// Küldetés //
// Habrertus, Lea, AAA, Limmen, Nawanthiri //
*Mielőtt elhagyná az ivót, a bejárati ajtóban megáll egy pillanatra, hogy hallja, miféle büntetést szab ki rá a tizedes. Aztán gyorsan fordul is kifelé, mielőtt bárki észrevenné, hogy majdnem elneveti magát. Frincs úgy villogtatta korábban a szeme fehérjét, mintha legalábbis az összes bőrt le akarná korbácsolni a lány hátáról, de inkább elküldené pár hónapra edzőtáborozni a Krenkataurba - erre kiállít neki egy SZÁMLÁT? 300 aranyról? Hát mi az?*
~Az igazmondás díja...~
*Mikor ez eszébe jut, el is múlik a nevethetnékje. Talán tényleg nem lesz más lehetőség, mint lopni magának egy félórácskát valamelyik nap, aztán megíratni az aggodalmait a tanácsnak egy hivatalnokkal. Esetleg küld belőle egy példányt Bredocnak is, biztos, ami biztos.
Ez azonban a jövő zenéje, egyelőre Leának kell ruhát szereznie. Az istállóba érve először ránéz Habrertus uram kocsisára, úgy van-e még, ahogy hagyta: részegen, hortyogva, két réteg pokrócba tekerve. Reméli, hogy igen, mert a következő lépésben ennek a legénynek az úti holmiját keresi meg a hintón. A bak alatt rá is akad egy nagy, viaszosvászon átalvetőre, rajta kétágú jellel. A zsinórját kibontva egy teljes öltözet ruhát talál benne: ing, bőrnadrág, posztózeke, alsónemű, még egy pár cipő is. Nem uras, de tiszta, meleg, strapabíró, és ránézésre nagyjából jó is kéne legyen arra a hatujjú nősténydémonra. Ugyanakkor ha már itt van, megnézi magának a többi poggyászt. Yeza tudja fene, hová szaladt ruhát szerezni a kancellárnak, közben meg lehet, hogy van itt is.
Rövid inspekció után a hintó tetején talál egy díszes utazóládát. Zár nincs rajta, csak egy hosszú retesz, amit félrehúzva Nawanthirishardipandra előtt egy külön világ tárul fel. A poggyász ugyanis mindenféle érdekes dologgal van tele. Például van benne egy kihajtogatható, mini lepkeháló. Kétféle, lakkozott markolatú kacorkés. Egy tégelynyi jó szagú kenőcs.*
~Tudnám, mire való...~
*A varangyoslekvár óta megtanulta, hogy nem muszáj mindent kipróbálni, ami nem tűnik első pillantásra életveszélyesnek, ezért inkább visszasüllyeszti a ládába a titokzatos kencét. Aztán a kezébe akad egy bőrkötésű könyvecske, amiben kézzel írt jegyzetek vannak. A szerzetes olvasni ugyan nem tud, de a kézírást szépnek találja, mígnem...*
- Fúj. *szalad ki a száján* Fúúúj... *a könyvben tudniillik rajzok is vannak, méghozzá igen részletgazdagok* Jaj nekem, de undorító... *Nawanthiri arca a negyedik képnél már vörös, mint a Krulzvirág, de azért csak a kilencediknél teszi vissza a kötetet a ládába. Nem tudja, hogy rettegjen vagy inkább eljátszadozzon a gondolattal, vajon az öregúr titkos naplóját találta-e meg. Akárhogyan is, az utazóládában van egy rend elegáns öltözék, alsó- és felsőruha egyaránt. Lábbelit nem talál, de az valószínűleg nem is került mosásba. Fürgén összepakol mindent, lezárja és helyére teszi a poggyászt, aztán a ruhákat felnyalábolva visszasiet az ivóba.
Odabent annyi változott, hogy a tizedes eltűnt, az emberei viszont maradtak. A lány megpróbálja elkapni Aztyan tekintetét, hátha ki tud valamit olvasni belőle, de aztán a thargokhoz fordul.*
- Mind a kettőtöknek találtam ruhát. Felvihetem őket a szobádba, uram? Ott nyugodtan fel tudtok öltözni. *a jó kancellárra pillantva nagyon küzd, hogy ne vigyorogjon, mert hát eszébe jutnak a képek. Csak a szerzetesi jó nevelésnek köszönheti, hogy képes végig komoly arcot vágni.* Aztán utánanézek a vacsorádnak. *mondja Leának, mikor kiderül, maradnak-e a ruhák itt, vagy fölkerülnek az emeletre. Ha van egyéb kívánság - vagy parancs az intézőtől - meghallgatja még, aztán intézi, amit kell.*