Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 21:52:25
Üzenet elküldve: 2020-05-28 21:52:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia//
// Pult //
* Éppen álmoskásan törölget amikor egy ismerős hang megszólítja. Hamar felkapja a fejét, hogy kiderítse ki a hangnak a gazdája. Hamar kiderül ez a titok is. A kedves felszolgálóval dolga tegnapról.*
- Jó reggelt!
* Köszön szépen ő is vissza, hogy aztán gondolkodás nélkül válaszoljon a feltett kérdésre.*
- Panaszra semmi okom. Igazán nagyszerű a hely. Az első vendégemmel is nagyon jól elvoltam.* Mosolyog rá a tollas hölgyeményre. Közben persze azon jár az esze, hogy mi is lehet a neve, de nem emlékszik rá, hogy bemutatkoztak volna már korábban egymásnak. Bár lehet, hogy ő azzal kezdte, amin megérkezett. Na mindegy is most van rá alkalma, hogy megtegye ezt megint.*
- Rémesen röstellem, de nem emlékszem rá, hogy hölgyemnek mi a neve. Vagy, hogy egyáltalán bemutatkoztunk volna-e egymásnak. Én Rendor Froksz vagyok! Nagyon örvendek! Kegyedet hogy szólíthatom?* Kérdezi meg udvariasan a hölgyet. Ha megejtették a bemutatkozást, akkor lenne valami amiben kikérné a tapasztaltabb dolgozó véleményét.*
- Kérhetek egy kis szakmai segítséget?* Ha igenlő választ kap, akkor rögtön rá is térne a dologra.*
- Tegnap felvettem pár rendelélést, de nem vagyok benne biztos, hogy jól könyveltem be. Esetleg egy pillantást tudna rá vetni hölgyem?* Ha Carlotteia vett rá egy pillantást, akkor nagyon hálás lesz. Reméli, hogy túl nagy hibát nem vétett, de ha mégis, akkor igyekszik figyelni az esetleges okításra.*
// Pult //
* Éppen álmoskásan törölget amikor egy ismerős hang megszólítja. Hamar felkapja a fejét, hogy kiderítse ki a hangnak a gazdája. Hamar kiderül ez a titok is. A kedves felszolgálóval dolga tegnapról.*
- Jó reggelt!
* Köszön szépen ő is vissza, hogy aztán gondolkodás nélkül válaszoljon a feltett kérdésre.*
- Panaszra semmi okom. Igazán nagyszerű a hely. Az első vendégemmel is nagyon jól elvoltam.* Mosolyog rá a tollas hölgyeményre. Közben persze azon jár az esze, hogy mi is lehet a neve, de nem emlékszik rá, hogy bemutatkoztak volna már korábban egymásnak. Bár lehet, hogy ő azzal kezdte, amin megérkezett. Na mindegy is most van rá alkalma, hogy megtegye ezt megint.*
- Rémesen röstellem, de nem emlékszem rá, hogy hölgyemnek mi a neve. Vagy, hogy egyáltalán bemutatkoztunk volna-e egymásnak. Én Rendor Froksz vagyok! Nagyon örvendek! Kegyedet hogy szólíthatom?* Kérdezi meg udvariasan a hölgyet. Ha megejtették a bemutatkozást, akkor lenne valami amiben kikérné a tapasztaltabb dolgozó véleményét.*
- Kérhetek egy kis szakmai segítséget?* Ha igenlő választ kap, akkor rögtön rá is térne a dologra.*
- Tegnap felvettem pár rendelélést, de nem vagyok benne biztos, hogy jól könyveltem be. Esetleg egy pillantást tudna rá vetni hölgyem?* Ha Carlotteia vett rá egy pillantást, akkor nagyon hálás lesz. Reméli, hogy túl nagy hibát nem vétett, de ha mégis, akkor igyekszik figyelni az esetleges okításra.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 18:13:17
Üzenet elküldve: 2020-05-28 18:13:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A textil már nem zavarja egyikőjüket sem. Xaras szorosan magához öleli Yathalanaét. Érzi a lány édes illatát, és testének melegét. A kis incseljedésre egy mosoly a válasz, majd egy csókot ad a partnerének. *
-Jól bírom a fájdalmat. *Jelenti ki a férfi, majd megvárja míg Yath hasra fekszik. El is kezdi kenegetni a lány nyakát, hátát, derekát. Finom puszikat ad ezekre a részekre. Játékosságból enyhén beleharap Yath fenekébe, majd ezen testrésze és lábai is kapnak puszit és olajat. *
- Kérlek, fordulj meg! *Szól a bárd, hiszen a másik oldalát is kényeztetni akarja a lánynak.*
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A textil már nem zavarja egyikőjüket sem. Xaras szorosan magához öleli Yathalanaét. Érzi a lány édes illatát, és testének melegét. A kis incseljedésre egy mosoly a válasz, majd egy csókot ad a partnerének. *
-Jól bírom a fájdalmat. *Jelenti ki a férfi, majd megvárja míg Yath hasra fekszik. El is kezdi kenegetni a lány nyakát, hátát, derekát. Finom puszikat ad ezekre a részekre. Játékosságból enyhén beleharap Yath fenekébe, majd ezen testrésze és lábai is kapnak puszit és olajat. *
- Kérlek, fordulj meg! *Szól a bárd, hiszen a másik oldalát is kényeztetni akarja a lánynak.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:56:39
Üzenet elküldve: 2020-05-28 13:56:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündérlány sok felesleges bonyodalmat és fáradságot spórol meg neki a hús felszelésével, lehetővé téve, hogy egyszerre két irányba is tudjon figyelni, bizonyos mértékig. A férfiaknál a kettéosztott figyelem képessége köztudottan nem a legerősebb, de igyekszik mindent megtenni a jó ügy érdekében, főleg, hogy pihenőt is kap egy történet formájában. Miközben az északi mesék egyikét hallgatja, keze megáll egy rövid pillanatra, majd folytatja mozgolódását, mely a selymes ruhaanyagba ütközve ujjainak tétova játékában csúcsosodik ki. Talán mire a lány utolsó szavai elhangzanak, a fagy is közelebb kerül ahhoz, hogy utat találjon a vágy ölelésébe.*
- És mi lett azután a vággyal és a faggyal? Egybeolvadtak örökre? Vagy később újra szétváltak talán, és ma is léteznek? Én azt hiszem, a fagynak léteznie kell, mert ha előrenyomul, nem lehet előle sem elmenekülni, sem ellenállni neki, hiszen kegyetlen és kérlelhetetlen, megszállott módon tör előle, és minden engedelmeskedik neki, ami az útjába kerül, amíg el nem éri célját. - *felnéz egy pillanatra a tányérjáról a tündérre és lassan mozgatja kezét, akár Nala irányítására bízva azt, amennyiben számíthat ilyenre, hogy biztosan kellően óvatos és gyengéd legyen. Egy másodpercig lustán pihenteti a combokhoz tapadó tenyerét és kézfejét, hogy aztán a következő másodpercben lágy csusszanással folytassa, amit elkezdett. Ha a lány is engedi, idővel utat talál magának a textil rétegeit kikerülve a vágy belsőbb rejtelmeibe, ami biztosan hatással lesz mindkettejükre, de kétségtelen, hogy elsődlegesen a tündér kiszolgálása a célja. Amennyiben a befogadó ölelés méltónak találja, hogy csapdájába zárja felfedezésre indult kíváncsiságát, hát nem fogja vissza magát, és ügyelve a tündérre, igyekszik akkora területet bebarangolni, amekkorát csak lehetséges. Baljával továbbra is oda-odanyúl az előtte lévő ételhez egy-két jobb falatért, és hasonló, periodikusan ismétlődő mozgást végez jobbjával is, egészen más célból és jóval kellemesebb körülmények között. Amint talál egy szalvétát az asztalon, gyorsan megtörli kezét és száját vele, majd még egy utolsót kortyol a teából. Nem fogyasztott nagy mennyiségű ételt, mégis ez lehet az egyik legbőségesebb vacsorája, saját vélekedése szerint.*
- Néha azonban úgy tűnik, hogy a fagy is képes fogságba kerülni, amiből nagyon nehezen tudna csak szabadulni, ha egyáltalán lenne is ilyen szándéka. – *pillant fel ismét a lányra, hirtelen nem is teljesen meggyőződve arról, mihez is kezdjen felszabaduló kezével.*
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tündérlány sok felesleges bonyodalmat és fáradságot spórol meg neki a hús felszelésével, lehetővé téve, hogy egyszerre két irányba is tudjon figyelni, bizonyos mértékig. A férfiaknál a kettéosztott figyelem képessége köztudottan nem a legerősebb, de igyekszik mindent megtenni a jó ügy érdekében, főleg, hogy pihenőt is kap egy történet formájában. Miközben az északi mesék egyikét hallgatja, keze megáll egy rövid pillanatra, majd folytatja mozgolódását, mely a selymes ruhaanyagba ütközve ujjainak tétova játékában csúcsosodik ki. Talán mire a lány utolsó szavai elhangzanak, a fagy is közelebb kerül ahhoz, hogy utat találjon a vágy ölelésébe.*
- És mi lett azután a vággyal és a faggyal? Egybeolvadtak örökre? Vagy később újra szétváltak talán, és ma is léteznek? Én azt hiszem, a fagynak léteznie kell, mert ha előrenyomul, nem lehet előle sem elmenekülni, sem ellenállni neki, hiszen kegyetlen és kérlelhetetlen, megszállott módon tör előle, és minden engedelmeskedik neki, ami az útjába kerül, amíg el nem éri célját. - *felnéz egy pillanatra a tányérjáról a tündérre és lassan mozgatja kezét, akár Nala irányítására bízva azt, amennyiben számíthat ilyenre, hogy biztosan kellően óvatos és gyengéd legyen. Egy másodpercig lustán pihenteti a combokhoz tapadó tenyerét és kézfejét, hogy aztán a következő másodpercben lágy csusszanással folytassa, amit elkezdett. Ha a lány is engedi, idővel utat talál magának a textil rétegeit kikerülve a vágy belsőbb rejtelmeibe, ami biztosan hatással lesz mindkettejükre, de kétségtelen, hogy elsődlegesen a tündér kiszolgálása a célja. Amennyiben a befogadó ölelés méltónak találja, hogy csapdájába zárja felfedezésre indult kíváncsiságát, hát nem fogja vissza magát, és ügyelve a tündérre, igyekszik akkora területet bebarangolni, amekkorát csak lehetséges. Baljával továbbra is oda-odanyúl az előtte lévő ételhez egy-két jobb falatért, és hasonló, periodikusan ismétlődő mozgást végez jobbjával is, egészen más célból és jóval kellemesebb körülmények között. Amint talál egy szalvétát az asztalon, gyorsan megtörli kezét és száját vele, majd még egy utolsót kortyol a teából. Nem fogyasztott nagy mennyiségű ételt, mégis ez lehet az egyik legbőségesebb vacsorája, saját vélekedése szerint.*
- Néha azonban úgy tűnik, hogy a fagy is képes fogságba kerülni, amiből nagyon nehezen tudna csak szabadulni, ha egyáltalán lenne is ilyen szándéka. – *pillant fel ismét a lányra, hirtelen nem is teljesen meggyőződve arról, mihez is kezdjen felszabaduló kezével.*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:44:01
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:44:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eleinte némi bizalmatlansággal szemléli a gyanús üvegcsét. Nem szokott hozzá, hogy efféle dolgokkal kedveskedjenek neki. Általában a sellők szokták bekenni a vendégeket illatosabbnál illatosabb olajokkal, fordítva aligha történik ilyen. Végül rövid, elgondolkodó dilemma után úgy dönt, miért is ne engedhetne meg magának ennyi kényeztetést, miért ne engedhetné, hogy egy kicsit vele is foglalkozzanak, s ne ő szolgáljon odaadóan és édesen. Így hát bólint, arcán szende félmosollyal.*
- Miért is ne?
*Hagyja, hogy a fürge és türelmetlen ujjak serényen végezzék a dolgukat a ruháján, ismét szabaddá téve halvány bőrét és szemnek oly kellemes alakját. A nap folyamán már harmadszor hullik le róla ugyanazt a szoknya, de a férfi elé csak másodszor tárul az elf teljes, mezítelen szépsége. Alig hallhatót sóhajt, s egy ásítást is elnyom magában, ügyelve, hogy mindezt csak ő észlelje. Mozgalmas és fárasztó napja volt, még ha nem is tűnik kimerítőnek ez a munka. Így vidítóan és reményt keltően hat a citrusolaj gondolata, és az, hogy a bárd majd törődőn és finoman érzékeny bőrébe simogatja az aromát. Talán a fáradtságot is sikerül valamennyire elűznie ezzel, és Yath is tud még valamit adni ennek a forró éjszakának.
De hogy ne csak ő legyen teljesen pőre, még mielőtt átadná testét a gyengéd érintéseknek, ő is szorgosan kezdi kibontani ingéből, majd nadrágjából Xarast. Így a masszázs is sokkal érdekesebb, ha két test mindenféle külső akadály nélkül simulhat egymásnak. S a fellángoló vágyakat is sokkal nehezebb lesz pórázon tartani, de talán nem is akarják, pont ettől lesz olyan titokzatosan izgalmas az egész. Ha már mindketten készen állnak a folytatásra, egy óvatoskodó búcsúcsók közben Yath szellőként végigsimít a férfi ölén, mintha ilyen gyengéden aljas módon akarná megint előhozni a másik féktelen vágyát, megnehezítve így a játékot. Majd az ágyra dobja magát, lelkesen, akár egy kislány, s hasra fekszik, kínálgatva hátának tökéletesen sima és fehér bőrét.*
- Csak vigyázz, mert csikis vagyok, nehogy véletlenül megrúgjalak.
*Figyelmezteti a bárdot, mielőtt az nekilátna véghezvinni különleges tervét. Előfordulhat, ha rossz helyen és rossz erővel érik Yathot a kényeztető mozdulatok, reflexből bizony összerándulnak az izmai, s akarata ellenére fájdalmat okozhat.*
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eleinte némi bizalmatlansággal szemléli a gyanús üvegcsét. Nem szokott hozzá, hogy efféle dolgokkal kedveskedjenek neki. Általában a sellők szokták bekenni a vendégeket illatosabbnál illatosabb olajokkal, fordítva aligha történik ilyen. Végül rövid, elgondolkodó dilemma után úgy dönt, miért is ne engedhetne meg magának ennyi kényeztetést, miért ne engedhetné, hogy egy kicsit vele is foglalkozzanak, s ne ő szolgáljon odaadóan és édesen. Így hát bólint, arcán szende félmosollyal.*
- Miért is ne?
*Hagyja, hogy a fürge és türelmetlen ujjak serényen végezzék a dolgukat a ruháján, ismét szabaddá téve halvány bőrét és szemnek oly kellemes alakját. A nap folyamán már harmadszor hullik le róla ugyanazt a szoknya, de a férfi elé csak másodszor tárul az elf teljes, mezítelen szépsége. Alig hallhatót sóhajt, s egy ásítást is elnyom magában, ügyelve, hogy mindezt csak ő észlelje. Mozgalmas és fárasztó napja volt, még ha nem is tűnik kimerítőnek ez a munka. Így vidítóan és reményt keltően hat a citrusolaj gondolata, és az, hogy a bárd majd törődőn és finoman érzékeny bőrébe simogatja az aromát. Talán a fáradtságot is sikerül valamennyire elűznie ezzel, és Yath is tud még valamit adni ennek a forró éjszakának.
De hogy ne csak ő legyen teljesen pőre, még mielőtt átadná testét a gyengéd érintéseknek, ő is szorgosan kezdi kibontani ingéből, majd nadrágjából Xarast. Így a masszázs is sokkal érdekesebb, ha két test mindenféle külső akadály nélkül simulhat egymásnak. S a fellángoló vágyakat is sokkal nehezebb lesz pórázon tartani, de talán nem is akarják, pont ettől lesz olyan titokzatosan izgalmas az egész. Ha már mindketten készen állnak a folytatásra, egy óvatoskodó búcsúcsók közben Yath szellőként végigsimít a férfi ölén, mintha ilyen gyengéden aljas módon akarná megint előhozni a másik féktelen vágyát, megnehezítve így a játékot. Majd az ágyra dobja magát, lelkesen, akár egy kislány, s hasra fekszik, kínálgatva hátának tökéletesen sima és fehér bőrét.*
- Csak vigyázz, mert csikis vagyok, nehogy véletlenül megrúgjalak.
*Figyelmezteti a bárdot, mielőtt az nekilátna véghezvinni különleges tervét. Előfordulhat, ha rossz helyen és rossz erővel érik Yathot a kényeztető mozdulatok, reflexből bizony összerándulnak az izmai, s akarata ellenére fájdalmat okozhat.*
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:32:35
Üzenet elküldve: 2020-05-28 10:32:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nala az igazak álmát alussza. Taitos úr ölelésében biztonságérzet és könnyed boldogság szövi át az álmát. Orcáján még pihenés közben is megmarad a mosolygás.
Az éjszakába nyúló hosszú nap után viszonylag későn ébred. Óvatosan fordul meg és ujjacskáival az ifjú kedves arcát cirógatja. Ha Taitos úr is kinyitja a szemét, puha csókkal köszönti.*
- Jó reggelt *súgja, hiszen a csendből gyanítja, hogy Xavy kisasszony még alszik. Azért felpillant az ágy felé nyújtogatva a nyakát, de csak a párnafal megrogyott halmának vonulatát látja. Úgy dönt, hogy lop még maguknak néhány percet, ha már így alakult. Visszahúzódik Taitos úrhoz. Hozzásimul barackszín ajkai csennek még néhány csókot. Persze csak akkor, ha ez a másiknak sincs ellenére. Jobbja a pokróc alatt finoman befurakszik az ifjú nadrágjába. Nem akarja gyötörni csupán ígért kéjekkel, de a mozdulat szinte magától jön. Tudja jól, hogy ezúttal tényleg nem szabad engedni a kísértésnek, így ha másra vágyik is, lassacskán azért afelé lavíroz, hogy felkeljen és rendbe szedje magát ahhoz a fogadáshoz. A fogadáshoz, amiben helyt kellene állnia egy számára teljesen idegen terepen. Ez egy kissé máris idegessé teszi, de igyekszik nem gondolni rá, míg nem áll konkrétan a feladat előtt.
Eligazgatja a ruháját, a füle mögé tűri kiszabadult tincseit, aztán óvatosan megkerüli az ágyat, hogy rálessen a kis úrnőre.*
- Xavi kisasszony? *Ijedten fordul körbe, aztán, bár butaság, de beles a kupacba rúgott takaró, aztán az ágy alá is.* - Hová tűnhetett? *forgolódik aggodalmasan. Ruhácskája szélét gyűrögeti idegességében, mert a pillantása sehol nem találja a kisasszonyt. De egy idő után feltűnik neki, hogy a csúcsos kalapot és a kisasszony holmiját, sőt a csizmáját sem látja. A csizmákat az fal mellől, amikről meg is feledkezett, pedig este még az eszében volt, hogy kiteszi az ajtó elé, hogy reggelre azokat is kifényesíthesse a Sellőház gondos személyzete. Azért gyorsan kiles, hátha mégis csak kitette, csupán nem emlékszik rá. A pezsgő meg az izgalmak... Kint viszont olyan látvány fogadja, amitől teljesen kifut a vér az arcából. Ott találja a finom papirost, amibe a frissen mosott ruhákat szokták becsomagolni a vendégek számára, de a csomag meg van bontva, mi több, ruhák terítik be a folyosót.*
- Jaj ne! *kapja a szájához a kezét és zaklatott kapkodással indul el a ruhaösvényen. A kezébe gyűjti, amit ér. A szőnyegen kiterített inget látva szörnyű gondolat suhan át a tündér fején. ~Mi van, ha a kisasszonyt elrabolták? Mi van, ha épp kiterítette ide az úr ingét, hogy másképp hajtogassa, amikor valaki... ~ Halálra váltan fordul vissza az ajtóban.*
- Taitos úr! Xavy kisasszonyt elrabolták! *A páfrányon lógó nadrágról meg is feledkezik, szedi a lábát gyorsan végig a folyosón, le a lépcsőn. Út közben összekapkodja amit tud, de lehet, hogy néhány darab kimarad a gyűjtésből. Túl zaklatott, hogy mindenre odafigyeljen.
Odalent a fogadótérben is körbekapkodja a tekintetét, de az még teljesen üres. A székeket is épp csak elkezdték lepakolni a takarítás után. Nala rohan a korai kelést még javában ásítozó őrhöz.*
- Kérem, nem látta Xavy kisasszonyt? *kérdi kapkodva.* - Tüneményes gnóm kishölgy. Ilyen magas, hullámos haj, barna szem... *magyarázza, de még be sem fejezi a mondatot, az őr értetlenkedő arcát látva szalad is tovább a pulthoz.* - Csúcsos sapka! Csúcsos sapka volt rajta! *hadarja.*
- Mi? Hogy el... elment? *kérdez vissza.* - Nemrég? És egyedül?
*Nem érti az egészet. Zaklatottságát zavarodott tanácstalanság váltja fel és letaglózva, kusza gondolatoktól kótyagosan indul el fölfelé.*
- Köszönöm *szól vissza, amikor a lépcső közepén eszébe jut, hogy megfeledkezett az illemről.*
- Jaj, Taitos úr *csúsztatja jobbját az ifjú kezébe. Baljával, egészen meg is feledkezve róluk, ölelve szorongatja az összeszedett holmikat.* - A kisasszony elment. Talán megbántódhatott? Az ágyon kellett volna maradnom *korholja magát.* - Nem is rúgott meg olyan sokszor... és... és a fülem is csak pár pillanatig csengett, amikor fordulatból... Az ágyon kellett volna maradnom. Jaj, Taitos úr *pillant fel az önvádból aggodalomba átcsapva.* - Xavy kisasszony most egyedül bóklászik a Kikötőben. És ha baja esik?
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nala az igazak álmát alussza. Taitos úr ölelésében biztonságérzet és könnyed boldogság szövi át az álmát. Orcáján még pihenés közben is megmarad a mosolygás.
Az éjszakába nyúló hosszú nap után viszonylag későn ébred. Óvatosan fordul meg és ujjacskáival az ifjú kedves arcát cirógatja. Ha Taitos úr is kinyitja a szemét, puha csókkal köszönti.*
- Jó reggelt *súgja, hiszen a csendből gyanítja, hogy Xavy kisasszony még alszik. Azért felpillant az ágy felé nyújtogatva a nyakát, de csak a párnafal megrogyott halmának vonulatát látja. Úgy dönt, hogy lop még maguknak néhány percet, ha már így alakult. Visszahúzódik Taitos úrhoz. Hozzásimul barackszín ajkai csennek még néhány csókot. Persze csak akkor, ha ez a másiknak sincs ellenére. Jobbja a pokróc alatt finoman befurakszik az ifjú nadrágjába. Nem akarja gyötörni csupán ígért kéjekkel, de a mozdulat szinte magától jön. Tudja jól, hogy ezúttal tényleg nem szabad engedni a kísértésnek, így ha másra vágyik is, lassacskán azért afelé lavíroz, hogy felkeljen és rendbe szedje magát ahhoz a fogadáshoz. A fogadáshoz, amiben helyt kellene állnia egy számára teljesen idegen terepen. Ez egy kissé máris idegessé teszi, de igyekszik nem gondolni rá, míg nem áll konkrétan a feladat előtt.
Eligazgatja a ruháját, a füle mögé tűri kiszabadult tincseit, aztán óvatosan megkerüli az ágyat, hogy rálessen a kis úrnőre.*
- Xavi kisasszony? *Ijedten fordul körbe, aztán, bár butaság, de beles a kupacba rúgott takaró, aztán az ágy alá is.* - Hová tűnhetett? *forgolódik aggodalmasan. Ruhácskája szélét gyűrögeti idegességében, mert a pillantása sehol nem találja a kisasszonyt. De egy idő után feltűnik neki, hogy a csúcsos kalapot és a kisasszony holmiját, sőt a csizmáját sem látja. A csizmákat az fal mellől, amikről meg is feledkezett, pedig este még az eszében volt, hogy kiteszi az ajtó elé, hogy reggelre azokat is kifényesíthesse a Sellőház gondos személyzete. Azért gyorsan kiles, hátha mégis csak kitette, csupán nem emlékszik rá. A pezsgő meg az izgalmak... Kint viszont olyan látvány fogadja, amitől teljesen kifut a vér az arcából. Ott találja a finom papirost, amibe a frissen mosott ruhákat szokták becsomagolni a vendégek számára, de a csomag meg van bontva, mi több, ruhák terítik be a folyosót.*
- Jaj ne! *kapja a szájához a kezét és zaklatott kapkodással indul el a ruhaösvényen. A kezébe gyűjti, amit ér. A szőnyegen kiterített inget látva szörnyű gondolat suhan át a tündér fején. ~Mi van, ha a kisasszonyt elrabolták? Mi van, ha épp kiterítette ide az úr ingét, hogy másképp hajtogassa, amikor valaki... ~ Halálra váltan fordul vissza az ajtóban.*
- Taitos úr! Xavy kisasszonyt elrabolták! *A páfrányon lógó nadrágról meg is feledkezik, szedi a lábát gyorsan végig a folyosón, le a lépcsőn. Út közben összekapkodja amit tud, de lehet, hogy néhány darab kimarad a gyűjtésből. Túl zaklatott, hogy mindenre odafigyeljen.
Odalent a fogadótérben is körbekapkodja a tekintetét, de az még teljesen üres. A székeket is épp csak elkezdték lepakolni a takarítás után. Nala rohan a korai kelést még javában ásítozó őrhöz.*
- Kérem, nem látta Xavy kisasszonyt? *kérdi kapkodva.* - Tüneményes gnóm kishölgy. Ilyen magas, hullámos haj, barna szem... *magyarázza, de még be sem fejezi a mondatot, az őr értetlenkedő arcát látva szalad is tovább a pulthoz.* - Csúcsos sapka! Csúcsos sapka volt rajta! *hadarja.*
- Mi? Hogy el... elment? *kérdez vissza.* - Nemrég? És egyedül?
*Nem érti az egészet. Zaklatottságát zavarodott tanácstalanság váltja fel és letaglózva, kusza gondolatoktól kótyagosan indul el fölfelé.*
- Köszönöm *szól vissza, amikor a lépcső közepén eszébe jut, hogy megfeledkezett az illemről.*
- Jaj, Taitos úr *csúsztatja jobbját az ifjú kezébe. Baljával, egészen meg is feledkezve róluk, ölelve szorongatja az összeszedett holmikat.* - A kisasszony elment. Talán megbántódhatott? Az ágyon kellett volna maradnom *korholja magát.* - Nem is rúgott meg olyan sokszor... és... és a fülem is csak pár pillanatig csengett, amikor fordulatból... Az ágyon kellett volna maradnom. Jaj, Taitos úr *pillant fel az önvádból aggodalomba átcsapva.* - Xavy kisasszony most egyedül bóklászik a Kikötőben. És ha baja esik?
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-28 06:47:13
Üzenet elküldve: 2020-05-28 06:47:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A zár lustán kattan, amint Yath bezárja a bárd mögött az ajtót. Kellemes levendula aroma lengi körbe a szobát, ami már nem orrfacsaró. Xaras a batyujához lép és két kis sárga üvegcsét vesz ki. Az egyik tetejéről leszedi a dugót, majd finom, legyező mozdulatokkal mutatja meg az elfnek a kellemes illatot. *
-Citrusolaj. *Szól röviden a bárd. *
-Talán jól esne neked is, ha felvinném a bőrödre. *mondja a férfi, majd visszahelxezi a dugót, és lerakja az üvegcséket. Közelebb húzódik a lányhoz, és finoman kezdi kibontani Yathanaet a felesleges textilből. *
-Persze csak ha szeretnéd, istennő! *És újra megízleli a barackszín ajkak édes ízét. *
//Szoba//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A zár lustán kattan, amint Yath bezárja a bárd mögött az ajtót. Kellemes levendula aroma lengi körbe a szobát, ami már nem orrfacsaró. Xaras a batyujához lép és két kis sárga üvegcsét vesz ki. Az egyik tetejéről leszedi a dugót, majd finom, legyező mozdulatokkal mutatja meg az elfnek a kellemes illatot. *
-Citrusolaj. *Szól röviden a bárd. *
-Talán jól esne neked is, ha felvinném a bőrödre. *mondja a férfi, majd visszahelxezi a dugót, és lerakja az üvegcséket. Közelebb húzódik a lányhoz, és finoman kezdi kibontani Yathanaet a felesleges textilből. *
-Persze csak ha szeretnéd, istennő! *És újra megízleli a barackszín ajkak édes ízét. *
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-27 23:21:12
Üzenet elküldve: 2020-05-27 23:21:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae//
//Belső udvar, majd ismét a szobában//
*Szíve mélyén egy hangyányit örül, hogy a férfi meggondolja magát, és inkább a szoba kényelmét választja az éjszakai fürdőzés helyett. Yathlanae nem az a panaszkodós típus, s a bárd aligha sejtheti magától, miért lenne kényelmetlen a lánynak ismét vízbe mártózni. De mivel úgy látszik, a mártózás ötletét el is vetették, nem is fejti ki, miért okoz kellemetlenséget a már így is enyhén nedves selyemruhák ismételt felrángatása vizes bőrre, no meg az éppen megszáradt, hosszú hajzuhataga és újra elázna, elaludni meg nem túl jó vizes fejjel. A végén még a torka bánná.
Felkuncog a csiklandozó csókra, s szorosabban belekarol Xarasba, hogy visszaindulhassanak a szobájuk felé.*
- Meglepetés? Nos, ez esetben siessünk, megöl a kíváncsiság.
*Indul is el befelé, szaporán a lépcső irányába. Mikor pedig felérnek a folyosóra, mélyet szippant a levegőből. Érezhetően hűvösebb a szellőztetés miatt, de nagyon enyhén még mindig felfedezhető benne egy leheletnyi levendulaaroma. De ez már inkább kellemes, mintsem zavaró.
A frissítő sétától kitisztult a feje, s újult erővel lebben be az ismerős falak közé. Óvatosan becsukja az ajtót, ha kedvenc bárdja is beér, s lelkesen csillogó szemeit rá emeli, ahogy szembe fordul vele.*
- Na mivel készült az én lovagom?
//Belső udvar, majd ismét a szobában//
*Szíve mélyén egy hangyányit örül, hogy a férfi meggondolja magát, és inkább a szoba kényelmét választja az éjszakai fürdőzés helyett. Yathlanae nem az a panaszkodós típus, s a bárd aligha sejtheti magától, miért lenne kényelmetlen a lánynak ismét vízbe mártózni. De mivel úgy látszik, a mártózás ötletét el is vetették, nem is fejti ki, miért okoz kellemetlenséget a már így is enyhén nedves selyemruhák ismételt felrángatása vizes bőrre, no meg az éppen megszáradt, hosszú hajzuhataga és újra elázna, elaludni meg nem túl jó vizes fejjel. A végén még a torka bánná.
Felkuncog a csiklandozó csókra, s szorosabban belekarol Xarasba, hogy visszaindulhassanak a szobájuk felé.*
- Meglepetés? Nos, ez esetben siessünk, megöl a kíváncsiság.
*Indul is el befelé, szaporán a lépcső irányába. Mikor pedig felérnek a folyosóra, mélyet szippant a levegőből. Érezhetően hűvösebb a szellőztetés miatt, de nagyon enyhén még mindig felfedezhető benne egy leheletnyi levendulaaroma. De ez már inkább kellemes, mintsem zavaró.
A frissítő sétától kitisztult a feje, s újult erővel lebben be az ismerős falak közé. Óvatosan becsukja az ajtót, ha kedvenc bárdja is beér, s lelkesen csillogó szemeit rá emeli, ahogy szembe fordul vele.*
- Na mivel készült az én lovagom?
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-27 20:41:11
Üzenet elküldve: 2020-05-27 20:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, a vendég kedvére van a döntés, hogy ne az asztal túloldalának távolából csatlakozzon a tündér a vacsorához. Nala fel is szeli a húst a tányéron, hiszen így az úr kénytelen a kés használatát mellőzni az evésnél. E rendhagyó felállásban így is gördülékenyen működnek együtt. A férfi elfogadja a könnyed, pikáns előételnek felkínált látványt: a Nala ruhácskájának kivágásában és a vékony anyagon is átsejlő keblek kívánatos íveit. E tetszést látva az ételt szelve finoman lejjebb is ejti bal vállát, hogy ruhája pántja véletlent mímelve csúszik le rajta.
A combjai közé forduló simításra engedelmesen mozdul, utat ad a cirógató ujjaknak, mint teljesen magától értetődő igénynek. Szégyellős-huncut tekintete csak egy-egy pillanatra rebben Karoran Dor kékjeire, ahogy széjjelebb tárja combjait. Forró kis sóhaj jelzi, hogy készsége szívesen kínál. Az ajkába harap, úgy kunkorodik mosolygás a szája szegletébe.*
- Biztosan *erősíti meg a férfi szavait a közös hang megtalálását illetően.
Ezután az úrtól nem érkezik több kérdés se kérés. Mivel Nala csak egy-egy falatot fogyaszt, így előzékenyen magára vállalja a csevegés fenntartását, míg a vendég étkezik. Egy történettel igyekszik szórakoztatni őt, míg elkölti a vacsorát. A szeráj könyvtára szerencsére bővelkedett az ilyesmiben, és reméli, hogy a vendége tetszését is elnyeri.*
- Északon úgy mesélik, hogy nagyon régen, a világ kezdetén csak a fagyos semmi létezett és néhány épp csak formálódó erő *kezdi.* - De a Semmi nem akart ezeknek teret adni. Gyengécske birodalmukba nyomult, hogy azt is elvitassa. Nem tudták útját állni, hiába feszültek neki, oly erős és hatalmas volt. Ekkor aztán a vágy előlépett a formálódó erők közül, hogy majd ő megoldja ezt. *Nala leteszi az evőeszközeit. Jobbja a ruhája alá furakvó kézre simít, balja pedig a fakószőke fürtöket tűri finoman a férfi füle mögé, s marad is az úr nyakát, tarkóját cirógatni.* - Nem próbálta erővel feltartóztatni a semmit, csupán szétnyitotta előtte a combjait. A semmi pedig nyomult tovább előre, míg egészen kitöltötte a vágyat, de akkor már a vágy is körülfogta a őt és mélyen összeolvadtak. A vágy forró combja megolvasztotta a fagyot. Ebből születtek a tengerek és a nagy vizek, a vágy szűz véréből a tűz, sóhajaikból a szél. A fagyos északi és a forró déli. Beteljesült gyönyörükből pedig Lanawin földjei és szigetei és a világ minden élő teremtménye.
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, a vendég kedvére van a döntés, hogy ne az asztal túloldalának távolából csatlakozzon a tündér a vacsorához. Nala fel is szeli a húst a tányéron, hiszen így az úr kénytelen a kés használatát mellőzni az evésnél. E rendhagyó felállásban így is gördülékenyen működnek együtt. A férfi elfogadja a könnyed, pikáns előételnek felkínált látványt: a Nala ruhácskájának kivágásában és a vékony anyagon is átsejlő keblek kívánatos íveit. E tetszést látva az ételt szelve finoman lejjebb is ejti bal vállát, hogy ruhája pántja véletlent mímelve csúszik le rajta.
A combjai közé forduló simításra engedelmesen mozdul, utat ad a cirógató ujjaknak, mint teljesen magától értetődő igénynek. Szégyellős-huncut tekintete csak egy-egy pillanatra rebben Karoran Dor kékjeire, ahogy széjjelebb tárja combjait. Forró kis sóhaj jelzi, hogy készsége szívesen kínál. Az ajkába harap, úgy kunkorodik mosolygás a szája szegletébe.*
- Biztosan *erősíti meg a férfi szavait a közös hang megtalálását illetően.
Ezután az úrtól nem érkezik több kérdés se kérés. Mivel Nala csak egy-egy falatot fogyaszt, így előzékenyen magára vállalja a csevegés fenntartását, míg a vendég étkezik. Egy történettel igyekszik szórakoztatni őt, míg elkölti a vacsorát. A szeráj könyvtára szerencsére bővelkedett az ilyesmiben, és reméli, hogy a vendége tetszését is elnyeri.*
- Északon úgy mesélik, hogy nagyon régen, a világ kezdetén csak a fagyos semmi létezett és néhány épp csak formálódó erő *kezdi.* - De a Semmi nem akart ezeknek teret adni. Gyengécske birodalmukba nyomult, hogy azt is elvitassa. Nem tudták útját állni, hiába feszültek neki, oly erős és hatalmas volt. Ekkor aztán a vágy előlépett a formálódó erők közül, hogy majd ő megoldja ezt. *Nala leteszi az evőeszközeit. Jobbja a ruhája alá furakvó kézre simít, balja pedig a fakószőke fürtöket tűri finoman a férfi füle mögé, s marad is az úr nyakát, tarkóját cirógatni.* - Nem próbálta erővel feltartóztatni a semmit, csupán szétnyitotta előtte a combjait. A semmi pedig nyomult tovább előre, míg egészen kitöltötte a vágyat, de akkor már a vágy is körülfogta a őt és mélyen összeolvadtak. A vágy forró combja megolvasztotta a fagyot. Ebből születtek a tengerek és a nagy vizek, a vágy szűz véréből a tűz, sóhajaikból a szél. A fagyos északi és a forró déli. Beteljesült gyönyörükből pedig Lanawin földjei és szigetei és a világ minden élő teremtménye.
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-27 14:21:47
Üzenet elküldve: 2020-05-27 14:21:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Maydeleine//
//Belső udvarban//
*A bárdot soha nem hatotta meg az, hogy milyen időpont van, ezért nem is érti, hogy partnere miért csodálkozik ezen. Mielőtt azonban kifejtené a véleményét, a már ismerős szolgálólány jön, hogy tájékoztassa őket, hogy a szoba újra használatba vehető. Yath fel is teszi a kérdést, hogy most mi legyen. Xaras finoman hozzábújik a nőhöz és egyókot dob a fülcimpájába. *
-Menjünk vissza, ott senki sem zavar minket, úgyis van egy kis meglepetése számodra. *Szól kedvesen a dalnok, és újra felkínálja jobbját a nőnek. *
//Belső udvarban//
*A bárdot soha nem hatotta meg az, hogy milyen időpont van, ezért nem is érti, hogy partnere miért csodálkozik ezen. Mielőtt azonban kifejtené a véleményét, a már ismerős szolgálólány jön, hogy tájékoztassa őket, hogy a szoba újra használatba vehető. Yath fel is teszi a kérdést, hogy most mi legyen. Xaras finoman hozzábújik a nőhöz és egyókot dob a fülcimpájába. *
-Menjünk vissza, ott senki sem zavar minket, úgyis van egy kis meglepetése számodra. *Szól kedvesen a dalnok, és újra felkínálja jobbját a nőnek. *
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:11:21
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Az esti történésekből semmit se érzékel, olyan gyorsan elnyomja az álom, talán az aznapi szokatlanul eseménydús időszak a felelős érte. Nem is lényeges. Szinte még csak akkor kezd világosodni, mikor kipattannak a szemei, ez az átok, nem tud sokáig aludni, ha kipihente magát már ugrik is ki az ágyból. Felül a szélére, a haja kócos és meglehetősen lapos az egyik oldalt, egyértelművé téve az alvási pozícióját. Halkan lép, nem szeretné felkelteni a másik kettőt, a ruháját keresve indul meg a szobában. ~Az kéne még, hogy ez a pimasz megfosszon egy zoknimtól. ~ Mikor odalépdel halkan a táskájához, akkor látja csak meg az este végeredményét. Egy pillanatra elsápad az arca, hiszen látja is lelki szemei előtt, ahogy Taitos kezei, mint a polip csápjai húzták le a kislány a földre és kényszerítették erre a felettébb kényelmetlen pózra. ~Szegényke, de nincs mit tenni, elvesztettük. ~ Hajtja le a fejét, mint egy perc néma csend követ, majd elönti az arcát a vörös méreg. ~Szoknyavadász! Hogy a bőr nem ég le a képéről. ~ Szívesen telemázolná a képét szénnel, de arra bizonyosan megébredne. Odasétál az ajtóhoz és kinyitja, ekkor látja, hogy a mosott ruhák oda lettek hajtogatva gondosan a fal mellé. Felveszi a hátára a táskáját, kilibben az ajtón, kezében cipelve a csizmáit, hogy nagy szégyenére odakint kapkodva felöltözzön. Szerencséjére ilyen idő tájt, nincs mocorgás, mindenki alszik. Ekkor megakad a szeme a férfi ruháin. Úgy dönt, azokat is viszi magával, persze nem emlékbe vagy ilyesmi, mit is kezdene egy férfinadrággal? Van elég motyója a nélkül is. Így megragadja a hajtogatott kupacot és miközben lesétál, felaggatja a nadrágot egy páfrányra, a felsőt csak úgy kiteríti a szőnyegre, a többi holmit már a lépcsőn hagyja el, mint a száraz kenyérmorzsákat az erdőben. Még odaköszön a pultnál lévőnek jókedvűen és elhagyja a fogadót, ha minden a szándékai szerint történik.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Az esti történésekből semmit se érzékel, olyan gyorsan elnyomja az álom, talán az aznapi szokatlanul eseménydús időszak a felelős érte. Nem is lényeges. Szinte még csak akkor kezd világosodni, mikor kipattannak a szemei, ez az átok, nem tud sokáig aludni, ha kipihente magát már ugrik is ki az ágyból. Felül a szélére, a haja kócos és meglehetősen lapos az egyik oldalt, egyértelművé téve az alvási pozícióját. Halkan lép, nem szeretné felkelteni a másik kettőt, a ruháját keresve indul meg a szobában. ~Az kéne még, hogy ez a pimasz megfosszon egy zoknimtól. ~ Mikor odalépdel halkan a táskájához, akkor látja csak meg az este végeredményét. Egy pillanatra elsápad az arca, hiszen látja is lelki szemei előtt, ahogy Taitos kezei, mint a polip csápjai húzták le a kislány a földre és kényszerítették erre a felettébb kényelmetlen pózra. ~Szegényke, de nincs mit tenni, elvesztettük. ~ Hajtja le a fejét, mint egy perc néma csend követ, majd elönti az arcát a vörös méreg. ~Szoknyavadász! Hogy a bőr nem ég le a képéről. ~ Szívesen telemázolná a képét szénnel, de arra bizonyosan megébredne. Odasétál az ajtóhoz és kinyitja, ekkor látja, hogy a mosott ruhák oda lettek hajtogatva gondosan a fal mellé. Felveszi a hátára a táskáját, kilibben az ajtón, kezében cipelve a csizmáit, hogy nagy szégyenére odakint kapkodva felöltözzön. Szerencséjére ilyen idő tájt, nincs mocorgás, mindenki alszik. Ekkor megakad a szeme a férfi ruháin. Úgy dönt, azokat is viszi magával, persze nem emlékbe vagy ilyesmi, mit is kezdene egy férfinadrággal? Van elég motyója a nélkül is. Így megragadja a hajtogatott kupacot és miközben lesétál, felaggatja a nadrágot egy páfrányra, a felsőt csak úgy kiteríti a szőnyegre, a többi holmit már a lépcsőn hagyja el, mint a száraz kenyérmorzsákat az erdőben. Még odaköszön a pultnál lévőnek jókedvűen és elhagyja a fogadót, ha minden a szándékai szerint történik.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:43:54
Üzenet elküldve: 2020-05-26 21:43:54
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza//
*Látja a megingást. Nem szeretné, ha kötelező jellegűnek vennék a kíséretét, ezért már nyúlna a széles tenyér, hogy elvételre kínálja a kulcsot, s szavait idelent állva fűzné hozzá a fémdarabhoz. Ám a pillanat elillan, Yeza együttműködik, Darelld pedig betartja kimondatlan ígéretét. Nem tapasztal különös jegyeket felfelé menet a vörös járásán, mely az itt ért balesetére emlékeztetné, ezért továbbra sem kívánja felhánytorgatni a történteket. Nem tud szabadulni a megérzéstől, hogy valami nyugtalanság lengi körbe Yezát, túlzottan csendes és szinte félénken viselkedik. Talán mégiscsak megérkezett a hajó, amelytől tartott.
A finom, nőies mozdulatok, az ismerős holmik viszontlátása beszédes csendben zajlanak. Az ajánlat nem lel táptalajra, de ebben dönteni a vendég joga, okait firtatni Darelldnek nem illene. A mosolyban felsejlik az a magabiztosság, amit a férfi már jobban ismer korábbról, s mint minden nőnél, ebben ragyog fel leginkább Yeza természetes szépsége is. A marcona vonások enyhülnek a komor arcon.*
- Ez a legkevesebb egy kedves vendég esetén.
*A férfi tekintete először akkor szakad el a nőtől, mikor a mosdótálhoz lép, ám csak annyira, hogy ne közvetlenül őt bámulja tisztálkodás közben. Visszatér hozzá viszont, mikor a holmijához fordul, hiszen beszélni kezd ismét, s hátra tekint válla felett, mintha csak ellenőrizné, hogy övé-e Darelld teljes figyelme. Tekintetük találkozhat, mielőtt a ruha eresztékei oldani kezdenek. Akkor már csak Yeza hátát láthatja, mikor teste pőrén marad. Egy csipetnyi emlékeztető arról, milyen szeszélyes nővel van dolga, akin kiigazodni bizonyosan kevés férfi képes. Egy újabb Yeza-féle játék, vagy talán inkább fricska? Darelld nem kíséri végig figyelemmel az átöltözést, oldalvást állva a falat nézi.*
- Ahogy gondolja, kisasszony. Nálunk a jövőben is szívesen látott vendég lesz, ha úgy hozza a szél.
*Akkor fordul vissza, amikor Yeza elkészül, és feléje indul. Egyben az ajtó felé is, így félreáll az útjából. A simítás még eléri a roncsolódott arcot, de a kifejezés rajta némileg elégedetlen. A gesztus kedves, de nem kívánja bátorítani a határok feszegetését, különösen érzelmes irányba. Közelebb már nem engedi a nőt, így a csókra nem kerülhet sor. Talán iménti jelzése is elég, hogy eltántorítsa Yezát a próbálkozástól, de ha nem, akkor kezével állítja meg, s csendesen, de határozottan szól.*
- Kisasszony, nem tagadhatom meg önmagam.
*Az üzenet okát nem ismeri, és nehezen tudja elképzelni, hogy éppen Cassytől kellene bocsánatot kérnie egy vendégnek, de mivel ez az óhaja, eleget tesz neki.*
- Átadom. Vigyázzon magára…
*Búcsúzik az elsiető nőtől, ki olyan hirtelen illan el, akár a szeszélyes napsütés szeles-felhős időben, mégis valami megfoghatatlan nyomot hagy maga után. Darelld hagy némi előnyt számára, egyértelmű, hogy Yeza nem tart tovább igényt a társaságára. Addig körbenéz a szobában, nem maradt-e itt valami véletlenül, majd becsukja maga mögött az ajtót. Takarítókat küldet, hogy egy új lakó számára nyithassák meg, a könyvelésben jegyzi a foglalás végét. A nap további része viszonylag eseménytelenül zajlik.*
//Napváltás//
//Bejárat közelében//
*Olykor a Sellőház is vesz egy mély lélegzetet és megpihen az állandó sürgés-forgásban. Mindenkinek kell a szünet, az újrakezdés, az új lendület. Darelld sem kivétel ez alól, bár egyesek szerint ő soha nem alszik, csak legfeljebb úgy, mint egy éber őrkutya. Mégis kerül rá mindig tiszta ing, vasalt ruha, tiszta cipő, arcszőrzete és gyérülő hajzata ápolt marad, s az elsők között tűnik fel az új műszak kezdetén. Feladatai bővültek újabban, egyelőre azonban kevés ért be belőle. Biccent a korán kezdőknek, s felveszi helyét a bejárat közelében a falnál, ahonnan az érkezőket és a terem egészét is jól szemmel tudja tartani.*
*Látja a megingást. Nem szeretné, ha kötelező jellegűnek vennék a kíséretét, ezért már nyúlna a széles tenyér, hogy elvételre kínálja a kulcsot, s szavait idelent állva fűzné hozzá a fémdarabhoz. Ám a pillanat elillan, Yeza együttműködik, Darelld pedig betartja kimondatlan ígéretét. Nem tapasztal különös jegyeket felfelé menet a vörös járásán, mely az itt ért balesetére emlékeztetné, ezért továbbra sem kívánja felhánytorgatni a történteket. Nem tud szabadulni a megérzéstől, hogy valami nyugtalanság lengi körbe Yezát, túlzottan csendes és szinte félénken viselkedik. Talán mégiscsak megérkezett a hajó, amelytől tartott.
A finom, nőies mozdulatok, az ismerős holmik viszontlátása beszédes csendben zajlanak. Az ajánlat nem lel táptalajra, de ebben dönteni a vendég joga, okait firtatni Darelldnek nem illene. A mosolyban felsejlik az a magabiztosság, amit a férfi már jobban ismer korábbról, s mint minden nőnél, ebben ragyog fel leginkább Yeza természetes szépsége is. A marcona vonások enyhülnek a komor arcon.*
- Ez a legkevesebb egy kedves vendég esetén.
*A férfi tekintete először akkor szakad el a nőtől, mikor a mosdótálhoz lép, ám csak annyira, hogy ne közvetlenül őt bámulja tisztálkodás közben. Visszatér hozzá viszont, mikor a holmijához fordul, hiszen beszélni kezd ismét, s hátra tekint válla felett, mintha csak ellenőrizné, hogy övé-e Darelld teljes figyelme. Tekintetük találkozhat, mielőtt a ruha eresztékei oldani kezdenek. Akkor már csak Yeza hátát láthatja, mikor teste pőrén marad. Egy csipetnyi emlékeztető arról, milyen szeszélyes nővel van dolga, akin kiigazodni bizonyosan kevés férfi képes. Egy újabb Yeza-féle játék, vagy talán inkább fricska? Darelld nem kíséri végig figyelemmel az átöltözést, oldalvást állva a falat nézi.*
- Ahogy gondolja, kisasszony. Nálunk a jövőben is szívesen látott vendég lesz, ha úgy hozza a szél.
*Akkor fordul vissza, amikor Yeza elkészül, és feléje indul. Egyben az ajtó felé is, így félreáll az útjából. A simítás még eléri a roncsolódott arcot, de a kifejezés rajta némileg elégedetlen. A gesztus kedves, de nem kívánja bátorítani a határok feszegetését, különösen érzelmes irányba. Közelebb már nem engedi a nőt, így a csókra nem kerülhet sor. Talán iménti jelzése is elég, hogy eltántorítsa Yezát a próbálkozástól, de ha nem, akkor kezével állítja meg, s csendesen, de határozottan szól.*
- Kisasszony, nem tagadhatom meg önmagam.
*Az üzenet okát nem ismeri, és nehezen tudja elképzelni, hogy éppen Cassytől kellene bocsánatot kérnie egy vendégnek, de mivel ez az óhaja, eleget tesz neki.*
- Átadom. Vigyázzon magára…
*Búcsúzik az elsiető nőtől, ki olyan hirtelen illan el, akár a szeszélyes napsütés szeles-felhős időben, mégis valami megfoghatatlan nyomot hagy maga után. Darelld hagy némi előnyt számára, egyértelmű, hogy Yeza nem tart tovább igényt a társaságára. Addig körbenéz a szobában, nem maradt-e itt valami véletlenül, majd becsukja maga mögött az ajtót. Takarítókat küldet, hogy egy új lakó számára nyithassák meg, a könyvelésben jegyzi a foglalás végét. A nap további része viszonylag eseménytelenül zajlik.*
//Napváltás//
//Bejárat közelében//
*Olykor a Sellőház is vesz egy mély lélegzetet és megpihen az állandó sürgés-forgásban. Mindenkinek kell a szünet, az újrakezdés, az új lendület. Darelld sem kivétel ez alól, bár egyesek szerint ő soha nem alszik, csak legfeljebb úgy, mint egy éber őrkutya. Mégis kerül rá mindig tiszta ing, vasalt ruha, tiszta cipő, arcszőrzete és gyérülő hajzata ápolt marad, s az elsők között tűnik fel az új műszak kezdetén. Feladatai bővültek újabban, egyelőre azonban kevés ért be belőle. Biccent a korán kezdőknek, s felveszi helyét a bejárat közelében a falnál, ahonnan az érkezőket és a terem egészét is jól szemmel tudja tartani.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-26 20:51:32
Üzenet elküldve: 2020-05-26 20:51:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Xaras, Yathalanae, Maydeleine//
//Belső udvarban//
- Ugyan, semmi baj. Szeretem, ha elragad a hév, de inkább a szobában történjen ilyen.
*Lehel biztató csókot a bűnbánó férfi borostájára, miközben igyekszik ujjait a a másikéiba kulcsolni.*
- Fürdeni?
*Kacag fel hitetlenül a bárd szerény kérésére. Bár nincs neki semmi baja a fürdéssel, kicsit szokatlan az időpont, főleg, hogy már egyszer, intimebb körülmények közt lefürödtek.*
- Ilyen kései órán?
*Természetesen ha a vendég ragaszkodik a fürdőházhoz, Yath elkíséri, még akkor is, ha nincsen ínyére ismét áztatni halvány bőrét, majd nedves bőrére húzni a kényelmetlen ruhákat. A kuncsaft kérése szent, s ha ezt kívánja, nem fogja ellenkezése egyetlen jelét sem mutatni.
Pont mikor játékosan megragadná Xaras karját, hogy elinduljanak a medencék felé, ismét betoppan közéjük Maydeleine, hogy tudtukra adja a szobájuk biztató állapotát. Az elf szemei pedig hálásan felcsillannak.*
- Köszönjük, Mady. Semmi probléma, nem te tehetsz erről a kis balesetről, és amúgy is... Jól esett a friss, hűvös levegő.
*Kacsint pajkosan a párjára, miközben ismét belekarol, akár egy vérbeli dáma.*
- Nos, Xaras? Most, hogy hivatalosan is visszatérhetünk az ágyba, továbbra is a fürdőben kívánsz időzni?
*Igaz, vannak ott elszeparált, paravánnal takart dézsák, de még ott sem illik tovább menni egy kis játékos huncutkodásnál. A kádak és a függöny aligha hangszigetelt, s ha vendégek nem is, dolgozók és alkalmazottak bőven akadhatnak még ott.*
//Belső udvarban//
- Ugyan, semmi baj. Szeretem, ha elragad a hév, de inkább a szobában történjen ilyen.
*Lehel biztató csókot a bűnbánó férfi borostájára, miközben igyekszik ujjait a a másikéiba kulcsolni.*
- Fürdeni?
*Kacag fel hitetlenül a bárd szerény kérésére. Bár nincs neki semmi baja a fürdéssel, kicsit szokatlan az időpont, főleg, hogy már egyszer, intimebb körülmények közt lefürödtek.*
- Ilyen kései órán?
*Természetesen ha a vendég ragaszkodik a fürdőházhoz, Yath elkíséri, még akkor is, ha nincsen ínyére ismét áztatni halvány bőrét, majd nedves bőrére húzni a kényelmetlen ruhákat. A kuncsaft kérése szent, s ha ezt kívánja, nem fogja ellenkezése egyetlen jelét sem mutatni.
Pont mikor játékosan megragadná Xaras karját, hogy elinduljanak a medencék felé, ismét betoppan közéjük Maydeleine, hogy tudtukra adja a szobájuk biztató állapotát. Az elf szemei pedig hálásan felcsillannak.*
- Köszönjük, Mady. Semmi probléma, nem te tehetsz erről a kis balesetről, és amúgy is... Jól esett a friss, hűvös levegő.
*Kacsint pajkosan a párjára, miközben ismét belekarol, akár egy vérbeli dáma.*
- Nos, Xaras? Most, hogy hivatalosan is visszatérhetünk az ágyba, továbbra is a fürdőben kívánsz időzni?
*Igaz, vannak ott elszeparált, paravánnal takart dézsák, de még ott sem illik tovább menni egy kis játékos huncutkodásnál. A kádak és a függöny aligha hangszigetelt, s ha vendégek nem is, dolgozók és alkalmazottak bőven akadhatnak még ott.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:56:22
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:56:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Rendor//
//Pult//
*Ha kést tartanának a torkához, se tudná pontosan felsorolni, hogy mi mindennel volt elfoglalva az este további részében. Emlékszik még halványan Nala szerény kérésére és összeütközésére Launridannal, Mady jelzésére, s az új fiúk szórakoztató jelenlétére, Darelld különös feladatára, és még néhány pillanatra, ám valahogy az egész beleolvad egy színes masszába. Talán tényleg kezd öregedni, és nem bírja már úgy a terhelést, mint régen. Itt van ez a sok fiatal, akik szépek, kívánatosak és tettre készek, illő lenne talán egy kicsit jobban a háttérbe húzódnia, és inkább kisegíteni őket, ahol szükséget lát erre, mint vállán vinni a dolgot az élvonalban. Talán foglalkozhatna a saját magánéletével is, és nem utolsó sorban pihenhetne egyet, hogy csakugyan hasznos tagja legyen a csapatnak.
Ezen a napon valahogy letisztultnak érzi a világot. Mosolya és tollai is a helyükön vannak, ahogy felveszi a szolgálatot.*
- Halihó, szépfiú!
*Köszön oda Rendornak derűsen, és keres egy tiszta kendőt, amivel végigjárhat az asztalokon. Sosem árt egy áttörlés.*
- Na, hogy tetszik nálunk?
//Rendor//
//Pult//
*Ha kést tartanának a torkához, se tudná pontosan felsorolni, hogy mi mindennel volt elfoglalva az este további részében. Emlékszik még halványan Nala szerény kérésére és összeütközésére Launridannal, Mady jelzésére, s az új fiúk szórakoztató jelenlétére, Darelld különös feladatára, és még néhány pillanatra, ám valahogy az egész beleolvad egy színes masszába. Talán tényleg kezd öregedni, és nem bírja már úgy a terhelést, mint régen. Itt van ez a sok fiatal, akik szépek, kívánatosak és tettre készek, illő lenne talán egy kicsit jobban a háttérbe húzódnia, és inkább kisegíteni őket, ahol szükséget lát erre, mint vállán vinni a dolgot az élvonalban. Talán foglalkozhatna a saját magánéletével is, és nem utolsó sorban pihenhetne egyet, hogy csakugyan hasznos tagja legyen a csapatnak.
Ezen a napon valahogy letisztultnak érzi a világot. Mosolya és tollai is a helyükön vannak, ahogy felveszi a szolgálatot.*
- Halihó, szépfiú!
*Köszön oda Rendornak derűsen, és keres egy tiszta kendőt, amivel végigjárhat az asztalokon. Sosem árt egy áttörlés.*
- Na, hogy tetszik nálunk?
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:55:25
Üzenet elküldve: 2020-05-26 18:55:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Rhule és Meira //
*Még jó hogy az ágyban, ki kellett pihennie magát. Rhule betérését követi egészen az ablakig. Ám még mielőtt a gyilkos fényeket beengedné, elfordítja a fejét, és inkább a szekrényen hagyott sötétzöld üvegcsére néz. Nem használta el, így megmaradt, és mivel kifizette nem gondolná, hogy vissza kéne adnia.*
- Tényleg jól vagyok. Azt hiszem csak erre volt szükségem, jégre, teára és egy kiadós puha ágyban eltöltött alvásra. *jegyzi meg a lehetőségre megint elutasító.*
- Már mondtam, hogy nem hagyom, hogy egyedül menj oda. Ki fog vigyázni rád? *akad fenn ezen. Amikor bejelenti pucérságát, és Rhule meglepetten pillant rá, elégedetten mosolyodik el. Alaposan meglepi a következő kijelentése, amire csak rátesz egyet.*
- Tényleg? *kérdezi, és már fordul is, hogy feláll. Azonban Rhule az ajtó felé hátrál. Mondjuk így gondolta, attól függetlenül mekkora magabiztossággal mozdult.*
- Úgy lesz te hajcsár. *mormogja magának, majd ruháihoz lép és felöltözik. Jól esett volna egy fürdés azért, de most már nem lép vissza. Fekete bőrnadrágját, zokniját, és a fekete bőrcsizmáját is visszaveszi. Erre fentebbre veszi fel a vajszínű ingét, és a fekete bőrfűzőjét. Minderre rákerül a sötétbarna bőrvértje, és karjára az alkarvédői. Fegyverei a lova nyeregtáskájában maradtak, így azok nélkül áll indulásra készen. A kisebb oldaltáskájába belerejti a sötétzöld üvegcsét, mást nem vett ki. A levendulateából iszik még egy kicsit, aztán az ajtóhoz lépve visszanéz a válla felett. Haját lazán átfésüli ujjaival, majd mivel nem kócos fajta haja van, jónak ítéli meg látatlanban a külsejét, hogy kiléphessen a folyosóra.*
- Kész is vagyok, részemről mehetünk. *mondja Rhulenak aki le föl járkál az ajtó előtt.*
- A fegyvereim a Csokoládé nyeregtáskájában vannak, azokra szükségem van. *mondja, mert anélkül mindig is pucérnak érezte magát, így annyi kitérőt kell tenni.*
- Vagy lóval megyünk oda? *nem bánná, ezúttal ha gyalogolnának, mert jobban megnézhetné a Kikötőt illetve azért nem vágtázna most egyből, ahogy jobban érzi magát.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 18:59:23
*Még jó hogy az ágyban, ki kellett pihennie magát. Rhule betérését követi egészen az ablakig. Ám még mielőtt a gyilkos fényeket beengedné, elfordítja a fejét, és inkább a szekrényen hagyott sötétzöld üvegcsére néz. Nem használta el, így megmaradt, és mivel kifizette nem gondolná, hogy vissza kéne adnia.*
- Tényleg jól vagyok. Azt hiszem csak erre volt szükségem, jégre, teára és egy kiadós puha ágyban eltöltött alvásra. *jegyzi meg a lehetőségre megint elutasító.*
- Már mondtam, hogy nem hagyom, hogy egyedül menj oda. Ki fog vigyázni rád? *akad fenn ezen. Amikor bejelenti pucérságát, és Rhule meglepetten pillant rá, elégedetten mosolyodik el. Alaposan meglepi a következő kijelentése, amire csak rátesz egyet.*
- Tényleg? *kérdezi, és már fordul is, hogy feláll. Azonban Rhule az ajtó felé hátrál. Mondjuk így gondolta, attól függetlenül mekkora magabiztossággal mozdult.*
- Úgy lesz te hajcsár. *mormogja magának, majd ruháihoz lép és felöltözik. Jól esett volna egy fürdés azért, de most már nem lép vissza. Fekete bőrnadrágját, zokniját, és a fekete bőrcsizmáját is visszaveszi. Erre fentebbre veszi fel a vajszínű ingét, és a fekete bőrfűzőjét. Minderre rákerül a sötétbarna bőrvértje, és karjára az alkarvédői. Fegyverei a lova nyeregtáskájában maradtak, így azok nélkül áll indulásra készen. A kisebb oldaltáskájába belerejti a sötétzöld üvegcsét, mást nem vett ki. A levendulateából iszik még egy kicsit, aztán az ajtóhoz lépve visszanéz a válla felett. Haját lazán átfésüli ujjaival, majd mivel nem kócos fajta haja van, jónak ítéli meg látatlanban a külsejét, hogy kiléphessen a folyosóra.*
- Kész is vagyok, részemről mehetünk. *mondja Rhulenak aki le föl járkál az ajtó előtt.*
- A fegyvereim a Csokoládé nyeregtáskájában vannak, azokra szükségem van. *mondja, mert anélkül mindig is pucérnak érezte magát, így annyi kitérőt kell tenni.*
- Vagy lóval megyünk oda? *nem bánná, ezúttal ha gyalogolnának, mert jobban megnézhetné a Kikötőt illetve azért nem vágtázna most egyből, ahogy jobban érzi magát.*
A hozzászólás írója (Elrainieth Meiratalah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 18:59:23
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:44:44
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:44:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A 2-es szobában//
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vállfa előkerülése jól felszereltségre vall, és bár természetes tartozéka a ruhatárolásnak, azért nem feltétlenül figyelnek erre oda minden vendéglátóhelyen. Karorannak emiatt halvány mosolyra nyúlik a szája, ahogy Nala elteszi köpenyét a szekrénybe.*
- Nem kellett volna, de igazad van, rend a lelke mindennek. – *úgy dönt, Faraonn felől nem fog kérdezni többet, nem azért jött, hogy ilyetén dolgokban informálódjon, és a tündér amúgy sem tűnik túl beszédesnek ezzel a témával kapcsolatban.*
- Enyém a szerencse, hogy egy ilyen lány társaságában tölthetem az estét. Essünk túl ezen a vacsorán, aztán hidd el, segítek mindenben. – *a kialakulóban lévő kétfős kis asztaltársaság kétségkívül meghitt hangulatot varázsol a szobába, és a lány már a jövőről beszél, holott a jelen is meglehetősen izgalmasnak ígérkezik.*
- Első alkalommal még nem szokott az igazi lenni az összeszokottság, ez csak természetes. Nem kell aggódnod. – *ami azt illeti, a lány valójában minden valószínűség szerint tapasztaltabb nála a szerelmet illetően, legalábbis a partnerek számát tekintve. Ez azonban aligha lesz segítségére most, hiszen minden ember más igényekkel rendelkezik. A tea, melyet mindketten megkóstolnak, rendkívül ízlik neki. Gyermekkori emlékeket is felidéz, hiszen igen korai időktől fogva kedvelte ezt az egyszerű, visszafogott italt, és a gyömbér sem idegen tőle. Ennek a fajta teának, melyből most kortyolgatnak, bonyolultabb elkészítési menete lehet, hiszen összetettebb ízélményt nyújt, mint az egyszerű kis főzet, amit ő főzött magának, vagy a cselédekkel csináltatott, amíg voltak ilyenek a háznál. Elégedett, de ez az arcán aligha látszódik meg. Lassan teszi vissza a poharat az asztalra. Mikor a lány a combjára ül, már látható jelei is vannak elégedettségének, egy mosoly formájában. Jobbjával át is öleli Nala derekát, remélve, hogy nem zavarja meg őt, amíg az evőeszközökkel tevékenykedik. Megvárja, míg a tündér a tányérján ügyködik, majd viszonylag hamar jelez is neki, hogy elégedett a tányérra kerülő étel mennyiségével.*
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Ha van valami, amit mi férfiak rosszul tűrünk, az az éhség. - *miközben ezt mondja, alaposan végigméri a lányt közelről is, tekintete akaratlanul, avagy akaratlagosan lejjebb vándorol a tündér dekoltázsára.*
- Igen, valóban mennyei. – *hagyja helyben az elhangzottakat, anélkül, hogy egy pillanatra is levenné a szemét a lányról. Baljával felemeli a villát és nekilát az evésnek, jobbját pedig Nala derekáról külső combjára helyezi, rövid ideig pihentetve rajta, majd egy enyhe mozdulattal becsúsztatva a két comb közé, arra ösztökélve ezzel a lányt, hogy valamivel nagyobb terpeszben foglaljon helyet. Lehetséges, hogy kissé csendes percek következnek, ha a tündér nem eszik semmit, hiszen Karoran mindenképpen evéssel fog tölteni valamennyi időt, és addig beszélőképessége is limitált.*
- Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a közös hangot. –
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 21:54:55
//Nalaeä Phyrra, Karoran Dor//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vállfa előkerülése jól felszereltségre vall, és bár természetes tartozéka a ruhatárolásnak, azért nem feltétlenül figyelnek erre oda minden vendéglátóhelyen. Karorannak emiatt halvány mosolyra nyúlik a szája, ahogy Nala elteszi köpenyét a szekrénybe.*
- Nem kellett volna, de igazad van, rend a lelke mindennek. – *úgy dönt, Faraonn felől nem fog kérdezni többet, nem azért jött, hogy ilyetén dolgokban informálódjon, és a tündér amúgy sem tűnik túl beszédesnek ezzel a témával kapcsolatban.*
- Enyém a szerencse, hogy egy ilyen lány társaságában tölthetem az estét. Essünk túl ezen a vacsorán, aztán hidd el, segítek mindenben. – *a kialakulóban lévő kétfős kis asztaltársaság kétségkívül meghitt hangulatot varázsol a szobába, és a lány már a jövőről beszél, holott a jelen is meglehetősen izgalmasnak ígérkezik.*
- Első alkalommal még nem szokott az igazi lenni az összeszokottság, ez csak természetes. Nem kell aggódnod. – *ami azt illeti, a lány valójában minden valószínűség szerint tapasztaltabb nála a szerelmet illetően, legalábbis a partnerek számát tekintve. Ez azonban aligha lesz segítségére most, hiszen minden ember más igényekkel rendelkezik. A tea, melyet mindketten megkóstolnak, rendkívül ízlik neki. Gyermekkori emlékeket is felidéz, hiszen igen korai időktől fogva kedvelte ezt az egyszerű, visszafogott italt, és a gyömbér sem idegen tőle. Ennek a fajta teának, melyből most kortyolgatnak, bonyolultabb elkészítési menete lehet, hiszen összetettebb ízélményt nyújt, mint az egyszerű kis főzet, amit ő főzött magának, vagy a cselédekkel csináltatott, amíg voltak ilyenek a háznál. Elégedett, de ez az arcán aligha látszódik meg. Lassan teszi vissza a poharat az asztalra. Mikor a lány a combjára ül, már látható jelei is vannak elégedettségének, egy mosoly formájában. Jobbjával át is öleli Nala derekát, remélve, hogy nem zavarja meg őt, amíg az evőeszközökkel tevékenykedik. Megvárja, míg a tündér a tányérján ügyködik, majd viszonylag hamar jelez is neki, hogy elégedett a tányérra kerülő étel mennyiségével.*
- Köszönöm, ennyi elég is lesz. Ha van valami, amit mi férfiak rosszul tűrünk, az az éhség. - *miközben ezt mondja, alaposan végigméri a lányt közelről is, tekintete akaratlanul, avagy akaratlagosan lejjebb vándorol a tündér dekoltázsára.*
- Igen, valóban mennyei. – *hagyja helyben az elhangzottakat, anélkül, hogy egy pillanatra is levenné a szemét a lányról. Baljával felemeli a villát és nekilát az evésnek, jobbját pedig Nala derekáról külső combjára helyezi, rövid ideig pihentetve rajta, majd egy enyhe mozdulattal becsúsztatva a két comb közé, arra ösztökélve ezzel a lányt, hogy valamivel nagyobb terpeszben foglaljon helyet. Lehetséges, hogy kissé csendes percek következnek, ha a tündér nem eszik semmit, hiszen Karoran mindenképpen evéssel fog tölteni valamennyi időt, és addig beszélőképessége is limitált.*
- Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni a közös hangot. –
A hozzászólás írója (Karoran Dor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.25 21:54:55
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-25 09:38:01
Üzenet elküldve: 2020-05-25 09:38:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Napváltás//
//Meira és Rhule//
* Nem kap bebocsátást szóban, így önhatalmúlag lenyomja a kilincset, mivel nem tapasztal ellenállást beljebb tessékeli magát. Sürgeti a tettvágy így csalódottan szembesül azzal, hogy Meira még ágyban van. Nagyot sóhajt.*
- Ennek örülök.* konstatálja a lány állapotát. Odalép az ablakhoz és széthúzza a függönyt a lehető legtöbb napfényt beengedve ezzel a szobába.*
- Akkor ideje lenne indulnunk, de csak, ha tényleg jól vagy. Nyugodtan kiveheted még a mai napot pihenésre, ha szükségét érzed.* téblábol még mindig az ablak körül, amikor Meira megtalálja a kérdéssel.*
- Ó.* meglepettnek tűnik, de gyorsan rendezi vonásait.*
- Engem nem zavar.* fordul szembe Meirával, karjait keresztbe fonva mellkasa előtt. Megvárja a lány reakcióját, majd ha elkezdődik a háborgás csak akkor fordul sarkon.*
- Az ajtó előtt várlak.* indul is meg kifelé.*
- Igyekezz!* teszi még hozzá, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. Türelmetlen járkálásba kezd, ha a lány nem csipkedi magát félő ösvényt tapos magának a padlóba.*
//Meira és Rhule//
* Nem kap bebocsátást szóban, így önhatalmúlag lenyomja a kilincset, mivel nem tapasztal ellenállást beljebb tessékeli magát. Sürgeti a tettvágy így csalódottan szembesül azzal, hogy Meira még ágyban van. Nagyot sóhajt.*
- Ennek örülök.* konstatálja a lány állapotát. Odalép az ablakhoz és széthúzza a függönyt a lehető legtöbb napfényt beengedve ezzel a szobába.*
- Akkor ideje lenne indulnunk, de csak, ha tényleg jól vagy. Nyugodtan kiveheted még a mai napot pihenésre, ha szükségét érzed.* téblábol még mindig az ablak körül, amikor Meira megtalálja a kérdéssel.*
- Ó.* meglepettnek tűnik, de gyorsan rendezi vonásait.*
- Engem nem zavar.* fordul szembe Meirával, karjait keresztbe fonva mellkasa előtt. Megvárja a lány reakcióját, majd ha elkezdődik a háborgás csak akkor fordul sarkon.*
- Az ajtó előtt várlak.* indul is meg kifelé.*
- Igyekezz!* teszi még hozzá, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. Türelmetlen járkálásba kezd, ha a lány nem csipkedi magát félő ösvényt tapos magának a padlóba.*
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-24 22:28:49
Üzenet elküldve: 2020-05-24 22:28:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Úgy tűnik sem fenyegetőzése, sem mentegetése nem talál célt, így elfogadja, hogy most már ez így marad, lassan a boszorkányok óráját is elütik, így elképzelhető, hogy most még maga a Zöldfülű sem képes rendesen cukkolásba, hajhúzgálásba vinni az események sodrát.*
-Ha tudtam volna, egyből a tejbe keverem.
*Hozza fel végső érvként ártatlansága mellett ezt a tényt.*
~Bár még csak az kéne, hogy esetleg megszerezze a zokniját és azzal sétálgasson az árnyékszékre.~
*Gondol bele abba, hog Sellőház ide, vagy oda, azon a környéken igen sok lehet a taposócsapda. A beleegyezésre csak biccent, és zárszóként annyit tesz hozzá.*
-Akkor jó éjt! Oh és... Bele fog akadni a bajszod a párnába.
*Ad hangot aggodalmának, és hamis mosolyra húzza a száját.*
-Aztán még azt hiszi a személyzet, hogy én és a te párnád... Pedig dehogy.
*Valahogy örömét leli Xavy szekírozásában, talán leginkább azért, mert a gnóm maga is csínytevő, méghozzá Taitoson is túl tud tenni néha.
Aztán csak hagyja Xavyt aludni, és egy halk koccintás és süti majszolás erejéig még a tündérnek adja figyelmét, aki közben nagyot rendezkedett.*
~Nem tudja hogy alszanak a vándorok.~
*Mosolyodik el, és a bókra is csak néhány simogatással felel.*
-Így nevelt fel Zordon bácsi. Ő harisnyákat lopott.
*Kacsint, aztán odasúgja.*
-Bocsi, így alakult.
*És ellép a lánytól, hogy elrendezhesse alvóhelyét. Egy párnát tart meg. Maga a padló egyenessége, és az, hogy nem teljesen kemény, már bőven jobb, mint azok a fekhelyek ahol életének első nagyjából húsz évének éjszakáit töltötte. Még valahol megnyugvással is tölti el a háta alatti keménység. Ahogy a tündér az ágyhoz ér, fél kezét az ágyra nyújtja fel, így keresve az övét, hogy legalább ennyit megtartson ígéretéből.*
~Most már muszáj leszek elhívni. Már ha sikerül eladnom pár zoknit.~
*Sorra veszi a varázslatokat, amik kihúzhatják a csávából, de úgy dönt egy napja van tisztességgel elfogadni tetteinek következményét. A fogadások szentek. Ahogy bóbiskol el, Nala úgy húzódik hozzá egyre közelebb.*
~Simogassalak máshol is?~
*Teszi fel gondolatban a kérdést és önkéntelenül is elmosolyodik a gondolattól. Persze mit sem sejt a takarókupac túlsó oldaláról áttörő terjeszkedésről. Végül egy újabb kiesett perc után Xavy motyogása riasztja fel.*
~Bolhák, hol, merre?~
*Emelkedik meg kicsit, hogy lássa, tényleg ébren van-e a másik kettő. Egy kétségbeesett ezüstszín szempárt talál csak, ahogy Nala képében földre száll Eeyr egy szolgálója.*
-Az egyetlen gnóm, aki valaha is igényelt egy teljes ágyat egymaga.
*Súgja oda, ahogy a félretett párnákból kettőt álmosan kipakol a lánynak, majd szorosan átölelve őt helyezkedik oldalra és hunyja le szemét végleg, ahogy beszippant egy keveset abból, amit Nala nem is olyan rég magára kenegetett. Álmában Xavy cukkolja büdös zoknikkal Ragront. Már íjból lövi be őket az erdőbe, a wargok királya azonban így is hősiesen rohan utánuk és hozza vissza őket, némi oszlásnak indult szarvas reményében. Ezek persze rendre a csúcsos kalapból kerülnek elő, amin az oldalról figyelő Taitos és Nala boldogan nevetnek. Ilyen játékokat űz hát saját elméje az ifjú mágussal, míg a földön, Nalát boldogan átkarolva alussza ki a nap izgalmait.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 22:29:55
//Fodrok a víz tükrén//
*Úgy tűnik sem fenyegetőzése, sem mentegetése nem talál célt, így elfogadja, hogy most már ez így marad, lassan a boszorkányok óráját is elütik, így elképzelhető, hogy most még maga a Zöldfülű sem képes rendesen cukkolásba, hajhúzgálásba vinni az események sodrát.*
-Ha tudtam volna, egyből a tejbe keverem.
*Hozza fel végső érvként ártatlansága mellett ezt a tényt.*
~Bár még csak az kéne, hogy esetleg megszerezze a zokniját és azzal sétálgasson az árnyékszékre.~
*Gondol bele abba, hog Sellőház ide, vagy oda, azon a környéken igen sok lehet a taposócsapda. A beleegyezésre csak biccent, és zárszóként annyit tesz hozzá.*
-Akkor jó éjt! Oh és... Bele fog akadni a bajszod a párnába.
*Ad hangot aggodalmának, és hamis mosolyra húzza a száját.*
-Aztán még azt hiszi a személyzet, hogy én és a te párnád... Pedig dehogy.
*Valahogy örömét leli Xavy szekírozásában, talán leginkább azért, mert a gnóm maga is csínytevő, méghozzá Taitoson is túl tud tenni néha.
Aztán csak hagyja Xavyt aludni, és egy halk koccintás és süti majszolás erejéig még a tündérnek adja figyelmét, aki közben nagyot rendezkedett.*
~Nem tudja hogy alszanak a vándorok.~
*Mosolyodik el, és a bókra is csak néhány simogatással felel.*
-Így nevelt fel Zordon bácsi. Ő harisnyákat lopott.
*Kacsint, aztán odasúgja.*
-Bocsi, így alakult.
*És ellép a lánytól, hogy elrendezhesse alvóhelyét. Egy párnát tart meg. Maga a padló egyenessége, és az, hogy nem teljesen kemény, már bőven jobb, mint azok a fekhelyek ahol életének első nagyjából húsz évének éjszakáit töltötte. Még valahol megnyugvással is tölti el a háta alatti keménység. Ahogy a tündér az ágyhoz ér, fél kezét az ágyra nyújtja fel, így keresve az övét, hogy legalább ennyit megtartson ígéretéből.*
~Most már muszáj leszek elhívni. Már ha sikerül eladnom pár zoknit.~
*Sorra veszi a varázslatokat, amik kihúzhatják a csávából, de úgy dönt egy napja van tisztességgel elfogadni tetteinek következményét. A fogadások szentek. Ahogy bóbiskol el, Nala úgy húzódik hozzá egyre közelebb.*
~Simogassalak máshol is?~
*Teszi fel gondolatban a kérdést és önkéntelenül is elmosolyodik a gondolattól. Persze mit sem sejt a takarókupac túlsó oldaláról áttörő terjeszkedésről. Végül egy újabb kiesett perc után Xavy motyogása riasztja fel.*
~Bolhák, hol, merre?~
*Emelkedik meg kicsit, hogy lássa, tényleg ébren van-e a másik kettő. Egy kétségbeesett ezüstszín szempárt talál csak, ahogy Nala képében földre száll Eeyr egy szolgálója.*
-Az egyetlen gnóm, aki valaha is igényelt egy teljes ágyat egymaga.
*Súgja oda, ahogy a félretett párnákból kettőt álmosan kipakol a lánynak, majd szorosan átölelve őt helyezkedik oldalra és hunyja le szemét végleg, ahogy beszippant egy keveset abból, amit Nala nem is olyan rég magára kenegetett. Álmában Xavy cukkolja büdös zoknikkal Ragront. Már íjból lövi be őket az erdőbe, a wargok királya azonban így is hősiesen rohan utánuk és hozza vissza őket, némi oszlásnak indult szarvas reményében. Ezek persze rendre a csúcsos kalapból kerülnek elő, amin az oldalról figyelő Taitos és Nala boldogan nevetnek. Ilyen játékokat űz hát saját elméje az ifjú mágussal, míg a földön, Nalát boldogan átkarolva alussza ki a nap izgalmait.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.24 22:29:55
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:10:45
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:10:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Napváltás //
// Pult //
* Ez a nap is lassan véget ér. Az utolsó vendégek is lassan nyugovóra térnek. Rendor segít a takarításban és aztán szobájába indul, hogy mosdás után nyugovóra térjen. Kora reggel ébred fel és rövid előkészületek után elindul le a munkahelyére. A fizetésért meg kell dolgozni. Elfoglalja helyét a pultban és ezzel megkezdődik számára a nap. A vendégek is hamarosan elkezdenek előtámolyogni. Bár ilyenkor reggel sokkal nyugisabb minden, mint este. A legtöbben csak egészen későn kelnek fel. A reggeli helyet pedig rögtön az ebédre térnek rá. Vidáman kezdi el törölgetni a poharakat miközben az arra bandukoló lányokkal vált egy-két szót.*
// Pult //
* Ez a nap is lassan véget ér. Az utolsó vendégek is lassan nyugovóra térnek. Rendor segít a takarításban és aztán szobájába indul, hogy mosdás után nyugovóra térjen. Kora reggel ébred fel és rövid előkészületek után elindul le a munkahelyére. A fizetésért meg kell dolgozni. Elfoglalja helyét a pultban és ezzel megkezdődik számára a nap. A vendégek is hamarosan elkezdenek előtámolyogni. Bár ilyenkor reggel sokkal nyugisabb minden, mint este. A legtöbben csak egészen későn kelnek fel. A reggeli helyet pedig rögtön az ebédre térnek rá. Vidáman kezdi el törölgetni a poharakat miközben az arra bandukoló lányokkal vált egy-két szót.*
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:09:10
Üzenet elküldve: 2020-05-24 21:09:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés a Sellőbe//
//Meira szobája //
*Már az asztalhoz indult el, mikor a két elf elköszönve távozóra fogja. Igen mondhatni megerőltette magát, vagy nem? Ki tudja mikre képes igazán, amiket eddig rejtegetett Rhule elől. A szelíd mosolyú kijelentésre viszont mosolyog.*
- Inkább éhes vagyok. *jegyzi meg, és az ez utáni aggódó törődő kérdésekre nincsen felkészülve. Furán néz Rhulera.*
- Nem és nem. *felel a két érdekes kérdésre, még anyjának se hagyná, hogy etesse. Rhule is abban az esetben etethetné, ha mindkét keze el lenne törve és legalább két hat, míg helyre jön. Vagy több. De ez eléggé valószínűtlen, így mivel nem áll fenn nem tulajdonít több jelentőséget neki.*
- jó étvágyat. *kívánja Rhulenak, majd nekilát a levesnek. Azzal végezve kevesebbet, de eszik a húsból is. A végén persze nyilván elviszik, amit meghagytak, így nem aggódik, hogy többet hagy, mint kellene. Rhule utolsó kérdése más úgy éri, hogy a levendula teát issza, és közben ismét a jeget nyomkodja a feje hátulsó részéhez.*
- Nem semmire. Menj, nyugodtan én is lefekszem aludni. *mondja, aztán ha Rhule távozik, megszabadul a felesleges ruháitól, és ezúttal még alsóneműjét sem hagyja, magán tök pucéran bújik be az ágyba. A levendula tea maradékát az éjjeli szekrényre teszi, míg a jég elolvad, addig jegelni akarja a fejét. Azután a rongyot, még kicsit oda nyomja a púpjára, majd a kisasztalra kerül. A tea maradékát kiissza, és még egy utolsó pillantást vet a sötétzöld üvegcsére, aztán elalszik. Békésen és nyugodtan pihen egész este, még csak nem is álmodik.*
//Napváltás//
*Teljesen pihentetően ébred. Aztán mivel még koránt ítél, így visszasüllyed a takaró alá, és nem is akar kimászni onnan. Elvégre, a feje jobban van, pihe puha ágyban forgolódik és semmije sem fáj ki kell ezt élveznie. Félig visszasüpped, tán még el is szundít megint. A kopogásra megmozdul, és motyog valamit, amire az ajtó kinyílik mivel azt nem zárta be, és valaki bejön. Hirtelen nem tudja ki lehet az, még csak azonosítani sem tudja az illetőt a szavai alapján.*
- Jól nagyon jól. *mondja halkan, nyújtózkodva. Az oldaláról a hátára fordul, és megint jólesőn hosszú nyújtózkodást ejt meg. Aztán egyszer csak leesik neki, hogy nincsen egyedül. ~Nyilván Rhule az.~ Ismeri fel a betérő kilétét. Legszívesebben felülne, de hát eléggé érdekes látványt nyújtana az útitársának. Habár nem szégyenlős, és az alsóneműjében már látta Rhule de az mégsem ugyanaz mintha pucéran látná. Karjaival a hóna alatt szorítja magára a takarót. Aztán minden zavar nélkül szólal meg.*
- Teljesen meztelen vagyok, biztos be akarsz jönni? *kérdezi a szokásos stílusában, és mosolyával. Közben felül, haja előre hull, így takar valamit.*
//Meira szobája //
*Már az asztalhoz indult el, mikor a két elf elköszönve távozóra fogja. Igen mondhatni megerőltette magát, vagy nem? Ki tudja mikre képes igazán, amiket eddig rejtegetett Rhule elől. A szelíd mosolyú kijelentésre viszont mosolyog.*
- Inkább éhes vagyok. *jegyzi meg, és az ez utáni aggódó törődő kérdésekre nincsen felkészülve. Furán néz Rhulera.*
- Nem és nem. *felel a két érdekes kérdésre, még anyjának se hagyná, hogy etesse. Rhule is abban az esetben etethetné, ha mindkét keze el lenne törve és legalább két hat, míg helyre jön. Vagy több. De ez eléggé valószínűtlen, így mivel nem áll fenn nem tulajdonít több jelentőséget neki.*
- jó étvágyat. *kívánja Rhulenak, majd nekilát a levesnek. Azzal végezve kevesebbet, de eszik a húsból is. A végén persze nyilván elviszik, amit meghagytak, így nem aggódik, hogy többet hagy, mint kellene. Rhule utolsó kérdése más úgy éri, hogy a levendula teát issza, és közben ismét a jeget nyomkodja a feje hátulsó részéhez.*
- Nem semmire. Menj, nyugodtan én is lefekszem aludni. *mondja, aztán ha Rhule távozik, megszabadul a felesleges ruháitól, és ezúttal még alsóneműjét sem hagyja, magán tök pucéran bújik be az ágyba. A levendula tea maradékát az éjjeli szekrényre teszi, míg a jég elolvad, addig jegelni akarja a fejét. Azután a rongyot, még kicsit oda nyomja a púpjára, majd a kisasztalra kerül. A tea maradékát kiissza, és még egy utolsó pillantást vet a sötétzöld üvegcsére, aztán elalszik. Békésen és nyugodtan pihen egész este, még csak nem is álmodik.*
//Napváltás//
*Teljesen pihentetően ébred. Aztán mivel még koránt ítél, így visszasüllyed a takaró alá, és nem is akar kimászni onnan. Elvégre, a feje jobban van, pihe puha ágyban forgolódik és semmije sem fáj ki kell ezt élveznie. Félig visszasüpped, tán még el is szundít megint. A kopogásra megmozdul, és motyog valamit, amire az ajtó kinyílik mivel azt nem zárta be, és valaki bejön. Hirtelen nem tudja ki lehet az, még csak azonosítani sem tudja az illetőt a szavai alapján.*
- Jól nagyon jól. *mondja halkan, nyújtózkodva. Az oldaláról a hátára fordul, és megint jólesőn hosszú nyújtózkodást ejt meg. Aztán egyszer csak leesik neki, hogy nincsen egyedül. ~Nyilván Rhule az.~ Ismeri fel a betérő kilétét. Legszívesebben felülne, de hát eléggé érdekes látványt nyújtana az útitársának. Habár nem szégyenlős, és az alsóneműjében már látta Rhule de az mégsem ugyanaz mintha pucéran látná. Karjaival a hóna alatt szorítja magára a takarót. Aztán minden zavar nélkül szólal meg.*
- Teljesen meztelen vagyok, biztos be akarsz jönni? *kérdezi a szokásos stílusában, és mosolyával. Közben felül, haja előre hull, így takar valamit.*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:52:10
Üzenet elküldve: 2020-05-24 12:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A kezdet első éjszakája//
*Az ég lassan elborul és nap tüze elhalványul, amíg égi füstté nem lesz, melyből ezernyi játékos felhő képződik mind álmodozó szemek találgatására várva, hogy vajon melyik látja meg igaz formájukat. Amaziana kétség nélkül nem, így képzelte első munkanapját. A fara sajog, de még csak nem is egy erős férfikéz jóvoltából, hanem egy feldühödött vörös őrült csipkedése miatt. Ismételten nevetni támad kedve, de ezúttal inkább magába folytja mielőtt ismételten bántanák szegény, hófehér bőrét. A piros selyemruha ezúttal nem vált csomagolássá, melyet lebontva a nő lett volna a vágyakat teljesítő ajándék viszont abból okulva mennyire is elégedetlenné vált egy vendég a hosszú nap során pusztán egy felszolgálás közben bele sem mer gondolni mi lett volna a sellői kötelezettségei során. ~Ma nem nyertem csatát, de holnap, már a háborút igázom végest~ tökéli el magában költői megfűszerezéssel szavait és még utoljára visszanéz kell e valahová pár női kéz, de a válasz ezúttal nem, így hát nyugodtan ered meg a Szolgálati terület felé, hogy lezárja első munkanapját a kezdet első éjszakájára köszönvén. *
*Az ég lassan elborul és nap tüze elhalványul, amíg égi füstté nem lesz, melyből ezernyi játékos felhő képződik mind álmodozó szemek találgatására várva, hogy vajon melyik látja meg igaz formájukat. Amaziana kétség nélkül nem, így képzelte első munkanapját. A fara sajog, de még csak nem is egy erős férfikéz jóvoltából, hanem egy feldühödött vörös őrült csipkedése miatt. Ismételten nevetni támad kedve, de ezúttal inkább magába folytja mielőtt ismételten bántanák szegény, hófehér bőrét. A piros selyemruha ezúttal nem vált csomagolássá, melyet lebontva a nő lett volna a vágyakat teljesítő ajándék viszont abból okulva mennyire is elégedetlenné vált egy vendég a hosszú nap során pusztán egy felszolgálás közben bele sem mer gondolni mi lett volna a sellői kötelezettségei során. ~Ma nem nyertem csatát, de holnap, már a háborút igázom végest~ tökéli el magában költői megfűszerezéssel szavait és még utoljára visszanéz kell e valahová pár női kéz, de a válasz ezúttal nem, így hát nyugodtan ered meg a Szolgálati terület felé, hogy lezárja első munkanapját a kezdet első éjszakájára köszönvén. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043