//Sellőlesen//
//Avagy a buja vágyak otthona//
//Meronnan, Noara, Zhera, Alyo, Awaiu, Cha'yss//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Halk ütemre cserren a csörgődob, lágy muzsikát kísér, az ütemet csak csendesen adja, nem emelkedik sem túl magasra, s nem ereszkedik a többi hangszer alá. Pont beszélgetéshez, ne adja ég szerelemhez alkalmas, mert a dúdoló női hang, bizony igéző a gyertyával megvilágított vörös posztók előtt. Hát még a mosoly, mi a leányok arcán tündököl, még akkor is, ha a mulatság, kissé nehezen indul. A női hangokba olykor mély férfiorgánum is vegyül, ők inkább kissé átszellemült és zord arccal kontráznak rá, s gerincbizsergető, ahogy a hárfa húrjain végigfutnak a megkímélt és tiszta ujjak. Meronnan a Király visszatér, léptei valóban királyi fenséghez méltóan határozottak és kackiásak. A Szende félelme már a múlté, a derűs mosoly az arcán arról árulkodik, hogy várta már leendő partnerét, ahogy a halk kacagással vegyített sikkantás is is ezt jelzi, amint a Király, az ölébe vonja. Hogyan is tiltakozhatna, bár látszólag ez úgy általában eszébe sem jut, csak bársony kezével simít végig a Király arcán.*
- Királyom, ó, királyom! *Duruzsolja.* Ha így szorítod az arcom, még úgy maradok. *Böki meg szelíden Meronnan mellkasát, csak úgy az ölében ülve.*
- Szólíts csak Imorennek, bár neked bármi lehetek. *Leheli aztán halkan, szemeiben huncut csillogás játszik. Fényesebbre derül aztán, főleg az arany hallatára. Itt bizony a szerelem eladó, légyen akár az egy éjszakára, vagy több napra szóló. Alfonz persze topog, lassan már a fogát szívja, jóllehet az nem illendő a Sellő környezetébe, így inkább csak mogorván és határozottan mosolyog, szemei hidegek, mint a jég, nem akar kalamajkát szolgálata alatt. Csak a szeme fordul egy merészet, majd kiesik a helyéről, mikor minden igyekezete ellenére a Király, lependerítve a kezes leányt, félig-meddig kardot ránt és közelebb próbál sétálni a szemtelenkedőkhöz.*
- Félreértés volt hát.
*Nyugtázza halkan Zhera szavait közben, s immár kevésbé áll vigyázzban, mint az imént, sőt kezét is leengedi oldaláról, de csak azért, hogy dísztelen hüvelyében lévő rövid kardjára ráfogjon. A pultos elteszi a lány pénzét, nem törődik a számolással, vagy villámtekintete, vagy erős bizodalma van a szőkeség becsületében. De Zhera ellenséges szavai is segítenek, mert a csörgődob ütemére lép hármat hátra. A lány további szavaira immár ismét görcsbe rándul Alfonz gyomra, tekintete valami ilyesmit szólhat: ~ Hát miért nem tudtok csak dugni, meg inni inkább?! ~ Így most a perlekedők közé áll, nyilván ma ő lesz a strázsa.*
- Ez a Sellőház, nem a kikötő. *Szűri ki foghegyről Meronnan felé, de már érkezik is a csípős válasz ismét a szőke lánytól, Alfonz legszívesebben hajánál fogva pergetné meg feje felett. Mielőtt megtehetné a barna Alyo is rákontráz, ó a cserfes asszonyoktól mentsenek meg az istenek! Szerencsére Cha'yss a magához való méltóságával igyekszik a helyzetet kezelni, bár látható, hogy valahogy nem akaródzik neki egyik oldalon sem színt vallani. Awaiu megfontoltan figyel, egyelőre nem avatkozik közbe semmibe, inkább a fonom falatokat és a bor ízét élvezi. Úgy látszik Alfonznak most lesz elege, mert halk füttyentést hallat, s a hátsó rész vélhetően eldugott sarkából, négy félmeztelen férfi siet elő, némelyik izzadt, némelyik zihál, de mindőjük kezében egy-egy kis számszeríj figyel a perlekedő harcosokra csendesen. Alfonz ünnepélyes arccal lép elő, mintha pódiumra állna, s a zene hirtelen elcsendesedik. Torkát köszörüli, nagy szavakra készül, megvárja, míg a figyelem reá szegeződik, közben int a legényeknek, kik szépen sorakoznak fel, ám ezúttal nem eladó árukként.*
- Kedves Hölgyeim és Uraim! A Sellőház a szórakozásé és a szórakoztatásé volt mindig is, most is ez marad a célja. A vér nem kívánatos, ahogy a harag sem. Kérem szíveskedjenek végre megállapodni, s eldönteni, hogy lerészegedést követően adóznak a buja vágyak oltárán, vagy azt megelőzően. *Mosolya hideg és tisztelettudó, némiképp talán lehengerlő, de hisz ez a dolga.*
- Azonban míg ezt eldöntik... *Emeli fel azt a kezét, mely nem hetykén a rövid kardon fehéredik.* Kérem szíveskedjenek kedves kollégáimnak átadni a fegyvereiket. Távozást követően mindenki visszakapja hiánytalanul, feltéve ha életben marad. *Mosolyog, a kis számszeríjas férfiak szintén mosollyal arcukon indulnak el, hogy begyűjtsék mindenkitől ami a jussuk, így rövid idő elteltével, immár minden vendég fegyvertelenül nézhet szúrós szemmel a másikra. Hacsak persze nem kívánnak ellenkezni, de ez még a jövő zenéje egyelőre. Meronnan nyakába hirtelen puha karok szorulnak kedvesen, s felülről, vállán keresztül kissé hűvös kéz borzolja meg felsője alatt, pont érezhetően, ahogy alulról is bizsergetik kellemesen. Láthatóan két frontos támadás készül ellene, talán figyelemelterelés csupán, bár tény, hogy a kezek türelmetlenek és mohók.*
- Ó, és még valami! A következő kört én állom! Mindenkinek! *Hajol meg Alfonz, s a zene ebben a pillanatban újra elindul, azonban ezúttal lányok sorolnak ki a pult mögül, s minden asztalra egy üveg erőset, s egy nagy kancsó sört helyeznek. Kivéve Cha'yssék asztalához, oda vörös és fehérbor kerül.*