//Második szál//
*Úgy lép be a pintybe, mintha citromba harapott volna. Az arcára olyan jellegzetes fintor ül ki, amit mindenki láthat egy olyan gazdagabbtól, aki szegények között jár. Tömény undor. Jó-jó, persze, persze, a legtöbben úgy ismerik, mint az elf, aki szegényeknek ad munkát jó pénzért. Arra már kevesen gondolnak, hogy őket könnyebb becsapni, és kevesebb pénzért is dolgoznak ugyan olyan jól, hát nem jó üzlet? Talán itt is találhat egy-két személyt, akit befoghat csokoládékevergetésre, vagy csomagolásra. Azt még ezek a tanulatlanok is meg tudják csinálni, csak nem rontják el.
Egyenesen a pulthoz megy, nem akar sokat időzni itt, és talán az itt dolgozó a segítségére lehet. Úgy sétál oda, mint aki karót nyelt és nem mer lefelé nézni, ez persze nem igaz. Így tanították kiskorától kezdve, és csúnya is lenne, ha főnemesi vérét bemocskolva úgy sétálna, mint a csőcselék. Talán ez az egy dolog, amire büszke lehet: a szülei rangjára, ha már a sajátjára nem. Úgyis a gazdagok röhögnek a háta mögött: az elsőszülött fiúgyermek, aki elvesztette a családi örökséget, és helyette a húga viszi tovább... Ah, pedig ha tudnák!*
- Melyik a legjobb itala, amivel szolgálhat?
*Ezt már a pultosnak kinéző egyén felé intézi, a következő kérdését csak az után óhajtja feltenni. Ha már itt van, illik rendelni valamit, akár van hozzá kedve, akár nem. Talán csukott szemmel és befogott orral le tudja majd húzni.*