Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-07 05:31:15
Üzenet elküldve: 2024-11-07 05:31:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Friss hús a halpiacon//
*Nagyon nehezen tudná csak kivonni magát a sötétbőrű nő hatása alól, persze nem is igazán próbálkozik – hagyja, hogy az az erős aura körbe fonja, és engedelmeskedik a szavaknak. Ha jól sejti, a zöldszemű is aktívan kiveszi a részét a dolgokból; ám miként a legfinomabb, legkülönlegesebb bort, őt is a különleges ízlésű -és valószínűleg arannyal is bőven rendelkező- kuncsaftok választhatják, azok, akik szeretik, ha olykor valaki uralkodik felettük.
Leül a székre amit felkínálnak neki, nem könyököl rá a pultra, hanem egyenes derékkal ülve figyel továbbra is a nőre. Tudja, hogy mi következik most: a határok meghúzása, és az alapszabályok lefektetése. Nem is téved. Hiába – nem ez az első hely, ahol szolgálni készül, de tagadhatatlanul az eddigi legnívósabb. Aprót bólint a részletekre, jelezvén, hogy elfogadja azokat. A színvonalas munkára vonatkozót, az aranyakra vonatkozót és a járadékra vonatkozót is. Erre számított, ez mindenhol így van, ahol az ember nem a saját lábán kíván megállni, hanem lakni és enni óhajt; ahol azt szeretné, hogy egy szemmel vagy apró intéssel történő jelzés után kimentsék egy kellemetlenebb vendég karmai-karjai közül. Szárnya aprót rezzen ahogy a pultra simított kulcsra néz. Ah! Saját zug, ahol ő az úr; ahová ő enged be bárkit, akivel egymás ínyére valók. Mennyivel csábítóbb is ez, mint valami közösségi szalmazsák egy gyűrött, foltos és büdös ronggyal letakarva!
Felnéz a szép kézről, amiben valószínűleg sokkal több dolog is járt már egy kulcsnál és az aranyaknál, és arcán határozott, de kedves mosoly terül el, ahogy azokba a mindent-látó mohaszín szemekbe pislant.*
- Igen! *-bólint egy aprót a szót megerősítve. Kékben irizáló szárnyai vibrálása árulja csak el hogy mennyire izgul, arckifejezésén ebből semmi sem látszik.-* Elfogadom a feltételeket. És remélem, hogy a két hónap leteltével mindketten elégedetten ülünk majd ugyanitt.
*Kinyújtja kezét, és maga elé húzza a kulcsot – mintegy jelképeként annak, hogy megkötötték ezt a szóbeli szerződést, amely remélhetőleg mindenki örömére, gyönyörére és megelégedettségére szolgál majd.*
*Nagyon nehezen tudná csak kivonni magát a sötétbőrű nő hatása alól, persze nem is igazán próbálkozik – hagyja, hogy az az erős aura körbe fonja, és engedelmeskedik a szavaknak. Ha jól sejti, a zöldszemű is aktívan kiveszi a részét a dolgokból; ám miként a legfinomabb, legkülönlegesebb bort, őt is a különleges ízlésű -és valószínűleg arannyal is bőven rendelkező- kuncsaftok választhatják, azok, akik szeretik, ha olykor valaki uralkodik felettük.
Leül a székre amit felkínálnak neki, nem könyököl rá a pultra, hanem egyenes derékkal ülve figyel továbbra is a nőre. Tudja, hogy mi következik most: a határok meghúzása, és az alapszabályok lefektetése. Nem is téved. Hiába – nem ez az első hely, ahol szolgálni készül, de tagadhatatlanul az eddigi legnívósabb. Aprót bólint a részletekre, jelezvén, hogy elfogadja azokat. A színvonalas munkára vonatkozót, az aranyakra vonatkozót és a járadékra vonatkozót is. Erre számított, ez mindenhol így van, ahol az ember nem a saját lábán kíván megállni, hanem lakni és enni óhajt; ahol azt szeretné, hogy egy szemmel vagy apró intéssel történő jelzés után kimentsék egy kellemetlenebb vendég karmai-karjai közül. Szárnya aprót rezzen ahogy a pultra simított kulcsra néz. Ah! Saját zug, ahol ő az úr; ahová ő enged be bárkit, akivel egymás ínyére valók. Mennyivel csábítóbb is ez, mint valami közösségi szalmazsák egy gyűrött, foltos és büdös ronggyal letakarva!
Felnéz a szép kézről, amiben valószínűleg sokkal több dolog is járt már egy kulcsnál és az aranyaknál, és arcán határozott, de kedves mosoly terül el, ahogy azokba a mindent-látó mohaszín szemekbe pislant.*
- Igen! *-bólint egy aprót a szót megerősítve. Kékben irizáló szárnyai vibrálása árulja csak el hogy mennyire izgul, arckifejezésén ebből semmi sem látszik.-* Elfogadom a feltételeket. És remélem, hogy a két hónap leteltével mindketten elégedetten ülünk majd ugyanitt.
*Kinyújtja kezét, és maga elé húzza a kulcsot – mintegy jelképeként annak, hogy megkötötték ezt a szóbeli szerződést, amely remélhetőleg mindenki örömére, gyönyörére és megelégedettségére szolgál majd.*
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:22:00
Üzenet elküldve: 2024-11-06 21:22:00
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Friss hús a halpiacon//
-Úgy. *Búgja az ébenbőrű nő, majd lassan bólint. Zöldjeit egy pillanatra sem akasztja le vendégjéről, s többször végig is méri, akár a kofák halait a dokkok mentén.*
-És tetszik, amit látsz? *Körbelegyezi tekintetét a fogadótéren, de nem várja meg a választ.*
-Fogalj helyet. *A pulthoz legközelebbi szék felé biccent.*
-Szerencséd van; épp üresedésünk van tündérfronton. De azt is tudnod kell, hogy ez itt a Sellőház. Elvárjuk a megfelelő színvonalú munkát. Hogy ezt hozod-e, az csak rajtad áll majd. *Lassan beszél. Engedi, hogy minden szava beleivódjon hallgatóságának elméjébe.*
-Mi itt nagy szabadságot engedünk meg sellőinknek. Hetven aranyért kevesebbért senki sem dolgozik minálunk. Ebből persze a Sellőház is lecsap egy jó részt... A kosztért és a kvártélyért cserébe. *Lepillant a tündérre, orcájára pedig sajátosan negédes mosoly varázsol apró mélyedéseket.*
-Szobát is kapsz. *Kihúz a pult alatt egy fiókot, majd egy kulcsot helyez a pultra. Nem nyújtja át, elvégre még nem egyeztek meg semmiben. Rajta tartja kezét, Caladir pedig megcsodálhatja a madam igen csak hosszú, festett körmeit is.*
-És kéthavi próbaidőt nálunk. Aztán... Meglátjuk. *Ujjaival finoman dobol a pulton, tekintetével kitartóan fürkészve a tündért. Az egész kisugárzásáról lerí, hogy nem érdemes packázni vele. Még csak fenyegető szavak sem szükségesek ennek megértetéséhez.*
-Nos? Megegyeztünk? *Elemeli kezét a kulcsról, s ha Caladir kötélnek óhajt állni, hát fel is nyalábolhatja azt. Amennyiben így tesz, még most elereszthet kérdést, ha rejlik benne.*
-Úgy. *Búgja az ébenbőrű nő, majd lassan bólint. Zöldjeit egy pillanatra sem akasztja le vendégjéről, s többször végig is méri, akár a kofák halait a dokkok mentén.*
-És tetszik, amit látsz? *Körbelegyezi tekintetét a fogadótéren, de nem várja meg a választ.*
-Fogalj helyet. *A pulthoz legközelebbi szék felé biccent.*
-Szerencséd van; épp üresedésünk van tündérfronton. De azt is tudnod kell, hogy ez itt a Sellőház. Elvárjuk a megfelelő színvonalú munkát. Hogy ezt hozod-e, az csak rajtad áll majd. *Lassan beszél. Engedi, hogy minden szava beleivódjon hallgatóságának elméjébe.*
-Mi itt nagy szabadságot engedünk meg sellőinknek. Hetven aranyért kevesebbért senki sem dolgozik minálunk. Ebből persze a Sellőház is lecsap egy jó részt... A kosztért és a kvártélyért cserébe. *Lepillant a tündérre, orcájára pedig sajátosan negédes mosoly varázsol apró mélyedéseket.*
-Szobát is kapsz. *Kihúz a pult alatt egy fiókot, majd egy kulcsot helyez a pultra. Nem nyújtja át, elvégre még nem egyeztek meg semmiben. Rajta tartja kezét, Caladir pedig megcsodálhatja a madam igen csak hosszú, festett körmeit is.*
-És kéthavi próbaidőt nálunk. Aztán... Meglátjuk. *Ujjaival finoman dobol a pulton, tekintetével kitartóan fürkészve a tündért. Az egész kisugárzásáról lerí, hogy nem érdemes packázni vele. Még csak fenyegető szavak sem szükségesek ennek megértetéséhez.*
-Nos? Megegyeztünk? *Elemeli kezét a kulcsról, s ha Caladir kötélnek óhajt állni, hát fel is nyalábolhatja azt. Amennyiben így tesz, még most elereszthet kérdést, ha rejlik benne.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:51:54
Üzenet elküldve: 2024-11-05 18:51:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Ambroggio //
*Az óvatosságát leengedett szürkebőrű a tőle megszokott sziklatekintetről szinte már varázslatot váró ábrázatra váltva figyeli a lapok cseréjét. Nem tudja, mire számítson: az utcákon, utcákról élősködő sarlatánokról már megfigyelte, milyen trükkökkel képesek elvenni a naiv vagy tapasztalatlan polgárok pénzeit, de efféle mutatványt csak a függönyök mögött, megélhetőbb és annál naivabb prédákkal szemben alkalmazhatnak. Jó, hogy neki ebbe a demonstrációba nem kell aranyat beletennie.
Annyira kíváncsi, hogy lélegzetét visszafolytva várja meg az első lap feltárását, és bár nem koponyát lát kígyóval az állkapcsában, Az üzletember reakciójából mérve akár az is lehetett volna. Ukrom leplezetlen meglepődéssel bámul rá, a lapra, és vissza.*
- Mi a baj? *Kérdezi, nem tudva mi lehet az egyszerű minta mögötti magyarázat. Ami kijelentés utána következik, az olyan szemöldökemelgetésre készteti, amit minden törpe megirigyelne. Gyászos némasággal nézi végig, ahogy a vöröshajú üzletember az eddigiek helyett romba dőlt magabiztossággal elkéredzkedik.*
~ Ugye most nem lép le? Ugye nem? ~ *Még a kérdésre sem tud reagálni semmit, olyan hirtelen jön ez a változás. Még bőven hitelesíti magának az elköszönésnek szánt szavak sejtésének megerősítését, s már csak a felkavart port tudja nézni soha-volt főnöke lépései után teljes hitetlenséggel; borotvaéles csöndben bámulja az ajtót amin keresztül távozott, cseppnyi méretűre zsugorodott pupilláival csak emésztve azt, ami lezajlott.*
- ...Franc. *Annak a kártyának a jóslata valami igazán rémisztő lehetett, hogy jóformán semmissé tette az elmúlt órában hangzott ígéreteket. Most akkor tényleg elment? Ennyi? Még egy pár percnek el kell telnie, hogy Ukromnak beivódjon a tény, s utána is csak annyit tud tenni, hogy lassan befejezi a trófetálját. És ezt neki kelljen közölnie azzal a lánykával? Hát ezért már visszaráncigálná azt a hapsikát ide, ha nem az elvesztegetett időért. De legalább hamarabb viszontláthatja a Wegtoreni Kalmárt, bár ez nem egy kifejezetten vidám érzéssel tölti el. Inkább valami olyannal, mintha egy belé ragadt nyílvesszőt kellene kiszednie. Túlesni a nehéz részen.*
~ Akkor várhatok holnapig... ~ *Hát persze hogy éppen egy luxuskényeztetés közepén van a kisasszony. Legszívesebben rögvest berontana oda, hogy frissen adja át a fejleményeket, de kissé aggódik amiatt, hogy az a Madám páros lábbal rúgná ki innen, utána meg a Patkányokkal szemezhet. Elmorog egy pár szitokszót anyanyelvén, majd savanyú arccal kiköhög 16 aranyat az egyszeri Szoba áráért
. Sellő nélkül, változatlan arckifejezéssel fogja nézni dühösen a plafont ágyáról, azonnali hatállyal, amíg a fáradtság le nem húzza szemhéjait.
Másnap már kora reggel a vendégtérre viszik bakancsai, hogy véletlenül se késse el Nilywera érkezését. Zabosan és álmosan ül a nehezen kikerülhető középső asztalon, ahol ha meglátja, inteni is fog kezével, hogy üljön hozzá. A tegnapinál jóval mogorvább vonásaiból és Ambroggio hiányából a kreol bőrű nő könnyen ki tudja következtetni, hogy nem jó hírekről lesz szó.*
*Az óvatosságát leengedett szürkebőrű a tőle megszokott sziklatekintetről szinte már varázslatot váró ábrázatra váltva figyeli a lapok cseréjét. Nem tudja, mire számítson: az utcákon, utcákról élősködő sarlatánokról már megfigyelte, milyen trükkökkel képesek elvenni a naiv vagy tapasztalatlan polgárok pénzeit, de efféle mutatványt csak a függönyök mögött, megélhetőbb és annál naivabb prédákkal szemben alkalmazhatnak. Jó, hogy neki ebbe a demonstrációba nem kell aranyat beletennie.
Annyira kíváncsi, hogy lélegzetét visszafolytva várja meg az első lap feltárását, és bár nem koponyát lát kígyóval az állkapcsában, Az üzletember reakciójából mérve akár az is lehetett volna. Ukrom leplezetlen meglepődéssel bámul rá, a lapra, és vissza.*
- Mi a baj? *Kérdezi, nem tudva mi lehet az egyszerű minta mögötti magyarázat. Ami kijelentés utána következik, az olyan szemöldökemelgetésre készteti, amit minden törpe megirigyelne. Gyászos némasággal nézi végig, ahogy a vöröshajú üzletember az eddigiek helyett romba dőlt magabiztossággal elkéredzkedik.*
~ Ugye most nem lép le? Ugye nem? ~ *Még a kérdésre sem tud reagálni semmit, olyan hirtelen jön ez a változás. Még bőven hitelesíti magának az elköszönésnek szánt szavak sejtésének megerősítését, s már csak a felkavart port tudja nézni soha-volt főnöke lépései után teljes hitetlenséggel; borotvaéles csöndben bámulja az ajtót amin keresztül távozott, cseppnyi méretűre zsugorodott pupilláival csak emésztve azt, ami lezajlott.*
- ...Franc. *Annak a kártyának a jóslata valami igazán rémisztő lehetett, hogy jóformán semmissé tette az elmúlt órában hangzott ígéreteket. Most akkor tényleg elment? Ennyi? Még egy pár percnek el kell telnie, hogy Ukromnak beivódjon a tény, s utána is csak annyit tud tenni, hogy lassan befejezi a trófetálját. És ezt neki kelljen közölnie azzal a lánykával? Hát ezért már visszaráncigálná azt a hapsikát ide, ha nem az elvesztegetett időért. De legalább hamarabb viszontláthatja a Wegtoreni Kalmárt, bár ez nem egy kifejezetten vidám érzéssel tölti el. Inkább valami olyannal, mintha egy belé ragadt nyílvesszőt kellene kiszednie. Túlesni a nehéz részen.*
~ Akkor várhatok holnapig... ~ *Hát persze hogy éppen egy luxuskényeztetés közepén van a kisasszony. Legszívesebben rögvest berontana oda, hogy frissen adja át a fejleményeket, de kissé aggódik amiatt, hogy az a Madám páros lábbal rúgná ki innen, utána meg a Patkányokkal szemezhet. Elmorog egy pár szitokszót anyanyelvén, majd savanyú arccal kiköhög 16 aranyat az egyszeri Szoba áráért
. Sellő nélkül, változatlan arckifejezéssel fogja nézni dühösen a plafont ágyáról, azonnali hatállyal, amíg a fáradtság le nem húzza szemhéjait.Másnap már kora reggel a vendégtérre viszik bakancsai, hogy véletlenül se késse el Nilywera érkezését. Zabosan és álmosan ül a nehezen kikerülhető középső asztalon, ahol ha meglátja, inteni is fog kezével, hogy üljön hozzá. A tegnapinál jóval mogorvább vonásaiból és Ambroggio hiányából a kreol bőrű nő könnyen ki tudja következtetni, hogy nem jó hírekről lesz szó.*
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 02:39:32
Üzenet elküldve: 2024-11-05 02:39:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom//
*A visszakérdezésre csak cinikus mosollyal és egy vállrándítással válaszol. Olykor az impozáns külső mögött, a férfi mögött csak egy zavaros, bogokkal és döccenőkkel teli fiú életrevalósága rejlik, nem az, amire elsőre hajlamos gondolni a megfigyelő.*
- Wegtoren sosem lesz megszokott *mondja.* - És aki azt hiszi, kiismerte, azt nagy meglepetések érhetik.
*Nem úgy beszél, mint akiből a hosszú évek tapasztalata beszél a Tűz Városáról, inkább úgy, mint aki hamar felismeri, ha valami veszélyessel találja magát szemben.
A kártyalapok hevenyészett kupacát összesöpri a markába és elkezdi megkeverni a paklit. Jó aláfestés ez a kis trükk ahhoz, hogy kihúzzon néhány érdekességet egy újdonsült testőrből.
Gyakorlottan forognak a kezében a lapok. Már-már a simlisek profizmusa sejlik át a könnyed mozdulatokon, melyekre oda se figyel igazán. A Karavánpihenővel kapcsolatban töprengés ráncolja meg a homlokát, mert az az igazság, hogy maga se igazán bogozta ki, mi történt ott. Nem sokan beszélnek már az egykor nyüzsgőn forgalmas kereskedelmi keresztútra szárba szökött kis településről. Pedig megvolt a maga varázsa. Épp a Szeszélyes Hermelin névre hallgató jósdában anno vele megesett intermezzón somolyog a bajsza alatt, amikor is a hagyományos hármas laposztásra elsőnek kivetett kártya látványa szinte hátralöki székestül: habár a hátulja teljesen megegyező a többiével, az egyéb lapokkal ellentétben ez egyáltalán nem cirádás és színes képet mutat. Ez egy sima, fehér lap, egyetlen apró, fekete ponttal a közepén.
Ambroggio nyel egyet. Az addig biztos kéz esetlenül rendezi vissza kissé kapkodón a lapokat a viharvert tokba.*
- Nos, én... *simítja le a hajtókáit, mint akinek kihúztak minden épkézláb gondolatot a fejéből.* - Énőőőhmm... Nos... Úgy tűnik, a terveimben közbeszólt az élet. *Felkel ültéből és ha lenne még előtte ital, most biztos felhajtaná, de így csak a szék helyére igazításának tétova kényszercselekvése marad.*
- Megtennéd.... megtennéd, kérlek, hogy szólsz a kölyöknek reggel? *kérdi olyan kótyagos motyogással, mint aki most tápászkodott fel, miután fejbe verték egy pirtianesi kőkriglivel.* - Azért örülök, hogy megismertelek, de... Nekem most... *bököd a háta mögé hüvelykjével* - Mennem kell.
*Még elkanyarodik a pult felé, és vált néhány szót a mögötte állóval, de látszik rajta, hogy sietősre fogja. A számlája kiegyenlítésére bőven felfelé kerekít, így a távozó vendég 500 arannyal gazdagítja a Sellőházat.*
*A visszakérdezésre csak cinikus mosollyal és egy vállrándítással válaszol. Olykor az impozáns külső mögött, a férfi mögött csak egy zavaros, bogokkal és döccenőkkel teli fiú életrevalósága rejlik, nem az, amire elsőre hajlamos gondolni a megfigyelő.*
- Wegtoren sosem lesz megszokott *mondja.* - És aki azt hiszi, kiismerte, azt nagy meglepetések érhetik.
*Nem úgy beszél, mint akiből a hosszú évek tapasztalata beszél a Tűz Városáról, inkább úgy, mint aki hamar felismeri, ha valami veszélyessel találja magát szemben.
A kártyalapok hevenyészett kupacát összesöpri a markába és elkezdi megkeverni a paklit. Jó aláfestés ez a kis trükk ahhoz, hogy kihúzzon néhány érdekességet egy újdonsült testőrből.
Gyakorlottan forognak a kezében a lapok. Már-már a simlisek profizmusa sejlik át a könnyed mozdulatokon, melyekre oda se figyel igazán. A Karavánpihenővel kapcsolatban töprengés ráncolja meg a homlokát, mert az az igazság, hogy maga se igazán bogozta ki, mi történt ott. Nem sokan beszélnek már az egykor nyüzsgőn forgalmas kereskedelmi keresztútra szárba szökött kis településről. Pedig megvolt a maga varázsa. Épp a Szeszélyes Hermelin névre hallgató jósdában anno vele megesett intermezzón somolyog a bajsza alatt, amikor is a hagyományos hármas laposztásra elsőnek kivetett kártya látványa szinte hátralöki székestül: habár a hátulja teljesen megegyező a többiével, az egyéb lapokkal ellentétben ez egyáltalán nem cirádás és színes képet mutat. Ez egy sima, fehér lap, egyetlen apró, fekete ponttal a közepén.
Ambroggio nyel egyet. Az addig biztos kéz esetlenül rendezi vissza kissé kapkodón a lapokat a viharvert tokba.*
- Nos, én... *simítja le a hajtókáit, mint akinek kihúztak minden épkézláb gondolatot a fejéből.* - Énőőőhmm... Nos... Úgy tűnik, a terveimben közbeszólt az élet. *Felkel ültéből és ha lenne még előtte ital, most biztos felhajtaná, de így csak a szék helyére igazításának tétova kényszercselekvése marad.*
- Megtennéd.... megtennéd, kérlek, hogy szólsz a kölyöknek reggel? *kérdi olyan kótyagos motyogással, mint aki most tápászkodott fel, miután fejbe verték egy pirtianesi kőkriglivel.* - Azért örülök, hogy megismertelek, de... Nekem most... *bököd a háta mögé hüvelykjével* - Mennem kell.
*Még elkanyarodik a pult felé, és vált néhány szót a mögötte állóval, de látszik rajta, hogy sietősre fogja. A számlája kiegyenlítésére bőven felfelé kerekít, így a távozó vendég 500 arannyal gazdagítja a Sellőházat.
*
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-05 01:35:52
Üzenet elküldve: 2024-11-05 01:35:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilywera//
*Nala hagy rá időt, hogy a másik kicsodálkozza magát. Neki világéletében aranykalitkája volt, így a szép dolgokat már régről megszokta, de átérzi, milyen lehet, ha valakinek ez ekkora élmény. Ő ugyanígy van bárminemű kedvességgel vagy bizalommal, amit kap, hisz egész egyszerűen méltatlannak találja magát rá, ebből kifolyólag végtelen kegyként éli meg.
Mindenben igyekszik Nilywera kedvében járni, de a maga természetes bájával valószínűleg az a fürdés is "el lesz adva". Illatos, habos, kellemes olajokkal masszírozó kényeztetés. A tündér értő kezei és letaglózóan kedves pillantása valószínűleg még egy macskát is dézsába csábítana. Nilywerának nem lehet panasza. Reggel olyan csillogó szemmel indulhat a napja, mint talán még soha eddigi életében.*
*Nala hagy rá időt, hogy a másik kicsodálkozza magát. Neki világéletében aranykalitkája volt, így a szép dolgokat már régről megszokta, de átérzi, milyen lehet, ha valakinek ez ekkora élmény. Ő ugyanígy van bárminemű kedvességgel vagy bizalommal, amit kap, hisz egész egyszerűen méltatlannak találja magát rá, ebből kifolyólag végtelen kegyként éli meg.
Mindenben igyekszik Nilywera kedvében járni, de a maga természetes bájával valószínűleg az a fürdés is "el lesz adva". Illatos, habos, kellemes olajokkal masszírozó kényeztetés. A tündér értő kezei és letaglózóan kedves pillantása valószínűleg még egy macskát is dézsába csábítana. Nilywerának nem lehet panasza. Reggel olyan csillogó szemmel indulhat a napja, mint talán még soha eddigi életében.*
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-04 21:06:54
Üzenet elküldve: 2024-11-04 21:06:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Friss hús a halpiacon//
*Visszamosolyog a helyes férfiúra, amikor az elé teszi a rendelt italt. Tekintete végigsiklik a széles vállon és azon, amit az ing sejtet, majd felpislant a csapos szemeibe.*
- Nem is kétlem. *-feleli, és jobb szeme egy pillanatra megrándul, mintha csak kacsintana.-* Igazán köszönöm!
*Ez utóbbi egyaránt szól a bornak, és annak, hogy a férfi van olyan jó, hogy teljesítse a kérését. Egy pillanatig még utána réved ahogy az eltűnik a lépcsőn, majd figyelmét a kapott ital köti le. Megcsodálja a különösen szép poharat, és a bor színét is. Felemeli és orrához tartja az italt, a hely sajátos, bódító elegyén át próbálja kiszimatolni az ital aromáját. Nem jár sikerrel, levendula tölti el az orrát, olyan erővel, hogy szinte beleszédül. Tekintete követi a mellette elhaladó lányt, és nem zavartatva magát megnézi azt, amit lehet. A lányon is, a helyen is, az ott ülőkön is. Kíváncsi.
Arra is kíváncsi, hogy ki szól hozzá, bár a hang alapján azonnal lelki szemei elé vetül egy kép. És nem is jár messze a valóságtól. Rámosolyog az idős férfira. Ismeri a típust: a tengerről nagy sokára megért, sok mindenre éhes fajta. Lám: még rá is. Mosolya egy pillanatra megváltozik, de nem tud megszólalni, hiszen egy újabb ismeretlen hang kél a pult mellől. Oda pillantva azonnal elfelejti a tengeri medvét és mindazt, amivel egy tengeri medve kecsegtetni tud. Nem csak azért, mert lenyűgözi a nő kisugárzása és jelenléte, hanem mert ezeken keresztül azonnal megérti, hogy ki az a zöld szemű nő. És azok a zöld szemek -mint a szavak azonnal elárulják- nem csak szépek, de nagyon, nagyon élesek is.*
- Beszélni. *-bólint, és visszarakja a poharát a pultra, amelybe még bele sem ivott. Pedig most szívesen kortyolna egyet, hogy egyúttal lenyelje izgatottságát is. Ujjait a pultra simítja, leplezetlen kíváncsisággal nézi meg magának újra a nőt.-* És jó a megérzésed, igen, munka érdekelne. Ha lenne.
*Félszegen elmosolyodik. Nagyon jól tudja, hogy lenne munka. A bizonyíték erre ott iszik és nevet és pipázik a háta mögött.*
- Caladir vagyok, engedelmeddel. *-kihúzza magát, és olyan elegáns, apró mozdulattal hajol meg, ami valakinek vagy a sajátja vagy nem, de tanulni nemigen lehet. A kék szárnyak lágyan terülnek szét egy sóhajtásnyi időre, mintegy befejezvén a mozdulat ívét.-* És olyan sokat hallottam már a Sellőházról, hogy el kellett jöjjek ide.
*Visszamosolyog a helyes férfiúra, amikor az elé teszi a rendelt italt. Tekintete végigsiklik a széles vállon és azon, amit az ing sejtet, majd felpislant a csapos szemeibe.*
- Nem is kétlem. *-feleli, és jobb szeme egy pillanatra megrándul, mintha csak kacsintana.-* Igazán köszönöm!
*Ez utóbbi egyaránt szól a bornak, és annak, hogy a férfi van olyan jó, hogy teljesítse a kérését. Egy pillanatig még utána réved ahogy az eltűnik a lépcsőn, majd figyelmét a kapott ital köti le. Megcsodálja a különösen szép poharat, és a bor színét is. Felemeli és orrához tartja az italt, a hely sajátos, bódító elegyén át próbálja kiszimatolni az ital aromáját. Nem jár sikerrel, levendula tölti el az orrát, olyan erővel, hogy szinte beleszédül. Tekintete követi a mellette elhaladó lányt, és nem zavartatva magát megnézi azt, amit lehet. A lányon is, a helyen is, az ott ülőkön is. Kíváncsi.
Arra is kíváncsi, hogy ki szól hozzá, bár a hang alapján azonnal lelki szemei elé vetül egy kép. És nem is jár messze a valóságtól. Rámosolyog az idős férfira. Ismeri a típust: a tengerről nagy sokára megért, sok mindenre éhes fajta. Lám: még rá is. Mosolya egy pillanatra megváltozik, de nem tud megszólalni, hiszen egy újabb ismeretlen hang kél a pult mellől. Oda pillantva azonnal elfelejti a tengeri medvét és mindazt, amivel egy tengeri medve kecsegtetni tud. Nem csak azért, mert lenyűgözi a nő kisugárzása és jelenléte, hanem mert ezeken keresztül azonnal megérti, hogy ki az a zöld szemű nő. És azok a zöld szemek -mint a szavak azonnal elárulják- nem csak szépek, de nagyon, nagyon élesek is.*
- Beszélni. *-bólint, és visszarakja a poharát a pultra, amelybe még bele sem ivott. Pedig most szívesen kortyolna egyet, hogy egyúttal lenyelje izgatottságát is. Ujjait a pultra simítja, leplezetlen kíváncsisággal nézi meg magának újra a nőt.-* És jó a megérzésed, igen, munka érdekelne. Ha lenne.
*Félszegen elmosolyodik. Nagyon jól tudja, hogy lenne munka. A bizonyíték erre ott iszik és nevet és pipázik a háta mögött.*
- Caladir vagyok, engedelmeddel. *-kihúzza magát, és olyan elegáns, apró mozdulattal hajol meg, ami valakinek vagy a sajátja vagy nem, de tanulni nemigen lehet. A kék szárnyak lágyan terülnek szét egy sóhajtásnyi időre, mintegy befejezvén a mozdulat ívét.-* És olyan sokat hallottam már a Sellőházról, hogy el kellett jöjjek ide.
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-04 19:02:06
Üzenet elküldve: 2024-11-04 19:02:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Friss hús a halpiacon//
*A Sellőház olyan, amilyen lenni szokott; tömött és fülledt. A levegőben parfüm, illóolaj és különösen édes dohányszag terjeng. Olybá tűnik, nemrégiben kereskedőhajó köthetett ki, mert furcsa küllemű, de jól öltözött kalmárok egész csapata szórakozik a földszinti nagyhelyiség jobb oldalán elhelyezett, párnázott karosszékeken és azok között is. Akad soraikban sokféle és fajta szerzet, nők és férfiak egyaránt. Néhányan különös csontékszereket viselnek és szemmel láthatóan igen csak kellemesen érzik magukat a sellőleányok és sellőifjak gyűrűjében.
Caladir azonban nem bámészkodni van itt; egyenesen a pulthoz lép. Amögött egy magas, izmos, ám fiatal emberférfi néz vele farkasszemet. Mélyen vágott bársonyinget és hozzá illő bársonynadrágot visel. Noha látszólag a rendet is képes lenne fenntartani, ha a szükség úgy kívánná, nem férhet hozzá kétség, hogy más rendeltetése is van itt.*
-Mi itt a Sellőházban mind a szolgáltatásért felelünk. *Feleli a férfi bársonyosan, majd elmosolyodik. Caladir hamar kézhez kapja rendelését. A vöröslő nedűt kristálypohárban kapja; a tündér hamar érezheti, hogy ez a hely valóban párját ritkítja, s nem csupán a Kikötőben. Abból a miliőből egyenesen kiemelkedik. Ez itt nem a Patkányok lebuja, s nem is a Viharfiak csehója. A Sellőház önmaga jogán az, ami, s saját jogán áll a Kikötőben.*
-Várj itt. *Szól még hátra a válla felett a férfi, majd felsiet a lépcsőn.
Majdhogynem áttetsző selyemruhát viselő félvérleány libben el Caladir mögött, s az édeskés levendulaillat még sokáig vele marad. A kezében egy jókora tálcát cipel, egyenesen a kalmárokat célozva.*
-Fiúzol vagy lányozol? *Egy borízű hang csendül hirtelen mögötte. Amennyiben a tündér a hang irányába fordul, egy szakállas, idős férfivel nézhet farkasszemet. Nem a kalmárok közül való, inkább tűnik tengerésztisztnek ruházata alapján Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Merthogy nekem igazán bejönnek a...
-Az ifjú tündérúr nem sellő. Vendég. Egyelőre. *Vág közbe egy határozott, női hang. Egy ébenbőrű embernő lép a pult mögé. Hollófekete haja egész derekáig omlik, ruházata pedig némiképp eltér a kiszolgálószemélyzetétől. Színei miatt legalább annyira magára vonzza a tekinteteket, ám sokkal kevésbé kirívó.*
-Sarion... Szolgáld ki az urat. *Szól ellentmondást nem tűrő hangon, mire a pultos, aki első körben fogadta Caladirt, óvatosan megérinti a tengerésztiszt könyökét és odébb kíséri.*
-Beszélni óhajtottál velem. *Hangja ugyan mélyen búg, de a legkevésbé férfias orgánumban. előredől a pult felett, hogy bőrszínétől elütő, halványzöld tekintetét leplezetlen hordozza végig a tündéren.*
-Dolgozni jöttél?
*A Sellőház olyan, amilyen lenni szokott; tömött és fülledt. A levegőben parfüm, illóolaj és különösen édes dohányszag terjeng. Olybá tűnik, nemrégiben kereskedőhajó köthetett ki, mert furcsa küllemű, de jól öltözött kalmárok egész csapata szórakozik a földszinti nagyhelyiség jobb oldalán elhelyezett, párnázott karosszékeken és azok között is. Akad soraikban sokféle és fajta szerzet, nők és férfiak egyaránt. Néhányan különös csontékszereket viselnek és szemmel láthatóan igen csak kellemesen érzik magukat a sellőleányok és sellőifjak gyűrűjében.
Caladir azonban nem bámészkodni van itt; egyenesen a pulthoz lép. Amögött egy magas, izmos, ám fiatal emberférfi néz vele farkasszemet. Mélyen vágott bársonyinget és hozzá illő bársonynadrágot visel. Noha látszólag a rendet is képes lenne fenntartani, ha a szükség úgy kívánná, nem férhet hozzá kétség, hogy más rendeltetése is van itt.*
-Mi itt a Sellőházban mind a szolgáltatásért felelünk. *Feleli a férfi bársonyosan, majd elmosolyodik. Caladir hamar kézhez kapja rendelését. A vöröslő nedűt kristálypohárban kapja; a tündér hamar érezheti, hogy ez a hely valóban párját ritkítja, s nem csupán a Kikötőben. Abból a miliőből egyenesen kiemelkedik. Ez itt nem a Patkányok lebuja, s nem is a Viharfiak csehója. A Sellőház önmaga jogán az, ami, s saját jogán áll a Kikötőben.*
-Várj itt. *Szól még hátra a válla felett a férfi, majd felsiet a lépcsőn.
Majdhogynem áttetsző selyemruhát viselő félvérleány libben el Caladir mögött, s az édeskés levendulaillat még sokáig vele marad. A kezében egy jókora tálcát cipel, egyenesen a kalmárokat célozva.*
-Fiúzol vagy lányozol? *Egy borízű hang csendül hirtelen mögötte. Amennyiben a tündér a hang irányába fordul, egy szakállas, idős férfivel nézhet farkasszemet. Nem a kalmárok közül való, inkább tűnik tengerésztisztnek ruházata alapján Megvárja a választ, mielőtt folytatná.*
-Merthogy nekem igazán bejönnek a...
-Az ifjú tündérúr nem sellő. Vendég. Egyelőre. *Vág közbe egy határozott, női hang. Egy ébenbőrű embernő lép a pult mögé. Hollófekete haja egész derekáig omlik, ruházata pedig némiképp eltér a kiszolgálószemélyzetétől. Színei miatt legalább annyira magára vonzza a tekinteteket, ám sokkal kevésbé kirívó.*
-Sarion... Szolgáld ki az urat. *Szól ellentmondást nem tűrő hangon, mire a pultos, aki első körben fogadta Caladirt, óvatosan megérinti a tengerésztiszt könyökét és odébb kíséri.*
-Beszélni óhajtottál velem. *Hangja ugyan mélyen búg, de a legkevésbé férfias orgánumban. előredől a pult felett, hogy bőrszínétől elütő, halványzöld tekintetét leplezetlen hordozza végig a tündéren.*
-Dolgozni jöttél?
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-11-04 15:51:11
Üzenet elküldve: 2024-11-04 15:51:11
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Friss hús a halpiacon//
*Izgul. Hátraszegi a fejét és úgy nézi a szélforgót, a Sellő lemosolyog rá. Visszamosolyog. Cipőorra alatt megcsikordul a fehér kavics ahogy egyik lábáról a másikra áll, ujjai önkéntelen mozdulattal simítanak mellkasára, ahol az ing alatt, nyakában lógva ott lapul kedvenc macskafejes medálja. Járt már fogadókban, hajaj, nem is kevésben; némelyiknek igen kiválóan ismeri a kínálatát a pultot, a konyhát és a szobákat illetően is. De a Sellőházban még sosem járt.
Elengedi a medált, ujjaival helyére simítja tincseit, megigazítja az ing gallérját, hogy szépen álljon. Megrezgeti szárnyait, nem nagyon, épp csak annyira, hogy azok is frissnek hassanak. Kihúzza magát, alacsony termete és kellemes alakja mindösszes magabiztosságával indul el újra a felszórt úton.
Az ajtóban aztán megáll egy pillanatra, de amikor végül belép, nem látszik rajta bizonytalanság. Kedves mosolyt ölt magára, mozgása egyszeriben határozott de valahogy lágy lesz. Így indul el balra, a pult felé; de közben tekintete szinte issza a helyet. ~Nahát! Tényleg olyan, mint amilyennek mesélték!~ Gondolatban szinte zizeg az izgalomtól, kissé talán ki is pirul tőle. Amikor meglátja a Wegtoren-i táncoslányokat ábrázoló festményt, nem tud segíteni magán, egy pillanatra elvigyorodik. Mire a pulthoz ér, azért már csak a mosoly látszik rajta.*
- Kellemes napot! *-köszön a pult mögött állónak. Hangja alkatához illő; nem kifejezetten mély, inkább csak olyan, mint egy fiatal ember felnőtté.-* Ha lehetséges, szeretnék szót váltani a hely vezetőjével.
*Picit közelebb hajol, szárnya vibrálni látszik.*
- Úgy értem.. azzal, aki a szolgáltatásokért felel. *-visszaegyenesedik, tekintete végigfut a söntésen. Meglátja a pultra rakott díszes étel- és itallapot, kissé félrebiccenti a fejét, úgy futja át a sorokat.*
- És kérek szépen egy kupa Bort is. *-újra az étlapra pislant. Erre különben büszke: tud olvasni.-* 9 arany, parancsoljon.
*Zsebéből előveszi egy maréknyi érmét, és leszámol belőlük annyit, amennyi az ital ára. Amíg az megkapja, és amíg a madám megérkezik, türelmesen vár. Épp csak a kék szárnyak szemmel szinte alig látható reszketése árulja el, hogy annyira mégsem nyugodt.*
*Izgul. Hátraszegi a fejét és úgy nézi a szélforgót, a Sellő lemosolyog rá. Visszamosolyog. Cipőorra alatt megcsikordul a fehér kavics ahogy egyik lábáról a másikra áll, ujjai önkéntelen mozdulattal simítanak mellkasára, ahol az ing alatt, nyakában lógva ott lapul kedvenc macskafejes medálja. Járt már fogadókban, hajaj, nem is kevésben; némelyiknek igen kiválóan ismeri a kínálatát a pultot, a konyhát és a szobákat illetően is. De a Sellőházban még sosem járt.
Elengedi a medált, ujjaival helyére simítja tincseit, megigazítja az ing gallérját, hogy szépen álljon. Megrezgeti szárnyait, nem nagyon, épp csak annyira, hogy azok is frissnek hassanak. Kihúzza magát, alacsony termete és kellemes alakja mindösszes magabiztosságával indul el újra a felszórt úton.
Az ajtóban aztán megáll egy pillanatra, de amikor végül belép, nem látszik rajta bizonytalanság. Kedves mosolyt ölt magára, mozgása egyszeriben határozott de valahogy lágy lesz. Így indul el balra, a pult felé; de közben tekintete szinte issza a helyet. ~Nahát! Tényleg olyan, mint amilyennek mesélték!~ Gondolatban szinte zizeg az izgalomtól, kissé talán ki is pirul tőle. Amikor meglátja a Wegtoren-i táncoslányokat ábrázoló festményt, nem tud segíteni magán, egy pillanatra elvigyorodik. Mire a pulthoz ér, azért már csak a mosoly látszik rajta.*
- Kellemes napot! *-köszön a pult mögött állónak. Hangja alkatához illő; nem kifejezetten mély, inkább csak olyan, mint egy fiatal ember felnőtté.-* Ha lehetséges, szeretnék szót váltani a hely vezetőjével.
*Picit közelebb hajol, szárnya vibrálni látszik.*
- Úgy értem.. azzal, aki a szolgáltatásokért felel. *-visszaegyenesedik, tekintete végigfut a söntésen. Meglátja a pultra rakott díszes étel- és itallapot, kissé félrebiccenti a fejét, úgy futja át a sorokat.*
- És kérek szépen egy kupa Bort is. *-újra az étlapra pislant. Erre különben büszke: tud olvasni.-* 9 arany, parancsoljon.
*Zsebéből előveszi egy maréknyi érmét, és leszámol belőlük annyit, amennyi az ital ára. Amíg az megkapja, és amíg a madám megérkezik, türelmesen vár. Épp csak a kék szárnyak szemmel szinte alig látható reszketése árulja el, hogy annyira mégsem nyugodt.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-31 20:20:45
Üzenet elküldve: 2024-10-31 20:20:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A boldog végkifejletet lopva lesi helyéről, ahogy Nylwera és a tündér elhagyják a látóterét, s egy beletörődötten elégedett ábrázattál fordul vissza a bőkezű üzletemberhez. Előző kis vérnyomásugrása lassan elenyészik, ahogy telik az idő; kezd megtelni a bendője a teával, úgyhogy inkább befejezi azt a húsban gazdag tálat, miközben a már kevésbé létfontosságú, de továbbra is állvakargató beszélgetésben marad.*
- Ha minden igaz..? *A szójárást nem hagyja figyelmén kívül, bár hangnemén érződik hogy nem szándékozik mélyre kaparni, ha nem csillan a felszínen a kis részlet. Ha már amaz sem teszi, akkor ez természetes.
Világjárónak nem gondolta leendő főnökét, s ez egy kicsit kellemetlenné teszi Ukromnak a tényt, hogy akit meg kell védenie, jobban ismeri Lanawin környékét és veszélyeit, mint ő. Az ellenkezőjével legalább babusgathatta volna az önérzetét, hogy mostan nem csak húspajzsként indít utat az ismeretlenbe. valamint nagyobb értékként tehette volna magát az asztalra.
Azt is egyhamar megtudja, hogy ez a "Madám" miért is ülteti belé a fegyelmet - az a dolga. Majdnem osztozna a rajongásában, ha nem húsként adná ki az alkalmazottjait. Talán túltesz egyszer azon a tényen, hogy a Kikötő legbiztonságosabb helye egy bordélyház.*
- Így már értem, miért beszélsz Wegtorenről ilyen könnyedén. Megszokott kirándulás lehet. *Ha már Linanech vérszegély neki. De Pirtianest persze már nincs a bakancslistáján.
A szürkebőrű érdeklődését sikeresen elnyerték az ismeretlen kártyák; fejét rázva tudatja, hogy nem ilyen játékokkal szórakoztatta magát eddigi élete alatt, és kíváncsian szemezgeti a lapokat.* ~ Legalább nem álomkártyák. ~ *Viszont a beszerzés helyszíne felkapar valami információt a fejében.*
- Az a hely el lett pusztítva, nem? Valami konfliktus, ha jól hallottam. Több is volt egymás után, démonokkal meg valami Amossal. Ez a hely instabil mint egy homokhegy. Bátor hogy Artheniorig kívül merészkedsz.* Vagy kétségbeesett. Egy kutya a történet végén.*
- Ha minden igaz..? *A szójárást nem hagyja figyelmén kívül, bár hangnemén érződik hogy nem szándékozik mélyre kaparni, ha nem csillan a felszínen a kis részlet. Ha már amaz sem teszi, akkor ez természetes.
Világjárónak nem gondolta leendő főnökét, s ez egy kicsit kellemetlenné teszi Ukromnak a tényt, hogy akit meg kell védenie, jobban ismeri Lanawin környékét és veszélyeit, mint ő. Az ellenkezőjével legalább babusgathatta volna az önérzetét, hogy mostan nem csak húspajzsként indít utat az ismeretlenbe. valamint nagyobb értékként tehette volna magát az asztalra.
Azt is egyhamar megtudja, hogy ez a "Madám" miért is ülteti belé a fegyelmet - az a dolga. Majdnem osztozna a rajongásában, ha nem húsként adná ki az alkalmazottjait. Talán túltesz egyszer azon a tényen, hogy a Kikötő legbiztonságosabb helye egy bordélyház.*
- Így már értem, miért beszélsz Wegtorenről ilyen könnyedén. Megszokott kirándulás lehet. *Ha már Linanech vérszegély neki. De Pirtianest persze már nincs a bakancslistáján.
A szürkebőrű érdeklődését sikeresen elnyerték az ismeretlen kártyák; fejét rázva tudatja, hogy nem ilyen játékokkal szórakoztatta magát eddigi élete alatt, és kíváncsian szemezgeti a lapokat.* ~ Legalább nem álomkártyák. ~ *Viszont a beszerzés helyszíne felkapar valami információt a fejében.*
- Az a hely el lett pusztítva, nem? Valami konfliktus, ha jól hallottam. Több is volt egymás után, démonokkal meg valami Amossal. Ez a hely instabil mint egy homokhegy. Bátor hogy Artheniorig kívül merészkedsz.* Vagy kétségbeesett. Egy kutya a történet végén.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-30 08:30:39
Üzenet elküldve: 2024-10-30 08:30:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Valóban izgatott. Idejét nem tudja mikor volt alkalma lányokkal beszélgetni. Merthát egy lánynak néha igenis elkél egy hasonszőrű társaság. Arról nem is beszélve, hogy Nala kedvességével hasonlóhoz eddig talán nem is volt szerencséje. A társasága pedig hamar el is feledteti vele egyelőre azt a feje fölött lengedező kardot, hogy ezért Ambroggionak biztos sokkal fog jönni.*
- Szeráj?
*Érdeklődik, miközben az előbb kapott, de már viseltes édességet azért magával ragadja. Ha már egyszer azt is elintézték neki. Az egyik kezében a tányér a másik pedig Nala finom ujjai között, így követi vidáman a kedves Sellőt. Persze a fürdés továbbra sem hozza igazán lázba, sőt. De ennyi belefér a vörös kedvéért, ha már ilyen nagylelkű volt vele.*
- Hát azzal azért volnának fenntartásaim.
*Szusszan, ahogy Nala mögött belép a szobába. Az álla éppen hogy nem esik le, a különleges szemek is jókorára nyílnak, amint elé tárul a látvány.*
- Azt a jó büdös...
*Harapja el a mondat végét viszonylagosan jólnevelten, ahogy beljebb lépdel. A tányért lepakolja, Nala kezét is elengedi, majd mielőtt még mélyebbre sétálna észbe kap és az ajtó mellett a falnál gyorsan lerugdossa magáról a koszos bakancsokat.*
- Ilyen gyönyörű szobát még sosem láttam. Mmmhm... az illatok, ez a szőnyeg...
*Ámuldozik, ahogy a puha szőnyegbe süppednek a mezítlábas tappancsok. Mint a kisgyerek, aki végre megkapta a szépen faragott falovat a lovagja mellé. Tovább is indul, végig simít a párnákon, a dísztárgyakon is, megszemléli a faliképeket. Az utóbbiaktól persze rögvest pír ül ki az arcára, de majd azt hazudja, hogy az izgatottság műve az egész. Még a paraván mögé is beles, ha már a fürdőt rákényszerítik. Bár meg kell hagyni, hogy azok az üvegcsék, olajok azért piszkálja a fantáziáját.*
- Most kéne fürdenem?
*Szusszan, ahogy végül visszatér Nala mellé.*
- Szeráj?
*Érdeklődik, miközben az előbb kapott, de már viseltes édességet azért magával ragadja. Ha már egyszer azt is elintézték neki. Az egyik kezében a tányér a másik pedig Nala finom ujjai között, így követi vidáman a kedves Sellőt. Persze a fürdés továbbra sem hozza igazán lázba, sőt. De ennyi belefér a vörös kedvéért, ha már ilyen nagylelkű volt vele.*
- Hát azzal azért volnának fenntartásaim.
*Szusszan, ahogy Nala mögött belép a szobába. Az álla éppen hogy nem esik le, a különleges szemek is jókorára nyílnak, amint elé tárul a látvány.*
- Azt a jó büdös...
*Harapja el a mondat végét viszonylagosan jólnevelten, ahogy beljebb lépdel. A tányért lepakolja, Nala kezét is elengedi, majd mielőtt még mélyebbre sétálna észbe kap és az ajtó mellett a falnál gyorsan lerugdossa magáról a koszos bakancsokat.*
- Ilyen gyönyörű szobát még sosem láttam. Mmmhm... az illatok, ez a szőnyeg...
*Ámuldozik, ahogy a puha szőnyegbe süppednek a mezítlábas tappancsok. Mint a kisgyerek, aki végre megkapta a szépen faragott falovat a lovagja mellé. Tovább is indul, végig simít a párnákon, a dísztárgyakon is, megszemléli a faliképeket. Az utóbbiaktól persze rögvest pír ül ki az arcára, de majd azt hazudja, hogy az izgatottság műve az egész. Még a paraván mögé is beles, ha már a fürdőt rákényszerítik. Bár meg kell hagyni, hogy azok az üvegcsék, olajok azért piszkálja a fantáziáját.*
- Most kéne fürdenem?
*Szusszan, ahogy végül visszatér Nala mellé.*
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-27 16:18:56
Üzenet elküldve: 2024-10-27 16:18:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nala most már korábbi ruhájához hasonlóan rövid, ezüstszürke köntöst visel. Úgy tűnik, mire visszaér, a döntés is megszületik. Egy kicsit azért váratlanul éri az a felfokozott lelkesedés, ami Nilywerából árad, de Nala az ilyesmiben olyan, mint egy tükör. Felragyog az arca, ahogy visszanéz a másik lányra. Valószínűleg emiatt is igazi kincs a tündér a Sellőház számára, elvégre az ő boldogsága, ha a ház vendégei elégedettek. Ennyi érték adatott neki, s ő mindezt szerény alázattal és teljes odaadással viseli.
A Madám arca már szigorúbb egy kicsit. Mintha némi csalódottság köszönne vissza róla. Szívesebben vette volna, ha a vörös piperkőcöt alkuba kényszerítheti, esetleg ha a lány maga dönt a maradás mellett az egyezség fejében. Igaz, így sem panaszkodhat. Szép kis summát tudhat magáénak egyetlen sellőért.*
- Vidd a szerájba, kedvesem és füröszd meg. Az úr kívánsága, és az úr fizet *búgja az ébenbőrű Madám, mert bár a kuncsaft a szemrevaló kis félvér, az ügyfél attól még az asztalnál pöffeszkedő piperkőc. A főnökasszony már terelgeti is a lánykákat az emelet felé, mert valószínűleg a kapitányt egyszerűbb lesz kiengesztelni, ha a tündér már nincs a szeme előtt.* - Küldetek fel friss édességet.
*Bizony, a hab már kissé kezdi elveszíteni kívánatos formáit, de ha Nilywera vinni akarja az eredeti kelyhet, abban se akadályozza meg senki.
Nala kézen fogja a lányt és tündöklő mosolyával hátra-hátrapillantva vezeti felfelé a lépcsőkön.*
- A szeráj az egyik legszebb szobánk. Biztos tetszeni fog *mondja.* - És ígérem, hogy a fürdőt is kellemesnek fogod találni.
*Valóban egészen egyedi látvány tárul Nilywera elé, ahogy belépnek az ajtón. Mindenfelé finom kelmék, fényes, gazdagon hímzett selyempárnák, süppedős szőnyeg, édeskés-fűszeres illatot párálló mécsesek és érzéki jeleneteket ábrázoló dísztárgyak és faliképek. Pikáns, de ízléses darabok.
Nincsen ágy, csak egy alacsonyabb emelvény, ami viszont felettébb terebélyes, puha és rengeteg különféle formájú párna borítja. Az asztal is egészen alacsony, bár igen szépen kidolgozott intarziával és érdekes, ívesen befelé görbülő lábakkal. Székek helyett itt is párnák foglalnak helyet.
Egy áttört mintás paravánnal elválasztva külön kis mozaikcsempés fürdősarok került kialakításra. A fal felőli peremen színes üvegcsék, szivacsok, illatos olajok és törölközők.*
- Kedvedre való? *kérdi izgatottan a tündér, ahogy bevezeti vendégét.*
A Madám arca már szigorúbb egy kicsit. Mintha némi csalódottság köszönne vissza róla. Szívesebben vette volna, ha a vörös piperkőcöt alkuba kényszerítheti, esetleg ha a lány maga dönt a maradás mellett az egyezség fejében. Igaz, így sem panaszkodhat. Szép kis summát tudhat magáénak egyetlen sellőért.*
- Vidd a szerájba, kedvesem és füröszd meg. Az úr kívánsága, és az úr fizet *búgja az ébenbőrű Madám, mert bár a kuncsaft a szemrevaló kis félvér, az ügyfél attól még az asztalnál pöffeszkedő piperkőc. A főnökasszony már terelgeti is a lánykákat az emelet felé, mert valószínűleg a kapitányt egyszerűbb lesz kiengesztelni, ha a tündér már nincs a szeme előtt.* - Küldetek fel friss édességet.
*Bizony, a hab már kissé kezdi elveszíteni kívánatos formáit, de ha Nilywera vinni akarja az eredeti kelyhet, abban se akadályozza meg senki.
Nala kézen fogja a lányt és tündöklő mosolyával hátra-hátrapillantva vezeti felfelé a lépcsőkön.*
- A szeráj az egyik legszebb szobánk. Biztos tetszeni fog *mondja.* - És ígérem, hogy a fürdőt is kellemesnek fogod találni.
*Valóban egészen egyedi látvány tárul Nilywera elé, ahogy belépnek az ajtón. Mindenfelé finom kelmék, fényes, gazdagon hímzett selyempárnák, süppedős szőnyeg, édeskés-fűszeres illatot párálló mécsesek és érzéki jeleneteket ábrázoló dísztárgyak és faliképek. Pikáns, de ízléses darabok.
Nincsen ágy, csak egy alacsonyabb emelvény, ami viszont felettébb terebélyes, puha és rengeteg különféle formájú párna borítja. Az asztal is egészen alacsony, bár igen szépen kidolgozott intarziával és érdekes, ívesen befelé görbülő lábakkal. Székek helyett itt is párnák foglalnak helyet.
Egy áttört mintás paravánnal elválasztva külön kis mozaikcsempés fürdősarok került kialakításra. A fal felőli peremen színes üvegcsék, szivacsok, illatos olajok és törölközők.*
- Kedvedre való? *kérdi izgatottan a tündér, ahogy bevezeti vendégét.*
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-25 05:49:29
Üzenet elküldve: 2024-10-25 05:49:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Az látszik, hogy Ambroggio tapicskolva fürdőzik a hála és a lekötelezettség hullámaiban. Természetesen az álszerénység modoros köntösében. Ezek a játszmák néha csak elszórt aranyak, néha viszont nagyon is megtérülnek. Hogy a kettőből melyik lesz igaz erre a mostani esetre, azt majd a jövő eldönti.
A füle és a türelme mindenesetre megkönnyebbülve sóhajt fel, ahogy a lány csicsergése áthelyeződik távolabbra. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember hirtelen öregnek érzi magát. Persze nem a hajlott, szenilis vénemberség böködi az Intéző vállát, ez inkább csak amolyan határozottan emelkedő fal, melyet a kor és a tapasztalat húz egy idő után az ember meg az ifjabb generációk közé.
Az ártatlan beszélgetésindítónak szánt érdeklődése nem várt hullámokat vet Ukrom vonásain, amire a vörös önkéntelenül hőkölve kicsit fel is teszi a kezét. Szerencsére a dolog meg is áll ennyinél, s tulajdonképpen viszonylag hamar tova is illan, de jókora, baljós felkiáltójeleket ver Ambroggio gondolatai közé.*
- Jómagam amolyan világfi volnék *mondja joviális göcögés mögül.* - Ha minden igaz, Artheniorban születtem, de ifjabb koromban a Kikötőben is sokat forogtam. Akkoriban még más szelek fújtak erre. A Madám *biccent a kérdésre ő is a pult felé* - hivatalosan a Patkányok rendelték a Sellőház élére, de őszintén, néha felmerül bennem, hogy nem biztos, hogy volt választásuk. Okos, titokzatos és letaglózóan ambiciózus. Az a nő végigviszi az akaratát, mint déltengeri viharok. Igen. Most ő vezeti e kivételes intézményt.
*Látszik, hogy Ambroggiót valóban lenyűgözi az egzotikus szépségű főnökasszony, és nem csupán a külcsín miatt. De az apró sóhajban benne van némi beletörődés is, mert elég valószínű, hogy ez a trófea még a vörös számára is túl nagy falat lenne... ami persze nem jelenti, hogy ne lelné kedvét a próbálkozásban.*
- Pirtianest kivéve mindenhol megfordultam már *fordul vissza az ork felé.* - A déli szigetektől a Karavánpihenő-környéki ültetvényekig a hegyen túl. És valóban Lihanech is igen kedves a számomra. Pezsgő és haladó szellemű város, de az én ízlésemnek egy kicsit *tűnődő grimasz kúszik az arcára, ahogy a megfelelő szót keresi a fejét ingatva* - vérszegény.
*Ahogy a jellegzetes rókamosoly elterül a képén, valószínűleg elég széles palettán nyílik ki, hogy mire is gondol.*
- Nem mondanám, hogy nem találtam még meg a helyem a világban, de tulajdonképpen az ellenkezőjét sem *vonja meg a vállát, aztán a mellényzsebébe nyúlva előhúz egy paklit. A cirádás, bordó hátlapok színes előlapokat rejtenek, ahogy kiterítve átfordítja a sort.*
- Sorsvetőkártya *mondja.* - Ismered? *kérdi.* - A Hold Karavánpihenőben szereztem, de hogy eredetileg honnan származik, azt senki se tudja igazán. Nem tartozik sehová, de egy kicsit mindenhová. Pont, mint én magam.
A füle és a türelme mindenesetre megkönnyebbülve sóhajt fel, ahogy a lány csicsergése áthelyeződik távolabbra. Ezek azok a pillanatok, amikor az ember hirtelen öregnek érzi magát. Persze nem a hajlott, szenilis vénemberség böködi az Intéző vállát, ez inkább csak amolyan határozottan emelkedő fal, melyet a kor és a tapasztalat húz egy idő után az ember meg az ifjabb generációk közé.
Az ártatlan beszélgetésindítónak szánt érdeklődése nem várt hullámokat vet Ukrom vonásain, amire a vörös önkéntelenül hőkölve kicsit fel is teszi a kezét. Szerencsére a dolog meg is áll ennyinél, s tulajdonképpen viszonylag hamar tova is illan, de jókora, baljós felkiáltójeleket ver Ambroggio gondolatai közé.*
- Jómagam amolyan világfi volnék *mondja joviális göcögés mögül.* - Ha minden igaz, Artheniorban születtem, de ifjabb koromban a Kikötőben is sokat forogtam. Akkoriban még más szelek fújtak erre. A Madám *biccent a kérdésre ő is a pult felé* - hivatalosan a Patkányok rendelték a Sellőház élére, de őszintén, néha felmerül bennem, hogy nem biztos, hogy volt választásuk. Okos, titokzatos és letaglózóan ambiciózus. Az a nő végigviszi az akaratát, mint déltengeri viharok. Igen. Most ő vezeti e kivételes intézményt.
*Látszik, hogy Ambroggiót valóban lenyűgözi az egzotikus szépségű főnökasszony, és nem csupán a külcsín miatt. De az apró sóhajban benne van némi beletörődés is, mert elég valószínű, hogy ez a trófea még a vörös számára is túl nagy falat lenne... ami persze nem jelenti, hogy ne lelné kedvét a próbálkozásban.*
- Pirtianest kivéve mindenhol megfordultam már *fordul vissza az ork felé.* - A déli szigetektől a Karavánpihenő-környéki ültetvényekig a hegyen túl. És valóban Lihanech is igen kedves a számomra. Pezsgő és haladó szellemű város, de az én ízlésemnek egy kicsit *tűnődő grimasz kúszik az arcára, ahogy a megfelelő szót keresi a fejét ingatva* - vérszegény.
*Ahogy a jellegzetes rókamosoly elterül a képén, valószínűleg elég széles palettán nyílik ki, hogy mire is gondol.*
- Nem mondanám, hogy nem találtam még meg a helyem a világban, de tulajdonképpen az ellenkezőjét sem *vonja meg a vállát, aztán a mellényzsebébe nyúlva előhúz egy paklit. A cirádás, bordó hátlapok színes előlapokat rejtenek, ahogy kiterítve átfordítja a sort.*
- Sorsvetőkártya *mondja.* - Ismered? *kérdi.* - A Hold Karavánpihenőben szereztem, de hogy eredetileg honnan származik, azt senki se tudja igazán. Nem tartozik sehová, de egy kicsit mindenhová. Pont, mint én magam.
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-24 10:43:10
Üzenet elküldve: 2024-10-24 10:43:10
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A nézelődést egy idő után elunja, majd visszafordul a pult felé. Tekintete találkozik a csaposéval, ahogy megáll a pultnál. A csapos enyhén meghajol felé.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdezi halkan.*
- Egy tál levest kérek. *Válaszolja Vheirr'maal mély, zengő hangján. A csapos bólint, és eltűnik a konyha irányában. Vheirr'maal lassú, könnyed léptekkel egy félreeső asztalhoz sétál. Leül, háttal a falnak, hogy szemmel tarthassa a helyiséget. Rubinvörös szemei figyelmesen pásztázzák a teret, minden apró részletet megjegyezve. Hamarosan megérkezik a csapos egy gőzölgő tállal. Leteszi elé az illatozó levest, majd csendben távozik. A sötételf lassan felemeli a kanalat, és elegáns mozdulattal merít az aranyszínű léből. Az ízek gazdag harmóniája elönti érzékeit, de arca változatlanul kifejezéstelen marad. Minden falatot nyugodtan, megfontoltan vesz magához. Mozdulatai precízek, mintha egy jól begyakorolt szertartást végezne. Miközben eszik, figyelme egy pillanatra sem lankad. Mozdulatai és tekintete összhangban vannak, mint egy ragadozóé, aki sosem veszíti el éberségét. Miután az utolsó cseppet is elfogyasztja, selyemzsebkendőjével lassan megtörli száját. Feláll, egyenes tartással, megigazítja fekete nomád bőrvértjét és alkarvédőit. Az asztalra pontosan annyi érmét helyez, amennyit az étel ér. A 11 aranyat odaadja a Levesért. Határozott léptekkel indul az ajtó felé. Ahogy érkezett, éppolyan csendben távozik is. Léptei halkak és céltudatosak, ahogy elindul a kanyargós utcák labirintusában. Célja világos, megtalálni a matróz által említett másik tavernát.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdezi halkan.*
- Egy tál levest kérek. *Válaszolja Vheirr'maal mély, zengő hangján. A csapos bólint, és eltűnik a konyha irányában. Vheirr'maal lassú, könnyed léptekkel egy félreeső asztalhoz sétál. Leül, háttal a falnak, hogy szemmel tarthassa a helyiséget. Rubinvörös szemei figyelmesen pásztázzák a teret, minden apró részletet megjegyezve. Hamarosan megérkezik a csapos egy gőzölgő tállal. Leteszi elé az illatozó levest, majd csendben távozik. A sötételf lassan felemeli a kanalat, és elegáns mozdulattal merít az aranyszínű léből. Az ízek gazdag harmóniája elönti érzékeit, de arca változatlanul kifejezéstelen marad. Minden falatot nyugodtan, megfontoltan vesz magához. Mozdulatai precízek, mintha egy jól begyakorolt szertartást végezne. Miközben eszik, figyelme egy pillanatra sem lankad. Mozdulatai és tekintete összhangban vannak, mint egy ragadozóé, aki sosem veszíti el éberségét. Miután az utolsó cseppet is elfogyasztja, selyemzsebkendőjével lassan megtörli száját. Feláll, egyenes tartással, megigazítja fekete nomád bőrvértjét és alkarvédőit. Az asztalra pontosan annyi érmét helyez, amennyit az étel ér. A 11 aranyat odaadja a Levesért.
Határozott léptekkel indul az ajtó felé. Ahogy érkezett, éppolyan csendben távozik is. Léptei halkak és céltudatosak, ahogy elindul a kanyargós utcák labirintusában. Célja világos, megtalálni a matróz által említett másik tavernát.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-23 10:38:14
Üzenet elküldve: 2024-10-23 10:38:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Ujját felsőkarján kopogtatva követi Ambroggio biccentését és méri fel rosszmájúan a kapitányt. Még ha tudná is ami információ vöröshajú asztaltársának fejében nyugszik, nem érezne sokkal nagyobb tiszteletet, nála máshol kezdődik a mérce.*
- Helyén van a gerinced. *Bólint hideg elismeréssel Nilywera kijelentésére, hogy választások híján vállalni fogja a szürkebőrű szemszögéből kissé lenézett, több holdnyi robotolást. Ahhoz képest, hogy nem sokkal ezelőtt megszólalni is alig tudott az ork előtt, dicséretre méltó fejlődésen ment keresztül igen hamar. A szavaknak erejük van, ahogy az ígéreteknek is.
Szerencsére holnapi főnöke nem ellenkezik kis ajándékának megforgatásával, s zavaró kommentálás nélkül ad valamennyiüknek kellő megnyugvást. Ukrom arckifejezése merev marad a jó hírre, s fél szemmel egy kis ideig követi Nilywerát, hátha neki több szerencséje lesz rálelni a hirtelen eltűnt tündérre.
Persze az üzletembert sem ignorálja örökké, mikor méltatva lesz. Lustán megemeli egyik vállát, rögvest előállva egy magyarázattal is:*
- Neki jobban kellett. Felrobban a stressztől. *Meg is szánja miatta. Egy vasakaratú társaság után kicsit furcsa is számára ez a hely. De ahogy mondta, segíti a hosszú utat is, ha egy mosollyal az arcukon indulnak el, és nem máris visszatartott érzésekkel. Ukromon is fog látszani egy ritka mosolyszerűség, ha Ambroggio nem firtatja örökké az okokat.*
- Hm? *Egy pillanatra megfagy mozdulataiban, ahogy arckifejezésén is megjelenik a fajtársaira már sztereotípikusan jellemző, letépem-a-fejed tekintet. Szerencsére egy pillanat adat összeszedi magát, bár végtagja teljes mozdulatlanságból kiolvashatja amaz, hogy veszélyes vizeken evez.*
- Artheniorban élek másfél éve. *Egy kis töretlen bizalom érdekében talán érdemes kicsit mondania valamit magáról, ha akar, ha nem.* - De nyugatról túl érkeztem; a sivatagból. *Ami ennyiben is merül ki, egy szóval se többen. Hanem nagyobb kedve van a témát partnere ellen fordítani:* - Téged viszont városinak gondollak. Arthenior, talán Lihanech. *A ruházatból és bizonytalan státuszából ítélve biztos nem kikötői. Csak ne azt mondja, hogy Amon Ruadh.*
- Arthenior felé nem kéne problémába ütköznünk, hacsak ha nem rakod magad tele gyémántokkal. De még Nilyweráról... *Biccent a pult, pontosabban az ott trónoló, még neki is kőkeménynek érződő hölgy felé.* - Neki kell fizetned? Ő vezeti ezt az... intézményt?
- Helyén van a gerinced. *Bólint hideg elismeréssel Nilywera kijelentésére, hogy választások híján vállalni fogja a szürkebőrű szemszögéből kissé lenézett, több holdnyi robotolást. Ahhoz képest, hogy nem sokkal ezelőtt megszólalni is alig tudott az ork előtt, dicséretre méltó fejlődésen ment keresztül igen hamar. A szavaknak erejük van, ahogy az ígéreteknek is.
Szerencsére holnapi főnöke nem ellenkezik kis ajándékának megforgatásával, s zavaró kommentálás nélkül ad valamennyiüknek kellő megnyugvást. Ukrom arckifejezése merev marad a jó hírre, s fél szemmel egy kis ideig követi Nilywerát, hátha neki több szerencséje lesz rálelni a hirtelen eltűnt tündérre.
Persze az üzletembert sem ignorálja örökké, mikor méltatva lesz. Lustán megemeli egyik vállát, rögvest előállva egy magyarázattal is:*
- Neki jobban kellett. Felrobban a stressztől. *Meg is szánja miatta. Egy vasakaratú társaság után kicsit furcsa is számára ez a hely. De ahogy mondta, segíti a hosszú utat is, ha egy mosollyal az arcukon indulnak el, és nem máris visszatartott érzésekkel. Ukromon is fog látszani egy ritka mosolyszerűség, ha Ambroggio nem firtatja örökké az okokat.*
- Hm? *Egy pillanatra megfagy mozdulataiban, ahogy arckifejezésén is megjelenik a fajtársaira már sztereotípikusan jellemző, letépem-a-fejed tekintet. Szerencsére egy pillanat adat összeszedi magát, bár végtagja teljes mozdulatlanságból kiolvashatja amaz, hogy veszélyes vizeken evez.*
- Artheniorban élek másfél éve. *Egy kis töretlen bizalom érdekében talán érdemes kicsit mondania valamit magáról, ha akar, ha nem.* - De nyugatról túl érkeztem; a sivatagból. *Ami ennyiben is merül ki, egy szóval se többen. Hanem nagyobb kedve van a témát partnere ellen fordítani:* - Téged viszont városinak gondollak. Arthenior, talán Lihanech. *A ruházatból és bizonytalan státuszából ítélve biztos nem kikötői. Csak ne azt mondja, hogy Amon Ruadh.*
- Arthenior felé nem kéne problémába ütköznünk, hacsak ha nem rakod magad tele gyémántokkal. De még Nilyweráról... *Biccent a pult, pontosabban az ott trónoló, még neki is kőkeménynek érződő hölgy felé.* - Neki kell fizetned? Ő vezeti ezt az... intézményt?
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-21 22:29:57
Üzenet elküldve: 2024-10-21 22:29:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy tovább halad a kanyargós utcákon, észreveszi, hogy a hevenyészetten összetákolt kalyibák és vályogházak száma csökken. A szűk sikátorokat felváltja egy rendezett, fehér, tengeri kaviccsal borított ösvény, mely kedvesen ropog léptei alatt. A hold fénye megcsillan a kavicsokon, különös hangulatot kölcsönözve a tájnak. Az ösvény két lónyi szélességűvé szélesedik, majd egy terjedelmes előtérré tágul. Az út végén, kissé a szemnek kieső helyen, egy impozáns, kétszintes épület tűnik fel. Hófehérre meszelt, vakolatlan kőfalai tisztasága azonnal szembeötlő. Embernyi mellmagasságig futtatott borostyán fut fel a falakon, sejtelmes bájt kölcsönözve az épületnek. Vheirr'maal megáll egy pillanatra és rubinvörös szemei végig futnak az épületen. A gondosan rakott, barna cserepes tetőn egy sellő alakú szélforgó táncol a szélben, féloldalasan fekvő testéből kunkori halfarok nyúlik el. A bejárat mellett hasonló képpel díszített cégér lengedezik. A Sellőház. Nem ez volt az eredeti célja, de úgy dönt, hogy ha már ide sodorta az útja, körülnéz odabent. Talán itt is találhat információkat, vagy egyszerűen csak megpihenhet egy kicsit. Egy határozott lendülettel belép a cirádás faajtón, mely halk nyikorgással nyílik. A bordó lepleken átszűrődő fények tompán világítják be a termet, sejtelmes, buja légkört teremtve. Kellemes zene szól, a levegőben bódító illatok keverednek. Ahogy beljebb lép látja a falakon művészi képek lógnak, melyek távoli városok látképeit és egzotikus jeleneteket ábrázolnak. Az asztaloknál elegáns vendégek beszélgetnek halkan, poharaikban messzi vidékekről származó italok csillognak. Kitűnő, ízléses hely, minőséggel párosulva. Szinte tökéletes a látkép, így amennyire csak teheti körbenéz. A bordó bársonyszékek és a lakkozott asztalok eleganciát sugároznak. A falak mentén díszes paravánok állnak, amelyek diszkréciót biztosítanak a vendégeknek. A légkör nyugodt, de érződik benne valami ritka titokzatosság. Léptei csendesek, ahogy a pult felé indul. Megáll a pultnál és hátat vet neki, hogy jobban beláthassa a helyet. Próbálja felmérni, hogy merre közlekednek még ki vagy épp be és esetleg akad e másik helyiség is ezen kívül. Biztosra veszi, hogy előbb utóbb érkezik valaki, hogy rákérdezzen mi az óhaja, sóhaja. Egy ilyen impozáns helytől ez a minimum amit elvárhat a föld népének elegáns fia.*
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-20 22:04:26
Üzenet elküldve: 2024-10-20 22:04:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ambroggio kérdésére kissé meglepetten vonja fel a szemöldökeit. Ám lassan feldolgozza magában azt, hogy valószínűleg csak élcelődnek vele, minek hatására egy morcos fintorba húzza a száját, még az orrát is ráncolja mellé. Végül inkább csak hosszan felsóhajt, miközben megvonogatja a vállait, akár a rossz gyerek, akit rajtakaptak a komiszságon.*
- Egy kicsiben... Talán.
*Dünnyögi, de valószínűleg már mindenki számára világos a helyzet, hogy jól megkuszálta a dolgait, méghozzá igen rövidke idő alatt, ami valahol talán még rekordnak is számíthatna.
De ideje a mesének, és bizony a szája be sem áll, egészen addig a pontig, amíg a vörös nem koppant egy nagyot. A zöld szemek nagyra nyílnak, majd ismét durcásan csücsörít, mert nehezen tudja visszafogni azt, hogy a kapitányhoz még inkább illő jelzők már ne hagyják el a száját. Nem nagy csoda, hogy a Fény Nővérei között nem igazán találta meg a helyét. De végül alázatot gyakorol és semmi más meggondolatlan csúnyaság nem hagyja el azokat az ajkakat, hanem inkább gyorsan a probléma végére ér.
Először Ukromtól hallja az atyai jó tanácsot, aminek igazat ad rögvest a vörös is. Újabb komoly sóhaj hagyja el a száját, ahogy futólag visszapillant a Madám felé. Ő sem hülye, hogy ne tudja azt, hogy hazugsággal és átveréssel nem jutna túl messzire.*
- Nem akarok meglógni. Ha maradnom kell, akkor maradok.
*Szegi fel a fejét határozottan, de legbelül rendesen be van tojva. A takarítás ötlete senkik tetszését nem nyerte el, de másra meg ugyan mi haszna lehetne? Már a gondolata is sajnálatot ébreszt benne aziránt a férfi vagy nő iránt, aki gusztust kapna a lány iránt. Hiába hitegetik azzal, hogy nem ocsmány, de a közelébe sem érhet Nala vagy a Madám szépségéhez. Arról nem is beszélve, hogy azt már bebizonyította ma nem egyszer, hogy a modora hagy némi kívánnivalót maga után.
Ám Ukrom újabb kijelentése már inkább meglepettséget csal az arcára, arról nem is beszélve, hogy Ambroggio kegyessége pedig azonnal le is döbbenti.*
- Most akkor szabad?
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy szaporán pislog felváltva a két férfira. Ahogy Ambroggio ismét elhessegeti az asztaltól, a másik Sellő pedig megérkezik a teát újra tölteni ő szélesedő vigyorral fordul sarkon, szemeivel Nala után kutatva.
Valahol mélyen gyanakodhatna, hogy túl egyszerűen ment a dolog, de most az öröm nagyobb ennél. Még annak ellenére is, hogy túl sok kedve nincs ahhoz a fürösztéshez. Ahogy visszaér kihúzza magát, a torkát is megköszörüli és igyekszik olyan komoly arcot vágni, akár a nagy emberek, mégis a szemei vidáman csillannak fel.*
- Ambroggio és Ukrom is megengedte. Ma nem kell a kapitánnyal menned. *Vigyorodik el.* Szóóóval... a Vörös mondott valami fürdés dolgot, de biztos nem fontos. *Legyintget.* Mihez lenne kedved? Beszélgetni? Vagy elfelezzük az édességem? Vagy menjünk vissza az asztalhoz?
*Billenti félre a fejét ahogy igyekszik átgondolni a lehetőségeit. A végén viszont tanácstalanul vonja meg a vállait.*
- Egy kicsiben... Talán.
*Dünnyögi, de valószínűleg már mindenki számára világos a helyzet, hogy jól megkuszálta a dolgait, méghozzá igen rövidke idő alatt, ami valahol talán még rekordnak is számíthatna.
De ideje a mesének, és bizony a szája be sem áll, egészen addig a pontig, amíg a vörös nem koppant egy nagyot. A zöld szemek nagyra nyílnak, majd ismét durcásan csücsörít, mert nehezen tudja visszafogni azt, hogy a kapitányhoz még inkább illő jelzők már ne hagyják el a száját. Nem nagy csoda, hogy a Fény Nővérei között nem igazán találta meg a helyét. De végül alázatot gyakorol és semmi más meggondolatlan csúnyaság nem hagyja el azokat az ajkakat, hanem inkább gyorsan a probléma végére ér.
Először Ukromtól hallja az atyai jó tanácsot, aminek igazat ad rögvest a vörös is. Újabb komoly sóhaj hagyja el a száját, ahogy futólag visszapillant a Madám felé. Ő sem hülye, hogy ne tudja azt, hogy hazugsággal és átveréssel nem jutna túl messzire.*
- Nem akarok meglógni. Ha maradnom kell, akkor maradok.
*Szegi fel a fejét határozottan, de legbelül rendesen be van tojva. A takarítás ötlete senkik tetszését nem nyerte el, de másra meg ugyan mi haszna lehetne? Már a gondolata is sajnálatot ébreszt benne aziránt a férfi vagy nő iránt, aki gusztust kapna a lány iránt. Hiába hitegetik azzal, hogy nem ocsmány, de a közelébe sem érhet Nala vagy a Madám szépségéhez. Arról nem is beszélve, hogy azt már bebizonyította ma nem egyszer, hogy a modora hagy némi kívánnivalót maga után.
Ám Ukrom újabb kijelentése már inkább meglepettséget csal az arcára, arról nem is beszélve, hogy Ambroggio kegyessége pedig azonnal le is döbbenti.*
- Most akkor szabad?
*Vonja fel a szemöldökeit, ahogy szaporán pislog felváltva a két férfira. Ahogy Ambroggio ismét elhessegeti az asztaltól, a másik Sellő pedig megérkezik a teát újra tölteni ő szélesedő vigyorral fordul sarkon, szemeivel Nala után kutatva.
Valahol mélyen gyanakodhatna, hogy túl egyszerűen ment a dolog, de most az öröm nagyobb ennél. Még annak ellenére is, hogy túl sok kedve nincs ahhoz a fürösztéshez. Ahogy visszaér kihúzza magát, a torkát is megköszörüli és igyekszik olyan komoly arcot vágni, akár a nagy emberek, mégis a szemei vidáman csillannak fel.*
- Ambroggio és Ukrom is megengedte. Ma nem kell a kapitánnyal menned. *Vigyorodik el.* Szóóóval... a Vörös mondott valami fürdés dolgot, de biztos nem fontos. *Legyintget.* Mihez lenne kedved? Beszélgetni? Vagy elfelezzük az édességem? Vagy menjünk vissza az asztalhoz?
*Billenti félre a fejét ahogy igyekszik átgondolni a lehetőségeit. A végén viszont tanácstalanul vonja meg a vállait.*
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-15 23:09:00
Üzenet elküldve: 2024-10-15 23:09:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A tündér számára nem idegen érzés, hogy alkudoznak róla, de most mégis egy kicsit kellemetlenül érzi magát miatta. Persze nem saját maga miatt. Ő teljesen magától értetődőnek éli meg, hogy a Madám dönti el, kinek adja éjszakára. Az mégse volna helyénvaló, ha maga határozna ilyen kacifántos dologban. Igazából hálás is érte. Épp elég neki az a felelősség, ami rajta van. Többet nem is bírna el.
Bátorítólag Nilywerára mosolyog, aztán engedelmesen indul is a Madám utasítása szerint, hogy előkészüljön. Így aztán Ukrom intésére akkor már csak egy másik Sellő érkezik, aki készségesen tölt neki még a teából.
Egy kicsit azért izgul. A szemében Nilywera meg a kapitány és a kompániája ugyanolyan nagy kihívás. Más-más szempontból persze, de ami azt illeti, hölgy vendégei viszonylag ritkán vannak, s akik akadtak, azok sokkal másabbak voltak, mint Nilywera.
Utolsó lépésként felfrissíti a gyöngyvirágillatot a csuklóin és eligazítja hamuszürke fürtjeit, aztán siet is vissza, nehogy megvárakoztassa a vendégét, bárki legyen is az.*
Bátorítólag Nilywerára mosolyog, aztán engedelmesen indul is a Madám utasítása szerint, hogy előkészüljön. Így aztán Ukrom intésére akkor már csak egy másik Sellő érkezik, aki készségesen tölt neki még a teából.
Egy kicsit azért izgul. A szemében Nilywera meg a kapitány és a kompániája ugyanolyan nagy kihívás. Más-más szempontból persze, de ami azt illeti, hölgy vendégei viszonylag ritkán vannak, s akik akadtak, azok sokkal másabbak voltak, mint Nilywera.
Utolsó lépésként felfrissíti a gyöngyvirágillatot a csuklóin és eligazítja hamuszürke fürtjeit, aztán siet is vissza, nehogy megvárakoztassa a vendégét, bárki legyen is az.*
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-15 17:05:14
Üzenet elküldve: 2024-10-15 17:05:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
- Bajban vagy, Kisszívem? *kérdez vissza ugyanazokkal a szavakkal és az atyaian nyájas hanglejtéssel, melyben felsejlik egy árnyalat, amitől valami kellemetlen mocorgás indul az ember tudata mélyén. De biztos csak rosszmájúság, vagy a fene tudja, mi. Hasonlóan megfoghatatlan, mint a hidegrázós érzés, amit a túl élethűen megfestett porcelánbaba ránk szegeződő tekintete kelt.
Védelmezőn a kezébe húzza a lány kezét. Finoman lapogatja a kézfejet, míg Nilywera hadar. Bólint egy-egy pontnál és hümment, és a mimikája egy támogató pártfogóhoz méltón követi le a rá öntött történések és részletek menetét.
A kapitányra tett, meglehetősen nyers jelzőre viszont határozottat koppant Ambroggio csizmasarka. Talán ki is zökkenti egy pillanatra a lányt a magyarázásból. Ha másért nem is, hát mert aligha hinné, hogy a Fény Nővérei tolerálták az ilyesmit. Nem mintha a fickót nem jellemezné jól a meghatározás.
Amikor az összeget meghallja, meglepetten nyúlik el a képe egy pillanatra. Az már nagyon szép summa, még a Sellőház léptékével is.*
- Neki *biccent az alkusszal egyezkedő férfi felé. A Vakmerő, amellett, hogy kiváló hajó, méltó is a nevéhez. Ehhez mérten pedig igencsak értékes portékák forognak a rakterében.
Nilywera, úgy tűnik, mindenképp a fejébe vette, hogy megmenti a tündért, és leállt alkudozni azzal a nővel, akivel szemben még az Intéző is rajtavesztene körmönfontságban. A takarítás résznél kis híján kibuggyan belőle a nevetés, de megállja és tovább hallgatja a lányt. A rókatekintet azonban elidőzik a telt ajkak mozgásán, a kreol bőr fiatal selymén és a dühöt meg kétségbeesést felváltva tükröző smaragdokon. Nem csoda, hogy a Madám szívesen itt tartaná. Van szeme hozzá, és már ki is vetette a hálót a reménybeli új Sellőjére.*
- Ukrom jól mondja *bólint határozottan.* - Ha belemész, onnan már nem visszakozhatsz.
*Mindeközben természetesen tisztában van azzal is, hogy gyakorlatilag már megegyeztek a szürkebőrűvel abban, hogy amolyan előlegként megkapja a tündért éjszakára. De Ukrom nem hozakodik elő vele, ő pedig kíváncsi, hová fut ki a dolog. Nem is kell várnia sokáig. Az ork végül előáll a felajánlás átruházásának ötletével. Azért mintha igyekezne valamelyest burkoltan fogalmazni, ami egy kis félmosolyt mélyít az Intéző szája szegletébe.*
- Legyen *teszi fel a kezét, és nagyot sóhajt, mint a túlerőtől megsemmisített apa, amikor végül beadja a derekát a házikedvenc beszerzés témájában falhoz állítva.* - De elvárom, hogy ennyi pénzért ki is fürösszenek!
*Elhessegeti a lányt nagy fejcsóválás közepette, s azért villant egy haragvó-elismerő pillantást a Madám felé. Az a nő... átkozottul rafinált és átkozottul kívánatos perszóna!*
- Ukrom *fordul vissza az ork felé.* - Ez igazán nagylelkű volt tőled. *Szélesen elmosolyodik, mint aki a valódi okot tudakolja a hosszúra hagyott csenddel. Bár mi tagadás, most ez a csend szinte felszabadítóan hat a sok, Nilywera által elhadart szó után.*
- De ha már így ketten maradtunk, mesélhetnél te is magadról. Úgy tűnsz, mint aki hosszabb útról érkezett. A tengerről? Vagy a város felől? Milyen most az út Arthenior felé? Kell tartanunk valamitől? Egek *simít végig a szakállkáján* - tényleg jó ideje nem tettem ki innen a lábam. *Ez persze nem jelenti azt, hogy a hírekre ne lett volna nyitva a füle. Arra ez egy egészen tökéletes hely.*
Védelmezőn a kezébe húzza a lány kezét. Finoman lapogatja a kézfejet, míg Nilywera hadar. Bólint egy-egy pontnál és hümment, és a mimikája egy támogató pártfogóhoz méltón követi le a rá öntött történések és részletek menetét.
A kapitányra tett, meglehetősen nyers jelzőre viszont határozottat koppant Ambroggio csizmasarka. Talán ki is zökkenti egy pillanatra a lányt a magyarázásból. Ha másért nem is, hát mert aligha hinné, hogy a Fény Nővérei tolerálták az ilyesmit. Nem mintha a fickót nem jellemezné jól a meghatározás.
Amikor az összeget meghallja, meglepetten nyúlik el a képe egy pillanatra. Az már nagyon szép summa, még a Sellőház léptékével is.*
- Neki *biccent az alkusszal egyezkedő férfi felé. A Vakmerő, amellett, hogy kiváló hajó, méltó is a nevéhez. Ehhez mérten pedig igencsak értékes portékák forognak a rakterében.
Nilywera, úgy tűnik, mindenképp a fejébe vette, hogy megmenti a tündért, és leállt alkudozni azzal a nővel, akivel szemben még az Intéző is rajtavesztene körmönfontságban. A takarítás résznél kis híján kibuggyan belőle a nevetés, de megállja és tovább hallgatja a lányt. A rókatekintet azonban elidőzik a telt ajkak mozgásán, a kreol bőr fiatal selymén és a dühöt meg kétségbeesést felváltva tükröző smaragdokon. Nem csoda, hogy a Madám szívesen itt tartaná. Van szeme hozzá, és már ki is vetette a hálót a reménybeli új Sellőjére.*
- Ukrom jól mondja *bólint határozottan.* - Ha belemész, onnan már nem visszakozhatsz.
*Mindeközben természetesen tisztában van azzal is, hogy gyakorlatilag már megegyeztek a szürkebőrűvel abban, hogy amolyan előlegként megkapja a tündért éjszakára. De Ukrom nem hozakodik elő vele, ő pedig kíváncsi, hová fut ki a dolog. Nem is kell várnia sokáig. Az ork végül előáll a felajánlás átruházásának ötletével. Azért mintha igyekezne valamelyest burkoltan fogalmazni, ami egy kis félmosolyt mélyít az Intéző szája szegletébe.*
- Legyen *teszi fel a kezét, és nagyot sóhajt, mint a túlerőtől megsemmisített apa, amikor végül beadja a derekát a házikedvenc beszerzés témájában falhoz állítva.* - De elvárom, hogy ennyi pénzért ki is fürösszenek!
*Elhessegeti a lányt nagy fejcsóválás közepette, s azért villant egy haragvó-elismerő pillantást a Madám felé. Az a nő... átkozottul rafinált és átkozottul kívánatos perszóna!*
- Ukrom *fordul vissza az ork felé.* - Ez igazán nagylelkű volt tőled. *Szélesen elmosolyodik, mint aki a valódi okot tudakolja a hosszúra hagyott csenddel. Bár mi tagadás, most ez a csend szinte felszabadítóan hat a sok, Nilywera által elhadart szó után.*
- De ha már így ketten maradtunk, mesélhetnél te is magadról. Úgy tűnsz, mint aki hosszabb útról érkezett. A tengerről? Vagy a város felől? Milyen most az út Arthenior felé? Kell tartanunk valamitől? Egek *simít végig a szakállkáján* - tényleg jó ideje nem tettem ki innen a lábam. *Ez persze nem jelenti azt, hogy a hírekre ne lett volna nyitva a füle. Arra ez egy egészen tökéletes hely.*
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:45:54
Üzenet elküldve: 2024-10-14 19:45:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Fele annyi mint a szükséges tudással rendelkezve, meglehetősen zavarni kezdi őt, hogy elhalnak a pultról a szavak, mielőtt elérik az asztalukat, lerí róla keskeny vicsorgás által.* ~ Jó kezdés... ~ *Szívesen állna fel tiszta helyzetet teremteni, de az új társaság és a rossz első benyomás kockázatával el akarja kerülni, hogy egy félreértésbe csöppenjék; amúgy is, amíg el nem fajulnak a dolgok, addig rengeteg köze még nincs az ott kialakult feszült hangulathoz; józan emberekként el tudják simítani maguk között bármi is alakult ki, nem?
A Nylwerától jövő vizuális üzenet viszont nem arra utal, Ukrom pedig már előre elkezdi ujjperceit ropogtatni, hogy a minden bizonnyal problémát okozó matrózt helyre tegye, ha kelleni fog.
Ambroggio jelez, a szürkebőrű pedig türelemmel várja, míg majdani útitársuk magyarázattal fog jönni szolgálni* - Elég... tapasztaltnak hangzol. *Hangzik el inkább udvariasságból, mint érdeklődésből megjegyzése az üzletember mondására; nem nehéz megállapítani a végtelenséget pásztázó tekintetéből, hogy az asszonyok természetének kibogarászása nem tartozik legnagyobb elfoglaltságai közé.
A kreol lánykával szemben viszont már jóval nyitottabb testbeszédet fejez ki, mikor amaz visszatér hozzájuk. Amit hall, kombinálva azzal amit előbb látott, már tisztázza számára a helyzetet, bár nem mosolyogtatja meg.* ~ Kétszázötven... ~ *Egy fél holdra elegendő készletet tudna magának vásárolni abból az összegből. Vagy elképesztően vastag a bőr az orcájukon, vagy... inkább nem gondol bele túl mélyen. De hogy ő nem nyúl az erszényéhez, az holtbiztos.
A pánik szélén álló jótevővel pillantást váltanak, ami picit azért megpuhítja szívét; naivitása megszánható, kedvessége pedig ismerős számára, talán kicsit túlzottan is.
- Ne gondolj a megfutamodásra, ha beleegyezel. Megtalálnak. *Figyelmeztet, ha esetleg rossz ötlete támadna a leányzónak. Artheniorig holtbiztos szálak kapcsolnak szemekként a Sellőházhoz, annál messzebbre amaz pedig csak a vesztébe rohanhat. Hörpint egy nagyot teájából, majd hirtelen ötletként a pult felé nézve magasra emeli bögréjét, mintha azt akarná jelezni, hogy kifogytak. Ha mázlija van, a dilemma központjában lévő tündért fogják viszontlátni, aki neki hozta a fekete löttyöt. Ezután Ambroggiohoz fordul, karja az asztalon, szemei a vörösé, frappáns szavakat várva.
- A te dolgod az üzletelés, ha jól értelmeztem. Ha az ajánlatod még fenn áll, átadom neki a helyem. Nem segít az úton a rossz morál, ha velünk jön.
A Nylwerától jövő vizuális üzenet viszont nem arra utal, Ukrom pedig már előre elkezdi ujjperceit ropogtatni, hogy a minden bizonnyal problémát okozó matrózt helyre tegye, ha kelleni fog.
Ambroggio jelez, a szürkebőrű pedig türelemmel várja, míg majdani útitársuk magyarázattal fog jönni szolgálni* - Elég... tapasztaltnak hangzol. *Hangzik el inkább udvariasságból, mint érdeklődésből megjegyzése az üzletember mondására; nem nehéz megállapítani a végtelenséget pásztázó tekintetéből, hogy az asszonyok természetének kibogarászása nem tartozik legnagyobb elfoglaltságai közé.
A kreol lánykával szemben viszont már jóval nyitottabb testbeszédet fejez ki, mikor amaz visszatér hozzájuk. Amit hall, kombinálva azzal amit előbb látott, már tisztázza számára a helyzetet, bár nem mosolyogtatja meg.* ~ Kétszázötven... ~ *Egy fél holdra elegendő készletet tudna magának vásárolni abból az összegből. Vagy elképesztően vastag a bőr az orcájukon, vagy... inkább nem gondol bele túl mélyen. De hogy ő nem nyúl az erszényéhez, az holtbiztos.
A pánik szélén álló jótevővel pillantást váltanak, ami picit azért megpuhítja szívét; naivitása megszánható, kedvessége pedig ismerős számára, talán kicsit túlzottan is.
- Ne gondolj a megfutamodásra, ha beleegyezel. Megtalálnak. *Figyelmeztet, ha esetleg rossz ötlete támadna a leányzónak. Artheniorig holtbiztos szálak kapcsolnak szemekként a Sellőházhoz, annál messzebbre amaz pedig csak a vesztébe rohanhat. Hörpint egy nagyot teájából, majd hirtelen ötletként a pult felé nézve magasra emeli bögréjét, mintha azt akarná jelezni, hogy kifogytak. Ha mázlija van, a dilemma központjában lévő tündért fogják viszontlátni, aki neki hozta a fekete löttyöt. Ezután Ambroggiohoz fordul, karja az asztalon, szemei a vörösé, frappáns szavakat várva.
- A te dolgod az üzletelés, ha jól értelmeztem. Ha az ajánlatod még fenn áll, átadom neki a helyem. Nem segít az úton a rossz morál, ha velünk jön.
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:05:38
Üzenet elküldve: 2024-10-13 20:05:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nagyon nehéz visszaidéznie magában azt, hogy az édességtől hogyan is került ebbe a helyzetbe, amiben most éppen leledzik. Az arcára kiülő tekintetből nehéz lehet kitalálni, hogy az értetlenkedés vagy inkább a hihetetlenkedés ül ki rajta. Talán kicsit mind a kettő. Igyekszik a Madám minden szavára alaposan odafigyelni, miközben a zöldek ide-oda járnak a férfiak asztala, Nala a Madám és az imént távozó kapitány bagázsa között.
Ha tényleg ilyen butaság lenne az, hogy takarítson a törlesztése végett, akkor ugyan mégis mi más hasznát tudnák venni? Hiába, ő maga semmi szépet, finomat, gyönyörűt pedig végképp nem fedez fel magában és meg is van róla győződve, hogy ezt mások is pontosan így gondolják.
A csettintésre összerezzen, akár a nyúl a bokorban, ki ismeretlen neszre lesz figyelmes, de közben valahol hirtelen nyugalom szállja meg, mikor a vörösre visszapillant. Noha odatévedt tekintetét csak egy pillanatig tartja ott, mert a Madám szavait hallva kénytelen ismét rászegezni azokat az értetlen zöldeket.*
- Én... kérnék egy kis türelmet.
*Bocsánatkérő mosollyal és egy igen kényelmetlen torokköszörüléssel lép kettőt hátra miközben még egyszer Nala felé pillant. Aprót biccent a lánynak, végül pedig sarkon perdül és öles léptekkel indul meg a férfiak asztala felé. Fogalma sincs, hogy neki szólt-e a csettintés, de mindenképpen megbizonyosodik róla. Kár, hogy azt a desszertet sietségében hátra hagyta, de majd visszaoldalog érte. De előbb mindenképp tisztáznia kell a kusza dolgát olyannal, aki talán érti is, hogy akkor most mi van.*
- Aaaa... bajban vagyok?
*Nyögi, ahogy Ambroggio mellé áll, szorosan feszülve a vállának a csípőjével, akár a csikasz, riadt kölyökmacska az anyjához, mikor védelemre vágyik. Visszapillant Nala felé, majd újból a Madámra és végül a könyvre, majd ismét Ambroggiora kapja a tekintetét.*
- Mert hát az úgy volt, hogy én kikértem a desszertet és megkaptam. Aztán meg Nala és én beszélgettünk, de jött az a tuskó és elkezdte fogdosni és... fúj.
*Borzong is meg, ahogy felrémlik benne az egész emléke.*
- Na meg jött az a szép nő is és... Nala olyan kedves. Nem akartam, hogy az a férfi bántsa vagy valami... Szóval jó ötletnek tűnt, hogy amíg itt vagyok, addig inkább velem vagy velünk legyen. Beszélgethetnék vele és addig se nyúlna hozzá az a pöcsfej.
*A nyelve gyorsan pörög, hadar és érződik rajta, hogy a történet kibontakozásával egyre csak idegesebb. Amikor szünetet tart, hogy levegőt vegyen akkor is inkább csak a száját harapdálja.*
- Kétszázötven az, hogy egy kicsit még velünk legyen. Hát kinek van annyi aranya?
*Valószínűleg sokaknak, de szerencsétlenségére ő éppen nem azt a felet erősíti.*
- Felajánlottam, hogy ledolgozom, takarítanék, de arra nem haraptak rá.
*Nyögi, miközben már az egyik ujját veszi a szájába, hogy beszéd közben időnként a körme melletti bőrrészt rágcsálja.*
- A Madám azt mondta, hogy fél évig legyek itt. Kapok mindent, meg hogy akit nem akarom, az nem nyúl hozzám. De miért akarna bárki hozzám...
*A megvilágosodás hirtelen csap le rá. Még ujjának rágcsálását is elfelejti. Szerencsére ösztönből azért az ujja mellett meginduló nyálcseppet még időben lenyalja ajkáról, hogy azután egy nagyot nyelve pillantson először Ukromra, majd szeme sarkából ismét Naláék irányába, hogy végül a zöldek újból Ambroggion állapodjanak meg.*
- Oh... Ó? Most... arra célozgatnak, hogy legyek én is...?
*Horkan fel zavartan, amivel el is harapja a mondatot, mert az egészet olyan hihetetlennek érzi, hogy véletlenül sem akar ostoba következtetéseket levonni.*
- Ha belemegyek, de nem jövök vissza akkor minden hat után még húsz a tartozásom. De, ha nem, akkor meg Nala azzal a fickóval kell menjen.
*Toporog idegesen, mert fogalma sincs, hogy mi tévő legyen. Valamiért pedig olyan érzése van, hogy a vörös is inkább mondaná azt, hogy egye meg, amit főzött. De biztosra veszi, hogy nála sokkal okosabb ezen a téren a férfi, talán csak kap valami használható tanácsot.*
- Maradnom kéne?
*Nyüsszen idegesen, mert tényleg nem tudja mihez kezdjen. Ambroggio talán beadná tényleg a derekát és mehetne világot látni a férfiakkal, de az őszintét megvallva Nala is borzalmasan szimpatikus lett a számára. Ha maradna, akkor vigyázhatna rá vagy legalább valamivel kellemesebbé tehetnék egymásnak az ittlétet. De továbbra is piszkálja annak a gondolata, hogy az ő hozzá nemértése és tapasztalatlansága egyik helyzetben sem túl előnyös vonás.*
Ha tényleg ilyen butaság lenne az, hogy takarítson a törlesztése végett, akkor ugyan mégis mi más hasznát tudnák venni? Hiába, ő maga semmi szépet, finomat, gyönyörűt pedig végképp nem fedez fel magában és meg is van róla győződve, hogy ezt mások is pontosan így gondolják.
A csettintésre összerezzen, akár a nyúl a bokorban, ki ismeretlen neszre lesz figyelmes, de közben valahol hirtelen nyugalom szállja meg, mikor a vörösre visszapillant. Noha odatévedt tekintetét csak egy pillanatig tartja ott, mert a Madám szavait hallva kénytelen ismét rászegezni azokat az értetlen zöldeket.*
- Én... kérnék egy kis türelmet.
*Bocsánatkérő mosollyal és egy igen kényelmetlen torokköszörüléssel lép kettőt hátra miközben még egyszer Nala felé pillant. Aprót biccent a lánynak, végül pedig sarkon perdül és öles léptekkel indul meg a férfiak asztala felé. Fogalma sincs, hogy neki szólt-e a csettintés, de mindenképpen megbizonyosodik róla. Kár, hogy azt a desszertet sietségében hátra hagyta, de majd visszaoldalog érte. De előbb mindenképp tisztáznia kell a kusza dolgát olyannal, aki talán érti is, hogy akkor most mi van.*
- Aaaa... bajban vagyok?
*Nyögi, ahogy Ambroggio mellé áll, szorosan feszülve a vállának a csípőjével, akár a csikasz, riadt kölyökmacska az anyjához, mikor védelemre vágyik. Visszapillant Nala felé, majd újból a Madámra és végül a könyvre, majd ismét Ambroggiora kapja a tekintetét.*
- Mert hát az úgy volt, hogy én kikértem a desszertet és megkaptam. Aztán meg Nala és én beszélgettünk, de jött az a tuskó és elkezdte fogdosni és... fúj.
*Borzong is meg, ahogy felrémlik benne az egész emléke.*
- Na meg jött az a szép nő is és... Nala olyan kedves. Nem akartam, hogy az a férfi bántsa vagy valami... Szóval jó ötletnek tűnt, hogy amíg itt vagyok, addig inkább velem vagy velünk legyen. Beszélgethetnék vele és addig se nyúlna hozzá az a pöcsfej.
*A nyelve gyorsan pörög, hadar és érződik rajta, hogy a történet kibontakozásával egyre csak idegesebb. Amikor szünetet tart, hogy levegőt vegyen akkor is inkább csak a száját harapdálja.*
- Kétszázötven az, hogy egy kicsit még velünk legyen. Hát kinek van annyi aranya?
*Valószínűleg sokaknak, de szerencsétlenségére ő éppen nem azt a felet erősíti.*
- Felajánlottam, hogy ledolgozom, takarítanék, de arra nem haraptak rá.
*Nyögi, miközben már az egyik ujját veszi a szájába, hogy beszéd közben időnként a körme melletti bőrrészt rágcsálja.*
- A Madám azt mondta, hogy fél évig legyek itt. Kapok mindent, meg hogy akit nem akarom, az nem nyúl hozzám. De miért akarna bárki hozzám...
*A megvilágosodás hirtelen csap le rá. Még ujjának rágcsálását is elfelejti. Szerencsére ösztönből azért az ujja mellett meginduló nyálcseppet még időben lenyalja ajkáról, hogy azután egy nagyot nyelve pillantson először Ukromra, majd szeme sarkából ismét Naláék irányába, hogy végül a zöldek újból Ambroggion állapodjanak meg.*
- Oh... Ó? Most... arra célozgatnak, hogy legyek én is...?
*Horkan fel zavartan, amivel el is harapja a mondatot, mert az egészet olyan hihetetlennek érzi, hogy véletlenül sem akar ostoba következtetéseket levonni.*
- Ha belemegyek, de nem jövök vissza akkor minden hat után még húsz a tartozásom. De, ha nem, akkor meg Nala azzal a fickóval kell menjen.
*Toporog idegesen, mert fogalma sincs, hogy mi tévő legyen. Valamiért pedig olyan érzése van, hogy a vörös is inkább mondaná azt, hogy egye meg, amit főzött. De biztosra veszi, hogy nála sokkal okosabb ezen a téren a férfi, talán csak kap valami használható tanácsot.*
- Maradnom kéne?
*Nyüsszen idegesen, mert tényleg nem tudja mihez kezdjen. Ambroggio talán beadná tényleg a derekát és mehetne világot látni a férfiakkal, de az őszintét megvallva Nala is borzalmasan szimpatikus lett a számára. Ha maradna, akkor vigyázhatna rá vagy legalább valamivel kellemesebbé tehetnék egymásnak az ittlétet. De továbbra is piszkálja annak a gondolata, hogy az ő hozzá nemértése és tapasztalatlansága egyik helyzetben sem túl előnyös vonás.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242