Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 19:21:47
Üzenet elküldve: 2020-01-28 19:21:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress, Vyl//
- Rendben, akkor szólj, ah probléma lenne *biccent, majd tervezne is visszatérni az unott ácsorgáshoz, ám a nő folytatja.*
- Persze, megoldom *biccent, majd elveszi a pénzt. Úgy tűnik, lesz egy szép útja. Az érintés elől automatikusan elhúzódik, de nem tart sokáig a pillanat, a nő már libben is tovább. Reagálni sincs ideje, mikor már újabb dreelt nyomnak a kezébe, miszerint a legújabb divat szerinti bőrkalapot hozzon, ha már ott van.*
- Szerencsétlen bárány *jegyzi meg azért, bár úgysem foglalkozik vele senki, mindenki csak követel, s aztán az orkkal kezd el bíbelődni. Visszafojt egy sóhajt, majd zsebre vágja a pénzt.*
- Remélem, azért van szabad ló *mondja, majd sarkon fordul, és szobájába koslat, hogy előkészülhessen az úthoz.*
- Rendben, akkor szólj, ah probléma lenne *biccent, majd tervezne is visszatérni az unott ácsorgáshoz, ám a nő folytatja.*
- Persze, megoldom *biccent, majd elveszi a pénzt. Úgy tűnik, lesz egy szép útja. Az érintés elől automatikusan elhúzódik, de nem tart sokáig a pillanat, a nő már libben is tovább. Reagálni sincs ideje, mikor már újabb dreelt nyomnak a kezébe, miszerint a legújabb divat szerinti bőrkalapot hozzon, ha már ott van.*
- Szerencsétlen bárány *jegyzi meg azért, bár úgysem foglalkozik vele senki, mindenki csak követel, s aztán az orkkal kezd el bíbelődni. Visszafojt egy sóhajt, majd zsebre vágja a pénzt.*
- Remélem, azért van szabad ló *mondja, majd sarkon fordul, és szobájába koslat, hogy előkészülhessen az úthoz.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:45:31
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:45:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Carlotteia//
*Most, hogy kellőképpen kipihente magát, mert, hogy is tudna az ember jobban kikapcsolódni, minthogy pucér férfi hátsókat néz és nevet. Tagadhatatlan, hogy régen volt ilyen mozgalmas nap a háta mögött, bár itt sosem szokott unatkozni. Viszont lassan ismét be kell állnia a pultba, hogy felvegye a munka végét, amit otthagyott a pihenő előtt. Besétál a pult mögé és köszön Carlnak, hogy lássa szolgálatba állt ő is.*
-Tudok valamiben segíteni? Látom, gyűlnek a népek. *Néz körbe, hogy felmérje a vendégek számát. Egyelőre csak pakolászik, még egyelőre nincs kedve nagyon buzgólkodni, ha nem muszáj.*
//Carlotteia//
*Most, hogy kellőképpen kipihente magát, mert, hogy is tudna az ember jobban kikapcsolódni, minthogy pucér férfi hátsókat néz és nevet. Tagadhatatlan, hogy régen volt ilyen mozgalmas nap a háta mögött, bár itt sosem szokott unatkozni. Viszont lassan ismét be kell állnia a pultba, hogy felvegye a munka végét, amit otthagyott a pihenő előtt. Besétál a pult mögé és köszön Carlnak, hogy lássa szolgálatba állt ő is.*
-Tudok valamiben segíteni? Látom, gyűlnek a népek. *Néz körbe, hogy felmérje a vendégek számát. Egyelőre csak pakolászik, még egyelőre nincs kedve nagyon buzgólkodni, ha nem muszáj.*
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:41:09
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:41:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Maydeleine//
- Remek *biccent elégedetten.* Van szabad szobájuk? Lehet, hogy csak holnap reggel indulnék haza.
*Közben bár megkapja az italát és a desszertet is, Mady is felbukkan, ami egy kicsit változtat a dolgon, ugyanis otthagyva asztalát, rajta az érintetlen itallal és desszertet, sétál a nő elébe. Hagyja, hogy Mady a nyakába kapaszkodjon, elvégre azt hiszi, hogy csak egy hosszú ölelést kap, de mikor a nő nagyon nyújtja a nyakát egy csókért Aleimord szinte rögtön elhúzódik. Valamivel el kell terelnie a témát, így gyors megszólal.*
- Ó, a pénzt meg elfejtem odaadni! *csóválja meg a fejét.* Látod, rossz hatással vagy rám!
*Gyorsan benyúl a zsebébe, és átad 80 aranyat Maydeleine Rhywayersnek.
*
- Remekül vagyok! És te? Nem ülsz le velem, amíg befejezem a desszertet? Te kérsz valamit?
- Remek *biccent elégedetten.* Van szabad szobájuk? Lehet, hogy csak holnap reggel indulnék haza.
*Közben bár megkapja az italát és a desszertet is, Mady is felbukkan, ami egy kicsit változtat a dolgon, ugyanis otthagyva asztalát, rajta az érintetlen itallal és desszertet, sétál a nő elébe. Hagyja, hogy Mady a nyakába kapaszkodjon, elvégre azt hiszi, hogy csak egy hosszú ölelést kap, de mikor a nő nagyon nyújtja a nyakát egy csókért Aleimord szinte rögtön elhúzódik. Valamivel el kell terelnie a témát, így gyors megszólal.*
- Ó, a pénzt meg elfejtem odaadni! *csóválja meg a fejét.* Látod, rossz hatással vagy rám!
*Gyorsan benyúl a zsebébe, és átad 80 aranyat Maydeleine Rhywayersnek.
*- Remekül vagyok! És te? Nem ülsz le velem, amíg befejezem a desszertet? Te kérsz valamit?
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:15:29
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:15:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Cassy, Rey, Zammiria//
*Miközben Cassy magyarázza, hogy a mélységi volt a fegyveres kíséretük, Shan tekintete akaratlanul is végigszalad Reyraán. Valamiért már az első találkozásukkor is nehezen nézte ki belőle, hogy harcos lenne, ennek oka minden bizonnyal az lehet, hogy saját magán kívül nem sok női zsoldost ismer. Egyszerűen az a tapasztalata, hogy főleg férfiak űznek ilyesféle munkát vagy ha mégis nőnemű kardforgatóval akad össze, az mindig ronda.*
-Áh Arthenior...
*Sóhajt, ahogy az elf elbeszélésére előtörnek az emlékei, mert bizony az ottani, akkoriban Kósza Pinty néven futó bordélyban is megfordult már párszor. Noha akkor még szó sem volt semmiféle földbeomlásról meg emlékei szerint a városi népek sem voltak valami kedvesek. Sőt, talán egyik hegét is ott szerezte, de már ki emlékszik rá pontosan. Nem most volt már és akkortájt volt egy elég nehéz időszaka, elég sokat ivott, ami szintén nem sokat segít neki a visszaemlékezésben.
A, mint már időközben kiderült, menyétre pillantva halvány mosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Egész helyes kis izé.
*Szól, s ha a kisállat hagyja, kicsit meg is bökdösi az ujjával.*
-Ja, nem volt valami hosszú mulatság. Khul már akkor majdnem a fején pörgött, amikor leértem.
*Próbálja felidézni az estét, s persze az is eszébe jut, hogy a szőke leányzó is egész jól becsiccsentett, de úgy dönt nem hozza zavarba őt azzal, hogy ezt felemlegeti. Az meg egyébként, hogy a sötételf nem emlékszik rá, nem zavarja különösebben, ennél azért több kell ahhoz, hogy ő megsértődjön. Így hát csak legyint a bocsánatkérés féleségre majd lehúzza italát.*
-Én meg a nevekre nem emlékszem. Ketten már kiteszünk egy normális embert.
*Jegyzi meg derűsen, majd kicsit el is kuncogja magát, visszagondolva arra, hányszor okozott már neki ez problémát. Szerencsére nem nagyokat, de meglehetősen kínos szituációkba keveredett már miatta.
Közben Cassy otthagyja őket, s a pár másodpercnyi csendben újra eszébe jut, hogy jó lenne beszélni Ralassal.*
-Nem tudod véletlenül a kisasszony vagy a főnök mikor érkeznek?
*Alig, hogy a kérdés elhagyja ajkait ismerős hangra kapja fel a fejét, s a hozzá tartozó Zammiriát látva szélesen elvigyorodik. Jókedvűen köszön vissza majd megissza maradék borát, s feleletre nyitja száját.*
-Ó, hát remekül!
*Ezután kissé komolyabb képet vágva helyezkedik kényelmesebb pozícióba a széken*
-Jó is, hogy itt van, ugyanis nem véletlenül vagyok itt. Szeretnék visszajönni, ha lehetséges.
//Cassy, Rey, Zammiria//
*Miközben Cassy magyarázza, hogy a mélységi volt a fegyveres kíséretük, Shan tekintete akaratlanul is végigszalad Reyraán. Valamiért már az első találkozásukkor is nehezen nézte ki belőle, hogy harcos lenne, ennek oka minden bizonnyal az lehet, hogy saját magán kívül nem sok női zsoldost ismer. Egyszerűen az a tapasztalata, hogy főleg férfiak űznek ilyesféle munkát vagy ha mégis nőnemű kardforgatóval akad össze, az mindig ronda.*
-Áh Arthenior...
*Sóhajt, ahogy az elf elbeszélésére előtörnek az emlékei, mert bizony az ottani, akkoriban Kósza Pinty néven futó bordélyban is megfordult már párszor. Noha akkor még szó sem volt semmiféle földbeomlásról meg emlékei szerint a városi népek sem voltak valami kedvesek. Sőt, talán egyik hegét is ott szerezte, de már ki emlékszik rá pontosan. Nem most volt már és akkortájt volt egy elég nehéz időszaka, elég sokat ivott, ami szintén nem sokat segít neki a visszaemlékezésben.
A, mint már időközben kiderült, menyétre pillantva halvány mosoly jelenik meg szája sarkában.*
-Egész helyes kis izé.
*Szól, s ha a kisállat hagyja, kicsit meg is bökdösi az ujjával.*
-Ja, nem volt valami hosszú mulatság. Khul már akkor majdnem a fején pörgött, amikor leértem.
*Próbálja felidézni az estét, s persze az is eszébe jut, hogy a szőke leányzó is egész jól becsiccsentett, de úgy dönt nem hozza zavarba őt azzal, hogy ezt felemlegeti. Az meg egyébként, hogy a sötételf nem emlékszik rá, nem zavarja különösebben, ennél azért több kell ahhoz, hogy ő megsértődjön. Így hát csak legyint a bocsánatkérés féleségre majd lehúzza italát.*
-Én meg a nevekre nem emlékszem. Ketten már kiteszünk egy normális embert.
*Jegyzi meg derűsen, majd kicsit el is kuncogja magát, visszagondolva arra, hányszor okozott már neki ez problémát. Szerencsére nem nagyokat, de meglehetősen kínos szituációkba keveredett már miatta.
Közben Cassy otthagyja őket, s a pár másodpercnyi csendben újra eszébe jut, hogy jó lenne beszélni Ralassal.*
-Nem tudod véletlenül a kisasszony vagy a főnök mikor érkeznek?
*Alig, hogy a kérdés elhagyja ajkait ismerős hangra kapja fel a fejét, s a hozzá tartozó Zammiriát látva szélesen elvigyorodik. Jókedvűen köszön vissza majd megissza maradék borát, s feleletre nyitja száját.*
-Ó, hát remekül!
*Ezután kissé komolyabb képet vágva helyezkedik kényelmesebb pozícióba a széken*
-Jó is, hogy itt van, ugyanis nem véletlenül vagyok itt. Szeretnék visszajönni, ha lehetséges.
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:07:20
Üzenet elküldve: 2020-01-28 18:07:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Kicsit elhitelteleníti a manós sztorit, hogy a férfi nem igazán bizonyos a helyben.*
-Deb. Deb mászcok hegyeket és deb fogok odáig beúszdi. *Ezt le is tudja, sajnos számára megközelíthetetlen távolságba került Taitos kincse, ezzel az egyetlen mondattal. ~Vesződjön vele az, akinek kisgömböc volt az unokabátyjának a mostohaanyja.~ Le is lankad a villódzó érdeklődés és lelkesedés, immár ismét csak egy eldugaszolt szemétcirkáló, nem más. Csak lankadó „aha” felbukásával kíséri az érdekfeszítő szivárvány képzés elméleti teóriáját, valahogy a sokszínű égi jelenségről mindig egy habos- babos ruha jutott eszébe, amit fiatalabb korába mindig rá akartak tukmálni. ~Blöe.~ *
-Rá cse hederíts, deb bajd elmúlik. *Legyint a gondolatokra, amik szinte egymást dagályosítsák, ő meg aztán már az elején arrébb rúgta azt a bizonyos fonalat. Sohasem volt az a visszafogott lélek, ami érdekelte, mindig megkérdezte, attól függetlenül hány lábbal voltak magasabbak vagy többek a kiszemelt célpontok.*
-Deked van otthodod és bégis itt lófrálsz? *Pislog felfelé, mert neki napról- napra egyre jobban kezd hiányozni az értelmes társaság, de főleg azok, akikkel beszélgetni is lehet. Aztán elsüti a nagyon elmés fordulatot, és rozmárnak titulálja kísérőjét, erre az visszavág, és teljes elégedettséggel titulálná magát az agyaras állatnak, ha ő most produkál valami varázstudományt. Most ezzel megfogta a gnómot, de hősünk nem esik pánikba, vagy nem adja meg magát elsőre. Felmutatja a mutatóujját.*
-Bost gyol figyelj! *Benyálazza az ujját, aztán felemeli, vissza a levegőbe. Mormol, szinte kántál valami érthetetlen zagyvanyelven, aztán viszi jobbra aztán balra az ujját, mint valami pálcát, majd megkoppintja a férfi kezét.*
-Íd. *Nagy elégedettséggel vágja csípőre a kezeit.*
-Na? Érzed bár a váldozást? *Tudakolja miközben haladnak előrefelé, ekkor érik a bölcs intelmek, amelyek nyomán megpaskolja a pofiját a két tenyerével, majd gyorsan kirántja az orrából a két tömítést.*
-Dááá! Sziii! *Még odakint rámarkol a térdeire, nem volt egy kellemes élmény, de úgy fest, elállt a vérzés, így felszegett fejjel lépdel be a fogadótérbe, az odabent ácsorgó őrök árnyékában. Nagyon koncentrál, nem is igazán néz körbe, mert eléggé félhomály van, csak követi minél szorosabban a másikat. Mikor az megbámul valaki, ő kétszer olyan dülledten utánozza azt. ~Biztos sokat verik szegényt, azért ilyen nagy a hátsója. ~ Jegyzi meg magában, fontos, hogy helyesen mérje fel a környezetét. Miután megtalálják az asztalukat, gyorsan ki is húzza a széket, amely igazán előkelő és furcsa is, megfordul a fejében, hogy egyáltalán leülhet-e ő ilyen finom anyagra. De gyorsan leküzdi a zavarát, miután Taitos fennhangon megszólal, és nagyon úgy tűnik, hozzá beszél, bár körbenéz, hátha van még itt valaki rajtuk kívül. Az első mondatra nem tudja, mit feleljen, a másoknál viszont felcsillannak a szemei, mert ez már sokkal közelebb áll hozzá is. Felkönyököl az asztallapra, majd lejjebb hajtva a fejét, nyalint egy nyelvnyújtásnyit és kettőt- hármat nyámmogva megjegyzi.*
-Egen, a festék is fémtartalmú, ez bizonyítottam nem egészséges. *Bólint a másik irányába nagyon tudományosan.*
-Akár a karod is lerohadhat, én nem könyökölnék rá. *Figyelmezteti.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Kicsit elhitelteleníti a manós sztorit, hogy a férfi nem igazán bizonyos a helyben.*
-Deb. Deb mászcok hegyeket és deb fogok odáig beúszdi. *Ezt le is tudja, sajnos számára megközelíthetetlen távolságba került Taitos kincse, ezzel az egyetlen mondattal. ~Vesződjön vele az, akinek kisgömböc volt az unokabátyjának a mostohaanyja.~ Le is lankad a villódzó érdeklődés és lelkesedés, immár ismét csak egy eldugaszolt szemétcirkáló, nem más. Csak lankadó „aha” felbukásával kíséri az érdekfeszítő szivárvány képzés elméleti teóriáját, valahogy a sokszínű égi jelenségről mindig egy habos- babos ruha jutott eszébe, amit fiatalabb korába mindig rá akartak tukmálni. ~Blöe.~ *
-Rá cse hederíts, deb bajd elmúlik. *Legyint a gondolatokra, amik szinte egymást dagályosítsák, ő meg aztán már az elején arrébb rúgta azt a bizonyos fonalat. Sohasem volt az a visszafogott lélek, ami érdekelte, mindig megkérdezte, attól függetlenül hány lábbal voltak magasabbak vagy többek a kiszemelt célpontok.*
-Deked van otthodod és bégis itt lófrálsz? *Pislog felfelé, mert neki napról- napra egyre jobban kezd hiányozni az értelmes társaság, de főleg azok, akikkel beszélgetni is lehet. Aztán elsüti a nagyon elmés fordulatot, és rozmárnak titulálja kísérőjét, erre az visszavág, és teljes elégedettséggel titulálná magát az agyaras állatnak, ha ő most produkál valami varázstudományt. Most ezzel megfogta a gnómot, de hősünk nem esik pánikba, vagy nem adja meg magát elsőre. Felmutatja a mutatóujját.*
-Bost gyol figyelj! *Benyálazza az ujját, aztán felemeli, vissza a levegőbe. Mormol, szinte kántál valami érthetetlen zagyvanyelven, aztán viszi jobbra aztán balra az ujját, mint valami pálcát, majd megkoppintja a férfi kezét.*
-Íd. *Nagy elégedettséggel vágja csípőre a kezeit.*
-Na? Érzed bár a váldozást? *Tudakolja miközben haladnak előrefelé, ekkor érik a bölcs intelmek, amelyek nyomán megpaskolja a pofiját a két tenyerével, majd gyorsan kirántja az orrából a két tömítést.*
-Dááá! Sziii! *Még odakint rámarkol a térdeire, nem volt egy kellemes élmény, de úgy fest, elállt a vérzés, így felszegett fejjel lépdel be a fogadótérbe, az odabent ácsorgó őrök árnyékában. Nagyon koncentrál, nem is igazán néz körbe, mert eléggé félhomály van, csak követi minél szorosabban a másikat. Mikor az megbámul valaki, ő kétszer olyan dülledten utánozza azt. ~Biztos sokat verik szegényt, azért ilyen nagy a hátsója. ~ Jegyzi meg magában, fontos, hogy helyesen mérje fel a környezetét. Miután megtalálják az asztalukat, gyorsan ki is húzza a széket, amely igazán előkelő és furcsa is, megfordul a fejében, hogy egyáltalán leülhet-e ő ilyen finom anyagra. De gyorsan leküzdi a zavarát, miután Taitos fennhangon megszólal, és nagyon úgy tűnik, hozzá beszél, bár körbenéz, hátha van még itt valaki rajtuk kívül. Az első mondatra nem tudja, mit feleljen, a másoknál viszont felcsillannak a szemei, mert ez már sokkal közelebb áll hozzá is. Felkönyököl az asztallapra, majd lejjebb hajtva a fejét, nyalint egy nyelvnyújtásnyit és kettőt- hármat nyámmogva megjegyzi.*
-Egen, a festék is fémtartalmú, ez bizonyítottam nem egészséges. *Bólint a másik irányába nagyon tudományosan.*
-Akár a karod is lerohadhat, én nem könyökölnék rá. *Figyelmezteti.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:29:05
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:29:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord, Dreyia, Carlotteia//
-Mindig jó hallani, ha kedvenc vendég érkezik, az sosem fáradtság. *Jegyzi meg Carlotteia kijelentésére, látja, hogy Dreyia is már itt van, ő inkább hajmosásra cserélte a pihenést, de előbb a dolog.
Bizony, azért most is vannak elegen odalent, hogy ne szúrja ki egyből a nemest, mikor viszont az segítségére siet azzal, hogy közelebb sétál és megszólítja, mindjárt mosolyra derül az arca. Régen nem látta már a férfit, örül, hogy épségben van, és még mindig gondol rá néha, hogy meglátogassa. A meglepetés említésére lelkesen odalép hozzá és a karjaival a nyakába kapaszkodva üdvözölné egy csókkal, ha nem ellenkezik.*
-Hogy vagy mindig Kedves? *Kérdezi kedvesen, nem hiszi, hogy van célja a látogatásnak, csupán úgy véli már hiányzott a nemesnek a társaság.*
-Mindig jó hallani, ha kedvenc vendég érkezik, az sosem fáradtság. *Jegyzi meg Carlotteia kijelentésére, látja, hogy Dreyia is már itt van, ő inkább hajmosásra cserélte a pihenést, de előbb a dolog.
Bizony, azért most is vannak elegen odalent, hogy ne szúrja ki egyből a nemest, mikor viszont az segítségére siet azzal, hogy közelebb sétál és megszólítja, mindjárt mosolyra derül az arca. Régen nem látta már a férfit, örül, hogy épségben van, és még mindig gondol rá néha, hogy meglátogassa. A meglepetés említésére lelkesen odalép hozzá és a karjaival a nyakába kapaszkodva üdvözölné egy csókkal, ha nem ellenkezik.*
-Hogy vagy mindig Kedves? *Kérdezi kedvesen, nem hiszi, hogy van célja a látogatásnak, csupán úgy véli már hiányzott a nemesnek a társaság.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:14:01
Üzenet elküldve: 2020-01-28 17:14:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Vyl, Ernuss, Cassy, Orm, Gyldwa//
*Tagadhatatlanul jól esnek neki Gyldwa szavai, annyira, hogy mosolyra fakad az arca, miközben hallgatja a beszédet.*
-A tegnapit is csak azért csináltam, hátha elnyeri a tetszését a bátyjának. Kérem, számunkra minden vendég egyenlő és ugyanúgy megérdemli a törődést, nincsenek kivételek. *Szép, hangzatos szavak, még akkor is, ha most ennél nehezebb ügyről van itt szó. Gyldwa természetesen kézhez kapja a korsót, így bátyját hűsítheti a vízzel.
Önkéntelenül is felfigyel egy párbeszédre, Cassy és Ernuss között, ami bizony a városba látogatásról szól. Vyl szeme felcsillan, miközben az őr és a hosszúéletű gyönyörűség felé fordul.*
-Ha nem bánjátok, én is megtámogatnám Ernusst pár arannyal, kéne nekem is valami egy valami. Egy szép, tollas, hosszúkarimás, vörösbáránybőr kalapra lenne szükségem, a legújabb divat szerintiből. Természetesen megadom előre az árát. * Azzal át is ad Ernuss Kronee Drushreic számára 150 aranyat. * Ha látnál selyemharisnyát, abból feketét is kérnék. *Mosolyog, majd visszafordul az anyagiak rendezése után a nőstény orkhoz.*
-Szerintem támogassuk meg két oldalról, majd vezetlek a fürdőbe, ott megmosdatom, megmasszírozom, aztán pihen majd egy padon, amíg ezt veled is megteszem. Homlok-és halánték, vagyis fejmasszázs biztosan kell neki, ha rosszul van. *Orm felé intézne egy kérdést, miközben lehajol elé, s izmos vállára helyezi balját.*
-Megengednéd nekem, kérlek? Hidd el, nem akarok rosszat. *Őszintén beszél, tekintete is ezt sugározza, persze a másik azt hihet, amit csak akar. Az utolsó mondatát pedig mindenkihez intézi, persze a csúf emlékek miatt nagyot sóhajt előtte, de ez hátha segíthet az orkon.*
-Ismertem egy orvost, nagyon régen, azt sem tudom, meg van e még. A Kikötőben nem hallottam róla, de ha elengedtek a feladataim után, felkeresném Artheniorban. Felfoghatjuk úgy is, mintha követségbe mennék. *Ezt egyszerre intézi Ormhoz és Gyldwához, Cassyhoz, Ernusshoz, s reménykedik benne, beleegyeznek, hogy segíthessen. Nem hiszi, hogy kellemes meglepetés lenne Intathnak, vagy fordítva, viszont a Sellőházra is rossz fényt vetne, ha nem tudnák ezt megoldani.*
//Vyl, Ernuss, Cassy, Orm, Gyldwa//
*Tagadhatatlanul jól esnek neki Gyldwa szavai, annyira, hogy mosolyra fakad az arca, miközben hallgatja a beszédet.*
-A tegnapit is csak azért csináltam, hátha elnyeri a tetszését a bátyjának. Kérem, számunkra minden vendég egyenlő és ugyanúgy megérdemli a törődést, nincsenek kivételek. *Szép, hangzatos szavak, még akkor is, ha most ennél nehezebb ügyről van itt szó. Gyldwa természetesen kézhez kapja a korsót, így bátyját hűsítheti a vízzel.
Önkéntelenül is felfigyel egy párbeszédre, Cassy és Ernuss között, ami bizony a városba látogatásról szól. Vyl szeme felcsillan, miközben az őr és a hosszúéletű gyönyörűség felé fordul.*
-Ha nem bánjátok, én is megtámogatnám Ernusst pár arannyal, kéne nekem is valami egy valami. Egy szép, tollas, hosszúkarimás, vörösbáránybőr kalapra lenne szükségem, a legújabb divat szerintiből. Természetesen megadom előre az árát. * Azzal át is ad Ernuss Kronee Drushreic számára 150 aranyat.
* Ha látnál selyemharisnyát, abból feketét is kérnék. *Mosolyog, majd visszafordul az anyagiak rendezése után a nőstény orkhoz.*-Szerintem támogassuk meg két oldalról, majd vezetlek a fürdőbe, ott megmosdatom, megmasszírozom, aztán pihen majd egy padon, amíg ezt veled is megteszem. Homlok-és halánték, vagyis fejmasszázs biztosan kell neki, ha rosszul van. *Orm felé intézne egy kérdést, miközben lehajol elé, s izmos vállára helyezi balját.*
-Megengednéd nekem, kérlek? Hidd el, nem akarok rosszat. *Őszintén beszél, tekintete is ezt sugározza, persze a másik azt hihet, amit csak akar. Az utolsó mondatát pedig mindenkihez intézi, persze a csúf emlékek miatt nagyot sóhajt előtte, de ez hátha segíthet az orkon.*
-Ismertem egy orvost, nagyon régen, azt sem tudom, meg van e még. A Kikötőben nem hallottam róla, de ha elengedtek a feladataim után, felkeresném Artheniorban. Felfoghatjuk úgy is, mintha követségbe mennék. *Ezt egyszerre intézi Ormhoz és Gyldwához, Cassyhoz, Ernusshoz, s reménykedik benne, beleegyeznek, hogy segíthessen. Nem hiszi, hogy kellemes meglepetés lenne Intathnak, vagy fordítva, viszont a Sellőházra is rossz fényt vetne, ha nem tudnák ezt megoldani.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 15:36:15
Üzenet elküldve: 2020-01-28 15:36:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Cahress, Vyliassa//
*Gyldwa a maga módján azért érti a dolgokat, bár nem a legokosabb nő a földön, ez tény, de ezzel tisztában van, s ez, ha más nem is, már fél siker. Hisz az első lépés a felismerés.*
-Ó. Értem.
*Mondja, és látszik rajta, hogy igyekszik fejében elképzelni a képet, ahogy a kellemes, finom kezek minden izmát, minden görcsét, melyből akad bőven a sok munkától, szépen kimasszírozzák.*
-Akkor egész kellemes lehet.
*Mondja, kissé lehatja fejét, s szégyenlősen elpironkodik a gondolaton.*
-Én megbízom önökben, olyan kedves itt mindenki! Furcsa érzés... Általában mindenki utál, vagy megvet minket.
*Bár látszólag ez Gyldwát nem nagyon zaklatja fel. Furcsállja azt is, hogy mindenki olyan segítőkész, ahogy kiderül, hogy Orm nem érzi magát valami jól, még az az őrféle is odajön hozzájuk, hogy megkérdezze, minden rendben van-e.*
-Valami baj van a bátyámmal, beteg lehet, vagy ilyesmi. Olyan forró a feje!
*Kezét odaérinti, majd a sajátjához, és érzi a különbséget, majd rosszallóan megrázza fejét.*
-Ez nem jó.. Remélem hamar elmúlik. Tessék, igyál egy kis vizet bátyó!
*Nyújtja oda a vizeskorsót, ha kézhez került azóta.*
-Aztán ha jobban érzed magad, menjünk, majd ezek a kedves hölgyek kikúrálják a bajod, nefélj! Nem igaz?
*Néz rájuk kérdőn, s bízik benne, hogy belemennek a játékba, s az ő oldalára állnak.*
//Orm, Gyldwa, Cahress, Vyliassa//
*Gyldwa a maga módján azért érti a dolgokat, bár nem a legokosabb nő a földön, ez tény, de ezzel tisztában van, s ez, ha más nem is, már fél siker. Hisz az első lépés a felismerés.*
-Ó. Értem.
*Mondja, és látszik rajta, hogy igyekszik fejében elképzelni a képet, ahogy a kellemes, finom kezek minden izmát, minden görcsét, melyből akad bőven a sok munkától, szépen kimasszírozzák.*
-Akkor egész kellemes lehet.
*Mondja, kissé lehatja fejét, s szégyenlősen elpironkodik a gondolaton.*
-Én megbízom önökben, olyan kedves itt mindenki! Furcsa érzés... Általában mindenki utál, vagy megvet minket.
*Bár látszólag ez Gyldwát nem nagyon zaklatja fel. Furcsállja azt is, hogy mindenki olyan segítőkész, ahogy kiderül, hogy Orm nem érzi magát valami jól, még az az őrféle is odajön hozzájuk, hogy megkérdezze, minden rendben van-e.*
-Valami baj van a bátyámmal, beteg lehet, vagy ilyesmi. Olyan forró a feje!
*Kezét odaérinti, majd a sajátjához, és érzi a különbséget, majd rosszallóan megrázza fejét.*
-Ez nem jó.. Remélem hamar elmúlik. Tessék, igyál egy kis vizet bátyó!
*Nyújtja oda a vizeskorsót, ha kézhez került azóta.*
-Aztán ha jobban érzed magad, menjünk, majd ezek a kedves hölgyek kikúrálják a bajod, nefélj! Nem igaz?
*Néz rájuk kérdőn, s bízik benne, hogy belemennek a játékba, s az ő oldalára állnak.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 14:19:25
Üzenet elküldve: 2020-01-28 14:19:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord, Dreyia, Mady//
*Mosoly szalad az arcára a pozitív visszajelzés hallatán, mindig jó hír, ha sikerül a helyzeten szépíteni.*
- Örömmel hallom, egészségére!
*Leszedi az asztalt, a poharat is, amennyiben kiürült, miközben a továbbiakról egyezkednek. A Sellő dolgában elnyom egy mosolyt, majd rögtön igyekszik megnyugtatni a nemes urat.*
- Természetesen, csak masszázs, semmi más, ahogy a vendég óhajtja. A fürdő és az étkezés már ki van fizetve, a masszázs 35 arany, a második pohár bor pedig még 10. Ezt máris hozom.
*Visszasétál a pult mögé, ahol a poharat leteszi a mosogatónál, az étkezésből maradt eszközöket pedig a konyhára viszi, úgyis el kell hoznia a csokoládés habos csókot. Ellenőrzi, hogy nem tettek rá mentalevelet, ahogy Aleimord meghagyta, majd visszatér a pult mögé az édességgel, még hátravan az ital kitöltése. Biccentéssel üdvözli a felbukkanó Dreyiát. Lassanként mindenki előkerül, s alkalmat kap rá, hogy az újakat is jobban megismerje. Bár a mélységi nő csendesen érkezik, ennek nem kell feltétlenül így is maradnia, különben is segíthet egy kérdésben.*
- Reggelt, kolléga!
*Somolyog féloldalasan. Tiszta poharat vesz elő a különleges bornak, s előkeresi az üveget.*
- Tölthetek valamit? Mondjuk egy teát?
*Emlékszik rá, hogy legutóbbi ittjártakor Dreyia kiszolgálta magát, ami miatt majdnem ki is küldte a személyzeti terepről, mert akkor még nem tudta, hogy kicsoda. Most nem ezen indíttatásból ajánlkozik, vagyis hogy távol tartsa az eszközöktől, pusztán szívélyes gesztusról van szó.*
- Sikerült kipihenned magad?
*Dereng neki, hogy Madyvel együtt igen fáradtan érkeztek, és a főnökséget keresték, mielőtt kényelembe tudták volna helyezni magukat.*
- Nem tudod, hol van Maydeleine? Még pihen?
*Rengeteg ideje van még elkészülnie, hiszen még csak most fogja kivinni a desszertet az asztalhoz, aztán még ott van a fürdő és a masszázs, de szereti idejében megszervezni a dolgokat. Hamarosan Mady maga is előkerül, éppen akkor, mikor a desszert mellé helyezi a száraz fehér bort egy talpas pohárban Aleimord számára. A csupa derű Sellőhöz fordul, aki szinte nem is emlékezteti a fáradtságtól és ki tudja, mi mindentől elgyötört lányra, aki az este érkezett.*
- Ejha! Ezt már nevezem mosolynak!
*Teszi csípőre balját kifordított tenyérrel és viszonozza a derűs arckifejezést. Éppen szólna, hogy érdeklődjön, megkapta-e az üzenetét, mikor Aleimord Mady elé toppan, így csak becsukja a száját, és diszkréten hagyja, hogy a viszontlátás örömét megosszák egymással. Talán azért ragyog úgy Mady is. Addig Dreyiához fordul, persze a figyelme részint ott marad a párosnál, hiszen még van teendője a nemes úrral. De míg felmerülnek ezek az igények, talán szolgálatára lehet Dreyiának egy teával.*
//Új munka, és ami még vár//
//Zenészek//
*Az érkező törpe uraság útját nem állják, ám valóban udvariasan megkéri az őr az ajtóban, hogy a fegyverét a tárolóba legyen szíves letenni, aztán pedig kellemes szórakozást kíván számára. Carlotteia, bokros teendői mellett gyorsan időt talál számára is. Minthogy jelenleg épp elfoglaltak a felszolgálók, maga sétál elő lendületesen a pult mögül, hogy köszöntse.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, jó uram! Miben lehetek a szolgálatára? Óhajtja megtekinteni a kínálatunkat vagy esetleg érdeklik a szolgáltatásaink?
*Megforgatja a kezében az ideiglenes étlapot, melyen nem csak a nevek szerepelnek, hanem a rövid leírások is, de csak akkor nyújtja át, ha a vendég úgy szeretné. A zenészek, alkalmazkodva a gyűlő tömeghez, s az elvegyülő Sellők mennyiségéhez, emelik a hangerőt valamelyest, hogy ne vesszen el játékuk a duruzsolásban, s az asztaloknál folyó beszélgetéseket se lehessen két asztallal arrébb is tisztán hallgatni. A furulyás szőke mára kialhatta magát, sokkal élénkebben figyel, és váltogatja hangszerét, most éppen csörgőkkel tarkítja lantos társának muzsikáját.*
*Mosoly szalad az arcára a pozitív visszajelzés hallatán, mindig jó hír, ha sikerül a helyzeten szépíteni.*
- Örömmel hallom, egészségére!
*Leszedi az asztalt, a poharat is, amennyiben kiürült, miközben a továbbiakról egyezkednek. A Sellő dolgában elnyom egy mosolyt, majd rögtön igyekszik megnyugtatni a nemes urat.*
- Természetesen, csak masszázs, semmi más, ahogy a vendég óhajtja. A fürdő és az étkezés már ki van fizetve, a masszázs 35 arany, a második pohár bor pedig még 10. Ezt máris hozom.
*Visszasétál a pult mögé, ahol a poharat leteszi a mosogatónál, az étkezésből maradt eszközöket pedig a konyhára viszi, úgyis el kell hoznia a csokoládés habos csókot. Ellenőrzi, hogy nem tettek rá mentalevelet, ahogy Aleimord meghagyta, majd visszatér a pult mögé az édességgel, még hátravan az ital kitöltése. Biccentéssel üdvözli a felbukkanó Dreyiát. Lassanként mindenki előkerül, s alkalmat kap rá, hogy az újakat is jobban megismerje. Bár a mélységi nő csendesen érkezik, ennek nem kell feltétlenül így is maradnia, különben is segíthet egy kérdésben.*
- Reggelt, kolléga!
*Somolyog féloldalasan. Tiszta poharat vesz elő a különleges bornak, s előkeresi az üveget.*
- Tölthetek valamit? Mondjuk egy teát?
*Emlékszik rá, hogy legutóbbi ittjártakor Dreyia kiszolgálta magát, ami miatt majdnem ki is küldte a személyzeti terepről, mert akkor még nem tudta, hogy kicsoda. Most nem ezen indíttatásból ajánlkozik, vagyis hogy távol tartsa az eszközöktől, pusztán szívélyes gesztusról van szó.*
- Sikerült kipihenned magad?
*Dereng neki, hogy Madyvel együtt igen fáradtan érkeztek, és a főnökséget keresték, mielőtt kényelembe tudták volna helyezni magukat.*
- Nem tudod, hol van Maydeleine? Még pihen?
*Rengeteg ideje van még elkészülnie, hiszen még csak most fogja kivinni a desszertet az asztalhoz, aztán még ott van a fürdő és a masszázs, de szereti idejében megszervezni a dolgokat. Hamarosan Mady maga is előkerül, éppen akkor, mikor a desszert mellé helyezi a száraz fehér bort egy talpas pohárban Aleimord számára. A csupa derű Sellőhöz fordul, aki szinte nem is emlékezteti a fáradtságtól és ki tudja, mi mindentől elgyötört lányra, aki az este érkezett.*
- Ejha! Ezt már nevezem mosolynak!
*Teszi csípőre balját kifordított tenyérrel és viszonozza a derűs arckifejezést. Éppen szólna, hogy érdeklődjön, megkapta-e az üzenetét, mikor Aleimord Mady elé toppan, így csak becsukja a száját, és diszkréten hagyja, hogy a viszontlátás örömét megosszák egymással. Talán azért ragyog úgy Mady is. Addig Dreyiához fordul, persze a figyelme részint ott marad a párosnál, hiszen még van teendője a nemes úrral. De míg felmerülnek ezek az igények, talán szolgálatára lehet Dreyiának egy teával.*
//Új munka, és ami még vár//
//Zenészek//
*Az érkező törpe uraság útját nem állják, ám valóban udvariasan megkéri az őr az ajtóban, hogy a fegyverét a tárolóba legyen szíves letenni, aztán pedig kellemes szórakozást kíván számára. Carlotteia, bokros teendői mellett gyorsan időt talál számára is. Minthogy jelenleg épp elfoglaltak a felszolgálók, maga sétál elő lendületesen a pult mögül, hogy köszöntse.*
- Üdvözlöm a Sellőházban, jó uram! Miben lehetek a szolgálatára? Óhajtja megtekinteni a kínálatunkat vagy esetleg érdeklik a szolgáltatásaink?
*Megforgatja a kezében az ideiglenes étlapot, melyen nem csak a nevek szerepelnek, hanem a rövid leírások is, de csak akkor nyújtja át, ha a vendég úgy szeretné. A zenészek, alkalmazkodva a gyűlő tömeghez, s az elvegyülő Sellők mennyiségéhez, emelik a hangerőt valamelyest, hogy ne vesszen el játékuk a duruzsolásban, s az asztaloknál folyó beszélgetéseket se lehessen két asztallal arrébb is tisztán hallgatni. A furulyás szőke mára kialhatta magát, sokkal élénkebben figyel, és váltogatja hangszerét, most éppen csörgőkkel tarkítja lantos társának muzsikáját.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-28 09:15:53
Üzenet elküldve: 2020-01-28 09:15:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Röpke közjáték Ernuss-szal//
*A mozgalmas történések közepette kiválik az a pillanat, mikor Ernuss odalép hozzá, és megszólítja. Ekkor már tudja, hogy Orm lázas, s amilyen hirtelen jött a dolog, aggódik, hogy komoly dologról van szó, esetleg Gyldwától is várhatják a tüneteket. De akár a személyzet vagy a vendégek soraiban is felütheti a fejét valami, ő pedig szeretné felkészülten várni. Aggodalmas arccal húzódik mellé, és csendesen vált hát néhány szót a mélységi őrrel.*
- Igen… de azt hiszem, megoldjuk. Viszont Ernuss, megtennél nekem egy nagy szívességet? Vendégünknek láza van, és félek, hogy túl kevés Keresztes Ulsgát vettem, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar szükség lesz rá. Hoznál még nekem néhányat?
*Csúsztat Ernuss Kronee Drushreic kezébe 160 aranyat kérlelő tekintettel, és egy pillanatra a kezére teszi a tenyerét megelőlegezett hálája jeleként. Nem maradhat azonban sokáig, fél, hogy Orm összeesik a vendégtér közepén, az pedig senkinek nem lenne jó.*
- Bocsáss meg, most mennem kell!
*A mozgalmas történések közepette kiválik az a pillanat, mikor Ernuss odalép hozzá, és megszólítja. Ekkor már tudja, hogy Orm lázas, s amilyen hirtelen jött a dolog, aggódik, hogy komoly dologról van szó, esetleg Gyldwától is várhatják a tüneteket. De akár a személyzet vagy a vendégek soraiban is felütheti a fejét valami, ő pedig szeretné felkészülten várni. Aggodalmas arccal húzódik mellé, és csendesen vált hát néhány szót a mélységi őrrel.*
- Igen… de azt hiszem, megoldjuk. Viszont Ernuss, megtennél nekem egy nagy szívességet? Vendégünknek láza van, és félek, hogy túl kevés Keresztes Ulsgát vettem, nem számítottam rá, hogy ilyen hamar szükség lesz rá. Hoznál még nekem néhányat?
*Csúsztat Ernuss Kronee Drushreic kezébe 160 aranyat kérlelő tekintettel, és egy pillanatra a kezére teszi a tenyerét megelőlegezett hálája jeleként.
Nem maradhat azonban sokáig, fél, hogy Orm összeesik a vendégtér közepén, az pedig senkinek nem lenne jó.*- Bocsáss meg, most mennem kell!
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 21:52:56
Üzenet elküldve: 2020-01-27 21:52:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Maydeleine//
*Soha nem evett még cápát, de el kell ismernie, hogy tényleg nem rossz... Sőt! Ekkor jön rá, hogy egy dolog azért nagyon hiányzik neki a régi életéből: hogy bármit kipróbálhatott. Bármit. Nem volt anyagi határai semminek... Talán vissza kellene térnie a kastélyba? Biztos, hogy nem élné a régi éltét ugyan úgy. Az üzlet nem érdekelné, maradnak a birtokok, azok bérléséből is nevetve elél, semmi munkával... De akkor már nem csak ülne a pénzén. Támogatná a Szarvasokat, Laurent, hogy szép nagy iskolát tudjanak csinálni.
Mikor végez az étellel, a felszolgáló is visszatér.*
- Igen, nagyon ízletes volt. Köszönöm elfogadok még egy italt, és jöhet a desszert is. Fürdő és Sellő, remek, nagyszerű! A Sellőnek ugye szóltak, hogy semmi olyasmire nincs igényem?
*Nem magyarázkodik, nincs köze mindenkinek a miértekhez, és valószínűleg a személyzetet is árdekli.*
- Mennyivel tartozok még? *kérdezi végül, hiszen már nem tudja követni az árakat. Ekkor veszi észre a háttérben Madyt. Nem is kellett olyan sokat várnia, még az étkezést sem fejezte be, a desszert még hátravan!
Mivel nem megy sehová, és rendezni bármikor tud, ahogyan desszertet is enni, feláll, és a nő felé sétál, aki láthatóan nem vette eddig észre.*
- Meglepetés! *emeli fel a kezét egy pillanatra mosolyogva, mikor elébe áll.*
*Soha nem evett még cápát, de el kell ismernie, hogy tényleg nem rossz... Sőt! Ekkor jön rá, hogy egy dolog azért nagyon hiányzik neki a régi életéből: hogy bármit kipróbálhatott. Bármit. Nem volt anyagi határai semminek... Talán vissza kellene térnie a kastélyba? Biztos, hogy nem élné a régi éltét ugyan úgy. Az üzlet nem érdekelné, maradnak a birtokok, azok bérléséből is nevetve elél, semmi munkával... De akkor már nem csak ülne a pénzén. Támogatná a Szarvasokat, Laurent, hogy szép nagy iskolát tudjanak csinálni.
Mikor végez az étellel, a felszolgáló is visszatér.*
- Igen, nagyon ízletes volt. Köszönöm elfogadok még egy italt, és jöhet a desszert is. Fürdő és Sellő, remek, nagyszerű! A Sellőnek ugye szóltak, hogy semmi olyasmire nincs igényem?
*Nem magyarázkodik, nincs köze mindenkinek a miértekhez, és valószínűleg a személyzetet is árdekli.*
- Mennyivel tartozok még? *kérdezi végül, hiszen már nem tudja követni az árakat. Ekkor veszi észre a háttérben Madyt. Nem is kellett olyan sokat várnia, még az étkezést sem fejezte be, a desszert még hátravan!
Mivel nem megy sehová, és rendezni bármikor tud, ahogyan desszertet is enni, feláll, és a nő felé sétál, aki láthatóan nem vette eddig észre.*
- Meglepetés! *emeli fel a kezét egy pillanatra mosolyogva, mikor elébe áll.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:53:39
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:53:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos eltöpreng a lehetőségeken. Latolgatja hol húzna kopogós cipőt, hogy aztán egy üst arany felett fukarkodjon.*
-Vagy az óceán közepén, vagy a hegyekben.
*Böki ki végül.* ~Az olyan stílusos, meg nem zaklatna minden unatkozó siheder.~
*Arra a kérdésre, hogy hogy csinál szivárványt csak felnevet.*
-Szét kell fejteni a fény fonalát, és a foszlányai lesznek a színek, ezt meg csak ki kell engedni a szabadba.
*Magyarázza, aztán megvakarja homlokát.*
-Bár párába napfényt vetíteni könnyebb lehet néha.
*A rövid kitérő után a gigantikus gnómlány újabb kérdést tesz fel. A lány már-már zsiráf termetéből adódóan Taitos pedit nem meri elhallgatni magánélete egyetlen pontját sem előle.*
-Szóvaal az úgy volt, hogy vándor ő is. Így mikor felnőttem elváltak útjaink. A háború alatt kellett volna hazamennem a találkozóra, de itt nagyobb szükség volt rám.
*Az, hogy ez mennyire igaz részletkérdés, ám egy dolog tény. Taitos ájulásig tartó varázspárbajt vívott pár éteri szellemmel nem is olyan régen itt.
Rozmáros viccének talán szándékos félreértésére csak somolyogva felel.*
-Ha a kisasszony varázsol valamit, akkor elfogadom az agyaras létet.
*Egy pillanatra a magát hódnak tettető Morwon jut eszébe, meg is rázza a fejét, de csak úgy lép be a Sellőházba, miután figyelmeztette a lányt.*
-Szedd rendbe az arcodat, viselkedj öntelten.
*Súgja oda, aztán testtartásával igyekszik legalább valami előkelőséget sugallni, ahogy a legközelebbi őrnek odabiccent. Odabent a zeneszóra és a vöröses fényre magában füttyent egyet. Nem gondolta, hogy ennyire figyelnek itt a részletekre. Arcára a nemesség rideg, kocsonyaszerű közönyét ölti, amit csak néha rezzent meg egy-egy csípő ringása, melyet szándékosan sokáig bámul.* ~Nehéz beolvadni, annyi szent.~
*A legközelebbi üres asztalféleséghez sétál, ha pedig esetleg valaki rájuk néz, ujjainak hanyag megemelésével jelzi, hogy kiszolgálásra várnak. Közben a biztos beolvadás kedvéért ajkait lebiggyesztve szól a gnóm lányhoz.*
-Nos kedves, be kell valljam ennyit nem vártam a Kikötőtől... *Kezdi, szinte kifolyik a nyála, olyan elharapottan beszél.*
-De be kell valljam jó, habár az asztalok illesztései gyérek.
*Húzza végig ujjait az asztal illesztésein.*
-Az obszidián sokkal jobban mutatna itt.
*Jegyzi meg mindezt úgy, mintha lealacsonyító lenne itt ülnie.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos eltöpreng a lehetőségeken. Latolgatja hol húzna kopogós cipőt, hogy aztán egy üst arany felett fukarkodjon.*
-Vagy az óceán közepén, vagy a hegyekben.
*Böki ki végül.* ~Az olyan stílusos, meg nem zaklatna minden unatkozó siheder.~
*Arra a kérdésre, hogy hogy csinál szivárványt csak felnevet.*
-Szét kell fejteni a fény fonalát, és a foszlányai lesznek a színek, ezt meg csak ki kell engedni a szabadba.
*Magyarázza, aztán megvakarja homlokát.*
-Bár párába napfényt vetíteni könnyebb lehet néha.
*A rövid kitérő után a gigantikus gnómlány újabb kérdést tesz fel. A lány már-már zsiráf termetéből adódóan Taitos pedit nem meri elhallgatni magánélete egyetlen pontját sem előle.*
-Szóvaal az úgy volt, hogy vándor ő is. Így mikor felnőttem elváltak útjaink. A háború alatt kellett volna hazamennem a találkozóra, de itt nagyobb szükség volt rám.
*Az, hogy ez mennyire igaz részletkérdés, ám egy dolog tény. Taitos ájulásig tartó varázspárbajt vívott pár éteri szellemmel nem is olyan régen itt.
Rozmáros viccének talán szándékos félreértésére csak somolyogva felel.*
-Ha a kisasszony varázsol valamit, akkor elfogadom az agyaras létet.
*Egy pillanatra a magát hódnak tettető Morwon jut eszébe, meg is rázza a fejét, de csak úgy lép be a Sellőházba, miután figyelmeztette a lányt.*
-Szedd rendbe az arcodat, viselkedj öntelten.
*Súgja oda, aztán testtartásával igyekszik legalább valami előkelőséget sugallni, ahogy a legközelebbi őrnek odabiccent. Odabent a zeneszóra és a vöröses fényre magában füttyent egyet. Nem gondolta, hogy ennyire figyelnek itt a részletekre. Arcára a nemesség rideg, kocsonyaszerű közönyét ölti, amit csak néha rezzent meg egy-egy csípő ringása, melyet szándékosan sokáig bámul.* ~Nehéz beolvadni, annyi szent.~
*A legközelebbi üres asztalféleséghez sétál, ha pedig esetleg valaki rájuk néz, ujjainak hanyag megemelésével jelzi, hogy kiszolgálásra várnak. Közben a biztos beolvadás kedvéért ajkait lebiggyesztve szól a gnóm lányhoz.*
-Nos kedves, be kell valljam ennyit nem vártam a Kikötőtől... *Kezdi, szinte kifolyik a nyála, olyan elharapottan beszél.*
-De be kell valljam jó, habár az asztalok illesztései gyérek.
*Húzza végig ujjait az asztal illesztésein.*
-Az obszidián sokkal jobban mutatna itt.
*Jegyzi meg mindezt úgy, mintha lealacsonyító lenne itt ülnie.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:45:37
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:45:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Új munka, és ami még vár//
*A Sellő elé érve kicsit eltöpreng, hisz az épület messze jobb állapotban van, mint a város többi épülete. Ez a hely tényleg képes lehet a kikötőt magasabb szintre húzni, bár kérdés lesz e rá lehetőségük. Mivel gyalogosan érkezett, így a főbejárat felé veszi az útját, bentről zene hallatszik, és némi édeskés füst is szivárog ki. Amint belép, két őrt is lát, egyelőre nem vegzálják, bár ha a pörölyét elkérik elég neheztelve, de átadja. Egyéb esetben magával viszi azt. Míg a többi vendég szórakozik,ő az épületet szemlézgeti, majd egy asztalhoz leül, és türelmesen vár egy pincérre vagy más kiszolgáló személyzetre.*
*A Sellő elé érve kicsit eltöpreng, hisz az épület messze jobb állapotban van, mint a város többi épülete. Ez a hely tényleg képes lehet a kikötőt magasabb szintre húzni, bár kérdés lesz e rá lehetőségük. Mivel gyalogosan érkezett, így a főbejárat felé veszi az útját, bentről zene hallatszik, és némi édeskés füst is szivárog ki. Amint belép, két őrt is lát, egyelőre nem vegzálják, bár ha a pörölyét elkérik elég neheztelve, de átadja. Egyéb esetben magával viszi azt. Míg a többi vendég szórakozik,ő az épületet szemlézgeti, majd egy asztalhoz leül, és türelmesen vár egy pincérre vagy más kiszolgáló személyzetre.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:41:09
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:41:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*A mélységi reakcióját csak egy mosollyal nyugtázza, de próbál komoly képet vágni a dologhoz. Majd sietős léptekkel elviharzik, hogy ismét a fürdőbe toppanjon és lefoglalja az első, legalább langyos vízzel teli dézsát sürgősségi céllal. Belemeríti a haját, áztatja, suvickolja, majd talán néhány órával később nem kicsit kimerülve ücsörög a tűztér mellett, hogy minél gyorsabban száradjon a hajrengeteg. Még citromillatú olajjal átdörzsöli, és miközben szárad, fésülgeti, hátha segít valamit a dolgon, de egy egész örökkévalóságnak tűnik. A haját dobálja, hátha a huzat is szárít rajta valamit, mert ennél jobban már törölközővel sem tudja leitatni róla a vizet.*
-Ez a bosszantó! *Csap a térdére, majd csak tétlen bambul ki a fejéből még egy fél órán át, míg teljesen meg nem szárítkozik, bár még így is nedves egy kicsit a töve. A hordárok is megnézik, már látták korábban is itt, több vendéggel is, de ilyen kapkodásba még soha. Miután viszonylag elégedett az eredménnyel, visszaigyekszik a szobába, hogy valami kényelmeset magára kapjon. Egy, vállakat szabadon hagyó blúz és egy lila szoknya az, ami a kezébe akad, majd gondol egyet és felhúz még hozzá egy testszínű harisnyát, hímzett virágokkal az oldalán. Talán ezúttal nem fogja senki kegyetlenül letépni róla, mert féltett ruhadarabról van szó, amit régóta becsben őriz.*
//A pultnál, Carlotteia és a többiek//
*Az öltözködést kivitelezve, megfésülködik és nagyzolva befonja a haját, hogy egy lila masnival szépen végét vegye a bomlásnak. Eztán belebújik egy kis fekete cipőbe és a sietséget megpróbálja maga mögött hagyni. Szándékosan lassabban lépked, hogy megnyugtassa magát, izgul, mert csak remélni tudja, hogy ki jött hozzá és, hogy még mindig várja, nem lépett-e már le a sok várakozás miatt. Benyit a fogadótérbe és légies topogással a pulthoz libben, majd odaérve köszönti a mögötte ácsorgót.*
-Szervusz! *Széles mosoly is társul a gesztushoz, majd elfordul és a szemével mindenki mást kezd pásztázni, hátha megleli, aki reá vár.*
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 16:42:42
Üzenet elküldve: 2020-01-27 16:42:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady és Drey//
//Zárás//
- Igen az, hasznos dolog. Teysus egyik ajándéka ez a varázslat.
*Ahogy belépnek a lány szobájába, ő is kiböki a cetlit és azt is hogy a lány sietősre fogja a dolgot. Majd átveszi tőle a csomagot és kicsit furán forgatja, és igyekszik rájönni mi van benne. Majd a rögtönzött használati útmutatás után még furábban néz a csomagra. Biztos, ami biztos meg is szaglássza, hisz akár mérgező is lehet. Majd a lány szélvésztempóra váltva teker a szobából kifelé, de előtte még a lelkére köti Dreyiának, hogy a csomaghoz addig se nyúljon míg Mady vissza nem ér. Gyakorlatilag már csak a lány árnyékának válaszol.*
- Oké én megvárlak a csomaggal, bár nem vagyok még fáradt.
*Ahogy a szobájához ér benyit, majd keres valami viselhetőt, és elindul le a Sellőbe, hisz fiatal még az este. Hátha akad valami zűr, amit kezelhet, vagy legalább kicsit piszkálhat valakit. Az előtérbe érve, meglepően tapasztalja, hogy a szokásosnál is több a vendég. De ma szabin van így csak nézelődik, és a pult közelében keres egy csendesebb zugot.*
//Mady és Drey//
//Zárás//
- Igen az, hasznos dolog. Teysus egyik ajándéka ez a varázslat.
*Ahogy belépnek a lány szobájába, ő is kiböki a cetlit és azt is hogy a lány sietősre fogja a dolgot. Majd átveszi tőle a csomagot és kicsit furán forgatja, és igyekszik rájönni mi van benne. Majd a rögtönzött használati útmutatás után még furábban néz a csomagra. Biztos, ami biztos meg is szaglássza, hisz akár mérgező is lehet. Majd a lány szélvésztempóra váltva teker a szobából kifelé, de előtte még a lelkére köti Dreyiának, hogy a csomaghoz addig se nyúljon míg Mady vissza nem ér. Gyakorlatilag már csak a lány árnyékának válaszol.*
- Oké én megvárlak a csomaggal, bár nem vagyok még fáradt.
*Ahogy a szobájához ér benyit, majd keres valami viselhetőt, és elindul le a Sellőbe, hisz fiatal még az este. Hátha akad valami zűr, amit kezelhet, vagy legalább kicsit piszkálhat valakit. Az előtérbe érve, meglepően tapasztalja, hogy a szokásosnál is több a vendég. De ma szabin van így csak nézelődik, és a pult közelében keres egy csendesebb zugot.*
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 05:55:44
Üzenet elküldve: 2020-01-27 05:55:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pont indulna a móka, mikor az élet, pontosabban a kapitány, s a söpredékpár úgy dönt, közbeszól. Frädet ez egy pillanatig idegesíti, majd aggasztja, amikor pedig leérnek, s az asztalra kerül Svornt, ijedten megpróbál Daesysnek segíteni, azzal, hogy eszetlenül lesöpör mindent, amit csak keze ér, közben pedig elmormol egy cifra káromkodást, ami talán nála az imák helyett van jelen.*
-Hogy a három isten baszná keresztbe egymást rajta. *A kikötői fruska felé csak szomorúan bólint, majd a Profra figyel. Már eljezdte a saját sötétlila varázsitalát kierősködni az öve mögül, hiszen először arra gondol, arról van itt szó, ám később jut csak el az agyáig, hogy valójában mire is gondolt a lihanechi.*
-Áh... ééértem. *Kissé olyan a saját kudarc megélése után, mint akit valójában nem igazán érdekelne a dolog, pedig Lisendrehlt igenis izgatja, mi lesz a tengeri pórnép sorsa, csupán fél, hogy megszégyenül itt a végén a tóbbiek előtt, a kis magánakciója, vagyis az italok félreértése végett. Kikeresi a repülősót, közben pedig odaadja azt a lila pudingszerű valamit, de összeszűkített szemekkel még vet rá egy megjegyzést.*
-Érdekes. Felettébb érdekes. *Aztán talán inkább azért, hogy ne maradjon itt a képességeivel szégyenben, mintsem a valódi készségességért, segítségnyújtásra való hajlamért - bár az is jócskán van benne -, megkérdezi a Profot egy számára fontos dologról, miközben kihalászik egy világoszsöld varázsitalt redingotja egyik belső zsebéből.*
-Erre nem lenne szükség? Talán jót tenne neki. *Sötétzöldet biztosan nem fog most kikavarni, ahhoz félti a jövendőbeli magát, akinek talán sorsa függhet majd attól, hogy mennyi halványabb színű lötty akad az igen gyér készleteiben. Ám láthatóan erre a kalóznak semmi szüksége, a maga módján ki is fejezi mibenvoltát, amibe Fräd képtelen nem belekotyogni.*
-De fogjuk rá, hogy büszkén. *Itt aztán tényleg elhallgat, legalábbis tervezi, de arca szomorkásra is vált, hiszen jó lett volna a lánnyal játszani. Talán, ha kockáztak volna a szkander után, azon az alkarvédőn kívül más is lekerülhetett volna róla.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Pont indulna a móka, mikor az élet, pontosabban a kapitány, s a söpredékpár úgy dönt, közbeszól. Frädet ez egy pillanatig idegesíti, majd aggasztja, amikor pedig leérnek, s az asztalra kerül Svornt, ijedten megpróbál Daesysnek segíteni, azzal, hogy eszetlenül lesöpör mindent, amit csak keze ér, közben pedig elmormol egy cifra káromkodást, ami talán nála az imák helyett van jelen.*
-Hogy a három isten baszná keresztbe egymást rajta. *A kikötői fruska felé csak szomorúan bólint, majd a Profra figyel. Már eljezdte a saját sötétlila varázsitalát kierősködni az öve mögül, hiszen először arra gondol, arról van itt szó, ám később jut csak el az agyáig, hogy valójában mire is gondolt a lihanechi.*
-Áh... ééértem. *Kissé olyan a saját kudarc megélése után, mint akit valójában nem igazán érdekelne a dolog, pedig Lisendrehlt igenis izgatja, mi lesz a tengeri pórnép sorsa, csupán fél, hogy megszégyenül itt a végén a tóbbiek előtt, a kis magánakciója, vagyis az italok félreértése végett. Kikeresi a repülősót, közben pedig odaadja azt a lila pudingszerű valamit, de összeszűkített szemekkel még vet rá egy megjegyzést.*
-Érdekes. Felettébb érdekes. *Aztán talán inkább azért, hogy ne maradjon itt a képességeivel szégyenben, mintsem a valódi készségességért, segítségnyújtásra való hajlamért - bár az is jócskán van benne -, megkérdezi a Profot egy számára fontos dologról, miközben kihalászik egy világoszsöld varázsitalt redingotja egyik belső zsebéből.*
-Erre nem lenne szükség? Talán jót tenne neki. *Sötétzöldet biztosan nem fog most kikavarni, ahhoz félti a jövendőbeli magát, akinek talán sorsa függhet majd attól, hogy mennyi halványabb színű lötty akad az igen gyér készleteiben. Ám láthatóan erre a kalóznak semmi szüksége, a maga módján ki is fejezi mibenvoltát, amibe Fräd képtelen nem belekotyogni.*
-De fogjuk rá, hogy büszkén. *Itt aztán tényleg elhallgat, legalábbis tervezi, de arca szomorkásra is vált, hiszen jó lett volna a lánnyal játszani. Talán, ha kockáztak volna a szkander után, azon az alkarvédőn kívül más is lekerülhetett volna róla.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-27 00:42:42
Üzenet elküldve: 2020-01-27 00:42:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Daesys mint mindig, most is kész elébe menni a kihívásnak, akkor is, ha legutóbb is csúfos véget ért. Ám a tétben nem gondolkodott el igazán, és kezd rájönni, hogy szegény, mint a templom egere. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyből kígyófejes függőjét érinti meg, és ujjai elidőznek rajta. Látványosan vacillál, holott még az őt annyira nem ismerő Frädricus is láthatja, hogy nem fog megválni a csecsebecsétől, mert fontos neki. Ezután fegyvereire pillant le, amiknél gyorsabban dönt, hiszen azok életét dönthetik el, mert szüksége van rájuk. Végül alkarvédőit kezdi el lehúzni magáról, jobb híján.
Szerencséjére megnövekedik a forgalom, mert a nem olyan régen eltűnt csapat lassacskán visszaszivárog közéjük, így nem szükséges tovább elfoglalnia magukat.*
- Na majd még visszatérünk erre később, jó?
*Meg is veregeti Frädricus vállát, majd fel is áll egy biccentést követően, hogy segítsen az asztal lepakolásában, ahogy azt a Professzor kérte tőlük.*
- Ezek meg mi a szöszök?
*Kérdezi egyszersmind érdeklődve, és kicsit aggódva, hogy kit fognak elkábítani, és felvágni. Nem lenne újkeletű dolog a Kikötőben, bár a Sellőházban tagadhatatlanul meglepné egy ilyen procedúra.*
- Hűha.
*Reagál rendkívül frappánsan a kiütött kapitányra, hangja mindenféle együttérzést mellőz, hiszen nem ismeri a férfit. Kicsit aggasztja is, hogy ilyen könnyen kifeküdt, mint a kapitány képességeit kérdőre vonva ezzel, mint a veszély mértékén eltöpreng emiatt.*
- Rendben.
*Újra biccent, és magabiztosan rányomja kezét a sebre, lehet talán túl erősen is, de inkább ez legyen, minthogy finomkodás miatt elvérzés. Fintorog azt a valamit látva, amit végül Svornt torkába erőltetnek, magában meg is jegyzi, hogy inkább halna meg, mint ez. De legalább beválik, és magához tér szegény szerencsétlen kampókezű.*
- Ez egyre jobb.
*Morog picit orra alatt, hogy valakik bemásztak valamilyen ablakon, és máris leütötték Svornt.*
- Valaki röviden elmesélné, hogy mit tapasztaltatok?
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Daesys mint mindig, most is kész elébe menni a kihívásnak, akkor is, ha legutóbb is csúfos véget ért. Ám a tétben nem gondolkodott el igazán, és kezd rájönni, hogy szegény, mint a templom egere. Megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egyből kígyófejes függőjét érinti meg, és ujjai elidőznek rajta. Látványosan vacillál, holott még az őt annyira nem ismerő Frädricus is láthatja, hogy nem fog megválni a csecsebecsétől, mert fontos neki. Ezután fegyvereire pillant le, amiknél gyorsabban dönt, hiszen azok életét dönthetik el, mert szüksége van rájuk. Végül alkarvédőit kezdi el lehúzni magáról, jobb híján.
Szerencséjére megnövekedik a forgalom, mert a nem olyan régen eltűnt csapat lassacskán visszaszivárog közéjük, így nem szükséges tovább elfoglalnia magukat.*
- Na majd még visszatérünk erre később, jó?
*Meg is veregeti Frädricus vállát, majd fel is áll egy biccentést követően, hogy segítsen az asztal lepakolásában, ahogy azt a Professzor kérte tőlük.*
- Ezek meg mi a szöszök?
*Kérdezi egyszersmind érdeklődve, és kicsit aggódva, hogy kit fognak elkábítani, és felvágni. Nem lenne újkeletű dolog a Kikötőben, bár a Sellőházban tagadhatatlanul meglepné egy ilyen procedúra.*
- Hűha.
*Reagál rendkívül frappánsan a kiütött kapitányra, hangja mindenféle együttérzést mellőz, hiszen nem ismeri a férfit. Kicsit aggasztja is, hogy ilyen könnyen kifeküdt, mint a kapitány képességeit kérdőre vonva ezzel, mint a veszély mértékén eltöpreng emiatt.*
- Rendben.
*Újra biccent, és magabiztosan rányomja kezét a sebre, lehet talán túl erősen is, de inkább ez legyen, minthogy finomkodás miatt elvérzés. Fintorog azt a valamit látva, amit végül Svornt torkába erőltetnek, magában meg is jegyzi, hogy inkább halna meg, mint ez. De legalább beválik, és magához tér szegény szerencsétlen kampókezű.*
- Ez egyre jobb.
*Morog picit orra alatt, hogy valakik bemásztak valamilyen ablakon, és máris leütötték Svornt.*
- Valaki röviden elmesélné, hogy mit tapasztaltatok?
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:50:42
Üzenet elküldve: 2020-01-26 19:50:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//FŐkén Zammiria//
*Nyugodtan vár a sorára, elvan a kapott kis italával, ha kapott végül. Olyan gyorsan telik az idő, hogy alig emlékszik már a történtekre, amik csak pár perccel korábban estek meg. ~Ó a szeleburdi fejemet.~ Inogtatja meg saját gondolataira, hisz legfőképp ez a társasága most. Ám ez hamar megváltozik, Merchen nagy örömére. Mindene a társaság, s lám, épp most jön hozzá egy alak, egy igazán gyönyörű, kissé félénk ábrázatú hölgy társaságában. Nagy vigyorral, és kerek szemekkel hallgatja a szavakat.*
-Ó hát igazán örvednek. Zammiria, ugye? Ezt a nevet megjegyzem.
*Gyorsan átfutja szemével a termet, hogy ki is a jóakarója, s ha sikerül elkapnia a pillantását, úgy bólint felé, és poharát emeli a levegőbe.*
-Köszönöm, igazán hálás vagyok. De nem akarok többet inni a kelleténél, ma még észnél kell lennem.
*Kacsint zsiványan a lányra, majd folytatja.*
-De egy ilyen kellemes társaságot vétek lenne visszautasítani.
*Finoman megsimogatja a lány arcát, ha teheti.*
-Veled egy emberöltő is csak egy pillanatnak tűnik, igaz-e? Jer, üljünk le. Légy a társam, kérlek.
*Végtelenül kedvesen mosolyog, s a lekezelésnek, vagy az aljas vigyoroknak nyoma sincs a szavaiban, tetteiben, inkább a csodálat, s az öröm.*
-Köszönöm még egyszer, s várok türelemmel, ne aggódjon senki miattam.
*Azzal, ha módjában áll, kettesben leül a hölggyel egy félreesőbb helyen, s kedélyesen társalogni kezd.*
*Nyugodtan vár a sorára, elvan a kapott kis italával, ha kapott végül. Olyan gyorsan telik az idő, hogy alig emlékszik már a történtekre, amik csak pár perccel korábban estek meg. ~Ó a szeleburdi fejemet.~ Inogtatja meg saját gondolataira, hisz legfőképp ez a társasága most. Ám ez hamar megváltozik, Merchen nagy örömére. Mindene a társaság, s lám, épp most jön hozzá egy alak, egy igazán gyönyörű, kissé félénk ábrázatú hölgy társaságában. Nagy vigyorral, és kerek szemekkel hallgatja a szavakat.*
-Ó hát igazán örvednek. Zammiria, ugye? Ezt a nevet megjegyzem.
*Gyorsan átfutja szemével a termet, hogy ki is a jóakarója, s ha sikerül elkapnia a pillantását, úgy bólint felé, és poharát emeli a levegőbe.*
-Köszönöm, igazán hálás vagyok. De nem akarok többet inni a kelleténél, ma még észnél kell lennem.
*Kacsint zsiványan a lányra, majd folytatja.*
-De egy ilyen kellemes társaságot vétek lenne visszautasítani.
*Finoman megsimogatja a lány arcát, ha teheti.*
-Veled egy emberöltő is csak egy pillanatnak tűnik, igaz-e? Jer, üljünk le. Légy a társam, kérlek.
*Végtelenül kedvesen mosolyog, s a lekezelésnek, vagy az aljas vigyoroknak nyoma sincs a szavaiban, tetteiben, inkább a csodálat, s az öröm.*
-Köszönöm még egyszer, s várok türelemmel, ne aggódjon senki miattam.
*Azzal, ha módjában áll, kettesben leül a hölggyel egy félreesőbb helyen, s kedélyesen társalogni kezd.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 13:29:57
Üzenet elküldve: 2020-01-26 13:29:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Aleimord, Zammiria//
*Vyléknek elhúzódik a tárgyalása, mire pedig úgy tűnik, hogy rendeződne a dolog, Orm váratlanul rosszul lesz, s hamarosan az ajtó felé indul. Látja, hogy Cassy Ernuss felé tekintget aggodalmasan, de már így is sokan vannak ott, bizonyosan nem vágynak rá, hogy egy negyedik személy odamenjen fontoskodni, ezért egyelőre csak megfigyeli a helyzetet. Mikor Zammiria megérkezik, üdvözli.*
- Jó reggelt, asszonyom! Nem tudom, hallotta-e már, a tegnapi fogadás érvényét vesztette, mert a felek közösen megállapodtak döntetlenben. A tétje el van itt zárva, bármikor visszakaphatja.
*Úgy hiszi, ezzel az üzenetek és megjegyezni valók sora elfogyott végre, mindent megtett, amit rábíztak, leszámítva vendégei kiszolgálását. Erről jut eszébe, hogy valószínűleg itt az ideje, hogy Aleimordról gondoskodjon. Először persze megvárja a nemes jelzését, hogy végzett a főétellel, vagy, hogy itala fogytán van. Akkor egy tálcával sétál oda hozzá.*
- Elégedett az étellel és az itallal, uram?
*Érdeklődik véleménye felől, hiszen eléggé különleges étket szolgált fel, sajátos fűszerezéssel, s ezt maga javasolta, így hát a visszajelzés kétszeresen fontos. Az ital terén pedig kifinomult ízlést sejt, s bár tudja, hogy a Sellőház ad a minőségre, nem feltétlenül egyezik minden ital mindenki várakozásával. Munkáját nagyon komolyan veszi, folyamatosan tanulni igyekszik. Amennyiben ezt kitárgyalták, és az étkezést Aleimord egyértelműen befejezte, elveszi előle a tányért, s rákérdez a következő lépésre.*
- Óhajtja, hogy hozzam a desszertet?
*Ha az ital volt fogyóban, akkor persze a kérdés arra vonatkozik, hogy hozhat-e még egy italt.*
- A fürdőt hamarosan előkészítik, és egy Sellő fogja várni a Fürdőházban, hogy a rendelkezésére álljon.
*Vyléknek elhúzódik a tárgyalása, mire pedig úgy tűnik, hogy rendeződne a dolog, Orm váratlanul rosszul lesz, s hamarosan az ajtó felé indul. Látja, hogy Cassy Ernuss felé tekintget aggodalmasan, de már így is sokan vannak ott, bizonyosan nem vágynak rá, hogy egy negyedik személy odamenjen fontoskodni, ezért egyelőre csak megfigyeli a helyzetet. Mikor Zammiria megérkezik, üdvözli.*
- Jó reggelt, asszonyom! Nem tudom, hallotta-e már, a tegnapi fogadás érvényét vesztette, mert a felek közösen megállapodtak döntetlenben. A tétje el van itt zárva, bármikor visszakaphatja.
*Úgy hiszi, ezzel az üzenetek és megjegyezni valók sora elfogyott végre, mindent megtett, amit rábíztak, leszámítva vendégei kiszolgálását. Erről jut eszébe, hogy valószínűleg itt az ideje, hogy Aleimordról gondoskodjon. Először persze megvárja a nemes jelzését, hogy végzett a főétellel, vagy, hogy itala fogytán van. Akkor egy tálcával sétál oda hozzá.*
- Elégedett az étellel és az itallal, uram?
*Érdeklődik véleménye felől, hiszen eléggé különleges étket szolgált fel, sajátos fűszerezéssel, s ezt maga javasolta, így hát a visszajelzés kétszeresen fontos. Az ital terén pedig kifinomult ízlést sejt, s bár tudja, hogy a Sellőház ad a minőségre, nem feltétlenül egyezik minden ital mindenki várakozásával. Munkáját nagyon komolyan veszi, folyamatosan tanulni igyekszik. Amennyiben ezt kitárgyalták, és az étkezést Aleimord egyértelműen befejezte, elveszi előle a tányért, s rákérdez a következő lépésre.*
- Óhajtja, hogy hozzam a desszertet?
*Ha az ital volt fogyóban, akkor persze a kérdés arra vonatkozik, hogy hozhat-e még egy italt.*
- A fürdőt hamarosan előkészítik, és egy Sellő fogja várni a Fürdőházban, hogy a rendelkezésére álljon.
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:24:53
Üzenet elküldve: 2020-01-26 12:24:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Fürdőház//
//Mady és Drey//
*Őt nem igazán zavarja, hogy a mélységit inkább zsoldosnak nézik, hiszen mostanában főleg felvigyázási feladatok akadtak, de ki tudja, mikor jön egy olyan személy, akinek akár ő maga is tetszeni akar. Szégyen lenne, ha itt a Sellőházban nem akadna ruhája, amit egy találkára felvehetne. Az, hogy eltérő istenségekben bíznak, már megszokta, de ettől még nem kevésbé tiszteli a másikat, főleg azok után, hogy mennyit segített neki. Lassan oda is érnek a szobája ajtajához, mikor kinyitja, csak aztán veszi észre, hogy a nő, mintha jelentősen tisztábbnak tűnne. Mindig is irigyelte ezt a varázslatot, neki aztán tényleg jól jönne, amennyire kényes az ilyesmire.*
-Így aztán könnyű. *Mondja, majd besétál, ekkor látja, meg az asztalán a papírcetlit.*
-„Kedvenc nemesem?” *Gondolkodtatja el a dolog, sajnos elég tág az ügyfélkör, de reménykedik benne, hogy azt jelzi, akit vár. Ez némiképp meggyorsítja a folyamatokat, hiszen, ha valóban valaki éppen rá várakozik, akkor igyekeznie kell a hajmosással.*
-Oh, úgy tűnik, most sietnem kell, munka akadt, csak aztán fogok tudni pihenni, de… *Kotorászik a táskájában, majd egy kisebb csomagot emel ki a holmik közül. Nem látni mi van benne, de szépen be van csomagolva anyagba, majd át van kötve egy madzaggal. Végül is fő a diszkréció, meg aztán igen finom anyag, a megfelelő szállítás elengedhetetlen. Oda is adja a másiknak.*
-Megmutatom, hogyan kell felvenni, ha megvársz. Addig ne bontsd ki. *Köti a lelkére felemelt ujjal. Majd magához vesz egy szappant meg valami olajat és már viharzik is ki a szobából.*
-Gyorsan át kell, mossam még a hajam, nincs időm rá, hogy egész éjszaka ázzon. *Szagol bele az egyik tincsbe, majd elborzadva fordítja el az orrát.*
-Addig pihenj, de nehogy kibontsd nélkülem. *Szeretné látni a másik arcán az első reakciót, az pedig aztán mindent megér.*
//Mady és Drey//
*Őt nem igazán zavarja, hogy a mélységit inkább zsoldosnak nézik, hiszen mostanában főleg felvigyázási feladatok akadtak, de ki tudja, mikor jön egy olyan személy, akinek akár ő maga is tetszeni akar. Szégyen lenne, ha itt a Sellőházban nem akadna ruhája, amit egy találkára felvehetne. Az, hogy eltérő istenségekben bíznak, már megszokta, de ettől még nem kevésbé tiszteli a másikat, főleg azok után, hogy mennyit segített neki. Lassan oda is érnek a szobája ajtajához, mikor kinyitja, csak aztán veszi észre, hogy a nő, mintha jelentősen tisztábbnak tűnne. Mindig is irigyelte ezt a varázslatot, neki aztán tényleg jól jönne, amennyire kényes az ilyesmire.*
-Így aztán könnyű. *Mondja, majd besétál, ekkor látja, meg az asztalán a papírcetlit.*
-„Kedvenc nemesem?” *Gondolkodtatja el a dolog, sajnos elég tág az ügyfélkör, de reménykedik benne, hogy azt jelzi, akit vár. Ez némiképp meggyorsítja a folyamatokat, hiszen, ha valóban valaki éppen rá várakozik, akkor igyekeznie kell a hajmosással.*
-Oh, úgy tűnik, most sietnem kell, munka akadt, csak aztán fogok tudni pihenni, de… *Kotorászik a táskájában, majd egy kisebb csomagot emel ki a holmik közül. Nem látni mi van benne, de szépen be van csomagolva anyagba, majd át van kötve egy madzaggal. Végül is fő a diszkréció, meg aztán igen finom anyag, a megfelelő szállítás elengedhetetlen. Oda is adja a másiknak.*
-Megmutatom, hogyan kell felvenni, ha megvársz. Addig ne bontsd ki. *Köti a lelkére felemelt ujjal. Majd magához vesz egy szappant meg valami olajat és már viharzik is ki a szobából.*
-Gyorsan át kell, mossam még a hajam, nincs időm rá, hogy egész éjszaka ázzon. *Szagol bele az egyik tincsbe, majd elborzadva fordítja el az orrát.*
-Addig pihenj, de nehogy kibontsd nélkülem. *Szeretné látni a másik arcán az első reakciót, az pedig aztán mindent megér.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242