Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-10 14:31:10
Üzenet elküldve: 2017-02-10 14:31:10
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nyomja a kemény állcsúcs, de a különös szemekben elveszve ez már nem sokat számít. A csókra inkább megemelni próbálja a lányt, minthogy lehajoljon. Majd nemsokára az ő lába alól is kiszökik a talaj és azon kapja magát, hogy már nem nézi a nap járását az égen.
Hajában játszó karok, kedves suttogás, formás csípő. Ki tudna mindennek ellenállni. Sokan biztos nem, a férfinak is épp csak annyi lélekjelenléte van, hogy eldobhassa azt, és ezúttal kevésbé legyen körülményes mint általában szokott, sokkal inkább felszabadult és ösztönös. Így maga az aktus sem tart addig mind ameddig az este, ez is egy módja a sietségnek, bár legjobban annak örülne, ha ezt a másik nem venné észre.
Így vagy úgy, de végül mégis erőtlennek érzi magát, és a két formás kebellel a füle alatt semmi kedve nincs visszatérni a munka szürkeségébe. Pedig kell, muszáj. Ha most elindul még pont odaér, eddig egyszer sem késett és ezt a szokását nem fogja csak úgy elvetni. Furcsa kimondani, még furcsább végiggondolni, de ezt akkor sem hagyhatja. Épp elég rosszul áll a szénája, és minden amit csinál az csak újabb gyanakváshoz vezet amíg a végén a bányában nem találja magát mint valami bűnelkövető.*
-Már csak néhány nap. *Mondja és megcsókolja, megcirógatja az egyik domborulatot, majd megpróbál kitörni a maga helyzetéből és a lány szemébe pillantani.*
-Persze csak ha nem rúgnak ma ki. *Kissé pimasz, de a kedve még mindig jobb állapotban van mint a korábbi napokban bármikor. A kákicsléről le kell mondania, a tisztaságával elégedett, az egyetlen illat ami most rajta van az Alyo testszaga, és ezzel még mindig tisztább mint a katonák többsége. Ezúttal már kénytelen finoman kitörni, vagy legalábbis kitörési kísérletet tenni, hogy legalább nadrágjáig eljusson. Elvégre nem élheti le az életét egy fogadó szobájában. Még akkor sem ha a Tharg lány ingyen kapná az ételt és az italokat.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nyomja a kemény állcsúcs, de a különös szemekben elveszve ez már nem sokat számít. A csókra inkább megemelni próbálja a lányt, minthogy lehajoljon. Majd nemsokára az ő lába alól is kiszökik a talaj és azon kapja magát, hogy már nem nézi a nap járását az égen.
Hajában játszó karok, kedves suttogás, formás csípő. Ki tudna mindennek ellenállni. Sokan biztos nem, a férfinak is épp csak annyi lélekjelenléte van, hogy eldobhassa azt, és ezúttal kevésbé legyen körülményes mint általában szokott, sokkal inkább felszabadult és ösztönös. Így maga az aktus sem tart addig mind ameddig az este, ez is egy módja a sietségnek, bár legjobban annak örülne, ha ezt a másik nem venné észre.
Így vagy úgy, de végül mégis erőtlennek érzi magát, és a két formás kebellel a füle alatt semmi kedve nincs visszatérni a munka szürkeségébe. Pedig kell, muszáj. Ha most elindul még pont odaér, eddig egyszer sem késett és ezt a szokását nem fogja csak úgy elvetni. Furcsa kimondani, még furcsább végiggondolni, de ezt akkor sem hagyhatja. Épp elég rosszul áll a szénája, és minden amit csinál az csak újabb gyanakváshoz vezet amíg a végén a bányában nem találja magát mint valami bűnelkövető.*
-Már csak néhány nap. *Mondja és megcsókolja, megcirógatja az egyik domborulatot, majd megpróbál kitörni a maga helyzetéből és a lány szemébe pillantani.*
-Persze csak ha nem rúgnak ma ki. *Kissé pimasz, de a kedve még mindig jobb állapotban van mint a korábbi napokban bármikor. A kákicsléről le kell mondania, a tisztaságával elégedett, az egyetlen illat ami most rajta van az Alyo testszaga, és ezzel még mindig tisztább mint a katonák többsége. Ezúttal már kénytelen finoman kitörni, vagy legalábbis kitörési kísérletet tenni, hogy legalább nadrágjáig eljusson. Elvégre nem élheti le az életét egy fogadó szobájában. Még akkor sem ha a Tharg lány ingyen kapná az ételt és az italokat.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:54:55
Üzenet elküldve: 2017-02-10 13:54:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ő karjaiban nyilván nincsen annyi erő, hogy különösebb kárt tudjon tenni Aoneerben a szorításával. Jól esik beszívnia a mosdás után tisztaság-illatot, egyébként eddig is szívesen szagolgatta, cseppet sem találta kellemetlennek. Először csak orrát nyomja neki Aoneer mellkasának, aztán ahogy felemeli a fejét, hogy ránézhessen úgy már állcsúcsa az, ami odanyomódik. Elmosolyodik.*
- Reméltem is, hogy nem sietsz.
*susogja, lábujjhegyre áll, karjait Aoneer nyakába fonja, egyik keze a hajába túr a tarkóján. Szerencse, vagy sem, de a férfiaknál elég egyértelmű jelei vannak az izgalomnak, ezt konstatálva csak még szélesebb lesz a lány mosolya. Azonnal meg kell csókolja, és hát cseppet sem zavarja az apró kellemetlenség, sőt!
Az idő ismét megtréfálja, és megint nem tudja, hogy mennyi telik azóta, hogy ott állva csókolóztak. Annyi biztos, hogy elzsibbadt a jobb lába, de maga sem érti, hogy miért. Viszont nem mozdul, leszámítva a combjának remegését, de az teljesen önkénytelen, nem direkt csinálja. Viszont direkt húzza oda Aoneer fejét a saját mellkasára, és direkt cirógatja a nyakát és a füle tövét. A kintről bejövő fényekből és zajokból úgy ítéli meg, hogy már benne vannak a délelőttben. Következésképpen tényleg menni kell, ezúttal már nincsen semmi apelláta.
Mégsem mozdul szívesen.*
- Tudod már, hogy mikor indulsz a Vashegyre?
*kérdezi halkan, és a választól megnyugvást remél, hogy nem kell sok időt csókok és ölelések nélkül töltenie. Persze az is lehet, hogy a válasz elkeseríti, de akkor nem nagyon fogja leplezni a csalódottságát. Zokogni nyilván nem fog, de nagyon el lesz kenődve, ha sok holdtöltét kell várakozással töltenie. Akkor is ki fogja várni nyilván, és még édesebb lesz a viszontlátás, de nem lenne ellenére, ha pár nap múlva már ismét egymás karjaiban alhatnának.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ő karjaiban nyilván nincsen annyi erő, hogy különösebb kárt tudjon tenni Aoneerben a szorításával. Jól esik beszívnia a mosdás után tisztaság-illatot, egyébként eddig is szívesen szagolgatta, cseppet sem találta kellemetlennek. Először csak orrát nyomja neki Aoneer mellkasának, aztán ahogy felemeli a fejét, hogy ránézhessen úgy már állcsúcsa az, ami odanyomódik. Elmosolyodik.*
- Reméltem is, hogy nem sietsz.
*susogja, lábujjhegyre áll, karjait Aoneer nyakába fonja, egyik keze a hajába túr a tarkóján. Szerencse, vagy sem, de a férfiaknál elég egyértelmű jelei vannak az izgalomnak, ezt konstatálva csak még szélesebb lesz a lány mosolya. Azonnal meg kell csókolja, és hát cseppet sem zavarja az apró kellemetlenség, sőt!
Az idő ismét megtréfálja, és megint nem tudja, hogy mennyi telik azóta, hogy ott állva csókolóztak. Annyi biztos, hogy elzsibbadt a jobb lába, de maga sem érti, hogy miért. Viszont nem mozdul, leszámítva a combjának remegését, de az teljesen önkénytelen, nem direkt csinálja. Viszont direkt húzza oda Aoneer fejét a saját mellkasára, és direkt cirógatja a nyakát és a füle tövét. A kintről bejövő fényekből és zajokból úgy ítéli meg, hogy már benne vannak a délelőttben. Következésképpen tényleg menni kell, ezúttal már nincsen semmi apelláta.
Mégsem mozdul szívesen.*
- Tudod már, hogy mikor indulsz a Vashegyre?
*kérdezi halkan, és a választól megnyugvást remél, hogy nem kell sok időt csókok és ölelések nélkül töltenie. Persze az is lehet, hogy a válasz elkeseríti, de akkor nem nagyon fogja leplezni a csalódottságát. Zokogni nyilván nem fog, de nagyon el lesz kenődve, ha sok holdtöltét kell várakozással töltenie. Akkor is ki fogja várni nyilván, és még édesebb lesz a viszontlátás, de nem lenne ellenére, ha pár nap múlva már ismét egymás karjaiban alhatnának.*
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:29:47
Üzenet elküldve: 2017-02-10 11:29:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán elkapkodott valamit a gyors felpattanással, noha a szokásoshoz képest ez nem volt gyorsnak nevezhető. Van még idő a szolgálatig, a sietség sokkal inkább mintha belé ivódott volna, a tagjaiba, a vérébe. De lesz neki még ideje a vashegyen lustálkodni két koponyalékelés között, amíg mindenki más a napi kemény munkáját végzi.
Mikor egy pillanatra visszafordul észreveszi Alyo szemében a nyílt vágyakozást, és egy a szája szélén gyorsan végigfutó mosollyal jutalmazza azt. Egy szemernyi szégyenérzet sincs benne, más előtt persze lenne, de mivel épp most kászálódott ki a lány mellől ezért Alyo pillantásait egyáltalán nem veszi sértésnek. Valahol még örül is neki, hisz ennél nagyobb bókot ritkán kap. Persze ezt se fogadná el mindenkitől, sőt kifejezetten kellemetlen, ha egy ismeretlennek, vagy egy kevésbé kedvelt ismerősnek okoz akaratlanul kellemes pillanatokat. Egy pillantást ő is vet Alyo szabadon hagyott domborulatai felé, aztán visszafordul, hogy gyorsan leöblítse magáról a szappanmaradványokat, és valamennyire megtörülközzön a szobához kapott szövetdarabbal. Sok mondanivalója nincs. Ő azt hitte nehéz lesz elhagynia a szobát, hogy egyik énje a lányt akarja majd cirógatni, a másik pedig újra meg akarja majd nyikorgatni az ágyat kettejük alatt, de valójában megkönnyebbült, és a Thargarodi látogatás maga is egy sokkal szebb fényben tűnik fel a horizonton. Ha nem is a tökéletes időtöltés, de legalább egy jó oldala már van, és ez sok mindenért kárpótolni fogja.
Csak akkor veszi észre, hogy a lány nem egészen így gondolkodik a történtekről mikor az feláll és ismét karjaiba zárja. Ekkor először mintha benne is felmerülne valamiféle aggodalom, és egy darabig minden porcikája belefagy a félvér ölelésébe, karjaival próbálja magához húzni a lányt, ennek köszönhetően megosztozhatnak némi vízen és szappanon amit még nem sikerült magáról eltávolítania. Egyik kezével a hátát, másikkal a tarkóját próbálja elkapni, és mivel az ő fejét nincs hová hajtania, csak néz lefelé a drága kapuőrre, pár csókot nyomva a szabadon hagyott fejbúbra.*
-Talán mégse kéne úgy sietni. *Suttogja pár perc elteltével, és finoman megcirógatja a lány vállát és hátát, már ha az az ölelés állapotát továbbra is fel szeretné tartani.
Aoneer minden fegyelmezettsége és visszafogottsága ellenére továbbra is férfiből van, főleg így reggel, főleg a csodaszép félvér ölelésében, és ez a tény egyre inkább kényelmetlenné teszi a szoros egymásra borulást.
Ha a lány siet persze megérti, és hamar továbblép az öltözködés és a fekete ital rendelésének fázisába.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Talán elkapkodott valamit a gyors felpattanással, noha a szokásoshoz képest ez nem volt gyorsnak nevezhető. Van még idő a szolgálatig, a sietség sokkal inkább mintha belé ivódott volna, a tagjaiba, a vérébe. De lesz neki még ideje a vashegyen lustálkodni két koponyalékelés között, amíg mindenki más a napi kemény munkáját végzi.
Mikor egy pillanatra visszafordul észreveszi Alyo szemében a nyílt vágyakozást, és egy a szája szélén gyorsan végigfutó mosollyal jutalmazza azt. Egy szemernyi szégyenérzet sincs benne, más előtt persze lenne, de mivel épp most kászálódott ki a lány mellől ezért Alyo pillantásait egyáltalán nem veszi sértésnek. Valahol még örül is neki, hisz ennél nagyobb bókot ritkán kap. Persze ezt se fogadná el mindenkitől, sőt kifejezetten kellemetlen, ha egy ismeretlennek, vagy egy kevésbé kedvelt ismerősnek okoz akaratlanul kellemes pillanatokat. Egy pillantást ő is vet Alyo szabadon hagyott domborulatai felé, aztán visszafordul, hogy gyorsan leöblítse magáról a szappanmaradványokat, és valamennyire megtörülközzön a szobához kapott szövetdarabbal. Sok mondanivalója nincs. Ő azt hitte nehéz lesz elhagynia a szobát, hogy egyik énje a lányt akarja majd cirógatni, a másik pedig újra meg akarja majd nyikorgatni az ágyat kettejük alatt, de valójában megkönnyebbült, és a Thargarodi látogatás maga is egy sokkal szebb fényben tűnik fel a horizonton. Ha nem is a tökéletes időtöltés, de legalább egy jó oldala már van, és ez sok mindenért kárpótolni fogja.
Csak akkor veszi észre, hogy a lány nem egészen így gondolkodik a történtekről mikor az feláll és ismét karjaiba zárja. Ekkor először mintha benne is felmerülne valamiféle aggodalom, és egy darabig minden porcikája belefagy a félvér ölelésébe, karjaival próbálja magához húzni a lányt, ennek köszönhetően megosztozhatnak némi vízen és szappanon amit még nem sikerült magáról eltávolítania. Egyik kezével a hátát, másikkal a tarkóját próbálja elkapni, és mivel az ő fejét nincs hová hajtania, csak néz lefelé a drága kapuőrre, pár csókot nyomva a szabadon hagyott fejbúbra.*
-Talán mégse kéne úgy sietni. *Suttogja pár perc elteltével, és finoman megcirógatja a lány vállát és hátát, már ha az az ölelés állapotát továbbra is fel szeretné tartani.
Aoneer minden fegyelmezettsége és visszafogottsága ellenére továbbra is férfiből van, főleg így reggel, főleg a csodaszép félvér ölelésében, és ez a tény egyre inkább kényelmetlenné teszi a szoros egymásra borulást.
Ha a lány siet persze megérti, és hamar továbblép az öltözködés és a fekete ital rendelésének fázisába.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:21:33
Üzenet elküldve: 2017-02-10 10:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyoban igazán megvan a napi rutin, már ami a fekvést és az ébredést illeti, és mivel tegnap éjjel időben ágyba került, így időben el is tudott aludni, következésképpen könnyen kel. Szóval ez nem gond, a gond az, hogy egyfajta erőszakként éli meg azt, hogy a másik az ágyból kiszállva magára hagyja ott. Szívesen hereverélt volna még egy ideig összebújva. Kicsit talán kárpótolja, hogy Aoneer nem siet az öltözködéssel, így a lány szabadon legeltetheti rajta a szemét. Szinte olyan pillantásokkal méregeti, amivel a férfiak szokták őt méregetni melltájékon. Ez zavarba ejtő lehet, pláne ha a másik nem szokott hozzá ahhoz, hogy így megbámulják. Minden. Egyes. Porcikáját. Újra. És. Újra. Talán ha füttyentene hozzá akkor Aoneer még kényelmetlenebbül érezné magát, kivéve persze ha amúgy sem voltak ilyen érzései. Alyo első pillanatban majdnem lekever egyet gondolatban saját magának, hogy ilyen szemérmetlenül mustrálja a férfit, de végül nem tesz ilyesmit, csak a szemét legelteti. Szó szerint. Közben pedig valami olyasmi fogalmazódik meg benne, hogy szívesen lenne vagy a víz, vagy a szappan helyében, és akkor Aoneer magára kenné.*
- Köszönöm kérek.
*Ekkor már ő is kikászálódik az ágyból, végtére is kibámészkodta magát és nagyon úgy tűnik, hogy muszáj lesz elindítani a napot. De azért még egy ölelés csak belefér még azelőtt, hogy felöltözzenek. Mivel jóval alacsonyabb a férfinél, ezért a fejét a mellkasára tudja hajtani, és ha ez Aoneernek nincsen ellenére, akkor hosszú percekig nem moccan. A mosdáshoz, és az öltözéshez csak akkor lát hozzá, mikor Aoneer elment a fekete löttyért, amiért Alyo nem lelkesedik annyira, de néha-néha megiszik egy-egy csészével. Amíg meg a másik odavan, addig neki van ideje a mosakodásra, meg arra, hogy kicsit rendbe szedje magát mielőtt felöltözik. A haját például meglepően jól sikerül "belőni", így mondhatni, hogy teljes puccban van, mire Aoneer visszatér.*
*Alyoban igazán megvan a napi rutin, már ami a fekvést és az ébredést illeti, és mivel tegnap éjjel időben ágyba került, így időben el is tudott aludni, következésképpen könnyen kel. Szóval ez nem gond, a gond az, hogy egyfajta erőszakként éli meg azt, hogy a másik az ágyból kiszállva magára hagyja ott. Szívesen hereverélt volna még egy ideig összebújva. Kicsit talán kárpótolja, hogy Aoneer nem siet az öltözködéssel, így a lány szabadon legeltetheti rajta a szemét. Szinte olyan pillantásokkal méregeti, amivel a férfiak szokták őt méregetni melltájékon. Ez zavarba ejtő lehet, pláne ha a másik nem szokott hozzá ahhoz, hogy így megbámulják. Minden. Egyes. Porcikáját. Újra. És. Újra. Talán ha füttyentene hozzá akkor Aoneer még kényelmetlenebbül érezné magát, kivéve persze ha amúgy sem voltak ilyen érzései. Alyo első pillanatban majdnem lekever egyet gondolatban saját magának, hogy ilyen szemérmetlenül mustrálja a férfit, de végül nem tesz ilyesmit, csak a szemét legelteti. Szó szerint. Közben pedig valami olyasmi fogalmazódik meg benne, hogy szívesen lenne vagy a víz, vagy a szappan helyében, és akkor Aoneer magára kenné.*
- Köszönöm kérek.
*Ekkor már ő is kikászálódik az ágyból, végtére is kibámészkodta magát és nagyon úgy tűnik, hogy muszáj lesz elindítani a napot. De azért még egy ölelés csak belefér még azelőtt, hogy felöltözzenek. Mivel jóval alacsonyabb a férfinél, ezért a fejét a mellkasára tudja hajtani, és ha ez Aoneernek nincsen ellenére, akkor hosszú percekig nem moccan. A mosdáshoz, és az öltözéshez csak akkor lát hozzá, mikor Aoneer elment a fekete löttyért, amiért Alyo nem lelkesedik annyira, de néha-néha megiszik egy-egy csészével. Amíg meg a másik odavan, addig neki van ideje a mosakodásra, meg arra, hogy kicsit rendbe szedje magát mielőtt felöltözik. A haját például meglepően jól sikerül "belőni", így mondhatni, hogy teljes puccban van, mire Aoneer visszatér.*
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:48:48
Üzenet elküldve: 2017-02-09 20:48:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Azért annyira nem sietek. *Válaszolja a lánynak, bár tetteiből egészen más derül ki. Ha még egy reggeli csókra van lehetőség azt szívesen elfogadja, ez amolyan babonás dolog a részéről. Szeretné ha jól indulna a nap, sok érdekes munkája lenne, és persze ha jól sülne el a vashegyi kirándulása is, aztán nekiindul a reggelnek.
Megfeszíti izmait, és szellemét, hogy valami módon elhagyhatja az ölelő karokat és a puha ágyat, és kiküzdi magát a takaró börtönéből. A lánynál valamivel több energiája van pedig nem ő rázta fel a másikat. Éppen ezért nem is piszkálja lelki és testi kívánalmaival. Ha most a hajnali kelésre ráadásként még ilyenekkel is fárasztaná, félő, hogy lefordulna a lóról hazafelé menet.
Megkezdi hát a reggeli rutinját. A felöltözés most nem magától értetődő dolog, nincsenek itt az őrtársai akikkel szemben meg kéne tennie, tagjai eltakarásának szívességét. Alyoról pedig nem hinné, hogy annyira zavarná a dolog, és rögtön neki is lát a gyors reggeli mosakodásnak. Este ez a procedúra mindkettejük részéről elmaradt, mostanra olyan szaga lehet mint egy erdei állatnak. Felettesei a végén még megszólnák érte.*
-Hozzak két bögre kákicslevet? *Kérdezi visszanézve. Az a fekete ital egész jó, ha az ember kora reggel rendbe akarja rakni magát. Neki sem ártana egy adag, ahogy magát ismeri. Persze ha le akar menni a fogadóshoz akkor előbb még fel is kell kapnia valamit. Szerencséjükre egy vendéglátós általában korán kel, és hamar munka kész.*
-Azért annyira nem sietek. *Válaszolja a lánynak, bár tetteiből egészen más derül ki. Ha még egy reggeli csókra van lehetőség azt szívesen elfogadja, ez amolyan babonás dolog a részéről. Szeretné ha jól indulna a nap, sok érdekes munkája lenne, és persze ha jól sülne el a vashegyi kirándulása is, aztán nekiindul a reggelnek.
Megfeszíti izmait, és szellemét, hogy valami módon elhagyhatja az ölelő karokat és a puha ágyat, és kiküzdi magát a takaró börtönéből. A lánynál valamivel több energiája van pedig nem ő rázta fel a másikat. Éppen ezért nem is piszkálja lelki és testi kívánalmaival. Ha most a hajnali kelésre ráadásként még ilyenekkel is fárasztaná, félő, hogy lefordulna a lóról hazafelé menet.
Megkezdi hát a reggeli rutinját. A felöltözés most nem magától értetődő dolog, nincsenek itt az őrtársai akikkel szemben meg kéne tennie, tagjai eltakarásának szívességét. Alyoról pedig nem hinné, hogy annyira zavarná a dolog, és rögtön neki is lát a gyors reggeli mosakodásnak. Este ez a procedúra mindkettejük részéről elmaradt, mostanra olyan szaga lehet mint egy erdei állatnak. Felettesei a végén még megszólnák érte.*
-Hozzak két bögre kákicslevet? *Kérdezi visszanézve. Az a fekete ital egész jó, ha az ember kora reggel rendbe akarja rakni magát. Neki sem ártana egy adag, ahogy magát ismeri. Persze ha le akar menni a fogadóshoz akkor előbb még fel is kell kapnia valamit. Szerencséjükre egy vendéglátós általában korán kel, és hamar munka kész.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:39:10
Üzenet elküldve: 2017-02-09 18:39:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valószínűleg nem véletlenül mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ha a világon mindenki egyfélét szeretne, akkor baromi unalmas lenne az élet. Például ha mindenki csak a kék szeműeket szeretné, akkor egyrészt összevesznének rajtuk, másrészt pedig kihalna minden más egyéb szemszín, például Alyo meghatározhatatlan színű szeme is, pedig ezzel igazán elégedett, a thargok nagy részének sárga a szeme, ahhoz képest az övé egészen kirívó, és a haja is igazán szép. Ez anyai mindkettő örökség, ahogyan kreolos bőre is. Hogy sötét bőrű anyja hogy vetődött északra? Egy rabszolgakaravánnal, a szép nőkre a világ minden tájékán felfigyelnek, északon meg az szerzi meg, aki az erősebb. Itt ez nem így működik, főleg hogy a rabszolgatartást sem engedélyezi a város a környéken, bár kényelmes intézmény. Persze a rabszolgatartó számára. Érdekes, hogy Alyo sosem volt elszánt abolicionista még a származása ellenére sem, mivel azonban a törzs hierarchiájában meglehetősen alacsonyan helyezkedik el, így sosem birtokolt egy rabszolgát sem. Már nem is fog. Persze emiatt sem ejt könnyeket, kifejezetten elégedett azzal, amije van. Most meg aztán pláne elégedett lehet, hisz egy olyan férfi mellett éri a reggel, aki mellett kicsinek, törékenynek érezheti magát. Szereti ezt az érzést, ehhez szükség van a közöttük levő magasság- és izomtömeg-különbségre. Egy biztos, mégpedig az, hogy nem akarja megtörni ezt az idilli állapotot, nem akar felkelni, noha tudja, hogy lassan muszáj lesz, lehet, hogy Amon Ruadh nincs túl messze, de azért nem fertályóra az út. Szíve szerint lustálkodna még egy kicsit, és nem engedné, hogy Aoneer kikeljen az ágyból.*
- Kár, hogy menni kell.
*Nagy kár bizony, emiatt pedig le van törve, mint a bili füle, ez látszik rajta, mikor már sikerült magát ülő helyzetbe tornáznia, a takaró alól a világért nem mászna ki, pedig nem csak fésülködnie, de mosdania is kéne. Kócos haján ujjaival próbál segíteni, kevés sikerrel. Mázli, hogy van a köpenyének csuklyája, mert így el tudja takarni a fején a barna kócot. Bár még közelében sincsen annak, hogy a köpenyét a vállára kanyarinthassa, most is az ágyon ülve búslakodik. Pucéran, csak lábait betakarva.*
*Valószínűleg nem véletlenül mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ha a világon mindenki egyfélét szeretne, akkor baromi unalmas lenne az élet. Például ha mindenki csak a kék szeműeket szeretné, akkor egyrészt összevesznének rajtuk, másrészt pedig kihalna minden más egyéb szemszín, például Alyo meghatározhatatlan színű szeme is, pedig ezzel igazán elégedett, a thargok nagy részének sárga a szeme, ahhoz képest az övé egészen kirívó, és a haja is igazán szép. Ez anyai mindkettő örökség, ahogyan kreolos bőre is. Hogy sötét bőrű anyja hogy vetődött északra? Egy rabszolgakaravánnal, a szép nőkre a világ minden tájékán felfigyelnek, északon meg az szerzi meg, aki az erősebb. Itt ez nem így működik, főleg hogy a rabszolgatartást sem engedélyezi a város a környéken, bár kényelmes intézmény. Persze a rabszolgatartó számára. Érdekes, hogy Alyo sosem volt elszánt abolicionista még a származása ellenére sem, mivel azonban a törzs hierarchiájában meglehetősen alacsonyan helyezkedik el, így sosem birtokolt egy rabszolgát sem. Már nem is fog. Persze emiatt sem ejt könnyeket, kifejezetten elégedett azzal, amije van. Most meg aztán pláne elégedett lehet, hisz egy olyan férfi mellett éri a reggel, aki mellett kicsinek, törékenynek érezheti magát. Szereti ezt az érzést, ehhez szükség van a közöttük levő magasság- és izomtömeg-különbségre. Egy biztos, mégpedig az, hogy nem akarja megtörni ezt az idilli állapotot, nem akar felkelni, noha tudja, hogy lassan muszáj lesz, lehet, hogy Amon Ruadh nincs túl messze, de azért nem fertályóra az út. Szíve szerint lustálkodna még egy kicsit, és nem engedné, hogy Aoneer kikeljen az ágyból.*
- Kár, hogy menni kell.
*Nagy kár bizony, emiatt pedig le van törve, mint a bili füle, ez látszik rajta, mikor már sikerült magát ülő helyzetbe tornáznia, a takaró alól a világért nem mászna ki, pedig nem csak fésülködnie, de mosdania is kéne. Kócos haján ujjaival próbál segíteni, kevés sikerrel. Mázli, hogy van a köpenyének csuklyája, mert így el tudja takarni a fején a barna kócot. Bár még közelében sincsen annak, hogy a köpenyét a vállára kanyarinthassa, most is az ágyon ülve búslakodik. Pucéran, csak lábait betakarva.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-09 13:24:32
Üzenet elküldve: 2017-02-09 13:24:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A férfi nem tartja olyan nagyra Artheniort. Vannak hibái, és elég súlyos hibái, de erényei is bőséggel. Ha választania kéne a városok közül akkor eddig a Pirtianesről hallottak győzték meg a leginkább. Egyszer mindenképp szeretne ellátogatni oda és megnézni az ottani sajátos diktatúrát. A vasheggyel a fő problémája, hogy egy barbár koszfészek. Uraságnak talán beillik a hely, birtokokkal és a közepén a kastéllyal, de eddig még Alyo sem mondott róla annyi jót, hogy a legkisebb igénye lenne egy átsétálásra. Pedig a lány még rajong is a helyért.*
-Azt egyszer én is megnézném. *Simítja meg a lány oldalát kívülről. Erről már a múltkor is volt szó, meg valamikor Lea is említett valami hasonlót, szóval továbbra sincs oka, hogy kételkedjen. Azt természetesen nem várja el, hogy a lány jó harcos legyen. Nyilván azt sem, hogy egyszerűen otthagyja a fogát egy kellemetlen helyen, de ez a két vágy azért erősen különbözik. Amúgy is kell némi adottság az íj, lándzsa, kopja, buzogány, tőr és számtalan egyéb borzalmas eszköz használatának gyors elsajátításához, és ezt nem várhatja el tőle.*
-Hát nem is, de hozzád előbb utóbb akkor is elmennék, ha nem küldenének. *Sóhajtja. Még mindig nem érti mi baja a vörösnek a fejével, de ha vége ennek az egész mizériának már biztos ott hagyja az őrséget, és egy időre új elfoglaltságot keres. Csak lenne rá valami mód, hogy kimentse azt a rengeteg pénzt, mert a kisasszonyt ismerve arra már tekinthet úgy is mint ami rég elveszett.
A idővel elalszik. Neki is azt kéne tennie. Egyik kezével kinyúlva hátára dobja a takarót, mielőtt a nagy kimelegedést nagy megfázás követné, óvatosan mozog, nem akarja a másikat felébreszteni. Állát a puha vállra, homlokát az ágyra hajtja és hamarosan már ő is elalszik a kényelmes ölelésben. Annyi éjszaka után amiket a kényelmetlen tábori ágyakban kellett eltöltenie, szinte a fellegekben érzi magát, még ha itt ott egy kissé csontosabb részre is dől rá.*
-Jó reggelt. *Nyitja ki a szemeit, és nyitja mosolyra a száját mikor felkel. Már rég megbarátkozott a hajnali ébredések gondolatával, és nem is aludtak el olyan későn. Ahogy látja a reggel még nem világít be az ablakon, talán nem ártana megreggeliznie indulás előtt.*
*A férfi nem tartja olyan nagyra Artheniort. Vannak hibái, és elég súlyos hibái, de erényei is bőséggel. Ha választania kéne a városok közül akkor eddig a Pirtianesről hallottak győzték meg a leginkább. Egyszer mindenképp szeretne ellátogatni oda és megnézni az ottani sajátos diktatúrát. A vasheggyel a fő problémája, hogy egy barbár koszfészek. Uraságnak talán beillik a hely, birtokokkal és a közepén a kastéllyal, de eddig még Alyo sem mondott róla annyi jót, hogy a legkisebb igénye lenne egy átsétálásra. Pedig a lány még rajong is a helyért.*
-Azt egyszer én is megnézném. *Simítja meg a lány oldalát kívülről. Erről már a múltkor is volt szó, meg valamikor Lea is említett valami hasonlót, szóval továbbra sincs oka, hogy kételkedjen. Azt természetesen nem várja el, hogy a lány jó harcos legyen. Nyilván azt sem, hogy egyszerűen otthagyja a fogát egy kellemetlen helyen, de ez a két vágy azért erősen különbözik. Amúgy is kell némi adottság az íj, lándzsa, kopja, buzogány, tőr és számtalan egyéb borzalmas eszköz használatának gyors elsajátításához, és ezt nem várhatja el tőle.*
-Hát nem is, de hozzád előbb utóbb akkor is elmennék, ha nem küldenének. *Sóhajtja. Még mindig nem érti mi baja a vörösnek a fejével, de ha vége ennek az egész mizériának már biztos ott hagyja az őrséget, és egy időre új elfoglaltságot keres. Csak lenne rá valami mód, hogy kimentse azt a rengeteg pénzt, mert a kisasszonyt ismerve arra már tekinthet úgy is mint ami rég elveszett.
A idővel elalszik. Neki is azt kéne tennie. Egyik kezével kinyúlva hátára dobja a takarót, mielőtt a nagy kimelegedést nagy megfázás követné, óvatosan mozog, nem akarja a másikat felébreszteni. Állát a puha vállra, homlokát az ágyra hajtja és hamarosan már ő is elalszik a kényelmes ölelésben. Annyi éjszaka után amiket a kényelmetlen tábori ágyakban kellett eltöltenie, szinte a fellegekben érzi magát, még ha itt ott egy kissé csontosabb részre is dől rá.*
-Jó reggelt. *Nyitja ki a szemeit, és nyitja mosolyra a száját mikor felkel. Már rég megbarátkozott a hajnali ébredések gondolatával, és nem is aludtak el olyan későn. Ahogy látja a reggel még nem világít be az ablakon, talán nem ártana megreggeliznie indulás előtt.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-09 12:46:32
Üzenet elküldve: 2017-02-09 12:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lehet, hogy Amon Ruadh már várossá nőtte ki magát, de egyértelműen sokkal szebb és jobb város, mint bármelyik másik. Mint például Arthenior. Alyo lokálpatrióta, így természetesen számára Amon a legszebb és legjobb város, a világ közepe.*
- Hát szeretik ha a nő fűszoknyában rázza a csípőjét a holdfényben. Meg bánjon kiválóan valamennyi fellelhető fegyverrel, meg ilyenek. Tudod, ilyen barbáros dolgok.
*Igazából dunsztja nincsen arról, hogy tényleg jelentős mértékben eltér-e a vashegyi szépségideál a világ többi részétől, ő a maga részéről úgy gondolja, hogy egy nyafka városi kisasszonyka maximum ha ágyasa lehetne egy tharg férfinak. Egy nyafka városi ficsúr is ágyasa lenne egy tharg nőnek, bár a férfiakra nem használnak ilyen szavakat, mint ágyas. De, Aoneer is ágyasnak titulálta Laort, mégis használhatják ezt a szót. Nem mintha Alyonak szüksége lenne egy ficsúrra, hogy ágyasa legyen, sőt a hideg is kirázza ettől, őrá ne feküdjön egy darab ványadt test se.*
- Hát ha éppen enyém az őrség, akkor muszáj lesz otthagynod. De tutira lesz csomó elintéznivalód, addig letelik az őrség is. Jajj Aoneer, tudom, hogy te a hátad közepére sem kívánod, de én várom egy kicsit.
*Mit kicsit! Nagyon várja, vagy még annál is jobban. Kifejezetten izgatott ettől a lehetőségtől, és nem is akarja palástolni lelkesedését. Ő továbbra sem hisz abban, hogy Aoneer agyának bármi defektusa lenne, és reméli, hogy erről az illetékes is meggyőződik majd. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderül el, bevackolva Aoneer ölelésébe, hozzábújva. Talán még sosem aludt ilyen jól, mint az izmos, óvó karok között.
Jóval hajnal előtt ébred, és ha előbb, hogy a férfi, akkor bizony felébreszti, hogy még újra egymáséi lehessenek azelőtt, hogy elbúcsúznak. Merthogy valahogy ki kell bírni a másik nélkül addig, amíg nem találkoznak újra, még akkor is, ha az csak pár nap múlva lesz.*
*Lehet, hogy Amon Ruadh már várossá nőtte ki magát, de egyértelműen sokkal szebb és jobb város, mint bármelyik másik. Mint például Arthenior. Alyo lokálpatrióta, így természetesen számára Amon a legszebb és legjobb város, a világ közepe.*
- Hát szeretik ha a nő fűszoknyában rázza a csípőjét a holdfényben. Meg bánjon kiválóan valamennyi fellelhető fegyverrel, meg ilyenek. Tudod, ilyen barbáros dolgok.
*Igazából dunsztja nincsen arról, hogy tényleg jelentős mértékben eltér-e a vashegyi szépségideál a világ többi részétől, ő a maga részéről úgy gondolja, hogy egy nyafka városi kisasszonyka maximum ha ágyasa lehetne egy tharg férfinak. Egy nyafka városi ficsúr is ágyasa lenne egy tharg nőnek, bár a férfiakra nem használnak ilyen szavakat, mint ágyas. De, Aoneer is ágyasnak titulálta Laort, mégis használhatják ezt a szót. Nem mintha Alyonak szüksége lenne egy ficsúrra, hogy ágyasa legyen, sőt a hideg is kirázza ettől, őrá ne feküdjön egy darab ványadt test se.*
- Hát ha éppen enyém az őrség, akkor muszáj lesz otthagynod. De tutira lesz csomó elintéznivalód, addig letelik az őrség is. Jajj Aoneer, tudom, hogy te a hátad közepére sem kívánod, de én várom egy kicsit.
*Mit kicsit! Nagyon várja, vagy még annál is jobban. Kifejezetten izgatott ettől a lehetőségtől, és nem is akarja palástolni lelkesedését. Ő továbbra sem hisz abban, hogy Aoneer agyának bármi defektusa lenne, és reméli, hogy erről az illetékes is meggyőződik majd. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szenderül el, bevackolva Aoneer ölelésébe, hozzábújva. Talán még sosem aludt ilyen jól, mint az izmos, óvó karok között.
Jóval hajnal előtt ébred, és ha előbb, hogy a férfi, akkor bizony felébreszti, hogy még újra egymáséi lehessenek azelőtt, hogy elbúcsúznak. Merthogy valahogy ki kell bírni a másik nélkül addig, amíg nem találkoznak újra, még akkor is, ha az csak pár nap múlva lesz.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-09 09:29:23
Üzenet elküldve: 2017-02-09 09:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Na igen, ez utóbbi Alyo mellett nem fenyegeti. A lány korábban már kifejtette, hogy nem sok ága van a családfájának amiktől nekik aggódniuk kellene. Egy dühös apa előkerülésének az esélye, legalábbis kétséges, hisz jelenleg a lányt senki nem fogadja el sajátjának. Ugyanakkor testvérekről sem tud, az más kérdés, hogy a nagyobb családdal továbbra is meg kell beszélnie a dolgot, hisz a törzs tetszik e vagy sem, de fontos sarokköve Alyo életének.*
-És milyen a vashegyi város ízlése? *Kérdez végre rá a dologra, mert az eddigiek alapján nem sokat tud a barbárok szépségideáljáról, de ha a lány ennyire különbözőnek tartja a kettőt akkor biztos van pár lényeges különbség. Amúgy már Thargarod is egyfajta városnak minősül, így talán el lehet mondani, hogy kettejük közül a férfi az aki vidékről jött. Igaz a vashegy sosem válik nagyobbá mint Arthenior, főleg most mikor a kettő ennyire közel került egymáshoz. És az is tény az északi barbárok valahol egy külön világot képviselnek.
A Synmirai dolgokkal már egy kicsit jobban tisztában van. Ha Worenth a főnök az neki jó, ha függetlenek, azt legfeljebb érdekesnek tartja. A mágusok valamiért soha nem akartak beleveszni a világ dolgaiba. Mindig kivonultak, elvonultak, erejüket sosem használták amikor kellett volna. Talán ez a mágusok valódi jellemzője, és a mágia talán épp ezért választja ki őket a feladatra, hogy hordozzák.*
-Jó. Nem foglak ott hagyni. *Válaszolja a lány felvetésére, majd egy időre ismét csend lesz, csak a halk motoszkálás hallatszik a szobában. A lány lehunyja a szemeit.*
~Vajon alszik?~ *Teszi fel a kérdést magának. Minden olyan nyugodt, de ha jobban megfigyeli akkor talán el tudja dönteni. Ideje is lenne már. Lassan rájuk szakad az éjszaka, és reggel mindketten korán akarnak kelni.*
*Na igen, ez utóbbi Alyo mellett nem fenyegeti. A lány korábban már kifejtette, hogy nem sok ága van a családfájának amiktől nekik aggódniuk kellene. Egy dühös apa előkerülésének az esélye, legalábbis kétséges, hisz jelenleg a lányt senki nem fogadja el sajátjának. Ugyanakkor testvérekről sem tud, az más kérdés, hogy a nagyobb családdal továbbra is meg kell beszélnie a dolgot, hisz a törzs tetszik e vagy sem, de fontos sarokköve Alyo életének.*
-És milyen a vashegyi város ízlése? *Kérdez végre rá a dologra, mert az eddigiek alapján nem sokat tud a barbárok szépségideáljáról, de ha a lány ennyire különbözőnek tartja a kettőt akkor biztos van pár lényeges különbség. Amúgy már Thargarod is egyfajta városnak minősül, így talán el lehet mondani, hogy kettejük közül a férfi az aki vidékről jött. Igaz a vashegy sosem válik nagyobbá mint Arthenior, főleg most mikor a kettő ennyire közel került egymáshoz. És az is tény az északi barbárok valahol egy külön világot képviselnek.
A Synmirai dolgokkal már egy kicsit jobban tisztában van. Ha Worenth a főnök az neki jó, ha függetlenek, azt legfeljebb érdekesnek tartja. A mágusok valamiért soha nem akartak beleveszni a világ dolgaiba. Mindig kivonultak, elvonultak, erejüket sosem használták amikor kellett volna. Talán ez a mágusok valódi jellemzője, és a mágia talán épp ezért választja ki őket a feladatra, hogy hordozzák.*
-Jó. Nem foglak ott hagyni. *Válaszolja a lány felvetésére, majd egy időre ismét csend lesz, csak a halk motoszkálás hallatszik a szobában. A lány lehunyja a szemeit.*
~Vajon alszik?~ *Teszi fel a kérdést magának. Minden olyan nyugodt, de ha jobban megfigyeli akkor talán el tudja dönteni. Ideje is lenne már. Lassan rájuk szakad az éjszaka, és reggel mindketten korán akarnak kelni.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-08 22:36:20
Üzenet elküldve: 2017-02-08 22:36:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy látszik, hogy egyiküknek sem megy az, hogy értelmesen reagáljon valami bókra, dicséretre. Alyo sem tudott semmi értelmeset mondani arra, mikor Aoneer értékesnek mondta, és lát ez fordítva is igaz. Alyo csak mosolyog. Jól érzi magát, nagyon jól, és talán van némi remény Aoneer humorérzékét illetően.*
- Hát reméltem, hogy nem is szeded fel az összeset. Összetört szívek szegélyeznék az utad! Meg dühös férfiak: apák, fivérek, miattad ejtett szeretők.
*Persze viccel, viszont szokás mondani, hogy minden viccnek a fele igaz, ennek a viccnek konkrétan az a fele, hogy reméli, hogy Aoneer nem csélcsap. Bár valahogy nem tudja elképzelni Aoneerről azt, hogy bibéről bibére szálljon.*
- Óó. Én nagyon örülök, hogy annak látsz. Meg, hogy velem akarsz lenni. Csak azt gondolom, hogy a városiak ízlése már. Városias. Vagy nemtom.
*Merthogy Alyo szemében Aoneer városi, bár neki mindenki városi, aki nem vashegyi. Általában a "városi" melléknevet pejoratív értelmében szokta használni, és vele együtt a legtöbb vashegyi is, viszont most nem így gondolja. Csak arra próbál célozni, hogy a férfi valószínűleg egészen másfajta nőkön szocializálódott, mint ő, emiatt pedig más a szépségideáljuk. Alyo magát nem tartja különösebben szépnek, vannak nála sokkal szebbek, de szerencsére sokkal rondábbak is. Minden tekintetben átlagos, talán csak mellbőségben nem, azt pedig általában mindenki megnézi. Ez a körülmény valamikor frusztrálja, de nagyjából már megszokta, hogy beszéd közben ritkán néznek a szemébe.*
- Hát inkább azt mondanám, hogy Synmira a testvérünk. Isurii volt az első mesterük. Kagan húga. Most Worenth mester náluk a "főnök".
*nem ismeri annyira Synmire rangjait, így nem tudja, hogy mi Worenth megnevezése, ő mesternek hívja.*
- Hát, majd mikor jössz a Vashegyre, akkor a kapuban foglak várni, hogy felszedhess, jó?
*A csókban úgy elveszik, hogy megint észrevétlenül eltelik egy csomó idő, ehhez persze az is hozzájárul, hogy Alyo abban a pillanatban csukja be a szemét, hogy ajkaik összeérnek.*
*Úgy látszik, hogy egyiküknek sem megy az, hogy értelmesen reagáljon valami bókra, dicséretre. Alyo sem tudott semmi értelmeset mondani arra, mikor Aoneer értékesnek mondta, és lát ez fordítva is igaz. Alyo csak mosolyog. Jól érzi magát, nagyon jól, és talán van némi remény Aoneer humorérzékét illetően.*
- Hát reméltem, hogy nem is szeded fel az összeset. Összetört szívek szegélyeznék az utad! Meg dühös férfiak: apák, fivérek, miattad ejtett szeretők.
*Persze viccel, viszont szokás mondani, hogy minden viccnek a fele igaz, ennek a viccnek konkrétan az a fele, hogy reméli, hogy Aoneer nem csélcsap. Bár valahogy nem tudja elképzelni Aoneerről azt, hogy bibéről bibére szálljon.*
- Óó. Én nagyon örülök, hogy annak látsz. Meg, hogy velem akarsz lenni. Csak azt gondolom, hogy a városiak ízlése már. Városias. Vagy nemtom.
*Merthogy Alyo szemében Aoneer városi, bár neki mindenki városi, aki nem vashegyi. Általában a "városi" melléknevet pejoratív értelmében szokta használni, és vele együtt a legtöbb vashegyi is, viszont most nem így gondolja. Csak arra próbál célozni, hogy a férfi valószínűleg egészen másfajta nőkön szocializálódott, mint ő, emiatt pedig más a szépségideáljuk. Alyo magát nem tartja különösebben szépnek, vannak nála sokkal szebbek, de szerencsére sokkal rondábbak is. Minden tekintetben átlagos, talán csak mellbőségben nem, azt pedig általában mindenki megnézi. Ez a körülmény valamikor frusztrálja, de nagyjából már megszokta, hogy beszéd közben ritkán néznek a szemébe.*
- Hát inkább azt mondanám, hogy Synmira a testvérünk. Isurii volt az első mesterük. Kagan húga. Most Worenth mester náluk a "főnök".
*nem ismeri annyira Synmire rangjait, így nem tudja, hogy mi Worenth megnevezése, ő mesternek hívja.*
- Hát, majd mikor jössz a Vashegyre, akkor a kapuban foglak várni, hogy felszedhess, jó?
*A csókban úgy elveszik, hogy megint észrevétlenül eltelik egy csomó idő, ehhez persze az is hozzájárul, hogy Alyo abban a pillanatban csukja be a szemét, hogy ajkaik összeérnek.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-08 20:52:33
Üzenet elküldve: 2017-02-08 20:52:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány újabb fészkelődésére ismét megemeli magát, majd csak akkor ereszkedik vissza mikor a lány végül átfordul, és próbál a puha tagokon egy mindkettejüknek kényelmes formában elhelyezkedni. Továbbra sem akarja az ágyba taposni a másikat, és neki is jobb, ha nem a másik könyökébe dől bele.*
-Örülök, hogy tetszik. *Na ennél rosszabb mondat se jutott épp eszébe, de ha lehet ne is jusson soha. Valahol mégis egyfajta igazság rejtőzik bennük, hisz inkább a lány boldogságának örül mint a dicséretnek.
Hagyja, hogy a másik az orrával babráljon, és cinkos tekintettel beszáll a játékba.*
-Na ez igazán nem szép tőled. *Mosolyog rá Alyo ajkaira, mert a közelség miatt nem igen láthatják egymás arcát annak teljes egészében.*
-Tényleg azt hiszed, minden kapuban ácsorgó lánykát felszedek? *Ez azért messze áll az igazságtól, mellesleg se kedve, se képességei nincsenek hozzá. Nem mintha a bajusz pödrő nagy hangú szerelem mestereknek lenne, csak ők többször próbálkoznak és a kevés esélyük a sokadik próbára végül elvégzi a dolgát.*
-Vagy tényleg annyira kitekertnek tartod az ízlésemet amiért gyönyörűnek látlak, és veled akarok lenni? *Méltatlankodik, bár nem gondolja komolyan. Alyo nyilván szerény, csak azért nem hagyja rá a dolgot, mert egyrészt bókolni próbál neki, másrészt lassan tényleg kíváncsi lesz mi az oka annak, hogy a lány ennyire alul értékeli magát. Onnan ahonnan jött talán a gyerekek voltak divatban, vagy a sok szőrös hasú barbár jobban kedveli egymást mint a közelükben élő nőneműeket. De az is lehet épp a félvér származásával volt valami bajuk. Így, vagy úgy de méltatlannak tartja a dolgot.*
-Nem egy urat szolgáltok? *Teszi fel a kérdést. Pontosan nem tudja meddig terjed a Tharg birtok. Tud az erdei területeikről, meg a szántóról, meg az erődvárosról, de összességében eddig terjednek az ismeretei. Ha Synmira más irányítás alatt van, azzal jobb lesz tisztában lennie, már csak azért is mert nem mindegy mire kéri őket és mit hanyagoljon inkább az esetleges beszélgetésekből.*
-Akkor jó úton haladunk. *Válaszolja a félvér utolsó mondatára, és valóban elég gyorsan változtatták az ismeretségüket valami komolyabbá. Ha a lány engedi akkor próbál egy hosszabb csókot nyomni a formás ajkakra, mintha egy mondatvégi pontot tenne le, van az elhangzottakat próbálná megpecsételni, és elszakadni sem kíván egy darabig.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A lány újabb fészkelődésére ismét megemeli magát, majd csak akkor ereszkedik vissza mikor a lány végül átfordul, és próbál a puha tagokon egy mindkettejüknek kényelmes formában elhelyezkedni. Továbbra sem akarja az ágyba taposni a másikat, és neki is jobb, ha nem a másik könyökébe dől bele.*
-Örülök, hogy tetszik. *Na ennél rosszabb mondat se jutott épp eszébe, de ha lehet ne is jusson soha. Valahol mégis egyfajta igazság rejtőzik bennük, hisz inkább a lány boldogságának örül mint a dicséretnek.
Hagyja, hogy a másik az orrával babráljon, és cinkos tekintettel beszáll a játékba.*
-Na ez igazán nem szép tőled. *Mosolyog rá Alyo ajkaira, mert a közelség miatt nem igen láthatják egymás arcát annak teljes egészében.*
-Tényleg azt hiszed, minden kapuban ácsorgó lánykát felszedek? *Ez azért messze áll az igazságtól, mellesleg se kedve, se képességei nincsenek hozzá. Nem mintha a bajusz pödrő nagy hangú szerelem mestereknek lenne, csak ők többször próbálkoznak és a kevés esélyük a sokadik próbára végül elvégzi a dolgát.*
-Vagy tényleg annyira kitekertnek tartod az ízlésemet amiért gyönyörűnek látlak, és veled akarok lenni? *Méltatlankodik, bár nem gondolja komolyan. Alyo nyilván szerény, csak azért nem hagyja rá a dolgot, mert egyrészt bókolni próbál neki, másrészt lassan tényleg kíváncsi lesz mi az oka annak, hogy a lány ennyire alul értékeli magát. Onnan ahonnan jött talán a gyerekek voltak divatban, vagy a sok szőrös hasú barbár jobban kedveli egymást mint a közelükben élő nőneműeket. De az is lehet épp a félvér származásával volt valami bajuk. Így, vagy úgy de méltatlannak tartja a dolgot.*
-Nem egy urat szolgáltok? *Teszi fel a kérdést. Pontosan nem tudja meddig terjed a Tharg birtok. Tud az erdei területeikről, meg a szántóról, meg az erődvárosról, de összességében eddig terjednek az ismeretei. Ha Synmira más irányítás alatt van, azzal jobb lesz tisztában lennie, már csak azért is mert nem mindegy mire kéri őket és mit hanyagoljon inkább az esetleges beszélgetésekből.*
-Akkor jó úton haladunk. *Válaszolja a félvér utolsó mondatára, és valóban elég gyorsan változtatták az ismeretségüket valami komolyabbá. Ha a lány engedi akkor próbál egy hosszabb csókot nyomni a formás ajkakra, mintha egy mondatvégi pontot tenne le, van az elhangzottakat próbálná megpecsételni, és elszakadni sem kíván egy darabig.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-08 12:25:43
Üzenet elküldve: 2017-02-08 12:25:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eddig a hátát vetette a férfinak, de most némi fészkelődés árán megfordul, így nem kell kitekerednie, ha meg akarja csókolni, vagy simogatni, esetleg átölelni. Vagy fél kezével átölelni a nyakát, a másikkal pedig simogatni, igen így jó is lesz. Végigsimít hát Aoneer szemöldök-, majd arccsontján, félkörben az egyik szeme körül.*
- Nagyon szép a szemed. Ilyen kéket sosem láttam azelőtt.
*Az északiak valahogy egészen más "színvilág", persze látott már Alyo kék szeműeket máskor is, de ezt az árnyalatot valahogy egészen különlegesnek találja. Talán csak azért, mert itt fekszenek pucéran, összebújva, de mindegy is, hogy miért látja annak. Az orra hegyével a másik orra hegyét "simogatja".*
- Óh, ha gyönyörű nők az áldozatok, akkor én biztonságban vagyok!
*Nevetgél, mikor kitör belőle a tipikus nő, aki sosem elégedett önmagával, aki azt lesi, hogy a másik nőnek mennyivel karcsúbb a dereka, vagy mennyivel fitosabb az orra. A nők örök elégedetlenkedők, főleg ha önmagukról van szó, és még akkor is, ha egyébként csinosak, vagy legalábbis nem olyan rondák, hogy az érc magától felszaladjon a bányából láttukra. Persze ha egy másik nőben találnak valami kivetnivalót, akkor annak is hangot szoktak adni, ha annak mondjuk rossz a ruhája színe, vagy fazonja, vagy ha béna a frizurája.*
- A kívülálló számára talán ugyanaz, és szinte testvérek is vagyunk, de Synmirán mágusok élnek. Hatalmas mágusok, mint Worenth mester, vagy mint Taitos mester.
*Persze a kívülállók már csak ilyenek, könnyen összemossák a kettőt, bár valóban igaz, hogy egy tőről fakadnak, vagy ha úgy tetszik, akkor a Szilánkok a tharg fa egy ága, hiszen az alapítójuk Isurii volt, Kagan Thargodar húga. Aki szőrén szálán eltűnt már jó ideje. Alyo nem tudja, hogy hová, de ha Kagan nem kerestette nagy erőkkel, akkor ő nyilván tud a húga terveiről.*
- Én sem akarom.
*suttogja lélegzetvisszafojtva, mintha csak attól félne, hogy ha túl hangosan szólal meg, vagy túlságosan zihál, akkor megtörik a varázs. Mert ez igenis egy varázslatos pillanat Alyo szerint, és az ilyesmit illik az ember lányának jól belevésni az agyába, hogy sose feledje el, bármit is hozzon az élet a későbbiekben.*
*Eddig a hátát vetette a férfinak, de most némi fészkelődés árán megfordul, így nem kell kitekerednie, ha meg akarja csókolni, vagy simogatni, esetleg átölelni. Vagy fél kezével átölelni a nyakát, a másikkal pedig simogatni, igen így jó is lesz. Végigsimít hát Aoneer szemöldök-, majd arccsontján, félkörben az egyik szeme körül.*
- Nagyon szép a szemed. Ilyen kéket sosem láttam azelőtt.
*Az északiak valahogy egészen más "színvilág", persze látott már Alyo kék szeműeket máskor is, de ezt az árnyalatot valahogy egészen különlegesnek találja. Talán csak azért, mert itt fekszenek pucéran, összebújva, de mindegy is, hogy miért látja annak. Az orra hegyével a másik orra hegyét "simogatja".*
- Óh, ha gyönyörű nők az áldozatok, akkor én biztonságban vagyok!
*Nevetgél, mikor kitör belőle a tipikus nő, aki sosem elégedett önmagával, aki azt lesi, hogy a másik nőnek mennyivel karcsúbb a dereka, vagy mennyivel fitosabb az orra. A nők örök elégedetlenkedők, főleg ha önmagukról van szó, és még akkor is, ha egyébként csinosak, vagy legalábbis nem olyan rondák, hogy az érc magától felszaladjon a bányából láttukra. Persze ha egy másik nőben találnak valami kivetnivalót, akkor annak is hangot szoktak adni, ha annak mondjuk rossz a ruhája színe, vagy fazonja, vagy ha béna a frizurája.*
- A kívülálló számára talán ugyanaz, és szinte testvérek is vagyunk, de Synmirán mágusok élnek. Hatalmas mágusok, mint Worenth mester, vagy mint Taitos mester.
*Persze a kívülállók már csak ilyenek, könnyen összemossák a kettőt, bár valóban igaz, hogy egy tőről fakadnak, vagy ha úgy tetszik, akkor a Szilánkok a tharg fa egy ága, hiszen az alapítójuk Isurii volt, Kagan Thargodar húga. Aki szőrén szálán eltűnt már jó ideje. Alyo nem tudja, hogy hová, de ha Kagan nem kerestette nagy erőkkel, akkor ő nyilván tud a húga terveiről.*
- Én sem akarom.
*suttogja lélegzetvisszafojtva, mintha csak attól félne, hogy ha túl hangosan szólal meg, vagy túlságosan zihál, akkor megtörik a varázs. Mert ez igenis egy varázslatos pillanat Alyo szerint, és az ilyesmit illik az ember lányának jól belevésni az agyába, hogy sose feledje el, bármit is hozzon az élet a későbbiekben.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 21:41:52
Üzenet elküldve: 2017-02-07 21:41:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy erős íj valóban tud kellemetlen sebeket ejteni, és a szakállas hegyet többnyire el sem tudják távolítani az összecsapás végéig. Nem is beszélve a mérgező, vagy vérzés serkentő fejekről. Úgy tűnik az íjászat fejlődése során sok szadista állat, és kegyetlen rohadék fogott csipeszt és kalapácsot, hogy létrehozza a saját szájíze szerint romboló nyílfejeket. Ez viszont nem változtat azon, hogy egy íjász távol van a csatatértől, és a halálossága ellenére csak kis sérülés abból a távolságból még kisebbnek látszik. Ezzel valahogy ki tud egyezni. Ő ismeri saját gondterheltségének okait, és semmi esetre sem akarja, hogy Alyo is belekerüljön ebbe a körbe. Bár lehet már megtörtént, és neki volt elég lelki ereje a továbblépéshez. Még ez volna a legjobb eset.*
-Anyámnak van hasonló szeme. És gondterheltek. Féltik a hülye fiaikat akik tanulnak, kereskednek, őrködnek, és gyönyörű lányokat ölelnek a helyett, hogy tervszerűen visszaszereznék a család régi dicsőségét. *Suttogja a félvérnek. Talán nem neki kéne így beszélnie, ha egyszer épp ő az aki nem szokta érteni amikor mások viccelnek, vagy képletesen beszélnek.*
-De jó szülők voltak. És ha nem lettek volna engedékenyek most biztos nem lehetnék itt. *Nem épp az ő szülei azok akikért, vagy akik miatt sajnálni kell őt. Emlékszik még Alyo mit mondott a származásáról. Egy szolga és egy fattyúgyártó házassága. Távolabb nem is állhat a nemesi osztály kívánalmaitól, de ha ez kellett ahhoz, hogy ez a lány megteremjen akkor csak szentségesnek kell tekintenie a barbár virtusú folyamatot. Nem mintha az itteni urak nem vinnék ágyba a cselédeiket.*
-Nem tartozik össze a kettő? *Kérdezi. Neki Daranel még Synmiráról mesélt, meg az ottani erdőkről. Elvileg a máguslak a Tharg földeken van, vagy legalábbis nagyon közel hozzájuk, és Worenth mester is Tharg zászló alatt vonult hadba. Egyelőre nincs egészen tisztában a tényállásokkal.*
-Nem akarom, hogy az legyen. *Mondja és egy kicsit megint próbálja megszorongatni az alatta fekvő lányt, aztán az ő keze is ellazul, és próbál kevesebb súlyt engedni a lányra, érezve annak hangulatváltozását. Hiába dönt úgy, hogy most és mindörökké, ez leginkább azon fog múlni eljut találkoznak e ismét. Most úgy tűnik igen, a terv megvan, de ha valami módon mégsem jön össze, akkor érezzen bármit is a lány iránt, két találkozás még csak futó kapcsolat lesz, és azon találkozások nagy részét is fogadók szobáiban töltötték ruha és önkontroll nélkül. Abban a valószínűtlen esetben, ha a dolgok nem jönnek össze, vagy egyikük esetleg meghal, akkor az emlékeiben még mindig fényesen fog virítani a lány neve, nem úgy mint az előző, vagy az az előtti. De életrajzában, már ha lesz neki olyan, egy sort sem kapna.
Ő viszont örülne neki, ha a könyv második felét már együtt írhatnák meg.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy erős íj valóban tud kellemetlen sebeket ejteni, és a szakállas hegyet többnyire el sem tudják távolítani az összecsapás végéig. Nem is beszélve a mérgező, vagy vérzés serkentő fejekről. Úgy tűnik az íjászat fejlődése során sok szadista állat, és kegyetlen rohadék fogott csipeszt és kalapácsot, hogy létrehozza a saját szájíze szerint romboló nyílfejeket. Ez viszont nem változtat azon, hogy egy íjász távol van a csatatértől, és a halálossága ellenére csak kis sérülés abból a távolságból még kisebbnek látszik. Ezzel valahogy ki tud egyezni. Ő ismeri saját gondterheltségének okait, és semmi esetre sem akarja, hogy Alyo is belekerüljön ebbe a körbe. Bár lehet már megtörtént, és neki volt elég lelki ereje a továbblépéshez. Még ez volna a legjobb eset.*
-Anyámnak van hasonló szeme. És gondterheltek. Féltik a hülye fiaikat akik tanulnak, kereskednek, őrködnek, és gyönyörű lányokat ölelnek a helyett, hogy tervszerűen visszaszereznék a család régi dicsőségét. *Suttogja a félvérnek. Talán nem neki kéne így beszélnie, ha egyszer épp ő az aki nem szokta érteni amikor mások viccelnek, vagy képletesen beszélnek.*
-De jó szülők voltak. És ha nem lettek volna engedékenyek most biztos nem lehetnék itt. *Nem épp az ő szülei azok akikért, vagy akik miatt sajnálni kell őt. Emlékszik még Alyo mit mondott a származásáról. Egy szolga és egy fattyúgyártó házassága. Távolabb nem is állhat a nemesi osztály kívánalmaitól, de ha ez kellett ahhoz, hogy ez a lány megteremjen akkor csak szentségesnek kell tekintenie a barbár virtusú folyamatot. Nem mintha az itteni urak nem vinnék ágyba a cselédeiket.*
-Nem tartozik össze a kettő? *Kérdezi. Neki Daranel még Synmiráról mesélt, meg az ottani erdőkről. Elvileg a máguslak a Tharg földeken van, vagy legalábbis nagyon közel hozzájuk, és Worenth mester is Tharg zászló alatt vonult hadba. Egyelőre nincs egészen tisztában a tényállásokkal.*
-Nem akarom, hogy az legyen. *Mondja és egy kicsit megint próbálja megszorongatni az alatta fekvő lányt, aztán az ő keze is ellazul, és próbál kevesebb súlyt engedni a lányra, érezve annak hangulatváltozását. Hiába dönt úgy, hogy most és mindörökké, ez leginkább azon fog múlni eljut találkoznak e ismét. Most úgy tűnik igen, a terv megvan, de ha valami módon mégsem jön össze, akkor érezzen bármit is a lány iránt, két találkozás még csak futó kapcsolat lesz, és azon találkozások nagy részét is fogadók szobáiban töltötték ruha és önkontroll nélkül. Abban a valószínűtlen esetben, ha a dolgok nem jönnek össze, vagy egyikük esetleg meghal, akkor az emlékeiben még mindig fényesen fog virítani a lány neve, nem úgy mint az előző, vagy az az előtti. De életrajzában, már ha lesz neki olyan, egy sort sem kapna.
Ő viszont örülne neki, ha a könyv második felét már együtt írhatnák meg.*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 20:57:58
Üzenet elküldve: 2017-02-07 20:57:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azért egy szakállas hegyű nyílvesszővel bevitt, pontos találat minden, csak nem kicsi sem. Az persze más kérdés, hogy Alyo nem céloz olyan jól, mint mondjuk a Daranel. Nem is nagyon agyal ilyesmin, továbbra is Aoneerhez dörgölőzve sandít felé. Megfigyeli a férfi arcának minden apró részletét.*
- Édesapádtól, vagy édesanyádtól örökölted a szemed színét? Ők is olyan sokszor gondterheltek, mint te? Vagy inkább vidámabb fajták?
*Meglátása szerint Aoneer nem az a derűs személyiség, de hát nem is töltheti megint mindenki örökös nevetgéléssel, tréfálkozással az életét. Alyo nevet és viccel kettejük helyett is. Meg aztán a mit számít ez, amikor annyira gyengéd volt az imént, amit nehéz elképzelni egy hozzá hasonló katonáról, akinek kérges a keze, és harctól feszesek az izmai.*
- Daranel vashegyi.
*Javítja ki az apró tévedését, miszerint synmirai lenne. Bár tényleg apróság, maga sem tudja, hogy miért is említi meg.*
- Remélem, hogy engem nem a futó ismeretségeid között tartasz számon.
*Persze meglehet, hogy így van, és amennyiben ez a tényállás, akkor jobb már az elején tisztázni. Bár mivel nemrég beszéltek arról, hogy fogadja be szobájába a vashegyi tartózkodásának idejére, így Alyo érthetően kicsit többet gondol ebbe a dologba, mint amennyi talán van benne. Aztán gondolatai gyorsan neki is lódulnak, igazi nőhöz méltóan, így már arra gondol, hogy valójában milyen kényelmes lenne a másiknak, ha színlelné a gyengédséget, mert így ott van valaki kéznél. Próbálja elhessinteni ezt a mostani pillanathoz cseppet sem illő gondolatot, de valahogy makacsul beleég az agyába. Inkább újra lehunyja a szemét, és a cica módjára való hízelgést is abbahagyja, persze ez betudható annak is, hogy elfáradt a folyamatos ficergéstől, ami egyébként igaz is. A sóhajtást mondjuk sikerül elnyomnia. Szíve szerint bevallaná, hogy számára Aoneer jóval több, mint futó ismeretség, viszont nincs mersze hozzá, legalábbis most még nincs.*
*Azért egy szakállas hegyű nyílvesszővel bevitt, pontos találat minden, csak nem kicsi sem. Az persze más kérdés, hogy Alyo nem céloz olyan jól, mint mondjuk a Daranel. Nem is nagyon agyal ilyesmin, továbbra is Aoneerhez dörgölőzve sandít felé. Megfigyeli a férfi arcának minden apró részletét.*
- Édesapádtól, vagy édesanyádtól örökölted a szemed színét? Ők is olyan sokszor gondterheltek, mint te? Vagy inkább vidámabb fajták?
*Meglátása szerint Aoneer nem az a derűs személyiség, de hát nem is töltheti megint mindenki örökös nevetgéléssel, tréfálkozással az életét. Alyo nevet és viccel kettejük helyett is. Meg aztán a mit számít ez, amikor annyira gyengéd volt az imént, amit nehéz elképzelni egy hozzá hasonló katonáról, akinek kérges a keze, és harctól feszesek az izmai.*
- Daranel vashegyi.
*Javítja ki az apró tévedését, miszerint synmirai lenne. Bár tényleg apróság, maga sem tudja, hogy miért is említi meg.*
- Remélem, hogy engem nem a futó ismeretségeid között tartasz számon.
*Persze meglehet, hogy így van, és amennyiben ez a tényállás, akkor jobb már az elején tisztázni. Bár mivel nemrég beszéltek arról, hogy fogadja be szobájába a vashegyi tartózkodásának idejére, így Alyo érthetően kicsit többet gondol ebbe a dologba, mint amennyi talán van benne. Aztán gondolatai gyorsan neki is lódulnak, igazi nőhöz méltóan, így már arra gondol, hogy valójában milyen kényelmes lenne a másiknak, ha színlelné a gyengédséget, mert így ott van valaki kéznél. Próbálja elhessinteni ezt a mostani pillanathoz cseppet sem illő gondolatot, de valahogy makacsul beleég az agyába. Inkább újra lehunyja a szemét, és a cica módjára való hízelgést is abbahagyja, persze ez betudható annak is, hogy elfáradt a folyamatos ficergéstől, ami egyébként igaz is. A sóhajtást mondjuk sikerül elnyomnia. Szíve szerint bevallaná, hogy számára Aoneer jóval több, mint futó ismeretség, viszont nincs mersze hozzá, legalábbis most még nincs.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:48:35
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Talán egy nap majd együtt kell belenézniük egy hasonló ütközetbe. Nem tudja merné e hagyni a lányt, hogy maga mellett harcoljon. Tudja, hogy nem egy zöldfülű, nem olyan mint az elf akitől vissza kellett követelnie a lovat és elzavarnia a csatatérről mielőtt még valami ostobaságot csinál. De jobb érzés lenne, ha tudná, hogy biztonságban van, valahol a sorok mögött. Az íjász szakma különben is veszélytelenebb elfoglaltság, és nem igényel annyi kegyetlenséget. Nem közvetlen közelről csap szét fejeket és loccsantja magáról az agyvelőt, hanem távolra lő, és kis sebet okoz. Lehet az ő lelke is nyugodtabb lenne, ha inkább a számszeríjra hagyatkozna, mintsem a nehéz bárdokra.*
-Mit meséljek róluk? *Éppenséggel tudna mit mondani, csak nem sok minden jut eszébe amit érdemes elmondani róluk. Az utóbbi időben pedig mind a munka, mind a munka okozta szürkeség miatt távol került tőlük. Alddal azóta egy szót sem váltott, hogy eltűnt a vashegyről, testvéreivel már egy jó ideje nem is levelezik, apródja, akit megint csak az egyik bátyjának köszönhet elhagyta. Talán hazament, vagy megtetszett neki Thargarod.*
-Van pár barátom az őrségnél. Inkább munkatársak. *Nem tudja mennyire lehet barátoknak nevezni őket, a hadnagyot semmiképpen, nem hívná annak. Előbb utóbb akár még ellensége is lehet.*
-Illetve ismerem Worenth-et, meg Daranelt Synmiráról. *A mágusmestert már említette a negyvenes kapcsán. Mondjuk őket sem látta már egy jó ideje, nem is tervezi meglátogatni őket. Majd ha a sors úgy hozza, akkor talán összefut velük. Épp ezért nehéz a barát fogalmát beazonosítania. Az, hogy épp nem akarja őt megölni még talán nem elég ennek a titulusnak az eléréséhez, de olyan akire igazán számíthat kevés van. Ebből a szempontból legjobb barátjának a lándzsa nevezhető ami épp a templom mágusainak ráncos keze közt tölti nyaralását.*
-De attól tartok egyik sem több futó ismeretségnél. *Sajnos Alyo sem. Még, de a vashegyen töltött idő ezen is változtathat. A körülményekhez képest ez a két találkozó is jelenthet valamit. Egyszerűen sok dolga van. Vagy épp nincs semmi, de akkor meg a többieknek van sok dolga és még a világért sem vehet részt benne. Ő ebből egyedül annyit sajnál, hogy még mindig nem a kikötő elleni támadást szervezik, hanem az ő nyaraltatását, meg az istenekkel való kapcsolattartást.*
*Talán egy nap majd együtt kell belenézniük egy hasonló ütközetbe. Nem tudja merné e hagyni a lányt, hogy maga mellett harcoljon. Tudja, hogy nem egy zöldfülű, nem olyan mint az elf akitől vissza kellett követelnie a lovat és elzavarnia a csatatérről mielőtt még valami ostobaságot csinál. De jobb érzés lenne, ha tudná, hogy biztonságban van, valahol a sorok mögött. Az íjász szakma különben is veszélytelenebb elfoglaltság, és nem igényel annyi kegyetlenséget. Nem közvetlen közelről csap szét fejeket és loccsantja magáról az agyvelőt, hanem távolra lő, és kis sebet okoz. Lehet az ő lelke is nyugodtabb lenne, ha inkább a számszeríjra hagyatkozna, mintsem a nehéz bárdokra.*
-Mit meséljek róluk? *Éppenséggel tudna mit mondani, csak nem sok minden jut eszébe amit érdemes elmondani róluk. Az utóbbi időben pedig mind a munka, mind a munka okozta szürkeség miatt távol került tőlük. Alddal azóta egy szót sem váltott, hogy eltűnt a vashegyről, testvéreivel már egy jó ideje nem is levelezik, apródja, akit megint csak az egyik bátyjának köszönhet elhagyta. Talán hazament, vagy megtetszett neki Thargarod.*
-Van pár barátom az őrségnél. Inkább munkatársak. *Nem tudja mennyire lehet barátoknak nevezni őket, a hadnagyot semmiképpen, nem hívná annak. Előbb utóbb akár még ellensége is lehet.*
-Illetve ismerem Worenth-et, meg Daranelt Synmiráról. *A mágusmestert már említette a negyvenes kapcsán. Mondjuk őket sem látta már egy jó ideje, nem is tervezi meglátogatni őket. Majd ha a sors úgy hozza, akkor talán összefut velük. Épp ezért nehéz a barát fogalmát beazonosítania. Az, hogy épp nem akarja őt megölni még talán nem elég ennek a titulusnak az eléréséhez, de olyan akire igazán számíthat kevés van. Ebből a szempontból legjobb barátjának a lándzsa nevezhető ami épp a templom mágusainak ráncos keze közt tölti nyaralását.*
-De attól tartok egyik sem több futó ismeretségnél. *Sajnos Alyo sem. Még, de a vashegyen töltött idő ezen is változtathat. A körülményekhez képest ez a két találkozó is jelenthet valamit. Egyszerűen sok dolga van. Vagy épp nincs semmi, de akkor meg a többieknek van sok dolga és még a világért sem vehet részt benne. Ő ebből egyedül annyit sajnál, hogy még mindig nem a kikötő elleni támadást szervezik, hanem az ő nyaraltatását, meg az istenekkel való kapcsolattartást.*
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:00:39
Üzenet elküldve: 2017-02-07 15:00:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valószínűleg valami perverzió lehet Alyo részéről, de nagyon imádja a ránehezedő testet, kiscica módjára, összegömbölyödve simul bele az ölelésbe. Ha tudna, akkor valószínűleg dorombolna is, de mivel ezt nem tud, ezért csak kedvesen fészkelődik, és ezen cselekvése pontosan olyan, mint a hízelgő kiscicáé. Tarkóját mosollyal az arcán, lehunyt szemmel dörgöli hozzá Aoneer nyakához, vagy állához. A törleszkedést csak a csók idejére szünteti be.
A férfi kérdéséből egyértelmű, hogy a férfiaknak sokkal több időre van szükségük ahhoz, hogy beinduljanak agyuk fogaskerekei. Ezen a tényen Alyo csak mosolyog. Persze nem kárhoztatja ezért egy pillanatig sem, csak észben tartja az elkövetkező időkre.
Hallgatja a történetet, de hümmögésen kívül nem nagyon reagál. A csata kimenetelét természetesen ismeri, az egyének egyénileg megvívott harcait viszont nem. Érdekes hallani, ugyanakkor kicsit hátborzongató is, az egész háború hátborzongató volt, és Alyo őszintén örül, hogy őt kihagyták belőle annyira, amennyire csak lehetett. Nem tudja ugyanis, hogy hogyan reagált volna. Arról szó sincs, hogy gyáva lenne, mert egyáltalán nem az, csak egy hús-vér ellenfél mégis csak más, mint egy élőholt, legalábbis sokkal ijesztőbb, legalábbis a mimóza-lelkű Alyo számára mindenképpen.*
- Mesélj magadról. A családodról, a barátaidról.
*kéri hátrasandítva a férfi arcára, most először nyitja ki a szemeit azóta, hogy már nem egymáson lihegnek, eddig kifejezetten jól esett csukva tartani. Azelőtt meg csak muszájból hunyta be, ugyanis mindent be akart fogadni a másikból, beleérve a látványát is.*
*Valószínűleg valami perverzió lehet Alyo részéről, de nagyon imádja a ránehezedő testet, kiscica módjára, összegömbölyödve simul bele az ölelésbe. Ha tudna, akkor valószínűleg dorombolna is, de mivel ezt nem tud, ezért csak kedvesen fészkelődik, és ezen cselekvése pontosan olyan, mint a hízelgő kiscicáé. Tarkóját mosollyal az arcán, lehunyt szemmel dörgöli hozzá Aoneer nyakához, vagy állához. A törleszkedést csak a csók idejére szünteti be.
A férfi kérdéséből egyértelmű, hogy a férfiaknak sokkal több időre van szükségük ahhoz, hogy beinduljanak agyuk fogaskerekei. Ezen a tényen Alyo csak mosolyog. Persze nem kárhoztatja ezért egy pillanatig sem, csak észben tartja az elkövetkező időkre.
Hallgatja a történetet, de hümmögésen kívül nem nagyon reagál. A csata kimenetelét természetesen ismeri, az egyének egyénileg megvívott harcait viszont nem. Érdekes hallani, ugyanakkor kicsit hátborzongató is, az egész háború hátborzongató volt, és Alyo őszintén örül, hogy őt kihagyták belőle annyira, amennyire csak lehetett. Nem tudja ugyanis, hogy hogyan reagált volna. Arról szó sincs, hogy gyáva lenne, mert egyáltalán nem az, csak egy hús-vér ellenfél mégis csak más, mint egy élőholt, legalábbis sokkal ijesztőbb, legalábbis a mimóza-lelkű Alyo számára mindenképpen.*
- Mesélj magadról. A családodról, a barátaidról.
*kéri hátrasandítva a férfi arcára, most először nyitja ki a szemeit azóta, hogy már nem egymáson lihegnek, eddig kifejezetten jól esett csukva tartani. Azelőtt meg csak muszájból hunyta be, ugyanis mindent be akart fogadni a másikból, beleérve a látványát is.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:02:59
Üzenet elküldve: 2017-02-07 14:02:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szoba kvalitásai egyre csak romlanak. Az ágy körüli terület szétdobált ruhadarabokkal telik meg, nadrág, kapcarongy, fehérnemű. Az ágy rugói pedig egy régi ismerős dallamot kezdenek játszani, visszahozva a falaknak, a már bezárt bordély emlékeit. A lánynak nem kell aggódnia. Szereti őt, és őt szereti a mozdulataiban, a sima bőrben, a dús keblekben, még a félénk zavarodottságban is, és ezt továbbra is próbálja a tudtára hozni, bár elég nehéz mindezt úgy tenni, hogy közben ő is visszafogja magát, bár ez olyankor amikor elméje kihagy, és feje üresen kong, már nem sokat nyom a latban.
Az édes kérésnek eleget téve, átfordul, és megtámaszkodik a félvér fölött. Lassan engedi rá testsúlyát, és húzza karjai ölelésébe, mintha félne attól, hogy összetörik. Újabb csókot próbál nyomni Alyo ajkaira, és ha eddig még nem lapította volna ki a nőt, akkor kedvesen megszorongatja annak kimelegedett tagjait, mintha csak attól félne, elszökik, vagy füstté válik a kezei között. Kettejük alatt a rugók összepréselődnek és puha ágy mély gödröt képez.*
-Micsoda? *Kérdezi még mindig széles mosollyal a szája körül. Teljesen elfeledkezett miről beszéltek az előbb, aztán lassacskán eszébe jut a történet. Persze a lidérc, meg a csata. Meg a láng, a holtak, a vér, a pusztulás, a győzelemben megbújó szánalmas vereségük.*
-Morcos volt, de gondolom örül, hogy nem neki perzselték meg a szakállát. *A kapuőrt ölelve még mindig nem kívánja a törpe szakállas képét tudatába engedni. Ez azon képek egyike ami legalábbis az ő számára eléggé el tudja rontani a pillanatot. Furcsamód a láng és a lidérc üres csuklyája nem tartozik ezek közé. Talán azért mert azt sikerült lecsapnia.*
-Meg nem is én jártam a legrosszabbul. *Suttogja a lány fülébe. Kedves suttogásnak kéne lennie, olyannak mint eddig, de vannak olyan emlékek amiket egyszerűen nem lehet ilyen köntösben tálalni.*
-Az az ostoba hadnagy egy egész csapatot küldött a halálba. Kilovagoltak a nagy büdös francba, és az ellenség legázolta őket. Mikor "visszajöttek" úgy kellett az egész kompániát felégetni.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A szoba kvalitásai egyre csak romlanak. Az ágy körüli terület szétdobált ruhadarabokkal telik meg, nadrág, kapcarongy, fehérnemű. Az ágy rugói pedig egy régi ismerős dallamot kezdenek játszani, visszahozva a falaknak, a már bezárt bordély emlékeit. A lánynak nem kell aggódnia. Szereti őt, és őt szereti a mozdulataiban, a sima bőrben, a dús keblekben, még a félénk zavarodottságban is, és ezt továbbra is próbálja a tudtára hozni, bár elég nehéz mindezt úgy tenni, hogy közben ő is visszafogja magát, bár ez olyankor amikor elméje kihagy, és feje üresen kong, már nem sokat nyom a latban.
Az édes kérésnek eleget téve, átfordul, és megtámaszkodik a félvér fölött. Lassan engedi rá testsúlyát, és húzza karjai ölelésébe, mintha félne attól, hogy összetörik. Újabb csókot próbál nyomni Alyo ajkaira, és ha eddig még nem lapította volna ki a nőt, akkor kedvesen megszorongatja annak kimelegedett tagjait, mintha csak attól félne, elszökik, vagy füstté válik a kezei között. Kettejük alatt a rugók összepréselődnek és puha ágy mély gödröt képez.*
-Micsoda? *Kérdezi még mindig széles mosollyal a szája körül. Teljesen elfeledkezett miről beszéltek az előbb, aztán lassacskán eszébe jut a történet. Persze a lidérc, meg a csata. Meg a láng, a holtak, a vér, a pusztulás, a győzelemben megbújó szánalmas vereségük.*
-Morcos volt, de gondolom örül, hogy nem neki perzselték meg a szakállát. *A kapuőrt ölelve még mindig nem kívánja a törpe szakállas képét tudatába engedni. Ez azon képek egyike ami legalábbis az ő számára eléggé el tudja rontani a pillanatot. Furcsamód a láng és a lidérc üres csuklyája nem tartozik ezek közé. Talán azért mert azt sikerült lecsapnia.*
-Meg nem is én jártam a legrosszabbul. *Suttogja a lány fülébe. Kedves suttogásnak kéne lennie, olyannak mint eddig, de vannak olyan emlékek amiket egyszerűen nem lehet ilyen köntösben tálalni.*
-Az az ostoba hadnagy egy egész csapatot küldött a halálba. Kilovagoltak a nagy büdös francba, és az ellenség legázolta őket. Mikor "visszajöttek" úgy kellett az egész kompániát felégetni.
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-07 08:19:50
Üzenet elküldve: 2017-02-07 08:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alyonak természetesen nem Aoneer volt az első férfi az életében, de még így is meg tudja számolni egy kezén a hogy hány partnere volt eddig. Volt persze élete során már párszor szerelmes is, de természetéből fakadóan könnyen esik szerelembe, ez nagyjából kamaszkora óta így van, legalább féltucat fickóért volt oda úgy, hogy a rajongásnál komolyabbra sosem fordult a dolog. Alyo is csak egy tipikus lány, persze, hogy vágyik a szerelemre, és pillanatnyilag mindig úgy érzi, hogy most majd rátalál. Hogy ebben mi az igazán zavarba ejtő? Az, hogy nem biztos benne, hogy mindent jól csinál-e, hogy úgy csinálja-e, ahogyan a másik szeretné, hogy csinálja. Az egykori bordély egykori dolgozói valószínűleg sosem küzdöttek ilyen lelki válságokkal, hanem értő kézzel tették a dolgukat.
Az idő egy nagyon furcsa dolog, ha őrszolgálatban van, akkor ólomlábakon jár. Viszont azt is mondják, hogy jó társaságban csak úgy repül. Alyo úgy érzi, hogy az előző percek (órák?) elrepültek, de hogy pontosan mennyi idő is telt el, azt nem tudná megmondani. Időérzéke tökéletesen cserbenhagyta. Emellett pedig arra sem emlékszik, hogy hogyan került róla le a ruha, és arra sem, hogy hogyan maradhatott fenn a fél lábán a zokni. Mindegy is, mert egyáltalán nem számít, egyvalami számít, az pedig a mellette fekvő férfi. A szíve még mindig kalapál, a légzése még mindig szapora, de lassan elnyugszik a teste, és bőrén gyöngyöző izzadság is felszárad. Tudatát az ösztön valahogy eltakarította a fejéből erre az időre, de most már az is kezd lassan visszatérni.
Hátát simítja Aoneernek, és egyáltalán nem lenne ellenére, hogy amaz átölelje, azonban ha nem jut eszébe magától, akkor Alyo erősen ráutaló magatartást fog tanúsítani és próbálja elérni a másik karját, hogy magára húzhassa, hogy bevakolhasson alá. Hiába, Alyo szereti az Aoneer-kaliberű férfiakat, mert ekkora karoktól ölelve törékenynek érezheti magát, kifejezetten szereti ezt az érzést, mert ez már önmagában borzongatóan jóleső.
Már emlékszik a félbeszakadt beszélgetésre is, elmosolyodik.*
- Eszedbe jutott már?
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.07 10:20:12
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Alyonak természetesen nem Aoneer volt az első férfi az életében, de még így is meg tudja számolni egy kezén a hogy hány partnere volt eddig. Volt persze élete során már párszor szerelmes is, de természetéből fakadóan könnyen esik szerelembe, ez nagyjából kamaszkora óta így van, legalább féltucat fickóért volt oda úgy, hogy a rajongásnál komolyabbra sosem fordult a dolog. Alyo is csak egy tipikus lány, persze, hogy vágyik a szerelemre, és pillanatnyilag mindig úgy érzi, hogy most majd rátalál. Hogy ebben mi az igazán zavarba ejtő? Az, hogy nem biztos benne, hogy mindent jól csinál-e, hogy úgy csinálja-e, ahogyan a másik szeretné, hogy csinálja. Az egykori bordély egykori dolgozói valószínűleg sosem küzdöttek ilyen lelki válságokkal, hanem értő kézzel tették a dolgukat.
Az idő egy nagyon furcsa dolog, ha őrszolgálatban van, akkor ólomlábakon jár. Viszont azt is mondják, hogy jó társaságban csak úgy repül. Alyo úgy érzi, hogy az előző percek (órák?) elrepültek, de hogy pontosan mennyi idő is telt el, azt nem tudná megmondani. Időérzéke tökéletesen cserbenhagyta. Emellett pedig arra sem emlékszik, hogy hogyan került róla le a ruha, és arra sem, hogy hogyan maradhatott fenn a fél lábán a zokni. Mindegy is, mert egyáltalán nem számít, egyvalami számít, az pedig a mellette fekvő férfi. A szíve még mindig kalapál, a légzése még mindig szapora, de lassan elnyugszik a teste, és bőrén gyöngyöző izzadság is felszárad. Tudatát az ösztön valahogy eltakarította a fejéből erre az időre, de most már az is kezd lassan visszatérni.
Hátát simítja Aoneernek, és egyáltalán nem lenne ellenére, hogy amaz átölelje, azonban ha nem jut eszébe magától, akkor Alyo erősen ráutaló magatartást fog tanúsítani és próbálja elérni a másik karját, hogy magára húzhassa, hogy bevakolhasson alá. Hiába, Alyo szereti az Aoneer-kaliberű férfiakat, mert ekkora karoktól ölelve törékenynek érezheti magát, kifejezetten szereti ezt az érzést, mert ez már önmagában borzongatóan jóleső.
Már emlékszik a félbeszakadt beszélgetésre is, elmosolyodik.*
- Eszedbe jutott már?
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.07 10:20:12
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 21:30:53
Üzenet elküldve: 2017-02-06 21:30:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A dolgok hamarosan eljutnak a lényegi pontig. Tudta, hogy a beszélgetés hamarosan abba fog maradni, és a színpadon egy sokkal érdekesebb műsorszám veszi kezdetét, de ő várt türelemmel, és élvezte a várakozást. Amíg a történetet mondja addig elő is kerülnek Alyo keblei, így az utolsó mondatokat már akaratlan mosollyal mondja el, noha még ekkori s a lány szemeit vizsgálja. Kezét igyekszik felemelni és próbál végigsimítani a kivörösödött arcon, mintha csak bátorítani próbálná partnerét. Közben csizmáit úgy rúgja le a lábáról, mintha lángolnának. Ez is jár némi mozgolódással, ami talán megnehezíti a lány dolgát. Nem érti mi szükség van itt a szégyenkezésre. Egyikük sem gyerek már, a ő listáján is van egy két hódítás, és úgy érzi Alyo is büszkélkedhet párral. Legalábbis elég szépnek tartja ahhoz, hogy megmaradjon a férfiak fejében, és ezzel nincs is semmi baj.
Le egy alkalommal néz, akkor amikor a lánynak végül sikerül rátapintania a kritikus pontra. A látottak csak megerősítik az eddig benne kialakult képet. Amint azonban visszanézne, már érkezik is a szépséges fej, és iszonyatos erővel rátapad, ami elől ő nemhogy menekülne, de még rá is erősít a vad találkozásra, mintha el sem akarna válni tőle. A csók végén pedig zavarodottan, próbál kissé előre dőlni, jobbját maga alá támasztva. Nem ül fel, csak egy kissé magasabbra küzdi a fejét, eszetlenül megy abba az irányba amerre a másik távozott.*
-Elfelejtettem. *Mondja lassan, és halkan, és különös módon ez tényleg így van. Aoneer férfi lévén ritkán képes több dologra is koncentrálni egyszerre, főleg ha az egyik dolog számára kiemelt fontosságot élvez. A szakállas törpe kovács alakját elméje egy lórúgásnyi pofonnal zavarja ki a szobából. Itt és most semmi keresnivalója, és ha csak egy kicsit kevesebb hidegvére lenne már azt se tudná ki is a Hrothi akiről a lány kérdezte.
A rövid szó alatt nem reagál az arcát érő édes támadásokra, utána viszont kegyetlenül visszatámad. Jobbját kiejti maga alól és finoman próbálja Alyo fejét magához húzni, hogy legalább a csókok egy részét visszaadhassa a különböző pontokra. Ha a lány ezt nem hagyja akkor természetesen nem erőszakoskodik. Baljával pedig, saját öve és nadrágja után nyúl, hogy mihamarabb megszabadulhassanak az újabb kellemetlen tényezőtől.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A dolgok hamarosan eljutnak a lényegi pontig. Tudta, hogy a beszélgetés hamarosan abba fog maradni, és a színpadon egy sokkal érdekesebb műsorszám veszi kezdetét, de ő várt türelemmel, és élvezte a várakozást. Amíg a történetet mondja addig elő is kerülnek Alyo keblei, így az utolsó mondatokat már akaratlan mosollyal mondja el, noha még ekkori s a lány szemeit vizsgálja. Kezét igyekszik felemelni és próbál végigsimítani a kivörösödött arcon, mintha csak bátorítani próbálná partnerét. Közben csizmáit úgy rúgja le a lábáról, mintha lángolnának. Ez is jár némi mozgolódással, ami talán megnehezíti a lány dolgát. Nem érti mi szükség van itt a szégyenkezésre. Egyikük sem gyerek már, a ő listáján is van egy két hódítás, és úgy érzi Alyo is büszkélkedhet párral. Legalábbis elég szépnek tartja ahhoz, hogy megmaradjon a férfiak fejében, és ezzel nincs is semmi baj.
Le egy alkalommal néz, akkor amikor a lánynak végül sikerül rátapintania a kritikus pontra. A látottak csak megerősítik az eddig benne kialakult képet. Amint azonban visszanézne, már érkezik is a szépséges fej, és iszonyatos erővel rátapad, ami elől ő nemhogy menekülne, de még rá is erősít a vad találkozásra, mintha el sem akarna válni tőle. A csók végén pedig zavarodottan, próbál kissé előre dőlni, jobbját maga alá támasztva. Nem ül fel, csak egy kissé magasabbra küzdi a fejét, eszetlenül megy abba az irányba amerre a másik távozott.*
-Elfelejtettem. *Mondja lassan, és halkan, és különös módon ez tényleg így van. Aoneer férfi lévén ritkán képes több dologra is koncentrálni egyszerre, főleg ha az egyik dolog számára kiemelt fontosságot élvez. A szakállas törpe kovács alakját elméje egy lórúgásnyi pofonnal zavarja ki a szobából. Itt és most semmi keresnivalója, és ha csak egy kicsit kevesebb hidegvére lenne már azt se tudná ki is a Hrothi akiről a lány kérdezte.
A rövid szó alatt nem reagál az arcát érő édes támadásokra, utána viszont kegyetlenül visszatámad. Jobbját kiejti maga alól és finoman próbálja Alyo fejét magához húzni, hogy legalább a csókok egy részét visszaadhassa a különböző pontokra. Ha a lány ezt nem hagyja akkor természetesen nem erőszakoskodik. Baljával pedig, saját öve és nadrágja után nyúl, hogy mihamarabb megszabadulhassanak az újabb kellemetlen tényezőtől.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 19:22:52
Üzenet elküldve: 2017-02-06 19:22:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A hátán fekvőnek valószínűleg sokkal nehezebb megszabadulni a ruhájától, mint Alyonak. Bár ő nem hajítja el magától, csak éppen megoldja annyira, hogy elől egészen szétnyílhasson. Az egykor bordélyként funkcionáló Kósza Pintynek a falai valószínűleg láttak már cifrább dolgokat is, mint az a dús kebelhalom, ami kibuggyan meglazított ruhájából. Alyo nem szégyellős fajta, és hát Aoneer már látta pucéran a Taverna félhomályos szobájában, de most valahogy mégis elpirul, egészen enyhén hegyes fülének a hegyéig. Az arcába szökő vér valószínűleg annak is betudható, hogy az imént még csak a férfi mellkasán matató, kissé suta jobbja már annak derékövén, vagy nadrágjának korcán matat a sebhelyek helyett, valószínűleg hamar a lényegre tapinthat, no azért nem olyan határozottan, mint a sokat látott Kósza Pinty sokat látott dolgozói. Mozdulatai bátortalanok, suták, abszolút hiányzik belőlük a rutintalanság, de ez is olyan dolog, mint az íjászat, gyakorolni kell. Gyakorolja is szívesen, ha Aoneernek nincsen ellenére.
Egymás cirógatása megtette a hatását, már legalábbis a lánynál mindenképpen, mert a következő pillanatban már újra megcsókolja a másikat. De nem úgy bátortalanul, puhán mint eddig, hanem kifejezett vadsággal, mondhatni, hogy barbáros temperamentummal, mindkét keze egyszerre túr bele Aoneer hajába, emiatt pedig egy időre biztosan felhagy az előbbi tevékenységével.*
- Szóval Hrothitól? És ő mit szólt ehhez?
*Suttogja rekedtes hangon, egészen közelről Aoneer szemeibe nézve, különös mosollyal az ajkán. Nagyjából ismeri a grombari csata, meg a háború krónikáját, de szívesen meghallgatná egy másik perspektívából is, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy inkább azzal van elfoglalva, hogy Aoneer arcának minden négyzetcentiméterét megcsókolja. Ettől a másik még tud beszélni, feltéve ha akar. Alyo szerencsére több dologra is tud egyszerre figyelni, úgyhogy simán képes egyszerre csókolni, a nadrágján, vagy esetleg a nadrágjában babrálni, meg még a szavaira is figyelni. Persze minderre csak korlátozott ideig képes, és könnyen lehet, hogy ezzel Aoneer is így van.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A hátán fekvőnek valószínűleg sokkal nehezebb megszabadulni a ruhájától, mint Alyonak. Bár ő nem hajítja el magától, csak éppen megoldja annyira, hogy elől egészen szétnyílhasson. Az egykor bordélyként funkcionáló Kósza Pintynek a falai valószínűleg láttak már cifrább dolgokat is, mint az a dús kebelhalom, ami kibuggyan meglazított ruhájából. Alyo nem szégyellős fajta, és hát Aoneer már látta pucéran a Taverna félhomályos szobájában, de most valahogy mégis elpirul, egészen enyhén hegyes fülének a hegyéig. Az arcába szökő vér valószínűleg annak is betudható, hogy az imént még csak a férfi mellkasán matató, kissé suta jobbja már annak derékövén, vagy nadrágjának korcán matat a sebhelyek helyett, valószínűleg hamar a lényegre tapinthat, no azért nem olyan határozottan, mint a sokat látott Kósza Pinty sokat látott dolgozói. Mozdulatai bátortalanok, suták, abszolút hiányzik belőlük a rutintalanság, de ez is olyan dolog, mint az íjászat, gyakorolni kell. Gyakorolja is szívesen, ha Aoneernek nincsen ellenére.
Egymás cirógatása megtette a hatását, már legalábbis a lánynál mindenképpen, mert a következő pillanatban már újra megcsókolja a másikat. De nem úgy bátortalanul, puhán mint eddig, hanem kifejezett vadsággal, mondhatni, hogy barbáros temperamentummal, mindkét keze egyszerre túr bele Aoneer hajába, emiatt pedig egy időre biztosan felhagy az előbbi tevékenységével.*
- Szóval Hrothitól? És ő mit szólt ehhez?
*Suttogja rekedtes hangon, egészen közelről Aoneer szemeibe nézve, különös mosollyal az ajkán. Nagyjából ismeri a grombari csata, meg a háború krónikáját, de szívesen meghallgatná egy másik perspektívából is, még akkor is, ha pillanatnyilag úgy tűnik, hogy inkább azzal van elfoglalva, hogy Aoneer arcának minden négyzetcentiméterét megcsókolja. Ettől a másik még tud beszélni, feltéve ha akar. Alyo szerencsére több dologra is tud egyszerre figyelni, úgyhogy simán képes egyszerre csókolni, a nadrágján, vagy esetleg a nadrágjában babrálni, meg még a szavaira is figyelni. Persze minderre csak korlátozott ideig képes, és könnyen lehet, hogy ezzel Aoneer is így van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7133-7152