Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-19 10:07:19
Üzenet elküldve: 2019-10-19 10:07:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ormronym, Gyldwa, Zammiria//
//Érintőlegesen Ralas//
*Kissé megszeppenve szemléli az eseményeket. Bár eseménynek nem is mondható, inkább csak egy lejátszódó jelenet, ami igazán meglepi őt, de ahogy látja Ormot sem kevésbé.*
-Így utoljára otthon szóltak hozzánk, he. Vagy még ott se.
*Böki oda a másik orknak, lehetőleg úgy, hogy csak ő hallja meg.*
-Rendben! Köszönjük!
*Vágja rá végül nem kis erőt véve magán Gyldwa, bár eleve nem is tudja hová tenni a nőt, nem látott még ilyesfajta teremtést. ~Biztosan itt dolgozik, vagy ilyesmi.~ Arcára vidám vigyor ül, ahogy kezdi felfogni, hogy nem nagyon kell itt szégyenlősködni, és bizony úgy van, ahogy korábban gondolta. Bárki aranya ugyanannyit ér ezen a helyen. Látja azt is, hogy egy furcsa, kalapos fickó nézegeti őket, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, hisz eddig is oly sokan bámulták már meg őket, szinte fel sem tűnik neki. Testvére szavait csak homályosan hallja, kissé még él benne a sokk, hogy itt, ilyen körülmények között egy ilyen csodás hely kap otthont, és a lágy zene csak hab a tortán. De azért feleszmél.*
-Hmm. Rendben. Legyen az.
*Mutat hosszú, karmos ujjával az egyik asztalra, majd óvatos léptekkel elindul felé. Szeme körbe-körbe jár, igyekszik felmérni, hogy kik is vannak itt, netán nem csak átverés az egész. Le is ül a székre, és látja, hogy Orm is követi. Egy gonoszkás mosollyal szól hozzá.*
-Na mivan bátyó, begyulladtál?
*Veti oda, de hamar másfelé tereli a szót. Kicsit közelebb is hajol.*
-Talán itt tényleg adnak olyan tengeri szörnyet, amit korábban hallottunk! Kérdezzük meg, ha erre jön valaki!
A hozzászólás írója (Gyldwa Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.19 10:07:44
//Ormronym, Gyldwa, Zammiria//
//Érintőlegesen Ralas//
*Kissé megszeppenve szemléli az eseményeket. Bár eseménynek nem is mondható, inkább csak egy lejátszódó jelenet, ami igazán meglepi őt, de ahogy látja Ormot sem kevésbé.*
-Így utoljára otthon szóltak hozzánk, he. Vagy még ott se.
*Böki oda a másik orknak, lehetőleg úgy, hogy csak ő hallja meg.*
-Rendben! Köszönjük!
*Vágja rá végül nem kis erőt véve magán Gyldwa, bár eleve nem is tudja hová tenni a nőt, nem látott még ilyesfajta teremtést. ~Biztosan itt dolgozik, vagy ilyesmi.~ Arcára vidám vigyor ül, ahogy kezdi felfogni, hogy nem nagyon kell itt szégyenlősködni, és bizony úgy van, ahogy korábban gondolta. Bárki aranya ugyanannyit ér ezen a helyen. Látja azt is, hogy egy furcsa, kalapos fickó nézegeti őket, de nem tulajdonít neki nagy jelentőséget, hisz eddig is oly sokan bámulták már meg őket, szinte fel sem tűnik neki. Testvére szavait csak homályosan hallja, kissé még él benne a sokk, hogy itt, ilyen körülmények között egy ilyen csodás hely kap otthont, és a lágy zene csak hab a tortán. De azért feleszmél.*
-Hmm. Rendben. Legyen az.
*Mutat hosszú, karmos ujjával az egyik asztalra, majd óvatos léptekkel elindul felé. Szeme körbe-körbe jár, igyekszik felmérni, hogy kik is vannak itt, netán nem csak átverés az egész. Le is ül a székre, és látja, hogy Orm is követi. Egy gonoszkás mosollyal szól hozzá.*
-Na mivan bátyó, begyulladtál?
*Veti oda, de hamar másfelé tereli a szót. Kicsit közelebb is hajol.*
-Talán itt tényleg adnak olyan tengeri szörnyet, amit korábban hallottunk! Kérdezzük meg, ha erre jön valaki!
A hozzászólás írója (Gyldwa Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.19 10:07:44
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-19 09:04:20
Üzenet elküldve: 2019-10-19 09:04:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Carlotteia, Nalaeä, Ralas//
//Nala szobája, majd fogadótér, pult//
*Természetesen megkínálta volna Carlotteiát a parfümmel, de érezte rajta a sajátját, ami ráadásul egészen más típusú illat, viszont megszagolni örömmel nyújtja. Nala illatszereinek legtöbbje ilyesmi. Szerény, finom aromák, némelyik édeskésebb, némelyik kevésbé. Van köztük, ami inkább a havasok, erdei ligetecskék képzetét idézi. Mikor visszakapja, visszateszi az üvegcsét az intarziás dobozba a többi közé és ráhajtja a fedelét.
Most a másik irányba mennek a folyosón. Ezt kicsit talán könnyebb megjegyezni, szóval ha a nap végére érnek és magára maradna a feladattal, lehet, hogy inkább erre indul majd vissza a szobájába.
Az ajtók mögül kiszűrődő hangok jelzik, hogy idefent is sem kong az ürességtől a Sellőház, de a fogadótér nyüzsgése pont elég diszkrécióba burkolja a légyottok zöngéit. A lépcsősor tetején állva egy pillanatra magával ragadja a lenti forgatag varázsa. A patinás berendezés pompájában forgolódó tömeg, a szórakozás kedélyes hangjai. Emiatt némi késéssel indul csak Carlotteia után. Feltűnik neki a változás, aminek sejti is az okát. Megszorítja a nő kezét, de csak egy pillanatra, míg bátorítóan rá mosolyog. Ha nem Carlotteiáról lenne szó, talán kéz a kézben kísérné tovább, de úgy érezné, az elvenné azt a magabiztos erőt, amit úgy bálványoz benne. Pillantása azért kíváncsian kutatja a titokzatos Darelld úr alakját a tömegben, de csak megérzéseire hagyatkozhat a kilétét illetően. Van egy férfi odalent, akinek a kisugárzása illene a leírtakhoz, de egyelőre háttal áll nekik, épp két érkezőt üdvözöl valakivel.
A pult felé indulnak, ahol mindjárt meg is pillantja Ralas urat. Mosolyogva, immár megfürödve, átöltözve üdvözli egy finom meghajlással.*
- Carlotteia mindent megmutatott *mondja.* - Nagyon szép a szobám. És a fürdőház és a kert *egészíti ki a sort mind újabb és újabb elemekkel, mert kihagyni valamit tiszteletlenség és méltatlan is volna.* - A kert tényleg mesés. Ahogy itt minden *teszi hozzá sietve, nehogy félreértsék. Egy kicsit még zavarban van a megtiszteltetéstől, hogy idefogadták, így ezúttal hálás Carlotteia kérdéséért.*
- Egy kis mézes-citromos víz jól esne. Ha lehet *pillant rá a kezét tördelve.*
- Van valami kívánsága vagy segítsek a lányoknak? *fordul vissza Ralas felé szolgálatkészen.*
//Nala szobája, majd fogadótér, pult//
*Természetesen megkínálta volna Carlotteiát a parfümmel, de érezte rajta a sajátját, ami ráadásul egészen más típusú illat, viszont megszagolni örömmel nyújtja. Nala illatszereinek legtöbbje ilyesmi. Szerény, finom aromák, némelyik édeskésebb, némelyik kevésbé. Van köztük, ami inkább a havasok, erdei ligetecskék képzetét idézi. Mikor visszakapja, visszateszi az üvegcsét az intarziás dobozba a többi közé és ráhajtja a fedelét.
Most a másik irányba mennek a folyosón. Ezt kicsit talán könnyebb megjegyezni, szóval ha a nap végére érnek és magára maradna a feladattal, lehet, hogy inkább erre indul majd vissza a szobájába.
Az ajtók mögül kiszűrődő hangok jelzik, hogy idefent is sem kong az ürességtől a Sellőház, de a fogadótér nyüzsgése pont elég diszkrécióba burkolja a légyottok zöngéit. A lépcsősor tetején állva egy pillanatra magával ragadja a lenti forgatag varázsa. A patinás berendezés pompájában forgolódó tömeg, a szórakozás kedélyes hangjai. Emiatt némi késéssel indul csak Carlotteia után. Feltűnik neki a változás, aminek sejti is az okát. Megszorítja a nő kezét, de csak egy pillanatra, míg bátorítóan rá mosolyog. Ha nem Carlotteiáról lenne szó, talán kéz a kézben kísérné tovább, de úgy érezné, az elvenné azt a magabiztos erőt, amit úgy bálványoz benne. Pillantása azért kíváncsian kutatja a titokzatos Darelld úr alakját a tömegben, de csak megérzéseire hagyatkozhat a kilétét illetően. Van egy férfi odalent, akinek a kisugárzása illene a leírtakhoz, de egyelőre háttal áll nekik, épp két érkezőt üdvözöl valakivel.
A pult felé indulnak, ahol mindjárt meg is pillantja Ralas urat. Mosolyogva, immár megfürödve, átöltözve üdvözli egy finom meghajlással.*
- Carlotteia mindent megmutatott *mondja.* - Nagyon szép a szobám. És a fürdőház és a kert *egészíti ki a sort mind újabb és újabb elemekkel, mert kihagyni valamit tiszteletlenség és méltatlan is volna.* - A kert tényleg mesés. Ahogy itt minden *teszi hozzá sietve, nehogy félreértsék. Egy kicsit még zavarban van a megtiszteltetéstől, hogy idefogadták, így ezúttal hálás Carlotteia kérdéséért.*
- Egy kis mézes-citromos víz jól esne. Ha lehet *pillant rá a kezét tördelve.*
- Van valami kívánsága vagy segítsek a lányoknak? *fordul vissza Ralas felé szolgálatkészen.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 22:21:07
Üzenet elküldve: 2019-10-18 22:21:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hazatérés//
*Odasandít a földműveléssel kapcsolatos tagadó szavakra.*
- Ó, bocsáss meg, akkor félreértettem, amit Laornak mondtál a letelepedésről! Biztosan megártott a sok tündérpuncs.
*Kuncog szabadkozón, behúzott nyakkal.*
- Azt hittem, földet akarsz magadnak, amin gazdálkodhatsz. Nem feltétlenül megélhetésként. Szerintem jól menne neked.
*~És jól állna.~ Valahogy olyan gondoskodó benyomást keltett benne mindig a zsoldos. Már tudja az okát, még ha úgy is tesz, mintha nem tudná, milyen veszteség érte a férfit. Mélyen megérti magányát. A kedvesen búgó szavakat kísérő sóhajra úgy érzi, talán elszalasztotta egyetlen lehetőségét, hogy megnyíljon múltja a férfi előtt, mert megijedt annak tátongó mélységétől. Most egy kicsit bánja, de csak mert már elmúlt a félelme, hogy az emlékek maguk alá temetnék, megkönnyebbült, hiszen eldőlt, hogy hallgat róluk. Másfelől talán jobb így. Egy kis távolság a világtól jót tesz, ahogy eddig is. És néhány percig még élvezheti ártatlanul e rokonszenves lélek kellemes melegét, kapaszkodhat karjába, támaszkodhat erejére, sőt, megérintheti az arcát. Apró gyémántok lesznek ezek a múlt bársonyszövetén, mik messzire csillognak majd. Most nem felszolgáló, nem egy Sellő, de igazán még csak Cassy sem. Csupán egy nő, ki fátylak mögött rejtőzve kinyújtja kezét, mely oltalomra talál.
Mikor megérzi, hogy milyen hideg ujjakkal érinti Khul arcát, és megpróbálja visszahúzni, a férfi nem engedi el. Ez megdobogtatja a szívét, noha e gesztus szólhatna bárkinek, aki kedveskedésnek szánta érintését. Most mégis ő van itt, ezért szégyenlős hálával mosolyog a toleranciáért. Emlékeztetik magukat rá, hogy életük e kis mesébe illő epizódja most zárul, és visszatérnek egy olyan világba, melynek szerepei kérlelhetetlenül rájuk telepednek. Szomorú mosollyal húzza vissza kezét ekkor.*
- Igen, az enyém is.
*Feleli arra, hogy Khul szabadsága véget ér ma éjjel. Szerényen leereszti a tekintetét egy újabb mosollyal, mikor titkairól tréfál a férfi. A Sellőház impozáns épülete előttük magasodik a kettős holdfényben. Otthonosan, a biztonság és pihenés ígéretével várja őket, mégsem akaródzik még belépnie. Nem tudná megmondani, mi lehetne, ami kint tartaná a hideg sötétben, talán csak egy megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami fontosat örökre maga mögött hagy. De Khul kedves nógatására nem tud haragudni, és nem is várakoztatja.*
- Magam sem gondoltam, hogy ma éjjel leküzdjük az egész távot. Bizony jól fog esni az alvás.
*Kuncog a kézcsókra, és Khulra néz, kedves tőle ez a tiszteletteljes viselkedés. Cassy tett neki egy ígéretet arról, hogy elárul valamit magáról, de most nem érzi helyesnek betartani. Elrontana mindent, nem lenne szép lezárása ennek a csodás napnak. Valamivel viszont szeretné kárpótolni, ezért szándéka szerint hozzálép, hogy arcára csókot hintsen, pecsétként zárva le az este romantikáját. Nem kívánja túl jelentőségteljessé tenni, de hálája benne van, miképp szeme csillogásában is.*
- Köszönök mindent, Khul. Kívánom, hogy találd meg újra a boldogságot.
*Szól lágyan. Búcsújuknak legfeljebb egy foltos macska lesz tanúja, és az ég, a csillagok, a szél. A mögöttük csukódó ajtó lakatot tesz ismét életükre, olyan szerepekbe kényszerítve őket, melyek távolivá teszik őket, akár a Falat, s a Fát. Így zárul hát ma a zsoldos és a kurtizán története.*
//Hazatérés//
*Odasandít a földműveléssel kapcsolatos tagadó szavakra.*
- Ó, bocsáss meg, akkor félreértettem, amit Laornak mondtál a letelepedésről! Biztosan megártott a sok tündérpuncs.
*Kuncog szabadkozón, behúzott nyakkal.*
- Azt hittem, földet akarsz magadnak, amin gazdálkodhatsz. Nem feltétlenül megélhetésként. Szerintem jól menne neked.
*~És jól állna.~ Valahogy olyan gondoskodó benyomást keltett benne mindig a zsoldos. Már tudja az okát, még ha úgy is tesz, mintha nem tudná, milyen veszteség érte a férfit. Mélyen megérti magányát. A kedvesen búgó szavakat kísérő sóhajra úgy érzi, talán elszalasztotta egyetlen lehetőségét, hogy megnyíljon múltja a férfi előtt, mert megijedt annak tátongó mélységétől. Most egy kicsit bánja, de csak mert már elmúlt a félelme, hogy az emlékek maguk alá temetnék, megkönnyebbült, hiszen eldőlt, hogy hallgat róluk. Másfelől talán jobb így. Egy kis távolság a világtól jót tesz, ahogy eddig is. És néhány percig még élvezheti ártatlanul e rokonszenves lélek kellemes melegét, kapaszkodhat karjába, támaszkodhat erejére, sőt, megérintheti az arcát. Apró gyémántok lesznek ezek a múlt bársonyszövetén, mik messzire csillognak majd. Most nem felszolgáló, nem egy Sellő, de igazán még csak Cassy sem. Csupán egy nő, ki fátylak mögött rejtőzve kinyújtja kezét, mely oltalomra talál.
Mikor megérzi, hogy milyen hideg ujjakkal érinti Khul arcát, és megpróbálja visszahúzni, a férfi nem engedi el. Ez megdobogtatja a szívét, noha e gesztus szólhatna bárkinek, aki kedveskedésnek szánta érintését. Most mégis ő van itt, ezért szégyenlős hálával mosolyog a toleranciáért. Emlékeztetik magukat rá, hogy életük e kis mesébe illő epizódja most zárul, és visszatérnek egy olyan világba, melynek szerepei kérlelhetetlenül rájuk telepednek. Szomorú mosollyal húzza vissza kezét ekkor.*
- Igen, az enyém is.
*Feleli arra, hogy Khul szabadsága véget ér ma éjjel. Szerényen leereszti a tekintetét egy újabb mosollyal, mikor titkairól tréfál a férfi. A Sellőház impozáns épülete előttük magasodik a kettős holdfényben. Otthonosan, a biztonság és pihenés ígéretével várja őket, mégsem akaródzik még belépnie. Nem tudná megmondani, mi lehetne, ami kint tartaná a hideg sötétben, talán csak egy megmagyarázhatatlan érzés, hogy valami fontosat örökre maga mögött hagy. De Khul kedves nógatására nem tud haragudni, és nem is várakoztatja.*
- Magam sem gondoltam, hogy ma éjjel leküzdjük az egész távot. Bizony jól fog esni az alvás.
*Kuncog a kézcsókra, és Khulra néz, kedves tőle ez a tiszteletteljes viselkedés. Cassy tett neki egy ígéretet arról, hogy elárul valamit magáról, de most nem érzi helyesnek betartani. Elrontana mindent, nem lenne szép lezárása ennek a csodás napnak. Valamivel viszont szeretné kárpótolni, ezért szándéka szerint hozzálép, hogy arcára csókot hintsen, pecsétként zárva le az este romantikáját. Nem kívánja túl jelentőségteljessé tenni, de hálája benne van, miképp szeme csillogásában is.*
- Köszönök mindent, Khul. Kívánom, hogy találd meg újra a boldogságot.
*Szól lágyan. Búcsújuknak legfeljebb egy foltos macska lesz tanúja, és az ég, a csillagok, a szél. A mögöttük csukódó ajtó lakatot tesz ismét életükre, olyan szerepekbe kényszerítve őket, melyek távolivá teszik őket, akár a Falat, s a Fát. Így zárul hát ma a zsoldos és a kurtizán története.*
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:13:00
Üzenet elküldve: 2019-10-18 21:13:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Futottak még//
//Wrexan, Khul//
* Khul a maga nyers stílusával közli a dolgokat. Az egyenlőség terén talán nem is fognak soha egy nézetett vallani. Arról, hogy Ralas is honnan kezdte már tud, mert mesélte neki. Attól függetlenül nem gondolja, hogy valaha is hasonló lesz hozzá. Nem is vágyik rá, hogy olyan legyen.*
– Igen mesélte nekem. * Röviden tudtára adja, hogy ezt a tényt. Azon még mindig meglepődik, hogy a másik milyen gyorsan változik meg egy pillanatról a másikra. Az előbb még kissé paprikásan osztja kifelé a fiút a másikban meg már mintha a legjobb haverja lenne. Minden lenyugszik végül és békésen távozik Khul a szobából. Wrexan a vizet várva bámul kifelé az ablakon.*
//Yathlanae, Vyliassa//
* Nemsokára kopogtatnak az ajtón. ~ Már megérkezett volna a víz? Pedig még csak most ment el Khul. ~ Mit sem sejtve az ajtóhoz siet és kinyitja. Hát nem pont az akire számított, sőt a lehető legkevésbé kívánt személlyel találja szemben magát. A lent megismert boszorkánnyal. Nagy hirtelen úgy meglepődik, hogy néhány pillanatig csak döbbenten áll az ajtóban. Mikor feleszmél gyorsan összeszedi magát és köszönti a két nőt.*
– Bocsánat kissé szétszórt vagyok! Tudok segíteni valamiben a kisasszonyoknak?* Kérdezi meg. El nem tudja képzelni, hogy mi okból keresték fel a szobájában.*
//Wrexan, Khul//
* Khul a maga nyers stílusával közli a dolgokat. Az egyenlőség terén talán nem is fognak soha egy nézetett vallani. Arról, hogy Ralas is honnan kezdte már tud, mert mesélte neki. Attól függetlenül nem gondolja, hogy valaha is hasonló lesz hozzá. Nem is vágyik rá, hogy olyan legyen.*
– Igen mesélte nekem. * Röviden tudtára adja, hogy ezt a tényt. Azon még mindig meglepődik, hogy a másik milyen gyorsan változik meg egy pillanatról a másikra. Az előbb még kissé paprikásan osztja kifelé a fiút a másikban meg már mintha a legjobb haverja lenne. Minden lenyugszik végül és békésen távozik Khul a szobából. Wrexan a vizet várva bámul kifelé az ablakon.*
//Yathlanae, Vyliassa//
* Nemsokára kopogtatnak az ajtón. ~ Már megérkezett volna a víz? Pedig még csak most ment el Khul. ~ Mit sem sejtve az ajtóhoz siet és kinyitja. Hát nem pont az akire számított, sőt a lehető legkevésbé kívánt személlyel találja szemben magát. A lent megismert boszorkánnyal. Nagy hirtelen úgy meglepődik, hogy néhány pillanatig csak döbbenten áll az ajtóban. Mikor feleszmél gyorsan összeszedi magát és köszönti a két nőt.*
– Bocsánat kissé szétszórt vagyok! Tudok segíteni valamiben a kisasszonyoknak?* Kérdezi meg. El nem tudja képzelni, hogy mi okból keresték fel a szobájában.*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:20:47
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:20:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Ormronym, Gyldwa, Zammiria//
//Ralas figyelmébe is//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vállon veregetés, meg a dicséret azért neki is jólesik, nincsen fából, így most egészen büszke is magára, így lép be a monumentális épületbe, és ez az érzés sebzett vad gyorsaságával hagyja el. Persze Ormban fel sem merült, hogy a nő rossz irányt is mutathatott volna nekik, olyan jóindulatúnak tűnt, meg kedvesnek.
Odabent csak akkor eszmél fel, mikor Gyldwa homlokon csapja magát, majd dadogással kezd valami köszönésfélébe. ~Jah! Hogy az! Mit is illik egy ilyen puccerályos helyen? ~ Keresi a fejében a legszebb köszönését, látszik is a homlokán, redőződik rendesen ám a megerőltetéstől.*
-Jónagyokat kívánunk a nagycságuknak ! *Szaladnak ki a száján olyan sorrendben, ahogy a fejébe is beérkeznek, közben valami félszeg szájrángást is produkál, meg fejvakarást, ahogy körbenéz a bentieken. Nem igazán az a kiköpött putris kocsmatöltelék társaság, amit megszoktak. Már verejtékezik is a homloka, hiszen a legtöbbüknek felkeltették a figyelmét, így őket bámulják. Aztat meg aztán baromira utálja. Majd odalép hozzájuk egy mélységi nő és kedves mosollyal hozzájuk szól, hogy hellyel kínálja őket.*
-Áh! Köszönjük nacsága! Így teszünk, de ne fáradjanak miattunk sokat, egyedül is le tudjuk tenni a valagunk. *Böki ki katonásan, mert hát úgy emlékszik, ilyen helyeken még a széket is kihúzzák a gazdagoknak, de hát ők nem olyan vérszegények ám. Arcára azért kiül a döbbenet, meg némi zavar, még a száját is nyitva felejti, épp, hogy csak a nyálát nem csöppenti a padlóra. Ilyen szívélyes fogadtatásra igazán nem számított. Aztán mintha odabent más valaki is biccenten feléjük a pulttól, bár nem tudja, lehet itt így szokás kurva anyázni, így azért nem meri telipofás mosollyal viszonozni azt.*
-Khm... akkor ugyebár... Gyldwa! Válasszál melyik tetszik. *Adja át a stafétát a lánynak, végül is ő akart erre az elátkozott vidékre jönni, akkor hát csinálja, amit kell. Eddig pedig fel sem tűnt neki, micsoda érdekes dallamok szálnak a fülébe, tudta, hogy valami furcsa, csak azt nem hogy mi.*
-Nézzed má! Mindjárt más a hangulat, mint amikor a tengerészek egymást taposva nótáznak a sörtül megrészegedve. *Közben követi a lányt, ha az asztalhoz indul és ahogy látja, milyen finom anyaggal van borítva még a szék is, felmerül benne, illik-e egyáltalán a seggét rája tenni. De ha a lány leül, ő is óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan, mint aki karót nyelt lehuppan. Száját összeszorítva figyel mindenki mást, mint egy megszeppent kölök, mikor először viszik kocsmába.*
//Ormronym, Gyldwa, Zammiria//
//Ralas figyelmébe is//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A vállon veregetés, meg a dicséret azért neki is jólesik, nincsen fából, így most egészen büszke is magára, így lép be a monumentális épületbe, és ez az érzés sebzett vad gyorsaságával hagyja el. Persze Ormban fel sem merült, hogy a nő rossz irányt is mutathatott volna nekik, olyan jóindulatúnak tűnt, meg kedvesnek.
Odabent csak akkor eszmél fel, mikor Gyldwa homlokon csapja magát, majd dadogással kezd valami köszönésfélébe. ~Jah! Hogy az! Mit is illik egy ilyen puccerályos helyen? ~ Keresi a fejében a legszebb köszönését, látszik is a homlokán, redőződik rendesen ám a megerőltetéstől.*
-Jónagyokat kívánunk a nagycságuknak ! *Szaladnak ki a száján olyan sorrendben, ahogy a fejébe is beérkeznek, közben valami félszeg szájrángást is produkál, meg fejvakarást, ahogy körbenéz a bentieken. Nem igazán az a kiköpött putris kocsmatöltelék társaság, amit megszoktak. Már verejtékezik is a homloka, hiszen a legtöbbüknek felkeltették a figyelmét, így őket bámulják. Aztat meg aztán baromira utálja. Majd odalép hozzájuk egy mélységi nő és kedves mosollyal hozzájuk szól, hogy hellyel kínálja őket.*
-Áh! Köszönjük nacsága! Így teszünk, de ne fáradjanak miattunk sokat, egyedül is le tudjuk tenni a valagunk. *Böki ki katonásan, mert hát úgy emlékszik, ilyen helyeken még a széket is kihúzzák a gazdagoknak, de hát ők nem olyan vérszegények ám. Arcára azért kiül a döbbenet, meg némi zavar, még a száját is nyitva felejti, épp, hogy csak a nyálát nem csöppenti a padlóra. Ilyen szívélyes fogadtatásra igazán nem számított. Aztán mintha odabent más valaki is biccenten feléjük a pulttól, bár nem tudja, lehet itt így szokás kurva anyázni, így azért nem meri telipofás mosollyal viszonozni azt.*
-Khm... akkor ugyebár... Gyldwa! Válasszál melyik tetszik. *Adja át a stafétát a lánynak, végül is ő akart erre az elátkozott vidékre jönni, akkor hát csinálja, amit kell. Eddig pedig fel sem tűnt neki, micsoda érdekes dallamok szálnak a fülébe, tudta, hogy valami furcsa, csak azt nem hogy mi.*
-Nézzed má! Mindjárt más a hangulat, mint amikor a tengerészek egymást taposva nótáznak a sörtül megrészegedve. *Közben követi a lányt, ha az asztalhoz indul és ahogy látja, milyen finom anyaggal van borítva még a szék is, felmerül benne, illik-e egyáltalán a seggét rája tenni. De ha a lány leül, ő is óvatosan, de tényleg nagyon óvatosan, mint aki karót nyelt lehuppan. Száját összeszorítva figyel mindenki mást, mint egy megszeppent kölök, mikor először viszik kocsmába.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:04:22
Üzenet elküldve: 2019-10-18 20:04:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A pultnál//
//Érintőlegesen Zammiria, Ernuss, Ormronym és Gyldwa//
*Egészen jól alakul minden. Szokásához híven kalapját fejébe nyomva, jobb könyökével támaszkodik a pultnál. Csak olykor-olykor nyúl oda, hogy igyon poharából egy kortyot. Arcán merengő tekintet és félmosoly, ahogyan a Sellőház életét követi tekintetével. Nyüzsög minden, innen-onnan hangosabb beszédfoszlányok, s lágy zene, immár csupán hangszerekkel és ének nélkül. A lányok dolgukra távoztak, szorgalmas mind, elképesztő, amit véghezvisznek. Egy pillanatra végigsimít szemöldökén, mintha csupán a mozdulattal egy vészterhesebb gondolatot próbálna eloszlatni, pedig ez nem igaz. Jelenleg sem sorsa, sem más nem kísérti, csupán aggodalom kínozza lelkét, társa hosszú ideje eltűnt már, s nem tudja nem lelte-e valami útközben, vagy akár a Rumos posványában. Megbízik benne, ezért is engedte el egyedül, s ezért kell most belső harcát is egyedül megvívnia. Orkok érkeznek közben, elégedetten biccent feléjük, mely távolról üdvözlésnek tűnhet. Kiváló. Egyre több és több fajú egyed érkezik, hát terjed a hír. A Sellőházban nincs harc, nincs ellenségeskedés. Nem Pirtianes és nem Wegtoren, de még csak nem is Arthenior. Sellőház a kikötő egy kis semleges szeglete, ahol nincs helye harcnak, s dühnek, csupán kemény megtorlás fejében. Hosszú volt az út, mi idáig elvezetett, s nem érkezhetett volna meg társa és az itt dolgozók segítsége nélkül. Felpillant. A piperkőc férfi és a vörös hajú lány távoznak. Nem gyanakszik problémára, hiszen békében indultak el. Egy laza mozdulattal csúsztatja közelebb poharát, s szemét mélyen a vendégtéren pihentetve, kortyol bele a fanyar és erős nedűbe. Aztán meglátja. Tekintete csak egy pillanatra kerekedik el, aztán egy lágy sóhaj fut ki ajkaik között. ~ Hát megérkezett... ~ Nem is érdekli a végeredmény, hogy egy épülettel több, vagy kevesebb nem számít... a lényeg, hogy Zammiria és Eruss is épségben visszatért. Félmosoly ül ki arcára, mellyel viszonozza a köszöntést, majd poharát lágyan emeli meg, s biccent.*
- Üdv itthon, Zammiria. *Formázza ajka, melyről letörölhetetlenül ott marad a mosoly. Ernussnak is biccent, a férfi ezek szerint jól végezte a dolgát, bár reménykedik benne, hogy konfliktusmentesen ment minden. Nem lép a kettős felé, marad a pultnál. Nem akar feltűnősködni, s egyébiránt a lényegről már meggyőződött. Sérülés nincs, s a szokásos mélységi mosoly ott mutatkozik a sötétlő íriszek alatt. Elégedett.*
//Érintőlegesen Zammiria, Ernuss, Ormronym és Gyldwa//
*Egészen jól alakul minden. Szokásához híven kalapját fejébe nyomva, jobb könyökével támaszkodik a pultnál. Csak olykor-olykor nyúl oda, hogy igyon poharából egy kortyot. Arcán merengő tekintet és félmosoly, ahogyan a Sellőház életét követi tekintetével. Nyüzsög minden, innen-onnan hangosabb beszédfoszlányok, s lágy zene, immár csupán hangszerekkel és ének nélkül. A lányok dolgukra távoztak, szorgalmas mind, elképesztő, amit véghezvisznek. Egy pillanatra végigsimít szemöldökén, mintha csupán a mozdulattal egy vészterhesebb gondolatot próbálna eloszlatni, pedig ez nem igaz. Jelenleg sem sorsa, sem más nem kísérti, csupán aggodalom kínozza lelkét, társa hosszú ideje eltűnt már, s nem tudja nem lelte-e valami útközben, vagy akár a Rumos posványában. Megbízik benne, ezért is engedte el egyedül, s ezért kell most belső harcát is egyedül megvívnia. Orkok érkeznek közben, elégedetten biccent feléjük, mely távolról üdvözlésnek tűnhet. Kiváló. Egyre több és több fajú egyed érkezik, hát terjed a hír. A Sellőházban nincs harc, nincs ellenségeskedés. Nem Pirtianes és nem Wegtoren, de még csak nem is Arthenior. Sellőház a kikötő egy kis semleges szeglete, ahol nincs helye harcnak, s dühnek, csupán kemény megtorlás fejében. Hosszú volt az út, mi idáig elvezetett, s nem érkezhetett volna meg társa és az itt dolgozók segítsége nélkül. Felpillant. A piperkőc férfi és a vörös hajú lány távoznak. Nem gyanakszik problémára, hiszen békében indultak el. Egy laza mozdulattal csúsztatja közelebb poharát, s szemét mélyen a vendégtéren pihentetve, kortyol bele a fanyar és erős nedűbe. Aztán meglátja. Tekintete csak egy pillanatra kerekedik el, aztán egy lágy sóhaj fut ki ajkaik között. ~ Hát megérkezett... ~ Nem is érdekli a végeredmény, hogy egy épülettel több, vagy kevesebb nem számít... a lényeg, hogy Zammiria és Eruss is épségben visszatért. Félmosoly ül ki arcára, mellyel viszonozza a köszöntést, majd poharát lágyan emeli meg, s biccent.*
- Üdv itthon, Zammiria. *Formázza ajka, melyről letörölhetetlenül ott marad a mosoly. Ernussnak is biccent, a férfi ezek szerint jól végezte a dolgát, bár reménykedik benne, hogy konfliktusmentesen ment minden. Nem lép a kettős felé, marad a pultnál. Nem akar feltűnősködni, s egyébiránt a lényegről már meggyőződött. Sérülés nincs, s a szokásos mélységi mosoly ott mutatkozik a sötétlő íriszek alatt. Elégedett.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:23:22
Üzenet elküldve: 2019-10-18 19:23:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Futottak még//
//Wrexan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komoran tekint a férfira, nem állja az egyenlőtlenség fogalmát sem. Akadt jó cimborája a seregben mélységiből, de még orkból is. Az egyiknek marha jó volt a humora, a másik egy szót sem szólt, de kérdés nélkül ugrott elé, ha íjjal céloztak rá. Ott is maradt.*
- Vannak szar szerzetek és kevésbé. A világ is szar. Gondolom Pirtianesről beszélsz, más kultúra, más szokás. Wegtorenben, meg fegyvert rántottak akkor is, ha csúnyán nézel, legyél gazdag, vagy szegény. *Vonja meg a vállát, s legszívesebben köpne egyet oldalra, de nem a saját szobájában van. Megrázza a fejét.*
- Hát nem mondta neked a főnök, hogy honnan jött, okoska? *Kezd mérges lenni.* Nem volt ám mindig ilyen, biztosan mesélte, mert nem rejti véka alá, hogy honnan jött, s nem felejti sosem. Mit gondolsz, miért karolt fel? A két szép szemedért? Francokat... magát látja benned. *Legyint.*
- Hagyjuk... úgy sem értenéd. De ragaszkodj az életed minden pillanatához, mert rövid. Ha csöcs áll eléd, hát markolj bele, cimbora... én azt mondom neked. *A végén még egy darabig szigorúan mered a srácra, aztán mélán elmosolyodik annak tekintetén.*
- Lehet nem is kell ezeket tudnod, haver, fiatal vagy... de ha segítség kell mégis... tudod miben... *Emelgeti meg szemöldökét.* Akkor szólj, itt vagyok. Mostantól kollégák vagyunk. Na, adjon az ég! *Komótosan sétál kifelé.*
- A vizet küldöm. *Jegyzi még meg, elcsípve az utánakiáltást, s az ajtót kitárva, majdnem Vylbe ütközik.*
//Yathlanae, Vyliassa//
*Bár nem tudni Yathlanae, vajon Vyl mellett áll-e, s maga is bekopog, minden bizonnyal a lány mellett állhat, mikor Khul kilép az ajtón. Azonnal megüti az orrát a finom rózsaillat, melybe alaposan beleszippant, majd vigyorogva és némiképp meglepetten mered a lányra.*
- Az anyádat csibém, de csodás a szagod! *Dicséri meg úriember módjára.* Üdv Yathae! Látom beköltöztetek... derék... hát akkor, üdv minálunk! *Tárja szét kezét.*
- A kölyök bent van, ha őt keresitek, nekem vissza kell mennem melózni sajna. A műszakom még kitart egy darabig. *Elmosolyodik.*
- Jó, hogy itt vagytok, elkél a segítség... *Biccent, majd a fogadótér felé veszi az irányt.*
//Fogadótér//
//Zammiria, Ernuss//
//Érintőlegesen Milhen//
*Belépve az ajtón, már-már megszokottan néz körbe a vendégeken. Ahogy elnézi újak nem jöttek, akadnak viszont frissen érkezettek, akik bizony nem vendégek. Khul'ie, nem az a csendes fajta, így örömét sem rejti véka alá. Teli pofával vigyorogva indul meg a szótlan, sótlan mélységi férfi és Zammira felé, hevesen integetve közben. Nem a lányhoz igyekszik, csupán posztját kívánja elfoglalni az ajtónál, így Milhen tevékenységéből egyelőre mit sem észlel. Zammiriáék mellett elhaladva, mindkettejüket üdvözli.*
- Üdv, főnökasszony! Ernuss! *Biccent, majd beáll az ajtó mellé, ahol egyébként szokott is, közben megigazgatja hónalja alatt, számszeríját.*
//Wrexan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komoran tekint a férfira, nem állja az egyenlőtlenség fogalmát sem. Akadt jó cimborája a seregben mélységiből, de még orkból is. Az egyiknek marha jó volt a humora, a másik egy szót sem szólt, de kérdés nélkül ugrott elé, ha íjjal céloztak rá. Ott is maradt.*
- Vannak szar szerzetek és kevésbé. A világ is szar. Gondolom Pirtianesről beszélsz, más kultúra, más szokás. Wegtorenben, meg fegyvert rántottak akkor is, ha csúnyán nézel, legyél gazdag, vagy szegény. *Vonja meg a vállát, s legszívesebben köpne egyet oldalra, de nem a saját szobájában van. Megrázza a fejét.*
- Hát nem mondta neked a főnök, hogy honnan jött, okoska? *Kezd mérges lenni.* Nem volt ám mindig ilyen, biztosan mesélte, mert nem rejti véka alá, hogy honnan jött, s nem felejti sosem. Mit gondolsz, miért karolt fel? A két szép szemedért? Francokat... magát látja benned. *Legyint.*
- Hagyjuk... úgy sem értenéd. De ragaszkodj az életed minden pillanatához, mert rövid. Ha csöcs áll eléd, hát markolj bele, cimbora... én azt mondom neked. *A végén még egy darabig szigorúan mered a srácra, aztán mélán elmosolyodik annak tekintetén.*
- Lehet nem is kell ezeket tudnod, haver, fiatal vagy... de ha segítség kell mégis... tudod miben... *Emelgeti meg szemöldökét.* Akkor szólj, itt vagyok. Mostantól kollégák vagyunk. Na, adjon az ég! *Komótosan sétál kifelé.*
- A vizet küldöm. *Jegyzi még meg, elcsípve az utánakiáltást, s az ajtót kitárva, majdnem Vylbe ütközik.*
//Yathlanae, Vyliassa//
*Bár nem tudni Yathlanae, vajon Vyl mellett áll-e, s maga is bekopog, minden bizonnyal a lány mellett állhat, mikor Khul kilép az ajtón. Azonnal megüti az orrát a finom rózsaillat, melybe alaposan beleszippant, majd vigyorogva és némiképp meglepetten mered a lányra.*
- Az anyádat csibém, de csodás a szagod! *Dicséri meg úriember módjára.* Üdv Yathae! Látom beköltöztetek... derék... hát akkor, üdv minálunk! *Tárja szét kezét.*
- A kölyök bent van, ha őt keresitek, nekem vissza kell mennem melózni sajna. A műszakom még kitart egy darabig. *Elmosolyodik.*
- Jó, hogy itt vagytok, elkél a segítség... *Biccent, majd a fogadótér felé veszi az irányt.*
//Fogadótér//
//Zammiria, Ernuss//
//Érintőlegesen Milhen//
*Belépve az ajtón, már-már megszokottan néz körbe a vendégeken. Ahogy elnézi újak nem jöttek, akadnak viszont frissen érkezettek, akik bizony nem vendégek. Khul'ie, nem az a csendes fajta, így örömét sem rejti véka alá. Teli pofával vigyorogva indul meg a szótlan, sótlan mélységi férfi és Zammira felé, hevesen integetve közben. Nem a lányhoz igyekszik, csupán posztját kívánja elfoglalni az ajtónál, így Milhen tevékenységéből egyelőre mit sem észlel. Zammiriáék mellett elhaladva, mindkettejüket üdvözli.*
- Üdv, főnökasszony! Ernuss! *Biccent, majd beáll az ajtó mellé, ahol egyébként szokott is, közben megigazgatja hónalja alatt, számszeríját.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:54:55
Üzenet elküldve: 2019-10-18 18:54:55
ÚJ
![>Carlotteia Oryw [KKK] [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Carlotteia, Nalaeä//
//Nala szobája, majd fogadótér//
- Megegyeztünk!
*Nevet rá, mikor mindketten felajánlják a közösködést. Ez nem kifejezetten szokása, de Nalában megbízik, hogy értékelné és óvná, bármit vesz kölcsön.*
- Megszagolhatom?
*Mutat ujjával az előszedett parfümös üvegcsére kíváncsian. Nem kívánja saját illatával keverni, csak érdekli, milyen. Ha megteheti, akkor az orrához emeli, aztán vissza is adja. Mikor tréfáját leheletnyivel komolyabban veszi Nala, csak legyint csituló kuncogással.*
- Én sem gondolom, de ha mégis, nem számít.
*Nem gondol rá, hogy terhet rak Nala vállaira, eszébe sem jutott, hogy hibás lehetne, hiszen semmivel sem húzta az időt, és különben is Sryl ezt kapta feladatul. A nagy szusszanásra elmosolyodik, és megsimítja kedvesen a tündér felkarját.*
- Ne félj, biztosan ügyes leszel! De ha hibáznál, akkor sincs baj. Most új helyen vagy és új dolgokat tanulsz.
*Aztán végre elindulnak, hogy az alapok megismerése után, felfrissülve és egy kicsit jobban megismerkedve ezúttal a folyosó azon vége felé induljanak, amerre egy ajtón át eljuthatnak a vendégszállásokhoz. Itt még a folyosó is színpompásabb, puha szőnyeggel borított, a falakon buja festmények sorakoznak, az ajtók elegánsan számozottak.*
- Itt vannak a vendégszobák.
*Közli némi visszafogottsággal. Itt történik javarészt, amiért a Sellőket tartják. Mást egyelőre önmagától nem tervez megosztani, csak ha Nala kérdezi, egyébként elcsendesedik. Felismerve, hogy megint túl nagyokat lép, visszafogja tempóját. Az ajtók csukva vannak, és találomra nem szeretné próbálgatni őket, ezért nem tudja megmutatni, milyenek belülről. A tündér bizonyosan nagyon hamar meg fogja ismerni. Elérnek aztán a lépcsőig, ami a fogadótérbe vezet le, és Carlotteia büszke tartást vesz fel, igyekezvén közben megőrizni némi lezserséget is csípőjével, nem akar feszültnek tűnni. Az összeolvadó beszédhangok és a zene, a számos jelenlévő régen rögzült szokás szerint összeszedettebbé teszik viselkedését és figyelmét. Mondhatni, épp most áll munkába. A lépcsőn lefelé tekintetét végigfuttatja a termen, elsősorban két személyt keresve. Ralast mintha éppen a pult közelében pillantaná meg, de aztán felkavarja és mindent feledtet vele, mikor meglátja Darelldet. Arckifejezése leheletnyit megnyúlik, lépései ritmusukat vesztik. Ha Nala mellette halad, most könnyen lehagyhatja. Csak néhány pillanat az egész, mielőtt tekintetét továbbvezeti, nem akarja hagyni magát túlzottan befolyásolni a találkozás súlyától, még ha közben görcsbe ugrik is a gyomra, és mintha egy szikla préselné össze a tüdejét. Nala kíséretében a pult felé indul, hiszen neki ott lesz a helye, a lánynak pedig még nincs kirendelt feladata, így vele tarthat, ha neki is megfelel.*
- Inni azért adhatok valamit?
*Kérdezi útközben, hiszen mióta megérkezett a tündér, talán csak egy kis vizet ivott, a nagy izgalomra pedig talán jól esne valami frissítő. Sryl pillantása közeledés közben a pult körül állókat figyeli, egyelőre nem látja köztük a megjelölt szőke nőt, akihez fordulhatnak.*
//Nala szobája, majd fogadótér//
- Megegyeztünk!
*Nevet rá, mikor mindketten felajánlják a közösködést. Ez nem kifejezetten szokása, de Nalában megbízik, hogy értékelné és óvná, bármit vesz kölcsön.*
- Megszagolhatom?
*Mutat ujjával az előszedett parfümös üvegcsére kíváncsian. Nem kívánja saját illatával keverni, csak érdekli, milyen. Ha megteheti, akkor az orrához emeli, aztán vissza is adja. Mikor tréfáját leheletnyivel komolyabban veszi Nala, csak legyint csituló kuncogással.*
- Én sem gondolom, de ha mégis, nem számít.
*Nem gondol rá, hogy terhet rak Nala vállaira, eszébe sem jutott, hogy hibás lehetne, hiszen semmivel sem húzta az időt, és különben is Sryl ezt kapta feladatul. A nagy szusszanásra elmosolyodik, és megsimítja kedvesen a tündér felkarját.*
- Ne félj, biztosan ügyes leszel! De ha hibáznál, akkor sincs baj. Most új helyen vagy és új dolgokat tanulsz.
*Aztán végre elindulnak, hogy az alapok megismerése után, felfrissülve és egy kicsit jobban megismerkedve ezúttal a folyosó azon vége felé induljanak, amerre egy ajtón át eljuthatnak a vendégszállásokhoz. Itt még a folyosó is színpompásabb, puha szőnyeggel borított, a falakon buja festmények sorakoznak, az ajtók elegánsan számozottak.*
- Itt vannak a vendégszobák.
*Közli némi visszafogottsággal. Itt történik javarészt, amiért a Sellőket tartják. Mást egyelőre önmagától nem tervez megosztani, csak ha Nala kérdezi, egyébként elcsendesedik. Felismerve, hogy megint túl nagyokat lép, visszafogja tempóját. Az ajtók csukva vannak, és találomra nem szeretné próbálgatni őket, ezért nem tudja megmutatni, milyenek belülről. A tündér bizonyosan nagyon hamar meg fogja ismerni. Elérnek aztán a lépcsőig, ami a fogadótérbe vezet le, és Carlotteia büszke tartást vesz fel, igyekezvén közben megőrizni némi lezserséget is csípőjével, nem akar feszültnek tűnni. Az összeolvadó beszédhangok és a zene, a számos jelenlévő régen rögzült szokás szerint összeszedettebbé teszik viselkedését és figyelmét. Mondhatni, épp most áll munkába. A lépcsőn lefelé tekintetét végigfuttatja a termen, elsősorban két személyt keresve. Ralast mintha éppen a pult közelében pillantaná meg, de aztán felkavarja és mindent feledtet vele, mikor meglátja Darelldet. Arckifejezése leheletnyit megnyúlik, lépései ritmusukat vesztik. Ha Nala mellette halad, most könnyen lehagyhatja. Csak néhány pillanat az egész, mielőtt tekintetét továbbvezeti, nem akarja hagyni magát túlzottan befolyásolni a találkozás súlyától, még ha közben görcsbe ugrik is a gyomra, és mintha egy szikla préselné össze a tüdejét. Nala kíséretében a pult felé indul, hiszen neki ott lesz a helye, a lánynak pedig még nincs kirendelt feladata, így vele tarthat, ha neki is megfelel.*
- Inni azért adhatok valamit?
*Kérdezi útközben, hiszen mióta megérkezett a tündér, talán csak egy kis vizet ivott, a nagy izgalomra pedig talán jól esne valami frissítő. Sryl pillantása közeledés közben a pult körül állókat figyeli, egyelőre nem látja köztük a megjelölt szőke nőt, akihez fordulhatnak.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:06:23
Üzenet elküldve: 2019-10-17 23:06:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Zammiria//
*Most, hogy feje elkezdett kitisztulni, egész felélénkül. Hovatovább árgus szemekkel figyeli a fogadó népét, szórakozottan dobolva az ujjai közé csippentett pénzérmével. Feszült, s hajtja valami. Túl eseménytelen volt eddig a Kikötőben töltött idő, túl sokáig szívta már a fogát. A megannyi hazugság, mit Khuléknak megejtett a vívótudományáról vagy a hajókról... Ő egészen másban és máshol mozog otthon.
Nyílik az ajtó, a piszkoszöld tekintet pedig rögtön irányba áll. A két idegen még be sem lépett, a kalap már mélyen a fejébe nyomva, az alól fixírozza a mélységieket.*
-Mutatós nőstény.
*Susogja hangtalan, majd ajkába harap a hirtelen jött izgalomtól. Lassan emelkedik fel az asztaltól, ahol egyébként is egyedül maradt, s macska módjára furakodik át a népes vendégseregleten.*
~Gyerünk, Milhen, hiszen tudod a módját.~
*A szíve a torkában ver, mikor megközelíti a nőt, ügyelve rá, hogy elvesszen a tömegben. Nem is oly nehéz feladat ez az ő magasságával. Minden esélye megvan eredményesnek lenni és ezt tudja ő is... Csak egy kis szerencse kell.*
//Zammiria//
*Most, hogy feje elkezdett kitisztulni, egész felélénkül. Hovatovább árgus szemekkel figyeli a fogadó népét, szórakozottan dobolva az ujjai közé csippentett pénzérmével. Feszült, s hajtja valami. Túl eseménytelen volt eddig a Kikötőben töltött idő, túl sokáig szívta már a fogát. A megannyi hazugság, mit Khuléknak megejtett a vívótudományáról vagy a hajókról... Ő egészen másban és máshol mozog otthon.
Nyílik az ajtó, a piszkoszöld tekintet pedig rögtön irányba áll. A két idegen még be sem lépett, a kalap már mélyen a fejébe nyomva, az alól fixírozza a mélységieket.*
-Mutatós nőstény.
*Susogja hangtalan, majd ajkába harap a hirtelen jött izgalomtól. Lassan emelkedik fel az asztaltól, ahol egyébként is egyedül maradt, s macska módjára furakodik át a népes vendégseregleten.*
~Gyerünk, Milhen, hiszen tudod a módját.~
*A szíve a torkában ver, mikor megközelíti a nőt, ügyelve rá, hogy elvesszen a tömegben. Nem is oly nehéz feladat ez az ő magasságával. Minden esélye megvan eredményesnek lenni és ezt tudja ő is... Csak egy kis szerencse kell.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:08:02
Üzenet elküldve: 2019-10-17 22:08:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Úton vissza a Sellőbe//
//Ernuss//
*A Rumos penészedő falait minden gond nélkül elhagyva jótékonyan öleli őket körbe az éj. Ez már sokkal inkább az ő terepük, Zammiria valahogy komfortosabban érzi most magát a sötétben, érzi, ahogy kezd kiszellőzni tüdejéből a pancsolt italok és a lecsúszott alakok szaga. Különös, mennyire szeretett régen odajárni, de egy kis idő a Sellőben máris felborította értékítéletét. No persze attól még kedveli a Rumost is, csak ez most valahogy nem az a kocsma volt, ami az emlékeiben megragadt, vagy amit a képzelete kihozott belőle, ha megszerzik. Ernuss fesztelen válasza tartósabbá rajzolja halvány mosolyát. Mulatságosnak érzi, hogy olyannal beszél, aki még nála is megfontoltabb és türelmesebb, ugyanakkor lényegre törően és informatívan kommunikál. Ezt nagyon szimpatikusnak találja a mélységi hímben. Érdeklődve forgatja meg magában a véleményét, aztán hozzáteszi a sajátját egy jelzésértékű bólintással.*
- Talán nem is kifejezetten tulajdonossal „tárgyaltunk”, csak egy felelőssel, akit az egyik nagyobb szervezet ültetett oda. Ahol ilyen sok pénz forog, ott a főnök rendszerint elrejtőzik a háttérben.
*Szűkíti össze szemeit töprengőn, majd Ernusshoz fordul.*
- Ha fontosabb ember lett volna, akkor jobban meg is szorongatnak bennünket, nem gondolod? Ha nagyon akarjuk, kioltjuk az életét, mielőtt a vérebek felnyüszíthettek volna. Mit gondolsz, Patkányok vagy a Vihar Fiai állnak a háttérben?
*Nagyon kíváncsi, mit gondol erről a férfi, hiszen neki is van kötődése ehhez a vidékhez. Közben feltűnnek a Sellőház színesen fénylő ablakai, és a szél a mulatozás hangjait sodorja feléjük. Most valahogy nagyon szépnek találja a derengő fehér kavicsokkal szórt út végén az épületet. Mintha hívogatná, várná valami. Hamarosan elérik az épületet, s némi hezitálás után úgy dönt, hogy a főbejáratot használja, hogy jelezzen Ralasnak, ha még ott van, ezért arrafelé veszi az irányt. Apró mosollyal fordul Ernusshoz.*
- Ha nem is végződött úgy ez az út, mint szerettem volna, elégedett vagyok veled. És természetesen az éjjeli feladattal és az edzőterem dolgában is remek munkát végeztél. Tudom, hogy nem ez egy harcos álma, de nagy szolgálatot tettél vele nekünk.
*Mosolyog megértően.*
- Biztos vagyok benne, hogy te is így gondolod, de azért szeretnélek megkérni, hogy az üzleti ügyek maradjanak köztünk. Lesz még alkalom, amikor Ralast vagy engem fogsz kísérni hasonló megbeszélésekre, amik diszkréciót igényelnek.
*Erősödik a hangzavar, lefogadná, hogy mikor távoztak, akkor nem volt ekkora nyüzsgés. Sőt, még talán előző nap sem.*
- Te hogy érzed magad itt? Megfelel az elvárásaidnak a Sellőház?
*Pillant rá kérdőn, fesztelenebb hangnemben beszélve. Ezt mindenképpen szeretné meghallgatni, akár a léptein is lassít, nem akarja sürgetni a férfit. Amint a bejárathoz érnek, biccent a kint strázsáló őrnek.*
- Jó estét!
//Fogadótér//
//Ernuss//
//Ormronym és Gyldwa//
//Érintőlegesen Darelld, Welly, Ralas//
*Csuklyával a fején lép be a fogadótérbe, de szinte azonnal leemeli a fejéről. Kissé megemelkednek szemöldökei, igen nagy sokadalom és víg zene várja itt, ismerőst viszont szinte alig-alig lát. Biccent Darelldnek és Wellyn is megakad a tekintete, akiről Cassy mesélt neki, de személyesen még nem ismerik egymást. Ha találkozik a tekintetük, őt is üdvözli. Pillantása aztán fekete öltözetet és ismerős mosolyt keres, elsősorban miatta választotta a nyilvános érkezést. Ha Ralas feléje néz, apró mosolyt és méla kézmozdulatot küld felé köszöntésül, de még nem megy oda hozzá, Ernusshoz fordul.*
- Hosszú napod volt, ha gondolod, mehetsz pihenni, vacsorázni, feltöltődni. Ha még van rá energiád, akkor persze jól jön itt mindig egy őrző szempár, úgy látom, Darelldnek jól jön a kisegítés. De rád bízom. Ha gondolod, meg is vacsorázhatunk és elbeszélgethetünk.
*Úgy látja, egy kissé bizonytalanul ácsorog ott Ormronym és Gyldwa a bejárat közelében, a felszolgálók pedig elfoglaltnak tűnnek, ezért megpróbál időt nyerni a személyzet számára. Ha Ernuss azt a lehetőséget választja, hogy egymás társaságában maradnak, akkor a türelmét kéri, és javasolja, hogy válasszon egy asztalt, míg ő is csatlakozik, ha viszont nem, akkor csak elköszön tőle. Aztán az ork pároshoz fordul szívélyes arckifejezéssel. Szeretné, ha éreznék, hogy itt nem néznek ki senkit, aki tisztes vendégként érkezik.*
- Legyenek üdvözölve a Sellőházban! Foglaljanak helyet egy kedvükre való asztalnál, mindjárt érkezik valaki, hogy kiszolgálja Önöket! Addig élvezzék a zenét és a kényelmet!
//Ernuss//
*A Rumos penészedő falait minden gond nélkül elhagyva jótékonyan öleli őket körbe az éj. Ez már sokkal inkább az ő terepük, Zammiria valahogy komfortosabban érzi most magát a sötétben, érzi, ahogy kezd kiszellőzni tüdejéből a pancsolt italok és a lecsúszott alakok szaga. Különös, mennyire szeretett régen odajárni, de egy kis idő a Sellőben máris felborította értékítéletét. No persze attól még kedveli a Rumost is, csak ez most valahogy nem az a kocsma volt, ami az emlékeiben megragadt, vagy amit a képzelete kihozott belőle, ha megszerzik. Ernuss fesztelen válasza tartósabbá rajzolja halvány mosolyát. Mulatságosnak érzi, hogy olyannal beszél, aki még nála is megfontoltabb és türelmesebb, ugyanakkor lényegre törően és informatívan kommunikál. Ezt nagyon szimpatikusnak találja a mélységi hímben. Érdeklődve forgatja meg magában a véleményét, aztán hozzáteszi a sajátját egy jelzésértékű bólintással.*
- Talán nem is kifejezetten tulajdonossal „tárgyaltunk”, csak egy felelőssel, akit az egyik nagyobb szervezet ültetett oda. Ahol ilyen sok pénz forog, ott a főnök rendszerint elrejtőzik a háttérben.
*Szűkíti össze szemeit töprengőn, majd Ernusshoz fordul.*
- Ha fontosabb ember lett volna, akkor jobban meg is szorongatnak bennünket, nem gondolod? Ha nagyon akarjuk, kioltjuk az életét, mielőtt a vérebek felnyüszíthettek volna. Mit gondolsz, Patkányok vagy a Vihar Fiai állnak a háttérben?
*Nagyon kíváncsi, mit gondol erről a férfi, hiszen neki is van kötődése ehhez a vidékhez. Közben feltűnnek a Sellőház színesen fénylő ablakai, és a szél a mulatozás hangjait sodorja feléjük. Most valahogy nagyon szépnek találja a derengő fehér kavicsokkal szórt út végén az épületet. Mintha hívogatná, várná valami. Hamarosan elérik az épületet, s némi hezitálás után úgy dönt, hogy a főbejáratot használja, hogy jelezzen Ralasnak, ha még ott van, ezért arrafelé veszi az irányt. Apró mosollyal fordul Ernusshoz.*
- Ha nem is végződött úgy ez az út, mint szerettem volna, elégedett vagyok veled. És természetesen az éjjeli feladattal és az edzőterem dolgában is remek munkát végeztél. Tudom, hogy nem ez egy harcos álma, de nagy szolgálatot tettél vele nekünk.
*Mosolyog megértően.*
- Biztos vagyok benne, hogy te is így gondolod, de azért szeretnélek megkérni, hogy az üzleti ügyek maradjanak köztünk. Lesz még alkalom, amikor Ralast vagy engem fogsz kísérni hasonló megbeszélésekre, amik diszkréciót igényelnek.
*Erősödik a hangzavar, lefogadná, hogy mikor távoztak, akkor nem volt ekkora nyüzsgés. Sőt, még talán előző nap sem.*
- Te hogy érzed magad itt? Megfelel az elvárásaidnak a Sellőház?
*Pillant rá kérdőn, fesztelenebb hangnemben beszélve. Ezt mindenképpen szeretné meghallgatni, akár a léptein is lassít, nem akarja sürgetni a férfit. Amint a bejárathoz érnek, biccent a kint strázsáló őrnek.*
- Jó estét!
//Fogadótér//
//Ernuss//
//Ormronym és Gyldwa//
//Érintőlegesen Darelld, Welly, Ralas//
*Csuklyával a fején lép be a fogadótérbe, de szinte azonnal leemeli a fejéről. Kissé megemelkednek szemöldökei, igen nagy sokadalom és víg zene várja itt, ismerőst viszont szinte alig-alig lát. Biccent Darelldnek és Wellyn is megakad a tekintete, akiről Cassy mesélt neki, de személyesen még nem ismerik egymást. Ha találkozik a tekintetük, őt is üdvözli. Pillantása aztán fekete öltözetet és ismerős mosolyt keres, elsősorban miatta választotta a nyilvános érkezést. Ha Ralas feléje néz, apró mosolyt és méla kézmozdulatot küld felé köszöntésül, de még nem megy oda hozzá, Ernusshoz fordul.*
- Hosszú napod volt, ha gondolod, mehetsz pihenni, vacsorázni, feltöltődni. Ha még van rá energiád, akkor persze jól jön itt mindig egy őrző szempár, úgy látom, Darelldnek jól jön a kisegítés. De rád bízom. Ha gondolod, meg is vacsorázhatunk és elbeszélgethetünk.
*Úgy látja, egy kissé bizonytalanul ácsorog ott Ormronym és Gyldwa a bejárat közelében, a felszolgálók pedig elfoglaltnak tűnnek, ezért megpróbál időt nyerni a személyzet számára. Ha Ernuss azt a lehetőséget választja, hogy egymás társaságában maradnak, akkor a türelmét kéri, és javasolja, hogy válasszon egy asztalt, míg ő is csatlakozik, ha viszont nem, akkor csak elköszön tőle. Aztán az ork pároshoz fordul szívélyes arckifejezéssel. Szeretné, ha éreznék, hogy itt nem néznek ki senkit, aki tisztes vendégként érkezik.*
- Legyenek üdvözölve a Sellőházban! Foglaljanak helyet egy kedvükre való asztalnál, mindjárt érkezik valaki, hogy kiszolgálja Önöket! Addig élvezzék a zenét és a kényelmet!
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:56:47
Üzenet elküldve: 2019-10-17 19:56:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazad van *mondja mosolyogva, miközben lassan végigsimít a férfi felsőtestén.* Én különleges vagyok. Nem az a gyenge és törékeny, gyámoltalan leány, akit úgy kell megvédeni. Én igazi nő vagyok.
*Egy pillanatra összeér az ajkuk, L'zagra pedig hagyja, hogy Torskel azt fogdossa, ami csak jólesik neki.*
- És tudod, mit szeretnék? Egy olyan tökéletes férfit, mint te!
*Persze nem mond igazat, számára a tökéletes férfi máshol kezdődik, de ezt a vendégnek nem kell tudnia.
Belekapaszkodik Torskel nyakába, mikor a férfi erre kéri. A víz kellemesen meleg, jól esik a testének.*
- Klánom? Nekem nincs klánom. Mindig egyedül voltam, most is egyedül vagyok.
*Közben ismét felfuttatja a kezét a férfi mellkasán, majd áttér a vállaira és a nyakára, majd újra vissza le, egészen a combjáig.*
A hozzászólás írója (L'zgara Grazob) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 19:57:07
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Igazad van *mondja mosolyogva, miközben lassan végigsimít a férfi felsőtestén.* Én különleges vagyok. Nem az a gyenge és törékeny, gyámoltalan leány, akit úgy kell megvédeni. Én igazi nő vagyok.
*Egy pillanatra összeér az ajkuk, L'zagra pedig hagyja, hogy Torskel azt fogdossa, ami csak jólesik neki.*
- És tudod, mit szeretnék? Egy olyan tökéletes férfit, mint te!
*Persze nem mond igazat, számára a tökéletes férfi máshol kezdődik, de ezt a vendégnek nem kell tudnia.
Belekapaszkodik Torskel nyakába, mikor a férfi erre kéri. A víz kellemesen meleg, jól esik a testének.*
- Klánom? Nekem nincs klánom. Mindig egyedül voltam, most is egyedül vagyok.
*Közben ismét felfuttatja a kezét a férfi mellkasán, majd áttér a vállaira és a nyakára, majd újra vissza le, egészen a combjáig.*
A hozzászólás írója (L'zgara Grazob) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 19:57:07
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 11:28:52
Üzenet elküldve: 2019-10-17 11:28:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ormronym és Gyldwa//
-Igen, szerintem is jól ment. Ügyes vagy, bátyó!
*Azzal vállon boxolja a másikat, ha nem ellenkezik nagyon. ~Csak el tudunk beszélgetni egy ilyen akármilyen nővel is.~ Követni kezdi Ormot, a megadott irányba halad. A Sellőbe.*
-Igen, még jó, hogy nem akart átverni, és valami mocsárba küldött, hogy ott leljük vesztünket.
*Nevet fel, mert simán el tudja képzelni, hogy akár azt is megtehette volna, hisz tényleg fogalmuk sincs, hogy mi merre van itt.*
-Igen. Szerintem.. is.
*Kicsit eláll a hangja, ahogy meglátja az épületet. Tényleg ámulatba ejti a romos raktárhoz képest, ahol eddig aludtak a hosszú munka után.*
-Hát remélem nem penderítenek ki. Gondolom az mi fajtánk aranya is és annyit, mint másoké.
*Von vállat, de kicsit azért fél, hogy milyen fogadtatásban lesz részük. De nincs mit tenni, hát ezért jöttek, és ide is találtak. Be kell menni. Kissé határozatlan mozdulattal nyit be, és ahogy körbenéz, szinte elfelejt megszólalni egy jó percig. Aztán észbe kap, a homlokára csap, és megköszörüli torkát.*
-J jó napot! Hehe.
*Nevet halkan zavarában.*
-Igen, szerintem is jól ment. Ügyes vagy, bátyó!
*Azzal vállon boxolja a másikat, ha nem ellenkezik nagyon. ~Csak el tudunk beszélgetni egy ilyen akármilyen nővel is.~ Követni kezdi Ormot, a megadott irányba halad. A Sellőbe.*
-Igen, még jó, hogy nem akart átverni, és valami mocsárba küldött, hogy ott leljük vesztünket.
*Nevet fel, mert simán el tudja képzelni, hogy akár azt is megtehette volna, hisz tényleg fogalmuk sincs, hogy mi merre van itt.*
-Igen. Szerintem.. is.
*Kicsit eláll a hangja, ahogy meglátja az épületet. Tényleg ámulatba ejti a romos raktárhoz képest, ahol eddig aludtak a hosszú munka után.*
-Hát remélem nem penderítenek ki. Gondolom az mi fajtánk aranya is és annyit, mint másoké.
*Von vállat, de kicsit azért fél, hogy milyen fogadtatásban lesz részük. De nincs mit tenni, hát ezért jöttek, és ide is találtak. Be kell menni. Kissé határozatlan mozdulattal nyit be, és ahogy körbenéz, szinte elfelejt megszólalni egy jó percig. Aztán észbe kap, a homlokára csap, és megköszörüli torkát.*
-J jó napot! Hehe.
*Nevet halkan zavarában.*
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 06:05:42
Üzenet elküldve: 2019-10-17 06:05:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yathlanae//
//Ha a szobájában van, Wrexan//
*Nem ijed meg a közvetlen gesztusaitól a lány és ez egy újabb pozitív pont Vyl szemében. Valóban, olyanok, akár egy érem két oldala: ellentétes pólusai, de ugyannak. Yathlanae a nyugodtan folydogáló folyó, míg a félvér a zúgó hegyipatak. A kanári a tenger nyugodt hömpölygése, amíg a huncut inkább a sziklákon megtörő hullámok hada. A bók kifejezetten jól esik a félelfnek, ennek megfelelően kíván reagálni is, széles mosoly kíséretében.*
-Ugyan már, van még mit fejlődnöm! Együtt, hárman, vagy akár ketten is, csodálatos társulást fogunk alkotni. *Azzal maga elé is képzeli a Csalogányok első fellépését. Mindenki őket hallgatja, ámulatba ejtve. A virgoncságuk következményeire legyint egyet.*
-Két csodaszép nő! Kötve hiszem, hogy az bárkinek is az ellenvetésére lenne. *Mosolyog ledéren.* Ha viszont nem bánod, átöltöznék a szobámban. Bocsáss meg, csak cseppet poros lettem az ide úton. *Ha Lana megengedi, akkor bemegy az ízlésesen berendezett szobájába. Kifejezetten tetszik neki a stílusa: finom, de nem hivalkodó. Ordít róla a szemében Vyliassa neve. A holmijait az ágyra veti, majd öltözködni kezd, miután a hordozható üvegből kinyert maradék rózsavizet egy ronggyal áttörölte magán. Testhez simuló, se nem durva, se nem túl finom, fekete nadrágot hord, hasonló színű, térdig érő, keménysarkú csizmával. Az ing ebbe van betűrve: ujja hosszanti, csipkés, a kézfej fejét eltakarják a fodrok, nyakrésznél női gallért is tettek rá. Erre egy fekete, gombolhatós, kabát szerű, mégsem szigorú ruhaneműt vesz fel: kifejezetten a kifinomult, de szilaj jellemhez illő darab. Cseppnyi, rózsaszínes árnyalattal keni ki szemei környékét, kifejezetten azoknak héját. A rúzs halványvöröses árnyalatú. Így lép ki Lana elé, akinek a procedúra miatt talán várnia is kellett rá egy keveset. Persze az oldaláról a hosszútőr elmaradhatatlan és szobáját is kulcsra zárja, féltve a vívókardot és a ruháit. Mosollyal szólal meg.*
-Bocsáss meg, hogy megvárattattalak. Bekopogunk? *Azzal részéről a hetes felé halad és három, középerős kopogást továbbít az ajtó átellenes részén lévőhöz, ha van olyan. Várni fog egy keveset, majd újra kopog. Ha sikertelen az akció, talán leinvitálja Lanát a pulthoz, esetleg egy italra.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 07:09:10
//Ha a szobájában van, Wrexan//
*Nem ijed meg a közvetlen gesztusaitól a lány és ez egy újabb pozitív pont Vyl szemében. Valóban, olyanok, akár egy érem két oldala: ellentétes pólusai, de ugyannak. Yathlanae a nyugodtan folydogáló folyó, míg a félvér a zúgó hegyipatak. A kanári a tenger nyugodt hömpölygése, amíg a huncut inkább a sziklákon megtörő hullámok hada. A bók kifejezetten jól esik a félelfnek, ennek megfelelően kíván reagálni is, széles mosoly kíséretében.*
-Ugyan már, van még mit fejlődnöm! Együtt, hárman, vagy akár ketten is, csodálatos társulást fogunk alkotni. *Azzal maga elé is képzeli a Csalogányok első fellépését. Mindenki őket hallgatja, ámulatba ejtve. A virgoncságuk következményeire legyint egyet.*
-Két csodaszép nő! Kötve hiszem, hogy az bárkinek is az ellenvetésére lenne. *Mosolyog ledéren.* Ha viszont nem bánod, átöltöznék a szobámban. Bocsáss meg, csak cseppet poros lettem az ide úton. *Ha Lana megengedi, akkor bemegy az ízlésesen berendezett szobájába. Kifejezetten tetszik neki a stílusa: finom, de nem hivalkodó. Ordít róla a szemében Vyliassa neve. A holmijait az ágyra veti, majd öltözködni kezd, miután a hordozható üvegből kinyert maradék rózsavizet egy ronggyal áttörölte magán. Testhez simuló, se nem durva, se nem túl finom, fekete nadrágot hord, hasonló színű, térdig érő, keménysarkú csizmával. Az ing ebbe van betűrve: ujja hosszanti, csipkés, a kézfej fejét eltakarják a fodrok, nyakrésznél női gallért is tettek rá. Erre egy fekete, gombolhatós, kabát szerű, mégsem szigorú ruhaneműt vesz fel: kifejezetten a kifinomult, de szilaj jellemhez illő darab. Cseppnyi, rózsaszínes árnyalattal keni ki szemei környékét, kifejezetten azoknak héját. A rúzs halványvöröses árnyalatú. Így lép ki Lana elé, akinek a procedúra miatt talán várnia is kellett rá egy keveset. Persze az oldaláról a hosszútőr elmaradhatatlan és szobáját is kulcsra zárja, féltve a vívókardot és a ruháit. Mosollyal szólal meg.*
-Bocsáss meg, hogy megvárattattalak. Bekopogunk? *Azzal részéről a hetes felé halad és három, középerős kopogást továbbít az ajtó átellenes részén lévőhöz, ha van olyan. Várni fog egy keveset, majd újra kopog. Ha sikertelen az akció, talán leinvitálja Lanát a pulthoz, esetleg egy italra.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.17 07:09:10
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:01:45
Üzenet elküldve: 2019-10-17 00:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vyliassa//
*Nem húzza el a kezét, hozzászokott már mindenféle testi kontaktushoz, így ez a kedves gesztus sem zavarja. Szelíden még vissza is mosolyog. Tetszik neki a lány, habár még ő sem fogadta bizalmába. Tüzes és energiával teli, pont ebben rejlik a bája. Lana ezzel szemben inkább a nyugodt, boldog harmónia megtestesítője, míg a félvér vadul beleharapna valakinek a nyakába, ő inkább az ajkakra lehelne lágy csókot. De ez a kis ellentét még jól is jön, nem biztos, hogy jó párosítás lenne két nagyon hasonló személyiség.*
- Köszönöm, igazán kedves vagy. De hallottalak ám én is fél füllel, neked sincs okod panaszra.
*Kacsint Vylre, miközben a szobák felé veszik az irányt. Ő maga a kilenceset választja, bár különösebben semmit nem érez a szám iránt, legalább ismerős mellé kerül.*
- Megnézhetjük, ki van ott, bár biztos meglepődik, ha két idegen nő ráront hirtelen.
*Nevet fel vidáman, de amúgy tetszik neki az ötlet. Szeret ismerkedni, társaságba lenni, elég extrovertált személyiség. Alig várja, hogy felderítse a kollégákat, és megismerkedjen a többi Sellővel.
Bepillant a szobába, és elégedett a látvánnyal. Egyszerű, de nem szegényes, van minden, ami kell. Emellett ízléses, bár Yathlanae biztosan ki fogja kicsit dekorálni, ha már ez lesz az állandó lakhelye. Egy-két virágcsokor, néhány szép lámpás, és máris kissé otthonosabban fogja magát érezni.
Gyorsan lepakolja batyuját, s úgy dönt, most féltett hangszerét is itt hagyja, nem akarja cipelni. Vet magára a tükörben egy pillantást, s arra jut, hogy meg kéne fésülködnie. Mikor ezzel végez, még egy barackszínű rúzst gyorsan magára ken, majd kilép a folyosóra. Ha Vyl még a szobájában lenne, kényelmesen a falnak dől, úgy várja a lányt.*
*Nem húzza el a kezét, hozzászokott már mindenféle testi kontaktushoz, így ez a kedves gesztus sem zavarja. Szelíden még vissza is mosolyog. Tetszik neki a lány, habár még ő sem fogadta bizalmába. Tüzes és energiával teli, pont ebben rejlik a bája. Lana ezzel szemben inkább a nyugodt, boldog harmónia megtestesítője, míg a félvér vadul beleharapna valakinek a nyakába, ő inkább az ajkakra lehelne lágy csókot. De ez a kis ellentét még jól is jön, nem biztos, hogy jó párosítás lenne két nagyon hasonló személyiség.*
- Köszönöm, igazán kedves vagy. De hallottalak ám én is fél füllel, neked sincs okod panaszra.
*Kacsint Vylre, miközben a szobák felé veszik az irányt. Ő maga a kilenceset választja, bár különösebben semmit nem érez a szám iránt, legalább ismerős mellé kerül.*
- Megnézhetjük, ki van ott, bár biztos meglepődik, ha két idegen nő ráront hirtelen.
*Nevet fel vidáman, de amúgy tetszik neki az ötlet. Szeret ismerkedni, társaságba lenni, elég extrovertált személyiség. Alig várja, hogy felderítse a kollégákat, és megismerkedjen a többi Sellővel.
Bepillant a szobába, és elégedett a látvánnyal. Egyszerű, de nem szegényes, van minden, ami kell. Emellett ízléses, bár Yathlanae biztosan ki fogja kicsit dekorálni, ha már ez lesz az állandó lakhelye. Egy-két virágcsokor, néhány szép lámpás, és máris kissé otthonosabban fogja magát érezni.
Gyorsan lepakolja batyuját, s úgy dönt, most féltett hangszerét is itt hagyja, nem akarja cipelni. Vet magára a tükörben egy pillantást, s arra jut, hogy meg kéne fésülködnie. Mikor ezzel végez, még egy barackszínű rúzst gyorsan magára ken, majd kilép a folyosóra. Ha Vyl még a szobájában lenne, kényelmesen a falnak dől, úgy várja a lányt.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:03:52
Üzenet elküldve: 2019-10-16 20:03:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Futottak még//
//Wrexan, Khul//
* Talán most ő lepte meg a férfit. Megadóan megvonja a vállát is, mintha ez le is zárta volna a dolgot. Aztán megmondja a fiúnak a magáét. Wrexan csak nézi meredten a Khult és közben a szavain mereng. Érzi a lényeget, de nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy a másik mondja. A szemébe fúródó tekintette nehezen, de állja. Nagyot sóhajt és aztán ő is csak megszólal.*
– Könnyű azt mondani, hogy egyenlőek vagyunk. A sötételfeknél más volt a szokás. Én abba nőttem bele, hogy igenis van különbség. Nem volt tanácsos ilyesféléket mondani, mint amit most te emlegettél. Én úgy gondolom, hogy ez jól is van így.* Arra meg, hogy ő még sokra viheti, fel is nevet.*
– Ugyan már ezt te se hiszed! Én úgy látom, hogy pont az viszi sokra aki pont az ellenkezője, mint amilyen én vagyok.* Úgy tűnik, hogy vége szakad ennek a csevejnek talán végre. Jön még egy figyelmeztetés zárásnak, de aztán újabb meglepetés éri. Khul, mintha eddig nem is folyt volna le a szent beszéd folytatja tovább. A fiú lesápad és még a lélegzete is eláll egy pillanatra. ~ Ez bolond! Biztosan az. Egek lehet ennél még rosszabb is? ~ Szerencsére ez csak egy rövid kitérő volt. A további felkínált lehetőségekkel inkább nem élne már ma.*
– Nem nincs más. Menj csak nyugodtan a dolgodra.* Azzal hagyja, hogy a másik lelépjen. Közben az üres dézsára téved a szeme, ezért mégis csak kér valamit.*
– Mégis csak lenne valami. Tudnál felküldeni meleg vizet?* Ha kimegy a férfi, akkor fáradtan terül el az ágyon.~ Ez a beszélgetés rosszabb volt, mint egy egész nap a bányában. És a legrosszabb, hogy valahol igaza is van. A fenne enné meg az egészet! Miért kellet ezzel az alakkal találkoznom. Most mindent felkavart.~ Feláll és a nyitott ablakhoz sétál, hogy megbámulhassa a háborgó tengert. Lelkében az érzelmek hasonló képen háborognak tovább.*
//Wrexan, Khul//
* Talán most ő lepte meg a férfit. Megadóan megvonja a vállát is, mintha ez le is zárta volna a dolgot. Aztán megmondja a fiúnak a magáét. Wrexan csak nézi meredten a Khult és közben a szavain mereng. Érzi a lényeget, de nem olyan egyszerű dolog ez, mint ahogy a másik mondja. A szemébe fúródó tekintette nehezen, de állja. Nagyot sóhajt és aztán ő is csak megszólal.*
– Könnyű azt mondani, hogy egyenlőek vagyunk. A sötételfeknél más volt a szokás. Én abba nőttem bele, hogy igenis van különbség. Nem volt tanácsos ilyesféléket mondani, mint amit most te emlegettél. Én úgy gondolom, hogy ez jól is van így.* Arra meg, hogy ő még sokra viheti, fel is nevet.*
– Ugyan már ezt te se hiszed! Én úgy látom, hogy pont az viszi sokra aki pont az ellenkezője, mint amilyen én vagyok.* Úgy tűnik, hogy vége szakad ennek a csevejnek talán végre. Jön még egy figyelmeztetés zárásnak, de aztán újabb meglepetés éri. Khul, mintha eddig nem is folyt volna le a szent beszéd folytatja tovább. A fiú lesápad és még a lélegzete is eláll egy pillanatra. ~ Ez bolond! Biztosan az. Egek lehet ennél még rosszabb is? ~ Szerencsére ez csak egy rövid kitérő volt. A további felkínált lehetőségekkel inkább nem élne már ma.*
– Nem nincs más. Menj csak nyugodtan a dolgodra.* Azzal hagyja, hogy a másik lelépjen. Közben az üres dézsára téved a szeme, ezért mégis csak kér valamit.*
– Mégis csak lenne valami. Tudnál felküldeni meleg vizet?* Ha kimegy a férfi, akkor fáradtan terül el az ágyon.~ Ez a beszélgetés rosszabb volt, mint egy egész nap a bányában. És a legrosszabb, hogy valahol igaza is van. A fenne enné meg az egészet! Miért kellet ezzel az alakkal találkoznom. Most mindent felkavart.~ Feláll és a nyitott ablakhoz sétál, hogy megbámulhassa a háborgó tengert. Lelkében az érzelmek hasonló képen háborognak tovább.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:24:06
Üzenet elküldve: 2019-10-16 19:24:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Szirén a sellők közt//
//Welly, Lati, Darelld//
*Látja a szeme sarkából a pulttól nem messze elhaladó vörös árnyakban játszó füstfelhőt, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mert Cassy vendége volt.
Közben Darelld úgy fest, még örül is a jelenlétének, jobban megnézve, szinte alig maradt felszolgáló a vendégtérben. ~Hova tűnt mindenki? Elvitték őket a vendégek? ~ Ami szintén nem szokatlan, mert azok száma is megcsappant jelentősen.*
-Úgy lesz. *Nyugtázza ennyivel a férfi felajánlását és folytatja a pohárpakolgatást, míg el nem hangzik az, ami a fülét is megüti.*
-Micsoda? *Fordul meg, és közelebb sétál a pult belső feléhez, hogy mindent halljon. Bár Darelld száján több nem csúszik ki, inkább elküldi a konyhára, hogy a kiszolgálás addig se akadozzon, tagadhatatlan, vérbeli vendéglátós. Nem is hagyhatják, hogy egy ilyen baleset, márpedig mi más is lehetne így munkaidőben, ilyen hirtelen, megakassza a kiszolgálást.*
-Birtokok íze. Azonnal. *Veszi a dolgot és már a konyha felé is sétál. Odabent nem kérdezősködik, hiszen néhány napon belül, úgyis az összes konyhás és mosogató erről fog beszélni és akkor is foga hallani, ha nem kíváncsi rá. Természetesen már odakészítették a pultra a frissen gőzölgő tálat, mindjárt fel is ismeri, hiszen betéve tudja az étlapot. Szépen, ahogy annak lenni kell, a viszonylag nagy tányér közepén díszeleg a ropogós bőrűre sütött csirkemell, benne és körülötte pedig aszalt gyümölcsökkel megszórva, kis vajban párolt burgonyával, persze apróbbakkal, hogy ízlésesebben mutasson és édes, lekvárral felfőzött csirkealapél szósszal gusztusosan körbecsurgatva, hogy mégse legyen annyira száraz. Mellé kis szószos tálban is jár az utóbbi.
Felnyalábolja, és már hozza is ki a vendégtérbe, bár az számára egyelőre nem világos, hol kívánja a vendég elfogyasztani, mert, mintha a szobák felé vette volna az irányt az imént.*
-A rendelt étel elkészült. *Áll meg Darelld mellett, hátha a nőt ő kívánja személyesen kiszolgálni.*
//Welly, Lati, Darelld//
*Látja a szeme sarkából a pulttól nem messze elhaladó vörös árnyakban játszó füstfelhőt, de nem tulajdonít neki nagyobb jelentőséget, mert Cassy vendége volt.
Közben Darelld úgy fest, még örül is a jelenlétének, jobban megnézve, szinte alig maradt felszolgáló a vendégtérben. ~Hova tűnt mindenki? Elvitték őket a vendégek? ~ Ami szintén nem szokatlan, mert azok száma is megcsappant jelentősen.*
-Úgy lesz. *Nyugtázza ennyivel a férfi felajánlását és folytatja a pohárpakolgatást, míg el nem hangzik az, ami a fülét is megüti.*
-Micsoda? *Fordul meg, és közelebb sétál a pult belső feléhez, hogy mindent halljon. Bár Darelld száján több nem csúszik ki, inkább elküldi a konyhára, hogy a kiszolgálás addig se akadozzon, tagadhatatlan, vérbeli vendéglátós. Nem is hagyhatják, hogy egy ilyen baleset, márpedig mi más is lehetne így munkaidőben, ilyen hirtelen, megakassza a kiszolgálást.*
-Birtokok íze. Azonnal. *Veszi a dolgot és már a konyha felé is sétál. Odabent nem kérdezősködik, hiszen néhány napon belül, úgyis az összes konyhás és mosogató erről fog beszélni és akkor is foga hallani, ha nem kíváncsi rá. Természetesen már odakészítették a pultra a frissen gőzölgő tálat, mindjárt fel is ismeri, hiszen betéve tudja az étlapot. Szépen, ahogy annak lenni kell, a viszonylag nagy tányér közepén díszeleg a ropogós bőrűre sütött csirkemell, benne és körülötte pedig aszalt gyümölcsökkel megszórva, kis vajban párolt burgonyával, persze apróbbakkal, hogy ízlésesebben mutasson és édes, lekvárral felfőzött csirkealapél szósszal gusztusosan körbecsurgatva, hogy mégse legyen annyira száraz. Mellé kis szószos tálban is jár az utóbbi.
Felnyalábolja, és már hozza is ki a vendégtérbe, bár az számára egyelőre nem világos, hol kívánja a vendég elfogyasztani, mert, mintha a szobák felé vette volna az irányt az imént.*
-A rendelt étel elkészült. *Áll meg Darelld mellett, hátha a nőt ő kívánja személyesen kiszolgálni.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:01:05
Üzenet elküldve: 2019-10-16 18:01:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Futottak még//
//Wrexan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg Khullon van a meglepődés sora. Hát Mady tetszik neki, de mégsem akar tőle semmit, kérdése elsősorban pedig erre irányult. Kivel jönne össze a srác... ezek szerint senkivel. Egy darabig meredten nézi, aztán csak vállat von.*
- Hát... te tudod, pedig szerintem jó bőr... mondjuk itt mindenki az. *Szisszent egyet, akárha forrósághoz nyúlt volna. A további mondatok persze eljutnak elméjéig és pontosan tudja mire gondol az ifjú, csak egy baj van... nem ért vele egyet. Ha pedig Khul, valamivel nem ért egyet, akkor általában megmondja.*
- Ó, baszd meg. *Sóhajt el, fejét csóválva szomorkásan.* Hát nem ugyanazt a levegőt szívod? Nem ugyanúgy két kezed, meg két lábad van? Jó... persze akkora dudáig nincsenek, mint az ittenieknek, de... de az fura is lenne. *Vállat von.*
- Nekem mindegy, hogy valaki elegáns, gazdag vagy szegény... hidd el, ugyanolyan büdöset szarik, maximum virágnyelven beszél. Láttam én már tirpák gazdagot... de tisztelettudó, egyszerű embert is. Az egyszerűség és az udvarias őszinteség sokszor sokkal jobb, mint bármennyi pénz. Ez ilyen lelki faszság... higgy nekem, tudom miről beszélek. *Amúgy tényleg tudja, csak sosem gondolkodik el rajta mélyen.*
- Tudod kölyök... *mosolyodik el halványan, Wrexan tekintetébe mélyesztve sajátját.* ami azt illeti szerintem tiszteletreméltó a hozzáállásod, a tenni akarásod és, hogy boldogulni kívánsz. Egyszerű vagy, de őszinte, a két legfontosabb dolog, sokra viheted még, csak az istenek szerelmére, higgy már jobban magadban! *Legszívesebben megragadná és szétrázná az ebadtát, de mégsem teszi, elég megreccsent tekintetet vág így is. Így csak kedvesen mosolyog, a maga módján, slendránul zsebre vágott kézzel, féloldalas tartásban.*
- Ha szeretnéd, hát hagyjuk... én csak segíteni akartam. Azonban egy dolgot ne felejts... a férfi nő nélkül, olyan, mint a száraz tómeder... egy idő után büdös halszagú, mert belesavanyodik a hiányába. *Kuncog fel mélyen.*
- Addig élvezd míg lehet, fiatal vagy, előtted az élet. Kurva rövid, s ha sirámokra pazarlod, meg dadogásra, úgy megy el, hogy észre sem veszed. *Egy kicsit magához is beszél, elmereng, s a távolba réved, aztán csak sóhajt egyet és elvigyorodva próbálja oldalba könyökölni a kölyköt.*
- Mady mii? Szúrnád, te pernahajder, látom rajtad, ne szégyelld! Köztünk marad. *kacsint, s látszik arcán, hogy semmivel nem lehet meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Wrexan és Mady agyában már egy pár és kész. Tenni is fog róla, ki nem állhatja a szerencsétlenkedést.*
- Na mit segítsek még, kölök? Akarsz még valamit látni, vagy valamiről eszmecserét folytatni? Ha nem, hát visszamennék a posztomra, hátha szükség van rám kint. *Vágja karba kezét, s szigorúan néz, ezúttal már félig ismét szolgálatba helyezte magát.*
//Wrexan, Khul//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Most meg Khullon van a meglepődés sora. Hát Mady tetszik neki, de mégsem akar tőle semmit, kérdése elsősorban pedig erre irányult. Kivel jönne össze a srác... ezek szerint senkivel. Egy darabig meredten nézi, aztán csak vállat von.*
- Hát... te tudod, pedig szerintem jó bőr... mondjuk itt mindenki az. *Szisszent egyet, akárha forrósághoz nyúlt volna. A további mondatok persze eljutnak elméjéig és pontosan tudja mire gondol az ifjú, csak egy baj van... nem ért vele egyet. Ha pedig Khul, valamivel nem ért egyet, akkor általában megmondja.*
- Ó, baszd meg. *Sóhajt el, fejét csóválva szomorkásan.* Hát nem ugyanazt a levegőt szívod? Nem ugyanúgy két kezed, meg két lábad van? Jó... persze akkora dudáig nincsenek, mint az ittenieknek, de... de az fura is lenne. *Vállat von.*
- Nekem mindegy, hogy valaki elegáns, gazdag vagy szegény... hidd el, ugyanolyan büdöset szarik, maximum virágnyelven beszél. Láttam én már tirpák gazdagot... de tisztelettudó, egyszerű embert is. Az egyszerűség és az udvarias őszinteség sokszor sokkal jobb, mint bármennyi pénz. Ez ilyen lelki faszság... higgy nekem, tudom miről beszélek. *Amúgy tényleg tudja, csak sosem gondolkodik el rajta mélyen.*
- Tudod kölyök... *mosolyodik el halványan, Wrexan tekintetébe mélyesztve sajátját.* ami azt illeti szerintem tiszteletreméltó a hozzáállásod, a tenni akarásod és, hogy boldogulni kívánsz. Egyszerű vagy, de őszinte, a két legfontosabb dolog, sokra viheted még, csak az istenek szerelmére, higgy már jobban magadban! *Legszívesebben megragadná és szétrázná az ebadtát, de mégsem teszi, elég megreccsent tekintetet vág így is. Így csak kedvesen mosolyog, a maga módján, slendránul zsebre vágott kézzel, féloldalas tartásban.*
- Ha szeretnéd, hát hagyjuk... én csak segíteni akartam. Azonban egy dolgot ne felejts... a férfi nő nélkül, olyan, mint a száraz tómeder... egy idő után büdös halszagú, mert belesavanyodik a hiányába. *Kuncog fel mélyen.*
- Addig élvezd míg lehet, fiatal vagy, előtted az élet. Kurva rövid, s ha sirámokra pazarlod, meg dadogásra, úgy megy el, hogy észre sem veszed. *Egy kicsit magához is beszél, elmereng, s a távolba réved, aztán csak sóhajt egyet és elvigyorodva próbálja oldalba könyökölni a kölyköt.*
- Mady mii? Szúrnád, te pernahajder, látom rajtad, ne szégyelld! Köztünk marad. *kacsint, s látszik arcán, hogy semmivel nem lehet meggyőzni ennek az ellenkezőjéről. Wrexan és Mady agyában már egy pár és kész. Tenni is fog róla, ki nem állhatja a szerencsétlenkedést.*
- Na mit segítsek még, kölök? Akarsz még valamit látni, vagy valamiről eszmecserét folytatni? Ha nem, hát visszamennék a posztomra, hátha szükség van rám kint. *Vágja karba kezét, s szigorúan néz, ezúttal már félig ismét szolgálatba helyezte magát.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:35:39
Üzenet elküldve: 2019-10-16 16:35:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szirén a sellők közt//
//Welly, Lati, Darelld//
*Egy kitartott pillanatig csak nézi Darelldet, aztán őszintén felnevet dohánytól karcos hangján.*
- Benned sosem csalódom, Édes. *Jegyzi meg a pulton át, megenyhülve. Nem a szép szavak miatt, hanem mert Darelldet mindig is kedvelte. Latamie ösztönösebb annál, minthogy ok-okozat összefüggéseket keressen.*
- De néha szerintem hazudsz. *Jegyzi meg, mert az, hogy bárki megtisztelőnek érezné jelenlétét, kizárja. Legfeljebb a jól fizető vendég szerepköre miatt lehet ilyen vele kapcsolatban. Annyival ő maga is tisztában van, hogy faramuci egy természet tud lenni, legutóbb még lustasággal is megvádolták, ami a haszontalanság édestestvére. Szóval őszintén jót nevet Darelld udvariasságán.
Viszont nem csak kellemes hírei vannak a férfinak.*
- Óh. *Lombozódik le Cassy balesetén egy flegma szájhúzással, bár lehet hogy csak együttérző kifejezés szeretne lenni.* Azért jól van a Liba? Megnézzem? Fércelni tudok.
*Veti keresztbe lábát, ha nem kérik, ő maga nem indul segítségre, csak egy röpke ajánlat az egész, nem tudván milyen természetű a baleset. Különben jobban örül Darelld megjelenésének, régebbi bútordarab ő, mint a leány, így régebb óta is ismerik egymást.*
- Amúgy nem kérek italt, ez a kettő is az enyém. *A pulton két ezüstszakáll is várat még magára, melyet Ambroggio hagyott ott. Latamie pedig jótékonyan elfogyaszt belőle időnként, nehogy megmelegedjen.*
- Nem rossz. Jó hogy van zene. Többen vagytok, szépek a lányok.* Mustrálja meg a kiszolgáló személyzetet tüzetesen.* Jót tett a tulajdonosváltás. Charess már pletykált.
*Elébe megy a kérdésnek, nem a pletyka miatt, csak hogy ne fussanak felesleges köröket. Darelld amúgy is egyenesebb, holmi köntörfalazásnál.*
- A sok új közt nincs valami feltörekvő erőskezű tehetségetek? Egyelőre a vállaimra. Kinéztem azt a testőrfélét, jókötésű darab, de Charess szerint nem kapható. Létezik ilyen? Pont itt? *Pedig Latamie szerint pedig mindenki kapható, csak a megfelelő árat kell mondani.*
//Welly, Lati, Darelld//
*Egy kitartott pillanatig csak nézi Darelldet, aztán őszintén felnevet dohánytól karcos hangján.*
- Benned sosem csalódom, Édes. *Jegyzi meg a pulton át, megenyhülve. Nem a szép szavak miatt, hanem mert Darelldet mindig is kedvelte. Latamie ösztönösebb annál, minthogy ok-okozat összefüggéseket keressen.*
- De néha szerintem hazudsz. *Jegyzi meg, mert az, hogy bárki megtisztelőnek érezné jelenlétét, kizárja. Legfeljebb a jól fizető vendég szerepköre miatt lehet ilyen vele kapcsolatban. Annyival ő maga is tisztában van, hogy faramuci egy természet tud lenni, legutóbb még lustasággal is megvádolták, ami a haszontalanság édestestvére. Szóval őszintén jót nevet Darelld udvariasságán.
Viszont nem csak kellemes hírei vannak a férfinak.*
- Óh. *Lombozódik le Cassy balesetén egy flegma szájhúzással, bár lehet hogy csak együttérző kifejezés szeretne lenni.* Azért jól van a Liba? Megnézzem? Fércelni tudok.
*Veti keresztbe lábát, ha nem kérik, ő maga nem indul segítségre, csak egy röpke ajánlat az egész, nem tudván milyen természetű a baleset. Különben jobban örül Darelld megjelenésének, régebbi bútordarab ő, mint a leány, így régebb óta is ismerik egymást.*
- Amúgy nem kérek italt, ez a kettő is az enyém. *A pulton két ezüstszakáll is várat még magára, melyet Ambroggio hagyott ott. Latamie pedig jótékonyan elfogyaszt belőle időnként, nehogy megmelegedjen.*
- Nem rossz. Jó hogy van zene. Többen vagytok, szépek a lányok.* Mustrálja meg a kiszolgáló személyzetet tüzetesen.* Jót tett a tulajdonosváltás. Charess már pletykált.
*Elébe megy a kérdésnek, nem a pletyka miatt, csak hogy ne fussanak felesleges köröket. Darelld amúgy is egyenesebb, holmi köntörfalazásnál.*
- A sok új közt nincs valami feltörekvő erőskezű tehetségetek? Egyelőre a vállaimra. Kinéztem azt a testőrfélét, jókötésű darab, de Charess szerint nem kapható. Létezik ilyen? Pont itt? *Pedig Latamie szerint pedig mindenki kapható, csak a megfelelő árat kell mondani.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:39:54
Üzenet elküldve: 2019-10-16 14:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ormronym és Gyldwa//
*Csak helyeslően bólogat Gyldwa által osztott tanácsokra, ez már egészen jól megy neki, de menni is kell, hiszen asszonyféleség is lehet még belőle a jövőben.*
-Értem. *Jelenti ki miután a nő elmondta nekik az irányt, de látszik, a fejében mondogatja, nehogy elfelejtse.*
-Köszi! *Veti utána kurtán, mert úgy fest tényleg sürgős teendője akadt, nem is tartóztatják.*
-Szerintem ez elég jólment. *Jelenti ki elégedett megveregetve a húga vállát.*
-Hisz még az irányt is megaszonta. Nem lesz itt baj. Uzsgyi! *Indul meg hatalmas léptekkel az imént mutatott irányba és bár még mindig nem biztos benne, hogy ha meglátják, megismerik a helyet. Amint már a megadott hely közelébe érnek, még megállítanak egy alakot, aki szintén próbál minél gyorsabban megszabadulni tőlük és azt javasolja, hogy kövessék a kavicsos ösvényt. Az ösvény végén egy hatalmas fehér épület fogadja őket, amely nem kicsit tér el az eddig megszokott látványtól. Miután magához tér a megdöbbenésből, mindjárt elkezdi Gyldwa vállait rángatni és felfelé, a szélforgó felé mutogatni.*
-Há! Nézzed már, jó helyen járunk! *Állapítja meg, majd még néhány percig kábultan, leesett pofával bambulja az egészet.*
-Hát, ha Wagzalt beengedték, talán minket sem fognak azunnal kihajítani erről a helyről. *Nyel egy nagyot, mert az iménti közlés viszonylag logikus, ám mégsem annyira biztos a dolgában. Mikor látja, hogy éppen nyílik az ajtó és kifelé támolyog valami kurafi rajta, megfogja, nehogy magára csapja ügyetlenségében, majd előre engedi a húgát. Azt gondolja, talán nem neki kéne mégse előre bemenni. A lány úgyis jobban ért szót ezekkel a népekkel. ~Ha azt a tengeriszörnyet itten adják csak, akkor csak itt ehetjük. Itt esszük akkor. ~ Miután Gyldwa belépett, ő is besétál utána és megtorpan mindjárt két lépést követően, hogy ámuldozva bambuljon odabent is egy sort.*
*Csak helyeslően bólogat Gyldwa által osztott tanácsokra, ez már egészen jól megy neki, de menni is kell, hiszen asszonyféleség is lehet még belőle a jövőben.*
-Értem. *Jelenti ki miután a nő elmondta nekik az irányt, de látszik, a fejében mondogatja, nehogy elfelejtse.*
-Köszi! *Veti utána kurtán, mert úgy fest tényleg sürgős teendője akadt, nem is tartóztatják.*
-Szerintem ez elég jólment. *Jelenti ki elégedett megveregetve a húga vállát.*
-Hisz még az irányt is megaszonta. Nem lesz itt baj. Uzsgyi! *Indul meg hatalmas léptekkel az imént mutatott irányba és bár még mindig nem biztos benne, hogy ha meglátják, megismerik a helyet. Amint már a megadott hely közelébe érnek, még megállítanak egy alakot, aki szintén próbál minél gyorsabban megszabadulni tőlük és azt javasolja, hogy kövessék a kavicsos ösvényt. Az ösvény végén egy hatalmas fehér épület fogadja őket, amely nem kicsit tér el az eddig megszokott látványtól. Miután magához tér a megdöbbenésből, mindjárt elkezdi Gyldwa vállait rángatni és felfelé, a szélforgó felé mutogatni.*
-Há! Nézzed már, jó helyen járunk! *Állapítja meg, majd még néhány percig kábultan, leesett pofával bambulja az egészet.*
-Hát, ha Wagzalt beengedték, talán minket sem fognak azunnal kihajítani erről a helyről. *Nyel egy nagyot, mert az iménti közlés viszonylag logikus, ám mégsem annyira biztos a dolgában. Mikor látja, hogy éppen nyílik az ajtó és kifelé támolyog valami kurafi rajta, megfogja, nehogy magára csapja ügyetlenségében, majd előre engedi a húgát. Azt gondolja, talán nem neki kéne mégse előre bemenni. A lány úgyis jobban ért szót ezekkel a népekkel. ~Ha azt a tengeriszörnyet itten adják csak, akkor csak itt ehetjük. Itt esszük akkor. ~ Miután Gyldwa belépett, ő is besétál utána és megtorpan mindjárt két lépést követően, hogy ámuldozva bambuljon odabent is egy sort.*
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:29:46
Üzenet elküldve: 2019-10-15 22:29:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Futottak még//
//Wrexan, Khul//
* Khul rendesen meglepődhetett. És ezt nem csak a beszédéből szűri le, hanem azért a másik arcán is észre lehet venni néhány árulkodó jelet. Nagyon jól fogalmaz Khul, mikor a rózsához hasonlítja a lányt. Mondjuk nem igazán érti, hogy minek beszélnek ennyit Madyről. Aztán jön néhány szó aminél igencsak furcsa fejet vág a kölyök.*
– Mi van? Én nem akarok tőle semmit se. Azt kérdezted ki tetszik és én válaszoltam, de felszedni nem akarom. Az istenek óvjanak tőle, hogy ilyet tegyek. Igen szép meg aranyos, de ennyi. * Nehezen találja a megfelelő szavakat amivel el tudná mondani, hogy mit akar. Végül aztán csak összehoz valamit.*
– Nekem az itteni lányok túlságosan is elegánsak. Mármint én nem vagyok hozzá szokva az ilyesmikhez. Rongyos egyszerű ruhák meg kissé piszkos arc. Ez az én világom. Nem az én rétegem. Én még írni, olvasni se tudok. Szépek, de nem gondolom, hogy jó ötlet lenne bármi velük a barátkozáson kívül. Inkább próbálkoznék a saját rétegemben lévőkkel.* Az már nem teszi hozzá, hogy mellé még egy gyáva kukac is. És még csak megszólítani se meri őket ha nincs velük dolga. Világ életében koszos munkás volt, számára az ittlévők is urak hozzá képest. Még a szemkontaktust is kerüli velük ha lehet. Ralassal volt is baja ebből. Már kezdi bánni, hogy szóba hozta ezt a dolgot. Biztosra merné mondani, hogy az előtte lévő férfinél már jó mélyre elásta magát.*
– Talán bölcsebb lenne ha inkább mégis csak hagynánk ezt a témát. Nem kellett volna előhozakodnom vele. Megértem ha szánalmasnak tartasz, de elviselem ahogyan eddig tettem mindig.* Ahogyan ott ül az ágyon iszonyatosan szégyelli magát a dolog miatt.*
//Wrexan, Khul//
* Khul rendesen meglepődhetett. És ezt nem csak a beszédéből szűri le, hanem azért a másik arcán is észre lehet venni néhány árulkodó jelet. Nagyon jól fogalmaz Khul, mikor a rózsához hasonlítja a lányt. Mondjuk nem igazán érti, hogy minek beszélnek ennyit Madyről. Aztán jön néhány szó aminél igencsak furcsa fejet vág a kölyök.*
– Mi van? Én nem akarok tőle semmit se. Azt kérdezted ki tetszik és én válaszoltam, de felszedni nem akarom. Az istenek óvjanak tőle, hogy ilyet tegyek. Igen szép meg aranyos, de ennyi. * Nehezen találja a megfelelő szavakat amivel el tudná mondani, hogy mit akar. Végül aztán csak összehoz valamit.*
– Nekem az itteni lányok túlságosan is elegánsak. Mármint én nem vagyok hozzá szokva az ilyesmikhez. Rongyos egyszerű ruhák meg kissé piszkos arc. Ez az én világom. Nem az én rétegem. Én még írni, olvasni se tudok. Szépek, de nem gondolom, hogy jó ötlet lenne bármi velük a barátkozáson kívül. Inkább próbálkoznék a saját rétegemben lévőkkel.* Az már nem teszi hozzá, hogy mellé még egy gyáva kukac is. És még csak megszólítani se meri őket ha nincs velük dolga. Világ életében koszos munkás volt, számára az ittlévők is urak hozzá képest. Még a szemkontaktust is kerüli velük ha lehet. Ralassal volt is baja ebből. Már kezdi bánni, hogy szóba hozta ezt a dolgot. Biztosra merné mondani, hogy az előtte lévő férfinél már jó mélyre elásta magát.*
– Talán bölcsebb lenne ha inkább mégis csak hagynánk ezt a témát. Nem kellett volna előhozakodnom vele. Megértem ha szánalmasnak tartasz, de elviselem ahogyan eddig tettem mindig.* Ahogyan ott ül az ágyon iszonyatosan szégyelli magát a dolog miatt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043