Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 12:02:57
Üzenet elküldve: 2021-05-31 12:02:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Felérve biztonságosnak tűnik a terep, de mielőtt szétnézhetne jobban, Arja felé fordul, hogy halkan, bizalmasan adja át neki szavait.*
- Szólj kérlek Miknek és Nyikhajnak, hogy tüntessék el a testet lentről. Vigyék a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház pénzén. Lehetőleg éjjel, ne lássa senki, hogy egy hullát cipelnek ki innen. *Kezd bele.*
- A Pincearénát zárjátok le, Yezának már mondtam, hogy senki sem mehet le míg nincs minden elrendezve lent, csak a mieink. *Ismétli meg a vörösnek korábban elmondott parancsot, majd kis szünetet tartva folytatja.*
- Az ismerősöd, az a Nawa, lent van, kérlek, menj le és beszélj vele, nincs jó bőrbe. *Égszín tekintete a lányét keresik. Tudja, hogy Nawanthiri vele érkezett, talán ő tud segíteni neki feldolgozni a történteket.
Közben Yeza elengedi a távozó sivatagiakat és miután mindent megtárgyalt Arjával, az intéző is utána lép és ekkor pillantja meg azt, akivel a báró éppen tárgyal. Csak a tekintete szűkül összébb leheletnyit, majd rendezi a vonásait. Ha a Teverek egyik intézője a Kalmárban van, akkor még nincs vége a meglepetéseknek.*
- Menj, lásd el a sebeid és pihend ki magad. Nekem vissza kell mennem a Központba, de ha ő elment, *Szeme a törpe felé rebben.* derítsd ki a bárótól, hogy mit akart és gyere át utánam, tájékoztass. *Ezeket is halkan, bizalmasan adja át a vörösnek, majd ha mindent megértett a másik, akkor az orkkal a nyomában elindul a Központba. A báró és asztaltársa felé csak egy tiszteletteljes meghajlással fordul, nem szeretné megzavarni a tárgyalást. Ha szükség lesz rá, úgyis leintik.*
- Menjünk. *Mondja Darok felé és ha nem tartóztatják, elindul a piacon át a Központba.*
//Lentről fel II.//
*Felérve biztonságosnak tűnik a terep, de mielőtt szétnézhetne jobban, Arja felé fordul, hogy halkan, bizalmasan adja át neki szavait.*
- Szólj kérlek Miknek és Nyikhajnak, hogy tüntessék el a testet lentről. Vigyék a temetőbe és temettessék el a Kereskedőház pénzén. Lehetőleg éjjel, ne lássa senki, hogy egy hullát cipelnek ki innen. *Kezd bele.*
- A Pincearénát zárjátok le, Yezának már mondtam, hogy senki sem mehet le míg nincs minden elrendezve lent, csak a mieink. *Ismétli meg a vörösnek korábban elmondott parancsot, majd kis szünetet tartva folytatja.*
- Az ismerősöd, az a Nawa, lent van, kérlek, menj le és beszélj vele, nincs jó bőrbe. *Égszín tekintete a lányét keresik. Tudja, hogy Nawanthiri vele érkezett, talán ő tud segíteni neki feldolgozni a történteket.
Közben Yeza elengedi a távozó sivatagiakat és miután mindent megtárgyalt Arjával, az intéző is utána lép és ekkor pillantja meg azt, akivel a báró éppen tárgyal. Csak a tekintete szűkül összébb leheletnyit, majd rendezi a vonásait. Ha a Teverek egyik intézője a Kalmárban van, akkor még nincs vége a meglepetéseknek.*
- Menj, lásd el a sebeid és pihend ki magad. Nekem vissza kell mennem a Központba, de ha ő elment, *Szeme a törpe felé rebben.* derítsd ki a bárótól, hogy mit akart és gyere át utánam, tájékoztass. *Ezeket is halkan, bizalmasan adja át a vörösnek, majd ha mindent megértett a másik, akkor az orkkal a nyomában elindul a Központba. A báró és asztaltársa felé csak egy tiszteletteljes meghajlással fordul, nem szeretné megzavarni a tárgyalást. Ha szükség lesz rá, úgyis leintik.*
- Menjünk. *Mondja Darok felé és ha nem tartóztatják, elindul a piacon át a Központba.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-31 07:02:30
Üzenet elküldve: 2021-05-31 07:02:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Diynomit//
*Bízik benne, hogy a levele, amit egy rongyos kis futár fiúval küldetett célba ért, mert bár mostanság előszeretettel csatangol a városban, de mások keresése közel sem olyan szórakoztató, mint a céltalan lézengés.
~ Diynomit. Milyen különös név. ~
De egy ismertebb név. Igaz, a folyónál mosó asszonyok azt mondták mintha kevesebbet sutyorognának mostanság róla, de állítólag elismerésre méltóak a képességei.
~ Egy próbát mindenképpen megérhet. ~
Bár megérzései azt súgják, hogy talán több orvos is el fog kélni ahhoz, hogy Gaerralos problémájára valamiféle megoldást találjanak. Jenari nem kifejezetten ért az ilyen sérülésekhez, bekötni képes, és a vérzés lassításával is akadt dolga, hiszen ő is többször kapott komoly találatokat, éppen ezért nehezen tudja felmérni, hogy a veterán állapotán mennyire lehet javítani. Megérzései azt súgják, hogy naiv ábrándokat dédelget.*
- Napot!
*Ocsúdik fel, hiszen észre sem vette, hogy már helyet is foglalt a pultnál és éppen kíváncsian várják a rendelését.*
- Csak a szokásos lesz.
*Talán jogosan feltételezi, hogy mivel ideje jelentős részét a Kalmárban tölti, és mindig ugyanazt rendeli, ezért jó eséllyel megjegyezték mire is van szüksége. Aranyait a pultra teszi, és abból először 12 aranyat számol le a Wegtoreni rumért,
majd a 37 aranyat is az Ördögvigyorért. Biccent a kiszolgáló felé, és zsebébe söpri a maradékot, és helyette előveszi szívének kedves karcsú kis pipáját. Már az Ördögvigyor gondolata s megnyugtatja, mostanság mindennapjainak szerves része lett, és egyelőre nem is aggódik amiatt, hogy ez jó vagy rossz lenne a jövőre nézve.*
//Diynomit//
*Bízik benne, hogy a levele, amit egy rongyos kis futár fiúval küldetett célba ért, mert bár mostanság előszeretettel csatangol a városban, de mások keresése közel sem olyan szórakoztató, mint a céltalan lézengés.
~ Diynomit. Milyen különös név. ~
De egy ismertebb név. Igaz, a folyónál mosó asszonyok azt mondták mintha kevesebbet sutyorognának mostanság róla, de állítólag elismerésre méltóak a képességei.
~ Egy próbát mindenképpen megérhet. ~
Bár megérzései azt súgják, hogy talán több orvos is el fog kélni ahhoz, hogy Gaerralos problémájára valamiféle megoldást találjanak. Jenari nem kifejezetten ért az ilyen sérülésekhez, bekötni képes, és a vérzés lassításával is akadt dolga, hiszen ő is többször kapott komoly találatokat, éppen ezért nehezen tudja felmérni, hogy a veterán állapotán mennyire lehet javítani. Megérzései azt súgják, hogy naiv ábrándokat dédelget.*
- Napot!
*Ocsúdik fel, hiszen észre sem vette, hogy már helyet is foglalt a pultnál és éppen kíváncsian várják a rendelését.*
- Csak a szokásos lesz.
*Talán jogosan feltételezi, hogy mivel ideje jelentős részét a Kalmárban tölti, és mindig ugyanazt rendeli, ezért jó eséllyel megjegyezték mire is van szüksége. Aranyait a pultra teszi, és abból először 12 aranyat számol le a Wegtoreni rumért,
majd a 37 aranyat is az Ördögvigyorért. Biccent a kiszolgáló felé, és zsebébe söpri a maradékot, és helyette előveszi szívének kedves karcsú kis pipáját. Már az Ördögvigyor gondolata s megnyugtatja, mostanság mindennapjainak szerves része lett, és egyelőre nem is aggódik amiatt, hogy ez jó vagy rossz lenne a jövőre nézve.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:44:11
Üzenet elküldve: 2021-05-30 15:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Lentről fel II.//
*Amikor kilép az ajtón, a keze a kése markolatán, de nem húz elő pengét a fogadóban, ha nem muszáj. Szerencsére odafönt tisztának tűnik a terep. Már amennyire lehet. A szeme hamar megakad az óriáson, aztán annak gazdáján, nem más, mint a Báró asztalánál. Nagyon úgy látszik, hogy a nap eseményei még nem dobják le kellemetlen, feszült természetüket. ~Asgron Wergensont itt?!~ Ez olyan dolog, ami a teljes figyelmét kívánja, főleg, hogy az illető épp újdonsült munkaadójával egy tálból csemegézik. Ha nem így volna, talán maradásra bírhatta volna a nomádokat a történtek ellenére is, de így kénytelen beletörődni, hogy az információk utolsó morzsái is kicsúsznak a markából. Hamar visszahúzza a Markrim felé nyúló balját is. A sivatagi vezér vére vöröslik az ujjain. Talán épp az egyik sebből, amit az ő pengéje ejtett rajta. Vagy az egyik esés közben szerzettből. Ki tudja?* - Shakhté! *sercen halkan az ajkáról a wegtoreni káromkodás. Aztyan elengedte a sivatagiakat, ő pedig most nem tehet többet a feltartóztatásukért. Mintha minden csak egyre bonyolultabb és egyre rosszabb irányt venne. Gyorsan elmar egy konyharuhát, hogy megtörölje a kezét, de dobja is félre a hevenyészett művelet után, hiszen esze ágában sincs lemaradni Aztyantól.*
//Lentről fel II.//
*Amikor kilép az ajtón, a keze a kése markolatán, de nem húz elő pengét a fogadóban, ha nem muszáj. Szerencsére odafönt tisztának tűnik a terep. Már amennyire lehet. A szeme hamar megakad az óriáson, aztán annak gazdáján, nem más, mint a Báró asztalánál. Nagyon úgy látszik, hogy a nap eseményei még nem dobják le kellemetlen, feszült természetüket. ~Asgron Wergensont itt?!~ Ez olyan dolog, ami a teljes figyelmét kívánja, főleg, hogy az illető épp újdonsült munkaadójával egy tálból csemegézik. Ha nem így volna, talán maradásra bírhatta volna a nomádokat a történtek ellenére is, de így kénytelen beletörődni, hogy az információk utolsó morzsái is kicsúsznak a markából. Hamar visszahúzza a Markrim felé nyúló balját is. A sivatagi vezér vére vöröslik az ujjain. Talán épp az egyik sebből, amit az ő pengéje ejtett rajta. Vagy az egyik esés közben szerzettből. Ki tudja?* - Shakhté! *sercen halkan az ajkáról a wegtoreni káromkodás. Aztyan elengedte a sivatagiakat, ő pedig most nem tehet többet a feltartóztatásukért. Mintha minden csak egyre bonyolultabb és egyre rosszabb irányt venne. Gyorsan elmar egy konyharuhát, hogy megtörölje a kezét, de dobja is félre a hevenyészett művelet után, hiszen esze ágában sincs lemaradni Aztyantól.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:50:12
Üzenet elküldve: 2021-05-29 21:50:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elmúlt időkben, míg a báró a Vashegy és nagyasszonyának vendégszeretetét élvezte, mondhatni kevésbé volt alkalma részt vállalni a Kereskedőház életében. Ám most úgy tűnik, visszatértével mindez kamatostúl a nyakába szakad. Mióta megérkezett, csak üzletel és tárgyal. Most éppen a Teverek egyik törpéjével, akit minden bizonnyal okkal küldtek a nyakára.*
- Akkor ezzel mindketten ugyanúgy állunk. *Mosolyog Asgronra poharat emelve, hisz úgy tűnik, ők ketten valóban hasonlítanak a szerencse és a véletlenek kérdésének megítélésében. Az üzleti tárgyalás és a "baráti beszélgetés" mezsgyéjén mozogva diskurálnak, hol bizalmas, hol hétköznapi témákat érintve, de az igric egyre inkább kezdi komfortosan érezni magát az asztalnál a kezdeti zavar múlásával. Nem mondaná, hogy átlátta a törpét mozgató szálakat, de már tisztább a kép.*
- Ugyan, hisz ismersz. *Szerénytelenség volna azt állítania, hogy nem kedveli a csinos fehérnépeket és ha lehetősége van, akkor ki is használja istenektől kapott ösztönös tehetségét, hogy ágyba bújjon eggyel.
A csinos fehérnépek után újra az üzlet kerül előtérbe, vagyis Asgron tér ki arra felé és kibújik a szög a zsákból. A dolgok rendezésének van egy "olcsóbb" megoldása is, de kétségtelen az báró számára, hogy minden bizonnyal nem veszélytelen. Míg a törpe beszél, addig gondolataiban kutat a megnevezett sziget és különleges kagylója után, de a lényeg végül is ugyanaz. Az utolsó mondta rejti az igazságot, bizonyíthat a vörös és bizonyíthat az igric is hűbérurai felé. Tehát van választása, de jobb, ha elfogadja a felajánlott "segítséget".
Úgy mosolyog, mintha megfogta volna Eeyr lábát a lehetőség hallatán, de belül persze egészen más gondolatok járnak a fejében. Olyan helyekre kívánja a Tevereket és a törpéjüket, ahová nem süt be a nap.*
- Micsoda remek lehetőség. *Szúrja közbe, de hagyja Asgront beszélni, aki leszakadásról beszél, ami eddig a báró eszébe sem jutott. Bár valóban messze van, nem hinné, hogy ennyire jól állna a szénája. Az ajánlat mögött megbújó lehetőség valóban kecsegtető, kevesebb támogatás, kisebb ráhatás, ám ha olyan egyszerű volna megszerezni azt az átkozott gyöngyöt, akkor biztosan nem keresték volna fel őt.*
- Köszönjük, átgondolunk mindent és visszatértedkor választ is adok. *Természetesen nem fog azonnal fejest ugrani a dologba, még a törpe azt gondolja, hogy nyert helyzetben van. A kereskedelemben meg amúgy sem illik azonnal igent mondani. Az már-már sértés.
Az üveg árából adott engedményre érkező barátságtalan válasz nem veszi el az igric kedvét, csak a szemöldöke emelkedik meg enyhén.*
- Asgron, mire ez a nagy hév, nem azt mondtam, hogy add ingyen az üveget, hanem hogy járjunk mindketten jól. Azt hittem, barátok vagyunk. *Dehogy hitte, ám attól, hogy a törpe mögött a Teverek állnak, még ne gondolja, hogy ő szarta a lihanechi viaszt.
A figyelmét továbbra sem az étel köti le, hanem az üzlet, ám nem tudja nem észrevenni a mozgolódást a fogadóban és a pincelejáró körül.
A tompa robbanás zaja, ami lentről jön, az igricet is meglepi, mivel féloldalt háttal ül a pincelejárónak, így megrezzenve mozdul az irányába a hangra, látja, hogy nyílik az ajtó, a széles vállú lány pedig eltűnik ott, Arja is mozdul, ám a valódi történések az asztalánál zajlanak.
Engrid úgy reagál, mint egy jó testőr, de a törpe úgy tűnik, nyugodt marad.*
- Nyugalom, minden rendben, urai vagyunk a helyzetnek! Senki se akarja ~ seggdugaszt ~ Asgront! *Inti nyugalomra az óriást, bár kétli, hogy hallgatna rá.
Az igricnél van ugyan fegyver, nem is akármilyen, mégse nyúl a markolatért, de igyekszik felmérni az eseményeket. Dulakodást lát a pincelejáróban, amerre Arja mozdul. Felesleges volna bármit is mondani vagy tenni, csak akkor mozdul, ha önmagát veszélyben érzi. Míg nem látja át a helyzetet csak maga is a helyén marad, az embereire bízva a cselekvést. Hisz ezért tartja őket.
Ha Aztyan feljön épségben, csak akkor nyugszik meg és fordul vissza a törpe felé.*
- Látod, mondtam én. *Tárja szét karjait úgy, mintha valóban mindvégig tudta volna, hogy merre haladnak az események.
Az elhaladó sivatagiakat látja, de nem tudja, hogy eggyel kevesebben vannak, de most nincs idő arra, hogy minden információt begyűjtsön.*
- Nos, kötünk üzletet? *Dől hátra ültében, hogy újra a pohara felé nyúljon. Az biztos, ha ennek vége, sokan kapnak majd a körmükre a házban.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az elmúlt időkben, míg a báró a Vashegy és nagyasszonyának vendégszeretetét élvezte, mondhatni kevésbé volt alkalma részt vállalni a Kereskedőház életében. Ám most úgy tűnik, visszatértével mindez kamatostúl a nyakába szakad. Mióta megérkezett, csak üzletel és tárgyal. Most éppen a Teverek egyik törpéjével, akit minden bizonnyal okkal küldtek a nyakára.*
- Akkor ezzel mindketten ugyanúgy állunk. *Mosolyog Asgronra poharat emelve, hisz úgy tűnik, ők ketten valóban hasonlítanak a szerencse és a véletlenek kérdésének megítélésében. Az üzleti tárgyalás és a "baráti beszélgetés" mezsgyéjén mozogva diskurálnak, hol bizalmas, hol hétköznapi témákat érintve, de az igric egyre inkább kezdi komfortosan érezni magát az asztalnál a kezdeti zavar múlásával. Nem mondaná, hogy átlátta a törpét mozgató szálakat, de már tisztább a kép.*
- Ugyan, hisz ismersz. *Szerénytelenség volna azt állítania, hogy nem kedveli a csinos fehérnépeket és ha lehetősége van, akkor ki is használja istenektől kapott ösztönös tehetségét, hogy ágyba bújjon eggyel.
A csinos fehérnépek után újra az üzlet kerül előtérbe, vagyis Asgron tér ki arra felé és kibújik a szög a zsákból. A dolgok rendezésének van egy "olcsóbb" megoldása is, de kétségtelen az báró számára, hogy minden bizonnyal nem veszélytelen. Míg a törpe beszél, addig gondolataiban kutat a megnevezett sziget és különleges kagylója után, de a lényeg végül is ugyanaz. Az utolsó mondta rejti az igazságot, bizonyíthat a vörös és bizonyíthat az igric is hűbérurai felé. Tehát van választása, de jobb, ha elfogadja a felajánlott "segítséget".
Úgy mosolyog, mintha megfogta volna Eeyr lábát a lehetőség hallatán, de belül persze egészen más gondolatok járnak a fejében. Olyan helyekre kívánja a Tevereket és a törpéjüket, ahová nem süt be a nap.*
- Micsoda remek lehetőség. *Szúrja közbe, de hagyja Asgront beszélni, aki leszakadásról beszél, ami eddig a báró eszébe sem jutott. Bár valóban messze van, nem hinné, hogy ennyire jól állna a szénája. Az ajánlat mögött megbújó lehetőség valóban kecsegtető, kevesebb támogatás, kisebb ráhatás, ám ha olyan egyszerű volna megszerezni azt az átkozott gyöngyöt, akkor biztosan nem keresték volna fel őt.*
- Köszönjük, átgondolunk mindent és visszatértedkor választ is adok. *Természetesen nem fog azonnal fejest ugrani a dologba, még a törpe azt gondolja, hogy nyert helyzetben van. A kereskedelemben meg amúgy sem illik azonnal igent mondani. Az már-már sértés.
Az üveg árából adott engedményre érkező barátságtalan válasz nem veszi el az igric kedvét, csak a szemöldöke emelkedik meg enyhén.*
- Asgron, mire ez a nagy hév, nem azt mondtam, hogy add ingyen az üveget, hanem hogy járjunk mindketten jól. Azt hittem, barátok vagyunk. *Dehogy hitte, ám attól, hogy a törpe mögött a Teverek állnak, még ne gondolja, hogy ő szarta a lihanechi viaszt.
A figyelmét továbbra sem az étel köti le, hanem az üzlet, ám nem tudja nem észrevenni a mozgolódást a fogadóban és a pincelejáró körül.
A tompa robbanás zaja, ami lentről jön, az igricet is meglepi, mivel féloldalt háttal ül a pincelejárónak, így megrezzenve mozdul az irányába a hangra, látja, hogy nyílik az ajtó, a széles vállú lány pedig eltűnik ott, Arja is mozdul, ám a valódi történések az asztalánál zajlanak.
Engrid úgy reagál, mint egy jó testőr, de a törpe úgy tűnik, nyugodt marad.*
- Nyugalom, minden rendben, urai vagyunk a helyzetnek! Senki se akarja ~ seggdugaszt ~ Asgront! *Inti nyugalomra az óriást, bár kétli, hogy hallgatna rá.
Az igricnél van ugyan fegyver, nem is akármilyen, mégse nyúl a markolatért, de igyekszik felmérni az eseményeket. Dulakodást lát a pincelejáróban, amerre Arja mozdul. Felesleges volna bármit is mondani vagy tenni, csak akkor mozdul, ha önmagát veszélyben érzi. Míg nem látja át a helyzetet csak maga is a helyén marad, az embereire bízva a cselekvést. Hisz ezért tartja őket.
Ha Aztyan feljön épségben, csak akkor nyugszik meg és fordul vissza a törpe felé.*
- Látod, mondtam én. *Tárja szét karjait úgy, mintha valóban mindvégig tudta volna, hogy merre haladnak az események.
Az elhaladó sivatagiakat látja, de nem tudja, hogy eggyel kevesebben vannak, de most nincs idő arra, hogy minden információt begyűjtsön.*
- Nos, kötünk üzletet? *Dől hátra ültében, hogy újra a pohara felé nyúljon. Az biztos, ha ennek vége, sokan kapnak majd a körmükre a házban.*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:18:15
Üzenet elküldve: 2021-05-29 17:18:15
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rőt tincsek nyomában//
// Zárás //
//Ismeretlen ismerős//
* A robbanás hangja felhallatszódig ide is. Engrind rögtön felpattan és fegyvert ránt. Egyelőre csak felméri a helyzetet. A felszolgáló pedig ezen idő alatt szépen eltűnik az aréna ajtaja mögött. Dulakodás támad, majd hirtelen elcsendesedik. Néhány pillanatig semmit nem lehet hallani. Aztán szépen sorban megjelenik a kis csapat nomád, ám mostanra eggyel kevesebben vannak. Félre állnak az ajtó mellett és megvárják, hogy az intéző feljöjjön. Hacsak addig valamelyik vérmes pultos nekik nem esik. Amint Aztyan felérkezik, akkor távoznak, csak nem akarták, hogy azt higgye bárki is, hogy végeztek a lent lévőkkel. Ha netán Yeza a heges arcúval együtt jön fel, akkor sem tudja szóra bírni a bandát. Leintik és távoznak. Asgron a jelenetet az asztala mellől figyeli. Kíváncsian csillognak szemei a kis csapatra. Viszont mozdulni nem mozdul, ahogy szólni sem szól bele a történtekbe, de biztosra lehetne mondani, hogy a mai napon még a díszes kompániát meglátogatja, hogy többet is megtudjon a lenti eseményekről. Engrid csak ezután nyugszik le és ül vissza az asztalhoz. A legkevésbé sincs jó kedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.29 17:26:17
// Zárás //
//Ismeretlen ismerős//
* A robbanás hangja felhallatszódig ide is. Engrind rögtön felpattan és fegyvert ránt. Egyelőre csak felméri a helyzetet. A felszolgáló pedig ezen idő alatt szépen eltűnik az aréna ajtaja mögött. Dulakodás támad, majd hirtelen elcsendesedik. Néhány pillanatig semmit nem lehet hallani. Aztán szépen sorban megjelenik a kis csapat nomád, ám mostanra eggyel kevesebben vannak. Félre állnak az ajtó mellett és megvárják, hogy az intéző feljöjjön. Hacsak addig valamelyik vérmes pultos nekik nem esik. Amint Aztyan felérkezik, akkor távoznak, csak nem akarták, hogy azt higgye bárki is, hogy végeztek a lent lévőkkel. Ha netán Yeza a heges arcúval együtt jön fel, akkor sem tudja szóra bírni a bandát. Leintik és távoznak. Asgron a jelenetet az asztala mellől figyeli. Kíváncsian csillognak szemei a kis csapatra. Viszont mozdulni nem mozdul, ahogy szólni sem szól bele a történtekbe, de biztosra lehetne mondani, hogy a mai napon még a díszes kompániát meglátogatja, hogy többet is megtudjon a lenti eseményekről. Engrid csak ezután nyugszik le és ül vissza az asztalhoz. A legkevésbé sincs jó kedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.29 17:26:17
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-28 19:58:44
Üzenet elküldve: 2021-05-28 19:58:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A férfi már éppen belekezdne a történetbe, miközben Learon kikéri az italt maguknak, amikor egy újabb ember csatlakozik hozzájuk és úgy kinézetével, mint jellemével megnyeri egy pillanat alatt a pásztormágust magának. Most az egyszer figyelmen kívül hagyja a szemmel láthatóan nemesi öltözéket és inkább a szép szakállra és hosszú hajra figyel, ami hasonló az övéhez, csak egy kissé jobban van ápolva. Emiatt önkéntelenül is végigsimítja sajátját, hogy egy kicsit összerendezze azt.*
-Szép estét önnek is! *Vágja rá azonnal egy széles mosoly közepette. Az ital hallatán egyből összefut a nyál a szájában és leküzdi azt a hangot, amit a régen volt alkoholista Learon ad ki a fejében és valahogy úgy hangzik, mint aki az édesanyját szidja, ha hozzá mer nyúlni ilyen erős piákhoz.* ~Ugyan már! Csak egy pohárka! Biztos nem fogunk olyan sokat inni! Mostanában úgyis csak az almabort ittam.~ *Azonban valamiért, amit kimond az már valahogy teljesen máshogy hangzik.*
-Remek, remek! Akkor a következő kört már én állom! *Ezzel teljes figyelmét a történetnek szenteli, miután ő maga is lehúzza a rumot vagy akármi mást, amit kapott, persze csak aztán hogy illendően viszonozta azt az egészség-felkiáltást egy kis poháremeléssel. A történet eleje egészen unalmasan kezdődik, mint az összes ilyen elbeszélés, hiszen ezzel csigázza fel a közönséget, hogy a csattanó minél nagyobb legyen. Mikor még anno a cirkusszal vándorolt, jól megismerte az efféle nagyotmondókat, bár mostanában hajlamosabb hinni mindenféle szörnyekben és rémmesékben, hogy ő is megtapasztalt olyasmiket, amiket átlagember soha még csak nem is hallott.* ~Meg kell hagyni jó színész! Még, ha meg is történt a dolog, akkor sem kell ennyire drámázni, ő mégsem félistenekkel meg démonokkal harcolt, mint én! Ez csak egy csápos szörnyeteg, ugyan már!~ *Arcán azonban egyszerű mosoly látszik, mintha csak egyik legelésző kecskéjét nézné, aki megijedt valami darab kőtől, amit óriási farkasnak látott. Az ilyen szegény gyámoltalan jószágok hajlamosak mindent nagy veszélynek gondolni.* ~Aztán lehet, hogy mégis volt valami, ki tudja!~ *Hogy ne mondja senki, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy a történet kiteljesedjen és mivel megígérte, most ő akar rendelni italt. Gyorsan le is zavarja, hogy ezzel ne legyen probléma és mehessen tovább a beszéd, hogy aztán ő is belekezdhessen a magáéba, persze ha ezek után még lesz kedvük egy igazi történetre, ami jóval izgalmasabb ennél… Így hát egy-egy pohár Wegtoreni rum kerül eléjük 36 aranyért. Mellé Learon még pipára is gyújt, de kever bele egy kevés ördögvigyort is. Nincs az egész adag, csak olyan kedvcsináló. Ki kell tartania jó sokáig, így több benne a dohány, mint amit magának általában szokott tenni.*
-Kértek egy-két slukkot? Meghozza a bátorságot ehhez a hátborzongató históriához!
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A férfi már éppen belekezdne a történetbe, miközben Learon kikéri az italt maguknak, amikor egy újabb ember csatlakozik hozzájuk és úgy kinézetével, mint jellemével megnyeri egy pillanat alatt a pásztormágust magának. Most az egyszer figyelmen kívül hagyja a szemmel láthatóan nemesi öltözéket és inkább a szép szakállra és hosszú hajra figyel, ami hasonló az övéhez, csak egy kissé jobban van ápolva. Emiatt önkéntelenül is végigsimítja sajátját, hogy egy kicsit összerendezze azt.*
-Szép estét önnek is! *Vágja rá azonnal egy széles mosoly közepette. Az ital hallatán egyből összefut a nyál a szájában és leküzdi azt a hangot, amit a régen volt alkoholista Learon ad ki a fejében és valahogy úgy hangzik, mint aki az édesanyját szidja, ha hozzá mer nyúlni ilyen erős piákhoz.* ~Ugyan már! Csak egy pohárka! Biztos nem fogunk olyan sokat inni! Mostanában úgyis csak az almabort ittam.~ *Azonban valamiért, amit kimond az már valahogy teljesen máshogy hangzik.*
-Remek, remek! Akkor a következő kört már én állom! *Ezzel teljes figyelmét a történetnek szenteli, miután ő maga is lehúzza a rumot vagy akármi mást, amit kapott, persze csak aztán hogy illendően viszonozta azt az egészség-felkiáltást egy kis poháremeléssel. A történet eleje egészen unalmasan kezdődik, mint az összes ilyen elbeszélés, hiszen ezzel csigázza fel a közönséget, hogy a csattanó minél nagyobb legyen. Mikor még anno a cirkusszal vándorolt, jól megismerte az efféle nagyotmondókat, bár mostanában hajlamosabb hinni mindenféle szörnyekben és rémmesékben, hogy ő is megtapasztalt olyasmiket, amiket átlagember soha még csak nem is hallott.* ~Meg kell hagyni jó színész! Még, ha meg is történt a dolog, akkor sem kell ennyire drámázni, ő mégsem félistenekkel meg démonokkal harcolt, mint én! Ez csak egy csápos szörnyeteg, ugyan már!~ *Arcán azonban egyszerű mosoly látszik, mintha csak egyik legelésző kecskéjét nézné, aki megijedt valami darab kőtől, amit óriási farkasnak látott. Az ilyen szegény gyámoltalan jószágok hajlamosak mindent nagy veszélynek gondolni.* ~Aztán lehet, hogy mégis volt valami, ki tudja!~ *Hogy ne mondja senki, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy a történet kiteljesedjen és mivel megígérte, most ő akar rendelni italt. Gyorsan le is zavarja, hogy ezzel ne legyen probléma és mehessen tovább a beszéd, hogy aztán ő is belekezdhessen a magáéba, persze ha ezek után még lesz kedvük egy igazi történetre, ami jóval izgalmasabb ennél… Így hát egy-egy pohár Wegtoreni rum kerül eléjük 36 aranyért.
Mellé Learon még pipára is gyújt, de kever bele egy kevés ördögvigyort is. Nincs az egész adag, csak olyan kedvcsináló. Ki kell tartania jó sokáig, így több benne a dohány, mint amit magának általában szokott tenni.*-Kértek egy-két slukkot? Meghozza a bátorságot ehhez a hátborzongató históriához!
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-26 13:30:58
Üzenet elküldve: 2021-05-26 13:30:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// A szerelem alkímia //
// Zárás //
*Követi az elfet a fogadóba és mikor megmutatják neki a kiszemeltet hatalmasra kerekednek a szemei. ~Eeyr szerelmére, ez sem épeszű. ~ Néz félszegen a másikra, majd jobbnak látja, ha azt teszi, amit kérnek tőle és távolabb leül. ~Ha nem működik így legalább csak ő köpi ki a fogsorát. Tetszik a terv. ~ Nézi, ahogy a szőke belekeveri az italba a lötyit, majd odatolja az orknak, aki meg lehúzza. ~A sör íze biztos elnyomja. ~ Fog összeszorítva hallgatja az eleinte fagyosnak ígérkező beszélgetést, majd ahogy oldódik a hangulat és egyre kezesebbé válik az ork az elf ötleteire, úgy lesz bizonyos, hogy a szer valóban hat. Nem is telik bele sok idő, állnak is fel és indulnak, na nem kifelé, hanem a szobák irányába. A jel is megérkezik. ~ Én ezt még mindig nem értem, mit akar attól a debellától? ~ Megy bizony utánuk, nem is tartják fel, mert hát mindenkinek ismerős. Néhány hosszú percig hallgatózik, aztán mikor egyértelművé válik, hogy nem kötögetnek odabenn, vörös arccal iramodik kifelé, hogy a pultnál várja meg egy kis kakaó mellett a végeredményt. ~De ha ott marad ne engem hibáztasson. ~ Pillantgat irányba, majd nem sokkal később feltűnik a nem kicsit megviselt dalia, majd utána az ork. Nem tűnik bosszúsnak, csak olyan átlagos, talán már el is múlt a hatása a szernek. ~Most mondjam azt, hogy megérdemelte a verést, amit kapott? Úgy kellett neki! ~ Mosolyog egy jót, majd felkel és elmegy átöltözni haza, hogy ismét a Kalmárhoz megfelelő öltözetben folytathassa a félbe hagyott munkáját.*
-Ezt addig eldugom… *Teszi a kikevert italt a pult alá, elrejtve egy ecetes uborkabefőtt mögé.*
// Zárás //
*Követi az elfet a fogadóba és mikor megmutatják neki a kiszemeltet hatalmasra kerekednek a szemei. ~Eeyr szerelmére, ez sem épeszű. ~ Néz félszegen a másikra, majd jobbnak látja, ha azt teszi, amit kérnek tőle és távolabb leül. ~Ha nem működik így legalább csak ő köpi ki a fogsorát. Tetszik a terv. ~ Nézi, ahogy a szőke belekeveri az italba a lötyit, majd odatolja az orknak, aki meg lehúzza. ~A sör íze biztos elnyomja. ~ Fog összeszorítva hallgatja az eleinte fagyosnak ígérkező beszélgetést, majd ahogy oldódik a hangulat és egyre kezesebbé válik az ork az elf ötleteire, úgy lesz bizonyos, hogy a szer valóban hat. Nem is telik bele sok idő, állnak is fel és indulnak, na nem kifelé, hanem a szobák irányába. A jel is megérkezik. ~ Én ezt még mindig nem értem, mit akar attól a debellától? ~ Megy bizony utánuk, nem is tartják fel, mert hát mindenkinek ismerős. Néhány hosszú percig hallgatózik, aztán mikor egyértelművé válik, hogy nem kötögetnek odabenn, vörös arccal iramodik kifelé, hogy a pultnál várja meg egy kis kakaó mellett a végeredményt. ~De ha ott marad ne engem hibáztasson. ~ Pillantgat irányba, majd nem sokkal később feltűnik a nem kicsit megviselt dalia, majd utána az ork. Nem tűnik bosszúsnak, csak olyan átlagos, talán már el is múlt a hatása a szernek. ~Most mondjam azt, hogy megérdemelte a verést, amit kapott? Úgy kellett neki! ~ Mosolyog egy jót, majd felkel és elmegy átöltözni haza, hogy ismét a Kalmárhoz megfelelő öltözetben folytathassa a félbe hagyott munkáját.*
-Ezt addig eldugom… *Teszi a kikevert italt a pult alá, elrejtve egy ecetes uborkabefőtt mögé.*
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:46:44
Üzenet elküldve: 2021-05-26 12:46:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// A szerelem alkímia //
// Zárás //
* Amint a gnóm készen áll el is indulnak a Kalmárba. Amint belépnek meg is torpan a ficsúr.*
- Ott baloldalt az a magányosan étkező ork lány. Pont időben érkeztünk.* Suttogja izgatottan.* Nos a terv a következő. Te leülsz a szomszéd asztalhoz, mint vendég. Én meg megiszok vele egy italt, amibe bele keverem a csodaszert. Ha minden rendben intek.* Azzal nemes egyszerűséggel otthagyja. A pulthoz sétál, ahol is megrendel két Törpe sört 34 aranyért. Amíg háttal áll az egyikbe bele tölti az itóka tartalmát. Innentől már felgyorsulnak az események. Leül az asztalhoz és a sörét odatolja a nősténynek. Látszólag ismerhetik egymást. Xavy láthatja, ahogy a sör legurul a zöldbőrű torkán, mert egy eléggé termetes prémruhába öltözött nőstényről van szó. Ha oda ült, ahová mondták neki, akkor hallhatja, hogy az eleinte kissé fagyos hangulat hamar oldódni kezd. Az ital hatni kezdet. Rövid bájcsevej után pedig már mennek is felfelé szobára. Megkapja a jelzést is, hogy minden oké. Ha még arra is veszi a fáradságot, hogy utánuk menve hallgatózzon, akkor félre érthetetlen zajoknak lehet fültanúja. Csakhogy ezek a zajok nem éppen arról árulkodnak, hogy az elf annyira élvezné a dolgot. Egy kőkemény ork szeretőt csábított el. Később még láthatja lefelé vánszorogni majd a hős csábítót, aki éppen csak bír menni. Ruhája megviselt, bőrét kék, zöld foltok tarkítják. Kemény menet lehetett, de hát így jár, aki meggondolatlanul cselekszik. Utána az ork nőstény is lesétál, amolyan egykedvűen.*
- Puhány elfek.* Hallatszik, de egyébiránt nem tűnik mérgesnek, csak csalódottnak. Ebből azt szűr le Kóczy amit csak akar. Most már mindent tud, amit tudnia kell. Látta működés közben is. Csak rajta múlik, hogy mire fogja felhasználni keserves munkával megszerzett tudását.*
// Zárás //
* Amint a gnóm készen áll el is indulnak a Kalmárba. Amint belépnek meg is torpan a ficsúr.*
- Ott baloldalt az a magányosan étkező ork lány. Pont időben érkeztünk.* Suttogja izgatottan.* Nos a terv a következő. Te leülsz a szomszéd asztalhoz, mint vendég. Én meg megiszok vele egy italt, amibe bele keverem a csodaszert. Ha minden rendben intek.* Azzal nemes egyszerűséggel otthagyja. A pulthoz sétál, ahol is megrendel két Törpe sört 34 aranyért
. Amíg háttal áll az egyikbe bele tölti az itóka tartalmát. Innentől már felgyorsulnak az események. Leül az asztalhoz és a sörét odatolja a nősténynek. Látszólag ismerhetik egymást. Xavy láthatja, ahogy a sör legurul a zöldbőrű torkán, mert egy eléggé termetes prémruhába öltözött nőstényről van szó. Ha oda ült, ahová mondták neki, akkor hallhatja, hogy az eleinte kissé fagyos hangulat hamar oldódni kezd. Az ital hatni kezdet. Rövid bájcsevej után pedig már mennek is felfelé szobára. Megkapja a jelzést is, hogy minden oké. Ha még arra is veszi a fáradságot, hogy utánuk menve hallgatózzon, akkor félre érthetetlen zajoknak lehet fültanúja. Csakhogy ezek a zajok nem éppen arról árulkodnak, hogy az elf annyira élvezné a dolgot. Egy kőkemény ork szeretőt csábított el. Később még láthatja lefelé vánszorogni majd a hős csábítót, aki éppen csak bír menni. Ruhája megviselt, bőrét kék, zöld foltok tarkítják. Kemény menet lehetett, de hát így jár, aki meggondolatlanul cselekszik. Utána az ork nőstény is lesétál, amolyan egykedvűen.*- Puhány elfek.* Hallatszik, de egyébiránt nem tűnik mérgesnek, csak csalódottnak. Ebből azt szűr le Kóczy amit csak akar. Most már mindent tud, amit tudnia kell. Látta működés közben is. Csak rajta múlik, hogy mire fogja felhasználni keserves munkával megszerzett tudását.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-25 10:42:57
Üzenet elküldve: 2021-05-25 10:42:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A megszólított parasztnak átfut valami az ábrázatán, de úgy tűnik nemcsak értette a célzást, de hajlandó is rá, hogy meghívja a dokit egy italra annak ellenére is, hogy az jelenleg nem úgy néz ki, mint aki rászorulna a másik jóindulatára. Bár lehet pont azért. Be akar vágódni nála, aki jól láthatóan ilyen pazar ízléssel rendelkezik és megengedheti magának, hogy ilyen illusztris öltözetet hordhasson. A doki már mondaná is a rendelését mikor egy újabb fickó csapódik hozzájuk. Méghozzá ránézésre nem olyan, aki csak a potyapiáért jönne. Csak egy gyors pillantással méri fel a doki a szakállast, majd egy széles mosollyal köszönti.*
-Estét cimbora! Arról biztosíthatom önöket, hogy ezt a történetet megéri meghallgatni. Ha nem velem történt volna, másnak el se hinném. Hozzá való fejfájdítónak meg én egy kis wegtoreni rumot ajánlanék ugyanis pont azon város partjainak közelében esett meg velem az eset.
*Ha nincs ellenkezés és valaki kirendeli az italt kézbe is veszi a poharát.*
-Akkor egészségünkre!
*Majd olyan gyakorlottsággal és könnyedséggel húzza le amivel eloszlathat minden kétséget afelől, hogy ő ne lett volna valaha tengerész.*
-Nos, akkor! Kezdetnek hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis volnék. Orvos, alkimista, fürdőmester, borbély, füves ember, hóhér, seborvos és még sok minden más, ami fajomhoz képest szerény, de emberekéhez mérve bőséges életem alatt rám ragadt. Mikor ez az eset történt a Szőke Fruska nevezetű kereskedőhajón szolgáltam Bragaft kapitány alatt, mint hajóorvos. Az úti célunk az egyik sziget volt, hogy onnan helyi gyümölcsöket és fűszereket vásároljunk a civilizálatlan helyiektől, akik cserébe csupán fémeszközöket és kőszobrokat kértek kértek. Néhány napja már úton voltunk és a kapitány fiának kivételével akinek ez az első hajóútja volt és a gyomrát igencsak kikészítette a tenger komolyabb dolgom mint orvos nem akadt. Az időmet azzal töltöttem, hogy az a fiatal fiút pátyolgattam óránként ránéztem ellenőrizni az állapotát, a szükséges kezelését megadtam és figyelemmel követte, és esetleg segítettem a fedélzetmesternek a leltárban. A legénység amúgy wegtoreniekből állt. Óriások, törpék, emberek vegyesen. Egyiknek se az első hajóútja volt már. Mindegyik kipróbált belevaló matróz, de az után az út után többen inkább soha nem szálltak a tengerre. Emlékszem azon az estén valahogy nem tudtam megmaradni a kabinomban. Olyan nyugtalanság vett rajtam erőt amit korábban és azóta se tapasztaltam. Pedig nem az első utam volt nekem se és a Szőke Fruskával se voltunk ismeretlenek már egymásnak*Ejt meg egy gyenge mosolyt a szójátékához, hogy utána elkomolyodjon az arca.*, de aznap a jól ismert sötét folyosók szinte fojtogatón vettek engem körbe és a tenger morajaitól valahogy a hideg kirázott. Mintha volna ott valami. Valami rettenetes. Ami csak vár. Némán figyel miközben szép lassan körém tekeredik, hogy aztán fagyos ölelésével elragadjon azokba a sötét és ismeretlen mélységekbe ahonnan ember nem került még elő.
*Néz halálos komolysággal a két idegenre, de a tekintete mintha a távolba révedne. Ahogy mesél szinte mintha ismét ott lenne azon az estén. Légzése felgyorsul tekintetébe pedig mintha rettegés költözne. Elkezd idegesen dobolni ujjaival az pulton majd egy bocsánatkérő mosollyal a többiekre néz.*
-Lehet jó lenne még egy ital.
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*A megszólított parasztnak átfut valami az ábrázatán, de úgy tűnik nemcsak értette a célzást, de hajlandó is rá, hogy meghívja a dokit egy italra annak ellenére is, hogy az jelenleg nem úgy néz ki, mint aki rászorulna a másik jóindulatára. Bár lehet pont azért. Be akar vágódni nála, aki jól láthatóan ilyen pazar ízléssel rendelkezik és megengedheti magának, hogy ilyen illusztris öltözetet hordhasson. A doki már mondaná is a rendelését mikor egy újabb fickó csapódik hozzájuk. Méghozzá ránézésre nem olyan, aki csak a potyapiáért jönne. Csak egy gyors pillantással méri fel a doki a szakállast, majd egy széles mosollyal köszönti.*
-Estét cimbora! Arról biztosíthatom önöket, hogy ezt a történetet megéri meghallgatni. Ha nem velem történt volna, másnak el se hinném. Hozzá való fejfájdítónak meg én egy kis wegtoreni rumot ajánlanék ugyanis pont azon város partjainak közelében esett meg velem az eset.
*Ha nincs ellenkezés és valaki kirendeli az italt kézbe is veszi a poharát.*
-Akkor egészségünkre!
*Majd olyan gyakorlottsággal és könnyedséggel húzza le amivel eloszlathat minden kétséget afelől, hogy ő ne lett volna valaha tengerész.*
-Nos, akkor! Kezdetnek hadd mutatkozzam be! Intath Aldeis volnék. Orvos, alkimista, fürdőmester, borbély, füves ember, hóhér, seborvos és még sok minden más, ami fajomhoz képest szerény, de emberekéhez mérve bőséges életem alatt rám ragadt. Mikor ez az eset történt a Szőke Fruska nevezetű kereskedőhajón szolgáltam Bragaft kapitány alatt, mint hajóorvos. Az úti célunk az egyik sziget volt, hogy onnan helyi gyümölcsöket és fűszereket vásároljunk a civilizálatlan helyiektől, akik cserébe csupán fémeszközöket és kőszobrokat kértek kértek. Néhány napja már úton voltunk és a kapitány fiának kivételével akinek ez az első hajóútja volt és a gyomrát igencsak kikészítette a tenger komolyabb dolgom mint orvos nem akadt. Az időmet azzal töltöttem, hogy az a fiatal fiút pátyolgattam óránként ránéztem ellenőrizni az állapotát, a szükséges kezelését megadtam és figyelemmel követte, és esetleg segítettem a fedélzetmesternek a leltárban. A legénység amúgy wegtoreniekből állt. Óriások, törpék, emberek vegyesen. Egyiknek se az első hajóútja volt már. Mindegyik kipróbált belevaló matróz, de az után az út után többen inkább soha nem szálltak a tengerre. Emlékszem azon az estén valahogy nem tudtam megmaradni a kabinomban. Olyan nyugtalanság vett rajtam erőt amit korábban és azóta se tapasztaltam. Pedig nem az első utam volt nekem se és a Szőke Fruskával se voltunk ismeretlenek már egymásnak*Ejt meg egy gyenge mosolyt a szójátékához, hogy utána elkomolyodjon az arca.*, de aznap a jól ismert sötét folyosók szinte fojtogatón vettek engem körbe és a tenger morajaitól valahogy a hideg kirázott. Mintha volna ott valami. Valami rettenetes. Ami csak vár. Némán figyel miközben szép lassan körém tekeredik, hogy aztán fagyos ölelésével elragadjon azokba a sötét és ismeretlen mélységekbe ahonnan ember nem került még elő.
*Néz halálos komolysággal a két idegenre, de a tekintete mintha a távolba révedne. Ahogy mesél szinte mintha ismét ott lenne azon az estén. Légzése felgyorsul tekintetébe pedig mintha rettegés költözne. Elkezd idegesen dobolni ujjaival az pulton majd egy bocsánatkérő mosollyal a többiekre néz.*
-Lehet jó lenne még egy ital.
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-24 14:21:19
Üzenet elküldve: 2021-05-24 14:21:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Xidros már enyhén illumináltan dől előre a pulton, és idézi fel a wegtoreni hastáncosokat. A gyertyák aprócska fénypászmái emlékeztetik is az apró fémlemezkéken megcsillanó napfényre, a fogadóban időnként csörömpölő üvegek pedig a dallamos csilingelésre. Arthenior semmiképpen sem ér fel számára Wegtoren színességéhez és az ott megtapasztalt szabadsághoz. Ebben a városban egészen úgy érzi magát, mintha ketrecbe lenne zárva, és a kilátás is korlátozott számára. De sajnos ezzel kell jelenleg beérni.
Nagyot sóhajt, amivel egyidőben a pult egy másik székére leül egy magas szőke elf a kecskeszagú férfi mellé. Xidros vet rá egy futó pillantást a láthatóan jókedvű idegennek, ami az ő szemeibe is némi örömteli csillogást hoznak. Elvégre kár búslakodni és a honvágyra vesztegetni az időt, ha le is ihatja magát.
Hazugság lenne azt mondani, hogy a hallgatózásnak nem híve, mert igencsak kedveli a titkokat, de egy fogadóban nem is ritka, hogy beszédek kihallatszódnak és egymást leszólítják a népek, így Xidros sem aggódja túl a dolgot.*
- Az a történet engem is érdekelne.
*Szól oda a kettősnek, arcán a jól megszokott udvarias mosollyal. a már felmelegedett pár kortyot, és poharát ott hagyja, feláll és eggyel közelebbi székre ül.*
- Szép estét uraim!
*Veti még oda kurta köszöntését, és ha nem egy kocsmában lennének, akkor valószínűleg többet szentelne az illemnek.*
- Engedjék meg, hogy meghívjam önöket. Egy-egy jó történet és kellemes társaság igazán megér ennyit.
*Egy enyhén színpadias kézmozdulattal bátorítja a másik kettőt, hogy válasszanak a kínálatból, amíg ő türelmesen várja a vízi szörnyetegről szóló történetet.*
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Xidros már enyhén illumináltan dől előre a pulton, és idézi fel a wegtoreni hastáncosokat. A gyertyák aprócska fénypászmái emlékeztetik is az apró fémlemezkéken megcsillanó napfényre, a fogadóban időnként csörömpölő üvegek pedig a dallamos csilingelésre. Arthenior semmiképpen sem ér fel számára Wegtoren színességéhez és az ott megtapasztalt szabadsághoz. Ebben a városban egészen úgy érzi magát, mintha ketrecbe lenne zárva, és a kilátás is korlátozott számára. De sajnos ezzel kell jelenleg beérni.
Nagyot sóhajt, amivel egyidőben a pult egy másik székére leül egy magas szőke elf a kecskeszagú férfi mellé. Xidros vet rá egy futó pillantást a láthatóan jókedvű idegennek, ami az ő szemeibe is némi örömteli csillogást hoznak. Elvégre kár búslakodni és a honvágyra vesztegetni az időt, ha le is ihatja magát.
Hazugság lenne azt mondani, hogy a hallgatózásnak nem híve, mert igencsak kedveli a titkokat, de egy fogadóban nem is ritka, hogy beszédek kihallatszódnak és egymást leszólítják a népek, így Xidros sem aggódja túl a dolgot.*
- Az a történet engem is érdekelne.
*Szól oda a kettősnek, arcán a jól megszokott udvarias mosollyal. a már felmelegedett pár kortyot, és poharát ott hagyja, feláll és eggyel közelebbi székre ül.*
- Szép estét uraim!
*Veti még oda kurta köszöntését, és ha nem egy kocsmában lennének, akkor valószínűleg többet szentelne az illemnek.*
- Engedjék meg, hogy meghívjam önöket. Egy-egy jó történet és kellemes társaság igazán megér ennyit.
*Egy enyhén színpadias kézmozdulattal bátorítja a másik kettőt, hogy válasszanak a kínálatból, amíg ő türelmesen várja a vízi szörnyetegről szóló történetet.*
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-21 11:29:37
Üzenet elküldve: 2021-05-21 11:29:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Az utolsó összetevő felkutatása//
*Mióta a könyvben olvasta, azóta töpreng rajta, hogy azt az egy italt mire is használja majd fel. Bár Arjának ígért belőle, de talán az első italt még próbaképpen elhasználhatná valami önös célra. Az meg, hogy ezt még beáldozza nem lényeges, hiszen a könyvből azzal a csoda drága ezüsttel annyit gyárthat majd belőle, amennyit nem szégyell.*
-Viszont, ha nagy tételben elkezdeném árulni, lemenne az ára és mások is megtudhatnák az összetevőket. Talán azt kéne mondanom, hogy csak néhány darab van belőle. *Motyogja maga elé, miközben benyit a fogadó ajtaján. Körbe néz, nem igazán történt semmi nagyobb volumenű változás, a pult megvan még, az asztalok is, talán még a levesfolt is a kötényén, amit leakasztott magáról utoljára.*
-Remélem jól kimosták. *Sétál végig az asztalok között, majd a tekintete a pultnál állóra téved, köszön is, miután megszabadult a kalaptól. Még a sebei látszanak, a horzsolások és a zúzódások, amiket szerzett, egyértelmű, hogy egyelőre nem azért jött, hogy felvegye újra a munkát. Besétál a folyosóra, ahol a vendégszobák vannak, hogy tudjon gondolkodni még egy kicsit. ~Mik csak egy kishal, őt minden nap láthatom felmosni, na meg Arjának az nem tetszene. Őt még kedvelem is, ha bedurcázik a végén még az orkkal kell majd barátkozzak. ~ Meg is rázkódik egy pillanatra, ahogy a gondolat lyukat éget a lehetőségek falán.*
-Neeem, nemnemnemnemnemnem. *Zárja rövidre. ~Azt hiszem a legelérhetőbb tesztalany az… a sebhelyes arcú. De ha nem működik a dolog, akkor lehet nagy pácban leszek.~*
-De tudjuk, hogy működik… csak azt nem, hogy és mennyi ideig. *Morog az orra alá, viszont, ha nem kockáztat, akkor nem is nyerhet.*
-Esetleg… Igen! Az már egyértelmű bizonyíték lenne… *Tör ki belőle a kuncogás, mire a szája elé teszi a kezét, hogy halkabb legyen.*
-Ez lesz az!... Hogy seggbe leszek én rúgva még ezért… *Támaszkodik a falnak nevetés közben, ami valahogy nem akar abbamaradni.*
*Mióta a könyvben olvasta, azóta töpreng rajta, hogy azt az egy italt mire is használja majd fel. Bár Arjának ígért belőle, de talán az első italt még próbaképpen elhasználhatná valami önös célra. Az meg, hogy ezt még beáldozza nem lényeges, hiszen a könyvből azzal a csoda drága ezüsttel annyit gyárthat majd belőle, amennyit nem szégyell.*
-Viszont, ha nagy tételben elkezdeném árulni, lemenne az ára és mások is megtudhatnák az összetevőket. Talán azt kéne mondanom, hogy csak néhány darab van belőle. *Motyogja maga elé, miközben benyit a fogadó ajtaján. Körbe néz, nem igazán történt semmi nagyobb volumenű változás, a pult megvan még, az asztalok is, talán még a levesfolt is a kötényén, amit leakasztott magáról utoljára.*
-Remélem jól kimosták. *Sétál végig az asztalok között, majd a tekintete a pultnál állóra téved, köszön is, miután megszabadult a kalaptól. Még a sebei látszanak, a horzsolások és a zúzódások, amiket szerzett, egyértelmű, hogy egyelőre nem azért jött, hogy felvegye újra a munkát. Besétál a folyosóra, ahol a vendégszobák vannak, hogy tudjon gondolkodni még egy kicsit. ~Mik csak egy kishal, őt minden nap láthatom felmosni, na meg Arjának az nem tetszene. Őt még kedvelem is, ha bedurcázik a végén még az orkkal kell majd barátkozzak. ~ Meg is rázkódik egy pillanatra, ahogy a gondolat lyukat éget a lehetőségek falán.*
-Neeem, nemnemnemnemnemnem. *Zárja rövidre. ~Azt hiszem a legelérhetőbb tesztalany az… a sebhelyes arcú. De ha nem működik a dolog, akkor lehet nagy pácban leszek.~*
-De tudjuk, hogy működik… csak azt nem, hogy és mennyi ideig. *Morog az orra alá, viszont, ha nem kockáztat, akkor nem is nyerhet.*
-Esetleg… Igen! Az már egyértelmű bizonyíték lenne… *Tör ki belőle a kuncogás, mire a szája elé teszi a kezét, hogy halkabb legyen.*
-Ez lesz az!... Hogy seggbe leszek én rúgva még ezért… *Támaszkodik a falnak nevetés közben, ami valahogy nem akar abbamaradni.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-18 16:41:06
Üzenet elküldve: 2021-05-18 16:41:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Hazug őszinteség//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán leplezhetné, hogy mennyire igazán kellemesen érzi magát, de igazából semmi értelme nem lenne hogy ezt tegye. Csak úszik az árral, hagyja, hogy a nő kénye-kedve szerint az ujja köré csavarja, persze csak mértékkel, hisz nem tudja, hogy hová fajul még ez a dolog, vagy azt, hogy mi az igazi célja. Talán tényleg csak az, hogy jól érezze magát, talán nem, sajnos a főbelátás képességével nem áldotta még meg Teysus, azonban ahhoz nem kell mágusnak lennie egy tündérnek, hogy tudja, hogy hogyan tegyen boldoggá egy titokzatos nőt egy kései órán egy fogadó szobájában. A nő szavaira csak elmosolyodik, s a mosoly egész kaján vigyorrá alakul át, ahogy kezei segítségével megszabadul a felesleges ruháktól partnere. Kecses ujjai lassan és finoman simítják végig a tökéletes bőrt, nem kerülve el a finom állat, vagy törékeny nyakat, az élettel teli kebleket. Egészen le az igazán nőies vonalakhoz, a derekától egészen a csípőig, amit aztán igyekszik magabiztosan megmarkolni, hogy közelebb húzhassa magához, így, hogy már tényleg nincs közöttük semmi nem odaillő.*
-Még szerencse, hogy az ágyban nem számít a magasság.
*Szinte csak búgja kissé bohókásan, ahogy a maga részéről elnyúlik a Kalmár kényelmes alvóalkalmatosságán, hogy úgy csatlakozhasson hozzá kedvese, ha tényleg szeretne, s így már tényleg csak övék az egész éjszaka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán leplezhetné, hogy mennyire igazán kellemesen érzi magát, de igazából semmi értelme nem lenne hogy ezt tegye. Csak úszik az árral, hagyja, hogy a nő kénye-kedve szerint az ujja köré csavarja, persze csak mértékkel, hisz nem tudja, hogy hová fajul még ez a dolog, vagy azt, hogy mi az igazi célja. Talán tényleg csak az, hogy jól érezze magát, talán nem, sajnos a főbelátás képességével nem áldotta még meg Teysus, azonban ahhoz nem kell mágusnak lennie egy tündérnek, hogy tudja, hogy hogyan tegyen boldoggá egy titokzatos nőt egy kései órán egy fogadó szobájában. A nő szavaira csak elmosolyodik, s a mosoly egész kaján vigyorrá alakul át, ahogy kezei segítségével megszabadul a felesleges ruháktól partnere. Kecses ujjai lassan és finoman simítják végig a tökéletes bőrt, nem kerülve el a finom állat, vagy törékeny nyakat, az élettel teli kebleket. Egészen le az igazán nőies vonalakhoz, a derekától egészen a csípőig, amit aztán igyekszik magabiztosan megmarkolni, hogy közelebb húzhassa magához, így, hogy már tényleg nincs közöttük semmi nem odaillő.*
-Még szerencse, hogy az ágyban nem számít a magasság.
*Szinte csak búgja kissé bohókásan, ahogy a maga részéről elnyúlik a Kalmár kényelmes alvóalkalmatosságán, hogy úgy csatlakozhasson hozzá kedvese, ha tényleg szeretne, s így már tényleg csak övék az egész éjszaka.*
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-17 17:35:07
Üzenet elküldve: 2021-05-17 17:35:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Bárónk nem tud nyugodtan megebédelni, mert mindig érkezik valaki. Nos a mostani páros talán a legrosszabb eshetőség, ami megtörténhetett vele, de még ebből is igyekszik kihozni a legjobbat. Enni kezdenek és közben folyik egy igen fontos megbeszélés is.*
- Ahogy én sem hiszek a véletlenekben. Csak a szerencsés egybeesésekben.* Felei és rövid üzleti csevegés után kijelenti, hogy privátabb térre lesz szüksége a tárgyalások folytatásához. Ez érdekes módon nem vonatkozik a váltóra és a családi ügyekre. Talán, mert az olyan téma, amit nem nagyon érthet meg egy kívülálló sem. Viszont még eközben pár szó esik a markos felszolgáló lánykáról is.*
- Gyakorlatias vagy, mint mindig, de azért le merném fogadni, hogy a csinosabbak azért átfogóbb felvételi eljáráson esnek át.* Kacsint rá, hiszen köztudott, hogy ez a törpe igazi kéjenc. Na, de a lányokon hamar túllépnek, így aztán boncolgathatják a váltó ügyét. Elég részletesen beszámol a dologról, de az ár az nem gyenge.*
- Megtisztelő? Valóban az.* Nem mintha ez érdekelné Asgront. Inkább arra vár, ami most következik. Széles mosollyal az arcán fogadja a báró kijelentését.*
- Egyelőre nem igazán van más elvárás, de hidd el, ami késik az nem múlik. Én természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokba kerül, de mint említettem adunk egy kis támogatást. Bárrr...* Harap el egy mondatott.* Ha mégis olyan jó a te familiárisod, akkor akad itt egy olcsóbb megoldás is. A Supere szigeten él egy kagyló fajta. Ennek a kagylónak egyes egyedi aranyszínűek és a bennük lévő gyöngy is pont ilyen. Ritka és szemtelenül értékes. Ha elmegy és azt begyűjti, akkor csupán kétezer aranyat kell fizetnie. Igaz, hogy nem veszélytelen küldetés, de ezzel bizonyíthatna és egyben te is bizonyíthatnál.* Tart egy kortyintásnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
- Nem vagyok hülye és a Teverek sem azok. A wegtoreni hatalmi egyensúly folyamatosan változik. A Teverek keze sem ér annyira messzire, mint szeretnék. A régi hírnév fakulóban van már. Te pedig messze Artheniorban kezed kiépíteni a saját Házad. El fog jönni a nap, amikor meglesz az alkalom a leszakadásra. Ha most sikerrel megszerezné az aranygyöngyöt a lány, akkor azzal a te befolyásodat is növelné. Ráadásul nem kéne igénybe venned az anyagi támogatásukat. A döntés a tiétek, mert én aztán nem szólok bele. Három hat múlva visszatérek Lihanechből. Addigra dönts és majd aszerint járok el.* Nem kell sokat gondolkodnia Cha'yssnak, hogy rájöjjön a törp mit csinál. Természetesen nyerészkedik a saját szakállára, de egy kereskedő már csak ilyen. Az üvegről szóló kijelentése ezt csak még inkább alá támasztja.*
- Az üvegből természetesen nem fogok engedni, mert az nem a Teverek üzlete, hanem az enyém. Engem meg aztán rohadtul nem izgat a piti kis váltó ügyetek. Megegyezhetünk, de majd az én feltételeim szerint.* Valószínűleg egyelőre kitárgyalták majdnem teljesen ezt a témát. Roppantúl kíváncsi a Asgron, hogy ebből mi fog kisülni. Amíg ez megtörténik, addig ő békésen eszeget, mintha csak az időjárásról bájcsevegtek volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Bárónk nem tud nyugodtan megebédelni, mert mindig érkezik valaki. Nos a mostani páros talán a legrosszabb eshetőség, ami megtörténhetett vele, de még ebből is igyekszik kihozni a legjobbat. Enni kezdenek és közben folyik egy igen fontos megbeszélés is.*
- Ahogy én sem hiszek a véletlenekben. Csak a szerencsés egybeesésekben.* Felei és rövid üzleti csevegés után kijelenti, hogy privátabb térre lesz szüksége a tárgyalások folytatásához. Ez érdekes módon nem vonatkozik a váltóra és a családi ügyekre. Talán, mert az olyan téma, amit nem nagyon érthet meg egy kívülálló sem. Viszont még eközben pár szó esik a markos felszolgáló lánykáról is.*
- Gyakorlatias vagy, mint mindig, de azért le merném fogadni, hogy a csinosabbak azért átfogóbb felvételi eljáráson esnek át.* Kacsint rá, hiszen köztudott, hogy ez a törpe igazi kéjenc. Na, de a lányokon hamar túllépnek, így aztán boncolgathatják a váltó ügyét. Elég részletesen beszámol a dologról, de az ár az nem gyenge.*
- Megtisztelő? Valóban az.* Nem mintha ez érdekelné Asgront. Inkább arra vár, ami most következik. Széles mosollyal az arcán fogadja a báró kijelentését.*
- Egyelőre nem igazán van más elvárás, de hidd el, ami késik az nem múlik. Én természetesen tisztában vagyok vele, hogy sokba kerül, de mint említettem adunk egy kis támogatást. Bárrr...* Harap el egy mondatott.* Ha mégis olyan jó a te familiárisod, akkor akad itt egy olcsóbb megoldás is. A Supere szigeten él egy kagyló fajta. Ennek a kagylónak egyes egyedi aranyszínűek és a bennük lévő gyöngy is pont ilyen. Ritka és szemtelenül értékes. Ha elmegy és azt begyűjti, akkor csupán kétezer aranyat kell fizetnie. Igaz, hogy nem veszélytelen küldetés, de ezzel bizonyíthatna és egyben te is bizonyíthatnál.* Tart egy kortyintásnyi szünetet, mielőtt folytatná.*
- Nem vagyok hülye és a Teverek sem azok. A wegtoreni hatalmi egyensúly folyamatosan változik. A Teverek keze sem ér annyira messzire, mint szeretnék. A régi hírnév fakulóban van már. Te pedig messze Artheniorban kezed kiépíteni a saját Házad. El fog jönni a nap, amikor meglesz az alkalom a leszakadásra. Ha most sikerrel megszerezné az aranygyöngyöt a lány, akkor azzal a te befolyásodat is növelné. Ráadásul nem kéne igénybe venned az anyagi támogatásukat. A döntés a tiétek, mert én aztán nem szólok bele. Három hat múlva visszatérek Lihanechből. Addigra dönts és majd aszerint járok el.* Nem kell sokat gondolkodnia Cha'yssnak, hogy rájöjjön a törp mit csinál. Természetesen nyerészkedik a saját szakállára, de egy kereskedő már csak ilyen. Az üvegről szóló kijelentése ezt csak még inkább alá támasztja.*
- Az üvegből természetesen nem fogok engedni, mert az nem a Teverek üzlete, hanem az enyém. Engem meg aztán rohadtul nem izgat a piti kis váltó ügyetek. Megegyezhetünk, de majd az én feltételeim szerint.* Valószínűleg egyelőre kitárgyalták majdnem teljesen ezt a témát. Roppantúl kíváncsi a Asgron, hogy ebből mi fog kisülni. Amíg ez megtörténik, addig ő békésen eszeget, mintha csak az időjárásról bájcsevegtek volna.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-15 17:29:17
Üzenet elküldve: 2021-05-15 17:29:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
*Arja csak boldogan mosolyog, kíváncsi ő arra a kiderítésre!
Szerencsére Mikből is előbújik a kötelességtudat Arja ösztökélésére, de a lány ismeri, tudja, hogy ilyen, és szereti is ezért. Így hamar leérnek a pulthoz, Arja legszívesebben szökdécselne a lépcsőfokokon, de ahogy leérnek, szinte beszippantja őket a Kalmár vendégterének zsibogása.
Arja szeme is Darokot keresi, de ő észreveszi a bárót is. Meglepődik, és oldalba böki Miket, fejével és szemével intve a tárgyalók felé.
Aztán meglátja Nawanthirit is, aki a pinceajtóban álldogál, mint akinek épp nincs semmi egyéb dolga, a hátát a falnak vetve, de igazán nem nehéz észrevenni rajta, hogy valójában lefelé fülel. Arra, hogy odalenn mi történik.*
- Tuti még odalenn. Biztos Darok is lement *mondja halkan, és a gyomra furcsán remegni kezd, ahogy Mik hozzáhajol.
Aztán hirtelen kivágódik a pinceajtó. Arja még hallja Mik mondatát, még épp eléri az arcát a puszi, de már mozdul, a szablyamarkolatához kapva, és Nawanthiri felé fut, az enyhén hajlított élű pengét jobbjában fogva.*
- Sulim!! *kiált Miknek, de a fiú nem vak, biztos hogy ő is észreveszi a sivatagit! Mert Sulim az, aki érkezik! Bár vele együtt furcsán füst is gomolyog a kicsapódó pinceajtóból!! Arján átfut, hogy talán tűz lenne odalenn?? De ez most nem érdekes!
A hatalmas termetű szerzeteslány, ha Arja jól látja, azon igyekszik, hogy ledöntse a fejvadászt a lábáról. Így ő csak akkor avatkozik be, ha az orgyilkosnak sikerülne kitérnie a medvetenyerek elől.
De Mik is itt van, Arja biztos benne, hogy nem engedi meglépni ő sem a Wegtorenből érkező banda vezérét egyetlen szó nélkül!!
De ha fegyver lenne nála, Arja a fegyvert tartó karját célozva igyekszik csúnyán megvágni azt, ügyelve, hogy csak akkor vágjon, ha elég tiszta a helyzet, és Nawanthiri vagy Mik biztosan nincsenek a penge élének útjában. Így megpróbálja megelőzni a vendégtérbe való fegyveres kitörését.
Ha nincs nála fegyver, de sikerül egérutat nyernie, a kalandorlány egész egyszerűen megpróbál gáncsot vetni a kifelé igyekvőnek.
De ha Nawanthirinek sikerül visszarugdalnia a sivatagit, le a pince lépcsőn, akkor csak megtorpan, feszülten figyelve, hogy mi történik, kell-e segítség, ki jön még fel odalentről, vagy jobb lenne mihamarabb lemenniük.*
//Rőt tincsek nyomában//
*Arja csak boldogan mosolyog, kíváncsi ő arra a kiderítésre!
Szerencsére Mikből is előbújik a kötelességtudat Arja ösztökélésére, de a lány ismeri, tudja, hogy ilyen, és szereti is ezért. Így hamar leérnek a pulthoz, Arja legszívesebben szökdécselne a lépcsőfokokon, de ahogy leérnek, szinte beszippantja őket a Kalmár vendégterének zsibogása.
Arja szeme is Darokot keresi, de ő észreveszi a bárót is. Meglepődik, és oldalba böki Miket, fejével és szemével intve a tárgyalók felé.
Aztán meglátja Nawanthirit is, aki a pinceajtóban álldogál, mint akinek épp nincs semmi egyéb dolga, a hátát a falnak vetve, de igazán nem nehéz észrevenni rajta, hogy valójában lefelé fülel. Arra, hogy odalenn mi történik.*
- Tuti még odalenn. Biztos Darok is lement *mondja halkan, és a gyomra furcsán remegni kezd, ahogy Mik hozzáhajol.
Aztán hirtelen kivágódik a pinceajtó. Arja még hallja Mik mondatát, még épp eléri az arcát a puszi, de már mozdul, a szablyamarkolatához kapva, és Nawanthiri felé fut, az enyhén hajlított élű pengét jobbjában fogva.*
- Sulim!! *kiált Miknek, de a fiú nem vak, biztos hogy ő is észreveszi a sivatagit! Mert Sulim az, aki érkezik! Bár vele együtt furcsán füst is gomolyog a kicsapódó pinceajtóból!! Arján átfut, hogy talán tűz lenne odalenn?? De ez most nem érdekes!
A hatalmas termetű szerzeteslány, ha Arja jól látja, azon igyekszik, hogy ledöntse a fejvadászt a lábáról. Így ő csak akkor avatkozik be, ha az orgyilkosnak sikerülne kitérnie a medvetenyerek elől.
De Mik is itt van, Arja biztos benne, hogy nem engedi meglépni ő sem a Wegtorenből érkező banda vezérét egyetlen szó nélkül!!
De ha fegyver lenne nála, Arja a fegyvert tartó karját célozva igyekszik csúnyán megvágni azt, ügyelve, hogy csak akkor vágjon, ha elég tiszta a helyzet, és Nawanthiri vagy Mik biztosan nincsenek a penge élének útjában. Így megpróbálja megelőzni a vendégtérbe való fegyveres kitörését.
Ha nincs nála fegyver, de sikerül egérutat nyernie, a kalandorlány egész egyszerűen megpróbál gáncsot vetni a kifelé igyekvőnek.
De ha Nawanthirinek sikerül visszarugdalnia a sivatagit, le a pince lépcsőn, akkor csak megtorpan, feszülten figyelve, hogy mi történik, kell-e segítség, ki jön még fel odalentről, vagy jobb lenne mihamarabb lemenniük.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:26:41
Üzenet elküldve: 2021-05-14 11:26:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Sokat hallott már erről a fogadóról és amíg az a nemes, akire Learon csak csóró báróként emlékszik át nem vette a helyet, talán már járt is itt, de ebben egyáltalán nem biztos. Az viszont tény, hogy tetszik neki a hely, de közel sem annyira, mint a thargok tavernája. Hiányoznak azok az alakok, akiket ott rendszeresen látni szokott. Itt nincsenek meg azok a megszokott illatok és szagok, amik hívogatóan csábítják be őt az utcáról egy pofa sörre vagy egy jó teára, de legalább nem is olyan, mint a Pegazus. Egyszóval valahol középen van, ami nem olyan nagy baj. Leül az egyik helyre a pult előtt és várja, hogy megszólítsa a csapos. Egy ideig nézelődik, kicsit magányosnak is érzi magát, hiszen se kecskéjét Fachutát, se hűséges Nayka kutyáját nem hozta most magával. Mind a kettőre otthon van szükség, mert a gyerekek tanulják a pásztorkodás szép művészetét, amiben nagy segítség mind a két jószág. Aztán ebből a kis gondolkodásból egy oldalába szúródó könyök libbenti ki, amire már jó zsörtölődő módon oda is szólna valamit, például, hogy bökdösse a kedves édesanyját ahelyett, hogy köszönne, de amikor odafordul, látja, hogy a fickó egyik keze hiányzik. Másnak ez talán nem jelentene semmit, de a Sajt-mester számára egyből pozitívumként íródik fel az ismeretlen fickó számlájára. Meg is enyhül a kecskés mágus és kedvesen elmosolyodik.*
-Hát, ha már egy kocsmában vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy kiszáradjon egy torok igaz-e? Mit inna szívesen, a mesélés közben? *Teszi fel a talányos kérdést és reménykedik, hogy valami olcsó lőre is megfelel a férfinak, bár sajnos a ruházata arról árulkodik, hogy nem csak valami lecsúszott tengerész, aki potyapia reményében szólít meg idegeneket.* ~Na nem mintha a kinézet számítana! Én se úgy nézek ki, mint a környék egyik legjobb mágusa, vagy mint egy földbirtokos vagy nem tudom!~
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Sokat hallott már erről a fogadóról és amíg az a nemes, akire Learon csak csóró báróként emlékszik át nem vette a helyet, talán már járt is itt, de ebben egyáltalán nem biztos. Az viszont tény, hogy tetszik neki a hely, de közel sem annyira, mint a thargok tavernája. Hiányoznak azok az alakok, akiket ott rendszeresen látni szokott. Itt nincsenek meg azok a megszokott illatok és szagok, amik hívogatóan csábítják be őt az utcáról egy pofa sörre vagy egy jó teára, de legalább nem is olyan, mint a Pegazus. Egyszóval valahol középen van, ami nem olyan nagy baj. Leül az egyik helyre a pult előtt és várja, hogy megszólítsa a csapos. Egy ideig nézelődik, kicsit magányosnak is érzi magát, hiszen se kecskéjét Fachutát, se hűséges Nayka kutyáját nem hozta most magával. Mind a kettőre otthon van szükség, mert a gyerekek tanulják a pásztorkodás szép művészetét, amiben nagy segítség mind a két jószág. Aztán ebből a kis gondolkodásból egy oldalába szúródó könyök libbenti ki, amire már jó zsörtölődő módon oda is szólna valamit, például, hogy bökdösse a kedves édesanyját ahelyett, hogy köszönne, de amikor odafordul, látja, hogy a fickó egyik keze hiányzik. Másnak ez talán nem jelentene semmit, de a Sajt-mester számára egyből pozitívumként íródik fel az ismeretlen fickó számlájára. Meg is enyhül a kecskés mágus és kedvesen elmosolyodik.*
-Hát, ha már egy kocsmában vagyunk, nem hagyhatjuk, hogy kiszáradjon egy torok igaz-e? Mit inna szívesen, a mesélés közben? *Teszi fel a talányos kérdést és reménykedik, hogy valami olcsó lőre is megfelel a férfinak, bár sajnos a ruházata arról árulkodik, hogy nem csak valami lecsúszott tengerész, aki potyapia reményében szólít meg idegeneket.* ~Na nem mintha a kinézet számítana! Én se úgy nézek ki, mint a környék egyik legjobb mágusa, vagy mint egy földbirtokos vagy nem tudom!~
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-14 02:24:33
Üzenet elküldve: 2021-05-14 02:24:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Az elfnek jó kedve van. Hogy mitől az titok, de az van. Szemei csillognak, hófehér fogait huncut vigyora nem takarja és haja különösen lágyan követi vidám lépteit. Fütyörészve lép be a vendéglátó helyre ahol valamikor nagyon régen járt már csak akkor még igencsak másképp nézett ki. Talán kabátjával és a nyakában és az ujján hordott ékszereivel az akkori vendéglátó egységbe jobban beillene. A pult felé sétálva végig is vezeti a tekintetét a benti bútorokon.*
~Régen hangulatosabb volt. Vajon az a boszorkány a képeket is vitte magával? Jól néznének ki a falamon. Talán Laurentitia takarításkor meglepődne, de valami jó hazugsággal kibeszélném, hogy nem azért vannak ott, mert csöcsöket akarnék nézi. Ugyan dehogy. Egy szegény sorsú...öhm...családtól kaptam akiknek tíz gyerekük van még a lázadáskor lopták ezeket a képeket és a súlyos beteg kisgyermek életét mentettem meg. Egy ritka csúnya és fájdalmas haláltól. Amibe kétszer is belehal mert közben egyszer feléled csak azért, hogy mégfájdalmasabban megdegeljen. Természetesen eszem ágában se volt ezért az elképesztő hőstettért pénzt kérni elég volt nekem a hála és az egyszarvúböfögés, de annyira erősködtek, hogy muszáj volt elfogadnom. Bejátszom még az ártatlan szégyenlős áldozatot is és még ő kér bocsánatot, hogy rosszra gondolt. Annyira imádom magam.~
*Ilyen vidám gondolatokkal csüccsen le a pult előtt az egyik székre és épp megszólítaná a csapost mikor a keze megáll a levegőben, egy pillanatra elgondolkozik, majd az egyik mellette lévő fickót oldalba lökve felmutat a falon lévő leviatános festményre.*
-Nem semmi mi koma. Én annak idején tengerészkoromban láttam egy olyat. Érdekel a történet? Szívesen el is mesélném csak kicsit kiszáradt a torkom.
//Tiszta szesz és homályos fejek//
*Az elfnek jó kedve van. Hogy mitől az titok, de az van. Szemei csillognak, hófehér fogait huncut vigyora nem takarja és haja különösen lágyan követi vidám lépteit. Fütyörészve lép be a vendéglátó helyre ahol valamikor nagyon régen járt már csak akkor még igencsak másképp nézett ki. Talán kabátjával és a nyakában és az ujján hordott ékszereivel az akkori vendéglátó egységbe jobban beillene. A pult felé sétálva végig is vezeti a tekintetét a benti bútorokon.*
~Régen hangulatosabb volt. Vajon az a boszorkány a képeket is vitte magával? Jól néznének ki a falamon. Talán Laurentitia takarításkor meglepődne, de valami jó hazugsággal kibeszélném, hogy nem azért vannak ott, mert csöcsöket akarnék nézi. Ugyan dehogy. Egy szegény sorsú...öhm...családtól kaptam akiknek tíz gyerekük van még a lázadáskor lopták ezeket a képeket és a súlyos beteg kisgyermek életét mentettem meg. Egy ritka csúnya és fájdalmas haláltól. Amibe kétszer is belehal mert közben egyszer feléled csak azért, hogy mégfájdalmasabban megdegeljen. Természetesen eszem ágában se volt ezért az elképesztő hőstettért pénzt kérni elég volt nekem a hála és az egyszarvúböfögés, de annyira erősködtek, hogy muszáj volt elfogadnom. Bejátszom még az ártatlan szégyenlős áldozatot is és még ő kér bocsánatot, hogy rosszra gondolt. Annyira imádom magam.~
*Ilyen vidám gondolatokkal csüccsen le a pult előtt az egyik székre és épp megszólítaná a csapost mikor a keze megáll a levegőben, egy pillanatra elgondolkozik, majd az egyik mellette lévő fickót oldalba lökve felmutat a falon lévő leviatános festményre.*
-Nem semmi mi koma. Én annak idején tengerészkoromban láttam egy olyat. Érdekel a történet? Szívesen el is mesélném csak kicsit kiszáradt a torkom.
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:14:27
Üzenet elküldve: 2021-05-12 13:14:27
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beszéljünk//
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Nem baj, remélem, lesz időnk kideríteni. *Válaszol a nyelvnyújtással megtoldott feleletre. Nem is baj, ha nem tudják, csak az a fontos, amit éreznek vagy érezni vélnek. Amilyen mélyen volt Arja, olyan magasra száll a jókedve, aminek Mik nagyon, de nagyon örül. Jó látni a lányt mosolyogni. Sokkal jobb, mint sírni látni.
A lépcsőfordulóban, belefeledkezve az ölelésbe szinte megszűnik körülöttük minden. A sebesült férfi a szobában, a sivatagiak a pincében és a munkája a pult mögött az otthagyott lurkóval.
Az ölelésből csakhamar kibontakozik Arja és kézenfogva kezdi húzni lefelé Miket eszébe juttatva feladatait és munkáját. De pillanatra mégis megtorpannak és a lány visszafordulva puszit nyom az arcára, ami miatt alig fogja fel, hogy mit is mond.*
- Persze, a sebesült, persze. *Mosolyog szélesen, mert a folytatás elfeledtet vele mindent.*
- Hogyne akarnám! *Válaszolja boldogan és hagyja magát húzni lefelé, hogy visszatérjenek a pulthoz.
Kicsit elszomorodik, de csak azért, mert vissza kell térniük az életbe és nem maradhatnak csak ketten most, hogy tisztázták egymás között a dolgokat.
Amikor leérnek a pulthoz, még mindig fogná Arja kezét és ha a lány nem engedi el, akkor a pultba is így állhatnak be.
Mik tekintete Darokot keresi és Nawanthirit, de csak a lányt látja, az orkot nem leli. Közben a báró is visszatért és egy törpével, meg egy félelmetes óriással tárgyal egy asztalnál. A kisfiút sem látja, sem a pultban, sem előtte, de biztosan nem hagyták magukra.*
- Hol lehetnek? *Kérdi Arját halkan, közelebb hajolva, de egy pillanatra boldogan megszédül a lány illatától. Visszavágyik a lépcsőforduló nyugalmába.*
- Készítek vizet a sebesültnek és lemosom, te addig derítsd ki, merre lehetnek. *Súgja oda a lánynak és ezúttal ő adna egy gyors puszit az arcára, mielőtt elindul a konyhára.*
//Rőt tincsek nyomában//
//Jegesvérű//
- Nem baj, remélem, lesz időnk kideríteni. *Válaszol a nyelvnyújtással megtoldott feleletre. Nem is baj, ha nem tudják, csak az a fontos, amit éreznek vagy érezni vélnek. Amilyen mélyen volt Arja, olyan magasra száll a jókedve, aminek Mik nagyon, de nagyon örül. Jó látni a lányt mosolyogni. Sokkal jobb, mint sírni látni.
A lépcsőfordulóban, belefeledkezve az ölelésbe szinte megszűnik körülöttük minden. A sebesült férfi a szobában, a sivatagiak a pincében és a munkája a pult mögött az otthagyott lurkóval.
Az ölelésből csakhamar kibontakozik Arja és kézenfogva kezdi húzni lefelé Miket eszébe juttatva feladatait és munkáját. De pillanatra mégis megtorpannak és a lány visszafordulva puszit nyom az arcára, ami miatt alig fogja fel, hogy mit is mond.*
- Persze, a sebesült, persze. *Mosolyog szélesen, mert a folytatás elfeledtet vele mindent.*
- Hogyne akarnám! *Válaszolja boldogan és hagyja magát húzni lefelé, hogy visszatérjenek a pulthoz.
Kicsit elszomorodik, de csak azért, mert vissza kell térniük az életbe és nem maradhatnak csak ketten most, hogy tisztázták egymás között a dolgokat.
Amikor leérnek a pulthoz, még mindig fogná Arja kezét és ha a lány nem engedi el, akkor a pultba is így állhatnak be.
Mik tekintete Darokot keresi és Nawanthirit, de csak a lányt látja, az orkot nem leli. Közben a báró is visszatért és egy törpével, meg egy félelmetes óriással tárgyal egy asztalnál. A kisfiút sem látja, sem a pultban, sem előtte, de biztosan nem hagyták magukra.*
- Hol lehetnek? *Kérdi Arját halkan, közelebb hajolva, de egy pillanatra boldogan megszédül a lány illatától. Visszavágyik a lépcsőforduló nyugalmába.*
- Készítek vizet a sebesültnek és lemosom, te addig derítsd ki, merre lehetnek. *Súgja oda a lánynak és ezúttal ő adna egy gyors puszit az arcára, mielőtt elindul a konyhára.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-12 11:27:51
Üzenet elküldve: 2021-05-12 11:27:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Öröm és üröm között nagy a szakadék, de a meglepetés múltával aztán az igric is kezd igazodni az eseményekhez. Nem tehet már ellene, hogy Asgron és kevésbé kedves óriás testőre a Kalmárban vannak, hogy meglátogassák, így itt az ideje hasznot hajtani belőle. A wegtoreni mindig is így élt, ösztönös tehetségét a lehetőségek kihasználására előbb a bordélyházban szolgálóként, később a Szövetség tagjaként, majd utóbb a Teverek hűbéreseként használta ki. És épp most is erre készül.
A történések pedig "véletlen" egybeesésként segítik ez irányú terveit, amikor kiderül, hogy a törpe egy nagyobb szállítmány üveggel érkezett.*
- Tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben, csak a lehetőségekben. *Emeli poharát széles mosollyal Asgron szavaira.*
- Természetesen, ahogy kívánod. *Hajtja meg magát az akarat előtt, hogy az üzletet egy bizalmasabb helyen rendezzék majd.
A nem teljesen őszinte dicséretre csak a fejét hajtja meg. Nem panaszkodhat valóban és sejthető volt, hogy a Teverek előbb-utóbb benyújtják a számlát a nemesi rangért. Ha pedig valóban így van, itt az ideje átesni ezen is. A törpe persze húzni kívánja az ügyet, ami az igricnek nem tetszik, de türelmetlenségét igyekszik elnyomni. A szó amúgy is a széles vállú kiszolgáló lány felé terelődik, kiderül a neve mindkettőjük számára. A törpe véleményére Navanthirishardipandraval kapcsolatban csak megvonja a vállát.*
- Jól csinálja, amit csinál és nem ijed meg az árnyékától. Nekem ez épp elég. *Néz maga is egy pillantás erejéig a lány után, majd onnan vissza Asgronra, mert a váltóra kerül a szó, amikor Navanthiri elhagyja az asztaluk környékét.*
- Ha te mondod. *Válaszol rezignált mosollyal a Ház és saját kapcsolatának boncolgatáskor. Érdekes, hogy a Teverek szerint "szinte teljesen független" tőlük, most Asgron mégis itt van és bizonyos, hogy nem ok nélkül.
Amikor pedig Yeza kerül szóba nem is szakítja meg a törpe monológját. A váltó megszerzésének procedúrája pedig megköveteli a teljes figyelmet. Biztos volt benne, hogy a Fekete Váltó megszerzése nem egyszerű dolog, de azért ilyen szövevényes megoldásra nem számított. Tízezer arany és két klán támogatása. Szép kis summa egy életért. Az igric elgondolkodik rajta, hogy megéri-e neki egyáltalán ennyi erőbefektetés a vörösért. Yeza azt mondta, szolgálja, míg le nem tudja a váltó árát, de ez így hosszú szolgálat lesz.
Míg Asgron eszik-iszik, van ideje átgondolni az elhangzottakat. A tízezer arany rengeteg, bár a Kereskedőház anyagi helyzete megengedné, de a megtérülése kérdéses. Ha a vörössel történik valami, akkor úszik az egész, de mégsem vigyázhat rá, mint egy hímes tojásra. Ezen információk birtokában a pincében történő dolgok más színezetben tűnnek most fel előtte.
A folytatásra sárga tekintetét a törpe felé kapja, bal szemöldöke enyhén megemelkedik a hallottakra. ~ Csak ennyi? Viselnie kell a Teverek címerét és hirdetni nevüket? Miben mesterkedsz, Asgron, de vén szopadék? ~*
- Ez egy nagyon nagylelkű, megtisztelő ajánlat. *Kezd vele a válaszba a kérdésre késlekedés nélkül, halovány mosollyal.*
- A lehetőség kihasználása viszont sok részlettől függ, de remélem, megérted. *Hajtja meg kissé a fejét bocsánatkérőn, nehogy a törpe azt gondolja, hogy vissza akarja utasítani.*
- Függ a részlet nagyságától, hogy lesznek-e más elkötelezettségeim a klán felé. A Kereskedőház anyagi lehetőségei jók, de azért nincs kolbászból a kerítés. *Mosolyog és felvesz egy kis kolbászt a fatálról, hogy a szájába vegye.*
- És persze attól, mennyit engedsz az üveg árából. *Ezt már csak tréfásan, derűsen teszi hozzá, mintha oldani akarná az asztal fölé telepedett tárgyalás komolyságát.*
- A Tever ház címerének viselése és nevének hirdetése pedig nem jelenthet problémát, ahogy eddig sem jelentett azt. *Teszi hozzá újra kezébe véve poharát.*
- Bár meglepő, hogy ennyire nyomon követik a munkásságom, annak ellenére, hogy - hogy is fogalmaztál? "Szinte teljesen független vagyok a háztól." *Ismétli homlokráncolva a törpét.*
- Ám természetesen nem feledem, honnan jöttem és kiktől kaptam a lehetőséget. A Tever Ház bármikor számíthat rám és számolhat velem. *Hajtja meg kicsit magát ültében, kifejezve ezzel is a megtiszteltetés keltette örömöt.*
- De gondolom, a részletekről csak később ejtünk szót, most élvezzük ezt a remek lakomát. *Fejezi be egy újabb falat húst csippentve fel a tálról.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
*Öröm és üröm között nagy a szakadék, de a meglepetés múltával aztán az igric is kezd igazodni az eseményekhez. Nem tehet már ellene, hogy Asgron és kevésbé kedves óriás testőre a Kalmárban vannak, hogy meglátogassák, így itt az ideje hasznot hajtani belőle. A wegtoreni mindig is így élt, ösztönös tehetségét a lehetőségek kihasználására előbb a bordélyházban szolgálóként, később a Szövetség tagjaként, majd utóbb a Teverek hűbéreseként használta ki. És épp most is erre készül.
A történések pedig "véletlen" egybeesésként segítik ez irányú terveit, amikor kiderül, hogy a törpe egy nagyobb szállítmány üveggel érkezett.*
- Tudod, hogy nem hiszek a véletlenekben, csak a lehetőségekben. *Emeli poharát széles mosollyal Asgron szavaira.*
- Természetesen, ahogy kívánod. *Hajtja meg magát az akarat előtt, hogy az üzletet egy bizalmasabb helyen rendezzék majd.
A nem teljesen őszinte dicséretre csak a fejét hajtja meg. Nem panaszkodhat valóban és sejthető volt, hogy a Teverek előbb-utóbb benyújtják a számlát a nemesi rangért. Ha pedig valóban így van, itt az ideje átesni ezen is. A törpe persze húzni kívánja az ügyet, ami az igricnek nem tetszik, de türelmetlenségét igyekszik elnyomni. A szó amúgy is a széles vállú kiszolgáló lány felé terelődik, kiderül a neve mindkettőjük számára. A törpe véleményére Navanthirishardipandraval kapcsolatban csak megvonja a vállát.*
- Jól csinálja, amit csinál és nem ijed meg az árnyékától. Nekem ez épp elég. *Néz maga is egy pillantás erejéig a lány után, majd onnan vissza Asgronra, mert a váltóra kerül a szó, amikor Navanthiri elhagyja az asztaluk környékét.*
- Ha te mondod. *Válaszol rezignált mosollyal a Ház és saját kapcsolatának boncolgatáskor. Érdekes, hogy a Teverek szerint "szinte teljesen független" tőlük, most Asgron mégis itt van és bizonyos, hogy nem ok nélkül.
Amikor pedig Yeza kerül szóba nem is szakítja meg a törpe monológját. A váltó megszerzésének procedúrája pedig megköveteli a teljes figyelmet. Biztos volt benne, hogy a Fekete Váltó megszerzése nem egyszerű dolog, de azért ilyen szövevényes megoldásra nem számított. Tízezer arany és két klán támogatása. Szép kis summa egy életért. Az igric elgondolkodik rajta, hogy megéri-e neki egyáltalán ennyi erőbefektetés a vörösért. Yeza azt mondta, szolgálja, míg le nem tudja a váltó árát, de ez így hosszú szolgálat lesz.
Míg Asgron eszik-iszik, van ideje átgondolni az elhangzottakat. A tízezer arany rengeteg, bár a Kereskedőház anyagi helyzete megengedné, de a megtérülése kérdéses. Ha a vörössel történik valami, akkor úszik az egész, de mégsem vigyázhat rá, mint egy hímes tojásra. Ezen információk birtokában a pincében történő dolgok más színezetben tűnnek most fel előtte.
A folytatásra sárga tekintetét a törpe felé kapja, bal szemöldöke enyhén megemelkedik a hallottakra. ~ Csak ennyi? Viselnie kell a Teverek címerét és hirdetni nevüket? Miben mesterkedsz, Asgron, de vén szopadék? ~*
- Ez egy nagyon nagylelkű, megtisztelő ajánlat. *Kezd vele a válaszba a kérdésre késlekedés nélkül, halovány mosollyal.*
- A lehetőség kihasználása viszont sok részlettől függ, de remélem, megérted. *Hajtja meg kissé a fejét bocsánatkérőn, nehogy a törpe azt gondolja, hogy vissza akarja utasítani.*
- Függ a részlet nagyságától, hogy lesznek-e más elkötelezettségeim a klán felé. A Kereskedőház anyagi lehetőségei jók, de azért nincs kolbászból a kerítés. *Mosolyog és felvesz egy kis kolbászt a fatálról, hogy a szájába vegye.*
- És persze attól, mennyit engedsz az üveg árából. *Ezt már csak tréfásan, derűsen teszi hozzá, mintha oldani akarná az asztal fölé telepedett tárgyalás komolyságát.*
- A Tever ház címerének viselése és nevének hirdetése pedig nem jelenthet problémát, ahogy eddig sem jelentett azt. *Teszi hozzá újra kezébe véve poharát.*
- Bár meglepő, hogy ennyire nyomon követik a munkásságom, annak ellenére, hogy - hogy is fogalmaztál? "Szinte teljesen független vagyok a háztól." *Ismétli homlokráncolva a törpét.*
- Ám természetesen nem feledem, honnan jöttem és kiktől kaptam a lehetőséget. A Tever Ház bármikor számíthat rám és számolhat velem. *Hajtja meg kicsit magát ültében, kifejezve ezzel is a megtiszteltetés keltette örömöt.*
- De gondolom, a részletekről csak később ejtünk szót, most élvezzük ezt a remek lakomát. *Fejezi be egy újabb falat húst csippentve fel a tálról.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-11 13:04:17
Üzenet elküldve: 2021-05-11 13:04:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Ismeretlen ismerős//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Úgy tűnik a báró annyira nem örül a találkozásnak, ám mégsem érte teljesen meglepetésként. A szokásos közjáték megkezdődik hát, ami ilyenkor esedékes. Egyedül talán csak az óriás nő érzelmei őszinték, mert rajta látszik, hogy teljesen leszarja az egészet. Javarészt csak a kaja érdekli, ami majd később kikerül elé az asztalra. Ám a két kereskedő forgatja a szavakat és játszadoznak egymással. Kerülgetik itt a kását egy darabig, de aztán csak elérik az üzleti ügyeket is. Kiderül ugyanis, hogy törpünk egy jókora szállítmány üveggel rendelkezik. Hogy ez véletlen volna, vagy sem az jó kérdés, de nem is ez számít most.*
- Valóban üvegre van szükséged? Micsoda véletlen. Talán még meg is egyezhetünk, de majd csak ebéd után valami privátabb helyen.* Ez a törpe világ életében ilyen volt. Az üzleti ügyekre nagy hangsúlyt fektet és szereti a diszkréciót. Egyelőre jegeli hát ezt a témát. Inkább laza csevegésbe kezdenek így az ebéd előtt.*
- Ahogy én látom elég jól értesz te ahhoz, amit csinálsz. A Tever háznak tervei vannak, amiben te is szerepelsz, de erről majd később.* Csepegett egy kis információt még, mielőtt a bájos felszolgálóval kezdene el foglalkozni. Még a nevére is rákérdez, bár a lánykában van valami, ami elég fura. Kicsit meg is hökken, de csak befejezi a bájolgást.*
- Szép hosszú és erős név, akár csak a gazdája.* Amikor elmegy még nézi a csinos farát egy darabig, mielőtt megszólalna.*
- Szemrevaló, de valamiért még a hideg is kiráz tőle. Az a néz brrr.* Aztán ez lemarad és a váltó kerül szóba.*
- Bizony a véletlenek ma különösen egybe vágnak.* Somolyog az orra alatt. A kis megjegyzésére, amit a ház vezetőjére tett, csak rosszalló pillantás fogadja. Mindegy, mert van aki beszélhet így, Asgron pedig egyike azoknak a valakiknek.*
- Ne vedd sértésnek, de te már nem kapsz tőlünk enni. Szinte teljesen független vagy a háztól.* Közli a száraz tényeket és ő is közelebb hajol, amikor a félig meddig bizalmas infókat tárgyalják meg.*
- Ez a te földid felpiszkálta az érdeklődésünket. Majd még róla is váltunk pár szót. Nem kell félni nem engedjük el egy házunk tagjának se a kezét. Így hát elmondom, hogy én mit tudok. Nem egyszerű egy váltó beszerzése. A beugró alapból tízezer arany. Aztán még szükség van legalább két alvilági klán támogatására. Ha ezt meg tudja szerezni, akkor meg kell jelennie az illetőnek az időszakosan összeülő nagytanács előtt, akik jóváhagyják a kérelmét. Ez leginkább a nagy klánok vezetőiből vagyok azok megbízottjaiból tevődik össze.* Kortyol poharából a törp, meg eszik pár falatott is, mielőtt újra megszólalna. Ez az idő elég arra, hogy megeméssze a báró a hallottakat.*
- Ez a bor nem rossz. Na, de hol is tartottam? Ah igen. Hajlandóak vagyunk fizetni a költségek egy jó részét, illetve kapcsolatban állunk az egyik alvilági klánnal. Egyetlen feltételünk van csak. Egy apróság, de mégis számunkra jelentős. Aki a váltót kapja, annak kötelessége viselni majd a házunk címerét, illetve hirdetnie házunk nevét. Ezek az alvilági klánok elég zárkózottak a maguk módján. Fontos, hogy érezzék házunk befolyásának erejét. Gondolom nem kell részleteznem.* Újabb falatok csúsznak le a torkán, így viszonylagos csönd telepszik az asztalukra.*
- Nos mit mondasz báró? Kérsz a segítségünkből?* Pislog fel rá a Asgron.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat!//
* Úgy tűnik a báró annyira nem örül a találkozásnak, ám mégsem érte teljesen meglepetésként. A szokásos közjáték megkezdődik hát, ami ilyenkor esedékes. Egyedül talán csak az óriás nő érzelmei őszinték, mert rajta látszik, hogy teljesen leszarja az egészet. Javarészt csak a kaja érdekli, ami majd később kikerül elé az asztalra. Ám a két kereskedő forgatja a szavakat és játszadoznak egymással. Kerülgetik itt a kását egy darabig, de aztán csak elérik az üzleti ügyeket is. Kiderül ugyanis, hogy törpünk egy jókora szállítmány üveggel rendelkezik. Hogy ez véletlen volna, vagy sem az jó kérdés, de nem is ez számít most.*
- Valóban üvegre van szükséged? Micsoda véletlen. Talán még meg is egyezhetünk, de majd csak ebéd után valami privátabb helyen.* Ez a törpe világ életében ilyen volt. Az üzleti ügyekre nagy hangsúlyt fektet és szereti a diszkréciót. Egyelőre jegeli hát ezt a témát. Inkább laza csevegésbe kezdenek így az ebéd előtt.*
- Ahogy én látom elég jól értesz te ahhoz, amit csinálsz. A Tever háznak tervei vannak, amiben te is szerepelsz, de erről majd később.* Csepegett egy kis információt még, mielőtt a bájos felszolgálóval kezdene el foglalkozni. Még a nevére is rákérdez, bár a lánykában van valami, ami elég fura. Kicsit meg is hökken, de csak befejezi a bájolgást.*
- Szép hosszú és erős név, akár csak a gazdája.* Amikor elmegy még nézi a csinos farát egy darabig, mielőtt megszólalna.*
- Szemrevaló, de valamiért még a hideg is kiráz tőle. Az a néz brrr.* Aztán ez lemarad és a váltó kerül szóba.*
- Bizony a véletlenek ma különösen egybe vágnak.* Somolyog az orra alatt. A kis megjegyzésére, amit a ház vezetőjére tett, csak rosszalló pillantás fogadja. Mindegy, mert van aki beszélhet így, Asgron pedig egyike azoknak a valakiknek.*
- Ne vedd sértésnek, de te már nem kapsz tőlünk enni. Szinte teljesen független vagy a háztól.* Közli a száraz tényeket és ő is közelebb hajol, amikor a félig meddig bizalmas infókat tárgyalják meg.*
- Ez a te földid felpiszkálta az érdeklődésünket. Majd még róla is váltunk pár szót. Nem kell félni nem engedjük el egy házunk tagjának se a kezét. Így hát elmondom, hogy én mit tudok. Nem egyszerű egy váltó beszerzése. A beugró alapból tízezer arany. Aztán még szükség van legalább két alvilági klán támogatására. Ha ezt meg tudja szerezni, akkor meg kell jelennie az illetőnek az időszakosan összeülő nagytanács előtt, akik jóváhagyják a kérelmét. Ez leginkább a nagy klánok vezetőiből vagyok azok megbízottjaiból tevődik össze.* Kortyol poharából a törp, meg eszik pár falatott is, mielőtt újra megszólalna. Ez az idő elég arra, hogy megeméssze a báró a hallottakat.*
- Ez a bor nem rossz. Na, de hol is tartottam? Ah igen. Hajlandóak vagyunk fizetni a költségek egy jó részét, illetve kapcsolatban állunk az egyik alvilági klánnal. Egyetlen feltételünk van csak. Egy apróság, de mégis számunkra jelentős. Aki a váltót kapja, annak kötelessége viselni majd a házunk címerét, illetve hirdetnie házunk nevét. Ezek az alvilági klánok elég zárkózottak a maguk módján. Fontos, hogy érezzék házunk befolyásának erejét. Gondolom nem kell részleteznem.* Újabb falatok csúsznak le a torkán, így viszonylagos csönd telepszik az asztalukra.*
- Nos mit mondasz báró? Kérsz a segítségünkből?* Pislog fel rá a Asgron.*
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-05-07 06:20:55
Üzenet elküldve: 2021-05-07 06:20:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Rőt tincsek nyomában//
//Ismeretlen ismerős//
*Amilyen kis mosolygós, hajlongós meg tapintatos, az urak egészen otthon érezhetik magukat, ahogy körülöttük "sertepertél". Látszólag az sem zavarja, hogy Asgron leplezetlenül bámulja. A merev, éber tekintet, az igyekezetben is kimért mozdulatai aligha fogják ezeknek a pénzeszsákoknak felkelteni a gyanakvását.*
- Az én nevem Navanthirishardipandra. *feleli a törpe szemébe nézve azzal a merev, kőfekete pillantással - és ezúttal mosoly nélkül. Mintha a mondat egy félbemaradt idézet lenne valahonnan.
Amikor Asgron kezébe nyomja az erszényt, megint eltűnik a mosoly, és minden más kifejezés is az arcáról. Mintha nem értené a dolgot. Cha'yssra néz, aki épp azzal van elfoglalva, hogy fő a saját levében. Aztán a lány visszafordítja az arcát a törpe felé, szemlesütve meghajol (egy gondolatnyival lassabban és mélyebben, mint eddig bármikor), köszönetet mond, és magukra hagyja a férfiakat. Az erszényt a pult felé menet zsebre teszi.
A pinceajtó mellett állva figyeli a komédiát, amit a báró meg Asgron játszik egymással. Az arca üres, hátát a falnak veti, az egyik lábát maga alá húzza. Egyszer-egyszer odapillant a kemencepadkán szendergő Jejjanra. Ki tudja, mi járhat a fejében.
Közben odalent, a pincében folytatódik az odamondogatás. A hangok alapján Sulim vesztett, mert már a kést próbálja lebeszélni valahogy a torkáról. Aztán hirtelen dulakodás és káromkodás hallatszik, majd futó léptek zaja a lépcsőn. Nem nehéz kitalálni, kinek olyan sietős.
Az arénába vezető ajtó befelé, vagyis a pincelépcső irányába nyílik, és van egy pár lépésnyi vízszintes rész mögötte, mielőtt elkezdődne a lépcső. Nawanthirishardipandra csendben odabújik a résnyire nyitott ajtóhoz, kezét a kilincsen tartva. Az a terve, hogy amikor Sulim olyan közel ér, hogy már esélye sincs kitérni előle, kivágja az ajtót, nekiront a fejvadásznak, és megpróbálja derékon ragadni, aztán ledobni a lépcsőn. Számít rá, hogy a férfinál fegyver van, ezért mindent elkövet, hogy ne tudja használni. Ha a mutatvány sikerül, elindul Sulim után, és szükség esetén jól irányzott rúgásokkal segít neki gurulni.*
//Ismeretlen ismerős//
*Amilyen kis mosolygós, hajlongós meg tapintatos, az urak egészen otthon érezhetik magukat, ahogy körülöttük "sertepertél". Látszólag az sem zavarja, hogy Asgron leplezetlenül bámulja. A merev, éber tekintet, az igyekezetben is kimért mozdulatai aligha fogják ezeknek a pénzeszsákoknak felkelteni a gyanakvását.*
- Az én nevem Navanthirishardipandra. *feleli a törpe szemébe nézve azzal a merev, kőfekete pillantással - és ezúttal mosoly nélkül. Mintha a mondat egy félbemaradt idézet lenne valahonnan.
Amikor Asgron kezébe nyomja az erszényt, megint eltűnik a mosoly, és minden más kifejezés is az arcáról. Mintha nem értené a dolgot. Cha'yssra néz, aki épp azzal van elfoglalva, hogy fő a saját levében. Aztán a lány visszafordítja az arcát a törpe felé, szemlesütve meghajol (egy gondolatnyival lassabban és mélyebben, mint eddig bármikor), köszönetet mond, és magukra hagyja a férfiakat. Az erszényt a pult felé menet zsebre teszi.
A pinceajtó mellett állva figyeli a komédiát, amit a báró meg Asgron játszik egymással. Az arca üres, hátát a falnak veti, az egyik lábát maga alá húzza. Egyszer-egyszer odapillant a kemencepadkán szendergő Jejjanra. Ki tudja, mi járhat a fejében.
Közben odalent, a pincében folytatódik az odamondogatás. A hangok alapján Sulim vesztett, mert már a kést próbálja lebeszélni valahogy a torkáról. Aztán hirtelen dulakodás és káromkodás hallatszik, majd futó léptek zaja a lépcsőn. Nem nehéz kitalálni, kinek olyan sietős.
Az arénába vezető ajtó befelé, vagyis a pincelépcső irányába nyílik, és van egy pár lépésnyi vízszintes rész mögötte, mielőtt elkezdődne a lépcső. Nawanthirishardipandra csendben odabújik a résnyire nyitott ajtóhoz, kezét a kilincsen tartva. Az a terve, hogy amikor Sulim olyan közel ér, hogy már esélye sincs kitérni előle, kivágja az ajtót, nekiront a fejvadásznak, és megpróbálja derékon ragadni, aztán ledobni a lépcsőn. Számít rá, hogy a férfinál fegyver van, ezért mindent elkövet, hogy ne tudja használni. Ha a mutatvány sikerül, elindul Sulim után, és szükség esetén jól irányzott rúgásokkal segít neki gurulni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659