Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:06:00
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:06:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
* Tény, ami tény Rendor nem beszél sokat. Szerzetesként nem nagyon volt jellemző a sok beszéd. Sokszor csöndben voltak napokig, ha úgy adódott.* Én szerzetes voltam sokáig Wegtorn közelében. Anyám wegtoreni volt. Az enyhén barna bőrömön ez látszik is. Apám meg a víz városából származott. A szüleimet nem ismertem. Születésem után beadtak a kolostorba.* Ezzel nagyjából az egész életét el is mondta. A részletekbe amúgy sincs ideje nagyon belemerülnie, mivel a másik a pulthoz távozik. Egyedül marad, de annyira nem bánja a dolgot. Végig méri a szép lányt, de sokáig őt sem szeretné bámulni. Ezért hát inkább kényelembe helyezi magát és a festményeket kezdi el bámulni. Tökéletes időtöltés, amíg nem történik valami említésre méltó.*
* Tény, ami tény Rendor nem beszél sokat. Szerzetesként nem nagyon volt jellemző a sok beszéd. Sokszor csöndben voltak napokig, ha úgy adódott.* Én szerzetes voltam sokáig Wegtorn közelében. Anyám wegtoreni volt. Az enyhén barna bőrömön ez látszik is. Apám meg a víz városából származott. A szüleimet nem ismertem. Születésem után beadtak a kolostorba.* Ezzel nagyjából az egész életét el is mondta. A részletekbe amúgy sincs ideje nagyon belemerülnie, mivel a másik a pulthoz távozik. Egyedül marad, de annyira nem bánja a dolgot. Végig méri a szép lányt, de sokáig őt sem szeretné bámulni. Ezért hát inkább kényelembe helyezi magát és a festményeket kezdi el bámulni. Tökéletes időtöltés, amíg nem történik valami említésre méltó.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:27:39
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:27:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*És lássanak csodát, Xavynak igaza volt, Taitos máris "hátba támadja" Nalát, ahogy kicsúszik kezei közül, amit persze magában kicsit sajnál, de tekintve a helyzetet talán jobb is, hogy a tündér nem "irányítja" még ennél is jobban. Egy kicsit persze elkalandoznak gondolatai.*
~Ha Xavy szemére álmot varázsolnék...~
*Nem, ennél azért tudhat ő többet.*
~Szép is lenne, ha a Sellőházban egy sellőt nem tudnék úgy elkapni, hogy nem varázsolok hozzá.~
*Néz a dologra inkább egy kihívásként, mint sanyarúságként. Azt leszámítva pedig, hogy férfiúi vágyai tombolnak, az este a tervezettnél így is sokkal kellemesebben alakul. Xavynak visszamorran.*
-Igen, az volt kéznél.
*Nem érti miért lenne akkora bűn lapura bottal vadászni, ha az a mágus elméjét és testét is jobb állapotba hozza, főleg, ahogy Taitos csinálta a nap lemenő sugarainál. Aztán Xavy következő kérdésére úgy tűnik nem csak Taitos torpan meg egy pillanatra, de a kis tündér is. Az ifjú mágus gyorsan karjaiba is zárja az apró teremtést, és onnan válaszol, álla néha lágyan a lány vállának ütközik.*
-Tudod Xavy, a Sellőházat azért hívják így, mert az itteni krhm... kiszolgáló személyzetet sellő néven illetik.
*Világosítja fel a kis gnómot.*
-Bár ahogy látod, nekünk nem egy "kurva" jutott ma, hanem egy tünemény.
*Duruzsolja kicsit talán túlságosan is elvarázsolódva, de a helyzet és lelkiállapota ezt mondatja vele. Kicsit igyekszik játékká oldani a helyzetet, így cinkosan Nala fülébe sutyorog.*
-Most azért megnézném az arcát.
*Mosolyog is, aztán nyom egy puszit a tündér arcára, mielőtt a kiszálláshoz kezdenek legalább gondolatban készülődni. Ekkor jut eszébe az, hogy pontosan hogyan is nézett ki köntösben az előbb.*
~Biztosan kell ide valami.~
*Kicsit elgondolkodik rajta meddig tud maga előtt összekulcsolt kézzel természetesnek tűnni, és valahol egy, legfeljebb két perc körüli időt tud magáénak gondolatban.*
-Ha Xavy nem hiszi, hogy megbundázni akarom a fogadást. Vagy éppen a holnapi reggelit.
*Mosolyog vissza a kacérkodó tündérre. Aztán az ágyra pillant a paraván mellett.*
-Szerintem az az ágy elég nagy, ti ketten meg elég kicsik vagytok. *Hümmög egy sort.*
-De majd Nala alszik középen, mit szólsz?
*Aztán még odamotyogja magának ő is Xavy előző megjegyzéséhez hasonló hangsúllyal.*
-Ha pedig mást nem... másfél évtizedet töltöttem avarban és fákon pihenve, nem lesz ebből baj.
*Jelenti ki, és tulajdonképpen a megnyugvást hozó átöltözést nem is késleltetné tovább, de önmérsékletre parancsolja magát, főleg, hogy érzi, hogy fürdőtársa legalább egy kicsit kezd felengedni mellette.*
-Aztán ha még nem kel ránk a nap, akkor lefekvés előtt mondhatok egy történetet is.
*Lengeti be ötletét, hátha Xavyt ilyesmikkel le lehet kenyerezni, úgyis említett valami mesefélét.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*És lássanak csodát, Xavynak igaza volt, Taitos máris "hátba támadja" Nalát, ahogy kicsúszik kezei közül, amit persze magában kicsit sajnál, de tekintve a helyzetet talán jobb is, hogy a tündér nem "irányítja" még ennél is jobban. Egy kicsit persze elkalandoznak gondolatai.*
~Ha Xavy szemére álmot varázsolnék...~
*Nem, ennél azért tudhat ő többet.*
~Szép is lenne, ha a Sellőházban egy sellőt nem tudnék úgy elkapni, hogy nem varázsolok hozzá.~
*Néz a dologra inkább egy kihívásként, mint sanyarúságként. Azt leszámítva pedig, hogy férfiúi vágyai tombolnak, az este a tervezettnél így is sokkal kellemesebben alakul. Xavynak visszamorran.*
-Igen, az volt kéznél.
*Nem érti miért lenne akkora bűn lapura bottal vadászni, ha az a mágus elméjét és testét is jobb állapotba hozza, főleg, ahogy Taitos csinálta a nap lemenő sugarainál. Aztán Xavy következő kérdésére úgy tűnik nem csak Taitos torpan meg egy pillanatra, de a kis tündér is. Az ifjú mágus gyorsan karjaiba is zárja az apró teremtést, és onnan válaszol, álla néha lágyan a lány vállának ütközik.*
-Tudod Xavy, a Sellőházat azért hívják így, mert az itteni krhm... kiszolgáló személyzetet sellő néven illetik.
*Világosítja fel a kis gnómot.*
-Bár ahogy látod, nekünk nem egy "kurva" jutott ma, hanem egy tünemény.
*Duruzsolja kicsit talán túlságosan is elvarázsolódva, de a helyzet és lelkiállapota ezt mondatja vele. Kicsit igyekszik játékká oldani a helyzetet, így cinkosan Nala fülébe sutyorog.*
-Most azért megnézném az arcát.
*Mosolyog is, aztán nyom egy puszit a tündér arcára, mielőtt a kiszálláshoz kezdenek legalább gondolatban készülődni. Ekkor jut eszébe az, hogy pontosan hogyan is nézett ki köntösben az előbb.*
~Biztosan kell ide valami.~
*Kicsit elgondolkodik rajta meddig tud maga előtt összekulcsolt kézzel természetesnek tűnni, és valahol egy, legfeljebb két perc körüli időt tud magáénak gondolatban.*
-Ha Xavy nem hiszi, hogy megbundázni akarom a fogadást. Vagy éppen a holnapi reggelit.
*Mosolyog vissza a kacérkodó tündérre. Aztán az ágyra pillant a paraván mellett.*
-Szerintem az az ágy elég nagy, ti ketten meg elég kicsik vagytok. *Hümmög egy sort.*
-De majd Nala alszik középen, mit szólsz?
*Aztán még odamotyogja magának ő is Xavy előző megjegyzéséhez hasonló hangsúllyal.*
-Ha pedig mást nem... másfél évtizedet töltöttem avarban és fákon pihenve, nem lesz ebből baj.
*Jelenti ki, és tulajdonképpen a megnyugvást hozó átöltözést nem is késleltetné tovább, de önmérsékletre parancsolja magát, főleg, hogy érzi, hogy fürdőtársa legalább egy kicsit kezd felengedni mellette.*
-Aztán ha még nem kel ránk a nap, akkor lefekvés előtt mondhatok egy történetet is.
*Lengeti be ötletét, hátha Xavyt ilyesmikkel le lehet kenyerezni, úgyis említett valami mesefélét.*
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:35:28
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:35:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is kell sok idő és végre minden ruha nélkül érezhetik egymás bőrét és a felgyülemlett vágy ékes bizonyítékait. Ahogy a lábait a férfi dereka köré fonja, az kezével cirógatja őket, fölé hajol és vágytól mélyülő hangon a fülébe súg. A közlés örömmel tölti el, bár kétsége sincsen a felől, hogy egy mindkettejük közös vágya. A fülcimpaharapás, már csak hab a tortán, most valami egészen másra vár éppen, teljesen felcsigázva, aminek egyértelmű jele a heves mozdulat, amivel Max magához rántja. Eztán hosszú csókkal nyújtja a találkozás édes pillanatát. De tagadhatatlanul elérkezik, ahogy egészen kitölti a férfi rajongása és odaadó forrósággal hevíti fel, miközben csak pihegve élvezi a kényeztetést. Az arca egészen kipirosodik, a lábaival pedig próbál úgy helyezkedni, hogy a lehető legkényelmesebb pozíciót találja meg. Ami nem nehéz, ugyanis a férfi az előjátékkal szinte biztosította, hogy neki szinte bárhogy jó legyen. A ritmusos tánc túlfűtött mámorában hallja, ahogy a másik a nevét rebegi, közben pedig érzi, ahogy a kezével megindul, kettejük között, lefelé. Egy pillanatra nem tudja mire vélni a dolgot, mert ő maga szorosan a másik derekán csüng, ha eresztene, esélyesen szétválnának, arról nem is beszélve, hogy Max így elveszíti az egyik támaszát. Így félő lenne, hogy valami félresiklik, esetleg egy hevesebb mozdulat kibillenti az egyensúlyából, így nem enged. Továbbra is simul a férfihoz a csípője, mintha csak oda teremtették volna, egyik kezével Max hátát simogatja, a másikkal a tarkójánál túr bele a hajrengetegbe.*
-Hova… hova? *Érdeklődik halkan, fejét visszafordítva az ablak irányából, hogy megtalálhassa a másik tekintetét.*
-Ne legyél… drága, telhetetlen. *Bár más pozícióban el tudja képzelni, hogy eleget tehetne a törekvésnek, de egyelőre nem szeretné megszakítani a kellemes percet.*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem is kell sok idő és végre minden ruha nélkül érezhetik egymás bőrét és a felgyülemlett vágy ékes bizonyítékait. Ahogy a lábait a férfi dereka köré fonja, az kezével cirógatja őket, fölé hajol és vágytól mélyülő hangon a fülébe súg. A közlés örömmel tölti el, bár kétsége sincsen a felől, hogy egy mindkettejük közös vágya. A fülcimpaharapás, már csak hab a tortán, most valami egészen másra vár éppen, teljesen felcsigázva, aminek egyértelmű jele a heves mozdulat, amivel Max magához rántja. Eztán hosszú csókkal nyújtja a találkozás édes pillanatát. De tagadhatatlanul elérkezik, ahogy egészen kitölti a férfi rajongása és odaadó forrósággal hevíti fel, miközben csak pihegve élvezi a kényeztetést. Az arca egészen kipirosodik, a lábaival pedig próbál úgy helyezkedni, hogy a lehető legkényelmesebb pozíciót találja meg. Ami nem nehéz, ugyanis a férfi az előjátékkal szinte biztosította, hogy neki szinte bárhogy jó legyen. A ritmusos tánc túlfűtött mámorában hallja, ahogy a másik a nevét rebegi, közben pedig érzi, ahogy a kezével megindul, kettejük között, lefelé. Egy pillanatra nem tudja mire vélni a dolgot, mert ő maga szorosan a másik derekán csüng, ha eresztene, esélyesen szétválnának, arról nem is beszélve, hogy Max így elveszíti az egyik támaszát. Így félő lenne, hogy valami félresiklik, esetleg egy hevesebb mozdulat kibillenti az egyensúlyából, így nem enged. Továbbra is simul a férfihoz a csípője, mintha csak oda teremtették volna, egyik kezével Max hátát simogatja, a másikkal a tarkójánál túr bele a hajrengetegbe.*
-Hova… hova? *Érdeklődik halkan, fejét visszafordítva az ablak irányából, hogy megtalálhassa a másik tekintetét.*
-Ne legyél… drága, telhetetlen. *Bár más pozícióban el tudja képzelni, hogy eleget tehetne a törekvésnek, de egyelőre nem szeretné megszakítani a kellemes percet.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 13:20:01
Üzenet elküldve: 2020-04-16 13:20:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Frädricus békésen üldögél lent, mikor megpillantja a felé közeledő Daesyst. Zopallal nem találkozik, bár feltehetően ő az, aki figyelmetlen volt.*
- Neked is! *Néz karikás szemekkel, a három nap alatt először józanul a lányra.*
- Ezzel egyet tudok érteni. *Látszik egy apró mosoly a szája szélén. Most úgy néz ki, türtőzteti magát, vagy csak bűntudata van az előző napok szeszélyessége miatt. Frädricus legtöbbször normális, leginkább csak az ital hatására szabadul túlságosan fel.*
- Milyen volt a tegnapi fürdőzés? Még nem is meséltél róla. *Valóban kíváncsi, talán túlságosan is, hiszen volt annyira szerencsétlen, hogy három nap alatt még Maydeleinenal sem futott össze. Valóban nem a férfiak a világ esze.*
- Várod már, hogy kihajózzunk? Izgulsz? *Megvárja a választ, reagál rá, de utána felmerül benne egy fontos kérdés.*
- Tényleg, hol a Professzor? *Igyekszik utánanézni, de mikor megkérdezi, kiderül, hogy aktívabb már náluk az öreg.*
- A dokkoknál van már. Induljunk? *Ajánlja fel jobbját Daesysnek, ha elfogadja.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Frädricus békésen üldögél lent, mikor megpillantja a felé közeledő Daesyst. Zopallal nem találkozik, bár feltehetően ő az, aki figyelmetlen volt.*
- Neked is! *Néz karikás szemekkel, a három nap alatt először józanul a lányra.*
- Ezzel egyet tudok érteni. *Látszik egy apró mosoly a szája szélén. Most úgy néz ki, türtőzteti magát, vagy csak bűntudata van az előző napok szeszélyessége miatt. Frädricus legtöbbször normális, leginkább csak az ital hatására szabadul túlságosan fel.*
- Milyen volt a tegnapi fürdőzés? Még nem is meséltél róla. *Valóban kíváncsi, talán túlságosan is, hiszen volt annyira szerencsétlen, hogy három nap alatt még Maydeleinenal sem futott össze. Valóban nem a férfiak a világ esze.*
- Várod már, hogy kihajózzunk? Izgulsz? *Megvárja a választ, reagál rá, de utána felmerül benne egy fontos kérdés.*
- Tényleg, hol a Professzor? *Igyekszik utánanézni, de mikor megkérdezi, kiderül, hogy aktívabb már náluk az öreg.*
- A dokkoknál van már. Induljunk? *Ajánlja fel jobbját Daesysnek, ha elfogadja.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 12:23:50
Üzenet elküldve: 2020-04-16 12:23:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 329
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*A lány reakciója egy halvány vigyort csak kicsal belőle. Nem úgy néz ki mintha a madár látogatása annyira elrontotta volna a kedvét. Vagy csak alapból egy vidám lélek. Nem baj az. A prof miután elmondta amit el akart távozik. A térképészük nem sokkal utána követi.*
-Neked is.
*Közli egykedvűen. Ketten maradtak. Felteszi hát a kérdését amire kérdést kap.*
-A fürdési szokásaid engem nem érdekelnek.
*Jelenti ki olyan arcmimikával amit a templomi szobrok megirigyelhetnének tőle. Úgy tűnik estére vicces kedve támadt az egykori törzsfőnek. Azokra az izmokra vet egy pillantást.*
-Aha értem.
*Majd eszik tovább. A lány távozására biccent.*
-Jó pihenést.
*Miután befejezte a pulthoz megy és megérdeklődik a fürdővel kapcsolatban. Lévén itt van az óceán a szomszédban és csak a vizet kell idehozni és felmelegíteni nem hiszi, hogy olyan pofátlanul magas árat kérnének ezért. De igen. Fejben tesz néhány nem túl kedves gondolatot azokra akiknek olyan jól megy, hogy ilyen luxust megengedjenek maguknak. A szobájában lepakolja a cuccát majd tesz még egy sétát a tengerparton. Keres egy olyan részt ahol nem nagyon jár senki és ott vesz egy hideg fürdőt. Nem olyan volt mint egy forró dézsában elmerülni, ő így képzeli itt is a fürdést, de legalább felfrissült. Felöltözött, visszament a fogadóba és az előző napi módon, riasztócsapdával, fegyverét maga mellett tartva lefekszik.*
*Pihent és ez a lényeg. A szolgáltatásokra az árukat leszámítva semmi panasza nem lehet. Fegyvereid magához veszi és a jól ismert zsákjával a hátán elhagyja a szobát. A professzorénál áll meg.*
-Itt meg mi van? Hol az elf?
*A válasz hallatán némi gyanakodó méregetés után lemegy a fogadó részre.*
-Napot. Egy olyat mint múltkor.*Kifizeti a 11 aranyat és közlik, hogy hamarosan kész lesz a Reggelije.*
Kösz.
*Ha a többiek esetleg jeleznek felé, hogy üljön oda akkor úgy tesz. Ellenkező esetben nem zavarná meg a szerelmeseket.*
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*A lány reakciója egy halvány vigyort csak kicsal belőle. Nem úgy néz ki mintha a madár látogatása annyira elrontotta volna a kedvét. Vagy csak alapból egy vidám lélek. Nem baj az. A prof miután elmondta amit el akart távozik. A térképészük nem sokkal utána követi.*
-Neked is.
*Közli egykedvűen. Ketten maradtak. Felteszi hát a kérdését amire kérdést kap.*
-A fürdési szokásaid engem nem érdekelnek.
*Jelenti ki olyan arcmimikával amit a templomi szobrok megirigyelhetnének tőle. Úgy tűnik estére vicces kedve támadt az egykori törzsfőnek. Azokra az izmokra vet egy pillantást.*
-Aha értem.
*Majd eszik tovább. A lány távozására biccent.*
-Jó pihenést.
*Miután befejezte a pulthoz megy és megérdeklődik a fürdővel kapcsolatban. Lévén itt van az óceán a szomszédban és csak a vizet kell idehozni és felmelegíteni nem hiszi, hogy olyan pofátlanul magas árat kérnének ezért. De igen. Fejben tesz néhány nem túl kedves gondolatot azokra akiknek olyan jól megy, hogy ilyen luxust megengedjenek maguknak. A szobájában lepakolja a cuccát majd tesz még egy sétát a tengerparton. Keres egy olyan részt ahol nem nagyon jár senki és ott vesz egy hideg fürdőt. Nem olyan volt mint egy forró dézsában elmerülni, ő így képzeli itt is a fürdést, de legalább felfrissült. Felöltözött, visszament a fogadóba és az előző napi módon, riasztócsapdával, fegyverét maga mellett tartva lefekszik.*
*Pihent és ez a lényeg. A szolgáltatásokra az árukat leszámítva semmi panasza nem lehet. Fegyvereid magához veszi és a jól ismert zsákjával a hátán elhagyja a szobát. A professzorénál áll meg.*
-Itt meg mi van? Hol az elf?
*A válasz hallatán némi gyanakodó méregetés után lemegy a fogadó részre.*
-Napot. Egy olyat mint múltkor.*Kifizeti a 11 aranyat és közlik, hogy hamarosan kész lesz a Reggelije.*
Kösz.*Ha a többiek esetleg jeleznek felé, hogy üljön oda akkor úgy tesz. Ellenkező esetben nem zavarná meg a szerelmeseket.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:38:50
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:38:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
* A részeges bagázs távozása után csend telepszik a Sellőházra. Legalábbis csendesebb lesz a levegő, mint a balhé közben. ~ Azt hiszem, mára nekem ennyi balhé elég is. Legalább nem kellett harcolnunk sem. ~ Dhorisz tudja, hogy ők ketten hozták a Sellőház nyakára a balhét, s mindenképpen szeretne valami kárpótlás féleséget felajánlani a vezetőnek. ~ Ennyivel tartozom nekik egyrészt azért, hogy segítettek nekünk, másrészt azért, mert kellemetlenséget okoztunk számukra. ~ Figyeli is a főnökasszony mozdulatait, reakcióit, hogy az első adandó alkalommal odaléphessen hozzá. *
* A részeges bagázs távozása után csend telepszik a Sellőházra. Legalábbis csendesebb lesz a levegő, mint a balhé közben. ~ Azt hiszem, mára nekem ennyi balhé elég is. Legalább nem kellett harcolnunk sem. ~ Dhorisz tudja, hogy ők ketten hozták a Sellőház nyakára a balhét, s mindenképpen szeretne valami kárpótlás féleséget felajánlani a vezetőnek. ~ Ennyivel tartozom nekik egyrészt azért, hogy segítettek nekünk, másrészt azért, mert kellemetlenséget okoztunk számukra. ~ Figyeli is a főnökasszony mozdulatait, reakcióit, hogy az első adandó alkalommal odaléphessen hozzá. *
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:00:31
Üzenet elküldve: 2020-04-16 11:00:31
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Tengeri expedíció//
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Mire a tisztlegénység többi tagja, az első tiszt, a térképész, meg a testőr is felkel, addigra azt vehetik észre, hogy a Sellőház folyosóin megszaporodnak ha hajnali zajok. Nem is kizárt, hogy erre ébredhet valamelyikőjük. Ha kipillantanak a szobájukból, akkor egy fél tucat fehér inges, fekete nadrágos alak rámolja ki a Professzor szobáját. Próbálnak csöndben tevékenykedni, kisebb sziszegéssel, biccentésekkel jeleznek egymásnak ha valami van, de az öreg utazóládái, és holmijai, igencsak súlyos daraboknak tűnhetnek. Ha valamelyikük a Professzort keresné, akkor a legénység bármely tagja, azon nyomban közli.*
-A hajón van.
//Napváltás - 3. nap//
//Kihajózás//
*Mire a tisztlegénység többi tagja, az első tiszt, a térképész, meg a testőr is felkel, addigra azt vehetik észre, hogy a Sellőház folyosóin megszaporodnak ha hajnali zajok. Nem is kizárt, hogy erre ébredhet valamelyikőjük. Ha kipillantanak a szobájukból, akkor egy fél tucat fehér inges, fekete nadrágos alak rámolja ki a Professzor szobáját. Próbálnak csöndben tevékenykedni, kisebb sziszegéssel, biccentésekkel jeleznek egymásnak ha valami van, de az öreg utazóládái, és holmijai, igencsak súlyos daraboknak tűnhetnek. Ha valamelyikük a Professzort keresné, akkor a legénység bármely tagja, azon nyomban közli.*
-A hajón van.
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-16 05:49:59
Üzenet elküldve: 2020-04-16 05:49:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Ez a kis balhé végre véget ért. Az aranyat elfogadták, még ráadásul italt is kaptak, így teljes a béke. Már csak az piszkálja gondolatait, hogy nem teljesen viselkedett orkként. Azért egy kis pofon, esetleg egy kis öklös a gyomor tájékán hatásos lett volna, de már késő bánat. A hamis vádak miatt a kis banda szóvivője megérdemelte volna, de lehetséges, hogy az nem ehhez a békés megoldáshoz vezetett volna. Így viszont elég jó képet mutat az orkokról.
~Legközelebb kicsit agresszívabbnak kell lennem és csak azután alkudoznom.~
De azért a legközelebb legyen a távoli jövőben. A lényeg, hogy mindenki szerencsésen megúszta, ami nem az ő alkuképességének, hanem a Sellőház személyzetének és vezetőségének köszönhető.*
*Ez a kis balhé végre véget ért. Az aranyat elfogadták, még ráadásul italt is kaptak, így teljes a béke. Már csak az piszkálja gondolatait, hogy nem teljesen viselkedett orkként. Azért egy kis pofon, esetleg egy kis öklös a gyomor tájékán hatásos lett volna, de már késő bánat. A hamis vádak miatt a kis banda szóvivője megérdemelte volna, de lehetséges, hogy az nem ehhez a békés megoldáshoz vezetett volna. Így viszont elég jó képet mutat az orkokról.
~Legközelebb kicsit agresszívabbnak kell lennem és csak azután alkudoznom.~
De azért a legközelebb legyen a távoli jövőben. A lényeg, hogy mindenki szerencsésen megúszta, ami nem az ő alkuképességének, hanem a Sellőház személyzetének és vezetőségének köszönhető.*
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:02:06
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:02:06
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 90
Játékstílus: Szelíd
//Rosszalkodjunk!//
*A bőrvértes férfi átveszi az erszényt, s válla felett társaira pillantva megrázza azt. Minden okuk meglehet az elégedettségre.*
-Bölcsen járt el, ork uram. Vendégem egy korsó sörre, ha a Rumosban jár. *Elvigyorodik, bár körbepillantva a fagyos tekinteteken csakhamar arcára is fagy a mosoly. Az őket fixírozó szempárok a legkevésbé sem ösztönzik maradásra, kiváltképp Shanneira jelentőségteljes pillantásai.*
-Akkor távozunk is, hisz megkaptuk, amiért jöttünk. Hölgyeim.
*Megenged egy aprócska főhajtást, miközben hóna alá csapja az ajándékba kapott rumot, s hátrálni kezd.*
-Menj már, te barom! *Motyogja az orra alatt a mögötte álló köpcösnek, ajkait ippeg, hogy használatba véve a szavak formálásához. A szóban forgó torlasz vesz még egy sóvárgó pillantást a lányok felé, mielőtt kiesne az ajtón.
A bentiek még halhatják a sietősen távozó lépteket, mik egyre szaporábbak, ha csak nem állítja meg őket senki. Talán éppen futnak szerencséjükkel vissza, ahonnét jöttek, már amennyire ezt az illuminált állapotuk engedi. A fogadótér még egy pillanatig rabja a fagyos légkörnek, de az ide nem illő csendet csakhamar megtörik az egymásnak csapódó tenyerek. A vendégsereglet olybá tűnik, elégedett a látottakkal, még egy éles füttyszó is harsan. A zenészek játszani kezdenek, s minden olyan, mint a közjáték előtt volt. Talán még felszabadultabb a zsivaj, hisz a vendégek is tudhatják immár, a Sellőházban még egy olyan veszélyes, kiszámíthatatlan helyen is biztonságban tudhatják maguk, mint a Kikötő.*
*A bőrvértes férfi átveszi az erszényt, s válla felett társaira pillantva megrázza azt. Minden okuk meglehet az elégedettségre.*
-Bölcsen járt el, ork uram. Vendégem egy korsó sörre, ha a Rumosban jár. *Elvigyorodik, bár körbepillantva a fagyos tekinteteken csakhamar arcára is fagy a mosoly. Az őket fixírozó szempárok a legkevésbé sem ösztönzik maradásra, kiváltképp Shanneira jelentőségteljes pillantásai.*
-Akkor távozunk is, hisz megkaptuk, amiért jöttünk. Hölgyeim.
*Megenged egy aprócska főhajtást, miközben hóna alá csapja az ajándékba kapott rumot, s hátrálni kezd.*
-Menj már, te barom! *Motyogja az orra alatt a mögötte álló köpcösnek, ajkait ippeg, hogy használatba véve a szavak formálásához. A szóban forgó torlasz vesz még egy sóvárgó pillantást a lányok felé, mielőtt kiesne az ajtón.
A bentiek még halhatják a sietősen távozó lépteket, mik egyre szaporábbak, ha csak nem állítja meg őket senki. Talán éppen futnak szerencséjükkel vissza, ahonnét jöttek, már amennyire ezt az illuminált állapotuk engedi. A fogadótér még egy pillanatig rabja a fagyos légkörnek, de az ide nem illő csendet csakhamar megtörik az egymásnak csapódó tenyerek. A vendégsereglet olybá tűnik, elégedett a látottakkal, még egy éles füttyszó is harsan. A zenészek játszani kezdenek, s minden olyan, mint a közjáték előtt volt. Talán még felszabadultabb a zsivaj, hisz a vendégek is tudhatják immár, a Sellőházban még egy olyan veszélyes, kiszámíthatatlan helyen is biztonságban tudhatják maguk, mint a Kikötő.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:50:43
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:50:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
//A pultnál//
*Rendor nem tűnik túl beszédes figurának, de Laut ez most nem kifejezetten érdekli. Nem miatta jött, és nem is vár túl sokat ettől a rögtönzött helyzettől, melybe mindketten kényszerből ragadtak bele, mikor Zammiriát elszólította a kötelesség.*
- Miért, korábban merre jártál? Mivel foglalkoztál?
*Teszi fel a kérdést, ha már az ő múltját röviden ugyan, de kitárgyalták. Szereti egyensúlyban tartani az információcserét. Nem tölti el jó érzéssel, mikor beszélgetőtársa többet tud róla, mint fordítva. Közben persze észreveszi, hogy a másik tekintete valahova jómaga mögé kalandozik, de még csak nem is követi sajátjával, hiszen ahhoz ki kellene csavarnia a nyakát. Biztos kiszúrt egy szép nőt. Annyi van itt, hogy folyót lehet rekeszteni velük, de Laut ma valahogy nem köti le a felhozatal. Kedélyessége és érdeklődése Rendor felé némileg megcsappan. Haladna a dolgával, vagy legalább valamivel nyitottabb beszélgetőpartnerekkel ütné el az időt. Ujjbegyével most hangtalanul megkocogtatja az asztallapot, majd felhagyva eddigi tevékenységével, keresztbe fonja mellkasa előtt karjait, és majdhogynem unottan körülnéz.*
~ Most már tényleg inni kéne valamit... ~
*A Sellők óvatosan ugyan, de ismét az asztalok között járnak. Lau ennek ellenére úgy dönt, hogy inkább a pultnál adja le rendelését. Életidegennek érzi, hogy az asztala elé járulva szolgálják ki, mikor ő is itt kíván dolgozni a jövőben. Ahogy eltolja magát az asztaltól, egyúttal puhán fel is emelkedik székéről.*
- Elnézést.
*Ezzel az egy, udvarias hanglejtéssel artikulált szóval hagyja hátra a sötéthajú férfit, hogy az esetleg újra elmerülhessen a hölgyek szemmel tartásában, vagy bármi más tevékenységben, amihez kedve van. Ruganyos, a tőle megszokott ringó léptekkel hipp-hopp a pultnál terem, majd barátságos ábrázattal várja, hogy Sryl foglalkozzon vele, miután az visszatér a rumosüveg átadásából. Megnyerő mosolyt villant a nőre, és fejét egy hangyányit félrebiccentve meg is szólítja.*
- Üdv ismét! Kérhetnék egy pohár bort? Fehéret, ha lehet.
*Szíve szerint valami különlegesebb italt kérne, de már csak abból is kiindulva, hogy a tegnapi estéje csapnivalóan sikeredett, és lényegében ingyen dolgozott, nincs túlságosan eleresztve. Egyébként is napról napra él. Nyelve hegyét alig láthatóan kidugja miközben arra koncentrál, hogy zsebéből előtúrja a szükséges összeget. Ujjaival vakon leszámolja a 9 aranyat, majd azokat a pultra helyezi, így kifizetve a kért pohár Bort. Ez után már csak az a dolga, hogy megvárja, amíg megérkezik az ital, s visszasétáljon asztalához. Persze, szívesen váltana néhány szót Carlotteiával, ha az nincs már annyira elfoglalva a nem túl értelmes trió által okozott intermezzoval.*
A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 21:57:42
//A pultnál//
*Rendor nem tűnik túl beszédes figurának, de Laut ez most nem kifejezetten érdekli. Nem miatta jött, és nem is vár túl sokat ettől a rögtönzött helyzettől, melybe mindketten kényszerből ragadtak bele, mikor Zammiriát elszólította a kötelesség.*
- Miért, korábban merre jártál? Mivel foglalkoztál?
*Teszi fel a kérdést, ha már az ő múltját röviden ugyan, de kitárgyalták. Szereti egyensúlyban tartani az információcserét. Nem tölti el jó érzéssel, mikor beszélgetőtársa többet tud róla, mint fordítva. Közben persze észreveszi, hogy a másik tekintete valahova jómaga mögé kalandozik, de még csak nem is követi sajátjával, hiszen ahhoz ki kellene csavarnia a nyakát. Biztos kiszúrt egy szép nőt. Annyi van itt, hogy folyót lehet rekeszteni velük, de Laut ma valahogy nem köti le a felhozatal. Kedélyessége és érdeklődése Rendor felé némileg megcsappan. Haladna a dolgával, vagy legalább valamivel nyitottabb beszélgetőpartnerekkel ütné el az időt. Ujjbegyével most hangtalanul megkocogtatja az asztallapot, majd felhagyva eddigi tevékenységével, keresztbe fonja mellkasa előtt karjait, és majdhogynem unottan körülnéz.*
~ Most már tényleg inni kéne valamit... ~
*A Sellők óvatosan ugyan, de ismét az asztalok között járnak. Lau ennek ellenére úgy dönt, hogy inkább a pultnál adja le rendelését. Életidegennek érzi, hogy az asztala elé járulva szolgálják ki, mikor ő is itt kíván dolgozni a jövőben. Ahogy eltolja magát az asztaltól, egyúttal puhán fel is emelkedik székéről.*
- Elnézést.
*Ezzel az egy, udvarias hanglejtéssel artikulált szóval hagyja hátra a sötéthajú férfit, hogy az esetleg újra elmerülhessen a hölgyek szemmel tartásában, vagy bármi más tevékenységben, amihez kedve van. Ruganyos, a tőle megszokott ringó léptekkel hipp-hopp a pultnál terem, majd barátságos ábrázattal várja, hogy Sryl foglalkozzon vele, miután az visszatér a rumosüveg átadásából. Megnyerő mosolyt villant a nőre, és fejét egy hangyányit félrebiccentve meg is szólítja.*
- Üdv ismét! Kérhetnék egy pohár bort? Fehéret, ha lehet.
*Szíve szerint valami különlegesebb italt kérne, de már csak abból is kiindulva, hogy a tegnapi estéje csapnivalóan sikeredett, és lényegében ingyen dolgozott, nincs túlságosan eleresztve. Egyébként is napról napra él. Nyelve hegyét alig láthatóan kidugja miközben arra koncentrál, hogy zsebéből előtúrja a szükséges összeget. Ujjaival vakon leszámolja a 9 aranyat, majd azokat a pultra helyezi, így kifizetve a kért pohár Bort.
Ez után már csak az a dolga, hogy megvárja, amíg megérkezik az ital, s visszasétáljon asztalához. Persze, szívesen váltana néhány szót Carlotteiával, ha az nincs már annyira elfoglalva a nem túl értelmes trió által okozott intermezzoval.*A hozzászólás írója (Launridan Dorralei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.15 21:57:42
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:45:47
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:45:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Járkáló holló//
//Érintőlegesen Rendor//
*Már éppen szólásra nyitná az ajkait, hogy nem szokása aggodalmaskodni azonban a kontyos tovább áll egy másik asztal sorai felé. ~Leterhelő lehet mindig a legjobb formáját hozni~ gondolkodik el a sötét hajú, közben egy kunkorodó tincsébe fonja az ujját. ~Hiányozni fog a kalóz létből a szabálytalan, vakmerő szabadság~ bármit is mondanak a társadalom egy élő zárka. Eközben észreveszi kiszemeltjének égető pillantását, ettől pedig elégedetten somolyog az apró, pisze orra alatt. Nem pirul el megszokta, már az esetenként pofátlan tekinteteket, de ezúttal ez azok közelébe se kerül, az érzés jósága sokkal feljebb szárnyal és ez még nem minden. Szinte csalódott, hogy nem ismerkedhet hosszasan a szempárral, mert véleménye szerint a tekintet a világ legcsábítóbb és erősebb fegyvere. Szinte látod a másik csontjait, és a lelkének foltjait. Szeret szemezni az emberekkel, noha sokszor hozott már ezzel zavarba másokat. ~Vajon a férfiasság mintaképe mit titkol az íriszei fényében?~ ezzel a mondattal zárja a hosszas kémlelést, majd egy kicsit hátrébb dől, hogy az ujjaival játsszon, mintha azok volnának a legpompásabb hárfa húrjai vagy egy férfimellkas édes izmai. Még oda-oda pillant az említett asztalhoz, de inkább ismét a gondolataiba merül, hisz azok mindig tartogatnak érdekes újdonságokat a számára. *
//Érintőlegesen Rendor//
*Már éppen szólásra nyitná az ajkait, hogy nem szokása aggodalmaskodni azonban a kontyos tovább áll egy másik asztal sorai felé. ~Leterhelő lehet mindig a legjobb formáját hozni~ gondolkodik el a sötét hajú, közben egy kunkorodó tincsébe fonja az ujját. ~Hiányozni fog a kalóz létből a szabálytalan, vakmerő szabadság~ bármit is mondanak a társadalom egy élő zárka. Eközben észreveszi kiszemeltjének égető pillantását, ettől pedig elégedetten somolyog az apró, pisze orra alatt. Nem pirul el megszokta, már az esetenként pofátlan tekinteteket, de ezúttal ez azok közelébe se kerül, az érzés jósága sokkal feljebb szárnyal és ez még nem minden. Szinte csalódott, hogy nem ismerkedhet hosszasan a szempárral, mert véleménye szerint a tekintet a világ legcsábítóbb és erősebb fegyvere. Szinte látod a másik csontjait, és a lelkének foltjait. Szeret szemezni az emberekkel, noha sokszor hozott már ezzel zavarba másokat. ~Vajon a férfiasság mintaképe mit titkol az íriszei fényében?~ ezzel a mondattal zárja a hosszas kémlelést, majd egy kicsit hátrébb dől, hogy az ujjaival játsszon, mintha azok volnának a legpompásabb hárfa húrjai vagy egy férfimellkas édes izmai. Még oda-oda pillant az említett asztalhoz, de inkább ismét a gondolataiba merül, hisz azok mindig tartogatnak érdekes újdonságokat a számára. *
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:08:00
Üzenet elküldve: 2020-04-15 21:08:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Képesség használat: Illúzió //
* Úgy tűnik, hogy az amit csinál az jó. Egészen addig a pillanatig minden rendben van, amíg a víz alá nem bukik. Ám ekkor a vörös pozíciót vált. Nazron meg találkozik a dézsa aljával. Rendesen meglepődik ami miatt egy kis vizet szív be. Tüszkölve érkezik fel a felszínre és ostobán néz Lisére. Na, de valahogy túlteszi magát ezen és folytatja amit megkezdet. Az italt lehúzza és a székkel trükkösödik. Eddig a pillanatig tartott a nyugalom. A Rókalány úgy kikel magából, hogy azt az egész fürdőház is hallhatja. A drága Imoren biztos az egyik sarokban röhög rajta. Nazi meg mit csinál? Nyakát behúzza vállai közzé és csöndben lapít. Megszólalni sem mer, mivel nem szeretne a szék sorsára jutni.~ Mi baja lett hirtelen? Ezt általában szokták szeretni a lányok. Mondjuk ő nem egy átlagos lány. De nem ám. ~ Roppantul fenyegetőnek találja a lány szavait. Van benne valami, amit nem szeretne látni. Cselekednie kell, mert különben nagy baj fogja érni azon kívül, hogy a vörös távozik. ~ Itt van egy beindult csaj és te itt vacakolsz? ~ Muszáj cselekednie, ezért nem habozhat tovább. Igyekszik azt tenni, ami ilyenkor a leghelyesebb. Hagyja, hogy kitombolja magát rajta. Mivel már újra ül a kádban bevet egy kis cselt. Úgy tesz, mintha megkapaszkodna a dézsában mind a két kezével, de igazából ez csak egy álca, hogy Lisé felé nyúlhasson. Gyors mozdulattal magára rántja morcos vöröst. És ha már magára rántotta, akkor igyekszik mihamarabb becsempészni a lompost. Ha ez sikerül, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
- Rossz voltam. Büntess meg!* Elvileg most az ölében ül, így szabadon meglovagolhatja. Nazron azért választotta ezt a pozitúrát, hogy a lány kedvére tombolhasson. Lehet megbánja majd ezt még.*
//Fürdő//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
// Képesség használat: Illúzió //
* Úgy tűnik, hogy az amit csinál az jó. Egészen addig a pillanatig minden rendben van, amíg a víz alá nem bukik. Ám ekkor a vörös pozíciót vált. Nazron meg találkozik a dézsa aljával. Rendesen meglepődik ami miatt egy kis vizet szív be. Tüszkölve érkezik fel a felszínre és ostobán néz Lisére. Na, de valahogy túlteszi magát ezen és folytatja amit megkezdet. Az italt lehúzza és a székkel trükkösödik. Eddig a pillanatig tartott a nyugalom. A Rókalány úgy kikel magából, hogy azt az egész fürdőház is hallhatja. A drága Imoren biztos az egyik sarokban röhög rajta. Nazi meg mit csinál? Nyakát behúzza vállai közzé és csöndben lapít. Megszólalni sem mer, mivel nem szeretne a szék sorsára jutni.~ Mi baja lett hirtelen? Ezt általában szokták szeretni a lányok. Mondjuk ő nem egy átlagos lány. De nem ám. ~ Roppantul fenyegetőnek találja a lány szavait. Van benne valami, amit nem szeretne látni. Cselekednie kell, mert különben nagy baj fogja érni azon kívül, hogy a vörös távozik. ~ Itt van egy beindult csaj és te itt vacakolsz? ~ Muszáj cselekednie, ezért nem habozhat tovább. Igyekszik azt tenni, ami ilyenkor a leghelyesebb. Hagyja, hogy kitombolja magát rajta. Mivel már újra ül a kádban bevet egy kis cselt. Úgy tesz, mintha megkapaszkodna a dézsában mind a két kezével, de igazából ez csak egy álca, hogy Lisé felé nyúlhasson. Gyors mozdulattal magára rántja morcos vöröst. És ha már magára rántotta, akkor igyekszik mihamarabb becsempészni a lompost. Ha ez sikerül, akkor a következő szavakat intézi hozzá.*
- Rossz voltam. Büntess meg!* Elvileg most az ölében ül, így szabadon meglovagolhatja. Nazron azért választotta ezt a pozitúrát, hogy a lány kedvére tombolhasson. Lehet megbánja majd ezt még.*
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:29:17
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:29:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az események fordulatáról leginkább az ugató kutyák jutnak eszébe. Féloldalasan mosolyodik el a vérmes őrségen, akik nagyszerűen kiálltak magukért és a Sellőházért, ki-ki vérmérséklete szerint, s úgy véli, a vendégek is élvezik a műsort. Amennyi rendkívüli esemény az utóbbi időben a mulató életében történt, lassanként hirdethetnék magukat vele, s nem csak azoknak ajánlhatnának szórakozást, akik az érzékek örömeire vágynak, hanem a botrányra éhezőknek is.
A Sellők kezdenek visszaszivárogni az asztalok közé, de azért fél szemük még az eseményeken marad, hiszen sosem lehet tudni, min csattan az első pofon. Zammiria jelzésére Carlotteia magához vesz egy üveg rumot, és az őrök között áthaladva átnyújtja azt a legközelebb eső férfinak.*
*Az események fordulatáról leginkább az ugató kutyák jutnak eszébe. Féloldalasan mosolyodik el a vérmes őrségen, akik nagyszerűen kiálltak magukért és a Sellőházért, ki-ki vérmérséklete szerint, s úgy véli, a vendégek is élvezik a műsort. Amennyi rendkívüli esemény az utóbbi időben a mulató életében történt, lassanként hirdethetnék magukat vele, s nem csak azoknak ajánlhatnának szórakozást, akik az érzékek örömeire vágynak, hanem a botrányra éhezőknek is.
A Sellők kezdenek visszaszivárogni az asztalok közé, de azért fél szemük még az eseményeken marad, hiszen sosem lehet tudni, min csattan az első pofon. Zammiria jelzésére Carlotteia magához vesz egy üveg rumot, és az őrök között áthaladva átnyújtja azt a legközelebb eső férfinak.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:13:16
Üzenet elküldve: 2020-04-15 18:13:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Az őrség hatása jelentősebb, mint elsőre sejtette, de úgy gondolja, ebben a szerencsének is lehetett némi szerepe. Érdekesnek találja viszont az eredményt, ezen fog még töprengeni később, hiszen a kikötő népével való minden találkozásból tanul valamit. Belső feszültsége enyhülni kezd, mikor látja, hogy minden oldalról érik a megegyezés, mégis mindenki láthatja, hogy ez részükről is döntés kérdése volt, nem valamiféle meghunyászkodás.*
- Bölcs döntés.
*Teszi hozzá hidegen a vértes szavaira zárkózott arckifejezéssel, és hagyja lezajlani az ügyletet. Az ork férfi szavatartónak bizonyul, amit magában elismeréssel fogad. Nem kis összeg, és nem is magáért fizeti ki. A nő lekötelezettje lehet, vagy ha nem, akkor most fordítva biztosan így lesz. Biccent a pult felé, hogy az ígért palackot is adják át, tudják csak meg a kikötőben, hogy a Sellőház állja a szavát.*
- Ezzel az ügyet lezártuk. Legyen szép estéjük!
*Szavaiban most semmi melegség vagy kedvesség nincs, ahogyan arckifejezése is szigorú. Inkább azt kívánja jelezni, hogy ideje távoznia a triónak a mulatóból, most még méltóságuk megőrzésével tehetik. Míg ez nem történik meg, várakozik további lépéseivel.*
*Az őrség hatása jelentősebb, mint elsőre sejtette, de úgy gondolja, ebben a szerencsének is lehetett némi szerepe. Érdekesnek találja viszont az eredményt, ezen fog még töprengeni később, hiszen a kikötő népével való minden találkozásból tanul valamit. Belső feszültsége enyhülni kezd, mikor látja, hogy minden oldalról érik a megegyezés, mégis mindenki láthatja, hogy ez részükről is döntés kérdése volt, nem valamiféle meghunyászkodás.*
- Bölcs döntés.
*Teszi hozzá hidegen a vértes szavaira zárkózott arckifejezéssel, és hagyja lezajlani az ügyletet. Az ork férfi szavatartónak bizonyul, amit magában elismeréssel fogad. Nem kis összeg, és nem is magáért fizeti ki. A nő lekötelezettje lehet, vagy ha nem, akkor most fordítva biztosan így lesz. Biccent a pult felé, hogy az ígért palackot is adják át, tudják csak meg a kikötőben, hogy a Sellőház állja a szavát.*
- Ezzel az ügyet lezártuk. Legyen szép estéjük!
*Szavaiban most semmi melegség vagy kedvesség nincs, ahogyan arckifejezése is szigorú. Inkább azt kívánja jelezni, hogy ideje távoznia a triónak a mulatóból, most még méltóságuk megőrzésével tehetik. Míg ez nem történik meg, várakozik további lépéseivel.*
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:53:35
Üzenet elküldve: 2020-04-15 15:53:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
//Érintőlegesen Beluntina//
* Laza beszélgetésbe kezdenek, amire Rendor igyekszik most már nagy figyelmet fordítani. Talán fog hallani egy pár olyan információt, amit később jól fog tudni hasznosítani.*
- Bár én még korábban nem jártam itt, de határozottan tetszik a hely. A személyzet is igazán hatékony minden téren.* Meg is tapasztalhatta ez első kézből. Hiszen nem is olyan rég láthatta munka közben az őrséget. A kiszolgálásra sem lehetett panasza, mivel igazán kedvesen fogadták. A vezetőséget szintén látta munka közben. Zammiria igazán erőskezű és határozott nőnek mutatkozott. A hely szépsége is magával ragadó. Nem olyan egyszerű, mint a kolostor volt. Lágy zene, kellemes illatok, kényelmes bútorok. Na meg a lányok halk csicsergése, nevetgélése. Idő közben, amikor végig hordozza tekintetét a teremben egy fiatal éjsötét hajú lányon akadnak meg a szemei. Hogy miért? Mert úgy tűnik a szépséges fekete meg pont őt nézi. Nem pofátlanul, de ő is megnézi magának a szépséget. Egyedül az arcát nem, mert tiszteletlenségnek tartja, ha valakinek az arcába bámul még akkor is, ha az ilyen távolságban is van. A homokóra test és a csábos lábak már önmagukban is magukért beszélnek. Aztán mikor Lau újra beszélni kezd, akkor vissza néz a férfira.*
- Szavadon foglak majd!* Mondja neki nevetve, de azért tényleg megfogadja majd a tanácsot. Nem esik nehezére elhinni, hogy a félvér ezidáig is ilyesmivel kereste a kenyerét.*
//Érintőlegesen Beluntina//
* Laza beszélgetésbe kezdenek, amire Rendor igyekszik most már nagy figyelmet fordítani. Talán fog hallani egy pár olyan információt, amit később jól fog tudni hasznosítani.*
- Bár én még korábban nem jártam itt, de határozottan tetszik a hely. A személyzet is igazán hatékony minden téren.* Meg is tapasztalhatta ez első kézből. Hiszen nem is olyan rég láthatta munka közben az őrséget. A kiszolgálásra sem lehetett panasza, mivel igazán kedvesen fogadták. A vezetőséget szintén látta munka közben. Zammiria igazán erőskezű és határozott nőnek mutatkozott. A hely szépsége is magával ragadó. Nem olyan egyszerű, mint a kolostor volt. Lágy zene, kellemes illatok, kényelmes bútorok. Na meg a lányok halk csicsergése, nevetgélése. Idő közben, amikor végig hordozza tekintetét a teremben egy fiatal éjsötét hajú lányon akadnak meg a szemei. Hogy miért? Mert úgy tűnik a szépséges fekete meg pont őt nézi. Nem pofátlanul, de ő is megnézi magának a szépséget. Egyedül az arcát nem, mert tiszteletlenségnek tartja, ha valakinek az arcába bámul még akkor is, ha az ilyen távolságban is van. A homokóra test és a csábos lábak már önmagukban is magukért beszélnek. Aztán mikor Lau újra beszélni kezd, akkor vissza néz a férfira.*
- Szavadon foglak majd!* Mondja neki nevetve, de azért tényleg megfogadja majd a tanácsot. Nem esik nehezére elhinni, hogy a félvér ezidáig is ilyesmivel kereste a kenyerét.*
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:26:44
Üzenet elküldve: 2020-04-15 14:26:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Zammiriát még sohasem hallotta ilyen hangnemben beszélni, bár könnyen lehet, eddig még sohasem volt olyan helyzet, ami megkívánta volna. Teljesen korrektül jár el, sőt, túl rendes is, ő a helyében biztos nem lenne ilyen megengedő ezek után, de mindenki nagy szerencséjére nem ő a Sellőház vezetője. A trió rögtön kap is a végtelenül nagylelkű ajánlaton, elvégre piát és pénzt is kapnak és még csak le sem csapja senki a satnya farkukat. Legalább is egyelőre.
Shan undorodó grimasszal ajándékozza meg őket, kezét lecsúsztatja immár fegyvere markolatáról, s szépen visszalép a falhoz a bejárat közelében, ahol eddig pipázgatott. Szeme sarkából azért továbbra is szemmel tartja a három jómadarat, bár nem hinné, hogy ezek után bepróbálkoznának bármivel is, hisz ilyen túlerővel szemben igazán nagy ostobaság lenne. A biztonság kedvéért, ha a bajkeverők felé néznek még azért megsimogatja kardját, miközben az ágyékuk felé pillant, hogy emlékeztesse őket, mi lesz, ha nem viselkednek. Arcán persze eközben széles, gonosz vigyor terül el.*
*Zammiriát még sohasem hallotta ilyen hangnemben beszélni, bár könnyen lehet, eddig még sohasem volt olyan helyzet, ami megkívánta volna. Teljesen korrektül jár el, sőt, túl rendes is, ő a helyében biztos nem lenne ilyen megengedő ezek után, de mindenki nagy szerencséjére nem ő a Sellőház vezetője. A trió rögtön kap is a végtelenül nagylelkű ajánlaton, elvégre piát és pénzt is kapnak és még csak le sem csapja senki a satnya farkukat. Legalább is egyelőre.
Shan undorodó grimasszal ajándékozza meg őket, kezét lecsúsztatja immár fegyvere markolatáról, s szépen visszalép a falhoz a bejárat közelében, ahol eddig pipázgatott. Szeme sarkából azért továbbra is szemmel tartja a három jómadarat, bár nem hinné, hogy ezek után bepróbálkoznának bármivel is, hisz ilyen túlerővel szemben igazán nagy ostobaság lenne. A biztonság kedvéért, ha a bajkeverők felé néznek még azért megsimogatja kardját, miközben az ágyékuk felé pillant, hogy emlékeztesse őket, mi lesz, ha nem viselkednek. Arcán persze eközben széles, gonosz vigyor terül el.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:08:00
Üzenet elküldve: 2020-04-15 08:08:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte csak marad a ringatózás, a finom érzelmi játék, majd mikor először Vyl, később pedig Sert elengedi az érzelmek szenvedélyes láncait, teljesen más fordulatot vesz a történet. Kicsit felsőtestével igyekszik eltávolodni, miközben alul maradnak a hullámzó mozdulatok, haját veti hátra, hogy ne legyen útban, miközben pírral cifrázott arcával a másik arca felé hajol, hogy kezeivel közre fogva azt, finom csókot leheljen a húspárnákra, kóstolgathassa, ízlelgethesse azokat. Ezt ha teheti, többször megismétli, majd váratlan fordulat következik be, ami az elfojtott sikolyából és az erősen, hátba markoló kezekből, az átkulcsolódó lábakból észrevehető. Szinte igyekszik eggyé válni a hosszúéletűvel, miközben az kérdést tesz fel neki.*
- Igen... csináld még... kérlek. *Hallatszik hangján, hogy teljesen megadta most magát. Akár végezhet is a másik, hiszen érzi, hamarosan eljut a csúcsra, ami itt eléggé régóta esett meg vele. Amennyire érdekesnek találta a találkozásuk legelején a páncélost, így, teljesen meztelenül, sokkal jóképűbbnek és kívánatosabbnak is hat. Combjaiban lágy elernyedések és kis feszülések jelzik neki, hogy hamarosan nagyobb jó is érkezni fog elé, ha ügyes a másik.*
//A 6-os szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eleinte csak marad a ringatózás, a finom érzelmi játék, majd mikor először Vyl, később pedig Sert elengedi az érzelmek szenvedélyes láncait, teljesen más fordulatot vesz a történet. Kicsit felsőtestével igyekszik eltávolodni, miközben alul maradnak a hullámzó mozdulatok, haját veti hátra, hogy ne legyen útban, miközben pírral cifrázott arcával a másik arca felé hajol, hogy kezeivel közre fogva azt, finom csókot leheljen a húspárnákra, kóstolgathassa, ízlelgethesse azokat. Ezt ha teheti, többször megismétli, majd váratlan fordulat következik be, ami az elfojtott sikolyából és az erősen, hátba markoló kezekből, az átkulcsolódó lábakból észrevehető. Szinte igyekszik eggyé válni a hosszúéletűvel, miközben az kérdést tesz fel neki.*
- Igen... csináld még... kérlek. *Hallatszik hangján, hogy teljesen megadta most magát. Akár végezhet is a másik, hiszen érzi, hamarosan eljut a csúcsra, ami itt eléggé régóta esett meg vele. Amennyire érdekesnek találta a találkozásuk legelején a páncélost, így, teljesen meztelenül, sokkal jóképűbbnek és kívánatosabbnak is hat. Combjaiban lágy elernyedések és kis feszülések jelzik neki, hogy hamarosan nagyobb jó is érkezni fog elé, ha ügyes a másik.*
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:57:48
Üzenet elküldve: 2020-04-14 20:57:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Fodrok a víz tükrén //
*Nalaeä készségesen veti alá magát a mosdatásnak. Szelíd mosolygása, vidáman derengő pillantása az arcára festi, hogy nagyon is kellemesnek találja a dolgot. Taitos úr végtelenül gyengéden bánik vele. Hármasuk és a szobafoglalás talányának feszegetésénél azonban sikerül érzékeny pontra tapintania a tündérnek, de nem feltétlenül a jó értelemben. A férfi arcából hirtelen kifut a vér, aztán meg visszatódul a tiltakozó szavakat aláfesteni. Nala egy kicsit zavarba is jön, mert igazán nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni az urat, de a feltételezés logikája az ő szemszögéből elég biztos lábakon állónak tűnt. Ezért aztán felettébb hálás, amikor a vendég fordít rajta. A tündér sajnálkozó pillantása mér hátraszökik a válla felett, mikor mosdatás folytatódik. A mozdulatok gondoskodó lágysága szerencsére töretlen, és amikor Taitos úr csókja hátát éri, végre egészen megnyugszik, hogy talán nem rontott el mindent a buta kérdéssel. Az egykor volt szárnyakat mozgatni hivatott izmok ösztönösen reagálnak az érintésre még mindig. Olykor-olykor álmában még érzi őket, de ébren már alig-alig emlékszik rájuk. Ennyi maradt: a szárnyacskák emlékének leheletfinom rebegtetése.
Közben kibontakozik az úr verziója is a találkozásról, amit Nala figyelmesen hallgat. Ujjai közben a férfi combját, lábszárát cirógatják. Nem biztos benne, hogy mi az a lapu. Ahonnan ő jött, egy terebélyes levelű növényt hívnak így, de lehet, hogy erre valami állat neve. Inkább nem szól közbe, mert hát ez annyira nem fontos részlet, hogy emiatt Taitos úr elbeszélésébe vágjon. A fogadás tárgya is kifejtésre kerül, de amikor Xavy kisasszony pontosít a megfogalmazáson, a tündér cirógató keze egy pillanatra megáll. Nem veszi a szívére, de ha ilyen szavakon illetik, mindig lesüti a szemét. Nem azért, mert szégyellené magát, hiszen ő teljes szívvel szolgál és minden vágya, hogy elégedetten távozzanak a vendégek. Az ilyen szavakat azonban átitatja a lenéző megvetés, ha ez esetben Xavy úrnő hangjában nyoma sincs hasonlónak. A dolog keltette kellemetlen érzések hamar elpárologtak volna amúgy is, de a férfi ölelése még hamarabb messze kergeti őket. Nala arcára visszatér a mosolygás és sóhajtva burkolózik Taitos úr karjaiba. Azért eléggé izgul, ha a fogadásra gondol és arra, hogy rajta múlik majd a dolog, ráadásul olyasmiben, amiben kicsit sem jeleskedik. Inkább úgy dönt, jobb lesz, ha nem tépelődik rajta ma még. Épp elég lesz akkor, amikor majd ott áll a feladat előtt.*
- Ha belegondolok, Taitos úrnak se ártana valami hálóruhát szerezni. Ha megszárítkoztunk, esetleg kereshetnénk valami megfelelőt *pillant hátra a férfira.* - Addig Xavy kisasszony is felpróbálhatja, amit hoztam. De ha nem tetszik, szóljon nyugodtan! Kerítek másmilyent, ha elmondja, miben érezné kényelmesen magát. És ha visszajöttünk, akár a haját is befonhatom éjszakára, ha szeretné *ajánlkozik.
Az úrnak tett ajánlatot igyekezett diszkréten fogalmazni, de reméli, hogy a férfi azért értette. Főleg a kacér pillantás társaságában tálalva a hálóruha keresést.*
// Fodrok a víz tükrén //
*Nalaeä készségesen veti alá magát a mosdatásnak. Szelíd mosolygása, vidáman derengő pillantása az arcára festi, hogy nagyon is kellemesnek találja a dolgot. Taitos úr végtelenül gyengéden bánik vele. Hármasuk és a szobafoglalás talányának feszegetésénél azonban sikerül érzékeny pontra tapintania a tündérnek, de nem feltétlenül a jó értelemben. A férfi arcából hirtelen kifut a vér, aztán meg visszatódul a tiltakozó szavakat aláfesteni. Nala egy kicsit zavarba is jön, mert igazán nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni az urat, de a feltételezés logikája az ő szemszögéből elég biztos lábakon állónak tűnt. Ezért aztán felettébb hálás, amikor a vendég fordít rajta. A tündér sajnálkozó pillantása mér hátraszökik a válla felett, mikor mosdatás folytatódik. A mozdulatok gondoskodó lágysága szerencsére töretlen, és amikor Taitos úr csókja hátát éri, végre egészen megnyugszik, hogy talán nem rontott el mindent a buta kérdéssel. Az egykor volt szárnyakat mozgatni hivatott izmok ösztönösen reagálnak az érintésre még mindig. Olykor-olykor álmában még érzi őket, de ébren már alig-alig emlékszik rájuk. Ennyi maradt: a szárnyacskák emlékének leheletfinom rebegtetése.
Közben kibontakozik az úr verziója is a találkozásról, amit Nala figyelmesen hallgat. Ujjai közben a férfi combját, lábszárát cirógatják. Nem biztos benne, hogy mi az a lapu. Ahonnan ő jött, egy terebélyes levelű növényt hívnak így, de lehet, hogy erre valami állat neve. Inkább nem szól közbe, mert hát ez annyira nem fontos részlet, hogy emiatt Taitos úr elbeszélésébe vágjon. A fogadás tárgya is kifejtésre kerül, de amikor Xavy kisasszony pontosít a megfogalmazáson, a tündér cirógató keze egy pillanatra megáll. Nem veszi a szívére, de ha ilyen szavakon illetik, mindig lesüti a szemét. Nem azért, mert szégyellené magát, hiszen ő teljes szívvel szolgál és minden vágya, hogy elégedetten távozzanak a vendégek. Az ilyen szavakat azonban átitatja a lenéző megvetés, ha ez esetben Xavy úrnő hangjában nyoma sincs hasonlónak. A dolog keltette kellemetlen érzések hamar elpárologtak volna amúgy is, de a férfi ölelése még hamarabb messze kergeti őket. Nala arcára visszatér a mosolygás és sóhajtva burkolózik Taitos úr karjaiba. Azért eléggé izgul, ha a fogadásra gondol és arra, hogy rajta múlik majd a dolog, ráadásul olyasmiben, amiben kicsit sem jeleskedik. Inkább úgy dönt, jobb lesz, ha nem tépelődik rajta ma még. Épp elég lesz akkor, amikor majd ott áll a feladat előtt.*
- Ha belegondolok, Taitos úrnak se ártana valami hálóruhát szerezni. Ha megszárítkoztunk, esetleg kereshetnénk valami megfelelőt *pillant hátra a férfira.* - Addig Xavy kisasszony is felpróbálhatja, amit hoztam. De ha nem tetszik, szóljon nyugodtan! Kerítek másmilyent, ha elmondja, miben érezné kényelmesen magát. És ha visszajöttünk, akár a haját is befonhatom éjszakára, ha szeretné *ajánlkozik.
Az úrnak tett ajánlatot igyekezett diszkréten fogalmazni, de reméli, hogy a férfi azért értette. Főleg a kacér pillantás társaságában tálalva a hálóruha keresést.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:48:30
Üzenet elküldve: 2020-04-14 17:48:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hölgyek örömére – Rendor és Lau//
*Rendor példáját követve, ő maga is lényegében elengedi a fennforgás szemmel tartását, és csak néha-néha pillant oda kíváncsian, hogy megfigyelje, hogyan is áll a helyzet. A hely színvonalának elismerésére megint csak bólintani kénytelen. Szőke tincsei arcába hullanak a mozdulat miatt, de ezt nyomban orvosolja is azzal, hogy szabad – értsd, nem éppen az asztallapot cirógató – ujjaival füle mögé simítja a vállig érő, puha hajtömeget.*
- Ó, igen. Remek hely. Korábban is szerettem ide járni, nagyon ért a dolgához a személyzet.
*Korábban idősebb hölgy kuncsaftjai hozták ide magukkal néhányszor, mikor illusztris társaságukban akartak villogni egy csinos, ifjú férfival oldalukon. Valószínűleg azért nem itteni kísérőt választottak erre a célra, mert ostobán el akarták rejteni a nyilvánvalót, vagy pedig korábban a Selőház egyáltalán nem rendelkezett hímnemű alkalmazottakkal, kiknek az örömszerzés a hivatásuk. Ki tudja, Lau pedig sosem kérdezősködött, mikor ezekre az alkalmakra került sor. Ilyenkor drága ruhákba öltöztették, és finom falatokkal etették. Annak ellenére, hogy neki sosem volt része magától ilyen felhajtásban, ezt a formáját sosem élvezte. Úgy érezte magát, mint egy kicicomázott majom, akinek nem lehetnek saját gondolatai, mert azzal esetleg sértené kenyéradója rangját a társaságban. Viszont a helyet már akkor is csodálta. Nagyon ínyére való, ahogy a tereket berendezték, s amilyen odafigyeléssel azóta is kitüntetnek minden apró részletet.*
~ Meh. Mindegy, ennek már vége. Akkor is, ha ide nem vesznek fel. ~
*Mindeközben egy nő lép asztaluk mellé, de mivel a sötét kontyos teremtés sem méltatja őket túl sok figyelemre, Lau is csak futólag méri végig, és szórakozottan megállapítja magában, hogy biztosan ő is Zammiriát várja valami okból. Felvonja szemöldökét mikor Rendor közli, hogy még csak nem is kellett jelentkeznie a munkára, egyszerűen „Sellőnek szánják”.*
- Igen, már egy ideje ezzel foglalkozom. Nemigen ismerem más módját a megélhetésnek. Ha munkatársak leszünk, és szükséged van egy-két tippre, keress bátran!
*Mosolya őszinte. Mondandója egyáltalán nem leereszkedő vagy tudálékos, egyszerűen csak világosan kiderült számára, hogy Rendornak ezidáig nem sok köze volt a hölgyek üzletszerű kielégítéséhez. Ez pedig teljesen más, mint amikor az ember saját örömére teszi ugyanezt. Árnyalatnyi különbségek választják el a kettőt egymástól, de ezekre Lau tapasztalatai szerint nagyon is illik odafigyelni, hogy később egy résztvevő feje se fájjon miattuk.*
*Rendor példáját követve, ő maga is lényegében elengedi a fennforgás szemmel tartását, és csak néha-néha pillant oda kíváncsian, hogy megfigyelje, hogyan is áll a helyzet. A hely színvonalának elismerésére megint csak bólintani kénytelen. Szőke tincsei arcába hullanak a mozdulat miatt, de ezt nyomban orvosolja is azzal, hogy szabad – értsd, nem éppen az asztallapot cirógató – ujjaival füle mögé simítja a vállig érő, puha hajtömeget.*
- Ó, igen. Remek hely. Korábban is szerettem ide járni, nagyon ért a dolgához a személyzet.
*Korábban idősebb hölgy kuncsaftjai hozták ide magukkal néhányszor, mikor illusztris társaságukban akartak villogni egy csinos, ifjú férfival oldalukon. Valószínűleg azért nem itteni kísérőt választottak erre a célra, mert ostobán el akarták rejteni a nyilvánvalót, vagy pedig korábban a Selőház egyáltalán nem rendelkezett hímnemű alkalmazottakkal, kiknek az örömszerzés a hivatásuk. Ki tudja, Lau pedig sosem kérdezősködött, mikor ezekre az alkalmakra került sor. Ilyenkor drága ruhákba öltöztették, és finom falatokkal etették. Annak ellenére, hogy neki sosem volt része magától ilyen felhajtásban, ezt a formáját sosem élvezte. Úgy érezte magát, mint egy kicicomázott majom, akinek nem lehetnek saját gondolatai, mert azzal esetleg sértené kenyéradója rangját a társaságban. Viszont a helyet már akkor is csodálta. Nagyon ínyére való, ahogy a tereket berendezték, s amilyen odafigyeléssel azóta is kitüntetnek minden apró részletet.*
~ Meh. Mindegy, ennek már vége. Akkor is, ha ide nem vesznek fel. ~
*Mindeközben egy nő lép asztaluk mellé, de mivel a sötét kontyos teremtés sem méltatja őket túl sok figyelemre, Lau is csak futólag méri végig, és szórakozottan megállapítja magában, hogy biztosan ő is Zammiriát várja valami okból. Felvonja szemöldökét mikor Rendor közli, hogy még csak nem is kellett jelentkeznie a munkára, egyszerűen „Sellőnek szánják”.*
- Igen, már egy ideje ezzel foglalkozom. Nemigen ismerem más módját a megélhetésnek. Ha munkatársak leszünk, és szükséged van egy-két tippre, keress bátran!
*Mosolya őszinte. Mondandója egyáltalán nem leereszkedő vagy tudálékos, egyszerűen csak világosan kiderült számára, hogy Rendornak ezidáig nem sok köze volt a hölgyek üzletszerű kielégítéséhez. Ez pedig teljesen más, mint amikor az ember saját örömére teszi ugyanezt. Árnyalatnyi különbségek választják el a kettőt egymástól, de ezekre Lau tapasztalatai szerint nagyon is illik odafigyelni, hogy később egy résztvevő feje se fájjon miattuk.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-14 15:27:19
Üzenet elküldve: 2020-04-14 15:27:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolygásra készteti a nő sóhajokkal telt beszéde és az, hogy mennyire is leragadtak az eltávozás emlegetésénél. Azonban időt se hagy a másiknak esetleg kellemetlen éreznie magát az önfeledt mosoly miatt, melyben az elégedettség somfordál, ugyanis az eddig cirógató kezek továbbra is lelkesen teszik a dolgukat. Az igazi férfi említésére átsuhan az agyán egy régi emlék foszlány, de hamar elhessegeti azt. Megjegyezné, hogy egy férfi nem a tetteitől lesz igazán férfi, de a végén úgy dönt inkább nem borít vizet a lángok hadára. A nem sokkal később a dereka köré fonódó lábak után nyúl, hogy ha teheti megsimítja az édes felső combokat és azoknak a belsőbb részeit cirógassa körmei hegyével, de továbbra sem nyomot okozva a másikon. Hirtelen közelebb rántja a másik csípőjét, legalábbis tervei szerint így cselekedne, ha megengedik neki és May fülébe suttog, miközben megpróbálja megharapni a vékony kis fülcimpát. *
-Egy igazi férfi számára minden női sóhaj jutalom kedvesem. Imádom ezeket az édes hangokat. Szóval szeretnél? Kérésed a számomra parancs, hölgyem. *Ezennel egy hosszú csókra hajol a másik felé, és ha semmi nem akadályozza meg cselekedeteit nem sokkal később lassan merül el az édes, nedves forróságban, hogy aztán minden erősebb és heves vagy lassú és gyengéd lökéssel közelebb vigye kettejüket a gyönyör kapujához. *
-Maydeleine*suttogja az érzéstől kábultan, és kezével az a pont után kezd el kutatni, ahol a nő a legjobban reagál a simogatására, ha a kegyben részesül, hogy odaengedik. *
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mosolygásra készteti a nő sóhajokkal telt beszéde és az, hogy mennyire is leragadtak az eltávozás emlegetésénél. Azonban időt se hagy a másiknak esetleg kellemetlen éreznie magát az önfeledt mosoly miatt, melyben az elégedettség somfordál, ugyanis az eddig cirógató kezek továbbra is lelkesen teszik a dolgukat. Az igazi férfi említésére átsuhan az agyán egy régi emlék foszlány, de hamar elhessegeti azt. Megjegyezné, hogy egy férfi nem a tetteitől lesz igazán férfi, de a végén úgy dönt inkább nem borít vizet a lángok hadára. A nem sokkal később a dereka köré fonódó lábak után nyúl, hogy ha teheti megsimítja az édes felső combokat és azoknak a belsőbb részeit cirógassa körmei hegyével, de továbbra sem nyomot okozva a másikon. Hirtelen közelebb rántja a másik csípőjét, legalábbis tervei szerint így cselekedne, ha megengedik neki és May fülébe suttog, miközben megpróbálja megharapni a vékony kis fülcimpát. *
-Egy igazi férfi számára minden női sóhaj jutalom kedvesem. Imádom ezeket az édes hangokat. Szóval szeretnél? Kérésed a számomra parancs, hölgyem. *Ezennel egy hosszú csókra hajol a másik felé, és ha semmi nem akadályozza meg cselekedeteit nem sokkal később lassan merül el az édes, nedves forróságban, hogy aztán minden erősebb és heves vagy lassú és gyengéd lökéssel közelebb vigye kettejüket a gyönyör kapujához. *
-Maydeleine*suttogja az érzéstől kábultan, és kezével az a pont után kezd el kutatni, ahol a nő a legjobban reagál a simogatására, ha a kegyben részesül, hogy odaengedik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242