Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 256 (5101. - 5120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-12 18:23:23
Üzenet elküldve: 2020-12-12 18:23:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Az esésen hamar túljutnak, mind testileg, mind lelkiekben. Nem hagy mély nyomot egyik résztvevőben sem. Azt, hogy nem piszmog, nem igazán tudja hova tenni, s bár igaznak tartja, nem érti, hogy jött ez most ide. Ám a megfejtésen való töprengés helyett inkább csak helyeslőn bólint. Arra már némiképp elkerekíti szemeit, mikor Darok fél karjának leszakadását emlegeti, meg, hogy még akkor sem ismerné be, hogy komoly baja esett.*
- Na jó, de akkor nem is kérdezném. Akkor látnám! *Hívja fel a hím figyelmét remekbeszabott megfigyelőképességére nevetve, baljának mutatóujját a magasba emelve, hogy játékos nyomatékot adjon szavainak. A következő témakörre már ülő helyzetbe kászálódik, s úgy tűnődik el azon a kérdésen, minek amúgy nem kellene ekkora tanácstalanságot okoznia.*
- A kovácsműhely felett? *Szemöldökei ráncba szaladnak töprengésében, s bár nem túl határozottan, de azért állást foglal a kérdésben.* Nem, nem hiszem, hogy ott lenne. *Mondjuk úgy tűnik, feleslegesen, hiszen Darok szavaiból kisüthető, hogy nem igazán számít neki válasza. Ezen, na meg elcsúszásukon jót mulatva keveredik ismét az izmos karokba, hogy újabb feljutási kísérletüket ezúttal már siker koronázza. Arra, hogy kapaszkodjon, csak egy határozottat bólint, s igyekszik fogózkodót találni a szövet fedte, kitűnően megmunkált testen. A folyosón megállva megint csak szóba kerül a kovácsműhely, meg az emeleti szobák.*
- Neeem, nem, nekem nem! *Annyi biztos, hogy nem, de az már korántsem, hogy melyik kérdésre vonatkozik tiltakozása. Nem egyszerűsíti meg az őt cipelő dolgát. Az övét meg az elfogyasztott felesek nehezítik, szóval igazán nem az ő hibája ez most. Alkalmi hordára szerencsére nem jön könnyen zavarba, s megoldókészségét is tanítani lehetne, olyan természetességgel masírozik be kalmárunkkal karjaiban az első erre lehetőséget kínáló ajtón, mintha ez magától értetődő lenne. Az ágyra is így helyezi le Wint, vagyis csak a térdtől felfelé eső hányadát.*
- A csizma nem is való az ágyba! *Helyesel halványan bólintva csak, miközben hátát már a matracnak veti. Így, hogy nem látja, kissé összerezzen a térdhajlatát ért érintésen. Egészen finoman, vigyázva nyúlnak combjának eme érzékeny tájékára, hogy gyors mozdulatokkal szabadítsák meg először egyik, majd másik lábát is azoktól a bizonyos csizmáktól. Csendben viseli a műveletet, mindössze aprókat kuncog, ha éppen csikisnek ítéli meg az ork ujjak manővereit. Még szemeit is lehunyja, mert már zavaróvá kezd válni számára, mennyire forog felette a plafon. Várni pedig vár ő készségesen, csak azt nem tudja, mire. Ebben a tudatlanságban csatlakozik be a padlón fetrengő nevetésébe.*
- Hát én rád biztosan! *Hangján érezhető vigyora, ahogy meggyőződése is. Szemhéjait komótosan nyitja el újra, hogy felismerése cammogva érkezzen tudatába.*
- Te várjál már! Ez nem is az én szobám! *Pattan fel hirtelen, szinte átmenet nélkül álló helyzetbe, csupasz talpaira szökkenve ki az ágyból. Ami nem bizonyul a legjobb ötletnek, mert szédülésében rögtön négykézlábra rogy. Lendületét ez sem szegi, s gyorsan összeszedve magát paskolja meg a hím mellkasát.*
- Gyere, nálam alhatsz ma! *Kacsint szélesen vigyorogva immár szobatársára, s jelképesen ugyan, de kezét nyújtja felsegítésére.
Ha megbizonyosodott róla, hogy nyomába szegődtek, ezúttal valóban saját szobájába vezeti az orkot, mi a vendégekénél hátrébb, a folyosó vége felé pozícionálódik.*
- Ez lenne az! *Tárja szélesre ajtaját, amint kulcsával némi szerencsétlenkedés után képes kinyitni, s egyúttal be is lép rajta. Jóval otthonosabb, mint a korábbi, hiszen már volt alkalma kényelmesen berendezni. Dupla ágy, gondosan megvetve, előtte szőnyeg, rajta méretes utazóláda. Az ablak alatt fiókos asztal székkel, rajta könyvek és papírosok, meg egy olajmécses. A bejárattal átellenes sarokban paraván, mi minden bizonnyal fürdődézsáját rejti. Ezeket leszámítva nincs túldíszítve az egész, de azért az látszik, hogy gazdája szívesen tölt időt falai között.*
- Érezd magad otthon! *Tessékeli be ivócimboráját, ha az esetleg még kintről szemlélődne. Vissza is kulcsolja a zárat mögötte, következő mozdulatával pedig ágyára huppan nagy lendülettel, de ülve maradva.*
//Darok//
*Az esésen hamar túljutnak, mind testileg, mind lelkiekben. Nem hagy mély nyomot egyik résztvevőben sem. Azt, hogy nem piszmog, nem igazán tudja hova tenni, s bár igaznak tartja, nem érti, hogy jött ez most ide. Ám a megfejtésen való töprengés helyett inkább csak helyeslőn bólint. Arra már némiképp elkerekíti szemeit, mikor Darok fél karjának leszakadását emlegeti, meg, hogy még akkor sem ismerné be, hogy komoly baja esett.*
- Na jó, de akkor nem is kérdezném. Akkor látnám! *Hívja fel a hím figyelmét remekbeszabott megfigyelőképességére nevetve, baljának mutatóujját a magasba emelve, hogy játékos nyomatékot adjon szavainak. A következő témakörre már ülő helyzetbe kászálódik, s úgy tűnődik el azon a kérdésen, minek amúgy nem kellene ekkora tanácstalanságot okoznia.*
- A kovácsműhely felett? *Szemöldökei ráncba szaladnak töprengésében, s bár nem túl határozottan, de azért állást foglal a kérdésben.* Nem, nem hiszem, hogy ott lenne. *Mondjuk úgy tűnik, feleslegesen, hiszen Darok szavaiból kisüthető, hogy nem igazán számít neki válasza. Ezen, na meg elcsúszásukon jót mulatva keveredik ismét az izmos karokba, hogy újabb feljutási kísérletüket ezúttal már siker koronázza. Arra, hogy kapaszkodjon, csak egy határozottat bólint, s igyekszik fogózkodót találni a szövet fedte, kitűnően megmunkált testen. A folyosón megállva megint csak szóba kerül a kovácsműhely, meg az emeleti szobák.*
- Neeem, nem, nekem nem! *Annyi biztos, hogy nem, de az már korántsem, hogy melyik kérdésre vonatkozik tiltakozása. Nem egyszerűsíti meg az őt cipelő dolgát. Az övét meg az elfogyasztott felesek nehezítik, szóval igazán nem az ő hibája ez most. Alkalmi hordára szerencsére nem jön könnyen zavarba, s megoldókészségét is tanítani lehetne, olyan természetességgel masírozik be kalmárunkkal karjaiban az első erre lehetőséget kínáló ajtón, mintha ez magától értetődő lenne. Az ágyra is így helyezi le Wint, vagyis csak a térdtől felfelé eső hányadát.*
- A csizma nem is való az ágyba! *Helyesel halványan bólintva csak, miközben hátát már a matracnak veti. Így, hogy nem látja, kissé összerezzen a térdhajlatát ért érintésen. Egészen finoman, vigyázva nyúlnak combjának eme érzékeny tájékára, hogy gyors mozdulatokkal szabadítsák meg először egyik, majd másik lábát is azoktól a bizonyos csizmáktól. Csendben viseli a műveletet, mindössze aprókat kuncog, ha éppen csikisnek ítéli meg az ork ujjak manővereit. Még szemeit is lehunyja, mert már zavaróvá kezd válni számára, mennyire forog felette a plafon. Várni pedig vár ő készségesen, csak azt nem tudja, mire. Ebben a tudatlanságban csatlakozik be a padlón fetrengő nevetésébe.*
- Hát én rád biztosan! *Hangján érezhető vigyora, ahogy meggyőződése is. Szemhéjait komótosan nyitja el újra, hogy felismerése cammogva érkezzen tudatába.*
- Te várjál már! Ez nem is az én szobám! *Pattan fel hirtelen, szinte átmenet nélkül álló helyzetbe, csupasz talpaira szökkenve ki az ágyból. Ami nem bizonyul a legjobb ötletnek, mert szédülésében rögtön négykézlábra rogy. Lendületét ez sem szegi, s gyorsan összeszedve magát paskolja meg a hím mellkasát.*
- Gyere, nálam alhatsz ma! *Kacsint szélesen vigyorogva immár szobatársára, s jelképesen ugyan, de kezét nyújtja felsegítésére.
Ha megbizonyosodott róla, hogy nyomába szegődtek, ezúttal valóban saját szobájába vezeti az orkot, mi a vendégekénél hátrébb, a folyosó vége felé pozícionálódik.*
- Ez lenne az! *Tárja szélesre ajtaját, amint kulcsával némi szerencsétlenkedés után képes kinyitni, s egyúttal be is lép rajta. Jóval otthonosabb, mint a korábbi, hiszen már volt alkalma kényelmesen berendezni. Dupla ágy, gondosan megvetve, előtte szőnyeg, rajta méretes utazóláda. Az ablak alatt fiókos asztal székkel, rajta könyvek és papírosok, meg egy olajmécses. A bejárattal átellenes sarokban paraván, mi minden bizonnyal fürdődézsáját rejti. Ezeket leszámítva nincs túldíszítve az egész, de azért az látszik, hogy gazdája szívesen tölt időt falai között.*
- Érezd magad otthon! *Tessékeli be ivócimboráját, ha az esetleg még kintről szemlélődne. Vissza is kulcsolja a zárat mögötte, következő mozdulatával pedig ágyára huppan nagy lendülettel, de ülve maradva.*
5119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:05:55
Üzenet elküldve: 2020-12-11 18:05:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Komolyan?!* Hökken meg Nixomia, majd aztán gyorsan le is halkítja a hangját.*
- Nem hallottam róla, de azért beindította a fantáziámat.* Máris látja maga előtt az éneklő madarak hadát.*
- Várjunk csak! A te idődben? Itt dolgoztál, mint ö... tudod te mire gondolok.* Hökken meg, bár eléggé huncut Winy, szóval annyira az elképzelés sem lehetetlen. Mondjuk annyira nem zavarja a hely korábbi oldala. Sőt jó tudni, hogy ilyen titkokat is őriznek ezek a falak. Az italt viszont elutasítja most, de az ajánlat az csábítóan hangzik, hogy később együtt vedeljenek.*
- Örömmel! Hamarosan, ha feldolgoztam a zsákmányt jövök inni. Akkor aztán kirúgunk a hámból. Nem is gondoltam volna, hogy te is szeretsz piálni. Nem olyannak tűnsz.* Kellemesen csalódott most Winyben.*
- Igen. Egy jó fürdő meg egy kényelmes ágy rám fér majd.*Még csak fel sem tűnik neki, hogy a másik emiatt zavarba jött volna. Inkább jó tanácsnak meg üzleti reklámnak tudja be, mintsem megbántásnak.*
- Jól van lepakolom gyorsan a fegyvereimet.* Winnek bőven van ideje elintézni a dolgát, mert Nixomiának sok fegyvere van. Buzogányból kettő, meg most már az a kard is. Ráadásul nem csak úgy oda hajítja őket. Külön figyelmet fordít rá, hogy szépen minden a jól álljon ott a tartóban. Ezután felnéz és keresi a kék szeműt. Meg is pillantja, de éppen hozzá igyekezik, így helyben marad.*
- Menjünk hát akkor.* Mivel előre engedték, így hát előre is megy.*
- Komolyan?!* Hökken meg Nixomia, majd aztán gyorsan le is halkítja a hangját.*
- Nem hallottam róla, de azért beindította a fantáziámat.* Máris látja maga előtt az éneklő madarak hadát.*
- Várjunk csak! A te idődben? Itt dolgoztál, mint ö... tudod te mire gondolok.* Hökken meg, bár eléggé huncut Winy, szóval annyira az elképzelés sem lehetetlen. Mondjuk annyira nem zavarja a hely korábbi oldala. Sőt jó tudni, hogy ilyen titkokat is őriznek ezek a falak. Az italt viszont elutasítja most, de az ajánlat az csábítóan hangzik, hogy később együtt vedeljenek.*
- Örömmel! Hamarosan, ha feldolgoztam a zsákmányt jövök inni. Akkor aztán kirúgunk a hámból. Nem is gondoltam volna, hogy te is szeretsz piálni. Nem olyannak tűnsz.* Kellemesen csalódott most Winyben.*
- Igen. Egy jó fürdő meg egy kényelmes ágy rám fér majd.*Még csak fel sem tűnik neki, hogy a másik emiatt zavarba jött volna. Inkább jó tanácsnak meg üzleti reklámnak tudja be, mintsem megbántásnak.*
- Jól van lepakolom gyorsan a fegyvereimet.* Winnek bőven van ideje elintézni a dolgát, mert Nixomiának sok fegyvere van. Buzogányból kettő, meg most már az a kard is. Ráadásul nem csak úgy oda hajítja őket. Külön figyelmet fordít rá, hogy szépen minden a jól álljon ott a tartóban. Ezután felnéz és keresi a kék szeműt. Meg is pillantja, de éppen hozzá igyekezik, így helyben marad.*
- Menjünk hát akkor.* Mivel előre engedték, így hát előre is megy.*
5118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-11 12:33:49
Üzenet elküldve: 2020-12-11 12:33:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Az elfes kérdést hamar lezárják, nagy egyetértésben. Bár az alkoholnak sok köze lehet abban, hogy ilyen harmonikusan el tudnak beszélgetni. Úgy látszik, hogy mindkettőjükre inkább bódító nyugodtságot hoz a nagyobb mennyiségű ital, mintsem erőszakos viselkedést. A hedanisták tervezetlen jövőképén nagyot kacag, ismét. Az ölben tartott nőstényre későn figyel fel, hogy az egyik izom rostjával bíbelődik. Többnyire félni szoktak az izmaitól és kevésbé kíváncsiskodnak iránta. Ennek most nem tulajdonít jelentőséget, inkább a tornyosuló lépcsőnek szenteli maradék figyelmét. Mikor már szerencsésnek mondhatóan, nem törik ki nyakukat, s visszaérnek a lépcső aljára megnyugtatja, hogy még ittasan is képes ellátni védő feladatait.*
- Te sem vagy nagyon piszmogó lélek. *Ezt arra érti a hím, hogy az esésnek nem tulajdonított negatív jelzőt a másik, sőt még érdeklődve kérdezi Darok hogylétét a bukfencek után.*
- Két dolog. Az egyik, hogy harcos vagyok, a másik, hogy ork. Ha a fél karom leszakadna és spriccelne belőle a vér, akkor is azt mondanám, hogy csak karcolás. *Hangosan nevet azon, ami egyébként valóban jellemző rá. Ez a két tényező megedzette fájdalom küszöbét, s azt, hogy mit enged kimutatni. Sokszor szerzett már sebesülést, de egy jó katona nem visít, hanem tűri a fájdalmat. Orkként pedig egyenesen szégyen lenne beismernie, hogy megsérült, noha szerzett pár horzsolást és ütődést. A földön fekve gondolkodni kezd.*
- Milyen igaz! Nem tudom hol a szobád. Nem te is a kovácsműhely felett vagy elszállásolva? *A felismerésen újra nevetnie kell.*
- Most már mindegy. Addig se egyedül se veled nem jutunk el. Élve legalább is biztos nem. *Ilyen állapotban még egy lépcső is nagy akadály, nemhogy eljutni a fogadóból a kovácsműhely épületéig. A kérdésre, hogy mi okozta a visszaesésüket bólogat.*
- El bizony, de még mekkorát csúsztunk. *Akaratlanul is nevet szerencsétlen helyzetükön. Winyra kedvesen vállon veregeti, és arra biztatja, hogy próbálják meg még egyszer. Feltápászkodik ülő helyzetbe és kissé bambán maga elé nézve figyeli, hogy komolyan gondolta-e a nőstény ezt a második próbálkozást. Úgy látja, hogy igen.*
- Lelked rajta. Én megpróbálom. *Kis segítséggel egy asztalba kapaszkodva felegyenesedik, majd újra ölébe veszi Winyra-t.*
- Most inkább előre kapaszkodj. *Az utolsó jó tanács után megindul a lépcsőn felfelé. Most okosabban csinálja, mert félig a korlátnak dőlve halad felfelé. Még az előző sárgombócra is sikerül figyelnie, így kisebb megingások után felérnek a lépcső tetejére.*
- A te szállásod egyébként itt van? Vagy neked is a kovácsnál az emeleten? *Így fent a lépcső tetején komoly kérdés, de akármi legyen is rá a válasz, innen már nincs biztonságos út lefelé.*
- Tudod mit. Az első szobát, amit nyitva találok, elfoglaljuk neked. *Arcára vigyor ül ki, amint a folyosón menve egy résnyire nyitott ajtót talál. Testével belöki az ajtót, ami kitárul előttük. Egy tiszta, rendezett és előkészített vendégszoba, ami tökéletes lesz a jelenlegi helyzetben. A szoba egy ágyas, talán itt a legtöbb ilyen. Az ágyra finoman leteszi a nőstényt, de a lábbelijét az nem teszi fel az ágyra.*
- A lábbeli lent marad. Kölyökként elvertek, ha abba feküdtem fel. *Röviden hahotázik a régmúlt eseményein, majd ha a másik nem ellenkezik, akkor finoman megfogja egyik kezével Winyra térdhajlatát, másik kezével pedig lefejti róla a lábbelit. Ezután következik a másik láb, már ha nem ellenkezik a nőstény. Ha ez is megvan, akkor ülve marad, mert eddig is így tevékenykedett a lábbeli lehúzásával.*
- Várjál már. Nekem is ott van a szállásom, nem itt. *Nevetve terül ki a padlón, hátát megvetve a talajon.*
- Winyra, szerinted mire fogunk emlékezni holnap? *Vigyorogva teszi a fel a nagy kérdést, mert egész biztos benne, hogy lesznek vak foltok az emlékeikben, pedig ilyen jól régen mulatott már.*
//Winyra//
*Az elfes kérdést hamar lezárják, nagy egyetértésben. Bár az alkoholnak sok köze lehet abban, hogy ilyen harmonikusan el tudnak beszélgetni. Úgy látszik, hogy mindkettőjükre inkább bódító nyugodtságot hoz a nagyobb mennyiségű ital, mintsem erőszakos viselkedést. A hedanisták tervezetlen jövőképén nagyot kacag, ismét. Az ölben tartott nőstényre későn figyel fel, hogy az egyik izom rostjával bíbelődik. Többnyire félni szoktak az izmaitól és kevésbé kíváncsiskodnak iránta. Ennek most nem tulajdonít jelentőséget, inkább a tornyosuló lépcsőnek szenteli maradék figyelmét. Mikor már szerencsésnek mondhatóan, nem törik ki nyakukat, s visszaérnek a lépcső aljára megnyugtatja, hogy még ittasan is képes ellátni védő feladatait.*
- Te sem vagy nagyon piszmogó lélek. *Ezt arra érti a hím, hogy az esésnek nem tulajdonított negatív jelzőt a másik, sőt még érdeklődve kérdezi Darok hogylétét a bukfencek után.*
- Két dolog. Az egyik, hogy harcos vagyok, a másik, hogy ork. Ha a fél karom leszakadna és spriccelne belőle a vér, akkor is azt mondanám, hogy csak karcolás. *Hangosan nevet azon, ami egyébként valóban jellemző rá. Ez a két tényező megedzette fájdalom küszöbét, s azt, hogy mit enged kimutatni. Sokszor szerzett már sebesülést, de egy jó katona nem visít, hanem tűri a fájdalmat. Orkként pedig egyenesen szégyen lenne beismernie, hogy megsérült, noha szerzett pár horzsolást és ütődést. A földön fekve gondolkodni kezd.*
- Milyen igaz! Nem tudom hol a szobád. Nem te is a kovácsműhely felett vagy elszállásolva? *A felismerésen újra nevetnie kell.*
- Most már mindegy. Addig se egyedül se veled nem jutunk el. Élve legalább is biztos nem. *Ilyen állapotban még egy lépcső is nagy akadály, nemhogy eljutni a fogadóból a kovácsműhely épületéig. A kérdésre, hogy mi okozta a visszaesésüket bólogat.*
- El bizony, de még mekkorát csúsztunk. *Akaratlanul is nevet szerencsétlen helyzetükön. Winyra kedvesen vállon veregeti, és arra biztatja, hogy próbálják meg még egyszer. Feltápászkodik ülő helyzetbe és kissé bambán maga elé nézve figyeli, hogy komolyan gondolta-e a nőstény ezt a második próbálkozást. Úgy látja, hogy igen.*
- Lelked rajta. Én megpróbálom. *Kis segítséggel egy asztalba kapaszkodva felegyenesedik, majd újra ölébe veszi Winyra-t.*
- Most inkább előre kapaszkodj. *Az utolsó jó tanács után megindul a lépcsőn felfelé. Most okosabban csinálja, mert félig a korlátnak dőlve halad felfelé. Még az előző sárgombócra is sikerül figyelnie, így kisebb megingások után felérnek a lépcső tetejére.*
- A te szállásod egyébként itt van? Vagy neked is a kovácsnál az emeleten? *Így fent a lépcső tetején komoly kérdés, de akármi legyen is rá a válasz, innen már nincs biztonságos út lefelé.*
- Tudod mit. Az első szobát, amit nyitva találok, elfoglaljuk neked. *Arcára vigyor ül ki, amint a folyosón menve egy résnyire nyitott ajtót talál. Testével belöki az ajtót, ami kitárul előttük. Egy tiszta, rendezett és előkészített vendégszoba, ami tökéletes lesz a jelenlegi helyzetben. A szoba egy ágyas, talán itt a legtöbb ilyen. Az ágyra finoman leteszi a nőstényt, de a lábbelijét az nem teszi fel az ágyra.*
- A lábbeli lent marad. Kölyökként elvertek, ha abba feküdtem fel. *Röviden hahotázik a régmúlt eseményein, majd ha a másik nem ellenkezik, akkor finoman megfogja egyik kezével Winyra térdhajlatát, másik kezével pedig lefejti róla a lábbelit. Ezután következik a másik láb, már ha nem ellenkezik a nőstény. Ha ez is megvan, akkor ülve marad, mert eddig is így tevékenykedett a lábbeli lehúzásával.*
- Várjál már. Nekem is ott van a szállásom, nem itt. *Nevetve terül ki a padlón, hátát megvetve a talajon.*
- Winyra, szerinted mire fogunk emlékezni holnap? *Vigyorogva teszi a fel a nagy kérdést, mert egész biztos benne, hogy lesznek vak foltok az emlékeikben, pedig ilyen jól régen mulatott már.*
5117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 18:59:32
Üzenet elküldve: 2020-12-10 18:59:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//kicsit Kóczi//
*Hamar leintik törekvését arra, hogy a magokat valamely módon visszajuttassa gazdájukhoz. Viszont nem kap rossz alternatívát a felhasználás javaslatával. Persze ez a mennyiség nem elég ahhoz, hogy használható adag olajat préseljen belőle, talán összekeverhetné valamivel. Ezen még alaposan el fog gondolkodni, s bár Nixa nem is sejti, sokkal többet adott ezzel parfümkészítőnknek, mint csupán egy szem termés. A következő napok álmatlanságát biztosan, hiszen már az első szaglászásnál megkörnyékezte az ihlet.
Csevegés közben végre bekeverednek a Kalmár falai közé, mit belülről úgy tűnik a kincsvadász most láthat először.*
- Képzeld! *Fogja vissza hangját hirtelen cinkossággal.* Az én időmben bordély volt, egész pofás. Mindenhol pintyek csicseregtek kalitkákban, meg buja festmények díszítették a falakat. *Oszt meg pár részletet szeretett fogadójának múltjából.* Persze nem azt mondom, most se kutya. *Vigyorodik végül, visszatérve normál hangerejéhez. Esze ágában sincs kisebbíteni a Kalmár renoméját ezzel a kis kikacsintással, de nem bírta megállni.
Arra, hogy iszik-e valamit, a szőke nemmel felel, méghozzá érthető indokokat felsorakoztatva. Ezzel pedig nem is képes, bár nem is kíván vitába szállni. Értő bólintásokkal nyugtázza a visszautasítást.*
- Ha itt innád le magad, szívesen csatlakoznék! *Mosolyodik valódi szándékkal. Hiszen, ha mindenféle befolyásoltság nélkül ilyen jól kijönnek, hát ittasan csak gördülékenyebben mehetnek a dolgok. Meggyőződése, hogy remek este kerekedne belőle.*
- A szobák is nagyon kényelmesek, tudom ajánlani őket, ha szívesebben aludnál ágyban, mint a szabad ég alatt, vagy vennél egy forró, ellazító fürdőt. *Hamarabb beszél, mint gondolkodik, s hirtelen észbe kapva köszörüli meg torkát.* Mármint, biztos elfáradtál a vadászatban. Meg még el is fogsz a zsákmány megmunkálásában. *Ritkán fordul elő vele, de ezúttal pír szökik orcáiba zavarában. Nagyon reméli, hogy Nixa nem vette mindezt megjelenése kritizálásának.*
- Akkor menjünk is le. Oda csak fegyvertelenül lehet belépni, ide tudod tenni, ami most van nálad, míg lent vagyunk. *Mutat a pult mellett elhelyezett, erre szolgáló alkalmatosságra. Ez egyébként közvetlen annak az ajtónak az oldalában ácsorog szolgálatkészen, mi a pincearénába vezető lépcsősorra nyílik.
Míg a kincsvadász megszabadul fegyverzetétől, a pultban szokásosan fellelhető gnóm lányt kutatja tekintete. Amennyiben megtalálja, odainti magához, amennyiben nem, úgy a söntés belső oldalának egyik fakkjában hagyja az imént beszerzett bájitalos üvegcsék egy részét. Egészen pontosan 6 db Piros varázsitalt Balkócza Xavylari részére
illetve 4 db Fehér varázsitalt, ugyancsak Balkócza Xavylari számára.
Ha minden rendben megy, visszalép Nixomiához, hogy tovább tessékelhesse.*
- Erre lesz, a lépcső alján. *Nyitja meg ezt az ajtót is a lány előtt, ezúttal őt engedve előre.*
//kicsit Kóczi//
*Hamar leintik törekvését arra, hogy a magokat valamely módon visszajuttassa gazdájukhoz. Viszont nem kap rossz alternatívát a felhasználás javaslatával. Persze ez a mennyiség nem elég ahhoz, hogy használható adag olajat préseljen belőle, talán összekeverhetné valamivel. Ezen még alaposan el fog gondolkodni, s bár Nixa nem is sejti, sokkal többet adott ezzel parfümkészítőnknek, mint csupán egy szem termés. A következő napok álmatlanságát biztosan, hiszen már az első szaglászásnál megkörnyékezte az ihlet.
Csevegés közben végre bekeverednek a Kalmár falai közé, mit belülről úgy tűnik a kincsvadász most láthat először.*
- Képzeld! *Fogja vissza hangját hirtelen cinkossággal.* Az én időmben bordély volt, egész pofás. Mindenhol pintyek csicseregtek kalitkákban, meg buja festmények díszítették a falakat. *Oszt meg pár részletet szeretett fogadójának múltjából.* Persze nem azt mondom, most se kutya. *Vigyorodik végül, visszatérve normál hangerejéhez. Esze ágában sincs kisebbíteni a Kalmár renoméját ezzel a kis kikacsintással, de nem bírta megállni.
Arra, hogy iszik-e valamit, a szőke nemmel felel, méghozzá érthető indokokat felsorakoztatva. Ezzel pedig nem is képes, bár nem is kíván vitába szállni. Értő bólintásokkal nyugtázza a visszautasítást.*
- Ha itt innád le magad, szívesen csatlakoznék! *Mosolyodik valódi szándékkal. Hiszen, ha mindenféle befolyásoltság nélkül ilyen jól kijönnek, hát ittasan csak gördülékenyebben mehetnek a dolgok. Meggyőződése, hogy remek este kerekedne belőle.*
- A szobák is nagyon kényelmesek, tudom ajánlani őket, ha szívesebben aludnál ágyban, mint a szabad ég alatt, vagy vennél egy forró, ellazító fürdőt. *Hamarabb beszél, mint gondolkodik, s hirtelen észbe kapva köszörüli meg torkát.* Mármint, biztos elfáradtál a vadászatban. Meg még el is fogsz a zsákmány megmunkálásában. *Ritkán fordul elő vele, de ezúttal pír szökik orcáiba zavarában. Nagyon reméli, hogy Nixa nem vette mindezt megjelenése kritizálásának.*
- Akkor menjünk is le. Oda csak fegyvertelenül lehet belépni, ide tudod tenni, ami most van nálad, míg lent vagyunk. *Mutat a pult mellett elhelyezett, erre szolgáló alkalmatosságra. Ez egyébként közvetlen annak az ajtónak az oldalában ácsorog szolgálatkészen, mi a pincearénába vezető lépcsősorra nyílik.
Míg a kincsvadász megszabadul fegyverzetétől, a pultban szokásosan fellelhető gnóm lányt kutatja tekintete. Amennyiben megtalálja, odainti magához, amennyiben nem, úgy a söntés belső oldalának egyik fakkjában hagyja az imént beszerzett bájitalos üvegcsék egy részét. Egészen pontosan 6 db Piros varázsitalt Balkócza Xavylari részére
illetve 4 db Fehér varázsitalt, ugyancsak Balkócza Xavylari számára.Ha minden rendben megy, visszalép Nixomiához, hogy tovább tessékelhesse.*
- Erre lesz, a lépcső alján. *Nyitja meg ezt az ajtót is a lány előtt, ezúttal őt engedve előre.*
5116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:29:30
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:29:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 373
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Igenlően biccent a kérdésre, mert tényleg neki adja azt a gyümölcsöt. Hálából, csak neki fognak készíteni belőle egy adagot.*
- Köszönöm, de azért magadnak is próbálj meg összeütni belőle valamit. Sok idő mire újabb friss árut tudok beszerezni belőle.* Abban is egyetértenek, hogy nincs szükség konkurenciára. Winy felajánlja, hogy visszajuttatja neki a magokat, de Nixomia leinti.*
- Nekem van még belőle bőven. Ha nem tudod felhasználni, akkor semmisítsd meg, vagy tégy vele, amit akarsz, csak ne kerüljön senki kezére.* Szinte ez a beszélgetés már a Kalmárnál zajlik le. Megmutatják neki, hogy kis lovacskáját hova kötheti, hogy ezután bemenjenek az épület belsejébe is. Szélesre tárják előtte az ajtót, amin habozás nélkül belép.*
- Szép kis hely!* Nyilatkozik róla elismerően.* Nem hallottam róla korábban. Csak pár napot töltöttem a városban, mielőtt elindultam volna a vadászatra. Éppen csak körbe jártam a helyet.* Követi Winyt a pult felé, de az italt most elutasítja.*
- Szívesen meginnék egy pohárkával, de most nem lehet. Egy az, hogy nem vagyok túl elegáns, kettő meg ha a zsákmányt megmunkálom, akkor jobb, ha tiszta lesz a fejem. Utána aztán majd jócskán leiszom magam végre.* Szól vágyakozó hangon, mert régóta nem ivott már egy jót. Szeretne a kíváncsi szemek elől mihamarább eltűnni.*
* Igenlően biccent a kérdésre, mert tényleg neki adja azt a gyümölcsöt. Hálából, csak neki fognak készíteni belőle egy adagot.*
- Köszönöm, de azért magadnak is próbálj meg összeütni belőle valamit. Sok idő mire újabb friss árut tudok beszerezni belőle.* Abban is egyetértenek, hogy nincs szükség konkurenciára. Winy felajánlja, hogy visszajuttatja neki a magokat, de Nixomia leinti.*
- Nekem van még belőle bőven. Ha nem tudod felhasználni, akkor semmisítsd meg, vagy tégy vele, amit akarsz, csak ne kerüljön senki kezére.* Szinte ez a beszélgetés már a Kalmárnál zajlik le. Megmutatják neki, hogy kis lovacskáját hova kötheti, hogy ezután bemenjenek az épület belsejébe is. Szélesre tárják előtte az ajtót, amin habozás nélkül belép.*
- Szép kis hely!* Nyilatkozik róla elismerően.* Nem hallottam róla korábban. Csak pár napot töltöttem a városban, mielőtt elindultam volna a vadászatra. Éppen csak körbe jártam a helyet.* Követi Winyt a pult felé, de az italt most elutasítja.*
- Szívesen meginnék egy pohárkával, de most nem lehet. Egy az, hogy nem vagyok túl elegáns, kettő meg ha a zsákmányt megmunkálom, akkor jobb, ha tiszta lesz a fejem. Utána aztán majd jócskán leiszom magam végre.* Szól vágyakozó hangon, mert régóta nem ivott már egy jót. Szeretne a kíváncsi szemek elől mihamarább eltűnni.*
5115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:06:49
Üzenet elküldve: 2020-12-10 17:06:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ész érvekkel a férfi is egyet tud érteni és mivel a vörös se ellenkezik, hogy egyből fejezzék be a fürdést és folytassák az ágyban így panaszra sincs oka. Várni ugyanis nem nagyon tudna. A lány kijelentésén jót röhög.*
-Akkor lehet mocskos dolgokat csinálni.
*Vonja te a következtetést. Aztán ahogy lassan közelít a másikhoz kiélvezve a látványt gyorsan a nyakába kapja azokat a lábakat és még egy kis előadást is körít a dologhoz mielőtt még belekezdene. A vörös épp nekikezd magyarázni, hogy mi lenne ha ő férfi lenne, ami a lovagot épp, hogy nem érdekli főleg abban a helyzetben ahogy van. Viszont sikerül belefojtani a szót. Tényleg nagyon ritkán szokása a férfinek önzetlenkedni. A másik megbecsülheti a helyzetét. Tevékenységével pedig tényleg sikerül kinyernie némi bókot Farosból. Úgy néz ki, hogy Lou ebben is jó. Hát kár tagadni vannak ilyenek. Egyszerűen nem lehet megfogni. Akármibe nyal bele abban ő profi. Egy darabig hagyja a másiknak még, hogy egyedül élvezkedjen, de aztán megunja és áttér a saját részére is. Fázik jó lenne valami meleg zugba bebújni. Feljebb mászik hát, hogy a lány fölött legyen és egészen közelről az arcába vigyorog.*
-Most jövök én.
*Majd azzal az intenzitással ahogy az előző menetet is lezavarta kezd neki ismét az ostromnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ész érvekkel a férfi is egyet tud érteni és mivel a vörös se ellenkezik, hogy egyből fejezzék be a fürdést és folytassák az ágyban így panaszra sincs oka. Várni ugyanis nem nagyon tudna. A lány kijelentésén jót röhög.*
-Akkor lehet mocskos dolgokat csinálni.
*Vonja te a következtetést. Aztán ahogy lassan közelít a másikhoz kiélvezve a látványt gyorsan a nyakába kapja azokat a lábakat és még egy kis előadást is körít a dologhoz mielőtt még belekezdene. A vörös épp nekikezd magyarázni, hogy mi lenne ha ő férfi lenne, ami a lovagot épp, hogy nem érdekli főleg abban a helyzetben ahogy van. Viszont sikerül belefojtani a szót. Tényleg nagyon ritkán szokása a férfinek önzetlenkedni. A másik megbecsülheti a helyzetét. Tevékenységével pedig tényleg sikerül kinyernie némi bókot Farosból. Úgy néz ki, hogy Lou ebben is jó. Hát kár tagadni vannak ilyenek. Egyszerűen nem lehet megfogni. Akármibe nyal bele abban ő profi. Egy darabig hagyja a másiknak még, hogy egyedül élvezkedjen, de aztán megunja és áttér a saját részére is. Fázik jó lenne valami meleg zugba bebújni. Feljebb mászik hát, hogy a lány fölött legyen és egészen közelről az arcába vigyorog.*
-Most jövök én.
*Majd azzal az intenzitással ahogy az előző menetet is lezavarta kezd neki ismét az ostromnak.*
5114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 16:12:02
Üzenet elküldve: 2020-12-10 16:12:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren kíváncsi rá, hogy mekkora ellenvetést vált ki Lou-ból a viselkedése, de úgy tűnik, még mindig teljesen összehangolt a közös szórakozás, és a lándzsásnak sincs semmi kivetnivalója a költözéssel kapcsolatban.*
- Jó is volt. Rég voltam ennyire tiszta. *Vigyorog a lány. Na, nem mintha számítana, mert bízik benne, hogy nemsokára amúgy is mocsok dolgok jönnek, ha egyszer ők ketten találkoznak. A keze folyamatosan jár, miközben szinte már unott képpel bámulja a közeledő férfit, különös tekintettel a méltóságteljesebb részeire. Nem titok, hogy arra számít, most azonnal nekiesik, de egy érdekes fordulattal Lou bebizonyítja, hogy majdhogynem úriember.*
- Ejha! *Szökik ki a lányból a meglepett szusszanás, amely még az előző szusszanásainak az utóvédje, mikor Lou magához húzza. Nincsenek nagy elvárásai, nyilván ő maga érzi, mire van igazából szüksége, még ha az arrafelé járó férfiaknak voltak is ilyen-olyan próbálkozásaik rá, hogy megüssék a szintet. Hogy ezzel még külön bajuszpödrés is jár, arról nem volt szó. Gwaeren önkéntelenül is felnevet a bajszos tökösön.*
- Ha férfi lennék, biztosan szőrtelenre hagynám a képemet, és... *Jegyzi meg fennhangon, de félbeszakad a mondandója. A férfi igen jól kiismeri magát odalent. Egy elégedett sóhajjal jutalmazza az akciót, és mivel kezei így nem foglalt, akaratlanul is a keblei felé vándorolnak.*
- Nem is rossz. Bármelyik nőd tanított rá… Szép munkát végzett. *Piheg. Ha még arról is lebeszélte volna, hogy bajuszt viseljen, Gwaeren már lecsapta volna az illető kezéről egy-két jó menetre. Egyre jobban tetszik neki ez az este.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren kíváncsi rá, hogy mekkora ellenvetést vált ki Lou-ból a viselkedése, de úgy tűnik, még mindig teljesen összehangolt a közös szórakozás, és a lándzsásnak sincs semmi kivetnivalója a költözéssel kapcsolatban.*
- Jó is volt. Rég voltam ennyire tiszta. *Vigyorog a lány. Na, nem mintha számítana, mert bízik benne, hogy nemsokára amúgy is mocsok dolgok jönnek, ha egyszer ők ketten találkoznak. A keze folyamatosan jár, miközben szinte már unott képpel bámulja a közeledő férfit, különös tekintettel a méltóságteljesebb részeire. Nem titok, hogy arra számít, most azonnal nekiesik, de egy érdekes fordulattal Lou bebizonyítja, hogy majdhogynem úriember.*
- Ejha! *Szökik ki a lányból a meglepett szusszanás, amely még az előző szusszanásainak az utóvédje, mikor Lou magához húzza. Nincsenek nagy elvárásai, nyilván ő maga érzi, mire van igazából szüksége, még ha az arrafelé járó férfiaknak voltak is ilyen-olyan próbálkozásaik rá, hogy megüssék a szintet. Hogy ezzel még külön bajuszpödrés is jár, arról nem volt szó. Gwaeren önkéntelenül is felnevet a bajszos tökösön.*
- Ha férfi lennék, biztosan szőrtelenre hagynám a képemet, és... *Jegyzi meg fennhangon, de félbeszakad a mondandója. A férfi igen jól kiismeri magát odalent. Egy elégedett sóhajjal jutalmazza az akciót, és mivel kezei így nem foglalt, akaratlanul is a keblei felé vándorolnak.*
- Nem is rossz. Bármelyik nőd tanított rá… Szép munkát végzett. *Piheg. Ha még arról is lebeszélte volna, hogy bajuszt viseljen, Gwaeren már lecsapta volna az illető kezéről egy-két jó menetre. Egyre jobban tetszik neki ez az este.*
5113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 15:32:56
Üzenet elküldve: 2020-12-10 15:32:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Bár nem képes most nagyobb léptékű visszaemlékezésre, ha az lenne se tudná idejét, mikor beszélgetett valakivel ilyen témakörben, ekkora részletességgel és őszinteséggel. Ez a wegtoreni rum, azon kívül, hogy tüzes és lágy egyszerre, sok minden másra is jó. Például, hogy a hétköznapok falait lebontva nyissa meg egymás előtt két, idáig idegen teremtmény gondolatainak és érzéseinek mélyebb bugyrait. Következő nap, ha maradnak emlékei, minden bizonnyal jó érzéssel fog visszagondolni estéjükre. Kellemes meglepetést okozott neki ez az ork hím. S okoz még most is, mikor hirtelen kapja ölébe. Kapálózás helyett csak sikkant kicsit és kapaszkodik, na meg értetlenkedik egy keveset. Az elfekre való visszakanyarodás pillanatra feledteti is vele új helyzetét.*
- Igen, igen, ezt mondom én is. Hát bolond vagyok én, hogy ilyen sorsot akarjak magamnak? Neeeem! *Fejét ingatva rázza határozottan tiltakozva barna tincseit. A mozdulatsort pedig csak a következő felvetéssel szakítja meg.*
- Hát... *Töprengő vonásokkal tekint újfent a fölé magasodó arcba.* tudod, az ilyen hedanisták nem terveznek ennyire hosszú távra. *Kacagja el végül a választ, bár az igazat megvallva nem tudna mást mondani. Talán csak annyit, hogy nem is igazán szeretne megöregedni. De ez ugye nem választás kérdése, eddigi legjobb tudomása szerint legalábbis. Beszéde közben végig birizgál mutatóujjával, mintegy pótcselekvés, minek célpontja Darok felkarjának egyik dudorodó izomcsoportja, illetve az azt fedő szövet anyaga. Észre sem veszi, hogy így tesz, éppen ezért be sem szünteti tevékenységét, amíg nem szólnak rá.*
- A szobámba? Te tudod, hol van a szobám? *Kerekednek el kékjei, hiszen jelen állapotában talán még neki is meggyűlne a baja a "hazatalálással". Mindenesetre a menet megindul, így bármilyen válasz is érkezik, azt igenlegesnek fogadja el. Odáig mondjuk nem jutnak el, hogy ez valóban ki is derüljön, a "Kapaszkodj" felkiáltásra pedig lélekjelenléte annyira elmarad, hogy mindössze két szemét képes egészen szorosan behunyni. A következő események mintha egyszerre történnének lassítva és gyorsítva, térérzékét vesztve hánykolódik csupán a köré fonódó karok adta lehetőségek között. Az is csak később tűnik fel neki, hogy megállapodtak az esésben, így nem is siet kibontakozni a köré kulcsolt fogásból. Szemhéjait is akkor nyitja csak el újból, mikor Darok érdeklődik állapota iránt.*
- Én, igen. Igen, azt hiszem minden. *Nem túl értelmesek szavai, bár annyi talán kihámozható belőlük, hogy jól érzi magát. Dübörgő szívverését és riadt zihálását leszámítva.* Te is jól vagy? *Kérdez szinte azonnal vissza, igyekezve ülő helyzetbe tornázni magát, hogy könnyebben megnyugodhasson. Sérülés valóban nem érte, maximum néhány felületi horzsolás, a hím kitűnő munkát végzett testi épségének megóvásában.*
- Elcsúsztunk? *Tudakolja végül az egyértelműt, s ahogy a tantusz leesik neki, öblös kacagásba kezd, tenyerével igyekezve a hím hozzá közelebb eső vállát megveregetni, amennyiben ez lehetséges.* Ugyan, hagyd el. *Próbálja nyugtatni a másikat, ezzel együtt a vállveregetést simogatásra cserélve.* Próbáljuk meg még egyszer, most biztos sikerül! *Nyújtja két kezét Darok felé már újra nevetve, indítványozva az ismételt ölbekapását.*
//Darok//
*Bár nem képes most nagyobb léptékű visszaemlékezésre, ha az lenne se tudná idejét, mikor beszélgetett valakivel ilyen témakörben, ekkora részletességgel és őszinteséggel. Ez a wegtoreni rum, azon kívül, hogy tüzes és lágy egyszerre, sok minden másra is jó. Például, hogy a hétköznapok falait lebontva nyissa meg egymás előtt két, idáig idegen teremtmény gondolatainak és érzéseinek mélyebb bugyrait. Következő nap, ha maradnak emlékei, minden bizonnyal jó érzéssel fog visszagondolni estéjükre. Kellemes meglepetést okozott neki ez az ork hím. S okoz még most is, mikor hirtelen kapja ölébe. Kapálózás helyett csak sikkant kicsit és kapaszkodik, na meg értetlenkedik egy keveset. Az elfekre való visszakanyarodás pillanatra feledteti is vele új helyzetét.*
- Igen, igen, ezt mondom én is. Hát bolond vagyok én, hogy ilyen sorsot akarjak magamnak? Neeeem! *Fejét ingatva rázza határozottan tiltakozva barna tincseit. A mozdulatsort pedig csak a következő felvetéssel szakítja meg.*
- Hát... *Töprengő vonásokkal tekint újfent a fölé magasodó arcba.* tudod, az ilyen hedanisták nem terveznek ennyire hosszú távra. *Kacagja el végül a választ, bár az igazat megvallva nem tudna mást mondani. Talán csak annyit, hogy nem is igazán szeretne megöregedni. De ez ugye nem választás kérdése, eddigi legjobb tudomása szerint legalábbis. Beszéde közben végig birizgál mutatóujjával, mintegy pótcselekvés, minek célpontja Darok felkarjának egyik dudorodó izomcsoportja, illetve az azt fedő szövet anyaga. Észre sem veszi, hogy így tesz, éppen ezért be sem szünteti tevékenységét, amíg nem szólnak rá.*
- A szobámba? Te tudod, hol van a szobám? *Kerekednek el kékjei, hiszen jelen állapotában talán még neki is meggyűlne a baja a "hazatalálással". Mindenesetre a menet megindul, így bármilyen válasz is érkezik, azt igenlegesnek fogadja el. Odáig mondjuk nem jutnak el, hogy ez valóban ki is derüljön, a "Kapaszkodj" felkiáltásra pedig lélekjelenléte annyira elmarad, hogy mindössze két szemét képes egészen szorosan behunyni. A következő események mintha egyszerre történnének lassítva és gyorsítva, térérzékét vesztve hánykolódik csupán a köré fonódó karok adta lehetőségek között. Az is csak később tűnik fel neki, hogy megállapodtak az esésben, így nem is siet kibontakozni a köré kulcsolt fogásból. Szemhéjait is akkor nyitja csak el újból, mikor Darok érdeklődik állapota iránt.*
- Én, igen. Igen, azt hiszem minden. *Nem túl értelmesek szavai, bár annyi talán kihámozható belőlük, hogy jól érzi magát. Dübörgő szívverését és riadt zihálását leszámítva.* Te is jól vagy? *Kérdez szinte azonnal vissza, igyekezve ülő helyzetbe tornázni magát, hogy könnyebben megnyugodhasson. Sérülés valóban nem érte, maximum néhány felületi horzsolás, a hím kitűnő munkát végzett testi épségének megóvásában.*
- Elcsúsztunk? *Tudakolja végül az egyértelműt, s ahogy a tantusz leesik neki, öblös kacagásba kezd, tenyerével igyekezve a hím hozzá közelebb eső vállát megveregetni, amennyiben ez lehetséges.* Ugyan, hagyd el. *Próbálja nyugtatni a másikat, ezzel együtt a vállveregetést simogatásra cserélve.* Próbáljuk meg még egyszer, most biztos sikerül! *Nyújtja két kezét Darok felé már újra nevetve, indítványozva az ismételt ölbekapását.*
5112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 11:53:38
Üzenet elküldve: 2020-12-10 11:53:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi igencsak hangulatba lett hozva. Ha Faros így folytatta volna akkor valószínűleg meg is kóstolhatta volna, azt a hangulatot csak még előtte abbahagyta. Mindenesetre pár izzadtságcseppet így is sikerült neki a férfi homlokára csalnia. Lou nagyokat szusszan, hogy levezesse a felgyűlt feszültséget. A kérdésre is csak két lélegzetvétel közt válaszol.*
-A nadrágomban.
*Bizony így más a fogása és úgy néz ki jobban illik a vörös kezébe. Arra, hogy nem tartják bosszantónak csak felröhög. Már akkor észrevette ezt mikor lent meg lett mustrálva az asztal alatt. Azóta pedig történt már pár dolog kettejük közt. Arra, hogy a másik megrángatja a dézsát értetlenül felvonja a szemöldökét. Az első gondolata, hogy ki akarja borítani magukat, de hogy miért akarna ilyet, azt nem tudja. Persze aztán el is lesz mondva mi járt abban a vörös fejben.*
-Akkor ennyi volt a fürdés.
*Állapítja meg egyszerűen a tényt. Mert ő már nem szívesen fogná magát vissza. Mikor a vörös áttörli magát bár a férfinél nincs törölköző, de bizonyos testrészeit azért lelkesen megdörgöli ő is a másiknak. Segítőkészség ugye. Lou egy valódi fő nyeremény. Mikor pedig a sor rákerül, magát már csak úgy sebtében törölgeti meg. Nem viszi túlzásba és már megy is a lány után.*
-Höhö! Szerencse, hogy nem a csilláron.
*Mondjuk nincs is csillár. De azon biztos leszakadnának vagy legalább úgy meglengetnék, hogy könnyen kirepülhetnének az ablakon. Ilyenek is járnak a fejében egészen addig míg meg nem látja az ágyon már lelkesen ténykedő nőt. Alaposan fel van ajzva az a némber meg kell hagyni. Lou el is vigyorodik és ágaskodó lándzsával felmászik az ágyra lassan közelítve a másik felé.*
-Na, add csak ide!
*Kapná is a másik lábait a nyaka köré. Bár nem szokott ilyen önzetlen lenni, de a dézsában mutatott lelkesedésével kiérdemelte ezt az-az asszonyállat. Viszont mielőtt még belekezdene, felnéz azokba a sötét szemekbe, megsöpri a bajszát jobbra-balra mint egy jó ebéd előtt szokás, párszor felrántja a szemöldökét és csak utána lát hozzá visszaadni amit korábban kapott.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi igencsak hangulatba lett hozva. Ha Faros így folytatta volna akkor valószínűleg meg is kóstolhatta volna, azt a hangulatot csak még előtte abbahagyta. Mindenesetre pár izzadtságcseppet így is sikerült neki a férfi homlokára csalnia. Lou nagyokat szusszan, hogy levezesse a felgyűlt feszültséget. A kérdésre is csak két lélegzetvétel közt válaszol.*
-A nadrágomban.
*Bizony így más a fogása és úgy néz ki jobban illik a vörös kezébe. Arra, hogy nem tartják bosszantónak csak felröhög. Már akkor észrevette ezt mikor lent meg lett mustrálva az asztal alatt. Azóta pedig történt már pár dolog kettejük közt. Arra, hogy a másik megrángatja a dézsát értetlenül felvonja a szemöldökét. Az első gondolata, hogy ki akarja borítani magukat, de hogy miért akarna ilyet, azt nem tudja. Persze aztán el is lesz mondva mi járt abban a vörös fejben.*
-Akkor ennyi volt a fürdés.
*Állapítja meg egyszerűen a tényt. Mert ő már nem szívesen fogná magát vissza. Mikor a vörös áttörli magát bár a férfinél nincs törölköző, de bizonyos testrészeit azért lelkesen megdörgöli ő is a másiknak. Segítőkészség ugye. Lou egy valódi fő nyeremény. Mikor pedig a sor rákerül, magát már csak úgy sebtében törölgeti meg. Nem viszi túlzásba és már megy is a lány után.*
-Höhö! Szerencse, hogy nem a csilláron.
*Mondjuk nincs is csillár. De azon biztos leszakadnának vagy legalább úgy meglengetnék, hogy könnyen kirepülhetnének az ablakon. Ilyenek is járnak a fejében egészen addig míg meg nem látja az ágyon már lelkesen ténykedő nőt. Alaposan fel van ajzva az a némber meg kell hagyni. Lou el is vigyorodik és ágaskodó lándzsával felmászik az ágyra lassan közelítve a másik felé.*
-Na, add csak ide!
*Kapná is a másik lábait a nyaka köré. Bár nem szokott ilyen önzetlen lenni, de a dézsában mutatott lelkesedésével kiérdemelte ezt az-az asszonyállat. Viszont mielőtt még belekezdene, felnéz azokba a sötét szemekbe, megsöpri a bajszát jobbra-balra mint egy jó ebéd előtt szokás, párszor felrántja a szemöldökét és csak utána lát hozzá visszaadni amit korábban kapott.*
5111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 10:13:44
Üzenet elküldve: 2020-12-10 10:13:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren nem fejti ki, hogy itt aztán szintén nedves a pince, elég balgaság is lenne felhívni rá a figyelmet, tekintve, hogy éppen a langyos vízben ül. A jó nőségre való megjegyzés miatt is csak elmosolyodik munkálkodás közben, keze pedig a dézsába téved, hogy azért ő is jól szórakozzon. Ám kis kalandjuk már nem tart nagyon sokáig, hamar belátja, hogy az energiával gazdálkodni kell, ezért kisvártatva fel is hagy a tevékenységével. Visszacsusszan a vízbe, vidám meglepetéssel az arcán. El sem tudja hinni, hogy ebben bármi örömét is lelhette, pedig azért be kell vallania, hogy elég jó volt megszuszogtatni a tökös bajszost. Csak úgy szárazon kiköp egyet maga mellé a padlóra.*
- Te hol a francban voltál eddig, tökös? *Mosolyog.* Még a végén kiderül, hogy nem tartalak bosszantónak. Szégyenszemre.
*Megragadja a kis dézsa szélét, és megrángatja egy kissé, érződik, hogy zötykölődik a – feltehetően egyetlen, náluk kövérebb személyre szabott – szerkezet.*
- Bocs, de én ebben a rozoga szarban nem vállalom. *Mondja. Tényleg szűkös kettejüknek, eléggé félő, hogy ha olyan slunggal esnek egymásnak, mint fél órája, feldőlnek, mint a zsák. Gwaeren feltápászkodik, és sebtében áttörli magát a törölközővel, majd Lou-nak hagyja, tegyen vele, amit akar. Ő kikászálódik a padlóra. A szoba eléggé hűvös, ez Gwaerenen is látszik, aki szemrebbenés és minden szégyenlősség nélkül áll meg meztelenül a dézsa mellett.* Az ágyban leszek. *Teszi hozzá, és a paravánt megkerülve le is huppan rá. Most fogja fel igazán, milyen jó tisztának lenni, nedves vörös tincsei kissé összegöndörödnek száradás közben a paplanon. Piszok nélkül már-már egy loknis úrnőcskére hasonlít a lány – persze ha eltekintünk attól a bizonyos különbségtől, amire Lou az imént felhívta a figyelmet. A jóízű nyújtózás hangjai hallatszanak a paraván Gwaeren felőli oldaláról, majd néhány izgatott szusszanás, mert persze a lány most sem unta el a közös játékukat, folytatja magán, amit Loun elkezdett. Ezt akkor is pimaszul folytatja, ha Lou közben előkerülne.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.10 10:14:30
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gwaeren nem fejti ki, hogy itt aztán szintén nedves a pince, elég balgaság is lenne felhívni rá a figyelmet, tekintve, hogy éppen a langyos vízben ül. A jó nőségre való megjegyzés miatt is csak elmosolyodik munkálkodás közben, keze pedig a dézsába téved, hogy azért ő is jól szórakozzon. Ám kis kalandjuk már nem tart nagyon sokáig, hamar belátja, hogy az energiával gazdálkodni kell, ezért kisvártatva fel is hagy a tevékenységével. Visszacsusszan a vízbe, vidám meglepetéssel az arcán. El sem tudja hinni, hogy ebben bármi örömét is lelhette, pedig azért be kell vallania, hogy elég jó volt megszuszogtatni a tökös bajszost. Csak úgy szárazon kiköp egyet maga mellé a padlóra.*
- Te hol a francban voltál eddig, tökös? *Mosolyog.* Még a végén kiderül, hogy nem tartalak bosszantónak. Szégyenszemre.
*Megragadja a kis dézsa szélét, és megrángatja egy kissé, érződik, hogy zötykölődik a – feltehetően egyetlen, náluk kövérebb személyre szabott – szerkezet.*
- Bocs, de én ebben a rozoga szarban nem vállalom. *Mondja. Tényleg szűkös kettejüknek, eléggé félő, hogy ha olyan slunggal esnek egymásnak, mint fél órája, feldőlnek, mint a zsák. Gwaeren feltápászkodik, és sebtében áttörli magát a törölközővel, majd Lou-nak hagyja, tegyen vele, amit akar. Ő kikászálódik a padlóra. A szoba eléggé hűvös, ez Gwaerenen is látszik, aki szemrebbenés és minden szégyenlősség nélkül áll meg meztelenül a dézsa mellett.* Az ágyban leszek. *Teszi hozzá, és a paravánt megkerülve le is huppan rá. Most fogja fel igazán, milyen jó tisztának lenni, nedves vörös tincsei kissé összegöndörödnek száradás közben a paplanon. Piszok nélkül már-már egy loknis úrnőcskére hasonlít a lány – persze ha eltekintünk attól a bizonyos különbségtől, amire Lou az imént felhívta a figyelmet. A jóízű nyújtózás hangjai hallatszanak a paraván Gwaeren felőli oldaláról, majd néhány izgatott szusszanás, mert persze a lány most sem unta el a közös játékukat, folytatja magán, amit Loun elkezdett. Ezt akkor is pimaszul folytatja, ha Lou közben előkerülne.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.10 10:14:30
5110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 09:49:55
Üzenet elküldve: 2020-12-10 09:49:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Winyra//
*Sok minden kiderül ivótársáról. Kellemes jelleme van, jól el lehet vele beszélgetni és viccelődni egyaránt. Megállapítása az élvhajhászatra helytállónak bizonyul, bár az emberi szóval bajban van egy kicsit. Sajnos megerősítést nyer a tény, hogy a megállapított jellemmel felruházott személyek nem akaszthatók le csak úgy a fogasról. Ezzel szomorúan, de egyet kell, hogy értsen a nősténnyel. Az italtól talán búskomorabbnak látszik, mint amennyire ez a tény valójában szíven üti. Mostanában nem volt céljai között nőstény felkutatása, de jól esik neki kivesézni egy hozzáértővel a témát. Vigyor kerül arcára, amikor megegyeznek, hogy kölcsönösen értesítik a másikat, ha olyan valakit találnak, akik a megbeszélt feltételeknek, tulajdonságoknak megfelelnek. Öklével megtámasztja a fejét és erősen gondolkodik az elf problémán. Mire a megoldás megszületik, addigra már teste hamarabb cselekedett és ölbe kapta Winyra-t. Miközben ölbe tartja a lányt, hátával, vagy inkább combjával nekitámaszkodik az asztalnak, hogy segítsen egyensúlyban maradnia, ami ennyi rum után nem könnyű. Most tud csak válaszolni az elf problémára.*
- Milyen igaz. Egy elf három-négy nőstényt is el tud venni az élete alatt. És mi lesz, ha tényleg megöregszel és már nem kellesz neki mert ő ugye fiatal marad? *Magvas gondolat, amivel igazából egyetérteni akar a nőstény gondolatmenetével.*
- Tényleg! Hogy szeretnél megöregedni? Egyedül vagy társ mellett? *Hihetetlen, hogy az ital milyen kérdéseket ki nem hoz a harcosból. Egyébként talán sosem beszélne egy ember nősténynek ilyesmiről, de most van annyira oldott állapotban, hogy szinte bármiről tud eszmecserét tartani. Winyra nem kapálózik, s ez hasznára van Darok-nak, hiszen nehezítené az egyensúlya megtartásában. A végén még fel is borulhatnának. A kérdésen, hogy hová elgondolkodik maga elé nézve, meredten.*
- Hová is?... Igen. Aludni, a szobádba. *Lassan de újra megtalálja a célt, hogy hová is akarta a nőstényt eljuttatni. Lendületet vesz, hogy az vigye előre a lépcsőn felfelé. A közepéig el is jut sikeresen, ölében a nősténnyel, amikor egy nedves sárdarabra lép, s megcsúszik.*
- Kapaszkodj! *Az egyensúlyt így már végképp elveszíti, s éppen annyi lélekjelenléte van, hogy tud jelezni a másiknak, s vaskos karjaival magához szorítja és betakarja, hogy ne essen baja a lépcsőn lefelé. Sajnos semmi sem tudja megállítani közös bukásukat, s mire a lépcső alján megérkeznek, addigra Darok szerez néhány horzsolást és kék foltot, azonban egy ekkora harcosnak, ez nem számít komoly sebesülésnek, még akkor sem ha kicsit sajognak a tagjai. Mikor stabilan a padlón megállapodnak, a lépcső alján, akkor egy darabig még magához szorítja a nőstényt, mert nem biztos még benne, hogy teljesen leértek. Amennyire tud, körülnéz, s megállapítja, hogy teljesen földet értek. Óvó karjait szét tárja, s elengedi az addig testével megőrzött Winyra-t. Zsoldosként gyakran nem csak árukat, hanem személyekre is vigyáznia kellett, így hozzá van szokva, s gyakorlott is abban, hogyan kell testével védeni valakit. Súlyos, izmai, hatalmas teste felfogott szinte minden ütést, csapódást. Ennek ellenére, mikor elengedi a másikat rákérdez, hogy van.*
- Minden rendben? *Legjobb reménye és tudása szerint Winyra nem valószínű, hogy megsérült, de mégis megkérdezi, biztos, ami biztos. Tekintetét éppen felemeli a földről és a lépcsőn kiszúrja a méretes sárdarabot.*
- Valami lucskos lábú paraszt műve. *Ezen felmérgeli magát, hiszen még ittasan is sikerült volna a feladata, de az élet kiszámíthatatlan akadályokat görgethet elénk, mint ahogy azt most is tette.*
//Winyra//
*Sok minden kiderül ivótársáról. Kellemes jelleme van, jól el lehet vele beszélgetni és viccelődni egyaránt. Megállapítása az élvhajhászatra helytállónak bizonyul, bár az emberi szóval bajban van egy kicsit. Sajnos megerősítést nyer a tény, hogy a megállapított jellemmel felruházott személyek nem akaszthatók le csak úgy a fogasról. Ezzel szomorúan, de egyet kell, hogy értsen a nősténnyel. Az italtól talán búskomorabbnak látszik, mint amennyire ez a tény valójában szíven üti. Mostanában nem volt céljai között nőstény felkutatása, de jól esik neki kivesézni egy hozzáértővel a témát. Vigyor kerül arcára, amikor megegyeznek, hogy kölcsönösen értesítik a másikat, ha olyan valakit találnak, akik a megbeszélt feltételeknek, tulajdonságoknak megfelelnek. Öklével megtámasztja a fejét és erősen gondolkodik az elf problémán. Mire a megoldás megszületik, addigra már teste hamarabb cselekedett és ölbe kapta Winyra-t. Miközben ölbe tartja a lányt, hátával, vagy inkább combjával nekitámaszkodik az asztalnak, hogy segítsen egyensúlyban maradnia, ami ennyi rum után nem könnyű. Most tud csak válaszolni az elf problémára.*
- Milyen igaz. Egy elf három-négy nőstényt is el tud venni az élete alatt. És mi lesz, ha tényleg megöregszel és már nem kellesz neki mert ő ugye fiatal marad? *Magvas gondolat, amivel igazából egyetérteni akar a nőstény gondolatmenetével.*
- Tényleg! Hogy szeretnél megöregedni? Egyedül vagy társ mellett? *Hihetetlen, hogy az ital milyen kérdéseket ki nem hoz a harcosból. Egyébként talán sosem beszélne egy ember nősténynek ilyesmiről, de most van annyira oldott állapotban, hogy szinte bármiről tud eszmecserét tartani. Winyra nem kapálózik, s ez hasznára van Darok-nak, hiszen nehezítené az egyensúlya megtartásában. A végén még fel is borulhatnának. A kérdésen, hogy hová elgondolkodik maga elé nézve, meredten.*
- Hová is?... Igen. Aludni, a szobádba. *Lassan de újra megtalálja a célt, hogy hová is akarta a nőstényt eljuttatni. Lendületet vesz, hogy az vigye előre a lépcsőn felfelé. A közepéig el is jut sikeresen, ölében a nősténnyel, amikor egy nedves sárdarabra lép, s megcsúszik.*
- Kapaszkodj! *Az egyensúlyt így már végképp elveszíti, s éppen annyi lélekjelenléte van, hogy tud jelezni a másiknak, s vaskos karjaival magához szorítja és betakarja, hogy ne essen baja a lépcsőn lefelé. Sajnos semmi sem tudja megállítani közös bukásukat, s mire a lépcső alján megérkeznek, addigra Darok szerez néhány horzsolást és kék foltot, azonban egy ekkora harcosnak, ez nem számít komoly sebesülésnek, még akkor sem ha kicsit sajognak a tagjai. Mikor stabilan a padlón megállapodnak, a lépcső alján, akkor egy darabig még magához szorítja a nőstényt, mert nem biztos még benne, hogy teljesen leértek. Amennyire tud, körülnéz, s megállapítja, hogy teljesen földet értek. Óvó karjait szét tárja, s elengedi az addig testével megőrzött Winyra-t. Zsoldosként gyakran nem csak árukat, hanem személyekre is vigyáznia kellett, így hozzá van szokva, s gyakorlott is abban, hogyan kell testével védeni valakit. Súlyos, izmai, hatalmas teste felfogott szinte minden ütést, csapódást. Ennek ellenére, mikor elengedi a másikat rákérdez, hogy van.*
- Minden rendben? *Legjobb reménye és tudása szerint Winyra nem valószínű, hogy megsérült, de mégis megkérdezi, biztos, ami biztos. Tekintetét éppen felemeli a földről és a lépcsőn kiszúrja a méretes sárdarabot.*
- Valami lucskos lábú paraszt műve. *Ezen felmérgeli magát, hiszen még ittasan is sikerült volna a feladata, de az élet kiszámíthatatlan akadályokat görgethet elénk, mint ahogy azt most is tette.*
5109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 09:16:46
Üzenet elküldve: 2020-12-10 09:16:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kicsit még Balkóczánál, aztán Nawanthiri szobájában//
*Nem győz álmélkodni, mekkora hős ez a csapos, hogy még egy HÍDON TÚLI patkánnyal is elbírt. Igazi húspatkányok teremhetnek arra délen! Már a lépcsőn baktat felfelé, mikor szöget üt a fejébe, hogy:*
~Ez másik híd lesz.~
*Nawanthiri eddig csak egy hidat látott erre: amelyik a folyó felett ível át a szántók felé. Nem tűnt olyan rémisztőnek, mint amilyennek Balkócza előadta. Meg aztán a földeken a patkány kicsi marad: idő előtt megfogják, és az ehető gnóm is kevés arrafelé, amitől megnőhetne.*
~Erre holnap rákérdezek! A csaposok úgyis mindent tudnak.~
*Az emeleten eltart egy darabig, mire megtalálja a megfelelő ajtót: egyedül most jár először városban, nincs sok gyakorlata a fogadók terén. A szobában semmi nem utal a Balkócza által említett patkányokra: se rágás, se piszok, se árulkodó stergahangok.*
~Mekkora csönd lehet itt éjszaka...~
*Aztán meghallja a néhány szobával arrébb nagyban hancúrozó párost. Fejét csóválva elneveti magát, lepakolja a zsákjait, és megszabadul a kabátjától meg a saruitól. Körbepillant: ablak nincs, van ellenben paraván.*
~Hát ott meg mi lehet?~
*Mögé nézve egy fürdődézsát talál, hozzá törölközőt, szappant, meg még néhány tárgyat, amit nem tud beazonosítani. Elgondolkodva beleiszik a korsó tejbe, és érzi, hogy valami kopog az alján.*
~Mi a...?~
*Meglögyböli, de csak annyit sikerül kiderítenie, hogy tényleg van a tejben valami. Leiszik belőle vagy fél arasznyit. Az apró tárgy egy pillanatra előbukkan, és Nawanthiri nem akar hinni a szemének. Legurít még egy fél arasz tejet. Kiveszi a szájából a sárga tallért, és csak pislog rá hitetlenkedve. Leteszi az asztalra, lehúzza a tej maradékát - a korsó alján ott szemtelenkedik még egy pénzdarab. Egyik oldalán címer, másikon bika- vagy tehénfej.*
- Jaj nekem, ez tényleg tehenes...
*szalad ki a száján, éppen akkor, mikor az inas hozza a fürdővizet. A fiú nem adja jelét, hogy hallott volna bármit (bizonyára ennél különbbel is találkozott már), csak megtölti a dézsát úgy a harmadáig, és jelzi, hogy még egy körrel visszajön. Nawanthiri alig várja, hogy eltűnjön az ajtóban, rögvest megnézi a másik érmét: azon is ott bámul a tehénfej. Beleharap: tényleg arany. A másik is. Minden pontosan úgy van, ahogy a csapos mondta.
A visszatérő inast megkéri, hogy a fürdővizet csak reggel vigyék el, aztán mikor távozott, bezárja mögötte az ajtót. Már pont kezdené lehámozni magáról a maradék ruháit, mikor belényilall a balsejtelem. Átkutatja a szobát. Nem talál pongyolát.*
- Ezek a városiak mindenhol meztelenül fürdenek? *motyogja maga elé rezignáltan. A wegtoreni fürdőházat is nehezen szokta meg, pedig ott kizárólag a nővéreivel volt. Az ajtóra pillant. Ellenőrzi, tényleg zárva. Benne van a kulcs is. Ő meg tiszta retek.*
~De csak térd alatt!~
*Még jó, hogy ezt nem mondja ki, különben alighanem reccsenne fölötte egy rosszallót a mennyezet. Meg kell lenni, aminek meg kell lenni. Persze amikor a ruháitól megszabadulva végre vízbe kerül, már vigyorog fültől-fülig, és még dorombol is hozzá. Igazából ott helyben el tudna aludni. A víz azonban hamar opálosodni kezd a több napi koszrétegtől, úgyhogy némi nyűglődés után elkezdi lecsutakolni magát. Mire végez, a víz majdnem fekete lesz.*
- Ebben ruhát már nem mosok. *Más ruhája viszont nincs, csak amiben két órája a sárban birkózott. Ránéz még egyszer az ajtóra, meg a kulcsra a zárban.* Mehh... ha a városban vagy, csinálj úgy, mint a városiak. *Nem mondaná, hogy sikerült meggyőznie magát, de mára kifogyott a találékonyságból. Egy szál mosolyban bevackolja magát az ágyba, és horpaszt reggelig.*
*Nem győz álmélkodni, mekkora hős ez a csapos, hogy még egy HÍDON TÚLI patkánnyal is elbírt. Igazi húspatkányok teremhetnek arra délen! Már a lépcsőn baktat felfelé, mikor szöget üt a fejébe, hogy:*
~Ez másik híd lesz.~
*Nawanthiri eddig csak egy hidat látott erre: amelyik a folyó felett ível át a szántók felé. Nem tűnt olyan rémisztőnek, mint amilyennek Balkócza előadta. Meg aztán a földeken a patkány kicsi marad: idő előtt megfogják, és az ehető gnóm is kevés arrafelé, amitől megnőhetne.*
~Erre holnap rákérdezek! A csaposok úgyis mindent tudnak.~
*Az emeleten eltart egy darabig, mire megtalálja a megfelelő ajtót: egyedül most jár először városban, nincs sok gyakorlata a fogadók terén. A szobában semmi nem utal a Balkócza által említett patkányokra: se rágás, se piszok, se árulkodó stergahangok.*
~Mekkora csönd lehet itt éjszaka...~
*Aztán meghallja a néhány szobával arrébb nagyban hancúrozó párost. Fejét csóválva elneveti magát, lepakolja a zsákjait, és megszabadul a kabátjától meg a saruitól. Körbepillant: ablak nincs, van ellenben paraván.*
~Hát ott meg mi lehet?~
*Mögé nézve egy fürdődézsát talál, hozzá törölközőt, szappant, meg még néhány tárgyat, amit nem tud beazonosítani. Elgondolkodva beleiszik a korsó tejbe, és érzi, hogy valami kopog az alján.*
~Mi a...?~
*Meglögyböli, de csak annyit sikerül kiderítenie, hogy tényleg van a tejben valami. Leiszik belőle vagy fél arasznyit. Az apró tárgy egy pillanatra előbukkan, és Nawanthiri nem akar hinni a szemének. Legurít még egy fél arasz tejet. Kiveszi a szájából a sárga tallért, és csak pislog rá hitetlenkedve. Leteszi az asztalra, lehúzza a tej maradékát - a korsó alján ott szemtelenkedik még egy pénzdarab. Egyik oldalán címer, másikon bika- vagy tehénfej.*
- Jaj nekem, ez tényleg tehenes...
*szalad ki a száján, éppen akkor, mikor az inas hozza a fürdővizet. A fiú nem adja jelét, hogy hallott volna bármit (bizonyára ennél különbbel is találkozott már), csak megtölti a dézsát úgy a harmadáig, és jelzi, hogy még egy körrel visszajön. Nawanthiri alig várja, hogy eltűnjön az ajtóban, rögvest megnézi a másik érmét: azon is ott bámul a tehénfej. Beleharap: tényleg arany. A másik is. Minden pontosan úgy van, ahogy a csapos mondta.
A visszatérő inast megkéri, hogy a fürdővizet csak reggel vigyék el, aztán mikor távozott, bezárja mögötte az ajtót. Már pont kezdené lehámozni magáról a maradék ruháit, mikor belényilall a balsejtelem. Átkutatja a szobát. Nem talál pongyolát.*
- Ezek a városiak mindenhol meztelenül fürdenek? *motyogja maga elé rezignáltan. A wegtoreni fürdőházat is nehezen szokta meg, pedig ott kizárólag a nővéreivel volt. Az ajtóra pillant. Ellenőrzi, tényleg zárva. Benne van a kulcs is. Ő meg tiszta retek.*
~De csak térd alatt!~
*Még jó, hogy ezt nem mondja ki, különben alighanem reccsenne fölötte egy rosszallót a mennyezet. Meg kell lenni, aminek meg kell lenni. Persze amikor a ruháitól megszabadulva végre vízbe kerül, már vigyorog fültől-fülig, és még dorombol is hozzá. Igazából ott helyben el tudna aludni. A víz azonban hamar opálosodni kezd a több napi koszrétegtől, úgyhogy némi nyűglődés után elkezdi lecsutakolni magát. Mire végez, a víz majdnem fekete lesz.*
- Ebben ruhát már nem mosok. *Más ruhája viszont nincs, csak amiben két órája a sárban birkózott. Ránéz még egyszer az ajtóra, meg a kulcsra a zárban.* Mehh... ha a városban vagy, csinálj úgy, mint a városiak. *Nem mondaná, hogy sikerült meggyőznie magát, de mára kifogyott a találékonyságból. Egy szál mosolyban bevackolja magát az ágyba, és horpaszt reggelig.*
5108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-10 02:12:48
Üzenet elküldve: 2020-12-10 02:12:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jóízűt kacag a másik fogalmazásán.*
-Hát az tényleg kellemetlen.
*Van olyan, hogy a férfi túl lelkes néha. Legalább az kibányászta a nadrágjából. Az-az igazán kellemetlen ha a nagy buzgalomban még odáig se jutnak el. Mármint Lou így hallotta. Neki szerencséje nincs ilyennel gondja. Pedig a másik elsőrangú kiszolgálásban részesíti. Hogy hasonlóra számíthat a lánytól, azt azért ő se gondolta, de hát aki ért a nőkhöz az néha magának is tud meglepetéseket nyújtani. A vörös munkálkodása pedig jól láthatóan és hallhatóan kedvére van. Szinte egymás után törnek fel belőle a kellemes sóhajok és a fújtatások. Főleg az a lelkesedés amivel nekiesett az a vadmacska nagyon megindít benne valamit. A megjegyzésre is csak visszafogottan röhög fel.*
-Hát igen. Ahol rozsdás a tető ott...Huj!...Ott nedves a pince vagy hogy szokták mondani. Hű, bassza meg, de jó nő vagy te!
*Tekintetéből is ezt olvashatja ki a nő. Ha Lou-n múlik akkor ő biztos nem fog olyat kérni, hogy álljanak le. Neki tökéletesen megfelel ez a felállás és térdelés jelen esetben. Nem csoda, hogy úgy szuszog néha mintha egy bajszos teáskanna lenne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nagyon jóízűt kacag a másik fogalmazásán.*
-Hát az tényleg kellemetlen.
*Van olyan, hogy a férfi túl lelkes néha. Legalább az kibányászta a nadrágjából. Az-az igazán kellemetlen ha a nagy buzgalomban még odáig se jutnak el. Mármint Lou így hallotta. Neki szerencséje nincs ilyennel gondja. Pedig a másik elsőrangú kiszolgálásban részesíti. Hogy hasonlóra számíthat a lánytól, azt azért ő se gondolta, de hát aki ért a nőkhöz az néha magának is tud meglepetéseket nyújtani. A vörös munkálkodása pedig jól láthatóan és hallhatóan kedvére van. Szinte egymás után törnek fel belőle a kellemes sóhajok és a fújtatások. Főleg az a lelkesedés amivel nekiesett az a vadmacska nagyon megindít benne valamit. A megjegyzésre is csak visszafogottan röhög fel.*
-Hát igen. Ahol rozsdás a tető ott...Huj!...Ott nedves a pince vagy hogy szokták mondani. Hű, bassza meg, de jó nő vagy te!
*Tekintetéből is ezt olvashatja ki a nő. Ha Lou-n múlik akkor ő biztos nem fog olyat kérni, hogy álljanak le. Neki tökéletesen megfelel ez a felállás és térdelés jelen esetben. Nem csoda, hogy úgy szuszog néha mintha egy bajszos teáskanna lenne.*
5107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 23:34:02
Üzenet elküldve: 2020-12-09 23:34:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Darok//
*Hogy ne lenne mindennapi nőstény, arról nincsen meggyőződve, leginkább azért, mert nem szokta magát másokhoz hasonlítgatni. Ám a dicséretet, merthogy annak veszi, ettől függetlenül is bezsebeli egy széles mosollyal megtámogatva. Mi kisvártatva vigyorrá terebélyesedik, ahogy Darok egy bizonyos szó után kutat serényen elméjében.*
- Ha akarnék se tudnék! *Fogalma sincs, mi lehet az a kifejezés, mit nem lel ork barátja, később pedig az sem tűnik fel neki, hogy betűt téveszt.*
- Hedanista? Igen, igen. *Nevet bólogatva, tovább ízlelgetve a szót. Könnyen lehet, hogy ez a jelző illik rá, ebben a rumtól mámoros állapotban nincs is semmi ellenvetése. Annál jobb ötletei asztaltársa társkeresési problémáira.*
- Hát igen, nem járnak párosával minden sarkon. *Hahotázik hasonló elánnal a hímmel. Ezt át kell majd gondolnia még egyszer. Ami a saját dolgát illeti, bár a felsorolásból úgy tűnhet, mindig is foglalkoztatta egy ilyen, neki teremtett férfi gondolata, igazán csak most találta ki kívánt tulajdonságait. Rumáztatta gondolataiból pedig csupán ennyire futotta. Ezért is lehet, hogy Darok rögtön az első kritériumban kivetni valót talál. Ezt egy néma biccentéssel veszi tudomásul, de nem száll vitába vele, főleg, mert nem tudná megcáfolni az állítást. Saját tapasztalata okán is egyet kell, hogy értsen. Felsorolása többi eleme úgy tűnik megfelelőnek találtatik, olyannyira, hogy még kölcsön is veszik egyik kívánalmát.*
- Ugye? Az nagyon fontos! *Erősíti meg bőszen bólogatva igazát. Arról pedig, hogy a hím utolsóként említette a szeretet tényét, nem gondol semmi különöset. Ő például nem is adott helyet ennek a tételnek.*
- Szólni fogok! *Egyezik bele elhivatott lelkesedéssel paktumukba. Azon kicsit meglepődik, hogy ember is érdekelné a másikat, hiszen épp az imént szólta le túlságos szelídségüket, de mondjuk egy harcos amazont el tudna képzelni cimborája oldalán. Sajátján is egy hosszúéletűt, ha néhány alkalomról van szó.*
- Na várjál, most mit keresünk? Mert, ha társat, akkor egy elf igen nagy ostobaság lenne. Már rég ráncos vénasszony lennék, miközben ő egy napot sem öregedne! *Persze kisebb túlzás, mibe bocsátkozott, mégis jól szemlélteti aggályát. Ő aztán senkinél nem akar látványosabban öregedni, ha egy mód van rá.
Megállapodásuk részleteinek - a körülményekhez képest a legteljesebb mértékű - kitisztázásának végeztével egy kis szuszhoz jutnak mindketten, ahogy rövid csend költözik beszélgetésükre. Nincs ezzel baj, ennyi feles után nőstény, vagy hím legyen a talpán, ki nem fárad meg kicsit. Arra mondjuk még így sem számít, mi eztán következik. Halk, félig tüdejébe szorult sikkantással konstatálja, ahogy Darok karjaiba kapja, s nem győz kapaszkodni a kidolgozott izomzatba, csak, hogy némelyest biztonságban érezze magát. Nem kapálózik, vagy tiltakozik, inkább koncentrál hirtelen szédülésére, nehogy kiadja magából az idáig elfogyasztottakat.*
- Na jó, de hova? *Bukik ki belőle bugyuta kérdése egy kacagás kíséretében, ahogy kékjeivel a fölé magasodó tekintetét fürkészi. Igazán nem esik le neki, hogy őt most a szobájába akarják cipelni.*
//Darok//
*Hogy ne lenne mindennapi nőstény, arról nincsen meggyőződve, leginkább azért, mert nem szokta magát másokhoz hasonlítgatni. Ám a dicséretet, merthogy annak veszi, ettől függetlenül is bezsebeli egy széles mosollyal megtámogatva. Mi kisvártatva vigyorrá terebélyesedik, ahogy Darok egy bizonyos szó után kutat serényen elméjében.*
- Ha akarnék se tudnék! *Fogalma sincs, mi lehet az a kifejezés, mit nem lel ork barátja, később pedig az sem tűnik fel neki, hogy betűt téveszt.*
- Hedanista? Igen, igen. *Nevet bólogatva, tovább ízlelgetve a szót. Könnyen lehet, hogy ez a jelző illik rá, ebben a rumtól mámoros állapotban nincs is semmi ellenvetése. Annál jobb ötletei asztaltársa társkeresési problémáira.*
- Hát igen, nem járnak párosával minden sarkon. *Hahotázik hasonló elánnal a hímmel. Ezt át kell majd gondolnia még egyszer. Ami a saját dolgát illeti, bár a felsorolásból úgy tűnhet, mindig is foglalkoztatta egy ilyen, neki teremtett férfi gondolata, igazán csak most találta ki kívánt tulajdonságait. Rumáztatta gondolataiból pedig csupán ennyire futotta. Ezért is lehet, hogy Darok rögtön az első kritériumban kivetni valót talál. Ezt egy néma biccentéssel veszi tudomásul, de nem száll vitába vele, főleg, mert nem tudná megcáfolni az állítást. Saját tapasztalata okán is egyet kell, hogy értsen. Felsorolása többi eleme úgy tűnik megfelelőnek találtatik, olyannyira, hogy még kölcsön is veszik egyik kívánalmát.*
- Ugye? Az nagyon fontos! *Erősíti meg bőszen bólogatva igazát. Arról pedig, hogy a hím utolsóként említette a szeretet tényét, nem gondol semmi különöset. Ő például nem is adott helyet ennek a tételnek.*
- Szólni fogok! *Egyezik bele elhivatott lelkesedéssel paktumukba. Azon kicsit meglepődik, hogy ember is érdekelné a másikat, hiszen épp az imént szólta le túlságos szelídségüket, de mondjuk egy harcos amazont el tudna képzelni cimborája oldalán. Sajátján is egy hosszúéletűt, ha néhány alkalomról van szó.*
- Na várjál, most mit keresünk? Mert, ha társat, akkor egy elf igen nagy ostobaság lenne. Már rég ráncos vénasszony lennék, miközben ő egy napot sem öregedne! *Persze kisebb túlzás, mibe bocsátkozott, mégis jól szemlélteti aggályát. Ő aztán senkinél nem akar látványosabban öregedni, ha egy mód van rá.
Megállapodásuk részleteinek - a körülményekhez képest a legteljesebb mértékű - kitisztázásának végeztével egy kis szuszhoz jutnak mindketten, ahogy rövid csend költözik beszélgetésükre. Nincs ezzel baj, ennyi feles után nőstény, vagy hím legyen a talpán, ki nem fárad meg kicsit. Arra mondjuk még így sem számít, mi eztán következik. Halk, félig tüdejébe szorult sikkantással konstatálja, ahogy Darok karjaiba kapja, s nem győz kapaszkodni a kidolgozott izomzatba, csak, hogy némelyest biztonságban érezze magát. Nem kapálózik, vagy tiltakozik, inkább koncentrál hirtelen szédülésére, nehogy kiadja magából az idáig elfogyasztottakat.*
- Na jó, de hova? *Bukik ki belőle bugyuta kérdése egy kacagás kíséretében, ahogy kékjeivel a fölé magasodó tekintetét fürkészi. Igazán nem esik le neki, hogy őt most a szobájába akarják cipelni.*
5106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 22:33:24
Üzenet elküldve: 2020-12-09 22:33:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kis beszari matróz úgy lóbálta a nádsípját, mintha ki akarná vele verni a szemem. *Von vállat minden különösebb érzelem nélkül. Már kezdi belátni, hogy Lou nem az az ijedős fajta, sőt, úgy érzi, szinte már megszokta a kolléga társaságát itt, a dézsában. Mindkettejüknek vannak igényeik, és nagy szerencséjükre még azt is tudják, hogyan elégítsék ki egymásét. Ez a nap jól sült el, de azért Gwaeren még elsütné. Úgy helyezkedik, hogy garantáltan gondoskodjon a kellemes látképről, miközben víztől csöpögő testtel feltérdelve Lou-t nézegeti.
Tréfa ide vagy oda, tényleg van már mit nézni. A lány egy pillanatra el is töpreng, mi ütött belé. Elvégre ő nem a másikat kényeztetős fajta, hanem a „köpj oda és dörgöld meg” típus. Most mégsem tud magának parancsolni, szenvedélyesen áll neki a könnyen jött kóstolónak, és közben dorombol is az a cicus.*
- Az azért kell, hogy tudják, tényleg vörös vagyok. *Vigyorog a férfira egy kisebb szünet keretében. Kíváncsi rá, mit szól ehhez az egészhez, érdeklődő, kacér pillantása a tökösét keresi. Felőle folytathatja is, ha úgy akarja, de azért nem haragszik, ha az erejéből még telik másra is.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.09 22:34:10
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- A kis beszari matróz úgy lóbálta a nádsípját, mintha ki akarná vele verni a szemem. *Von vállat minden különösebb érzelem nélkül. Már kezdi belátni, hogy Lou nem az az ijedős fajta, sőt, úgy érzi, szinte már megszokta a kolléga társaságát itt, a dézsában. Mindkettejüknek vannak igényeik, és nagy szerencséjükre még azt is tudják, hogyan elégítsék ki egymásét. Ez a nap jól sült el, de azért Gwaeren még elsütné. Úgy helyezkedik, hogy garantáltan gondoskodjon a kellemes látképről, miközben víztől csöpögő testtel feltérdelve Lou-t nézegeti.
Tréfa ide vagy oda, tényleg van már mit nézni. A lány egy pillanatra el is töpreng, mi ütött belé. Elvégre ő nem a másikat kényeztetős fajta, hanem a „köpj oda és dörgöld meg” típus. Most mégsem tud magának parancsolni, szenvedélyesen áll neki a könnyen jött kóstolónak, és közben dorombol is az a cicus.*
- Az azért kell, hogy tudják, tényleg vörös vagyok. *Vigyorog a férfira egy kisebb szünet keretében. Kíváncsi rá, mit szól ehhez az egészhez, érdeklődő, kacér pillantása a tökösét keresi. Felőle folytathatja is, ha úgy akarja, de azért nem haragszik, ha az erejéből még telik másra is.*
A hozzászólás írója (Sisgwaeren Riennath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.09 22:34:10
5105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 22:18:11
Üzenet elküldve: 2020-12-09 22:18:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Igazán? *Pillant legalább akkora lelkesedéssel Nixára, mint ő az imént, mikor a fiolát kapta Wintől.* Akkor ebből csakis neked készíthetek egy újabb illatot! *Vigyorodik lelkesen, s némi nézegetés, meg babrálás után, óvatosan süllyeszti tarisznyájának egy külön kis rekeszébe egy szem rakatáját.*
- Nem, konkurencia az nem kell! *Bólogat egyetértve, egyúttal töprengve. Kár lenne azokért a magokért, miket meg kéne semmisítenie.* De valahogy vissza is juttathatnám őket hozzád, nem? Mégiscsak különlegesség. *Ötletel, hátha elkerülhető pazarlása.
Mindez már a Kalmár közvetlen közelében történik, így lassan rá is térhetnek arra a kanyarra, mi az épület oldalában található istállóba irányítja őket.*
- Ide ki tudod kötni szegény pacit. Aztán bemehetünk és megmutatom a pincét. *Magyaráz, miközben a kincsvadászt terelgeti. Ha pedig mindennel megvannak, valóban be is léphetnek a fogadó ajtaján. Előre igyekszik, hiszen mégiscsak ő van itthon, vagy mifene. Szélesre tárja a bejáratot, s tartja maga mögött, hogy akadálytalanul sétálhasson be nyomában Nixa.*
- Hát ez lenne az. *Tesz egy bemutató gesztust baljával.* Korábban Kósza Pintynek hívták, lehet, hogy úgy ismerted. *Fecseg informatív jelleggel, hangjából halványan kiérezhető nosztalgiával. Még mindig nem tudta teljesen megszokni, hogy ne Pintyként emlegesse a helyet. Lépteit közben a pult felé igazítja.*
- Meginnál valamit, vagy menjünk egyből le? *Tekint kérdőn kékekkel a lányra. Saját részről éppen le tudna gurítani egy kupica rumot, már csak a móka kedvéért is. Persze az sem érinti rosszul, ha a lovagnő egyből az alagsorba tartana, hiszen már eddig is éppen elég időt rabolt el tőle piaci kitérőivel.*
- Igazán? *Pillant legalább akkora lelkesedéssel Nixára, mint ő az imént, mikor a fiolát kapta Wintől.* Akkor ebből csakis neked készíthetek egy újabb illatot! *Vigyorodik lelkesen, s némi nézegetés, meg babrálás után, óvatosan süllyeszti tarisznyájának egy külön kis rekeszébe egy szem rakatáját.*
- Nem, konkurencia az nem kell! *Bólogat egyetértve, egyúttal töprengve. Kár lenne azokért a magokért, miket meg kéne semmisítenie.* De valahogy vissza is juttathatnám őket hozzád, nem? Mégiscsak különlegesség. *Ötletel, hátha elkerülhető pazarlása.
Mindez már a Kalmár közvetlen közelében történik, így lassan rá is térhetnek arra a kanyarra, mi az épület oldalában található istállóba irányítja őket.*
- Ide ki tudod kötni szegény pacit. Aztán bemehetünk és megmutatom a pincét. *Magyaráz, miközben a kincsvadászt terelgeti. Ha pedig mindennel megvannak, valóban be is léphetnek a fogadó ajtaján. Előre igyekszik, hiszen mégiscsak ő van itthon, vagy mifene. Szélesre tárja a bejáratot, s tartja maga mögött, hogy akadálytalanul sétálhasson be nyomában Nixa.*
- Hát ez lenne az. *Tesz egy bemutató gesztust baljával.* Korábban Kósza Pintynek hívták, lehet, hogy úgy ismerted. *Fecseg informatív jelleggel, hangjából halványan kiérezhető nosztalgiával. Még mindig nem tudta teljesen megszokni, hogy ne Pintyként emlegesse a helyet. Lépteit közben a pult felé igazítja.*
- Meginnál valamit, vagy menjünk egyből le? *Tekint kérdőn kékekkel a lányra. Saját részről éppen le tudna gurítani egy kupica rumot, már csak a móka kedvéért is. Persze az sem érinti rosszul, ha a lovagnő egyből az alagsorba tartana, hiszen már eddig is éppen elég időt rabolt el tőle piaci kitérőivel.*
5104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 21:24:26
Üzenet elküldve: 2020-12-09 21:24:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nevet a lánnyal, de biztos, hogy őt nem kötöznék le. Azért mégiscsak ő volna Lousadel Rammesh. Meg ő tudja is, hogy kell ficánkolni az asszonyon vagy az alatt. Alapból érdekes lehet már aki nem tudja. Csak ki és be.*
-Pedig nem egy nagy tudomány meg kell hagyni.
*Teszi is szóvá. Ő se könyvekből tanulta mégis megy neki. A másik a cicázásával el is éri a célját és a férfi közelebb húzza magához. Hogy mit mormol a másik azzal a férfi nem foglalkozik mert épp lefoglalják az előkerült mellek. Amik hatással is vannak a lovagra és ezt érezheti a vörös is, hogy bár még nem teljesen ébredt fel, de valami ébredezik a víz alatt. Ha már úgy lesz ismét felmérve mint bikát szokás a piacon a férfi is jobban megvizsgálgatja a másik áruját is. Dinnyéknek még nem lehetne őket hívni, de egy beléjük lehetne harapni egy jóízűt.*
-Ej, de szépek!
*Mormogja a bajsza alatt majd talpra lesz állítva.*
-Melyik részem?
*Kérdez azért vissza pimaszul a másikra vigyorogva. A fenyegetésre is hasonló stílusban reagál miközben azért jófiúhoz illően feltápászkodik.*
-Pedig mintha nem nyírt lettél volna ahogy úrilányoknál vagy a bordélyokban szokás, hogy bele ne menjen a tetű.
*Röhög fel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nevet a lánnyal, de biztos, hogy őt nem kötöznék le. Azért mégiscsak ő volna Lousadel Rammesh. Meg ő tudja is, hogy kell ficánkolni az asszonyon vagy az alatt. Alapból érdekes lehet már aki nem tudja. Csak ki és be.*
-Pedig nem egy nagy tudomány meg kell hagyni.
*Teszi is szóvá. Ő se könyvekből tanulta mégis megy neki. A másik a cicázásával el is éri a célját és a férfi közelebb húzza magához. Hogy mit mormol a másik azzal a férfi nem foglalkozik mert épp lefoglalják az előkerült mellek. Amik hatással is vannak a lovagra és ezt érezheti a vörös is, hogy bár még nem teljesen ébredt fel, de valami ébredezik a víz alatt. Ha már úgy lesz ismét felmérve mint bikát szokás a piacon a férfi is jobban megvizsgálgatja a másik áruját is. Dinnyéknek még nem lehetne őket hívni, de egy beléjük lehetne harapni egy jóízűt.*
-Ej, de szépek!
*Mormogja a bajsza alatt majd talpra lesz állítva.*
-Melyik részem?
*Kérdez azért vissza pimaszul a másikra vigyorogva. A fenyegetésre is hasonló stílusban reagál miközben azért jófiúhoz illően feltápászkodik.*
-Pedig mintha nem nyírt lettél volna ahogy úrilányoknál vagy a bordélyokban szokás, hogy bele ne menjen a tetű.
*Röhög fel.*
5103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 20:32:16
Üzenet elküldve: 2020-12-09 20:32:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak hiszed. A fickót kötöztem le én magam. *Vihog egy kissé az emlékeken, mert nem mond igazat: a köteles eset teljesen véletlen volt, a szerencsétlen matróz csak a pillanat hevében gabalyodott bele, kis híján felakasztva magát a procedúra közben.* Máshogy ficánkolt, mint ahogy én akartam. Aztán meg már én ficánkoltam rajta.
*A lány fejében egyébként egy pillanatra sem fordulna meg, hogy a kis ujjszopogatós trükkje nem talál nagy rajongásra. A kikötőben az ilyesmi be szokott válni, úgy tudja, a férfiak szeretik. Arra utal, hogy mást is szívesen a szájába venne. Éppen ez az oka, hogy Lou közeledését is annak veszi, értette a dolgot. És a gesztus sikert is arat, ez a lány keblein is látszik.*
- Cica a kis… *Mormogja, de a figyelem miatti derű azért ott virít az arcán. Úgy tűnik, megint ott kötött ki, ahol az előbb is jártak az ágyon, és ez persze nem igazán van ellenére. Kezével lenyúlva ellenőrzi, hogy Lou-nál azon a bizonyos fronton mi a helyzet, illetve mennyire van egyáltalán már helyzet.*
- Na állj csak fel szépen, tökös. *Közli – a mustra eredményétől függetlenül – ellentmondást nem tűrően.* De figyelmeztetlek: ha megint holmi szőrös döghöz hasonlítgatsz, tényleg harapni fogok.
*A zsoldos már épp elég szőrös kettejük helyett is, ahogy a lány elnézi. A bajsza még mindig nem a kedvence, de úgy dönt, hajlandó megszokni, ennyi kellemetlenséget ér a dolog.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Csak hiszed. A fickót kötöztem le én magam. *Vihog egy kissé az emlékeken, mert nem mond igazat: a köteles eset teljesen véletlen volt, a szerencsétlen matróz csak a pillanat hevében gabalyodott bele, kis híján felakasztva magát a procedúra közben.* Máshogy ficánkolt, mint ahogy én akartam. Aztán meg már én ficánkoltam rajta.
*A lány fejében egyébként egy pillanatra sem fordulna meg, hogy a kis ujjszopogatós trükkje nem talál nagy rajongásra. A kikötőben az ilyesmi be szokott válni, úgy tudja, a férfiak szeretik. Arra utal, hogy mást is szívesen a szájába venne. Éppen ez az oka, hogy Lou közeledését is annak veszi, értette a dolgot. És a gesztus sikert is arat, ez a lány keblein is látszik.*
- Cica a kis… *Mormogja, de a figyelem miatti derű azért ott virít az arcán. Úgy tűnik, megint ott kötött ki, ahol az előbb is jártak az ágyon, és ez persze nem igazán van ellenére. Kezével lenyúlva ellenőrzi, hogy Lou-nál azon a bizonyos fronton mi a helyzet, illetve mennyire van egyáltalán már helyzet.*
- Na állj csak fel szépen, tökös. *Közli – a mustra eredményétől függetlenül – ellentmondást nem tűrően.* De figyelmeztetlek: ha megint holmi szőrös döghöz hasonlítgatsz, tényleg harapni fogok.
*A zsoldos már épp elég szőrös kettejük helyett is, ahogy a lány elnézi. A bajsza még mindig nem a kedvence, de úgy dönt, hajlandó megszokni, ennyi kellemetlenséget ér a dolog.*
5102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-09 13:20:35
Üzenet elküldve: 2020-12-09 13:20:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Nawanthiri //
*Nem igazán fűzi sok szál a báróhoz, egyszer látta, talán kétszer, de nem igazán nyerte el a tetszését, hogy bármi mást is akarjon tőle, mint a hati bérét. Szerencsére azt se tőle kell elkérje.*
-Ahogy mondod. *Bólogat egyetértően a patkányokra tett megállapításra.*
-A kikötőben bizony szép méretes, egészséges példányokat lehet fogni. De, ha nagyot akarsz látni, egy megkergetett a hídon túl. Hatalmas volt, alig bírtuk ketten agyoncsapni. *Meséli nagy átéléssel, a hidat pedig erősen meg is nyomja, hiszen itt csak egy híd van, A HÍD. Amin átkelni még a nála magasabbak is félnek, ő meg aztán járt odaát is és ép bőrrel meg is úszta, bár kicsin múlott, hogy a patkány nem falta fel.*
-Pááácolva. *Indul meg a nyáltermelése is a gondolatra, miközben szemei hatalmas holdakká teljesednek ki. A nyállavinát a vendég pulttól való távozása apasztja el, de még visszaszól neki, amire furcsán néz egy pillanatra, majd kacsint és felmutatja a jobb hüvelykujját.*
-Meg lesz! *Bár a vendég nem árulta el a nevét, de valószínűleg néhány óra múlva már a személyleírására sem fog emlékezni, így nem lesz nehéz betartani a dolgot. Az meg a másik, hogy ő nem azért van itt, hogy tudja mikor, ki, merre lófrál.*
-Most éhes lettem... *Motyogja az orra alá, miközben lemászik a faládákról, hogy nézzen magának valami ehetőt a konyhában. Miután odabenn elfogyasztott egy levest meg egy fél cipót az egyik ládára leülve, odaadja a koszos edényt a mosogatófiúnak és már megy is vissza dolgozni, ahogy azt kell, szépen lassan, komótosan.*
*Nem igazán fűzi sok szál a báróhoz, egyszer látta, talán kétszer, de nem igazán nyerte el a tetszését, hogy bármi mást is akarjon tőle, mint a hati bérét. Szerencsére azt se tőle kell elkérje.*
-Ahogy mondod. *Bólogat egyetértően a patkányokra tett megállapításra.*
-A kikötőben bizony szép méretes, egészséges példányokat lehet fogni. De, ha nagyot akarsz látni, egy megkergetett a hídon túl. Hatalmas volt, alig bírtuk ketten agyoncsapni. *Meséli nagy átéléssel, a hidat pedig erősen meg is nyomja, hiszen itt csak egy híd van, A HÍD. Amin átkelni még a nála magasabbak is félnek, ő meg aztán járt odaát is és ép bőrrel meg is úszta, bár kicsin múlott, hogy a patkány nem falta fel.*
-Pááácolva. *Indul meg a nyáltermelése is a gondolatra, miközben szemei hatalmas holdakká teljesednek ki. A nyállavinát a vendég pulttól való távozása apasztja el, de még visszaszól neki, amire furcsán néz egy pillanatra, majd kacsint és felmutatja a jobb hüvelykujját.*
-Meg lesz! *Bár a vendég nem árulta el a nevét, de valószínűleg néhány óra múlva már a személyleírására sem fog emlékezni, így nem lesz nehéz betartani a dolgot. Az meg a másik, hogy ő nem azért van itt, hogy tudja mikor, ki, merre lófrál.*
-Most éhes lettem... *Motyogja az orra alá, miközben lemászik a faládákról, hogy nézzen magának valami ehetőt a konyhában. Miután odabenn elfogyasztott egy levest meg egy fél cipót az egyik ládára leülve, odaadja a koszos edényt a mosogatófiúnak és már megy is vissza dolgozni, ahogy azt kell, szépen lassan, komótosan.*
5101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-12-07 23:05:51
Üzenet elküldve: 2020-12-07 23:05:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 345
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Szobára//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi is jót nevet a lány vallomásán. Mivel ő nem tud a konkrét esetről így csak maga a tény vicces számára.*
-Kötél? Tényleg nem vagy semmi. És téged kellett lekötözni vele?
*Ő maga a harapást még csak-csak elviselné, de tény, hogy a kötél már kicsit perverznek hangzik. Arra, hogy meg lesz ragadva a keze érdeklődve felvonja a szemöldökét és a harapdáló kiscica láttán elvigyorodik. Látszólag nem sikerült megijeszteni.*
-Hmmmm...
*Aztán a harapdálásból is valami más lesz. Hogy mit akar a lány, azt pontosan nem érti a férfi, de a hangulata ragadós. Ő is játékosabb hangulatba kerül tőle. A szabad keze megindul a másik arca felé, hogy hátrasimítsa azokat a tincseket amik takarják az eddig még nem annyira megfigyelt melleket. Amik meg is lesznek bámulva, majd tovább halad az a kéz, a lány csípőjére, amit megragadva közelebb húzná magához a vöröst.*
-Te cica te!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A férfi is jót nevet a lány vallomásán. Mivel ő nem tud a konkrét esetről így csak maga a tény vicces számára.*
-Kötél? Tényleg nem vagy semmi. És téged kellett lekötözni vele?
*Ő maga a harapást még csak-csak elviselné, de tény, hogy a kötél már kicsit perverznek hangzik. Arra, hogy meg lesz ragadva a keze érdeklődve felvonja a szemöldökét és a harapdáló kiscica láttán elvigyorodik. Látszólag nem sikerült megijeszteni.*
-Hmmmm...
*Aztán a harapdálásból is valami más lesz. Hogy mit akar a lány, azt pontosan nem érti a férfi, de a hangulata ragadós. Ő is játékosabb hangulatba kerül tőle. A szabad keze megindul a másik arca felé, hogy hátrasimítsa azokat a tincseket amik takarják az eddig még nem annyira megfigyelt melleket. Amik meg is lesznek bámulva, majd tovább halad az a kéz, a lány csípőjére, amit megragadva közelebb húzná magához a vöröst.*
-Te cica te!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409