Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
840. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 22:31:31
Üzenet elküldve: 2020-04-19 22:31:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A kanári visszatér//
*Játszi könnyedséggel lebben az asztalok között egy hosszú fehér szoknyás, éjfekete hajú elf, rá-rámosolyogva a közelébe kerülő vendégekre. Hátán lant, kétségtelen, hogy éppen a zenészek irányába tart. A lantos Fendronn szinte rögtön kiszúrja, s máris széles vigyor terül szét arcán, ahogy int Yathnak. A nő kedvesen visszamosolyog, s a következő pillanatban már mellette is terem, helyet foglalva egy üres széken. Fendronn súg neki pár mondatot, de csak diszkréten, hogy ne zavarják meg mások szórakozását.*
- Jól nézel ki, aranyom. Hiányoltalak.
*Meg is simítja pajkosan a lány combját, mire az elf csak elnézően felnevet, majd eltolja magától a kezeket.*
- Inkább zenélj, az jobban áll.
*Vigyorog pimaszul, majd ölébe is veszi szeretett hangszerét, és penget pár lágy akkordot. Majd inkább gyorsabb tempóra vált, egy pörgősebb, vidámabb dalt kezd játszani. A felvezető dallam után végre kiereszti erőteljes, mégis lágynak ható hangját, s az éneklés egy felszabadító, jóleső érzéssel tölti el. Mindent belead, még szemeit is lehunyja néhány perc erejéig, s hagyja, hogy mély hangja betöltse a termet, eljusson minden egyes asztalig.*
//A kanári visszatér//
*Játszi könnyedséggel lebben az asztalok között egy hosszú fehér szoknyás, éjfekete hajú elf, rá-rámosolyogva a közelébe kerülő vendégekre. Hátán lant, kétségtelen, hogy éppen a zenészek irányába tart. A lantos Fendronn szinte rögtön kiszúrja, s máris széles vigyor terül szét arcán, ahogy int Yathnak. A nő kedvesen visszamosolyog, s a következő pillanatban már mellette is terem, helyet foglalva egy üres széken. Fendronn súg neki pár mondatot, de csak diszkréten, hogy ne zavarják meg mások szórakozását.*
- Jól nézel ki, aranyom. Hiányoltalak.
*Meg is simítja pajkosan a lány combját, mire az elf csak elnézően felnevet, majd eltolja magától a kezeket.*
- Inkább zenélj, az jobban áll.
*Vigyorog pimaszul, majd ölébe is veszi szeretett hangszerét, és penget pár lágy akkordot. Majd inkább gyorsabb tempóra vált, egy pörgősebb, vidámabb dalt kezd játszani. A felvezető dallam után végre kiereszti erőteljes, mégis lágynak ható hangját, s az éneklés egy felszabadító, jóleső érzéssel tölti el. Mindent belead, még szemeit is lehunyja néhány perc erejéig, s hagyja, hogy mély hangja betöltse a termet, eljusson minden egyes asztalig.*
839. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 21:58:08
Üzenet elküldve: 2020-04-19 21:58:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hölgyek örömére //
//Rendor//
//Pult – Carlotteia//
//Érintőlegesen Zammiria//
*Szemöldöke felszalad homloka közepéig, mikor meghallja, hogy Rendor egy kolostorban töltötte élete nagy részét. Most pedig minden bizonnyal Sellőnek áll.*
~ Ejha...! Az már valami. És én még azt hittem, az én életem van tele abszurd fordulatokkal. ~
*Panaszra nem lehet oka, a másik egy mondatban ugyan, de beavatta életébe. Át is billent némileg a mérleg nyelve, hiszen Lau immár Rendor szüleiről is tud. Szomorú sors. Az ő családi háttere is hasonló abból a szempontból, hogy apja nála is egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy nem akarja őt fiaként elfogadni. Éppen kolostorba nem adták be – egy ilyen döntést is ki tudja milyen okokból hoz meg két szülő -, de attól függetlenül, hogy ismeri szüleit, nem sok jóra számíthatott tőlük soha. Úgyhogy átjárja az empátia, de ennek nem sok jelét mutatja azon kívül, hogy odafigyelve hallgatja a másikat.*
- Hát, barátom, ha felvesznek Sellőnek, merőben más lesz az életed. *Vigyorodik el kajánul.* Önmegtartóztatásnak nyoma sem lesz. Csak győzd szuflával!
*A tapsvihar már a pultnál éri. Ő is összeüti tenyerét párszor, s mosolyogva figyeli az eseményeket. Főleg Zammiria holdszín tincsein akad meg a tekintete, ahogy a két bajkeverőhöz fordul. Utána minden bizonnyal az asztalhoz indul, de addig Launak még van kis ideje pár szót váltani a bájos Carlotteiával. Szemével követi, ahogy a kért nedű bugyogva ömlik a talpas pohárba, majd tekintete a cselekvést végrehajtó nő arcára téved mikor az elkezd beszélni.*
- Nem kerülnék a Sellőház rossz oldalára, az egyszer biztos! Viszont elég jól jártak, ahogy kivettem onnan hátulról. Kicsit túl szerencsésen megúszták, ha engem kérdez, de minden bizonnyal ez a legjobb kimenetel, főleg, ha gyakran megtörténik az ilyen. El tudom képzelni egyébként, érdekes környék ez a kikötő, érdekes formákkal. *Diplomatikus szóválasztása mellé elegánsan megvonja a vállat, majd az elmesélt anekdota hallatán kedélyesen, simogató hangon felkacag.* Na neeee! Mik vannak! Remélem, engem nem akar majd elrabolni mondjuk egy óriás nő, ha arról lesz szó...
*Magabiztosan jövő időben utal a munkaviszonyra. De ez a fajta reményteli hozzáállás talán belefér.*
- Köszönöm szépen! *Meg is ragadja a poharat, illendően a száránál fogja meg. Sryl felé emeli, majd kortyol egy aprót. Minél tovább tervezi elhúzni az ital elfogyasztását.* Remek, kifogástalan!
*A kérdés hallatán baljával finoman legyint egyet, majd Zammiria felé bök fejével.*
- Ó, még nem is volt alkalmam érdemben beszélni a főnökasszonnyal. Talán most, hogy ilyen hatékonyan kezelte mindenki a helyzetet, ismét lesz ideje rám. *Ajkai bizalmaskodó mosolyra húzódnak, és huncut, lehalkított hangon hozzáteszi.* Pont ezért, talán bízhatok benne, hogy jókedve csak növekedett, és ez ad egy keveset a szerencsémhez. Hiszen dolgoznak itt olyan hölgyek, akikkel a legnagyobb örömömre szolgálna egy csapatban játszani.
*Késztetése van kacsintással befejezni a mondatot, de végül mégsem teszi, az túl sok lenne. Reméli azonban, hogy Carlotteiának egyértelmű, hogy rá céloz.*
- Viszont most visszamegyek, hátha sorra kerülök. Nem akarnám megváratni a főnökasszonyt.
*Poharát megemelve könnyedén búcsút int a pult mögött álló nőnek, majd ugyanolyan laza léptekkel, enyhén ringó csípővel visszasiet asztalához.*
//Rendor//
//Pult – Carlotteia//
//Érintőlegesen Zammiria//
*Szemöldöke felszalad homloka közepéig, mikor meghallja, hogy Rendor egy kolostorban töltötte élete nagy részét. Most pedig minden bizonnyal Sellőnek áll.*
~ Ejha...! Az már valami. És én még azt hittem, az én életem van tele abszurd fordulatokkal. ~
*Panaszra nem lehet oka, a másik egy mondatban ugyan, de beavatta életébe. Át is billent némileg a mérleg nyelve, hiszen Lau immár Rendor szüleiről is tud. Szomorú sors. Az ő családi háttere is hasonló abból a szempontból, hogy apja nála is egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy nem akarja őt fiaként elfogadni. Éppen kolostorba nem adták be – egy ilyen döntést is ki tudja milyen okokból hoz meg két szülő -, de attól függetlenül, hogy ismeri szüleit, nem sok jóra számíthatott tőlük soha. Úgyhogy átjárja az empátia, de ennek nem sok jelét mutatja azon kívül, hogy odafigyelve hallgatja a másikat.*
- Hát, barátom, ha felvesznek Sellőnek, merőben más lesz az életed. *Vigyorodik el kajánul.* Önmegtartóztatásnak nyoma sem lesz. Csak győzd szuflával!
*A tapsvihar már a pultnál éri. Ő is összeüti tenyerét párszor, s mosolyogva figyeli az eseményeket. Főleg Zammiria holdszín tincsein akad meg a tekintete, ahogy a két bajkeverőhöz fordul. Utána minden bizonnyal az asztalhoz indul, de addig Launak még van kis ideje pár szót váltani a bájos Carlotteiával. Szemével követi, ahogy a kért nedű bugyogva ömlik a talpas pohárba, majd tekintete a cselekvést végrehajtó nő arcára téved mikor az elkezd beszélni.*
- Nem kerülnék a Sellőház rossz oldalára, az egyszer biztos! Viszont elég jól jártak, ahogy kivettem onnan hátulról. Kicsit túl szerencsésen megúszták, ha engem kérdez, de minden bizonnyal ez a legjobb kimenetel, főleg, ha gyakran megtörténik az ilyen. El tudom képzelni egyébként, érdekes környék ez a kikötő, érdekes formákkal. *Diplomatikus szóválasztása mellé elegánsan megvonja a vállat, majd az elmesélt anekdota hallatán kedélyesen, simogató hangon felkacag.* Na neeee! Mik vannak! Remélem, engem nem akar majd elrabolni mondjuk egy óriás nő, ha arról lesz szó...
*Magabiztosan jövő időben utal a munkaviszonyra. De ez a fajta reményteli hozzáállás talán belefér.*
- Köszönöm szépen! *Meg is ragadja a poharat, illendően a száránál fogja meg. Sryl felé emeli, majd kortyol egy aprót. Minél tovább tervezi elhúzni az ital elfogyasztását.* Remek, kifogástalan!
*A kérdés hallatán baljával finoman legyint egyet, majd Zammiria felé bök fejével.*
- Ó, még nem is volt alkalmam érdemben beszélni a főnökasszonnyal. Talán most, hogy ilyen hatékonyan kezelte mindenki a helyzetet, ismét lesz ideje rám. *Ajkai bizalmaskodó mosolyra húzódnak, és huncut, lehalkított hangon hozzáteszi.* Pont ezért, talán bízhatok benne, hogy jókedve csak növekedett, és ez ad egy keveset a szerencsémhez. Hiszen dolgoznak itt olyan hölgyek, akikkel a legnagyobb örömömre szolgálna egy csapatban játszani.
*Késztetése van kacsintással befejezni a mondatot, de végül mégsem teszi, az túl sok lenne. Reméli azonban, hogy Carlotteiának egyértelmű, hogy rá céloz.*
- Viszont most visszamegyek, hátha sorra kerülök. Nem akarnám megváratni a főnökasszonyt.
*Poharát megemelve könnyedén búcsút int a pult mögött álló nőnek, majd ugyanolyan laza léptekkel, enyhén ringó csípővel visszasiet asztalához.*
838. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:24:13
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig értetlenség és csalódottság keveréke ül ki a férfi arcára, de aztán realizálja, hogy mennyire is elfeledkezett az egyensúly trükkösségéről a heves vágyai közepette. Ha teheti a nő nyakához hajol és finom csókokat lehel rá, majd újból visszatekint a csábos szempárba, hogy úgy suttoghassa válaszát közel a hívogató ajkakhoz. *
- Elfeledtetsz velem minden mást, és csak te maradsz. Téged akartalak telhetetlenné tenni. *félúton a nő füléhez hajol, hogy megborzongathassa a kedélyeket, majd a legvégén egy aprót nyalintással búcsúzhasson az említett test résztől és egyre gyorsuló lökésekkel igyekszik elsodorni magukat a hegy legtetejére. Szinte ostromolja a másik testét, de ha ez ostrom mind közül a legédesebb, mert az ajkakra hajolva igyekszik még inkább elringatni a barna hajú szépséget egy egészen más érzésbe. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Egy pillanatig értetlenség és csalódottság keveréke ül ki a férfi arcára, de aztán realizálja, hogy mennyire is elfeledkezett az egyensúly trükkösségéről a heves vágyai közepette. Ha teheti a nő nyakához hajol és finom csókokat lehel rá, majd újból visszatekint a csábos szempárba, hogy úgy suttoghassa válaszát közel a hívogató ajkakhoz. *
- Elfeledtetsz velem minden mást, és csak te maradsz. Téged akartalak telhetetlenné tenni. *félúton a nő füléhez hajol, hogy megborzongathassa a kedélyeket, majd a legvégén egy aprót nyalintással búcsúzhasson az említett test résztől és egyre gyorsuló lökésekkel igyekszik elsodorni magukat a hegy legtetejére. Szinte ostromolja a másik testét, de ha ez ostrom mind közül a legédesebb, mert az ajkakra hajolva igyekszik még inkább elringatni a barna hajú szépséget egy egészen más érzésbe. *
837. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:11:52
Üzenet elküldve: 2020-04-19 16:11:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
//Laundrian//
//Pult//
*Elégedetten nevet, mikor a taps felzendül, maga is bekapcsolódik, és már alig várja, hogy Darelld orra alá dörgölje, hogy nélküle is milyen jól megoldották a helyzetet a nők. Hogy hová a pokolba tűnhetett az összes férfi, nem tudja hova tenni, de kezdenek neki hiányozni. Mintha csak Laundrian ráérzett volna a gondolatára, ott várja szőke üstökével és sármos mosolyával a pult túlfelén, Rendort magára hagyva. ~Nem így értettem…~ pislog egyet meglepetten, aztán összeszedi magát, megköszörüli a torkát és féloldalas mosolyával lép oda hozzá.*
- Hát hogyne, máris.
*Elővesz egy tisztán fénylő talpas poharat, és leemel a polcról egy palack fehérbort, majd visszafordul. Halk pukkanással húzza ki a dugót, majd tölteni kezd.*
- Mit szól ehhez a műsorhoz? Mondanám, hogy ilyesmit nem lehet minden nap látni, de sajnos nem lenne teljesen igaz. Itt mindig történik valami izgalmas. A legutóbb például el akarták csak úgy vinni az egyik Sellőnket. Egy ork a vállára kapta, aztán megint vele kifelé. Most mondja meg!
*Visszateszi a dugót a helyére, majd a palackot a polcra, és a poharat a férfi elé helyezi gondosan.*
- Parancsoljon! Egyébként… megkapta az állást?
*Kezd törölgetni a pulton, s igyekszik könnyeden kérdezni, mintha csak a csevegés kedvéért tenné.*
//Laundrian//
//Pult//
*Elégedetten nevet, mikor a taps felzendül, maga is bekapcsolódik, és már alig várja, hogy Darelld orra alá dörgölje, hogy nélküle is milyen jól megoldották a helyzetet a nők. Hogy hová a pokolba tűnhetett az összes férfi, nem tudja hova tenni, de kezdenek neki hiányozni. Mintha csak Laundrian ráérzett volna a gondolatára, ott várja szőke üstökével és sármos mosolyával a pult túlfelén, Rendort magára hagyva. ~Nem így értettem…~ pislog egyet meglepetten, aztán összeszedi magát, megköszörüli a torkát és féloldalas mosolyával lép oda hozzá.*
- Hát hogyne, máris.
*Elővesz egy tisztán fénylő talpas poharat, és leemel a polcról egy palack fehérbort, majd visszafordul. Halk pukkanással húzza ki a dugót, majd tölteni kezd.*
- Mit szól ehhez a műsorhoz? Mondanám, hogy ilyesmit nem lehet minden nap látni, de sajnos nem lenne teljesen igaz. Itt mindig történik valami izgalmas. A legutóbb például el akarták csak úgy vinni az egyik Sellőnket. Egy ork a vállára kapta, aztán megint vele kifelé. Most mondja meg!
*Visszateszi a dugót a helyére, majd a palackot a polcra, és a poharat a férfi elé helyezi gondosan.*
- Parancsoljon! Egyébként… megkapta az állást?
*Kezd törölgetni a pulton, s igyekszik könnyeden kérdezni, mintha csak a csevegés kedvéért tenné.*
836. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:52:52
Üzenet elküldve: 2020-04-19 15:52:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
//Wellyradona//
*A feszültség oldódni kezd benne, még szórakoztatja is titkon a férfiak megfutamodása, de ezt most csak tekintetének árnyalatnyi változása jelezheti. Már elbúcsúzott tőlük, ezért nem tesz hozzá egyebet, csak kivárja a távozásukat. A tapsvihar készületlenül éri, a vendégsereg felé kapja a fejét, de aztán már felszínre enged egy csendes mosolyt. Annyi küzdelem és kudarcélmény után egyszer végre tényleg felemelt fejjel hagyhatnak ott egy kínos helyzetet, s nem csak belső bástyáik támogatásával kell vállukat veregetni, hogy ezt is túlélték. Jó érzés, sok dologért kárpótolja. Sajnálja, hogy Ralas ezt nem láthatja. Ám de most nem merül el érzéseiben, embereihez fordul inkább mosolyogva, akik megérdemlik az elismerést.*
- Szép volt, lányok, büszke vagyok rátok! Megérdemlitek a tapsot, és egy kör italt közösen az egészségetekre egy alkalmasabb időpontban.
*Tekintete Dreyián áll meg enyhülten, aki egy kicsit túlment a határon korábban, s bár Zammiria számára kétséges, hogy ennyire jól mérte-e fel a helyzetet vagy csak szerencséje volt, rossz politika volna most megrónia érte, mert minden más tekintetben példásan szerepelt. Azt pedig mindenki hallotta, mi Zammiria és a Sellőház álláspontja. Rey és Shan visszahelyezkedik a háttérbe, az ajtókat újra megnyitják a szabad jövés-menés előtt. Dreyia viszont még vele marad a trió szemmel tartása után, a két kétes hírre szert tevő vendég társaságában. Zammiria a némán várakozó Burzhgor és Wylindhor felé fordul.*
- Ez az ügy most véget ért, és engem különösebben nem érdekel, hogy mi az igazság.
*Nem gondolja, hogy éppen most vallanák be, ha a vádak igazak, ha pedig továbbra is tagadják, nem biztos, hogy teljes mértékben elhinné nekik, ahhoz nagyon gyenge ellenállást mutattak, és most is olyan benyomást keltettek benne, mint akik bűnük tudatában várják a következményeket.*
- Mi csak asszisztáltunk ahhoz, ami bármelyik sikátorban lezajlódhatott volna, ha rátok találnak. Igaz, a fegyvereitek nem voltak nálatok, hogy szembe szálljatok velük, és nem volt hely a menekülésre, de nem szokásom védtelenül senkit odalökni olyanok kezébe, akik csonkolással fenyegetnek. Jól tettétek viszont, hogy a békés megoldás mellett döntöttetek, mert különben gyorsan kint találtátok volna magatokat velük együtt. Persze a felszerelésetekkel együtt, hogy legyen esélyetek. Részemről szabadon mehettek vagy maradhattok, de utóbbi esetén kéretlen figyelemben lehet részetek a történtek után. Azt nem gondolom, hogy ezek után próbálkoznátok valamivel, amivel ellenünk tesztek, hiszen nagy botorság volna.
*Nem fejtegeti, hogy mire számíthatnának, de az biztos, hogy nem úsznák meg olyan könnyen, mint most, és nem egy embere van, aki élvezné a vadászatot utánuk, ha meg is lógnak. Nem dobja ki őket viszont az utcára, végül is egészen korrekten viselkedtek, és nem tudhatja bizonyosan, hogy mi az igazság.*
- Döntsetek belátásotok szerint!
*Dreyiának biccent, aztán, ha csak nem tartóztatják, visszavonul a hátsó asztal felé, ahol a két jelentkezőt hagyta, s aminek a közelében Wellyt látja ácsorogni, mintha őt várná. Kérésére félreáll vele, úgy tűnik, valami sürgős dologról van szó.*
- Tessék, Welly! Valami baj van?
*Kérdezi csendesen a nőt.*
//Wellyradona//
*A feszültség oldódni kezd benne, még szórakoztatja is titkon a férfiak megfutamodása, de ezt most csak tekintetének árnyalatnyi változása jelezheti. Már elbúcsúzott tőlük, ezért nem tesz hozzá egyebet, csak kivárja a távozásukat. A tapsvihar készületlenül éri, a vendégsereg felé kapja a fejét, de aztán már felszínre enged egy csendes mosolyt. Annyi küzdelem és kudarcélmény után egyszer végre tényleg felemelt fejjel hagyhatnak ott egy kínos helyzetet, s nem csak belső bástyáik támogatásával kell vállukat veregetni, hogy ezt is túlélték. Jó érzés, sok dologért kárpótolja. Sajnálja, hogy Ralas ezt nem láthatja. Ám de most nem merül el érzéseiben, embereihez fordul inkább mosolyogva, akik megérdemlik az elismerést.*
- Szép volt, lányok, büszke vagyok rátok! Megérdemlitek a tapsot, és egy kör italt közösen az egészségetekre egy alkalmasabb időpontban.
*Tekintete Dreyián áll meg enyhülten, aki egy kicsit túlment a határon korábban, s bár Zammiria számára kétséges, hogy ennyire jól mérte-e fel a helyzetet vagy csak szerencséje volt, rossz politika volna most megrónia érte, mert minden más tekintetben példásan szerepelt. Azt pedig mindenki hallotta, mi Zammiria és a Sellőház álláspontja. Rey és Shan visszahelyezkedik a háttérbe, az ajtókat újra megnyitják a szabad jövés-menés előtt. Dreyia viszont még vele marad a trió szemmel tartása után, a két kétes hírre szert tevő vendég társaságában. Zammiria a némán várakozó Burzhgor és Wylindhor felé fordul.*
- Ez az ügy most véget ért, és engem különösebben nem érdekel, hogy mi az igazság.
*Nem gondolja, hogy éppen most vallanák be, ha a vádak igazak, ha pedig továbbra is tagadják, nem biztos, hogy teljes mértékben elhinné nekik, ahhoz nagyon gyenge ellenállást mutattak, és most is olyan benyomást keltettek benne, mint akik bűnük tudatában várják a következményeket.*
- Mi csak asszisztáltunk ahhoz, ami bármelyik sikátorban lezajlódhatott volna, ha rátok találnak. Igaz, a fegyvereitek nem voltak nálatok, hogy szembe szálljatok velük, és nem volt hely a menekülésre, de nem szokásom védtelenül senkit odalökni olyanok kezébe, akik csonkolással fenyegetnek. Jól tettétek viszont, hogy a békés megoldás mellett döntöttetek, mert különben gyorsan kint találtátok volna magatokat velük együtt. Persze a felszerelésetekkel együtt, hogy legyen esélyetek. Részemről szabadon mehettek vagy maradhattok, de utóbbi esetén kéretlen figyelemben lehet részetek a történtek után. Azt nem gondolom, hogy ezek után próbálkoznátok valamivel, amivel ellenünk tesztek, hiszen nagy botorság volna.
*Nem fejtegeti, hogy mire számíthatnának, de az biztos, hogy nem úsznák meg olyan könnyen, mint most, és nem egy embere van, aki élvezné a vadászatot utánuk, ha meg is lógnak. Nem dobja ki őket viszont az utcára, végül is egészen korrekten viselkedtek, és nem tudhatja bizonyosan, hogy mi az igazság.*
- Döntsetek belátásotok szerint!
*Dreyiának biccent, aztán, ha csak nem tartóztatják, visszavonul a hátsó asztal felé, ahol a két jelentkezőt hagyta, s aminek a közelében Wellyt látja ácsorogni, mintha őt várná. Kérésére félreáll vele, úgy tűnik, valami sürgős dologról van szó.*
- Tessék, Welly! Valami baj van?
*Kérdezi csendesen a nőt.*
835. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:29:55
Üzenet elküldve: 2020-04-19 13:29:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* A korábbi események most már nem is olyannyira fontosak. Egy a lényeg mégpedig az, hogy végre egymást élvezik. Lisé jó szerető, mivel elárasztja csókjaival a férfi minden porcikáját, amit csak elér. Nazron pedig igyekszik, hogy ebben ő se maradjon adósa. A lány által keltett lágy ringatózásba pedig időként egy-egy határozottabb lökést csempész bele, amivel halhatóan mindkettejüknek további örömöket okoz. Amikor a lány mindennel felhagy Nazi is átkarolja. Nagyon szereti azt az érzést, amikor a karjai közt van egy nő. A vörös puha bőrének érintését, a fojtott légzést, ahogyan erre lassú ütemre jár a másik mellkasa. A formás kis mellek hozzátapadnak a férfihez és érzi alatta a kis szív heves dobogását. A nyakánál, meg az arcánál meg a forró leheletét a lánynak, ami telve van kielégítésre váró vágyakkal. Na meg végül, de nem utolsó sorban a vadító illatát. Ezeket mindent szereti egyként. Minden lánynál más és más, de ennél a Rókánál még másabb. Sokkal különlegesebb, mint az eddigieknél együttvéve. A tétlenség végül megtörik és Naz igyekszik felfokozni a hangulatot a másik kerek fenekének csapkodásával. A heves tánca a lánynak aztán szépen elkezd lassulni. Szinte megáll, de mégsem. A bárd szívesen vette volna, ha kicsit vadabbá válik Lisé, de az határozottan elutasítja kérését. A csalódás nem lenne jó szó arra, amit érez most a fiú. Inkább csak meglepődik. Mindig is úgy gondolta, hogy a barbárok úgy kúrnak, mint a vadállatok. Erre itt van a Rókalány, aki olyan érzéki és szenvedélyes szeretkezésben részesíti. Van különbség a két fogalom között. Ráadásul az elutasítás utáni lassúság megöli a vadság utáni vágyat. A szeretkezés megkezdése előtt lehúzott maradék ital is kezd beütni. Ezzel is tompítva rajta. Úgy, hogy inkább hagyja így maradjon minden. Most már olyannyira lelassult a mozgás, hogy a fenék paskolást is abba kell hagynia. Visszavált hát az ölelésbe meg a hátának simogatásába, cirógatásába. Szája üresen marad, amikor a vörös ajkai tovább vándorolnak rajta. Néhol belé harapva, de továbbra sem durván. A lassú mozgásról meg nem is beszéljünk. Kínzóan hosszú és édes gyönyört okoz vele a másik. Ebbe ritmusba már nem is nagyon tudna meg igazából nem is szeretne beleszólni Naz. Itt most nem ő irányít. Talán ebben a dézsában ez a legideálisabb helyezkedés is. Közben Lisé ajkai vissza vándorolnak szájához, hogy egy újabb csókkal ajándékozzák meg. Közben a lassú tempó egy kicsit felgyorsul, így hát csókjukba belenyög majd a fiú. Ha már ennyi kényeztetést kap, akkor ő is szeretne vissza adni belőle. Így hát most igyekezne a csókból kibontakozva ő útnak indulni ajkaival. A lassúság már őt is magával ragadta, ezért lassan indul el lefelé. A szintén alkalmaz apró harapdálásokat és csókocskákat. Néhol gyengéden megszívogatja a bőrének vékony részeit. Egy gondolat hasít bele elméjébe, aminek elvileg ilyenkor nem lenne helye.* ~ A rókák ravaszak és alattomosak, pont mint Lisééé aahh. ~
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* A korábbi események most már nem is olyannyira fontosak. Egy a lényeg mégpedig az, hogy végre egymást élvezik. Lisé jó szerető, mivel elárasztja csókjaival a férfi minden porcikáját, amit csak elér. Nazron pedig igyekszik, hogy ebben ő se maradjon adósa. A lány által keltett lágy ringatózásba pedig időként egy-egy határozottabb lökést csempész bele, amivel halhatóan mindkettejüknek további örömöket okoz. Amikor a lány mindennel felhagy Nazi is átkarolja. Nagyon szereti azt az érzést, amikor a karjai közt van egy nő. A vörös puha bőrének érintését, a fojtott légzést, ahogyan erre lassú ütemre jár a másik mellkasa. A formás kis mellek hozzátapadnak a férfihez és érzi alatta a kis szív heves dobogását. A nyakánál, meg az arcánál meg a forró leheletét a lánynak, ami telve van kielégítésre váró vágyakkal. Na meg végül, de nem utolsó sorban a vadító illatát. Ezeket mindent szereti egyként. Minden lánynál más és más, de ennél a Rókánál még másabb. Sokkal különlegesebb, mint az eddigieknél együttvéve. A tétlenség végül megtörik és Naz igyekszik felfokozni a hangulatot a másik kerek fenekének csapkodásával. A heves tánca a lánynak aztán szépen elkezd lassulni. Szinte megáll, de mégsem. A bárd szívesen vette volna, ha kicsit vadabbá válik Lisé, de az határozottan elutasítja kérését. A csalódás nem lenne jó szó arra, amit érez most a fiú. Inkább csak meglepődik. Mindig is úgy gondolta, hogy a barbárok úgy kúrnak, mint a vadállatok. Erre itt van a Rókalány, aki olyan érzéki és szenvedélyes szeretkezésben részesíti. Van különbség a két fogalom között. Ráadásul az elutasítás utáni lassúság megöli a vadság utáni vágyat. A szeretkezés megkezdése előtt lehúzott maradék ital is kezd beütni. Ezzel is tompítva rajta. Úgy, hogy inkább hagyja így maradjon minden. Most már olyannyira lelassult a mozgás, hogy a fenék paskolást is abba kell hagynia. Visszavált hát az ölelésbe meg a hátának simogatásába, cirógatásába. Szája üresen marad, amikor a vörös ajkai tovább vándorolnak rajta. Néhol belé harapva, de továbbra sem durván. A lassú mozgásról meg nem is beszéljünk. Kínzóan hosszú és édes gyönyört okoz vele a másik. Ebbe ritmusba már nem is nagyon tudna meg igazából nem is szeretne beleszólni Naz. Itt most nem ő irányít. Talán ebben a dézsában ez a legideálisabb helyezkedés is. Közben Lisé ajkai vissza vándorolnak szájához, hogy egy újabb csókkal ajándékozzák meg. Közben a lassú tempó egy kicsit felgyorsul, így hát csókjukba belenyög majd a fiú. Ha már ennyi kényeztetést kap, akkor ő is szeretne vissza adni belőle. Így hát most igyekezne a csókból kibontakozva ő útnak indulni ajkaival. A lassúság már őt is magával ragadta, ezért lassan indul el lefelé. A szintén alkalmaz apró harapdálásokat és csókocskákat. Néhol gyengéden megszívogatja a bőrének vékony részeit. Egy gondolat hasít bele elméjébe, aminek elvileg ilyenkor nem lenne helye.* ~ A rókák ravaszak és alattomosak, pont mint Lisééé aahh. ~
834. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-19 02:50:27
Üzenet elküldve: 2020-04-19 02:50:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Daesys látja, hogy ma Frädricus másként viselkedik, mint eddig úgy általában, de nem különösebben elemezgeti a miértjét. Azt viszont megállapítja magában, hogyha ez stabilan így marad talán nem löki első adandó alkalommal a vízbe bármiféle éhes bestia csápjai közé.*
- Ó, szaftos kis részletekre vagy kíváncsi?
*Kérdezi pimasz módon a férfit, aki Cahress-szel folytatott közös fürdőzésére kíváncsi. Nem tudja valójában mit vár tőle, hogy mit meséljen, hiszen a kérdés egészen komolynak tűnik, a rendes válasz pedig elég privát ahhoz, hogy ne akarja megosztani*
- Cahress persze ruha nélkül is éppen olyan gyönyörű, mint ruhában.
*Zárja rövidre a témát, és mellőz minden jellegű pajzán vicceskedést, vagy nagyszájú megjegyzést, ami egyébként nem ritka nála.*
- Kicsit mindig izgulok, de persze várom. Te nem várod? Nincs ahhoz fogható amikor az a végeláthatatlan víz csak arra vár, hogy átszeld azt.
*Szenvedélyesen szeret hajózni, ez könnyen megmondható lelkes tekintetéből, és áhítattal teli szavaiból, ugyanakkor egészen elkezdte élvezni a Kikötőben folytatott pitiáner kis üzleteléseit, amik jelenleg több arannyal látják el, mint a hosszú, veszélyes és kimerítő hajóutak. De néha elengedhetetlen másféle szenvedélyeknek is hódolni.
Időközben Zopal is megérkezik, aki még ételt rendel magának. Mivel a Professzor holmijait egyébként is éppen szorgosan pakolgatják, ezért Daesys nem sürgeti, úgy véli egy utolsó étkezés még belefér. Ő maga nem csatlakozik az orkhoz, bár többnyire csillapíthatatlan étvággyal rendelkezik, de az izgatottság és az elmúlt napok bőséges fogásai elnyomják esetleges éhségét. Végül ha úgy látja Zopal a végére jutott feláll, ezzel is jelezve, hogy jobb ha indulnak.*
- Na, ne várakoztassuk meg a vén Lókötőt.
*Ezzel pedig a csapat élén haladva el is indul az állítólagos hajójukhoz.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Daesys látja, hogy ma Frädricus másként viselkedik, mint eddig úgy általában, de nem különösebben elemezgeti a miértjét. Azt viszont megállapítja magában, hogyha ez stabilan így marad talán nem löki első adandó alkalommal a vízbe bármiféle éhes bestia csápjai közé.*
- Ó, szaftos kis részletekre vagy kíváncsi?
*Kérdezi pimasz módon a férfit, aki Cahress-szel folytatott közös fürdőzésére kíváncsi. Nem tudja valójában mit vár tőle, hogy mit meséljen, hiszen a kérdés egészen komolynak tűnik, a rendes válasz pedig elég privát ahhoz, hogy ne akarja megosztani*
- Cahress persze ruha nélkül is éppen olyan gyönyörű, mint ruhában.
*Zárja rövidre a témát, és mellőz minden jellegű pajzán vicceskedést, vagy nagyszájú megjegyzést, ami egyébként nem ritka nála.*
- Kicsit mindig izgulok, de persze várom. Te nem várod? Nincs ahhoz fogható amikor az a végeláthatatlan víz csak arra vár, hogy átszeld azt.
*Szenvedélyesen szeret hajózni, ez könnyen megmondható lelkes tekintetéből, és áhítattal teli szavaiból, ugyanakkor egészen elkezdte élvezni a Kikötőben folytatott pitiáner kis üzleteléseit, amik jelenleg több arannyal látják el, mint a hosszú, veszélyes és kimerítő hajóutak. De néha elengedhetetlen másféle szenvedélyeknek is hódolni.
Időközben Zopal is megérkezik, aki még ételt rendel magának. Mivel a Professzor holmijait egyébként is éppen szorgosan pakolgatják, ezért Daesys nem sürgeti, úgy véli egy utolsó étkezés még belefér. Ő maga nem csatlakozik az orkhoz, bár többnyire csillapíthatatlan étvággyal rendelkezik, de az izgatottság és az elmúlt napok bőséges fogásai elnyomják esetleges éhségét. Végül ha úgy látja Zopal a végére jutott feláll, ezzel is jelezve, hogy jobb ha indulnak.*
- Na, ne várakoztassuk meg a vén Lókötőt.
*Ezzel pedig a csapat élén haladva el is indul az állítólagos hajójukhoz.*
833. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:21:13
Üzenet elküldve: 2020-04-18 23:21:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az egész izgalmasnak ígérkező események szomorúan hamar véget érnek. Senki orra nem tört be, mindenki foga megmaradt és még csak farkak sem kerültek lenyisszantásra, így végül unalmas pöfékelés-megzavarásnak kénytelen elkönyvelni a történteket. A legrosszabb az egészben, hogy ő még csak rumot sem kapott, pedig a három nyomorulttal ellentétben nem rendezett jelenetet.
Hamar elengedi ám ezt a műproblémát, s inkább ismét pipára gyújt, mivel ugye az előzőt nem volt alkalma kiélvezni a nem várt jövevények miatt. Némán pöfékelve folytatja hát tovább az őrködést a falnak dőlve, s igyekszik tekintetét a vendégeken tartani, ez a feladat pedig sokszor nehezebb is, mint az ember gondolná. Valamiért túl sok ugyanis errefelé a lenge öltözetű leány.*
*Az egész izgalmasnak ígérkező események szomorúan hamar véget érnek. Senki orra nem tört be, mindenki foga megmaradt és még csak farkak sem kerültek lenyisszantásra, így végül unalmas pöfékelés-megzavarásnak kénytelen elkönyvelni a történteket. A legrosszabb az egészben, hogy ő még csak rumot sem kapott, pedig a három nyomorulttal ellentétben nem rendezett jelenetet.
Hamar elengedi ám ezt a műproblémát, s inkább ismét pipára gyújt, mivel ugye az előzőt nem volt alkalma kiélvezni a nem várt jövevények miatt. Némán pöfékelve folytatja hát tovább az őrködést a falnak dőlve, s igyekszik tekintetét a vendégeken tartani, ez a feladat pedig sokszor nehezebb is, mint az ember gondolná. Valamiért túl sok ugyanis errefelé a lenge öltözetű leány.*
832. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 22:30:14
Üzenet elküldve: 2020-04-18 22:30:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Lisé körmei nem hosszúak, attól félni nem kell. Ha ujjaival akar fájdalmat, karmolás nyomán, ahhoz igen csak bele kell ténylegesen marnia a másikba. Ezt általában a másik hátán szokta szeretkezés közben, ahogy olyan hevesen öleli, és kapaszkodik. A pofonnal nem járna semmi karmolás, azt ugyanis nem szokott adni, ám ököllel ütni már inkább.
Azonban semmi ilyen nem jut eszébe, annyira hirtelen mozdul Nazron, és olyan hevesen jut be a testébe, hogy felsikkant. Mégsem akarná bántani úgy érzi már jó helyen van, és inkább mindkettőjük érdekében mozgatni kezdi a csípőjét. Közben csókolja Naz ajkát, nyakát, amijét éri éppen. Nazron egy-egy csípő mozgása hangosabb nyögést tornázz fel Liséből. Ekkor felhagy mindennel, csak öleli a fiút, hogy aztán újra kezdhesse sokkal nagyobb szenvedéllyel. Lisé fenekét érő csapásokra, csak újabb nyögésekkel reagál. Miközben ziháló légzéssel mozdul, diktál egyre szilajabb tempót kettejüknek. Naz szavait Lisé elsőre nem tudja értelmezni, ebben a mámoros pillanatban valahogy nem azonosítja magát rókának. Vagy pár percnyi hevesebb ringatózás után lassít, de meg nem áll. Végig mozgásban tartja csípőjét, csak lágyabbra kényszeríti magát. Viszont ezt a vadulást most valahogy nem érzi magáénak.*
- Nem akarok… *nyögi halkan. Egy csókot lehel lágyan Naz ajkára, majd lejjebb halad lassú forró csókjaival Nazron nyaka felé, a harapása sem vad, inkább izgatóan érzéki, ahogy fogaival óvatosan marja Naz puha finom bőrét. Továbbra is lágyabb lassú szenvedéllyel mozdul újra és újra Lisé csípője. Már a feneke sem kerül a vízfelszíne fölé. Lisé már Nazron vállát harapdálja, majd csókolja, továbbra sem vadabbul. Aztán kínzóan lassan indul visszafelé a fiú ajkához, hogy ismét csókban forrjanak össze. Ekkor kicsit a csípőjével is határozottabban mozdul, de még mindig nem gyorsul fel úgy, még annyira se, mint az imént tette.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Lisé körmei nem hosszúak, attól félni nem kell. Ha ujjaival akar fájdalmat, karmolás nyomán, ahhoz igen csak bele kell ténylegesen marnia a másikba. Ezt általában a másik hátán szokta szeretkezés közben, ahogy olyan hevesen öleli, és kapaszkodik. A pofonnal nem járna semmi karmolás, azt ugyanis nem szokott adni, ám ököllel ütni már inkább.
Azonban semmi ilyen nem jut eszébe, annyira hirtelen mozdul Nazron, és olyan hevesen jut be a testébe, hogy felsikkant. Mégsem akarná bántani úgy érzi már jó helyen van, és inkább mindkettőjük érdekében mozgatni kezdi a csípőjét. Közben csókolja Naz ajkát, nyakát, amijét éri éppen. Nazron egy-egy csípő mozgása hangosabb nyögést tornázz fel Liséből. Ekkor felhagy mindennel, csak öleli a fiút, hogy aztán újra kezdhesse sokkal nagyobb szenvedéllyel. Lisé fenekét érő csapásokra, csak újabb nyögésekkel reagál. Miközben ziháló légzéssel mozdul, diktál egyre szilajabb tempót kettejüknek. Naz szavait Lisé elsőre nem tudja értelmezni, ebben a mámoros pillanatban valahogy nem azonosítja magát rókának. Vagy pár percnyi hevesebb ringatózás után lassít, de meg nem áll. Végig mozgásban tartja csípőjét, csak lágyabbra kényszeríti magát. Viszont ezt a vadulást most valahogy nem érzi magáénak.*
- Nem akarok… *nyögi halkan. Egy csókot lehel lágyan Naz ajkára, majd lejjebb halad lassú forró csókjaival Nazron nyaka felé, a harapása sem vad, inkább izgatóan érzéki, ahogy fogaival óvatosan marja Naz puha finom bőrét. Továbbra is lágyabb lassú szenvedéllyel mozdul újra és újra Lisé csípője. Már a feneke sem kerül a vízfelszíne fölé. Lisé már Nazron vállát harapdálja, majd csókolja, továbbra sem vadabbul. Aztán kínzóan lassan indul visszafelé a fiú ajkához, hogy ismét csókban forrjanak össze. Ekkor kicsit a csípőjével is határozottabban mozdul, de még mindig nem gyorsul fel úgy, még annyira se, mint az imént tette.*
831. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:29:21
Üzenet elküldve: 2020-04-18 18:29:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//Még a rosszalkodás előttről indulva//
//Érintőlegesen Dreyia, Shan, Hagarr, Laundrian, Rendor, Beluntia//
*Shanra szánakozón néz félrebiccentett fejjel, de esze ágában sincsen győzködni, hiszen nem szeretné, ha bajba kerülne. Dreyia korrekt nézeteire bólogat, szelíden mosolyog rá.*
- Biztosan örülnek, hogy ilyen megbízható és fegyelmezett vagy a munkában. Én úgy teszek, ahogy kéritek. Úgyhogy... meglesz a szendvics és a tea.
*Rákacsint, jelezvén, hogy tőle aztán távol áll, hogy túl komolyan vegye a dolgot, s tartózkodóvá váljék valakitől, aki egy kicsit szigorúbb nézeteket vall.
A tea összekészítésének állna neki éppen, mikor az incidens történik, s egy ideig nincs alkalma kimenni a konyhára az étek ügyében. Csendesen meghúzódik a háttérben, és izgul társaiért, akik felveszik a kesztyűt a frontvonalban. Kezeit tördeli, egyebet nem tud igazán tenni, így mikor a három idegen rendben elvonul, a Sellőház közönségéhez csatlakozva maga is lelkesen tapsol nagy megkönnyebbüléssel. Igazán büszke a lányokra, amiért ilyen férfiasan helyt álltak, nagyon reméli, hogy kapnak valamilyen jutalmat, ezért hegyezi a füleit, hiszen az esemény még nem ért véget.
Most a két vendégért izgul, akiknek elszámolnivalójuk lehet még, drukkol értük, hogy könnyen megússzák a dolgot, hiszen nem tud róla, hogy bármi rosszat tettek volna. Időközben Hagarr feleszmélésére is odasandít, a férfi mintha álomból ébredt volna. Rámosolyog. Tekintete aztán a többi asztalon is végigszalad, egészen sokan ücsörögnek magányosan, amit szomorúan lát. Ott van például Beluntia, aki igen szemrevaló hölgynek tűnik, s mintha érdeklődő is lenne, ám a távoli asztal vonzó hőse, a figyelemre méltó Rendor inkább tájképeket szemléz. Laundrian ugyan a közelében bukkan fel, s Cassy figyelmét megkaphatná, ám mivel célzottan tolldíszes kolléganőjére várakozik, a szőkeség nem tolakszik oda, csak diszkrét érdeklődéssel szemléli szabályos vonásait, s finom kezét. Egy kicsit meglegyinti a fűszeres illat, mely körülveszi a férfit, s ennek hatására még egyszer visszatér rá a tekintete. Olyan benyomást kelt, mint aki ismerkedni érkezett. Kíváncsi, vajon kinél köt ki ma este.*
//Még a rosszalkodás előttről indulva//
//Érintőlegesen Dreyia, Shan, Hagarr, Laundrian, Rendor, Beluntia//
*Shanra szánakozón néz félrebiccentett fejjel, de esze ágában sincsen győzködni, hiszen nem szeretné, ha bajba kerülne. Dreyia korrekt nézeteire bólogat, szelíden mosolyog rá.*
- Biztosan örülnek, hogy ilyen megbízható és fegyelmezett vagy a munkában. Én úgy teszek, ahogy kéritek. Úgyhogy... meglesz a szendvics és a tea.
*Rákacsint, jelezvén, hogy tőle aztán távol áll, hogy túl komolyan vegye a dolgot, s tartózkodóvá váljék valakitől, aki egy kicsit szigorúbb nézeteket vall.
A tea összekészítésének állna neki éppen, mikor az incidens történik, s egy ideig nincs alkalma kimenni a konyhára az étek ügyében. Csendesen meghúzódik a háttérben, és izgul társaiért, akik felveszik a kesztyűt a frontvonalban. Kezeit tördeli, egyebet nem tud igazán tenni, így mikor a három idegen rendben elvonul, a Sellőház közönségéhez csatlakozva maga is lelkesen tapsol nagy megkönnyebbüléssel. Igazán büszke a lányokra, amiért ilyen férfiasan helyt álltak, nagyon reméli, hogy kapnak valamilyen jutalmat, ezért hegyezi a füleit, hiszen az esemény még nem ért véget.
Most a két vendégért izgul, akiknek elszámolnivalójuk lehet még, drukkol értük, hogy könnyen megússzák a dolgot, hiszen nem tud róla, hogy bármi rosszat tettek volna. Időközben Hagarr feleszmélésére is odasandít, a férfi mintha álomból ébredt volna. Rámosolyog. Tekintete aztán a többi asztalon is végigszalad, egészen sokan ücsörögnek magányosan, amit szomorúan lát. Ott van például Beluntia, aki igen szemrevaló hölgynek tűnik, s mintha érdeklődő is lenne, ám a távoli asztal vonzó hőse, a figyelemre méltó Rendor inkább tájképeket szemléz. Laundrian ugyan a közelében bukkan fel, s Cassy figyelmét megkaphatná, ám mivel célzottan tolldíszes kolléganőjére várakozik, a szőkeség nem tolakszik oda, csak diszkrét érdeklődéssel szemléli szabályos vonásait, s finom kezét. Egy kicsit meglegyinti a fűszeres illat, mely körülveszi a férfit, s ennek hatására még egyszer visszatér rá a tekintete. Olyan benyomást kelt, mint aki ismerkedni érkezett. Kíváncsi, vajon kinél köt ki ma este.*
830. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:48:55
Üzenet elküldve: 2020-04-18 17:48:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos egészen meglepődik azon, hogy Nala hogy helyreteszi a dolgokat. Finoman, igényesen, kedvesen, de talán most először némi tartás és önbecsülés költözik bele ma este, mágusunk pedig talán egy kicsit örül is ennek, hiszen valahol tudat alatt, vagy pont a tudatosság határán vágyott is arra, hogy ne teljes kiszolgáltatottságban lássa a kis tündért. Egy gyors buksisimogatást osztana ki éppen, amikor ránéz víztől csöpögő kezére. Meggondolva magát a tündér arcát és vállát cirógatja, ahogy befejezte a mondókáját. Ennél már csak Xavy kissé morcos, de elengedő válaszára kapja fel jobban fejét, így pedig a tündér kezei védvonalain könnyen átjutva emlékeztethetik arra, hogy milyenek is azok a bizonyos árvácskák, netán héricsek. Már éppen a törölgető kezekbe simulna, mikor előző válaszai nyomán egy csattanós nedves kalap landol valahol vállának és arcának oldalán. A fiú összerezzenve nyúl érte, hogy aztán lerázza.*
-Jó, akkor égimeszelő vagy. Egy gigászgnóm.
*Felel vissza nevetve.*
-Itt hagyom a kalapod, jó?
*Pakolja rá egy közeli szék támlájára a nedves kalapot, hátha ott jobban megszárad, aztán köntösének övéből masnit köt a tetejére. Na persze ezt abban a pillanatban meg is bánja, hogy Nala kéze az övére záródik.*
-Pár perc és jövünk, addig keresd meg a legjobb helyet és döntsd el, hogy a Lihanechi-tó keletkezéséről, vagy a hegyi boszorkányokról szeretnél-e hallani.
*Tesz egy elhamarkodott kijelentést, hiszen ha a kacér tekintet arra utal, amit Taitos sejt, akkor bizony sietniük kell. Ahogy az ajtó bezárul mögöttük viszonozza az édes csókot, és boldogan néz le a pici tündérre. A folyosón nem is fogja vissza vendéglátóját, főleg, hogy kötetlen köntöse nem sokat rejt sem testéből, sem állapotából, így neki is jól esne minél kevesebb szempár előtt elszaladnia. Nala birodalmában azonban kicsit fellélegzik. Az imbolygó fények mellett egy hosszú pillantással méri fel a szobát, még ha a lányt így egy kicsit szem elől is téveszti. Szeme megakad a végigpakolt tükörsima ágyon, aztán a csipkés ruhákra kúszik.*
-Egy olyat kérnék, ha lehet!
*Mutat az egyikre nevetve, noha talán karjára is nehezen húzná rá.*
-Ez itt a tündérbirodalom?
*Kérdezi magához képest higgadtan. Talán a benne tomboló oroszlán már régen leteperte volna Nalát, de a józanabb, kicsit talán kisfiúsabb része arra inti, hogy becsülje meg azt, hogy egy ilyen személyes helyre nyert belépést. Ennek ellenére a tündérhez lép, magához húzza, és míg beszélgetnek lassan, simogatva levarázsolja róla ruháját egy-egy csókkal bezavarva a válaszokba.*
// Fodrok a víz tükrén //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Taitos egészen meglepődik azon, hogy Nala hogy helyreteszi a dolgokat. Finoman, igényesen, kedvesen, de talán most először némi tartás és önbecsülés költözik bele ma este, mágusunk pedig talán egy kicsit örül is ennek, hiszen valahol tudat alatt, vagy pont a tudatosság határán vágyott is arra, hogy ne teljes kiszolgáltatottságban lássa a kis tündért. Egy gyors buksisimogatást osztana ki éppen, amikor ránéz víztől csöpögő kezére. Meggondolva magát a tündér arcát és vállát cirógatja, ahogy befejezte a mondókáját. Ennél már csak Xavy kissé morcos, de elengedő válaszára kapja fel jobban fejét, így pedig a tündér kezei védvonalain könnyen átjutva emlékeztethetik arra, hogy milyenek is azok a bizonyos árvácskák, netán héricsek. Már éppen a törölgető kezekbe simulna, mikor előző válaszai nyomán egy csattanós nedves kalap landol valahol vállának és arcának oldalán. A fiú összerezzenve nyúl érte, hogy aztán lerázza.*
-Jó, akkor égimeszelő vagy. Egy gigászgnóm.
*Felel vissza nevetve.*
-Itt hagyom a kalapod, jó?
*Pakolja rá egy közeli szék támlájára a nedves kalapot, hátha ott jobban megszárad, aztán köntösének övéből masnit köt a tetejére. Na persze ezt abban a pillanatban meg is bánja, hogy Nala kéze az övére záródik.*
-Pár perc és jövünk, addig keresd meg a legjobb helyet és döntsd el, hogy a Lihanechi-tó keletkezéséről, vagy a hegyi boszorkányokról szeretnél-e hallani.
*Tesz egy elhamarkodott kijelentést, hiszen ha a kacér tekintet arra utal, amit Taitos sejt, akkor bizony sietniük kell. Ahogy az ajtó bezárul mögöttük viszonozza az édes csókot, és boldogan néz le a pici tündérre. A folyosón nem is fogja vissza vendéglátóját, főleg, hogy kötetlen köntöse nem sokat rejt sem testéből, sem állapotából, így neki is jól esne minél kevesebb szempár előtt elszaladnia. Nala birodalmában azonban kicsit fellélegzik. Az imbolygó fények mellett egy hosszú pillantással méri fel a szobát, még ha a lányt így egy kicsit szem elől is téveszti. Szeme megakad a végigpakolt tükörsima ágyon, aztán a csipkés ruhákra kúszik.*
-Egy olyat kérnék, ha lehet!
*Mutat az egyikre nevetve, noha talán karjára is nehezen húzná rá.*
-Ez itt a tündérbirodalom?
*Kérdezi magához képest higgadtan. Talán a benne tomboló oroszlán már régen leteperte volna Nalát, de a józanabb, kicsit talán kisfiúsabb része arra inti, hogy becsülje meg azt, hogy egy ilyen személyes helyre nyert belépést. Ennek ellenére a tündérhez lép, magához húzza, és míg beszélgetnek lassan, simogatva levarázsolja róla ruháját egy-egy csókkal bezavarva a válaszokba.*
829. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 16:36:10
Üzenet elküldve: 2020-04-18 16:36:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Akárhogy is nézi Nazron Lisét, azért pofont nem szeretne tőle kapni. Nem egy gyenge lánynak tartja. Na meg nem is az ütés a legveszedelmesebb fegyvere a nőknek, hanem inkább azok a fránya körök. Csúnya és fájdalmas sebeket tudnak ám okozni. Most meg az is benne van a pakliban, hogy elvész az a kapcsolat, amit eddig ketten felépítettek. Így hát gyorsan és sunyin cselekszik a fiú. Boszorkányos kézügyességének hála hamar elkapja a Rókalányt és magára rántja. Hamar belé is hatol, hogy végre megkaphassa, azt a vörös, amit szeretett volna. Tény ami tény, hogy nem éppen a legfinomabb módon fúrta be magát a lány ölébe, de a szükség törvényt bont. Most következik a legkritikusabb rész. Pofon és távozás a durvaság miatt, vagy egy kiadós szerelmeskedés. A hangos sikkantásból az előbbire tud gondolni, de végül úgy tűnik, hogy inkább az utóbbi lesz belőle. Amikor a fiú rájön, hogy nem volt túl gyengéd bele is kezdene egy kis illúzió romboló szabadkozásba.*
- Boc...* Már nincs ideje befejezni, mivel Lisé ráfog a csinos kis pofikájára és egy hosszú szenvedélyes csókban részesíti. Helyezkedik is még kis ideig a lány a bárd testén, hogy a fegyver jól illeszkedjen benne. Még tart a csók, amikor lágy ringatózásba kezd bele a vörös. Nazi már nagyon vágyott rá, hogy végre a forró és nedves barlangba bejusson. Most pedig végre annyi várakozás után végre megízlelheti a vadhúst. A lassú ringatózás közben meg kezd fokozatosan gyorsulni. A róka biztosan vad szexre vágyik. A csók is kezd lassan megtörni, mivel hol ő, hol Lisé nyög bele. A lány jól mozog rajta, de azért Naz is igyekszik néhány jól irányzott lökéssel éreztetni jelenlétét. Ha egyszer-egyszer a vörös formás kis popsija kiemelkedik a vízből, akkor nem túl erősen, de határozottan rácsap. Szeretné kihozni a vadállatot teljesen a Rókalányól.*
- Gyerünk kis rókám! Vadulj!* Biztatja a lányt. Közben Imoren meg biztosan csak mosolyog valahol az egész jelenetet halván. Valószínűleg jól kifogja majd pletykálni őket kollégái között.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Akárhogy is nézi Nazron Lisét, azért pofont nem szeretne tőle kapni. Nem egy gyenge lánynak tartja. Na meg nem is az ütés a legveszedelmesebb fegyvere a nőknek, hanem inkább azok a fránya körök. Csúnya és fájdalmas sebeket tudnak ám okozni. Most meg az is benne van a pakliban, hogy elvész az a kapcsolat, amit eddig ketten felépítettek. Így hát gyorsan és sunyin cselekszik a fiú. Boszorkányos kézügyességének hála hamar elkapja a Rókalányt és magára rántja. Hamar belé is hatol, hogy végre megkaphassa, azt a vörös, amit szeretett volna. Tény ami tény, hogy nem éppen a legfinomabb módon fúrta be magát a lány ölébe, de a szükség törvényt bont. Most következik a legkritikusabb rész. Pofon és távozás a durvaság miatt, vagy egy kiadós szerelmeskedés. A hangos sikkantásból az előbbire tud gondolni, de végül úgy tűnik, hogy inkább az utóbbi lesz belőle. Amikor a fiú rájön, hogy nem volt túl gyengéd bele is kezdene egy kis illúzió romboló szabadkozásba.*
- Boc...* Már nincs ideje befejezni, mivel Lisé ráfog a csinos kis pofikájára és egy hosszú szenvedélyes csókban részesíti. Helyezkedik is még kis ideig a lány a bárd testén, hogy a fegyver jól illeszkedjen benne. Még tart a csók, amikor lágy ringatózásba kezd bele a vörös. Nazi már nagyon vágyott rá, hogy végre a forró és nedves barlangba bejusson. Most pedig végre annyi várakozás után végre megízlelheti a vadhúst. A lassú ringatózás közben meg kezd fokozatosan gyorsulni. A róka biztosan vad szexre vágyik. A csók is kezd lassan megtörni, mivel hol ő, hol Lisé nyög bele. A lány jól mozog rajta, de azért Naz is igyekszik néhány jól irányzott lökéssel éreztetni jelenlétét. Ha egyszer-egyszer a vörös formás kis popsija kiemelkedik a vízből, akkor nem túl erősen, de határozottan rácsap. Szeretné kihozni a vadállatot teljesen a Rókalányól.*
- Gyerünk kis rókám! Vadulj!* Biztatja a lányt. Közben Imoren meg biztosan csak mosolyog valahol az egész jelenetet halván. Valószínűleg jól kifogja majd pletykálni őket kollégái között.*
828. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 14:28:22
Üzenet elküldve: 2020-04-18 14:28:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
- Az vagyok, amit óhajtanak tőlem *mondja szelíden. Pillantása az úréra talál, hogy láthassa, nem vette rossz néven a szót.* - Tudja, Xavy kisasszony, virágokból is sokféle létezik. Némelyik alig illatozik, valamelyik meg egészen bódító és vannak olyanok is, amiket csak a szépségükért tartanak, na meg olyanok, amelyikek csak úgy nőnek a falak tövében anélkül, hogy bárki gondot viselne rájuk. *Nem foglalkozna a dologgal, ha nem hallaná ki a gnóm úrnő hangjából, hogy nem tudja, milyen nagy különbség is van a két kifejezés között.* - Itt Sellőnek hívják a vendégek kedvére hivatott személyzetet. Ez talán csűrés-csavarásnak tűnik, de a virágból se csak egyfélét ismerünk. Rózsák, liliomok, árvácskák, szikár kis héricsek. Sok-sok név egy sokszínű dologra, ám ha gaznak nevezik, az mégse ugyanaz *mondja.* - De ennek a szónak is ott a helye a sorban, ez vitathatatlan. Nem kell feszengeniük emiatt. *Elmosolyodik a kis tündér, és ebben a mosolyban benne van minden, amivel leírható az odaadás. A hangjában is végig kihallatszik ez az érzés, így remélhetőleg Xavy kisasszony se fogja félreérteni a mondandója szándékát.
A felvetése Taitos úr hálóruháját illetőleg úgy tűnik, révbe ér, bár a férfi szavai kissé megbillegtetik a tervei csónakját.*
- Nem! Én sose... Biztosíthatom, Xavy kisasszony, hogy a fogadásuk tekintetében tökéletesen pártatlan maradok. Bár nagyon izgulok *vallja be őszintén.* - De igyekszem majd megfelelni.
*Amikor kiszállnak, először Taitos úrnak segít a törölközésben. Finom ujjacskái tesznek róla, hogy a férfinak ne legyen túl egyszerű dolga a gondolata elrejtésével.*
- Majd csak találunk valami megfelelőt, ami illik is rá és neki is tetszik *mosolyodik Nala pajkosan.* - Xavy kisasszony, kívánja, hogy segítsek a szárítkozásban? *kérdi kötelességtudón, mikor hallja, hogy az úrnő is kiszállt a dézsából, bár sejti, hogy ilyesmire nem tart igényt az eddig inkább szégyellősnek mutatkozó teremtés.
Kis túlzással szinte sürgetést hall ki a gnóm kisasszony hangjából, amikor útjukra küldi őket. Aztán érkezik a vizet prüszkölő, toccsanva megállapodó kalap is. Igaz, az nem annyira a sürgetés miatt, inkább a Taitos úr megjegyzésére való felhorkanásból. Nala csak behúzza a nyakát és kuncogva, de azért sebtiben kapja magára a köntöst, hogy mielőbb menekülőre foghassák. A férfit kézen fogva vonja magával, odakint pedig, ahogy csukódik mögöttük az ajtó, lábujjhegyre tolva magát csókot lop az úrtól. Ajkain, orcáján még ott a vidám hév, de a csók lassan odaadó áhítatot lop a pillái alá.
Ha Taitos úrnak nincs ellenére, a saját szobája felé vezeti őt. Nem biztos benne, hogy szabad a személyzeti részen vendéget fogadniuk, ezért kicsit sietősebbre is fogja a lépteit. Nem szeretne szabályt szegni, de ez elég faramuci helyzet, ő pedig mindenképp szeretné, hogy a vendég maradéktalanul megkapjon mindent, amit csak kíván.
Bent gyorsan meggyújt egy imbolygó fényű lámpást, ami félhomályba vonja a szobát. Nala eme kis birodalma elég egyszerű, de ahogy a Sellőház legtöbb helyisége, ez is igényesen berendezett. Még nem is volt igazán ideje belakni. Így is elég új a számára, hogy saját, teljesen külön lakrésze legyen. Az utazóládái egy része még a sarokba állítva várja, hogy kipakoljon mindent. A fésülködőasztalkán illatszerek és hajkefék és szalagok hevernek, a szék hátán fodros harisnyák és finom csipkeholmik, de a tündérhez mérten eléggé terebélyes ágyat szépen rendben hagyta. A halványkék szatén ágytakarót egy ránc se csúfítja, a tömérdek rojtos díszpárna pedig katonás rendben sorakozik rajta.*
// Fodrok a víz tükrén //
- Az vagyok, amit óhajtanak tőlem *mondja szelíden. Pillantása az úréra talál, hogy láthassa, nem vette rossz néven a szót.* - Tudja, Xavy kisasszony, virágokból is sokféle létezik. Némelyik alig illatozik, valamelyik meg egészen bódító és vannak olyanok is, amiket csak a szépségükért tartanak, na meg olyanok, amelyikek csak úgy nőnek a falak tövében anélkül, hogy bárki gondot viselne rájuk. *Nem foglalkozna a dologgal, ha nem hallaná ki a gnóm úrnő hangjából, hogy nem tudja, milyen nagy különbség is van a két kifejezés között.* - Itt Sellőnek hívják a vendégek kedvére hivatott személyzetet. Ez talán csűrés-csavarásnak tűnik, de a virágból se csak egyfélét ismerünk. Rózsák, liliomok, árvácskák, szikár kis héricsek. Sok-sok név egy sokszínű dologra, ám ha gaznak nevezik, az mégse ugyanaz *mondja.* - De ennek a szónak is ott a helye a sorban, ez vitathatatlan. Nem kell feszengeniük emiatt. *Elmosolyodik a kis tündér, és ebben a mosolyban benne van minden, amivel leírható az odaadás. A hangjában is végig kihallatszik ez az érzés, így remélhetőleg Xavy kisasszony se fogja félreérteni a mondandója szándékát.
A felvetése Taitos úr hálóruháját illetőleg úgy tűnik, révbe ér, bár a férfi szavai kissé megbillegtetik a tervei csónakját.*
- Nem! Én sose... Biztosíthatom, Xavy kisasszony, hogy a fogadásuk tekintetében tökéletesen pártatlan maradok. Bár nagyon izgulok *vallja be őszintén.* - De igyekszem majd megfelelni.
*Amikor kiszállnak, először Taitos úrnak segít a törölközésben. Finom ujjacskái tesznek róla, hogy a férfinak ne legyen túl egyszerű dolga a gondolata elrejtésével.*
- Majd csak találunk valami megfelelőt, ami illik is rá és neki is tetszik *mosolyodik Nala pajkosan.* - Xavy kisasszony, kívánja, hogy segítsek a szárítkozásban? *kérdi kötelességtudón, mikor hallja, hogy az úrnő is kiszállt a dézsából, bár sejti, hogy ilyesmire nem tart igényt az eddig inkább szégyellősnek mutatkozó teremtés.
Kis túlzással szinte sürgetést hall ki a gnóm kisasszony hangjából, amikor útjukra küldi őket. Aztán érkezik a vizet prüszkölő, toccsanva megállapodó kalap is. Igaz, az nem annyira a sürgetés miatt, inkább a Taitos úr megjegyzésére való felhorkanásból. Nala csak behúzza a nyakát és kuncogva, de azért sebtiben kapja magára a köntöst, hogy mielőbb menekülőre foghassák. A férfit kézen fogva vonja magával, odakint pedig, ahogy csukódik mögöttük az ajtó, lábujjhegyre tolva magát csókot lop az úrtól. Ajkain, orcáján még ott a vidám hév, de a csók lassan odaadó áhítatot lop a pillái alá.
Ha Taitos úrnak nincs ellenére, a saját szobája felé vezeti őt. Nem biztos benne, hogy szabad a személyzeti részen vendéget fogadniuk, ezért kicsit sietősebbre is fogja a lépteit. Nem szeretne szabályt szegni, de ez elég faramuci helyzet, ő pedig mindenképp szeretné, hogy a vendég maradéktalanul megkapjon mindent, amit csak kíván.
Bent gyorsan meggyújt egy imbolygó fényű lámpást, ami félhomályba vonja a szobát. Nala eme kis birodalma elég egyszerű, de ahogy a Sellőház legtöbb helyisége, ez is igényesen berendezett. Még nem is volt igazán ideje belakni. Így is elég új a számára, hogy saját, teljesen külön lakrésze legyen. Az utazóládái egy része még a sarokba állítva várja, hogy kipakoljon mindent. A fésülködőasztalkán illatszerek és hajkefék és szalagok hevernek, a szék hátán fodros harisnyák és finom csipkeholmik, de a tündérhez mérten eléggé terebélyes ágyat szépen rendben hagyta. A halványkék szatén ágytakarót egy ránc se csúfítja, a tömérdek rojtos díszpárna pedig katonás rendben sorakozik rajta.*
827. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-18 09:23:19
Üzenet elküldve: 2020-04-18 09:23:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az érzékeket mindketten szabadjára engedik, s a szenvedély rabjaivá válnak, amit kifejezetten élvez most a félvér, csak elérne a csúcsra. Szereti, ha a férfi szenvedélyesen magához öleli, kellemes bizsergetés tölti el tőle teste minden apró porcikáját. Finoman nyögdécsel már, semmit nem rejt véka alá, igazából adja a lovat a férfi alá, ahogyan karjaival is hátára fog, hogy kielégíthesse. A nedédes gyümölcsöt pedig megkapja Sert, mikor azt a furfangos kis mozdulatot végrehajtja. Egy pillanatra kitágulnak Vyl pupillái, finoman borzongató összehúzódást, aztán elernyedést érez, s nem e világi örömöt, amit azzal tálal kifelé, hogy fejét hátrahajtva fojt el egy apró sikolyt. Most a másik következik: ha teheti, a finom ringatózást vad hömpölygéssé teljesíti ki, alaposan ügyelve rá, hogy a mézben ragadt árboc elérhesse lassan azt, ami miatt megkereste a lányt.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az érzékeket mindketten szabadjára engedik, s a szenvedély rabjaivá válnak, amit kifejezetten élvez most a félvér, csak elérne a csúcsra. Szereti, ha a férfi szenvedélyesen magához öleli, kellemes bizsergetés tölti el tőle teste minden apró porcikáját. Finoman nyögdécsel már, semmit nem rejt véka alá, igazából adja a lovat a férfi alá, ahogyan karjaival is hátára fog, hogy kielégíthesse. A nedédes gyümölcsöt pedig megkapja Sert, mikor azt a furfangos kis mozdulatot végrehajtja. Egy pillanatra kitágulnak Vyl pupillái, finoman borzongató összehúzódást, aztán elernyedést érez, s nem e világi örömöt, amit azzal tálal kifelé, hogy fejét hátrahajtva fojt el egy apró sikolyt. Most a másik következik: ha teheti, a finom ringatózást vad hömpölygéssé teljesíti ki, alaposan ügyelve rá, hogy a mézben ragadt árboc elérhesse lassan azt, ami miatt megkereste a lányt.*
826. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:32:02
Üzenet elküldve: 2020-04-17 21:32:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Belevörösödik a két fiú feltételezésébe énektudását illetően, és bár szíve szerint ellenkezne, elhallgattatja egy felsejlő érzés, amit igyekszik messzire űzni magától. Leeresztett tekintettel somolyog, hogy ne vegyék észre még az árnyékát sem.*
- Aranyosak vagytok.
*A kutyákkal felmerült kellemetlen téma kisebb döccenőnek bizonyul, melyen inkább gyorsan túllépnek közösen. Cassy elégedetten figyeli, most milyen könnyen simul el társai között a nézetkülönbség, s milyen észrevétlen finomsággal kezd kibontakozni hármójuk között a kölcsönös megértés és szimpátia. Hála fogja el, amiért itt lehet velük, oly ritkán adódik számára hasonló alkalom, hogy férfiak között lazíthasson, egy kicsit megálljon állandó igyekvésében, és egyszerűen csak szórakozzon. Talán ezért is próbálja olyan sokféleképpen kifejezni, hogy jól érzi magát velük.
Hangulatuk hullámzik, akár az éppen feketén nyújtózó víztömeg odakint. Egy újabb fuvallat szökik be az ablakrésen, megkeveri a borszagú levegőt sós halszaggal, megtáncoltatja a gyertyákat, és megcsiklandozza hidegével a szabad bőrfelületeket. Cassy megdörzsöli a karját és nevetve megborzong.*
- Ez mintha egyenesen a nyílt vízről jött volna.
*Kuncog Parcy incselkedésén, s végül is mindkettejük nagylelkűségét megköszöni, amivel győzelmi pontot kívánnak neki.*
- Kifejezetten öröm két úriemberrel kockázni.
*A dobások nagyon vegyesen sikerülnek, Wrexan áll a legjobban, aki most először elégszik meg az első öt kockával.*
- Azt el is hiszem!
*Parcy dobása se rossz, hamar beérheti Cassyt.*
- A te Párod könnyen lekörözheti az én Triósomat.
*Dob a két kijelölt kockájával.*
- 4 és 5. Nagyobbra cseréltem a kettest és a hármast. Én nem veszélyeztetem Wrexan győzelmét.
*Mosolyog fel az említettre. De Parcy dobása még hátravan, amit mind feszülten várnak.*
- A kihívás a tiéd, kedves!
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Belevörösödik a két fiú feltételezésébe énektudását illetően, és bár szíve szerint ellenkezne, elhallgattatja egy felsejlő érzés, amit igyekszik messzire űzni magától. Leeresztett tekintettel somolyog, hogy ne vegyék észre még az árnyékát sem.*
- Aranyosak vagytok.
*A kutyákkal felmerült kellemetlen téma kisebb döccenőnek bizonyul, melyen inkább gyorsan túllépnek közösen. Cassy elégedetten figyeli, most milyen könnyen simul el társai között a nézetkülönbség, s milyen észrevétlen finomsággal kezd kibontakozni hármójuk között a kölcsönös megértés és szimpátia. Hála fogja el, amiért itt lehet velük, oly ritkán adódik számára hasonló alkalom, hogy férfiak között lazíthasson, egy kicsit megálljon állandó igyekvésében, és egyszerűen csak szórakozzon. Talán ezért is próbálja olyan sokféleképpen kifejezni, hogy jól érzi magát velük.
Hangulatuk hullámzik, akár az éppen feketén nyújtózó víztömeg odakint. Egy újabb fuvallat szökik be az ablakrésen, megkeveri a borszagú levegőt sós halszaggal, megtáncoltatja a gyertyákat, és megcsiklandozza hidegével a szabad bőrfelületeket. Cassy megdörzsöli a karját és nevetve megborzong.*
- Ez mintha egyenesen a nyílt vízről jött volna.
*Kuncog Parcy incselkedésén, s végül is mindkettejük nagylelkűségét megköszöni, amivel győzelmi pontot kívánnak neki.*
- Kifejezetten öröm két úriemberrel kockázni.
*A dobások nagyon vegyesen sikerülnek, Wrexan áll a legjobban, aki most először elégszik meg az első öt kockával.*
- Azt el is hiszem!
*Parcy dobása se rossz, hamar beérheti Cassyt.*
- A te Párod könnyen lekörözheti az én Triósomat.
*Dob a két kijelölt kockájával.*
- 4 és 5. Nagyobbra cseréltem a kettest és a hármast. Én nem veszélyeztetem Wrexan győzelmét.
*Mosolyog fel az említettre. De Parcy dobása még hátravan, amit mind feszülten várnak.*
- A kihívás a tiéd, kedves!
825. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:47:56
Üzenet elküldve: 2020-04-17 20:47:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Egészen türelmesen várja Nazron döntését. Legalábbis úgy gondolja. Nem azonosítja magát fenyegetőnek, inkább csak dühösnek. Hiszen Lisé akárhogy is nézzük nem igazán harcos alkat, habár a nomád élet megedzette, és az életmódja adott neki némi erőt. Mégsem harcolt vagy verekedett az életéért. Ahogy Nazron ott lapít nyakát behúzva, egy pillanatra úgy érzi túlzásba esett. Megsajnálja, és már mozdulna, és mondaná, hogy nem úgy gondolta. Mire meglepő fordulat történik. Nazron a közeledésben megelőzi, és igen hirtelen éri ez most. Nazron elkapja és közelebb húzza Lisét. Szemei kikerekednek, és azt se tudja, mit mondjon ezzel. Észreveszi, hogy még a víz is kifröccsent a dézsából, ám erre nem jut idő a gondolatainak. Mert a következő meglepetés hullám csak ezután érkezik. Nazron hirtelen és gyorsan találja meg lábai között az ölét, és nem is szalasztja el a behatolást. Ez így nem olyan gyengédre sikerül, ezt Lisé hangosabb sikkantással adja Naz tudtára, amit lent átél éppen. Inkább váratlan, mintsem kellemetlen. Nagyobb sóhajjal fogadja magába a fiút. Kénytelen helyezkedni kicsit, hogy a lehető legideálisabb pózt találja meg mindkettejüknek. Légzése felgyorsul, ahogy visszafordíthatatlanul a fürdést ezen az úton űzik tovább. Az egész teste egy csapásra reagál erre a helyzetre. Nazron szavai után, két kezével közre fogja az arcát, és igen hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Folyamatos ajkuk táncát pedig a csípőjének a mozgása teszi szabálytalanabbá. Elsőre lágy lassabb tempóban kezdi ringatni a csípőjét, aztán ahogy ezt fokozatosan gyorsabbra veszi úgy az ajkával már képtelen a csókot tovább folyamatosan tartani. Gyakrabban szeli Lisé nyögése vagy sóhaja az ajkaik csatáját. Már nem úgy tűnik, hogy büntetni akarná a fiút, talán nem is gondolta komolyan, vagy csak a meglepetés erejével űzte ezt el Lisében.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 23:22:45
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
*Egészen türelmesen várja Nazron döntését. Legalábbis úgy gondolja. Nem azonosítja magát fenyegetőnek, inkább csak dühösnek. Hiszen Lisé akárhogy is nézzük nem igazán harcos alkat, habár a nomád élet megedzette, és az életmódja adott neki némi erőt. Mégsem harcolt vagy verekedett az életéért. Ahogy Nazron ott lapít nyakát behúzva, egy pillanatra úgy érzi túlzásba esett. Megsajnálja, és már mozdulna, és mondaná, hogy nem úgy gondolta. Mire meglepő fordulat történik. Nazron a közeledésben megelőzi, és igen hirtelen éri ez most. Nazron elkapja és közelebb húzza Lisét. Szemei kikerekednek, és azt se tudja, mit mondjon ezzel. Észreveszi, hogy még a víz is kifröccsent a dézsából, ám erre nem jut idő a gondolatainak. Mert a következő meglepetés hullám csak ezután érkezik. Nazron hirtelen és gyorsan találja meg lábai között az ölét, és nem is szalasztja el a behatolást. Ez így nem olyan gyengédre sikerül, ezt Lisé hangosabb sikkantással adja Naz tudtára, amit lent átél éppen. Inkább váratlan, mintsem kellemetlen. Nagyobb sóhajjal fogadja magába a fiút. Kénytelen helyezkedni kicsit, hogy a lehető legideálisabb pózt találja meg mindkettejüknek. Légzése felgyorsul, ahogy visszafordíthatatlanul a fürdést ezen az úton űzik tovább. Az egész teste egy csapásra reagál erre a helyzetre. Nazron szavai után, két kezével közre fogja az arcát, és igen hosszú és szenvedélyes csókban részesíti. Folyamatos ajkuk táncát pedig a csípőjének a mozgása teszi szabálytalanabbá. Elsőre lágy lassabb tempóban kezdi ringatni a csípőjét, aztán ahogy ezt fokozatosan gyorsabbra veszi úgy az ajkával már képtelen a csókot tovább folyamatosan tartani. Gyakrabban szeli Lisé nyögése vagy sóhaja az ajkaik csatáját. Már nem úgy tűnik, hogy büntetni akarná a fiút, talán nem is gondolta komolyan, vagy csak a meglepetés erejével űzte ezt el Lisében.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.17 23:22:45
824. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:03:22
Üzenet elküldve: 2020-04-17 18:03:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Érzi, ahogy a másik egyre jobban elveszti a fejét alatta és az éhes, vad szenvedélytől telt tekintete, csak úgy úszkál a büszke félmosolyokban, amennyire azokat engedi egy-egy nyögés a számára. A kipirosodott arc és combjai izmainak játéka, csak még gyönyörűbbé teszik Vylt a férfi számára. Nem hagyja abba az eddigi cselekedeteit, sőt mindezt még intenzívebben próbálja a nő számára megadni, közben egy pillanatig sem tervez innentől elválni a sellőtől, amennyiben az a számára is rendbe van. Sertuenx érzékei is egyre inkább érzik lassacskán felépülni a gyönyör várának utolsó falait, ezért minden érintésével, csókjával vagy éppen heves csípőmozdulásával igyekszik megadni a nő számára is a véget. Ha teheti egy kicsit kijjebb húzódik a forró, nedvességből, hogy ezzel reményei szerint néhány nyöszörgést válthasson ki a fekete hajúból, majd egészen mélyre kerülhessen a vadmacskában. Noha a tervei a vöröslő ajkak felé húznák hirtelen szeretné újból meg ízlelni a halmok szépséges rózsáit, így igyekszik úgy helyezkedni, hogy a szájába vehesse a megkeményedett bimbot és egy picit megszívhassa azt, aztán engesztelő csókokkal ajándékozhassa az említett területeket. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Érzi, ahogy a másik egyre jobban elveszti a fejét alatta és az éhes, vad szenvedélytől telt tekintete, csak úgy úszkál a büszke félmosolyokban, amennyire azokat engedi egy-egy nyögés a számára. A kipirosodott arc és combjai izmainak játéka, csak még gyönyörűbbé teszik Vylt a férfi számára. Nem hagyja abba az eddigi cselekedeteit, sőt mindezt még intenzívebben próbálja a nő számára megadni, közben egy pillanatig sem tervez innentől elválni a sellőtől, amennyiben az a számára is rendbe van. Sertuenx érzékei is egyre inkább érzik lassacskán felépülni a gyönyör várának utolsó falait, ezért minden érintésével, csókjával vagy éppen heves csípőmozdulásával igyekszik megadni a nő számára is a véget. Ha teheti egy kicsit kijjebb húzódik a forró, nedvességből, hogy ezzel reményei szerint néhány nyöszörgést válthasson ki a fekete hajúból, majd egészen mélyre kerülhessen a vadmacskában. Noha a tervei a vöröslő ajkak felé húznák hirtelen szeretné újból meg ízlelni a halmok szépséges rózsáit, így igyekszik úgy helyezkedni, hogy a szájába vehesse a megkeményedett bimbot és egy picit megszívhassa azt, aztán engesztelő csókokkal ajándékozhassa az említett területeket. *
823. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:28:45
Üzenet elküldve: 2020-04-17 17:28:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az események egyre inkább lecsengeni látszanak, a méltányos összeg átvétele után készségesen távozik a részeges brigád. Rey immár hátrébb húzódva, a fal mellől figyeli a történéseket, nem látja szükségét, hogy továbbra is kísérje az orkot és a mélységit. Drey úgyis ott van a közelben, csak feleslegesen növelné a tömegnyomort. Visszatér szokásos, és kellemesen unalmas, nyugis munkájához, a csendes szemlélődéshez. Közben átfut a fején, hogy be kéne néznie szobájába, s nem feledkezik meg az istállóban hagyott kis kedvencéről sem. Noru is biztosan várja már a napi etetést, azt is el kéne intézni. Így hát lassú léptekkel a szolgálati területre nyíló ajtó felé indul, s amint megteheti, kilép az ismét kinyitott ajtón.*
*Az események egyre inkább lecsengeni látszanak, a méltányos összeg átvétele után készségesen távozik a részeges brigád. Rey immár hátrébb húzódva, a fal mellől figyeli a történéseket, nem látja szükségét, hogy továbbra is kísérje az orkot és a mélységit. Drey úgyis ott van a közelben, csak feleslegesen növelné a tömegnyomort. Visszatér szokásos, és kellemesen unalmas, nyugis munkájához, a csendes szemlélődéshez. Közben átfut a fején, hogy be kéne néznie szobájába, s nem feledkezik meg az istállóban hagyott kis kedvencéről sem. Noru is biztosan várja már a napi etetést, azt is el kéne intézni. Így hát lassú léptekkel a szolgálati területre nyíló ajtó felé indul, s amint megteheti, kilép az ismét kinyitott ajtón.*
822. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 14:35:52
Üzenet elküldve: 2020-04-17 14:35:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Amint az ork fizet, és Car átadja az italt, a trió arcára boldogság ül ki. Noha Dreyia szerint inkább verést érdemeltek volna mint közel 450 aranyas jutatást. De ez legyen ennyiben letudva. Ahogy a vérmes hármas távozik, ő nem mozdul az ajtóból, amíg minimum nyíllövésnyire nem kerülnek a bajkeverők. Addigra jó eséllyel a többiek már bent intézik a párocska eljövendő pillanatait. Az hogy a vendégeknek tetszett a vértelen és gyors műsor elégtétellel tölti el a sötételf nőt. Szíve szerint már átöltözött volna és táncosként növelve a Sellő vendégeinek hangulatát, terelné el a saját figyelmét arról a tényről, hogy a három bohóc halott lenne már. De Zammi időben megállította mielőtt a saját belső szörnyetege felébredt volna. Csendes mosollyal az arcán méri fel a terepet, keresi a főnökét és a párocskát, akikkel jelenleg még elszámolni való van. De az is lehet hogy biztonságos távon belül felzárkózik Zammihoz, hisz nem hagyja egyedül a főnökét. Beszélni nagyon nem akar, hisz a munkájukat jól végezték, és ennek méltatása vagy pár apró részlet miatti ledorongolást, meghagyja Zammiriának, főleg mivel Drey volt a főkolompos agresszió terén. Ahogy a kis csoporthoz ér az ork mögött két lépéssel megáll. Noha ő az aki higgadtabb a társaságból, épp ezért veszélyesebbnek is tartja mint a nagyszájú fajtársát aki miatt az egész zűr kezdődött. Ellenőrzi a többiek helyzetét is, majd őrkutya módjára csendesen figyel, minden eseményre, ami a Sellőben történik.*
*Amint az ork fizet, és Car átadja az italt, a trió arcára boldogság ül ki. Noha Dreyia szerint inkább verést érdemeltek volna mint közel 450 aranyas jutatást. De ez legyen ennyiben letudva. Ahogy a vérmes hármas távozik, ő nem mozdul az ajtóból, amíg minimum nyíllövésnyire nem kerülnek a bajkeverők. Addigra jó eséllyel a többiek már bent intézik a párocska eljövendő pillanatait. Az hogy a vendégeknek tetszett a vértelen és gyors műsor elégtétellel tölti el a sötételf nőt. Szíve szerint már átöltözött volna és táncosként növelve a Sellő vendégeinek hangulatát, terelné el a saját figyelmét arról a tényről, hogy a három bohóc halott lenne már. De Zammi időben megállította mielőtt a saját belső szörnyetege felébredt volna. Csendes mosollyal az arcán méri fel a terepet, keresi a főnökét és a párocskát, akikkel jelenleg még elszámolni való van. De az is lehet hogy biztonságos távon belül felzárkózik Zammihoz, hisz nem hagyja egyedül a főnökét. Beszélni nagyon nem akar, hisz a munkájukat jól végezték, és ennek méltatása vagy pár apró részlet miatti ledorongolást, meghagyja Zammiriának, főleg mivel Drey volt a főkolompos agresszió terén. Ahogy a kis csoporthoz ér az ork mögött két lépéssel megáll. Noha ő az aki higgadtabb a társaságból, épp ezért veszélyesebbnek is tartja mint a nagyszájú fajtársát aki miatt az egész zűr kezdődött. Ellenőrzi a többiek helyzetét is, majd őrkutya módjára csendesen figyel, minden eseményre, ami a Sellőben történik.*
821. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-17 07:46:58
Üzenet elküldve: 2020-04-17 07:46:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Mivel paraván választja el őket, nem igazán érzékeli a megjegyzése nyomán keltett hangulatot, csak a férfi mentegetőző szavai jelzi neki, hogy talán valami nem odaillőt említett. Bár nem érti a dolgot, ez miért fontos, de ha ezt szeretné, és hát ahhoz szépen el is magyarázza, akkor azt mondja majd legközelebb.*
-Furcsa szokása az ittenieknek mindent átnevezni… *Jegyzi meg, ha csak az étlapra is gondol, hogy igazából egy-egy megnevezés nem igazán fedi fel, mit is rejt valójában, mint ez a sellős dolog sem. Mikor Taitos megemlíti, hogy ma este nekik egy tünemény jutott egy kis keserűség kúszik be, valahonnan biztosan a fürdővízből, amelynek oka nem egészen egyértelmű még számára sem. Így inkább csak lesújt a sapkájára, ami a kéz nyomán félig süpped a már csak gyéren habos vízfelszín alá. Ekkor kerül szóba, hogy esetleg a botosnak is keresnének valami hálóruhát, aminek irányába igen engedékeny szemmel tekint, ám ekkor a férfi olyan perspektívát mutat fel, ami talán valóban aggodalomra adna okot.*
-Megbundázni?! *Már egészen beleélte magát a győzelembe, mert mi más is lehetne, de azért nem árt megfontolni, hogy egy elcsalt fél óra alkalmával mi mindent tudnának azon megbundázni. ~Ha most kezdenének el főzni, az holnapra megromlana. ~ Arra jut, hogy egy óra alatt se nagyon tudná a férfi felfejleszteni a lány szakácsvénáját, így inkább elengedi a dolgot.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha neki is keresel valamit, de aztán jól takarja! *Teszi még gyorsan hozzá a végét, majd ő is elkezd kiszállni a dézsából, mert az már csak langymeleg és miután megtörölközött szépen bebugyolálja magát egy másik, száraz törölközőbe. Emlékeiben még él a hálóing képe, amit a lány neki készített elő, de nem akaródzik azt felvenni, inkább az egyik saját, szinte bokáig érő pólójában gondolkozik, ami még mindig a tatyójában nyugszik. *
-Menjetek csak, addig én előkészítem a fekhelyet. *Hessegeti őket szavakkal, mert addig nem fog kislattyogni, míg azok el nem tűntek a szobából.*
-Kiiicsiii?! ÉN NEM vagyok KICSI! *Kel ki magából, majd megfogja a vizes kalapját és a paraván felett áthajítja mérgében, csak úgy célzás nélkül repül a vízzel megszívott anyag.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Mivel paraván választja el őket, nem igazán érzékeli a megjegyzése nyomán keltett hangulatot, csak a férfi mentegetőző szavai jelzi neki, hogy talán valami nem odaillőt említett. Bár nem érti a dolgot, ez miért fontos, de ha ezt szeretné, és hát ahhoz szépen el is magyarázza, akkor azt mondja majd legközelebb.*
-Furcsa szokása az ittenieknek mindent átnevezni… *Jegyzi meg, ha csak az étlapra is gondol, hogy igazából egy-egy megnevezés nem igazán fedi fel, mit is rejt valójában, mint ez a sellős dolog sem. Mikor Taitos megemlíti, hogy ma este nekik egy tünemény jutott egy kis keserűség kúszik be, valahonnan biztosan a fürdővízből, amelynek oka nem egészen egyértelmű még számára sem. Így inkább csak lesújt a sapkájára, ami a kéz nyomán félig süpped a már csak gyéren habos vízfelszín alá. Ekkor kerül szóba, hogy esetleg a botosnak is keresnének valami hálóruhát, aminek irányába igen engedékeny szemmel tekint, ám ekkor a férfi olyan perspektívát mutat fel, ami talán valóban aggodalomra adna okot.*
-Megbundázni?! *Már egészen beleélte magát a győzelembe, mert mi más is lehetne, de azért nem árt megfontolni, hogy egy elcsalt fél óra alkalmával mi mindent tudnának azon megbundázni. ~Ha most kezdenének el főzni, az holnapra megromlana. ~ Arra jut, hogy egy óra alatt se nagyon tudná a férfi felfejleszteni a lány szakácsvénáját, így inkább elengedi a dolgot.*
-Azt hiszem jobb lesz, ha neki is keresel valamit, de aztán jól takarja! *Teszi még gyorsan hozzá a végét, majd ő is elkezd kiszállni a dézsából, mert az már csak langymeleg és miután megtörölközött szépen bebugyolálja magát egy másik, száraz törölközőbe. Emlékeiben még él a hálóing képe, amit a lány neki készített elő, de nem akaródzik azt felvenni, inkább az egyik saját, szinte bokáig érő pólójában gondolkozik, ami még mindig a tatyójában nyugszik. *
-Menjetek csak, addig én előkészítem a fekhelyet. *Hessegeti őket szavakkal, mert addig nem fog kislattyogni, míg azok el nem tűntek a szobából.*
-Kiiicsiii?! ÉN NEM vagyok KICSI! *Kel ki magából, majd megfogja a vizes kalapját és a paraván felett áthajítja mérgében, csak úgy célzás nélkül repül a vízzel megszívott anyag.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242