Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:34:39
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:34:39
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
* Akárhogy is próbálja halkra fogni a dolgot a zár kattanására nincs hatással. Lassan kinyitja hát résnyire az ajtót és kinéz rajta. Azok után ami vele történt már nem ad okot a meglepődésre, de egy hasonlóan meztelen sorstárs látványára még ő sem számított. Ha már nem egyedül van itt így, akkor ő is kilép inkább a rivaldafényre. Annak oka lehet, ha másvalaki is itt tért vissza. Legalábbis következtetésnek nem éppen rossz gondolat, hogy ez a nem túl szemrevaló némber is itt tért vissza, ha már itt van. Úgy tűnik, hogy amúgy is valami bonyodalom lehet, mert nagy a mozgolódás ott a lépcső táján. Még, ha Yeza vörös üstökét nem is feltétlen láthatja azt a vágott szeműt ezer közül is felismerné.*
- Micsoda fenséges fogadtatás.* Szólal meg, miközben lassan az ajtó felé veszi az irányt. Úgy tűnik arrafelé nem állja senki az útját, maximum ez a másik nudista.*
- Remélem én jobban festek, mint te.* Veti oda Leandanának, de valószínűleg igen. A harmincas éveiben járó, izmos sivatagi kávé színű bőre, szinte szikrázik. Még kis bajsza is olyan szép hegyesre pödrött, mint halála pillanatában. Egy dolog közös viszont bennük, hogy a férfin is akadnak tetoválások. Ezek is törzsi szimbólumok, csak éppen a sivatagból.*
- Hé vágott szem! Veled majd még elszámolok, meg azzal a vörös libával, meg a heges képű kutyával.* Veti oda foghegyről a hosszúra sikeredett felsorolást. Kellő távolságban van az ajtó, amihez egyre csak közeledik. Egyedül tényleg, csak a tetovált nőszemély állíthatná meg, de miért tenné? Ha mégis megpróbálja biztos jól szájba vágja a gyakorló kardjával. Legyen sorstársa vagy sem.*
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea és Hydra//
* Akárhogy is próbálja halkra fogni a dolgot a zár kattanására nincs hatással. Lassan kinyitja hát résnyire az ajtót és kinéz rajta. Azok után ami vele történt már nem ad okot a meglepődésre, de egy hasonlóan meztelen sorstárs látványára még ő sem számított. Ha már nem egyedül van itt így, akkor ő is kilép inkább a rivaldafényre. Annak oka lehet, ha másvalaki is itt tért vissza. Legalábbis következtetésnek nem éppen rossz gondolat, hogy ez a nem túl szemrevaló némber is itt tért vissza, ha már itt van. Úgy tűnik, hogy amúgy is valami bonyodalom lehet, mert nagy a mozgolódás ott a lépcső táján. Még, ha Yeza vörös üstökét nem is feltétlen láthatja azt a vágott szeműt ezer közül is felismerné.*
- Micsoda fenséges fogadtatás.* Szólal meg, miközben lassan az ajtó felé veszi az irányt. Úgy tűnik arrafelé nem állja senki az útját, maximum ez a másik nudista.*
- Remélem én jobban festek, mint te.* Veti oda Leandanának, de valószínűleg igen. A harmincas éveiben járó, izmos sivatagi kávé színű bőre, szinte szikrázik. Még kis bajsza is olyan szép hegyesre pödrött, mint halála pillanatában. Egy dolog közös viszont bennük, hogy a férfin is akadnak tetoválások. Ezek is törzsi szimbólumok, csak éppen a sivatagból.*
- Hé vágott szem! Veled majd még elszámolok, meg azzal a vörös libával, meg a heges képű kutyával.* Veti oda foghegyről a hosszúra sikeredett felsorolást. Kellő távolságban van az ajtó, amihez egyre csak közeledik. Egyedül tényleg, csak a tetovált nőszemély állíthatná meg, de miért tenné? Ha mégis megpróbálja biztos jól szájba vágja a gyakorló kardjával. Legyen sorstársa vagy sem.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-25 17:26:10
Üzenet elküldve: 2021-12-25 17:26:10
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea//
*Lea kissé zavart, azonban kellően rutinos ahhoz, hogy a zavarát leplezni tudja. Zavarát az okozza, hogy a Kósza Pinty épülete előtt állva nem a jólismert cégért himbálja a szél, hanem egy Lea számára ismeretlent. Mindazonáltal jelen év- és napszakban a legkevésbé sem akar sokáig tanakodni a belépést illetően.
A fogadók viszont mindig is gyűjtőhelyei voltak a legfurább népeknek. Bár egy pucéran belépő nő azért még így is kuriózum lehet. Lea magas nőszemély, vékony, teste szálkás, látszik rajta, hogy nem éhség tette sovánnyá, hanem alkati kérdés. Haja pedig nem az ápolatlanság miatt bozontos, egyszerűen ezt örökölte őseitől. Hiába meztelen, de nem is koszos különösebben, némi por van a hátsóján és a hátán, de a földön fekve eszmélt.
Van a nőben egyfajta kettősség, egyfelől nincs rajta semmi feltűnő, csak annyi, hogy magas, de alkata inkább fiús és dús idomai sincsenek. Másfelől alig van rajta ép bőrfelület, mert az arcát és a nyakát kivéve gyakorlatilag mindenhol hegtetoválások borítják. Jellemzően olyan rúnák, melyek ismeretlenek a világnak ezen a tájékán. A bal alkarjába vésettek viszont, borostyánosan derengenek.
A bent lévőket valószínűleg lefoglalják a Hubival történtek, meg Hubi amúgy is olyan jellem, aki kivívja mindenki teljes figyelmét. Bár egy Leához hasonló teremtés, egy hasonló szituációban? Hát erős a verseny a lepedőtógás, vérző orrú, rendkívül tragikus arckifejezésű és hanghordozású Hubi és a teljesen meztelen Lea között.*
- Kancellárom, te sosem tétlenkedsz...
*Arcán gonosz mosollyal nézi a szituációt, mintha az ő megjelenésével amúgy minden teljesen rendben lenne. Hangja mély, benne a cinikus felhang.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 17:52:10
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus és Lea//
*Lea kissé zavart, azonban kellően rutinos ahhoz, hogy a zavarát leplezni tudja. Zavarát az okozza, hogy a Kósza Pinty épülete előtt állva nem a jólismert cégért himbálja a szél, hanem egy Lea számára ismeretlent. Mindazonáltal jelen év- és napszakban a legkevésbé sem akar sokáig tanakodni a belépést illetően.
A fogadók viszont mindig is gyűjtőhelyei voltak a legfurább népeknek. Bár egy pucéran belépő nő azért még így is kuriózum lehet. Lea magas nőszemély, vékony, teste szálkás, látszik rajta, hogy nem éhség tette sovánnyá, hanem alkati kérdés. Haja pedig nem az ápolatlanság miatt bozontos, egyszerűen ezt örökölte őseitől. Hiába meztelen, de nem is koszos különösebben, némi por van a hátsóján és a hátán, de a földön fekve eszmélt.
Van a nőben egyfajta kettősség, egyfelől nincs rajta semmi feltűnő, csak annyi, hogy magas, de alkata inkább fiús és dús idomai sincsenek. Másfelől alig van rajta ép bőrfelület, mert az arcát és a nyakát kivéve gyakorlatilag mindenhol hegtetoválások borítják. Jellemzően olyan rúnák, melyek ismeretlenek a világnak ezen a tájékán. A bal alkarjába vésettek viszont, borostyánosan derengenek.
A bent lévőket valószínűleg lefoglalják a Hubival történtek, meg Hubi amúgy is olyan jellem, aki kivívja mindenki teljes figyelmét. Bár egy Leához hasonló teremtés, egy hasonló szituációban? Hát erős a verseny a lepedőtógás, vérző orrú, rendkívül tragikus arckifejezésű és hanghordozású Hubi és a teljesen meztelen Lea között.*
- Kancellárom, te sosem tétlenkedsz...
*Arcán gonosz mosollyal nézi a szituációt, mintha az ő megjelenésével amúgy minden teljesen rendben lenne. Hangja mély, benne a cinikus felhang.*
A hozzászólás írója (Leandana Kagantal) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 17:52:10
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-23 11:57:29
Üzenet elküldve: 2021-12-23 11:57:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*A jó kancellárnak a lépcsőn ücsörögve van ideje átgondolni a helyzetét. Igazság szerint az elmúlt percekben mást sem tett. Bármilyen furcsa is, kritikus helyzetekben az ember időérzékelése igen csalóka tud lenni, vagy csak az elméjén cikáznak a szokottnál is gyorsabban a gondolatok. Mert Hubi fejében már megfordult az is, hogy a vörös egy egyszerű kis városi szarka, aki bűnre is képes lett volna csábítani, hogy a tiszta erkölcsű kancellár és erszénye közelébe férkőzhessen. Ez lenne a legkényelmesebb változat. Hubi elzarándokolna a városi őrséghez, részletes panaszában kifejtené az őt ért hallatlan sérelmeket, az őrség soha nem találná meg az elkövetőt, ő pedig aranyak nélkül és talán kölcsönkapott rongyokban utazna haza a Vashegyre. Igen ám, de mióta vannak városi tolvajoknak testőreik? Mint az a leányzó, aki Yeza ajtaja előtt strázsált míg a vörös a kocsisát igyekezett befűzni. Lám, még nála is próbálkozott. Bizonyára, hogy Hubi közelébe kerülhessen. Külön megalázó, hogy csak második lehetett a hajtó mögött.
Tehát aligha egy kis szarka áldozata lett. Viszont akkor még mindig ott van a kérdés, hogy mi volt ez az egész és kinek áll érdekében? Ennek boncolgatására egyelőre nincs több idő, mert úgy tűnik, hogy a lépcsőkorláton bemutatott gyakorlata felkeltette az odalentiek érdeklődését. Elsőként az általa testőrnek gondolt leányzó érkezik, akinek esetében Hubi a mostani nyomorult állapotában sem tud eltekinteni bizonyos testi adottságaitól.*
- Összevesztem? *kérdez vissza hitetlenkedve és talán megérthető, hogy gúnnyal* A kedves barátnéd megtámadott és kirabolt. A Vashegyen ezért karóba húznák.
*Természetesen nem fog a lépcsőn jogelméleti kérdésekbe merülni és a büntetés mértékét is eltúlozta. Továbbra is arról van szó, hogy csak ő húzná karóba. Lábát nem húzza el a vizsgálat elől, de érthető bizalmatlansággal pislog.*
- Tán csak nem gyógyító lennél...
*Ekkor némi csörömpölés hallatszik, de nem a konyhán történt baleset, hanem egy olyan irdatlan vértes alak érkezik, hogy Hubi önkéntelenül is hátrébb húzódik miközben Nawantrhiri felsegíti.*
- Kegyelmed a városi őrség tagja? Ebben az esetben egy gyalázatos bűntényt kívánok bejel... ááá!
*Nem újabb baleset okán nem fejezi be a mondatot a kancellár. Bár nézőpont kérdése. Akár ennek is lehet tekinteni a lovag mögül kibukkanó rőt hajzuhatagot és az ahhoz tartozó, sajnos meglehetősen jól ismert arcot. Első gondolata az, hogy közli a páncélossal, hogy Yezát szeretné nehéz vasra verve látni, a második és harmadik már egészen más. Furcsa, de majdnem elneveti magát a vörös gonosztevő kétségbeesett arcát látva. Ebből arra következtet - bár talán tévesen - hogy nem pontosan az volt a tervében ahogyan alakult. Apró siker. És mivel a jó kancellár szívétől nem áll távol az irgalom, a második gondolat az, hogy ez a megrettent arc milyen megkapóan bájos. A harmadik gondolat pedig Hubi valódi lényéből fakad, tehát részletezni is felesleges.*
- De a becstelen tolvaj az ablakon át inalt el, alighanem nyomát vesztettük.
*Ezt már a vértet viselő, általa városőrnek gondolt mélységinek mondja, gyakorlatilag azzal a lendülettel ahogy az előbbi, megkezdett mondatot félbehagyta.*
- Ha jóuram mégis utána eredne azért mondhatatlanul hálás lennék, és úgy láttam, hogy a Polgárnegyed felé inalt a gaz. De sajnos úgy hiszem, nagy előnyre tett már szert.
*Nawantrhiri most megbízható támaszt jelent számára, közben kificamodott bokáját próbálgatja. Fáj, de nem vészes. Óvatosan meg is tudja terhelni.*
- Bocsássatok meg, ha nem itt folytatom sérelmeim részletezését. Igen megrázó élményben volt részem, majdhogynem árulásnak nevezném.
*Álságos szelídséggel mosolyog Yezára, aztán észbe kap. Hogyan árulhatta volna el egy tolvaj aki az ablakon távozott?*
- Úgy értem, a vendégjog elleni árulásnak tekintem, hogy egy olyan magára sokat adó fogadóban, mint a Wegtoreni Kalmár előfordulhat, hogy a gyanútlan vendéget kirabolják és összeverik. Hangsúlyoznom is felesleges, hogy ez mennyire felháborító és erről el nem mulaszthatok beszámolni barátomnak, Caldorcor bárónak.
*Az persze költői túlzás, hogy barátságban lenne azzal a wegtoreni hozományvadásszal, de legalább ismeri. Itt és most ez is elég.*
- Most azonban jólesne egy ital az izgalmakra és bizony valami ruhára is szükségem lenne. Végtelenül kínos, de a ruháim mellett minden pénzemmel együtt oldott kereket a zsivány, így - bár kimondani is röstellem - segítségre lenne szükségem.
*Komótosan hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken, az utolsó szavaknál Yezán állapodik meg pillantása.*
- Talán ismersz valakit a környéken, kedvesem... *elmosolyodik, de egy fájdalmas grimasz és végigfut az arcán, mert ettől fájdalom nyilalt összezúzott orrába* Aki megkönyörül egy rútul helybenhagyott és kihasznált öregemberen.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 11:58:32
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*A jó kancellárnak a lépcsőn ücsörögve van ideje átgondolni a helyzetét. Igazság szerint az elmúlt percekben mást sem tett. Bármilyen furcsa is, kritikus helyzetekben az ember időérzékelése igen csalóka tud lenni, vagy csak az elméjén cikáznak a szokottnál is gyorsabban a gondolatok. Mert Hubi fejében már megfordult az is, hogy a vörös egy egyszerű kis városi szarka, aki bűnre is képes lett volna csábítani, hogy a tiszta erkölcsű kancellár és erszénye közelébe férkőzhessen. Ez lenne a legkényelmesebb változat. Hubi elzarándokolna a városi őrséghez, részletes panaszában kifejtené az őt ért hallatlan sérelmeket, az őrség soha nem találná meg az elkövetőt, ő pedig aranyak nélkül és talán kölcsönkapott rongyokban utazna haza a Vashegyre. Igen ám, de mióta vannak városi tolvajoknak testőreik? Mint az a leányzó, aki Yeza ajtaja előtt strázsált míg a vörös a kocsisát igyekezett befűzni. Lám, még nála is próbálkozott. Bizonyára, hogy Hubi közelébe kerülhessen. Külön megalázó, hogy csak második lehetett a hajtó mögött.
Tehát aligha egy kis szarka áldozata lett. Viszont akkor még mindig ott van a kérdés, hogy mi volt ez az egész és kinek áll érdekében? Ennek boncolgatására egyelőre nincs több idő, mert úgy tűnik, hogy a lépcsőkorláton bemutatott gyakorlata felkeltette az odalentiek érdeklődését. Elsőként az általa testőrnek gondolt leányzó érkezik, akinek esetében Hubi a mostani nyomorult állapotában sem tud eltekinteni bizonyos testi adottságaitól.*
- Összevesztem? *kérdez vissza hitetlenkedve és talán megérthető, hogy gúnnyal* A kedves barátnéd megtámadott és kirabolt. A Vashegyen ezért karóba húznák.
*Természetesen nem fog a lépcsőn jogelméleti kérdésekbe merülni és a büntetés mértékét is eltúlozta. Továbbra is arról van szó, hogy csak ő húzná karóba. Lábát nem húzza el a vizsgálat elől, de érthető bizalmatlansággal pislog.*
- Tán csak nem gyógyító lennél...
*Ekkor némi csörömpölés hallatszik, de nem a konyhán történt baleset, hanem egy olyan irdatlan vértes alak érkezik, hogy Hubi önkéntelenül is hátrébb húzódik miközben Nawantrhiri felsegíti.*
- Kegyelmed a városi őrség tagja? Ebben az esetben egy gyalázatos bűntényt kívánok bejel... ááá!
*Nem újabb baleset okán nem fejezi be a mondatot a kancellár. Bár nézőpont kérdése. Akár ennek is lehet tekinteni a lovag mögül kibukkanó rőt hajzuhatagot és az ahhoz tartozó, sajnos meglehetősen jól ismert arcot. Első gondolata az, hogy közli a páncélossal, hogy Yezát szeretné nehéz vasra verve látni, a második és harmadik már egészen más. Furcsa, de majdnem elneveti magát a vörös gonosztevő kétségbeesett arcát látva. Ebből arra következtet - bár talán tévesen - hogy nem pontosan az volt a tervében ahogyan alakult. Apró siker. És mivel a jó kancellár szívétől nem áll távol az irgalom, a második gondolat az, hogy ez a megrettent arc milyen megkapóan bájos. A harmadik gondolat pedig Hubi valódi lényéből fakad, tehát részletezni is felesleges.*
- De a becstelen tolvaj az ablakon át inalt el, alighanem nyomát vesztettük.
*Ezt már a vértet viselő, általa városőrnek gondolt mélységinek mondja, gyakorlatilag azzal a lendülettel ahogy az előbbi, megkezdett mondatot félbehagyta.*
- Ha jóuram mégis utána eredne azért mondhatatlanul hálás lennék, és úgy láttam, hogy a Polgárnegyed felé inalt a gaz. De sajnos úgy hiszem, nagy előnyre tett már szert.
*Nawantrhiri most megbízható támaszt jelent számára, közben kificamodott bokáját próbálgatja. Fáj, de nem vészes. Óvatosan meg is tudja terhelni.*
- Bocsássatok meg, ha nem itt folytatom sérelmeim részletezését. Igen megrázó élményben volt részem, majdhogynem árulásnak nevezném.
*Álságos szelídséggel mosolyog Yezára, aztán észbe kap. Hogyan árulhatta volna el egy tolvaj aki az ablakon távozott?*
- Úgy értem, a vendégjog elleni árulásnak tekintem, hogy egy olyan magára sokat adó fogadóban, mint a Wegtoreni Kalmár előfordulhat, hogy a gyanútlan vendéget kirabolják és összeverik. Hangsúlyoznom is felesleges, hogy ez mennyire felháborító és erről el nem mulaszthatok beszámolni barátomnak, Caldorcor bárónak.
*Az persze költői túlzás, hogy barátságban lenne azzal a wegtoreni hozományvadásszal, de legalább ismeri. Itt és most ez is elég.*
- Most azonban jólesne egy ital az izgalmakra és bizony valami ruhára is szükségem lenne. Végtelenül kínos, de a ruháim mellett minden pénzemmel együtt oldott kereket a zsivány, így - bár kimondani is röstellem - segítségre lenne szükségem.
*Komótosan hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken, az utolsó szavaknál Yezán állapodik meg pillantása.*
- Talán ismersz valakit a környéken, kedvesem... *elmosolyodik, de egy fájdalmas grimasz és végigfut az arcán, mert ettől fájdalom nyilalt összezúzott orrába* Aki megkönyörül egy rútul helybenhagyott és kihasznált öregemberen.
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.23 11:58:32
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:32:14
Üzenet elküldve: 2021-12-22 07:32:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*Yezának nem szokása (már alkatából kifolyólag sem) átgázolni másokon. Inkább olyan ő, mint a macska, aki fel sem veszi igazán a robusztus, seregeket megállító kerítés akadályozó tényét, csak egyszerűen átcsusszan a rácsok között. Fel sem figyelt igazán a lépcsőnél strázsáló páncélost. Épp elég gondolat meg indulat kavargott a fejében éppen, emellett inkább arra koncentrált, hogy a Kancellár kupacnyi göncével a kezében orra ne bukjon a mosókonyha felé.*
- Áhh, csak a munka *felel Xavynak. Nem igazán gondolja, hogy jó ötlet lenne a kotnyeles kis gnóm orrára kötni a részleteket. Tulajdonképpen ő meg van róla győződve, hogy Xavy tisztában van vele, hogy mit is csinál itt, pedig belegondolva talán még ő maga sem tudja igazán.* - Semmi nem tud egyszerűen menni *csóválja meg a fejét eme utálatos, nagy igazság felett merengve.
A megbánás partjait nyaldosó levertség meglehet, magába is húzná egészen, de Nawanthiri derűje egyelőre megtartja a felszínen. A lányra nézve mosolyogni támadna kedve az egészen. Kézen fogja az a biztató érzés, hogy minden rendben lesz. Körbekérdeznek, megtudják, mit kavart a Romvárosnál a kecskeszakállas kéjenc és szépen minden megoldódik.
A felvetés jogos az alkalomhoz jobban passzoló ruházatra, bár Yeza szeret különcködni, azért ezúttal talán jobb lesz a praktikum. Arról nem is beszélve, hogy valami fegyvert sem ártana magához vennie, mert átöltözéskor a kardja mellett a tőre is a szobájában maradt. Egy kicsit kapkodott is, meg aztán nem is az a kihívás volt, amit alapvetően pengével kéne megoldani. (Itt a cinikusabban narráló hangok hozzátennék, hogy Yeza megoldásai sokszor mennek homlokegyenest a logika és a célszerűség elvei ellenében. Hirtelen, átgondolatlan, de azért van, amikor működik.)
Különös, de a jó Kancellár és a helyzet, amiben hagyta, most valahogy eszébe se jut, mint elsimítandó bonyodalom. Hogy ez mekkora fiaskó, az hamar kiderül. Habár ott lebeg a sarkalatos kérdés, a "Mit vegyek fel?" nagy dilemmája, az események egy egy pillanat alatt lesöprik a színről. Yeza megdermed a hang hallatán. Legalább annyira kapaszkodik a reménybe, hogy nem azé, akire gondol, mint a vászonzsákra az ölében, amiben annak az értékei vannak, akire gondol. Mire felocsúdik, már ketten is ott tolonganak a lépcsőnél. Egyedül Xavy nem előzi meg, aki mások merészségét előzékenyen előre engedi, míg az övé inkább kivár a pult biztonsága mögött.
Yeza fejében már most megfordul a gondolat, hogy inkább a kijárat felé iramodjon. A jó Kancellár szép kerek erszénnyel jár, ami történetesen most abban a zsákocskában pihen a többi, holmijában talált dologgal együtt. Bár a lehetőség első blikkre hihetetlenül csábító, az a pénz vajmi kevés lenne, hogy életben maradjon. A wegtoreni fejvadászok mellett így a nyakára hozná a thargokat, nem is beszélve arról, hogy ezt a Báró se nézhetné el, elvégre az ő pártfogása alatt, az ő házában történt incidensről lenne szó. Nem. Sajnos itt, most ez az út sehogy sem járható. Nincs más választása, ő is elindul a lépcsőhöz, hogy szembenézzen a helyzettel.
Amellett, hogy szörnyen bosszantja, kicsit hálás érte, hogy a nagy páncélhalomtól meglehetősen nehéz odaférnie. Kérdések meg nyögés és szisszegés meg cöncögés. Yeza rőt üstöke már csak ezek közepette furakszik az események gócpontjába. Az aggodalom harmatos kifejezés arra, ami kiül az arcára, ahogy meglátja a Kancellárt. Yeza megdöbben és megretten és nem érti és szépen, a torkára kúszik a pánik jeges marka, hogy egy nyikkanást se bír kipréselni magából.
~Mi a büdös franc történt?~
Arra persze lehetett számítani, hogy a Méltóságos Úr nem fog örülni annak a fordulatnak, amit aljas fricskaként ott hagyott neki. Benne volt a pakliban, hogy valami hasonló ruhapótlékban előbb-utóbb kimerészkedik, de mitől vérzik az orra? Yeza fejében aggasztóbbnál aggasztóbb kérdések válaszok és lehetséges következmények tartanak nyaklótlan kocsmai verekedést. Attól a páncélos hegyomlástól pedig még mindig nem fér oda rendesen. Ki ez a rossebes vasbarom egyáltalán és mit okoskodik itt?!*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.22 07:48:05
// Kóczy, Nawanthiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
*Yezának nem szokása (már alkatából kifolyólag sem) átgázolni másokon. Inkább olyan ő, mint a macska, aki fel sem veszi igazán a robusztus, seregeket megállító kerítés akadályozó tényét, csak egyszerűen átcsusszan a rácsok között. Fel sem figyelt igazán a lépcsőnél strázsáló páncélost. Épp elég gondolat meg indulat kavargott a fejében éppen, emellett inkább arra koncentrált, hogy a Kancellár kupacnyi göncével a kezében orra ne bukjon a mosókonyha felé.*
- Áhh, csak a munka *felel Xavynak. Nem igazán gondolja, hogy jó ötlet lenne a kotnyeles kis gnóm orrára kötni a részleteket. Tulajdonképpen ő meg van róla győződve, hogy Xavy tisztában van vele, hogy mit is csinál itt, pedig belegondolva talán még ő maga sem tudja igazán.* - Semmi nem tud egyszerűen menni *csóválja meg a fejét eme utálatos, nagy igazság felett merengve.
A megbánás partjait nyaldosó levertség meglehet, magába is húzná egészen, de Nawanthiri derűje egyelőre megtartja a felszínen. A lányra nézve mosolyogni támadna kedve az egészen. Kézen fogja az a biztató érzés, hogy minden rendben lesz. Körbekérdeznek, megtudják, mit kavart a Romvárosnál a kecskeszakállas kéjenc és szépen minden megoldódik.
A felvetés jogos az alkalomhoz jobban passzoló ruházatra, bár Yeza szeret különcködni, azért ezúttal talán jobb lesz a praktikum. Arról nem is beszélve, hogy valami fegyvert sem ártana magához vennie, mert átöltözéskor a kardja mellett a tőre is a szobájában maradt. Egy kicsit kapkodott is, meg aztán nem is az a kihívás volt, amit alapvetően pengével kéne megoldani. (Itt a cinikusabban narráló hangok hozzátennék, hogy Yeza megoldásai sokszor mennek homlokegyenest a logika és a célszerűség elvei ellenében. Hirtelen, átgondolatlan, de azért van, amikor működik.)
Különös, de a jó Kancellár és a helyzet, amiben hagyta, most valahogy eszébe se jut, mint elsimítandó bonyodalom. Hogy ez mekkora fiaskó, az hamar kiderül. Habár ott lebeg a sarkalatos kérdés, a "Mit vegyek fel?" nagy dilemmája, az események egy egy pillanat alatt lesöprik a színről. Yeza megdermed a hang hallatán. Legalább annyira kapaszkodik a reménybe, hogy nem azé, akire gondol, mint a vászonzsákra az ölében, amiben annak az értékei vannak, akire gondol. Mire felocsúdik, már ketten is ott tolonganak a lépcsőnél. Egyedül Xavy nem előzi meg, aki mások merészségét előzékenyen előre engedi, míg az övé inkább kivár a pult biztonsága mögött.
Yeza fejében már most megfordul a gondolat, hogy inkább a kijárat felé iramodjon. A jó Kancellár szép kerek erszénnyel jár, ami történetesen most abban a zsákocskában pihen a többi, holmijában talált dologgal együtt. Bár a lehetőség első blikkre hihetetlenül csábító, az a pénz vajmi kevés lenne, hogy életben maradjon. A wegtoreni fejvadászok mellett így a nyakára hozná a thargokat, nem is beszélve arról, hogy ezt a Báró se nézhetné el, elvégre az ő pártfogása alatt, az ő házában történt incidensről lenne szó. Nem. Sajnos itt, most ez az út sehogy sem járható. Nincs más választása, ő is elindul a lépcsőhöz, hogy szembenézzen a helyzettel.
Amellett, hogy szörnyen bosszantja, kicsit hálás érte, hogy a nagy páncélhalomtól meglehetősen nehéz odaférnie. Kérdések meg nyögés és szisszegés meg cöncögés. Yeza rőt üstöke már csak ezek közepette furakszik az események gócpontjába. Az aggodalom harmatos kifejezés arra, ami kiül az arcára, ahogy meglátja a Kancellárt. Yeza megdöbben és megretten és nem érti és szépen, a torkára kúszik a pánik jeges marka, hogy egy nyikkanást se bír kipréselni magából.
~Mi a büdös franc történt?~
Arra persze lehetett számítani, hogy a Méltóságos Úr nem fog örülni annak a fordulatnak, amit aljas fricskaként ott hagyott neki. Benne volt a pakliban, hogy valami hasonló ruhapótlékban előbb-utóbb kimerészkedik, de mitől vérzik az orra? Yeza fejében aggasztóbbnál aggasztóbb kérdések válaszok és lehetséges következmények tartanak nyaklótlan kocsmai verekedést. Attól a páncélos hegyomlástól pedig még mindig nem fér oda rendesen. Ki ez a rossebes vasbarom egyáltalán és mit okoskodik itt?!*
A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.22 07:48:05
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-21 21:22:37
Üzenet elküldve: 2021-12-21 21:22:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Küldetés //
// Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
* A türelem nem volt soha erénye a mélységinek, de drága nővérének sem. Valahogy mégis sikerül az egy helyben ácsorgást kibírnia. Főleg mert hamar megtörik. A nagy melák körül a semmiből felgyorsulnak az események. Előbb egy vörös hajú fruska gázol át minden szó nélkül Limmen nem kicsi személyén, utána meg már pánik szerű reakciókat vél felfedezni több irányból. Gyorsan a testőrre rápillant, aki szerencséjére nem is mozdul a helyéről. A kis gnóm meg a látottak alapján is aktivizálta magát. De hasonlóképp a környezete a semmiből elindult, akár csak egy órának a fogaskerekei. A háta mögül felcsendülő puffanás már csak a ráadás. Egy pillanatra hátra is néz, de utána érzékeli Nawantrhirit, ahogy próbál illően egy kis helyet csinálni magának, hogy felmenjen. A mélységi nyitja is a száját, de már késő. *
- Köve...see.. ahh hagyjuk.
* Fordul meg a mélységi és követi a fel sietett hölgyet a lépcsőn. Nem is kell sok néhány lépésnél, hogy a szentségelésbe és vérbe áztatott földbirtokost meglássa földön. Társa hamar kérdést is tesz fel a kissé nevetségesen helybenhagyott Habrertus úrhoz. Valahogy a mélységi száját inkább csak egy '' cöncögés '' szerű hagyja el. ~ Gyenge. ~ Állapítja meg az öreg bácsiról. Sajnos a hosszú fülűnek nem a legjobb a személyi felmérése. Számára csak a Nagyon gyenge, gyenge, puhány, vagy éppen az erős van a ranglistába. Valahogy a pénz soha nem sarkalta annyira, hogy izgatottá váljon tőle. Inkább lelkesedik az erős harcosokért. Ugyanúgy a férfi sem nagyon hatja meg. Csak néhány másodperc múlva gyullad fel benne az-az egy szál gyertya ami az értelmét mutatná szegénynek. ~Aztyan biztosan nem örülne ha nem adnánk meg ennek az alaknak a tiszteletet. ~ El is indul felé egy kicsit késleltetve. *
- Mi történt önnel uram? Tudunk valamibe segédkezni? Ki hagyta így helyben?
* Három egyszerű kérdés hangzik el egymás után a mélységiből, amennyire keveset kellett gondolkozni rajta, olyan logikus is egyben. Ha valami a férfival történik, talán még a végén őt vonják felelősségre. Végül is az első napján már valaki megsérült a fogadó területén. Ő pedig azért lett ide állítva, hogy ez ne történhessen meg. *
// Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus //
* A türelem nem volt soha erénye a mélységinek, de drága nővérének sem. Valahogy mégis sikerül az egy helyben ácsorgást kibírnia. Főleg mert hamar megtörik. A nagy melák körül a semmiből felgyorsulnak az események. Előbb egy vörös hajú fruska gázol át minden szó nélkül Limmen nem kicsi személyén, utána meg már pánik szerű reakciókat vél felfedezni több irányból. Gyorsan a testőrre rápillant, aki szerencséjére nem is mozdul a helyéről. A kis gnóm meg a látottak alapján is aktivizálta magát. De hasonlóképp a környezete a semmiből elindult, akár csak egy órának a fogaskerekei. A háta mögül felcsendülő puffanás már csak a ráadás. Egy pillanatra hátra is néz, de utána érzékeli Nawantrhirit, ahogy próbál illően egy kis helyet csinálni magának, hogy felmenjen. A mélységi nyitja is a száját, de már késő. *
- Köve...see.. ahh hagyjuk.
* Fordul meg a mélységi és követi a fel sietett hölgyet a lépcsőn. Nem is kell sok néhány lépésnél, hogy a szentségelésbe és vérbe áztatott földbirtokost meglássa földön. Társa hamar kérdést is tesz fel a kissé nevetségesen helybenhagyott Habrertus úrhoz. Valahogy a mélységi száját inkább csak egy '' cöncögés '' szerű hagyja el. ~ Gyenge. ~ Állapítja meg az öreg bácsiról. Sajnos a hosszú fülűnek nem a legjobb a személyi felmérése. Számára csak a Nagyon gyenge, gyenge, puhány, vagy éppen az erős van a ranglistába. Valahogy a pénz soha nem sarkalta annyira, hogy izgatottá váljon tőle. Inkább lelkesedik az erős harcosokért. Ugyanúgy a férfi sem nagyon hatja meg. Csak néhány másodperc múlva gyullad fel benne az-az egy szál gyertya ami az értelmét mutatná szegénynek. ~Aztyan biztosan nem örülne ha nem adnánk meg ennek az alaknak a tiszteletet. ~ El is indul felé egy kicsit késleltetve. *
- Mi történt önnel uram? Tudunk valamibe segédkezni? Ki hagyta így helyben?
* Három egyszerű kérdés hangzik el egymás után a mélységiből, amennyire keveset kellett gondolkozni rajta, olyan logikus is egyben. Ha valami a férfival történik, talán még a végén őt vonják felelősségre. Végül is az első napján már valaki megsérült a fogadó területén. Ő pedig azért lett ide állítva, hogy ez ne történhessen meg. *
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-21 17:41:30
Üzenet elküldve: 2021-12-21 17:41:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Ez a ravaszdi gnóm olyan dolgokra világít rá, amik Nawanthirinek meg sem fordultak eddig a fejében! Például hogy egy kollégával azért bánunk részrehajlóan, mert nehéz lenne pótolni. A szerzetesnek ez nem egészen ugyanazt jelenti, mint a "velünk van", de nem teszi szóvá, mert a gondolatait kitöltik a munkaerő-gazdálkodás - számára forradalmi - problémái:*
~Ezek szerint van, hogy vadászni kell a munkaerőre? Mi történik azzal, akitől mégis megválnak? Hol van a határa a jobb elbánásnak? Vagy mi van, ha valaki Aztyannak nem tetszik, de Cha'yssnak meg igen? Vagy fordítva...?~
*A téma annyira leköti, hogy a "kihallgatás" mibenlétét elmulasztja közelebbről meghatározni. Csak egyetértően hümmög Xavy kitűnő meglátásain, anélkül, hogy felfogná, miről is van szó. Nagy kockázatot aligha vállal vele, mégiscsak a város legtájékozottabb csaposával beszélget! A mosónő kérdésköre azonban más lapra tartozik.*
- Kalandor, mint én, nem? *mármint hogy Yeza, a munkaköri leírása szerint* A mosónőknek kimarja a lúg a kezét. Meg nem is olyan sudárak...
*Nevezett kalandor ekkor érkezik a pulthoz lógó orral, és egy szomorú bejelentéssel. Nawanthiri vigasztalóan megsimogatja a hátát, aztán állával a vörös falatnyi kis ruhájára bökve annyit fűz az egészhez, hogy:*
- Azért valamit vegyél magadra...
*A jóindulatú hangsúly alapján viszont nem is kérdés, hogy elkíséri. A többit egyelőre nem firtatja, ráér, ha már az utcán lesznek - Xavy úgyis megtudakolja helyette a felét. Válaszokra azonban nem marad idő, mert az emeletről puffanás és elkínzott szentségelés hallatszik. Nawanthiri szemöldöke összerándul. Egy szó nélkül ellöki magát a pulttól, gyengéden félretolja a lépcső előtt posztoló Limment, és felsiet a fordulóig, ahol a jó kancellárt személyéhez méltatlan állapotban találja.*
- Hát veled meg mi történt? *leguggol hozzá, hogy sérüléseket keressen. Habrertus úr orra talán nem tört el, csak bedagadt. Duzzadt az egyik bokája is, úgyhogy megvizsgálja, nem ficamodott-e ki, vagy nem tört-e el.* Összevesztél a barátnőmmel? *kérdezi közben ártatlanul. Ha az öregúr fel tud állni, óvatosan talpra segíti, és vigyáz, nehogy lecsússzon a köréje csavart ágytakaró.*
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Ez a ravaszdi gnóm olyan dolgokra világít rá, amik Nawanthirinek meg sem fordultak eddig a fejében! Például hogy egy kollégával azért bánunk részrehajlóan, mert nehéz lenne pótolni. A szerzetesnek ez nem egészen ugyanazt jelenti, mint a "velünk van", de nem teszi szóvá, mert a gondolatait kitöltik a munkaerő-gazdálkodás - számára forradalmi - problémái:*
~Ezek szerint van, hogy vadászni kell a munkaerőre? Mi történik azzal, akitől mégis megválnak? Hol van a határa a jobb elbánásnak? Vagy mi van, ha valaki Aztyannak nem tetszik, de Cha'yssnak meg igen? Vagy fordítva...?~
*A téma annyira leköti, hogy a "kihallgatás" mibenlétét elmulasztja közelebbről meghatározni. Csak egyetértően hümmög Xavy kitűnő meglátásain, anélkül, hogy felfogná, miről is van szó. Nagy kockázatot aligha vállal vele, mégiscsak a város legtájékozottabb csaposával beszélget! A mosónő kérdésköre azonban más lapra tartozik.*
- Kalandor, mint én, nem? *mármint hogy Yeza, a munkaköri leírása szerint* A mosónőknek kimarja a lúg a kezét. Meg nem is olyan sudárak...
*Nevezett kalandor ekkor érkezik a pulthoz lógó orral, és egy szomorú bejelentéssel. Nawanthiri vigasztalóan megsimogatja a hátát, aztán állával a vörös falatnyi kis ruhájára bökve annyit fűz az egészhez, hogy:*
- Azért valamit vegyél magadra...
*A jóindulatú hangsúly alapján viszont nem is kérdés, hogy elkíséri. A többit egyelőre nem firtatja, ráér, ha már az utcán lesznek - Xavy úgyis megtudakolja helyette a felét. Válaszokra azonban nem marad idő, mert az emeletről puffanás és elkínzott szentségelés hallatszik. Nawanthiri szemöldöke összerándul. Egy szó nélkül ellöki magát a pulttól, gyengéden félretolja a lépcső előtt posztoló Limment, és felsiet a fordulóig, ahol a jó kancellárt személyéhez méltatlan állapotban találja.*
- Hát veled meg mi történt? *leguggol hozzá, hogy sérüléseket keressen. Habrertus úr orra talán nem tört el, csak bedagadt. Duzzadt az egyik bokája is, úgyhogy megvizsgálja, nem ficamodott-e ki, vagy nem tört-e el.* Összevesztél a barátnőmmel? *kérdezi közben ártatlanul. Ha az öregúr fel tud állni, óvatosan talpra segíti, és vigyáz, nehogy lecsússzon a köréje csavart ágytakaró.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:01:46
Üzenet elküldve: 2021-12-20 10:01:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//küldetés//
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Mert bizony, ami neki gyanús az bizonyára másnak is furcsa, így nem restell rákérdezni se. Kétségtelen, hogy ezzel elgondolkodtatja a nőt, de miután meggondolta minden oldalról azért csak kap választ is.*
-Értem. Ez is egy magyarázat, hogy azért figyelünk rá, mert új alkalmazottat nehezebb lenne találni. *Ezzel egyértelműen megmagyarázta a dolgot, bár ettől neki még itt nem lesz senki a testvére vagy bármilyen más rokona. Aztán elhangzik az is, hogy bizony még Nawantrhiri se tudja mit is akar a vörös a vén fószertől.*
-Szóval a kocsist akarta kihallgatni? Minek kihallgatni? *Lehet, hogy csak a furcsa megfogalmazás az oka, de azt se igazán érti, mi az, hogy a vörös kihallgatni akarta a kocsist.*
-Hát, ha most az öreg úrral csinálja azt, akkor én minden nap kihallgatom a felmosóvödröt, na jó… csak minden másnap, meg a mosott paplanokat is. Amúgy nem lehet, hogy csak összetévesztette őket? Mármint a kocsist meg az öreget. Elég félhomály van idebenn és ha Yezának rossz a szeme… *Veti fel a következő lehetőséget, hiszen mit tudja ő, lehet, hogy az ágynemű mosáshoz használt szerektől meg lehet vakulni.*
-Mosónő, hát nem az? Nekem soha senki nem mutatta még be, csak mindig a szobák felől jön, aztán azt hittem, hogy ágyneműt húz. *Von vállat, neki ez egyértelmű volt.*
-Hát ha nem, akkor neki mi a dolga? *Mert bizony a pultban talán csak egyszer látta, de akkor se sokáig, a konyhában tuti nem, és már őrük is van, aki még a feladatra is alkalmasabb. Talán pont ekkor csapódik oda a pulthoz az emlegetett nő is, kicsit meg is ijed, mert hát eddig bizalmasan sumákoltak, hatra hőköl. Szemével keresi az öreget is, akivel együtt emlegették nemrégiben, de egyelőre nem látja.*
-Mi történt? *Viszont ekkor már mintha valami káromkodás meg puffanás hallatszódna a lépcső irányából.*
-Biztos a patkányok verekednek fenn a csótányokkal... ugye?... mondd, hogy ugye... *Nem az a harcias alkat, nem az a típus, aki ha hall valamit a pincéből le is megy, inkább bezárja az ajtót és hazaporoszkál.*
//Kóczy, Nawantrhiri, Limmen, Yeza, Habrertus//
*Mert bizony, ami neki gyanús az bizonyára másnak is furcsa, így nem restell rákérdezni se. Kétségtelen, hogy ezzel elgondolkodtatja a nőt, de miután meggondolta minden oldalról azért csak kap választ is.*
-Értem. Ez is egy magyarázat, hogy azért figyelünk rá, mert új alkalmazottat nehezebb lenne találni. *Ezzel egyértelműen megmagyarázta a dolgot, bár ettől neki még itt nem lesz senki a testvére vagy bármilyen más rokona. Aztán elhangzik az is, hogy bizony még Nawantrhiri se tudja mit is akar a vörös a vén fószertől.*
-Szóval a kocsist akarta kihallgatni? Minek kihallgatni? *Lehet, hogy csak a furcsa megfogalmazás az oka, de azt se igazán érti, mi az, hogy a vörös kihallgatni akarta a kocsist.*
-Hát, ha most az öreg úrral csinálja azt, akkor én minden nap kihallgatom a felmosóvödröt, na jó… csak minden másnap, meg a mosott paplanokat is. Amúgy nem lehet, hogy csak összetévesztette őket? Mármint a kocsist meg az öreget. Elég félhomály van idebenn és ha Yezának rossz a szeme… *Veti fel a következő lehetőséget, hiszen mit tudja ő, lehet, hogy az ágynemű mosáshoz használt szerektől meg lehet vakulni.*
-Mosónő, hát nem az? Nekem soha senki nem mutatta még be, csak mindig a szobák felől jön, aztán azt hittem, hogy ágyneműt húz. *Von vállat, neki ez egyértelmű volt.*
-Hát ha nem, akkor neki mi a dolga? *Mert bizony a pultban talán csak egyszer látta, de akkor se sokáig, a konyhában tuti nem, és már őrük is van, aki még a feladatra is alkalmasabb. Talán pont ekkor csapódik oda a pulthoz az emlegetett nő is, kicsit meg is ijed, mert hát eddig bizalmasan sumákoltak, hatra hőköl. Szemével keresi az öreget is, akivel együtt emlegették nemrégiben, de egyelőre nem látja.*
-Mi történt? *Viszont ekkor már mintha valami káromkodás meg puffanás hallatszódna a lépcső irányából.*
-Biztos a patkányok verekednek fenn a csótányokkal... ugye?... mondd, hogy ugye... *Nem az a harcias alkat, nem az a típus, aki ha hall valamit a pincéből le is megy, inkább bezárja az ajtót és hazaporoszkál.*
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-19 20:08:40
Üzenet elküldve: 2021-12-19 20:08:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyesek szerint a vashegyi kancellár egy visszataszító vén kéjenc, és előbb bújnának ágyba egy négylábú kecskével, mint a kétlábúval. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmit rosszindulatú lelkek terjesztik, akik irigyek Hubira, vagy nem adatott meg nekik az a kegy, hogy a kancellári ágy vendégei lehessenek. Hogy mennyire így van mi sem bizonyítja jobban, mint ez a rendkívül szemrevaló és kívánatos vörös, akik szemmel láthatóan epekedik érte. Mostanra Hubin eluralkodott az a valami ami bármely józan, megfontolt és elővigyázatos férfiembert kiszolgáltatottá tesz és óvatlanná: a kangörcs. Hubi színes előadását jóleső nyögések tarkítják, Yeza keze munkájának áldásos hatására és természetesen most már eszébe sem jut, hogy a lány kételkedne az elmondottakban. Hiszen pontosan úgy viselkedik ahogy azt a kancellár elvárja: simulékony, kezes és odaadó. Megelégedett mosollyal hanyatlik hátra ahogy övének csatját megoldják és lehunyt szemmel bazsalyogva hallgatja a fülébe susogott szavakat. Tökéletes. Túlságosan is, de ezen sem fog gyanút. Az ágyékát éri apró érintésre kéjesen megborzong és csak akkor pattannak fel szemhéjai amikor rég hallott, errefelé gyakorlatilag ismeretlen szavakat susognak a fülébe. Meglepetten pislog Yezára, ezt végképp nem nézte volna ki belőle. Szélesen elmosolyodik, újra lehunyja a szemeit és áldja az isteneket kivételes szerencséjéért. Kisvártatva pedig anyaszült mezítelenül fekszik az ágyon és csukott szemmel szinte remeg a várakozástól. Ruhák neszezését hallja, bizonyára a vörös is most vetkezik pucérra. Pompás. Aztán egy másik hang üti meg a fülét, amit nehezen tud hova tenni. Mintha zár kattant, ajtó csukódott volna. Felpillant, felkönyököl. Egyedül van az átkozott szobában. Bambán fordul a csukott ajtó felé, aztán fejét a szék felé kapja. Az is üres, ruhái sehol.*
- Mi a?...
*Felmordul, felkönyököl és kiugrik az ágyból, hogy azzal a lendülettel össze is essen. Bokája befordult a hirtelen mozdulattól, Hubi pedig szerencsésen orrával tompítja az esés súlyát.*
- Kurvák vére!
*A vérző orrú, nehézkesen feltápászkodó kancellár ezt még megtoldja néhány, a kocsisszótárból vett meredekebb fordulattal és alig lát a pipától. A pipa! Az is oda, a kedvenc pipája! A ruhái, a tőre ami egy ötvös- és kovácsremek volt, és még az erszénye isYeza a Rőthöz került, pedig akkora összeg dagasztotta, hogy egy takarosabb házat is vásárolhatott volna belőle a városban. Valami 3887 arany!
Hubi szemei előtt vörös (Vörös! Átkozott szín!) karikák táncolnak, részint a fájdalomtól, részint a dühtől. Lehetetlen helyzetbe került. Ilyen méltatlan állapotban mégsem mutatkozhat mások előtt. Ő, a Vashegy kancellárja. De az sem lehet, hogy addig rostokoljon a szobában, míg valaki arra téved és segítséget kérhet. Ki tudja, hogy az mikor következne be és a vörös cemende addigra már árkon-bokron túl járna. Tétován tesz pár lépést, idegesen megvakarja az üstökét, aztán pillantása az ágyra téved. Nem sokkal később pedig lassan nyílik a szoba ajtaja és a folyosóra egy megviselt kancellári fej kukucskál ki óvatosan. Szerencsére nincs ott senki, bár amilyen szerencséje van (amit alig valamivel ezelőtt még áldott) ott kéne várakoznia a vörös bűntársának, hogy most jól főbe kólinthassa. De nem, így Hubi kiosonhat a szobából. Délceg alakját csupán a dereka köré csavart ágytakaró fedi, no meg a képére száradt és elmázolt vér. Ettől úgy is tűnhetne a félhomályos folyosón, mint egy bosszúálló démon, de mégis inkább egy olyan emberre hajaz akit rútul rászedtek és még iszonyúan peches is. Kicsit megszaporázza a lépteit, mert jó lenne még a fogadóban fülön csípni az átkozottat, még ha erre kevés is az esély. Miért ne oldott volna kereket gyorsan? Viszont az is megvan, hogy a szoknyaszerű rohapótlékban nem kényelmes a járás és a pult környékén tanyázók egy jókora puffanást hallhatnak a lépcső teteje irányából, és egy elkínzott, hörgéssel vegyes kiáltást.*
- A kurva életbe!
*Hubi most meglehetős könnyedséggel teszi zárójelbe az úri viselkedést, hiszen nagyon nyomorultul érzi magát ahogy féloldalasan ül egy lépcsőfokon, rettentő mód sajgó keresztcsontját dörzsölve.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egyesek szerint a vashegyi kancellár egy visszataszító vén kéjenc, és előbb bújnának ágyba egy négylábú kecskével, mint a kétlábúval. Nyilvánvaló, hogy az ilyesmit rosszindulatú lelkek terjesztik, akik irigyek Hubira, vagy nem adatott meg nekik az a kegy, hogy a kancellári ágy vendégei lehessenek. Hogy mennyire így van mi sem bizonyítja jobban, mint ez a rendkívül szemrevaló és kívánatos vörös, akik szemmel láthatóan epekedik érte. Mostanra Hubin eluralkodott az a valami ami bármely józan, megfontolt és elővigyázatos férfiembert kiszolgáltatottá tesz és óvatlanná: a kangörcs. Hubi színes előadását jóleső nyögések tarkítják, Yeza keze munkájának áldásos hatására és természetesen most már eszébe sem jut, hogy a lány kételkedne az elmondottakban. Hiszen pontosan úgy viselkedik ahogy azt a kancellár elvárja: simulékony, kezes és odaadó. Megelégedett mosollyal hanyatlik hátra ahogy övének csatját megoldják és lehunyt szemmel bazsalyogva hallgatja a fülébe susogott szavakat. Tökéletes. Túlságosan is, de ezen sem fog gyanút. Az ágyékát éri apró érintésre kéjesen megborzong és csak akkor pattannak fel szemhéjai amikor rég hallott, errefelé gyakorlatilag ismeretlen szavakat susognak a fülébe. Meglepetten pislog Yezára, ezt végképp nem nézte volna ki belőle. Szélesen elmosolyodik, újra lehunyja a szemeit és áldja az isteneket kivételes szerencséjéért. Kisvártatva pedig anyaszült mezítelenül fekszik az ágyon és csukott szemmel szinte remeg a várakozástól. Ruhák neszezését hallja, bizonyára a vörös is most vetkezik pucérra. Pompás. Aztán egy másik hang üti meg a fülét, amit nehezen tud hova tenni. Mintha zár kattant, ajtó csukódott volna. Felpillant, felkönyököl. Egyedül van az átkozott szobában. Bambán fordul a csukott ajtó felé, aztán fejét a szék felé kapja. Az is üres, ruhái sehol.*
- Mi a?...
*Felmordul, felkönyököl és kiugrik az ágyból, hogy azzal a lendülettel össze is essen. Bokája befordult a hirtelen mozdulattól, Hubi pedig szerencsésen orrával tompítja az esés súlyát.*
- Kurvák vére!
*A vérző orrú, nehézkesen feltápászkodó kancellár ezt még megtoldja néhány, a kocsisszótárból vett meredekebb fordulattal és alig lát a pipától. A pipa! Az is oda, a kedvenc pipája! A ruhái, a tőre ami egy ötvös- és kovácsremek volt, és még az erszénye isYeza a Rőthöz került, pedig akkora összeg dagasztotta, hogy egy takarosabb házat is vásárolhatott volna belőle a városban. Valami 3887 arany!
Hubi szemei előtt vörös (Vörös! Átkozott szín!) karikák táncolnak, részint a fájdalomtól, részint a dühtől. Lehetetlen helyzetbe került. Ilyen méltatlan állapotban mégsem mutatkozhat mások előtt. Ő, a Vashegy kancellárja. De az sem lehet, hogy addig rostokoljon a szobában, míg valaki arra téved és segítséget kérhet. Ki tudja, hogy az mikor következne be és a vörös cemende addigra már árkon-bokron túl járna. Tétován tesz pár lépést, idegesen megvakarja az üstökét, aztán pillantása az ágyra téved. Nem sokkal később pedig lassan nyílik a szoba ajtaja és a folyosóra egy megviselt kancellári fej kukucskál ki óvatosan. Szerencsére nincs ott senki, bár amilyen szerencséje van (amit alig valamivel ezelőtt még áldott) ott kéne várakoznia a vörös bűntársának, hogy most jól főbe kólinthassa. De nem, így Hubi kiosonhat a szobából. Délceg alakját csupán a dereka köré csavart ágytakaró fedi, no meg a képére száradt és elmázolt vér. Ettől úgy is tűnhetne a félhomályos folyosón, mint egy bosszúálló démon, de mégis inkább egy olyan emberre hajaz akit rútul rászedtek és még iszonyúan peches is. Kicsit megszaporázza a lépteit, mert jó lenne még a fogadóban fülön csípni az átkozottat, még ha erre kevés is az esély. Miért ne oldott volna kereket gyorsan? Viszont az is megvan, hogy a szoknyaszerű rohapótlékban nem kényelmes a járás és a pult környékén tanyázók egy jókora puffanást hallhatnak a lépcső teteje irányából, és egy elkínzott, hörgéssel vegyes kiáltást.*- A kurva életbe!
*Hubi most meglehetős könnyedséggel teszi zárójelbe az úri viselkedést, hiszen nagyon nyomorultul érzi magát ahogy féloldalasan ül egy lépcsőfokon, rettentő mód sajgó keresztcsontját dörzsölve.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-19 18:02:53
Üzenet elküldve: 2021-12-19 18:02:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*A mágia alattomos dolog. Olyan, mint a természet mérgei. Olyasmi ölhet meg általa, amire egyáltalán nem számítottál. A természetben legalább annyi előzékenység van, hogy olykor élénk színekkel figyelmeztet a veszélyre. Ez persze nem áll az olyan lényekre, akik zsákmányszerzésre használják mérgüket.
~Helyes!~ bólint magában a válaszra, ami egy kicsit még csupaszabbá teszi a férfit. Yeza ujjai határozottan simítanak végig az inak és izmok völgyeiben. A Kancellár teste messze nem egy harcosé, s bizony a kor láttatja rajta a nyomait, de mindezek mellett is elmondható, hogy egészen jól karbantartott, szikár porhüvely egy ilyen méltóságnak. Yeza kicsit annak is betudja, hogy az Úr tharg barbárok közt látja el e komoly hivatalt.
A masszírozás olyan íveken mozog, melyek nem csak a testet, de az ügyeskedő kezek alá simuló egót is kényeztetik. Egy kicsit talán túl hatékonyan is. A jó Kancellár tudós szívében élő hős férfi olyannyira erőre kap, hogy ha wargot nem is, a realitásokat valóban puszta kézzel mészárolja le a meginduló szavak árjában. A vörösnek nagyon kell koncentrálnia, hogy ne üljön ki az arcára, amit gondol. A Wegtoreni Nagy Arénában volt már szerencséje wargot látni. Azoknak, akiket komolyabb tapasztalat nélkül eresztettek össze egy ilyen bestiával, nem sok esélyük volt. Őszintén szólva, ha ő kerülne szembe eggyel és lenne értelme a futásnak, akkor jóval szívesebben választaná azt. Csakhogy egy warg nem csak nagyobb és erősebb, mint egy ember, de még egy nyüves facsókoló se tudná maga mögött hagyni. Wäor mesélt a wargokról. Arról, hogy a vadonban falkában vadásznak. Őszintén szólva a jó Kancellárból azt se feltétlenül nézné ki, hogy egy közepes méretű tyúkocska nyakát kitekerje. Amikor pedig eszébe jut, hogy hogyan festene a helyzet egy határozottabb kakassal szemben, csak egy hajszálon múlik, hogy kibuggyanjon belőle a kacagás. Szinte látja maga előtt, ahogy a tollait borzoló baromfi körbekergeti a nagytiszteletű tharg Méltóságot az Arénában! Megérdemelné a hetvenkedő vén kecske!
Míg kerülni igyekszik a szemkontaktust, a pillantása ráakad a Kancellár baljának hiányosságára. Elképesztő, hogy eddig észre se vette. Hiába, no, nagyon igyekezett a megfelelő irányba terelni a dolgokat. Egy kósza gondolatig felmerül benne, hogy mégis lehetett igazság abban a wargos történetben, de hacsak nem a legszerencsésebb flótás Lanawinon, kétli, hogy ennyivel megúszna egy ilyen támadást. Mert hogy más, nagyobb sebhelyet nem fedezett fel rajta. Próbál inkább arra gondolni, hogy ennek a nagyotmondásnak azért valahol megvan a maga esetlen bája, és tulajdonképpen saját magát is hibáztathatja érte némileg. Kellemetlen, de a romvárosi ténykedéstől eléggé elsodródni látszanak ismét. Ezután jön az a kegyesen felsőbbséges biccentés az övcsat felé. Yeza tekintete a Kancellárén marad egy hosszú pillanatig. Talán ily megindultságba lökte, hogy az Úr? Hisz a Wargölő Hős félreérthetetlen, bizalmas figyelmébe invitálja.
Yeza megnedvesíti az ajkát és a férfihoz simul. Jobbja ügyesen bontja ki a csatot. Bár a mozdulat könyörtelenül lassú, a Kancellár fülébe suttogó szavak, jóllehet, valamelyest megédesítik a várakozás kínjait.*
- Minden a kívánságod szerint lesz, Kegyelmes Úr. *Keze egyedül akkor érinti a férfi ágyékát, amikor a nadrág gombjain végighaladva egészen meglazítja a ruhadarabot. Nyoma sincs szende, ügyetlen megilletődöttségnek benne. Messze nem ez az első férfinadrág, amit levesz, ez kétségtelen.* - Kiváltság az óhajodat szolgálni. *Aztán kimond egy kifejezést, méghozzá figyelemre méltón jó kiejtéssel, pedig a mélységiek nyelve nem egyszerű. Két szócska, amit nem lehet igazán pontosan lefordítani, s amelyek leginkább a hírhedt poéta és festő, O'Shillin Til munkássága nyomán lettek ismertek Pirtianesen kívül. (Az eredetileg lihanechi születésű művész pajzán versei és botrányosan szégyentelen festményei még mindig jó áron forognak a feketepiacon.) E kifejezés a nívós bordélyok "étlapján" a kívánalmak legfelső, "bármit IS" kategóriája; a pajzánságban szemtelenül tájékozott hölgyek átnyújtott hálószobakulcsa. Yeza ezzel hagyja ott a jó Kancellárt, míg felkönyököl, majd lecsusszan az ágyról, hogy lehúzza a férfi csizmáit, majd a nadrágját is. Az Úrnak talán felfogni sincs ideje az egészet, mert a vörös egy fordulással a kancellári gatya tetejébe csapja a szék hátáról a zekét meg az inget (ha volt olyan, akkor a köpenyt is), és már csukódik is mögötte az ajtó.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
*Yeza meg sem áll a mosodáig, ahol a holmit gyorsan átforgatja, a zsebek tartalmát meg az értékeket, övet, miegymást belerakja egy kis vászonzsákba, amiben az intimebb holmikat szokták mosás után visszaszolgáltatni a vendégeknek, a többit pedig beleflottyantja egy dézsa habos vízbe.*
- Reggelig mindenképp áztassátok! *mondja a személyzetnek.
A bugyborékolva merülő göncök némi elégtétellel töltik el, bár nem is tudja, kire dühösebb, a Báróra vagy a kéjenc vén kecskére odafönt. Mire visszaballag a pulthoz, harmadikként saját magát is előveszi. Csüggedt sóhajjal horgasztja le a fejét.*
- Elszúrtam *mondja a tenyerei közé temetett sóhajjal.* - Ki fognak csapni. *A pultra roskad és nyomorult tekintettel pillant fel Nawára. Megint megtörtént. Az a rohadt önérzet! Attól függetlenül, hogy valószínűleg semmi hasznosat nem tudott volna meg a Kancellártól, nem szabadott volna így felhorkannia. De először az a mese a wargról, utána meg a kegyes kis biccentés... Yezát ilyenkor viszi a vére és általában egyenesen bele a bajba.
Nagyot szusszan, aztán kelletlenül elhúzza a száját.*
- Kellene kicsit kérdezősködni a Csonthíd környékén, de egyedül nem kockáztatnám meg. *Ezt már csendesen mondja, hogy lehetőleg csak Nawanthiri hallja.*
*A mágia alattomos dolog. Olyan, mint a természet mérgei. Olyasmi ölhet meg általa, amire egyáltalán nem számítottál. A természetben legalább annyi előzékenység van, hogy olykor élénk színekkel figyelmeztet a veszélyre. Ez persze nem áll az olyan lényekre, akik zsákmányszerzésre használják mérgüket.
~Helyes!~ bólint magában a válaszra, ami egy kicsit még csupaszabbá teszi a férfit. Yeza ujjai határozottan simítanak végig az inak és izmok völgyeiben. A Kancellár teste messze nem egy harcosé, s bizony a kor láttatja rajta a nyomait, de mindezek mellett is elmondható, hogy egészen jól karbantartott, szikár porhüvely egy ilyen méltóságnak. Yeza kicsit annak is betudja, hogy az Úr tharg barbárok közt látja el e komoly hivatalt.
A masszírozás olyan íveken mozog, melyek nem csak a testet, de az ügyeskedő kezek alá simuló egót is kényeztetik. Egy kicsit talán túl hatékonyan is. A jó Kancellár tudós szívében élő hős férfi olyannyira erőre kap, hogy ha wargot nem is, a realitásokat valóban puszta kézzel mészárolja le a meginduló szavak árjában. A vörösnek nagyon kell koncentrálnia, hogy ne üljön ki az arcára, amit gondol. A Wegtoreni Nagy Arénában volt már szerencséje wargot látni. Azoknak, akiket komolyabb tapasztalat nélkül eresztettek össze egy ilyen bestiával, nem sok esélyük volt. Őszintén szólva, ha ő kerülne szembe eggyel és lenne értelme a futásnak, akkor jóval szívesebben választaná azt. Csakhogy egy warg nem csak nagyobb és erősebb, mint egy ember, de még egy nyüves facsókoló se tudná maga mögött hagyni. Wäor mesélt a wargokról. Arról, hogy a vadonban falkában vadásznak. Őszintén szólva a jó Kancellárból azt se feltétlenül nézné ki, hogy egy közepes méretű tyúkocska nyakát kitekerje. Amikor pedig eszébe jut, hogy hogyan festene a helyzet egy határozottabb kakassal szemben, csak egy hajszálon múlik, hogy kibuggyanjon belőle a kacagás. Szinte látja maga előtt, ahogy a tollait borzoló baromfi körbekergeti a nagytiszteletű tharg Méltóságot az Arénában! Megérdemelné a hetvenkedő vén kecske!
Míg kerülni igyekszik a szemkontaktust, a pillantása ráakad a Kancellár baljának hiányosságára. Elképesztő, hogy eddig észre se vette. Hiába, no, nagyon igyekezett a megfelelő irányba terelni a dolgokat. Egy kósza gondolatig felmerül benne, hogy mégis lehetett igazság abban a wargos történetben, de hacsak nem a legszerencsésebb flótás Lanawinon, kétli, hogy ennyivel megúszna egy ilyen támadást. Mert hogy más, nagyobb sebhelyet nem fedezett fel rajta. Próbál inkább arra gondolni, hogy ennek a nagyotmondásnak azért valahol megvan a maga esetlen bája, és tulajdonképpen saját magát is hibáztathatja érte némileg. Kellemetlen, de a romvárosi ténykedéstől eléggé elsodródni látszanak ismét. Ezután jön az a kegyesen felsőbbséges biccentés az övcsat felé. Yeza tekintete a Kancellárén marad egy hosszú pillanatig. Talán ily megindultságba lökte, hogy az Úr? Hisz a Wargölő Hős félreérthetetlen, bizalmas figyelmébe invitálja.
Yeza megnedvesíti az ajkát és a férfihoz simul. Jobbja ügyesen bontja ki a csatot. Bár a mozdulat könyörtelenül lassú, a Kancellár fülébe suttogó szavak, jóllehet, valamelyest megédesítik a várakozás kínjait.*
- Minden a kívánságod szerint lesz, Kegyelmes Úr. *Keze egyedül akkor érinti a férfi ágyékát, amikor a nadrág gombjain végighaladva egészen meglazítja a ruhadarabot. Nyoma sincs szende, ügyetlen megilletődöttségnek benne. Messze nem ez az első férfinadrág, amit levesz, ez kétségtelen.* - Kiváltság az óhajodat szolgálni. *Aztán kimond egy kifejezést, méghozzá figyelemre méltón jó kiejtéssel, pedig a mélységiek nyelve nem egyszerű. Két szócska, amit nem lehet igazán pontosan lefordítani, s amelyek leginkább a hírhedt poéta és festő, O'Shillin Til munkássága nyomán lettek ismertek Pirtianesen kívül. (Az eredetileg lihanechi születésű művész pajzán versei és botrányosan szégyentelen festményei még mindig jó áron forognak a feketepiacon.) E kifejezés a nívós bordélyok "étlapján" a kívánalmak legfelső, "bármit IS" kategóriája; a pajzánságban szemtelenül tájékozott hölgyek átnyújtott hálószobakulcsa. Yeza ezzel hagyja ott a jó Kancellárt, míg felkönyököl, majd lecsusszan az ágyról, hogy lehúzza a férfi csizmáit, majd a nadrágját is. Az Úrnak talán felfogni sincs ideje az egészet, mert a vörös egy fordulással a kancellári gatya tetejébe csapja a szék hátáról a zekét meg az inget (ha volt olyan, akkor a köpenyt is), és már csukódik is mögötte az ajtó.*
//Nawa + érintőlegesen a pult környékiek//
*Yeza meg sem áll a mosodáig, ahol a holmit gyorsan átforgatja, a zsebek tartalmát meg az értékeket, övet, miegymást belerakja egy kis vászonzsákba, amiben az intimebb holmikat szokták mosás után visszaszolgáltatni a vendégeknek, a többit pedig beleflottyantja egy dézsa habos vízbe.*
- Reggelig mindenképp áztassátok! *mondja a személyzetnek.
A bugyborékolva merülő göncök némi elégtétellel töltik el, bár nem is tudja, kire dühösebb, a Báróra vagy a kéjenc vén kecskére odafönt. Mire visszaballag a pulthoz, harmadikként saját magát is előveszi. Csüggedt sóhajjal horgasztja le a fejét.*
- Elszúrtam *mondja a tenyerei közé temetett sóhajjal.* - Ki fognak csapni. *A pultra roskad és nyomorult tekintettel pillant fel Nawára. Megint megtörtént. Az a rohadt önérzet! Attól függetlenül, hogy valószínűleg semmi hasznosat nem tudott volna meg a Kancellártól, nem szabadott volna így felhorkannia. De először az a mese a wargról, utána meg a kegyes kis biccentés... Yezát ilyenkor viszi a vére és általában egyenesen bele a bajba.
Nagyot szusszan, aztán kelletlenül elhúzza a száját.*
- Kellene kicsit kérdezősködni a Csonthíd környékén, de egyedül nem kockáztatnám meg. *Ezt már csendesen mondja, hogy lehetőleg csak Nawanthiri hallja.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:41:21
Üzenet elküldve: 2021-12-17 12:41:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
- Csupán elméleti szinten foglalkoztam a mágiával, sajnos bokros teendőim soha nem tették lehetővé, hogy mélyebben... elmélyedjek a témában.
*Egy pillanatra meg is akad és egy szóismétlés is becsúszik, de ez érthető. A jó kancellár nem kis bosszúsággal konstatálta, hogy vele is megeshet az a csúfság, miszerint a kellő időben nem bizonyul férfiúnak. Ráadásul már második ízben ezen az estén, a második nővel. Pedig még egy olyan kapós férfiemberrel, mint ő sem esik meg gyakran, hogy egy este mindjárt két igen vonzó nőt láthatna vendégül az ágyában. Az iménti kis elakadás viszont örömteli, mert Yeza kellő rutinnal eléri, hogy Hubiban ismét mocorogni kezdjen valami. Éppen ezért sajnálatos is lehetne, hogy a vörös kiváló érzékkel ezt a pillanatot választja, hogy Hubi levetett ruháival kezdjen foglalatoskodni. Lehetne, de nem az. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy egy adott pillanatban mi is az, ami a férfiemberre ingerlően hat. De most a lecsusszanó bunda és a hátat szabadon hagyó könnyű kis ruha látványa pontosan ilyen hatással van a kimeredt szemmel figyelő kancellárra, aki szakállán simítva végig figyeli a dolgot. És ilyenkor már az illemre sem kell annyira adni, tehát amikor Yeza szembe fordul vele leplezetlen érdeklődéssel és arcán a kéjvágy számos tanújelével méri végig a finom falatot. Akinek ha ismerné a gondolatait, helyeslően bólogatna. A férfi már csak olyan, hogy ha agyát elborítja a vörös köd akkor csak egy dologra tud összpontosítani. Így Hubi agyán csak halványan és villanásnyi időre szalad át a gondolat a hírhedt pirtianes-i kémről Ma'atha Ariról aki varázslatos könnyedséggel jutott be a célszemélyek ágyába, hogy onnan értékes információkkal és - legalábbis Hubi esetében - kissé sajgó hátsóval másszon ki.*
- Oh, semmiség. *jegyzi meg meglehetősen nagyképűen a bátorságára tett méltatásra, és feleslegesnek érezné kitérni olyan jelentéktelen apróságra, hogy ott és akkor nem minden pillanatban érezte magát rettenthetetlennek. De ha Yezának ez imponál, Hubi igazán nem látja okát, hogy elkeserítse. Sőt, most hogy Yeza már ismét odabújt mellé, érzi testének melegét, érintését, nyel egy nagyot és valami olcsó regényből vett fordulatot hoz elő amit ebben a pillanatban hatásosnak érez.*
- A Veszély a harmadik nevem.
*Valójában Vachaoz a harmadik neve, de ennek aligha lenne lehengerlő hatása.*
- Á, szóval Csonthídnak hívják...
*Hubi könnyed mosollyal ajkán dől hátra, és mintha elaludt volna a kígyó. Yeza ügyessége hatására gyanakvása háttérbe szorult és most igazán úgy érzi magát, mintha valami rettegett orgyilkos lenne aki a félelmet hírből sem ismeri, és ezért köreiben leplezetlen csodálat tárgya.*
- Vészjósló neve van, annyi bizonyos, de talán mégsem vetekedhet azzal a warggal amivel ifjabb éveimben egyszer puszta kézzel verekedtem meg. Meg kell mondjam, az a bestia valóban veszélyes volt.
*Kezeit tarkója alá lökve engedi, hogy Yeza kezelésbe vegye, tekintete elréved, mintha a rátörő emlékekkel küzdene.*
- Veszett fenevad volt, a környéket rettegésben tartotta. Nem egy fegyverforgatót béreltek fel a helybeliek, hogy kiírtsák a férget, de mind kudarcot vallott. Engem a tudományos kíváncsiság hajtott a vadászterületére, a wywardokat óhajtottam megfigyelni. Ugyan óva intettek, hogy a fenevad felségterületére tegyem a lábam, de már akkor is úgy véltem, hogy a tudomány gyarapítása érdekében kötelességem vállalni a veszélyt.
*Ez számára is újdonság, hiszen eleddig a legnagyobb veszély akkor fenyegette a tudomány oltárán végzett munkája során, amikor a Pirtiantes-i Hadiakadémia könyvtárában lábára ejtette a kalamárist. Megjegyzendő, hogy vaskos, súlyos tintatartó volt az.*
- Éppen egy fészekalja fiókát vizsgáltam amikor a bestia meglepett. Vesztére. Máig érzem arcomon pofájának bűzét, hallom fogainak ádáz csattogását. Kemény küzdelem volt, de végül kitörtem a nyakát.
*Hubi sóhajt egyet. Roppant jólesik neki Yeza kezének munkája, meg aztán a nosztalgia is. Érdekes, de amit az imént rá jellemző szerénységgel elmesélt, megtörént. Persze a warg valójában a szomszédasszony Kamillavirág névre hallgató cirmos macskája volt, aminek még a nyakát sem tekerte ki. Ellenben hosszasan és aggodalmas képpel kezelte a karján szerzett karmolásokat jódtinktúrával. De mint már említtetett, Hubi nagyvonalú ember, és jelentéktelen részletekkel nem terheli hallgatóságát. Különben is, mostanra már kényelmetlenül szűknek érzi a nadrágáját. Keze meg is mozdul az övcsat felé, de megáll a mozdulat. Kicsit megemeli fejét, nyájas mosollyal néz a vörösre és kegyesen bólint egyet. Amivel azt is jelezhetné, hogy Yeza megdolgozhat a pénzéért. Már ha valóban tudná, hogy itt ilyesmiről lehet szó. Így viszont egy öregedő kéjenc gesztusának is be lehet tudni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 12:54:35
- Csupán elméleti szinten foglalkoztam a mágiával, sajnos bokros teendőim soha nem tették lehetővé, hogy mélyebben... elmélyedjek a témában.
*Egy pillanatra meg is akad és egy szóismétlés is becsúszik, de ez érthető. A jó kancellár nem kis bosszúsággal konstatálta, hogy vele is megeshet az a csúfság, miszerint a kellő időben nem bizonyul férfiúnak. Ráadásul már második ízben ezen az estén, a második nővel. Pedig még egy olyan kapós férfiemberrel, mint ő sem esik meg gyakran, hogy egy este mindjárt két igen vonzó nőt láthatna vendégül az ágyában. Az iménti kis elakadás viszont örömteli, mert Yeza kellő rutinnal eléri, hogy Hubiban ismét mocorogni kezdjen valami. Éppen ezért sajnálatos is lehetne, hogy a vörös kiváló érzékkel ezt a pillanatot választja, hogy Hubi levetett ruháival kezdjen foglalatoskodni. Lehetne, de nem az. Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy egy adott pillanatban mi is az, ami a férfiemberre ingerlően hat. De most a lecsusszanó bunda és a hátat szabadon hagyó könnyű kis ruha látványa pontosan ilyen hatással van a kimeredt szemmel figyelő kancellárra, aki szakállán simítva végig figyeli a dolgot. És ilyenkor már az illemre sem kell annyira adni, tehát amikor Yeza szembe fordul vele leplezetlen érdeklődéssel és arcán a kéjvágy számos tanújelével méri végig a finom falatot. Akinek ha ismerné a gondolatait, helyeslően bólogatna. A férfi már csak olyan, hogy ha agyát elborítja a vörös köd akkor csak egy dologra tud összpontosítani. Így Hubi agyán csak halványan és villanásnyi időre szalad át a gondolat a hírhedt pirtianes-i kémről Ma'atha Ariról aki varázslatos könnyedséggel jutott be a célszemélyek ágyába, hogy onnan értékes információkkal és - legalábbis Hubi esetében - kissé sajgó hátsóval másszon ki.*
- Oh, semmiség. *jegyzi meg meglehetősen nagyképűen a bátorságára tett méltatásra, és feleslegesnek érezné kitérni olyan jelentéktelen apróságra, hogy ott és akkor nem minden pillanatban érezte magát rettenthetetlennek. De ha Yezának ez imponál, Hubi igazán nem látja okát, hogy elkeserítse. Sőt, most hogy Yeza már ismét odabújt mellé, érzi testének melegét, érintését, nyel egy nagyot és valami olcsó regényből vett fordulatot hoz elő amit ebben a pillanatban hatásosnak érez.*
- A Veszély a harmadik nevem.
*Valójában Vachaoz a harmadik neve, de ennek aligha lenne lehengerlő hatása.*
- Á, szóval Csonthídnak hívják...
*Hubi könnyed mosollyal ajkán dől hátra, és mintha elaludt volna a kígyó. Yeza ügyessége hatására gyanakvása háttérbe szorult és most igazán úgy érzi magát, mintha valami rettegett orgyilkos lenne aki a félelmet hírből sem ismeri, és ezért köreiben leplezetlen csodálat tárgya.*
- Vészjósló neve van, annyi bizonyos, de talán mégsem vetekedhet azzal a warggal amivel ifjabb éveimben egyszer puszta kézzel verekedtem meg. Meg kell mondjam, az a bestia valóban veszélyes volt.
*Kezeit tarkója alá lökve engedi, hogy Yeza kezelésbe vegye, tekintete elréved, mintha a rátörő emlékekkel küzdene.*
- Veszett fenevad volt, a környéket rettegésben tartotta. Nem egy fegyverforgatót béreltek fel a helybeliek, hogy kiírtsák a férget, de mind kudarcot vallott. Engem a tudományos kíváncsiság hajtott a vadászterületére, a wywardokat óhajtottam megfigyelni. Ugyan óva intettek, hogy a fenevad felségterületére tegyem a lábam, de már akkor is úgy véltem, hogy a tudomány gyarapítása érdekében kötelességem vállalni a veszélyt.
*Ez számára is újdonság, hiszen eleddig a legnagyobb veszély akkor fenyegette a tudomány oltárán végzett munkája során, amikor a Pirtiantes-i Hadiakadémia könyvtárában lábára ejtette a kalamárist. Megjegyzendő, hogy vaskos, súlyos tintatartó volt az.*
- Éppen egy fészekalja fiókát vizsgáltam amikor a bestia meglepett. Vesztére. Máig érzem arcomon pofájának bűzét, hallom fogainak ádáz csattogását. Kemény küzdelem volt, de végül kitörtem a nyakát.
*Hubi sóhajt egyet. Roppant jólesik neki Yeza kezének munkája, meg aztán a nosztalgia is. Érdekes, de amit az imént rá jellemző szerénységgel elmesélt, megtörént. Persze a warg valójában a szomszédasszony Kamillavirág névre hallgató cirmos macskája volt, aminek még a nyakát sem tekerte ki. Ellenben hosszasan és aggodalmas képpel kezelte a karján szerzett karmolásokat jódtinktúrával. De mint már említtetett, Hubi nagyvonalú ember, és jelentéktelen részletekkel nem terheli hallgatóságát. Különben is, mostanra már kényelmetlenül szűknek érzi a nadrágáját. Keze meg is mozdul az övcsat felé, de megáll a mozdulat. Kicsit megemeli fejét, nyájas mosollyal néz a vörösre és kegyesen bólint egyet. Amivel azt is jelezhetné, hogy Yeza megdolgozhat a pénzéért. Már ha valóban tudná, hogy itt ilyesmiről lehet szó. Így viszont egy öregedő kéjenc gesztusának is be lehet tudni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.17 12:54:35
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-15 07:35:33
Üzenet elküldve: 2021-12-15 07:35:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 891
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
*Végre a megfelelő irányba látszik kanyarodni a szócséplés, aminek a vörös elmondhatatlanul örül. A türelemmel eléggé hadilábon áll, ahogy a wegtoreniek jó része, így a épp ideje volt már.*
- Talán kegyelmed is a mágia művészetének tudója? *kérdi érdeklődve a Kancellár szavainak nyomán. Igyekszik némi lelkesedést csempészni a hanglejtésébe, de igazából csak jobb tudni az ilyesmiről.
Míg a csevegés szépen halad a maga medrében, Yeza hozzáértő ujjacskái lefejtik az úrról a zekét és az inget.
~A Sárváros...~ Az elmondás alapján a Kancellár a hasadéknál is járhatott.*
- Teljességgel egyetértek *duruzsolja érzékien a férfi fülébe, mikor a városban történt változásokról beszél. Bár Yezának fogalma sincs, milyen volt a hely ama események előtt, az pusztítás nyomai még mindig látszanak a polgárok által birtokba vett negyedben is, itt, nem is oly messze.
~Végre valami használható.~ Épp toldaná a következő kérdést a diskurzus fonalába, amikor a jó Kancellár pálcát törni látszik a végre irányba állított beszélgetés felett. Nagyon úgy tűnik, ő másféle irányba óhajt haladni. Az úri kellem tartotta gyeplőt mintha kezdené elragadni a férfiösztön. A tharg méltóság érintése mind mohóbban falja a szolgálatkész odaadást. A férfiak sajnos tényleg csak egy dologra tudnak figyelni egyszerre. Ez kiütközik ott is, hogy bár a vágy tagadhatatlanul éledezik a Kancellárban, mintha mégis kicsit másfelé járna az esze. Mégpedig, úgy sejti, a saját szavai okán.*
- Nem? *kuncog fel a csevegésre tett megjegyzésre, mely a végére királyi többesbe fordul... elvégre Yezának nagyon is óhaja a városban történtekről való társalgás. Igaz, nem a múltbéli eseményekre vonatkozólag, hanem ami a jó Kancellár mostani ittlétét illeti.
Ledér sóhajjal simul a férfi érintése alá, de nem sokkal később már csusszan is ki a kéjelgésbe húzó örvényből. Finoman és bosszantó könnyedséggel. A mesék pajkos, huncut nimfái is megirigyelhetnék. Mintha csókra hajlana, de a ruhákért nyúl csupán. Úgy siklik ki az érzéki közelségből, mint angolna a kapkodó kezek közül. A bunda hanyagul viselve, szinte a derekára omlik. Szabadon hagyja a hátát és a vállait, ahogy a prém alatt viselt könnyű ruhácska is, melynek csupán vékony pántjai látszanak.
Yeza gondosan a széktámlára igazgatja az inget és a zekét. Igazán kár lenne ha az ilyen finom anyagon rút gyűrődések esnének.*
- Pedig *fordul meg, s pillantása tetszéssel fut végig a tisztséghez immár jócskán hiányosan öltözött Kancelláron* - ha Kegyelmed most ott járt *harap az ajkába, s doromboló sóhajt hallatva lép vissza az ágyhoz, s csusszan vissza a Kancellár mögé* - az rendkívüli bátorságra vall.
*A wegtoreni lány ujjai kellő erővel, de kellemes simításokkal vegyítve masszíroznak. Ismeri az izmok, inak és ízűletek kényes pontjait. Az elcsigázott testnek ellenállhatatlanul jóleső érzéseket csal elő.* - Micsoda igéző gondolat *súgja közben.* - A tharg méltóság, akit a város ily sötét része sem tántorít. *Yeza duruzsoló hangja kéjes éhséggel csalja a történetbe a másikat.* - Ne mondja, hogy a Csonthídon is átmerészkedett... *De! De mondja! Bizony mondja, ha istenséggé óhajt nőni egy lenyűgözött leány előtt! A megremegő hang talán nagyotmondásra csábít, de a túlzásokat ráér majd később is kiszanálni a lényegből. Most az a fontos, hogy a jó Kancellár tovább csacsogjon és lehetőleg merüljön el a masszázs élvezetében annyira, hogy vágyát ébren tartsa, de ne engedje főszerepre lobbanni. Hála az égnek, a kor előrehaladtával a férfitest igényei kissé szélesebb skálát nyitnak, s ezt ő most ki is szeretné használni.*
*Végre a megfelelő irányba látszik kanyarodni a szócséplés, aminek a vörös elmondhatatlanul örül. A türelemmel eléggé hadilábon áll, ahogy a wegtoreniek jó része, így a épp ideje volt már.*
- Talán kegyelmed is a mágia művészetének tudója? *kérdi érdeklődve a Kancellár szavainak nyomán. Igyekszik némi lelkesedést csempészni a hanglejtésébe, de igazából csak jobb tudni az ilyesmiről.
Míg a csevegés szépen halad a maga medrében, Yeza hozzáértő ujjacskái lefejtik az úrról a zekét és az inget.
~A Sárváros...~ Az elmondás alapján a Kancellár a hasadéknál is járhatott.*
- Teljességgel egyetértek *duruzsolja érzékien a férfi fülébe, mikor a városban történt változásokról beszél. Bár Yezának fogalma sincs, milyen volt a hely ama események előtt, az pusztítás nyomai még mindig látszanak a polgárok által birtokba vett negyedben is, itt, nem is oly messze.
~Végre valami használható.~ Épp toldaná a következő kérdést a diskurzus fonalába, amikor a jó Kancellár pálcát törni látszik a végre irányba állított beszélgetés felett. Nagyon úgy tűnik, ő másféle irányba óhajt haladni. Az úri kellem tartotta gyeplőt mintha kezdené elragadni a férfiösztön. A tharg méltóság érintése mind mohóbban falja a szolgálatkész odaadást. A férfiak sajnos tényleg csak egy dologra tudnak figyelni egyszerre. Ez kiütközik ott is, hogy bár a vágy tagadhatatlanul éledezik a Kancellárban, mintha mégis kicsit másfelé járna az esze. Mégpedig, úgy sejti, a saját szavai okán.*
- Nem? *kuncog fel a csevegésre tett megjegyzésre, mely a végére királyi többesbe fordul... elvégre Yezának nagyon is óhaja a városban történtekről való társalgás. Igaz, nem a múltbéli eseményekre vonatkozólag, hanem ami a jó Kancellár mostani ittlétét illeti.
Ledér sóhajjal simul a férfi érintése alá, de nem sokkal később már csusszan is ki a kéjelgésbe húzó örvényből. Finoman és bosszantó könnyedséggel. A mesék pajkos, huncut nimfái is megirigyelhetnék. Mintha csókra hajlana, de a ruhákért nyúl csupán. Úgy siklik ki az érzéki közelségből, mint angolna a kapkodó kezek közül. A bunda hanyagul viselve, szinte a derekára omlik. Szabadon hagyja a hátát és a vállait, ahogy a prém alatt viselt könnyű ruhácska is, melynek csupán vékony pántjai látszanak.
Yeza gondosan a széktámlára igazgatja az inget és a zekét. Igazán kár lenne ha az ilyen finom anyagon rút gyűrődések esnének.*
- Pedig *fordul meg, s pillantása tetszéssel fut végig a tisztséghez immár jócskán hiányosan öltözött Kancelláron* - ha Kegyelmed most ott járt *harap az ajkába, s doromboló sóhajt hallatva lép vissza az ágyhoz, s csusszan vissza a Kancellár mögé* - az rendkívüli bátorságra vall.
*A wegtoreni lány ujjai kellő erővel, de kellemes simításokkal vegyítve masszíroznak. Ismeri az izmok, inak és ízűletek kényes pontjait. Az elcsigázott testnek ellenállhatatlanul jóleső érzéseket csal elő.* - Micsoda igéző gondolat *súgja közben.* - A tharg méltóság, akit a város ily sötét része sem tántorít. *Yeza duruzsoló hangja kéjes éhséggel csalja a történetbe a másikat.* - Ne mondja, hogy a Csonthídon is átmerészkedett... *De! De mondja! Bizony mondja, ha istenséggé óhajt nőni egy lenyűgözött leány előtt! A megremegő hang talán nagyotmondásra csábít, de a túlzásokat ráér majd később is kiszanálni a lényegből. Most az a fontos, hogy a jó Kancellár tovább csacsogjon és lehetőleg merüljön el a masszázs élvezetében annyira, hogy vágyát ébren tartsa, de ne engedje főszerepre lobbanni. Hála az égnek, a kor előrehaladtával a férfitest igényei kissé szélesebb skálát nyitnak, s ezt ő most ki is szeretné használni.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 21:23:05
Üzenet elküldve: 2021-12-14 21:23:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri, Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
* Pöröly a vállon, egy feszült beállás, és mégis az elméje máson jár. ~ Aréna? Ott bármikor párbajozhatnék sok emberrel. ~ Már a fejében pöröly csapásokat mér az áldozataira. És ha már méricskélhet valakit, akkor már azt aki elől tiltva van a lépcső. A sötételfet pörölyével több helyen is darabokra zúzza. Csapások a fejében elevenebbek mint amire képes lehetne Limmen. De valahogy a fantáziája túlszárnyalja képességeit. Hamar ki is zökkenti a környezete. ~ Kancellár? Az a vén alak? Inkább képzelném valami kéjencnek. ~ Határozott megjelenésbe próbál továbbra is állni, türelmesen és nyugodtan. Szükségtelen túlképzelnie a dolgokat. De valahogy mégis vissza tér a pörölyének forgatására. Legalább addig is feltalálja magát, nem éppen nevezné izgalmas munkának egy üldögélő sötételf megállítását. ~ De ha próbálna és küzdene azért, hogy feljusson, az már jobban tetszene. ~ Pörgeti fel magát fejben, de csak egy könnyed szomorú és csalódott sóhajjal nyugtázza, hogy erre nem nagyon van esély. ~ Ahelyett, hogy ezen gondolkozom.... Tehetném inkább, hogy miképp kedveltessem meg magam? ~ Nincs tényleges hátsó szándéka a mélységinek, csak szimplán késztetést érez, hogy az új társait, ténylegesen társként nevezhesse. De ehhez pedig azt kell tennie, amit a legkevésbé szeret. Türelmesnek lenni. *
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
* Pöröly a vállon, egy feszült beállás, és mégis az elméje máson jár. ~ Aréna? Ott bármikor párbajozhatnék sok emberrel. ~ Már a fejében pöröly csapásokat mér az áldozataira. És ha már méricskélhet valakit, akkor már azt aki elől tiltva van a lépcső. A sötételfet pörölyével több helyen is darabokra zúzza. Csapások a fejében elevenebbek mint amire képes lehetne Limmen. De valahogy a fantáziája túlszárnyalja képességeit. Hamar ki is zökkenti a környezete. ~ Kancellár? Az a vén alak? Inkább képzelném valami kéjencnek. ~ Határozott megjelenésbe próbál továbbra is állni, türelmesen és nyugodtan. Szükségtelen túlképzelnie a dolgokat. De valahogy mégis vissza tér a pörölyének forgatására. Legalább addig is feltalálja magát, nem éppen nevezné izgalmas munkának egy üldögélő sötételf megállítását. ~ De ha próbálna és küzdene azért, hogy feljusson, az már jobban tetszene. ~ Pörgeti fel magát fejben, de csak egy könnyed szomorú és csalódott sóhajjal nyugtázza, hogy erre nem nagyon van esély. ~ Ahelyett, hogy ezen gondolkozom.... Tehetném inkább, hogy miképp kedveltessem meg magam? ~ Nincs tényleges hátsó szándéka a mélységinek, csak szimplán késztetést érez, hogy az új társait, ténylegesen társként nevezhesse. De ehhez pedig azt kell tennie, amit a legkevésbé szeret. Türelmesnek lenni. *
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 17:26:34
Üzenet elküldve: 2021-12-14 17:26:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//küldetés//
*Ez a sok konspirálás nagyon felvillanyozhatja Őkócziságát! Bemutatkoz, összedug fejet, figyel, és ami a legfontosabb: kommentál. Például hogy amit szabad Yezának, azt Ninreya kisasszonynak miért nem? Nawanthiri nagyon mondana erre valami gondosan kimunkált, mégis frappáns választ, szóra is nyitja a száját, de már a probléma felvetése is váratlanul éri. Körbejártatja a mandulaszemeit a pult mögötti polcokon, hátha súgnak neki az üvegek, ám azok csak pöffeszkednek a magas pozíciójukban, és rá se hederítenek. Becsukja a száját, aztán a kezét elébe rakva elneveti magát, mint akit rajtakaptak valamin.*
- Hát mert Yeza velünk van! *játssza ki halkan az adu ászt. Már ha van ilyen ebben a játékban. Nyomban felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi Teysus cukros tökét akar rőthajú kolléganőjük a jó (továbbá sármos, bölcs és tiszteletreméltó) kancellártól.*
- Az öreg szeme-füle jó még, és friss az esze is. Nem tudom, Yeza mit akar tőle. *megcsóválja a fejét, aztán csendesen folytatja* Biztos nem kirabolni, mert ő is, meg az a sötételf lány is tudja, kinek dolgozunk. Nekem annyit mondott, hogy kecskeszakáll kocsisát akarja kihallgatni, de aztán inkább az öregúrra vetette ki a hálót. Az öreg meg... *itt megint elakad a szava egy kicsit, lesüti a szemeit, és fülig pirul* hát nem nagyon kérette magát... *zavartan a füle mögé simítja baloldalt a sörényét* Mosónő? *pillant fel aztán olyan meglepetten, hogy még suttogni is elfelejt* Yeza?
*Mindeközben Limmen szolgálatba helyezi magát a lépcsőnél. Nawanthiri mintha látni vélt volna valami baljós villanást a szemében, de még csak nem is sejti, milyen veszély leselkedik a koleganőjére. Ha sejtené, alighanem szóvá tenné. Milyen kereskedőház az, ahol egymást ölik az alkalmazottak! Így viszont csak elnézi az öles termetű vitézt az ijesztő páncéljában, vállán a pöröllyel. Azért ha egy ilyen vaskotroc kéri meg nyájasan a vendéget, tartaná távol magát innen-onnan, csak meggyőzőbb, mintha egy fegyvertelen lány teszi ugyanezt!*
//küldetés//
*Ez a sok konspirálás nagyon felvillanyozhatja Őkócziságát! Bemutatkoz, összedug fejet, figyel, és ami a legfontosabb: kommentál. Például hogy amit szabad Yezának, azt Ninreya kisasszonynak miért nem? Nawanthiri nagyon mondana erre valami gondosan kimunkált, mégis frappáns választ, szóra is nyitja a száját, de már a probléma felvetése is váratlanul éri. Körbejártatja a mandulaszemeit a pult mögötti polcokon, hátha súgnak neki az üvegek, ám azok csak pöffeszkednek a magas pozíciójukban, és rá se hederítenek. Becsukja a száját, aztán a kezét elébe rakva elneveti magát, mint akit rajtakaptak valamin.*
- Hát mert Yeza velünk van! *játssza ki halkan az adu ászt. Már ha van ilyen ebben a játékban. Nyomban felmerül ugyanis a kérdés, hogy mi Teysus cukros tökét akar rőthajú kolléganőjük a jó (továbbá sármos, bölcs és tiszteletreméltó) kancellártól.*
- Az öreg szeme-füle jó még, és friss az esze is. Nem tudom, Yeza mit akar tőle. *megcsóválja a fejét, aztán csendesen folytatja* Biztos nem kirabolni, mert ő is, meg az a sötételf lány is tudja, kinek dolgozunk. Nekem annyit mondott, hogy kecskeszakáll kocsisát akarja kihallgatni, de aztán inkább az öregúrra vetette ki a hálót. Az öreg meg... *itt megint elakad a szava egy kicsit, lesüti a szemeit, és fülig pirul* hát nem nagyon kérette magát... *zavartan a füle mögé simítja baloldalt a sörényét* Mosónő? *pillant fel aztán olyan meglepetten, hogy még suttogni is elfelejt* Yeza?
*Mindeközben Limmen szolgálatba helyezi magát a lépcsőnél. Nawanthiri mintha látni vélt volna valami baljós villanást a szemében, de még csak nem is sejti, milyen veszély leselkedik a koleganőjére. Ha sejtené, alighanem szóvá tenné. Milyen kereskedőház az, ahol egymást ölik az alkalmazottak! Így viszont csak elnézi az öles termetű vitézt az ijesztő páncéljában, vállán a pöröllyel. Azért ha egy ilyen vaskotroc kéri meg nyájasan a vendéget, tartaná távol magát innen-onnan, csak meggyőzőbb, mintha egy fegyvertelen lány teszi ugyanezt!*
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:16:44
Üzenet elküldve: 2021-12-14 12:16:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sokba jó a Kocka Móka//
// Zárás //
*A lovag atyaian elmosolyodik ahogy nézi az apró teremtést, ahogy beszél. Igazán egy különös jelenség a pultos akivel találkozott, és biztos benne, hogy idővel visszalátogat a kalmárba. A had-boronás dolgora jót nevet. Aztán még a lány is elmondja mi fán terem itt a munka, amire Soreyl megértőn bólogat.*
-Igen. Akkor ki lehet bírni.
*Áll fel közben a székéből, és összecsapja a bokáját, hogy játékosan tisztelegjen.*
-Soreyl Had-Boronás ezennel lelép.
*Mondja, és egy atyai mosollyal, és meleg tekintettel, mielőtt leindulna kifelé, annyit mond.*
-Te meg vigyázz a székekre, és patkányfarkakra.
//Sokba jó a Kocka Móka//
// Zárás //
*A lovag atyaian elmosolyodik ahogy nézi az apró teremtést, ahogy beszél. Igazán egy különös jelenség a pultos akivel találkozott, és biztos benne, hogy idővel visszalátogat a kalmárba. A had-boronás dolgora jót nevet. Aztán még a lány is elmondja mi fán terem itt a munka, amire Soreyl megértőn bólogat.*
-Igen. Akkor ki lehet bírni.
*Áll fel közben a székéből, és összecsapja a bokáját, hogy játékosan tisztelegjen.*
-Soreyl Had-Boronás ezennel lelép.
*Mondja, és egy atyai mosollyal, és meleg tekintettel, mielőtt leindulna kifelé, annyit mond.*
-Te meg vigyázz a székekre, és patkányfarkakra.
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-14 08:35:12
Üzenet elküldve: 2021-12-14 08:35:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
// Nawanthiri, Kóczi, Limmen'or //
// Érintőlegesen: küldetés //
*Mikor kicsit megnyugszik Nawanthiri átveszi a szót és mindjárt bemutatkozik, erre ő is gyorsan rácsapja, csak, hogy ne húzzák már tovább az időt:*
-Xavy vagyok amúúúgy. *Jelentkezik, mint, aki azt akarja, hogy a tanítónéni felszólítsa, majd gyorsan le is rakja a pultra vissza. ~Hú, bakker, de hosszú neve van ennek a spinének. Valamilyen Nawanthipanda. ~ Mert hát, ha már így kínálják neki a megoldást, akár meg is jegyezhetné most, hogy később, majd mondhassa, hogy bizony emlékszik rá. Aztán valami susmusolás következik, mert a nő odainti magához őket, ő dugja is oda a fejét, amennyire csak a kócos hajzuhatag engedi. Mikor a pince szóba kerül kicsit nyugtalanul kezd ficeregni, mert bizony ő nem adna ki egy ilyen titkot akárki kormosának, aki az imént közölte, hogy mostantól a Kereskedőház tagja. Szerencsére semmi lényeges nem csúszik ki a száját, talán valóban jó ötlet is tőle, hogy egy vérbeli harcossal őrizteti a helyet. Majd érkezik a következő utasítás is, amelyben elhangzik egy számára már ismerős név. Most már nagyjából arcot is tud társítani a nevekhez, fejlődik a társas kapcsolatok terén.*
-Te… nem akarok beleszólni, de ha a mélységi kalandor és ráakaszkodott a faszikámra, Yeza most nem pont ugyan ezt csinálja? Az egyik miért esik más megítélés alá? *Nem igazán szereti a kettős mércét, már csak azért sem mert már sokszor megkapta, hogy ami másnak jár az neki nem, csak azért mert. Azt pedig nagyon jól tudja, hogy a mert az mit takar vele kapcsolatosan.*
-Ki akarjátok pakolni a fószert? Kicsit vaksi meg nagyot hall már? Aztán mit mondunk majd neki, ha szidja a fogadót? *Mert neki ez az elsődleges, hogy az ő munkahelye megmaradjon, ha viszont panaszkodnak rá a vendégek, az nem segít az ügyén.*
-Az meg, hogy annál a mosónőnél nincs fegyver… nagy meggondolatlanságra vall. *Forgatja a szemét, hiszen, ha már ki akarnak rabolni valakit, legalább bé tervként egy jól megélezett tőr nem árt.*
// Érintőlegesen: küldetés //
*Mikor kicsit megnyugszik Nawanthiri átveszi a szót és mindjárt bemutatkozik, erre ő is gyorsan rácsapja, csak, hogy ne húzzák már tovább az időt:*
-Xavy vagyok amúúúgy. *Jelentkezik, mint, aki azt akarja, hogy a tanítónéni felszólítsa, majd gyorsan le is rakja a pultra vissza. ~Hú, bakker, de hosszú neve van ennek a spinének. Valamilyen Nawanthipanda. ~ Mert hát, ha már így kínálják neki a megoldást, akár meg is jegyezhetné most, hogy később, majd mondhassa, hogy bizony emlékszik rá. Aztán valami susmusolás következik, mert a nő odainti magához őket, ő dugja is oda a fejét, amennyire csak a kócos hajzuhatag engedi. Mikor a pince szóba kerül kicsit nyugtalanul kezd ficeregni, mert bizony ő nem adna ki egy ilyen titkot akárki kormosának, aki az imént közölte, hogy mostantól a Kereskedőház tagja. Szerencsére semmi lényeges nem csúszik ki a száját, talán valóban jó ötlet is tőle, hogy egy vérbeli harcossal őrizteti a helyet. Majd érkezik a következő utasítás is, amelyben elhangzik egy számára már ismerős név. Most már nagyjából arcot is tud társítani a nevekhez, fejlődik a társas kapcsolatok terén.*
-Te… nem akarok beleszólni, de ha a mélységi kalandor és ráakaszkodott a faszikámra, Yeza most nem pont ugyan ezt csinálja? Az egyik miért esik más megítélés alá? *Nem igazán szereti a kettős mércét, már csak azért sem mert már sokszor megkapta, hogy ami másnak jár az neki nem, csak azért mert. Azt pedig nagyon jól tudja, hogy a mert az mit takar vele kapcsolatosan.*
-Ki akarjátok pakolni a fószert? Kicsit vaksi meg nagyot hall már? Aztán mit mondunk majd neki, ha szidja a fogadót? *Mert neki ez az elsődleges, hogy az ő munkahelye megmaradjon, ha viszont panaszkodnak rá a vendégek, az nem segít az ügyén.*
-Az meg, hogy annál a mosónőnél nincs fegyver… nagy meggondolatlanságra vall. *Forgatja a szemét, hiszen, ha már ki akarnak rabolni valakit, legalább bé tervként egy jól megélezett tőr nem árt.*
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 20:24:04
Üzenet elküldve: 2021-12-13 20:24:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri, Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Limmen figyelmen kívül hagyja a gnóm további ércelődését. De jobban is teszi, mert soha nem a türelméről volt híres. ~ Ha a nővéremhez csak egy újjal is hozzá próbálsz érni a darabjaidat szétszórom a disznóknak. De előtte minden percét kiélvezem szenvedéseidnek. ~ Természetesen a tekintetéből ez nem annyira tükröződik ki. De komoly szándék állhat mögötte, hogy ha sokáig ingerlik a mélységit. Soha nem volt a türelem mintaképe, de annál inkább volt hajlandó gyilkolni parancsra. Élete nagy részét törvényesen élte, soha nem szegett meg egy szabályt se. De azon kívül ha jogában állt, azt kiélvezte, részletesen. A pult mellől el lépve Nawanthiri felé fordul. *
- Örvendek, mindkettő hölgynek. * Biccent egy eléggé elegánsat, nem sokat látni tőle ilyen türelmes cselekedeteket mostanában. De lehet, hogy a mészárszék a fejébe ad okot a nyugalmára. Türelmesen végig hallgatja a kedves teremtést. *
- Értettem. * És ezzel együtt egy határozottat bólint. ~ Vas ajtó, lépcső véd sötételftől megvan. ~ Sisakját vissza teszi és közben vértes zörgéssel elindul a lépcsőhöz, hogy beálljon elé. Hatalmas pörölyét kezében tartva vállára helyezi pihentetés szándékkal. Innen pedig a lány vagy Aztyan parancsa nélkül nem mozdul míg szükséges. ~ Ha minden igaz ha kijön a vöröske akkor engedhetek fel oda testőrt csak. De mi lesz ha más őrei is vannak ennek a kecske szakállas alaknak? ~ Gondolkozik el fejben miközben képzeletbe halántékát simogatja a fejfájástól. ~ Az ajtó biztosan nem szalad el, de akkor is fel kell mennem ha valami bajosat hallok, hisz velünk van a vöröske? ~ Kezdi kuszálni a szálakat. ~ Hol van ilyenkor Lillym? Ő biztosan tudná, hogy mit csináljon. ~ Hát igen... Eddig sem volt egy lángész, de most már túl is kombinálja a szükségtelen szálakat. Feladata tiszta mégis fejben tovább viszi szükségtelenül. Egy mélyebb lélegzettel a páncél nagyot mozdul rajta, és ezzel együtt meg is igazítja magán. Próbál nem a lányokra nézni útmutatásképp, hisz csak egyszerű egy helyben állás a feladata. *
// Érintőlegesen: küldetés //
// Pincearéna lezárva és őrizve //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Limmen figyelmen kívül hagyja a gnóm további ércelődését. De jobban is teszi, mert soha nem a türelméről volt híres. ~ Ha a nővéremhez csak egy újjal is hozzá próbálsz érni a darabjaidat szétszórom a disznóknak. De előtte minden percét kiélvezem szenvedéseidnek. ~ Természetesen a tekintetéből ez nem annyira tükröződik ki. De komoly szándék állhat mögötte, hogy ha sokáig ingerlik a mélységit. Soha nem volt a türelem mintaképe, de annál inkább volt hajlandó gyilkolni parancsra. Élete nagy részét törvényesen élte, soha nem szegett meg egy szabályt se. De azon kívül ha jogában állt, azt kiélvezte, részletesen. A pult mellől el lépve Nawanthiri felé fordul. *
- Örvendek, mindkettő hölgynek. * Biccent egy eléggé elegánsat, nem sokat látni tőle ilyen türelmes cselekedeteket mostanában. De lehet, hogy a mészárszék a fejébe ad okot a nyugalmára. Türelmesen végig hallgatja a kedves teremtést. *
- Értettem. * És ezzel együtt egy határozottat bólint. ~ Vas ajtó, lépcső véd sötételftől megvan. ~ Sisakját vissza teszi és közben vértes zörgéssel elindul a lépcsőhöz, hogy beálljon elé. Hatalmas pörölyét kezében tartva vállára helyezi pihentetés szándékkal. Innen pedig a lány vagy Aztyan parancsa nélkül nem mozdul míg szükséges. ~ Ha minden igaz ha kijön a vöröske akkor engedhetek fel oda testőrt csak. De mi lesz ha más őrei is vannak ennek a kecske szakállas alaknak? ~ Gondolkozik el fejben miközben képzeletbe halántékát simogatja a fejfájástól. ~ Az ajtó biztosan nem szalad el, de akkor is fel kell mennem ha valami bajosat hallok, hisz velünk van a vöröske? ~ Kezdi kuszálni a szálakat. ~ Hol van ilyenkor Lillym? Ő biztosan tudná, hogy mit csináljon. ~ Hát igen... Eddig sem volt egy lángész, de most már túl is kombinálja a szükségtelen szálakat. Feladata tiszta mégis fejben tovább viszi szükségtelenül. Egy mélyebb lélegzettel a páncél nagyot mozdul rajta, és ezzel együtt meg is igazítja magán. Próbál nem a lányokra nézni útmutatásképp, hisz csak egyszerű egy helyben állás a feladata. *
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 18:26:10
Üzenet elküldve: 2021-12-13 18:26:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Kóczi, Limmen //
//küldetés//
~...annál a minél?~
*Némán várja, hogy Kóczi elmondja, mit is gondol a kisebbik főnökükről, a gnóm helyett azonban a hallgatás és a libabőrös karok beszélnek. Nawanthiri pár szívdobbanás erejéig még kutatóan figyeli a csaposlányt, hátha kikottyant valamit, de aztán az új kollégájuk érkezése elvonja a figyelmét.
Miután a férfi leveszi a sisakját, felismeri: villanásnyi időre látta a műhelyben a nővérével együtt. Ha a teljes történet nem is derül ki a számára Limmen előadásából, annyit azért összerak, hogy Kóczi ezzel a nővérrel balhézott össze valamin, a nagydarab kistesó meg a pálya széléről figyelte az ütközetet. Ennek nem mond ellent Xavy sem, és ha a csatabárdot nem is ássa el, a kedélyek egyelőre megnyugszanak.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *hajol meg enyhén a vértesnek, amikor az felé fordul, még egy kedves mosolyt is villant hozzá. Ezután visszakönyököl a pultra, és közelebb inti magához a kollégáit. Ez az éjjel már csak a konspirálásról szól.*
- Két dologban segíthetsz. *mondja halkan Limmennek, hogy csak ők hárman hallják* Az egyik: ott lehet lemenni a Pincearénába. *mutat a pult melletti vasalt ajtóra, aminek valaki lehajlította a kilincsét* Ez egy vívóterem, de most zárva van, csak a Kereskedőház tagjai mehetnek le. Kérlek vigyázz rá, hogy senki más ne jusson le. A másik: annál az asztalnál *int a fejével a magára maradt Ninreya kisasszony felé* nemrég hárman ültek: a sötételf lány, aki most is, egy gazdag, kecskeszakállas öreg... ember *majdnem urat mondott, de közben rájön, hogy nem árt tisztázni a fajokat, ha mindhárman másikhoz tartoznak* meg egy szép vörös emberlány fehér bundában. Ezt a vöröst Yezának hívják, és velünk van, a mélységi viszont egy kalandor, aki ráakaszkodott az öregúrra, de amúgy nincsenek együtt. Yeza az ujja köré csavarta kecskeszakállt, és felmentek valamelyik szobába. Amíg nem végeznek, a mélységi lányt ne engedd föl az emeletre, és *itt Xavyra pillant* szobát se adjunk ki neki. Látjátok: fegyver van nála, Yezánál meg semmi nincs. Nem akarom, hogy baja essen...
*Kérdőn a többiekre néz, mit szólnak mindehhez, de látszik a szemén, hogy van még tovább is.*
//küldetés//
~...annál a minél?~
*Némán várja, hogy Kóczi elmondja, mit is gondol a kisebbik főnökükről, a gnóm helyett azonban a hallgatás és a libabőrös karok beszélnek. Nawanthiri pár szívdobbanás erejéig még kutatóan figyeli a csaposlányt, hátha kikottyant valamit, de aztán az új kollégájuk érkezése elvonja a figyelmét.
Miután a férfi leveszi a sisakját, felismeri: villanásnyi időre látta a műhelyben a nővérével együtt. Ha a teljes történet nem is derül ki a számára Limmen előadásából, annyit azért összerak, hogy Kóczi ezzel a nővérrel balhézott össze valamin, a nagydarab kistesó meg a pálya széléről figyelte az ütközetet. Ennek nem mond ellent Xavy sem, és ha a csatabárdot nem is ássa el, a kedélyek egyelőre megnyugszanak.*
- Az én nevem Nawanthirishardipandra. *hajol meg enyhén a vértesnek, amikor az felé fordul, még egy kedves mosolyt is villant hozzá. Ezután visszakönyököl a pultra, és közelebb inti magához a kollégáit. Ez az éjjel már csak a konspirálásról szól.*
- Két dologban segíthetsz. *mondja halkan Limmennek, hogy csak ők hárman hallják* Az egyik: ott lehet lemenni a Pincearénába. *mutat a pult melletti vasalt ajtóra, aminek valaki lehajlította a kilincsét* Ez egy vívóterem, de most zárva van, csak a Kereskedőház tagjai mehetnek le. Kérlek vigyázz rá, hogy senki más ne jusson le. A másik: annál az asztalnál *int a fejével a magára maradt Ninreya kisasszony felé* nemrég hárman ültek: a sötételf lány, aki most is, egy gazdag, kecskeszakállas öreg... ember *majdnem urat mondott, de közben rájön, hogy nem árt tisztázni a fajokat, ha mindhárman másikhoz tartoznak* meg egy szép vörös emberlány fehér bundában. Ezt a vöröst Yezának hívják, és velünk van, a mélységi viszont egy kalandor, aki ráakaszkodott az öregúrra, de amúgy nincsenek együtt. Yeza az ujja köré csavarta kecskeszakállt, és felmentek valamelyik szobába. Amíg nem végeznek, a mélységi lányt ne engedd föl az emeletre, és *itt Xavyra pillant* szobát se adjunk ki neki. Látjátok: fegyver van nála, Yezánál meg semmi nincs. Nem akarom, hogy baja essen...
*Kérdőn a többiekre néz, mit szólnak mindehhez, de látszik a szemén, hogy van még tovább is.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 11:43:06
Üzenet elküldve: 2021-12-13 11:43:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//küldetés//
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*Hubi nem az a fajta ember, aki minden apróságon képes fennakadni. Illetve pontosan, hogy olyan. Ha a helyzet úgy kívánja meg akkor kellő munkával egy semmiséget is úgy állít be, mintha főbenjáró bűnről lenne szó. Aminek persze a fordítottja is igaz. Most viszont igazán semmi értelme nem lenne neheztelni egy neki nem tetsző gesztus miatt. Így most csak csendesen mosolyogva bólogat Yeza szavaira. Lám, egy nő aki tudja, hogy hol a helye. Könnyen meglehet ugyan, hogy nem őszinte ez a viselkedés, de a mai, elkorcsosult világban ez is szinte üdítően hat. Annyira, hogy bár mostanra szépen végigzongorázta magában, hogy hármasban mi minden fog történni, úgy érzi, hogy az illemtudó viselkedés megér annyit, hogy a vörös kívánságait is szem előtt tartsa. Így Reya kap egy közepesen átlátszó kifogást arra nézve, hogy miért kell kettesben elvonulnia Yezával, és miért lenne üdvös ha a sötételf szemmel tartaná a fogadó népét. Különös tekintettel arra az alakra, aki az ajtót majdnem beszakítva érkezik meg, és ami belépőtől a jó kancellár majdnem szívszélhűdést kap. Ezt persze igyekszik palástolni és csak egy enyhén lesajnáló pillantással ajándékozza meg a vértes figurát. Odafent, a szobában pedig Hubi valóban kényelembe helyezi magát, amennyiben leül az ágyra. Felöltözve, pedig ahogy Yeza kecses léptekkel sétál az ablakhoz felveti annak lehetőségét, hogy Hubi a tudomány által eleddig nem ismert sebességgel szórja le magáról a ruháit és mire a vörös megfordul, már anyaszült meztelenül nyalogassa a szája szélét, de hát Hubi úriember.*
- Nos, valóban rengeteget változott, mióta legutóbb a városban jártam. Egy részéről csak hírekből értesültem. Hallottam a forradalomról *ez utóbbi szót érezhető megvetéssel ejti ki* aminek folyományaként méltatlanok ragadták magukhoz a hatalmat. Hallottam, hogy valamiféle utópiában, egyenlőségben hisznek, holott az ilyesmi mindenféle természeti és isteni törvényekkel ellentétes. Szertelen gőgjükben nem átallották a mágiát is betiltani Artheniorban, bár ez már olyan mérvű oktalanság lenne amit csak fenntartásokkal hiszek el.
*Közben Yeza nekilát annak amit Hubi az imént elmulasztott és Hubiban csupán ingének kigombolására megmozdul valami. Mintha újfent férfinak érezné magát. Elmormog magában egy rég feledett fohászt, hogy ez a lelkesültség maradjon is meg.*
- És láttam, hogy hová vezet mindez. Arthenior szép városa rút sebhellyel gazdagodott, amit mindközönségesen Sárvárosnak hívnak mostanság. Az enyészeté lett a gazdagnegyedi kellem és kifinomultság, átadva helyét a pórias közönségességnek.
*Most már maga mellé vonja Yezát és bár mindketten szépen formálják a szavakat és társalognak úgy mintha valami finom társaság fogadásán lennének, a helyzet mégis egyértelmű. Tehát a jó kancellár csak megenged magának néhány vérmesebb simogatást.*
- De úgy hiszem, kedvesem, hogy bár ez is módfelett élvezetes számomra, mégsem a városban történtekről óhajtunk csevegni.
*Mintha rekedtes is lenne a hangja és gyors egymásutánban két dolog jut eszébe. Az egyik természetesen a tégely, ami jó, a másik pedig - bizonyára az eddigi téma hatására - Lea, aki az Artheniori Sajnálatos Események alatt vesztette életét. Ez az eset Hubit nem rázta meg különösebben, az viszont nagyon is, hogy a nagyasszony gondolatára az iménti buzgalma varázsütésre lesz semmivé. Ennek kézzel fogható bizonyítékával Yeza is hamarosan szembesülhet és Hubi csak abban bízhat ha reputációját meg akarja őrizni, hogy a vörös kitartó és ügyes.*
//érintőleg Limmen'or Ilri és a lányok//
*Hubi nem az a fajta ember, aki minden apróságon képes fennakadni. Illetve pontosan, hogy olyan. Ha a helyzet úgy kívánja meg akkor kellő munkával egy semmiséget is úgy állít be, mintha főbenjáró bűnről lenne szó. Aminek persze a fordítottja is igaz. Most viszont igazán semmi értelme nem lenne neheztelni egy neki nem tetsző gesztus miatt. Így most csak csendesen mosolyogva bólogat Yeza szavaira. Lám, egy nő aki tudja, hogy hol a helye. Könnyen meglehet ugyan, hogy nem őszinte ez a viselkedés, de a mai, elkorcsosult világban ez is szinte üdítően hat. Annyira, hogy bár mostanra szépen végigzongorázta magában, hogy hármasban mi minden fog történni, úgy érzi, hogy az illemtudó viselkedés megér annyit, hogy a vörös kívánságait is szem előtt tartsa. Így Reya kap egy közepesen átlátszó kifogást arra nézve, hogy miért kell kettesben elvonulnia Yezával, és miért lenne üdvös ha a sötételf szemmel tartaná a fogadó népét. Különös tekintettel arra az alakra, aki az ajtót majdnem beszakítva érkezik meg, és ami belépőtől a jó kancellár majdnem szívszélhűdést kap. Ezt persze igyekszik palástolni és csak egy enyhén lesajnáló pillantással ajándékozza meg a vértes figurát. Odafent, a szobában pedig Hubi valóban kényelembe helyezi magát, amennyiben leül az ágyra. Felöltözve, pedig ahogy Yeza kecses léptekkel sétál az ablakhoz felveti annak lehetőségét, hogy Hubi a tudomány által eleddig nem ismert sebességgel szórja le magáról a ruháit és mire a vörös megfordul, már anyaszült meztelenül nyalogassa a szája szélét, de hát Hubi úriember.*
- Nos, valóban rengeteget változott, mióta legutóbb a városban jártam. Egy részéről csak hírekből értesültem. Hallottam a forradalomról *ez utóbbi szót érezhető megvetéssel ejti ki* aminek folyományaként méltatlanok ragadták magukhoz a hatalmat. Hallottam, hogy valamiféle utópiában, egyenlőségben hisznek, holott az ilyesmi mindenféle természeti és isteni törvényekkel ellentétes. Szertelen gőgjükben nem átallották a mágiát is betiltani Artheniorban, bár ez már olyan mérvű oktalanság lenne amit csak fenntartásokkal hiszek el.
*Közben Yeza nekilát annak amit Hubi az imént elmulasztott és Hubiban csupán ingének kigombolására megmozdul valami. Mintha újfent férfinak érezné magát. Elmormog magában egy rég feledett fohászt, hogy ez a lelkesültség maradjon is meg.*
- És láttam, hogy hová vezet mindez. Arthenior szép városa rút sebhellyel gazdagodott, amit mindközönségesen Sárvárosnak hívnak mostanság. Az enyészeté lett a gazdagnegyedi kellem és kifinomultság, átadva helyét a pórias közönségességnek.
*Most már maga mellé vonja Yezát és bár mindketten szépen formálják a szavakat és társalognak úgy mintha valami finom társaság fogadásán lennének, a helyzet mégis egyértelmű. Tehát a jó kancellár csak megenged magának néhány vérmesebb simogatást.*
- De úgy hiszem, kedvesem, hogy bár ez is módfelett élvezetes számomra, mégsem a városban történtekről óhajtunk csevegni.
*Mintha rekedtes is lenne a hangja és gyors egymásutánban két dolog jut eszébe. Az egyik természetesen a tégely, ami jó, a másik pedig - bizonyára az eddigi téma hatására - Lea, aki az Artheniori Sajnálatos Események alatt vesztette életét. Ez az eset Hubit nem rázta meg különösebben, az viszont nagyon is, hogy a nagyasszony gondolatára az iménti buzgalma varázsütésre lesz semmivé. Ennek kézzel fogható bizonyítékával Yeza is hamarosan szembesülhet és Hubi csak abban bízhat ha reputációját meg akarja őrizni, hogy a vörös kitartó és ügyes.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:48:10
Üzenet elküldve: 2021-12-13 07:48:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Nawanthiri//
//Limmen'or Ilri //
*Nem is tűnik fel neki, hogy Nawanthiri felméri magának, bizony nem a legtisztább jelenleg, így tudtán kívül is lebuktatja magát. Egyértelműen csak a gyűrűt vizslatja a másik nyakában, aztán, bár késve de érkezik a válasz is, amire kíváncsi, nagyra is nyílnak a szemei, mikor meghallja.*
-Ez disznóság! Én nem kaptam… De majd megyek és reklamálok annál a… annál a… *Halkul el a vége, mert bizony az teljesen lehetséges, hogy azért maradt ki a gyűrű osztásból, mert éppen akkorra esett volna, mikor úgy összekaptak, aztán már csak azért se kapta meg. ~Micsoda suttyó! ~ Bár egyelőre még nem fog áttrappolni, megvárja míg a kedélyek lenyugszanak, mivel most sem éppen normálisan váltak meg egymástól. Azt pedig megtanulta abból az esetből, hogy többet nem megy hátra, az kéne még hogy ismét kettesben legyenek. Kis is rázza a hideg, meg végig szalad a karjain a libabőr, ahogy erre gondol. Az hogy nem emlékszik a vendégek szobáira, nála teljesen természetes, hiszen a főni haverja sem kap úribb elbánást, mint itt mindenki más. Mármint az ő részéről bizonyosan nem. Majd megérkezik a talpig páncélozott izé, ami bemutatkozás után, név alapján még rémlik is neki, hiszen nem volt az olyan régen. A termetéhez képest igen bátor a pultos, bár már kapták ki máskor is a pult mögül, azonban a férfi azt állítja, amiről a papír is tanúskodik, hogy bizony a Kereskedőház alkalmazottja ő is. Innentől pedig még az a kis félsz is elillan, ami azért ott bujkált benne korábban. Egyértelműen rákérdez a dolgokra és szemtelenül célozgat is. Mikor a férfi szájából elhangzik a kisasszony, azért körbe forog, hátha van itt közöttük olyan is és ezt nem neki címezték, de úgy fest, ez a feltételezése nem állja meg a helyét. Nincs ott más.*
-Cöh… na persze. *Szűkíti össze a szemeit, hiszen nála már az is főben járó bűnnek számít, ha valaki magasabb nála.*
-Csakkxszólok, hogy ez maradjon is így, nagyon helyes. *Bólogat, miközben keresztbe tett karokkal kihúzza magát a pult mögötti ládákon ácsorogva.*
-A nővéred? Netalán ő is alkalmazásba állt itt a Kereskedőháznál? *Kérdi, mert hát kétségtelen, ez jobban érdekli, mint az előtte álló páncélos.*
-Jah hát mééért nem ezt mondtad? *Tárja szét a karjait, miközben nyájasan széles mosollyal grimaszol. Mert hát, ha tisztelettel bánnak vele, meg aztán bocsánatkérést adnak neki, miután jól letorkolták, bizonyára minden el van rendezve. Nála ez bizony nem így működik, de most még kivár. Közben Lim nagyon jól teszi, hogy inkább a másik hölgyeményhez fordul, mert úgy fest, ma vele értelmesen nem lehet beszélni ezek után. Csak könyököl a pulton unott képpel.*
//Limmen'or Ilri //
*Nem is tűnik fel neki, hogy Nawanthiri felméri magának, bizony nem a legtisztább jelenleg, így tudtán kívül is lebuktatja magát. Egyértelműen csak a gyűrűt vizslatja a másik nyakában, aztán, bár késve de érkezik a válasz is, amire kíváncsi, nagyra is nyílnak a szemei, mikor meghallja.*
-Ez disznóság! Én nem kaptam… De majd megyek és reklamálok annál a… annál a… *Halkul el a vége, mert bizony az teljesen lehetséges, hogy azért maradt ki a gyűrű osztásból, mert éppen akkorra esett volna, mikor úgy összekaptak, aztán már csak azért se kapta meg. ~Micsoda suttyó! ~ Bár egyelőre még nem fog áttrappolni, megvárja míg a kedélyek lenyugszanak, mivel most sem éppen normálisan váltak meg egymástól. Azt pedig megtanulta abból az esetből, hogy többet nem megy hátra, az kéne még hogy ismét kettesben legyenek. Kis is rázza a hideg, meg végig szalad a karjain a libabőr, ahogy erre gondol. Az hogy nem emlékszik a vendégek szobáira, nála teljesen természetes, hiszen a főni haverja sem kap úribb elbánást, mint itt mindenki más. Mármint az ő részéről bizonyosan nem. Majd megérkezik a talpig páncélozott izé, ami bemutatkozás után, név alapján még rémlik is neki, hiszen nem volt az olyan régen. A termetéhez képest igen bátor a pultos, bár már kapták ki máskor is a pult mögül, azonban a férfi azt állítja, amiről a papír is tanúskodik, hogy bizony a Kereskedőház alkalmazottja ő is. Innentől pedig még az a kis félsz is elillan, ami azért ott bujkált benne korábban. Egyértelműen rákérdez a dolgokra és szemtelenül célozgat is. Mikor a férfi szájából elhangzik a kisasszony, azért körbe forog, hátha van itt közöttük olyan is és ezt nem neki címezték, de úgy fest, ez a feltételezése nem állja meg a helyét. Nincs ott más.*
-Cöh… na persze. *Szűkíti össze a szemeit, hiszen nála már az is főben járó bűnnek számít, ha valaki magasabb nála.*
-Csakkxszólok, hogy ez maradjon is így, nagyon helyes. *Bólogat, miközben keresztbe tett karokkal kihúzza magát a pult mögötti ládákon ácsorogva.*
-A nővéred? Netalán ő is alkalmazásba állt itt a Kereskedőháznál? *Kérdi, mert hát kétségtelen, ez jobban érdekli, mint az előtte álló páncélos.*
-Jah hát mééért nem ezt mondtad? *Tárja szét a karjait, miközben nyájasan széles mosollyal grimaszol. Mert hát, ha tisztelettel bánnak vele, meg aztán bocsánatkérést adnak neki, miután jól letorkolták, bizonyára minden el van rendezve. Nála ez bizony nem így működik, de most még kivár. Közben Lim nagyon jól teszi, hogy inkább a másik hölgyeményhez fordul, mert úgy fest, ma vele értelmesen nem lehet beszélni ezek után. Csak könyököl a pulton unott képpel.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:47:19
Üzenet elküldve: 2021-12-10 18:47:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Nawanthiri //
// Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
* Az a hirtelen mosoly, ahogyan eléjük áll, hamar lekonyul. Düh kellene, hogy át vegye az irányítást talán? Megengedhetne ő magának egyáltalán ilyet? Hisz mostantól társairól van szó. Az intenzív késztetést ami a pörölye és a kis gnóm feje közti kapcsolatot támogatja, mélyen próbálja elnyomni. A fegyver helyett pedig sisakjáért nyúlt, hogy azt levegye magáról. Arcát napvilágra téve, próbál magára erőltetni egy szolid mosolyt, amihez nem nagyon fűlik a foga, de ahhoz se, hogy ne öntsön tiszta vizet a pohárba. Sisakját kezébe tartva oldalához szorítja. *
- Elnézésedet kérem kisasszony, de én téged semmivel sem bántottalak meg. Tisztességesen bemutatkoztam neked. És életembe másodjára látlak. Az, hogy egy konfliktus helyszínén jelen voltam, nem jelenti azt, hogy bármit tettem volna ellened. * Teljesen hisz is a saját szavaiba. Hisz ez így történt, éppen akkor próbált a fal és az asztallal egybe olvadni, hogy a képzeletbeli lángok még véletlen se csapjanak le rá. * - Mellesleg nővérem bocsánatot kért tőled utólag. Akár meghallgattad akár nem. *Jegyzi azonnal hozzá. * - De nem szándékoznék ebbe bele menni, ez a ti dolgotok és nem az enyém. Megkérnélek, hogy én tisztelettel bánok feléd, te is tégy úgy. * Életébe nem hagyták el ilyen türelmes szavak szegény butácska mélységit, mégis oly összeszedett volna mintha már készült volna erre a beszélgetésre. Talán készült is? Amikor már döntöttek akkor még éjszaka eldöntötte, hogy mivel próbálhatja enyhíteni a feldúlt kis gnómot, bár neki ténylegesen semmi ellenséges szándéka soha nem volt a nővel szemben. De erre mit lehetne mondani? Ha valaki undok, az később betört koponyával az út szélén találhatja magát. Természetesen ez csak az ő elméjében. Megpróbál a másik hölgy felé fordulni. *
- Segíthetek esetleg valamibe? Rendelkezésetekre állok bármi probléma esetén.
// Kóczi //
// Érintőlegesen: küldetés //
* Az a hirtelen mosoly, ahogyan eléjük áll, hamar lekonyul. Düh kellene, hogy át vegye az irányítást talán? Megengedhetne ő magának egyáltalán ilyet? Hisz mostantól társairól van szó. Az intenzív késztetést ami a pörölye és a kis gnóm feje közti kapcsolatot támogatja, mélyen próbálja elnyomni. A fegyver helyett pedig sisakjáért nyúlt, hogy azt levegye magáról. Arcát napvilágra téve, próbál magára erőltetni egy szolid mosolyt, amihez nem nagyon fűlik a foga, de ahhoz se, hogy ne öntsön tiszta vizet a pohárba. Sisakját kezébe tartva oldalához szorítja. *
- Elnézésedet kérem kisasszony, de én téged semmivel sem bántottalak meg. Tisztességesen bemutatkoztam neked. És életembe másodjára látlak. Az, hogy egy konfliktus helyszínén jelen voltam, nem jelenti azt, hogy bármit tettem volna ellened. * Teljesen hisz is a saját szavaiba. Hisz ez így történt, éppen akkor próbált a fal és az asztallal egybe olvadni, hogy a képzeletbeli lángok még véletlen se csapjanak le rá. * - Mellesleg nővérem bocsánatot kért tőled utólag. Akár meghallgattad akár nem. *Jegyzi azonnal hozzá. * - De nem szándékoznék ebbe bele menni, ez a ti dolgotok és nem az enyém. Megkérnélek, hogy én tisztelettel bánok feléd, te is tégy úgy. * Életébe nem hagyták el ilyen türelmes szavak szegény butácska mélységit, mégis oly összeszedett volna mintha már készült volna erre a beszélgetésre. Talán készült is? Amikor már döntöttek akkor még éjszaka eldöntötte, hogy mivel próbálhatja enyhíteni a feldúlt kis gnómot, bár neki ténylegesen semmi ellenséges szándéka soha nem volt a nővel szemben. De erre mit lehetne mondani? Ha valaki undok, az később betört koponyával az út szélén találhatja magát. Természetesen ez csak az ő elméjében. Megpróbál a másik hölgy felé fordulni. *
- Segíthetek esetleg valamibe? Rendelkezésetekre állok bármi probléma esetén.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3640-3659