Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:10:56
Üzenet elküldve: 2020-02-05 20:10:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Gyldwa, ha teheti, és miért ne tehetné, hisz nem úgy áll a dolog, segíti testvérét, hogy kijusson a friss levegőre, talán az majd segít valamit. S ahogy eltelik egy pár perc, kiderül, hogy nem tévedett nagyot, sőt. Igazán hamar, szinte varázsütésre jobban lesz. ~Varázsütésre? Hüm. Talán tényleg varázslat.~ Legyint egyet a lelki, képzeletbeli kezeivel, miközben hallgatja a másikat, meg úgy mindenki mást is természetesen. Szemet szúr neki Vyl viselkedése, s nem mintha bánná, de talán egy olyan női fortély lehet, Orm valószínűleg nem annyira érezheti át, mint ő maga, bár ki tudja.*
-Vyl!
*Mondja, s ha egy módja van rá, akkor közelebb menne a nőhöz, s akár suttogna is neki, de mindenképp úgy, hogy csak ő hallja a szavait.*
-Látom ám, hogy mi folyik itt.
*Suttogja, s huncutul mosolyog az orra alatt.*
-El akarsz kicsit lógni innen, mi? Nyugi, rám számíthatsz.
*Kacsint egyet, s választ nem várva kezd el hangosabban beszélni, lehetőleg úgy, hogy odabent is hallják Vyl esetleg felettesei.*
-Jajj JAJJ! Segítsen kérem, kedves hölgy. Ha ismer egy orvost messzi a városba, kérem szaladjon érte! A biztonság a fő! Hogy ez a Sellőház milyen törődő a vendégeivel.
*Néz nagy és kerek szemekkel, s ha Orm esetleg vitatkozna, vagy hebrencskedne a dolog ellen, hogy ő már bizony jól van, és nem kell orvos, akkor adna neki egy kishúgi öklöst a vállába, szeretetből, s hogy értse, hogy ez egy kis turpisság.*
-Egyébként.
*Mondja, s akár megtörténik a korábbi eshetőség, akár nem, Ormra néz.*
-Mi lenne, ha csak magunk fördenénk meg? Az se esne rosszul, aztán meg mehetnénk egy kicsit világot látni. Tudod, tudtam gyűjteni egy kis aranyat! Elleszünk egy darabig bátyó. Na mit szólsz?
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Gyldwa, ha teheti, és miért ne tehetné, hisz nem úgy áll a dolog, segíti testvérét, hogy kijusson a friss levegőre, talán az majd segít valamit. S ahogy eltelik egy pár perc, kiderül, hogy nem tévedett nagyot, sőt. Igazán hamar, szinte varázsütésre jobban lesz. ~Varázsütésre? Hüm. Talán tényleg varázslat.~ Legyint egyet a lelki, képzeletbeli kezeivel, miközben hallgatja a másikat, meg úgy mindenki mást is természetesen. Szemet szúr neki Vyl viselkedése, s nem mintha bánná, de talán egy olyan női fortély lehet, Orm valószínűleg nem annyira érezheti át, mint ő maga, bár ki tudja.*
-Vyl!
*Mondja, s ha egy módja van rá, akkor közelebb menne a nőhöz, s akár suttogna is neki, de mindenképp úgy, hogy csak ő hallja a szavait.*
-Látom ám, hogy mi folyik itt.
*Suttogja, s huncutul mosolyog az orra alatt.*
-El akarsz kicsit lógni innen, mi? Nyugi, rám számíthatsz.
*Kacsint egyet, s választ nem várva kezd el hangosabban beszélni, lehetőleg úgy, hogy odabent is hallják Vyl esetleg felettesei.*
-Jajj JAJJ! Segítsen kérem, kedves hölgy. Ha ismer egy orvost messzi a városba, kérem szaladjon érte! A biztonság a fő! Hogy ez a Sellőház milyen törődő a vendégeivel.
*Néz nagy és kerek szemekkel, s ha Orm esetleg vitatkozna, vagy hebrencskedne a dolog ellen, hogy ő már bizony jól van, és nem kell orvos, akkor adna neki egy kishúgi öklöst a vállába, szeretetből, s hogy értse, hogy ez egy kis turpisság.*
-Egyébként.
*Mondja, s akár megtörténik a korábbi eshetőség, akár nem, Ormra néz.*
-Mi lenne, ha csak magunk fördenénk meg? Az se esne rosszul, aztán meg mehetnénk egy kicsit világot látni. Tudod, tudtam gyűjteni egy kis aranyat! Elleszünk egy darabig bátyó. Na mit szólsz?
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:32:04
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:32:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Nagy teher esik le a szívéről, mikor látja, hogy még kívánatosak az érintései a férfi számára. Így talán nem fogja csupán egy fogasnak és némi mosakodó szivacsnak érezni magát ez alatt az idő alatt. Azonban az út alatt igazán nélkülöznie kellett ezeket a fajta kedves érintéseket, mind azokat, amiket ő adhatott volna, mind azokat, amiket ő kaphatott volna. A nemes bőre igazán csábító, puha, kellemes érintésű, így nem tudja tovább tartani magát és odalopakodva a másik mögé egy erőtlen ölelés erejéig magához szorítja őt. Csak egy- két pillantás erejéig ragadja magához az irányítást, aztán el is húzódik.*
-Hát, szerintem pont elég rajtad az izom. Nekem kedvemre való lenne, bár, mintha kicsit gyarapodott volna. *Vágja ki magát és próbálja előnyösebb fényben láttatni a nemest.*
-Viszont úgy tapasztaltam, hogy eléggé merev vagy, a jó neveltetés teszi. *Nem hangzik úgy, mintha ezt hátránynak értékelné, neki kifejezetten tetszik a hivatalos és formális viselkedés, egészen vonzónak tartja.*
-A humor az, ami még igen kellemes, úgy érzem azt a hölgyeményt nehéz lesz megnevettetni, de meg kell próbálnod. Minden széles mosoly egy újabb ásónyom a kertetekben. *Fejti ki a megfigyeléseit, persze azt nem osztja meg, hogy ez saját tapasztalat. Nem egy vicceskedő vendéggel sorolta már össze a sors és igen, kétségtelen, hogy mindet kedvelte, egytől egyig. Bevallani is nehéz számára, hogy néha még repetát is kaptak, avagy még reggel is belopózott a szobájukba, hogy a kedvükre tegyen, csupán azért, hogy ismét beszélgethessenek.*
-Nem, nem ékszer. *Ha bemászik a másik a dézsába, akkor ő kintről tisztogatja a szappanos szivaccsal, majd leöblíti az erre a célra odakészített bödönnel.*
-Szeretnéd ha kint maradnék? *Erre most rákérdez, mert valóban bizonytalan immár mindenben a nemessel kapcsolatban.*
-Azt mondták nekem, ez egy rúd, amit ha meggyújt az ember, akkor elkezd csillagokat szórni. Tudod, amilyenek az égen is vannak. De óva intettek, hogy ne legyek semmi gyúlékony közelében, mert hamar lángra kaphat. *Meséli a vásárban hallottakat.*
-Hiszen melyik nő ne szeretné, hogy egy férfi lehozza a csillagokat is neki. *Süti el ezt a közhelyet.*
-Ha végeztünk odaadom, a szobámban van.
*Nagy teher esik le a szívéről, mikor látja, hogy még kívánatosak az érintései a férfi számára. Így talán nem fogja csupán egy fogasnak és némi mosakodó szivacsnak érezni magát ez alatt az idő alatt. Azonban az út alatt igazán nélkülöznie kellett ezeket a fajta kedves érintéseket, mind azokat, amiket ő adhatott volna, mind azokat, amiket ő kaphatott volna. A nemes bőre igazán csábító, puha, kellemes érintésű, így nem tudja tovább tartani magát és odalopakodva a másik mögé egy erőtlen ölelés erejéig magához szorítja őt. Csak egy- két pillantás erejéig ragadja magához az irányítást, aztán el is húzódik.*
-Hát, szerintem pont elég rajtad az izom. Nekem kedvemre való lenne, bár, mintha kicsit gyarapodott volna. *Vágja ki magát és próbálja előnyösebb fényben láttatni a nemest.*
-Viszont úgy tapasztaltam, hogy eléggé merev vagy, a jó neveltetés teszi. *Nem hangzik úgy, mintha ezt hátránynak értékelné, neki kifejezetten tetszik a hivatalos és formális viselkedés, egészen vonzónak tartja.*
-A humor az, ami még igen kellemes, úgy érzem azt a hölgyeményt nehéz lesz megnevettetni, de meg kell próbálnod. Minden széles mosoly egy újabb ásónyom a kertetekben. *Fejti ki a megfigyeléseit, persze azt nem osztja meg, hogy ez saját tapasztalat. Nem egy vicceskedő vendéggel sorolta már össze a sors és igen, kétségtelen, hogy mindet kedvelte, egytől egyig. Bevallani is nehéz számára, hogy néha még repetát is kaptak, avagy még reggel is belopózott a szobájukba, hogy a kedvükre tegyen, csupán azért, hogy ismét beszélgethessenek.*
-Nem, nem ékszer. *Ha bemászik a másik a dézsába, akkor ő kintről tisztogatja a szappanos szivaccsal, majd leöblíti az erre a célra odakészített bödönnel.*
-Szeretnéd ha kint maradnék? *Erre most rákérdez, mert valóban bizonytalan immár mindenben a nemessel kapcsolatban.*
-Azt mondták nekem, ez egy rúd, amit ha meggyújt az ember, akkor elkezd csillagokat szórni. Tudod, amilyenek az égen is vannak. De óva intettek, hogy ne legyek semmi gyúlékony közelében, mert hamar lángra kaphat. *Meséli a vásárban hallottakat.*
-Hiszen melyik nő ne szeretné, hogy egy férfi lehozza a csillagokat is neki. *Süti el ezt a közhelyet.*
-Ha végeztünk odaadom, a szobámban van.
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:30:26
Üzenet elküldve: 2020-02-05 19:30:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Új munka, és ami még vár//
//Carlietta, és Zammiria érintőlegesen//
*A pincérlány természetes mosollyal teszi le elé a kért itallapot. Csendesen nézi át jó alaposan, majd a vajsör mellett dönt.*
- Egy kupa vajsört kérnék egyelőre. De lehet, hogy később valami ételt is fogyasztanék.
*A kérdésekkel megakasztott Car nem sokáig töpreng, azonnal válaszol.*
- Értem, ez nagyszerű, legalább tudom, hol dolgozik. Megköszönném, és megértem hisz első a munka a pihenés és minden más csak utána jöhet. Pörölytörő Drogghyan a nevem, és Zammira kisasszony ismerőse vagyok. Ő már tud róla, hogy jövök, pontosabban annyit hogy valamikor jövök. De ez épp most van. Mindenképp megköszönném, ha jelezné neki az ittlétemet.
*Ismétli meg a szavait, ezzel is nyomatékosítva, hogy türelme az van, de várni ritka nehéz bármire. Ahogy a lány távozik, feltűnik Zammi is, valamit cseveg a lánnyal és Drogg felé int. Drogg vidám mosollyal integet vissza, és türelmesen lesi az érkező sörét.*
//Carlietta, és Zammiria érintőlegesen//
*A pincérlány természetes mosollyal teszi le elé a kért itallapot. Csendesen nézi át jó alaposan, majd a vajsör mellett dönt.*
- Egy kupa vajsört kérnék egyelőre. De lehet, hogy később valami ételt is fogyasztanék.
*A kérdésekkel megakasztott Car nem sokáig töpreng, azonnal válaszol.*
- Értem, ez nagyszerű, legalább tudom, hol dolgozik. Megköszönném, és megértem hisz első a munka a pihenés és minden más csak utána jöhet. Pörölytörő Drogghyan a nevem, és Zammira kisasszony ismerőse vagyok. Ő már tud róla, hogy jövök, pontosabban annyit hogy valamikor jövök. De ez épp most van. Mindenképp megköszönném, ha jelezné neki az ittlétemet.
*Ismétli meg a szavait, ezzel is nyomatékosítva, hogy türelme az van, de várni ritka nehéz bármire. Ahogy a lány távozik, feltűnik Zammi is, valamit cseveg a lánnyal és Drogg felé int. Drogg vidám mosollyal integet vissza, és türelmesen lesi az érkező sörét.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:45:38
Üzenet elküldve: 2020-02-05 18:45:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Igen, az volt *bólint, miközben hagyja, hogy Mady segítsen neki levetkőzni. Abban még nincs semmi, sőt, leplezni sem tudja, hogy mennyire jól esik a bőrének a puha, női kényeztetés. De ha akarna sem tudna most másra gondolni, csak Laurenre.*
- Nem, nem az én házamban él. Sok baráttal vettek közösen egy házat.
*Itt elmondhatná, hogy azért, mert depressziós volt és a többi, ezért elvonult a világ elől, de most inkább kihagyná ezt az "apró" részletet.*
- Igen, igazad lehet, valószínűleg így értette *sóhajt egyet. Ez eddig nem meggyőző, ki kell találnia valamit, ami nem hétköznapi, és amivel le tudja venni Laurent a lábáról.*
- Ajándékot? Igen, ez igaz. Vajon minek örülhetne? Ő olyan... Szerény... Nem tudom, le tudnám-e nyűgözni szép ékszerekkel. Ha ezen múlna, felvásárolnám mindet.
*Mady ekkor említi meg, hogy van nála valami értékes és szép dolog, ami talán megfelelő ajándék lehet.*
- Igen? Mi lenne az?
- Igen, az volt *bólint, miközben hagyja, hogy Mady segítsen neki levetkőzni. Abban még nincs semmi, sőt, leplezni sem tudja, hogy mennyire jól esik a bőrének a puha, női kényeztetés. De ha akarna sem tudna most másra gondolni, csak Laurenre.*
- Nem, nem az én házamban él. Sok baráttal vettek közösen egy házat.
*Itt elmondhatná, hogy azért, mert depressziós volt és a többi, ezért elvonult a világ elől, de most inkább kihagyná ezt az "apró" részletet.*
- Igen, igazad lehet, valószínűleg így értette *sóhajt egyet. Ez eddig nem meggyőző, ki kell találnia valamit, ami nem hétköznapi, és amivel le tudja venni Laurent a lábáról.*
- Ajándékot? Igen, ez igaz. Vajon minek örülhetne? Ő olyan... Szerény... Nem tudom, le tudnám-e nyűgözni szép ékszerekkel. Ha ezen múlna, felvásárolnám mindet.
*Mady ekkor említi meg, hogy van nála valami értékes és szép dolog, ami talán megfelelő ajándék lehet.*
- Igen? Mi lenne az?
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 17:41:41
Üzenet elküldve: 2020-02-05 17:41:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Ahogy visszaér és csevegésbe kezd, kiderül, már hárman vannak a pultnál. Illetve többen is megfordulnak, bár ők csak áthaladnak. Car kérdésén elgondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem történt semmi kihágás, és eddig tolvajt se láttam. De mintha nagyobb lenne a forgalom, mint szokott. Jól látom?
*Carlotteia, a kérdése egyes elemeit totál kikerülte, vagy csak Dreyia fogalmazott pontatlanul. Bár az is igaz, hogy amit arról el lehetett mondani már megtette korábban, így nem sok dolog lehet, mit elmondhat. A további hírekre azért figyel, hisz nem csak testőrnek van itt, bár ez még egy fura helyzet a számára is. Car közvetlensége kicsit meglepi, de nem teszi szóvá, hisz barátkozni érkezett a pulthoz nem felügyelni a lányok csevegését. A dalnokok tevékenységére felfigyel, hisz hiába hasznosak, ha szándék nélkül ugyan, de bajforrások. Viszont Carlotteia szavaiból nem tűnnek problémás személyeknek, így nem is engedi, hogy a testőr énje jusson szóhoz.*
- Bárdoknál ez elvárható, pláne ha még csinosak is. De majd rájuk is figyelek, ha másképp nem megy, tánccal terelem el róluk a figyelmet.
*Ahogy a párbajhoz ér felsóhajt. Közben lesi Welly reakcióit is.*
- Sose tanul belőle… Gondolom az ork volt, aki a párbajt kezdeményezte? Nem baj a lényeg hogy mindenki biztonságban van, és még a vendégek se sérültek meg. Már ha nem vesszük a két verekedőt.
*Welly rejtett nevetése mosolyra ösztönzi, és kicsit vállon veregeti.*
- Azért ne fulladj meg, ha nevetni kell, nevess. Jobb, mint megfulladni a teától. Tényleg vicces lehetett, és erről is lemaradtam. Csak úgy mint te Welly. Azért örülök, hogy egyre többen vagyunk, és van mit csinálni. Ha problémás vendég érkezne, csak jelezzétek és segítek, persze nem verekedéssel. Na de nem munka beszélgetni jöttem ide, még ha kicsit az lett belőle. Igazából rátok vagyok kíváncsi, szeretnélek megismerni titeket, na meg hozzászokni ahhoz, hogy nem vagyunk egyedül.
//Carlotteia, Welly, Dreyia//
*Ahogy visszaér és csevegésbe kezd, kiderül, már hárman vannak a pultnál. Illetve többen is megfordulnak, bár ők csak áthaladnak. Car kérdésén elgondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem történt semmi kihágás, és eddig tolvajt se láttam. De mintha nagyobb lenne a forgalom, mint szokott. Jól látom?
*Carlotteia, a kérdése egyes elemeit totál kikerülte, vagy csak Dreyia fogalmazott pontatlanul. Bár az is igaz, hogy amit arról el lehetett mondani már megtette korábban, így nem sok dolog lehet, mit elmondhat. A további hírekre azért figyel, hisz nem csak testőrnek van itt, bár ez még egy fura helyzet a számára is. Car közvetlensége kicsit meglepi, de nem teszi szóvá, hisz barátkozni érkezett a pulthoz nem felügyelni a lányok csevegését. A dalnokok tevékenységére felfigyel, hisz hiába hasznosak, ha szándék nélkül ugyan, de bajforrások. Viszont Carlotteia szavaiból nem tűnnek problémás személyeknek, így nem is engedi, hogy a testőr énje jusson szóhoz.*
- Bárdoknál ez elvárható, pláne ha még csinosak is. De majd rájuk is figyelek, ha másképp nem megy, tánccal terelem el róluk a figyelmet.
*Ahogy a párbajhoz ér felsóhajt. Közben lesi Welly reakcióit is.*
- Sose tanul belőle… Gondolom az ork volt, aki a párbajt kezdeményezte? Nem baj a lényeg hogy mindenki biztonságban van, és még a vendégek se sérültek meg. Már ha nem vesszük a két verekedőt.
*Welly rejtett nevetése mosolyra ösztönzi, és kicsit vállon veregeti.*
- Azért ne fulladj meg, ha nevetni kell, nevess. Jobb, mint megfulladni a teától. Tényleg vicces lehetett, és erről is lemaradtam. Csak úgy mint te Welly. Azért örülök, hogy egyre többen vagyunk, és van mit csinálni. Ha problémás vendég érkezne, csak jelezzétek és segítek, persze nem verekedéssel. Na de nem munka beszélgetni jöttem ide, még ha kicsit az lett belőle. Igazából rátok vagyok kíváncsi, szeretnélek megismerni titeket, na meg hozzászokni ahhoz, hogy nem vagyunk egyedül.
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 12:51:19
Üzenet elküldve: 2020-02-05 12:51:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
//A pultnál álló kiszolgálók//
//Érintőlegesen Merchen, Drogg//
*A menyét körüli eseményekről egyelőre lemarad, a kis bolyhos állatka idejében elrejtőzött, és a téma is továbblépett, mire megérkezett. Míg Rey csendesen kivárja, hogy Shanneirával megtárgyalják a dolgokat, Zammiria igyekszik rövidre zárni a beszélgetést. Nem, mintha nem élvezné a két nő társaságát, sőt, igazából nagyon kíváncsi rájuk, mert eddig igen kevés időt töltöttek együtt, amin a jövőben változtatni szándékozik, de most érzi a teendők sürgetését. Finoman elmosolyodik a zsoldos nő ígéretére.*
- Számítok rád, Shanneira. Mindjárt kezdhetsz is.
*Tölt magának egy pohár almalevet és azonnal belekortyol. Jobbnak látja ezzel közlekedni a következő időben. Shan visszakérdezésére nagyot sóhajt.*
- Nem is tudnám, hol kezdjem.
*Tekintete Darelldre esik, aki éppen ellenőrző feladatait látja el. Int neki, hogy odahívja magukhoz. Aztán Shanneirához fordul puha mosollyal, lágy hangon szólítja meg.*
- Bocsáss meg, Shan, de várnak rám egy fontos ügyben, ez pedig hosszú történet, és azt hiszem, a legmegfelelőbb személy a felvilágosításra nem is én vagyok. Darelld végig itt volt, és a lényeget tudja, egyetlen kivétel van ez alól…
*A közben várakozásai szerint odaérkező férfihoz fordul, hogy ezt az egy dolgot is közölje vele.*
- Darelld, Milhen saját kérésére távozott körünkből. Kérlek, ezt tudja mostantól minden őr! Csak fegyver nélkül és kísérettel léphet be, ám ezt leszámítva barátságosan fogadjuk. Shanneira pedig visszatért hozzánk, kérlek, avasd be az elmúlt idők eseményeibe!
*Shanhoz és Reyhez fordul aztán.*
- Van esetleg még valami, amiben tudok segíteni most?
*Tekintete közben Merchent is keresi, és eközben megállapodik Droggon. Gyorsan felismeri a férfit, és rámosolyog, sőt, int neki üdvözlésképpen, majd a közelben álló kiszolgálókhoz szól.*
- Annak az úrnak vinne valaki egy kupa vajsört az üdvözletemmel? És üzenem neki, hogy várjon meg, beszélgetni szeretnék vele.
*Természetesen Droggra gondol, ezt igyekszik egyértelművé tenni.*
//Rey, Zammiria, Shan, Darelld//
//A pultnál álló kiszolgálók//
//Érintőlegesen Merchen, Drogg//
*A menyét körüli eseményekről egyelőre lemarad, a kis bolyhos állatka idejében elrejtőzött, és a téma is továbblépett, mire megérkezett. Míg Rey csendesen kivárja, hogy Shanneirával megtárgyalják a dolgokat, Zammiria igyekszik rövidre zárni a beszélgetést. Nem, mintha nem élvezné a két nő társaságát, sőt, igazából nagyon kíváncsi rájuk, mert eddig igen kevés időt töltöttek együtt, amin a jövőben változtatni szándékozik, de most érzi a teendők sürgetését. Finoman elmosolyodik a zsoldos nő ígéretére.*
- Számítok rád, Shanneira. Mindjárt kezdhetsz is.
*Tölt magának egy pohár almalevet és azonnal belekortyol. Jobbnak látja ezzel közlekedni a következő időben. Shan visszakérdezésére nagyot sóhajt.*
- Nem is tudnám, hol kezdjem.
*Tekintete Darelldre esik, aki éppen ellenőrző feladatait látja el. Int neki, hogy odahívja magukhoz. Aztán Shanneirához fordul puha mosollyal, lágy hangon szólítja meg.*
- Bocsáss meg, Shan, de várnak rám egy fontos ügyben, ez pedig hosszú történet, és azt hiszem, a legmegfelelőbb személy a felvilágosításra nem is én vagyok. Darelld végig itt volt, és a lényeget tudja, egyetlen kivétel van ez alól…
*A közben várakozásai szerint odaérkező férfihoz fordul, hogy ezt az egy dolgot is közölje vele.*
- Darelld, Milhen saját kérésére távozott körünkből. Kérlek, ezt tudja mostantól minden őr! Csak fegyver nélkül és kísérettel léphet be, ám ezt leszámítva barátságosan fogadjuk. Shanneira pedig visszatért hozzánk, kérlek, avasd be az elmúlt idők eseményeibe!
*Shanhoz és Reyhez fordul aztán.*
- Van esetleg még valami, amiben tudok segíteni most?
*Tekintete közben Merchent is keresi, és eközben megállapodik Droggon. Gyorsan felismeri a férfit, és rámosolyog, sőt, int neki üdvözlésképpen, majd a közelben álló kiszolgálókhoz szól.*
- Annak az úrnak vinne valaki egy kupa vajsört az üdvözletemmel? És üzenem neki, hogy várjon meg, beszélgetni szeretnék vele.
*Természetesen Droggra gondol, ezt igyekszik egyértelművé tenni.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:32:24
Üzenet elküldve: 2020-02-05 11:32:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A pukedlizésre felszaladnak a szemöldökei, de nem szól, csak körbe tekint a szőnyegen, hátha azért hajolt meg a tünci, hogy felvegyen valamit, viszont végül a művelet nem fejeződött be. ~ Milyen különös. ~ Az kicsit sem zavarja meg, hogy a többiek megmosolyogják, nekik egyszerűen ilyen lehet az arcuk. Egyelőre a mosás nem merül fel benne, mint szolgáltatás, de talán majd idővel az is előkerül, ugyanis sok mindenben szenved hiányt mióta eltűnt a vén boszorkány a színről, aki a nagymamáját személyesítette meg. Így, mert ez még mindig kicsit homályos leírás, csak egy elhúzott „aha” válaszra méltatja és tovább lép. Aztán odabent túlesnek a formaságokon és kiderül számára, hogy a tündér szimpatizál Taitossal, minden nemű firtatás vagy elhúzódás nélkül. ~Milyen különös, bizonyára sok rozmár jár errefelé.~*
-Mit is mondtál, hogy is hívnak? *Jut eszébe, hogy nem tudja, miként szólítsa meg, a „hé te” is be szokott válni, de úgy érzi itt ezt nem igazán gyakran hangzik el.*
-Öh… én még nem igazán találkoztam rozmárral, szerintem egy rozmárnak nagyobb a bajusza. *Nézi meg Taitost alaposabban, közben szakértő módon hümmög is hozzá.*
-A bot, igen, az felettébb mutatós. *Állapítja meg, azt már nem akarja mondani, hogy gnóm szemmel, akár a fák tetejéről is legelhetné a leveleket.
Ezt követően a társként ismert rozmár tálalja igen finoman fogalmazva a helyzetet, előtte meg megszabadul a lábbelitől is. Erre fel, letekintve megállapítsa, hogy a cipőjéből kihullott sárral szinte összejárkálta a harmad szobát. Gyorsan ő is leveszi, és elteszi a falhoz, mert itt nem meri csak úgy elhajítani a messzeségbe, mint otthon, majd feltornássza magát az ágyra és leül.*
-Az én külsőmmel semmi baj. *Motyogja az orra alá, bár tudja, hogy a tündér öltözékével összemérve igen súlyos vereséget szenvedne, irigykedve is mustrálja a szép cicomát. Az zökkenti ki, mikor meghallja a takonyidomár szót.*
-Hééé! *De mást nem tesz hozzá hirtelen, már csak pótcselekvésből is megtöröli az orrát a pulcsija ujjába. Miközben a láblóbálással van elfoglalva, hallgatja, ahogy elő lesz vezetve a fogadás és tárgya. A legősibb női mesterség megfogalmazást hallotta már, de csak most esik le neki, hogy ez azt jelentheti.*
-Bizony! A nagymamám is nagyon ügyesen művelte, mióta eltűnt, hát… most muszáj mindenféle helyekre járnom. De sehol nem csinálják olyan cuppogósan, mint, ahogy ő régen. *Mintha egy könnycseppet is elmorzsolna a szeme szélén, de tartja magát igen hősiesen.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A pukedlizésre felszaladnak a szemöldökei, de nem szól, csak körbe tekint a szőnyegen, hátha azért hajolt meg a tünci, hogy felvegyen valamit, viszont végül a művelet nem fejeződött be. ~ Milyen különös. ~ Az kicsit sem zavarja meg, hogy a többiek megmosolyogják, nekik egyszerűen ilyen lehet az arcuk. Egyelőre a mosás nem merül fel benne, mint szolgáltatás, de talán majd idővel az is előkerül, ugyanis sok mindenben szenved hiányt mióta eltűnt a vén boszorkány a színről, aki a nagymamáját személyesítette meg. Így, mert ez még mindig kicsit homályos leírás, csak egy elhúzott „aha” válaszra méltatja és tovább lép. Aztán odabent túlesnek a formaságokon és kiderül számára, hogy a tündér szimpatizál Taitossal, minden nemű firtatás vagy elhúzódás nélkül. ~Milyen különös, bizonyára sok rozmár jár errefelé.~*
-Mit is mondtál, hogy is hívnak? *Jut eszébe, hogy nem tudja, miként szólítsa meg, a „hé te” is be szokott válni, de úgy érzi itt ezt nem igazán gyakran hangzik el.*
-Öh… én még nem igazán találkoztam rozmárral, szerintem egy rozmárnak nagyobb a bajusza. *Nézi meg Taitost alaposabban, közben szakértő módon hümmög is hozzá.*
-A bot, igen, az felettébb mutatós. *Állapítja meg, azt már nem akarja mondani, hogy gnóm szemmel, akár a fák tetejéről is legelhetné a leveleket.
Ezt követően a társként ismert rozmár tálalja igen finoman fogalmazva a helyzetet, előtte meg megszabadul a lábbelitől is. Erre fel, letekintve megállapítsa, hogy a cipőjéből kihullott sárral szinte összejárkálta a harmad szobát. Gyorsan ő is leveszi, és elteszi a falhoz, mert itt nem meri csak úgy elhajítani a messzeségbe, mint otthon, majd feltornássza magát az ágyra és leül.*
-Az én külsőmmel semmi baj. *Motyogja az orra alá, bár tudja, hogy a tündér öltözékével összemérve igen súlyos vereséget szenvedne, irigykedve is mustrálja a szép cicomát. Az zökkenti ki, mikor meghallja a takonyidomár szót.*
-Hééé! *De mást nem tesz hozzá hirtelen, már csak pótcselekvésből is megtöröli az orrát a pulcsija ujjába. Miközben a láblóbálással van elfoglalva, hallgatja, ahogy elő lesz vezetve a fogadás és tárgya. A legősibb női mesterség megfogalmazást hallotta már, de csak most esik le neki, hogy ez azt jelentheti.*
-Bizony! A nagymamám is nagyon ügyesen művelte, mióta eltűnt, hát… most muszáj mindenféle helyekre járnom. De sehol nem csinálják olyan cuppogósan, mint, ahogy ő régen. *Mintha egy könnycseppet is elmorzsolna a szeme szélén, de tartja magát igen hősiesen.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-05 05:45:54
Üzenet elküldve: 2020-02-05 05:45:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir úrnak nem kell jobban kifejtenie, amire a vágya ácsingózik. Nalaeä érti a dolgát. Hozzá méltó finom érzékiséggel invitálja e gyönyörök közé a vendéget. Incselkedik a várakozás izgalmával egy kicsit, de éppen csak annyira, hogy az csak még inkább megédesítse ajka érintését, csókja puha kéjét, nyelve nedves kis mirákulumát. Nem siet, nem akar túlságosan messzire szaladni a gyönyörök útján. Belesimítja az arcát Bobbir úr érintésébe. Ujjacskái finoman cirógatják a férfi combját és az oldalát.
Talán túlságosan is elkalandozik, így aztán eléggé meglepi Yathlanae ágyra huppanó érkezése. A tündérke a nyakát behúzva rebben hátrébb. Átfut a fején, hogy talán megsérthette az elf lányt azzal, hogy nem engedte át Bobbir úr figyelmét egészen a táncának. Nalának nem kell bemutatni, hogy az ilyen vétségekért milyen gonoszak tudnak lenni a lányok ezekben a körökben. A tündér természetétől viszont nagyon távol áll a vérmesség, szóval inkább visszakozik. Igyekszik megbékíteni a másik Sellőt, így egyelőre átadja vendégük figyelmét Yathlanaenek. Ő is az ágyra heveredik azért. Finoman cirógatja Bobbir úr bőrét. Közben felpillant az elf lányra is. Így, kissé kipirult orcával talán még vonzóbb. A szoba sejtelmes fényeibe burkolózó buja jelenés.*
- Remélem, egyszer lesz majd alkalmam, hogy én is láthassam a táncodat, Yathlanae *mosolyog rá őszinte csodálattal.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bobbir úrnak nem kell jobban kifejtenie, amire a vágya ácsingózik. Nalaeä érti a dolgát. Hozzá méltó finom érzékiséggel invitálja e gyönyörök közé a vendéget. Incselkedik a várakozás izgalmával egy kicsit, de éppen csak annyira, hogy az csak még inkább megédesítse ajka érintését, csókja puha kéjét, nyelve nedves kis mirákulumát. Nem siet, nem akar túlságosan messzire szaladni a gyönyörök útján. Belesimítja az arcát Bobbir úr érintésébe. Ujjacskái finoman cirógatják a férfi combját és az oldalát.
Talán túlságosan is elkalandozik, így aztán eléggé meglepi Yathlanae ágyra huppanó érkezése. A tündérke a nyakát behúzva rebben hátrébb. Átfut a fején, hogy talán megsérthette az elf lányt azzal, hogy nem engedte át Bobbir úr figyelmét egészen a táncának. Nalának nem kell bemutatni, hogy az ilyen vétségekért milyen gonoszak tudnak lenni a lányok ezekben a körökben. A tündér természetétől viszont nagyon távol áll a vérmesség, szóval inkább visszakozik. Igyekszik megbékíteni a másik Sellőt, így egyelőre átadja vendégük figyelmét Yathlanaenek. Ő is az ágyra heveredik azért. Finoman cirógatja Bobbir úr bőrét. Közben felpillant az elf lányra is. Így, kissé kipirult orcával talán még vonzóbb. A szoba sejtelmes fényeibe burkolózó buja jelenés.*
- Remélem, egyszer lesz majd alkalmam, hogy én is láthassam a táncodat, Yathlanae *mosolyog rá őszinte csodálattal.*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:35:12
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:35:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A tündér szerencséjére a bontás még várat magára, közben csak az ügyeletes gnóm ostorozza olyan kérdésekkel, amire a válasz hallatán Taitosnak minimum somolyognia kell.
Odabent aztán ahogy lazul a hangulat Xavy is kezdi magát megtalálni. Ami jó, elvégre a szórakozásért fizettek. A suttogásra kicsit összeráncolja szemöldökét, de bók hallatán aztán csak elneveti magát.*
-És még a halat is jól fogom.
*Ami ugye rozmáréknál nem kis dolog. Taitos ekkor érzi úgy, hogy ideje levetnie lábbelijét, amolyan kezdeti vetkőzéssel megkínálván a hölgyeket, ami sajnos, avagy szerencsére hamar meg is szakad.*
-No, akkor térjünk a fogadásra.
*Kezd bele, és közelebb lép.*
-Azon a csodán túl, hogy ilyen ruhában nem csak én, de a Kalapos is bejutott.
*Néz oldalra a gnómra.*
-Ráadásul én rozmár vagyok, ő meg takonyidomár.
*Sorolja a súlyosbító tényezőket.*
-A fogadásunk része, hogy rajtad próbáljuk ki, hogy itt, vagy a Rumosban végzik-e jobban a legősibb női mesterséget. Igaz Xavy?
*Fogalmaz szándékosan kissé homályosan a fiú, míg meglazítja ingét.*
-Már ha vállalod ezt is persze.
*Teszi hozzá, hiszen Taitos tervei egyértelműek, ám a lánynak lehet, hogy nem lesznek annyira ínyére.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A tündér szerencséjére a bontás még várat magára, közben csak az ügyeletes gnóm ostorozza olyan kérdésekkel, amire a válasz hallatán Taitosnak minimum somolyognia kell.
Odabent aztán ahogy lazul a hangulat Xavy is kezdi magát megtalálni. Ami jó, elvégre a szórakozásért fizettek. A suttogásra kicsit összeráncolja szemöldökét, de bók hallatán aztán csak elneveti magát.*
-És még a halat is jól fogom.
*Ami ugye rozmáréknál nem kis dolog. Taitos ekkor érzi úgy, hogy ideje levetnie lábbelijét, amolyan kezdeti vetkőzéssel megkínálván a hölgyeket, ami sajnos, avagy szerencsére hamar meg is szakad.*
-No, akkor térjünk a fogadásra.
*Kezd bele, és közelebb lép.*
-Azon a csodán túl, hogy ilyen ruhában nem csak én, de a Kalapos is bejutott.
*Néz oldalra a gnómra.*
-Ráadásul én rozmár vagyok, ő meg takonyidomár.
*Sorolja a súlyosbító tényezőket.*
-A fogadásunk része, hogy rajtad próbáljuk ki, hogy itt, vagy a Rumosban végzik-e jobban a legősibb női mesterséget. Igaz Xavy?
*Fogalmaz szándékosan kissé homályosan a fiú, míg meglazítja ingét.*
-Már ha vállalod ezt is persze.
*Teszi hozzá, hiszen Taitos tervei egyértelműek, ám a lánynak lehet, hogy nem lesznek annyira ínyére.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:21:26
Üzenet elküldve: 2020-02-04 21:21:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A pezsgőnyitásnál megfogalmazott kisasszony alatt csak remélni meri, hogy nem őt érti az úr. Látta már párszor, hogyan csinálják, de még egyszer se merte megpróbálni. Carlotteia olyan szakértelemmel nyitja ezeket a palackokat, hogy nem is tűnik ördöngősségnek. Nala egyszer rá is szánta magát, de pár mozdulat után inába szállt a bátorsága és esdekelve kérte a nőt, hogy vegye át tőle.
A hölgy vendég különc reggeli rutinjának taglalásába csapó magának kikérésen csak diszkréten mosolyog. Igazán bájosak ezek ketten. Az este pikánsabb részét egyelőre még nem igazán tudja elképzelni a párocskával, de majd csak kialakul.
A folyosón hozzá intézett kérdésre csak elmosolyodik és megejt egy finom pukedlit a kisasszony felé.*
- A Sellőház személyzete mindig igyekszik maradéktalanul kiszolgálni a vendégek óhaját, kényelmét és vágyait. *Hirtelen leginkább arra gondol, hogy afelé puhatolózik a kisasszony, hogy esetleg a ruháit kitisztíttathatná-e, míg náluk vendégeskedik. Tovább már nem jut a gondolatban, mert nyílik az ajtó és az úr máris beljebb tereli őket.
Nalaeä számára nem furcsa, hogy kulcsra zárják az ajtót. Általában így szokott lenni, hiszen a vendégek nem igazán szeretnék, ha légyott közben akár véletlen folytán is megzavarják őket.*
- Igazán örvendek, Taitos úr! *mosolyodik el.* - Xavy kisasszony *biccent a hölgy felé is, de igyekeznie kell, hogy ne kuncogjon a tituluson. Mókás megnevezés, de Nala egyelőre nem tudja hová tenni. Első hallomásra úgy gondolná, hogy talán szakmabéli lehet, de nem tudna hirtelen olyan dolgot mondani, amit ennél kevésbé valószínűsítene a kisasszony kapcsán. Ennek kissé ellentmond, hogy Xavy kisasszony az, aki először megérinti. Nem húzódik el. Szelíd, szende mosolygásával inkább bátorít.
Az, hogy ne szaladjon el egyből, nem ijeszti meg. Megszokta már, hogy egyesek bizonytalanabbak ebben a közegben és szégyellősebben adják elő, a vágyaikat.*
- Rozmár? *vonja fel a szemöldökét, aztán Taitos úrra pillog.* - Hát, ha úgy is van, igazán jóképű rozmár. A legfessebb, akihez szerencsém volt *próbálja megtörni a jeget.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A pezsgőnyitásnál megfogalmazott kisasszony alatt csak remélni meri, hogy nem őt érti az úr. Látta már párszor, hogyan csinálják, de még egyszer se merte megpróbálni. Carlotteia olyan szakértelemmel nyitja ezeket a palackokat, hogy nem is tűnik ördöngősségnek. Nala egyszer rá is szánta magát, de pár mozdulat után inába szállt a bátorsága és esdekelve kérte a nőt, hogy vegye át tőle.
A hölgy vendég különc reggeli rutinjának taglalásába csapó magának kikérésen csak diszkréten mosolyog. Igazán bájosak ezek ketten. Az este pikánsabb részét egyelőre még nem igazán tudja elképzelni a párocskával, de majd csak kialakul.
A folyosón hozzá intézett kérdésre csak elmosolyodik és megejt egy finom pukedlit a kisasszony felé.*
- A Sellőház személyzete mindig igyekszik maradéktalanul kiszolgálni a vendégek óhaját, kényelmét és vágyait. *Hirtelen leginkább arra gondol, hogy afelé puhatolózik a kisasszony, hogy esetleg a ruháit kitisztíttathatná-e, míg náluk vendégeskedik. Tovább már nem jut a gondolatban, mert nyílik az ajtó és az úr máris beljebb tereli őket.
Nalaeä számára nem furcsa, hogy kulcsra zárják az ajtót. Általában így szokott lenni, hiszen a vendégek nem igazán szeretnék, ha légyott közben akár véletlen folytán is megzavarják őket.*
- Igazán örvendek, Taitos úr! *mosolyodik el.* - Xavy kisasszony *biccent a hölgy felé is, de igyekeznie kell, hogy ne kuncogjon a tituluson. Mókás megnevezés, de Nala egyelőre nem tudja hová tenni. Első hallomásra úgy gondolná, hogy talán szakmabéli lehet, de nem tudna hirtelen olyan dolgot mondani, amit ennél kevésbé valószínűsítene a kisasszony kapcsán. Ennek kissé ellentmond, hogy Xavy kisasszony az, aki először megérinti. Nem húzódik el. Szelíd, szende mosolygásával inkább bátorít.
Az, hogy ne szaladjon el egyből, nem ijeszti meg. Megszokta már, hogy egyesek bizonytalanabbak ebben a közegben és szégyellősebben adják elő, a vágyaikat.*
- Rozmár? *vonja fel a szemöldökét, aztán Taitos úrra pillog.* - Hát, ha úgy is van, igazán jóképű rozmár. A legfessebb, akihez szerencsém volt *próbálja megtörni a jeget.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:43:21
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:43:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kívánságait továbbra is szinte parancsként teljesítik a lányok, lassan pedig ez már meg sem lepi. Csak érje majd fel ésszel, hogy a Sellőházon kívül sokkal nehezebb dolga lesz az ilyen csinos és magabiztos teremtésekkel. De éppen azért van itt, hogy itt máshogy legyen. Az egyikre, majd a másikra néz, nem is tudja, hogy melyik és miért tetszik neki jobban, ketten pedig még sokkal jobbak is mint külön-külön. Hálás Nalaeä áldozatáért, az eszébe vési, hogy ezért később még kárpótolnia kell majd. Mert bizony van miért kárpótolni, már az is igézően hat Bobbirra, ahogy az elf nő felkészül a táncra. Mosolyogva bólint Yathlanaenek, hogy kezdje csak el nyugodtan. Hogy nehogy bármitől is lemaradjon, Bobbir a tündér helyett is nézi, figyeli a karcsú elf minden mozdulatát. Éppen csak egy-egy pillanatra szakad el a figyelme fajtársáról, hogy a tündérrel is konzultáljon.*
– Megengedem. *válaszolja örömmel Nalaeänak. Amíg tekintetéből főleg Yathlanaenek juttat, addig érintésével a közelebb lévő tündért jutalmazza. Előbb a nyakán simít végig finoman, majd a haját cirógatja. Nem pontosan így, de korábban, egyedül elképzelte már azt, aminek hamarosan következnie kell terveik szerint. Kíváncsi, milyen lesz igazából, ezért engedi magát az utolsó ruhából is kibontani.*
– Nem, nagyon szeretném, ha úgy, a szájaddal... *mondja a tündérnek kissé félszegen. Többre nem csak merészsége, hanem ideje sincs, a csendes tánc már a közelben tombol, szinte karnyújtásnyira. Majd még egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, így pedig a végén már nem bírja ki, hogy ne nyúljon az elf nőhöz is. A tánc közben persze csak semmi komoly, csak simogat itt-ott. A végén örömmel fogadja maguk mellé a megfáradt táncost. Ha tudja, akkor Yathlanaet a derekánál fogva húzza az ágyra, hogy mellette, sőt akár rajta pihenhessen.*
– Csodás voltál. *mondja őszintén.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kívánságait továbbra is szinte parancsként teljesítik a lányok, lassan pedig ez már meg sem lepi. Csak érje majd fel ésszel, hogy a Sellőházon kívül sokkal nehezebb dolga lesz az ilyen csinos és magabiztos teremtésekkel. De éppen azért van itt, hogy itt máshogy legyen. Az egyikre, majd a másikra néz, nem is tudja, hogy melyik és miért tetszik neki jobban, ketten pedig még sokkal jobbak is mint külön-külön. Hálás Nalaeä áldozatáért, az eszébe vési, hogy ezért később még kárpótolnia kell majd. Mert bizony van miért kárpótolni, már az is igézően hat Bobbirra, ahogy az elf nő felkészül a táncra. Mosolyogva bólint Yathlanaenek, hogy kezdje csak el nyugodtan. Hogy nehogy bármitől is lemaradjon, Bobbir a tündér helyett is nézi, figyeli a karcsú elf minden mozdulatát. Éppen csak egy-egy pillanatra szakad el a figyelme fajtársáról, hogy a tündérrel is konzultáljon.*
– Megengedem. *válaszolja örömmel Nalaeänak. Amíg tekintetéből főleg Yathlanaenek juttat, addig érintésével a közelebb lévő tündért jutalmazza. Előbb a nyakán simít végig finoman, majd a haját cirógatja. Nem pontosan így, de korábban, egyedül elképzelte már azt, aminek hamarosan következnie kell terveik szerint. Kíváncsi, milyen lesz igazából, ezért engedi magát az utolsó ruhából is kibontani.*
– Nem, nagyon szeretném, ha úgy, a szájaddal... *mondja a tündérnek kissé félszegen. Többre nem csak merészsége, hanem ideje sincs, a csendes tánc már a közelben tombol, szinte karnyújtásnyira. Majd még egy kicsit közelebb kerülnek egymáshoz, így pedig a végén már nem bírja ki, hogy ne nyúljon az elf nőhöz is. A tánc közben persze csak semmi komoly, csak simogat itt-ott. A végén örömmel fogadja maguk mellé a megfáradt táncost. Ha tudja, akkor Yathlanaet a derekánál fogva húzza az ágyra, hogy mellette, sőt akár rajta pihenhessen.*
– Csodás voltál. *mondja őszintén.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:13:19
Üzenet elküldve: 2020-02-04 19:13:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagy megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy megindulnak felfelé, ez eltereli a figyelmét. Na meg a megkönnyebbülés, hogy immár akármi is lesz, ő bizony nem marad éhen. A tündér sosem hallott udvariassággal kezd el puhatolózni a fogadás mibenléte felől, ami igazán elcsodálkoztatja, a ruhái is igazán tetszetősek, talán neki is le kéne már cserélnie ezeket a kopott pulcsikat.*
-A négyes. Nagyon rejtélyes szám, pont a kettes után és a hármas előtt található. *Emeli fel az orrát és közli nagyon tudományosan.*
-Hát kérem ez rágalom! *Mordul fel a furcsa kifejezést hallva Taitos szájából, mert nagyon ne higgye az igric, hogy a nélkül tudja elküldeni az anyjába, hogy nem veszi észre.*
-Nem vagyok koncepatív, csak… csak reggelente. Amikor még nem mostam le rózsás arcomat egy kis lámatejjel. *Igazítja ki igen részletesen magát, úgy hiszi, így talán hihetőbbnek tűnik majd a tiltakozás. Egészen addig pedig eldugulva sétál a tündér mögött, míg a folyosón csupán ők nem maradnak, ekkor kicsit visszafogottabb hangon megszólal ő is.*
-És, ha szabad kérdezni… *Csak hogy, éljen ugyan azzal a kedves szófordulattal.* -Itt akármit megtesztek, amit a vendég csak szeretne? Takarítotok, vasaltok, főztök és kiszolgáljátok őket? *Felmerült a fejében a pályamódosítás gondolata, hiszen, csak meg kéne tanulnia rendesebben viselkedni, ami nyilván gyorsabban menne, mint az ágyba vizelés. Közben figyeli, ahogy a kislány ügyeskedik a poharakkal meg a palackkal, ha már ez a munkája, ő nem fosztja meg tőle. Ha egymás mellett mennek a jómadárral, akkor oldalba is böki egyszer, jó erősen, már csak kicsinyes bosszúból is és elfordul, mint, aki tök ártatlan. Miután pedig az ajtó kinyílik, szépen beterelik őt is a szobába és nagy meglepetésére a férfi kulcsra zárja az ajtót. Itt egy pillanatra megszeppenve ácsorog.
~Hogyan fogják behozni a kaját, ha ez most rázárta?!~ Nyilván csakis a kajájáért aggódik, egyelőre. Aztán Taitos megüt egy kedvesebb és közvetlenebb hangnemet a tündérrel és bemutatja saját magát, és sajnos őt is. Össze is ugranak a szemöldökei.*
-Igen, Xavy vagyok, ne is törődj vele, ártalmatlan, de bendős. *Lép oda a tündér mellé és megfogja az egyik felkarját, csak úgy óvatosan.*
-Odakint még azt akarta beadni nekem, hogy egy rozmár. *Súgja oda bizalmaskodóan, mintha ketten egy ellen lennének.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Nagy megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy megindulnak felfelé, ez eltereli a figyelmét. Na meg a megkönnyebbülés, hogy immár akármi is lesz, ő bizony nem marad éhen. A tündér sosem hallott udvariassággal kezd el puhatolózni a fogadás mibenléte felől, ami igazán elcsodálkoztatja, a ruhái is igazán tetszetősek, talán neki is le kéne már cserélnie ezeket a kopott pulcsikat.*
-A négyes. Nagyon rejtélyes szám, pont a kettes után és a hármas előtt található. *Emeli fel az orrát és közli nagyon tudományosan.*
-Hát kérem ez rágalom! *Mordul fel a furcsa kifejezést hallva Taitos szájából, mert nagyon ne higgye az igric, hogy a nélkül tudja elküldeni az anyjába, hogy nem veszi észre.*
-Nem vagyok koncepatív, csak… csak reggelente. Amikor még nem mostam le rózsás arcomat egy kis lámatejjel. *Igazítja ki igen részletesen magát, úgy hiszi, így talán hihetőbbnek tűnik majd a tiltakozás. Egészen addig pedig eldugulva sétál a tündér mögött, míg a folyosón csupán ők nem maradnak, ekkor kicsit visszafogottabb hangon megszólal ő is.*
-És, ha szabad kérdezni… *Csak hogy, éljen ugyan azzal a kedves szófordulattal.* -Itt akármit megtesztek, amit a vendég csak szeretne? Takarítotok, vasaltok, főztök és kiszolgáljátok őket? *Felmerült a fejében a pályamódosítás gondolata, hiszen, csak meg kéne tanulnia rendesebben viselkedni, ami nyilván gyorsabban menne, mint az ágyba vizelés. Közben figyeli, ahogy a kislány ügyeskedik a poharakkal meg a palackkal, ha már ez a munkája, ő nem fosztja meg tőle. Ha egymás mellett mennek a jómadárral, akkor oldalba is böki egyszer, jó erősen, már csak kicsinyes bosszúból is és elfordul, mint, aki tök ártatlan. Miután pedig az ajtó kinyílik, szépen beterelik őt is a szobába és nagy meglepetésére a férfi kulcsra zárja az ajtót. Itt egy pillanatra megszeppenve ácsorog.
~Hogyan fogják behozni a kaját, ha ez most rázárta?!~ Nyilván csakis a kajájáért aggódik, egyelőre. Aztán Taitos megüt egy kedvesebb és közvetlenebb hangnemet a tündérrel és bemutatja saját magát, és sajnos őt is. Össze is ugranak a szemöldökei.*
-Igen, Xavy vagyok, ne is törődj vele, ártalmatlan, de bendős. *Lép oda a tündér mellé és megfogja az egyik felkarját, csak úgy óvatosan.*
-Odakint még azt akarta beadni nekem, hogy egy rozmár. *Súgja oda bizalmaskodóan, mintha ketten egy ellen lennének.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:04:42
Üzenet elküldve: 2020-02-04 18:04:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
~Hát pont ezen akadsz fent egy bordélyban?!~
*Taitos szusszan egyet, ezt már ő sem bírja faarccal. Mondjuk egy jót mosolyog magában a lány szűzies hozzáállásán.*
~Lélekben biztos gyerek még.~
*Azért kis felszolgálójuk elég aranyos ahhoz, hogy elnézést kérjen.*
-Bocsánat... Kedves kísérőm kissé konzervatív.
~És rasszista.~
*Teszi hozzá magában, noha ma már ő is viccelt a gnómsággal. Xavy kicsit félreérti ugyan mire gondolt, de talán ennyit hagynia is kell neki.*
~Azért a bunkó elkényeztetett kisasszonyt jól játssza.~
*Örül annak, hogy végül azért sikerrel jártak inkognitó terén.*
-A fogadásra térjünk vissza talán pont ezért hatszemközt.
*Biccent felszolgálójuknak, aki ezek után el is kezdi intézni a rendelést.*
-Nyissa csak a kisasszony.
*Címzi a választ a pezsgős üvegre, és kezébe vesz egy karcsú poharat, nézegetni kezdi.*
-De majd fent.
*Sokkal kényelmesebb helyben inni, mint a pult előtt, vagy átszaladva a fél Sellőházon.*
~Máris kezdem átvenni azt az utasítgató szokásukat.~
*Visszakozik a fiatal mágus, hiszen erre most még rájátszania se kellett. Míg fel nem érnek most viszont csak a tündért tartja szemmel, ahogy előttük halad. Át nem vesz semmit, míg az ajtónyitós bűvészet meg nem kezdődik. Ott elkéri a kulcsot, és kinyitja a zárat, aztán betereli az asszonynépet maga előtt, mielőtt maga is belépne és kulcsra zárná az ajtót. Az első szekrényre teszi, amit talál és körbenéz a szobában.*
~Na akkor, lássunk is hozzá.~
*Valamennyit enged feszes tartásából, és megigazítja haját is kicsit, beletúrva.*
-Pakloj csak le, és csüccs!
*Szól a tündérhez egy utolsót kiengedve parancsolgató hangneméből.*
-Azt hiszem még nem mutatkoztunk be. Én Taitos vagyok.
*Még mielőtt folytatná elvigyorodik és hozzáteszi.*
-Bocsánat a karótnyelt belépőért, még arra kérnélek, hogy ne szaladj el egyből.
*Vetíti előre, aztán kiengedi a bikát a karámból, avagy elpöccinti az első galacsint egy csapat óvodás között.*
Oh, igen, ő itt bájos kísérőm, Xavi, pöcörőmágus.
*Kezdi kicsit oldani a hangulatot.*
//Fodrok a víz tükrén//
~Hát pont ezen akadsz fent egy bordélyban?!~
*Taitos szusszan egyet, ezt már ő sem bírja faarccal. Mondjuk egy jót mosolyog magában a lány szűzies hozzáállásán.*
~Lélekben biztos gyerek még.~
*Azért kis felszolgálójuk elég aranyos ahhoz, hogy elnézést kérjen.*
-Bocsánat... Kedves kísérőm kissé konzervatív.
~És rasszista.~
*Teszi hozzá magában, noha ma már ő is viccelt a gnómsággal. Xavy kicsit félreérti ugyan mire gondolt, de talán ennyit hagynia is kell neki.*
~Azért a bunkó elkényeztetett kisasszonyt jól játssza.~
*Örül annak, hogy végül azért sikerrel jártak inkognitó terén.*
-A fogadásra térjünk vissza talán pont ezért hatszemközt.
*Biccent felszolgálójuknak, aki ezek után el is kezdi intézni a rendelést.*
-Nyissa csak a kisasszony.
*Címzi a választ a pezsgős üvegre, és kezébe vesz egy karcsú poharat, nézegetni kezdi.*
-De majd fent.
*Sokkal kényelmesebb helyben inni, mint a pult előtt, vagy átszaladva a fél Sellőházon.*
~Máris kezdem átvenni azt az utasítgató szokásukat.~
*Visszakozik a fiatal mágus, hiszen erre most még rájátszania se kellett. Míg fel nem érnek most viszont csak a tündért tartja szemmel, ahogy előttük halad. Át nem vesz semmit, míg az ajtónyitós bűvészet meg nem kezdődik. Ott elkéri a kulcsot, és kinyitja a zárat, aztán betereli az asszonynépet maga előtt, mielőtt maga is belépne és kulcsra zárná az ajtót. Az első szekrényre teszi, amit talál és körbenéz a szobában.*
~Na akkor, lássunk is hozzá.~
*Valamennyit enged feszes tartásából, és megigazítja haját is kicsit, beletúrva.*
-Pakloj csak le, és csüccs!
*Szól a tündérhez egy utolsót kiengedve parancsolgató hangneméből.*
-Azt hiszem még nem mutatkoztunk be. Én Taitos vagyok.
*Még mielőtt folytatná elvigyorodik és hozzáteszi.*
-Bocsánat a karótnyelt belépőért, még arra kérnélek, hogy ne szaladj el egyből.
*Vetíti előre, aztán kiengedi a bikát a karámból, avagy elpöccinti az első galacsint egy csapat óvodás között.*
Oh, igen, ő itt bájos kísérőm, Xavi, pöcörőmágus.
*Kezdi kicsit oldani a hangulatot.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 17:03:49
Üzenet elküldve: 2020-02-04 17:03:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*A dekoltázsból elővarázsolt segédlet kisebb vihart korbácsol a hölgy vendég lelkében, ami eléggé meglepi a tündért.*
- Valójában ez egy kis zsebecske itt elöl a szegés... *elharapja a szabadkozást és inkább megadón lesüti a szemét. Nem illő a vendéggel vitatkozni ugyebár. Inkább folytatja az étlap tételeinek bemutatását, hátha valami kedvére való ínyencséggel kiköszörülheti a csorbát.
Az úr közben továbbra is indulna felfelé inkább, bár ennek továbbra is rendkívül udvariasan ad hangot.*
- Milyen fogadás? *emelkedik meg a tündér szemöldöke, de aztán mindjárt szende alázattal süti le a tekintetét.* - Ha szabad kérdezni. Ha elárulják, talán segíthetek a választásban. *Nala igyekszik minél jobban kezelni a kialakult helyzetet. Szemmel láthatólag néminemű véleménykülönbség alakult ki az étkezés kapcsán a párocska két tagja között.
A hölgy puritán szóhasználata nem kelt gyanakvást benne, ahogy a férfi ruháinak minősége sem. Az úr szavai, a nyelvezete, a tartása, a mimikája teljességgel és kétségtelenül meggyőzték róla, hogy nem holmi közönséges jöttmenttel van dolga. A kísérőjük megválasztásában az ilyen ifjúuraknak megvannak a maguk szeszélyei. Ki kérné számon rajtuk?
Végül megszületik a döntés a vacsorát illetően.*
- Kitűnő választás, kisasszony. Ön igazi ínyenc *mondja. A további aranyakhoz már kénytelen leakasztani az övéről a kis erszénykét, amit ilyen esetekre rendszeresített. Sajnos túl apró a tenyere, hogy túl sok érme beleférjen. Szépen elteszi hát a pénzt és mutatja az utat az emelet felé. Természetesen úgy, hogy a pultot is útba ejtsék.*
- Az ételt és az édességet összekészíttetem és utánunk hozzák *mondja a remélhetőleg a nyomában haladó kettősnek. A pulthoz érve Nala lábujjhegyre pipiskedi magát, hogy jobban felérje és az erszényt átadva már intézkedik is.*
- Kérlek, oszd ki valakinek az asztalaimat *mondja a pult mögött állónak* - a kedves vendégek igényt tartanak rám. Továbbá egy tengerre néző szobára, hat pohárnyi tizedfordulós pezsgőre, valamint kérlek, küldess fel a szobába két adaggal Ralas kincséből és két Fagyos csókot is.
*A pultra három szépen metszett pezsgőspohár kerül és egy nagyobb, elegáns címkével ellátott palack.*
- Bontassam ki vagy az úr szeretné? *kérdi a férfihoz fordulva. Ha úgy dönt, a személyzetre bízza a kibontást, egy diszkrét pukkanás kíséretében ki is nyílik az üveg, a dugó pedig lazán visszakerül, hogy a selymes buborékok ki ne szökjenek. Nala a kisujjára fűzi a szoba kulcsának karikáját, a pezsgőspoharak szárát pedig baljának ujjai közé fogja. A palackot is magához veszi. Örülne neki, ha átvállalnák tőle legalább ezt, de természetesen nem szól miatta.*
- A 4-es az egyik legszebb szobánk *mondja.* - Jöjjenek. Mutatom az utat. *Azzal, ha nincs más, elindul fölfelé, hogy a Sellőház kivételes vendégszeretetébe invitálja a vendégeket. Az ajtónyitással egy kicsit bajlódik, ha nem kap segítséget, de azért megoldja, s a páros máris beléphet az igényes pompával berendezett szobába, ahol Nalaeä máris lepakolja az asztalra a poharakat és a palackot is.*
//Fodrok a víz tükrén//
*A dekoltázsból elővarázsolt segédlet kisebb vihart korbácsol a hölgy vendég lelkében, ami eléggé meglepi a tündért.*
- Valójában ez egy kis zsebecske itt elöl a szegés... *elharapja a szabadkozást és inkább megadón lesüti a szemét. Nem illő a vendéggel vitatkozni ugyebár. Inkább folytatja az étlap tételeinek bemutatását, hátha valami kedvére való ínyencséggel kiköszörülheti a csorbát.
Az úr közben továbbra is indulna felfelé inkább, bár ennek továbbra is rendkívül udvariasan ad hangot.*
- Milyen fogadás? *emelkedik meg a tündér szemöldöke, de aztán mindjárt szende alázattal süti le a tekintetét.* - Ha szabad kérdezni. Ha elárulják, talán segíthetek a választásban. *Nala igyekszik minél jobban kezelni a kialakult helyzetet. Szemmel láthatólag néminemű véleménykülönbség alakult ki az étkezés kapcsán a párocska két tagja között.
A hölgy puritán szóhasználata nem kelt gyanakvást benne, ahogy a férfi ruháinak minősége sem. Az úr szavai, a nyelvezete, a tartása, a mimikája teljességgel és kétségtelenül meggyőzték róla, hogy nem holmi közönséges jöttmenttel van dolga. A kísérőjük megválasztásában az ilyen ifjúuraknak megvannak a maguk szeszélyei. Ki kérné számon rajtuk?
Végül megszületik a döntés a vacsorát illetően.*
- Kitűnő választás, kisasszony. Ön igazi ínyenc *mondja. A további aranyakhoz már kénytelen leakasztani az övéről a kis erszénykét, amit ilyen esetekre rendszeresített. Sajnos túl apró a tenyere, hogy túl sok érme beleférjen. Szépen elteszi hát a pénzt és mutatja az utat az emelet felé. Természetesen úgy, hogy a pultot is útba ejtsék.*
- Az ételt és az édességet összekészíttetem és utánunk hozzák *mondja a remélhetőleg a nyomában haladó kettősnek. A pulthoz érve Nala lábujjhegyre pipiskedi magát, hogy jobban felérje és az erszényt átadva már intézkedik is.*
- Kérlek, oszd ki valakinek az asztalaimat *mondja a pult mögött állónak* - a kedves vendégek igényt tartanak rám. Továbbá egy tengerre néző szobára, hat pohárnyi tizedfordulós pezsgőre, valamint kérlek, küldess fel a szobába két adaggal Ralas kincséből és két Fagyos csókot is.
*A pultra három szépen metszett pezsgőspohár kerül és egy nagyobb, elegáns címkével ellátott palack.*
- Bontassam ki vagy az úr szeretné? *kérdi a férfihoz fordulva. Ha úgy dönt, a személyzetre bízza a kibontást, egy diszkrét pukkanás kíséretében ki is nyílik az üveg, a dugó pedig lazán visszakerül, hogy a selymes buborékok ki ne szökjenek. Nala a kisujjára fűzi a szoba kulcsának karikáját, a pezsgőspoharak szárát pedig baljának ujjai közé fogja. A palackot is magához veszi. Örülne neki, ha átvállalnák tőle legalább ezt, de természetesen nem szól miatta.*
- A 4-es az egyik legszebb szobánk *mondja.* - Jöjjenek. Mutatom az utat. *Azzal, ha nincs más, elindul fölfelé, hogy a Sellőház kivételes vendégszeretetébe invitálja a vendégeket. Az ajtónyitással egy kicsit bajlódik, ha nem kap segítséget, de azért megoldja, s a páros máris beléphet az igényes pompával berendezett szobába, ahol Nalaeä máris lepakolja az asztalra a poharakat és a palackot is.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 08:14:26
Üzenet elküldve: 2020-02-04 08:14:26
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Svornt nagy valószínűséggel meg fog javulni, s máris jobban van, legalábbis tudóskánk nagyon szeretné azt hinni, hogy ez a verzió érvényes a jelenlegi helyzetre. Elsősorban nem azért, mert emberéletről van szó, bár azt kijelenteni, hogy ez nem számít neki, elhamarkodottság lenne. Ugyanakkor a legfontosabb dolog számára még mindig az, hogy ő is részt vett ebben a röpke elsősegély nyújtásban, hogyha csak a szükséges szer előhalászásában is, így nem szeretné, ha sosem létezett hírnevét az feketítené be, hogy egy ember, esetleg más fajú úgy szenvedne kárt, hogy ennek ellenkezőjében ő igyekezett cselekedni. A Prof beszámolójára pedig csak ugyanazt tudja kérdezni, mint Daesys.*
-Mit vittek el? Talán abból következtethetnénk arra, hogy tudományos munkára, vagy csak egyszerűen gazdasági tolvajokról van szó, bár szerintem mindenféleképpen szervezett volt, máshogy nem is lehetett volna egy ilyet kivitelezni. *Nagyot sóhajt az okoskodás után, aztán tiszteletteljes hangon felteszi az elfnek a kérdést.*
-Esetleg van olyan ellensége, vagy vetélytársa a Professzornak, akinek indítéka lehet szabotálni az expedíciót? *Aztán érkeznek a jobbnál jobb ajánlatok, amiket már Fräd sem tud igazán figyelmen kívül hagyni. Most kellemesen csalódik egyszerre a jelenlegi helyzetben, s az orkok fajában is. Ugyanakkor a kikötői söpredék kalóz, meg a félfruska Daesys továbbra is viszonylagos megbélyegzés alatt áll a szemében. Amennyiben mind a szobakulcsot, mind pedig a legfontosabb dolgot, a fehér rumot, nyájas mosollyal, valódi örömmel szólal meg.*
-Igazán hálás vagyok! Egészségünkre és az expedícióra! *Emeli poharát a magasba, aztán ha valaki akar, csatlakozhat hozzá, bár egyedül is olyan boldogan lehúzza az italt Frädricus, mintha egy szarvasligeti színvonalú társaságban tenné ezt. Ha ezzel megvolna, s megkaphatja a kulcsot, akkor színpadias mozdulattal meghajol, ami feltehetően eléggé rosszul sikerül, köszönhetően annak, hogy a wegtoreni mindenfélét összeivott ma este, valamint Fräd eleve nem az alkoholbírásáról híres - szégyen szülővárosára. Semmi probléma, még egyáltalán nem holt részeg, addig pedig nincs semmi veszve. Ha senkinek nincs ellenvetése, elsunnyog a társaságból, saját szobáját megcélozva.*
//Fräd szobája//
*Nem először jár a Sellőházban, de először alszik itt. Mindent lerendez, amit szükséges, kezdve az éjjeli edény keresésén át a kígyófacsarásig, majd az átöltözésig az útközben idegen szagúvá vált ruhából, melyen a Kikötő illatai lengedeznek a tudós orra szerint. Egy egyszerű inget vesz magára alváshoz, mellé pedig egy alsót. Igen ám, de ahogyan kutakodik a holmijai közt, hogy a fésűjét megtalálja, valami olyanra akad, mellyel már hónapok óta nem foglalkozott.*
-Jé, te hogy kerülsz ide? Téged is elhoztalak? *Akad meg tekintete a furulyáján, amit mosolyogva vesz magához. Tekintve, hogy a kerti partin nem sikerült valami rózsásra a szerepe, úgy dönt, itt is zenélni kezd, valami szomorkásabb, de édes hangokkal tüzdelt darabot előadva, a falnak és saját magának. A muzsika, Frädricus elgondolása szerint jól sikeredik, ami feltehetően igaz is, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, mennyire józan, hogy ezt teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, bár jelenleg feltehetően nem számít. Ha meg nincsen más, bezárja az ajtót, s lefekszik aludni, természetesen azért a hosszútőrét igyekszik maga mellett tartani, mivel ki tudja, mit hoz még az éjszaka.*
//Toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Svornt nagy valószínűséggel meg fog javulni, s máris jobban van, legalábbis tudóskánk nagyon szeretné azt hinni, hogy ez a verzió érvényes a jelenlegi helyzetre. Elsősorban nem azért, mert emberéletről van szó, bár azt kijelenteni, hogy ez nem számít neki, elhamarkodottság lenne. Ugyanakkor a legfontosabb dolog számára még mindig az, hogy ő is részt vett ebben a röpke elsősegély nyújtásban, hogyha csak a szükséges szer előhalászásában is, így nem szeretné, ha sosem létezett hírnevét az feketítené be, hogy egy ember, esetleg más fajú úgy szenvedne kárt, hogy ennek ellenkezőjében ő igyekezett cselekedni. A Prof beszámolójára pedig csak ugyanazt tudja kérdezni, mint Daesys.*
-Mit vittek el? Talán abból következtethetnénk arra, hogy tudományos munkára, vagy csak egyszerűen gazdasági tolvajokról van szó, bár szerintem mindenféleképpen szervezett volt, máshogy nem is lehetett volna egy ilyet kivitelezni. *Nagyot sóhajt az okoskodás után, aztán tiszteletteljes hangon felteszi az elfnek a kérdést.*
-Esetleg van olyan ellensége, vagy vetélytársa a Professzornak, akinek indítéka lehet szabotálni az expedíciót? *Aztán érkeznek a jobbnál jobb ajánlatok, amiket már Fräd sem tud igazán figyelmen kívül hagyni. Most kellemesen csalódik egyszerre a jelenlegi helyzetben, s az orkok fajában is. Ugyanakkor a kikötői söpredék kalóz, meg a félfruska Daesys továbbra is viszonylagos megbélyegzés alatt áll a szemében. Amennyiben mind a szobakulcsot, mind pedig a legfontosabb dolgot, a fehér rumot, nyájas mosollyal, valódi örömmel szólal meg.*
-Igazán hálás vagyok! Egészségünkre és az expedícióra! *Emeli poharát a magasba, aztán ha valaki akar, csatlakozhat hozzá, bár egyedül is olyan boldogan lehúzza az italt Frädricus, mintha egy szarvasligeti színvonalú társaságban tenné ezt. Ha ezzel megvolna, s megkaphatja a kulcsot, akkor színpadias mozdulattal meghajol, ami feltehetően eléggé rosszul sikerül, köszönhetően annak, hogy a wegtoreni mindenfélét összeivott ma este, valamint Fräd eleve nem az alkoholbírásáról híres - szégyen szülővárosára. Semmi probléma, még egyáltalán nem holt részeg, addig pedig nincs semmi veszve. Ha senkinek nincs ellenvetése, elsunnyog a társaságból, saját szobáját megcélozva.*
//Fräd szobája//
*Nem először jár a Sellőházban, de először alszik itt. Mindent lerendez, amit szükséges, kezdve az éjjeli edény keresésén át a kígyófacsarásig, majd az átöltözésig az útközben idegen szagúvá vált ruhából, melyen a Kikötő illatai lengedeznek a tudós orra szerint. Egy egyszerű inget vesz magára alváshoz, mellé pedig egy alsót. Igen ám, de ahogyan kutakodik a holmijai közt, hogy a fésűjét megtalálja, valami olyanra akad, mellyel már hónapok óta nem foglalkozott.*
-Jé, te hogy kerülsz ide? Téged is elhoztalak? *Akad meg tekintete a furulyáján, amit mosolyogva vesz magához. Tekintve, hogy a kerti partin nem sikerült valami rózsásra a szerepe, úgy dönt, itt is zenélni kezd, valami szomorkásabb, de édes hangokkal tüzdelt darabot előadva, a falnak és saját magának. A muzsika, Frädricus elgondolása szerint jól sikeredik, ami feltehetően igaz is, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, mennyire józan, hogy ezt teljes bizonyossággal meg tudja állapítani, bár jelenleg feltehetően nem számít. Ha meg nincsen más, bezárja az ajtót, s lefekszik aludni, természetesen azért a hosszútőrét igyekszik maga mellett tartani, mivel ki tudja, mit hoz még az éjszaka.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-04 03:28:00
Üzenet elküldve: 2020-02-04 03:28:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
- Oh.
*Reagál a gyors beszámolóra, amit a Professzor volt olyan szíves, és megosztott vele. Tekintete időnként Svorntra téved, hogy megbizonyodhasson róla mennyire is van jól, főleg attól a gusztustalannak tűnő lila valamitől.*
- Van ötlet, hogy mit vihettek el? Vagy mit kerestek?
*Daesys csak mosolyog azon, hogy a kába kapitány fenyegetőzik. Valahogy nehezen veszi komolyan őt ebben az állapotában.*
- Biztosak vagyunk benne.
*Jegyzi meg huncut, és pimasz módon, olyan játékos gúnnyal hangjában, amivel a régi cimborák szokták egymást cukkolni. Először a Professzor tűnik el, aki rövidesen vissza is tér. Daesys látványosan értékeli a férfi nagylelkű gesztusát, ami el is oszlatja kételyeit afelől, hogy ezek a veszélyek kifizetődőek lennének e.*
- De jó dolgunk van! Köszönjük szépen!
*Persze szeret inni, azzal mindig lekenyerezhető, de nem kevésbé örül az ételnek is, amiből híján volt gyerekkorában, és még most is időnként. Főleg olyan finom falatoknak, amik a Sellőházban kaphatóak, ez számára egy egészen új világ, különösen a puha, sajgó fenekét kímélő székekkel. Rövidesen az ork is elszalad, de ez őt nem különösebben foglalkoztatja, nem várva meg senkit zavartalanul kezd el falatozni. Az ital mindig meghozza az étvágyát, akkor is, ha már korábbi ételének hála tele a hasa. Nem válogat, ha kell pukkadásig tömi magát, ki tudja mikor lesz erre újra lehetősége.*
- Jaj, hát ma mindenki milyen nagylelkű. Boldoggá tesztek egy szegény leányt.
*Egészen meghatja, hogy végül alkohol is kerül a szervezetébe a már jó pár liternyi sör, bor és ki tudja hány kupicányi rum mellé. A rumnak különösen örül, nagy kedvence, és feltehetően ez így is marad. A kis pohárkáért nyúl, majd elismerően megemeli Zopal és a Professzor felé, majd gyorsan le is hajtja, hogy tovább folytassa az étkezést.*
- Hamarosan megyek Professzor, úgyhogy ne aludjon még!
*Kiált még az esetleg távozó férfi után, jelezve, hogy vacsora után benéz hozzá, mert így beszélték meg.*
- Borzasztóan nyugtalanító a tekintete. Feláll tőle a hátamon a szőr grr.
*Ha egyáltalán lenne neki. Szavait főleg Zopalhoz intézi, aki arra a következtetésre jut, hogy a Professzornak nem ez már az első kétes ügye.*
- Bízom benne, hogy csak egy unatkozó nemes, vagy valami, és nem csak szórakozik velünk. Láttam már jól megszervezett hazugságokat.
*Fejét ingatva szúr fel egy újabb falatot villájára, és mielőtt szájába teszi még elmondja.*
- Senkiben sem lehet itt megbízni.
*A Kikötő már csak ilyen aljadék hely, és bár nem szereti, de kiszakíthatatlanul kötődik hozzá, hiszen a mocskos ügyletek és a tenger mind a részeit képezik.*
- Na jól van, léptem én is. Az erőpróbát megejtjük máskor, már elpilledtem.
*Mondja immáron már csak Frädricusnak, miután elfogyasztotta saját adagját, természetesen egy falatot sem hagyva kárba veszni.*
//A Professzor szobáját keresve//
*Amennyiben nincs egyéb, úgy ő is feláll, könnyes búcsút vesz a puha székétől, majd elindul a szobák felé. Nem sajátját keresi elsőként, hanem munkaadójáét. Kopogtat is egy darabig, azokat a szobákat kikerülve, amiknek ajtaja mögül esetleg kétes hangok szűrődnek ki. Reméli pár sikertelen próbálkozás után végül ismerős férfi hang válaszol neki, mert már ő is szívesebben aludna, főleg, hogy picit becsiccsentett.*
- Jó estét Professzor, Daesys vagyok! Bemehetek?
//Toborzás//
- Oh.
*Reagál a gyors beszámolóra, amit a Professzor volt olyan szíves, és megosztott vele. Tekintete időnként Svorntra téved, hogy megbizonyodhasson róla mennyire is van jól, főleg attól a gusztustalannak tűnő lila valamitől.*
- Van ötlet, hogy mit vihettek el? Vagy mit kerestek?
*Daesys csak mosolyog azon, hogy a kába kapitány fenyegetőzik. Valahogy nehezen veszi komolyan őt ebben az állapotában.*
- Biztosak vagyunk benne.
*Jegyzi meg huncut, és pimasz módon, olyan játékos gúnnyal hangjában, amivel a régi cimborák szokták egymást cukkolni. Először a Professzor tűnik el, aki rövidesen vissza is tér. Daesys látványosan értékeli a férfi nagylelkű gesztusát, ami el is oszlatja kételyeit afelől, hogy ezek a veszélyek kifizetődőek lennének e.*
- De jó dolgunk van! Köszönjük szépen!
*Persze szeret inni, azzal mindig lekenyerezhető, de nem kevésbé örül az ételnek is, amiből híján volt gyerekkorában, és még most is időnként. Főleg olyan finom falatoknak, amik a Sellőházban kaphatóak, ez számára egy egészen új világ, különösen a puha, sajgó fenekét kímélő székekkel. Rövidesen az ork is elszalad, de ez őt nem különösebben foglalkoztatja, nem várva meg senkit zavartalanul kezd el falatozni. Az ital mindig meghozza az étvágyát, akkor is, ha már korábbi ételének hála tele a hasa. Nem válogat, ha kell pukkadásig tömi magát, ki tudja mikor lesz erre újra lehetősége.*
- Jaj, hát ma mindenki milyen nagylelkű. Boldoggá tesztek egy szegény leányt.
*Egészen meghatja, hogy végül alkohol is kerül a szervezetébe a már jó pár liternyi sör, bor és ki tudja hány kupicányi rum mellé. A rumnak különösen örül, nagy kedvence, és feltehetően ez így is marad. A kis pohárkáért nyúl, majd elismerően megemeli Zopal és a Professzor felé, majd gyorsan le is hajtja, hogy tovább folytassa az étkezést.*
- Hamarosan megyek Professzor, úgyhogy ne aludjon még!
*Kiált még az esetleg távozó férfi után, jelezve, hogy vacsora után benéz hozzá, mert így beszélték meg.*
- Borzasztóan nyugtalanító a tekintete. Feláll tőle a hátamon a szőr grr.
*Ha egyáltalán lenne neki. Szavait főleg Zopalhoz intézi, aki arra a következtetésre jut, hogy a Professzornak nem ez már az első kétes ügye.*
- Bízom benne, hogy csak egy unatkozó nemes, vagy valami, és nem csak szórakozik velünk. Láttam már jól megszervezett hazugságokat.
*Fejét ingatva szúr fel egy újabb falatot villájára, és mielőtt szájába teszi még elmondja.*
- Senkiben sem lehet itt megbízni.
*A Kikötő már csak ilyen aljadék hely, és bár nem szereti, de kiszakíthatatlanul kötődik hozzá, hiszen a mocskos ügyletek és a tenger mind a részeit képezik.*
- Na jól van, léptem én is. Az erőpróbát megejtjük máskor, már elpilledtem.
*Mondja immáron már csak Frädricusnak, miután elfogyasztotta saját adagját, természetesen egy falatot sem hagyva kárba veszni.*
//A Professzor szobáját keresve//
*Amennyiben nincs egyéb, úgy ő is feláll, könnyes búcsút vesz a puha székétől, majd elindul a szobák felé. Nem sajátját keresi elsőként, hanem munkaadójáét. Kopogtat is egy darabig, azokat a szobákat kikerülve, amiknek ajtaja mögül esetleg kétes hangok szűrődnek ki. Reméli pár sikertelen próbálkozás után végül ismerős férfi hang válaszol neki, mert már ő is szívesebben aludna, főleg, hogy picit becsiccsentett.*
- Jó estét Professzor, Daesys vagyok! Bemehetek?
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-03 19:31:27
Üzenet elküldve: 2020-02-03 19:31:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Nem igazán bizalomgerjesztő az, amit a férfi mond neki a lényekről, amelyek talán az egész város alatt ott szervezkednek és bujkálnak a föld alatt. Aztán látja, hogy Aleimord talán nem is szívesen emlékezne erre vissza, főleg, mert most valami egészen más miatt keveredett el ismét hozzá. Sosem gondolta volna, hogy a nemes legközelebbi látogatása alkalmával még az üdvözlő csókot is megtagadja tőle, egy másik nő miatt. Amint beérnek a fürdőbe, mindjárt int az egyik benti fiúnak, hogy ízibe hordják tele a kiválasztott dézsát meleg vízzel. Amint készen áll minden, és a szappant, meg a kefét is odakészítette maguknak a férfi elkezd megszabadulni a ruháitól. Ahogy észleli a dolgot, odalép hozzá, és óvatosan lesegíti a ruháit, amennyiben erre lehetőséget ad neki. Nem nyúlkál, bár nagy a simításra a kísértés, de visszafogja a dolgot, mert úgy tűnik ezúttal egészen máshogy fog alakulni a találkozásuk, mint legutóbb. Persze örömmel látja, mivel egyelőre csak a szemeivel csókolja végig, hogy jobb húsban van a férfi, annak ellenére, hogy a vakond kutyák támadását is el kellett szenvednie. ~Lehet, hogy az a nő eteti. Biztos finomakat tud főzni. ~ Fordítja el a fejét, miközben szemlél, ő nem igazán ért az ilyesmihez.*
-Szóval Artheniorban a szolgálód volt. *Jegyzi az információkat a fejében. Első pillanatban az jut eszébe, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy egy nemes férfi vonzalmat érez, az egyik alárendelje irányában. ~Ezt már tőlem is kérték.~ *
-Két barát? Tehát nem a te házadban él? *Ez fontos dolog, hiszen csak akkor beszélhetnek barátságról, ha két ugyan olyan független személyről van szó. Gyorsan meg is kapja a választ a dologra, és mindenképpen pozitív dolognak tartja.*
-Az minden háznál jól jön, mármint egy erős férfi. Viszont ő bizonyára úgy érette, hogy van ház körüli teendő, amely talán túlmutat egy nő erején vagy képességein. *Ettől fél, hiszen a nemes nem igazán van hozzászokva az ilyen munkához.*
-De nyilván ezt arannyal is meg lehet venni, mármint egy erős favágó vagy egy kertész, esetleg karbantartó minden háznál elkél. *Kínálja mindjárt a megoldást is a dologra.*
-Hogy a pénz nem? *Húzódik szélesre a mosolya.*
-DE az ajándékokat minden nő szereti, vagy ha leveszik a válláról a terheket, még, ha az arany felhasználásával is történik. *Von vállat, nem szeretné azt mondani, hogy pedig minden nő élvezi a pénzt, ha jól használják fel és a társaság is kedvére való.*
-Akkor talán valami különleges ajándékkal, amelyet még talán nem is látott. *Ad ötletet, ekkor pedig eszébe jut az a csillámló rudacska, amit még a nemesnek vett a tündérektől.*
-Van is nálam valami, amit igazán érdekes és elég ritka dolog. *Veti fel és segít bemászni a másiknak a dézsába, ha igényli, ő maga viszont csak a felsőjét veszi le, nehogy belelógjon a vízbe.*
*Nem igazán bizalomgerjesztő az, amit a férfi mond neki a lényekről, amelyek talán az egész város alatt ott szervezkednek és bujkálnak a föld alatt. Aztán látja, hogy Aleimord talán nem is szívesen emlékezne erre vissza, főleg, mert most valami egészen más miatt keveredett el ismét hozzá. Sosem gondolta volna, hogy a nemes legközelebbi látogatása alkalmával még az üdvözlő csókot is megtagadja tőle, egy másik nő miatt. Amint beérnek a fürdőbe, mindjárt int az egyik benti fiúnak, hogy ízibe hordják tele a kiválasztott dézsát meleg vízzel. Amint készen áll minden, és a szappant, meg a kefét is odakészítette maguknak a férfi elkezd megszabadulni a ruháitól. Ahogy észleli a dolgot, odalép hozzá, és óvatosan lesegíti a ruháit, amennyiben erre lehetőséget ad neki. Nem nyúlkál, bár nagy a simításra a kísértés, de visszafogja a dolgot, mert úgy tűnik ezúttal egészen máshogy fog alakulni a találkozásuk, mint legutóbb. Persze örömmel látja, mivel egyelőre csak a szemeivel csókolja végig, hogy jobb húsban van a férfi, annak ellenére, hogy a vakond kutyák támadását is el kellett szenvednie. ~Lehet, hogy az a nő eteti. Biztos finomakat tud főzni. ~ Fordítja el a fejét, miközben szemlél, ő nem igazán ért az ilyesmihez.*
-Szóval Artheniorban a szolgálód volt. *Jegyzi az információkat a fejében. Első pillanatban az jut eszébe, hogy nem ez volt az első alkalom, hogy egy nemes férfi vonzalmat érez, az egyik alárendelje irányában. ~Ezt már tőlem is kérték.~ *
-Két barát? Tehát nem a te házadban él? *Ez fontos dolog, hiszen csak akkor beszélhetnek barátságról, ha két ugyan olyan független személyről van szó. Gyorsan meg is kapja a választ a dologra, és mindenképpen pozitív dolognak tartja.*
-Az minden háznál jól jön, mármint egy erős férfi. Viszont ő bizonyára úgy érette, hogy van ház körüli teendő, amely talán túlmutat egy nő erején vagy képességein. *Ettől fél, hiszen a nemes nem igazán van hozzászokva az ilyen munkához.*
-De nyilván ezt arannyal is meg lehet venni, mármint egy erős favágó vagy egy kertész, esetleg karbantartó minden háznál elkél. *Kínálja mindjárt a megoldást is a dologra.*
-Hogy a pénz nem? *Húzódik szélesre a mosolya.*
-DE az ajándékokat minden nő szereti, vagy ha leveszik a válláról a terheket, még, ha az arany felhasználásával is történik. *Von vállat, nem szeretné azt mondani, hogy pedig minden nő élvezi a pénzt, ha jól használják fel és a társaság is kedvére való.*
-Akkor talán valami különleges ajándékkal, amelyet még talán nem is látott. *Ad ötletet, ekkor pedig eszébe jut az a csillámló rudacska, amit még a nemesnek vett a tündérektől.*
-Van is nálam valami, amit igazán érdekes és elég ritka dolog. *Veti fel és segít bemászni a másiknak a dézsába, ha igényli, ő maga viszont csak a felsőjét veszi le, nehogy belelógjon a vízbe.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-03 18:39:21
Üzenet elküldve: 2020-02-03 18:39:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Ilyen felszolgálásban még sosem volt része, meg is van szeppenve rendesen, így csak, mint valami szégyenlős kisállat topog egy helyben, főleg, mikor a lány mellélép. Közvetlenül mellé. Amikor az hölgynek nevezi, már tudja, hogy valószínű róla van szó, így kihúzza magát és felszegi a fejét, hogy ha a ruhájával nem is, de a magasságával hencegjen. Próbál magasabbnak látszani, kicsit meg is emeli a sarkát, és megtámaszkodik az asztalon a kezével, nehogy elbucskázzon a nagy igyekezetben és az étellapot fürkészi, amit a tünci mutogat neki. Aztán elkezdi elmagyarázni a látott nevek mögöttes tartalmát. Az első tétel után kicsit megakad, így a dekoltázsába nyúl és kihalász onnan valami fecnit. A gnóm lánynak erre kiakadnak a szemei és hátraugrik, hogy az asztal is szökken vele egyet.*
-Hogyamiaz izé, hát a tündérek már a zsebet se ismerik a ruhán?! *Szinte kezeivel felkapaszkodik az asztalra. ~A végén még a bugyijába kell lecsengessük az aranyakat! ~ Egy fél perc azért kell neki, hogy ismét önmagánál legyen a nem megszokott rejtekhely feltárása után, ekkor tud csak elszakadni a biztonságot nyújtó asztallaptól. Közben lehet, a kislány tovább hadarja a dolgokat, de ez a tünci már nem az a tünci, akit először meglátott idebent. ~A vénség is mondta, hogy a tündérek ilyen szertelen népség, még a ruhát is alig tudják magukon tartani, ha virágot látnak a mezőn. ~ Úgy dönt, ezentúl tartja a méter távolságot, mielőtt a kislány magával rántaná egy pucér Myr erejéig. Ekkor veszi észre a fókuszált tekintetét a másiknak és máris visszacsordogál a vér a pucájába. Mindjárt fogja is a kódolt üzenetet, ami az ő nyelvén annyit jelent, amennyi beléd fér.*
-Hát, DRÁGÁM… *Nyomja meg és kacsint is nagyot, amit csak a szoba másik végéből nem lehetne kiszúrni.*
-Akkor kérek egy… *Fordul mindjárt a tündérhez és idézi fel a fejében az elmondottakat.*
-Tengeri sün, tengeri csillag, tengeri uborka egyveleget, és ha már úgyis hozod tálcán, akkor még legyen rajta olyan csoki öntetes fagyos csoki, de kettő! *Hadarja teljesen természetesen, ahogy az jön. Szépen leszámol a lányka kezébe 58 ragacsos aranyat a két Ralas kincse tálért.
Majd hozzátold még 34 aranykát a kettő Fagyos csók árát. Valamiért már azon van, hogy ő itt biztos éhen fog pusztulni, ha a másikra bízza a kaja beszerzését.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Ilyen felszolgálásban még sosem volt része, meg is van szeppenve rendesen, így csak, mint valami szégyenlős kisállat topog egy helyben, főleg, mikor a lány mellélép. Közvetlenül mellé. Amikor az hölgynek nevezi, már tudja, hogy valószínű róla van szó, így kihúzza magát és felszegi a fejét, hogy ha a ruhájával nem is, de a magasságával hencegjen. Próbál magasabbnak látszani, kicsit meg is emeli a sarkát, és megtámaszkodik az asztalon a kezével, nehogy elbucskázzon a nagy igyekezetben és az étellapot fürkészi, amit a tünci mutogat neki. Aztán elkezdi elmagyarázni a látott nevek mögöttes tartalmát. Az első tétel után kicsit megakad, így a dekoltázsába nyúl és kihalász onnan valami fecnit. A gnóm lánynak erre kiakadnak a szemei és hátraugrik, hogy az asztal is szökken vele egyet.*
-Hogyamiaz izé, hát a tündérek már a zsebet se ismerik a ruhán?! *Szinte kezeivel felkapaszkodik az asztalra. ~A végén még a bugyijába kell lecsengessük az aranyakat! ~ Egy fél perc azért kell neki, hogy ismét önmagánál legyen a nem megszokott rejtekhely feltárása után, ekkor tud csak elszakadni a biztonságot nyújtó asztallaptól. Közben lehet, a kislány tovább hadarja a dolgokat, de ez a tünci már nem az a tünci, akit először meglátott idebent. ~A vénség is mondta, hogy a tündérek ilyen szertelen népség, még a ruhát is alig tudják magukon tartani, ha virágot látnak a mezőn. ~ Úgy dönt, ezentúl tartja a méter távolságot, mielőtt a kislány magával rántaná egy pucér Myr erejéig. Ekkor veszi észre a fókuszált tekintetét a másiknak és máris visszacsordogál a vér a pucájába. Mindjárt fogja is a kódolt üzenetet, ami az ő nyelvén annyit jelent, amennyi beléd fér.*
-Hát, DRÁGÁM… *Nyomja meg és kacsint is nagyot, amit csak a szoba másik végéből nem lehetne kiszúrni.*
-Akkor kérek egy… *Fordul mindjárt a tündérhez és idézi fel a fejében az elmondottakat.*
-Tengeri sün, tengeri csillag, tengeri uborka egyveleget, és ha már úgyis hozod tálcán, akkor még legyen rajta olyan csoki öntetes fagyos csoki, de kettő! *Hadarja teljesen természetesen, ahogy az jön. Szépen leszámol a lányka kezébe 58 ragacsos aranyat a két Ralas kincse tálért.
Majd hozzátold még 34 aranykát a kettő Fagyos csók árát. Valamiért már azon van, hogy ő itt biztos éhen fog pusztulni, ha a másikra bízza a kaja beszerzését.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-03 17:42:26
Üzenet elküldve: 2020-02-03 17:42:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos látja, hogy a kis tündért még zavarba is sikerült hoznia.*
~Áhh igen, jól haladunk.~
*A szobában italozásba is beleegyezik, Taitos már talpon is van, ám ekkor Xavy csendesen felfúvódó varangylufija kipukkan.*
~Hogy tud még enni a Rumos és a fogadásunk tudtában is?~
*Néz a lányra, akinek gyomra biztosan kisebb, mint Taitosé. A lány szemébe néz.*
-Talán jobb lenne azt is a szobában megbeszélni. Van egy... Fogadásunk ami egy-két különlegesebb paramétert kívánna az ételen.
*Taitos itt nem meri még kimondani jövetelük okát, inkább úgy tesz, mintha valami igazán ritka és huncut dologról lenne szó.
Készséges tündérkéjük eddigre persze elkezdi sorolni a ház teljes kínálatát, amit Taitos félig érdeklődve, a lány dekoltázsából előkerülő cetlit kis fáziskéséssel követve, de leginkább a gnómot szemmel verve hallgat végig, aztán a kalap gazdájához szól.*
-Na mit szólnál Drágám, ha kérnénk még egy kis előételt, vagy valami kis könnyű desszertet mielőtt megegyeznénk a "főfogás" *Kacsint a tündérre.* -részleteiről?
~Talán ha lesz valami a szájában, akkor nem dobat ki minket innen.~
*Amúgy is törékeny inkognitója és szakadtas ruhái most ugyanis egy ágyúlövést kaptak a "kaja" szó formájában, noha a tündér még nem fogott gyanút teljesen.*
~Remélem.~
*Nagyot sóhajtva adja a gnóm lány kezébe a döntést, mellyel még akár azt is jelezhetné, hogy már nagyon mehetnékje van. Színpadiasan halántékát kezdi masszírozni, s várja mi lesz az ítélet.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Taitos látja, hogy a kis tündért még zavarba is sikerült hoznia.*
~Áhh igen, jól haladunk.~
*A szobában italozásba is beleegyezik, Taitos már talpon is van, ám ekkor Xavy csendesen felfúvódó varangylufija kipukkan.*
~Hogy tud még enni a Rumos és a fogadásunk tudtában is?~
*Néz a lányra, akinek gyomra biztosan kisebb, mint Taitosé. A lány szemébe néz.*
-Talán jobb lenne azt is a szobában megbeszélni. Van egy... Fogadásunk ami egy-két különlegesebb paramétert kívánna az ételen.
*Taitos itt nem meri még kimondani jövetelük okát, inkább úgy tesz, mintha valami igazán ritka és huncut dologról lenne szó.
Készséges tündérkéjük eddigre persze elkezdi sorolni a ház teljes kínálatát, amit Taitos félig érdeklődve, a lány dekoltázsából előkerülő cetlit kis fáziskéséssel követve, de leginkább a gnómot szemmel verve hallgat végig, aztán a kalap gazdájához szól.*
-Na mit szólnál Drágám, ha kérnénk még egy kis előételt, vagy valami kis könnyű desszertet mielőtt megegyeznénk a "főfogás" *Kacsint a tündérre.* -részleteiről?
~Talán ha lesz valami a szájában, akkor nem dobat ki minket innen.~
*Amúgy is törékeny inkognitója és szakadtas ruhái most ugyanis egy ágyúlövést kaptak a "kaja" szó formájában, noha a tündér még nem fogott gyanút teljesen.*
~Remélem.~
*Nagyot sóhajtva adja a gnóm lány kezébe a döntést, mellyel még akár azt is jelezhetné, hogy már nagyon mehetnékje van. Színpadiasan halántékát kezdi masszírozni, s várja mi lesz az ítélet.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:55:39
Üzenet elküldve: 2020-02-03 16:55:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
- Ahogy óhajtja *bólint az italválasztásra. Az úr nagyon gáláns, így Nalát is meghívja egy pezsgőre. Kettő. Kettő pezsgőre.* - Elkényeztet *süti le a pilláit. Ami azt illeti, a gesztus nagyon is hízelgő, de a kis tündér nem bírja túl jól az alkoholt, így ilyenkor mindig zavarban van egy kicsit. Visszautasítani mégsem illik, ráadásul a háznak is plusz bevétel.
Már indulna is a pult felé, hogy intézkedjen az italok ügyében, amikor elhangzik az újabb kívánság.*
- Semmi akadálya. Ha a nagyra becsült vendégek úgy kívánják, akkor a szobába hozatom a pezsgőt *mondja.
Nem tudná megmondani a pontos okát, de egy kicsit feszeng az ifjú úr társaságában. A férfi külleme, a ruhái nem támasztják igazán alá, de valahogy nemesi felsőbbség árad belőle. A beszédéből, a gesztusaiból. A nemesek elég kiismerhetetlenek. Néhányuknak könnyű a kedvében járni, de valami azt súgja, ma este nem az egyszerűbb esetet sodorta az útjába a Kikötő szeszélye.
Amikor előkerülnek az aranyak, Nalaeä némileg megkönnyebbül. Amióta itt a Sellőházban dolgozik, mindig ezt tartotta a legkínosabbnak. Valahogy otrombaságnak érzi előhozakodni az árral. Így aztán nagy teher szalad le a válláról, hogy ez most mindjárt az elején rendeződik. Az úr máris felkel, az indulást sürgetve, de a kísérője tétovázik. Hamar kiderül, hogy a rendelés tekintetében azért nem teljes az összhang. Igazából most, hogy az eddig csendes kisasszony is megszólalt, egyre nyilvánvalóbb, hogy valószínűleg annál is különcebb páros, mint elsőre gondolta.*
- Ha a hölgy enne is valamit, azt is felhozathatom. Vagy mégis maradnának még idelent addig? *érdeklődik, aztán a kisasszony mellé lépve az asztalon kinyitott étlapra mutat. A fantázianevek miatt általában az új vendégeknek elkél hozzá némi segítség. Nala úgy gondolja, ez is egy üzleti fogás a tulajdonosok részéről. A kaviáros pirítóst és a sajttálat átugorja, mert az nem igényel különösebb magyarázatot.*
- A "Kapitány kedvence" ropogós kacsasült ízletes pecsenyeszósszal *kezdi az étlap bemutatását a az éhes kisasszonynak.* - A "Birtokok íze" tanyasi csirkemell rántva, aszalt szilvával és... *még eléggé koncentrálnia kell, hogy pontosan mondja fel a fogásokat. Sajnos nem sok ideje volt bemagolni a kínálatot, így egy kicsit el is akad. Kénytelen előhúzni a dekoltázsába rejtett kis papírost, amire apró gyöngybetűivel lejegyzetelte a listát, amit a szakács tollba mondott neki.* - És wegtoreni datolyával töltve. A "Trófeatál" szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. *Igyekszik inkább fejből mondani, de néha-néha kénytelen belepillantani a jegyzetébe.* - A "Halász szerencséje" citromos sült lazac fűszeresen. A "Mélytengeri apróságok" a ház garnélasalátája. A "Sellők étke" fehérboros kagyló tejszínes mártással. A "Mélytengeri szörnyeteg" pikáns fűszerezésű cápahús édes mártással, a "Nyolckarú csemege" pedig rácson sült polip.
*Ha úgy látja, a felsoroltak közül egyik sem nyerte el teljes mértékben a hölgy tetszését, folytatja. Ráadásul a lista hallatán talán az úr is kedvet kap a vacsorához.*
- Szolgálhatunk mér "Páros lakomával" is, mely bőségtál két személyre. Válogatás a húsokból, vegyes köretből, választható hozzá egy-egy savanyúság *említi meg ezt a lehetőséget is, aztán folytatja, ha meg nem akasztják.* - A "Ralas kincse" kóstoló a tenger szokatlan gyümölcseiből: tengeri sün, tengeri csillag, tengeri uborka. *Túlzás lenne azt állítani, hogy maradéktalanul tisztában van vele, ezek közül mi micsoda.*
- De ha a hölgy inkább valami édeset kívánna, ajánlhatom kiváló desszertjeinket. A "Természet zamata" gyümölcskehely friss, vegyes gyümölcsökből, melyek között egzotikus ízek is felbukkannak. A "Fagyos csók" jéggel hűtött krém kehelyben, igény szerint csokoládéöntettel és apróra vágott aszalt gyümölcsökkel. Az "Édes álom" puha, krémes sütemény. A "Habos csók" pohárkrém vanília, csokoládé vagy eper ízesítéssel, piskótával és mentalevéllel díszítve. *Ha a lista végére ér, esetleg valahol megállítják, felpillant. Elsősorban a kisasszony válaszát várja, de azért az úrra is figyel. Nem akarja megsérteni őt sem azzal, hogy túl soká várakoztatja, hiszen az imént már kifejezte óhaját a diszkrétebb helyre vonulásra.*
//Fodrok a víz tükrén//
- Ahogy óhajtja *bólint az italválasztásra. Az úr nagyon gáláns, így Nalát is meghívja egy pezsgőre. Kettő. Kettő pezsgőre.* - Elkényeztet *süti le a pilláit. Ami azt illeti, a gesztus nagyon is hízelgő, de a kis tündér nem bírja túl jól az alkoholt, így ilyenkor mindig zavarban van egy kicsit. Visszautasítani mégsem illik, ráadásul a háznak is plusz bevétel.
Már indulna is a pult felé, hogy intézkedjen az italok ügyében, amikor elhangzik az újabb kívánság.*
- Semmi akadálya. Ha a nagyra becsült vendégek úgy kívánják, akkor a szobába hozatom a pezsgőt *mondja.
Nem tudná megmondani a pontos okát, de egy kicsit feszeng az ifjú úr társaságában. A férfi külleme, a ruhái nem támasztják igazán alá, de valahogy nemesi felsőbbség árad belőle. A beszédéből, a gesztusaiból. A nemesek elég kiismerhetetlenek. Néhányuknak könnyű a kedvében járni, de valami azt súgja, ma este nem az egyszerűbb esetet sodorta az útjába a Kikötő szeszélye.
Amikor előkerülnek az aranyak, Nalaeä némileg megkönnyebbül. Amióta itt a Sellőházban dolgozik, mindig ezt tartotta a legkínosabbnak. Valahogy otrombaságnak érzi előhozakodni az árral. Így aztán nagy teher szalad le a válláról, hogy ez most mindjárt az elején rendeződik. Az úr máris felkel, az indulást sürgetve, de a kísérője tétovázik. Hamar kiderül, hogy a rendelés tekintetében azért nem teljes az összhang. Igazából most, hogy az eddig csendes kisasszony is megszólalt, egyre nyilvánvalóbb, hogy valószínűleg annál is különcebb páros, mint elsőre gondolta.*
- Ha a hölgy enne is valamit, azt is felhozathatom. Vagy mégis maradnának még idelent addig? *érdeklődik, aztán a kisasszony mellé lépve az asztalon kinyitott étlapra mutat. A fantázianevek miatt általában az új vendégeknek elkél hozzá némi segítség. Nala úgy gondolja, ez is egy üzleti fogás a tulajdonosok részéről. A kaviáros pirítóst és a sajttálat átugorja, mert az nem igényel különösebb magyarázatot.*
- A "Kapitány kedvence" ropogós kacsasült ízletes pecsenyeszósszal *kezdi az étlap bemutatását a az éhes kisasszonynak.* - A "Birtokok íze" tanyasi csirkemell rántva, aszalt szilvával és... *még eléggé koncentrálnia kell, hogy pontosan mondja fel a fogásokat. Sajnos nem sok ideje volt bemagolni a kínálatot, így egy kicsit el is akad. Kénytelen előhúzni a dekoltázsába rejtett kis papírost, amire apró gyöngybetűivel lejegyzetelte a listát, amit a szakács tollba mondott neki.* - És wegtoreni datolyával töltve. A "Trófeatál" szarvasbélszín zellerrel, almával és kesudióval. *Igyekszik inkább fejből mondani, de néha-néha kénytelen belepillantani a jegyzetébe.* - A "Halász szerencséje" citromos sült lazac fűszeresen. A "Mélytengeri apróságok" a ház garnélasalátája. A "Sellők étke" fehérboros kagyló tejszínes mártással. A "Mélytengeri szörnyeteg" pikáns fűszerezésű cápahús édes mártással, a "Nyolckarú csemege" pedig rácson sült polip.
*Ha úgy látja, a felsoroltak közül egyik sem nyerte el teljes mértékben a hölgy tetszését, folytatja. Ráadásul a lista hallatán talán az úr is kedvet kap a vacsorához.*
- Szolgálhatunk mér "Páros lakomával" is, mely bőségtál két személyre. Válogatás a húsokból, vegyes köretből, választható hozzá egy-egy savanyúság *említi meg ezt a lehetőséget is, aztán folytatja, ha meg nem akasztják.* - A "Ralas kincse" kóstoló a tenger szokatlan gyümölcseiből: tengeri sün, tengeri csillag, tengeri uborka. *Túlzás lenne azt állítani, hogy maradéktalanul tisztában van vele, ezek közül mi micsoda.*
- De ha a hölgy inkább valami édeset kívánna, ajánlhatom kiváló desszertjeinket. A "Természet zamata" gyümölcskehely friss, vegyes gyümölcsökből, melyek között egzotikus ízek is felbukkannak. A "Fagyos csók" jéggel hűtött krém kehelyben, igény szerint csokoládéöntettel és apróra vágott aszalt gyümölcsökkel. Az "Édes álom" puha, krémes sütemény. A "Habos csók" pohárkrém vanília, csokoládé vagy eper ízesítéssel, piskótával és mentalevéllel díszítve. *Ha a lista végére ér, esetleg valahol megállítják, felpillant. Elsősorban a kisasszony válaszát várja, de azért az úrra is figyel. Nem akarja megsérteni őt sem azzal, hogy túl soká várakoztatja, hiszen az imént már kifejezte óhaját a diszkrétebb helyre vonulásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242