Nincs játékban - Vadvéd
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínVadvédNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 218 (4341. - 4346. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-25 02:22:40
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// A magányosok útja //

*Végre-valahára a kedélyek valamelyest lecsillapodnak, és egyiküknek sem kell könnyeivel vagy a levegővétellel küszködnie. Mi tagadás talán erre szükségük volt, és ez is Umonnak köszönhető. Csendes percek után pedig megérkeznek, Valea pedig rögvest le is pattan a szekérről. Megvárja amíg a szerzetes kiköti Kócost, és kíváncsian pillant rá, hogy mi célból jöttek ide, a válaszból pedig úgy tűnik, hogy még vár rájuk egy kis menetelés. Biccent, majd szó nélkül követi a férfit az ismeretlenbe. Minden további nélkül megbízik benne, akár egy vulkán közepébe is gyalogolhatnának attól sem tartana.
Tűzhányó az nincs, de valaminek a közepébe belesétálnak ez bizonyos. Érdeklődve néz útitársára, és őt látva úgy tűnik megérkeztek, így pedig alkalma van szemrevételezni a meglepetését. Elsőként tesz egy kis kitérőt a vízkerék irányába, megcsodálva közben a borostyán lepte rusztikus falakat. Kedve lenne hosszan szemrevételezni a terepet, addig nézni amíg meg nem csömörlik, erre viszont sajnos nincs lehetőségük. Umonhoz sétál és gondolkodás nélkül leül a földre.
Csak csendesen fogadja magába az információkat. Mind az elhangzott szavakat, amiket barátja intéz hozzá, mind azokat amit a körülvevő csoda nyújt a számára. Szeretne megint szólni, mert úgy érzi kellene, de csak felesleges és üres lenne, így inkább marad a hallgatásnál. Hosszan marad így élvezve a nap melegét, a víz megnyugtató csordogálását, amikor pedig már úgy érzi mélyen az emlékezetébe véste ezt a pillanatot hátradől. Miután lezárja szemhéjait felerősödnek a hangok, most ezeket kezdi nagy gonddal felpakolgatni emlékei poros polcaira.
Kinyitja szemeit, és jégkék íriszeivel egyenesen az égbolt kékségét kezdi bámulni.*
- Képes lennék itt ezen a ponton leélni egy életet.
*Milyen jó is lenne elszenderedni és örökké ebben az idilli álomban ragadni. Sajnos az élet nem így működik és ezt tudja ő jól, éppen ezért figyel annyira, hogy jelen legyen. Ez egy olyan alkalom amiért megéri élni és emlékezni.*
- Köszönöm Umon, hogy ezt megmutattad nekem. Maradhatunk még egy kicsit?
*Reméli, hogy igen, ugyan félő, hogyha sokáig marad itt annyira lelazul, hogy ténylegesen mély álomba zuhan. Szinte érzi, hogy a lelkét nyomó mázsás súlyok tova gurulnak, és mintha pihe könnyűvé válna teste. A fájdalmas, feszes görcsök lassan kisimulnak. Az elméjét szomorúsággal eltöltő gondolatok felszívódnak.*
- Jó, ez a hely hiányozni fog.
*Dünnyögi orra alatt. Ebben a kijelentésében egészen biztos, annak ellenére is, hogy csak pár percet töltött itt és aligha fog többet valaha. Annyira elégedetté válik, hogy egy halvány mosolyra kanyarodik szája. Talán most itt erre a rövid időre tényleg gondtalan és boldog.*

4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-23 17:18:29
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A magányosok útja//

*Valea arcának változatos megnyilvánulásai, a sikertelenül felé dobott falevél, csak tovább fokozzák felhőtlen jókedvét, s a mai napon immár másodjára, ezúttal más okból könnyei is kicsordulnak.*
- De-he-hogy-ne-hem... *Ki sem bírja nyögni ezt az egyszerű szót, ami most hihetetlen küzdelem árán hagyja csak el száját. Umont elnézve igenis borzasztóan vicces valami, szinte már-már fájóan, mert az oldalát is fogja, s olykor, hogy figyelmét elterelje a térdét is megcsapkodja. Miután nagy nehezen mindketten (a szerzetes valószínűleg nehezebben) megnyugodnak, immár akadálytalanul haladhatnak tovább. A fenyegetés nyom nélkül múlik el, a szerzetes nem veszi komolyan, amit a lány mond, persze nem azért, mert Valeát gyengének tartja, csak egyszerűen jelenleg el sem tudja képzelni, hogy ez a lány ártson neki. Jóllehet Valea elképzelhető, hogy hasonlóan vélekedik róla, s mi tagadás, az is könnyen lehetséges, hogy mindketten óriási tévedésben vannak. De ez a nap, most nem erről szól, az évszak csodás varászát mutatja egy kis túrához, talán a meglepetés valóban meglepetés lesz, ugyan Umonnak fogalma sincs arról, hogy Valea milyen alkat, hat-e rá egyáltalán a látvány? Nos, ha hat, ha nem hat, megállítja a szekeret és megérkeznek, majd csak előre, céljuk felé néz komoly tekintettel.*
- Jó veled. Megnevettettél. Megérdemled az igazságot. *Mondja csendesen, anélkül, hogy Valeára pillantana majd kezével előre mutatva jelzi a leszállást, s ekképp is cselekszik. Megpaskolja a ló tomporát, majd a kötőféket egy fához hurkolja.*
- Megjöttünk. Csak a kis csapáson túl. *Jegyzi meg, de már rá is lép az ösvényre, s int a lánynak, hogy kövesse. Sokáig nem kell gyalogolniuk, mert hamarosan megnyílik a tér, s az erdő széttárja karjait. Valea, ha körbenéz, színpompás leveles fákkal övezett területet láthat, melynek közepén egy kristálytiszta vizű patak csordogál végig. A patakból olykor halak ugranak a magasba, hogy oldalukon a bágyadt napfény csillanjon meg. A patak tövében, a másik oldalon húzódik az erőd fala, melyből a vízkerék áll ki lustán, jelenleg kipeckelve. A falra vadkomló borostyán fut fel, illetve egy bogyós gyümölcsű növény, ami szintén a bordó és a vörös színeit váltogatja. Összegészében Umon szerint csodálatos látvány, mely szemet gyönyörködtető. Egy kicsit közelebb sétál, majd leül pont oda, ahol korábban Leonnal múlatták az időt, s a patak szelíd csobogásában gyönyörködik.*
- Sokszor jöttem ki ide. A vízkereket Isquehával és egy másik társunkkal javítottuk meg. Most nem működik, már felesleges. Ott növények voltak. *Mutatja.* De már Lyz felszedte őket, hogy magukkal vigye. *Sóhajt fel, majd egy kavicsot dob a vízbe.*
- Akartam, hogy lásd, tulajdonképpen az erdő szívében, akár úgy is mondhatjuk, hogy ez a titkos rész itt Vadvéd lelke. A tudomány, a szépség és a titokzatosság keveredik itt. *Újabb kavics kerül a vízbe, többet Umon nem szól, hagyja, hogy a lány megtalálja azt, ami esetleg tetszik neki. Szavakkal nem rontja el a látványt.*

4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-23 14:58:23
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// A magányosok útja //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //

*Számított rá, hogy nem fog elsöprő sikert aratni az a rövid és velős mondata. Szerencsén múlik csak, hogy időben meg tudott kapaszkodni, és éppen ezért nem zúg előre a szekér kerekei közé. Menten elönti az adrenalin, arca felforrósodik, és egy pillanatra meg is ijed, aztán csak állhatatos, vad tekintettel néz a szerzetesre.*
- Igen, baszódjál meg faszfej!
*Van annyira vad – vagy inkább hülye –, hogy tovább hergelje a szerzetest szavaival, utalva egy korábbi hasonló szituációra is. Nagyon kitartóan állja a farkasszemezést, amikor Umon arca elkezd meglágyulni, Valea harciassága helyére pedig értetlenség költözik. Meglepetten pislog és vonja fel szemöldökeit, mikor a szerzetes hahotázásba kezd. Ragadós a jókedve, ezért szája széle felfelé rándul, de még kicsit zsörtölődök és makacsul kapaszkodik a szemöldökráncolós, haragos arckifejezésbe.
Umon ugyan kacsintgat, meg nevetgél, de csak egy nagyon zord pillantást kap érte cserébe. Természetesen a szerzetes tudhatja azt, hogy az elf lány nem kíván neki ártani, csak ilyen szokatlan jellem. Valea egy felé libbenő színes levelet el is kap és idegesen a férfi felé dobja, de sikertelenül, mert a menetszél rögtön el is sodorja.*
- Ez nem vicces. Ne nevess!
*Hiába, ő sem bírja sokáig, és már látható, hogy lefelé kanyarodó ajkai küszködnek egy mosollyal. Még egy könyököt is kap az oldalába, még szerencse, hogy nem csikis, ezért csak morran egyet.*
- Ne nevess ha mondom! Hallod!? Ebben kurvára semmi sem mulatságos.
*De hát már ő is menthetetlenül vigyorog. Félrehúzza száját, mintha fintorogna, de ez sem válik be, ezért feladja.*
- Még egyszer ilyenekkel jössz nekem, bizony szavamra mondom kicsipkézem a segged!
*Üres szórakoztatónak szánt fenyegetés, amit egy sóhaj kísér. Azért hiába a látszólagos jó hangulat, de az elhangzottak nyomott hagytak és el is kezd rajtuk őrlődni.*
- Umon, erről mindenképpen beszélnünk kell majd.
*Ha nem is most, mert lehet ez nem a megfelelő pillanat, bár nem tudja van-e olyan. Az is lehet, hogy fájdalmas, kínos és mindenhogy nehéz társalgás lesz, de muszáj. Ez komoly magyarázatot igényel, és nem holmi félvállról vett választ, mert bizony azt nem fogja elfogadni.*

4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-22 15:55:40
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249

Játékstílus: Vakmerő

//A magányosok útja//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem tulajdonít jelentőséget a lány fejrázásának. Bosszantja persze, hogy látszólag ellentmondanak neki, de erről csak stigmái árulkodnak kissé, melyek elborítják arcát. Mereven előre tekint, útjuk csak most kezdődik, hogy hányattatott, vagy kellemes lesz e egyikőjük sem tudja, ahogyan azt sem, konkrétan merre tartanak. Még mindig fátyolos tekintettel néz előre, csak néha egy-egy ideges mozdulattal törli meg szemeit, s kényszeríti magát, hogy ne nézzen hátra... soha ne nézzen többé hátra. Fák suhannak el mellettük, Kócos még mindig vágtat, s néhány pillanat kell ahhoz, hogy Umon lassításra sarkallja, így immár ügetésben haladnak tovább. Az ingoványba vezető úttól nem messze jobbra húzza a gyeplőt, s Kócos engedelmesen fordul. Érezhetően sűrűbbre vált most a rengeteg, megannyi színárnyalatba borult levelek hullanak rájuk. Csodás az évszaknak ezen időszaka, a szerzetes nem is kívánhatna magának ettől szebbet. Azonban Valea motyogását hallva óriásit ránt a gyeplőn, s, a lánynak alaposan meg kell kapaszkodnia, ha nem akar leesni, majd elviselni azt a szúrós és feszült tekintet, ami rámered. Egy pillanatig csak tágra nyílt szemekkel, lihegve fúrja szemeit a lányéba:*
- Hogy... baszódjak meg?! Mi az hogy... *Nem tudja befejezni a mondatot stigmái közül gyakran, ütemesen kitüremkedő állkapocs csontja jelzi érzéseit, miközben villámló tekintettel a lányra néz. Aztán nem bírja tovább. Előbb csak szemei sarkában gyűlik ránc, aztán egyre több mélyül arcára is, mely önálló életet él. Lassan szájának egyik sarka, majd a másik is mosolyra húzódik:*
- Baszódjak meg? Komolyan ezt mondtad?! *Egyre szélesebb a mosoly, mint, aki nem fogja fel, amit hallott, aztán a színes falevelek rengetege között, az évszakra jellemző hűvös szél ölelésében szakad ki belőle a nevetés. Fájdalmas ugyan, de jóízű is egyben, tekintetét csak akkor szakítja el a lányétól, mikor a nevetés már arra készteti, hogy fejét az ég felé fordítsa. Nem foglalkozik vele, hogy Valea mennyire vág meglepett tekintetet, bár ha igen, valószínűleg ez csak még inkább kacagásra sarkallja.*
- Jajj, te lány! *Nyögi ki, mikor már hasát fogva kényszeríti magát a nyugalomra.* Még, hogy baszódjak meg. *Böki felé ujját feddőn.* Nem ismersz még engem... *Csóválja fejét immár kissé szomorkásabb arccal.* Most, minden jó, de a legutóbb is így kezdődött, mikor idekerültem. *Ránt egyet a gyeplőn, s Kócost poroszkálásra készteti, apró rándulás a szekéren, s már haladnak is tovább, néha azért hátranéz, hogy mindent alaposan lerögzítettek-e, nem akar elhagyni semmit.*
- Mindjárt odaérünk, nem nagy dolog, de nem láttad Vadvédet, amíg ezt nem láttad. Itt nem messze végig vezet a fal. *Mutat jobbra kezével a sűrű, indával benőtt területre.* Mondtad, hogy szinte meg sem nézhetted, hát most megmutatok belőle egy szeletet. Umoni körtúra... csak nehogy tortúrává váljon, mint általában. *Kényszeredetten felkuncog, de azért huncutul Valeára kacsint, majd ismét hangosabban neveti el magát:*
- Még, hogy baszódjak meg, hát ilyet?! *Vigyorogva, s fejét rázva néz a lányra, majd könyökével megindul oldalra, mintha csak a szekér egy apró mozdulata késztetné. Ha sikerül, Valea oldalába nyomja azt játékosan, piszkálódóan, hogy aztán fejét rázva ismét felnevessen.*

4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-22 15:16:20
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Három nappal később//
//Kapuban//
//Mindenki//

*A résnyire csukott kapuból, visszapillantva, a kis fára vetül pillantása. *
- Várjatok egy percet *szól az indulóban lévő csapatnak, majd visszalép, s lendületes léptekkel a fácskához megy. Ott térdre ereszkedik, s egy hangtalan magányos imát mond. Aztán egy mozdulattal, tőrével egy kisebb, ám derék hosszú tincset vág aranyló fürtjeiből, melyet aztán az egyik kis ágra kötöz.
~Úgy hiszem, nem kell mondanom, miért fontos ez a tincs a számomra. Mert ha nem is állunk már szövetségben, hiszem, hogy belém látsz. Egy utolsó útra indulunk, ezt az egyet, hagyd meg nekünk, hadd menjünk békével.~
Gondolatai végén előre hajol, s megsimítja a fa törzsét, majd föláll és maga mögött hagyja a fácskát, az udvart és az erődöt.
Szíve szerint vinné magukkal, de nem ő ültette, nem ő nevelte, úgy érzi, többet rabolna a fával, mint amikor nekiesett a raktárt kipakolni. A fa az erdő része, így Lyz maga mögött hagyja őket, egymásnak. Tudja, az erőd környékét, ha nem tartják karban, hamar visszahódítja magának az erdő, és vele a fácska is az egész részévé válik, rajta a zöld szalaggal, a tinccsel, a medalionnal, és a kockával, amit Shen tett a gyökerei közé. Penge vékonyra szorított ajkakkal fordít hátat, s lép ki immár végleg az erődből. Zárja maguk után a kaput.
Már a gyeplőt fogná, hogy a csapás felé vezesse lovát, és vele a maréknyi csapatot, mikor Umon ordibálása vonja magára figyelmét.
Még nem szállt fel Boytára, így a talajszintről figyeli a nálánál valamivel alacsonyabb férfit, aki még össze is görnyed, a rohanásban megterhelt tüdeje miatt.
Mikor felegyenesedik, Lyz végképp nem tudja hova tenni Umon reakcióját. Hogy szinte megfenyegeti Ishalát, hogy vigyázzon rá. Ami persze jól esik neki, mégis mint egy kolonc, pakolják őt egymás nyakába. Pycta Umonéba, ő pedig Ishaláéba. Lyz pedig szótlanul tűri, mert már vitának helye nincs. Csendben váljanak el egymástól, és talán tényleg nyomós oka van a távolságra. Mindenkinek meg van rá az oka.
Az átkozott szerzetes, a tenyerébe fekteti a dobócsillagokat, mire Lyz hasonlóan elköszön. Nem tud olyan hűvösen reagálni, ahogyan szeretne, amikor saját nyelvén köszön el tőle. És korábbi szavai is szebb emlékeket ébresztenek benne.*
- Me'ochass Umon *suttogja, miközben ölelésébe vonja a férfit. Ha nem akarja, akkor is megható, hogy az ősi nyelven köszön el tőle a szerzetes.* Figyelem a füstöt, barátom.
*Bólintva hátrál, s szótlanul hallgatja Ishalához intézett fenyegető szavait, majd az arra adott választ. Talán tényleg igaza van a fiúnak. Úgy tűnhet, nincs szüksége senkire, hogy őt nem kell védeni. Lyz erre csak lesüti a szemét, többet mond ez minden másnál. Tényleg nem kell.
A csillagokat a tenyeréből övének redői közé csúsztatja, s csak akkor veszi észre a vékony penge okozta sérüléseket tenyerén. Túlságosan is megszorította őket korábban.
Tarisznyájából előveszi monogramos zsebkendőjét, melyet a szivárgó vágásra kötöz, majd mit sem törődve tovább, nyeregbe lendül, s mire Umon a szekérre ül, addigra Lyz is a levegőbe lendíti kezét, kiadva az indulásra való parancsot. Sadmyr a szekér mögé léptet, Lyz előre, hogy mutassa az utat, a két fiú pedig ezek közt találhat magának helyet valahol.*

4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Vadvéd
Üzenet elküldve: 2018-10-22 12:11:03
 ÚJ
>Valea lae'Natar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

// Három nappal később //
// Búcsú //
// Umon Palasan //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz! //

*Umon egy káromkodás után hirtelen megállítja a szekeret és Valea már végképp nem ért semmit abból, hogy mi zajlik pontosan. Ez nem is csoda, hiszen ő csak egy furcsa kívülálló. Természetesen csak bólint a szerzetesnek, és türelmesen vár a továbbiakban. Lopva azért Lyzék irányába pillant, hátha az segíti valamennyire a dolgok megértését, azután a férfi újra felé veszi az irányt. Valami fontos dologról lehetett szó, az az illő módon akart elköszönni, ő ezt feltételezi és nem is lát ebben semmi furcsaságot. A folytatás már annál különösebb a számára.
Umon haragosnak tűnik, de nem érti miért. Tán rosszat tett vagy mondott volna? Lepillant a kezébe nyomott valamire, és a rászoruló ujjakra. Kicsit fáj neki, de nem tulajdonít ennek jelentőséget, ami igazán megsebzi, azok az elhangzó szavak. Szinte megszédül, még a hideg is átjárja testét miközben ködös tekintettel néz a stigmás arcra. Olyan távolinak tűnik most, mintha a víz alá lenne nyomva és a szerzetes a víztükör másik oldalára beszélne hozzá.
Megölni. Már miért tenne ő ilyet? Ellentmondva a kérésnek rázza meg a fejét, akkor is ha ezzel csak felbosszantja útitársát. Szólni akar, de nem jön hang elszorult torkára. Néz maga elé, nézi az utat, a mozgó fákat. Már haladnak, ez bizonyos. Nem tudja mennyi ideig hallgat, csak azt tudja, hogy hányingere lett az idegességtől.
Megölni. Újra és újra ez visszhangzik elméjében, és kedve lenne a fák közé dobni a tárgyat amit azóta sem nézett meg csak a markában tart. Kedve lenne megkérdezni, hogy Umon mégis mit gondolt, hogy ilyenre kéri őt. Amikor keserves kitaszítottsággal és bűnbánattal teli magányos napjai után ide jött, és most, hogy még ez is tönkrement, és ténylegesen senkije nincs csak ez a szerzetes, aki furcsa mód lát benne valamit. Pedig az egyetlen ami Valeában van az egy elszalasztott lehetőség, hogy nem vitte el a láz vagy fojtotta meg saját apja karonülő korában. Sajnos.*
- Baszódj meg Umon!
*Motyogja maga elé, csak ennyit képes mondani. Igen, ennyi ő, egy érdes jellem, aki ahelyett, hogy megfogalmazná ami benne zajlik inkább káromkodik egyet. Túl sokra becsülik. A gyűrűt bármi szemrevételezés nélkül oldalán lógó erszényébe csúsztatja. Még mindig eldobná, de tiszteletből nem teszi meg.
A továbbiakban csendben marad, és küszköd, ennek jelét ugyan nem adva, csak feszült arcvonásai árulkodnak kényelmetlen érzésekről.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4327-4346