//Mandolinművész//
*Játék közben teljesen beleéli magát, szinte együtt él az általa játszott dallamokkal. A vörös hajú, wegtoreni lány igéző mozdulatokkal közelít felé. Táncos csípőmozgást láthat, olyat, amit csak a tűz városának lányai lejtenek. Ha Yeza-nak a báj egy képesség lenne, akkor az Ian-ra megbabonázó módon hatna. Észre sem veszi, de a tánccal, amit előtte táncol a lány, teljesen rabul ejti a bárd tekintetét. Bűverejű képessége szabadon áramol, mely szárnyakat kapott a tűzliliom múzsájától. Nem képes irányítani, s nem akarattal csábítja a lányt, de amint rá pillant a másik kisugárzása egyszerűen perzselő vihart indít benne, amely olyan erővel csap le rá, hogy nem képes levenni tekintetét a lányról, kinek még nevét sem tudja. A lány tánca, érintései, súgása, kisugárzása egyszerűen lehengerlő hatású. Kölcsönösen bűvöletbe kerülnek, csak éppen Yeza a képességét fékezni nem tudó Ian által, a bárd pedig a lány természetes jelenése miatt kerül a zene és a tánc révületébe. Fel sem fogja mit történik egészen addig, amíg a lány az ölébe nem perdül és tüzes ajkának egyetlen csókjával leveszi lábáról, s újai is megállnak a húrok pendítésében. Csak ekkor döbben rá, hogy képessége szabadon, zabolátlanul áramlott, s ennek a vörös hajú, elragadó lány az áldozatává vált. Ekkor döbben rá, hogy akarata ellenére, a vendégek előtt milyen látványt nyújthatott Yeza. Biztosan senki sem fogja ezért a látványért korholni a fogadó vezetőségét, de a lánynak elég kellemetlen perceket szerzett. A megtorló kérdésre, majd istenes jobbos csapásra szája kicsattan és apró vércsermely indul útnak, lefelé az álla felé. A fenyegetőzést, s az éles szavakat megérti és jogosnak találja. Megérdemelte, így nem is vág vissza sem tettekben, sem szóban. Nőt egyébként sem bántana sosem. Amikor a lány elviharzik fejét bosszúsan ingatja meg. Nem tud haragudni a másikra, ezt az egész helyzetet saját hibájaként könyveli el. Zsebéből egy kis rongyot vesz elő, mellyel letörli szája széléről a kicsattanó vért. Ekkor lép oda hozzá egy magas, jó kötésű férfi, aki a látottak alapján szintén alkalmazott lehet itt. Inkább harcosnak mondaná, mint felszolgálót, mert a megjelenése és kiállása szint egyértelműen így azonosítja őt. A férfi elnézést kér a történtekért, egyben figyelmezteti, hogy nem alkalmazható semmi ilyesmi bárd bűvölet. Sajnálkozva áll fel a székről és mandolinját a hátára akasztja.*
- Nem a kisasszony hibája. Megérdemeltem, de be kell vallanom nem volt szándékos a tettem. Nem vagyok teljesen ura képességemnek, s a fejem elveszítem, amint egy hozzá hasonló leányt meglátok. *Graril biztosan érti mire gondol, amint Yeza-t körülírja. Még egy kéréssel fordul a férfi felé.*
- Köszönöm a felajánlását, de inkább meghagynám az italt a kisasszonynak, egyben röviden, szeretnék elnézést kérni tőle, persze ha nem bánja. *Látja, hogy merre viharzik el Yeza, s ha Graril nem tartóztatja fel, akkor követi őt a szobájáig. Nem szándékozik rátörni az ajtót, csupán, ha eljut ide, akkor megáll az ajtó előtt, majd bekopog, de nem nyit be. Mély levegőt vesz, majd belekezd mondandójába.*
- Kisasszony! Én vagyok az előbbi bárd. Szeretnék elnézést kérni a tettemért. Talán nem hiszi el nekem, de nem vagyok teljesen ura ezen képességemnek. Amikor valaki olyat pillantok meg, aki nem hétköznapi… úgy értem különleges, akkor múzsaként az a személy teljesen áthangol, szárnyakat, ihletet ad, s a képességem ilyenkor korlátlanul, zabolátlanul képes tombolni. *Megáll egy kicsit, mert érzi, hogy túl gyorsan beszél, ideges egy kicsit és zavarban is van a történtektől. Végül folytatja néhány záró mondattal.*
- Teljesen jogos volt a haragja, de annyit el kell mondjak, hogy sohasem láttam még így táncolni senkit sem. Egyszerűen… nem találok rá szavakat. A kisugárzása, a lénye, olyan bűverőbe hajtott, hogy teljesen magával ragadott. Még egyszer fogadja őszinte sajnálatomat. *Szavai őszinték és sajnálata is az. Nagyot nyel, majd egy merész húzással próbálkozik.*
- Szeretném jóvá tenni, vagy legalább is kárpótolni valamiképp a mai eseményekért. Talán később, ha végzett, szívesen meghívnám egy vacsorára, persze zene nélkül. Bár ezek után nem biztos, hogy… *Felvetett jóvátételét hamar elveti, mert úgy hiszi, erre nem fog lehetőséget kapni, de ajánlatát mégis megtette, de zavarodottsága mindenképp érezhető hangjában. Ha még mindig lehetősége van az ajtóban állni, akkor búcsúzóul a következőket mondja.*
- Most megyek, nem zargatom tovább, de szeretném ha tudná, hogy a fogadótól, és személyzettől is elnézést kérek, egyben felelősséget vállalok a tetteimért. *Ha eddig az ajtó zárva volt, akkor most elindul a fogadótért felé, hacsak Yeza vagy valaki más meg nem állítja. Szándéka szerint hangosan elnézést kér mindenkitől és magára vállalja Yeza különös viselkedésének okát, egyúttal feltárja azt is, hogy önhibájából, azaz kontrollálatlan bárdi képessége miatt történt minden. Így érzi korrektnek a dolgot.*