Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:48:57
Üzenet elküldve: 2020-08-16 16:48:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Maydeleine R.D'or Gaiffar, Nalaeä//
//Próféták//
*Mikor a magyarázat közben a férfi keze a fenekére simít, váratlanul éri, így felkuncog, érti a lényeget. ~Tehát, a skorpió harapjon a fenekedbe. Milyen elmés. ~ Majd elsuhan a csók, mint a lágy szellő, csupán annyit hagyva maga után, egy kellemes érzetet. Kiderül May számára, hogy talán pont ugyan arról a nőről beszélnek, de a bizonyossághoz látnia kellene, ám ebben a pillanatban ez nem fontos. Ugyanis megzavarják a kettecskén eltöltött édes perceket. Felborzolja a kedélyeket a dal és az előadója, valamint csak későn tudatosul benne, hogy Nala, aki nemrég csatlakozott az előadók csapatához, ugyan olyan furcsa nyelven tud megnyilvánulni, mint a különleges vendége. A tündér rákérdez szerény szemére, amire csak biccent. Neki is csak hivatalból kell ismerni a lányokat, ez normális, egy újabb tűzeset alkalmával elvégzendő protokoll elengedhetetlen része, valamint a beosztás felírásában is segédkezni szokott.*
-Értem. *Veszi tudomásul a választ.*
-Sajnos ezt még én magam se tudom. *Nézi a dalnok furcsa viselkedését és D'or hevületet nem nélkülöző arcát.*
-Nem értek wegtoreni nyelven, de, ha jól gondolom, neked nem okoz gondot. Segítenél nekem? *Bár kérdez, de a hanglejtésből érezhető, hogy bármi a válasz, karon fogja a lányt és megy vele. Nem tűr halasztást az ügy. Int a lánynak, majd a vendég mellé lép a pulthoz, hogy jobban hallja az elhangzottakat, bár azt sejti, hogy nem sok mindent fog érteni belőle. Nem is gondolta rosszul, csupán az értetlenkedés az, ami egyértelműen lecsapódik nála, mintha két külön ember beszélne egy testből.*
-Kérem, nyugodjunk meg. *Emeli fel a két kezét, hogy egyrészt a pánikba esett dalnokot csitítsa, másrészt a vendégét. Még egyelőre nem tudja mire vélni az eseményeket, szemével Nalától próbál segítséget kérni, mert úgy sejti, hogy valami felzaklatta a vendégét, a problémát pedig a saját nyelvén adja elő, talán pont azért mert a dalnok is azon szólalt meg.*
//Próféták//
*Mikor a magyarázat közben a férfi keze a fenekére simít, váratlanul éri, így felkuncog, érti a lényeget. ~Tehát, a skorpió harapjon a fenekedbe. Milyen elmés. ~ Majd elsuhan a csók, mint a lágy szellő, csupán annyit hagyva maga után, egy kellemes érzetet. Kiderül May számára, hogy talán pont ugyan arról a nőről beszélnek, de a bizonyossághoz látnia kellene, ám ebben a pillanatban ez nem fontos. Ugyanis megzavarják a kettecskén eltöltött édes perceket. Felborzolja a kedélyeket a dal és az előadója, valamint csak későn tudatosul benne, hogy Nala, aki nemrég csatlakozott az előadók csapatához, ugyan olyan furcsa nyelven tud megnyilvánulni, mint a különleges vendége. A tündér rákérdez szerény szemére, amire csak biccent. Neki is csak hivatalból kell ismerni a lányokat, ez normális, egy újabb tűzeset alkalmával elvégzendő protokoll elengedhetetlen része, valamint a beosztás felírásában is segédkezni szokott.*
-Értem. *Veszi tudomásul a választ.*
-Sajnos ezt még én magam se tudom. *Nézi a dalnok furcsa viselkedését és D'or hevületet nem nélkülöző arcát.*
-Nem értek wegtoreni nyelven, de, ha jól gondolom, neked nem okoz gondot. Segítenél nekem? *Bár kérdez, de a hanglejtésből érezhető, hogy bármi a válasz, karon fogja a lányt és megy vele. Nem tűr halasztást az ügy. Int a lánynak, majd a vendég mellé lép a pulthoz, hogy jobban hallja az elhangzottakat, bár azt sejti, hogy nem sok mindent fog érteni belőle. Nem is gondolta rosszul, csupán az értetlenkedés az, ami egyértelműen lecsapódik nála, mintha két külön ember beszélne egy testből.*
-Kérem, nyugodjunk meg. *Emeli fel a két kezét, hogy egyrészt a pánikba esett dalnokot csitítsa, másrészt a vendégét. Még egyelőre nem tudja mire vélni az eseményeket, szemével Nalától próbál segítséget kérni, mert úgy sejti, hogy valami felzaklatta a vendégét, a problémát pedig a saját nyelvén adja elő, talán pont azért mert a dalnok is azon szólalt meg.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:22:49
Üzenet elküldve: 2020-08-16 15:22:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*Kicsit piszkálja az, hogy a mélységi nő látszólag teljesen nyugodt, annak ellenére, hogy annyi mindent vágott már hozzá. Sőt, a csipkelődését figyelmen kívül is hagyja. Elhúzza a szája szélét, fintorog egyet, de nem látja értelmét egyéb gúnyos megjegyzésnek, a késének már búcsút mondott, ebbe bele kell törődnie. Majd megszólal Rendor, és csak ekkor tudatosul benne, hogy még ő is a szobában van. Szívesen visszaszólna, de nem jut az eszébe semmi, amivel igazán a közepébe trafálhatna a dolgokat, így fintorog egyet, miközben a karjait egymásba fonja.*
-Ennyi? Végeztünk vagy még át is kutattok egyszer? Esetleg vetkőzzek pucérra? Felháborító… *Majd miután kiejtette a száján jut eszébe, hogy nem kéne ötleteket adnia a másik kettőnek, hiszen már a mélységi távozóra is fogja. ~Nem mintha lenne más is. ~ Mivel pedig az üzletet már lezavarták, talán a sellőnek sincsen sok keresnivalója a szobájában. Egy ilyen kioktató megnyilvánulás után meg főleg nem, ez látszik a szemén is, nem a legbarátságosabb arcát villantja meg.*
*Kicsit piszkálja az, hogy a mélységi nő látszólag teljesen nyugodt, annak ellenére, hogy annyi mindent vágott már hozzá. Sőt, a csipkelődését figyelmen kívül is hagyja. Elhúzza a szája szélét, fintorog egyet, de nem látja értelmét egyéb gúnyos megjegyzésnek, a késének már búcsút mondott, ebbe bele kell törődnie. Majd megszólal Rendor, és csak ekkor tudatosul benne, hogy még ő is a szobában van. Szívesen visszaszólna, de nem jut az eszébe semmi, amivel igazán a közepébe trafálhatna a dolgokat, így fintorog egyet, miközben a karjait egymásba fonja.*
-Ennyi? Végeztünk vagy még át is kutattok egyszer? Esetleg vetkőzzek pucérra? Felháborító… *Majd miután kiejtette a száján jut eszébe, hogy nem kéne ötleteket adnia a másik kettőnek, hiszen már a mélységi távozóra is fogja. ~Nem mintha lenne más is. ~ Mivel pedig az üzletet már lezavarták, talán a sellőnek sincsen sok keresnivalója a szobájában. Egy ilyen kioktató megnyilvánulás után meg főleg nem, ez látszik a szemén is, nem a legbarátságosabb arcát villantja meg.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 13:08:24
Üzenet elküldve: 2020-08-16 13:08:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
*A pultnál álló szegény dalnok éppen kezdi visszanyerni lélekjelenlétét, mikor a történések felgyorsulnak. Ő valóban nem mindig ad elő itt, ahogyan azt a fuvolás tündér jól észre is vette, ugyanakkor messze nem idegen ezen falak között. Az odalépő sivatagitól azonban egyenesen megretten. Poharát leteszi, kezeit maga elé emeli.*
-Uram, uram, uram! Nem akarok semmit, maga kicsoda?
*Kérdezi elnyűtt hangon, arcára pedig ismét kiül a pánik, ami az előbb is ott trónolt. Ez nem az ő napja. Először valamiféle roham kapja el, majd közvetlen utána egy vendég kéri rajta számon, hogy tulajdonképpen mi is volt ez.*
-Maga... érti? Hogy micsoda? A nyelvén? Egy nyelvet ismerek az a...
*Hadar szinte D'or mondandójával egyszerre, és itt jutnak el a kérdésig, hogy tulajdonképpen ő miért is mondta azt, amit. Egy pillanatra elhallgat.*
-Hogy mit? Set'r udei...?
*Kérdezné, ám ekkor szeme megint fennakad. A pultra rogy, vállból tartja meg magát, és most ő tolja előre homlokába néző tekintetét úgy, hogy szinte a wegtoreni arcában van.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Mondja egészen tagoltan újra a mondókát, pontosan ugyanazt a kiejtést használva mint az előbb, csak a dallam fals utánzata nem kíséri most szavait. Az utolsó szó után pedig ismét köhögni, zihálni kezd. Homloka gyöngyözik.*
-Mi... mi? Micsoda? Mi történt?
*Kérdezi csodálkozva a pultnál állókra, és a távoli vendégre nézve egyaránt. A zenész társai eközben igazán kitesznek magukért. Fél szemmel figyelik a dalnokot, de igyekeznek helyt állni akár a tündér kíséretében akár saját maguk dalainak előadásában. Így a Sellőház népének nagyobb részét csak akkor zavarja ez az egész közjáték, ha éppen pont a pultnál zajló párbeszédre figyelnek.*
*A pultnál álló szegény dalnok éppen kezdi visszanyerni lélekjelenlétét, mikor a történések felgyorsulnak. Ő valóban nem mindig ad elő itt, ahogyan azt a fuvolás tündér jól észre is vette, ugyanakkor messze nem idegen ezen falak között. Az odalépő sivatagitól azonban egyenesen megretten. Poharát leteszi, kezeit maga elé emeli.*
-Uram, uram, uram! Nem akarok semmit, maga kicsoda?
*Kérdezi elnyűtt hangon, arcára pedig ismét kiül a pánik, ami az előbb is ott trónolt. Ez nem az ő napja. Először valamiféle roham kapja el, majd közvetlen utána egy vendég kéri rajta számon, hogy tulajdonképpen mi is volt ez.*
-Maga... érti? Hogy micsoda? A nyelvén? Egy nyelvet ismerek az a...
*Hadar szinte D'or mondandójával egyszerre, és itt jutnak el a kérdésig, hogy tulajdonképpen ő miért is mondta azt, amit. Egy pillanatra elhallgat.*
-Hogy mit? Set'r udei...?
*Kérdezné, ám ekkor szeme megint fennakad. A pultra rogy, vállból tartja meg magát, és most ő tolja előre homlokába néző tekintetét úgy, hogy szinte a wegtoreni arcában van.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Mondja egészen tagoltan újra a mondókát, pontosan ugyanazt a kiejtést használva mint az előbb, csak a dallam fals utánzata nem kíséri most szavait. Az utolsó szó után pedig ismét köhögni, zihálni kezd. Homloka gyöngyözik.*
-Mi... mi? Micsoda? Mi történt?
*Kérdezi csodálkozva a pultnál állókra, és a távoli vendégre nézve egyaránt. A zenész társai eközben igazán kitesznek magukért. Fél szemmel figyelik a dalnokot, de igyekeznek helyt állni akár a tündér kíséretében akár saját maguk dalainak előadásában. Így a Sellőház népének nagyobb részét csak akkor zavarja ez az egész közjáték, ha éppen pont a pultnál zajló párbeszédre figyelnek.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 11:07:44
Üzenet elküldve: 2020-08-16 11:07:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R., Nalaeä//
//Próféták//
*Nala nem ér még a dallam végére, mikor a bájos félvér lány odalép a zenészekhez. Egyértelmű, hogy vele szeretne beszélni, így egy alkalmas ponton egyelőre kilép a fuvolával a szólamból. A muzsika a többi hangszer előadásában is élvezhető és a zenészek hamar alkalmazkodnak is, hogy ne hiányozzanak annyira a kiesett a kis fúvós trillái a hangzásból.*
- Maydeleine, ugye? *mosolyog a lányra. Reméli, hogy jól emlékszik a nevére. Sajnos még nem volt túl sok ideje összeismerkedni a többiekkel. Van, akivel épp csak futólag váltott pár szót, ami elég sajnálatos.*
- Azt hiszem, csak alkalmanként játszik a Sellőházban *pillant a mutatott férfi felé.* - Csak nincs valami baj? *A tündér arcára aggodalom költözik.* - Épp leértem, amikor köhögni kezdett és kiállt. Azért gondoltam, hogy besegítek egy kicsit. *Nala idegesen forgatja kezében a hangszerét. Kiváltképp, amikor látja, hogy a síkföldi férfi a pultnál szünetet tartó zenészhez sétál.*
- Talán megsértette a vendégedet? *kérdi suttogva. Nyugtalanság fátyolozza a hangját, mert ahogy a sivatagi a lantoshoz hajol, az nem sok jót sejtet. Pillantása ösztönösen az őrök alakját keresi, bár ilyenkor még hatni szokott a szép szó is. A Sellőház lányai értenek hozzá, hogy csillapítsák le a kedélyeket, ezt már tapasztalta. A kikötői népek olykor elég lobbanékonyak tudnak lenni. Az őrség közbelépésére ritkán van szükség. Ha van, a legtöbbször elég egy szúrós pillantás.*
- Talán jobb lenne, ha... *néz fel Maydeleine-re, mert a vendég invitáló mozdulata egyértelműen a félvér lány társaságát kívánja visszakapni.*
//Próféták//
*Nala nem ér még a dallam végére, mikor a bájos félvér lány odalép a zenészekhez. Egyértelmű, hogy vele szeretne beszélni, így egy alkalmas ponton egyelőre kilép a fuvolával a szólamból. A muzsika a többi hangszer előadásában is élvezhető és a zenészek hamar alkalmazkodnak is, hogy ne hiányozzanak annyira a kiesett a kis fúvós trillái a hangzásból.*
- Maydeleine, ugye? *mosolyog a lányra. Reméli, hogy jól emlékszik a nevére. Sajnos még nem volt túl sok ideje összeismerkedni a többiekkel. Van, akivel épp csak futólag váltott pár szót, ami elég sajnálatos.*
- Azt hiszem, csak alkalmanként játszik a Sellőházban *pillant a mutatott férfi felé.* - Csak nincs valami baj? *A tündér arcára aggodalom költözik.* - Épp leértem, amikor köhögni kezdett és kiállt. Azért gondoltam, hogy besegítek egy kicsit. *Nala idegesen forgatja kezében a hangszerét. Kiváltképp, amikor látja, hogy a síkföldi férfi a pultnál szünetet tartó zenészhez sétál.*
- Talán megsértette a vendégedet? *kérdi suttogva. Nyugtalanság fátyolozza a hangját, mert ahogy a sivatagi a lantoshoz hajol, az nem sok jót sejtet. Pillantása ösztönösen az őrök alakját keresi, bár ilyenkor még hatni szokott a szép szó is. A Sellőház lányai értenek hozzá, hogy csillapítsák le a kedélyeket, ezt már tapasztalta. A kikötői népek olykor elég lobbanékonyak tudnak lenni. Az őrség közbelépésére ritkán van szükség. Ha van, a legtöbbször elég egy szúrós pillantás.*
- Talán jobb lenne, ha... *néz fel Maydeleine-re, mert a vendég invitáló mozdulata egyértelműen a félvér lány társaságát kívánja visszakapni.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-15 22:10:32
Üzenet elküldve: 2020-08-15 22:10:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Ambroggio, Yath//
*A Yath részéről érkező kedvesség most nagyon is jól esik Myrnek. Bár hirtelen nem tudja, mit is mondjon Yath abbéli érdeklődésére, hogy segíthet-e. ~Hát mondjuk jó volna valaki, akinek kiönthetem a szívemet. Szükségem lenne egy kis szeretetre is.~ Hangosan nem meri kimondani, mire gondol, túlságosan új még itt. Senkivel sincs jó kapcsolatban, de ha így halad tovább minden, ahogy a mai napon, akkor nem is lesz. Legalábbis ezt gondolja.*
- Egy... egy pohár vizet tudnál adni, kérlek?* Szól végül csendesen és udvariasan Yathoz. Igencsak meglepi az öltönyös férfitól érkező fogadtatás, nem rémlik neki, mikor örültek ennyire az érkezésének. Legalábbis nagyapja halála óta nemigen történt ilyesmi. Meglepettsége arcára is kiül. ~Nimfa? Hogy én? És még bájos is?~ Kissé zavarba jön, s ügyetlenül kérdez rá:*
- A nimfák... nem énekelnek?
*Ettől függetlenül jól esik neki a dolog, még az ellen sem tiltakozik, hogy Ambroggio végigsimítson arcán. A gyengéd érintésre enyhe jóleső borzongás járja végig. Ilyesmi sem valószínű, hogy előfordult, mióta nagyapja elköltözött a földi világból. Az újabb bókra még inkább zavarba jön, el is pirul, de rendesen. Szégyenlősen el is fordítja kissé fejét, de még így is látni a pírt. Kíváncsian néz azonban újból az öltönyös férfira, mikor az idő elütéséről van szó.*
- Kétlem, hogy jó társaság lennék.* Még mindig csendesen beszél, és cseppet sem faragatlanul. De csak növeli kíváncsiságát, amikor kiderül, hogy Yath költő. Rá is néz az elfre. Nem szól ugyan semmit, de kék szemei olyanok, mintha csak azt kérdezné: te írsz dalokat? Mindig is rajongott a költőkért. Nagyapja miatt került igen jó barátságba a zenével, noha Myrről nem mondható, hogy kimondottan értene hozzá. Sőt, elég botfülű. Ő csak hallgatja a zenét, legfeljebb táncol, amit saját véleménye szerint elég pocsékul tud és még táncnak sem nevezné. Pedig már mondta neki nem is egyszer a nagyapja, hogy ügyesen táncol. De Myr sosem hitte el ezt.*
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.15 22:12:58
//Ambroggio, Yath//
*A Yath részéről érkező kedvesség most nagyon is jól esik Myrnek. Bár hirtelen nem tudja, mit is mondjon Yath abbéli érdeklődésére, hogy segíthet-e. ~Hát mondjuk jó volna valaki, akinek kiönthetem a szívemet. Szükségem lenne egy kis szeretetre is.~ Hangosan nem meri kimondani, mire gondol, túlságosan új még itt. Senkivel sincs jó kapcsolatban, de ha így halad tovább minden, ahogy a mai napon, akkor nem is lesz. Legalábbis ezt gondolja.*
- Egy... egy pohár vizet tudnál adni, kérlek?* Szól végül csendesen és udvariasan Yathoz. Igencsak meglepi az öltönyös férfitól érkező fogadtatás, nem rémlik neki, mikor örültek ennyire az érkezésének. Legalábbis nagyapja halála óta nemigen történt ilyesmi. Meglepettsége arcára is kiül. ~Nimfa? Hogy én? És még bájos is?~ Kissé zavarba jön, s ügyetlenül kérdez rá:*
- A nimfák... nem énekelnek?
*Ettől függetlenül jól esik neki a dolog, még az ellen sem tiltakozik, hogy Ambroggio végigsimítson arcán. A gyengéd érintésre enyhe jóleső borzongás járja végig. Ilyesmi sem valószínű, hogy előfordult, mióta nagyapja elköltözött a földi világból. Az újabb bókra még inkább zavarba jön, el is pirul, de rendesen. Szégyenlősen el is fordítja kissé fejét, de még így is látni a pírt. Kíváncsian néz azonban újból az öltönyös férfira, mikor az idő elütéséről van szó.*
- Kétlem, hogy jó társaság lennék.* Még mindig csendesen beszél, és cseppet sem faragatlanul. De csak növeli kíváncsiságát, amikor kiderül, hogy Yath költő. Rá is néz az elfre. Nem szól ugyan semmit, de kék szemei olyanok, mintha csak azt kérdezné: te írsz dalokat? Mindig is rajongott a költőkért. Nagyapja miatt került igen jó barátságba a zenével, noha Myrről nem mondható, hogy kimondottan értene hozzá. Sőt, elég botfülű. Ő csak hallgatja a zenét, legfeljebb táncol, amit saját véleménye szerint elég pocsékul tud és még táncnak sem nevezné. Pedig már mondta neki nem is egyszer a nagyapja, hogy ügyesen táncol. De Myr sosem hitte el ezt.*
A hozzászólás írója (Fületlen Myr'Jinnar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.15 22:12:58
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:39:51
Üzenet elküldve: 2020-08-15 18:39:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae, Myr//
//Érintőlegesen Próféták//
- Ó, a kisasszony poéta is? *szökik ámulat az arcára.* - Hát ez igazán csodálatos *bólogat a kissé fojtott hangú dicséret mellé. Épp a szájpadlásán ízlelgeti a füst aromáját és a beszélgetés mellett sem akarná kiélvezetlenül csak úgy kifújni. Mikor eljön az ideje, lassan ereszti ki a sűrű, szürkésfehér pászmákat az ajkán.* - Remélhetem, hogy ha kegyed dalt költ a regéhez, megemlíti szerény személyemet is? *mosolyodik. Természetesen ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget. A hírnév netovábbja, ha egy jó nevű bordélyban megéneklik.
A rumból ugyan jobban kedveli az erősebb, tovább érlelt fajtákat, de ha a kisasszony ízlésével ez találkozik, akkor legyen így.
A rumot kínálására többféle pohár használatos. Igazából mindenhol másképp szokás. Jómaga jobban kedveli a hasasabb fajta poharakat, mert az öblös kehely jobban kiemeli az ital illatát és aromáit, de ezúttal nem szól. Még a végén kukacoskodó fráternek címkézik fel.*
- Az imént az átriumban láttam egy bongyor vöröskét, ahogy az egereket itatja *válaszol, míg megemeli az elegáns rumos poharat.* - A pult mögül fordult ki, mielőtt elvonult oda, így feltételezem, hogy itt dolgozik. *Arra csak tanácstalanul von vállat, hogy mennyire komoly a baj, hiszen ezt már végképp nem tudná megmondani.*
- Étterem *vonja fel az egyik szemöldökét. Nem sok rációt lát benne, hiszen itt is van konyha. A Sellőház ugyan tagadhatatlanul bordély, de nem az a fajta, ahol a feslett élvezetek közönségesen nyomakszanak az ember arcába. Kellemesen kacér hangulat tölti meg a helyet. Egy úri társaság is minden kifogás nélkül költheti el itt az estebédjét akár. Nem kérdezget tovább, hiszen a lány mondta is, hogy nem tud pontosat. Majd alkalmasint megtudakolja az illetékestől, ha előkerül. Addig is megemeli a pohárkáját, de még a köszöntőig se jut, amikor megszólítják.*
- Hm? *fordul meg egy kissé meglepődve, de amikor meglátja a vörös leányzót, mindjárt széles mosoly szökik az arcára.* - Hát itt is van a bájos kerti nimfa! *Ha Myr engedi, az Intéző végigsimít a sírástól kicsinyt kipirosodott orcán, hogy a könnyeknek még az utolsó nyomait is letörölje.* - Ó, így ni! Mindjárt más *mosolyog a lányra, mintha csodálatos átalakítást eszközölt volna az imént.* - Nézzenek oda, milyen helyes kis arcocskát rejtegettél eddig, kisasszony *ingatja a fejét, mint egy nyájas nagybácsi.*
- Beszélni? *kérdez vissza.* - Hát, én történetesen a tulajdonost vagy a megbízottját keresném, de az elragadó Yathlanae úgy tájékoztatott, hogy jelenleg elfoglalt, s így egyelőre várakoznom kell. *Míg beszél, a mondandója végén leköveti a pillantása a pulthoz lépő sötét bőrű férfit és viszonozza a biccentést is, de aztán a tekintete visszafordul a vörös leányzóra. Egy kósza pillanatra felmerül benne, hogy mi van, ha épp ő lenne az a bizonyos illetéket, de Yathlanae reakciójából kiindulva hamar el is veti a gondolatot.* - Segíthetnél addig elütni az időt mondjuk *feleli. Közben a muzsikusoknál végbemegy egy újbóli váltás és ezúttal fuvolaszólam veszi magához a prímet.*
- Yathlanae kisasszony felajánlotta, hogy költ rólam egy dalt *újságolja émelygős elragadtatottsággal.* - Hát nem csodálatos?
//Yathlanae, Myr//
//Érintőlegesen Próféták//
- Ó, a kisasszony poéta is? *szökik ámulat az arcára.* - Hát ez igazán csodálatos *bólogat a kissé fojtott hangú dicséret mellé. Épp a szájpadlásán ízlelgeti a füst aromáját és a beszélgetés mellett sem akarná kiélvezetlenül csak úgy kifújni. Mikor eljön az ideje, lassan ereszti ki a sűrű, szürkésfehér pászmákat az ajkán.* - Remélhetem, hogy ha kegyed dalt költ a regéhez, megemlíti szerény személyemet is? *mosolyodik. Természetesen ki nem hagyna egy ilyen lehetőséget. A hírnév netovábbja, ha egy jó nevű bordélyban megéneklik.
A rumból ugyan jobban kedveli az erősebb, tovább érlelt fajtákat, de ha a kisasszony ízlésével ez találkozik, akkor legyen így.
A rumot kínálására többféle pohár használatos. Igazából mindenhol másképp szokás. Jómaga jobban kedveli a hasasabb fajta poharakat, mert az öblös kehely jobban kiemeli az ital illatát és aromáit, de ezúttal nem szól. Még a végén kukacoskodó fráternek címkézik fel.*
- Az imént az átriumban láttam egy bongyor vöröskét, ahogy az egereket itatja *válaszol, míg megemeli az elegáns rumos poharat.* - A pult mögül fordult ki, mielőtt elvonult oda, így feltételezem, hogy itt dolgozik. *Arra csak tanácstalanul von vállat, hogy mennyire komoly a baj, hiszen ezt már végképp nem tudná megmondani.*
- Étterem *vonja fel az egyik szemöldökét. Nem sok rációt lát benne, hiszen itt is van konyha. A Sellőház ugyan tagadhatatlanul bordély, de nem az a fajta, ahol a feslett élvezetek közönségesen nyomakszanak az ember arcába. Kellemesen kacér hangulat tölti meg a helyet. Egy úri társaság is minden kifogás nélkül költheti el itt az estebédjét akár. Nem kérdezget tovább, hiszen a lány mondta is, hogy nem tud pontosat. Majd alkalmasint megtudakolja az illetékestől, ha előkerül. Addig is megemeli a pohárkáját, de még a köszöntőig se jut, amikor megszólítják.*
- Hm? *fordul meg egy kissé meglepődve, de amikor meglátja a vörös leányzót, mindjárt széles mosoly szökik az arcára.* - Hát itt is van a bájos kerti nimfa! *Ha Myr engedi, az Intéző végigsimít a sírástól kicsinyt kipirosodott orcán, hogy a könnyeknek még az utolsó nyomait is letörölje.* - Ó, így ni! Mindjárt más *mosolyog a lányra, mintha csodálatos átalakítást eszközölt volna az imént.* - Nézzenek oda, milyen helyes kis arcocskát rejtegettél eddig, kisasszony *ingatja a fejét, mint egy nyájas nagybácsi.*
- Beszélni? *kérdez vissza.* - Hát, én történetesen a tulajdonost vagy a megbízottját keresném, de az elragadó Yathlanae úgy tájékoztatott, hogy jelenleg elfoglalt, s így egyelőre várakoznom kell. *Míg beszél, a mondandója végén leköveti a pillantása a pulthoz lépő sötét bőrű férfit és viszonozza a biccentést is, de aztán a tekintete visszafordul a vörös leányzóra. Egy kósza pillanatra felmerül benne, hogy mi van, ha épp ő lenne az a bizonyos illetéket, de Yathlanae reakciójából kiindulva hamar el is veti a gondolatot.* - Segíthetnél addig elütni az időt mondjuk *feleli. Közben a muzsikusoknál végbemegy egy újbóli váltás és ezúttal fuvolaszólam veszi magához a prímet.*
- Yathlanae kisasszony felajánlotta, hogy költ rólam egy dalt *újságolja émelygős elragadtatottsággal.* - Hát nem csodálatos?
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:42:04
Üzenet elküldve: 2020-08-15 08:42:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
//Érintőlegesen Nalaeä, Ambroggio, Yathlanae, Myr//
*A halk kuncogásra maga is elmosolyodik, s közben ismét May illata csapja meg az orrát. Igazán tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, igaz, szinte minden tökéletes rajta, hát miért pont ez lenne az, ami nem odaillő.*
- Valami olyasmi... skorpió harapjon a... *összeráncolja szemöldökét, nem jut eszébe a szó, így inkább lágyan simít végig tenyerével rajta* ez... fenék? *Pillant fel aztán kérdőn, Mayre.* Ebbe harapjon. *Bólint aztán, mert azt gondolja, hogy jól emlékezik. A csók forró, akár a legtüzesebb évszak a sivatagban, mégsem szárítja ki ajkát, s bár meglepődik, nem is ellenkezik miatta, lágyan ízleli meg. A sivatagi emberek főként ösztönből cselekednek, megérzésből, úgy mondják. Ez a csók, mégis lágy, jelzés értékű, s D'or teste, reagál a jelzésekre. May kérdését megelőzően, egy újabb lány érkezik, akit, ha akarna sem tudna figyelmen kívül hagyni, Mayhez hasonlóan gyönyörű, s a tenger hatalmas kagylóinak gyöngyeit idéző színű, testére simuló ruhájában, igéző látvány. Persze, hogy nyelvén szólal meg, újabb meglepetést okoz.*
- Assele nok aikum! *Duruzsolja csendesen, s a szertartást a lány után idézi, halvány mosollyal.*
- Yesza, vörös, mint a tűz lelke... harcos, de mégsem. Wegtoreni. *Mesél Yezáról kissé, de a zene mindkettejük mondandójába belevág.*
- Lelkemhez szól... a kert... a kertnek örül D'or... *tér ki a válasz elől, feszültebben, s örül annak, hogy May máris intézkedik, bár kicsit hűvös így hiánya, megszokta már ölében. Idegesen vesz a szájába néhány szőlőszemet, s inni is iszik hozzá. Idegesen pillant körbe, s Maynek szemeivel jelez, hogy maga is lép. A pulthoz sétál, szinte a dalnok orrához érintve sajátját, merev és szigorú tekintettel. A pultnál álló Ambroggio, Myr és Yathlanae ezúttal a szertartásos köszöntést mellőzve, csupán világias biccentést kapnak, azonban a tiszteletet megadja.*
- Te ki lenni, miért szólsz én nyelvemen, ősi módon? Mit akarsz tőlem... *Szól aztán a dalnokhoz. Bár tekinthető vadállatiasnak, ahogyan szinte épphogy csak grabancát nem ragadja meg a dalnoknak, mégis, szavaiban még kimértség és türelem érezhető, ami persze pillanatokon belül változhat. Karját oldalra tárja ki, s Maynek jelzi, hogy nem kell távol maradnia, jöjjön oda hozzá.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Miért mondani ezt? *Sziszegi tovább a dalnoknak.*
//Próféták//
//Érintőlegesen Nalaeä, Ambroggio, Yathlanae, Myr//
*A halk kuncogásra maga is elmosolyodik, s közben ismét May illata csapja meg az orrát. Igazán tudja, hogy mi az, ami jól áll neki, igaz, szinte minden tökéletes rajta, hát miért pont ez lenne az, ami nem odaillő.*
- Valami olyasmi... skorpió harapjon a... *összeráncolja szemöldökét, nem jut eszébe a szó, így inkább lágyan simít végig tenyerével rajta* ez... fenék? *Pillant fel aztán kérdőn, Mayre.* Ebbe harapjon. *Bólint aztán, mert azt gondolja, hogy jól emlékezik. A csók forró, akár a legtüzesebb évszak a sivatagban, mégsem szárítja ki ajkát, s bár meglepődik, nem is ellenkezik miatta, lágyan ízleli meg. A sivatagi emberek főként ösztönből cselekednek, megérzésből, úgy mondják. Ez a csók, mégis lágy, jelzés értékű, s D'or teste, reagál a jelzésekre. May kérdését megelőzően, egy újabb lány érkezik, akit, ha akarna sem tudna figyelmen kívül hagyni, Mayhez hasonlóan gyönyörű, s a tenger hatalmas kagylóinak gyöngyeit idéző színű, testére simuló ruhájában, igéző látvány. Persze, hogy nyelvén szólal meg, újabb meglepetést okoz.*
- Assele nok aikum! *Duruzsolja csendesen, s a szertartást a lány után idézi, halvány mosollyal.*
- Yesza, vörös, mint a tűz lelke... harcos, de mégsem. Wegtoreni. *Mesél Yezáról kissé, de a zene mindkettejük mondandójába belevág.*
- Lelkemhez szól... a kert... a kertnek örül D'or... *tér ki a válasz elől, feszültebben, s örül annak, hogy May máris intézkedik, bár kicsit hűvös így hiánya, megszokta már ölében. Idegesen vesz a szájába néhány szőlőszemet, s inni is iszik hozzá. Idegesen pillant körbe, s Maynek szemeivel jelez, hogy maga is lép. A pulthoz sétál, szinte a dalnok orrához érintve sajátját, merev és szigorú tekintettel. A pultnál álló Ambroggio, Myr és Yathlanae ezúttal a szertartásos köszöntést mellőzve, csupán világias biccentést kapnak, azonban a tiszteletet megadja.*
- Te ki lenni, miért szólsz én nyelvemen, ősi módon? Mit akarsz tőlem... *Szól aztán a dalnokhoz. Bár tekinthető vadállatiasnak, ahogyan szinte épphogy csak grabancát nem ragadja meg a dalnoknak, mégis, szavaiban még kimértség és türelem érezhető, ami persze pillanatokon belül változhat. Karját oldalra tárja ki, s Maynek jelzi, hogy nem kell távol maradnia, jöjjön oda hozzá.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Miért mondani ezt? *Sziszegi tovább a dalnoknak.*
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 23:53:57
Üzenet elküldve: 2020-08-14 23:53:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//kicsit Próféták//
//Myr//
*Igazán zavarba hozni az elf nőt valóban egy nehéz kihívás. Nem ma kezdte ezt a kalandos életformát, a szerelem eme magas fokú művészetét, s a kislányos pír is csak ügyes játék arcán. Már rég vége azoknak az időknek, amikor egy szép szempár, csábos mosoly, és kedves szavak hatására elpirult, s zavartan nézegette a földet, esetleg játszott hajával. Fiatal volt még akkor, csak egy serdülő leány, aki csak éppen kezdi felfedezni saját magát, tehetségét, bájait, s kezdi érteni, hogyan is működik a nagyvilág, s neki hol a helye benne.
A kacsintásra sejtelmes, játékos mosollyal reagál, miközben a pultra támaszkodva hallgatja figyelmesen a férfi történetét. Ő maga még sosem hallotta ezt a legendát, így őszinte, már-már gyermeki lelkesedéssel fogadja. Él-hal az ilyen történetekért, mesékért, függetlenül attól, mennyi igazság lakozik a sorok mögött. Számára ez a legkevésbé lényeges.*
- Milyen szép történet! Még sosem hallottam, de most, hogy megismerhettem, talán még dalt is írok egyszer róla.
*S már körvonalazódik is nyüzsgő gondolatai között néhány sor és rím, ami a szerelmespár különleges életéről regél. Különleges, lágy dallamot szán neki, ami kicsit emlékezteti felhőtlen gyermekkorára, főleg arra a gyönyörű hárfára, amelyen az Úrnő pengetett mindig andalító dallamokat.*
- Hmm.. Rum, vagy konyak?
*Yathlanae nincs igazán otthon az alkoholok terén, mivel ő maga sem iszik sűrűn. Nem is bírja túl jól, meg igyekszik kímélni szervezetét, s csak ritkán nyúlni olyan pohár után, amelyben nem forrásvíz van.*
- Ezüstszakáll lehelete. Az jóféle fehér rum, még én is szeretem.
*Mondja az egyetlen lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, s ha a másik nem ellenkezik, már térül-fordul is, hogy megtöltsön két elegáns, kisebb poharat, s a pultra tolja, kettejük közé. Magában pedig rendkívül hálás, hogy a vendég van annyira türelmes és udvarias, hogy nem veszi zokon a várakozást, s megbékél jelen helyzetével.
A halk dúdolás hatására Yath is felfigyel a furcsa énekre, hiszen idegen hangot hall, biztos benne, hogy nem idevaló férfi énekel. Óvatos, kérdő pillantást küld Fendronn felé, aki hasonló tétovasággal az arcán néz vissza, majd gyakorlottan a húrok közé csap, biztosítva a változatlan hangulatot.*
~Hát, ez érdekes volt.~
*De nem is gondolkodik túl sokat a történteken, könnyen előfordulhat, hogy egy részeges, vagy esetleg tehetségét bizonyítani akaró vendég próbálkozott élvezhető műsort adni.*
- Pityergő alkalmazott?
*Eszmél fel hirtelen elkalandozó gondolataiból. Ez neki új információ, nem emlékszik, hogy bárkit sírni látott volna. Bár igaz, történtek szokatlan dolgok az utóbbi időben, s a megszokottnál több feszültséget érzékelt a légkörben is. Kicsit aggódni is kezd, hiszen ki tudja, lehet annak a valakinek segítségre lenne szüksége.*
- Ne haragudjon, erről nem tudtam. Csak nem történt valami komolyabb baj?
*Élvezettel szemléli a szivarka rituáléját, az apró, figyelmes mozdulatok egészen elbűvölik. Látszik, hogy ez a rövid szertartás fontos a férfinak, akár csak az elfnek a zene, még az arckifejezése is az övéhez hasonlatos, amikor nagyon koncentrál a húrok tökéletes pendülésére.*
- Pedig akadnak itt, akik láthatóan nem figyelnek erre a hibára.
*Pillant körbe, végighordozva zöld szemeit különböző dohányzó asztaltársaságokon. Kevesen végzik ezt olyan műgonddal, mint az ő kedves vendége, s sokan választják az egyszerűbb, gyertyás utat, láthatóan nem törődve, vagy észre sem véve a minőség romlását.*
- Nagyon kedves, de köszönöm, én nem kérek.
*Utasítja vissza az ajánlatot. Nem él dohánnyal, sem semmiféle szerrel, ami egy kicsit is káros lehet pacsirtahangjára, vagy edzett tüdejére. Ha mégis elszívna egy-egy szálat, sok év szorgalmas munkáját tenné tönkre, építené le fokozatosan.*
- Jól látta, valóban építkezünk. Bár jómagam kevésbé folyok bele az ilyen fontos dolgokba, úgy tudom, egy új épületünk lesz. Étterem, vagy valami ilyesmi.
*Igyekszik kielégítő választ adni, habár ő sincs teljesen képbe a dolgokkal. Tudja, hogy mindenki nagyon elfoglalt, még ha a miértjét nem is firtatja mélyebben, s ezért igyekszik ő is minél jobban végezni saját munkáját, ellátni feladatait.
Éppen ismét szóra nyitná száját, hogy kérdezhessen valami személyesebbet, megnyitva az utat egy barátságos ismerkedésnek, amikor megérkezik közéjük Myr. Kedves mosollyal, s apró biccentéssel fogadja, miközben kíváncsian fürkészi, hát ha kiderül hirtelen távozásának, majd visszatértének miértje. Felfedezi a gnóm arcán megbúvó bánatot, s nem kerülik el figyelmét az alig észrevehető, vöröses táskák sem a lány szemei alatt.*
~Szóval rá célozhatott Ambroggio.~
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg ismét a lányt, hátha ezúttal nem viharzik el.*
- Esetleg valami italt adhatok?
*Egy pohár víz, vagy laza frissítő mindig felvidítja a szomorkás arcokat.*
//kicsit Próféták//
//Myr//
*Igazán zavarba hozni az elf nőt valóban egy nehéz kihívás. Nem ma kezdte ezt a kalandos életformát, a szerelem eme magas fokú művészetét, s a kislányos pír is csak ügyes játék arcán. Már rég vége azoknak az időknek, amikor egy szép szempár, csábos mosoly, és kedves szavak hatására elpirult, s zavartan nézegette a földet, esetleg játszott hajával. Fiatal volt még akkor, csak egy serdülő leány, aki csak éppen kezdi felfedezni saját magát, tehetségét, bájait, s kezdi érteni, hogyan is működik a nagyvilág, s neki hol a helye benne.
A kacsintásra sejtelmes, játékos mosollyal reagál, miközben a pultra támaszkodva hallgatja figyelmesen a férfi történetét. Ő maga még sosem hallotta ezt a legendát, így őszinte, már-már gyermeki lelkesedéssel fogadja. Él-hal az ilyen történetekért, mesékért, függetlenül attól, mennyi igazság lakozik a sorok mögött. Számára ez a legkevésbé lényeges.*
- Milyen szép történet! Még sosem hallottam, de most, hogy megismerhettem, talán még dalt is írok egyszer róla.
*S már körvonalazódik is nyüzsgő gondolatai között néhány sor és rím, ami a szerelmespár különleges életéről regél. Különleges, lágy dallamot szán neki, ami kicsit emlékezteti felhőtlen gyermekkorára, főleg arra a gyönyörű hárfára, amelyen az Úrnő pengetett mindig andalító dallamokat.*
- Hmm.. Rum, vagy konyak?
*Yathlanae nincs igazán otthon az alkoholok terén, mivel ő maga sem iszik sűrűn. Nem is bírja túl jól, meg igyekszik kímélni szervezetét, s csak ritkán nyúlni olyan pohár után, amelyben nem forrásvíz van.*
- Ezüstszakáll lehelete. Az jóféle fehér rum, még én is szeretem.
*Mondja az egyetlen lehetőséget, ami hirtelen eszébe jut, s ha a másik nem ellenkezik, már térül-fordul is, hogy megtöltsön két elegáns, kisebb poharat, s a pultra tolja, kettejük közé. Magában pedig rendkívül hálás, hogy a vendég van annyira türelmes és udvarias, hogy nem veszi zokon a várakozást, s megbékél jelen helyzetével.
A halk dúdolás hatására Yath is felfigyel a furcsa énekre, hiszen idegen hangot hall, biztos benne, hogy nem idevaló férfi énekel. Óvatos, kérdő pillantást küld Fendronn felé, aki hasonló tétovasággal az arcán néz vissza, majd gyakorlottan a húrok közé csap, biztosítva a változatlan hangulatot.*
~Hát, ez érdekes volt.~
*De nem is gondolkodik túl sokat a történteken, könnyen előfordulhat, hogy egy részeges, vagy esetleg tehetségét bizonyítani akaró vendég próbálkozott élvezhető műsort adni.*
- Pityergő alkalmazott?
*Eszmél fel hirtelen elkalandozó gondolataiból. Ez neki új információ, nem emlékszik, hogy bárkit sírni látott volna. Bár igaz, történtek szokatlan dolgok az utóbbi időben, s a megszokottnál több feszültséget érzékelt a légkörben is. Kicsit aggódni is kezd, hiszen ki tudja, lehet annak a valakinek segítségre lenne szüksége.*
- Ne haragudjon, erről nem tudtam. Csak nem történt valami komolyabb baj?
*Élvezettel szemléli a szivarka rituáléját, az apró, figyelmes mozdulatok egészen elbűvölik. Látszik, hogy ez a rövid szertartás fontos a férfinak, akár csak az elfnek a zene, még az arckifejezése is az övéhez hasonlatos, amikor nagyon koncentrál a húrok tökéletes pendülésére.*
- Pedig akadnak itt, akik láthatóan nem figyelnek erre a hibára.
*Pillant körbe, végighordozva zöld szemeit különböző dohányzó asztaltársaságokon. Kevesen végzik ezt olyan műgonddal, mint az ő kedves vendége, s sokan választják az egyszerűbb, gyertyás utat, láthatóan nem törődve, vagy észre sem véve a minőség romlását.*
- Nagyon kedves, de köszönöm, én nem kérek.
*Utasítja vissza az ajánlatot. Nem él dohánnyal, sem semmiféle szerrel, ami egy kicsit is káros lehet pacsirtahangjára, vagy edzett tüdejére. Ha mégis elszívna egy-egy szálat, sok év szorgalmas munkáját tenné tönkre, építené le fokozatosan.*
- Jól látta, valóban építkezünk. Bár jómagam kevésbé folyok bele az ilyen fontos dolgokba, úgy tudom, egy új épületünk lesz. Étterem, vagy valami ilyesmi.
*Igyekszik kielégítő választ adni, habár ő sincs teljesen képbe a dolgokkal. Tudja, hogy mindenki nagyon elfoglalt, még ha a miértjét nem is firtatja mélyebben, s ezért igyekszik ő is minél jobban végezni saját munkáját, ellátni feladatait.
Éppen ismét szóra nyitná száját, hogy kérdezhessen valami személyesebbet, megnyitva az utat egy barátságos ismerkedésnek, amikor megérkezik közéjük Myr. Kedves mosollyal, s apró biccentéssel fogadja, miközben kíváncsian fürkészi, hát ha kiderül hirtelen távozásának, majd visszatértének miértje. Felfedezi a gnóm arcán megbúvó bánatot, s nem kerülik el figyelmét az alig észrevehető, vöröses táskák sem a lány szemei alatt.*
~Szóval rá célozhatott Ambroggio.~
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg ismét a lányt, hátha ezúttal nem viharzik el.*
- Esetleg valami italt adhatok?
*Egy pohár víz, vagy laza frissítő mindig felvidítja a szomorkás arcokat.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 22:58:18
Üzenet elküldve: 2020-08-14 22:58:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
// Aranyos vagy //
*Továbbra is rezzenéstelen, már-már zavaró nyugalmat sugárzó komor arccal veszi el a nehézkesen felé nyújtott tőrt, s ahogy ujjai közé szorítja a markolatot, kezeit kényelmesen maga mellé engedi. Akár egy vad, aki veszélyt, majd annak elmúlását észlelte, tartása alig észrevehetően elernyed. De hangja továbbra sem lesz kedvesebb vagy lágyabb, szavai ugyanolyan élesnek és komolynak hatnak, mint mindig.*
-Természetesen.
*Tömören csak ennyit válaszol, de hallatszik, hogy komolyan is gondolja. Nem áll szándékában megkárosítani egy vendéget, még akkor sem, ha az a szokásosnál pimaszabbnak és veszélyesebbnek tűnik.*
- Lerakhatom a többi fegyver közé a tárolóba, de akár személyesen nálam is keresheti.
*Ad még egy udvarias választási lehetőséget is, ha esetleg a nő attól tartana, hogy a sok más penge között elkeveredik az ő drága tőre.
Az evőeszközös megjegyzést pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem érzi, hogy bármi értelmeset válaszolni tudna erre az egyszerű csipkelődésre. A gúnyt nem tudja hová tenni, sem megfelelően kezelni, esetleg lereagálni, így meghagyja ezt a feladatot a Sellőnek, aki minden bizonnyal találékonyabb ezen a téren.*
- Köszönöm az együttműködést, nem zavarok tovább.
*Fordít hátat, s indul el az ajtó felé, hogy magára hagyhassa a párt. Úgy látja, a továbbiakban nincs szükség szolgálataira, így óvatosan becsukva maga mögött az ajtót, eltűnik a folyosón, hogy folytassa szokásos őrjáratát.*
*Továbbra is rezzenéstelen, már-már zavaró nyugalmat sugárzó komor arccal veszi el a nehézkesen felé nyújtott tőrt, s ahogy ujjai közé szorítja a markolatot, kezeit kényelmesen maga mellé engedi. Akár egy vad, aki veszélyt, majd annak elmúlását észlelte, tartása alig észrevehetően elernyed. De hangja továbbra sem lesz kedvesebb vagy lágyabb, szavai ugyanolyan élesnek és komolynak hatnak, mint mindig.*
-Természetesen.
*Tömören csak ennyit válaszol, de hallatszik, hogy komolyan is gondolja. Nem áll szándékában megkárosítani egy vendéget, még akkor sem, ha az a szokásosnál pimaszabbnak és veszélyesebbnek tűnik.*
- Lerakhatom a többi fegyver közé a tárolóba, de akár személyesen nálam is keresheti.
*Ad még egy udvarias választási lehetőséget is, ha esetleg a nő attól tartana, hogy a sok más penge között elkeveredik az ő drága tőre.
Az evőeszközös megjegyzést pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyja, mert nem érzi, hogy bármi értelmeset válaszolni tudna erre az egyszerű csipkelődésre. A gúnyt nem tudja hová tenni, sem megfelelően kezelni, esetleg lereagálni, így meghagyja ezt a feladatot a Sellőnek, aki minden bizonnyal találékonyabb ezen a téren.*
- Köszönöm az együttműködést, nem zavarok tovább.
*Fordít hátat, s indul el az ajtó felé, hogy magára hagyhassa a párt. Úgy látja, a továbbiakban nincs szükség szolgálataira, így óvatosan becsukva maga mögött az ajtót, eltűnik a folyosón, hogy folytassa szokásos őrjáratát.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:38:34
Üzenet elküldve: 2020-08-14 11:38:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
//Nalaeä//
*Ő is felkuncog, mikor a férfi a nagyon csúnya szót súgja a fülébe. Tervei szerint megjegyezte volna, de sajnos olyan hosszú a dolog, hogy erre esélye sincsen első hallás után. ~Dezsír putu.~ Próbálja felidézni, de sajnos a fele se nagyon sikerül, így egyelőre hagyja is, csak mosolyog, mert valóban eléggé furcsa a hangzása a mondatnak.*
-És ez… *Hajol oda a másik füléhez szintén, fenntartva a bizalmas viszonyt.*
-Mit jelent? *Mert erre is kíváncsi, azt tudja, hogy csúnya, de abból is van több féle. Mikor a férfi a hitéről kezd el beszélni, csak hallgatja, mivel itt a Sellőben, nem tesznek különbséget vendég és vendég között, még az általa imádott isten alapján sem. Ezt mindig is fontosnak tartották. Szívesen tenne hozzá valamit, de mikor szétnyílnak az ajkai jut eszébe, hogy ha most ő ejtené ki az említett istenség nevét, valószínű rosszul tenné, ami talán tiszteletlenségként hangozhatna, így nem teszi.*
-Akkor a kert. Mindjárt indulhatunk is. *Emeli az ajkait csókra, mielőtt még elhagynák ezt a meglehetősen kényelmes pózt. A név viszont szöget üt a fejébe, így megjegyzi:*
-Yeza… Yeza? Ismerős a neve. Járt nálunk egy vörös hajú nő, akit szintén így hívtak. *Nem tartja valószínűnek, hogy egy és ugyanazon személyről beszélnek, így a hangja elhaló és halk. Hallja, hogy a férfi az általa ismeretlen nyelven beszél, majd óvatosan elfordítja a fejét az eddigi tevékenykedése helyéről, amely következtében kicsit összezavarodik.*
-Nem tetszik? *Kérdi, mert az elhangzó szavakat először nem éri, majd mikor már egyértelmű, az énekes felé fordítja a fejét. Szeretne válaszolni a kérdésre egy igennel, de sajnos a zenészeket nem ismeri annyira, csak látásból, így feláll a férfi öléből, hátha tud szerezni neki társaságot, a saját nyelvkörnyezetéből.*
-Megkérdezem. *Ekkor sétál oda Nala a zenészek táborához és fog bele a játékba, ám még így is mellé sétál, hogy igénybe vegye az ismereteit.*
-Drágám, ne haragudj. *Legyintget és a hangja is halk, próbálja magára vonni a tündér figyelmét, ha ez sikerül, akkor az állával bök a zenész felé, akit hirtelen, mintha köhögés fogna el.*
-Nem ismered véletlenül? *Így egy kis időre a vendéget magára hagyja, de, ha eredményt érnek, az minden pénzt megérne számára.*
//Próféták//
//Nalaeä//
*Ő is felkuncog, mikor a férfi a nagyon csúnya szót súgja a fülébe. Tervei szerint megjegyezte volna, de sajnos olyan hosszú a dolog, hogy erre esélye sincsen első hallás után. ~Dezsír putu.~ Próbálja felidézni, de sajnos a fele se nagyon sikerül, így egyelőre hagyja is, csak mosolyog, mert valóban eléggé furcsa a hangzása a mondatnak.*
-És ez… *Hajol oda a másik füléhez szintén, fenntartva a bizalmas viszonyt.*
-Mit jelent? *Mert erre is kíváncsi, azt tudja, hogy csúnya, de abból is van több féle. Mikor a férfi a hitéről kezd el beszélni, csak hallgatja, mivel itt a Sellőben, nem tesznek különbséget vendég és vendég között, még az általa imádott isten alapján sem. Ezt mindig is fontosnak tartották. Szívesen tenne hozzá valamit, de mikor szétnyílnak az ajkai jut eszébe, hogy ha most ő ejtené ki az említett istenség nevét, valószínű rosszul tenné, ami talán tiszteletlenségként hangozhatna, így nem teszi.*
-Akkor a kert. Mindjárt indulhatunk is. *Emeli az ajkait csókra, mielőtt még elhagynák ezt a meglehetősen kényelmes pózt. A név viszont szöget üt a fejébe, így megjegyzi:*
-Yeza… Yeza? Ismerős a neve. Járt nálunk egy vörös hajú nő, akit szintén így hívtak. *Nem tartja valószínűnek, hogy egy és ugyanazon személyről beszélnek, így a hangja elhaló és halk. Hallja, hogy a férfi az általa ismeretlen nyelven beszél, majd óvatosan elfordítja a fejét az eddigi tevékenykedése helyéről, amely következtében kicsit összezavarodik.*
-Nem tetszik? *Kérdi, mert az elhangzó szavakat először nem éri, majd mikor már egyértelmű, az énekes felé fordítja a fejét. Szeretne válaszolni a kérdésre egy igennel, de sajnos a zenészeket nem ismeri annyira, csak látásból, így feláll a férfi öléből, hátha tud szerezni neki társaságot, a saját nyelvkörnyezetéből.*
-Megkérdezem. *Ekkor sétál oda Nala a zenészek táborához és fog bele a játékba, ám még így is mellé sétál, hogy igénybe vegye az ismereteit.*
-Drágám, ne haragudj. *Legyintget és a hangja is halk, próbálja magára vonni a tündér figyelmét, ha ez sikerül, akkor az állával bök a zenész felé, akit hirtelen, mintha köhögés fogna el.*
-Nem ismered véletlenül? *Így egy kis időre a vendéget magára hagyja, de, ha eredményt érnek, az minden pénzt megérne számára.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-14 10:16:01
Üzenet elküldve: 2020-08-14 10:16:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
*A dalnok a pulthoz tántorog, közben halkan köhécsel. Az ő szakmájában ez felér egy munkahelyi balesettel, ha a becsületén esett csorbát nem is nézzük. A környéken állók is a pultban dolgozók meglátását erősítik meg, így a dalnok elé hamar egy kupa lágy bor, és egy pohár víz kerül. A tánczene közben ugyanolyan vidám, de elég távolról érkezik ahhoz, hogy a párocskától nagyjából tíz lépésre álló dalnok meghallja, a külhoni férfi neki szól.*
-Van italom, köszönöm!
*Felel vissza kissé krákogva. Úgy tűnik nem értette meg a kérdést, aztán arra emeli a poharát és lehúzza, torkát köszörüli. Aztán a vizes poharat kezdi lögybölni kezében. Úgy tűnik egy pár percig még kiélvezné a kényszerszabadságot, hogy feldolgozza azt, amit az előbb pont ő énekelt.*
//Próféták//
*A dalnok a pulthoz tántorog, közben halkan köhécsel. Az ő szakmájában ez felér egy munkahelyi balesettel, ha a becsületén esett csorbát nem is nézzük. A környéken állók is a pultban dolgozók meglátását erősítik meg, így a dalnok elé hamar egy kupa lágy bor, és egy pohár víz kerül. A tánczene közben ugyanolyan vidám, de elég távolról érkezik ahhoz, hogy a párocskától nagyjából tíz lépésre álló dalnok meghallja, a külhoni férfi neki szól.*
-Van italom, köszönöm!
*Felel vissza kissé krákogva. Úgy tűnik nem értette meg a kérdést, aztán arra emeli a poharát és lehúzza, torkát köszörüli. Aztán a vizes poharat kezdi lögybölni kezében. Úgy tűnik egy pár percig még kiélvezné a kényszerszabadságot, hogy feldolgozza azt, amit az előbb pont ő énekelt.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-13 12:39:55
Üzenet elküldve: 2020-08-13 12:39:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
* Rendor igazán csodálkozik a mélységi őr kimért nyugalmán. Mondjuk igazi is, hogy neki ez a feladata. Még csak kapcsolatot sem kell túlzottan kiépítenie a vendéggel. Ráadásul vértje is van meg komolyabb fegyverei is. YIlanda baját valószínűleg jól ellátná, ha úgy adódna. Rendor sem tervez semmi meggondolatlant. Ezt az ügyet ráhagyja az őrre, ha már itt van. Végül a hideg és kimért hangnem meghozza a gyümölcsét, mivel a vendég szépen átadja a pengét a másiknak. Rendor meg megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Huh!* Na persze aranyhaj rögtön neki is kezd a kötekedésnek. ~ Én még ilyen szemtelen kis rimát nem is láttam. ~*
- Természetesen késeket is adunk az ételekhez, de az mindjárt másabb, mint egy csizmába rejtett penge.* Világosítja fel erről az apró tényről a lányt.*
- Na meg az átlagos JÓL nevelt vendégek eleget tesznek a Sellőház szabályainak. Fegyvereiket hátra hagyják még belépéskor. Valamint az evőeszközökkel sem hadonásznak. A rendbontókat meg őreink eltávolítják az épületből.* Amikor a rendbontókról beszél akkor láthatja a lány, hogy mereven ránéz. Talán, most, hogy ezt a kis félreértést elkerülték felenged egy kicsit a hangulat.*
* Rendor igazán csodálkozik a mélységi őr kimért nyugalmán. Mondjuk igazi is, hogy neki ez a feladata. Még csak kapcsolatot sem kell túlzottan kiépítenie a vendéggel. Ráadásul vértje is van meg komolyabb fegyverei is. YIlanda baját valószínűleg jól ellátná, ha úgy adódna. Rendor sem tervez semmi meggondolatlant. Ezt az ügyet ráhagyja az őrre, ha már itt van. Végül a hideg és kimért hangnem meghozza a gyümölcsét, mivel a vendég szépen átadja a pengét a másiknak. Rendor meg megkönnyebbülten felsóhajt.*
- Huh!* Na persze aranyhaj rögtön neki is kezd a kötekedésnek. ~ Én még ilyen szemtelen kis rimát nem is láttam. ~*
- Természetesen késeket is adunk az ételekhez, de az mindjárt másabb, mint egy csizmába rejtett penge.* Világosítja fel erről az apró tényről a lányt.*
- Na meg az átlagos JÓL nevelt vendégek eleget tesznek a Sellőház szabályainak. Fegyvereiket hátra hagyják még belépéskor. Valamint az evőeszközökkel sem hadonásznak. A rendbontókat meg őreink eltávolítják az épületből.* Amikor a rendbontókról beszél akkor láthatja a lány, hogy mereven ránéz. Talán, most, hogy ezt a kis félreértést elkerülték felenged egy kicsit a hangulat.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:34:42
Üzenet elküldve: 2020-08-12 15:34:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nalaea friss ruhácskában, szépen elrendezett fonatos frizurával érkezik. Egy kicsit még bágyadt, hiszen nem olyan rég ébredt. Mostanság elég összevisszák a napjai, a Sellőház bársonyos félhomályában pedig mindig kicsit nehéz követni, épp melyik napszakban jár a kinti világ. Legjobban talán a vendégek számából lehet következtetni. Egyelőre még egész nyugodt a hangulat. Úgy tűnik, minden rendben. Még üres poharakat se lát az asztaloknál, amiket begyűjthetne és a vendégek is mind értő kezekben vannak.*
- Assale nok aikum. A forró szél kísérje lépted. *Hajol meg picit a síkföldi férfi felé, két ujját a homlokához érintve, majd az ég felé mutatva, aztán megy is tovább. Nem akar zavarni.
Faraonn urat gyakran meglátogatta egy sivatagi kereskedő a Nap Karavánpihenőben. Nagyra becsült vendége volt, így a szerájban minden lánynak tudnia kellett, hogy köszöntse illendően.
A tündér úgy dönt, besegít egy kicsit a zenészeknél, mert mintha a lantosuknak valami problémája akadt volna, Yathlanae pedig épp a pultban van.
Néha lehozta már magával a fuvoláját, de igazából ez az első alkalom, hogy kiveszi a tokjából, mióta itt van. Köszön a muzsikusoknak és egyeztet velük, hogy mit játszhatnának. Végül egy bájosan megkapó dallam mellett döntenek, ami Nalaeä egyik kedvence. A fürge, lágy szólamokat a sivatag határán honos, kardszárnyú fátyolkák násztánca ihlette. A kecses rovarok emlékeztetnek a pillangókra, de sokkal törékenyebbek. Két pár szárnyuk van, a nagyobb a repülésre, a hátra hosszan elnyúló vékony szárnypár pedig a szélben való kormányzásra. Nappal és éjszaka is látni őket. A legmelegebb nyári napok éteri színfoltjai.
A tündér helyet foglal és a fuvolát ajkához emelve belekezd a játékba. A dallam nem túl andalító és nem is túl pattogós. Játékosan, ügyes átvezetésekkel váltogat a két hangulat között, Nala pedig igazán kitesz magáért, hogy hangszerét a lehető legszebben szólaltassa meg.*
- Assale nok aikum. A forró szél kísérje lépted. *Hajol meg picit a síkföldi férfi felé, két ujját a homlokához érintve, majd az ég felé mutatva, aztán megy is tovább. Nem akar zavarni.
Faraonn urat gyakran meglátogatta egy sivatagi kereskedő a Nap Karavánpihenőben. Nagyra becsült vendége volt, így a szerájban minden lánynak tudnia kellett, hogy köszöntse illendően.
A tündér úgy dönt, besegít egy kicsit a zenészeknél, mert mintha a lantosuknak valami problémája akadt volna, Yathlanae pedig épp a pultban van.
Néha lehozta már magával a fuvoláját, de igazából ez az első alkalom, hogy kiveszi a tokjából, mióta itt van. Köszön a muzsikusoknak és egyeztet velük, hogy mit játszhatnának. Végül egy bájosan megkapó dallam mellett döntenek, ami Nalaeä egyik kedvence. A fürge, lágy szólamokat a sivatag határán honos, kardszárnyú fátyolkák násztánca ihlette. A kecses rovarok emlékeztetnek a pillangókra, de sokkal törékenyebbek. Két pár szárnyuk van, a nagyobb a repülésre, a hátra hosszan elnyúló vékony szárnypár pedig a szélben való kormányzásra. Nappal és éjszaka is látni őket. A legmelegebb nyári napok éteri színfoltjai.
A tündér helyet foglal és a fuvolát ajkához emelve belekezd a játékba. A dallam nem túl andalító és nem is túl pattogós. Játékosan, ügyes átvezetésekkel váltogat a két hangulat között, Nala pedig igazán kitesz magáért, hogy hangszerét a lehető legszebben szólaltassa meg.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:37:59
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:37:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
- Így jobb... *biccent az újabb kiejtésre halvány mosollyal, s, ahogy a lány tekintetében merül el, néhány pillanattal később sóhajtva süti le szemét. May... igazán karizmatikus, eddig talán egy ember hatott csak így rá. Gondolatait messzire űzve éli meg a pillanatot, majd a kérdésre csupán vállát vonja meg egy pillanatra.*
- D'or nyelvén csúnya... de nem annyira, mint a... *körbepillant, s a lány füléhez hajol.* Bh't skerp vrak de'jir putuo! *suttogja bele, ajka szinte füléhez ér, s egy kissé bele is kuncog mélyen, mint egy vásott kölyök, pedig ez igazán nem jellemző rá. A következő kérdésre már inkább hátrébb dől, s a lány haját kissé félreigazítva ujjával homlokáról halkan válaszol:*
- Ihs'Maillon, az Első. Őt illeti háromnegyedrész. *Biccent.* Borból... ételből... *körbepillant* élvezetekből, aranyból, hisz ő teremtette a világot. *Mondja sejtelmesen, majd bólint.*
- D'or hite szerint. *Emeli mellkasához kezét, majd hüvelykujjával érinti homlokát, s az égre mutat. Halkan felszusszan:*
- Kertbe is jó... Yesza is ezt mondta. *Halvány félmosoly jelenik meg ajka szegletében.* Vele a Kalmárban találkoztam... *folytatná, s miközben May tovább mesél, Lihanechről, s hallgatja örömét a törpék hallatán, azonban hirtelen megmerevedik. A zene változik, akár az élet, ez a zene azonban, mintha egyenesen neki szólna, az ő életéről mesél.*
- Igen... a homok... *válaszol csendben, de érezni, hogy más is megragadja figyelmét, jóllehet megbántani sem akarja a lányt.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Válaszol, s nyelvén ez akár még a lánynak is válasz lehet. Elmerül nyakát érintő csókok forró tüzében, de tekintete már a hallhatóan nyelvén éneklő dalnokot figyeli.*
- Maser fo nakh'ter aka nos... *"kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem". Összezavarodik, s May arcát gyengéden fordítja maga felé, hogy a lány figyeljen.*
- S'feté ha? *Kérdezi feszültségében hirtelen saját nyelvén.* Kicsoda ő? *mutat a dalnok felé.* Honnan ismeri nyelvem? Síkföldi? *Kérdezi Maytől, s hangsúlyán érződik, hogy ez fontos.* Információ... *fűzi hozzá nyomatékosítva sietve, hogy meg ne ijessze a lányt.*
- Omot, Ihs tokh'ver tán! *Köszön oda hangosabban, egyértelműen a dalnok felé, hogy hallja. "Vigasztalanok, kikkel a por ereje nincsen." ~A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját.~*
//Próféták//
- Így jobb... *biccent az újabb kiejtésre halvány mosollyal, s, ahogy a lány tekintetében merül el, néhány pillanattal később sóhajtva süti le szemét. May... igazán karizmatikus, eddig talán egy ember hatott csak így rá. Gondolatait messzire űzve éli meg a pillanatot, majd a kérdésre csupán vállát vonja meg egy pillanatra.*
- D'or nyelvén csúnya... de nem annyira, mint a... *körbepillant, s a lány füléhez hajol.* Bh't skerp vrak de'jir putuo! *suttogja bele, ajka szinte füléhez ér, s egy kissé bele is kuncog mélyen, mint egy vásott kölyök, pedig ez igazán nem jellemző rá. A következő kérdésre már inkább hátrébb dől, s a lány haját kissé félreigazítva ujjával homlokáról halkan válaszol:*
- Ihs'Maillon, az Első. Őt illeti háromnegyedrész. *Biccent.* Borból... ételből... *körbepillant* élvezetekből, aranyból, hisz ő teremtette a világot. *Mondja sejtelmesen, majd bólint.*
- D'or hite szerint. *Emeli mellkasához kezét, majd hüvelykujjával érinti homlokát, s az égre mutat. Halkan felszusszan:*
- Kertbe is jó... Yesza is ezt mondta. *Halvány félmosoly jelenik meg ajka szegletében.* Vele a Kalmárban találkoztam... *folytatná, s miközben May tovább mesél, Lihanechről, s hallgatja örömét a törpék hallatán, azonban hirtelen megmerevedik. A zene változik, akár az élet, ez a zene azonban, mintha egyenesen neki szólna, az ő életéről mesél.*
- Igen... a homok... *válaszol csendben, de érezni, hogy más is megragadja figyelmét, jóllehet megbántani sem akarja a lányt.* Es' ahrobal, te mahtiak ves ges! *Válaszol, s nyelvén ez akár még a lánynak is válasz lehet. Elmerül nyakát érintő csókok forró tüzében, de tekintete már a hallhatóan nyelvén éneklő dalnokot figyeli.*
- Maser fo nakh'ter aka nos... *"kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem". Összezavarodik, s May arcát gyengéden fordítja maga felé, hogy a lány figyeljen.*
- S'feté ha? *Kérdezi feszültségében hirtelen saját nyelvén.* Kicsoda ő? *mutat a dalnok felé.* Honnan ismeri nyelvem? Síkföldi? *Kérdezi Maytől, s hangsúlyán érződik, hogy ez fontos.* Információ... *fűzi hozzá nyomatékosítva sietve, hogy meg ne ijessze a lányt.*
- Omot, Ihs tokh'ver tán! *Köszön oda hangosabban, egyértelműen a dalnok felé, hogy hallja. "Vigasztalanok, kikkel a por ereje nincsen." ~A Csend az én végzetem, a Néma az én nevem, a Hallgatás mi körbeölel, s nem félem a Hangtalanok útját.~*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:06:14
Üzenet elküldve: 2020-08-10 14:06:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
//Próféták//
*Nem bánja, hogy kijavítják, akkor újra próbára teszi a nyelvét.*
-Desz-dzsiis. *Úgy tűnik ugyanis neki, hogy az idegen örömét leli abban, hogy érdeklődést mutat a szülőföldje iránt. Az meg se lepi, hogy nem igazán vannak ismeretei a tengerről, ha ilyen sivatagos helyről érkezett, de úgy véli, majd ő kiokítja a dolog mibenlétével kapcsolatosan. Őt elkerüli az a felismerést hozó szél, ami meglegyinti a vendéget, neki nem tűnik másnak a körülmény, mint azelőtt volt.*
-Csúnya? Oh. *Kapja a szája elé a kezét ártatlan pislogás közepette. A nedvtelenre nem bír magával, megint kitör egy kuncogás a száján.*
-Az tényleg elég nagy csapás lenne. *Bár, hogy mit ért ez alatt, csak a huncut csillogásból lehet rá következtetni szakavatott szemmel.*
-Nagyon csúnya? *Kérdez rá halkan, mert neki egészen barátságos hangzásúnak tűnt, akár egy ital neve is lehetne náluk. ~Szakh'té, valami kevert. ~ Eztán elmegy a dolgára és hozza a kért gyümölcstálat és italokat, majd visszahelyezkedik az ölébe és figyeli a tevékenykedését. Nem szokatlan, hogy a bort vízzel keverik, bár nem egy ilyen nívós helyen, viszont mikor lendíti a poharat a szájától elfelé, összeugranak a szemöldökei, tekintetével pedig követi azt.*
-Mit csinálsz? Ezt inni szokás errefelé. *Lendíti oda az egyik kezét a pohárhoz, nehogy megborítsa a férfi és a padlón landoljon a teljes tartalma.*
-Yesza? *Úgy véli ez is egy idegen szó lehet, amit ő nem ért.*
-Nálatok le kell önteni a bort a földre? *Pislog nagyokat, ezt még tényleg nem hallotta és ő szívesen megengedné, ha aztán nem neki kéne feltakarítani utána.*
-A kertbe nem jó? *Kérdi meg halkan, esetleg ott el tudnák sumákolni a dolgot, ha vendég mindenképpen ezt szeretné.*
-Li-ha-nek. *Tagolja a dolgot, hogy elérjék a helyes kiejtést.*
-Északon van, egy hatalmas tó is áll mellette, amiből gyönyörűszép gyöngyöket halásznak ki és csinálnak belőlük nyakláncot. Meg rengeteg az arany és ezüst holmi. *Magyarázza és nagyjából itt meg is áll a tudomány, ugyanis annyira nem járt ki, hogy ezt is csak elbeszélésekből tudja.*
-De én se ismerem nagyon. Egy zárt házban laktam. *Ejt meg ennyit magyarázatul, de nem is szeretne ennél bővebben belemenni a témába. Inkább hallgatja örömmel a férfi beszámolóját az ideérkezéséről, meg az apró csákányos lényekről.*
-Törpe, biztosan, olyat láttam már! Nagy szakálluk van. *Villan meg benne a felismerés öröme, miközben a másik tarkójánál babrálnak az ujjai. Ekkor érkezik a vendég részéről a zavart megjegyzés, bizonyára szégyenkezik a dolog miatt. Mindig is aranyosnak találta az ilyen óvatos aggodalmat, bájos fényben villantja meg a vendég személyét, mert foglalkozni kell a sörszagú, bűzlő nemessel is, de azoktól a férfi még meglehetősen messze van. De sokkal jobb szívvel áll neki a dologhoz, ha valaki még arra is veszi a fáradtságot, hogy sajnálja.*
-A homok tudod mire jó? *Kérdez rá, majd a kezével a férfi hajából a nyakára szór egy keveset és odadörgölőzik, mint a hízelgő kiscica.*
-Nagyon jól bőrradír, simára csiszol. *Mondja, kedves mosollyal az arcán.*
-Információ? *Siklik el a téma felett, mert valahogy ez elkerülte a figyelmét, de kételkedik benne, hogy meg tudná adni azokat a szavakat, amelyeket az idegen vár tőle. Inkább teszi, amihez ért, csókolgatni kezdi a férfi nyakát. Közben hallja a zenét, amelyet egészen furcsa nyelvjárásban kísérnek énekszóval, még eddig ezt itt nem hallotta, de neki nem is az a munkája, hogy a dalnokot számonkérje.*
//Próféták//
*Nem bánja, hogy kijavítják, akkor újra próbára teszi a nyelvét.*
-Desz-dzsiis. *Úgy tűnik ugyanis neki, hogy az idegen örömét leli abban, hogy érdeklődést mutat a szülőföldje iránt. Az meg se lepi, hogy nem igazán vannak ismeretei a tengerről, ha ilyen sivatagos helyről érkezett, de úgy véli, majd ő kiokítja a dolog mibenlétével kapcsolatosan. Őt elkerüli az a felismerést hozó szél, ami meglegyinti a vendéget, neki nem tűnik másnak a körülmény, mint azelőtt volt.*
-Csúnya? Oh. *Kapja a szája elé a kezét ártatlan pislogás közepette. A nedvtelenre nem bír magával, megint kitör egy kuncogás a száján.*
-Az tényleg elég nagy csapás lenne. *Bár, hogy mit ért ez alatt, csak a huncut csillogásból lehet rá következtetni szakavatott szemmel.*
-Nagyon csúnya? *Kérdez rá halkan, mert neki egészen barátságos hangzásúnak tűnt, akár egy ital neve is lehetne náluk. ~Szakh'té, valami kevert. ~ Eztán elmegy a dolgára és hozza a kért gyümölcstálat és italokat, majd visszahelyezkedik az ölébe és figyeli a tevékenykedését. Nem szokatlan, hogy a bort vízzel keverik, bár nem egy ilyen nívós helyen, viszont mikor lendíti a poharat a szájától elfelé, összeugranak a szemöldökei, tekintetével pedig követi azt.*
-Mit csinálsz? Ezt inni szokás errefelé. *Lendíti oda az egyik kezét a pohárhoz, nehogy megborítsa a férfi és a padlón landoljon a teljes tartalma.*
-Yesza? *Úgy véli ez is egy idegen szó lehet, amit ő nem ért.*
-Nálatok le kell önteni a bort a földre? *Pislog nagyokat, ezt még tényleg nem hallotta és ő szívesen megengedné, ha aztán nem neki kéne feltakarítani utána.*
-A kertbe nem jó? *Kérdi meg halkan, esetleg ott el tudnák sumákolni a dolgot, ha vendég mindenképpen ezt szeretné.*
-Li-ha-nek. *Tagolja a dolgot, hogy elérjék a helyes kiejtést.*
-Északon van, egy hatalmas tó is áll mellette, amiből gyönyörűszép gyöngyöket halásznak ki és csinálnak belőlük nyakláncot. Meg rengeteg az arany és ezüst holmi. *Magyarázza és nagyjából itt meg is áll a tudomány, ugyanis annyira nem járt ki, hogy ezt is csak elbeszélésekből tudja.*
-De én se ismerem nagyon. Egy zárt házban laktam. *Ejt meg ennyit magyarázatul, de nem is szeretne ennél bővebben belemenni a témába. Inkább hallgatja örömmel a férfi beszámolóját az ideérkezéséről, meg az apró csákányos lényekről.*
-Törpe, biztosan, olyat láttam már! Nagy szakálluk van. *Villan meg benne a felismerés öröme, miközben a másik tarkójánál babrálnak az ujjai. Ekkor érkezik a vendég részéről a zavart megjegyzés, bizonyára szégyenkezik a dolog miatt. Mindig is aranyosnak találta az ilyen óvatos aggodalmat, bájos fényben villantja meg a vendég személyét, mert foglalkozni kell a sörszagú, bűzlő nemessel is, de azoktól a férfi még meglehetősen messze van. De sokkal jobb szívvel áll neki a dologhoz, ha valaki még arra is veszi a fáradtságot, hogy sajnálja.*
-A homok tudod mire jó? *Kérdez rá, majd a kezével a férfi hajából a nyakára szór egy keveset és odadörgölőzik, mint a hízelgő kiscica.*
-Nagyon jól bőrradír, simára csiszol. *Mondja, kedves mosollyal az arcán.*
-Információ? *Siklik el a téma felett, mert valahogy ez elkerülte a figyelmét, de kételkedik benne, hogy meg tudná adni azokat a szavakat, amelyeket az idegen vár tőle. Inkább teszi, amihez ért, csókolgatni kezdi a férfi nyakát. Közben hallja a zenét, amelyet egészen furcsa nyelvjárásban kísérnek énekszóval, még eddig ezt itt nem hallotta, de neki nem is az a munkája, hogy a dalnokot számonkérje.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:02:05
Üzenet elküldve: 2020-08-10 11:02:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//Részben Yath//
//Kicsit Próféták//
*Ki tudja, meddig ülne még Myr a kis mesterséges tavacska partján. Bizonyára sokáig, hisz időre van szüksége. Így hát nem kell különösebben hangsúlyozni, mert hisz könnyedén kitalálható, hogy igencsak meglepi az ifjú gnóm lányt, amikor barátságosan szólítják meg. Kissé össze is rezzen, elvégre nem számít társaságra. Kezével kicsit megtörli szemeit és arcát, s aztán a férfira néz. Elegáns öltözete van, ami újabb meglepetést okoz Myrnek. Hát még mennyire váratlanul éri, amikor egy kendőt nyújt felé a jövevény. Eleinte csendesen és udvariasan el akarja küldeni az érkezőt, hogy tovább ücsöröghessen a parton, de aztán meggondolja magát. Ki tudja, talán épp ez a szerencséje. A kendőt egyelőre nem veszi el, csak enyhe kíváncsisággal méregeti az öltönyöst. Halkan szipog még egy kicsikét, de több könnycseppet már nem hullat. Szólni akar, de a férfi máris távozóra fogja, a kendőt pedig - minthogy nem vette el - a vállára dobja. Érthetetlenül néz az idegen után, nem a távozás miatt, a különös jelenet hozza ki ezt belőle. Megnézi a kendőt, de csak az A.D. monogramot látja rajta. Semmit nem mond ez neki, de növekvő kíváncsisága szinte azt parancsolja, hogy eredjen utána, és járjon a végére a dolognak. Kis időre el is feledi előbbi bánatát, noha nem teljesen, de egyelőre nem akar ezzel foglalkozni. Sokáig nem húzza az időt, felkel, a kendőt kabátja zsebébe csúsztatja, s a Sellő épülete felé veszi az irányt. Ő mit sem vesz észre a különös énekből, mire beér, már javában vidám muzsika szól. A pulthoz lép, amely mögött az imént csak futólag megismert Yath áll. Amborggio mellett áll meg, kivárja a megfelelő pillanatot, s ha addig nem szólítja meg az öltönyös, akkor udvariasan szól különös, elsőre szokatlanul mély és rekedtes hangján:*
- Uram, valamiről beszélni szeretne velem, úgy érzem. Miben segíthetek?
*Arcán még felfedezhetők a bánat picinyke nyomai, de jelentős részben a kíváncsiság látható hidegen, de barátságosan csillogó szemeiben.*
//Részben Yath//
//Kicsit Próféták//
*Ki tudja, meddig ülne még Myr a kis mesterséges tavacska partján. Bizonyára sokáig, hisz időre van szüksége. Így hát nem kell különösebben hangsúlyozni, mert hisz könnyedén kitalálható, hogy igencsak meglepi az ifjú gnóm lányt, amikor barátságosan szólítják meg. Kissé össze is rezzen, elvégre nem számít társaságra. Kezével kicsit megtörli szemeit és arcát, s aztán a férfira néz. Elegáns öltözete van, ami újabb meglepetést okoz Myrnek. Hát még mennyire váratlanul éri, amikor egy kendőt nyújt felé a jövevény. Eleinte csendesen és udvariasan el akarja küldeni az érkezőt, hogy tovább ücsöröghessen a parton, de aztán meggondolja magát. Ki tudja, talán épp ez a szerencséje. A kendőt egyelőre nem veszi el, csak enyhe kíváncsisággal méregeti az öltönyöst. Halkan szipog még egy kicsikét, de több könnycseppet már nem hullat. Szólni akar, de a férfi máris távozóra fogja, a kendőt pedig - minthogy nem vette el - a vállára dobja. Érthetetlenül néz az idegen után, nem a távozás miatt, a különös jelenet hozza ki ezt belőle. Megnézi a kendőt, de csak az A.D. monogramot látja rajta. Semmit nem mond ez neki, de növekvő kíváncsisága szinte azt parancsolja, hogy eredjen utána, és járjon a végére a dolognak. Kis időre el is feledi előbbi bánatát, noha nem teljesen, de egyelőre nem akar ezzel foglalkozni. Sokáig nem húzza az időt, felkel, a kendőt kabátja zsebébe csúsztatja, s a Sellő épülete felé veszi az irányt. Ő mit sem vesz észre a különös énekből, mire beér, már javában vidám muzsika szól. A pulthoz lép, amely mögött az imént csak futólag megismert Yath áll. Amborggio mellett áll meg, kivárja a megfelelő pillanatot, s ha addig nem szólítja meg az öltönyös, akkor udvariasan szól különös, elsőre szokatlanul mély és rekedtes hangján:*
- Uram, valamiről beszélni szeretne velem, úgy érzem. Miben segíthetek?
*Arcán még felfedezhetők a bánat picinyke nyomai, de jelentős részben a kíváncsiság látható hidegen, de barátságosan csillogó szemeiben.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 10:45:21
Üzenet elküldve: 2020-08-10 10:45:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//kicsit Próféták//
- Ó, azt azért kétlem *kacsint vissza cinkos rókamosollyal. Szép is lenne, ha ilyesmivel zavarba lehetne hozni a patinás bordélyház sellőit. Nem mintha Ambroggio nem értene az ilyesmihez és nem mintha nem legyezgetné kellemesen a hiúságát a megjegyzés.*
- Milyen izgalmas név *biccent a bemutatkozásra és már jön is az érdekfeszítő köntösbe bújtatott lexikális adalék, melyhez hasonló szösszenetekkel az Intéző gyakran traktálja a hallgatóságát.* - Fent északon van egy régi történet egy lihanechi lányról és egy pirtianesi fiúról, akik egymásba szerettek. Vysenï és Znerra. A legenda szerint a családjaik minden követ megmozgattak, hogy szétválasszák őket. Szó szerint. Egyesek úgy tartják, innen ered a kifejezés is *teszi hozzá.* - Mágiával emelték közéjük a Nagy Hegységet, hogy soha ne találkozhassanak. Az Ön nevében, szépséges tünemény, mégis mintha egymásba olvadtak volna, ahogy szerelmük diktálta.
*Az elfoglaltság hallatán kicsit csalódottan, de azért megértőn csücsörít, aztán csak visszakúszik az a jellegzetes rókavigyor az arcára.*
- Látja, pont emiatt vagyok itt *bólint jelentőségteljesen, mint aki egy személyben szolgáltatja minden bajok megoldásának egész kulcscsomóját.*
- Elfogadom, köszönöm *biccent az italra.* - De csak ha kegyed is iszik velem. Ha lenne esetleg egy kellemes wegtoreni rum vagy jófajta konyak *mondja, miközben egy kicsit azért szétnéz, hátha megpillant egy épp fontos ügyben eljáró illetékest. Nem örül, hogy várakoznia kell, de úrias eleganciával viseli. Ebben sokat segít, hogy a szemrevaló teremtés nagyon is nyájasan viselkedik vele.
Míg az ital kitöltésre kerül, Ambroggio engedi a fülébe mászni az ismerős dallamot. Kényelmesen szemlélődik, figyeli Yathlanae ténykedését, gyűrűs jobbja a pulton dobolja finoman a ballada ritmusát.*
- Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
Rút szívem moháját, moháját. Az én rút szívem moháját! *dudorássza magában csendesen a refrént, amikor is megbicsaklik az ütem és a következő versszak helyett valami érthetetlen, rekedt hangú, darabos halandzsa jön. Ambroggio felvonja a szemöldökét és hátrafordul a zenészek felé. A dal azonban nem folytatódik. Az énekes fennakadt szemekkel böki le a sor végét, aztán köhögésbe fulladva adja át a színt a hangszereknek. Az első gondolata az, hogy biztos megakadt valami a torkán, de még ha egy egész marék halszálkás éjjeli lepke szaladt volna a trubadúr gigájára, akkor se indokolná a komplett versszaknyi sületlenséget.*
- Hm *nyugtázza a történteket, aztán visszafordul Yathlanae felé.* - Kertben pityergő alkalmazottak, üres pultba szaladgáló ékes csalogány, halandzsát krákogó-kattogó kobzos... *ingatja a fejét, míg gondosan kipakolja a pultra a cirádás mintákkal díszített szivarvágót és a csinos tabakos szelencét.* - Lehet, hogy annak az atyafinak se ártana egy ital *pillant ki a harákoló muzsikus felé. Felhajtja a fém dobozka tetejét és kivesz egyet a katonásan sorakozó vékony szivarkák közül, majd egyet cédrus pálcácskákból is, amik a szelence tetejében külön helyet kaptak. Szinte szertartásos műgonddal dolgozik, ahogy lenyisszantja a szivarka végét. Az egyik mécsesről meggyújtja a cédruspálcát, aminek a vége valószínűleg preparálva lehetett valamivel, mert egy pillanat alatt lángra sercen. Erről gyújtja meg a szivarkát, de nem szívja közben, hanem csak a láng fölé tartva forgatja figyelmesen, hogy mindenhol egyenletesen izzon fel a parázs.*
- Nem szabad gyertyáról *magyarázza közben.* - A viasz kellemetlen aromákat csempész a dohányba. És el is tömheti a szivar természetes szelelését. *Mikor már szépen parázslik, maga felé fordítva ellenőrzi is, hogy tökéletes lett-e a gyújtás, csak eztán szív bele. Egy kicsit megforgatja a szájában a füstöt, aztán hosszan, elégedetten fújja ki.* - Az eleje még egy kicsit csípős, de hamar kiteljesedik. Ez igazi, minőségi dohány a szigetekről. Azok a darálékból összekókányolt bűzrudak a nyomába se érnek. Ezt egész levelekből sodorják *mutatja a nő felé a szivarkát, mint valami műremeket.*
- Ó, de modortalan vagyok. Megkínálhatom? *nyújtja Yathlanae felé a fémdobozkát.*
- Amúgy szabad elárulnia, milyen ügy bitorolja minden illetékes figyelmét? Biztos valami fontos *hajol közelebb bizalmasan.* - Talán valamilyen nagy horderejű rendezvényre készülnek? Esetleg egy új beruházás? Idefelé jövet komoly építkezést láttam a Lakónegyedben. Az Önöké? Csak abból gondolom, hogy amióta új szelek fújnak a Kikötőben, nemigen épült itt semmi. De ezt a helyet például szépen rendbe hozták. *Ha Yathlanae lesz oly figyelmes és elé tesz valami erre szolgáló alkalmatosságot, akkor figyelmes, mélázó mozdulatokkal morzsolja le a szélén szivarja végéről a hamut.*
//kicsit Próféták//
- Ó, azt azért kétlem *kacsint vissza cinkos rókamosollyal. Szép is lenne, ha ilyesmivel zavarba lehetne hozni a patinás bordélyház sellőit. Nem mintha Ambroggio nem értene az ilyesmihez és nem mintha nem legyezgetné kellemesen a hiúságát a megjegyzés.*
- Milyen izgalmas név *biccent a bemutatkozásra és már jön is az érdekfeszítő köntösbe bújtatott lexikális adalék, melyhez hasonló szösszenetekkel az Intéző gyakran traktálja a hallgatóságát.* - Fent északon van egy régi történet egy lihanechi lányról és egy pirtianesi fiúról, akik egymásba szerettek. Vysenï és Znerra. A legenda szerint a családjaik minden követ megmozgattak, hogy szétválasszák őket. Szó szerint. Egyesek úgy tartják, innen ered a kifejezés is *teszi hozzá.* - Mágiával emelték közéjük a Nagy Hegységet, hogy soha ne találkozhassanak. Az Ön nevében, szépséges tünemény, mégis mintha egymásba olvadtak volna, ahogy szerelmük diktálta.
*Az elfoglaltság hallatán kicsit csalódottan, de azért megértőn csücsörít, aztán csak visszakúszik az a jellegzetes rókavigyor az arcára.*
- Látja, pont emiatt vagyok itt *bólint jelentőségteljesen, mint aki egy személyben szolgáltatja minden bajok megoldásának egész kulcscsomóját.*
- Elfogadom, köszönöm *biccent az italra.* - De csak ha kegyed is iszik velem. Ha lenne esetleg egy kellemes wegtoreni rum vagy jófajta konyak *mondja, miközben egy kicsit azért szétnéz, hátha megpillant egy épp fontos ügyben eljáró illetékest. Nem örül, hogy várakoznia kell, de úrias eleganciával viseli. Ebben sokat segít, hogy a szemrevaló teremtés nagyon is nyájasan viselkedik vele.
Míg az ital kitöltésre kerül, Ambroggio engedi a fülébe mászni az ismerős dallamot. Kényelmesen szemlélődik, figyeli Yathlanae ténykedését, gyűrűs jobbja a pulton dobolja finoman a ballada ritmusát.*
- Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
Rút szívem moháját, moháját. Az én rút szívem moháját! *dudorássza magában csendesen a refrént, amikor is megbicsaklik az ütem és a következő versszak helyett valami érthetetlen, rekedt hangú, darabos halandzsa jön. Ambroggio felvonja a szemöldökét és hátrafordul a zenészek felé. A dal azonban nem folytatódik. Az énekes fennakadt szemekkel böki le a sor végét, aztán köhögésbe fulladva adja át a színt a hangszereknek. Az első gondolata az, hogy biztos megakadt valami a torkán, de még ha egy egész marék halszálkás éjjeli lepke szaladt volna a trubadúr gigájára, akkor se indokolná a komplett versszaknyi sületlenséget.*
- Hm *nyugtázza a történteket, aztán visszafordul Yathlanae felé.* - Kertben pityergő alkalmazottak, üres pultba szaladgáló ékes csalogány, halandzsát krákogó-kattogó kobzos... *ingatja a fejét, míg gondosan kipakolja a pultra a cirádás mintákkal díszített szivarvágót és a csinos tabakos szelencét.* - Lehet, hogy annak az atyafinak se ártana egy ital *pillant ki a harákoló muzsikus felé. Felhajtja a fém dobozka tetejét és kivesz egyet a katonásan sorakozó vékony szivarkák közül, majd egyet cédrus pálcácskákból is, amik a szelence tetejében külön helyet kaptak. Szinte szertartásos műgonddal dolgozik, ahogy lenyisszantja a szivarka végét. Az egyik mécsesről meggyújtja a cédruspálcát, aminek a vége valószínűleg preparálva lehetett valamivel, mert egy pillanat alatt lángra sercen. Erről gyújtja meg a szivarkát, de nem szívja közben, hanem csak a láng fölé tartva forgatja figyelmesen, hogy mindenhol egyenletesen izzon fel a parázs.*
- Nem szabad gyertyáról *magyarázza közben.* - A viasz kellemetlen aromákat csempész a dohányba. És el is tömheti a szivar természetes szelelését. *Mikor már szépen parázslik, maga felé fordítva ellenőrzi is, hogy tökéletes lett-e a gyújtás, csak eztán szív bele. Egy kicsit megforgatja a szájában a füstöt, aztán hosszan, elégedetten fújja ki.* - Az eleje még egy kicsit csípős, de hamar kiteljesedik. Ez igazi, minőségi dohány a szigetekről. Azok a darálékból összekókányolt bűzrudak a nyomába se érnek. Ezt egész levelekből sodorják *mutatja a nő felé a szivarkát, mint valami műremeket.*
- Ó, de modortalan vagyok. Megkínálhatom? *nyújtja Yathlanae felé a fémdobozkát.*
- Amúgy szabad elárulnia, milyen ügy bitorolja minden illetékes figyelmét? Biztos valami fontos *hajol közelebb bizalmasan.* - Talán valamilyen nagy horderejű rendezvényre készülnek? Esetleg egy új beruházás? Idefelé jövet komoly építkezést láttam a Lakónegyedben. Az Önöké? Csak abból gondolom, hogy amióta új szelek fújnak a Kikötőben, nemigen épült itt semmi. De ezt a helyet például szépen rendbe hozták. *Ha Yathlanae lesz oly figyelmes és elé tesz valami erre szolgáló alkalmatosságot, akkor figyelmes, mélázó mozdulatokkal morzsolja le a szélén szivarja végéről a hamut.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-10 08:11:51
Üzenet elküldve: 2020-08-10 08:11:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
*Bizonyára örömmel töltötte volna el, ha erre a kicsit gúnyos, nem kicsit kirekesztő és sértő megjegyzésre a mélységi feje új színekben kezdett volna játszani, de nem ez történt. A nő kimért és higgadt még mindig, sőt, megismétli az iménti kérését, minden fenyegető mozzanat nélkül. ~Hölgyem? Ilyen udvarias mélységit se láttam még. ~ Bár inkább férfiakkal volt szerencséje összefutni nagyon ritkán. Rátekint a tőrre, majd a levegőben pördít rajta egyet, nem túl magasra dobva, majd elkapja a pengét és a markolatát nyújtja át a nőnek.*
-De aztán visszakapjam! *Néz még mindig bizalmatlanul a másikra. Közben csak fél szemmel sandít a sellőre, hiszen az szépen lapít az egyik fal mellett, kivonva magát az eseményekből.*
-Nem mintha kedvem lett volna megvagdosni. Itt az ételekhez sem adnak kést? Pedig olyan puccos helynek tűnt. *Jegyzi meg, hiszen ha ekkora itt a biztonság, talán még az evőeszközt se adják a vendég kezébe.*
*Bizonyára örömmel töltötte volna el, ha erre a kicsit gúnyos, nem kicsit kirekesztő és sértő megjegyzésre a mélységi feje új színekben kezdett volna játszani, de nem ez történt. A nő kimért és higgadt még mindig, sőt, megismétli az iménti kérését, minden fenyegető mozzanat nélkül. ~Hölgyem? Ilyen udvarias mélységit se láttam még. ~ Bár inkább férfiakkal volt szerencséje összefutni nagyon ritkán. Rátekint a tőrre, majd a levegőben pördít rajta egyet, nem túl magasra dobva, majd elkapja a pengét és a markolatát nyújtja át a nőnek.*
-De aztán visszakapjam! *Néz még mindig bizalmatlanul a másikra. Közben csak fél szemmel sandít a sellőre, hiszen az szépen lapít az egyik fal mellett, kivonva magát az eseményekből.*
-Nem mintha kedvem lett volna megvagdosni. Itt az ételekhez sem adnak kést? Pedig olyan puccos helynek tűnt. *Jegyzi meg, hiszen ha ekkora itt a biztonság, talán még az evőeszközt se adják a vendég kezébe.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:45:35
Üzenet elküldve: 2020-08-09 21:45:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
//Pultnál//
*Úgy látszik, azért egy kis szerencse csak rámosolyog, hiszen amint kicsit időzik a pultnál, visszatér az imént kert felé távozó vendég, s minden jel arra utal, hogy Yath felé veszi az irányt. Megérzései nem csalnak, az úriember csakugyan kinézte magának az ében hajú elf szépséget, s nem is akármilyen szavakkal meg is szólítja. Yathlanae pedig arcán bájos, kislányosan szégyenlős mosollyal pillog rá.*
- Maga aztán tud bánni a szavakkal, még a végén zavarba hoz.
*Fordul felé, miközben hosszú ujjai lassan dobolnak a pulton.*
- Yathlanae Vyserra, állok készségesen rendelkezésére.
*Kacsint egy leheletnyi kacérsággal hangjában és tekintetében. A férfi titulusát hallva szórakozottan de azért udvariasan, nem túl sértőn felkuncog.*
- Hát akkor nem akárkihez van szerencsém. Jómagam nem dicsekedhetek ilyen címekkel, csupán szerény felszolgáló, zenész, énekes, táncos vagyok.
*Sorolja jelentéktelen munkaköreit, kevésbé hangsúlyosan, mint a másik. Kezét pedig a lovagias gesztusra hasonló színpadiassággal nyújtja, hagyva, hogy csók csattanjon puha hóbőrén.*
- Rendben, amint lehetőséget látok rá, mindenképp szólok a főnökömnek, s elé is kísérem szívesen. Viszont jelenleg mindenki nagyon elfoglalt, maga is láthatja, a pult is üresen maradt, úgy kellett beugranom ide a zenészek közül.
*Magyarázkodik, mert igazán szégyelli, hogy munka helyett énekelgetni ment, s reméli, hogy figyelmetlenségének nem lesz komoly következménye.*
- Addig is, mit szólna egy kellemes italhoz?
*Veti fel óvatosan az ötletet, hiszen ez egy remek módja lenne az esetleges várakozásnak. S addig is, élvezhetnék egymás kellemes társaságát.*
//Pultnál//
*Úgy látszik, azért egy kis szerencse csak rámosolyog, hiszen amint kicsit időzik a pultnál, visszatér az imént kert felé távozó vendég, s minden jel arra utal, hogy Yath felé veszi az irányt. Megérzései nem csalnak, az úriember csakugyan kinézte magának az ében hajú elf szépséget, s nem is akármilyen szavakkal meg is szólítja. Yathlanae pedig arcán bájos, kislányosan szégyenlős mosollyal pillog rá.*
- Maga aztán tud bánni a szavakkal, még a végén zavarba hoz.
*Fordul felé, miközben hosszú ujjai lassan dobolnak a pulton.*
- Yathlanae Vyserra, állok készségesen rendelkezésére.
*Kacsint egy leheletnyi kacérsággal hangjában és tekintetében. A férfi titulusát hallva szórakozottan de azért udvariasan, nem túl sértőn felkuncog.*
- Hát akkor nem akárkihez van szerencsém. Jómagam nem dicsekedhetek ilyen címekkel, csupán szerény felszolgáló, zenész, énekes, táncos vagyok.
*Sorolja jelentéktelen munkaköreit, kevésbé hangsúlyosan, mint a másik. Kezét pedig a lovagias gesztusra hasonló színpadiassággal nyújtja, hagyva, hogy csók csattanjon puha hóbőrén.*
- Rendben, amint lehetőséget látok rá, mindenképp szólok a főnökömnek, s elé is kísérem szívesen. Viszont jelenleg mindenki nagyon elfoglalt, maga is láthatja, a pult is üresen maradt, úgy kellett beugranom ide a zenészek közül.
*Magyarázkodik, mert igazán szégyelli, hogy munka helyett énekelgetni ment, s reméli, hogy figyelmetlenségének nem lesz komoly következménye.*
- Addig is, mit szólna egy kellemes italhoz?
*Veti fel óvatosan az ötletet, hiszen ez egy remek módja lenne az esetleges várakozásnak. S addig is, élvezhetnék egymás kellemes társaságát.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:29:36
Üzenet elküldve: 2020-08-08 22:29:36
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*A Sellőház vidám esti zsivajába betérő vendégről ezen a vidéken keveset tudnak, ő se tud sokat a vidékről, de talán ebben a fogadóban elég, ha a kényelem és öröm nyelvét ismeri mindenki, hogy a hangulat jó legyen. Így talán az énekszó nyelve sem érdekes, miután Yathlanae leköszön az énekesi posztról egy sudár, ám de vékony férfiú lép előre, és lantját megragadva, a többi zenész játékával kísérve énekelni kezd. Egy artheniori szerelmes balladába kezd.*
-Mint lepke szárnyalsz, át a réten oh, Szép Lydie,
Fecske röpte sem vetekszik derekad táncával!
Vigyázz hát, lábad nyomát ne érhesse rút bogáncs,
Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
*Kezdődik a dal, és folytatódik halk pergő lant és lágy harmonika szóval, mígnem az egyik versszak elején egy ütem kimarad. A zenekar énekese kicsit rekedtesen folytatja a dalt. Mintha valaki olyan próbálna énekelni, aki soha életében még egy gyermekláncfűvel foglalkozó dal közelében sem volt. A wegtoreni vándor kivételével azonban mindenki számára halandzsának tűnhet a nyelv, noha még számára is kissé régies és homályos lehet tartalma.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Hangzik a dal, soron következő versszaka. Az énekes szeme mintha homloka közepébe próbálna belelátni úgy fennakad az egy perces vontatott, éneknek nem nevezhető dalra, majd miután a versszakkal végez köhögésbe kezd, és int zenésztársinak, hogy húzzanak rá, akik a hely nívójának megfelelően nem is kéretik magukat, és a malőrt egy heves harmonika szólóval, no meg némi lágyan táncos ritmussal igyekeznek azonnal elfedni, míg a pórul járt, immár teljesen normális, csak kissé zavarodott énekes-lantos egy pohár italért lépdel le a színpadról.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 22:30:07
//D'or Gaiffar, Maydeleine R.//
*A Sellőház vidám esti zsivajába betérő vendégről ezen a vidéken keveset tudnak, ő se tud sokat a vidékről, de talán ebben a fogadóban elég, ha a kényelem és öröm nyelvét ismeri mindenki, hogy a hangulat jó legyen. Így talán az énekszó nyelve sem érdekes, miután Yathlanae leköszön az énekesi posztról egy sudár, ám de vékony férfiú lép előre, és lantját megragadva, a többi zenész játékával kísérve énekelni kezd. Egy artheniori szerelmes balladába kezd.*
-Mint lepke szárnyalsz, át a réten oh, Szép Lydie,
Fecske röpte sem vetekszik derekad táncával!
Vigyázz hát, lábad nyomát ne érhesse rút bogáncs,
Minden lépted alá tedd hát rút szívem moháját!
*Kezdődik a dal, és folytatódik halk pergő lant és lágy harmonika szóval, mígnem az egyik versszak elején egy ütem kimarad. A zenekar énekese kicsit rekedtesen folytatja a dalt. Mintha valaki olyan próbálna énekelni, aki soha életében még egy gyermekláncfűvel foglalkozó dal közelében sem volt. A wegtoreni vándor kivételével azonban mindenki számára halandzsának tűnhet a nyelv, noha még számára is kissé régies és homályos lehet tartalma.*
-Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar!
Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht!
Set'r udei Tokh'mallion mer.
Maser fo nakh'ter aka nos.
*Hangzik a dal, soron következő versszaka. Az énekes szeme mintha homloka közepébe próbálna belelátni úgy fennakad az egy perces vontatott, éneknek nem nevezhető dalra, majd miután a versszakkal végez köhögésbe kezd, és int zenésztársinak, hogy húzzanak rá, akik a hely nívójának megfelelően nem is kéretik magukat, és a malőrt egy heves harmonika szólóval, no meg némi lágyan táncos ritmussal igyekeznek azonnal elfedni, míg a pórul járt, immár teljesen normális, csak kissé zavarodott énekes-lantos egy pohár italért lépdel le a színpadról.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.08 22:30:07
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242