Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:18:46
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:18:46
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Frädricus, Daesys, Zopal//
//Kicsit Myr, Shanneira//
*Myr válaszára bólint.*
- Értem. Akkor hát sok szerencsét!
*Shanneira laza, de határozott fellépése kedvére való, a fegyverek a tárolóba kerülnek, Myr nagy lehetősége pedig elérkezik, így Carlotteia újra kap egy szusszanásnyi pillanatot egyedül. Megigazgatja tolldíszét és fürtjeit, aztán bal kezét csípőre téve nézi, hol marad az ő drága ura, mert beszéde lenne vele. Ám ekkor megakad tekintete a Professzor megszaporodott társaságán, és tesz egy kitérőt a konyha felé, hogy elkészíttesse a már kifizetett vacsorát. Hamarosan két tál Ralas kincsével a kezében érkezik.*
- Jó estét! A korábbi rendelés, ahogy kérte.
*Mosolyog féloldalasan a Professzorra, majd az egyik tál Daesys, a másik Frädricus elé kerül. Evőeszközöket és szalvétát is ad nekik.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Ellenőrzi, hogy a Professzor és Zopal, akik korábban megkapták a vacsorájukat, végeztek-e már, el kell-e vinnie a tányérokat, vagy esetleg kiürült pohár akad-e. Ha igen, akkor azokat magához veszi.*
- Ha kívánnak még valamit, szóljanak bátran!
*Ezen felül viszont nem kíván zavarni, így fordulna is vissza a pulthoz, hacsak nincs valamilyen kérés felé máris.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:44:26
//Frädricus, Daesys, Zopal//
//Kicsit Myr, Shanneira//
*Myr válaszára bólint.*
- Értem. Akkor hát sok szerencsét!
*Shanneira laza, de határozott fellépése kedvére való, a fegyverek a tárolóba kerülnek, Myr nagy lehetősége pedig elérkezik, így Carlotteia újra kap egy szusszanásnyi pillanatot egyedül. Megigazgatja tolldíszét és fürtjeit, aztán bal kezét csípőre téve nézi, hol marad az ő drága ura, mert beszéde lenne vele. Ám ekkor megakad tekintete a Professzor megszaporodott társaságán, és tesz egy kitérőt a konyha felé, hogy elkészíttesse a már kifizetett vacsorát. Hamarosan két tál Ralas kincsével a kezében érkezik.*
- Jó estét! A korábbi rendelés, ahogy kérte.
*Mosolyog féloldalasan a Professzorra, majd az egyik tál Daesys, a másik Frädricus elé kerül. Evőeszközöket és szalvétát is ad nekik.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Ellenőrzi, hogy a Professzor és Zopal, akik korábban megkapták a vacsorájukat, végeztek-e már, el kell-e vinnie a tányérokat, vagy esetleg kiürült pohár akad-e. Ha igen, akkor azokat magához veszi.*
- Ha kívánnak még valamit, szóljanak bátran!
*Ezen felül viszont nem kíván zavarni, így fordulna is vissza a pulthoz, hacsak nincs valamilyen kérés felé máris.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:44:26
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 20:52:14
Üzenet elküldve: 2020-04-04 20:52:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, felesleges volt aggódnia múltját illetően, s egy kicsit megmosolyogja az óriások emlegetését.*
- Igen. Ám nagyon sok karaván és utazó is megfordul ott, a vendégek nagyobb részét ők tették ki.
*Örül, hogy ennyiben maradhatnak, mélyebbre és messzebbre nem tekintenek régi életében. Feszültsége enyhül a figyelmes intelemre, hálásan tekint a megértő Daesysre.*
- Rendben.
*A kedves simogatás melegsége egészen átjárja, és zavarba hozza, pedig tulajdonképpen nem kellene meglepődnie rajta, hogy egy nő mennyivel érzékenyebb és érzéseiben kifejezőbb tud lenni egy férfinál. Ezúttal viszont elakad a szava, fegyelmezettsége megbillen, belebújik egy kicsit a törődő figyelembe. Amint erre ráébred, magában egy kicsit elszégyelli magát, hogy önmagáról ennyire megfeledkezett. Még nem jött el az ideje. A szöktetés ötletén cinkosan kuncog, majd felsóhajt.*
- Szívesen sétálnék veled mezítláb Lihanech puha füvén.
*Legalábbis úgy képzeli, hogy szépen gondozott zöld területek lehetnek ott, és imád cipő nélkül járni. A hasonlóság mélyebben érinti, mint mutatja, mikor mindketten édesapjuk hagyatékáról tesznek említést, bár más-más dologgal kapcsoltban. Szerény boldogsággal simítja meg saját nyakában az amulettet, szeretetét küldve szülője felé.*
- Köszönöm. A tiéd is nagyon szép.
*A szimbólum ugyan nem ritkaság, ám ez a darab valahogy mégis egyedi a csepp alakú kövekkel. Megpróbálja ő is megérinteni, inkább a gesztus bizalmas jellege, mint azon belső kényszerből, hogy az ékszert megtapogassa. A cápával való szembekerülés egy pillanatra ijesztő gondolat, ám a náluk is kapható étek említése azonnal feloldja aggodalmát, halkan nevet a könnyed hozzáálláson.*
- Én még sose mertem megkóstolni. Mindig az ijesztő állkapcsok jutnak eszembe.
*Fordítja egymással szembe kezeit begörbített ujjakkal a szája előtt, és tátogást imitál. Hullámzó hangulattal múltja felé tekintenek ismét, mintha egy kikötőből induló hajón állva fordulnának hátra. Daesys hamar megérti akkori helyzetét, amit egyébként valóban nem bán, hiszen most könnyebb az élete.*
- Köszönöm.
*Feleli mély tekintettel, titokzatos mosollyal az elismerésre felfogását illetően.*
- Nagyon szépen mosolyogsz.
*Ebben talán az is benne van, hogy örül, amiért a nőt jókedvűnek látja, ám attól még őszintén gondolja. Aztán együtt ringatóznak tovább a hangulathullámokon, halkan csorog a víz a meg-megmerítkező kendőről, ekkora már mindkettejük teste nedvesen csillog a fáklyák szórt fényében. Bőrszínük erős kontrasztja érdekes egyveleget alkot, a simogatás feloldja a korábbi feszengést, s kellemesebb feszültséget ébreszt. Cassy gondolatai titkon előbbre nyúlnak már, találgatja, miben lelné legnagyobb kedvét egzotikus szépségű vendége, milyen módon tapogatózhat igényei körül, s mikor, illetve mennyire hirtelen következik el az átmenet a beszélgetésből az érzékiség birodalmába, melynek mezsgyéjén toporognak. Minden vendég, s minden alkalom más, Daesys pedig minden szempontból emlékezetesnek ígérkezik.
Ebbe az egyre hevültebb közegbe tör be aztán a külvilág, melyről már tökéletesen elfeledkezett. Sellő létére talán érthetetlen lehet szégyenlőssége, főleg, ha hozzáveszi valaki, hogy egy madárról van szó, ám van valami megmagyarázhatatlan benne, ami előhozza mélyebb lényét, amelyet más értékrend formált valaha. Daesys védelmező viselkedését kedves gesztusnak tartja, s hamarosan már el is múlik ijedtsége, bár a nő szavai aggodalomra adhatnának okot. Valahogy ekkorra mégis összeszedi magát, és inkább mulatságosnak tartja, hogy az egyik vendég ilyen módon jár tilosban, s a madár reakciója is megnevetteti.*
- Gondolod?
*Daesys aztán kimondja azokat a szavakat, amik megpecsételik az este folytatását, s amire szomorúan visszakérdez.*
- Biztosan nem maradhatsz még egy kicsit?
*Persze már sejti a választ. Daesys előbb mozdul, ezért Cassy inkább csak elhúzódik az útjából, hogy könnyebben kilépjen, a felkínált segítségre viszont meglepetten elmosolyodik.*
- Nagyon kedves tőled, édes.
*Elfogadja a kezét, és maga is kilép a már előre leterített törölközőre. Ő csak maga köré tekeri a törölközőt, keble fölött megköti, majd elvesz egy másikat a csinosan pakolt kupacból, leguggol és segít felitatni a vizet a nő meztelen testéről, így maga Daesys felül kényelmesen haladhat. Az öltözködésben is segít, ahogy tud. Az erszény súlya aztán jelzi számára, hogy ez jóval több lehet annál, ami járna neki, főképp ilyen körülmények között.*
- Daesys, ez nagyon gáláns! Ezzel két Sellőt is elhívhatnál egy saját szobába.
*Nem érzi úgy, hogy megérdemelné, de nem szabad fizetséget visszautasítania. Szemét finoman lehunyja a csókra hívó, telt ajkak lágy érintésére, az arcán pihenő kézre saját kezét helyezi, mielőtt eltűnne, és hálásan a nő szemeibe néz.*
- Köszönöm, Daesys. Vigyázz magadra és sok szerencsét!
*Ehhez már kedves mosolyát társítja, s elsimít egy vékony tincset a nő arcából, közben elereszti a kezét. A röppenő madár mintha valóban terelné vissza a kalandort a csapata felé, így viszont Cassy magára marad az üres dézsa mellett. Elég gyorsan összekészül, hiszen az ő ruházata éppen úgy van kitalálva, hogy könnyű legyen fel- vagy éppen levenni. Amint végez, szól a fürdő felelőseinek, hogy elpakolhatnak, a pénzt pedig rájuk bízza, ugyanis a szobája felé veszi az irányt, nem a vendégtér felé. Ott teljes mértékben rendbe tudja szedni magát.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, felesleges volt aggódnia múltját illetően, s egy kicsit megmosolyogja az óriások emlegetését.*
- Igen. Ám nagyon sok karaván és utazó is megfordul ott, a vendégek nagyobb részét ők tették ki.
*Örül, hogy ennyiben maradhatnak, mélyebbre és messzebbre nem tekintenek régi életében. Feszültsége enyhül a figyelmes intelemre, hálásan tekint a megértő Daesysre.*
- Rendben.
*A kedves simogatás melegsége egészen átjárja, és zavarba hozza, pedig tulajdonképpen nem kellene meglepődnie rajta, hogy egy nő mennyivel érzékenyebb és érzéseiben kifejezőbb tud lenni egy férfinál. Ezúttal viszont elakad a szava, fegyelmezettsége megbillen, belebújik egy kicsit a törődő figyelembe. Amint erre ráébred, magában egy kicsit elszégyelli magát, hogy önmagáról ennyire megfeledkezett. Még nem jött el az ideje. A szöktetés ötletén cinkosan kuncog, majd felsóhajt.*
- Szívesen sétálnék veled mezítláb Lihanech puha füvén.
*Legalábbis úgy képzeli, hogy szépen gondozott zöld területek lehetnek ott, és imád cipő nélkül járni. A hasonlóság mélyebben érinti, mint mutatja, mikor mindketten édesapjuk hagyatékáról tesznek említést, bár más-más dologgal kapcsoltban. Szerény boldogsággal simítja meg saját nyakában az amulettet, szeretetét küldve szülője felé.*
- Köszönöm. A tiéd is nagyon szép.
*A szimbólum ugyan nem ritkaság, ám ez a darab valahogy mégis egyedi a csepp alakú kövekkel. Megpróbálja ő is megérinteni, inkább a gesztus bizalmas jellege, mint azon belső kényszerből, hogy az ékszert megtapogassa. A cápával való szembekerülés egy pillanatra ijesztő gondolat, ám a náluk is kapható étek említése azonnal feloldja aggodalmát, halkan nevet a könnyed hozzáálláson.*
- Én még sose mertem megkóstolni. Mindig az ijesztő állkapcsok jutnak eszembe.
*Fordítja egymással szembe kezeit begörbített ujjakkal a szája előtt, és tátogást imitál. Hullámzó hangulattal múltja felé tekintenek ismét, mintha egy kikötőből induló hajón állva fordulnának hátra. Daesys hamar megérti akkori helyzetét, amit egyébként valóban nem bán, hiszen most könnyebb az élete.*
- Köszönöm.
*Feleli mély tekintettel, titokzatos mosollyal az elismerésre felfogását illetően.*
- Nagyon szépen mosolyogsz.
*Ebben talán az is benne van, hogy örül, amiért a nőt jókedvűnek látja, ám attól még őszintén gondolja. Aztán együtt ringatóznak tovább a hangulathullámokon, halkan csorog a víz a meg-megmerítkező kendőről, ekkora már mindkettejük teste nedvesen csillog a fáklyák szórt fényében. Bőrszínük erős kontrasztja érdekes egyveleget alkot, a simogatás feloldja a korábbi feszengést, s kellemesebb feszültséget ébreszt. Cassy gondolatai titkon előbbre nyúlnak már, találgatja, miben lelné legnagyobb kedvét egzotikus szépségű vendége, milyen módon tapogatózhat igényei körül, s mikor, illetve mennyire hirtelen következik el az átmenet a beszélgetésből az érzékiség birodalmába, melynek mezsgyéjén toporognak. Minden vendég, s minden alkalom más, Daesys pedig minden szempontból emlékezetesnek ígérkezik.
Ebbe az egyre hevültebb közegbe tör be aztán a külvilág, melyről már tökéletesen elfeledkezett. Sellő létére talán érthetetlen lehet szégyenlőssége, főleg, ha hozzáveszi valaki, hogy egy madárról van szó, ám van valami megmagyarázhatatlan benne, ami előhozza mélyebb lényét, amelyet más értékrend formált valaha. Daesys védelmező viselkedését kedves gesztusnak tartja, s hamarosan már el is múlik ijedtsége, bár a nő szavai aggodalomra adhatnának okot. Valahogy ekkorra mégis összeszedi magát, és inkább mulatságosnak tartja, hogy az egyik vendég ilyen módon jár tilosban, s a madár reakciója is megnevetteti.*
- Gondolod?
*Daesys aztán kimondja azokat a szavakat, amik megpecsételik az este folytatását, s amire szomorúan visszakérdez.*
- Biztosan nem maradhatsz még egy kicsit?
*Persze már sejti a választ. Daesys előbb mozdul, ezért Cassy inkább csak elhúzódik az útjából, hogy könnyebben kilépjen, a felkínált segítségre viszont meglepetten elmosolyodik.*
- Nagyon kedves tőled, édes.
*Elfogadja a kezét, és maga is kilép a már előre leterített törölközőre. Ő csak maga köré tekeri a törölközőt, keble fölött megköti, majd elvesz egy másikat a csinosan pakolt kupacból, leguggol és segít felitatni a vizet a nő meztelen testéről, így maga Daesys felül kényelmesen haladhat. Az öltözködésben is segít, ahogy tud. Az erszény súlya aztán jelzi számára, hogy ez jóval több lehet annál, ami járna neki, főképp ilyen körülmények között.*
- Daesys, ez nagyon gáláns! Ezzel két Sellőt is elhívhatnál egy saját szobába.
*Nem érzi úgy, hogy megérdemelné, de nem szabad fizetséget visszautasítania. Szemét finoman lehunyja a csókra hívó, telt ajkak lágy érintésére, az arcán pihenő kézre saját kezét helyezi, mielőtt eltűnne, és hálásan a nő szemeibe néz.*
- Köszönöm, Daesys. Vigyázz magadra és sok szerencsét!
*Ehhez már kedves mosolyát társítja, s elsimít egy vékony tincset a nő arcából, közben elereszti a kezét. A röppenő madár mintha valóban terelné vissza a kalandort a csapata felé, így viszont Cassy magára marad az üres dézsa mellett. Elég gyorsan összekészül, hiszen az ő ruházata éppen úgy van kitalálva, hogy könnyű legyen fel- vagy éppen levenni. Amint végez, szól a fürdő felelőseinek, hogy elpakolhatnak, a pénzt pedig rájuk bízza, ugyanis a szobája felé veszi az irányt, nem a vendégtér felé. Ott teljes mértékben rendbe tudja szedni magát.*
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:49:30
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:49:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Nem sejti, hogy mit imád nézni a fiú. Nőket verekedés közben. Nos ha képben lenne minek tartja a törzsi bunyót két nő között, megdöbbenésén túl bizonyára felnevetne. Lisé egy harca alatt sem karmolt és harapott soha. Ott ököllel és lábbal illik harcolni. Lisé pedig baljával eléggé erőseket tud ütni. Mellékesen úgy, hogy inkább jobb kezesnek mutatkozik, mintsem balosnak. Persze azért igazán nem szeret verekedni, sokkal jobban tud beszélni, vagy faképnél hagyni a másikat éppen a dühöngése közepette.*
- Lehet. *bólint rá, majd nem érti, miért mondja Nazron, amit.*
- Miért féltenéd? *ezen fenn akad. Nem is érti, miért mond ilyesmit.*
- Férfiak és nők nem verekednek, legalábbis nálunk nem volt szokás. *kezdi el, és közben egy másfajta harc vízszintesen Lisének is eszébe jut. De ezt nem jegyzi meg. Aztán terelődik a szó, és ennek örül, még ha meg se magyarázza a fiú azt se bánja. Harc amúgy se tartozik a kedvelt elfoglaltságához.
Felsóhajt, és megmutatja a hegét. Amire borzasztóan ijesztően reagál Nazron.
~Miért lepődtél meg?~ Robban elméjébe a kérdés, majd egy elhatározás születik elméjében.
~Látni akarom a heget. Még ma!~ Ebből pedig nem fog engedni, és Nazron fog ebben segíteni neki. Így még erre is gondolnia kell valahogy, és lehetőleg megvalósítani. Ezalatt megvilágosodik a fény istennőjéről. Vállat von, és úgy esik gondolkodóba.*
- Varázslók és gyógyítók is próbálták már meggyógyítani. Az eredményét magad is láthatod.*jegyzi meg. Kötve hiszi, hogy holmi új istennőcske fénye és szeretete majd helyre rakja azt. *
- Bár sose lehet tudni.* vonja meg ismét a vállát. Azonban a másik már sokat emlegetett istent akarná felkeresni leginkább egy papját. Viszont az istent mégsem biztos, hogy látni akarná. A kert után valahogy annyira nem tetszik neki, amit rögtön egy szúrás követ az említett hegbe.
~Olyan jó volt, hogy kussba voltál, most mit viszketsz már megint?~
Tajtékzik kicsit bosszúsan. A kis vakarászás hosszabb ideig tart így, aminek Nazron vet véget, hogy haját visszasimítja a lapockájára.
Nazron éles logikáját hallva felnevet.*
- Tényleg úgy gondolod? *kérdezi, majd tovább fűzi, halkan nevetve. *
- Én azt hittem téged kellett összeszednem, hogy ne a véres sötét mocsokban vessz el.*szavai végével viszont kicsit elkomorodik, bizony a sebhelye vezette oda, és ezt fél beismerni, és még Naznak se akar beszélni róla. Úgy érzi bolondok követnek ilyen jeleket, és nem az épeszű emberek. Ezt követően pedig úgy dönt hátradől, méghozzá hátát Naz mellkasának támasztja. ~Hm így már sokkal könnyebb.~ gondolja magában. Minden sötét ijesztő gondolatot, most száműz, csak a békés virágos rétek maradhatnak, meg a tenger. Közben hallgatja Nazron zavart szavait. Ajkára mosoly húzódik, de a szeme csukva marad.*
- Tényleg? *kérdez vissza a szeszélyes hasonlatra.*
- Lehet, de nekem még senki nem mondott ilyesmit, mint amiket te most.*Azzal pedig mélységesen tisztában van miféle reakciókat indíthat el Nazronban, és azt is tudni véli miért mocorog. De emiatt nem zavartatja magát. Sőt fejét oldalra fordítja, hogy ne nyíltan nevessen fel, sőt ujjára is rá kell harapnia, mert bizony a késztetés erősebb, mint hitte.
~Biztos ez a lazulós füstölő az oka.~ gondolja ködösen. Hogy minek nem lesz jó vége, vagy minek éppen igen, azt egyelőre a fiúra bízza. A hajának azonban semmilyen szinten nincsen vérkert, se Rókalyuk fogadó szaga, sokkal inkább erdő aljnövényzetére hasonlít, olyanféle, mint a hűvös föld illata. Jelzi ez hűen, hogy az Kikötői erdőben éjszakázott a szabad ég alatt, többször is, és azóta nem volt egyszer se hajmosás. A kérdésre felelne, de rögtön ötletekkel áll elő a fiú. A Vérkertre most nem kíváncsi, valahogy ellazulva valami békésebbről hallana.*
- Azokról a lényekről, amik a tengerben laknak. *csap le rögtön erre. Hiszen hegyen és erdőben igencsak híján van tengeri történetekben, és ezekre érthetően jobban kíváncsi, mint arra az unalmas kertre, meg arra a fura fényekre, ami a Vértkertből jött. Ezzel megkaparintja a kupát, amit Naz nem vesz el tőle. Kicsit nagyobb mozgolódásra készteti a fiú, ahogy a másik kupához nyúl. Aztán ismét visszasüllyednek a kényelembe. Erre kicsit helyezkedik is Lisé, hogy minél kényelmesebben tespedhessen Nazronon. Kupát a szájához emeli, de mielőtt iszik, még elmondja milyen mesét akar hallani.*
- Nem akarok semmi véres komoly dologról hallani. Olyan mesét mondj, ami békés és szép. * iszik a kupából, majd Naz szavaira a kupába mormogja bele a válaszát.*
- Én akkor is többet iszom, mint te.* na, ez gyerekes megnyilvánulás, de nem zavarja. Még nem távolodott el nagyon a kamaszkortól. Mondjuk mindig is felelősséget és komolyságot vártak el tőle. Azonban ha egy módja van rá, most nem akar se felnőtt, se komoly, se felelősségtudatos lenni. Szóval iszik, és várja a mesét a tengerben élő lényekről.*
- Ha elaludnék, ugye nem hagysz itt megfulladni?*bukkan ki belőle egy fura gondolat a végére, aztán ezúttal lassú kis kortyokkal fogyasztja Nazron kupájából a Sellő vérét. ~Fúj.~ robban elméjébe a gondolat.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 19:58:58
//Fürdő//
*Nem sejti, hogy mit imád nézni a fiú. Nőket verekedés közben. Nos ha képben lenne minek tartja a törzsi bunyót két nő között, megdöbbenésén túl bizonyára felnevetne. Lisé egy harca alatt sem karmolt és harapott soha. Ott ököllel és lábbal illik harcolni. Lisé pedig baljával eléggé erőseket tud ütni. Mellékesen úgy, hogy inkább jobb kezesnek mutatkozik, mintsem balosnak. Persze azért igazán nem szeret verekedni, sokkal jobban tud beszélni, vagy faképnél hagyni a másikat éppen a dühöngése közepette.*
- Lehet. *bólint rá, majd nem érti, miért mondja Nazron, amit.*
- Miért féltenéd? *ezen fenn akad. Nem is érti, miért mond ilyesmit.*
- Férfiak és nők nem verekednek, legalábbis nálunk nem volt szokás. *kezdi el, és közben egy másfajta harc vízszintesen Lisének is eszébe jut. De ezt nem jegyzi meg. Aztán terelődik a szó, és ennek örül, még ha meg se magyarázza a fiú azt se bánja. Harc amúgy se tartozik a kedvelt elfoglaltságához.
Felsóhajt, és megmutatja a hegét. Amire borzasztóan ijesztően reagál Nazron.
~Miért lepődtél meg?~ Robban elméjébe a kérdés, majd egy elhatározás születik elméjében.
~Látni akarom a heget. Még ma!~ Ebből pedig nem fog engedni, és Nazron fog ebben segíteni neki. Így még erre is gondolnia kell valahogy, és lehetőleg megvalósítani. Ezalatt megvilágosodik a fény istennőjéről. Vállat von, és úgy esik gondolkodóba.*
- Varázslók és gyógyítók is próbálták már meggyógyítani. Az eredményét magad is láthatod.*jegyzi meg. Kötve hiszi, hogy holmi új istennőcske fénye és szeretete majd helyre rakja azt. *
- Bár sose lehet tudni.* vonja meg ismét a vállát. Azonban a másik már sokat emlegetett istent akarná felkeresni leginkább egy papját. Viszont az istent mégsem biztos, hogy látni akarná. A kert után valahogy annyira nem tetszik neki, amit rögtön egy szúrás követ az említett hegbe.
~Olyan jó volt, hogy kussba voltál, most mit viszketsz már megint?~
Tajtékzik kicsit bosszúsan. A kis vakarászás hosszabb ideig tart így, aminek Nazron vet véget, hogy haját visszasimítja a lapockájára.
Nazron éles logikáját hallva felnevet.*
- Tényleg úgy gondolod? *kérdezi, majd tovább fűzi, halkan nevetve. *
- Én azt hittem téged kellett összeszednem, hogy ne a véres sötét mocsokban vessz el.*szavai végével viszont kicsit elkomorodik, bizony a sebhelye vezette oda, és ezt fél beismerni, és még Naznak se akar beszélni róla. Úgy érzi bolondok követnek ilyen jeleket, és nem az épeszű emberek. Ezt követően pedig úgy dönt hátradől, méghozzá hátát Naz mellkasának támasztja. ~Hm így már sokkal könnyebb.~ gondolja magában. Minden sötét ijesztő gondolatot, most száműz, csak a békés virágos rétek maradhatnak, meg a tenger. Közben hallgatja Nazron zavart szavait. Ajkára mosoly húzódik, de a szeme csukva marad.*
- Tényleg? *kérdez vissza a szeszélyes hasonlatra.*
- Lehet, de nekem még senki nem mondott ilyesmit, mint amiket te most.*Azzal pedig mélységesen tisztában van miféle reakciókat indíthat el Nazronban, és azt is tudni véli miért mocorog. De emiatt nem zavartatja magát. Sőt fejét oldalra fordítja, hogy ne nyíltan nevessen fel, sőt ujjára is rá kell harapnia, mert bizony a késztetés erősebb, mint hitte.
~Biztos ez a lazulós füstölő az oka.~ gondolja ködösen. Hogy minek nem lesz jó vége, vagy minek éppen igen, azt egyelőre a fiúra bízza. A hajának azonban semmilyen szinten nincsen vérkert, se Rókalyuk fogadó szaga, sokkal inkább erdő aljnövényzetére hasonlít, olyanféle, mint a hűvös föld illata. Jelzi ez hűen, hogy az Kikötői erdőben éjszakázott a szabad ég alatt, többször is, és azóta nem volt egyszer se hajmosás. A kérdésre felelne, de rögtön ötletekkel áll elő a fiú. A Vérkertre most nem kíváncsi, valahogy ellazulva valami békésebbről hallana.*
- Azokról a lényekről, amik a tengerben laknak. *csap le rögtön erre. Hiszen hegyen és erdőben igencsak híján van tengeri történetekben, és ezekre érthetően jobban kíváncsi, mint arra az unalmas kertre, meg arra a fura fényekre, ami a Vértkertből jött. Ezzel megkaparintja a kupát, amit Naz nem vesz el tőle. Kicsit nagyobb mozgolódásra készteti a fiú, ahogy a másik kupához nyúl. Aztán ismét visszasüllyednek a kényelembe. Erre kicsit helyezkedik is Lisé, hogy minél kényelmesebben tespedhessen Nazronon. Kupát a szájához emeli, de mielőtt iszik, még elmondja milyen mesét akar hallani.*
- Nem akarok semmi véres komoly dologról hallani. Olyan mesét mondj, ami békés és szép. * iszik a kupából, majd Naz szavaira a kupába mormogja bele a válaszát.*
- Én akkor is többet iszom, mint te.* na, ez gyerekes megnyilvánulás, de nem zavarja. Még nem távolodott el nagyon a kamaszkortól. Mondjuk mindig is felelősséget és komolyságot vártak el tőle. Azonban ha egy módja van rá, most nem akar se felnőtt, se komoly, se felelősségtudatos lenni. Szóval iszik, és várja a mesét a tengerben élő lényekről.*
- Ha elaludnék, ugye nem hagysz itt megfulladni?*bukkan ki belőle egy fura gondolat a végére, aztán ezúttal lassú kis kortyokkal fogyasztja Nazron kupájából a Sellő vérét. ~Fúj.~ robban elméjébe a gondolat.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 19:58:58
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 18:52:29
Üzenet elküldve: 2020-04-04 18:52:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Myr szavaira bólint, majd Amaziana is csatlakozik hozzájuk, s ezzel úgy tűnik, egyelőre bezárult a kör. Az elf nő bemutatkozása alatt elsősorban őt nézi. Szavaival, fiatalos lendületével láthatóan igyekszik jó benyomást tenni és igyekvéséről biztosítani, a legtöbben ezt teszik ilyen helyzetben. Amint mondandója végére ér, Zammiria szólal meg.*
- Ezt sajnálattal hallom. Aki hozzánk szegődik, új életet kezdhet.
*Reflektál a magánéleti problémákra, amit az új munkahely magyarázatának vél. Azok mibenlétére nem kérdez rá, hiszen ez nem ide tartozik. Ha foglalkoznia kellene velük, az azt jelentené, hogy problémát okoznak, az pedig reményei szerint nem fog megtörténni.*
- No és mi volna az a cél, melyért oly eltökélten küzd, kedves Amaziana?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel, valóban érdekli a válasz.*
- Mit tud a Sellőkről és milyen tapasztalatokkal rendelkezik ehhez a munkához?
*A külseje kétség kívül megvan hozzá, ám mivel távolról érkezett, nem biztos, hogy hiteles információi vannak, szeretne róla meggyőződni, hogy a nő tudja, mit vállal. Myr visszafogottabb elbeszélése nem várt elemet tartalmaz, ám Zammirián nem látszik ezúttal első reakciója. A végén kissé elmosolyodik.*
- Ez igen érdekesen hangzik. A kikötő csupa rejtély, de kevesen olyan vakmerők, hogy a titkok nyomába eredjenek. A Sellőház alapvetően semleges terület, ám a környezetünk változásai természetesen érdekelnek bennünket, hiszen kihatnak ránk. Ennek firtatása viszont kicsit sem veszélytelen. Már egy meggondolatlan séta sem az utcán.
*Néz tűnődőn Myrre.*
- Hajlandó kockáztatni az életét?
*Természetesen Paranvyr sem marad ki a sorból, s egyáltalán nincs hátrányban semmilyen szempontból. Végighallgatja őt is Zammiria, a Boszorkánykonyhánál leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, nem gondolta, hogy a lányok ennyire pletykásak lesznek egy szép szempár kedvéért. Enyhe mosollyal válaszol a férfinak is.*
- Lenyűgöző az informáltsága. Mindig ilyen gyorsan feltalálja magát egy új helyen?
*Értékeli a hasznos készségeket, talán ez még jobban is érdekli, mint az alkimista szakértelem.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:48:08
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Myr szavaira bólint, majd Amaziana is csatlakozik hozzájuk, s ezzel úgy tűnik, egyelőre bezárult a kör. Az elf nő bemutatkozása alatt elsősorban őt nézi. Szavaival, fiatalos lendületével láthatóan igyekszik jó benyomást tenni és igyekvéséről biztosítani, a legtöbben ezt teszik ilyen helyzetben. Amint mondandója végére ér, Zammiria szólal meg.*
- Ezt sajnálattal hallom. Aki hozzánk szegődik, új életet kezdhet.
*Reflektál a magánéleti problémákra, amit az új munkahely magyarázatának vél. Azok mibenlétére nem kérdez rá, hiszen ez nem ide tartozik. Ha foglalkoznia kellene velük, az azt jelentené, hogy problémát okoznak, az pedig reményei szerint nem fog megtörténni.*
- No és mi volna az a cél, melyért oly eltökélten küzd, kedves Amaziana?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel, valóban érdekli a válasz.*
- Mit tud a Sellőkről és milyen tapasztalatokkal rendelkezik ehhez a munkához?
*A külseje kétség kívül megvan hozzá, ám mivel távolról érkezett, nem biztos, hogy hiteles információi vannak, szeretne róla meggyőződni, hogy a nő tudja, mit vállal. Myr visszafogottabb elbeszélése nem várt elemet tartalmaz, ám Zammirián nem látszik ezúttal első reakciója. A végén kissé elmosolyodik.*
- Ez igen érdekesen hangzik. A kikötő csupa rejtély, de kevesen olyan vakmerők, hogy a titkok nyomába eredjenek. A Sellőház alapvetően semleges terület, ám a környezetünk változásai természetesen érdekelnek bennünket, hiszen kihatnak ránk. Ennek firtatása viszont kicsit sem veszélytelen. Már egy meggondolatlan séta sem az utcán.
*Néz tűnődőn Myrre.*
- Hajlandó kockáztatni az életét?
*Természetesen Paranvyr sem marad ki a sorból, s egyáltalán nincs hátrányban semmilyen szempontból. Végighallgatja őt is Zammiria, a Boszorkánykonyhánál leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, nem gondolta, hogy a lányok ennyire pletykásak lesznek egy szép szempár kedvéért. Enyhe mosollyal válaszol a férfinak is.*
- Lenyűgöző az informáltsága. Mindig ilyen gyorsan feltalálja magát egy új helyen?
*Értékeli a hasznos készségeket, talán ez még jobban is érdekli, mint az alkimista szakértelem.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:48:08
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 17:16:21
Üzenet elküldve: 2020-04-04 17:16:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Igen komolyan nem fürdött még így. Hát nincs mit tenni kénytelen túltelni magát ezen az apró kis tényen. A lány is ráerősít arra, hogy tudna neki ismeretlen szavakat mondani, de ettől most megkíméli a fiút. Nazronnak úgy tűnik, hogy Lisé kételkedik a füstölő hatásában. Erre csak sejtelmes mosolygás a válasz a fiú részéről. Ő tudja, hogy semmi ok a kétkedésre. Külső halhatóságnak úgy tűnhet, hogy két kis komisz gyermek van bent, mert a hangok bizony gyermeteg viselkedésről árulkodnak. Egyszerűen csak jól érzik magukat. A verekedés jól hangzik így első hallásra. Nazi lelki szemi előtt meg is jelenik a Rókalány miközben egy másik vad nőcskét püföl éppen. Nazron nagyon is jól tudja, hogy a női bunyó véresebb, mint a férfi csetepaté. Azokat a fogak és körmök iszonyú sebeket tudnak ám ejteni. Ettől függetlenül imádja nézni az ilyen cica bunyókat. Ő maga nem szívesen verekedne meg Lisével. Amilyen ártatlannak tűnik biztosra merné mondani, hogy legalább olyannyira veszedelmes is. A verekedésnek egyetlen formáját próbálná ki vele. Az pedig az ágyban lenne, de ezt inkább nem ecsetelné neki.*
- Biztosan kemény ellenfél lennél egy bunyóban. Inkább nem szállnék veled harcba. Féltem a bőrömet.* Mondja neki mosolyogva. Ezen túljutva következik a heg megvizsgálása. A káromkodásra Lisé kissé megijed. Igyekszik gyorsan megnyugtatni szegénykét.*
- Nem. Semmi baj, csak meglepődtem.*~ Négy év alatt sem gyógyult meg rendesen. Durva. ~ Tűnődik magában miközben a másik hátát vizsgálja. Tanácsot is add, amire aztán válaszolnia kell rögtön.*
- Eeyr a fény és a szeretett istennője. Sok gyógyítója is van.* Válaszol neki egyszerűen és érthetően. Mondjuk a lány válasza amit kap az egy kicsit meglepi, de lát benne logikát. Sőt most, hogy felemlegette már összefüggést is vél felfedezni a tegnap történtekkel. A véres isten említése most nem vált ki semmit belőle. A Vérkertben nem szívesen emlegeti a nevét, mivel az az ő szentélye. Egyszerűen nem kívánja felhívni magára az isten figyelmét túlzottan. Bár kétes életmódja akaratlanul is hozzá köti egy cseppet.*
- Láttok benne logikát. Talán még köze is lehet hozzá Sa'Terethnek. Lehet, hogy csak én gondolom túl, de szerintem te tegnap este okkal voltál ott a kertben.* Teljesen közönyösen beszél. Nem veti meg emiatt a lányt. Lehet a helyében ő is így cselekedet volna. Az Eeyr hívők se fedhetetlenek. Ha jól emlékszik rá hallott pletykákat róla, hogy a kikötőben is volt vagy tán még most is van egy fanatikus fényimádó szekta. Azok se kímélik azokat akikről úgy gondolják, hogy a sötétséget szolgálják. Ez a kis beszélgetés aztán egészen váratlan irányt vált. Lisé egyszerűen fotelnak használja a fiút. Ha látja az arcát, akkor most nagyon bárgyú képet vág a fiú. Valahogy nem számított rá, hogy hirtelen ilyen közel kerül a lányhoz. ~ Huh! Ennek így ám nem lesz jó vége! ~ Teste is rögtön lereagálja a női jelenlét közelségét, ezért kénytelen kicsit ficeregni, hogy izgalomba jött szerszáma ne okozzon kényelmetlenséget. Remélhetőleg a csevegés hatására ez a fellobbanó vágy lecsitul majd.*
- Há-hát. Igen. Na.* Kicsit most össze van zavarodva, de igyekszik összekapni magát.*
- Vörös a hajad és igazán szeszélyes vagy, mint egy róka.* A szeszélyes szót kicsit jobban megnyomja, mivel ez pontosan aktuális. ~ Talán nem kellet volna olyan mélyen beszipóznia azt a füstöt. Bár annyira ez nem olyan rossz pozitúra. ~ Kezd megbarátkozni a helyzettel. Át is karolja, hogy kezeivel a lány előtt tudjon babrálni a hajfürtöcskékkel. A Rókalány vörös haja pont az arca előtt van. Feltehetően túl sok víz nem érhette még, ezért talán érezheti annak illatát. Bizonyosan magában hordozza azon otthon illatát. Bele is szippant egy jó mélyet. Igyekszik a Vérkert szagát, ha az érződik elkülöníteni.*
- Mit meséljek neked?* Kérdez rá. Nem tudja, hogy mire vágyna most a legjobban a lány.*
- Ismerek pár helyi históriát, mondát. Tengerben lakozó lényekről. A vérkert sem volt mindig ám olyan, amilyen most. Sőt nemrég történt is valami furcsa a vidéken. Azt mondják, hogy Lanawin szerte érezhető volt a hatása. Fények törtek fel a kertből. Volt olyan is korábban, amikor a holtak az élőkre támadtak. Én akkor még nagyon fiatal voltam, de meséltek róla. Akkor érkeztek az istenek.* Csak úgy sorolja a lehetőségeket. Talán valami érdekli majd, Rókalányt. Nem untatná olyasvalamivel, ami nem érdekli. Természetesen érzékeli, hogy a lány az ő kupájából iszik, de nem zavarja. Lassan egy kicsit előre hajol, hogy a lány poharát magához vegye.*
- Te elvetted az enyémet, akkor én meg a tiédet fogom.* Közben jót nevet ezen, bár nem túlságosan vicces. Az ördög vigyor mostanra már nála is beütött rendesen. Amíg Vöröske döntésre jut addig ő iszik egy keveset a kupából.*
//Fürdő//
* Igen komolyan nem fürdött még így. Hát nincs mit tenni kénytelen túltelni magát ezen az apró kis tényen. A lány is ráerősít arra, hogy tudna neki ismeretlen szavakat mondani, de ettől most megkíméli a fiút. Nazronnak úgy tűnik, hogy Lisé kételkedik a füstölő hatásában. Erre csak sejtelmes mosolygás a válasz a fiú részéről. Ő tudja, hogy semmi ok a kétkedésre. Külső halhatóságnak úgy tűnhet, hogy két kis komisz gyermek van bent, mert a hangok bizony gyermeteg viselkedésről árulkodnak. Egyszerűen csak jól érzik magukat. A verekedés jól hangzik így első hallásra. Nazi lelki szemi előtt meg is jelenik a Rókalány miközben egy másik vad nőcskét püföl éppen. Nazron nagyon is jól tudja, hogy a női bunyó véresebb, mint a férfi csetepaté. Azokat a fogak és körmök iszonyú sebeket tudnak ám ejteni. Ettől függetlenül imádja nézni az ilyen cica bunyókat. Ő maga nem szívesen verekedne meg Lisével. Amilyen ártatlannak tűnik biztosra merné mondani, hogy legalább olyannyira veszedelmes is. A verekedésnek egyetlen formáját próbálná ki vele. Az pedig az ágyban lenne, de ezt inkább nem ecsetelné neki.*
- Biztosan kemény ellenfél lennél egy bunyóban. Inkább nem szállnék veled harcba. Féltem a bőrömet.* Mondja neki mosolyogva. Ezen túljutva következik a heg megvizsgálása. A káromkodásra Lisé kissé megijed. Igyekszik gyorsan megnyugtatni szegénykét.*
- Nem. Semmi baj, csak meglepődtem.*~ Négy év alatt sem gyógyult meg rendesen. Durva. ~ Tűnődik magában miközben a másik hátát vizsgálja. Tanácsot is add, amire aztán válaszolnia kell rögtön.*
- Eeyr a fény és a szeretett istennője. Sok gyógyítója is van.* Válaszol neki egyszerűen és érthetően. Mondjuk a lány válasza amit kap az egy kicsit meglepi, de lát benne logikát. Sőt most, hogy felemlegette már összefüggést is vél felfedezni a tegnap történtekkel. A véres isten említése most nem vált ki semmit belőle. A Vérkertben nem szívesen emlegeti a nevét, mivel az az ő szentélye. Egyszerűen nem kívánja felhívni magára az isten figyelmét túlzottan. Bár kétes életmódja akaratlanul is hozzá köti egy cseppet.*
- Láttok benne logikát. Talán még köze is lehet hozzá Sa'Terethnek. Lehet, hogy csak én gondolom túl, de szerintem te tegnap este okkal voltál ott a kertben.* Teljesen közönyösen beszél. Nem veti meg emiatt a lányt. Lehet a helyében ő is így cselekedet volna. Az Eeyr hívők se fedhetetlenek. Ha jól emlékszik rá hallott pletykákat róla, hogy a kikötőben is volt vagy tán még most is van egy fanatikus fényimádó szekta. Azok se kímélik azokat akikről úgy gondolják, hogy a sötétséget szolgálják. Ez a kis beszélgetés aztán egészen váratlan irányt vált. Lisé egyszerűen fotelnak használja a fiút. Ha látja az arcát, akkor most nagyon bárgyú képet vág a fiú. Valahogy nem számított rá, hogy hirtelen ilyen közel kerül a lányhoz. ~ Huh! Ennek így ám nem lesz jó vége! ~ Teste is rögtön lereagálja a női jelenlét közelségét, ezért kénytelen kicsit ficeregni, hogy izgalomba jött szerszáma ne okozzon kényelmetlenséget. Remélhetőleg a csevegés hatására ez a fellobbanó vágy lecsitul majd.*
- Há-hát. Igen. Na.* Kicsit most össze van zavarodva, de igyekszik összekapni magát.*
- Vörös a hajad és igazán szeszélyes vagy, mint egy róka.* A szeszélyes szót kicsit jobban megnyomja, mivel ez pontosan aktuális. ~ Talán nem kellet volna olyan mélyen beszipóznia azt a füstöt. Bár annyira ez nem olyan rossz pozitúra. ~ Kezd megbarátkozni a helyzettel. Át is karolja, hogy kezeivel a lány előtt tudjon babrálni a hajfürtöcskékkel. A Rókalány vörös haja pont az arca előtt van. Feltehetően túl sok víz nem érhette még, ezért talán érezheti annak illatát. Bizonyosan magában hordozza azon otthon illatát. Bele is szippant egy jó mélyet. Igyekszik a Vérkert szagát, ha az érződik elkülöníteni.*
- Mit meséljek neked?* Kérdez rá. Nem tudja, hogy mire vágyna most a legjobban a lány.*
- Ismerek pár helyi históriát, mondát. Tengerben lakozó lényekről. A vérkert sem volt mindig ám olyan, amilyen most. Sőt nemrég történt is valami furcsa a vidéken. Azt mondják, hogy Lanawin szerte érezhető volt a hatása. Fények törtek fel a kertből. Volt olyan is korábban, amikor a holtak az élőkre támadtak. Én akkor még nagyon fiatal voltam, de meséltek róla. Akkor érkeztek az istenek.* Csak úgy sorolja a lehetőségeket. Talán valami érdekli majd, Rókalányt. Nem untatná olyasvalamivel, ami nem érdekli. Természetesen érzékeli, hogy a lány az ő kupájából iszik, de nem zavarja. Lassan egy kicsit előre hajol, hogy a lány poharát magához vegye.*
- Te elvetted az enyémet, akkor én meg a tiédet fogom.* Közben jót nevet ezen, bár nem túlságosan vicces. Az ördög vigyor mostanra már nála is beütött rendesen. Amíg Vöröske döntésre jut addig ő iszik egy keveset a kupából.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:34:33
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:34:33
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
//Részben Welly//
*Igyekszik megtalálni a félvér tekintetét, hogy kiolvashassa belőle, mégis miért veszi most ilyen sietősre a figurát, s véletlenül se higgye azt, hogy ez a kapkodás csak úgy jött, vagy ellene szólna.*
- Nem, nem szükséges, de köszönöm! *Hagyja el ajkait a válasz, majd szinte menekülőre fogja, legalábbis megszaporázza bőrcipője lépteit. Ha tudná, hogy mit is csinál addig Amaz, hát, lenne egy-két keresetlen szava, az biztos. Nem szereti, a legkevésbé sem, amikor egy nő így viselkedik. Ha ő invitálja meg, az más, de most ugye elvetették az ötletet - vagyis a hosszúéletű így értelmezte. Csatlakozik az asztaltársasághoz, de a sárga szemek láthatóan másképpen merednek Myrre, mint a sötételf hölgyre. Nem gonoszan, vagy kekeckedően, de az a tipikus elkerekedő pupilla jellemzi, ha nem is sokáig, csak a pillanatnyi hév erejéig, ami oly sok mindent el tud árulni. Ez pedig marad is, mikor megtudja, hogy ki ül előtte. ~ A szellemek szerelmére, hát ő lenne akkor Zammiria! Össze kell szednem magam, kell ez a munka, régebb óta is vagyok itt, mint az eltévedtünk, vagy a gnóm kisasszony. ~ Utóbbi amúgy mindent azonnal kifecseg, Parcy pedig nem mutatja jelét, de az idegesség ötven árnyalatát éli meg, hiszen konkurenciára akadt, ami felett azért is nehéz átsuhanni, hiszen a gnómok köztudottan az elfek előtt állnak bájital jártasságban. Hab a cukormázas reménytelenségén, hogy Amaziana is utoléri, de szerencséjére most az egyszer nem kap fejmosást, sőt, mint kiderül, megint, Sellő szeretne lenni, így tőle nem kell tartania - hacsak nem kezdi el lejáratni a mélységi és a feltaláló előtt, mert akkor vallhatja a kudarcát, de rögvest. Így hát, a Sellőházba elsőként érkezve, de utolsóként szóhoz jutva, szokásos félmosolya kíséretében tálalja ki a saját céljait.*
- Nagyon örvendek, kedves Zammiria, hallottam már kegyed és a Sellőház jó híréről, és remélem, csatlakozhatok majd soraik közé. Paranvyr Lughander vagyok, de szólítson csak Parcynak, kérem!
Tudja, megütötte füleimet a hír, a kollégáitól, hogy Boszorkánykonyhát tetszenek építeni, s mivel alkimista vagyok, egészen tűrhető ismeretekkel és bájitalokkal felszerelve, szeretnék jelentkezni, ha lehet, elsősorban ilyesfajta munkára, de ha ez sajnos most nem megoldható, szívesen főzök, takarítok, vagy segédkezek az istállóban is. *Az egyetlen gikszer, hogy a gnóm is körülbelül ugyanezeket mondta el, hamarabb, így Parcy hátránnyal indul, kapásból. Most meg kell győznie a másikat, hogy bizony ő az, akire szükség van itt, s ha ehhez meg kellene mutatnia az alkimista tehetségét is, hát üsse kő! Nem szeretne se Cassynak, se Wrexannak, se Ernussnak csalódást okozni - vagy inkább saját magának? Már ő se tudja - azzal, hogy elbukik ezen a próbán. Bármit kérdez tőle a kisasszony, ő arra határozottan, mégis kedvesen, önmagához híven fog válaszolni.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.04 23:24:43, a következő indokkal:
Kérésre.
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
//Részben Welly//
*Igyekszik megtalálni a félvér tekintetét, hogy kiolvashassa belőle, mégis miért veszi most ilyen sietősre a figurát, s véletlenül se higgye azt, hogy ez a kapkodás csak úgy jött, vagy ellene szólna.*
- Nem, nem szükséges, de köszönöm! *Hagyja el ajkait a válasz, majd szinte menekülőre fogja, legalábbis megszaporázza bőrcipője lépteit. Ha tudná, hogy mit is csinál addig Amaz, hát, lenne egy-két keresetlen szava, az biztos. Nem szereti, a legkevésbé sem, amikor egy nő így viselkedik. Ha ő invitálja meg, az más, de most ugye elvetették az ötletet - vagyis a hosszúéletű így értelmezte. Csatlakozik az asztaltársasághoz, de a sárga szemek láthatóan másképpen merednek Myrre, mint a sötételf hölgyre. Nem gonoszan, vagy kekeckedően, de az a tipikus elkerekedő pupilla jellemzi, ha nem is sokáig, csak a pillanatnyi hév erejéig, ami oly sok mindent el tud árulni. Ez pedig marad is, mikor megtudja, hogy ki ül előtte. ~ A szellemek szerelmére, hát ő lenne akkor Zammiria! Össze kell szednem magam, kell ez a munka, régebb óta is vagyok itt, mint az eltévedtünk, vagy a gnóm kisasszony. ~ Utóbbi amúgy mindent azonnal kifecseg, Parcy pedig nem mutatja jelét, de az idegesség ötven árnyalatát éli meg, hiszen konkurenciára akadt, ami felett azért is nehéz átsuhanni, hiszen a gnómok köztudottan az elfek előtt állnak bájital jártasságban. Hab a cukormázas reménytelenségén, hogy Amaziana is utoléri, de szerencséjére most az egyszer nem kap fejmosást, sőt, mint kiderül, megint, Sellő szeretne lenni, így tőle nem kell tartania - hacsak nem kezdi el lejáratni a mélységi és a feltaláló előtt, mert akkor vallhatja a kudarcát, de rögvest. Így hát, a Sellőházba elsőként érkezve, de utolsóként szóhoz jutva, szokásos félmosolya kíséretében tálalja ki a saját céljait.*
- Nagyon örvendek, kedves Zammiria, hallottam már kegyed és a Sellőház jó híréről, és remélem, csatlakozhatok majd soraik közé. Paranvyr Lughander vagyok, de szólítson csak Parcynak, kérem!
Tudja, megütötte füleimet a hír, a kollégáitól, hogy Boszorkánykonyhát tetszenek építeni, s mivel alkimista vagyok, egészen tűrhető ismeretekkel és bájitalokkal felszerelve, szeretnék jelentkezni, ha lehet, elsősorban ilyesfajta munkára, de ha ez sajnos most nem megoldható, szívesen főzök, takarítok, vagy segédkezek az istállóban is. *Az egyetlen gikszer, hogy a gnóm is körülbelül ugyanezeket mondta el, hamarabb, így Parcy hátránnyal indul, kapásból. Most meg kell győznie a másikat, hogy bizony ő az, akire szükség van itt, s ha ehhez meg kellene mutatnia az alkimista tehetségét is, hát üsse kő! Nem szeretne se Cassynak, se Wrexannak, se Ernussnak csalódást okozni - vagy inkább saját magának? Már ő se tudja - azzal, hogy elbukik ezen a próbán. Bármit kérdez tőle a kisasszony, ő arra határozottan, mégis kedvesen, önmagához híven fog válaszolni.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.04 23:24:43, a következő indokkal:
Kérésre.
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 15:54:19
Üzenet elküldve: 2020-04-04 15:54:19
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az fekete madár, és világító szeme, továbbra is lefelé bambul. Mikor a párát próbálják neki magyarázni, újra felharsan.*
-Neeeeeem láttam seeeeemit. Neeeeem!
*Ugyanis a madár ezt a két mondatot tudja, szóval el is lőtte az összes puskaport szókincs téren. Viszont nagyon is passzol a helyzethez, mert mikor a mondat elhangzik, éppen olyan mintha a dézsából kilelő lányokra értené szégyenlősségből. A madár plafon magasan, gerendáról, gerendára repkedve követi Daesyst.*
//A Professzor asztala//
*Zopal kicsit visszaréved a régi szép időkbe, mikor biztonságosabb volt a kikötő. A Lihanechi professzornak vajmi gőze lehet erről így leső látásra, de azért helyeselve bólogat. A beszélgetés előrehaladtával, egy újabb meglepetést tartogat a testőr. A szófukar beszédstílusával ellentétben, a tudtára adja az asztaltársaságnak, hogy érti a beszélgetést. A Fycherhald professzor arcára egy kacér mosoly kúszik, és a harcos felé fordul.*
-Csak nem azt akarja mondani hogy érdekli a téma?
*Kérdezi az öreg. A mosoly nem gúnyos. Inkább olyan, mint aki reménykedik egy nem várt, igenlő válaszban. Közben megjön a matrózok főnöke, és lezajlik a beszélgetés. Zopal a legmegfelelőbben reagál. A Professzor egy gyenge intéssel, és egy biccentéssel adja tudtára, hogy jó amit tesz, de egyelőre szükségtelen. A professzor elbambul. Már csak arra lesz figyelmes, hogy egyszer csak a beszélgetés, átcsap egy faj alapú, habkönnyű rasszizmusba a tudós részéről. Illetve a bájos első tiszt is megérkezett. Az öreg elf Zopal előtt szólal fel.*
-Ahogy az összes elf, egy egoista barom ugyebár, kedves Fräd?
*Az offenzivitás a mondatban, éppen annyi, hogy érzékeltesse, nem szereti ezt a hangnemet az ő csapatában, az ő asztalánál. Folytatná is, ha a lányból közben nem fakadna ki vádaskodása. Nagyon furcsa lehet a mindig hideg, és vizslató kék szemeket, ilyen esetlennek, és meglepődöttnek látni.*
-Vacsoráztam kedves. Semmit sem tettem. Miért? Maga merre volt?
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az fekete madár, és világító szeme, továbbra is lefelé bambul. Mikor a párát próbálják neki magyarázni, újra felharsan.*
-Neeeeeem láttam seeeeemit. Neeeeem!
*Ugyanis a madár ezt a két mondatot tudja, szóval el is lőtte az összes puskaport szókincs téren. Viszont nagyon is passzol a helyzethez, mert mikor a mondat elhangzik, éppen olyan mintha a dézsából kilelő lányokra értené szégyenlősségből. A madár plafon magasan, gerendáról, gerendára repkedve követi Daesyst.*
//A Professzor asztala//
*Zopal kicsit visszaréved a régi szép időkbe, mikor biztonságosabb volt a kikötő. A Lihanechi professzornak vajmi gőze lehet erről így leső látásra, de azért helyeselve bólogat. A beszélgetés előrehaladtával, egy újabb meglepetést tartogat a testőr. A szófukar beszédstílusával ellentétben, a tudtára adja az asztaltársaságnak, hogy érti a beszélgetést. A Fycherhald professzor arcára egy kacér mosoly kúszik, és a harcos felé fordul.*
-Csak nem azt akarja mondani hogy érdekli a téma?
*Kérdezi az öreg. A mosoly nem gúnyos. Inkább olyan, mint aki reménykedik egy nem várt, igenlő válaszban. Közben megjön a matrózok főnöke, és lezajlik a beszélgetés. Zopal a legmegfelelőbben reagál. A Professzor egy gyenge intéssel, és egy biccentéssel adja tudtára, hogy jó amit tesz, de egyelőre szükségtelen. A professzor elbambul. Már csak arra lesz figyelmes, hogy egyszer csak a beszélgetés, átcsap egy faj alapú, habkönnyű rasszizmusba a tudós részéről. Illetve a bájos első tiszt is megérkezett. Az öreg elf Zopal előtt szólal fel.*
-Ahogy az összes elf, egy egoista barom ugyebár, kedves Fräd?
*Az offenzivitás a mondatban, éppen annyi, hogy érzékeltesse, nem szereti ezt a hangnemet az ő csapatában, az ő asztalánál. Folytatná is, ha a lányból közben nem fakadna ki vádaskodása. Nagyon furcsa lehet a mindig hideg, és vizslató kék szemeket, ilyen esetlennek, és meglepődöttnek látni.*
-Vacsoráztam kedves. Semmit sem tettem. Miért? Maga merre volt?
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 15:49:29
Üzenet elküldve: 2020-04-04 15:49:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
- Igen, én valóban munkát keresek, és ez ügyben szeretnék érdeklődni.
* Helyet is foglal az asztalnál, majd tekintetét körbehordozza a jelenlévőkön. Közben természetesen Zam szavaira is figyel. Amaziana után Myr is belekezd: *
- Én Myr'Jinnar vagyok. * Nevének Fületlen jelzőjét szándékosan hallgatja el, mert semmi kedve ahhoz, hogy kérdezősködjenek róla. Megtanulta már, ha nem akar magának kellemetlenségeket és bosszantóbbnál bosszantóbb kérdéseket, akkor jobb, ha ezt nem említi meg, valahányszor bemutatkozik. *
- Mint említettem, munkát szeretnék vállalni a Sellőházban. Bár pontosan nem ismerem, hogy milyen munkaerőre volna szükség, szívesen szolgálnám ki a vendégeket, de főként vajákos teendőkkel foglalkoznék, mert jómagam is vajákos vagyok. És ha úgy adódik, rejtélyek felderítésében is nagyon szívesen közreműködnék. Persze utóbbi nem elvárás.
* Úgy érzi, minden szükséges dolgot elmondott. Ha van kérdés Zam részéről, szívesen válaszol, ellenkező esetben pedig átadja a lehetőséget a másik két munkakeresőnek. *
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 18:23:31
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
- Igen, én valóban munkát keresek, és ez ügyben szeretnék érdeklődni.
* Helyet is foglal az asztalnál, majd tekintetét körbehordozza a jelenlévőkön. Közben természetesen Zam szavaira is figyel. Amaziana után Myr is belekezd: *
- Én Myr'Jinnar vagyok. * Nevének Fületlen jelzőjét szándékosan hallgatja el, mert semmi kedve ahhoz, hogy kérdezősködjenek róla. Megtanulta már, ha nem akar magának kellemetlenségeket és bosszantóbbnál bosszantóbb kérdéseket, akkor jobb, ha ezt nem említi meg, valahányszor bemutatkozik. *
- Mint említettem, munkát szeretnék vállalni a Sellőházban. Bár pontosan nem ismerem, hogy milyen munkaerőre volna szükség, szívesen szolgálnám ki a vendégeket, de főként vajákos teendőkkel foglalkoznék, mert jómagam is vajákos vagyok. És ha úgy adódik, rejtélyek felderítésében is nagyon szívesen közreműködnék. Persze utóbbi nem elvárás.
* Úgy érzi, minden szükséges dolgot elmondott. Ha van kérdés Zam részéről, szívesen válaszol, ellenkező esetben pedig átadja a lehetőséget a másik két munkakeresőnek. *
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 18:23:31
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 13:00:57
Üzenet elküldve: 2020-04-04 13:00:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után, részben//
//Személyzeti ügyek//
//A pultnál és egy asztal hátul//
//Részben Welly//
*Mielőtt az elf sietősen ott hagyta őt a pult mellett álldogálva Welly hangja csapja meg füleit és gyengéden elmosolyodik. *
-Köszönjük, Welly. *megfogja az egyik poharat és lehörpinti annak a tartalmát. Ha meghívták nem is első alkalommal, akkor a kedvenc italát, már nem fogja visszautasítani. *
-Nem tudom, hogy a rohanó alkimista kér e rumot, de ez tényleg finom volt. Ő fizet, még egyszer köszönöm a megerősítést és kedvességet. *ezzel elindul ő maga is a fekete szemű sötételf asztalához, ahol pont elcsípi az utolsó sorait a vezetőnek. Úgy néz ki mindig a legjobbkor időzít az esetleges információkkal kapcsolatban, és így kihúzva önmagát a legjobb énjét elő véve kezd egy pár mondatos bemutatkozásba, ami reményei szerint pozitív csengést fog maga után venni. *
-Üdvözlöm Zammiria! Amaziana Urstik vagyok, nem rég érkeztem Artheniorba. Sellőként szeretnék itt dolgozni a későbbiekben, ha a sors is így gondolja. Ha a céljaimról van szó rendkívül eltökélt vagyok, így eddig nem sokszor csalódtak bennem az előző munkahelyeimen vagy talán egyáltalán nem is. Remélem nem veszi nagy zokon a jelenlegi öltözetemet, nagyon tiszta vagyok szinte mindig pusztán az utóbbi hónapok komoly magánéleti problémákat vontak maguk után. Viszont, ha megkaphatnám ezt a munkát a becsületemre mondom nem lennék szégyene a Sellőháznak egy röpke momentum erejéig sem.
//Személyzeti ügyek//
//A pultnál és egy asztal hátul//
//Részben Welly//
*Mielőtt az elf sietősen ott hagyta őt a pult mellett álldogálva Welly hangja csapja meg füleit és gyengéden elmosolyodik. *
-Köszönjük, Welly. *megfogja az egyik poharat és lehörpinti annak a tartalmát. Ha meghívták nem is első alkalommal, akkor a kedvenc italát, már nem fogja visszautasítani. *
-Nem tudom, hogy a rohanó alkimista kér e rumot, de ez tényleg finom volt. Ő fizet, még egyszer köszönöm a megerősítést és kedvességet. *ezzel elindul ő maga is a fekete szemű sötételf asztalához, ahol pont elcsípi az utolsó sorait a vezetőnek. Úgy néz ki mindig a legjobbkor időzít az esetleges információkkal kapcsolatban, és így kihúzva önmagát a legjobb énjét elő véve kezd egy pár mondatos bemutatkozásba, ami reményei szerint pozitív csengést fog maga után venni. *
-Üdvözlöm Zammiria! Amaziana Urstik vagyok, nem rég érkeztem Artheniorba. Sellőként szeretnék itt dolgozni a későbbiekben, ha a sors is így gondolja. Ha a céljaimról van szó rendkívül eltökélt vagyok, így eddig nem sokszor csalódtak bennem az előző munkahelyeimen vagy talán egyáltalán nem is. Remélem nem veszi nagy zokon a jelenlegi öltözetemet, nagyon tiszta vagyok szinte mindig pusztán az utóbbi hónapok komoly magánéleti problémákat vontak maguk után. Viszont, ha megkaphatnám ezt a munkát a becsületemre mondom nem lennék szégyene a Sellőháznak egy röpke momentum erejéig sem.
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 12:17:34
Üzenet elküldve: 2020-04-04 12:17:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Paranvyr most nagyon boldog és ezt nem csak az ital okozta neki, az biztos. Jó helyen van, jól szórakozik, kedves emberek és elfek között, amiben már nagyon régóta nem volt része, így kifejezetten, számára szívmelengető, nosztalgikus képek elevenednek el néha, csapják fel a kissé bágyadt állapotból. Igyekszik megint elrejteni a belsőleg megélt érzelmeit, nehogy aztán bajba kerüljön miatta, esetleg pletyka áldozata legyen, félreismerjék, vagy történjen akármi, de a mosolyát, ami akkor lobban fel, mikor Cassy kijelenti, hogy ezt a kört bizony ő vitte, már nem tudja eltakarni. Természetesen kompenzációként, meg azért, mert a bóktól kissé zavarba jött, muszáj lesz mondania valamit.*
- Ugyan, ez csak szerencsejáték, nem érdem. Lehet, hogy ez volt az első és egyben utolsó kör, amit én nyertem. *Veti fel a lehetőséget, hiszen nem lehet tudni, mégis mit hoz a jövő, az is megeshet, hogy igaza lesz ebben.*
- Egészen jó, én is így kezdtem. *Mosolyog a lányra, majd Wrexanra is, az eredményei miatt.*
- Na, egészen szép az is! *Mintha mást most nem is tudna mondani.*
- Magányos, úgy gondolod? Akár saját nevet is adhatunk a különböző kombinációknak, ha azok jobban tetszenek. Akkor legyen az Egyes a Pár. Wrexan, te benne vagy? *Kérdezi, majd ha hozzá kerülnek a kockák, ő is dob.*
- Egy, kettő, kettő, öt, hat. Megint a kettesek. *Sóhajt egy nagyot, majd az ötöst, a hatost és az egyest a kezébe veszi megint.*
- Majd utánatok ezekkel újra dobnék. *Jelzi a szándékát.*
- Valóban tudod már? Szerintem úgy tisztább lenne a szándék, ha elmondanánk, csak akkor csorbulna a meglepetés varázsa. Szerintem döntsön akkor Wrexan. *Somolyog hosszan először a hosszúéletűre, majd a munkásra.*
- Nos, őt igazából vettem, még a piacon, Artheniorban. Szegény össze is verekedett egy menyéttel, az meg akarta támadni, de nem csodálom, tündér volt a gazdája. *Képtelen azért elvonatkoztatni ettől a ténytől, majd tovább folytatja, mosolyogva.*
- Szerintem nem csak társnak lesz jó, de kollégának is. A Boszorkánykonyhán távol tarthatja majd a rágcsálókat, de igyekszem betanítani is, igaz, egy macskát sokkal nehezebb, mint mondjuk egy kutyát. Nektek vannak, vagy voltak kedvenceitek? *Igaz, tudja, hogy a pirtianesi fiúnak jelenleg nincs, de hátha volt neki. Egy állat sokat elárulhat a gazdájáról, a faja, a habitusa mind tükrözi egy kicsit a jellemét a másiknak, erre pedig Parcy nagyon kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 12:21:32
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Paranvyr most nagyon boldog és ezt nem csak az ital okozta neki, az biztos. Jó helyen van, jól szórakozik, kedves emberek és elfek között, amiben már nagyon régóta nem volt része, így kifejezetten, számára szívmelengető, nosztalgikus képek elevenednek el néha, csapják fel a kissé bágyadt állapotból. Igyekszik megint elrejteni a belsőleg megélt érzelmeit, nehogy aztán bajba kerüljön miatta, esetleg pletyka áldozata legyen, félreismerjék, vagy történjen akármi, de a mosolyát, ami akkor lobban fel, mikor Cassy kijelenti, hogy ezt a kört bizony ő vitte, már nem tudja eltakarni. Természetesen kompenzációként, meg azért, mert a bóktól kissé zavarba jött, muszáj lesz mondania valamit.*
- Ugyan, ez csak szerencsejáték, nem érdem. Lehet, hogy ez volt az első és egyben utolsó kör, amit én nyertem. *Veti fel a lehetőséget, hiszen nem lehet tudni, mégis mit hoz a jövő, az is megeshet, hogy igaza lesz ebben.*
- Egészen jó, én is így kezdtem. *Mosolyog a lányra, majd Wrexanra is, az eredményei miatt.*
- Na, egészen szép az is! *Mintha mást most nem is tudna mondani.*
- Magányos, úgy gondolod? Akár saját nevet is adhatunk a különböző kombinációknak, ha azok jobban tetszenek. Akkor legyen az Egyes a Pár. Wrexan, te benne vagy? *Kérdezi, majd ha hozzá kerülnek a kockák, ő is dob.*
- Egy, kettő, kettő, öt, hat. Megint a kettesek. *Sóhajt egy nagyot, majd az ötöst, a hatost és az egyest a kezébe veszi megint.*
- Majd utánatok ezekkel újra dobnék. *Jelzi a szándékát.*
- Valóban tudod már? Szerintem úgy tisztább lenne a szándék, ha elmondanánk, csak akkor csorbulna a meglepetés varázsa. Szerintem döntsön akkor Wrexan. *Somolyog hosszan először a hosszúéletűre, majd a munkásra.*
- Nos, őt igazából vettem, még a piacon, Artheniorban. Szegény össze is verekedett egy menyéttel, az meg akarta támadni, de nem csodálom, tündér volt a gazdája. *Képtelen azért elvonatkoztatni ettől a ténytől, majd tovább folytatja, mosolyogva.*
- Szerintem nem csak társnak lesz jó, de kollégának is. A Boszorkánykonyhán távol tarthatja majd a rágcsálókat, de igyekszem betanítani is, igaz, egy macskát sokkal nehezebb, mint mondjuk egy kutyát. Nektek vannak, vagy voltak kedvenceitek? *Igaz, tudja, hogy a pirtianesi fiúnak jelenleg nincs, de hátha volt neki. Egy állat sokat elárulhat a gazdájáról, a faja, a habitusa mind tükrözi egy kicsit a jellemét a másiknak, erre pedig Parcy nagyon kíváncsi.*
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 12:21:32
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 12:12:50
Üzenet elküldve: 2020-04-04 12:12:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
*Sötét szemei elsőként Myr közeledő alakjánál állapodnak meg, kinek vöröslő haja és a sok farkasprém meglehetősen vad külsőt kölcsönöz. Szinte alig lemaradva érkezik a magas elf férfi, ki különösen udvarias fordulattal él, s tán nem marad le sokkal a szépséges elf nő sem tőle. Az első két érkező hasonló jellegű kérdése miatt nem teljesen biztos benne, hogy milyen szándékkal érkeztek, ezért elsőként ezt szeretné tisztázni, lágy mosollyal felel.*
- Üdvözlöm Önöket! Amennyiben a Sellőház személyzete irányította hozzám Önöket munkaügyben, úgy kérem, foglaljanak helyet! Ám, ha társaságot keresnek, akkor attól tartok, most nem alkalmas az időpont.
*Mosolyog előzékenyen. Ha megerősítik, hogy a megfelelő céllal érkeztek, Zammiria udvariasan int az előttük álló székekre, hogy helyezzék magukat kényelembe. Ha Amaziana is csatlakozik, hasonlóan jár el vele. Nem tudja pontosan, kiket kell várnia, de addig is elkezdi, míg mindenki megérkezik. Mindegyikükön végigjár a tekintete.*
- A nevem Zammiria Rykoven, a Sellőház egyik vezetője vagyok. Örömömre szolgál, hogy érdeklődnek az álláslehetőség felől, mindig szívesen látjuk a jó munkaerőt.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, jelezve kijelentése őszinteségét, majd kezét a poharára illeszti.*
- Megtennék, hogy bemutatkoznak és mondanak magukról, valamint a terveikről néhány szót?
*Hátra dől, és belekortyol az italába. Mindenkit figyelmesen meghallgat.*
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
*Sötét szemei elsőként Myr közeledő alakjánál állapodnak meg, kinek vöröslő haja és a sok farkasprém meglehetősen vad külsőt kölcsönöz. Szinte alig lemaradva érkezik a magas elf férfi, ki különösen udvarias fordulattal él, s tán nem marad le sokkal a szépséges elf nő sem tőle. Az első két érkező hasonló jellegű kérdése miatt nem teljesen biztos benne, hogy milyen szándékkal érkeztek, ezért elsőként ezt szeretné tisztázni, lágy mosollyal felel.*
- Üdvözlöm Önöket! Amennyiben a Sellőház személyzete irányította hozzám Önöket munkaügyben, úgy kérem, foglaljanak helyet! Ám, ha társaságot keresnek, akkor attól tartok, most nem alkalmas az időpont.
*Mosolyog előzékenyen. Ha megerősítik, hogy a megfelelő céllal érkeztek, Zammiria udvariasan int az előttük álló székekre, hogy helyezzék magukat kényelembe. Ha Amaziana is csatlakozik, hasonlóan jár el vele. Nem tudja pontosan, kiket kell várnia, de addig is elkezdi, míg mindenki megérkezik. Mindegyikükön végigjár a tekintete.*
- A nevem Zammiria Rykoven, a Sellőház egyik vezetője vagyok. Örömömre szolgál, hogy érdeklődnek az álláslehetőség felől, mindig szívesen látjuk a jó munkaerőt.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, jelezve kijelentése őszinteségét, majd kezét a poharára illeszti.*
- Megtennék, hogy bemutatkoznak és mondanak magukról, valamint a terveikről néhány szót?
*Hátra dől, és belekortyol az italába. Mindenkit figyelmesen meghallgat.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 11:35:32
Üzenet elküldve: 2020-04-04 11:35:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Aggodalmas arckifejezése mosolyban oldódik fel, mikor Parcy igyekszik megnyugtatni. Ha boldog, akkor Cassy is, hiszen az volt a célja, hogy jól érezzék magukat együtt.*
- Az jó.
*Elveszi kezét a karjáról, és hagyja folytatódni a játékot. Parcy kifejezetten remek dobással kápráztatja el, a szőkeség néhány gyors tenyércsapással boldogan megtapsolja.*
- Ez fantasztikus! Nem is tudtam, hogy egy Vadásszal ültem egy asztalhoz, eddig csak azt hittem, Bájitalmester.
*Kacsint rá bohókásan, kuncogva, aztán Wrexan megállapítására felel.*
- Igen, ez Parcy köre. Övé a pont, két egyforma pár a Vadász. Nagyon erős volt a mezőny, mindenki nagyon magasat dobott. Pedig először játszol, Wrexan, nagyon szép eredmény!
*Ő megemeli poharát, kortyint egyet a borból, majd kockáit újra a kezébe szedi, és rázni kezdi őket. Parcy kérdését nem felejtette el, ezért most őrá tekint egy szégyenlős mosollyal.*
- Szóval szeretnéd, ha előre elmondanánk? Mert én már tudom, mit szeretnék…
*Tulajdonképpen jogos kérés, hogy előre megállapodnak a nyereményben, s ha mindketten szeretnék, akkor természetesen elárulja nekik. Kérdő tekintete Wrexan felé is fordul, tőle is választ remél a kérdésre. Közben pedig dob a kockákkal.*
- 1, 3, 5, 5, 6. Ez egy szép pár.
*Kuncog a bor felderítő hatása alatt, Wrexan kedvéért pedig hozzáteszi a hivatalos nevét.*
- Vagyis Egyes. De az olyan magányosan hangzik, nem gondoljátok?
*Ez még elég gyenge eredmény, s ha társai dobása ez alá esne is, biztos benne, hogy újat dobnának, így neki se érdeke megállni itt. Megvárja az ő dobásukat, de attól függetlenül biztos már abban, hogy mit fog tenni. Összetolja a két ötös kockát.*
- Nem szeretném őket szétválasztani. De a másik hárommal újat dobnék.
*Össze is tereli az 1-es, 3-as, 6-os oldalukat mutató kockákat, majd felveszi őket, de a többiek döntését megvárja, mielőtt eldobná a kupacot. Beltrys dorombolására lemosolyog rá.*
- Hogyan került hozzád?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 11:38:17
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Aggodalmas arckifejezése mosolyban oldódik fel, mikor Parcy igyekszik megnyugtatni. Ha boldog, akkor Cassy is, hiszen az volt a célja, hogy jól érezzék magukat együtt.*
- Az jó.
*Elveszi kezét a karjáról, és hagyja folytatódni a játékot. Parcy kifejezetten remek dobással kápráztatja el, a szőkeség néhány gyors tenyércsapással boldogan megtapsolja.*
- Ez fantasztikus! Nem is tudtam, hogy egy Vadásszal ültem egy asztalhoz, eddig csak azt hittem, Bájitalmester.
*Kacsint rá bohókásan, kuncogva, aztán Wrexan megállapítására felel.*
- Igen, ez Parcy köre. Övé a pont, két egyforma pár a Vadász. Nagyon erős volt a mezőny, mindenki nagyon magasat dobott. Pedig először játszol, Wrexan, nagyon szép eredmény!
*Ő megemeli poharát, kortyint egyet a borból, majd kockáit újra a kezébe szedi, és rázni kezdi őket. Parcy kérdését nem felejtette el, ezért most őrá tekint egy szégyenlős mosollyal.*
- Szóval szeretnéd, ha előre elmondanánk? Mert én már tudom, mit szeretnék…
*Tulajdonképpen jogos kérés, hogy előre megállapodnak a nyereményben, s ha mindketten szeretnék, akkor természetesen elárulja nekik. Kérdő tekintete Wrexan felé is fordul, tőle is választ remél a kérdésre. Közben pedig dob a kockákkal.*
- 1, 3, 5, 5, 6. Ez egy szép pár.
*Kuncog a bor felderítő hatása alatt, Wrexan kedvéért pedig hozzáteszi a hivatalos nevét.*
- Vagyis Egyes. De az olyan magányosan hangzik, nem gondoljátok?
*Ez még elég gyenge eredmény, s ha társai dobása ez alá esne is, biztos benne, hogy újat dobnának, így neki se érdeke megállni itt. Megvárja az ő dobásukat, de attól függetlenül biztos már abban, hogy mit fog tenni. Összetolja a két ötös kockát.*
- Nem szeretném őket szétválasztani. De a másik hárommal újat dobnék.
*Össze is tereli az 1-es, 3-as, 6-os oldalukat mutató kockákat, majd felveszi őket, de a többiek döntését megvárja, mielőtt eldobná a kupacot. Beltrys dorombolására lemosolyog rá.*
- Hogyan került hozzád?
A hozzászólás írója (Cahress Damastant) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 11:38:17
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 08:18:08
Üzenet elküldve: 2020-04-04 08:18:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vidilion, Reyraa, Parcy, Amaz, Alfonz//
*Mikor Reyraa kijelenti, hogy sajnos szolgálatban nem ihat, kicsit elhúzza a száját, de nem tesz megjegyzést.*
-Nem muszáj elfogadni az italt. *Látja a másikon, hogy szokatlannak találja a kérést, ez nem is lepi meg, de a vendég kérése az első és egy vacsora meghívást bolond lenne bárki is visszautasítani. Közben visszatér a pult mögé és érkezik Alfonz is, hogy tájékoztassa, hogy a főnökasszony most éppen meghallgatásokat tart, így, ha tudomása van várakozó felvételesről, akkor indítsa meg a megfelelő irányba.
Közben már készítené is Parcy kért italát, ekkor azonban Amaz odaviharzik a pulthoz és szinte lehordja a férfit. A szemei akkor kezdenek el furán állni, mikor meghallja a beszélgetés tárgyát. ~Talán túl hangosak voltunk. ~ Mert ő csak a kiszolgálás után tervezte ezt közölni a nővel, de talán így jobb is.*
-Akkor a két teát ne adjam rummal? *Kérdez azért vissza, ha még ragaszkodik hozzájuk akkor felteszi neki a pultra, ha leinti, akkor csak megtartja magának.*
-Valóban ő az. *Erősíti meg Amaz feltételezését.*
-Lehet menni is. *Teszi még hozzá, hogy minden bizonytalanságot eloszlasson. Majd besétál a konyhába ezek után és kihozza a két kacsasültet. Finom ropogós kacsacomb, héjastul és kacsamell van tálalva burgonyával, mellé pedig szósz és némi savanyúság is mesterien tálalva. Az illatok pillanatok alatt belengik az egész asztalt. Szépen meg is terít, leteszi a két tányér mellé az evőeszközöket és az anyagszalvétát is.*
-Egészségükre.*Meghajol, majd távozik az asztaltól vissza a pultba.*
*Mikor Reyraa kijelenti, hogy sajnos szolgálatban nem ihat, kicsit elhúzza a száját, de nem tesz megjegyzést.*
-Nem muszáj elfogadni az italt. *Látja a másikon, hogy szokatlannak találja a kérést, ez nem is lepi meg, de a vendég kérése az első és egy vacsora meghívást bolond lenne bárki is visszautasítani. Közben visszatér a pult mögé és érkezik Alfonz is, hogy tájékoztassa, hogy a főnökasszony most éppen meghallgatásokat tart, így, ha tudomása van várakozó felvételesről, akkor indítsa meg a megfelelő irányba.
Közben már készítené is Parcy kért italát, ekkor azonban Amaz odaviharzik a pulthoz és szinte lehordja a férfit. A szemei akkor kezdenek el furán állni, mikor meghallja a beszélgetés tárgyát. ~Talán túl hangosak voltunk. ~ Mert ő csak a kiszolgálás után tervezte ezt közölni a nővel, de talán így jobb is.*
-Akkor a két teát ne adjam rummal? *Kérdez azért vissza, ha még ragaszkodik hozzájuk akkor felteszi neki a pultra, ha leinti, akkor csak megtartja magának.*
-Valóban ő az. *Erősíti meg Amaz feltételezését.*
-Lehet menni is. *Teszi még hozzá, hogy minden bizonytalanságot eloszlasson. Majd besétál a konyhába ezek után és kihozza a két kacsasültet. Finom ropogós kacsacomb, héjastul és kacsamell van tálalva burgonyával, mellé pedig szósz és némi savanyúság is mesterien tálalva. Az illatok pillanatok alatt belengik az egész asztalt. Szépen meg is terít, leteszi a két tányér mellé az evőeszközöket és az anyagszalvétát is.*
-Egészségükre.*Meghajol, majd távozik az asztaltól vissza a pultba.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:49:42
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:49:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után, részben//
//Személyzeti ügyek//
//Zammi, Amaz, Myr, Parcy//
//Részben pultnál és említés szintjén Sryl//
*Hát, egyelőre úgy néz ki, tervei megvalósulnak, mert nem hagyja békén a fajtársa. Parcyt ez kissé zavarja, bár nem a lány hibája - borzalmasan kellemetlenül érzi eleve magát, ha túl sokat kell valakivel beszélnie, a konfliktusokat meg igyekszik kerülni, s mindkettő meghiúsult neki ma este, ami roppantul felzaklatja a társaságtól évtizedek óta elszokott elfet. Miközben Amaz beszél, szétnéz, addig is igyekszik lejjebb nyugtatni magát. Megfigyeli Myrt, részben Srylt, ahogyan azok beszélgetnek egymással. Különösebben azon kívül, hogy a pultnál a többiek forgolódnak, nincs semmi látványos most, amibe kapaszkodhat, egészen addig, míg meg nem lát a szolgálati rész felől érkezni egy sötételf nőt. Hanyag eleganciával helyet foglal, aztán a gnóm is felé igyekszik. ~ Gyanús ez. Talán ő Zammiriához vezethet? Talán felvételt is vállalhat, nem tudom. ~ Nem igazán figyel a lányra, ez látható - egyrészt, mert rettentően elkalandozott szerencsétlen, másfelől pedig tényleg a munka jár az eszében. Na de az ingénél, na ott már alaposan felkapja a fejét.*
- Pont jól áll az ingem úgy, ahogyan van! *Csattan fel, de ez inkább valami hideg ténymegállapítás, ami egy kissé nem tűr ellenvetést sem. Tökéletesen meg van győződve arról, hogy pont jó, ahogy van most. Azért az ötlet nem rossz, a hölgy láthatóan nem vendég, vagy ha mégis, akkor fontos lehet, szóval egy próbát megér, hátha beajánlhatnák valahova.*
- Rendben, sok sikert neked is! *Biccent somolyogva, de ragadozókat megszégyenítő, sárga szempárja már a vajákos feltalálót kóstolgatja, természetesen csak egy pillanatig, válla fölött elnézve, hogy azt legfeljebb a rossz érzés foghassa el, ne láthassa, így egyedül nem-lanawini ismerős ismeretlenje veheti ezt észre. Munkát szeretne kapni ám, minden áron. Feláll, a biztonság kedvéért azért megigazítja az inget, majd csatlakozik Myr'Jinnar mondandójához.*
- Szép estét, hölgyeim. Megengednék, kérem, hogy csatlakozhassak az asztalukhoz? Megtisztelnének. *Ha megengedik neki, leül. Utólagosan jut neki eszébe, hogyha csak nem követte megint, ott hagyta szegény Amazianát, természetesen nem szándékosan. Ennyit Parcy figyelmességéről, mikor leköti a komfortérzetén esett csorba.*
//Személyzeti ügyek//
//Zammi, Amaz, Myr, Parcy//
//Részben pultnál és említés szintjén Sryl//
*Hát, egyelőre úgy néz ki, tervei megvalósulnak, mert nem hagyja békén a fajtársa. Parcyt ez kissé zavarja, bár nem a lány hibája - borzalmasan kellemetlenül érzi eleve magát, ha túl sokat kell valakivel beszélnie, a konfliktusokat meg igyekszik kerülni, s mindkettő meghiúsult neki ma este, ami roppantul felzaklatja a társaságtól évtizedek óta elszokott elfet. Miközben Amaz beszél, szétnéz, addig is igyekszik lejjebb nyugtatni magát. Megfigyeli Myrt, részben Srylt, ahogyan azok beszélgetnek egymással. Különösebben azon kívül, hogy a pultnál a többiek forgolódnak, nincs semmi látványos most, amibe kapaszkodhat, egészen addig, míg meg nem lát a szolgálati rész felől érkezni egy sötételf nőt. Hanyag eleganciával helyet foglal, aztán a gnóm is felé igyekszik. ~ Gyanús ez. Talán ő Zammiriához vezethet? Talán felvételt is vállalhat, nem tudom. ~ Nem igazán figyel a lányra, ez látható - egyrészt, mert rettentően elkalandozott szerencsétlen, másfelől pedig tényleg a munka jár az eszében. Na de az ingénél, na ott már alaposan felkapja a fejét.*
- Pont jól áll az ingem úgy, ahogyan van! *Csattan fel, de ez inkább valami hideg ténymegállapítás, ami egy kissé nem tűr ellenvetést sem. Tökéletesen meg van győződve arról, hogy pont jó, ahogy van most. Azért az ötlet nem rossz, a hölgy láthatóan nem vendég, vagy ha mégis, akkor fontos lehet, szóval egy próbát megér, hátha beajánlhatnák valahova.*
- Rendben, sok sikert neked is! *Biccent somolyogva, de ragadozókat megszégyenítő, sárga szempárja már a vajákos feltalálót kóstolgatja, természetesen csak egy pillanatig, válla fölött elnézve, hogy azt legfeljebb a rossz érzés foghassa el, ne láthassa, így egyedül nem-lanawini ismerős ismeretlenje veheti ezt észre. Munkát szeretne kapni ám, minden áron. Feláll, a biztonság kedvéért azért megigazítja az inget, majd csatlakozik Myr'Jinnar mondandójához.*
- Szép estét, hölgyeim. Megengednék, kérem, hogy csatlakozhassak az asztalukhoz? Megtisztelnének. *Ha megengedik neki, leül. Utólagosan jut neki eszébe, hogyha csak nem követte megint, ott hagyta szegény Amazianát, természetesen nem szándékosan. Ennyit Parcy figyelmességéről, mikor leköti a komfortérzetén esett csorba.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:07:27
Üzenet elküldve: 2020-04-03 22:07:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
//Sryl, Zam, részben Shanneira//
- Igen, úgy tudom Kósza Pinty volt korábban. Valóban érdekel a vendéglátás, és a saját éttermemben is kiszolgáltam volna csupán.
* Ekkor hallja meg egy nő hangját, amint felszólítja, hogy adja le csatabárdját. Ez szokatlan dolog Myr számára, s meg is lepődik rajta, de azért eleget tesz a kérésnek. Ekkor pillantja meg a belépő fekete hajú nőt, amint helyet foglal egy hátsó asztalnál. Éppen meg akarja kérdezni Sryltől, hogy kit tisztelhet a nőben, de már ki is jelenti a felszolgáló, hogy őt kérdezze a munkáról. Ezzel világossá válik Myr számára, hogy a fekete hajú nő a Sellőház főnöke lehet. Hálásan biccent egyet Sryl felé, majd oda is lép a hátsó asztalhoz, hogy munkakeresési szándékát a főnöknek is közvetítse. *
- Jó napot kívánok! Leülhetek Önhöz?
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 22:23:24
//Munkakeresés//
//Sryl, Zam, részben Shanneira//
- Igen, úgy tudom Kósza Pinty volt korábban. Valóban érdekel a vendéglátás, és a saját éttermemben is kiszolgáltam volna csupán.
* Ekkor hallja meg egy nő hangját, amint felszólítja, hogy adja le csatabárdját. Ez szokatlan dolog Myr számára, s meg is lepődik rajta, de azért eleget tesz a kérésnek. Ekkor pillantja meg a belépő fekete hajú nőt, amint helyet foglal egy hátsó asztalnál. Éppen meg akarja kérdezni Sryltől, hogy kit tisztelhet a nőben, de már ki is jelenti a felszolgáló, hogy őt kérdezze a munkáról. Ezzel világossá válik Myr számára, hogy a fekete hajú nő a Sellőház főnöke lehet. Hálásan biccent egyet Sryl felé, majd oda is lép a hátsó asztalhoz, hogy munkakeresési szándékát a főnöknek is közvetítse. *
- Jó napot kívánok! Leülhetek Önhöz?
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 22:23:24
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:44:29
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:44:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Sellőházban//
//Munkakeresés//
//Myr, Shan//
//Érintőlegesen Naz és Lisé//
*A két fiatalnak, Naznak és Lisének bólint, s hagyja útjukra indulni őket Imoren kecsesen imbolygó alakjával a fürdőház felé, majd Myrrel elegyedik szóba. A nő válaszára már nyúl is egy palackért, és kitölti a bort egy pohárba. Az általánosabban kedvelt vörösek közül választ egy könnyedebbet, aztán meghallgatja Myr érdekes beszámolóját. Nem egy pletykás fajta, és nincs beleszólása sem abba, hogy kit vesznek fel, sőt, inkább segítő szándékkal beszélget róla, hiszen a nő érdeklődött a lehetőségek felől.*
- Egy étterem beindítása nem kis dolog.
*Jegyzi meg egyetértőn, minden él nélkül, hiszen nem gondolja sem ostobaságnak, sem könnyű vállalkozásnak. Megrázza a fejét, mikor azt mondja Myr, hogy ne higgye, utolsóként jutott eszébe a Sellőház. Ha így is van, nem sértődik meg rajta.*
- A Kalmár volt régen a Kósza Pinty, ugye? Úgy hallottam, nem régen változtatott nevet. De miért akartál saját éttermet nyitni? Ott nem volt lehetőség, hogy is mondjam… a konyha vezetését átvenni, ha ilyen ambícióid voltak?
*A konyhai feladatok kérdésén féloldalasan elmosolyodik.*
- Csak felsorolásnak szántam. Mosogatólányt, kuktát, takarítót, de akár szakácsot is kereshetnek esetleg. Nem látok rá a személyzeti igényekre, csak ötleteim vannak. Viszont, ha nem tudsz főzni, akkor hogyhogy mégis éttermet akartál nyitni?
*Mire kimondja a kérdését, már rá is jön a válaszra.*
- Á, biztosan a vendéglátás érdekel. Nos, abból itt van bőven.
*Hamarosan megszólítja a gnóm nőt Shanneira a fegyverek ügyében. Ebbe ő nem szól bele, hagyja, hogy lerendezzék egymás között. Mostanában egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek rá, hogy a vendégek lepakoljanak a bejáratnál, és ezzel egyetért. Hamarosan feltűnik Zammiria kisasszony, és az üzenete elér hozzájuk. Carlotteia Myr felé fordul.*
- Nos, úgy tűnik, most már érdemi felelőssel beszélgethetsz a jövődről. Menj a hölgy után!
*Jelez Zammiria távolodó alakja felé, majd egy bátorító mosollyal engedi útjára.*
- Sok szerencsét!
//Munkakeresés//
//Myr, Shan//
//Érintőlegesen Naz és Lisé//
*A két fiatalnak, Naznak és Lisének bólint, s hagyja útjukra indulni őket Imoren kecsesen imbolygó alakjával a fürdőház felé, majd Myrrel elegyedik szóba. A nő válaszára már nyúl is egy palackért, és kitölti a bort egy pohárba. Az általánosabban kedvelt vörösek közül választ egy könnyedebbet, aztán meghallgatja Myr érdekes beszámolóját. Nem egy pletykás fajta, és nincs beleszólása sem abba, hogy kit vesznek fel, sőt, inkább segítő szándékkal beszélget róla, hiszen a nő érdeklődött a lehetőségek felől.*
- Egy étterem beindítása nem kis dolog.
*Jegyzi meg egyetértőn, minden él nélkül, hiszen nem gondolja sem ostobaságnak, sem könnyű vállalkozásnak. Megrázza a fejét, mikor azt mondja Myr, hogy ne higgye, utolsóként jutott eszébe a Sellőház. Ha így is van, nem sértődik meg rajta.*
- A Kalmár volt régen a Kósza Pinty, ugye? Úgy hallottam, nem régen változtatott nevet. De miért akartál saját éttermet nyitni? Ott nem volt lehetőség, hogy is mondjam… a konyha vezetését átvenni, ha ilyen ambícióid voltak?
*A konyhai feladatok kérdésén féloldalasan elmosolyodik.*
- Csak felsorolásnak szántam. Mosogatólányt, kuktát, takarítót, de akár szakácsot is kereshetnek esetleg. Nem látok rá a személyzeti igényekre, csak ötleteim vannak. Viszont, ha nem tudsz főzni, akkor hogyhogy mégis éttermet akartál nyitni?
*Mire kimondja a kérdését, már rá is jön a válaszra.*
- Á, biztosan a vendéglátás érdekel. Nos, abból itt van bőven.
*Hamarosan megszólítja a gnóm nőt Shanneira a fegyverek ügyében. Ebbe ő nem szól bele, hagyja, hogy lerendezzék egymás között. Mostanában egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek rá, hogy a vendégek lepakoljanak a bejáratnál, és ezzel egyetért. Hamarosan feltűnik Zammiria kisasszony, és az üzenete elér hozzájuk. Carlotteia Myr felé fordul.*
- Nos, úgy tűnik, most már érdemi felelőssel beszélgethetsz a jövődről. Menj a hölgy után!
*Jelez Zammiria távolodó alakja felé, majd egy bátorító mosollyal engedi útjára.*
- Sok szerencsét!
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:42:42
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:42:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~A habfürdő, hát persze hogy a habfürdő.~
*Xavy újabb nagy kanállal mer az újdonságokból, és ezen a téren még Taitost is leelőzi. Pedig ő is kap az újdonságokból bőséggel. Kicsit nehezen engedi el magát ebben a helyzetben főleg úgy, hogy a kis tündérnek tulajdonképpen ez a munkája, nem kedvtelése. Az aprócska mosoly azonban valamelyest oldja feszengését, már mellkasi tájékon.*
-Helyes! A nyulas dolgokat el kell kerülni.
*Kicsit nevet is magában, hogy mégis hogy hangzik ez egy bordélyban.*
~Foggal répába, hajaj!~
*Nem sokkal Xavy után tehát ő is a vízben van, a tündért pedig készségesen maga mögé engedi, sőt, tulajdonképpen kicsit ölébe is csúszik, mikor maga mellett érzi a lábait. A lágy mosdatásba pedig beleborzong, szinte mindene libabőrös lesz pár pillanatra, így hangja sem cseng olyan élesen, mikor Xavynak kell visszaszólni.*
-Hát nézd meg mivé fajult ez a helyzet.
*Kicsit mintha felocsúdna az előbbiekből, mert eddigi rongybaba tartásába most egy kis mozgás és élet keveredik. Ha már mossák, vándorunk is igyekszik valahogy viszonozni a kedvességet, és a lány két lábát kezdi el előbb óvatosan simogatni, majd lágyan, szinte évődve masszírozni lábszártól talpig. A szócsata nem állhat meg. A lárvák említésére felnevet.*
-Kitelepíthetted volna szegény férgeket mielőtt megúsztatod a házukat.
*Hangja most még az előbbinél is nyugodtabb, látszik, hogy figyelme nagyját a tündér munkássága köti le, aki máris fordítana rajta egyet. Nem bánja nagyon, hagyja, hadd kapjon teste másik fele is a lágy törődésből. Mikor aztán a tündér ajka mellkasára ér, Taitos egy ujjal felemeli állát, hogy a szemébe nézhessen. Ajkai elé emeli egyik mutatóujját, hogy jelezze a következő akciót csendben kéne végrehajtani, aztán Nala arcát úgy simítja végig, hogy közben kicsit közelebb tereli magához, egészen addig, míg ajkaik lágyan össze nem érnek. Akkor aztán hosszú, édes csókokkal mutatja ki háláját és leplezhetetlen vonzalmát vendéglátójuk felé, de mégsem hagyja, hogy a pillanat tüzesbe váltson, inkább meghittségbe igyekszik fordítani. Keze ezzel ellentétben felfedezőútra indul, és éppen a lány domborulatait öleli körbe jobbja, mikor kiderül, hogy minden csendesség felesleges volt. Xavy bugyogva, zihálva loccsan egyet a túloldalon. Taitos riadtan húzódik el annyira Nalától, hogy beszélhessen, és előbbi összefonódásuk, most csendéletté merevedik. Egy pillanatig figyel, majd mikor a gnóm lányt hallja levegőhöz jutni, bizony apró, kaján vigyorra húzódik szája.*
-Volt benne egy NŸpsos is, hercegnőm?
*Kérdezi azt találgatva, hogy mi kelt ki a lárvákból.*
-Vagy csak ülve is meg tudsz csúszni?
*Figyelme egy pillanatra visszakalandozik a tündérhez.*
-Elég furcsák ezek a fürdők itt. Tele vannak vérmes ragadozókkal.
*Nevet fel, majd hirtelen elhallgat, ahogy keze és ajka egyszerre lendül rövid akcióba, és csen még egy csókot, mielőtt újra a lánytól pár arasznyira húzódna, és hagyná hadd ügyeskedjen tovább, miközben kezét vállán nyugtatja.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 21:43:06
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
~A habfürdő, hát persze hogy a habfürdő.~
*Xavy újabb nagy kanállal mer az újdonságokból, és ezen a téren még Taitost is leelőzi. Pedig ő is kap az újdonságokból bőséggel. Kicsit nehezen engedi el magát ebben a helyzetben főleg úgy, hogy a kis tündérnek tulajdonképpen ez a munkája, nem kedvtelése. Az aprócska mosoly azonban valamelyest oldja feszengését, már mellkasi tájékon.*
-Helyes! A nyulas dolgokat el kell kerülni.
*Kicsit nevet is magában, hogy mégis hogy hangzik ez egy bordélyban.*
~Foggal répába, hajaj!~
*Nem sokkal Xavy után tehát ő is a vízben van, a tündért pedig készségesen maga mögé engedi, sőt, tulajdonképpen kicsit ölébe is csúszik, mikor maga mellett érzi a lábait. A lágy mosdatásba pedig beleborzong, szinte mindene libabőrös lesz pár pillanatra, így hangja sem cseng olyan élesen, mikor Xavynak kell visszaszólni.*
-Hát nézd meg mivé fajult ez a helyzet.
*Kicsit mintha felocsúdna az előbbiekből, mert eddigi rongybaba tartásába most egy kis mozgás és élet keveredik. Ha már mossák, vándorunk is igyekszik valahogy viszonozni a kedvességet, és a lány két lábát kezdi el előbb óvatosan simogatni, majd lágyan, szinte évődve masszírozni lábszártól talpig. A szócsata nem állhat meg. A lárvák említésére felnevet.*
-Kitelepíthetted volna szegény férgeket mielőtt megúsztatod a házukat.
*Hangja most még az előbbinél is nyugodtabb, látszik, hogy figyelme nagyját a tündér munkássága köti le, aki máris fordítana rajta egyet. Nem bánja nagyon, hagyja, hadd kapjon teste másik fele is a lágy törődésből. Mikor aztán a tündér ajka mellkasára ér, Taitos egy ujjal felemeli állát, hogy a szemébe nézhessen. Ajkai elé emeli egyik mutatóujját, hogy jelezze a következő akciót csendben kéne végrehajtani, aztán Nala arcát úgy simítja végig, hogy közben kicsit közelebb tereli magához, egészen addig, míg ajkaik lágyan össze nem érnek. Akkor aztán hosszú, édes csókokkal mutatja ki háláját és leplezhetetlen vonzalmát vendéglátójuk felé, de mégsem hagyja, hogy a pillanat tüzesbe váltson, inkább meghittségbe igyekszik fordítani. Keze ezzel ellentétben felfedezőútra indul, és éppen a lány domborulatait öleli körbe jobbja, mikor kiderül, hogy minden csendesség felesleges volt. Xavy bugyogva, zihálva loccsan egyet a túloldalon. Taitos riadtan húzódik el annyira Nalától, hogy beszélhessen, és előbbi összefonódásuk, most csendéletté merevedik. Egy pillanatig figyel, majd mikor a gnóm lányt hallja levegőhöz jutni, bizony apró, kaján vigyorra húzódik szája.*
-Volt benne egy NŸpsos is, hercegnőm?
*Kérdezi azt találgatva, hogy mi kelt ki a lárvákból.*
-Vagy csak ülve is meg tudsz csúszni?
*Figyelme egy pillanatra visszakalandozik a tündérhez.*
-Elég furcsák ezek a fürdők itt. Tele vannak vérmes ragadozókkal.
*Nevet fel, majd hirtelen elhallgat, ahogy keze és ajka egyszerre lendül rövid akcióba, és csen még egy csókot, mielőtt újra a lánytól pár arasznyira húzódna, és hagyná hadd ügyeskedjen tovább, miközben kezét vállán nyugtatja.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 21:43:06
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:23:27
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:23:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A menekülés után//
//A pultnál és a felé//
//Részben Zammiria//
*~Sivatag és éhínség!~ kiált fel magában a lány amikor észreveszi a derekéig érő jellegzetes hajzuhatagot. ~Ez biztosan a klán vezető! Annyira jártasan mozog itt és mindenki szemében tisztelet csillog a láttán!* Ama teljesen biztos abban ki is lépett be a Sellőház falai közé. ~Zammiria a vezető!~ Amikor belépett a bordélyba pont elcsípett egy beszélgetést amiben említettek a nevét. Amán idegesség és izgatottság kevert szele süvít szíve legmélyén át és noha nagy a kísértés, hogy rögvest oda lépjen a nőhöz inkább szélsebesen elindul az alkimista elf felé, hogy szóljon is kivel van dolguk. Enyhén mérges ábrázatot ölt fel, mint egy anyuka akinek engedély nélkül kóborólt el a gyermeke az utcán, pedig lehet a férfi még idősebb is nála. Azonban most nincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Ahogy a pulthoz ér a másik válla felé nyúl, hogy magához fordíthassa azt. *
-Látod azt a hamuszürke bőrű nőt? Nem is érdekes, hogy tudod e ki, mert még köszönöd nekem, hogy nem engedem, hogy részeges benyomással állj elé. Szedd össze magad és legyen modorod! Ő a klán vezetője, az-az rajta függ a leendő állásod és a szeretett cicuskád alvó helye is. Figyelj lehet néha nyers vagyok, de a szívem a helyén. Biztos vagy, hogy a megjelenésed tökéletes? Mondom ezt én koldus ruhában. *Amaziana kénytelen elmosolyodni *
-Szóval lehet van egy temperamentumom, de tegyük félre a pillanatnyi félre értéseinket és irányítás mániám és szerezzünk magunknak munkát. Sok szerencsét! *A nő szíve minden bizonnyal meglágyult, akár egy főtt tojás és minden segítőszándékkal fordult a másikhoz. Eltökélten, de tényleg szívből mosolyogva. Amennyiben a másik azt engedi még a vállát is megveregeti gesztus gyanánt aztán a hátsó asztal felé fordul, indulásra készen. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 22:04:07
//A pultnál és a felé//
//Részben Zammiria//
*~Sivatag és éhínség!~ kiált fel magában a lány amikor észreveszi a derekéig érő jellegzetes hajzuhatagot. ~Ez biztosan a klán vezető! Annyira jártasan mozog itt és mindenki szemében tisztelet csillog a láttán!* Ama teljesen biztos abban ki is lépett be a Sellőház falai közé. ~Zammiria a vezető!~ Amikor belépett a bordélyba pont elcsípett egy beszélgetést amiben említettek a nevét. Amán idegesség és izgatottság kevert szele süvít szíve legmélyén át és noha nagy a kísértés, hogy rögvest oda lépjen a nőhöz inkább szélsebesen elindul az alkimista elf felé, hogy szóljon is kivel van dolguk. Enyhén mérges ábrázatot ölt fel, mint egy anyuka akinek engedély nélkül kóborólt el a gyermeke az utcán, pedig lehet a férfi még idősebb is nála. Azonban most nincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Ahogy a pulthoz ér a másik válla felé nyúl, hogy magához fordíthassa azt. *
-Látod azt a hamuszürke bőrű nőt? Nem is érdekes, hogy tudod e ki, mert még köszönöd nekem, hogy nem engedem, hogy részeges benyomással állj elé. Szedd össze magad és legyen modorod! Ő a klán vezetője, az-az rajta függ a leendő állásod és a szeretett cicuskád alvó helye is. Figyelj lehet néha nyers vagyok, de a szívem a helyén. Biztos vagy, hogy a megjelenésed tökéletes? Mondom ezt én koldus ruhában. *Amaziana kénytelen elmosolyodni *
-Szóval lehet van egy temperamentumom, de tegyük félre a pillanatnyi félre értéseinket és irányítás mániám és szerezzünk magunknak munkát. Sok szerencsét! *A nő szíve minden bizonnyal meglágyult, akár egy főtt tojás és minden segítőszándékkal fordult a másikhoz. Eltökélten, de tényleg szívből mosolyogva. Amennyiben a másik azt engedi még a vállát is megveregeti gesztus gyanánt aztán a hátsó asztal felé fordul, indulásra készen. *
A hozzászólás írója (Amaziana Urstik) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.03 22:04:07
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:01:34
Üzenet elküldve: 2020-04-03 21:01:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Paranvyr, Amaziana, Myr'Jinnar és a személyzet figyelmébe//
*Visszatér a zsivajba a pult mögötti ajtón át Darelld kíséretében. Enyhe mosoly ül arcára a tömeget látva, és hálásan jár végig tekintete a dolgukat fáradhatatlanul ellátó őrökön és felszolgálókon. Droggot sajnos már nem látja, de nem kárhoztatja, hiszen nagyon sokáig váratta szegényt. Bízik benne, hogy visszatér még, és akkor külön figyelemben részesítheti a törpe mestert. Most viszont várja a munka.
A személyzet körében elterjeszti, hogy most egyszerre odaküldhetik az asztalához az összes munka után érdeklődőt. Kér magának egy italt, és egészen hátul keres egy nyugodt asztalt. Akik már jelezték a személyzet valamely tagjának, hogy munkát szeretnének, azokhoz eljut az információ, hogy hol keressék. Ha máshogy nem, Alfonz szól nekik, aki nagyon hasonlít Darelldre, és hozzá hasonlóan minden fontos dologról tud. Zammiria magát kényelembe helyezve kortyolgat, és várja a jelentkezőket. Míg megérkeznek, élvezi a zenét, a forgatagot, s egy kis ideig az ajtón is megállapodik a tekintete. Ám az esetleges mozgásra felfigyel, ha valaki közeledik felé, enyhe mosollyal fogadja, és ha kiderül, hogy felvételt szeretne nyerni, hellyel kínálja.*
//Egy asztal hátul//
//Paranvyr, Amaziana, Myr'Jinnar és a személyzet figyelmébe//
*Visszatér a zsivajba a pult mögötti ajtón át Darelld kíséretében. Enyhe mosoly ül arcára a tömeget látva, és hálásan jár végig tekintete a dolgukat fáradhatatlanul ellátó őrökön és felszolgálókon. Droggot sajnos már nem látja, de nem kárhoztatja, hiszen nagyon sokáig váratta szegényt. Bízik benne, hogy visszatér még, és akkor külön figyelemben részesítheti a törpe mestert. Most viszont várja a munka.
A személyzet körében elterjeszti, hogy most egyszerre odaküldhetik az asztalához az összes munka után érdeklődőt. Kér magának egy italt, és egészen hátul keres egy nyugodt asztalt. Akik már jelezték a személyzet valamely tagjának, hogy munkát szeretnének, azokhoz eljut az információ, hogy hol keressék. Ha máshogy nem, Alfonz szól nekik, aki nagyon hasonlít Darelldre, és hozzá hasonlóan minden fontos dologról tud. Zammiria magát kényelembe helyezve kortyolgat, és várja a jelentkezőket. Míg megérkeznek, élvezi a zenét, a forgatagot, s egy kis ideig az ajtón is megállapodik a tekintete. Ám az esetleges mozgásra felfigyel, ha valaki közeledik felé, enyhe mosollyal fogadja, és ha kiderül, hogy felvételt szeretne nyerni, hellyel kínálja.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-03 19:52:05
Üzenet elküldve: 2020-04-03 19:52:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Sejtette, hogy meglepi ezzel Nazront. Bár Lisének meg a meleg fürdő szokatlan. Sose áztatta magát még a patakban sem, még ha meleg volt és a patak hűs vize jól esett. Szóval igazán kettő féleképpen is új ez most neki. A meleg víz és hogy kellemes benne áztatni magát, sose gondolta, hogy a fürdés lehet jó is.*
- Komolyan. *biccent a kérdésre. Még jó hogy érdekli a füstölő ilyenformában még nem látta. Kicsi volt, amikor ilyennel találkozott, és igazán nem nagyon emlékszik rá. Nazron újabb kijelentésére pedig érdekesen figyeli, hogy ez meg hogyan juthatott eszébe.*
- Lehet, de nem fogok. *zárja le ennyivel a témát. A füstölő jótékony hatásában kételkedne, ha nem kezdene derűsebbé válni. Még vidámabbá, mint amilyenként ide érkezett. Nem gyanít semmit, egyelőre.*
- Ahha, *felel rá ennyit. Meg kell ismernie az itteni szokásokat is, így hát inkább figyeli, és beszívja a tudást. A fröcskölést Nazron megjátszott felháborodással fogadja. Vissza is kapja rögtön. Kezét kitéve védekezik, és felvisít, majd elneveti magát. Kissé megkomolyodik az ívó verseny említésére. *
- Igen? *meglepődik, kicsit érdekesnek tartja, hogy errefelé a verseny ivásból áll.*
- Mi verekedtünk, ha versenyről volt szó. És nem ittunk. *jelenti ki, mennyire el is tér a két világ egymástól. Ugyanakkor azt gondolja, hogy mégsem, sok mindenben hasonló a törzs és a város.
~Lehet, majd erről még mesélhetnél.~
Jut eszébe, aztán másra terelődnek az események. Isznak és szóba kerül a sebhelye. Kis hezitálás után megmutatja.
Ám Nazron reakciójára szemei kipattannak, bódultság ide vagy oda. De megijed.*
- Miaz?? *sikkant fel.*
- Már üszkösödik?*csattan fel riadtan a kérdése.*
- Azt hiszem már több mint négy éve történt, ha eddig nem. *itt meghallgatja Nazron szavait, és tanácsát.*
- Milyen papot? *akad fenn. Eddig arról Sateres istenről volt szó, és nem erről a másikról.*
- Én inkább Sa'Tereth papot akarok felkeresni. *jelenti ki, míg Nazron megérinti a hegét, aztán a hátán is végig simít. Ez az utolsó simítás egészen jól esett neki.
Most eszébe se jut, hogy a fiú hogy reagált az isten nevére még tegnap. Azonban Lisé elméje elnehezül, és nem képes megtartani, vagyis de képes rá, csak erőfeszítéseket kell tennie ehhez. Nem akarja így erőltetnie magát, így inkább a dézsa szélét fogva rájön az túl kemény, és vélhetően a mögötte ülő Nazron meg kényelmesebb. Így nemes egyszerűséggel teljesen hátat fordít neki, és hátradől. Haját előre hozza, hogy ne kettejük között rekedjen, hanem Lisé előtt lebegjen inkább. Fejét Nazron vállán helyezi kényelembe. *
- Nagyon vicces, hogy a Rumos Rókalyuk után Rókalánynak neveztél el. *neveti el magát. Szemét behunyja, és úgy cseverészik tovább.*
- Nem akarsz mesélni még valamit, úgy érzem, az elmém még több minden befogad, mint eddig. *baráti hangon, kedélyesen mondja mindezt. Közben kinyúl az italáért, de lehet mellé nyúl, és Nazronét kapja fel. Hiszen a fiúé van így közelebb hozzá, és nem az, amit ő tett le a székre. De megmozdulni nem akar. ~Tényleg kényelmes így.~ Villan át elméjén, egyik lábát kiemeli a vízből, és a dézsa szegélyének nyomja a talpát. A másikat pedig felhúzza, így a térde ott is kilátszik.*
- Mondhatsz akár ismeretlen szavakat is. *ajánlja fel a lehetőségeket. Azt nem akarja most felhozni, hogy akár erről a baljós vérkerti istenről is mesélhetne. ~Majd később.~ Közben iszik Nazron kupájából, hacsak nem orozta el tőle a fiú még előtte.*
//Fürdő//
*Sejtette, hogy meglepi ezzel Nazront. Bár Lisének meg a meleg fürdő szokatlan. Sose áztatta magát még a patakban sem, még ha meleg volt és a patak hűs vize jól esett. Szóval igazán kettő féleképpen is új ez most neki. A meleg víz és hogy kellemes benne áztatni magát, sose gondolta, hogy a fürdés lehet jó is.*
- Komolyan. *biccent a kérdésre. Még jó hogy érdekli a füstölő ilyenformában még nem látta. Kicsi volt, amikor ilyennel találkozott, és igazán nem nagyon emlékszik rá. Nazron újabb kijelentésére pedig érdekesen figyeli, hogy ez meg hogyan juthatott eszébe.*
- Lehet, de nem fogok. *zárja le ennyivel a témát. A füstölő jótékony hatásában kételkedne, ha nem kezdene derűsebbé válni. Még vidámabbá, mint amilyenként ide érkezett. Nem gyanít semmit, egyelőre.*
- Ahha, *felel rá ennyit. Meg kell ismernie az itteni szokásokat is, így hát inkább figyeli, és beszívja a tudást. A fröcskölést Nazron megjátszott felháborodással fogadja. Vissza is kapja rögtön. Kezét kitéve védekezik, és felvisít, majd elneveti magát. Kissé megkomolyodik az ívó verseny említésére. *
- Igen? *meglepődik, kicsit érdekesnek tartja, hogy errefelé a verseny ivásból áll.*
- Mi verekedtünk, ha versenyről volt szó. És nem ittunk. *jelenti ki, mennyire el is tér a két világ egymástól. Ugyanakkor azt gondolja, hogy mégsem, sok mindenben hasonló a törzs és a város.
~Lehet, majd erről még mesélhetnél.~
Jut eszébe, aztán másra terelődnek az események. Isznak és szóba kerül a sebhelye. Kis hezitálás után megmutatja.
Ám Nazron reakciójára szemei kipattannak, bódultság ide vagy oda. De megijed.*
- Miaz?? *sikkant fel.*
- Már üszkösödik?*csattan fel riadtan a kérdése.*
- Azt hiszem már több mint négy éve történt, ha eddig nem. *itt meghallgatja Nazron szavait, és tanácsát.*
- Milyen papot? *akad fenn. Eddig arról Sateres istenről volt szó, és nem erről a másikról.*
- Én inkább Sa'Tereth papot akarok felkeresni. *jelenti ki, míg Nazron megérinti a hegét, aztán a hátán is végig simít. Ez az utolsó simítás egészen jól esett neki.
Most eszébe se jut, hogy a fiú hogy reagált az isten nevére még tegnap. Azonban Lisé elméje elnehezül, és nem képes megtartani, vagyis de képes rá, csak erőfeszítéseket kell tennie ehhez. Nem akarja így erőltetnie magát, így inkább a dézsa szélét fogva rájön az túl kemény, és vélhetően a mögötte ülő Nazron meg kényelmesebb. Így nemes egyszerűséggel teljesen hátat fordít neki, és hátradől. Haját előre hozza, hogy ne kettejük között rekedjen, hanem Lisé előtt lebegjen inkább. Fejét Nazron vállán helyezi kényelembe. *
- Nagyon vicces, hogy a Rumos Rókalyuk után Rókalánynak neveztél el. *neveti el magát. Szemét behunyja, és úgy cseverészik tovább.*
- Nem akarsz mesélni még valamit, úgy érzem, az elmém még több minden befogad, mint eddig. *baráti hangon, kedélyesen mondja mindezt. Közben kinyúl az italáért, de lehet mellé nyúl, és Nazronét kapja fel. Hiszen a fiúé van így közelebb hozzá, és nem az, amit ő tett le a székre. De megmozdulni nem akar. ~Tényleg kényelmes így.~ Villan át elméjén, egyik lábát kiemeli a vízből, és a dézsa szegélyének nyomja a talpát. A másikat pedig felhúzza, így a térde ott is kilátszik.*
- Mondhatsz akár ismeretlen szavakat is. *ajánlja fel a lehetőségeket. Azt nem akarja most felhozni, hogy akár erről a baljós vérkerti istenről is mesélhetne. ~Majd később.~ Közben iszik Nazron kupájából, hacsak nem orozta el tőle a fiú még előtte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242