//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Amennyiben láthat bármilyen mosolyt, vagy nevetés irányába történő elváltozást a fiún, megkettőzne, megilletődött arcot vágna, hiszen nem értené, mit talál annyira viccesnek rajta. Mondjuk az egyszerű, hétköznapi ember elméje kifürkészhetetlen számára, ki tudja, melyik az az apró, de neki mégis jelentékenynek és humorforrásnak tűnő részlet, ami megfogja egy történetmorzsában. A következő téma, amit feldob az ember, igen kellemetlenül érinti, s úgy gondolja, a legtöbb fajtársa, de a mélységiek is hasonlóan vélekedhetnek erről. Ez borostyanszín szemein meg is látszik, mintha egyszerre szórnának egész szikrákat, de félnének is. Látszik, hogy volt már ebből konfliktusa, most viszont vesz egy nagy levegőt, kezeit leteszi az asztalról, kihúzza magát és válaszol.*
- Nos, Wrexan, ez egy évezredekre visszanyúló ellentét, és nehéz lenne most pár perc alatt elmagyaráznom, meg bevallom, számomra is eléggé kényes téma. Talán annyi elég lehet neked, hogy a sötételfek hajlamosak intrikusak lenni, vagy akár gonoszkodhatnak is. Természetesen tisztelet a kivételnek, nem egy becsületes és nagyon jószándékú mélységivel találkoztam már, s igyekszem mindegyikkel kedves és előítéletektől mentes lenni, első találkozásunkkor, s utána is, ha úgy van, valamint azt se feledjük el, hogy mi, elfek se vagyunk teljesen ártatlanok. Állítólag sok közöttünk a nárcisztikus, beképzelt egyed, ráadásul rengeteg az őrült, vagy jellemhibás is, ezt bizton állítom. Mondjuk aki kétszázötven évig él, bírja csak ki anélkül, hogy megbolondulna! *Rövidke szünetet tart, de olyan mélyen belelovalta már magát a mondandójába, hogy folytatni fogja.*
- Tudod, rengeteg elf állt nyeki az idők folyamán gyilkolászni a sötételfeket, mert azok eltérőek tőlük, akik erre ugyanúgy, bosszúval feleltek. Ez a láncolat addig rakódott egymásra, hogy vannak, akik képesek mindkét táborból csak azért utálni a másikat, mert fajilag az, ami. Én igyekszem ezektől távol tartani magam, eddig rossz tapasztalatom nekem csak a pirtianesi mélységiekkel van, de kérlek, ne vedd bántásnak, ha jól kijössz velük. *Emeli fel maga elé a kezét, mintha igyekezne megakadályozni ezt. A fiú boncolgatja a továbbiakban is az eltéréseket, csak most emberek és hosszúéletűek között. ~ Ez már egy fokkal kellemesebb. ~ Állapítja meg a biztonság kedvéért magában Paranvyr. Beltrys közben az ölébe kéreckedik, ezt hagyja is neki a gazdája, elkezdi lágyan cirógatni a vadcirmost. Elmosolyodik, miközben a nőstény macska bundáját túrja fehér ujjaival, s hallja Wrexan hetven éves korára eső, várható jövőjét. Ebbe azért lenne valami tudálékoskodó beleszólása, s igyekszik meg is osztani, elsősorban azért, hogy "megnyugtassa" a munkást, másrészt pedig csak simán szeretné a gondolatait kimutatni.*
- Szerintem nem feltétlenül ez a jövő fog rád várni. A mágia és az alkímia is annyit fejlődött pár évtized alatt, hogy addigra biztosan feltalálják, mégis hogyan lehet képes az ember, vagy az elf, vagy bárki más, meghosszabbítani az életkorát. *Szakmabeliként, úgy gondolja, joga van ilyen téren nyilatkozni. Az alaposan meglepi, hogy az ifjú férfi csak a munkáltatói lovaival foglalkozik. ~ Se nő, se állat mellette? Ha nem a férfiakat szereti, csak arra még nem kérdeztem rá, nagyon magányos élete lehet. Biztosan munkamániás szegény pára. ~ Dönti el magában Parcy, mégis mi lehet Wrexan, azzal mosolyogva választ is ad.*
- Értem, szóval a lovak érdekelnek. Persze, szerintem a tieid is ilyenkor, de mondd csak: van valami a munkádon kívül, amit szeretsz csinálni? Gondolom edzel, a munkások legalábbis a tudomásom szerint szeretik a testüket fejleszteni.