Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:06:28
Üzenet elküldve: 2019-08-07 16:06:28
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld, Zammiria//
*Először hallgatag mosollyal bólint a fejfájásról szóló mondásra, a kérdésen viszont elgondolkodik.*
- A vereséggel is járhatnak előnyök. De hogy csábítóbb lenne a győzelemnél?
*Szemei fürkészőn szegeződnek a nőre.*
- Ahhoz fontosnak kell lennie az ellenfélnek.
*A tompa, de hangos zaj valóban jobban elvonja figyelmét, ám ösztönei azért kiélesednek, mostantól felkészültebb a váratlan dolgokra. Nem hiszi, hogy könnyű dolga lenne, ha megpróbálná kiismerni Yezát, de azt tudja, hogy az a hajó fontos neki. Nem vallatásnak szánja kérdését, csupán puhatolózik és próbálgatja a nő nyitottságát, jóllehet semmi köze az ő magánügyeihez, nem is kíván vájkálni bennük. Mivel azonban elhangzott, hogy az a hajó perdöntő lehet abban, hogy ismeretségük felszínes találkozás marad-e vagy átalakulhat hosszútávú szövetséggé, érthető, hogy érdekli, mit mond róla. A felajánlás figyelmesség is, fontos hír egy vendégnek. Nem venné zokon, ha a választ megtagadnák tőle, de mivel nem ez történik, alaposan megjegyzi, ami elhangzik. Főképp, mikor Yeza a veszélyre utal, amit az éjszakai partraszállás is megpendít előtte. Már abból sejthető volt, hogy nem egyenes úton járnak. A figyelmeztetésre bólint.*
- Rendben.
*Talán túlontúl elmerül gondolataiban a hajó és Yeza kapcsolatát illetően, ezért keze automatikusan azt teszi, amit mindig, amint egy pakli kerül a kezébe. Kever. Elmosolyodik hát, mikor Yeza szótlanul kiveszi a kezéből és szétválogatja a lapokat.*
- Köszönöm.
*Egyebet nem fűz hozzá, ketten aztán gyakorlott mozdulatokkal készítik elő a játékot.*
- Nekem megfelel az öt lap.
*El is helyezi őket mindjárt, és bólint, hogy készen áll. Nem kerüli el a figyelmét az izgatottság, ami megint kislányos bájt kölcsönös a vörös vadócnak. A lapok azonban valahogy nem állnak a kezére, nem veszi fel a ritmust Yeza fürge ujjaival, általában gondolkodós játékokat játszik, nem olyat, ahol a gyorsaság dönt. A megsemmisítő jelszóra morran egyet, aztán legyőzött mosollyal néz fel.*
- Csak egy kis előnyt adtam.
*Méltósággal söpri magához a további lapokat, és kényelmesen megkeveri, széles tenyerében elfér az egész pakli. Ez időtájt bukkan fel Zammiria. Bár csendesen érkezik, jelenlétét megérzi, tekintete feléje fordul. Látja, hogy változott valami rajta, benne. Tegnap este szinte letörtnek találta, mikor megtartotta a külön eligazítást, igaz, a nap végén jártak már, így nevezhető volt fáradtságnak. Most viszont a csendesség mögött valami mást érez. Udvariasan biccent felé.*
- Jó reggelt, Zammiria kisasszony! Kellemesen aludt?
*Úgy tűnik, a nő nem bánja, hogy itt tölti az idejét, de sose lehet tudni. Egy mosoly mögött sok minden megbújhat. Darelld úgy érzi, nem tesz olyasmit, ami elítélhető lenne, ha pedig nem értenek vele egyet, bizonyosan szólni fognak, s akkor igazodni fog az elvárásokhoz. Most viszont, ha Zammiria tovább vonul, félreteszi egyéb gondolatait, és a játékra összpontosít. Kihívón Yezára pillant.*
- Na most figyeljen, kisasszony!
*Számolni kezd, szemei a lapokon nyugszanak. Néhány pillanaton belül kiderül, hogy az ő széles kezei is képesek fürgék lenni, helyzetfelismerése pedig gyors, Yezával fej-fej mellett haladva teszik le lapjaikat, olykor kettővel kontrázva a másikra. Végre igazi verseny alakul ki közöttük, szeme gyorsan cikázik a lapok között, előfordul, hogy a nő előtt csap le lapot, amit aztán amaz kénytelen visszavenni, mert kettővel magasabb az értéke. Csak egy röpke mosolyt csal arcára az elégtétel, annál is inkább, mert aztán két lappal is megelőzik. Egy hajszálnyin múlik a dolog, koppan behajtott ujja az asztallapon.*
- Addra!
*A koppanás persze nem a játék része, csupán a nyomaték eszköze. Darelld ugyan csak kettővel tett le több lapot, de így Yeza visszakapja lapjai egy részét, 13-mal lesz ismét gazdagabb, vagyis 46-58 az állás az ő javára. Az őr nyugodtan kiegyenesedik székén, és összerázza a pakliját az asztal lapjához koppintva kétszer, hogy fedésben álljanak.*
- Ön igen gyors. Attól tartok, ebben a játékban könnyen alulmaradok.
*Ölt visszafogott mosolyt, s míg a nő rendezi sorait, tekintete körbejár, minden rendben van-e.*
*Először hallgatag mosollyal bólint a fejfájásról szóló mondásra, a kérdésen viszont elgondolkodik.*
- A vereséggel is járhatnak előnyök. De hogy csábítóbb lenne a győzelemnél?
*Szemei fürkészőn szegeződnek a nőre.*
- Ahhoz fontosnak kell lennie az ellenfélnek.
*A tompa, de hangos zaj valóban jobban elvonja figyelmét, ám ösztönei azért kiélesednek, mostantól felkészültebb a váratlan dolgokra. Nem hiszi, hogy könnyű dolga lenne, ha megpróbálná kiismerni Yezát, de azt tudja, hogy az a hajó fontos neki. Nem vallatásnak szánja kérdését, csupán puhatolózik és próbálgatja a nő nyitottságát, jóllehet semmi köze az ő magánügyeihez, nem is kíván vájkálni bennük. Mivel azonban elhangzott, hogy az a hajó perdöntő lehet abban, hogy ismeretségük felszínes találkozás marad-e vagy átalakulhat hosszútávú szövetséggé, érthető, hogy érdekli, mit mond róla. A felajánlás figyelmesség is, fontos hír egy vendégnek. Nem venné zokon, ha a választ megtagadnák tőle, de mivel nem ez történik, alaposan megjegyzi, ami elhangzik. Főképp, mikor Yeza a veszélyre utal, amit az éjszakai partraszállás is megpendít előtte. Már abból sejthető volt, hogy nem egyenes úton járnak. A figyelmeztetésre bólint.*
- Rendben.
*Talán túlontúl elmerül gondolataiban a hajó és Yeza kapcsolatát illetően, ezért keze automatikusan azt teszi, amit mindig, amint egy pakli kerül a kezébe. Kever. Elmosolyodik hát, mikor Yeza szótlanul kiveszi a kezéből és szétválogatja a lapokat.*
- Köszönöm.
*Egyebet nem fűz hozzá, ketten aztán gyakorlott mozdulatokkal készítik elő a játékot.*
- Nekem megfelel az öt lap.
*El is helyezi őket mindjárt, és bólint, hogy készen áll. Nem kerüli el a figyelmét az izgatottság, ami megint kislányos bájt kölcsönös a vörös vadócnak. A lapok azonban valahogy nem állnak a kezére, nem veszi fel a ritmust Yeza fürge ujjaival, általában gondolkodós játékokat játszik, nem olyat, ahol a gyorsaság dönt. A megsemmisítő jelszóra morran egyet, aztán legyőzött mosollyal néz fel.*
- Csak egy kis előnyt adtam.
*Méltósággal söpri magához a további lapokat, és kényelmesen megkeveri, széles tenyerében elfér az egész pakli. Ez időtájt bukkan fel Zammiria. Bár csendesen érkezik, jelenlétét megérzi, tekintete feléje fordul. Látja, hogy változott valami rajta, benne. Tegnap este szinte letörtnek találta, mikor megtartotta a külön eligazítást, igaz, a nap végén jártak már, így nevezhető volt fáradtságnak. Most viszont a csendesség mögött valami mást érez. Udvariasan biccent felé.*
- Jó reggelt, Zammiria kisasszony! Kellemesen aludt?
*Úgy tűnik, a nő nem bánja, hogy itt tölti az idejét, de sose lehet tudni. Egy mosoly mögött sok minden megbújhat. Darelld úgy érzi, nem tesz olyasmit, ami elítélhető lenne, ha pedig nem értenek vele egyet, bizonyosan szólni fognak, s akkor igazodni fog az elvárásokhoz. Most viszont, ha Zammiria tovább vonul, félreteszi egyéb gondolatait, és a játékra összpontosít. Kihívón Yezára pillant.*
- Na most figyeljen, kisasszony!
*Számolni kezd, szemei a lapokon nyugszanak. Néhány pillanaton belül kiderül, hogy az ő széles kezei is képesek fürgék lenni, helyzetfelismerése pedig gyors, Yezával fej-fej mellett haladva teszik le lapjaikat, olykor kettővel kontrázva a másikra. Végre igazi verseny alakul ki közöttük, szeme gyorsan cikázik a lapok között, előfordul, hogy a nő előtt csap le lapot, amit aztán amaz kénytelen visszavenni, mert kettővel magasabb az értéke. Csak egy röpke mosolyt csal arcára az elégtétel, annál is inkább, mert aztán két lappal is megelőzik. Egy hajszálnyin múlik a dolog, koppan behajtott ujja az asztallapon.*
- Addra!
*A koppanás persze nem a játék része, csupán a nyomaték eszköze. Darelld ugyan csak kettővel tett le több lapot, de így Yeza visszakapja lapjai egy részét, 13-mal lesz ismét gazdagabb, vagyis 46-58 az állás az ő javára. Az őr nyugodtan kiegyenesedik székén, és összerázza a pakliját az asztal lapjához koppintva kétszer, hogy fedésben álljanak.*
- Ön igen gyors. Attól tartok, ebben a játékban könnyen alulmaradok.
*Ölt visszafogott mosolyt, s míg a nő rendezi sorait, tekintete körbejár, minden rendben van-e.*
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 13:56:36
Üzenet elküldve: 2019-08-07 13:56:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Nekem mondja? Én meg tegnap délután óta talpalok. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal... Szóval épp befért volna a vacsora is, lassan úgyis ott járok.
*Az alvást már szóba se meri hozni, ki tudja, milyen drága lehet itt egy-egy szoba. Az üveg bort sem merte még megkérdezni, mert azt meg várhatja, hogy kiadják féláron arra, hogy Sa'Tereth majd jön, és beadja a másik felét. Az a fukar alak amúgy se tenné, hiába lesz közös az ital. Majd vesz a kikötőben egy üveg Wegtoreni kéknyelűt, azt mindenki szereti.*
- Remekül hangzik. Kicsit túl jó hozzám, de ez igazán nem a leves hibája.
*Úgy véli, kár belé ilyen különlegesség, mikor a vizezett krumplilevesen is eléldegél, de azért lerak 20 aranyat a pultra Maydeleine Rhywayers számára.
Mint mondotta, ez nem a leves hibája.*
- A leves, meg hogy rabolom az idejét.
*Vagy csak baromi feledékeny, és húsz aranyra emlékezett, aztán mire észlelte a hibát, már pofátlanság lett volna a felét visszahúzni. De miért hazudna? Tényleg örül neki, hogy a hölgy legalább meghallgatta, ha egy fülben elülteti a bogarat, abból már bármi lehet. Minimum annyi, hogy amikor démonok hada lepi el a kikötőt, mondhatja majd valakinek, hogy "Én megmondtam!".*
- Szerzetes *nyugtázza a kérdést* Azok, akik ilyen szerzetesrendekben élnek, fura szabályaik vannak, és általában valami közös érdeklődés vagy hit áll mögöttük. Mi például Eeyrt és a fény szolgáljuk, küzdünk a sötétséggel, és reménykedünk, hogy majd valami jó történik. Biztos a Sötét Úrnak is vannak hasonló követői, na, velük csatázunk, miközben azok, akiket elvileg szolgálunk, azt se tudják, hogy a világon vagyunk. Kellemes Borquos délutánnak hangzik, nemde?
*A szenvedéstől való megszabadítás kapcsán pcit félreértik egymást, de hát ízlések és pofonok. Komblard leginkább az utóbbiakat ismeri, és harcban való tapasztalatlanságának köszönhetően szinte mindig többet kap, mint amennyit kioszt, de reményei szerint lesz ez még így se!*
- Ó. Nos... nem, arra sem tartok igényt, köszönöm. Csak azt kevesebb gondolkodás lett volna kitalálni.
*A masszázsra helyből mondana nemet, nincs olyan világ, amiben ő azért pénzt adna. A fürdő jó lehet, bár itt valószínűleg az is drága (feleslegesen túlárazott ahhoz képest, hogyha ő fürdik, akkor csak tiszta akar lenni, arra meg jó a patak is). A halál más, azért lehet egyedül nem fukarkodva fizetni, hiszen utána már nem kell a pénz az embernek.*
- Ömm... *pislog párat* Én a világért sem beszélnék bele az ön dolgába, de lehet hogy a pince lakóit nem kéne reklámoznia a vendégeknek. Mármint... ki tudja? Én hiszem és vallom, hogy nem tanyázhat ott semmi, ami rosszabb a legjobb dolognál, ami a Vérkertben várhat, szóval nekem nincsenek nagy igényeim. De lehet, mást zavarna. De tényleg, nem az én dolgom.
*Megrántja a vállát, mert ő aztán senkinek nem fog erről pletykálni, szóval a hölgy talán csak biztonságosan ki akarta önteni valakinek a szívét. Úgy, hogy ezzel ne okozzon anyagi kárt a helynek. Esetleg démonok szálltak meg a pincét, aztán finoman vezeti fel a szerzetesnek, hogy lenne itt egy zsíros megbízás. A főnök témája hirtelen érdekes fordulatot vesz, mert noha egészen eddig nem volt itt, most valami varázsütésre előkerül. Ezt a hölgy nyilván telepatikusan érezte meg, nem pedig a kellemetlen munka (avagy üzenetátadás) szele bírta rá, hogy felkeresse.*
- De igazán nem... *hiába, már ugrik is, így a maradékát már csak magának dörmögi* Igazán nem szükséges, mondtam, hogy nem szeretem a főnököket. Most jön majd a körmondatokkal, meg a szakállal... *Megpillantja a tükörképét az egyik távolabbi üvegen.* Ez is a te hibád, hülye szakállas.
*Így jobb híján duzzog, ahol hagyták, miközben a levesre és a főnökre vár. Tekintete lomhán vándorol ide-oda, így az sem kerüli el figyelmét, hogy a hölgy az imént érkezett sötételffel is vált néhány szót, mielőtt előkerítené a főnököt.
~ Lehet a váltást beszélik meg. Nem tiltakoznék... Jó ember, koncentrálj! Vérkert. Démonok. Halál. Rothadás. Bűz. Dolgok, amik nem teszik lehetővé a jókedvet, meg a kellemes érzéseket. ~
Farkasszemet néz apró tükörképével az üvegen, majd engedelmesen bólint.
~ Igen, főnök! Bűz és rothadás! ~
Megacélozza magát, és immáron sokkal nyugodtabban várja az esetleges főnök érkezését.*
- Nekem mondja? Én meg tegnap délután óta talpalok. Kisebb-nagyobb kihagyásokkal... Szóval épp befért volna a vacsora is, lassan úgyis ott járok.
*Az alvást már szóba se meri hozni, ki tudja, milyen drága lehet itt egy-egy szoba. Az üveg bort sem merte még megkérdezni, mert azt meg várhatja, hogy kiadják féláron arra, hogy Sa'Tereth majd jön, és beadja a másik felét. Az a fukar alak amúgy se tenné, hiába lesz közös az ital. Majd vesz a kikötőben egy üveg Wegtoreni kéknyelűt, azt mindenki szereti.*
- Remekül hangzik. Kicsit túl jó hozzám, de ez igazán nem a leves hibája.
*Úgy véli, kár belé ilyen különlegesség, mikor a vizezett krumplilevesen is eléldegél, de azért lerak 20 aranyat a pultra Maydeleine Rhywayers számára.
Mint mondotta, ez nem a leves hibája.*- A leves, meg hogy rabolom az idejét.
*Vagy csak baromi feledékeny, és húsz aranyra emlékezett, aztán mire észlelte a hibát, már pofátlanság lett volna a felét visszahúzni. De miért hazudna? Tényleg örül neki, hogy a hölgy legalább meghallgatta, ha egy fülben elülteti a bogarat, abból már bármi lehet. Minimum annyi, hogy amikor démonok hada lepi el a kikötőt, mondhatja majd valakinek, hogy "Én megmondtam!".*
- Szerzetes *nyugtázza a kérdést* Azok, akik ilyen szerzetesrendekben élnek, fura szabályaik vannak, és általában valami közös érdeklődés vagy hit áll mögöttük. Mi például Eeyrt és a fény szolgáljuk, küzdünk a sötétséggel, és reménykedünk, hogy majd valami jó történik. Biztos a Sötét Úrnak is vannak hasonló követői, na, velük csatázunk, miközben azok, akiket elvileg szolgálunk, azt se tudják, hogy a világon vagyunk. Kellemes Borquos délutánnak hangzik, nemde?
*A szenvedéstől való megszabadítás kapcsán pcit félreértik egymást, de hát ízlések és pofonok. Komblard leginkább az utóbbiakat ismeri, és harcban való tapasztalatlanságának köszönhetően szinte mindig többet kap, mint amennyit kioszt, de reményei szerint lesz ez még így se!*
- Ó. Nos... nem, arra sem tartok igényt, köszönöm. Csak azt kevesebb gondolkodás lett volna kitalálni.
*A masszázsra helyből mondana nemet, nincs olyan világ, amiben ő azért pénzt adna. A fürdő jó lehet, bár itt valószínűleg az is drága (feleslegesen túlárazott ahhoz képest, hogyha ő fürdik, akkor csak tiszta akar lenni, arra meg jó a patak is). A halál más, azért lehet egyedül nem fukarkodva fizetni, hiszen utána már nem kell a pénz az embernek.*
- Ömm... *pislog párat* Én a világért sem beszélnék bele az ön dolgába, de lehet hogy a pince lakóit nem kéne reklámoznia a vendégeknek. Mármint... ki tudja? Én hiszem és vallom, hogy nem tanyázhat ott semmi, ami rosszabb a legjobb dolognál, ami a Vérkertben várhat, szóval nekem nincsenek nagy igényeim. De lehet, mást zavarna. De tényleg, nem az én dolgom.
*Megrántja a vállát, mert ő aztán senkinek nem fog erről pletykálni, szóval a hölgy talán csak biztonságosan ki akarta önteni valakinek a szívét. Úgy, hogy ezzel ne okozzon anyagi kárt a helynek. Esetleg démonok szálltak meg a pincét, aztán finoman vezeti fel a szerzetesnek, hogy lenne itt egy zsíros megbízás. A főnök témája hirtelen érdekes fordulatot vesz, mert noha egészen eddig nem volt itt, most valami varázsütésre előkerül. Ezt a hölgy nyilván telepatikusan érezte meg, nem pedig a kellemetlen munka (avagy üzenetátadás) szele bírta rá, hogy felkeresse.*
- De igazán nem... *hiába, már ugrik is, így a maradékát már csak magának dörmögi* Igazán nem szükséges, mondtam, hogy nem szeretem a főnököket. Most jön majd a körmondatokkal, meg a szakállal... *Megpillantja a tükörképét az egyik távolabbi üvegen.* Ez is a te hibád, hülye szakállas.
*Így jobb híján duzzog, ahol hagyták, miközben a levesre és a főnökre vár. Tekintete lomhán vándorol ide-oda, így az sem kerüli el figyelmét, hogy a hölgy az imént érkezett sötételffel is vált néhány szót, mielőtt előkerítené a főnököt.
~ Lehet a váltást beszélik meg. Nem tiltakoznék... Jó ember, koncentrálj! Vérkert. Démonok. Halál. Rothadás. Bűz. Dolgok, amik nem teszik lehetővé a jókedvet, meg a kellemes érzéseket. ~
Farkasszemet néz apró tükörképével az üvegen, majd engedelmesen bólint.
~ Igen, főnök! Bűz és rothadás! ~
Megacélozza magát, és immáron sokkal nyugodtabban várja az esetleges főnök érkezését.*
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 13:41:33
Üzenet elküldve: 2019-08-07 13:41:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten látja, hogy sztorija nagy mulatságra szolgál, mert bár komolyan mondotta volt, azért nem bánja, ha a társaság vele nevet, még, ha egy kicsit rajta is, az sem baj. Maga természetesen csak göcögve rázkódik, saját viccén nem fog hahotázva nevetni, az nem az ő stílusa. Fáradt, azonban Cassy kedves kacaja magát is megmosolyogtatja, Shan kijelentése pedig nem lepi meg, maga is hasonlóan replikázott volna, így felnevet. Nem gondolta, hogy kérdése ily sebeket téphet fel, jóllehet nem is veszi észre, ismét elmerül a tekintete előtt előtáruló csodás keblek világában, legalábbis képzeletben. Cassy előadása és története egészen varázslatosra sikeredett, láthatóan rá is hatással van az emlék, mit Reyre. Másnap ki fogja faggatni erről, ez már bizonyos. Egyelőre azonban megvonja a vállát. Homlokára szalad a szemöldöke, Cassy iszik, mégpedig nem is igazán keveset. Sőt, gyakorlatilag majdnem ijedten kap oda, hogy nehogy benyeljék a poharat azok az áldott kis cseresznye ajkak. ~ Első szerelem... huh... ~ Megrázkódik, de nem azért mert érzéketlen lenne. Kíváncsian fürkészi a lány arcát, nyilvánvalóan nem fog visszakérdezni és felhördülni sem a látható kerülőn. Elgondolkodva vakarja meg állát, de nem szól. Cassy italokért megy, Khulnak még van söre, Shan, meg úgy látszik marad, aminek kifejezetten örül. Bírja a kiscsajt. Ennek örömére korábbi elhatározásához képest maga is, tanulva Shan példájából egy hatalmasat kortyol a sörbe, amit azonnal vissza is prüszköl Cassy kérdésére és Shan kiegészítésére.*
- Azanyád! *Röhög fel, arcát törölgetve, természetesen Shannak címezve, de aztán Cassy sem maradhat ki, bár tán még háttal áll, ujjával játékosan fenyegeti meg.*
- Te kis kíváncsi! Nagyon huncut vagy ma! *Egy pillanatra átpillant Reyre is.* Ami azt illeti babám, te meg hallgatag, a következő kérdés neked fog szólni! *Mutat a lányra vigyorogva, majd homlok ráncolva próbál válaszolni a kérdésre, bár mikor Shanra néz, rögtön elkapja a röhögés, így elég nehéz.*
- Hát szóval... nem, baszki, nem Kherilla volt! *Ismét felröhög, majd kezét megemeli.* Jóvanjóvan... mingyá' mondom. Szóval... asszem kilenc éves lehettem... *Eddig bírja, aztán megint kitör belőle a röhögés, vállát rázza, amolyan igazi ízes, ittas áldomás.*
- Nemamúgy... *Hallgat el, s mered maga elé.* Az asszony volt az első, itt gebedjek meg! *Esküdözik.* Tizenhét voltam, ő meg tizenöt... *Vonja meg a vállát.* Aztán úgy is maradtunk... *Kuncog fel mosolyogva, kissé maga elé meredve.*
- Nademindegy is... szóval Shan, ! Melyik a kedvenc disznó vicced? De tocsogjon a mocsokban! *Korábbi csendessége egy pillanat alatt illan el, hogy ismét átadja magát az ordenáréságnak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Elégedetten látja, hogy sztorija nagy mulatságra szolgál, mert bár komolyan mondotta volt, azért nem bánja, ha a társaság vele nevet, még, ha egy kicsit rajta is, az sem baj. Maga természetesen csak göcögve rázkódik, saját viccén nem fog hahotázva nevetni, az nem az ő stílusa. Fáradt, azonban Cassy kedves kacaja magát is megmosolyogtatja, Shan kijelentése pedig nem lepi meg, maga is hasonlóan replikázott volna, így felnevet. Nem gondolta, hogy kérdése ily sebeket téphet fel, jóllehet nem is veszi észre, ismét elmerül a tekintete előtt előtáruló csodás keblek világában, legalábbis képzeletben. Cassy előadása és története egészen varázslatosra sikeredett, láthatóan rá is hatással van az emlék, mit Reyre. Másnap ki fogja faggatni erről, ez már bizonyos. Egyelőre azonban megvonja a vállát. Homlokára szalad a szemöldöke, Cassy iszik, mégpedig nem is igazán keveset. Sőt, gyakorlatilag majdnem ijedten kap oda, hogy nehogy benyeljék a poharat azok az áldott kis cseresznye ajkak. ~ Első szerelem... huh... ~ Megrázkódik, de nem azért mert érzéketlen lenne. Kíváncsian fürkészi a lány arcát, nyilvánvalóan nem fog visszakérdezni és felhördülni sem a látható kerülőn. Elgondolkodva vakarja meg állát, de nem szól. Cassy italokért megy, Khulnak még van söre, Shan, meg úgy látszik marad, aminek kifejezetten örül. Bírja a kiscsajt. Ennek örömére korábbi elhatározásához képest maga is, tanulva Shan példájából egy hatalmasat kortyol a sörbe, amit azonnal vissza is prüszköl Cassy kérdésére és Shan kiegészítésére.*
- Azanyád! *Röhög fel, arcát törölgetve, természetesen Shannak címezve, de aztán Cassy sem maradhat ki, bár tán még háttal áll, ujjával játékosan fenyegeti meg.*
- Te kis kíváncsi! Nagyon huncut vagy ma! *Egy pillanatra átpillant Reyre is.* Ami azt illeti babám, te meg hallgatag, a következő kérdés neked fog szólni! *Mutat a lányra vigyorogva, majd homlok ráncolva próbál válaszolni a kérdésre, bár mikor Shanra néz, rögtön elkapja a röhögés, így elég nehéz.*
- Hát szóval... nem, baszki, nem Kherilla volt! *Ismét felröhög, majd kezét megemeli.* Jóvanjóvan... mingyá' mondom. Szóval... asszem kilenc éves lehettem... *Eddig bírja, aztán megint kitör belőle a röhögés, vállát rázza, amolyan igazi ízes, ittas áldomás.*
- Nemamúgy... *Hallgat el, s mered maga elé.* Az asszony volt az első, itt gebedjek meg! *Esküdözik.* Tizenhét voltam, ő meg tizenöt... *Vonja meg a vállát.* Aztán úgy is maradtunk... *Kuncog fel mosolyogva, kissé maga elé meredve.*
- Nademindegy is... szóval Shan, ! Melyik a kedvenc disznó vicced? De tocsogjon a mocsokban! *Korábbi csendessége egy pillanat alatt illan el, hogy ismét átadja magát az ordenáréságnak.*
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:34:08
Üzenet elküldve: 2019-08-07 12:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
//Érintőlegesen Komblard//
*Ideje megismerkednie a papírmunkával, van egy olyan érzése, hogy Ralas ezt úgyis a nyakába sózza majd. A számok világa és a precizitás nem idegen tőle, ezért a feladat unalmassága ellenére ő is ezt javasolná. Valóban nem ébredt még fel egészen, de inkább érzi úgy, hogy el-elkalandoznak gondolatai, mint hogy le akarna ragadni a szeme. Megpróbál rendet vágni a papírhalomban, értelmezni tartalmukat és csoportosításuk logikáját, s kezd az az érzése lenni, hogy ezt valaki olyan fogta össze, aki nem törődött tartalmukkal, csak egy kupacba szedte az egészet, hogy átadja. Talán egyszerűbb lenne egy saját szisztémát kitalálnia, mint megpróbálni megfejteni a rendszert e káoszban. Vajon Alfonz mennyire van otthon ezekben a dolgokban? Pillantása a férfira siklik lopva, aztán egyelőre elveti az ötletet. Szeretné mélyen megérteni, hogy mit tart a kezében, nem csak majmolni egy procedúrát, és ahhoz még el kell töltenie egy kis időt a tanulmányozással, hogy átlássa a miérteket. Azon kívül lehet, hogy Alfonz a közelében sem járt ezeknek a feljegyzéseknek eddig, no és persze nem akarja mindjárt két perc után feladni. A közeledő Sellőt a szeme sarkából észleli, így mire odaér, már egy üdvözlő mosollyal pillant fel rá.*
- Szép jó reggelt, Mady!
*Megvizsgálja arcát, különösen a szemeit, vajon mennyire tűnik megviseltnek.*
- Hogyhogy még dolgozol? Úgy rémlik, elkérted magad. Minden rendben? Elég korán lefeküdtél, ki tudtad pihenni magad?
*Tekintete őszinte érdeklődést sugall, a reggelivel kapcsolatos kérdésen pedig elgondolkodik.*
- Nem vagyok kifejezetten éhes, még nem is gondoltam rá, hogy egyek valamit. De ha már ilyen kedvesen kérdezed, kezd megjönni az étvágyam, valami könnyűt tényleg szeretnék. Mondjuk egy is lágy tojást kenyérrel, vajjal és zöldséggel. És egy erős teát.
*Sóhajt némán a papírokra pillantva. Tekintete aztán a jelzett férfi felé fordul. Egyszerű öltözetű, nem olyan, mint egy Rollen-féle befektető. Volna még pár ötlete, hogy milyen ügyben jöhetett, közte az is, hogy a hirdetésre érkezett, mint a többiek, de lehet, hogy valami mást akar kínálni. Esetleg kérni.*
- Munkaügyben jött? Egyébként nyugodtan csatlakozhat hozzám most is.
*Ha Mady magára hagyja, az eddig rendezgetett papírokat kezdi megint bújni, de figyel rá, hogy amennyiben a férfi elindul felé, akkor összerakja a papírokat megint és maga mellé tegye az asztalra, felülre téve az ágyneműleltárt fél évvel korábbról.*
//Érintőlegesen Komblard//
*Ideje megismerkednie a papírmunkával, van egy olyan érzése, hogy Ralas ezt úgyis a nyakába sózza majd. A számok világa és a precizitás nem idegen tőle, ezért a feladat unalmassága ellenére ő is ezt javasolná. Valóban nem ébredt még fel egészen, de inkább érzi úgy, hogy el-elkalandoznak gondolatai, mint hogy le akarna ragadni a szeme. Megpróbál rendet vágni a papírhalomban, értelmezni tartalmukat és csoportosításuk logikáját, s kezd az az érzése lenni, hogy ezt valaki olyan fogta össze, aki nem törődött tartalmukkal, csak egy kupacba szedte az egészet, hogy átadja. Talán egyszerűbb lenne egy saját szisztémát kitalálnia, mint megpróbálni megfejteni a rendszert e káoszban. Vajon Alfonz mennyire van otthon ezekben a dolgokban? Pillantása a férfira siklik lopva, aztán egyelőre elveti az ötletet. Szeretné mélyen megérteni, hogy mit tart a kezében, nem csak majmolni egy procedúrát, és ahhoz még el kell töltenie egy kis időt a tanulmányozással, hogy átlássa a miérteket. Azon kívül lehet, hogy Alfonz a közelében sem járt ezeknek a feljegyzéseknek eddig, no és persze nem akarja mindjárt két perc után feladni. A közeledő Sellőt a szeme sarkából észleli, így mire odaér, már egy üdvözlő mosollyal pillant fel rá.*
- Szép jó reggelt, Mady!
*Megvizsgálja arcát, különösen a szemeit, vajon mennyire tűnik megviseltnek.*
- Hogyhogy még dolgozol? Úgy rémlik, elkérted magad. Minden rendben? Elég korán lefeküdtél, ki tudtad pihenni magad?
*Tekintete őszinte érdeklődést sugall, a reggelivel kapcsolatos kérdésen pedig elgondolkodik.*
- Nem vagyok kifejezetten éhes, még nem is gondoltam rá, hogy egyek valamit. De ha már ilyen kedvesen kérdezed, kezd megjönni az étvágyam, valami könnyűt tényleg szeretnék. Mondjuk egy is lágy tojást kenyérrel, vajjal és zöldséggel. És egy erős teát.
*Sóhajt némán a papírokra pillantva. Tekintete aztán a jelzett férfi felé fordul. Egyszerű öltözetű, nem olyan, mint egy Rollen-féle befektető. Volna még pár ötlete, hogy milyen ügyben jöhetett, közte az is, hogy a hirdetésre érkezett, mint a többiek, de lehet, hogy valami mást akar kínálni. Esetleg kérni.*
- Munkaügyben jött? Egyébként nyugodtan csatlakozhat hozzám most is.
*Ha Mady magára hagyja, az eddig rendezgetett papírokat kezdi megint bújni, de figyel rá, hogy amennyiben a férfi elindul felé, akkor összerakja a papírokat megint és maga mellé tegye az asztalra, felülre téve az ágyneműleltárt fél évvel korábbról.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:31:16
Üzenet elküldve: 2019-08-07 07:31:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard és Zammiria//
-Elnézést, nehéz megítélni a napszakot, itt mindig olyan sejtelmesek a fények. *Szabadkozik, hisz az, hogy nemrég kelt fel, az nem jelent semmit az ő munkabeosztása miatt, ha szükséges akár napközben is alszik.*
-Kedves, a mai kínálat raguleves, marhából, rozmaringgal futtatva 10 aranyért. *Válaszol, hiszen ma már betért a konyhára, hogy némi reggeli után nézzen, akkor mérte fel az állapotokat, de érezni lehet, hogy oda bent már nagy a készülődés, a kiszűrődő finom illatok belengik a szolgálati rész felé nyíló ajtó környékét. Ha a vendég említést tett volna róla, hogy az olvasás nehézségekbe ütközik, talán még a fáradságot is vette volna, hogy felolvassa neki, de így csak arra válaszol, amit kérdeztek.*
-Oh, szóval erre készül, ha ajánlhatom, töltsön itt nálunk néhány napot, hogy elég nagy falat legyen a megakadáshoz. *Mondja mosolyogva, miközben tesz- vesz a pult takarásában. Kicsit meglepődik, mikor a viccesnek szánt pincés dolgon úgy fest, a vendég elég komolyan elmélázik. ~Ezek szerint van humora, az már jó jel. ~ Már épp javaslatot tenne, mikor a férfi kéri, hogy ne is részletezze a dolgokat, mert még túlságosan is megtetszene neki az ötlet, erre egy kuncogás feltör belőle kínjában. ~A végén még a pince kelendőbb lesz nálam. Hova tart ez a világ? ~ Aztán inkább csak hallgat tovább egészen addig, míg a szerzetes szó fel nem vetül a mondatok között és meg nem találja.*
-Szerzetes? *Kutatni kezd a fejében, hiszen nemrég hallotta ezt a kifejezést, de eltart néhány percig, míg személyhez tudja kötni. Ernuss, igen ő mesélt neki arról, hogy maga is az és, hogy azok mit csinálnak vagy épp mit nem.*
-Micsoda véletlen. *Csúszik ki a száján, hisz eddig még nem is hallott róluk, most meg egy nap alatt kettőbe is belebotlik. ~Akkor ma én itt nem kellek, lehet inkább be kéne pakoljak, az több haszonnal járna. ~ Sóhajt, majd ismét visszarendezi az arcának kedves és türelmes vonásait, de mikor a gyilkosság szóba kerül, akaratlanul is felnevet.*
-Hát… én nem pont arra gondoltam. Esetleg egy fürdőre vagy főként masszázsra. *Emeli magasabbra a kezeit, hogy a az említett tevékenység mozdulatait utánozza, remélve, hogy a férfi tudja egyáltalán mi is az, hiszen egy szerzetes esetében már semmiben sem biztos.*
-És nem vagyok babonás, de ha önnek az esne jól, esetleg utána kérdezek, hogy a pincébe mennyiért tudnánk elszállásolni. *Kacsint a férfira, hogy érezze még mindig csak viccel.*
-Bár szerintem odalent már laknak bérlők, én meg nem szívesen vinnék le oda semmit, nemhogy ételt. A végén még én is vacsoraként végzem. *Áll meg a kezében a pohártörölgetés, ahogy felsejlik a kép előtte, hogy egy tucat patkány ráugrik azért az egy tál kajáért és inkább őt kezdik el rágcsálni, mert porhanyósabb a húsa.*
-Nem, azt hiszem a pincébe zárás nem kivitelezhető. *Csúszik ki a száján, majd pislog párat és elhessegeti a gondolatot is. Ekkor érkezik Zammiria kisasszony, aki felé csak biccent. Ha tudná, hogy a vendégnek inkább ő nyerte el a tetszését, talán ki is menne a konyhába, hogy hasznossá tegye magát, esetleg felmosson, de így csak törölget tovább. Majd mikor a főnök kerül szóba, felemeli az ujját. *
-Egy pillanat és rákérdezek, de lehet, hogy várnia kell. *Nem tudja és nem is akarja garantálni, hogy a főnökasszony időt fog rá szánni, valószínűleg még csak ő is most kelt, senki nem várhatja el, hogy azonnal szolgálatkész legyen. Viszont bejelenti a férfit, ha már itt van. Kisétál a pult mögül és odamegy a mélységihez.*
-Jó reggelt kisasszony! Esetleg hozhatok valami reggelit? Egy italt? *Kérdez előbb rá, hisz talán nem kéne azonnal rázúdítani a dolgot. Miután pedig megkapta a választ, csak aztán hozakodik elő.*
-A pultnál ülő férfi egy tulajdonossal kíván beszélni. A mai nap során tudna rá időt szakítani? *Nem meri mondani a véleményét, hiszen attól, hogy neki nem tűnik hitelesnek a dolog, attól még másoknak talán fontos lehet vagy birtokában lehetnek olyan információknak, amely fényében talán értékes az információ, amellyel a férfi szolgálni tud és a tapasztalat alapján akar is. ~ Mit tudhatom én ezt.~ *
-Elnézést, nehéz megítélni a napszakot, itt mindig olyan sejtelmesek a fények. *Szabadkozik, hisz az, hogy nemrég kelt fel, az nem jelent semmit az ő munkabeosztása miatt, ha szükséges akár napközben is alszik.*
-Kedves, a mai kínálat raguleves, marhából, rozmaringgal futtatva 10 aranyért. *Válaszol, hiszen ma már betért a konyhára, hogy némi reggeli után nézzen, akkor mérte fel az állapotokat, de érezni lehet, hogy oda bent már nagy a készülődés, a kiszűrődő finom illatok belengik a szolgálati rész felé nyíló ajtó környékét. Ha a vendég említést tett volna róla, hogy az olvasás nehézségekbe ütközik, talán még a fáradságot is vette volna, hogy felolvassa neki, de így csak arra válaszol, amit kérdeztek.*
-Oh, szóval erre készül, ha ajánlhatom, töltsön itt nálunk néhány napot, hogy elég nagy falat legyen a megakadáshoz. *Mondja mosolyogva, miközben tesz- vesz a pult takarásában. Kicsit meglepődik, mikor a viccesnek szánt pincés dolgon úgy fest, a vendég elég komolyan elmélázik. ~Ezek szerint van humora, az már jó jel. ~ Már épp javaslatot tenne, mikor a férfi kéri, hogy ne is részletezze a dolgokat, mert még túlságosan is megtetszene neki az ötlet, erre egy kuncogás feltör belőle kínjában. ~A végén még a pince kelendőbb lesz nálam. Hova tart ez a világ? ~ Aztán inkább csak hallgat tovább egészen addig, míg a szerzetes szó fel nem vetül a mondatok között és meg nem találja.*
-Szerzetes? *Kutatni kezd a fejében, hiszen nemrég hallotta ezt a kifejezést, de eltart néhány percig, míg személyhez tudja kötni. Ernuss, igen ő mesélt neki arról, hogy maga is az és, hogy azok mit csinálnak vagy épp mit nem.*
-Micsoda véletlen. *Csúszik ki a száján, hisz eddig még nem is hallott róluk, most meg egy nap alatt kettőbe is belebotlik. ~Akkor ma én itt nem kellek, lehet inkább be kéne pakoljak, az több haszonnal járna. ~ Sóhajt, majd ismét visszarendezi az arcának kedves és türelmes vonásait, de mikor a gyilkosság szóba kerül, akaratlanul is felnevet.*
-Hát… én nem pont arra gondoltam. Esetleg egy fürdőre vagy főként masszázsra. *Emeli magasabbra a kezeit, hogy a az említett tevékenység mozdulatait utánozza, remélve, hogy a férfi tudja egyáltalán mi is az, hiszen egy szerzetes esetében már semmiben sem biztos.*
-És nem vagyok babonás, de ha önnek az esne jól, esetleg utána kérdezek, hogy a pincébe mennyiért tudnánk elszállásolni. *Kacsint a férfira, hogy érezze még mindig csak viccel.*
-Bár szerintem odalent már laknak bérlők, én meg nem szívesen vinnék le oda semmit, nemhogy ételt. A végén még én is vacsoraként végzem. *Áll meg a kezében a pohártörölgetés, ahogy felsejlik a kép előtte, hogy egy tucat patkány ráugrik azért az egy tál kajáért és inkább őt kezdik el rágcsálni, mert porhanyósabb a húsa.*
-Nem, azt hiszem a pincébe zárás nem kivitelezhető. *Csúszik ki a száján, majd pislog párat és elhessegeti a gondolatot is. Ekkor érkezik Zammiria kisasszony, aki felé csak biccent. Ha tudná, hogy a vendégnek inkább ő nyerte el a tetszését, talán ki is menne a konyhába, hogy hasznossá tegye magát, esetleg felmosson, de így csak törölget tovább. Majd mikor a főnök kerül szóba, felemeli az ujját. *
-Egy pillanat és rákérdezek, de lehet, hogy várnia kell. *Nem tudja és nem is akarja garantálni, hogy a főnökasszony időt fog rá szánni, valószínűleg még csak ő is most kelt, senki nem várhatja el, hogy azonnal szolgálatkész legyen. Viszont bejelenti a férfit, ha már itt van. Kisétál a pult mögül és odamegy a mélységihez.*
-Jó reggelt kisasszony! Esetleg hozhatok valami reggelit? Egy italt? *Kérdez előbb rá, hisz talán nem kéne azonnal rázúdítani a dolgot. Miután pedig megkapta a választ, csak aztán hozakodik elő.*
-A pultnál ülő férfi egy tulajdonossal kíván beszélni. A mai nap során tudna rá időt szakítani? *Nem meri mondani a véleményét, hiszen attól, hogy neki nem tűnik hitelesnek a dolog, attól még másoknak talán fontos lehet vagy birtokában lehetnek olyan információknak, amely fényében talán értékes az információ, amellyel a férfi szolgálni tud és a tapasztalat alapján akar is. ~ Mit tudhatom én ezt.~ *
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-07 00:15:45
Üzenet elküldve: 2019-08-07 00:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Igyunk!//
*Khul igencsak magabiztos megjegyzését felvont szemöldökkel és félmosollyal jutalmazza.*
-Szerencsére nem vagyok ijedős.
*Jut szóhoz végül egy rövidebb nevetgélés után majd mivel elég lassan halad a játék, ő meg már szomjas, ledönti maradék italát. Közben körbepillant a termen, egészen eddig nem tűnt fel neki, hogy mindenki felszívódott. Nem tudhatja, mikor jön szólni valamelyik főnök, hogy itt az idő eltüntetni a hullát, bár őszintén azt hitte, hogy szinte egyből a megbeszélés után indulnak majd. Át kell hát gondolnia, szabad-e innia még, ezen kérdésre azonban hamar megleli a választ, így inkább már csak a mennyiségen morfondírozik.
Mivel gondolatai egészen máshol járnak, Cassy történetére csak félig figyel, de épp eleget hall ahhoz, hogy a tetovált táncos említése hallatán eszébe jusson az a fekete szépség, akit az egyik wegtoreni bordélyban látott. Éppoly gyönyörűen mozgott, mint ahogy az elf az imént kifejtette, nem mellesleg elég emlékezetes éjszakát okozott Shannek. Nosztalgiázásából a szöszi felelete, vagyis inkább annak hiánya téríti magához, kicsit örül is, hogy nem válaszol, így legalább nem marad szomjan.*
-Nekem jöhet valami erősebb Csibe.
*Kacsint reá poharát nyújtva majd pipájába szívva szeme sarkából a mélységire pillant, aki csak csendben figyeli az eseményeket. Nem valami beszédes, de iszik még egy kicsit és úgyis megered a nyelve.
A zsoldosnak szánt kérdés hallatán elvigyorodik.*
-Biztos Kherilla Bathron volt az, a konyhában.
*Tippeli meg gúnyolódva a választ, s ha végre ital kerül ismét a kezébe, belekortyol.*
*Khul igencsak magabiztos megjegyzését felvont szemöldökkel és félmosollyal jutalmazza.*
-Szerencsére nem vagyok ijedős.
*Jut szóhoz végül egy rövidebb nevetgélés után majd mivel elég lassan halad a játék, ő meg már szomjas, ledönti maradék italát. Közben körbepillant a termen, egészen eddig nem tűnt fel neki, hogy mindenki felszívódott. Nem tudhatja, mikor jön szólni valamelyik főnök, hogy itt az idő eltüntetni a hullát, bár őszintén azt hitte, hogy szinte egyből a megbeszélés után indulnak majd. Át kell hát gondolnia, szabad-e innia még, ezen kérdésre azonban hamar megleli a választ, így inkább már csak a mennyiségen morfondírozik.
Mivel gondolatai egészen máshol járnak, Cassy történetére csak félig figyel, de épp eleget hall ahhoz, hogy a tetovált táncos említése hallatán eszébe jusson az a fekete szépség, akit az egyik wegtoreni bordélyban látott. Éppoly gyönyörűen mozgott, mint ahogy az elf az imént kifejtette, nem mellesleg elég emlékezetes éjszakát okozott Shannek. Nosztalgiázásából a szöszi felelete, vagyis inkább annak hiánya téríti magához, kicsit örül is, hogy nem válaszol, így legalább nem marad szomjan.*
-Nekem jöhet valami erősebb Csibe.
*Kacsint reá poharát nyújtva majd pipájába szívva szeme sarkából a mélységire pillant, aki csak csendben figyeli az eseményeket. Nem valami beszédes, de iszik még egy kicsit és úgyis megered a nyelve.
A zsoldosnak szánt kérdés hallatán elvigyorodik.*
-Biztos Kherilla Bathron volt az, a konyhában.
*Tippeli meg gúnyolódva a választ, s ha végre ital kerül ismét a kezébe, belekortyol.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-06 21:14:32
Üzenet elküldve: 2019-08-06 21:14:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Érdekes ötlet, vacsora reggel... A levest elfogadom, köszönöm. Talán tényleg jót tenne. Mennyi lenne?
*Hiszi is, meg nem is, de egyrészt már egy ideje valóban nem evett, másrészt a hölgy olyan kitartóan próbálkozott, hogy valamit rátukmáljon. Tervez neki adni egy keveset a leves árán felül is, de a fogyasztás ténye sincs ellenére, amíg nem neki kell valamit kikeresnie az étlapból. Ahhoz most semmi hangulata nincs. Lehet azt kellett volna mondania az elején, nem tud olvasni, mennyi energiát megtakarított volna...*
- Ez is fegyver, halálos fegyver méghozzá. Mondjuk ha Sa'Tereth böszme démona lenyelne, bosszúból megakadhatnék a torkán.
*Ránt egyet a vállán, de azért elenged két-három "Hö" hangot, amolyan "legalább ezredszerre sütöm el ezt a poént, de még mindig vicces picit". Az igazságtól egyébként nem áll messze, amit mondott, főleg mivel tényleg csak tréfás segédeszköz nála a bot harcban, a valódi fegyverek a kezei.*
- Jó kérdés *tűnődik el* Ha bezárna a pincébe, legalább lenne rá kifogásom, hogy miért nem mentem ma el a Vérkertbe kicsit kikutatni a dolgokat, és főleg megöletni magam. Szép hely? Tágas? Hűvös? Mármint nem a Vérkert, hanem a pince. Ennivalót kapnék? Ne, ne válaszoljon, egyre jobban megtetszik az ötlet, de közben most nincs helye lazsálásnak. A pincének várnia kell. Egyébként nem babonás? Szerzetest zárni a pincébe balszerencsét jelent. Főleg a szerzetesnek, mondjuk...
*Sóhajt egyet a gondolatmenet végén, majd igyekszik visszarázódni. Amikor megkapja a következő kérdést, azon is igyekszik legalább ilyen mélyen elgondolkodni, ehhez alaposan végig kell mérje a hölgyet, amire eddig nem került sor igazán részéről.*
- Nem... *jegyzi meg elsőre bizonytalanul, de aztán nyomatékosít* Nem, nem szeretném, hogy megszabadítson a szenvedéseimtől. Már ha ezalatt a megölésemre céloz. Ha meg nem bántom vele.
*Sokféle ember van a világon, nem lehet ez a hölgy mindenkinek az esete. Persze szimpatikus Komblardnak, meg minden, de azért annyira nem, hogy általa akarjon meghalni. Ennek az ellentéte a sötételf, aki hirtelen megjelenik, a helyzetet elnézve ő is valamiféle alkalmazott lehet.*
- Hű... *konstatálja a látványt. Ennek hatására újra átgondolja a pincedolgot. Lehet, elhamarkodottan döntött, nem dolgozhat ő sem hat napot minden haton.*
- Hogy mi? *kapja megint a pultosra a tekintetét, amikor amaz a főnökéről mesél dolgokat, főleg annak hollétéről* Ó igen, remek, nagyszerű, úgyse akartam vele beszélni. A főnökök mindig csak fontoskodnak, hosszú körmondatokban beszélnek, néha még szakálluk is van. Meg tudna bízni egy szakállas emberben? Szóval nem, azt hiszem, jobb ez így. Ellenben ön talán már megszokta, átadná neki ezeket tömören, ha megkérem? Hátha érdekli. Kivéve a pincét. A pince maradjon köztünk.
- Érdekes ötlet, vacsora reggel... A levest elfogadom, köszönöm. Talán tényleg jót tenne. Mennyi lenne?
*Hiszi is, meg nem is, de egyrészt már egy ideje valóban nem evett, másrészt a hölgy olyan kitartóan próbálkozott, hogy valamit rátukmáljon. Tervez neki adni egy keveset a leves árán felül is, de a fogyasztás ténye sincs ellenére, amíg nem neki kell valamit kikeresnie az étlapból. Ahhoz most semmi hangulata nincs. Lehet azt kellett volna mondania az elején, nem tud olvasni, mennyi energiát megtakarított volna...*
- Ez is fegyver, halálos fegyver méghozzá. Mondjuk ha Sa'Tereth böszme démona lenyelne, bosszúból megakadhatnék a torkán.
*Ránt egyet a vállán, de azért elenged két-három "Hö" hangot, amolyan "legalább ezredszerre sütöm el ezt a poént, de még mindig vicces picit". Az igazságtól egyébként nem áll messze, amit mondott, főleg mivel tényleg csak tréfás segédeszköz nála a bot harcban, a valódi fegyverek a kezei.*
- Jó kérdés *tűnődik el* Ha bezárna a pincébe, legalább lenne rá kifogásom, hogy miért nem mentem ma el a Vérkertbe kicsit kikutatni a dolgokat, és főleg megöletni magam. Szép hely? Tágas? Hűvös? Mármint nem a Vérkert, hanem a pince. Ennivalót kapnék? Ne, ne válaszoljon, egyre jobban megtetszik az ötlet, de közben most nincs helye lazsálásnak. A pincének várnia kell. Egyébként nem babonás? Szerzetest zárni a pincébe balszerencsét jelent. Főleg a szerzetesnek, mondjuk...
*Sóhajt egyet a gondolatmenet végén, majd igyekszik visszarázódni. Amikor megkapja a következő kérdést, azon is igyekszik legalább ilyen mélyen elgondolkodni, ehhez alaposan végig kell mérje a hölgyet, amire eddig nem került sor igazán részéről.*
- Nem... *jegyzi meg elsőre bizonytalanul, de aztán nyomatékosít* Nem, nem szeretném, hogy megszabadítson a szenvedéseimtől. Már ha ezalatt a megölésemre céloz. Ha meg nem bántom vele.
*Sokféle ember van a világon, nem lehet ez a hölgy mindenkinek az esete. Persze szimpatikus Komblardnak, meg minden, de azért annyira nem, hogy általa akarjon meghalni. Ennek az ellentéte a sötételf, aki hirtelen megjelenik, a helyzetet elnézve ő is valamiféle alkalmazott lehet.*
- Hű... *konstatálja a látványt. Ennek hatására újra átgondolja a pincedolgot. Lehet, elhamarkodottan döntött, nem dolgozhat ő sem hat napot minden haton.*
- Hogy mi? *kapja megint a pultosra a tekintetét, amikor amaz a főnökéről mesél dolgokat, főleg annak hollétéről* Ó igen, remek, nagyszerű, úgyse akartam vele beszélni. A főnökök mindig csak fontoskodnak, hosszú körmondatokban beszélnek, néha még szakálluk is van. Meg tudna bízni egy szakállas emberben? Szóval nem, azt hiszem, jobb ez így. Ellenben ön talán már megszokta, átadná neki ezeket tömören, ha megkérem? Hátha érdekli. Kivéve a pincét. A pince maradjon köztünk.
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-06 20:01:46
Üzenet elküldve: 2019-08-06 20:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki//
*Többféle szempontból is különös volt számára ez a bársonytalpakon surranó éjszaka. Nem csupán az előző nap fáradalmai, s a kikötőben sejlő tisztátalan mágia nyomasztó terhe borult rá, költő fészke lett az új kezdetnek is, mely a remények szerint nagy dolgok felé vezet. Ralas tekintete messzire visz, hol összemosódik a horizont a szárazfölddel a kékes homályban, rajta kívül más talán nem is lát odáig. Eddig az ő akarata lendítette előre a hajót, Zammiria inkább a zátonyokat kutatta maguk előtt, hogy biztonságban haladjanak, mert úgy véli, új úti célt találni könnyebb, mint új hajót.
Változás kell, már belátja. Nem csak a Sellőházé vagy a kikötőé, hanem a maguké is. A régi Ralas és a régi Zammiria ügyes túlélők voltak, kiket a viszontagságok simára dörzsöltek, ilyen-olyan okból megtanultak éntelenül idomulni mások igényeihez, törekedni mások örömére, s hajlékonyságukkal biztosították, hogy derekukat senki ne törje. Ez azonban nem maradhat így, a puszta lágyság nem fog össze egy nagyobb társaságot a kikötő durvára edzett népéből, kik azt szokták meg, hogy a keménység jelenti az erőt, míg a puhaság a gyengék védjegye. Elindultak hát a változás útján, keresve egy új egyensúlyt emberiesség, józan megfontolás és szigorúság között, új egységet kutatva a régi és friss értékek között. Nem dobják el régi önmagukat, nem is lennének rá képesek, ám új kérget növesztenek, új hajtásokat fakasztanak, melyek jellege bizonyosan nagyban fog függeni a rájuk váró eseményektől, illetve a körülöttük élők viselkedésétől is.
Zammiria csendesen, magabiztosan érkezik a fürdőház felől a kerten keresztül, kezében jegyzetekkel. Elegáns, fekete blúzt és bordó szoknyát öltött fekete bőrcsizmával, fegyverövén tőr lóg, ezt a jövőben sem szándékozik elhagyni. Tekintete először Yeza és Darelld párosára esik, némiképp meglepi, hogy a férfit egy asztalnál találja, kártyával a kezében, méghozzá a fogadó közepén. A nő lábán lévő friss, fehér kötést is megpillantja, de nem bámulja meg, tekintete gyorsan továbbsiklik az arcokra. Egy titokzatos mosolyt ereszt meg feléjük köszönése mellé.*
- Jó reggelt!
*Hangja puha, feltehetően nem is szeli át a terem egészét. Alfonzt szintén köszönti, ahogy halad tovább kiszemelt asztala felé, aztán ismét meglepetés éri, mikor Madyt meglátja a pultnál. Tegnap nem volt túl jól, azt gondolta, ilyenkor még az ágyat nyomja, vagy pakol az útjára. Eszébe jut Dreyia, akinek még feladatot adott az éjszaka, talán őt várja. Esetleg közbe jött valami. A pultig már nem megy el, a nőnek és a csuhás férfinak egy udvarias mosollyal biccent, tekintetét a vendégen nyugtatja egy kicsit hosszabban, diszkréten figyelve, miközben helyet foglal a fal mellett és maga elé teríti jegyzeteit, melyek tanulmányozását tűzte ki célul ma reggelre. Vagy mondjuk inkább így: ébredés utánra.*
//Fogadótér//
//Érintőlegesen mindenki//
*Többféle szempontból is különös volt számára ez a bársonytalpakon surranó éjszaka. Nem csupán az előző nap fáradalmai, s a kikötőben sejlő tisztátalan mágia nyomasztó terhe borult rá, költő fészke lett az új kezdetnek is, mely a remények szerint nagy dolgok felé vezet. Ralas tekintete messzire visz, hol összemosódik a horizont a szárazfölddel a kékes homályban, rajta kívül más talán nem is lát odáig. Eddig az ő akarata lendítette előre a hajót, Zammiria inkább a zátonyokat kutatta maguk előtt, hogy biztonságban haladjanak, mert úgy véli, új úti célt találni könnyebb, mint új hajót.
Változás kell, már belátja. Nem csak a Sellőházé vagy a kikötőé, hanem a maguké is. A régi Ralas és a régi Zammiria ügyes túlélők voltak, kiket a viszontagságok simára dörzsöltek, ilyen-olyan okból megtanultak éntelenül idomulni mások igényeihez, törekedni mások örömére, s hajlékonyságukkal biztosították, hogy derekukat senki ne törje. Ez azonban nem maradhat így, a puszta lágyság nem fog össze egy nagyobb társaságot a kikötő durvára edzett népéből, kik azt szokták meg, hogy a keménység jelenti az erőt, míg a puhaság a gyengék védjegye. Elindultak hát a változás útján, keresve egy új egyensúlyt emberiesség, józan megfontolás és szigorúság között, új egységet kutatva a régi és friss értékek között. Nem dobják el régi önmagukat, nem is lennének rá képesek, ám új kérget növesztenek, új hajtásokat fakasztanak, melyek jellege bizonyosan nagyban fog függeni a rájuk váró eseményektől, illetve a körülöttük élők viselkedésétől is.
Zammiria csendesen, magabiztosan érkezik a fürdőház felől a kerten keresztül, kezében jegyzetekkel. Elegáns, fekete blúzt és bordó szoknyát öltött fekete bőrcsizmával, fegyverövén tőr lóg, ezt a jövőben sem szándékozik elhagyni. Tekintete először Yeza és Darelld párosára esik, némiképp meglepi, hogy a férfit egy asztalnál találja, kártyával a kezében, méghozzá a fogadó közepén. A nő lábán lévő friss, fehér kötést is megpillantja, de nem bámulja meg, tekintete gyorsan továbbsiklik az arcokra. Egy titokzatos mosolyt ereszt meg feléjük köszönése mellé.*
- Jó reggelt!
*Hangja puha, feltehetően nem is szeli át a terem egészét. Alfonzt szintén köszönti, ahogy halad tovább kiszemelt asztala felé, aztán ismét meglepetés éri, mikor Madyt meglátja a pultnál. Tegnap nem volt túl jól, azt gondolta, ilyenkor még az ágyat nyomja, vagy pakol az útjára. Eszébe jut Dreyia, akinek még feladatot adott az éjszaka, talán őt várja. Esetleg közbe jött valami. A pultig már nem megy el, a nőnek és a csuhás férfinak egy udvarias mosollyal biccent, tekintetét a vendégen nyugtatja egy kicsit hosszabban, diszkréten figyelve, miközben helyet foglal a fal mellett és maga elé teríti jegyzeteit, melyek tanulmányozását tűzte ki célul ma reggelre. Vagy mondjuk inkább így: ébredés utánra.*
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-06 18:15:04
Üzenet elküldve: 2019-08-06 18:15:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld, Mady//
//Érintőlegesen Komblard//
- Van egy mondás, miszerint a fejfájás foga kicsorbul, ha nem figyelünk rá *mosolyodik.* - A játékhoz pedig hozzá tartozik az is, hogy veszítünk. Győzelmek, vereségek... együtt adják kis a játék igazi ízét. Van, amikor veszíteni még sokkal csábítóbb gondolat is. Nem érzett még ilyet soha, Darelld? *A kérdés minden bizonnyal jócskán elrugaszkodott már a kártyától, és egészen komoly lelki mélységek filozófiáját pedzegeti.
A földön koppanó bot hangjára az ő tekintete is ismét a pult felé szalad a tekintete. Nem rezzen össze, de azonnal reagál. Látszik a változás a tartásán, a figyelmén. Néhány pillanat csupán az egész, míg ez a feszültség egészen éberen tartja, aztán kiold. Talán Darelld észre se veszi, hiszen ő is inkább a kettős felé figyel. Igaz, nem túl sokáig.
A kérdés egy kicsit meglepi Yezát. Egy pillanatra talán gyanakvásra szűkülnek a pupillái, de aztán átgondolja a dolgot. Ha Darelld olvasni akar benne, akkor meglehetősen vegyes sorok tárulnak elé. Az egyértelmű, hogy a lány kissé feszeng már attól is, hogy szóba hozta. Annak a hajónak az érkezése sok mindent eldönthet. A rakomány? Egy utas? Egy hír? Ki tudja. De feltehetőleg régi szálak fűzik hozzá, sokat jelent neki és tart tőle.*
- A hajó, amit várok egy Kraharis névre keresztelt kétárbocos gálya *mondja szintén egészen lehalkítva a hangját* - Vörös-fekete lobogó alatt hajózik és mindig csak napnyugta után köt ki. De ha Khul utánanéz *pillantásába még az iméntinél is mélyebb komolyság költözik* - tényleg csak nézzen. Ha kérdezősködik, bajba keverheti magát.
*Maydeleine érkeztére Yeza el is hallgat. Sajnálkozó pillantást ereszt meg a félvér felé, mikor egyértelműsíti, hogy ezúttal kimarad a játékból.*
- Majd legközelebb *mondja, de nem akarja feltartani.
Mielőtt Darelld nekiállna a keverésnek, Yeza finoman kiveszi a kezéből kártyákat és gyors, gyakorlott mozdulatokkal válogatja szét a bordó és a kék hátlapok szerint. Ezután a bordó paklit Darelld elé tolja, ő maga pedig összekeveri a kéket. Nem nagyzol semmi trükkel vagy extravagáns módszerrel. Olyan mezei egyszerűséggel keveri a kártyákat, ahogy bárki. Végül jön egy-egy emelés a rend kedvéért, aztán magához veszi a bordó paklit, Darelld pedig a kékkel teheti ugyanezt.*
- Hagyományosan négy lapot terítenek, de én jobb szeretem öttel. Nem bánja? *Igazából a kérdés inkább költői, hiszen már fel is fordítja maga előtt az öt lapot, szépen sorba rendezve. A paklit a baljában tartva, jobbjával már fogja is a legfelső lapot, hogy felcsaphassák a kezdő kártyákat. A szeme csillogásán máris látszik, hogy valóban nagyon szeretheti ezt a játékot. Amint Darelld is kiterítette maga elé az öt kártyát és jelez, hogy kezdhetnek, Yeza háromig számol, hogy egyszerre csaphassák fel az első lapokat. És ahogy a játszma kezdetét veszi, a Rőt már szórja is a lapokat hol egyik, hol a másik kupacba, a helyükre azonnal fordítja is újat az előtte kiterített sorban, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. 17 kártyával sikerül megrövidítenie a pakliját, míg Darelld csupán egytől szabadul meg. Hamar kiderül, hogy nem csak sebesen pakolja a lapokat, de közben nagyon is figyeli, hogy a két pakli felső lapjának értéke egyre közelebb sasszézik egymáshoz. Egy kicsit még terelgeti is efelé a dolgot. A koncentráció gyümölcse pedig hamarosan be is érik.*
- Addra! *kiáltja, mikor Darelld másodiknak letett lapjára rácsapja a sajátját. A két asztalon lévő paklin így ugyanolyan értékű kártya foglal helyet legfelül. A szabályok szerint Darelld így kénytelen felvenni az eddig középre lerakott összes lapot, ami jelen esetben 22. Yeza a következő kört így 33, Darelld pedig 71 lappal indíthatja. Kivárja, míg a férfi megkeveri a felhúzott lapokat. Ha akarja, össze is rakhatja a már kezében lévőkkel vagy félreteheti, hogy kényelmesebben tudja a tenyerében tartani a pakliját.*
- Mintha megilletődött volna, Darelld *csipkelődik.
Yeza szépen kiegészíti az előtte lévő sort öt lapra és ha mindketten felkészültek, felcsaphatnak újabb két lapot.*
//Érintőlegesen Komblard//
- Van egy mondás, miszerint a fejfájás foga kicsorbul, ha nem figyelünk rá *mosolyodik.* - A játékhoz pedig hozzá tartozik az is, hogy veszítünk. Győzelmek, vereségek... együtt adják kis a játék igazi ízét. Van, amikor veszíteni még sokkal csábítóbb gondolat is. Nem érzett még ilyet soha, Darelld? *A kérdés minden bizonnyal jócskán elrugaszkodott már a kártyától, és egészen komoly lelki mélységek filozófiáját pedzegeti.
A földön koppanó bot hangjára az ő tekintete is ismét a pult felé szalad a tekintete. Nem rezzen össze, de azonnal reagál. Látszik a változás a tartásán, a figyelmén. Néhány pillanat csupán az egész, míg ez a feszültség egészen éberen tartja, aztán kiold. Talán Darelld észre se veszi, hiszen ő is inkább a kettős felé figyel. Igaz, nem túl sokáig.
A kérdés egy kicsit meglepi Yezát. Egy pillanatra talán gyanakvásra szűkülnek a pupillái, de aztán átgondolja a dolgot. Ha Darelld olvasni akar benne, akkor meglehetősen vegyes sorok tárulnak elé. Az egyértelmű, hogy a lány kissé feszeng már attól is, hogy szóba hozta. Annak a hajónak az érkezése sok mindent eldönthet. A rakomány? Egy utas? Egy hír? Ki tudja. De feltehetőleg régi szálak fűzik hozzá, sokat jelent neki és tart tőle.*
- A hajó, amit várok egy Kraharis névre keresztelt kétárbocos gálya *mondja szintén egészen lehalkítva a hangját* - Vörös-fekete lobogó alatt hajózik és mindig csak napnyugta után köt ki. De ha Khul utánanéz *pillantásába még az iméntinél is mélyebb komolyság költözik* - tényleg csak nézzen. Ha kérdezősködik, bajba keverheti magát.
*Maydeleine érkeztére Yeza el is hallgat. Sajnálkozó pillantást ereszt meg a félvér felé, mikor egyértelműsíti, hogy ezúttal kimarad a játékból.*
- Majd legközelebb *mondja, de nem akarja feltartani.
Mielőtt Darelld nekiállna a keverésnek, Yeza finoman kiveszi a kezéből kártyákat és gyors, gyakorlott mozdulatokkal válogatja szét a bordó és a kék hátlapok szerint. Ezután a bordó paklit Darelld elé tolja, ő maga pedig összekeveri a kéket. Nem nagyzol semmi trükkel vagy extravagáns módszerrel. Olyan mezei egyszerűséggel keveri a kártyákat, ahogy bárki. Végül jön egy-egy emelés a rend kedvéért, aztán magához veszi a bordó paklit, Darelld pedig a kékkel teheti ugyanezt.*
- Hagyományosan négy lapot terítenek, de én jobb szeretem öttel. Nem bánja? *Igazából a kérdés inkább költői, hiszen már fel is fordítja maga előtt az öt lapot, szépen sorba rendezve. A paklit a baljában tartva, jobbjával már fogja is a legfelső lapot, hogy felcsaphassák a kezdő kártyákat. A szeme csillogásán máris látszik, hogy valóban nagyon szeretheti ezt a játékot. Amint Darelld is kiterítette maga elé az öt kártyát és jelez, hogy kezdhetnek, Yeza háromig számol, hogy egyszerre csaphassák fel az első lapokat. És ahogy a játszma kezdetét veszi, a Rőt már szórja is a lapokat hol egyik, hol a másik kupacba, a helyükre azonnal fordítja is újat az előtte kiterített sorban, mintha egész életében ezt gyakorolta volna. 17 kártyával sikerül megrövidítenie a pakliját, míg Darelld csupán egytől szabadul meg. Hamar kiderül, hogy nem csak sebesen pakolja a lapokat, de közben nagyon is figyeli, hogy a két pakli felső lapjának értéke egyre közelebb sasszézik egymáshoz. Egy kicsit még terelgeti is efelé a dolgot. A koncentráció gyümölcse pedig hamarosan be is érik.*
- Addra! *kiáltja, mikor Darelld másodiknak letett lapjára rácsapja a sajátját. A két asztalon lévő paklin így ugyanolyan értékű kártya foglal helyet legfelül. A szabályok szerint Darelld így kénytelen felvenni az eddig középre lerakott összes lapot, ami jelen esetben 22. Yeza a következő kört így 33, Darelld pedig 71 lappal indíthatja. Kivárja, míg a férfi megkeveri a felhúzott lapokat. Ha akarja, össze is rakhatja a már kezében lévőkkel vagy félreteheti, hogy kényelmesebben tudja a tenyerében tartani a pakliját.*
- Mintha megilletődött volna, Darelld *csipkelődik.
Yeza szépen kiegészíti az előtte lévő sort öt lapra és ha mindketten felkészültek, felcsaphatnak újabb két lapot.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:53:23
Üzenet elküldve: 2019-08-05 18:53:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard Silkton//
-Esetleg akkor ajánlhatok valami könnyű vacsorát? Talán egy forró levest? Biztos átmelegítené a szívét. *Teszi hozzá a végét, jóindulatú görbülettel a szája szegletében. Úgy érzi, sőt a férfi szavaiból egyértelműen az vehető ki, hogy feszült és gondterhelt, ezt pedig a saját portáján igen nehezen viseli. Szeretné, ha némiképp megnyugodna, talán akkor több értelmet is nyer a fejében az, amit így hirtelenjében rázúdított.*
-Van tároló, de inkább csak a fegyvereket ajánlott ott pihentetni, talán a bottal kivételt tehetünk. *Kacsint a vendégre cinkosul, közben a pult alatt pakolgatni kezd, általában ezzel foglalja el magát, valamint nem elhanyagolható a lelkére gyakorolt nyugtató hatása sem. Az kifejezetten megkönnyebbüléssel tölti el, hogy a férfi megfogalmazza, hogy nem bír isteni léttel, így most már nagy magabiztossággal tulajdonít neki némi bizalmat, talán mégsem annyira zavarodott, mint az elsőre látszott. Azonban az a két szó, ismét nyomasztó sóhajra ad okot számára, de ezúttal már csak mosolyog a dolgon, miután felpillant.*
-Nem tudom, hogy ennek most örüljek, vagy inkább zárjam be a pincébe, nehogy bajt hozzon a fejünkre. *Vicceli el a dolgot, hiszen míg saját bőrén nem tapasztalja és két szemével nem látja mekkora is a baj, addig csupán a hétköznapok nehézségeivel veszi fel a harcot. Majd nap végén, miután megverekedett a saját démonaival és megoldotta a problémákat, lefejti magáról a fényes páncélt, erőtlenül összerogy az ágyán, és a bársonyos szellőtől átjárt szobájában elhamvad, hogy némi alvás után megújult erővel induljon neki a következő munkanapnak.*
-Mit vár tőlem? *Teszi fel a kérdést.* -Ha arra hajt, hogy megszabadítsam a szenvedéseitől, akkor közölnöm kell, hogy nem bánok olyan jól a fegyverekkel, mint a forgatóikkal. *Emel fel egy tiszta poharat és gyönyörködik abban, ahogy a benti gyér fény táncot jár a makulátlan kristályon.
Ezek után lép csak ki a pult mögül, majd megteszi a kört a kártyapaklival.
Megnyugtatónak találja Darelld felajánlását, kap is érte egy kedves mosolyt, de nem szeretné zavarni őket, amíg saját maga is megbirkózik a feladattal. Az azonban kétségtelen, hogy jobban magába kell néznie ahhoz, hogy egy ilyen csevegést le tudjon vezényelni. Nem ehhez van szokva. A vendégek néha azt kérik, mesélje el egy napját, van amikor viszont kifejezetten háklisak a fecsegésre. Szeszélyes a lélek és itt ezen a helyen ez jól meg is mutatkozik, mint az is, hogy mennyi kifejezetten a végleteknek élő alak sodródik ki ide, ahol senki és semmi nem mond ítéletet rájuk e miatt.
Komblard láthatja, hogy egyedül sétál vissza a pulthoz, majd elfoglalja a helyét mögötte. Ekkor érkezik a férfi kérdése, amely a főnök holléte felől puhatolózik.~Tudtam, hogy ez lesz a vége, ő itt a legkapósabb árucikk.~ *
-Kérem, ne sértsen meg. *Szalad ki a száján halkan, majd úgy dönt, hogy legjobb tudásához mérten választ ad.*
-Ma még nem mutatkozott idekint, lehet, hogy várnia kell. *Nem tudhatja, mennyire hosszúra nyúlt az este, hiszen ő már egészen az elején kiütötte magát. Jobban mondva az alkohol és a dohány csábító táncába veszett, majd azok együttes erővel mászni kezdtek felfelé a torkában. Végül csak ki is találtak.*
-Esetleg akkor ajánlhatok valami könnyű vacsorát? Talán egy forró levest? Biztos átmelegítené a szívét. *Teszi hozzá a végét, jóindulatú görbülettel a szája szegletében. Úgy érzi, sőt a férfi szavaiból egyértelműen az vehető ki, hogy feszült és gondterhelt, ezt pedig a saját portáján igen nehezen viseli. Szeretné, ha némiképp megnyugodna, talán akkor több értelmet is nyer a fejében az, amit így hirtelenjében rázúdított.*
-Van tároló, de inkább csak a fegyvereket ajánlott ott pihentetni, talán a bottal kivételt tehetünk. *Kacsint a vendégre cinkosul, közben a pult alatt pakolgatni kezd, általában ezzel foglalja el magát, valamint nem elhanyagolható a lelkére gyakorolt nyugtató hatása sem. Az kifejezetten megkönnyebbüléssel tölti el, hogy a férfi megfogalmazza, hogy nem bír isteni léttel, így most már nagy magabiztossággal tulajdonít neki némi bizalmat, talán mégsem annyira zavarodott, mint az elsőre látszott. Azonban az a két szó, ismét nyomasztó sóhajra ad okot számára, de ezúttal már csak mosolyog a dolgon, miután felpillant.*
-Nem tudom, hogy ennek most örüljek, vagy inkább zárjam be a pincébe, nehogy bajt hozzon a fejünkre. *Vicceli el a dolgot, hiszen míg saját bőrén nem tapasztalja és két szemével nem látja mekkora is a baj, addig csupán a hétköznapok nehézségeivel veszi fel a harcot. Majd nap végén, miután megverekedett a saját démonaival és megoldotta a problémákat, lefejti magáról a fényes páncélt, erőtlenül összerogy az ágyán, és a bársonyos szellőtől átjárt szobájában elhamvad, hogy némi alvás után megújult erővel induljon neki a következő munkanapnak.*
-Mit vár tőlem? *Teszi fel a kérdést.* -Ha arra hajt, hogy megszabadítsam a szenvedéseitől, akkor közölnöm kell, hogy nem bánok olyan jól a fegyverekkel, mint a forgatóikkal. *Emel fel egy tiszta poharat és gyönyörködik abban, ahogy a benti gyér fény táncot jár a makulátlan kristályon.
Ezek után lép csak ki a pult mögül, majd megteszi a kört a kártyapaklival.
Megnyugtatónak találja Darelld felajánlását, kap is érte egy kedves mosolyt, de nem szeretné zavarni őket, amíg saját maga is megbirkózik a feladattal. Az azonban kétségtelen, hogy jobban magába kell néznie ahhoz, hogy egy ilyen csevegést le tudjon vezényelni. Nem ehhez van szokva. A vendégek néha azt kérik, mesélje el egy napját, van amikor viszont kifejezetten háklisak a fecsegésre. Szeszélyes a lélek és itt ezen a helyen ez jól meg is mutatkozik, mint az is, hogy mennyi kifejezetten a végleteknek élő alak sodródik ki ide, ahol senki és semmi nem mond ítéletet rájuk e miatt.
Komblard láthatja, hogy egyedül sétál vissza a pulthoz, majd elfoglalja a helyét mögötte. Ekkor érkezik a férfi kérdése, amely a főnök holléte felől puhatolózik.~Tudtam, hogy ez lesz a vége, ő itt a legkapósabb árucikk.~ *
-Kérem, ne sértsen meg. *Szalad ki a száján halkan, majd úgy dönt, hogy legjobb tudásához mérten választ ad.*
-Ma még nem mutatkozott idekint, lehet, hogy várnia kell. *Nem tudhatja, mennyire hosszúra nyúlt az este, hiszen ő már egészen az elején kiütötte magát. Jobban mondva az alkohol és a dohány csábító táncába veszett, majd azok együttes erővel mászni kezdtek felfelé a torkában. Végül csak ki is találtak.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-05 12:19:07
Üzenet elküldve: 2019-08-05 12:19:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
- Nem, ital nem... Még józannak kell maradnom.
*Sóhajt, miközben arra gondol, lassan inkább egy szobára lenne szüksége, ahol alhat. Tegnap délután óta talpon van, legkésőbb dél körül le kéne feküdnie. Az alvás nélküli lét nem megy neki olyan jól, mint másoknak. Ugyanakkor az ijedtség-teszt egész jól sikerül, a hölgyet talán tényleg érdekli picit a dolog. Általában az emberek átsiklanak az olyan dolgok felett, amik megölhetik őket, mert azok túl ijesztőek, meg úgyse tehetnek semmit. Akkor már jobb, ha nem léteznek.
~ Talán te vagy a hülye, hogy próbálkozol. Be kéne rúgni, aztán aludni. Meghívhatnád Sa'Terethet is egy körre. ~
Ennek hatására új ötlet fogalmazódik meg a fejében, de azt elég költséges lenne innen megvalósítani. Bár aztán fene tudja, talán majd megpróbálja...*
- Ha tudtam volna, hogy van tároló, rögtön ott hagytam volna *hazudja bűnbánóan, miközben az ajtó felé pillant* Majd legközelebb. Bár lehet, nincs elég jó csillagzatom ahhoz, hogy ilyeneket ígérjek.
*A hölgy persze újból megpróbál a hízelgés mesterkélt álarca mögé bújni, legalábbis Komblard nem hiszi, hogy valakit ilyen gyorsan meggyőzhetne arról, ki a fény az éjszakában.*
- Nem vagyok valami isten, ha a nyakunkba szakad itt valami démoni jelenség, az én fényem épp oly gyorsan fog kihunyni, mint bárki másé. Meg nem is tervezek soká maradni.
*Ez bizonyára komoly szívfájdalom a hölgynek, eggyel kevesebb fura fickó lesz a közelében. Viszont annak is ad egy csekély esélyt, hogy ezzel megnyugtatja, akkor meg mindenki nyert. Ő sem hazudott, a pultos meg jobban érzi magát, talán nem dobatnak ki olyat, aki em tervez soká maradni... Hát van ennek hátulütője egyáltalán?*
- Keresem a bajt *feleli némi gondolkodás után* Amióta csak Sa'Tereth megjelent ezen a földön, jóllehet, ennek még csak néhány éve, folyamatosan sötét erők munkálkodnak a háttérben. Főleg itt, főleg a Vérkertben, de vegyük például a pestist, ami nemrég tizedelte a népet. Lefogadom, hogy az is az ő műve volt. Ez meg, amit tegnap éjjel láttam, ez csak mágia műve lehetett. Vérmágia. Szóval azon kellemes alkalmak egyike ez, amikor nem csak keresem a bajt, de meg is találtam. Vagy a baj talált meg engem, ebben még nem vagyok biztos. Amíg önök itt még azzal hitegetik magukat, hogy bizonyára van más magyarázat a történtekre, én csírájában igyekszem elfojtani a dolgot. Ha hiszi, ha nem, ez közös érdekünk.
*Kivéve persze, ha a hölgy Sa'Terethnek hódol, és csak azért lépett közelebb hozzá, hogy egy óvatlan pillanatban kikaparja a szemét. Ez azonban nem történik meg. Komblard még kicsit el is szomorodik, már úgy beleélte magát a forgatókönyvbe.*
- Nagy-nagy kár *sóhajtja unottan. Érdekli is ezt a nőt, neki akkor is lesz megélhetése, ha démonok lepik el a kikötőt. Legalábbis Komblard bizonyos benne, hogy a sötét erők is vágynak néha nőkre.*
- Esetleg a főnök a közelben van? Akié ez az egész.
*Majd biccent, hogy menjen nyugodtan, nem tartóztatja. Lehet, itt mindenki Sa'Tereth híve, aztán siet elmondani hittársainak, hogy felkoncolandó szerzetes ücsörög a pultnál. Jó kis balhé lenne abból...
~ Bírjál a fantáziáddal, jó ember, most nem engedheted még meg magadnak, hogy megkéseljenek. Végre valami igazi démonügy van a kezeid között! ~
Ennek hatására lecsillapítja agya csetepatéra vágyó részeit, és békésen szemezget az étlappal, azért oda-odasandítva, nem többedmagával érkezik-e vissza a hölgy.*
- Nem, ital nem... Még józannak kell maradnom.
*Sóhajt, miközben arra gondol, lassan inkább egy szobára lenne szüksége, ahol alhat. Tegnap délután óta talpon van, legkésőbb dél körül le kéne feküdnie. Az alvás nélküli lét nem megy neki olyan jól, mint másoknak. Ugyanakkor az ijedtség-teszt egész jól sikerül, a hölgyet talán tényleg érdekli picit a dolog. Általában az emberek átsiklanak az olyan dolgok felett, amik megölhetik őket, mert azok túl ijesztőek, meg úgyse tehetnek semmit. Akkor már jobb, ha nem léteznek.
~ Talán te vagy a hülye, hogy próbálkozol. Be kéne rúgni, aztán aludni. Meghívhatnád Sa'Terethet is egy körre. ~
Ennek hatására új ötlet fogalmazódik meg a fejében, de azt elég költséges lenne innen megvalósítani. Bár aztán fene tudja, talán majd megpróbálja...*
- Ha tudtam volna, hogy van tároló, rögtön ott hagytam volna *hazudja bűnbánóan, miközben az ajtó felé pillant* Majd legközelebb. Bár lehet, nincs elég jó csillagzatom ahhoz, hogy ilyeneket ígérjek.
*A hölgy persze újból megpróbál a hízelgés mesterkélt álarca mögé bújni, legalábbis Komblard nem hiszi, hogy valakit ilyen gyorsan meggyőzhetne arról, ki a fény az éjszakában.*
- Nem vagyok valami isten, ha a nyakunkba szakad itt valami démoni jelenség, az én fényem épp oly gyorsan fog kihunyni, mint bárki másé. Meg nem is tervezek soká maradni.
*Ez bizonyára komoly szívfájdalom a hölgynek, eggyel kevesebb fura fickó lesz a közelében. Viszont annak is ad egy csekély esélyt, hogy ezzel megnyugtatja, akkor meg mindenki nyert. Ő sem hazudott, a pultos meg jobban érzi magát, talán nem dobatnak ki olyat, aki em tervez soká maradni... Hát van ennek hátulütője egyáltalán?*
- Keresem a bajt *feleli némi gondolkodás után* Amióta csak Sa'Tereth megjelent ezen a földön, jóllehet, ennek még csak néhány éve, folyamatosan sötét erők munkálkodnak a háttérben. Főleg itt, főleg a Vérkertben, de vegyük például a pestist, ami nemrég tizedelte a népet. Lefogadom, hogy az is az ő műve volt. Ez meg, amit tegnap éjjel láttam, ez csak mágia műve lehetett. Vérmágia. Szóval azon kellemes alkalmak egyike ez, amikor nem csak keresem a bajt, de meg is találtam. Vagy a baj talált meg engem, ebben még nem vagyok biztos. Amíg önök itt még azzal hitegetik magukat, hogy bizonyára van más magyarázat a történtekre, én csírájában igyekszem elfojtani a dolgot. Ha hiszi, ha nem, ez közös érdekünk.
*Kivéve persze, ha a hölgy Sa'Terethnek hódol, és csak azért lépett közelebb hozzá, hogy egy óvatlan pillanatban kikaparja a szemét. Ez azonban nem történik meg. Komblard még kicsit el is szomorodik, már úgy beleélte magát a forgatókönyvbe.*
- Nagy-nagy kár *sóhajtja unottan. Érdekli is ezt a nőt, neki akkor is lesz megélhetése, ha démonok lepik el a kikötőt. Legalábbis Komblard bizonyos benne, hogy a sötét erők is vágynak néha nőkre.*
- Esetleg a főnök a közelben van? Akié ez az egész.
*Majd biccent, hogy menjen nyugodtan, nem tartóztatja. Lehet, itt mindenki Sa'Tereth híve, aztán siet elmondani hittársainak, hogy felkoncolandó szerzetes ücsörög a pultnál. Jó kis balhé lenne abból...
~ Bírjál a fantáziáddal, jó ember, most nem engedheted még meg magadnak, hogy megkéseljenek. Végre valami igazi démonügy van a kezeid között! ~
Ennek hatására lecsillapítja agya csetepatéra vágyó részeit, és békésen szemezget az étlappal, azért oda-odasandítva, nem többedmagával érkezik-e vissza a hölgy.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-05 09:35:07
Üzenet elküldve: 2019-08-05 09:35:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Yeza, Darelld, Mady//
//Érintőlegesen Komblard//
- Természetesen.
*Bólint a javaslatra, hogy Madyvel együtt vegyék át a játékot. Úgyis jobb kártyákkal együtt mutatni, melyik lap milyen jellemzőkkel bír. A nő feszengését nem veszi észre, amit Alfonz ténykedése kelt. A Sellőház sosem üres, még ilyen korai órán is akad forgalom, tán még jól jön, hogy maradt. Bármikor jöhetnek bajkeverők. Szemrevételezése nem tart sokáig az idegen vendég körül, a visszajelzés szerint a férfi számol a jelenlétével, s megadták a kölcsönös tiszteletet egymásnak, Mady mosolya pedig biztosítja róla, hogy kézben tartja a dolgot. Aztán az engedélyt is megkapja, bár meglepetésére egy másik székre, mint amelyikre jogot kívánt formálni. Ez nyilván Yezához közelebb esik, hiszen alapvetően inkább szemben helyezkedett volna el.*
- Köszönöm.
*Pusztán ennyivel kommentálja a javaslatot, s úgy dönt, enged neki, felesleges udvariatlanság lenne ragaszkodnia saját elképzeléséhez. Kihúzza hát a mutatott széket és helyet foglal rajta, jobbját a térdén, balját az asztallapon támasztja meg. Talán adódik itt most egy kis ideje, hogy megválaszoljon egy korábbi kérdést.*
- Az új vezetés a Sellőházé, de elhivatottságot éreznek a környék biztonságosabbá tétele iránt is. A kikötőt jelenleg inkább elkerülik, vagy félve látogatják a tisztes emberek, e mulató vendégei pedig ráadásul híján sincsenek a pénznek, így a tolvajok célpontjaivá válhatnak.
*Túl sokat nem akar kiadni főnökeiről, főképp olyasmit nem, amivel árthat nekik. Véleménye szerint az nem titok, hogy a vendégek védelmét fontosnak érzik, talán jobb, ha mielőbb szárnyra kel a hír és minél többeket vonz. A Madyre vonatkozó észrevételre megint bólint, tekintete arrafelé mozdul.*
- Elképzelhető, hogy nem tudna elmélyedni a játékban, hacsak nem állít be maga helyett mást a pultba.
*Visszafordul Yezához, szája szegletébe megint mosoly ül.*
- Jó választás lenne. Ha nem bánja, hogy gyors szem és gyors kéz kell hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek nincs híján, ám talán nem igazságos a hátrány, amit a kínzó fejfájás okoz Önnek. Ha ennek ellenére is szeretne megmérkőzni, akkor állok elébe.
*Ekkortájt borul el Komblard botja, a csattanásra természetesen odakapja a tekintetét. Le sem veszi róla, míg meg nem győződik róla, hogy Mady nincs veszélyben. Aztán megint Yezára figyel, egy kicsit lehalkítja a hangját, mert személyes dolog következik. Tekintete a nő arcán nyugszik, hogy szavain túl reakcióiból is olvashasson.*
- Míg várakozunk, van kedve mesélni arról a hajóról? Akár Khult megkérhetem, hogy nézzen utána a kikötőben.
*Közben Mady megérkezik hozzájuk a kártyával, Darelld mindjárt kezébe is veszi a lapokat, hogy megkeverje.*
- Köszönjük! Ha valamiben segítség kell, itt vagyok.
*Bólint, s a maga részéről nem is tartja fel tovább.*
//Érintőlegesen Komblard//
- Természetesen.
*Bólint a javaslatra, hogy Madyvel együtt vegyék át a játékot. Úgyis jobb kártyákkal együtt mutatni, melyik lap milyen jellemzőkkel bír. A nő feszengését nem veszi észre, amit Alfonz ténykedése kelt. A Sellőház sosem üres, még ilyen korai órán is akad forgalom, tán még jól jön, hogy maradt. Bármikor jöhetnek bajkeverők. Szemrevételezése nem tart sokáig az idegen vendég körül, a visszajelzés szerint a férfi számol a jelenlétével, s megadták a kölcsönös tiszteletet egymásnak, Mady mosolya pedig biztosítja róla, hogy kézben tartja a dolgot. Aztán az engedélyt is megkapja, bár meglepetésére egy másik székre, mint amelyikre jogot kívánt formálni. Ez nyilván Yezához közelebb esik, hiszen alapvetően inkább szemben helyezkedett volna el.*
- Köszönöm.
*Pusztán ennyivel kommentálja a javaslatot, s úgy dönt, enged neki, felesleges udvariatlanság lenne ragaszkodnia saját elképzeléséhez. Kihúzza hát a mutatott széket és helyet foglal rajta, jobbját a térdén, balját az asztallapon támasztja meg. Talán adódik itt most egy kis ideje, hogy megválaszoljon egy korábbi kérdést.*
- Az új vezetés a Sellőházé, de elhivatottságot éreznek a környék biztonságosabbá tétele iránt is. A kikötőt jelenleg inkább elkerülik, vagy félve látogatják a tisztes emberek, e mulató vendégei pedig ráadásul híján sincsenek a pénznek, így a tolvajok célpontjaivá válhatnak.
*Túl sokat nem akar kiadni főnökeiről, főképp olyasmit nem, amivel árthat nekik. Véleménye szerint az nem titok, hogy a vendégek védelmét fontosnak érzik, talán jobb, ha mielőbb szárnyra kel a hír és minél többeket vonz. A Madyre vonatkozó észrevételre megint bólint, tekintete arrafelé mozdul.*
- Elképzelhető, hogy nem tudna elmélyedni a játékban, hacsak nem állít be maga helyett mást a pultba.
*Visszafordul Yezához, szája szegletébe megint mosoly ül.*
- Jó választás lenne. Ha nem bánja, hogy gyors szem és gyors kéz kell hozzá. Biztos vagyok benne, hogy ezeknek nincs híján, ám talán nem igazságos a hátrány, amit a kínzó fejfájás okoz Önnek. Ha ennek ellenére is szeretne megmérkőzni, akkor állok elébe.
*Ekkortájt borul el Komblard botja, a csattanásra természetesen odakapja a tekintetét. Le sem veszi róla, míg meg nem győződik róla, hogy Mady nincs veszélyben. Aztán megint Yezára figyel, egy kicsit lehalkítja a hangját, mert személyes dolog következik. Tekintete a nő arcán nyugszik, hogy szavain túl reakcióiból is olvashasson.*
- Míg várakozunk, van kedve mesélni arról a hajóról? Akár Khult megkérhetem, hogy nézzen utána a kikötőben.
*Közben Mady megérkezik hozzájuk a kártyával, Darelld mindjárt kezébe is veszi a lapokat, hogy megkeverje.*
- Köszönjük! Ha valamiben segítség kell, itt vagyok.
*Bólint, s a maga részéről nem is tartja fel tovább.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-04 14:54:25
Üzenet elküldve: 2019-08-04 14:54:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard Silkton//
*Bár ezt a vendég nem sejtheti, de mímelni a mosolyt elég fárasztó, így a legkönnyebb, ha mindenkiről a legjobbat feltételezi az ember, úgy könnyű kedvesnek lenni és még csak erőlködnie se kell hozzá. Éspedig, az újonnan betérő férfiről alkotott kép, nem tudhatja, lehet igaz is. Az pedig, hogy az érdeklődése középpontjában egyelőre ő áll és nem a megszokott, inkább egy sokkal szelídebb, jóindulatúbb értelemben, csupán erősíti azt a képet, amelyet a nő belépéskor megalkotott róla a fejében. Mikor pedig ismét megszólal, megint csak nagyon rejtélyes utalással, még mindig nem tudja mi lesz ennek a vége.*
-Az aggodalom? Esetleg valami itókába kívánja fojtani azt a borzalmas szörnyeteget? *Kérdi, hisz ilyet már látott nem egyet, hogy a férfi, ha nagy a gondja az italért nyúl, nem is lassan és nem is kevés mennyiségben. Ez sokkal inkább megszokott, minthogy a felől érdeklődjenek, hogy aludt az este. Aztán csak előáll a farbával, ami nem kicsit ijeszti meg a nőt, bár tekintetével csak issza a férfi szavait, mert egyrészt ez a dolga, másrészt pedig érdekesnek találja a szavait. ~Hátborzongató. ~ Egyre inkább ezzel az egy szóval körül tudja írni a vendéget. Mikor végére ér az álom leírásának, leteszi a poharat, amelyet eddig a kezében forgatott és a konyharuhát is, még szerencse, hisz ekkor csattan a padlón a bot, amire hátraugrik. Egyértelműen nem kicsit hozta rá a frászt a férfi és nem is tetszik ez neki. Magában a gonoszban hisz és az itt hallottak alapján más is úgy véli, hogy a kikötőben a legaktívabb a jelenléte, de maga még semmiféle bizonyítékát nem látta a dolognak a saját szemével. Vesz egy mély levegőt, majd kicsit megigazítja a vállain a blúzt, és kilép a pultból és odaáll a férfi mellé.*
-Ez elég félelmetes még álomnak is valóban. *Húzza előzékeny mosolyra a száját.*
-Eléggé megijesztett, kérem, többet ne hozza rám a frászt a kis barátja, vagy kénytelen leszek száműzni az ajtó melletti tárolóba. *Még mindig nem érződik semmiféle rosszallás a hangjában, csupán még két biztos talpán áll a földön, egyre inkább azt gondolva, hogy a férfi azzal a céllal érkezett, hogy ezt mindenkinek odabent elmesélje.*
-Ha pedig maga a fény az éjszakában, akkor nincs mitől tartanunk, most hogy betért hozzánk, nem igaz? *Szippant egyet a férfi körül derengő levegőből észrevétlen és megállapítja, hogy nem az ital volt az, amely ezeket mondatta vele, így egyre inkább terelődnek a gondolatai a felé, hogy valami zavarodott prófétával áll szemben.*
-Elnézést a kérdésért, előre is röstellem, de elárulná, hogy mivel foglalkozik? *Tudakolja még mindig kedves hangon, ha már ugyebár beszélgetnek. Semmi oka hinni egyelőre a vendégnek, hiszen ezt eddig mástól még nem igen hallotta, a fejfájásra és az ő rossz éjszakájára is van egyéb magyarázat természetesen.*
-Igazán kár lenne, ha a Sellő háza táján történne valami ilyesféle. Igazán kellemes hely, nem gondolja? Az étel is pompás és a fürdőnkre se lehet panasza senkinek. *Válaszol, ahogy egy jó alkalmazottól elvárható.*
-Elnézését kérem, egy pillanat és visszatérek, szavát ne feledje. *Emeli fel az egyik mutatóujját a férfi irányába.*
//Darelld és Yeza//
*Nemrég talált néhány pakli kártyát a pult alatt egy kupacban, és egyet odakészített magának, ezért most benyúl a pult mögé, amely egy szépen díszített nád dobozban várja, hogy ismét szükség legyen rá. Látszik a csomagoláson is, hogy használták már mások is, de igényes és minden lapja megvan. A kezébe veszi és odasétál Darelldék asztalához, majd leteszi.*
-Találtam néhány paklival, talán ez volt a legjobb állapotban. Jó játékot, sajnos ezúttal nem tarthatok veletek. *Hajol meg, aztán ismét visszatér a pult mögé, hogy a furcsa alakot szemmel tartsa, esetleg kiszolgálja azzal, amit kér.*
*Bár ezt a vendég nem sejtheti, de mímelni a mosolyt elég fárasztó, így a legkönnyebb, ha mindenkiről a legjobbat feltételezi az ember, úgy könnyű kedvesnek lenni és még csak erőlködnie se kell hozzá. Éspedig, az újonnan betérő férfiről alkotott kép, nem tudhatja, lehet igaz is. Az pedig, hogy az érdeklődése középpontjában egyelőre ő áll és nem a megszokott, inkább egy sokkal szelídebb, jóindulatúbb értelemben, csupán erősíti azt a képet, amelyet a nő belépéskor megalkotott róla a fejében. Mikor pedig ismét megszólal, megint csak nagyon rejtélyes utalással, még mindig nem tudja mi lesz ennek a vége.*
-Az aggodalom? Esetleg valami itókába kívánja fojtani azt a borzalmas szörnyeteget? *Kérdi, hisz ilyet már látott nem egyet, hogy a férfi, ha nagy a gondja az italért nyúl, nem is lassan és nem is kevés mennyiségben. Ez sokkal inkább megszokott, minthogy a felől érdeklődjenek, hogy aludt az este. Aztán csak előáll a farbával, ami nem kicsit ijeszti meg a nőt, bár tekintetével csak issza a férfi szavait, mert egyrészt ez a dolga, másrészt pedig érdekesnek találja a szavait. ~Hátborzongató. ~ Egyre inkább ezzel az egy szóval körül tudja írni a vendéget. Mikor végére ér az álom leírásának, leteszi a poharat, amelyet eddig a kezében forgatott és a konyharuhát is, még szerencse, hisz ekkor csattan a padlón a bot, amire hátraugrik. Egyértelműen nem kicsit hozta rá a frászt a férfi és nem is tetszik ez neki. Magában a gonoszban hisz és az itt hallottak alapján más is úgy véli, hogy a kikötőben a legaktívabb a jelenléte, de maga még semmiféle bizonyítékát nem látta a dolognak a saját szemével. Vesz egy mély levegőt, majd kicsit megigazítja a vállain a blúzt, és kilép a pultból és odaáll a férfi mellé.*
-Ez elég félelmetes még álomnak is valóban. *Húzza előzékeny mosolyra a száját.*
-Eléggé megijesztett, kérem, többet ne hozza rám a frászt a kis barátja, vagy kénytelen leszek száműzni az ajtó melletti tárolóba. *Még mindig nem érződik semmiféle rosszallás a hangjában, csupán még két biztos talpán áll a földön, egyre inkább azt gondolva, hogy a férfi azzal a céllal érkezett, hogy ezt mindenkinek odabent elmesélje.*
-Ha pedig maga a fény az éjszakában, akkor nincs mitől tartanunk, most hogy betért hozzánk, nem igaz? *Szippant egyet a férfi körül derengő levegőből észrevétlen és megállapítja, hogy nem az ital volt az, amely ezeket mondatta vele, így egyre inkább terelődnek a gondolatai a felé, hogy valami zavarodott prófétával áll szemben.*
-Elnézést a kérdésért, előre is röstellem, de elárulná, hogy mivel foglalkozik? *Tudakolja még mindig kedves hangon, ha már ugyebár beszélgetnek. Semmi oka hinni egyelőre a vendégnek, hiszen ezt eddig mástól még nem igen hallotta, a fejfájásra és az ő rossz éjszakájára is van egyéb magyarázat természetesen.*
-Igazán kár lenne, ha a Sellő háza táján történne valami ilyesféle. Igazán kellemes hely, nem gondolja? Az étel is pompás és a fürdőnkre se lehet panasza senkinek. *Válaszol, ahogy egy jó alkalmazottól elvárható.*
-Elnézését kérem, egy pillanat és visszatérek, szavát ne feledje. *Emeli fel az egyik mutatóujját a férfi irányába.*
//Darelld és Yeza//
*Nemrég talált néhány pakli kártyát a pult alatt egy kupacban, és egyet odakészített magának, ezért most benyúl a pult mögé, amely egy szépen díszített nád dobozban várja, hogy ismét szükség legyen rá. Látszik a csomagoláson is, hogy használták már mások is, de igényes és minden lapja megvan. A kezébe veszi és odasétál Darelldék asztalához, majd leteszi.*
-Találtam néhány paklival, talán ez volt a legjobb állapotban. Jó játékot, sajnos ezúttal nem tarthatok veletek. *Hajol meg, aztán ismét visszatér a pult mögé, hogy a furcsa alakot szemmel tartsa, esetleg kiszolgálja azzal, amit kér.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:48:10
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:48:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
//Érintőlegesen Darelld//
*Igazából jól esik neki a kedves fogadtatás, még akkor is, ha tudja, hogy nem neki, hanem a pénzének szól. Mivel nincs egy közeli ismerőse sem, nem igazán tapasztalhat őszinte örömöt mások arcán, amikor betér valahová. Ő mindig idegen. Ilyenformán ez a tettetett öröm is megteszi, ha nagyon igyekszik, még élvezni is tudja. De persze a jó dolgok nem tartanak örökké, ő maga is szép lassan leszáll a földre:*
- Nem a kedvességem hozott ide, inkább az aggodalom.
*És itt most nem az attól való félelemre céloz, hogy szűzen hal meg, de amint kissé belegondol a dologba, úgy dönt, a jövőben fogalmazhatna kevésbé... rejtélyesen. Legalább amíg kiér eme buja bűnbarlangi bohózatból. Amikor a nő félrepillant, ösztönösen követi, mert az ilyen pillantások után szoktak jönni a kidobók, az meg csetepatét jelent, sok kapott, és vajmi kevés kiosztott pofont. Azonban a picit odébb álldogáló fickó csak biccent neki, amit persze viszonoz. Eztán újból a nőre irányulhat minden figyelme.*
- Ne szégyellje magát emiatt, voltak bőven, akiknek rossz volt az éjszakája. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, mindenkinek a környéken, talán az egész kikötőben. Nehéz így aludni...
*Sóhajt egyet, és igyekszik nem belealudni az étlapba. Közben a kérdés egyfajta menekülőutat kínál neki, ezzel együtt arra is rájön, hogy az éhség meg a szomjúság most úgyis másodlagos számára.*
- Hogy én mit álmodtam? Elmondom én, hogy mit álmodtam... A sötétség bekebelezett mindent. Talán nem csak a környéket, hanem az egész kikötőt. Lehet, az egész világot, nem tudhatom. A föld mozgott a talpam alatt, a tenger háborgott, az ég meghasadt. Kutyaugatás mindenfelé, mintha ők érezték volna azt, amit mi nem. A sötétben jártam, mint a fény utolsó lámpása, pislákolva, haldokolva. *A fuldokolva szót szándékosan hagyja ki.* És ha ez még nem lett volna elég őrült, láttam még mást is, bár azt már csak egy teremtmény tudhatja, valóban láttam-e, vagy képzelődtem. A hasadás az égen, mintha vér hullana alá... Majd valami fényes csóva, akkor már tényleg azt hittem, hogy a képzeletem játszik velem. Láttam már őrült dolgokat, de ez... Minden pillanatban azt hittem, hogy valami óriási démon, ami eddig a kikötő alatt mozgolódott, felszínre tör, és mindannyian meghalunk. Aztán a sötétség szép lassan eloszlott. A morajlás, a fényjáték, minden elcsendesedett, és a fény diadalmaskodott. Egyelőre. Én pedig továbbhaladtam, betértem ide, és még mindig emésztem a tényt, hogy nem álmodtam. Ez nem egy álom volt, vagy őrült látomás. Itt az éjjel történt valami, a kutyák tudták már a legelejétől, azért ugattak olyan veszettül. De szerintem érezte mindenki, a lelke mélyén, ezért aludt ön is nyugtalanul. Eddig bárki, akit megkérdeztem, osztozott ezen a problémán. És még most is tudjuk, hogy baj van. Az a kis nyugtalanság, ami ott ül a szíveken... Az enyémén persze, mert én olyat láttam, amit soha nem akartam. De szerintem, ha magába néz... Találni fog ott egy furcsa, bizsergető érzést, mintha az ösztönök, amiket a józanul gondolkodó ember igyekszik figyelmen kívül hagyni, üvöltenének, hogy baj van.
*A fabot pedig, mely eddig a pultnak támasztva pihent, most jelentőségteljes koppanással dől el. Komblard kicsit meglökte térdével, csak hogy lássa, hogy reagál a hölgy a hirtelen koppanásra. Ha elmélyülten hallgatta, esetleg még hitt is neki, akkor olyan lesz, mint aki álmából riad, ha viszont legfeljebb a szeme rezzen ("Na, a részeg disznó elejtett valamit"), akkor arra fog tippelni, hogy már az elejétől fogva nem hitt neki, vagy nem érdekli a dolog. Bárhogy is, ő azonnal elnézést fog kérni.*
- Bocsánat, az én hibám, rosszul támasztottam ide ezt a vackot *és lehajol érte, majd újból nekitámasztja a pultnak.* Na mit gondol, ha történne itt valami, érintve érezné magát?
*Addig kár faggatózni, amíg nem tudja, érdekli-e igazán a hölgyet a dolog. Mindenki tagadással reagál, ha ég a ház, persze... Nem is azt várja, hogy elhiggye neki, hogy valami hatalmas csóva csapott fel az ég felé, azt ő maga is nehezen hiszi, pedig látta. De ha a hölgy hajlandó elhinni, hogy valami készülődik itt, ami akár konkrétan az ő alvóhelyét, megélhetését is veszélyeztetheti, az már elég. Számít akkor az, hogy épp a Sötét Isten, vagy a Patkányok munkálkodnak?*
//Érintőlegesen Darelld//
*Igazából jól esik neki a kedves fogadtatás, még akkor is, ha tudja, hogy nem neki, hanem a pénzének szól. Mivel nincs egy közeli ismerőse sem, nem igazán tapasztalhat őszinte örömöt mások arcán, amikor betér valahová. Ő mindig idegen. Ilyenformán ez a tettetett öröm is megteszi, ha nagyon igyekszik, még élvezni is tudja. De persze a jó dolgok nem tartanak örökké, ő maga is szép lassan leszáll a földre:*
- Nem a kedvességem hozott ide, inkább az aggodalom.
*És itt most nem az attól való félelemre céloz, hogy szűzen hal meg, de amint kissé belegondol a dologba, úgy dönt, a jövőben fogalmazhatna kevésbé... rejtélyesen. Legalább amíg kiér eme buja bűnbarlangi bohózatból. Amikor a nő félrepillant, ösztönösen követi, mert az ilyen pillantások után szoktak jönni a kidobók, az meg csetepatét jelent, sok kapott, és vajmi kevés kiosztott pofont. Azonban a picit odébb álldogáló fickó csak biccent neki, amit persze viszonoz. Eztán újból a nőre irányulhat minden figyelme.*
- Ne szégyellje magát emiatt, voltak bőven, akiknek rossz volt az éjszakája. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, mindenkinek a környéken, talán az egész kikötőben. Nehéz így aludni...
*Sóhajt egyet, és igyekszik nem belealudni az étlapba. Közben a kérdés egyfajta menekülőutat kínál neki, ezzel együtt arra is rájön, hogy az éhség meg a szomjúság most úgyis másodlagos számára.*
- Hogy én mit álmodtam? Elmondom én, hogy mit álmodtam... A sötétség bekebelezett mindent. Talán nem csak a környéket, hanem az egész kikötőt. Lehet, az egész világot, nem tudhatom. A föld mozgott a talpam alatt, a tenger háborgott, az ég meghasadt. Kutyaugatás mindenfelé, mintha ők érezték volna azt, amit mi nem. A sötétben jártam, mint a fény utolsó lámpása, pislákolva, haldokolva. *A fuldokolva szót szándékosan hagyja ki.* És ha ez még nem lett volna elég őrült, láttam még mást is, bár azt már csak egy teremtmény tudhatja, valóban láttam-e, vagy képzelődtem. A hasadás az égen, mintha vér hullana alá... Majd valami fényes csóva, akkor már tényleg azt hittem, hogy a képzeletem játszik velem. Láttam már őrült dolgokat, de ez... Minden pillanatban azt hittem, hogy valami óriási démon, ami eddig a kikötő alatt mozgolódott, felszínre tör, és mindannyian meghalunk. Aztán a sötétség szép lassan eloszlott. A morajlás, a fényjáték, minden elcsendesedett, és a fény diadalmaskodott. Egyelőre. Én pedig továbbhaladtam, betértem ide, és még mindig emésztem a tényt, hogy nem álmodtam. Ez nem egy álom volt, vagy őrült látomás. Itt az éjjel történt valami, a kutyák tudták már a legelejétől, azért ugattak olyan veszettül. De szerintem érezte mindenki, a lelke mélyén, ezért aludt ön is nyugtalanul. Eddig bárki, akit megkérdeztem, osztozott ezen a problémán. És még most is tudjuk, hogy baj van. Az a kis nyugtalanság, ami ott ül a szíveken... Az enyémén persze, mert én olyat láttam, amit soha nem akartam. De szerintem, ha magába néz... Találni fog ott egy furcsa, bizsergető érzést, mintha az ösztönök, amiket a józanul gondolkodó ember igyekszik figyelmen kívül hagyni, üvöltenének, hogy baj van.
*A fabot pedig, mely eddig a pultnak támasztva pihent, most jelentőségteljes koppanással dől el. Komblard kicsit meglökte térdével, csak hogy lássa, hogy reagál a hölgy a hirtelen koppanásra. Ha elmélyülten hallgatta, esetleg még hitt is neki, akkor olyan lesz, mint aki álmából riad, ha viszont legfeljebb a szeme rezzen ("Na, a részeg disznó elejtett valamit"), akkor arra fog tippelni, hogy már az elejétől fogva nem hitt neki, vagy nem érdekli a dolog. Bárhogy is, ő azonnal elnézést fog kérni.*
- Bocsánat, az én hibám, rosszul támasztottam ide ezt a vackot *és lehajol érte, majd újból nekitámasztja a pultnak.* Na mit gondol, ha történne itt valami, érintve érezné magát?
*Addig kár faggatózni, amíg nem tudja, érdekli-e igazán a hölgyet a dolog. Mindenki tagadással reagál, ha ég a ház, persze... Nem is azt várja, hogy elhiggye neki, hogy valami hatalmas csóva csapott fel az ég felé, azt ő maga is nehezen hiszi, pedig látta. De ha a hölgy hajlandó elhinni, hogy valami készülődik itt, ami akár konkrétan az ő alvóhelyét, megélhetését is veszélyeztetheti, az már elég. Számít akkor az, hogy épp a Sötét Isten, vagy a Patkányok munkálkodnak?*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:37:02
Üzenet elküldve: 2019-08-04 13:37:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld//
//Érintőlegesen Komblard, Mady//
- Szívesen elmondom a szabályokat *bólint a kérésre.* - De várjuk meg vele Maydeleine kisasszonyt is, hátha neki is szüksége van egy kis útmutatásra a játék kapcsán.
*Alfonz közben nekilát bezárni az ablakokat, elhúzni a függönyöket. Ahogy lassacskán a hely bezárul, mint egy ékes kagyló, s kint reked minden természetes fény, Yezát valahogy rossz érzések fogják el. Nem tudná megmagyarázni és nem is tart soká. Meglehet, csak a rá kiszabott büntetések egyike rémlik fel benne. Márpedig ő aztán igazán sok időt töltött penitenciával nem is oly hosszú élete során.
Valamikor eközben lép be a fogadótérbe a csuklyás alak. Ahogy látja, Darelld azonnal felveszi a szolgálatot, de ez már meg sem lepi. Hagy neki időt, hogy felmérje az érkezőt, hogy pillantásuk találkozzon a félvérével, talán Alfonzéval is. Csak akkor szólal meg újra, mikor a férfi már lerótta a kötelesség körét, s ismét rá figyel.*
- Kérem *tesz invitáló mozdulatot az egyik szék felé, amelyik nem az melyen Darelld támaszkodik, hanem egy másik, melyen helyet foglalva sokkal kényelmesebben ráláthat a pultra forgolódás nélkül.*
- Úgy tűnik Maydeleine kisasszonynak elfoglaltsága akadt *hümment.* - De ha így áll a helyzet, és ha végül azért akad kártya, talán játszhatnánk mást. Az Addra is ismerős Önnek? Ahhoz most nagyobb kedvem lenne. Gyorsabb, élénkebb játék a Dzsah-Rylnál és az kétszemélyes. A Dzsah-Ryl viszont jobb úgy, ha többen vagyunk hozzá. Mit mond?
//Érintőlegesen Komblard, Mady//
- Szívesen elmondom a szabályokat *bólint a kérésre.* - De várjuk meg vele Maydeleine kisasszonyt is, hátha neki is szüksége van egy kis útmutatásra a játék kapcsán.
*Alfonz közben nekilát bezárni az ablakokat, elhúzni a függönyöket. Ahogy lassacskán a hely bezárul, mint egy ékes kagyló, s kint reked minden természetes fény, Yezát valahogy rossz érzések fogják el. Nem tudná megmagyarázni és nem is tart soká. Meglehet, csak a rá kiszabott büntetések egyike rémlik fel benne. Márpedig ő aztán igazán sok időt töltött penitenciával nem is oly hosszú élete során.
Valamikor eközben lép be a fogadótérbe a csuklyás alak. Ahogy látja, Darelld azonnal felveszi a szolgálatot, de ez már meg sem lepi. Hagy neki időt, hogy felmérje az érkezőt, hogy pillantásuk találkozzon a félvérével, talán Alfonzéval is. Csak akkor szólal meg újra, mikor a férfi már lerótta a kötelesség körét, s ismét rá figyel.*
- Kérem *tesz invitáló mozdulatot az egyik szék felé, amelyik nem az melyen Darelld támaszkodik, hanem egy másik, melyen helyet foglalva sokkal kényelmesebben ráláthat a pultra forgolódás nélkül.*
- Úgy tűnik Maydeleine kisasszonynak elfoglaltsága akadt *hümment.* - De ha így áll a helyzet, és ha végül azért akad kártya, talán játszhatnánk mást. Az Addra is ismerős Önnek? Ahhoz most nagyobb kedvem lenne. Gyorsabb, élénkebb játék a Dzsah-Rylnál és az kétszemélyes. A Dzsah-Ryl viszont jobb úgy, ha többen vagyunk hozzá. Mit mond?
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-04 09:09:47
Üzenet elküldve: 2019-08-04 09:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard Silkton//
//érintőlegesen Darelld és Yeza//
*Ritkán találkozhat olyan vendéggel, aki belépéskor nincs tisztában a Sellőben fellelhető szolgáltatásokkal, hiszen kikötő szerte, sőt, feltételezi, hogy még a városba is eljutott a hírük. De persze pont ezért, mert a férfi tekintetéből egyértelműen kiolvasható némi zavartság, úgy dönt az átlagosnál is több megértést és kedvességet fog tanúsítani. Bár az érzést még soha se élte át, mivel mióta az eszét tudja bordélyban él, így csak sejtheti, mennyire furcsa és kellemetlen lehet egy ivóba betérve rádöbbenni, hogy akármit megkaphat az ember, amit a szemével lát vagy el tud képzelni, némi arany ellenében. ~Nem, azt hiszem túl kicsit ehhez a fantáziám. ~ Mosolyodik el szélesebben, ahogy a másik arcát fürkészi, felvesz egy poharat a kezébe és törölgetni kezdi, csak úgy pótcselekvés képen.*
-Akkor jól sejtettem. Örülünk, hogy ezúttal mégis hozzánk tért be, ez nagyon kedves öntől. *Aztán végül előhozakodik a lényeggel, bár azért sejtette, ha nem volt tisztában a hely rendeltetésével, akkor esetleg lerészegedni tért be vagy puszta kíváncsiság hajtotta egészen az ajtóig. Ha jól emlékszik volt már itt más is hasonló célzattal, neki se tudott kielégítő választ adni, így csak észrevétlen, magában kifújja azt a bizonyos gondterhes levegőt, ami a kérés után feltört belőle. Közben félre pillant Darelldre és Yezára, így megint eszébe jut a pakli kártya. Szemével a pult tetején is körbenéz, hátha ott tartják az ilyen dolgokat. Persze Darelldnek is egy megnyugtató mosolyt küld, úgy fest, egyelőre megbirkózik az üggyel, nincs szükség arra, hogy ő is ott hagyja a vendéget.*
-Milyen információra gondol? *Halkítja le a hangját, azonban, mikor a valódi kérdések elhangzanak a szemei tágra nyílnak és úgy is maradnak egy jó ideig, még a kezében a pohártörölgetés is félbeszakad. ~Most komolyan azért jött be, hogy a felől érdeklődjön, hogy alszom? ~ Nem kicsit zökkenti ki a dologgal, ez szembetűnő, aztán úgy dönt, hogy ez nem igazán bizalmas információ így kiadhatja, bár furcsa perverziónak tartja még ő is, nem mintha nem találkozott volna már érdekes dolgokkal a munkája során.*
-Bevallom őszintén, ma reggel verejtékben fürödve ébredtem, de, hogy mit álmodtam, az rejtély. *Mosolyog kedvesen, egyelőre csak tapintatosságnak veszi a kérdést, hisz lehet, hogy a férfi csak ezzel a kérdéssel akarja megalapozni a későbbi jobb légkört, esetleg már kinézte magának egy körre, csak nem tudja, hogy vezesse fel. Azt pedig, hogy valószínű az esti pipázástól és attól az éhgyomorra ráküldött pohár bortól aludt olyan veszett rosszul megítélése szerint, már nem is említi. Bár felrémlik benne, hogy Yeza is fejfájásra, meg elégtelen ágynyugalomra panaszkodott, de bizonyára csak véletlen lehet.*
-És ön? Szépeket álmodott az elmúlt este? *Kérdez vissza illedelmesen, ha már csevegnek, hogy oldja a légkört.*
//érintőlegesen Darelld és Yeza//
*Ritkán találkozhat olyan vendéggel, aki belépéskor nincs tisztában a Sellőben fellelhető szolgáltatásokkal, hiszen kikötő szerte, sőt, feltételezi, hogy még a városba is eljutott a hírük. De persze pont ezért, mert a férfi tekintetéből egyértelműen kiolvasható némi zavartság, úgy dönt az átlagosnál is több megértést és kedvességet fog tanúsítani. Bár az érzést még soha se élte át, mivel mióta az eszét tudja bordélyban él, így csak sejtheti, mennyire furcsa és kellemetlen lehet egy ivóba betérve rádöbbenni, hogy akármit megkaphat az ember, amit a szemével lát vagy el tud képzelni, némi arany ellenében. ~Nem, azt hiszem túl kicsit ehhez a fantáziám. ~ Mosolyodik el szélesebben, ahogy a másik arcát fürkészi, felvesz egy poharat a kezébe és törölgetni kezdi, csak úgy pótcselekvés képen.*
-Akkor jól sejtettem. Örülünk, hogy ezúttal mégis hozzánk tért be, ez nagyon kedves öntől. *Aztán végül előhozakodik a lényeggel, bár azért sejtette, ha nem volt tisztában a hely rendeltetésével, akkor esetleg lerészegedni tért be vagy puszta kíváncsiság hajtotta egészen az ajtóig. Ha jól emlékszik volt már itt más is hasonló célzattal, neki se tudott kielégítő választ adni, így csak észrevétlen, magában kifújja azt a bizonyos gondterhes levegőt, ami a kérés után feltört belőle. Közben félre pillant Darelldre és Yezára, így megint eszébe jut a pakli kártya. Szemével a pult tetején is körbenéz, hátha ott tartják az ilyen dolgokat. Persze Darelldnek is egy megnyugtató mosolyt küld, úgy fest, egyelőre megbirkózik az üggyel, nincs szükség arra, hogy ő is ott hagyja a vendéget.*
-Milyen információra gondol? *Halkítja le a hangját, azonban, mikor a valódi kérdések elhangzanak a szemei tágra nyílnak és úgy is maradnak egy jó ideig, még a kezében a pohártörölgetés is félbeszakad. ~Most komolyan azért jött be, hogy a felől érdeklődjön, hogy alszom? ~ Nem kicsit zökkenti ki a dologgal, ez szembetűnő, aztán úgy dönt, hogy ez nem igazán bizalmas információ így kiadhatja, bár furcsa perverziónak tartja még ő is, nem mintha nem találkozott volna már érdekes dolgokkal a munkája során.*
-Bevallom őszintén, ma reggel verejtékben fürödve ébredtem, de, hogy mit álmodtam, az rejtély. *Mosolyog kedvesen, egyelőre csak tapintatosságnak veszi a kérdést, hisz lehet, hogy a férfi csak ezzel a kérdéssel akarja megalapozni a későbbi jobb légkört, esetleg már kinézte magának egy körre, csak nem tudja, hogy vezesse fel. Azt pedig, hogy valószínű az esti pipázástól és attól az éhgyomorra ráküldött pohár bortól aludt olyan veszett rosszul megítélése szerint, már nem is említi. Bár felrémlik benne, hogy Yeza is fejfájásra, meg elégtelen ágynyugalomra panaszkodott, de bizonyára csak véletlen lehet.*
-És ön? Szépeket álmodott az elmúlt este? *Kérdez vissza illedelmesen, ha már csevegnek, hogy oldja a légkört.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-04 00:35:21
Üzenet elküldve: 2019-08-04 00:35:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Érintőlegesen Komblard, Mady//
*Alighogy Mady visszatér Yeza asztalától a pulthoz, s Alfonz végez a nyílászárók becsukásával, majd a függönyök elrendezésével, új vendéget fúj erre a kikötői szél. Mostanság sokan érkeztek munkát keresni, ezért nem olyan ritka látvány, ha nem kifejezetten elegáns vendég toppan be, és esetleg tanácstalanul néz először körbe. Igaz, az egyszerű ruházata és a látható fémfegyverek hiánya miatt különbözik azoktól, akik a napokban jöttek, de sosem lehet tudni.
Darelld még a szék támláját fogja, várva Yeza engedélyére, hogy leülhessen az asztalához, ám először szemrevételezi az idegent. Nem tűnik fenyegetőnek, ezért érdeklődése elsősorban rutin, másodsorban készen áll, ha netán eligazításra lenne szükség a részéről, például az említett munkaügyben. Ralas úr korán távozott új öltözetében és még nem tért vissza. Zammiria kisasszonyt még nem látta ma, elképzelhető, hogy alszik, ha őt sem hagyta pihenni az éjszaka vibráló nyugtalanság. A gyors felmérés után úgy dönt, Madyre bízza, mihez kezd a vendéggel, ha már úgyis szóba elegyedtek. Ha jelzi, akár csak tekintetével, hogy szükség van rá, természetesen nem lesz rest odamenni. Amennyiben Komblard feléje nézne, biccent felé üdvözlésképpen.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.04 00:44:29
*Alighogy Mady visszatér Yeza asztalától a pulthoz, s Alfonz végez a nyílászárók becsukásával, majd a függönyök elrendezésével, új vendéget fúj erre a kikötői szél. Mostanság sokan érkeztek munkát keresni, ezért nem olyan ritka látvány, ha nem kifejezetten elegáns vendég toppan be, és esetleg tanácstalanul néz először körbe. Igaz, az egyszerű ruházata és a látható fémfegyverek hiánya miatt különbözik azoktól, akik a napokban jöttek, de sosem lehet tudni.
Darelld még a szék támláját fogja, várva Yeza engedélyére, hogy leülhessen az asztalához, ám először szemrevételezi az idegent. Nem tűnik fenyegetőnek, ezért érdeklődése elsősorban rutin, másodsorban készen áll, ha netán eligazításra lenne szükség a részéről, például az említett munkaügyben. Ralas úr korán távozott új öltözetében és még nem tért vissza. Zammiria kisasszonyt még nem látta ma, elképzelhető, hogy alszik, ha őt sem hagyta pihenni az éjszaka vibráló nyugtalanság. A gyors felmérés után úgy dönt, Madyre bízza, mihez kezd a vendéggel, ha már úgyis szóba elegyedtek. Ha jelzi, akár csak tekintetével, hogy szükség van rá, természetesen nem lesz rest odamenni. Amennyiben Komblard feléje nézne, biccent felé üdvözlésképpen.*
A hozzászólás írója (Darelld Oryw [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.04 00:44:29
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-03 22:26:21
Üzenet elküldve: 2019-08-03 22:26:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Enyhén megbámulják, ez belefér. Ellenséges légkört kitapintani nem tud, de persze ez múlhat azon is, hogy a légkör általában nem egy tapintható valami. A lány a pultnál meglepően barátságosan fogadja, ez kissé furcsa is. Persze jobb helyeken nem úgy viselkednek a vendéggel, mint amit most vakartak le a cipőről, de ő valahogy még egy lépcsőfokkal feljebb lépett a lelkes fogadtatások végtelen csigalépcsőjén. Ez egy rövid pillanatra gyanakvással tölti el, de a dekorációval együtt az egész egyetlen nagy egésszé kezd összeállni.
~ Ez egy bordély? ~
Eléggé büszke magára a gyors felismerésért, noha azért eléggé szintidőn aluli teljesítmény volt ez az átlaghoz képest. A büszkeség az étlap láttán eltűnik, igen... ez határozottan nem volt nagy felfedezés. Kellemes csavar a történetben, legalább három dolog eszébe jut, amire kevésbé vágyott.*
- Nem, még valóban nem jártam itt *válaszol először a könnyebb kérdésre, mert azon tűnődik, mit kéne hazudnia a másikra. Kissé kevésbé izgul már azon, hogy jól menjen a beszélgetés, ha rosszul menne is, majd a hölgy kedvesen kisegíti.*
- Információra lenne szükségem.
*Eredetileg el akarta lőni a teljes bemutatkozást, de úgy döntött, minél kevesebben tudják, ki ő, és miért van itt, annál jobb.*
- Hogy telnek az éjszakái mostanság? Szépeket szokott álmodni? Nem forgolódik túl sokat?
*Szeretné néhányszor körüljárni a témát, mielőtt rátérne. Az, ami itt történt, nem volt természetes, ezt mindenki tudja. De vajon ki tudhat ennél többet? Milyen irányba kéne érdeklődjön? Talán ezt a bordély dolgot ki lehet még használni, elvégre Sa'Tereth szolgái is megkívánhatnak egyszer-egyszer egy szép lányt. Közben az étlapot is nézegeti, mert tervez valamit vásárolni, hogy ne ingyen rabolja már mások idejét, csak annyira nem tudja érdekelni jelen pillanatban, hogy ez tényleg csak nézegetés, nem olvasás.*
*Enyhén megbámulják, ez belefér. Ellenséges légkört kitapintani nem tud, de persze ez múlhat azon is, hogy a légkör általában nem egy tapintható valami. A lány a pultnál meglepően barátságosan fogadja, ez kissé furcsa is. Persze jobb helyeken nem úgy viselkednek a vendéggel, mint amit most vakartak le a cipőről, de ő valahogy még egy lépcsőfokkal feljebb lépett a lelkes fogadtatások végtelen csigalépcsőjén. Ez egy rövid pillanatra gyanakvással tölti el, de a dekorációval együtt az egész egyetlen nagy egésszé kezd összeállni.
~ Ez egy bordély? ~
Eléggé büszke magára a gyors felismerésért, noha azért eléggé szintidőn aluli teljesítmény volt ez az átlaghoz képest. A büszkeség az étlap láttán eltűnik, igen... ez határozottan nem volt nagy felfedezés. Kellemes csavar a történetben, legalább három dolog eszébe jut, amire kevésbé vágyott.*
- Nem, még valóban nem jártam itt *válaszol először a könnyebb kérdésre, mert azon tűnődik, mit kéne hazudnia a másikra. Kissé kevésbé izgul már azon, hogy jól menjen a beszélgetés, ha rosszul menne is, majd a hölgy kedvesen kisegíti.*
- Információra lenne szükségem.
*Eredetileg el akarta lőni a teljes bemutatkozást, de úgy döntött, minél kevesebben tudják, ki ő, és miért van itt, annál jobb.*
- Hogy telnek az éjszakái mostanság? Szépeket szokott álmodni? Nem forgolódik túl sokat?
*Szeretné néhányszor körüljárni a témát, mielőtt rátérne. Az, ami itt történt, nem volt természetes, ezt mindenki tudja. De vajon ki tudhat ennél többet? Milyen irányba kéne érdeklődjön? Talán ezt a bordély dolgot ki lehet még használni, elvégre Sa'Tereth szolgái is megkívánhatnak egyszer-egyszer egy szép lányt. Közben az étlapot is nézegeti, mert tervez valamit vásárolni, hogy ne ingyen rabolja már mások idejét, csak annyira nem tudja érdekelni jelen pillanatban, hogy ez tényleg csak nézegetés, nem olvasás.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:55:50
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:55:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Komblard Silkton//
*Ahogy visszasétál a pultba és kutatni kezd a kártya után, nyílik a fogadó ajtaja és egy felettébb meglepett arcot lát meg, kiemelkedve a pult alól. Valóban, a Sellő egyáltalán nem a lepukkant helyek mintapéldája, sőt, pont az ellenkezője igaz rá. Az, hogy kocsma sem kifejezetten írja le, hiszen odabent a dekoráció igen érzéki és tükrözi a hely szellemiségét. A színes kendők lágyan ringanak, ahogy az ajtón beszökik a kikötői sós fuvallat, a bársonyszékek pedig csak fokozzák a nívót, ahogy a falakon lógó megannyi buja festmény is. Az őrök természetesen nem ugranak azonnal, hiszen a szerzetes ruha éppen elég tiszteletet parancsoló, hogy meggyőzze őket, nem egy koldus vagy egy utcai éjjeljáró a betérő, így csak szemükkel követik a férfit. Ahogy May is. Látott már ide betérni hosszú útról visszatért kereskedőt, hajósokat, akik már eleve tudták mire számíthatnak, na, a férfin pont az ellenkezője látszik, megtorpan és hirtelen próbálja befogadni az elé táruló látványt. Nem is hibáztatja érte. Mivel szerzetest eddig még nem igazán látott, csupán annyit tud leszűrni, hogy igen zárkózott jellem lehet a vendég, ha ilyen leplekkel takarja magát, esetleg még a csuklyát sem veszi le, ha betér a helyiségbe. Végül elér a pulthoz, ahol próbál egy nem túltolakodó mosolyt az arcára varázsolni.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Mivel tehetek a kedvére kedves uram? Mivel szolgálhatok? *Kérdezi előzékenyen, közben egy konyharuhát hajt az alkarjára és mindjárt kitesz egy étlapot is elé, ami tartalmazza az italokat, az ételeket és felbukkannak rajta az egyéb plusz szolgáltatások is.*
-Még ez előtt nem járt itt, jól gondolom? *Teszi fel a kérdést halkan, hiszen a beszélgetésük másra nem tartozik.*
*Ahogy visszasétál a pultba és kutatni kezd a kártya után, nyílik a fogadó ajtaja és egy felettébb meglepett arcot lát meg, kiemelkedve a pult alól. Valóban, a Sellő egyáltalán nem a lepukkant helyek mintapéldája, sőt, pont az ellenkezője igaz rá. Az, hogy kocsma sem kifejezetten írja le, hiszen odabent a dekoráció igen érzéki és tükrözi a hely szellemiségét. A színes kendők lágyan ringanak, ahogy az ajtón beszökik a kikötői sós fuvallat, a bársonyszékek pedig csak fokozzák a nívót, ahogy a falakon lógó megannyi buja festmény is. Az őrök természetesen nem ugranak azonnal, hiszen a szerzetes ruha éppen elég tiszteletet parancsoló, hogy meggyőzze őket, nem egy koldus vagy egy utcai éjjeljáró a betérő, így csak szemükkel követik a férfit. Ahogy May is. Látott már ide betérni hosszú útról visszatért kereskedőt, hajósokat, akik már eleve tudták mire számíthatnak, na, a férfin pont az ellenkezője látszik, megtorpan és hirtelen próbálja befogadni az elé táruló látványt. Nem is hibáztatja érte. Mivel szerzetest eddig még nem igazán látott, csupán annyit tud leszűrni, hogy igen zárkózott jellem lehet a vendég, ha ilyen leplekkel takarja magát, esetleg még a csuklyát sem veszi le, ha betér a helyiségbe. Végül elér a pulthoz, ahol próbál egy nem túltolakodó mosolyt az arcára varázsolni.*
-Üdvözlöm a Sellőben! Mivel tehetek a kedvére kedves uram? Mivel szolgálhatok? *Kérdezi előzékenyen, közben egy konyharuhát hajt az alkarjára és mindjárt kitesz egy étlapot is elé, ami tartalmazza az italokat, az ételeket és felbukkannak rajta az egyéb plusz szolgáltatások is.*
-Még ez előtt nem járt itt, jól gondolom? *Teszi fel a kérdést halkan, hiszen a beszélgetésük másra nem tartozik.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:36:50
Üzenet elküldve: 2019-08-03 21:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy megpillantja a Sellőházat, két gondolat szalad át az agyán jó fél perces különbséggel.
~ Nocsak, hogy felújították a Rókát. Várjunk... ez nem a Róka! ~
Itt egy keveset hezitál, vajon mit is csináljon most. Mi lehet ez a hely? Kocsma? Annál kicsit jobbnak tűnik. Pont az ellenkezője történt annak, amitől nem félt, szóval lehetséges, hogy most picit elöntötte az aggodalom a szívét. Attól cseppet sem félt, hogy egy leppukkantabb helyet talál, mivel nem fél ő a söpredéktől. Abba egy pillanatig nem gondolt bele, hogy talál egy olyan helyet, amihez ő lesz túl lepukkant.
~ Erről is Sa'Tereth tehet. ~
Gyorsan végigtekint magán, és hát nincs lenyűgözve a végeredménytől. Ugyanakkor igyekszik logikusan hozzáállni a dologhoz, a kikötőben biztos sok utazó megfordul, az út porát már hátha megszokták. A szerzetesi csuhában meg nincs mit szégyellni, biztos járnak erre egyéb szerzetesek.*
- Aki soha nem fogad, soha nem nyer *vonja meg a vállát, majd újból elindul, és ezzel együtt rögtön a fabotot is pörgetni kezdi kezében, de most sokkal lassabban és kimértebben. Ha valami őr áll a bejáratnál, az majd úgyis eldönti, kidobja-e, neki ezen nem kell gondolkodnia. Ha meg bejut, egyszerűen odasétál a pulthoz, vagy... amit talál, aztán úgy csinál, mintha abszolút odavaló lenne. Legalábbis a terve ez. A valóságban kissé másképp alakul a dolog, mivel ha különösebb akadály nélkül be is tud lépni, az első reakciója úgyis az lesz a hely belsejére:*
- Hú...
*Gyorsan megköszörüli a torkát, letörli magáról a meglepődést, igyekszik visszarázódni a normál állapotába, és egy pillanat alatt felmérni a helyet. Ez... többnyire megtörténik, bár első körre túl sok a befogadnivaló agyának, ezért miközben a pulthoz sétál, elég sok dolog kavarog a fejében. Főleg, hogy mégis hová került? Ez nem egy kocsma.*
- Üdv! *lép a pulthoz. Erről eszébe jut, hogy igazából nem köszönni akart, hanem italt rendelni. Bár nem is tudja, mit kell itt rendelni, hogy ne legyen feltűnő, akkor meg már nem mindegy?
~ Hidegvér, cimbora... Megzavart a hely, de kapd már össze magad! ~
Nem mintha túl nehéz volna kizökkenteni, de azért nagyjából összekaparja gondolatait. Ital helyett rögtön az információra tér, aztán legfeljebb majd gyorsan fut. Amíg nem valami bűnbanda privát székhelyére sétál be, nagy gond nem lehet.*
~ Nocsak, hogy felújították a Rókát. Várjunk... ez nem a Róka! ~
Itt egy keveset hezitál, vajon mit is csináljon most. Mi lehet ez a hely? Kocsma? Annál kicsit jobbnak tűnik. Pont az ellenkezője történt annak, amitől nem félt, szóval lehetséges, hogy most picit elöntötte az aggodalom a szívét. Attól cseppet sem félt, hogy egy leppukkantabb helyet talál, mivel nem fél ő a söpredéktől. Abba egy pillanatig nem gondolt bele, hogy talál egy olyan helyet, amihez ő lesz túl lepukkant.
~ Erről is Sa'Tereth tehet. ~
Gyorsan végigtekint magán, és hát nincs lenyűgözve a végeredménytől. Ugyanakkor igyekszik logikusan hozzáállni a dologhoz, a kikötőben biztos sok utazó megfordul, az út porát már hátha megszokták. A szerzetesi csuhában meg nincs mit szégyellni, biztos járnak erre egyéb szerzetesek.*
- Aki soha nem fogad, soha nem nyer *vonja meg a vállát, majd újból elindul, és ezzel együtt rögtön a fabotot is pörgetni kezdi kezében, de most sokkal lassabban és kimértebben. Ha valami őr áll a bejáratnál, az majd úgyis eldönti, kidobja-e, neki ezen nem kell gondolkodnia. Ha meg bejut, egyszerűen odasétál a pulthoz, vagy... amit talál, aztán úgy csinál, mintha abszolút odavaló lenne. Legalábbis a terve ez. A valóságban kissé másképp alakul a dolog, mivel ha különösebb akadály nélkül be is tud lépni, az első reakciója úgyis az lesz a hely belsejére:*
- Hú...
*Gyorsan megköszörüli a torkát, letörli magáról a meglepődést, igyekszik visszarázódni a normál állapotába, és egy pillanat alatt felmérni a helyet. Ez... többnyire megtörténik, bár első körre túl sok a befogadnivaló agyának, ezért miközben a pulthoz sétál, elég sok dolog kavarog a fejében. Főleg, hogy mégis hová került? Ez nem egy kocsma.*
- Üdv! *lép a pulthoz. Erről eszébe jut, hogy igazából nem köszönni akart, hanem italt rendelni. Bár nem is tudja, mit kell itt rendelni, hogy ne legyen feltűnő, akkor meg már nem mindegy?
~ Hidegvér, cimbora... Megzavart a hely, de kapd már össze magad! ~
Nem mintha túl nehéz volna kizökkenteni, de azért nagyjából összekaparja gondolatait. Ital helyett rögtön az információra tér, aztán legfeljebb majd gyorsan fut. Amíg nem valami bűnbanda privát székhelyére sétál be, nagy gond nem lehet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043