Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 145 (2881. - 2900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:22:48
Üzenet elküldve: 2020-04-05 20:22:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Parcy valamiért legbelül is elkülöníti már Amazianát magától és a gnómtól, hiszen nem ugyanabba a válfajba tartozik, mint ők. Cassy neki is javasolta, hogy próbálja meg a Sellőséget, de nem igazán hiszi a férfi, hogy ez hozzá illő munka lenne. Bizonytalan magában, meg túl sok emberrel találkozna, amit ő nagyon nem szeret, főként, ha azt huzamosabb ideig kell csinálnia. Tényleg megterhelő feladat, sok mindent el kell viselnie a szolgáltatónak még úgy is, ha a Sellőház eleve védi őket. Nehéz feladat, s félő, hogy ezt a tudós nem fogja tudni kezelni, de ezt egyáltalán nem Paranvyr dolga eldönteni. Ha tudná, miket gondol róla a gnóm, se perc alatt felkapná a vizet, de a másik szerencséjére erről szó sincs. Parcy nagyon gőgös tud lenni, ha a munkáját becsmérlik, s pont emiatt igyekszik meggyőzni róla a kedves Zammiriát, hogy ő bizony rátermett, minden kétség ellenére is. Valóban, a fizetésről még eddig senki sem ejtett szót, de mind az, mind pedig az alapszabályok teljesen korrektnek és érthetőnek tűnnek számára, az pedig kifejezetten tetszik neki, hogy a kisasszony olybár tünteti fel magát, akár a tenger: ha kedvesen, lágy, lobogó szellőben vitorlázol a felszínén, hogy megismerd, szeresd és védd, ő megsegít, ápol és óv, de amint többre tartasz, ormótlan hullámokkal süllyeszt feneketlen mélységek sötét végébe. Egy határozott, komoly bólintással adja tudtára, hogy mennyire megértette őket. A Boszorkánykonyha ezen részéről szerzett már ismereteket Droggtól, ezeket pedig nem rest megemlíteni, kissé mosolyogva.*
- Hálásan köszönöm, hogy szolgálhatom a Sellőházat, kisasszony, a terveiket pedig már elmesélte nekem az egyik építőjük, Drogghyan. Szerintem kitűnő ötlet, hogy a Kikötőben is meghonosítsák, vagyis remélem, hogy meghonosítjuk a bájital kereskedelmet, az összetett italok pedig szerintem nem jelentenek akadályt egy _alkimistának_. *Mivel az alkimista műhely kifejezés ellenére Myr jelezte a vajákos konyhácskájával, hogy mik a szándékai, természetesen Lughander finoman, tapintatosan, de igyekszik visszavágni. Apró virtus, semmi több, amit Zammiria is észlelhet, ha észreveszi a magánpárbajt a felszín alatt.*
- Kérem, hagy mutassam meg, mit tudok. *Talán ezzel lenyűgözheti a hölgyet. Ha teheti, kissé kijjebb tolja a széket, el az asztaltól, majd elővesz két fiolát, két fehér, finoman pezsgő varázsitalt. A bal kezében lévőt finoman és ügyesen beleönti a másikba, amit egy sistergő hang és egy apró, körkörös, hószín felhő követ. Ezután elteszi az üres fiolát, a telit pedig elkevergeti. A művelet természetesen azonnal sikerül, Parcy kitűnő szakember, s ezzel remélhetőleg bizonyított is, s vágyakozó, sárga szemei kíséretében, az 1 Hófehér varázsitalt Zammiria Rykoven felé nyújtja, hátha elveszi tőle.
*
- A neve, hófehér varázsital, bizonyos üzletek mellé jól jöhet, ugyanis aki megissza, egy ideig kifejezetten jól meg tud győzni másokat, s rá is nehezebben hatnak, amolyan kétélű fegyver az elmének és a karizmának. Megtisztelne, ha elfogadná, hálám első jeleként. Remélem nem fogok csalódást okozni majd a későbbiekben sem. *Na, ezzel reméli, magasra tette a lécet. Valójában főként önmaga miatt csinálja, nem a gnóm lekörözéséért. Jól esik neki, hogyha valakinek tetszik a tudománya, s ha azzal segíthet is másokat. Továbbiakban már csak egy kérdése van.*
- Ha nem probléma, szeretnék kérdezni valamit. Tudja, van egy macskám, Beltrys, északi vadcimros fajta. Cassy azt mondta, hogy az istállóban nyugodtan tarthatom, de a Sellőházba ne jöjjön be a vendégek miatt, amit megértek és támogatok is. Ez a Boszorkánykonyhára is igaz lesz?
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 21:16:10
//Egy asztal hátul//
*Parcy valamiért legbelül is elkülöníti már Amazianát magától és a gnómtól, hiszen nem ugyanabba a válfajba tartozik, mint ők. Cassy neki is javasolta, hogy próbálja meg a Sellőséget, de nem igazán hiszi a férfi, hogy ez hozzá illő munka lenne. Bizonytalan magában, meg túl sok emberrel találkozna, amit ő nagyon nem szeret, főként, ha azt huzamosabb ideig kell csinálnia. Tényleg megterhelő feladat, sok mindent el kell viselnie a szolgáltatónak még úgy is, ha a Sellőház eleve védi őket. Nehéz feladat, s félő, hogy ezt a tudós nem fogja tudni kezelni, de ezt egyáltalán nem Paranvyr dolga eldönteni. Ha tudná, miket gondol róla a gnóm, se perc alatt felkapná a vizet, de a másik szerencséjére erről szó sincs. Parcy nagyon gőgös tud lenni, ha a munkáját becsmérlik, s pont emiatt igyekszik meggyőzni róla a kedves Zammiriát, hogy ő bizony rátermett, minden kétség ellenére is. Valóban, a fizetésről még eddig senki sem ejtett szót, de mind az, mind pedig az alapszabályok teljesen korrektnek és érthetőnek tűnnek számára, az pedig kifejezetten tetszik neki, hogy a kisasszony olybár tünteti fel magát, akár a tenger: ha kedvesen, lágy, lobogó szellőben vitorlázol a felszínén, hogy megismerd, szeresd és védd, ő megsegít, ápol és óv, de amint többre tartasz, ormótlan hullámokkal süllyeszt feneketlen mélységek sötét végébe. Egy határozott, komoly bólintással adja tudtára, hogy mennyire megértette őket. A Boszorkánykonyha ezen részéről szerzett már ismereteket Droggtól, ezeket pedig nem rest megemlíteni, kissé mosolyogva.*
- Hálásan köszönöm, hogy szolgálhatom a Sellőházat, kisasszony, a terveiket pedig már elmesélte nekem az egyik építőjük, Drogghyan. Szerintem kitűnő ötlet, hogy a Kikötőben is meghonosítsák, vagyis remélem, hogy meghonosítjuk a bájital kereskedelmet, az összetett italok pedig szerintem nem jelentenek akadályt egy _alkimistának_. *Mivel az alkimista műhely kifejezés ellenére Myr jelezte a vajákos konyhácskájával, hogy mik a szándékai, természetesen Lughander finoman, tapintatosan, de igyekszik visszavágni. Apró virtus, semmi több, amit Zammiria is észlelhet, ha észreveszi a magánpárbajt a felszín alatt.*
- Kérem, hagy mutassam meg, mit tudok. *Talán ezzel lenyűgözheti a hölgyet. Ha teheti, kissé kijjebb tolja a széket, el az asztaltól, majd elővesz két fiolát, két fehér, finoman pezsgő varázsitalt. A bal kezében lévőt finoman és ügyesen beleönti a másikba, amit egy sistergő hang és egy apró, körkörös, hószín felhő követ. Ezután elteszi az üres fiolát, a telit pedig elkevergeti. A művelet természetesen azonnal sikerül, Parcy kitűnő szakember, s ezzel remélhetőleg bizonyított is, s vágyakozó, sárga szemei kíséretében, az 1 Hófehér varázsitalt Zammiria Rykoven felé nyújtja, hátha elveszi tőle.
*- A neve, hófehér varázsital, bizonyos üzletek mellé jól jöhet, ugyanis aki megissza, egy ideig kifejezetten jól meg tud győzni másokat, s rá is nehezebben hatnak, amolyan kétélű fegyver az elmének és a karizmának. Megtisztelne, ha elfogadná, hálám első jeleként. Remélem nem fogok csalódást okozni majd a későbbiekben sem. *Na, ezzel reméli, magasra tette a lécet. Valójában főként önmaga miatt csinálja, nem a gnóm lekörözéséért. Jól esik neki, hogyha valakinek tetszik a tudománya, s ha azzal segíthet is másokat. Továbbiakban már csak egy kérdése van.*
- Ha nem probléma, szeretnék kérdezni valamit. Tudja, van egy macskám, Beltrys, északi vadcimros fajta. Cassy azt mondta, hogy az istállóban nyugodtan tarthatom, de a Sellőházba ne jöjjön be a vendégek miatt, amit megértek és támogatok is. Ez a Boszorkánykonyhára is igaz lesz?
A hozzászólás írója (Paranvyr Lughander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 21:16:10
2899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:20:15
Üzenet elküldve: 2020-04-05 19:20:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kíváncsi tekintettel követi a fél-elf minden mozdulatát és amikor az finoman megcsókolja ágaskodó tagját egy jól eső sóhaj kíséretében mar bele a lepedő anyagába. ~A végén elszakítod, Max~ korholja le magát, így inkább finoman az utolsó őt fedő anyagtól megfosztó szépség fejére vezeti tenyerén és finoman masszírozza a másik fejbőrét. Azonban amikor a nő szándéka hosszabb tervekre kezd utalni a másik álla felé kap, hogy a gesztenye szemeket az övéire próbálja irányítani. Amennyiben ez sikerül, így szól Maydeleinéhez:*
- Nem szükséges, May. Hagyd csak! Mássz fel az ágyra szépség. Mellesleg pont te mondod előttem térdelve, hogy ne siessünk sehová. *Egy szívből jövő nevetés tölti be a szobát, ezzel felfedve a tökéletesen szabályos, fehér fogsort. Hihetetlen nagy szerencséje volt e téren, általában mindig megfoglya az embereket vagy épp fél-elfeket a széles mosolya. Közben, ha teheti a másik arcába hulló tincseket simogatja és a karjaira vezeti érintését, hogy gyengéd cirógatásba kezdjen. Nem mondja, hogy nem esne jól neki, ha a nő tovább ügyeskedne, de jobban szereti érinteni a másikat és csókolni az ajkait. Számára az bensőségesebb, és ami bensőséges az intenzívebb, így izgatóbb is. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kíváncsi tekintettel követi a fél-elf minden mozdulatát és amikor az finoman megcsókolja ágaskodó tagját egy jól eső sóhaj kíséretében mar bele a lepedő anyagába. ~A végén elszakítod, Max~ korholja le magát, így inkább finoman az utolsó őt fedő anyagtól megfosztó szépség fejére vezeti tenyerén és finoman masszírozza a másik fejbőrét. Azonban amikor a nő szándéka hosszabb tervekre kezd utalni a másik álla felé kap, hogy a gesztenye szemeket az övéire próbálja irányítani. Amennyiben ez sikerül, így szól Maydeleinéhez:*
- Nem szükséges, May. Hagyd csak! Mássz fel az ágyra szépség. Mellesleg pont te mondod előttem térdelve, hogy ne siessünk sehová. *Egy szívből jövő nevetés tölti be a szobát, ezzel felfedve a tökéletesen szabályos, fehér fogsort. Hihetetlen nagy szerencséje volt e téren, általában mindig megfoglya az embereket vagy épp fél-elfeket a széles mosolya. Közben, ha teheti a másik arcába hulló tincseket simogatja és a karjaira vezeti érintését, hogy gyengéd cirógatásba kezdjen. Nem mondja, hogy nem esne jól neki, ha a nő tovább ügyeskedne, de jobban szereti érinteni a másikat és csókolni az ajkait. Számára az bensőségesebb, és ami bensőséges az intenzívebb, így izgatóbb is. *
2898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:45:50
Üzenet elküldve: 2020-04-05 18:45:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
* Természetesen igyekszik a tőle telhető legnagyobb türelemmel megvárni, amíg Zam elintézi a sellőnek jelentkező elffel a dolgokat. Szíve kissé hevesen dobog mellkasában, s erősen reménykedik, hogy megkapja a munkát. Természetesen örül a Sellőház által felkínált személyzeti szobának, és úgy dönt, hogy él is a lehetőséggel. Nem kerüli el a figyelmét Paramvyr megjegyzése a gyorsaságról. *
~ A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről... ~ * Ismétli magában gúnyosan. * ~ Látszik, hogy nem értesz hozzá, te pancser. Úgy keversz te bájitalt, ahogyan én ételt a konyhán. Sehogy. ~
* Végre rájuk kerül a sor. *
- Biztosíthatom, hogy nálam nem kérdés a minőség, és természetesen nem átlagos italokat is kikeverek bármikor. * Mondja Myr Zam erre vonatkozó kijelentésére. *
- És a tömeges megrendelés sem okoz gondot.
* Zam kijelenti, hogy mindketten megkapják az állást. *
~ Na, majd meglátjuk, hogy tudsz helyt állni, te pancser. ~
- Szívesen segítek bármiben, amíg elkészül a vajákos konyha. * Vágja rá gondolkodás nélkül Myr, miután Zam titokzatosan mosolyog. *
//Egy asztal hátul//
* Természetesen igyekszik a tőle telhető legnagyobb türelemmel megvárni, amíg Zam elintézi a sellőnek jelentkező elffel a dolgokat. Szíve kissé hevesen dobog mellkasában, s erősen reménykedik, hogy megkapja a munkát. Természetesen örül a Sellőház által felkínált személyzeti szobának, és úgy dönt, hogy él is a lehetőséggel. Nem kerüli el a figyelmét Paramvyr megjegyzése a gyorsaságról. *
~ A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről... ~ * Ismétli magában gúnyosan. * ~ Látszik, hogy nem értesz hozzá, te pancser. Úgy keversz te bájitalt, ahogyan én ételt a konyhán. Sehogy. ~
* Végre rájuk kerül a sor. *
- Biztosíthatom, hogy nálam nem kérdés a minőség, és természetesen nem átlagos italokat is kikeverek bármikor. * Mondja Myr Zam erre vonatkozó kijelentésére. *
- És a tömeges megrendelés sem okoz gondot.
* Zam kijelenti, hogy mindketten megkapják az állást. *
~ Na, majd meglátjuk, hogy tudsz helyt állni, te pancser. ~
- Szívesen segítek bármiben, amíg elkészül a vajákos konyha. * Vágja rá gondolkodás nélkül Myr, miután Zam titokzatosan mosolyog. *
2897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:53:03
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:53:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Welly, Rey, Ilion//
//Pultnál//
*Nem igazán reagál Vidilion azon megállapítására, mi szerint pénzközpontú lenne, mert hát itt a kikötőben ki nem az? Sőt, neki inkább az a furcsa, aki el tud menni az anyagiasság mellett, mert ebből él, ahogy sokan mások is. Eztán megérkezik Reyraa is az asztalhoz és elmagyarázza neki a fennálló helyzetet, ami valóban eltér a megszokottól. Majd ismét a munkájával foglalatoskodik és hozza az italok, bár a mélységi nő kijelentette, ő nem inna, majd eldöntik egymás között a dolgot. Eztán akad még egy kis dolga a pultnál, de a kacsa is megérkezik a maga illatozó módján, amelyet illően fel is szolgál. Nagy meglepetésére a köszönet mellé még húsz aranyat is kap a férfitől, amit egy hálás mosollyal kísérve tesz el.*
-Nagyon kedves. *Hálálkodik.*
-Wellyradona. *Biccent a bemutatkozásra, majd folytatja.*
-Fogyasszák jóízűen, és ha még bármiben segíthetek… Ilion, csak szóljon bátran. *Hajtja meg magát illedelmesen, majd távozik vissza a pultba, egyéb teendőihez.*
//Pultnál//
*Nem igazán reagál Vidilion azon megállapítására, mi szerint pénzközpontú lenne, mert hát itt a kikötőben ki nem az? Sőt, neki inkább az a furcsa, aki el tud menni az anyagiasság mellett, mert ebből él, ahogy sokan mások is. Eztán megérkezik Reyraa is az asztalhoz és elmagyarázza neki a fennálló helyzetet, ami valóban eltér a megszokottól. Majd ismét a munkájával foglalatoskodik és hozza az italok, bár a mélységi nő kijelentette, ő nem inna, majd eldöntik egymás között a dolgot. Eztán akad még egy kis dolga a pultnál, de a kacsa is megérkezik a maga illatozó módján, amelyet illően fel is szolgál. Nagy meglepetésére a köszönet mellé még húsz aranyat is kap a férfitől, amit egy hálás mosollyal kísérve tesz el.*
-Nagyon kedves. *Hálálkodik.*
-Wellyradona. *Biccent a bemutatkozásra, majd folytatja.*
-Fogyasszák jóízűen, és ha még bármiben segíthetek… Ilion, csak szóljon bátran. *Hajtja meg magát illedelmesen, majd távozik vissza a pultba, egyéb teendőihez.*
2896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:37:34
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint sikeresen végrehajtotta, amit elképzelt és immár egy nálánál nagyobb férfit tudhat a lábai között, elégedett mosoly kúszik az arcára. Óvatosan hátrálva lecsúszik az ágyról, hogy hatékonyabb pozíciót vehessen fel a nadrág lesegítéséhez. A haját az egyik oldalra simítja, majd előrehajol a férfi ágyékához és puha ajkaival győzködi, a már nem közömbös testrészt, mielőtt még elválasztaná hű társától. Ez valóban csupán néhány kedveskedő csók semmi más, nem szeretné idő előtt túlfuttatni a drágát. Határozott mozdulatokkal lehúzza Max nadrágját és az egyik szék háttámlájára dobja. Ezt követően, még magán tartja a csipkés csodát, minden bizonnyal nem fosztaná meg a másikat attól az örömtől, hogy ő saját kezűleg szabadítsa meg utolsó bástyájától, majd hosszú sóhajokkal könyörgő ajkakkal hajtsa igája alá.*
-Remélem tetszeni fog, Kedves. *Hajol rá a fél-elf férfiasságára és először csak lágyan körbeudvarolja, majd erőteljesebb gondozásban részesíti, a kezével is rásegítve a hatásra. Csupán fokozni szeretné a helyzetet, így lassú mozdulatokkal kínozza, ha túl heves reakciót vált ki, félbe is szakítja azt.*
-Csak lazíts, nem sietünk sehova. *Jegyzi meg, néha keblei puha bőréhez érintve azt.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amint sikeresen végrehajtotta, amit elképzelt és immár egy nálánál nagyobb férfit tudhat a lábai között, elégedett mosoly kúszik az arcára. Óvatosan hátrálva lecsúszik az ágyról, hogy hatékonyabb pozíciót vehessen fel a nadrág lesegítéséhez. A haját az egyik oldalra simítja, majd előrehajol a férfi ágyékához és puha ajkaival győzködi, a már nem közömbös testrészt, mielőtt még elválasztaná hű társától. Ez valóban csupán néhány kedveskedő csók semmi más, nem szeretné idő előtt túlfuttatni a drágát. Határozott mozdulatokkal lehúzza Max nadrágját és az egyik szék háttámlájára dobja. Ezt követően, még magán tartja a csipkés csodát, minden bizonnyal nem fosztaná meg a másikat attól az örömtől, hogy ő saját kezűleg szabadítsa meg utolsó bástyájától, majd hosszú sóhajokkal könyörgő ajkakkal hajtsa igája alá.*
-Remélem tetszeni fog, Kedves. *Hajol rá a fél-elf férfiasságára és először csak lágyan körbeudvarolja, majd erőteljesebb gondozásban részesíti, a kezével is rásegítve a hatásra. Csupán fokozni szeretné a helyzetet, így lassú mozdulatokkal kínozza, ha túl heves reakciót vált ki, félbe is szakítja azt.*
-Csak lazíts, nem sietünk sehova. *Jegyzi meg, néha keblei puha bőréhez érintve azt.*
2895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:14:26
Üzenet elküldve: 2020-04-05 17:14:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
*Amazianát elégedettség tölti el és pillanatnyi megnyugvás, amikor Zammiria egyetért a felfogásával, majd egyszerre fagy meg benne a levegő is hirtelen, amikor név szerint szólítja, és pontosan tudja most fog meghatározódni minden ami e helyzetben fontos lehet a számára. A gyomrában görcs keletkezik, a szíve hevesen dübörög mellkasa fogságában közben, mintha egy örökkévalóságra meg állna az idő. Aztán amikor a sötételf kiejti ajkain a döntése láthatatlan pecsétjét, Ama egész lényén átfut minden általa ismert érzelem, amit csak egy lágy mosollyal tükröz a világ szeme elé. *
-Köszönöm a bizalmat. * Ezek után figyelmesen hallgatja a nő mondandóját, melynek végén egy aprót bólint jelezve, hogy eszébe véste és feldolgozta az információk sorozatát. Gyorsan még egyszer átpörgeti magában a beszélgetést, hogy szó esett e mindenről amire szüksége lehet, és a végén talál valamit . Nem szeretne akadékoskodónak esetleg értetlennek mutatkozni, de egy valami mégiscsak nem került szóba. *
- Mi az a pont amikor nemet kell mondani a vendégnek? Úgy értem szinte magától érthetődő az, hogy például egy szívásnyom nem megengedett, de kíváncsi lennék, hogy meddig mehet el a másik. Szeretném tisztázni a saját biztonságom érdekében és a félreértések elkerülése végett. *Az elf úgy gondolja ez egy meglehetősen érthető kérdés, amire a teljes joga meg van, hogy tudhassa a választ. *
//Egy asztal hátul//
*Amazianát elégedettség tölti el és pillanatnyi megnyugvás, amikor Zammiria egyetért a felfogásával, majd egyszerre fagy meg benne a levegő is hirtelen, amikor név szerint szólítja, és pontosan tudja most fog meghatározódni minden ami e helyzetben fontos lehet a számára. A gyomrában görcs keletkezik, a szíve hevesen dübörög mellkasa fogságában közben, mintha egy örökkévalóságra meg állna az idő. Aztán amikor a sötételf kiejti ajkain a döntése láthatatlan pecsétjét, Ama egész lényén átfut minden általa ismert érzelem, amit csak egy lágy mosollyal tükröz a világ szeme elé. *
-Köszönöm a bizalmat. * Ezek után figyelmesen hallgatja a nő mondandóját, melynek végén egy aprót bólint jelezve, hogy eszébe véste és feldolgozta az információk sorozatát. Gyorsan még egyszer átpörgeti magában a beszélgetést, hogy szó esett e mindenről amire szüksége lehet, és a végén talál valamit . Nem szeretne akadékoskodónak esetleg értetlennek mutatkozni, de egy valami mégiscsak nem került szóba. *
- Mi az a pont amikor nemet kell mondani a vendégnek? Úgy értem szinte magától érthetődő az, hogy például egy szívásnyom nem megengedett, de kíváncsi lennék, hogy meddig mehet el a másik. Szeretném tisztázni a saját biztonságom érdekében és a félreértések elkerülése végett. *Az elf úgy gondolja ez egy meglehetősen érthető kérdés, amire a teljes joga meg van, hogy tudhassa a választ. *
2894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 16:59:39
Üzenet elküldve: 2020-04-05 16:59:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Bármit mondanak vagy gondolnak is a lányok, Bobbir már teljesen biztos abban, hogy ők ketten a lehető legtöbbet megtették kedves vendégük, így pedig a Sellőház hírnevének öregbítése érdekében. A fürdés közben még csak-csak eszében volt a fogadótérben lezajlott erőszakos közjáték, az utána következő éjszaka a kényelmes szobában viszont teljesen elfelejtette vele a késő délután történteket. Szinte új elf lett,a testét és a lelkét is megfelelő kezelésben részesítette a gyönyörű tündér és az elf.
Bobbir megvárja, hogy Nalaeä felsorolja a teljes választékot, aztán elgondolkozik a meghozandó nagyon fontos döntésen. A vacsora finom volt, az asztaltársaság pedig kellemes, ezúttal sem szeretne rosszabbat. *
~ Milyen régen ettem már olyat…~
– Legyen bundáskenyér, hozzá mindenféle zöldség, tea és egy pohár gyümölcslé. És kérd meg a konyhát, hogy uzsonnára is csomagoljanak el nekem valamit *válaszolja az elfnek. Úgy számol, hogy még a lányoknak szánt fizetség és borravaló mellett is jut majd az ételre és a szállásra bőven. Tudja persze, hogy egyik sem olcsó mulatság, de teli erszénnyel jött és már előre erre szánt egy nagylelkű összeget. Megadja a módját, az egyszer biztos. Az útjára engedi a tündért, hogy felkészülhessenek a napra az elffel.
Yathlanaere néz és elmosolyodik. Készségesen hagyja, hogy a csinos elf felöltöztesse, a közben kapott kedvességeket pedig nagyon szívesen elfogadja. Kezével Yathlanae fejét simogatja hátulról miközben a nő a nyakánál ügyködik. Visszavigyorog a sellőre miután elkészülnek, aztán egy bólintással elfogadja a felkérést. *
– Hát persze. Persze én sem vagyok ügyesebb, de mindig segítek a bajban. *Közelebb lép az elfhez és rásegíti a ruhát. A fűzős résszel valóban elszöszöl kicsit, finoman, alaposan, de kicsit túl lassan csinálja. Végül megköti az utolsó csomót, majd válaszcsókot nyom Yathlanea nyakára.*
– Mehetünk. Lent majd szólj valakinek, hogy hozzák le a csomagom. Reggeli után indulnom kell. *Hagyja, hogy Yathlanae belékaroljon, aztán együtt mennek le a földszintre. Mosollyal köszönti Nalaät miközben leül mellé az asztalhoz. *
– Biztos lehetsz benne. Most viszont lássunk hozzá. *Válaszával bizonyságot tesz arról, hogy a különböző női praktikák közül még mindig a férfiak megetetése az egyik leghatásosabb. Először iszik egy kicsit, majd enni kezd. Van mit bepótolnia.*
//Bobbir szobája, majd fogadótér//
*Bármit mondanak vagy gondolnak is a lányok, Bobbir már teljesen biztos abban, hogy ők ketten a lehető legtöbbet megtették kedves vendégük, így pedig a Sellőház hírnevének öregbítése érdekében. A fürdés közben még csak-csak eszében volt a fogadótérben lezajlott erőszakos közjáték, az utána következő éjszaka a kényelmes szobában viszont teljesen elfelejtette vele a késő délután történteket. Szinte új elf lett,a testét és a lelkét is megfelelő kezelésben részesítette a gyönyörű tündér és az elf.
Bobbir megvárja, hogy Nalaeä felsorolja a teljes választékot, aztán elgondolkozik a meghozandó nagyon fontos döntésen. A vacsora finom volt, az asztaltársaság pedig kellemes, ezúttal sem szeretne rosszabbat. *
~ Milyen régen ettem már olyat…~
– Legyen bundáskenyér, hozzá mindenféle zöldség, tea és egy pohár gyümölcslé. És kérd meg a konyhát, hogy uzsonnára is csomagoljanak el nekem valamit *válaszolja az elfnek. Úgy számol, hogy még a lányoknak szánt fizetség és borravaló mellett is jut majd az ételre és a szállásra bőven. Tudja persze, hogy egyik sem olcsó mulatság, de teli erszénnyel jött és már előre erre szánt egy nagylelkű összeget. Megadja a módját, az egyszer biztos. Az útjára engedi a tündért, hogy felkészülhessenek a napra az elffel.
Yathlanaere néz és elmosolyodik. Készségesen hagyja, hogy a csinos elf felöltöztesse, a közben kapott kedvességeket pedig nagyon szívesen elfogadja. Kezével Yathlanae fejét simogatja hátulról miközben a nő a nyakánál ügyködik. Visszavigyorog a sellőre miután elkészülnek, aztán egy bólintással elfogadja a felkérést. *
– Hát persze. Persze én sem vagyok ügyesebb, de mindig segítek a bajban. *Közelebb lép az elfhez és rásegíti a ruhát. A fűzős résszel valóban elszöszöl kicsit, finoman, alaposan, de kicsit túl lassan csinálja. Végül megköti az utolsó csomót, majd válaszcsókot nyom Yathlanea nyakára.*
– Mehetünk. Lent majd szólj valakinek, hogy hozzák le a csomagom. Reggeli után indulnom kell. *Hagyja, hogy Yathlanae belékaroljon, aztán együtt mennek le a földszintre. Mosollyal köszönti Nalaät miközben leül mellé az asztalhoz. *
– Biztos lehetsz benne. Most viszont lássunk hozzá. *Válaszával bizonyságot tesz arról, hogy a különböző női praktikák közül még mindig a férfiak megetetése az egyik leghatásosabb. Először iszik egy kicsit, majd enni kezd. Van mit bepótolnia.*
2893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 15:05:49
Üzenet elküldve: 2020-04-05 15:05:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*Újdonsült asztaltársa feltűnően udvarias, talán kissé tartózkodó is ebből adódóan, de ezt Rey egyáltalán nem bánja, sőt, kényelmesebbnek is érzi ezt a fajta társalgást, mint a felszabadult, önfeledt csevegést, ami már-már kényelmetlenül ellenkezik természetével.
Miután a másik részletesen kifejti meghívásának miértjét, a nő csak határozottan bólint, jelezve, hogy teljes mértékben megértette a magyarázatot. Így már érthetőbb, miért kérte Welly, hogy csatlakozzon.*
- Sokan túlértékelik az egyszerű szemkontaktust.
*Jegyzi meg, természetesen mindenféle rossz szándék vagy szemrehányás nélkül. Csak szokás szerint, a maga rideg stílusában közli a véleményét. Eszébe jut, hogy mielőtt idejött, Drey is szóvá tette, hogy talán "szemezett" a két mélységi. Persze biztosan nem úgy gondolta, de Reyraa még nem igazán tud a sorok közt olvasni, van még mit tanulnia ezen a téren.*
- Úgy gondolom, itt, a kikötőben ugyanúgy néznek ránk, mint bármilyen más fajra. Nem túl régóta dolgozom itt, de már egészen megszoktam ezt a helyet, ismerem a személyzetet. Eleinte kellemes meglepetésként ért, hogy itt, a Sellőházban mennyire nyitottak mindenkivel. Tudja, ezelőtt Artheniorban éltem néhány évet, leginkább árnyékban. Ott nem mindenhol látják szívesen a fajtánkat. Itt pedig a hely tulajdonosa is mélységi. Képzelheti, milyen nehézkesen szoktam bele.
*Igazából merészség azt állítani, hogy beleszokott. Inkább csak megszokta, alkalmazkodott. De már így is eleget beszélt magáról, nem kívánja még jobban részletezni életét. Igyekszik annyi információt megosztani, amennyit a beszélgetés feltétlenül megkíván, se többet, se kevesebbet.
Közben Welly is visszatér az esztétikusan tálalt kacsákkal, eléjük helyezve az ételeket. Rey egy kedves mosollyal, s szokásos, néma biccentésével köszöni meg a felszolgáló fáradalmait, majd a férfi példájára ő is illendően bemutatkozik, ha már egészen eddig nem jutott eszébe.*
- Én Reyraa vagyok, de szinte mindenki csak Reynek szólít.
*Rájön, hogy időközben megszerette nevének eme kedves rövidítését, hiszen már egy ideje így mutatkozik be. Pedig eleinte nem akarta bevallani magának, hogy bármilyen érzelem fűzné a társai által rá ragasztott névhez.*
*Újdonsült asztaltársa feltűnően udvarias, talán kissé tartózkodó is ebből adódóan, de ezt Rey egyáltalán nem bánja, sőt, kényelmesebbnek is érzi ezt a fajta társalgást, mint a felszabadult, önfeledt csevegést, ami már-már kényelmetlenül ellenkezik természetével.
Miután a másik részletesen kifejti meghívásának miértjét, a nő csak határozottan bólint, jelezve, hogy teljes mértékben megértette a magyarázatot. Így már érthetőbb, miért kérte Welly, hogy csatlakozzon.*
- Sokan túlértékelik az egyszerű szemkontaktust.
*Jegyzi meg, természetesen mindenféle rossz szándék vagy szemrehányás nélkül. Csak szokás szerint, a maga rideg stílusában közli a véleményét. Eszébe jut, hogy mielőtt idejött, Drey is szóvá tette, hogy talán "szemezett" a két mélységi. Persze biztosan nem úgy gondolta, de Reyraa még nem igazán tud a sorok közt olvasni, van még mit tanulnia ezen a téren.*
- Úgy gondolom, itt, a kikötőben ugyanúgy néznek ránk, mint bármilyen más fajra. Nem túl régóta dolgozom itt, de már egészen megszoktam ezt a helyet, ismerem a személyzetet. Eleinte kellemes meglepetésként ért, hogy itt, a Sellőházban mennyire nyitottak mindenkivel. Tudja, ezelőtt Artheniorban éltem néhány évet, leginkább árnyékban. Ott nem mindenhol látják szívesen a fajtánkat. Itt pedig a hely tulajdonosa is mélységi. Képzelheti, milyen nehézkesen szoktam bele.
*Igazából merészség azt állítani, hogy beleszokott. Inkább csak megszokta, alkalmazkodott. De már így is eleget beszélt magáról, nem kívánja még jobban részletezni életét. Igyekszik annyi információt megosztani, amennyit a beszélgetés feltétlenül megkíván, se többet, se kevesebbet.
Közben Welly is visszatér az esztétikusan tálalt kacsákkal, eléjük helyezve az ételeket. Rey egy kedves mosollyal, s szokásos, néma biccentésével köszöni meg a felszolgáló fáradalmait, majd a férfi példájára ő is illendően bemutatkozik, ha már egészen eddig nem jutott eszébe.*
- Én Reyraa vagyok, de szinte mindenki csak Reynek szólít.
*Rájön, hogy időközben megszerette nevének eme kedves rövidítését, hiszen már egy ideje így mutatkozik be. Pedig eleinte nem akarta bevallani magának, hogy bármilyen érzelem fűzné a társai által rá ragasztott névhez.*
2892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:30:32
Üzenet elküldve: 2020-04-05 14:30:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Apró mosoly fut át ajkain, s egy enyhén bólint Amaziana alapigazságára a célokról.*
- Ez így van.
*A nő felelete gondosan komponált, s nem hagy kétséget afelől, hogy legalább elméletben tudja, mi vár rá, a többi pedig elkerülhetetlenül jön majd a tapasztalással. Zammiria kissé előre dől, s lágy hangon közli döntését.*
- Amaziana, ez esetben légy üdvözölve nálunk! Nem ígérem, hogy a munka könnyű lesz, és a beilleszkedés is előtted áll egy új helyen, de mi itt egy összetartó közösség vagyunk, sokan vannak, akik segíthetnek benne, hogy kiismerd magad, és remélem, hamarosan otthonosnak érzed majd.
*Visszadől a támlához, és mindhármukhoz beszél ezúttal. Bár a két bájital-keverővel még nem végzett, ezek az információk számukra is fontosak.*
- Ugyan nem kérdeztetek még a fizetség felől, ám valószínűleg sejtitek, ha itt körbenéztek, hogy nem fukarkodunk az alkalmazottakkal szemben, megbecsüljük a jó munkaerőt. Igény esetén mindenki számára biztosítunk szobát a személyzeti részlegen. Az étkezés és ésszerű keretek között minden fogyasztás ingyenes, a mosoda, a takarítószemélyzet gondoskodik a tisztaságról. A tisztálkodás a szobában szintén megoldott. A minőségi munkáért, az engedelmességért és a hűségért cserébe igyekszünk mindent megadni, ami lehetséges. Ez igaz a feladatok kiosztására is, van némi mozgástér a szerepkörökön belül, amennyiben a Sellőház számára is hasznos tevékenységről van szó, és nem veszélyezteti az alapszolgáltatások kiszolgálását. Mindenki fordulhat saját kezdeményezéssel a vezetőség felé, és igaz ez az ötletekre is, amik a jobbítást szolgálják. Cserébe minőségi munkát, elhivatottságot és megbízhatóságot várunk. Bizonyára felesleges mondanom, de a rend kedvéért megjegyzem, hogy nem tűrjük viszont az ellenünk való cselekedeteket, a kártékony viselkedést.
*Erre az egy mondatra nagyon komoly arcot ölt, leginkább múltbéli eseményekre emlékezve, amikor mégis történt ilyesmi, és komoly büntetéssel szankcionálták.*
- No de, erről ennyit, hacsak nincs kérdés ezzel kapcsolatban.
*Enyhül meg ismét az arca, s hagy néhány pillanatot, hogy szóljanak, ha szeretnének. Aztán ismét Amazianához fordul.*
- Ha nincs más kérdésed vagy közlésed, úgy végeztünk. Darelld gondjaira bízlak, hogy szobát utaljon ki számodra, és segítsen fürdőt rendelni.
*Fordítja fejét a közelben álldogáló férfi felé, majd visszanéz az új Sellőre.*
- Találhatsz magadnak ruhát és kellékeket a szobában, melyekkel felfrissítheted a külsőd. Ha szeretnéd, tarthatsz néhány óra pihenőt, és étkezhetsz a konyhán, mielőtt felveszed a szolgálatot. Az első napon ezt általában biztosítani szoktuk, elég nagy megterhelés a vendégek kiszolgálása, főként a Sellőknek, nem szeretnénk, ha ennek bárki kimerülten állna neki. Ám utána jelentkezz a fogadótérben, rendben?
*A nőnek van még lehetősége kérdezni, ha szeretne, ám utána feltehetően hármasban maradnak az asztalnál. Myr már kifejtette hezitálás nélkül, hogy nem fél a veszélytől, erre Zammiria elégedetten bólint. Paranvyr is érdekes oldalát csillogtatja meg előtte, a mélységi nő tervei előtt szélesebb távlatok nyílnak meg. Egyetlen dologra reflektál közvetlenül, ez pedig a férfi utolsó kijelentése, amit a maga nézeteivel egészít ki.*
- Én is úgy gondolom, hogy a gyorsaság sok helyzetben értékes, sőt, életmentő lehet. Ám csak akkor, ha nem vezet kapkodáshoz.
*Egy enyhe mosollyal próbálja éreztetni, hogy nem kifejezetten intelemnek szánja, csak véleményét osztja meg.*
- Ezt valószínűleg szintén feleslegesen mondom, mert bár nem vagyok a szakma szakértője, de úgy tudom, a bájitalok keveréséhez leginkább türelem és biztos mozdulatok szükségesek.
*Mostantól még inkább mindkettejükhöz beszél egyszerre.*
- Ha már szóba került a Boszorkánykonyha, mondanék néhány szót róla. Jelenleg is folyik az építkezés a közelben. Ezt alapvetően egy csendes, tiszta fogadónak szánjuk, ahol alkimista műhelyet és boltot is szeretnénk létesíteni. A kikötőben jelenleg nincsen biztos piaca a bájitaloknak, bár bizonyosan egy kis utánajárással felderíthető, hol lehet hozzájutni e szerekhez, azok minősége azonban kérdéses lehet. A mi boltunk nyitott és szavatolt lenne, ugyanúgy hangsúlyt szeretnénk fektetni a minőségre és megbízhatóságra, mint az a Sellőház szolgáltatásai esetén jellemző.
*Ezen a ponton Myrre pillant.*
- Ahogy a kedves kolléga már a jelek szerint kiderítette, nem kívánunk megállni az alapitalok terén, amihez mindenki könnyen hozzájuthat a városban vagy a thargok műhelyében. Szükségünk van olyan szakértőkre, akik képesek magasabb hatékonyságú italokat keverni, és rendelésre akár nagyobb mennyiségben azt előállítani.
*Innentől megosztja figyelmét megint kettejük között.*
- Ezt akár szállítmányoznánk is a kikötőn kívül eső piacokra. Ez az elosztórendszer még nincs kiépítve, ezért örömmel vennék segítséget a kapcsolatrendszer szélesítésében a lehetséges piaci szereplőkkel.
*Egy kicsit elhallgat, míg megfontol valamit. Szívélyes arckifejezést ölt.*
- Tulajdonképpen akár már vehetjük úgy, hogy az állást megkaptátok. Hogy pontosan miben áll, az pedig a korábban említett okokból rugalmasnak tekinthető. Egyelőre nem áll rendelkezésre az alkimista műhely, így nem állíthatok oda senkit a gyártósor mellé. Míg a gyártást nem tudjuk biztosítani, addig a piacnak is inkább csak a feltérképezése jöhetne szóba, nem szeretném viszont, ha széles körben elterjedne a híre, míg nem állunk készen. Megfelel, ha addig a Sellőház teendőibe segítetek be? Tulajdonképpen máris lenne egy feladatom, amiben számítanék a segítségetekre, ha nem vagytok túl fáradtak, ám ez nem igényel olyan magas fokú szakképzettséget, amivel rendelkeztek.
*Somolyog titokzatosan.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 14:40:37
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Apró mosoly fut át ajkain, s egy enyhén bólint Amaziana alapigazságára a célokról.*
- Ez így van.
*A nő felelete gondosan komponált, s nem hagy kétséget afelől, hogy legalább elméletben tudja, mi vár rá, a többi pedig elkerülhetetlenül jön majd a tapasztalással. Zammiria kissé előre dől, s lágy hangon közli döntését.*
- Amaziana, ez esetben légy üdvözölve nálunk! Nem ígérem, hogy a munka könnyű lesz, és a beilleszkedés is előtted áll egy új helyen, de mi itt egy összetartó közösség vagyunk, sokan vannak, akik segíthetnek benne, hogy kiismerd magad, és remélem, hamarosan otthonosnak érzed majd.
*Visszadől a támlához, és mindhármukhoz beszél ezúttal. Bár a két bájital-keverővel még nem végzett, ezek az információk számukra is fontosak.*
- Ugyan nem kérdeztetek még a fizetség felől, ám valószínűleg sejtitek, ha itt körbenéztek, hogy nem fukarkodunk az alkalmazottakkal szemben, megbecsüljük a jó munkaerőt. Igény esetén mindenki számára biztosítunk szobát a személyzeti részlegen. Az étkezés és ésszerű keretek között minden fogyasztás ingyenes, a mosoda, a takarítószemélyzet gondoskodik a tisztaságról. A tisztálkodás a szobában szintén megoldott. A minőségi munkáért, az engedelmességért és a hűségért cserébe igyekszünk mindent megadni, ami lehetséges. Ez igaz a feladatok kiosztására is, van némi mozgástér a szerepkörökön belül, amennyiben a Sellőház számára is hasznos tevékenységről van szó, és nem veszélyezteti az alapszolgáltatások kiszolgálását. Mindenki fordulhat saját kezdeményezéssel a vezetőség felé, és igaz ez az ötletekre is, amik a jobbítást szolgálják. Cserébe minőségi munkát, elhivatottságot és megbízhatóságot várunk. Bizonyára felesleges mondanom, de a rend kedvéért megjegyzem, hogy nem tűrjük viszont az ellenünk való cselekedeteket, a kártékony viselkedést.
*Erre az egy mondatra nagyon komoly arcot ölt, leginkább múltbéli eseményekre emlékezve, amikor mégis történt ilyesmi, és komoly büntetéssel szankcionálták.*
- No de, erről ennyit, hacsak nincs kérdés ezzel kapcsolatban.
*Enyhül meg ismét az arca, s hagy néhány pillanatot, hogy szóljanak, ha szeretnének. Aztán ismét Amazianához fordul.*
- Ha nincs más kérdésed vagy közlésed, úgy végeztünk. Darelld gondjaira bízlak, hogy szobát utaljon ki számodra, és segítsen fürdőt rendelni.
*Fordítja fejét a közelben álldogáló férfi felé, majd visszanéz az új Sellőre.*
- Találhatsz magadnak ruhát és kellékeket a szobában, melyekkel felfrissítheted a külsőd. Ha szeretnéd, tarthatsz néhány óra pihenőt, és étkezhetsz a konyhán, mielőtt felveszed a szolgálatot. Az első napon ezt általában biztosítani szoktuk, elég nagy megterhelés a vendégek kiszolgálása, főként a Sellőknek, nem szeretnénk, ha ennek bárki kimerülten állna neki. Ám utána jelentkezz a fogadótérben, rendben?
*A nőnek van még lehetősége kérdezni, ha szeretne, ám utána feltehetően hármasban maradnak az asztalnál. Myr már kifejtette hezitálás nélkül, hogy nem fél a veszélytől, erre Zammiria elégedetten bólint. Paranvyr is érdekes oldalát csillogtatja meg előtte, a mélységi nő tervei előtt szélesebb távlatok nyílnak meg. Egyetlen dologra reflektál közvetlenül, ez pedig a férfi utolsó kijelentése, amit a maga nézeteivel egészít ki.*
- Én is úgy gondolom, hogy a gyorsaság sok helyzetben értékes, sőt, életmentő lehet. Ám csak akkor, ha nem vezet kapkodáshoz.
*Egy enyhe mosollyal próbálja éreztetni, hogy nem kifejezetten intelemnek szánja, csak véleményét osztja meg.*
- Ezt valószínűleg szintén feleslegesen mondom, mert bár nem vagyok a szakma szakértője, de úgy tudom, a bájitalok keveréséhez leginkább türelem és biztos mozdulatok szükségesek.
*Mostantól még inkább mindkettejükhöz beszél egyszerre.*
- Ha már szóba került a Boszorkánykonyha, mondanék néhány szót róla. Jelenleg is folyik az építkezés a közelben. Ezt alapvetően egy csendes, tiszta fogadónak szánjuk, ahol alkimista műhelyet és boltot is szeretnénk létesíteni. A kikötőben jelenleg nincsen biztos piaca a bájitaloknak, bár bizonyosan egy kis utánajárással felderíthető, hol lehet hozzájutni e szerekhez, azok minősége azonban kérdéses lehet. A mi boltunk nyitott és szavatolt lenne, ugyanúgy hangsúlyt szeretnénk fektetni a minőségre és megbízhatóságra, mint az a Sellőház szolgáltatásai esetén jellemző.
*Ezen a ponton Myrre pillant.*
- Ahogy a kedves kolléga már a jelek szerint kiderítette, nem kívánunk megállni az alapitalok terén, amihez mindenki könnyen hozzájuthat a városban vagy a thargok műhelyében. Szükségünk van olyan szakértőkre, akik képesek magasabb hatékonyságú italokat keverni, és rendelésre akár nagyobb mennyiségben azt előállítani.
*Innentől megosztja figyelmét megint kettejük között.*
- Ezt akár szállítmányoznánk is a kikötőn kívül eső piacokra. Ez az elosztórendszer még nincs kiépítve, ezért örömmel vennék segítséget a kapcsolatrendszer szélesítésében a lehetséges piaci szereplőkkel.
*Egy kicsit elhallgat, míg megfontol valamit. Szívélyes arckifejezést ölt.*
- Tulajdonképpen akár már vehetjük úgy, hogy az állást megkaptátok. Hogy pontosan miben áll, az pedig a korábban említett okokból rugalmasnak tekinthető. Egyelőre nem áll rendelkezésre az alkimista műhely, így nem állíthatok oda senkit a gyártósor mellé. Míg a gyártást nem tudjuk biztosítani, addig a piacnak is inkább csak a feltérképezése jöhetne szóba, nem szeretném viszont, ha széles körben elterjedne a híre, míg nem állunk készen. Megfelel, ha addig a Sellőház teendőibe segítetek be? Tulajdonképpen máris lenne egy feladatom, amiben számítanék a segítségetekre, ha nem vagytok túl fáradtak, ám ez nem igényel olyan magas fokú szakképzettséget, amivel rendelkeztek.
*Somolyog titokzatosan.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.05 14:40:37
2891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:46:03
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:46:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Zammiria külön vizsgáztatja hármukat, konkrétan csak az asztal köti őket össze. Paranvyr ezt igazán jó ötletnek tartja, hiszen elkerülhetőek lennének a versengések, egymás kiszorítása, optimális esetben, de természetesen mindannyian halandókból vannak, akik kapzsik, irigyek a másikra, s igyekeznek magukat a legjobban eladni, mint a jó kereskedő öreg szamarát. Amaziana jelen helyzetben szerencsésnek mondható, hiszen ő kikerül ebből, de a feszültség érezhetően tetőzni kezd a vajákos és az alkimista között. Mindketten kitűnőek a maguk területén, csak a tudományt közelítik meg kissé más irányból. Egyikük inkább a buzgó hegyipatak, másik a sokat próbált, öblös medrű, alföldön csordogáló folyam. Ha észreveheti a másik viszonzott érzelmeit, Parcy felcsattan legbelül. ~ Úgy, szóval ezt akarod! Mit is vártam egy gnómtól, nem baj, akkor is enyém lesz a munka. ~ Valamiért kezdik mindketten elfelejteni, hogy az is opció, Zammiria mindkettőjüket felveszi. Mindenesetre az, hogy a másik az életét ajánlja fel, meredek, de meggyőző lehet, így szegény Lughander jelenleg képtelen a neki felkínált kérdéssel, no meg sárga tekintetével, sanda félmosolyával, s tiszta ruháival megfogni a kisasszony szimpátiáját.*
- Kérem, zavarba hoz! Igazság szerint, én csak a pultnál igyekeztem minél több mindenről értesülni, hiszen nagyon fontos egy új munkahelynél, hogy a többiekkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, egy mozgó, lélegző közösség tagjaként könnyebb mindenkinek felkelni és jó szájízzel kezdeni a napot. A többi meg jött magától. *Kis szünetet tart, míg elmerül a mélységi tekintetében, közben lop egy sanda pillantást két asztaltársukra is, a vadonszökevény gnómnál talán nagyon minimálisan élesebbet is.*
- Igyekszem, minél inkább. A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről, harcról, vagy egy új állás megszerzéséről. *Reméli, kielégítő választ adott, s van esélye a felvételre, a konkurencia ellenére is.*
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Zammiria külön vizsgáztatja hármukat, konkrétan csak az asztal köti őket össze. Paranvyr ezt igazán jó ötletnek tartja, hiszen elkerülhetőek lennének a versengések, egymás kiszorítása, optimális esetben, de természetesen mindannyian halandókból vannak, akik kapzsik, irigyek a másikra, s igyekeznek magukat a legjobban eladni, mint a jó kereskedő öreg szamarát. Amaziana jelen helyzetben szerencsésnek mondható, hiszen ő kikerül ebből, de a feszültség érezhetően tetőzni kezd a vajákos és az alkimista között. Mindketten kitűnőek a maguk területén, csak a tudományt közelítik meg kissé más irányból. Egyikük inkább a buzgó hegyipatak, másik a sokat próbált, öblös medrű, alföldön csordogáló folyam. Ha észreveheti a másik viszonzott érzelmeit, Parcy felcsattan legbelül. ~ Úgy, szóval ezt akarod! Mit is vártam egy gnómtól, nem baj, akkor is enyém lesz a munka. ~ Valamiért kezdik mindketten elfelejteni, hogy az is opció, Zammiria mindkettőjüket felveszi. Mindenesetre az, hogy a másik az életét ajánlja fel, meredek, de meggyőző lehet, így szegény Lughander jelenleg képtelen a neki felkínált kérdéssel, no meg sárga tekintetével, sanda félmosolyával, s tiszta ruháival megfogni a kisasszony szimpátiáját.*
- Kérem, zavarba hoz! Igazság szerint, én csak a pultnál igyekeztem minél több mindenről értesülni, hiszen nagyon fontos egy új munkahelynél, hogy a többiekkel is ápoljuk a kapcsolatunkat, egy mozgó, lélegző közösség tagjaként könnyebb mindenkinek felkelni és jó szájízzel kezdeni a napot. A többi meg jött magától. *Kis szünetet tart, míg elmerül a mélységi tekintetében, közben lop egy sanda pillantást két asztaltársukra is, a vadonszökevény gnómnál talán nagyon minimálisan élesebbet is.*
- Igyekszem, minél inkább. A gyorsaság szerintem fontos és akár sorsdöntő is lehet, legyen szó egy bájital kikeveréséről, harcról, vagy egy új állás megszerzéséről. *Reméli, kielégítő választ adott, s van esélye a felvételre, a konkurencia ellenére is.*
2890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:09:36
Üzenet elküldve: 2020-04-04 22:09:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
* Kissé váratlanul éri Myrt, hogy rajta kívül van még egy jelentkező a vajákos munkára. Kétségbe viszont nem esik, főleg, mikor a másik vajákos ismereteiről beszél. *
~ Egészen tűrhető, hm, na majd meglátjuk, mire lesz ez elég. ~
* Ha versenyeznie kell, hát versenyezni fog. Ezen ne múljék semmi. Gondolatai nem tévelyedhetnek messzire, annál is inkább, hiszen Zam most hozzá intézi szavait. *
- Egyáltalán nem gond számomra, hogy kockáztassam az életem. Szeretem mind a kihívásokat, mind az izgalmakat.
* Bár termete meghazudtolhatja szavait, Myr bármilyen kalandra fogékony. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem lenne elkeseredve, ha pusztán vajákos tevékenységet folytatna a Sellőház erre a célra épülő konyhájában. Így kíváncsian várja Zam döntését. Őszintén szólva ha társa lenne Paranvyr, akkor részben örülne is neki, mert több kéz többet dolgozhat, de részben meg talán menne a versengés kettejük között, ami idővel a munka rovására is mehet. Minden esetre efféle "küzdelemmel" nem fogja veszélyeztetni a saját állását, legfeljebb abban az esetben, ha Paranvyr belekényszeríti. *
//Egy asztal hátul//
* Kissé váratlanul éri Myrt, hogy rajta kívül van még egy jelentkező a vajákos munkára. Kétségbe viszont nem esik, főleg, mikor a másik vajákos ismereteiről beszél. *
~ Egészen tűrhető, hm, na majd meglátjuk, mire lesz ez elég. ~
* Ha versenyeznie kell, hát versenyezni fog. Ezen ne múljék semmi. Gondolatai nem tévelyedhetnek messzire, annál is inkább, hiszen Zam most hozzá intézi szavait. *
- Egyáltalán nem gond számomra, hogy kockáztassam az életem. Szeretem mind a kihívásokat, mind az izgalmakat.
* Bár termete meghazudtolhatja szavait, Myr bármilyen kalandra fogékony. Ettől függetlenül persze egyáltalán nem lenne elkeseredve, ha pusztán vajákos tevékenységet folytatna a Sellőház erre a célra épülő konyhájában. Így kíváncsian várja Zam döntését. Őszintén szólva ha társa lenne Paranvyr, akkor részben örülne is neki, mert több kéz többet dolgozhat, de részben meg talán menne a versengés kettejük között, ami idővel a munka rovására is mehet. Minden esetre efféle "küzdelemmel" nem fogja veszélyeztetni a saját állását, legfeljebb abban az esetben, ha Paranvyr belekényszeríti. *
2889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:36:03
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:36:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Welly, Rey, Ilion//
*Annak azért örül, hogy a szűretlen őszinteségét a felszolgáló hölgy jól fogadta. Elgondolkodtató az is, amit az életéről gondol. A csendes és magányos élet nem túl kifizetődő. Egy ilyen hely pedig bizonyára nem fizet rosszul egy jó alkalmazottnak. Egy rövid megjegyzést azért tesz ehhez a gondolathoz is.*
- Ezek szerint kisasszony Önnél a pénz dominál. *Egyáltalán nem gúnyolódik csupán megint kimondja, amit gondol. Nem sértésnek szánja, de amit gondol azt tényleg kimondja és nem tartja magában. Furcsa dolog ez. Az egyszerű és csendes élet a mérleg egyik oldalán, a kifizetődő munka a másik oldalon, ahol ott van, hogy el kell viselni a nem mindig úriemberként viselkedő kötekedő, semmirekellő alakokat is. És mégis az utóbbit választja a hölgy. Nem fűz hozzá más gondolatot, mert biztos akad még munkája más asztalnál is, mindenesetre jó volt vele beszélni és néhány őszinte érzelmet, vágyat meghallgatni. Ezután felvilágosítják, hogy a fajtárs kisasszony a ház biztonsági alkalmazottja. Nem véletlen, hogy elkérte a fegyvereit és felmérte, amikor belépett a fogadóba. Így már egész sokat megtudott róla, anélkül, hogy beszélt volna vele egy szót is. Erős személyisége lehet, ha ilyen munkával foglalatoskodik. A felszolgáló hölgy fűz némi magyarázatot, hogy miért is erős Ilion akarata. A férfi meghallgatja és pár pillanattal később helyeslően bólint.*
- Teljesen helytálló a megfigyelése. *Az önfegyelem és érzések kontrollja nála hosszú évek munkája volt kidolgozni. Azért is tűnik olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak az érzelemvilága. Nincs benne kilengés, teljesen uralja az érzelmeit és gondolatait a legmélyebb szintekig. Talán ezt volt a legnehezebb elsajátítania, de aki arra az útra lép, amin Ilion is halad, annak az érzelmek ilyen szintű uralásának természetesnek kell lennie. Kíváncsian figyeli, amint a felszolgáló kisasszony a biztonsági hölgynek elmagyarázza a meghívását. Bár a felszolgáló hellyel kínálja, Ilion mégsem ül le addig amíg a biztonsági kisasszony el nem dönti, hogy elfogadja e a meghívását. Az italok hamar megérkeznek, de a tekintete most mélységi társára irányul.*
- Köszönöm! *Biccent Welly felé, amikor kihozza nekik a töményt. Figyelmesen meghallgatja, hogy más teendője nincs és még elnézést is kér a kisasszony a zavarásért.*
- Egyáltalán nem zavar. Egy kis pihenés jár Önnek is. *Mosolyogva válaszolja majd kezével hellyel kínálja a hölgyet. Az ital kérdését ebben az esetben teljes mértékig megérti.*
- Semmi gond, megértem. A munkájához teljesen józannak kell lennie. *Két ilyen tömény italt egyszerre nem szeretne meginni, de szép lassan lehet, hogy elfogyasztja majd. A kacsát megvárja, talán majd utána iszik egyet. Az ételt azt elfogadja a másik, így kihúz neki egy széket majd Ilion is leül vele szemben. A meghívás kérdésére nem nehéz felelnie.*
- Tudja, amikor bejöttem észrevettem, hogy felmért engem. Mikor idejött és a fegyvereimet kérte, akkor már tudtam, hogy a kockázatot mérte fel rajtam. A felszolgáló kisasszony pedig a szemkontaktust úgy érzékelte, hogy kölcsönös szimpátia lehet és megemlítette, hogy esetleg meghívhatom egy vacsorára. Én pedig úgy gondoltam nem árt, ha megismerkedek valakivel, mivel csak nem régen érkeztem, egy messzi vidékről és nem ismerek a környéken senkit sem. * Semmit sem titkol el és a magyarázatot is kicsit hosszasan taglalja, de az ő szemszögéből a helyzet így alakult vacsora meghívássá.*
- Mondja csak, a mélységiek megítélése milyen manapság? Úgy általában gondoltam. *Fontos tudnia, hogy mit várjon majd másoktól. Szívélyes vagy megvető pillantásokat fajtája miatt.*
- Egyébként régóta dolgozik itt kisasszony? *Kíváncsian kérdezi, mert valamiből majd neki is meg kell élnie. Valami hasonló munka bizonyosan jól jönne a kiadásai fedezésére. A kacsa sült is megérkezik és ízlésesen tálalva, megterítve kapják meg.*
- Nagyon köszönjük! *Teljes mértékben meg van elégedve a kiszolgálással amit szeretne honorálni a felszolgálónak. Hálaképpen 20 aranyat csúsztat Wellyradona Augusztynna kezébe a kedves kiszolgálásáért. Adna többet is, de mindössze két arany maradt az erszényében.*
- Bocsássanak meg, még nem mutatkoztam be. *Abban a pillanatban amikor még Welly is ott van asz asztaluknál, akkor megejti a kimaradt bemutatkozását.*
- Ilion vagyok. *Egyelőre röviden keresztnevet mond. Talán majd később, jobb ismeretségnél lesz idő többre is, de így mindkét kisasszonynak meg tudja adni a nevét, és kíváncsian várja a másik két személy nevét, hogy most is, és legközelebb így tudja szólítani őket.*
A hozzászólás írója (Vidilion Wortilis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:36:47
*Annak azért örül, hogy a szűretlen őszinteségét a felszolgáló hölgy jól fogadta. Elgondolkodtató az is, amit az életéről gondol. A csendes és magányos élet nem túl kifizetődő. Egy ilyen hely pedig bizonyára nem fizet rosszul egy jó alkalmazottnak. Egy rövid megjegyzést azért tesz ehhez a gondolathoz is.*
- Ezek szerint kisasszony Önnél a pénz dominál. *Egyáltalán nem gúnyolódik csupán megint kimondja, amit gondol. Nem sértésnek szánja, de amit gondol azt tényleg kimondja és nem tartja magában. Furcsa dolog ez. Az egyszerű és csendes élet a mérleg egyik oldalán, a kifizetődő munka a másik oldalon, ahol ott van, hogy el kell viselni a nem mindig úriemberként viselkedő kötekedő, semmirekellő alakokat is. És mégis az utóbbit választja a hölgy. Nem fűz hozzá más gondolatot, mert biztos akad még munkája más asztalnál is, mindenesetre jó volt vele beszélni és néhány őszinte érzelmet, vágyat meghallgatni. Ezután felvilágosítják, hogy a fajtárs kisasszony a ház biztonsági alkalmazottja. Nem véletlen, hogy elkérte a fegyvereit és felmérte, amikor belépett a fogadóba. Így már egész sokat megtudott róla, anélkül, hogy beszélt volna vele egy szót is. Erős személyisége lehet, ha ilyen munkával foglalatoskodik. A felszolgáló hölgy fűz némi magyarázatot, hogy miért is erős Ilion akarata. A férfi meghallgatja és pár pillanattal később helyeslően bólint.*
- Teljesen helytálló a megfigyelése. *Az önfegyelem és érzések kontrollja nála hosszú évek munkája volt kidolgozni. Azért is tűnik olyan nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak az érzelemvilága. Nincs benne kilengés, teljesen uralja az érzelmeit és gondolatait a legmélyebb szintekig. Talán ezt volt a legnehezebb elsajátítania, de aki arra az útra lép, amin Ilion is halad, annak az érzelmek ilyen szintű uralásának természetesnek kell lennie. Kíváncsian figyeli, amint a felszolgáló kisasszony a biztonsági hölgynek elmagyarázza a meghívását. Bár a felszolgáló hellyel kínálja, Ilion mégsem ül le addig amíg a biztonsági kisasszony el nem dönti, hogy elfogadja e a meghívását. Az italok hamar megérkeznek, de a tekintete most mélységi társára irányul.*
- Köszönöm! *Biccent Welly felé, amikor kihozza nekik a töményt. Figyelmesen meghallgatja, hogy más teendője nincs és még elnézést is kér a kisasszony a zavarásért.*
- Egyáltalán nem zavar. Egy kis pihenés jár Önnek is. *Mosolyogva válaszolja majd kezével hellyel kínálja a hölgyet. Az ital kérdését ebben az esetben teljes mértékig megérti.*
- Semmi gond, megértem. A munkájához teljesen józannak kell lennie. *Két ilyen tömény italt egyszerre nem szeretne meginni, de szép lassan lehet, hogy elfogyasztja majd. A kacsát megvárja, talán majd utána iszik egyet. Az ételt azt elfogadja a másik, így kihúz neki egy széket majd Ilion is leül vele szemben. A meghívás kérdésére nem nehéz felelnie.*
- Tudja, amikor bejöttem észrevettem, hogy felmért engem. Mikor idejött és a fegyvereimet kérte, akkor már tudtam, hogy a kockázatot mérte fel rajtam. A felszolgáló kisasszony pedig a szemkontaktust úgy érzékelte, hogy kölcsönös szimpátia lehet és megemlítette, hogy esetleg meghívhatom egy vacsorára. Én pedig úgy gondoltam nem árt, ha megismerkedek valakivel, mivel csak nem régen érkeztem, egy messzi vidékről és nem ismerek a környéken senkit sem. * Semmit sem titkol el és a magyarázatot is kicsit hosszasan taglalja, de az ő szemszögéből a helyzet így alakult vacsora meghívássá.*
- Mondja csak, a mélységiek megítélése milyen manapság? Úgy általában gondoltam. *Fontos tudnia, hogy mit várjon majd másoktól. Szívélyes vagy megvető pillantásokat fajtája miatt.*
- Egyébként régóta dolgozik itt kisasszony? *Kíváncsian kérdezi, mert valamiből majd neki is meg kell élnie. Valami hasonló munka bizonyosan jól jönne a kiadásai fedezésére. A kacsa sült is megérkezik és ízlésesen tálalva, megterítve kapják meg.*
- Nagyon köszönjük! *Teljes mértékben meg van elégedve a kiszolgálással amit szeretne honorálni a felszolgálónak. Hálaképpen 20 aranyat csúsztat Wellyradona Augusztynna kezébe a kedves kiszolgálásáért.
Adna többet is, de mindössze két arany maradt az erszényében.*- Bocsássanak meg, még nem mutatkoztam be. *Abban a pillanatban amikor még Welly is ott van asz asztaluknál, akkor megejti a kimaradt bemutatkozását.*
- Ilion vagyok. *Egyelőre röviden keresztnevet mond. Talán majd később, jobb ismeretségnél lesz idő többre is, de így mindkét kisasszonynak meg tudja adni a nevét, és kíváncsian várja a másik két személy nevét, hogy most is, és legközelebb így tudja szólítani őket.*
A hozzászólás írója (Vidilion Wortilis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:36:47
2888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:30:21
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:30:21
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Zammiria kisasszony előtt kinyitja az ajtót, s előre engedi, hogy előbb léphessen a fogadótérbe. Szigorú tekintete máris ellenőrzést végez, ilyen tömegben a személyzetnek még éberebbnek és összeszedettebbnek kell lennie. Látja, hogy éppen a fegyvertároló körül akad mozgás, ahol elég szép készlet kezd felhalmozódni. Bólint egyet magában. A korábbi utasításnak megfelelően jár el, leginkább Alfonz segítségét veszi igénybe az információ terjesztésében, aztán felveszi őrhelyét a főnökasszony asztalának közelében, hallótávolságon belül, a falnál.
Innen szemléli a jövevényeket, az őrök munkáját, s még a felszolgálók helytállását is jegyzi magában. Volna miről töprengenie, ám nem egy lelkizős típus, fegyelmezetten elfogadja az új helyzetet. Mint mindig, legjobb tudása szerint fog eljárni mindenben, amit rábíztak.*
Innen szemléli a jövevényeket, az őrök munkáját, s még a felszolgálók helytállását is jegyzi magában. Volna miről töprengenie, ám nem egy lelkizős típus, fegyelmezetten elfogadja az új helyzetet. Mint mindig, legjobb tudása szerint fog eljárni mindenben, amit rábíztak.*
2887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:24:35
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
-Szerintem az aki nyertes szeretne lenni az életben sosem fogy ki a célokból. Vannak pillanatnyi és állandó céljaim is. Szeretném ezt a munkát, nagyon. Ugyanakkor évek óta célom, úgy elaludni, hogy nem nyomja terhes gondolat vagy érzelem a lelkemet. Mit tudok a Sellőkről? Ez a hely a vendégek szórakoztatására szolgál és mindennemű vágyaik kielégítésére. A Sellők tudomásom szerint alkalmazkodó, a vendégekhez kedves természettel forduló szépséges teremtések. Tisztában vagyok a munka árnyoldalával, de ismerem a férfiakat, mint a tenyeremet. Édesanyám régebben egy a Sellőházhoz hasonló helyen dolgozott és a naplójában részletesen beszámolt mindenről. Mondhatni a napló elolvasása lelki felkészülés volt a számomra vagy kutatómunka. Illetve éveken át egy családnál szolgáltam, ahol 7 férfiú lakott. Volt időm megismerni a filozófiájuk, és mellékesen megjegyzem a női társaságot is meglehetősen kedvelem. Régebben dolgoztam pincérnőként, így van a vendégek megfelelő bánásmódjával kapcsolatos tapasztalom is. Művelt vagyok a szókincsem meglehetősen tág, így az esetleges társalgásoknál is megfelelő partner lehetek nem pedig, csak egy-egy fürdőzésnél vagy szoba látogatásnál. Teljesen nyíltan képes vagyok viszonyulni a szexualitáshoz, mint téma formájában, mint tettlegességben. Sohasem voltam szégyenlős sem, így ez sem okozhat problémát. *Amaziana ezzel lezárja mondandóját és erősen reménykedik abban, hogy az általa csepegtetett információk meggyőzőek voltak a sötételf számára. Próbált minél illedelmesebben fogalmazni, mégis lényegre törően. Úgy gondolja a mondandójában rengeteg erényt felsorolt ami egytől-egyig igaz a munkahelyi énjére. Bizakodó mosoly ül ki bársonyos arcán és várja az ezt követő választ. *
//Egy asztal hátul//
-Szerintem az aki nyertes szeretne lenni az életben sosem fogy ki a célokból. Vannak pillanatnyi és állandó céljaim is. Szeretném ezt a munkát, nagyon. Ugyanakkor évek óta célom, úgy elaludni, hogy nem nyomja terhes gondolat vagy érzelem a lelkemet. Mit tudok a Sellőkről? Ez a hely a vendégek szórakoztatására szolgál és mindennemű vágyaik kielégítésére. A Sellők tudomásom szerint alkalmazkodó, a vendégekhez kedves természettel forduló szépséges teremtések. Tisztában vagyok a munka árnyoldalával, de ismerem a férfiakat, mint a tenyeremet. Édesanyám régebben egy a Sellőházhoz hasonló helyen dolgozott és a naplójában részletesen beszámolt mindenről. Mondhatni a napló elolvasása lelki felkészülés volt a számomra vagy kutatómunka. Illetve éveken át egy családnál szolgáltam, ahol 7 férfiú lakott. Volt időm megismerni a filozófiájuk, és mellékesen megjegyzem a női társaságot is meglehetősen kedvelem. Régebben dolgoztam pincérnőként, így van a vendégek megfelelő bánásmódjával kapcsolatos tapasztalom is. Művelt vagyok a szókincsem meglehetősen tág, így az esetleges társalgásoknál is megfelelő partner lehetek nem pedig, csak egy-egy fürdőzésnél vagy szoba látogatásnál. Teljesen nyíltan képes vagyok viszonyulni a szexualitáshoz, mint téma formájában, mint tettlegességben. Sohasem voltam szégyenlős sem, így ez sem okozhat problémát. *Amaziana ezzel lezárja mondandóját és erősen reménykedik abban, hogy az általa csepegtetett információk meggyőzőek voltak a sötételf számára. Próbált minél illedelmesebben fogalmazni, mégis lényegre törően. Úgy gondolja a mondandójában rengeteg erényt felsorolt ami egytől-egyig igaz a munkahelyi énjére. Bizakodó mosoly ül ki bársonyos arcán és várja az ezt követő választ. *
2886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:18:46
Üzenet elküldve: 2020-04-04 21:18:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Frädricus, Daesys, Zopal//
//Kicsit Myr, Shanneira//
*Myr válaszára bólint.*
- Értem. Akkor hát sok szerencsét!
*Shanneira laza, de határozott fellépése kedvére való, a fegyverek a tárolóba kerülnek, Myr nagy lehetősége pedig elérkezik, így Carlotteia újra kap egy szusszanásnyi pillanatot egyedül. Megigazgatja tolldíszét és fürtjeit, aztán bal kezét csípőre téve nézi, hol marad az ő drága ura, mert beszéde lenne vele. Ám ekkor megakad tekintete a Professzor megszaporodott társaságán, és tesz egy kitérőt a konyha felé, hogy elkészíttesse a már kifizetett vacsorát. Hamarosan két tál Ralas kincsével a kezében érkezik.*
- Jó estét! A korábbi rendelés, ahogy kérte.
*Mosolyog féloldalasan a Professzorra, majd az egyik tál Daesys, a másik Frädricus elé kerül. Evőeszközöket és szalvétát is ad nekik.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Ellenőrzi, hogy a Professzor és Zopal, akik korábban megkapták a vacsorájukat, végeztek-e már, el kell-e vinnie a tányérokat, vagy esetleg kiürült pohár akad-e. Ha igen, akkor azokat magához veszi.*
- Ha kívánnak még valamit, szóljanak bátran!
*Ezen felül viszont nem kíván zavarni, így fordulna is vissza a pulthoz, hacsak nincs valamilyen kérés felé máris.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:44:26
//Frädricus, Daesys, Zopal//
//Kicsit Myr, Shanneira//
*Myr válaszára bólint.*
- Értem. Akkor hát sok szerencsét!
*Shanneira laza, de határozott fellépése kedvére való, a fegyverek a tárolóba kerülnek, Myr nagy lehetősége pedig elérkezik, így Carlotteia újra kap egy szusszanásnyi pillanatot egyedül. Megigazgatja tolldíszét és fürtjeit, aztán bal kezét csípőre téve nézi, hol marad az ő drága ura, mert beszéde lenne vele. Ám ekkor megakad tekintete a Professzor megszaporodott társaságán, és tesz egy kitérőt a konyha felé, hogy elkészíttesse a már kifizetett vacsorát. Hamarosan két tál Ralas kincsével a kezében érkezik.*
- Jó estét! A korábbi rendelés, ahogy kérte.
*Mosolyog féloldalasan a Professzorra, majd az egyik tál Daesys, a másik Frädricus elé kerül. Evőeszközöket és szalvétát is ad nekik.*
- Jó étvágyat kívánok!
*Ellenőrzi, hogy a Professzor és Zopal, akik korábban megkapták a vacsorájukat, végeztek-e már, el kell-e vinnie a tányérokat, vagy esetleg kiürült pohár akad-e. Ha igen, akkor azokat magához veszi.*
- Ha kívánnak még valamit, szóljanak bátran!
*Ezen felül viszont nem kíván zavarni, így fordulna is vissza a pulthoz, hacsak nincs valamilyen kérés felé máris.*
A hozzászólás írója (Carlotteia Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:44:26
2885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 20:52:14
Üzenet elküldve: 2020-04-04 20:52:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, felesleges volt aggódnia múltját illetően, s egy kicsit megmosolyogja az óriások emlegetését.*
- Igen. Ám nagyon sok karaván és utazó is megfordul ott, a vendégek nagyobb részét ők tették ki.
*Örül, hogy ennyiben maradhatnak, mélyebbre és messzebbre nem tekintenek régi életében. Feszültsége enyhül a figyelmes intelemre, hálásan tekint a megértő Daesysre.*
- Rendben.
*A kedves simogatás melegsége egészen átjárja, és zavarba hozza, pedig tulajdonképpen nem kellene meglepődnie rajta, hogy egy nő mennyivel érzékenyebb és érzéseiben kifejezőbb tud lenni egy férfinál. Ezúttal viszont elakad a szava, fegyelmezettsége megbillen, belebújik egy kicsit a törődő figyelembe. Amint erre ráébred, magában egy kicsit elszégyelli magát, hogy önmagáról ennyire megfeledkezett. Még nem jött el az ideje. A szöktetés ötletén cinkosan kuncog, majd felsóhajt.*
- Szívesen sétálnék veled mezítláb Lihanech puha füvén.
*Legalábbis úgy képzeli, hogy szépen gondozott zöld területek lehetnek ott, és imád cipő nélkül járni. A hasonlóság mélyebben érinti, mint mutatja, mikor mindketten édesapjuk hagyatékáról tesznek említést, bár más-más dologgal kapcsoltban. Szerény boldogsággal simítja meg saját nyakában az amulettet, szeretetét küldve szülője felé.*
- Köszönöm. A tiéd is nagyon szép.
*A szimbólum ugyan nem ritkaság, ám ez a darab valahogy mégis egyedi a csepp alakú kövekkel. Megpróbálja ő is megérinteni, inkább a gesztus bizalmas jellege, mint azon belső kényszerből, hogy az ékszert megtapogassa. A cápával való szembekerülés egy pillanatra ijesztő gondolat, ám a náluk is kapható étek említése azonnal feloldja aggodalmát, halkan nevet a könnyed hozzáálláson.*
- Én még sose mertem megkóstolni. Mindig az ijesztő állkapcsok jutnak eszembe.
*Fordítja egymással szembe kezeit begörbített ujjakkal a szája előtt, és tátogást imitál. Hullámzó hangulattal múltja felé tekintenek ismét, mintha egy kikötőből induló hajón állva fordulnának hátra. Daesys hamar megérti akkori helyzetét, amit egyébként valóban nem bán, hiszen most könnyebb az élete.*
- Köszönöm.
*Feleli mély tekintettel, titokzatos mosollyal az elismerésre felfogását illetően.*
- Nagyon szépen mosolyogsz.
*Ebben talán az is benne van, hogy örül, amiért a nőt jókedvűnek látja, ám attól még őszintén gondolja. Aztán együtt ringatóznak tovább a hangulathullámokon, halkan csorog a víz a meg-megmerítkező kendőről, ekkora már mindkettejük teste nedvesen csillog a fáklyák szórt fényében. Bőrszínük erős kontrasztja érdekes egyveleget alkot, a simogatás feloldja a korábbi feszengést, s kellemesebb feszültséget ébreszt. Cassy gondolatai titkon előbbre nyúlnak már, találgatja, miben lelné legnagyobb kedvét egzotikus szépségű vendége, milyen módon tapogatózhat igényei körül, s mikor, illetve mennyire hirtelen következik el az átmenet a beszélgetésből az érzékiség birodalmába, melynek mezsgyéjén toporognak. Minden vendég, s minden alkalom más, Daesys pedig minden szempontból emlékezetesnek ígérkezik.
Ebbe az egyre hevültebb közegbe tör be aztán a külvilág, melyről már tökéletesen elfeledkezett. Sellő létére talán érthetetlen lehet szégyenlőssége, főleg, ha hozzáveszi valaki, hogy egy madárról van szó, ám van valami megmagyarázhatatlan benne, ami előhozza mélyebb lényét, amelyet más értékrend formált valaha. Daesys védelmező viselkedését kedves gesztusnak tartja, s hamarosan már el is múlik ijedtsége, bár a nő szavai aggodalomra adhatnának okot. Valahogy ekkorra mégis összeszedi magát, és inkább mulatságosnak tartja, hogy az egyik vendég ilyen módon jár tilosban, s a madár reakciója is megnevetteti.*
- Gondolod?
*Daesys aztán kimondja azokat a szavakat, amik megpecsételik az este folytatását, s amire szomorúan visszakérdez.*
- Biztosan nem maradhatsz még egy kicsit?
*Persze már sejti a választ. Daesys előbb mozdul, ezért Cassy inkább csak elhúzódik az útjából, hogy könnyebben kilépjen, a felkínált segítségre viszont meglepetten elmosolyodik.*
- Nagyon kedves tőled, édes.
*Elfogadja a kezét, és maga is kilép a már előre leterített törölközőre. Ő csak maga köré tekeri a törölközőt, keble fölött megköti, majd elvesz egy másikat a csinosan pakolt kupacból, leguggol és segít felitatni a vizet a nő meztelen testéről, így maga Daesys felül kényelmesen haladhat. Az öltözködésben is segít, ahogy tud. Az erszény súlya aztán jelzi számára, hogy ez jóval több lehet annál, ami járna neki, főképp ilyen körülmények között.*
- Daesys, ez nagyon gáláns! Ezzel két Sellőt is elhívhatnál egy saját szobába.
*Nem érzi úgy, hogy megérdemelné, de nem szabad fizetséget visszautasítania. Szemét finoman lehunyja a csókra hívó, telt ajkak lágy érintésére, az arcán pihenő kézre saját kezét helyezi, mielőtt eltűnne, és hálásan a nő szemeibe néz.*
- Köszönöm, Daesys. Vigyázz magadra és sok szerencsét!
*Ehhez már kedves mosolyát társítja, s elsimít egy vékony tincset a nő arcából, közben elereszti a kezét. A röppenő madár mintha valóban terelné vissza a kalandort a csapata felé, így viszont Cassy magára marad az üres dézsa mellett. Elég gyorsan összekészül, hiszen az ő ruházata éppen úgy van kitalálva, hogy könnyű legyen fel- vagy éppen levenni. Amint végez, szól a fürdő felelőseinek, hogy elpakolhatnak, a pénzt pedig rájuk bízza, ugyanis a szobája felé veszi az irányt, nem a vendégtér felé. Ott teljes mértékben rendbe tudja szedni magát.*
//Fürdőzés//
//Fürdőház//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy tűnik, felesleges volt aggódnia múltját illetően, s egy kicsit megmosolyogja az óriások emlegetését.*
- Igen. Ám nagyon sok karaván és utazó is megfordul ott, a vendégek nagyobb részét ők tették ki.
*Örül, hogy ennyiben maradhatnak, mélyebbre és messzebbre nem tekintenek régi életében. Feszültsége enyhül a figyelmes intelemre, hálásan tekint a megértő Daesysre.*
- Rendben.
*A kedves simogatás melegsége egészen átjárja, és zavarba hozza, pedig tulajdonképpen nem kellene meglepődnie rajta, hogy egy nő mennyivel érzékenyebb és érzéseiben kifejezőbb tud lenni egy férfinál. Ezúttal viszont elakad a szava, fegyelmezettsége megbillen, belebújik egy kicsit a törődő figyelembe. Amint erre ráébred, magában egy kicsit elszégyelli magát, hogy önmagáról ennyire megfeledkezett. Még nem jött el az ideje. A szöktetés ötletén cinkosan kuncog, majd felsóhajt.*
- Szívesen sétálnék veled mezítláb Lihanech puha füvén.
*Legalábbis úgy képzeli, hogy szépen gondozott zöld területek lehetnek ott, és imád cipő nélkül járni. A hasonlóság mélyebben érinti, mint mutatja, mikor mindketten édesapjuk hagyatékáról tesznek említést, bár más-más dologgal kapcsoltban. Szerény boldogsággal simítja meg saját nyakában az amulettet, szeretetét küldve szülője felé.*
- Köszönöm. A tiéd is nagyon szép.
*A szimbólum ugyan nem ritkaság, ám ez a darab valahogy mégis egyedi a csepp alakú kövekkel. Megpróbálja ő is megérinteni, inkább a gesztus bizalmas jellege, mint azon belső kényszerből, hogy az ékszert megtapogassa. A cápával való szembekerülés egy pillanatra ijesztő gondolat, ám a náluk is kapható étek említése azonnal feloldja aggodalmát, halkan nevet a könnyed hozzáálláson.*
- Én még sose mertem megkóstolni. Mindig az ijesztő állkapcsok jutnak eszembe.
*Fordítja egymással szembe kezeit begörbített ujjakkal a szája előtt, és tátogást imitál. Hullámzó hangulattal múltja felé tekintenek ismét, mintha egy kikötőből induló hajón állva fordulnának hátra. Daesys hamar megérti akkori helyzetét, amit egyébként valóban nem bán, hiszen most könnyebb az élete.*
- Köszönöm.
*Feleli mély tekintettel, titokzatos mosollyal az elismerésre felfogását illetően.*
- Nagyon szépen mosolyogsz.
*Ebben talán az is benne van, hogy örül, amiért a nőt jókedvűnek látja, ám attól még őszintén gondolja. Aztán együtt ringatóznak tovább a hangulathullámokon, halkan csorog a víz a meg-megmerítkező kendőről, ekkora már mindkettejük teste nedvesen csillog a fáklyák szórt fényében. Bőrszínük erős kontrasztja érdekes egyveleget alkot, a simogatás feloldja a korábbi feszengést, s kellemesebb feszültséget ébreszt. Cassy gondolatai titkon előbbre nyúlnak már, találgatja, miben lelné legnagyobb kedvét egzotikus szépségű vendége, milyen módon tapogatózhat igényei körül, s mikor, illetve mennyire hirtelen következik el az átmenet a beszélgetésből az érzékiség birodalmába, melynek mezsgyéjén toporognak. Minden vendég, s minden alkalom más, Daesys pedig minden szempontból emlékezetesnek ígérkezik.
Ebbe az egyre hevültebb közegbe tör be aztán a külvilág, melyről már tökéletesen elfeledkezett. Sellő létére talán érthetetlen lehet szégyenlőssége, főleg, ha hozzáveszi valaki, hogy egy madárról van szó, ám van valami megmagyarázhatatlan benne, ami előhozza mélyebb lényét, amelyet más értékrend formált valaha. Daesys védelmező viselkedését kedves gesztusnak tartja, s hamarosan már el is múlik ijedtsége, bár a nő szavai aggodalomra adhatnának okot. Valahogy ekkorra mégis összeszedi magát, és inkább mulatságosnak tartja, hogy az egyik vendég ilyen módon jár tilosban, s a madár reakciója is megnevetteti.*
- Gondolod?
*Daesys aztán kimondja azokat a szavakat, amik megpecsételik az este folytatását, s amire szomorúan visszakérdez.*
- Biztosan nem maradhatsz még egy kicsit?
*Persze már sejti a választ. Daesys előbb mozdul, ezért Cassy inkább csak elhúzódik az útjából, hogy könnyebben kilépjen, a felkínált segítségre viszont meglepetten elmosolyodik.*
- Nagyon kedves tőled, édes.
*Elfogadja a kezét, és maga is kilép a már előre leterített törölközőre. Ő csak maga köré tekeri a törölközőt, keble fölött megköti, majd elvesz egy másikat a csinosan pakolt kupacból, leguggol és segít felitatni a vizet a nő meztelen testéről, így maga Daesys felül kényelmesen haladhat. Az öltözködésben is segít, ahogy tud. Az erszény súlya aztán jelzi számára, hogy ez jóval több lehet annál, ami járna neki, főképp ilyen körülmények között.*
- Daesys, ez nagyon gáláns! Ezzel két Sellőt is elhívhatnál egy saját szobába.
*Nem érzi úgy, hogy megérdemelné, de nem szabad fizetséget visszautasítania. Szemét finoman lehunyja a csókra hívó, telt ajkak lágy érintésére, az arcán pihenő kézre saját kezét helyezi, mielőtt eltűnne, és hálásan a nő szemeibe néz.*
- Köszönöm, Daesys. Vigyázz magadra és sok szerencsét!
*Ehhez már kedves mosolyát társítja, s elsimít egy vékony tincset a nő arcából, közben elereszti a kezét. A röppenő madár mintha valóban terelné vissza a kalandort a csapata felé, így viszont Cassy magára marad az üres dézsa mellett. Elég gyorsan összekészül, hiszen az ő ruházata éppen úgy van kitalálva, hogy könnyű legyen fel- vagy éppen levenni. Amint végez, szól a fürdő felelőseinek, hogy elpakolhatnak, a pénzt pedig rájuk bízza, ugyanis a szobája felé veszi az irányt, nem a vendégtér felé. Ott teljes mértékben rendbe tudja szedni magát.*
2884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:49:30
Üzenet elküldve: 2020-04-04 19:49:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
*Nem sejti, hogy mit imád nézni a fiú. Nőket verekedés közben. Nos ha képben lenne minek tartja a törzsi bunyót két nő között, megdöbbenésén túl bizonyára felnevetne. Lisé egy harca alatt sem karmolt és harapott soha. Ott ököllel és lábbal illik harcolni. Lisé pedig baljával eléggé erőseket tud ütni. Mellékesen úgy, hogy inkább jobb kezesnek mutatkozik, mintsem balosnak. Persze azért igazán nem szeret verekedni, sokkal jobban tud beszélni, vagy faképnél hagyni a másikat éppen a dühöngése közepette.*
- Lehet. *bólint rá, majd nem érti, miért mondja Nazron, amit.*
- Miért féltenéd? *ezen fenn akad. Nem is érti, miért mond ilyesmit.*
- Férfiak és nők nem verekednek, legalábbis nálunk nem volt szokás. *kezdi el, és közben egy másfajta harc vízszintesen Lisének is eszébe jut. De ezt nem jegyzi meg. Aztán terelődik a szó, és ennek örül, még ha meg se magyarázza a fiú azt se bánja. Harc amúgy se tartozik a kedvelt elfoglaltságához.
Felsóhajt, és megmutatja a hegét. Amire borzasztóan ijesztően reagál Nazron.
~Miért lepődtél meg?~ Robban elméjébe a kérdés, majd egy elhatározás születik elméjében.
~Látni akarom a heget. Még ma!~ Ebből pedig nem fog engedni, és Nazron fog ebben segíteni neki. Így még erre is gondolnia kell valahogy, és lehetőleg megvalósítani. Ezalatt megvilágosodik a fény istennőjéről. Vállat von, és úgy esik gondolkodóba.*
- Varázslók és gyógyítók is próbálták már meggyógyítani. Az eredményét magad is láthatod.*jegyzi meg. Kötve hiszi, hogy holmi új istennőcske fénye és szeretete majd helyre rakja azt. *
- Bár sose lehet tudni.* vonja meg ismét a vállát. Azonban a másik már sokat emlegetett istent akarná felkeresni leginkább egy papját. Viszont az istent mégsem biztos, hogy látni akarná. A kert után valahogy annyira nem tetszik neki, amit rögtön egy szúrás követ az említett hegbe.
~Olyan jó volt, hogy kussba voltál, most mit viszketsz már megint?~
Tajtékzik kicsit bosszúsan. A kis vakarászás hosszabb ideig tart így, aminek Nazron vet véget, hogy haját visszasimítja a lapockájára.
Nazron éles logikáját hallva felnevet.*
- Tényleg úgy gondolod? *kérdezi, majd tovább fűzi, halkan nevetve. *
- Én azt hittem téged kellett összeszednem, hogy ne a véres sötét mocsokban vessz el.*szavai végével viszont kicsit elkomorodik, bizony a sebhelye vezette oda, és ezt fél beismerni, és még Naznak se akar beszélni róla. Úgy érzi bolondok követnek ilyen jeleket, és nem az épeszű emberek. Ezt követően pedig úgy dönt hátradől, méghozzá hátát Naz mellkasának támasztja. ~Hm így már sokkal könnyebb.~ gondolja magában. Minden sötét ijesztő gondolatot, most száműz, csak a békés virágos rétek maradhatnak, meg a tenger. Közben hallgatja Nazron zavart szavait. Ajkára mosoly húzódik, de a szeme csukva marad.*
- Tényleg? *kérdez vissza a szeszélyes hasonlatra.*
- Lehet, de nekem még senki nem mondott ilyesmit, mint amiket te most.*Azzal pedig mélységesen tisztában van miféle reakciókat indíthat el Nazronban, és azt is tudni véli miért mocorog. De emiatt nem zavartatja magát. Sőt fejét oldalra fordítja, hogy ne nyíltan nevessen fel, sőt ujjára is rá kell harapnia, mert bizony a késztetés erősebb, mint hitte.
~Biztos ez a lazulós füstölő az oka.~ gondolja ködösen. Hogy minek nem lesz jó vége, vagy minek éppen igen, azt egyelőre a fiúra bízza. A hajának azonban semmilyen szinten nincsen vérkert, se Rókalyuk fogadó szaga, sokkal inkább erdő aljnövényzetére hasonlít, olyanféle, mint a hűvös föld illata. Jelzi ez hűen, hogy az Kikötői erdőben éjszakázott a szabad ég alatt, többször is, és azóta nem volt egyszer se hajmosás. A kérdésre felelne, de rögtön ötletekkel áll elő a fiú. A Vérkertre most nem kíváncsi, valahogy ellazulva valami békésebbről hallana.*
- Azokról a lényekről, amik a tengerben laknak. *csap le rögtön erre. Hiszen hegyen és erdőben igencsak híján van tengeri történetekben, és ezekre érthetően jobban kíváncsi, mint arra az unalmas kertre, meg arra a fura fényekre, ami a Vértkertből jött. Ezzel megkaparintja a kupát, amit Naz nem vesz el tőle. Kicsit nagyobb mozgolódásra készteti a fiú, ahogy a másik kupához nyúl. Aztán ismét visszasüllyednek a kényelembe. Erre kicsit helyezkedik is Lisé, hogy minél kényelmesebben tespedhessen Nazronon. Kupát a szájához emeli, de mielőtt iszik, még elmondja milyen mesét akar hallani.*
- Nem akarok semmi véres komoly dologról hallani. Olyan mesét mondj, ami békés és szép. * iszik a kupából, majd Naz szavaira a kupába mormogja bele a válaszát.*
- Én akkor is többet iszom, mint te.* na, ez gyerekes megnyilvánulás, de nem zavarja. Még nem távolodott el nagyon a kamaszkortól. Mondjuk mindig is felelősséget és komolyságot vártak el tőle. Azonban ha egy módja van rá, most nem akar se felnőtt, se komoly, se felelősségtudatos lenni. Szóval iszik, és várja a mesét a tengerben élő lényekről.*
- Ha elaludnék, ugye nem hagysz itt megfulladni?*bukkan ki belőle egy fura gondolat a végére, aztán ezúttal lassú kis kortyokkal fogyasztja Nazron kupájából a Sellő vérét. ~Fúj.~ robban elméjébe a gondolat.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 19:58:58
//Fürdő//
*Nem sejti, hogy mit imád nézni a fiú. Nőket verekedés közben. Nos ha képben lenne minek tartja a törzsi bunyót két nő között, megdöbbenésén túl bizonyára felnevetne. Lisé egy harca alatt sem karmolt és harapott soha. Ott ököllel és lábbal illik harcolni. Lisé pedig baljával eléggé erőseket tud ütni. Mellékesen úgy, hogy inkább jobb kezesnek mutatkozik, mintsem balosnak. Persze azért igazán nem szeret verekedni, sokkal jobban tud beszélni, vagy faképnél hagyni a másikat éppen a dühöngése közepette.*
- Lehet. *bólint rá, majd nem érti, miért mondja Nazron, amit.*
- Miért féltenéd? *ezen fenn akad. Nem is érti, miért mond ilyesmit.*
- Férfiak és nők nem verekednek, legalábbis nálunk nem volt szokás. *kezdi el, és közben egy másfajta harc vízszintesen Lisének is eszébe jut. De ezt nem jegyzi meg. Aztán terelődik a szó, és ennek örül, még ha meg se magyarázza a fiú azt se bánja. Harc amúgy se tartozik a kedvelt elfoglaltságához.
Felsóhajt, és megmutatja a hegét. Amire borzasztóan ijesztően reagál Nazron.
~Miért lepődtél meg?~ Robban elméjébe a kérdés, majd egy elhatározás születik elméjében.
~Látni akarom a heget. Még ma!~ Ebből pedig nem fog engedni, és Nazron fog ebben segíteni neki. Így még erre is gondolnia kell valahogy, és lehetőleg megvalósítani. Ezalatt megvilágosodik a fény istennőjéről. Vállat von, és úgy esik gondolkodóba.*
- Varázslók és gyógyítók is próbálták már meggyógyítani. Az eredményét magad is láthatod.*jegyzi meg. Kötve hiszi, hogy holmi új istennőcske fénye és szeretete majd helyre rakja azt. *
- Bár sose lehet tudni.* vonja meg ismét a vállát. Azonban a másik már sokat emlegetett istent akarná felkeresni leginkább egy papját. Viszont az istent mégsem biztos, hogy látni akarná. A kert után valahogy annyira nem tetszik neki, amit rögtön egy szúrás követ az említett hegbe.
~Olyan jó volt, hogy kussba voltál, most mit viszketsz már megint?~
Tajtékzik kicsit bosszúsan. A kis vakarászás hosszabb ideig tart így, aminek Nazron vet véget, hogy haját visszasimítja a lapockájára.
Nazron éles logikáját hallva felnevet.*
- Tényleg úgy gondolod? *kérdezi, majd tovább fűzi, halkan nevetve. *
- Én azt hittem téged kellett összeszednem, hogy ne a véres sötét mocsokban vessz el.*szavai végével viszont kicsit elkomorodik, bizony a sebhelye vezette oda, és ezt fél beismerni, és még Naznak se akar beszélni róla. Úgy érzi bolondok követnek ilyen jeleket, és nem az épeszű emberek. Ezt követően pedig úgy dönt hátradől, méghozzá hátát Naz mellkasának támasztja. ~Hm így már sokkal könnyebb.~ gondolja magában. Minden sötét ijesztő gondolatot, most száműz, csak a békés virágos rétek maradhatnak, meg a tenger. Közben hallgatja Nazron zavart szavait. Ajkára mosoly húzódik, de a szeme csukva marad.*
- Tényleg? *kérdez vissza a szeszélyes hasonlatra.*
- Lehet, de nekem még senki nem mondott ilyesmit, mint amiket te most.*Azzal pedig mélységesen tisztában van miféle reakciókat indíthat el Nazronban, és azt is tudni véli miért mocorog. De emiatt nem zavartatja magát. Sőt fejét oldalra fordítja, hogy ne nyíltan nevessen fel, sőt ujjára is rá kell harapnia, mert bizony a késztetés erősebb, mint hitte.
~Biztos ez a lazulós füstölő az oka.~ gondolja ködösen. Hogy minek nem lesz jó vége, vagy minek éppen igen, azt egyelőre a fiúra bízza. A hajának azonban semmilyen szinten nincsen vérkert, se Rókalyuk fogadó szaga, sokkal inkább erdő aljnövényzetére hasonlít, olyanféle, mint a hűvös föld illata. Jelzi ez hűen, hogy az Kikötői erdőben éjszakázott a szabad ég alatt, többször is, és azóta nem volt egyszer se hajmosás. A kérdésre felelne, de rögtön ötletekkel áll elő a fiú. A Vérkertre most nem kíváncsi, valahogy ellazulva valami békésebbről hallana.*
- Azokról a lényekről, amik a tengerben laknak. *csap le rögtön erre. Hiszen hegyen és erdőben igencsak híján van tengeri történetekben, és ezekre érthetően jobban kíváncsi, mint arra az unalmas kertre, meg arra a fura fényekre, ami a Vértkertből jött. Ezzel megkaparintja a kupát, amit Naz nem vesz el tőle. Kicsit nagyobb mozgolódásra készteti a fiú, ahogy a másik kupához nyúl. Aztán ismét visszasüllyednek a kényelembe. Erre kicsit helyezkedik is Lisé, hogy minél kényelmesebben tespedhessen Nazronon. Kupát a szájához emeli, de mielőtt iszik, még elmondja milyen mesét akar hallani.*
- Nem akarok semmi véres komoly dologról hallani. Olyan mesét mondj, ami békés és szép. * iszik a kupából, majd Naz szavaira a kupába mormogja bele a válaszát.*
- Én akkor is többet iszom, mint te.* na, ez gyerekes megnyilvánulás, de nem zavarja. Még nem távolodott el nagyon a kamaszkortól. Mondjuk mindig is felelősséget és komolyságot vártak el tőle. Azonban ha egy módja van rá, most nem akar se felnőtt, se komoly, se felelősségtudatos lenni. Szóval iszik, és várja a mesét a tengerben élő lényekről.*
- Ha elaludnék, ugye nem hagysz itt megfulladni?*bukkan ki belőle egy fura gondolat a végére, aztán ezúttal lassú kis kortyokkal fogyasztja Nazron kupájából a Sellő vérét. ~Fúj.~ robban elméjébe a gondolat.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 19:58:58
2883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 18:52:29
Üzenet elküldve: 2020-04-04 18:52:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Myr szavaira bólint, majd Amaziana is csatlakozik hozzájuk, s ezzel úgy tűnik, egyelőre bezárult a kör. Az elf nő bemutatkozása alatt elsősorban őt nézi. Szavaival, fiatalos lendületével láthatóan igyekszik jó benyomást tenni és igyekvéséről biztosítani, a legtöbben ezt teszik ilyen helyzetben. Amint mondandója végére ér, Zammiria szólal meg.*
- Ezt sajnálattal hallom. Aki hozzánk szegődik, új életet kezdhet.
*Reflektál a magánéleti problémákra, amit az új munkahely magyarázatának vél. Azok mibenlétére nem kérdez rá, hiszen ez nem ide tartozik. Ha foglalkoznia kellene velük, az azt jelentené, hogy problémát okoznak, az pedig reményei szerint nem fog megtörténni.*
- No és mi volna az a cél, melyért oly eltökélten küzd, kedves Amaziana?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel, valóban érdekli a válasz.*
- Mit tud a Sellőkről és milyen tapasztalatokkal rendelkezik ehhez a munkához?
*A külseje kétség kívül megvan hozzá, ám mivel távolról érkezett, nem biztos, hogy hiteles információi vannak, szeretne róla meggyőződni, hogy a nő tudja, mit vállal. Myr visszafogottabb elbeszélése nem várt elemet tartalmaz, ám Zammirián nem látszik ezúttal első reakciója. A végén kissé elmosolyodik.*
- Ez igen érdekesen hangzik. A kikötő csupa rejtély, de kevesen olyan vakmerők, hogy a titkok nyomába eredjenek. A Sellőház alapvetően semleges terület, ám a környezetünk változásai természetesen érdekelnek bennünket, hiszen kihatnak ránk. Ennek firtatása viszont kicsit sem veszélytelen. Már egy meggondolatlan séta sem az utcán.
*Néz tűnődőn Myrre.*
- Hajlandó kockáztatni az életét?
*Természetesen Paranvyr sem marad ki a sorból, s egyáltalán nincs hátrányban semmilyen szempontból. Végighallgatja őt is Zammiria, a Boszorkánykonyhánál leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, nem gondolta, hogy a lányok ennyire pletykásak lesznek egy szép szempár kedvéért. Enyhe mosollyal válaszol a férfinak is.*
- Lenyűgöző az informáltsága. Mindig ilyen gyorsan feltalálja magát egy új helyen?
*Értékeli a hasznos készségeket, talán ez még jobban is érdekli, mint az alkimista szakértelem.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:48:08
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Amaziana, Paranvyr, Zammiria//
*Myr szavaira bólint, majd Amaziana is csatlakozik hozzájuk, s ezzel úgy tűnik, egyelőre bezárult a kör. Az elf nő bemutatkozása alatt elsősorban őt nézi. Szavaival, fiatalos lendületével láthatóan igyekszik jó benyomást tenni és igyekvéséről biztosítani, a legtöbben ezt teszik ilyen helyzetben. Amint mondandója végére ér, Zammiria szólal meg.*
- Ezt sajnálattal hallom. Aki hozzánk szegődik, új életet kezdhet.
*Reflektál a magánéleti problémákra, amit az új munkahely magyarázatának vél. Azok mibenlétére nem kérdez rá, hiszen ez nem ide tartozik. Ha foglalkoznia kellene velük, az azt jelentené, hogy problémát okoznak, az pedig reményei szerint nem fog megtörténni.*
- No és mi volna az a cél, melyért oly eltökélten küzd, kedves Amaziana?
*Kérdezi kíváncsi tekintettel, valóban érdekli a válasz.*
- Mit tud a Sellőkről és milyen tapasztalatokkal rendelkezik ehhez a munkához?
*A külseje kétség kívül megvan hozzá, ám mivel távolról érkezett, nem biztos, hogy hiteles információi vannak, szeretne róla meggyőződni, hogy a nő tudja, mit vállal. Myr visszafogottabb elbeszélése nem várt elemet tartalmaz, ám Zammirián nem látszik ezúttal első reakciója. A végén kissé elmosolyodik.*
- Ez igen érdekesen hangzik. A kikötő csupa rejtély, de kevesen olyan vakmerők, hogy a titkok nyomába eredjenek. A Sellőház alapvetően semleges terület, ám a környezetünk változásai természetesen érdekelnek bennünket, hiszen kihatnak ránk. Ennek firtatása viszont kicsit sem veszélytelen. Már egy meggondolatlan séta sem az utcán.
*Néz tűnődőn Myrre.*
- Hajlandó kockáztatni az életét?
*Természetesen Paranvyr sem marad ki a sorból, s egyáltalán nincs hátrányban semmilyen szempontból. Végighallgatja őt is Zammiria, a Boszorkánykonyhánál leheletnyit megemelkedik a szemöldöke, nem gondolta, hogy a lányok ennyire pletykásak lesznek egy szép szempár kedvéért. Enyhe mosollyal válaszol a férfinak is.*
- Lenyűgöző az informáltsága. Mindig ilyen gyorsan feltalálja magát egy új helyen?
*Értékeli a hasznos készségeket, talán ez még jobban is érdekli, mint az alkimista szakértelem.*
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.04 21:48:08
2882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 17:16:21
Üzenet elküldve: 2020-04-04 17:16:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
* Igen komolyan nem fürdött még így. Hát nincs mit tenni kénytelen túltelni magát ezen az apró kis tényen. A lány is ráerősít arra, hogy tudna neki ismeretlen szavakat mondani, de ettől most megkíméli a fiút. Nazronnak úgy tűnik, hogy Lisé kételkedik a füstölő hatásában. Erre csak sejtelmes mosolygás a válasz a fiú részéről. Ő tudja, hogy semmi ok a kétkedésre. Külső halhatóságnak úgy tűnhet, hogy két kis komisz gyermek van bent, mert a hangok bizony gyermeteg viselkedésről árulkodnak. Egyszerűen csak jól érzik magukat. A verekedés jól hangzik így első hallásra. Nazi lelki szemi előtt meg is jelenik a Rókalány miközben egy másik vad nőcskét püföl éppen. Nazron nagyon is jól tudja, hogy a női bunyó véresebb, mint a férfi csetepaté. Azokat a fogak és körmök iszonyú sebeket tudnak ám ejteni. Ettől függetlenül imádja nézni az ilyen cica bunyókat. Ő maga nem szívesen verekedne meg Lisével. Amilyen ártatlannak tűnik biztosra merné mondani, hogy legalább olyannyira veszedelmes is. A verekedésnek egyetlen formáját próbálná ki vele. Az pedig az ágyban lenne, de ezt inkább nem ecsetelné neki.*
- Biztosan kemény ellenfél lennél egy bunyóban. Inkább nem szállnék veled harcba. Féltem a bőrömet.* Mondja neki mosolyogva. Ezen túljutva következik a heg megvizsgálása. A káromkodásra Lisé kissé megijed. Igyekszik gyorsan megnyugtatni szegénykét.*
- Nem. Semmi baj, csak meglepődtem.*~ Négy év alatt sem gyógyult meg rendesen. Durva. ~ Tűnődik magában miközben a másik hátát vizsgálja. Tanácsot is add, amire aztán válaszolnia kell rögtön.*
- Eeyr a fény és a szeretett istennője. Sok gyógyítója is van.* Válaszol neki egyszerűen és érthetően. Mondjuk a lány válasza amit kap az egy kicsit meglepi, de lát benne logikát. Sőt most, hogy felemlegette már összefüggést is vél felfedezni a tegnap történtekkel. A véres isten említése most nem vált ki semmit belőle. A Vérkertben nem szívesen emlegeti a nevét, mivel az az ő szentélye. Egyszerűen nem kívánja felhívni magára az isten figyelmét túlzottan. Bár kétes életmódja akaratlanul is hozzá köti egy cseppet.*
- Láttok benne logikát. Talán még köze is lehet hozzá Sa'Terethnek. Lehet, hogy csak én gondolom túl, de szerintem te tegnap este okkal voltál ott a kertben.* Teljesen közönyösen beszél. Nem veti meg emiatt a lányt. Lehet a helyében ő is így cselekedet volna. Az Eeyr hívők se fedhetetlenek. Ha jól emlékszik rá hallott pletykákat róla, hogy a kikötőben is volt vagy tán még most is van egy fanatikus fényimádó szekta. Azok se kímélik azokat akikről úgy gondolják, hogy a sötétséget szolgálják. Ez a kis beszélgetés aztán egészen váratlan irányt vált. Lisé egyszerűen fotelnak használja a fiút. Ha látja az arcát, akkor most nagyon bárgyú képet vág a fiú. Valahogy nem számított rá, hogy hirtelen ilyen közel kerül a lányhoz. ~ Huh! Ennek így ám nem lesz jó vége! ~ Teste is rögtön lereagálja a női jelenlét közelségét, ezért kénytelen kicsit ficeregni, hogy izgalomba jött szerszáma ne okozzon kényelmetlenséget. Remélhetőleg a csevegés hatására ez a fellobbanó vágy lecsitul majd.*
- Há-hát. Igen. Na.* Kicsit most össze van zavarodva, de igyekszik összekapni magát.*
- Vörös a hajad és igazán szeszélyes vagy, mint egy róka.* A szeszélyes szót kicsit jobban megnyomja, mivel ez pontosan aktuális. ~ Talán nem kellet volna olyan mélyen beszipóznia azt a füstöt. Bár annyira ez nem olyan rossz pozitúra. ~ Kezd megbarátkozni a helyzettel. Át is karolja, hogy kezeivel a lány előtt tudjon babrálni a hajfürtöcskékkel. A Rókalány vörös haja pont az arca előtt van. Feltehetően túl sok víz nem érhette még, ezért talán érezheti annak illatát. Bizonyosan magában hordozza azon otthon illatát. Bele is szippant egy jó mélyet. Igyekszik a Vérkert szagát, ha az érződik elkülöníteni.*
- Mit meséljek neked?* Kérdez rá. Nem tudja, hogy mire vágyna most a legjobban a lány.*
- Ismerek pár helyi históriát, mondát. Tengerben lakozó lényekről. A vérkert sem volt mindig ám olyan, amilyen most. Sőt nemrég történt is valami furcsa a vidéken. Azt mondják, hogy Lanawin szerte érezhető volt a hatása. Fények törtek fel a kertből. Volt olyan is korábban, amikor a holtak az élőkre támadtak. Én akkor még nagyon fiatal voltam, de meséltek róla. Akkor érkeztek az istenek.* Csak úgy sorolja a lehetőségeket. Talán valami érdekli majd, Rókalányt. Nem untatná olyasvalamivel, ami nem érdekli. Természetesen érzékeli, hogy a lány az ő kupájából iszik, de nem zavarja. Lassan egy kicsit előre hajol, hogy a lány poharát magához vegye.*
- Te elvetted az enyémet, akkor én meg a tiédet fogom.* Közben jót nevet ezen, bár nem túlságosan vicces. Az ördög vigyor mostanra már nála is beütött rendesen. Amíg Vöröske döntésre jut addig ő iszik egy keveset a kupából.*
//Fürdő//
* Igen komolyan nem fürdött még így. Hát nincs mit tenni kénytelen túltelni magát ezen az apró kis tényen. A lány is ráerősít arra, hogy tudna neki ismeretlen szavakat mondani, de ettől most megkíméli a fiút. Nazronnak úgy tűnik, hogy Lisé kételkedik a füstölő hatásában. Erre csak sejtelmes mosolygás a válasz a fiú részéről. Ő tudja, hogy semmi ok a kétkedésre. Külső halhatóságnak úgy tűnhet, hogy két kis komisz gyermek van bent, mert a hangok bizony gyermeteg viselkedésről árulkodnak. Egyszerűen csak jól érzik magukat. A verekedés jól hangzik így első hallásra. Nazi lelki szemi előtt meg is jelenik a Rókalány miközben egy másik vad nőcskét püföl éppen. Nazron nagyon is jól tudja, hogy a női bunyó véresebb, mint a férfi csetepaté. Azokat a fogak és körmök iszonyú sebeket tudnak ám ejteni. Ettől függetlenül imádja nézni az ilyen cica bunyókat. Ő maga nem szívesen verekedne meg Lisével. Amilyen ártatlannak tűnik biztosra merné mondani, hogy legalább olyannyira veszedelmes is. A verekedésnek egyetlen formáját próbálná ki vele. Az pedig az ágyban lenne, de ezt inkább nem ecsetelné neki.*
- Biztosan kemény ellenfél lennél egy bunyóban. Inkább nem szállnék veled harcba. Féltem a bőrömet.* Mondja neki mosolyogva. Ezen túljutva következik a heg megvizsgálása. A káromkodásra Lisé kissé megijed. Igyekszik gyorsan megnyugtatni szegénykét.*
- Nem. Semmi baj, csak meglepődtem.*~ Négy év alatt sem gyógyult meg rendesen. Durva. ~ Tűnődik magában miközben a másik hátát vizsgálja. Tanácsot is add, amire aztán válaszolnia kell rögtön.*
- Eeyr a fény és a szeretett istennője. Sok gyógyítója is van.* Válaszol neki egyszerűen és érthetően. Mondjuk a lány válasza amit kap az egy kicsit meglepi, de lát benne logikát. Sőt most, hogy felemlegette már összefüggést is vél felfedezni a tegnap történtekkel. A véres isten említése most nem vált ki semmit belőle. A Vérkertben nem szívesen emlegeti a nevét, mivel az az ő szentélye. Egyszerűen nem kívánja felhívni magára az isten figyelmét túlzottan. Bár kétes életmódja akaratlanul is hozzá köti egy cseppet.*
- Láttok benne logikát. Talán még köze is lehet hozzá Sa'Terethnek. Lehet, hogy csak én gondolom túl, de szerintem te tegnap este okkal voltál ott a kertben.* Teljesen közönyösen beszél. Nem veti meg emiatt a lányt. Lehet a helyében ő is így cselekedet volna. Az Eeyr hívők se fedhetetlenek. Ha jól emlékszik rá hallott pletykákat róla, hogy a kikötőben is volt vagy tán még most is van egy fanatikus fényimádó szekta. Azok se kímélik azokat akikről úgy gondolják, hogy a sötétséget szolgálják. Ez a kis beszélgetés aztán egészen váratlan irányt vált. Lisé egyszerűen fotelnak használja a fiút. Ha látja az arcát, akkor most nagyon bárgyú képet vág a fiú. Valahogy nem számított rá, hogy hirtelen ilyen közel kerül a lányhoz. ~ Huh! Ennek így ám nem lesz jó vége! ~ Teste is rögtön lereagálja a női jelenlét közelségét, ezért kénytelen kicsit ficeregni, hogy izgalomba jött szerszáma ne okozzon kényelmetlenséget. Remélhetőleg a csevegés hatására ez a fellobbanó vágy lecsitul majd.*
- Há-hát. Igen. Na.* Kicsit most össze van zavarodva, de igyekszik összekapni magát.*
- Vörös a hajad és igazán szeszélyes vagy, mint egy róka.* A szeszélyes szót kicsit jobban megnyomja, mivel ez pontosan aktuális. ~ Talán nem kellet volna olyan mélyen beszipóznia azt a füstöt. Bár annyira ez nem olyan rossz pozitúra. ~ Kezd megbarátkozni a helyzettel. Át is karolja, hogy kezeivel a lány előtt tudjon babrálni a hajfürtöcskékkel. A Rókalány vörös haja pont az arca előtt van. Feltehetően túl sok víz nem érhette még, ezért talán érezheti annak illatát. Bizonyosan magában hordozza azon otthon illatát. Bele is szippant egy jó mélyet. Igyekszik a Vérkert szagát, ha az érződik elkülöníteni.*
- Mit meséljek neked?* Kérdez rá. Nem tudja, hogy mire vágyna most a legjobban a lány.*
- Ismerek pár helyi históriát, mondát. Tengerben lakozó lényekről. A vérkert sem volt mindig ám olyan, amilyen most. Sőt nemrég történt is valami furcsa a vidéken. Azt mondják, hogy Lanawin szerte érezhető volt a hatása. Fények törtek fel a kertből. Volt olyan is korábban, amikor a holtak az élőkre támadtak. Én akkor még nagyon fiatal voltam, de meséltek róla. Akkor érkeztek az istenek.* Csak úgy sorolja a lehetőségeket. Talán valami érdekli majd, Rókalányt. Nem untatná olyasvalamivel, ami nem érdekli. Természetesen érzékeli, hogy a lány az ő kupájából iszik, de nem zavarja. Lassan egy kicsit előre hajol, hogy a lány poharát magához vegye.*
- Te elvetted az enyémet, akkor én meg a tiédet fogom.* Közben jót nevet ezen, bár nem túlságosan vicces. Az ördög vigyor mostanra már nála is beütött rendesen. Amíg Vöröske döntésre jut addig ő iszik egy keveset a kupából.*
2881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:34:33
Üzenet elküldve: 2020-04-04 16:34:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek//
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
//Részben Welly//
*Igyekszik megtalálni a félvér tekintetét, hogy kiolvashassa belőle, mégis miért veszi most ilyen sietősre a figurát, s véletlenül se higgye azt, hogy ez a kapkodás csak úgy jött, vagy ellene szólna.*
- Nem, nem szükséges, de köszönöm! *Hagyja el ajkait a válasz, majd szinte menekülőre fogja, legalábbis megszaporázza bőrcipője lépteit. Ha tudná, hogy mit is csinál addig Amaz, hát, lenne egy-két keresetlen szava, az biztos. Nem szereti, a legkevésbé sem, amikor egy nő így viselkedik. Ha ő invitálja meg, az más, de most ugye elvetették az ötletet - vagyis a hosszúéletű így értelmezte. Csatlakozik az asztaltársasághoz, de a sárga szemek láthatóan másképpen merednek Myrre, mint a sötételf hölgyre. Nem gonoszan, vagy kekeckedően, de az a tipikus elkerekedő pupilla jellemzi, ha nem is sokáig, csak a pillanatnyi hév erejéig, ami oly sok mindent el tud árulni. Ez pedig marad is, mikor megtudja, hogy ki ül előtte. ~ A szellemek szerelmére, hát ő lenne akkor Zammiria! Össze kell szednem magam, kell ez a munka, régebb óta is vagyok itt, mint az eltévedtünk, vagy a gnóm kisasszony. ~ Utóbbi amúgy mindent azonnal kifecseg, Parcy pedig nem mutatja jelét, de az idegesség ötven árnyalatát éli meg, hiszen konkurenciára akadt, ami felett azért is nehéz átsuhanni, hiszen a gnómok köztudottan az elfek előtt állnak bájital jártasságban. Hab a cukormázas reménytelenségén, hogy Amaziana is utoléri, de szerencséjére most az egyszer nem kap fejmosást, sőt, mint kiderül, megint, Sellő szeretne lenni, így tőle nem kell tartania - hacsak nem kezdi el lejáratni a mélységi és a feltaláló előtt, mert akkor vallhatja a kudarcát, de rögvest. Így hát, a Sellőházba elsőként érkezve, de utolsóként szóhoz jutva, szokásos félmosolya kíséretében tálalja ki a saját céljait.*
- Nagyon örvendek, kedves Zammiria, hallottam már kegyed és a Sellőház jó híréről, és remélem, csatlakozhatok majd soraik közé. Paranvyr Lughander vagyok, de szólítson csak Parcynak, kérem!
Tudja, megütötte füleimet a hír, a kollégáitól, hogy Boszorkánykonyhát tetszenek építeni, s mivel alkimista vagyok, egészen tűrhető ismeretekkel és bájitalokkal felszerelve, szeretnék jelentkezni, ha lehet, elsősorban ilyesfajta munkára, de ha ez sajnos most nem megoldható, szívesen főzök, takarítok, vagy segédkezek az istállóban is. *Az egyetlen gikszer, hogy a gnóm is körülbelül ugyanezeket mondta el, hamarabb, így Parcy hátránnyal indul, kapásból. Most meg kell győznie a másikat, hogy bizony ő az, akire szükség van itt, s ha ehhez meg kellene mutatnia az alkimista tehetségét is, hát üsse kő! Nem szeretne se Cassynak, se Wrexannak, se Ernussnak csalódást okozni - vagy inkább saját magának? Már ő se tudja - azzal, hogy elbukik ezen a próbán. Bármit kérdez tőle a kisasszony, ő arra határozottan, mégis kedvesen, önmagához híven fog válaszolni.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.04 23:24:43, a következő indokkal:
Kérésre.
//Egy asztal hátul//
//Myr'Jinnar, Paranvyr, Amaziana//
//Részben Welly//
*Igyekszik megtalálni a félvér tekintetét, hogy kiolvashassa belőle, mégis miért veszi most ilyen sietősre a figurát, s véletlenül se higgye azt, hogy ez a kapkodás csak úgy jött, vagy ellene szólna.*
- Nem, nem szükséges, de köszönöm! *Hagyja el ajkait a válasz, majd szinte menekülőre fogja, legalábbis megszaporázza bőrcipője lépteit. Ha tudná, hogy mit is csinál addig Amaz, hát, lenne egy-két keresetlen szava, az biztos. Nem szereti, a legkevésbé sem, amikor egy nő így viselkedik. Ha ő invitálja meg, az más, de most ugye elvetették az ötletet - vagyis a hosszúéletű így értelmezte. Csatlakozik az asztaltársasághoz, de a sárga szemek láthatóan másképpen merednek Myrre, mint a sötételf hölgyre. Nem gonoszan, vagy kekeckedően, de az a tipikus elkerekedő pupilla jellemzi, ha nem is sokáig, csak a pillanatnyi hév erejéig, ami oly sok mindent el tud árulni. Ez pedig marad is, mikor megtudja, hogy ki ül előtte. ~ A szellemek szerelmére, hát ő lenne akkor Zammiria! Össze kell szednem magam, kell ez a munka, régebb óta is vagyok itt, mint az eltévedtünk, vagy a gnóm kisasszony. ~ Utóbbi amúgy mindent azonnal kifecseg, Parcy pedig nem mutatja jelét, de az idegesség ötven árnyalatát éli meg, hiszen konkurenciára akadt, ami felett azért is nehéz átsuhanni, hiszen a gnómok köztudottan az elfek előtt állnak bájital jártasságban. Hab a cukormázas reménytelenségén, hogy Amaziana is utoléri, de szerencséjére most az egyszer nem kap fejmosást, sőt, mint kiderül, megint, Sellő szeretne lenni, így tőle nem kell tartania - hacsak nem kezdi el lejáratni a mélységi és a feltaláló előtt, mert akkor vallhatja a kudarcát, de rögvest. Így hát, a Sellőházba elsőként érkezve, de utolsóként szóhoz jutva, szokásos félmosolya kíséretében tálalja ki a saját céljait.*
- Nagyon örvendek, kedves Zammiria, hallottam már kegyed és a Sellőház jó híréről, és remélem, csatlakozhatok majd soraik közé. Paranvyr Lughander vagyok, de szólítson csak Parcynak, kérem!
Tudja, megütötte füleimet a hír, a kollégáitól, hogy Boszorkánykonyhát tetszenek építeni, s mivel alkimista vagyok, egészen tűrhető ismeretekkel és bájitalokkal felszerelve, szeretnék jelentkezni, ha lehet, elsősorban ilyesfajta munkára, de ha ez sajnos most nem megoldható, szívesen főzök, takarítok, vagy segédkezek az istállóban is. *Az egyetlen gikszer, hogy a gnóm is körülbelül ugyanezeket mondta el, hamarabb, így Parcy hátránnyal indul, kapásból. Most meg kell győznie a másikat, hogy bizony ő az, akire szükség van itt, s ha ehhez meg kellene mutatnia az alkimista tehetségét is, hát üsse kő! Nem szeretne se Cassynak, se Wrexannak, se Ernussnak csalódást okozni - vagy inkább saját magának? Már ő se tudja - azzal, hogy elbukik ezen a próbán. Bármit kérdez tőle a kisasszony, ő arra határozottan, mégis kedvesen, önmagához híven fog válaszolni.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.04.04 23:24:43, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043