//Második szál//
//Yathlanae, Lazyar//
*A kínos szavakra a lány kegyelmesen nem reagál, ami nagyon jól esik Lazyarnak. A kinyílni készülő rózsabimbónak nagyon tetszene ez A megfogalmazás. A kényelmesen bensőséges testhelyzet, az ágyon, és az hogy a másik ennyire törekszik a nyugalmára, szinte meghatja a lányt. Hát még a beavató beismerés, miszerint Yathlanae is árva. Egy keserédes mosoly kúszik a szeplők alá, és egy megértő bólintással kíséri.*
-Grófnő?
*Kérdezz vissza érdeklődve, majd lágy hangja pontosít.*
-Miféle Grófnő?
*Az élő szemének tekintete úgy szeli végig a lány testét, mintha most látná először. Így, hogy egyre többet tud még róla, mintha külleme is változna a róla gondolt képpel. Lazyar szemei előtt egyre szebb, és szebb lesz. Ekkor az elf is kíváncsiskodva a tanulmányi után érdeklődik, ami mit ne mondjak, Lazyarnál olyan mint egy szelep. Megered a nyelve azonnal.*
-Általános tudományt, filozófiát, teozófiát, földrajzot, energia elméletet, alkimiát, mágia elméletet, történelmet, irodalmat. Monden jót. A kedvencem a mágia elmélet volt. El tudod képzelni, ahogy a térben úszó láthatatlan energiákat az elméjével képes mozgatni valaki? Lehet, hogy egy ilyen energia egy évekkel ezelőtt elpusztult warg testéből szabadul fel, amit valaki később egy tőzgolyó megteremtéséhez használhat fel, pusztán azzal, hogy rágondol. Imádtam oda járni. Gyönyörű volt a vidék, és ott az esték nagyon hidegek, és olyankor a szobatársammal mindig összebújtunk és...
*Az összebújtunk kifejezésre, közelebb huppan, és átölelve úgy tesz mintha melengetné. Átkarolja, finom puha kezével kicsit megdörzsöli a hófehér vállát. A folytatást elharapja. A szobatársával, és egyben egykori szeretőjével, itt nem álltak meg, és ez érezhető is a hirtelen csendben. Elhúzódik zavarában, de csak egy kicsit.*
-Ne. Ne haragudj. Bizonyára untatlak. Felejtsd el. Előbb énekelj kérlek.
*Mondja, és egy darabig még üresen maga elé nézve, régi emlékeket kutat, és gondolkozik el rajtuk. A hideg prémes szobákról, ahogy először megsimogatta a dunnyha alatt az aranyhajú, márványbőrű nemes kisasszony. Az elrévedő Lazyart már a zene rántja ki gondolataiból. Üres tekintete felduzzad élettel és csodálattal. Sárgászöld egy-szeme csillogva, és kicsit biztató bólogatással hallgatja a finom hangot, ahogy a kellemes muzsika előadója az ébenfekete hjú elf, és tekinte teljesen egybe olvad az övével. Alig hogy abbamarad a gyönyörű dal, Lazyar felpattan és ott terem Yathlanae előtt. Egy olyan araszra. Már majdnem hirtelen felindulásból megcsókolja, de mintha lenézne cipőjére.*
-Őmm.
*Mondja, majd elfordul, de ott marad helyileg, hogy érezze a másik közelségét.*
-Gyönyörű dal volt.
*Lágy hangja remeg. Remeg a vágytól a félelemtől, az emlékektől.*
-Tudod...
*Kezdi a magyarázkodást nehézkesen.*
-Én még sosem...
*Elgondolkozik, és egy félreérthetetlen hangon, és mosollyal kijavítja magát.*
-Azaz de. Sokszor. Nagyon sokszor. De csak egy lánnyal, és soha mással, és veled olyan jó lenne.
*Megpördül izgatottan, és mosollyal, megint egészen közel kerül a vágyott barack ajkakhoz. Ezúttal egy pillanatra el is gondolkozik. Nem fordul el. Finoman megfogja a másik kezét, és úgy mondja.*
-De azt hiszem félek.
*Mondja, és áll. Mint az a lány aki csak arra vár hogy megcsókolják, de túl félénk ahhoz hogy ő tegye meg.*