//Úton vissza a Sellőbe//
//Ernuss//
*A Rumos penészedő falait minden gond nélkül elhagyva jótékonyan öleli őket körbe az éj. Ez már sokkal inkább az ő terepük, Zammiria valahogy komfortosabban érzi most magát a sötétben, érzi, ahogy kezd kiszellőzni tüdejéből a pancsolt italok és a lecsúszott alakok szaga. Különös, mennyire szeretett régen odajárni, de egy kis idő a Sellőben máris felborította értékítéletét. No persze attól még kedveli a Rumost is, csak ez most valahogy nem az a kocsma volt, ami az emlékeiben megragadt, vagy amit a képzelete kihozott belőle, ha megszerzik. Ernuss fesztelen válasza tartósabbá rajzolja halvány mosolyát. Mulatságosnak érzi, hogy olyannal beszél, aki még nála is megfontoltabb és türelmesebb, ugyanakkor lényegre törően és informatívan kommunikál. Ezt nagyon szimpatikusnak találja a mélységi hímben. Érdeklődve forgatja meg magában a véleményét, aztán hozzáteszi a sajátját egy jelzésértékű bólintással.*
- Talán nem is kifejezetten tulajdonossal „tárgyaltunk”, csak egy felelőssel, akit az egyik nagyobb szervezet ültetett oda. Ahol ilyen sok pénz forog, ott a főnök rendszerint elrejtőzik a háttérben.
*Szűkíti össze szemeit töprengőn, majd Ernusshoz fordul.*
- Ha fontosabb ember lett volna, akkor jobban meg is szorongatnak bennünket, nem gondolod? Ha nagyon akarjuk, kioltjuk az életét, mielőtt a vérebek felnyüszíthettek volna. Mit gondolsz, Patkányok vagy a Vihar Fiai állnak a háttérben?
*Nagyon kíváncsi, mit gondol erről a férfi, hiszen neki is van kötődése ehhez a vidékhez. Közben feltűnnek a Sellőház színesen fénylő ablakai, és a szél a mulatozás hangjait sodorja feléjük. Most valahogy nagyon szépnek találja a derengő fehér kavicsokkal szórt út végén az épületet. Mintha hívogatná, várná valami. Hamarosan elérik az épületet, s némi hezitálás után úgy dönt, hogy a főbejáratot használja, hogy jelezzen Ralasnak, ha még ott van, ezért arrafelé veszi az irányt. Apró mosollyal fordul Ernusshoz.*
- Ha nem is végződött úgy ez az út, mint szerettem volna, elégedett vagyok veled. És természetesen az éjjeli feladattal és az edzőterem dolgában is remek munkát végeztél. Tudom, hogy nem ez egy harcos álma, de nagy szolgálatot tettél vele nekünk.
*Mosolyog megértően.*
- Biztos vagyok benne, hogy te is így gondolod, de azért szeretnélek megkérni, hogy az üzleti ügyek maradjanak köztünk. Lesz még alkalom, amikor Ralast vagy engem fogsz kísérni hasonló megbeszélésekre, amik diszkréciót igényelnek.
*Erősödik a hangzavar, lefogadná, hogy mikor távoztak, akkor nem volt ekkora nyüzsgés. Sőt, még talán előző nap sem.*
- Te hogy érzed magad itt? Megfelel az elvárásaidnak a Sellőház?
*Pillant rá kérdőn, fesztelenebb hangnemben beszélve. Ezt mindenképpen szeretné meghallgatni, akár a léptein is lassít, nem akarja sürgetni a férfit. Amint a bejárathoz érnek, biccent a kint strázsáló őrnek.*
- Jó estét!
//Fogadótér//
//Ernuss//
//Ormronym és Gyldwa//
//Érintőlegesen Darelld, Welly, Ralas//
*Csuklyával a fején lép be a fogadótérbe, de szinte azonnal leemeli a fejéről. Kissé megemelkednek szemöldökei, igen nagy sokadalom és víg zene várja itt, ismerőst viszont szinte alig-alig lát. Biccent Darelldnek és Wellyn is megakad a tekintete, akiről Cassy mesélt neki, de személyesen még nem ismerik egymást. Ha találkozik a tekintetük, őt is üdvözli. Pillantása aztán fekete öltözetet és ismerős mosolyt keres, elsősorban miatta választotta a nyilvános érkezést. Ha Ralas feléje néz, apró mosolyt és méla kézmozdulatot küld felé köszöntésül, de még nem megy oda hozzá, Ernusshoz fordul.*
- Hosszú napod volt, ha gondolod, mehetsz pihenni, vacsorázni, feltöltődni. Ha még van rá energiád, akkor persze jól jön itt mindig egy őrző szempár, úgy látom, Darelldnek jól jön a kisegítés. De rád bízom. Ha gondolod, meg is vacsorázhatunk és elbeszélgethetünk.
*Úgy látja, egy kissé bizonytalanul ácsorog ott Ormronym és Gyldwa a bejárat közelében, a felszolgálók pedig elfoglaltnak tűnnek, ezért megpróbál időt nyerni a személyzet számára. Ha Ernuss azt a lehetőséget választja, hogy egymás társaságában maradnak, akkor a türelmét kéri, és javasolja, hogy válasszon egy asztalt, míg ő is csatlakozik, ha viszont nem, akkor csak elköszön tőle. Aztán az ork pároshoz fordul szívélyes arckifejezéssel. Szeretné, ha éreznék, hogy itt nem néznek ki senkit, aki tisztes vendégként érkezik.*
- Legyenek üdvözölve a Sellőházban! Foglaljanak helyet egy kedvükre való asztalnál, mindjárt érkezik valaki, hogy kiszolgálja Önöket! Addig élvezzék a zenét és a kényelmet!