Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 134 (2661. - 2680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2680. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:31:19
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:31:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
- Igen, Lil-t is. *Mondja határozottan, a dicséretre pedig boldogan mosolyog, de utána már teljesen elveszik a doki történetében. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, és meg is próbál minden apró részletet elképzelni. A gnómokat, a törpöket, az óriást, ahogy beveri a fejét a plafonba. A falakra csillogó ezüst és arany ékszereket képzel el a történet alapján. A hosszúfejű szobor és a a két lábon járó lóra hasonlító isten elképzelésekor kicsit még meg is ijed, ami tisztán látszik arcmimikáján. A sebhelyes férfi meg hát… úgy jelenik meg lelki szemei előtt, mint egy hulla… Kicsit elragadja őt a képzelete. Aztán a majom. Nori még nem látott olyat, így kicsit rázni kezdi a fejét.*
- Nem tudom, mi az. *Hát most Intath történetéből megtudja, el is képzeli a szőrös kis állatot viszonylag helyesen, csak a kezeit képzeli hosszabbnak, a füleit pedig nagyobbnak és kerekebbnek a kelleténél. Azon pedig jót virul, ahogy az elf megpróbálja utánozni a majomfejet, csilingelő hangján nevetgél is rajta. Elképzeli, ahogy a kis majom ijedten végigrohan az egész fogadón, majd az egyik, a tetőt összekötő gerendán talál magának menedéket, és morcosan néz le onnan a társaságra.
A gyümölcsök nem segítenek, itt kerül képbe a pipa. Nori hatalmas füstkarikákat képzel el, amibe képzeletben ő is beleugrik, de ő nem a lepedőre esik rá, hanem tovább zuhan a sötétségbe. Azért, mert közben már lehunyta a szemeit, és a hirtelen feketeség megtréfálja a képzelőerejét.
Az óriás bocsánatot kér még a történet szerint, a mesének pedig itt a vége, fuss el véle…*
- Nagyon jó mese volt. Hős vagy. *Motyogja álmosan. Már majdnem sikerül elaludnia, de újra kinyitja a szemeit, mikor az addigra megszokott simogatása hirtelen abbamarad. Kérdően pillant fel Intath-ra, hogy most mi történik, de mikor elmondja, hogy nem veszélyes, és nem kell félnie tőle, akkor megnyugszik.*
- Akkor jó. *Elmosolyodik lágyan, majd újra lehunyja a szemeit, és ezúttal tényleg el is nyomja az álom.*
- Igen, Lil-t is. *Mondja határozottan, a dicséretre pedig boldogan mosolyog, de utána már teljesen elveszik a doki történetében. Tágra nyílt szemekkel hallgatja, és meg is próbál minden apró részletet elképzelni. A gnómokat, a törpöket, az óriást, ahogy beveri a fejét a plafonba. A falakra csillogó ezüst és arany ékszereket képzel el a történet alapján. A hosszúfejű szobor és a a két lábon járó lóra hasonlító isten elképzelésekor kicsit még meg is ijed, ami tisztán látszik arcmimikáján. A sebhelyes férfi meg hát… úgy jelenik meg lelki szemei előtt, mint egy hulla… Kicsit elragadja őt a képzelete. Aztán a majom. Nori még nem látott olyat, így kicsit rázni kezdi a fejét.*
- Nem tudom, mi az. *Hát most Intath történetéből megtudja, el is képzeli a szőrös kis állatot viszonylag helyesen, csak a kezeit képzeli hosszabbnak, a füleit pedig nagyobbnak és kerekebbnek a kelleténél. Azon pedig jót virul, ahogy az elf megpróbálja utánozni a majomfejet, csilingelő hangján nevetgél is rajta. Elképzeli, ahogy a kis majom ijedten végigrohan az egész fogadón, majd az egyik, a tetőt összekötő gerendán talál magának menedéket, és morcosan néz le onnan a társaságra.
A gyümölcsök nem segítenek, itt kerül képbe a pipa. Nori hatalmas füstkarikákat képzel el, amibe képzeletben ő is beleugrik, de ő nem a lepedőre esik rá, hanem tovább zuhan a sötétségbe. Azért, mert közben már lehunyta a szemeit, és a hirtelen feketeség megtréfálja a képzelőerejét.
Az óriás bocsánatot kér még a történet szerint, a mesének pedig itt a vége, fuss el véle…*
- Nagyon jó mese volt. Hős vagy. *Motyogja álmosan. Már majdnem sikerül elaludnia, de újra kinyitja a szemeit, mikor az addigra megszokott simogatása hirtelen abbamarad. Kérdően pillant fel Intath-ra, hogy most mi történik, de mikor elmondja, hogy nem veszélyes, és nem kell félnie tőle, akkor megnyugszik.*
- Akkor jó. *Elmosolyodik lágyan, majd újra lehunyja a szemeit, és ezúttal tényleg el is nyomja az álom.*
2679. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:20:41
Üzenet elküldve: 2024-03-11 21:20:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A válasz ugyan olyan semmitmondó mint az eddigiek. Az elfnek nincs könnyű dolga bármi érdekeset kiszednie a lányból az úrnőjéről. Addig jutott, hogy egy padon ülve találkoztak és valami Lil szerint gyenge, de szerinte nem mert szereti őket.*
-Lil-t is?
*Kérdez vissza bár csak az illem kedvéért. Annyira nem érdekli. A lány figyelmének pipáról való elterelése egész jól működik.*
-Igen. Nagyon csini vagy.
*Mosolyog rá. Kicsit sok, kicsit sötét, de legalább különleges. Meg nem is a saját véleménye a mérvadó ilyenkor hanem, hogy magának csinálta és mindig rajta van úgyhogy különösen jól esik neki érte a bók. A doki kortól függetlenül ért a női lélekhez. A mese kapcsán sikerült elgondolkoztatnia a lányt. Ez is volt a kérdése célja. Aztán csak győz a kíváncsiság. Bár, hogy Int vigye ágyba a másikat az bátor kijelentés, de töretlen mosollyal válaszol.*
-Rendben. Ugyan hát megígértem, hogy elmesélem. Így is lesz. A mese egy távoli szigeten játszódik ahol mint hajóorvos jártam. Én gyógyítottam a matrózokat. Ki voltunk kötve és egy nagyon különleges fogadóban pihentük ki az utat. Volt ott mindenféle szerzet. Gnómok, törpök, óriások... Utóbbiak azért beverték a fejüket ha nem húzták be az ajtóban. A legnagyobb érdekesség az volt, hogy falak roskadásig tele voltak mindenhonnan összeszedett távoli kincsekkel. Képzeld volt ott egy szobor, ami fekete fából egy fekete embert ábrázolt akinek ilyen hosszú feje volt*Mutatja a kezével, hogy legalább háromszor hosszabb az átlagosnál.*, meg volt olyan bőrdob, amire egy a pusztai nomád sámán felfestette a két lábon járó lóra hasonlító istenét, a szélét pedig mindenféle állati csontokkal díszítette. A fogója is valami szarvasagancs volt. De valami mindenféle csövekből álló gnóm szerkezet is ott volt a falon amiről még a fogadós se tudta, hogy mire lehet jó. Az se volt hétköznapi fickó. Képzelj el egy hatalmas ősz hajú férfit, sebhelyekkel tele az egész teste, ahol nem sebhely volt ott tetoválás volt rajta. Még a szemöldökén és a nyelvén is. A homlokára rá volt tetoválva, hogy Loraine. Nem mondta el ki volt az a Loraine. És volt neki egy majma. Tudod mi az a majom? Nagyjából ekkora kis lény, olyan mint egy ember csak szőrös, hosszabbak a kezei, ilyen feje van*Megpróbál majompofát vágni.* és nagy kerek fülei vannak meg makogni szokott. Folyton ott ült a vállán és mindig, azt utánozta akivel éppen beszélt a gazdája. Pimasz kis valami volt. Szeretett gúnyolódni. Csakhogy az egyik óriás igencsak a szívére vette ezt és úgy döntött, hogy megleckézteti. El akarta kapni mire az a kis majom megijedt, leugrott a gazdája válláról, felszaladt a falon és az egyik gerendán megpihent. Lett is ebből nagy riadalom ugyanis lejönni már nem tudott. Valakinek le kell szednie. Valahogy senki nem vállalkozott rá, hogy felmegy érte. Létra nem volt. Akkor csaljuk le. Hiába hívogattuk, hiába kínáltunk neki édes gyümölcsöket csak nem akart lejönni. Ekkor támadt nekem egy ötletem. Egy nagy lepedőt feszítsünk ki és majd mikor arra leugrik nem üti meg magát a majom. Erre hőbörögtek is, hogy persze aztán majd ráugrik magától mi? Én mondtam, hogy csak nézzétek meg rá fog. Ha mégsem akkor én mászok fel érte. Kifeszítették a lepedőt, de nem ugrott. Én viszont kértem kötelet, karikára hajtottam és többször is átugrottam rajta. Mindenki csak nézett, hogy mit csinálok. A majom is. Ekkor elkértem ezt a pipát, megtömtem és elkezdtem füstkarikákat fújni és folytattam a kötélbe való ugrálást. Ezt látta a majom, látta a füstkarikákat, beleugrott a füstbe, leesett, de elkapták a lepedővel és megoldódott a helyzet. A fogadós úgy megörült, hogy meglett a majma, hogy ezt a pipát nekem is adta. Az óriás pedig bocsánatot kért a kismajomtól amiért úgy megijesztette. Tetszett a mese kedves?
~Ennyi hülyeséget összehordani és józanul. Kéne erre egy rum.~
*Mert, hogy a történet nem volt igaz az természetes. Mint tengerész az elf is szeret mesélni. Akkor is ha azoknak semmi köze a valósághoz. Volt, hogy ilyen mesékkel ingyen piákat szerzett. Aztán benne maradt a mesemondó szerepben és néha előveszi. Ezért mesélt a ligetben Viel-nek is kalózsárkányokról. Ezt a kedves mesedélutánt egy érdekes kérdés töri meg. Egy pillanatra a buksit simogató két is megáll és elkerekedik az elf szeme.*
~Baszdmeg!~
*Igen. Teljes lett a történet. És a halál isten hatalmával együtt ez főleg nem egy barátságos szituáció. Ennek ellenére egy pillanat alatt visszatér a doki arcára a kedves mosoly és tovább folytatja a simit.*
-Csak azoknak akik gonoszak velem. Azt mondtad, hogy nem szoktál rossz lenni úgyhogy neked nem.
*A válasz ugyan olyan semmitmondó mint az eddigiek. Az elfnek nincs könnyű dolga bármi érdekeset kiszednie a lányból az úrnőjéről. Addig jutott, hogy egy padon ülve találkoztak és valami Lil szerint gyenge, de szerinte nem mert szereti őket.*
-Lil-t is?
*Kérdez vissza bár csak az illem kedvéért. Annyira nem érdekli. A lány figyelmének pipáról való elterelése egész jól működik.*
-Igen. Nagyon csini vagy.
*Mosolyog rá. Kicsit sok, kicsit sötét, de legalább különleges. Meg nem is a saját véleménye a mérvadó ilyenkor hanem, hogy magának csinálta és mindig rajta van úgyhogy különösen jól esik neki érte a bók. A doki kortól függetlenül ért a női lélekhez. A mese kapcsán sikerült elgondolkoztatnia a lányt. Ez is volt a kérdése célja. Aztán csak győz a kíváncsiság. Bár, hogy Int vigye ágyba a másikat az bátor kijelentés, de töretlen mosollyal válaszol.*
-Rendben. Ugyan hát megígértem, hogy elmesélem. Így is lesz. A mese egy távoli szigeten játszódik ahol mint hajóorvos jártam. Én gyógyítottam a matrózokat. Ki voltunk kötve és egy nagyon különleges fogadóban pihentük ki az utat. Volt ott mindenféle szerzet. Gnómok, törpök, óriások... Utóbbiak azért beverték a fejüket ha nem húzták be az ajtóban. A legnagyobb érdekesség az volt, hogy falak roskadásig tele voltak mindenhonnan összeszedett távoli kincsekkel. Képzeld volt ott egy szobor, ami fekete fából egy fekete embert ábrázolt akinek ilyen hosszú feje volt*Mutatja a kezével, hogy legalább háromszor hosszabb az átlagosnál.*, meg volt olyan bőrdob, amire egy a pusztai nomád sámán felfestette a két lábon járó lóra hasonlító istenét, a szélét pedig mindenféle állati csontokkal díszítette. A fogója is valami szarvasagancs volt. De valami mindenféle csövekből álló gnóm szerkezet is ott volt a falon amiről még a fogadós se tudta, hogy mire lehet jó. Az se volt hétköznapi fickó. Képzelj el egy hatalmas ősz hajú férfit, sebhelyekkel tele az egész teste, ahol nem sebhely volt ott tetoválás volt rajta. Még a szemöldökén és a nyelvén is. A homlokára rá volt tetoválva, hogy Loraine. Nem mondta el ki volt az a Loraine. És volt neki egy majma. Tudod mi az a majom? Nagyjából ekkora kis lény, olyan mint egy ember csak szőrös, hosszabbak a kezei, ilyen feje van*Megpróbál majompofát vágni.* és nagy kerek fülei vannak meg makogni szokott. Folyton ott ült a vállán és mindig, azt utánozta akivel éppen beszélt a gazdája. Pimasz kis valami volt. Szeretett gúnyolódni. Csakhogy az egyik óriás igencsak a szívére vette ezt és úgy döntött, hogy megleckézteti. El akarta kapni mire az a kis majom megijedt, leugrott a gazdája válláról, felszaladt a falon és az egyik gerendán megpihent. Lett is ebből nagy riadalom ugyanis lejönni már nem tudott. Valakinek le kell szednie. Valahogy senki nem vállalkozott rá, hogy felmegy érte. Létra nem volt. Akkor csaljuk le. Hiába hívogattuk, hiába kínáltunk neki édes gyümölcsöket csak nem akart lejönni. Ekkor támadt nekem egy ötletem. Egy nagy lepedőt feszítsünk ki és majd mikor arra leugrik nem üti meg magát a majom. Erre hőbörögtek is, hogy persze aztán majd ráugrik magától mi? Én mondtam, hogy csak nézzétek meg rá fog. Ha mégsem akkor én mászok fel érte. Kifeszítették a lepedőt, de nem ugrott. Én viszont kértem kötelet, karikára hajtottam és többször is átugrottam rajta. Mindenki csak nézett, hogy mit csinálok. A majom is. Ekkor elkértem ezt a pipát, megtömtem és elkezdtem füstkarikákat fújni és folytattam a kötélbe való ugrálást. Ezt látta a majom, látta a füstkarikákat, beleugrott a füstbe, leesett, de elkapták a lepedővel és megoldódott a helyzet. A fogadós úgy megörült, hogy meglett a majma, hogy ezt a pipát nekem is adta. Az óriás pedig bocsánatot kért a kismajomtól amiért úgy megijesztette. Tetszett a mese kedves?
~Ennyi hülyeséget összehordani és józanul. Kéne erre egy rum.~
*Mert, hogy a történet nem volt igaz az természetes. Mint tengerész az elf is szeret mesélni. Akkor is ha azoknak semmi köze a valósághoz. Volt, hogy ilyen mesékkel ingyen piákat szerzett. Aztán benne maradt a mesemondó szerepben és néha előveszi. Ezért mesélt a ligetben Viel-nek is kalózsárkányokról. Ezt a kedves mesedélutánt egy érdekes kérdés töri meg. Egy pillanatra a buksit simogató két is megáll és elkerekedik az elf szeme.*
~Baszdmeg!~
*Igen. Teljes lett a történet. És a halál isten hatalmával együtt ez főleg nem egy barátságos szituáció. Ennek ellenére egy pillanat alatt visszatér a doki arcára a kedves mosoly és tovább folytatja a simit.*
-Csak azoknak akik gonoszak velem. Azt mondtad, hogy nem szoktál rossz lenni úgyhogy neked nem.
2678. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-11 20:11:46
Üzenet elküldve: 2024-03-11 20:11:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az újabb kérdésre kicsit oldalra billenti a fejét az asztalon fekve, látványosan elgondolkozik rajta, hogy most erre mi lehet a helyes válasz.*
- Lil szerint nem erős, szerintem igen. Azért van rá szükségünk, mert szeret minket.
*Valamiféle ragaszkodásról beszél a lány, ami ellen az érzéketlen, gyilkos énje foggal-körömmel harcol, de legbelül talán még ő is érzi, hogy Mai bizony elfogadja őt olyannak, amilyen, és a lánynak talán erre van a leginkább szüksége nyomorult kis életében.
Mikor a sminkjét dicséri meg a különleges pipa tulajdonosa, a lányka szemei boldogan felcsillannak.*
- Tetszik neked? Éljen! Magamnak csinálom, mert így vagyok szép. Mindig rajtam van.
*Dicsekszik lelkesen. Tényleg szép macskaszemeket tud magának festeni, bár a jó ízlés határaihoz mérten talán túl erős és túl sok is az a fekete festék a szemei körül és az ajkain, de ő így szereti magát, és ez a lényeg.
Azon újra eltűnődik, hogy most akarja-e hallani a mesét, vagy majd akkor, ha már megkapta a puha, kényelmes ágyát, és biztonságban elbújt a takaró alatt a szörnyetegek elől.*
- Meséld el most, és ha itt elalszom közben, akkor majd te elviszel engem az ágyba, mit szólsz?
*Nyilván, ha valamire kíváncsi, akkor arra nem tud még öt-tíz percet várni, így nem akarja megvárni, hogy ágyba kerüljön.*
- De, ha nem akarod nekem elmesélni, nem muszáj… *Teszi még hozzá, mert a világért sem szeretne illetlen lenni, a jó kislányok nem azok, ő pedig kétség kívül jó kislány mondjuk Lil-lel ellentétben.*
- Amúgy Lil most azt mondja nekem, hogy szerinte te is veszélyes lehetsz. Veszélyes vagy? *Kérdez vissza váratlanul, aranyos, festett szemeivel továbbra is ártatlanul pislogva, mintha teljesen természetes lenne, hogy ő időközben saját magával társalog.*
*Az újabb kérdésre kicsit oldalra billenti a fejét az asztalon fekve, látványosan elgondolkozik rajta, hogy most erre mi lehet a helyes válasz.*
- Lil szerint nem erős, szerintem igen. Azért van rá szükségünk, mert szeret minket.
*Valamiféle ragaszkodásról beszél a lány, ami ellen az érzéketlen, gyilkos énje foggal-körömmel harcol, de legbelül talán még ő is érzi, hogy Mai bizony elfogadja őt olyannak, amilyen, és a lánynak talán erre van a leginkább szüksége nyomorult kis életében.
Mikor a sminkjét dicséri meg a különleges pipa tulajdonosa, a lányka szemei boldogan felcsillannak.*
- Tetszik neked? Éljen! Magamnak csinálom, mert így vagyok szép. Mindig rajtam van.
*Dicsekszik lelkesen. Tényleg szép macskaszemeket tud magának festeni, bár a jó ízlés határaihoz mérten talán túl erős és túl sok is az a fekete festék a szemei körül és az ajkain, de ő így szereti magát, és ez a lényeg.
Azon újra eltűnődik, hogy most akarja-e hallani a mesét, vagy majd akkor, ha már megkapta a puha, kényelmes ágyát, és biztonságban elbújt a takaró alatt a szörnyetegek elől.*
- Meséld el most, és ha itt elalszom közben, akkor majd te elviszel engem az ágyba, mit szólsz?
*Nyilván, ha valamire kíváncsi, akkor arra nem tud még öt-tíz percet várni, így nem akarja megvárni, hogy ágyba kerüljön.*
- De, ha nem akarod nekem elmesélni, nem muszáj… *Teszi még hozzá, mert a világért sem szeretne illetlen lenni, a jó kislányok nem azok, ő pedig kétség kívül jó kislány mondjuk Lil-lel ellentétben.*
- Amúgy Lil most azt mondja nekem, hogy szerinte te is veszélyes lehetsz. Veszélyes vagy? *Kérdez vissza váratlanul, aranyos, festett szemeivel továbbra is ártatlanul pislogva, mintha teljesen természetes lenne, hogy ő időközben saját magával társalog.*
2677. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-11 19:34:21
Üzenet elküldve: 2024-03-11 19:34:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az elf szívesen hallana erről az úrnőről valami olyat is, ami alapján el tudná őt helyezni a világban. Miért tűnt magányosnak, miért ült egyedül, hányan élnek ők együtt mert eddig Lil-el legalább hárman vannak. Rien ezt követő szavai meglepik az elfet. Vissza is kérdez.*
-Mai úrnő nem erős? Szerinted se? Akkor miért van rá szükségetek?
*Ha nem erős akkor miért ő az úrnő? Egyáltalán ki az a Lil és hányan vannak akikre vigyázni kell? Minden válasz után csak egyre több kérdése támad a dokinak. A váratlan lopási kísérletet ügyesen elhárítja. A kapott kérdésre és vallomásra csak vigyorog és a buksit simogató keze lejjebb csúszik a morcos pofira, hogy megcirógassa azt.*
-Azt, látom, hogy nagyon ügyes vagy. Ilyen szépen kifesteni magadat szoktad vagy segítenek?
*Tereli a témát előbb erre majd arra, hogy annak a pipának egy története is van. Ha valaki most látná az elfet, azt gondolná, hogy milyen remek apuka lehetne biztos szereti a gyerekeket, de nem így van. Ha testileg is annyi idős lenne a lány mint lélekben akkor lehet nem lenne vele ilyen megértő a férfi. Fura, hogy a nyafogást, hisztit és értelmetlen beszédet rosszabbul viseli egy gyerektől mint egy felnőttől vagy egy apró termetű faj képviselőjétől, de neki is megvannak a furcsaságai. Az üzlet hallatán ravasz módon elvigyorodik.*
-Megegyeztünk. De az, azt jelenti, hogy majd akkor meséljem el ha már ágyban vagy? Nem lenne kényelmes ha itt aludnál el nem igaz?
*Az elf szívesen hallana erről az úrnőről valami olyat is, ami alapján el tudná őt helyezni a világban. Miért tűnt magányosnak, miért ült egyedül, hányan élnek ők együtt mert eddig Lil-el legalább hárman vannak. Rien ezt követő szavai meglepik az elfet. Vissza is kérdez.*
-Mai úrnő nem erős? Szerinted se? Akkor miért van rá szükségetek?
*Ha nem erős akkor miért ő az úrnő? Egyáltalán ki az a Lil és hányan vannak akikre vigyázni kell? Minden válasz után csak egyre több kérdése támad a dokinak. A váratlan lopási kísérletet ügyesen elhárítja. A kapott kérdésre és vallomásra csak vigyorog és a buksit simogató keze lejjebb csúszik a morcos pofira, hogy megcirógassa azt.*
-Azt, látom, hogy nagyon ügyes vagy. Ilyen szépen kifesteni magadat szoktad vagy segítenek?
*Tereli a témát előbb erre majd arra, hogy annak a pipának egy története is van. Ha valaki most látná az elfet, azt gondolná, hogy milyen remek apuka lehetne biztos szereti a gyerekeket, de nem így van. Ha testileg is annyi idős lenne a lány mint lélekben akkor lehet nem lenne vele ilyen megértő a férfi. Fura, hogy a nyafogást, hisztit és értelmetlen beszédet rosszabbul viseli egy gyerektől mint egy felnőttől vagy egy apró termetű faj képviselőjétől, de neki is megvannak a furcsaságai. Az üzlet hallatán ravasz módon elvigyorodik.*
-Megegyeztünk. De az, azt jelenti, hogy majd akkor meséljem el ha már ágyban vagy? Nem lenne kényelmes ha itt aludnál el nem igaz?
2676. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-11 17:30:45
Üzenet elküldve: 2024-03-11 17:30:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Talán jobb is, ha a doki nem is próbálkozik tovább faggatni szegényt, úgysem fog normális válaszokat kapni, csak olyanokat, mint eddig, viszont egy dolog előnyösebb lehet így, amíg kisgyermekként tetszeleg. Egyáltalán nem hazudik. Végtelenül őszinte minden kérdés után, csupán a felnőttek tapasztalata hiányzik belőle.*
- Lil csak ránk vigyáz. Mai úrnőre nem, mert ő nem erős, és Lil szerint csak hátráltat minket, de ebben téved. Szükségünk van Mai úrnőre.
*A válasz ismét meglepő lehet, mert egyértelműen kiderül, hogy akkor, mikor azt állította, hogy Lil vigyáz rájuk, Mai nem volt a felsoroltak közt. Éppen emiatt jogosan merülhet fel a kérdés a szőkében, hogy akkor mégis kiket jelent a „mi” megszólítás?
A pipa tényleg megtetszik neki, meg is próbálja elcsenni, de még túl fáradt ahhoz, hogy elég magasra nyújtózkodjon érte, így nem sikerül végül a mutatvány.*
- Igen, tetszik! Mikor kapom meg? Ha jól viselkedek? Én nem szoktam rossz lenni. *Kicsit durcás pofát vág megint, amiért most nem kapja meg a pipát, de a mese ajánlata elég hamar kiengeszteli.*
- Igen, hallani szeretném! Legyen ez az esti mese az alváshoz, jó? Megígérem, ha tényleg jó mese lesz, akkor utána már alszom.
*Szeret kis üzleteket kötni így. Mindig felajánl egy dolgot, ha cserébe ő is kap valamit. Ez a legszebb a gyermeki lélekben, hogy ők még egyáltalán nem önzők egy kicsit sem.*
*Talán jobb is, ha a doki nem is próbálkozik tovább faggatni szegényt, úgysem fog normális válaszokat kapni, csak olyanokat, mint eddig, viszont egy dolog előnyösebb lehet így, amíg kisgyermekként tetszeleg. Egyáltalán nem hazudik. Végtelenül őszinte minden kérdés után, csupán a felnőttek tapasztalata hiányzik belőle.*
- Lil csak ránk vigyáz. Mai úrnőre nem, mert ő nem erős, és Lil szerint csak hátráltat minket, de ebben téved. Szükségünk van Mai úrnőre.
*A válasz ismét meglepő lehet, mert egyértelműen kiderül, hogy akkor, mikor azt állította, hogy Lil vigyáz rájuk, Mai nem volt a felsoroltak közt. Éppen emiatt jogosan merülhet fel a kérdés a szőkében, hogy akkor mégis kiket jelent a „mi” megszólítás?
A pipa tényleg megtetszik neki, meg is próbálja elcsenni, de még túl fáradt ahhoz, hogy elég magasra nyújtózkodjon érte, így nem sikerül végül a mutatvány.*
- Igen, tetszik! Mikor kapom meg? Ha jól viselkedek? Én nem szoktam rossz lenni. *Kicsit durcás pofát vág megint, amiért most nem kapja meg a pipát, de a mese ajánlata elég hamar kiengeszteli.*
- Igen, hallani szeretném! Legyen ez az esti mese az alváshoz, jó? Megígérem, ha tényleg jó mese lesz, akkor utána már alszom.
*Szeret kis üzleteket kötni így. Mindig felajánl egy dolgot, ha cserébe ő is kap valamit. Ez a legszebb a gyermeki lélekben, hogy ők még egyáltalán nem önzők egy kicsit sem.*
2675. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:46:04
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:46:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nem egyszerű bármit is kiszedni a Rien-ből. Nyílt kérdésekre jó kérdés, hogy milyen választ tudna kapni, de a fecsegő gyerekszáj utána vissza is mondana mindent az úrnőnek. A félelem kapcsán nem mond butaságot a lány. A doki is bólint.*
-Ez igaz. De amúgy sem vagytok egyedül nem? Meséltél Lil-ről, aki vigyáz rátok.
*Cseverészik a lánnyal, aki nagyon élvezi a törődést és egyre elevenebb. Csak most már nincs itt az úrnő úgyhogy az elfnek kell szórakoztatnia. El is kezdheti mert a lány láthatóan kezd unatkozni. Szerencse, hogy kellően magasra nőtt különben ki lett volna most kapva a szájából a pipa. Meg is lepi ez a próbálkozás.*
-Nocsak! Tetszik? Tele van hamuval és még összekoszolod magad. Majd máskor megkapod. De elmeséljem, hogy honnan szereztem? Jó mese.
*Vigyorog a lányra.*
*Nem egyszerű bármit is kiszedni a Rien-ből. Nyílt kérdésekre jó kérdés, hogy milyen választ tudna kapni, de a fecsegő gyerekszáj utána vissza is mondana mindent az úrnőnek. A félelem kapcsán nem mond butaságot a lány. A doki is bólint.*
-Ez igaz. De amúgy sem vagytok egyedül nem? Meséltél Lil-ről, aki vigyáz rátok.
*Cseverészik a lánnyal, aki nagyon élvezi a törődést és egyre elevenebb. Csak most már nincs itt az úrnő úgyhogy az elfnek kell szórakoztatnia. El is kezdheti mert a lány láthatóan kezd unatkozni. Szerencse, hogy kellően magasra nőtt különben ki lett volna most kapva a szájából a pipa. Meg is lepi ez a próbálkozás.*
-Nocsak! Tetszik? Tele van hamuval és még összekoszolod magad. Majd máskor megkapod. De elmeséljem, hogy honnan szereztem? Jó mese.
*Vigyorog a lányra.*
2674. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:28:46
Üzenet elküldve: 2024-03-10 23:28:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Ártatlanul és mit sem sejtve hallgatja végig az orvosa és úrnője közti párbeszédet, mit sem sejtve arról, hogy azok ketten milyen véleménnyel vannak egymásról, ami csak azért nem tud kibontakozni, mert ő a rosszullétével és a hihetetlenül cuki gyermeki énjével elrabolta tőlük a főszerepet. Persze ő ezt egyáltalán nem bánja, így ő kapja az összes buksisimit mindenkitől.*
- Igen. *Mondja határozottan megerősítve azt, amit az előbb mondott, hogy miért is döntött arról, hogy nem hagyja egyedül Mai-t azon a hideg padon.*
- Azt nem mondtam, hogy nem kell félnie. Félni muszáj, mert jobb, mint megijedni, de így nem vagyunk egyedül, szóval félhetünk együtt.
*Olyan kérdésekkel, amit egy gyermekien játékos elme nagyon könnyen ki tud forgatni, nem fog sokra menni a doki, az már egyszer biztos. Azért sem, mert Nori figyelme közben kezd elkalandozni a komolyabb témáról, őt már egyáltalán nem érdekli a betegsége. Jól érzi magát a társaságban, és emiatt fel is oldódik.*
- Megfoghatom azt? *Azzal a lendülettel nyúl is az elf szájában lógó pipáért, de szerencsére nem éri el fekve, így nem sikerül váratlanul kikapnia azt a férfi szájából, pedig nagyon szeretné. Tovább nyúlkál érte, ha közben nem fogják le a kis kezeit. Tenyerét hol szétnyitja, hol összecsukja, hogy ő kéri azt a pipát. Jó játéknak tűnik, csak így biztosan nem lesz ebből alvás, ha sikerül akaratlanul is fenntartani Rien érdeklődését.*
*Ártatlanul és mit sem sejtve hallgatja végig az orvosa és úrnője közti párbeszédet, mit sem sejtve arról, hogy azok ketten milyen véleménnyel vannak egymásról, ami csak azért nem tud kibontakozni, mert ő a rosszullétével és a hihetetlenül cuki gyermeki énjével elrabolta tőlük a főszerepet. Persze ő ezt egyáltalán nem bánja, így ő kapja az összes buksisimit mindenkitől.*
- Igen. *Mondja határozottan megerősítve azt, amit az előbb mondott, hogy miért is döntött arról, hogy nem hagyja egyedül Mai-t azon a hideg padon.*
- Azt nem mondtam, hogy nem kell félnie. Félni muszáj, mert jobb, mint megijedni, de így nem vagyunk egyedül, szóval félhetünk együtt.
*Olyan kérdésekkel, amit egy gyermekien játékos elme nagyon könnyen ki tud forgatni, nem fog sokra menni a doki, az már egyszer biztos. Azért sem, mert Nori figyelme közben kezd elkalandozni a komolyabb témáról, őt már egyáltalán nem érdekli a betegsége. Jól érzi magát a társaságban, és emiatt fel is oldódik.*
- Megfoghatom azt? *Azzal a lendülettel nyúl is az elf szájában lógó pipáért, de szerencsére nem éri el fekve, így nem sikerül váratlanul kikapnia azt a férfi szájából, pedig nagyon szeretné. Tovább nyúlkál érte, ha közben nem fogják le a kis kezeit. Tenyerét hol szétnyitja, hol összecsukja, hogy ő kéri azt a pipát. Jó játéknak tűnik, csak így biztosan nem lesz ebből alvás, ha sikerül akaratlanul is fenntartani Rien érdeklődését.*
2673. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:50:35
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:50:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A szemforgatásra és arra, hogy nem fáj a másik szíve hisz a keze fáj helyette csak nevet a férfi.*
-Ez igaz. Tényleg mondtad.
*Nem most fogja megtudni mitől fáj az a szív. Ahogy egyre nyugodtabb úgy egyre élénkebb a lány. Az úrnő távozik is intézni a szobát. Egyértelműen csak most tűnik fel a nőnek, hogy hármuk közül valaki lemaradt a bemutatkozásból. Vagyis. Mégsem. Csak a nevek olyan dolgok amiket nem szívesen adnak ki itt a kikötőben. A becenevektől könnyebb megválni ha úgy alakul, hogy eldobná az ember. Meg van is abban valami ha nem tudod a másik nevét. Könnyebb bármit gondolni egy pöröly nevű orkról anélkül, hogy tudnád, hogy az igazi nevét, vagy akár megtudod, hogy kimondottan nőies neve van. Nem mintha a nevével lenne bármi baja az elfnek. Csak nem tartozik mindenkire. A lánnyal meg lesz ígértetve, hogy hallgat majd rá ő pedig egy kissé szigorú majdhogynem parancsot kap. Fogközé szorított pipával, vidám farkasvigyorral reagál.*
-Ugyan! Itt mi baj történhetne?
*Néz vissza azokba a kékekbe. Hogy egy kisasszony parancsoljon az elfnek ahhoz korábban kell felkelnie. Viszont valami egyértelműen van ebben a nőben. Még nyom egy puszit a lány homlokára azzal magukra hagyja őket. Mikor távozik a doktorbácsi veszi át a helyét és kezdi el simogatni, azt buksit. Azt, hogy egymásra vigyáznak kezdi kicsit kétségbe vonni hisz látszólag önmagára se képes vigyázni ez a lány, de nem adja jelét a kétkedésének.*
-Ez nagyon jó dolog.
*Fejezi ki magát röviden. Aztán pontos választ nem kap arra, hogy mióta ismerik egymást, de valami érdekességet sikerül hallania. Viszont nem tervez nyíltan rákérdezni. Csak óvatosan faggatózik hátha valami hasznosat sikerül meghallania.*
-Igen? Kedves lány vagy. És így egyiketeknek sem kell egyedül félnie. Ugye?
*A szemforgatásra és arra, hogy nem fáj a másik szíve hisz a keze fáj helyette csak nevet a férfi.*
-Ez igaz. Tényleg mondtad.
*Nem most fogja megtudni mitől fáj az a szív. Ahogy egyre nyugodtabb úgy egyre élénkebb a lány. Az úrnő távozik is intézni a szobát. Egyértelműen csak most tűnik fel a nőnek, hogy hármuk közül valaki lemaradt a bemutatkozásból. Vagyis. Mégsem. Csak a nevek olyan dolgok amiket nem szívesen adnak ki itt a kikötőben. A becenevektől könnyebb megválni ha úgy alakul, hogy eldobná az ember. Meg van is abban valami ha nem tudod a másik nevét. Könnyebb bármit gondolni egy pöröly nevű orkról anélkül, hogy tudnád, hogy az igazi nevét, vagy akár megtudod, hogy kimondottan nőies neve van. Nem mintha a nevével lenne bármi baja az elfnek. Csak nem tartozik mindenkire. A lánnyal meg lesz ígértetve, hogy hallgat majd rá ő pedig egy kissé szigorú majdhogynem parancsot kap. Fogközé szorított pipával, vidám farkasvigyorral reagál.*
-Ugyan! Itt mi baj történhetne?
*Néz vissza azokba a kékekbe. Hogy egy kisasszony parancsoljon az elfnek ahhoz korábban kell felkelnie. Viszont valami egyértelműen van ebben a nőben. Még nyom egy puszit a lány homlokára azzal magukra hagyja őket. Mikor távozik a doktorbácsi veszi át a helyét és kezdi el simogatni, azt buksit. Azt, hogy egymásra vigyáznak kezdi kicsit kétségbe vonni hisz látszólag önmagára se képes vigyázni ez a lány, de nem adja jelét a kétkedésének.*
-Ez nagyon jó dolog.
*Fejezi ki magát röviden. Aztán pontos választ nem kap arra, hogy mióta ismerik egymást, de valami érdekességet sikerül hallania. Viszont nem tervez nyíltan rákérdezni. Csak óvatosan faggatózik hátha valami hasznosat sikerül meghallania.*
-Igen? Kedves lány vagy. És így egyiketeknek sem kell egyedül félnie. Ugye?
2672. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:09:52
Üzenet elküldve: 2024-03-10 22:09:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori türelmetlenül forgatja a szemeit, mikor a doki ismét visszakérdez. A kisgyerekek sajátos tulajdonsága, hogy nem szeretik, ha butának nézik őket, éppen ezért reagál most is kis puffancs módon.*
- Nem, nem fáj, mert a kezem fáj helyette. Most mondtam! *Duzzogja morcosan, utána pedig már szobát követel magának az alváshoz, persze teljesen jogosan. Ha azt akarják, hogy ficánkolás helyett pihenjen, ahhoz kényelemre lesz szüksége. A legjobban az tetszene neki, ha a puha ágyhoz baldachin is lenne, de mivel valószínűleg azt sem tudja, hogy úgy hívják azt az izét, ilyesmire nem gondol.
Kap egy puszit a homlokára úrnőjétől, aki sokkal inkább viselkedik most anyukaként, aztán úgy távozik, mint aki a saját gyermekét készül otthagyni a kórházban, ő pedig egyedül marad a szőke doktorbácsival, aki tovább faggatózik, most épp Mai-ról.*
- Pihenni fogok. *Bólint engedelmesen. Hiába hagyta egyedül Mai, nem kezd újra félni, ami csupán azt jelenti, hogy most már Intath társaságában is biztonságban érzi magát. A kedves, figyelmes doktor szerep működik.*
- Én is szeretem. Vigyázunk egymásra. *Azon nagyon hosszan el kell gondolkoznia, hogy mióta ismeri őt, mert ami a legjobban felborult a hirtelen rosszullét miatt, az az időérzéke. A válasz megszületik, de, hogy azzal mit lehet kezdeni, az már egy másik kérdés.*
- Azóta ismerem, hogy leültem mellé arra a padra. Magányosnak tűnt, és én nem akartam, hogy féljen egyedül, szóval odaültem hozzá, és akkor már nem kellett egyedül lennie.
*Meséli el az artheniori első találkozásukat Mai-val. Intath az első, aki bármit is hall arról, hogy milyen indíttatás vezérelte azon a napon a feketeséget. Még ő maga sem gondolt bele, és Mai-nak sem említette, hogy miért is nézte ki magának pont őt a város főterén.*
*Nori türelmetlenül forgatja a szemeit, mikor a doki ismét visszakérdez. A kisgyerekek sajátos tulajdonsága, hogy nem szeretik, ha butának nézik őket, éppen ezért reagál most is kis puffancs módon.*
- Nem, nem fáj, mert a kezem fáj helyette. Most mondtam! *Duzzogja morcosan, utána pedig már szobát követel magának az alváshoz, persze teljesen jogosan. Ha azt akarják, hogy ficánkolás helyett pihenjen, ahhoz kényelemre lesz szüksége. A legjobban az tetszene neki, ha a puha ágyhoz baldachin is lenne, de mivel valószínűleg azt sem tudja, hogy úgy hívják azt az izét, ilyesmire nem gondol.
Kap egy puszit a homlokára úrnőjétől, aki sokkal inkább viselkedik most anyukaként, aztán úgy távozik, mint aki a saját gyermekét készül otthagyni a kórházban, ő pedig egyedül marad a szőke doktorbácsival, aki tovább faggatózik, most épp Mai-ról.*
- Pihenni fogok. *Bólint engedelmesen. Hiába hagyta egyedül Mai, nem kezd újra félni, ami csupán azt jelenti, hogy most már Intath társaságában is biztonságban érzi magát. A kedves, figyelmes doktor szerep működik.*
- Én is szeretem. Vigyázunk egymásra. *Azon nagyon hosszan el kell gondolkoznia, hogy mióta ismeri őt, mert ami a legjobban felborult a hirtelen rosszullét miatt, az az időérzéke. A válasz megszületik, de, hogy azzal mit lehet kezdeni, az már egy másik kérdés.*
- Azóta ismerem, hogy leültem mellé arra a padra. Magányosnak tűnt, és én nem akartam, hogy féljen egyedül, szóval odaültem hozzá, és akkor már nem kellett egyedül lennie.
*Meséli el az artheniori első találkozásukat Mai-val. Intath az első, aki bármit is hall arról, hogy milyen indíttatás vezérelte azon a napon a feketeséget. Még ő maga sem gondolt bele, és Mai-nak sem említette, hogy miért is nézte ki magának pont őt a város főterén.*
2671. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 21:23:50
Üzenet elküldve: 2024-03-10 21:23:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Sikerül meggyőzni Nori-t arról, hogy egy kis tényleges pihenés nem árt. Azt nem lehet annak nevezni, hogy néhány percre összerogyott és be kellett támogatni egy rendelőbe a rideg asztalra. Ennek a kislánynak most puha párnákra van szüksége és valakire, aki óvja őt, hogy aztán teljesen megnyugodva kialudhassa magát. Legalábbis Mai szentül hiszi, de közben elfogja a rettegés is, hogy mi van, ha majd az felébred semmi nem lesz rendben. Ezt megpróbálja elhessegetni, itt van egy orvos, aki jobban konyít az emberi testhez, mint ő. Sötét mosolyra húzódik szája, amikor a kifejtésére semmit nem reagál szinte, egy kis jóváhagyáson túl. Mintha magát látná. Neki aztán mondhatna bárki bármit, ugyan így reagálna, de ez cseppet sem fogja vissza, hogy ne mondja el a véleményét, ha már kérdően néztek rá. Viszont eleget tesz a "kérésnek".*
- Szerzek egy szobát, ott tényleg jobb lesz neked. Addig fogadj szót... *Mondaná a nevet, hogy mégis kinek, de rájön, hogy hiába teltek el közösen a súlyos percek, fogalma sincs hogyan szólíthatja az orvost.* ... a doktor úrnak, jó? *Majdnem felnevet, mert doktorbácsit szeretett volna mondani, de azt azért még sem. Valahogy nem jön ki ilyesmi belőle.*
- Vigyázz rá! *Néz még bele a zöld szemekbe olyan határozottsággal, amit magától sem szokott meg. Benne van minden féltés, de az is, hogy bármit megér neki a lány jólléte, úgyhogy nem érdemes ezzel packázni. Na nem gondolná, hogy bármit is tenne az elf, de valami olyan ösztön ébred fel benne, amit ezidáig nem ismert. Néhány másodperc kell, amíg elengedi a tekintetet, majd Nori felé lép és megcsókolja a homlokát biztatóan, hogy minden rendben lesz.
Azzal kilép az ajtón hátrahagyva a másik kettőt, de mikor becsukja maga mögött egy pillanatra nekidől, mert szeretne eltölteni egy kis időt azzal, hogy összeszedi magát, és elűzze a rátörő féltést. Mindent akart, amikor eljött otthonról, de álmában sem gondolt arra, hogy ilyesféle dolgokkal kell megküzdeni, na meg felelősséget vállalni valakiért, aki nemrég még az életében sem volt ott. Most mégis, mintha kést forgatnának a szívében, hogy egyedül hagyja, de nem fog sietni, legyen ideje nélküle is kérdezősködni az okosabbnak, nem fél a válaszoktól. Tudja jól, hogy kell egy kis idő, amíg a jelenléte nélkül faggatózhat.
Elindul, majd keres egy Sellőt. Az el is kéri az érte járó 16 aranyat, s így végre megkaphatja Nori az áhított Szoba kényelmét.
.*
*Sikerül meggyőzni Nori-t arról, hogy egy kis tényleges pihenés nem árt. Azt nem lehet annak nevezni, hogy néhány percre összerogyott és be kellett támogatni egy rendelőbe a rideg asztalra. Ennek a kislánynak most puha párnákra van szüksége és valakire, aki óvja őt, hogy aztán teljesen megnyugodva kialudhassa magát. Legalábbis Mai szentül hiszi, de közben elfogja a rettegés is, hogy mi van, ha majd az felébred semmi nem lesz rendben. Ezt megpróbálja elhessegetni, itt van egy orvos, aki jobban konyít az emberi testhez, mint ő. Sötét mosolyra húzódik szája, amikor a kifejtésére semmit nem reagál szinte, egy kis jóváhagyáson túl. Mintha magát látná. Neki aztán mondhatna bárki bármit, ugyan így reagálna, de ez cseppet sem fogja vissza, hogy ne mondja el a véleményét, ha már kérdően néztek rá. Viszont eleget tesz a "kérésnek".*
- Szerzek egy szobát, ott tényleg jobb lesz neked. Addig fogadj szót... *Mondaná a nevet, hogy mégis kinek, de rájön, hogy hiába teltek el közösen a súlyos percek, fogalma sincs hogyan szólíthatja az orvost.* ... a doktor úrnak, jó? *Majdnem felnevet, mert doktorbácsit szeretett volna mondani, de azt azért még sem. Valahogy nem jön ki ilyesmi belőle.*
- Vigyázz rá! *Néz még bele a zöld szemekbe olyan határozottsággal, amit magától sem szokott meg. Benne van minden féltés, de az is, hogy bármit megér neki a lány jólléte, úgyhogy nem érdemes ezzel packázni. Na nem gondolná, hogy bármit is tenne az elf, de valami olyan ösztön ébred fel benne, amit ezidáig nem ismert. Néhány másodperc kell, amíg elengedi a tekintetet, majd Nori felé lép és megcsókolja a homlokát biztatóan, hogy minden rendben lesz.
Azzal kilép az ajtón hátrahagyva a másik kettőt, de mikor becsukja maga mögött egy pillanatra nekidől, mert szeretne eltölteni egy kis időt azzal, hogy összeszedi magát, és elűzze a rátörő féltést. Mindent akart, amikor eljött otthonról, de álmában sem gondolt arra, hogy ilyesféle dolgokkal kell megküzdeni, na meg felelősséget vállalni valakiért, aki nemrég még az életében sem volt ott. Most mégis, mintha kést forgatnának a szívében, hogy egyedül hagyja, de nem fog sietni, legyen ideje nélküle is kérdezősködni az okosabbnak, nem fél a válaszoktól. Tudja jól, hogy kell egy kis idő, amíg a jelenléte nélkül faggatózhat.
Elindul, majd keres egy Sellőt. Az el is kéri az érte járó 16 aranyat, s így végre megkaphatja Nori az áhított Szoba kényelmét.
.*
2670. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:57:09
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:57:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Csak kap egy kis hálát a tegnapi ajándékáért. Bár akkor nem gondolta, hogy ideáig fog fajulni egy kis ismerkedési kísérlet. Vagy, hogy ilyen párossal hozza őt össze az élet. Ennek ellenére úgy mosolyog mintha tényleg jólesne neki ez a köszönet. Az, azt követő szavak hallatán együttérző kifejezéssel az arcán végigsimít azon az arcon.*
-Fájni szokott a szíved kedveském? Oh, szegényke!
*Kár tagadni tényleg jó sora van a lánynak. Tegnap is nagyon sok sellő kifejezte, hogy milyen kellemes egy Int-féle orvos kezei közé kerülni. De Rien-nek még e mellé az úrnője is itt van, hogy mint valami anyuka úgy vigyázzon a testőrére. Egyszerre nyúlnak a másik után és vigyáznak rá meg ne üsse magát. Mai szavaira aztán tényleg kicsit nyugodtabb lesz a lány, de olyan igényt fejt ki amit végül is meg lehet oldani.*
-Bármelyik lánytól lehet szobakulcsot kérni. Én addig itt maradok vele.
*Közli az úrnővel. Az árat nem hozza szóba. Amúgy is felesleges. Csak nem okoz problémát kifizetni. A fáradtság ötletére most nem fejti ki, hogy aki nem ért hozzá inkább hagyja a szakértőre a diagnózis felállítását.*
-Nem tudom. Majd megbeszélhetjük később. Egy kis pihenés nem hiszem, hogy ártana.
*Ugyanis a jelek nagyjából egyszerű fáradtságra utalnak. De a fejfájás, a zavartság és a gyermeki viselkedés nem illik ide. Jó lenne tudni, hogy ezek eddig is fenn álló dolgok voltak vagy most jelentkeztek. Az úrnőt nem lepte meg a testőre viselkedése úgyhogy lehet tudott róla. De valami fura. Mindenesetre ha a nő távozik szobát intézni ő átveszi a helyét és elkezdi simogatni a betege fejét.*
-Pihensz egy kicsit és addig talán kitalálunk valamit. Nagyon szeret téged az úrnőd. Mióta ismered őt?
*Csak kap egy kis hálát a tegnapi ajándékáért. Bár akkor nem gondolta, hogy ideáig fog fajulni egy kis ismerkedési kísérlet. Vagy, hogy ilyen párossal hozza őt össze az élet. Ennek ellenére úgy mosolyog mintha tényleg jólesne neki ez a köszönet. Az, azt követő szavak hallatán együttérző kifejezéssel az arcán végigsimít azon az arcon.*
-Fájni szokott a szíved kedveském? Oh, szegényke!
*Kár tagadni tényleg jó sora van a lánynak. Tegnap is nagyon sok sellő kifejezte, hogy milyen kellemes egy Int-féle orvos kezei közé kerülni. De Rien-nek még e mellé az úrnője is itt van, hogy mint valami anyuka úgy vigyázzon a testőrére. Egyszerre nyúlnak a másik után és vigyáznak rá meg ne üsse magát. Mai szavaira aztán tényleg kicsit nyugodtabb lesz a lány, de olyan igényt fejt ki amit végül is meg lehet oldani.*
-Bármelyik lánytól lehet szobakulcsot kérni. Én addig itt maradok vele.
*Közli az úrnővel. Az árat nem hozza szóba. Amúgy is felesleges. Csak nem okoz problémát kifizetni. A fáradtság ötletére most nem fejti ki, hogy aki nem ért hozzá inkább hagyja a szakértőre a diagnózis felállítását.*
-Nem tudom. Majd megbeszélhetjük később. Egy kis pihenés nem hiszem, hogy ártana.
*Ugyanis a jelek nagyjából egyszerű fáradtságra utalnak. De a fejfájás, a zavartság és a gyermeki viselkedés nem illik ide. Jó lenne tudni, hogy ezek eddig is fenn álló dolgok voltak vagy most jelentkeztek. Az úrnőt nem lepte meg a testőre viselkedése úgyhogy lehet tudott róla. De valami fura. Mindenesetre ha a nő távozik szobát intézni ő átveszi a helyét és elkezdi simogatni a betege fejét.*
-Pihensz egy kicsit és addig talán kitalálunk valamit. Nagyon szeret téged az úrnőd. Mióta ismered őt?
2669. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:16:21
Üzenet elküldve: 2024-03-10 20:16:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Nori ide oda forgatja a szemeit, mikor Mai és Intath között megkezdődik az eszmecsere. Na, nem azért, mintha nagyon érteni akarná, hogy miről beszélnek, csak a gyermeki természethez végtelen kíváncsiság is jár. Most viszonylag csendben van, legközelebb csak akkor szól, mikor újra őt kérdezik a vágásokról, de előtte még nagyon örül annak, hogy Doki személye lelepleződik.*
- Te küldted? Tényleg? De jó, köszönöm szépen! *Na, most már megérkezik az a köszönet, ami az ébredése után nem jött össze.* Amúgy azért, mert akkor nem fáj a szívem, mert a kezem fáj. *Egész egyszerűen magyarázza el, hogy a vágásokra azért van szükség, hogy a lelki fájdalmait folyamatos fizikai fájdalommal nyomja el úgy, hogy az agya kénytelen legyen az utóbbira koncentrálni. A válaszában az egyetlen meglepő az lehet, hogy most nem említi Sa'Tereth-et és a véráldozatot.
Megpróbál közben felkelni, de nem sikerül, viszont nem puffan a feje az asztalon, mert ketten is a segítségére sietnek. Valóban jól esik neki a törődés és a figyelem, ki is élvezi minden percét. Mindketten rászólnak, hogy ezt ne csinálja még, Mai pedig megpróbálja meggyőzni, hogy aludnia kéne a lánynak.*
- Jó, alszom, de lehetne, hogy ne ezen az asztalon? Kemény és kényelmetlen. Puha, meleg ágy nincs?
*Most már igényei is vannak. Mai könnyedén meggyőzi arról, hogy pihenjen, ami duplán jól jöhet. Egyrészt Nori-nak tényleg szüksége van a pihenésre, másrészt pedig, ha ő alszik, akkor bármit beszélhetnek róla, nem fogja zavarni.
Így, hogy a vizsgálatoknak vége, és kezd a helyzet kevésbé izgalmas lenni gyermeki szemmel, el is kezdenek már most lecsukódni Nori szemei, szóval, ha a többiek megpróbálnak ágyat szerezni neki, lehet, hogy mire sikerül, már el is alszik.*
- Nagyon rossz, hogy nem tudok felkelni. *Panaszkodja még, és közben megpróbálkozik a jellegzetes sajtkukac mozgásával is, de még egy egyszerű, fáradt nyújtózkodás sem lesz belőle, csak a kezeit ejti el a feje fölött egy ásítás kíséretében.*
*Nori ide oda forgatja a szemeit, mikor Mai és Intath között megkezdődik az eszmecsere. Na, nem azért, mintha nagyon érteni akarná, hogy miről beszélnek, csak a gyermeki természethez végtelen kíváncsiság is jár. Most viszonylag csendben van, legközelebb csak akkor szól, mikor újra őt kérdezik a vágásokról, de előtte még nagyon örül annak, hogy Doki személye lelepleződik.*
- Te küldted? Tényleg? De jó, köszönöm szépen! *Na, most már megérkezik az a köszönet, ami az ébredése után nem jött össze.* Amúgy azért, mert akkor nem fáj a szívem, mert a kezem fáj. *Egész egyszerűen magyarázza el, hogy a vágásokra azért van szükség, hogy a lelki fájdalmait folyamatos fizikai fájdalommal nyomja el úgy, hogy az agya kénytelen legyen az utóbbira koncentrálni. A válaszában az egyetlen meglepő az lehet, hogy most nem említi Sa'Tereth-et és a véráldozatot.
Megpróbál közben felkelni, de nem sikerül, viszont nem puffan a feje az asztalon, mert ketten is a segítségére sietnek. Valóban jól esik neki a törődés és a figyelem, ki is élvezi minden percét. Mindketten rászólnak, hogy ezt ne csinálja még, Mai pedig megpróbálja meggyőzni, hogy aludnia kéne a lánynak.*
- Jó, alszom, de lehetne, hogy ne ezen az asztalon? Kemény és kényelmetlen. Puha, meleg ágy nincs?
*Most már igényei is vannak. Mai könnyedén meggyőzi arról, hogy pihenjen, ami duplán jól jöhet. Egyrészt Nori-nak tényleg szüksége van a pihenésre, másrészt pedig, ha ő alszik, akkor bármit beszélhetnek róla, nem fogja zavarni.
Így, hogy a vizsgálatoknak vége, és kezd a helyzet kevésbé izgalmas lenni gyermeki szemmel, el is kezdenek már most lecsukódni Nori szemei, szóval, ha a többiek megpróbálnak ágyat szerezni neki, lehet, hogy mire sikerül, már el is alszik.*
- Nagyon rossz, hogy nem tudok felkelni. *Panaszkodja még, és közben megpróbálkozik a jellegzetes sajtkukac mozgásával is, de még egy egyszerű, fáradt nyújtózkodás sem lesz belőle, csak a kezeit ejti el a feje fölött egy ásítás kíséretében.*
2668. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:45:25
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:45:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az aggódás lassan visszaköltözik belé, mert nem úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a kis barátja állapota. Ugyan már észnél van, csacsog is, de a teste láthatóan nem úgy működik, mint azelőtt. Sajnos a mágiához ilyen téren nincs köze, ugyan a családja erőteljesen mágiahasználó volt, de ő elzárkózott tőle teljesen, na meg nem az efféle sötét varázsokkal bűvészkedtek. Másból nyertek erőt, így hát túl nagy segítséget tényleg nem tud nyújtani. Addig legalább eljutottak, hogy az egésznek az okozója mi lehet. Legalábbis Mai már jó ideje tudja, de ez még mindig semmi. Kicsit fél attól is, hogy így marad Nori, s bár kishúgként vigyázna rá, mégsem lenne egyszerű a dolga.
Egy mosolyt azért megenged ismét, amikor kiderül Nori számára, hogy ő az a Doki. Az az aggasztóbb, hogy bár úgy tűnik emlékszik már dolgokra, a tegnap este eléggé kimaradt neki. Most teljesen átváltott belül, nem csak részlegesen. Nyomát sem látja a többi személynek. Talán jobb is, hogy gyermeki kis énje nem tudja mit is műveltek Haldrian-nal a szobában. Mondjuk ezt Mai is csak sejti.
Már benne is megfogalmazódott, hogy talán kéne néhány szót váltani a férfival, és most cseppet sem azért, mert érdekes lenne számára kettesben maradni a szőkeséggel. Nori-ra tekint és megpróbálja nyugodtságra bírni, s nagyon kíváncsi arra, hogyha most nem úrnőnek képzelné, hanem csak simán Mai-nak, akkor is hallgatna-e rá. Micsoda kutatásokat tudna most végezni... de ezt nem teheti meg, legnagyobb sajnálatára.*
- Édes, nemrég még nagyon rosszul voltál. Nem szabad elsietni, meglátod nemsokára jobb lesz. *Nyúl ő is a lány után reflexből, mert nem szeretné, hogy baja legyen, így egyszerre ketten istápolják. Ez a törődés milyen jól eshet... képzeletében. Neki ebben sem volt része soha.*
- Nem szabad erőltetni jó? Pihenned kell, talán egy alvás segítene.
*Csak az ötlet sejlett fel benne, így, hogy megpróbálja összerakni a képet. Az elfhez fordul.*
- A varázslat a fáradtságát űzte el. Kicsattanó erőben volt, aztán visszazuhant egy rosszabb állapotba. Ha... *Sandít a lányra, mert nem szeretné, hogy ne értse amiről beszél, kicsit megpróbál egyszerűbben fogalmazni, mint akart.* - Ha amit ad, azt el is vesz valami, akkor elvette a kölcsönkapott erőt. Nem lehet, hogy csak egyszerűen ennyire kimerült?
*Még emlékszik a sok hatnyi gyaloglásra és, hogy néha mindene fájt attól, hogy agyban és testileg is folyamatosan készenlétben kellett lennie, aztán egy alkalmas nyugodt pillanatban egyszerre szakadt rá a a fáradtságának minden terhe. Éppen így fájt mindene és reszketett, megmagyarázhatatlanul szörnyen volt. Ez az emlék hajaz arra, amit most lát. Talán van benne logika, talán nincs, de dűlőre szeretne jutni.*
*Az aggódás lassan visszaköltözik belé, mert nem úgy tűnik, hogy rendeződni látszik a kis barátja állapota. Ugyan már észnél van, csacsog is, de a teste láthatóan nem úgy működik, mint azelőtt. Sajnos a mágiához ilyen téren nincs köze, ugyan a családja erőteljesen mágiahasználó volt, de ő elzárkózott tőle teljesen, na meg nem az efféle sötét varázsokkal bűvészkedtek. Másból nyertek erőt, így hát túl nagy segítséget tényleg nem tud nyújtani. Addig legalább eljutottak, hogy az egésznek az okozója mi lehet. Legalábbis Mai már jó ideje tudja, de ez még mindig semmi. Kicsit fél attól is, hogy így marad Nori, s bár kishúgként vigyázna rá, mégsem lenne egyszerű a dolga.
Egy mosolyt azért megenged ismét, amikor kiderül Nori számára, hogy ő az a Doki. Az az aggasztóbb, hogy bár úgy tűnik emlékszik már dolgokra, a tegnap este eléggé kimaradt neki. Most teljesen átváltott belül, nem csak részlegesen. Nyomát sem látja a többi személynek. Talán jobb is, hogy gyermeki kis énje nem tudja mit is műveltek Haldrian-nal a szobában. Mondjuk ezt Mai is csak sejti.
Már benne is megfogalmazódott, hogy talán kéne néhány szót váltani a férfival, és most cseppet sem azért, mert érdekes lenne számára kettesben maradni a szőkeséggel. Nori-ra tekint és megpróbálja nyugodtságra bírni, s nagyon kíváncsi arra, hogyha most nem úrnőnek képzelné, hanem csak simán Mai-nak, akkor is hallgatna-e rá. Micsoda kutatásokat tudna most végezni... de ezt nem teheti meg, legnagyobb sajnálatára.*
- Édes, nemrég még nagyon rosszul voltál. Nem szabad elsietni, meglátod nemsokára jobb lesz. *Nyúl ő is a lány után reflexből, mert nem szeretné, hogy baja legyen, így egyszerre ketten istápolják. Ez a törődés milyen jól eshet... képzeletében. Neki ebben sem volt része soha.*
- Nem szabad erőltetni jó? Pihenned kell, talán egy alvás segítene.
*Csak az ötlet sejlett fel benne, így, hogy megpróbálja összerakni a képet. Az elfhez fordul.*
- A varázslat a fáradtságát űzte el. Kicsattanó erőben volt, aztán visszazuhant egy rosszabb állapotba. Ha... *Sandít a lányra, mert nem szeretné, hogy ne értse amiről beszél, kicsit megpróbál egyszerűbben fogalmazni, mint akart.* - Ha amit ad, azt el is vesz valami, akkor elvette a kölcsönkapott erőt. Nem lehet, hogy csak egyszerűen ennyire kimerült?
*Még emlékszik a sok hatnyi gyaloglásra és, hogy néha mindene fájt attól, hogy agyban és testileg is folyamatosan készenlétben kellett lennie, aztán egy alkalmas nyugodt pillanatban egyszerre szakadt rá a a fáradtságának minden terhe. Éppen így fájt mindene és reszketett, megmagyarázhatatlanul szörnyen volt. Ez az emlék hajaz arra, amit most lát. Talán van benne logika, talán nincs, de dűlőre szeretne jutni.*
2667. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:10:24
Üzenet elküldve: 2024-03-10 19:10:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Részegekkel, őrültekkel, gyerekekkel vagy óriásokkal beszélgetve nagyon fontos, hogy az ember ne ragaszkodjon a logikus érveléshez. Azoknak ha valami értelmetlen hülyeséget mond az is elég tud lenni a meggyőzésükhöz. Most is így történik. Lil-ről hallgatva az elf csak bólogat.*
-Nagyon jó ha valakinek ilyen barátai vannak.
*Állapítja meg. Hogy több személyiségről van szó az még nem tűnt fel a doki számára csak a visszamaradottság. Korábban nem ismerte a lányt úgyhogy nem feltűnő neki a jellemváltozás. A mágia kapcsán szóhoz jut az úrnő is. Aki, legalább annyira ért ehhez a témához, mint az elf. Nincsenek kisegítve. A másnaposság hatása egy csapásra eltűnt belőle, de itt hirtelen összeesett. Ehhez jól jönne egy szakértő, aki ismeri a mágiát. Annak viszont nem mutatja jelét, hogy fogalma sincs miről van szó.*
-Meglehet.
*Állapítja meg. De neki is az jár az eszében mint az úrnőnek. Vajon maradandó-e ennek a hatása? Kell-e valami ahhoz, hogy felépüljön belőle a lány vagy magától is jobban lesz. Ki tudja, hogy működik a halálisten mágiája? A további sebek hallatán érdeklődve néz vissza Rien szemeibe. Majd megértve miről van szó elmosolyodik.*
-Azt, én küldtem. Örülök, hogy segített. Miért vagdostad össze a kezed? Miért bántottad magad?
*Folytatja a szerepét. A mutatott sebről könnyű megállapítani ugyan, azt mint amit elmondtak. Régi szúrt sérülés, begyógyult, de nem szépen. Maradandó károsodás látszólag nem marad vissza belőle bár ki tudja mennyire volt vigyázva rá? Mindenesetre nem olyannak tűnik amire érdemes különösebben oda figyelni. Ezzel nagyjából elértek oda, hogy az elf minden vizsgálatot megtett, ami eszébe ötlött és megállapította, hogy fogalma sincs mi a gond és mi a teendő. Az úrnővel lenne érdemes beszélni, de úgy hogy a lány ne hallja. Ugyanis róla volna szó és hogy mióta bolond. Ez új vagy régi baja. Mikor a beteg váratlanul megpróbál felkelni akkor egyből mozdul és óvatosan a tarkójához tenné a kezét, hogy ha nem sikerül a próbálkozás se üsse meg magát. Ki tudja így is mennyi gond van abban a fejben?*
-Hoppá! Óvatosan kedves!
*Nem sikerül felkelni. Látszólag mintha tényleg fáradtság vagy valami gyengeség lenne az oka. Mikor visszahanyatlik az asztalra akkor megsimogatja, azt a kobakot és reméli, hogy a megszólított úrnő megnyugtatja a testőrét.*
*Részegekkel, őrültekkel, gyerekekkel vagy óriásokkal beszélgetve nagyon fontos, hogy az ember ne ragaszkodjon a logikus érveléshez. Azoknak ha valami értelmetlen hülyeséget mond az is elég tud lenni a meggyőzésükhöz. Most is így történik. Lil-ről hallgatva az elf csak bólogat.*
-Nagyon jó ha valakinek ilyen barátai vannak.
*Állapítja meg. Hogy több személyiségről van szó az még nem tűnt fel a doki számára csak a visszamaradottság. Korábban nem ismerte a lányt úgyhogy nem feltűnő neki a jellemváltozás. A mágia kapcsán szóhoz jut az úrnő is. Aki, legalább annyira ért ehhez a témához, mint az elf. Nincsenek kisegítve. A másnaposság hatása egy csapásra eltűnt belőle, de itt hirtelen összeesett. Ehhez jól jönne egy szakértő, aki ismeri a mágiát. Annak viszont nem mutatja jelét, hogy fogalma sincs miről van szó.*
-Meglehet.
*Állapítja meg. De neki is az jár az eszében mint az úrnőnek. Vajon maradandó-e ennek a hatása? Kell-e valami ahhoz, hogy felépüljön belőle a lány vagy magától is jobban lesz. Ki tudja, hogy működik a halálisten mágiája? A további sebek hallatán érdeklődve néz vissza Rien szemeibe. Majd megértve miről van szó elmosolyodik.*
-Azt, én küldtem. Örülök, hogy segített. Miért vagdostad össze a kezed? Miért bántottad magad?
*Folytatja a szerepét. A mutatott sebről könnyű megállapítani ugyan, azt mint amit elmondtak. Régi szúrt sérülés, begyógyult, de nem szépen. Maradandó károsodás látszólag nem marad vissza belőle bár ki tudja mennyire volt vigyázva rá? Mindenesetre nem olyannak tűnik amire érdemes különösebben oda figyelni. Ezzel nagyjából elértek oda, hogy az elf minden vizsgálatot megtett, ami eszébe ötlött és megállapította, hogy fogalma sincs mi a gond és mi a teendő. Az úrnővel lenne érdemes beszélni, de úgy hogy a lány ne hallja. Ugyanis róla volna szó és hogy mióta bolond. Ez új vagy régi baja. Mikor a beteg váratlanul megpróbál felkelni akkor egyből mozdul és óvatosan a tarkójához tenné a kezét, hogy ha nem sikerül a próbálkozás se üsse meg magát. Ki tudja így is mennyi gond van abban a fejben?*
-Hoppá! Óvatosan kedves!
*Nem sikerül felkelni. Látszólag mintha tényleg fáradtság vagy valami gyengeség lenne az oka. Mikor visszahanyatlik az asztalra akkor megsimogatja, azt a kobakot és reméli, hogy a megszólított úrnő megnyugtatja a testőrét.*
2666. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 18:34:05
Üzenet elküldve: 2024-03-10 18:34:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Gyermeki lelkének elegendő magyarázat az, hogy azért nem szabad megnézni a testet belülről, mert nem szép, így nem is feszegeti tovább ezt a témát, elfogadja az indoklást.*
- Igen, Lil a barátom. Ő erős és vigyáz ránk. Mindig azt mondja, hogy bújjunk el a sötétben, és ott biztonságban leszünk mindentől.
*Mesél őszintén gyilkos személyiségéről, ráadásul többes számot használ „saját magukra” is, ami szintén feltűnő lehet. Ez a kislány, aki most ártatlanul fekszik előttük van a leginkább tisztában azzal, hogy többen vannak odabent, így is beszél róluk.
Közben segítséget kér Mai-tól, hogy fogalmazza meg helyette, amit el szeretne mondani, de a lány válasza számára most túl felnőttesnek tűnik, nem is érti igazán, de bízik annyira benne, hogy erősen bólogasson minden szavára, hogy bizony úgy történtek a dolgok, ahogy Mai mondja.
A felsőjét közben felhúzza az orvos, így már tisztán láthatja a csúnyán begyógyult seb miatt ott maradt heget az oldalán. A gyógyitalok Nori alkímia tudásának köszönhetően jó munkát végeztek, talán ezért nem is lett akkor nagyobb baj a súlyos sérüléséből.*
- Amúgy voltak sebek a kezemen is, meg a karjaimon is, amiket magamnak csináltam, de egy nagyon szép lány tegnap adott nekem zöld lötyit, attól elmúlt. Azt mondta, hogy Dokitól kaptam. Nem tudom, az ki.
*Közben már kezdi unni a fekvést, így neki is áll mocorogni, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor meg is próbál felülni az asztalon, de egyelőre még csak nagyon bénácska próbálkozás lesz belőle.*
- Miért nem sikerül? Nem akarok itt feküdni. *Kérdezi hisztisen, és ismét Mai felé néz segítségért. Egyértelműen látszik, hogy mindenféle problémában Mai-ra szeretne számítani, nyoma sincs már a korábbi vádaknak, miszerint ő bántotta volna.
Az biztos, hogy jelen formájában ártalmatlan a lány, de attól még nem lenne jó, ha így maradna, mert az könnyen megállapítható, hogy így, ahogy most van, túlélésre valószínűleg teljesen alkalmatlan, szóval nem árt vigyázni rá, míg vissza nem nyeri felnőtt gondolkodását, ha egyáltalán lesz olyan.*
*Gyermeki lelkének elegendő magyarázat az, hogy azért nem szabad megnézni a testet belülről, mert nem szép, így nem is feszegeti tovább ezt a témát, elfogadja az indoklást.*
- Igen, Lil a barátom. Ő erős és vigyáz ránk. Mindig azt mondja, hogy bújjunk el a sötétben, és ott biztonságban leszünk mindentől.
*Mesél őszintén gyilkos személyiségéről, ráadásul többes számot használ „saját magukra” is, ami szintén feltűnő lehet. Ez a kislány, aki most ártatlanul fekszik előttük van a leginkább tisztában azzal, hogy többen vannak odabent, így is beszél róluk.
Közben segítséget kér Mai-tól, hogy fogalmazza meg helyette, amit el szeretne mondani, de a lány válasza számára most túl felnőttesnek tűnik, nem is érti igazán, de bízik annyira benne, hogy erősen bólogasson minden szavára, hogy bizony úgy történtek a dolgok, ahogy Mai mondja.
A felsőjét közben felhúzza az orvos, így már tisztán láthatja a csúnyán begyógyult seb miatt ott maradt heget az oldalán. A gyógyitalok Nori alkímia tudásának köszönhetően jó munkát végeztek, talán ezért nem is lett akkor nagyobb baj a súlyos sérüléséből.*
- Amúgy voltak sebek a kezemen is, meg a karjaimon is, amiket magamnak csináltam, de egy nagyon szép lány tegnap adott nekem zöld lötyit, attól elmúlt. Azt mondta, hogy Dokitól kaptam. Nem tudom, az ki.
*Közben már kezdi unni a fekvést, így neki is áll mocorogni, és ha nem akadályozzák meg benne, akkor meg is próbál felülni az asztalon, de egyelőre még csak nagyon bénácska próbálkozás lesz belőle.*
- Miért nem sikerül? Nem akarok itt feküdni. *Kérdezi hisztisen, és ismét Mai felé néz segítségért. Egyértelműen látszik, hogy mindenféle problémában Mai-ra szeretne számítani, nyoma sincs már a korábbi vádaknak, miszerint ő bántotta volna.
Az biztos, hogy jelen formájában ártalmatlan a lány, de attól még nem lenne jó, ha így maradna, mert az könnyen megállapítható, hogy így, ahogy most van, túlélésre valószínűleg teljesen alkalmatlan, szóval nem árt vigyázni rá, míg vissza nem nyeri felnőtt gondolkodását, ha egyáltalán lesz olyan.*
2665. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 17:21:58
Üzenet elküldve: 2024-03-10 17:21:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Amikor szóba kerül Lil, elég nagy erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy ne üljön ki az arcára minden érzelem. Éppen úgy akarja szeretni azt a részét is a lánynak, mint ezt, vagy ezeknek a keveredését, de amikor rá gondol kirázza a hideg is. Emlékek törnek elő belőle, amikre most épp nem szeretne gondolni. De a kezét nem engedi el egy pillanatra sem, ő ott lesz neki, ha beledöglik is. Sajnos ez szó szerint értendő.
Hosszabb idő elteltével csak most jut egy kis szerephez, magától biztos nem szakította volna meg a faggatózást, pedig lenne egy-két hozzáfűznivalója. Mindenesetre nem tűnik hülyének a férfi, sőt, profin kezeli az ő kis barátját, így bár forrong benne, hogy mondjon néhány információt, nem teszi meg, jöjjön csak rá maga. Mai sem tudhat mindent, lehet ide nem elég egy okos fej, hanem kettőből kell összerakni a dolgokat.
Amikor megkéri őt Nori és az elf is felé fordul kérdően, akkor végre szót emel.*
- Nem árulta el, hogy mi ez a varázslat, csak egyszeriben jól lett, és minden fáradtsága tovatűnt. De ehhez nem kellett vér. A másnap kínozta rettentően, aztán kis ideig újra energikus lett, majd ahogy ideértünk az erő elmúlt egy csapásra... *Nézi a zöldeket, majd Nori felé fordul és megsimítja szabad kezével arcának élét.* - Amit adott, azt el is vette. *Teszi hozzá keserűen, mert az nem változott, hogy undor ébred benne, mikor a másik istenéről van szó. Persze sosem fogja lebeszélni a lányt semmiről, nem is lehetne, de ez is jó tanulópénz lehetett arra, hogy talán nem mindig a mágia a megoldás. Ha azt a lila löttyöt itta volna meg, most nem lenne itt betegen, hanem Mai-t gyötörné a másnap kínja, de az semmiség lenne ahhoz képest, amit cserébe itt most átél.*
- Csak remélni tudom, hogy nem okozott semmi maradandót. De ahhoz már az orvostudomány kell, vagy az idő, hogy kiderüljön.
*Figyeli eztán, hogy Intath tud-e valami okosat mondani. Az, hogy éppen melyik személyiség van a porondon talán csak egy utóhatása ennek az igénybevételnek, de ezt Mai már tényleg megszokta, nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. De nem fogja a "kislány" előtt ezt mesélni, mert az érzékenyebb annál, minthogy a feje felett beszéljék meg, hogy kicsit őrült szegény kincse.*
*Amikor szóba kerül Lil, elég nagy erőt kell kifejtenie ahhoz, hogy ne üljön ki az arcára minden érzelem. Éppen úgy akarja szeretni azt a részét is a lánynak, mint ezt, vagy ezeknek a keveredését, de amikor rá gondol kirázza a hideg is. Emlékek törnek elő belőle, amikre most épp nem szeretne gondolni. De a kezét nem engedi el egy pillanatra sem, ő ott lesz neki, ha beledöglik is. Sajnos ez szó szerint értendő.
Hosszabb idő elteltével csak most jut egy kis szerephez, magától biztos nem szakította volna meg a faggatózást, pedig lenne egy-két hozzáfűznivalója. Mindenesetre nem tűnik hülyének a férfi, sőt, profin kezeli az ő kis barátját, így bár forrong benne, hogy mondjon néhány információt, nem teszi meg, jöjjön csak rá maga. Mai sem tudhat mindent, lehet ide nem elég egy okos fej, hanem kettőből kell összerakni a dolgokat.
Amikor megkéri őt Nori és az elf is felé fordul kérdően, akkor végre szót emel.*
- Nem árulta el, hogy mi ez a varázslat, csak egyszeriben jól lett, és minden fáradtsága tovatűnt. De ehhez nem kellett vér. A másnap kínozta rettentően, aztán kis ideig újra energikus lett, majd ahogy ideértünk az erő elmúlt egy csapásra... *Nézi a zöldeket, majd Nori felé fordul és megsimítja szabad kezével arcának élét.* - Amit adott, azt el is vette. *Teszi hozzá keserűen, mert az nem változott, hogy undor ébred benne, mikor a másik istenéről van szó. Persze sosem fogja lebeszélni a lányt semmiről, nem is lehetne, de ez is jó tanulópénz lehetett arra, hogy talán nem mindig a mágia a megoldás. Ha azt a lila löttyöt itta volna meg, most nem lenne itt betegen, hanem Mai-t gyötörné a másnap kínja, de az semmiség lenne ahhoz képest, amit cserébe itt most átél.*
- Csak remélni tudom, hogy nem okozott semmi maradandót. De ahhoz már az orvostudomány kell, vagy az idő, hogy kiderüljön.
*Figyeli eztán, hogy Intath tud-e valami okosat mondani. Az, hogy éppen melyik személyiség van a porondon talán csak egy utóhatása ennek az igénybevételnek, de ezt Mai már tényleg megszokta, nem tulajdonít nagy jelentőséget neki. De nem fogja a "kislány" előtt ezt mesélni, mert az érzékenyebb annál, minthogy a feje felett beszéljék meg, hogy kicsit őrült szegény kincse.*
2664. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:04:24
Üzenet elküldve: 2024-03-10 16:04:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A doki számára kezd szépen lassan eloszlani a köd, ami eddig eltakarta a képet a szeme elől. A mondatok és inkább a hangsúly amivel azok ki lesznek mondva nem egy egyszerűen zavart elmétől származnak. A lány fejében sokkal nagyobb gondok vannak, mint az elf eddig elképzelte. Hogy ez általános vagy az ájulás következménye, azt viszont nem tudja. Mindenesetre volt már dolga hasonló személyekkel. Mégiscsak a kikötőben majd a szegénynegyedben dolgozott. Ott némi őrület normális. Alkalmazkodik is a másik gyermeki stílusához.*
-Jól mondta neked, mert tényleg nem szép egy test belülről. Ezért hagyunk meg téged is így egyben és marad a nyomkodás. Lil a barátod?
*Kérdez rá, hogy szóval tartsa. Szegény Mai úrnő tényleg kicsit háttérbe szorul. A doki figyelmét elvonja a beteg. A munka mellett pedig rá most nincs idő. Ezekhez a vizsgálatokhoz segítségre sincs szükség úgyhogy elfoglalni se tudja magát mivel csak azzal, hogy fogja a testőre kezét. Ki kell várnia a sorát ha szeretne valamit. A felnőtt testbe zárt kislány ezek után a mágiáról mesél. Mondjuk értelmes dolgok nem hagyják el a száját.*
~Gyors lesz tőle a vér? Az okozhat fejfájást, de a fájdalom amiről beszélt mintha az izmokban lenne. Mit tettél magaddal te lány?~
*A gondolatai ellenére kedves mosollyal hallgatja Rien-t és mikor meg lesz szólítva Mai úrnő akkor felé fordul a zöld szempár. Ha tudna valamit segíteni annak örülne a elf. Mert ráférne. Aztán ahogy véletlenül egy kényesebb pont felé nyúl meg lesz ragadva a keze. De véleménye szerint mind saját nyugalma, mind az úrnő szavai ismét készségesebbé teszik a lányt aki elmondja, hogy csak valami régi sebhelyről van szó.*
-Oh, értem. Köszönöm, hogy megengeded megnézni. Nagyon ügyes lány vagy, hogy ilyen bátran viselkedsz és szót fogadsz. Az úrnőd nagyon büszke lehet rád.
*Dicséri és tényleg felhúzza a másik felsőjét, de csak annyira, hogy jobban rálásson a sebre. Bár nem vár attól csodát.*
*A doki számára kezd szépen lassan eloszlani a köd, ami eddig eltakarta a képet a szeme elől. A mondatok és inkább a hangsúly amivel azok ki lesznek mondva nem egy egyszerűen zavart elmétől származnak. A lány fejében sokkal nagyobb gondok vannak, mint az elf eddig elképzelte. Hogy ez általános vagy az ájulás következménye, azt viszont nem tudja. Mindenesetre volt már dolga hasonló személyekkel. Mégiscsak a kikötőben majd a szegénynegyedben dolgozott. Ott némi őrület normális. Alkalmazkodik is a másik gyermeki stílusához.*
-Jól mondta neked, mert tényleg nem szép egy test belülről. Ezért hagyunk meg téged is így egyben és marad a nyomkodás. Lil a barátod?
*Kérdez rá, hogy szóval tartsa. Szegény Mai úrnő tényleg kicsit háttérbe szorul. A doki figyelmét elvonja a beteg. A munka mellett pedig rá most nincs idő. Ezekhez a vizsgálatokhoz segítségre sincs szükség úgyhogy elfoglalni se tudja magát mivel csak azzal, hogy fogja a testőre kezét. Ki kell várnia a sorát ha szeretne valamit. A felnőtt testbe zárt kislány ezek után a mágiáról mesél. Mondjuk értelmes dolgok nem hagyják el a száját.*
~Gyors lesz tőle a vér? Az okozhat fejfájást, de a fájdalom amiről beszélt mintha az izmokban lenne. Mit tettél magaddal te lány?~
*A gondolatai ellenére kedves mosollyal hallgatja Rien-t és mikor meg lesz szólítva Mai úrnő akkor felé fordul a zöld szempár. Ha tudna valamit segíteni annak örülne a elf. Mert ráférne. Aztán ahogy véletlenül egy kényesebb pont felé nyúl meg lesz ragadva a keze. De véleménye szerint mind saját nyugalma, mind az úrnő szavai ismét készségesebbé teszik a lányt aki elmondja, hogy csak valami régi sebhelyről van szó.*
-Oh, értem. Köszönöm, hogy megengeded megnézni. Nagyon ügyes lány vagy, hogy ilyen bátran viselkedsz és szót fogadsz. Az úrnőd nagyon büszke lehet rád.
*Dicséri és tényleg felhúzza a másik felsőjét, de csak annyira, hogy jobban rálásson a sebre. Bár nem vár attól csodát.*
2663. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 15:34:11
Üzenet elküldve: 2024-03-10 15:34:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kezdi kiismerni Nori kacifántos elméjét. Valóban, mikor ez a kedves kis tündér lép elő, akkor egyáltalán nem kell tőle félni, még egy légynek sem tudna ártani, és inkább ő ijed meg minden apró rezzenéstől, mintsem másokra hozza a frászt. Jól látja azt is, hogy Nori-ban nem feltétlenül csak kettő, hanem a neveket számolva legalább három személyiség lakozik, és ki tudja, hogy milyen ütemben töredezik még több darabra.*
- Ez nem is igaz, Lil már látott testet belülről. *Száll vitába a doktorral, mikor arról beszél, hogy a testbe nem tud belenézni.* De azt mondta, hogy én azt nem láthatom, mert nem szép. *Természetesen azokra az esetekre gondol, mikor mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül belezett ki valakit, akkor valóban egész közelről látta, hogy milyen is belülről a test, de gyermeki énje nem tudja felfogni, hogy ennek egyenes következménye a halál.
Mai közben támogatóan fogja a kis kezét, aminek Nori nagyon örül, és biztonságban is érzi magát miatta. Úgy tűnik, hogy az úrnő megszólítás sem csak egy játék, tényleg feltétel nélkül hallgat most Mai-ra, így jó kislány módjára hagyja, hogy Intath tovább vizsgálja, és a közben feltett kérdésre is készségesen válaszol.*
- Persze, hogy tudom! Jól lettem tőle. Tudod, hogy hívják azt a varázslatot? Neked elárulom. Vér… izé… *Rájön, hogy szegény nem is tudja a varázslat nevét, ezért improvizál valamit.* Vérszivárvány! Nem… az nem jó. Tudod, olyan gyors lesz tőle a vér, mint mikor öntöd ki a kulacsból a vizet. Bugyog meg minden. Jajj, Mai úrnő, segíts!
*Na, most aztán jól megmondta, tényleg, mintha egy öt-hétéves kisgyereket kérdeznének a vérkeringésről. Épp ezért kéri Mai segítségét, hogy magyarázza el jobban, amit szeretne, mert biztos benne, hogy ő érti, mit akar mondani.
Aztán, mikor a vizsgálat során a doki akaratlanul is megtalálja a sebhelyet, bár ódzkodva, de engedelmesen hagyja, hogy Intath megnézze azt, ha akarja.*
- Nem fáj ott sem, de ott van egy régi seb. Nem szép. A buta tündér megszúrt játék közben. Lil megbüntette őt érte, levágta a szárnyait. Húzd fel a ruhámat, ha meg akarod nézni, ott van alatta!
*Nori Rien képében most teljesen tündérmesében érzi magát igazi tündérekkel, akik között van, amelyik fekete, és van, amelyiknek büntetésből levagdosta a szárnyait, számára pedig ez kifejezetten muris, élvezi Lil játékait.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 15:36:15
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai kezdi kiismerni Nori kacifántos elméjét. Valóban, mikor ez a kedves kis tündér lép elő, akkor egyáltalán nem kell tőle félni, még egy légynek sem tudna ártani, és inkább ő ijed meg minden apró rezzenéstől, mintsem másokra hozza a frászt. Jól látja azt is, hogy Nori-ban nem feltétlenül csak kettő, hanem a neveket számolva legalább három személyiség lakozik, és ki tudja, hogy milyen ütemben töredezik még több darabra.*
- Ez nem is igaz, Lil már látott testet belülről. *Száll vitába a doktorral, mikor arról beszél, hogy a testbe nem tud belenézni.* De azt mondta, hogy én azt nem láthatom, mert nem szép. *Természetesen azokra az esetekre gondol, mikor mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül belezett ki valakit, akkor valóban egész közelről látta, hogy milyen is belülről a test, de gyermeki énje nem tudja felfogni, hogy ennek egyenes következménye a halál.
Mai közben támogatóan fogja a kis kezét, aminek Nori nagyon örül, és biztonságban is érzi magát miatta. Úgy tűnik, hogy az úrnő megszólítás sem csak egy játék, tényleg feltétel nélkül hallgat most Mai-ra, így jó kislány módjára hagyja, hogy Intath tovább vizsgálja, és a közben feltett kérdésre is készségesen válaszol.*
- Persze, hogy tudom! Jól lettem tőle. Tudod, hogy hívják azt a varázslatot? Neked elárulom. Vér… izé… *Rájön, hogy szegény nem is tudja a varázslat nevét, ezért improvizál valamit.* Vérszivárvány! Nem… az nem jó. Tudod, olyan gyors lesz tőle a vér, mint mikor öntöd ki a kulacsból a vizet. Bugyog meg minden. Jajj, Mai úrnő, segíts!
*Na, most aztán jól megmondta, tényleg, mintha egy öt-hétéves kisgyereket kérdeznének a vérkeringésről. Épp ezért kéri Mai segítségét, hogy magyarázza el jobban, amit szeretne, mert biztos benne, hogy ő érti, mit akar mondani.
Aztán, mikor a vizsgálat során a doki akaratlanul is megtalálja a sebhelyet, bár ódzkodva, de engedelmesen hagyja, hogy Intath megnézze azt, ha akarja.*
- Nem fáj ott sem, de ott van egy régi seb. Nem szép. A buta tündér megszúrt játék közben. Lil megbüntette őt érte, levágta a szárnyait. Húzd fel a ruhámat, ha meg akarod nézni, ott van alatta!
*Nori Rien képében most teljesen tündérmesében érzi magát igazi tündérekkel, akik között van, amelyik fekete, és van, amelyiknek büntetésből levagdosta a szárnyait, számára pedig ez kifejezetten muris, élvezi Lil játékait.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.10 15:36:15
2662. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:28:21
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:28:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Valahol már mókásnak tartja ezt a jelenséget. Amikor Nori ilyen bájos kislányként tetszeleg, akkor teljes nyugodtságban lehet mellette, mert nem kell attól tartania, hogy előtte nyír ki kisállatokat és nézeti végig vele a haláltusát, aztán pedig akarja a saját sötétségét ráerőltetni. Néhány perc teljes nyugalom, de azért tudja, hogy a másodperc töredéke alatt változhat a személyiség, viszont az ilyen vizsgálat közben nem lenne túl szerencsés a dokira nézve. Mai-t már talán nem bántaná, de még ilyen kimerült állapotban is kinézi belőle, hogy amint közel hajol az elf a lányhoz egyszeriben kiszúrja a hegyes karmokkal a szemeit. Megrázza a fejét a gondolatra, talán most mellettük marad a szerencse. És a zöldekért is kár lenne.
Az úrnő megszólítás viszont furcsa háborgást okoz benne. Próbál nem törődni vele, de azért ott van az idegen érzés.
Kezüket összefonva mutatja, hogy mennyire szeretik egymást és erre rá is erősít, hogy ha lehet még nagyobb nyugalomban tartsa kis barátnőjét.*
- Bizony, szeretlek. Engedd, hadd vizsgáljon, minden fontos lehet.
*Jelez vissza arra, hogy a régi sebhelyet sem lenne kár megmutatni, ki tudja milyen eszközei vannak az orvosnak arra, hogy a nem túl szépen összeforrt heggel és esetleges szövődményeivel kezdjen valamit.
Ha már úrnőnek tartja és ilyen végtelenül gyermekivé vált, még hallgathat is rá, ha Intath-ra nem is. Végül is, befolyásolni a jó érdekében még ez a megszólítás is hasznos lehet, bármennyire is ellene van. Talán már látszik, hogy nem egy szörnyűséges valaki, aki alávetettként használja a "testőrét". Reméli, hogy lassan dűlőre jut a férfi is, s bár szívesen segítene, joggal nem kér segítséget a nemrég lejátszódó jelenetek félreértése miatt. Ezért hát tényleg nem szól bele semmibe, amíg nem kérdezik. Picit azért zavarja a dolog, mert azóta mintha ott sem lenne a szőke hercegnek. Na nem mintha Mai-t érdekelne bárki is körülötte, amikor ő végez kutatásokat.*
*Valahol már mókásnak tartja ezt a jelenséget. Amikor Nori ilyen bájos kislányként tetszeleg, akkor teljes nyugodtságban lehet mellette, mert nem kell attól tartania, hogy előtte nyír ki kisállatokat és nézeti végig vele a haláltusát, aztán pedig akarja a saját sötétségét ráerőltetni. Néhány perc teljes nyugalom, de azért tudja, hogy a másodperc töredéke alatt változhat a személyiség, viszont az ilyen vizsgálat közben nem lenne túl szerencsés a dokira nézve. Mai-t már talán nem bántaná, de még ilyen kimerült állapotban is kinézi belőle, hogy amint közel hajol az elf a lányhoz egyszeriben kiszúrja a hegyes karmokkal a szemeit. Megrázza a fejét a gondolatra, talán most mellettük marad a szerencse. És a zöldekért is kár lenne.
Az úrnő megszólítás viszont furcsa háborgást okoz benne. Próbál nem törődni vele, de azért ott van az idegen érzés.
Kezüket összefonva mutatja, hogy mennyire szeretik egymást és erre rá is erősít, hogy ha lehet még nagyobb nyugalomban tartsa kis barátnőjét.*
- Bizony, szeretlek. Engedd, hadd vizsgáljon, minden fontos lehet.
*Jelez vissza arra, hogy a régi sebhelyet sem lenne kár megmutatni, ki tudja milyen eszközei vannak az orvosnak arra, hogy a nem túl szépen összeforrt heggel és esetleges szövődményeivel kezdjen valamit.
Ha már úrnőnek tartja és ilyen végtelenül gyermekivé vált, még hallgathat is rá, ha Intath-ra nem is. Végül is, befolyásolni a jó érdekében még ez a megszólítás is hasznos lehet, bármennyire is ellene van. Talán már látszik, hogy nem egy szörnyűséges valaki, aki alávetettként használja a "testőrét". Reméli, hogy lassan dűlőre jut a férfi is, s bár szívesen segítene, joggal nem kér segítséget a nemrég lejátszódó jelenetek félreértése miatt. Ezért hát tényleg nem szól bele semmibe, amíg nem kérdezik. Picit azért zavarja a dolog, mert azóta mintha ott sem lenne a szőke hercegnek. Na nem mintha Mai-t érdekelne bárki is körülötte, amikor ő végez kutatásokat.*
2661. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:03:29
Üzenet elküldve: 2024-03-10 14:03:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Az a morcos pofi szinte aranyosnak is nevezhető. A doktorbácsi továbbra is csak kedvesen mosolyog.*
-Tudom Rien kedves. Nagyon ügyesen elmondtad, de tudod ahhoz, hogy anélkül találjuk ki hogyan működik valakinek a teste és mi lehet a baja, hogy bele tudunk nézni, muszáj mindent megvizsgálni. Mit érez behatások nélkül és hogy mennyire fáj ha óvatosan megvizsgáljuk bizonyos helyeken. Ígérem, hogy megpróbálok gyengéd lenni. Ha mégis fáj akkor szólj!
*Türelmes hangnem, elmondani, hogy mi miért történik, annak a látszata mintha a lány döntene, hogy mi történik vele. Alapvető fogások ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük a vizsgálatokat és nyugodtabb legyen a beteg. A mágia kapcsán kiderülnek dolgok. Egyrészt, hogy ez a kis bájos festett leány a halál isten szolgája. És ezt kicsit se titkolja. Másrészt, hogy nagyon fura viszony van ezek között. Vagy tényleg a lány beszélt egész végig félre vagy nagyon, de nagyon lebecsülte az úrnőt. Utóbbi gondolat azért is ijesztő mert a nőn semmi nyoma, hogy olyan veszélyes lenne mint ahogy el lehet képzelni az elhangzottak alapján. Ahogy egymás kezét megfogják szinte kapaszkodik belé a beteg és közben a dokinak magyaráz, aki bólogat.*
-Látom. Nagyon jó neked.
*Őt nem zavarja a vizsgálatokban a másik jelenléte. Hagyja, hadd fogják egymás kezét. Rien-t megnyugtatja és ez az orvos számára is hasznos. Valószínűleg az eddigi türelem és kedvesség hatására, de megint megnyugszik a beteg és jó hangulatban cseveg. Mágiáról. Fel is csillan a doki szeme.*
-Igen? Tudod, hogy pontosan mit csinált veled az a varázslat? Mire volt jó?
*Ezek szerint mégis volt valami varázslat. Talán ez lesz a megoldás? Nem mintha túl sokat tudna ő akkor segíteni ha valami átkot mondott magára a másik. Sőt, most, hogy tisztábban lát, az úrnő papoktól való félelmének oka is egyértelműbb. Mondjuk, azt csak az elf mondta. Lehet mások is tudnak átkokat levenni. Az ilyen misztikus hókuszpókuszoknak ő nem szakértője. Ahogy jó hangulatban elcseverésznek és ő közben végzi a vizsgálatokat hirtelen meg lesz ragadva a karja. Meglepetten néz az őt fogó kézre, majd a fekvő lány szemeibe aztán ugyan olyan türelmesen mint eddig szólal meg.*
-Na! Nem kell idegeskedni kedves! Mondtam, hogy nem bántalak. Mi a baj? Ott jobban fáj?
*Az a morcos pofi szinte aranyosnak is nevezhető. A doktorbácsi továbbra is csak kedvesen mosolyog.*
-Tudom Rien kedves. Nagyon ügyesen elmondtad, de tudod ahhoz, hogy anélkül találjuk ki hogyan működik valakinek a teste és mi lehet a baja, hogy bele tudunk nézni, muszáj mindent megvizsgálni. Mit érez behatások nélkül és hogy mennyire fáj ha óvatosan megvizsgáljuk bizonyos helyeken. Ígérem, hogy megpróbálok gyengéd lenni. Ha mégis fáj akkor szólj!
*Türelmes hangnem, elmondani, hogy mi miért történik, annak a látszata mintha a lány döntene, hogy mi történik vele. Alapvető fogások ahhoz, hogy kellemesebbé tegyük a vizsgálatokat és nyugodtabb legyen a beteg. A mágia kapcsán kiderülnek dolgok. Egyrészt, hogy ez a kis bájos festett leány a halál isten szolgája. És ezt kicsit se titkolja. Másrészt, hogy nagyon fura viszony van ezek között. Vagy tényleg a lány beszélt egész végig félre vagy nagyon, de nagyon lebecsülte az úrnőt. Utóbbi gondolat azért is ijesztő mert a nőn semmi nyoma, hogy olyan veszélyes lenne mint ahogy el lehet képzelni az elhangzottak alapján. Ahogy egymás kezét megfogják szinte kapaszkodik belé a beteg és közben a dokinak magyaráz, aki bólogat.*
-Látom. Nagyon jó neked.
*Őt nem zavarja a vizsgálatokban a másik jelenléte. Hagyja, hadd fogják egymás kezét. Rien-t megnyugtatja és ez az orvos számára is hasznos. Valószínűleg az eddigi türelem és kedvesség hatására, de megint megnyugszik a beteg és jó hangulatban cseveg. Mágiáról. Fel is csillan a doki szeme.*
-Igen? Tudod, hogy pontosan mit csinált veled az a varázslat? Mire volt jó?
*Ezek szerint mégis volt valami varázslat. Talán ez lesz a megoldás? Nem mintha túl sokat tudna ő akkor segíteni ha valami átkot mondott magára a másik. Sőt, most, hogy tisztábban lát, az úrnő papoktól való félelmének oka is egyértelműbb. Mondjuk, azt csak az elf mondta. Lehet mások is tudnak átkokat levenni. Az ilyen misztikus hókuszpókuszoknak ő nem szakértője. Ahogy jó hangulatban elcseverésznek és ő közben végzi a vizsgálatokat hirtelen meg lesz ragadva a karja. Meglepetten néz az őt fogó kézre, majd a fekvő lány szemeibe aztán ugyan olyan türelmesen mint eddig szólal meg.*
-Na! Nem kell idegeskedni kedves! Mondtam, hogy nem bántalak. Mi a baj? Ott jobban fáj?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242