//Anlendra, Daesys, Ambroggio, Ralas, Zammiria//
//Érintőlegesen Yeza, Komblard, Frädricus, Torskel, Darelld, Wellyradona//
*Miközben a döntésre várakozik és végzi az egyeztetést, számos dolog történik a háttérben. Feszülten figyeli az elősereglő fegyvereseket, de látva, hogy mind elvonulnak szép rendben, hatalmas megkönnyebbülést érez. Zammiria felé bólint, mikor az ajándékcsomag felől „érdeklődik”, örül, hogy előre vette a dolgot, mert nem készült volna el másképp. Kellemes ötletnek találja, hogy Ralas előhívja a zenészeket, mielőtt a vezetők félrevonulnak a pulthoz mosollyal az arcukon. Úgy tűnik, ünnepelnek valamit. Ez jó jel. Yeza kiléte rejtve marad előtte, ahogy kívánja, de azért látja, hogy valaki titokzatosan érkezik, majd távozik. A szakállasok némi feszültség közepette elvonulnak az emeletre, így kissé megfogyatkozik a munkája. Látja, hogy Torskel int, ám szerencsére Darelld ott terem, s úgy tűnik, lányokat is felvonultat a férfi számára, így efelől is megnyugszik. Torskel vacsorája szintén feltálalásra kerül, jó tudni, hogy Wellyradonát a segítségére küldték, még fiatal az idő.
Figyelmének legnagyobb része persze a két nőé, el-elkalandozó tekintetét igyekszik akkorra időzíteni, amikor épp nem udvariatlanság, és akkor is csak egy-egy pillanatra, ahogy már megszokta az évek alatt. Élénk figyelemmel hallgatja Anlendra rendelését, vele különösen könnyű szemkontaktust tartania, hiszen szemei nagyon kifejezőnek tűnnek számára. Minden tételnél bólint, a fizetséget pedig átveszi, és kedves mosollyal válaszol.*
- Köszönöm, remek választás!
*Tekintete aztán Daesysre vándorol. Nála egyszer odaugrik pillantása a különös hajszínre, de aztán visszatér. Mikor a nő azt említi, hogy születésnapja van, Cassy szeme felcsillan.*
- Ez csodálatos, sok boldogságot kívánok! Ez esetben a desszertet ajándékba adjuk ennél az asztalnál.
*Rákacsint. Amint a nő mondani kezdené, hogy milyen alternatívát kíván a libacomb helyett, igyekszik mielőbb biztosítani róla, hogy nem szükséges.*
- Ó, dehogy, mindenképpen kerítünk! Különösen az ünnepre való tekintettel. A menü csupán ízelítő, sokkal több lehetőségünk van a konyhán.
*A tételeket szintén megjegyzi és bólogat. A borravalót szégyenlős mosollyal fogadja.*
- Köszönöm szépen! Máris hozom az italokat és szólok a konyhán.
*A pulthoz vonul vissza, közben látja az érkező Ambroggio urat, akit kedvesen üdvözöl.*
- Köszöntöm a Sellőházban!
*Tekintete végigfut rajta, megkapó jelenség, olyasféle vendégnek tűnik, akihez nagyon illik a Sellőház légköre. Míg előkészíti a rendelt italokat a pultnál, tájékoztatja Yeza rendelkezéseiről társa, akivel megbeszélte a dolgokat, most ugyanis Cassy a megbízott felelős. A szőke lány arcáról eltűnik a mosoly, szól csendesen, hogy az érte járó 100 aranyat töröljék, az félreértés volt. Megkéri társát, üzenje meg a takarítószemélyzetnek, hogy nagyon gondosan tegyék rendbe a nő szobáját, továbbá vigyenek fel egy csinos, látványos, narancsos-vöröses árnyalatokkal gazdagított virágcsokrot, valamint készítsenek ki szépen elrendezve két zsákocska finom dohányt az asztalkára. Yeza terhet rótt rá, mikor azt kérte, senkinek ne beszéljen arról, amit mondott, de attól még igyekszik megtenni, ami tőle telik, és még nem lépi át a hatáskörét. Elővesz egy szép levélpapírt és csinos betűkkel ráírja: "A Sellőház különleges vendégének a tulajdonosok hálás üdvözletével", aztán odalép Zammiriához és Ralashoz egy kissé félszegen, feltehetően még mindig a pultnál állnak.*
- Hölgyem, uram! Elnézést a zavarásért... volna egy rendkívül bőkezű vendégünk, akiről úgy gondoltam, megérdemelne egy ajándékot. Egy szép virágcsokorra gondoltam a szobájába az Önök szívélyes üzenetével.
*Hozzájuk tolja a lapot és az íróeszközöket is alázatosan.*
- Ha egyetértenek, megtennék, hogy aláírják?
*Ha további magyarázatra van szükség, akkor megadja, de ha nem, akkor megköszöni, majd a papírlapot is a társára bízza, hogy tűzzék a virágcsokorba. Ezzel együtt rábízza azt is, hogy a konyhán szóljon a hölgyek vacsorájáról, ha már úgyis oda fog menni. A kért alkohollal és egy újra felöltött mosollyal visszatér Daesys és Anlendra asztalához, ahová a finom úriember csatlakozik további italokkal. Mivel a két vendég már kifizette a magáét, leteszi eléjük, hacsak nem küldik vissza.*
- Máris nekilátott a konyha a feladatnak. Óhajt az úr is vacsorázni a hölgyekkel?
*Pillant Ambroggiora kedves derűvel. Láthatóan talpraesett módon intézkedik a férfi a saját igényeiről, ezért ha esetleg nem kívánnak tőle semmit, vagy röviden elmondják, akkor nem zavarja tovább az ismerkedést, visszavonul a pulthoz, vagy intézkedni. Ha persze van kérés, kérdés, akkor marad, míg megbeszélik.*