Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 359 (7161. - 7167. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
7167. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:15:39
Üzenet elküldve: 2024-05-08 20:15:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Az a bizonyos közös hang. Azt nem is olyan nehéz megtalálni Nori-val, sokkal inkább megtartani kihívás, mikor, ha valami csak egy kicsit is megváltozik körülötte, elég egy ici-pici inger, és máris azon találod magad, hogy teljesen mással beszélgetsz, mint addig.
Figyelmesen hallgatja a törp minden szavát a különös fickóval kapcsolatban. Neki aztán beszélhet bárki, hogy ne keresse a bajt, ha Sa'Tereth-ről van szó. Patkányok, király… Egyetlen személyről tud, aki ismerheti az efféle alvilági bandákat, az pedig Clion. Kár, hogy ismét fogalma sincs, merre ténfereg a barátja.*
- Hahh, vicces vagy! Nem kell nekem keresnem a bajt, megtalál az engem, de ha nem is, akkor én leszek a probléma még saját magamnak is.
*Azt meg egyelőre igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy ez a furcsa szerzet elvileg jót akar neki. Egyrészt nem hiszi, hogy ha a saját családja is eldobta annakidején, akkor majd pont egy idegen akar jót neki. Na meg az sem biztos, hogy igaz, amit beszél ez a… trubadúr. ~Te jó ég, micsoda ronda szó ez…~
Mindenesetre el van keseredve annyira, hogy ha csak a fele igaz annak, amit a kisnövésű szőkeség állít magáról, akkor ő megpróbálja kihasználni a tehetségét. Egy dal. Azt mondják, hogy a zene szívhez szól, és a szív pontosan az a része az ő drága barátnőjének, amihez most szólni akar, de sajnos a holdfényrácsnál is hatalmasabb erővel zárta azt most el előle. Talán egy másik napon kinevetné magát, amiért azt hiszi, hogy egy dal bármin is segíthet, de ez most a teljes összeomlás estéje, ahol már nem léteznek abszurd ötletek.*
- Ha bármit is világgá kürtölsz rólam, akkor a fizetséged az lesz, hogy nyárson végzed… ~és lakoma lesz belőled. Ha már Clion, és amúgy is megint szívességet kérek majd tőle, illene megint ajándékkal érkeznem…~
*A fenyegetéshez legalább még mindig ért, ami jó hír, mert akkor annyira azért talán nem uralkodott el rajta a depresszió és a halálvágy.*
- Úgy, úgy. A dalnak gyorsan kell terjednie, de senki nem tudhatja, hogy rólam szól, csak az, akinek szánom. Tudsz ilyet? *Kezd ő is kíváncsivá válni, bármennyire is lehetetlen a szituáció. Azonban mégsem a helyzet miatt nevet fel, hanem a dalnok utolsó mondatán.*
- Haza? Pff… felettébb vicces vagy. Örülök, hogy a legjobbat feltételezed rólam, de nem volt, nincs és szerintem nem is lesz soha otthonom. Én is itt vettem ki egy szobát pár napra, szóval, ha úgy látod jónak, felőlem felmehetünk, és folytathatjuk az egyikben.
*Arról, hogy mennyire jó ötlet Nori-val egy szobában tartózkodni az kérdéses, erről szintén az a személy mesélhetne a legtöbbet, aki miatt a dal születni készül. Bizonytalanul feláll a székről, és miután megbizonyosodott arról, hogy tud egyenesen járni, el is indul a lépcsők irányába. Nem néz hátra, szinte biztos benne, hogy Vesla követni fogja.*
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
*Az a bizonyos közös hang. Azt nem is olyan nehéz megtalálni Nori-val, sokkal inkább megtartani kihívás, mikor, ha valami csak egy kicsit is megváltozik körülötte, elég egy ici-pici inger, és máris azon találod magad, hogy teljesen mással beszélgetsz, mint addig.
Figyelmesen hallgatja a törp minden szavát a különös fickóval kapcsolatban. Neki aztán beszélhet bárki, hogy ne keresse a bajt, ha Sa'Tereth-ről van szó. Patkányok, király… Egyetlen személyről tud, aki ismerheti az efféle alvilági bandákat, az pedig Clion. Kár, hogy ismét fogalma sincs, merre ténfereg a barátja.*
- Hahh, vicces vagy! Nem kell nekem keresnem a bajt, megtalál az engem, de ha nem is, akkor én leszek a probléma még saját magamnak is.
*Azt meg egyelőre igyekszik figyelmen kívül hagyni, hogy ez a furcsa szerzet elvileg jót akar neki. Egyrészt nem hiszi, hogy ha a saját családja is eldobta annakidején, akkor majd pont egy idegen akar jót neki. Na meg az sem biztos, hogy igaz, amit beszél ez a… trubadúr. ~Te jó ég, micsoda ronda szó ez…~
Mindenesetre el van keseredve annyira, hogy ha csak a fele igaz annak, amit a kisnövésű szőkeség állít magáról, akkor ő megpróbálja kihasználni a tehetségét. Egy dal. Azt mondják, hogy a zene szívhez szól, és a szív pontosan az a része az ő drága barátnőjének, amihez most szólni akar, de sajnos a holdfényrácsnál is hatalmasabb erővel zárta azt most el előle. Talán egy másik napon kinevetné magát, amiért azt hiszi, hogy egy dal bármin is segíthet, de ez most a teljes összeomlás estéje, ahol már nem léteznek abszurd ötletek.*
- Ha bármit is világgá kürtölsz rólam, akkor a fizetséged az lesz, hogy nyárson végzed… ~és lakoma lesz belőled. Ha már Clion, és amúgy is megint szívességet kérek majd tőle, illene megint ajándékkal érkeznem…~
*A fenyegetéshez legalább még mindig ért, ami jó hír, mert akkor annyira azért talán nem uralkodott el rajta a depresszió és a halálvágy.*
- Úgy, úgy. A dalnak gyorsan kell terjednie, de senki nem tudhatja, hogy rólam szól, csak az, akinek szánom. Tudsz ilyet? *Kezd ő is kíváncsivá válni, bármennyire is lehetetlen a szituáció. Azonban mégsem a helyzet miatt nevet fel, hanem a dalnok utolsó mondatán.*
- Haza? Pff… felettébb vicces vagy. Örülök, hogy a legjobbat feltételezed rólam, de nem volt, nincs és szerintem nem is lesz soha otthonom. Én is itt vettem ki egy szobát pár napra, szóval, ha úgy látod jónak, felőlem felmehetünk, és folytathatjuk az egyikben.
*Arról, hogy mennyire jó ötlet Nori-val egy szobában tartózkodni az kérdéses, erről szintén az a személy mesélhetne a legtöbbet, aki miatt a dal születni készül. Bizonytalanul feláll a székről, és miután megbizonyosodott arról, hogy tud egyenesen járni, el is indul a lépcsők irányába. Nem néz hátra, szinte biztos benne, hogy Vesla követni fogja.*
7166. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:05:01
Üzenet elküldve: 2024-05-08 18:05:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Norileina... *ismétli hangosan a nevet. Elgondolkodik, vajon mi rímelhet erre a különleges névre, de mindenképp dalba kellene foglalni.* Érdekes, szép és titokzatos.
*Törpünk nem ma mászott elő a "fekete kotlós valagából", ahogy az imént körülírta, így figyelmét nem kerüli el a szarkazmus, de nem bánja. Még mindig szimpatikusabb teremtés az asztaltársa, mint egy szűkszavú komor fickó. Az a benyomása támad, hogy ezzel a lánnyal talán még a közös hangot is megtalálhatják, ha ennek semmi nem szab gátat.*
- Nos, ennyit tudok. Valamilyen bűnbocsánatról hadovált, valamilyen Király részére. Mondom, felét sem értettem... És Norileina, ha rám hallgatsz, nem keresel bajt az első vadidegen szavára. Engem nem érdekel, ki miben hisz, vagy mit osztott neki az élet. Ez csak egy tanács, mert jót akarok neked, hisz nem adtál okot az ellenkezőjére. *próbálkozik egy kis melegséget adni a maga módján, valamint tudtára adja a leányzónak, hogy a sötétség és gonosz urának emlegetése őt magát nem taszítja vagy rémíti meg. Valójában egyre izgalmasabbnak találja ettől a helyzetet.*
- Közkeletű vagyok, biztosíthatlak! Olyannyira, hogy nem egyszer hallom vissza a saját szerzeményeim más költők ajkairól. Szegényeknek nem futja kreativitásra, ez ellen nincs mit tenni. *csóválja szórakozottan üstökét, melytől az egy oldalra fésült haja lágyan lengedez kerekded orcája előtt.* Ohó! Szóval ez itt a probléma!
*Szeme szinte látványosan felcsillan. Olybá tűnik, a beszélgetés e perctől üzleti mederben csordogál tovább, ami a teljes figyelmét megköveteli.*
- Az alapján, amit elmondtál, olyasmiről lehet szó, amit nem kellene világgá kürtölni, jól sejtem? Ugyanakkor magának a dalnak gyorsan kell szétterjednie, mint a futótűz, legalább ebben a városban. Kihívás. Nagyon is szeretem a kihívást! *kuncog széles mosolyát villantva.* Miért nem vitatjuk meg ezt négyszemközt? Két éjszakát itt fogok tölteni egy szobában, de akár haza is kísérhetlek, ha úgy jobbnak látod.
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- Norileina... *ismétli hangosan a nevet. Elgondolkodik, vajon mi rímelhet erre a különleges névre, de mindenképp dalba kellene foglalni.* Érdekes, szép és titokzatos.
*Törpünk nem ma mászott elő a "fekete kotlós valagából", ahogy az imént körülírta, így figyelmét nem kerüli el a szarkazmus, de nem bánja. Még mindig szimpatikusabb teremtés az asztaltársa, mint egy szűkszavú komor fickó. Az a benyomása támad, hogy ezzel a lánnyal talán még a közös hangot is megtalálhatják, ha ennek semmi nem szab gátat.*
- Nos, ennyit tudok. Valamilyen bűnbocsánatról hadovált, valamilyen Király részére. Mondom, felét sem értettem... És Norileina, ha rám hallgatsz, nem keresel bajt az első vadidegen szavára. Engem nem érdekel, ki miben hisz, vagy mit osztott neki az élet. Ez csak egy tanács, mert jót akarok neked, hisz nem adtál okot az ellenkezőjére. *próbálkozik egy kis melegséget adni a maga módján, valamint tudtára adja a leányzónak, hogy a sötétség és gonosz urának emlegetése őt magát nem taszítja vagy rémíti meg. Valójában egyre izgalmasabbnak találja ettől a helyzetet.*
- Közkeletű vagyok, biztosíthatlak! Olyannyira, hogy nem egyszer hallom vissza a saját szerzeményeim más költők ajkairól. Szegényeknek nem futja kreativitásra, ez ellen nincs mit tenni. *csóválja szórakozottan üstökét, melytől az egy oldalra fésült haja lágyan lengedez kerekded orcája előtt.* Ohó! Szóval ez itt a probléma!
*Szeme szinte látványosan felcsillan. Olybá tűnik, a beszélgetés e perctől üzleti mederben csordogál tovább, ami a teljes figyelmét megköveteli.*
- Az alapján, amit elmondtál, olyasmiről lehet szó, amit nem kellene világgá kürtölni, jól sejtem? Ugyanakkor magának a dalnak gyorsan kell szétterjednie, mint a futótűz, legalább ebben a városban. Kihívás. Nagyon is szeretem a kihívást! *kuncog széles mosolyát villantva.* Miért nem vitatjuk meg ezt négyszemközt? Két éjszakát itt fogok tölteni egy szobában, de akár haza is kísérhetlek, ha úgy jobbnak látod.
7165. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:28:23
Üzenet elküldve: 2024-05-06 21:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
- Nyilván jó. Én kevertem. *Igen. Így életképesen már sokkal érthetőbb a kis mitugrász, bár az övön aluli megszólalás után lehet, hogy visszasírja még a szép időket, mikor képtelen volt felfogni, amit mond. Így még fájdalmasabb, hogy érti is.*
- Nem hiszem, hogy én is úgy gondolom, ahogy ők. *Könyököl az asztalra, fejét pedig a tenyerébe fektetve pihenteti, úgy hallgatja meg az újabb bemutatkozást.*
- Norileina. Alkimista, kalandor, fekete hercegnő… macskák réme… ~tündérek és elfek gyilkosa, és egy két lábon járó szörnyeteg…~ …meg egy érzelmi katasztrófa.
*Próbálja valahol viccesre venni a figurát, hogy a másik érezze, egyáltalán nem veszi őt komolyan. A lényeget persze jobb, ha csak gondolatban mondja el. Nem fog még egyszer beleesni abba a hibába, hogy valaki más is indokolatlanul sokat tudjon meg róla.
A dicséretet szinte fel sem veszi. Talán nem is mondták még neki soha szemtől szemben azt, hogy csinos volna, és nem is származott még ebből soha előnye, de ha egy vadidegen mondja, attól még lehet benne valami.*
- Rajongók… *húzza fel a szemét kételkedve. Aztán kelletlenül becsukja a szemét, és igyekszik kizárni a szék fülsiketítő nyikorgását a fejéből, amíg Vesla befejezi végre a kecmergést, de utána Nori minden figyelme ismét az övé, hisz nagyon is fontos lehet, amit most mond neki.*
- Igen, pont ezért érdekel. Aminek köze van Sa'Tereth-hez, annak hozzám is köze van.
*Kisebb szégyen ül ki az arcára, mikor végig kell hallgatnia, hogy mégis hogyan viselkedett az előbb. Sokkal rosszabbul hangzik, mint amire emlékszik. A végén csak a fejét csóválja, sóhajt egy nagyot, majd kiegyenesedik, hátra dől a székében.*
- Kösz, vagy mi. Na jó, figyelj! Azt mondtad a szolgálatomra jöttél. Mennyire vagy te… öhm, közkeletű, Vesla? Milyen gyorsan terjednek a te történeteid? Azért kérdezem, mert van valami, amit el kéne mondanom valakinek, aki itt van a városban, de nem mehetek oda hozzá, hogy elmondjam, mert utál. Nem, nem szerelem, annál sokkal több. Vérkötelék. ~Még ha nem is sikerült a varázslat, akkor is az…~ Tudod, nagyon gonosz dolgot csináltam vele, és ezért nem akar már velem lenni, de valahogy el kéne neki mondanom, hogy nem akartam, csak nem tudtam, mit csinálok. Van ötleted?
*Klisésnek hangzik a történet, pont olyannak, mint egy általános, tragédiával végződő szerelem. Pedig, ha tudná a kis vakarcs, hogy mennyire másról van szó. Nagyon-nagyon sokkal többről...*
- Nyilván jó. Én kevertem. *Igen. Így életképesen már sokkal érthetőbb a kis mitugrász, bár az övön aluli megszólalás után lehet, hogy visszasírja még a szép időket, mikor képtelen volt felfogni, amit mond. Így még fájdalmasabb, hogy érti is.*
- Nem hiszem, hogy én is úgy gondolom, ahogy ők. *Könyököl az asztalra, fejét pedig a tenyerébe fektetve pihenteti, úgy hallgatja meg az újabb bemutatkozást.*
- Norileina. Alkimista, kalandor, fekete hercegnő… macskák réme… ~tündérek és elfek gyilkosa, és egy két lábon járó szörnyeteg…~ …meg egy érzelmi katasztrófa.
*Próbálja valahol viccesre venni a figurát, hogy a másik érezze, egyáltalán nem veszi őt komolyan. A lényeget persze jobb, ha csak gondolatban mondja el. Nem fog még egyszer beleesni abba a hibába, hogy valaki más is indokolatlanul sokat tudjon meg róla.
A dicséretet szinte fel sem veszi. Talán nem is mondták még neki soha szemtől szemben azt, hogy csinos volna, és nem is származott még ebből soha előnye, de ha egy vadidegen mondja, attól még lehet benne valami.*
- Rajongók… *húzza fel a szemét kételkedve. Aztán kelletlenül becsukja a szemét, és igyekszik kizárni a szék fülsiketítő nyikorgását a fejéből, amíg Vesla befejezi végre a kecmergést, de utána Nori minden figyelme ismét az övé, hisz nagyon is fontos lehet, amit most mond neki.*
- Igen, pont ezért érdekel. Aminek köze van Sa'Tereth-hez, annak hozzám is köze van.
*Kisebb szégyen ül ki az arcára, mikor végig kell hallgatnia, hogy mégis hogyan viselkedett az előbb. Sokkal rosszabbul hangzik, mint amire emlékszik. A végén csak a fejét csóválja, sóhajt egy nagyot, majd kiegyenesedik, hátra dől a székében.*
- Kösz, vagy mi. Na jó, figyelj! Azt mondtad a szolgálatomra jöttél. Mennyire vagy te… öhm, közkeletű, Vesla? Milyen gyorsan terjednek a te történeteid? Azért kérdezem, mert van valami, amit el kéne mondanom valakinek, aki itt van a városban, de nem mehetek oda hozzá, hogy elmondjam, mert utál. Nem, nem szerelem, annál sokkal több. Vérkötelék. ~Még ha nem is sikerült a varázslat, akkor is az…~ Tudod, nagyon gonosz dolgot csináltam vele, és ezért nem akar már velem lenni, de valahogy el kéne neki mondanom, hogy nem akartam, csak nem tudtam, mit csinálok. Van ötleted?
*Klisésnek hangzik a történet, pont olyannak, mint egy általános, tragédiával végződő szerelem. Pedig, ha tudná a kis vakarcs, hogy mennyire másról van szó. Nagyon-nagyon sokkal többről...*
7164. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:56:55
Üzenet elküldve: 2024-05-06 19:56:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- No lám, ez valami fenejó cucc lehet! *füttyent egyet, de amennyire lehet, visszafogja hangját, nehogy még jobban megharagítsa a leendő múzsáját.*
- Köszönöm, sokan mondták már. Főleg az ellenkező nemből. *hajtja fejét vigyorogva, mintha a szájának méretét illető megjegyzés bók volna, de lehet, hogy tényleg annak is tekinti.*
- Persze, így korrekt, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Most meg aztán ide is illik... *veszi sorra sandító szemekkel az üresen ásítozó, különféle alakú és méretű poharakat.* Akkor hát annak rendje szerint, ismét bemutatkoznék. Vesla Rudhorn, utazó trubadúr, szolgálatodra. *ír le egy nyolcast kézfejével a levegőben, mintha láthatatlan kalapot emelne a másiknak, arcába hulló szőke tincseiből párat ujjaival igazít félre.* Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Amint megláttalak, tudtam, hogy különleges vagy. És igen, csinos is. A csinos lányokról pedig szívesebben hallanak balladákat, mint a csúnyákról, ezt nyilván te is tudod.
*Minthogy a beszélgetés tartalma elérkezett egy szakaszváltáshoz, úgy gondolja, pár hosszabb percnyi pihenőidő is el kellene érkezzen. Ezalatt nyújtózik egyet a széken, megropogtatja rövid nyakát.*
- Én nem tudom, mit mondott a melák, felét sem hallottam idefelé jövet, mert feltartottak. Tudod, rajongók... Amikor pedig leültem, hamar elnémult és eloldalgott. Valamit talán fél füllel elcsíptem a... *nyekergés és csikorgás közepette vonszolja székestől közelebb magát, még előrébb is hajol. Kicsit fintorog. Lehet, hogy a lány már magánál van és testét elhagyta az alkohol, de azért enyhén megmaradt körülötte a piaszag.* A Vérúrról. Eléggé furcsán viselkedett, én nem bolygatnám a helyedben, főleg nem, ha igaz. Lássuk be, szívem, ha öt perce azt mondom neked, hogy egyenesen a pokolból jövök egy fekete kotlós valagán keresztül, azt is elhitted volna. Pontosan úgy nézett ki, mint aki akar tőled valamit. Azokban a pillanataidban pedig bármit is akarhatott volna, én meg úgy voltam, hogy a kurva élet, ezt már nem! A nők tartsanak össze! Ezért közbeléptem, hiszen nagyon érdekelte, vigyáz-e rád valaki. Ennyi a történet.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz!//
- No lám, ez valami fenejó cucc lehet! *füttyent egyet, de amennyire lehet, visszafogja hangját, nehogy még jobban megharagítsa a leendő múzsáját.*
- Köszönöm, sokan mondták már. Főleg az ellenkező nemből. *hajtja fejét vigyorogva, mintha a szájának méretét illető megjegyzés bók volna, de lehet, hogy tényleg annak is tekinti.*
- Persze, így korrekt, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Most meg aztán ide is illik... *veszi sorra sandító szemekkel az üresen ásítozó, különféle alakú és méretű poharakat.* Akkor hát annak rendje szerint, ismét bemutatkoznék. Vesla Rudhorn, utazó trubadúr, szolgálatodra. *ír le egy nyolcast kézfejével a levegőben, mintha láthatatlan kalapot emelne a másiknak, arcába hulló szőke tincseiből párat ujjaival igazít félre.* Történetek mesélője, titkok tudója, kufárok réme, hölgyek és urak mulattatója. Amint megláttalak, tudtam, hogy különleges vagy. És igen, csinos is. A csinos lányokról pedig szívesebben hallanak balladákat, mint a csúnyákról, ezt nyilván te is tudod.
*Minthogy a beszélgetés tartalma elérkezett egy szakaszváltáshoz, úgy gondolja, pár hosszabb percnyi pihenőidő is el kellene érkezzen. Ezalatt nyújtózik egyet a széken, megropogtatja rövid nyakát.*
- Én nem tudom, mit mondott a melák, felét sem hallottam idefelé jövet, mert feltartottak. Tudod, rajongók... Amikor pedig leültem, hamar elnémult és eloldalgott. Valamit talán fél füllel elcsíptem a... *nyekergés és csikorgás közepette vonszolja székestől közelebb magát, még előrébb is hajol. Kicsit fintorog. Lehet, hogy a lány már magánál van és testét elhagyta az alkohol, de azért enyhén megmaradt körülötte a piaszag.* A Vérúrról. Eléggé furcsán viselkedett, én nem bolygatnám a helyedben, főleg nem, ha igaz. Lássuk be, szívem, ha öt perce azt mondom neked, hogy egyenesen a pokolból jövök egy fekete kotlós valagán keresztül, azt is elhitted volna. Pontosan úgy nézett ki, mint aki akar tőled valamit. Azokban a pillanataidban pedig bármit is akarhatott volna, én meg úgy voltam, hogy a kurva élet, ezt már nem! A nők tartsanak össze! Ezért közbeléptem, hiszen nagyon érdekelte, vigyáz-e rád valaki. Ennyi a történet.
7163. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-06 16:49:58
Üzenet elküldve: 2024-05-06 16:49:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t az zavarja csak igazán, hogy ez az átokfajzat még egy táskában sem tud csendben kutatni. Nagyon reméli, hogy annak a papának vagy kinek ki is tört a dereka hajoldozás közben, mert azt érdemelné amiatt, hogy neki végig kellett hallgatnia ezt a történetet. Ki a francot érdekel, de most tényleg?*
- Ne akarj tudni semmit, csak add már oda azt a vackot! Ha nem adod oda, te fogsz megölni azzal, hogy nem kapom meg, mert akkor annyira fájni fog a fejem attól, hogy be nem áll a szád, hogy fel is fog robbani.
*Fogja is mindkét kezével a fejét kiakadása közben, de szerencséjére megkapja végre a varázsitalát. Vesla nem is tudja, hogy nem csak az részegségtől menti meg azzal Nori-t, hogy míg ő a sört vedeli, addig a feketeség a bájital segítségével kimossa a mérget a szervezetéből, hanem attól is, hogy az alkohol még nagyobb károkat okozzon a lány agyában.
Miután az utolsó cseppig elfogyasztotta a sötétlila csodát, egy rövid ideig még mozdulatlanul ül a székében, majd továbbra is csapzottan ugyan, de már viszonylag józanul pillant a másikra. Már nem forog körülötte az egész világ, a homályos képek kiélesednek, a fejfájása múlik, így jobban szemügyre tudja venni a törpét.*
- Te sem vagy valami hétköznapi szerzet. Amilyen kicsi vagy, olyan nagy a szád. *Sóhajt még egy jó nagyot, hogy összeszedje magát. Nem volt jó ötlet ez a rengeteg alkohol. Még szerencse, hogy volt nála ellenszer, különben tényleg nagyon rossz vége is lehetett volna.*
- Jó, akkor most kezdjük az egészet elölről! Talán most már meg is értelek. Ki az isten vagy te, és mit akarsz tőlem? Mit számít neked, hogy csinos vagyok-e? És ki volt az a fickó az előbb? Tényleg azt mondta, hogy Sa'Tereth nevében el kell érnem, hogy bűnbocsánatot nyerjen a király? Te tudod, hogy mi a francot jelent ez?
*Így józanul már neki is akadnak kérdései, melyekre amíg a választ várja, int a pincéreknek. Egy Tea most mindennél jobban fog esni neki, 4 aranyat bőven megér.
*
- Szóval… mondj el mindent, amit tudsz! Fontos lehet… Hogy kerültél egyáltalán ide mellém?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori-t az zavarja csak igazán, hogy ez az átokfajzat még egy táskában sem tud csendben kutatni. Nagyon reméli, hogy annak a papának vagy kinek ki is tört a dereka hajoldozás közben, mert azt érdemelné amiatt, hogy neki végig kellett hallgatnia ezt a történetet. Ki a francot érdekel, de most tényleg?*
- Ne akarj tudni semmit, csak add már oda azt a vackot! Ha nem adod oda, te fogsz megölni azzal, hogy nem kapom meg, mert akkor annyira fájni fog a fejem attól, hogy be nem áll a szád, hogy fel is fog robbani.
*Fogja is mindkét kezével a fejét kiakadása közben, de szerencséjére megkapja végre a varázsitalát. Vesla nem is tudja, hogy nem csak az részegségtől menti meg azzal Nori-t, hogy míg ő a sört vedeli, addig a feketeség a bájital segítségével kimossa a mérget a szervezetéből, hanem attól is, hogy az alkohol még nagyobb károkat okozzon a lány agyában.
Miután az utolsó cseppig elfogyasztotta a sötétlila csodát, egy rövid ideig még mozdulatlanul ül a székében, majd továbbra is csapzottan ugyan, de már viszonylag józanul pillant a másikra. Már nem forog körülötte az egész világ, a homályos képek kiélesednek, a fejfájása múlik, így jobban szemügyre tudja venni a törpét.*
- Te sem vagy valami hétköznapi szerzet. Amilyen kicsi vagy, olyan nagy a szád. *Sóhajt még egy jó nagyot, hogy összeszedje magát. Nem volt jó ötlet ez a rengeteg alkohol. Még szerencse, hogy volt nála ellenszer, különben tényleg nagyon rossz vége is lehetett volna.*
- Jó, akkor most kezdjük az egészet elölről! Talán most már meg is értelek. Ki az isten vagy te, és mit akarsz tőlem? Mit számít neked, hogy csinos vagyok-e? És ki volt az a fickó az előbb? Tényleg azt mondta, hogy Sa'Tereth nevében el kell érnem, hogy bűnbocsánatot nyerjen a király? Te tudod, hogy mi a francot jelent ez?
*Így józanul már neki is akadnak kérdései, melyekre amíg a választ várja, int a pincéreknek. Egy Tea most mindennél jobban fog esni neki, 4 aranyat bőven megér.
*- Szóval… mondj el mindent, amit tudsz! Fontos lehet… Hogy kerültél egyáltalán ide mellém?
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal semlegesít minden nem mágikus mérget és káros anyagot.
7162. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 22:11:33
Üzenet elküldve: 2024-05-05 22:11:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Lehet, hát hogyne lehetne! Ettől csak még érdekesebb eset vagy, aranyom.
*A törpe kuncogása betölti szűk és szeszbűzös személyes légkörüket, miközben jóízűen tölti magába a maradék ételt és feléhez ér a korsónak.*
- Tyűha, kisanyám! Van benned tűz, azt meg kell hagyni. *röhög a heves felinduláson, mely egy valamit is érő művésznek már olyan, mint a levegővétel, a szitkok egyszerűen leperegnek róla. Aki nem képes így állni a sarat, annak nem is való a trubadúr élet.* A hajolgatást ne is említsd! Drága Papusnak az volt a szokása, hogy amikor lehajolt, az istenekre, olyan kegyetleneket fingott... Na de lásd, kivel van dolgod. Hadd nézem azt a táskát.
*S mivel engedélyt kap, bár értelmezés szerint parancsnak is beillene, magához veszi a kérdéses tárolóeszközt, majd önmagához mérten módfelett óvatosan kezd kutakodni benne, elvégre bármi leshet a gyanútlan zsebtolvajokra egy ilyen harapós leányzó táskájában. Hallott már történeteket balesetekről, hogy kígyót rejtegettek benne, máshol medvecsapdáról mintázott egérfogót. A kedvenc sztorija talán az elátkozott táska esete, melybe bárki nyúlt a gazdáján kívül, az pár napon belül keserves kínhalált halt. Az embernek kreatívnak kell lennie a mai veszélyes világban... Kutakodott, többszöri próbálkozásra sikerült rábukkannia a sötétebbik lila folyadékkal telített fiolára.*
- Akarom tudni... Nem, ha jobban belegondolok, nem akarom. Csak ne nyírd ki magad, nagy reményeim vannak feléd. *ezzel át is nyújtja, ő pedig egy húzóra kiissza a maga 'löttyét'.*
- Rólad egy igen érdekes balladát lehetne írni. Csinoska is vagy, titokzatos is, meg aztán ez a gyászos hangulat... Ezt el lehet adni, komolyan beszélek.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Lehet, hát hogyne lehetne! Ettől csak még érdekesebb eset vagy, aranyom.
*A törpe kuncogása betölti szűk és szeszbűzös személyes légkörüket, miközben jóízűen tölti magába a maradék ételt és feléhez ér a korsónak.*
- Tyűha, kisanyám! Van benned tűz, azt meg kell hagyni. *röhög a heves felinduláson, mely egy valamit is érő művésznek már olyan, mint a levegővétel, a szitkok egyszerűen leperegnek róla. Aki nem képes így állni a sarat, annak nem is való a trubadúr élet.* A hajolgatást ne is említsd! Drága Papusnak az volt a szokása, hogy amikor lehajolt, az istenekre, olyan kegyetleneket fingott... Na de lásd, kivel van dolgod. Hadd nézem azt a táskát.
*S mivel engedélyt kap, bár értelmezés szerint parancsnak is beillene, magához veszi a kérdéses tárolóeszközt, majd önmagához mérten módfelett óvatosan kezd kutakodni benne, elvégre bármi leshet a gyanútlan zsebtolvajokra egy ilyen harapós leányzó táskájában. Hallott már történeteket balesetekről, hogy kígyót rejtegettek benne, máshol medvecsapdáról mintázott egérfogót. A kedvenc sztorija talán az elátkozott táska esete, melybe bárki nyúlt a gazdáján kívül, az pár napon belül keserves kínhalált halt. Az embernek kreatívnak kell lennie a mai veszélyes világban... Kutakodott, többszöri próbálkozásra sikerült rábukkannia a sötétebbik lila folyadékkal telített fiolára.*
- Akarom tudni... Nem, ha jobban belegondolok, nem akarom. Csak ne nyírd ki magad, nagy reményeim vannak feléd. *ezzel át is nyújtja, ő pedig egy húzóra kiissza a maga 'löttyét'.*
- Rólad egy igen érdekes balladát lehetne írni. Csinoska is vagy, titokzatos is, meg aztán ez a gyászos hangulat... Ezt el lehet adni, komolyan beszélek.
7161. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:12:27
Üzenet elküldve: 2024-05-05 21:12:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem képes most belegondolni abba, hogy mekkora veszélybe is kerülhetett volna, ha nem bukkan fel a szőke apróság. Azonban a baj nem szűnik meg azzal, hogy a csuklyás alak végül egy eléggé érthetetlen, de Nori kíváncsiságát mégis felkeltő mondat után távozik.*
- Heh? Mit mondott?! A patkányok… bocsánatot a… királynak? Mi van?! Oh, bazdmeg, ezt meg kell jegyeznem, de úgy fáj a fejem, hogy… *Hogy be sem tudja fejezni a mondatot, csak az ökle csattan az asztalon, amitől az egyetlen vele maradt asztaltársaságának időközben kihozott tányérja is megugrik egy kicsit.
Vesla tovább fecseg, bár nem, mintha Nori meg tudná most jegyezni a nevét, és a bemutatkozást sem viszonozza egyelőre. A záporozó kérdések sem hatnak rá túl jól, a feje egyre jobban zúgni kezd, ahogy azt érzékeli, hogy sosem ér ez a kis pokolfajzat a mondandója végére. Ahhoz is időre van szüksége, hogy legalább egy részét felfogja a hallottaknak. Az elsőt nem is sikerül, mert az túl bölcs gondolatokat fogalmaz meg, amit Nori képtelen befogadni jelenlegi, ramaty állapotában, de a kérdésekre azért próbál valamiféle értelmes választ kinyögni magából.*
- Olyan lehet, hogy mindegyik? Nem, az nem lenne igaz… Átkozott az egész világ, de királylány még álmaimban sem voltam. A nemlétező otthonomat nehéz volna elhagyni, és ha a szüleim azok, akik eldobnak engem, akkor nem kell lázadni sem ellenük. Tragikusnak tragikus az egész életem, de a románcnál jóval több, ami fáj…
*Az utolsó kérdésre adott válasznál megakad. Őszinte düh ül ki az arcára, ugyanis az feszegeti a feketeség tűréshatárait. Legjobb barátjától sem tűri, ha az istenével való kapcsolatát feszegeti, hát még egy idegentől. Az apró, zavaróan hangos pacsirtának csupán az a szerencséje, hogy tovább folytatja a szócséplést.*
- Ahj, baszd meg, maradj már csendben, mert széthasad a fejem! *Ezúttal az ökle helyett a homloka koppan az asztalon, ebben a tetszhalott pozícióban kezd tovább morogni.*
- Inkább segíts! Ha én most lehajolok, akkor ott is maradok a földön. Van a táskámban néhány színes lötty. Keresd elő belőle a lilát, a sötétebbet, mert az erősebb, és add oda nekem! Az majd helyretesz, és akkor képes leszek talán felfogni, hogy mi a jó édes istent hadoválsz itt össze nekem… *Ő pedig addig továbbra is színpadiasan szenved az asztalon. Utána reményei szerint újrakezdhetik a fejezetet, és talán Nori-nak is akad majd némi inspirációja ahhoz, hogy folytatni akarja az életét.*
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem képes most belegondolni abba, hogy mekkora veszélybe is kerülhetett volna, ha nem bukkan fel a szőke apróság. Azonban a baj nem szűnik meg azzal, hogy a csuklyás alak végül egy eléggé érthetetlen, de Nori kíváncsiságát mégis felkeltő mondat után távozik.*
- Heh? Mit mondott?! A patkányok… bocsánatot a… királynak? Mi van?! Oh, bazdmeg, ezt meg kell jegyeznem, de úgy fáj a fejem, hogy… *Hogy be sem tudja fejezni a mondatot, csak az ökle csattan az asztalon, amitől az egyetlen vele maradt asztaltársaságának időközben kihozott tányérja is megugrik egy kicsit.
Vesla tovább fecseg, bár nem, mintha Nori meg tudná most jegyezni a nevét, és a bemutatkozást sem viszonozza egyelőre. A záporozó kérdések sem hatnak rá túl jól, a feje egyre jobban zúgni kezd, ahogy azt érzékeli, hogy sosem ér ez a kis pokolfajzat a mondandója végére. Ahhoz is időre van szüksége, hogy legalább egy részét felfogja a hallottaknak. Az elsőt nem is sikerül, mert az túl bölcs gondolatokat fogalmaz meg, amit Nori képtelen befogadni jelenlegi, ramaty állapotában, de a kérdésekre azért próbál valamiféle értelmes választ kinyögni magából.*
- Olyan lehet, hogy mindegyik? Nem, az nem lenne igaz… Átkozott az egész világ, de királylány még álmaimban sem voltam. A nemlétező otthonomat nehéz volna elhagyni, és ha a szüleim azok, akik eldobnak engem, akkor nem kell lázadni sem ellenük. Tragikusnak tragikus az egész életem, de a románcnál jóval több, ami fáj…
*Az utolsó kérdésre adott válasznál megakad. Őszinte düh ül ki az arcára, ugyanis az feszegeti a feketeség tűréshatárait. Legjobb barátjától sem tűri, ha az istenével való kapcsolatát feszegeti, hát még egy idegentől. Az apró, zavaróan hangos pacsirtának csupán az a szerencséje, hogy tovább folytatja a szócséplést.*
- Ahj, baszd meg, maradj már csendben, mert széthasad a fejem! *Ezúttal az ökle helyett a homloka koppan az asztalon, ebben a tetszhalott pozícióban kezd tovább morogni.*
- Inkább segíts! Ha én most lehajolok, akkor ott is maradok a földön. Van a táskámban néhány színes lötty. Keresd elő belőle a lilát, a sötétebbet, mert az erősebb, és add oda nekem! Az majd helyretesz, és akkor képes leszek talán felfogni, hogy mi a jó édes istent hadoválsz itt össze nekem… *Ő pedig addig továbbra is színpadiasan szenved az asztalon. Utána reményei szerint újrakezdhetik a fejezetet, és talán Nori-nak is akad majd némi inspirációja ahhoz, hogy folytatni akarja az életét.*
7160. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 20:17:25
Üzenet elküldve: 2024-05-05 20:17:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Én amondó vagyok, hogy nem haltál meg. Mert hogy én nagyon is élek, ezt az egyet biztosra mondhatom. Épp úgy, mint azt, hogy amott az én vacsorámat hozzák. Hé! Ide, ide! De jó illata van! *szimatol a tányér fölé, még egyszer megköszöni és a söröskorsót minél közelebb húzza magához, ezáltal segít csírájában elfojtani a hölgyemény esetleges kísértését az ital iránt. Finoman szólva meglepi a termetes férfi hirtelen távozása, mindazonáltal kaján félmosoly ólálkodik szája szélén, hogy sikerült elhessegetnie egyáltalán nem beszámítható és védtelen asztalpartnerétől. Miközben sarkon fordulva elbúcsúzik tőlük, törpénk ezt viszonzandó, a jószándék jeleit mutatva hangosan utána szól.*
- Nincs kizárva. Egy ilyen szép szál legény még a nagy tömegből is kitűnik!
*Több figyelmet nem szentel neki, mivel a fickó rá láthatóan nem kíváncsi, hanem a hollóhajú hajadon felé igencsak megnövekedik érdeklődése. Nagy igyekezettel fürkészi falatozás közben azt a zavarodott tekintetet, már amennyire saját szemeivel hozzá tud férkőzni a kósza tincsek és a hosszú pillák takarásában.*
- Papus mindig azt mondta, Ves, merthogy ez a nevem, Vesla, örvendek... Szóval, Ves, aki alacsony, az könnyebben magába szívja a tudást az anyaföldből, aki meg létrának született, annak könnyen elszállnak a gondolatai, mert közelebb van az éghez. Ki tudja, talán a kollégának is ez a baja... De minek is firtatnánk! Szóval, kihez van szerencsém? Elátkozott királylány vagy? Vagy lázadó gyermek, aki szülei akaratával dacolva elhagyta otthonát és a nagyvilágban bolyong? Tragikusan végződött románc áldozata? Istenek játékszere?
*Oly szaporán beszél, hogy levegőt sem vesz, ezért amikor végre megteszi, a folyamat jól látható és hallható. Majszol keveset, s leöblíti sörrel, aztán folytatja. Szemei szinte csillognak a kíváncsiságtól.*
- Remélem nem veszed zokon diszkrét érdeklődésem, de van benned valami, ami nagyon izgatja a fantáziám. Jaj, nem úgy értem, engem az személyes történetek hoznak lázba. Bárd volnék és hát, egész jónak is tartom magam. Tudod, ahogy megpillantottalak, az volt az érzésem, hogy te különleges vagy. Inspiráló. Annyira... annyira... *míg a megfelelő kifejezést keresi a bensőjében kavargó érzéseknek, még egyszer végig méri íriszeivel, melyeken huncut fénnyel játszanak a helyiséget bevilágító gyertyák és mécsesek tükörképei.* Annyira... fekete! Igen! Ez lesz az.
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részt tartalmaz//
- Én amondó vagyok, hogy nem haltál meg. Mert hogy én nagyon is élek, ezt az egyet biztosra mondhatom. Épp úgy, mint azt, hogy amott az én vacsorámat hozzák. Hé! Ide, ide! De jó illata van! *szimatol a tányér fölé, még egyszer megköszöni és a söröskorsót minél közelebb húzza magához, ezáltal segít csírájában elfojtani a hölgyemény esetleges kísértését az ital iránt. Finoman szólva meglepi a termetes férfi hirtelen távozása, mindazonáltal kaján félmosoly ólálkodik szája szélén, hogy sikerült elhessegetnie egyáltalán nem beszámítható és védtelen asztalpartnerétől. Miközben sarkon fordulva elbúcsúzik tőlük, törpénk ezt viszonzandó, a jószándék jeleit mutatva hangosan utána szól.*
- Nincs kizárva. Egy ilyen szép szál legény még a nagy tömegből is kitűnik!
*Több figyelmet nem szentel neki, mivel a fickó rá láthatóan nem kíváncsi, hanem a hollóhajú hajadon felé igencsak megnövekedik érdeklődése. Nagy igyekezettel fürkészi falatozás közben azt a zavarodott tekintetet, már amennyire saját szemeivel hozzá tud férkőzni a kósza tincsek és a hosszú pillák takarásában.*
- Papus mindig azt mondta, Ves, merthogy ez a nevem, Vesla, örvendek... Szóval, Ves, aki alacsony, az könnyebben magába szívja a tudást az anyaföldből, aki meg létrának született, annak könnyen elszállnak a gondolatai, mert közelebb van az éghez. Ki tudja, talán a kollégának is ez a baja... De minek is firtatnánk! Szóval, kihez van szerencsém? Elátkozott királylány vagy? Vagy lázadó gyermek, aki szülei akaratával dacolva elhagyta otthonát és a nagyvilágban bolyong? Tragikusan végződött románc áldozata? Istenek játékszere?
*Oly szaporán beszél, hogy levegőt sem vesz, ezért amikor végre megteszi, a folyamat jól látható és hallható. Majszol keveset, s leöblíti sörrel, aztán folytatja. Szemei szinte csillognak a kíváncsiságtól.*
- Remélem nem veszed zokon diszkrét érdeklődésem, de van benned valami, ami nagyon izgatja a fantáziám. Jaj, nem úgy értem, engem az személyes történetek hoznak lázba. Bárd volnék és hát, egész jónak is tartom magam. Tudod, ahogy megpillantottalak, az volt az érzésem, hogy te különleges vagy. Inspiráló. Annyira... annyira... *míg a megfelelő kifejezést keresi a bensőjében kavargó érzéseknek, még egyszer végig méri íriszeivel, melyeken huncut fénnyel játszanak a helyiséget bevilágító gyertyák és mécsesek tükörképei.* Annyira... fekete! Igen! Ez lesz az.
7159. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-05 12:11:42
Üzenet elküldve: 2024-05-05 12:11:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
*Még ha gyors észjárásúnak és éles elméjűnek is gondolja magát, valójában nem az. Épp ezért kell egy kis idő, mire rájön, hogy a lány illuminált állapotában őt magát nézi a Vérúrnak, ez pedig még szélesebb vigyort eredményez arcán. Logikus lenne e helyzetet kihasználnia. Hisz nem erről szól a tanítás, amiről oly keveset tud? Logika. Olyannyira elmorfondírozik ezen, hogy a többi zagyvaságra nem is igen figyel.*
-Eegen. Én vagyok a Kir... Vérúr. *Az első szándéka az volt, hogy felviszi a leányt egy szobába és elszedi tőle, amije van. Így viszont már más a helyzet.*
-Ismered a Kikötőt? Tudod merre van? *Dohogja.*
-Érd el a mocskos patkányoknál, hogy bűnbánatban részesítsék a Királyt. Vagy miben. Ez a feladatot. A Vérúrtól. HE?!
*Ökölbe szorul keze az asztalon, s tán be is mosna egyet a szemben ülőnek, hogy jobban koncentráljon, ha nem tűnne fel az asztal lába mellett egy törpe fehérnép.*
-Hmm. *Morogja. Újdonsült asztaltársaságuk szavaiból arra enged következtetni, hogy amaz ismeri a szemben ülőt. Ő pedig nem óhajt két kardot tartani a tűzbe, vagy micsoda. Nem tőlük tart, sokkal inkább a városőröktől. Azok meg fejét veszik, ha túl sokat kísérti itt a sorsot. Mélyebbre ráhúzza képében a csuklyát, majd felemelkedik az asztal mellől.*
-Találkozunk még. *Hogy a törpének mondja-e, vagy Norinak, az nem derül ki, mindenesetre kirúgja a széket maga mögül és a pult felé veszi az irányt.*
-Adjon egyet abból aSült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Elviszem magammal. Azzal a pultra is helyezi a 17 aranynak megfelelő érmét.
*Vet még egy sanda pillantást az ember-törpe párosra, majd döngő léptekkel a háta mögött hagyja a helyet, már ha fel nem tartják. Az útravaló megvan, a butykosát meg majd megtölti a kútból. Kötve hiszi, hogy az ittas lány emlékezni fog az elhangzottakra, de egy próbát megér a dolog. Kíváncsi, eredményes lesz-e.*
//Nyílt//
*Még ha gyors észjárásúnak és éles elméjűnek is gondolja magát, valójában nem az. Épp ezért kell egy kis idő, mire rájön, hogy a lány illuminált állapotában őt magát nézi a Vérúrnak, ez pedig még szélesebb vigyort eredményez arcán. Logikus lenne e helyzetet kihasználnia. Hisz nem erről szól a tanítás, amiről oly keveset tud? Logika. Olyannyira elmorfondírozik ezen, hogy a többi zagyvaságra nem is igen figyel.*
-Eegen. Én vagyok a Kir... Vérúr. *Az első szándéka az volt, hogy felviszi a leányt egy szobába és elszedi tőle, amije van. Így viszont már más a helyzet.*
-Ismered a Kikötőt? Tudod merre van? *Dohogja.*
-Érd el a mocskos patkányoknál, hogy bűnbánatban részesítsék a Királyt. Vagy miben. Ez a feladatot. A Vérúrtól. HE?!
*Ökölbe szorul keze az asztalon, s tán be is mosna egyet a szemben ülőnek, hogy jobban koncentráljon, ha nem tűnne fel az asztal lába mellett egy törpe fehérnép.*
-Hmm. *Morogja. Újdonsült asztaltársaságuk szavaiból arra enged következtetni, hogy amaz ismeri a szemben ülőt. Ő pedig nem óhajt két kardot tartani a tűzbe, vagy micsoda. Nem tőlük tart, sokkal inkább a városőröktől. Azok meg fejét veszik, ha túl sokat kísérti itt a sorsot. Mélyebbre ráhúzza képében a csuklyát, majd felemelkedik az asztal mellől.*
-Találkozunk még. *Hogy a törpének mondja-e, vagy Norinak, az nem derül ki, mindenesetre kirúgja a széket maga mögül és a pult felé veszi az irányt.*
-Adjon egyet abból aSült vadkanpecsenye wegtoreni paprikával. Elviszem magammal. Azzal a pultra is helyezi a 17 aranynak megfelelő érmét.
*Vet még egy sanda pillantást az ember-törpe párosra, majd döngő léptekkel a háta mögött hagyja a helyet, már ha fel nem tartják. Az útravaló megvan, a butykosát meg majd megtölti a kútból. Kötve hiszi, hogy az ittas lány emlékezni fog az elhangzottakra, de egy próbát megér a dolog. Kíváncsi, eredményes lesz-e.*
7158. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-04 23:35:12
Üzenet elküldve: 2024-05-04 23:35:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
*Ahogy az alkohol megteszi a hatását, Nori úgy kerül egyre távolabb a valóságtól. Ahogy már az asztalon fekve körbepillant, azt látja, hogy a fogadó nem is egy fogadó, a térülő-forduló vendégek pedig nem is e világi lények. Sérült elméje az alkohol mérgével összefogva gúnyos játékot űz vele, valószínűleg innen eredeztethető a beszélő kígyó és a feketeszárnyú angyal képe is. Ugyan az előbbi nem válaszol neki, utóbbi pedig nem bújik elő a pokolból csak az ő kedvéért, de mégsem marad túl sokáig magányos.
Érzékeli, hogy valaki leül vele szemben, éppen ezért megpróbálja felemelni a fejét az asztalról, ami csak kisebb szenvedés árán jön össze, de így, még ha a kettőslátástól nehezen is, de bele tud nézni a termetes alakhoz tartozó, csuklya alá bújtatott szempárba.*
- Hehh… Sa'Tereth maga teszi tiszteletét, hogy borozzon velem…? Bájos.
*Az előbb még halványan vigyorgó ajkak kisvártatva rekedtes hangon szólnak hozzá, Nori-nak pedig újra meg kell erőltetnie magát, hogy felfogja a hallottakat.*
- Mi? Ja, lehet… de nem is csak a segge fekete. Mindene. Mindene az. *Válaszolja nyöszörgő hangok kíséretében, a következő kérdésekre viszont valódi sötétség költözik a már így is túl feketére festett szemeibe.*
- Nekem nincsenek olyanjaim. Meg… miért vigyázna rám bárki? Tudod, szörnyetegek nem kellenek senkinek. Én pedig az vagyok. Hogyne tudnád, hisz te tettél azzá… Ha már idetoltad a képed, nem akarsz magaddal vinni?
*A feketeség agytekervényeiben annyira összekuszálódott minden, hogy tényleg képes elhinni, hogy maga a Sötét Isten jött el hozzá, és figyeli élvezettel a szenvedését.
Ekkor lép oda hozzájuk egy másik, szintén furcsa szerzet is. Démonnak túl kicsi, és ő sem tűnik fekete angyalnak.*
- Itt is vagy? Az jó… gondolom. Ti most szórakoztok velem, vagy díszkíséret jár a másvilágra? *Azt megtudja, hogy rajongói legalább vannak. ~Vajon miért lehet rajongani a pokolban?~ Cikáznak gondolatai továbbra is mindenfelé. Közben a poharáért nyúl, hogy igyon még, de az sem tűnik fel neki, hogy már mind üres, csak akkor, mikor az egyikkel próbálkozva nem folyik több bor a szájába.*
- Ahh! Ne csak üljetek már itt! Mondjátok meg, hogy azért jöttetek-e értem, mert megőrültem vagy azért, mert meghaltam? Olyan lehet, hogy mindkettő…? *Beszél tovább zagyvaságokat, de most már legalább annyira erőre kapott a társaság jelenlététől, hogy nem dől ki újra teljesen az asztalon.*
//Nyílt//
*Ahogy az alkohol megteszi a hatását, Nori úgy kerül egyre távolabb a valóságtól. Ahogy már az asztalon fekve körbepillant, azt látja, hogy a fogadó nem is egy fogadó, a térülő-forduló vendégek pedig nem is e világi lények. Sérült elméje az alkohol mérgével összefogva gúnyos játékot űz vele, valószínűleg innen eredeztethető a beszélő kígyó és a feketeszárnyú angyal képe is. Ugyan az előbbi nem válaszol neki, utóbbi pedig nem bújik elő a pokolból csak az ő kedvéért, de mégsem marad túl sokáig magányos.
Érzékeli, hogy valaki leül vele szemben, éppen ezért megpróbálja felemelni a fejét az asztalról, ami csak kisebb szenvedés árán jön össze, de így, még ha a kettőslátástól nehezen is, de bele tud nézni a termetes alakhoz tartozó, csuklya alá bújtatott szempárba.*
- Hehh… Sa'Tereth maga teszi tiszteletét, hogy borozzon velem…? Bájos.
*Az előbb még halványan vigyorgó ajkak kisvártatva rekedtes hangon szólnak hozzá, Nori-nak pedig újra meg kell erőltetnie magát, hogy felfogja a hallottakat.*
- Mi? Ja, lehet… de nem is csak a segge fekete. Mindene. Mindene az. *Válaszolja nyöszörgő hangok kíséretében, a következő kérdésekre viszont valódi sötétség költözik a már így is túl feketére festett szemeibe.*
- Nekem nincsenek olyanjaim. Meg… miért vigyázna rám bárki? Tudod, szörnyetegek nem kellenek senkinek. Én pedig az vagyok. Hogyne tudnád, hisz te tettél azzá… Ha már idetoltad a képed, nem akarsz magaddal vinni?
*A feketeség agytekervényeiben annyira összekuszálódott minden, hogy tényleg képes elhinni, hogy maga a Sötét Isten jött el hozzá, és figyeli élvezettel a szenvedését.
Ekkor lép oda hozzájuk egy másik, szintén furcsa szerzet is. Démonnak túl kicsi, és ő sem tűnik fekete angyalnak.*
- Itt is vagy? Az jó… gondolom. Ti most szórakoztok velem, vagy díszkíséret jár a másvilágra? *Azt megtudja, hogy rajongói legalább vannak. ~Vajon miért lehet rajongani a pokolban?~ Cikáznak gondolatai továbbra is mindenfelé. Közben a poharáért nyúl, hogy igyon még, de az sem tűnik fel neki, hogy már mind üres, csak akkor, mikor az egyikkel próbálkozva nem folyik több bor a szájába.*
- Ahh! Ne csak üljetek már itt! Mondjátok meg, hogy azért jöttetek-e értem, mert megőrültem vagy azért, mert meghaltam? Olyan lehet, hogy mindkettő…? *Beszél tovább zagyvaságokat, de most már legalább annyira erőre kapott a társaság jelenlététől, hogy nem dől ki újra teljesen az asztalon.*
7157. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:44:38
Üzenet elküldve: 2024-05-04 21:44:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A rövid lábak okozta enyhén ringatózó járással toppan be a törp eme kellemes délutánon. Semmi hangoskodás, semmi csetepaté. Valóban kellemesnek ígérkezik, noha az estét még nem lehet előre tudni. Kopottas, ám sérülésmentes kabátot visel, bal vállán szíjjal átvetett lant, míg jobb felől hasonló példát követő kalapács nyele kandikál ki, vállain és alkarjain láthatóan nem frissen vásárolt bőrvért. A pulthoz sétál, felkászálódik az egyik székre és kifizeti egy Szoba két napra elegendő foglalását, 32 aranyat. Vacsora gyanánt egy korsó Wegtoreni világos sör kerül a rendelésbe 12 aranyért, továbbá egy adag Vándorok eledele, amely 12 aranyába fáj. Körül sandít, felméri környezetét, aztán egy asztalra mutat. Történetesen arra, amelyre eddig csupán egy leányzó borult, a most hozzácsapódó férfi pedig nem úgy közelíti meg, mintha közelebbi barátja, rokona vagy szeretője lenne a másiknak.*
- Köszönöm!
*Biccent egyet a pultosnak, s már trappol is feléjük. Út közben megállítják számára ismeretlen alakok, akik őt viszont ismerni vélik, hogy nem-e ő az a bizonyos... Márpedig elméletük ezúttal helytálló, amivel végtére is elégedett törpünk. Amivel kevésbé elégedett, az a társaság által ismert és bizonyára szeretett nóták a láma szeméről, a sárgalábú cinegéről és hasonlóan egyszerű világi dolgokról, mert ezeket szeretnék hallani tőle. A láma szemével idáig van, a cinege lábának színe meg a már nemes fertályán jön ki, ráadásul a hülye is tudja, hogy nem sárga. Erélyesen hangoztatja, hogy ő művész, saját zenét játszik és azt sem most, mert most nincs hozzá kedve, amelyet egy velős káromkodással nyomatékosít. Nagy nehezen a daliák is megértik és békén hagyják, ő pedig szaporább léptekkel odasuhan végre az ülőhelyhez, mielőtt más is felismeri.*
- Már itt is vagyok! *toppan a párocska elé, széles vigyort villantva a fickóra, kire csaknem függőlegesen kell feltekintenie.* Bocsánat, csak elkaptak a rajongók... *kuncog és se szó, se beszéd, tomporát a fennmaradt székek egyikére helyezi. Nem tudja, mibe avatkozik bele, de a mellette ülő szegény pára egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy felszedjék. Ki tudja, a piaszag alapján a férfi is jobban járhat ma egy másik nővel.*
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ részeket tartalmaz//
*A rövid lábak okozta enyhén ringatózó járással toppan be a törp eme kellemes délutánon. Semmi hangoskodás, semmi csetepaté. Valóban kellemesnek ígérkezik, noha az estét még nem lehet előre tudni. Kopottas, ám sérülésmentes kabátot visel, bal vállán szíjjal átvetett lant, míg jobb felől hasonló példát követő kalapács nyele kandikál ki, vállain és alkarjain láthatóan nem frissen vásárolt bőrvért. A pulthoz sétál, felkászálódik az egyik székre és kifizeti egy Szoba két napra elegendő foglalását, 32 aranyat.
Vacsora gyanánt egy korsó Wegtoreni világos sör kerül a rendelésbe 12 aranyért, továbbá egy adag Vándorok eledele, amely 12 aranyába fáj. Körül sandít, felméri környezetét, aztán egy asztalra mutat. Történetesen arra, amelyre eddig csupán egy leányzó borult, a most hozzácsapódó férfi pedig nem úgy közelíti meg, mintha közelebbi barátja, rokona vagy szeretője lenne a másiknak.*- Köszönöm!
*Biccent egyet a pultosnak, s már trappol is feléjük. Út közben megállítják számára ismeretlen alakok, akik őt viszont ismerni vélik, hogy nem-e ő az a bizonyos... Márpedig elméletük ezúttal helytálló, amivel végtére is elégedett törpünk. Amivel kevésbé elégedett, az a társaság által ismert és bizonyára szeretett nóták a láma szeméről, a sárgalábú cinegéről és hasonlóan egyszerű világi dolgokról, mert ezeket szeretnék hallani tőle. A láma szemével idáig van, a cinege lábának színe meg a már nemes fertályán jön ki, ráadásul a hülye is tudja, hogy nem sárga. Erélyesen hangoztatja, hogy ő művész, saját zenét játszik és azt sem most, mert most nincs hozzá kedve, amelyet egy velős káromkodással nyomatékosít. Nagy nehezen a daliák is megértik és békén hagyják, ő pedig szaporább léptekkel odasuhan végre az ülőhelyhez, mielőtt más is felismeri.*
- Már itt is vagyok! *toppan a párocska elé, széles vigyort villantva a fickóra, kire csaknem függőlegesen kell feltekintenie.* Bocsánat, csak elkaptak a rajongók... *kuncog és se szó, se beszéd, tomporát a fennmaradt székek egyikére helyezi. Nem tudja, mibe avatkozik bele, de a mellette ülő szegény pára egyértelműen nincs olyan állapotban, hogy felszedjék. Ki tudja, a piaszag alapján a férfi is jobban járhat ma egy másik nővel.*
7156. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:50:26
Üzenet elküldve: 2024-05-04 20:50:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
*A híres-neves Caldordor báró otthona. Már ha itt lakik mihaszna féltestvére. Évek óta nem volt hozzá szerencséje. Azt sem tudja, a kalmár tudja, hogy él-e vagy hal. Bárhogy is, ez egy tökéletes alkalom, hogy beállítson hozzá. Természetesen hívatlanul, ahogy azt megszokhatta tőle.
Jókora termettel áldották meg, ezen már nem nagyon lehet segíteni. Könnyen kiszúrhatja bárki, mikor szőrmekabátját levéve belép, ám a képét azért igyekszik elrejteni a kíváncsi szemek elől a köpennyel. Nem bánja a dolgot, elvégre a király száműzetésben is király, vagy micsoda.
Mielőtt azonban pulthoz lépne, hogy szívélyesen a báró felől érdeklődjön, megpillant egy igen csak vehemensen vedelő leányt. Számos dolog átfut a fején, de ezúttal nem rendezhet cirkuszt, így óvatosan kell eljárnia. Végigsimít borostáján, miközben csavaros agyában jobbnál-jobb ötletek realizálódnak.
Artheniori fruskának véli elsőre. Se nem elég domború, se nem elég erős az ízlésének. Bárdját és egyebét is mártotta már különbbe, de a szemmel láthatóan is ittas állapota azért alkalmat ad számára, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat. Aztán majd elválik, meddig jut.
Döngő léptekkel közelíti meg az asztalt, majd a csuklyát véletlenül sem véve le pofájáról lehuppan a szemben elhelyezkedő székre. Kezeit összekulcsolja maga előtt, s kissé közelebb hajol, mintha csak ismernék egymást. Csupán egy vigyor villan a köpeny alól, semmi több.*
-Azt mondják, csak az ökör iszik magában. Meg a Fekete Seggű Isten. Merthogy amit ő iszik, az senki másnak nem való. *Hogy mit jelentenek szavai, azt valószínűleg csak ő tudja, de ebből nem csinál problémát. Ahogy elnézi, újdonsült asztaltársasága sem fog.*
-Hol vannak a barátaid, lány? *Baritonja igen csak rekedt. Eszébe jut, mily régen is nyitotta ki pofáját. Pedig igazán tudja jártatni.*
-Hol van, aki vigyáz rád?
//Nyílt//
*A híres-neves Caldordor báró otthona. Már ha itt lakik mihaszna féltestvére. Évek óta nem volt hozzá szerencséje. Azt sem tudja, a kalmár tudja, hogy él-e vagy hal. Bárhogy is, ez egy tökéletes alkalom, hogy beállítson hozzá. Természetesen hívatlanul, ahogy azt megszokhatta tőle.
Jókora termettel áldották meg, ezen már nem nagyon lehet segíteni. Könnyen kiszúrhatja bárki, mikor szőrmekabátját levéve belép, ám a képét azért igyekszik elrejteni a kíváncsi szemek elől a köpennyel. Nem bánja a dolgot, elvégre a király száműzetésben is király, vagy micsoda.
Mielőtt azonban pulthoz lépne, hogy szívélyesen a báró felől érdeklődjön, megpillant egy igen csak vehemensen vedelő leányt. Számos dolog átfut a fején, de ezúttal nem rendezhet cirkuszt, így óvatosan kell eljárnia. Végigsimít borostáján, miközben csavaros agyában jobbnál-jobb ötletek realizálódnak.
Artheniori fruskának véli elsőre. Se nem elég domború, se nem elég erős az ízlésének. Bárdját és egyebét is mártotta már különbbe, de a szemmel láthatóan is ittas állapota azért alkalmat ad számára, hogy kihasználja a kínálkozó alkalmat. Aztán majd elválik, meddig jut.
Döngő léptekkel közelíti meg az asztalt, majd a csuklyát véletlenül sem véve le pofájáról lehuppan a szemben elhelyezkedő székre. Kezeit összekulcsolja maga előtt, s kissé közelebb hajol, mintha csak ismernék egymást. Csupán egy vigyor villan a köpeny alól, semmi több.*
-Azt mondják, csak az ökör iszik magában. Meg a Fekete Seggű Isten. Merthogy amit ő iszik, az senki másnak nem való. *Hogy mit jelentenek szavai, azt valószínűleg csak ő tudja, de ebből nem csinál problémát. Ahogy elnézi, újdonsült asztaltársasága sem fog.*
-Hol vannak a barátaid, lány? *Baritonja igen csak rekedt. Eszébe jut, mily régen is nyitotta ki pofáját. Pedig igazán tudja jártatni.*
-Hol van, aki vigyáz rád?
7155. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:09:35
Üzenet elküldve: 2024-05-03 19:09:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 526
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Árva szív//
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az előző éjszakát végül tényleg abban az istállóban töltötte, ahová végül sikerült a lovát is elhelyeznie. Természetesen az istálló tulajdonosa ennek nem örült, úgyhogy reggel úgy dobta ki őt onnan, mint macskát szarni. Legalább Árnyék ott maradhatott, és neki gondját fogják viselni.
Nori most céltalanul bolyong az utcákon, és a legjobb elfoglaltsága az, hogy köveket rugdos jó messzire, másra úgysem lenne alkalmas. Ezt legalább nem lehet elrontani, legfeljebb akkor, ha valamelyik kósza kő betöri az egyik csinosabb házikó ablakát.
Hiába azonban a sétálással eltöltött hosszú órák, arra maga is rájön, hogy nem töltheti az egész napot, majd az éjszakát is az utcán. Útja így a Kalmárhoz vezet, merthogy a Pegazust most jobb, ha minél messzebbről elkerüli, de a baj az, hogy ez a hely is arra emlékezteti, akire most jelen pillanatban még gondolni sem akar, mert attól úgy szorul össze a jelképes rohadástól feketén pumpáló kis szíve, hogy még a végén azt hiszi, itt fog szívrohamot kapni.*
~A francba már, hogy bárhová megyek ebben a tetves városban, mindenről te jutsz eszembe!~
*Dühösen löki be a kocsma ajtaját, de legalább közben eszébe jutott, hogy mit is fog kezdeni magával. Pontosan ismeri az alkohol jótékony és káros hatásait, és ő most mindkettőt akarja, ráadásul duplán. Nem, inkább triplán.
Odalép a pulthoz, és először egy Szoba három napi bérleti díjául szolgáló 45 aranyat csengeti ki, majd a csapos legnagyobb meglepettségére egy rakás alkoholt rendel meg egyszerre, amit az asztalához hozatva kér ki. Ő helyet foglal a fal mellett, ott, ahol lehetőleg nincsen ablak, és megvárja, amíg meg nem érkezik az asztalára a két kupica Törköly pálinka, ami 24 aranyban fáj, a három pohár Ház bora, melyért még 21 aranyat fizet, és végül egy adag Wegtoreni rum is, csak mert jól hangzik, ezért 12 aranyat kell fizetnie. Mikor újra egyedül marad, elégedetten néz végig az italgyűjteményen.*
~Egyelőre talán elég lesz, ha nem, van még…~
*Azzal neki is lát a féktelen ivászatnak. Mohón kezdi vedelni a bort, a pálinkát és a rumot, ráadásul keverve. Minél gyorsabban el akar jutni abba az állapotba, hogy már a világát se tudja, mert akkor talán már nem fáj majd semmi.
Ahogy az italok fogynak, úgy homályosodik el Nori tekintete is egyre jobban. Az elején még hallotta, hogy a környező asztaloknál miről diskurálnak, de most már nem érti, ő pedig lassan ülni is képtelen egyenesen, szóval inkább rá dől az asztalra. Épp a karkötője kerül a látóterébe így fekve, amire ő szórakozottan elmosolyodik.*
- Ba'meg, kár, hogy nem tok veled beszélni, te kígyó… te maradtá' az egyetlen társaságom… Te nem utálsz, ugye? Ha tudsz beszélni, ne tartsd magadba'…
*Hiába vár, nem történik csoda. Nem szól hozzá sem a kígyó, de még csak fekete angyal sem száll alá az égből, pedig időközben már azt is elképzelte, hogy milyen lehet. A karkötővel való társalgás után a borban úszkáló légbuborékok tetszenek meg neki a legjobban, így azokat is bámulja egy ideig. Aztán úgy dönt, hogy szeretne felmenni a szobájába, és dögleni addig, amíg már csak a következő életében ébred fel, de rájön, hogy a székről is képtelen felállni, úgyhogy jobb híján marad a seggén, legfeljebb itt eszi majd meg a fene, már az sem számít.*
//Nyílt//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Az előző éjszakát végül tényleg abban az istállóban töltötte, ahová végül sikerült a lovát is elhelyeznie. Természetesen az istálló tulajdonosa ennek nem örült, úgyhogy reggel úgy dobta ki őt onnan, mint macskát szarni. Legalább Árnyék ott maradhatott, és neki gondját fogják viselni.
Nori most céltalanul bolyong az utcákon, és a legjobb elfoglaltsága az, hogy köveket rugdos jó messzire, másra úgysem lenne alkalmas. Ezt legalább nem lehet elrontani, legfeljebb akkor, ha valamelyik kósza kő betöri az egyik csinosabb házikó ablakát.
Hiába azonban a sétálással eltöltött hosszú órák, arra maga is rájön, hogy nem töltheti az egész napot, majd az éjszakát is az utcán. Útja így a Kalmárhoz vezet, merthogy a Pegazust most jobb, ha minél messzebbről elkerüli, de a baj az, hogy ez a hely is arra emlékezteti, akire most jelen pillanatban még gondolni sem akar, mert attól úgy szorul össze a jelképes rohadástól feketén pumpáló kis szíve, hogy még a végén azt hiszi, itt fog szívrohamot kapni.*
~A francba már, hogy bárhová megyek ebben a tetves városban, mindenről te jutsz eszembe!~
*Dühösen löki be a kocsma ajtaját, de legalább közben eszébe jutott, hogy mit is fog kezdeni magával. Pontosan ismeri az alkohol jótékony és káros hatásait, és ő most mindkettőt akarja, ráadásul duplán. Nem, inkább triplán.
Odalép a pulthoz, és először egy Szoba három napi bérleti díjául szolgáló 45 aranyat csengeti ki
, majd a csapos legnagyobb meglepettségére egy rakás alkoholt rendel meg egyszerre, amit az asztalához hozatva kér ki. Ő helyet foglal a fal mellett, ott, ahol lehetőleg nincsen ablak, és megvárja, amíg meg nem érkezik az asztalára a két kupica Törköly pálinka, ami 24 aranyban fáj, a három pohár Ház bora, melyért még 21 aranyat fizet, és végül egy adag Wegtoreni rum is, csak mert jól hangzik, ezért 12 aranyat kell fizetnie. Mikor újra egyedül marad, elégedetten néz végig az italgyűjteményen.*~Egyelőre talán elég lesz, ha nem, van még…~
*Azzal neki is lát a féktelen ivászatnak. Mohón kezdi vedelni a bort, a pálinkát és a rumot, ráadásul keverve. Minél gyorsabban el akar jutni abba az állapotba, hogy már a világát se tudja, mert akkor talán már nem fáj majd semmi.
Ahogy az italok fogynak, úgy homályosodik el Nori tekintete is egyre jobban. Az elején még hallotta, hogy a környező asztaloknál miről diskurálnak, de most már nem érti, ő pedig lassan ülni is képtelen egyenesen, szóval inkább rá dől az asztalra. Épp a karkötője kerül a látóterébe így fekve, amire ő szórakozottan elmosolyodik.*
- Ba'meg, kár, hogy nem tok veled beszélni, te kígyó… te maradtá' az egyetlen társaságom… Te nem utálsz, ugye? Ha tudsz beszélni, ne tartsd magadba'…
*Hiába vár, nem történik csoda. Nem szól hozzá sem a kígyó, de még csak fekete angyal sem száll alá az égből, pedig időközben már azt is elképzelte, hogy milyen lehet. A karkötővel való társalgás után a borban úszkáló légbuborékok tetszenek meg neki a legjobban, így azokat is bámulja egy ideig. Aztán úgy dönt, hogy szeretne felmenni a szobájába, és dögleni addig, amíg már csak a következő életében ébred fel, de rájön, hogy a székről is képtelen felállni, úgyhogy jobb híján marad a seggén, legfeljebb itt eszi majd meg a fene, már az sem számít.*
7154. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:22:45
Üzenet elküldve: 2024-04-28 23:22:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
//Zárás//
*Arsenor lelkesen magyarázza a harcmodorok közti különbségeket mikor is a félelf megállítja. Már épp sértődne meg, mikor a másik hozzáteszi, hogy csak holnap korán kel.*
-Ja jó. Akkor majd máskor még megbeszéljük. Azt, a vadászatot meg nem felejtem el. Mehetünk és vadászunk majd mindenre. Gwuffháton griffre.
*Rázza meg ő is a felé nyújtott kezet majd indul el nem túl magabiztos járással a pegazus felé. Ott van szállása. Miért is jött ide? Ja igen. Sétálni volt kedve. Hú, de messze van az a pegazus. Lehet meg kéne neki is itt szállnia? Áh nem. Egy kis friss levegő nem árt. Rendes fickó volt ez. Még fattyú létére is. Szívesen harcolna egyszer majd az oldalán.*
//Zárás//
*Arsenor lelkesen magyarázza a harcmodorok közti különbségeket mikor is a félelf megállítja. Már épp sértődne meg, mikor a másik hozzáteszi, hogy csak holnap korán kel.*
-Ja jó. Akkor majd máskor még megbeszéljük. Azt, a vadászatot meg nem felejtem el. Mehetünk és vadászunk majd mindenre. Gwuffháton griffre.
*Rázza meg ő is a felé nyújtott kezet majd indul el nem túl magabiztos járással a pegazus felé. Ott van szállása. Miért is jött ide? Ja igen. Sétálni volt kedve. Hú, de messze van az a pegazus. Lehet meg kéne neki is itt szállnia? Áh nem. Egy kis friss levegő nem árt. Rendes fickó volt ez. Még fattyú létére is. Szívesen harcolna egyszer majd az oldalán.*
7153. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:11:51
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:11:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
//Zárás//
~ Milyen csatabárd? ~
* Most már biztos csak a képzelete játszik vele, vagy maga az alkoholnak a mennyisége a probléma. Kezd zavarossá válni a körülötte lévő világ. Biztos elég italt ivott egy életre. Na jó egy délutánra. A félelf felhörpinti a maradék italát is a poharából majd meredten bámul a fal irányába. *
- Szerintem nekem elég!
* Kezeivel is hadonászik, hátha szavai nem jutnának el a társához. *
- Sajnos holnap korán kezdődik a napom, így meg kell húznom a határt. De ne felejtsd! Még megyünk valamikor vadászni!
* E mondatot követve feláll székéből, majd kezet nyújt Arsenornak. Egy férfias kézfogást követve megindul a lépcsőkhöz, ahol reményei szerint szobája már kész. Kissé szédelegve ugyan, de el ballag a szobájába, ahol végre a megérdemelt pihenését kiélvezheti. Elvégre mióta Sárvárban járt, ez az első alkalma egy kiadósat aludni. *
//Zárás//
~ Milyen csatabárd? ~
* Most már biztos csak a képzelete játszik vele, vagy maga az alkoholnak a mennyisége a probléma. Kezd zavarossá válni a körülötte lévő világ. Biztos elég italt ivott egy életre. Na jó egy délutánra. A félelf felhörpinti a maradék italát is a poharából majd meredten bámul a fal irányába. *
- Szerintem nekem elég!
* Kezeivel is hadonászik, hátha szavai nem jutnának el a társához. *
- Sajnos holnap korán kezdődik a napom, így meg kell húznom a határt. De ne felejtsd! Még megyünk valamikor vadászni!
* E mondatot követve feláll székéből, majd kezet nyújt Arsenornak. Egy férfias kézfogást követve megindul a lépcsőkhöz, ahol reményei szerint szobája már kész. Kissé szédelegve ugyan, de el ballag a szobájába, ahol végre a megérdemelt pihenését kiélvezheti. Elvégre mióta Sárvárban járt, ez az első alkalma egy kiadósat aludni. *
7152. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-27 02:09:28
Üzenet elküldve: 2024-04-27 02:09:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
*Arsenor próbálkozik visszaemlékezni, de nem sikerül neki, úgyhogy végül is muszáj elhinnie a másiknak, hogy nem említette. Most pótolja is a dolgot. Méghozzá annyira, hogy a mondata végére a csatabárd és a kard távolságáig ér. A másik bizonytalan válasza tényleg nem megfelelő mert, azt az érzést kelti benne, hogy megkérdőjelezik.*
-Pedig így van! Nem alabárdról hanem csatabárdról beszélek. Jó nem úgy kell használni mint egy kardot, ami szúrásra sokkal jobb és könnyebb távol tartani magadtól vele az ellent, de ha meglendíted ugyan olyan messzire érsz el vele mintha egy kardot lendítettél volna meg. Ha volna itt egy csatabárd össze is mérhetnénk a fegyverünkkel és látnád te is, hogy így van.
*Magyaráz rendületlenül akár érdekli a másikat akár nem. Nem is az a fő. Hanem, hogy neki véleménye van. Meg persze, hogy ma győztek és ezt senki nem veheti el tőlük.*
-Úgy van! Sárváros felszabadítóira!
*Emeli ő is a kupáját és issza ki teljesen ami abban maradt majd néz töprengve az üres kupájába.*
~Többet már nem kéne. A végén még nem találok haza.~
*Ami, haza a jelenlegi szállását jelöli. De egy kalandozónak a világ az otthona.*
*Arsenor próbálkozik visszaemlékezni, de nem sikerül neki, úgyhogy végül is muszáj elhinnie a másiknak, hogy nem említette. Most pótolja is a dolgot. Méghozzá annyira, hogy a mondata végére a csatabárd és a kard távolságáig ér. A másik bizonytalan válasza tényleg nem megfelelő mert, azt az érzést kelti benne, hogy megkérdőjelezik.*
-Pedig így van! Nem alabárdról hanem csatabárdról beszélek. Jó nem úgy kell használni mint egy kardot, ami szúrásra sokkal jobb és könnyebb távol tartani magadtól vele az ellent, de ha meglendíted ugyan olyan messzire érsz el vele mintha egy kardot lendítettél volna meg. Ha volna itt egy csatabárd össze is mérhetnénk a fegyverünkkel és látnád te is, hogy így van.
*Magyaráz rendületlenül akár érdekli a másikat akár nem. Nem is az a fő. Hanem, hogy neki véleménye van. Meg persze, hogy ma győztek és ezt senki nem veheti el tőlük.*
-Úgy van! Sárváros felszabadítóira!
*Emeli ő is a kupáját és issza ki teljesen ami abban maradt majd néz töprengve az üres kupájába.*
~Többet már nem kéne. A végén még nem találok haza.~
*Ami, haza a jelenlegi szállását jelöli. De egy kalandozónak a világ az otthona.*
7151. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-26 12:07:09
Üzenet elküldve: 2024-04-26 12:07:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
* Ha említette is, akkor az egyik fülén bement a másikon meg ki. De eléggé biztos abban, hogy nem említette. Elvégre egy igen erős tényező a helyzetben. *
- Hát, nem éppen.
* Kicsit bizonytalanul ugyan, de még mindig meglepődve figyeli a másikat. De, ha mégis, akkor valószínűleg megártott neki a mennyiség. Egy ideje már itt tengődnek. Az éj leple is már a nyakukon. *
~ Talán mennem kéne? ~
* Nem biztos benne, de mintha megígérte volna valakinek, hogy találkozni fognak. Elbambul ezen gondolkodva, emiatt nem igazán érti miről beszél a másik. *
- Lehetséges.
* Csak remélni tudja, hogy a válasz illik a mondatához, különben lesz egy kellemetlen pillanatuk. *
- Igazából mindegy. A lényeg, hogy a MI győzelmünkkel zártuk ezt a vadászatot. Ezt a pillanatot most nem vehetik el tőlünk.
* Emeli poharát várva a másik válaszára. Ha jön, ha nem, ő iszik. *
* Ha említette is, akkor az egyik fülén bement a másikon meg ki. De eléggé biztos abban, hogy nem említette. Elvégre egy igen erős tényező a helyzetben. *
- Hát, nem éppen.
* Kicsit bizonytalanul ugyan, de még mindig meglepődve figyeli a másikat. De, ha mégis, akkor valószínűleg megártott neki a mennyiség. Egy ideje már itt tengődnek. Az éj leple is már a nyakukon. *
~ Talán mennem kéne? ~
* Nem biztos benne, de mintha megígérte volna valakinek, hogy találkozni fognak. Elbambul ezen gondolkodva, emiatt nem igazán érti miről beszél a másik. *
- Lehetséges.
* Csak remélni tudja, hogy a válasz illik a mondatához, különben lesz egy kellemetlen pillanatuk. *
- Igazából mindegy. A lényeg, hogy a MI győzelmünkkel zártuk ezt a vadászatot. Ezt a pillanatot most nem vehetik el tőlünk.
* Emeli poharát várva a másik válaszára. Ha jön, ha nem, ő iszik. *
7150. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-26 02:07:05
Üzenet elküldve: 2024-04-26 02:07:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
*A másik szavait hallva csak még tovább röhög.*
-Jól nézne ki. Sárváros felszabadítója a rácsok között mert elszaladt egy páncéllal.
*Jelen állapotában nagyon viccesnek találja ezt a képet. Saját múltjával kapcsolatban talán tényleg nehéz lehet megérteni miért ilyen érdektelen vagy beletörődő, de emlékszak arra a félelemre és rossz érzésre, ami az álmai után rátört. Nem akarja újra megtapasztalni. A másik kérdésén meglepődik.*
-Nem mondtam?
*El is gondolkozik mert mintha mondta volna. Nem olyan egyszerű ilyen régen tárgyalt dolgokra visszaemlékezni ennyi törp sör után. A másik se segít mert nagyon hosszú és bonyolult monológot mond, ami után Arsenor jó darabig csak bámul Ettvalder képébe míg végül bólint.*
-Igen. Mikor eltűnik akkor gyógyít. Nem tudom mennyire vagy mik a határai mert súlyos sérülés ellen még nem használtam. Most is az ork ellen ha nincs a pajzsom a karomon akkor ez*Mutat a mellkasára amin nem látszik a kötés a ruhától.*halálos lett volna. Egyszerre lándzsa és kard meg minek egy ellenfél ellen? Azért kellett a lándzsa, hogy ne jöjjön a közelembe kardtávolságra. Vagyis csatabárdtávolságra, de az majdnem ugyan annyi.
*Magyarázza akadozó nyelvvel a dolgot.*
*A másik szavait hallva csak még tovább röhög.*
-Jól nézne ki. Sárváros felszabadítója a rácsok között mert elszaladt egy páncéllal.
*Jelen állapotában nagyon viccesnek találja ezt a képet. Saját múltjával kapcsolatban talán tényleg nehéz lehet megérteni miért ilyen érdektelen vagy beletörődő, de emlékszak arra a félelemre és rossz érzésre, ami az álmai után rátört. Nem akarja újra megtapasztalni. A másik kérdésén meglepődik.*
-Nem mondtam?
*El is gondolkozik mert mintha mondta volna. Nem olyan egyszerű ilyen régen tárgyalt dolgokra visszaemlékezni ennyi törp sör után. A másik se segít mert nagyon hosszú és bonyolult monológot mond, ami után Arsenor jó darabig csak bámul Ettvalder képébe míg végül bólint.*
-Igen. Mikor eltűnik akkor gyógyít. Nem tudom mennyire vagy mik a határai mert súlyos sérülés ellen még nem használtam. Most is az ork ellen ha nincs a pajzsom a karomon akkor ez*Mutat a mellkasára amin nem látszik a kötés a ruhától.*halálos lett volna. Egyszerre lándzsa és kard meg minek egy ellenfél ellen? Azért kellett a lándzsa, hogy ne jöjjön a közelembe kardtávolságra. Vagyis csatabárdtávolságra, de az majdnem ugyan annyi.
*Magyarázza akadozó nyelvvel a dolgot.*
7149. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-24 09:13:26
Üzenet elküldve: 2024-04-24 09:13:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
* Hogy elf fele, avagy ember fele örvend jobban ezen ötlet felvázolásának, nem tudni. Az is lehet, hogy a kettő faj tulajdonságának összessége az, ami igazán arra buzdítja Ettvalldert, hogy a nyugalomba félrevonuljon. Egyrészt, ha az erdő részévé válna, talán akkor megértené, miért papolnak annyit az elfek erdő és annak törődéséről. Másrészt emberként, kipróbálná milyen elszigetelve élni a társadalomtól. Na meg mégis csak jobb saját otthonodba hazaérni, mintsem egy fogadóba, ahol sokszor hülyébbnél hülyébbel kell egy tető alatt lenni. Nem tágítja jobban az emlékezetéről szóló témát. Csak bólint és annyiban hagyja. Ellenben jó látni, hogy ennyire tetszik neki a kis meséje. Mások azt hinnék viccel, vagy csak az italmennyiség miatt túloz. Holott nem. Ez igaz történet alapján mondta. *
- Nem lennék meglepődve, ha lenne egy kisebb körözés a fejemen emiatt. Ha van is olyan alacsony, hogy eltörpült a Sárvárosi akció mellett.
*Azért ezt már tényleg csak viccből mondja. Nagyon nem illene a jövőképébe, ha kiderülne, hogy a fején kisebb vérdíj fekszik. *
- Gyógyít?
* Erre azért felszalad a szemöldöke. A hitetlenkedésen már túl van. De azért ez már megint több a soknál. *
- Szóval, csak, hogy tisztázzuk! Van egy mágikus fegyvered, amit egy szárnyas malac dobott eléd. Ez a fegyver egy alakváltó. Egyszerre tudsz távolra, közelre támadni és még védekezni is. És ennek fejében még gyógyít is?
* Most veszti el a hitét. Ilyen csodafegyver mellett mást forgatni? Elmentek otthonról? A félelfnek semmi baja a lándzsa preferálásával, de azért na. *
* Hogy elf fele, avagy ember fele örvend jobban ezen ötlet felvázolásának, nem tudni. Az is lehet, hogy a kettő faj tulajdonságának összessége az, ami igazán arra buzdítja Ettvalldert, hogy a nyugalomba félrevonuljon. Egyrészt, ha az erdő részévé válna, talán akkor megértené, miért papolnak annyit az elfek erdő és annak törődéséről. Másrészt emberként, kipróbálná milyen elszigetelve élni a társadalomtól. Na meg mégis csak jobb saját otthonodba hazaérni, mintsem egy fogadóba, ahol sokszor hülyébbnél hülyébbel kell egy tető alatt lenni. Nem tágítja jobban az emlékezetéről szóló témát. Csak bólint és annyiban hagyja. Ellenben jó látni, hogy ennyire tetszik neki a kis meséje. Mások azt hinnék viccel, vagy csak az italmennyiség miatt túloz. Holott nem. Ez igaz történet alapján mondta. *
- Nem lennék meglepődve, ha lenne egy kisebb körözés a fejemen emiatt. Ha van is olyan alacsony, hogy eltörpült a Sárvárosi akció mellett.
*Azért ezt már tényleg csak viccből mondja. Nagyon nem illene a jövőképébe, ha kiderülne, hogy a fején kisebb vérdíj fekszik. *
- Gyógyít?
* Erre azért felszalad a szemöldöke. A hitetlenkedésen már túl van. De azért ez már megint több a soknál. *
- Szóval, csak, hogy tisztázzuk! Van egy mágikus fegyvered, amit egy szárnyas malac dobott eléd. Ez a fegyver egy alakváltó. Egyszerre tudsz távolra, közelre támadni és még védekezni is. És ennek fejében még gyógyít is?
* Most veszti el a hitét. Ilyen csodafegyver mellett mást forgatni? Elmentek otthonról? A félelfnek semmi baja a lándzsa preferálásával, de azért na. *
7148. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:12:11
Üzenet elküldve: 2024-04-23 17:12:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Hajnali mámor//
-Magad építed? Az szép lenne.
*Bólogat. Az ő fejében is elég férfias dolognak hangzik, hogy bemegy az erdőbe és a saját kezével kitép egy darabot belőle magának majd ott él eggyé válva vele. Csak hiányolná a dologól a szeszt és az új kalandokat. Persze ő nem is elf. Annak mondatára, hogy lehet nem emlékszik bólint.*
-Az lehet.
*Vajon új-e az a kaland amit egyszer már megélt csak elfelejtette? Ez most nagyon bonyolult kérdés. Hamar belátja, hogy nem akar ilyeneken gondolkozni. A páncél kapcsán jót röhög a másik történetét hallva.*
-Szerencséd, hogy a városőröket nem küldték még utánad.
*Ő annak idején a sodronyingét felpróbálta, nem volt se túl hosszú, se túl rövid, se túl bő, se túl szűk úgyhogy, azt mondta jó az. Lemezvért még nem volt rajta. Annyi aranya nem volt még. Ötlete sincs az milyen lehet. A dobó bumeráng valami kapcsán is bólint.*
-Azért tartottam meg. Meg mert gyógyít. De én biztos nem tudnám mit csináljak ha harcolok valakivel akinek mindig megváltozik a fegyver a kezében. Csak forgatni nem kényelmes.
-Magad építed? Az szép lenne.
*Bólogat. Az ő fejében is elég férfias dolognak hangzik, hogy bemegy az erdőbe és a saját kezével kitép egy darabot belőle magának majd ott él eggyé válva vele. Csak hiányolná a dologól a szeszt és az új kalandokat. Persze ő nem is elf. Annak mondatára, hogy lehet nem emlékszik bólint.*
-Az lehet.
*Vajon új-e az a kaland amit egyszer már megélt csak elfelejtette? Ez most nagyon bonyolult kérdés. Hamar belátja, hogy nem akar ilyeneken gondolkozni. A páncél kapcsán jót röhög a másik történetét hallva.*
-Szerencséd, hogy a városőröket nem küldték még utánad.
*Ő annak idején a sodronyingét felpróbálta, nem volt se túl hosszú, se túl rövid, se túl bő, se túl szűk úgyhogy, azt mondta jó az. Lemezvért még nem volt rajta. Annyi aranya nem volt még. Ötlete sincs az milyen lehet. A dobó bumeráng valami kapcsán is bólint.*
-Azért tartottam meg. Meg mert gyógyít. De én biztos nem tudnám mit csináljak ha harcolok valakivel akinek mindig megváltozik a fegyver a kezében. Csak forgatni nem kényelmes.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7148-7167