Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:05:24
Üzenet elküldve: 2024-03-24 15:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért valószínűleg Mai sokkal jobban járna, ha nem próbálná meg eloszlatni azt a félelmet Nori-ban, ami jelen pillanatban visszatartó erőként szolgál azzal kapcsolatban, hogy ne akarjon ő is rajta kísérletezgetni a vérmágiával. Mindenesetre a feketeségnek egyelőre ennyi elég ahhoz, hogy egy ideig ne próbálkozzon hasonlóval.
Sokkal jobban kezdi zavarni az, hogy most már menne vissza a városba, hogy megvalósítsák azt a csodálatos tervet, ami elkezdett neki is motivációt adni, de nem indulhatnak el, mert a teste továbbra sem hajlandó engedelmeskedni. Ennek ellenére Mai szavai megnyugtatják, és elfogadja, hogy akkor egy ideig most még itt fog szerencsétlenkedni.*
- Jó, de akkor tényleg ígérd meg! Vérkötelék nélkül ígérd meg! *Teszi hozzá, hisz most már hivatalosan is elfogadta, hogy megtiltották neki a varázslást. Igaz, hogy Mai pont most ígérte meg, hogy megkapja azt a szobát, de Nori-nak nem elég csak egyszer hallani.
Azt meg különösen rosszul esik hallania, hogy elvették a fegyvereit, de a reakció egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítani lehetett.*
- Elvették őket? Mindet? A vértemet is? *Pillant körbe. A kérdés jogos, hisz csak a kis fekete, csipkés blúza van rajta, meg a nadrágja, amiből hiányzik az öv. Azt is valószínűleg azért vehették le róla, hogy kényelmesebb legyen neki az ágyban.
Arra, hogy Mai szerint túl félelmetesnek hiszik őt, és még így is félnek tőle, tényleg elégedetten mosolyodik el, jól esnek neki ezek a magasztaló szavak.*
- Hát azt meg is értem, ne is háborgassanak Amúgy a táskámat is elvették? A holmijaimmal és a varázsitalokkal együtt? Ugye tudod, hogy ha nem kapom őket vissza úgy, ahogy voltak, akkor rád is mérges leszek? *Kérdezi fenyegetően csilingelő hangján, mert az azért tény, hogy amíg ő nem volt eszméleténél, Mai volt a felelős nem csak érte, de a felszereléséért is, és most abból semmi nincs nála, így bizony nem végezte jól a dolgát.*
- Akkor most mi lesz? *Kérdezi, miután beletörődött végül a sorsába.* Itt fogunk fetrengeni unatkozva, vagy van valami jobb ötleted? *Nagyon reméli, hogy Mai-nak van.*
*Azért valószínűleg Mai sokkal jobban járna, ha nem próbálná meg eloszlatni azt a félelmet Nori-ban, ami jelen pillanatban visszatartó erőként szolgál azzal kapcsolatban, hogy ne akarjon ő is rajta kísérletezgetni a vérmágiával. Mindenesetre a feketeségnek egyelőre ennyi elég ahhoz, hogy egy ideig ne próbálkozzon hasonlóval.
Sokkal jobban kezdi zavarni az, hogy most már menne vissza a városba, hogy megvalósítsák azt a csodálatos tervet, ami elkezdett neki is motivációt adni, de nem indulhatnak el, mert a teste továbbra sem hajlandó engedelmeskedni. Ennek ellenére Mai szavai megnyugtatják, és elfogadja, hogy akkor egy ideig most még itt fog szerencsétlenkedni.*
- Jó, de akkor tényleg ígérd meg! Vérkötelék nélkül ígérd meg! *Teszi hozzá, hisz most már hivatalosan is elfogadta, hogy megtiltották neki a varázslást. Igaz, hogy Mai pont most ígérte meg, hogy megkapja azt a szobát, de Nori-nak nem elég csak egyszer hallani.
Azt meg különösen rosszul esik hallania, hogy elvették a fegyvereit, de a reakció egyáltalán nem olyan rossz, mint amire számítani lehetett.*
- Elvették őket? Mindet? A vértemet is? *Pillant körbe. A kérdés jogos, hisz csak a kis fekete, csipkés blúza van rajta, meg a nadrágja, amiből hiányzik az öv. Azt is valószínűleg azért vehették le róla, hogy kényelmesebb legyen neki az ágyban.
Arra, hogy Mai szerint túl félelmetesnek hiszik őt, és még így is félnek tőle, tényleg elégedetten mosolyodik el, jól esnek neki ezek a magasztaló szavak.*
- Hát azt meg is értem, ne is háborgassanak Amúgy a táskámat is elvették? A holmijaimmal és a varázsitalokkal együtt? Ugye tudod, hogy ha nem kapom őket vissza úgy, ahogy voltak, akkor rád is mérges leszek? *Kérdezi fenyegetően csilingelő hangján, mert az azért tény, hogy amíg ő nem volt eszméleténél, Mai volt a felelős nem csak érte, de a felszereléséért is, és most abból semmi nincs nála, így bizony nem végezte jól a dolgát.*
- Akkor most mi lesz? *Kérdezi, miután beletörődött végül a sorsába.* Itt fogunk fetrengeni unatkozva, vagy van valami jobb ötleted? *Nagyon reméli, hogy Mai-nak van.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 14:25:22
Üzenet elküldve: 2024-03-24 14:25:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Úgy tűnik megértette, hogyan is kell működtetni a saját javára ezt az újonnan szerzett hatalmat. Nem feltétlenül akarja, ez inkább csak egy kis kutatás volt a másik elméjében, hogy hogyan is hat rá a játszott erőfölény. Arca rezdülésein igyekszik nem változtatni, hogy ne lássa rajta, hogy most mit is művel. Nem akar ő játszadozni, de ideje felmérnie tényleg, hogy hogyan is működik Nori, na meg hogyan védheti meg esetlegesen a saját életét. Bár ez Lil-lel biztosan nem működne ilyen jól. Háromból két szilánkot megnyerni magának viszont már eredmény. De nem akar az lenni, aki rosszat tesz a lánynak, és ezt hamar el is üti.*
- Nem bántalak, arra nem lennék képes. *Elhagyni a másikat igen, ha annyira pokollá tenné az életét, de jelenleg ilyenre gondolni sem tud. Vagy csak hiszi, hogy el tudná. De meg akarja nyugtatni, hogy ne féljen tőle. Annyira azért nem erős az ő lelke, hogy elnézze a másik esetleges rettegését. Ez csak egy apró tapasztalás volt.*
- Nem foglak megbüntetni sem, csak tudni szerettem volna, hogy próbálkozol-e még a mágiával irányomban. Már mondtam, hogy enélkül is itt vagyok neked.
*Mert ez így is van. De minél jobban megismeri a lányt, annál több lehetőséget lát benne a barátságán túl.*
- Visszamegyünk, ha jól leszel. Nem kell sietnünk semmivel. Ha erőlteted magad, még véletlenül az úton leszel rosszul, ott pedig egy doki sincs, aki segítene rajtad.
*Érzi, hogy az elültetett kis magvak milyen ütemben kelnek ki a másikban. Bizony a biztonságérzet olyan alapvető szükséglet, aminek a kielégítésére törekedni kell és ezzel bárki irányítható. Persze, ha megkapja, nem biztos, hogy élni tud majd vele, de az azt vágyó út még mindig sokkal nagyobb erő, mint a kilátástalanság. Van miért cselekedni, élni és fizetni. Aztán lesz mit félteni.*
- Én sem vagyok türelmes, de erre megéri várni, hidd el. Nem mehet gyorsan, még a végén valami rosszat választunk. Ígérem, hogy előbb-utóbb megkapod azt a szobát.
*Neki is nagy szüksége van egy helyre, ahol végre nyugodtan olvashat, írhat és nem kell a háta mögé néznie, hogy ki les bele a jegyzeteibe. Nori olvasni sem tud állítólag, így tőle ilyen téren nem tart.
Jön az, amire egyáltalán nem várt. Na most legyen úrnő a talpán.*
- Ó, szívem. Azzal bajban leszünk. *Vallja be.* - Amíg a vendégszeretetüket élvezzük, addig nem lehetnek nálunk pengék. Túl félelmetes vagy nekik, nem akarják, hogy bántsd őket. Én megértem. Olyan erősnek tűnsz, hogy még így sem mernének háborgatni. *Talán egy kis fényezés segít a másikon, hogy ne akadjon ki teljesen a tudattól, hogy jelenleg nem az ő birtokát képzik a saját fegyverei.*
*Úgy tűnik megértette, hogyan is kell működtetni a saját javára ezt az újonnan szerzett hatalmat. Nem feltétlenül akarja, ez inkább csak egy kis kutatás volt a másik elméjében, hogy hogyan is hat rá a játszott erőfölény. Arca rezdülésein igyekszik nem változtatni, hogy ne lássa rajta, hogy most mit is művel. Nem akar ő játszadozni, de ideje felmérnie tényleg, hogy hogyan is működik Nori, na meg hogyan védheti meg esetlegesen a saját életét. Bár ez Lil-lel biztosan nem működne ilyen jól. Háromból két szilánkot megnyerni magának viszont már eredmény. De nem akar az lenni, aki rosszat tesz a lánynak, és ezt hamar el is üti.*
- Nem bántalak, arra nem lennék képes. *Elhagyni a másikat igen, ha annyira pokollá tenné az életét, de jelenleg ilyenre gondolni sem tud. Vagy csak hiszi, hogy el tudná. De meg akarja nyugtatni, hogy ne féljen tőle. Annyira azért nem erős az ő lelke, hogy elnézze a másik esetleges rettegését. Ez csak egy apró tapasztalás volt.*
- Nem foglak megbüntetni sem, csak tudni szerettem volna, hogy próbálkozol-e még a mágiával irányomban. Már mondtam, hogy enélkül is itt vagyok neked.
*Mert ez így is van. De minél jobban megismeri a lányt, annál több lehetőséget lát benne a barátságán túl.*
- Visszamegyünk, ha jól leszel. Nem kell sietnünk semmivel. Ha erőlteted magad, még véletlenül az úton leszel rosszul, ott pedig egy doki sincs, aki segítene rajtad.
*Érzi, hogy az elültetett kis magvak milyen ütemben kelnek ki a másikban. Bizony a biztonságérzet olyan alapvető szükséglet, aminek a kielégítésére törekedni kell és ezzel bárki irányítható. Persze, ha megkapja, nem biztos, hogy élni tud majd vele, de az azt vágyó út még mindig sokkal nagyobb erő, mint a kilátástalanság. Van miért cselekedni, élni és fizetni. Aztán lesz mit félteni.*
- Én sem vagyok türelmes, de erre megéri várni, hidd el. Nem mehet gyorsan, még a végén valami rosszat választunk. Ígérem, hogy előbb-utóbb megkapod azt a szobát.
*Neki is nagy szüksége van egy helyre, ahol végre nyugodtan olvashat, írhat és nem kell a háta mögé néznie, hogy ki les bele a jegyzeteibe. Nori olvasni sem tud állítólag, így tőle ilyen téren nem tart.
Jön az, amire egyáltalán nem várt. Na most legyen úrnő a talpán.*
- Ó, szívem. Azzal bajban leszünk. *Vallja be.* - Amíg a vendégszeretetüket élvezzük, addig nem lehetnek nálunk pengék. Túl félelmetes vagy nekik, nem akarják, hogy bántsd őket. Én megértem. Olyan erősnek tűnsz, hogy még így sem mernének háborgatni. *Talán egy kis fényezés segít a másikon, hogy ne akadjon ki teljesen a tudattól, hogy jelenleg nem az ő birtokát képzik a saját fegyverei.*
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 13:54:23
Üzenet elküldve: 2024-03-24 13:54:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért, amikor Mai fölé magasodik, akkor az aranyos kis barna szempárból őszinte ijedtség néz vissza az úrnőre.*
- Nem, dehogy mese! Bocsánat! Jól viselkedek, csak ne bánts! *Kérleli őt ugyanúgy, ahogy akkor könyörgött, mikor először felébredt a rosszulléte után a doki asztalán. Úgy látszik, ha látja ezt a határozott erőt a lányon, akkor tényleg képes megijedni tőle, aminek köszönhetően Nori egycsapásra kezesbáránnyá válik. Nem csoda, hogy így van ez, hisz a fekete tündér hasonló módszerekkel nevelte, csak az ő esetében az engedetlenség igazi, és sokszor fájdalmas büntetésekkel járt.
Nori csak akkor nyugszik meg, és lassul le újra az időközben szaporábbá vált légzése, mikor megkapja azt a gyengéd kis csókot, aztán Mai újra rendesen hozzábújik.*
- Ne csináld ezt velem, félelmetes, és nincs szükség büntetésre sem, oké? *Kérleli még egyszer a másikat, hogy vigyázzon rá, szeresse és ne bántsa, mert arra tényleg semmi szükség. Nem akar többé egyetlen éjszakát sem odakint a hidegben, egy épület oldalához kötözve tölteni azért, mert valamit rosszul csinált.
Abban úgy látszik egyetértenek, hogy Mai-nak szüksége van rá, Nori pedig tulajdonképp már úgy érzi, hogy hozzá tartozik, így hát nem nehéz eldöntenie, hogy mit is szeretne a közös házukkal kapcsolatban.*
- Csináljuk, de mikor megyünk vissza a városba? *Kérdezi türelmetlenül, bár amíg még az illemhelyre sem tud kimenni egyedül, addig az utazás teljes képtelenség. Az utána következő szavak pedig olyannyira a hatalmába kerítik Nori-t, hogy legszívesebben már azonnal elindulna, hogy a még nemlétező új otthonukban lehessen.*
- Nagyon szeretném, hogy már ott tartsunk. Puha ágyam lesz és saját szobám. Ott is elbújhatok majd, ha akarok, de ott mindig, és mindig ugyanott. Csodálatos! *Mosolyog lelkesen, miközben már a kis karmait vizslatja, és szomorúan veszi tudomásul, hogy letörtek, és így elég csúnyák szegények.*
- Te mindent helyrehozol nekem, mert olyan jó vagy hozzám… Úrnőm. *Most hála is csillog a szemeiben, ahogy ránéz.* A körmeimet már most megcsinálhatod nekem. Add ide a tőrömet, azzal le tudjuk vagdosni mindet! *Egészen eddig nem hiányolta a fegyvereit, és még most is azt hiszi, hogy itt vannak valahol mellette, nem gondol arra, hogy mindet elvették tőle.*
*Azért, amikor Mai fölé magasodik, akkor az aranyos kis barna szempárból őszinte ijedtség néz vissza az úrnőre.*
- Nem, dehogy mese! Bocsánat! Jól viselkedek, csak ne bánts! *Kérleli őt ugyanúgy, ahogy akkor könyörgött, mikor először felébredt a rosszulléte után a doki asztalán. Úgy látszik, ha látja ezt a határozott erőt a lányon, akkor tényleg képes megijedni tőle, aminek köszönhetően Nori egycsapásra kezesbáránnyá válik. Nem csoda, hogy így van ez, hisz a fekete tündér hasonló módszerekkel nevelte, csak az ő esetében az engedetlenség igazi, és sokszor fájdalmas büntetésekkel járt.
Nori csak akkor nyugszik meg, és lassul le újra az időközben szaporábbá vált légzése, mikor megkapja azt a gyengéd kis csókot, aztán Mai újra rendesen hozzábújik.*
- Ne csináld ezt velem, félelmetes, és nincs szükség büntetésre sem, oké? *Kérleli még egyszer a másikat, hogy vigyázzon rá, szeresse és ne bántsa, mert arra tényleg semmi szükség. Nem akar többé egyetlen éjszakát sem odakint a hidegben, egy épület oldalához kötözve tölteni azért, mert valamit rosszul csinált.
Abban úgy látszik egyetértenek, hogy Mai-nak szüksége van rá, Nori pedig tulajdonképp már úgy érzi, hogy hozzá tartozik, így hát nem nehéz eldöntenie, hogy mit is szeretne a közös házukkal kapcsolatban.*
- Csináljuk, de mikor megyünk vissza a városba? *Kérdezi türelmetlenül, bár amíg még az illemhelyre sem tud kimenni egyedül, addig az utazás teljes képtelenség. Az utána következő szavak pedig olyannyira a hatalmába kerítik Nori-t, hogy legszívesebben már azonnal elindulna, hogy a még nemlétező új otthonukban lehessen.*
- Nagyon szeretném, hogy már ott tartsunk. Puha ágyam lesz és saját szobám. Ott is elbújhatok majd, ha akarok, de ott mindig, és mindig ugyanott. Csodálatos! *Mosolyog lelkesen, miközben már a kis karmait vizslatja, és szomorúan veszi tudomásul, hogy letörtek, és így elég csúnyák szegények.*
- Te mindent helyrehozol nekem, mert olyan jó vagy hozzám… Úrnőm. *Most hála is csillog a szemeiben, ahogy ránéz.* A körmeimet már most megcsinálhatod nekem. Add ide a tőrömet, azzal le tudjuk vagdosni mindet! *Egészen eddig nem hiányolta a fegyvereit, és még most is azt hiszi, hogy itt vannak valahol mellette, nem gondol arra, hogy mindet elvették tőle.*
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:33:29
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:33:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Vagy a mai nap több kell annál, hogy Nori meg tudja őt ijeszteni, vagy egyáltalán nem érzi a súlyát épp semminek. Könnyű lehet összetörni a magabiztosságát, de néha kell ez az érzés. Mintha halhatatlan lenne és ő irányítana. Egy egészen kicsit ki akarja élvezni. És íme a sértődött kislány, aki mégis az ő mellkasába fúrja magát. Először csak megsimogatja a hajkoronát, mintha nyugtatni akarná, majd a másik éppen erőtlenségét kihasználva kibújik ebből az idilli összhangból és a lány fölé magasodik, úgy tekintve le rá, mintha csak játszadozni akarna.*
-Szóval az úrnőzés csak egy bájos kis mese, ha azt sem teszed meg nekem, amit kérek. Pedig nagyon kis dolog ám. *Nem tudja mire fel tesztelget, vagy teszt-e egyáltalán, mindenesetre most legalább ki tudja csalni a másikból, hogy mennyire is gondolta komolyan ezt a megnevezést. Ráhajol, ha csak nem taszítja el magától és egy kis csókot lehel a homlokára, mintha ő lenne itt a védelmező és a nagy. Az sem baj, ha ezt nem állja a lány, mert abból megtudja, hogy ez a kép törékeny.* - Nem megakadályozlak, kérlek. *Vált egy kissé szelídebb hangnemre, majd mosolyogva egy széleset visszabújik a nem régi pozíciójukba.*
-Hatást kell rám gyakorolni, neki nem sikerült. *Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem eleget. Még Nori sem volt elég hozzá. Bezzeg az elf. Na de benne olyasvalami van, ami kell neki, amitől fel lehet nézni rá. Nem megijedni, vagy lealacsonyodni. Viszont a megállapítása helytálló a feketeségnek, tényleg attól félt, hogy senkije nem marad. Idegesítő. Ki kellene irtani az ilyen alantas érzelmeket, de végtére is jó helyre sodorta. Magát nem tudja meghazudtolni, tényleg szüksége van valakire.*
- Igazad van. *Ez egy egészen kedves és elismerő mondat, de nem túl barátságos. Szeretné azt mondani, hogy csak is a másik lénye vonzotta ide, de ez csak féligazság lenne. Nagyon fontos neki, de önmaga fontosabb volt, csak szereti elhinni, hogy nem önző.*
- Akkor csináljuk. *Már a lelki szemei előtt van a saját kis háza, amiben olyan meleget teremthet maguknak, amilyenre szüksége van. Sajátot, őszintét. Nem egy megjátszott aurával teli kúriát. A saját ereje fogja áthatni.* - Ha visszamegyünk a városba megtaláljuk a módját, jó? Akkor megtudod milyen, hogy vár egy otthon. A kikötő mocska után nyugovóra térhetsz. Bármikor visszavágysz ide, vagy máshova, mindig azzal a tudattal teszed, hogy valahol várnak. Valami vár.
*Meg akarja tudni, hogy mennyire hívogató vajon az a tudat, hogy nincs több céltalanság. Ezzel épp úgy hálózza be a feketeséget, mint őt hiszi, hogy behálózza.
A körmökre tekint.*
- Helyre kell hozni. Még egy kis idő és te is jól leszel, aztán a körmöd, az életed. Minden helyrejön.
*Vagy a mai nap több kell annál, hogy Nori meg tudja őt ijeszteni, vagy egyáltalán nem érzi a súlyát épp semminek. Könnyű lehet összetörni a magabiztosságát, de néha kell ez az érzés. Mintha halhatatlan lenne és ő irányítana. Egy egészen kicsit ki akarja élvezni. És íme a sértődött kislány, aki mégis az ő mellkasába fúrja magát. Először csak megsimogatja a hajkoronát, mintha nyugtatni akarná, majd a másik éppen erőtlenségét kihasználva kibújik ebből az idilli összhangból és a lány fölé magasodik, úgy tekintve le rá, mintha csak játszadozni akarna.*
-Szóval az úrnőzés csak egy bájos kis mese, ha azt sem teszed meg nekem, amit kérek. Pedig nagyon kis dolog ám. *Nem tudja mire fel tesztelget, vagy teszt-e egyáltalán, mindenesetre most legalább ki tudja csalni a másikból, hogy mennyire is gondolta komolyan ezt a megnevezést. Ráhajol, ha csak nem taszítja el magától és egy kis csókot lehel a homlokára, mintha ő lenne itt a védelmező és a nagy. Az sem baj, ha ezt nem állja a lány, mert abból megtudja, hogy ez a kép törékeny.* - Nem megakadályozlak, kérlek. *Vált egy kissé szelídebb hangnemre, majd mosolyogva egy széleset visszabújik a nem régi pozíciójukba.*
-Hatást kell rám gyakorolni, neki nem sikerült. *Na jó, talán egy kicsit igen, de egyáltalán nem eleget. Még Nori sem volt elég hozzá. Bezzeg az elf. Na de benne olyasvalami van, ami kell neki, amitől fel lehet nézni rá. Nem megijedni, vagy lealacsonyodni. Viszont a megállapítása helytálló a feketeségnek, tényleg attól félt, hogy senkije nem marad. Idegesítő. Ki kellene irtani az ilyen alantas érzelmeket, de végtére is jó helyre sodorta. Magát nem tudja meghazudtolni, tényleg szüksége van valakire.*
- Igazad van. *Ez egy egészen kedves és elismerő mondat, de nem túl barátságos. Szeretné azt mondani, hogy csak is a másik lénye vonzotta ide, de ez csak féligazság lenne. Nagyon fontos neki, de önmaga fontosabb volt, csak szereti elhinni, hogy nem önző.*
- Akkor csináljuk. *Már a lelki szemei előtt van a saját kis háza, amiben olyan meleget teremthet maguknak, amilyenre szüksége van. Sajátot, őszintét. Nem egy megjátszott aurával teli kúriát. A saját ereje fogja áthatni.* - Ha visszamegyünk a városba megtaláljuk a módját, jó? Akkor megtudod milyen, hogy vár egy otthon. A kikötő mocska után nyugovóra térhetsz. Bármikor visszavágysz ide, vagy máshova, mindig azzal a tudattal teszed, hogy valahol várnak. Valami vár.
*Meg akarja tudni, hogy mennyire hívogató vajon az a tudat, hogy nincs több céltalanság. Ezzel épp úgy hálózza be a feketeséget, mint őt hiszi, hogy behálózza.
A körmökre tekint.*
- Helyre kell hozni. Még egy kis idő és te is jól leszel, aztán a körmöd, az életed. Minden helyrejön.
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:02:50
Üzenet elküldve: 2024-03-24 12:02:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Azért Nori fenyegetését hallva Mai pár pillanatra úgy érezheti magát az ölelésben, mintha egy, a fogairól halálos mérget csepegtető óriáskígyó szorongatná a testét, de ez a szorítás a határozott tiltó szavak elhangzása után enged, a kígyó helyett egy durcás kislány marad, akitől megint elvették a játékát.*
- Úgysem tudod megakadályozni, legfeljebb, ha megint megkötözöl, de nem fogom hagyni.
*Nem, nem! Őt ugyan nem lehet ilyen egyszerűen, pár kimondott szóval irányítani. Ha játszani akar, akkor játszani fog, ha vérmágiával, akkor azzal, ha ennek Mai lesz az áldozata, hát így járt. Egy kis határozottságnál sokkal több kell ahhoz, hogy a felfedezett hatalmát épphogy csak kóstolgató Mai lényegesen hatni tudjon a fekete kis démonja tetteire.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik Mai is az igazi Mai, csak egy rövid választ kap, de ő inkább ahelyett, hogy azt átgondolná, duzzogva fúrja bele a kis fejét újra Mai mellkasába. Meg van sértődve, amiért meg akartak neki tiltani valamit, de ugyanúgy, ahogy a sötét gondolatait, az otthon reménye a sértődöttségét is sikeresen elűzi valamennyire.*
- Én nem gondoltam semmit, csak nem értettem, hogy mi bajod volt Haldrian-nal. Yvon már akkor sem létezett, különben vele maradtál volna, és nem utánam jöttél volna a kikötőbe. Azért jöttél utánam, mert kétségbe voltál esve, hogy nem maradt senkid.
*Ezt a véleményét sem mondta még ki, de voltak pillanatok, mikor így gondolta. Számára egyértelmű, hogy Mai-nak muszáj ragaszkodnia valakihez, és Yvon eltűnése után nem maradt más választása, mint ez a kis fekete fruska. Bár tény, hogy abból a szempontból jó választásnak bizonyul, hogy ő hülye érzelmek miatt nem fogja magára hagyni, az már más kérdés, hogy Nori ugyanúgy próbálja behálózni és magához láncolni Mai-t, amennyire neki a kísérleteihez szüksége van erre a furcsa kis elmére.*
- Én nagyon élvezném *válaszol végül a megfordított ajánlatra.* Te menekültél az egyszerű élet elől, én imádnám. Nem akarok már itt a kikötőben bolyongani céltalanul, csak nem volt más lehetőségem. Mindegy, már mikor először találkoztunk is szomorú voltam, hogy neked lesz házad, nekem pedig nem. Ha lesz, én veled akarok menni. *Ezt is végre kimondta, nem csak elfojtotta a véleményét, ahogy tette azt a városban.
Közben a saját körmeit kezdi nézegetni, ismételten duzzogva húzza félre a száját.*
- Lejött róluk a festék és le is tört. *Sóhajt fel. Valóban már két kis démonkarma is teljesen letört, bár vicces lehet, hogy igazán csajosan a komoly téma közepén a körmeivel foglalkozik.*
*Azért Nori fenyegetését hallva Mai pár pillanatra úgy érezheti magát az ölelésben, mintha egy, a fogairól halálos mérget csepegtető óriáskígyó szorongatná a testét, de ez a szorítás a határozott tiltó szavak elhangzása után enged, a kígyó helyett egy durcás kislány marad, akitől megint elvették a játékát.*
- Úgysem tudod megakadályozni, legfeljebb, ha megint megkötözöl, de nem fogom hagyni.
*Nem, nem! Őt ugyan nem lehet ilyen egyszerűen, pár kimondott szóval irányítani. Ha játszani akar, akkor játszani fog, ha vérmágiával, akkor azzal, ha ennek Mai lesz az áldozata, hát így járt. Egy kis határozottságnál sokkal több kell ahhoz, hogy a felfedezett hatalmát épphogy csak kóstolgató Mai lényegesen hatni tudjon a fekete kis démonja tetteire.
Azzal kapcsolatban, hogy melyik Mai is az igazi Mai, csak egy rövid választ kap, de ő inkább ahelyett, hogy azt átgondolná, duzzogva fúrja bele a kis fejét újra Mai mellkasába. Meg van sértődve, amiért meg akartak neki tiltani valamit, de ugyanúgy, ahogy a sötét gondolatait, az otthon reménye a sértődöttségét is sikeresen elűzi valamennyire.*
- Én nem gondoltam semmit, csak nem értettem, hogy mi bajod volt Haldrian-nal. Yvon már akkor sem létezett, különben vele maradtál volna, és nem utánam jöttél volna a kikötőbe. Azért jöttél utánam, mert kétségbe voltál esve, hogy nem maradt senkid.
*Ezt a véleményét sem mondta még ki, de voltak pillanatok, mikor így gondolta. Számára egyértelmű, hogy Mai-nak muszáj ragaszkodnia valakihez, és Yvon eltűnése után nem maradt más választása, mint ez a kis fekete fruska. Bár tény, hogy abból a szempontból jó választásnak bizonyul, hogy ő hülye érzelmek miatt nem fogja magára hagyni, az már más kérdés, hogy Nori ugyanúgy próbálja behálózni és magához láncolni Mai-t, amennyire neki a kísérleteihez szüksége van erre a furcsa kis elmére.*
- Én nagyon élvezném *válaszol végül a megfordított ajánlatra.* Te menekültél az egyszerű élet elől, én imádnám. Nem akarok már itt a kikötőben bolyongani céltalanul, csak nem volt más lehetőségem. Mindegy, már mikor először találkoztunk is szomorú voltam, hogy neked lesz házad, nekem pedig nem. Ha lesz, én veled akarok menni. *Ezt is végre kimondta, nem csak elfojtotta a véleményét, ahogy tette azt a városban.
Közben a saját körmeit kezdi nézegetni, ismételten duzzogva húzza félre a száját.*
- Lejött róluk a festék és le is tört. *Sóhajt fel. Valóban már két kis démonkarma is teljesen letört, bár vicces lehet, hogy igazán csajosan a komoly téma közepén a körmeivel foglalkozik.*
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 11:19:25
Üzenet elküldve: 2024-03-24 11:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nehéz is lenne Mai terveiről bármit is sejteni, mert okoz semmilyen érzelmi kiugrást, amikor erről gondolkodik. Olyan természetes neki, hogy ez már a lénye. Nem tartja még gonosznak azt, ha esetlegesen járulékos veszteség valaki ebben a történetben. A mély és szeretetreméltó lány igazából teljesen máshogy működik ott legbelül, mint azt bárki hinné.*
- Nem próbálkozhatsz többé a kötelékkel. Velem nem. *Most a kis összebújásukból a jégkék szeme határozottan villan elő. Tegnap még máshogy vélekedett, mára egészen biztos abban, hogy ő nem fog belemenni. Túl jó pillanatokat élt át a másik nélkül is úgy, hogy nem húzta vissza valami mágikus erő, csak akkor, amikor annak helye és ideje volt. Na meg a "mellékhatások" cseppet sem kecsegtetőek. Ő nem lesz ennek az istennek a bábja semmilyen módon. Hangja épp olyan határozott, mint amit tekintete sugall. Ha úrnő, hát ezt a "parancsot" teljesítenie kell a lánynak. A mondat többi részét mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna. Neki nem kell bizonyosságtétel a bizalomra vonatkozóan. A véráldozat szerepét pedig nem tartja szóra sem érdemesnek. Csak elmosolyodik és visszaölti magára az előző barátnős, szerető köntösét.*
- Nem harcolok többé. *Olyan nyugodtság száll most rá, mintha ez is valami mágia lett volna. Mintha elmormogta volna magára. Ilyen lehet az igazi elfogadás.* - Az a főnök akire épp szükség van. *Kicsit azért elgondolkodik. Nem tekinthet kettejükre ugyan úgy. Nori főnöke éppen az, amivel meg tud küzdeni az érzelmei ellen. Az adott helyzet nehézségeivel. Ahogy könnyebb. Az ártatlan kisgyerek amikor elesett és gyenge, a furcsa barátnő, amikor éppen csak úgy telnek a napok, és egy ádáz démon amikor éppen meg kell védenie a világát másoktól, vagy magától. Még nem lehet teljes Mai diagnózisa, még ezer kis dolog van amit megfigyelhet, de az eddigi ismeretei ezeket mutatták. Na de fejlődni jó, Nori biztos tesz még arról, hogy megdőlhessen, avagy erősebb legyen a gondolat.*
- De előreszaladtál. *Nevet fel. Kérdései pont erre irányultak volna, de az már ugrott is pár hatot.* - Gondoltad volna, hogy aki miatt tegnap nem másztam bele Haldrian ágyába, az mára köddé vált? *Ezzel is színt vall, mert valójában ezért nem tette meg. Legalább is első sorban ezért.* - Mára pedig még az arcára sem emlékszek. Hmm. De azért kérdeztelek, mert ez fontos. Nincs kitől félned jelen pillanatban. Most megtanulhatod milyen úgy otthonra lelni, hogy nem elbújsz egy szobában, hanem élvezed a lehetőségeket. Mit szólsz? *Ezzel lesöpörte teljesen a másik ajánlatát, mert ő szeretné ezt felajánlani. Úgy, hogy érték is lakozik mögötte nem csak egy túlbuzgó gyermek hirtelen ötlete. *
*Nehéz is lenne Mai terveiről bármit is sejteni, mert okoz semmilyen érzelmi kiugrást, amikor erről gondolkodik. Olyan természetes neki, hogy ez már a lénye. Nem tartja még gonosznak azt, ha esetlegesen járulékos veszteség valaki ebben a történetben. A mély és szeretetreméltó lány igazából teljesen máshogy működik ott legbelül, mint azt bárki hinné.*
- Nem próbálkozhatsz többé a kötelékkel. Velem nem. *Most a kis összebújásukból a jégkék szeme határozottan villan elő. Tegnap még máshogy vélekedett, mára egészen biztos abban, hogy ő nem fog belemenni. Túl jó pillanatokat élt át a másik nélkül is úgy, hogy nem húzta vissza valami mágikus erő, csak akkor, amikor annak helye és ideje volt. Na meg a "mellékhatások" cseppet sem kecsegtetőek. Ő nem lesz ennek az istennek a bábja semmilyen módon. Hangja épp olyan határozott, mint amit tekintete sugall. Ha úrnő, hát ezt a "parancsot" teljesítenie kell a lánynak. A mondat többi részét mintha teljesen figyelmen kívül hagyta volna. Neki nem kell bizonyosságtétel a bizalomra vonatkozóan. A véráldozat szerepét pedig nem tartja szóra sem érdemesnek. Csak elmosolyodik és visszaölti magára az előző barátnős, szerető köntösét.*
- Nem harcolok többé. *Olyan nyugodtság száll most rá, mintha ez is valami mágia lett volna. Mintha elmormogta volna magára. Ilyen lehet az igazi elfogadás.* - Az a főnök akire épp szükség van. *Kicsit azért elgondolkodik. Nem tekinthet kettejükre ugyan úgy. Nori főnöke éppen az, amivel meg tud küzdeni az érzelmei ellen. Az adott helyzet nehézségeivel. Ahogy könnyebb. Az ártatlan kisgyerek amikor elesett és gyenge, a furcsa barátnő, amikor éppen csak úgy telnek a napok, és egy ádáz démon amikor éppen meg kell védenie a világát másoktól, vagy magától. Még nem lehet teljes Mai diagnózisa, még ezer kis dolog van amit megfigyelhet, de az eddigi ismeretei ezeket mutatták. Na de fejlődni jó, Nori biztos tesz még arról, hogy megdőlhessen, avagy erősebb legyen a gondolat.*
- De előreszaladtál. *Nevet fel. Kérdései pont erre irányultak volna, de az már ugrott is pár hatot.* - Gondoltad volna, hogy aki miatt tegnap nem másztam bele Haldrian ágyába, az mára köddé vált? *Ezzel is színt vall, mert valójában ezért nem tette meg. Legalább is első sorban ezért.* - Mára pedig még az arcára sem emlékszek. Hmm. De azért kérdeztelek, mert ez fontos. Nincs kitől félned jelen pillanatban. Most megtanulhatod milyen úgy otthonra lelni, hogy nem elbújsz egy szobában, hanem élvezed a lehetőségeket. Mit szólsz? *Ezzel lesöpörte teljesen a másik ajánlatát, mert ő szeretné ezt felajánlani. Úgy, hogy érték is lakozik mögötte nem csak egy túlbuzgó gyermek hirtelen ötlete. *
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 10:55:06
Üzenet elküldve: 2024-03-24 10:55:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori semmit sem sejt Mai esetleges öncélú terveiről. Részéről a bizalom kérdése sem úgy működik, mint általában, hogy az ismeretlenekre általában gyanakszik, aztán megkedvel valakit, kiépül a bizalom, majd azt egy hibás döntés után lerombolva szinte lehetetlenség újraépíteni. Nem, ő képes ugyanannak a személynek az egyik percben a kezébe adni az életét, a másikban pedig ég azt sem elhinni, amit kérdez. Ő tud egyszerre imádni valakit és gyűlölni, vagy éppen a halálát kívánni.*
- Az majd még kiderül, drága Mai, hogy megérdemled-e a bizalmat. Ha esetleg nem, akkor a vérkötelék helyett még mindig jó leszel véráldozatnak… *Kuncogja ezt szinte a lány fülébe, mert közben már annyira egymásba vannak gabalyodva, mintha egy test lennének, nem is kettő.
Ami pedig a nemeskisasszony szerepet illeti, nem véletlen, hogy Nori agyában átkattant valami, és azóta az úrnőjeként tekint fel Mai-ra. Ha nem is emlékszik teljesen a jelenetre, ott és akkor meglátott benne valami érdekeset: a hatalmat.*
- Én meg tudod mit mondok? Inkább az vagy te, csak próbálod elnyomni őt. Úgy, ahogy én teszem. Harcolsz a saját erőd ellen ahelyett, hogy szabadjára engednéd, és tündökölnél. Ne harcolj ellene. *Egyetértően bólint aprókat, mikor Mai maga is kimondja, hogy elfogadta ezt az erőt és élvezi is, hogy birtokolja. Csatlakozik a plafon bámulásához, aztán Mai-val együtt kuncog fel, mikor barátnője végül megállapításra jut.*
- Bárki lehetsz! Ezt ismerem, én is bárki lehetek és mindenki. Nori, Lil, Rien… hümm, de vajon melyikük a főnök? Mindig kell, hogy legyen egy főnök. Melyik Mai a főnök? *Tereli át a gondolatait a saját furcsa logikája szerint saját magáról Mai-ra, mintha a kettejük esete a személyiségeket illetően ugyanaz lenne.
Megszólalásai alapján a személyisége érezhetően egyre inkább Lil irányába kezd tolódni, de a saját otthonnal kapcsolatos remények visszarántják, mielőtt túlzottan eluralkodnának rajta a sötét gondolatok.*
- Nem üldöz senki, és ha mi nem is tudjuk megvédeni egymást, van, aki meg tud mindkettőnket. Oké? Hagyd a francba Yvon-t vagy kit! Élj velem, majd én segítek megvalósítani az álmaid! *Mosolyog szélesen és ezúttal határozottan. Ez az ajánlat is szinte a semmiből érkezik a részéről, de teljesen komolyan gondolja. Legalábbis talán az elkövetkezendő két percben biztosan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori semmit sem sejt Mai esetleges öncélú terveiről. Részéről a bizalom kérdése sem úgy működik, mint általában, hogy az ismeretlenekre általában gyanakszik, aztán megkedvel valakit, kiépül a bizalom, majd azt egy hibás döntés után lerombolva szinte lehetetlenség újraépíteni. Nem, ő képes ugyanannak a személynek az egyik percben a kezébe adni az életét, a másikban pedig ég azt sem elhinni, amit kérdez. Ő tud egyszerre imádni valakit és gyűlölni, vagy éppen a halálát kívánni.*
- Az majd még kiderül, drága Mai, hogy megérdemled-e a bizalmat. Ha esetleg nem, akkor a vérkötelék helyett még mindig jó leszel véráldozatnak… *Kuncogja ezt szinte a lány fülébe, mert közben már annyira egymásba vannak gabalyodva, mintha egy test lennének, nem is kettő.
Ami pedig a nemeskisasszony szerepet illeti, nem véletlen, hogy Nori agyában átkattant valami, és azóta az úrnőjeként tekint fel Mai-ra. Ha nem is emlékszik teljesen a jelenetre, ott és akkor meglátott benne valami érdekeset: a hatalmat.*
- Én meg tudod mit mondok? Inkább az vagy te, csak próbálod elnyomni őt. Úgy, ahogy én teszem. Harcolsz a saját erőd ellen ahelyett, hogy szabadjára engednéd, és tündökölnél. Ne harcolj ellene. *Egyetértően bólint aprókat, mikor Mai maga is kimondja, hogy elfogadta ezt az erőt és élvezi is, hogy birtokolja. Csatlakozik a plafon bámulásához, aztán Mai-val együtt kuncog fel, mikor barátnője végül megállapításra jut.*
- Bárki lehetsz! Ezt ismerem, én is bárki lehetek és mindenki. Nori, Lil, Rien… hümm, de vajon melyikük a főnök? Mindig kell, hogy legyen egy főnök. Melyik Mai a főnök? *Tereli át a gondolatait a saját furcsa logikája szerint saját magáról Mai-ra, mintha a kettejük esete a személyiségeket illetően ugyanaz lenne.
Megszólalásai alapján a személyisége érezhetően egyre inkább Lil irányába kezd tolódni, de a saját otthonnal kapcsolatos remények visszarántják, mielőtt túlzottan eluralkodnának rajta a sötét gondolatok.*
- Nem üldöz senki, és ha mi nem is tudjuk megvédeni egymást, van, aki meg tud mindkettőnket. Oké? Hagyd a francba Yvon-t vagy kit! Élj velem, majd én segítek megvalósítani az álmaid! *Mosolyog szélesen és ezúttal határozottan. Ez az ajánlat is szinte a semmiből érkezik a részéről, de teljesen komolyan gondolja. Legalábbis talán az elkövetkezendő két percben biztosan.*
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-24 09:36:21
Üzenet elküldve: 2024-03-24 09:36:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Márpedig az érzelmeket megérteni és megélni szükséges. Biztosan ezrek gondolkodnak erről másképpen, vagy találják badarságnak azt, amit ő tervez ezzel az életével. Kutatni az összefüggéseket, kisimítani a káoszt, vagy éppen a teljesen egyenes utat meggörbíteni. Szilánkokat ragasztani, vagy még több darabra törni. Hazudik, amikor azt mondja ezzel csak segíteni akar. A végcél az bár a segítés, de ahhoz a másik oldalt is meg kell tanulnia. Ott viszont történhet még jó cél érdekében pusztítás. Nézi a lányt és elmosolyodik. *
- Persze, hogy segítek. *Bújik még jobban. Már-már azt hitte, hogy elfelejtette a másik, hogy mire is "szerződtek" a legelején, de boldogsággal tölti el, hogy önként vállalkozott nos... szakmai gyakorlatnak. * - Ha tényleg bízol bennem, akkor menni fog. Bár akkor is, ha nem, csak nehezebb dolgom lesz. *Nevet fel halkan, mert ez valójában így van. Neki az is dolga, hogy magától lásson át dolgokat, ne csak segítséggel.*
- Nem túl régen ráébredtem, hogy talán ez is velem együtt jár. A részem. A kisasszony, a nemes. Nem akartam, de mégis itt van és miért is ne lehetne a segítségemre? Látod ide is milyen jól bejutottunk? *Néz a lányra, mert még mindig nem lehet benne biztos, hogy minden pillanatára emlékszik.* -És ez még csak semmiség. Minden, amit megtanultam régen, a hasznunkra lehet. Most már nem is utálom annyira. Tudod? Elfogadtam és ez nagyobb erőt adott. Furcsa, de jó. *Nézi egy kicsit a plafont és gondolkozik pár néma pillanat erejéig. Vajon egyáltalán szóba állt volna velük a doki, ha csak két csitri lépett volna be ide? Egyáltalán kaptak volna szobát? Minden részlet fontos. Mindenre oda kell figyelni. Tegnap olcsó bor, ma kellemes társaság és segítség.* - Bárki lehetek, aki akarok, és mind én vagyok igazából. *Kuncog végül, amikor a megállapítására jut. Aztán a ház gondolata csigázza.*
- Most már nem üldöz senki ugye? Nincsen aki bántson, mert megvédjük egymást. Te erős vagy én meg szeretlek annyira, hogy ne csinálj igazi hülyeséget.
*Talán ezzel nem fog kiegyezni Nori, de most így érez ezzel kapcsolatban. Igazából a legnagyobb tudomása szerint sem keveredett balhéba a feketeség azóta, amióta keresztezték az útjaik egymást. Ez csak úgy lehetséges, ha az embernek van jobb dolga is, mint keresni a bajt. Őszintén érdekli, mielőtt választ ad a lakással kapcsolatos kérdésekre, mesékre.*
*Márpedig az érzelmeket megérteni és megélni szükséges. Biztosan ezrek gondolkodnak erről másképpen, vagy találják badarságnak azt, amit ő tervez ezzel az életével. Kutatni az összefüggéseket, kisimítani a káoszt, vagy éppen a teljesen egyenes utat meggörbíteni. Szilánkokat ragasztani, vagy még több darabra törni. Hazudik, amikor azt mondja ezzel csak segíteni akar. A végcél az bár a segítés, de ahhoz a másik oldalt is meg kell tanulnia. Ott viszont történhet még jó cél érdekében pusztítás. Nézi a lányt és elmosolyodik. *
- Persze, hogy segítek. *Bújik még jobban. Már-már azt hitte, hogy elfelejtette a másik, hogy mire is "szerződtek" a legelején, de boldogsággal tölti el, hogy önként vállalkozott nos... szakmai gyakorlatnak. * - Ha tényleg bízol bennem, akkor menni fog. Bár akkor is, ha nem, csak nehezebb dolgom lesz. *Nevet fel halkan, mert ez valójában így van. Neki az is dolga, hogy magától lásson át dolgokat, ne csak segítséggel.*
- Nem túl régen ráébredtem, hogy talán ez is velem együtt jár. A részem. A kisasszony, a nemes. Nem akartam, de mégis itt van és miért is ne lehetne a segítségemre? Látod ide is milyen jól bejutottunk? *Néz a lányra, mert még mindig nem lehet benne biztos, hogy minden pillanatára emlékszik.* -És ez még csak semmiség. Minden, amit megtanultam régen, a hasznunkra lehet. Most már nem is utálom annyira. Tudod? Elfogadtam és ez nagyobb erőt adott. Furcsa, de jó. *Nézi egy kicsit a plafont és gondolkozik pár néma pillanat erejéig. Vajon egyáltalán szóba állt volna velük a doki, ha csak két csitri lépett volna be ide? Egyáltalán kaptak volna szobát? Minden részlet fontos. Mindenre oda kell figyelni. Tegnap olcsó bor, ma kellemes társaság és segítség.* - Bárki lehetek, aki akarok, és mind én vagyok igazából. *Kuncog végül, amikor a megállapítására jut. Aztán a ház gondolata csigázza.*
- Most már nem üldöz senki ugye? Nincsen aki bántson, mert megvédjük egymást. Te erős vagy én meg szeretlek annyira, hogy ne csinálj igazi hülyeséget.
*Talán ezzel nem fog kiegyezni Nori, de most így érez ezzel kapcsolatban. Igazából a legnagyobb tudomása szerint sem keveredett balhéba a feketeség azóta, amióta keresztezték az útjaik egymást. Ez csak úgy lehetséges, ha az embernek van jobb dolga is, mint keresni a bajt. Őszintén érdekli, mielőtt választ ad a lakással kapcsolatos kérdésekre, mesékre.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 22:59:23
Üzenet elküldve: 2024-03-22 22:59:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Nem érti ő a saját tulajdon érzelmeit egyáltalán. Már régóta csak egy gyilkos szörnyetegként tekintett magára, amiről igazából el sem tudta dönteni, hogy az ő vagy nem ő, hanem valami más, ami tönkre akarja tenni. A fekete tündér pedig mindent megtett, hogy ez a szörnyeteg elnyeljen mindent, ami Nori érzelmi oldalából még megmaradt, és csak most, hogy tulajdonképp ő is újra szabad kezdtek el ismét a felszínre törni. Főleg azóta, hogy ez a tudásvágyra szomjazó kis menyecske a nyakába akaszkodott. Akkor sem tudott megszabadulni tőle, mikor ő akart, és akkor sem, mikor Mai haragudott rá annyira, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy újra találkoznak. De nem is akar megszabadulni tőle, jó így neki. Összebújva, egymásra támaszkodva.*
- Az biztos, hogy én nagyon más vagyok, mint bárki más. Csak azt nem tudom, hogy milyen. Segíts nekem, hogy megtudhassam! *Mert már a legelső beszélgetésük azon a padon is arra utalt, hogy Mai bizony az, aki segíthet neki ebben, de ilyen konkrétan eddig még nem kérte meg rá a lányt, és talán még most is váratlanul teszi ezt.
A ház gondolata kapcsán felmerülő vagyoni helyzet kíváncsisággal tölti el Norit, a választ hallva pedig látványosan elvigyorodik.*
- Csak egy kicsit, mi? Hát persze! *Felnevet játékosan, most már jobb a kedve.* Meg tudnád oldani? Mai úrnő és a titkai. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a nemesi maszlagnak megvannak a maga előnyei. Az például közéjük tartozik, ha tele vagy csillogó aranyérmékkel.
*Azt tényleg ő sem tudja, mit jelent a kevés meg a sok. Ő már azt, amikor volt párszáz aranya is soknak tartotta, csak aztán Idya elvette tőle az összeset, mikor egy jót mert belőle vacsorázni. Hogy milyen csalódott volt akkor, de nem volt más választása. Azóta jobban vigyáz a kis vagyonára, de egyelőre nem szól semmit arról, hogy bizony nála is akad valamennyi pénz.*
- Ó, és még mennyien át fognak verni! *Legyint erre. Nem kell a szívére vennie, ezzel jár az élet, ő már csak tudja. A következő vallomás és ígéret viszont nagyon meglepi.*
- Nekem… helyem? Nálad? *Pár pillanat csend, majd hirtelen a semmiből jőve elsírja magát.* Már meséltem neked Nolie-ról, nem? Ő is befogadott egyszer engem. Elrejtett a világ elől, mikor minden ellenem volt, de nem maradhattam sokáig. Menekülnöm kellett a városból, mert üldöztek. Aztán, azon a napon, mikor találkoztunk, érte mentem vissza. A házat romokban találtam, őt pedig sehol. Akkor tudatosult bennem újra, hogy nekem nincs is otthonom. Szerinted valaha lehet? *Néz ismét azokba a kék íriszekbe, miközben könnyeit és a fekete festéket törölgeti az arcáról.*
*Nem érti ő a saját tulajdon érzelmeit egyáltalán. Már régóta csak egy gyilkos szörnyetegként tekintett magára, amiről igazából el sem tudta dönteni, hogy az ő vagy nem ő, hanem valami más, ami tönkre akarja tenni. A fekete tündér pedig mindent megtett, hogy ez a szörnyeteg elnyeljen mindent, ami Nori érzelmi oldalából még megmaradt, és csak most, hogy tulajdonképp ő is újra szabad kezdtek el ismét a felszínre törni. Főleg azóta, hogy ez a tudásvágyra szomjazó kis menyecske a nyakába akaszkodott. Akkor sem tudott megszabadulni tőle, mikor ő akart, és akkor sem, mikor Mai haragudott rá annyira, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy újra találkoznak. De nem is akar megszabadulni tőle, jó így neki. Összebújva, egymásra támaszkodva.*
- Az biztos, hogy én nagyon más vagyok, mint bárki más. Csak azt nem tudom, hogy milyen. Segíts nekem, hogy megtudhassam! *Mert már a legelső beszélgetésük azon a padon is arra utalt, hogy Mai bizony az, aki segíthet neki ebben, de ilyen konkrétan eddig még nem kérte meg rá a lányt, és talán még most is váratlanul teszi ezt.
A ház gondolata kapcsán felmerülő vagyoni helyzet kíváncsisággal tölti el Norit, a választ hallva pedig látványosan elvigyorodik.*
- Csak egy kicsit, mi? Hát persze! *Felnevet játékosan, most már jobb a kedve.* Meg tudnád oldani? Mai úrnő és a titkai. Egyre inkább úgy érzem, hogy ennek a nemesi maszlagnak megvannak a maga előnyei. Az például közéjük tartozik, ha tele vagy csillogó aranyérmékkel.
*Azt tényleg ő sem tudja, mit jelent a kevés meg a sok. Ő már azt, amikor volt párszáz aranya is soknak tartotta, csak aztán Idya elvette tőle az összeset, mikor egy jót mert belőle vacsorázni. Hogy milyen csalódott volt akkor, de nem volt más választása. Azóta jobban vigyáz a kis vagyonára, de egyelőre nem szól semmit arról, hogy bizony nála is akad valamennyi pénz.*
- Ó, és még mennyien át fognak verni! *Legyint erre. Nem kell a szívére vennie, ezzel jár az élet, ő már csak tudja. A következő vallomás és ígéret viszont nagyon meglepi.*
- Nekem… helyem? Nálad? *Pár pillanat csend, majd hirtelen a semmiből jőve elsírja magát.* Már meséltem neked Nolie-ról, nem? Ő is befogadott egyszer engem. Elrejtett a világ elől, mikor minden ellenem volt, de nem maradhattam sokáig. Menekülnöm kellett a városból, mert üldöztek. Aztán, azon a napon, mikor találkoztunk, érte mentem vissza. A házat romokban találtam, őt pedig sehol. Akkor tudatosult bennem újra, hogy nekem nincs is otthonom. Szerinted valaha lehet? *Néz ismét azokba a kék íriszekbe, miközben könnyeit és a fekete festéket törölgeti az arcáról.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 21:13:12
Üzenet elküldve: 2024-03-22 21:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Pedig csak az képes igazán mélyen érezni, akit bele is taszított az őrületbe, szilánkokra robbantva a saját lelkét. Ha valamit, ezt szentül hiszi. Persze Mai is mély a maga módján, de csak azért, mert nem jutott más neki, mint a saját gondolatai. Ami valójában egy börtön. Ebből kiszakadva most bepótolhat mindent, ami eddig nem volt jelen az életében, de a kicsapongás sok neki. Nem hiszi, hogy hatonta fog ilyen alkalmakba bonyolódni, mint ami a dokival történt. Vagy az azt előző este. Ismételni vele? Na azt már sokkal szívesebben. De most nem ezen agyal, hanem a feketeségen és az érzelmek kérdésén.*
- Pedig te sokkal, de sokkal mélyebb vagy, mint gondolod. Még tőlem is. Csak máshogy. Ilyenek vagyunk. Mások. *Ez tetszik neki. Minél különfélébb lényekkel hozza össze az élet, annál szélesebb a látóköre és tud igazi következtetéseket levonni, amit nem lapokból, hanem szemekből, elméből olvas.
Összebújnak hát, mindig is megnyugtatta, ha Nori ilyen formában van. És meri mondani, hogy nem mély, miközben egymásnak vannak ott csak. Kicsit furcsa módon, de jól egymásra talált a két véglet.*
- Közös. *Horkan fel, ami egy elhalt nevetésnek hat. Utálja a naivitását, és nagyon szeretné eltenni egy dobozba, belehajítani a tenger mélyébe. Úgy lehet ezt szimbolikusan meg is fogja tenni. A kikötőben a víz adott, már csak egy doboz kell. Milyen butaságnak hangzik, mégis valami erőt érez benne. Talán végre nem hisz majd el mindent, ami kedvesen szól.* - A látszat ellenére sosem tétlenkedek. Nem csak a könyvek léteznek. De nem raboltam ki a szüleimet, csak egy kicsit. *Akkor természetesen nem tudott volna eljutni idáig, ha nem halmozott volna fel magának egy kis összeget. Ugyan kevés maradt belőle. Kinek mi a kevés? Hangoztatta ugyan, hogy alig van neki, de ami neki aprópénz, az a szegényeknek vagyon. Mások az értékrendek.* - Talán meg tudnám oldani, persze ez nem egyszerű. *Lévén fogalma sincs arról, hogy mennyibe fájhat egy ház. Yvon ugyan felajánlotta, mert neki volt tartaléka, de mennyibe kerülhet egy lakás? Tízezrekre gondol. Annyija nincs. Meglepődne, ha tudná az igazat.*
- Én is irigy voltam rád, mert van fogalmad arról, hogy milyen élni. Látod, betettem a lábam a városba és az első jöttment átvert. *Csak azért mondja, mert elmúlt. Tényleg el. Na de ez hogy lehetséges?* - De azt tudd, hogy te mindig kapnál helyet nálam. Mi egyek vagyunk, amióta leültél mellém arra a hideg padra. *Talán ez egy erős túlzás, de nem tudja máshogy érzékeltetni a szeretetét. Azért átsuhan a gondolat, hogy elég volt az a zöld szempár arra, hogy itt hagyja magában a lányt. Na nem baj, nem haragszik érte.*
*Pedig csak az képes igazán mélyen érezni, akit bele is taszított az őrületbe, szilánkokra robbantva a saját lelkét. Ha valamit, ezt szentül hiszi. Persze Mai is mély a maga módján, de csak azért, mert nem jutott más neki, mint a saját gondolatai. Ami valójában egy börtön. Ebből kiszakadva most bepótolhat mindent, ami eddig nem volt jelen az életében, de a kicsapongás sok neki. Nem hiszi, hogy hatonta fog ilyen alkalmakba bonyolódni, mint ami a dokival történt. Vagy az azt előző este. Ismételni vele? Na azt már sokkal szívesebben. De most nem ezen agyal, hanem a feketeségen és az érzelmek kérdésén.*
- Pedig te sokkal, de sokkal mélyebb vagy, mint gondolod. Még tőlem is. Csak máshogy. Ilyenek vagyunk. Mások. *Ez tetszik neki. Minél különfélébb lényekkel hozza össze az élet, annál szélesebb a látóköre és tud igazi következtetéseket levonni, amit nem lapokból, hanem szemekből, elméből olvas.
Összebújnak hát, mindig is megnyugtatta, ha Nori ilyen formában van. És meri mondani, hogy nem mély, miközben egymásnak vannak ott csak. Kicsit furcsa módon, de jól egymásra talált a két véglet.*
- Közös. *Horkan fel, ami egy elhalt nevetésnek hat. Utálja a naivitását, és nagyon szeretné eltenni egy dobozba, belehajítani a tenger mélyébe. Úgy lehet ezt szimbolikusan meg is fogja tenni. A kikötőben a víz adott, már csak egy doboz kell. Milyen butaságnak hangzik, mégis valami erőt érez benne. Talán végre nem hisz majd el mindent, ami kedvesen szól.* - A látszat ellenére sosem tétlenkedek. Nem csak a könyvek léteznek. De nem raboltam ki a szüleimet, csak egy kicsit. *Akkor természetesen nem tudott volna eljutni idáig, ha nem halmozott volna fel magának egy kis összeget. Ugyan kevés maradt belőle. Kinek mi a kevés? Hangoztatta ugyan, hogy alig van neki, de ami neki aprópénz, az a szegényeknek vagyon. Mások az értékrendek.* - Talán meg tudnám oldani, persze ez nem egyszerű. *Lévén fogalma sincs arról, hogy mennyibe fájhat egy ház. Yvon ugyan felajánlotta, mert neki volt tartaléka, de mennyibe kerülhet egy lakás? Tízezrekre gondol. Annyija nincs. Meglepődne, ha tudná az igazat.*
- Én is irigy voltam rád, mert van fogalmad arról, hogy milyen élni. Látod, betettem a lábam a városba és az első jöttment átvert. *Csak azért mondja, mert elmúlt. Tényleg el. Na de ez hogy lehetséges?* - De azt tudd, hogy te mindig kapnál helyet nálam. Mi egyek vagyunk, amióta leültél mellém arra a hideg padra. *Talán ez egy erős túlzás, de nem tudja máshogy érzékeltetni a szeretetét. Azért átsuhan a gondolat, hogy elég volt az a zöld szempár arra, hogy itt hagyja magában a lányt. Na nem baj, nem haragszik érte.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:43:07
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Minden jó, ha a vége jó. Mai őszintesége most meghálálja önmagát azzal, hogy Nori végre megnyugszik, elfogadja a történteket, és még csak egy kicsit sem haragszik Mai-ra amiatt, hogy magára is szánt egy-két órácskát az idejéből. Ugyan, miért is haragudna rá? Sosem tervezte korlátozni a lányt, egy percig sem akarta elvárni, hogy minden pillanatban mellette legyen, csak azt, hogy szeresse. Minden ilyen irányú gondola csak Mai képzeletének szüleménye lehetett.*
- Tudod, mivel én képtelen vagyok ilyen mélyen érezni, nem fogom megérteni, hogy neked miért nem volt mindegy, hogy Haldrian vagy más, de ha neked így volt jó, akkor így volt jó.
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent a szerelem, mit jelent vonzódni valakihez. Talán abban hazudik, hogy nem is tud érezni ilyet, de számára mindenféle érzelem olyannyira heves és erős tud lenni, hogy a vonzalom már nem tud kitűnni közülük.
Amikor Mai lefekszik mellé, akkor ő még kicsit bénácska kukacként mocorogva az oldalára fordul, és bal kezével magához öleli Mai-t úgy, mint kedvenc plüssét, akivel a legjobban szeret aludni. Így most jó neki, biztonságban érzi magát így, hogy hozzábújhat.*
- Remélem, hogy igazad van *mondja kicsit reménytelenül sóhajtva, de bízik Mai szavaiban.* Szoba? *Pillant fel kérdően a hajtincsei közül, aztán kíváncsian néz azokba a kék szemekbe, mikor felvetődik a saját otthon ötlete.*
- Ó, tényleg… a közös házatok, ami már nem lesz. *Jut eszébe, hogy Mai eredetileg össze akart költözni Yvon-nal.* Bevallom, hogy rettenetesen irigy voltam rád, mikor azt elmondtad. Én mindig úgy éreztem, hogy soha nem lesz olyanom. Most is úgy érzem, de attól még neked lehet. Jobb, mint fogadókban aludni, ez tény, de lesz rá elég pénzed? Vagy a nemesi vagyont is elcsented, mikor eljöttél otthonról? *Kuncog kicsit, mert az vicces lenne, ha Mai kifosztotta volna a kincstárat távozása előtt.*
*Minden jó, ha a vége jó. Mai őszintesége most meghálálja önmagát azzal, hogy Nori végre megnyugszik, elfogadja a történteket, és még csak egy kicsit sem haragszik Mai-ra amiatt, hogy magára is szánt egy-két órácskát az idejéből. Ugyan, miért is haragudna rá? Sosem tervezte korlátozni a lányt, egy percig sem akarta elvárni, hogy minden pillanatban mellette legyen, csak azt, hogy szeresse. Minden ilyen irányú gondola csak Mai képzeletének szüleménye lehetett.*
- Tudod, mivel én képtelen vagyok ilyen mélyen érezni, nem fogom megérteni, hogy neked miért nem volt mindegy, hogy Haldrian vagy más, de ha neked így volt jó, akkor így volt jó.
*Fogalma sincs róla, hogy mit jelent a szerelem, mit jelent vonzódni valakihez. Talán abban hazudik, hogy nem is tud érezni ilyet, de számára mindenféle érzelem olyannyira heves és erős tud lenni, hogy a vonzalom már nem tud kitűnni közülük.
Amikor Mai lefekszik mellé, akkor ő még kicsit bénácska kukacként mocorogva az oldalára fordul, és bal kezével magához öleli Mai-t úgy, mint kedvenc plüssét, akivel a legjobban szeret aludni. Így most jó neki, biztonságban érzi magát így, hogy hozzábújhat.*
- Remélem, hogy igazad van *mondja kicsit reménytelenül sóhajtva, de bízik Mai szavaiban.* Szoba? *Pillant fel kérdően a hajtincsei közül, aztán kíváncsian néz azokba a kék szemekbe, mikor felvetődik a saját otthon ötlete.*
- Ó, tényleg… a közös házatok, ami már nem lesz. *Jut eszébe, hogy Mai eredetileg össze akart költözni Yvon-nal.* Bevallom, hogy rettenetesen irigy voltam rád, mikor azt elmondtad. Én mindig úgy éreztem, hogy soha nem lesz olyanom. Most is úgy érzem, de attól még neked lehet. Jobb, mint fogadókban aludni, ez tény, de lesz rá elég pénzed? Vagy a nemesi vagyont is elcsented, mikor eljöttél otthonról? *Kuncog kicsit, mert az vicces lenne, ha Mai kifosztotta volna a kincstárat távozása előtt.*
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:16:46
Üzenet elküldve: 2024-03-22 20:16:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Sosem tudhatja előre, mikor is érkezik el Lil, vagy Rien ideje, ami azért még zavarja. Nagy áttörés lenne, ha a jeleket észrevenné, és abból tudna egy lépéssel előrébb járni. Talán ez is eljön egyszer, de még nem volt alkalma messzemenő következtetéseket levonni. Nem is olyan rég találkozott ezzel a feketeséggel, mégis nagyon sok minden történt velük. Ezért hálás, hiszen akkor csak a könyvei maradtak volna, meg talán valami buta kis szerelem érzés, csak azért, mert valaki foglalkozik végre vele, aki nem egy nemes.
Ahogy belekezd a mesébe, kicsit el is pirul, mert tényleg nem szokott ehhez hozzá. A mondandója végére talán oldódik valamennyit, de ameddig nem kap választ, addig biztosan nem nyugszik meg teljesen. Miért is kell egyáltalán félnie válaszoktól? Hiszen végre valóban jól érezte magát és ez felemelő. Ha az események sorozata nem így követte volna egymást, ahogy most elmesélte, akkor biztosan nem is történt volna ez meg. Egy újabb felismerés, hogy nem szabad, hogy bárki közelsége leblokkolja.
Végre kimondta amit ki kell, és a reakció sokkal jobb volt, mint azt várta. Csak nagyon sajnálja, hogy ennyire erőtlen még szegény barátnője. Neki nem teher, hogy itt kell maradni vele és megpihenni.*
- Meg kellett tapasztalnod, hogy tudd. Valahol ez jó. ~Vajon mi lett volna, ha sikerül a kötés kettőnk között?~
*Kicsit elmereng, mert már nem bízik a másik varázsában. Nem abban, hogy ne lenne ügyes, pusztán a következmények félelmetesek. Soha többé nem egyezik bele semmibe innentől, ha tudja, hogy vérmágiához van köze.*
- Az más volt. Valami hiányzott. Jól szórakoztam, elhiheted, de az nem én lettem volna. *Visszagondol a tegnapi éjszakára és bár rengeteg bor csúszott le azon a torkon, mégis megálljt tudott parancsolni valami olyannak, amit igazán nem akart. Ez jó. Kicsit magabiztosabbá vállt tőle.* - Igazad van, és én élveztem is ma végre. *Mármint az életet. De azért mást is.* - Örülök, hogy nem haragszol! *Dől el az ágyon kicsit, úgy, hogy Nori-t érhesse az arca, most nagyon jól esik neki, hogy kicsit beszélhetett. Nem is volt ez olyan szörnyű.* - Semmiről nem késünk le. Meg is érdemlünk egy ilyen szép szobát. Holnapra sokkal jobban leszel meglásd! Aztán pedig meglátjuk, hogy hogyan tovább. Igen, szoba... *Villan be egy kép, hogy a sajátjában hajtja álomra a fejét, ami lehetne ugyan ilyen szép is akár idővel.* - Talán a városban keresnem kéne egy házat, ha már nem jött össze a tervem. *Már most nem olyan szörnyű Yvon-ra gondolni. Jé.* - Szerinted jó ötlet? Nem ragadhatok örökké a Pegazusban.
*Sosem tudhatja előre, mikor is érkezik el Lil, vagy Rien ideje, ami azért még zavarja. Nagy áttörés lenne, ha a jeleket észrevenné, és abból tudna egy lépéssel előrébb járni. Talán ez is eljön egyszer, de még nem volt alkalma messzemenő következtetéseket levonni. Nem is olyan rég találkozott ezzel a feketeséggel, mégis nagyon sok minden történt velük. Ezért hálás, hiszen akkor csak a könyvei maradtak volna, meg talán valami buta kis szerelem érzés, csak azért, mert valaki foglalkozik végre vele, aki nem egy nemes.
Ahogy belekezd a mesébe, kicsit el is pirul, mert tényleg nem szokott ehhez hozzá. A mondandója végére talán oldódik valamennyit, de ameddig nem kap választ, addig biztosan nem nyugszik meg teljesen. Miért is kell egyáltalán félnie válaszoktól? Hiszen végre valóban jól érezte magát és ez felemelő. Ha az események sorozata nem így követte volna egymást, ahogy most elmesélte, akkor biztosan nem is történt volna ez meg. Egy újabb felismerés, hogy nem szabad, hogy bárki közelsége leblokkolja.
Végre kimondta amit ki kell, és a reakció sokkal jobb volt, mint azt várta. Csak nagyon sajnálja, hogy ennyire erőtlen még szegény barátnője. Neki nem teher, hogy itt kell maradni vele és megpihenni.*
- Meg kellett tapasztalnod, hogy tudd. Valahol ez jó. ~Vajon mi lett volna, ha sikerül a kötés kettőnk között?~
*Kicsit elmereng, mert már nem bízik a másik varázsában. Nem abban, hogy ne lenne ügyes, pusztán a következmények félelmetesek. Soha többé nem egyezik bele semmibe innentől, ha tudja, hogy vérmágiához van köze.*
- Az más volt. Valami hiányzott. Jól szórakoztam, elhiheted, de az nem én lettem volna. *Visszagondol a tegnapi éjszakára és bár rengeteg bor csúszott le azon a torkon, mégis megálljt tudott parancsolni valami olyannak, amit igazán nem akart. Ez jó. Kicsit magabiztosabbá vállt tőle.* - Igazad van, és én élveztem is ma végre. *Mármint az életet. De azért mást is.* - Örülök, hogy nem haragszol! *Dől el az ágyon kicsit, úgy, hogy Nori-t érhesse az arca, most nagyon jól esik neki, hogy kicsit beszélhetett. Nem is volt ez olyan szörnyű.* - Semmiről nem késünk le. Meg is érdemlünk egy ilyen szép szobát. Holnapra sokkal jobban leszel meglásd! Aztán pedig meglátjuk, hogy hogyan tovább. Igen, szoba... *Villan be egy kép, hogy a sajátjában hajtja álomra a fejét, ami lehetne ugyan ilyen szép is akár idővel.* - Talán a városban keresnem kéne egy házat, ha már nem jött össze a tervem. *Már most nem olyan szörnyű Yvon-ra gondolni. Jé.* - Szerinted jó ötlet? Nem ragadhatok örökké a Pegazusban.
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:52:37
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:52:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Bizony sokat tanulhat most ebből a helyzetből Mai. Leginkább arról, hogy tényleg nem mindegy, mikor és hogyan próbál meg játszadozni Nori gondolataival. Talán a szójáték sosem jó ötlet valakivel, aki képes ugyanazt a dolgot három különböző pillanatban háromféleképp értelmezni, de az biztos, hogy ez a nagy összevisszaság, ami Mai mondatait övezi, csak arra jó, hogy egyre inkább az őrület határára sodorják fekete barátnőjét. Nem csak egymástól távolodnak így, de Nori a valóságtól is. Talán szerencse, hogy a teste használhatatlan, a fegyverei pedig nincsenek sehol, mert ha fizikailag rendben lenne, lehet, hogy most ismét Lil gyilkos pengéjét érezhetné a torkán a kis tudóspalánta.
Mikor Mai újra mesélni kezd, Nori igyekszik minden erejével rá figyelni, hogy megértse a szavait és kiszúrja az esetleges újabb hazugságokat. Azonban az összeszedett gondolatok, a kerek, egész mondatok, a helyes időrendi sorrend, az események logikus összekapcsolása, na meg az, hogy Mai végre nem próbálja meg még magát is megzavarva, félig ferdítve előadni a történetet segít abban, hogy Nori is végre tisztán lásson.*
- Igen, hirtelen nagyon kimerült lettem. Biztos vagyok benne, hogy az a varázslat az oka. Nem szabad használnom többet. *Ezt is tudja már, és talán tanult is a leckéből. Viszont ezek csak a tárgyilagos tények, amik arról szólnak, hogy Nori rosszul lett, megvizsgálta egy orvos, aztán pihent, ahogy az lenni szokott. Amitől Mai igazán félhet az az, hogy mit szól a történet következő fejezetéhez. Talán jobb lett volna, ha rögtön az igazsággal kezdi, és nem próbálja meg akár csak játékból átverni a lányt, mert dühös, szikrázó pillantások helyett most egy széles mosolyt kap válaszul.*
- Jól tetted. Én azt hittem, hogy Haldrian-nal is jól fogod érezni magad, na meg velem édeshármasban, amiből végül négyes lett, de csalódtam. Csalódtam azért, mert neked nem tetszett az este. Így hát én is boldog vagyok, hogy ma végre hajlandó voltál te is jól érezni magad. Erről szól az élet, Mai, hogy élvezd. *Nori gondolatai és szavai is egycsapásra teljesen kitisztulnak, azok nem indulatosak, nem csapongóak, sőt, inkább egész kedvesek.*
- Egyáltalán nem haragszom rád. Magamra sokkal inkább, amiért most itt kell rostokolnunk, mert hülye voltam.
*Egyébként most jönne el a legjobb pillanat arra, hogy kikérdezze Mai-t az Yvon-nal történtekről, hisz az a beszélgetésük még akkor félbemaradt, mikor a Hét Varjú Tavernába érkeztek, és érdekes lehetne az Yvon-Doki párhuzam, de Nori-nak egyelőre ez most eszébe sem jut.*
*Bizony sokat tanulhat most ebből a helyzetből Mai. Leginkább arról, hogy tényleg nem mindegy, mikor és hogyan próbál meg játszadozni Nori gondolataival. Talán a szójáték sosem jó ötlet valakivel, aki képes ugyanazt a dolgot három különböző pillanatban háromféleképp értelmezni, de az biztos, hogy ez a nagy összevisszaság, ami Mai mondatait övezi, csak arra jó, hogy egyre inkább az őrület határára sodorják fekete barátnőjét. Nem csak egymástól távolodnak így, de Nori a valóságtól is. Talán szerencse, hogy a teste használhatatlan, a fegyverei pedig nincsenek sehol, mert ha fizikailag rendben lenne, lehet, hogy most ismét Lil gyilkos pengéjét érezhetné a torkán a kis tudóspalánta.
Mikor Mai újra mesélni kezd, Nori igyekszik minden erejével rá figyelni, hogy megértse a szavait és kiszúrja az esetleges újabb hazugságokat. Azonban az összeszedett gondolatok, a kerek, egész mondatok, a helyes időrendi sorrend, az események logikus összekapcsolása, na meg az, hogy Mai végre nem próbálja meg még magát is megzavarva, félig ferdítve előadni a történetet segít abban, hogy Nori is végre tisztán lásson.*
- Igen, hirtelen nagyon kimerült lettem. Biztos vagyok benne, hogy az a varázslat az oka. Nem szabad használnom többet. *Ezt is tudja már, és talán tanult is a leckéből. Viszont ezek csak a tárgyilagos tények, amik arról szólnak, hogy Nori rosszul lett, megvizsgálta egy orvos, aztán pihent, ahogy az lenni szokott. Amitől Mai igazán félhet az az, hogy mit szól a történet következő fejezetéhez. Talán jobb lett volna, ha rögtön az igazsággal kezdi, és nem próbálja meg akár csak játékból átverni a lányt, mert dühös, szikrázó pillantások helyett most egy széles mosolyt kap válaszul.*
- Jól tetted. Én azt hittem, hogy Haldrian-nal is jól fogod érezni magad, na meg velem édeshármasban, amiből végül négyes lett, de csalódtam. Csalódtam azért, mert neked nem tetszett az este. Így hát én is boldog vagyok, hogy ma végre hajlandó voltál te is jól érezni magad. Erről szól az élet, Mai, hogy élvezd. *Nori gondolatai és szavai is egycsapásra teljesen kitisztulnak, azok nem indulatosak, nem csapongóak, sőt, inkább egész kedvesek.*
- Egyáltalán nem haragszom rád. Magamra sokkal inkább, amiért most itt kell rostokolnunk, mert hülye voltam.
*Egyébként most jönne el a legjobb pillanat arra, hogy kikérdezze Mai-t az Yvon-nal történtekről, hisz az a beszélgetésük még akkor félbemaradt, mikor a Hét Varjú Tavernába érkeztek, és érdekes lehetne az Yvon-Doki párhuzam, de Nori-nak egyelőre ez most eszébe sem jut.*
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:04:37
Üzenet elküldve: 2024-03-22 19:04:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Kissé eltávolodott Mai is a szokásos racionalitásától és az ő fejében is összevesznek a gondolatok. De megbocsájtaná magának, ha a lányt nem zavarná vele össze teljesen, mert látványos, hogy fogalma sincs mivel mit kell kezdeni. Nagy levegőt vesz, hogy egy kicsit összeszedettebb legyen. Azért azt feljegyzi magában, hogy összezavarodott emberrel talán nem kellene pingpongozni. Ki kell állni egy gondolat mellett, csak az segíthet. Bár rajta kevésbé. Látja a pislogást és kicsit el is szégyenli magát. Nem szokott ő ilyen lenni, kizökkentette az elmúlt nap, vagy napok a normalitásból. Azt is megjegyzi, hogy ha nem akar valamiről beszélni nem kell elcsepegtetni fél, vagy hamis információkat, főleg nem valakinek, aki zavarodott. Saját magát lökte most be az általa ásott gödörbe. Mennyi rendkívüli felismerés és információ, milyen rosszkor. Vagy egyszerűen csak kikívánkozna a teljes igazság a kedvenc barátnője felé, csak fél, hogy amazt a kérdések ellenére egyáltalán nem olyan mélységben érdekli, mint az benne van? Ez szomorítja el. Nem ismerik, de nem is hagyja. Yvont sem mesélte el, de még Niá-t sem. Bukjon inkább akkor, ha kiadja magát, akkor van miért. A feltételezések gyilkosak a lelkére nézve.*
- Jó, ne haragudj. *Húzza el a száját, főleg, mert látja, hogy távolodik tőle a másik. Azt hitte majd egy kis kedvességgel mindent megold, ahogy szokott, de most nem sikerült.*
- Az eleje teljesen igaz volt. Beértünk ide, te összeestél, a doki megvizsgált. Megkértelek, hogy aludj el, te pedig hallgattál rám, bár annyira kimerült voltál, hogy anélkül is megtörtént volna. *Rándítja meg a vállát, mintha ez amolyan evidens lenne, hogy ha már úgyis alszik, akkor miért is ne hagyhatná ott egy kicsit pihenni. Elvégre nincsenek összekötve. Be kell vallani ez mégsem akkora baj.*
- Átvittek a rendelőből ebbe a szobába téged, hogy puha ágyban pihenhess, ez volt a kérésed. És szerintem is így illik. Na és... az a folt. *Behunyja a szemét, nem volt felkészülve mégsem arra, hogy magáról beszéljen. Főleg nem egy ilyen témáról. Nem a szégyenlősség, hanem a tudat, hogy tőle ez nem megszokott.* - Szóval, amíg pihentél én eltöltöttem egy kis időt a ~Ugye, a névtelenség...~ a dokival. Tegnap neked volt egy jó estéd, ma pedig nekem egy jó reggelem. *Most felkuncogna, de erősebb az érzés, hogy nem komfortos neki ez a beszélgetés.* - Jaj, hát neked mondogattam, hogy milyen csinos! Ugye nem haragszol rám? *Szemeiben csillog egy kis félelem, mégis sugárzik az arca az örömtől. Érdekes párosítás.*
*Kissé eltávolodott Mai is a szokásos racionalitásától és az ő fejében is összevesznek a gondolatok. De megbocsájtaná magának, ha a lányt nem zavarná vele össze teljesen, mert látványos, hogy fogalma sincs mivel mit kell kezdeni. Nagy levegőt vesz, hogy egy kicsit összeszedettebb legyen. Azért azt feljegyzi magában, hogy összezavarodott emberrel talán nem kellene pingpongozni. Ki kell állni egy gondolat mellett, csak az segíthet. Bár rajta kevésbé. Látja a pislogást és kicsit el is szégyenli magát. Nem szokott ő ilyen lenni, kizökkentette az elmúlt nap, vagy napok a normalitásból. Azt is megjegyzi, hogy ha nem akar valamiről beszélni nem kell elcsepegtetni fél, vagy hamis információkat, főleg nem valakinek, aki zavarodott. Saját magát lökte most be az általa ásott gödörbe. Mennyi rendkívüli felismerés és információ, milyen rosszkor. Vagy egyszerűen csak kikívánkozna a teljes igazság a kedvenc barátnője felé, csak fél, hogy amazt a kérdések ellenére egyáltalán nem olyan mélységben érdekli, mint az benne van? Ez szomorítja el. Nem ismerik, de nem is hagyja. Yvont sem mesélte el, de még Niá-t sem. Bukjon inkább akkor, ha kiadja magát, akkor van miért. A feltételezések gyilkosak a lelkére nézve.*
- Jó, ne haragudj. *Húzza el a száját, főleg, mert látja, hogy távolodik tőle a másik. Azt hitte majd egy kis kedvességgel mindent megold, ahogy szokott, de most nem sikerült.*
- Az eleje teljesen igaz volt. Beértünk ide, te összeestél, a doki megvizsgált. Megkértelek, hogy aludj el, te pedig hallgattál rám, bár annyira kimerült voltál, hogy anélkül is megtörtént volna. *Rándítja meg a vállát, mintha ez amolyan evidens lenne, hogy ha már úgyis alszik, akkor miért is ne hagyhatná ott egy kicsit pihenni. Elvégre nincsenek összekötve. Be kell vallani ez mégsem akkora baj.*
- Átvittek a rendelőből ebbe a szobába téged, hogy puha ágyban pihenhess, ez volt a kérésed. És szerintem is így illik. Na és... az a folt. *Behunyja a szemét, nem volt felkészülve mégsem arra, hogy magáról beszéljen. Főleg nem egy ilyen témáról. Nem a szégyenlősség, hanem a tudat, hogy tőle ez nem megszokott.* - Szóval, amíg pihentél én eltöltöttem egy kis időt a ~Ugye, a névtelenség...~ a dokival. Tegnap neked volt egy jó estéd, ma pedig nekem egy jó reggelem. *Most felkuncogna, de erősebb az érzés, hogy nem komfortos neki ez a beszélgetés.* - Jaj, hát neked mondogattam, hogy milyen csinos! Ugye nem haragszol rám? *Szemeiben csillog egy kis félelem, mégis sugárzik az arca az örömtől. Érdekes párosítás.*
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 18:32:29
Üzenet elküldve: 2024-03-22 18:32:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Felettébb meggondolatlan dolog az amúgy is zavarodott lánynak az egyik pillanatban ezt, a másikban pedig a szöges ellentétjét mondani. Nori-n látszik is, hogy most nem tudja hová tenni, hogy akkor az ő úrnője most az úrnője legyen, vagy csak Mai és a saját gondolataiban legyen csak az úrnője, aztán meg még azt is mondja, hogy ha nem szeretné, akkor ne hívja úgy, holott pont az előbb mondta, hogy szeretné… Sokáig nem is kap választ, csak hosszú, édesen pislogó tekintetet azokkal a barna szemecskékkel.*
- Ahogy akarod, úrnőm. *Ennyit tud végül a beteg kis agya reakcióként megfogalmazni a hallottakra, egyébként teljesen elveszett, hogy most igazából mit is vár el tőle Mai, de mindegy is.
A dokival kapcsolatos történet látszólag megnyugtatja Nori-t, de Mai-nak itt is muszáj még egyszer felkavarnia az épphogy megnyugvó állóvizet. Talán jobban járt volna, ha egyelőre annyiban hagyja, és elfogadja fekete barátnője véleményét.*
- Tessék? Miért ne feltételezném? Hát épp most mondtad. Vagy azt gondolod, hogy nem bízom meg benned? *A kérdés után összevonja a szemöldökét, aztán egy fenyegetően dühös tekintet ül ki az arcára.*
- Vagy még mindig hazudsz… Mai, ne szórakozz velem, mert azt gyűlölöm! Egyáltalán nem vagy vicces, nem jó játék. *El is húzódik az elől az egyébként végtelenül finom simogatás elől, amit nyugtatás céljából kap, és ami valószínűleg meg is nyugtatná, ha nem kavarnák fel az indulatait a lány szavai.*
- Kezdjük akkor el még egyszer, elölről, mert kezd fogyni a türelmem. Mi történt itt az elmúlt pár órában? Mi történt velem, és mi veled?
*Mintha csak egy végtelen körforgásba kerültek volna, legalábbis Nori elméje biztosan. Akármennyire is próbál a tőle telhető legjobb magyarázatot nyújtani a számára Mai, annyira instabil szerencsétlen lány elméje, hogy egy apró, pici, nem odaillő részlet is kizökkenti őt annyira, hogy kezdődhet minden a legelejéről. Viccel pedig nem is érdemes próbálkozni, mert láthatóan képtelen most bármit is átvitt értelemben értelmezni.*
*Felettébb meggondolatlan dolog az amúgy is zavarodott lánynak az egyik pillanatban ezt, a másikban pedig a szöges ellentétjét mondani. Nori-n látszik is, hogy most nem tudja hová tenni, hogy akkor az ő úrnője most az úrnője legyen, vagy csak Mai és a saját gondolataiban legyen csak az úrnője, aztán meg még azt is mondja, hogy ha nem szeretné, akkor ne hívja úgy, holott pont az előbb mondta, hogy szeretné… Sokáig nem is kap választ, csak hosszú, édesen pislogó tekintetet azokkal a barna szemecskékkel.*
- Ahogy akarod, úrnőm. *Ennyit tud végül a beteg kis agya reakcióként megfogalmazni a hallottakra, egyébként teljesen elveszett, hogy most igazából mit is vár el tőle Mai, de mindegy is.
A dokival kapcsolatos történet látszólag megnyugtatja Nori-t, de Mai-nak itt is muszáj még egyszer felkavarnia az épphogy megnyugvó állóvizet. Talán jobban járt volna, ha egyelőre annyiban hagyja, és elfogadja fekete barátnője véleményét.*
- Tessék? Miért ne feltételezném? Hát épp most mondtad. Vagy azt gondolod, hogy nem bízom meg benned? *A kérdés után összevonja a szemöldökét, aztán egy fenyegetően dühös tekintet ül ki az arcára.*
- Vagy még mindig hazudsz… Mai, ne szórakozz velem, mert azt gyűlölöm! Egyáltalán nem vagy vicces, nem jó játék. *El is húzódik az elől az egyébként végtelenül finom simogatás elől, amit nyugtatás céljából kap, és ami valószínűleg meg is nyugtatná, ha nem kavarnák fel az indulatait a lány szavai.*
- Kezdjük akkor el még egyszer, elölről, mert kezd fogyni a türelmem. Mi történt itt az elmúlt pár órában? Mi történt velem, és mi veled?
*Mintha csak egy végtelen körforgásba kerültek volna, legalábbis Nori elméje biztosan. Akármennyire is próbál a tőle telhető legjobb magyarázatot nyújtani a számára Mai, annyira instabil szerencsétlen lány elméje, hogy egy apró, pici, nem odaillő részlet is kizökkenti őt annyira, hogy kezdődhet minden a legelejéről. Viccel pedig nem is érdemes próbálkozni, mert láthatóan képtelen most bármit is átvitt értelemben értelmezni.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-22 15:16:52
Üzenet elküldve: 2024-03-22 15:16:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Amellett, hogy még mindig nincsen kibékülve azzal, hogy miről is van szó, azt elismerősen konstatálja, hogy a másik a gondolatait megvédi. Hasonlóan van ezzel Mai is. Az csak és kizárólag az övé és senki másé. Az, hogy ki van rá hatással egy mási kérdés, de a jog megilleti arra, hogy megtartsa magának. Furcsán méri végig a lányt, nagyon reméli, hogy ez valami átmeneti állapot akkor is, ha ezzel hatalmat tudna gyakorolni a lány fölött. Talán később megérhet rá a gondolat, hogy hasznos, de az még nem most lesz.*
- Tudod mit, ha neked ez fontos... *Bár megcáfolja saját magát, és ő is egyik pillanatban ezt mondja, aztán azt, így mégis hamarabb értesül majd arról, ha elmúlik ez a zavar a másikban.* - De ha nem szeretnél, nem kell így nevezned. Nekem nem fontos. *Játék avagy nem, belemegy. Másként hogyan tudná elemezni a helyzetet? Nem szereti, ha csaponganak a gondolatai és hirtelen dönt másként, de végül arra jut, hogy így lesz a legjobb.
A rögtönzött kis története viszont nem azt a hatást váltja ki, amit várt. Azt hitte lát egy döbbent arcot és majd jót nevethetnek azon, hogy milyen ügyesen átverte Nori-t. Nevetése hamar fullad bele egy enyhe csalódásba, talán még szomorú is lesz egy kicsit. Valahogy mindig azt hiszi, hogy ők igazán fontosak egymásnak, de mindig rá kell jönnie, hogy Mai-t egyáltalán nem ismeri. Talán senki.*
- Hú, te aztán tényleg feltételeznéd ezt rólam.
*Állapítja meg, majd a nyakához ér akaratlanul is. Mintha csak szimbolizálná azt a lopott órát, amikor csak úgy az lehetett aki.
Magára erőltet egy kis mosolyt, hiszen a másiknak erre van szüksége. Támogatásra, figyelemre. Ő most a beteg. Ismét hátra sorolja magát. De most legalább észreveszi, hogy mit csinál. Mindegy. Most nincs itt a helye az elmélkedésnek.*
-Nem tudom Édes... *Simogatja végig a fekete hajkoronát, hogy azzal is nyugtassa egy kicsit.* - Ma még biztosan pihenned kell, aztán meglátjuk. Adj időt magadnak. Addig maradunk, amíg csak kell. Nem sietünk sehová, az a fontos, hogy erőre kapj. És csak semmi mágia. Magadtól.
*Amellett, hogy még mindig nincsen kibékülve azzal, hogy miről is van szó, azt elismerősen konstatálja, hogy a másik a gondolatait megvédi. Hasonlóan van ezzel Mai is. Az csak és kizárólag az övé és senki másé. Az, hogy ki van rá hatással egy mási kérdés, de a jog megilleti arra, hogy megtartsa magának. Furcsán méri végig a lányt, nagyon reméli, hogy ez valami átmeneti állapot akkor is, ha ezzel hatalmat tudna gyakorolni a lány fölött. Talán később megérhet rá a gondolat, hogy hasznos, de az még nem most lesz.*
- Tudod mit, ha neked ez fontos... *Bár megcáfolja saját magát, és ő is egyik pillanatban ezt mondja, aztán azt, így mégis hamarabb értesül majd arról, ha elmúlik ez a zavar a másikban.* - De ha nem szeretnél, nem kell így nevezned. Nekem nem fontos. *Játék avagy nem, belemegy. Másként hogyan tudná elemezni a helyzetet? Nem szereti, ha csaponganak a gondolatai és hirtelen dönt másként, de végül arra jut, hogy így lesz a legjobb.
A rögtönzött kis története viszont nem azt a hatást váltja ki, amit várt. Azt hitte lát egy döbbent arcot és majd jót nevethetnek azon, hogy milyen ügyesen átverte Nori-t. Nevetése hamar fullad bele egy enyhe csalódásba, talán még szomorú is lesz egy kicsit. Valahogy mindig azt hiszi, hogy ők igazán fontosak egymásnak, de mindig rá kell jönnie, hogy Mai-t egyáltalán nem ismeri. Talán senki.*
- Hú, te aztán tényleg feltételeznéd ezt rólam.
*Állapítja meg, majd a nyakához ér akaratlanul is. Mintha csak szimbolizálná azt a lopott órát, amikor csak úgy az lehetett aki.
Magára erőltet egy kis mosolyt, hiszen a másiknak erre van szüksége. Támogatásra, figyelemre. Ő most a beteg. Ismét hátra sorolja magát. De most legalább észreveszi, hogy mit csinál. Mindegy. Most nincs itt a helye az elmélkedésnek.*
-Nem tudom Édes... *Simogatja végig a fekete hajkoronát, hogy azzal is nyugtassa egy kicsit.* - Ma még biztosan pihenned kell, aztán meglátjuk. Adj időt magadnak. Addig maradunk, amíg csak kell. Nem sietünk sehová, az a fontos, hogy erőre kapj. És csak semmi mágia. Magadtól.
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:37:44
Üzenet elküldve: 2024-03-21 22:37:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Van egy kifejezetten nagy előnye annak, ha egy ember úrnőjének gondolja a másikat. Mégpedig az, hogy az úrnő szava szent, és bármit kér, az úgy lesz, ahogy ő akarja. Erre szolgál bizonyítékként Nori válasza is Mai kérésére.*
- Rendben, ha ezt szeretnéd, nem hívlak így, de attól még gondolni fogom. A gondolataim felett nincs hatalmad *válaszolja engedelmesen, de kissé mégis makacs módon. A gondolatait, az elméjének legbelső kis titkait azt inkább megtartja magának. A hatalom szóval dobálózik közben, amit úgy látszik, minden további nélkül elismer Mai-nak, mintha tényleg régóta az úrnőjeként tekintene fel rá.
A tisztelet mellett csak egy dolgot érez most erősebben a kis barátnője iránt, azt, hogy meg kell őt védenie mindentől, minden körülmények között még akkor is, mikor látszólag most ő szorul kettejük közül jobban rá a védelemre.
Nem kerüli el az árulkodó vörös folt Nori figyelmét, aminek eredete iránt rögtön, már-már követelőzően kezd faggatózni. Türelmesen megvárja, míg Mai is megnézi magának azt a foltot, és bármennyire is szeretné, ha az is csak a Nori egy újabb képzelgésének része lenne, nem az. Nagyon is valóságos az a kis jel, amit a doki rajta hagyott a kis menyecskén.
A válasz, amit végül kap, kifejezetten meglepi, és úgy látszik, hogy ezzel már ő sem akar tovább vitatkozni.*
- Tényleg? Csodás! Ezek szerint mégis tanultál valamit a tegnap estéből. *Épp magyarázná tovább, hogy az ingyen szállásért ő is a testét adta cserébe Haldrian-nak, de Mai szokatlanul hangos és bájos nevetése kizökkenti a gondolatmenetéből.*
- Jól van, jól van! Tudom, hogy illene megköszönnöm, de nem lennék én Norileina, ha megtenném, szóval csak képzeld el, hogy megtettem!
*Nem sikerül megfejtenie a nevetés valódi okát, így azt sem, hogy barátnője csak füllent, és valójában nem fizetségképp volt együtt az elffel, de ez most talán már nem is számít. A lényeg, hogy Nori számára ez egy kielégítő válasz, így nem kérdezősködik tovább, hanem újra nyugodtan bújik el a takaró alatt.*
- Szerinted meddig leszek még ilyen szánalmasan béna? *kérdezi halkan. Mihamarabb szeretne újra a régi lenni.*
*Van egy kifejezetten nagy előnye annak, ha egy ember úrnőjének gondolja a másikat. Mégpedig az, hogy az úrnő szava szent, és bármit kér, az úgy lesz, ahogy ő akarja. Erre szolgál bizonyítékként Nori válasza is Mai kérésére.*
- Rendben, ha ezt szeretnéd, nem hívlak így, de attól még gondolni fogom. A gondolataim felett nincs hatalmad *válaszolja engedelmesen, de kissé mégis makacs módon. A gondolatait, az elméjének legbelső kis titkait azt inkább megtartja magának. A hatalom szóval dobálózik közben, amit úgy látszik, minden további nélkül elismer Mai-nak, mintha tényleg régóta az úrnőjeként tekintene fel rá.
A tisztelet mellett csak egy dolgot érez most erősebben a kis barátnője iránt, azt, hogy meg kell őt védenie mindentől, minden körülmények között még akkor is, mikor látszólag most ő szorul kettejük közül jobban rá a védelemre.
Nem kerüli el az árulkodó vörös folt Nori figyelmét, aminek eredete iránt rögtön, már-már követelőzően kezd faggatózni. Türelmesen megvárja, míg Mai is megnézi magának azt a foltot, és bármennyire is szeretné, ha az is csak a Nori egy újabb képzelgésének része lenne, nem az. Nagyon is valóságos az a kis jel, amit a doki rajta hagyott a kis menyecskén.
A válasz, amit végül kap, kifejezetten meglepi, és úgy látszik, hogy ezzel már ő sem akar tovább vitatkozni.*
- Tényleg? Csodás! Ezek szerint mégis tanultál valamit a tegnap estéből. *Épp magyarázná tovább, hogy az ingyen szállásért ő is a testét adta cserébe Haldrian-nak, de Mai szokatlanul hangos és bájos nevetése kizökkenti a gondolatmenetéből.*
- Jól van, jól van! Tudom, hogy illene megköszönnöm, de nem lennék én Norileina, ha megtenném, szóval csak képzeld el, hogy megtettem!
*Nem sikerül megfejtenie a nevetés valódi okát, így azt sem, hogy barátnője csak füllent, és valójában nem fizetségképp volt együtt az elffel, de ez most talán már nem is számít. A lényeg, hogy Nori számára ez egy kielégítő válasz, így nem kérdezősködik tovább, hanem újra nyugodtan bújik el a takaró alatt.*
- Szerinted meddig leszek még ilyen szánalmasan béna? *kérdezi halkan. Mihamarabb szeretne újra a régi lenni.*
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:53:12
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:53:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Amikor egy nő azt mondja, hogy "értem", ott baj van. Ha azt is hozzáteszi, hogy "rendben" akkor viszont fel lehet készülni a biztos halálra. Szóval Mai nem nyugszik meg egy pillanatra sem, csak annyi a szerencséje, hogy ő nem egy férfi, mert akkor már nem biztos, hogy lenne ideje válaszokon gondolkozni. De a beszélgetés tovább gördül, úgyhogy nyugtázza, hogy lehetséges, hogy csak kicsit megsértődött a lány azért, mert nem beszélt olyan sokat a kis kikapcsolódásáról.
Abban teljesen biztos, hogy baj van. Egyik percben ezt mondja, a másikban pedig azt, ezzel együtt látszik minden rezdülésén, hogy nem valami bolondozás ez, hanem a puszta valóság. Vagy újabb szilánk hasadt ki abból az így is tépázott lélekből, vagy pedig még kicsit zavart a nemrégiben történtektől. Arra, hogy így marad nem tud gondolni. Még.*
- És ha én most azt kérném, hogy ne hívj így? Tudod, hogy nem szeretem a múltamat, te pedig nem egy kis udvarhölgy vagy, hanem a barátom. *Szavai nem kétségbeesettek, sokkal inkább meggyőzni próbál. Na meg felmérni a terepet, hogy mire emlékszik Nori abból, amit mesélt neki. Minden fontos lehet.
Eztán a vörös foltra terelődik a szó. Nem tudja miről beszél a másik, mert érez valami bizsergést, de miért is ne érezne. Elég intenzív volt minden csók a Dokival. Feláll hát és a tükörhöz sétál. Ott tudatosul benne, hogy nyomot hagytak rajta, ami vegyes érzéseket kelt. Ki tudna szaladni a szobából megkeresni a szőkét, hogy újra egymásnak eshessenek, de fel is tudná pofozni, hogy ilyesmi billogot hagyott rajta és most bárki faggathatja. Elmosolyodik, miközben végigsimít azon a folton. Eszébe jutnak a zöldek. Dehogy pofozná föl.
Visszasétál az ágyhoz, megfogja Nori kezét, ha engedi és úgy kezd bele.*
- Ne aggódj miattam, senki nem bántott, sőt... én... ő... *Nem, Mai sosem ilyen zavarodott. Mindig összeszedett (kivéve, ha éppen meg akarják ölni), egyszerűen csak elég új neki ez az egész helyzet. Nem bonyolódott ő még bele ilyesfajta kapcsolatokba.*
- Kifizettem a Dokit. A testemmel. Tudod nagyon drága lett volna, hogy megvizsgált és hát, kapóra jött, hogy tetszettem neki. Akkor hagyta rajtam ezt a nyomot.
*Nagyon komolyan néz a másikra, hogy ehhez mit fog szólni, s egy kis hatásvadász szünetet tart, majd felnevet. Hangosan, bájosan, úgy, ahogy még maga Nori sem hallhatta nevetni. Valami átszakadt ma benne. Még nem mondja ki, hogy hazudik, de a kacagás elég árulkodó.*
*Amikor egy nő azt mondja, hogy "értem", ott baj van. Ha azt is hozzáteszi, hogy "rendben" akkor viszont fel lehet készülni a biztos halálra. Szóval Mai nem nyugszik meg egy pillanatra sem, csak annyi a szerencséje, hogy ő nem egy férfi, mert akkor már nem biztos, hogy lenne ideje válaszokon gondolkozni. De a beszélgetés tovább gördül, úgyhogy nyugtázza, hogy lehetséges, hogy csak kicsit megsértődött a lány azért, mert nem beszélt olyan sokat a kis kikapcsolódásáról.
Abban teljesen biztos, hogy baj van. Egyik percben ezt mondja, a másikban pedig azt, ezzel együtt látszik minden rezdülésén, hogy nem valami bolondozás ez, hanem a puszta valóság. Vagy újabb szilánk hasadt ki abból az így is tépázott lélekből, vagy pedig még kicsit zavart a nemrégiben történtektől. Arra, hogy így marad nem tud gondolni. Még.*
- És ha én most azt kérném, hogy ne hívj így? Tudod, hogy nem szeretem a múltamat, te pedig nem egy kis udvarhölgy vagy, hanem a barátom. *Szavai nem kétségbeesettek, sokkal inkább meggyőzni próbál. Na meg felmérni a terepet, hogy mire emlékszik Nori abból, amit mesélt neki. Minden fontos lehet.
Eztán a vörös foltra terelődik a szó. Nem tudja miről beszél a másik, mert érez valami bizsergést, de miért is ne érezne. Elég intenzív volt minden csók a Dokival. Feláll hát és a tükörhöz sétál. Ott tudatosul benne, hogy nyomot hagytak rajta, ami vegyes érzéseket kelt. Ki tudna szaladni a szobából megkeresni a szőkét, hogy újra egymásnak eshessenek, de fel is tudná pofozni, hogy ilyesmi billogot hagyott rajta és most bárki faggathatja. Elmosolyodik, miközben végigsimít azon a folton. Eszébe jutnak a zöldek. Dehogy pofozná föl.
Visszasétál az ágyhoz, megfogja Nori kezét, ha engedi és úgy kezd bele.*
- Ne aggódj miattam, senki nem bántott, sőt... én... ő... *Nem, Mai sosem ilyen zavarodott. Mindig összeszedett (kivéve, ha éppen meg akarják ölni), egyszerűen csak elég új neki ez az egész helyzet. Nem bonyolódott ő még bele ilyesfajta kapcsolatokba.*
- Kifizettem a Dokit. A testemmel. Tudod nagyon drága lett volna, hogy megvizsgált és hát, kapóra jött, hogy tetszettem neki. Akkor hagyta rajtam ezt a nyomot.
*Nagyon komolyan néz a másikra, hogy ehhez mit fog szólni, s egy kis hatásvadász szünetet tart, majd felnevet. Hangosan, bájosan, úgy, ahogy még maga Nori sem hallhatta nevetni. Valami átszakadt ma benne. Még nem mondja ki, hogy hazudik, de a kacagás elég árulkodó.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:36:53
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:36:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Persze, hogy most rengeteget kérdez, hisz nemrég még azt sem tudta biztosan, hogy hol is van éppen, nemhogy azt, hogy mi történt vele pontosan, így csak a kérdésekbe kapaszkodhat. Azonban, hogy miért pont az érdekli a leginkább, hogy hol volt Mai ezidáig, arra nem tudna magyarázatot adni. Talán hiába hívja őt úrnőnek, mégis benne dolgozik jobban a birtoklási vágy. Mai az övé, így mindig tudnia kell, hogy hol van vagy volt.*
- Csak itt kint. Értem, rendben. *Ennyiben hagyja egyelőre a dolgot, így Mai talán úgy gondolhatja, hogy fellélegezhet, mert nem kell tovább magyarázkodnia, de ez nem teljesen így van. Ahogy a lány a hajával játszik, és oldalra fogja a tincseket, Nori pont észreveszi azt a kis vörös foltot a nyakán, amit most a mozdulat miatt nem takarnak a fekete hajszálak. Nem teszi szóvá rögtön, mert Mai tovább beszél, és az, hogy szerinte nem beszéltek arról, hogy úrnőnek fogja őt szólítani, valóban összezavarják Norit.*
- De hát… te mondtad, hogy így hívjalak. *Na tessék, most már teljesen mást mond, mint fél perccel ezelőtt.* Én pedig azt mondtam, hogy persze, rendben, mert megérdemled, hisz tényleg egy igazi úrnő vagy. Kedves, kecses és gyönyörű. *Kedvesen mosolyog, ahogy dicséri Mai-t, és szavaiban tiszta őszinteség látszik annak ellenére, hogy egyértelműen azt sem tudja, hogy mit beszél, csak az úrnő megszólítással köti az ebet a karóhoz. Ez a kedves mosoly azonban egycsapásra eltűnik a szájáról, mikor Nori maga is felteszi a kérdését, amit az előbb a hozzá intézett szavak miatt nem tudott.*
- Mi az a vörös folt a nyakadon? Ki bántott, Mai? Kit kell megfojtanom miatta?
*Emiatt megint kételkedni kezd abban, hogy úrnője csak ott kint töltötte az idejét. Mai pechjére arra pontosan emlékszik, hogy az a vörös folt nem volt rajta még ma reggel. Kár, hogy nem maradt éjszaka Haldrian-nal, mert az talán jó ürügy lenne, bár jelen pillanatban abban sem lehet biztos, hogy Nori a tegnap estére jól emlékszik.*
- Megkérdezem újra, és ha lehet, most ne hazudj! Hol voltál, amíg aludtam? Mi történt? Miről kell tudnom? *Kezd dühös lenni, de nem is igazán Mai-ra, inkább arra, aki bántotta őt. Vajon megfenyegették annyira, hogy azért hazudik, mert nem meri elmondani az igazságot? Talán meg is kínozták? Egyre kegyetlenebb forgatókönyvek vázolódnak fel az őrült kis agyában.*
*Persze, hogy most rengeteget kérdez, hisz nemrég még azt sem tudta biztosan, hogy hol is van éppen, nemhogy azt, hogy mi történt vele pontosan, így csak a kérdésekbe kapaszkodhat. Azonban, hogy miért pont az érdekli a leginkább, hogy hol volt Mai ezidáig, arra nem tudna magyarázatot adni. Talán hiába hívja őt úrnőnek, mégis benne dolgozik jobban a birtoklási vágy. Mai az övé, így mindig tudnia kell, hogy hol van vagy volt.*
- Csak itt kint. Értem, rendben. *Ennyiben hagyja egyelőre a dolgot, így Mai talán úgy gondolhatja, hogy fellélegezhet, mert nem kell tovább magyarázkodnia, de ez nem teljesen így van. Ahogy a lány a hajával játszik, és oldalra fogja a tincseket, Nori pont észreveszi azt a kis vörös foltot a nyakán, amit most a mozdulat miatt nem takarnak a fekete hajszálak. Nem teszi szóvá rögtön, mert Mai tovább beszél, és az, hogy szerinte nem beszéltek arról, hogy úrnőnek fogja őt szólítani, valóban összezavarják Norit.*
- De hát… te mondtad, hogy így hívjalak. *Na tessék, most már teljesen mást mond, mint fél perccel ezelőtt.* Én pedig azt mondtam, hogy persze, rendben, mert megérdemled, hisz tényleg egy igazi úrnő vagy. Kedves, kecses és gyönyörű. *Kedvesen mosolyog, ahogy dicséri Mai-t, és szavaiban tiszta őszinteség látszik annak ellenére, hogy egyértelműen azt sem tudja, hogy mit beszél, csak az úrnő megszólítással köti az ebet a karóhoz. Ez a kedves mosoly azonban egycsapásra eltűnik a szájáról, mikor Nori maga is felteszi a kérdését, amit az előbb a hozzá intézett szavak miatt nem tudott.*
- Mi az a vörös folt a nyakadon? Ki bántott, Mai? Kit kell megfojtanom miatta?
*Emiatt megint kételkedni kezd abban, hogy úrnője csak ott kint töltötte az idejét. Mai pechjére arra pontosan emlékszik, hogy az a vörös folt nem volt rajta még ma reggel. Kár, hogy nem maradt éjszaka Haldrian-nal, mert az talán jó ürügy lenne, bár jelen pillanatban abban sem lehet biztos, hogy Nori a tegnap estére jól emlékszik.*
- Megkérdezem újra, és ha lehet, most ne hazudj! Hol voltál, amíg aludtam? Mi történt? Miről kell tudnom? *Kezd dühös lenni, de nem is igazán Mai-ra, inkább arra, aki bántotta őt. Vajon megfenyegették annyira, hogy azért hazudik, mert nem meri elmondani az igazságot? Talán meg is kínozták? Egyre kegyetlenebb forgatókönyvek vázolódnak fel az őrült kis agyában.*
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:02:57
Üzenet elküldve: 2024-03-21 20:02:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Szerencsére Mai nem egy buta lány, így inkább szeretné hinni, hogy csak a bolondját járatja vele ezzel az úrnős megszólítással. Tudja jól, hogy ügyes volt a játékban, lévén nem is igazán játszott. Ez is egy része, ebben nőtt fel, s csak addig utálta olyan átkozottul, amíg nem látott benne hasznot. Addig elutasító volt, de most egészen jó érzés, hogy nem kényszerből cselekedett, hanem mert ehhez volt kedve. Még egy kicsit elodázza, hogy jobban ráfeküdjön a témára, de a gondolat már elkezdett kikelni benne, hogy valami nem stimmel. Előbb legyenek túl a kis egészségügyi sétán, lesz egy egész napjuk csak beszélgetni. A szoba ki van fizetve, Nori pedig biztosan nem tud egyhamar lábra állni a nagy utazáshoz.*
- Hogyhogy hol?
*Lepődik meg a kérdésen, mert nem akart válaszolni. Ez a kis fruska is csak akkor kérdez tőle, amikor nem kéne, bezzeg amikor bánatában telesírta volna a fekete kis blúzát hozzá bújva, akkor nem faggatta. Miért ez az ellenállás? Lehet, hogy nem akar túl mélyen belegondolni semmibe, hiszen akkor valóssággá válik és újabb érzelmi hullámvasútra ülhet fel.*
- Csak itt voltam kint. *Kezdi el birizgálni a haját, oldalra fogva, csavargatja, mintha valamiben le akarná vezetni a zavarát. Az ölelés sem hatott annyira, hogy csak belefeledkezzen a lány és ásítva egyet kidőljön még egyszer. Pedig arra biztos nagy szüksége lenne még mindig, ahogy elnézi a helyzetét.* - Nem voltam messze tőled, azt nem tettem volna. *Ezzel egyébként nem hazudott. Meg is nyugtatja.*
- Na de most arról mesélj nekem, mikor is mondtad, hogy úrnőnek akarsz nevezni, mert én erre nem emlékszek. Csakhogy én nem öltöttem magamra semmilyen mágiát, hogy kitörlődjön az emlékeimből.
*Méregeti a másikat, lehet, hogy kicsit nyers volt, de rendes választ akar. Zavart szeretne látni, ha kizökkenti, ha pedig nem, akkor hadd tudatosuljon benne, hogy baj van. Na de mekkora?
Elindul a gondolat. Egyrészről utálja ezt a megszólítást, másrészről talán pont, hogy kapóra tudna jönni rengeteg dologban. Talán például nem akarja legközelebb azt a borzongatóan hideg pengét a nyakához szorítani. Ó igen, a pengék. Azok sincsenek velük. Jó lesz a békés tudatlanság.*
*Szerencsére Mai nem egy buta lány, így inkább szeretné hinni, hogy csak a bolondját járatja vele ezzel az úrnős megszólítással. Tudja jól, hogy ügyes volt a játékban, lévén nem is igazán játszott. Ez is egy része, ebben nőtt fel, s csak addig utálta olyan átkozottul, amíg nem látott benne hasznot. Addig elutasító volt, de most egészen jó érzés, hogy nem kényszerből cselekedett, hanem mert ehhez volt kedve. Még egy kicsit elodázza, hogy jobban ráfeküdjön a témára, de a gondolat már elkezdett kikelni benne, hogy valami nem stimmel. Előbb legyenek túl a kis egészségügyi sétán, lesz egy egész napjuk csak beszélgetni. A szoba ki van fizetve, Nori pedig biztosan nem tud egyhamar lábra állni a nagy utazáshoz.*
- Hogyhogy hol?
*Lepődik meg a kérdésen, mert nem akart válaszolni. Ez a kis fruska is csak akkor kérdez tőle, amikor nem kéne, bezzeg amikor bánatában telesírta volna a fekete kis blúzát hozzá bújva, akkor nem faggatta. Miért ez az ellenállás? Lehet, hogy nem akar túl mélyen belegondolni semmibe, hiszen akkor valóssággá válik és újabb érzelmi hullámvasútra ülhet fel.*
- Csak itt voltam kint. *Kezdi el birizgálni a haját, oldalra fogva, csavargatja, mintha valamiben le akarná vezetni a zavarát. Az ölelés sem hatott annyira, hogy csak belefeledkezzen a lány és ásítva egyet kidőljön még egyszer. Pedig arra biztos nagy szüksége lenne még mindig, ahogy elnézi a helyzetét.* - Nem voltam messze tőled, azt nem tettem volna. *Ezzel egyébként nem hazudott. Meg is nyugtatja.*
- Na de most arról mesélj nekem, mikor is mondtad, hogy úrnőnek akarsz nevezni, mert én erre nem emlékszek. Csakhogy én nem öltöttem magamra semmilyen mágiát, hogy kitörlődjön az emlékeimből.
*Méregeti a másikat, lehet, hogy kicsit nyers volt, de rendes választ akar. Zavart szeretne látni, ha kizökkenti, ha pedig nem, akkor hadd tudatosuljon benne, hogy baj van. Na de mekkora?
Elindul a gondolat. Egyrészről utálja ezt a megszólítást, másrészről talán pont, hogy kapóra tudna jönni rengeteg dologban. Talán például nem akarja legközelebb azt a borzongatóan hideg pengét a nyakához szorítani. Ó igen, a pengék. Azok sincsenek velük. Jó lesz a békés tudatlanság.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242