// Fejvadászok //
*Amikor még két órával ezelőtt a átszelte a Kikötőt elrejtő erdőséget, nem azt gondolta hogy egy ilyen helyen fog megszállni. De miután hiábavalóan körözgette a labirintusszerű sikátorokat annak reményében, hogy a három ismerős alak közül az egyikre, netalán egy felismerhető kocsmára bukkan, már elkezdett aggódni, hogy az éjszaka lakosainak hamarosan feltűnik a magányosan, eltévedten vándorló ork, úgyhogy akárhol is, de valahol meg kell húznia magát. És e gyönyörűen szembeötlő épülettel szemben megállva Ukromnak már nem nagyon volt kedve többet olvasgatni vagy körülnézni. Amint hunyorogva fölfedezi, hogy az impozáns udvaron túl alvásra is használható szobákat is rejt a sötétség, nem kellett sokat győzködnie magát, holt töltse az éjszaka további részét.
Így nyikorgott tehát a Sellőház bejárati ajtaja a késő este, ahogy Ukrom az időhöz alkalmazkodva minél kevesebb zajt csapva lép be, csuk ajtót, pislog körül ebben az új, ismeretlen vendéglátó körben, majd megcélozza a bársonyszékek egyikét. Minden bizonnyal a pult lesz a következő lépése, de most egy percre megpihen.
A felháborítóan kényelmes ülőalkalmatosságba belesüppedve egyhamar elfogja az álmosság és a kényszer, hogy az asztalon elterülve hunyja le a szemét, de ezt elhessegetve, morogva felrántja asztalára utazótáskáját, és elővesz belőle egy adag hidegételt, egy félig megkezdett csirkemellet, kenyeret, és vizet. Békésen majszolva élvezi a csöndet és a tényt, hogy most egy darabig nem kell szemet növesszen a tarkóján. Bársonyzöldre festett lemezértje, amiért majdnem egy teljes napot elvesztegetett, már feladatra készen díszeleg rajta, sisakja pedig zsákjában.*
~ Az a három hol lehet... ~ *Nem kicsi helynek vélte a Kikötőt, de nem is olyan nagynak. Ha nem találta őket az utcán, akkor valamelyik bódéban helyezkedhettek el, hozzá hasonlóan. De már nincs ideje, és ha be akarja vallani, energiája még többet járkálni.
Hamar befejezi szerény vacsoráját, és a széken elnyúlva, komor tekintettel nézi a plafont. Nem hiszi, hogy most innia kéne.*