Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:51:45
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:51:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Rahil, Nayle – Pultnál//
*Ha már így felszólítja őket a pult mögött szorgoskodó, veszi a fáradtságot, hogy rendeljen valamit, az alkalmat elvégre ki kell használni. Míg rájuk figyelnek hát, ujjával a kiválasztott italra bök. Az nem más, mint a must, melyért Nayle Erisdar elé teszi az 5 aranyat.
Amint ezzel megvannak, visszafordul eddigi társasága felé. Ő maga bemutatkozott, hát várja ennek viszonzását, előtte azonban végighallgatja a másik kellemes hangján hallatott nevét. Foglalkozásának megállapítására maga is bólint egyet megerősítésként. Sajnálattal hallja azonban, hogy ez ügyben nem tudnak neki segíteni, s az illetékessel sem találkozhat, mert nincs itt. ~Egy tulajdonos, aki nem jelenik meg a megnyitón?~ furcsállja az egészet, hangot azonban egyelőre nem ad neki, elvégre van valami, miben mégiscsak segítségére lehetnek.*
- Rahil Yalaedil... *ízlelgeti a nevet, majd elmosolyodik.*
- Örvendek! És megbocsátok *utal itt a probléma előrébb vételére.
Rangsorolni nem rangsorolta magában a dolgokat. Elintézi azt, amit el tud intézni. Előbb-utóbb úgyis sort kerít mindre, ha van rá lehetősége, hát akkor miért is ne vehetné előrébb azt, melyre a megoldás az orra előtt van? A dicséretek elégedettséggel töltik el. Odafigyel külsejére, nem vitás, mi látszik is rajta, s tisztában is van küllemével, mégis... A dicsérő szavak mindig jól esnek lelke hiú részének. Az pedig, hogy eképpen vélekedik róla egy kifogástalanul kinéző nő, csak fokozza ennek hatását. Mert úgy véli, nem a férfinak kell megítélnie a nő küllemét, hanem egy másik hölgynek. Azok a szemek mégiscsak avatottabbak és hiúbbak, ha pedig elismerik a másikat, abban bizony lehet némi igazság.*
- Örülök, hogy így vélekedik küllememről! Az erélyesség pedig számomra előny, így ragaszkodnék is hozzá. Mégis hogy festenék én jámbor, meghunyászkodó lélekkel? Ez talán még viccnek is rossz lenne, nem gondolja?
*Kíváncsi a másik véleményére, ez jól látható. Ne csak azért, ahogyan kinéz, nem csak azért, mert tulajdonosként van itt jelen, hanem azért is, mert jó szemekről tanúskodnak szavai, s az itt lévő dolgozók egyaránt. A méricskélést kivárja. Magabiztosan ül székén, kihúzva magát, egy apró simítással igazítva meg haját, hogy az úgy és ott legyen, ahogyan és ahol annak lennie kell. Oldalt, mutatva nyakát, szabadon hagyva azt, kímélve a melegtől.*
- Amennyiben szükségesnek véli, hát állok elébe a kérdéseknek *jelenti ki végül határozottan, tekintetét le sem véve Rahil szemeiről.
Amennyiben italát megkapta, úgy most belekortyol poharába. Lassan ízlelgeti, nyelvével finoman forgatva meg szájában az italt, hogy aztán egy aprócska nyeléssel lejuttassa torkán a nedűt, mielőtt még visszahelyezné pultra poharát.*
//Rahil, Nayle – Pultnál//
*Ha már így felszólítja őket a pult mögött szorgoskodó, veszi a fáradtságot, hogy rendeljen valamit, az alkalmat elvégre ki kell használni. Míg rájuk figyelnek hát, ujjával a kiválasztott italra bök. Az nem más, mint a must, melyért Nayle Erisdar elé teszi az 5 aranyat.
Amint ezzel megvannak, visszafordul eddigi társasága felé. Ő maga bemutatkozott, hát várja ennek viszonzását, előtte azonban végighallgatja a másik kellemes hangján hallatott nevét. Foglalkozásának megállapítására maga is bólint egyet megerősítésként. Sajnálattal hallja azonban, hogy ez ügyben nem tudnak neki segíteni, s az illetékessel sem találkozhat, mert nincs itt. ~Egy tulajdonos, aki nem jelenik meg a megnyitón?~ furcsállja az egészet, hangot azonban egyelőre nem ad neki, elvégre van valami, miben mégiscsak segítségére lehetnek.*- Rahil Yalaedil... *ízlelgeti a nevet, majd elmosolyodik.*
- Örvendek! És megbocsátok *utal itt a probléma előrébb vételére.
Rangsorolni nem rangsorolta magában a dolgokat. Elintézi azt, amit el tud intézni. Előbb-utóbb úgyis sort kerít mindre, ha van rá lehetősége, hát akkor miért is ne vehetné előrébb azt, melyre a megoldás az orra előtt van? A dicséretek elégedettséggel töltik el. Odafigyel külsejére, nem vitás, mi látszik is rajta, s tisztában is van küllemével, mégis... A dicsérő szavak mindig jól esnek lelke hiú részének. Az pedig, hogy eképpen vélekedik róla egy kifogástalanul kinéző nő, csak fokozza ennek hatását. Mert úgy véli, nem a férfinak kell megítélnie a nő küllemét, hanem egy másik hölgynek. Azok a szemek mégiscsak avatottabbak és hiúbbak, ha pedig elismerik a másikat, abban bizony lehet némi igazság.*
- Örülök, hogy így vélekedik küllememről! Az erélyesség pedig számomra előny, így ragaszkodnék is hozzá. Mégis hogy festenék én jámbor, meghunyászkodó lélekkel? Ez talán még viccnek is rossz lenne, nem gondolja?
*Kíváncsi a másik véleményére, ez jól látható. Ne csak azért, ahogyan kinéz, nem csak azért, mert tulajdonosként van itt jelen, hanem azért is, mert jó szemekről tanúskodnak szavai, s az itt lévő dolgozók egyaránt. A méricskélést kivárja. Magabiztosan ül székén, kihúzva magát, egy apró simítással igazítva meg haját, hogy az úgy és ott legyen, ahogyan és ahol annak lennie kell. Oldalt, mutatva nyakát, szabadon hagyva azt, kímélve a melegtől.*
- Amennyiben szükségesnek véli, hát állok elébe a kérdéseknek *jelenti ki végül határozottan, tekintetét le sem véve Rahil szemeiről.
Amennyiben italát megkapta, úgy most belekortyol poharába. Lassan ízlelgeti, nyelvével finoman forgatva meg szájában az italt, hogy aztán egy aprócska nyeléssel lejuttassa torkán a nedűt, mielőtt még visszahelyezné pultra poharát.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:29:42
Üzenet elküldve: 2015-07-22 14:29:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Vissza a pincébe//
*Miután a jósnőnek dolgoznia kell, újfent egyedül marad. Így aztán ő maga is felkel az asztaltól, és visszaindul a lépcsőkhöz, előtte azonban még odaszól Viakának.*
- A pincében leszek. Majd látogass meg, ha végeztél.
*Mondja egy kacsintás, és félmosoly kíséretében, majd lelépdel a lépcsőkön. A lámpákat feljebb csavarja, így feltehetően a lépcsőnél egy kis fény szűrődik fel, jelezve, hogy igen, itt is van valami, amit érdemes megnézni. Majd leülvén az egyik székre, lábait feldobja az asztalra, és vár.*
//Vissza a pincébe//
*Miután a jósnőnek dolgoznia kell, újfent egyedül marad. Így aztán ő maga is felkel az asztaltól, és visszaindul a lépcsőkhöz, előtte azonban még odaszól Viakának.*
- A pincében leszek. Majd látogass meg, ha végeztél.
*Mondja egy kacsintás, és félmosoly kíséretében, majd lelépdel a lépcsőkön. A lámpákat feljebb csavarja, így feltehetően a lépcsőnél egy kis fény szűrődik fel, jelezve, hogy igen, itt is van valami, amit érdemes megnézni. Majd leülvén az egyik székre, lábait feldobja az asztalra, és vár.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:55:49
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:55:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség- pultnál//
//Nayle, Plev//
*Tazrysn hátra hajtja a fejét, lusta forgolódni olyan jól elhelyezkedett, és pimasz mosollyal és magával ragadóan vonzóan villantja sárgáit a pultos lányra Naylere.*
-Köszönöm, de nem iszom. *Hangja is kicsit rossz fiús, itt szemmel felmérve a terepet nem a puha farkú pasi kell úgy sem, már ha szükség lenne rá.*
-Plevaennel van egy egyezségem. *Ahogy kimondja a nevét a másik mélységinek már észre is veszi a sarokban meghúzódva, amire csak a szája szélén megjelenik egy félmosoly és utána tovább pásztázza a vendégeket és a vélhetően társait, jó sok kurtizán van... persze fiút magán kívül nem lát.*
-Látom sokan eljöttek, lemaradtam valamiről? *Kérdi a lányt a szeme sarkából ránézve egy pillanatig, elég barátságosan mosolyog, de hangjából jól kivehető az unalom, amit a lány biztos nem tapasztal a pult mögött, de számára nincs most más dolga, mint kidobófiút játszani, ha gond lenne.*
//Nayle, Plev//
*Tazrysn hátra hajtja a fejét, lusta forgolódni olyan jól elhelyezkedett, és pimasz mosollyal és magával ragadóan vonzóan villantja sárgáit a pultos lányra Naylere.*
-Köszönöm, de nem iszom. *Hangja is kicsit rossz fiús, itt szemmel felmérve a terepet nem a puha farkú pasi kell úgy sem, már ha szükség lenne rá.*
-Plevaennel van egy egyezségem. *Ahogy kimondja a nevét a másik mélységinek már észre is veszi a sarokban meghúzódva, amire csak a szája szélén megjelenik egy félmosoly és utána tovább pásztázza a vendégeket és a vélhetően társait, jó sok kurtizán van... persze fiút magán kívül nem lát.*
-Látom sokan eljöttek, lemaradtam valamiről? *Kérdi a lányt a szeme sarkából ránézve egy pillanatig, elég barátságosan mosolyog, de hangjából jól kivehető az unalom, amit a lány biztos nem tapasztal a pult mögött, de számára nincs most más dolga, mint kidobófiút játszani, ha gond lenne.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:46:09
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:46:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Rahleeza, Nayle – Pultnál//
*Mielőtt reagálhatna a további kérdésre és a bemutatkozásra, a pult mögött sürgölődő leány szól hozzájuk, az után érdeklődve, hogy választottak-e már maguknak valamit. Ekkor újdonsült ismerősére vet egy pillantást, szintén kíváncsian ugyanerre. Hiszen ha már szívesen nyelne valamit a betért hölgy a levegőn és a szavakon kívül is, itt van rá a legjobb alkalom, hogy ezt ki is fejtse. Ellenkező esetben, ha halogatják a rendelést, talán egyre kevesebb esélyük lesz rá, hogy időben meg is kapják a kért italt. Elvégre a lány, aki a kiszolgálásukért felelős, az idő előrehaladtával egyre elfoglaltabb lesz. Remélhetőleg, hiszen sok vendéget várnak még, és egyébként is fiatal az idő.
Ha Rahleeza kér magának valamit, ő is csatlakozik hozzá, s egy pohárka mustot kér ki, hiszen fontosnak tartja, hogy ezúttal végképp ne legyen túl korán kapatos. Ha viszont a másik még mindig várna az ital kikérésével, ő is hasonlóképpen tesz, s csak annyit közöl a pult mögött sürgölődővel, hogy mindenképp szólítják, amint választottak és amint ő is ráér sort keríteni kettejükre. Aztán, ha figyelmét végre ismét vendége felé irányíthatja, bele is kezd a válaszadásba.*
- Tehát Rahleeza Laea Ryjen...
*Örömét leli a név kiejtésében, amit szintén legalább olyan szépnek talál, mint sajátját - így már két oka is van arra, hogy egyre szebbnek lássa őt. Az arca vonalai, hajzuhatagának színe és könnyed omlása, a ruha mutatta vonalai - tehát úgy egyáltalán, a megjelenése, s a neve. Azt, hogy a modora tetszetős-e, egyelőre nem döntötte el. Bár tény, azt elismeri, hogy egy hozzá hasonlónak megfelelő a viselt hozzáállás.*
- ...aki kereskedő.
*Bólint, lassan és kimérten.*
- Ezzel kapcsolatban nem tudok önnek segítséget nyújtani sajnos, az ügyében illetékes személy egyelőre nem tartózkodik a közelünkben.
*Még körbe is kémlel, arra kíváncsian, mennyire állít valóságost.*
- Viszont... A másik dologban épp szerencséje van. A hölgyeink és uraink képviseletében én vagyok a felelős. Rahil Yalaedil, szolgálatára.
*Még egy apróbb meghajlást is intéz a megismert felé, bár ez valóban alig több egy főhajtásnál.*
- Így, ha megbocsát, ezt a problémát sorolnám most előbbre valónak, elvégre talán meg is vitathatjuk a részleteket, míg el nem csíphetjük a társamat.
*Kivár pár pillanatot, noha úgy érzi, Rahleezának sem lesz ellenére a felvetés, elvégre ezzel időt spórolhatnak maguknak mindketten. Ha jól téved, már folytatja is.*
- Ha megbocsát, kegyed nem tűnik olyan hölgynek, akinek oly szüksége lehet a pénzre, mint némelyik lányomnak. Azonban, ahogy gondolja. Szívesen látunk a körünkben mindenkit, aki csak szórakozna, de azt is, aki nekünk vagy nálunk dolgozna. Főleg a magához hasonlókat. Sok férfi és nő adná akár a teljes havi bérét vagy akár a fél karját is, hogy a magáénak tudhasson egy ilyen szép teremtést. Ami pedig nekünk csak jót jelent. Egy hölgy, aki... még ráadásképp bátorkodik erélyes is lenni, ha úgy hozza a szükség...
*Ismét arcára kúszik a mosoly, már csak azért is, hogy ezzel elrejtsen egy apró utalást arra, hogy a hölgy előzőleg hogyan szólt hozzá.*
- Ezekkel jómagam is így vagyok.
*A gesztus leplezésének legapróbb szándéka nélkül méri végig Rahleezát.*
- Ahogyan azzal is, amivel indokolta azt, miért lépne berkeinkbe.
*Ismét bólint.*
- De ettől függetlenül, fontolóra kellene vegyem a kérését, szándékát. És lenne néhány kérdésem is Önhöz ezzel kapcsolatban. Természetesen, csak akkor, ha nincs ellenére egy kis faggatózás.
//Rahleeza, Nayle – Pultnál//
*Mielőtt reagálhatna a további kérdésre és a bemutatkozásra, a pult mögött sürgölődő leány szól hozzájuk, az után érdeklődve, hogy választottak-e már maguknak valamit. Ekkor újdonsült ismerősére vet egy pillantást, szintén kíváncsian ugyanerre. Hiszen ha már szívesen nyelne valamit a betért hölgy a levegőn és a szavakon kívül is, itt van rá a legjobb alkalom, hogy ezt ki is fejtse. Ellenkező esetben, ha halogatják a rendelést, talán egyre kevesebb esélyük lesz rá, hogy időben meg is kapják a kért italt. Elvégre a lány, aki a kiszolgálásukért felelős, az idő előrehaladtával egyre elfoglaltabb lesz. Remélhetőleg, hiszen sok vendéget várnak még, és egyébként is fiatal az idő.
Ha Rahleeza kér magának valamit, ő is csatlakozik hozzá, s egy pohárka mustot kér ki, hiszen fontosnak tartja, hogy ezúttal végképp ne legyen túl korán kapatos. Ha viszont a másik még mindig várna az ital kikérésével, ő is hasonlóképpen tesz, s csak annyit közöl a pult mögött sürgölődővel, hogy mindenképp szólítják, amint választottak és amint ő is ráér sort keríteni kettejükre. Aztán, ha figyelmét végre ismét vendége felé irányíthatja, bele is kezd a válaszadásba.*
- Tehát Rahleeza Laea Ryjen...
*Örömét leli a név kiejtésében, amit szintén legalább olyan szépnek talál, mint sajátját - így már két oka is van arra, hogy egyre szebbnek lássa őt. Az arca vonalai, hajzuhatagának színe és könnyed omlása, a ruha mutatta vonalai - tehát úgy egyáltalán, a megjelenése, s a neve. Azt, hogy a modora tetszetős-e, egyelőre nem döntötte el. Bár tény, azt elismeri, hogy egy hozzá hasonlónak megfelelő a viselt hozzáállás.*
- ...aki kereskedő.
*Bólint, lassan és kimérten.*
- Ezzel kapcsolatban nem tudok önnek segítséget nyújtani sajnos, az ügyében illetékes személy egyelőre nem tartózkodik a közelünkben.
*Még körbe is kémlel, arra kíváncsian, mennyire állít valóságost.*
- Viszont... A másik dologban épp szerencséje van. A hölgyeink és uraink képviseletében én vagyok a felelős. Rahil Yalaedil, szolgálatára.
*Még egy apróbb meghajlást is intéz a megismert felé, bár ez valóban alig több egy főhajtásnál.*
- Így, ha megbocsát, ezt a problémát sorolnám most előbbre valónak, elvégre talán meg is vitathatjuk a részleteket, míg el nem csíphetjük a társamat.
*Kivár pár pillanatot, noha úgy érzi, Rahleezának sem lesz ellenére a felvetés, elvégre ezzel időt spórolhatnak maguknak mindketten. Ha jól téved, már folytatja is.*
- Ha megbocsát, kegyed nem tűnik olyan hölgynek, akinek oly szüksége lehet a pénzre, mint némelyik lányomnak. Azonban, ahogy gondolja. Szívesen látunk a körünkben mindenkit, aki csak szórakozna, de azt is, aki nekünk vagy nálunk dolgozna. Főleg a magához hasonlókat. Sok férfi és nő adná akár a teljes havi bérét vagy akár a fél karját is, hogy a magáénak tudhasson egy ilyen szép teremtést. Ami pedig nekünk csak jót jelent. Egy hölgy, aki... még ráadásképp bátorkodik erélyes is lenni, ha úgy hozza a szükség...
*Ismét arcára kúszik a mosoly, már csak azért is, hogy ezzel elrejtsen egy apró utalást arra, hogy a hölgy előzőleg hogyan szólt hozzá.*
- Ezekkel jómagam is így vagyok.
*A gesztus leplezésének legapróbb szándéka nélkül méri végig Rahleezát.*
- Ahogyan azzal is, amivel indokolta azt, miért lépne berkeinkbe.
*Ismét bólint.*
- De ettől függetlenül, fontolóra kellene vegyem a kérését, szándékát. És lenne néhány kérdésem is Önhöz ezzel kapcsolatban. Természetesen, csak akkor, ha nincs ellenére egy kis faggatózás.
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:36:52
Üzenet elküldve: 2015-07-22 13:36:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség- pultnál//
// Irryn, Intath//
* Irryn kérésére, már fordul is, hogy töltsön. Bár, lehetet volna kissé konkrétabb is a vörös ajkú. Valakinek a frissítő egy kellemes bor is, de épp úgy az lehet egy hideg tea is. De, elnézve a nőt, inkább egy könnyed bor illik hozzá, mint sem egy tea. Bár, az italok nevei is megtévesztőek lehetnek.
Pohár, s egy újabb üveg. Paaa, s a dugó már szabadul is börtönéből, hogy a palackba zárt szellem, halványsárga nedű formájában, csorogjon a pohárba. Az Édes élet, ízben nem hazudtolja meg magát,minden kortya a lankás szőlősöket idézi.*
- Tizenegy arany lesz. *teszi a poharat a nő elé. Megvárja, míg az fizet, s ha egyenlőre mát nem kérnek, áll is tovább, magára hagyva a turbékoló párocskát. *
// Lutius//
Időközben Lutius is előkerült, így más dolog híján, odasétál hozzá. Ő is megérdemli a figyelmet. Jár neki is a kiszolgálás. A lányra jellemző szelíd mosollyal érkezik, s fürkészően néz végig azúrkék szemeivel a férfin. Találkozott már a fajtájával, s nem csak Apuval. Mégis a két hím, annyira különbözik egymástól, míg Pleven alacsony termetével, s vonásaival, félelmet ébresztene bárkiben, addig Lutius finom vonásaival inkább csalogató. A maga nemében még igazán csinos is, bár Nayben szemében puszta tény ez, nincs mögötte vágy s semmi ehhez hasonló. *
- Szeretnél valamit inni?
*Érdeklődik, miközben Lutius előtt a pultot. Óvja s félti a frissen csillogó bútordarabot, persze tudja ő, hogy ez nem fog ilyen maradni, mégis míg csak teheti vigyázz rá.
- S hogy is keveredtél ide? Mármint a Pintybe?
* Talán most lesz egy kis szusszanásnyi ideje, hogy az egyik Madárkát megismerje egy kicsit. Bár fura így hívni az egyetlen egy hím egyedet itt, olyan ő itt a lányok között, mint tojók között a kakas. Csak más szerepben. *
A hozzászólás írója (Nayle Erisdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 13:37:37
// Irryn, Intath//
* Irryn kérésére, már fordul is, hogy töltsön. Bár, lehetet volna kissé konkrétabb is a vörös ajkú. Valakinek a frissítő egy kellemes bor is, de épp úgy az lehet egy hideg tea is. De, elnézve a nőt, inkább egy könnyed bor illik hozzá, mint sem egy tea. Bár, az italok nevei is megtévesztőek lehetnek.
Pohár, s egy újabb üveg. Paaa, s a dugó már szabadul is börtönéből, hogy a palackba zárt szellem, halványsárga nedű formájában, csorogjon a pohárba. Az Édes élet, ízben nem hazudtolja meg magát,minden kortya a lankás szőlősöket idézi.*
- Tizenegy arany lesz. *teszi a poharat a nő elé. Megvárja, míg az fizet, s ha egyenlőre mát nem kérnek, áll is tovább, magára hagyva a turbékoló párocskát. *
// Lutius//
Időközben Lutius is előkerült, így más dolog híján, odasétál hozzá. Ő is megérdemli a figyelmet. Jár neki is a kiszolgálás. A lányra jellemző szelíd mosollyal érkezik, s fürkészően néz végig azúrkék szemeivel a férfin. Találkozott már a fajtájával, s nem csak Apuval. Mégis a két hím, annyira különbözik egymástól, míg Pleven alacsony termetével, s vonásaival, félelmet ébresztene bárkiben, addig Lutius finom vonásaival inkább csalogató. A maga nemében még igazán csinos is, bár Nayben szemében puszta tény ez, nincs mögötte vágy s semmi ehhez hasonló. *
- Szeretnél valamit inni?
*Érdeklődik, miközben Lutius előtt a pultot. Óvja s félti a frissen csillogó bútordarabot, persze tudja ő, hogy ez nem fog ilyen maradni, mégis míg csak teheti vigyázz rá.
- S hogy is keveredtél ide? Mármint a Pintybe?
* Talán most lesz egy kis szusszanásnyi ideje, hogy az egyik Madárkát megismerje egy kicsit. Bár fura így hívni az egyetlen egy hím egyedet itt, olyan ő itt a lányok között, mint tojók között a kakas. Csak más szerepben. *
A hozzászólás írója (Nayle Erisdar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 13:37:37
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:39:43
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - a sokaság a pultnál//
//Kicsit Nay, főleg Win//
*Erannak nem kell sokáig egyedül üldögélnie, miután kifizette és megköszönte az új sörét. Egy picit még bambul a pultra, vagy Nayre, vagy a tömegre, akik apránként kezdek elvonulni. Eran csak sejteni meri, hogy van arrafelé egy lépcső és sok ágy, amerre ezek a párosok mennek. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy mi folyhat odafent. Neki egyetlen szerelme van, csak azzal hajlandó törődni, és ez a tudomány, a sok kutatás. Na nem mintha nem kényeztetné a szemét néha-néha egy szép női arc. Szimplán csak abban biztos, hogy ő nem akar fizetni ilyen mocskos dolgokért. Majd egyszer talán lesz az életében valaki, aki ingyen is vele lesz.
Nem kell sokáig várakoznia, hamar megérkezik korábbi partnere, s miután rendelt, Eran gyorsan visszavált félbehagyott beszédtémájukba. Fellelkesülten tart monológot, ami beszédre soknak tűnik, nem állt elő semmi konkrét információval. Kicsit morcossá teszi a téma, zavarja, hogy a világ nem mindegyik része a szakterülete. Nem tehet ő erről, most mégis zavarni kezdi, hogy nem jutott előbb eszébe eredéstörténeteket tanulmányozni. Kicsit fészkelődik a székében, szívesen felpattanna, hogy elrohanjon a legközelebbi könyvtárba. De nem teheti, kellemesen érzi itt magát. Egy sóhajtás kíséretében adja meg magát a Pinty vonzásának. *
- Igaza van, nyitottabbnak kéne lennem.
*A férfi szomorkásan piszkálja poharát, majd mintha hirtelen felindulásból tenné, belekortyol a sörébe. *
- Magát a kíváncsisága csak az illatos löttyök és az arcra kenhető festék irányába vonzza?
*Eran hangja olyan elkeseredett, szinte vigasztalást keres a másik válaszában. De arca előbb-utóbb úgyis felderül, ahogy meghallja az emberek morajlásán át az igazi pintyek csivitelését.
Win következő kérdésére, szinte elönti a pír az arcát, szája felismerhetetlen vonásokba torzul, hiszen nem rég jött rá a hely többféle alkalmazhatósági lehetőségeire.*
- Én tudós vagyok!
*Mondja, automatikusan védekezve ezzel, miszerint benne nincsen semmilyen ferde hajlam, hacsak az elkötelezett madarak iránti rajongás nem számít annak. Ahogy zavarában próbálja kerülni a nő tekintetét, mindenütt újra a pajzán festményekbe botlik a szeme. Elkeseredésében újra a hölgyre néz.*
- Mint tudós, úgy tartom hasznos mindent megtapasztalni széles e világon. Hát miért ne jöttem volna el inni egy jót. Tudta, hogy ez a szórakozás egyik legelterjedtebb formája?
*A tudós szót direkt ismétli meg, határozottan kihangsúlyozva. Majd úgy folytatja, mintha Win is hozzá hasonlóan a könyveket tartaná legjobb barátjának, és nem tudná, mit is élveznek az emberek. Holott még Erannak is egyértelmű, hogy Win ismeri az elfek, emberek és tündérek szokásait. Mégis csak egy befektető, itt a Kósza Pintyben. *
//Kicsit Nay, főleg Win//
*Erannak nem kell sokáig egyedül üldögélnie, miután kifizette és megköszönte az új sörét. Egy picit még bambul a pultra, vagy Nayre, vagy a tömegre, akik apránként kezdek elvonulni. Eran csak sejteni meri, hogy van arrafelé egy lépcső és sok ágy, amerre ezek a párosok mennek. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy mi folyhat odafent. Neki egyetlen szerelme van, csak azzal hajlandó törődni, és ez a tudomány, a sok kutatás. Na nem mintha nem kényeztetné a szemét néha-néha egy szép női arc. Szimplán csak abban biztos, hogy ő nem akar fizetni ilyen mocskos dolgokért. Majd egyszer talán lesz az életében valaki, aki ingyen is vele lesz.
Nem kell sokáig várakoznia, hamar megérkezik korábbi partnere, s miután rendelt, Eran gyorsan visszavált félbehagyott beszédtémájukba. Fellelkesülten tart monológot, ami beszédre soknak tűnik, nem állt elő semmi konkrét információval. Kicsit morcossá teszi a téma, zavarja, hogy a világ nem mindegyik része a szakterülete. Nem tehet ő erről, most mégis zavarni kezdi, hogy nem jutott előbb eszébe eredéstörténeteket tanulmányozni. Kicsit fészkelődik a székében, szívesen felpattanna, hogy elrohanjon a legközelebbi könyvtárba. De nem teheti, kellemesen érzi itt magát. Egy sóhajtás kíséretében adja meg magát a Pinty vonzásának. *
- Igaza van, nyitottabbnak kéne lennem.
*A férfi szomorkásan piszkálja poharát, majd mintha hirtelen felindulásból tenné, belekortyol a sörébe. *
- Magát a kíváncsisága csak az illatos löttyök és az arcra kenhető festék irányába vonzza?
*Eran hangja olyan elkeseredett, szinte vigasztalást keres a másik válaszában. De arca előbb-utóbb úgyis felderül, ahogy meghallja az emberek morajlásán át az igazi pintyek csivitelését.
Win következő kérdésére, szinte elönti a pír az arcát, szája felismerhetetlen vonásokba torzul, hiszen nem rég jött rá a hely többféle alkalmazhatósági lehetőségeire.*
- Én tudós vagyok!
*Mondja, automatikusan védekezve ezzel, miszerint benne nincsen semmilyen ferde hajlam, hacsak az elkötelezett madarak iránti rajongás nem számít annak. Ahogy zavarában próbálja kerülni a nő tekintetét, mindenütt újra a pajzán festményekbe botlik a szeme. Elkeseredésében újra a hölgyre néz.*
- Mint tudós, úgy tartom hasznos mindent megtapasztalni széles e világon. Hát miért ne jöttem volna el inni egy jót. Tudta, hogy ez a szórakozás egyik legelterjedtebb formája?
*A tudós szót direkt ismétli meg, határozottan kihangsúlyozva. Majd úgy folytatja, mintha Win is hozzá hasonlóan a könyveket tartaná legjobb barátjának, és nem tudná, mit is élveznek az emberek. Holott még Erannak is egyértelmű, hogy Win ismeri az elfek, emberek és tündérek szokásait. Mégis csak egy befektető, itt a Kósza Pintyben. *
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:21:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:21:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése//
//Eilureen, Kyro//
*Bájos mosolyával az arcán fogadja a kézcsókot, s lép közelebb az invitálásra. Kifinomult modor, egy ízig-vérig nemes szavai. Már-már azt hihetné az ember, a vendégük kicsit talán gondban lehet az élet élvezetével, ám erre hamar rácáfol kérésével. A megfogalmazás még mindig a társaság krémjéhez illő, de hozzá társuló pillantást már nagyon jól ismeri a vörös. Bár eddig inkább a nyersebb, sóvárabb fajtához volt szerencséje, a lényege ugyan az. Egy röpke pillanatra mosolya pajkossá válik, ám mire a dalnok felé fordul, már sokkal szelídebb. Amíg nem tudja, miképp fogadja az ilyesmit Eil, addig semmi túlfűtött, semmi szenvedélyében egy ilyesfajta játszadozással még csak ismerkedő számára ijesztő érintést, vagy akár pillantást nem visz bele az előadásukba.
Közel álltak egymáshoz már így is, ám azt a kis távolságot leheletnyire csökkenti, ahogy a dalnok lány elé lép, érinteni mégsem érinti, meghagyja azt a sóhajtásnyi helyecskét, csupán a lány felkarját érinti ujjaival finoman. Mint egy baráti üdvözlés nyitánya két, egymást rég nem látott leány között, a folytatás azonban már egészen más ízt ad a jelenetnek. Lassan hajol közelebb Eilhez, mégis meghagyva neki egy kis menekülési utat, habár legbelül biztos benne, hogy nem fog élni vele társnője. S ha sejtése helyesnek bizonyul, félig lehunyt szemekkel érinti a puha, cseresznyeszín ajkakat saját, barackszín ajkaival, gyengéd csókban forrva össze. De nem ő lenne, ha csak ennyivel borzolná a kedélyeket, mert a visszafogottnak tűnő kezdés ellenére, kivárva egy szívdobbanásnyi időt kis érzékiséget is csempész bele, néma ígéret egy szenvedélyesebb folytatásra, és talán arra is elég, hogy megkísértse a dalnokot, hogy ne eressze a szeszélyes vöröst a néhány hosszúra nyújtott pillanatig tartó csókból.*
//Ezer arany szépreményű csengése//
//Eilureen, Kyro//
*Bájos mosolyával az arcán fogadja a kézcsókot, s lép közelebb az invitálásra. Kifinomult modor, egy ízig-vérig nemes szavai. Már-már azt hihetné az ember, a vendégük kicsit talán gondban lehet az élet élvezetével, ám erre hamar rácáfol kérésével. A megfogalmazás még mindig a társaság krémjéhez illő, de hozzá társuló pillantást már nagyon jól ismeri a vörös. Bár eddig inkább a nyersebb, sóvárabb fajtához volt szerencséje, a lényege ugyan az. Egy röpke pillanatra mosolya pajkossá válik, ám mire a dalnok felé fordul, már sokkal szelídebb. Amíg nem tudja, miképp fogadja az ilyesmit Eil, addig semmi túlfűtött, semmi szenvedélyében egy ilyesfajta játszadozással még csak ismerkedő számára ijesztő érintést, vagy akár pillantást nem visz bele az előadásukba.
Közel álltak egymáshoz már így is, ám azt a kis távolságot leheletnyire csökkenti, ahogy a dalnok lány elé lép, érinteni mégsem érinti, meghagyja azt a sóhajtásnyi helyecskét, csupán a lány felkarját érinti ujjaival finoman. Mint egy baráti üdvözlés nyitánya két, egymást rég nem látott leány között, a folytatás azonban már egészen más ízt ad a jelenetnek. Lassan hajol közelebb Eilhez, mégis meghagyva neki egy kis menekülési utat, habár legbelül biztos benne, hogy nem fog élni vele társnője. S ha sejtése helyesnek bizonyul, félig lehunyt szemekkel érinti a puha, cseresznyeszín ajkakat saját, barackszín ajkaival, gyengéd csókban forrva össze. De nem ő lenne, ha csak ennyivel borzolná a kedélyeket, mert a visszafogottnak tűnő kezdés ellenére, kivárva egy szívdobbanásnyi időt kis érzékiséget is csempész bele, néma ígéret egy szenvedélyesebb folytatásra, és talán arra is elég, hogy megkísértse a dalnokot, hogy ne eressze a szeszélyes vöröst a néhány hosszúra nyújtott pillanatig tartó csókból.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:11:33
Üzenet elküldve: 2015-07-22 08:11:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Átadás után - Meril//
*Kijelentése megnevetteti a lányt ismét, amit magában sikerként nyugtáz, úgy néz ki a naiv kisfiú tetszik a fehérnépeknek, de még így sincs könnyű dolga azért, nem elég az undora a többi faj ellen, amit le kell küzdenie még ezek szeretnek kétértelműen beszélni, hogy ki kelljen találni minden óhaj-sóhajt, ez merőben más világ és szokások.* ~Többek közt a hátsó szándékok mi? Hah~
*A lány kérdése már önmagában megkérdőjelezi a férfiasságát, ami már több a soknál és gonoszan elvigyorodik.*
-Nem vagyok közel sem olyan természet, hogy ilyen nevekre hallgassak, főleg ha nem fizetnek érte. *Céloz kicsit arra, hogy csak a pénz miatt tűri az ilyen becézgetéseket maximum. Mikor egyszerű kurtizán szó elhangzik a lány közelebb húzódik hozzá szemeit a férfi sárgáiba mélyesztve, aki pimaszul élvezi a közelségét, mint fenyegetésnek venné, de ettől a lánytól talán sokat tanulhat.*
-Figyelek és tanulok *emeli fel kezeit, mint aki megadja magát és viszonozva a pimasz mosolyt néz a távozó lány után és odasétál a pulthoz és le tesz Nayle Erisdar elé 6 aranyat Meril italáért és intve távozik a szobájába ő is.*
//Megnyitó ünnepség//
*Kicsit későn érkezve lépked le a lépcsőn egy bőrnadrágban és egy szinte csak díszként viselt láncos mellényben, hogy izmos felső testét mutogathassa az érkező kedves ügyfeleknek, mert bármilyen nehéz esetek, kedveskén kell kezelnie.
A pulthoz sétál és fejével biccent csak az ott dolgozó lánynak, majd leül háttal a pultot támasztva könyökével és nézi ki lehet kurtizán és ki nem, de talál a drága Nayle kisegíti és a fülébe súgja kihez mehetne oda.*
*Kijelentése megnevetteti a lányt ismét, amit magában sikerként nyugtáz, úgy néz ki a naiv kisfiú tetszik a fehérnépeknek, de még így sincs könnyű dolga azért, nem elég az undora a többi faj ellen, amit le kell küzdenie még ezek szeretnek kétértelműen beszélni, hogy ki kelljen találni minden óhaj-sóhajt, ez merőben más világ és szokások.* ~Többek közt a hátsó szándékok mi? Hah~
*A lány kérdése már önmagában megkérdőjelezi a férfiasságát, ami már több a soknál és gonoszan elvigyorodik.*
-Nem vagyok közel sem olyan természet, hogy ilyen nevekre hallgassak, főleg ha nem fizetnek érte. *Céloz kicsit arra, hogy csak a pénz miatt tűri az ilyen becézgetéseket maximum. Mikor egyszerű kurtizán szó elhangzik a lány közelebb húzódik hozzá szemeit a férfi sárgáiba mélyesztve, aki pimaszul élvezi a közelségét, mint fenyegetésnek venné, de ettől a lánytól talán sokat tanulhat.*
-Figyelek és tanulok *emeli fel kezeit, mint aki megadja magát és viszonozva a pimasz mosolyt néz a távozó lány után és odasétál a pulthoz és le tesz Nayle Erisdar elé 6 aranyat
Meril italáért és intve távozik a szobájába ő is.*//Megnyitó ünnepség//
*Kicsit későn érkezve lépked le a lépcsőn egy bőrnadrágban és egy szinte csak díszként viselt láncos mellényben, hogy izmos felső testét mutogathassa az érkező kedves ügyfeleknek, mert bármilyen nehéz esetek, kedveskén kell kezelnie.
A pulthoz sétál és fejével biccent csak az ott dolgozó lánynak, majd leül háttal a pultot támasztva könyökével és nézi ki lehet kurtizán és ki nem, de talál a drága Nayle kisegíti és a fülébe súgja kihez mehetne oda.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:58:55
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:58:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Gal//
*Szeme sarkából veszi tudomásul a combját ért pillantásokat és elégedett kortyol újabbat a kapott borból, mit sem sejtve annak tartalmából. Szinte érzi magán a férfi tapintását, ujjai játékát, amint végigsimít a bőrén, ettől a gondolattól pedig újfent kellemes borzongás fut át testén, ami csak fokozódik mikor reménybeli leendő vendége szóra nyitja ajkait.
Kacér szavaira, belemosolyog a maga előtt tartott pohárba. Tetszik neki az efféle beszéd, tettek nélkül is izgalmat hoznak a női fülek számára. Ki is húzza magát, s kevés hiányzik hozzá, hogy ülőhelyéről ne vesse magát a sűrű tincsek közé, hogy meglelje az utat a férfi ajkaihoz. Egyelőre azonban nem tesz ilyet, próbál higgadt maradni, vagy legalábbis ennek kimért látszatát kelteni.*
- Mindenen lehet változtatni. *Vonja meg szemöldökét, ám mégsem tesz semmit. Kedvére való ez a kezdeti huzavona. Inkább újabbat kortyol, majd meg várj,a amíg a példás hímegyed fizet az italokért.
Bármiféle választ, vagy reakciót is várt volna, ami ezt követi az még ennél is jobb. Saját neve ebben a hangtónusban többet ér bármiféle italnál. Ám amint pedig a magabiztos ujjak derekát cirógatják, röpke pillanatra lehunyja szemét, hogy megszokott csalfa mosolyával újra felé forduljon.*
- A te szádból még így is másként hangzik. *Harapja be az ajkát és mélyet sóhajt. Nem gondterhelten, inkább afféle türtőztetés végett.* Csak mondd ki többször.
*Valóban, többnyire nevén sem szólították még, nemhogy ilyen ízlelgetéssel. Szinte őt ejtette kábulatba a betévedő, s nem fordítva, mi nem éppen a legjobb, ám így mindenképpen teljesítményének legfelsőbb fokát fogja majd nyújtani, kiélvezve minden egyes percét.*
- Galdrian. *Ízlelgeti az új információt, s párosítja a maga előtt látott arccal. Mintha más névvel nem is illethették volna, egyszeriben költői és mégis valamiféle határozottságot sugall. Fejét félrebillentve hallgatja szavait, figyelve mimikáját beszéd közben. Lassan le is csusszan a maga székről, min eddig helyet foglalt, s úgy közeledik a másik felé.*
- Szóval lovag… *Veszi tudomásul. Nem lepi meg a dolog, bár talán lovagnak valami nagyobb darab alakot is elképzelt volna, ő mégsem azt szúrta volna ki, hanem a kisfiúsan vonzó bájjal ellátott egyedet, azzal a megkapó tekintettel, s mosollyal, amivel őt méregeti. Akár csak most ő is. Tekintete végigfut a borostás arcon, minden egyes vonásán, és elmosolyodik a férfi utolsó szavain, miközben kezeit végigsimítja annak felkarján. Fejével a másikhoz közelít, ám végül annak ajkai helyett buján fúrja magát a barna tincsek közé, mígnem a füléhez nem ér.*
- Tudok egy csendesebb helyet. *Súgja bele mélyen, ajkával éppen csak érintve az említett testrészt, majd libben is tovább, pár lépés után sokatmondó tekintettel nézve Galdrian után. Csípőjét sejtelmesen ringatva lépdel fel a lépcsőn. Úgy a közepénél járhat, amikor, ha a férfi követi, hát a korlátnak támaszkodva megvárja.*
//Gal//
*Szeme sarkából veszi tudomásul a combját ért pillantásokat és elégedett kortyol újabbat a kapott borból, mit sem sejtve annak tartalmából. Szinte érzi magán a férfi tapintását, ujjai játékát, amint végigsimít a bőrén, ettől a gondolattól pedig újfent kellemes borzongás fut át testén, ami csak fokozódik mikor reménybeli leendő vendége szóra nyitja ajkait.
Kacér szavaira, belemosolyog a maga előtt tartott pohárba. Tetszik neki az efféle beszéd, tettek nélkül is izgalmat hoznak a női fülek számára. Ki is húzza magát, s kevés hiányzik hozzá, hogy ülőhelyéről ne vesse magát a sűrű tincsek közé, hogy meglelje az utat a férfi ajkaihoz. Egyelőre azonban nem tesz ilyet, próbál higgadt maradni, vagy legalábbis ennek kimért látszatát kelteni.*
- Mindenen lehet változtatni. *Vonja meg szemöldökét, ám mégsem tesz semmit. Kedvére való ez a kezdeti huzavona. Inkább újabbat kortyol, majd meg várj,a amíg a példás hímegyed fizet az italokért.
Bármiféle választ, vagy reakciót is várt volna, ami ezt követi az még ennél is jobb. Saját neve ebben a hangtónusban többet ér bármiféle italnál. Ám amint pedig a magabiztos ujjak derekát cirógatják, röpke pillanatra lehunyja szemét, hogy megszokott csalfa mosolyával újra felé forduljon.*
- A te szádból még így is másként hangzik. *Harapja be az ajkát és mélyet sóhajt. Nem gondterhelten, inkább afféle türtőztetés végett.* Csak mondd ki többször.
*Valóban, többnyire nevén sem szólították még, nemhogy ilyen ízlelgetéssel. Szinte őt ejtette kábulatba a betévedő, s nem fordítva, mi nem éppen a legjobb, ám így mindenképpen teljesítményének legfelsőbb fokát fogja majd nyújtani, kiélvezve minden egyes percét.*
- Galdrian. *Ízlelgeti az új információt, s párosítja a maga előtt látott arccal. Mintha más névvel nem is illethették volna, egyszeriben költői és mégis valamiféle határozottságot sugall. Fejét félrebillentve hallgatja szavait, figyelve mimikáját beszéd közben. Lassan le is csusszan a maga székről, min eddig helyet foglalt, s úgy közeledik a másik felé.*
- Szóval lovag… *Veszi tudomásul. Nem lepi meg a dolog, bár talán lovagnak valami nagyobb darab alakot is elképzelt volna, ő mégsem azt szúrta volna ki, hanem a kisfiúsan vonzó bájjal ellátott egyedet, azzal a megkapó tekintettel, s mosollyal, amivel őt méregeti. Akár csak most ő is. Tekintete végigfut a borostás arcon, minden egyes vonásán, és elmosolyodik a férfi utolsó szavain, miközben kezeit végigsimítja annak felkarján. Fejével a másikhoz közelít, ám végül annak ajkai helyett buján fúrja magát a barna tincsek közé, mígnem a füléhez nem ér.*
- Tudok egy csendesebb helyet. *Súgja bele mélyen, ajkával éppen csak érintve az említett testrészt, majd libben is tovább, pár lépés után sokatmondó tekintettel nézve Galdrian után. Csípőjét sejtelmesen ringatva lépdel fel a lépcsőn. Úgy a közepénél járhat, amikor, ha a férfi követi, hát a korlátnak támaszkodva megvárja.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:49:56
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:49:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Szót követ szót, s ezek tengerébe teljesen elveszlik. Tudata tudja, hogy ez egy bordély, s nem kéne szavakra fecsérelni idejüket. Most nem. Hogy mindez után mit hoz a sors, nem tudja. De talán csak egy újabb kalanddal bővül élete, esetleg tapasztalattal.*
- Worf.
*Mondja ki végül nevét, maga sem érti, hogy miért. Származására tett visszakérdezésre, szemöldöke ívesen kúszik a magasba. Kétszer is elmondta, mégis meglepődik a másik. Hát olyan furcsa lenne, hogy olyan messziről származik? Talán nem járnak le onnan emberek? Pedig a katonáik… *
- A világot nem lehet megismerni a négy fal között.
*Válaszolja halk, búgó hangján. Ahogy a másik közel hajol hozzá. De nem is tud most már ezzel foglalkozni. Vágya olyannyira fokozódik, hogy képtelen másra figyelni, mint a másik bőrére, nyakának vonalára, hajának esésére. Karcsú derekára, formás melleire. Érzi, hogy kiveri a víz. Sose izgatta még ennyire női test látványa, most mégis. Nem is érdekli már a további szavak, csak követi a másikat szobájába. Tőle akár a világot is megválthatnák, olyannyira nem tud erre figyelni. Pedig egy kellemes beszélgetés jól esett volna szervezetének. De talán később. Ha elmúlik, az amit érez.
Ám a beszélgetés hamar átterelődik a veszteségekre. S itt bizony az erszényére gondol. De álnokságából mit sem veszített. Nem egyedül érkezett, s ki mondta, hogy Zaranir nem fizethet helyette? Szerzett neki egy nőt, s ennyi neki is kijár, ha már kerítőset játszott. *
- Az ember manapság már senkiben sem lehet biztos.
*Válaszolja végül, még utoljára, mielőtt vágyai elöntenék agyát, átadva a vörös ködnek, kizárva minden józan észt. S ez szinte rögtön el is hagyja, ahogy a szobába lépnek, s az ajtó bezárul mögöttük.
Halk sóhajok hangzanak el ajkai közül, ahogy a csókok érintik puha, napbarnított bőrét. Északi fehérsége kezd tovaszállni. Eleinte pirosra égett, de az fokozatosan vált egyre barnábbá a melegbe. Nem tudja, hogy Meril megjátssza-e magát, s ez is a fizetség része-e. Meglehet, hogy ő is élvezi a játszadozást, hogy nem egy férfival kell megosztania a ma estét. Engedi a lökésnek, s puhán érkezik a párnákkal kirakott ágyra. A lendület visszadobja aprón. Rövid szoknyája felcsúszik, az apró eséstől. Szemeiben vad éhség szikrája lobban, ahogy fölé ülnek. Rég érzett ilyet, s már nem képes tovább visszatartania magát. Élvezi, ahogy Meril puha ajkai érintik bőrét, s mindezeket halk, kéjes sóhajokkal honorálja. A pillanat, melyben elválnak tőle, kihasználja. A ruha nem siklik le a fölé tornyosuló testről, mégis engedi láttatni alakját. Egyik kezével óvatosan nyúl fel, s az egyik vállánál lesimítja a ruhát. A gömbölyű, puha idomon végighúzza ujjait, eljátszadozva a hegycsúcson. Engedi, hogy újra felé hajoljanak, ám ekkor inkább tenyerébe rejti el kincsét. Ha már ő nem kap masszázst, akkor ő kényezteti a másikat csekély tudásával. Fejét a párnák közé fúrja, ahogy fülcimpáján érzi a forró leheletet. Bőre átveszi a ludak hidegségét, s jólesően borzong meg.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Szót követ szót, s ezek tengerébe teljesen elveszlik. Tudata tudja, hogy ez egy bordély, s nem kéne szavakra fecsérelni idejüket. Most nem. Hogy mindez után mit hoz a sors, nem tudja. De talán csak egy újabb kalanddal bővül élete, esetleg tapasztalattal.*
- Worf.
*Mondja ki végül nevét, maga sem érti, hogy miért. Származására tett visszakérdezésre, szemöldöke ívesen kúszik a magasba. Kétszer is elmondta, mégis meglepődik a másik. Hát olyan furcsa lenne, hogy olyan messziről származik? Talán nem járnak le onnan emberek? Pedig a katonáik… *
- A világot nem lehet megismerni a négy fal között.
*Válaszolja halk, búgó hangján. Ahogy a másik közel hajol hozzá. De nem is tud most már ezzel foglalkozni. Vágya olyannyira fokozódik, hogy képtelen másra figyelni, mint a másik bőrére, nyakának vonalára, hajának esésére. Karcsú derekára, formás melleire. Érzi, hogy kiveri a víz. Sose izgatta még ennyire női test látványa, most mégis. Nem is érdekli már a további szavak, csak követi a másikat szobájába. Tőle akár a világot is megválthatnák, olyannyira nem tud erre figyelni. Pedig egy kellemes beszélgetés jól esett volna szervezetének. De talán később. Ha elmúlik, az amit érez.
Ám a beszélgetés hamar átterelődik a veszteségekre. S itt bizony az erszényére gondol. De álnokságából mit sem veszített. Nem egyedül érkezett, s ki mondta, hogy Zaranir nem fizethet helyette? Szerzett neki egy nőt, s ennyi neki is kijár, ha már kerítőset játszott. *
- Az ember manapság már senkiben sem lehet biztos.
*Válaszolja végül, még utoljára, mielőtt vágyai elöntenék agyát, átadva a vörös ködnek, kizárva minden józan észt. S ez szinte rögtön el is hagyja, ahogy a szobába lépnek, s az ajtó bezárul mögöttük.
Halk sóhajok hangzanak el ajkai közül, ahogy a csókok érintik puha, napbarnított bőrét. Északi fehérsége kezd tovaszállni. Eleinte pirosra égett, de az fokozatosan vált egyre barnábbá a melegbe. Nem tudja, hogy Meril megjátssza-e magát, s ez is a fizetség része-e. Meglehet, hogy ő is élvezi a játszadozást, hogy nem egy férfival kell megosztania a ma estét. Engedi a lökésnek, s puhán érkezik a párnákkal kirakott ágyra. A lendület visszadobja aprón. Rövid szoknyája felcsúszik, az apró eséstől. Szemeiben vad éhség szikrája lobban, ahogy fölé ülnek. Rég érzett ilyet, s már nem képes tovább visszatartania magát. Élvezi, ahogy Meril puha ajkai érintik bőrét, s mindezeket halk, kéjes sóhajokkal honorálja. A pillanat, melyben elválnak tőle, kihasználja. A ruha nem siklik le a fölé tornyosuló testről, mégis engedi láttatni alakját. Egyik kezével óvatosan nyúl fel, s az egyik vállánál lesimítja a ruhát. A gömbölyű, puha idomon végighúzza ujjait, eljátszadozva a hegycsúcson. Engedi, hogy újra felé hajoljanak, ám ekkor inkább tenyerébe rejti el kincsét. Ha már ő nem kap masszázst, akkor ő kényezteti a másikat csekély tudásával. Fejét a párnák közé fúrja, ahogy fülcimpáján érzi a forró leheletet. Bőre átveszi a ludak hidegségét, s jólesően borzong meg.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:20:36
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:20:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Alig észrevehetően bólint, valójában nem igazán érdeklik a nevek... még ha tudja is, hogy egyes emberek számára különleges jelentést hordoznak.*
- Elárulhatod a neved, ha szeretnéd, hogy azon szólítsalak.
*Intéz pajkos mosolyt a lány felé, elvégre könnyen lehet, hogy vendége számára is fontos az efféle modorosság, márpedig nem ad lejjebb a leányzó igényeinél, ma este biztosan nem. Valóban más érzés, ahogy Elyne ízlelgeti a nevét, mint ahogy Nayle mondta ki, de Meril jól tudja, hogy nem maga a név, hanem a lány teszi különlegessé. A pillantása, amellyel szinte felfalja őt, finoman elnyíló ajkai...*
- Északról? *Finom meglepettség érződik a wegtoreni hangjából, magában halkan felkuncog a gondolatra, hogy ők ketten szinte mindenben egymás ellentétei... talán éppen ezért találja ilyen vonzónak.*
- Messziről jöttél idáig...
*Megkérdezné, miért, de nem akarja fecsegéssel húzni az időt, hiszen a lány sem erre vágyik most. Lüktető vére, vágyai megelőzik most az érdeklődést, ráadásul rengeteg ideje van még, hogy a múltjáról kérdezősködjön, a maga cseppet sem tolakodó, tiszta módján.*
- Félreértesz. Nem kívánok semmit tőled. A te döntésed. Egyetlen együtt töltött éjszaka, és jobban megismersz valakit, mint évek alatt tennéd... én pusztán felkínálom a lehetőséget. Rajtad múlik, hogy élsz-e vele.
*Talán azért gondolja így, mert az ő történetéhez nem kell egyetlen éjszaka sem, sőt, nagy részét egy pillantásból megmondhatja a lány... szinte mindenben olyan, amilyennek látszik. És nem is fogja takargatni. Megtanulta, hogyan fordítsa előnnyé a származását, meztelen talpa évek óta nem érződik már bilincsnek, amely a földhöz tapasztja. Felszabadult... és talán Elynenek is erre van szüksége.*
- Biztosíthatlak felőle, hogy nem érzed majd veszteségnek a ma éjszakát.
*Kuncog fel halkan, nagyon is átérzi, miről beszél a lány, hiszen legtöbbször a szépségét használta fel eddigi életében, és gyakran hatékonyabb fegyvernek bizonyult, mintha szigonyát forgatta volna, bármennyire ért is hozzá.*
- Talán kételkedsz benne?
*Pimasz mosolyt villant a lányra, érezze csak a magabiztosságát, ha már azt is észrevette, hogy Meril is élvezi a játékot. Mindig is élvezte a vadászatot, de nem gondolta, hogy épp egy ilyen gyönyörű lánnyal kezd majd... valóban nehéz munkaként tekinteti erre. Halk sóhaj hagyja el ajkát, ahogy újból végigméri a lányt, szinte fájdalmat okoz visszatartani vágyait, pusztán a csuklóját érinteni... érezni pulzusának lüktetését, puha bőrét.*
- Tényleg? Igyekeztem nem túlzásba vinni.
*Feleli pajkosan, de megbánás nem igazán érződik a hangjából, sokkal inkább valamiféle újabb pimaszság. Talán felvág az önbizalmával, vagy egyszerűen csak könnyedén veszi az életet. Jól esik neki a lány simogatása, elmosolyodik, újabb és újabb puha csókokat lehel bőrére. Ahogy kimondja vágyait, Elyne már felé is fordul, éhes pillantásuk találkozik, halk sóhaj hagyja el Meril ajkait, ahogy a lány érintése kalandozik rajta. Egyszerű és imádnivaló a kívánság, mivel amúgy is közel állnak, óvatosan dönti le ágyára Elynet, hogy aztán fölé térdeljen, vágyakozó pillantását mélyen a lány barnáiba fúrja, és végigsimítson hófehér arcán. Egyetlen pillanatot vár még, mielőtt közelebb hajolna, és ezúttal szenvedélyesebb csókot lehelne vendége ajkaira, nyelvével játszadozna, mellkasára tapintana, majd lejjebb haladna egészen a lány derekáig. Egy halvány mosoly kíséretében elválik Elynetől pár pillanat erejéig, míg hátán pár mozdulattal eltávolítja a kötést, a ruha pedig ernyedten csúszik le válláról, de még nem szabadul meg tőle teljesen, újabb csókokkal kényezteti a lányt, először ajkain, majd pajkosan fülére harapva, annak vonalán halad lejjebb.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 01:26:48
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Alig észrevehetően bólint, valójában nem igazán érdeklik a nevek... még ha tudja is, hogy egyes emberek számára különleges jelentést hordoznak.*
- Elárulhatod a neved, ha szeretnéd, hogy azon szólítsalak.
*Intéz pajkos mosolyt a lány felé, elvégre könnyen lehet, hogy vendége számára is fontos az efféle modorosság, márpedig nem ad lejjebb a leányzó igényeinél, ma este biztosan nem. Valóban más érzés, ahogy Elyne ízlelgeti a nevét, mint ahogy Nayle mondta ki, de Meril jól tudja, hogy nem maga a név, hanem a lány teszi különlegessé. A pillantása, amellyel szinte felfalja őt, finoman elnyíló ajkai...*
- Északról? *Finom meglepettség érződik a wegtoreni hangjából, magában halkan felkuncog a gondolatra, hogy ők ketten szinte mindenben egymás ellentétei... talán éppen ezért találja ilyen vonzónak.*
- Messziről jöttél idáig...
*Megkérdezné, miért, de nem akarja fecsegéssel húzni az időt, hiszen a lány sem erre vágyik most. Lüktető vére, vágyai megelőzik most az érdeklődést, ráadásul rengeteg ideje van még, hogy a múltjáról kérdezősködjön, a maga cseppet sem tolakodó, tiszta módján.*
- Félreértesz. Nem kívánok semmit tőled. A te döntésed. Egyetlen együtt töltött éjszaka, és jobban megismersz valakit, mint évek alatt tennéd... én pusztán felkínálom a lehetőséget. Rajtad múlik, hogy élsz-e vele.
*Talán azért gondolja így, mert az ő történetéhez nem kell egyetlen éjszaka sem, sőt, nagy részét egy pillantásból megmondhatja a lány... szinte mindenben olyan, amilyennek látszik. És nem is fogja takargatni. Megtanulta, hogyan fordítsa előnnyé a származását, meztelen talpa évek óta nem érződik már bilincsnek, amely a földhöz tapasztja. Felszabadult... és talán Elynenek is erre van szüksége.*
- Biztosíthatlak felőle, hogy nem érzed majd veszteségnek a ma éjszakát.
*Kuncog fel halkan, nagyon is átérzi, miről beszél a lány, hiszen legtöbbször a szépségét használta fel eddigi életében, és gyakran hatékonyabb fegyvernek bizonyult, mintha szigonyát forgatta volna, bármennyire ért is hozzá.*
- Talán kételkedsz benne?
*Pimasz mosolyt villant a lányra, érezze csak a magabiztosságát, ha már azt is észrevette, hogy Meril is élvezi a játékot. Mindig is élvezte a vadászatot, de nem gondolta, hogy épp egy ilyen gyönyörű lánnyal kezd majd... valóban nehéz munkaként tekinteti erre. Halk sóhaj hagyja el ajkát, ahogy újból végigméri a lányt, szinte fájdalmat okoz visszatartani vágyait, pusztán a csuklóját érinteni... érezni pulzusának lüktetését, puha bőrét.*
- Tényleg? Igyekeztem nem túlzásba vinni.
*Feleli pajkosan, de megbánás nem igazán érződik a hangjából, sokkal inkább valamiféle újabb pimaszság. Talán felvág az önbizalmával, vagy egyszerűen csak könnyedén veszi az életet. Jól esik neki a lány simogatása, elmosolyodik, újabb és újabb puha csókokat lehel bőrére. Ahogy kimondja vágyait, Elyne már felé is fordul, éhes pillantásuk találkozik, halk sóhaj hagyja el Meril ajkait, ahogy a lány érintése kalandozik rajta. Egyszerű és imádnivaló a kívánság, mivel amúgy is közel állnak, óvatosan dönti le ágyára Elynet, hogy aztán fölé térdeljen, vágyakozó pillantását mélyen a lány barnáiba fúrja, és végigsimítson hófehér arcán. Egyetlen pillanatot vár még, mielőtt közelebb hajolna, és ezúttal szenvedélyesebb csókot lehelne vendége ajkaira, nyelvével játszadozna, mellkasára tapintana, majd lejjebb haladna egészen a lány derekáig. Egy halvány mosoly kíséretében elválik Elynetől pár pillanat erejéig, míg hátán pár mozdulattal eltávolítja a kötést, a ruha pedig ernyedten csúszik le válláról, de még nem szabadul meg tőle teljesen, újabb csókokkal kényezteti a lányt, először ajkain, majd pajkosan fülére harapva, annak vonalán halad lejjebb.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 01:26:48
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:14:05
Üzenet elküldve: 2015-07-22 01:14:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Megnyitó ünnepség - pultnál//
*Nay köszöntését szívesen fogadja, bár ez az öröm azzal is együtt járhat, hogy sikerült megjegyeznie a fiatal, hollófekete lány nevét akiről már említést tettek korábban is.*
- Valami egyszerű hűsítőnek nagyon tudnék örülni!
*Néz megjátszott könyörgéssel a lányra, majd vöröslő mosolya vissza is tér, mikor a kifinomult, szőke férfi kézcsókkal viszonozza közeledését. Vagy éppen hirtelen berobbanását a képbe. Intiath... még jó, hogy nem bolond. Az ilyen ajánlatokat valóban érdemes elfogadni, csak tudni is kell élni velük!*
- Reméltem, hogy ezt mondja Intiath!
*Somolyog magában, miközben elképzeli, hogy mik járhatnak a másik fejében.*
- Kíváncsivá tett, hogy mi mindent nem akar elvetni ezen a szép estén.
Na de mondja, tegezhetem esetleg vagy jobban szereti a formalitásokat?
*Ha Nayle eközben meghozta volna a kért frissítőt, ami remélhetőleg nem erős, akkor most belekortyol, de szemöldökét lehelletnyit felhúzva nem ereszti zöld tekintetével a férfit. Nem titkolt szándéka, hogy a hajnal bekszöntéig nem is óhajtja elengedni innen.*
*Nay köszöntését szívesen fogadja, bár ez az öröm azzal is együtt járhat, hogy sikerült megjegyeznie a fiatal, hollófekete lány nevét akiről már említést tettek korábban is.*
- Valami egyszerű hűsítőnek nagyon tudnék örülni!
*Néz megjátszott könyörgéssel a lányra, majd vöröslő mosolya vissza is tér, mikor a kifinomult, szőke férfi kézcsókkal viszonozza közeledését. Vagy éppen hirtelen berobbanását a képbe. Intiath... még jó, hogy nem bolond. Az ilyen ajánlatokat valóban érdemes elfogadni, csak tudni is kell élni velük!*
- Reméltem, hogy ezt mondja Intiath!
*Somolyog magában, miközben elképzeli, hogy mik járhatnak a másik fejében.*
- Kíváncsivá tett, hogy mi mindent nem akar elvetni ezen a szép estén.
Na de mondja, tegezhetem esetleg vagy jobban szereti a formalitásokat?
*Ha Nayle eközben meghozta volna a kért frissítőt, ami remélhetőleg nem erős, akkor most belekortyol, de szemöldökét lehelletnyit felhúzva nem ereszti zöld tekintetével a férfit. Nem titkolt szándéka, hogy a hajnal bekszöntéig nem is óhajtja elengedni innen.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:47:36
Üzenet elküldve: 2015-07-22 00:47:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1183
OOC üzenetek: 231
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség- pultnál//
*A pultos lány szójátékain jót mosolyog az elf. Mindig is nagyon szerette őket. A szerencsejátékok jól hangzanak. Lehet, hogy majd lenéz. Talán van valami neki való is. Bár múltkor mikor kockázott túl sokat veszített. Egy nőt és a kezét. Bár csakis a kezének az elvesztése viselte meg. A gondolatot viszont hamar feledteti az újonnan megjelenő hölgy. A női érintés nem hozza zavarba. Arcán lévő mosolya is arról árulkodik. A bemutatkozást egy kézcsók kíséretében viszonozza.*
-Intiath.
*Az ajánlat sem érte váratlanul.*
-Azt meghiszem. És egy ilyen ajánlatot bolond lennék elvetni.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 00:47:48
*A pultos lány szójátékain jót mosolyog az elf. Mindig is nagyon szerette őket. A szerencsejátékok jól hangzanak. Lehet, hogy majd lenéz. Talán van valami neki való is. Bár múltkor mikor kockázott túl sokat veszített. Egy nőt és a kezét. Bár csakis a kezének az elvesztése viselte meg. A gondolatot viszont hamar feledteti az újonnan megjelenő hölgy. A női érintés nem hozza zavarba. Arcán lévő mosolya is arról árulkodik. A bemutatkozást egy kézcsók kíséretében viszonozza.*
-Intiath.
*Az ajánlat sem érte váratlanul.*
-Azt meghiszem. És egy ilyen ajánlatot bolond lennék elvetni.
A hozzászólás írója (Intath Aldeis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 00:47:48
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:54:30
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:54:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség - a sokaság a pultnál//
//Kicsit Nay, főleg Eran//
*A kiszolgálás kifogástalan, ahogy maga a nedű is, mit szinte szempillantás alatt kézhez is kapott. Ha másban nem is, a fürge léptű pultos leány alkalmazásában egészen biztosan jól döntöttek. Nem mintha Pintyei képességeit illetően szemernyi kétsége is lenne, csupán személyesen eleddig csak Nay munkásságát tapasztalhatta meg.*
- Köszönöm szépen!
*Mosolyodik ezúttal hálás elégedettséggel, hogy hosszút kortyolva italából, emelhesse kékjeit ismét Eran felé.*
- Hogy haragudnék?
*Kérdez vissza játékosan, ezzel egyértelművé téve válaszát. Amire feltehetőleg nem is volt sok szükség, hisz az elf, mint ki el sem veszítette, veszi fel korábbi beszélgetésük fonalát. Mi egész gombolyaggá formálódik a fejtegetés végére, réveteg mosolyt csalva hősnőnk ábrázatára.*
- Persze, senkinek sem lehet szemére vetni érdeklődését, s azt, hogy kíváncsisága milyen irányba hajtja, nem is állt szándékomban. Csupán meglepődtem a hirtelen elutasító válaszán.
*Nem szabadkozik, vagy mentegetőzik, legfőképp mert nem is érzi úgy, hogy kellene, hogy bárki haragudna rá. Csupán kedélyesen magyaráz, Zián kívül borzasztó régen tudott jóízűen beszélgetni bárkivel is.*
- Tehát, ha jól értem, a Pintyek hírére érkezett hozzánk is?
*Vigyora egészen incselkedővé válik, félreérthetetlenül jelezve ezzel kérdése többértelmű mivoltát, mit gyorsan temet kupájába. Kortyolás közben tekintetét mindvégig a férfin igyekszik tartani, figyelve annak reakcióját.*
//Kicsit Nay, főleg Eran//
*A kiszolgálás kifogástalan, ahogy maga a nedű is, mit szinte szempillantás alatt kézhez is kapott. Ha másban nem is, a fürge léptű pultos leány alkalmazásában egészen biztosan jól döntöttek. Nem mintha Pintyei képességeit illetően szemernyi kétsége is lenne, csupán személyesen eleddig csak Nay munkásságát tapasztalhatta meg.*
- Köszönöm szépen!
*Mosolyodik ezúttal hálás elégedettséggel, hogy hosszút kortyolva italából, emelhesse kékjeit ismét Eran felé.*
- Hogy haragudnék?
*Kérdez vissza játékosan, ezzel egyértelművé téve válaszát. Amire feltehetőleg nem is volt sok szükség, hisz az elf, mint ki el sem veszítette, veszi fel korábbi beszélgetésük fonalát. Mi egész gombolyaggá formálódik a fejtegetés végére, réveteg mosolyt csalva hősnőnk ábrázatára.*
- Persze, senkinek sem lehet szemére vetni érdeklődését, s azt, hogy kíváncsisága milyen irányba hajtja, nem is állt szándékomban. Csupán meglepődtem a hirtelen elutasító válaszán.
*Nem szabadkozik, vagy mentegetőzik, legfőképp mert nem is érzi úgy, hogy kellene, hogy bárki haragudna rá. Csupán kedélyesen magyaráz, Zián kívül borzasztó régen tudott jóízűen beszélgetni bárkivel is.*
- Tehát, ha jól értem, a Pintyek hírére érkezett hozzánk is?
*Vigyora egészen incselkedővé válik, félreérthetetlenül jelezve ezzel kérdése többértelmű mivoltát, mit gyorsan temet kupájába. Kortyolás közben tekintetét mindvégig a férfin igyekszik tartani, figyelve annak reakcióját.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:52:55
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:52:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Meril//
*Hallja Nayla szavait, valahol a távolban. Legalább egy valaki, aki tudja, hogy miként is kell bánni a vendégekkel. Hálás mosolyt küld felé, majd a jövevényre tekint. S annak halk, búgó hangja csak tovább fokozza kínjait. Halk kuncogása őt is mosolyra fakasztja.*
- Szóval Meril.
*Ízlelgeti a lány nevét, de valahogy nem hangzik olyannak, aki ide való lenne. Nem tudja, hogy milyen nevűek illenének ide, de az ő neve ettől távolabb áll. Játszadozásunk nem tudja, hogy mennyi szempárt fog magára vonni. Származására csak jeges mosolyt, s hozzá csatlakozó szempárt villant meg. De ez hamar elvegyül a vágyak fokozatos felszínre kerülésével.*
- Északról. Az északi hegyek jeges rejtekeiből.
*Búgja hangján, ahogy közelebb kerültek hozzá. Lehet, hogy egyéb esetben hagyta volna magát elcsábítani. Kíváncsi lett volna, hogy józan állapotában miként birkóznak meg vele. De szívének, vérének, s idomainak lüktetése, most nem engedi ezt meg. Most más kell neki. A másikba való bízáson elneveti magát, halk, csengő hangján.*
- Azt kívánod, hogy egy vad idegenbe bízzak meg? *Ezt a kérdést talán ma már egyszer feltette a Tisztáson, de már erre sem emlékszik. De attól a költői kérdése nyitott marad. Most nincs más választása. Ha választani lehetne, hogy kivel tűnik el, akkor jobbat nem is kívánhatott volna.*
- A szépség oly fegyverrel, mellyel vigyázni kell, hogy miként használod. Mert sok esetben járnak úgy, mint én. *Szemeit pajkosan a pult mögött álló lányra villantja, de végül csak halkan kacag fel. Nem haragszik rá. Akkor megtenné, ha más karjaiba lökte volna. De így, most nem.
Érzékeli, hogy nem csak ő az, kinek jól esik az apró, puha érintés. A másik szívverése is felgyorsul, érzékei kiteljesednek, magába szívja a másik jelenlétét. Kézen fogva indulnak meg a lépcsők irányába, hogy ott csak egy pillanatra álljanak meg.*
- Reméljük, hogy eme szerencséd kitart sokáig.
*Hunyorít pajkosan szemével. A folyosón jobbra fordulnak, s hamar eltűnnek egy ajtó mögött. A látvány szinte már majdnem kijózanítja. A bordó fal, a szőnyeg, a mindenség. A buja érzékekkel ellátott gyertyák, melyek illatjaival elbódítják érzékeit. Ahogy magába szívja megszédül, de ez nem az a rosszfajta. Inkább a vadító érzés, mely tovább korbácsolja érzékeit.*
- Tömény.
*Válaszolja röviden, egy szóval a látottakat, s nem is hazudik. Az ajtó lassan csukódik mögöttük, s érzi, ahogy átölelik, s nyakát támadják meg. Kezével óvatosan cirógatja a másik karját, nyakát oldalra hajtja. Nem, most nem fog szégyenlősködni, most csak ketten vannak.*
- Eleinte csak masszázsra vágytam. De ha átviszed erotikába. Már rég nem fog zavarni.
*Válaszolja őszintén, s megfordul, hogy a másikkal szembe kerüljön. Kezével a másik nyakára simít, hátra hajára, hogy beletúrjon. Barna szemeit a másikéba fúrja. Végigsimít nyakán, a dekoltázsán. S ez eszébe idézi a délelőtti játékát. Halkan kuncog fel.*
//Meril//
*Hallja Nayla szavait, valahol a távolban. Legalább egy valaki, aki tudja, hogy miként is kell bánni a vendégekkel. Hálás mosolyt küld felé, majd a jövevényre tekint. S annak halk, búgó hangja csak tovább fokozza kínjait. Halk kuncogása őt is mosolyra fakasztja.*
- Szóval Meril.
*Ízlelgeti a lány nevét, de valahogy nem hangzik olyannak, aki ide való lenne. Nem tudja, hogy milyen nevűek illenének ide, de az ő neve ettől távolabb áll. Játszadozásunk nem tudja, hogy mennyi szempárt fog magára vonni. Származására csak jeges mosolyt, s hozzá csatlakozó szempárt villant meg. De ez hamar elvegyül a vágyak fokozatos felszínre kerülésével.*
- Északról. Az északi hegyek jeges rejtekeiből.
*Búgja hangján, ahogy közelebb kerültek hozzá. Lehet, hogy egyéb esetben hagyta volna magát elcsábítani. Kíváncsi lett volna, hogy józan állapotában miként birkóznak meg vele. De szívének, vérének, s idomainak lüktetése, most nem engedi ezt meg. Most más kell neki. A másikba való bízáson elneveti magát, halk, csengő hangján.*
- Azt kívánod, hogy egy vad idegenbe bízzak meg? *Ezt a kérdést talán ma már egyszer feltette a Tisztáson, de már erre sem emlékszik. De attól a költői kérdése nyitott marad. Most nincs más választása. Ha választani lehetne, hogy kivel tűnik el, akkor jobbat nem is kívánhatott volna.*
- A szépség oly fegyverrel, mellyel vigyázni kell, hogy miként használod. Mert sok esetben járnak úgy, mint én. *Szemeit pajkosan a pult mögött álló lányra villantja, de végül csak halkan kacag fel. Nem haragszik rá. Akkor megtenné, ha más karjaiba lökte volna. De így, most nem.
Érzékeli, hogy nem csak ő az, kinek jól esik az apró, puha érintés. A másik szívverése is felgyorsul, érzékei kiteljesednek, magába szívja a másik jelenlétét. Kézen fogva indulnak meg a lépcsők irányába, hogy ott csak egy pillanatra álljanak meg.*
- Reméljük, hogy eme szerencséd kitart sokáig.
*Hunyorít pajkosan szemével. A folyosón jobbra fordulnak, s hamar eltűnnek egy ajtó mögött. A látvány szinte már majdnem kijózanítja. A bordó fal, a szőnyeg, a mindenség. A buja érzékekkel ellátott gyertyák, melyek illatjaival elbódítják érzékeit. Ahogy magába szívja megszédül, de ez nem az a rosszfajta. Inkább a vadító érzés, mely tovább korbácsolja érzékeit.*
- Tömény.
*Válaszolja röviden, egy szóval a látottakat, s nem is hazudik. Az ajtó lassan csukódik mögöttük, s érzi, ahogy átölelik, s nyakát támadják meg. Kezével óvatosan cirógatja a másik karját, nyakát oldalra hajtja. Nem, most nem fog szégyenlősködni, most csak ketten vannak.*
- Eleinte csak masszázsra vágytam. De ha átviszed erotikába. Már rég nem fog zavarni.
*Válaszolja őszintén, s megfordul, hogy a másikkal szembe kerüljön. Kezével a másik nyakára simít, hátra hajára, hogy beletúrjon. Barna szemeit a másikéba fúrja. Végigsimít nyakán, a dekoltázsán. S ez eszébe idézi a délelőtti játékát. Halkan kuncog fel.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:39:07
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:39:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség- pultnál//
//Intath, Irryn//
* Az első vélemény, mindig a megjelenés után keletkezik. S elképzelhető, hogy nem pontos, de miért is akarna itt annak látszani, ami valójában. Itt bárki az lehet, aki akar, olyan szerepet játszik, amit akar. Olyan birodalomba lép ide, az ember, ahol nem csak félszegségét vetkezheti, de kiléphet a szürke hétköznapokból, elfelejtheti ki is valójában. És, addig, míg ilyen vendégek érkeznek, mint Intiath – akik, hagyják magukat a véletlenre bízni –addig nincs gond. Valóban, lehetne egy kis madár Nay is, egy kolibri, aki apró szárnyait sebesen csapkodva, a virágkelyheket ide-oda repkedve udvarolja körbe. *
- Helyes. * bólint és vigyorodik el csintalanul. *
- Ugyan, a gatyádat, nem nálam fogod hagyni. Zálogosítással nem foglalkozok. * kacagja el magát. *
- De a szerencsejátékoknál, talán működhet a mindent egy lapra elv. De, van kellemesebb módja is, hogy elhagyd. * kacsint rá, az elfre.
Erre a végszóra érkezik Irryn is. Jobban nem is időzíthetett volna. Noha, még nem találkoztak, de Zia említette. Úgy látszik ő is megtalálta a fészket, s nem tétlenkedve már be is dobja magát. Talpraesett lányok, sokasága ez itt. Mindenki tudja a dolgát, Plevennek egy szava sem lehet. *
- Nay, már vártunk Irryn. * mosolyog a lányra. *
- Tölthetek valamit? * kérdezi az ében hajút. *
//Intath, Irryn//
* Az első vélemény, mindig a megjelenés után keletkezik. S elképzelhető, hogy nem pontos, de miért is akarna itt annak látszani, ami valójában. Itt bárki az lehet, aki akar, olyan szerepet játszik, amit akar. Olyan birodalomba lép ide, az ember, ahol nem csak félszegségét vetkezheti, de kiléphet a szürke hétköznapokból, elfelejtheti ki is valójában. És, addig, míg ilyen vendégek érkeznek, mint Intiath – akik, hagyják magukat a véletlenre bízni –addig nincs gond. Valóban, lehetne egy kis madár Nay is, egy kolibri, aki apró szárnyait sebesen csapkodva, a virágkelyheket ide-oda repkedve udvarolja körbe. *
- Helyes. * bólint és vigyorodik el csintalanul. *
- Ugyan, a gatyádat, nem nálam fogod hagyni. Zálogosítással nem foglalkozok. * kacagja el magát. *
- De a szerencsejátékoknál, talán működhet a mindent egy lapra elv. De, van kellemesebb módja is, hogy elhagyd. * kacsint rá, az elfre.
Erre a végszóra érkezik Irryn is. Jobban nem is időzíthetett volna. Noha, még nem találkoztak, de Zia említette. Úgy látszik ő is megtalálta a fészket, s nem tétlenkedve már be is dobja magát. Talpraesett lányok, sokasága ez itt. Mindenki tudja a dolgát, Plevennek egy szava sem lehet. *
- Nay, már vártunk Irryn. * mosolyog a lányra. *
- Tölthetek valamit? * kérdezi az ében hajút. *
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:36:48
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:36:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Awynnia Notradim//
*Tetszetős számára a reakció, amivel újra és újra megborzongatja a másikat, de nem akarja túlzásba vinni, ezzel túlegyszerűsíteni a feladatát. Majd, ha elakadna kalandozás közben, esetleg egy mélyponton túl akarna esni, amibe önhibájából jutott. Így, látszólag engedve a kérésnek, egy búcsúpuszit nyom és távozólag megsimogatja a borostájával.
A hátulgombolással kicsit megesik a baja, hiszen nem lát oda és eredeti nyitási szándéka meghiúsul, de nem bánja. Hogy megtalálja őket, de nem is kalandozhat el a keze, mert akkor a partnerének az egyensúlyával játszana. Elsőképp megkeresi a varratot, ahol érzi, hogy a két vége ruhának találkozik, majd azon lefele haladva, egyesével nekitámad a gomboknak. Lentről felfelé halad, az elején még maga felé tartva a nőt, hogy ne érezze a másik kéz tartásának a hiányát, majd ahogy halad felfele, úgy lesz képes egyre nagyobb szögben megdönteni a másikat, hadd érezze a levegőben magát. A másik pedig, hogy ezzel az alsó kezéről a testére helyezi a súlypontot, így ha még nem is akarna, akkor is kénytelen közelebb húzódni hozzá. Zaranir ruházata könnyebb, egy mellény, melyet bármikor levehetne és egy ing, melyet egyébként sem is félig kigombolatlanul hagyott a hőségre tekintettel. Ha már kigombolták és az ágyhoz tér, majd igyekszik az ágy mellé helyezni a ruházata fontosabb részeit, a többit pedig eldobni. A jelenet további része tetszetős a számára és meríti fel a gyanút, hogy lentebb is csókokkal halmoznák el, de azt sajnos nem engedheti még meg. De ilyesmire is sort akar keríteni, elsőnek viszont ő akarja megtudni, hogy meddig feszegetheti a másik határait. Ezzel bele is fekteti az ágyba, elvágván saját felsőruházatát a közelbe és a nőét is. Végigméri, közben átgondolva, hogy is szeretne játszani vele elsőnek.*
//Awynnia Notradim//
*Tetszetős számára a reakció, amivel újra és újra megborzongatja a másikat, de nem akarja túlzásba vinni, ezzel túlegyszerűsíteni a feladatát. Majd, ha elakadna kalandozás közben, esetleg egy mélyponton túl akarna esni, amibe önhibájából jutott. Így, látszólag engedve a kérésnek, egy búcsúpuszit nyom és távozólag megsimogatja a borostájával.
A hátulgombolással kicsit megesik a baja, hiszen nem lát oda és eredeti nyitási szándéka meghiúsul, de nem bánja. Hogy megtalálja őket, de nem is kalandozhat el a keze, mert akkor a partnerének az egyensúlyával játszana. Elsőképp megkeresi a varratot, ahol érzi, hogy a két vége ruhának találkozik, majd azon lefele haladva, egyesével nekitámad a gomboknak. Lentről felfelé halad, az elején még maga felé tartva a nőt, hogy ne érezze a másik kéz tartásának a hiányát, majd ahogy halad felfele, úgy lesz képes egyre nagyobb szögben megdönteni a másikat, hadd érezze a levegőben magát. A másik pedig, hogy ezzel az alsó kezéről a testére helyezi a súlypontot, így ha még nem is akarna, akkor is kénytelen közelebb húzódni hozzá. Zaranir ruházata könnyebb, egy mellény, melyet bármikor levehetne és egy ing, melyet egyébként sem is félig kigombolatlanul hagyott a hőségre tekintettel. Ha már kigombolták és az ágyhoz tér, majd igyekszik az ágy mellé helyezni a ruházata fontosabb részeit, a többit pedig eldobni. A jelenet további része tetszetős a számára és meríti fel a gyanút, hogy lentebb is csókokkal halmoznák el, de azt sajnos nem engedheti még meg. De ilyesmire is sort akar keríteni, elsőnek viszont ő akarja megtudni, hogy meddig feszegetheti a másik határait. Ezzel bele is fekteti az ágyba, elvágván saját felsőruházatát a közelbe és a nőét is. Végigméri, közben átgondolva, hogy is szeretne játszani vele elsőnek.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:33:01
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:33:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Elyne//
*Hálás mosollyal pillant a pultos barátnőjére a megnyugtató szavak, és a kellemes kis felvezetés hallatán, de ezután már minden figyelmét a különleges leányzóra fordítja, aki egyértelműen nem volna való egy ilyen helyre... de ha már itt van, akkor bizony megosztja vele minden oldalát a kósza élvezeteinek, persze csak azt, amelyre kíváncsi. Belőle is halk kuncogást hozott fel hasonló hajviseletük, de ez, és hogy itt találkoztak, ugyanazt az üzenetet hozza magával, ha pedig Elyne bepillantást akar lelni más társadalmi rétegekbe, kissé kiszabadulni, akkor a legjobb helyet találta meg rá.*
- Valóban? Honnét származol?
*Látja a lány tekintetében a takaratlan vágyat, amellyel méregeti, elégedett kis mosoly kúszik ajkaira, még ha tudja is, hogy nagy részben Nayle csínyjének köszönhető... izgalmasabb kihívás lett volna józanon meghódítani, de így még aranyosabb látvány.*
- Jól teszed... elég, ha bennem bízol. Persze most még talán nem, de reggelig sok mindent láthatsz még.
*Kuncog fel halkan, tetszik neki, hogy Elyne csatlakozott a játékhoz, mindig is sejtette, hogy a nemes lánykákban is megvan az a báj, a vágy, a kéj, ami a pintyekben... ami mindenkiben. Csak fel kell szabadítani. Ma éjjel pedig mindene az övé.*
- A szépség néha megrémíti a férfiakat...
*Suttogja, finoman simítva a lány fülé mögé egy elkalandozó hajtincset, ajkai vágyakozóan nyílnak el, igazán élvezi a puha kis csókot. Ahogy megérzi magán Elyne érintését, belemosolyog, és akaratlanul is arra gondol, mennyire irigyelhetik most a többiek. Nem akármilyen megnyitó vendége van... A lány szenvedélye kezd átragadni rá, éppen ezért érzi elérkezettnek az időt, hogy magával csábítsa, finoman vezetgeti, csak akkor torpan meg egy pillanatra, mikor meghallja hangját, megvárja, és halkan kuncogva suttogja fülébe szavait.*
- Én örülök, hogy így lett. Aligha találtam volna nálad jobb vendéget.
*Kacsint a lányra, majd ismét megragadja a csuklóját, és feltereli a keskeny lépcsőn, jobbra fordulva a folyosón, a harmadik ajtón vezeti be, hagyja előre menni, hogy bezárja mögötte a szobát, természetesen csak a zavartalan móka érdekében.*
- Elnyerte a tetszésed? Te vagy az első, akinek megmutattam.
*Búgja selymes hangján, ahogy a pihepuha szőnyegen a lány mellé lép, és a derekát átkarolva hajol nyakához, hogy finom csókot leheljen bőrére.*
- Áruld el, hogy mire vágysz.
*Suttogja Elyne füléhez hajolva, ha esetleg egy finom masszázsra vágyik csupán, elárulhassa, mielőtt rávetné magát... mert igazság szerint szívesen megtenné. Persze olyan gyengéden, és olyan könnyedséggel, hogy egyetlen érintésétől is libabőrös legyen a lány.*
//Elyne//
*Hálás mosollyal pillant a pultos barátnőjére a megnyugtató szavak, és a kellemes kis felvezetés hallatán, de ezután már minden figyelmét a különleges leányzóra fordítja, aki egyértelműen nem volna való egy ilyen helyre... de ha már itt van, akkor bizony megosztja vele minden oldalát a kósza élvezeteinek, persze csak azt, amelyre kíváncsi. Belőle is halk kuncogást hozott fel hasonló hajviseletük, de ez, és hogy itt találkoztak, ugyanazt az üzenetet hozza magával, ha pedig Elyne bepillantást akar lelni más társadalmi rétegekbe, kissé kiszabadulni, akkor a legjobb helyet találta meg rá.*
- Valóban? Honnét származol?
*Látja a lány tekintetében a takaratlan vágyat, amellyel méregeti, elégedett kis mosoly kúszik ajkaira, még ha tudja is, hogy nagy részben Nayle csínyjének köszönhető... izgalmasabb kihívás lett volna józanon meghódítani, de így még aranyosabb látvány.*
- Jól teszed... elég, ha bennem bízol. Persze most még talán nem, de reggelig sok mindent láthatsz még.
*Kuncog fel halkan, tetszik neki, hogy Elyne csatlakozott a játékhoz, mindig is sejtette, hogy a nemes lánykákban is megvan az a báj, a vágy, a kéj, ami a pintyekben... ami mindenkiben. Csak fel kell szabadítani. Ma éjjel pedig mindene az övé.*
- A szépség néha megrémíti a férfiakat...
*Suttogja, finoman simítva a lány fülé mögé egy elkalandozó hajtincset, ajkai vágyakozóan nyílnak el, igazán élvezi a puha kis csókot. Ahogy megérzi magán Elyne érintését, belemosolyog, és akaratlanul is arra gondol, mennyire irigyelhetik most a többiek. Nem akármilyen megnyitó vendége van... A lány szenvedélye kezd átragadni rá, éppen ezért érzi elérkezettnek az időt, hogy magával csábítsa, finoman vezetgeti, csak akkor torpan meg egy pillanatra, mikor meghallja hangját, megvárja, és halkan kuncogva suttogja fülébe szavait.*
- Én örülök, hogy így lett. Aligha találtam volna nálad jobb vendéget.
*Kacsint a lányra, majd ismét megragadja a csuklóját, és feltereli a keskeny lépcsőn, jobbra fordulva a folyosón, a harmadik ajtón vezeti be, hagyja előre menni, hogy bezárja mögötte a szobát, természetesen csak a zavartalan móka érdekében.*
- Elnyerte a tetszésed? Te vagy az első, akinek megmutattam.
*Búgja selymes hangján, ahogy a pihepuha szőnyegen a lány mellé lép, és a derekát átkarolva hajol nyakához, hogy finom csókot leheljen bőrére.*
- Áruld el, hogy mire vágysz.
*Suttogja Elyne füléhez hajolva, ha esetleg egy finom masszázsra vágyik csupán, elárulhassa, mielőtt rávetné magát... mert igazság szerint szívesen megtenné. Persze olyan gyengéden, és olyan könnyedséggel, hogy egyetlen érintésétől is libabőrös legyen a lány.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:01:13
Üzenet elküldve: 2015-07-21 23:01:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Megnyitó ünnepség//
//vásárlás//
*Végre megérkezett. A vicc mégis az, hogy bemelegítés nélkül is csudajó kedve van! Nem is fogalmazta még meg magában ezt a kifejezést. Különös.
Haja kibontva, szellős és lenge ruháját szinte hamarabb fújja be a szellő az ajtón, mint Irrynt. Belépve aztán elégedetten veszi szemügyre a népeket, bár a felhozatal jobb is lehetne. Hátrafeszített, vékony csuklóját a magasba emeli nyújtózkodás közben, majd már-már szökkenő légiességgel jut el a pultig, ahol is üdvözli Naylet, majd a pultra támaszkodva az éppen fizető vendég felé fordul, hogy aztán az éppen zöldes árnyalatokban csillogó varázslatos szempárját a másikéval összekösse.*
- Ugyan, miért félti a gatyáját egy ilyen helyen?
*Húzza végig mutatóujját a férfi torkán felfelé, egészen az álláig, majd kacsint egyet és visszafordul Nayle felé. A nevek egy része még mindig homályos, de a pultos lány majdnem biztos, hogy Nayle valami E betűs. Talán Erisan? Nem, valami más.
Lehet vezethetne róla egy listát... *
- Irryn vagyok.
*Nyújtja hamvas kacsóját a mellette lévő férfinak minden további nélkül, majd szerény mosollyal szeli át az elféle arcvonásait.*
- Esetleg szolgálatára lehetek valamiben? Egészen... sok mindenben jeleskedem.
*Villantja meg csodás mosolyával fehér fogait is.*
//vásárlás//
*Végre megérkezett. A vicc mégis az, hogy bemelegítés nélkül is csudajó kedve van! Nem is fogalmazta még meg magában ezt a kifejezést. Különös.
Haja kibontva, szellős és lenge ruháját szinte hamarabb fújja be a szellő az ajtón, mint Irrynt. Belépve aztán elégedetten veszi szemügyre a népeket, bár a felhozatal jobb is lehetne. Hátrafeszített, vékony csuklóját a magasba emeli nyújtózkodás közben, majd már-már szökkenő légiességgel jut el a pultig, ahol is üdvözli Naylet, majd a pultra támaszkodva az éppen fizető vendég felé fordul, hogy aztán az éppen zöldes árnyalatokban csillogó varázslatos szempárját a másikéval összekösse.*
- Ugyan, miért félti a gatyáját egy ilyen helyen?
*Húzza végig mutatóujját a férfi torkán felfelé, egészen az álláig, majd kacsint egyet és visszafordul Nayle felé. A nevek egy része még mindig homályos, de a pultos lány majdnem biztos, hogy Nayle valami E betűs. Talán Erisan? Nem, valami más.
Lehet vezethetne róla egy listát... *
- Irryn vagyok.
*Nyújtja hamvas kacsóját a mellette lévő férfinak minden további nélkül, majd szerény mosollyal szeli át az elféle arcvonásait.*
- Esetleg szolgálatára lehetek valamiben? Egészen... sok mindenben jeleskedem.
*Villantja meg csodás mosolyával fehér fogait is.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:36:59
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:36:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Meril//
*Elfordul a párostól. Egy kósza pillanatra átfut agyán, hogy helyére tegye a némbert. Tény, hogy ez egy bordély, s az itt dolgozók nem az etikettről híresek. Ha józanabb állapotban lenne talán elküldeni szépen a szőke leányzót melegebb éghajlatra. Nem azért, mert elválasztja tőle Zaranirt, nem. Emiatt még hálás is lehet. Ahogy megteszi. Vendégszeretetből egyest adna neki. De még szerencse, hogy van, aki ezelőtt kompenzálta. A csapos.
Próbál erőt venni magán, de vére tovább zübörög. Lelki szemei előtt néhány pillanatkép ugrik fel. A komor kúria falai, a kihalt folyosó. Felemelt láb, s a felé magasodó jégkék szempár. Majd a dolgozó szoba, ahol megbotlott, s az asztalba tudott csak kapaszkodni. A farkas prémmel bevont ágy, melyen kaparászta hol a fát, hol a prémekbe markolt élvezetében. Fejét megrázza, de állapotán mit sem változtat. Gondolatai nem tiszták, mintha őrjöngő vágyat érezne, minden személy iránt, akire csak ránéz. Nem tudja, hogy mennyi idő telt el, vagy hogy a szomszéd széknél ülő Zaranir végül hova tűnt. Nem nehéz megmondania, ennyire nem ostoba. Halovány mosoly kunkorodik ajkaira, amikor is egy leány libben mellé. Barna íriszeit a kontyba fogott hajúra néz. Ezen elmosolyodik. Úgy tűnik, hogy egy ilyen napon ez a hajviselet a divat. Bár hajtincseik nem ugyanott lógnak ki a lazára font kontyokból, de lazaságuk egyértelmű mindkettőjüknél.*
- De, csak mert még új vagyok. A városba.
*Ejti ki szavait, de ahogy az elbűvölő lányra néz, érzékei nem hogy alább hagynának, de még csak még jobban felcsapnak. Vére az ereiben lüktet, fülében hallja egyre hevesebb szívdobogását, hogy mindent kizárjon maguk körül.
Sose viselkedett még így, s gyanakszik a ház specialitására. A vágy, mely egyre fokozódik, nem természetes. S ezen nem segít a másik szemeiben csillanó fény, mely bujaságra szólítja fel. Képzeletébe újabb kép tolakodik elő. Szemeit behunyja egy pillanatra, s mély levegőt vesz. A lány ujjának érintésére pattannak fel szemfedői, hogy őzike barna szemeivel a másikat nézze közelről. Macskamód kunkorodik el szája. Látható, hogy remekül szórakozik.*
- Én csak előkészítettem a terepre. Nem bízok az itteni lányokba.
*Válaszolja pimaszul, s kihívóan. Ritkán viselkedik így, de kezdi átadni magát eme játéknak. Érzi valahol belül, hogy nem tehet semmit ez ellen, s inkább átadja magát az élvezetnek, mint a harcnak. Most átadja. Meglehet, ha nem a lány talál reá, akkor küzdene még tovább. *
- Mint látod, más nem akar lefoglalni.
*Passzolja vissza a labdát, suttogva, szinte a másik szavaiba. Elbódítja annak illata, mely oly ismerős számára. Talán levendula. Aprót szimatol csak belőle, s ettől vére csak még hevesebben kezd el verni.
A puha ajkak érintésére hasonlóképp válaszol. Ajkait óvatosan nyitja ki, s engedi el magát, bár még visszafogná a tigrist. Keze a másik arcára simul, s onnan indul le a nyakára.
Elengedve engedi, hogy megfogják a kezét, s elinduljanak fel a szobák irányába. Halkan kuncog csak magába. Nem gondolta volna, hogy így fog végződni a mai napja.*
- Nem hittem volna, hogy ma egy lány ágyába kötök ki.
*Vagy legalább ott kezdi el az éjszakát. Reméli, hogy bármi is bódítja el, az hamar ki fog belőle menni.*
//Meril//
*Elfordul a párostól. Egy kósza pillanatra átfut agyán, hogy helyére tegye a némbert. Tény, hogy ez egy bordély, s az itt dolgozók nem az etikettről híresek. Ha józanabb állapotban lenne talán elküldeni szépen a szőke leányzót melegebb éghajlatra. Nem azért, mert elválasztja tőle Zaranirt, nem. Emiatt még hálás is lehet. Ahogy megteszi. Vendégszeretetből egyest adna neki. De még szerencse, hogy van, aki ezelőtt kompenzálta. A csapos.
Próbál erőt venni magán, de vére tovább zübörög. Lelki szemei előtt néhány pillanatkép ugrik fel. A komor kúria falai, a kihalt folyosó. Felemelt láb, s a felé magasodó jégkék szempár. Majd a dolgozó szoba, ahol megbotlott, s az asztalba tudott csak kapaszkodni. A farkas prémmel bevont ágy, melyen kaparászta hol a fát, hol a prémekbe markolt élvezetében. Fejét megrázza, de állapotán mit sem változtat. Gondolatai nem tiszták, mintha őrjöngő vágyat érezne, minden személy iránt, akire csak ránéz. Nem tudja, hogy mennyi idő telt el, vagy hogy a szomszéd széknél ülő Zaranir végül hova tűnt. Nem nehéz megmondania, ennyire nem ostoba. Halovány mosoly kunkorodik ajkaira, amikor is egy leány libben mellé. Barna íriszeit a kontyba fogott hajúra néz. Ezen elmosolyodik. Úgy tűnik, hogy egy ilyen napon ez a hajviselet a divat. Bár hajtincseik nem ugyanott lógnak ki a lazára font kontyokból, de lazaságuk egyértelmű mindkettőjüknél.*
- De, csak mert még új vagyok. A városba.
*Ejti ki szavait, de ahogy az elbűvölő lányra néz, érzékei nem hogy alább hagynának, de még csak még jobban felcsapnak. Vére az ereiben lüktet, fülében hallja egyre hevesebb szívdobogását, hogy mindent kizárjon maguk körül.
Sose viselkedett még így, s gyanakszik a ház specialitására. A vágy, mely egyre fokozódik, nem természetes. S ezen nem segít a másik szemeiben csillanó fény, mely bujaságra szólítja fel. Képzeletébe újabb kép tolakodik elő. Szemeit behunyja egy pillanatra, s mély levegőt vesz. A lány ujjának érintésére pattannak fel szemfedői, hogy őzike barna szemeivel a másikat nézze közelről. Macskamód kunkorodik el szája. Látható, hogy remekül szórakozik.*
- Én csak előkészítettem a terepre. Nem bízok az itteni lányokba.
*Válaszolja pimaszul, s kihívóan. Ritkán viselkedik így, de kezdi átadni magát eme játéknak. Érzi valahol belül, hogy nem tehet semmit ez ellen, s inkább átadja magát az élvezetnek, mint a harcnak. Most átadja. Meglehet, ha nem a lány talál reá, akkor küzdene még tovább. *
- Mint látod, más nem akar lefoglalni.
*Passzolja vissza a labdát, suttogva, szinte a másik szavaiba. Elbódítja annak illata, mely oly ismerős számára. Talán levendula. Aprót szimatol csak belőle, s ettől vére csak még hevesebben kezd el verni.
A puha ajkak érintésére hasonlóképp válaszol. Ajkait óvatosan nyitja ki, s engedi el magát, bár még visszafogná a tigrist. Keze a másik arcára simul, s onnan indul le a nyakára.
Elengedve engedi, hogy megfogják a kezét, s elinduljanak fel a szobák irányába. Halkan kuncog csak magába. Nem gondolta volna, hogy így fog végződni a mai napja.*
- Nem hittem volna, hogy ma egy lány ágyába kötök ki.
*Vagy legalább ott kezdi el az éjszakát. Reméli, hogy bármi is bódítja el, az hamar ki fog belőle menni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7104-7123