Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:04:09
Üzenet elküldve: 2020-04-06 14:04:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul és annak környéke//
*Ha tudná, mennyire nem kedveli két asztaltársa, sőt, hogy az egyik még furcsának is tartja, alaposan megsértődne, s talán egy életre való ellenséget szerezne a kettő magának. Nem rosszindulatú, de egyszerre, egy nap, egy konfliktussal tud megbirkózni, főként, ha az ilyen fárasztó, mint amihez az előbb volt szerencséje. Feltehetően alaposan félreértették egymást mind Amazzal, mind a gnómmal, de ezt ő nem tudhatja, s nem is akarja tudni. Megkapta a munkát, fel van véve, a mutatványa is tetszett Zammiriának, így megszűnnek a szúrós pillantások, elfojtott utalások, egyszerűen csak elérte a célját, senkitől nem kell már tartania. Nem veszi észre, hogy Darelld figyeli, sőt, Zammi pillantását is csak egy pillanatra sejteti fel saját, borostyánszín tekintetében, de mivel minden megfelelően alakul, s a mélységi kisasszony is elfogadja az ajándékot, ezért kifejezetten jól érzi magát a pillanat varázsában. A Drogg említésénél felocsúdó szempár kicsitm egrémiszti legbelül, legalábbis gondolkodásra sarkalja. ~ Talán túlságosan bizalmas információ lett volna? Nem kellett volna róla beszélnem? Vagy tudott egyáltalán a törpéről? ~Rengeteg, megválaszolatlan kérdés, amiből csak reméli, hogy nem származhat majd baja. A feladatait megértette, nincs ellenük, sem a közös munka ellen sem kifogása, most, hogy mindketten felkerültek a személyzet listájára, sőt, igazából kíváncsi rá, hogy Myr mégis milyen a saját szakterületén. Amaziana eltűnik, nem igazán érdekli a hosszúéletű férfit, nem volt nagy múltú, közös történetük, az is inkább kellemetlen volt, így nem is figyel rá oda.*
- Rendben, felőlem akár most is indulhatunk. *Jelez, aztán feláll, megigazítja ingét, s készen is áll, akármire.*
//Egy asztal hátul és annak környéke//
*Ha tudná, mennyire nem kedveli két asztaltársa, sőt, hogy az egyik még furcsának is tartja, alaposan megsértődne, s talán egy életre való ellenséget szerezne a kettő magának. Nem rosszindulatú, de egyszerre, egy nap, egy konfliktussal tud megbirkózni, főként, ha az ilyen fárasztó, mint amihez az előbb volt szerencséje. Feltehetően alaposan félreértették egymást mind Amazzal, mind a gnómmal, de ezt ő nem tudhatja, s nem is akarja tudni. Megkapta a munkát, fel van véve, a mutatványa is tetszett Zammiriának, így megszűnnek a szúrós pillantások, elfojtott utalások, egyszerűen csak elérte a célját, senkitől nem kell már tartania. Nem veszi észre, hogy Darelld figyeli, sőt, Zammi pillantását is csak egy pillanatra sejteti fel saját, borostyánszín tekintetében, de mivel minden megfelelően alakul, s a mélységi kisasszony is elfogadja az ajándékot, ezért kifejezetten jól érzi magát a pillanat varázsában. A Drogg említésénél felocsúdó szempár kicsitm egrémiszti legbelül, legalábbis gondolkodásra sarkalja. ~ Talán túlságosan bizalmas információ lett volna? Nem kellett volna róla beszélnem? Vagy tudott egyáltalán a törpéről? ~Rengeteg, megválaszolatlan kérdés, amiből csak reméli, hogy nem származhat majd baja. A feladatait megértette, nincs ellenük, sem a közös munka ellen sem kifogása, most, hogy mindketten felkerültek a személyzet listájára, sőt, igazából kíváncsi rá, hogy Myr mégis milyen a saját szakterületén. Amaziana eltűnik, nem igazán érdekli a hosszúéletű férfit, nem volt nagy múltú, közös történetük, az is inkább kellemetlen volt, így nem is figyel rá oda.*
- Rendben, felőlem akár most is indulhatunk. *Jelez, aztán feláll, megigazítja ingét, s készen is áll, akármire.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:57:56
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Járkáló holló//
//Kiszolgálás//
*Miután visszaér a pulthoz, egy fekete hajú, egészen átlagos külsejű nő lép be az ajtón. Tisztának tiszta és a címeres csizma is igen árulkodó, úgy véli, talán nemesi sarj lehet, hogy így egyedül kószál, esetleg kereskedő. Amint helyet foglal egy asztalnál, már indul is, hogy üdvözölje a betérőt. Odasiet és a kezében egy étlappal megáll mellette.*
-Üdvözlöm a Sellőben kisasszony. Wellyradona vagyok. Járt már nálunk ezelőtt? *Kérdi meg illedelmesen, közben a nő elé csúsztatja az étlapot.*
-Hozhatok esetleg valamit inni? Avagy másfajta kényeztetés miatt látogatott el hozzánk? *Érdeklődik figyelmesen, próbál nem túl közel megállni, nehogy tolakodásnak vegye a nő a dolgot. Közben odabent szól a hangulathoz illő, lágy zene és nem ritka a kanál és pohárcsörömpölés sem, amely a vendégek jó hangulatát tükrözi vissza.*
//Kiszolgálás//
*Miután visszaér a pulthoz, egy fekete hajú, egészen átlagos külsejű nő lép be az ajtón. Tisztának tiszta és a címeres csizma is igen árulkodó, úgy véli, talán nemesi sarj lehet, hogy így egyedül kószál, esetleg kereskedő. Amint helyet foglal egy asztalnál, már indul is, hogy üdvözölje a betérőt. Odasiet és a kezében egy étlappal megáll mellette.*
-Üdvözlöm a Sellőben kisasszony. Wellyradona vagyok. Járt már nálunk ezelőtt? *Kérdi meg illedelmesen, közben a nő elé csúsztatja az étlapot.*
-Hozhatok esetleg valamit inni? Avagy másfajta kényeztetés miatt látogatott el hozzánk? *Érdeklődik figyelmesen, próbál nem túl közel megállni, nehogy tolakodásnak vegye a nő a dolgot. Közben odabent szól a hangulathoz illő, lágy zene és nem ritka a kanál és pohárcsörömpölés sem, amely a vendégek jó hangulatát tükrözi vissza.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:40:38
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:40:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Parcy mosolya és összehúzott szemöldökei mutatják ki azt, hogy érti, Wrexah miként mondta azt, amit. Cassy reakcióján nagyot derül, hiszen volt egy időszaka, mikor ő is babonás volt, sőt, pár hiedelemnek még most is igazság értéket ad, van, amelyik nem alaptalan, így érti a célzást is.*
- Na, akkor lássuk! *Előszür ugye a fajtársa dob, a névjavaslatokat pedig egy bólintással helyesli. Wrexanon a világ szeme akkor is, mikor a kérések leleplezéséről esik szó, az alkimista csak vállat von és a munkás fiúra néz.*
- Hát, a tündérnek biztosan fog, ha megint a szemem elé merészel kerülni. Még nevetett azon, hogy a macskám nekiesett a szőrös kis férgecskéjének, nem volt a legkevésbé sem olyan szép, mint Noru, ne is hasonlítsuk hozzá. *Talán kicsit borúsabban emlékszik a fajgyűlölet miatt a történtekre, mint kéne, bár ezt nála nem mindig lehet tudni. Amikor a férfi jelzi, csak egy párt tart meg, elfüttyenti magát az elf. Merésznek, kifejezetten merésznek tartja, de becsüli a kockázatvállalást.*
- Gondoltam, hogy a madarak illenek hozzád. Valami csodaszép hangú, ékes tollú kis kanáriféleség. *Somolyodik el, nem tudni, tervez is valamit legbelül, vagy egyszerűen csak kijelenti.*
- Pirtianesben élnek azok a nagy kopók, nem? Még a wegtoreni kikötő piacán láttam néhányat, sötételfek árulták őket. *Fordul Wrexan felé, majd kacsint Cassyra, széles mosoly kíséretében, miután az dobott.*
- Ugyan, átmeneti! Következőleg biztosan sokkal jobban fog sikerülni. *Aztán eljön az ő pillanata. Dob.*
- Három, négy, hat. Hát, ezt vesztettem. Igazad volt, rajtam maradt. *Vigyorog zavartan Cahressre.*
- Wrexan, rajtad a világ szeme! *Neveti el magát, s figyeli, a rizikóvállalás vajon megérte e a gyümlöcsét.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
*Parcy mosolya és összehúzott szemöldökei mutatják ki azt, hogy érti, Wrexah miként mondta azt, amit. Cassy reakcióján nagyot derül, hiszen volt egy időszaka, mikor ő is babonás volt, sőt, pár hiedelemnek még most is igazság értéket ad, van, amelyik nem alaptalan, így érti a célzást is.*
- Na, akkor lássuk! *Előszür ugye a fajtársa dob, a névjavaslatokat pedig egy bólintással helyesli. Wrexanon a világ szeme akkor is, mikor a kérések leleplezéséről esik szó, az alkimista csak vállat von és a munkás fiúra néz.*
- Hát, a tündérnek biztosan fog, ha megint a szemem elé merészel kerülni. Még nevetett azon, hogy a macskám nekiesett a szőrös kis férgecskéjének, nem volt a legkevésbé sem olyan szép, mint Noru, ne is hasonlítsuk hozzá. *Talán kicsit borúsabban emlékszik a fajgyűlölet miatt a történtekre, mint kéne, bár ezt nála nem mindig lehet tudni. Amikor a férfi jelzi, csak egy párt tart meg, elfüttyenti magát az elf. Merésznek, kifejezetten merésznek tartja, de becsüli a kockázatvállalást.*
- Gondoltam, hogy a madarak illenek hozzád. Valami csodaszép hangú, ékes tollú kis kanáriféleség. *Somolyodik el, nem tudni, tervez is valamit legbelül, vagy egyszerűen csak kijelenti.*
- Pirtianesben élnek azok a nagy kopók, nem? Még a wegtoreni kikötő piacán láttam néhányat, sötételfek árulták őket. *Fordul Wrexan felé, majd kacsint Cassyra, széles mosoly kíséretében, miután az dobott.*
- Ugyan, átmeneti! Következőleg biztosan sokkal jobban fog sikerülni. *Aztán eljön az ő pillanata. Dob.*
- Három, négy, hat. Hát, ezt vesztettem. Igazad volt, rajtam maradt. *Vigyorog zavartan Cahressre.*
- Wrexan, rajtad a világ szeme! *Neveti el magát, s figyeli, a rizikóvállalás vajon megérte e a gyümlöcsét.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:37:44
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:37:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul és annak környéke//
//Zammiria, Darelld//
//Részben Paranvyr//
-Köszönöm még egyszer *mosolyog szélesen az újdonsült alkalmazott és a tőlük néhány méterre álló bajszos férfi felé pillant. ~Biztosan ő lenne Darelld~ realizálja a gondolatai közepette a lány és ezzel a lendülettel illedelmesen elköszön a többiektől*
-Ha megengedik én akkor folytatnám a hellyel való ismerkedést a kirendelt szobámban. Örültem az ismeretségnek, valamint tényleg nem győzők hálálkodni a bizalmáért Zammiria. *néz az ezüstös hajú nő szempárjába és, ha engedik a számára a mellényeshez lépdel bemutatkozni, de előtte még egy utolsó pillantást vet az alkimista férfira. ~Örültem macskás~ jegyezi meg magában játékosan, de véletlenül sem hangosan kiejtve mindezt, hisz nem szeretne az első napján civakodást a felettese szeme láttára, meg aztán túl is tette magát a történteken, a munkahelyén van, amit még mindig alig képes felfogni, így uralkodik a helytelen gondolatain és sellőhöz méltóan igyekszik viselkedni, azért megtartva önmaga fontosabb darabkáit. *
-Üdvözlöm, Amaziana Urstik vagyok. *Mutatkozik be a felvidult elf és az előbbiekből okulva ezúttal nem nyújtja kézfogásra tenyerét, csak illedelmesen tartja a szemkontaktust és várja az ezt követő fejleményeket. Egy valamit azonban elkönyvelt magában meglehetősen furcsának, hogy miért mondták azt a számára, hogy segítenek neki megfürödni. Erre nem akart rákérdezni, de nem teljesen értette. Talán felmérik, hogy nincsenek e hibásnak vélhető részei a testén? Esetleg ez egy próba, hogy mennyire szégyenlős e? Fogalma sincs azonban bármi is kerül ez után sorra bátran áll a történések elé, ugyanis beakarja bizonyítani tényleg rátermett a munkájára és nem fogja magát pont most zavartatni, hisz az elmúlt éveiben sem tette. Nagyon boldog a gondolattól, hogy végre valami szépséges ruhakölteményt hordhat hosszú idő után, hisz mégiscsak nő kedveli a jót, de ugyanakkor nem ez az elsődleges ami számít neki az életben. Abban azonban nem biztos, hogy tud várni még egy napot mielőtt munkába állna, túlságosan érdekli milyenek errefelé a férfiak, ugyanis úgy vélte felfedezni az elf akivel találkozott mindenki szemében furcsa nem, csak az övéiben. *
//Egy asztal hátul és annak környéke//
//Zammiria, Darelld//
//Részben Paranvyr//
-Köszönöm még egyszer *mosolyog szélesen az újdonsült alkalmazott és a tőlük néhány méterre álló bajszos férfi felé pillant. ~Biztosan ő lenne Darelld~ realizálja a gondolatai közepette a lány és ezzel a lendülettel illedelmesen elköszön a többiektől*
-Ha megengedik én akkor folytatnám a hellyel való ismerkedést a kirendelt szobámban. Örültem az ismeretségnek, valamint tényleg nem győzők hálálkodni a bizalmáért Zammiria. *néz az ezüstös hajú nő szempárjába és, ha engedik a számára a mellényeshez lépdel bemutatkozni, de előtte még egy utolsó pillantást vet az alkimista férfira. ~Örültem macskás~ jegyezi meg magában játékosan, de véletlenül sem hangosan kiejtve mindezt, hisz nem szeretne az első napján civakodást a felettese szeme láttára, meg aztán túl is tette magát a történteken, a munkahelyén van, amit még mindig alig képes felfogni, így uralkodik a helytelen gondolatain és sellőhöz méltóan igyekszik viselkedni, azért megtartva önmaga fontosabb darabkáit. *
-Üdvözlöm, Amaziana Urstik vagyok. *Mutatkozik be a felvidult elf és az előbbiekből okulva ezúttal nem nyújtja kézfogásra tenyerét, csak illedelmesen tartja a szemkontaktust és várja az ezt követő fejleményeket. Egy valamit azonban elkönyvelt magában meglehetősen furcsának, hogy miért mondták azt a számára, hogy segítenek neki megfürödni. Erre nem akart rákérdezni, de nem teljesen értette. Talán felmérik, hogy nincsenek e hibásnak vélhető részei a testén? Esetleg ez egy próba, hogy mennyire szégyenlős e? Fogalma sincs azonban bármi is kerül ez után sorra bátran áll a történések elé, ugyanis beakarja bizonyítani tényleg rátermett a munkájára és nem fogja magát pont most zavartatni, hisz az elmúlt éveiben sem tette. Nagyon boldog a gondolattól, hogy végre valami szépséges ruhakölteményt hordhat hosszú idő után, hisz mégiscsak nő kedveli a jót, de ugyanakkor nem ez az elsődleges ami számít neki az életben. Abban azonban nem biztos, hogy tud várni még egy napot mielőtt munkába állna, túlságosan érdekli milyenek errefelé a férfiak, ugyanis úgy vélte felfedezni az elf akivel találkozott mindenki szemében furcsa nem, csak az övéiben. *
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:35:04
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Nem is fordul meg a fejében, hogy micsoda agymunkát sózott szegény Nalára azzal, hogy olyan, amilyen. Közben szóba kerülnek bizonyos módon szaporodó és leledző élőlények, amelyeket egy pillanat erejéig a vizében vél találni, majd csalódással veszi tudomásul az elnézést. Érkezik is mindjárt a pimasz megjegyzés a paraván másik oldaláról.*
-Nem lakoltattam ki őket, csak átruccantak a cipődből fürödni! *Kiált át a másik oldalra. Majd elmerül a habok alá, hogy a haját is átáztassa a forró víz, ezzel kiűzve minden beköltöző kívánatlan vendéget. Megmozgatja a víz alatt a fürtöket, majd, miután végez kiemelkedik hatalmas levegővétellel telítve a tüdejét. Köhög is egyet- kettőt mert az orrába még így is sikerült beszívni egy kis habot, minden óvatosság ellenére.*
-Miért? Olyat is hoztál magaddal öregem? *Kérdez vissza teljesen komolyan.*
-Akkor az veled alszik, én meg ne lássam a rusnya pofáját! *Játszik a felhalmozódott habbal, még a kalapját is ráülteti egy szépen, önmagában úszó szigetre. A két kezével pedig kis habkoronát formáz a fején.*
-Igen, minden rendben. *Válaszol azért a tündér kérdésére is, az lenne szép, ha itt egy dézsa vízbe fulladna bele, annyira régen azért nem fürdött, hogy ne tudná mire jó, meg, hogy is kell azt használni.*
-Ne szójá át! Inkább fürödjél te is meg rendesen! Mert ha még koszos leszel, akkor a padlón fogsz aludni a tieiddel! *Kiált még vissza, miközben dudorászva csúcsosítja a fejére varázsolt habkorona ágait.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Nem is fordul meg a fejében, hogy micsoda agymunkát sózott szegény Nalára azzal, hogy olyan, amilyen. Közben szóba kerülnek bizonyos módon szaporodó és leledző élőlények, amelyeket egy pillanat erejéig a vizében vél találni, majd csalódással veszi tudomásul az elnézést. Érkezik is mindjárt a pimasz megjegyzés a paraván másik oldaláról.*
-Nem lakoltattam ki őket, csak átruccantak a cipődből fürödni! *Kiált át a másik oldalra. Majd elmerül a habok alá, hogy a haját is átáztassa a forró víz, ezzel kiűzve minden beköltöző kívánatlan vendéget. Megmozgatja a víz alatt a fürtöket, majd, miután végez kiemelkedik hatalmas levegővétellel telítve a tüdejét. Köhög is egyet- kettőt mert az orrába még így is sikerült beszívni egy kis habot, minden óvatosság ellenére.*
-Miért? Olyat is hoztál magaddal öregem? *Kérdez vissza teljesen komolyan.*
-Akkor az veled alszik, én meg ne lássam a rusnya pofáját! *Játszik a felhalmozódott habbal, még a kalapját is ráülteti egy szépen, önmagában úszó szigetre. A két kezével pedig kis habkoronát formáz a fején.*
-Igen, minden rendben. *Válaszol azért a tündér kérdésére is, az lenne szép, ha itt egy dézsa vízbe fulladna bele, annyira régen azért nem fürdött, hogy ne tudná mire jó, meg, hogy is kell azt használni.*
-Ne szójá át! Inkább fürödjél te is meg rendesen! Mert ha még koszos leszel, akkor a padlón fogsz aludni a tieiddel! *Kiált még vissza, miközben dudorászva csúcsosítja a fejére varázsolt habkorona ágait.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:10:55
Üzenet elküldve: 2020-04-06 13:10:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Nyílt//
*Fekete haja lágy vonalakban simul végig háta ösvényén és horgonyoz le derekának mentén. A csizmája kopogása saját gondolatai szerint biztosan magára vonja a figyelmet, közben sötét szemeivel végig pásztázza a helyet. Ínycsiklandozó illatok csapják meg érzékeit és egy számára meglehetősen kifinomult dallam. A tengeren töltött esztendei során ritkán nyílt alkalma ápolt férfiakkal találkozni és megszabadulni az orrát facsaró halszagtól. Amióta a kikötőbe érkezett, még az alapvető dolgokon is elámul, mint például a homokszemcsés talajon. Hirtelen eszébe jut a tenger ringása és vad sustorgó égi fények sokasága, de hamar elhessegeti az emlék képeket. Leteszi fegyvereit a többi néhol kopott máshol pedig ékesen csillogó pajzs és íjjak halma közé, majd beljebb indul, hogy le ülhessen egy számára tetszőleges fényes faasztalhoz és elgondolkodik vajon mennyivel lesz másabb mostanra az élete, hogy többé nem a hajózás névtelen királynője lesz. Bármennyire is hiányoznak neki a harcok és a fejük felett repkedő hófehér, rikácsoló sirályok bekell vallania hiányzott, már neki az amit igazán, csak egy nő érthet meg. A tisztelet, a tisztaság, az etikett és lágy ruhák sustorgása. Minden amit ezen a helyen szeme-szája megkívánhat. A pimasz úriemberek, miattuk van itt a leginkább. Az elmúlt egy-két év során nem igazán akadt kellemes éjszakai partnere, pedig a nők felé is nyitott volt, de mindhiába. Maximum csalódott, mint a legénységben akik között szolgált. ~Iszákos kalózok, tele babonákkal!~ Mire is számított? Kedve szerint elkiáltaná magát a szándékairól, de ezúttal szeretne előkelő hölgy lenni újból. Az ivóversenyek, koszos ingek és a rakoncátlan haj betűrve egy sötét sapka alá, mind hátra maradt a Szörnyeteg fagerendáival együtt. ~Talán vehetnék egy pohár édesbort ~ elmélkedik azonban a fáradt lábai visszahúzzák a tettlegesség alól. ~Rám férne egy alapos fürdő meg egy masszázs~ ezekkel a gondolatokkal hátra dől a székén és önmagát meghazudtolva várja a „csodát”, ami jelen helyzetben egy sellő férfi lenne. Jót derült a hely nevén, ha tudnák a tengeren milyen históriák keringenek a fél hal szerzetekről, akkor nem viselnék ennyire büszkén e nevet. *
//Nyílt//
*Fekete haja lágy vonalakban simul végig háta ösvényén és horgonyoz le derekának mentén. A csizmája kopogása saját gondolatai szerint biztosan magára vonja a figyelmet, közben sötét szemeivel végig pásztázza a helyet. Ínycsiklandozó illatok csapják meg érzékeit és egy számára meglehetősen kifinomult dallam. A tengeren töltött esztendei során ritkán nyílt alkalma ápolt férfiakkal találkozni és megszabadulni az orrát facsaró halszagtól. Amióta a kikötőbe érkezett, még az alapvető dolgokon is elámul, mint például a homokszemcsés talajon. Hirtelen eszébe jut a tenger ringása és vad sustorgó égi fények sokasága, de hamar elhessegeti az emlék képeket. Leteszi fegyvereit a többi néhol kopott máshol pedig ékesen csillogó pajzs és íjjak halma közé, majd beljebb indul, hogy le ülhessen egy számára tetszőleges fényes faasztalhoz és elgondolkodik vajon mennyivel lesz másabb mostanra az élete, hogy többé nem a hajózás névtelen királynője lesz. Bármennyire is hiányoznak neki a harcok és a fejük felett repkedő hófehér, rikácsoló sirályok bekell vallania hiányzott, már neki az amit igazán, csak egy nő érthet meg. A tisztelet, a tisztaság, az etikett és lágy ruhák sustorgása. Minden amit ezen a helyen szeme-szája megkívánhat. A pimasz úriemberek, miattuk van itt a leginkább. Az elmúlt egy-két év során nem igazán akadt kellemes éjszakai partnere, pedig a nők felé is nyitott volt, de mindhiába. Maximum csalódott, mint a legénységben akik között szolgált. ~Iszákos kalózok, tele babonákkal!~ Mire is számított? Kedve szerint elkiáltaná magát a szándékairól, de ezúttal szeretne előkelő hölgy lenni újból. Az ivóversenyek, koszos ingek és a rakoncátlan haj betűrve egy sötét sapka alá, mind hátra maradt a Szörnyeteg fagerendáival együtt. ~Talán vehetnék egy pohár édesbort ~ elmélkedik azonban a fáradt lábai visszahúzzák a tettlegesség alól. ~Rám férne egy alapos fürdő meg egy masszázs~ ezekkel a gondolatokkal hátra dől a székén és önmagát meghazudtolva várja a „csodát”, ami jelen helyzetben egy sellő férfi lenne. Jót derült a hely nevén, ha tudnák a tengeren milyen históriák keringenek a fél hal szerzetekről, akkor nem viselnék ennyire büszkén e nevet. *
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:44:57
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:44:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kedveskedő csókokkal hinti be az említett testrész, ha engedi azt az alatta fekvő és lágyan fedezi fel a nő kényes szegleteit közben megpróbálja tartani a szemkontaktust a másikkal, hisz egy tüzes tekintetnél kevesebb dolog van a férfi szerint ami izgatóbb lehet ésa tökéletes idomok és szépséges arc hatására ő maga minden bizonnyal tűzben ég. Közben, ha teheti visszatér a finom, körző mozdulatokhoz az ujjbegyével és közben egy kicsit ingerelve a fekete hajú vadmacskát a combokat kóstolgatja ajkai útja során. *
- Olyan vagy, mint egy istennő a hosszú, selymes hajaddal és formás testeddel. *mormogja a másik bőrébe Sert, közben pedig megint irány váltásra készül Vyl hasa felé. Először nem időzött el itt ennyit, így most megpróbálkozik behozni a kapkodásával okozott veszteséget, de ez nem tántorítja el attól, hogy az alsó ajkakat ujjai cikázásával kívülről részesíthesse lágy figyelmében. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kedveskedő csókokkal hinti be az említett testrész, ha engedi azt az alatta fekvő és lágyan fedezi fel a nő kényes szegleteit közben megpróbálja tartani a szemkontaktust a másikkal, hisz egy tüzes tekintetnél kevesebb dolog van a férfi szerint ami izgatóbb lehet ésa tökéletes idomok és szépséges arc hatására ő maga minden bizonnyal tűzben ég. Közben, ha teheti visszatér a finom, körző mozdulatokhoz az ujjbegyével és közben egy kicsit ingerelve a fekete hajú vadmacskát a combokat kóstolgatja ajkai útja során. *
- Olyan vagy, mint egy istennő a hosszú, selymes hajaddal és formás testeddel. *mormogja a másik bőrébe Sert, közben pedig megint irány váltásra készül Vyl hasa felé. Először nem időzött el itt ennyit, így most megpróbálkozik behozni a kapkodásával okozott veszteséget, de ez nem tántorítja el attól, hogy az alsó ajkakat ujjai cikázásával kívülről részesíthesse lágy figyelmében. *
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:09:54
Üzenet elküldve: 2020-04-06 12:09:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezd izgalmasabbá válni a játék, s ezzel együtt passzívabbá a lány, hagyja kibontakozni a hosszúéletű férfit. Legtöbbször lassan szoktak vele kezdeni, finom, lágy, simogató tempóban, kissé fura is neki eleinte ez a hirtelen váltás, de végső soron a kuncsaft vágyai a lényegesek, neki meg tűrni kell, valamint nem is olyan rossz ez, így kényelmes tűrni is. A sóhajok felszakadnak, csak az első gátat kellett feltörni, Vyl pedig hagyja, sőt, segíti, hogy a férfi felfalhassa a jól megérdemelt édességet. Igen hálás lenne ezért alul, valósággal imádja ezt a részét az aktusnak, talán még jobban is, mint amikor az ellenkező nem a saját míves dolgaival kívánja eljuttatni a csúcsra. Szereti, ha szeretik, ha kényeztetik, ha kívánják, szeret a középpontban lenni. Haját hátrasimítja, fejét megdönti, kezeivel oldalra támasztva, várja a továbbiakat, s engedelmeskedik a másik akaratának.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kezd izgalmasabbá válni a játék, s ezzel együtt passzívabbá a lány, hagyja kibontakozni a hosszúéletű férfit. Legtöbbször lassan szoktak vele kezdeni, finom, lágy, simogató tempóban, kissé fura is neki eleinte ez a hirtelen váltás, de végső soron a kuncsaft vágyai a lényegesek, neki meg tűrni kell, valamint nem is olyan rossz ez, így kényelmes tűrni is. A sóhajok felszakadnak, csak az első gátat kellett feltörni, Vyl pedig hagyja, sőt, segíti, hogy a férfi felfalhassa a jól megérdemelt édességet. Igen hálás lenne ezért alul, valósággal imádja ezt a részét az aktusnak, talán még jobban is, mint amikor az ellenkező nem a saját míves dolgaival kívánja eljuttatni a csúcsra. Szereti, ha szeretik, ha kényeztetik, ha kívánják, szeret a középpontban lenni. Haját hátrasimítja, fejét megdönti, kezeivel oldalra támasztva, várja a továbbiakat, s engedelmeskedik a másik akaratának.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:32:38
Üzenet elküldve: 2020-04-06 11:32:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a másik ahol még éri csókjaival fedezhesse fel a testét és lágyan lehunyja szemeit egy-egy érintés gyanánt. Aztán a kérdésére az igenlő válasz önmagában felbátorítja, de amikor már a másik kézfeje is az övén pihen és meghallja az első szexi sóhaj zaját az eddig hangtalan nőtől a comboktól kényesebb területek felé vezeti a kezét és reménykedve próbál rátapintani a nő testének legérzékenyebb rügyére, hogy azzal tovább fokozhassa a másik élvezetét. Közben az egyik kezével, még mindig a combok kecsegtető bőrével játszadozik és örömmel fogadja Vyl kezdeményező csókját. A hüvelyujjával közepes tempót felvéve körözget a másik csiklóján és elgondolkodik azon mit szólna a másik, ha csókjaival váltaná fel az eddigi műveletet. Megpróbál lejjebb csúszni a nő lábai közé, hogy széttárhassa azokat a két bokánál fogva és először, csak egy lágy kezdeményező csókkal üdvözölje a területet, majd alulról felfelé haladva belenyalinthasson a hívogató finomságba. *
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Hagyja, hogy a másik ahol még éri csókjaival fedezhesse fel a testét és lágyan lehunyja szemeit egy-egy érintés gyanánt. Aztán a kérdésére az igenlő válasz önmagában felbátorítja, de amikor már a másik kézfeje is az övén pihen és meghallja az első szexi sóhaj zaját az eddig hangtalan nőtől a comboktól kényesebb területek felé vezeti a kezét és reménykedve próbál rátapintani a nő testének legérzékenyebb rügyére, hogy azzal tovább fokozhassa a másik élvezetét. Közben az egyik kezével, még mindig a combok kecsegtető bőrével játszadozik és örömmel fogadja Vyl kezdeményező csókját. A hüvelyujjával közepes tempót felvéve körözget a másik csiklóján és elgondolkodik azon mit szólna a másik, ha csókjaival váltaná fel az eddigi műveletet. Megpróbál lejjebb csúszni a nő lábai közé, hogy széttárhassa azokat a két bokánál fogva és először, csak egy lágy kezdeményező csókkal üdvözölje a területet, majd alulról felfelé haladva belenyalinthasson a hívogató finomságba. *
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:59:17
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:59:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*A szemkontaktus túlértékelésén elgondolkodik. Valóban igaz lehet, bár egy harcosnál, akinek ez a vérében van talán alap reflex, hogy az ilyesmire felfigyel.*
- Sok mindent elárul egy apró szemkontaktus is. Főleg harcosok között. *Mosolyogva jelenti ki ezt, de nem részletezi, hogy ő mivel foglalkozik, bár ebből Reyraa bizonyára fogja sejteni, hogy nem tudományos kérdésekről fognak majd beszélgetni. A mélységiek helybeli megítélésének részleteit jól megfigyeli. Kicsit csodálkozva fogadja, hogy a kikötőben szinte semmilyen hátrányt, vagy megkülönböztetést nem kell elviselnie a fajtájuknak. Arthenior városa az elmondottak szerint már korántsem ilyen befogadó. De itt úgy néz, ki hogy a hely tulajdonosai mélységi. Biztosan el fog látogatni a városba is, de azt mindenképp jó tudnia, hogy a kikötő egy viszonylag biztos hely a népe számára. Türelmesen hallgatja végig a beszámolót, mert minden apró részlet érdekli.*
- Ezt jó tudni a magamfajta utazónak. Hálásan köszönöm a beszámolóját. *Reyraa-nak talán egyszerű összegzés a mélységi kérdésre, de Ilion-nak ezeket az értesüléseket pontosan vissza kell majd adnia a nagy tanács előtt. Örömmel veszi mindkét hölgy bemutatkozását. Reyraa-t Rey-nek fogja szólítani, ahogy kérte. Wellyradona is egy nagyon szép név, amit egyelőre rövidítés nélkül fog alkalmazni, mert beceneves szólítást nem kapott. Mivel mélységi asztaltársa is pár részletet megosztott magával ezért úgy látja helyesnek, ha ő is ezt teszi.*
- Jó étvágyat a kacsához! *Mielőtt hozzá látnának ezt sem illik elfelejteni. Az evőeszközökkel kulturáltan hozzálát a kacsa felszeleteléséhez és fogyasztásához. Mikor épp nincs tele a szája, akkor mesélni kezd.*
- Tudja én egy elég messzi vidékről érkeztem. A törzsem nem érintkezik idegenekkel, sem mélységiekkel, sem másokkal. A nagy sötételf háborúk és vérontás óta elzártan élnek az őseim. Hátat fordítottak a kegyetlen múltnak és egy új jövőt kezdtek el építeni. *Egy pillanatra megáll, hogy a nő reakcióit megfigyelhesse az elhangzottakra, majd egy újabb falat után folytatja.*
- Időnként egy felderítő fiatalt kiküldenek, hogy nézzen szét a nagyvilágban, hogy milyenek az állapotok. Részletes információkat kell gyűjtenem, hogy majd beszámolhassak a törzsem nagytanácsa előtt. Ezért a viselkedésem és gyermekinek tűnő kérdéseimet nem csodálom, ha furcsállja kissé. *Az időnként az egy kicsit tág fogalom. Konkrétan ötven éve volt kint utoljára felderítő és azóta szinte semmit sem tudnak a nagyvilágban történtekről. Beszéd közben eszébe jut néhány szükséges részlet, ami a küldetéséhez nélkülözhetetlen lesz.*
- Esetleg tudna segíteni, hogy hol találhatnék munkát? Viszonylag kevés arannyal érkeztem, amit most javarészt elköltöttem. Munkára, szállásra és élelemre lenne szükségem. Igazából sokféle munkát elvállalnék, de leginkább a fegyverforgatáshoz értek. *Kíváncsian tekint a mélységi nő szemébe, hogy esetleg van e tudomása ilyen állásról valahol a kikötőben.*
*A szemkontaktus túlértékelésén elgondolkodik. Valóban igaz lehet, bár egy harcosnál, akinek ez a vérében van talán alap reflex, hogy az ilyesmire felfigyel.*
- Sok mindent elárul egy apró szemkontaktus is. Főleg harcosok között. *Mosolyogva jelenti ki ezt, de nem részletezi, hogy ő mivel foglalkozik, bár ebből Reyraa bizonyára fogja sejteni, hogy nem tudományos kérdésekről fognak majd beszélgetni. A mélységiek helybeli megítélésének részleteit jól megfigyeli. Kicsit csodálkozva fogadja, hogy a kikötőben szinte semmilyen hátrányt, vagy megkülönböztetést nem kell elviselnie a fajtájuknak. Arthenior városa az elmondottak szerint már korántsem ilyen befogadó. De itt úgy néz, ki hogy a hely tulajdonosai mélységi. Biztosan el fog látogatni a városba is, de azt mindenképp jó tudnia, hogy a kikötő egy viszonylag biztos hely a népe számára. Türelmesen hallgatja végig a beszámolót, mert minden apró részlet érdekli.*
- Ezt jó tudni a magamfajta utazónak. Hálásan köszönöm a beszámolóját. *Reyraa-nak talán egyszerű összegzés a mélységi kérdésre, de Ilion-nak ezeket az értesüléseket pontosan vissza kell majd adnia a nagy tanács előtt. Örömmel veszi mindkét hölgy bemutatkozását. Reyraa-t Rey-nek fogja szólítani, ahogy kérte. Wellyradona is egy nagyon szép név, amit egyelőre rövidítés nélkül fog alkalmazni, mert beceneves szólítást nem kapott. Mivel mélységi asztaltársa is pár részletet megosztott magával ezért úgy látja helyesnek, ha ő is ezt teszi.*
- Jó étvágyat a kacsához! *Mielőtt hozzá látnának ezt sem illik elfelejteni. Az evőeszközökkel kulturáltan hozzálát a kacsa felszeleteléséhez és fogyasztásához. Mikor épp nincs tele a szája, akkor mesélni kezd.*
- Tudja én egy elég messzi vidékről érkeztem. A törzsem nem érintkezik idegenekkel, sem mélységiekkel, sem másokkal. A nagy sötételf háborúk és vérontás óta elzártan élnek az őseim. Hátat fordítottak a kegyetlen múltnak és egy új jövőt kezdtek el építeni. *Egy pillanatra megáll, hogy a nő reakcióit megfigyelhesse az elhangzottakra, majd egy újabb falat után folytatja.*
- Időnként egy felderítő fiatalt kiküldenek, hogy nézzen szét a nagyvilágban, hogy milyenek az állapotok. Részletes információkat kell gyűjtenem, hogy majd beszámolhassak a törzsem nagytanácsa előtt. Ezért a viselkedésem és gyermekinek tűnő kérdéseimet nem csodálom, ha furcsállja kissé. *Az időnként az egy kicsit tág fogalom. Konkrétan ötven éve volt kint utoljára felderítő és azóta szinte semmit sem tudnak a nagyvilágban történtekről. Beszéd közben eszébe jut néhány szükséges részlet, ami a küldetéséhez nélkülözhetetlen lesz.*
- Esetleg tudna segíteni, hogy hol találhatnék munkát? Viszonylag kevés arannyal érkeztem, amit most javarészt elköltöttem. Munkára, szállásra és élelemre lenne szükségem. Igazából sokféle munkát elvállalnék, de leginkább a fegyverforgatáshoz értek. *Kíváncsian tekint a mélységi nő szemébe, hogy esetleg van e tudomása ilyen állásról valahol a kikötőben.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:30:07
Üzenet elküldve: 2020-04-06 10:30:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine nagy, értetlen szemeivel vizslatja a férfit az szinte bűnbánóan felel a másik tekintetére. Nem akarta megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, a nevetés pedig jó kedvében tört felszínre. Nem szeretne sokat beszélni a jelenlegi helyzetben, hisz könnyen elronthatná a pillanatot, de mégis tisztáznia kéne May-vel a félre értést. *
- Nagyon jól esett, May. *cirógatja a másik arcát, ha az engedi*
- Semmi rosszat nem csináltál, csak szerettem volna inkább veled foglalkozni. Eszeveszettül gyönyörű teremtés vagy! *Az utolsó mondatát inkább magának mondja, mintsem a másiknak és a benne tomboló vágytól fájdalmas sóhaj szökik ki ajkán. Aztán a nő megcsókolja, amit rögvest viszonoz is, de a fél-elf elhúzódik, így kissé csalódottan néz a hívogató ajkak után. A kérdésére némán bólint egyet, és amikor meghallja mire is kéri a másik egy hatalmas mélyről jövő nyögés hagyja el a torkát. ~Ezek szerint kívánja az érintésemet!~ gondolja magában a sebes arcú, és szinte érzi miként árasztja el testét a szinte állatias vágy. Megpróbálja a hátára fordítani a másikat, és ha ez sikerül a következő tettének azt szánja, hogy a fogával egy kicsit lejjebb próbálja húzgálni az anyagot, de még nem veszi le a másikról, kínozza pár perc hosszáig, amíg a csikló keresésére indul és az anyagon keresztül csókot lehel arra, ha a másik nem tiltakozik közben a hosszú lábakat a vállára tenné a tervei szerint, és még egyszer megpöcköli a nyelvével a kis gyöngyöt aztán egy hirtelen, de óvatos mozdulattal, hogy az ne szakadjon el lerántja a másikról az utolsó takaró anyagot, és amennyiben ez sikerült a számára és engedik neki, már úgy hajol a másik kényeztetésére és figyeli mennyire is mondott igazat Maydeleine, amikor azt mondta már nagyon átázott. A csipkén keresztül is érezte, de ha erről is megbizonyosodhat minden bizonnyal nem egy el folytot nyögés fogja elhagyni a duzzadt ajkait a tökéletes nőiesség láttán. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy Maydeleine nagy, értetlen szemeivel vizslatja a férfit az szinte bűnbánóan felel a másik tekintetére. Nem akarta megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, a nevetés pedig jó kedvében tört felszínre. Nem szeretne sokat beszélni a jelenlegi helyzetben, hisz könnyen elronthatná a pillanatot, de mégis tisztáznia kéne May-vel a félre értést. *
- Nagyon jól esett, May. *cirógatja a másik arcát, ha az engedi*
- Semmi rosszat nem csináltál, csak szerettem volna inkább veled foglalkozni. Eszeveszettül gyönyörű teremtés vagy! *Az utolsó mondatát inkább magának mondja, mintsem a másiknak és a benne tomboló vágytól fájdalmas sóhaj szökik ki ajkán. Aztán a nő megcsókolja, amit rögvest viszonoz is, de a fél-elf elhúzódik, így kissé csalódottan néz a hívogató ajkak után. A kérdésére némán bólint egyet, és amikor meghallja mire is kéri a másik egy hatalmas mélyről jövő nyögés hagyja el a torkát. ~Ezek szerint kívánja az érintésemet!~ gondolja magában a sebes arcú, és szinte érzi miként árasztja el testét a szinte állatias vágy. Megpróbálja a hátára fordítani a másikat, és ha ez sikerül a következő tettének azt szánja, hogy a fogával egy kicsit lejjebb próbálja húzgálni az anyagot, de még nem veszi le a másikról, kínozza pár perc hosszáig, amíg a csikló keresésére indul és az anyagon keresztül csókot lehel arra, ha a másik nem tiltakozik közben a hosszú lábakat a vállára tenné a tervei szerint, és még egyszer megpöcköli a nyelvével a kis gyöngyöt aztán egy hirtelen, de óvatos mozdulattal, hogy az ne szakadjon el lerántja a másikról az utolsó takaró anyagot, és amennyiben ez sikerült a számára és engedik neki, már úgy hajol a másik kényeztetésére és figyeli mennyire is mondott igazat Maydeleine, amikor azt mondta már nagyon átázott. A csipkén keresztül is érezte, de ha erről is megbizonyosodhat minden bizonnyal nem egy el folytot nyögés fogja elhagyni a duzzadt ajkait a tökéletes nőiesség láttán. *
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:09:07
Üzenet elküldve: 2020-04-06 00:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Annyira nem erőssége a verekedés. Valahogy azért óvták ettől, de bizonyos helyzetekben nem lehetett volna távol tartani. Például éles igazi törzsi harcban nem vett részt soha. Ami után a sérültek mindig csak többen és többen voltak.*
- Aki leszúrt az se volt könnyű eset. Megölték, mert sehogyan sem bírtak vele. Pedig az enyéim nőket ritkán ölnek. *mondja tűnődő hangon. A hege kérdése ennek okán aktuális. Milyen papot kéne felkeresnie? Sötét papot akar, de végül is ez a szeretet istennője is lehet akár jó választás. Felsóhajt.*
- Majd meglátjuk.* rendelkezik elkomorodva. Aztán a füstölő hatására már inkább csak kényelembe akarja helyezni magát. A vérkertben tett látogatására már kifejezetten vicceskedve felel. Amire meg is kapja Nazron nyelvét felé öltve. Ezen értetlen néz, de amikor a fiú nevet úgy Lisé is nevetni kezd. Ezután az nem tetszően nevezi Naz. *
- Ne, a kettőt együtt ne. Vagy Lisé, vagy Rókalány. *hangja halkan kér, de hallani, ahogy mosoly bujkál az ajka szegletében. A haját szaglássza, ezt tisztán érzi, kedve lenne huncutul rákérdezni, hogy büdös tán, de aztán mégsem teszi. De ajkába harap nevetését elnyomva, mikor felhagy a vörös hajzatának a szimatolásával. A békés mesére bólint, és közben ígéretet kap, hogy nem hagyja Naz elaludni, vagy megfulladni. Persze elaludni nem akar, így is érdekli a történet, főleg, ha a tengeri lényeg sellők lesznek. Hallott róluk, és látni is akar egyet.*
- Azt csak hiszed.*vág vissza, kinek mi száll a fejébe. Egy kupa akármilyen alkoholtól vagy kettőtől még nem történt semmi sem. Mondjuk füstölővel együtt még nem próbálta, így újdonság lesz a hatása. Kétségkívül nagyobb eredménye is lesz. A történet mesélésébe belekezd Nazron, és az első szót rögtön meg is magyarázza. ~Kalóz, rabló. ~Tulajdonképpen a rabló se egyértelmű, mert nem érti hogyan lehet a ló rab, de mindegy is ~Kicsire nem adunk. Biztos itt a lovak tudnak rosszat tenni. Elhagyják a gazdáikat és rabló válik a lóból.~ Sakkozza ki magának, amin fel is nevet. Képtelen ötletnek tűnik, de ráhagyja Nazronra, annyi fura szót mondott már, hogy eggyel több vagy kevesebb. Bár ha sejtése lenne, hogy teljesen rossz irányban keresi a megoldást, lehet csak jobban nevetne rajta.
Viszont amúgy is a sellők érdeklik, és nem a lovas rabló kalózok. Felvonja a szemöldökét, hogy a sellő félig hal félig ember. Bár a kalózt meg félig lónak és félig embernek képzeli el. Na, nem úgy mint a kentaurt, hanem pontosan fordítva. Mindenesetre csendben és kíváncsian figyeli a mese végét. Egy két részen felnevet, még de már nem annyira, mint a rab ló részén. A végén a csodás megmenekülésre elégedetten hümmög, pont ilyenre gondolt. Amiben van izgalom, de a vége alapjáraton jó. És itt a Sellők győztek a fura rab ló kalóz felett. *
- Hű ez nagyon jó volt, tetszett. *kifejtené a rab lót, de nincsen kedve hozzá, meg amúgy is nevethetnékje van, ha rab lóra gondol. Nazron meg amúgy is átöleli, ami teljesen mást juttat az eszébe. Közelebb is hajol, és fülébe suttogva mondja az utolsó mondatot. *
- Mint mi? *kérdezi nevetve, Nazron felé fordul, hogy lássa, mikor válaszol, ehelyett csókot kap. Amit kénytelen viszonozni. Helyezkedik kicsit, és már teljesen oldalra fordulva tehénkedik a fiún, s közben csókolja mély szenvedéllyel, és energikusan harap egyet Naz ajkára. Majd elszakítja az ajkát tőle, és kirobban belőle a nevetés.*
- Áruld már el, hogy lehet egy ló rab? Elhagyta a gazdáját és tömlöcbe került? *itt annyira elkezdi már rázni a nevetés, hogy homlokát Naz vállának nyomja. Meg vélhetően más formásabb testrészét a mellkasának. Ám ennek tudatába nem kerül, mert már kegyetlenül vicces ez a rabosított lovak kalózának ténye, vagy legyen akármi is az. Karjai is hanyagul ölelik a fiút, bár az egyik inkább lehet, kicsit karmol is a vállánál.*
//Fürdő//
*Annyira nem erőssége a verekedés. Valahogy azért óvták ettől, de bizonyos helyzetekben nem lehetett volna távol tartani. Például éles igazi törzsi harcban nem vett részt soha. Ami után a sérültek mindig csak többen és többen voltak.*
- Aki leszúrt az se volt könnyű eset. Megölték, mert sehogyan sem bírtak vele. Pedig az enyéim nőket ritkán ölnek. *mondja tűnődő hangon. A hege kérdése ennek okán aktuális. Milyen papot kéne felkeresnie? Sötét papot akar, de végül is ez a szeretet istennője is lehet akár jó választás. Felsóhajt.*
- Majd meglátjuk.* rendelkezik elkomorodva. Aztán a füstölő hatására már inkább csak kényelembe akarja helyezni magát. A vérkertben tett látogatására már kifejezetten vicceskedve felel. Amire meg is kapja Nazron nyelvét felé öltve. Ezen értetlen néz, de amikor a fiú nevet úgy Lisé is nevetni kezd. Ezután az nem tetszően nevezi Naz. *
- Ne, a kettőt együtt ne. Vagy Lisé, vagy Rókalány. *hangja halkan kér, de hallani, ahogy mosoly bujkál az ajka szegletében. A haját szaglássza, ezt tisztán érzi, kedve lenne huncutul rákérdezni, hogy büdös tán, de aztán mégsem teszi. De ajkába harap nevetését elnyomva, mikor felhagy a vörös hajzatának a szimatolásával. A békés mesére bólint, és közben ígéretet kap, hogy nem hagyja Naz elaludni, vagy megfulladni. Persze elaludni nem akar, így is érdekli a történet, főleg, ha a tengeri lényeg sellők lesznek. Hallott róluk, és látni is akar egyet.*
- Azt csak hiszed.*vág vissza, kinek mi száll a fejébe. Egy kupa akármilyen alkoholtól vagy kettőtől még nem történt semmi sem. Mondjuk füstölővel együtt még nem próbálta, így újdonság lesz a hatása. Kétségkívül nagyobb eredménye is lesz. A történet mesélésébe belekezd Nazron, és az első szót rögtön meg is magyarázza. ~Kalóz, rabló. ~Tulajdonképpen a rabló se egyértelmű, mert nem érti hogyan lehet a ló rab, de mindegy is ~Kicsire nem adunk. Biztos itt a lovak tudnak rosszat tenni. Elhagyják a gazdáikat és rabló válik a lóból.~ Sakkozza ki magának, amin fel is nevet. Képtelen ötletnek tűnik, de ráhagyja Nazronra, annyi fura szót mondott már, hogy eggyel több vagy kevesebb. Bár ha sejtése lenne, hogy teljesen rossz irányban keresi a megoldást, lehet csak jobban nevetne rajta.
Viszont amúgy is a sellők érdeklik, és nem a lovas rabló kalózok. Felvonja a szemöldökét, hogy a sellő félig hal félig ember. Bár a kalózt meg félig lónak és félig embernek képzeli el. Na, nem úgy mint a kentaurt, hanem pontosan fordítva. Mindenesetre csendben és kíváncsian figyeli a mese végét. Egy két részen felnevet, még de már nem annyira, mint a rab ló részén. A végén a csodás megmenekülésre elégedetten hümmög, pont ilyenre gondolt. Amiben van izgalom, de a vége alapjáraton jó. És itt a Sellők győztek a fura rab ló kalóz felett. *
- Hű ez nagyon jó volt, tetszett. *kifejtené a rab lót, de nincsen kedve hozzá, meg amúgy is nevethetnékje van, ha rab lóra gondol. Nazron meg amúgy is átöleli, ami teljesen mást juttat az eszébe. Közelebb is hajol, és fülébe suttogva mondja az utolsó mondatot. *
- Mint mi? *kérdezi nevetve, Nazron felé fordul, hogy lássa, mikor válaszol, ehelyett csókot kap. Amit kénytelen viszonozni. Helyezkedik kicsit, és már teljesen oldalra fordulva tehénkedik a fiún, s közben csókolja mély szenvedéllyel, és energikusan harap egyet Naz ajkára. Majd elszakítja az ajkát tőle, és kirobban belőle a nevetés.*
- Áruld már el, hogy lehet egy ló rab? Elhagyta a gazdáját és tömlöcbe került? *itt annyira elkezdi már rázni a nevetés, hogy homlokát Naz vállának nyomja. Meg vélhetően más formásabb testrészét a mellkasának. Ám ennek tudatába nem kerül, mert már kegyetlenül vicces ez a rabosított lovak kalózának ténye, vagy legyen akármi is az. Karjai is hanyagul ölelik a fiút, bár az egyik inkább lehet, kicsit karmol is a vállánál.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:04:35
Üzenet elküldve: 2020-04-05 23:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
-Köszönöm!
*Felel kislányos büszkeséggel, mikor Wrexan megdicséri, könyökével pedig szelíden megböki Parcy könyökét, mikor jövőbeli kudarcát veti fel.*
- Naaa, ilyet ne is mondj, kedves, még rajtad marad!
*Neveti el a végét. Parcy ötletét hálásan fogadja, kedves gondolatnak tartja.*
- Nos... talán csak a Pár és Dupla pár kifejezést használhatnánk az Egyes és Kettes helyett. Köszönöm, hogy javasoltad. Wrexan?
*Fordul ő is a hallgatagabb fiú felé, aki mintha kissé zavartan dobna hirtelen. Két párt is dob, s mégis kockáztatja az egyiket.*
- Merész játékos vagy! De igazad van, bátraké a szerencse.
*Rákacsint, s kortyol megint a borból, majd Parcy dobását is megnézi.*
- Akkor mindenki egy Párról indul.
*Vonogatja szemöldökét, és két összeillesztett tenyeréből formál zárt üreget a három újradobásra ítélt kockának. A nyeremény témájában még nem született döntés, Wrexan alkalmazkodó választ ad, nem kíván választani. Illik hozzá ez a szerénység, ami valahogy azonnal szimpátiát kelt a legtöbbekben. Parcy megjegyzésére Cassy teljes nyugalommal mosolyog.*
- Én megbízom bennetek, bármit kértek is. De ha valamelyikőtök megosztja, mit szeretne, akkor én is.
*Nem akarja elrontani a meglepetést, ha a titoknál maradnak, amire inkább voksolna, de persze nem hagyja cserben azt, aki kiadja magát. Az állatok témája hálásnak bizonyul, Parcynak erről is van meglepő története. Cassy a szivéhez kap, persze nem teátrális módon, főleg, hogy a kockákra is vigyáznia kell.*
- Csak nem Noruval?
*De hamar kiderül, hogy egy tündér volt az érintett.*
- Oh, az más. Persze azért remélem, egyiknek se esett baja.
*Visszamosolyog melegen Parcyra, mikor társként beszél a macskáról, hiszen már tudja, hogy milyen régóta élt magányban. Különösen öröm számára, hogy kezd felderülni, bár még a két férfi között kicsit akadozónak érzi a kommunikációt, talán korábbi vitájuk miatt.*
- Én inkább megfigyeltem az állatokat kislányként. Szerettem nézni a fákon játszó mókusokat, a pocsolyában fürdő madarakat. A háziállatok közül nem igen volt egyik sem kifejezetten az enyém. De nem is kellett, mindet szerettem.
*Wrexanra néz, hogy továbbpasszolja a válasz lehetőségét.*
- Rólad már tudom, hogy jól bánsz a lovakkal. Citromhab jó kezekbe került. De az az érzésem, te inkább kutyát tartanál magad mellett.
*Fürkészi a fiút elgondolkodón.*
- Eltaláltam?
*Kérdi izgalommal a hangjában. Aztán végre dob is hamarosan.*
- Ohh, hát ez nem sikerült túl jól.
*Mosolyog lemondón kockáit nézve.*
- 2, 3, 5, 5, 6. Maradt egy Pár.
*Tolja közép felé a két eredetileg meghagyott kockát, s megint kortyol. Kezd is a fejébe szállni, arcára pedig pírként ül a testét elöntő meleg, ezért talán jobb, ha kicsit megáll. Házigazdaként szégyen lenne elsőként kidőlnie.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
-Köszönöm!
*Felel kislányos büszkeséggel, mikor Wrexan megdicséri, könyökével pedig szelíden megböki Parcy könyökét, mikor jövőbeli kudarcát veti fel.*
- Naaa, ilyet ne is mondj, kedves, még rajtad marad!
*Neveti el a végét. Parcy ötletét hálásan fogadja, kedves gondolatnak tartja.*
- Nos... talán csak a Pár és Dupla pár kifejezést használhatnánk az Egyes és Kettes helyett. Köszönöm, hogy javasoltad. Wrexan?
*Fordul ő is a hallgatagabb fiú felé, aki mintha kissé zavartan dobna hirtelen. Két párt is dob, s mégis kockáztatja az egyiket.*
- Merész játékos vagy! De igazad van, bátraké a szerencse.
*Rákacsint, s kortyol megint a borból, majd Parcy dobását is megnézi.*
- Akkor mindenki egy Párról indul.
*Vonogatja szemöldökét, és két összeillesztett tenyeréből formál zárt üreget a három újradobásra ítélt kockának. A nyeremény témájában még nem született döntés, Wrexan alkalmazkodó választ ad, nem kíván választani. Illik hozzá ez a szerénység, ami valahogy azonnal szimpátiát kelt a legtöbbekben. Parcy megjegyzésére Cassy teljes nyugalommal mosolyog.*
- Én megbízom bennetek, bármit kértek is. De ha valamelyikőtök megosztja, mit szeretne, akkor én is.
*Nem akarja elrontani a meglepetést, ha a titoknál maradnak, amire inkább voksolna, de persze nem hagyja cserben azt, aki kiadja magát. Az állatok témája hálásnak bizonyul, Parcynak erről is van meglepő története. Cassy a szivéhez kap, persze nem teátrális módon, főleg, hogy a kockákra is vigyáznia kell.*
- Csak nem Noruval?
*De hamar kiderül, hogy egy tündér volt az érintett.*
- Oh, az más. Persze azért remélem, egyiknek se esett baja.
*Visszamosolyog melegen Parcyra, mikor társként beszél a macskáról, hiszen már tudja, hogy milyen régóta élt magányban. Különösen öröm számára, hogy kezd felderülni, bár még a két férfi között kicsit akadozónak érzi a kommunikációt, talán korábbi vitájuk miatt.*
- Én inkább megfigyeltem az állatokat kislányként. Szerettem nézni a fákon játszó mókusokat, a pocsolyában fürdő madarakat. A háziállatok közül nem igen volt egyik sem kifejezetten az enyém. De nem is kellett, mindet szerettem.
*Wrexanra néz, hogy továbbpasszolja a válasz lehetőségét.*
- Rólad már tudom, hogy jól bánsz a lovakkal. Citromhab jó kezekbe került. De az az érzésem, te inkább kutyát tartanál magad mellett.
*Fürkészi a fiút elgondolkodón.*
- Eltaláltam?
*Kérdi izgalommal a hangjában. Aztán végre dob is hamarosan.*
- Ohh, hát ez nem sikerült túl jól.
*Mosolyog lemondón kockáit nézve.*
- 2, 3, 5, 5, 6. Maradt egy Pár.
*Tolja közép felé a két eredetileg meghagyott kockát, s megint kortyol. Kezd is a fejébe szállni, arcára pedig pírként ül a testét elöntő meleg, ezért talán jobb, ha kicsit megáll. Házigazdaként szégyen lenne elsőként kidőlnie.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:15:00
Üzenet elküldve: 2020-04-05 22:15:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ahogy Zam számára is feltűnt, úgy Myrnek is szemet szúr Paramvyr jól informáltsága. A gnóm lány hideg szemeivel Paramvyr összes mozdulatát figyeli, noha ezt nem feltűnően teszi. Emiatt meg is látja, hogy a férfi előhúz két üvegcsét, melyek fehér varázsitalt rejtenek. *
~ Ha ezt az előtt csinálta volna, hogy a munkát megkaptuk, azt hinném, le akarja kenyerezni a főnököt. Jelen esetben inkább a kegyeibe próbál férkőzni vagy tetszelegni akar előtte ez a kis pancser. Vagy engem akar bosszantani a kis szemét. ~
* Látja bizony, hogy összekeveri az italokat. Nehezen tudja magát türtőztetni, bár érzéseit továbbra sem mutatja. Amikor viszont a férfi elégedetten nyújtja át keverése végeredményét Zamnak, magában igen bosszúsan megjegyzi: *
~ Na hát, hogy te milyen kurva ügyes vagy! Igazán tehetséges vagy, hogy össze tudsz keverni két fehér színű varázsitalt! ~
* Egyáltalán nem a műveletet becsüli alá, hanem azt, hogy milyen módon próbálja - Myr szerint - lekenyerezni Paramvyr Zamot. Legszívesebben ő is összekeverné két varázsitalát, amik ráadásul eltérő színűek, de több okból sem teszi. Először is nem akar ő is ugyanúgy cselekedni, mint Parcy, másodszor meg nem akarja pazarolni a varázsitalait efféle haszontalanságokra. Nem lehet tudni, mikor jönnek jól. Eszébe ötlik ám Zam összetartásról tett szavai. Ez a harmadik ok, ami miatt nem bocsátkozik bele ilyen varázsital keverési párbajba. Na meg természetesen a munka előrébb való. Csak még azt nem tudja, hogyan fogja lenyelni azt a sok bosszantó dolgot, amit Parcy művel. *
~ Kurva nehéz lesz együtt dolgozni vele. ~
* Mérge már némileg enyhült Zam indulásra vonatkozó szavai hallatán, de még nem párolgott el teljesen. Haragja utolsó szikráinak következménye az előbbi gondolat is. Fel is áll, jelezvén a főnöknek, hogy kész a feladatra. *
//Egy asztal hátul//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Ahogy Zam számára is feltűnt, úgy Myrnek is szemet szúr Paramvyr jól informáltsága. A gnóm lány hideg szemeivel Paramvyr összes mozdulatát figyeli, noha ezt nem feltűnően teszi. Emiatt meg is látja, hogy a férfi előhúz két üvegcsét, melyek fehér varázsitalt rejtenek. *
~ Ha ezt az előtt csinálta volna, hogy a munkát megkaptuk, azt hinném, le akarja kenyerezni a főnököt. Jelen esetben inkább a kegyeibe próbál férkőzni vagy tetszelegni akar előtte ez a kis pancser. Vagy engem akar bosszantani a kis szemét. ~
* Látja bizony, hogy összekeveri az italokat. Nehezen tudja magát türtőztetni, bár érzéseit továbbra sem mutatja. Amikor viszont a férfi elégedetten nyújtja át keverése végeredményét Zamnak, magában igen bosszúsan megjegyzi: *
~ Na hát, hogy te milyen kurva ügyes vagy! Igazán tehetséges vagy, hogy össze tudsz keverni két fehér színű varázsitalt! ~
* Egyáltalán nem a műveletet becsüli alá, hanem azt, hogy milyen módon próbálja - Myr szerint - lekenyerezni Paramvyr Zamot. Legszívesebben ő is összekeverné két varázsitalát, amik ráadásul eltérő színűek, de több okból sem teszi. Először is nem akar ő is ugyanúgy cselekedni, mint Parcy, másodszor meg nem akarja pazarolni a varázsitalait efféle haszontalanságokra. Nem lehet tudni, mikor jönnek jól. Eszébe ötlik ám Zam összetartásról tett szavai. Ez a harmadik ok, ami miatt nem bocsátkozik bele ilyen varázsital keverési párbajba. Na meg természetesen a munka előrébb való. Csak még azt nem tudja, hogyan fogja lenyelni azt a sok bosszantó dolgot, amit Parcy művel. *
~ Kurva nehéz lesz együtt dolgozni vele. ~
* Mérge már némileg enyhült Zam indulásra vonatkozó szavai hallatán, de még nem párolgott el teljesen. Haragja utolsó szikráinak következménye az előbbi gondolat is. Fel is áll, jelezvén a főnöknek, hogy kész a feladatra. *
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:49:22
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:49:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri Expedíció//
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az öreg kérdésére és a mosolyára az ork csak egykedvűen vállat von mintha természetes lenne a dolog.*
-Szeretek tisztában lenni a körülöttem lévő dolgokkal.
*Mesélhetne arról a hajóútról amivel megismerte az eddigi legjobb főnökét és hogy ott milyen helyzetbe kerültek azért mert nem tudták milyen helyre mennek és milyen okból, de mint mindig most is elégnek véli ha csak ennyit mondd. A másik kolléga megjelenésére testőrként reagál, de hamar megnyugtatják. A professzor szavaira röviden válaszol majd a térképészük is megszólal bár nem kellett volna neki. Az érzelemmentes kopasz, orkpofa a másik felé fordul és még a faji dolgokra se rezdül meg még egy arcizma se. A professzor szavai után ő is megszólal. Teljesen nyugodt nem úgy néz ki, hogy a szívére vette volna. Vagy csak ő nem ork szokás szerint egyből lecsapva a másikat mutatja ki az érzelmi disszonanciáját? Ki tudja?*
-Én meg úgy hallottam, hogy a tudósfélék nem mondanak baromságokat. De hát ezért se érdemes másokra hallgatni. Hm! Összetett.
*Ezen azért elvigyorodik mintha egy kölyköt hallott volna, kölykökre jellemző hülyeséget mondani. A csapat másik tagja is megérkezik akihez az orknak viszont még vannak reményei az értelmi képességeit nézve. A gyanúsítás hallatán a professzor közli a tényt ami tényleg így van, Zopal meg gyanakodva rákérdez a lényegre.*
-Hol történt a dolog?
*Ő egyből a legrosszabbra gondol. Meglehet, hogy a tegnapiak akarnak valamit. A szagos sellőlány elviheti az üres korsóját és enni is csak most kezd neki a többiekkel majd.*
//2. nap - este //
//A Professzor asztala//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
*Az öreg kérdésére és a mosolyára az ork csak egykedvűen vállat von mintha természetes lenne a dolog.*
-Szeretek tisztában lenni a körülöttem lévő dolgokkal.
*Mesélhetne arról a hajóútról amivel megismerte az eddigi legjobb főnökét és hogy ott milyen helyzetbe kerültek azért mert nem tudták milyen helyre mennek és milyen okból, de mint mindig most is elégnek véli ha csak ennyit mondd. A másik kolléga megjelenésére testőrként reagál, de hamar megnyugtatják. A professzor szavaira röviden válaszol majd a térképészük is megszólal bár nem kellett volna neki. Az érzelemmentes kopasz, orkpofa a másik felé fordul és még a faji dolgokra se rezdül meg még egy arcizma se. A professzor szavai után ő is megszólal. Teljesen nyugodt nem úgy néz ki, hogy a szívére vette volna. Vagy csak ő nem ork szokás szerint egyből lecsapva a másikat mutatja ki az érzelmi disszonanciáját? Ki tudja?*
-Én meg úgy hallottam, hogy a tudósfélék nem mondanak baromságokat. De hát ezért se érdemes másokra hallgatni. Hm! Összetett.
*Ezen azért elvigyorodik mintha egy kölyköt hallott volna, kölykökre jellemző hülyeséget mondani. A csapat másik tagja is megérkezik akihez az orknak viszont még vannak reményei az értelmi képességeit nézve. A gyanúsítás hallatán a professzor közli a tényt ami tényleg így van, Zopal meg gyanakodva rákérdez a lényegre.*
-Hol történt a dolog?
*Ő egyből a legrosszabbra gondol. Meglehet, hogy a tegnapiak akarnak valamit. A szagos sellőlány elviheti az üres korsóját és enni is csak most kezd neki a többiekkel majd.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:47:19
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:47:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Amaziana kérdése váratlanul éri, de teljesen érthetőnek találja. Egy kicsit azért somolyog a témán.*
- Általános elvünk, hogy a vendégek nem okozhatnak kárt sem a berendezésben, sem mások értékében, sem személyekben. A Sellőknek nem kell belemenniük olyanba, ami kellemetlen számukra, vagy a későbbiekben hátráltatja őket a munkavégzésben. A részletek felől érdeklődhetsz a lányoknál.
*Ebben ők mégiscsak több tapasztalattal rendelkeznek, ahogyan a kínos szituációk kezelésében is. Myrben a jelek szerint nem maradt kérdés, és vállalkozik a feladatra, Paranvyr pedig igen közlékenynek bizonyul. Mikor a törpe nevét említi, mint az egyik építészüket, megvillan Zammiria tekintete. Nem szól azonban. Ha észre is vesz valamit a versengésből, nem mutatja különösebb jelét, de meglehet, hogy nem véletlenül beszélt bizonyos elvárásairól, s az összetartó közösségről sem.
Mikor Paranvyr a "mutatványára" készül, tekintete a közelebb helyezkedő Darelldre siklik, mielőtt az alkimista ténykedésére figyelne. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi így próbálkozna valamivel, de egy kicsit már-már túlontúl kompetensnek és jól informáltnak mutatkozik, amivel akaratlanul is átsuhan rajta egy meg nem határozott gyanú árnyéka. Talán csak múló rosszérzés, az ambíció félreértése, ezért Zammiria nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint indokolt lenne.
A varázsital közben a precíz mozdulatok nyomán elkészül, erre a mélységi nő arcára elismerő mosoly költözik. Elfogadja az ajándékot.*
- Bravó, kedves Parcy!
*Szeme elé emeli a fiolát, megforgatja kissé, majd elteszi.*
- Köszönöm, ez igen figyelmes ajándék. Igyekszem okosan felhasználni.
*A macska témája tűnik az utolsónak, amivel még foglalkozniuk kell.*
- Parcy, kezdem azt hinni, hogy jobban ismeri a Sellőházat, mint jómagam.
*Mosolya egy kicsit különös, ahogy hunyorít a férfira.*
- Azt hiszem, egy macska illene a Boszorkánykonyhához, amennyiben jól tud viselkedni. A Sellőház vendégterében és a szolgálati részeken valóban nincs igazán helye állatoknak, legfeljebb, ha rágcsálóra vadásznak. Azonban a saját szobája kivétel lehet, ha a berendezésre tekintettel marad.
*Az újoncokra néz.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk? Mert ez esetben vonuljunk át a szolgálati területre, ott van az első feladat.
*Felhörpinti itala maradékát.*
//Egy asztal hátul//
*Amaziana kérdése váratlanul éri, de teljesen érthetőnek találja. Egy kicsit azért somolyog a témán.*
- Általános elvünk, hogy a vendégek nem okozhatnak kárt sem a berendezésben, sem mások értékében, sem személyekben. A Sellőknek nem kell belemenniük olyanba, ami kellemetlen számukra, vagy a későbbiekben hátráltatja őket a munkavégzésben. A részletek felől érdeklődhetsz a lányoknál.
*Ebben ők mégiscsak több tapasztalattal rendelkeznek, ahogyan a kínos szituációk kezelésében is. Myrben a jelek szerint nem maradt kérdés, és vállalkozik a feladatra, Paranvyr pedig igen közlékenynek bizonyul. Mikor a törpe nevét említi, mint az egyik építészüket, megvillan Zammiria tekintete. Nem szól azonban. Ha észre is vesz valamit a versengésből, nem mutatja különösebb jelét, de meglehet, hogy nem véletlenül beszélt bizonyos elvárásairól, s az összetartó közösségről sem.
Mikor Paranvyr a "mutatványára" készül, tekintete a közelebb helyezkedő Darelldre siklik, mielőtt az alkimista ténykedésére figyelne. Nem tartja valószínűnek, hogy a férfi így próbálkozna valamivel, de egy kicsit már-már túlontúl kompetensnek és jól informáltnak mutatkozik, amivel akaratlanul is átsuhan rajta egy meg nem határozott gyanú árnyéka. Talán csak múló rosszérzés, az ambíció félreértése, ezért Zammiria nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mint indokolt lenne.
A varázsital közben a precíz mozdulatok nyomán elkészül, erre a mélységi nő arcára elismerő mosoly költözik. Elfogadja az ajándékot.*
- Bravó, kedves Parcy!
*Szeme elé emeli a fiolát, megforgatja kissé, majd elteszi.*
- Köszönöm, ez igen figyelmes ajándék. Igyekszem okosan felhasználni.
*A macska témája tűnik az utolsónak, amivel még foglalkozniuk kell.*
- Parcy, kezdem azt hinni, hogy jobban ismeri a Sellőházat, mint jómagam.
*Mosolya egy kicsit különös, ahogy hunyorít a férfira.*
- Azt hiszem, egy macska illene a Boszorkánykonyhához, amennyiben jól tud viselkedni. A Sellőház vendégterében és a szolgálati részeken valóban nincs igazán helye állatoknak, legfeljebb, ha rágcsálóra vadásznak. Azonban a saját szobája kivétel lehet, ha a berendezésre tekintettel marad.
*Az újoncokra néz.*
- Akkor hát mindent megbeszéltünk? Mert ez esetben vonuljunk át a szolgálati területre, ott van az első feladat.
*Felhörpinti itala maradékát.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:40:28
Üzenet elküldve: 2020-04-05 21:40:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Lisé kicsit furcsállja, amit Naz mond. Szegény még nem is tudja, hogy az utca mocskába mi minden megtörténhet. Na meg vannak azok a harcos nők, akikkel ne érdemes ujjat húzni.*
- Hát nálunk se, de azért megesik. Akadnak itt olyan női harcosok is, akik veszedelmesebbek, mint a férfiak.* Egyszer egy nő megcsípte, amikor meglovasította az erszényét. Akkor olyat kapott, hogy azt egyhamar nem heverte ki. Sajnálja, hogy most nem tud gondolatot olvasni, mert szívesen beleset volna a lány fejébe, hogy miféle fekve birkózás járt a fejében. Na, de ezen túltépve a hegre koncentrálnak. A lányterveiről mit sem tudva beszélgetnek.*
- Érdekes. Akkor tényleg olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik ez a heg. Talán tényleg érdemes lehet felkeresni egy ilyen sötét papot.* Ért vele egyet bár saját részéről inkább Eeyrnél kopogtatna. ~ Most komolyan gyávább vagyok, mint egy tudatlan erdei lány? ~ Merül fel benne a kérdés. Végül is a kert látványa sem riasztotta vissza Lisét az ötletétől. Rókalány Lisé az sikeresen összekombinált észrevételét egyszerűen elkerüli. Még pedig úgy, hogy tesz egy gúnyos megjegyzést a fiúra. Jaj, hogy ez mennyire fáj szegénynek. Általában inkább ő szokott másokat piszkálni. Ezért most véres bosszút áll Lisén.*
- Gonosz boszorka vagy! Beee.* Ölti rá a nyelvét. Hangja a már korábban is hallott kissé sértett. Mondjuk nem bírja sokáig, hogy ne nevesse el magát. Ez a vigyor nagyon dolgozik benne. A lány pillanatnyi elkomorodása fel se tűnik neki. Aztán rádől a lány és jön egy kis mozgolódás meg zavart szóváltás.*
- Senki? Pedig esküszöm, hogy nagyon illik rád, hogy Rókalány Lisé.* Ha tudná, hogy milyen jól szórakozik férfias problémáján, akkor valószínűleg egészen más irányt vetne ez kis csevej. Így viszont marad a hajának szaglálása. Olyan vad szaga van a lánynak. ~ Áh ez az illat! Ez olyan vadító és titokzatos.~ Nem győz betelni vele. Ez neki újdonság a városi lányok után. Viszont ezzel a szaglászással hamar le kell, hogy álljon, mert nem kívánt dolgok kezdenek el mocorogni a mélyben. Inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe. Nem gondolta volna, hogy a tengeri lények érdeklik, bár aztán rájön, hogy milyen marha. ~ Jaj, de bolond vagy! Biztosan nem sok mindent hallott eddig a tengerről. Te meg itt véres dolgokat hozol fel neki. Jaj, hogy te mekkora amatőr vagy Nazron Trimlend! ~ Bosszankodik magában.*
- Akkor legyen valami békés!* Helyesel a fiú. Viszont mielőtt még belevágna megnedvesíti a torkát Lisé italával, mivel az övét lenyúlta a lány.*
- Jobban a fejedbe is fog ám szállni.* Mondjuk nem bánja, ha a lány kikapcsol egy kicsit.*
- Ne aggódj nem hagyom, hogy megfulladj, de azért maradj ébren!* Egy alvó lánnyal nem biztos, hogy tudna mit kezdeni.*
- Na szóval akkor tengeri történetre vagy? Úgy legyen! Ismerek egy régi legendát. Egy ádáz tengeri kalózról és egy sellőről szól. A kalóz ha nem tudnád tengeren járó rablót jelent. Na most volt ez a híres kalóz kinek neve már a feledésbe merült azóta. Rettenetesen sok kincset harácsolt össze az évek alatt. Úgy élt, mint egy király. Viszont egyre csak öregedett. Félt, hogy hamarosan meg fog halni. Na most ez a kalóz hallott egy szóbeszédet arról, hogy a sellők könnye rejti az örök fiatal élet kulcsát. A sellők viszont a tenger mélyén éltek és nem igazán álltak szóba idegenekkel. Félig ember félig hal testű lányok ezek a sellők. Az a hír járja róluk, hogy roppantul gyönyörűek, akárcsak te.* Itt tart egy pillanatnyi szünetet. Finoman el is kezdi simogatni a lány karját. Kíváncsi a reakciójára. Gyorsan folytatja is a meséjét, hogy elterelje a figyelmét.*
- Na most ez a kalóz addig nyomozott, amíg meg nem tudta, hogy hol tanyáznak ezek a hal leányok. Azt tudni kell, hogy nagyon veszélyesek ám a sellők. Gyönyörű énekükkel elcsábítják a tengerészeket és aztán a mélybe rántják őket. Na, de tudta ezt a vén kalóz. Így hát mielőtt neki vágott volna az útnak egy csomó rabszolgát fogott be. Őket használta csalinak, mert a sellők azért szerettek játszadozni az emberi szívekkel. Csapdát állított a lányoknak. Sok hálót engedett le a mélybe és aztán kirakta csónakokban a rabokat. A rabok között volt egy szerzetes. Ő lesz a történet igazi főszereplője. A hallányok eljöttek és sok rabot lerántottak a mélybe. A hálót is szét szaggatták, de egy valahogy csak belegabalyodott az egyik darabjába. Pont ez a szerzetes talált rá, aki amúgy nem is hitt a létezésükben. Felvitték hát a hajóra, de az nem nagyon akart ám könnyezni. De hosszú volt még az út. egy titkos szigetre tartottak, ahol a könnyet hasznosítani lehetett. Út közben egész jól össze barátkozott a sellő meg a szerzetes. A férfi esténként kint ült vele és játszott neki a furulyáján. Rabsága ellenére jól érezte magát a lány, ha a férfi vele volt. Végül aztán csak elérték a titkos szigetet. Addig semmilyen módon nem tudták rávenni a sellőt a sírásra. A legénység tagjai között is volt egy lány ám. A kapitány lánya pontosabban. Ő rájött valamire, amire a férfiak nem. A parton kikötözték a hallányt egy cölöphöz és előtte ölték meg a szerzetest. Még ekkor sem sírt a lány. Az ám viszont ez csapda volt, mert valójában nem halt meg fiú. Nemsokára csodával határos módon feléled. Ekkor sírta el magát a sellő örömében. A kapitány lánya sejtette, hogy így lesz. Fel is fogta a könnyet gyorsan. Tovább viszont már nem volt szükség sem a fiúra sem a lányra, ezért ott hagyták őket meghalni. A szerzetest nem akarták megölni, de okoskodni kezdett, ezért hasba szúrták. A könnyel egy barlangba mentek, ahol egy rituálé keretében tudták volna a könnyet hasznosítani. A haldokló szerzetes még utolsó erejével még kiszabadította a sellőt. A lány pedig megcsókolta és lerántotta magával a mélybe. A sellők csókjáról tudni kell, hogy gyógyítja a sérüléseket és utána tudsz tőle a víz alatt lélegezni. A sellők bosszúból énekükkel a barlangba lévőkre zúdították az egész helyet. A sellő és a szerzetes pedig boldogan élt a mélyben, mint egy pár.* Fejezi be a történetet. Szépen átkarolja a lányt a hasánál.*
- Tudod az a csók ám nagyon érzéki és mély csók volt.* Hajol oda a lány arcához.*
- Legalább olyan, mint ez.* Suttogja és igyekszik egy csókkal megajándékozni a Rókalányt.*
//Fürdő//
* Lisé kicsit furcsállja, amit Naz mond. Szegény még nem is tudja, hogy az utca mocskába mi minden megtörténhet. Na meg vannak azok a harcos nők, akikkel ne érdemes ujjat húzni.*
- Hát nálunk se, de azért megesik. Akadnak itt olyan női harcosok is, akik veszedelmesebbek, mint a férfiak.* Egyszer egy nő megcsípte, amikor meglovasította az erszényét. Akkor olyat kapott, hogy azt egyhamar nem heverte ki. Sajnálja, hogy most nem tud gondolatot olvasni, mert szívesen beleset volna a lány fejébe, hogy miféle fekve birkózás járt a fejében. Na, de ezen túltépve a hegre koncentrálnak. A lányterveiről mit sem tudva beszélgetnek.*
- Érdekes. Akkor tényleg olyan komoly a dolog, mint amilyennek látszik ez a heg. Talán tényleg érdemes lehet felkeresni egy ilyen sötét papot.* Ért vele egyet bár saját részéről inkább Eeyrnél kopogtatna. ~ Most komolyan gyávább vagyok, mint egy tudatlan erdei lány? ~ Merül fel benne a kérdés. Végül is a kert látványa sem riasztotta vissza Lisét az ötletétől. Rókalány Lisé az sikeresen összekombinált észrevételét egyszerűen elkerüli. Még pedig úgy, hogy tesz egy gúnyos megjegyzést a fiúra. Jaj, hogy ez mennyire fáj szegénynek. Általában inkább ő szokott másokat piszkálni. Ezért most véres bosszút áll Lisén.*
- Gonosz boszorka vagy! Beee.* Ölti rá a nyelvét. Hangja a már korábban is hallott kissé sértett. Mondjuk nem bírja sokáig, hogy ne nevesse el magát. Ez a vigyor nagyon dolgozik benne. A lány pillanatnyi elkomorodása fel se tűnik neki. Aztán rádől a lány és jön egy kis mozgolódás meg zavart szóváltás.*
- Senki? Pedig esküszöm, hogy nagyon illik rád, hogy Rókalány Lisé.* Ha tudná, hogy milyen jól szórakozik férfias problémáján, akkor valószínűleg egészen más irányt vetne ez kis csevej. Így viszont marad a hajának szaglálása. Olyan vad szaga van a lánynak. ~ Áh ez az illat! Ez olyan vadító és titokzatos.~ Nem győz betelni vele. Ez neki újdonság a városi lányok után. Viszont ezzel a szaglászással hamar le kell, hogy álljon, mert nem kívánt dolgok kezdenek el mocorogni a mélyben. Inkább visszakapcsolódik a beszélgetésbe. Nem gondolta volna, hogy a tengeri lények érdeklik, bár aztán rájön, hogy milyen marha. ~ Jaj, de bolond vagy! Biztosan nem sok mindent hallott eddig a tengerről. Te meg itt véres dolgokat hozol fel neki. Jaj, hogy te mekkora amatőr vagy Nazron Trimlend! ~ Bosszankodik magában.*
- Akkor legyen valami békés!* Helyesel a fiú. Viszont mielőtt még belevágna megnedvesíti a torkát Lisé italával, mivel az övét lenyúlta a lány.*
- Jobban a fejedbe is fog ám szállni.* Mondjuk nem bánja, ha a lány kikapcsol egy kicsit.*
- Ne aggódj nem hagyom, hogy megfulladj, de azért maradj ébren!* Egy alvó lánnyal nem biztos, hogy tudna mit kezdeni.*
- Na szóval akkor tengeri történetre vagy? Úgy legyen! Ismerek egy régi legendát. Egy ádáz tengeri kalózról és egy sellőről szól. A kalóz ha nem tudnád tengeren járó rablót jelent. Na most volt ez a híres kalóz kinek neve már a feledésbe merült azóta. Rettenetesen sok kincset harácsolt össze az évek alatt. Úgy élt, mint egy király. Viszont egyre csak öregedett. Félt, hogy hamarosan meg fog halni. Na most ez a kalóz hallott egy szóbeszédet arról, hogy a sellők könnye rejti az örök fiatal élet kulcsát. A sellők viszont a tenger mélyén éltek és nem igazán álltak szóba idegenekkel. Félig ember félig hal testű lányok ezek a sellők. Az a hír járja róluk, hogy roppantul gyönyörűek, akárcsak te.* Itt tart egy pillanatnyi szünetet. Finoman el is kezdi simogatni a lány karját. Kíváncsi a reakciójára. Gyorsan folytatja is a meséjét, hogy elterelje a figyelmét.*
- Na most ez a kalóz addig nyomozott, amíg meg nem tudta, hogy hol tanyáznak ezek a hal leányok. Azt tudni kell, hogy nagyon veszélyesek ám a sellők. Gyönyörű énekükkel elcsábítják a tengerészeket és aztán a mélybe rántják őket. Na, de tudta ezt a vén kalóz. Így hát mielőtt neki vágott volna az útnak egy csomó rabszolgát fogott be. Őket használta csalinak, mert a sellők azért szerettek játszadozni az emberi szívekkel. Csapdát állított a lányoknak. Sok hálót engedett le a mélybe és aztán kirakta csónakokban a rabokat. A rabok között volt egy szerzetes. Ő lesz a történet igazi főszereplője. A hallányok eljöttek és sok rabot lerántottak a mélybe. A hálót is szét szaggatták, de egy valahogy csak belegabalyodott az egyik darabjába. Pont ez a szerzetes talált rá, aki amúgy nem is hitt a létezésükben. Felvitték hát a hajóra, de az nem nagyon akart ám könnyezni. De hosszú volt még az út. egy titkos szigetre tartottak, ahol a könnyet hasznosítani lehetett. Út közben egész jól össze barátkozott a sellő meg a szerzetes. A férfi esténként kint ült vele és játszott neki a furulyáján. Rabsága ellenére jól érezte magát a lány, ha a férfi vele volt. Végül aztán csak elérték a titkos szigetet. Addig semmilyen módon nem tudták rávenni a sellőt a sírásra. A legénység tagjai között is volt egy lány ám. A kapitány lánya pontosabban. Ő rájött valamire, amire a férfiak nem. A parton kikötözték a hallányt egy cölöphöz és előtte ölték meg a szerzetest. Még ekkor sem sírt a lány. Az ám viszont ez csapda volt, mert valójában nem halt meg fiú. Nemsokára csodával határos módon feléled. Ekkor sírta el magát a sellő örömében. A kapitány lánya sejtette, hogy így lesz. Fel is fogta a könnyet gyorsan. Tovább viszont már nem volt szükség sem a fiúra sem a lányra, ezért ott hagyták őket meghalni. A szerzetest nem akarták megölni, de okoskodni kezdett, ezért hasba szúrták. A könnyel egy barlangba mentek, ahol egy rituálé keretében tudták volna a könnyet hasznosítani. A haldokló szerzetes még utolsó erejével még kiszabadította a sellőt. A lány pedig megcsókolta és lerántotta magával a mélybe. A sellők csókjáról tudni kell, hogy gyógyítja a sérüléseket és utána tudsz tőle a víz alatt lélegezni. A sellők bosszúból énekükkel a barlangba lévőkre zúdították az egész helyet. A sellő és a szerzetes pedig boldogan élt a mélyben, mint egy pár.* Fejezi be a történetet. Szépen átkarolja a lányt a hasánál.*
- Tudod az a csók ám nagyon érzéki és mély csók volt.* Hajol oda a lány arcához.*
- Legalább olyan, mint ez.* Suttogja és igyekszik egy csókkal megajándékozni a Rókalányt.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:51:24
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:51:24
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*A legtöbb esemény a főnökasszony asztalánál esik most. Talán még a zenészek dallamváltása sorolható ide, akik éppen kalóznótára gyújtanak. Darelld szoborszerű ácsorgása akkor törik meg, amikor félig-meddig bevonják a társalgásba. A mélységi tulajdonosnő utasítását hallva közelebb lép, de még mindig legalább egy méter távolságra áll meg, várva feladatának végrehajtását.
Mikor Paranvyr mocorogni kezd, és láthatóan készül valamire, a viselkedését egy kicsit gyanúsnak találja, ezért lefelezi a távolságot, a férfi oldalára áll, persze nem kínosan közel. Talán fel se figyel rá. Nem szól, de rákészül, hogy a veszély első jelére közbeléphessen. Nem akadályozza meg Paranvyrt a vegyítésben, sem a varázsital átadásában. Az üvegcse színe alapján meggyőzőnek tűnik, hogy az van benne, amit ígér. Darelld készültsége alacsonyabb szintre áll, immár az új Sellőt várja, akit rábíztak az imént.*
//Egy asztal hátul//
*A legtöbb esemény a főnökasszony asztalánál esik most. Talán még a zenészek dallamváltása sorolható ide, akik éppen kalóznótára gyújtanak. Darelld szoborszerű ácsorgása akkor törik meg, amikor félig-meddig bevonják a társalgásba. A mélységi tulajdonosnő utasítását hallva közelebb lép, de még mindig legalább egy méter távolságra áll meg, várva feladatának végrehajtását.
Mikor Paranvyr mocorogni kezd, és láthatóan készül valamire, a viselkedését egy kicsit gyanúsnak találja, ezért lefelezi a távolságot, a férfi oldalára áll, persze nem kínosan közel. Talán fel se figyel rá. Nem szól, de rákészül, hogy a veszély első jelére közbeléphessen. Nem akadályozza meg Paranvyrt a vegyítésben, sem a varázsital átadásában. Az üvegcse színe alapján meggyőzőnek tűnik, hogy az van benne, amit ígér. Darelld készültsége alacsonyabb szintre áll, immár az új Sellőt várja, akit rábíztak az imént.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:32:37
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:32:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel látja milyen reakciót vált ki a férfiből a finom érintés, amelyet az ágaskodó végtag lefizetése okán lehel oda, még lelkesebben kapja le róla a nadrágot. Mikor viszont a tettek mezejére lép, Max megállítja. Szemeiben látszik a cseppnyi értetlenség, nem megszokott ugyanis ez a reakció.*
-Nem… szükséges? *Kérdez vissza nagy, értetlenségtől csillogó tekintettel, majd búcsúzóul lehet még egy csókot a meredező testrészre és felmászik az ágyon heverő férfire.*
-Csak kedveskedni szerettem volna… *Dorombolja bűnbánó tekintettel, miközben a haja az alatta elterülő Max mellé omlik, valószínű a miatt válik kicsit szendébbé, hogy így kinevette a férfi. Nem igazán történt még ilyen vele, de próbál gyorsan túllépni a bizonytalanságon és úgy a fél-elf kedvére tenni, ahogy azt kérte. Két alkarjára támaszkodik, amelyeket Max feje mellé tesz le, közben az orruk összeér, és a testük összesimul. Egy lágy csókot lehel a férfi ajkára, majd a fülébe súgja.*
-Megkérhetnélek valamire? *Érződik, kicsit vonakodik a dolog miatt, talán szégyelli is.*
-Levennéd? Már annyira… átáztam, kellemetlen. Pedig érezhetnéd az anyag helyett te is… *Remeg bele a vallomásba a hangja, majd szenvedélyes ajakérintésbe fogná a férfi száját, ha az nem ellenkezik. Közben a lábai közé fogja a másik csípőjét, hogy az állításának igaz voltáról a másik is meggyőződhessen.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mivel látja milyen reakciót vált ki a férfiből a finom érintés, amelyet az ágaskodó végtag lefizetése okán lehel oda, még lelkesebben kapja le róla a nadrágot. Mikor viszont a tettek mezejére lép, Max megállítja. Szemeiben látszik a cseppnyi értetlenség, nem megszokott ugyanis ez a reakció.*
-Nem… szükséges? *Kérdez vissza nagy, értetlenségtől csillogó tekintettel, majd búcsúzóul lehet még egy csókot a meredező testrészre és felmászik az ágyon heverő férfire.*
-Csak kedveskedni szerettem volna… *Dorombolja bűnbánó tekintettel, miközben a haja az alatta elterülő Max mellé omlik, valószínű a miatt válik kicsit szendébbé, hogy így kinevette a férfi. Nem igazán történt még ilyen vele, de próbál gyorsan túllépni a bizonytalanságon és úgy a fél-elf kedvére tenni, ahogy azt kérte. Két alkarjára támaszkodik, amelyeket Max feje mellé tesz le, közben az orruk összeér, és a testük összesimul. Egy lágy csókot lehel a férfi ajkára, majd a fülébe súgja.*
-Megkérhetnélek valamire? *Érződik, kicsit vonakodik a dolog miatt, talán szégyelli is.*
-Levennéd? Már annyira… átáztam, kellemetlen. Pedig érezhetnéd az anyag helyett te is… *Remeg bele a vallomásba a hangja, majd szenvedélyes ajakérintésbe fogná a férfi száját, ha az nem ellenkezik. Közben a lábai közé fogja a másik csípőjét, hogy az állításának igaz voltáról a másik is meggyőződhessen.*
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:26:49
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:26:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Lám, milyen könnyedén fordul a kocka. Parcy az előbb, még vesztésre állt és most meg végül ő nyert. Cassy igazán jó vendéglátó, mert jól megdicséri őket, ami mindig jól esik egy ilyen kedves és bájos lánytól hallani. Wrexi is igyekszik viszonozni ezt a dicséretet.*
- Azért a te dobásod sem volt semmi.* Mondja neki. Parcy kijelentésére meg csak magában jegyez meg valamit. ~ Remélem is, hogy nem fogsz nyerni. ~ Be kell vallja magának, hogy kicsit irigyli az elfet. Olyan könnyedén kijön a környezetével. Ő mikor idekerült meg sem mert szinte szólalni. Sőt még most is zavarba jön, ha valamelyik lány szépen rámosolyog.*
- Meglátjuk, hogy kitart-e a szerencséd.* Jegyzi meg barátságosan. Mikor látja, hogy Cassy iszik a poharából ő is követi a példáját. ~ Édes és bódító. Olyan furcsa egy ital ez. ~ Mélázik el magában. Akkor kap észbe, amikor megszólítják.*
- Aham persze.* Lövése sincs, hogy mit kérdeztek tőle.*
- Bocsánat kicsit elbambultam.* Mentegetőzik gyorsan. Talán a bornak is lehet valami köze bambaságához. Mivel látja, hogy a többiek is dobtak, ezért gyorsan ő is megrázza azokat a kockákat. Az eredményei nem rosszak ugyanis: 1, 3, 3, 5, 5.*
- Én a két ötösön kívül majd mindent szeretnék újra dobni.* Mondja és aztán elgondolkodik a kapott kérdésen.*
- Én még nem vagyok benne biztos, hogy mit kérnék, ha nyernék. Hmmm. Na jó lenne itt valami. Ha benne vagytok, akkor felőlem elmondhatjuk egymásnak. Mondjuk akkor tényleg csorbulna a meglepetés.* Válaszolja. Kíváncsi lenne, hogy a többiek mit kérnének. Maga részéről nem rakta magasra a lécet, bár ki tudja. Sajnos dönti nem igazán szeret, ezért is válaszolt ilyen kétértelműen. A macskás kérdésre figyel, mert ő is kíváncsi, hogy a cicust honnan szedte az elf. Mondjuk a társalgába csak, mint mellékszereplő csatlakozik be. Sose volt az erőssége a hosszas beszélgetés. Jobban szereti, ha mások beszélnek magukról. Ezért is szeret Cassyvel lógni, mert a lány általában a beszélgetések beindítója.*
//A kocka el van vetve//
//Wrexan, Cassy, Parcy//
//Cassy szobája//
* Lám, milyen könnyedén fordul a kocka. Parcy az előbb, még vesztésre állt és most meg végül ő nyert. Cassy igazán jó vendéglátó, mert jól megdicséri őket, ami mindig jól esik egy ilyen kedves és bájos lánytól hallani. Wrexi is igyekszik viszonozni ezt a dicséretet.*
- Azért a te dobásod sem volt semmi.* Mondja neki. Parcy kijelentésére meg csak magában jegyez meg valamit. ~ Remélem is, hogy nem fogsz nyerni. ~ Be kell vallja magának, hogy kicsit irigyli az elfet. Olyan könnyedén kijön a környezetével. Ő mikor idekerült meg sem mert szinte szólalni. Sőt még most is zavarba jön, ha valamelyik lány szépen rámosolyog.*
- Meglátjuk, hogy kitart-e a szerencséd.* Jegyzi meg barátságosan. Mikor látja, hogy Cassy iszik a poharából ő is követi a példáját. ~ Édes és bódító. Olyan furcsa egy ital ez. ~ Mélázik el magában. Akkor kap észbe, amikor megszólítják.*
- Aham persze.* Lövése sincs, hogy mit kérdeztek tőle.*
- Bocsánat kicsit elbambultam.* Mentegetőzik gyorsan. Talán a bornak is lehet valami köze bambaságához. Mivel látja, hogy a többiek is dobtak, ezért gyorsan ő is megrázza azokat a kockákat. Az eredményei nem rosszak ugyanis: 1, 3, 3, 5, 5.*
- Én a két ötösön kívül majd mindent szeretnék újra dobni.* Mondja és aztán elgondolkodik a kapott kérdésen.*
- Én még nem vagyok benne biztos, hogy mit kérnék, ha nyernék. Hmmm. Na jó lenne itt valami. Ha benne vagytok, akkor felőlem elmondhatjuk egymásnak. Mondjuk akkor tényleg csorbulna a meglepetés.* Válaszolja. Kíváncsi lenne, hogy a többiek mit kérnének. Maga részéről nem rakta magasra a lécet, bár ki tudja. Sajnos dönti nem igazán szeret, ezért is válaszolt ilyen kétértelműen. A macskás kérdésre figyel, mert ő is kíváncsi, hogy a cicust honnan szedte az elf. Mondjuk a társalgába csak, mint mellékszereplő csatlakozik be. Sose volt az erőssége a hosszas beszélgetés. Jobban szereti, ha mások beszélnek magukról. Ezért is szeret Cassyvel lógni, mert a lány általában a beszélgetések beindítója.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063