//Jobb később, mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A vezetőnek tűnő nő szavaira természetesen nagyokat bólogat, és gyorsan igyekszik leszögezni, hogy milyen hasznos lehet a társasága mások számára. *
- Mindenképp, drága hölgyem, Relael kisasszony. Jól értek az italokhoz, ha kívánja, keverek is önnek ingyen némileg erősebbet. Nem sokan tudják, de léteznek italok, amiktől teljesen megváltozik egy ember személyisége, jelleme, de még a képességei is. Még annál is kevesebben ismerik ezeknek az italoknak a titkát, keeheehee. És aki ismeri, az megkéri az árát, de meg ám, nem adja olcsón, és hát miért is adná. De magának kisasszony, csak szólnia kell, és keverek bármilyet. Keeheehee. * Nevet vinnyogva az öreg, azonban megosztott figyelméért súlyos árat fizet. A férfi, akitől az ingyen borok jöttek, és akitől talán még megannyi üveg jöhetett volna, egy vörös végű partvisnyél társaságát választja az asztalnál ülők helyett, és ez nem kicsit zavarja meg szegény öreget. Hiszen olyan jól alakult az este, és a társaság mecénása máris inkább másra pazarolja a pénzét és vagyonát. Keserű szájízt hagy a szájában a dolog, amit gyorsan egy kis borral kell csillapítson, szerencsére erre van még alkalma. Az viszont nem kerüli el a figyelmét, hogy a fürdő felé senki nem indult még el, hát ő sem teszi. Csendesen cuppogtatja száját, ahogy a bort kortyolgatja, és közben azon gondolkodik, hogy mennyivel bölcsebb lett volna a férfivel tartson. Hát ha még tudná, hogy nem csak ital, de étel is várta volna odakint, most aligha üldögélne ilyen vidáman idebent. A korábban földre hullajtott bogárkák pedig lassan visszatalálnak megszokott otthonukba, a szennyes és szakadt ruházatba, hiszen azóta se szabadult meg ezektől. Csak szorongatja tiszta kezében a finom inget, és igyekszik olyan távol tartani önmagától, amennyire csak lehetséges. Nem örülne neki, ha összekoszolná már az előtt, hogy magára ölti. *