Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-13 07:41:21
Üzenet elküldve: 2024-10-13 07:41:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Amikor Nilywera száján végül kibukik anyagi helyzetének egyértelműsítő kivonata, a Madám csak szelíden elmosolyodik, mintha a vonásai és azok a kivételes színű lélektükrök azt súgnák: ~Tudom.~*
- A zöld achát talán nem drágakő, de értő kezek alatt, egy szép foglalatban csodás ékszerré lehet. A bolondok persze elszórhatják díszkavicsnak. Én nem vagyok bolond, Gyönyörűm. De ha takarítani vennélek fel, joggal néznének annak.
*Nalaeä a kreol úrnő szorongató kezére simítja a sajátját. Őszinte arca, ezüst íriszei ragyogva tekintenek Nilywerára. Nagyon örülne, ha a lány velük maradna. Ő a kezdetektől végtelen hálát érez, hogy itt lehet, hiszen a kinti világ veszélyes és ijesztő. Bár annak idején még az előző vezetéstől kapta meg a kegyet, de az új Madám mindig vigyázott rá, és a bizalma töretlen az irányába. Igaz, ami igaz, Nala bizalma szinte mindenki irányába olyan jóhiszemű naivitással van körülbástyázva, hogy azt aztán nem mindennapi munka lenne kikezdeni.
Mikor az asztal felé pillant, látja, hogy mindkét úr tekintete rájuk szegeződik. A csettintés és intés kapcsán nem igazán tudja eldönteni, kinek szól, de a komolysága egy kicsit megriasztja.*
- Én... lehet, hogy elrontottam az úr teáját *rebegi.
Csak akkor kéri vissza Nilywera szorításából a kezét, amikor a Madám biccent neki.*
- Menj csak, Nala. Készülj elő szépen. *Az a hang bársonyosan búg, de az embernek az az érzése, ha a Nagy Választóhegységet kérné igéző, mély dallamán, az is arrébb mozdulna.*
- Fél esztendő szolgálat. Ez az ajánlatom. Koszt, kvártély, és a szavam, hogy nem ér hozzád senki, akire nemet mondasz. Maradhatsz most, vagy visszajössz a nyári napfordulóig. Ha nem, akkor minden hattal húsz aranyat írok a tartozásodhoz. Nekem pedig nem bölcs dolog tartozni.
*Még villant egy mosolyt a fonatos lányt magához intő piperkőc felé, aztán a pennát az oldalak közé helyezve összehajtja a vaskos könyvet.* - Gondold át és dönts.
- A zöld achát talán nem drágakő, de értő kezek alatt, egy szép foglalatban csodás ékszerré lehet. A bolondok persze elszórhatják díszkavicsnak. Én nem vagyok bolond, Gyönyörűm. De ha takarítani vennélek fel, joggal néznének annak.
*Nalaeä a kreol úrnő szorongató kezére simítja a sajátját. Őszinte arca, ezüst íriszei ragyogva tekintenek Nilywerára. Nagyon örülne, ha a lány velük maradna. Ő a kezdetektől végtelen hálát érez, hogy itt lehet, hiszen a kinti világ veszélyes és ijesztő. Bár annak idején még az előző vezetéstől kapta meg a kegyet, de az új Madám mindig vigyázott rá, és a bizalma töretlen az irányába. Igaz, ami igaz, Nala bizalma szinte mindenki irányába olyan jóhiszemű naivitással van körülbástyázva, hogy azt aztán nem mindennapi munka lenne kikezdeni.
Mikor az asztal felé pillant, látja, hogy mindkét úr tekintete rájuk szegeződik. A csettintés és intés kapcsán nem igazán tudja eldönteni, kinek szól, de a komolysága egy kicsit megriasztja.*
- Én... lehet, hogy elrontottam az úr teáját *rebegi.
Csak akkor kéri vissza Nilywera szorításából a kezét, amikor a Madám biccent neki.*
- Menj csak, Nala. Készülj elő szépen. *Az a hang bársonyosan búg, de az embernek az az érzése, ha a Nagy Választóhegységet kérné igéző, mély dallamán, az is arrébb mozdulna.*
- Fél esztendő szolgálat. Ez az ajánlatom. Koszt, kvártély, és a szavam, hogy nem ér hozzád senki, akire nemet mondasz. Maradhatsz most, vagy visszajössz a nyári napfordulóig. Ha nem, akkor minden hattal húsz aranyat írok a tartozásodhoz. Nekem pedig nem bölcs dolog tartozni.
*Még villant egy mosolyt a fonatos lányt magához intő piperkőc felé, aztán a pennát az oldalak közé helyezve összehajtja a vaskos könyvet.* - Gondold át és dönts.
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:29:11
Üzenet elküldve: 2024-10-12 15:29:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Bár szívesen kifaggatná jobban Ukromot a Wegtoreni Kalmár, meg felettébb érdekesen hangzó "rugalmas munkaidőszak" kapcsán, de nagyon úgy tűnik, hogy ezt későbbre kell halasztania.*
- Hát, kedves Ukrom *igazgatja meg a mandzsettáit mindjárt egy tarkóropogtatás után.* - Nagyon úgy tűnik, hogy nem fogsz unatkozni a kíséretünk alatt. Tennék rá egy kisebb összeget, hogy a lányka máris bajba keverte magát.
*Nézi a rá szegeződő, nagy zöld szemeket, a kétségbeeséstől szeppent pofit... és igen nagy kedve csak széttárni a karjait, hogy a kijárt bajban a kicsike tényleg az orráig süllyedjen. Tulajdonképpen megfordul a fejében, hogy ha hagyná teljesen elmerülni benne, talán magát is megkímélné néhány bonyodalomtól, de ez sajnos bizonyosan rosszul venné ki magát újdonsült orkja előtt.
Szóval az Intéző sóhajt, aztán felemelt jobbjával kettő impozánsan harsányat csettint, majd magához inti fonatos pártfogoltját a pulttól. Nagyon reméli, hogy hamar visszatalál a lányka az asztalukhoz és magyarázatot ad, hogy mégis hogy sikerült egy kehely édességből fennforgást okoznia. Ha nem mozdulna ebbe az irányba a dolog, akkor majd megkéri Ukromot, hogy intézkedjen. Legalább kaphatna abból is némi ízlítőt, hogy hogyan muzsikál az új alkalmazott.
Abban szinte biztos, hogy a kis tündérnek és a nemrégiben feltűnt kapitánynak szerepe van a dologban, de ha tippelnie kéne, az a szépséges, ébenbőrű perszóna is alattomban játszik a szálakkal a háttérből.*
- A nőkkel nem egyszerű *csóválja meg a fejét.* - Olyanok, mint az elemek között a szél. Súlytalannak tűnnek olykor, de... hát... *nem fejezi be a gondolatmenetet, csak Ukromra pillant. Nem tudja, neki milyen tapasztalatai vannak ezen a téren, de szívesen figyeli a mások arcára kiülő reakciókat egy-egy ilyen költői kérdésnél is.*
- Hát, kedves Ukrom *igazgatja meg a mandzsettáit mindjárt egy tarkóropogtatás után.* - Nagyon úgy tűnik, hogy nem fogsz unatkozni a kíséretünk alatt. Tennék rá egy kisebb összeget, hogy a lányka máris bajba keverte magát.
*Nézi a rá szegeződő, nagy zöld szemeket, a kétségbeeséstől szeppent pofit... és igen nagy kedve csak széttárni a karjait, hogy a kijárt bajban a kicsike tényleg az orráig süllyedjen. Tulajdonképpen megfordul a fejében, hogy ha hagyná teljesen elmerülni benne, talán magát is megkímélné néhány bonyodalomtól, de ez sajnos bizonyosan rosszul venné ki magát újdonsült orkja előtt.
Szóval az Intéző sóhajt, aztán felemelt jobbjával kettő impozánsan harsányat csettint, majd magához inti fonatos pártfogoltját a pulttól. Nagyon reméli, hogy hamar visszatalál a lányka az asztalukhoz és magyarázatot ad, hogy mégis hogy sikerült egy kehely édességből fennforgást okoznia. Ha nem mozdulna ebbe az irányba a dolog, akkor majd megkéri Ukromot, hogy intézkedjen. Legalább kaphatna abból is némi ízlítőt, hogy hogyan muzsikál az új alkalmazott.
Abban szinte biztos, hogy a kis tündérnek és a nemrégiben feltűnt kapitánynak szerepe van a dologban, de ha tippelnie kéne, az a szépséges, ébenbőrű perszóna is alattomban játszik a szálakkal a háttérből.*
- A nőkkel nem egyszerű *csóválja meg a fejét.* - Olyanok, mint az elemek között a szél. Súlytalannak tűnnek olykor, de... hát... *nem fejezi be a gondolatmenetet, csak Ukromra pillant. Nem tudja, neki milyen tapasztalatai vannak ezen a téren, de szívesen figyeli a mások arcára kiülő reakciókat egy-egy ilyen költői kérdésnél is.*
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-10 10:49:08
Üzenet elküldve: 2024-10-10 10:49:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A szemei még egy ideig a kapitányt méregetik. Az arcára kiülő undort, ha akarná sem tudná most burkolni. De a feszültségen valamelyest enyhít, hogy hamarosan megérzi a közelebb húzódó tündér testéből áradó meleget. Ahogy a Madám újra szót követel magának ő is besorol a többiek közé és az ajkait összepréselve csak hallgat. Azok a fürkésző, gyönyörű kék szemek és ez a határozottság, ami az egész nőből árad teljes mértékben elvarázsolják. Milyen szép is lenne, ha ezt ő maga is el tudná sajátítani. A hangjával elnémítja az egész Sellőházat, szinte még a bogarak sem mernek zümmögni, hogy véletlenül se rondítsanak bele ebbe a fegyelmezett némaságba.
Ám az őszinte csodálat hamar leolvad az arcáról, hogy helyet kapjon rajta újra a megszeppentség és a zavar, ahogy eljut a fülébe, hogy mennyit is kóstálna most neki újonnan szerzett kis barátnője. Azt bizonyosan sejtette, hogy akár a gatyáját is ráfizetheti, de a megspórolt aranya közel sem lenne elég. A bűntudat és a szégyen pedig kegyetlenül csap le rá, ennek ellenére a kis Sellőlány kezét kitartóan tartja a saját markában.*
- Én nem... én...
*Hebegi, ahogy szeme sarkából egy pillanatra Nala felé sandít, majd erősen az ajkába harapva irányítja figyelmét a Madámra.*
- Nekem nincs annyi aranyam...
*Nyögi végül kelletlenül, de őszintén. Noha egy pillanatra megfordul a fejében, hogy visszacsúszik Ambroggióhoz esdekelni egy kis kölcsönért, ám szép kis bemutatkozás lenne újfent a részéről. Meg amúgy sem kenyere a teljes megalázkodás. De egy kicsi azért belefér.*
- De törleszthetek. Én... dolgosak a kezeim. Felmosok, port törlök, ágyneműt cserélek, tisztítok. Ha kell még az árnyékszéket is kisikálom.
*Persze magában tudja, hogy az ötlete kevés és nem mellékesen ostoba is. Arról nem is beszélve, hogy amilyen naiv és talán kissé hangyás is, neki fel sem tűnik a Madám pillantásiban megbúvó mögöttes szándék. Nem mellékesen pedig az arany ledolgozása bizonyára időbe telne, neki pedig még mindig feltett szándéka, hogy Ambroggio és Ukrom társaságában lásson világot. Az ügye így valószínűleg veszett fejsze nyele, a kapitány pedig kiélvezheti a győzelemittas...
Még a gondolatától is megborzong és a hányinger is elkapja újfent, a világoszöld pillantások pedig újból az előbbi asztaltársaságára vándorolnak. Azokból a pillantásokból és a kétségbeesett pofiból pedig tökéletesen kivehető a kérdés, hogy most mégis mi a fenét kéne csinálnia.*
Ám az őszinte csodálat hamar leolvad az arcáról, hogy helyet kapjon rajta újra a megszeppentség és a zavar, ahogy eljut a fülébe, hogy mennyit is kóstálna most neki újonnan szerzett kis barátnője. Azt bizonyosan sejtette, hogy akár a gatyáját is ráfizetheti, de a megspórolt aranya közel sem lenne elég. A bűntudat és a szégyen pedig kegyetlenül csap le rá, ennek ellenére a kis Sellőlány kezét kitartóan tartja a saját markában.*
- Én nem... én...
*Hebegi, ahogy szeme sarkából egy pillanatra Nala felé sandít, majd erősen az ajkába harapva irányítja figyelmét a Madámra.*
- Nekem nincs annyi aranyam...
*Nyögi végül kelletlenül, de őszintén. Noha egy pillanatra megfordul a fejében, hogy visszacsúszik Ambroggióhoz esdekelni egy kis kölcsönért, ám szép kis bemutatkozás lenne újfent a részéről. Meg amúgy sem kenyere a teljes megalázkodás. De egy kicsi azért belefér.*
- De törleszthetek. Én... dolgosak a kezeim. Felmosok, port törlök, ágyneműt cserélek, tisztítok. Ha kell még az árnyékszéket is kisikálom.
*Persze magában tudja, hogy az ötlete kevés és nem mellékesen ostoba is. Arról nem is beszélve, hogy amilyen naiv és talán kissé hangyás is, neki fel sem tűnik a Madám pillantásiban megbúvó mögöttes szándék. Nem mellékesen pedig az arany ledolgozása bizonyára időbe telne, neki pedig még mindig feltett szándéka, hogy Ambroggio és Ukrom társaságában lásson világot. Az ügye így valószínűleg veszett fejsze nyele, a kapitány pedig kiélvezheti a győzelemittas...
Még a gondolatától is megborzong és a hányinger is elkapja újfent, a világoszöld pillantások pedig újból az előbbi asztaltársaságára vándorolnak. Azokból a pillantásokból és a kétségbeesett pofiból pedig tökéletesen kivehető a kérdés, hogy most mégis mi a fenét kéne csinálnia.*
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-06 19:09:36
Üzenet elküldve: 2024-10-06 19:09:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Ugyan a szürkebőrűvel meg lehetne vitatni a törvények és a szabályok közti fundamentális különbséget, a vezetőséget és az érintett emberek számát, úgy minden bizonnyal jobban belé vésődne a lecke ha saját szemével látja azt. Amit, ha jól alakulnak a dolgok, nemsokára meg is tehet.
Megjósolható volt hogy ködös érdekekben utazó asztaltársa nem lesz annyira buzgó a viszályba ugrani, mint ő, s rendíthetetlenül folytatja a vele lévő beszélgetést, mintha mi se történt volna. Nem az első ilyen esetet láthatja. Ukrom kurtán bólint a pontosító kérdésre, miszerint valóban Artheniorra céloz.* - ...Vagy még dolgozok. Rugalmas munkaidőszak, de történtek komplikációk. Még nem siettek visszahívni, és én még nem szobroznék ott holdakig, ha emlékeznek rám. *A felső vezetőség ködösebbé vált mint az az idő, amit a Kikötő dokkjain túl töltött. Amennyi szerencséje van, már Amon Ruadhban lehet mindenki akit ott megismert; a felszín alatti üzletelés, kíváncsiság és a vele járó kémkedés ára.
Nem jár a szája megmagyarázni meggondolását, és elkerüli Ambroggio tekintetét kérése után. Hanem a Nylwerát és a pincérleányt belefoglaló pulti környéket új elfoglalásként stíröli ő is, felettébb kíváncsi, szinte szorong, hogy mit és kit fog szerezni magának a kapitány. Ha vöröshajú munkaadójának annyi beleszólása van a dolgokba, mint magabiztos természete utal rá, akkor jobban végezheti a tündér. Ha nem...*
Megjósolható volt hogy ködös érdekekben utazó asztaltársa nem lesz annyira buzgó a viszályba ugrani, mint ő, s rendíthetetlenül folytatja a vele lévő beszélgetést, mintha mi se történt volna. Nem az első ilyen esetet láthatja. Ukrom kurtán bólint a pontosító kérdésre, miszerint valóban Artheniorra céloz.* - ...Vagy még dolgozok. Rugalmas munkaidőszak, de történtek komplikációk. Még nem siettek visszahívni, és én még nem szobroznék ott holdakig, ha emlékeznek rám. *A felső vezetőség ködösebbé vált mint az az idő, amit a Kikötő dokkjain túl töltött. Amennyi szerencséje van, már Amon Ruadhban lehet mindenki akit ott megismert; a felszín alatti üzletelés, kíváncsiság és a vele járó kémkedés ára.
Nem jár a szája megmagyarázni meggondolását, és elkerüli Ambroggio tekintetét kérése után. Hanem a Nylwerát és a pincérleányt belefoglaló pulti környéket új elfoglalásként stíröli ő is, felettébb kíváncsi, szinte szorong, hogy mit és kit fog szerezni magának a kapitány. Ha vöröshajú munkaadójának annyi beleszólása van a dolgokba, mint magabiztos természete utal rá, akkor jobban végezheti a tündér. Ha nem...*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-06 17:56:50
Üzenet elküldve: 2024-10-06 17:56:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Enged a maga felé húzó kéznek és a kissé megilletődöttnek tűnő Nilywera mellé sorol. Ennek ellenére a pillantása felváltva jár körbe, hol a kapitányon, hol a Madámon, hol pedig a távolabbi asztal, majd újból a fonatos úrnő felé pislogva. Az mindjárt látszik rajta, hogy egy pillanatig sem érzi magát feljogosítva a döntésre.
Az ébenbőrű Madám értőn hümment a kialakult helyzetre, ám mielőtt a tengerész szóra nyitná a száját, megelőzi. És ha ő beszél, akkor mások hallgatnak, ezt a szabály akár függhetne is kint a többi intelem mellett, ami a szolgáltatásokra vonatkozik, de ez olyasmi, ami íratlanul érvényt szerez magának.*
- Xyrrda Vierda, a helyedben későbbre hagynám a válogatást, mielőtt még elúszna az üzlet, amit ünnepelni kívánsz *biccent a türelmetlenül fészkelődő alkusz felé.* - A szavamat bírod rá, hogy elégedetten távozhat, ahogy mindig.
*A fickó csak villant egy éles vigyort és egyesével megnyalogatja baljának ujjait, melyek nemrég még a tündért vegzálták.* - Úgy legyen. *Hátrálva tesz meg pár lépést, aztán fordul és sietve visszatér az embereihez, meg az alkuszhoz.
A Madám végigsimít a vaskos könyv lapjain, s betűzi középre a pulton sorakozó feljegyzéseket, köztük a "Habos csók" feliratút, mely mellé csupán egy rózsa motívumot skicceltek.*
- A bájos Nalaeä ára kétszázötven arany *mondja, s a kezébe veszi a pennát.* - Írhatom az édesség mellé vagy a saját kedvedre vásárolsz, Gyönyörű? *A lagúnák színét idéző pillantásból átsejlik, hogy bizony szívesen itt tartaná a kreol leányt Sellőként. Még akkor is, ha látszik, hogy időbe telne betörni.
Nala nyel egyet, mert az összeg még a szokásos, rá szabott tarifánál is borsosabb. A Madám valószínűleg azzal a számol, hogy a kapitány ráígérne. Főleg, ha iszik még néhány kupicával.
Finom kis kacsója Nilyweráéra simul. Várakozó áhítattal telt ezüstjei pedig úgy tekintenek rá, hogy amellett a frissen megkért menyasszonyok szemének ragyogása is csak tompa lidércfény.*
Az ébenbőrű Madám értőn hümment a kialakult helyzetre, ám mielőtt a tengerész szóra nyitná a száját, megelőzi. És ha ő beszél, akkor mások hallgatnak, ezt a szabály akár függhetne is kint a többi intelem mellett, ami a szolgáltatásokra vonatkozik, de ez olyasmi, ami íratlanul érvényt szerez magának.*
- Xyrrda Vierda, a helyedben későbbre hagynám a válogatást, mielőtt még elúszna az üzlet, amit ünnepelni kívánsz *biccent a türelmetlenül fészkelődő alkusz felé.* - A szavamat bírod rá, hogy elégedetten távozhat, ahogy mindig.
*A fickó csak villant egy éles vigyort és egyesével megnyalogatja baljának ujjait, melyek nemrég még a tündért vegzálták.* - Úgy legyen. *Hátrálva tesz meg pár lépést, aztán fordul és sietve visszatér az embereihez, meg az alkuszhoz.
A Madám végigsimít a vaskos könyv lapjain, s betűzi középre a pulton sorakozó feljegyzéseket, köztük a "Habos csók" feliratút, mely mellé csupán egy rózsa motívumot skicceltek.*
- A bájos Nalaeä ára kétszázötven arany *mondja, s a kezébe veszi a pennát.* - Írhatom az édesség mellé vagy a saját kedvedre vásárolsz, Gyönyörű? *A lagúnák színét idéző pillantásból átsejlik, hogy bizony szívesen itt tartaná a kreol leányt Sellőként. Még akkor is, ha látszik, hogy időbe telne betörni.
Nala nyel egyet, mert az összeg még a szokásos, rá szabott tarifánál is borsosabb. A Madám valószínűleg azzal a számol, hogy a kapitány ráígérne. Főleg, ha iszik még néhány kupicával.
Finom kis kacsója Nilyweráéra simul. Várakozó áhítattal telt ezüstjei pedig úgy tekintenek rá, hogy amellett a frissen megkért menyasszonyok szemének ragyogása is csak tompa lidércfény.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:39:04
Üzenet elküldve: 2024-10-06 09:39:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Az Intéző értékeli az őszinteséget, de az ork megjegyzése joviális mosolygást húz a szája szegletébe.*
- Sokan félreértik Wegtorent a szóbeszéd alapján. A Tűz városának _törvényei_ nincsenek, szabályai viszont annál inkább. A Kikötő a mostani felállásban nem sokban különbözik a wegtoreni "fejetlenségtől". Szerintem hamar ráérzel majd.
*A pultnál történő fennforgás őt nem készteti cselekvésre. Annak ellenére se, hogy újdonsült pártfogoltja is annak gócpontjában leledzik épp. Ambroggio rókaszemei csak figyelik a reakciókat, s fejben szépen rendszerbe szedi a konzekvenciákat, anélkül, hogy bármiképp belefolyna a konfliktusba.*
- Az artheniori fogadóra gondolsz? *emelkedik érdeklődőn a szemöldöke, de megakasztja a további csevegésben a bizalmasan odahajolva közölt pálfordulás.*
- Nos... *pödör egyet divatos kis bajuszkája szélén, s engedékeny vigyort villant. Mi tagadás, a bájos kis tündér biztos jó bevételt hozhat a Sellőháznak. Az ártatlansága többeket is megragad, igaz, más-más szempontból.
Ambroggio épp intene a maga arisztokratikusan urizáló módján, de a mozdulatot félúton megakasztja a Madám türelemre intőn felemelt mutatóujja.*
- Hihetetlen ez a nő *horkan, de természetesen vár türelemmel, hogy a babonázón kék szempár figyelmének sora rá kerüljön. Eközben persze látja azt is, hogy Nilywera miként vonja magához közelebb, a tengerésztől pedig távolabb a tündért. Sajnos az eközben folyó diskurzus már nem olyan harsány, mint az imént odatolakodó férfi, így csak találgatni tudna, hogy mi történik.
Bár olykor úgy érzi, az az ébenbőrű némber olvas a gondolataiban, most valami azt súgja, a Madám üzleti érzéke talán revansra készül, amiért Ambroggio már hónapok óta levakarhatatlanul ostromolja nyájas rajongásával.*
- Sokan félreértik Wegtorent a szóbeszéd alapján. A Tűz városának _törvényei_ nincsenek, szabályai viszont annál inkább. A Kikötő a mostani felállásban nem sokban különbözik a wegtoreni "fejetlenségtől". Szerintem hamar ráérzel majd.
*A pultnál történő fennforgás őt nem készteti cselekvésre. Annak ellenére se, hogy újdonsült pártfogoltja is annak gócpontjában leledzik épp. Ambroggio rókaszemei csak figyelik a reakciókat, s fejben szépen rendszerbe szedi a konzekvenciákat, anélkül, hogy bármiképp belefolyna a konfliktusba.*
- Az artheniori fogadóra gondolsz? *emelkedik érdeklődőn a szemöldöke, de megakasztja a további csevegésben a bizalmasan odahajolva közölt pálfordulás.*
- Nos... *pödör egyet divatos kis bajuszkája szélén, s engedékeny vigyort villant. Mi tagadás, a bájos kis tündér biztos jó bevételt hozhat a Sellőháznak. Az ártatlansága többeket is megragad, igaz, más-más szempontból.
Ambroggio épp intene a maga arisztokratikusan urizáló módján, de a mozdulatot félúton megakasztja a Madám türelemre intőn felemelt mutatóujja.*
- Hihetetlen ez a nő *horkan, de természetesen vár türelemmel, hogy a babonázón kék szempár figyelmének sora rá kerüljön. Eközben persze látja azt is, hogy Nilywera miként vonja magához közelebb, a tengerésztől pedig távolabb a tündért. Sajnos az eközben folyó diskurzus már nem olyan harsány, mint az imént odatolakodó férfi, így csak találgatni tudna, hogy mi történik.
Bár olykor úgy érzi, az az ébenbőrű némber olvas a gondolataiban, most valami azt súgja, a Madám üzleti érzéke talán revansra készül, amiért Ambroggio már hónapok óta levakarhatatlanul ostromolja nyájas rajongásával.*
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-03 19:59:17
Üzenet elküldve: 2024-10-03 19:59:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha belelátna Nala fejébe vagy csak egyetlen apró rezdülését látná annak, hogy a kis heccnek szánt megjegyzése mélyre talált, akkor most bizony nagyon bűntudata lenne. Eszébe sem jutott volna, hogy ilyen buta módon bántsa meg a lányt. De mivel nagyon jól titkolja az egészet, így Nilynek egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy otromba lett volna.
Ambroggiora ismét visszapillant Nala felelete után, de végül csak a vállát vonogatva ingatja meg a fejét.*
- Talán majd kiderül.
*Válaszolja egyszerűen, hisz a jövőbeni helyzete továbbra is kérdéses. A vörös azóta is Ukrommal szervezkedik, ő pedig a pulthoz lett eltanácsolva. Lehet, hogy az édesség után az útjára is eresztik majd, hogy ne legyen kolonc.
De sokáig ezzel sem törődik, még amiatt sem nagyon hökken meg, hogy az arany a saját markában marad. Amint a desszert a színre lép még arról is hajlandó megfelejtkezni, hogy neki amúgy izgulnia kéne.*
- Ó, az összes istenre, meg szellemre és még a kitalált lényekre is... Ez baromi jól néz ki.
*Látványosan nyalja körbe ajkait, ahogy maga elé húzza a finomságot. Az orrába pillanatokon belül bekúszik az édes illat, amihez már hozzá is társította, hogy bizonyára az íze is ilyen remek lehet. De azért még türtőzteti magát egy kicsit, amíg van lehetősége a kis Sellő társaságát is élvezni.*
- Tényleg őszintén örvendek Nalaeä, a sütemények hercegnője.
*Vigyorodik el szélesen, ám a kérdésre ismét csak a száját húzza, miközben megint a fonataiba kénytelen vakarni.*
- Az őszintét megvallva fogalmam sincs mit tervez és azt is mikorra. Ahogy elnézem... *Vet egy kósza pillantást az értekezők felé.* nem lehet még olyan sürgős.
*Vállat vonva elmosolyodik, ám az a mosoly az éles, reszelős hang felharsogásával együtt mosódik is le az arcáról. A zöldeket rögvest az irányába kapja. Noha nagyjából tisztában van a hely szolgáltatásaival, a hirtelen elé táruló kép akkor is pillanatokon belül elnyeri a viszolygását, a lány miatt pedig haragosan lobbannak a zöld íriszek. A lány ruhája alá tolakodó kezek látványától pillanatokon belül elfogja a hányinger, arról nem is beszélve, hogy még őt is hívogatnák a kis ünnepi hancúrjukba. A szemeit összehúzva mozdul is a lány felé, mint a hűséges őrző kutya, aki kész a gazdája megmentése érdekében akár a férfi torkát is átharapni. Mintha lenne bármi fogalma arról, hogy most mit is tehetne. Az elméjébe kúszó vörös köd egyelőre csak azt sugallja, hogy valami módon szabadítsa meg a mocskos férget a golyóitól, hogy azután lenyomkodja őket a torkán. Még annak a riasztó ténynek a gondolata sem lobban fel benne, hogy bizonyosan ő lenne az, aki egy ilyen meggondolatlan akciót követően a rövidebbet húzná.*
- Te mocsk...
*Kezdene a perlekedésbe, ám a vastag könyv hangos puffanása azonnal kizökkenti, fejét pedig a hang irányába kapja. Ő maga is olyan hirtelen dermed meg, mintha rosszat csinált volna. De a végére szinte ámulattal figyeli, ahogy az érkező Madám gyorsan rendet tesz. Amint a mocskos kezek lekerülnek a lányról már nyugodtabban fújja ki magát, ám a szusz ismét benne reked, ahogy a nő intézi a kérdéseit Nala felé. Megérti, hogy ez itt így működik, de akkor is visszataszítja a gondolat, hogy egy ilyen helyes lány egy ilyen pöcsfej karmai közé kerüljön. Pedig biztos nem ez lenne az első, sem az utolsó, de, de... Nem is igazán tudja. A szemei ide-oda cikáznak a lány és a könyv között, s mire észbe kapna a keze már szinte mozdul is magától, hogy finoman a kis Sellő kezére fogjon, hogy közelebb húzza magához.*
- Én... *Köszörüli meg zavartan a torkát, ahogy a pillantása átvándorol az előbb még oly viharos kékere.* Épp azt beszéltük, hogy, ha mód van rá, akkor én... Kifizetném a társaságát még egy időre.
*Vágja végül rá gyorsan, ahogy arcára is szuszakol némi határozottságot, de azért a lány kezére finoman szorító ujjakból és az időnkénti ajakharapdálásokból jól látszik, hogy nem kicsit izgul a hirtelen ötletének hatására. Persze arról fogalma sincs, hogy hasonló dolgok játszódhatnak le a hátrahagyott férfiak asztalánál is. Most csak azt tudja, hogy amíg itt van a Sellőházban, addig nem esne jól neki, ha ennek a tuskónak a markába kerülne a lány. Még akkor sem, ha az utolsó darab aranya a tét. Hisz milyen barátnő lenne, ha most így cserbenhagyná azt, aki élete legszebb desszertjével örvendeztette meg?*
*Ha belelátna Nala fejébe vagy csak egyetlen apró rezdülését látná annak, hogy a kis heccnek szánt megjegyzése mélyre talált, akkor most bizony nagyon bűntudata lenne. Eszébe sem jutott volna, hogy ilyen buta módon bántsa meg a lányt. De mivel nagyon jól titkolja az egészet, így Nilynek egy pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy otromba lett volna.
Ambroggiora ismét visszapillant Nala felelete után, de végül csak a vállát vonogatva ingatja meg a fejét.*
- Talán majd kiderül.
*Válaszolja egyszerűen, hisz a jövőbeni helyzete továbbra is kérdéses. A vörös azóta is Ukrommal szervezkedik, ő pedig a pulthoz lett eltanácsolva. Lehet, hogy az édesség után az útjára is eresztik majd, hogy ne legyen kolonc.
De sokáig ezzel sem törődik, még amiatt sem nagyon hökken meg, hogy az arany a saját markában marad. Amint a desszert a színre lép még arról is hajlandó megfelejtkezni, hogy neki amúgy izgulnia kéne.*
- Ó, az összes istenre, meg szellemre és még a kitalált lényekre is... Ez baromi jól néz ki.
*Látványosan nyalja körbe ajkait, ahogy maga elé húzza a finomságot. Az orrába pillanatokon belül bekúszik az édes illat, amihez már hozzá is társította, hogy bizonyára az íze is ilyen remek lehet. De azért még türtőzteti magát egy kicsit, amíg van lehetősége a kis Sellő társaságát is élvezni.*
- Tényleg őszintén örvendek Nalaeä, a sütemények hercegnője.
*Vigyorodik el szélesen, ám a kérdésre ismét csak a száját húzza, miközben megint a fonataiba kénytelen vakarni.*
- Az őszintét megvallva fogalmam sincs mit tervez és azt is mikorra. Ahogy elnézem... *Vet egy kósza pillantást az értekezők felé.* nem lehet még olyan sürgős.
*Vállat vonva elmosolyodik, ám az a mosoly az éles, reszelős hang felharsogásával együtt mosódik is le az arcáról. A zöldeket rögvest az irányába kapja. Noha nagyjából tisztában van a hely szolgáltatásaival, a hirtelen elé táruló kép akkor is pillanatokon belül elnyeri a viszolygását, a lány miatt pedig haragosan lobbannak a zöld íriszek. A lány ruhája alá tolakodó kezek látványától pillanatokon belül elfogja a hányinger, arról nem is beszélve, hogy még őt is hívogatnák a kis ünnepi hancúrjukba. A szemeit összehúzva mozdul is a lány felé, mint a hűséges őrző kutya, aki kész a gazdája megmentése érdekében akár a férfi torkát is átharapni. Mintha lenne bármi fogalma arról, hogy most mit is tehetne. Az elméjébe kúszó vörös köd egyelőre csak azt sugallja, hogy valami módon szabadítsa meg a mocskos férget a golyóitól, hogy azután lenyomkodja őket a torkán. Még annak a riasztó ténynek a gondolata sem lobban fel benne, hogy bizonyosan ő lenne az, aki egy ilyen meggondolatlan akciót követően a rövidebbet húzná.*
- Te mocsk...
*Kezdene a perlekedésbe, ám a vastag könyv hangos puffanása azonnal kizökkenti, fejét pedig a hang irányába kapja. Ő maga is olyan hirtelen dermed meg, mintha rosszat csinált volna. De a végére szinte ámulattal figyeli, ahogy az érkező Madám gyorsan rendet tesz. Amint a mocskos kezek lekerülnek a lányról már nyugodtabban fújja ki magát, ám a szusz ismét benne reked, ahogy a nő intézi a kérdéseit Nala felé. Megérti, hogy ez itt így működik, de akkor is visszataszítja a gondolat, hogy egy ilyen helyes lány egy ilyen pöcsfej karmai közé kerüljön. Pedig biztos nem ez lenne az első, sem az utolsó, de, de... Nem is igazán tudja. A szemei ide-oda cikáznak a lány és a könyv között, s mire észbe kapna a keze már szinte mozdul is magától, hogy finoman a kis Sellő kezére fogjon, hogy közelebb húzza magához.*
- Én... *Köszörüli meg zavartan a torkát, ahogy a pillantása átvándorol az előbb még oly viharos kékere.* Épp azt beszéltük, hogy, ha mód van rá, akkor én... Kifizetném a társaságát még egy időre.
*Vágja végül rá gyorsan, ahogy arcára is szuszakol némi határozottságot, de azért a lány kezére finoman szorító ujjakból és az időnkénti ajakharapdálásokból jól látszik, hogy nem kicsit izgul a hirtelen ötletének hatására. Persze arról fogalma sincs, hogy hasonló dolgok játszódhatnak le a hátrahagyott férfiak asztalánál is. Most csak azt tudja, hogy amíg itt van a Sellőházban, addig nem esne jól neki, ha ennek a tuskónak a markába kerülne a lány. Még akkor sem, ha az utolsó darab aranya a tét. Hisz milyen barátnő lenne, ha most így cserbenhagyná azt, aki élete legszebb desszertjével örvendeztette meg?*
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:32:05
Üzenet elküldve: 2024-10-03 10:32:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy ez a gyorsan jött állásinterjú ráérős sebességgel befejezéséhez közeledik, Ukrom az ihatóvá vált tea mellett a megkezdett és abbahagyott trófeatálat is visszatolja maga elé. Most, hogy a sarkalatos kérdéseken túl vannak, szabad koncentrálnia tányérjára is, hogy a kihűlt, de még nem kiszáradt tengeri húsokat elfogyassza, s fél füllel figyeljen munkaadójára is.
Valaminek egy csápjával a szájában mindössze egy beleegyező bólintással tudja elfogadni, hogy kartográfiai szomját Artheniorban tudja csak oltani; minden bizonnyal jobb megoldás, mint itt vakon kiraboltatni magát, csak mert nem tudja hogy melyik épület felé tart. Ha egyáltalán lett volna itt olyasfajta ház. Ezt a kis felderítést Wegtorenről mindazonáltal így vagy úgy, de mindenképpen el szeretné végezni, elővigyázatos énje semmiképpen nem szándékol egy olyan helyre húspajzsként kódorogni, amiről inkább csak rossz hírben hallott, és még csak egy tollal vázolt rajz sincs róla a fejében. Így aggodalmaira illően érkezik is egy józan eszű óvintézkedés és egy kérdés, amire a szürkebőrű nem fontolgat hamisan válaszolni:*
- Nem. De azt tudom hogy más hely: fejetlen, törvénytelen. *Ugyan ő nem tartozik azon ritka politizáló orkok közé, de ő sem fog panaszkodni, ha hall róla egy s mást, hol s hol nem kell a saját háta mögét is néznie, nem csak két új kollégáját.* - A vezetést a városban rád bízom. De ha van valami, amit- *A pult irányából érkező hangoskodás megszakítja mondatát, s egy irritált nyelvcsettintésből rögtön egy rutinos szoborarcba megy át, amint agya feldolgozza a jelenetet. Ösztönből kezd felállni, szándéka kiolvasható megfeszült izmaiból, maga akar foglalkozni a matrózzal, de még a székjéből sem sikerül teljesen kiemelkednie, mielőtt mielőtt hamarabb halnak el a viszályok, minthogy elkezdődtek volna. Mivel ezúttal kifejezetten az asztalon túlra nyílnak a fülei, meghall egy-két nem túl tetszetős szót is, mielőtt mormogva visszasüpped. Újra Ambroggio felé nézve szükségesnek érzi, hogy kicsit tisztázza magát előtte.*
- Elnézést. A Kalmárban dolgoztam testőrként, szokás hatalma. *Legyint egyet, de tekintete nem lett sokkal nyugodtabb. Azután hirtelen begyullad a fáklya fejében. Közelebb hajol a vöröshajú férfihoz.*
- Ami azt illeti, mégis elkérném a tündért... az éjszakára. *Azt nem magyarázza meg, miért vág hirtelen hátraarcot, és eléggé reménykedik benne, hogy nem lesz kikérdezve miatta.*
Valaminek egy csápjával a szájában mindössze egy beleegyező bólintással tudja elfogadni, hogy kartográfiai szomját Artheniorban tudja csak oltani; minden bizonnyal jobb megoldás, mint itt vakon kiraboltatni magát, csak mert nem tudja hogy melyik épület felé tart. Ha egyáltalán lett volna itt olyasfajta ház. Ezt a kis felderítést Wegtorenről mindazonáltal így vagy úgy, de mindenképpen el szeretné végezni, elővigyázatos énje semmiképpen nem szándékol egy olyan helyre húspajzsként kódorogni, amiről inkább csak rossz hírben hallott, és még csak egy tollal vázolt rajz sincs róla a fejében. Így aggodalmaira illően érkezik is egy józan eszű óvintézkedés és egy kérdés, amire a szürkebőrű nem fontolgat hamisan válaszolni:*
- Nem. De azt tudom hogy más hely: fejetlen, törvénytelen. *Ugyan ő nem tartozik azon ritka politizáló orkok közé, de ő sem fog panaszkodni, ha hall róla egy s mást, hol s hol nem kell a saját háta mögét is néznie, nem csak két új kollégáját.* - A vezetést a városban rád bízom. De ha van valami, amit- *A pult irányából érkező hangoskodás megszakítja mondatát, s egy irritált nyelvcsettintésből rögtön egy rutinos szoborarcba megy át, amint agya feldolgozza a jelenetet. Ösztönből kezd felállni, szándéka kiolvasható megfeszült izmaiból, maga akar foglalkozni a matrózzal, de még a székjéből sem sikerül teljesen kiemelkednie, mielőtt mielőtt hamarabb halnak el a viszályok, minthogy elkezdődtek volna. Mivel ezúttal kifejezetten az asztalon túlra nyílnak a fülei, meghall egy-két nem túl tetszetős szót is, mielőtt mormogva visszasüpped. Újra Ambroggio felé nézve szükségesnek érzi, hogy kicsit tisztázza magát előtte.*
- Elnézést. A Kalmárban dolgoztam testőrként, szokás hatalma. *Legyint egyet, de tekintete nem lett sokkal nyugodtabb. Azután hirtelen begyullad a fáklya fejében. Közelebb hajol a vöröshajú férfihoz.*
- Ami azt illeti, mégis elkérném a tündért... az éjszakára. *Azt nem magyarázza meg, miért vág hirtelen hátraarcot, és eléggé reménykedik benne, hogy nem lesz kikérdezve miatta.*
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-03 06:43:40
Üzenet elküldve: 2024-10-03 06:43:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A bókra lesüti a szemét, ahogy illik. A szél cirógatta virág bája viszont ismét szeppen, amikor Nilywera füllentéssel vádolja. Soha eszébe se jutna ilyesmi. Olyannyira távol áll tőle, mint hogy ellent mondjon. Faraonn úr szolgálatra nevelte, s ezen már valószínűleg erővel se nagyon lehetne változtatni. Nala még a kegyes hazugságot is inkább alázatos kerülőutakon kosarazza ki, ha az igazat kimondani sértő volna. Ezért aztán a feltételezés is ostorcsapásként éri. Az ezüst íriszekből kiolvasható, hogy az a feltételezés igaztalanul sebzett a tündér lelkébe, de ennek ellenére se tenné szóvá soha. Nem teszi szóvá, nem haragszik érte, nem rója fel. Nalaeä számára a megbocsátás olyan természetes, mint a levegővétel. Ha rákérdeznének, nem is értené igazán, hiszen ez az ő alázatból és odaadásból szőtt kis lelkében egyszerűen megtörténik az első lehetséges pillanatban.*
- Kegyes és tiszteletreméltó úr *mondja Ambroggio felé pillantva. Igaz, ami igaz, Nala jóhiszeműsége szörnyen torz emberismerettel ruházza őt fel.*
- Nagyon jó választás *mosolyodik el, mikor a lány az alapos mérlegelés után végre döntésre jut az édesség kapcsán.* - Biztosan ízleni fog.
Az aranyakkal már indulna is, hogy a kasszába tegye őket, amikor a vörös férfiú intését meglátja a szeme sarkából. Csak bólint, s vissza is adja a pénzt. Az összeg felkerül majd Ambroggio úr számlájára, s majd egyben törleszti a többi felírt tétellel, ahogy szokása.
Hamarosan érkezik is az édességköltemény. Valószínűleg a legszebb desszert, amivel Nilywera életében találkozhatott. A külcsíntől pedig az íze sem marad el. Habos, könnyed és simogatóan édes. A csokoládé több változata viszi e fennkölt harmóniában a vendéget a kulináris élvezetek mennyébe.*
- Nalaeä *mutatkozik be a tündér egy bájos kis pukedlivel.* - Bármikor örömmel állok a szolgálatodra, és remélem, gyakran jössz majd. *Őszintén sugárzik az öröm a Sellő arcáról, ahogy a viszontlátás reménye is.* - De ugye nem terveztek indulni máris? *kérdi, bár kicsit elbizonytalanodik, mert nem tudja, mennyire helytálló a feltételezése, ami Ambroggio urat és a kisasszonyt, együvé sorolja.
- Nala! *harsan egy reszelős hang a háta mögül, ami egy kicsit össze is rezzenti. Egy sebhelyes állú, borostás tengerész húzza az ölelésébe hátulról a tündérkét.* - Ha nyélbe ütjük az üzletet a rakományról, a fiúkkal megünnepelnénk *biccent az asztal felé, ahol a kormányosmestere és az elsőtisztje foglal épp helyet egy kikötői alkusszal.* - Szűk körben *fűzi hozzá kéjelgő vigyorral. Durva tenyere a tündér ruhája alá túr. Jobbja a mellére markol, balja pedig a combjai közé nyomakszik.* - De a kis barátnődet azért hozhatod. *A férfi szeme leplezetlen alapossággal méri végig a fonatos, kreol lányt, miközben Nala nyakába csókol.*
- Xyrrda kapitány! *puffan a főkönyv a pulton olyan határozottsággal, hogy még a marcona férfi élveteg mozdulatai is megdermednek. A visszaérkező Madám nem ismer tréfát. Az ében vonásokból villanó szempár színében a lagúnák kékjét közelgő vihar előjelei árnyalják. Mintha láthatatlan szálak feszülnének meg, a rendet vigyázó biztonságiak a fegyverükre csúsztatják a kezüket.*
- A hölgy vendég *biccent Nilywera felé.* - A Ház szabályai pedig világosak.
*Nincs szükség konkrétabb lépésekre. A kapitány ért a szóból, s visszahúzza tolakodó mancsait. Békülékenyen, az ártatlanság rosszarcú vigyorával a képén csapja őket a levegőbe egy fél lépést hátrálva a tündértől.*
- Nem engedem őt fel egyedül veletek *szögezi le az ében bőrű főnökasszony.* - Még egy lányt mindenképp választanotok kell mellé. Az árat tudjátok. *Olybá tűnik, a szigorú szavaknak megvan az előzménye, de az üzlet az üzlet.*
- Nala, drágám *keresi ki a Madám a könyv következő üres sorát a könyvben* - beírhatlak a kapitánynak? Szabad vagy? *kék pillantása a tündérre, aztán Nilywerára, aztán Ambroggio és az ork távolabb helyet foglaló kettősére kúszik, aztán vissza a tündérre. Nalaeä kérdőn pillant a fonatos lányra. Nagyon úgy tűnik, hogy tőle várja a választ.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.03 06:45:50
*A bókra lesüti a szemét, ahogy illik. A szél cirógatta virág bája viszont ismét szeppen, amikor Nilywera füllentéssel vádolja. Soha eszébe se jutna ilyesmi. Olyannyira távol áll tőle, mint hogy ellent mondjon. Faraonn úr szolgálatra nevelte, s ezen már valószínűleg erővel se nagyon lehetne változtatni. Nala még a kegyes hazugságot is inkább alázatos kerülőutakon kosarazza ki, ha az igazat kimondani sértő volna. Ezért aztán a feltételezés is ostorcsapásként éri. Az ezüst íriszekből kiolvasható, hogy az a feltételezés igaztalanul sebzett a tündér lelkébe, de ennek ellenére se tenné szóvá soha. Nem teszi szóvá, nem haragszik érte, nem rója fel. Nalaeä számára a megbocsátás olyan természetes, mint a levegővétel. Ha rákérdeznének, nem is értené igazán, hiszen ez az ő alázatból és odaadásból szőtt kis lelkében egyszerűen megtörténik az első lehetséges pillanatban.*
- Kegyes és tiszteletreméltó úr *mondja Ambroggio felé pillantva. Igaz, ami igaz, Nala jóhiszeműsége szörnyen torz emberismerettel ruházza őt fel.*
- Nagyon jó választás *mosolyodik el, mikor a lány az alapos mérlegelés után végre döntésre jut az édesség kapcsán.* - Biztosan ízleni fog.
Az aranyakkal már indulna is, hogy a kasszába tegye őket, amikor a vörös férfiú intését meglátja a szeme sarkából. Csak bólint, s vissza is adja a pénzt. Az összeg felkerül majd Ambroggio úr számlájára, s majd egyben törleszti a többi felírt tétellel, ahogy szokása.
Hamarosan érkezik is az édességköltemény. Valószínűleg a legszebb desszert, amivel Nilywera életében találkozhatott. A külcsíntől pedig az íze sem marad el. Habos, könnyed és simogatóan édes. A csokoládé több változata viszi e fennkölt harmóniában a vendéget a kulináris élvezetek mennyébe.*
- Nalaeä *mutatkozik be a tündér egy bájos kis pukedlivel.* - Bármikor örömmel állok a szolgálatodra, és remélem, gyakran jössz majd. *Őszintén sugárzik az öröm a Sellő arcáról, ahogy a viszontlátás reménye is.* - De ugye nem terveztek indulni máris? *kérdi, bár kicsit elbizonytalanodik, mert nem tudja, mennyire helytálló a feltételezése, ami Ambroggio urat és a kisasszonyt, együvé sorolja.
- Nala! *harsan egy reszelős hang a háta mögül, ami egy kicsit össze is rezzenti. Egy sebhelyes állú, borostás tengerész húzza az ölelésébe hátulról a tündérkét.* - Ha nyélbe ütjük az üzletet a rakományról, a fiúkkal megünnepelnénk *biccent az asztal felé, ahol a kormányosmestere és az elsőtisztje foglal épp helyet egy kikötői alkusszal.* - Szűk körben *fűzi hozzá kéjelgő vigyorral. Durva tenyere a tündér ruhája alá túr. Jobbja a mellére markol, balja pedig a combjai közé nyomakszik.* - De a kis barátnődet azért hozhatod. *A férfi szeme leplezetlen alapossággal méri végig a fonatos, kreol lányt, miközben Nala nyakába csókol.*
- Xyrrda kapitány! *puffan a főkönyv a pulton olyan határozottsággal, hogy még a marcona férfi élveteg mozdulatai is megdermednek. A visszaérkező Madám nem ismer tréfát. Az ében vonásokból villanó szempár színében a lagúnák kékjét közelgő vihar előjelei árnyalják. Mintha láthatatlan szálak feszülnének meg, a rendet vigyázó biztonságiak a fegyverükre csúsztatják a kezüket.*
- A hölgy vendég *biccent Nilywera felé.* - A Ház szabályai pedig világosak.
*Nincs szükség konkrétabb lépésekre. A kapitány ért a szóból, s visszahúzza tolakodó mancsait. Békülékenyen, az ártatlanság rosszarcú vigyorával a képén csapja őket a levegőbe egy fél lépést hátrálva a tündértől.*
- Nem engedem őt fel egyedül veletek *szögezi le az ében bőrű főnökasszony.* - Még egy lányt mindenképp választanotok kell mellé. Az árat tudjátok. *Olybá tűnik, a szigorú szavaknak megvan az előzménye, de az üzlet az üzlet.*
- Nala, drágám *keresi ki a Madám a könyv következő üres sorát a könyvben* - beírhatlak a kapitánynak? Szabad vagy? *kék pillantása a tündérre, aztán Nilywerára, aztán Ambroggio és az ork távolabb helyet foglaló kettősére kúszik, aztán vissza a tündérre. Nalaeä kérdőn pillant a fonatos lányra. Nagyon úgy tűnik, hogy tőle várja a választ.*
A hozzászólás írója (Nalaeä Phyrra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.03 06:45:50
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-10-02 06:47:08
Üzenet elküldve: 2024-10-02 06:47:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Amikor az elkészült ízesítés sem fanyalgást sem szóvá tett nemtetszést nem vált ki, elégedett vigyor telepszik az Intéző képére. Most már, hogy biztos nem borítják rá az italt - az orkok alaptermészetét véve az asztallal együtt -, teljes nyugalommal pillant ki a pult felé, hogy vajon a kreol lánykának mit sikerült intéznie. Amikor látja, hogy amaz az erszényével babrál, mindjárt int is az egyezményes jelzéssel, hogy csak írják a számlájához azt a rendelt nyalánkságot. Ambroggio jól ismert vendég itt, a fogyasztását reggelente egyben rendezi a legtöbbször, hogy ne kelljen pénzeznie minden egyes italnál. Legfeljebb borravalót csusszant. Az ilyesmi már elég gördülékeny gyakorlat. Így Nilywera Hawesaryn remélhetőleg vissza is kapja az előkotort 16 aranyat. 
Ukromot nem igazán nyűgözi le a nagyvonalú felajánlás, amit a formás kis tündér kapcsán tesz, de valahol sejtette. Inkább a reakcióra volt kíváncsi, mely végeredményben ismét csak megelégedésére szolgál. Jelzésértékű határozottsággal bír, de orkhoz mérten figyelemreméltó visszafogottságról tanúskodik. Kiváló!*
- Térképem nincs, de úgyis lesz néhány dolog, amit Artheniorban be kell szereznünk. Azért némi helyismeretem van Wegtorenben, de az a város minden alkalommal tud meglepetéseket okozni *somolyog talányosan.* - Több helyet és személyt is tervezek felkeresni. Bár előtte arrafelé nem árt finoman tájékozódni az épp aktuális viszonyokról, mert a status quo arrafelé változékonyabb, mint a tavaszi időjárás. Jártál már a Tűz Városában, Ukrom? *érdeklődik, de nem érezhető ki a kérdésből, hogy a megbízást hátrányosan érintené a nemleges válasz.*
Ukromot nem igazán nyűgözi le a nagyvonalú felajánlás, amit a formás kis tündér kapcsán tesz, de valahol sejtette. Inkább a reakcióra volt kíváncsi, mely végeredményben ismét csak megelégedésére szolgál. Jelzésértékű határozottsággal bír, de orkhoz mérten figyelemreméltó visszafogottságról tanúskodik. Kiváló!*
- Térképem nincs, de úgyis lesz néhány dolog, amit Artheniorban be kell szereznünk. Azért némi helyismeretem van Wegtorenben, de az a város minden alkalommal tud meglepetéseket okozni *somolyog talányosan.* - Több helyet és személyt is tervezek felkeresni. Bár előtte arrafelé nem árt finoman tájékozódni az épp aktuális viszonyokról, mert a status quo arrafelé változékonyabb, mint a tavaszi időjárás. Jártál már a Tűz Városában, Ukrom? *érdeklődik, de nem érezhető ki a kérdésből, hogy a megbízást hátrányosan érintené a nemleges válasz.*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-30 23:46:50
Üzenet elküldve: 2024-09-30 23:46:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nalaeä//
*Kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy így megszeppent tőle a kis Sellő. Mert ő elkönyvelte magában, hogy biztos ő nem viselkedik a helyhez megfelelően és ez okozza a tündér kényelmetlenségét. De nem ez az első eset, a mai napon sem, így a kellemetlen érzést megtartja magának. Helyette inkább zavartan, de megkönnyebbültséggel vigyorodik el, hogy talán annyira tán nem is kellemetlen dolog, hogy azzal a lappal problémába ütközött.*
- Ez felettébb okos ötlet. *Vakargat állára, mikor megtudja azoknak a díszes betűknek az okát.* Amúgy meg nagyon szépek.
*Az Ambroggiot érintő kitérő tagadhatatlanul hagy némi csalódást benne. De igazából csak azért, mert nem úgy érzi, hogy sokkal okosabbá vált volna a dolgot illetőleg. Nala válasza kedves és jól is esik az önérzetének, csak ezt éppen saját maga nem érzi valósnak. De azért mosolyt varázsol magára, ahogy megvonja a vállait.*
- Amilyen szép, olyan kedves. *Kuncog halkan, miközben igyekszik nem zavarba jönni.* Meg olyan szépen füllent is.
*Toldja meg egy kacsintással, ami a végén egy hosszú sóhajban merül ki.*
- Az a fickó viszont nem tűnik könnyű esetnek.
*Dünnyögi az orra alatt, de végül inkább elhessegeti a gondolatot. Hisz a vörös is biztos kedves... a maga módján. Valahol. Mélyen? Mert végül is elugrasztotta valami finomságért. Bár meggyőződése, hogy csak azért, hogy további ostobaságokkal ne zavarja ezt az üzleti diskurzust.
Szerencsére Nalaeä hamar kizökkenti a gondolataiból, de most nem igazán sikerül elkerülnie azt a zavart. Noha halványan, de azért átüt az a halovány pír a kreol bőrön, mikor szembe találkozik az ezüstös pillantásokkal.
De nagyot nyelve inkább igyekszik a felsorolásra koncentrálni. Hisz kell neki az az édesség. Most meg már főleg, mert nem elég, hogy egyik része morcos a saját ostobaságai miatt, most már kellemetlenül zavarban is van.*
- Hát nem egyszerű a választás.
*Dörgöli meg a tarkóját, miközben pillantása felváltva vándorol a lap és a tündérlány arca között.*
- De az a Habos csók egész jól hangzik. Csokis jó lesz. *Tapogat az oldalán lógó kis erszényhez, majd kikotorja belőle a 16 aranyat.*
*Az aranyakat odanyújtja Nala keze felé. Már csak azt kell eldöntenie, hogy ha megkapja az édességet, akkor mi tévő legyen. Azt leszámítva persze, hogy azt az édességet hamar el fogja veszejteni a gyomrában. De nem nagyon mer visszatérni rögtön a férfiak asztalához, viszont Nalát sem szeretné feltartani. Időnként egy-egy kósza pillantása elkalandozik Ambroggioék felé, de végül inkább megállapodik egyelőre a kis Sellőn.*
- És téged hogy hívnak? Ha legközelebb erre járok kit kell kérnem, hogy elolvassa nekem az étlapot?
*Kuncogja halkan, miközben a pultnak dőlve figyeli, ha a lányka elindul azért a finomságért.*
*Kicsit kellemetlenül érzi magát, hogy így megszeppent tőle a kis Sellő. Mert ő elkönyvelte magában, hogy biztos ő nem viselkedik a helyhez megfelelően és ez okozza a tündér kényelmetlenségét. De nem ez az első eset, a mai napon sem, így a kellemetlen érzést megtartja magának. Helyette inkább zavartan, de megkönnyebbültséggel vigyorodik el, hogy talán annyira tán nem is kellemetlen dolog, hogy azzal a lappal problémába ütközött.*
- Ez felettébb okos ötlet. *Vakargat állára, mikor megtudja azoknak a díszes betűknek az okát.* Amúgy meg nagyon szépek.
*Az Ambroggiot érintő kitérő tagadhatatlanul hagy némi csalódást benne. De igazából csak azért, mert nem úgy érzi, hogy sokkal okosabbá vált volna a dolgot illetőleg. Nala válasza kedves és jól is esik az önérzetének, csak ezt éppen saját maga nem érzi valósnak. De azért mosolyt varázsol magára, ahogy megvonja a vállait.*
- Amilyen szép, olyan kedves. *Kuncog halkan, miközben igyekszik nem zavarba jönni.* Meg olyan szépen füllent is.
*Toldja meg egy kacsintással, ami a végén egy hosszú sóhajban merül ki.*
- Az a fickó viszont nem tűnik könnyű esetnek.
*Dünnyögi az orra alatt, de végül inkább elhessegeti a gondolatot. Hisz a vörös is biztos kedves... a maga módján. Valahol. Mélyen? Mert végül is elugrasztotta valami finomságért. Bár meggyőződése, hogy csak azért, hogy további ostobaságokkal ne zavarja ezt az üzleti diskurzust.
Szerencsére Nalaeä hamar kizökkenti a gondolataiból, de most nem igazán sikerül elkerülnie azt a zavart. Noha halványan, de azért átüt az a halovány pír a kreol bőrön, mikor szembe találkozik az ezüstös pillantásokkal.
De nagyot nyelve inkább igyekszik a felsorolásra koncentrálni. Hisz kell neki az az édesség. Most meg már főleg, mert nem elég, hogy egyik része morcos a saját ostobaságai miatt, most már kellemetlenül zavarban is van.*
- Hát nem egyszerű a választás.
*Dörgöli meg a tarkóját, miközben pillantása felváltva vándorol a lap és a tündérlány arca között.*
- De az a Habos csók egész jól hangzik. Csokis jó lesz. *Tapogat az oldalán lógó kis erszényhez, majd kikotorja belőle a 16 aranyat.*
*Az aranyakat odanyújtja Nala keze felé. Már csak azt kell eldöntenie, hogy ha megkapja az édességet, akkor mi tévő legyen. Azt leszámítva persze, hogy azt az édességet hamar el fogja veszejteni a gyomrában. De nem nagyon mer visszatérni rögtön a férfiak asztalához, viszont Nalát sem szeretné feltartani. Időnként egy-egy kósza pillantása elkalandozik Ambroggioék felé, de végül inkább megállapodik egyelőre a kis Sellőn.*
- És téged hogy hívnak? Ha legközelebb erre járok kit kell kérnem, hogy elolvassa nekem az étlapot?
*Kuncogja halkan, miközben a pultnak dőlve figyeli, ha a lányka elindul azért a finomságért.*
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-30 09:48:44
Üzenet elküldve: 2024-09-30 09:48:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Nincs kifejezetten mersze mások kinézetébe személyesen beleturkálni, így ha nem az enigmatikus üzletembertől, hát akkor a tündértől biztos nem fogja megtudakolni amaz szárnyainak a hiányát. Pedig mintha emlékezne rá is, hogy nem is kifejezetten ritkaság az, de amikor a pincérnőre néz, a kinézete valahogy üresen ül meg az orkban. Talán már elég karcsú formát látott azokkal a szárnyakkal, hogy minden kistermetű leánykához elképzelje azokat a hártyákat? Az előítélkezés bűnének realizálása falként állja az útját gondolatmenetében. Fejét kutyaként megrázva inkább elengedi a témát; senkinek az előnyére sincs ez a kis semmiség, haladjanak tovább.*
- Szokatlan az íze. *Sandít az utólag talán hibás választásból rendelt teára, mikor annak a védelmére kezd Ambroggio. Nem tudja elképzelni a választ, amiért Wegtoren népe így élvezi italait. Mintha a sivatagi nap alatt hagyott sört próbálná befejezni.
Mindez panasz oda vezet, hogy mikor a vöröshajú ember, mintha gondolatait olvasná, a tea jobbá tevésére mutat rá, Ukrom soha nem látott nagylelkűséggel bólint az ötletre.*
- Hidegen. *Fűzi hozzá. Valami nyelvbénítóan hűvössel jó lesz leöblíteni ezt az ízt. Csöndben végignézi a hozzávalók elkeveredését, elvárásai minden újabb összetevővel egyre nőnek. Mikor végül megállnak amaz kezei, óvatoskodóan kortyol bele a teába: jobb. Nem lett teljesen új, de vitathatatlanul másabb, kevésbé szájfacsaróbb ízekek érez. Nem szólal meg a változást illetően, de a tény hogy jóval tovább kortyolgat a bögréből, eleget kell hogy mondjon. Ezt a mézet és miegymást meg kell jegyeznie.*
- Feltételezem hogy nincs térképed a környékről. *Egy kicsit hiú vágy ez, hogy ne kelljen a tűz városa körüli veszélyek felfedezése miatt a Kikötőt róni egy irattárnak megfelelő épületet kutatva, de nem veszít ezzel a felvetéssel semmit, legfeljebb levegőt.
Amikor Ambroggio egy kis társaságot kezd ajánlani a szárnytalan tündér személyében, Ukrom csak elutasítóan morog; felső ajka alaphelyzetéből felemelkedik visszakozó arckifejezéséből, helyet adva kettő, a többinél természetellenesen rövidebb és kissé elálló szemfognak, mindössze egy pillanatra.* - Inkább a holnapra koncentrálnék. Hanem azt még jó lenne tudnom, tudsz e valamit mondani a helyről, ahova megyünk; hogy néz ki az épület, kikre számíthatunk, ilyesmi. Nem kéne Wegtorenben túl sokat kóborolni. Ha addigra nem cserélsz le, persze.
- Szokatlan az íze. *Sandít az utólag talán hibás választásból rendelt teára, mikor annak a védelmére kezd Ambroggio. Nem tudja elképzelni a választ, amiért Wegtoren népe így élvezi italait. Mintha a sivatagi nap alatt hagyott sört próbálná befejezni.
Mindez panasz oda vezet, hogy mikor a vöröshajú ember, mintha gondolatait olvasná, a tea jobbá tevésére mutat rá, Ukrom soha nem látott nagylelkűséggel bólint az ötletre.*
- Hidegen. *Fűzi hozzá. Valami nyelvbénítóan hűvössel jó lesz leöblíteni ezt az ízt. Csöndben végignézi a hozzávalók elkeveredését, elvárásai minden újabb összetevővel egyre nőnek. Mikor végül megállnak amaz kezei, óvatoskodóan kortyol bele a teába: jobb. Nem lett teljesen új, de vitathatatlanul másabb, kevésbé szájfacsaróbb ízekek érez. Nem szólal meg a változást illetően, de a tény hogy jóval tovább kortyolgat a bögréből, eleget kell hogy mondjon. Ezt a mézet és miegymást meg kell jegyeznie.*
- Feltételezem hogy nincs térképed a környékről. *Egy kicsit hiú vágy ez, hogy ne kelljen a tűz városa körüli veszélyek felfedezése miatt a Kikötőt róni egy irattárnak megfelelő épületet kutatva, de nem veszít ezzel a felvetéssel semmit, legfeljebb levegőt.
Amikor Ambroggio egy kis társaságot kezd ajánlani a szárnytalan tündér személyében, Ukrom csak elutasítóan morog; felső ajka alaphelyzetéből felemelkedik visszakozó arckifejezéséből, helyet adva kettő, a többinél természetellenesen rövidebb és kissé elálló szemfognak, mindössze egy pillanatra.* - Inkább a holnapra koncentrálnék. Hanem azt még jó lenne tudnom, tudsz e valamit mondani a helyről, ahova megyünk; hogy néz ki az épület, kikre számíthatunk, ilyesmi. Nem kéne Wegtorenben túl sokat kóborolni. Ha addigra nem cserélsz le, persze.
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-27 07:24:03
Üzenet elküldve: 2024-09-27 07:24:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilywera//
*A vállára simuló kéz érintésére kissé leszegi a fejét. Már-már szemérmes a pillantása, főleg, hogy tisztán kivehető az ajkára forrt újbóli "bocsánat" és "úrnő" szó épp csak hangot nem öltött jelenléte. Igazán tiszteletlen dolog volt tőle, hogy amolyan küldöncnek tekintette a kisasszonyt az urak óhajával, amikor ugyanolyan vendég, mint ők. És most óhajt.*
- Felesleges szabadkozni. A hurkos-díszes betűk sokakat elgáncsolnak. Cécillye szerint direkt ilyenek, hogy a vendégek segítségért folyamodjanak. *Lesüti a szemét, mert szörnyen távol áll tőle a csalás vagy a félrevezetés, ráadásul nem is biztos, hogy az jól veszi ki magát, hogy az őszintesége most leleplezte ezt a kis trükköt.
Az Ambroggiora tett utalásokra csak bólint. Ismeri. Persze, hogy ismeri. Elég sok időt tölt itt. Mondhatni törzsvendég.*
- Nos, az tényleg nem mindig könnyű *mondja együtt érzőn, de nem egyértelmű, hogy ezt a vörösön való kiigazodásra vagy úgy általánosságban érti.* - De ha a társaságomat óhajtjátok, nagyon fogok igyekezni, hogy a segítségedre legyek *ígéri mosolyogva.* - De aligha kellene aggódnod. Igazán gyönyörű vagy, Nily. Bárki kivételes szerencsének érezheti, ha a kedvét keresed.
*Finom ujjai lágyan simítanak a kreol arcra, míg egy hosszú pillanatra a különleges, zöld íriszekbe néz, majd a pultra tett étlap felé fordul, és készségesen kezdi felolvasni az édességek listáját. Nem csak a fantázianeveket sorolja, hanem mindjárt hozzá is fűz némi konkrétabb leírást.*
*A vállára simuló kéz érintésére kissé leszegi a fejét. Már-már szemérmes a pillantása, főleg, hogy tisztán kivehető az ajkára forrt újbóli "bocsánat" és "úrnő" szó épp csak hangot nem öltött jelenléte. Igazán tiszteletlen dolog volt tőle, hogy amolyan küldöncnek tekintette a kisasszonyt az urak óhajával, amikor ugyanolyan vendég, mint ők. És most óhajt.*
- Felesleges szabadkozni. A hurkos-díszes betűk sokakat elgáncsolnak. Cécillye szerint direkt ilyenek, hogy a vendégek segítségért folyamodjanak. *Lesüti a szemét, mert szörnyen távol áll tőle a csalás vagy a félrevezetés, ráadásul nem is biztos, hogy az jól veszi ki magát, hogy az őszintesége most leleplezte ezt a kis trükköt.
Az Ambroggiora tett utalásokra csak bólint. Ismeri. Persze, hogy ismeri. Elég sok időt tölt itt. Mondhatni törzsvendég.*
- Nos, az tényleg nem mindig könnyű *mondja együtt érzőn, de nem egyértelmű, hogy ezt a vörösön való kiigazodásra vagy úgy általánosságban érti.* - De ha a társaságomat óhajtjátok, nagyon fogok igyekezni, hogy a segítségedre legyek *ígéri mosolyogva.* - De aligha kellene aggódnod. Igazán gyönyörű vagy, Nily. Bárki kivételes szerencsének érezheti, ha a kedvét keresed.
*Finom ujjai lágyan simítanak a kreol arcra, míg egy hosszú pillanatra a különleges, zöld íriszekbe néz, majd a pultra tett étlap felé fordul, és készségesen kezdi felolvasni az édességek listáját. Nem csak a fantázianeveket sorolja, hanem mindjárt hozzá is fűz némi konkrétabb leírást.*
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-26 12:08:20
Üzenet elküldve: 2024-09-26 12:08:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nalaeä//
*Szélesen elmosolyodik, mikor a leányzó figyelmét végül megnyeri. Ám annak riadt arcával összetalálkozva kissé értetlenül pislog. Először azt gondolja, hogy megijesztette a lányt, de kivételesen csendben várt. Ám ezen tanakodásából hamar kizökkenti az, ahogy a kis Sellő megszólítja. Ha a másik ijedtsége nem fogná vissza biztos tuskó mód felkuncogna, de így csak szapora pislogások után aprót ráz a fején.*
- Ugyan-ugyan. Az Úrnők valami nagy palotában vannak. Csak Nily.
*Vigyorodik el, ahogy közelebb araszol a lánykához, mikor amaz kilép a pult mögül. Óvatosan a vállára teszi a kezét, mintha annak kedélyeit igyekezne megnyugtatni kissé.*
- Velük most ne foglalkozz.
*Legyint a hátra maradt férfiak felé, majd az Ambroggiotól kapott lapot tartja a leányzó elé.*
- Figyelj csak... *Ezzel halkra is veszi a hangját, amolyan bizalmas félére.* Az a vörös fickó ezt a kezembe nyomta, de a felét sem igazán tudom...
*Nyammog miközben keresi a megfelelő szót. Vagyis hát az lényegében megvan, csak egyszerűen kellemetlennek érzi kimondani. Meg határozott meggyőződése, hogy a rókaképű füle mindenhol ott van és még ennek a bizalmas kis beszélgetésnek is minden szavát jól érti. Végül erőt vesz magán és egy hosszú, kellemetlen sóhaj után folytatja.*
- Szóval... nem tudok mindent elolvasni. De érdekelne, hogy milyen édességeitek vannak.
*Köszörüli meg a végén a torkát. Azután elgondolkodva húzza össze a szemeit, amit még egy kis hümmögéssel is megtold.*
- Meg még egy dolog. Ismered azt a vörös fickót ott?
*Szinte suttogja a kérdést, közben reméli, hogy az "ott" elég ahhoz, hogy a kis Sellő értse, hogy kire is gondol pontosan, mert még a fejével sem szeretne arra biccenteni. Mondjuk pontosan nem tudja mit is akarna róla megtudni. Mindent. Talán inkább semmit. Ha lesz lehetősége rá úgy is megismeri valószínűleg. De azért egy dolog csak szurkálja az oldalát.*
- Nem tudod, hogy hogyan lehet nála hm... Hogy megkedveljen? Tudom, hogy korai, de nem tudok rajta kiigazodni. Te meg, mint az új barátnőm egy kicsit segíthetnél.
*Vigyorodik el kissé kínosan, ahogy nagyot sóhajtva könyököl vissza a pultra, öklével megtámasztva fonatos fejét.*
*Szélesen elmosolyodik, mikor a leányzó figyelmét végül megnyeri. Ám annak riadt arcával összetalálkozva kissé értetlenül pislog. Először azt gondolja, hogy megijesztette a lányt, de kivételesen csendben várt. Ám ezen tanakodásából hamar kizökkenti az, ahogy a kis Sellő megszólítja. Ha a másik ijedtsége nem fogná vissza biztos tuskó mód felkuncogna, de így csak szapora pislogások után aprót ráz a fején.*
- Ugyan-ugyan. Az Úrnők valami nagy palotában vannak. Csak Nily.
*Vigyorodik el, ahogy közelebb araszol a lánykához, mikor amaz kilép a pult mögül. Óvatosan a vállára teszi a kezét, mintha annak kedélyeit igyekezne megnyugtatni kissé.*
- Velük most ne foglalkozz.
*Legyint a hátra maradt férfiak felé, majd az Ambroggiotól kapott lapot tartja a leányzó elé.*
- Figyelj csak... *Ezzel halkra is veszi a hangját, amolyan bizalmas félére.* Az a vörös fickó ezt a kezembe nyomta, de a felét sem igazán tudom...
*Nyammog miközben keresi a megfelelő szót. Vagyis hát az lényegében megvan, csak egyszerűen kellemetlennek érzi kimondani. Meg határozott meggyőződése, hogy a rókaképű füle mindenhol ott van és még ennek a bizalmas kis beszélgetésnek is minden szavát jól érti. Végül erőt vesz magán és egy hosszú, kellemetlen sóhaj után folytatja.*
- Szóval... nem tudok mindent elolvasni. De érdekelne, hogy milyen édességeitek vannak.
*Köszörüli meg a végén a torkát. Azután elgondolkodva húzza össze a szemeit, amit még egy kis hümmögéssel is megtold.*
- Meg még egy dolog. Ismered azt a vörös fickót ott?
*Szinte suttogja a kérdést, közben reméli, hogy az "ott" elég ahhoz, hogy a kis Sellő értse, hogy kire is gondol pontosan, mert még a fejével sem szeretne arra biccenteni. Mondjuk pontosan nem tudja mit is akarna róla megtudni. Mindent. Talán inkább semmit. Ha lesz lehetősége rá úgy is megismeri valószínűleg. De azért egy dolog csak szurkálja az oldalát.*
- Nem tudod, hogy hogyan lehet nála hm... Hogy megkedveljen? Tudom, hogy korai, de nem tudok rajta kiigazodni. Te meg, mint az új barátnőm egy kicsit segíthetnél.
*Vigyorodik el kissé kínosan, ahogy nagyot sóhajtva könyököl vissza a pultra, öklével megtámasztva fonatos fejét.*
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-26 06:52:33
Üzenet elküldve: 2024-09-26 06:52:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Végigpillant a csonka fülön, de az igazat megvallva, inkább pozitívumként könyveli el. Az ork még marconábban fest így, ráadásul ez a külcsín sejtet valamiféle rutint az amolyan igazán durva fennforgások terén. Kiváló! Ész dolgában majd még kiderül, mire mennek, de eddig az ő igényeinek tökéletesen megfelelőnek tűnik a szürkebőrű.*
- Tündér *erősíti meg korábbi szavait egy apró rókamosollyal. Úgy tűnik, Ukrom figyelmét valóban felkeltette.* - Ki tudja? Ha megkérdezed, biztos készséggel elmondja. *Maga is a Sellő és Nilywera párosa felé fordul, s tekintete kissé elidőzik rajtuk. Csak akkor fordul vissza, amikor az ork a teához nyúl. Figyeli a fanyalgóba ránduló arcot, mely derűs fejcsóválást húz ki belőle.*
- Ukrom *szólal meg azzal az atyáskodó hanghordozással, mellyel korábban a Nilywerát illette.* - Ő egy Sellő. Ha elmondod, mit kívánsz, mindent megtesz, hogy a kedved szerint legyen. És elhiheted, csodát művelnek. Wegtoreni teát kértél. Azt kaptál. De a csoda ide van készítve.
*Kicsit közelebb hajol az italhoz, s aprót legyez a kezével, hogy az illatát közelebb csalogassa. Kiváló wegtoreni feketetea, nem vitás.*
- Megengeded?
*Ha Ukrom nem utasítja el, akkor az Intéző fogja a bögrét, maga elé húzza, leveszi az öntöttvas kannácska tetejét és visszaborítja bele a bögre tartalmát. Nem férhet kétség hozzá, a tündér nagyon igyekezett, Ambroggio viszont egyel jobban kiismeri magát eme kivételes frissítők változatos világában, mint a szürkebőrű. Az odakészített kiegészítők eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyva árválkodtak, de ha Ukrom nem ágál ellene, Ambroggio most értő kezébe veszi az ügyet. Fahéjat és ánizst dob a kannába, mézet perget bele és egy kis citrommal is megbolondítja.*
- Hidegen vagy melegen? *kérdi, s előbbi esetben néhány darabka jég is kerül a bögre aljába, utóbbiban az akkurátus kavargatás után csak tölt.*
- A hegy innenső oldalán egész másképp fogyasztják a teákat. *A méz elveszi az ital keserű ízét, a fűszerek is lágyítanak rajta, a citrom pedig frissebbé varázsolja az ízvilágát. Így már sokkal befogadhatóbb a háttérben még nagyon is érezhető, különleges aroma.*
- Reggel akár indulhatunk is. A fizetségről beszélhetünk később, ha úgy akarod, de addig... talán elfogadod előlegnek a kis tündér társaságát. Hm? Nalaeä igazán kivételes teremtés.
- Tündér *erősíti meg korábbi szavait egy apró rókamosollyal. Úgy tűnik, Ukrom figyelmét valóban felkeltette.* - Ki tudja? Ha megkérdezed, biztos készséggel elmondja. *Maga is a Sellő és Nilywera párosa felé fordul, s tekintete kissé elidőzik rajtuk. Csak akkor fordul vissza, amikor az ork a teához nyúl. Figyeli a fanyalgóba ránduló arcot, mely derűs fejcsóválást húz ki belőle.*
- Ukrom *szólal meg azzal az atyáskodó hanghordozással, mellyel korábban a Nilywerát illette.* - Ő egy Sellő. Ha elmondod, mit kívánsz, mindent megtesz, hogy a kedved szerint legyen. És elhiheted, csodát művelnek. Wegtoreni teát kértél. Azt kaptál. De a csoda ide van készítve.
*Kicsit közelebb hajol az italhoz, s aprót legyez a kezével, hogy az illatát közelebb csalogassa. Kiváló wegtoreni feketetea, nem vitás.*
- Megengeded?
*Ha Ukrom nem utasítja el, akkor az Intéző fogja a bögrét, maga elé húzza, leveszi az öntöttvas kannácska tetejét és visszaborítja bele a bögre tartalmát. Nem férhet kétség hozzá, a tündér nagyon igyekezett, Ambroggio viszont egyel jobban kiismeri magát eme kivételes frissítők változatos világában, mint a szürkebőrű. Az odakészített kiegészítők eddig méltatlanul figyelmen kívül hagyva árválkodtak, de ha Ukrom nem ágál ellene, Ambroggio most értő kezébe veszi az ügyet. Fahéjat és ánizst dob a kannába, mézet perget bele és egy kis citrommal is megbolondítja.*
- Hidegen vagy melegen? *kérdi, s előbbi esetben néhány darabka jég is kerül a bögre aljába, utóbbiban az akkurátus kavargatás után csak tölt.*
- A hegy innenső oldalán egész másképp fogyasztják a teákat. *A méz elveszi az ital keserű ízét, a fűszerek is lágyítanak rajta, a citrom pedig frissebbé varázsolja az ízvilágát. Így már sokkal befogadhatóbb a háttérben még nagyon is érezhető, különleges aroma.*
- Reggel akár indulhatunk is. A fizetségről beszélhetünk később, ha úgy akarod, de addig... talán elfogadod előlegnek a kis tündér társaságát. Hm? Nalaeä igazán kivételes teremtés.
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-25 20:18:28
Üzenet elküldve: 2024-09-25 20:18:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nilywera//
*Nala fél szemét végig az asztaltársaságon tartja, hogy máris ott teremjen, ha esetleg kívánnának valamit, de a szolgálatkészség mellett az is pont ugyanolyan elvárás egy Sellőtől, hogy tartsa tiszteletben a vendégek beszélgetéseit. Elvárás, hogy felajánlkozzon, de meghívás nélkül nem csatlakozhat egy asztaltársasághoz.
Míg nem óhajtják a szolgálatait, addig sem tétlenkedik. Begyűjti az asztalokról, ami már csak fölöslegesen árválkodik ott, segít elrendezni az új virágdíszeket és kicseréli a leégett mécseseket újakra. De mindeközben egyre csak tépelődik amiatt a tea miatt. A tündér a hibát elsőnek (és másodiknak is) magában keresi. Szinte biztos benne, hogy valamit elronthatott az itallal. Emiatt aztán egyre-másra aggodalmasan figyeli, ahogy a tea csak érintetlenül árválkodik abban a nagy bögrében. Ez viszi arra is, hogy ellenőrizze a dobozt, amiben a teafüvet tartják. Ám sem az aromán, se a gondosan szárított füvek küllemén nem talál kivetnivalót. ~Biztos túl soká áztattam. Vagy lehetett valami a kanna aljában, amit nem vettem észre?~ Ilyen, és ehhez hasonló önmarcangolás közepette fordul meg, s találja szemben magát a fonatos, kreol kisasszonnyal.*
- Úrnő *szeppen meg kissé, hogy megvárakoztatta esetleg a vendéget, míg a teafüvekkel babrált a pult mögött.* - Bocsánat, én nem figyeltem. *Riadtan kapja a tekintetét az asztal felé. Annyira elmélázott volna, hogy nem vette észre, hogy rendelnének és a kisasszonynak kellett idejönni?* - Óhajtanak valamit? Máris... máris intézem! *Fordul is ki a pult mögül, és minden figyelmét az úrnőre szegezve lesi a kívánságot.*
*Nala fél szemét végig az asztaltársaságon tartja, hogy máris ott teremjen, ha esetleg kívánnának valamit, de a szolgálatkészség mellett az is pont ugyanolyan elvárás egy Sellőtől, hogy tartsa tiszteletben a vendégek beszélgetéseit. Elvárás, hogy felajánlkozzon, de meghívás nélkül nem csatlakozhat egy asztaltársasághoz.
Míg nem óhajtják a szolgálatait, addig sem tétlenkedik. Begyűjti az asztalokról, ami már csak fölöslegesen árválkodik ott, segít elrendezni az új virágdíszeket és kicseréli a leégett mécseseket újakra. De mindeközben egyre csak tépelődik amiatt a tea miatt. A tündér a hibát elsőnek (és másodiknak is) magában keresi. Szinte biztos benne, hogy valamit elronthatott az itallal. Emiatt aztán egyre-másra aggodalmasan figyeli, ahogy a tea csak érintetlenül árválkodik abban a nagy bögrében. Ez viszi arra is, hogy ellenőrizze a dobozt, amiben a teafüvet tartják. Ám sem az aromán, se a gondosan szárított füvek küllemén nem talál kivetnivalót. ~Biztos túl soká áztattam. Vagy lehetett valami a kanna aljában, amit nem vettem észre?~ Ilyen, és ehhez hasonló önmarcangolás közepette fordul meg, s találja szemben magát a fonatos, kreol kisasszonnyal.*
- Úrnő *szeppen meg kissé, hogy megvárakoztatta esetleg a vendéget, míg a teafüvekkel babrált a pult mögött.* - Bocsánat, én nem figyeltem. *Riadtan kapja a tekintetét az asztal felé. Annyira elmélázott volna, hogy nem vette észre, hogy rendelnének és a kisasszonynak kellett idejönni?* - Óhajtanak valamit? Máris... máris intézem! *Fordul is ki a pult mögül, és minden figyelmét az úrnőre szegezve lesi a kívánságot.*
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-25 11:16:03
Üzenet elküldve: 2024-09-25 11:16:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A fiatal kreol lány és a vöröshajú nemes közötti rövid idiőszakú interakciók csak nehezebbé teszik az ork dolgát, hogy megállapítsa magában, milyen cipőkben jár az asszonyka; feleség, ágyas, leányzó, netalán barát? Elég közeliként kezeli a tollas kalapú, hogy az utolsó kettőt higgye, de tekintve hogy most hol ülnek... talán ha együtt mennek, azt is megtudja. Csak ne kelljen kérdeznie, azt a kínt nem élné túl. Legalább amaznak jó modora van, ahogy elkülöníti magát kettejüktől, úgy néz ki hogy Ambroggio ajándékát elfogadva. Na akkor...
A szürkebőrű keresztbe tett karokkal fogadja megmaradt asztaltársának tisztázását, mivel is keresi vastag kenyerét; bár más alkalmak adván meg tudna az ő színvonalán becsülni egy, a ma esélyeivel játszadozó embert (elvégre ő éppen ugyanazt csinálja, és tette is élete során), de valahogy nem képes elcsitítani a feje hátuljában nyugvó aggodalmat, hogy az a morzsányi titok amit a szeme előtt lógatnak, az nem biztos hogy irreleváns az úthoz. De ez már csak azt fogja befolyásolni, lesz e gerince ezt a minimális kockázatot elvállalni.
Egy nagyot, s lassút bólint a kargó nemlétezésére, s kifejezéstelen hangnemmel morog a tökéletlen útirány megmagyarázására. Közel sem rutinos a vizeken annyira, hogy meg tudná cáfolni a rossz időpontot, de már az előző csónakút alatt elég hajóroncs mellett evezett el hogy tudja, nem érdemes a biztos-bizonytalan halálba küldeni őket csak azért mert türelmetlen. Akkor marad a szárazföld, és, ahogy hallja, Arthenior?*
~ Okos. ~ *Akkor mégsem annyira jóhiszemű, mint elsőre gondolta. Ukrom tudja értékelni a praktikusságát: fedezettel el lesz kísérve a mindentől biztonságos levegő városába, ahol ha addig nem elégedett meg az ork szolgáltatásával, lehetősége lesz leváltani bárki más szimpatikusabbra, elvégre pont ő maga mondta, hogy szélesebb a választék ott, mint ahol most van. Kevesebb a kockázat, és majd' ugyanannyi az út ideje.
Hanem azt már kevésbé értékeli, amikor Ambroggio méltatni kezdi viselkedését; kissé úgy hangzik neki, mintha vajazni próbálgatná, és magát szimpatikusabbnak kitüntetni. Elhúzott szájából észrevehető, hogy nincs lenyűgözve.*
- Van alapkövük. *Jegyzi meg röviden a sztereotípiákról, megviselt füle hátulját sokatmondóan megvakarva ujjával; elsőkézben tudja. Bent tartja magában a viszonválaszt, hogy ő pedig abban a tudatban élt, hogy minden aranyifjú egy kiálhatatlan, arrogáns giliszta, és mégis mennyire kellemesen csalódik most.*
- Tündér? *Itt viszont leplezetlen meglepődés jeleit mutatja, s abba az irányba veti tekintetét, ahol a pincérlányt elmenni látta utoljára.* - Mi van a szárnyaival? *Pontosabban, azok hiányával. Itt törte a fejét, hogy miért nem tudta hova rakni a kis teremtés faját, mert egyszerre sehova sem illett külső alapján; eddig a kevés tündérnőnél, akivel találkozott, azon hártyás testrészeket is látott rajtuk, hiába mondják, hogy ritka.
Aztán pedig a teára esik a szó, ahol az orkot a szégyenérzethez közeli érzelem önti el.* Nem az ő hibája. *Automatikusan a befejezetlen, lassan hűlő italhoz nyúl, megszagolva, mennyit változhatott az utóbbi percek alatt.* - Rosszat rendeltem. *Egy óvatosat kortyol, s citromba harapott arccal le is teszi a teát. Keserű és meleg, még mindig.
Végül egyenes és józan eszű választ kap előző kérdésére; nem olyasmit, ami leveri a lábáról, de el sem üldözi az orkot tőle. Akkor minden kérdést feltett a férfinak, amit akart, és amennyire informálva lett, nem mondhatja hogy vakon sétálna bele a vesztébe, ha igent mond. Mert igent mond.*
- Wegtorenben ki fog derülni. A kísérőtök leszek. Rád hagyom az indulást, a fizetésről később beszélhetünk. *Nem siet egy professzionális kézrázásra nyújtani nagy kezét, de esetleges részleteket türelmesen vár új főnökétől.* ~ Nézhetek megint térképeket... ~
A szürkebőrű keresztbe tett karokkal fogadja megmaradt asztaltársának tisztázását, mivel is keresi vastag kenyerét; bár más alkalmak adván meg tudna az ő színvonalán becsülni egy, a ma esélyeivel játszadozó embert (elvégre ő éppen ugyanazt csinálja, és tette is élete során), de valahogy nem képes elcsitítani a feje hátuljában nyugvó aggodalmat, hogy az a morzsányi titok amit a szeme előtt lógatnak, az nem biztos hogy irreleváns az úthoz. De ez már csak azt fogja befolyásolni, lesz e gerince ezt a minimális kockázatot elvállalni.
Egy nagyot, s lassút bólint a kargó nemlétezésére, s kifejezéstelen hangnemmel morog a tökéletlen útirány megmagyarázására. Közel sem rutinos a vizeken annyira, hogy meg tudná cáfolni a rossz időpontot, de már az előző csónakút alatt elég hajóroncs mellett evezett el hogy tudja, nem érdemes a biztos-bizonytalan halálba küldeni őket csak azért mert türelmetlen. Akkor marad a szárazföld, és, ahogy hallja, Arthenior?*
~ Okos. ~ *Akkor mégsem annyira jóhiszemű, mint elsőre gondolta. Ukrom tudja értékelni a praktikusságát: fedezettel el lesz kísérve a mindentől biztonságos levegő városába, ahol ha addig nem elégedett meg az ork szolgáltatásával, lehetősége lesz leváltani bárki más szimpatikusabbra, elvégre pont ő maga mondta, hogy szélesebb a választék ott, mint ahol most van. Kevesebb a kockázat, és majd' ugyanannyi az út ideje.
Hanem azt már kevésbé értékeli, amikor Ambroggio méltatni kezdi viselkedését; kissé úgy hangzik neki, mintha vajazni próbálgatná, és magát szimpatikusabbnak kitüntetni. Elhúzott szájából észrevehető, hogy nincs lenyűgözve.*
- Van alapkövük. *Jegyzi meg röviden a sztereotípiákról, megviselt füle hátulját sokatmondóan megvakarva ujjával; elsőkézben tudja. Bent tartja magában a viszonválaszt, hogy ő pedig abban a tudatban élt, hogy minden aranyifjú egy kiálhatatlan, arrogáns giliszta, és mégis mennyire kellemesen csalódik most.*
- Tündér? *Itt viszont leplezetlen meglepődés jeleit mutatja, s abba az irányba veti tekintetét, ahol a pincérlányt elmenni látta utoljára.* - Mi van a szárnyaival? *Pontosabban, azok hiányával. Itt törte a fejét, hogy miért nem tudta hova rakni a kis teremtés faját, mert egyszerre sehova sem illett külső alapján; eddig a kevés tündérnőnél, akivel találkozott, azon hártyás testrészeket is látott rajtuk, hiába mondják, hogy ritka.
Aztán pedig a teára esik a szó, ahol az orkot a szégyenérzethez közeli érzelem önti el.* Nem az ő hibája. *Automatikusan a befejezetlen, lassan hűlő italhoz nyúl, megszagolva, mennyit változhatott az utóbbi percek alatt.* - Rosszat rendeltem. *Egy óvatosat kortyol, s citromba harapott arccal le is teszi a teát. Keserű és meleg, még mindig.
Végül egyenes és józan eszű választ kap előző kérdésére; nem olyasmit, ami leveri a lábáról, de el sem üldözi az orkot tőle. Akkor minden kérdést feltett a férfinak, amit akart, és amennyire informálva lett, nem mondhatja hogy vakon sétálna bele a vesztébe, ha igent mond. Mert igent mond.*
- Wegtorenben ki fog derülni. A kísérőtök leszek. Rád hagyom az indulást, a fizetésről később beszélhetünk. *Nem siet egy professzionális kézrázásra nyújtani nagy kezét, de esetleges részleteket türelmesen vár új főnökétől.* ~ Nézhetek megint térképeket... ~
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:50:01
Üzenet elküldve: 2024-09-22 22:50:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A magabiztossága megkérdőjelezhetetlen, ahogy dolga végeztével hátra dől. Egészen addig a pontig, amíg a füleit meg nem üti reményei szerint jövendőbeli főnökének, vagy nevezzük akárminek is, nevetése. Azt nem mondaná, hogy úrrá válik rajta a sértettség, de az a fránya bizonytalanság ismét lángra kap, ami csak erősödik a szavak hallatán. Igencsak nagy lesz benne a dilemma, hogy most akkor vehet e bármit is dicséretnek vagy inkább valahol el kéne ásnia magát, hogy szabaduljon a cseppet sem kellemes szituációból. Végül inkább csak sóhajtva dől előre, hogy a férfi kezéből kivegye az étlapot, majd ezen dolga végeztével komótosan, kissé száj húzva kel fel.*
- Bocsánat... Ukrom. *Ejt meg egy zavart vigyort, ahogy szabad kezével tarkójánál a fonatok közé dörzsöl.* Nilywera vagyok. Őszintén örülök a találkozásnak.
*És ezt kivételesen nem csak a bevágódás miatt mondja. Noha az elején tényleg betojt a nagydarab ork láttán, azt sem mondaná, hogy most nem tartja riasztónak, de mégis van benne valami, ami szimpatikusabbá varázsolja, mint a gonoszkodó majdnem főnökét, akinél úgy érzi, hogy kínkeserves próbálkozásai árán sem lesz egyszerű menet bevágódni. De nem áll a finomság útjába, így kikerüli a széket, még egyszer visszafordul a férfiak felé, majd széles vigyorral biccent egyet.*
- Ha kellenék, akkor ott leszek.
*Bök háta mögött a pult felé, majd irányba állítja magát és meg is indul, miközben az előbbi kedves kis Sellő után kutakodik a szemeivel.*
//Nalaeä//
*Ugyanis nem kis szüksége volna rá. Mert nem mondaná, hogy buta, mint a tök, de az olvasási képessége azért még hagy némi kívánnivalót maga után, így azon a fránya lapon nem igazodik ki valami egyszerűen. Meg amúgy is furkálja az oldalát a gondolat, hogy Ambroggio nem most először fordul meg itt. Hátha a kis tünemény tudna neki ezekben a dolgokban segíteni. Persze az édesség most előnyt élvez, mert ezek után igenis úgy érzi, hogy jól megérdemel valami különleges finomságot.
A férfiakat hagyja kibontakozni, ő maga pedig a pultnál lecövekelve könyököl annak lapjára, amíg a leányzónak lesz ideje vele foglalkozni.*
- Bocsánat... Ukrom. *Ejt meg egy zavart vigyort, ahogy szabad kezével tarkójánál a fonatok közé dörzsöl.* Nilywera vagyok. Őszintén örülök a találkozásnak.
*És ezt kivételesen nem csak a bevágódás miatt mondja. Noha az elején tényleg betojt a nagydarab ork láttán, azt sem mondaná, hogy most nem tartja riasztónak, de mégis van benne valami, ami szimpatikusabbá varázsolja, mint a gonoszkodó majdnem főnökét, akinél úgy érzi, hogy kínkeserves próbálkozásai árán sem lesz egyszerű menet bevágódni. De nem áll a finomság útjába, így kikerüli a széket, még egyszer visszafordul a férfiak felé, majd széles vigyorral biccent egyet.*
- Ha kellenék, akkor ott leszek.
*Bök háta mögött a pult felé, majd irányba állítja magát és meg is indul, miközben az előbbi kedves kis Sellő után kutakodik a szemeivel.*
//Nalaeä//
*Ugyanis nem kis szüksége volna rá. Mert nem mondaná, hogy buta, mint a tök, de az olvasási képessége azért még hagy némi kívánnivalót maga után, így azon a fránya lapon nem igazodik ki valami egyszerűen. Meg amúgy is furkálja az oldalát a gondolat, hogy Ambroggio nem most először fordul meg itt. Hátha a kis tünemény tudna neki ezekben a dolgokban segíteni. Persze az édesség most előnyt élvez, mert ezek után igenis úgy érzi, hogy jól megérdemel valami különleges finomságot.
A férfiakat hagyja kibontakozni, ő maga pedig a pultnál lecövekelve könyököl annak lapjára, amíg a leányzónak lesz ideje vele foglalkozni.*
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-20 06:42:23
Üzenet elküldve: 2024-09-20 06:42:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Széles mosollyal konstatálja, hogy a lány nem hátrál ki az elé állított újabb kihívás elől sem. A továbbiakkal már kicsit más a helyzet. A beszélőkével most sincs gond, az hamar kiderül. Már ami a szavak mennyiségét illeti. Ambroggio pillantása egész elréved, mimikája maszkszerűen felejtődik az arcán. Olyanokon látni ilyesmit, akik nagyon koncentrálnak a hallgatózásra, vagy akik nem nagyon akarnak hinni a fülüknek.
A választ lezáró, unikális érv teszi fel az i-re a pontot, amitől az Intéző szemöldöke leheletnyit feljebb kúszik. Mikor beáll a csend, ő ugyanezzel a kifejezéssel pislog egyet. Elhalad mellette egy pillanat, aztán egy újabb. Végül göcögés bukik ki belőle, ami hamar jóízű nevetéssé bomlik.*
- Édesem, istenadta tehetség vagy *morzsol el egy könnycseppet a szeme sarkában* -, de a világról még nagyon sokat kell tanulnod *sóhajtja el jókedvét egy gyermeki naivitás feletti engedékeny fejcsóválással.*
- Na, eridj, rendelj magadnak valami finomságot. *A lány kezébe nyomja az étlapot és a pult felé noszogatja.*
- Nem vagyok kereskedő *mondja, immár az orkra fókuszálva a figyelmét.* - Inkább *pillanatnyit eltöpreng a megfelelő fogalmazáson* - érdekekben utazom. Lehetőségekben. Így, válaszolva a kérdésedre is: szállítmánnyal nem kell bajlódni az úton. ~Ha csak a kölyök nem számít annak.~
*Villant egy elégedett rókamosolyt, elvégre nagyon úgy tűnik, az üzlet irányba állt.*
- Hajózni terveztem, de leány ráébresztett, hogy talán egy kicsit korai lenne. Túl mély víz *derül saját szójátékán.* - S ha már rád bízzuk a biztonságunkat, egy kis kitérő Artheniorba épp megfelelő lenne, hogy kiderüljön, mennyire működik ez a felállás.
*A szavaiból kitűnik, hogy a munkára való felkérés egyáltalán nem jelent egyet nála a bizalommal, de Ambroggio tagadhatatlanul magabiztosan kezeli a kockázatot. Igazít a makulátlan fehér ingujjakon, aztán ismét felpillant a szürkebőrűre.*
- Az orkokat sokan ostobának és kegyetlennek tartják. Te kicsit sem tűnsz ostobának. *A kegyetlenségre szinte nyomatékosan nem tér ki.* - Az általános sztereotípiák ellenére se türelmetlen se lobbanékony nem vagy. Még a kis tündér iránt sem *biccent az asztalukat továbbra is szolgálatkészen szemmel tartó Sellő felé* -, pedig a teája, úgy érzem, nem igazán nyerte el a tetszésedet, Ukrom. *Hagy egy kis szünetet, hogy levonja a konzekvenciákat a morózus vonások esetleges változásából.* - Nincs rá garancia, hogy nem próbálod meg átvágni a torkomat, mielőtt elérjük a várost *válaszol végül az eredetileg neki címzett kérdésre* -, de ahogy mondtam, nem tűnsz ostobának.
*Ambroggio se tűnik olyan elveszettnek, bár nem könnyű megmondani, hová kéne sorolni. Az viszont biztos, hogy az ork se tudhatja, mibe tenyerelne azzal, ha esetleg rövid úton próbálná megszabadítani a javaitól vagy a lét további nyűgeitől.*
A választ lezáró, unikális érv teszi fel az i-re a pontot, amitől az Intéző szemöldöke leheletnyit feljebb kúszik. Mikor beáll a csend, ő ugyanezzel a kifejezéssel pislog egyet. Elhalad mellette egy pillanat, aztán egy újabb. Végül göcögés bukik ki belőle, ami hamar jóízű nevetéssé bomlik.*
- Édesem, istenadta tehetség vagy *morzsol el egy könnycseppet a szeme sarkában* -, de a világról még nagyon sokat kell tanulnod *sóhajtja el jókedvét egy gyermeki naivitás feletti engedékeny fejcsóválással.*
- Na, eridj, rendelj magadnak valami finomságot. *A lány kezébe nyomja az étlapot és a pult felé noszogatja.*
- Nem vagyok kereskedő *mondja, immár az orkra fókuszálva a figyelmét.* - Inkább *pillanatnyit eltöpreng a megfelelő fogalmazáson* - érdekekben utazom. Lehetőségekben. Így, válaszolva a kérdésedre is: szállítmánnyal nem kell bajlódni az úton. ~Ha csak a kölyök nem számít annak.~
*Villant egy elégedett rókamosolyt, elvégre nagyon úgy tűnik, az üzlet irányba állt.*
- Hajózni terveztem, de leány ráébresztett, hogy talán egy kicsit korai lenne. Túl mély víz *derül saját szójátékán.* - S ha már rád bízzuk a biztonságunkat, egy kis kitérő Artheniorba épp megfelelő lenne, hogy kiderüljön, mennyire működik ez a felállás.
*A szavaiból kitűnik, hogy a munkára való felkérés egyáltalán nem jelent egyet nála a bizalommal, de Ambroggio tagadhatatlanul magabiztosan kezeli a kockázatot. Igazít a makulátlan fehér ingujjakon, aztán ismét felpillant a szürkebőrűre.*
- Az orkokat sokan ostobának és kegyetlennek tartják. Te kicsit sem tűnsz ostobának. *A kegyetlenségre szinte nyomatékosan nem tér ki.* - Az általános sztereotípiák ellenére se türelmetlen se lobbanékony nem vagy. Még a kis tündér iránt sem *biccent az asztalukat továbbra is szolgálatkészen szemmel tartó Sellő felé* -, pedig a teája, úgy érzem, nem igazán nyerte el a tetszésedet, Ukrom. *Hagy egy kis szünetet, hogy levonja a konzekvenciákat a morózus vonások esetleges változásából.* - Nincs rá garancia, hogy nem próbálod meg átvágni a torkomat, mielőtt elérjük a várost *válaszol végül az eredetileg neki címzett kérdésre* -, de ahogy mondtam, nem tűnsz ostobának.
*Ambroggio se tűnik olyan elveszettnek, bár nem könnyű megmondani, hová kéne sorolni. Az viszont biztos, hogy az ork se tudhatja, mibe tenyerelne azzal, ha esetleg rövid úton próbálná megszabadítani a javaitól vagy a lét további nyűgeitől.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:30:01
Üzenet elküldve: 2024-09-18 10:30:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Habár modora továbbra is visszahúzódó, cselekedetei már figyelemre és némi nyitottságra adnak nyomot, amikor a társalgótér lecsökken egy asztalnyira; befejezetlen trófeatálját félretolja a falhoz, s fejét a letelepedő Ambroggio szemmagasságába emeli, várva a részleteket.
Nem kap nyílegyenes válaszokat a vöröses úrtól, amit fogai lassú csikorgatásával rosszall is. A józan eszű információmegtartás és a kellettlen titkolózás között olyan vékony a különbség, hogy a szürkebőrű nem is látja, úgyhogy találgathatja ki, melyik szituációban van most.*
- Kevés kufárral találkoztam, aki kitette volna az irháját ilyen körülmények között. Főképp nem Lanawin másik felére. *Pesszimista gondolatmenetét ki lehet olvasni arcizmai mozdulataiból, ahogy az asztalon könyökölve állát hüvelyk-és mutatóujjai közé teszi. Nem sikerült amaznak megszüntetni az ork gyanúját, hogy nem véletlenül nem nevezi meg annak a bizonyos üzletnek a tárgyát. Titoktartási eskü ide vagy oda, jobb tudnia ha nem valami morálisan, vagy netalán legálisan lenézendőre hajtaná a fejét.
De legalább az út veszélytelen lenne, igaz? Vele együtt valóban csökkenne a csábítás a világtalanok felől, ez igaz, de ha most hazudott neki a férfi, akkor az ork általi kockázat egyedül nem fogja megállítani őket. Ha netalán nem csak egy opportunista bagázst fújna össze ellenük a szél, akkor jó lenne ha tudná, hogy ha trióban utazva, mivel tűnnének ki a tömegből.
A különösebb ok nélküli kérdésére viszont hazudna, ha azt mondaná hogy nem azért tette fel mert csak kíváncsi volt a reakcióra. Egy kis hidegfejű válasz a lazán burkolt fenyegetésre, azt várta. De hogy ez a kötelezettség a lányra lesz terelve, arra nem számít. Nem úgy néz ki a vörös, mint aki nem hallotta már egyszer ennek valamelyik alternatíváját. Kicsit sajnálja a hölgyet. Mosolya, bár valóban gyönyörű, nem éppen illik a helyzethez. Talán csak ideges, ami nem meglepő, hisz valóban az életével fenyegette a másikat.*
~ Azzal a pénzzel fizetne ki, ami nála van. Amit elvennék. ~ *Hacsak nem akkora mennyiségű aranyat kapna tőle mindennek a végén, amit egy kincstárban őriznek a kettő közül az egyik városban. Bár azzal valóban betalált, hogy elég veszítenivalója van ahhoz, hegy ne süllyedjen le egy közönséges útonálló szintjére. De akkor miért is vállalná el ezt a szokásosnál kétesebb melót? Mi a garancia rá, hogy nem az Ő torkát fogják mindennek a végén elvágni?
Hát Wegtoren. Az újfajta kaland, és ha mázlija van, akkor Nawanthiri. Eleget ült már egy helyen. Kiegyenesedik.*
- Legyen így, Ambroggio. De azt még tudnom kell, hogy van e szállítmány, és mi az. Az se mindegy, hajóval tesszük e meg az út első részét, vagy lábbal. Nem kell megmondanom, melyik a gyorsabb. *Ezután a jó társasághoz fordul:* - Te pedig ne uramozz, nem vagyok még öreg. Csak a nevedet mondd meg.
Nem kap nyílegyenes válaszokat a vöröses úrtól, amit fogai lassú csikorgatásával rosszall is. A józan eszű információmegtartás és a kellettlen titkolózás között olyan vékony a különbség, hogy a szürkebőrű nem is látja, úgyhogy találgathatja ki, melyik szituációban van most.*
- Kevés kufárral találkoztam, aki kitette volna az irháját ilyen körülmények között. Főképp nem Lanawin másik felére. *Pesszimista gondolatmenetét ki lehet olvasni arcizmai mozdulataiból, ahogy az asztalon könyökölve állát hüvelyk-és mutatóujjai közé teszi. Nem sikerült amaznak megszüntetni az ork gyanúját, hogy nem véletlenül nem nevezi meg annak a bizonyos üzletnek a tárgyát. Titoktartási eskü ide vagy oda, jobb tudnia ha nem valami morálisan, vagy netalán legálisan lenézendőre hajtaná a fejét.
De legalább az út veszélytelen lenne, igaz? Vele együtt valóban csökkenne a csábítás a világtalanok felől, ez igaz, de ha most hazudott neki a férfi, akkor az ork általi kockázat egyedül nem fogja megállítani őket. Ha netalán nem csak egy opportunista bagázst fújna össze ellenük a szél, akkor jó lenne ha tudná, hogy ha trióban utazva, mivel tűnnének ki a tömegből.
A különösebb ok nélküli kérdésére viszont hazudna, ha azt mondaná hogy nem azért tette fel mert csak kíváncsi volt a reakcióra. Egy kis hidegfejű válasz a lazán burkolt fenyegetésre, azt várta. De hogy ez a kötelezettség a lányra lesz terelve, arra nem számít. Nem úgy néz ki a vörös, mint aki nem hallotta már egyszer ennek valamelyik alternatíváját. Kicsit sajnálja a hölgyet. Mosolya, bár valóban gyönyörű, nem éppen illik a helyzethez. Talán csak ideges, ami nem meglepő, hisz valóban az életével fenyegette a másikat.*
~ Azzal a pénzzel fizetne ki, ami nála van. Amit elvennék. ~ *Hacsak nem akkora mennyiségű aranyat kapna tőle mindennek a végén, amit egy kincstárban őriznek a kettő közül az egyik városban. Bár azzal valóban betalált, hogy elég veszítenivalója van ahhoz, hegy ne süllyedjen le egy közönséges útonálló szintjére. De akkor miért is vállalná el ezt a szokásosnál kétesebb melót? Mi a garancia rá, hogy nem az Ő torkát fogják mindennek a végén elvágni?
Hát Wegtoren. Az újfajta kaland, és ha mázlija van, akkor Nawanthiri. Eleget ült már egy helyen. Kiegyenesedik.*
- Legyen így, Ambroggio. De azt még tudnom kell, hogy van e szállítmány, és mi az. Az se mindegy, hajóval tesszük e meg az út első részét, vagy lábbal. Nem kell megmondanom, melyik a gyorsabb. *Ezután a jó társasághoz fordul:* - Te pedig ne uramozz, nem vagyok még öreg. Csak a nevedet mondd meg.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242