Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:51:36
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Vyliassa és mindenki más, aki még bent tartózkodik//
*Orm semmit sem reagál rá, ez nagyon furcsa egy idő után Gyldwának. Épp utána indulna, és jól fejbe kólintaná, hogy figyeljen már ugyan oda rá, de ekkor a korábban hallott muzsika valami egészen más dallamot üt meg, és szinte befurakodik a fülén keresztül az agyába. Ha akarná sem tudná nem hallani, de persze egyáltalán nem akarja nem hallani. Hallani akarja. Hallania kell! Így lassú óvatos léptekkel indul el ő is a muzsikusok felé, persze, sokkal másabb indokok vezérlik, mint testvérét. Na meg persze a vérmérséklete is teljesen más. Lágyan andalog, amilyen közel csak tud, és a gyönyörű zenét hallgatva majdnem térdre rogy a gyönyörűségtől. Azért megáll a lábán, de feje nagyon kótyagos. Csak hallgatja és hallgatja. Szeméből lassan egy könnycsepp csordul le az arcán keresztül, úgy csattan szét a földön, ahogy leesik. Gyermekkora óra nem sírt így. Orm tetteit észre sem veszi, bármi is történik körülötte, ő csak áll és hallgat balgán.*
*Orm semmit sem reagál rá, ez nagyon furcsa egy idő után Gyldwának. Épp utána indulna, és jól fejbe kólintaná, hogy figyeljen már ugyan oda rá, de ekkor a korábban hallott muzsika valami egészen más dallamot üt meg, és szinte befurakodik a fülén keresztül az agyába. Ha akarná sem tudná nem hallani, de persze egyáltalán nem akarja nem hallani. Hallani akarja. Hallania kell! Így lassú óvatos léptekkel indul el ő is a muzsikusok felé, persze, sokkal másabb indokok vezérlik, mint testvérét. Na meg persze a vérmérséklete is teljesen más. Lágyan andalog, amilyen közel csak tud, és a gyönyörű zenét hallgatva majdnem térdre rogy a gyönyörűségtől. Azért megáll a lábán, de feje nagyon kótyagos. Csak hallgatja és hallgatja. Szeméből lassan egy könnycsepp csordul le az arcán keresztül, úgy csattan szét a földön, ahogy leesik. Gyermekkora óra nem sírt így. Orm tetteit észre sem veszi, bármi is történik körülötte, ő csak áll és hallgat balgán.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:06:08
Üzenet elküldve: 2019-10-24 10:06:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőház//
//Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel simogatása, és ahogyan a keze feljebb csúszik az ork combjain, majd kellemes helyre tapintanak, még L'zgaránál is célt ér, és akaratlanul is beleremeg az érintésbe.*
- Te tényleg tudod, hogyan kell bánni egy nővel *suttogja a férfi fülébe, majd gyengéden beleharap a cimpába.* Milyen szerencsés vagyok!
*Persze az igényei az ágyban, vagy jelen esetben a dézsában teljesen mások, sokkal vadabbak, de ki ne szeretne ilyen szavakat hallani a másiktól?*
- Menjünk! *mosolyodik el, miközben kiszáll a dézsából. Gyorsan és nagyjából áttörli magát, majd elfogadja Torkeltől a köntöst, és belebújik.*
- Mutasd az utat.
//Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Torskel simogatása, és ahogyan a keze feljebb csúszik az ork combjain, majd kellemes helyre tapintanak, még L'zgaránál is célt ér, és akaratlanul is beleremeg az érintésbe.*
- Te tényleg tudod, hogyan kell bánni egy nővel *suttogja a férfi fülébe, majd gyengéden beleharap a cimpába.* Milyen szerencsés vagyok!
*Persze az igényei az ágyban, vagy jelen esetben a dézsában teljesen mások, sokkal vadabbak, de ki ne szeretne ilyen szavakat hallani a másiktól?*
- Menjünk! *mosolyodik el, miközben kiszáll a dézsából. Gyorsan és nagyjából áttörli magát, majd elfogadja Torkeltől a köntöst, és belebújik.*
- Mutasd az utat.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-24 09:05:42
Üzenet elküldve: 2019-10-24 09:05:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Zammiria, Ralas, Eldran//
- Szerintem rá fogsz jönni, hogy mi az, ami megmozgat engem.
*Nem akarja elárulni, és ezzel elvenni a kihívást Zammiriától. Sokkal nagyobb lesz az öröm, ha a nő magától jön rá.*
- Nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt így megtanulja, már csak a lényünk különbözősége által sem. Ám szívesen tanítom azokat, akik fogékonyak rá.
*Ez Ernuss szóárában egy rejtett igennek felel meg. Ezután azonban egy hatalmas csörömpölés szakít csendet Sellőház életébe, és Ernuss automatikusan a megfelelő irányába néz.*
- Idióta *mondja a tőle megszokható hideg nyugodtsággal, és ettől csak még kísértetiesebb lesz az egész. Úgy látja, hogy a többiek intézik, így számára jobb ötletnek tűnik, ha a főnökasszony mellett maradni. Azaz csak tűnne, ha közben Ralas melléjük nem lépne, és felül ne írná a gondoltait.*
-Ahogyan kívánod *bólint Ralasnak, majd elindul a jómadár felé.*
//Zammiria, Ralas, Eldran//
- Szerintem rá fogsz jönni, hogy mi az, ami megmozgat engem.
*Nem akarja elárulni, és ezzel elvenni a kihívást Zammiriától. Sokkal nagyobb lesz az öröm, ha a nő magától jön rá.*
- Nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt így megtanulja, már csak a lényünk különbözősége által sem. Ám szívesen tanítom azokat, akik fogékonyak rá.
*Ez Ernuss szóárában egy rejtett igennek felel meg. Ezután azonban egy hatalmas csörömpölés szakít csendet Sellőház életébe, és Ernuss automatikusan a megfelelő irányába néz.*
- Idióta *mondja a tőle megszokható hideg nyugodtsággal, és ettől csak még kísértetiesebb lesz az egész. Úgy látja, hogy a többiek intézik, így számára jobb ötletnek tűnik, ha a főnökasszony mellett maradni. Azaz csak tűnne, ha közben Ralas melléjük nem lépne, és felül ne írná a gondoltait.*
-Ahogyan kívánod *bólint Ralasnak, majd elindul a jómadár felé.*
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:29:59
Üzenet elküldve: 2019-10-24 08:29:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Vyliassa és mindenki más, aki még bent tartózkodik//
*Szerencsére Gyldwa mindjárt tisztázza is a dolgot, hogy akármennyibe is kerül, kifizetik, csak hozzák azt a tengeri szörnyeteget elébük. A lány italra való meginvitálása viszont már nem jut el a tudatáig, hiszen bűvkörébe vonta, azaz amúgy is különleges megjelenésű nőstény, szemét se tudja levenni róla, gondolatai pedig csak körülötte forognak. Közelebb lépked, az pedig csak hívogatja hatalmas szemeivel, bátorítja, közben pedig igézően mozgatja a csípőjét. A húgának igaza is van, egy- két kóbor szék elé téved, de amint a lába észleli, a kezével már tolja is arrébb, bár elég határozottan, de nem borít fel vagy tör össze semmit. Mint egy bamba szamár, csak megáll a zenét szolgáltató banda és a két nő előtt, mintha csak neki szólna a dal. Jól megnézi magának a barnát. Bár a bőre színe fakó, a csípője se annyira széles, mint, ahogy azt megszokta, de mutatós darabnak találja. ~Mégis milyen gyönyörű! A pokolba Gyldwával! Mindenem a tiéd te asszony! ~ Oda nyúl Vyliassa kezéhez hatalmas mancsával és megpróbálja maga felé rántani, nem kis erővel, majd odalép, meghajtott térdel, és megkísérli a vállán átdobja, a csípőjénél megragadva a kicsikét. A lábait fogva fordulna meg és indulna el kifelé a Sellőből nagy léptekkel magával víve a nőt, ha minden mozdulata sikerrel járt, persze még hiába kiabálna vagy ütögetné a hátát, lassan tér vissza a józansága, ha volt egyáltalán olyan neki. A bűvölet miatti köd, ami az elméjére borult már egészen átható és sűrű, így még akkor sem eszmél fel, mikor az abba marad, csak arra tud gondolni, hogy egy ilyen csodálatos teremtéssel térhet haza.*
-Meglásd nagyon míves barlangom van, biztos tetszeni fog! Magam vájtam bele a motívumokat! Majd éldegélünk ottan kettecskén, a kölkök meg majd szaladgálnak a mocsárban. *Ábrándozik lelkesen, miközben haladna az ajtó felé.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.24 09:17:35
*Szerencsére Gyldwa mindjárt tisztázza is a dolgot, hogy akármennyibe is kerül, kifizetik, csak hozzák azt a tengeri szörnyeteget elébük. A lány italra való meginvitálása viszont már nem jut el a tudatáig, hiszen bűvkörébe vonta, azaz amúgy is különleges megjelenésű nőstény, szemét se tudja levenni róla, gondolatai pedig csak körülötte forognak. Közelebb lépked, az pedig csak hívogatja hatalmas szemeivel, bátorítja, közben pedig igézően mozgatja a csípőjét. A húgának igaza is van, egy- két kóbor szék elé téved, de amint a lába észleli, a kezével már tolja is arrébb, bár elég határozottan, de nem borít fel vagy tör össze semmit. Mint egy bamba szamár, csak megáll a zenét szolgáltató banda és a két nő előtt, mintha csak neki szólna a dal. Jól megnézi magának a barnát. Bár a bőre színe fakó, a csípője se annyira széles, mint, ahogy azt megszokta, de mutatós darabnak találja. ~Mégis milyen gyönyörű! A pokolba Gyldwával! Mindenem a tiéd te asszony! ~ Oda nyúl Vyliassa kezéhez hatalmas mancsával és megpróbálja maga felé rántani, nem kis erővel, majd odalép, meghajtott térdel, és megkísérli a vállán átdobja, a csípőjénél megragadva a kicsikét. A lábait fogva fordulna meg és indulna el kifelé a Sellőből nagy léptekkel magával víve a nőt, ha minden mozdulata sikerrel járt, persze még hiába kiabálna vagy ütögetné a hátát, lassan tér vissza a józansága, ha volt egyáltalán olyan neki. A bűvölet miatti köd, ami az elméjére borult már egészen átható és sűrű, így még akkor sem eszmél fel, mikor az abba marad, csak arra tud gondolni, hogy egy ilyen csodálatos teremtéssel térhet haza.*
-Meglásd nagyon míves barlangom van, biztos tetszeni fog! Magam vájtam bele a motívumokat! Majd éldegélünk ottan kettecskén, a kölkök meg majd szaladgálnak a mocsárban. *Ábrándozik lelkesen, miközben haladna az ajtó felé.*
A hozzászólás írója (Ormronym Zuunkered) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.24 09:17:35
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-24 07:16:41
Üzenet elküldve: 2019-10-24 07:16:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Nala//
*Kétségtelen, hogy tetszik neki a tündér lelkesedése és látja is az arcán a tanácstalanságot a rum tekintetében, így, egyik poharat tartó kezével koccant egyet a patinás üvegen.*
-Vastag üvegaljúba add. *Teszi még hozzá az említett kristálykészlet felé bökve az orrával. Szerencsére a rum olyan magasságban van, hogy a tündér is elérje, nem hiába a csodás patinás üveg remek dekoráció is meg, mert itt ezt szokták kérni főleg a matrózok, így kár lenne dugdosni a pult alatt. Közben elteszi az aranyat a kasszába.*
-Senki nem születik úgy, hogy tudja. Mindenkinek tanulnia kell. *Jelenti még ki és persze elégedett mosollyal nyugtázza, hogy az újonc csak úgy forog a pultnál és hajlik a jó szóra is. ~Bárcsak mind ilyen kis szorgos lenne. ~ Így csak felügyeli a tevékenységet, közben pedig új érkezőhöz van szerencséjük. Nala mindjárt intézkedik is, a konyhán pedig tudják mi a dolguk, készítik is a nagy adag ételt. Kicsit meginog a határozott elképzelése, hogy most akkor mindent végezzen a kislány, mikor látja meginogni a hatalmas tál a kezei között, még a pohártörölgetésbe is belefagy. ~El ne ejtsd! Nekem kellett volna kivinni! ~ Aztán megnyugszik, amint a tál alja tompán érkezik az asztalra és sehol sem vél felfedezni guruló maradványokat. ~Ezt most megúsztam. ~ Aztán nyugodtan végi tovább a tessék- lássék munkát, amit magára rántott korábban. Ha pedig a tündér visszaér a pulthoz, akkor csak annyit ejt meg felé:*
-Ügyesen csináltad, de a nagyobb dolgokat nyugodtan rám bízhatod, csak szólj.
//Nala//
*Kétségtelen, hogy tetszik neki a tündér lelkesedése és látja is az arcán a tanácstalanságot a rum tekintetében, így, egyik poharat tartó kezével koccant egyet a patinás üvegen.*
-Vastag üvegaljúba add. *Teszi még hozzá az említett kristálykészlet felé bökve az orrával. Szerencsére a rum olyan magasságban van, hogy a tündér is elérje, nem hiába a csodás patinás üveg remek dekoráció is meg, mert itt ezt szokták kérni főleg a matrózok, így kár lenne dugdosni a pult alatt. Közben elteszi az aranyat a kasszába.*
-Senki nem születik úgy, hogy tudja. Mindenkinek tanulnia kell. *Jelenti még ki és persze elégedett mosollyal nyugtázza, hogy az újonc csak úgy forog a pultnál és hajlik a jó szóra is. ~Bárcsak mind ilyen kis szorgos lenne. ~ Így csak felügyeli a tevékenységet, közben pedig új érkezőhöz van szerencséjük. Nala mindjárt intézkedik is, a konyhán pedig tudják mi a dolguk, készítik is a nagy adag ételt. Kicsit meginog a határozott elképzelése, hogy most akkor mindent végezzen a kislány, mikor látja meginogni a hatalmas tál a kezei között, még a pohártörölgetésbe is belefagy. ~El ne ejtsd! Nekem kellett volna kivinni! ~ Aztán megnyugszik, amint a tál alja tompán érkezik az asztalra és sehol sem vél felfedezni guruló maradványokat. ~Ezt most megúsztam. ~ Aztán nyugodtan végi tovább a tessék- lássék munkát, amit magára rántott korábban. Ha pedig a tündér visszaér a pulthoz, akkor csak annyit ejt meg felé:*
-Ügyesen csináltad, de a nagyobb dolgokat nyugodtan rám bízhatod, csak szólj.
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 23:05:04
Üzenet elküldve: 2019-10-23 23:05:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér-pult//
//Welly, Yathlanae, Vyl, Rehanzar//
- Igen, csak még nem nagyon ismerem ki magam itt *válaszolja Wellynek.* - És az italok terén se igazán vagyok otthon. *Épp töredelmesen bevallaná, hogy valószínűleg tévedésből a másik fajta borból töltött a vendégnek, amikor a két muzsikus hölgy odalép.*
- Rumot. Máris *bólint tüstént és az italos polc felé fordulva gyorsan bogarászni kezdi a címkéket. Fogalma sincs, melyik lehet a rum. Minthogy nincs olyan szerencséje, hogy elsőre megtalálja, inkább Welly segítségét kéri a dologban. Nem akarja megváratni a kettőst, hiszen Ralas úr kérésének megfelelően indulnának is a színpadra, hogy a vendégeket szórakoztassák.
Amint előkerül az üveg és kiderül az is, hogy milyen pohárba szokás adni, Nala hamar ki is tölti a két italt és a két nő felé tolja.*
- Egészségetekre. *A pénzre kis tanácstalansággal pislog, hiszen jóval több, mint a két rum ára. Biztos, ami biztos, inkább Wellyradona Augusztynna gondjaira bízza mind a 60 aranyat
. Ő biztosan jobban tudja, mi a teendő ilyen esetben.
A zene hamarosan énekkel egészül ki és kisvártatva a fekete hajú elf is csatlakozik hangszerével a muzsikához. Egy kicsit maga Nalaeä is belefeledkezik a kellemes harmóniába, amikor újabb vendég lép a pulthoz.*
- Azonnal megrendelem a konyhán *mondja sietve és siet is befelé, hogy továbbítsa a kérést a szakács felé. Szerencsére nem tesznek fel keresztkérdéseket a dologgal kapcsolatban, aminek nagyon örül. Sajnos nem ismeri még igazán a ház kínálatát. Csak reméli, hogy mindent jól csinál. Mire visszaért, a vendég már nincs a pultnál, Nala pedig egy kicsit megijed, hogy nem fogja megtalálni a sokaságban, hiszen elég alacsony termetű férfi volt. De valahogy úgy arányosan kis termetű, nem csak alacsony. Végül mire az étel elkészül, azért felfedezi az egyik asztalnál és indul is, hogy szervírozza az elkészült lakomát. Nagyon koncentrál, hogy épségben eljuttassa a rendelést a férfi asztalához. Lerakja elé a jókora tálat és a két pár evőeszközt is.*
- Jó étvágyat hozzá, uram *hajtja meg a fejét és már fordul is. De mielőtt távozna, a vendég utána szól.*
- Máris hozom a dohányt az úrnak *bólint* - és átadom az üzenetét a kisasszonynak. Öhm *markolja meg a tálcája szélét* - esetleg hozhatok valamit inni a vacsora mellé? *Röstelli, hogy eddig még nem kérdezte meg. Ha korábban eszébe jut, már kihozhatta volna, míg az étel elkészült.
Ha alkalom nyílik rá, hogy megszólítsa Vylt, átadja neki az úr meghívását és diszkréten meg is mutatja, kiről van szó. De ha a dal még tart, először inkább a dohányért megy és ha a vendég kért valamit, akkor természetesen az italt is kiviszi, csak aztán indul a színpad felé az üzenettel.*
//Welly, Yathlanae, Vyl, Rehanzar//
- Igen, csak még nem nagyon ismerem ki magam itt *válaszolja Wellynek.* - És az italok terén se igazán vagyok otthon. *Épp töredelmesen bevallaná, hogy valószínűleg tévedésből a másik fajta borból töltött a vendégnek, amikor a két muzsikus hölgy odalép.*
- Rumot. Máris *bólint tüstént és az italos polc felé fordulva gyorsan bogarászni kezdi a címkéket. Fogalma sincs, melyik lehet a rum. Minthogy nincs olyan szerencséje, hogy elsőre megtalálja, inkább Welly segítségét kéri a dologban. Nem akarja megváratni a kettőst, hiszen Ralas úr kérésének megfelelően indulnának is a színpadra, hogy a vendégeket szórakoztassák.
Amint előkerül az üveg és kiderül az is, hogy milyen pohárba szokás adni, Nala hamar ki is tölti a két italt és a két nő felé tolja.*
- Egészségetekre. *A pénzre kis tanácstalansággal pislog, hiszen jóval több, mint a két rum ára. Biztos, ami biztos, inkább Wellyradona Augusztynna gondjaira bízza mind a 60 aranyat
. Ő biztosan jobban tudja, mi a teendő ilyen esetben.A zene hamarosan énekkel egészül ki és kisvártatva a fekete hajú elf is csatlakozik hangszerével a muzsikához. Egy kicsit maga Nalaeä is belefeledkezik a kellemes harmóniába, amikor újabb vendég lép a pulthoz.*
- Azonnal megrendelem a konyhán *mondja sietve és siet is befelé, hogy továbbítsa a kérést a szakács felé. Szerencsére nem tesznek fel keresztkérdéseket a dologgal kapcsolatban, aminek nagyon örül. Sajnos nem ismeri még igazán a ház kínálatát. Csak reméli, hogy mindent jól csinál. Mire visszaért, a vendég már nincs a pultnál, Nala pedig egy kicsit megijed, hogy nem fogja megtalálni a sokaságban, hiszen elég alacsony termetű férfi volt. De valahogy úgy arányosan kis termetű, nem csak alacsony. Végül mire az étel elkészül, azért felfedezi az egyik asztalnál és indul is, hogy szervírozza az elkészült lakomát. Nagyon koncentrál, hogy épségben eljuttassa a rendelést a férfi asztalához. Lerakja elé a jókora tálat és a két pár evőeszközt is.*
- Jó étvágyat hozzá, uram *hajtja meg a fejét és már fordul is. De mielőtt távozna, a vendég utána szól.*
- Máris hozom a dohányt az úrnak *bólint* - és átadom az üzenetét a kisasszonynak. Öhm *markolja meg a tálcája szélét* - esetleg hozhatok valamit inni a vacsora mellé? *Röstelli, hogy eddig még nem kérdezte meg. Ha korábban eszébe jut, már kihozhatta volna, míg az étel elkészült.
Ha alkalom nyílik rá, hogy megszólítsa Vylt, átadja neki az úr meghívását és diszkréten meg is mutatja, kiről van szó. De ha a dal még tart, először inkább a dohányért megy és ha a vendég kért valamit, akkor természetesen az italt is kiviszi, csak aztán indul a színpad felé az üzenettel.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 22:04:41
Üzenet elküldve: 2019-10-23 22:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egyelőre egyedül//
//Érintőlegesen Vyl//
*A fehér borostyános épülethez érve jól megnézi magának az építményt. Tetszik neki a dolog, egy kellemes mosolyt is húz jóképű képére.*
~Ilyet Artheniorban nem tudnak.~
*Gondolja magában egyértelműen a Pintyre gondolva. Az is szép persze, de a divatkalóz ízlése kicsit más. A kinti őrnek biccent, és illőn köszön.*
-Napot.
*És mint aki rendszeres vendég lép be az épületbe már ha beengedik. Az ajtón túl is egy őrt tapasztal, és Fraienne gyakorlatilag egy kocsmatündér. Tudja ha bent is van egy fegyveres az általában a vasak megőrzésére szolgál, így viszi is a megszokás a kezét. Hogy ne lehessen félreérteni nem rántja a kardot, hanem hüvelyestül csatolja le az övéről. Oda nyújtja, és egy barátságos mosolyt vet oda.*
-Vigyázzon erre kérem.
*És azzal oda nyújtja. Persze hallott sok rosszat a kikötőről, de nem hiába sietett rögtön a sellőbe, ha Rath nem hazudott, akkor itt azért figyelnek a vendégekre, és a két őr is ezt hivatott alátámasztani a számára. Körbetekintve nem látja hol van a patkányképű barátja, így első soron rendel. Ahogy a pult felé veszi az irányt a bársonyfüggönyök által színezett fényben megpillant egy énekes hölgyet. Egy igazi énekesi kiállást hallhat a hölgytől a kalandor kalmár, amit egy kis tapssal kísér a muzsika végén. Ha netán összetalálkozik tekintetük, akkor sármos mosolyával, és pimasz kacsintásával jelzi, hogy nem közömbös a férfinek az énekes.*
~Nem semmi fehérnép.~
*Gondolja magában, és még el is gondolkozna azon, hogy szóba elegyedjen vele, de sajnos most mással kell foglalkoznia. Cserébe hallgatja a kiváló lantkíséretes zenét. Amint sorra kerül a kiszolgálásban finoman leadja a rendelését. Fel is kerül a listára a Páros lakoma. Meg is adja a kellő 18aranyat. Vagy eljutott ide a híre, vagy már messziről felismerik itt a kereskedőket, hiszen annak ellenére hogy nem egy törzsvendég nem akarják átvágni az emelt árakkal, mint azt fogadókban szokták. Ez nem csak hogy jól esik neki, de egészen jó kedvre deríti. Szinte azt is elfelejti, hogy Rath késik. Amíg a lakoma elkészül helyet foglal egy asztalnál, és vár. Hallgatja a zenét. Hanyag eleganciával keresztbe vetett lábbal múlatja az időt, amíg pipázik. Nem sokkal az étel érkezése előtt beszalad egy fiú a fogadótérbe. Nem nagyon teketóriázik egy kis körbenézés után rögtön a tündér felé veszi az irányt. A céltudatosságon elgondolkodik a férfi. Mivel sose látta a kis suhancot, így arra gondol mi lehetett a személyleírás, hogy ilyen gyorsan megtalálta.*
~Úgy néz ki mint egy ember csak kisebb, és feltűnően kalóz... Csak Rath embere lehet a kölyök.~
*Mondja miközben felvillan fehér fogsora a pimasz vigyora alatt.*
-Hát te?! Mit keresel itt fiam?
*Kérdezi karakteres hangján. A gyerek mint jó hírvivő tudja a dolgát. Nem kertel, nem beszél félre. Mondja amiért küldték.*
-A Rath nevű bácsi akit maga keresni tetszik meghalt. Az öccse küldött helyette, hogy adjam oda ezt.
*Majd ezzel átad egy levelet. Azt Fraienne elveszi, a gyerek pedig sarkon fordulna ha az erélyes hang nem állítaná meg.*
-Állj meg hé?! Kifizettek téged ezért te árva?
*Kérdezi a maga kedvességének módján. Amire egy hatalmas panoráma mosollyal övezett bólintás a válasz.*
~Tehát bőségesen.~
*Kezével int, és elküldi a fiút. A levél semmilyen fontos információt nem tartalmaz, csak egy kis baráti levél Rath-tól.*
~Lehetetlen.~
*Gondolja magában, leginkább a baráti hangvételen hitetlenkedve.*
~Az a mocsok disznó nem hajlandó eljönni, és inkább halottnak tetteti magát. Úgy látom magamra hagyta a sorsom. Nem is vártam mást jó cimbora.~
*Gondolja magában amíg összegyűri öklébe a levelet, és ledobja maga elé az asztalra. Ekkor érkezik a két személyes bőségtál, amire immáron egyedül van.*
~Illetve. Ez egy bordély.~
*Kúszik fel a vigyor az arcára. A leány aki kihozta a vacsoráját, nem jut messzire oda szól neki a kufár.*
-Kérem! *Szólítja meg, és érzi hogy immáron lazítani lehet. Nem lesz üzleti megbeszélés. ~Majd csak holnap.~ Hozzon nekem egy adag Ördögvigyor dohányként, és ezt tegye a kasszába. *Ezzel oda is adja a 18aranyat.* Ja és még valami!
*Teszi hozzá mellékesen.* Ha az énekes kisasszony is szabad sellő, *Kacsint fel a színpadra.* és befejezte a számot, kérem szóljon neki, hogy megtisztelne ha velem vacsorázna.
//Érintőlegesen Vyl//
*A fehér borostyános épülethez érve jól megnézi magának az építményt. Tetszik neki a dolog, egy kellemes mosolyt is húz jóképű képére.*
~Ilyet Artheniorban nem tudnak.~
*Gondolja magában egyértelműen a Pintyre gondolva. Az is szép persze, de a divatkalóz ízlése kicsit más. A kinti őrnek biccent, és illőn köszön.*
-Napot.
*És mint aki rendszeres vendég lép be az épületbe már ha beengedik. Az ajtón túl is egy őrt tapasztal, és Fraienne gyakorlatilag egy kocsmatündér. Tudja ha bent is van egy fegyveres az általában a vasak megőrzésére szolgál, így viszi is a megszokás a kezét. Hogy ne lehessen félreérteni nem rántja a kardot, hanem hüvelyestül csatolja le az övéről. Oda nyújtja, és egy barátságos mosolyt vet oda.*
-Vigyázzon erre kérem.
*És azzal oda nyújtja. Persze hallott sok rosszat a kikötőről, de nem hiába sietett rögtön a sellőbe, ha Rath nem hazudott, akkor itt azért figyelnek a vendégekre, és a két őr is ezt hivatott alátámasztani a számára. Körbetekintve nem látja hol van a patkányképű barátja, így első soron rendel. Ahogy a pult felé veszi az irányt a bársonyfüggönyök által színezett fényben megpillant egy énekes hölgyet. Egy igazi énekesi kiállást hallhat a hölgytől a kalandor kalmár, amit egy kis tapssal kísér a muzsika végén. Ha netán összetalálkozik tekintetük, akkor sármos mosolyával, és pimasz kacsintásával jelzi, hogy nem közömbös a férfinek az énekes.*
~Nem semmi fehérnép.~
*Gondolja magában, és még el is gondolkozna azon, hogy szóba elegyedjen vele, de sajnos most mással kell foglalkoznia. Cserébe hallgatja a kiváló lantkíséretes zenét. Amint sorra kerül a kiszolgálásban finoman leadja a rendelését. Fel is kerül a listára a Páros lakoma. Meg is adja a kellő 18aranyat.
Vagy eljutott ide a híre, vagy már messziről felismerik itt a kereskedőket, hiszen annak ellenére hogy nem egy törzsvendég nem akarják átvágni az emelt árakkal, mint azt fogadókban szokták. Ez nem csak hogy jól esik neki, de egészen jó kedvre deríti. Szinte azt is elfelejti, hogy Rath késik. Amíg a lakoma elkészül helyet foglal egy asztalnál, és vár. Hallgatja a zenét. Hanyag eleganciával keresztbe vetett lábbal múlatja az időt, amíg pipázik. Nem sokkal az étel érkezése előtt beszalad egy fiú a fogadótérbe. Nem nagyon teketóriázik egy kis körbenézés után rögtön a tündér felé veszi az irányt. A céltudatosságon elgondolkodik a férfi. Mivel sose látta a kis suhancot, így arra gondol mi lehetett a személyleírás, hogy ilyen gyorsan megtalálta.*~Úgy néz ki mint egy ember csak kisebb, és feltűnően kalóz... Csak Rath embere lehet a kölyök.~
*Mondja miközben felvillan fehér fogsora a pimasz vigyora alatt.*
-Hát te?! Mit keresel itt fiam?
*Kérdezi karakteres hangján. A gyerek mint jó hírvivő tudja a dolgát. Nem kertel, nem beszél félre. Mondja amiért küldték.*
-A Rath nevű bácsi akit maga keresni tetszik meghalt. Az öccse küldött helyette, hogy adjam oda ezt.
*Majd ezzel átad egy levelet. Azt Fraienne elveszi, a gyerek pedig sarkon fordulna ha az erélyes hang nem állítaná meg.*
-Állj meg hé?! Kifizettek téged ezért te árva?
*Kérdezi a maga kedvességének módján. Amire egy hatalmas panoráma mosollyal övezett bólintás a válasz.*
~Tehát bőségesen.~
*Kezével int, és elküldi a fiút. A levél semmilyen fontos információt nem tartalmaz, csak egy kis baráti levél Rath-tól.*
~Lehetetlen.~
*Gondolja magában, leginkább a baráti hangvételen hitetlenkedve.*
~Az a mocsok disznó nem hajlandó eljönni, és inkább halottnak tetteti magát. Úgy látom magamra hagyta a sorsom. Nem is vártam mást jó cimbora.~
*Gondolja magában amíg összegyűri öklébe a levelet, és ledobja maga elé az asztalra. Ekkor érkezik a két személyes bőségtál, amire immáron egyedül van.*
~Illetve. Ez egy bordély.~
*Kúszik fel a vigyor az arcára. A leány aki kihozta a vacsoráját, nem jut messzire oda szól neki a kufár.*
-Kérem! *Szólítja meg, és érzi hogy immáron lazítani lehet. Nem lesz üzleti megbeszélés. ~Majd csak holnap.~ Hozzon nekem egy adag Ördögvigyor dohányként, és ezt tegye a kasszába. *Ezzel oda is adja a 18aranyat.
* Ja és még valami!*Teszi hozzá mellékesen.* Ha az énekes kisasszony is szabad sellő, *Kacsint fel a színpadra.* és befejezte a számot, kérem szóljon neki, hogy megtisztelne ha velem vacsorázna.
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 17:46:42
Üzenet elküldve: 2019-10-23 17:46:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A csalogány hallgat...//
//Orm, Gyldwa, Carlotteia, Vyl, Lana//
//Részben mindenki//
*Úgy néz ki, nem szakítják félbe, sőt, Lana is csatlakozik mellé. Ennek tudatában egy apró mosolyt ejt meg, csillogó szemek kíséretében a hosszúéletű felé. Gyönyörűen játszik a hangszeren, tehetségesnek találja őt a félvér. Magában a gyöngyvirághoz hasonlítja: ritka kincs, csodaszép, de mérgező is tud lenni. Igen, a lány a Sellőház legszebb virága a szemében. Egy igazi munkatárs. Emellett az is tetszik neki, hogy tájékozott, ismeri a dalt és hibátlanul kíséri őt a muzsikában. A színpadias, viszont hétköznapi jelenetet, a lantosnak úgy köszöni meg, hogy hátralép, egészen mellé (fenekét közben kissé jobban riszálva, hagy örüljön az öreg), majd egy lágy, viszonylag elnyújtott, afféle "köszönömként" szolgáló simítással jutalmazza az együttműködéséért. Eddig nem szakították meg őket feltehetően, sőt, kiszemeltje el is indul felé, szóval a bárdzene még mindig tart, ebben az esetben. Na itt jött el az idő, hogy egy mozdulattal Lanának is jelez, hogy gyorsítsa be a ritmust. Levegőt vesz egy szünetben, a csalogány hallgat, de csak rövid időre. Kiereszti a hangját, azt a hangot, ami egy valódi énekes madárét hazudtolja meg, de nem olyan pökkhendi, tanult módon. Inkább vad, ugyanakkor kedves és szép, mint egy rózsa, s kifejezetten lágy. Különleges. Becsukja a szemeit, s a kitartott dal egyik folytatólagos sorát, melynél a "madár" szó szerepel, kitartja az "á"-nál a hangot. Zeng az egész Sellő a gyönyörű muzsikától, mely természetesen egyáltalán nem az ő érdeme, s ezzel tisztában is van. A hangszerek varázsa kifejezetten fontos, így Lana és a lantos talán még fontosabbak is számára, mint az, ha ő itt kornyikálna magában. ~ Ha sokszor el is árulhatnak, egy társra mindig is szükséged lehet. ~ Gondolja, s Lanában talán arra is lelt. Egyelőre még hagyja kibontakozni a cselekményt, kifejezetten örülve annak, hogy az orkra hatással van. ~ Mondom én, hogy mind csupán báb. ~ Foglalkoztatja a gondolat, persze szinte nem is észleli ezt: a zenére és a hangok helyes sorrendjére koncentrál. Reménykedik benne, hogy ki fog forrni ebből még valami, de ezek között nem szerepel az, hogy valaki közbeszól, mint az első alkalmakor. Hiszen most ő is egy alkalmazottja ennek a nagy családnak. Az igazi családjának. Az új otthonának, melynek nem kisebb a neve, mint a Sellőház.*
//Orm, Gyldwa, Carlotteia, Vyl, Lana//
//Részben mindenki//
*Úgy néz ki, nem szakítják félbe, sőt, Lana is csatlakozik mellé. Ennek tudatában egy apró mosolyt ejt meg, csillogó szemek kíséretében a hosszúéletű felé. Gyönyörűen játszik a hangszeren, tehetségesnek találja őt a félvér. Magában a gyöngyvirághoz hasonlítja: ritka kincs, csodaszép, de mérgező is tud lenni. Igen, a lány a Sellőház legszebb virága a szemében. Egy igazi munkatárs. Emellett az is tetszik neki, hogy tájékozott, ismeri a dalt és hibátlanul kíséri őt a muzsikában. A színpadias, viszont hétköznapi jelenetet, a lantosnak úgy köszöni meg, hogy hátralép, egészen mellé (fenekét közben kissé jobban riszálva, hagy örüljön az öreg), majd egy lágy, viszonylag elnyújtott, afféle "köszönömként" szolgáló simítással jutalmazza az együttműködéséért. Eddig nem szakították meg őket feltehetően, sőt, kiszemeltje el is indul felé, szóval a bárdzene még mindig tart, ebben az esetben. Na itt jött el az idő, hogy egy mozdulattal Lanának is jelez, hogy gyorsítsa be a ritmust. Levegőt vesz egy szünetben, a csalogány hallgat, de csak rövid időre. Kiereszti a hangját, azt a hangot, ami egy valódi énekes madárét hazudtolja meg, de nem olyan pökkhendi, tanult módon. Inkább vad, ugyanakkor kedves és szép, mint egy rózsa, s kifejezetten lágy. Különleges. Becsukja a szemeit, s a kitartott dal egyik folytatólagos sorát, melynél a "madár" szó szerepel, kitartja az "á"-nál a hangot. Zeng az egész Sellő a gyönyörű muzsikától, mely természetesen egyáltalán nem az ő érdeme, s ezzel tisztában is van. A hangszerek varázsa kifejezetten fontos, így Lana és a lantos talán még fontosabbak is számára, mint az, ha ő itt kornyikálna magában. ~ Ha sokszor el is árulhatnak, egy társra mindig is szükséged lehet. ~ Gondolja, s Lanában talán arra is lelt. Egyelőre még hagyja kibontakozni a cselekményt, kifejezetten örülve annak, hogy az orkra hatással van. ~ Mondom én, hogy mind csupán báb. ~ Foglalkoztatja a gondolat, persze szinte nem is észleli ezt: a zenére és a hangok helyes sorrendjére koncentrál. Reménykedik benne, hogy ki fog forrni ebből még valami, de ezek között nem szerepel az, hogy valaki közbeszól, mint az első alkalmakor. Hiszen most ő is egy alkalmazottja ennek a nagy családnak. Az igazi családjának. Az új otthonának, melynek nem kisebb a neve, mint a Sellőház.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:39:48
Üzenet elküldve: 2019-10-23 16:39:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A csalogány hallgat...//
//Orm és Gyldwa figyelmébe//
- Kisfiúnak tűnik, de olyan, mintha a lelke egy aggastyánhoz tartozna. A szemei olyan bánatosak, amikor belenéztem, mintha valami nagyon mély és sötét szomorúságot véltem volna felfedezni.
*Közli véleményét a félvérnek.*
- De amúgy igen, egész helyes darab, kissé rendbe szedné magát, és félszeg mosolyával elbűvölné az összes lányt
*Közben Vyl kikéri az italát, amit egy kedves mosollyal köszön meg. A pultos lány eligazítja őket, és a társához hasonlóan neki is felcsillan a szeme a zenekari munka hallatán. Lelkesen tekint a lányra, és hozzá hasonló gyorsasággal tünteti el a saját italát.*
- Menjünk!
*Nem ellenkezik, gyors léptekkel indulnak a zenészek felé, s már messziről feltűnik neki a lantos felderülő arca, ahogy megpillantja a közeledő elfet. Szájára huncut vigyor húzódik, már mutatja is maga mellett az üres helyeket.
Vyl kérésére bólint, természetesen képesek ők bármire.*
//Aktív képesség: Bárdzene//
*Vyl egy lágy dallamba kezd, amit Lana is ismer. Bár kevés olyan nóta létezik, amit ne ismerne, utazásai során rengeteg területen megfordult, s mindenhonnan hozott valamit. Így hát nem rest becsatlakozni, egy mélyebb, lágy, alsó szólammal, miközben szeme megállapodik a másik orkon. Teljes figyelmét a zöld nőre fordítja, aki a félvér által kiszemelt hím társaságában van. Megpróbálja elkapni a tekintetét, ha sikerül, onnantól nem ereszti, belefúrja zöld íriszeit a másik szemeibe, és úgy tűnik, mintha neki énekelne.
Így talán tovább maradnak a vendégek, és még többet is költenek, legalábbis Yathlanae-nak ez a tapasztalata.*
//Orm és Gyldwa figyelmébe//
- Kisfiúnak tűnik, de olyan, mintha a lelke egy aggastyánhoz tartozna. A szemei olyan bánatosak, amikor belenéztem, mintha valami nagyon mély és sötét szomorúságot véltem volna felfedezni.
*Közli véleményét a félvérnek.*
- De amúgy igen, egész helyes darab, kissé rendbe szedné magát, és félszeg mosolyával elbűvölné az összes lányt
*Közben Vyl kikéri az italát, amit egy kedves mosollyal köszön meg. A pultos lány eligazítja őket, és a társához hasonlóan neki is felcsillan a szeme a zenekari munka hallatán. Lelkesen tekint a lányra, és hozzá hasonló gyorsasággal tünteti el a saját italát.*
- Menjünk!
*Nem ellenkezik, gyors léptekkel indulnak a zenészek felé, s már messziről feltűnik neki a lantos felderülő arca, ahogy megpillantja a közeledő elfet. Szájára huncut vigyor húzódik, már mutatja is maga mellett az üres helyeket.
Vyl kérésére bólint, természetesen képesek ők bármire.*
//Aktív képesség: Bárdzene//
*Vyl egy lágy dallamba kezd, amit Lana is ismer. Bár kevés olyan nóta létezik, amit ne ismerne, utazásai során rengeteg területen megfordult, s mindenhonnan hozott valamit. Így hát nem rest becsatlakozni, egy mélyebb, lágy, alsó szólammal, miközben szeme megállapodik a másik orkon. Teljes figyelmét a zöld nőre fordítja, aki a félvér által kiszemelt hím társaságában van. Megpróbálja elkapni a tekintetét, ha sikerül, onnantól nem ereszti, belefúrja zöld íriszeit a másik szemeibe, és úgy tűnik, mintha neki énekelne.
Így talán tovább maradnak a vendégek, és még többet is költenek, legalábbis Yathlanae-nak ez a tapasztalata.*
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:29:04
Üzenet elküldve: 2019-10-23 14:29:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Carlotteia, Vyliassa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komolyan figyel, és próbál minden szót a fejébe vésni, nehogy valamit félreértsen véletlenül, vagy ne úgy válaszoljon, ahogy kell.*
-Én is örvendek. Mi is örvendünk.
*Mondja ismét, talán már mondta korábban is, de nem zavarja, tartja magát az etiketthez. Legalábbis amennyire tudja. Közben Ormra néz, látja, hogy tekintete hol is pihen, a nő domborjain legfőképp, erre Gyldwa csak a fejét rázza. ~Tipikus férfi.~*
-Úgy hallottuk, hogy egy hatalmas nagy szörnyeteg!
*Erre azért ő is felvidul, és kicsit elengedi magát. Testvére asztalra csapását nem is veszi észre, már hozzászokott ehhez.*
-Cápa..
*Emésztgeti magában a szót, és próbálja fejében elképzelni a képet, hogy vajon hogy is nézhet ki az állat. ~Hány lába van vajon?~ Nagy kerek szemekkel nézi a férfit, ahogy mutogatja, latolgatja, hogy mekkora is lehet az az állat. A nő hangja húzza ki ebből a merengésből.*
-Igen. Kérem, hozzon egy olyat a bátyámnak. Kifizetjük. Van pénzünk! Nem akarunk lopni vagy ilyesmi.
*Próbálja szépíteni a helyzetet, bár erre senki nem is gondolt, legalábbis szóban nem mondták, így ő nem tudhatja. Csak a korábbiakra gondolva mondja ezt.*
-Én pedig innék valamit. Valamit hosszút.
*Otthon legalábbis így mondják arra az italra, ami nem rövid, reméli itt is értik, hogy mire gondol. Fülébe már korábban bemászott a muzsika, és az énekhang, amit egy nő énekel, de nem különösebben figyel fel rá.*
-Orm, te is innál valamit? Meghívlak he.
*Kérdezi a másikat, de mire odafordul, annak már hűlt helye. Elment a zene forrása irányába.*
-Ezek a férfiak...
*Rázza a fejét rosszallóan, de azért követi tekintetével a másikat.*
-Orm! Óvatosan az asztalokkal!
*Kiáltja utána, nehogy összetörjön valamit. Bár furcsállja, hogy nem válaszol neki, betudja annak, hogy talán az új hely lehet az oka.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komolyan figyel, és próbál minden szót a fejébe vésni, nehogy valamit félreértsen véletlenül, vagy ne úgy válaszoljon, ahogy kell.*
-Én is örvendek. Mi is örvendünk.
*Mondja ismét, talán már mondta korábban is, de nem zavarja, tartja magát az etiketthez. Legalábbis amennyire tudja. Közben Ormra néz, látja, hogy tekintete hol is pihen, a nő domborjain legfőképp, erre Gyldwa csak a fejét rázza. ~Tipikus férfi.~*
-Úgy hallottuk, hogy egy hatalmas nagy szörnyeteg!
*Erre azért ő is felvidul, és kicsit elengedi magát. Testvére asztalra csapását nem is veszi észre, már hozzászokott ehhez.*
-Cápa..
*Emésztgeti magában a szót, és próbálja fejében elképzelni a képet, hogy vajon hogy is nézhet ki az állat. ~Hány lába van vajon?~ Nagy kerek szemekkel nézi a férfit, ahogy mutogatja, latolgatja, hogy mekkora is lehet az az állat. A nő hangja húzza ki ebből a merengésből.*
-Igen. Kérem, hozzon egy olyat a bátyámnak. Kifizetjük. Van pénzünk! Nem akarunk lopni vagy ilyesmi.
*Próbálja szépíteni a helyzetet, bár erre senki nem is gondolt, legalábbis szóban nem mondták, így ő nem tudhatja. Csak a korábbiakra gondolva mondja ezt.*
-Én pedig innék valamit. Valamit hosszút.
*Otthon legalábbis így mondják arra az italra, ami nem rövid, reméli itt is értik, hogy mire gondol. Fülébe már korábban bemászott a muzsika, és az énekhang, amit egy nő énekel, de nem különösebben figyel fel rá.*
-Orm, te is innál valamit? Meghívlak he.
*Kérdezi a másikat, de mire odafordul, annak már hűlt helye. Elment a zene forrása irányába.*
-Ezek a férfiak...
*Rázza a fejét rosszallóan, de azért követi tekintetével a másikat.*
-Orm! Óvatosan az asztalokkal!
*Kiáltja utána, nehogy összetörjön valamit. Bár furcsállja, hogy nem válaszol neki, betudja annak, hogy talán az új hely lehet az oka.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:46:15
Üzenet elküldve: 2019-10-23 10:46:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Carlotteia, Vyliassa//
*A szemét le se tudja venni a nőről és kicicomázott valójáról, nézi, ahogy a haja rendezetten táncol, minden mozdulatánál, teljesen oda van a bánásmódtól, míg a tengeri szörnyre, tehát a kajára nem terelődik a szó. A heves reakcióra persze a nő megrezzen, ezt ő is látja, hogy valami távolságtartóbb pillantást és meghökkent tekintetet idéz elő, amiért mindenképpen elnézést akar kérni, mert az neki is világos, itt ilyen hangoskodáshoz nincsenek hozzászokva.*
-Ne… ne haragudjon! *Emeli maga elé a kezeit, minthogy semmi galibát nem akart a mozdulattal okozni és ijedtében, hogy mégis megtette, akartlanul is hangosabbra sikeredik a bocsánatkérés, mint kellett volna.*
-Cááápa hús?! *Hajol az asztal fölé kíváncsian, mikor ismét a kajára terelődik a szó, látszik, már a nyála is lassan túlfut a pofáján.*
-Az meg miféle állat? Felén olyat még nem fút a szél, mégis, mekkora? *És kezeivel már a méretét latolgatná, hogy mutassa is, először csak egy körül belül másfél méteres araszt lő be.*
-Enné is nagyobb? *Valójában csak azért ilyen kíváncsi az eredeti állat méreteivel kapcsolatban, mert minél nagyobb annál jobb ízzel fogja tépni a húst a fogaival.*
-Akármi is az, ÉN kérek belűle! Csak mondja az árat kisasszonka, leperkáljuk. *Már matatna is az erszényében, ha nem ütné meg a fülét a csábító dallam. Teljesen készületlenül éri a dolog, szemével a forrást keresi és nem is kell sokáig kutatnia, hiszen nem messze tőlük foglalnak helyet azok, akik a csend térnyerését hivatottak megakadályozni. Eddig nem is tűnt fel neki, hogy ennyire odavan az itteni muzsikáért. Mikor a szemei keresztjébe akad az éneklő fél-elf hirtelen támad benne nagy kedv felállni és táncra hívni őt. ~Milyen szédítő az a kis barna hajú nőstény. ~ Lassan lépked oda, szinte a fülei vonszolják maguk után, elkerekedett szemekkel mikor pedig odaér elé, felé nyújtja a hatalmas mancsát, csak szépen, udvariasan, látszik, nem akarja megzavarni. ~Mint egy mocsári délibáb, úgy csillognak a pislogói. ~*
*A szemét le se tudja venni a nőről és kicicomázott valójáról, nézi, ahogy a haja rendezetten táncol, minden mozdulatánál, teljesen oda van a bánásmódtól, míg a tengeri szörnyre, tehát a kajára nem terelődik a szó. A heves reakcióra persze a nő megrezzen, ezt ő is látja, hogy valami távolságtartóbb pillantást és meghökkent tekintetet idéz elő, amiért mindenképpen elnézést akar kérni, mert az neki is világos, itt ilyen hangoskodáshoz nincsenek hozzászokva.*
-Ne… ne haragudjon! *Emeli maga elé a kezeit, minthogy semmi galibát nem akart a mozdulattal okozni és ijedtében, hogy mégis megtette, akartlanul is hangosabbra sikeredik a bocsánatkérés, mint kellett volna.*
-Cááápa hús?! *Hajol az asztal fölé kíváncsian, mikor ismét a kajára terelődik a szó, látszik, már a nyála is lassan túlfut a pofáján.*
-Az meg miféle állat? Felén olyat még nem fút a szél, mégis, mekkora? *És kezeivel már a méretét latolgatná, hogy mutassa is, először csak egy körül belül másfél méteres araszt lő be.*
-Enné is nagyobb? *Valójában csak azért ilyen kíváncsi az eredeti állat méreteivel kapcsolatban, mert minél nagyobb annál jobb ízzel fogja tépni a húst a fogaival.*
-Akármi is az, ÉN kérek belűle! Csak mondja az árat kisasszonka, leperkáljuk. *Már matatna is az erszényében, ha nem ütné meg a fülét a csábító dallam. Teljesen készületlenül éri a dolog, szemével a forrást keresi és nem is kell sokáig kutatnia, hiszen nem messze tőlük foglalnak helyet azok, akik a csend térnyerését hivatottak megakadályozni. Eddig nem is tűnt fel neki, hogy ennyire odavan az itteni muzsikáért. Mikor a szemei keresztjébe akad az éneklő fél-elf hirtelen támad benne nagy kedv felállni és táncra hívni őt. ~Milyen szédítő az a kis barna hajú nőstény. ~ Lassan lépked oda, szinte a fülei vonszolják maguk után, elkerekedett szemekkel mikor pedig odaér elé, felé nyújtja a hatalmas mancsát, csak szépen, udvariasan, látszik, nem akarja megzavarni. ~Mint egy mocsári délibáb, úgy csillognak a pislogói. ~*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-23 08:53:27
Üzenet elküldve: 2019-10-23 08:53:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ormronym, Gyldwa//
//Fogadótér//
*Most nyomát sem érzi a korábbi feszültségnek, ami Ralas és közte húzódott, így ez kellemes meglepetésként éri. Bár elsőre kissé szórakozottnak tűnik, korábbi megfigyelései és viselkedése alapján felkészül rá, hogy mellette bármikor érhetik további meglepetések, így éberségét megőrzi vele kapcsolatban. Szerencsére gyorsan egyetértésre jutnak, s ezúttal valóban.
- Igenis.
*Bólint Ralas utasításaira, és megy felvenni a rendelést, belepillatva az étlapba, hogy felmérje, mennyire változott a kínálat. Szerencsére nem sokat, ismerős tételeket fut át. Kíváncsi, milyen a két új vendég. Gyldwa a beszédesebb és elsőként kezdeményez, ezért őt többet nézi, de nem kerüli el a figyelmét Ormronym viselkedése sem. Termetes legény, és úgy tűnik, nem csupán a vacsora ragadja meg a figyelmét, reméli, hogy partnere nem veszi észre, vagy nem veszi zokon.*
- Örvendek!
*Feleli a bemutatkozásra udvarias mosollyal. Lerántják előtte a leplet, ezek szerint nem egy párocska érkezett, hogy élvezzék egymás közelségét.*
- Lazítani? Annak igen sok módját kínáljuk.
*Biztosítja vendégeiket róla, hogy jó helyen járnak. Gyldwa kérésére máris emlékei után nyúl, és megpróbálja kitalálni, hogy mi lenne a leginkább a páros kedvére, s kezd körvonalazódni a fejében egy páros tál gondolata, amiről mindketten kedvük szerint falatozhatnak széles kínálatból, amikor Ormronyn az asztalra csap, és alig észrevehetően, de összerezzenve fordul felé. Látva, hogy csupán kívánságának akart nyomatékot adni, kihúzza magát és nyugodt hangon felel.*
- Örömünkre szolgál, hogy jó szívvel ajánlottak bennünket, nálunk valóban nagyon sok étel kapható. Ritkaságokat is igyekszünk előteremteni, persze azok ára valamivel magasabb. Kérhetnék egy kicsit pontosabb meghatározást? Mekkora tengeri szörnyetegről volna szó?
*Aztán eszébe jut, hogy van is ilyen nevű étel a listán.*
- Netán a Mélytengeri szörnyeteg nevű fogásunkat ajánlotta valaki? Ez pikáns fűszerezésű cápahús édes mártással.
*Vyl előadása hamarosan megkezdődik, remélhetőleg addig meg tudják beszélni a rendelést, mielőtt a gyönyörű Sellőlány magára vonja a férfi minden figyelmét.*
//Vyl és a zenészek//
//Érintőlegesen Yathlanae//
*Közben előkerülnek a frissen felvett lányok is, és Vyl a zenészekhez csatlakozik. Fendronn, a lantos természetesen őt és Yathlanae-t is követte tekintetével, mikor megérkeztek, nem beszélve a többi gyönyörűségről, most pedig mohó tekintete alaposan végigméri Vyl minden helyes kis idomát, és rókavigyorral, a széken feléje dőlve fogadja.*
- Miben segíthetek, Szépségem?
*Meghallgatja a kérést, és mindentudó mosollyal kacsint.*
- Amit csak kívánsz, Gyönyörűm!
*A furulyás leteszi hangszerét, és iszogatni kezd unott arccal, láthatóan nagyon álmos még mindig. A lantos pedig olyan dallamra áll, amilyet kívánt tőle Vyl, érzelmes, andalító muzsika veszi kezdetét, egyelőre csak tőle, hacsak Yathlanae be nem áll mellé, aminek végtelenül örülne.
//Fogadótér//
*Most nyomát sem érzi a korábbi feszültségnek, ami Ralas és közte húzódott, így ez kellemes meglepetésként éri. Bár elsőre kissé szórakozottnak tűnik, korábbi megfigyelései és viselkedése alapján felkészül rá, hogy mellette bármikor érhetik további meglepetések, így éberségét megőrzi vele kapcsolatban. Szerencsére gyorsan egyetértésre jutnak, s ezúttal valóban.
- Igenis.
*Bólint Ralas utasításaira, és megy felvenni a rendelést, belepillatva az étlapba, hogy felmérje, mennyire változott a kínálat. Szerencsére nem sokat, ismerős tételeket fut át. Kíváncsi, milyen a két új vendég. Gyldwa a beszédesebb és elsőként kezdeményez, ezért őt többet nézi, de nem kerüli el a figyelmét Ormronym viselkedése sem. Termetes legény, és úgy tűnik, nem csupán a vacsora ragadja meg a figyelmét, reméli, hogy partnere nem veszi észre, vagy nem veszi zokon.*
- Örvendek!
*Feleli a bemutatkozásra udvarias mosollyal. Lerántják előtte a leplet, ezek szerint nem egy párocska érkezett, hogy élvezzék egymás közelségét.*
- Lazítani? Annak igen sok módját kínáljuk.
*Biztosítja vendégeiket róla, hogy jó helyen járnak. Gyldwa kérésére máris emlékei után nyúl, és megpróbálja kitalálni, hogy mi lenne a leginkább a páros kedvére, s kezd körvonalazódni a fejében egy páros tál gondolata, amiről mindketten kedvük szerint falatozhatnak széles kínálatból, amikor Ormronyn az asztalra csap, és alig észrevehetően, de összerezzenve fordul felé. Látva, hogy csupán kívánságának akart nyomatékot adni, kihúzza magát és nyugodt hangon felel.*
- Örömünkre szolgál, hogy jó szívvel ajánlottak bennünket, nálunk valóban nagyon sok étel kapható. Ritkaságokat is igyekszünk előteremteni, persze azok ára valamivel magasabb. Kérhetnék egy kicsit pontosabb meghatározást? Mekkora tengeri szörnyetegről volna szó?
*Aztán eszébe jut, hogy van is ilyen nevű étel a listán.*
- Netán a Mélytengeri szörnyeteg nevű fogásunkat ajánlotta valaki? Ez pikáns fűszerezésű cápahús édes mártással.
*Vyl előadása hamarosan megkezdődik, remélhetőleg addig meg tudják beszélni a rendelést, mielőtt a gyönyörű Sellőlány magára vonja a férfi minden figyelmét.*
//Vyl és a zenészek//
//Érintőlegesen Yathlanae//
*Közben előkerülnek a frissen felvett lányok is, és Vyl a zenészekhez csatlakozik. Fendronn, a lantos természetesen őt és Yathlanae-t is követte tekintetével, mikor megérkeztek, nem beszélve a többi gyönyörűségről, most pedig mohó tekintete alaposan végigméri Vyl minden helyes kis idomát, és rókavigyorral, a széken feléje dőlve fogadja.*
- Miben segíthetek, Szépségem?
*Meghallgatja a kérést, és mindentudó mosollyal kacsint.*
- Amit csak kívánsz, Gyönyörűm!
*A furulyás leteszi hangszerét, és iszogatni kezd unott arccal, láthatóan nagyon álmos még mindig. A lantos pedig olyan dallamra áll, amilyet kívánt tőle Vyl, érzelmes, andalító muzsika veszi kezdetét, egyelőre csak tőle, hacsak Yathlanae be nem áll mellé, aminek végtelenül örülne.
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:21:25
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:21:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//A földeken vár majd ránk.//
//Érintőlegesen Yathlanae és Vyliassa//
// Emelet, Wrexan szobája //
// Napváltás //
* A lányok elmennek végre. Wrexan fáradtan várja a meleg vizet, ami lassan meg is érkezik. Most, azért megbizonyosodik, hogy ki az, mielőtt ajtót nyitna. A gőzölgő víz bele kerül a dézsába és nem sokkal utána a fiú is.*
– Ez nagyon jó!* Élvezi ezt a kényelmet, mert nem sokszor volt eddig benne része. Amíg elnyúlva pihentet a víz ölelésében, még az eddigi kellemetlenségek is tovaszállnak. Mikkor már kezd hűlni a fürdővize, akkor neki áll, hogy teljesen lemossa magát. Hát nem tagadás elég szürkévé válik a vize. Eddig még nem tudta lemosni az utazás mocskát. Egy törülközővel alaposan átőrli magát és néz magának egy olyan ruha féleséget, amiben kényelmesen tud majd aludni. Aztán intézkedik a mocskos víz felől is. Szerencsére a folyosón talál olyan személyt, aki ezt elintézi neki. Ezután rögtön ágyba bújik. ~ Időbe le kell feküdnöm, mert holnap korán kelek. Hosszú nap volt ez, meg kell hagyni.~ Behúzza a sötétítőket és lefekszik az ágyba. Hamar elalszik a dolgos nap után. Álmában újra a szobában van. Az ajtóban ott áll az elf lány a boszorkány pedig lassan közeledik felé. Megint beszorul az ágy és a fal közzé. A szürkészöld szemek pillantása égetik a bőrét. Ahogy a nő közel hajol hozzá érezni kezdi a kellemes illatát, aztán a meleg leheletét, amikor a fülébe súg. Wrexan már tudja, hogy mit fog mondani, hiszen ez nem is olyan rég történt meg vele. A csilingelő hang meg is szólal, de ezúttal mást súg a fülébe.*
– A földeken vár majd ránk.* Vyl arcára gonosz túlvilági mosoly ül ki és szépen lassan egy koponyává változik a feje. Az ajtóba pillantva Yathlanae is hasonló átalakuláson meg át. A hideg borzongás az egész testén átszáguld a fiúnak. Verejtékben úszva ül fel az ágyban. A szoba sötét és csöndes. Hevesen dobogó szívvel pillant körbe, aztán nagyjából megnyugodva fekszik vissza. A bal oldalára fordulva helyezkedik el az ágyban.*
– Huh! Ez csak egy rossz álom volt! Semmi baj!* Biztatja magát. Ezzel egy időben a sötétben pont vele szemben, két szürkészöld fény gyullad fel. Olyan fényt kezd el árasztani, hogy megvilágítja maga előtt az ágyat. Vyl fekszik benne felé fordulva.*
– Bizony semmi baj Wrexan! Miért idegeskedsz?* Erre a fiú szinte megpördül az ágyban, mintha egy tűt szúrtak volna belé. Hangos csattanással esik a földre, de erre legalább már tényleg felébred.*
– Ahh! Ez fájt! Azt hiszem most már nem álmodom. Ez a padló elég valóságosnak néz ki, ahogyan a fájdalom is.* Egy kicsit még fekszik a hűvös padlón. Aztán valahogy feltápászkodik. Az ablakhoz megy és elhúzza a sötétlőt. A holdak fénye elég világosságot biztosít ahhoz, hogy rendesen meg tudjon bizonyosodni arról, hogy egyedül van. Nem először gyötrik az ilyen fajta álmok. Az anyja majd később az apja halálakor is megesett már. Mindig ugyan azt az egy mondatott mondták ki.*
– A földeken vár majd ránk. Mi a fenét akar ez jelenteni?* Már annyiszor feltette ezt a kérdést, de soha nem jutott vele semmire. Egy biztos a ma esti álma volt a legborzasztóbb mind közül. Nem tud mit tenni, mint azt hogy vissza fekszik. Az éjszaka további része már nem hoz neki pihentető álmot. Rosszul alszik és gyakran felébred. A hajnal első sugaraira már talpon van. Gyorsan megmosdik és rendbe szedi magát. Khul tanácsát megfogadva valami rendes kimenő ruhát néz magának. Ha végzett elindul a konyha felé, hogy valami reggeli után nézzen.*
//Érintőlegesen Yathlanae és Vyliassa//
// Emelet, Wrexan szobája //
// Napváltás //
* A lányok elmennek végre. Wrexan fáradtan várja a meleg vizet, ami lassan meg is érkezik. Most, azért megbizonyosodik, hogy ki az, mielőtt ajtót nyitna. A gőzölgő víz bele kerül a dézsába és nem sokkal utána a fiú is.*
– Ez nagyon jó!* Élvezi ezt a kényelmet, mert nem sokszor volt eddig benne része. Amíg elnyúlva pihentet a víz ölelésében, még az eddigi kellemetlenségek is tovaszállnak. Mikkor már kezd hűlni a fürdővize, akkor neki áll, hogy teljesen lemossa magát. Hát nem tagadás elég szürkévé válik a vize. Eddig még nem tudta lemosni az utazás mocskát. Egy törülközővel alaposan átőrli magát és néz magának egy olyan ruha féleséget, amiben kényelmesen tud majd aludni. Aztán intézkedik a mocskos víz felől is. Szerencsére a folyosón talál olyan személyt, aki ezt elintézi neki. Ezután rögtön ágyba bújik. ~ Időbe le kell feküdnöm, mert holnap korán kelek. Hosszú nap volt ez, meg kell hagyni.~ Behúzza a sötétítőket és lefekszik az ágyba. Hamar elalszik a dolgos nap után. Álmában újra a szobában van. Az ajtóban ott áll az elf lány a boszorkány pedig lassan közeledik felé. Megint beszorul az ágy és a fal közzé. A szürkészöld szemek pillantása égetik a bőrét. Ahogy a nő közel hajol hozzá érezni kezdi a kellemes illatát, aztán a meleg leheletét, amikor a fülébe súg. Wrexan már tudja, hogy mit fog mondani, hiszen ez nem is olyan rég történt meg vele. A csilingelő hang meg is szólal, de ezúttal mást súg a fülébe.*
– A földeken vár majd ránk.* Vyl arcára gonosz túlvilági mosoly ül ki és szépen lassan egy koponyává változik a feje. Az ajtóba pillantva Yathlanae is hasonló átalakuláson meg át. A hideg borzongás az egész testén átszáguld a fiúnak. Verejtékben úszva ül fel az ágyban. A szoba sötét és csöndes. Hevesen dobogó szívvel pillant körbe, aztán nagyjából megnyugodva fekszik vissza. A bal oldalára fordulva helyezkedik el az ágyban.*
– Huh! Ez csak egy rossz álom volt! Semmi baj!* Biztatja magát. Ezzel egy időben a sötétben pont vele szemben, két szürkészöld fény gyullad fel. Olyan fényt kezd el árasztani, hogy megvilágítja maga előtt az ágyat. Vyl fekszik benne felé fordulva.*
– Bizony semmi baj Wrexan! Miért idegeskedsz?* Erre a fiú szinte megpördül az ágyban, mintha egy tűt szúrtak volna belé. Hangos csattanással esik a földre, de erre legalább már tényleg felébred.*
– Ahh! Ez fájt! Azt hiszem most már nem álmodom. Ez a padló elég valóságosnak néz ki, ahogyan a fájdalom is.* Egy kicsit még fekszik a hűvös padlón. Aztán valahogy feltápászkodik. Az ablakhoz megy és elhúzza a sötétlőt. A holdak fénye elég világosságot biztosít ahhoz, hogy rendesen meg tudjon bizonyosodni arról, hogy egyedül van. Nem először gyötrik az ilyen fajta álmok. Az anyja majd később az apja halálakor is megesett már. Mindig ugyan azt az egy mondatott mondták ki.*
– A földeken vár majd ránk. Mi a fenét akar ez jelenteni?* Már annyiszor feltette ezt a kérdést, de soha nem jutott vele semmire. Egy biztos a ma esti álma volt a legborzasztóbb mind közül. Nem tud mit tenni, mint azt hogy vissza fekszik. Az éjszaka további része már nem hoz neki pihentető álmot. Rosszul alszik és gyakran felébred. A hajnal első sugaraira már talpon van. Gyorsan megmosdik és rendbe szedi magát. Khul tanácsát megfogadva valami rendes kimenő ruhát néz magának. Ha végzett elindul a konyha felé, hogy valami reggeli után nézzen.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 20:18:45
Üzenet elküldve: 2019-10-22 20:18:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A csalogány hallgat...//
//Érintőlegesen Wrexan, Nalaeä//
//Kifejezetten Ormoryn figyelmébe//
//Részben mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Wrexannál rendesen elsült a vicce, ez kifejezetten tetszik neki. A lovászra emlékezteti apja birtokáról, aki hasonlóan szerény volt, akár a fiú, de a ledér félvér hamar kikupálta. A szelídgesztenye termése is szúrós burkot rejt, s benne a mag talán a legízletesebb kincset rejti a világon. Csak meg kell szerezni, ha az a nő kezdeményezésével is kell, hogy járjon. Ebben a világban, Vyl felfogása szerint, okosnak kell lenni. A férfiak csak szépen összevarrt bábok a hölgyek színházában. Sokan elfelejtették már a fehérnép közül a test használatát, állítólag "nincs gyomruk hozzá"... ~ Ők a legnagyobb ribancok ezen a világon! Még a munkától is félnek. ~ Mert ez munka Vyl szemében: hasznos a kellemessel. Tökéletes harmónia. Persze most a fiún jár az esze. Kívánatosnak találja még mindig. Nem látszik rajta, szinte nem is érzi, de mintha egy cseppnyi plusz, valami mocsokba takart, csiszolatlan gyémántot, csillagszikrát lehetne kiolvasni a szeméből. Reméli nem téved. ~ Nagy ember lehetne, ha segíthetnék neki. Csábító. Persze előtte eljátszadozok vele. ~ Amikor leérnek, ő is nevetni kezd.*
-Jaj, úgy sajnálom szerencsétlent, de annyira jó móka! Ide még visszatérek. *Mosolyog gonoszul, de viccet mutatva.* Nagy nőcsábász lehetne szerintem, ha hagyná kikupáltatni magát. Nem tudom, neked erről mi a véleményed. *Az italra sűrűn bólogat, s a pulthoz érve, szépen mosolyog Nalaeära.*
-Szia! Bocsáss meg, hogy itt zavarunk, még mi is, ígérem, csak egy kör lesz. Légyszíves, kitöltenél két pohárka rumot? * Azzal Nalaeä Phyrra elé csúsztat 60 aranyat, értékelve a fáradozást is. Ha az ital megérkezett, akkor sajnos nem maradna a hebrencs és a kanári közti ismerkedésre idő, Vyl cica ugyanis meghallva a kérést, szemeit csillogtatva, a rumot gyorsan lehúzva szólna Lanához.*
-Úh, kérlek, csatlakozzunk! *Közben, akár egy kislány, megfogja a másik kezét. Persze ha Lana időt kér, megvárja, de ha nem tart vele, ő akkor is odaáll a zenészekhez. Köhögne, ha egy dallam végére érnek, majd odasúgná nekik.*
-Kérlek, valami lágy, inkább pengetősökkel kísért dalt szeretnék elénekelni. Tudnátok valami könnyedet improvizálni az ének alá? *Amennyiben igen a válasz, megköszöni, majd kinézne magának valakit a látottak közül. ~ Nos... nézzük csak... fúj, ork! Na, nem is olyan... vészes. Kezdésnek pont megfelel. ~ Köhintene egy kicsit, azzal elkezdi a varázslatos, bűvölő éneket, közben bal mutatóujjával azért intene a muzsikusoknak, kifejezetten szolidan, hogy szegények véletlenül se maradjanak hoppon. Az ork pedig nem más, mint a csevegő Ormronym.*
// Aktív képesség: Bárdzene //
-Ó, szépséges uram,
Csak tudnám az okát,
Izzóan lángoló,
Szerelmed báját!
Azok a szemek és a szó,
Mely oly könnyen jött.
Meg kell értened,
A szeretőm betört.
Elhagylak én hát tégedet,
Hogy végre kedvesemmel legyek,
Nem érdekelnek a hazugok,
S a népi illemek...
*Egyelőre eddig jut, minden bizonnyal, de remélhetőleg senki nem avatkozik bele a csalogány dalába. Persze még mindig énekel zavaró tényezők nélkül, szóval ennek a muzsikának még koránt sincs vége ezen verzió esetén. Közben Lanára néz, hogy követte e, majd a szürkészöld tekintet a hasonló színű orkot kémleli, hogy milyen hamar figyel fel rá. Egy önkéntelen mosoly megjelenik ajkain, mely a kívánatosan, önmagát illegető alaknak, a csillogó íriszekkel és a telt ajkakkal egy plusz varázst kölcsönöz: már a ruhát még hozzá sem véve!*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.22 20:27:00
//Érintőlegesen Wrexan, Nalaeä//
//Kifejezetten Ormoryn figyelmébe//
//Részben mindenki//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Wrexannál rendesen elsült a vicce, ez kifejezetten tetszik neki. A lovászra emlékezteti apja birtokáról, aki hasonlóan szerény volt, akár a fiú, de a ledér félvér hamar kikupálta. A szelídgesztenye termése is szúrós burkot rejt, s benne a mag talán a legízletesebb kincset rejti a világon. Csak meg kell szerezni, ha az a nő kezdeményezésével is kell, hogy járjon. Ebben a világban, Vyl felfogása szerint, okosnak kell lenni. A férfiak csak szépen összevarrt bábok a hölgyek színházában. Sokan elfelejtették már a fehérnép közül a test használatát, állítólag "nincs gyomruk hozzá"... ~ Ők a legnagyobb ribancok ezen a világon! Még a munkától is félnek. ~ Mert ez munka Vyl szemében: hasznos a kellemessel. Tökéletes harmónia. Persze most a fiún jár az esze. Kívánatosnak találja még mindig. Nem látszik rajta, szinte nem is érzi, de mintha egy cseppnyi plusz, valami mocsokba takart, csiszolatlan gyémántot, csillagszikrát lehetne kiolvasni a szeméből. Reméli nem téved. ~ Nagy ember lehetne, ha segíthetnék neki. Csábító. Persze előtte eljátszadozok vele. ~ Amikor leérnek, ő is nevetni kezd.*
-Jaj, úgy sajnálom szerencsétlent, de annyira jó móka! Ide még visszatérek. *Mosolyog gonoszul, de viccet mutatva.* Nagy nőcsábász lehetne szerintem, ha hagyná kikupáltatni magát. Nem tudom, neked erről mi a véleményed. *Az italra sűrűn bólogat, s a pulthoz érve, szépen mosolyog Nalaeära.*
-Szia! Bocsáss meg, hogy itt zavarunk, még mi is, ígérem, csak egy kör lesz. Légyszíves, kitöltenél két pohárka rumot? * Azzal Nalaeä Phyrra elé csúsztat 60 aranyat, értékelve a fáradozást is.
Ha az ital megérkezett, akkor sajnos nem maradna a hebrencs és a kanári közti ismerkedésre idő, Vyl cica ugyanis meghallva a kérést, szemeit csillogtatva, a rumot gyorsan lehúzva szólna Lanához.*-Úh, kérlek, csatlakozzunk! *Közben, akár egy kislány, megfogja a másik kezét. Persze ha Lana időt kér, megvárja, de ha nem tart vele, ő akkor is odaáll a zenészekhez. Köhögne, ha egy dallam végére érnek, majd odasúgná nekik.*
-Kérlek, valami lágy, inkább pengetősökkel kísért dalt szeretnék elénekelni. Tudnátok valami könnyedet improvizálni az ének alá? *Amennyiben igen a válasz, megköszöni, majd kinézne magának valakit a látottak közül. ~ Nos... nézzük csak... fúj, ork! Na, nem is olyan... vészes. Kezdésnek pont megfelel. ~ Köhintene egy kicsit, azzal elkezdi a varázslatos, bűvölő éneket, közben bal mutatóujjával azért intene a muzsikusoknak, kifejezetten szolidan, hogy szegények véletlenül se maradjanak hoppon. Az ork pedig nem más, mint a csevegő Ormronym.*
// Aktív képesség: Bárdzene //
-Ó, szépséges uram,
Csak tudnám az okát,
Izzóan lángoló,
Szerelmed báját!
Azok a szemek és a szó,
Mely oly könnyen jött.
Meg kell értened,
A szeretőm betört.
Elhagylak én hát tégedet,
Hogy végre kedvesemmel legyek,
Nem érdekelnek a hazugok,
S a népi illemek...
*Egyelőre eddig jut, minden bizonnyal, de remélhetőleg senki nem avatkozik bele a csalogány dalába. Persze még mindig énekel zavaró tényezők nélkül, szóval ennek a muzsikának még koránt sincs vége ezen verzió esetén. Közben Lanára néz, hogy követte e, majd a szürkészöld tekintet a hasonló színű orkot kémleli, hogy milyen hamar figyel fel rá. Egy önkéntelen mosoly megjelenik ajkain, mely a kívánatosan, önmagát illegető alaknak, a csillogó íriszekkel és a telt ajkakkal egy plusz varázst kölcsönöz: már a ruhát még hozzá sem véve!*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.22 20:27:00
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 11:31:03
Üzenet elküldve: 2019-10-22 11:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Carlotteia//
-Jól vanna! Csak nehéz, mert itt minden olyan törékenynek tűnik, nem tehetek róla, nézd meg! *Mutatja fel a tenyerét.*
-Evvel a marokkal, hogy fogjak már finoman húgi. *Morog maga elé. Mikor pedig már teljesen eluralkodik rajta a pánik, a lány lecsitítja, és teljesen igaza van. Ketten simán elbánnának vele. ~Ne szard össze magad Orm! Bírjá mán magaddal! ~*
*Mikor odaér hozzájuk az igazán tetszetős és dekoratív darabja a fogadónak, amint pedig megszólal össze is rezzen. A nagy bámulás, amit lerendez, még zavaró is lehet a nő számára, de nem tehet róla, odakint nem mászkálnak ilyen mutatós nők, vagy csak nem arra, amerre ők bóklásznak. Nyel egy nagyot, szerencsére Gyldwa magához ragadja a szót, így nem tűnik annyira bambának, hogy még csak egy köszönést se tud kibökni. ~Azanyját micsoda dereka van! Ha a bűre is zöld lenne, ígérnék neki fűt, fát, barlangot… ~ Érkeznek be az első épkézláb gondolatok a főhadiszállásra. Mikor Gyldwa bemutatja egy visszafogott integetést elejt, viszont még mindig elég baba pofát vág, teljesen tudatlanul, nem szokott ő pózolni, ami a fejében, azaz arcán. Amint pedig a húga rákérdez az ajánlatra, hiszen az olvasáshoz ő sem konyít, megébred és rácsap nagy mancsával az asztallapra.*
-Valami nagyot akarunk enni! Azt mondották neköm, hogy itt van valami tengeri szörnyeteg, amit megfőznek, ha fizetünk érte. Kisasszonka mondja mán meg, ugye nem vertek át minket? *Látszik rajta izgatottan várta már, hogy végre idáig eljussanak.*
-Jól vanna! Csak nehéz, mert itt minden olyan törékenynek tűnik, nem tehetek róla, nézd meg! *Mutatja fel a tenyerét.*
-Evvel a marokkal, hogy fogjak már finoman húgi. *Morog maga elé. Mikor pedig már teljesen eluralkodik rajta a pánik, a lány lecsitítja, és teljesen igaza van. Ketten simán elbánnának vele. ~Ne szard össze magad Orm! Bírjá mán magaddal! ~*
*Mikor odaér hozzájuk az igazán tetszetős és dekoratív darabja a fogadónak, amint pedig megszólal össze is rezzen. A nagy bámulás, amit lerendez, még zavaró is lehet a nő számára, de nem tehet róla, odakint nem mászkálnak ilyen mutatós nők, vagy csak nem arra, amerre ők bóklásznak. Nyel egy nagyot, szerencsére Gyldwa magához ragadja a szót, így nem tűnik annyira bambának, hogy még csak egy köszönést se tud kibökni. ~Azanyját micsoda dereka van! Ha a bűre is zöld lenne, ígérnék neki fűt, fát, barlangot… ~ Érkeznek be az első épkézláb gondolatok a főhadiszállásra. Mikor Gyldwa bemutatja egy visszafogott integetést elejt, viszont még mindig elég baba pofát vág, teljesen tudatlanul, nem szokott ő pózolni, ami a fejében, azaz arcán. Amint pedig a húga rákérdez az ajánlatra, hiszen az olvasáshoz ő sem konyít, megébred és rácsap nagy mancsával az asztallapra.*
-Valami nagyot akarunk enni! Azt mondották neköm, hogy itt van valami tengeri szörnyeteg, amit megfőznek, ha fizetünk érte. Kisasszonka mondja mán meg, ugye nem vertek át minket? *Látszik rajta izgatottan várta már, hogy végre idáig eljussanak.*
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 10:48:53
Üzenet elküldve: 2019-10-22 10:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Pult mögött//
//Nalaeä, Daesys//
-Igen, az. *Válaszol tömören a tündérnek, akin pihenteti egy kicsit a szemeit, eddig még nem igazán látta.*
-Nala, megjegyzem. Csak nem új munkaerő? *Mert, hogy eddig ez még nincs tisztázva, de az öltözékét elnézve Wellynek nincs kétsége a felől, hogy a lány is a vendégtérben fog forogni kézről lábra.
Még látja az érkezőt, meg, hogy a pult felé veszi az irányt, de ekkor valaki kiszól a konyhából és serény káromkodás közepette emlegeti a nevét. Az meg aztán tényleg nem lesz jó, ha itt csinálja a patáliát a vendégek előtt a zsémbes vénasszony, így megelőzve a bajt beviharzik, hogy lerendezze a dolgokat. Ami nagyjából abban merül ki, hogy lehurrogja és kap a nyakába egy fenyegetést, hogy aztán majd ő ma, hogy meg fogja ezt beszélni a főnökkel, hogy csak arról kódul majd a frissen borotvált pofikája.
Mire kiér az iménti vendég már a pultnál van, előtte pedig egy pohár vörösbor, Nala pedig mintha ideges lenne. Arra való tekintettel pedig, hogy ez az első munkanapja, talán nem is meglepő, viszont a sellőlányoktól jóval karakánabb és határozottabb hozzáállást szokott meg. ~Ezt a csinoskát megeszik vacsorára. ~ Persze ne legyen igaza, odalép mellé.*
-Minden rendben? *Aztán a lány figyelme elkalandozik a további érkezők felé, akik szintén a szolgálati tér irányából közelítettek. Ha pedig nincs rá szükség, akkor csak törölget a pultban és Latamiék asztalát figyeli, ugrásra készen, ahogy azt a főnök erélyesen kiosztotta részére.*
//Nalaeä, Daesys//
-Igen, az. *Válaszol tömören a tündérnek, akin pihenteti egy kicsit a szemeit, eddig még nem igazán látta.*
-Nala, megjegyzem. Csak nem új munkaerő? *Mert, hogy eddig ez még nincs tisztázva, de az öltözékét elnézve Wellynek nincs kétsége a felől, hogy a lány is a vendégtérben fog forogni kézről lábra.
Még látja az érkezőt, meg, hogy a pult felé veszi az irányt, de ekkor valaki kiszól a konyhából és serény káromkodás közepette emlegeti a nevét. Az meg aztán tényleg nem lesz jó, ha itt csinálja a patáliát a vendégek előtt a zsémbes vénasszony, így megelőzve a bajt beviharzik, hogy lerendezze a dolgokat. Ami nagyjából abban merül ki, hogy lehurrogja és kap a nyakába egy fenyegetést, hogy aztán majd ő ma, hogy meg fogja ezt beszélni a főnökkel, hogy csak arról kódul majd a frissen borotvált pofikája.
Mire kiér az iménti vendég már a pultnál van, előtte pedig egy pohár vörösbor, Nala pedig mintha ideges lenne. Arra való tekintettel pedig, hogy ez az első munkanapja, talán nem is meglepő, viszont a sellőlányoktól jóval karakánabb és határozottabb hozzáállást szokott meg. ~Ezt a csinoskát megeszik vacsorára. ~ Persze ne legyen igaza, odalép mellé.*
-Minden rendben? *Aztán a lány figyelme elkalandozik a további érkezők felé, akik szintén a szolgálati tér irányából közelítettek. Ha pedig nincs rá szükség, akkor csak törölget a pultban és Latamiék asztalát figyeli, ugrásra készen, ahogy azt a főnök erélyesen kiosztotta részére.*
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 09:10:41
Üzenet elküldve: 2019-10-22 09:10:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Fogadótér-pult//
//Ralas, Welly, Daesys, Yathlanae, Vyl//
//Érintőlegesen Carlotteia//
*A fürdés és a beszélgetés Carlotteiával öntött belé némi bátorságot a kihívásokkal szemben. Ralas úrral kapcsolatban viszont egy kicsit bizonytalan, ezért is próbálja kiköszörülni a korábbi csorbát. Mielőtt azonban a férfi válaszolhatna, hatalmas csörömpöléssel robban be az egyik ablak és hány mindenfelé szilánkokat. Nala nem látja, pontosan mi történt, csak a felborult asztalt, a leszakadt függönyt és az egyként arra forduló figyelmet. Halálra válva rebben Ralas úr mögé. Kicsi szíve a torkában dobog. Pár pillanat elteltével viszont már nem is tudja, mi rémíti meg jobban: a történtek vagy az, hogy a meglepetés ereje után mindenki milyen könnyed természetességgel lép túl a dolgon. Pedig a hangokból, a vendégek között megpillantott látványtöredékekből Nala úgy sejti, valaki meg is sérülhetett talán.
Nem kap sok időt, hogy összeszedje magát a sokkból, Ralas úr mindjárt utasításokat oszt, ő pedig engedelmesen bólogat a kérésére anélkül, hogy hirtelen fel is fogná a dolgot. A bátorító biccentéssel fűzött mosolyt viszonozza, jóllehet inkább ösztönösen, mint tudatosan. Mindenesetre követi az utasításokat, de ahogy szembesül a rá bízott feladattal, egyre inkább kétségbe esik. Kezdve a ténytől, hogy apró termetével szinte elveszik a pult mögött.*
- Welly, igaz? *mosolyog egy kicsit megilletődötten a poharakat törölgető lány felé.* - Igazán örülök. Az én nevem Nalaeä. Nala *teszi hozzá, mert leginkább így szokták szólítani.
Az a sok palack, pohár, tálca és egyéb kellék, amit a túloldalról nézve a bőség varázslatos díszleteként élt meg, most eléggé zavarba ejti. Hamar ráébred, hogy milyen tudatlan a rá bízott dologban. Eléggé elveszett abban, melyik ital micsoda, hogy melyiket milyen pohárban adják vagy hogy mennyit kell tölteni belőle. Mihez kell citrom vagy egyéb díszítés. Ő is kínált már italt, csemegét a nagyúr vendégeinek, de ez merőben más. Még az tűnik a legkisebb problémának, hogy sok dolgot lát maga körül, amiket a lányok többségével ellentétben biztosan fel sem fog érni. A rendelésfelvétel is egyszerűen hangzik elsőre, de ahogy tovább gondolja, már azzal kapcsolatban is elharapózik rajta a feszültség. Ezt csak tetézi, hogy a kínálat listáját bogarászva nem sok támpontot kap. Sok-sok fantázianéven illetett tétel szerepel rajta, amik közül néhánnyal kapcsolatban még abban se biztos, hogy étel vagy ital.
A pulthoz lépő vörös hajú lány épp egy olyan szegmensben érkezik, amikor Nala egy pillanatra egyedül marad a pult mögött. Carlotteia még nem ért vissza, Welly pedig... De hiszen az előbb még itt volt. Talán hátrament valamiért vagy a Ralas úr által rá bízott asztalt ment leszedni? A tündérnek nincs ideje kideríteni, hiszen a vendég italt kért és vár.
~Bort.~ Nalaeä az ajkába harap és pánikszerűen kutatni kezdi tekintetével a polcokat.*
- Máris. *Szerencséjére megakad a tekintete egy olyan palackon, amit Ralas úr is az asztalukhoz kéretett. Gyorsan kerít hozzá poharat és tölt.*
- Parancsoljon, kisasszony *mondja. Nem feledkezik meg a mosolyról sem, de mikor eszébe jut, hogy meg se kérdezte, hogy egyáltalán vörös- vagy fehérbort szeretne a vendég, csak kitöltötte a vöröset, azért meghűl benne a vér. Aztán jön a következő jeges villámcsapás, ami átcikázik rajta, mikor a kitett aranyak kapcsán az árlistára pillant. ~Különleges bor?~ Sajnos fogalma sincs, hogy amit kitöltött, az a sima vagy a különleges kategóriába tartozik, de mardossa a feltételezés, hogy Ralas úr kedvence bizonyára ez utóbbi lehet inkább. Akkor pedig az ár nem stimmel. De hogy kérhetne többet a vendégtől, miután ő hibázott? Ha viszont nem kér többet, akkor máris megkárosította a házat. Végül úgy dönt, hogy inkább nem szól. Majd inkább kipótolja ő abból, amivel Faraonn úrnő útra bocsátotta. De a gyomra még mindig görcsben van, hiszen ha a kisasszony fehérbort kért volna, akkor még nagyobb bajt csinált. Csak remélni meri, hogy ez legalább rendben lesz.
Amikor a visszaérő kettős a pulthoz lép, Nalaeä szíve majd' megáll, mert először azt hiszi, újabb vendégek, de az elf lányra emlékszik a korábbi előadásból.*
- Azt hiszem, Ralas úr azt kérte, hogy álljatok be a zenészekhez *mondja. Sajnos a két említett névre nem emlékszik így hirtelen. Túl sok minden történt egyszerre.* - Én Nalaeä vagyok *mutatkozik be gyorsan.* - Ma kezdtem.
//Ralas, Welly, Daesys, Yathlanae, Vyl//
//Érintőlegesen Carlotteia//
*A fürdés és a beszélgetés Carlotteiával öntött belé némi bátorságot a kihívásokkal szemben. Ralas úrral kapcsolatban viszont egy kicsit bizonytalan, ezért is próbálja kiköszörülni a korábbi csorbát. Mielőtt azonban a férfi válaszolhatna, hatalmas csörömpöléssel robban be az egyik ablak és hány mindenfelé szilánkokat. Nala nem látja, pontosan mi történt, csak a felborult asztalt, a leszakadt függönyt és az egyként arra forduló figyelmet. Halálra válva rebben Ralas úr mögé. Kicsi szíve a torkában dobog. Pár pillanat elteltével viszont már nem is tudja, mi rémíti meg jobban: a történtek vagy az, hogy a meglepetés ereje után mindenki milyen könnyed természetességgel lép túl a dolgon. Pedig a hangokból, a vendégek között megpillantott látványtöredékekből Nala úgy sejti, valaki meg is sérülhetett talán.
Nem kap sok időt, hogy összeszedje magát a sokkból, Ralas úr mindjárt utasításokat oszt, ő pedig engedelmesen bólogat a kérésére anélkül, hogy hirtelen fel is fogná a dolgot. A bátorító biccentéssel fűzött mosolyt viszonozza, jóllehet inkább ösztönösen, mint tudatosan. Mindenesetre követi az utasításokat, de ahogy szembesül a rá bízott feladattal, egyre inkább kétségbe esik. Kezdve a ténytől, hogy apró termetével szinte elveszik a pult mögött.*
- Welly, igaz? *mosolyog egy kicsit megilletődötten a poharakat törölgető lány felé.* - Igazán örülök. Az én nevem Nalaeä. Nala *teszi hozzá, mert leginkább így szokták szólítani.
Az a sok palack, pohár, tálca és egyéb kellék, amit a túloldalról nézve a bőség varázslatos díszleteként élt meg, most eléggé zavarba ejti. Hamar ráébred, hogy milyen tudatlan a rá bízott dologban. Eléggé elveszett abban, melyik ital micsoda, hogy melyiket milyen pohárban adják vagy hogy mennyit kell tölteni belőle. Mihez kell citrom vagy egyéb díszítés. Ő is kínált már italt, csemegét a nagyúr vendégeinek, de ez merőben más. Még az tűnik a legkisebb problémának, hogy sok dolgot lát maga körül, amiket a lányok többségével ellentétben biztosan fel sem fog érni. A rendelésfelvétel is egyszerűen hangzik elsőre, de ahogy tovább gondolja, már azzal kapcsolatban is elharapózik rajta a feszültség. Ezt csak tetézi, hogy a kínálat listáját bogarászva nem sok támpontot kap. Sok-sok fantázianéven illetett tétel szerepel rajta, amik közül néhánnyal kapcsolatban még abban se biztos, hogy étel vagy ital.
A pulthoz lépő vörös hajú lány épp egy olyan szegmensben érkezik, amikor Nala egy pillanatra egyedül marad a pult mögött. Carlotteia még nem ért vissza, Welly pedig... De hiszen az előbb még itt volt. Talán hátrament valamiért vagy a Ralas úr által rá bízott asztalt ment leszedni? A tündérnek nincs ideje kideríteni, hiszen a vendég italt kért és vár.
~Bort.~ Nalaeä az ajkába harap és pánikszerűen kutatni kezdi tekintetével a polcokat.*
- Máris. *Szerencséjére megakad a tekintete egy olyan palackon, amit Ralas úr is az asztalukhoz kéretett. Gyorsan kerít hozzá poharat és tölt.*
- Parancsoljon, kisasszony *mondja. Nem feledkezik meg a mosolyról sem, de mikor eszébe jut, hogy meg se kérdezte, hogy egyáltalán vörös- vagy fehérbort szeretne a vendég, csak kitöltötte a vöröset, azért meghűl benne a vér. Aztán jön a következő jeges villámcsapás, ami átcikázik rajta, mikor a kitett aranyak kapcsán az árlistára pillant. ~Különleges bor?~ Sajnos fogalma sincs, hogy amit kitöltött, az a sima vagy a különleges kategóriába tartozik, de mardossa a feltételezés, hogy Ralas úr kedvence bizonyára ez utóbbi lehet inkább. Akkor pedig az ár nem stimmel. De hogy kérhetne többet a vendégtől, miután ő hibázott? Ha viszont nem kér többet, akkor máris megkárosította a házat. Végül úgy dönt, hogy inkább nem szól. Majd inkább kipótolja ő abból, amivel Faraonn úrnő útra bocsátotta. De a gyomra még mindig görcsben van, hiszen ha a kisasszony fehérbort kért volna, akkor még nagyobb bajt csinált. Csak remélni meri, hogy ez legalább rendben lesz.
Amikor a visszaérő kettős a pulthoz lép, Nalaeä szíve majd' megáll, mert először azt hiszi, újabb vendégek, de az elf lányra emlékszik a korábbi előadásból.*
- Azt hiszem, Ralas úr azt kérte, hogy álljatok be a zenészekhez *mondja. Sajnos a két említett névre nem emlékszik így hirtelen. Túl sok minden történt egyszerre.* - Én Nalaeä vagyok *mutatkozik be gyorsan.* - Ma kezdtem.
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 08:55:04
Üzenet elküldve: 2019-10-22 08:55:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Orm, Gyldwa, Carlotteia//
*Kicsit már oldottabban és bátrabban ül le az asztalhoz, illetve a székre. Korábbi megszeppentsége lassan múlni kezd, ahogy azt látja, hogy tényleg nem nézik ki őket annyira, mint korábban hozzászoktak. Sőt, talán semennyire sem, már amennyire Gyldwa látja a helyzetet.*
-Ne akarj egyből rombolni egy ilyen szép helyen!
*Mondja Ormnak, persze nem kis részt inkább az motiválja, hogy nem szeretne egy asztallal betakarózni. Látja a nőt, aki feléjük igyekszik, úgy gondolja, hogy valószínűleg itt dolgozhat, és talán a rendelést jön felvenni. Bár ő még ilyet sosem látott, mindig az emberek mentek a pulthoz, de ki tudja. Attól nem fél, hogy bármi rosszat akarna, nem olyan az ábrázata, és a kisugárzása. Bár valószínűleg ha az lenne sem venné észre.*
-Dehogy megyünk, ne butáskodj. Ez csak valami szolgáló lehet, vagy itt dolgozó asszony. Ha meg nem úgyis elbírunk vele ketten, aztán futás!
*Löki oda a másik orknak halkan, hogy csak ők ketten hallják, mielőtt odaérne a nő.*
-Jó estét!
*Mondja határozott, erős hangon, miközben a szeme kissé elkeredve cikázik egyik helyről a másikra. Nézegeti a kis incidenst egy darabig, de most abszolút szórakozni jöttek és kikapcsolni a sok munka után. ~Nekam aztán nem hiányzik a baj, oldják csak meg.~*
-Kedves Sryl. Én Gyldwa vagyok, ő pedig a bátyám Ormronym. Szeretnénk egy kicsit lazítani.
*Mondja mosolyogva, bár azért egy-két izzadságcsepp lefolyik a homlokán.*
-Viszont.
*Mutat az étlapra a kezében.*
-Nem nagyon erősségem az olvasás. Esetleg tudna segíteni? Mit ajánl?
*Kérdi nagy, kerek és csillogó szemekkel. Reméli, hogy Orm talán kisegíti, mert egyébként neki halvány lila gőze sincs, hogy mit is szeretne igazából.*
*Kicsit már oldottabban és bátrabban ül le az asztalhoz, illetve a székre. Korábbi megszeppentsége lassan múlni kezd, ahogy azt látja, hogy tényleg nem nézik ki őket annyira, mint korábban hozzászoktak. Sőt, talán semennyire sem, már amennyire Gyldwa látja a helyzetet.*
-Ne akarj egyből rombolni egy ilyen szép helyen!
*Mondja Ormnak, persze nem kis részt inkább az motiválja, hogy nem szeretne egy asztallal betakarózni. Látja a nőt, aki feléjük igyekszik, úgy gondolja, hogy valószínűleg itt dolgozhat, és talán a rendelést jön felvenni. Bár ő még ilyet sosem látott, mindig az emberek mentek a pulthoz, de ki tudja. Attól nem fél, hogy bármi rosszat akarna, nem olyan az ábrázata, és a kisugárzása. Bár valószínűleg ha az lenne sem venné észre.*
-Dehogy megyünk, ne butáskodj. Ez csak valami szolgáló lehet, vagy itt dolgozó asszony. Ha meg nem úgyis elbírunk vele ketten, aztán futás!
*Löki oda a másik orknak halkan, hogy csak ők ketten hallják, mielőtt odaérne a nő.*
-Jó estét!
*Mondja határozott, erős hangon, miközben a szeme kissé elkeredve cikázik egyik helyről a másikra. Nézegeti a kis incidenst egy darabig, de most abszolút szórakozni jöttek és kikapcsolni a sok munka után. ~Nekam aztán nem hiányzik a baj, oldják csak meg.~*
-Kedves Sryl. Én Gyldwa vagyok, ő pedig a bátyám Ormronym. Szeretnénk egy kicsit lazítani.
*Mondja mosolyogva, bár azért egy-két izzadságcsepp lefolyik a homlokán.*
-Viszont.
*Mutat az étlapra a kezében.*
-Nem nagyon erősségem az olvasás. Esetleg tudna segíteni? Mit ajánl?
*Kérdi nagy, kerek és csillogó szemekkel. Reméli, hogy Orm talán kisegíti, mert egyébként neki halvány lila gőze sincs, hogy mit is szeretne igazából.*
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:51:35
Üzenet elküldve: 2019-10-22 00:51:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A csalogány hallgat...//
//Érintőlegesen Wrexan//
*Vyl kis játékát igen szórakoztatónak találja, el is mosolyodik, s alig bírja megállni, hogy ne kacagjon fel hangosan.*
~Szegény fiú...~
*Nem is igazán érti, mit keres egy ilyen ártatlan, fiatal lélek egy ilyesmi helyen, ahol aztán minden van, csak ártatlanság nem. De meg kell hagyni, Vyl nagyon tudja a dolgát, úgy játszhat a férfiak idegein és érzékein, mint ő maga a lanton. Wrexannál persze kicsit más a helyzet, a kölyök meg van illetődve, és félelme minden bizonnyal elnyom bármi más érzést, ami ilyenkor előtörne a férfiakból.*
~Na majd megtanítunk bánni a nőkkel, ha lesz egy kis szabadidőnk.~
*A kis közjáték után némi csalódással veszi tudomásul, hogy a fiú nem követi őket, inkább visszahúzódik kényelmes és biztonságos vackába. Nem hibáztatja ezért, majd csak feloldódik idővel, ha nem, hát tesznek róla.
Vyl viszont legnagyobb örömére követi, így amikor már leérnek a lépcsőn, és kellő távolságban vannak a hetes szobától, csilingelő hangon felnevet, és a félvér felé fordul.*
- Hát ez igazán szórakoztató volt, meg kell hagyni, benned aztán van tehetség. Ha férfi lennék, eskü nem bírtam volna önuralommal.
*Teszi hozzá huncut mosollyal a szája szélén, és még kacsint is egyet ráadásként.*
- Na, de most igyunk egyet, a jövőbeli kollégai viszonyunkra, aztán körbekérdezünk, mit lehet segíteni.
*Invitálja a pulthoz a lányt, és int a csaposnak, ha az a közelben van. Amennyiben valamelyik felszolgáló odajön hozzájuk, feltesz egy kérdést.*
- Esetleg tudunk valamiben segíteni? Szívesen átveszünk egy-két vendéget.
~Elvégre ez a legjobb és leggyorsabb módja a tapasztalatszerzésnek.~
//Érintőlegesen Wrexan//
*Vyl kis játékát igen szórakoztatónak találja, el is mosolyodik, s alig bírja megállni, hogy ne kacagjon fel hangosan.*
~Szegény fiú...~
*Nem is igazán érti, mit keres egy ilyen ártatlan, fiatal lélek egy ilyesmi helyen, ahol aztán minden van, csak ártatlanság nem. De meg kell hagyni, Vyl nagyon tudja a dolgát, úgy játszhat a férfiak idegein és érzékein, mint ő maga a lanton. Wrexannál persze kicsit más a helyzet, a kölyök meg van illetődve, és félelme minden bizonnyal elnyom bármi más érzést, ami ilyenkor előtörne a férfiakból.*
~Na majd megtanítunk bánni a nőkkel, ha lesz egy kis szabadidőnk.~
*A kis közjáték után némi csalódással veszi tudomásul, hogy a fiú nem követi őket, inkább visszahúzódik kényelmes és biztonságos vackába. Nem hibáztatja ezért, majd csak feloldódik idővel, ha nem, hát tesznek róla.
Vyl viszont legnagyobb örömére követi, így amikor már leérnek a lépcsőn, és kellő távolságban vannak a hetes szobától, csilingelő hangon felnevet, és a félvér felé fordul.*
- Hát ez igazán szórakoztató volt, meg kell hagyni, benned aztán van tehetség. Ha férfi lennék, eskü nem bírtam volna önuralommal.
*Teszi hozzá huncut mosollyal a szája szélén, és még kacsint is egyet ráadásként.*
- Na, de most igyunk egyet, a jövőbeli kollégai viszonyunkra, aztán körbekérdezünk, mit lehet segíteni.
*Invitálja a pulthoz a lányt, és int a csaposnak, ha az a közelben van. Amennyiben valamelyik felszolgáló odajön hozzájuk, feltesz egy kérdést.*
- Esetleg tudunk valamiben segíteni? Szívesen átveszünk egy-két vendéget.
~Elvégre ez a legjobb és leggyorsabb módja a tapasztalatszerzésnek.~
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-10-21 21:20:14
Üzenet elküldve: 2019-10-21 21:20:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadótér//
//Zammiria//
*Nem először túr zsebben, a félelem már rég nem kíséri ilyenkor. Persze régi ismerősként üdvözölheti majd, ha netalán rajtakapják. Most azonban sokkal inkább tölti el kéjes izgalom, ahogy megközelíti a sötételfet. Elhaladtában nyúl deréktájt Zammiria felé, hátha erszényt ér keze. Nem figyel a beszélgetőkre, csak is célpontjának mozgása, mi érdekli. Persze hallja a csörömpölést, majd a hirtelen kerekedő felfordulást, de nem kapja fel fejét, csupán apró, halovány gödröcskék jelzik arcán az önelégült mosolyt. Valaki bizony igen csak magára vonta a fogadó népének figyelmét, ezzel is esélyt adva neki, hogy észrevétlen maradhasson.*
//Zammiria//
*Nem először túr zsebben, a félelem már rég nem kíséri ilyenkor. Persze régi ismerősként üdvözölheti majd, ha netalán rajtakapják. Most azonban sokkal inkább tölti el kéjes izgalom, ahogy megközelíti a sötételfet. Elhaladtában nyúl deréktájt Zammiria felé, hátha erszényt ér keze. Nem figyel a beszélgetőkre, csak is célpontjának mozgása, mi érdekli. Persze hallja a csörömpölést, majd a hirtelen kerekedő felfordulást, de nem kapja fel fejét, csupán apró, halovány gödröcskék jelzik arcán az önelégült mosolyt. Valaki bizony igen csak magára vonta a fogadó népének figyelmét, ezzel is esélyt adva neki, hogy észrevétlen maradhasson.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5042-5061