Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:15:01
Üzenet elküldve: 2020-04-22 20:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Főleg Bel //
* Mély levegőt vesz és kilép a fogadótérbe. Kérdőn néz Imorenre, hogy most hova tovább.*
- Ne aggódj nem lesz baj! Semmi perc alatt belerázódsz majd.* Bátorítja a Sellő lány Rendort.*
- Na jól van essünk neki! Hova kell mennem?
- Kövess!* Így hát a szerzetes követni kezdi bájos kolléganőjét. Igencsak meglepődik, maikor megérkeznek a kuncsafthoz. Ugyanis ahhoz a lányhoz kísérték, akit úgy megnézet, amikor az asztalnál ült. Most már érti, hogy a lány miért nézet rá. Imoren gyorsan bedobja Rendort a mély vízbe.*
- Elnézést a megvárakoztatásért! Ő itt Rendor az új Sellőnk. Készen áll rá, hogy teljesítse minden kívánságát.* Amikor Rendor hallja a nevét szépen meghajol felé.*
- Üdvözletem kisasszony! * Talán a ezen még majd csiszolnia kell egy kicsit. Szolgálatkészen rámosolyog a kuncsaftra és várja, hogy történjen valami.*
- Én azt hiszem nem is zavarok tovább. Ha bármire szükségetek lenne, akkor csak szóljatok! Itt leszek a közelben.* Azzal még egyszer rámosolyog a Rendorra és utána magukra hagyja őket. Sellőnk meg készen várja az első kéréseket.*
* Mély levegőt vesz és kilép a fogadótérbe. Kérdőn néz Imorenre, hogy most hova tovább.*
- Ne aggódj nem lesz baj! Semmi perc alatt belerázódsz majd.* Bátorítja a Sellő lány Rendort.*
- Na jól van essünk neki! Hova kell mennem?
- Kövess!* Így hát a szerzetes követni kezdi bájos kolléganőjét. Igencsak meglepődik, maikor megérkeznek a kuncsafthoz. Ugyanis ahhoz a lányhoz kísérték, akit úgy megnézet, amikor az asztalnál ült. Most már érti, hogy a lány miért nézet rá. Imoren gyorsan bedobja Rendort a mély vízbe.*
- Elnézést a megvárakoztatásért! Ő itt Rendor az új Sellőnk. Készen áll rá, hogy teljesítse minden kívánságát.* Amikor Rendor hallja a nevét szépen meghajol felé.*
- Üdvözletem kisasszony! * Talán a ezen még majd csiszolnia kell egy kicsit. Szolgálatkészen rámosolyog a kuncsaftra és várja, hogy történjen valami.*
- Én azt hiszem nem is zavarok tovább. Ha bármire szükségetek lenne, akkor csak szóljatok! Itt leszek a közelben.* Azzal még egyszer rámosolyog a Rendorra és utána magukra hagyja őket. Sellőnk meg készen várja az első kéréseket.*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:18:08
Üzenet elküldve: 2020-04-22 13:18:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz is kivesz egy szobát, így aztán már közel van az alvás lehetősége.*
-Jó éjt neked is.
*A szobájába beérve becsukja maga mögött az ajtót és be is zárja. A mai éjszaka történtek dühítik. Mindenféle képen bosszút fog állni, bár ez még egy kicsit korai lenne. De majd idővel. Most csak aludna egy jót és kész.
~Kellene egy ló.~
Erre a gondolatra fekszik bele az ágyába. Túl sok dolgot nem kell levennie, hiszen fegyverei lent vannak. Ruházata meg most a legkevésbé sem zavarja, úgyhogy az álom gyorsan utoléri.*
*Dhorisz is kivesz egy szobát, így aztán már közel van az alvás lehetősége.*
-Jó éjt neked is.
*A szobájába beérve becsukja maga mögött az ajtót és be is zárja. A mai éjszaka történtek dühítik. Mindenféle képen bosszút fog állni, bár ez még egy kicsit korai lenne. De majd idővel. Most csak aludna egy jót és kész.
~Kellene egy ló.~
Erre a gondolatra fekszik bele az ágyába. Túl sok dolgot nem kell levennie, hiszen fegyverei lent vannak. Ruházata meg most a legkevésbé sem zavarja, úgyhogy az álom gyorsan utoléri.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 12:35:30
Üzenet elküldve: 2020-04-22 12:35:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Szegény Cassyt sikerült zavarba hozniuk. Wrexan egy kis pírt is felfedez a lány arcán. A kellemetlen kutyás témán hamar átlendülnek, így aztán újra visszatérhet a jól megszokott baráti hangulat. A rossz kedvet amúgy is kiviszi az ablakon egy kósza fuvallat. Kissé hűvös, de attól még jól esik Wrexan bortól kissé kótyagos fejének.*
- Meglehet, de legalább felfrissítette a levegőt.* Szippant is egy mélyet a sós levegőből. Az úriember kifejezésre elmosolyodik Wrexan. Egyáltalán nem tartja magát annak. Főleg nem úrnak. Időközben a kockák is újradobásra kerülnek. Természetesen nem a győzelem a lényeg, de azért a jutalom csábítóan hangzik. Szegény Cassynek most nincs szerencséje. Hiába dobott újra, semmi jó nem lett belőle. Amíg a lány balszerencséjét sajnálja, addig a Parcyén kicsit felvidul. Hiába is próbálná tagadni a dolgot. Szeretné legalább a játékban felül múlni a másik férfit. Kissé irigyli, amiért az elf férfi olyan sikeres az életben. Úgy tűnik a szerencse az ő oldalára áll. Ugyanis a másik férfi sem képes felülmúlni az ő nagy sorát.*
- Úgy tűnik, hogy ma nagyon szerencsés vagyok.* Mosolyog elégedetten. A felvetéssel egyetért, bár ő szinte mindenben egyetért.*
- Nekem tetszik az elgondolás.
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Szegény Cassyt sikerült zavarba hozniuk. Wrexan egy kis pírt is felfedez a lány arcán. A kellemetlen kutyás témán hamar átlendülnek, így aztán újra visszatérhet a jól megszokott baráti hangulat. A rossz kedvet amúgy is kiviszi az ablakon egy kósza fuvallat. Kissé hűvös, de attól még jól esik Wrexan bortól kissé kótyagos fejének.*
- Meglehet, de legalább felfrissítette a levegőt.* Szippant is egy mélyet a sós levegőből. Az úriember kifejezésre elmosolyodik Wrexan. Egyáltalán nem tartja magát annak. Főleg nem úrnak. Időközben a kockák is újradobásra kerülnek. Természetesen nem a győzelem a lényeg, de azért a jutalom csábítóan hangzik. Szegény Cassynek most nincs szerencséje. Hiába dobott újra, semmi jó nem lett belőle. Amíg a lány balszerencséjét sajnálja, addig a Parcyén kicsit felvidul. Hiába is próbálná tagadni a dolgot. Szeretné legalább a játékban felül múlni a másik férfit. Kissé irigyli, amiért az elf férfi olyan sikeres az életben. Úgy tűnik a szerencse az ő oldalára áll. Ugyanis a másik férfi sem képes felülmúlni az ő nagy sorát.*
- Úgy tűnik, hogy ma nagyon szerencsés vagyok.* Mosolyog elégedetten. A felvetéssel egyetért, bár ő szinte mindenben egyetért.*
- Nekem tetszik az elgondolás.
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 11:35:28
Üzenet elküldve: 2020-04-22 11:35:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
* A pulthoz lépve 18 aranyért Dhorisz is bérel magának egy Szobát éjszakára.
Amint kézhez kapja a kulcsot, Burzhgor felé fordulva azt mondja:*
- Hát akkor jó éjszakát!
*S ezzel igen bódultan megindul a szállások irányába. A szobájába belépve kis híján megbotlik a küszöbben. Leveti bőr kabátját és cipőjét, s aztán magára zárja az ajtót. Sóhajtva dől el az ágyon, s - talán a bódultság miatt hamar álomba is merül. Akárhogy is, neki tetszett ez a kis kaland. Amúgy is szereti, ha izgalmak történnek vele.*
~Jó volna csatlakozni valami társasághoz, ahol kémkedhetek. Csak nem tudok egy ilyet sem. Na, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Legfeljebb én alapítok egyet.~
*Erre a gondolatra elmosolyodik. Nagyon nehezen tudja elképzelni magát egy kémkedéssel foglalkozó társaság élén. Hamar el is veti inkább az ötletet. Őrültségnek tűnik az egész. S eztán már nem gondol semmire.*
A hozzászólás írója (Wylindhor Valdhorisz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 11:36:35
* A pulthoz lépve 18 aranyért Dhorisz is bérel magának egy Szobát éjszakára.
Amint kézhez kapja a kulcsot, Burzhgor felé fordulva azt mondja:*- Hát akkor jó éjszakát!
*S ezzel igen bódultan megindul a szállások irányába. A szobájába belépve kis híján megbotlik a küszöbben. Leveti bőr kabátját és cipőjét, s aztán magára zárja az ajtót. Sóhajtva dől el az ágyon, s - talán a bódultság miatt hamar álomba is merül. Akárhogy is, neki tetszett ez a kis kaland. Amúgy is szereti, ha izgalmak történnek vele.*
~Jó volna csatlakozni valami társasághoz, ahol kémkedhetek. Csak nem tudok egy ilyet sem. Na, majd meglátjuk mit hoz a jövő. Legfeljebb én alapítok egyet.~
*Erre a gondolatra elmosolyodik. Nagyon nehezen tudja elképzelni magát egy kémkedéssel foglalkozó társaság élén. Hamar el is veti inkább az ötletet. Őrültségnek tűnik az egész. S eztán már nem gondol semmire.*
A hozzászólás írója (Wylindhor Valdhorisz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.22 11:36:35
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 11:08:01
Üzenet elküldve: 2020-04-22 11:08:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A kanári visszatér//
//Vyl//
*Semmi kétség afelől, hogy hiányzott neki az elf, ugyanis Yath jelenti Vyl számára azt a baráti kapcsolatot, amelyet régóta nem tudhatott be sajátjának. Ilyenkor mindig felötlik benne, ha csak egy pillanatra is a félig vak félvér kislány képe, amint megosztja vele az almát abban a sikátorban. Ő még mosolyogni is tudott, annak ellenére, hogy vöröslött a kisírt könnyektől a két szeme - mégis Vylre áldozta azt a fél, rothadt gyümölcsöt. ~ Ne halj meg, jó? ~ Emlékszik a szavakra, csak senkinek nem beszél róluk. Görcsösen tud ragaszkodni azóta a kapcsolataihoz - mert ő túlélte a mély nyomort, aztán átkerült az apjához. Szerencséje, hogy csak egy pillanatra kísértik mindig ezek a rémképek, de mindig akkor, mikor valaki fontos mellett áll. Erősítik benne a védelmi ösztönt.
Kuncog a kacsintásra, ahogyan az üzletre is, igyekszik komoly arcot vágni, felszegett állal, miközben kijelenti, kimért, úrinőhöz méltó hangon.*
- Valóban, akármilyen megterhelő is tud lenni, a munkát mindig precízen kell elvégezni. *Arca elszomorodik, mikor énekléshez kéri fel a barátnője. Szíve szerint vele tartana, de szeretné még időben elkapni a főnökasszonyt, mielőtt újra köddé válna előtte. Vyl már egy ideje üldözi, csak mindig akadt valami dolga, ami nem tűrt halasztást. ~ Na majd most! ~ Gondolja, de előbb közölni kell Lanával a szomorú hírt.*
- Nagyon sajnálom, Lana, de nem tudok most dalolni veled. Fontos dolgot kell megbeszélnem Zammiriával, lehet tudok orvost szerezni, aki majd kitanít minket. *Nem titkolózik, egyenesek a céljai, hiszen nem szeretné, ha azt hinné a lány, hogy csak kerüli őt.*
- Felfordulás? Szerencséje mindnek, hogy pont nem láttam. *A szikrázó tekintet árulkodik róla, hogy a belső matróna előtört volna belőle, ha nem Serttel ütötte volna el az időt.*
- Nekem viszont mennem kell. Vigyázz magadra, majd még találkozunk. *Ha megengedik neki, bátorkodik újra átölelni a hosszúéletűt, azzal kacsintva távozik a sötételf felé.*
//Zammiriáék asztala//
//Minden ott lévő//
*Aki éppen a félreeső zugban diskurál, felfigyelhet a messziről hallható, ütemes kopogásra. Vyl érkezik, teljes pompájában, arcán a sejtelmes félmosoly, a szilárd tekintettel párosítva. Egyenesen a főnökasszony mellett áll meg, miközben bólint mosolyogva a többi asztaltársnak.*
- Szép estét! *Külön figyelmet szentel a sötételfnek, előtte kissé meg is hajol.*
- Elnézést a zavarásért, Madame, de lenne egy fontos ügy, amit szeretnék majd megbeszélni Önnel. Találhatnánk rá konkrét időpontot majd?
//A kanári visszatér//
//Vyl//
*Semmi kétség afelől, hogy hiányzott neki az elf, ugyanis Yath jelenti Vyl számára azt a baráti kapcsolatot, amelyet régóta nem tudhatott be sajátjának. Ilyenkor mindig felötlik benne, ha csak egy pillanatra is a félig vak félvér kislány képe, amint megosztja vele az almát abban a sikátorban. Ő még mosolyogni is tudott, annak ellenére, hogy vöröslött a kisírt könnyektől a két szeme - mégis Vylre áldozta azt a fél, rothadt gyümölcsöt. ~ Ne halj meg, jó? ~ Emlékszik a szavakra, csak senkinek nem beszél róluk. Görcsösen tud ragaszkodni azóta a kapcsolataihoz - mert ő túlélte a mély nyomort, aztán átkerült az apjához. Szerencséje, hogy csak egy pillanatra kísértik mindig ezek a rémképek, de mindig akkor, mikor valaki fontos mellett áll. Erősítik benne a védelmi ösztönt.
Kuncog a kacsintásra, ahogyan az üzletre is, igyekszik komoly arcot vágni, felszegett állal, miközben kijelenti, kimért, úrinőhöz méltó hangon.*
- Valóban, akármilyen megterhelő is tud lenni, a munkát mindig precízen kell elvégezni. *Arca elszomorodik, mikor énekléshez kéri fel a barátnője. Szíve szerint vele tartana, de szeretné még időben elkapni a főnökasszonyt, mielőtt újra köddé válna előtte. Vyl már egy ideje üldözi, csak mindig akadt valami dolga, ami nem tűrt halasztást. ~ Na majd most! ~ Gondolja, de előbb közölni kell Lanával a szomorú hírt.*
- Nagyon sajnálom, Lana, de nem tudok most dalolni veled. Fontos dolgot kell megbeszélnem Zammiriával, lehet tudok orvost szerezni, aki majd kitanít minket. *Nem titkolózik, egyenesek a céljai, hiszen nem szeretné, ha azt hinné a lány, hogy csak kerüli őt.*
- Felfordulás? Szerencséje mindnek, hogy pont nem láttam. *A szikrázó tekintet árulkodik róla, hogy a belső matróna előtört volna belőle, ha nem Serttel ütötte volna el az időt.*
- Nekem viszont mennem kell. Vigyázz magadra, majd még találkozunk. *Ha megengedik neki, bátorkodik újra átölelni a hosszúéletűt, azzal kacsintva távozik a sötételf felé.*
//Zammiriáék asztala//
//Minden ott lévő//
*Aki éppen a félreeső zugban diskurál, felfigyelhet a messziről hallható, ütemes kopogásra. Vyl érkezik, teljes pompájában, arcán a sejtelmes félmosoly, a szilárd tekintettel párosítva. Egyenesen a főnökasszony mellett áll meg, miközben bólint mosolyogva a többi asztaltársnak.*
- Szép estét! *Külön figyelmet szentel a sötételfnek, előtte kissé meg is hajol.*
- Elnézést a zavarásért, Madame, de lenne egy fontos ügy, amit szeretnék majd megbeszélni Önnel. Találhatnánk rá konkrét időpontot majd?
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 10:03:12
Üzenet elküldve: 2020-04-22 10:03:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy tehát vendég lesz az úr énnálam *mosolyog vissza a férfira. Állacskáját felszegi, hogy tekintetük ezüstje összefogódzhasson.* - A vendégjog pedig szentség nekem, így óhaját kimondatlanul is ki kell hogy fürkésszem. *Akárhogy forgatja is Taitos úr, az odaadó szolgálat felajánlása egy vargabetűvel mindig visszatér a tündér kezébe. És ki kötekedne vele, amikor ragyogó íriszére van írva, hogy ez a leghőbb vágya: vendége kedvére tenni.*
- De sajnálom, efelett a varázs felett nincs hatalmam *vonja meg a vállát finom mozdulattal. Taitos úréhoz hasonlóan elragadtatással telve és játékos incselkedéssel duruzsolnak a szavai.
A combjai közé kúszó simításra elnyílnak a tündér ajkai, pillantását megejtő fátyolosságba vonja az érzés. Ezüstjeit a férfiéba fúrva kutatja talán a merészsége forrását, talán valami mást, de véletlenül sincs e pillantásban korholás vagy megrökönyödés. Ez színtiszta áhítat, már-már hitetlenkedő elragadtatás.
Az ajkába harapva igyekszik bujtatni a halk, kéjes kis nyögést, amit az érintés előcsal, de minthogy csókra fogják, a hangocskák újra és újra kiszöknek a mozdulatok hullámzásába veszve. Megemeli az egyik lábát, talpacskáját az úr vádlijához szorítja, hogy szabadabb utat adjon neki. Csak akkor teszi le ismét a süppedős szőnyegre, amikor vendége az ágy felé kormányozza kéjesen ringó hajójukat. Nala készségesen követi az úr kimondott vagy csak mozdulatokkal vezényelt utasításait. Izgalommal, várakozással telve csodálja a kegyet, mellyel vendége megajándékozza. Lélegzete egyre szaporábbra fogja, fiatal orcájára pírt fest a hév, ahogy a férfi ajkai és simítása felfedezőútra indulnak a testén. Baljának ujjacskái Taitos úr támaszkodó karját cirógatják, jobbja pedig az ágyékát, hogy valamennyire viszonozhassa a kényeztetést. A kérdésre magához húzza a férfit és egy lopott csókocska után válaszol.*
- Mi lenne, ha találgatna, Taitos úr? *Huncut mosolygás mögé burkolózik, aztán újra elemeli a tarkóját az ágyról, hogy újabb csókot orozzon. Ezúttal hosszan, érzékien, hogy a testük is egészen egymáshoz simuljon közben, de mielőtt a vendég reflektálhatna a szavaira, mozdul, fordul és ha az úr nem akadályozza meg benne, apró termete ellenére meglepő ügyességgel irányítja úgy kettősüket, hogy a férfi fölé kerüljön. Combjait a férfi oldalához simítja és testét a másikéhoz igazítva lassan, finoman tovább lendíti e pásztoróra cselekményét az előszóról. A tündér húsa feszes és zsenge és befogadó és édes, mint a tavasz mámoros virágillata. Finom mozdulatokkal invitálja teljességig a vérforraló varázst, hogy egészen vendégszeretetébe ölelje a férfit. Mikor csípőjük egészen összeforr, ringatózó, buja táncba kezd. Hunyt pillái, sebesen pihegő ajkai és azok az édes kis hangocskák szemléletesen árulkodnak róla, milyen mélyen merül el az élményben. Kis idő múlva a mozdulatai egyre jobban kinyílnak. Távolságot enged ölük közé, hogy aztán mind szédültebb kéjekben forrjanak ismét szorosan össze. A férfi tenyereit a feneke gömbölyded ívére húzza. Átadja a gyeplőt. Taitos úr diktálhat a kedve szerint. Nalának eddig sem az volt a célja, hogy ezt elvitassa tőle, de tapasztalatai szerint sokan elbizonytalanodnak a kapuban, amikor egy tündér törékeny kis teste fölé kerekednek a vágyaikkal.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Úgy tehát vendég lesz az úr énnálam *mosolyog vissza a férfira. Állacskáját felszegi, hogy tekintetük ezüstje összefogódzhasson.* - A vendégjog pedig szentség nekem, így óhaját kimondatlanul is ki kell hogy fürkésszem. *Akárhogy forgatja is Taitos úr, az odaadó szolgálat felajánlása egy vargabetűvel mindig visszatér a tündér kezébe. És ki kötekedne vele, amikor ragyogó íriszére van írva, hogy ez a leghőbb vágya: vendége kedvére tenni.*
- De sajnálom, efelett a varázs felett nincs hatalmam *vonja meg a vállát finom mozdulattal. Taitos úréhoz hasonlóan elragadtatással telve és játékos incselkedéssel duruzsolnak a szavai.
A combjai közé kúszó simításra elnyílnak a tündér ajkai, pillantását megejtő fátyolosságba vonja az érzés. Ezüstjeit a férfiéba fúrva kutatja talán a merészsége forrását, talán valami mást, de véletlenül sincs e pillantásban korholás vagy megrökönyödés. Ez színtiszta áhítat, már-már hitetlenkedő elragadtatás.
Az ajkába harapva igyekszik bujtatni a halk, kéjes kis nyögést, amit az érintés előcsal, de minthogy csókra fogják, a hangocskák újra és újra kiszöknek a mozdulatok hullámzásába veszve. Megemeli az egyik lábát, talpacskáját az úr vádlijához szorítja, hogy szabadabb utat adjon neki. Csak akkor teszi le ismét a süppedős szőnyegre, amikor vendége az ágy felé kormányozza kéjesen ringó hajójukat. Nala készségesen követi az úr kimondott vagy csak mozdulatokkal vezényelt utasításait. Izgalommal, várakozással telve csodálja a kegyet, mellyel vendége megajándékozza. Lélegzete egyre szaporábbra fogja, fiatal orcájára pírt fest a hév, ahogy a férfi ajkai és simítása felfedezőútra indulnak a testén. Baljának ujjacskái Taitos úr támaszkodó karját cirógatják, jobbja pedig az ágyékát, hogy valamennyire viszonozhassa a kényeztetést. A kérdésre magához húzza a férfit és egy lopott csókocska után válaszol.*
- Mi lenne, ha találgatna, Taitos úr? *Huncut mosolygás mögé burkolózik, aztán újra elemeli a tarkóját az ágyról, hogy újabb csókot orozzon. Ezúttal hosszan, érzékien, hogy a testük is egészen egymáshoz simuljon közben, de mielőtt a vendég reflektálhatna a szavaira, mozdul, fordul és ha az úr nem akadályozza meg benne, apró termete ellenére meglepő ügyességgel irányítja úgy kettősüket, hogy a férfi fölé kerüljön. Combjait a férfi oldalához simítja és testét a másikéhoz igazítva lassan, finoman tovább lendíti e pásztoróra cselekményét az előszóról. A tündér húsa feszes és zsenge és befogadó és édes, mint a tavasz mámoros virágillata. Finom mozdulatokkal invitálja teljességig a vérforraló varázst, hogy egészen vendégszeretetébe ölelje a férfit. Mikor csípőjük egészen összeforr, ringatózó, buja táncba kezd. Hunyt pillái, sebesen pihegő ajkai és azok az édes kis hangocskák szemléletesen árulkodnak róla, milyen mélyen merül el az élményben. Kis idő múlva a mozdulatai egyre jobban kinyílnak. Távolságot enged ölük közé, hogy aztán mind szédültebb kéjekben forrjanak ismét szorosan össze. A férfi tenyereit a feneke gömbölyded ívére húzza. Átadja a gyeplőt. Taitos úr diktálhat a kedve szerint. Nalának eddig sem az volt a célja, hogy ezt elvitassa tőle, de tapasztalatai szerint sokan elbizonytalanodnak a kapuban, amikor egy tündér törékeny kis teste fölé kerekednek a vágyaikkal.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:06:19
Üzenet elküldve: 2020-04-22 08:06:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
-Félni természetes. De végül is nem voltak olyan sokan. Mi ketten ők hárman. Az egyiket gyorsan leterítettem volna, így kettő a kettő ellen lett volna, bár sokban függ, hogy mennyire hosszú időre iktattam volna ki a harmadik tagot. Na mindegy.
*A bosszú kedve egyre erősödik. Valószínűleg a dohány hatása, rég dohányzott már és most így hirtelenjében egy ilyen erőssel próbálkozik. Ahogy elfogy a dohánya ő is kiissza a poharának tartalmát, majd Dhorisszal együtt a pulthoz megy vagy inkább már vánszorog. A bosszú kedvén kívül fáradsága is nőtt. A pultnál kivesz egy Szobat, majd át is adja a 18 aranyat érte. Már türelmetlenül várja, hogy végre egy jó mélyet aludjon. Magában még azért megfogadja, hogy legközelebb csak fokozatos mennyiségben dohányzik, nem rögtön egy erőssel kezd.*
-Félni természetes. De végül is nem voltak olyan sokan. Mi ketten ők hárman. Az egyiket gyorsan leterítettem volna, így kettő a kettő ellen lett volna, bár sokban függ, hogy mennyire hosszú időre iktattam volna ki a harmadik tagot. Na mindegy.
*A bosszú kedve egyre erősödik. Valószínűleg a dohány hatása, rég dohányzott már és most így hirtelenjében egy ilyen erőssel próbálkozik. Ahogy elfogy a dohánya ő is kiissza a poharának tartalmát, majd Dhorisszal együtt a pulthoz megy vagy inkább már vánszorog. A bosszú kedvén kívül fáradsága is nőtt. A pultnál kivesz egy Szobat, majd át is adja a 18 aranyat érte.
Már türelmetlenül várja, hogy végre egy jó mélyet aludjon. Magában még azért megfogadja, hogy legközelebb csak fokozatos mennyiségben dohányzik, nem rögtön egy erőssel kezd.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-22 00:30:50
Üzenet elküldve: 2020-04-22 00:30:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A gnóm visszaszólásai, pattogása valahogy mosolygásra bírják Taitost már sokadjára.*
~Így se hívott még senki.~
*Sőt, Taitos az első taláb ezen a címen. Xavy bohókás búcsújától felvillanyozva lép ki, és szíve hevesen ver az izgalmaktól, amiket Nala tartogat számára.*
~Vajon tudja, hogy megnyerte magának ma az első és egyetlen lapulevélpecért egész Lanawinon?~
*Kuncog magában, míg a tündér fel nem világosítja, hogy nem lakta még be a szobát, attól van olyan alig megkezdett érzete.*
-Akkor azt mondod fel kéne avatni?
*Kap rá ott a magyarázatra, ahol csak tud, s fejében édes, vagy éppen tüzes ötletek egész hulláma indul meg. Amikor viszont még az az egy darab lepelnyi ruhája is a földre hull, s a tündér érintését is magán tudhatja, bizony nem az esze diktál, sokkal inkább az érzelmek és érzések sokkal kuszább, de édesebb világába zuttyan át. Immár gyakorlottan veszi rá Nalát arca finom érintésével, hogy tekintetével ajándékozza meg a mágusét, s úgy felel.*
-Van. A szobádban a te vendéged vagyok.
*Jelenti ki, míg keze a lány domborulatait fedezi fel, átkarolva őt.*
-Szóval ne kezelj kuncsaftként, csak élvezd ki, hogy a világ egyetlen lapupecére lesz egy röpke pásztorórára a szobatársad.
*Mosolyodik el. Hangjában érezhető játék és rajongás bujkál.*
-És... Ne varázsolj el jobban, mert akkor tényleg semmi eszem nem marad!
~Már nem mintha nagy különbség lenne.~
*Taitos valószínűleg nagyjából ugyanúgy viselkedik egy kisasszony vendégeként ilyen helyzetben, mint fizetővendégként teszi, és sejti, hogy a tündér sem lenne figyelmetlenebb házigazda, mint most, mégis, talán ezzel viszonozni tudja azt a valóságból kiemelt idillt, amivel a lány ajándékozza meg.*
~És legalább megtudja mit lehet egy saját szobában csinálni.~
*Hirtelen ötlettől vezérelve csókért hajol, ám gonoszul pont ebben a pillanatban csúsztatja az eddig lágyan cirógató kezek egyikét ő is kettejük közé. Nem ajtóstul ront a házba, de belépője igyekszik a gyönyör hirtelen árhullámával nyakon zúdítani a lányt, hogy első sóhaját ajkaival szüretelhesse le, miközben hasonló, de elmélyültebb mozdulatok követik az elsőt. Lassúzásuk közben pedig, ha Taitos vezet, márpedig magából, és Nalából kiindulva ő lesz az, aki a tempót diktálja, apró lépésekkel közelít a szinte érintetlen ágy irányába.*
~Töltsük meg a szobát édes emlékekkel!~
*Odaérvén a mágus kicsit tovább is vezeti a lányt, hátát cirógató ujjai vállára vándorolnak, ahogy leülteti őt az ágy szélére, és lehajolva a fülébe súgja.*
-Akkor próbáljunk ki valami édeset!
*Kacsintva két kulccsontjára illeszti ujjai hegyét, aztán játékosan a puha ágyba löki a lányt.*
-Dőlj hátra!
*Kezei pedig lassú, de érzéki cirógatásokkal, néhol masszírozással, netán incselkedő ujjátékkal járják be a lány melleinek hasának és csípőjének minden porcikáját, csak hogy fenekén pihenhessenek meg, s Taitos egy jól irányzott mozdulattal fentebb tolhassa az ágyon. Szemének holdezüstjében most minden érzéki gondolat egyszerre csillan fel, amiket eddit visszafogott.*
-És neked? Ez a te szobád, a te első éjszakád itt... Neked mi a kívánságod?
*Nem sokat tétovázva követi a lányt, érkezésük nyomán pedig apró ráncocskák, fodrok szaladnak végig a kék ágynemű selymes víztükrén.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A gnóm visszaszólásai, pattogása valahogy mosolygásra bírják Taitost már sokadjára.*
~Így se hívott még senki.~
*Sőt, Taitos az első taláb ezen a címen. Xavy bohókás búcsújától felvillanyozva lép ki, és szíve hevesen ver az izgalmaktól, amiket Nala tartogat számára.*
~Vajon tudja, hogy megnyerte magának ma az első és egyetlen lapulevélpecért egész Lanawinon?~
*Kuncog magában, míg a tündér fel nem világosítja, hogy nem lakta még be a szobát, attól van olyan alig megkezdett érzete.*
-Akkor azt mondod fel kéne avatni?
*Kap rá ott a magyarázatra, ahol csak tud, s fejében édes, vagy éppen tüzes ötletek egész hulláma indul meg. Amikor viszont még az az egy darab lepelnyi ruhája is a földre hull, s a tündér érintését is magán tudhatja, bizony nem az esze diktál, sokkal inkább az érzelmek és érzések sokkal kuszább, de édesebb világába zuttyan át. Immár gyakorlottan veszi rá Nalát arca finom érintésével, hogy tekintetével ajándékozza meg a mágusét, s úgy felel.*
-Van. A szobádban a te vendéged vagyok.
*Jelenti ki, míg keze a lány domborulatait fedezi fel, átkarolva őt.*
-Szóval ne kezelj kuncsaftként, csak élvezd ki, hogy a világ egyetlen lapupecére lesz egy röpke pásztorórára a szobatársad.
*Mosolyodik el. Hangjában érezhető játék és rajongás bujkál.*
-És... Ne varázsolj el jobban, mert akkor tényleg semmi eszem nem marad!
~Már nem mintha nagy különbség lenne.~
*Taitos valószínűleg nagyjából ugyanúgy viselkedik egy kisasszony vendégeként ilyen helyzetben, mint fizetővendégként teszi, és sejti, hogy a tündér sem lenne figyelmetlenebb házigazda, mint most, mégis, talán ezzel viszonozni tudja azt a valóságból kiemelt idillt, amivel a lány ajándékozza meg.*
~És legalább megtudja mit lehet egy saját szobában csinálni.~
*Hirtelen ötlettől vezérelve csókért hajol, ám gonoszul pont ebben a pillanatban csúsztatja az eddig lágyan cirógató kezek egyikét ő is kettejük közé. Nem ajtóstul ront a házba, de belépője igyekszik a gyönyör hirtelen árhullámával nyakon zúdítani a lányt, hogy első sóhaját ajkaival szüretelhesse le, miközben hasonló, de elmélyültebb mozdulatok követik az elsőt. Lassúzásuk közben pedig, ha Taitos vezet, márpedig magából, és Nalából kiindulva ő lesz az, aki a tempót diktálja, apró lépésekkel közelít a szinte érintetlen ágy irányába.*
~Töltsük meg a szobát édes emlékekkel!~
*Odaérvén a mágus kicsit tovább is vezeti a lányt, hátát cirógató ujjai vállára vándorolnak, ahogy leülteti őt az ágy szélére, és lehajolva a fülébe súgja.*
-Akkor próbáljunk ki valami édeset!
*Kacsintva két kulccsontjára illeszti ujjai hegyét, aztán játékosan a puha ágyba löki a lányt.*
-Dőlj hátra!
*Kezei pedig lassú, de érzéki cirógatásokkal, néhol masszírozással, netán incselkedő ujjátékkal járják be a lány melleinek hasának és csípőjének minden porcikáját, csak hogy fenekén pihenhessenek meg, s Taitos egy jól irányzott mozdulattal fentebb tolhassa az ágyon. Szemének holdezüstjében most minden érzéki gondolat egyszerre csillan fel, amiket eddit visszafogott.*
-És neked? Ez a te szobád, a te első éjszakád itt... Neked mi a kívánságod?
*Nem sokat tétovázva követi a lányt, érkezésük nyomán pedig apró ráncocskák, fodrok szaladnak végig a kék ágynemű selymes víztükrén.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:27
Üzenet elküldve: 2020-04-21 21:01:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nala csak elmosolyodik Xavy kisasszony feltételezésén, ami a szárítkozásban való segédkezést illeti. Nem erőlteti, de azért biztos benne, hogy eljön majd az idő, amikor a bájos kis úrnőre is rátalál az a személy, akitől szívesen vesz majd olyan segítséget, ami valójában szükségtelen, de nagyon is jóleső és boldoggá teszi. Nala ritkán fordul kéréssel az égiek felé és amikor megteszi, általában a szívének kedves személyekre kér áldást. Faraonn nagyúrra, aki az Arany Szerájba kiválasztotta, Kyriel úrnőre, aki a nagyúr temetése után beajánlotta a Sellők közé, Ralas úrra, aki bizalmat szavazott neki, Zammiria úrnőre, aki töretlen virágzásban tartja e helyet és persze Carlotteia asszonyra is meg a Sellőház minden szorgos alkalmazottjára úgy általában. Mostantól egy szívből jövő toldással hozzáfűz még valakit a listájához, remélve, hogy Xavy kisasszony számára is hamarosan rendeltetik egy elragadó gnóm úrfi, akivel szívesen osztja majd meg a habfürdőjét. Ezúttal viszont jobb gyorsan szétválasztani a két perlekedőt, mielőtt egyéb holmik is "szárnyra" kapnak a szobában. Szerencsére ez a civódás nem a rosszabbik fajta. Ezt jól mutatja az is, ahogy Taitos úr a hozzá vágott kalappal bánik.
Odakint Nala csókja is viszonzásra talál, sietős kis folyosóátszelésével pedig a férfi is tartja a lépést.
Nala nem készült rá, hogy vendéget fogadjon a szobájában, így egy kicsit bele is pirul, amikor Taitos úr a szék hátára hányt csipkecsodákkal tréfálkozik. Ha nem húzná magához, a kis tündér zavarában már lépne is oda, hogy gyorsan elrakja szem elől a rendetlenül hagyott holmikat.*
- Még nem egészen, de igyekszem belakni *válaszolja már oldottabban. Készségesen ereszti meg a vállait, ahogy a köntösétől megszabadítják és kínálja testének megkívánt tájékait az úr csókjainak.* - Taitos Úr nagyon jól ért hozzá, hogy édes élményekkel fesse még otthonosabbá *mondja.* - Én pedig hálás vagyok, hogy ilyen nagy segítségemre van ebben. Ezelőtt sosem volt még saját szobám. *Ha a férfi hagyja, Nala is lesegíti róla a köntöst. Ujjainak finom érintése végigsimít a hátán, aztán lábujjhegyre emelkedve vendége ajkai felé nyújtózik, hogy csókban forrjanak össze.*
- Van valami kívánsága? *kérdi a férfihoz simulva. Ajkával a bőrét cirógatja, balja pedig kettejük közé furakszik, hogy a szárnyait bontogató, szende érzékiséget bátrabb hangú kéjekkel fűszerezze.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Nala csak elmosolyodik Xavy kisasszony feltételezésén, ami a szárítkozásban való segédkezést illeti. Nem erőlteti, de azért biztos benne, hogy eljön majd az idő, amikor a bájos kis úrnőre is rátalál az a személy, akitől szívesen vesz majd olyan segítséget, ami valójában szükségtelen, de nagyon is jóleső és boldoggá teszi. Nala ritkán fordul kéréssel az égiek felé és amikor megteszi, általában a szívének kedves személyekre kér áldást. Faraonn nagyúrra, aki az Arany Szerájba kiválasztotta, Kyriel úrnőre, aki a nagyúr temetése után beajánlotta a Sellők közé, Ralas úrra, aki bizalmat szavazott neki, Zammiria úrnőre, aki töretlen virágzásban tartja e helyet és persze Carlotteia asszonyra is meg a Sellőház minden szorgos alkalmazottjára úgy általában. Mostantól egy szívből jövő toldással hozzáfűz még valakit a listájához, remélve, hogy Xavy kisasszony számára is hamarosan rendeltetik egy elragadó gnóm úrfi, akivel szívesen osztja majd meg a habfürdőjét. Ezúttal viszont jobb gyorsan szétválasztani a két perlekedőt, mielőtt egyéb holmik is "szárnyra" kapnak a szobában. Szerencsére ez a civódás nem a rosszabbik fajta. Ezt jól mutatja az is, ahogy Taitos úr a hozzá vágott kalappal bánik.
Odakint Nala csókja is viszonzásra talál, sietős kis folyosóátszelésével pedig a férfi is tartja a lépést.
Nala nem készült rá, hogy vendéget fogadjon a szobájában, így egy kicsit bele is pirul, amikor Taitos úr a szék hátára hányt csipkecsodákkal tréfálkozik. Ha nem húzná magához, a kis tündér zavarában már lépne is oda, hogy gyorsan elrakja szem elől a rendetlenül hagyott holmikat.*
- Még nem egészen, de igyekszem belakni *válaszolja már oldottabban. Készségesen ereszti meg a vállait, ahogy a köntösétől megszabadítják és kínálja testének megkívánt tájékait az úr csókjainak.* - Taitos Úr nagyon jól ért hozzá, hogy édes élményekkel fesse még otthonosabbá *mondja.* - Én pedig hálás vagyok, hogy ilyen nagy segítségemre van ebben. Ezelőtt sosem volt még saját szobám. *Ha a férfi hagyja, Nala is lesegíti róla a köntöst. Ujjainak finom érintése végigsimít a hátán, aztán lábujjhegyre emelkedve vendége ajkai felé nyújtózik, hogy csókban forrjanak össze.*
- Van valami kívánsága? *kérdi a férfihoz simulva. Ajkával a bőrét cirógatja, balja pedig kettejük közé furakszik, hogy a szárnyait bontogató, szende érzékiséget bátrabb hangú kéjekkel fűszerezze.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:49:02
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:49:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz is jónak látja, hogy itt foglaljanak szobát erre az éjszakára.*
- Mi van, csak nem félsz?* Kérdezi széles vigyorral. Persze csak viccelődik. Kezdi érezni a bódultságot, amit a dohány erős szívása okoz számára. Egy ilyen izgalommal teli este után neki is jól esik ez a fajta kikapcsolódás. Tekintetével csak úgy szórakozásból követi a füstöt. Sokáig nem tart, mert idő közben a dohány végére ér. Egy hajtással kiissza pohara tartalmát, majd azt mondja Burzhgornak:*
- Én azt hiszem, bérelek egy szobát, és elteszem magam holnapra.
*Fel is áll, s a poharat is felemeli, hogy a pulthoz vigye.*
*Dhorisz is jónak látja, hogy itt foglaljanak szobát erre az éjszakára.*
- Mi van, csak nem félsz?* Kérdezi széles vigyorral. Persze csak viccelődik. Kezdi érezni a bódultságot, amit a dohány erős szívása okoz számára. Egy ilyen izgalommal teli este után neki is jól esik ez a fajta kikapcsolódás. Tekintetével csak úgy szórakozásból követi a füstöt. Sokáig nem tart, mert idő közben a dohány végére ér. Egy hajtással kiissza pohara tartalmát, majd azt mondja Burzhgornak:*
- Én azt hiszem, bérelek egy szobát, és elteszem magam holnapra.
*Fel is áll, s a poharat is felemeli, hogy a pulthoz vigye.*
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:11:29
Üzenet elküldve: 2020-04-21 20:11:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Pult – Carlotteia//
//A hátsó asztalnál – Zammiria, kicsit Rendor//
*Igazából a három fajankóra gondolt, akik ellen szépen felsorjáztak Sryl kolléganői. De lényegében a két vendégre is igaz lehet, ám ezt Launridan nem igazán tudja megítélni. Mindegy is, igazából minden résztvevő egészen könnyen megúszta, hiszen sem csonkolás, sem tömegverekedés, de még egy ital-borítás-a-másik-arcába sem történt. A hely hangulata immár majdnem olyan, mintha meg sem történt volna a közjáték.*
- Reméljük, lesz alkalma rá!
*Arra ugyan kevéssé vágyik, hogy egy óriás elrabolja, de talán még az is beleférhet, abban az esetben, ha az csak az egyik emeleti szobáig cipeli. Kinek mi. Lau első szabálya, hogy soha ne ítélj, amíg nem próbáltad. Carlotteia utolsó mondatára észreveszi, hogy a főnökasszony már úton van hátrafelé, de mielőtt az asztalhoz érne, le is foglalja a nemrégiben odaálló kontyos nő. Váltanak pár mondatot, de mielőtt befejezik, a szőke fél-elf már le is huppant korábbi székére, annyi különbséggel, hogy kezében végre ott az áhított ital. Kortyol még egy aprót, s mire pohara talpa az asztalt éri, Zammiria már helyet foglalt velük szemben. Megértő mosollyal válaszol a hozzá intézett szavakra, majd türelmesen folytatja a várakozást.*
- Ó, igazán semmi gond! Egész nyugodtan.
*Enyhe izgalom fut át egész testén mikor tudatosul benne, hogy mindjárt ő következik. Igyekszik összeszedni a gondolatait. Igazán szeretné, ha a sötételf elvárásai, és az önmagáról prezentálható kép fedné egymást. Szerencsére, az „üresjárat” nem tartott addig, hogy kibillenjen a megfelelő hangulatból, így továbbra is jókedvűen és önbizalommal telten várja a beszélgetést. Az a pohár fehérbor pedig éppen elég ahhoz, hogy egy fokkal szabadabban beszéljen egy olyan személlyel, akivel szemben tétje is van a dolognak. Alkoholt fogyasztani lehet, hogy nem szerencsés egy felvételi beszélgetésen, de egy pohárka nem túl erős bor még éppen az a lélektani határ, ami általában nem befolyásolja az ilyesmi kimenetelét. Főleg, hogy valószínűleg még a munkaköri leírásban is benne van a kuncsaftokkal való italozás, ha arról van szó.*
~ Az gyors volt... Egy érdeklődő! ~
*Egy csepp féltékenység ébred Launridan szívében, pedig az elején még biztos volt benne, hogy itt mindenkinek van elég tér az érvényesülésre. Ez biztosan így is van, viszont abban a pillanatban, mikor az eddig kolostorban élő, szemet szúróan jóképű férfinek csak úgy az ölébe hullik egy próbamunka, Lau nem tudja így látni a dolgot. Állkapcsa egy múló másodpercig megfeszül, és még egyet kortyol. Igyekszik nem mutatni, hogy felébredt benne a zöld szörny, hiszen józan eszével tudja, hogy ez elég gyerekes hozzáállás. Egészen meg is enyhül, mikor Rendor sok sikert kíván neki, bár azt gondolja, hogy a papnövendéknek nagyobb szüksége lesz rá. Elnyomva a rosszmájú gondolatokat, mosolyt erőltet képére, ahogy felnéz az asztaltól távozni készülő emberre.*
- Neked is!
*Pillantását eztán Zammiriára emeli. Ahogy kettesben maradnak az asztalnál, el is felejti, hogy egy perce még élt benne némi rossz érzés, és nyitott szívvel várja a felé intézett kéréseket.*
//A hátsó asztalnál – Zammiria, kicsit Rendor//
*Igazából a három fajankóra gondolt, akik ellen szépen felsorjáztak Sryl kolléganői. De lényegében a két vendégre is igaz lehet, ám ezt Launridan nem igazán tudja megítélni. Mindegy is, igazából minden résztvevő egészen könnyen megúszta, hiszen sem csonkolás, sem tömegverekedés, de még egy ital-borítás-a-másik-arcába sem történt. A hely hangulata immár majdnem olyan, mintha meg sem történt volna a közjáték.*
- Reméljük, lesz alkalma rá!
*Arra ugyan kevéssé vágyik, hogy egy óriás elrabolja, de talán még az is beleférhet, abban az esetben, ha az csak az egyik emeleti szobáig cipeli. Kinek mi. Lau első szabálya, hogy soha ne ítélj, amíg nem próbáltad. Carlotteia utolsó mondatára észreveszi, hogy a főnökasszony már úton van hátrafelé, de mielőtt az asztalhoz érne, le is foglalja a nemrégiben odaálló kontyos nő. Váltanak pár mondatot, de mielőtt befejezik, a szőke fél-elf már le is huppant korábbi székére, annyi különbséggel, hogy kezében végre ott az áhított ital. Kortyol még egy aprót, s mire pohara talpa az asztalt éri, Zammiria már helyet foglalt velük szemben. Megértő mosollyal válaszol a hozzá intézett szavakra, majd türelmesen folytatja a várakozást.*
- Ó, igazán semmi gond! Egész nyugodtan.
*Enyhe izgalom fut át egész testén mikor tudatosul benne, hogy mindjárt ő következik. Igyekszik összeszedni a gondolatait. Igazán szeretné, ha a sötételf elvárásai, és az önmagáról prezentálható kép fedné egymást. Szerencsére, az „üresjárat” nem tartott addig, hogy kibillenjen a megfelelő hangulatból, így továbbra is jókedvűen és önbizalommal telten várja a beszélgetést. Az a pohár fehérbor pedig éppen elég ahhoz, hogy egy fokkal szabadabban beszéljen egy olyan személlyel, akivel szemben tétje is van a dolognak. Alkoholt fogyasztani lehet, hogy nem szerencsés egy felvételi beszélgetésen, de egy pohárka nem túl erős bor még éppen az a lélektani határ, ami általában nem befolyásolja az ilyesmi kimenetelét. Főleg, hogy valószínűleg még a munkaköri leírásban is benne van a kuncsaftokkal való italozás, ha arról van szó.*
~ Az gyors volt... Egy érdeklődő! ~
*Egy csepp féltékenység ébred Launridan szívében, pedig az elején még biztos volt benne, hogy itt mindenkinek van elég tér az érvényesülésre. Ez biztosan így is van, viszont abban a pillanatban, mikor az eddig kolostorban élő, szemet szúróan jóképű férfinek csak úgy az ölébe hullik egy próbamunka, Lau nem tudja így látni a dolgot. Állkapcsa egy múló másodpercig megfeszül, és még egyet kortyol. Igyekszik nem mutatni, hogy felébredt benne a zöld szörny, hiszen józan eszével tudja, hogy ez elég gyerekes hozzáállás. Egészen meg is enyhül, mikor Rendor sok sikert kíván neki, bár azt gondolja, hogy a papnövendéknek nagyobb szüksége lesz rá. Elnyomva a rosszmájú gondolatokat, mosolyt erőltet képére, ahogy felnéz az asztaltól távozni készülő emberre.*
- Neked is!
*Pillantását eztán Zammiriára emeli. Ahogy kettesben maradnak az asztalnál, el is felejti, hogy egy perce még élt benne némi rossz érzés, és nyitott szívvel várja a felé intézett kéréseket.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:13:07
Üzenet elküldve: 2020-04-21 19:13:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Dreyia//
//Pult//
*Mivel az ajtók kinyílnak, elsurran a konyhára Dreyia étke ügyében, amiről éppen akkor beszéltek, amikor berontottak az ajtón a követelőző férfiak. Elég félelmetes helyzet volt, egészen végig szorongott a történések alatt, féltette társait, és a konfliktusokat is nehezen viseli. Most, hogy túl vannak rajta, egy kicsit jobb, bár nem áll azonnal helyre a lelke, csupán elkendőzi a feszengést. Befejezi a teát a mélységi nő számára, s végre kezd csillapodni belül, ahogy minden elrendeződik. Shan felé mosolyog, aki lazán pöfékel a falnál, nagyon vagánynak látszik így, Reyraa pedig most még veszélyesebb szépségnek tűnik számára. Aztán Dreyia tekintetét keresi, hogy szólhasson neki, összekészítette a kért szendvicseket, a friss teát, s még csípős mártást is tetetett a tálcára.*
- Itt van, amit kértél, Dreyia, remélem, most pihensz egy kicsit. Szeretnél asztalhoz ülni, vagy jó lesz a pultnál?
*Mivel tálcára készített mindent, gyorsan megoldható a szállítás, bár örül annak is, ha a közelében marad elfogyasztani.*
- Olyan jó, hogy itt vagytok nekünk… én nem is tudom, mit csináltam volna, ha nem álljátok azoknak a férfiaknak az útját.
//Pult//
*Mivel az ajtók kinyílnak, elsurran a konyhára Dreyia étke ügyében, amiről éppen akkor beszéltek, amikor berontottak az ajtón a követelőző férfiak. Elég félelmetes helyzet volt, egészen végig szorongott a történések alatt, féltette társait, és a konfliktusokat is nehezen viseli. Most, hogy túl vannak rajta, egy kicsit jobb, bár nem áll azonnal helyre a lelke, csupán elkendőzi a feszengést. Befejezi a teát a mélységi nő számára, s végre kezd csillapodni belül, ahogy minden elrendeződik. Shan felé mosolyog, aki lazán pöfékel a falnál, nagyon vagánynak látszik így, Reyraa pedig most még veszélyesebb szépségnek tűnik számára. Aztán Dreyia tekintetét keresi, hogy szólhasson neki, összekészítette a kért szendvicseket, a friss teát, s még csípős mártást is tetetett a tálcára.*
- Itt van, amit kértél, Dreyia, remélem, most pihensz egy kicsit. Szeretnél asztalhoz ülni, vagy jó lesz a pultnál?
*Mivel tálcára készített mindent, gyorsan megoldható a szállítás, bár örül annak is, ha a közelében marad elfogyasztani.*
- Olyan jó, hogy itt vagytok nekünk… én nem is tudom, mit csináltam volna, ha nem álljátok azoknak a férfiaknak az útját.
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:57:39
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:57:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Ő is röhög egyet Dhorisz kijelentésén.*
-Akkor nagyon veszélyesek lehetnek, ha úgy megölnek, hogy észre se veszed.
*Nagyot szív dohányából. Nagyon kellett ez már neki. Főleg az este után.*
-Én azt remélem, hogy ha legközelebb itt járunk legalább észre fogjuk venni ha megölnek minket.
*Nevet fel halkan. Reméli, hogy még élni fognak ezek az alakok, mikor visszajön beszedni a tartozásukat, mert ha élnek, akkor maga szeretne gondoskodni a testi büntetésről. Ingerültségét a dohányzás és az ital csökkentik.*
-Szerintem jobb, ha itt szállunk meg egy éjszakára. Ki tudja, hogy kinn vannak-e még. Lehet, hogy több zsákmány reményében még rájuk várhatnak.
*Ő is röhög egyet Dhorisz kijelentésén.*
-Akkor nagyon veszélyesek lehetnek, ha úgy megölnek, hogy észre se veszed.
*Nagyot szív dohányából. Nagyon kellett ez már neki. Főleg az este után.*
-Én azt remélem, hogy ha legközelebb itt járunk legalább észre fogjuk venni ha megölnek minket.
*Nevet fel halkan. Reméli, hogy még élni fognak ezek az alakok, mikor visszajön beszedni a tartozásukat, mert ha élnek, akkor maga szeretne gondoskodni a testi büntetésről. Ingerültségét a dohányzás és az ital csökkentik.*
-Szerintem jobb, ha itt szállunk meg egy éjszakára. Ki tudja, hogy kinn vannak-e még. Lehet, hogy több zsákmány reményében még rájuk várhatnak.
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:56:11
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:56:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Laundrian//
//Érintőlegesen Reyraa, Yathlanae, Vyl, Dreyia//
//Pult//
*Felkapja a tekintetét, mikor Laundrian azt mondja, hogy túl könnyen úszták meg. Először úgy érti, hogy a Sellőházra gondol, de aztán úgy véli inkább, hogy a két provokáltról lehet szó. Megnyugodva elmosolyodik féloldalasan.*
- Tudja, a vendég azért mégiscsak vendég. Reméljük, a következő néhány napra most kiürítettük a problémakészletet. De legalább mára.
*Módosítja várakozásait elgondolkodón vigyorogva. Kellemes társalgónak tűnik a férfi, el kell ismernie, hogy ügyel a látszatra. Nem az a fajta, aki csak befogadó egy beszélgetésben. Elképzeli, amint egy termetes nő a vállára kapja Laundriant, és neki is nevethetnékje támad. Megenged magának egy kis csipkelődést némi hunyorgással.*
- Azért azt megnézném egyszer.
*Biccent a poháremelésre és a méltatásra.*
- Örülök, hogy ízlik. Ritkábban választják a vendégek ezt a fajtát, inkább a vöröset részesítik előnyben.
*Meglepi, hogy még nem beszélt Zammiriával, hiszen az ő asztalától jött ide, de az események miatt már nem emlékszik rá, mennyi ideje lehetett volna erre. A bókra megemeli kissé a szemöldökét, majd a pillantása oldalra surran egy kis időre.*
- Nos, úgy látom, ez hamarosan kiderül. Sok szerencsét kívánok!
*Egy kicsit mókásnak tartja a távolodását, valahogy „súlytalannak” tetszik a könnyedsége. De lehet, hogy csak túlzottan hozzászokott Darelld gesztusszegény viselkedéséhez és a férfiak hanyagabb, darabosabb járásához. Yathlanae és Reyraa feltűnésére odanéz. Nem árt egy kis vérfrissítés a zenészek mellé, elégedetten nézi, ahogy a régen látott csalogány elfoglalja a helyét közöttük, s a vendégek között is érdeklődést kelt az új hang. Mindkettejüket üdvözli egy-egy biccentéssel. Dreyia gesztusait elcsípi, mikor búcsút mond a párosnak, felkuncog a jelzésen. Vyl szintén visszatér a színre, s úgy tűnik, a dinamikus dalnok duó egymásra talál újra, már csak azt reméli, hogy ezúttal a bűvészkedést kihagyják a műsorból.*
//Érintőlegesen Reyraa, Yathlanae, Vyl, Dreyia//
//Pult//
*Felkapja a tekintetét, mikor Laundrian azt mondja, hogy túl könnyen úszták meg. Először úgy érti, hogy a Sellőházra gondol, de aztán úgy véli inkább, hogy a két provokáltról lehet szó. Megnyugodva elmosolyodik féloldalasan.*
- Tudja, a vendég azért mégiscsak vendég. Reméljük, a következő néhány napra most kiürítettük a problémakészletet. De legalább mára.
*Módosítja várakozásait elgondolkodón vigyorogva. Kellemes társalgónak tűnik a férfi, el kell ismernie, hogy ügyel a látszatra. Nem az a fajta, aki csak befogadó egy beszélgetésben. Elképzeli, amint egy termetes nő a vállára kapja Laundriant, és neki is nevethetnékje támad. Megenged magának egy kis csipkelődést némi hunyorgással.*
- Azért azt megnézném egyszer.
*Biccent a poháremelésre és a méltatásra.*
- Örülök, hogy ízlik. Ritkábban választják a vendégek ezt a fajtát, inkább a vöröset részesítik előnyben.
*Meglepi, hogy még nem beszélt Zammiriával, hiszen az ő asztalától jött ide, de az események miatt már nem emlékszik rá, mennyi ideje lehetett volna erre. A bókra megemeli kissé a szemöldökét, majd a pillantása oldalra surran egy kis időre.*
- Nos, úgy látom, ez hamarosan kiderül. Sok szerencsét kívánok!
*Egy kicsit mókásnak tartja a távolodását, valahogy „súlytalannak” tetszik a könnyedsége. De lehet, hogy csak túlzottan hozzászokott Darelld gesztusszegény viselkedéséhez és a férfiak hanyagabb, darabosabb járásához. Yathlanae és Reyraa feltűnésére odanéz. Nem árt egy kis vérfrissítés a zenészek mellé, elégedetten nézi, ahogy a régen látott csalogány elfoglalja a helyét közöttük, s a vendégek között is érdeklődést kelt az új hang. Mindkettejüket üdvözli egy-egy biccentéssel. Dreyia gesztusait elcsípi, mikor búcsút mond a párosnak, felkuncog a jelzésen. Vyl szintén visszatér a színre, s úgy tűnik, a dinamikus dalnok duó egymásra talál újra, már csak azt reméli, hogy ezúttal a bűvészkedést kihagyják a műsorból.*
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:16:40
Üzenet elküldve: 2020-04-21 18:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Dhorisz felnevet Burzhgor kijelentésére.*
- Veszélyes?* Kérdezi kuncogva.*
- Na ne viccelj. Ez csak egy aprócska kis kaland volt. A kikötő ennél sokkal veszélyesebb dolgokat rejt magában. Itt bármelyik sarkon megölhetnek úgy, hogy észre sem veszed. Kinyiffantanak, aztán az élet minden botrány nélkül megy tovább. Ide nem ér el a törvény keze. De én is amondó vagyok, hogy egyelőre elég a kikötőből.
*Belekortyol koktéljába, s aztán újra átadja magát a dohány gyönyörűségének.*
- Igen, tényleg hálásak lehetünk a Sellőháznak.* Ezt súgva mondja Burzhgornak.*
- Azért remélem, hogy ha legközelebb ellátogatok ide, nem itt kell részt vennem egy balhéban. Újabb rossz társaságot a Sellőház nyakára hozni... Hát, nem is tudok rá szót.
*Kicsit eltöpreng, s aztán megkérdezi:*
- Neked mik a terveid? Itt akarsz megszálni vagy menjünk inkább máshová?
*Dhorisz felnevet Burzhgor kijelentésére.*
- Veszélyes?* Kérdezi kuncogva.*
- Na ne viccelj. Ez csak egy aprócska kis kaland volt. A kikötő ennél sokkal veszélyesebb dolgokat rejt magában. Itt bármelyik sarkon megölhetnek úgy, hogy észre sem veszed. Kinyiffantanak, aztán az élet minden botrány nélkül megy tovább. Ide nem ér el a törvény keze. De én is amondó vagyok, hogy egyelőre elég a kikötőből.
*Belekortyol koktéljába, s aztán újra átadja magát a dohány gyönyörűségének.*
- Igen, tényleg hálásak lehetünk a Sellőháznak.* Ezt súgva mondja Burzhgornak.*
- Azért remélem, hogy ha legközelebb ellátogatok ide, nem itt kell részt vennem egy balhéban. Újabb rossz társaságot a Sellőház nyakára hozni... Hát, nem is tudok rá szót.
*Kicsit eltöpreng, s aztán megkérdezi:*
- Neked mik a terveid? Itt akarsz megszálni vagy menjünk inkább máshová?
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:48:32
Üzenet elküldve: 2020-04-21 16:48:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Most, hogy már az egésznek vége, nyugodtan szív bele dohányába. Furán jó érzéssel tölti el, de azért érzi, hogy már rég dohányzott. Elég jellegzetes, erős íze van, de megnyugtatja. Amint Dhorisz leül mosolyogva mondja neki.*
-Hát ez mi volt? Nem gondoltam, hogy ilyen veszélyes ez a hely. Most kaptunk egy kis ízelítőt az itteni emberek vendékszeretetéből. A Sellőház viszont tényleg megvédett minket, úgyhogy hálásak lehetünk.
*Belekortyol italába majd folytatja.*
-Szerintem a Kikötőtől maradjunk távol egy jó ideig.
*Belül már el is határozta, hogy kamatosan fogja visszaszerezni elvesztett pénzét, de az még a jövő feladata. Most erőt és barátokat kell szereznie, akik majd segítségére lehetnek. Szerinte Dhoriszra is számíthat, hiszen őt ártatlanul vádolták meg.*
*Most, hogy már az egésznek vége, nyugodtan szív bele dohányába. Furán jó érzéssel tölti el, de azért érzi, hogy már rég dohányzott. Elég jellegzetes, erős íze van, de megnyugtatja. Amint Dhorisz leül mosolyogva mondja neki.*
-Hát ez mi volt? Nem gondoltam, hogy ilyen veszélyes ez a hely. Most kaptunk egy kis ízelítőt az itteni emberek vendékszeretetéből. A Sellőház viszont tényleg megvédett minket, úgyhogy hálásak lehetünk.
*Belekortyol italába majd folytatja.*
-Szerintem a Kikötőtől maradjunk távol egy jó ideig.
*Belül már el is határozta, hogy kamatosan fogja visszaszerezni elvesztett pénzét, de az még a jövő feladata. Most erőt és barátokat kell szereznie, akik majd segítségére lehetnek. Szerinte Dhoriszra is számíthat, hiszen őt ártatlanul vádolták meg.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:27:01
Üzenet elküldve: 2020-04-21 15:27:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A kanári visszatér//
//Vyl//
*Éppen befejezi a dalt, amikor meghallja Vyl éles, de azért nem zavaróan hangos kiáltását, s meglepetten néz körül. Amint meglátja a magassarkú cipőjében sietősen felé topogó barátnőjét, arcán széles mosoly terül szét, maga is integetni kezd, majd amikor odaér a lány, hasonló boldogsággal és hévvel öleli át. Jól esik neki ez a baráti, már-már gyermetegnek tűnő köszöntés, s az arcára nyomott csókot is szelíd kuncogással fogadja. Úgy érzi magát tőle, mintha egy hétköznapi kamaszlány lenne, aki rég nem látott barátnőjével találkozik, hogy aztán egymás kezét fogva, s egymás szavába vágva pletykálják ki különböző kalandjaikat. Talán majd erre is lesz lehetőség, de nem most, elvégre vendégek veszik őket körül. De majd ha lesz egy szabad órájuk, akár egy szobába diszkréten félrevonulva kibeszélhetik magukból a lelküket is. Yathnak, mivel egyetlen elfként emberek között nőtt fel, nem akadt korban, nemben és stílusban megfelelő barátja.*
- Én is örülök hogy látlak, Vyl.
*Szorítja meg a tőle megszokott, derűs nyugodtsággal a nő kezét.*
- Mint téged is, engem is maga alá temetett a munka.
*Kacsint pajkosan csillogó szemekkel.*
- Sokáig aludtam, aztán kellett egy kis idő, míg rendbe szedtem magam. Meg hát itt volt ez a felfordulás is, amiről nem sokat tudok, de azt mondták, jobb ha még kicsit a szobámba maradok.
*Magyarázza tovább.*
- Dehogy tartasz fel, akár énekelhetnél is velem egyet, mint a régi szép időkben. Csak ezúttal mellőzzük a szakmai boszorkányságokat.
*Nevet fel csilingelő hangján, utalva arra az utólag már mókás eseményre, amikor Vylt majdnem elrabolták.*
- Amúgy Zammiria ott van, éppen újoncokkal folytat elbeszélgetést, ahogy látom.
*Néz az említett társaság irányába, egy hátsóbb asztal felé.*
//A kanári visszatér//
//Vyl//
*Éppen befejezi a dalt, amikor meghallja Vyl éles, de azért nem zavaróan hangos kiáltását, s meglepetten néz körül. Amint meglátja a magassarkú cipőjében sietősen felé topogó barátnőjét, arcán széles mosoly terül szét, maga is integetni kezd, majd amikor odaér a lány, hasonló boldogsággal és hévvel öleli át. Jól esik neki ez a baráti, már-már gyermetegnek tűnő köszöntés, s az arcára nyomott csókot is szelíd kuncogással fogadja. Úgy érzi magát tőle, mintha egy hétköznapi kamaszlány lenne, aki rég nem látott barátnőjével találkozik, hogy aztán egymás kezét fogva, s egymás szavába vágva pletykálják ki különböző kalandjaikat. Talán majd erre is lesz lehetőség, de nem most, elvégre vendégek veszik őket körül. De majd ha lesz egy szabad órájuk, akár egy szobába diszkréten félrevonulva kibeszélhetik magukból a lelküket is. Yathnak, mivel egyetlen elfként emberek között nőtt fel, nem akadt korban, nemben és stílusban megfelelő barátja.*
- Én is örülök hogy látlak, Vyl.
*Szorítja meg a tőle megszokott, derűs nyugodtsággal a nő kezét.*
- Mint téged is, engem is maga alá temetett a munka.
*Kacsint pajkosan csillogó szemekkel.*
- Sokáig aludtam, aztán kellett egy kis idő, míg rendbe szedtem magam. Meg hát itt volt ez a felfordulás is, amiről nem sokat tudok, de azt mondták, jobb ha még kicsit a szobámba maradok.
*Magyarázza tovább.*
- Dehogy tartasz fel, akár énekelhetnél is velem egyet, mint a régi szép időkben. Csak ezúttal mellőzzük a szakmai boszorkányságokat.
*Nevet fel csilingelő hangján, utalva arra az utólag már mókás eseményre, amikor Vylt majdnem elrabolták.*
- Amúgy Zammiria ott van, éppen újoncokkal folytat elbeszélgetést, ahogy látom.
*Néz az említett társaság irányába, egy hátsóbb asztal felé.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:22:14
Üzenet elküldve: 2020-04-21 14:22:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
// Kicsit Lau //
* Történetével sikerül kicsikarnia a másikból egy meglepet arcot. Kap is egy kaján vigyort meg egy sokat sejtetős választ.*
- Ebben nem kételkedem.* Válaszolja, mielőtt távozna a másik. Végső elfoglaltságából, ami a képek bámulása a taps zökkenti ki. Rendor is elkezd tapsolni, mert ahogy látja szépen megoldódott ez a kis bonyodalom. Mivel még a mélységi nő nem tért vissza hozzá, ezért folytatja a bámészkodást. Aztán, amikor meglátja, hogy Zammiria újra az asztala felé veszi az irányt egy másik lánnyal, gyorsan feláll. Úgy véli tiszteletlenség volna, ha ülve maradna. Csak azután ül le, ha már a nő is helyet foglalt.*
- Semmi baj.* Hárítja el bocsánat kérést. Hiszen jól látta, hogy sürgős ügyben távozott Zammiria. Türelmesen várja, hogy felvegyék újra a fonalat. Talán ezért is érinti olyan váratlanul az, hogy szinte rögtön felvételt is nyer. A meglepetés kiül az arcára, de aztán gyorsan erőt vesz magán. Gyorsan megemészti a hallottakat és aztán rábólint a dologra.*
- Igen.* Válaszolja, majd egy pillanat múlva sokkal határozottabban elismétli újra.*
- Igen vállalom!* Kérdése nagy hirtelen nincsen. Kicsit még kába a hirtelen jött örömhír hallatán. Itt a lehetőség, hogy könnyebé tegye életét. Mivel úgy látja, hogy újdonsült főnöke mindent elmondott, ezért feláll az asztal mellől.*
- Asszonyom!* Hajol meg kissé, mert úgy gondolja, hogy a tisztelet kijár Zammiriának. Távozás előtt még Lau vállát megpakolja és néhány bátorító szót vált vele.*
- Sok sikert!* Ha nincs más, akkor a szépséges Imorenhez fordul, aki int neki, hogy kövesse. Gyorsan felzárkózik mögé.*
// Kicsit Lau //
* Történetével sikerül kicsikarnia a másikból egy meglepet arcot. Kap is egy kaján vigyort meg egy sokat sejtetős választ.*
- Ebben nem kételkedem.* Válaszolja, mielőtt távozna a másik. Végső elfoglaltságából, ami a képek bámulása a taps zökkenti ki. Rendor is elkezd tapsolni, mert ahogy látja szépen megoldódott ez a kis bonyodalom. Mivel még a mélységi nő nem tért vissza hozzá, ezért folytatja a bámészkodást. Aztán, amikor meglátja, hogy Zammiria újra az asztala felé veszi az irányt egy másik lánnyal, gyorsan feláll. Úgy véli tiszteletlenség volna, ha ülve maradna. Csak azután ül le, ha már a nő is helyet foglalt.*
- Semmi baj.* Hárítja el bocsánat kérést. Hiszen jól látta, hogy sürgős ügyben távozott Zammiria. Türelmesen várja, hogy felvegyék újra a fonalat. Talán ezért is érinti olyan váratlanul az, hogy szinte rögtön felvételt is nyer. A meglepetés kiül az arcára, de aztán gyorsan erőt vesz magán. Gyorsan megemészti a hallottakat és aztán rábólint a dologra.*
- Igen.* Válaszolja, majd egy pillanat múlva sokkal határozottabban elismétli újra.*
- Igen vállalom!* Kérdése nagy hirtelen nincsen. Kicsit még kába a hirtelen jött örömhír hallatán. Itt a lehetőség, hogy könnyebé tegye életét. Mivel úgy látja, hogy újdonsült főnöke mindent elmondott, ezért feláll az asztal mellől.*
- Asszonyom!* Hajol meg kissé, mert úgy gondolja, hogy a tisztelet kijár Zammiriának. Távozás előtt még Lau vállát megpakolja és néhány bátorító szót vált vele.*
- Sok sikert!* Ha nincs más, akkor a szépséges Imorenhez fordul, aki int neki, hogy kövesse. Gyorsan felzárkózik mögé.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:40:33
Üzenet elküldve: 2020-04-21 13:40:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a finoman simogató karokat, a másik leheletét, amitől ugyancsak mosolyra fakad, a csusszanó aranyakat pedig erszényébe csúsztatja. Amint ezzel megvan, majd ha megengedik neki, mosolyogva megcirógatja a másik arcélét.*
- A kulcsot az ajtóban hagyom, kérlek reggel add majd le a pultnál. Ha szükséged van valami ételre, italra, esetleg társaságra egy jó meleg fürdőhöz, bárki szívesen teljesíti minden vágyadat. *Azzal merészel egy finom, utolsó, forró csókot lehelni a férfi ajkaira, majd mikor végleg szétválnak, integet a kardforgatónak. Sokszor furán beszélt, most a legutóbbi mondatát sem értette, de nem mindenki lehet tökéletes, ő pedig már régóta nem ért ezekhez a kisasszonyos irodalmi beszédekhez. Vyl az csak Vyl, semmi több.*
- Vigyázz magadra! *Kacsint, majd becsukja maga mögött az ajtót, ezzel végleg elköszönve Serttől.*
//Kirepül a madárka//
//Yathlanae//
//Zammiriát keresve//
*A hatos szobát maga mögött hagyva, még egyszer utoljára megigazítja a ruháját, majd miután konstatálja, hogy minden rendben, tökéletesen és csábítóan néz ki. Lassú, kimért léptekkel halad, az illegetés és magamutogatás sem maradhat el. Hallja közben, hogy más szobákban is hasonlóan felfokozott a hangulat, akár náluk volt, ez pedig mosolyt csal az arcára. Sokan megvetik a bordélyozókat, szerinte azonban ez természetes. A furcsa és torz azt jelenti a félvér számára, mikor elnyomják érzelmeiket, vágyaikat a népek, ezzel csak sanyargatva magukat. Mi értelme ennek? A lépcsőn lejutva, terve, hogy a szolgálati terület felé veszi az irányt, változik, meghall egy ismerős hangot, ő pedig mosolyogva fordítja felé tekintetét.*
- LANA! *Sikít fel, s kissé talán túl hevesen, de odakopog magassarkúival a színpad felé, mosolyogva a zenészek és elsősorban barátnője felé is. Ha teheti, odalépdel elé és szorosan átöleli, ügyelve arra, hogy baljával finoman meg is cirógassa a gerincét. Vylt azonban kicsit elragadtatják a történések, az érzékiség túltelítődik benne, hiszen régóta okoztak neki akkora örömet, mint most Sert, emiatt pedig merészkedik egy halvány csókot nyomni az elf puha, finom arcára, ha csak az nem tesz ellene semmit. Észreveszi azonban magát, nehogy miatta megálljon itt minden, még a végén a Kanári kerülne bajba, így csak bátorkodik finoman megfogni a hölgy kecses kezeit, szemeibe veszve, hadarva kérdezni.*
- Bocsánat, nem akarlak feltartani. Hol voltál mostanság? Nem tudod, merre találom Ralast, vagy a kisasszonyt?
//A 6-os szobában//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a finoman simogató karokat, a másik leheletét, amitől ugyancsak mosolyra fakad, a csusszanó aranyakat pedig erszényébe csúsztatja. Amint ezzel megvan, majd ha megengedik neki, mosolyogva megcirógatja a másik arcélét.*
- A kulcsot az ajtóban hagyom, kérlek reggel add majd le a pultnál. Ha szükséged van valami ételre, italra, esetleg társaságra egy jó meleg fürdőhöz, bárki szívesen teljesíti minden vágyadat. *Azzal merészel egy finom, utolsó, forró csókot lehelni a férfi ajkaira, majd mikor végleg szétválnak, integet a kardforgatónak. Sokszor furán beszélt, most a legutóbbi mondatát sem értette, de nem mindenki lehet tökéletes, ő pedig már régóta nem ért ezekhez a kisasszonyos irodalmi beszédekhez. Vyl az csak Vyl, semmi több.*
- Vigyázz magadra! *Kacsint, majd becsukja maga mögött az ajtót, ezzel végleg elköszönve Serttől.*
//Kirepül a madárka//
//Yathlanae//
//Zammiriát keresve//
*A hatos szobát maga mögött hagyva, még egyszer utoljára megigazítja a ruháját, majd miután konstatálja, hogy minden rendben, tökéletesen és csábítóan néz ki. Lassú, kimért léptekkel halad, az illegetés és magamutogatás sem maradhat el. Hallja közben, hogy más szobákban is hasonlóan felfokozott a hangulat, akár náluk volt, ez pedig mosolyt csal az arcára. Sokan megvetik a bordélyozókat, szerinte azonban ez természetes. A furcsa és torz azt jelenti a félvér számára, mikor elnyomják érzelmeiket, vágyaikat a népek, ezzel csak sanyargatva magukat. Mi értelme ennek? A lépcsőn lejutva, terve, hogy a szolgálati terület felé veszi az irányt, változik, meghall egy ismerős hangot, ő pedig mosolyogva fordítja felé tekintetét.*
- LANA! *Sikít fel, s kissé talán túl hevesen, de odakopog magassarkúival a színpad felé, mosolyogva a zenészek és elsősorban barátnője felé is. Ha teheti, odalépdel elé és szorosan átöleli, ügyelve arra, hogy baljával finoman meg is cirógassa a gerincét. Vylt azonban kicsit elragadtatják a történések, az érzékiség túltelítődik benne, hiszen régóta okoztak neki akkora örömet, mint most Sert, emiatt pedig merészkedik egy halvány csókot nyomni az elf puha, finom arcára, ha csak az nem tesz ellene semmit. Észreveszi azonban magát, nehogy miatta megálljon itt minden, még a végén a Kanári kerülne bajba, így csak bátorkodik finoman megfogni a hölgy kecses kezeit, szemeibe veszve, hadarva kérdezni.*
- Bocsánat, nem akarlak feltartani. Hol voltál mostanság? Nem tudod, merre találom Ralast, vagy a kisasszonyt?
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-21 12:31:44
Üzenet elküldve: 2020-04-21 12:31:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly//
*Ahogy a nő az asztalához lép egyszerre fagy jéggé a tüdőjébe érkezett levegő a félemtől és szakad ki a megkönnyebbülés érzetétől. A komor és titokzatos szavakra a gyomrában rejlő csomó, csak szorul, akár a hurok és feszült idegekkel várja a végső ítéletet. Azonban az ezt követő szavakra hirtelen felugrik és az utolsó pillanatban fogja vissza magát, hogy ne ölelje ki a szuszt is szegény kontyosból. Szégyenérzettel keveredve lassan újból helyet foglal és átkozza magát a kalóz évek hagyatékával együtt. *
- Nagyon köszönöm, Welly. Az előbbiért pedig bocsáss meg, elragadtak az érzelmek. *Az ezt követő események pedig, már csak a dolgozó lépteiről szólnak és Beluntina belső kislányos sikolyairól, melyeket a külvilág számára, csak egy somolygással ad tudtukra. *
*Ahogy a nő az asztalához lép egyszerre fagy jéggé a tüdőjébe érkezett levegő a félemtől és szakad ki a megkönnyebbülés érzetétől. A komor és titokzatos szavakra a gyomrában rejlő csomó, csak szorul, akár a hurok és feszült idegekkel várja a végső ítéletet. Azonban az ezt követő szavakra hirtelen felugrik és az utolsó pillanatban fogja vissza magát, hogy ne ölelje ki a szuszt is szegény kontyosból. Szégyenérzettel keveredve lassan újból helyet foglal és átkozza magát a kalóz évek hagyatékával együtt. *
- Nagyon köszönöm, Welly. Az előbbiért pedig bocsáss meg, elragadtak az érzelmek. *Az ezt követő események pedig, már csak a dolgozó lépteiről szólnak és Beluntina belső kislányos sikolyairól, melyeket a külvilág számára, csak egy somolygással ad tudtukra. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043