban ez a fordulat. Vége. Kijátszotta minden kártyáját és veszített. Csupán dicséretes lélekjelenlét, ami lassan visszafesti az arcára a szoborszép mosolygást, még a vak és naiv hit fényei is a szemébe költöznek. Mint amikor a nagyobb testvér meglapogatja a kisebb vállát. Biztatón, hogy könnyebben elengedje a kutyát arra a távoli, tágas birtokra, ahol sokkal jobb lesz neki.
Próbálja kellő tartással fogadni a dolgot annak ellenére, hogy ebben a hasonlatban félreérthetetlen módon az a kutya is ő maga.
A mosoly mögött szinte csak cseng a füle a Báró "tágas birtokot" ecsetelő hangjától, mígnem valami kezdi kirángatni a beletörődés űrjéből. ~A Supere sziget arany gyöngye?~ A felismerés villámként hasít belé. Pillantása mintha az asztallap erezete közé írt láthatatlan sorokat olvasna, pedig csak a hirtelen fejébe tóduló gondolatok közt lavíroz.*
- Erre mindenképp koccintanunk kell! Hozok poharat! *pattan fel a helyéről és szeles bakfisként szalad el a pult mögé. Felvesz egy talpas boros kelyhet, hunyorítva megszemléli innen is, onnan is, más-más fényforrások felé tartva, de aztán másikra cseréli, harmadikra, s azokat is ugyanilyen mustra alá veti, míg ez a harmadik egy kis törölgetés után végül megfelelőnek ítéltetik. Szó sincs róla, hogy ilyen kényes lenne, csupán így nézett körül a fogadóban feltűnésmentesen. Ahogy a felismerés kirántotta a reményvesztett nihilből, az apró részletek máris viharos gyorsasággal forognak Yeza fejében, hogy egymáshoz illessze őket a megfelelő kapcsolódási pontoknál. Asgron azt mondta, a szolgái intézik a csomagjait. Nem csak a testőr van tehát, és az is lehet, hogy valaki most is figyeli ezt a diskurzust közte meg a Báró között, hogy aztán beszámolhasson a gazdájának a hírek fogadtatásáról. Nem sok esély van rá, hogy Yeza kiszúrja, de van szeme az ilyesmihez.
Az asztalhoz visszatérve tölt magának és tölt még Caldorcornak is egy keveset, ha megengedi.*
- Hű vagyok hozzád és a Kereskedőházhoz, Báróm! *emeli a poharát, aztán koccint is rá, és iszik. Most nagyon jól esik ez a néhány korty bor.* - Most, hogy a dolgok rendeződni látszanak, remélem, mielőbb bizonyíthatom is *teszi hozzá cserfesen, vidám pajkossággal az ajkán, aztán újra a Báró poharához koccintja a sajátját és kiissza a maradék italát. Az asztal alatt viszont a lábával diszkréten de reméli, hogy kellő célzatossággal kocogtatja meg a wegtoreni csizmáit. Jó volna négyszemközt beszélni anélkül, hogy bárki orrára kötnék a dolog összefüggéseit.*
*Hiába tagadná, a sivatagi halála mélyen érintette. Az események lódulása, a sodor, ami a bujkálásban elgémberedett életébe kapott... az viszont egészen más dolog. Félsz és izgatottság dobol a mellkasában. Csöndesen, de szaporán. Kockázatot vállalt, hogy ne kelljen senkiként kifakulnia az életből. Az ilyesfajta kockázatnak pedig meg kell fizetni az árát. Most dől el a sorsa. Most kezdődik a vágta, aminek a végén vagy betöri ezt a lehetőséget, vagy a patái alá kerül végleg. A homlokára azért meglepett ráncocskák rebbennek az aggodalom hallatán. A Báró simulékony attitűdjét még nem sikerült igazán kiismernie. Furcsa, zavaró érzéseket kelt benne a férfi. Nem igazán tudja megmagyarázni. A szeme, a viszolyogtató villás nyelve vagy csak a modora? Feszeng Caldorcor közelében, ami miatt a vörös nehezen tud összpontosítani arra a finom és összetett játékra, ami az ő valódi fegyvere. Elmondhatatlanul kellemetlen dolog.
Az együtt érző hangvételű kérdésre önkéntelenül az orrához nyúl, hátha a gyógyító ital mégse hatott. Szerencsére se érzékenységnek, se szivárgó vérnek nincs nyoma, mindenesetre a fejébe fészkeli magát a gondolat, hogy valami pirosság vagy egyéb árulkodó nyom biztosan maradhatott. Fogalma sincs, miért, de arra kap észbe, hogy bólint, mint egy összezavarodott kamaszlány, aki engedelmesen hajlik a bölcsebb és tapasztaltabb útmutatására. Pedig Yeza ennél sokkal többet bír. Nincs szüksége pihenésre vagy elvonulásra. Szó sincs róla, hogy az események ilyetén módon megroppantották volna.
Össze kell szednie magát! Nem a történtek miatt, hanem a Báró irritáló bűvkörének hálátlan természete folytán. Kis késéssel bólintana egy kis főingatás után a kérdésre, hiszen személyesen nem ismeri Wergensont, de látásból és hírből igen. Minderre viszont már egyáltalán nincs ideje, hiszen a Báró nem várja ki, míg egyenesbe jön a gondolataival, hanem csak folytatja tovább a mondandóját. Yeza igyekszik most már a szavakra fókuszálni. Nem lehet ilyen összeszedetlen pont most.
~Teverek?~ Hiába kutat az emlékeiben, egyelőre sajnálatosan kevés kapaszkodót talál a névvel kapcsolatban. A Báró mosolya szinte szuggesztíven ragad át a lányra, de a derű hamar lelohad a bájos vonásokról az összeg hallatán. Ahogy pedig a további feltételek elhangzanak, úgy kristályosodik ijedelem a barna szemekbe. Az ajka elnyílik, megremeg, mintha a jó hír épp most szúrná közbe eddig nem említett második nevét: halálos ítélet. Yeza nem álltatja magát. Benne volt a pakliban ez a fordulat. Vége. Kijátszotta minden kártyáját és veszített. Csupán dicséretes lélekjelenlét, ami lassan visszafesti az arcára a szoborszép mosolygást, még a vak és naiv hit fényei is a szemébe költöznek. Mint amikor a nagyobb testvér meglapogatja a kisebb vállát. Biztatón, hogy könnyebben elengedje a kutyát arra a távoli, tágas birtokra, ahol sokkal jobb lesz neki.
Próbálja kellő tartással fogadni a dolgot annak ellenére, hogy ebben a hasonlatban félreérthetetlen módon az a kutya is ő maga.
A mosoly mögött szinte csak cseng a füle a Báró "tágas birtokot" ecsetelő hangjától, mígnem valami kezdi kirángatni a beletörődés űrjéből. ~A Supere sziget arany gyöngye?~ A felismerés villámként hasít belé. Pillantása mintha az asztallap erezete közé írt láthatatlan sorokat olvasna, pedig csak a hirtelen fejébe tóduló gondolatok közt lavíroz.*
- Erre mindenképp koccintanunk kell! Hozok poharat! *pattan fel a helyéről és szeles bakfisként szalad el a pult mögé. Felvesz egy talpas boros kelyhet, hunyorítva megszemléli innen is, onnan is, más-más fényforrások felé tartva, de aztán másikra cseréli, harmadikra, s azokat is ugyanilyen mustra alá veti, míg ez a harmadik egy kis törölgetés után végül megfelelőnek ítéltetik. Szó sincs róla, hogy ilyen kényes lenne, csupán így nézett körül a fogadóban feltűnésmentesen. Ahogy a felismerés kirántotta a reményvesztett nihilből, az apró részletek máris viharos gyorsasággal forognak Yeza fejében, hogy egymáshoz illessze őket a megfelelő kapcsolódási pontoknál. Asgron azt mondta, a szolgái intézik a csomagjait. Nem csak a testőr van tehát, és az is lehet, hogy valaki most is figyeli ezt a diskurzust közte meg a Báró között, hogy aztán beszámolhasson a gazdájának a hírek fogadtatásáról. Nem sok esély van rá, hogy Yeza kiszúrja, de van szeme az ilyesmihez.
Az asztalhoz visszatérve tölt magának és tölt még Caldorcornak is egy keveset, ha megengedi.*
- Hű vagyok hozzád és a Kereskedőházhoz, Báróm! *emeli a poharát, aztán koccint is rá, és iszik. Most nagyon jól esik ez a néhány korty bor.* - Most, hogy a dolgok rendeződni látszanak, remélem, mielőbb bizonyíthatom is *teszi hozzá cserfesen, vidám pajkossággal az ajkán, aztán újra a Báró poharához koccintja a sajátját és kiissza a maradék italát. Az asztal alatt viszont a lábával diszkréten de reméli, hogy kellő célzatossággal kocogtatja meg a wegtoreni csizmáit. Jó volna négyszemközt beszélni anélkül, hogy bárki orrára kötnék a dolog összefüggéseit.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-06 21:10:57
Üzenet elküldve: 2021-06-06 21:10:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Reméli is, hogy a történet jó lesz, ha már az érdeklődését sikeresen felkeltette. Hihetőnek persze nem kell lennie, csak élvezhetőnek.*
- Remek választás!
*Dicséri meg lelkesen Intath döntését egykori otthonának jellegzetes italát illetően. Mivel Learon egyéb lehetősséggel nem kívánt élni, ezért mindannyiuk elé Wegtoreni rum kerül, Xidros pedig örömmel csúsztat a pultosnak ezért 33 aranyat.
Örömmel csatlakozik a szinkron iváshoz, hogy a poharat elégedetten koccantsa utána az asztalhoz. Egyéb dolga sincsen tehát, csak az ígéretesnek szánt történetet és a remek társaságot élvezni.
Kissé már spicces ahhoz, hogy kedve jó legyen, és ez elősegíti azt is, hogy el tudjon mélyedni a történetben. Intath pedig remek mesélő, hiszen a várt módon a történet eleje kissé döccenős, aztán a feszültség és a kíváncsiság egyre fokozódik Xidrosban, de csalódottan félbemarad a folytatás egy újabb ital reményében. Ezúttal viszont az ital rendelést Learon vállalja be, Xidros pedig egy biccentéssel hálálja meg, és kíváncsian várja a folytatást. Kissé ködös tekintete érdeklődve fürkészi a polihisztorét esetleges füllentést keresve. Egyébként is így tenne, de mivel Wegtorenhez kapcsolódik, ezért jobban szívén viseli a város esetleges megítélését, bár eddig nem sok szó esett róla.*
- Egészségünkre!
*Emeli meg poharát a többiek felé, és a korábbihoz hasonlóan ezt is nagy lendülettel magába önti. A fogadó melege és az ital forrósága miatt viszont kénytelen ingre vetkőzni, és annak is feltűrni az ujjait.
Learon felajánlását egy udvarias mosollyal és fejrázással elutasítja, egyrészt mert van saját dohánya, másfelől semmi szín alatt nem szeretne visszaélni az idegen férfi jóindulatával és túlzottan élelmesnek tűnni. Végtére is mindkét férfi olya személynek tűnik első ránézésre, akikkel érdemes jóban lennie.*
- Tehát, hogy szól tovább a történet.
*Bátorítja tovább az elfet a mesélésre.*
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Reméli is, hogy a történet jó lesz, ha már az érdeklődését sikeresen felkeltette. Hihetőnek persze nem kell lennie, csak élvezhetőnek.*
- Remek választás!
*Dicséri meg lelkesen Intath döntését egykori otthonának jellegzetes italát illetően. Mivel Learon egyéb lehetősséggel nem kívánt élni, ezért mindannyiuk elé Wegtoreni rum kerül, Xidros pedig örömmel csúsztat a pultosnak ezért 33 aranyat.
Örömmel csatlakozik a szinkron iváshoz, hogy a poharat elégedetten koccantsa utána az asztalhoz. Egyéb dolga sincsen tehát, csak az ígéretesnek szánt történetet és a remek társaságot élvezni.Kissé már spicces ahhoz, hogy kedve jó legyen, és ez elősegíti azt is, hogy el tudjon mélyedni a történetben. Intath pedig remek mesélő, hiszen a várt módon a történet eleje kissé döccenős, aztán a feszültség és a kíváncsiság egyre fokozódik Xidrosban, de csalódottan félbemarad a folytatás egy újabb ital reményében. Ezúttal viszont az ital rendelést Learon vállalja be, Xidros pedig egy biccentéssel hálálja meg, és kíváncsian várja a folytatást. Kissé ködös tekintete érdeklődve fürkészi a polihisztorét esetleges füllentést keresve. Egyébként is így tenne, de mivel Wegtorenhez kapcsolódik, ezért jobban szívén viseli a város esetleges megítélését, bár eddig nem sok szó esett róla.*
- Egészségünkre!
*Emeli meg poharát a többiek felé, és a korábbihoz hasonlóan ezt is nagy lendülettel magába önti. A fogadó melege és az ital forrósága miatt viszont kénytelen ingre vetkőzni, és annak is feltűrni az ujjait.
Learon felajánlását egy udvarias mosollyal és fejrázással elutasítja, egyrészt mert van saját dohánya, másfelől semmi szín alatt nem szeretne visszaélni az idegen férfi jóindulatával és túlzottan élelmesnek tűnni. Végtére is mindkét férfi olya személynek tűnik első ránézésre, akikkel érdemes jóban lennie.*
- Tehát, hogy szól tovább a történet.
*Bátorítja tovább az elfet a mesélésre.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:39:42
Üzenet elküldve: 2021-06-05 22:39:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér tekintete a társaságról látszólag a semmibe vándorol, elméje pedig ismételten elvész a gondolati síkon. Ennek ellenére az igazán figyelmesen szemlélők, kikben még maradt elegendő lélekjelenlét észlelhetik égkék írisze minden apró rezzenését, s arca apró rezdüléseit. Nem tudja ki az illető, akiről a diskurzus folyik. Mégis honnan tudná? Elvégre alig néhány napja érkezett csupán a városba. Mégis bár érdeklődését leplezi, figyelmesen hallgatja végig hasonmása homályos történetét. Annak végén, hősünk arcára sejtelmes félmosoly kanyarodik, majd egy fáradt sóhajt ereszt a nagyvilágba.
Bár a tánc ötlete részben vagy tán egészben tőle eredeztethető, s a kezdeti lelkesedése is látszólag töretlen, valami különös okból kifolyólag, mikor a farkasok órája, avagy a bizonyítás pillanata eljő, s táncba szólítják, hősünk ülve marad. Az esetleges kíváncsi tekintetekre egy meglehetőst hangosra sikerülő ásítással felel, melyet tagjai kinyújtóztatásával támogat meg, csakhogy egyértelmű legyen a közlendő üzenet.*
- A hölggyel kell egyetértenem…
*Sandít rá Nalretre.*
- Fel sem fogtam mennyire elfáradtam. Tán ideje nyugovóra térnem és hát kár lenne elpazarolnom az előre kifizetett éjszakát a Pegazusban.
*Szabadkozik közben, barátságos ám mégis kissé szégyenkező hangon, majd ezt követően komótos tempóban csúsztatja hátra székét, hogy aztán lábra álljon, s a gondosan asztal mellé állított holmiját, sorra magához vegye.*
- Örömömre szolgált ez a mai este. Őszintén remélem a sors még összehoz bennünket.
*Mondja, arcán sejtelmes mosollyal, majd a búcsúzást egy szerény meghajlással zárva, az ajtó felé fordul ám még mielőtt megtenné az első lépést, egyik kezét finoman Relael vállára teszi.*
- Részvétem.
*Morogja maga elé tőle eleddig ismeretlen hangnemben, s azzal meg is teszi az első lépést a kijárat irányába, hogy aztán átlépve a fogadó küszöbét eltűnjön a háta mögött bezáruló vaskos ajtó mögött.*
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A félvér tekintete a társaságról látszólag a semmibe vándorol, elméje pedig ismételten elvész a gondolati síkon. Ennek ellenére az igazán figyelmesen szemlélők, kikben még maradt elegendő lélekjelenlét észlelhetik égkék írisze minden apró rezzenését, s arca apró rezdüléseit. Nem tudja ki az illető, akiről a diskurzus folyik. Mégis honnan tudná? Elvégre alig néhány napja érkezett csupán a városba. Mégis bár érdeklődését leplezi, figyelmesen hallgatja végig hasonmása homályos történetét. Annak végén, hősünk arcára sejtelmes félmosoly kanyarodik, majd egy fáradt sóhajt ereszt a nagyvilágba.
Bár a tánc ötlete részben vagy tán egészben tőle eredeztethető, s a kezdeti lelkesedése is látszólag töretlen, valami különös okból kifolyólag, mikor a farkasok órája, avagy a bizonyítás pillanata eljő, s táncba szólítják, hősünk ülve marad. Az esetleges kíváncsi tekintetekre egy meglehetőst hangosra sikerülő ásítással felel, melyet tagjai kinyújtóztatásával támogat meg, csakhogy egyértelmű legyen a közlendő üzenet.*
- A hölggyel kell egyetértenem…
*Sandít rá Nalretre.*
- Fel sem fogtam mennyire elfáradtam. Tán ideje nyugovóra térnem és hát kár lenne elpazarolnom az előre kifizetett éjszakát a Pegazusban.
*Szabadkozik közben, barátságos ám mégis kissé szégyenkező hangon, majd ezt követően komótos tempóban csúsztatja hátra székét, hogy aztán lábra álljon, s a gondosan asztal mellé állított holmiját, sorra magához vegye.*
- Örömömre szolgált ez a mai este. Őszintén remélem a sors még összehoz bennünket.
*Mondja, arcán sejtelmes mosollyal, majd a búcsúzást egy szerény meghajlással zárva, az ajtó felé fordul ám még mielőtt megtenné az első lépést, egyik kezét finoman Relael vállára teszi.*
- Részvétem.
*Morogja maga elé tőle eleddig ismeretlen hangnemben, s azzal meg is teszi az első lépést a kijárat irányába, hogy aztán átlépve a fogadó küszöbét eltűnjön a háta mögött bezáruló vaskos ajtó mögött.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-04 10:51:43
Üzenet elküldve: 2021-06-04 10:51:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Az a jó két, minden hájjal meglent kereskedő között, hogy ugyanúgy gondolkodnak. Így valójában ugyanott kötnek ki, mintha nem akarnák egymást átverni. Asgron ráteszi a maga sápját az üzlet ráeső részére és az igric is hasonlóan fog tenni. Mindenki boldog.
A báró valójóban boldog. Sikerült üveget szereznie és megspórolhatja a hosszú utat, hogy ideszállíttassa és még alkímiai laborra is sikerült megalkudnia. Elégedett lehet.
Egymás és az üzlet kölcsönös éltetése után a törpe és testőre elindulnak, hogy kipihenjék magukat, az igric csak pillantásával követi őket, ahogy a pulthoz mennek és Asgron vált pár szót Yezával, majd a wegtoreni páros, törpe és óriás eltűnnek az emeletre vezető lépcső fordulójában.
Amikor aztán a vörös az asztalánál köt ki, helyet mutat neki az egyik széken maga mellett.*
- Yeza. *Köszönti kedves hangon és végignéz a lányon. Ha a gyógyital el is tüntette a sebeit, talán látja rajta, hogy nehéz órák állnak mögötte.
Az előadást derűs mosollyal hallgatja végig, mintha nem is a saját háza táján történt volna, nem a saját embereivel. A wegtoreni hármas említésére elismerően húzza el a száját. Miután Yeza végzett a monológjával, kiissza poharából az utolsó kortyot és újratölti azt.*
- Akkor ez is megoldódott. *Summázza a hallottakat.*
- Jól vagy? *Kérdi és hangjában valódinak tetsző aggodalom csillan.*
- Menj, pihenj le és nyugodj meg. Megviselő lehetett mindezt átélni. *Mondja empatikusan, de még nem fejezte be, a legjobbat a végére tartogatta és ezzel Aztyan kérésének is eleget tehet.*
- Az a törpe, Asgron Wergenson, ismered? *Kezd bele, de nem vár válaszra.*
- A Teverek intézője, jó híreket hozott, meg tudom szerezni neked a Váltód. *Mosolyog szélesen, mintha az ő érdeme volna az egész.*
- A Váltóért a beugró tízezer arany és két Ház támogatása kell hozzá. Aztán már csak a Tanács előtt kell megjelenned és szabad is vagy. *Tér rá a feketelevesre, a pillantása is megkomolyodik. Sejthető, hogy mindezt a Kereskedőház segítsége nélkül Yeza nem tudná előteremteni.*
- Én bízom benned és a képességeidben, a lojalitásodban, hogy megéri nekem befektetni a Váltódba. Ám a Kereskedőház anyagi lehetőségei is korlátozottak. Viszont van egy megrendelés, ami segíthet megteremteni az anyagi oldal egy részét. *Természetesen nem árulja el, hogy a kettő összefügg, jobb, ha a vörös úgy hiszi, mindent az igricnek köszönhet.*
- A megrendelés egy gyöngyre szól. A Supere szigeten él egy különleges kagyló fajta. Azok közül is ritkák az aranyszínűek és a bennük lévő aranyszín gyöngy roppant értékes. Menj el érte, adok melléd egy-két embert, hozd el nekem a gyöngyöt és kipótolom a maradékot a tízezer aranyhoz, a Házak támogatását pedig megszerzem. Cserébe csak annyit kérek, hogy legyél hű hozzám és a Kereskedőházhoz, szolgáld meg a beléd fektetett bizalmam. *Most, hogy végzett, hátradől és iszik a borból, amit nemrég töltött magának.*
- Mit gondolsz? *Kérdi kis szünet után és türelmesen várja, hogy Yeza átrágja a hallottakat és döntsön.*
*Az a jó két, minden hájjal meglent kereskedő között, hogy ugyanúgy gondolkodnak. Így valójában ugyanott kötnek ki, mintha nem akarnák egymást átverni. Asgron ráteszi a maga sápját az üzlet ráeső részére és az igric is hasonlóan fog tenni. Mindenki boldog.
A báró valójóban boldog. Sikerült üveget szereznie és megspórolhatja a hosszú utat, hogy ideszállíttassa és még alkímiai laborra is sikerült megalkudnia. Elégedett lehet.
Egymás és az üzlet kölcsönös éltetése után a törpe és testőre elindulnak, hogy kipihenjék magukat, az igric csak pillantásával követi őket, ahogy a pulthoz mennek és Asgron vált pár szót Yezával, majd a wegtoreni páros, törpe és óriás eltűnnek az emeletre vezető lépcső fordulójában.
Amikor aztán a vörös az asztalánál köt ki, helyet mutat neki az egyik széken maga mellett.*
- Yeza. *Köszönti kedves hangon és végignéz a lányon. Ha a gyógyital el is tüntette a sebeit, talán látja rajta, hogy nehéz órák állnak mögötte.
Az előadást derűs mosollyal hallgatja végig, mintha nem is a saját háza táján történt volna, nem a saját embereivel. A wegtoreni hármas említésére elismerően húzza el a száját. Miután Yeza végzett a monológjával, kiissza poharából az utolsó kortyot és újratölti azt.*
- Akkor ez is megoldódott. *Summázza a hallottakat.*
- Jól vagy? *Kérdi és hangjában valódinak tetsző aggodalom csillan.*
- Menj, pihenj le és nyugodj meg. Megviselő lehetett mindezt átélni. *Mondja empatikusan, de még nem fejezte be, a legjobbat a végére tartogatta és ezzel Aztyan kérésének is eleget tehet.*
- Az a törpe, Asgron Wergenson, ismered? *Kezd bele, de nem vár válaszra.*
- A Teverek intézője, jó híreket hozott, meg tudom szerezni neked a Váltód. *Mosolyog szélesen, mintha az ő érdeme volna az egész.*
- A Váltóért a beugró tízezer arany és két Ház támogatása kell hozzá. Aztán már csak a Tanács előtt kell megjelenned és szabad is vagy. *Tér rá a feketelevesre, a pillantása is megkomolyodik. Sejthető, hogy mindezt a Kereskedőház segítsége nélkül Yeza nem tudná előteremteni.*
- Én bízom benned és a képességeidben, a lojalitásodban, hogy megéri nekem befektetni a Váltódba. Ám a Kereskedőház anyagi lehetőségei is korlátozottak. Viszont van egy megrendelés, ami segíthet megteremteni az anyagi oldal egy részét. *Természetesen nem árulja el, hogy a kettő összefügg, jobb, ha a vörös úgy hiszi, mindent az igricnek köszönhet.*
- A megrendelés egy gyöngyre szól. A Supere szigeten él egy különleges kagyló fajta. Azok közül is ritkák az aranyszínűek és a bennük lévő aranyszín gyöngy roppant értékes. Menj el érte, adok melléd egy-két embert, hozd el nekem a gyöngyöt és kipótolom a maradékot a tízezer aranyhoz, a Házak támogatását pedig megszerzem. Cserébe csak annyit kérek, hogy legyél hű hozzám és a Kereskedőházhoz, szolgáld meg a beléd fektetett bizalmam. *Most, hogy végzett, hátradől és iszik a borból, amit nemrég töltött magának.*
- Mit gondolsz? *Kérdi kis szünet után és türelmesen várja, hogy Yeza átrágja a hallottakat és döntsön.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-03 21:14:29
Üzenet elküldve: 2021-06-03 21:14:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Sohasem késő megjavulni.
*Emeli mímelt bölcselkedéssel ujját, szavait Nornak címezve, s bár eleinte egész komoly arcot vág, arcán hamar spicces mosoly terül el. Bár eddig úgy tűnt a többiekhez képest egészen jól bírja az italokat, na meg az ördögvigyort, most a hirtelen mozdulattól egy cseppet megszédül. Ezen felismerésen legszívesebben kuncogna, de sietve küzdi le az ingert és kapaszkodik meg a józanság utolsó szálaiba. Még ugyan Relaelben csak-csak megbízik –már amennyire meg képes bízni bárkiben is- de a remek mulatság ellenére, ezek az egyre elhomályosodó alakok az asztalnál még mindig idegenek. Határozottan spiccesek és ártalmatlannak tűnnek, de az ember sohasem lehet elég óvatos.*
-Ugyan már, a bögyös észre sem vette, hogy vihogunk.
*Szól még a hóhajúhoz és máris szomorkásan lebigyesztett ajakkal fordul a vörös elf felé.*
-Elszomorítanak a szavaid, kedves. Hát nem fontosabb a méltóságnál, hogy jól szórakozzunk?
*Spicces, kék tekintete pimaszul villan, ahogy lassan végig méri a hosszúéltűt. Szemöldöke némileg illetődötten ugrik meg látva, hogyan is reagál Deron Syoud emlegetésére. Nem tudja eldönteni, hogy véletlenül mozgott épp, vagy valóban a név hallatán kapta fel a fejét, ilyen állapotban az ilyesmit már nehéz megállapítani. Mindenesetre Rel megerősíti abban a tolvajt, hogy nem csak félrehallotta, a visszakérdezésre azonban nem tud olyan gyorsan felelni, mint amennyire szeretne.*
-Csak úgy futólag.
*Olyan nagyot persze nem hazudik, épp csak a rabszállítóban volt alkalmuk cseverészni, utána csak néhányszor látta odaát, a Krenkataurban, de ez a rövidke ismeretség is épp elég volt ahhoz, hogy tudja, kevés nála taszítóbb fickóval találkozott. Éppen ezért, mikor a hosszúfülű lány magyarázni kezdi a tündérkének, kiről is van szó, rá kell harapnia a szájára. Erős ingert érez, hogy fűzzön hozzá valami epés megjegyzést, s bár még eleinte sikerül is leküzdenie, csak kicsúszik pár halk szó.*
-Igencsak derék férfi.
*Egészíti ki hát a jellemzést, de rettentően rezzenéstelen arccal, csak az istenek a megmondhatói, hogy egy pillanatig nem gondolja komolyan. Még mielőtt elnevetné magát, inkább felpattan a helyéről és a székre visszahanyatló leány keze után nyúl.*
-Ha táncolsz majd elmúlik.
*Nem akad fenn a kijelentése logikátlanságán, abban bízik, hogy Rel elég részeg hozzá, hogy ne is tűnjön fel neki. Felsegíti helyéről hát az elfet, ha hagyja, aztán már biccent is fejével az asztalok közötti üres hely felé, ahol nemrég Nor járatta meg a kebles némbert.*
-Na mozduljatok! Jó lesz, ígérem!
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.03 21:16:21
//Egy új korszak hajnala//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Sohasem késő megjavulni.
*Emeli mímelt bölcselkedéssel ujját, szavait Nornak címezve, s bár eleinte egész komoly arcot vág, arcán hamar spicces mosoly terül el. Bár eddig úgy tűnt a többiekhez képest egészen jól bírja az italokat, na meg az ördögvigyort, most a hirtelen mozdulattól egy cseppet megszédül. Ezen felismerésen legszívesebben kuncogna, de sietve küzdi le az ingert és kapaszkodik meg a józanság utolsó szálaiba. Még ugyan Relaelben csak-csak megbízik –már amennyire meg képes bízni bárkiben is- de a remek mulatság ellenére, ezek az egyre elhomályosodó alakok az asztalnál még mindig idegenek. Határozottan spiccesek és ártalmatlannak tűnnek, de az ember sohasem lehet elég óvatos.*
-Ugyan már, a bögyös észre sem vette, hogy vihogunk.
*Szól még a hóhajúhoz és máris szomorkásan lebigyesztett ajakkal fordul a vörös elf felé.*
-Elszomorítanak a szavaid, kedves. Hát nem fontosabb a méltóságnál, hogy jól szórakozzunk?
*Spicces, kék tekintete pimaszul villan, ahogy lassan végig méri a hosszúéltűt. Szemöldöke némileg illetődötten ugrik meg látva, hogyan is reagál Deron Syoud emlegetésére. Nem tudja eldönteni, hogy véletlenül mozgott épp, vagy valóban a név hallatán kapta fel a fejét, ilyen állapotban az ilyesmit már nehéz megállapítani. Mindenesetre Rel megerősíti abban a tolvajt, hogy nem csak félrehallotta, a visszakérdezésre azonban nem tud olyan gyorsan felelni, mint amennyire szeretne.*
-Csak úgy futólag.
*Olyan nagyot persze nem hazudik, épp csak a rabszállítóban volt alkalmuk cseverészni, utána csak néhányszor látta odaát, a Krenkataurban, de ez a rövidke ismeretség is épp elég volt ahhoz, hogy tudja, kevés nála taszítóbb fickóval találkozott. Éppen ezért, mikor a hosszúfülű lány magyarázni kezdi a tündérkének, kiről is van szó, rá kell harapnia a szájára. Erős ingert érez, hogy fűzzön hozzá valami epés megjegyzést, s bár még eleinte sikerül is leküzdenie, csak kicsúszik pár halk szó.*
-Igencsak derék férfi.
*Egészíti ki hát a jellemzést, de rettentően rezzenéstelen arccal, csak az istenek a megmondhatói, hogy egy pillanatig nem gondolja komolyan. Még mielőtt elnevetné magát, inkább felpattan a helyéről és a székre visszahanyatló leány keze után nyúl.*
-Ha táncolsz majd elmúlik.
*Nem akad fenn a kijelentése logikátlanságán, abban bízik, hogy Rel elég részeg hozzá, hogy ne is tűnjön fel neki. Felsegíti helyéről hát az elfet, ha hagyja, aztán már biccent is fejével az asztalok közötti üres hely felé, ahol nemrég Nor járatta meg a kebles némbert.*
-Na mozduljatok! Jó lesz, ígérem!
A hozzászólás írója (Ysanee Farnelis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.06.03 21:16:21
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:06:35
Üzenet elküldve: 2021-06-03 20:06:35
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
// Zárás //
* A törp és komor társa a pulthoz lépnek, ahol a kulcsok után érdeklődnek a szorgoskodó leánytól. Nem tudják nem észre venni a csúnya sebet, amire tesz is megjegyzést a mesterkalmár. Asgron csak mosolyog a szabadkozáson.*
- Jaj hát ne is mondja kedves. Amikor még kis kalmár tanonc voltam nekem is meggyűlt a bajom a lépcsőkkel. Főleg, ha még a kezeim is tele voltak valami cipelni valóval. Haj, azok a régi szép idők, mert azok voltak.* Ereszti kicsit bő lére a nosztalgiázást. Ő nyúl mind a két kulcsért apró, pufók kezeivel.*
- A holminkról majd a szolgáim gondoskodnak. Majd elküldetek értük. Egy fürdő az viszont kifejezetten jól esne mind a kettőnknek.* Fogadja széles mosollyal Yeza felkínálását.*
- Nos jó munkát!* Biccent és távozik is, de Engrind még oda szúr egy utolsót.*
- Legközelebb, ha lépcsőznél, akkor ügyelj a hosszú kardodra. Könnyen meg lehet benne botlani.* Nyalván látta, amikor feljött, hogy oldalán ott fityeg az a fegyver, ami azóta már eltűnt onnan. Asgron kicsit értetlenül pillant oda, mintha habozna, de aztán inkább felmegy testőrével a szobájukba.*
// Zárás //
* A törp és komor társa a pulthoz lépnek, ahol a kulcsok után érdeklődnek a szorgoskodó leánytól. Nem tudják nem észre venni a csúnya sebet, amire tesz is megjegyzést a mesterkalmár. Asgron csak mosolyog a szabadkozáson.*
- Jaj hát ne is mondja kedves. Amikor még kis kalmár tanonc voltam nekem is meggyűlt a bajom a lépcsőkkel. Főleg, ha még a kezeim is tele voltak valami cipelni valóval. Haj, azok a régi szép idők, mert azok voltak.* Ereszti kicsit bő lére a nosztalgiázást. Ő nyúl mind a két kulcsért apró, pufók kezeivel.*
- A holminkról majd a szolgáim gondoskodnak. Majd elküldetek értük. Egy fürdő az viszont kifejezetten jól esne mind a kettőnknek.* Fogadja széles mosollyal Yeza felkínálását.*
- Nos jó munkát!* Biccent és távozik is, de Engrind még oda szúr egy utolsót.*
- Legközelebb, ha lépcsőznél, akkor ügyelj a hosszú kardodra. Könnyen meg lehet benne botlani.* Nyalván látta, amikor feljött, hogy oldalán ott fityeg az a fegyver, ami azóta már eltűnt onnan. Asgron kicsit értetlenül pillant oda, mintha habozna, de aztán inkább felmegy testőrével a szobájukba.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:26:57
Üzenet elküldve: 2021-06-03 19:26:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Diynomit//
*Jenari el van foglalva azzal, hogy egészen meghitten szemezgessen a pohárral, amibe a lehűtött, de csípős italt készítik elő neki. Még a szája szélét is megnyalja kicsit, rövidesen pedig kézhez is kapja a folyékony napsugarat, amitől éppen annyira jó kedve lesz, és hasonlóan átmelengeti tagjait. Most is gyorsan lehörpinti az italt, és a megszokott és elvárt elégedettség jelenik meg arcán. Libabőrössé is válik, ahogy a forróság rövid időre átjárja teljes testét.
A poharat eltolja és pipájával, illetve az Ördögvigyorral kezd el bajlódni, amikor megszólítják. Nem éri nyilván váratlanul, hiszen számított a gnóm érkezésére. Mielőtt megszólalna még nagy levegőt vesz, a pipában pedig felizzik a száraz növény.*
- Én lennék, valóban.
*Biccent a lány, és orrlyukain távozik a füst egy része, illetve a szavak megformázása közben.*
- Jenari.
*Ismétli meg nevét a rend kedvéért, bár nem feltételezi, hogy a másik elfelejtette volna ezt.
Jenari kurta válaszai sejtetni engedhetik Diynomittal, hogy nem kedveli a felesleges szócséplést, részben mert nem is a szavak embere, részben pedig törtető jelleme okán.*
- Segítségre lenne szükségem. Illetve nem nekem, hanem egy... társamnak.
*Nem tudja mi lenne a helyes jelző Gaerralosra, talán a barát némi túlzás lenne ezért is igyekezett megkerülni azt az utolsó pillanatban. Nem mintha ennek lenne bármi komolyabb jelentősége.*
- Mielőtt elkezdenénk esetleg meghívhatlak valamire?
*Jóval kevesebbet adva az illemre biccent a mellette lévő székre, és a pult irányába. Megvárja, amíg az esetleges italválasztás és helyfoglalás megtörténik, majd csak utána folytatja.*
- Azt hallottam elismerésre méltóak az ismereteid, ezért bátorkodtam hozzád fordulni. A feladat nem hiszem, hogy egyszerű lesz, bár laikusként nem tudom pontosan. Harci sérülés...
~ Lehet. ~
*Emlékei szerint nem kérdezte meg, de nem lepné meg hacsak elfelejtette.*
- Gondot okoz neki a járásban. Nem csak korlátozza, de fájdalmat is okoz neki. Nem friss seb, de nem tudom mi lehet a pontos baj vele.
//Diynomit//
*Jenari el van foglalva azzal, hogy egészen meghitten szemezgessen a pohárral, amibe a lehűtött, de csípős italt készítik elő neki. Még a szája szélét is megnyalja kicsit, rövidesen pedig kézhez is kapja a folyékony napsugarat, amitől éppen annyira jó kedve lesz, és hasonlóan átmelengeti tagjait. Most is gyorsan lehörpinti az italt, és a megszokott és elvárt elégedettség jelenik meg arcán. Libabőrössé is válik, ahogy a forróság rövid időre átjárja teljes testét.
A poharat eltolja és pipájával, illetve az Ördögvigyorral kezd el bajlódni, amikor megszólítják. Nem éri nyilván váratlanul, hiszen számított a gnóm érkezésére. Mielőtt megszólalna még nagy levegőt vesz, a pipában pedig felizzik a száraz növény.*
- Én lennék, valóban.
*Biccent a lány, és orrlyukain távozik a füst egy része, illetve a szavak megformázása közben.*
- Jenari.
*Ismétli meg nevét a rend kedvéért, bár nem feltételezi, hogy a másik elfelejtette volna ezt.
Jenari kurta válaszai sejtetni engedhetik Diynomittal, hogy nem kedveli a felesleges szócséplést, részben mert nem is a szavak embere, részben pedig törtető jelleme okán.*
- Segítségre lenne szükségem. Illetve nem nekem, hanem egy... társamnak.
*Nem tudja mi lenne a helyes jelző Gaerralosra, talán a barát némi túlzás lenne ezért is igyekezett megkerülni azt az utolsó pillanatban. Nem mintha ennek lenne bármi komolyabb jelentősége.*
- Mielőtt elkezdenénk esetleg meghívhatlak valamire?
*Jóval kevesebbet adva az illemre biccent a mellette lévő székre, és a pult irányába. Megvárja, amíg az esetleges italválasztás és helyfoglalás megtörténik, majd csak utána folytatja.*
- Azt hallottam elismerésre méltóak az ismereteid, ezért bátorkodtam hozzád fordulni. A feladat nem hiszem, hogy egyszerű lesz, bár laikusként nem tudom pontosan. Harci sérülés...
~ Lehet. ~
*Emlékei szerint nem kérdezte meg, de nem lepné meg hacsak elfelejtette.*
- Gondot okoz neki a járásban. Nem csak korlátozza, de fájdalmat is okoz neki. Nem friss seb, de nem tudom mi lehet a pontos baj vele.
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-03 08:16:23
Üzenet elküldve: 2021-06-03 08:16:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Annyira ég a vörösben a láz a hirtelen feltorlódott események miatt, hogy észre sem veszi: az üvegcse tartalma, amit felhörpintett, nem igazán tette meg a hatását. Túlságosan lekötötte a figyelmét a Báró asztalánál folyó diskurzus. Közelebb menni modortalanság lett volna, így az elhangzó szavakból épp csak egy-egy hangosabb foszlány, ha eljut hozzá. Inkább a gesztusokra és a testbeszédre fókuszál, hogy legalább valamicske következtetést le tudjon vonni.
Meg is lepődik Asgron megjegyzésén, amikor az a pulthoz lép a kulcsokért. Pedig már épp készült felölteni a legbájosabb mosolyát. Az orrához kapja a kezét, aztán szégyellősen le is süti a pilláit.*
- Az ügyetlenség nyomában mindig ott sündörög az ilyesmi *mondja a keze mögül.* - Még új vagyok, a pincelépcső meg meredekebb, mint elsőre gondoltam volna. *Sebtében fordul is, hogy teljesítse a kérést, de közben sort kerít, hogy felhörpintse egy másik fiola tartalmát, ami remélhetőleg már ki is fejti a hatását.*
- A Wegtoreni Kalmár két legjobb szobája a becses vendégeknek! *adja a kezükbe a kulcsokat. Egyet a történek, egyet az óriásnak. Ehhez kilép a pult mögül, hogy ennyivel is közvetlenebb legyen a kiszolgálás.*
- Van esetleg olyan holmijuk, amit fel kell vitessek? *érdeklődik.* - Szolgálhatunk fürdővel? A levendulaolaj csodákat tesz az utazásban elgémberedett tagokkal.
*Miután a vendégek elindultak fölfelé, intézkedik az esetleges kérések teljesítése kapcsán, aztán besorol Caldorcor asztalához.*
- Báróm! *hajtja meg kissé a fejét, és ha engedélyt kap, helyet is foglal. Nem szembe ül le, hanem a férfi mellé, hogy bizalmasan bezsélhessenek.*
- Fejvadászok érkeztek. Egy ötfős kompánia. Sivatagi nomádok egy Sulim nevű férfi vezetésével. Értem jöttek. Hoztak egy körözvényt is a képmásommal. Élve akartak elvinni, de fenyegetőztek azzal is, hogy ha nem megyek önként, akkor csak a fejemet viszik magukkal Wegtorenbe. Végül megegyeztünk, hogy párbajjal rendezzük a dolgot, wegtoreni hármassal. Győztem. Sulim pedig menekülni próbált. A széles vállú, kreol lány csípte el az ajtónál. Dulakodtak, aztán legurultak a lépcsőn és Sulim nem kelt fel többet. Nyakát szegte az esésben. A teste még odalent van. Aztyan szólt Miknek, hogy Nyikhajjal este vigyék a temetőbe és hantoltassák el. A másik négy sivatagit az intéző útjára bocsátotta *summázza a történteket.* - Mielőtt átment a Központba, kért, hogy tudakoljam meg tőled a vendégeid ittlétének okát és tájékoztassam.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Annyira ég a vörösben a láz a hirtelen feltorlódott események miatt, hogy észre sem veszi: az üvegcse tartalma, amit felhörpintett, nem igazán tette meg a hatását. Túlságosan lekötötte a figyelmét a Báró asztalánál folyó diskurzus. Közelebb menni modortalanság lett volna, így az elhangzó szavakból épp csak egy-egy hangosabb foszlány, ha eljut hozzá. Inkább a gesztusokra és a testbeszédre fókuszál, hogy legalább valamicske következtetést le tudjon vonni.
Meg is lepődik Asgron megjegyzésén, amikor az a pulthoz lép a kulcsokért. Pedig már épp készült felölteni a legbájosabb mosolyát. Az orrához kapja a kezét, aztán szégyellősen le is süti a pilláit.*
- Az ügyetlenség nyomában mindig ott sündörög az ilyesmi *mondja a keze mögül.* - Még új vagyok, a pincelépcső meg meredekebb, mint elsőre gondoltam volna. *Sebtében fordul is, hogy teljesítse a kérést, de közben sort kerít, hogy felhörpintse egy másik fiola tartalmát, ami remélhetőleg már ki is fejti a hatását.*
- A Wegtoreni Kalmár két legjobb szobája a becses vendégeknek! *adja a kezükbe a kulcsokat. Egyet a történek, egyet az óriásnak. Ehhez kilép a pult mögül, hogy ennyivel is közvetlenebb legyen a kiszolgálás.*
- Van esetleg olyan holmijuk, amit fel kell vitessek? *érdeklődik.* - Szolgálhatunk fürdővel? A levendulaolaj csodákat tesz az utazásban elgémberedett tagokkal.
*Miután a vendégek elindultak fölfelé, intézkedik az esetleges kérések teljesítése kapcsán, aztán besorol Caldorcor asztalához.*
- Báróm! *hajtja meg kissé a fejét, és ha engedélyt kap, helyet is foglal. Nem szembe ül le, hanem a férfi mellé, hogy bizalmasan bezsélhessenek.*
- Fejvadászok érkeztek. Egy ötfős kompánia. Sivatagi nomádok egy Sulim nevű férfi vezetésével. Értem jöttek. Hoztak egy körözvényt is a képmásommal. Élve akartak elvinni, de fenyegetőztek azzal is, hogy ha nem megyek önként, akkor csak a fejemet viszik magukkal Wegtorenbe. Végül megegyeztünk, hogy párbajjal rendezzük a dolgot, wegtoreni hármassal. Győztem. Sulim pedig menekülni próbált. A széles vállú, kreol lány csípte el az ajtónál. Dulakodtak, aztán legurultak a lépcsőn és Sulim nem kelt fel többet. Nyakát szegte az esésben. A teste még odalent van. Aztyan szólt Miknek, hogy Nyikhajjal este vigyék a temetőbe és hantoltassák el. A másik négy sivatagit az intéző útjára bocsátotta *summázza a történteket.* - Mielőtt átment a Központba, kért, hogy tudakoljam meg tőled a vendégeid ittlétének okát és tájékoztassam.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-02 18:01:21
Üzenet elküldve: 2021-06-02 18:01:21
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
* Az üzlet megköttetett végérvényesen, amit aztán a pohár emelgetés követ. A törpnek meglehetősen jól meg egy ez. Sajnos el kell szomorítsa drága vendéglátóját, mivel a szíves vendéglátást csak egyetlen napig fogja tudni élvezni. Az okáról kimerítő beszámolót tart, de ez most kivételen jól jön ki, hiszen pont olyasmiről kezd el beszélni, ami még Cha'ysst is érdekli. Nagyon ravasz módon nem ugrik rá rögtön a velős csontra, hanem kicsit kerülgeti a témát.*
- Bizony azt mondtam én.* Bólogat helyeselve. Amikor pedig megtudja, hogy esetleg a bárónak is jó volna egy, akkor felcsillan a szeme.*
- Jól beszélsz! Elmegyek és beszerzek mindent. Aztán majd megszámítjuk.* Valószínűleg a kis hasznát reteszi, de még így is megéri majd a kereskedőháznak. Hiszen házhoz jön a megrendelés.*
- Igyunk erre is egyet!* Emeli meg újfent a poharát. Most már nincs más, szóval feláll végre az asztal mellől.*
- Veled is öröm az üzletkötés. De még milyen öröm.* Lelkendezik a szakállas.*
- Remek! Akkor máris megnézem magamnak azt a szobát. Ha nem futnánk össze, akkor találkozunk nagyjából másfél hat múlva.* Azzal el kezd totyogni hűséges testőrével a pult irányába.*
// Yez a pultban //
* Odaérve illedelmesen köszönti a pultost.*
- Kisasszony!* Biccent és aztán rögtön a tárgyra tér.*
- A nemes Cha'yss Cano Caldorcor báró nekünk ígérte a két legjobb szobáját. A kulcsokért jöttünk.* Pislog fel rá, hogy jobban szemügyre vegye magának a lányt.*
- Elég csúnya sérülés. Nem is gondolná a magamfajta, hogy itt ilyen komoly sérüléseket is lehet szerezni.* Erre a kijelentésre az óriás nő felröhög. Ő nem olyan naiv, mint ura. Testőrként az a dolga, hogy figyeljen. Márpedig, amikor feljöttek az arénából, akkor volt ideje megfigyelni őket.*
* Az üzlet megköttetett végérvényesen, amit aztán a pohár emelgetés követ. A törpnek meglehetősen jól meg egy ez. Sajnos el kell szomorítsa drága vendéglátóját, mivel a szíves vendéglátást csak egyetlen napig fogja tudni élvezni. Az okáról kimerítő beszámolót tart, de ez most kivételen jól jön ki, hiszen pont olyasmiről kezd el beszélni, ami még Cha'ysst is érdekli. Nagyon ravasz módon nem ugrik rá rögtön a velős csontra, hanem kicsit kerülgeti a témát.*
- Bizony azt mondtam én.* Bólogat helyeselve. Amikor pedig megtudja, hogy esetleg a bárónak is jó volna egy, akkor felcsillan a szeme.*
- Jól beszélsz! Elmegyek és beszerzek mindent. Aztán majd megszámítjuk.* Valószínűleg a kis hasznát reteszi, de még így is megéri majd a kereskedőháznak. Hiszen házhoz jön a megrendelés.*
- Igyunk erre is egyet!* Emeli meg újfent a poharát. Most már nincs más, szóval feláll végre az asztal mellől.*
- Veled is öröm az üzletkötés. De még milyen öröm.* Lelkendezik a szakállas.*
- Remek! Akkor máris megnézem magamnak azt a szobát. Ha nem futnánk össze, akkor találkozunk nagyjából másfél hat múlva.* Azzal el kezd totyogni hűséges testőrével a pult irányába.*
// Yez a pultban //
* Odaérve illedelmesen köszönti a pultost.*
- Kisasszony!* Biccent és aztán rögtön a tárgyra tér.*
- A nemes Cha'yss Cano Caldorcor báró nekünk ígérte a két legjobb szobáját. A kulcsokért jöttünk.* Pislog fel rá, hogy jobban szemügyre vegye magának a lányt.*
- Elég csúnya sérülés. Nem is gondolná a magamfajta, hogy itt ilyen komoly sérüléseket is lehet szerezni.* Erre a kijelentésre az óriás nő felröhög. Ő nem olyan naiv, mint ura. Testőrként az a dolga, hogy figyeljen. Márpedig, amikor feljöttek az arénából, akkor volt ideje megfigyelni őket.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-02 11:04:43
Üzenet elküldve: 2021-06-02 11:04:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*A dolgok menete látszólag valóban visszatér a régi kerékvágásba és az igric még nem is tud róla, hogy egy hulla fekszik odalent. De mindez nem is tart igényt a figyelmére, hisz az üzlet végre jó irányba halad Asgronnal.*
- Nem panaszkodom, valóban jó beosztottaim vannak. *Fogadja a visszadobott elismerést. Tényleg nem lehet oka panaszra, úgy tűnik, mindenki tudja a dolgát és ez valóban megnyugtató.
Az óriással továbbra sem törődik, amíg az arcát tömi, nem okoz gondot és ha kell, akkor még rendel neki ételt, hogy lekösse Engrid figyelmét.
Az elutasított dohány kérdését úgy hessegeti el, ahogy a füstöt tenné, de a dohány füstjének illata nem zavarja. Régi emlékeket idéz benne a wegtoreni dohány illata.
Az ajánlatot könnyedén elfogadja, miért ne tenné? Természetesen tisztában van azzal, hogy a fukar kis törpe ráteszi a saját sápját az üveg árára, de abban is biztos, hogy Aztyan hasonlóan fog cselekedni, amikor a Kikötői erdőségből beszerzi majd a tölgyet. Nem aggódik.
Asgronnal együtt emeli a poharát az üzlet megpecsételésére, de természetesen tudja, hogy nem ez lesz, amivel majd lezárják a sikeres üzletet. Az igric arcán őszintének tetsző szomorúság suhan át, ahogy hallja a törpe válaszát. Sajnos nem élvezheti sokáig Asgron személyének tényét, csak egy éjszakára marad mint kiderül.*
- Sajnálom, de remélem, meglátogatsz még olykor ezután is. *Önti szavakba talmi érzéseit. Az ürügy viszont, amit a törpe említ, felkelti az érdeklődését, hisz Aztyan egy ideje már felírta a főkönyvbe az alkímiai labor beszerzésének igényét.*
- Valóban értik a dolgukat. *Vezeti el egy kicsit a figyelmét, hisz nem volna jó, ha azonnal lecsapna a kínálkozó lehetőségre.*
- Alkímiai labort mondtál? *Kérdez hogy fusson még egy kört, mielőtt rátér a lényegre.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem is egyet abból a felszerelésből? *Mondja mintha félvállról venné.*
- Az intézőm már nyaggat egy ideje, hogy fejlesszünk és ez az egyik, amire szükségünk lenne. Megspórolnánk vele egy utat és ha kettőt veszel, a krumplik biztosan adnak egy kis engedményt az árból. Mindenki nyer. *Tárja szét karjait, mintha valóban igaz volna. Bár akár még az is lehet.*
- Persze, csak ha nem probléma. *Teszi hozzá udvariasságból.
Reméli, hogy belemegy a törpe és nem kell tovább kérlelnie. Miután jóllakatta őt és a testőrét, ez a legkevesebb.*
- Köszönök mindent, Asgron, mindig is öröm volt üzletelni veled! *Emelkedik fel maga is végül a távozni készülő törpével.*
- A legjobb szobát nyittattam neked és a mellette lévőt Engridnek. *Pillant még az óriás felé is, majd ha a törpe távozik, akkor sóhajtva ül vissza az asztalához, hogy a gondolataiba merüljön. Van min rágódnia.*
*A dolgok menete látszólag valóban visszatér a régi kerékvágásba és az igric még nem is tud róla, hogy egy hulla fekszik odalent. De mindez nem is tart igényt a figyelmére, hisz az üzlet végre jó irányba halad Asgronnal.*
- Nem panaszkodom, valóban jó beosztottaim vannak. *Fogadja a visszadobott elismerést. Tényleg nem lehet oka panaszra, úgy tűnik, mindenki tudja a dolgát és ez valóban megnyugtató.
Az óriással továbbra sem törődik, amíg az arcát tömi, nem okoz gondot és ha kell, akkor még rendel neki ételt, hogy lekösse Engrid figyelmét.
Az elutasított dohány kérdését úgy hessegeti el, ahogy a füstöt tenné, de a dohány füstjének illata nem zavarja. Régi emlékeket idéz benne a wegtoreni dohány illata.
Az ajánlatot könnyedén elfogadja, miért ne tenné? Természetesen tisztában van azzal, hogy a fukar kis törpe ráteszi a saját sápját az üveg árára, de abban is biztos, hogy Aztyan hasonlóan fog cselekedni, amikor a Kikötői erdőségből beszerzi majd a tölgyet. Nem aggódik.
Asgronnal együtt emeli a poharát az üzlet megpecsételésére, de természetesen tudja, hogy nem ez lesz, amivel majd lezárják a sikeres üzletet. Az igric arcán őszintének tetsző szomorúság suhan át, ahogy hallja a törpe válaszát. Sajnos nem élvezheti sokáig Asgron személyének tényét, csak egy éjszakára marad mint kiderül.*
- Sajnálom, de remélem, meglátogatsz még olykor ezután is. *Önti szavakba talmi érzéseit. Az ürügy viszont, amit a törpe említ, felkelti az érdeklődését, hisz Aztyan egy ideje már felírta a főkönyvbe az alkímiai labor beszerzésének igényét.*
- Valóban értik a dolgukat. *Vezeti el egy kicsit a figyelmét, hisz nem volna jó, ha azonnal lecsapna a kínálkozó lehetőségre.*
- Alkímiai labort mondtál? *Kérdez hogy fusson még egy kört, mielőtt rátér a lényegre.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem is egyet abból a felszerelésből? *Mondja mintha félvállról venné.*
- Az intézőm már nyaggat egy ideje, hogy fejlesszünk és ez az egyik, amire szükségünk lenne. Megspórolnánk vele egy utat és ha kettőt veszel, a krumplik biztosan adnak egy kis engedményt az árból. Mindenki nyer. *Tárja szét karjait, mintha valóban igaz volna. Bár akár még az is lehet.*
- Persze, csak ha nem probléma. *Teszi hozzá udvariasságból.
Reméli, hogy belemegy a törpe és nem kell tovább kérlelnie. Miután jóllakatta őt és a testőrét, ez a legkevesebb.*
- Köszönök mindent, Asgron, mindig is öröm volt üzletelni veled! *Emelkedik fel maga is végül a távozni készülő törpével.*
- A legjobb szobát nyittattam neked és a mellette lévőt Engridnek. *Pillant még az óriás felé is, majd ha a törpe távozik, akkor sóhajtva ül vissza az asztalához, hogy a gondolataiba merüljön. Van min rágódnia.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-02 09:51:34
Üzenet elküldve: 2021-06-02 09:51:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
*Ha szemtanúja annak, már pedig miért ne lenne, ahogy Darok értelmezi a "lezárás" fogalmát, összevont szemöldökkel figyeli az eseményeket. Elege van egyelőre abból, hogy mindent el kell magyaráznia. Ha a kilincs meghajlításának kísérlete nem volna elég feltűnő, akkor az alabárdos tevékenység biztosan felkelti a figyelmét.
Nem szól semmit, csak halkan sóhajtva fordul a kijárat felé. Szerencsére Yeza talán megértette, mit vár tőle, mert a vörös elindul a konyhába.*
- Az a lány még lent van. *Mondja Darok felé. Ráadásul a kilincs elhajlítása még nem teszi tönkre a zár szerkezetét, így ettől még talán nyitható az ajtó.* ~ Idióta ork. ~
- Van rajta zár is. *Teszi hozzá, hogy elég lett volna elfordítani egy kulcsot és megoldódott volna a lezárás kérdése.* ~ Ostoba ork. ~
- Az okozott károkat levonom a járandóságodból. *Zárja le a pincearéna lezárásának problémakörét.
Arja úgy tűnik, értette azokat, amelyeket vele közölt és kurtán biccentve, Mikkel (kézenfogva?) elindulnak a pince felé. Ez a részlet már nem is tart igényt a figyelmére. Ideje azzal foglalkoznia, amihez ért.
A piac felé kell amúgy is kerülnie, mert pár dolog még van a megrendelések között, amit biztosan senki nem szerzett még be. Jó volna a későbbiekben a vásárlással és az üzlettel foglalkoznia csak, nem pedig vérszomjas sivatagi fejvadászokkal.*
*Ha szemtanúja annak, már pedig miért ne lenne, ahogy Darok értelmezi a "lezárás" fogalmát, összevont szemöldökkel figyeli az eseményeket. Elege van egyelőre abból, hogy mindent el kell magyaráznia. Ha a kilincs meghajlításának kísérlete nem volna elég feltűnő, akkor az alabárdos tevékenység biztosan felkelti a figyelmét.
Nem szól semmit, csak halkan sóhajtva fordul a kijárat felé. Szerencsére Yeza talán megértette, mit vár tőle, mert a vörös elindul a konyhába.*
- Az a lány még lent van. *Mondja Darok felé. Ráadásul a kilincs elhajlítása még nem teszi tönkre a zár szerkezetét, így ettől még talán nyitható az ajtó.* ~ Idióta ork. ~
- Van rajta zár is. *Teszi hozzá, hogy elég lett volna elfordítani egy kulcsot és megoldódott volna a lezárás kérdése.* ~ Ostoba ork. ~
- Az okozott károkat levonom a járandóságodból. *Zárja le a pincearéna lezárásának problémakörét.
Arja úgy tűnik, értette azokat, amelyeket vele közölt és kurtán biccentve, Mikkel (kézenfogva?) elindulnak a pince felé. Ez a részlet már nem is tart igényt a figyelmére. Ideje azzal foglalkoznia, amihez ért.
A piac felé kell amúgy is kerülnie, mert pár dolog még van a megrendelések között, amit biztosan senki nem szerzett még be. Jó volna a későbbiekben a vásárlással és az üzlettel foglalkoznia csak, nem pedig vérszomjas sivatagi fejvadászokkal.*
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-02 09:24:41
Üzenet elküldve: 2021-06-02 09:24:41
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
//Beszéljünk//
*A pulthoz érve sok mindent nem tudnak kideríteni, csak találgatni tudnak, hogy ki hol lehet. Nagyon szeretne még Arjával maradni és most csak vele foglalkozni, de sajnos mindkettőjüknek dolga van. A söntés mellett még megtárgyalják, hogy ki merre lehet és Mik már indulna is a dolgára, amikor megsűrűsödnek az események.
A pinceajtóban a sivatagi fejvadász jelenik meg egy pillanatra, talán épp menekülne. De Mik már ellépett Arja mellől és elég messze van ahhoz, hogy tevékenyen segíthessen Sulim megállításában, ám nincs is rá szükség, mert a pinceajtóban álló Nawa megállítja, majd mindketten eltűnnek lefelé. Arja felé pillant, hogy a lány mire készül, de szerencsére nem avatkozik az eseményekbe.
Kisvártatva a sivatagiak jönnek fel, majd Yeza és Aztyan is, végül pedig Darok. Csak Sulim és Nawa nem, ami sok mindent jelenthet. Mik feszülten várja a fejleményeket, amikor az intéző halk szavakat súg Arjának, megindul feléjük, valahol félúton találkozhatnak. A lány az ölelését keresi és a pultos fiú óvón zárja köré karjait.*
- Értem. *Válaszol halkan, megsimogatva a hátát és a haját. Sejtette, hogy ez lehetett a dolgok kimenetele. Nem jelent gondot számára a test eltüntetése, de kicsit meglepő, hogy Aztyan még temetést is fizet a pofátlan sivataginak. De ki ő, hogy kétségbe vonja a heges arcú döntését.
Arja még kioszt pár feladatot Reenonak, Nyikhaj biztosan örülni fog, hogy az éjjeli szolgálat után felzargatják, de ez van.
Arja kibontakozik az öleléséből és kézen fogja, hogy elinduljanak megnézni, mi van odalent, amire Mik beleegyezőn bólint és előre indul.
Odafelé menet a visszatérő Yeza állítja meg őket, amiket mond, arra Mik összehúzza a szemöldökét. Természetesen Arja kezét sem engedné el.*
- Figyelj, Aztyan azt mondta, vigyük éjjel a temetőbe a testet és temettessük el. Ez már így is több, mint amit én adnék neki. *Válaszol határozottan. Az már kiderült számára, hogy Yeza szeret engedetlenkedni, de a pultosnak nincs kedve összeakasztani a bajuszát a munkaadójával.*
- Így is fogok tenni, ha bármit akarnál, beszéld meg Aztyannal. *Pillant a távozó intéző felé, majd választ nem várva határozottan megindul lefelé a pincébe.*
//Beszéljünk//
*A pulthoz érve sok mindent nem tudnak kideríteni, csak találgatni tudnak, hogy ki hol lehet. Nagyon szeretne még Arjával maradni és most csak vele foglalkozni, de sajnos mindkettőjüknek dolga van. A söntés mellett még megtárgyalják, hogy ki merre lehet és Mik már indulna is a dolgára, amikor megsűrűsödnek az események.
A pinceajtóban a sivatagi fejvadász jelenik meg egy pillanatra, talán épp menekülne. De Mik már ellépett Arja mellől és elég messze van ahhoz, hogy tevékenyen segíthessen Sulim megállításában, ám nincs is rá szükség, mert a pinceajtóban álló Nawa megállítja, majd mindketten eltűnnek lefelé. Arja felé pillant, hogy a lány mire készül, de szerencsére nem avatkozik az eseményekbe.
Kisvártatva a sivatagiak jönnek fel, majd Yeza és Aztyan is, végül pedig Darok. Csak Sulim és Nawa nem, ami sok mindent jelenthet. Mik feszülten várja a fejleményeket, amikor az intéző halk szavakat súg Arjának, megindul feléjük, valahol félúton találkozhatnak. A lány az ölelését keresi és a pultos fiú óvón zárja köré karjait.*
- Értem. *Válaszol halkan, megsimogatva a hátát és a haját. Sejtette, hogy ez lehetett a dolgok kimenetele. Nem jelent gondot számára a test eltüntetése, de kicsit meglepő, hogy Aztyan még temetést is fizet a pofátlan sivataginak. De ki ő, hogy kétségbe vonja a heges arcú döntését.
Arja még kioszt pár feladatot Reenonak, Nyikhaj biztosan örülni fog, hogy az éjjeli szolgálat után felzargatják, de ez van.
Arja kibontakozik az öleléséből és kézen fogja, hogy elinduljanak megnézni, mi van odalent, amire Mik beleegyezőn bólint és előre indul.
Odafelé menet a visszatérő Yeza állítja meg őket, amiket mond, arra Mik összehúzza a szemöldökét. Természetesen Arja kezét sem engedné el.*
- Figyelj, Aztyan azt mondta, vigyük éjjel a temetőbe a testet és temettessük el. Ez már így is több, mint amit én adnék neki. *Válaszol határozottan. Az már kiderült számára, hogy Yeza szeret engedetlenkedni, de a pultosnak nincs kedve összeakasztani a bajuszát a munkaadójával.*
- Így is fogok tenni, ha bármit akarnál, beszéld meg Aztyannal. *Pillant a távozó intéző felé, majd választ nem várva határozottan megindul lefelé a pincébe.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:14:04
Üzenet elküldve: 2021-06-01 20:14:04
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
* A hirtelen jött látványosság a sivatagiakkal, hamar elül. Minden visszakerül a régi megszokott kerékvágásba. Igaz, hogy lent akad egy hulla, de az már más tészta. Neki kezdenek inkább az üzletelésnek, ami rögtön egy kis félreértéssel kezdődik. Ám a barátság köteléke erős köztük és kiállja, szóval kiállja ezt a nehéz próbát is.*
- Ritka meg drága is. Viszont, ahogy látom te sem szenvedsz hiányt belőlük.* Biccent a sokadalom felé, amiből igazán kitűnik a termetes ork. Engrid is vett rá egy pillantást, hogy aztán folytassa a zabálást. Már most ott tart, hogy több ételt benyomott, mint a két férfi együtt. A hangulat jó, mondjuk törpünk fogyasztott a borból is rendesen. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jóízűen felnevet Cha'yss humoros megjegyzésére. Ezután kerül elő a szelence, aminek tartalmával most nem élne a báró.*
- Ahogy gondolod.* Rántja meg a vállát, miközben lassan megtömi. Az első füstkarikák kipöfékelése után végre szót ejt Asgron a tényleges üzletről. Az ajánlata teljesen egyszerű. Úgy tűnik, hogy a bárónak ez teljesen meg is felel. Könnyedén elfogadja a törp feltételeit. Erre meg is lepődik Asgron, de egyáltalán nem add ennek hangot. Sőt felettébb boldognak tűnik.*
- Pecsételjük meg ezt a remek egyezséget!* Emeli magasba poharát.*
- Sajnos a vendégszereteted nem élvezhetem ki, csak a mai éjszakára. Holnap indulok Lihanechbe, mint mondtam. Be kell rendeznem egy alkímiai labort. A kis unokám tudod most ebbe ásta bele magát. A családnak meg ugyebár a legjobbat. Ismerek arra egy kereskedőt, akinek ez a specialitása. Ha alkímia, akkor csak is a lihanechi eszközök játszanak. Azok a gnóm krumplik értik a dolgukat.* Röhög a kis poénján.*
- Azt hiszem, akkor mindent megbeszéltünk. Ugye mindent megbeszéltünk?* Néz fel Cha'yssra kérdő tekintettel. Ha nincs egyéb, akkor lustán nyújtózik egyet, mielőtt feltápászkodna.*
* A hirtelen jött látványosság a sivatagiakkal, hamar elül. Minden visszakerül a régi megszokott kerékvágásba. Igaz, hogy lent akad egy hulla, de az már más tészta. Neki kezdenek inkább az üzletelésnek, ami rögtön egy kis félreértéssel kezdődik. Ám a barátság köteléke erős köztük és kiállja, szóval kiállja ezt a nehéz próbát is.*
- Ritka meg drága is. Viszont, ahogy látom te sem szenvedsz hiányt belőlük.* Biccent a sokadalom felé, amiből igazán kitűnik a termetes ork. Engrid is vett rá egy pillantást, hogy aztán folytassa a zabálást. Már most ott tart, hogy több ételt benyomott, mint a két férfi együtt. A hangulat jó, mondjuk törpünk fogyasztott a borból is rendesen. Így aztán nem is meglepő, ha nagyon jóízűen felnevet Cha'yss humoros megjegyzésére. Ezután kerül elő a szelence, aminek tartalmával most nem élne a báró.*
- Ahogy gondolod.* Rántja meg a vállát, miközben lassan megtömi. Az első füstkarikák kipöfékelése után végre szót ejt Asgron a tényleges üzletről. Az ajánlata teljesen egyszerű. Úgy tűnik, hogy a bárónak ez teljesen meg is felel. Könnyedén elfogadja a törp feltételeit. Erre meg is lepődik Asgron, de egyáltalán nem add ennek hangot. Sőt felettébb boldognak tűnik.*
- Pecsételjük meg ezt a remek egyezséget!* Emeli magasba poharát.*
- Sajnos a vendégszereteted nem élvezhetem ki, csak a mai éjszakára. Holnap indulok Lihanechbe, mint mondtam. Be kell rendeznem egy alkímiai labort. A kis unokám tudod most ebbe ásta bele magát. A családnak meg ugyebár a legjobbat. Ismerek arra egy kereskedőt, akinek ez a specialitása. Ha alkímia, akkor csak is a lihanechi eszközök játszanak. Azok a gnóm krumplik értik a dolgukat.* Röhög a kis poénján.*
- Azt hiszem, akkor mindent megbeszéltünk. Ugye mindent megbeszéltünk?* Néz fel Cha'yssra kérdő tekintettel. Ha nincs egyéb, akkor lustán nyújtózik egyet, mielőtt feltápászkodna.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 19:30:52
Üzenet elküldve: 2021-06-01 19:30:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
//Ismeretlen ismerős//
- Rendben *szökik az ajkára a válasz Aztyan utasítására, mintha az engedelmesség jól berögződött tulajdonsága lenne. A sima és elvárt felelet mögött azonban már most izzanak a vörös rohanó gondolatainak szálai. Kombinál, forgatja a lehetőségeket, végigfut egy-egy verzión, aztán egy másikon, miközben barna szeme élénken figyel. Csak akkor fordul félre gyorsan, mikor a tekintete összetalálkozik a Báróéval. Még mindig sajogva lüktet az orra. Nem kéne így mutatkoznia. Sietve lép be a konyhába, hogy rendbe szedje magát. (Az ork nagy szerencséjére Darok pinceajtós akciójáról így épp lemarad.) Megmossa az arcát, ellenőrzi, hogy a ruhája nem lett-e véres. Ha valahol ilyesfajta foltot lát rajta, azt is igyekszik sebtében kidörgölni. Az övéből előhúz egy kis fiolát. Gyűlöl ilyesmivel élni, de van, amikor muszáj. Megfordul a fejében, hogy egy tiszta konyharuhát befog kendőnek, hogy elrejtse rőt tincseit, de valami azt súgja, hogy ehhez már késő. Így csupán eligazgatja a kissé zilált fürtöket, mielőtt újra a vendégtérbe lépne. Besorol a pult mögé, ahonnan szemmel tarthatja a Báró asztalát. A mesterkardot igyekszik feltűnésmentesen kihúzni az övéből és a pult alatti polcra teszi. Nem akar ezzel jönni-menni, ha esetleg ki kellene lépnie a söntés mögül, de nem baj az, ha elérhető helyen van.*
- Mik *érinti meg a fiú karját. Halkan beszél és úgy, mintha észre se vette volna azt a szembetűnő változást Arja meg közte.* - A Tűz Népe nem temetkezik sáros gödrökbe *mondja. Yeza hazájában hagyományosan égetik a halottakat vagy sziklakazamatákban helyezik őket örök nyugalomra.* - Kérlek, várjatok meg vele. Megadnám neki a végtisztességet.
*Míg a főnöki asztalnál zajló eseményeket figyeli, azért hasznossá is teszi magát: italt tölt, poharakat, pultot törölget. Leszedi a közelebbi asztalok mosogatásra váró dolgait.*
//Ismeretlen ismerős//
- Rendben *szökik az ajkára a válasz Aztyan utasítására, mintha az engedelmesség jól berögződött tulajdonsága lenne. A sima és elvárt felelet mögött azonban már most izzanak a vörös rohanó gondolatainak szálai. Kombinál, forgatja a lehetőségeket, végigfut egy-egy verzión, aztán egy másikon, miközben barna szeme élénken figyel. Csak akkor fordul félre gyorsan, mikor a tekintete összetalálkozik a Báróéval. Még mindig sajogva lüktet az orra. Nem kéne így mutatkoznia. Sietve lép be a konyhába, hogy rendbe szedje magát. (Az ork nagy szerencséjére Darok pinceajtós akciójáról így épp lemarad.) Megmossa az arcát, ellenőrzi, hogy a ruhája nem lett-e véres. Ha valahol ilyesfajta foltot lát rajta, azt is igyekszik sebtében kidörgölni. Az övéből előhúz egy kis fiolát. Gyűlöl ilyesmivel élni, de van, amikor muszáj. Megfordul a fejében, hogy egy tiszta konyharuhát befog kendőnek, hogy elrejtse rőt tincseit, de valami azt súgja, hogy ehhez már késő. Így csupán eligazgatja a kissé zilált fürtöket, mielőtt újra a vendégtérbe lépne. Besorol a pult mögé, ahonnan szemmel tarthatja a Báró asztalát. A mesterkardot igyekszik feltűnésmentesen kihúzni az övéből és a pult alatti polcra teszi. Nem akar ezzel jönni-menni, ha esetleg ki kellene lépnie a söntés mögül, de nem baj az, ha elérhető helyen van.*
- Mik *érinti meg a fiú karját. Halkan beszél és úgy, mintha észre se vette volna azt a szembetűnő változást Arja meg közte.* - A Tűz Népe nem temetkezik sáros gödrökbe *mondja. Yeza hazájában hagyományosan égetik a halottakat vagy sziklakazamatákban helyezik őket örök nyugalomra.* - Kérlek, várjatok meg vele. Megadnám neki a végtisztességet.
*Míg a főnöki asztalnál zajló eseményeket figyeli, azért hasznossá is teszi magát: italt tölt, poharakat, pultot törölget. Leszedi a közelebbi asztalok mosogatásra váró dolgait.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 12:30:34
Üzenet elküldve: 2021-06-01 12:30:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
*Egy csapatnyi sivatagi masírozik el az asztalukhoz közel kifelé a fogadóból, de a báró csak egy pillantást pazarol a társaságra. Elvonulnak, tehát minden rendben és ezt támasztja alá a megjelenő Yeza és Aztyan is. A vörös nincs jó bőrben, ha minden igaz, az arca még mindig véres a fejeléstől, de ha közben le is törölte, a zúzódás akkor is ott világlik az arca közepén.
A mellettük elhaladó intéző és a páncélos ork felé csak hanyagul int, nincs szüksége a heges arcú közbenjárására. A történteket később is megtudhatja és most nem igazán hagyná Asgront magára. Addig üsd a vasat, amíg meleg - alapon szeretné üzletre bírni és egész jól haladnak.
A váltó témája kifullad, úgyis el kell rendeznie mindezt Yezával, de mivel mind a Kereskedőháznak, mind a lánynak előnyére válhat az üzlet, biztos benne, hogy ráveszi, hogy megszerezze azt a gyöngyöt.*
- Természetesen nem. *Mosolyog és hajtja meg a fejét bocsánatkérőn, amikor kiderül, hogy a törpe kihagyja az üzletükből a Tevereket. ~ Tehát a saját szakálladra is dolgozol, te vén kéjenc. ~ Mosolyodik el magában az igric, de nincs ellenére, hogy ezúttal hűbérurai ne tudjanak az adás-vételről.
Engrid is lenyugszik a helyzet normalizálódásával, Asgron szavait csak egy megengedő legyintéssel kíséri. Amíg az óriás nem csinál bajt, addig felőle percenként felugrálhat.*
- Ritka a megbízható és hatékony testőr manapság. *Méltatja kicsit az óriást, de inkább csak udvariasságból.*
- Összefújja a szemetet a szél. *Tréfálkozik a báró és cseppet sem úgy szól, mintha ebbe a törpét és testőrét is beleértené. Természetesen ők ezek felett állnak.
A kínálást egy visszafogott mozdulattal utasítja el. A pipát nem igazán szerette soha, az illatát szereti, de mostanában inkább a divatosabb dohányrudat részesíti előnyben.*
- Vágjunk bele. *Mosolyog poharát emelve a pöfékelő törpére és az üzletre.
Az ajánlatot az áru értékének megfelelő komolysággal fontolja meg. Talán mégis kellett volna Aztyan, aki minden bizonnyal jobban ismeri az árakat, de nem esik kétségbe. Nagyságrendekben úgy tűnik, rendben van az üzlet.*
- Nem okozhat gondot a fa beszerzése, természetesen, de minden bizonnyal tisztában vagy vele magad is, hogy beletelik egy kis időbe ideszállítatni az árut. Addig természetesen a fogadóm vendégszeretetét élvezheted, egy hat és kezet foghatunk a sikeresen megkötött üzlet megpecsételéseként. *Mosolyog szélesen Asgronra remélve, hogy megfelel mindez így neki. Bár azzal is ki tudna egyezni, ha a törpe nem a Kalmárban rontaná a levegőt.*
- Három szekérnyi üveget négy társzekér tölgyfáért. Tiszta sor! *Ismétli meg a végeredményt.*
- Rendben lesz így, barátom? *Kérdi végül elégedett mosollyal tekintve a törpére.*
*Egy csapatnyi sivatagi masírozik el az asztalukhoz közel kifelé a fogadóból, de a báró csak egy pillantást pazarol a társaságra. Elvonulnak, tehát minden rendben és ezt támasztja alá a megjelenő Yeza és Aztyan is. A vörös nincs jó bőrben, ha minden igaz, az arca még mindig véres a fejeléstől, de ha közben le is törölte, a zúzódás akkor is ott világlik az arca közepén.
A mellettük elhaladó intéző és a páncélos ork felé csak hanyagul int, nincs szüksége a heges arcú közbenjárására. A történteket később is megtudhatja és most nem igazán hagyná Asgront magára. Addig üsd a vasat, amíg meleg - alapon szeretné üzletre bírni és egész jól haladnak.
A váltó témája kifullad, úgyis el kell rendeznie mindezt Yezával, de mivel mind a Kereskedőháznak, mind a lánynak előnyére válhat az üzlet, biztos benne, hogy ráveszi, hogy megszerezze azt a gyöngyöt.*
- Természetesen nem. *Mosolyog és hajtja meg a fejét bocsánatkérőn, amikor kiderül, hogy a törpe kihagyja az üzletükből a Tevereket. ~ Tehát a saját szakálladra is dolgozol, te vén kéjenc. ~ Mosolyodik el magában az igric, de nincs ellenére, hogy ezúttal hűbérurai ne tudjanak az adás-vételről.
Engrid is lenyugszik a helyzet normalizálódásával, Asgron szavait csak egy megengedő legyintéssel kíséri. Amíg az óriás nem csinál bajt, addig felőle percenként felugrálhat.*
- Ritka a megbízható és hatékony testőr manapság. *Méltatja kicsit az óriást, de inkább csak udvariasságból.*
- Összefújja a szemetet a szél. *Tréfálkozik a báró és cseppet sem úgy szól, mintha ebbe a törpét és testőrét is beleértené. Természetesen ők ezek felett állnak.
A kínálást egy visszafogott mozdulattal utasítja el. A pipát nem igazán szerette soha, az illatát szereti, de mostanában inkább a divatosabb dohányrudat részesíti előnyben.*
- Vágjunk bele. *Mosolyog poharát emelve a pöfékelő törpére és az üzletre.
Az ajánlatot az áru értékének megfelelő komolysággal fontolja meg. Talán mégis kellett volna Aztyan, aki minden bizonnyal jobban ismeri az árakat, de nem esik kétségbe. Nagyságrendekben úgy tűnik, rendben van az üzlet.*
- Nem okozhat gondot a fa beszerzése, természetesen, de minden bizonnyal tisztában vagy vele magad is, hogy beletelik egy kis időbe ideszállítatni az árut. Addig természetesen a fogadóm vendégszeretetét élvezheted, egy hat és kezet foghatunk a sikeresen megkötött üzlet megpecsételéseként. *Mosolyog szélesen Asgronra remélve, hogy megfelel mindez így neki. Bár azzal is ki tudna egyezni, ha a törpe nem a Kalmárban rontaná a levegőt.*
- Három szekérnyi üveget négy társzekér tölgyfáért. Tiszta sor! *Ismétli meg a végeredményt.*
- Rendben lesz így, barátom? *Kérdi végül elégedett mosollyal tekintve a törpére.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:12:22
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:12:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
*Arja feszülten figyel, de vele együtt meg sokan a Fogadóban. De végül a dulakodók eltűnnek mind a ketten a pinceajtóból, Sulim, ám vele együtt Nawa is. A zuhanó testek pultig felhallatszó dübögő zaja a lépcsőköveken eléggé hátborzongató! Aztán néhány pillanatig dermedt csönd üli meg a vendégteret.
Arja keze önkéntelenül mozdul a szablyamarkolat felé, ahogy a sivatagiak megjelennek. De még nem rántja ki a kardot. A kis csapat nomád testtartása egyértelműen nélkülöz minden támadó szándékot. Ahogy félrehúzódnak az ajtó mellől, mögöttük Yeza is feltűnik. ~Végre!~ sóhajt Arja, meglátva őt épségben. De a vöröshajú igazán borzalmasan fest, több helyen is vér borítja. Ahogy Aztyan is megjelenik, és a sivatagiak csendben állnak, Arja keze végképp elernyed.
A fejvadász banda aztán csendben, senkire sem nézve elindul, és némán elhagyja a fogadó teret. Senki nem tartóztatja fel őket.
De a lány már Aztyanra figyel elkerekedő szemmel. Aztán csak bólint, belesápadva a hallottakba. Csak akkor könnyebbül meg egy kissé, amikor az intéző szavaiból kiviláglik, hogy Nawa odalent van, és ő életben van.
Nem kérdezősködik, és nem is fűz hozzá semmit az intéző szavaihoz. Érzi, hogy nincs itt most semmi ilyesminek helye.*
- Rendben! *válaszolja bólintva, Aztyan szemébe nézve.
Ahogy Yezáék is nekiindulnak, Mikhez siet a pultban. A fiú ölelésébe igyekszik ezután önkéntelenül, természetes késztetéssel belesimulni, hogy ez az egész feszültség elmúljon tényleg végre!*
- Sulim odalenn van! Halott! *súgja, ha megnyugszik egy kissé.*
- Aztyan azt kéri, vigyétek el a testét a temetőbe Nyikhajjal. A Kereskedőház állja a temetést. De azt mondta, éjszaka vigyétek!
- Az Arénát egyelőre lezárta. *sóhajt egy nagyot, lopva a báró és vendégei felé pillantva. ~Hogy mindig történik valami!~*
- Készíts kérlek sebláz elleni nyugtató teát, és vigyél fel egy dézsa forró vizet is a sebesült szobájába, és segíts neki lemosakodni! *szól gyorsan még a konyhaajtóban bámészkodó Reenonak.*
- És kerítsd elő Nyikhajt is valahonnan, jó? *teszi még hozzá, eszébe jutva hogy mit mondott Aztyan.*
- Gyerünk, nézzük meg mi van odalenn. *suttogja aztán Miknek, elhatározva magát végül, és magában igyekszik felkészülni mindenre.*
//Rőt tincsek nyomában - Zárás//
*Arja feszülten figyel, de vele együtt meg sokan a Fogadóban. De végül a dulakodók eltűnnek mind a ketten a pinceajtóból, Sulim, ám vele együtt Nawa is. A zuhanó testek pultig felhallatszó dübögő zaja a lépcsőköveken eléggé hátborzongató! Aztán néhány pillanatig dermedt csönd üli meg a vendégteret.
Arja keze önkéntelenül mozdul a szablyamarkolat felé, ahogy a sivatagiak megjelennek. De még nem rántja ki a kardot. A kis csapat nomád testtartása egyértelműen nélkülöz minden támadó szándékot. Ahogy félrehúzódnak az ajtó mellől, mögöttük Yeza is feltűnik. ~Végre!~ sóhajt Arja, meglátva őt épségben. De a vöröshajú igazán borzalmasan fest, több helyen is vér borítja. Ahogy Aztyan is megjelenik, és a sivatagiak csendben állnak, Arja keze végképp elernyed.
A fejvadász banda aztán csendben, senkire sem nézve elindul, és némán elhagyja a fogadó teret. Senki nem tartóztatja fel őket.
De a lány már Aztyanra figyel elkerekedő szemmel. Aztán csak bólint, belesápadva a hallottakba. Csak akkor könnyebbül meg egy kissé, amikor az intéző szavaiból kiviláglik, hogy Nawa odalent van, és ő életben van.
Nem kérdezősködik, és nem is fűz hozzá semmit az intéző szavaihoz. Érzi, hogy nincs itt most semmi ilyesminek helye.*
- Rendben! *válaszolja bólintva, Aztyan szemébe nézve.
Ahogy Yezáék is nekiindulnak, Mikhez siet a pultban. A fiú ölelésébe igyekszik ezután önkéntelenül, természetes késztetéssel belesimulni, hogy ez az egész feszültség elmúljon tényleg végre!*
- Sulim odalenn van! Halott! *súgja, ha megnyugszik egy kissé.*
- Aztyan azt kéri, vigyétek el a testét a temetőbe Nyikhajjal. A Kereskedőház állja a temetést. De azt mondta, éjszaka vigyétek!
- Az Arénát egyelőre lezárta. *sóhajt egy nagyot, lopva a báró és vendégei felé pillantva. ~Hogy mindig történik valami!~*
- Készíts kérlek sebláz elleni nyugtató teát, és vigyél fel egy dézsa forró vizet is a sebesült szobájába, és segíts neki lemosakodni! *szól gyorsan még a konyhaajtóban bámészkodó Reenonak.*
- És kerítsd elő Nyikhajt is valahonnan, jó? *teszi még hozzá, eszébe jutva hogy mit mondott Aztyan.*
- Gyerünk, nézzük meg mi van odalenn. *suttogja aztán Miknek, elhatározva magát végül, és magában igyekszik felkészülni mindenre.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:05:09
Üzenet elküldve: 2021-06-01 09:05:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Jenari//
*Várakozással telve közelíti meg a Kalmárt, hiszen egy lehetséges, neki való feladat van kilátásban. Egy rongyos kis futár fiú adott neki egy levelet, amiben egy találkozóra kérték meg. Elegánsan öltözve, kalapban és sétapálcával érkeik, s nyit be a fogadóba. A daliás gnóm biccent a kiszolgálóknak és a többi ismert társának, akit felfedezni vél. Jól láthatóan megáll a helyiség közepén és szétnéz. Így, ha valaki pillantása hosszabban rajta marad, akkor az valószínű a találkozót kérő személy lesz. Tekintete összeakad egy sötétbarna, harcos külsejű nővel, akivel nem szívesen találkozna egy sikátorban. Nőies, ugyanakkor katonásan határozott vonásai és tekintete van. Nyomban oda is lép hozzá egy mosollyal.*
- Üdvözlöm hölgyem! Diynomit Dedhor N'athorvagyok. Valaki egy találkozót beszélt meg velem, s arra gyanakszom, hogy Ön az. *Elég hamar és jól felméri a helyzeteket, így meglepné, ha tévedne, de tévedni ugye emberi dolog és nem gnómokra jellemző. Megszólítása illedelmes és tisztelettől csengő. Most kíváncsian várja a választ, hogy jó személynél kopogtat e.*
//Jenari//
*Várakozással telve közelíti meg a Kalmárt, hiszen egy lehetséges, neki való feladat van kilátásban. Egy rongyos kis futár fiú adott neki egy levelet, amiben egy találkozóra kérték meg. Elegánsan öltözve, kalapban és sétapálcával érkeik, s nyit be a fogadóba. A daliás gnóm biccent a kiszolgálóknak és a többi ismert társának, akit felfedezni vél. Jól láthatóan megáll a helyiség közepén és szétnéz. Így, ha valaki pillantása hosszabban rajta marad, akkor az valószínű a találkozót kérő személy lesz. Tekintete összeakad egy sötétbarna, harcos külsejű nővel, akivel nem szívesen találkozna egy sikátorban. Nőies, ugyanakkor katonásan határozott vonásai és tekintete van. Nyomban oda is lép hozzá egy mosollyal.*
- Üdvözlöm hölgyem! Diynomit Dedhor N'athorvagyok. Valaki egy találkozót beszélt meg velem, s arra gyanakszom, hogy Ön az. *Elég hamar és jól felméri a helyzeteket, így meglepné, ha tévedne, de tévedni ugye emberi dolog és nem gnómokra jellemző. Megszólítása illedelmes és tisztelettől csengő. Most kíváncsian várja a választ, hogy jó személynél kopogtat e.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:43:16
Üzenet elküldve: 2021-06-01 08:43:16
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Fent is akadnak érdekes arcok, de ezt most nem veszi a kezébe. Yeza tesz egy kis kitérőt, de aztán visszatér az intéző mellé. Aztyan ugyan nem neki mondja, hogy zárják le az aréna lejáratát, de ezt az ork önszorgalomból megteszi. A báró is még itt van, és valakivel tárgyal is. Érdekes népek járnak ide mostanság. Senki nem panaszkodhat, hogy dixriminrálják a betérő népségeket. Túl sok ideje nincs ezen gondolkodni mert Aztyannal megindulnak kifelé a Kereskedelmi központba. Ha kiérnek, akkor tesz egy rövid kérdést az intéző felé.*
- Ha nem bánnád az alabárdom kicserélném egy Harci kalapácsra. Ez az alabárd szép meg jó, de most kiderült, hogy nem hasznos. *Nem teljesen vág az előbbi történésekhez, de az eset az orkot egyáltalán nem rázza meg, így mintha mi sem történt volna veti fel a fegyvercsere lehetőségét.*
//Lentről fel II.//
*Fent is akadnak érdekes arcok, de ezt most nem veszi a kezébe. Yeza tesz egy kis kitérőt, de aztán visszatér az intéző mellé. Aztyan ugyan nem neki mondja, hogy zárják le az aréna lejáratát, de ezt az ork önszorgalomból megteszi. A báró is még itt van, és valakivel tárgyal is. Érdekes népek járnak ide mostanság. Senki nem panaszkodhat, hogy dixriminrálják a betérő népségeket. Túl sok ideje nincs ezen gondolkodni mert Aztyannal megindulnak kifelé a Kereskedelmi központba. Ha kiérnek, akkor tesz egy rövid kérdést az intéző felé.*
- Ha nem bánnád az alabárdom kicserélném egy Harci kalapácsra. Ez az alabárd szép meg jó, de most kiderült, hogy nem hasznos. *Nem teljesen vág az előbbi történésekhez, de az eset az orkot egyáltalán nem rázza meg, így mintha mi sem történt volna veti fel a fegyvercsere lehetőségét.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 17:44:22
Üzenet elküldve: 2021-05-31 17:44:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kezdeti csevej a nőkről, a helyről, meg az ilyen apróságokról hamar elmarad. Az üzletekről is esik szó, de egyelőre azokat jegelik. Leginkább a váltó kérdése az ami bőven magyarázatot követel meg. Ebből nincs is hiány, hiszen a törpnek be nem állna a szája. Elég sok részletet és lehetőséget megoszt a báróval, ami kecsegtetőnek tűnhet számára. Végül is aztán a beszélgetés ezen szála le is zárul.*
- Nagyszerű! Kár is lenne több szót erre a váltóra pocsékolni a mai nap már.* Könnyedén és vidáman beszél, de mégis közben a másik arcát fürkészi kutatóan érzelmek után. Különös játék ez, amit a hatalmasok játszanak egymás között. Még a legjobb jóakarójában sem bízhat meg az ember. Amúgy meg hamar felkapja szegény Asgron a vizet, amikor az üveggel kapcsolatos engedmények kerülnek szóba.*
- És én nem is mondtam, hogy nem engedek belőle. Csak azt, hogy az én személyes üzletembe ne keverjük bele a Teverek ügyeit. Valószínűleg mind a ketten jól járunk. Hiszen a barátok nem húzzák le egymást.* Szép szavakkal dobálóznak, csak sajnos minden kereskedő tudja, hogy az üzletben nincs barátság. Fukar egy kis köcsög ez a törp, pedig bárki láthatja, hogy van mit aprítania abba a tejbe. Mielőtt bármibe is bele merülhetnének a továbbiakban jön az a kis bosszantó közjáték. Szerencsére itt fent nem sokat lehet belőle érzékelni, de arra pont elég, hogy a testőre készenlétbe tegye magát. A báró szavaira csak legyint Asgron, amikor Engridet nyugtatja.*
- Ugyan! Neki ezt mondhatod. Mindig ezt csinálja. Viszont az a lényeg, hogy jól csinálja, hiszen még életben vagyok.* Tényleg gyorsan lenyugszik minden. Amikor pedig már teljes a nyugalom, akkor az óriás is újra helyet foglal. Némán minden szó vagy megjegyzés nélkül.*
- Valóban minden rendben van. Mondjuk, ahogy látom mozgalmas mindennapjaitok lehetnek. Ritka, hogy wegtorenieket látok. Főleg a Nagy Sivatagból. Na, de mindegy is.* Kortyol bele ő is az italába és aztán tolja félre a poharát. Egy kis szelencét vesz elő és egy finoman megmunkált pipát.*
- Megkínálhatlak egy kis hazaival?* Bök a kis szelencére, aminek lepattintja a fedelét. Rögtön megcsaphatja Caldorcor báró orrát a finom pipadohány aromája. Ashgron el is kezdi vele megtömködni pipáját. Amikor ezzel elkészül beveszi szájába és a pipaszurkálóját maga elé tartva elmormol valamit. Érthetetlen egyszavas halandzsának tűnik, de amint befejezi kis láng gyullad a pipaszurkáló végén.*
- Tüzet?* Kínálja a bárót, ha egyáltalán rágyújt.*
- Na most már üzletelhetünk. Vétek lenne félre vonulni, ha ilyen mozgalmas és látványossággal teli ez a hely. Szóval a történet egyszerű. Én az üvegért nem aranyat akarok, de nem ám. Bár Lihanech jól fizet az üvegért, perpillanat Wegtoren még jobban a fáért. Akarom mondani a tölgyfáért. Márpedig abban Arthenior a specialista. Szóval, ha szerzel nekem négy társzekérnyi szállítmány tölgyet, akkor én átengedem cserébe az én cserébe átadom neked az én három szekérnyi üvegemet. Elegendő mennyiség egy kisebb épület felhúzására. Ez lenne az ajánlatom.* Szív bele pipájába, hogy ezután néhány füstkarikát engedjen szabadjára.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A kezdeti csevej a nőkről, a helyről, meg az ilyen apróságokról hamar elmarad. Az üzletekről is esik szó, de egyelőre azokat jegelik. Leginkább a váltó kérdése az ami bőven magyarázatot követel meg. Ebből nincs is hiány, hiszen a törpnek be nem állna a szája. Elég sok részletet és lehetőséget megoszt a báróval, ami kecsegtetőnek tűnhet számára. Végül is aztán a beszélgetés ezen szála le is zárul.*
- Nagyszerű! Kár is lenne több szót erre a váltóra pocsékolni a mai nap már.* Könnyedén és vidáman beszél, de mégis közben a másik arcát fürkészi kutatóan érzelmek után. Különös játék ez, amit a hatalmasok játszanak egymás között. Még a legjobb jóakarójában sem bízhat meg az ember. Amúgy meg hamar felkapja szegény Asgron a vizet, amikor az üveggel kapcsolatos engedmények kerülnek szóba.*
- És én nem is mondtam, hogy nem engedek belőle. Csak azt, hogy az én személyes üzletembe ne keverjük bele a Teverek ügyeit. Valószínűleg mind a ketten jól járunk. Hiszen a barátok nem húzzák le egymást.* Szép szavakkal dobálóznak, csak sajnos minden kereskedő tudja, hogy az üzletben nincs barátság. Fukar egy kis köcsög ez a törp, pedig bárki láthatja, hogy van mit aprítania abba a tejbe. Mielőtt bármibe is bele merülhetnének a továbbiakban jön az a kis bosszantó közjáték. Szerencsére itt fent nem sokat lehet belőle érzékelni, de arra pont elég, hogy a testőre készenlétbe tegye magát. A báró szavaira csak legyint Asgron, amikor Engridet nyugtatja.*
- Ugyan! Neki ezt mondhatod. Mindig ezt csinálja. Viszont az a lényeg, hogy jól csinálja, hiszen még életben vagyok.* Tényleg gyorsan lenyugszik minden. Amikor pedig már teljes a nyugalom, akkor az óriás is újra helyet foglal. Némán minden szó vagy megjegyzés nélkül.*
- Valóban minden rendben van. Mondjuk, ahogy látom mozgalmas mindennapjaitok lehetnek. Ritka, hogy wegtorenieket látok. Főleg a Nagy Sivatagból. Na, de mindegy is.* Kortyol bele ő is az italába és aztán tolja félre a poharát. Egy kis szelencét vesz elő és egy finoman megmunkált pipát.*
- Megkínálhatlak egy kis hazaival?* Bök a kis szelencére, aminek lepattintja a fedelét. Rögtön megcsaphatja Caldorcor báró orrát a finom pipadohány aromája. Ashgron el is kezdi vele megtömködni pipáját. Amikor ezzel elkészül beveszi szájába és a pipaszurkálóját maga elé tartva elmormol valamit. Érthetetlen egyszavas halandzsának tűnik, de amint befejezi kis láng gyullad a pipaszurkáló végén.*
- Tüzet?* Kínálja a bárót, ha egyáltalán rágyújt.*
- Na most már üzletelhetünk. Vétek lenne félre vonulni, ha ilyen mozgalmas és látványossággal teli ez a hely. Szóval a történet egyszerű. Én az üvegért nem aranyat akarok, de nem ám. Bár Lihanech jól fizet az üvegért, perpillanat Wegtoren még jobban a fáért. Akarom mondani a tölgyfáért. Márpedig abban Arthenior a specialista. Szóval, ha szerzel nekem négy társzekérnyi szállítmány tölgyet, akkor én átengedem cserébe az én cserébe átadom neked az én három szekérnyi üvegemet. Elegendő mennyiség egy kisebb épület felhúzására. Ez lenne az ajánlatom.* Szív bele pipájába, hogy ezután néhány füstkarikát engedjen szabadjára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659