Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:32:43
Üzenet elküldve: 2019-09-17 19:32:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A víz, és a kellemes társaság teljesen megfelelő a férfi számára. El sem tudná jobban képzelni ez estéjét, mint Wellyvel tölteni egy dézsában, vagy egy ágyban. A kis játéka egy apró váratlan levegővételt produkál a lánynál, amin a férfi el is mosolyodik. Szeret ilyen hangokat előcsalni az ellenkező nemből. A lány kérdésére pedig készségesen válaszol.*
- Megörököltem apám mesterségét. Az sohasem szégyen.*-és megmutatja az ujján lévő gyűrűt, ami egy hajókormányt ábrázol.*
- Apám kapitány volt, és egyelőre a kormányosi rangig vittem. Az embert olykor a szükség, olykor a kalandvágy készteti, hogy a tengerre szálljon.*-szól a férfi.*
- Való igaz, csúnya lányokat valóban nem alkalmaznak errefelé. De azért érdekelne, hogy miért lettél sellő.*-közben élvezi ahogy Welly puha ajkai az övéit érinti, nem is engedi ki magát az ölelő karok szorításából. Csupán szabad keze kezd egyre lentebb vándorolni, a keblektől délebbre át a hason, egészen a gyönyörök kapujáig, ahol Torskel finom érintésekkel adja tudatára Wellynek, hogy szeret vele lenni, és, hogy az este igazán csak most kezdődik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A víz, és a kellemes társaság teljesen megfelelő a férfi számára. El sem tudná jobban képzelni ez estéjét, mint Wellyvel tölteni egy dézsában, vagy egy ágyban. A kis játéka egy apró váratlan levegővételt produkál a lánynál, amin a férfi el is mosolyodik. Szeret ilyen hangokat előcsalni az ellenkező nemből. A lány kérdésére pedig készségesen válaszol.*
- Megörököltem apám mesterségét. Az sohasem szégyen.*-és megmutatja az ujján lévő gyűrűt, ami egy hajókormányt ábrázol.*
- Apám kapitány volt, és egyelőre a kormányosi rangig vittem. Az embert olykor a szükség, olykor a kalandvágy készteti, hogy a tengerre szálljon.*-szól a férfi.*
- Való igaz, csúnya lányokat valóban nem alkalmaznak errefelé. De azért érdekelne, hogy miért lettél sellő.*-közben élvezi ahogy Welly puha ajkai az övéit érinti, nem is engedi ki magát az ölelő karok szorításából. Csupán szabad keze kezd egyre lentebb vándorolni, a keblektől délebbre át a hason, egészen a gyönyörök kapujáig, ahol Torskel finom érintésekkel adja tudatára Wellynek, hogy szeret vele lenni, és, hogy az este igazán csak most kezdődik.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:56:30
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:56:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy bebiztosítsa a helyzetét, térdeit erősen a másik oldalának szorítja, bokáit pedig összekulcsolja a férfi mögött. Élvezi a meleg víz jótékony hatásait, egészen ellazítja és megnyugtatja, ahogy a narancsillat is, ami egyre csak beszivárog a férfi bőrébe is, egyre kívánatosabbá téve annak kóstolását. Torskel egészen jól alkalmazkodik a változó körülményekhez, nem is csoda, hiszen egyre inkább kiszorul a távolság kettejük közül. Szépen lassan folynak az események, ami időt ad neki, hogy mindent megszokjon. Ebből adódóan, már nem zavarja annyira, hogy ruhátlanul, szinte a férfi ölében csücsül, sőt ez a kellemes környezet és megnyugtató hangulat egyre jobban kibújtatja a szöget a zsákból. Nem véletlenül ment bele a kis játékba, megtetszett neki a matróz fess megjelenése és mostanra az is kiderült, hogy bizony gyengéd és megértő lélek. ~Így legalább nem kell odavágjam a dézsa oldalához. ~ Mikor két ajakérintés között, megnedvesíti a száját, érzi, hogy a férfi egyik keze átvándorolt, és kíváncsian járkál puha rózsái között. Hirtelen egy éles levegővételt is produkál, egy váratlan érintés következtében, jelezvén, hogy érzékeny terepen járnak az ujjacskák, viszont az arca már régen piros a meleg víztől, így nem lehet megállapítani róla, hogy ez szemérmesen érintette-e. Csak visszaegyenesedik, hogy szemeit a férfi tekintetébe tudja fúrni, nem úgy fest most, mint aki takargatni akar valamit. Ekkor éri a kérdés, ami látszólag is kizökkenti a felhevült hangulatból, gyorsan el is kapja a tekintetét, de két kezével még mindig a másik nyakába kapaszkodik.*
-Tényleg érdekel? *Kérdi halkan.* -Azt is kérdezhetném, és hogyan lesz egy ilyen szép szál férfiből tengerész? *Szökik fel az egyik szemöldöke, de a választ nem várja meg.*
-Csúnya lánynak nem is lenne keletje, nem igaz? *Így igazából válaszolt is meg nem is a kérdésre, de nagyon úgy tűnik, több dolgot ezúttal nem húz ki belőle a férfi, mert az egyik keze Torskel tarkójára csúszik, ajkai pedig lassan, de biztosan cserkészik be a másik száját, puha kóstolási célzattal. Nem is ereszti, ha csak a férfi nem kéri meg rá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hogy bebiztosítsa a helyzetét, térdeit erősen a másik oldalának szorítja, bokáit pedig összekulcsolja a férfi mögött. Élvezi a meleg víz jótékony hatásait, egészen ellazítja és megnyugtatja, ahogy a narancsillat is, ami egyre csak beszivárog a férfi bőrébe is, egyre kívánatosabbá téve annak kóstolását. Torskel egészen jól alkalmazkodik a változó körülményekhez, nem is csoda, hiszen egyre inkább kiszorul a távolság kettejük közül. Szépen lassan folynak az események, ami időt ad neki, hogy mindent megszokjon. Ebből adódóan, már nem zavarja annyira, hogy ruhátlanul, szinte a férfi ölében csücsül, sőt ez a kellemes környezet és megnyugtató hangulat egyre jobban kibújtatja a szöget a zsákból. Nem véletlenül ment bele a kis játékba, megtetszett neki a matróz fess megjelenése és mostanra az is kiderült, hogy bizony gyengéd és megértő lélek. ~Így legalább nem kell odavágjam a dézsa oldalához. ~ Mikor két ajakérintés között, megnedvesíti a száját, érzi, hogy a férfi egyik keze átvándorolt, és kíváncsian járkál puha rózsái között. Hirtelen egy éles levegővételt is produkál, egy váratlan érintés következtében, jelezvén, hogy érzékeny terepen járnak az ujjacskák, viszont az arca már régen piros a meleg víztől, így nem lehet megállapítani róla, hogy ez szemérmesen érintette-e. Csak visszaegyenesedik, hogy szemeit a férfi tekintetébe tudja fúrni, nem úgy fest most, mint aki takargatni akar valamit. Ekkor éri a kérdés, ami látszólag is kizökkenti a felhevült hangulatból, gyorsan el is kapja a tekintetét, de két kezével még mindig a másik nyakába kapaszkodik.*
-Tényleg érdekel? *Kérdi halkan.* -Azt is kérdezhetném, és hogyan lesz egy ilyen szép szál férfiből tengerész? *Szökik fel az egyik szemöldöke, de a választ nem várja meg.*
-Csúnya lánynak nem is lenne keletje, nem igaz? *Így igazából válaszolt is meg nem is a kérdésre, de nagyon úgy tűnik, több dolgot ezúttal nem húz ki belőle a férfi, mert az egyik keze Torskel tarkójára csúszik, ajkai pedig lassan, de biztosan cserkészik be a másik száját, puha kóstolási célzattal. Nem is ereszti, ha csak a férfi nem kéri meg rá.*
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:35:42
Üzenet elküldve: 2019-09-17 18:35:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
//Érintőlegesen Ambroggio//
*Kedves neki most ez a kis csendes beszélgetés. A jótékony pult, erősen tartja karját, s kedvtelve támaszkodik neki, miközben a lány mesél. Olyan szeletét ismerheti meg a Sellőnek, mi még azelőtt volt, hogy idejött volna... pontosabban, csupán magánzóként vette ki a szobát, hogy vendégeinek kedvére tegyen. Persze ezt Charessnek nem kell tudnia, nem is óhajt ezzel eldicsekedni.*
- Értem. Igen, Cassy, nagyon jó dolog. *Gondol Zammiriára egy jóleső és kedves mosollyal, amit rögtön felvált a lány iránt érzett aggodalma. Bízik benne, de talán ez az első üzleti ügye, ha a tharg birtokokon történő kiruccanást nem számolja... oda kissé könnyebb szívvel engedte el. ~ Hmm... mintha szüksége lenne az engedélyemre. ~ Magában nevet fel, de arcán meghagyja azt a kedves mosolyt, s íriszeit Cassyre emeli, főképp, hogy néhány olyan információval szolgál, mely további tervekkel, meglátásokkal és meglehetősen nagy beruházással jár, már amennyire ért hozzá és eddig mégsem tudott róla. Furcsa, de marad a lényeg, s az az, hogy Cassy egyik új oldalát ismerhette meg. Felszalad a szemöldöke a szabadkozásra, s a hirtelen megvillanó tekintet enyhül, melyet palástol egy egyszer legyintéssel.*
- Cassy... *Kezdi egy sóhajjal.* Zammiria nem tartozik nekem magyarázattal, amit ő jónak lát, az nekem is jó. Egymástól függetlenül is dönthetünk. *Megvonja a vállát, s eszébe villan, hogy ő úgy vett fel kölcsönt, hogy egy szót nem szólt róla, jól nézne ki, ha most meg perlekedne, ráadásul Cassy inná meg a levét. Az ötlet jó. Kimondottan jó, azonban a tervezés félbeszakad, az érdekesebb részeknél, mert a lány arca sok mindent takar.*
- Menj csak! *Int mosolyogva a pohárral, majd elmélyülten belekortyol. Nem néz a lány után, sokkal inkább terveket sző gondolatban, így Ambroggio pillantását nem veszi észre. ~ Ha esetleg úgy átalakíthatnánk... nem, az nem jó... Zam mire gondolhatott? ~ Emeli hűsítés gyanánt a poharat homlokához, s lehunyt szemmel emeli felfelé fejét, jól esik a hideg.*
//Érintőlegesen Ambroggio//
*Kedves neki most ez a kis csendes beszélgetés. A jótékony pult, erősen tartja karját, s kedvtelve támaszkodik neki, miközben a lány mesél. Olyan szeletét ismerheti meg a Sellőnek, mi még azelőtt volt, hogy idejött volna... pontosabban, csupán magánzóként vette ki a szobát, hogy vendégeinek kedvére tegyen. Persze ezt Charessnek nem kell tudnia, nem is óhajt ezzel eldicsekedni.*
- Értem. Igen, Cassy, nagyon jó dolog. *Gondol Zammiriára egy jóleső és kedves mosollyal, amit rögtön felvált a lány iránt érzett aggodalma. Bízik benne, de talán ez az első üzleti ügye, ha a tharg birtokokon történő kiruccanást nem számolja... oda kissé könnyebb szívvel engedte el. ~ Hmm... mintha szüksége lenne az engedélyemre. ~ Magában nevet fel, de arcán meghagyja azt a kedves mosolyt, s íriszeit Cassyre emeli, főképp, hogy néhány olyan információval szolgál, mely további tervekkel, meglátásokkal és meglehetősen nagy beruházással jár, már amennyire ért hozzá és eddig mégsem tudott róla. Furcsa, de marad a lényeg, s az az, hogy Cassy egyik új oldalát ismerhette meg. Felszalad a szemöldöke a szabadkozásra, s a hirtelen megvillanó tekintet enyhül, melyet palástol egy egyszer legyintéssel.*
- Cassy... *Kezdi egy sóhajjal.* Zammiria nem tartozik nekem magyarázattal, amit ő jónak lát, az nekem is jó. Egymástól függetlenül is dönthetünk. *Megvonja a vállát, s eszébe villan, hogy ő úgy vett fel kölcsönt, hogy egy szót nem szólt róla, jól nézne ki, ha most meg perlekedne, ráadásul Cassy inná meg a levét. Az ötlet jó. Kimondottan jó, azonban a tervezés félbeszakad, az érdekesebb részeknél, mert a lány arca sok mindent takar.*
- Menj csak! *Int mosolyogva a pohárral, majd elmélyülten belekortyol. Nem néz a lány után, sokkal inkább terveket sző gondolatban, így Ambroggio pillantását nem veszi észre. ~ Ha esetleg úgy átalakíthatnánk... nem, az nem jó... Zam mire gondolhatott? ~ Emeli hűsítés gyanánt a poharat homlokához, s lehunyt szemmel emeli felfelé fejét, jól esik a hideg.*
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:11:12
Üzenet elküldve: 2019-09-17 14:11:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetváltoztatás igazán jól sült el. Welly, most már Torskel ölében ül, és mind a kettőjüket körbeveszi a narancsillatú habok. Mivel a férfi tartja a nőt, ezért érzi annak selymes bőrét, fenekének alakját, és fogását. A csók is jól esik a nyakára. El sem hiszi, hogy az először olyan nagyszájú lány, ilyen félszeg is tud lenni. Szabad kezével megsimogatja a bájos arcot, a nyakát és a fülét, majd a víz alatt a formás keblekre terelődik át Torskel érdeklődése. Ujjai hegyével térképezi fel a kis rózsákat.*
- És mondd csak Welly, hogy lesz egy ilyen szép lányból sellő? Mi vitt rá, hogy itt dolgozz?*-kérdezi Torskel kedvesen, miközben simogatja a partnerét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A helyzetváltoztatás igazán jól sült el. Welly, most már Torskel ölében ül, és mind a kettőjüket körbeveszi a narancsillatú habok. Mivel a férfi tartja a nőt, ezért érzi annak selymes bőrét, fenekének alakját, és fogását. A csók is jól esik a nyakára. El sem hiszi, hogy az először olyan nagyszájú lány, ilyen félszeg is tud lenni. Szabad kezével megsimogatja a bájos arcot, a nyakát és a fülét, majd a víz alatt a formás keblekre terelődik át Torskel érdeklődése. Ujjai hegyével térképezi fel a kis rózsákat.*
- És mondd csak Welly, hogy lesz egy ilyen szép lányból sellő? Mi vitt rá, hogy itt dolgozz?*-kérdezi Torskel kedvesen, miközben simogatja a partnerét.*
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:56:10
Üzenet elküldve: 2019-09-17 08:56:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már egészen belemerül a másik testének habozásába, mikor észreveszi a combjain sikló kezeket. Először meglepődik, de persze minden értelmet nyer, hiszen úgy véli a férfi nem is igazán a fürdő miatt tért be ide, hanem azért, hogy végre az ölébe simuljon egy csinos lány. Akinek természetesen minden porcikáját jól meg szeretné nézni és tapintani. ~Hosszú tengeri út után szinte furcsa is, hogy eddig bírta. Ez tiszteletre méltó. ~ Majd befejezi a szappanozást és hagyja, hogy a másik felé forduljon.*
-Kétségtelen. *Teszi még hozzá, de ennél többet nem fűz a dologhoz. Nézi, ahogy a férfi helyezkedik, mikor pedig átöleli és csókokkal kezdi el ostromolni a nyakát, pislog néhányat, aztán elhúzódik, remélve, hogy nem lesz mérges rá a vendég.*
-Ha szabad egy kényelmesebb helyzetet ja-javasolnom. *Mondja kicsit hebegve a végén, mert ami eszébe jutott az már annak függvényében, hogy mind a ketten ruhátlanok, egészen zavarba ejtő számára. Ha a férfi nem ellenkezik, akkor megütögeti a két térdét, jelzésül, hogy közelítse őket egymáshoz, majd térden állva néhány lépést tesz, hogy rá tudjon ülni Torskel felsócombjára. Miután ügyesen az ölébe helyezkedett, óvatosan ügyelve arra, hogy ne érjen hozzá a férfi minden bizonnyal már vérrel telítődött féltett testrészéhez, de már a gondolattól is, hogy csak egy apró húzás választja el tőle, teljesen belepirul.*
-Me… megtennéd, hogy megfogsz… alul… nehogy ugye, lecsússzak. *Ha pedig a férfi nem ellenkezik oda is húzza a kezeit a fenekéhez, hogy meg is mutassa, mire gondolt. Egyik karjával a másik hátába kapaszkodik, a másikkal pedig elhajtja a haját a prioritást élvező oldalról, majd odahajtja a fejét a férfié mellé és a nyakába csókol.*
-Így csak kényelmesebb nem?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már egészen belemerül a másik testének habozásába, mikor észreveszi a combjain sikló kezeket. Először meglepődik, de persze minden értelmet nyer, hiszen úgy véli a férfi nem is igazán a fürdő miatt tért be ide, hanem azért, hogy végre az ölébe simuljon egy csinos lány. Akinek természetesen minden porcikáját jól meg szeretné nézni és tapintani. ~Hosszú tengeri út után szinte furcsa is, hogy eddig bírta. Ez tiszteletre méltó. ~ Majd befejezi a szappanozást és hagyja, hogy a másik felé forduljon.*
-Kétségtelen. *Teszi még hozzá, de ennél többet nem fűz a dologhoz. Nézi, ahogy a férfi helyezkedik, mikor pedig átöleli és csókokkal kezdi el ostromolni a nyakát, pislog néhányat, aztán elhúzódik, remélve, hogy nem lesz mérges rá a vendég.*
-Ha szabad egy kényelmesebb helyzetet ja-javasolnom. *Mondja kicsit hebegve a végén, mert ami eszébe jutott az már annak függvényében, hogy mind a ketten ruhátlanok, egészen zavarba ejtő számára. Ha a férfi nem ellenkezik, akkor megütögeti a két térdét, jelzésül, hogy közelítse őket egymáshoz, majd térden állva néhány lépést tesz, hogy rá tudjon ülni Torskel felsócombjára. Miután ügyesen az ölébe helyezkedett, óvatosan ügyelve arra, hogy ne érjen hozzá a férfi minden bizonnyal már vérrel telítődött féltett testrészéhez, de már a gondolattól is, hogy csak egy apró húzás választja el tőle, teljesen belepirul.*
-Me… megtennéd, hogy megfogsz… alul… nehogy ugye, lecsússzak. *Ha pedig a férfi nem ellenkezik oda is húzza a kezeit a fenekéhez, hogy meg is mutassa, mire gondolt. Egyik karjával a másik hátába kapaszkodik, a másikkal pedig elhajtja a haját a prioritást élvező oldalról, majd odahajtja a fejét a férfié mellé és a nyakába csókol.*
-Így csak kényelmesebb nem?
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-16 21:14:42
Üzenet elküldve: 2019-09-16 21:14:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
- Igen.
*Mosolyog szerényen társalgásuk ritka mivoltán. Hiszen ki ő, hogy beszélgessenek vele a feljebbvalók? Darelld még talán, hiszen nap mint nap együtt dolgoznak, és közelebb álló irányítója, de Raurun se dédelgette egyiküket sem. Vagyis hát… nem azért, hogy ők érezzék a törődést. Egy kicsit kínosan érezné magát, ha ilyesmi lenne a háttérben, úgyhogy tulajdonképpen nem bánja, ha a figyelem körén kívül esik.*
- Ó, értem…
*Feleli szomorúan, hogy a vezetőknek nincs elég ideje az üzleti ügyekre. Viszonozza a szomorú mosolyt, hogy sosincs alkalmas pillanat. Elgondolkodik a dolgon, vajon hogy csinálta ezt az „öreg”, majd rákacsint.*
- Raurun úr letagadta magát, ha egy kis nyugalmat akart. Senki nem beszélhetett vele csak úgy, megvolt annak a rendje. Sokszor volt olyan, mint egy tünékeny kísértet, nem láttuk, de éreztük, hogy itt van és szemmel tart mindent. És tényleg működött, ahol kellett közbelépett. Azt persze nem tudom, mennyit dolgozott a háttérben, bizonyosan nem tétlenkedett. De jó, hogy Önök ketten vannak és meg tudják osztani a munkát.
*Némi szétszórtságot tán érzékel Ralason, de nem vonja le a következtetést, hogy épp alig hallják, amit mond. De hát ő felvetette, hogy hagyja kikapcsolódni főnökét, ám amaz erősködött, hogy ne tegye, így komolyan veszi a beszélgetést. Ha egy kicsit tovább tart a férfi csendessége, bizonyosan feltűnik neki, hogy valami nincs rendben, ám egész hamar megragadja valami a figyelmét. Cassy megszeppen, úgy érzi, olyat mondott, amit nem lett volna szabad. Talán bajba keverte Zammiriát, aki szándékosan tartotta vissza az információt? A nő szemében pedig úgy tűnhet, hogy őt megkerülve akar érvényt szerezni magának. Erősen elpirul és szabadkozni kezd.*
- Ó, nem-nem, nem volt igazán fontos… én csak említettem, hogy esetleg… szóval talán folytathatnám a tanulmányaimat… majd egyszer… mert nem is vagyok olyan jó… én nem akartam lobbizni a magam érdekében…
*A szigorúnak érzett tekintettől még inkább zavarba jön és terebélyesedik a vöröslő folt az arcán.*
- I-igen…
*Felel félénken a visszakérdezésre sűrű pislogással. Még mindig úgy érzi, hogy valami rosszat tett, feszülten hallgat. Múltjának azon szelete, melyre Ralas kíváncsi, szintén dermedtté teszi. Nem szívesen beszél erről, de nem kerülheti csak úgy ki, mintha nem hallotta volna. A hirtelen kézmozdulatra megrezzen, aztán értetlenül nézi, hogy kap egy pohár italt. Önkéntelenül, kissé bizonytalanul nyúl felé, a mosolygós köszöntő egy kicsit oldja feszültségét. A koccanás tisztán csengő hangja zökkenti ki.*
- Igen. Vagyis köszönöm! Mármint a jövőre.
*Ezen már kényszeredetten elkuncogja magát egy kicsit. Érzékeli saját habókosságát. Inkább tényleg belekortyol az italba. Felismeri, hogy mit kapott, és jólesik neki, hogy főnöke megosztja vele a kedvencét. Talán mégsem akarja leharapni a fejét. Kézfejének külső felét égő arcához érinti. Tudja, hogy számadással tartozik még, bár nem tudja, hogyan tálalja.*
- Nos én akkoriban…
*Szedi össze a bátorságát, ám tekintete ekkor megakad az elegáns úron a két sziporkázó hölgy társaságában. Mentőangyalát látja benne, bár sajnálja, hogy megint ki kell mentenie magát a beszélgetésből.*
- Bocsánat, egy pillanat és jövök…
*Leteszi a poharat szánakozó tekintettel, és kisiet a pult mögül.*
//Ambroggio//
//Érintőlegesen Anlendra és Daesys//
- Köszönöm, igazán nagylelkű!
*Fogadja el hálás mosollyal az összeget Ambroggiotól a vacsoráért, mielőtt még Ralashoz távozott volna. Mikor látja, hogy int neki később, ismét türelmet kér főnökétől, majd előlibben a pult mögül. Még mindig kissé vöröslik az arca, mikor megáll a hármas asztalánál és leginkább Ambroggiohoz fordul, de kérdését mindannyiukra értve fogalmazza meg.*
- Mindennel meg vannak elégedve? Óhajtanak még valamit?
*A három ital rendelését felveszi egy bólintással és az összeget átveszi.*
- Természetesen! Nagyon finom borunk van.
*Már éppen indulna, mikor hozzátesz még valamit az úr. Figyelmesen hallgatja a szépen csengő nevet.*
- Caldocor báró? Nagyon illusztris hangzású!
*Talán még ismerős is neki egy kicsit, de lehet, hogy csak hasonlót hallott. Mikor a férfi bemutatkozik, megint mosolyra szalad a szája.*
- Ez a név sem cseng hamisabban. Nem fogom elfelejteni, a csomagot pedig biztonságban megőrizzük.
*Amint odaintik, közelebb lép és odahajol bizalmasan, de nem tolakodó közelségbe. Ő is arrafelé pillant óvatosan, amerre az úr mutatja. Nem kétséges, hogy kire gondol, és a megoldás felét is megadja.*
- Drayte. Valóban ő az.
*Néz rá vissza derűsen.*
- Régi ismerőse? Óhajtja, hogy szóljak neki?
- Igen.
*Mosolyog szerényen társalgásuk ritka mivoltán. Hiszen ki ő, hogy beszélgessenek vele a feljebbvalók? Darelld még talán, hiszen nap mint nap együtt dolgoznak, és közelebb álló irányítója, de Raurun se dédelgette egyiküket sem. Vagyis hát… nem azért, hogy ők érezzék a törődést. Egy kicsit kínosan érezné magát, ha ilyesmi lenne a háttérben, úgyhogy tulajdonképpen nem bánja, ha a figyelem körén kívül esik.*
- Ó, értem…
*Feleli szomorúan, hogy a vezetőknek nincs elég ideje az üzleti ügyekre. Viszonozza a szomorú mosolyt, hogy sosincs alkalmas pillanat. Elgondolkodik a dolgon, vajon hogy csinálta ezt az „öreg”, majd rákacsint.*
- Raurun úr letagadta magát, ha egy kis nyugalmat akart. Senki nem beszélhetett vele csak úgy, megvolt annak a rendje. Sokszor volt olyan, mint egy tünékeny kísértet, nem láttuk, de éreztük, hogy itt van és szemmel tart mindent. És tényleg működött, ahol kellett közbelépett. Azt persze nem tudom, mennyit dolgozott a háttérben, bizonyosan nem tétlenkedett. De jó, hogy Önök ketten vannak és meg tudják osztani a munkát.
*Némi szétszórtságot tán érzékel Ralason, de nem vonja le a következtetést, hogy épp alig hallják, amit mond. De hát ő felvetette, hogy hagyja kikapcsolódni főnökét, ám amaz erősködött, hogy ne tegye, így komolyan veszi a beszélgetést. Ha egy kicsit tovább tart a férfi csendessége, bizonyosan feltűnik neki, hogy valami nincs rendben, ám egész hamar megragadja valami a figyelmét. Cassy megszeppen, úgy érzi, olyat mondott, amit nem lett volna szabad. Talán bajba keverte Zammiriát, aki szándékosan tartotta vissza az információt? A nő szemében pedig úgy tűnhet, hogy őt megkerülve akar érvényt szerezni magának. Erősen elpirul és szabadkozni kezd.*
- Ó, nem-nem, nem volt igazán fontos… én csak említettem, hogy esetleg… szóval talán folytathatnám a tanulmányaimat… majd egyszer… mert nem is vagyok olyan jó… én nem akartam lobbizni a magam érdekében…
*A szigorúnak érzett tekintettől még inkább zavarba jön és terebélyesedik a vöröslő folt az arcán.*
- I-igen…
*Felel félénken a visszakérdezésre sűrű pislogással. Még mindig úgy érzi, hogy valami rosszat tett, feszülten hallgat. Múltjának azon szelete, melyre Ralas kíváncsi, szintén dermedtté teszi. Nem szívesen beszél erről, de nem kerülheti csak úgy ki, mintha nem hallotta volna. A hirtelen kézmozdulatra megrezzen, aztán értetlenül nézi, hogy kap egy pohár italt. Önkéntelenül, kissé bizonytalanul nyúl felé, a mosolygós köszöntő egy kicsit oldja feszültségét. A koccanás tisztán csengő hangja zökkenti ki.*
- Igen. Vagyis köszönöm! Mármint a jövőre.
*Ezen már kényszeredetten elkuncogja magát egy kicsit. Érzékeli saját habókosságát. Inkább tényleg belekortyol az italba. Felismeri, hogy mit kapott, és jólesik neki, hogy főnöke megosztja vele a kedvencét. Talán mégsem akarja leharapni a fejét. Kézfejének külső felét égő arcához érinti. Tudja, hogy számadással tartozik még, bár nem tudja, hogyan tálalja.*
- Nos én akkoriban…
*Szedi össze a bátorságát, ám tekintete ekkor megakad az elegáns úron a két sziporkázó hölgy társaságában. Mentőangyalát látja benne, bár sajnálja, hogy megint ki kell mentenie magát a beszélgetésből.*
- Bocsánat, egy pillanat és jövök…
*Leteszi a poharat szánakozó tekintettel, és kisiet a pult mögül.*
//Ambroggio//
//Érintőlegesen Anlendra és Daesys//
- Köszönöm, igazán nagylelkű!
*Fogadja el hálás mosollyal az összeget Ambroggiotól a vacsoráért, mielőtt még Ralashoz távozott volna. Mikor látja, hogy int neki később, ismét türelmet kér főnökétől, majd előlibben a pult mögül. Még mindig kissé vöröslik az arca, mikor megáll a hármas asztalánál és leginkább Ambroggiohoz fordul, de kérdését mindannyiukra értve fogalmazza meg.*
- Mindennel meg vannak elégedve? Óhajtanak még valamit?
*A három ital rendelését felveszi egy bólintással és az összeget átveszi.*
- Természetesen! Nagyon finom borunk van.
*Már éppen indulna, mikor hozzátesz még valamit az úr. Figyelmesen hallgatja a szépen csengő nevet.*
- Caldocor báró? Nagyon illusztris hangzású!
*Talán még ismerős is neki egy kicsit, de lehet, hogy csak hasonlót hallott. Mikor a férfi bemutatkozik, megint mosolyra szalad a szája.*
- Ez a név sem cseng hamisabban. Nem fogom elfelejteni, a csomagot pedig biztonságban megőrizzük.
*Amint odaintik, közelebb lép és odahajol bizalmasan, de nem tolakodó közelségbe. Ő is arrafelé pillant óvatosan, amerre az úr mutatja. Nem kétséges, hogy kire gondol, és a megoldás felét is megadja.*
- Drayte. Valóban ő az.
*Néz rá vissza derűsen.*
- Régi ismerőse? Óhajtja, hogy szóljak neki?
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:31:09
Üzenet elküldve: 2019-09-16 20:31:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
*Torskel élvezi a kényeztetést, amit Welly nyújt számára. Ügyes kezei kifejezetten finoman tisztogatják, hátát és mellkasát.*
- Az ilyet nem természetnek nevezném, hanem ösztönnek, de nem szeretnék erről fecsegni, vannak jobb témák is.*-kezeivel óvatosan hátranyúl, így ki tudja tapogatni Welly formás combjait is.*
- Abban egészen biztos vagyok, hogy te tiszta vagy. E felől kétségem sincs.*-mondja, és ha Welly befejezte, a szorgoskodását feláll, hogy megfordulva a lánnyal szemben lehessen. Ő is letérdel a dézsában, és a sarkaira ül, de egész közel Wellyhez. Fonoman magához öleli, és lágyan megcsókolja a nyakát, miközben a hátát simogatja. Elidőz a csókkal, nem kapkodja el. Reméli, hogy partnere igencsak élvezi az ilyesfajta kényeztetést.*
*Torskel élvezi a kényeztetést, amit Welly nyújt számára. Ügyes kezei kifejezetten finoman tisztogatják, hátát és mellkasát.*
- Az ilyet nem természetnek nevezném, hanem ösztönnek, de nem szeretnék erről fecsegni, vannak jobb témák is.*-kezeivel óvatosan hátranyúl, így ki tudja tapogatni Welly formás combjait is.*
- Abban egészen biztos vagyok, hogy te tiszta vagy. E felől kétségem sincs.*-mondja, és ha Welly befejezte, a szorgoskodását feláll, hogy megfordulva a lánnyal szemben lehessen. Ő is letérdel a dézsában, és a sarkaira ül, de egész közel Wellyhez. Fonoman magához öleli, és lágyan megcsókolja a nyakát, miközben a hátát simogatja. Elidőz a csókkal, nem kapkodja el. Reméli, hogy partnere igencsak élvezi az ilyesfajta kényeztetést.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:26:37
Üzenet elküldve: 2019-09-16 19:26:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
-Semmiség. *Válaszol a vádakra, mi szerint igen figyelmes tőle, hogy meg akarja szabadítani a matrózt az út minden rátapadt mocskától. ~Ez a legkevesebb, hisz a lányok ezt is szokták csinálni, talán ez a könnyebbik része. ~ Úgy érzi ezt szívesen csinálná máskor is. Amint a férfi hátat fordít neki, odaaraszol térden és közelebb ül, hogy a szappanos kefével le tudja csutakolni a hátát. Nem kíméli, erősen rányomja, úgy véli ennél talán már élt meg rosszabbat is Torskel, ezért nem fog panaszt emelni. Mikor pedig egy-egy területtel végzett, a még habos bőrön végig húzza a kezét és megtapintja, hogy megfelel-e. Azaz mások ezt hihetik, valóban csak kezd barátkozni a gondolattal, hogy nemsokára talán már az ölében fog csücsülni a férfinak.*
-Hogy erőszakosak és durvák? Nem ítélem el őket sem, csak egyszerűen ilyen a természetük. *Mondja lehangoltan és egy nagyot sóhajt, nem igazán ez a téma az, ami meghozná a kedvét akármihez is. Pedig már olyan jól haladt.*
-Értem. Ez viszont tőled nagyon figyelmes. *Mondja és leöblíti egy megfelelő edénnyel a habot a férfi nyakáról, majd közelebb hajol és az ajkaival végig sasszézik rajta, óvatosan megcsipkedve a bőrt. Aztán folytatja, hátulról előrenyúl a vendég hóna alatt és behabozott kezeivel a mellkasát kezdi simogatni. Hiszen a finom bőrével nem igazán tud koszt eltávolítani, csak ami könnyen adja magát. Néhány percig ez eltart, élvezi a dolgot, közben pedig a férfi elejti, hogy ezt szívesen viszonozná is.*
-Én egészen tiszta vagyok, efelől ne legyenek kétségeid. De ha szeretnél hozzámérni, azt a nélkül is megengedem. *Súgja oda a füléhez a másiknak, hiszen nem tudja, hogy csak fél attól, hogy még az előző kuncsaft dolgait találja az ő általa is használni kívánt helyeken, vagy szeretné végig járni mezítelen testét, ahogy most ő is teszi.*
-Semmiség. *Válaszol a vádakra, mi szerint igen figyelmes tőle, hogy meg akarja szabadítani a matrózt az út minden rátapadt mocskától. ~Ez a legkevesebb, hisz a lányok ezt is szokták csinálni, talán ez a könnyebbik része. ~ Úgy érzi ezt szívesen csinálná máskor is. Amint a férfi hátat fordít neki, odaaraszol térden és közelebb ül, hogy a szappanos kefével le tudja csutakolni a hátát. Nem kíméli, erősen rányomja, úgy véli ennél talán már élt meg rosszabbat is Torskel, ezért nem fog panaszt emelni. Mikor pedig egy-egy területtel végzett, a még habos bőrön végig húzza a kezét és megtapintja, hogy megfelel-e. Azaz mások ezt hihetik, valóban csak kezd barátkozni a gondolattal, hogy nemsokára talán már az ölében fog csücsülni a férfinak.*
-Hogy erőszakosak és durvák? Nem ítélem el őket sem, csak egyszerűen ilyen a természetük. *Mondja lehangoltan és egy nagyot sóhajt, nem igazán ez a téma az, ami meghozná a kedvét akármihez is. Pedig már olyan jól haladt.*
-Értem. Ez viszont tőled nagyon figyelmes. *Mondja és leöblíti egy megfelelő edénnyel a habot a férfi nyakáról, majd közelebb hajol és az ajkaival végig sasszézik rajta, óvatosan megcsipkedve a bőrt. Aztán folytatja, hátulról előrenyúl a vendég hóna alatt és behabozott kezeivel a mellkasát kezdi simogatni. Hiszen a finom bőrével nem igazán tud koszt eltávolítani, csak ami könnyen adja magát. Néhány percig ez eltart, élvezi a dolgot, közben pedig a férfi elejti, hogy ezt szívesen viszonozná is.*
-Én egészen tiszta vagyok, efelől ne legyenek kétségeid. De ha szeretnél hozzámérni, azt a nélkül is megengedem. *Súgja oda a füléhez a másiknak, hiszen nem tudja, hogy csak fél attól, hogy még az előző kuncsaft dolgait találja az ő általa is használni kívánt helyeken, vagy szeretné végig járni mezítelen testét, ahogy most ő is teszi.*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 21:00:31
Üzenet elküldve: 2019-09-15 21:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys Anlendra és Cahress//
//Érintőlegesen Ralas//
*Ambroggio nem húzza el a ruháját a kíváncsiskodó ujjacskák elől. Egy kétes népi hős álszerénységével viseli az álmélkodó tapogatást.*
- Pedig az ilyen finom bőr csak a legpompásabb kelméket érdemelné *mondja. Mintha simításra indulna a keze, de nem olyan bolond, hogy mindjárt így elragadtassa magát. Ez a kis vörös vadmacska még leharapná az ujjait. A mozdulat színpadias intésbe kanyarodik a gömbölyű váll előtt, s Ambroggio csak villant mellé egy behízelgő mosolyt.*
- Fess *javítja ki a másik lány megjegyzését egy elégedett igazítással a remekbe szabott zekén. Szinte már irritáló szintre viszi, hogy készakarva nem hallja ki az élt a szavakból.* - Talán egy kicsit szokatlan erre az ilyesmi, de a kikötői divattal még csak ismerkedem. *A mondat közben látványosan végigkövet a tekintete néhány helyi fickót, és hát eléggé az arcára van írva, hogy nincs túlzottan elragadtatva a helyi férfiakra szabott kollekciótól.
Az italok ügye is szerencsésen letisztázódik végül, így remélhetőleg az imént már szentesített helye is megmarad az asztalnál.*
- Amit épp kell *válaszol a bemutatkozásnál elhangzott titulus firtatására.* - Sokrétű munkakör az enyém *mosolyodik sejtelmesen.* - Mostanáig a lihanechi pénzverdék ügyeinél tevékenykedtem, de sokfelé megfordultam már sokféle dologban eljárva. *Kevés konkrétumot mond, de annál több általánosítást lebegtet be magával kapcsolatban. Egy mindenhez IS értő világfi. Nagyjából ezt vázolja fel frappáns kerülőutakon.
A vacsorarendelés egy kicsit elharapózik, de ami biztos, az elf pincérlány nagyon is érti a dörgést. A kis vörös pedig a maga pikírten bájos modorában inti meg a pimaszságért.*
- A mohóság talán *villantja meg rókavigyorát.* - Az ínyencség viszont más lapra tartozik.
*A másik lánnyal már más a helyzet. Óvatosabb, mint a barátnője és mintha az ösztöne figyelmeztetést súgna neki Ambroggio természetével kapcsolatban. A korábbi sziporkával ellentétben most csak elhúzódik a kajánság elől és kissé bezárkózik.*
- Ne haragudjék *követi meg alázatosan az Intéző.* - Nem akartam tiszteletlen lenni, de tudja, kisasszony, ha az ember túl soká van mundérban, óhatatlanul magára szed némi bárdolatlanságot a bakáktól *sóhajt.* - Az artheniori Városi Őrség hadnagya voltam. Még jóval a sajnálatos események előtt *teszi hozzá gyorsan a kiegészítést.* - Most már szerencsére egy régi ismerősöm vette kapitánysága alá az ottani legényeket. *Úgy legyint, mint mikor semmiségekről esik szó, melyek egy kis közbenjárásra meg is oldódtak.* - Nem akartam megsérteni a pillantásommal, kedves, de a szépség a gyengém, és illem ide vagy oda, nem is férfi, aki kegyetek mellett maradéktalanul parancsolni tud a tekintetének.
*A hely egészen kellemes csalódás. Nem ilyesmire számított. Ahogy körülnéz, kifejezetten tetszésére van az ízlésesen kialakított miliő.*
- Ó, ez a beszéd! *szökök széles vigyor az ajkára, ahogy a vöröske felhajtja az italt az átlátszó kihívásra válaszul.* - Igazi temperamentumos kikötői virtus!
*A vacsora is megérkezik végszóra és már az illata alapján is remeknek ígérkezik.*
- Köszönjük *biccent Cahress Damastant felé, egyszersmind 40 arannyal honorálja az ínycsiklandó fogást és a kiszolgálást.
Ő is jó étvágyat kíván a hölgyeknek, s neki is lát az ételnek. Késsel-villával, kissé pepecselőnek tűnőn étkezik. Sűrűn törölgeti a száját a szalvétával. De pár falat után ismét a pincérnőért int.*
- Hoznál nekünk valami kellemes, Különleges bort a vacsorához, drága? *kérdi és már adja is a 27 aranyat a három pohár italért.* - Az ilyen remek sült kívánja a hozzá illő nedűt. *Nem is lenne az igazi a kulináris élmény egy jó bor harmonikus savassága nélkül.* - Ó, míg el nem felejtem: Caldorcor báró úr küldötte, ha minden igaz, keresni fog a napokban. Ha épp nem talál a Sellőházban és esetleg nem tudna megvárni, itt hagyna egy csomagot a számomra. Ambroggio Duarrte névre. Volna rá mód, hogy megőrizzék nekem? *érdeklődik.*
- Elnézést, kisasszony *inti diszkréten közelebb a felszolgálót.* - Az az úr a pultnál *hunyorít a helyi viszonylatban feltűnően jól öltözött férfi felé* - nem véletlenül Ralas... *ráncolja a homlokát és emlékezetét erőltetve csettintget, de hiába érzi a nyelve hegyén a nevet, csak nem tudja kibökni. ~Rayke, Blake, Wrate...~ Pedig az ilyesmiben elég jó szokott lenni.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.15 21:46:54
//Érintőlegesen Ralas//
*Ambroggio nem húzza el a ruháját a kíváncsiskodó ujjacskák elől. Egy kétes népi hős álszerénységével viseli az álmélkodó tapogatást.*
- Pedig az ilyen finom bőr csak a legpompásabb kelméket érdemelné *mondja. Mintha simításra indulna a keze, de nem olyan bolond, hogy mindjárt így elragadtassa magát. Ez a kis vörös vadmacska még leharapná az ujjait. A mozdulat színpadias intésbe kanyarodik a gömbölyű váll előtt, s Ambroggio csak villant mellé egy behízelgő mosolyt.*
- Fess *javítja ki a másik lány megjegyzését egy elégedett igazítással a remekbe szabott zekén. Szinte már irritáló szintre viszi, hogy készakarva nem hallja ki az élt a szavakból.* - Talán egy kicsit szokatlan erre az ilyesmi, de a kikötői divattal még csak ismerkedem. *A mondat közben látványosan végigkövet a tekintete néhány helyi fickót, és hát eléggé az arcára van írva, hogy nincs túlzottan elragadtatva a helyi férfiakra szabott kollekciótól.
Az italok ügye is szerencsésen letisztázódik végül, így remélhetőleg az imént már szentesített helye is megmarad az asztalnál.*
- Amit épp kell *válaszol a bemutatkozásnál elhangzott titulus firtatására.* - Sokrétű munkakör az enyém *mosolyodik sejtelmesen.* - Mostanáig a lihanechi pénzverdék ügyeinél tevékenykedtem, de sokfelé megfordultam már sokféle dologban eljárva. *Kevés konkrétumot mond, de annál több általánosítást lebegtet be magával kapcsolatban. Egy mindenhez IS értő világfi. Nagyjából ezt vázolja fel frappáns kerülőutakon.
A vacsorarendelés egy kicsit elharapózik, de ami biztos, az elf pincérlány nagyon is érti a dörgést. A kis vörös pedig a maga pikírten bájos modorában inti meg a pimaszságért.*
- A mohóság talán *villantja meg rókavigyorát.* - Az ínyencség viszont más lapra tartozik.
*A másik lánnyal már más a helyzet. Óvatosabb, mint a barátnője és mintha az ösztöne figyelmeztetést súgna neki Ambroggio természetével kapcsolatban. A korábbi sziporkával ellentétben most csak elhúzódik a kajánság elől és kissé bezárkózik.*
- Ne haragudjék *követi meg alázatosan az Intéző.* - Nem akartam tiszteletlen lenni, de tudja, kisasszony, ha az ember túl soká van mundérban, óhatatlanul magára szed némi bárdolatlanságot a bakáktól *sóhajt.* - Az artheniori Városi Őrség hadnagya voltam. Még jóval a sajnálatos események előtt *teszi hozzá gyorsan a kiegészítést.* - Most már szerencsére egy régi ismerősöm vette kapitánysága alá az ottani legényeket. *Úgy legyint, mint mikor semmiségekről esik szó, melyek egy kis közbenjárásra meg is oldódtak.* - Nem akartam megsérteni a pillantásommal, kedves, de a szépség a gyengém, és illem ide vagy oda, nem is férfi, aki kegyetek mellett maradéktalanul parancsolni tud a tekintetének.
*A hely egészen kellemes csalódás. Nem ilyesmire számított. Ahogy körülnéz, kifejezetten tetszésére van az ízlésesen kialakított miliő.*
- Ó, ez a beszéd! *szökök széles vigyor az ajkára, ahogy a vöröske felhajtja az italt az átlátszó kihívásra válaszul.* - Igazi temperamentumos kikötői virtus!
*A vacsora is megérkezik végszóra és már az illata alapján is remeknek ígérkezik.*
- Köszönjük *biccent Cahress Damastant felé, egyszersmind 40 arannyal honorálja az ínycsiklandó fogást és a kiszolgálást.
Ő is jó étvágyat kíván a hölgyeknek, s neki is lát az ételnek. Késsel-villával, kissé pepecselőnek tűnőn étkezik. Sűrűn törölgeti a száját a szalvétával. De pár falat után ismét a pincérnőért int.*- Hoznál nekünk valami kellemes, Különleges bort a vacsorához, drága? *kérdi és már adja is a 27 aranyat a három pohár italért.*
- Az ilyen remek sült kívánja a hozzá illő nedűt. *Nem is lenne az igazi a kulináris élmény egy jó bor harmonikus savassága nélkül.* - Ó, míg el nem felejtem: Caldorcor báró úr küldötte, ha minden igaz, keresni fog a napokban. Ha épp nem talál a Sellőházban és esetleg nem tudna megvárni, itt hagyna egy csomagot a számomra. Ambroggio Duarrte névre. Volna rá mód, hogy megőrizzék nekem? *érdeklődik.*- Elnézést, kisasszony *inti diszkréten közelebb a felszolgálót.* - Az az úr a pultnál *hunyorít a helyi viszonylatban feltűnően jól öltözött férfi felé* - nem véletlenül Ralas... *ráncolja a homlokát és emlékezetét erőltetve csettintget, de hiába érzi a nyelve hegyén a nevet, csak nem tudja kibökni. ~Rayke, Blake, Wrate...~ Pedig az ilyesmiben elég jó szokott lenni.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.15 21:46:54
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 18:13:58
Üzenet elküldve: 2019-09-15 18:13:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
*A férfi feláll a dézsában és megfordul.*
- Köszönöm. Igazán figyelmes töled.*-mondja mosolyogva.*
- Tudod, vannak olyan férfiak, akik alkalmi, vagy éppen állandó partnerüket egy darab húsként kezelik. Durvák, erőszakosan velük. Ki tudja, lehet te is találkoztál már ilyen férfival. Ezzel szemben én tisztelem a női német. Nem erőszakos kódok velük. Ezt értem vigyázás állat.*
Közben élvezi a tisztogatás, amit Welly kezei végeznek rajta. Ha adódik rá alkalom ő is szándékozik ezt viszonozni.*
- Ha szeretnéd én is megtisztogatlak.*-ajálnja fel a lehetőséget Torskel.*
*A férfi feláll a dézsában és megfordul.*
- Köszönöm. Igazán figyelmes töled.*-mondja mosolyogva.*
- Tudod, vannak olyan férfiak, akik alkalmi, vagy éppen állandó partnerüket egy darab húsként kezelik. Durvák, erőszakosan velük. Ki tudja, lehet te is találkoztál már ilyen férfival. Ezzel szemben én tisztelem a női német. Nem erőszakos kódok velük. Ezt értem vigyázás állat.*
Közben élvezi a tisztogatás, amit Welly kezei végeznek rajta. Ha adódik rá alkalom ő is szándékozik ezt viszonozni.*
- Ha szeretnéd én is megtisztogatlak.*-ajálnja fel a lehetőséget Torskel.*
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:55:03
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:55:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
*Csak fejét rázza a kijelentésre, el is mosolyodik, nem bánja, ha van társasága.*
- Egyáltalán nem baj, maradj csak, ritkán van alkalmunk beszélgetni. *Egészíti ki gondolatait egy másikkal, mert valóban kevés lehetősége van a személyzettel megbeszélni a teendőkön kívül bármit is. Maydeleinnal tulajdonképpen a felvétele óta nem beszélt, Dreyiaval a tűz óta, Charessel szinte egyáltalán. Csupán az utasítások és a feladatok és nem jó így. A Khult és csapatát tekintve bólint, az ajtóról visszafordul tekintete a lány felé, kissé igazít tartásán, mégsem támaszkodhat egy hölgy előtt így.*
- Zammiria nincs jelenleg a Sellőben, egyéb feladatokat lát el, ami a fejlődésünket szolgálja. Kevés időnk van... egyeztetni. *Majdnem azt mondja, "egymásra", azzal máris buktatta volna az egész szituációt, s az ígéreteket, melyeket korábban tett, a sutba is dobta volna. Arcára nem ül ki a feszültség, s egy pillanat alatt végigszalad rajta, majd a lábán át távozik. Iszik ismét egy kortyot, majd a kiürült poharat becsúsztatja a pulthoz.*
- Ha visszatér, megfontolom a javaslatod. *Bólint.* Mindenféleképpen érdemes volna rá a pillanat, azonban az idő... mint, ahogyan tulajdonképpen sohasem, nem alkalmas. *Rázza meg fejét, s a mosoly kissé szomorúbbá válik.* Valamit, valamiért. *Vonja meg a vállát, majd ismét körbefuttatja tekintetét a vendégkörön, mintha csendesednének egy kicsit. A zenészek tovább játszanak, immár addig fognak, míg az utolsó vendég el nem megy, ha kell, hát két napig. Illusztris vendégeknek, illusztris mulatság dukál.*
- Igen. *Válaszol a természet törvényeit érintő megjegyzésre merengőn, mintha ismét gondolatok kerengenének a fejében. Valóban így van. A Rumoson gondolkodik és annak jövőjén, aztán az őrjáraton, aztán a réven, aztán a wegtorenin és a hajóutakon, de a reklám is fontos. Megdörgöli halántékát, közben Cassy kedves hangján csicsereg, s olykor színtelen, mélabús tekintetét vidáman felé fordítja. ~ Pihentető hangja van ennek a lánynak... ~ Gondolja, aztán hirtelen felpillant, hogy pillanatra villanó szeme világát a lány tekintetére fordítsa.*
- Zammiriának? Nem is mondta, hogy ilyen terveid vannak... *A lányra villan a tekintet, immár komolyan, mert a téma is az.*
- Varázsitalok? *A szeme nem távozik a lányéiból, s agytekervényei máris fordulnak kettőt. Azonban Ralas nem lenne Ralas, ha nem máshonnan közelítené meg a kérdést.*
- Miért kezdtél mulatókban dolgozni, Charess? *Kérdezi, s egy hirtelen lendülettel nyúl át a pulton, visszaszerezve saját poharát, meg egy másikat. Önt kedvenc italából, meg a lánynak is, majd felé nyújtja.*
- Egy belefér. *Mosolyodik el.* Nem túl erős, nem kell mind meginnod. A jövőre! *Emeli koccintásra a poharat, nem véletlenül félreérthetően. A kijelentés vonatkozhat a Sellőházra, de akár Charess terveire is.*
*Csak fejét rázza a kijelentésre, el is mosolyodik, nem bánja, ha van társasága.*
- Egyáltalán nem baj, maradj csak, ritkán van alkalmunk beszélgetni. *Egészíti ki gondolatait egy másikkal, mert valóban kevés lehetősége van a személyzettel megbeszélni a teendőkön kívül bármit is. Maydeleinnal tulajdonképpen a felvétele óta nem beszélt, Dreyiaval a tűz óta, Charessel szinte egyáltalán. Csupán az utasítások és a feladatok és nem jó így. A Khult és csapatát tekintve bólint, az ajtóról visszafordul tekintete a lány felé, kissé igazít tartásán, mégsem támaszkodhat egy hölgy előtt így.*
- Zammiria nincs jelenleg a Sellőben, egyéb feladatokat lát el, ami a fejlődésünket szolgálja. Kevés időnk van... egyeztetni. *Majdnem azt mondja, "egymásra", azzal máris buktatta volna az egész szituációt, s az ígéreteket, melyeket korábban tett, a sutba is dobta volna. Arcára nem ül ki a feszültség, s egy pillanat alatt végigszalad rajta, majd a lábán át távozik. Iszik ismét egy kortyot, majd a kiürült poharat becsúsztatja a pulthoz.*
- Ha visszatér, megfontolom a javaslatod. *Bólint.* Mindenféleképpen érdemes volna rá a pillanat, azonban az idő... mint, ahogyan tulajdonképpen sohasem, nem alkalmas. *Rázza meg fejét, s a mosoly kissé szomorúbbá válik.* Valamit, valamiért. *Vonja meg a vállát, majd ismét körbefuttatja tekintetét a vendégkörön, mintha csendesednének egy kicsit. A zenészek tovább játszanak, immár addig fognak, míg az utolsó vendég el nem megy, ha kell, hát két napig. Illusztris vendégeknek, illusztris mulatság dukál.*
- Igen. *Válaszol a természet törvényeit érintő megjegyzésre merengőn, mintha ismét gondolatok kerengenének a fejében. Valóban így van. A Rumoson gondolkodik és annak jövőjén, aztán az őrjáraton, aztán a réven, aztán a wegtorenin és a hajóutakon, de a reklám is fontos. Megdörgöli halántékát, közben Cassy kedves hangján csicsereg, s olykor színtelen, mélabús tekintetét vidáman felé fordítja. ~ Pihentető hangja van ennek a lánynak... ~ Gondolja, aztán hirtelen felpillant, hogy pillanatra villanó szeme világát a lány tekintetére fordítsa.*
- Zammiriának? Nem is mondta, hogy ilyen terveid vannak... *A lányra villan a tekintet, immár komolyan, mert a téma is az.*
- Varázsitalok? *A szeme nem távozik a lányéiból, s agytekervényei máris fordulnak kettőt. Azonban Ralas nem lenne Ralas, ha nem máshonnan közelítené meg a kérdést.*
- Miért kezdtél mulatókban dolgozni, Charess? *Kérdezi, s egy hirtelen lendülettel nyúl át a pulton, visszaszerezve saját poharát, meg egy másikat. Önt kedvenc italából, meg a lánynak is, majd felé nyújtja.*
- Egy belefér. *Mosolyodik el.* Nem túl erős, nem kell mind meginnod. A jövőre! *Emeli koccintásra a poharat, nem véletlenül félreérthetően. A kijelentés vonatkozhat a Sellőházra, de akár Charess terveire is.*
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:03:22
Üzenet elküldve: 2019-09-15 17:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
*Cassy lényegében már el is felejtette a dolgot, sokat számított, hogy a két vezető megbocsátón fordult hozzá. Tulajdonképpen jogos volt a kritika, és épp ez a jó a serénységben, nincs ideje céltalan önmarcangolásra. Csak levonja a tanulságot és megy tovább. Egy kicsit úgy érzi, megzavarja Ralast a gondolkodásban, talán kár volt erősködnie a megszólítással.*
- Bocsánat, uram, nem akartam tolakodó lenni. Ha szeretne egyedül maradni, csak szóljon, és hallgatok!
*Mosolyog rá derülten. A felkapott Ikta-témában azért elindulnak, a visszakérdezésre bólint.*
- Azt hiszem, azért nem olyan súlyos. Már, amennyire meg tudtam állapítani…
*Vallja meg őszintén. Nem akarja lekicsinyelni a dolgot, hiszen tényleg helyben hagyták szegény fiút. Szívesen megkérdezte volna a részleteket is, de úgy tűnt, terhére volna most a beszélgetés. Talán később majd elmondja, és okulhatnak belőle. Tekintete az ajtó felé suhan neki is, örülne, ha tényleg betoppanna a nagyszájú zsoldos, olyan komor volt ma reggel. És valahogy a mulatságon is a végére. Valahogy sosincs idejük néhány szót váltani, pedig még egy mesével is tartozik neki a sivatagi kalandjáról a haramiákkal.*
- Azt hiszem, igaza van, uram. Mint mindig.
*Mosolyog vissza Ralasra. Aztán következnek a remek hírek, amik nagyon meglepik. Nem tudott róla, hogy a Sellőház még nem az övék, mármint Zammiriáé és Ralasé, az üzleti ügyek nem az ő reszortja, legalábbis ez a része. A szolgáltatásokkal már más a helyzet.*
- Oh, akkor ez a nap tényleg ünneplésre méltó! Nem óhajtanak egy elegáns vacsorát ülni Zammiria kisasszonnyal ennek örömére? Hiszen még nem is élvezhették igazán a Sellőház vendégszeretetét.
*Csak egy apró felvetés, nem akar ő kotnyeleskedni. Talán nem is lenne pihentető egy ilyen üzleti vacsora, minimum paravánokkal kellene elbarikádozni az asztalukat, hogy ne zaklassák folyton őket az alkalmazottak és mindenféle érkező. A fejlődésre is bólogat.*
- Bizony így van. A természet rendje, hogy mindennek növekednie kell, különben elsorvad. De ahogy hallottam, számtalan ötletük van talonban, úgy érzem, ilyen veszély nem fenyegeti a Sellőházat.
*Kortyol megint a vízből, s gondol egyet.*
- Tudja… Zammiria kisasszonynak említettem valamit a megbeszélésen a múltkor… persze nem akarom erőltetni, csak... ha már így szóba került...
*Babrálni kezdi a poharat a kezében, egy kicsit zavarban van.*
- Régen… szóval… még azelőtt, hogy mulatókban dolgozni kezdtem volna…
*Alázatosan mosolyogva hagyva, hogy a férfi átforgassa magában a gondolatot, aztán szerényen lesüti a szemeit.*
- Egészen jól értettem a varázsitalokhoz. Persze ez már régen volt.
*Kapja fel a tekintetét.*
- És sok dolog kell hozzá. De talán… talán másképp is hasznára lehetnék a Sellőháznak.
*Cassy lényegében már el is felejtette a dolgot, sokat számított, hogy a két vezető megbocsátón fordult hozzá. Tulajdonképpen jogos volt a kritika, és épp ez a jó a serénységben, nincs ideje céltalan önmarcangolásra. Csak levonja a tanulságot és megy tovább. Egy kicsit úgy érzi, megzavarja Ralast a gondolkodásban, talán kár volt erősködnie a megszólítással.*
- Bocsánat, uram, nem akartam tolakodó lenni. Ha szeretne egyedül maradni, csak szóljon, és hallgatok!
*Mosolyog rá derülten. A felkapott Ikta-témában azért elindulnak, a visszakérdezésre bólint.*
- Azt hiszem, azért nem olyan súlyos. Már, amennyire meg tudtam állapítani…
*Vallja meg őszintén. Nem akarja lekicsinyelni a dolgot, hiszen tényleg helyben hagyták szegény fiút. Szívesen megkérdezte volna a részleteket is, de úgy tűnt, terhére volna most a beszélgetés. Talán később majd elmondja, és okulhatnak belőle. Tekintete az ajtó felé suhan neki is, örülne, ha tényleg betoppanna a nagyszájú zsoldos, olyan komor volt ma reggel. És valahogy a mulatságon is a végére. Valahogy sosincs idejük néhány szót váltani, pedig még egy mesével is tartozik neki a sivatagi kalandjáról a haramiákkal.*
- Azt hiszem, igaza van, uram. Mint mindig.
*Mosolyog vissza Ralasra. Aztán következnek a remek hírek, amik nagyon meglepik. Nem tudott róla, hogy a Sellőház még nem az övék, mármint Zammiriáé és Ralasé, az üzleti ügyek nem az ő reszortja, legalábbis ez a része. A szolgáltatásokkal már más a helyzet.*
- Oh, akkor ez a nap tényleg ünneplésre méltó! Nem óhajtanak egy elegáns vacsorát ülni Zammiria kisasszonnyal ennek örömére? Hiszen még nem is élvezhették igazán a Sellőház vendégszeretetét.
*Csak egy apró felvetés, nem akar ő kotnyeleskedni. Talán nem is lenne pihentető egy ilyen üzleti vacsora, minimum paravánokkal kellene elbarikádozni az asztalukat, hogy ne zaklassák folyton őket az alkalmazottak és mindenféle érkező. A fejlődésre is bólogat.*
- Bizony így van. A természet rendje, hogy mindennek növekednie kell, különben elsorvad. De ahogy hallottam, számtalan ötletük van talonban, úgy érzem, ilyen veszély nem fenyegeti a Sellőházat.
*Kortyol megint a vízből, s gondol egyet.*
- Tudja… Zammiria kisasszonynak említettem valamit a megbeszélésen a múltkor… persze nem akarom erőltetni, csak... ha már így szóba került...
*Babrálni kezdi a poharat a kezében, egy kicsit zavarban van.*
- Régen… szóval… még azelőtt, hogy mulatókban dolgozni kezdtem volna…
*Alázatosan mosolyogva hagyva, hogy a férfi átforgassa magában a gondolatot, aztán szerényen lesüti a szemeit.*
- Egészen jól értettem a varázsitalokhoz. Persze ez már régen volt.
*Kapja fel a tekintetét.*
- És sok dolog kell hozzá. De talán… talán másképp is hasznára lehetnék a Sellőháznak.
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:45:43
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:45:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Cassy, Ralas//
*Jótékonyan mosolyogva biccent a dicséretre is, bár úgy érzi nem szolgált rá, aztán pedig a távozásra, hiszen sok a vendég. Nem engedhető meg, hogy vele foglalkozzanak és igazából nem is azért van itt. Cassy azonban tudja a dolgát, s felesleges erre felhívni a figyelmét. Egy kicsit a korábbit is megbánta már, de kemény kézzel kell fognia a gyeplőt, különben könnyen kiszalad a lábuk alól a talaj. Ismét kortyol egyet, könnyen kiszárad a szája mostanában, persze valójában azért, mert jelenleg inkább beszélgetésre használja és nem másra, ez kissé szokatlan. Emlékei között él még, az összegyűrt lepedők, a hevesen sikolyok, a magasztos igenek, s persze olykor a sértett ügyfelek is, amikor éppen nem úgy teljesített. Kicsit ez a világ is olyan, csak több a sértődés, mert ehhez annyira még talán nem ért. Összeszalad a szemöldöke az emlékek hatására. Ó, hányszor indult el éjjel otthonából, hogy a Sellő egyik olcsóbb szobájában elégítsen ki minden vágyat, mire épp szükség volt, ha kellett állva, ha kellett, akkor fekve, erőltetett mosollyal. Megvolt persze a varázsa. Úgy az első hetvennek, aztán már inkább csak a kötelesség, főként, hogy a kedvére ritkán tettek, hisz valójában ő volt, akinek ez a dolga. Rég volt, mintha meg sem történt volna.*
- Hmmm? Ja, igen. *Merengéséből a lágyan idelibbenő Charess zökkenti ki, aki felé méla mosollyal és kicsit zavart tekintettel fordul.*
- Igen, veszélyes hely. *Néz elgondolkodva a sötételf felé, aki látszólag távozik, szobát rendelt magának.* Elagyabugyálták? *Biccent felé, majd Cassyhez fordul, immár újra itt van a jelenben.*
- Vigyáznak magukra, s ha kell erősek, azért remélem túlzásba nem viszik. *Pillant az ajtó felé, mintha onnan várná, hogy bármelyik pillanatban belépnek.* Ne aggódj. *Mosolyog aztán Cassyre.*
- A Rollen ügy ezennel lezártnak tekinthető, kifizettük őket, s a Sellő végérvényesen már a miénk Zammiriával. *Csillagokat csal szemébe az öröm, még mindig.*
- Most már csak meg kell tartani és továbbfejlődni. Ha a fejlődés megáll, megáll a Sellő is. Forgatni kell a tőkét és új és új vágyaknak megfelelni. *Még, ha ezek a vágyak elsősorban még az övéi, de meggyőződése, hogy hamarosan mindenki azt kívánja majd, hogy a Sellőház ragyogjon, szebben, mint régi megkopott fénye volt.*
*Jótékonyan mosolyogva biccent a dicséretre is, bár úgy érzi nem szolgált rá, aztán pedig a távozásra, hiszen sok a vendég. Nem engedhető meg, hogy vele foglalkozzanak és igazából nem is azért van itt. Cassy azonban tudja a dolgát, s felesleges erre felhívni a figyelmét. Egy kicsit a korábbit is megbánta már, de kemény kézzel kell fognia a gyeplőt, különben könnyen kiszalad a lábuk alól a talaj. Ismét kortyol egyet, könnyen kiszárad a szája mostanában, persze valójában azért, mert jelenleg inkább beszélgetésre használja és nem másra, ez kissé szokatlan. Emlékei között él még, az összegyűrt lepedők, a hevesen sikolyok, a magasztos igenek, s persze olykor a sértett ügyfelek is, amikor éppen nem úgy teljesített. Kicsit ez a világ is olyan, csak több a sértődés, mert ehhez annyira még talán nem ért. Összeszalad a szemöldöke az emlékek hatására. Ó, hányszor indult el éjjel otthonából, hogy a Sellő egyik olcsóbb szobájában elégítsen ki minden vágyat, mire épp szükség volt, ha kellett állva, ha kellett, akkor fekve, erőltetett mosollyal. Megvolt persze a varázsa. Úgy az első hetvennek, aztán már inkább csak a kötelesség, főként, hogy a kedvére ritkán tettek, hisz valójában ő volt, akinek ez a dolga. Rég volt, mintha meg sem történt volna.*
- Hmmm? Ja, igen. *Merengéséből a lágyan idelibbenő Charess zökkenti ki, aki felé méla mosollyal és kicsit zavart tekintettel fordul.*
- Igen, veszélyes hely. *Néz elgondolkodva a sötételf felé, aki látszólag távozik, szobát rendelt magának.* Elagyabugyálták? *Biccent felé, majd Cassyhez fordul, immár újra itt van a jelenben.*
- Vigyáznak magukra, s ha kell erősek, azért remélem túlzásba nem viszik. *Pillant az ajtó felé, mintha onnan várná, hogy bármelyik pillanatban belépnek.* Ne aggódj. *Mosolyog aztán Cassyre.*
- A Rollen ügy ezennel lezártnak tekinthető, kifizettük őket, s a Sellő végérvényesen már a miénk Zammiriával. *Csillagokat csal szemébe az öröm, még mindig.*
- Most már csak meg kell tartani és továbbfejlődni. Ha a fejlődés megáll, megáll a Sellő is. Forgatni kell a tőkét és új és új vágyaknak megfelelni. *Még, ha ezek a vágyak elsősorban még az övéi, de meggyőződése, hogy hamarosan mindenki azt kívánja majd, hogy a Sellőház ragyogjon, szebben, mint régi megkopott fénye volt.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:32:53
Üzenet elküldve: 2019-09-15 13:32:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
*Úgy fest, a férfit nem igazán zavarja a szégyenlős megnyilvánulása, sőt talán még tetszik is neki a szende takargatás. Mondhatná neki, hogy ez is csak a játék része, hogy a vendég jobban nyeregben érezhesse magát, azonban ez egyáltalán nem igaz és a férfi meg is előzi egy számára igen meglepő kérdéssel. Persze ez egészen érthető, a látottak fényében. A simogatás igazán figyelmes dolog a férfi részéről, bár talán az többet segítene, ha átölelte volna, így olyan személytelen marad a dolog. Talán nem is baj.*
-Persze, voltam már. *Néz fel a másikra és valóban nem is hazudik, csak éppen nem igazán volt egy felemelő és élvezetes pillanat. Miután pedig a vendég elterült a forró vízben, ő is bemászik a kefével és a szappannal együtt.*
-Nagyon kedves tőled, hogy vigyázol rám. De ez alatt pontosan mit kell érteni? *Ül le vele szemben a sarkaira a vízben, majd a szappannal jól beborítja a kefét.*
-Ha megfordulnál, akkor kezdeném a hátad lecsutakolásával, így megfelel? *Néz a másikra.*
*Úgy fest, a férfit nem igazán zavarja a szégyenlős megnyilvánulása, sőt talán még tetszik is neki a szende takargatás. Mondhatná neki, hogy ez is csak a játék része, hogy a vendég jobban nyeregben érezhesse magát, azonban ez egyáltalán nem igaz és a férfi meg is előzi egy számára igen meglepő kérdéssel. Persze ez egészen érthető, a látottak fényében. A simogatás igazán figyelmes dolog a férfi részéről, bár talán az többet segítene, ha átölelte volna, így olyan személytelen marad a dolog. Talán nem is baj.*
-Persze, voltam már. *Néz fel a másikra és valóban nem is hazudik, csak éppen nem igazán volt egy felemelő és élvezetes pillanat. Miután pedig a vendég elterült a forró vízben, ő is bemászik a kefével és a szappannal együtt.*
-Nagyon kedves tőled, hogy vigyázol rám. De ez alatt pontosan mit kell érteni? *Ül le vele szemben a sarkaira a vízben, majd a szappannal jól beborítja a kefét.*
-Ha megfordulnál, akkor kezdeném a hátad lecsutakolásával, így megfelel? *Néz a másikra.*
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-15 12:13:38
Üzenet elküldve: 2019-09-15 12:13:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys & Ambroggio//
*Daesys megjegyzésére ismét végigméri a férfi ruházatát, ami kétségkívül drágább és finomabb anyagú, mint a két nőn viselt darabok összessége. *
- Csinos, csinos, bár férfiként nem biztos, hogy erre a jelzőre utaznék.
*A megrendelt szesz erős aromája alapján sajnos nem tud nem egyetérteni a zsenge kisasszonyos megjegyzéssel. Legalábbis, ha magára gondol. Abban szinte teljesen biztos, hogy Daesysnek nem ártana az ital. Legalábbis egy vagy kettő még biztosan nem. Viszont magában egyáltalán nem bízik ilyen szempontból, hisz már a rumot is nehézkesen kortyolja. Inkább borhoz szokott, de ezt semmiképpen nem vallaná be egyik személynek sem a társaságban. Előbb-utóbb sajnos úgyis rá fognak jönni, mert nem lesz képes tartani a tempót. Az intéző egyértelműen simlis jelenléte viszont éppen ennek a gondolatnak a nyomán felébreszt egy enyhén figyelmeztető belső hangot, mely arra készteti, hogy a közeljövőben inkább előbb tagadja meg az újabb ital ígéretét, mint hogy utóbb megbánja. Nem igazán volt még szerencséje hasonlóan „dörzsölt” kisugárzású férfihoz – esetleg apja tárgyalóasztala mellett, a mostanihoz képest nagyban más minőségben -, így azt sem tudja mire számíthat tőle, mindenesetre nem hat rá kifejezetten megnyugtatóan a jelenléte, de egyelőre nem is érzi magát rosszul tőle. Apró biccentéssel, s halvány mosollyal nyugtázza, hogy a választás joga az övék, de nem szól. Jelenleg bőven megvan a kezében melegedő rumos pohárral.*
*Egyáltalán nem bánja, hogy átvitt értelemben egy kicsit hátrébb lépett, hagyva a másik kettőt társalogni. Daesysnek láthatóan természetes eleme a csipkelődés, Anlendra pedig egy cseppet sem érez késztetést, hogy „versenybe” szálljon, hisz tőle nem hatna ilyen autentikusan. Lassan kortyolgatja a maradék rumot, megfigyelő pályára teszi magát, s csendben hallgatja a férfi válaszát a foglalkozására vonatkozó kérdésre. Miközben Ambroggio az ételrendeléssel vacakol, Anlendrának nem kerüli el figyelmét vizslató tekintete. Szinte biztos benne, hogy Daesyst kevésbé érinti kellemetlenül a dolog, hisz Ambroggio valószínűleg játékfigura azokhoz az alakokhoz képest, akikkel erre-arra összefújta már a szél. Anlendra viszont természetes mozdulattal, keresztbe fonja nem túl nagyra nőtt, ám annál formásabb mellei előtt karját, és egy hangyányit arrébb húzódik.
Bár nem találkoztak az elmúlt években, de Daesyssel való ismeretsége alatt teljesen világossá vált számára, hogy vörös barátnője nem tud ellenállni a diszkrét fordított pszichológiának, ami általában szinte minden kihívást övez. Ő a maga részéről biztosan nem nyúl az italhoz. *
- Én nem kívánom kiégetni a belső szerveimet, szóval ezt a kört kihagyom a születésnapos javára.
* Az utolsó árválkodó italt ünnepélyesen megemeli, Daesys felé tolja egy cseppet, s közben barna tekintetét Ambroggio zöld íriszére függeszti. A férfi nyugodtan lecsaphat az italra, ha úgy tartja kedve, hisz eredetileg saját testének, lellének, szívének szánta, vagy mi. Viszont Anlendra abban szinte biztos, hogy a férfi inkább itatja vágya hirtelen talált tárgyait, minthogy akadékoskodjon ilyesmin.*
*Daesys megjegyzésére ismét végigméri a férfi ruházatát, ami kétségkívül drágább és finomabb anyagú, mint a két nőn viselt darabok összessége. *
- Csinos, csinos, bár férfiként nem biztos, hogy erre a jelzőre utaznék.
*A megrendelt szesz erős aromája alapján sajnos nem tud nem egyetérteni a zsenge kisasszonyos megjegyzéssel. Legalábbis, ha magára gondol. Abban szinte teljesen biztos, hogy Daesysnek nem ártana az ital. Legalábbis egy vagy kettő még biztosan nem. Viszont magában egyáltalán nem bízik ilyen szempontból, hisz már a rumot is nehézkesen kortyolja. Inkább borhoz szokott, de ezt semmiképpen nem vallaná be egyik személynek sem a társaságban. Előbb-utóbb sajnos úgyis rá fognak jönni, mert nem lesz képes tartani a tempót. Az intéző egyértelműen simlis jelenléte viszont éppen ennek a gondolatnak a nyomán felébreszt egy enyhén figyelmeztető belső hangot, mely arra készteti, hogy a közeljövőben inkább előbb tagadja meg az újabb ital ígéretét, mint hogy utóbb megbánja. Nem igazán volt még szerencséje hasonlóan „dörzsölt” kisugárzású férfihoz – esetleg apja tárgyalóasztala mellett, a mostanihoz képest nagyban más minőségben -, így azt sem tudja mire számíthat tőle, mindenesetre nem hat rá kifejezetten megnyugtatóan a jelenléte, de egyelőre nem is érzi magát rosszul tőle. Apró biccentéssel, s halvány mosollyal nyugtázza, hogy a választás joga az övék, de nem szól. Jelenleg bőven megvan a kezében melegedő rumos pohárral.*
*Egyáltalán nem bánja, hogy átvitt értelemben egy kicsit hátrébb lépett, hagyva a másik kettőt társalogni. Daesysnek láthatóan természetes eleme a csipkelődés, Anlendra pedig egy cseppet sem érez késztetést, hogy „versenybe” szálljon, hisz tőle nem hatna ilyen autentikusan. Lassan kortyolgatja a maradék rumot, megfigyelő pályára teszi magát, s csendben hallgatja a férfi válaszát a foglalkozására vonatkozó kérdésre. Miközben Ambroggio az ételrendeléssel vacakol, Anlendrának nem kerüli el figyelmét vizslató tekintete. Szinte biztos benne, hogy Daesyst kevésbé érinti kellemetlenül a dolog, hisz Ambroggio valószínűleg játékfigura azokhoz az alakokhoz képest, akikkel erre-arra összefújta már a szél. Anlendra viszont természetes mozdulattal, keresztbe fonja nem túl nagyra nőtt, ám annál formásabb mellei előtt karját, és egy hangyányit arrébb húzódik.
Bár nem találkoztak az elmúlt években, de Daesyssel való ismeretsége alatt teljesen világossá vált számára, hogy vörös barátnője nem tud ellenállni a diszkrét fordított pszichológiának, ami általában szinte minden kihívást övez. Ő a maga részéről biztosan nem nyúl az italhoz. *
- Én nem kívánom kiégetni a belső szerveimet, szóval ezt a kört kihagyom a születésnapos javára.
* Az utolsó árválkodó italt ünnepélyesen megemeli, Daesys felé tolja egy cseppet, s közben barna tekintetét Ambroggio zöld íriszére függeszti. A férfi nyugodtan lecsaphat az italra, ha úgy tartja kedve, hisz eredetileg saját testének, lellének, szívének szánta, vagy mi. Viszont Anlendra abban szinte biztos, hogy a férfi inkább itatja vágya hirtelen talált tárgyait, minthogy akadékoskodjon ilyesmin.*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 22:01:42
Üzenet elküldve: 2019-09-14 22:01:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ikta Crouren//
- Borzasztó...
*Csóválja a fejét hitetlenül. No persze nem a történet valódiságában kételkedik, hanem azon szörnyűlködik, hogy ennyire rosszindulatú bandák tanyázhatnak a közelben.*
- Akkor még szerencse, hogy ilyen könnyű sebbel megmenekültél.
*Ezen a ponton elbizonytalanodhatna, hiszen a fiú kicsit csenevész ahhoz, hogy három haramiával szemben így megússza, dehát egyrészt nem vizsgálta meg alaposan, másfelől talán akkor sem mondana mást, hiszen nem lenne célja lerombolni a fiú büszkeségét. Amint Ikta hárítja a sajnálkozást, kedvesen rámosolyog.*
- Jól van, édes, pihenj csak a szoba kényelmében, itt biztonságban vagy.
*A ruhákat küldhette volna mosásra is, de Cassynek sem jutott eszébe szólni neki. Mosolya elkíséri egy darabon az emeletre távozó fiút, aztán eltünteti az összepiszkolt és -vérzett eszközöket. Tölt magának egy pohár vizet és visszatér Ralashoz.*
- Most mondja meg, mik vannak!
*Csóválja megint a fejét.*
- Kész szerencse, hogy Önök úgy döntöttek, kiterjesztik a védelmet járőrözéssel. Jaj, remélem, Reyraa és Khul nem kerülnek bajba!
*Kapja a mellkasához a kezét. Az aggódást legyűrve aztán hamarosan visszatér korábbi témájukhoz.*
- Azt hiszem, épp belekezdett, hogy elmesélje, mi történt Rollen úrral és kompániájával. Volna kedve folytatni?
*Belekortyol a vízbe, és a poharat a kezében tartva várakozón figyel.*
- Borzasztó...
*Csóválja a fejét hitetlenül. No persze nem a történet valódiságában kételkedik, hanem azon szörnyűlködik, hogy ennyire rosszindulatú bandák tanyázhatnak a közelben.*
- Akkor még szerencse, hogy ilyen könnyű sebbel megmenekültél.
*Ezen a ponton elbizonytalanodhatna, hiszen a fiú kicsit csenevész ahhoz, hogy három haramiával szemben így megússza, dehát egyrészt nem vizsgálta meg alaposan, másfelől talán akkor sem mondana mást, hiszen nem lenne célja lerombolni a fiú büszkeségét. Amint Ikta hárítja a sajnálkozást, kedvesen rámosolyog.*
- Jól van, édes, pihenj csak a szoba kényelmében, itt biztonságban vagy.
*A ruhákat küldhette volna mosásra is, de Cassynek sem jutott eszébe szólni neki. Mosolya elkíséri egy darabon az emeletre távozó fiút, aztán eltünteti az összepiszkolt és -vérzett eszközöket. Tölt magának egy pohár vizet és visszatér Ralashoz.*
- Most mondja meg, mik vannak!
*Csóválja megint a fejét.*
- Kész szerencse, hogy Önök úgy döntöttek, kiterjesztik a védelmet járőrözéssel. Jaj, remélem, Reyraa és Khul nem kerülnek bajba!
*Kapja a mellkasához a kezét. Az aggódást legyűrve aztán hamarosan visszatér korábbi témájukhoz.*
- Azt hiszem, épp belekezdett, hogy elmesélje, mi történt Rollen úrral és kompániájával. Volna kedve folytatni?
*Belekortyol a vízbe, és a poharat a kezében tartva várakozón figyel.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 20:58:04
Üzenet elküldve: 2019-09-14 20:58:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Újabb huncut vigyor jelenik meg Torskel arcán, amikor a szégyellős Welly igyekszik takargatni a bájait.*
- Én is örvendek a szerencsének!*-majd megsimogatja a lány fedetlen vállát.*
- Voltál már férfival, vagy ez az első alkalmad?*-kérdez rá direktbe, hiszen Torskel tapasztalt férfi, nem zavartatja különösebben magát.*
- Vigyázok rád, nem kell félned.*-és be is fekszik a forró vizes dézsába. Kicsit felszisszen a melegtől, de jólesik neki. A szemeit becsukja, hogy partnere ne zavartassa magát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Újabb huncut vigyor jelenik meg Torskel arcán, amikor a szégyellős Welly igyekszik takargatni a bájait.*
- Én is örvendek a szerencsének!*-majd megsimogatja a lány fedetlen vállát.*
- Voltál már férfival, vagy ez az első alkalmad?*-kérdez rá direktbe, hiszen Torskel tapasztalt férfi, nem zavartatja különösebben magát.*
- Vigyázok rád, nem kell félned.*-és be is fekszik a forró vizes dézsába. Kicsit felszisszen a melegtől, de jólesik neki. A szemeit becsukja, hogy partnere ne zavartassa magát.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 20:12:40
Üzenet elküldve: 2019-09-14 20:12:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress//
*Egyszerűen csak legyint egyet.*
- Semmiség volt. Ha egyenként jönnek könnyűszerrel legyőzőm őket. Kettesével izzadósabb, de nem probléma. Hárman talán fej-fej mellett lett volna, ha a harmadik nem lesből támad.
*Hátha szerez az elfnél néhány jó pontot.*
- Nem kell sajnálni. Nem puha fából faragtak, hanem kemény mamutfenyőből. Ez csak szúnyog csípés, semmi több.
*Átveszi a kulcsokat. Nem tudja mikor lesz haszna ilyesmi kapcsolatoknak, de talán később hoznak valamit.*
- Ne fáradjon kedves! Egy mosdásra elegendő bőven tökéletes lesz.
*Az edény viszontlátja a kendőt, Ikta pedig elhagyja az egy fős személyzetet. Néhány lépés és pihe-puha ágyikóban töltheti a hazugok álmát.*
//Emeleten a szobájában//
*Betér a szobájába, lerángatja magáról a ruháit, csak utána jut eszébe becsukni az ajtót. Koppan az ajtó, forog a kulcs, kattan a zár. Neki esik a ruháit a mosdásnyi vízben patyolat tisztára súrolni. Valószínűleg nem lesz sokáig lehetősége egy újabbra. Kiteregeti a csepegő textileket mindenhova, szárítsa nyugodtan a levegő. Születésekor kapott ruhában bevetődik az ágyba azzal a tudattal, hogy nincs semmi más feladata.*
*Egyszerűen csak legyint egyet.*
- Semmiség volt. Ha egyenként jönnek könnyűszerrel legyőzőm őket. Kettesével izzadósabb, de nem probléma. Hárman talán fej-fej mellett lett volna, ha a harmadik nem lesből támad.
*Hátha szerez az elfnél néhány jó pontot.*
- Nem kell sajnálni. Nem puha fából faragtak, hanem kemény mamutfenyőből. Ez csak szúnyog csípés, semmi több.
*Átveszi a kulcsokat. Nem tudja mikor lesz haszna ilyesmi kapcsolatoknak, de talán később hoznak valamit.*
- Ne fáradjon kedves! Egy mosdásra elegendő bőven tökéletes lesz.
*Az edény viszontlátja a kendőt, Ikta pedig elhagyja az egy fős személyzetet. Néhány lépés és pihe-puha ágyikóban töltheti a hazugok álmát.*
//Emeleten a szobájában//
*Betér a szobájába, lerángatja magáról a ruháit, csak utána jut eszébe becsukni az ajtót. Koppan az ajtó, forog a kulcs, kattan a zár. Neki esik a ruháit a mosdásnyi vízben patyolat tisztára súrolni. Valószínűleg nem lesz sokáig lehetősége egy újabbra. Kiteregeti a csepegő textileket mindenhova, szárítsa nyugodtan a levegő. Születésekor kapott ruhában bevetődik az ágyba azzal a tudattal, hogy nincs semmi más feladata.*
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 17:52:05
Üzenet elküldve: 2019-09-14 17:52:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ikta Crouren//
*Szelíd mosollyal bólint javaslata visszautasításán, de természetesen nem erősködik, Ralas el tudja dönteni maga, hogy mikor kíván étkezni, neki elég, hogy eszébe juttathatta, olykor gondoljon saját igényeire is a sok munka mellett. A visszakérdezésre szélesedik a mosolya.*
- Ez semmiség ahhoz képest, amennyit Ön dolgozik! És különben is szeretem, ha van mit csinálni.
*Valóban így van. Mondhatni, a teendők tartják lendületben és jó kedélyben, attól szenvedne igazán, ha tétlenül kellene tengetnie napjait, és lenne ideje a kártékony gondolatokra, mik idővel keserűséghez vezethetnének. Ha nincs ideje, nincs ereje ezeket forgatni magában, könnyű könnyednek maradni és mosolyogni mindenkire. Amint Ralas beszélni kezd a mai napi felforgató eseményről, szinte csüngeni kezd szavain, hiszen elég felkavaró élmény volt ez sokak számára. Ám Ikta felbukkanása megakasztja a beszélgetést, s a folytatás kölcsönös ígéretével elfordulva teljes figyelmét a fiúnak szenteli. Elkerekednek szemei.*
- Hárman támadtak meg? Itt a közelben? Igazán sajnálom! Remélem, nem sebesültél meg komolyabban.
*Miközben a kérést teljesíti, megpróbálja a ruházatából megállapítani, vajon lehet-e súlyosabb sérülése. A kérdésre bólint egy együttérző mosollyal.*
- Természetesen. És törölközőt is találsz fent. Ha szeretnéd, rendelhetsz dézsás fürdőt a szobába, vagy igénybe veheted a fürdőházat. A mosdótál csak mosakodásra elég.
*Szelíd mosollyal bólint javaslata visszautasításán, de természetesen nem erősködik, Ralas el tudja dönteni maga, hogy mikor kíván étkezni, neki elég, hogy eszébe juttathatta, olykor gondoljon saját igényeire is a sok munka mellett. A visszakérdezésre szélesedik a mosolya.*
- Ez semmiség ahhoz képest, amennyit Ön dolgozik! És különben is szeretem, ha van mit csinálni.
*Valóban így van. Mondhatni, a teendők tartják lendületben és jó kedélyben, attól szenvedne igazán, ha tétlenül kellene tengetnie napjait, és lenne ideje a kártékony gondolatokra, mik idővel keserűséghez vezethetnének. Ha nincs ideje, nincs ereje ezeket forgatni magában, könnyű könnyednek maradni és mosolyogni mindenkire. Amint Ralas beszélni kezd a mai napi felforgató eseményről, szinte csüngeni kezd szavain, hiszen elég felkavaró élmény volt ez sokak számára. Ám Ikta felbukkanása megakasztja a beszélgetést, s a folytatás kölcsönös ígéretével elfordulva teljes figyelmét a fiúnak szenteli. Elkerekednek szemei.*
- Hárman támadtak meg? Itt a közelben? Igazán sajnálom! Remélem, nem sebesültél meg komolyabban.
*Miközben a kérést teljesíti, megpróbálja a ruházatából megállapítani, vajon lehet-e súlyosabb sérülése. A kérdésre bólint egy együttérző mosollyal.*
- Természetesen. És törölközőt is találsz fent. Ha szeretnéd, rendelhetsz dézsás fürdőt a szobába, vagy igénybe veheted a fürdőházat. A mosdótál csak mosakodásra elég.
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:47:48
Üzenet elküldve: 2019-09-14 14:47:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Főleg Torskel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a kicsomagolás felettébb lassan megyeget csak, mivel, ahogy felülről minden ruha lekerül, a nő ad magának egy kis időt, hogy szemrevételezze a végeredményt. A tetoválás különösen odavonzza a tekintetet, kezével végig is simít azon a karon, de kétséges, hogy csupán csak a különleges bőrfestés miatt. A férfi akár bóknak is veheti, hogy mennyit elvacakol néhány ruhadarab lefejtésével, mert régen látott már ilyen közelről ennyire szemet gyönyörködtető izomzatot. ~Nem is rossz, egyáltalán nem. ~ Viszont a vendég nem igazán fejt ki óhajt, így most már a nadrág következik. Nagy levegőt vesz és nekilát lefejteni róla. ~Azt hittem, ezt mindig a férfiak kezelik maguknak. Essünk túl rajta. ~ Nem gondolta, hogy ilyen macerás ez az egész. Kezével leoldja az övet a nadrágról, aztán vesződik egy kicsit a gombbal is, de végül minden lekerül és Torskel ott áll előtte anyaszült meztelenül. Csak egy pillanatra néz le ismét, máris elönti a pír az arcát, szinte lángol, úgy festhet, mint, aki még soha se látott fedetlen ágyékot. ~Szedd már össze magad! Nem is néz ki annyira jól! De már kezd izgatott lenni, ahogy látom… ~ Húz egy leplező mosolyt az arcára, bár érzi, majd meggyullad, így gyorsan elkapja a tekintetét és valamilyen semleges felületen pihenteti tovább, amit a vendég is könnyen észrevehet.*
-Csak egy kicsit meleg van idebent, a sok gőz… *Magyarázkodik, majd a tenyerével próbálja az orcáit hűteni, nem sok sikerrel. Közben odalép a férfi és szépen óvatosan megszabadítja minden, véleménye szerint felesleges ruharabtól. Azaz egy huncut anyagdarab nem sok, annyi sem fedi már a nőt. Mikor a ruha lekerül róla, ösztönösen emeli a karjait keblei elé, takarásul, amint pedig az alsónadrág zsinórjait a férfi megoldja és szabadon esik a padlóra, szinte magától rándulnak egymáshoz a combjai.*
-Welly vagyok, nagyon örülök… Torskel.*Bukik ki a száján a bemutatkozás és már rándulna is előre a keze, kézszorításra, de a mozdulat csírájában elfojtásra kerül, mert akkor mi takarná a szégyenlős rózsákat, meg aztán talán a sellőknél nem is így szokás.*
-Csa..csak utánad. Esetleg van valami kimondott kérésed? Óhaj? Elképzelés? *Mutat a dézsára, majd még keres egy szappant, meg egy kefét, ahogy azt a lányoktól látta és gyorsan követi a vendéget, ha az készségesen bemászik, hogy minél hamarabb fedhessék el a narancsolajjal meglocsolt habok mezítelen testét. Reméli azért, hogy a férfi mutat némi utat vágyai labirintusában, mert magától nagyon bizonytalan, hogy merre is induljon el.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ez a kicsomagolás felettébb lassan megyeget csak, mivel, ahogy felülről minden ruha lekerül, a nő ad magának egy kis időt, hogy szemrevételezze a végeredményt. A tetoválás különösen odavonzza a tekintetet, kezével végig is simít azon a karon, de kétséges, hogy csupán csak a különleges bőrfestés miatt. A férfi akár bóknak is veheti, hogy mennyit elvacakol néhány ruhadarab lefejtésével, mert régen látott már ilyen közelről ennyire szemet gyönyörködtető izomzatot. ~Nem is rossz, egyáltalán nem. ~ Viszont a vendég nem igazán fejt ki óhajt, így most már a nadrág következik. Nagy levegőt vesz és nekilát lefejteni róla. ~Azt hittem, ezt mindig a férfiak kezelik maguknak. Essünk túl rajta. ~ Nem gondolta, hogy ilyen macerás ez az egész. Kezével leoldja az övet a nadrágról, aztán vesződik egy kicsit a gombbal is, de végül minden lekerül és Torskel ott áll előtte anyaszült meztelenül. Csak egy pillanatra néz le ismét, máris elönti a pír az arcát, szinte lángol, úgy festhet, mint, aki még soha se látott fedetlen ágyékot. ~Szedd már össze magad! Nem is néz ki annyira jól! De már kezd izgatott lenni, ahogy látom… ~ Húz egy leplező mosolyt az arcára, bár érzi, majd meggyullad, így gyorsan elkapja a tekintetét és valamilyen semleges felületen pihenteti tovább, amit a vendég is könnyen észrevehet.*
-Csak egy kicsit meleg van idebent, a sok gőz… *Magyarázkodik, majd a tenyerével próbálja az orcáit hűteni, nem sok sikerrel. Közben odalép a férfi és szépen óvatosan megszabadítja minden, véleménye szerint felesleges ruharabtól. Azaz egy huncut anyagdarab nem sok, annyi sem fedi már a nőt. Mikor a ruha lekerül róla, ösztönösen emeli a karjait keblei elé, takarásul, amint pedig az alsónadrág zsinórjait a férfi megoldja és szabadon esik a padlóra, szinte magától rándulnak egymáshoz a combjai.*
-Welly vagyok, nagyon örülök… Torskel.*Bukik ki a száján a bemutatkozás és már rándulna is előre a keze, kézszorításra, de a mozdulat csírájában elfojtásra kerül, mert akkor mi takarná a szégyenlős rózsákat, meg aztán talán a sellőknél nem is így szokás.*
-Csa..csak utánad. Esetleg van valami kimondott kérésed? Óhaj? Elképzelés? *Mutat a dézsára, majd még keres egy szappant, meg egy kefét, ahogy azt a lányoktól látta és gyorsan követi a vendéget, ha az készségesen bemászik, hogy minél hamarabb fedhessék el a narancsolajjal meglocsolt habok mezítelen testét. Reméli azért, hogy a férfi mutat némi utat vágyai labirintusában, mert magától nagyon bizonytalan, hogy merre is induljon el.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063