Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 111 (2201. - 2220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2220. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-09 19:24:32
Üzenet elküldve: 2022-09-09 19:24:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Elégedetten tapasztalja a választ, ahogyan Syndra viselkedését is. nem áll szándékában Ukrommal rosszba lenni.
Kényelmesen helyet foglal, hogy a többieken végig nézzen, az elf éhségre panaszkodik, pedig tudja jól, hogy rengeteg idejük lesz majd várakozni.
Végül mégis előveszi az erszényét. Gyorsan ki is számol 22 Aranyat, hogy valamiReggeliT vehessen a félvérnek és az elfnek.
*
- Egyetek.
* Mutat rá a lelkesítő tojásokra és kolbászokra. Látványra még a kenyér is frissen a kemencéből érkeztek, így nem-igen lehet panaszuk. *
- Remélem nem kell elmondanom, hogy ne egyétek meg egyszerre mindet.
* Illidary székében türelmesen hátradől és nézi az éhezők viadalát. ~ Lilyenn is biztos eszik, még ha kötekedett is. ~ *
* Elégedetten tapasztalja a választ, ahogyan Syndra viselkedését is. nem áll szándékában Ukrommal rosszba lenni.
Kényelmesen helyet foglal, hogy a többieken végig nézzen, az elf éhségre panaszkodik, pedig tudja jól, hogy rengeteg idejük lesz majd várakozni.
Végül mégis előveszi az erszényét. Gyorsan ki is számol 22 Aranyat, hogy valamiReggeliT vehessen a félvérnek és az elfnek.
*- Egyetek.
* Mutat rá a lelkesítő tojásokra és kolbászokra. Látványra még a kenyér is frissen a kemencéből érkeztek, így nem-igen lehet panaszuk. *
- Remélem nem kell elmondanom, hogy ne egyétek meg egyszerre mindet.
* Illidary székében türelmesen hátradől és nézi az éhezők viadalát. ~ Lilyenn is biztos eszik, még ha kötekedett is. ~ *
2219. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-09 13:57:42
Üzenet elküldve: 2022-09-09 13:57:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Persze tudná részletezni a maga morális kódját, amit bonyodalmas élete következteként alkotott meg, vagy azt is mondhatná, hogy döntései egy részét hangulata is képes befolyásolni egy bizonyos fokig, de nem emiatt vannak itt. Miért neki kéne döntenie a célpontok élete felől? Még nem ártottak neki közvetlenül, így praktikusságon kívül nincs oka fegyverét használnia: könnyen előfordulhat, hogy ha a részegségtől holtan találják őket, akkor egyszerűen kiütik őket, megkötözik, és a lóval vagy lovakkal cipelhetik őket vissza Artheniorba. Hosszabb lesz az út bizony, de az legyen a legnagyobb problémájuk. Persze nem várhatja el a többiektől, hogy ökleikkel ugyanolyan jól tudjanak dolgozni, mint kezeikkel, de végül is nem díszként hozták azokat az elsősegélycsomagokat. Ez a döntés végül csak az akció közben, vagy annak végén derül ki, tehát most fölösleges latolgatnia.
És ahogy Lilyen is megjött, elkezdi észrevenni Darkhot és Syndrát is közeledni egy idő után. A fél-elf lány láthatja hogy arckifejezése megkeményül, egymásba nőtt szemöldökökkel mustrálja a kettőt. A kérdésre nem válaszol, de legalább láthatja rajta a maszkos úriember, hogy még nem fogja rávetni magát. Amaz bocsánatkérése (vagy amennyire annak veheti ki), és az elf nő békítési jobbosa Ukromt egy pillanatra kétkedéssel tölti el: Csak nem manipulálás szándékából adnak neki megbánásra utaló jeleket? Orvgyilkosok? Honnan tudja, hogy legközelebb nem fognak elfajulni a dolgok? De ő maga miért is rágódik ezen: az idő amúgy is meg fogja mondani, mennyire fognak kijönni, csak nyelje le a büszkeségét és haladjanak tovább.
Ukrom hirtelen magához emeli korsóját, és a benne lévő maradék italt másodpercek alatt gurítja le. A brutális erejű, és most brutális mennyiségű alkoholtól megrázza magát, majd egy árnyalattal enyhültebb tekintettel Darkhoz bólint, és markosan megragadja Syndra kinyújtott kezét.*
- Ha bizalmat akartok, megkapjátok. *mondja mély hangján, a belé erőltetett löttytől felfrissülve. Feláll, és megropogtatja végtagjait vállastul, valami amit már ébredése után meg kellett volna tennie. Az ő részéről már eleget ült, de tekintve hogy még meg kell várnia a többieket, hátha esznek és tervelődnek, beletörődötten süllyed vissza székébe, csak ezúttal mintha életben is lenne.*
- Sejtem hogy nem felejtettétek el a tegnapi tervet. Meddig menjek. Milyen közel várakozzak, ha nem kint vannak?
*Persze tudná részletezni a maga morális kódját, amit bonyodalmas élete következteként alkotott meg, vagy azt is mondhatná, hogy döntései egy részét hangulata is képes befolyásolni egy bizonyos fokig, de nem emiatt vannak itt. Miért neki kéne döntenie a célpontok élete felől? Még nem ártottak neki közvetlenül, így praktikusságon kívül nincs oka fegyverét használnia: könnyen előfordulhat, hogy ha a részegségtől holtan találják őket, akkor egyszerűen kiütik őket, megkötözik, és a lóval vagy lovakkal cipelhetik őket vissza Artheniorba. Hosszabb lesz az út bizony, de az legyen a legnagyobb problémájuk. Persze nem várhatja el a többiektől, hogy ökleikkel ugyanolyan jól tudjanak dolgozni, mint kezeikkel, de végül is nem díszként hozták azokat az elsősegélycsomagokat. Ez a döntés végül csak az akció közben, vagy annak végén derül ki, tehát most fölösleges latolgatnia.
És ahogy Lilyen is megjött, elkezdi észrevenni Darkhot és Syndrát is közeledni egy idő után. A fél-elf lány láthatja hogy arckifejezése megkeményül, egymásba nőtt szemöldökökkel mustrálja a kettőt. A kérdésre nem válaszol, de legalább láthatja rajta a maszkos úriember, hogy még nem fogja rávetni magát. Amaz bocsánatkérése (vagy amennyire annak veheti ki), és az elf nő békítési jobbosa Ukromt egy pillanatra kétkedéssel tölti el: Csak nem manipulálás szándékából adnak neki megbánásra utaló jeleket? Orvgyilkosok? Honnan tudja, hogy legközelebb nem fognak elfajulni a dolgok? De ő maga miért is rágódik ezen: az idő amúgy is meg fogja mondani, mennyire fognak kijönni, csak nyelje le a büszkeségét és haladjanak tovább.
Ukrom hirtelen magához emeli korsóját, és a benne lévő maradék italt másodpercek alatt gurítja le. A brutális erejű, és most brutális mennyiségű alkoholtól megrázza magát, majd egy árnyalattal enyhültebb tekintettel Darkhoz bólint, és markosan megragadja Syndra kinyújtott kezét.*
- Ha bizalmat akartok, megkapjátok. *mondja mély hangján, a belé erőltetett löttytől felfrissülve. Feláll, és megropogtatja végtagjait vállastul, valami amit már ébredése után meg kellett volna tennie. Az ő részéről már eleget ült, de tekintve hogy még meg kell várnia a többieket, hátha esznek és tervelődnek, beletörődötten süllyed vissza székébe, csak ezúttal mintha életben is lenne.*
- Sejtem hogy nem felejtettétek el a tegnapi tervet. Meddig menjek. Milyen közel várakozzak, ha nem kint vannak?
2218. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 22:10:00
Üzenet elküldve: 2022-09-08 22:10:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Az ork majdnem olyan bőbeszédű, mint Illidary. Legalábbis árvánk ezt vette észre rajta ezidáig. Nincs is baj ezzel. Általában azok a legnagyobb hazugok, akikből folyik a szó. Lily csak tudja. Hiszen ő is ezek közé tartozik. Mondjuk egy egyszerű "Nem.", nem igazán elégíti ki a kérdése mögött rejlő kíváncsiságát. Viszont kénytelen ezzel beérni. A semminél több. Na meg attól sem kell félnie, hogy egy váratlan pillanatban Ukrom átpártol a célpontok oldalára.*
- Érdekes. *Vakarja meg az állátt.* Ha hozzám azzal jönne néhány ember, hogy segítsek megölni egy elfet, én biztos az utóbbi oldalára állnék.
*Azt, hogy fajának miért ezt a felét részesíti előnyben, most inkább nem részletezné. Csupán leszögezte, hogy benne azért él a hűség, ha nem is látszik ránézésre. Persze az sem kizárt, hogy orkéknál ez nem szokás. Vagy akár egyenesen sértő. Csak az istenek és a szürkék tudhatják. Az előkerülő kötelek láttán viszont már mindkét szemöldöke felkúszik a homloka közepére. Árvánknak bizony senki sem szólt, hogy élve is el lehet ejteni a prédákat. Így aztán számba sem vette ezt a lehetőséget. Csupán annyi lett biztos, hogy az ork nem olyan hideg és kegyetlen, mint a hollók.*
- Nemes gondolat. De ugye tudod, hogy ez mivel járna? *Ismétli el a másik tegnapi kérdését. Persze nem vár választ. Sőt, a félvér maga megy elébe a dolgoknak.*
- Nyilván nem adnák könnyen magukat. Sokkal több macera élő túszokkal visszacaplatni Artheniorba és fenn áll az esélye, hogy megpróbálnak elszökni.
*Nagy hirtelen nem jut eszébe több hátránya annak, ha életben hagyják a banditákat. De nem is nagyon jut ideje boncolgatni témát. Ugyanis Illidary, aki most Darkh, telepedik az asztalhoz és árvánkba folytja a szót. Szabadkozni kezd sejtelmesen utalva a tegnap esti eseményekre. Amit ha egy kívülálló hallana, itt egy bordélyban, valami szörnyen perverz jutna az eszébe. Lily ezen akkorát mosolyog, hogy majdnem az orrán jön ki a teája. Azért nem hagyja figyelmen kívül Ukrom reakcióját sem. Árvánk a helyében most Darkhra emelne pengét és negkérdezné, hogy milyen érzés. De nincs a helyében. Az őrült elf is megérkezik és azonnal kajáért nyivákol.*
- Nem. Te most nem ehetsz. *Förmed a nőszemélyre jókora felháborodást színlelve.* Hallottál már a kajakómáról? Én elszánt harcosokat akarok tudni a hátam mögött, nem pedig töltött pulykákat.
*Azzal a mélységi felé fordul, majd a tőle megszokott hangnemben válaszolja meg a kérdését.*
- Nem szükséges, köszönöm! Az ütődött pénze több mint elég lesz.
*Az ork majdnem olyan bőbeszédű, mint Illidary. Legalábbis árvánk ezt vette észre rajta ezidáig. Nincs is baj ezzel. Általában azok a legnagyobb hazugok, akikből folyik a szó. Lily csak tudja. Hiszen ő is ezek közé tartozik. Mondjuk egy egyszerű "Nem.", nem igazán elégíti ki a kérdése mögött rejlő kíváncsiságát. Viszont kénytelen ezzel beérni. A semminél több. Na meg attól sem kell félnie, hogy egy váratlan pillanatban Ukrom átpártol a célpontok oldalára.*
- Érdekes. *Vakarja meg az állátt.* Ha hozzám azzal jönne néhány ember, hogy segítsek megölni egy elfet, én biztos az utóbbi oldalára állnék.
*Azt, hogy fajának miért ezt a felét részesíti előnyben, most inkább nem részletezné. Csupán leszögezte, hogy benne azért él a hűség, ha nem is látszik ránézésre. Persze az sem kizárt, hogy orkéknál ez nem szokás. Vagy akár egyenesen sértő. Csak az istenek és a szürkék tudhatják. Az előkerülő kötelek láttán viszont már mindkét szemöldöke felkúszik a homloka közepére. Árvánknak bizony senki sem szólt, hogy élve is el lehet ejteni a prédákat. Így aztán számba sem vette ezt a lehetőséget. Csupán annyi lett biztos, hogy az ork nem olyan hideg és kegyetlen, mint a hollók.*
- Nemes gondolat. De ugye tudod, hogy ez mivel járna? *Ismétli el a másik tegnapi kérdését. Persze nem vár választ. Sőt, a félvér maga megy elébe a dolgoknak.*
- Nyilván nem adnák könnyen magukat. Sokkal több macera élő túszokkal visszacaplatni Artheniorba és fenn áll az esélye, hogy megpróbálnak elszökni.
*Nagy hirtelen nem jut eszébe több hátránya annak, ha életben hagyják a banditákat. De nem is nagyon jut ideje boncolgatni témát. Ugyanis Illidary, aki most Darkh, telepedik az asztalhoz és árvánkba folytja a szót. Szabadkozni kezd sejtelmesen utalva a tegnap esti eseményekre. Amit ha egy kívülálló hallana, itt egy bordélyban, valami szörnyen perverz jutna az eszébe. Lily ezen akkorát mosolyog, hogy majdnem az orrán jön ki a teája. Azért nem hagyja figyelmen kívül Ukrom reakcióját sem. Árvánk a helyében most Darkhra emelne pengét és negkérdezné, hogy milyen érzés. De nincs a helyében. Az őrült elf is megérkezik és azonnal kajáért nyivákol.*
- Nem. Te most nem ehetsz. *Förmed a nőszemélyre jókora felháborodást színlelve.* Hallottál már a kajakómáról? Én elszánt harcosokat akarok tudni a hátam mögött, nem pedig töltött pulykákat.
*Azzal a mélységi felé fordul, majd a tőle megszokott hangnemben válaszolja meg a kérdését.*
- Nem szükséges, köszönöm! Az ütődött pénze több mint elég lesz.
2217. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:17:28
Üzenet elküldve: 2022-09-08 21:17:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Maszkját nem veszi fel, mint Illidary. Értelmetlennek tartja, hisz bármelyik pillanatban reggelizhetnek. Gyorsan elkészíti az igényes sminkjét, majd egy kis rúzzsal zárja le a varázslatot. Pont mire végez, a holló maszkos férfi indulást hirdet felé.
Nem is húzza tovább feleslegesen az időt, elindul utána a lépcsőn. Kezeit a tarkóján összekulcsolva sétál le, és a háttérből figyeli a félvér és az ork társalgását. ~ Ideje lenne meglátogatnom Nimerilt... ~ Egy pillanatig futtatja csak rajta az agyát, hisz munka alatt az élvezetekkel kell inkább foglalkozni.
Talán kiegészítő felszerelést nem vett, ahogyan nem tudta megrendelni az új vesszőket, de egy kis karbantartással szerinte megoldotta a problémát. ~ Mondjuk nem ártana néhány különleges fejjel rendelkező vessző. ~ Mélázik tovább, de tekintetét továbbra sem veszi le a párosról. Amint Illidary melléjük ül, ő csak egy könnyed mozdulattal Lilyenn széke mögé lép, hogy a háttáblára tenyereljen két kezével. Nem ér a lányhoz, de szándékában áll továbbra is éreztetnie a helyzetet. *
- Szerintem nem lesz gond, két ilyen bátor partnerrel megáldva, Teysus se akarhatna ennél bátrabb csapatot.
* Kacsint rá az okra, de utána elindul felé és a kezét nyújtja. *
- Nem akartunk megbántani, de meg kell értened, hogy számunkra ez milyen fontos. Azért kaptad tőlünk azt a tollat mert bizalmat szavaztunk neked. Sokan elárulták már családunk, és csak egymásban bízhatunk, feltételezem, hogy valahol megérted.
* Csak remélheti, hogy az ork elfogadja a kezét, miután tegnap torkához fogta a pengét. Ha megrázza a kezét, akkor ő is határozottan újra megrázza. *
- Na rendeljen valaki valami kaját mert éhen halok! A szépségemnek meg árt az éhezés!
* Kacag fel, miközben az ork mellett helyet foglal. *
* Maszkját nem veszi fel, mint Illidary. Értelmetlennek tartja, hisz bármelyik pillanatban reggelizhetnek. Gyorsan elkészíti az igényes sminkjét, majd egy kis rúzzsal zárja le a varázslatot. Pont mire végez, a holló maszkos férfi indulást hirdet felé.
Nem is húzza tovább feleslegesen az időt, elindul utána a lépcsőn. Kezeit a tarkóján összekulcsolva sétál le, és a háttérből figyeli a félvér és az ork társalgását. ~ Ideje lenne meglátogatnom Nimerilt... ~ Egy pillanatig futtatja csak rajta az agyát, hisz munka alatt az élvezetekkel kell inkább foglalkozni.
Talán kiegészítő felszerelést nem vett, ahogyan nem tudta megrendelni az új vesszőket, de egy kis karbantartással szerinte megoldotta a problémát. ~ Mondjuk nem ártana néhány különleges fejjel rendelkező vessző. ~ Mélázik tovább, de tekintetét továbbra sem veszi le a párosról. Amint Illidary melléjük ül, ő csak egy könnyed mozdulattal Lilyenn széke mögé lép, hogy a háttáblára tenyereljen két kezével. Nem ér a lányhoz, de szándékában áll továbbra is éreztetnie a helyzetet. *
- Szerintem nem lesz gond, két ilyen bátor partnerrel megáldva, Teysus se akarhatna ennél bátrabb csapatot.
* Kacsint rá az okra, de utána elindul felé és a kezét nyújtja. *
- Nem akartunk megbántani, de meg kell értened, hogy számunkra ez milyen fontos. Azért kaptad tőlünk azt a tollat mert bizalmat szavaztunk neked. Sokan elárulták már családunk, és csak egymásban bízhatunk, feltételezem, hogy valahol megérted.
* Csak remélheti, hogy az ork elfogadja a kezét, miután tegnap torkához fogta a pengét. Ha megrázza a kezét, akkor ő is határozottan újra megrázza. *
- Na rendeljen valaki valami kaját mert éhen halok! A szépségemnek meg árt az éhezés!
* Kacag fel, miközben az ork mellett helyet foglal. *
2216. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:43:53
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:43:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Amint a pengék élezésével végez felpattan, hogy Ignist ki tessékelje az ablakon. A madarat lágyan fogja meg, majd egy ugyanolyan könnyed simogatás után kidobja az ablakon, az pedig szárnyra is kap. Felszerelését gyorsan átnézi, hogy megbizonyosodjon, hogy minden szükséges eszköze megvan. *
- Menjünk.
* Jelzi Syndrának,és utána csak reménykedhet benne, hogy a lány követi is. Lilyenn már előre ment, így nincs értelme utána kiabálni. Az ajtón kilépve a lépcsőn lefele meg is pillantja a lányt, az ork társaságában. Lassan oda is megy hozzájuk, majd egy könnyed meghajlással kalapot emel. *
- Kellemes hajnalt.
* Illidary egy könnyed mozdulattal köpenyét megigazítja, majd kényelmesen helyet foglal az asztal mellett. *
- Lilyenn elég aranyad van hozzá? Vagy még adjak? Ukrom ugye minden rendben?
* A félvért egy kis elterelésképp használja, hogy a tényleges kérdést feltegye a másik félnek. Szimpatikus számára az ork, nem áll szándékában feldühíteni, sem pedig elárulni, de pontosan ezért is történt, ez a kis kellemetlenség. *
- Remélem megértetted, hogy miét tettük azt, amit tettünk. Szimpatikus vagy számunkra Ukrom, és nincs veled semmi bajunk. Pontosan azért tettük azt, amit tettünk, hogy bizalmat szavazzunk ezzel neked. Ez számunkra inkább egy olyan... Hogy is mondják a ti nyelveteken...
* Egy ideig gondolkozik a mélységi, de utána egy könnyed sóhajjal széttárja a kezét. *
- A lényeg, hogy ezzel bizalmat szavaztunk neked, csak figyelmeztettünk is, hogy maradjon köztünk. Ez a lényeg.
* Tesz is pontot a szavára. *
* Amint a pengék élezésével végez felpattan, hogy Ignist ki tessékelje az ablakon. A madarat lágyan fogja meg, majd egy ugyanolyan könnyed simogatás után kidobja az ablakon, az pedig szárnyra is kap. Felszerelését gyorsan átnézi, hogy megbizonyosodjon, hogy minden szükséges eszköze megvan. *
- Menjünk.
* Jelzi Syndrának,és utána csak reménykedhet benne, hogy a lány követi is. Lilyenn már előre ment, így nincs értelme utána kiabálni. Az ajtón kilépve a lépcsőn lefele meg is pillantja a lányt, az ork társaságában. Lassan oda is megy hozzájuk, majd egy könnyed meghajlással kalapot emel. *
- Kellemes hajnalt.
* Illidary egy könnyed mozdulattal köpenyét megigazítja, majd kényelmesen helyet foglal az asztal mellett. *
- Lilyenn elég aranyad van hozzá? Vagy még adjak? Ukrom ugye minden rendben?
* A félvért egy kis elterelésképp használja, hogy a tényleges kérdést feltegye a másik félnek. Szimpatikus számára az ork, nem áll szándékában feldühíteni, sem pedig elárulni, de pontosan ezért is történt, ez a kis kellemetlenség. *
- Remélem megértetted, hogy miét tettük azt, amit tettünk. Szimpatikus vagy számunkra Ukrom, és nincs veled semmi bajunk. Pontosan azért tettük azt, amit tettünk, hogy bizalmat szavazzunk ezzel neked. Ez számunkra inkább egy olyan... Hogy is mondják a ti nyelveteken...
* Egy ideig gondolkozik a mélységi, de utána egy könnyed sóhajjal széttárja a kezét. *
- A lényeg, hogy ezzel bizalmat szavaztunk neked, csak figyelmeztettünk is, hogy maradjon köztünk. Ez a lényeg.
* Tesz is pontot a szavára. *
2215. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:32
Üzenet elküldve: 2022-09-08 20:07:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Gyors lesésekkel az ork egész könnyen meg tudja állapítani magában, hogy Lilyen és amaz viselkedése nem olyan, mint a másik kettő. Sőt, így inkább nézné ki zsenge katonának az artheniori őrségből, mint orvgyilkosnak, vagy orvgyilkos tanoncnak. Talán ez adhat hozzá teljesítményéhez. De talán ezen nem kéne elgondolkodnia.*
- Készen? Hm. *Ennyi hallatszik Ukromból a lány kijelentése után. Legalább van mersze bemocskolni a kezét. Jó tulajdonság is, ha nem jár azzal, hogy egyszer nyakon csípik, főleg most. Ő maga inkább átgondol mindent többször is, mielőtt akár lélegezni is merne. Nem egy egészséges életmód, de legalább életben tartja. Ahogy most is úgy fogja, miközben egy sikátor árnyékában várakozik a csodára, vagy egy előtte dülöngélő ork fejét csapja be. És ebben semmilyen hegyesmaszkú jelmezesek bemutatkozásai nem állítják meg. Tovább kortyolgat.
Lilyen kérdésétől egy pillanatra leteszi az épp szájához emelt korsót. De csak egy pillanatra. Ilyen kérdést még nem kapott.*
- Nem. *Ha nem gyermeki kíváncsiságból, akkor bizony nem érti a kérdés eredetét. Faji megegyezés nem arat empátiát. Viszont valami elkezdi fúrni az ő oldalát is.* - De nem ölni jöttem. *Bizony, amikor Arthenior utcáin nyomták a barázdák a homlokát, csak vérizzasztásként kaptak föl a lehetőséget: valami, amit régen is csinált zsoldosként. De szórakozás mellett jobban szeretne azzal a tudattal aludni, hogy ez a három úti fosztogató nem fogja megcélozni a Wegtoreni Kalmár egyik szállítmányt hordó szekerét sem, ugyanis ottan dolgozó ő is. Csak hogy biztosra menjen. És persze a fizetség sem hangzik rosszul.
Hogy kijelentését meg is erősítse, szabad kezével belenyúl az asztal alatt pihenő táskájába, ahol kis matatás után köteleket mutat fel. Azokat a vastag, több darabra vágott köteleket, amiket még a piacon vásárolt meg.*
- Ezeknek a bánya is elég lesz, ha megérik addig. De ha a barátaidon múlik, csak a fejüket visszük vissza. *Jegyzi meg. Nem tudja, milyen morális szemszögnél áll a lány, de ő nem azonnal zárja ki az élve elejtés és elhordozás lehetőségét. Amiről Darkh már a városban lemondott. Nem is meglepő, hivatásukat tekintve.*
*Gyors lesésekkel az ork egész könnyen meg tudja állapítani magában, hogy Lilyen és amaz viselkedése nem olyan, mint a másik kettő. Sőt, így inkább nézné ki zsenge katonának az artheniori őrségből, mint orvgyilkosnak, vagy orvgyilkos tanoncnak. Talán ez adhat hozzá teljesítményéhez. De talán ezen nem kéne elgondolkodnia.*
- Készen? Hm. *Ennyi hallatszik Ukromból a lány kijelentése után. Legalább van mersze bemocskolni a kezét. Jó tulajdonság is, ha nem jár azzal, hogy egyszer nyakon csípik, főleg most. Ő maga inkább átgondol mindent többször is, mielőtt akár lélegezni is merne. Nem egy egészséges életmód, de legalább életben tartja. Ahogy most is úgy fogja, miközben egy sikátor árnyékában várakozik a csodára, vagy egy előtte dülöngélő ork fejét csapja be. És ebben semmilyen hegyesmaszkú jelmezesek bemutatkozásai nem állítják meg. Tovább kortyolgat.
Lilyen kérdésétől egy pillanatra leteszi az épp szájához emelt korsót. De csak egy pillanatra. Ilyen kérdést még nem kapott.*
- Nem. *Ha nem gyermeki kíváncsiságból, akkor bizony nem érti a kérdés eredetét. Faji megegyezés nem arat empátiát. Viszont valami elkezdi fúrni az ő oldalát is.* - De nem ölni jöttem. *Bizony, amikor Arthenior utcáin nyomták a barázdák a homlokát, csak vérizzasztásként kaptak föl a lehetőséget: valami, amit régen is csinált zsoldosként. De szórakozás mellett jobban szeretne azzal a tudattal aludni, hogy ez a három úti fosztogató nem fogja megcélozni a Wegtoreni Kalmár egyik szállítmányt hordó szekerét sem, ugyanis ottan dolgozó ő is. Csak hogy biztosra menjen. És persze a fizetség sem hangzik rosszul.
Hogy kijelentését meg is erősítse, szabad kezével belenyúl az asztal alatt pihenő táskájába, ahol kis matatás után köteleket mutat fel. Azokat a vastag, több darabra vágott köteleket, amiket még a piacon vásárolt meg.*
- Ezeknek a bánya is elég lesz, ha megérik addig. De ha a barátaidon múlik, csak a fejüket visszük vissza. *Jegyzi meg. Nem tudja, milyen morális szemszögnél áll a lány, de ő nem azonnal zárja ki az élve elejtés és elhordozás lehetőségét. Amiről Darkh már a városban lemondott. Nem is meglepő, hivatásukat tekintve.*
2214. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 17:32:13
Üzenet elküldve: 2022-09-08 17:32:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Az ork válaszára árvánk bal szemöldöke az égig emelkedik. Látta ő azt az ágyat. Igazából arról is ő tehet, hogy nem volt olyan szépen megvetve, mint mikor a félvér lépett be először. A lényeg, hogy tisztában van vele, hogy másfél Ukrom is kényelmesen elférne rajta. Tehát a másik álmatlansága mögött valami egészen más huncutság rejlik. De meglehetősen faragatlan lenne a lánytól, ha hangot adna a gyanújának. Így inkább hörpint egyet a teájából. Az elhangzott kérdéstől komisz vigyor húzódik a szájára.*
- Tudod, én készen élem az életem. *Jelenti ki határozottan. Ebben pedig több igazság van, mint önelégültség. Egy magányos kislány a nagyvilágban állandó veszélynek van kitéve. Lily mégis itt van, teljes egészségben. Ez talán elég bizonyíték a talpraesettségére. Persze a mai akció kissé bonyolultabb lesz holmi életben maradásnál, de a félvér nem aggódik. És másnak sem ajánlja, hogy ilyen felesleges dolgok miatt csüggedjen. Egy apró pillanat erejéig a másik korsójára mereszti kékjeit. Nem mintha zavarná, hogy Ukrom alkohollal ébreszti a testét. Mindenki úgy gyilkolja magát, ahogy tudja. Egy kérdés motoszkál a fejében, de nem tudja, hogy van-e olyan viszonyban a másikkal, hogy feltegye. Végül a kíváncsiság kerekedik felül és mélyen az ork szemébe néz.*
- Már meg akartam kérdezni. Most, hogy így ketten vagyunk, talán itt az alkalom. Téged egyáltalán nem zavar, hogy a fajtársaid vérét kell ontanod?
*A mélységi kis története a bizalomról beindított valamit a lányban. Ha a maszkosok így állnak mindenkihez, az azt is jelenti, hogy benne sem bíznak igazán. Adandó alkalommal talán őt áldoznák fel először. Ami nem igazán vet jó fényt a hollókra. Kicsit hátulról mellbe módon, de arra kíváncsi, Ukrom is ebbe a becstelen sorba tartozik-e. Vagy neki ez csak egy munka, ami után haza fog menni a szeretteihez, akikben bízik és ők is bíznak benne.*
*Az ork válaszára árvánk bal szemöldöke az égig emelkedik. Látta ő azt az ágyat. Igazából arról is ő tehet, hogy nem volt olyan szépen megvetve, mint mikor a félvér lépett be először. A lényeg, hogy tisztában van vele, hogy másfél Ukrom is kényelmesen elférne rajta. Tehát a másik álmatlansága mögött valami egészen más huncutság rejlik. De meglehetősen faragatlan lenne a lánytól, ha hangot adna a gyanújának. Így inkább hörpint egyet a teájából. Az elhangzott kérdéstől komisz vigyor húzódik a szájára.*
- Tudod, én készen élem az életem. *Jelenti ki határozottan. Ebben pedig több igazság van, mint önelégültség. Egy magányos kislány a nagyvilágban állandó veszélynek van kitéve. Lily mégis itt van, teljes egészségben. Ez talán elég bizonyíték a talpraesettségére. Persze a mai akció kissé bonyolultabb lesz holmi életben maradásnál, de a félvér nem aggódik. És másnak sem ajánlja, hogy ilyen felesleges dolgok miatt csüggedjen. Egy apró pillanat erejéig a másik korsójára mereszti kékjeit. Nem mintha zavarná, hogy Ukrom alkohollal ébreszti a testét. Mindenki úgy gyilkolja magát, ahogy tudja. Egy kérdés motoszkál a fejében, de nem tudja, hogy van-e olyan viszonyban a másikkal, hogy feltegye. Végül a kíváncsiság kerekedik felül és mélyen az ork szemébe néz.*
- Már meg akartam kérdezni. Most, hogy így ketten vagyunk, talán itt az alkalom. Téged egyáltalán nem zavar, hogy a fajtársaid vérét kell ontanod?
*A mélységi kis története a bizalomról beindított valamit a lányban. Ha a maszkosok így állnak mindenkihez, az azt is jelenti, hogy benne sem bíznak igazán. Adandó alkalommal talán őt áldoznák fel először. Ami nem igazán vet jó fényt a hollókra. Kicsit hátulról mellbe módon, de arra kíváncsi, Ukrom is ebbe a becstelen sorba tartozik-e. Vagy neki ez csak egy munka, ami után haza fog menni a szeretteihez, akikben bízik és ők is bíznak benne.*
2213. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 16:52:30
Üzenet elküldve: 2022-09-08 16:52:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Nem éppen rengeted elképzelés jár az eszén, miközben hogy a étlap szerinti legerősebb italt bölcsen méregetve magába tegye. Inkább a várakozás, hogy a lötty elkezdje tenni a hatását. Még ha el is kezdené törni a fejét a mai nap tevékenységén, Darkhék - itt szinte köpne a gondolatra - úgy is adnának neki egy emlékeztetőt. Itt ez egyetlen ésszerű időtöltés, hogy egy mély sóhajjal kiélvezi az ezúttal biztonságot jelentő magányt.
Nem sokáig.
Földszintig terjedő hangokat hall fentről, amire nyugtalanul kapja fel a fejét, egy pillanatra a forrás felé nézve megpróbálva keresztüllátni a plafonon. Valamelyik hölgy hangja, csak nem érti, mit csinál, vagy mond. Utána a lépcsőt hallja nyikorogni, szúrósan tarja mogorva tekintetét az alsó fokokon. Végül Lilyent látja rajta leereszkedni, valamilyen oknál fogva egyedül. Csöndben pillant rá, valamelyest kezdve felébredni az alkoholtól. Mivel amaz nem szólal meg azonnal, saját elfoglaltságához tér vissza, míg társa nem foglal helyet vele szemben, ekkor kezdődik a szóváltás. Ukrom rövidet bólint a köszönésre; nincs különösebb oka a lányra haragudni, mint hogy rossz helyen volt rossz időben. Vagy csak ebben a reményben akar maradni. De első kérdését a korsólya tartalmának erős aromájából meg lehet válaszolni: Nem.*
- Kicsi volt az ágy. *Dörmögi.* - De megvagyok. *A főzet elkezdi megtenni hatását, amitől az ork rövidet köhög. Szépen lassan kezd visszatérni belé a szín.*
- Nekem még nem lesz nagy munkám, úgyhogy ne miattam aggódj. A nyomás inkább rajtad lesz. Készülj. *Hacsak nem történt még több változtatás a utóbbi órában nélküle, valóban a fél-elf lánynak juthat nagy részben a főszereplői feladat. Az elméleti szituáció egy része rajta fog múlni. De ha valóban azok a hidegvérűek gyurmázzák meg, akikkel a szobában beszélt, akkor vajmi kevéstől kell tartania, úgy hiszi. Na, ha viszont valamelyikük meggondolja meg magát a szakma végén vagy közben, az egy más probléma.*
*Nem éppen rengeted elképzelés jár az eszén, miközben hogy a étlap szerinti legerősebb italt bölcsen méregetve magába tegye. Inkább a várakozás, hogy a lötty elkezdje tenni a hatását. Még ha el is kezdené törni a fejét a mai nap tevékenységén, Darkhék - itt szinte köpne a gondolatra - úgy is adnának neki egy emlékeztetőt. Itt ez egyetlen ésszerű időtöltés, hogy egy mély sóhajjal kiélvezi az ezúttal biztonságot jelentő magányt.
Nem sokáig.
Földszintig terjedő hangokat hall fentről, amire nyugtalanul kapja fel a fejét, egy pillanatra a forrás felé nézve megpróbálva keresztüllátni a plafonon. Valamelyik hölgy hangja, csak nem érti, mit csinál, vagy mond. Utána a lépcsőt hallja nyikorogni, szúrósan tarja mogorva tekintetét az alsó fokokon. Végül Lilyent látja rajta leereszkedni, valamilyen oknál fogva egyedül. Csöndben pillant rá, valamelyest kezdve felébredni az alkoholtól. Mivel amaz nem szólal meg azonnal, saját elfoglaltságához tér vissza, míg társa nem foglal helyet vele szemben, ekkor kezdődik a szóváltás. Ukrom rövidet bólint a köszönésre; nincs különösebb oka a lányra haragudni, mint hogy rossz helyen volt rossz időben. Vagy csak ebben a reményben akar maradni. De első kérdését a korsólya tartalmának erős aromájából meg lehet válaszolni: Nem.*
- Kicsi volt az ágy. *Dörmögi.* - De megvagyok. *A főzet elkezdi megtenni hatását, amitől az ork rövidet köhög. Szépen lassan kezd visszatérni belé a szín.*
- Nekem még nem lesz nagy munkám, úgyhogy ne miattam aggódj. A nyomás inkább rajtad lesz. Készülj. *Hacsak nem történt még több változtatás a utóbbi órában nélküle, valóban a fél-elf lánynak juthat nagy részben a főszereplői feladat. Az elméleti szituáció egy része rajta fog múlni. De ha valóban azok a hidegvérűek gyurmázzák meg, akikkel a szobában beszélt, akkor vajmi kevéstől kell tartania, úgy hiszi. Na, ha viszont valamelyikük meggondolja meg magát a szakma végén vagy közben, az egy más probléma.*
2212. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 10:51:32
Üzenet elküldve: 2022-09-08 10:51:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Lily sosem volt az a fajta lány, aki nyugodtan meg tud ülni a fenekén utasításokra várva. Most mégis megtesz minden tőle telhetőt, hogy egy megfontolt zsoldos látszatát keltse. Ez talán megy is neki, amíg az elf nem kezd szemérmetlen pőre parádéba.*
~Ebből ennyi pont elég volt.~
*Száját húzva fordul a mélységi felé, aki buzgón élezi a gyilkoló eszközeit. Árvánknak éppen nincs mit tennie. Mély sóhaj után rászánja magát a lehetetlen feladatra és próbál kezdeni valamit a hajával. Összekócolni ráér majd a kocsma előtt is. De addig nem muszáj úgy kinéznie, mint aki egy duhaj éjszakán van túl. Még akkor sem, ha ezen a helyen nehezebb mást feltételezni.*
- Megyek és megnézem, Ukrom elkészült-e. Nyugalom, az épületből nem lépek ki.
*Azzal, ha senki sem állítja meg, hagyja is a profikat nyugodtan nyílvesszőket és dobótőröket számolni. A másik szoba ajtaja előtt megállva nagyot nyel és mélyet sóhajt. Erősen reméli, hogy az ork nem veszi őt egy kalap alá az őrült csajszi tegnapi akciójával. Kicsit idegesen kopog be. Bízik benne, hogy nem ő fogja ébreszteni a melákot.*
- Ukrom! Lily vagyok. Készen állsz a mai napra?
*A válasz ellenben elmarad. Árvánk vár néhány szívdobbanásnyi időt, majd újra próbálkozik.*
- Ukrom! Ébren vagy?
*De válasz most sem érkezik. Két lehetőség maradt. Vagy nagyon mélyen alszik, vagy már elhagyta a szobáját. Árvánk a második mellett teszi le a voksát és elindul a vendégtér felé. A lépcsőn leérve azonnal meg is pillantja a magányosan üldögélő társukat. Egy ragyogó mosollyal kísérve int neki, majd a pult felé veszi az irányt. Az erszény, amit az az idióta a falhoz vágott, súlyosnak tűnt. Több, mint száz arany van benne. Ennek mindenre elégnek kell lennie még akkor is, ha most rendel magának valamit. A választása nem más, mint egy csésze Tea, amiért 4 aranytól szabadul meg. Reggeli frissítőjével felszerelkezve, meg sem áll Ukrom asztaláig. Igazít egy keveset a hátára akasztott Kórón, végül kényelmesen leül a másikkal szemben.*
- Szép reggelt! Hogy aludtál? Készen állsz az előttünk álló feladatra?
*Lily sosem volt az a fajta lány, aki nyugodtan meg tud ülni a fenekén utasításokra várva. Most mégis megtesz minden tőle telhetőt, hogy egy megfontolt zsoldos látszatát keltse. Ez talán megy is neki, amíg az elf nem kezd szemérmetlen pőre parádéba.*
~Ebből ennyi pont elég volt.~
*Száját húzva fordul a mélységi felé, aki buzgón élezi a gyilkoló eszközeit. Árvánknak éppen nincs mit tennie. Mély sóhaj után rászánja magát a lehetetlen feladatra és próbál kezdeni valamit a hajával. Összekócolni ráér majd a kocsma előtt is. De addig nem muszáj úgy kinéznie, mint aki egy duhaj éjszakán van túl. Még akkor sem, ha ezen a helyen nehezebb mást feltételezni.*
- Megyek és megnézem, Ukrom elkészült-e. Nyugalom, az épületből nem lépek ki.
*Azzal, ha senki sem állítja meg, hagyja is a profikat nyugodtan nyílvesszőket és dobótőröket számolni. A másik szoba ajtaja előtt megállva nagyot nyel és mélyet sóhajt. Erősen reméli, hogy az ork nem veszi őt egy kalap alá az őrült csajszi tegnapi akciójával. Kicsit idegesen kopog be. Bízik benne, hogy nem ő fogja ébreszteni a melákot.*
- Ukrom! Lily vagyok. Készen állsz a mai napra?
*A válasz ellenben elmarad. Árvánk vár néhány szívdobbanásnyi időt, majd újra próbálkozik.*
- Ukrom! Ébren vagy?
*De válasz most sem érkezik. Két lehetőség maradt. Vagy nagyon mélyen alszik, vagy már elhagyta a szobáját. Árvánk a második mellett teszi le a voksát és elindul a vendégtér felé. A lépcsőn leérve azonnal meg is pillantja a magányosan üldögélő társukat. Egy ragyogó mosollyal kísérve int neki, majd a pult felé veszi az irányt. Az erszény, amit az az idióta a falhoz vágott, súlyosnak tűnt. Több, mint száz arany van benne. Ennek mindenre elégnek kell lennie még akkor is, ha most rendel magának valamit. A választása nem más, mint egy csésze Tea, amiért 4 aranytól szabadul meg.
Reggeli frissítőjével felszerelkezve, meg sem áll Ukrom asztaláig. Igazít egy keveset a hátára akasztott Kórón, végül kényelmesen leül a másikkal szemben.*- Szép reggelt! Hogy aludtál? Készen állsz az előttünk álló feladatra?
2211. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-08 06:13:14
Üzenet elküldve: 2022-09-08 06:13:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A magyarázatokkal nem érik el azt a hatást, amit szerettek volna, így megrökönyödve vedli le magáról a ruházatát, hogy mihamarabb álomra hajthassa fejét. *
// Napszak váltás //
// Fejvadászok //
* Syndra már a lány előtt felpattan az ágyból, mivel úgyis ő alszik kívül, így ezzel nincs is baj. *
- Mindig csodás érzés a vadászatra kelni.
* Gyorsan megszabadul a maradék ruhától, hogy megtisztálkodjon, természetesen körültekint, hogy a figyeli-e a műsort, de ha igen akkor csak egy szemtelen mosollyal reagál, majd keblei alatt is át tisztogatja magát.
Amint teste teljes tisztaságnak örvend, gyorsan felöltözik, majd hanyagul maszkját az oldalára akasztja. *
- Indulhatunk
* A magyarázatokkal nem érik el azt a hatást, amit szerettek volna, így megrökönyödve vedli le magáról a ruházatát, hogy mihamarabb álomra hajthassa fejét. *
// Napszak váltás //
// Fejvadászok //
* Syndra már a lány előtt felpattan az ágyból, mivel úgyis ő alszik kívül, így ezzel nincs is baj. *
- Mindig csodás érzés a vadászatra kelni.
* Gyorsan megszabadul a maradék ruhától, hogy megtisztálkodjon, természetesen körültekint, hogy a figyeli-e a műsort, de ha igen akkor csak egy szemtelen mosollyal reagál, majd keblei alatt is át tisztogatja magát.
Amint teste teljes tisztaságnak örvend, gyorsan felöltözik, majd hanyagul maszkját az oldalára akasztja. *
- Indulhatunk
2210. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 21:27:04
Üzenet elküldve: 2022-09-07 21:27:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Illidary története tökéletesen szolgál esti meseként. Na nem azért mert Lily nem hinné, hogy megtörtént. Inkább abból kifolyólag, hogy erejéből nem telik többre egy alapos elalvásnál. A falon csörrenó erszényt még hallja, de a mellé heverő elfet már nem érzékeli. Elnyomja az álom. Az éjszaka valahol a közepe felé járhat, mikor árvánk a másik oldalára szeretne fordulni. Csak szeretne, mivel egy másik test megakadályozza benne. Ebben a, javarészt alvó, állapotban el sem jut a tudatáig, hogy pontosan hol is van. Az, hogy kivel pedig végképp nem. Így finoman átöleli hálótársát és halk dünnyögésbe kezd.*
- Roki! Azt mondtad, reggelig nem jössz vissza.
*Amennyiben a másikat nem ébresztette fel, ölelését szorosabbra fogva folytatja az alvást. Ha mégis sikerül felhívni magára a figyelmet, zavartan elfordul és igyekszik tovább aludni.*
//Reggel//
*Fémes zaj szakítja meg az édesen sötét csendet. Mintha a félvér fülét éleznék. Bosszantóan fájdalmas.*
- Ne már! Csak még egy kicsit! A krumpli majd meghámozza magát.
*Foggal-körömmel igyekszik visszacsúszni álomországba, de a zaj nem enyhül. Ahogy az álom távozik félvérünk szeméből, úgy tudatosul benne egyre jobban, hogy felvirradt a nagy nap. Szemei kipattannak, nem kevésbé ő maga is az ágyból. Gyakorlott lelkesedéssel csusszan a csizmáiba, amikbe bele rejti a dobótőröket. Elbattyog az ágy másik feléhez, ugyanis este ott dobta le a vértjét. Sietve magára csatolja és elegyengeti, már amennyire ez lehetséges, és már Kóró mellett is terem. A megszokott mozdulattal bal válla mögé akasztja, aztán felveszi az elftől kapott erszényt. Már csak a tatyója van hátra. Azt is magára aggatja, végül vigyorogva megáll a mélységi előtt.*
- Én készen állok.
*Jelenti ki csillogó szemekkel. Igen. Kócos, mosdatlan és még a pocakja is korog. Ám nem lenyűgözni készül azokat a kocsmatöltelékeket. Egy tökéletes utcakölyköt kell mutatnia. Illidary előtt pedig pontosan egy ilyen áll. Készen minden rosszra, aminek ma meg kell történnie. Ellenben még mielőtt kinyílna az ajtó és a maszkosok visszatérnének a némasági fogadalmukhoz, fejvakarva feltesz egy kérdést.*
- Este igencsak fáradt voltam. Szóval lehet, hogy csak nem emlékszem, de mielőtt az az ütődött felbosszantotta, meg lett beszélve Ukrommal, hogy hol találkozunk?
*Illidary története tökéletesen szolgál esti meseként. Na nem azért mert Lily nem hinné, hogy megtörtént. Inkább abból kifolyólag, hogy erejéből nem telik többre egy alapos elalvásnál. A falon csörrenó erszényt még hallja, de a mellé heverő elfet már nem érzékeli. Elnyomja az álom. Az éjszaka valahol a közepe felé járhat, mikor árvánk a másik oldalára szeretne fordulni. Csak szeretne, mivel egy másik test megakadályozza benne. Ebben a, javarészt alvó, állapotban el sem jut a tudatáig, hogy pontosan hol is van. Az, hogy kivel pedig végképp nem. Így finoman átöleli hálótársát és halk dünnyögésbe kezd.*
- Roki! Azt mondtad, reggelig nem jössz vissza.
*Amennyiben a másikat nem ébresztette fel, ölelését szorosabbra fogva folytatja az alvást. Ha mégis sikerül felhívni magára a figyelmet, zavartan elfordul és igyekszik tovább aludni.*
//Reggel//
*Fémes zaj szakítja meg az édesen sötét csendet. Mintha a félvér fülét éleznék. Bosszantóan fájdalmas.*
- Ne már! Csak még egy kicsit! A krumpli majd meghámozza magát.
*Foggal-körömmel igyekszik visszacsúszni álomországba, de a zaj nem enyhül. Ahogy az álom távozik félvérünk szeméből, úgy tudatosul benne egyre jobban, hogy felvirradt a nagy nap. Szemei kipattannak, nem kevésbé ő maga is az ágyból. Gyakorlott lelkesedéssel csusszan a csizmáiba, amikbe bele rejti a dobótőröket. Elbattyog az ágy másik feléhez, ugyanis este ott dobta le a vértjét. Sietve magára csatolja és elegyengeti, már amennyire ez lehetséges, és már Kóró mellett is terem. A megszokott mozdulattal bal válla mögé akasztja, aztán felveszi az elftől kapott erszényt. Már csak a tatyója van hátra. Azt is magára aggatja, végül vigyorogva megáll a mélységi előtt.*
- Én készen állok.
*Jelenti ki csillogó szemekkel. Igen. Kócos, mosdatlan és még a pocakja is korog. Ám nem lenyűgözni készül azokat a kocsmatöltelékeket. Egy tökéletes utcakölyköt kell mutatnia. Illidary előtt pedig pontosan egy ilyen áll. Készen minden rosszra, aminek ma meg kell történnie. Ellenben még mielőtt kinyílna az ajtó és a maszkosok visszatérnének a némasági fogadalmukhoz, fejvakarva feltesz egy kérdést.*
- Este igencsak fáradt voltam. Szóval lehet, hogy csak nem emlékszem, de mielőtt az az ütődött felbosszantotta, meg lett beszélve Ukrommal, hogy hol találkozunk?
2209. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 21:06:04
Üzenet elküldve: 2022-09-07 21:06:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Napszak váltás //
// Fejvadászok //
*A kis játszma után senkinek nem lehet meglepő, hogy az ork az éjszaka maradék pár óráit fél szemmel nyitva feküdte végig, elernyedve a súlyától megviselt ágyon, amit nem kifejezetten neki építettek. Feje szokatlanul üres volt, miközben folyton a falra nézve hallgatja a kivehetetlen szóhalmazokat, amik Darkh szobájából hangozhatnak el hozzája. Hagyja, hogy a hangfoszlányok megpróbálják álomba ringatni, sikertelenül. Végül a csend emészti föl maradék erejét, és elbóbiskol.
De nem is alszik sokáig, az ablakon túl érkező, ismeretlen zajforrások egyikétől felnyitja szemeit. Ahogy lassan felül, visszafolynak belé az előző este (Vagy mai éjszaka?) eseményei. Körülnézve ugyanolyan sötét volt, mint mikor fejét lehajtotta, és az ablakon túlra való kémlelés sem tette bölcsebbé. De egyvalamit jól tud: visszaaludni nem fog.*
~ Amonba kellett volna mennem. ~ *Nem erre vállalkozott, mikor a kaszárnya előtt lecölöpözött táblát elkezdte olvasni. De ebből már csak annyit tud csinálni, hogy egy darabban érjen haza. Vagy amennyire Arthenior Pegazusa, a Kalmár, a kovácsműhely, és Nawanthiri megnyugtató társasága othonnak számít. Ezen még sosem gondolkodott el.*
~ Valamivel fel kell kelnem ~ *Ha hatékony akar lenni vagy az utcákon, vagy az öntözőben, akkor ebben a félholt állapotban nem maradhat. Szerencsére van egy jó ötlete, hogyan frissítse fel magát.
A setét órákat tekintve most halkan nyílik és csukódik be szobája ajtaja, ahogy Ukrom elkezd csoszogni a folyosón. Az orvgyilkosok ajtajára egy pillanatig rámered. Ami ott történt, az olyasfajta érzelmek keverékével tölti el, amire az ork nehezen találja a szavakat. Régebben emiatt puszta kezével nyomta volna ki a vért a másik fejéből, saját épségével nem törődve. De az évek most nem adtak neki megnyugvást. Nem érzi magát nagyobb biztonságban. És a legrosszabb, hogy nem akarja likvidálni aggodalma forrását.
Bágyadtan lebattyog a Sellőház vendégterére, ahol a megannyi szabad asztal egyikét kinézi elfoglalásra. A pultnál kis is választja hagyományos gyógyszerét, rendel magának 19 aranyért a hírneves Wegtoren tüze löketből egy nagy korsóval. Ha ez nem ébreszti fel az elkövetkezendő pár órára, semmi más nem fogja. Helyet foglalva rögtön kezd öblögetni, mérsékelt adagokkal önti szájába a folyadékot. Ha nincs szerencséje és több időt is kell várnia a többiekre, akkor legalább valamennyit pihenni tud, még ha nem is aludni.*
// Fejvadászok //
*A kis játszma után senkinek nem lehet meglepő, hogy az ork az éjszaka maradék pár óráit fél szemmel nyitva feküdte végig, elernyedve a súlyától megviselt ágyon, amit nem kifejezetten neki építettek. Feje szokatlanul üres volt, miközben folyton a falra nézve hallgatja a kivehetetlen szóhalmazokat, amik Darkh szobájából hangozhatnak el hozzája. Hagyja, hogy a hangfoszlányok megpróbálják álomba ringatni, sikertelenül. Végül a csend emészti föl maradék erejét, és elbóbiskol.
De nem is alszik sokáig, az ablakon túl érkező, ismeretlen zajforrások egyikétől felnyitja szemeit. Ahogy lassan felül, visszafolynak belé az előző este (Vagy mai éjszaka?) eseményei. Körülnézve ugyanolyan sötét volt, mint mikor fejét lehajtotta, és az ablakon túlra való kémlelés sem tette bölcsebbé. De egyvalamit jól tud: visszaaludni nem fog.*
~ Amonba kellett volna mennem. ~ *Nem erre vállalkozott, mikor a kaszárnya előtt lecölöpözött táblát elkezdte olvasni. De ebből már csak annyit tud csinálni, hogy egy darabban érjen haza. Vagy amennyire Arthenior Pegazusa, a Kalmár, a kovácsműhely, és Nawanthiri megnyugtató társasága othonnak számít. Ezen még sosem gondolkodott el.*
~ Valamivel fel kell kelnem ~ *Ha hatékony akar lenni vagy az utcákon, vagy az öntözőben, akkor ebben a félholt állapotban nem maradhat. Szerencsére van egy jó ötlete, hogyan frissítse fel magát.
A setét órákat tekintve most halkan nyílik és csukódik be szobája ajtaja, ahogy Ukrom elkezd csoszogni a folyosón. Az orvgyilkosok ajtajára egy pillanatig rámered. Ami ott történt, az olyasfajta érzelmek keverékével tölti el, amire az ork nehezen találja a szavakat. Régebben emiatt puszta kezével nyomta volna ki a vért a másik fejéből, saját épségével nem törődve. De az évek most nem adtak neki megnyugvást. Nem érzi magát nagyobb biztonságban. És a legrosszabb, hogy nem akarja likvidálni aggodalma forrását.
Bágyadtan lebattyog a Sellőház vendégterére, ahol a megannyi szabad asztal egyikét kinézi elfoglalásra. A pultnál kis is választja hagyományos gyógyszerét, rendel magának 19 aranyért a hírneves Wegtoren tüze löketből egy nagy korsóval.
Ha ez nem ébreszti fel az elkövetkezendő pár órára, semmi más nem fogja. Helyet foglalva rögtön kezd öblögetni, mérsékelt adagokkal önti szájába a folyadékot. Ha nincs szerencséje és több időt is kell várnia a többiekre, akkor legalább valamennyit pihenni tud, még ha nem is aludni.*
2208. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 19:48:14
Üzenet elküldve: 2022-09-07 19:48:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Napszak váltás //
// Fejvadászok //
* Orkokkal teli terem... Egyszerre fordulnak rá a mélységire, mire a semmiből Ukrom előugrik a fekete holló tollal és felkiált '' Egy mindenkiért! '' Majd hatalmas kardjával elkezdi szántani a többi fajtársát, míg ő maga még mindig az asztalnál ül. Lillyenn a vállára teszi a kezét, majd ő a halottak zsákját kezdi el fosztogatni.
Szemei kinyílnak, még mindig sötétség nyeli el a szobát, Ignis az arcát piszkálja csőrével. A hollóhoz érve végig simít a szárnyain. *
- Köszönöm barátom.
* Felülve gyorsan felméri a környezetét, a lányok még mély álmukat alusszák, így ő nem is tudja mitévő legyen. Halkan feláll, hogy kinézzen a nyitott ablakon. Még fény nincs a horizonton, így csak sejteni tudja, hogy az néhány óra múlva következhet csak be.
Gyorsan ruhájához lép, hogy letisztítsa és magára öltse felszerelését. Maszkját igényesen magára igazítja és szorosra húzza, majd mesterkardját és annak utánzatát előhúzza, hogy fenőkövével megélezze. A lányok arra ébredhetnek, ahogy a penge a kőhöz ér. *
- Készüljetek.
// Fejvadászok //
* Orkokkal teli terem... Egyszerre fordulnak rá a mélységire, mire a semmiből Ukrom előugrik a fekete holló tollal és felkiált '' Egy mindenkiért! '' Majd hatalmas kardjával elkezdi szántani a többi fajtársát, míg ő maga még mindig az asztalnál ül. Lillyenn a vállára teszi a kezét, majd ő a halottak zsákját kezdi el fosztogatni.
Szemei kinyílnak, még mindig sötétség nyeli el a szobát, Ignis az arcát piszkálja csőrével. A hollóhoz érve végig simít a szárnyain. *
- Köszönöm barátom.
* Felülve gyorsan felméri a környezetét, a lányok még mély álmukat alusszák, így ő nem is tudja mitévő legyen. Halkan feláll, hogy kinézzen a nyitott ablakon. Még fény nincs a horizonton, így csak sejteni tudja, hogy az néhány óra múlva következhet csak be.
Gyorsan ruhájához lép, hogy letisztítsa és magára öltse felszerelését. Maszkját igényesen magára igazítja és szorosra húzza, majd mesterkardját és annak utánzatát előhúzza, hogy fenőkövével megélezze. A lányok arra ébredhetnek, ahogy a penge a kőhöz ér. *
- Készüljetek.
2207. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:51:52
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:51:52
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Tudja jól, hogy valahol el kell kezdenie a kibékülést a lánnyal, nem érzi, hogy megérdemelné, ahogyan a hozzá állása is kivetni való... De ha Illidary azt mondja... Akkor kénytelen lesz idővel megbarátkozni vele. A beszélgetésből teljesen kihagyják, így nem is fűz hozzá semmit, mikor a bizalomról van szó maszkját eltávolítja és tekintete még mindig a vérszomjat sugalja. *
- Majd megtudod kicsi lány... Azért éltél eddig az utcán mert olyan sok jó ember van ott mi? Okosnak hiszed magad? Majd megtudod, hogy milyen érzés a világ legostobábbnak éreznie magát. Mindannyian rájöttünk, hogy milyen keveset tudunk. Ez a keménykedő stílus pedig csak az életedbe fog kerülni... Szerinted hány mozdulatot kéne tennem, hogy megöljelek?
* Syndra ritkán mutatja ki vérszomját, de most megérezteti a lánnyal, újra megnyalja a szája szélét és tekintetével rá mered ~ Ől, Ől ŐL, ŐL ŐŐŐŐŐL!! ~ Kezei ökölbe szorulnak, hogy vissza tudja fogni magát, majd egy mély levegővel megpróbálja lenyugtatni magát. *
- Mindenki szépen menjen aludni, én is megtalálom a megfelelő helyem.
* Az erszény érkezése meglepi, de néhány érme kivételével tovább is dobja a lányhoz az ágyra. Ha Lilyenn lefeküdt, akkor a sarok széléhez csattan a 180 arany. Utána rámered, hogy lássa Lilyenn Freggi reakcióját. *
- Jóéjszakát mindenkinek.
* Ha a lány is arrébb húzódik, akkor gyorsan le vedli a felszerelését és egy szál ingbe mellé bújik, próbál természetesen úgy feküdni, hogy ne érjen hozzá, de ezek az ágyak nem két személyre vannak kitalálva. Lilyenn érezheti a citrus illatot, ami bőréről áramlik. *
* Tudja jól, hogy valahol el kell kezdenie a kibékülést a lánnyal, nem érzi, hogy megérdemelné, ahogyan a hozzá állása is kivetni való... De ha Illidary azt mondja... Akkor kénytelen lesz idővel megbarátkozni vele. A beszélgetésből teljesen kihagyják, így nem is fűz hozzá semmit, mikor a bizalomról van szó maszkját eltávolítja és tekintete még mindig a vérszomjat sugalja. *
- Majd megtudod kicsi lány... Azért éltél eddig az utcán mert olyan sok jó ember van ott mi? Okosnak hiszed magad? Majd megtudod, hogy milyen érzés a világ legostobábbnak éreznie magát. Mindannyian rájöttünk, hogy milyen keveset tudunk. Ez a keménykedő stílus pedig csak az életedbe fog kerülni... Szerinted hány mozdulatot kéne tennem, hogy megöljelek?
* Syndra ritkán mutatja ki vérszomját, de most megérezteti a lánnyal, újra megnyalja a szája szélét és tekintetével rá mered ~ Ől, Ől ŐL, ŐL ŐŐŐŐŐL!! ~ Kezei ökölbe szorulnak, hogy vissza tudja fogni magát, majd egy mély levegővel megpróbálja lenyugtatni magát. *
- Mindenki szépen menjen aludni, én is megtalálom a megfelelő helyem.
* Az erszény érkezése meglepi, de néhány érme kivételével tovább is dobja a lányhoz az ágyra. Ha Lilyenn lefeküdt, akkor a sarok széléhez csattan a 180 arany. Utána rámered, hogy lássa Lilyenn Freggi reakcióját.
*- Jóéjszakát mindenkinek.
* Ha a lány is arrébb húzódik, akkor gyorsan le vedli a felszerelését és egy szál ingbe mellé bújik, próbál természetesen úgy feküdni, hogy ne érjen hozzá, de ezek az ágyak nem két személyre vannak kitalálva. Lilyenn érezheti a citrus illatot, ami bőréről áramlik. *
2206. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:40:57
Üzenet elküldve: 2022-09-07 18:40:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
- Első kijelentésed talán igaz, de nemsokára az lesz, és feljebbvalódként tisztelned kell. A második...
* Húzza el a száját, ezt már a szobában levők is láthatják, hisz maszkja lekerült az arcáról. *
- Szóval második.... Ukrom nem a társunk, Az ork csak egy eszköz, ahogyan mindenki más is a világon. A megbízók a fizető eszközök, míg ha más erejét vesszük igénybe, azok pedig a megbecsült csapattársaink, de csak addig míg ugyanaz a célunk.
* Lilyennen végig néz, tekintete inkább okító jellegű, mint rideg. Szemei enyhén ellágyulnak, míg arcvonásai sem oly kemények. *
- Te még fiatal vagy, hogy megértsd, de megpróbálok elmesélni neked valamit.
* Bort magához húzva tölt egy újabb pohárral. *
- Volt egy megbízásunk régen, egy nemesi családból két személyt kellett ki vonnunk... A gond egyszerű volt, a városra éhezést hoztak, és ők meg feléltek mindent körülöttük. A lényeg, hogy elindult négy holló a kiiktatásukra, de csatlakozott hozzánk több katonai is, akiket a megbízónk fizetett. Addig nem volt semmi gond, míg a család közelébe nem kerültünk. Este még együtt iszogattunk, utána pedig.... Két ezer arany fejenként a hollókért.
* Végig néz a lány reakcióján. *
- Aznap két holló meghalt, de mindenki más is. Idővel mindenki megtapasztalja, hogy a bizalom milyen hihetetlen kincs. Ha csatlakozni akarsz hozzánk, akkor csak a hollók felé adsz bizalmat, pontosan azért hordjuk ezt a ruhát, és ezért teszünk különbséget.... Nagyon veszélyes dolog megbízni valakiben, de nekünk egy a célunk.
* A végén széttárja a kezét, és lehúzza az italát. *
- Lilyenn, még mielőtt lefekszel... Tisztálkodj meg...
* Korholja le, majd felállva az ágytálhoz lép, hogy legalább letisztítsa magát részletesen. Az egész felsőtestét lemossa és utána fekszik csak le a másik ágyba. *
- Tényleg Syndra...
* Egy kisebb erszényt dob Syndrathul Pernelis felé. Remélni tudja csak, hogy el is kapja 250 aranyat tartalmazó zsákocskát. *
- Első kijelentésed talán igaz, de nemsokára az lesz, és feljebbvalódként tisztelned kell. A második...
* Húzza el a száját, ezt már a szobában levők is láthatják, hisz maszkja lekerült az arcáról. *
- Szóval második.... Ukrom nem a társunk, Az ork csak egy eszköz, ahogyan mindenki más is a világon. A megbízók a fizető eszközök, míg ha más erejét vesszük igénybe, azok pedig a megbecsült csapattársaink, de csak addig míg ugyanaz a célunk.
* Lilyennen végig néz, tekintete inkább okító jellegű, mint rideg. Szemei enyhén ellágyulnak, míg arcvonásai sem oly kemények. *
- Te még fiatal vagy, hogy megértsd, de megpróbálok elmesélni neked valamit.
* Bort magához húzva tölt egy újabb pohárral. *
- Volt egy megbízásunk régen, egy nemesi családból két személyt kellett ki vonnunk... A gond egyszerű volt, a városra éhezést hoztak, és ők meg feléltek mindent körülöttük. A lényeg, hogy elindult négy holló a kiiktatásukra, de csatlakozott hozzánk több katonai is, akiket a megbízónk fizetett. Addig nem volt semmi gond, míg a család közelébe nem kerültünk. Este még együtt iszogattunk, utána pedig.... Két ezer arany fejenként a hollókért.
* Végig néz a lány reakcióján. *
- Aznap két holló meghalt, de mindenki más is. Idővel mindenki megtapasztalja, hogy a bizalom milyen hihetetlen kincs. Ha csatlakozni akarsz hozzánk, akkor csak a hollók felé adsz bizalmat, pontosan azért hordjuk ezt a ruhát, és ezért teszünk különbséget.... Nagyon veszélyes dolog megbízni valakiben, de nekünk egy a célunk.
* A végén széttárja a kezét, és lehúzza az italát. *
- Lilyenn, még mielőtt lefekszel... Tisztálkodj meg...
* Korholja le, majd felállva az ágytálhoz lép, hogy legalább letisztítsa magát részletesen. Az egész felsőtestét lemossa és utána fekszik csak le a másik ágyba. *
- Tényleg Syndra...
* Egy kisebb erszényt dob Syndrathul Pernelis felé. Remélni tudja csak, hogy el is kapja 250 aranyat tartalmazó zsákocskát.
*
2205. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-07 11:59:42
Üzenet elküldve: 2022-09-07 11:59:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Amíg a két maszkos valami hihetetlenül fura nyelven bájolog, Kóró visszakerül a hüvelyébe, hogy aztán elfoglalja éjszakai helyét az ágy mellett, az ablakhoz közelebbi oldalon.*
- Szerintem nem, de ti tudjátok jobban.
*Motyogja árvánk maga elé, igazából senkinek sem címezve. Csupán kompenzálni próbálja az érzést, ami azt sugallja, éppen kihagyják valamiből. Nem kellemes élmény, főleg mert az egyikük az az utálatos nőszemély. Mikor végre olyan szavak hangoznak el, amiket a félvér is megért, azok igencsak számonkérőnek hatnak. Ellenben ez nem gátolja meg őt, hogy feleljen a kérdésre.*
- Először is: Az ott nekem nem testvérem. *Itt annyira összehúzza a szemeit, hogy ő maga is alig lát ki a fejecskéjéből.* Másodszor: Fegyvert emelt egy társunkra. Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy elmetsze a torkát? *Rázza meg a fejét. Még a gondolat is borzalmas, amiben ez az elmeroggyant ok nélkül ontja a saját társai vérét.* Amióta csak itt van, nem mutatta jelét, hogy ép ésszel büszkélkedhet. Ez volt a megfelelő reakció. Mellesleg senki sem sérült meg.
*Veszi nyafogósra a végét. Enyhén szólva is sértő, hogy a lánynak kell szabadkoznia egy nyilvánvalóan ésszerű lépés miatt. A következő szavakba azért még ő is belegondol. Van mögöttük igazság. Amennyiben együtt kell dolgozniuk, amire lássuk be nagy az esély, el kell ásniuk a csatabárdot. Vagy legalább valamelyikőjüket. Viszont az utóbbi ellen Illidary felemeli a hangját, így ez egy elvetendő ötlet. Mikor a köröm alatti szálka arra kéri a mélységit, hogy hadd képezze ő a lányt, Lily minden sejtje egy félvérként kiált segítségért. Mégis inkább csendben marad. Eleget lázadt már a mai napra, ez pedig úgyis a jövő zenéje. Holnap sokkal fontosabb dolguk lesz. Ki is húzza csizmáiból a dobótőröket, amik Kóró mellé kerülnek. Majd ismét lecibálja a lábbeliket, hogy aztán elheveredjen az ágyon. Kishíjján el is alszik, mikor olyat hall, ami ellen kénytelen fellépni. Zendülésbe is kezdene, ha arra lenne szükség. Hogy ő meg az a lábfájás együtt aludjanak?*
- Hogy is ne! Inkább eloltok az arcommal egy tábortüzet.
*Förmed mindkettejükre. De érzi, hogy vesztes csatába vezeti a lovasait. Már ahhoz is túl fáradt, hogy felüljön. Képtelen lenne bármit is tenni ellene, ha az elf úgy döntene, hogy mellé fekszik.*
- Tudod mit? *Pislog még néhány utolsót a nőszemélyre.* Nem érdekel, mit csinálsz, csak ne érj hozzám, vagy leharapom az ujjad! Időben ébresszetek reggel! Jó éjszakát!
*Azzal a párnába temeti az arcát, ha pedig senki sem zavarja meg, hamar álomba is merül.*
*Amíg a két maszkos valami hihetetlenül fura nyelven bájolog, Kóró visszakerül a hüvelyébe, hogy aztán elfoglalja éjszakai helyét az ágy mellett, az ablakhoz közelebbi oldalon.*
- Szerintem nem, de ti tudjátok jobban.
*Motyogja árvánk maga elé, igazából senkinek sem címezve. Csupán kompenzálni próbálja az érzést, ami azt sugallja, éppen kihagyják valamiből. Nem kellemes élmény, főleg mert az egyikük az az utálatos nőszemély. Mikor végre olyan szavak hangoznak el, amiket a félvér is megért, azok igencsak számonkérőnek hatnak. Ellenben ez nem gátolja meg őt, hogy feleljen a kérdésre.*
- Először is: Az ott nekem nem testvérem. *Itt annyira összehúzza a szemeit, hogy ő maga is alig lát ki a fejecskéjéből.* Másodszor: Fegyvert emelt egy társunkra. Mit kellett volna tennem? Hagyni, hogy elmetsze a torkát? *Rázza meg a fejét. Még a gondolat is borzalmas, amiben ez az elmeroggyant ok nélkül ontja a saját társai vérét.* Amióta csak itt van, nem mutatta jelét, hogy ép ésszel büszkélkedhet. Ez volt a megfelelő reakció. Mellesleg senki sem sérült meg.
*Veszi nyafogósra a végét. Enyhén szólva is sértő, hogy a lánynak kell szabadkoznia egy nyilvánvalóan ésszerű lépés miatt. A következő szavakba azért még ő is belegondol. Van mögöttük igazság. Amennyiben együtt kell dolgozniuk, amire lássuk be nagy az esély, el kell ásniuk a csatabárdot. Vagy legalább valamelyikőjüket. Viszont az utóbbi ellen Illidary felemeli a hangját, így ez egy elvetendő ötlet. Mikor a köröm alatti szálka arra kéri a mélységit, hogy hadd képezze ő a lányt, Lily minden sejtje egy félvérként kiált segítségért. Mégis inkább csendben marad. Eleget lázadt már a mai napra, ez pedig úgyis a jövő zenéje. Holnap sokkal fontosabb dolguk lesz. Ki is húzza csizmáiból a dobótőröket, amik Kóró mellé kerülnek. Majd ismét lecibálja a lábbeliket, hogy aztán elheveredjen az ágyon. Kishíjján el is alszik, mikor olyat hall, ami ellen kénytelen fellépni. Zendülésbe is kezdene, ha arra lenne szükség. Hogy ő meg az a lábfájás együtt aludjanak?*
- Hogy is ne! Inkább eloltok az arcommal egy tábortüzet.
*Förmed mindkettejükre. De érzi, hogy vesztes csatába vezeti a lovasait. Már ahhoz is túl fáradt, hogy felüljön. Képtelen lenne bármit is tenni ellene, ha az elf úgy döntene, hogy mellé fekszik.*
- Tudod mit? *Pislog még néhány utolsót a nőszemélyre.* Nem érdekel, mit csinálsz, csak ne érj hozzám, vagy leharapom az ujjad! Időben ébresszetek reggel! Jó éjszakát!
*Azzal a párnába temeti az arcát, ha pedig senki sem zavarja meg, hamar álomba is merül.*
2204. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-06 20:39:35
Üzenet elküldve: 2022-09-06 20:39:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* Mindenkinek van mit mondania a témához, szinte mindenkinek. Mindenki észszerű ötletekkel áll elő, ahogyan még a kis Lily is. Valahol megveti a lányt, de most nem tagadhatja, hogy vág a lány esze ha simliről van szó. Ukrom reakció sok mindenre választ adnak, amire bár a mester nem válaszol, de valahol szinte biztos benne, hogy valahogy mégis belefog kerülni a tervbe.
Syndra továbbra is szótlansággal válaszol csak a jelenlévők elméleteire, és a kiválóbbnál-kiválóbb elképzelésekre. Sok apró szösszenet, ami a mélységi száját nem hagyja el, terül ki az asztalra, akárcsak egy terítő.
Végüll mégis elhangzik az utasítás, és Syndra bősz mozdulattal fogja az ork torkához a tőrt. Ukrom szinte ledermed, a penge talán nem éri el a bőrét, mégis a mozdulatból teljesen kivehető, hogy a férfi teljesen ledermed. Izmai megfeszülnek, és enyhe remegés fut végig a testén. ~ Talán a félelem? A veszély érzete? A halál iránti lázadó magatartás mutatkozna meg a ráncos alaknál? ~ Ezt csak maga a sértett tudhatja, de egy meglepetés is történik, amire szinte senki sem számít. A félvér vékony kis kardját az elfre szegezi. Lilyenn kis kóróját Syndra oldalába böki, valahol még érezné is, ha nem lenne vért rajta. Tekintetét nem veszi le az orkról, de egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán. ~ Ez a lány elmebeteg! Ez tetszik! Ez nagyon tetszik! ~ Nyalja meg a szája szélét újra az elf, személyisége oly gyakran változik, hogy már teste is hozzá szokott. Talán betegségnek nem lehet nevezni, azt ami lejátszódik benne, de valahol nem egészséges, hogy több személyiség is lakja azt az egy bájos testet.
Élete nagy része vérrel íródott, soha nem kellett félnie, hogy nem jut neki valami a fogára, megbízásait mindig is kiválóan végezte el, így éhségét kiélhette.
~ Gyerünk! Csináld! Csináld! Tedd meg! ~ Szinte beleremeg az érzésbe, ahogyan a fegyvert oldalának szorítják, de végül mégis érkezik az a fránya utasítás.
Abban a pillanatba elveszi torkától a pengét, majd az ajtóhoz hátrál, ha Lilyenn is hagyja. Természetesen tekintetét már nem veszi le a lányról, ahogyan a már többször látott ajándékról sem.
A toll Illidary hollójából távozik, és végül Ukrom kezébe kerül. Nem ad semmilyen választ a behemót, csak szótlanul feláll, amire először pengét rántana, de újra jön a tiltás, ami már egy régen hallott nyelven szól.
Szinte a másodperc töredéke alatt veszi le a markolatról a kezét, hogy fejet hajtson az utasítás előtt. Illendő búcsúzás után távozik is a termetes férfiú, az ajtó becsapódik és már csak négyen vannak a szobában.
Szavak csak úgy távoznak a mélységiből, amibe Syndra szinte belepirul, és fejet hajt előtte. *
- Le 'hannon.
* Szemei újra a lányra merednek, hisz végre azt a kérdést tették fel neki, amire ő is oly kíváncsi, hogy a legszívesebben vissza pörgetné azt a pillanatot, hogy újra átérezhesse, bár nem érzett gyilkos szándékot a lányban, de mégis kellemes feltöltődés volt számára. Az régi dallamos hangok újra felcsendülnek, mire megrázza a fejét. *
- Akkor hát ne használjuk, hisz ez már csak a múlt, most pedig a jövő következik.
* Hagyja el a száját, és csak azután emelkedik fel újra, az asztalt megközelítve újra megpróbálja a hollót csábítani, akinek eddig megvolt a dolga, de talán már ráér vele egy kicsit játszani. *
- Bármennyire is befogadtad, még nem közülünk való, mester. Így nem is büntetheted meg őt.
* A fenyegetéstől újra érzi azt a bizsergést, amit oly annyira szeret, hogy a legszívesebben folyamatosan átélné. *
- Ahogy kívánod.
* Hajol meg újra Syndra, de utána azonnal felemeli a fejét. *
- Még nem kapott kiképzést, jól sejtem? Engedd meg, hogy segítsek a képzésébe, és szavamat adom, hogy soha nem emelem rá a kezemet, míg te azt ne mondod, vagy testvérünké nem válik.
* A közös alvás gondolata nem nagyon zavarja, így legalább kicsit incselkedhet, de van egy olyan érzése, hogy a másik nem fogja szótlanul tűrni. *
* Mindenkinek van mit mondania a témához, szinte mindenkinek. Mindenki észszerű ötletekkel áll elő, ahogyan még a kis Lily is. Valahol megveti a lányt, de most nem tagadhatja, hogy vág a lány esze ha simliről van szó. Ukrom reakció sok mindenre választ adnak, amire bár a mester nem válaszol, de valahol szinte biztos benne, hogy valahogy mégis belefog kerülni a tervbe.
Syndra továbbra is szótlansággal válaszol csak a jelenlévők elméleteire, és a kiválóbbnál-kiválóbb elképzelésekre. Sok apró szösszenet, ami a mélységi száját nem hagyja el, terül ki az asztalra, akárcsak egy terítő.
Végüll mégis elhangzik az utasítás, és Syndra bősz mozdulattal fogja az ork torkához a tőrt. Ukrom szinte ledermed, a penge talán nem éri el a bőrét, mégis a mozdulatból teljesen kivehető, hogy a férfi teljesen ledermed. Izmai megfeszülnek, és enyhe remegés fut végig a testén. ~ Talán a félelem? A veszély érzete? A halál iránti lázadó magatartás mutatkozna meg a ráncos alaknál? ~ Ezt csak maga a sértett tudhatja, de egy meglepetés is történik, amire szinte senki sem számít. A félvér vékony kis kardját az elfre szegezi. Lilyenn kis kóróját Syndra oldalába böki, valahol még érezné is, ha nem lenne vért rajta. Tekintetét nem veszi le az orkról, de egy gonosz mosoly jelenik meg az arcán. ~ Ez a lány elmebeteg! Ez tetszik! Ez nagyon tetszik! ~ Nyalja meg a szája szélét újra az elf, személyisége oly gyakran változik, hogy már teste is hozzá szokott. Talán betegségnek nem lehet nevezni, azt ami lejátszódik benne, de valahol nem egészséges, hogy több személyiség is lakja azt az egy bájos testet.
Élete nagy része vérrel íródott, soha nem kellett félnie, hogy nem jut neki valami a fogára, megbízásait mindig is kiválóan végezte el, így éhségét kiélhette.
~ Gyerünk! Csináld! Csináld! Tedd meg! ~ Szinte beleremeg az érzésbe, ahogyan a fegyvert oldalának szorítják, de végül mégis érkezik az a fránya utasítás.
Abban a pillanatba elveszi torkától a pengét, majd az ajtóhoz hátrál, ha Lilyenn is hagyja. Természetesen tekintetét már nem veszi le a lányról, ahogyan a már többször látott ajándékról sem.
A toll Illidary hollójából távozik, és végül Ukrom kezébe kerül. Nem ad semmilyen választ a behemót, csak szótlanul feláll, amire először pengét rántana, de újra jön a tiltás, ami már egy régen hallott nyelven szól.
Szinte a másodperc töredéke alatt veszi le a markolatról a kezét, hogy fejet hajtson az utasítás előtt. Illendő búcsúzás után távozik is a termetes férfiú, az ajtó becsapódik és már csak négyen vannak a szobában.
Szavak csak úgy távoznak a mélységiből, amibe Syndra szinte belepirul, és fejet hajt előtte. *
- Le 'hannon.
* Szemei újra a lányra merednek, hisz végre azt a kérdést tették fel neki, amire ő is oly kíváncsi, hogy a legszívesebben vissza pörgetné azt a pillanatot, hogy újra átérezhesse, bár nem érzett gyilkos szándékot a lányban, de mégis kellemes feltöltődés volt számára. Az régi dallamos hangok újra felcsendülnek, mire megrázza a fejét. *
- Akkor hát ne használjuk, hisz ez már csak a múlt, most pedig a jövő következik.
* Hagyja el a száját, és csak azután emelkedik fel újra, az asztalt megközelítve újra megpróbálja a hollót csábítani, akinek eddig megvolt a dolga, de talán már ráér vele egy kicsit játszani. *
- Bármennyire is befogadtad, még nem közülünk való, mester. Így nem is büntetheted meg őt.
* A fenyegetéstől újra érzi azt a bizsergést, amit oly annyira szeret, hogy a legszívesebben folyamatosan átélné. *
- Ahogy kívánod.
* Hajol meg újra Syndra, de utána azonnal felemeli a fejét. *
- Még nem kapott kiképzést, jól sejtem? Engedd meg, hogy segítsek a képzésébe, és szavamat adom, hogy soha nem emelem rá a kezemet, míg te azt ne mondod, vagy testvérünké nem válik.
* A közös alvás gondolata nem nagyon zavarja, így legalább kicsit incselkedhet, de van egy olyan érzése, hogy a másik nem fogja szótlanul tűrni. *
2203. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-06 19:24:14
Üzenet elküldve: 2022-09-06 19:24:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A többiek szavait folyamatosan követi, de szótlanul hagyja, amit eddig nem válaszolt meg, arra nem is fog tenni kommentárt. Az ork mikor feláll lehajított fejjel ül tovább, nem néz fel, csak néhány szót mond. *
- Syndra Baw..... Ukrom Losto vae!.
* Szól rá partnerére, majd utána Ukromtól is most éjszakára békés búcsút vesz. Nem szokása az elf nyelv, de vannak alkalmak, mikor illő a saját nyelveden búcsúztatni valakit. Ukrom nem ártott számukra, érzi rajta, hogy kiváló harcos, és annak hírében is áll a férfi. Úgy érezte, hogy el kell mondania, hisz amit már látott, könnyedén össze tudta volna tenni, addig kellett hát cselekednie, míg meglepetést tudott vele okozni. Tisztában van vele, hogy van mit feldolgoznia ork partnerének, ezért is hagyják békében és kényelembe távozni a szobából. ~ Holnap még éreztetem vele, hogy nem kell még Aztyannal sem beszélnie erről. ~ Talán a kereskedőház egyik vezetője tisztában van a dolgokkal, de az nem azt jelenti, hogy szeretne bármit is az orrára kötni, minél kevesebbet tud valaki, néha annál biztonságos. Illidary már megtanulta, hogy ha az információkat szét szórja, könnyebben biztonságba marad az a kép, amit össze lehetne rakni az információkból. *
- Boe Anor, gîl, Ithil, ar le enni. Anor ned aur, ne fuin gîl ar Ithil, ar boe le enni an-uir.
* Mondja Syndrának, majd türelmesen Lilyenn felé fordul. *
- Megosztod velem, hogy mi okból emeled pengédet egy hollóra Lily?
* Türelmesen megvárja a szavakat, utána pedig az elf felé fordul. *
- Pedin i lam edhellen Lilyenn.
* Biccent újra felé, majd újra a félvér felé fordul. *
- Testvérünkre soha nem emeljük fegyverünket. Látom, hogy ellenszenvet tápláltok egymás iránt, de kerekedjetek felül. Holnapra pedig csapatként működjetek együtt.
* Tekintetét mindkét félen végig hordozza. *
- Le se tagadhatnátok, hogy másképp van, de felhívom a figyelmeteket, ha egyikőtök meghal úgy, hogy a közelébe volt a másik, akkor azt aki életben maradt utána küldöm. Így akkor semelyikőtök nem fog tudni nyerni a dolgon. Kezdjetek szépen összebarátkozni.
* Maszkját fejéről lassan lecsatolja, majd fáradtan a borból tölt még egy pohárral. *
- Ma egy ágyon fogtok aludni, hogy tanuljatok egy kis összeszokást.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.09.07 15:31:12, a következő indokkal:
Kérésre.
* A többiek szavait folyamatosan követi, de szótlanul hagyja, amit eddig nem válaszolt meg, arra nem is fog tenni kommentárt. Az ork mikor feláll lehajított fejjel ül tovább, nem néz fel, csak néhány szót mond. *
- Syndra Baw..... Ukrom Losto vae!.
* Szól rá partnerére, majd utána Ukromtól is most éjszakára békés búcsút vesz. Nem szokása az elf nyelv, de vannak alkalmak, mikor illő a saját nyelveden búcsúztatni valakit. Ukrom nem ártott számukra, érzi rajta, hogy kiváló harcos, és annak hírében is áll a férfi. Úgy érezte, hogy el kell mondania, hisz amit már látott, könnyedén össze tudta volna tenni, addig kellett hát cselekednie, míg meglepetést tudott vele okozni. Tisztában van vele, hogy van mit feldolgoznia ork partnerének, ezért is hagyják békében és kényelembe távozni a szobából. ~ Holnap még éreztetem vele, hogy nem kell még Aztyannal sem beszélnie erről. ~ Talán a kereskedőház egyik vezetője tisztában van a dolgokkal, de az nem azt jelenti, hogy szeretne bármit is az orrára kötni, minél kevesebbet tud valaki, néha annál biztonságos. Illidary már megtanulta, hogy ha az információkat szét szórja, könnyebben biztonságba marad az a kép, amit össze lehetne rakni az információkból. *
- Boe Anor, gîl, Ithil, ar le enni. Anor ned aur, ne fuin gîl ar Ithil, ar boe le enni an-uir.
* Mondja Syndrának, majd türelmesen Lilyenn felé fordul. *
- Megosztod velem, hogy mi okból emeled pengédet egy hollóra Lily?
* Türelmesen megvárja a szavakat, utána pedig az elf felé fordul. *
- Pedin i lam edhellen Lilyenn.
* Biccent újra felé, majd újra a félvér felé fordul. *
- Testvérünkre soha nem emeljük fegyverünket. Látom, hogy ellenszenvet tápláltok egymás iránt, de kerekedjetek felül. Holnapra pedig csapatként működjetek együtt.
* Tekintetét mindkét félen végig hordozza. *
- Le se tagadhatnátok, hogy másképp van, de felhívom a figyelmeteket, ha egyikőtök meghal úgy, hogy a közelébe volt a másik, akkor azt aki életben maradt utána küldöm. Így akkor semelyikőtök nem fog tudni nyerni a dolgon. Kezdjetek szépen összebarátkozni.
* Maszkját fejéről lassan lecsatolja, majd fáradtan a borból tölt még egy pohárral. *
- Ma egy ágyon fogtok aludni, hogy tanuljatok egy kis összeszokást.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.09.07 15:31:12, a következő indokkal:
Kérésre.
2202. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-06 13:34:06
Üzenet elküldve: 2022-09-06 13:34:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Árvánk Kóró hegyével a padlót idegesen kopogtatva várja a reakciókat a kis ötletére. Elsőként Ukrom kérdez vissza, amire csillogó szemekkel, azonnali választ ad.*
- Persze. Minden lehetőséget számba vettem. *Mosolyodik el kissé az ork megnyugtatásául, hogy ő bizony nem olyan hülye, mint elsőre látszik.* Szegényebb lehetek néhány foggal, vagy gazdagabb pár törött csonttal, esetleg az életembe is kerülhet. Ha... *Itt tart egy apró hatásszünetet. Baljának mutatóujjával a plafonra bökve még nyomatékosítja is a továbbiakat.* Ha nem vagyok elég gyors. De a lábaim még sosem hagytak cserben. *Abba most nem szívesen merülne bele, hogy az elmúlt években többször futott az életéért, mint négy fal között hajtotta volna álomra a fejét. Ám ezek a száraz tények. Ezért is bízik ennyire a képességeiben.* Na meg aki nem kockáztat, nem is nyerhet. *Fűzi még hozzá. A félvér ezzel tudja kivenni a részét a munkából. Mert valljuk be, ha harcra kerül a sor, ő inkább hátráltató tényező. Aztán Darkh veszi át a szót és előáll valami bonyolult tervvel, amit Ukrom még jobban összekuszál. Lilynek leginkább három dolog ragad meg a haja alatt. Az első, ahogy a mélységi az elfet ajnározza.
~Nagy dolog. Tudja használni az íjat. Gyakorlás kérdése.~
A második, hogy mindenképpen ki fogja venni a részét az akcióból. Ha csak a felderítés részéből is. A harmadik pedig éppen ebből fakad. Szégyen ide, vagy oda, árvánk le van égve. Márpedig, ha többször kell betérnie abba a kocsmába, kénytelen lesz fogyasztani is. Ha csak kéregetni megy, azonnal ki fogják hajítani. Az meg nem tenne jót a tervnek.*
- Ez mind jól hangzik. A szkanderes elterelés, egyenesen zseniális. Hogy Még kevésbé figyeljenek, oda megyek koldulni. Így valamelyikünk esetleg megmérgezhetné az italukat. *Pillanatnyi elgondolkodás.* Van nálunk méreg, ugye? *Kérdőn körbe pillanat a társaságon, ha pedig megkapja a választ folytatja.* Ellenben van egy kis problémám. Megcsappant az erszényem. Szóval, ha valaki lenne olyan kedves és kölcsönözne némi aranyat, örömmel fordulok meg tízszer is a kocsmában.
*A mélységi kis szertartását szemforgatva figyeli. Számított valami hasonlóra, de mégsem örömmel bámulja, ahogy más is abban a megtiszteltetésben részesül, amiben ő is gyerekként. Ezt a sóhajtozást a tőrt rántó elf szakítja félbe.
~Ebbe meg mi ütött?~
Ahogy a penge Ukrom torkához közelít, Lily sem bír magával többé. Felpattan az ágy széléről, majd Kóró veszélyesebb végét a nőszemély oldalához böki.*
- Megbuggyantál? *Zihálja a kérdést úgy, mintha nem lenne egyértelmű, hogy a csaj már buggyantan érkezett.* Ha nem tűnt volna fel, akkor közlöm, hogy Ukrom a mi oldalunkon áll. Ha őt bántod, engem bántasz és Darkhot is. Szóval tedd el azt a légybelezőt, vagy felnyársallak!
*Sziszegi az őrült felé, de szavai nem érnek célba. Ami azt illeti, zavartalanul zajlanak az események, mintha árvánk ott sem lenne. Kénytelen is lepillantani a jobbjára, nem vált-e láthatatlanná. Hát nem. Mégsem reagál rá senki. Ennyire komolytalannak látszana karddal a kezében? Viszont a penge eltávolodik az orktól, így Lily is visszaülhet az ágyra. A távozó Ukromot még szótlanul nézi. De amint becsukódik az ajtó, legellenségesebb tekintetét elővéve az elf felé fordul.*
- Büszke vagy magadra? Csak azt érted el, hogy haragudjon rád. Mire volt ez jó?
*Árvánk Kóró hegyével a padlót idegesen kopogtatva várja a reakciókat a kis ötletére. Elsőként Ukrom kérdez vissza, amire csillogó szemekkel, azonnali választ ad.*
- Persze. Minden lehetőséget számba vettem. *Mosolyodik el kissé az ork megnyugtatásául, hogy ő bizony nem olyan hülye, mint elsőre látszik.* Szegényebb lehetek néhány foggal, vagy gazdagabb pár törött csonttal, esetleg az életembe is kerülhet. Ha... *Itt tart egy apró hatásszünetet. Baljának mutatóujjával a plafonra bökve még nyomatékosítja is a továbbiakat.* Ha nem vagyok elég gyors. De a lábaim még sosem hagytak cserben. *Abba most nem szívesen merülne bele, hogy az elmúlt években többször futott az életéért, mint négy fal között hajtotta volna álomra a fejét. Ám ezek a száraz tények. Ezért is bízik ennyire a képességeiben.* Na meg aki nem kockáztat, nem is nyerhet. *Fűzi még hozzá. A félvér ezzel tudja kivenni a részét a munkából. Mert valljuk be, ha harcra kerül a sor, ő inkább hátráltató tényező. Aztán Darkh veszi át a szót és előáll valami bonyolult tervvel, amit Ukrom még jobban összekuszál. Lilynek leginkább három dolog ragad meg a haja alatt. Az első, ahogy a mélységi az elfet ajnározza.
~Nagy dolog. Tudja használni az íjat. Gyakorlás kérdése.~
A második, hogy mindenképpen ki fogja venni a részét az akcióból. Ha csak a felderítés részéből is. A harmadik pedig éppen ebből fakad. Szégyen ide, vagy oda, árvánk le van égve. Márpedig, ha többször kell betérnie abba a kocsmába, kénytelen lesz fogyasztani is. Ha csak kéregetni megy, azonnal ki fogják hajítani. Az meg nem tenne jót a tervnek.*
- Ez mind jól hangzik. A szkanderes elterelés, egyenesen zseniális. Hogy Még kevésbé figyeljenek, oda megyek koldulni. Így valamelyikünk esetleg megmérgezhetné az italukat. *Pillanatnyi elgondolkodás.* Van nálunk méreg, ugye? *Kérdőn körbe pillanat a társaságon, ha pedig megkapja a választ folytatja.* Ellenben van egy kis problémám. Megcsappant az erszényem. Szóval, ha valaki lenne olyan kedves és kölcsönözne némi aranyat, örömmel fordulok meg tízszer is a kocsmában.
*A mélységi kis szertartását szemforgatva figyeli. Számított valami hasonlóra, de mégsem örömmel bámulja, ahogy más is abban a megtiszteltetésben részesül, amiben ő is gyerekként. Ezt a sóhajtozást a tőrt rántó elf szakítja félbe.
~Ebbe meg mi ütött?~
Ahogy a penge Ukrom torkához közelít, Lily sem bír magával többé. Felpattan az ágy széléről, majd Kóró veszélyesebb végét a nőszemély oldalához böki.*
- Megbuggyantál? *Zihálja a kérdést úgy, mintha nem lenne egyértelmű, hogy a csaj már buggyantan érkezett.* Ha nem tűnt volna fel, akkor közlöm, hogy Ukrom a mi oldalunkon áll. Ha őt bántod, engem bántasz és Darkhot is. Szóval tedd el azt a légybelezőt, vagy felnyársallak!
*Sziszegi az őrült felé, de szavai nem érnek célba. Ami azt illeti, zavartalanul zajlanak az események, mintha árvánk ott sem lenne. Kénytelen is lepillantani a jobbjára, nem vált-e láthatatlanná. Hát nem. Mégsem reagál rá senki. Ennyire komolytalannak látszana karddal a kezében? Viszont a penge eltávolodik az orktól, így Lily is visszaülhet az ágyra. A távozó Ukromot még szótlanul nézi. De amint becsukódik az ajtó, legellenségesebb tekintetét elővéve az elf felé fordul.*
- Büszke vagy magadra? Csak azt érted el, hogy haragudjon rád. Mire volt ez jó?
2201. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-09-06 10:55:46
Üzenet elküldve: 2022-09-06 10:55:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Mikor egy székkel fel lett kínálva, szinte felháborító természetességgel is fogadja azt el: A kelleténél többet már nem akar ezen a napon (vagy ezen az új napon, ha éjfél elmúlt) többet maradni csak két lábán, még akkor is, ha a Kalmárnál ez szó szoros értelemben a konkrét munkája szokott lenni. Az ilyen lehetőségeket megtanulta értékelni, büszkeségét ideiglenesen félretéve. Az itókát pedig most az asztalon hagyja, alkohollal már megtöltötte magát a földszinten. Munka előtt pedig jobban tudja, minthogy elvetesse a súlykot. Kemény tekintete gyorsan a többiekre is szegül, mikor beszélnek, figyelmesen hallgatva végig őket és dolgozva fel a mondandójukat. Lilyen ötlete frappánsnak hangzik, de egyvalami gonddal ráncolgatja az ork homlokát.*
- Ugye tudod, hogy ez mivel járna? *Kérdően tekint a fél-elf lányra. Ha Ukrom látóterének a belépése előtt kapják őt el, miután megnyisszantotta őket, enyhén szólva is péppé verhetik őt, akár ott helyben vághatják le, legkevesebb egy kézzel léphet ki az ajtón, ha nagy mázlija van. Az orkok nem színlelik ha tőlük lopnak, s az nem segít hogy itt láthatólag nincs stabil igazságszolgáltatási katonaság. Nem tudja, milyen gyorsak a kezei és lábai Lilyennek, de ha biztos akar lenni a dolgában, akkor igencsak meg kéne lepnie Ukromot. Hagyja, hogy a lány kitalálja kérdése jelentését és saját válaszát, majd Darkh boncolgatásait kezdi el magában boncolgatni. Kissé oldalra hajtott fejjel ítélkezik, miközben ködösen a szoba egy pontjára néz állandóan szempárjával.*
~ Te aztán előre készültél... ~ *Tehát a maszkos így is, úgy is kint akarna elbánni velük, és ha állítása szerint a kocsma többi növendéke csak akadályozná őket a dolgukban, akkor ez még a bölcs megoldások közé számít, ezt meg kell neki adnia. Ha a fivérek maguktól jönnek ki, üsse kavics, egy-két fejet a legközelebbi szilárd tárgynak, például egy épület sarkának üt, és akár kevesebb vérrel is befejezhetik. Akár használhatják a köteleket is, amit hozott. Bólint az új terv felavatására, elvégre ezért is jött be.*
-Ha ugyanúgy olyan sarkai vannak ennek a helynek, mint a város többi részének, akkor meg tudok húzódni. *Egyezik bele, majd visszaemlékszik valamire.* - Ha még nálad van a vérdíjas papír, azt mutasd meg neki, leírást vagy rajzot is csináltak a célpontokról. De ha minden igaz, hármasban jönnek, egy bazinagy alakkal a közepén, nehéz lesz másnak nézni. *Amúgy sem mintha egy hatalmas faji szakértőnek számítana ő, a bőrszínt és bagólesőt egy vak gnóm is meg tudja különböztetni a többi néptől.
Szóval Darkh egy hosszútávú játékot ötletelt ki, elsőre Lilyennel mint főszereplővel. Aztán pedig... ő menjen be és csalogassa ki őket? Vagy jöjjön ki velük?! Az ork a nyakát vakarja az ajánlatra, mint aki nem biztos a dolgában, vagy hogy egyáltalán mit válaszoljon. Azt ezer örömmel végrehajtaná, hogy köszönésként megízlelteti az egyikkel a faasztal sarkát, ezzel a többinek okot adva, hogy őt kikövessék, vagy bármi hasonló rögtönzött cselekedet. De három erősen körözött, ork bűnözővel megpróbálni összehaverkodni, egyedül?*
- És honnan tudod, ha összemelegedtem velük? Hacsak nem Lilyent fogod beküldeni ellenőrzésként, hogy utána a kocsmában teremjetek. De még így is sem lesz könnyű az asztal körül ólálkodnotok, hacsak... szkander. *Dörmögi magának. Ha ízig-vérig egy sztereotípikus orkként gondolkodna, azzal vagy valami olyasmivel egy másik, nagyobb asztalhoz tudná vinni őket egy körre vagy kettőre, a helybőség szüksége adna rá okot, elvégre nem kis teremtmények ők.* - Ha el tudom az italoktól vinni őket, akkor ti teszitek amit kell. Megoldható, még ha kockázatos is. *Azt pedig mondania sem kell, mi vár rájuk, ha rajtakapják őket.
A B terv pedig úgyszintén Lilyennel folyik, ezúttal együttműködés. Ez az előzőnél talán még trükkösebb, de legalább hihetőbb, sőt, még maga sem számítana rá. Itt úgy néz ki, be fogják sározni a kezüket, de azon a pontnál az már az ő hibája lesz; meg volt adva neki az esély hogy élve fogják el őket, de elcseszte. Hoppá.
A küzdelemre pedig csak morog; szinte biztos, hogy lesz egy kis karcolása, ha nem tudják azonnal likvidálni őket, de az maradjon az ő problémája. Ha a húspajzs feladata lesz rásózva, akkor legyen az.
A stratégiai megbeszélés végén egy végső ítéletet már elő készül adni, de Darkh további mondandója hamar belé fojtja a szó. A felőle érkező dicséretet egy kurta biccentéssel ajándékoz vissza, nem tudva annak okát vagy hogy mi következik. Így a hirtelen kis csillanás, ami épp szeme alatt vesz észre, váratlanul éri. A szoba másik végéből is lehet látni, ahogy Ukrom egész teste megfeszül és pupillái szinte az eltűnésig összeszűkülnek. Először agya megállapítja, hogy mit is tartanak hozzá, majd szeme sarkánál látható kézből és ruházatból azonosítja magában a penge gazdáját is. Csak utána forog lassan tekintete Darkh felé, aki láthatja, hogy szeme enyhén szólva is villámokat szól, próbálja keresni a maszkon túl elhelyezkedő szempárjait. Az akármilyen eredetű férfi bemutatkozása alatt az ork halotti csöndben ül, de még csak a szemét sem forgatja bármelyik irányba sem, végig a másikon marad. Csak miután látja a tőrt eltávolodni a torkától, és hallja Syndrától a franc tudja csak mennyire őszinte szavakat, kell életre megint teste: feláll. De ez ezúttal nem a vendégtérhez hasonló, székről öregesen feltápászkodás. Lassú folyamat ez, de Ukrom gerince példásan egyenesedik ki lábai után, ahogy a két métert túlhaladó, robusztus test kezdi elérni a plafont. Két másik társát elfeledve Darkh-hoz lép, lába alatt baljóslatúan nyikorog a fapadlózat, súlyának elismerést adva. Hegyként emelkedik a maszkos fölé. Ő láthatja, ahogy teste szinte összes izmai továbbra is meg vannak feszülve szinte pattanásig. Fekete szemei lángolnak a gyűlölettől, ahogy agyartalan fogait lassan kivicsorítja a másiknak. Nem nehéz kitalálni, milyesfajta gondolatok járhatnak a fejében. Ukrom végül megemeli a kezét. De nem fegyveréért nyúl, nem is a másik nyakáért, fejéért vagy bármelyik más testrészéért.
Hanem a tollért.
Hüvelyk-és mutatóujja között is szinte ízlelheti a másik azt a visszafolytott erőt, amivel magához csettinti azt. Ebben a pozícióban is marad az ork végtagja egy ideig, míg az végül el nem tűnik a zsebében; idő múlva valószínűleg máshova fog az kerülni. Ugyanúgy állva várja meg, míg amaz végez, majd végül ő is megszólal. Hangja különösképp halk, de mélysége és beletett tisztasága miatt semmiképp nem lehet azt érteni, hogy lenyugodott volna; épp az ellenkezője.*
- Aztyannak lesz mit magyaráznia... "Darkh". *Szinte szitokszóként hangzik el belőle a fedőnév. Egy végtelenséginek érezhető idő után végre, természetesen csigalassúsággal, elfordul társa elől, és a deszkákat most már brutálisan bántó bakancsaival a kijárati ajtó felé veszi az irányt. Tekintetével megkeresi Syndrát, de semmi szót nem üzen hozzá. Szemeiből ki tudja venni, hogy nem lett ettől a legjobb barátja. Lilyenre most rá sem tekint.*
- Holnap. *Ennyi hangzik még el belőle, mikor már a kijáratot tárja ki. És mintha hirtelen újra normális sebességre kapcsolt volna számára az idő, úgy is lép, még egy hangot sem adva ki magából a továbbiakban. Nagy erővel csapódik is mögötte a faszerkezet, és ha bárki látja, akkor a fél-elf lánytól kapott kulcsot kivéve és elolvasva, saját szobájához megy, ahova nem békésebb magatartással lép be.*
*Mikor egy székkel fel lett kínálva, szinte felháborító természetességgel is fogadja azt el: A kelleténél többet már nem akar ezen a napon (vagy ezen az új napon, ha éjfél elmúlt) többet maradni csak két lábán, még akkor is, ha a Kalmárnál ez szó szoros értelemben a konkrét munkája szokott lenni. Az ilyen lehetőségeket megtanulta értékelni, büszkeségét ideiglenesen félretéve. Az itókát pedig most az asztalon hagyja, alkohollal már megtöltötte magát a földszinten. Munka előtt pedig jobban tudja, minthogy elvetesse a súlykot. Kemény tekintete gyorsan a többiekre is szegül, mikor beszélnek, figyelmesen hallgatva végig őket és dolgozva fel a mondandójukat. Lilyen ötlete frappánsnak hangzik, de egyvalami gonddal ráncolgatja az ork homlokát.*
- Ugye tudod, hogy ez mivel járna? *Kérdően tekint a fél-elf lányra. Ha Ukrom látóterének a belépése előtt kapják őt el, miután megnyisszantotta őket, enyhén szólva is péppé verhetik őt, akár ott helyben vághatják le, legkevesebb egy kézzel léphet ki az ajtón, ha nagy mázlija van. Az orkok nem színlelik ha tőlük lopnak, s az nem segít hogy itt láthatólag nincs stabil igazságszolgáltatási katonaság. Nem tudja, milyen gyorsak a kezei és lábai Lilyennek, de ha biztos akar lenni a dolgában, akkor igencsak meg kéne lepnie Ukromot. Hagyja, hogy a lány kitalálja kérdése jelentését és saját válaszát, majd Darkh boncolgatásait kezdi el magában boncolgatni. Kissé oldalra hajtott fejjel ítélkezik, miközben ködösen a szoba egy pontjára néz állandóan szempárjával.*
~ Te aztán előre készültél... ~ *Tehát a maszkos így is, úgy is kint akarna elbánni velük, és ha állítása szerint a kocsma többi növendéke csak akadályozná őket a dolgukban, akkor ez még a bölcs megoldások közé számít, ezt meg kell neki adnia. Ha a fivérek maguktól jönnek ki, üsse kavics, egy-két fejet a legközelebbi szilárd tárgynak, például egy épület sarkának üt, és akár kevesebb vérrel is befejezhetik. Akár használhatják a köteleket is, amit hozott. Bólint az új terv felavatására, elvégre ezért is jött be.*
-Ha ugyanúgy olyan sarkai vannak ennek a helynek, mint a város többi részének, akkor meg tudok húzódni. *Egyezik bele, majd visszaemlékszik valamire.* - Ha még nálad van a vérdíjas papír, azt mutasd meg neki, leírást vagy rajzot is csináltak a célpontokról. De ha minden igaz, hármasban jönnek, egy bazinagy alakkal a közepén, nehéz lesz másnak nézni. *Amúgy sem mintha egy hatalmas faji szakértőnek számítana ő, a bőrszínt és bagólesőt egy vak gnóm is meg tudja különböztetni a többi néptől.
Szóval Darkh egy hosszútávú játékot ötletelt ki, elsőre Lilyennel mint főszereplővel. Aztán pedig... ő menjen be és csalogassa ki őket? Vagy jöjjön ki velük?! Az ork a nyakát vakarja az ajánlatra, mint aki nem biztos a dolgában, vagy hogy egyáltalán mit válaszoljon. Azt ezer örömmel végrehajtaná, hogy köszönésként megízlelteti az egyikkel a faasztal sarkát, ezzel a többinek okot adva, hogy őt kikövessék, vagy bármi hasonló rögtönzött cselekedet. De három erősen körözött, ork bűnözővel megpróbálni összehaverkodni, egyedül?*
- És honnan tudod, ha összemelegedtem velük? Hacsak nem Lilyent fogod beküldeni ellenőrzésként, hogy utána a kocsmában teremjetek. De még így is sem lesz könnyű az asztal körül ólálkodnotok, hacsak... szkander. *Dörmögi magának. Ha ízig-vérig egy sztereotípikus orkként gondolkodna, azzal vagy valami olyasmivel egy másik, nagyobb asztalhoz tudná vinni őket egy körre vagy kettőre, a helybőség szüksége adna rá okot, elvégre nem kis teremtmények ők.* - Ha el tudom az italoktól vinni őket, akkor ti teszitek amit kell. Megoldható, még ha kockázatos is. *Azt pedig mondania sem kell, mi vár rájuk, ha rajtakapják őket.
A B terv pedig úgyszintén Lilyennel folyik, ezúttal együttműködés. Ez az előzőnél talán még trükkösebb, de legalább hihetőbb, sőt, még maga sem számítana rá. Itt úgy néz ki, be fogják sározni a kezüket, de azon a pontnál az már az ő hibája lesz; meg volt adva neki az esély hogy élve fogják el őket, de elcseszte. Hoppá.
A küzdelemre pedig csak morog; szinte biztos, hogy lesz egy kis karcolása, ha nem tudják azonnal likvidálni őket, de az maradjon az ő problémája. Ha a húspajzs feladata lesz rásózva, akkor legyen az.
A stratégiai megbeszélés végén egy végső ítéletet már elő készül adni, de Darkh további mondandója hamar belé fojtja a szó. A felőle érkező dicséretet egy kurta biccentéssel ajándékoz vissza, nem tudva annak okát vagy hogy mi következik. Így a hirtelen kis csillanás, ami épp szeme alatt vesz észre, váratlanul éri. A szoba másik végéből is lehet látni, ahogy Ukrom egész teste megfeszül és pupillái szinte az eltűnésig összeszűkülnek. Először agya megállapítja, hogy mit is tartanak hozzá, majd szeme sarkánál látható kézből és ruházatból azonosítja magában a penge gazdáját is. Csak utána forog lassan tekintete Darkh felé, aki láthatja, hogy szeme enyhén szólva is villámokat szól, próbálja keresni a maszkon túl elhelyezkedő szempárjait. Az akármilyen eredetű férfi bemutatkozása alatt az ork halotti csöndben ül, de még csak a szemét sem forgatja bármelyik irányba sem, végig a másikon marad. Csak miután látja a tőrt eltávolodni a torkától, és hallja Syndrától a franc tudja csak mennyire őszinte szavakat, kell életre megint teste: feláll. De ez ezúttal nem a vendégtérhez hasonló, székről öregesen feltápászkodás. Lassú folyamat ez, de Ukrom gerince példásan egyenesedik ki lábai után, ahogy a két métert túlhaladó, robusztus test kezdi elérni a plafont. Két másik társát elfeledve Darkh-hoz lép, lába alatt baljóslatúan nyikorog a fapadlózat, súlyának elismerést adva. Hegyként emelkedik a maszkos fölé. Ő láthatja, ahogy teste szinte összes izmai továbbra is meg vannak feszülve szinte pattanásig. Fekete szemei lángolnak a gyűlölettől, ahogy agyartalan fogait lassan kivicsorítja a másiknak. Nem nehéz kitalálni, milyesfajta gondolatok járhatnak a fejében. Ukrom végül megemeli a kezét. De nem fegyveréért nyúl, nem is a másik nyakáért, fejéért vagy bármelyik más testrészéért.
Hanem a tollért.
Hüvelyk-és mutatóujja között is szinte ízlelheti a másik azt a visszafolytott erőt, amivel magához csettinti azt. Ebben a pozícióban is marad az ork végtagja egy ideig, míg az végül el nem tűnik a zsebében; idő múlva valószínűleg máshova fog az kerülni. Ugyanúgy állva várja meg, míg amaz végez, majd végül ő is megszólal. Hangja különösképp halk, de mélysége és beletett tisztasága miatt semmiképp nem lehet azt érteni, hogy lenyugodott volna; épp az ellenkezője.*
- Aztyannak lesz mit magyaráznia... "Darkh". *Szinte szitokszóként hangzik el belőle a fedőnév. Egy végtelenséginek érezhető idő után végre, természetesen csigalassúsággal, elfordul társa elől, és a deszkákat most már brutálisan bántó bakancsaival a kijárati ajtó felé veszi az irányt. Tekintetével megkeresi Syndrát, de semmi szót nem üzen hozzá. Szemeiből ki tudja venni, hogy nem lett ettől a legjobb barátja. Lilyenre most rá sem tekint.*
- Holnap. *Ennyi hangzik még el belőle, mikor már a kijáratot tárja ki. És mintha hirtelen újra normális sebességre kapcsolt volna számára az idő, úgy is lép, még egy hangot sem adva ki magából a továbbiakban. Nagy erővel csapódik is mögötte a faszerkezet, és ha bárki látja, akkor a fél-elf lánytól kapott kulcsot kivéve és elolvasva, saját szobájához megy, ahova nem békésebb magatartással lép be.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242