Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 171 (3401. - 3420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:29:01
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:29:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Naz és Lisé a Sellőben – záróakkord //
*Az elf szavaira csak biccent, hogy jó. Részéről mindegy, a pultba vagy máshova megy vissza. Nagy levegőt vesz, mintha ezen is túl vagyunk. Inkább eszi a sütit, az jobb elfoglaltság, mintha csak ülne és morgolódna. Nem akarja elismerni, hogy nagyon jó a süti, és csak egyszer evett úgy sütit, ahogy Naz látta. Ami az első sütije volt, úgy tűnik minden csoda az első alkalomig tart. Homlokán támasztja a fejét, és a süti utolsó falatját tünteti el a szájában, mikor a kérdés éri. Csak ujjait szétnyitva pillant Nazronra. A dühe, a mérge vagy mije már elszállt. Inkább tompa fejfájás kezdi gyötörni, amitől egykedvűvé kezd válni, amire tényleg gyógyír a friss levegő lenne. El is gondolkozott, hogy visszatérne inkább az erdőbe, ezek a városi dolgok neki túlságosan messze vannak. Át fut az agyán, hogy netán Nazron is nevette ki, csak nem tud róla. Bár ezt így azért nem hiszi, mert mikor tette volna. És eddig olyan kedvesen mindent elmagyarázott. ~Talán tényleg hagynom kellett volna beszélni az előbb?~ villan át elméjén. Felsóhajt, és a kérdés elég régóta a levegőben lóg, mire megmozdul.*
- Menjünk. *mond csak ennyit. Utána feláll, és a letétbe helyezett fegyverekhez lép. Kiválassza a csonttőrjét, majd megvárja míg Nazron beéri, de akkor kilép a Sellőből.*
*Az elf szavaira csak biccent, hogy jó. Részéről mindegy, a pultba vagy máshova megy vissza. Nagy levegőt vesz, mintha ezen is túl vagyunk. Inkább eszi a sütit, az jobb elfoglaltság, mintha csak ülne és morgolódna. Nem akarja elismerni, hogy nagyon jó a süti, és csak egyszer evett úgy sütit, ahogy Naz látta. Ami az első sütije volt, úgy tűnik minden csoda az első alkalomig tart. Homlokán támasztja a fejét, és a süti utolsó falatját tünteti el a szájában, mikor a kérdés éri. Csak ujjait szétnyitva pillant Nazronra. A dühe, a mérge vagy mije már elszállt. Inkább tompa fejfájás kezdi gyötörni, amitől egykedvűvé kezd válni, amire tényleg gyógyír a friss levegő lenne. El is gondolkozott, hogy visszatérne inkább az erdőbe, ezek a városi dolgok neki túlságosan messze vannak. Át fut az agyán, hogy netán Nazron is nevette ki, csak nem tud róla. Bár ezt így azért nem hiszi, mert mikor tette volna. És eddig olyan kedvesen mindent elmagyarázott. ~Talán tényleg hagynom kellett volna beszélni az előbb?~ villan át elméjén. Felsóhajt, és a kérdés elég régóta a levegőben lóg, mire megmozdul.*
- Menjünk. *mond csak ennyit. Utána feláll, és a letétbe helyezett fegyverekhez lép. Kiválassza a csonttőrjét, majd megvárja míg Nazron beéri, de akkor kilép a Sellőből.*
3419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:20:30
Üzenet elküldve: 2020-05-21 09:20:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér, majd Pult//
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Ennek örülök *sóhajt egész felszabadult boldogsággal, amikor az úr közli, hogy itt töltené az egész estét. A továbbiak hallatán viszont gyöngyöző mosolygással felel a férfira pillantva.*
- Igen, errefelé is szoktak enni *mondja csöppet tréfába forgatva a dolgot. Reméli, hogy a vendég nem haragszik meg éret.* - És biztosíthatom, a Sellőház konyhája páratlan a környéken. Az úr étvágya itt értő kezekben van. *A tündér hangja egészen búgó színezetet kap a mondat végére, ami egy kicsit érzékibb értelmezést is belelop a szavaiba. A finom kis cirógatás a férfi mellkasán csak adja alá a lovat.* - Megtisztel a meghívással *biccent, kecses alázattal jelezve, hogy szívesen csatlakozik hozzá a vacsoránál.
Gyorsan kerít is egy étlapot és ha kell, készséggel ajánl is róla a ház kínálatából, de természetesen úgy tartja, hogy a vendég maga is kényelmesen végigfuthassa az ételek és italok listáját.*
- Remek választás *mosolyodik el végül. Egy kis megkönnyebbülés szalad át rajta, hiszen Nala nem kikötői lány és az igazat megvallva néhány itteni specialitással még nem sikerült teljesen megbarátkoznia. Persze, ha meghívásról van szó, akkor se sértené meg a vendéget, ha olyasmit választana. A tea kapcsán még megtudakolja az úr óhaját, hiszen a Sellőházban ebből is elég széles a választék a kellemesen gyümölcsöstől az egészen karakteres ízekig. Ha a vendégnek nincs kifejezett kívánsága ez ügyben, akkor felajánlja, hogy kóstolja meg az ő személyes kedvencét, azt a bizonyos gyömbéres mentateát csillagánizzsal.*
- Ahogy az úr kívánja *bólint mosolyogva.* - Ha vacsora közben szeretné élvezni a zenészeink előadását, helyet foglalhatunk ott hátul, a paravánok diszkréciójában *mutat arra egy kecses mozdulattal.* - De kérhetjük a szobába is. Ha elkészült minden, tálcára rakják és felhozzák nekünk.
- A nevem Nalaeä. Nala *fűzi hozzá a becéző változatot is.* - De ha másképp szólítana, az sincs ellenemre *mondja.* - Az úr kellemes hangján bármely név bókként szólal.
*Míg a férfi dönt, a tündér a karjába fonja a kezét és először a pult felé kalauzolja, ahol leadja a rendelést és egyúttal mindjárt elkér egy szobakulcsot is. A szoba és a társaság árával nem hozakodik elő külön. Remélhetőleg a pultban álló új kolléga, akit eddig még nem mutattak be neki, lesz oly jó és felírva számon tartja, így a vendég ráér majd távozás előtt kiegyenlíteni a fennmaradó összeget. Ha az úr is bemutatkozik, a neve is odakerülhet, egyébként pedig a szobaszám és a társaságnak választott Sellő neve alapján szokták feljegyezni ezeket a nyitott tételeket. A már kifizetett összeget Nala természetesen átadja, amikor elmondja a rendelést Rendornak. A tea kapcsán kéri, hogy a lihanechi mintás kancsók egyikében szervírozzák majd, így többször is tölthetnek, a mézet pedig külön kis csuporban. A vacsorát illetően a vendég döntésének megfelelően kéri kihozni a rendelteket a hátsó paravánok egyikéhez vagy a szobába. Megköszöni Rendornak és ha ezzel megvannak, akár indulhatnak is a választott hely felé, a személyzet pedig majd intézi a többit.*
- Az úr átutazóban van erre? *kérdi közben csevegve.* - Merről származik? *Gördülne is mindjárt a következő kérdés a tündér barackszín ajkaira, de hirtelen inkább elhallgat és leszegett tekintete csak szégyellősen kúszik vissza a férfira.* - Elnézést. Nem akartam faggatni. Tapintatlanság volt tőlem. De nézze el nekem, ha feléled a kíváncsiságom egy ilyen nemes arcél láttán.
//Nalaeä, Karoran Dor és Rendor//
- Ennek örülök *sóhajt egész felszabadult boldogsággal, amikor az úr közli, hogy itt töltené az egész estét. A továbbiak hallatán viszont gyöngyöző mosolygással felel a férfira pillantva.*
- Igen, errefelé is szoktak enni *mondja csöppet tréfába forgatva a dolgot. Reméli, hogy a vendég nem haragszik meg éret.* - És biztosíthatom, a Sellőház konyhája páratlan a környéken. Az úr étvágya itt értő kezekben van. *A tündér hangja egészen búgó színezetet kap a mondat végére, ami egy kicsit érzékibb értelmezést is belelop a szavaiba. A finom kis cirógatás a férfi mellkasán csak adja alá a lovat.* - Megtisztel a meghívással *biccent, kecses alázattal jelezve, hogy szívesen csatlakozik hozzá a vacsoránál.
Gyorsan kerít is egy étlapot és ha kell, készséggel ajánl is róla a ház kínálatából, de természetesen úgy tartja, hogy a vendég maga is kényelmesen végigfuthassa az ételek és italok listáját.*
- Remek választás *mosolyodik el végül. Egy kis megkönnyebbülés szalad át rajta, hiszen Nala nem kikötői lány és az igazat megvallva néhány itteni specialitással még nem sikerült teljesen megbarátkoznia. Persze, ha meghívásról van szó, akkor se sértené meg a vendéget, ha olyasmit választana. A tea kapcsán még megtudakolja az úr óhaját, hiszen a Sellőházban ebből is elég széles a választék a kellemesen gyümölcsöstől az egészen karakteres ízekig. Ha a vendégnek nincs kifejezett kívánsága ez ügyben, akkor felajánlja, hogy kóstolja meg az ő személyes kedvencét, azt a bizonyos gyömbéres mentateát csillagánizzsal.*
- Ahogy az úr kívánja *bólint mosolyogva.* - Ha vacsora közben szeretné élvezni a zenészeink előadását, helyet foglalhatunk ott hátul, a paravánok diszkréciójában *mutat arra egy kecses mozdulattal.* - De kérhetjük a szobába is. Ha elkészült minden, tálcára rakják és felhozzák nekünk.
- A nevem Nalaeä. Nala *fűzi hozzá a becéző változatot is.* - De ha másképp szólítana, az sincs ellenemre *mondja.* - Az úr kellemes hangján bármely név bókként szólal.
*Míg a férfi dönt, a tündér a karjába fonja a kezét és először a pult felé kalauzolja, ahol leadja a rendelést és egyúttal mindjárt elkér egy szobakulcsot is. A szoba és a társaság árával nem hozakodik elő külön. Remélhetőleg a pultban álló új kolléga, akit eddig még nem mutattak be neki, lesz oly jó és felírva számon tartja, így a vendég ráér majd távozás előtt kiegyenlíteni a fennmaradó összeget. Ha az úr is bemutatkozik, a neve is odakerülhet, egyébként pedig a szobaszám és a társaságnak választott Sellő neve alapján szokták feljegyezni ezeket a nyitott tételeket. A már kifizetett összeget Nala természetesen átadja, amikor elmondja a rendelést Rendornak. A tea kapcsán kéri, hogy a lihanechi mintás kancsók egyikében szervírozzák majd, így többször is tölthetnek, a mézet pedig külön kis csuporban. A vacsorát illetően a vendég döntésének megfelelően kéri kihozni a rendelteket a hátsó paravánok egyikéhez vagy a szobába. Megköszöni Rendornak és ha ezzel megvannak, akár indulhatnak is a választott hely felé, a személyzet pedig majd intézi a többit.*
- Az úr átutazóban van erre? *kérdi közben csevegve.* - Merről származik? *Gördülne is mindjárt a következő kérdés a tündér barackszín ajkaira, de hirtelen inkább elhallgat és leszegett tekintete csak szégyellősen kúszik vissza a férfira.* - Elnézést. Nem akartam faggatni. Tapintatlanság volt tőlem. De nézze el nekem, ha feléled a kíváncsiságom egy ilyen nemes arcél láttán.
3418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 08:47:38
Üzenet elküldve: 2020-05-21 08:47:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagyon megörül neki, hogy ilyen sikert arat a tej és a sütemény, bár az utóbbi kapcsán egy kicsit azért zavarba hozzák.*
- Nem, dehogy *tiltakozik a tányérokat féltőn magához húzó mozdulat láttán.* - Nem kell választani. Fogyasszon csak a kisasszony, amelyikből tetszik. Azért hoztam.
*A fal kapcsán fény derül ama bizonyos nagymama újabb bölcs tanácsára, aki ezek szerint nagyon is igyekezett felkészíteni a kisasszonyt az életre. Az más kérdés, hogy Xavy úrnő letaglózóan más irányú logikájára az élet annyira még nem készült fel. Nala ajkai nyílnak, hogy mondjon valamit, de végül csak egy őszinte mosollyal veszi tudomásul az intelem részleteit. A kis úrnő olyan üde színfolt, aki legalább annyira bearanyozza mint felforgatja a megszokás színpadát. Nala egy kicsit tart tőle, mert nem mindig tudja követni, de máris külön zug van a számára a tündérlány szívében. De igaz ez Taitos úrra is, csak egy kicsit másképp.
A NŸpsos emlegetésére finoman oldalba böki az ifjú urat, de aztán inkább csak csöpp szégyellős pírral somolyogva lesüti a szemét.
Nem szokott az italhoz, de most valahogy nem bánja. Már emelné is koccintásra a nemes nedűt, amikor a harmadik pohár is kiosztásra kerül.*
- Kisasszony, kérem! *nyúl szinte rémülten a Xavy kezében tartott pezsgőspohár felé.* - Higgye el, ezt nem jó ötlet összeereszteni a tejjel, mert annak nagyon *egy kicsit megakad, mert nem is tudja, hogy fogalmazzon* - mozgalmas este lesz a vége, ha érti, mire gondolok. *Beharapja az ajkát és reménykedik benne, hogy odaér a diszkrét utalás az elég esélyes szaporáról. Egyúttal vet egy feddő pillantást Taitos úr felé is a képtelen ötlet miatt.* - Ha szeretné később megkóstolni, inkább kinyittatok a kisasszonynak holnap egy másik üveggel. *Amennyiben a gnóm úrnő engedi, Nala kiveszi a kezéből a karcsú poharat és leteszi az asztalra. Ha viszont nem, akkor az eddig látottakba kapaszkodva csak erősen bízik benne, hogy Xavy kisasszony gyomra épp eléggé ki van már képezve a rendhagyó párosításokra.
A személyét és a falhoz képesti éjszakai elhelyezését illetően kialakuló polémiát inkább csak csendben hallgatja. Neki megfelel, bárhogy is döntsenek, bár ami azt illeti, azért szívesen szenderedne álomba Taitos úr ölelésében, de ha a kisasszony hajthatatlan, Nala szívesen kucorodik a védelmi vonal azon felén is a kettős közé. Engedelmesen kivárja, amíg döntés születik az ügyben és a végkifejletet nyugtázva emeli végül koccintásra az italt. Lassan valóban ideje lesz nyugovóra térni. Taitos úr is fáradtnak tűnik. Az a csibész mosolygás már jóval bágyadtabb, mint korábban, bár még kitartóan fűzi a sziporkákat a szavai közé. Nala pillái is egyre gyakrabban ereszkednek félárbocra. Édes elcsigázottság nehezíti a tagjait, a pezsgő pedig csak tetézi ezt.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagyon megörül neki, hogy ilyen sikert arat a tej és a sütemény, bár az utóbbi kapcsán egy kicsit azért zavarba hozzák.*
- Nem, dehogy *tiltakozik a tányérokat féltőn magához húzó mozdulat láttán.* - Nem kell választani. Fogyasszon csak a kisasszony, amelyikből tetszik. Azért hoztam.
*A fal kapcsán fény derül ama bizonyos nagymama újabb bölcs tanácsára, aki ezek szerint nagyon is igyekezett felkészíteni a kisasszonyt az életre. Az más kérdés, hogy Xavy úrnő letaglózóan más irányú logikájára az élet annyira még nem készült fel. Nala ajkai nyílnak, hogy mondjon valamit, de végül csak egy őszinte mosollyal veszi tudomásul az intelem részleteit. A kis úrnő olyan üde színfolt, aki legalább annyira bearanyozza mint felforgatja a megszokás színpadát. Nala egy kicsit tart tőle, mert nem mindig tudja követni, de máris külön zug van a számára a tündérlány szívében. De igaz ez Taitos úrra is, csak egy kicsit másképp.
A NŸpsos emlegetésére finoman oldalba böki az ifjú urat, de aztán inkább csak csöpp szégyellős pírral somolyogva lesüti a szemét.
Nem szokott az italhoz, de most valahogy nem bánja. Már emelné is koccintásra a nemes nedűt, amikor a harmadik pohár is kiosztásra kerül.*
- Kisasszony, kérem! *nyúl szinte rémülten a Xavy kezében tartott pezsgőspohár felé.* - Higgye el, ezt nem jó ötlet összeereszteni a tejjel, mert annak nagyon *egy kicsit megakad, mert nem is tudja, hogy fogalmazzon* - mozgalmas este lesz a vége, ha érti, mire gondolok. *Beharapja az ajkát és reménykedik benne, hogy odaér a diszkrét utalás az elég esélyes szaporáról. Egyúttal vet egy feddő pillantást Taitos úr felé is a képtelen ötlet miatt.* - Ha szeretné később megkóstolni, inkább kinyittatok a kisasszonynak holnap egy másik üveggel. *Amennyiben a gnóm úrnő engedi, Nala kiveszi a kezéből a karcsú poharat és leteszi az asztalra. Ha viszont nem, akkor az eddig látottakba kapaszkodva csak erősen bízik benne, hogy Xavy kisasszony gyomra épp eléggé ki van már képezve a rendhagyó párosításokra.
A személyét és a falhoz képesti éjszakai elhelyezését illetően kialakuló polémiát inkább csak csendben hallgatja. Neki megfelel, bárhogy is döntsenek, bár ami azt illeti, azért szívesen szenderedne álomba Taitos úr ölelésében, de ha a kisasszony hajthatatlan, Nala szívesen kucorodik a védelmi vonal azon felén is a kettős közé. Engedelmesen kivárja, amíg döntés születik az ügyben és a végkifejletet nyugtázva emeli végül koccintásra az italt. Lassan valóban ideje lesz nyugovóra térni. Taitos úr is fáradtnak tűnik. Az a csibész mosolygás már jóval bágyadtabb, mint korábban, bár még kitartóan fűzi a sziporkákat a szavai közé. Nala pillái is egyre gyakrabban ereszkednek félárbocra. Édes elcsigázottság nehezíti a tagjait, a pezsgő pedig csak tetézi ezt.*
3417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:41:04
Üzenet elküldve: 2020-05-21 00:41:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*A belső udvarra kísérve a férfi nagyot szippant a friss levegőből. A levendula nehéz illata kezdi elhagyni az orrát, helyette a tiszta kért, és enyhe sószagot érez. Az idő talán kicsit csípős lehet, ezért prémes mellényét Yath vállára téríti. *
-Nem szeretném, hogy megfázz. *Szól gondoskodó hangon az elfhez, majd karját kínálva fel a lánynak sétára indulnak. *
-Igen, különleges vagy Yathanae. *És egy puszit ad a nő homlokára. *
-Szemed szebb, sok égi fénynél
Hajad sötét mint az éjfél.
Bőröd olyan mint a márvány
Ki lát meg fagy, mint egy bálvány
Barack ajkad édes, mint méz
Tőled megáll szív és az ész. *Szól a rögtönzött költemény az élnek, amiben a férfi dicséri Yathanae minden tulajdonságát. *
//Belső udvarban//
*A belső udvarra kísérve a férfi nagyot szippant a friss levegőből. A levendula nehéz illata kezdi elhagyni az orrát, helyette a tiszta kért, és enyhe sószagot érez. Az idő talán kicsit csípős lehet, ezért prémes mellényét Yath vállára téríti. *
-Nem szeretném, hogy megfázz. *Szól gondoskodó hangon az elfhez, majd karját kínálva fel a lánynak sétára indulnak. *
-Igen, különleges vagy Yathanae. *És egy puszit ad a nő homlokára. *
-Szemed szebb, sok égi fénynél
Hajad sötét mint az éjfél.
Bőröd olyan mint a márvány
Ki lát meg fagy, mint egy bálvány
Barack ajkad édes, mint méz
Tőled megáll szív és az ész. *Szól a rögtönzött költemény az élnek, amiben a férfi dicséri Yathanae minden tulajdonságát. *
3416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:07:41
Üzenet elküldve: 2020-05-20 22:07:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvarban//
*Ahogy meghallja a férfi kívánságát, lelke valahol mélyen gyermeki örömmel felujjong. Nem vallotta volna be hangosan, de maga is inkább egy adag friss levegőre vágyott a fojtogató és könnyeit megindító levendula füst után. Így hát szelíden vezetgetve a bárdot, a hátsó ajtó felé veszi lépteit, s hangtalanul nyitja ki azt, hogy eltűnhessenek a csillagok alatt.*
- Gondolod, hogy ennyire különleges jelenség lennék?
*Pirul bele kislányosan a bókba. Való igaz, hogy akadnak itt rajongói, főleg a zenészek között, de azért a mindenki túlzás. Rajta kívül bővan akad még itt szemet gyönyörködtető lány és fiú egyaránt, a vendégek többsége először azt sem tudja, hová nézzen, amint belép ide.*
- Szeretem ezt a kertet. Olyan gyönyörű. Sokszor kiülök ide, ha van egy szabad órám, itt jobban megy a dalok szerzése is.
*Szalad ki a száján egy röpke ábránd, mert valóban mindig elvarázsolja ez a cseppnyi szép természet. Lehet, hogy mesterkélt, de több, mint amit a kikötő sáros utcáin láthat. Ha nem erősen estébe hajlana az ég, még az ide beköltözött énekesmadarak is dalolnának, s a nyíló virágokon színes lepkék járnák játékos táncukat. De így, éjszaka is megvan a maga varázsa a kertnek. A víz halk, békés csobogása, a kicsiny tavacska holdsugárban táncoló csillogása, s a gyenge szellő által meg-megrezdített falevelek zörgése misztikussá, földöntúlivá teszi ezt a maroknyi természetet. Test és lélek egyaránt elcsendesedhet itt, nyugalomra találva a benti hangos mulatás közben is.*
//Belső udvarban//
*Ahogy meghallja a férfi kívánságát, lelke valahol mélyen gyermeki örömmel felujjong. Nem vallotta volna be hangosan, de maga is inkább egy adag friss levegőre vágyott a fojtogató és könnyeit megindító levendula füst után. Így hát szelíden vezetgetve a bárdot, a hátsó ajtó felé veszi lépteit, s hangtalanul nyitja ki azt, hogy eltűnhessenek a csillagok alatt.*
- Gondolod, hogy ennyire különleges jelenség lennék?
*Pirul bele kislányosan a bókba. Való igaz, hogy akadnak itt rajongói, főleg a zenészek között, de azért a mindenki túlzás. Rajta kívül bővan akad még itt szemet gyönyörködtető lány és fiú egyaránt, a vendégek többsége először azt sem tudja, hová nézzen, amint belép ide.*
- Szeretem ezt a kertet. Olyan gyönyörű. Sokszor kiülök ide, ha van egy szabad órám, itt jobban megy a dalok szerzése is.
*Szalad ki a száján egy röpke ábránd, mert valóban mindig elvarázsolja ez a cseppnyi szép természet. Lehet, hogy mesterkélt, de több, mint amit a kikötő sáros utcáin láthat. Ha nem erősen estébe hajlana az ég, még az ide beköltözött énekesmadarak is dalolnának, s a nyíló virágokon színes lepkék járnák játékos táncukat. De így, éjszaka is megvan a maga varázsa a kertnek. A víz halk, békés csobogása, a kicsiny tavacska holdsugárban táncoló csillogása, s a gyenge szellő által meg-megrezdített falevelek zörgése misztikussá, földöntúlivá teszi ezt a maroknyi természetet. Test és lélek egyaránt elcsendesedhet itt, nyugalomra találva a benti hangos mulatás közben is.*
3415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:53:20
Üzenet elküldve: 2020-05-20 21:53:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Karoran Dor és Nalaeä Phyrra//
*Mivel a mélységi elsősorban a Sellőház nyugalmára és biztonságára vigyáz, valami kellemes megkönnyebbülésfélét érez, ahogy felbukkan mellette a kiszolgálásban jóval tapasztaltabb tündér, s kezébe veszi az irányítást. Rey feladata kimerült annyiban, hogy a férfi készségesen letette fegyverét, eleget téve ezzel a Sellőház szabályzatának. Persze, ha nem segítené ki Sellő kollégája, csak össze tudná szedni magát annyira, hogy szerezzen egy étlapot, s hasznos információkkal lássa el a vendéget. De erre a dolgok jelenlegi alakulása szerint semmi szükség, így előzékeny udvariassággal lép hátrébb, átadva a helyet a tündérnek.*
- Természetesen. Köszönöm az együttműködését, nem is szándékozom tovább zavarni. Úgy látom, jó kezekben lesz.
*Vet egy futó, felmérő pillantást a lányra, s ha több kérdés őt nem éri, hátat fordít, hogy kimért, lassú lépteivel tegyen egy nézelődő kört a vendégtérben. Azt már nem várja meg, hogy a friss pár kényelmesen helyet foglaljon valahol, biztos benne, hogy Nala tökéletesen a kezében tudja tartani a dolgokat, s a férfinak sem lesz semmi ellenvetése a társaság iránt.*
*Mivel a mélységi elsősorban a Sellőház nyugalmára és biztonságára vigyáz, valami kellemes megkönnyebbülésfélét érez, ahogy felbukkan mellette a kiszolgálásban jóval tapasztaltabb tündér, s kezébe veszi az irányítást. Rey feladata kimerült annyiban, hogy a férfi készségesen letette fegyverét, eleget téve ezzel a Sellőház szabályzatának. Persze, ha nem segítené ki Sellő kollégája, csak össze tudná szedni magát annyira, hogy szerezzen egy étlapot, s hasznos információkkal lássa el a vendéget. De erre a dolgok jelenlegi alakulása szerint semmi szükség, így előzékeny udvariassággal lép hátrébb, átadva a helyet a tündérnek.*
- Természetesen. Köszönöm az együttműködését, nem is szándékozom tovább zavarni. Úgy látom, jó kezekben lesz.
*Vet egy futó, felmérő pillantást a lányra, s ha több kérdés őt nem éri, hátat fordít, hogy kimért, lassú lépteivel tegyen egy nézelődő kört a vendégtérben. Azt már nem várja meg, hogy a friss pár kényelmesen helyet foglaljon valahol, biztos benne, hogy Nala tökéletesen a kezében tudja tartani a dolgokat, s a férfinak sem lesz semmi ellenvetése a társaság iránt.*
3414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 19:54:29
Üzenet elküldve: 2020-05-20 19:54:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nalaeä Phyrra és Reyraa Drae'nna//
*Úgy néz ki, hangyányit feleslegesnek bizonyult annyi kérdést feltenni a mélységi nőnek, mert rögtön újabb társasága akad, aki készségesen rendelkezésére áll minden gondját, baját illetően. Az alacsony, fiatal lány nagyon udvariasan, pukedlivel köszönti. A fogadtatás mindenesetre alátámasztja a terjengő pletykákat, melyek szerint a Sellőházban senkit sem hagynak egyedül az itt dolgozók. Korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, hiszen épp az imént lépett be, de beigazolódni látszik sejtése, miszerint itt csak a vendég számít. Mind a díszítettség, mind a biztonsági előírások, mind pedig a fogadtatás egyértelműen hívogató hatással van rá, és elgondolása szerint ezzel azok többsége ugyanígy lehetett, akik valaha erre jártak életükben.*
- Nem bánom. – *rázza meg a fejét mosolyogva, miután végighallgatta a lány szavait. Karoran Dor egy olyan ember, akit általában nem hat meg, ha modortalanul viselkednek vele, de védtelen ennek szöges ellentétével, a kedvességgel szemben. Ő maga is sejti, hogy egy jó nevű bordélyban ezt megkövetelik az alkalmazottaktól, így afféle megszokott formalitás, mégis, a szokásosnál is jobban imponál neki. Csak azért bocsátja meg magának ezt a bűnt, mert tudja, nem ő az első férfi, aki hasonló cipőben járt egy-egy Sellővel. A simogatás és az ezüstös tekintet pedig megnyeri a férfi osztatlan figyelmét. Minden bizonnyal nem szorul ecsetelésre, hogy egy nő ilyetén közeledése az esetek túlnyomó többségében legalábbis felkelti egy férfi érdeklődését. Talán el lehet nézni, hogy a nemes szemei nem vágynak más látvány keresésére, mióta a tündért nézi.*
- Ez nagyon kedves tőled. Igen, terveztem maradni. Nem tudom, mennyire bevett szokás ez errefelé, de legelőbb szeretnék vacsorázni, és örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
*Ha időközben a keze ügyébe kerül egy étlap, akár saját leleményessége, akár valamelyik leányzó segítsége által, akkor a rendelést is leadja. Az alkoholt igen kevéssé szereti, csak párszor kóstolta életében. Sem a bor, sem a sör nem nyűgözte le, pedig nem volt már annyira fiatal, mikor először találkozott velük, a többit pedig nem is ismeri. Két bögre Tea mellett dönt, melyekért leszámolja a 8 aranyat.
Nem feltétlenül szeretne nagy lakomát csapni, így egy Trófeatál elkészítésére is felkéri a tisztelt személyzetet, letéve még 23 aranyat. *
- Az sem lenne ellenemre, ha privát körülmények között történne mindez. – *utal ezzel arra, hogy szívesen félrevonulna akár egy külön szobába, akár egy elszeparált asztalhoz.
Az ismerkedés a férfiak és a nők időtlen idők óta létező közös hobbija, és bár ezen a helyen tárgya elsősorban a testiség, csak nem lehet gond abból, ha előbb pár szót vált egymással a fiatal férfi, s a tündérlány.*
- Hogy szólíthatlak? -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.20 20:05:20
*Úgy néz ki, hangyányit feleslegesnek bizonyult annyi kérdést feltenni a mélységi nőnek, mert rögtön újabb társasága akad, aki készségesen rendelkezésére áll minden gondját, baját illetően. Az alacsony, fiatal lány nagyon udvariasan, pukedlivel köszönti. A fogadtatás mindenesetre alátámasztja a terjengő pletykákat, melyek szerint a Sellőházban senkit sem hagynak egyedül az itt dolgozók. Korai lenne még messzemenő következtetéseket levonni, hiszen épp az imént lépett be, de beigazolódni látszik sejtése, miszerint itt csak a vendég számít. Mind a díszítettség, mind a biztonsági előírások, mind pedig a fogadtatás egyértelműen hívogató hatással van rá, és elgondolása szerint ezzel azok többsége ugyanígy lehetett, akik valaha erre jártak életükben.*
- Nem bánom. – *rázza meg a fejét mosolyogva, miután végighallgatta a lány szavait. Karoran Dor egy olyan ember, akit általában nem hat meg, ha modortalanul viselkednek vele, de védtelen ennek szöges ellentétével, a kedvességgel szemben. Ő maga is sejti, hogy egy jó nevű bordélyban ezt megkövetelik az alkalmazottaktól, így afféle megszokott formalitás, mégis, a szokásosnál is jobban imponál neki. Csak azért bocsátja meg magának ezt a bűnt, mert tudja, nem ő az első férfi, aki hasonló cipőben járt egy-egy Sellővel. A simogatás és az ezüstös tekintet pedig megnyeri a férfi osztatlan figyelmét. Minden bizonnyal nem szorul ecsetelésre, hogy egy nő ilyetén közeledése az esetek túlnyomó többségében legalábbis felkelti egy férfi érdeklődését. Talán el lehet nézni, hogy a nemes szemei nem vágynak más látvány keresésére, mióta a tündért nézi.*
- Ez nagyon kedves tőled. Igen, terveztem maradni. Nem tudom, mennyire bevett szokás ez errefelé, de legelőbb szeretnék vacsorázni, és örülnék, ha csatlakoznál hozzám.
*Ha időközben a keze ügyébe kerül egy étlap, akár saját leleményessége, akár valamelyik leányzó segítsége által, akkor a rendelést is leadja. Az alkoholt igen kevéssé szereti, csak párszor kóstolta életében. Sem a bor, sem a sör nem nyűgözte le, pedig nem volt már annyira fiatal, mikor először találkozott velük, a többit pedig nem is ismeri. Két bögre Tea mellett dönt, melyekért leszámolja a 8 aranyat.
Nem feltétlenül szeretne nagy lakomát csapni, így egy Trófeatál elkészítésére is felkéri a tisztelt személyzetet, letéve még 23 aranyat. * - Az sem lenne ellenemre, ha privát körülmények között történne mindez. – *utal ezzel arra, hogy szívesen félrevonulna akár egy külön szobába, akár egy elszeparált asztalhoz.
Az ismerkedés a férfiak és a nők időtlen idők óta létező közös hobbija, és bár ezen a helyen tárgya elsősorban a testiség, csak nem lehet gond abból, ha előbb pár szót vált egymással a fiatal férfi, s a tündérlány.*
- Hogy szólíthatlak? -
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.20 20:05:20
3413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:16:36
Üzenet elküldve: 2020-05-20 18:16:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Nala egy pohár langyos tejjel állít oda elé, komoly megdöbbenés látszik az arcán néhány hosszúra nyújtott pillanat erejéig. Ezt követően gyorsabban rákap a pohárra, mint a sólyom az egyedül kóválygó kismalacra a réten, a szemében pedig elégedettség csillan meg.*
-Áh! Megvagy! *Meg is húzza mindjárt, mint a rossz alkoholista a borosüveget, majd elégedett sóhajjal ereszti vissza, immár a kiürült poharat a tálcára. A tej mohó habzsolása persze tejbajszot rajzolt az ajkai fölé, bár úgy fest, őt ez nem igazán zavarja vagy még nem tudatosult a dolog. Majd megcsillan a szeme a süteményen és leveszi mind a két tányért a tálcáról.*
-Miért? Választanom kell? *Néz úgy, mint akitől el akarják venni a játékmaciját, bár a tányérokat már elvette és el is húzza a tündértől, nehogy az valamelyiket is visszavegye tőle. Eztán éri a tündér kérdése, a masszív és már általa megdicsért építményt illetően. Csak bizalmasan súgja vissza ő is.*
-A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy minden férfiben egy állat lakozik, így tartsam távol magam tőlük, főleg éjszaka. *Osztja meg a nagy titkot.*
-Szerintem… igaza volt, biztosan büdöseket szellentenek és csorog a nyáluk, meg fékeveszetten rugdosnak, ha rosszat álmodnak. *Bólogat nagy meggyőződéssel.*
-Jobb félni, én azt mondom… jobb félni… *Majd hallja a férfi megjegyzéseit is az ágyfelét illetően, ami igazán fel is háborítja, csúnyán.*
-Miről beszélsz te? Mit szoktak az én ágyfelemen csinálni? Nem is lejt! Pedig még nem is ittál… *Jegyzi meg miközben egy édes süteményt tuszkol a szájába, mert neki bizony meggyőződése, hogy az ágy ő részére eső fele nem lejt, azt észrevette volna már eddig.*
-Habogsz itt össze meg vissza, neked is inkább tejet kéne innod. Tessék… süti… *Nyújtja oda a sósat a férfi orra alá.*
-Ha tak a kislábutadatis áplógatod a palon megdudod mi lez. *Fenyegetőzik a szájában a sütivel. Szeme a pezsgő apró buborékaira téved és megtetszik neki, ilyet eddig még nem nagyon látott, de hát most tele van mind a két keze. Úgy dönt végül, a sós sütit beáldozza és visszateszi Nala tálcájára, hogy elvehesse a poharat, ha Taitos nem állítja meg, meg is kaparintja. Immár pedig a férfi kérdése okafogyottá válik.*
-Gondolod, hogy tudnám előtte is? *Néz nagyokat pillogva még mindig a szája felett a tejbajusszal. ~Nem szeretném kiadni csak a kedvedért. ~ Mikor pedig a férfi megemlíti, hogy a tündér az ő oldalán fog aludni, kiakadnak a szemei.*
-Nananana! Még mit nem! *Ébred fel benne a védelmező.*
-Ha itt alszik, akkor a fal ezen oldalán! *Bök az állával határozottan az ő fele irányába. Nem is igazán azon akadt fenn, hogy csalás gyanúja merül fel, hanem, hogy egy lány meg egy fiú egy ágyfelen. Bizonyosan katasztrófa előjele lenne.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Mikor Nala egy pohár langyos tejjel állít oda elé, komoly megdöbbenés látszik az arcán néhány hosszúra nyújtott pillanat erejéig. Ezt követően gyorsabban rákap a pohárra, mint a sólyom az egyedül kóválygó kismalacra a réten, a szemében pedig elégedettség csillan meg.*
-Áh! Megvagy! *Meg is húzza mindjárt, mint a rossz alkoholista a borosüveget, majd elégedett sóhajjal ereszti vissza, immár a kiürült poharat a tálcára. A tej mohó habzsolása persze tejbajszot rajzolt az ajkai fölé, bár úgy fest, őt ez nem igazán zavarja vagy még nem tudatosult a dolog. Majd megcsillan a szeme a süteményen és leveszi mind a két tányért a tálcáról.*
-Miért? Választanom kell? *Néz úgy, mint akitől el akarják venni a játékmaciját, bár a tányérokat már elvette és el is húzza a tündértől, nehogy az valamelyiket is visszavegye tőle. Eztán éri a tündér kérdése, a masszív és már általa megdicsért építményt illetően. Csak bizalmasan súgja vissza ő is.*
-A nagymamám mindig azt mondogatta, hogy minden férfiben egy állat lakozik, így tartsam távol magam tőlük, főleg éjszaka. *Osztja meg a nagy titkot.*
-Szerintem… igaza volt, biztosan büdöseket szellentenek és csorog a nyáluk, meg fékeveszetten rugdosnak, ha rosszat álmodnak. *Bólogat nagy meggyőződéssel.*
-Jobb félni, én azt mondom… jobb félni… *Majd hallja a férfi megjegyzéseit is az ágyfelét illetően, ami igazán fel is háborítja, csúnyán.*
-Miről beszélsz te? Mit szoktak az én ágyfelemen csinálni? Nem is lejt! Pedig még nem is ittál… *Jegyzi meg miközben egy édes süteményt tuszkol a szájába, mert neki bizony meggyőződése, hogy az ágy ő részére eső fele nem lejt, azt észrevette volna már eddig.*
-Habogsz itt össze meg vissza, neked is inkább tejet kéne innod. Tessék… süti… *Nyújtja oda a sósat a férfi orra alá.*
-Ha tak a kislábutadatis áplógatod a palon megdudod mi lez. *Fenyegetőzik a szájában a sütivel. Szeme a pezsgő apró buborékaira téved és megtetszik neki, ilyet eddig még nem nagyon látott, de hát most tele van mind a két keze. Úgy dönt végül, a sós sütit beáldozza és visszateszi Nala tálcájára, hogy elvehesse a poharat, ha Taitos nem állítja meg, meg is kaparintja. Immár pedig a férfi kérdése okafogyottá válik.*
-Gondolod, hogy tudnám előtte is? *Néz nagyokat pillogva még mindig a szája felett a tejbajusszal. ~Nem szeretném kiadni csak a kedvedért. ~ Mikor pedig a férfi megemlíti, hogy a tündér az ő oldalán fog aludni, kiakadnak a szemei.*
-Nananana! Még mit nem! *Ébred fel benne a védelmező.*
-Ha itt alszik, akkor a fal ezen oldalán! *Bök az állával határozottan az ő fele irányába. Nem is igazán azon akadt fenn, hogy csalás gyanúja merül fel, hanem, hogy egy lány meg egy fiú egy ágyfelen. Bizonyosan katasztrófa előjele lenne.*
3412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:49:40
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Odabent a levegő csípős, no nem a hidegtől, hanem Xavy szavai teszik azzá. Rögtön a belépő páros rendbontásra való képességét kérdőjelezi meg.*
~Ha te azt tudnád Xavy...~
*Mert ugyebár ez az a ruházat, ami egy vándoron egy napig se tartana, mi ez, ha nem egy újabb ok a rendbontásra?*
-Szerintem mindhárman kelleni fogunk hozzá.
*Szólal meg végül nyugodtan, miközben kitölti az italokat.*
-Úgy bontjuk a rendet, hogy nem csinálunk semmit... Amit azon az ágyon amúgy csinálni szoktak. *Egy kis hatásszünet után megfordul, Xavyra pillant, majd tekintete a Pléd Birodalom Magasztos Nagyfalának gnóm felőli részére siklik. Oda is mutat.*
-Az ágy lejtéséből ítélve leginkább azon a felén.
*Blöfföl, és kezébe vesz egy poharat, majd belekortyol, miközben a lány arcát vizslatja.*
-Ehhez pont jól vagyunk öltözve. Tulajdonképpen bárhogy öltözve jók vagyunk, nem de?
*Elmélkedik, míg a kis tündér vissza nem ér. Nala vendégszerete bizony eddig határtalannak tűnik.*
~Na ebből biztosan nem tudok neki újat mutatni.~
*Hagyja, hogy az aprónép kicsit elbíbelődjön a pohár langyos tejek és esti sütemények világában mielőtt odatoppannak.*
-Az, tényleg méretes lett. Ezen szerintem nincs olyan NŸpsos ami át tudna csapni.
*Ereszt meg egy újabb epés megjegyzést, érződik rajta, hogy fáradt. Odalépve, ha a tálca még nincs Xavynál, elveszi Nalától, és a kezébe nyomja az életmentő nedűt.*
-És gondolom, ha átmenne is, egy falon találná magát elég hamar, ahol élve rothadhat virágfölddé.
*Jegyzi meg a kis boszorkány fenyegetését illetően.*
-Oh amúgy... Pezsgő.
*Jut eszébe Xavy kérdésére is válaszolni, már ha nem lett volna elég egyértelmű. Másik kezébe pont neki hozott egy pohárral.*
-Tej előtt, vagy után?
*Érdeklődik, hogy a tálcára, vagy a gnóm kezébe rakja-e az italt.*
-És igen, lassan aludjunk, Nala akkor alhat az én oldalamon, így tudok egész éjjel csirke recepteket suttogni a fülébe.
*Kacsint gonoszul Xavyra.*
~Bár inkább azon kéne gondolkodnom, hogy kinek kell egy használt zokni.~
*Valahol legbelül tudja, hogy bármennyire is készséges a kis tündér, a fogadást bizony elvesztette, noha a ma estét tekintve nem is bánja.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Odabent a levegő csípős, no nem a hidegtől, hanem Xavy szavai teszik azzá. Rögtön a belépő páros rendbontásra való képességét kérdőjelezi meg.*
~Ha te azt tudnád Xavy...~
*Mert ugyebár ez az a ruházat, ami egy vándoron egy napig se tartana, mi ez, ha nem egy újabb ok a rendbontásra?*
-Szerintem mindhárman kelleni fogunk hozzá.
*Szólal meg végül nyugodtan, miközben kitölti az italokat.*
-Úgy bontjuk a rendet, hogy nem csinálunk semmit... Amit azon az ágyon amúgy csinálni szoktak. *Egy kis hatásszünet után megfordul, Xavyra pillant, majd tekintete a Pléd Birodalom Magasztos Nagyfalának gnóm felőli részére siklik. Oda is mutat.*
-Az ágy lejtéséből ítélve leginkább azon a felén.
*Blöfföl, és kezébe vesz egy poharat, majd belekortyol, miközben a lány arcát vizslatja.*
-Ehhez pont jól vagyunk öltözve. Tulajdonképpen bárhogy öltözve jók vagyunk, nem de?
*Elmélkedik, míg a kis tündér vissza nem ér. Nala vendégszerete bizony eddig határtalannak tűnik.*
~Na ebből biztosan nem tudok neki újat mutatni.~
*Hagyja, hogy az aprónép kicsit elbíbelődjön a pohár langyos tejek és esti sütemények világában mielőtt odatoppannak.*
-Az, tényleg méretes lett. Ezen szerintem nincs olyan NŸpsos ami át tudna csapni.
*Ereszt meg egy újabb epés megjegyzést, érződik rajta, hogy fáradt. Odalépve, ha a tálca még nincs Xavynál, elveszi Nalától, és a kezébe nyomja az életmentő nedűt.*
-És gondolom, ha átmenne is, egy falon találná magát elég hamar, ahol élve rothadhat virágfölddé.
*Jegyzi meg a kis boszorkány fenyegetését illetően.*
-Oh amúgy... Pezsgő.
*Jut eszébe Xavy kérdésére is válaszolni, már ha nem lett volna elég egyértelmű. Másik kezébe pont neki hozott egy pohárral.*
-Tej előtt, vagy után?
*Érdeklődik, hogy a tálcára, vagy a gnóm kezébe rakja-e az italt.*
-És igen, lassan aludjunk, Nala akkor alhat az én oldalamon, így tudok egész éjjel csirke recepteket suttogni a fülébe.
*Kacsint gonoszul Xavyra.*
~Bár inkább azon kéne gondolkodnom, hogy kinek kell egy használt zokni.~
*Valahol legbelül tudja, hogy bármennyire is készséges a kis tündér, a fogadást bizony elvesztette, noha a ma estét tekintve nem is bánja.*
3411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:44:28
Üzenet elküldve: 2020-05-20 10:44:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pult//
//Launridan, Rendor, Karoran Dor és Reyraa//
*Az a finom mozdulat, ahogy az ifjú eltűri az előre omló tincset, kicsal egy elragadtatott sóhajt a tündérből, amikor pedig meg is szólítják, egészen libabőrös lesz a nem mindennapi hangtól. Olyannyira elvarázsolja, hogy hirtelen nem is figyel a szavak értelmére, csak elmerül a kellemes bariton magával ragadó zöngéiben.*
- Hogy én? *kap egy kicsit megkésve a kérdés után és sietve megigazítja a ruháit.* - Persze *válaszolja egy kicsit még mindig pironkodva, mert meggyőződése, hogy ő volt a hibás a dologban. Annak azért örül, hogy nem lett belőle nagyobb galiba és a vendég sem haragudott meg miatta, mert minden jó, ha a vendég elégedett.*
- Igazán örvendek *ejt meg egy apró pukedlit, de a bemutatkozás viszonzásáig már nem jut el. Lelopja a hangot az ajkáról az érintés. Kis kacsója engedelmesen simul Launridanéba, a közelebb hajló fülébe súgástól pedig végleg szavát feledi.
~Ma este kezdett?~ rázza fel a tündért a felismerés, igaz, még mindig csak kótyagosan botorkálva figyelem útvesztőjében. ~Tehát nem vendég, hanem... alkalmazott?~
A tündér szeme valósággal felragyog. A szerájbéli lányok olyanok voltak, mintha a nővérei lettek volna, de egy fiú testvér egészen más. Olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy majd kibújik a bőréből. Szinte már teljesen bele is éli magát. Öltöztetni ezt a szépséges félvért, fésülni a csodás, dús, fakószőke tincseit és illatos olajjal masszírozni át a kezét egy hosszú nap után.*
- Ó, nem, én most épp nem *válaszolja kapkodva. Csillogó szemei nem tudnak betelni a félvér látványával. Lenyűgözi, ahogy az alapvetően markáns arcél a hosszúéletűek finom vonásaival ötvöződik.*
- Én, öhm, épp most akartam kérni egy... *pillantása Carlotteiát keresi, akit idő közben más teendő szólított el, de Nala úgy el volt varázsolva, hogy fel sem tűnt neki.* - Egy gyömbéres mentateát csillagánizzsal és egy csepp mézzel *fejezi be a korábban Carlotteia felé elkezdett mondatot, aztán észbe kap és sietve hozzáteszi* - de bármilyen jó. *Ha nem zavarta volna meg így a fejét a találkozás, előbb is eszébe jutott volna, hogy inkább valami egyszerűvel indítson az első napon.* - Mindegy, csak melegítsen át. Egy kicsit soká időztem odakint a kertben és hűvösebb van, mint gondoltam *fűzi hozzá a magyarázatot.* - Legyen meglepetés *mondja egy mosollyal és reméli, hogy ezzel egy kicsit könnyíthet az ifjú elé állított feladaton.
Ekkor érkezik a pult mögé a szintén nagyon impozáns küllemű fekete hajú férfi. Nagyon úgy tűnik, hogy Nala lemaradt pár dologról, de majd talán lesz alkalma bepótolni és jobban összeismerkedni a többiekkel.*
- Egyébként Nalaeä vagyok, de a legtöbben csak Nalának hívnak *mutatkozik be egy kalap alatt mindkettőjüknek. Szívesen folytatná is a beszélgetést, de a pillantása megakad az újonnan betérő vendégen, aki egyelőre a mélységi szépséggel elegyedett szóba, aki viszont az őrszemélyzet tagjait gazdagítja, nem a Sellőkét. Gyorsan körbenéz, de a lányok épp mind elfoglaltak, így sietve elnézést is kér a két férfitól, hogy a ház hírnevéhez illőn köszönthesse a vendéget.*
- Bocsánat, úgy látom, hív a kötelesség *mondja. Azért Launridan felé küld még egy mosolyt.* - Majd legközelebb.
//Karoran Dor és Reyraa//
- Üdvözlöm a Sellőházban *lép a kettőshöz. Apró szoknyácskáját ujjai közé csippentve hajtja meg térdét a vendég előtt.* - Ugye nem bánja az úr, ha csatlakozom. Az enyém lenne a megtiszteltetés, ha egy ilyen fess férfiú figyelmét élvezhetném. *Nala finom mosollyal rebegteti hosszú pilláit, ami szégyellős pajzánságot kölcsönöz bájos vonásainak.* - De ha máson akadt meg az úr szeme, csak szóljon. Itt a vendég kívánsága az első, én pedig boldogan közbenjárok azért, hogy az úr igazán csodás estét tölthessen itt. Ugye marad éjszakára? *simít végig a férfi karján máris közel húzódva hozzá, és ahogy ezüstös szemeivel rá néz, annak kevesen tudnak ellenállni.*
//Launridan, Rendor, Karoran Dor és Reyraa//
*Az a finom mozdulat, ahogy az ifjú eltűri az előre omló tincset, kicsal egy elragadtatott sóhajt a tündérből, amikor pedig meg is szólítják, egészen libabőrös lesz a nem mindennapi hangtól. Olyannyira elvarázsolja, hogy hirtelen nem is figyel a szavak értelmére, csak elmerül a kellemes bariton magával ragadó zöngéiben.*
- Hogy én? *kap egy kicsit megkésve a kérdés után és sietve megigazítja a ruháit.* - Persze *válaszolja egy kicsit még mindig pironkodva, mert meggyőződése, hogy ő volt a hibás a dologban. Annak azért örül, hogy nem lett belőle nagyobb galiba és a vendég sem haragudott meg miatta, mert minden jó, ha a vendég elégedett.*
- Igazán örvendek *ejt meg egy apró pukedlit, de a bemutatkozás viszonzásáig már nem jut el. Lelopja a hangot az ajkáról az érintés. Kis kacsója engedelmesen simul Launridanéba, a közelebb hajló fülébe súgástól pedig végleg szavát feledi.
~Ma este kezdett?~ rázza fel a tündért a felismerés, igaz, még mindig csak kótyagosan botorkálva figyelem útvesztőjében. ~Tehát nem vendég, hanem... alkalmazott?~
A tündér szeme valósággal felragyog. A szerájbéli lányok olyanok voltak, mintha a nővérei lettek volna, de egy fiú testvér egészen más. Olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy majd kibújik a bőréből. Szinte már teljesen bele is éli magát. Öltöztetni ezt a szépséges félvért, fésülni a csodás, dús, fakószőke tincseit és illatos olajjal masszírozni át a kezét egy hosszú nap után.*
- Ó, nem, én most épp nem *válaszolja kapkodva. Csillogó szemei nem tudnak betelni a félvér látványával. Lenyűgözi, ahogy az alapvetően markáns arcél a hosszúéletűek finom vonásaival ötvöződik.*
- Én, öhm, épp most akartam kérni egy... *pillantása Carlotteiát keresi, akit idő közben más teendő szólított el, de Nala úgy el volt varázsolva, hogy fel sem tűnt neki.* - Egy gyömbéres mentateát csillagánizzsal és egy csepp mézzel *fejezi be a korábban Carlotteia felé elkezdett mondatot, aztán észbe kap és sietve hozzáteszi* - de bármilyen jó. *Ha nem zavarta volna meg így a fejét a találkozás, előbb is eszébe jutott volna, hogy inkább valami egyszerűvel indítson az első napon.* - Mindegy, csak melegítsen át. Egy kicsit soká időztem odakint a kertben és hűvösebb van, mint gondoltam *fűzi hozzá a magyarázatot.* - Legyen meglepetés *mondja egy mosollyal és reméli, hogy ezzel egy kicsit könnyíthet az ifjú elé állított feladaton.
Ekkor érkezik a pult mögé a szintén nagyon impozáns küllemű fekete hajú férfi. Nagyon úgy tűnik, hogy Nala lemaradt pár dologról, de majd talán lesz alkalma bepótolni és jobban összeismerkedni a többiekkel.*
- Egyébként Nalaeä vagyok, de a legtöbben csak Nalának hívnak *mutatkozik be egy kalap alatt mindkettőjüknek. Szívesen folytatná is a beszélgetést, de a pillantása megakad az újonnan betérő vendégen, aki egyelőre a mélységi szépséggel elegyedett szóba, aki viszont az őrszemélyzet tagjait gazdagítja, nem a Sellőkét. Gyorsan körbenéz, de a lányok épp mind elfoglaltak, így sietve elnézést is kér a két férfitól, hogy a ház hírnevéhez illőn köszönthesse a vendéget.*
- Bocsánat, úgy látom, hív a kötelesség *mondja. Azért Launridan felé küld még egy mosolyt.* - Majd legközelebb.
//Karoran Dor és Reyraa//
- Üdvözlöm a Sellőházban *lép a kettőshöz. Apró szoknyácskáját ujjai közé csippentve hajtja meg térdét a vendég előtt.* - Ugye nem bánja az úr, ha csatlakozom. Az enyém lenne a megtiszteltetés, ha egy ilyen fess férfiú figyelmét élvezhetném. *Nala finom mosollyal rebegteti hosszú pilláit, ami szégyellős pajzánságot kölcsönöz bájos vonásainak.* - De ha máson akadt meg az úr szeme, csak szóljon. Itt a vendég kívánsága az első, én pedig boldogan közbenjárok azért, hogy az úr igazán csodás estét tölthessen itt. Ugye marad éjszakára? *simít végig a férfi karján máris közel húzódva hozzá, és ahogy ezüstös szemeivel rá néz, annak kevesen tudnak ellenállni.*
3410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-20 00:58:52
Üzenet elküldve: 2020-05-20 00:58:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa Drae'nna//
*Igyekszik megközelíteni a pultot az asztalok között kanyarogva, csendes léptekkel, nem zavarva az esetleges vendégeket. Tekintete lassan ugrál a fal különböző díszítőelemein, mígnem egy feltűnő külsejű mélységi nő szólítja meg. Úgy tűnik, nem lesz magára hagyva itteni időtöltése során. Még a feltérképezés pillanatának enyhe megilletődöttsége sem múlik el, máris elkezdenek foglalkozni vele. Igyekszik kerülni a feltűnést, de a nő testbeszédéből egyértelmű, hogy hozzá kíván szólni, ennek megfelelően Karoran már azelőtt kitünteti figyelmével, mielőtt még az üdvözlés elhangzana. A hangvétel érzelemmentes, de udvarias, a lényegre törő magatartás pedig kétségtelenül hasznos nagyon sok helyzetben.*
- Máris.
*A kérésnek eleget téve leveszi szemeit a vendéglátójáról, sarkon fordul, és további szó nélkül az említett tárolóhoz battyog. Leemeli övéről kardját, és azt hüvelyében hagyva a tárolóba helyezi. Egy-két vontatott másodpercet elidőz egy helyben állva. A tároló oldalán pihenteti jobb kezét, tekintetét megadva pár szebb darab csillogásának, aztán visszaindul a pult felé. Értékeli a szépséget, és képes felismerni a legkülönbözőbb formáit.*
- Remélem, így megfelel.
*Természetesen örül a készséges fogadtatásnak, és mivel nem ismeri a járást a fogadóban, el is fogadja a segítséget.*
- Köszönöm, igen. Sajnálom, ha kellemetlenséget okozok, eddig pusztán hallomásból ismertem ezt a helyet. Szeretnék ételt és italt rendelni, és egy sellővel is megismerkednék, amennyiben lehetséges. Esetleg megtekinthetem az étlapot?
*Lágy, természetes, nyugodt hangon beszél, célja csupán a kívánságával való gáláns előhozakodás. Igyekszik a kérést diszkréten előadni, lévén a téma mégiscsak a kényesebbek közé tartozik. A Sellőházat jócskán megelőzi a híre, és ez nem azért van, mert itt facsarják a legfrissebb almalevet. A fő szolgáltatással ő maga is tisztában van. Kezdeti ötlettelensége valójában abból fakadt, hogy nem volt biztos benne, mennyi időt is szeretne eltölteni itt. Immáron azonban úgy dönt, felfedezi a lehetőségek széles tárházát. Talán ő maga sem tudja, honnét ez a hirtelen elhatározás. Lehetséges, hogy a hely hangulata ilyen rövid idő alatt hatást tett rá? Nem lepődne meg rajta, hiszen nem véletlenül úgy van berendezve a helyiség, ahogy.*
*Igyekszik megközelíteni a pultot az asztalok között kanyarogva, csendes léptekkel, nem zavarva az esetleges vendégeket. Tekintete lassan ugrál a fal különböző díszítőelemein, mígnem egy feltűnő külsejű mélységi nő szólítja meg. Úgy tűnik, nem lesz magára hagyva itteni időtöltése során. Még a feltérképezés pillanatának enyhe megilletődöttsége sem múlik el, máris elkezdenek foglalkozni vele. Igyekszik kerülni a feltűnést, de a nő testbeszédéből egyértelmű, hogy hozzá kíván szólni, ennek megfelelően Karoran már azelőtt kitünteti figyelmével, mielőtt még az üdvözlés elhangzana. A hangvétel érzelemmentes, de udvarias, a lényegre törő magatartás pedig kétségtelenül hasznos nagyon sok helyzetben.*
- Máris.
*A kérésnek eleget téve leveszi szemeit a vendéglátójáról, sarkon fordul, és további szó nélkül az említett tárolóhoz battyog. Leemeli övéről kardját, és azt hüvelyében hagyva a tárolóba helyezi. Egy-két vontatott másodpercet elidőz egy helyben állva. A tároló oldalán pihenteti jobb kezét, tekintetét megadva pár szebb darab csillogásának, aztán visszaindul a pult felé. Értékeli a szépséget, és képes felismerni a legkülönbözőbb formáit.*
- Remélem, így megfelel.
*Természetesen örül a készséges fogadtatásnak, és mivel nem ismeri a járást a fogadóban, el is fogadja a segítséget.*
- Köszönöm, igen. Sajnálom, ha kellemetlenséget okozok, eddig pusztán hallomásból ismertem ezt a helyet. Szeretnék ételt és italt rendelni, és egy sellővel is megismerkednék, amennyiben lehetséges. Esetleg megtekinthetem az étlapot?
*Lágy, természetes, nyugodt hangon beszél, célja csupán a kívánságával való gáláns előhozakodás. Igyekszik a kérést diszkréten előadni, lévén a téma mégiscsak a kényesebbek közé tartozik. A Sellőházat jócskán megelőzi a híre, és ez nem azért van, mert itt facsarják a legfrissebb almalevet. A fő szolgáltatással ő maga is tisztában van. Kezdeti ötlettelensége valójában abból fakadt, hogy nem volt biztos benne, mennyi időt is szeretne eltölteni itt. Immáron azonban úgy dönt, felfedezi a lehetőségek széles tárházát. Talán ő maga sem tudja, honnét ez a hirtelen elhatározás. Lehetséges, hogy a hely hangulata ilyen rövid idő alatt hatást tett rá? Nem lepődne meg rajta, hiszen nem véletlenül úgy van berendezve a helyiség, ahogy.*
3409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:55:28
Üzenet elküldve: 2020-05-19 21:55:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//Nala//
//Érintőlegesen Sryl, Rendor//
*A gyors fordulattal igyekezett volna elkezdeni felfedezni a pult hátsó részét. Megnézte volna, mit merre talál, de ebben egy nála jócskán alacsonyabb, törékeny tündérlány akadályozza meg. A továbbra is a kezében markolt étlap kicsúszik, a tervezett irányzat eltérül. A nő olyan gyorsan guggol le a földre hulló étlapért, hogy félvérünknek csak annyira jut ideje, hogy odafentről kövesse a hamuszürke tincseket, és a finom kezeket, ahogy a papírt keresik a földön. Mialatt a nő felegyenesedik, Launak sikerül összeszednie gondolatait, ám hirtelen ezüstszín tekintettel találja szembe magát, és még mielőtt ideje lenne egyáltalán belekezdenie egy bocsánatkérésbe, a másik már nyakig benne van a szabadkozás menetében. Launridan egy kecses mozdulattal simítja ki arcából azt a kósza tincset, amely minden bizonnyal az ütközés során szabadult ki füle mögül.*
- Nem történt semmi. Én nem figyeltem eléggé, elnézést!
*Arca felragyog, hiszen ez az egész azt jelenti, hogy ma valaki még nála is kevésbé van formában. Legalábbis erre az egy pillanatra, mialatt megtörtént az incidens. Mosolya tovább lágyul, ahogy a már jól ismert, csodáló kifejezést pillantja meg a bájosan szép arcon.*
- Ó, kérem, ezt inkább én kérdezhetném! Jól van?
*Úgy veszi, hogy a kisasszony tévesen vendégnek nézte, egyúttal pedig a kérdésből, és a Sryllel egymáshoz intézett szavakból egyértelműen feltételezi, hogy a figyelmetlen tündér szintén a Sellőház alkalmazásában áll. Enyhén aggodalmas arckifejezést öltve, tetőtől talpig végigméri a finom anyagokba öltöztetett csillagszerű teremtést. Tekintetével mintha láthatatlan sérülések után kutatna a tündéren, holott csak készségesen viszonozza a vizslató pillantásokat.*
- Launridan vagyok. Örülök, hogy egymásba botlottunk.
*Ha a másik hagyja, kézbe veszi annak jobbját, és aggodalmas arckifejezését a múltnak felajánlva, ajkait megkapó mosolyra húzza. Kellemesen mély hangját lehalkítja, és hajszálnyit közelebb hajol a tündérhez.*
- Tudja, ma este kezdtem, és úgy tűnik, hogy nem felszolgálónak találtak ki... Készíthetek Önnek valamit gyakorlásképp?
*Reménykedve néz a másikra, szemöldökét várakozón megemeli, a mosoly továbbra sem tűnt tova arcáról. Aztán hirtelen észbe kap, és elengedi a másik kezét, mielőtt tolakodóvá válna az érintés.*
- Persze, ha dolgozik, nem tartanám fel...
*Felnézve érzékeli, hogy Srylnek is akadt dolga, a többiek, akiknek eddig bemutatkozott már sehol sincsenek, és közben megérkezett a vele együtt felvételiző Rendor, aki serényen munkába is állt. Biccent egyet a fekete hajú férfi felé, és lenyeli a torkában az irigységízű gombócot, mely abból fakad, hogy a másik nemhogy otthonosan mozog a pultban, de minden bizonnyal túl van az első találkozóján egy kuncsafttal. Hirtelen a feje is megfájdul. A szolgálati területre nyíló ajtóra sandít, és vágyakozón sóhajt egyet. Mára kezdi úgy érezni, hogy elbukott a hirtelen változások nehézsége alatt.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.19 21:56:16
//Nala//
//Érintőlegesen Sryl, Rendor//
*A gyors fordulattal igyekezett volna elkezdeni felfedezni a pult hátsó részét. Megnézte volna, mit merre talál, de ebben egy nála jócskán alacsonyabb, törékeny tündérlány akadályozza meg. A továbbra is a kezében markolt étlap kicsúszik, a tervezett irányzat eltérül. A nő olyan gyorsan guggol le a földre hulló étlapért, hogy félvérünknek csak annyira jut ideje, hogy odafentről kövesse a hamuszürke tincseket, és a finom kezeket, ahogy a papírt keresik a földön. Mialatt a nő felegyenesedik, Launak sikerül összeszednie gondolatait, ám hirtelen ezüstszín tekintettel találja szembe magát, és még mielőtt ideje lenne egyáltalán belekezdenie egy bocsánatkérésbe, a másik már nyakig benne van a szabadkozás menetében. Launridan egy kecses mozdulattal simítja ki arcából azt a kósza tincset, amely minden bizonnyal az ütközés során szabadult ki füle mögül.*
- Nem történt semmi. Én nem figyeltem eléggé, elnézést!
*Arca felragyog, hiszen ez az egész azt jelenti, hogy ma valaki még nála is kevésbé van formában. Legalábbis erre az egy pillanatra, mialatt megtörtént az incidens. Mosolya tovább lágyul, ahogy a már jól ismert, csodáló kifejezést pillantja meg a bájosan szép arcon.*
- Ó, kérem, ezt inkább én kérdezhetném! Jól van?
*Úgy veszi, hogy a kisasszony tévesen vendégnek nézte, egyúttal pedig a kérdésből, és a Sryllel egymáshoz intézett szavakból egyértelműen feltételezi, hogy a figyelmetlen tündér szintén a Sellőház alkalmazásában áll. Enyhén aggodalmas arckifejezést öltve, tetőtől talpig végigméri a finom anyagokba öltöztetett csillagszerű teremtést. Tekintetével mintha láthatatlan sérülések után kutatna a tündéren, holott csak készségesen viszonozza a vizslató pillantásokat.*
- Launridan vagyok. Örülök, hogy egymásba botlottunk.
*Ha a másik hagyja, kézbe veszi annak jobbját, és aggodalmas arckifejezését a múltnak felajánlva, ajkait megkapó mosolyra húzza. Kellemesen mély hangját lehalkítja, és hajszálnyit közelebb hajol a tündérhez.*
- Tudja, ma este kezdtem, és úgy tűnik, hogy nem felszolgálónak találtak ki... Készíthetek Önnek valamit gyakorlásképp?
*Reménykedve néz a másikra, szemöldökét várakozón megemeli, a mosoly továbbra sem tűnt tova arcáról. Aztán hirtelen észbe kap, és elengedi a másik kezét, mielőtt tolakodóvá válna az érintés.*
- Persze, ha dolgozik, nem tartanám fel...
*Felnézve érzékeli, hogy Srylnek is akadt dolga, a többiek, akiknek eddig bemutatkozott már sehol sincsenek, és közben megérkezett a vele együtt felvételiző Rendor, aki serényen munkába is állt. Biccent egyet a fekete hajú férfi felé, és lenyeli a torkában az irigységízű gombócot, mely abból fakad, hogy a másik nemhogy otthonosan mozog a pultban, de minden bizonnyal túl van az első találkozóján egy kuncsafttal. Hirtelen a feje is megfájdul. A szolgálati területre nyíló ajtóra sandít, és vágyakozón sóhajt egyet. Mára kezdi úgy érezni, hogy elbukott a hirtelen változások nehézsége alatt.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.19 21:56:16
3408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:12:49
Üzenet elküldve: 2020-05-19 18:12:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Az emeleten//
*Ott ácsorog a másik szobalánnyal közben a folyosón még köhint párat, még a könnye is elered az intenzív szagtól.*
-Nem értem hogy bírják ki. *Vesz elő egy szépen hímzett zsebkendőt, hogy megtörölje az arcát, sőt, leginkább abba kívánkozna lélegezni egyfolytában. A fiatal nő úgy fest, jobban bírja a dolgot, mint ő, de azért félrefordított fejjel odamondja a magáét.*
-Aztán mikor meg beszíjja ezt a szagot a párna meg a paplan, akkor a huzatot mosathatjuk, ezer esztendő múlva is érezni lehet majd. Ezekkel a gazdagokkal csak a baj van! Mind elkényeztetett ficsúr egytől egyig. Bezzeg anyám idejében még udvariasak vótak a személyzettel is, mesélte, meghajoltak, köszöntek, és tiszteltek minket, ma meg mán köszönni is ritkán szoktak. Szinte átnéznek rajtunk. *Érezhető az ellenszenv a hangjában, ami egyáltalán nem megkérdőjelezhető.*
-De vannak még mindig illedelmes nemes urak is, nem? *Kérdez vissza, mert ő úgy tapasztalta, hogy ez a halmaz sem csak almákból vagy körtékből áll, igazán felemás és nem feltétlenül rossz. Nem akarja felhozni, hogy át tudja érezni a dolgot, mert nem szeretne panaszosan hangzani. Innen már csak akkor mozdulnak majd el, ha teljesen frissnek érzik a levegőt, akkor is csak May, hogy értesítse a vendégeket a visszatérés lehetőségéről.*
*Ott ácsorog a másik szobalánnyal közben a folyosón még köhint párat, még a könnye is elered az intenzív szagtól.*
-Nem értem hogy bírják ki. *Vesz elő egy szépen hímzett zsebkendőt, hogy megtörölje az arcát, sőt, leginkább abba kívánkozna lélegezni egyfolytában. A fiatal nő úgy fest, jobban bírja a dolgot, mint ő, de azért félrefordított fejjel odamondja a magáét.*
-Aztán mikor meg beszíjja ezt a szagot a párna meg a paplan, akkor a huzatot mosathatjuk, ezer esztendő múlva is érezni lehet majd. Ezekkel a gazdagokkal csak a baj van! Mind elkényeztetett ficsúr egytől egyig. Bezzeg anyám idejében még udvariasak vótak a személyzettel is, mesélte, meghajoltak, köszöntek, és tiszteltek minket, ma meg mán köszönni is ritkán szoktak. Szinte átnéznek rajtunk. *Érezhető az ellenszenv a hangjában, ami egyáltalán nem megkérdőjelezhető.*
-De vannak még mindig illedelmes nemes urak is, nem? *Kérdez vissza, mert ő úgy tapasztalta, hogy ez a halmaz sem csak almákból vagy körtékből áll, igazán felemás és nem feltétlenül rossz. Nem akarja felhozni, hogy át tudja érezni a dolgot, mert nem szeretne panaszosan hangzani. Innen már csak akkor mozdulnak majd el, ha teljesen frissnek érzik a levegőt, akkor is csak May, hogy értesítse a vendégeket a visszatérés lehetőségéről.*
3407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:49:54
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:49:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Naz és Lisé a Sellőben //
// Említés szintjén Amaz //
* Naz igazán meglepődik Amaziana szavait hallva. De legjobban talán inkább akkor, amikor az belekezd a hosszú bocsánatkérésbe. Ő nem olyan hidegen fogadja ezt, mint vörös társa. Nagyon megsajnálja szegény szerencsétlenül járt elfet. Bár legyünk őszinték ezt is csak ezért teszi, mert a másik nőből van. A gyengébbik nem irányába sokkal elnézőbb, mint férfi társai felé. Lisének is sok mindent elnézet, amit egy férfinak már nem tett volna meg. Na jó mondjuk egy férfinak sem szeretne bejutnia a lába közé, szóval érthető is. Nos talán a feszült helyzet ennyivel meg is oldódik. Bár a Rókalány még mindig olyan, mint egy jégkocka, de majd megbékél talán nem is olyan soká. Nazron figyeli a távozó elfet, vagyis a távozó elf popsit. ~ Abba a fenékbe én is szívesen belemarkolnék. ~ Na, de azért nem bámulhatja túlságosan sokáig, mert nem szeretné, ha Lisé még morcosabb lenne rá. Helyet foglal és szótlanul elkezdi enni a süteményét. Bölcsen csöndben marad, mert tudja, hogy most ő is ludas volt. Saját személye szerint neki egyáltalán nincs baja azzal a sütivel. Sőt nagyon is ízlik neki. Ha elfogyasztották a finomságot óvatosan rákérdez az lányra.*
- Na most, hogy a sütit letudtuk mi legyen?* Nem lepődne meg, ha a távozásra kérné a lány. Ha esetleg így lenne, akkor követni fogja a fegyver állványhoz. Ha meg nem, akkor marad itt és hallgatja a további terveit.*
// Említés szintjén Amaz //
* Naz igazán meglepődik Amaziana szavait hallva. De legjobban talán inkább akkor, amikor az belekezd a hosszú bocsánatkérésbe. Ő nem olyan hidegen fogadja ezt, mint vörös társa. Nagyon megsajnálja szegény szerencsétlenül járt elfet. Bár legyünk őszinték ezt is csak ezért teszi, mert a másik nőből van. A gyengébbik nem irányába sokkal elnézőbb, mint férfi társai felé. Lisének is sok mindent elnézet, amit egy férfinak már nem tett volna meg. Na jó mondjuk egy férfinak sem szeretne bejutnia a lába közé, szóval érthető is. Nos talán a feszült helyzet ennyivel meg is oldódik. Bár a Rókalány még mindig olyan, mint egy jégkocka, de majd megbékél talán nem is olyan soká. Nazron figyeli a távozó elfet, vagyis a távozó elf popsit. ~ Abba a fenékbe én is szívesen belemarkolnék. ~ Na, de azért nem bámulhatja túlságosan sokáig, mert nem szeretné, ha Lisé még morcosabb lenne rá. Helyet foglal és szótlanul elkezdi enni a süteményét. Bölcsen csöndben marad, mert tudja, hogy most ő is ludas volt. Saját személye szerint neki egyáltalán nincs baja azzal a sütivel. Sőt nagyon is ízlik neki. Ha elfogyasztották a finomságot óvatosan rákérdez az lányra.*
- Na most, hogy a sütit letudtuk mi legyen?* Nem lepődne meg, ha a távozásra kérné a lány. Ha esetleg így lenne, akkor követni fogja a fegyver állványhoz. Ha meg nem, akkor marad itt és hallgatja a további terveit.*
3406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:38:33
Üzenet elküldve: 2020-05-19 16:38:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
*A nő oldalán érkezik le a vendégtérbe. Orrában még mindig ott van a levendula illata, ami már eléggé kellemetlen a számára. Közben hallgatja Yath megjegyzéseit, és a csókoknak is örül, amit viszonoz is. *
-Igazad lehet, nem lehet téged olyan könnyen megszöktetni. Mindenki árgus szemekkel figyel téged. *Jegyzi meg a bárd, majd újabb csókot vált az elffel. *
-Kicsit kezd sok lenni nekem ez a levendula illat. Levegőzzünk egyet! *Szól és egy puszit nyom a lány halántékára. *
*A nő oldalán érkezik le a vendégtérbe. Orrában még mindig ott van a levendula illata, ami már eléggé kellemetlen a számára. Közben hallgatja Yath megjegyzéseit, és a csókoknak is örül, amit viszonoz is. *
-Igazad lehet, nem lehet téged olyan könnyen megszöktetni. Mindenki árgus szemekkel figyel téged. *Jegyzi meg a bárd, majd újabb csókot vált az elffel. *
-Kicsit kezd sok lenni nekem ez a levendula illat. Levegőzzünk egyet! *Szól és egy puszit nyom a lány halántékára. *
3405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:06:46
Üzenet elküldve: 2020-05-19 15:06:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Maydeleine, Yathalanae//
*Tökéletesen együtt tud érezni Madyvel, sosem értette, miért élvezik annyira a tudatot eltompító tömény aromákat. Elzárja az érzékeket, s megfoszt egy csomó intenzív élménytől.*
- Nekem túl édes.
*Kuncog ő is fintorogva, még inkább hozzásimulva a férfihez. Közben szép lassan leérnek a vendégtérbe, vissza az élettel teli zsongásba.*
- Még mindig a szökés jár a fejedbe?
*Kacag fel kedvesen csengő hanggal, játékosan megbökve a bárd karját.*
- Utánam küldenék az őrséget is.
*Kacsint, miközben elsétálnak a zenészek előtt. Kedvenc lantosa természetesen most is halkan odafüttyent, s némán invitálja maga mellé. Aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy a drága Madárkája ezúttal nem csatlakozik, hogy hangjával örvendeztesse a nagyérdeműt.*
- Meg aztán hiányolnának ám engem.
*Pillant pimaszul a lantos felé.*
- Mondd, mit szeretnél? Sétáljunk egy rövidet a friss levegőn, vagy üljünk le inni valamit?
*Yathnak bármely lehetőség megfelel, az udvar varázslatosan és misztikusan szép, de a vendégtér asztalai pedig kényelmesek, a zene meg kellemesen andalító.*
*Tökéletesen együtt tud érezni Madyvel, sosem értette, miért élvezik annyira a tudatot eltompító tömény aromákat. Elzárja az érzékeket, s megfoszt egy csomó intenzív élménytől.*
- Nekem túl édes.
*Kuncog ő is fintorogva, még inkább hozzásimulva a férfihez. Közben szép lassan leérnek a vendégtérbe, vissza az élettel teli zsongásba.*
- Még mindig a szökés jár a fejedbe?
*Kacag fel kedvesen csengő hanggal, játékosan megbökve a bárd karját.*
- Utánam küldenék az őrséget is.
*Kacsint, miközben elsétálnak a zenészek előtt. Kedvenc lantosa természetesen most is halkan odafüttyent, s némán invitálja maga mellé. Aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy a drága Madárkája ezúttal nem csatlakozik, hogy hangjával örvendeztesse a nagyérdeműt.*
- Meg aztán hiányolnának ám engem.
*Pillant pimaszul a lantos felé.*
- Mondd, mit szeretnél? Sétáljunk egy rövidet a friss levegőn, vagy üljünk le inni valamit?
*Yathnak bármely lehetőség megfelel, az udvar varázslatosan és misztikusan szép, de a vendégtér asztalai pedig kényelmesek, a zene meg kellemesen andalító.*
3404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-18 21:16:11
Üzenet elküldve: 2020-05-18 21:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
*Amikor a férfi üres kézzel tér vissza, Yeza gyomrát marokra szorítja a feszültség. Az első gondolata az, hogy ennyi idő után nem őrizték meg a holmiját, amin nem is lenne mit csodálkozni, hiszen a Rőt csak néhány napra fizette ki a szobát és az ellátást. Csak később veszi észre Darelld kezében a kulcsot. Az emelet felé invitáló mozdulatra egy pillanatnyi hezitálás után indul csak meg. Úgy tervezte, jó esetben a kezébe nyomják az eddig valami raktár sarkában porosodó cókmókot és már itt sincs. Igazából még mindig ezt szeretné a leginkább, de Darelld udvarias invitálása olyasvalami, ami engedelmességre bírja a vonakodó akaratot. Nem eréllyel vagy csikorgó erővel, hanem a súlyával. A kellemes de határozott zöngéken szóló, megkérdőjelezhetetlen súlyával. Yeza megindul hát fölfelé és meglepetten tapasztalja, hogy egészen mostanáig fenntartották neki a szobát, amit kivett. Szépen vetett ágy, friss víz a mosdótálban, még az asztalkára kikészített sudárpipa és a dohány is ott várja, a csomagja pedig valóban érintetlennek tűnik. Ujjai végigsimítanak a gyolcsba tekert markolaton. Mintha a lelke egy részét kapta volna vissza.*
- Muszáj *feleli csendesen a kérdésre, de egyelőre nem fordul meg. Nem várt ilyen figyelmességet a Sellőház részéről és emiatt kell néhány pillanat, míg a bűntudat és a megilletődöttség hulláma kisimul benne. Semmi másra nem vágyna most jobban, mint néhány napnyi békére és pihenésre, az ajánlat így nagyon is marasztaló, de tudja jól, hogy rossz ötlet lenne most visszatáncolni.*
- Ez igazán... nagyvonalú *fordul meg végül immár csupán hálás mosolyt öltve az arcára.* - Lekötelez. *Pillantása eltérül a mosdótál felé és ebben végül hagyja magát elcsábulni. Hátraveti a csuklyáját és a vízbe meríti a kezét, megmossa az arcát és a tarkóját. Elmondhatatlanul frissítő érzés.*
- Szívesen maradnék, tényleg *mondja, miközben lecsatolja a köpenyét és a holmijához lépve kioldja az iszák száját * -, de nem lehet *pillant hátra a válla felett a férfira. A batyujából kihúz egy ruhát és gyorsan átcseréli rá az öltözékét, mintha csak kalapot váltana. Yeza ruhái könnyen nyílnak és a vörös szokás szerint nem visel semmit alattuk. Egy kicsit se zavartatja magát, meg aztán sejti, hogy Darelld munkaköréből adódóan nem illetődik meg az ilyesmitől; de az, hogy ő áll az ajtóban, Yezának elég biztonságérzetet kölcsönöz, hogy ezt a műveletet megejtse még indulás előtt. Az látszik, hogy kifejezetten rutinos a gyors vetkőzésben és öltözésben is. Eligazítja magán a holmit, a másikat pedig belegyűri a batyujába. A kezébe akad valami, ami talán a holmija pántja alá lehetett tűzve. Egy apró kártya. Finom papír, figyelmesen kanyarított gyöngybetűk: "A Sellőház különleges vendégének a tulajdonosok hálás üdvözletével", az alján pedig két aláírás. Mindkettő elüt a szöveg betűformáitól. Yeza elmosolyodik és a táskájába csúsztatja a kis kártyát. Visszaveszi a köpenyét, majd a vállára véve a motyóját, megfordul és Darelldhez lép.*
- Mindent köszönök, nagyfiú *simít végig a sebhelyes arcon, ha a férfi nem tér ki az érintés elől, aztán ellép mellette, de végül mégis megtorpan egy pillanatra.* - Darelld... *visszafordul, hogy mondjon még valamit, de aztán csak visszalép elé és kissé lábujjhegyre emelkedve búcsúcsókot forrasz a férfi ajkaira, ha engedi.* - Mondd meg Cassynek, hogy sajnálom *súgja még a közelség meghitt közegébe, aztán fejére igazítja a köpenye csuklyáját és sietős léptekkel elindul lefele, szándékai szerint át a fogadótéren és ki a kikötői éjszakába.*
*Amikor a férfi üres kézzel tér vissza, Yeza gyomrát marokra szorítja a feszültség. Az első gondolata az, hogy ennyi idő után nem őrizték meg a holmiját, amin nem is lenne mit csodálkozni, hiszen a Rőt csak néhány napra fizette ki a szobát és az ellátást. Csak később veszi észre Darelld kezében a kulcsot. Az emelet felé invitáló mozdulatra egy pillanatnyi hezitálás után indul csak meg. Úgy tervezte, jó esetben a kezébe nyomják az eddig valami raktár sarkában porosodó cókmókot és már itt sincs. Igazából még mindig ezt szeretné a leginkább, de Darelld udvarias invitálása olyasvalami, ami engedelmességre bírja a vonakodó akaratot. Nem eréllyel vagy csikorgó erővel, hanem a súlyával. A kellemes de határozott zöngéken szóló, megkérdőjelezhetetlen súlyával. Yeza megindul hát fölfelé és meglepetten tapasztalja, hogy egészen mostanáig fenntartották neki a szobát, amit kivett. Szépen vetett ágy, friss víz a mosdótálban, még az asztalkára kikészített sudárpipa és a dohány is ott várja, a csomagja pedig valóban érintetlennek tűnik. Ujjai végigsimítanak a gyolcsba tekert markolaton. Mintha a lelke egy részét kapta volna vissza.*
- Muszáj *feleli csendesen a kérdésre, de egyelőre nem fordul meg. Nem várt ilyen figyelmességet a Sellőház részéről és emiatt kell néhány pillanat, míg a bűntudat és a megilletődöttség hulláma kisimul benne. Semmi másra nem vágyna most jobban, mint néhány napnyi békére és pihenésre, az ajánlat így nagyon is marasztaló, de tudja jól, hogy rossz ötlet lenne most visszatáncolni.*
- Ez igazán... nagyvonalú *fordul meg végül immár csupán hálás mosolyt öltve az arcára.* - Lekötelez. *Pillantása eltérül a mosdótál felé és ebben végül hagyja magát elcsábulni. Hátraveti a csuklyáját és a vízbe meríti a kezét, megmossa az arcát és a tarkóját. Elmondhatatlanul frissítő érzés.*
- Szívesen maradnék, tényleg *mondja, miközben lecsatolja a köpenyét és a holmijához lépve kioldja az iszák száját * -, de nem lehet *pillant hátra a válla felett a férfira. A batyujából kihúz egy ruhát és gyorsan átcseréli rá az öltözékét, mintha csak kalapot váltana. Yeza ruhái könnyen nyílnak és a vörös szokás szerint nem visel semmit alattuk. Egy kicsit se zavartatja magát, meg aztán sejti, hogy Darelld munkaköréből adódóan nem illetődik meg az ilyesmitől; de az, hogy ő áll az ajtóban, Yezának elég biztonságérzetet kölcsönöz, hogy ezt a műveletet megejtse még indulás előtt. Az látszik, hogy kifejezetten rutinos a gyors vetkőzésben és öltözésben is. Eligazítja magán a holmit, a másikat pedig belegyűri a batyujába. A kezébe akad valami, ami talán a holmija pántja alá lehetett tűzve. Egy apró kártya. Finom papír, figyelmesen kanyarított gyöngybetűk: "A Sellőház különleges vendégének a tulajdonosok hálás üdvözletével", az alján pedig két aláírás. Mindkettő elüt a szöveg betűformáitól. Yeza elmosolyodik és a táskájába csúsztatja a kis kártyát. Visszaveszi a köpenyét, majd a vállára véve a motyóját, megfordul és Darelldhez lép.*
- Mindent köszönök, nagyfiú *simít végig a sebhelyes arcon, ha a férfi nem tér ki az érintés elől, aztán ellép mellette, de végül mégis megtorpan egy pillanatra.* - Darelld... *visszafordul, hogy mondjon még valamit, de aztán csak visszalép elé és kissé lábujjhegyre emelkedve búcsúcsókot forrasz a férfi ajkaira, ha engedi.* - Mondd meg Cassynek, hogy sajnálom *súgja még a közelség meghitt közegébe, aztán fejére igazítja a köpenye csuklyáját és sietős léptekkel elindul lefele, szándékai szerint át a fogadótéren és ki a kikötői éjszakába.*
3403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-18 21:14:23
Üzenet elküldve: 2020-05-18 21:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Zárás//
*Önmaga szívét- lelkét beleadja, csomóval a hasa legmélyén szónoklatába, de természetesen a vörös hajú továbbra sem lesz kenyérre kenhető személyt, de ezt meg is érti, inkább nem veszi magára. *
- Szerettem volna elmondani, hogy nem ön az egyetlen akinek új ez az egész, valamiféle támogatás gyanánt. Sajnálom, hogy feltartottam. *feleli továbbra is barátságosan, de a kékes íriszekkel megáldott nehéz természet nimfa továbbra is rideg és sértett vele szemben, legalábbis Amaziana, így érzi, de úgy gondolja, hogy helyén kezelte a helyzetet, így egyszerre nyert és veszített. *
- Természetesen! Én vissza is megyek a pultba, ezek szerint nincs már szükségük a szolgálataimra.*Biccent készségesen a nőnek, de még messziről elcsípi a sütiről alkotott mondhatni bókot ami megmelengeti a szívét. ~Te sem vagy, olyan rossz Amaz! Egyszer belejövök.~ biztatja magát a jövőben, már elért jelenlegi céljaival, majd finoman lesimítja a szoknyáján éktelenkedő apró ráncot, mintha csak az aggodalmainak intene ezennel búcsút és mosolyog, amíg elér a pultig. *
//Zárás//
*Önmaga szívét- lelkét beleadja, csomóval a hasa legmélyén szónoklatába, de természetesen a vörös hajú továbbra sem lesz kenyérre kenhető személyt, de ezt meg is érti, inkább nem veszi magára. *
- Szerettem volna elmondani, hogy nem ön az egyetlen akinek új ez az egész, valamiféle támogatás gyanánt. Sajnálom, hogy feltartottam. *feleli továbbra is barátságosan, de a kékes íriszekkel megáldott nehéz természet nimfa továbbra is rideg és sértett vele szemben, legalábbis Amaziana, így érzi, de úgy gondolja, hogy helyén kezelte a helyzetet, így egyszerre nyert és veszített. *
- Természetesen! Én vissza is megyek a pultba, ezek szerint nincs már szükségük a szolgálataimra.*Biccent készségesen a nőnek, de még messziről elcsípi a sütiről alkotott mondhatni bókot ami megmelengeti a szívét. ~Te sem vagy, olyan rossz Amaz! Egyszer belejövök.~ biztatja magát a jövőben, már elért jelenlegi céljaival, majd finoman lesimítja a szoknyáján éktelenkedő apró ráncot, mintha csak az aggodalmainak intene ezennel búcsút és mosolyog, amíg elér a pultig. *
3402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-18 19:53:29
Üzenet elküldve: 2020-05-18 19:53:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Naz és Lisé a Sellőben //
*Sosem gondolta, hogy szeszélyes lenne, csak sajnos igen sokaktól kapta már ezt meg. Így lehet adna némi hitelt a kijelentésnek. Nazron szavaira egy szót sem szól, csak bólint, hogy talán igaza van. Még mindig úgy gondolja, jobb lenne menni, és vigyék a sütit is, ahogy máshol megenni biztosan kellemesebb lesz. Felsóhajt, figyeli Nazront ahogy bekóstol a sütibe. Az utána jött események persze egyáltalán nem várta volna. Nazron rosszulléte, melyet viccnek gondol, se a rúgásra se az orr befogásra nem reagál. Az ijedelem, ami úrrá lesz rajta, amitől képtelen átgondolni az ez utáni tetteit. Aztán még az elf is közelebb jön és Naz elé guggolva kezd beszélni. Térdénél ellökni sikerül-e az elfet az nem derül ki, mert Nazron hirtelen feléled. És el is árulja magát, hogy viccelt ezzel a tettével. Lisé kicsit rosszabb hangulatba esik erre, a sütit amennyire szerette volna az elf arcába kenni úgy nem tehette meg, ~lehet inkább Naz fejére kéne kenni, ~ mert már Nazron elvonja messzebb az elfet, és suttognak. Az hogy ezt a fiú jelezte felé, nem is érdekli. Lehet, valami baja van azzal a heggel és megmérgezi a gondolatait, de most megint sötétebben lát mindent, ahogy ismét viszketően kezdi zavarni a sebhelye. Nagy levegőt vesz és nyugalmat erőltet magára, próbál lehiggadni, hogy a szeszélye váltson éppen egy mosolygósabb hangulatába. Persze ez könnyebben menne, ha tudná, miket sugdoshat Nazron róla, miféle lágyelméjűnek állítja be, hogy az elf ne haragudjon rá… ~De nem én haragszok rá jogosan. Én sosem nevettem volna ki senkit úgy, ahogy ő engem.~ a gondolatai nem segítik elő a nyugalmát, azonban az elé lépő elf nő már valamelyest enyhít. Bár nem pont abban az értelemben, amire vágyott. Megtudja az elf nevét. Aztán az utána megejtő hosszú szóáradatra meglepetten nézi Amazianát. Sok mindent mond, amire Lisé tulajdonképpen nem kíváncsi, és követni habár tudja, de nem szeretné. Kicsit furcsállja, hogy egy nap alatt mindezeket a borzalmakat képes volt elfeledni, vagy túltenni magát és munkába állni. Meglepetésében azonban nem nagyon tud erre mit mondani. Már azt hinné, hogy a sok beszéd mellett nem is lesz ebből bocsánat kérés, csak az elf életének minden részletét hallhatja, akkor mégis megtörténik. Érdeklődve és meglepetten pillant a másikra. Egyelőre határozottan nem gondolná, hogy valaha is barátságot kötne Amazianával, valahogy annyira távol áll tőle. Sosem adná ki így magát egy idegennek, noha érték igen rossz dolgok Lisét is, és még a felét nem oldotta meg a bajának, ami rá vár. Röviden szusszanva engedi el a bosszúságát. A csípés felajánlására szemöldöke egészen a homlokára húzódik fel. ~Ugyan nem érsz annyit.~ Gondolja magában.*
- Bőven elég lett volna csak bocsánatot kérni, ezt a sok rossz emléket nem kellett volna felszakítanod magadban. *erőlteti meg magát, habár neki teljesen mindegy, hogy az elf ettől most rosszul érzi magát vagy nem. Nyugalmat szeretett volna, egy sütivel, nem ilyen zajos eseményeket. Persze ebben Nazron is hibás a kis színjátékával. Nem mondaná ki, de megfájdult a feje mindettől az egész hercehurcától.*
- Hát akkor, hogy ezt megbeszéltük, ~vagyis te magaddal.~ Úgy most már elfogyasztanám nyugalomban és csendben a sütit. *mondja még halkan. Persze ha az elf erre azt hitte megenyhülve a nyakába ugrik, akkor most téved. Továbbra is ül, és ennyivel tudja le az egészet. Semmiképpen nem akar gondot vagy bajt okozni. Ezzel az utolsóval Nazronra is néz, hogy tőle sem számítana már semmi bolondságra. Ha éppen nem figyelnek rá, akkor belekóstol a sütibe, és nem olyan jó, mint várta. Lehet a süti evéshez jó kedve kell, vagy tényleg a szájíze keseredett meg. Most talán rácáfol arra a szeszélyességre, amivel megbélyegezte Nazron.*
- Nem is olyan rossz. *mondja, ennél jobban nem tud kierőltetni magából, ám a fejében a lüktetés felerősödik, és tudja sütizés után távozni fog. Legszívesebben már most menne ki friss levegőt szívni. Újabb falatot eszik a sütiből közben homlokánál fogva támasztja másik tenyerén a fejét.*
*Sosem gondolta, hogy szeszélyes lenne, csak sajnos igen sokaktól kapta már ezt meg. Így lehet adna némi hitelt a kijelentésnek. Nazron szavaira egy szót sem szól, csak bólint, hogy talán igaza van. Még mindig úgy gondolja, jobb lenne menni, és vigyék a sütit is, ahogy máshol megenni biztosan kellemesebb lesz. Felsóhajt, figyeli Nazront ahogy bekóstol a sütibe. Az utána jött események persze egyáltalán nem várta volna. Nazron rosszulléte, melyet viccnek gondol, se a rúgásra se az orr befogásra nem reagál. Az ijedelem, ami úrrá lesz rajta, amitől képtelen átgondolni az ez utáni tetteit. Aztán még az elf is közelebb jön és Naz elé guggolva kezd beszélni. Térdénél ellökni sikerül-e az elfet az nem derül ki, mert Nazron hirtelen feléled. És el is árulja magát, hogy viccelt ezzel a tettével. Lisé kicsit rosszabb hangulatba esik erre, a sütit amennyire szerette volna az elf arcába kenni úgy nem tehette meg, ~lehet inkább Naz fejére kéne kenni, ~ mert már Nazron elvonja messzebb az elfet, és suttognak. Az hogy ezt a fiú jelezte felé, nem is érdekli. Lehet, valami baja van azzal a heggel és megmérgezi a gondolatait, de most megint sötétebben lát mindent, ahogy ismét viszketően kezdi zavarni a sebhelye. Nagy levegőt vesz és nyugalmat erőltet magára, próbál lehiggadni, hogy a szeszélye váltson éppen egy mosolygósabb hangulatába. Persze ez könnyebben menne, ha tudná, miket sugdoshat Nazron róla, miféle lágyelméjűnek állítja be, hogy az elf ne haragudjon rá… ~De nem én haragszok rá jogosan. Én sosem nevettem volna ki senkit úgy, ahogy ő engem.~ a gondolatai nem segítik elő a nyugalmát, azonban az elé lépő elf nő már valamelyest enyhít. Bár nem pont abban az értelemben, amire vágyott. Megtudja az elf nevét. Aztán az utána megejtő hosszú szóáradatra meglepetten nézi Amazianát. Sok mindent mond, amire Lisé tulajdonképpen nem kíváncsi, és követni habár tudja, de nem szeretné. Kicsit furcsállja, hogy egy nap alatt mindezeket a borzalmakat képes volt elfeledni, vagy túltenni magát és munkába állni. Meglepetésében azonban nem nagyon tud erre mit mondani. Már azt hinné, hogy a sok beszéd mellett nem is lesz ebből bocsánat kérés, csak az elf életének minden részletét hallhatja, akkor mégis megtörténik. Érdeklődve és meglepetten pillant a másikra. Egyelőre határozottan nem gondolná, hogy valaha is barátságot kötne Amazianával, valahogy annyira távol áll tőle. Sosem adná ki így magát egy idegennek, noha érték igen rossz dolgok Lisét is, és még a felét nem oldotta meg a bajának, ami rá vár. Röviden szusszanva engedi el a bosszúságát. A csípés felajánlására szemöldöke egészen a homlokára húzódik fel. ~Ugyan nem érsz annyit.~ Gondolja magában.*
- Bőven elég lett volna csak bocsánatot kérni, ezt a sok rossz emléket nem kellett volna felszakítanod magadban. *erőlteti meg magát, habár neki teljesen mindegy, hogy az elf ettől most rosszul érzi magát vagy nem. Nyugalmat szeretett volna, egy sütivel, nem ilyen zajos eseményeket. Persze ebben Nazron is hibás a kis színjátékával. Nem mondaná ki, de megfájdult a feje mindettől az egész hercehurcától.*
- Hát akkor, hogy ezt megbeszéltük, ~vagyis te magaddal.~ Úgy most már elfogyasztanám nyugalomban és csendben a sütit. *mondja még halkan. Persze ha az elf erre azt hitte megenyhülve a nyakába ugrik, akkor most téved. Továbbra is ül, és ennyivel tudja le az egészet. Semmiképpen nem akar gondot vagy bajt okozni. Ezzel az utolsóval Nazronra is néz, hogy tőle sem számítana már semmi bolondságra. Ha éppen nem figyelnek rá, akkor belekóstol a sütibe, és nem olyan jó, mint várta. Lehet a süti evéshez jó kedve kell, vagy tényleg a szájíze keseredett meg. Most talán rácáfol arra a szeszélyességre, amivel megbélyegezte Nazron.*
- Nem is olyan rossz. *mondja, ennél jobban nem tud kierőltetni magából, ám a fejében a lüktetés felerősödik, és tudja sütizés után távozni fog. Legszívesebben már most menne ki friss levegőt szívni. Újabb falatot eszik a sütiből közben homlokánál fogva támasztja másik tenyerén a fejét.*
3401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:21:12
Üzenet elküldve: 2020-05-18 18:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája, majd el//
*Rhule szavai megnyugtatják, megkönnyebbülten elmosolyodik.*
- Értem.
*Igazából most ő is feleslegesnek érzi a jelenlétét. Indulna már, de megvárja a megegyezés végét, s csak egy ponton folyik bele. De tulajdonképpen ez most tényleg a kettejük ügye, rá már csak az elbocsátó válasz tartozik. Szerencsére Rhule is visszatér, így nem kell magára hagyniuk Meirát.*
- Örülök, hogy nincs komolyabb baj.
*Feleli együttérző mosollyal a köszönetnyilvánításra, majd végre tényleg az ajtóhoz lép.*
- Jobbulást és kellemes pihenést kívánunk!
*Majd távozik a szobából. Parcyt megvárja a folyosón, s ha csatlakozik hozzá, akkor elindul vele.*
- Köszönöm, hogy segítettél! Egyedül nagyon nehéz lett volna. Leadom a pénzt a kasszába, aztán elmegyek vacsorázni, mert idejét se tudom, mikor ettem utoljára egy falatot. Meghozta az étvágyamat ez a sok finomság.
*Kuncog behúzott nyakkal.*
- És igazából egy kicsike pihenés is jólesne…
*Vallja be töredelmesen. De nem lesz távol hosszú időre. Talán egy kicsit felfrissíti magát.*
- Aztán te se hajtsd túl magad!
*Mosolyog a férfira kedvesen, s ha nincs más teendője, akkor ígéretéhez híven intézkedik, és egy időre eltűnik a színről.*
//Meira szobája, majd el//
*Rhule szavai megnyugtatják, megkönnyebbülten elmosolyodik.*
- Értem.
*Igazából most ő is feleslegesnek érzi a jelenlétét. Indulna már, de megvárja a megegyezés végét, s csak egy ponton folyik bele. De tulajdonképpen ez most tényleg a kettejük ügye, rá már csak az elbocsátó válasz tartozik. Szerencsére Rhule is visszatér, így nem kell magára hagyniuk Meirát.*
- Örülök, hogy nincs komolyabb baj.
*Feleli együttérző mosollyal a köszönetnyilvánításra, majd végre tényleg az ajtóhoz lép.*
- Jobbulást és kellemes pihenést kívánunk!
*Majd távozik a szobából. Parcyt megvárja a folyosón, s ha csatlakozik hozzá, akkor elindul vele.*
- Köszönöm, hogy segítettél! Egyedül nagyon nehéz lett volna. Leadom a pénzt a kasszába, aztán elmegyek vacsorázni, mert idejét se tudom, mikor ettem utoljára egy falatot. Meghozta az étvágyamat ez a sok finomság.
*Kuncog behúzott nyakkal.*
- És igazából egy kicsike pihenés is jólesne…
*Vallja be töredelmesen. De nem lesz távol hosszú időre. Talán egy kicsit felfrissíti magát.*
- Aztán te se hajtsd túl magad!
*Mosolyog a férfira kedvesen, s ha nincs más teendője, akkor ígéretéhez híven intézkedik, és egy időre eltűnik a színről.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5274-5293