Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:04:46
Üzenet elküldve: 2020-11-25 20:04:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Rendor kicsit nehezen igazodik ki a nőkön. Viszont látszólag az ital meghívás az működik náluk, szóval ezt most is beveti. Legalább jobban megismeri kollégáit. El is siet a pultba, hogy készítsen két pohár ízletes nedűt maguknak. Visszatérve oda is nyújtja Redinnek a sajátját. Érdekes, hogy eleinte a nő csak játszik a pohárral, mint macska az egérrel. A férfi ezzel szemben rögtön belekortyol a finomságba.*
- Ugyan semmiség! Ennek az italnak a neve Tengeri szellő. Könnyed kis itóka, ami felfrissíti a testet.* Direkt ezt választotta, mert ez nem tompítja el őket. A hajcsavargatást az szemtelenül megbámulja. Valamiért vonzza a tekintettét a vörös tincsek játéka.*
- Jól tetted, hogy nem tetted, mert éppen a karját akarta levágni annak a férfinak, amikor én ott voltam. Nagy szerencséje volt annak, hogy a csapás lecsúszott a karjáról. Azután meg az összes haramia valamilyen jelre elviharzott a kikötő irányába.* Feleli könnyedén, majd újfent belekortyol italába. Valami lehetett az elmondottakban, mert mintha egy sóhajtást hallott volna meg.*
- Hát azt nem tudom, hogy miért, de megszűnt létezni a barikád. Már nem szednek vámot. Talán ártott az üzletnek.* Rántja meg vállait, mert ő aztán tényleg nem tudja, hogy mi lehetett az ok. Igencsak rácsodálkozik a Redinre, amikor az elkezd nevetni a kérdésére. Igazán jóízűen nevet, amivel nincs is baj. Be kell ismernie, hogy van valami bájos abban, ahogy előre dőlve elmélkedik munkatársa. Kíváncsian megemeli szemöldökét, amikor végre Redin megszólal. Viszont rögtön az első mondat után kijavítja magát.*
~ Ez a nő is nagy zsivány lehet. ~ *Jut erre a következtetésre, bár a kijavított verzió egészen megfontolandó. Sajnos a szerzetes lét hosszú évei alatt nem sok ilyen bölcsességet hallott.*
- Érdekes, bár eléggé bonyolultnak tűnik az én szememben.* A felemlegetett átejtésre eléggé savanyú képet vág, de azért elmondja.*
- Kötöttünk egy fogadást, amit nem lett volna szabad megnyernie és mégis megnyerte, de nem tudom, hogy hogyan. Pusztán az érintésével aranyszínűvé varázsolta a szerszámomat. Semmi festék, semmi mágia, mert arra ügyeltem. Hihetetlenül hangzik, de igaz.* Az arca komoly nem úgy tűnik, hogy viccelődne.*
- Nagy kár, hogy nem tette le a fegyvereit, mert hajlandóságot mutatott rá, hogy összefeküdjünk. Igazi vadmacska volt.* Gondol vissza rá az aranyhajúra.*
//Nyílt//
* Rendor kicsit nehezen igazodik ki a nőkön. Viszont látszólag az ital meghívás az működik náluk, szóval ezt most is beveti. Legalább jobban megismeri kollégáit. El is siet a pultba, hogy készítsen két pohár ízletes nedűt maguknak. Visszatérve oda is nyújtja Redinnek a sajátját. Érdekes, hogy eleinte a nő csak játszik a pohárral, mint macska az egérrel. A férfi ezzel szemben rögtön belekortyol a finomságba.*
- Ugyan semmiség! Ennek az italnak a neve Tengeri szellő. Könnyed kis itóka, ami felfrissíti a testet.* Direkt ezt választotta, mert ez nem tompítja el őket. A hajcsavargatást az szemtelenül megbámulja. Valamiért vonzza a tekintettét a vörös tincsek játéka.*
- Jól tetted, hogy nem tetted, mert éppen a karját akarta levágni annak a férfinak, amikor én ott voltam. Nagy szerencséje volt annak, hogy a csapás lecsúszott a karjáról. Azután meg az összes haramia valamilyen jelre elviharzott a kikötő irányába.* Feleli könnyedén, majd újfent belekortyol italába. Valami lehetett az elmondottakban, mert mintha egy sóhajtást hallott volna meg.*
- Hát azt nem tudom, hogy miért, de megszűnt létezni a barikád. Már nem szednek vámot. Talán ártott az üzletnek.* Rántja meg vállait, mert ő aztán tényleg nem tudja, hogy mi lehetett az ok. Igencsak rácsodálkozik a Redinre, amikor az elkezd nevetni a kérdésére. Igazán jóízűen nevet, amivel nincs is baj. Be kell ismernie, hogy van valami bájos abban, ahogy előre dőlve elmélkedik munkatársa. Kíváncsian megemeli szemöldökét, amikor végre Redin megszólal. Viszont rögtön az első mondat után kijavítja magát.*
~ Ez a nő is nagy zsivány lehet. ~ *Jut erre a következtetésre, bár a kijavított verzió egészen megfontolandó. Sajnos a szerzetes lét hosszú évei alatt nem sok ilyen bölcsességet hallott.*
- Érdekes, bár eléggé bonyolultnak tűnik az én szememben.* A felemlegetett átejtésre eléggé savanyú képet vág, de azért elmondja.*
- Kötöttünk egy fogadást, amit nem lett volna szabad megnyernie és mégis megnyerte, de nem tudom, hogy hogyan. Pusztán az érintésével aranyszínűvé varázsolta a szerszámomat. Semmi festék, semmi mágia, mert arra ügyeltem. Hihetetlenül hangzik, de igaz.* Az arca komoly nem úgy tűnik, hogy viccelődne.*
- Nagy kár, hogy nem tette le a fegyvereit, mert hajlandóságot mutatott rá, hogy összefeküdjünk. Igazi vadmacska volt.* Gondol vissza rá az aranyhajúra.*
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:50:17
Üzenet elküldve: 2020-11-25 18:50:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Van egy ismerősöm, aki annakidején szintén hitte, sőt ő szentül, hogy itt igazi sellőket lehet látni a fodros víz szegélyén. Egyébként egy idős tudósról van itt szó, de kétségtelenül bájos volt, ahogy az ötven esztendős hölgy hitt az eddig nem látott teremtményekben. Bár emiatt nem hiszem, hogy bárki is zavarodott lenne, sokkal inkább hisznek a jóban és van fantáziájuk az önhöz is hasonló hölgyeknek. *Dalaf jó kis történet lekerekít a vendégeknek, igazi sellő módjára színesítve a beszélgetésük. Az évek során nagyon jól megtanulta, már hogy a titok a látszólagos közel engedése a vendégeknek, hogy az teljesen bensőséges pillanatokban érezhesse magát a kezdetektől a végéig. Minden szó épp, oly hatékony tud lenni, mint egy- egy simogatás, csak sokkal inkább művészet az eme csábítás menetele. *
- Oh! A kagylóhéjat nem bántjuk az, csak dísz, a sült húsát pedig az illem szerint késsel és villával, a tejszínes mártást külön tálba tettem, azt rácsurgathatja a kiskanállal vagy, ahogy kívánja és jól esik. Ahogy a kényelme diktálja, a kisasszonynak! Tudja ez itt az élvezetek háza, vannak szabályok, de a teljes ellazulás a vendég részéről a célunk. Mondja, csak mi a kedvenc része a tengerben? *A vörös végül könnyed mozdulattal kihúzza magának a vendég melletti nem messze ácsorgó széket és nemsokára finoman pillanatról pillanatra araszolni kezd a keze a tündér combja felé és ha nem állítják meg finom köröket kezd leírni a vékony testrész tetején. Nem kívánja megijeszteni a vendégeket, de ha nem küldték el annak valami oka van. *
- Megkérdezhetem a nevét hölgyem? Mire vágyik, hogy szólítsam? *Vizslatja borostyán szempárjával a különleges teremtést miközben csilingelő hangon csábítgatja a másikból a valódi igazakat*
- Mi jár a fejében?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Van egy ismerősöm, aki annakidején szintén hitte, sőt ő szentül, hogy itt igazi sellőket lehet látni a fodros víz szegélyén. Egyébként egy idős tudósról van itt szó, de kétségtelenül bájos volt, ahogy az ötven esztendős hölgy hitt az eddig nem látott teremtményekben. Bár emiatt nem hiszem, hogy bárki is zavarodott lenne, sokkal inkább hisznek a jóban és van fantáziájuk az önhöz is hasonló hölgyeknek. *Dalaf jó kis történet lekerekít a vendégeknek, igazi sellő módjára színesítve a beszélgetésük. Az évek során nagyon jól megtanulta, már hogy a titok a látszólagos közel engedése a vendégeknek, hogy az teljesen bensőséges pillanatokban érezhesse magát a kezdetektől a végéig. Minden szó épp, oly hatékony tud lenni, mint egy- egy simogatás, csak sokkal inkább művészet az eme csábítás menetele. *
- Oh! A kagylóhéjat nem bántjuk az, csak dísz, a sült húsát pedig az illem szerint késsel és villával, a tejszínes mártást külön tálba tettem, azt rácsurgathatja a kiskanállal vagy, ahogy kívánja és jól esik. Ahogy a kényelme diktálja, a kisasszonynak! Tudja ez itt az élvezetek háza, vannak szabályok, de a teljes ellazulás a vendég részéről a célunk. Mondja, csak mi a kedvenc része a tengerben? *A vörös végül könnyed mozdulattal kihúzza magának a vendég melletti nem messze ácsorgó széket és nemsokára finoman pillanatról pillanatra araszolni kezd a keze a tündér combja felé és ha nem állítják meg finom köröket kezd leírni a vékony testrész tetején. Nem kívánja megijeszteni a vendégeket, de ha nem küldték el annak valami oka van. *
- Megkérdezhetem a nevét hölgyem? Mire vágyik, hogy szólítsam? *Vizslatja borostyán szempárjával a különleges teremtést miközben csilingelő hangon csábítgatja a másikból a valódi igazakat*
- Mi jár a fejében?
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 23:14:38
Üzenet elküldve: 2020-11-24 23:14:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Elgondolkozva szemléli a férfi távolodó alakját, kicsit meglepte, hogy nem vevő a játékra. Azt gondolta, minden sellő rajong az ilyesfajta érzelmi hullámzásokért. Magában elvigyorodik, talán kitűnő alkalom ez egy főpróbára. Átsuhan az agyán, hogy talán hosszú távon jobb lenne önmagát adnia, kevesebb agyalással járna, de hamar rádöbben, valójában a lénye ebből a játékból áll. Kíváncsiság fogja el, fogalma sincs, mik szerepelnek az itallapjukon. Újfent rádöbben, hogy vajmi keveset tud a helyről annak ellenére, hogy a közösség tagjává avanzsált. No de Redin már csak ilyen, szeret fejest ugrani az első lehetőség tengerébe racionális megfontolás nélkül. Míg a férfi visszaér asztalukhoz, szuggesztíven követi tekintetével. Amint koppan a pohár az asztalon széles vigyor ül ki arcára, valami hálaféle kifejezés csillog tekintetében. Először kicsit bizalmatlan az italt illetően, néhány másodpercig körbe-körbe futtatja ujjait a pohár peremén, végül belekóstol. Határozottan kedvére való a frissítő nedű, valóban épp erre volt szüksége. Szemei újra partnerére tévednek, keresve a kontaktot.*
- Igazán hálás vagyok, mennyei ez az ital, bár be kell vallanom, halvány fogalmam sincs, mi ez.
*Halkan felkuncog, mintha zavarban lenne, baljával tekergetni kezd egy vérszín tincset.*
- Barikád? Ja igen, egy marcona hölgybe én is belebotlottam idefelé jövet, jobbnak láttam nem kötekedni vele.
*Egy pillanatra lesüti szemét, eszébe jut a kínos pillanat, mikor az épp leszálló est sanda félhomályában fél lábon ugrál, csizmájában kutatva erszénye után. Keresztbe teszi lábait, halkan sóhajt és elhessegeti az emlékképet.*
- Hogyhogy nem jelent gondot?
*A női fortélyok világát illető kérdés hallatán hangosan, csilingelően felnevet. A kelleténél talán hosszabban is kacag, nem tehet róla. Sosem kérdezték meg tőle ilyen nyíltan, miért is alakoskodik örökké. Tetszik neki ez a fajta nyers őszinteség. Lágyan előredől az asztalra könyökölve, ujjaival elgondolkodón simogatja arcélét. Élvezi kesztyűje puha textilének érintését a bőrén.*
- Tudod, kedves Rendor Froksz, az ilyen törékeny teremtéseknek okos utat kell találni az érvényesülésre. *itt sóhajt egy mélyet* Na jó, ez nem igaz. Úgy hangzik, mintha tehetetlenek lennénk. Nem arról van szó, hogy gyengék vagyunk, inkább csak kreatívak, okosak és érzékenyek. Ezerféle arcunk van, és mindig a leginkább helyzethez illőt öltjük magunkra. Olyan ez, mint mikor a ruháit cserélgeti az ember aszerint, milyen alkalomra készül. Megkérdezhetem, hogyan ejtettek át?
*Látja a másikon, hogy jelentősen sérült méltósága a legutóbbi incidens alkalmával. Szórakoztatónak találja a rándulásban kifejeződő dacos érzelmeket, és tényleg érdekli a történet.*
//Nyílt//
*Elgondolkozva szemléli a férfi távolodó alakját, kicsit meglepte, hogy nem vevő a játékra. Azt gondolta, minden sellő rajong az ilyesfajta érzelmi hullámzásokért. Magában elvigyorodik, talán kitűnő alkalom ez egy főpróbára. Átsuhan az agyán, hogy talán hosszú távon jobb lenne önmagát adnia, kevesebb agyalással járna, de hamar rádöbben, valójában a lénye ebből a játékból áll. Kíváncsiság fogja el, fogalma sincs, mik szerepelnek az itallapjukon. Újfent rádöbben, hogy vajmi keveset tud a helyről annak ellenére, hogy a közösség tagjává avanzsált. No de Redin már csak ilyen, szeret fejest ugrani az első lehetőség tengerébe racionális megfontolás nélkül. Míg a férfi visszaér asztalukhoz, szuggesztíven követi tekintetével. Amint koppan a pohár az asztalon széles vigyor ül ki arcára, valami hálaféle kifejezés csillog tekintetében. Először kicsit bizalmatlan az italt illetően, néhány másodpercig körbe-körbe futtatja ujjait a pohár peremén, végül belekóstol. Határozottan kedvére való a frissítő nedű, valóban épp erre volt szüksége. Szemei újra partnerére tévednek, keresve a kontaktot.*
- Igazán hálás vagyok, mennyei ez az ital, bár be kell vallanom, halvány fogalmam sincs, mi ez.
*Halkan felkuncog, mintha zavarban lenne, baljával tekergetni kezd egy vérszín tincset.*
- Barikád? Ja igen, egy marcona hölgybe én is belebotlottam idefelé jövet, jobbnak láttam nem kötekedni vele.
*Egy pillanatra lesüti szemét, eszébe jut a kínos pillanat, mikor az épp leszálló est sanda félhomályában fél lábon ugrál, csizmájában kutatva erszénye után. Keresztbe teszi lábait, halkan sóhajt és elhessegeti az emlékképet.*
- Hogyhogy nem jelent gondot?
*A női fortélyok világát illető kérdés hallatán hangosan, csilingelően felnevet. A kelleténél talán hosszabban is kacag, nem tehet róla. Sosem kérdezték meg tőle ilyen nyíltan, miért is alakoskodik örökké. Tetszik neki ez a fajta nyers őszinteség. Lágyan előredől az asztalra könyökölve, ujjaival elgondolkodón simogatja arcélét. Élvezi kesztyűje puha textilének érintését a bőrén.*
- Tudod, kedves Rendor Froksz, az ilyen törékeny teremtéseknek okos utat kell találni az érvényesülésre. *itt sóhajt egy mélyet* Na jó, ez nem igaz. Úgy hangzik, mintha tehetetlenek lennénk. Nem arról van szó, hogy gyengék vagyunk, inkább csak kreatívak, okosak és érzékenyek. Ezerféle arcunk van, és mindig a leginkább helyzethez illőt öltjük magunkra. Olyan ez, mint mikor a ruháit cserélgeti az ember aszerint, milyen alkalomra készül. Megkérdezhetem, hogyan ejtettek át?
*Látja a másikon, hogy jelentősen sérült méltósága a legutóbbi incidens alkalmával. Szórakoztatónak találja a rándulásban kifejeződő dacos érzelmeket, és tényleg érdekli a történet.*
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:19:12
Üzenet elküldve: 2020-11-24 18:19:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Redin szórakozottan hallgatja, ahogyan ő bemutatkozik. Rendor sosem értette nagyon a nőket és az ő játékaikat. Olyan egyszerű a jelleme, mint egy kavicsnak. Ő gond nélkül bevesz szinte bármilyen női praktikát. Rendornál máris a megfelelő benyomást kelti.*
- Ropogós és kemény? Tisztára, mint én magam.* Szereti, ha hízelegnek neki. Jót tesz a férfiúi hiúságának. Máris elégedett mosoly kúszik fel az arcára.*
- Én is új vagyok. Csak pár napja érkeztem.* Feleli és aztán elgondolkodik.*
- Tudom én, hogy milyen italra van szükséged. Egy finom frissítő koktélt keverek neked és rögtön jövök.* El is siet a pultba, hogy elkészítse a két italt. A két Tengeri szellőt hamar elkészíti. Ez 26 arany lenne, ha nem dolgozók lennének
. Mire visszatér az asztalhoz addigra biztosan leült már Redin. Ettől még fürkészheti jeges pillantásával a vidám sellő arcát. Nagyon lazának és ártatlannak tűnik. Ő sem feszeng, így hát levágódik vele szembe az egyik székre és elé tolja a lánynak a frissítő italt.*
- Egészség!* Bele is kortyol a finomságba, ami elég jól sikeredet.*
- Hogy mit csináltam kint? Biztosan láttad a barikádat, amikor érkeztél? Na oda mentem egy jó adag pénzel, hogy megkenjem a vámost. Végül nem lett belőle semmi. Volt valami ficsúr, aki ugrált, hogy ő nem fizet. Hát azt majdnem megölték. Végül aztán leléptünk, de ahogy én láttam az a barikád többé már nem jelent gondot.* Megrántja a vállát, mert most már ez nem az ő baja.*
- Most én kérdeznék valamit. Hogy csináljátok ezt? Mármint azt, hogy így egyik pillanatról a másikra megváltoztok. Amikor megláttalak egy egészen más nő ült itt, mint most. Az a másik nő az nagyon behúzott a csőbe és én még csak észre sem vettem.* Rándul meg az arca egy pillanatra, mert még most is neheztel egy kicsit YIlandára.*
//Nyílt//
* Redin szórakozottan hallgatja, ahogyan ő bemutatkozik. Rendor sosem értette nagyon a nőket és az ő játékaikat. Olyan egyszerű a jelleme, mint egy kavicsnak. Ő gond nélkül bevesz szinte bármilyen női praktikát. Rendornál máris a megfelelő benyomást kelti.*
- Ropogós és kemény? Tisztára, mint én magam.* Szereti, ha hízelegnek neki. Jót tesz a férfiúi hiúságának. Máris elégedett mosoly kúszik fel az arcára.*
- Én is új vagyok. Csak pár napja érkeztem.* Feleli és aztán elgondolkodik.*
- Tudom én, hogy milyen italra van szükséged. Egy finom frissítő koktélt keverek neked és rögtön jövök.* El is siet a pultba, hogy elkészítse a két italt. A két Tengeri szellőt hamar elkészíti. Ez 26 arany lenne, ha nem dolgozók lennének
. Mire visszatér az asztalhoz addigra biztosan leült már Redin. Ettől még fürkészheti jeges pillantásával a vidám sellő arcát. Nagyon lazának és ártatlannak tűnik. Ő sem feszeng, így hát levágódik vele szembe az egyik székre és elé tolja a lánynak a frissítő italt.*- Egészség!* Bele is kortyol a finomságba, ami elég jól sikeredet.*
- Hogy mit csináltam kint? Biztosan láttad a barikádat, amikor érkeztél? Na oda mentem egy jó adag pénzel, hogy megkenjem a vámost. Végül nem lett belőle semmi. Volt valami ficsúr, aki ugrált, hogy ő nem fizet. Hát azt majdnem megölték. Végül aztán leléptünk, de ahogy én láttam az a barikád többé már nem jelent gondot.* Megrántja a vállát, mert most már ez nem az ő baja.*
- Most én kérdeznék valamit. Hogy csináljátok ezt? Mármint azt, hogy így egyik pillanatról a másikra megváltoztok. Amikor megláttalak egy egészen más nő ült itt, mint most. Az a másik nő az nagyon behúzott a csőbe és én még csak észre sem vettem.* Rándul meg az arca egy pillanatra, mert még most is neheztel egy kicsit YIlandára.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:20
Üzenet elküldve: 2020-11-24 08:07:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Az est, bár lábai vaskosak, szikárak, s ódon, feketedő gerendákkal kitámasztottak, mégis illan, akár lepke a mezőn, az illatos virágról. D'or így érzi, ahogyan támaszként is magát, egyenes derékkal, kihúzva magát, büszkén vezeti a leányt a szoba felé, készségesen tartva karját, s élvezve a törődő odasimulást. Néha megízleli a tündér illatát, mit a fürdő, csak még finomabbá tett, nedvesen tapadó hajának hűvös érintését vállán, az apró ujjak, kedvesen alkarjába kapaszkodó kedvességét. A reggeli említésére hangosan korran meg gyomra, amin szélesen elmosolyodva bólint Nala felé, biztos benne, hogy nem éri csalódás, mint, ahogyan a mai napon még nem érte egyszer sem.*
- Ritka, az ilyen törődő gazda. *Hümment, figyelve, s kicsit sajnálva, hogy a tündér családjáról nem ismer meg részleteket. Valahogy úgy képzeli, hogy anyja édes nektárban születhetett egy hűvös hajnalon, apja pedig odaadással szolgálat urát, hiszen ilyen odaadó teremtés, csak így keletkezhet, két kisebb csoda egyesüléséből. Teremtették... úgy mondják. Születni, a Nalaeähoz hasonlóknak lehetetlen. A Faraonn környezte magyarázat is inkább ezt támasztja alá, bár ezzel kapcsolatosan néhány sötétebb gondolat is gyökeret ereszt, amit nem tesz szóvá. ~ Teremtették... ~ *
- Túlzol, Nala, túlzol. *Öleli magához kuncogva, nem leplezve, hogy a kedves szavak milyen jól esnek neki.* A csillagoknak fény kell, az utat pedig te világítod meg nekem, te vagy az én csillagom fénye. *Kontráz rá jóízűen és csendesen, mígnem el nem hangzik a racionális kérdés, mit teljesen komolyan gondolt. Egy nedves és sötét pince, hol a gyertyafény szolgálja az urát és nem fordítva, hol füstje, nehezen üli meg a levegőt és a viasz illata, mit úgy szeret, orrába kúszik. Hol fáklya, olajos bűze terjeng, s hol gondolkodhat, ha szükséges, közben nem zavarják meg.
A szobába lépnek, kezét leveszi a lányról, s figyel, gondosan figyel:*
- Shhhh... shhhh... *kapja fel tenyerét, s simít végig ujjával a lány ajkán.* semmi baj, Nala, semmi baj, hát majd megkérdem holnap. Rendben? *Kérdez, mély hangján, igyekezvén kiköszörülni a csorbát, hisz a zavart ő okozta.*
- Furcsákat kérdezek, nem a te hibád, úgy képzelem, a hasonló dolgok szokatlanok errefelé... de hát... úgy hiszem én sem vagyok az a megszokott fajta, nem igaz? *Bágyadt, kissé szomorkás mosoly, míg hálóruha után kutat tekintete.*
- Múltad egyszerűsége, az én bonyolultságom is. *Szólal meg csendesen.* Öltözzünk fel, Nala, s jer, feküdj mellém, hogy érezzem szíved repdesését. *Sóhajt fel, majd az ágyra ül, tekintetét a lányon tartva, ismét végig futtatva rajta.*
- A sivatagban... *kezdi halkan* ajándéknak tekintetének téged. Száz harcos kellene mellém, hogy magamnál tarthassalak, annyian vágynának rád. *Komolyan beszél.*
- Oly messzire kellene mennünk, hol a határt már csak az ég alja, s a föld kezdete jelzi, messze és megfoghatatlanul. Oly csendesnek kellene lennünk, mint a villámzápor éjszaka, mi saját nyomait mossa el, a homokdűnék között. Faraonn úr látta benned ezt a csodát, nem csoda hát, hogy maga mellé vett. *Elmélázik.*
- Nekem egyszerű gyermekkorom volt. *Ha Nala közben ruhát ád neki, készségesen emeli karját, vagy segédkezik neki, hogy aztán ő is viszont öltöztethesse a lányt, köntös megkötőjét kösse, vagy hátán oldjon lágy masnit a szatén fehérneműn, kivéve persze, ha meztelen vágyik lenni.*
- Szüleim kétkezi munkásként nem tisztelték a fényt, s nem kötelezték el magukat mellette, nem volt rá szükség. Apámat keresték fel, mikor kiválasztottak az útra, amin nem mindenki indulhatott el. *Ha az öltözködéssel végeztek, a gyertya tartót az ágy melletti kis szekrénykére téve ül fel, hátát a támlának támasztva, s úgy mesél. Ha kérdés adódik közben - melyre lehetőséget is ad - tisztelettel elhallgat.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 08:11:34
//Nalaeä, D'or Gaiffar//
//Szobában//
*Az est, bár lábai vaskosak, szikárak, s ódon, feketedő gerendákkal kitámasztottak, mégis illan, akár lepke a mezőn, az illatos virágról. D'or így érzi, ahogyan támaszként is magát, egyenes derékkal, kihúzva magát, büszkén vezeti a leányt a szoba felé, készségesen tartva karját, s élvezve a törődő odasimulást. Néha megízleli a tündér illatát, mit a fürdő, csak még finomabbá tett, nedvesen tapadó hajának hűvös érintését vállán, az apró ujjak, kedvesen alkarjába kapaszkodó kedvességét. A reggeli említésére hangosan korran meg gyomra, amin szélesen elmosolyodva bólint Nala felé, biztos benne, hogy nem éri csalódás, mint, ahogyan a mai napon még nem érte egyszer sem.*
- Ritka, az ilyen törődő gazda. *Hümment, figyelve, s kicsit sajnálva, hogy a tündér családjáról nem ismer meg részleteket. Valahogy úgy képzeli, hogy anyja édes nektárban születhetett egy hűvös hajnalon, apja pedig odaadással szolgálat urát, hiszen ilyen odaadó teremtés, csak így keletkezhet, két kisebb csoda egyesüléséből. Teremtették... úgy mondják. Születni, a Nalaeähoz hasonlóknak lehetetlen. A Faraonn környezte magyarázat is inkább ezt támasztja alá, bár ezzel kapcsolatosan néhány sötétebb gondolat is gyökeret ereszt, amit nem tesz szóvá. ~ Teremtették... ~ *
- Túlzol, Nala, túlzol. *Öleli magához kuncogva, nem leplezve, hogy a kedves szavak milyen jól esnek neki.* A csillagoknak fény kell, az utat pedig te világítod meg nekem, te vagy az én csillagom fénye. *Kontráz rá jóízűen és csendesen, mígnem el nem hangzik a racionális kérdés, mit teljesen komolyan gondolt. Egy nedves és sötét pince, hol a gyertyafény szolgálja az urát és nem fordítva, hol füstje, nehezen üli meg a levegőt és a viasz illata, mit úgy szeret, orrába kúszik. Hol fáklya, olajos bűze terjeng, s hol gondolkodhat, ha szükséges, közben nem zavarják meg.
A szobába lépnek, kezét leveszi a lányról, s figyel, gondosan figyel:*
- Shhhh... shhhh... *kapja fel tenyerét, s simít végig ujjával a lány ajkán.* semmi baj, Nala, semmi baj, hát majd megkérdem holnap. Rendben? *Kérdez, mély hangján, igyekezvén kiköszörülni a csorbát, hisz a zavart ő okozta.*
- Furcsákat kérdezek, nem a te hibád, úgy képzelem, a hasonló dolgok szokatlanok errefelé... de hát... úgy hiszem én sem vagyok az a megszokott fajta, nem igaz? *Bágyadt, kissé szomorkás mosoly, míg hálóruha után kutat tekintete.*
- Múltad egyszerűsége, az én bonyolultságom is. *Szólal meg csendesen.* Öltözzünk fel, Nala, s jer, feküdj mellém, hogy érezzem szíved repdesését. *Sóhajt fel, majd az ágyra ül, tekintetét a lányon tartva, ismét végig futtatva rajta.*
- A sivatagban... *kezdi halkan* ajándéknak tekintetének téged. Száz harcos kellene mellém, hogy magamnál tarthassalak, annyian vágynának rád. *Komolyan beszél.*
- Oly messzire kellene mennünk, hol a határt már csak az ég alja, s a föld kezdete jelzi, messze és megfoghatatlanul. Oly csendesnek kellene lennünk, mint a villámzápor éjszaka, mi saját nyomait mossa el, a homokdűnék között. Faraonn úr látta benned ezt a csodát, nem csoda hát, hogy maga mellé vett. *Elmélázik.*
- Nekem egyszerű gyermekkorom volt. *Ha Nala közben ruhát ád neki, készségesen emeli karját, vagy segédkezik neki, hogy aztán ő is viszont öltöztethesse a lányt, köntös megkötőjét kösse, vagy hátán oldjon lágy masnit a szatén fehérneműn, kivéve persze, ha meztelen vágyik lenni.*
- Szüleim kétkezi munkásként nem tisztelték a fényt, s nem kötelezték el magukat mellette, nem volt rá szükség. Apámat keresték fel, mikor kiválasztottak az útra, amin nem mindenki indulhatott el. *Ha az öltözködéssel végeztek, a gyertya tartót az ágy melletti kis szekrénykére téve ül fel, hátát a támlának támasztva, s úgy mesél. Ha kérdés adódik közben - melyre lehetőséget is ad - tisztelettel elhallgat.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.24 08:11:34
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-24 07:40:15
Üzenet elküldve: 2020-11-24 07:40:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*A durva kifejezésre, amit a férfi használ az elkerekedő szája elé emeli a kezét. Neki a fejében meg se fordult volna, hogy ilyen otromba szóval illesse a vörös hajú teremtményt, már csak azért sem, mert az nem lenne illendő.*
-Sellő. Értem. Én buta meg már azt hittem, hogy itt a tengerből tudnak olyanokat is kihalászni. *Mondja az ujjait tördelve, mert nem sokat tud a kikötőről, eddig ugyanis fenn élt a tó mellett, ott még csak hasonlóval sem találkozott, de ki tudja, talán még létezhettek is volna a halfarokkal és emberi testtel megáldott tengeri szépségek.*
-Azt hiszem, akkor én is maradnék ennél. *Mondja szerényen, mert az igazat megvallva, jobban is tetszik neki, mint, amit ő használt, az olyan mesterkélt. Az viszont mindenképpen jó, hogy a másik nem nevette ki a tudatlansága okán. Amint a másik elmegy, ismét maga elé fogja az itallapot és mindent, amit korábban neki odaadtak és bújni kezdi a sorokat, hogy tisztában legyen azzal, hogy végül is itt mit is árulnak pontosan. Nem telik bele sok időbe, mire az elf visszatér az asztalához egy megrakott tálcával. Ilyet se látott még soha, almalé kristálypohárban felszolgálva, meg is kocogtatja az oldalát, de egyértelműen az, kristály. Nyel egy nagyot mikor meglátja mi is van a tányéron. Kagyló. Még sose evett ilyet, de pont itt az ideje, hogy majd megkóstolja, ám míg összeszedi a bátorságát a kóstoláshoz, érkezik egy kedvesen érdeklődő kérdés is.*
-I… igen. *Néz maga alá, hiszen, hogy is lehetne kényelmetlen egy bársonyszék? Bár el tudja képzelni, hogy vannak olyan úri hölgyek, akiknek ez sem mindegy. Végig is simítja a kezével a szabadon maradt székfelületet, az pedig minden kétséget kizáróan puha.*
-Ha már így felajánlotta… *Motyogja az orra elé.*
-Árulja már el, ezt, hogyan szokták megenni? *Súgja oda, miközben körbe néz, hogy lássa senki sem lopózott idő közben mögé, hogy kinevesse a tudatlanságáért. Az orrával a kagylókkal telepakolt tányérra bök, a kezével pedig emelgeti az evőeszközöket, a villát, a kanalat, a kést, a kiskanalat, hiszen nem tudja melyikért illene nyúlnia ilyenkor.*
*A durva kifejezésre, amit a férfi használ az elkerekedő szája elé emeli a kezét. Neki a fejében meg se fordult volna, hogy ilyen otromba szóval illesse a vörös hajú teremtményt, már csak azért sem, mert az nem lenne illendő.*
-Sellő. Értem. Én buta meg már azt hittem, hogy itt a tengerből tudnak olyanokat is kihalászni. *Mondja az ujjait tördelve, mert nem sokat tud a kikötőről, eddig ugyanis fenn élt a tó mellett, ott még csak hasonlóval sem találkozott, de ki tudja, talán még létezhettek is volna a halfarokkal és emberi testtel megáldott tengeri szépségek.*
-Azt hiszem, akkor én is maradnék ennél. *Mondja szerényen, mert az igazat megvallva, jobban is tetszik neki, mint, amit ő használt, az olyan mesterkélt. Az viszont mindenképpen jó, hogy a másik nem nevette ki a tudatlansága okán. Amint a másik elmegy, ismét maga elé fogja az itallapot és mindent, amit korábban neki odaadtak és bújni kezdi a sorokat, hogy tisztában legyen azzal, hogy végül is itt mit is árulnak pontosan. Nem telik bele sok időbe, mire az elf visszatér az asztalához egy megrakott tálcával. Ilyet se látott még soha, almalé kristálypohárban felszolgálva, meg is kocogtatja az oldalát, de egyértelműen az, kristály. Nyel egy nagyot mikor meglátja mi is van a tányéron. Kagyló. Még sose evett ilyet, de pont itt az ideje, hogy majd megkóstolja, ám míg összeszedi a bátorságát a kóstoláshoz, érkezik egy kedvesen érdeklődő kérdés is.*
-I… igen. *Néz maga alá, hiszen, hogy is lehetne kényelmetlen egy bársonyszék? Bár el tudja képzelni, hogy vannak olyan úri hölgyek, akiknek ez sem mindegy. Végig is simítja a kezével a szabadon maradt székfelületet, az pedig minden kétséget kizáróan puha.*
-Ha már így felajánlotta… *Motyogja az orra elé.*
-Árulja már el, ezt, hogyan szokták megenni? *Súgja oda, miközben körbe néz, hogy lássa senki sem lopózott idő közben mögé, hogy kinevesse a tudatlanságáért. Az orrával a kagylókkal telepakolt tányérra bök, a kezével pedig emelgeti az evőeszközöket, a villát, a kanalat, a kést, a kiskanalat, hiszen nem tudja melyikért illene nyúlnia ilyenkor.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:42:16
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:42:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást, bár vonásain szándékosan kivetülő szórakozottság mutatkozik. Nem szeretné a buzgó újonc szerepét kelteni, hátha akkor nem kezelnék egyenlő félként a régebbi dolgozók. Fogalma sincs, milyen a hierarchia errefelé, de nem szeretne az aljára kerülni. Túlságosan büszke és hiú teremtés ahhoz, hogy elviselje. Igyekszik óvatosan lavírozni, hogy a megfelelő benyomást keltse, kedves, érdeklődő, kissé pajkos viselkedést vesz fel. Mosolya puha, simulékony szájtartássá szelídül, tekintete kifürkészhetetlen.*
- Szóval Rendor Froksz. Furcsa név, szokatlanul ropogós és kemény a hangzása.
*Egy férfi esetében szeret valami burkolt beszólással indítani, megpiszkálja a másik egóját, megtudhatja, milyen hamar bújik ki a csigaházból. Az ital ötlete meglepi, valamiért azt hitte, szolgálat alatt nem fogyaszthat tudatmódosítókat. Nem is érti, honnan szedte ezt a feltételezést, mindenesetre örül, hogy nem igaz.*
- Köszönöm, egy ital jól esne. Teljesen friss tag vagyok, épp az imént foglaltam el a szobám. Egyelőre csak nézegelődtem, hátha akad valami izgalmas kihívás.
*Gyorsan körbepillant a helyiségben, hátha érkezett mégis egy magányos vendég, de nem lát téblábolókat sehol. Jeges íriszei ismét Rendor arcát célozzák meg, egy meleg félmosollyal jelzi, valóban nincs más elfoglaltsága a jelek szerint. Észreveszi, hogy állva felejtette magát, pedig ülve határozottan előnyösebb a megvilágítás számára. Nem eshet ki a kuncsaftra váró szerepből sem, erre ismét figyelmezteti magát gondolatban. Lágy, könnyed mozdulattal libben vissza a székre, balját ismét az álla alátámasztására használja fel, jobbja lazán pihen combjain. Néhány kóbor tincs homlokába hull, de nem törődik velük. Tudja, hogy így még ártatlanabb összhatást érhet el.*
- Szóval kiküldetés. Mi jót csináltál a kietlen külvilágban?
*Gyönge mosoly játszadozik ajkain, tekintete barátságos, figyelmes. Tényleg érdekli, mit jelent egy kiküldetés itt, az új otthonában. Talán többet kellett volna kérdeznie, mielőtt elvállalja a munkát.*
//Nyílt//
*Figyelmesen hallgatja a bemutatkozást, bár vonásain szándékosan kivetülő szórakozottság mutatkozik. Nem szeretné a buzgó újonc szerepét kelteni, hátha akkor nem kezelnék egyenlő félként a régebbi dolgozók. Fogalma sincs, milyen a hierarchia errefelé, de nem szeretne az aljára kerülni. Túlságosan büszke és hiú teremtés ahhoz, hogy elviselje. Igyekszik óvatosan lavírozni, hogy a megfelelő benyomást keltse, kedves, érdeklődő, kissé pajkos viselkedést vesz fel. Mosolya puha, simulékony szájtartássá szelídül, tekintete kifürkészhetetlen.*
- Szóval Rendor Froksz. Furcsa név, szokatlanul ropogós és kemény a hangzása.
*Egy férfi esetében szeret valami burkolt beszólással indítani, megpiszkálja a másik egóját, megtudhatja, milyen hamar bújik ki a csigaházból. Az ital ötlete meglepi, valamiért azt hitte, szolgálat alatt nem fogyaszthat tudatmódosítókat. Nem is érti, honnan szedte ezt a feltételezést, mindenesetre örül, hogy nem igaz.*
- Köszönöm, egy ital jól esne. Teljesen friss tag vagyok, épp az imént foglaltam el a szobám. Egyelőre csak nézegelődtem, hátha akad valami izgalmas kihívás.
*Gyorsan körbepillant a helyiségben, hátha érkezett mégis egy magányos vendég, de nem lát téblábolókat sehol. Jeges íriszei ismét Rendor arcát célozzák meg, egy meleg félmosollyal jelzi, valóban nincs más elfoglaltsága a jelek szerint. Észreveszi, hogy állva felejtette magát, pedig ülve határozottan előnyösebb a megvilágítás számára. Nem eshet ki a kuncsaftra váró szerepből sem, erre ismét figyelmezteti magát gondolatban. Lágy, könnyed mozdulattal libben vissza a székre, balját ismét az álla alátámasztására használja fel, jobbja lazán pihen combjain. Néhány kóbor tincs homlokába hull, de nem törődik velük. Tudja, hogy így még ártatlanabb összhatást érhet el.*
- Szóval kiküldetés. Mi jót csináltál a kietlen külvilágban?
*Gyönge mosoly játszadozik ajkain, tekintete barátságos, figyelmes. Tényleg érdekli, mit jelent egy kiküldetés itt, az új otthonában. Talán többet kellett volna kérdeznie, mielőtt elvállalja a munkát.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:29:55
Üzenet elküldve: 2020-11-23 20:29:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*Igen, Graril olykor elfelejti, hogy a muzsikusnak bizony dalból van a lelke. Yathal sincs ez másképpen, és amikor véget ér a produkció az elf lány odalibben a férfi mellé. Jó újra találkozni vele, így amikor a kezek a vállához érnek, az egyiket finoman a kezébe veszi, és kézcsókkal köszönti a régi ismerőst.*
- Erre jártam, így ígéretemhez hűen meglátogatlak. Parancsolsz valamit madárka?* Érdeklődik a férfi, mert ha az elf kíván valami italt, akkor természetesen a férfi vendége.*
- Hogy megy sorod?* Érdeklődik Graril.*
- Egyszerűen ragyogsz Madárka!* Bókol finoman a sellő felé.*
//Madárka//
*Igen, Graril olykor elfelejti, hogy a muzsikusnak bizony dalból van a lelke. Yathal sincs ez másképpen, és amikor véget ér a produkció az elf lány odalibben a férfi mellé. Jó újra találkozni vele, így amikor a kezek a vállához érnek, az egyiket finoman a kezébe veszi, és kézcsókkal köszönti a régi ismerőst.*
- Erre jártam, így ígéretemhez hűen meglátogatlak. Parancsolsz valamit madárka?* Érdeklődik a férfi, mert ha az elf kíván valami italt, akkor természetesen a férfi vendége.*
- Hogy megy sorod?* Érdeklődik Graril.*
- Egyszerűen ragyogsz Madárka!* Bókol finoman a sellő felé.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-23 00:30:51
Üzenet elküldve: 2020-11-23 00:30:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*Hiába ül le az ismerős arc szinte Yath elé, amikor a nő belefeledkezik az éneklésbe, a külvilág ingerei aligha jutnak el hozzá. Kicsit olyan ez nála, mint az édes, mámorító részegség, csak alkohol helyett zene kell ahhoz, hogy elérje ezt az euforikus állapotot. S habár szemei nyitva vannak, a vendégek arcai helyett távoli tájakat lát, ahová dalai repítik éppen.
Viszont amikor az utolsó dallam is elhalkul, mintha álomból ébredt volna, úgy néz körül, mosolyogva fogadva a lelkes tapsot. S szeme ki is szúrja azt az alakot, akihez egy szép éjszaka emléke köti. Arcára a felismerés széles vigyora ül, s súg valamit a zenészeknek, mielőtt feláll, és elindul az asztalhoz. Így a zene nem hal el, habár énekhang már nem társul a lágy akkordokhoz.*
-Nocsak, kit látnak szemeim?
*Libben oda férfihoz, s kezeivel lágyan végigsimít a harcos vállán, miközben megkerüli, mint egy macska a prédáját.*
-Mi szél hozott erre egy ilyen kivételes harcost?
*Kezdi az édes hízelgés mögé bújtatott kíváncsi kérdezősködést, majd helyet foglal Graril mellett, elegánsan, kihúzva magát, mint valami arisztokrata, aki fontos vendéget fogad.*
//Madárka//
*Hiába ül le az ismerős arc szinte Yath elé, amikor a nő belefeledkezik az éneklésbe, a külvilág ingerei aligha jutnak el hozzá. Kicsit olyan ez nála, mint az édes, mámorító részegség, csak alkohol helyett zene kell ahhoz, hogy elérje ezt az euforikus állapotot. S habár szemei nyitva vannak, a vendégek arcai helyett távoli tájakat lát, ahová dalai repítik éppen.
Viszont amikor az utolsó dallam is elhalkul, mintha álomból ébredt volna, úgy néz körül, mosolyogva fogadva a lelkes tapsot. S szeme ki is szúrja azt az alakot, akihez egy szép éjszaka emléke köti. Arcára a felismerés széles vigyora ül, s súg valamit a zenészeknek, mielőtt feláll, és elindul az asztalhoz. Így a zene nem hal el, habár énekhang már nem társul a lágy akkordokhoz.*
-Nocsak, kit látnak szemeim?
*Libben oda férfihoz, s kezeivel lágyan végigsimít a harcos vállán, miközben megkerüli, mint egy macska a prédáját.*
-Mi szél hozott erre egy ilyen kivételes harcost?
*Kezdi az édes hízelgés mögé bújtatott kíváncsi kérdezősködést, majd helyet foglal Graril mellett, elegánsan, kihúzva magát, mint valami arisztokrata, aki fontos vendéget fogad.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-22 19:12:36
Üzenet elküldve: 2020-11-22 19:12:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Nem is sejti Rendor, hogy egy kolleginára fog lecsapni. Fel sem tűnik, hogy már előre jól megszemlélték, mivel az ő még eléggé újonc ebben a szakmában. A magányosan ücsörgő lány, könnyű munkának tűnik, így hát nagy reményeket is fűz hozzá. Ezért is lepődik meg nagyon, amikor odaérve meglátja, hogy a leendő kuncsaft milyen sejtelmesen mosolyog. Van abban a mosolyban valami, ami elbizonytalanítja, de azért csak megszólítja. Feltűnik neki, hogy amint elkezd hozzá beszélni rögtön elveszíti a tartását. Sokkal lazább lesz a vörös tartása. Ettől függetlenül igazán megdöbben, amikor kiderül, hogy ő is egy az itt dolgozó lányok közül. Amikor aztán sikeresen feldolgozza a hallott információkat felnevet.*
- A csudába! Hát jól mellé fogtam.* Viszonozza a kézfogást és közben ő is bemutatózik.*
- Rendor Froksznak hívnak. Én odabízom, hogy miképpen szólítasz. Nem is tudtam, hogy vettek fel új lányt közénk. Pont kiküldetésen voltam.* Mentegetőzik egy kicsit.*
- Egy italra azért meghívhatlak Redin?* Nem árt, ha egy kicsit jobban megismeri a kollégáit. Reyről is megtudott pár dolgot, amikor vele iszogatott. Ha a vörös hajlandó vele meginni egy italt, akkor szívesen cseverészik vele egy kicsit.*
//Nyílt//
* Nem is sejti Rendor, hogy egy kolleginára fog lecsapni. Fel sem tűnik, hogy már előre jól megszemlélték, mivel az ő még eléggé újonc ebben a szakmában. A magányosan ücsörgő lány, könnyű munkának tűnik, így hát nagy reményeket is fűz hozzá. Ezért is lepődik meg nagyon, amikor odaérve meglátja, hogy a leendő kuncsaft milyen sejtelmesen mosolyog. Van abban a mosolyban valami, ami elbizonytalanítja, de azért csak megszólítja. Feltűnik neki, hogy amint elkezd hozzá beszélni rögtön elveszíti a tartását. Sokkal lazább lesz a vörös tartása. Ettől függetlenül igazán megdöbben, amikor kiderül, hogy ő is egy az itt dolgozó lányok közül. Amikor aztán sikeresen feldolgozza a hallott információkat felnevet.*
- A csudába! Hát jól mellé fogtam.* Viszonozza a kézfogást és közben ő is bemutatózik.*
- Rendor Froksznak hívnak. Én odabízom, hogy miképpen szólítasz. Nem is tudtam, hogy vettek fel új lányt közénk. Pont kiküldetésen voltam.* Mentegetőzik egy kicsit.*
- Egy italra azért meghívhatlak Redin?* Nem árt, ha egy kicsit jobban megismeri a kollégáit. Reyről is megtudott pár dolgot, amikor vele iszogatott. Ha a vörös hajlandó vele meginni egy italt, akkor szívesen cseverészik vele egy kicsit.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:52:59
Üzenet elküldve: 2020-11-21 19:52:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Tekintete továbbra is figyelve pásztázza a helyet, kutatva a rajta megakadó szemek után. Látja, hogy valaki bizony horogra is akadt. ~Na, ez gyorsan ment.~ Futó pillantással, minden feltűnéstől mentesen méri végig a közelítő férfiút. Kedvére valónak találja azt, amit lát. Elnyom magában egy mosolyt, úgy tesz, mint aki észre sem veszi a közelítőt. A pasas kihúzza magát, mint aki rájátszik kinézetére. Redint szórakoztatja a dolog, szereti, mikor tetszeni akarnak neki. Mikor végre az asztalához ér, meglepetést színlelve, ártatlan tekintettel néz fel rá. Szíve a torkában dobog, az első munkáját nagyon-nagyon szeretné a lehető legjobban csinálni. Haját lazán hátradobja bal válla felett, sejtelmes mosoly kúszik arcára. A másik első mondata után kiderül, hogy felesleges a játékot magas színvonalon űzni, ez itt bizony nem kliens, hanem kolléga. Néhány szitkozódás úszik át gondolatain, hiszen nem erre számított. Tulajdonképpen örül neki, hogy megismerkedhet valakivel Yathon és Mayen kívül a személyzetből. Jó, ha harmonikus kapcsolatot ápol majd a többiekkel. Rögtön szerepet vált. Válla ellazul, lábait egymással párhuzamosan, lazán a padlóra helyezi, baljával megtámaszkodik az álla alatt. Csintalan figyelemmel hallgatja végig a teljes repertoárt, majd félrebillenti fejét és elvigyorodik.*
- Igazán kedves felajánlásokat hallhattam, de a főnökasszony valószínűleg nem értékelné, ha rögtön az első napomon végigpróbálgatnám a szolgáltatásokat. Üdvözlöm, kolléga, én vagyok az új lány.*
Halkan felkacag, majd feláll, kezet nyújt a másiknak, be is mutatkozik.*
- A nevem Redissaeana La'Riuilnor. De hívj inkább Redinnek, ha kérhetem, hogy egyszerűbb legyen az élet.
//Nyílt//
*Tekintete továbbra is figyelve pásztázza a helyet, kutatva a rajta megakadó szemek után. Látja, hogy valaki bizony horogra is akadt. ~Na, ez gyorsan ment.~ Futó pillantással, minden feltűnéstől mentesen méri végig a közelítő férfiút. Kedvére valónak találja azt, amit lát. Elnyom magában egy mosolyt, úgy tesz, mint aki észre sem veszi a közelítőt. A pasas kihúzza magát, mint aki rájátszik kinézetére. Redint szórakoztatja a dolog, szereti, mikor tetszeni akarnak neki. Mikor végre az asztalához ér, meglepetést színlelve, ártatlan tekintettel néz fel rá. Szíve a torkában dobog, az első munkáját nagyon-nagyon szeretné a lehető legjobban csinálni. Haját lazán hátradobja bal válla felett, sejtelmes mosoly kúszik arcára. A másik első mondata után kiderül, hogy felesleges a játékot magas színvonalon űzni, ez itt bizony nem kliens, hanem kolléga. Néhány szitkozódás úszik át gondolatain, hiszen nem erre számított. Tulajdonképpen örül neki, hogy megismerkedhet valakivel Yathon és Mayen kívül a személyzetből. Jó, ha harmonikus kapcsolatot ápol majd a többiekkel. Rögtön szerepet vált. Válla ellazul, lábait egymással párhuzamosan, lazán a padlóra helyezi, baljával megtámaszkodik az álla alatt. Csintalan figyelemmel hallgatja végig a teljes repertoárt, majd félrebillenti fejét és elvigyorodik.*
- Igazán kedves felajánlásokat hallhattam, de a főnökasszony valószínűleg nem értékelné, ha rögtön az első napomon végigpróbálgatnám a szolgáltatásokat. Üdvözlöm, kolléga, én vagyok az új lány.*
Halkan felkacag, majd feláll, kezet nyújt a másiknak, be is mutatkozik.*
- A nevem Redissaeana La'Riuilnor. De hívj inkább Redinnek, ha kérhetem, hogy egyszerűbb legyen az élet.
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-21 13:22:34
Üzenet elküldve: 2020-11-21 13:22:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
*Szegény tündér, már a lehetetlennél is jobban zavarba van, ahogy megtudja miféle helyre is keveredett. Dalafnak nagyon fülelnie kell, hogy megértse mit is szeretne kérdezni a vendég, ám amikor az utolsó szavát is meghallja az apró hölgynek nem bír visszatartani egy apró mosolyt. *
- Itt azt hiszem a többiek a Sellő kifejezést szeretik, de én örülök, ha nem hívnak férfi cafkának. Az ön által használt kifejezés meglehetősen kedves, tetszik. *Őszinte mosollyal pillant a göndör hajú teremtményre, majd, amikor kell türelmesen vár, hogy válasszon a vendég. ~Sellő étke? Az meg mi a franc? Mielőtt felvettek ezt elmondhatták volna! ~ töri a fejét nagy nehézkesen, majd inkább úgy dönt a pultnál valahogy megoldja. *
- Egy pillanat és hozom! *Ezzel elveszi a vendégtől a pénzt és könnyedén belibben a pult mögé, hogy a kasszába helyezhesse az aranyakat és az általa első elkapott kollégát rögtön szóhoz is fogja, aki ezúttal egy kedves kinézetű, vékony hölgyemény *
- Ne haragudj! A vendég Sellő étkét kért, viszont fogalmam sincs melyik az! *Néz tanácstalanul a fiatal fél- elfre, aki csak rábök mosolyogva az egyik tányérra és ezzel tovább libben. ~Szóval kagyló ~ néz maga elé ahol a cicomásan tálalt étek sziporkázik, majd kis keresgélés után talál még friss, de már kicsavart alma levet is. Ráhelyezi egy tálcára az ínyenc fogást és mellé néhány evőeszközt, majd egy csinosan fénylő poharat, amelybe ki is tölti a szárnyas által kívánt italt és ismét az asztal felé veszi az irányt. *
- Egy Sellő étke és egy almalé a hölgynek. Kényelmes a széke? Szóljon bátran, bármilyen kérdése is volna. Mindenre válaszolok. Esetleg, ha magának kellemesebb, úgy akkor meséljen ön is. Természetesen bárhogy is dönt a társaságommal kapcsolatban, a ház és én is az ön jólétére leszünk.
*Szegény tündér, már a lehetetlennél is jobban zavarba van, ahogy megtudja miféle helyre is keveredett. Dalafnak nagyon fülelnie kell, hogy megértse mit is szeretne kérdezni a vendég, ám amikor az utolsó szavát is meghallja az apró hölgynek nem bír visszatartani egy apró mosolyt. *
- Itt azt hiszem a többiek a Sellő kifejezést szeretik, de én örülök, ha nem hívnak férfi cafkának. Az ön által használt kifejezés meglehetősen kedves, tetszik. *Őszinte mosollyal pillant a göndör hajú teremtményre, majd, amikor kell türelmesen vár, hogy válasszon a vendég. ~Sellő étke? Az meg mi a franc? Mielőtt felvettek ezt elmondhatták volna! ~ töri a fejét nagy nehézkesen, majd inkább úgy dönt a pultnál valahogy megoldja. *
- Egy pillanat és hozom! *Ezzel elveszi a vendégtől a pénzt és könnyedén belibben a pult mögé, hogy a kasszába helyezhesse az aranyakat és az általa első elkapott kollégát rögtön szóhoz is fogja, aki ezúttal egy kedves kinézetű, vékony hölgyemény *
- Ne haragudj! A vendég Sellő étkét kért, viszont fogalmam sincs melyik az! *Néz tanácstalanul a fiatal fél- elfre, aki csak rábök mosolyogva az egyik tányérra és ezzel tovább libben. ~Szóval kagyló ~ néz maga elé ahol a cicomásan tálalt étek sziporkázik, majd kis keresgélés után talál még friss, de már kicsavart alma levet is. Ráhelyezi egy tálcára az ínyenc fogást és mellé néhány evőeszközt, majd egy csinosan fénylő poharat, amelybe ki is tölti a szárnyas által kívánt italt és ismét az asztal felé veszi az irányt. *
- Egy Sellő étke és egy almalé a hölgynek. Kényelmes a széke? Szóljon bátran, bármilyen kérdése is volna. Mindenre válaszolok. Esetleg, ha magának kellemesebb, úgy akkor meséljen ön is. Természetesen bárhogy is dönt a társaságommal kapcsolatban, a ház és én is az ön jólétére leszünk.
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:11:49
Üzenet elküldve: 2020-11-20 20:11:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
* Jól megmosakodva és átöltözve hagyja el a szobáját. Örül, hogy végül mégsem kellett azzal a nővel egyezkednie. Nem szívesen cserélt volna helyet azzal az íjásszal. Most, hogy ezt a háta mögött sikerült hagynia végre újra munkába is állhat. A fogadó terembe visszatérve rögtön körbe is néz, hogy mi a helyzet. Minden csendes és nyugodt most. A vörös alakot is megpillantja, aki éppen egy tündér lánnyal beszélget.*
~ Na ez még hamar kapott munkát. ~* Jegyzi meg magában, miközben tovább vándorol a tekintette. Meg is pillant egy magányosan ücsörgő szépséget. Nem nehéz kiszúrni, mivel pont közében foglal helyet.*
- Ideje, hogy én is hasznossá tegyem magam.* Mondja csak úgy magának. Kihúzza magát, hogy feszüljön rajta azaz ing és megindul a lány felé. Sejtelme sincs, hogy ő is itt dolgozhat, mivel érkezésekor éppen kiküldetésben járt el. Amikor aztán eléri az asztalát szépen meg is szólítja.*
- Üdvözlöm a kisasszonyt a Sellőházban. Hozhatok esetleg egy italt? Vagy talán valami másra vágyik? Nagyon finom ínyencségeket szolgálunk fel. A fürdőházunkban pedig van lehetőség egy finom forró fürdőre vagy egy frissítő masszázsra.* Diszkréten felsorol majdnem mindent, amivel így hirtelen tudna szolgálni. Talán csak a szobákra nem tért ki. Nem szeretné, ha a nő csalódottan távozna, mert most nagyon úgy néz ki, hogy unatkozik, hiszen egykedvűen dobolt ujjaival az asztalon. Nem túl tapasztalt sellőként még, de ezt már tudja, hogy nem feltétlen jelent jót.*
//Nyílt//
* Jól megmosakodva és átöltözve hagyja el a szobáját. Örül, hogy végül mégsem kellett azzal a nővel egyezkednie. Nem szívesen cserélt volna helyet azzal az íjásszal. Most, hogy ezt a háta mögött sikerült hagynia végre újra munkába is állhat. A fogadó terembe visszatérve rögtön körbe is néz, hogy mi a helyzet. Minden csendes és nyugodt most. A vörös alakot is megpillantja, aki éppen egy tündér lánnyal beszélget.*
~ Na ez még hamar kapott munkát. ~* Jegyzi meg magában, miközben tovább vándorol a tekintette. Meg is pillant egy magányosan ücsörgő szépséget. Nem nehéz kiszúrni, mivel pont közében foglal helyet.*
- Ideje, hogy én is hasznossá tegyem magam.* Mondja csak úgy magának. Kihúzza magát, hogy feszüljön rajta azaz ing és megindul a lány felé. Sejtelme sincs, hogy ő is itt dolgozhat, mivel érkezésekor éppen kiküldetésben járt el. Amikor aztán eléri az asztalát szépen meg is szólítja.*
- Üdvözlöm a kisasszonyt a Sellőházban. Hozhatok esetleg egy italt? Vagy talán valami másra vágyik? Nagyon finom ínyencségeket szolgálunk fel. A fürdőházunkban pedig van lehetőség egy finom forró fürdőre vagy egy frissítő masszázsra.* Diszkréten felsorol majdnem mindent, amivel így hirtelen tudna szolgálni. Talán csak a szobákra nem tért ki. Nem szeretné, ha a nő csalódottan távozna, mert most nagyon úgy néz ki, hogy unatkozik, hiszen egykedvűen dobolt ujjaival az asztalon. Nem túl tapasztalt sellőként még, de ezt már tudja, hogy nem feltétlen jelent jót.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-20 13:39:36
Üzenet elküldve: 2020-11-20 13:39:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*Kétségtelen, leplezni sem tudja, hogy váratlanul érte ez a rengeteg figyelem, mégpedig egy igazán jóképű férfi részéről, aki birtokolja azt, ami belőle hiányzik. Még egy métert. Engedelmesen hagyja magát vezetni és felül a neki kihúzott bársonyszékre, hogy onnan csodálja tovább az elf magasba nyúló alakját. Nem igazán tudja levenni a szemét róla, főleg, hogy még mindig ott áll mellette. Szerencsére csendről beszélni sem lehet, hiszen a fogadóban lány zene szól, így annyira nem kínos, hogy egyelőre nem szólal meg. A férfi, ezt ellensúlyozva és a zavara teljes tudatában kezeli a helyzetet. ~Valóra váltja a kívánságaimat? ~ Néz körbe, mert most, hogy így említi a lángoló hajú teremtmény, valóban a sejtelmes fény és a lány zene olyan illúziót keltenek, mintha bármi megtörténhetne. Aztán később kiderül, hogy egy bordélyba keveredett. Első hallomásra szinte bele préselődik a székbe, úgy meglapul, mintha ő nem is lenne itt, ám ez csak ösztönös reakció. Sose gondolta volna, hogy így néznek azok ki belülről, azt meg végképp nem, hogy ezt a mesterséget férfiak is űzik. Márpedig most nagyon úgy tűnik, hogy az elf erre akar kilyukadni. Azért egy kérdést megereszt, csak a tisztánlátás kedvéért.*
-…e…is. *Mikor hallja, hogy alig jön ki valami értelmes hang a torkán köszörül rajta egyet.*
-Nem tudom, hogyan …ondják, de te is …lyan … örömfiú vagy? *Nem tud jobb szót rá, bele is pirul a tudatlanságába, hiszen most biztos ki fogja nevetni a férfi. Amint kimondta meg is bánta a kérdést. Ahogy a kezeiben szorongatja az étlapot szorosan maga elé húzza, nehogy meglássa az elf, mit is kutat benne. Mert egyre inkább kíváncsi, hogy egy ilyen helyen mit is kapni. A férfi említette már, hogy bor az van, az biztos, csak úgy szaladnak a szemei a sorok között. Akadnak igazán zavarba ejtő fantázianevek, aztán megpillantja a szolgáltatáslistát is. ~Van fürdő.. meg…~ Mielőtt jobban belemélyedne, inkább választ, hiszen a férfi biztosan már furcsán néz rá a sok habozás miatt.*
-Egy almalevet szeretnék és ennék is valamit, ezt itt. *Mutat rá a sellő étke nevű ételre, nem azért arra esett a választása, mert annyira szereti, csak megtetszett neki a fantázianeve. Belenyúl a tarisznyájába és kiveszi a Gyümölcslé árát, 5 aranyat, majd még leszámol az asztalra 21 tallért még a Sellők étke ételért. *
*Kétségtelen, leplezni sem tudja, hogy váratlanul érte ez a rengeteg figyelem, mégpedig egy igazán jóképű férfi részéről, aki birtokolja azt, ami belőle hiányzik. Még egy métert. Engedelmesen hagyja magát vezetni és felül a neki kihúzott bársonyszékre, hogy onnan csodálja tovább az elf magasba nyúló alakját. Nem igazán tudja levenni a szemét róla, főleg, hogy még mindig ott áll mellette. Szerencsére csendről beszélni sem lehet, hiszen a fogadóban lány zene szól, így annyira nem kínos, hogy egyelőre nem szólal meg. A férfi, ezt ellensúlyozva és a zavara teljes tudatában kezeli a helyzetet. ~Valóra váltja a kívánságaimat? ~ Néz körbe, mert most, hogy így említi a lángoló hajú teremtmény, valóban a sejtelmes fény és a lány zene olyan illúziót keltenek, mintha bármi megtörténhetne. Aztán később kiderül, hogy egy bordélyba keveredett. Első hallomásra szinte bele préselődik a székbe, úgy meglapul, mintha ő nem is lenne itt, ám ez csak ösztönös reakció. Sose gondolta volna, hogy így néznek azok ki belülről, azt meg végképp nem, hogy ezt a mesterséget férfiak is űzik. Márpedig most nagyon úgy tűnik, hogy az elf erre akar kilyukadni. Azért egy kérdést megereszt, csak a tisztánlátás kedvéért.*
-…e…is. *Mikor hallja, hogy alig jön ki valami értelmes hang a torkán köszörül rajta egyet.*
-Nem tudom, hogyan …ondják, de te is …lyan … örömfiú vagy? *Nem tud jobb szót rá, bele is pirul a tudatlanságába, hiszen most biztos ki fogja nevetni a férfi. Amint kimondta meg is bánta a kérdést. Ahogy a kezeiben szorongatja az étlapot szorosan maga elé húzza, nehogy meglássa az elf, mit is kutat benne. Mert egyre inkább kíváncsi, hogy egy ilyen helyen mit is kapni. A férfi említette már, hogy bor az van, az biztos, csak úgy szaladnak a szemei a sorok között. Akadnak igazán zavarba ejtő fantázianevek, aztán megpillantja a szolgáltatáslistát is. ~Van fürdő.. meg…~ Mielőtt jobban belemélyedne, inkább választ, hiszen a férfi biztosan már furcsán néz rá a sok habozás miatt.*
-Egy almalevet szeretnék és ennék is valamit, ezt itt. *Mutat rá a sellő étke nevű ételre, nem azért arra esett a választása, mert annyira szereti, csak megtetszett neki a fantázianeve. Belenyúl a tarisznyájába és kiveszi a Gyümölcslé árát, 5 aranyat, majd
még leszámol az asztalra 21 tallért még a Sellők étke ételért. *
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:14:31
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:14:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yzoldinea//
*A tündér szinte, majd kimenekül ugrottában, ahogy megpillantja a sellőt, de végül is a félénk pironkodás ellenére elfogadja a vörös jobbját, és a kiválasztott asztal felé lépdelnek. A vöröses fényben úszó egész emelet, valószínűleg sosem tapasztalt hangulatot nyújt a göndör hölgynek, mindazt nem is említve, hogy Dalaf nem szokta visszafogni az édes utalások sokaságát, ha a vendégekről van szó. A vékony teremtés fel is ugrik a számára kihúzott bársonyszékre, ám a vörös még nem szándékozik leülni, látja a riadtságát, ami átjárja a másik testét. Találkozott, már pár félénk ügyféllel, akiknek az életmódja teljesen ellentmond a maga fajtáknak, mégis, ha végül ellazulnak, a zárkózott virágok nyílása a legszebb. *
- A Sellőház egy, azon intézmény, mely valóra váltja a kívánságait, még azokat is, amiket eddig akár félt meglépni. Ha mindenképpen ragaszkodunk a behatárolódásokhoz, szépségedet egy bordélyban köszönthetem. Kérem ne ijedjen meg! Természetesen, ha pusztán egy pohár borhoz lenne kedve vagy egy finom vacsorához, akkor senki nem fog önre mást erőltetni, de ha engem kérdez az itteni színvonal kihagyhatatlan. *Igyekszik burkoltan, mégis érthetően fogalmazni a szárnyas nő számára, miközben nyugtató mosoly ül ki az arcán. Ha a vendég nem utasítja vissza finoman megsimogatja annak karját és kecsegtető ajánlatot tesz fel. *
- Mit szólna, ha hoznék önnek valamit inni és közben elbeszélgetnénk arról, hogyan is tovább? Személy szerint kimondottan szeretem is a kívánságokról szóló beszélgetések. Bizonyára a hölgynek ia jól esne, az én dolgom pedig boldoggá tenni önt. *~Vajon tisztában van az árainkkal? Nem zúdíthatom rá, csak úgy! Inkább hozok egy lapot a kínálatról! ~ ezen gondolatok végül ahhoz vezényelik, hogy a vendég kívánságai után ismét felszólaljon*
- Ha megbocsát egy pillanatba, idehozok egy lapot a kínálatunkról! *Ha elengedik seperc alatt pördül és fordul is az asztaltól a pultra szórt finom és kecsesen megformált lapig, hogy azt a tétova, de bájos kezébe nyújthassa*
*A tündér szinte, majd kimenekül ugrottában, ahogy megpillantja a sellőt, de végül is a félénk pironkodás ellenére elfogadja a vörös jobbját, és a kiválasztott asztal felé lépdelnek. A vöröses fényben úszó egész emelet, valószínűleg sosem tapasztalt hangulatot nyújt a göndör hölgynek, mindazt nem is említve, hogy Dalaf nem szokta visszafogni az édes utalások sokaságát, ha a vendégekről van szó. A vékony teremtés fel is ugrik a számára kihúzott bársonyszékre, ám a vörös még nem szándékozik leülni, látja a riadtságát, ami átjárja a másik testét. Találkozott, már pár félénk ügyféllel, akiknek az életmódja teljesen ellentmond a maga fajtáknak, mégis, ha végül ellazulnak, a zárkózott virágok nyílása a legszebb. *
- A Sellőház egy, azon intézmény, mely valóra váltja a kívánságait, még azokat is, amiket eddig akár félt meglépni. Ha mindenképpen ragaszkodunk a behatárolódásokhoz, szépségedet egy bordélyban köszönthetem. Kérem ne ijedjen meg! Természetesen, ha pusztán egy pohár borhoz lenne kedve vagy egy finom vacsorához, akkor senki nem fog önre mást erőltetni, de ha engem kérdez az itteni színvonal kihagyhatatlan. *Igyekszik burkoltan, mégis érthetően fogalmazni a szárnyas nő számára, miközben nyugtató mosoly ül ki az arcán. Ha a vendég nem utasítja vissza finoman megsimogatja annak karját és kecsegtető ajánlatot tesz fel. *
- Mit szólna, ha hoznék önnek valamit inni és közben elbeszélgetnénk arról, hogyan is tovább? Személy szerint kimondottan szeretem is a kívánságokról szóló beszélgetések. Bizonyára a hölgynek ia jól esne, az én dolgom pedig boldoggá tenni önt. *~Vajon tisztában van az árainkkal? Nem zúdíthatom rá, csak úgy! Inkább hozok egy lapot a kínálatról! ~ ezen gondolatok végül ahhoz vezényelik, hogy a vendég kívánságai után ismét felszólaljon*
- Ha megbocsát egy pillanatba, idehozok egy lapot a kínálatunkról! *Ha elengedik seperc alatt pördül és fordul is az asztaltól a pultra szórt finom és kecsesen megformált lapig, hogy azt a tétova, de bájos kezébe nyújthassa*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:30:53
Üzenet elküldve: 2020-11-19 19:30:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Yath//
-Majd ha túl lesz az első alkalmon úgyis felbátorodik.
*Húzódik széles, gonosz vigyor arcára. Reméli mihamarabb visszatér a fiatalember, már egészen felfegyverkezett csípős megjegyzésekkel és sajnálná őket megtartani magának.
Ahogy a lány visszakérdez a bók dolgára, megjátszott sértettséggel emeli fel fejét.*
-Ennyire meglepő? Pedig elég nyilvánvaló, hogy minden vendég engem akar.
*Viccelődik persze teljesen komoly arccal majd vágyakozóan sóhajt fel hallva, hogy dugig van a konyha kajával. Nem is tudja mit enne most igazán, legszívesebben az étlap minden fogását felzabálná és még maradna hely desszertnek is. Meg egy kis itókának. Annyira elmerül gondolataiban, hogy egy röpke pillanatra megszűnik a kapcsolata a valósággal, maga körül csak lebegő, megpakolt tálakat lát. Ahogy rajtakapja magát az ábrándozáson, apró fejrázással próbálja magát visszarántani a sült húsos, céklasalátás mesevilágból a Sellőházba.*
-Mi?
*Kérdez vissza, mert természetesen baromira nem figyelt a kérdésére érkező válaszra, az agya azonban némi fáziskéséssel ugyan, de sikeresen feldolgozza az elhangzott információkat.*
-Hát őszintén remélem, hogy megtalálja.
*Kicsit szomorú, hogy Zamm elment, nem sok mélységit kedvel, de főnöke közéjük tartozik.
Miután Mady otthagyja, szemeivel az emlegetett hosszúfülűt kezdi keresni.*
-YAAATH!
*Szólítja is meg jó hangosan, mert nem leli, valószínűleg már megvakult az éhségtől.*
-Majd ha túl lesz az első alkalmon úgyis felbátorodik.
*Húzódik széles, gonosz vigyor arcára. Reméli mihamarabb visszatér a fiatalember, már egészen felfegyverkezett csípős megjegyzésekkel és sajnálná őket megtartani magának.
Ahogy a lány visszakérdez a bók dolgára, megjátszott sértettséggel emeli fel fejét.*
-Ennyire meglepő? Pedig elég nyilvánvaló, hogy minden vendég engem akar.
*Viccelődik persze teljesen komoly arccal majd vágyakozóan sóhajt fel hallva, hogy dugig van a konyha kajával. Nem is tudja mit enne most igazán, legszívesebben az étlap minden fogását felzabálná és még maradna hely desszertnek is. Meg egy kis itókának. Annyira elmerül gondolataiban, hogy egy röpke pillanatra megszűnik a kapcsolata a valósággal, maga körül csak lebegő, megpakolt tálakat lát. Ahogy rajtakapja magát az ábrándozáson, apró fejrázással próbálja magát visszarántani a sült húsos, céklasalátás mesevilágból a Sellőházba.*
-Mi?
*Kérdez vissza, mert természetesen baromira nem figyelt a kérdésére érkező válaszra, az agya azonban némi fáziskéséssel ugyan, de sikeresen feldolgozza az elhangzott információkat.*
-Hát őszintén remélem, hogy megtalálja.
*Kicsit szomorú, hogy Zamm elment, nem sok mélységit kedvel, de főnöke közéjük tartozik.
Miután Mady otthagyja, szemeivel az emlegetett hosszúfülűt kezdi keresni.*
-YAAATH!
*Szólítja is meg jó hangosan, mert nem leli, valószínűleg már megvakult az éhségtől.*
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-19 00:56:12
Üzenet elküldve: 2020-11-19 00:56:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Felfrissült külsővel és belsővel libben be a vendégekkel közös térbe. Testét kilókkal könnyebbnek érzi most, hogy tiszta és illatos, lelke is valahogy más, mint a szokásos. Fejében nincs zűrzavar, bár hosszú folyamban hömpölyögnek gondolatai, kivételesen egyenletes mederben tudja tartani őket. Járása magabiztos, léptei suhanásra emlékeztetnek, mintha nem is érintené lábával a talajt. Fények táncolnak testén, különösen mutat a meleg árnyalat a szabadon maradt bőrfelületeken, néhol át is világítva, megmutatva a kéken dobogó ereket. Körbenéz egy préda után kutató oroszlán büszkeségével, azonban nem lát senkit, akit elbűvölhetne. Némi csalódottság szállja meg, túlteng benne az energia, jól esne, ha levezethetné valakin. Vagy valakivel. Nem számít. A negatív érzelmek csupán egy röpke, elgyengülő másodperc erejéig suhannak át vonásain, majd visszaveszi szokásos, indokolatlanul fölényeskedő viselkedését. Mimikája tökéletes kontrasztban áll ártatlan hatást keltő külsejével, épp ebben van a varázsa. Haját hátradobja válla felett, ismét körbenéz, de ez a pillantás most gyors, gyakorlatias. Meg is találja amit keres, helyet foglal egy központi helyen lévő asztalnál. Tökéletes helyet választott, innen belátja a bejáratot, a pultot, a szobákhoz vezető lépcsőt, minden lényegeset. Lazaságot erőltet magára, tettetett könnyedséggel teszi keresztbe formás lábait, majd az asztalra könyököl. Vár, csak nem tudja kire vagy mire. Hosszúkás körmei lassú egymásutánban koppannak az asztalon, valami régi dal ritmusát idézve fel elméjében. Első látogatása alkalmával fel sem tűnt neki, mennyire passzol ő ide. Mintha köré építették volna ezt a helyet. Elmosolyodik saját képtelen gondolatán, zavartan megigazít egy kósza tincset. Unottan sóhajt. Reméli hamar vége lesz ennek az állóvízre emlékeztető állapotnak.*
//Nyílt//
*Felfrissült külsővel és belsővel libben be a vendégekkel közös térbe. Testét kilókkal könnyebbnek érzi most, hogy tiszta és illatos, lelke is valahogy más, mint a szokásos. Fejében nincs zűrzavar, bár hosszú folyamban hömpölyögnek gondolatai, kivételesen egyenletes mederben tudja tartani őket. Járása magabiztos, léptei suhanásra emlékeztetnek, mintha nem is érintené lábával a talajt. Fények táncolnak testén, különösen mutat a meleg árnyalat a szabadon maradt bőrfelületeken, néhol át is világítva, megmutatva a kéken dobogó ereket. Körbenéz egy préda után kutató oroszlán büszkeségével, azonban nem lát senkit, akit elbűvölhetne. Némi csalódottság szállja meg, túlteng benne az energia, jól esne, ha levezethetné valakin. Vagy valakivel. Nem számít. A negatív érzelmek csupán egy röpke, elgyengülő másodperc erejéig suhannak át vonásain, majd visszaveszi szokásos, indokolatlanul fölényeskedő viselkedését. Mimikája tökéletes kontrasztban áll ártatlan hatást keltő külsejével, épp ebben van a varázsa. Haját hátradobja válla felett, ismét körbenéz, de ez a pillantás most gyors, gyakorlatias. Meg is találja amit keres, helyet foglal egy központi helyen lévő asztalnál. Tökéletes helyet választott, innen belátja a bejáratot, a pultot, a szobákhoz vezető lépcsőt, minden lényegeset. Lazaságot erőltet magára, tettetett könnyedséggel teszi keresztbe formás lábait, majd az asztalra könyököl. Vár, csak nem tudja kire vagy mire. Hosszúkás körmei lassú egymásutánban koppannak az asztalon, valami régi dal ritmusát idézve fel elméjében. Első látogatása alkalmával fel sem tűnt neki, mennyire passzol ő ide. Mintha köré építették volna ezt a helyet. Elmosolyodik saját képtelen gondolatán, zavartan megigazít egy kósza tincset. Unottan sóhajt. Reméli hamar vége lesz ennek az állóvízre emlékeztető állapotnak.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:09:21
Üzenet elküldve: 2020-11-17 21:09:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*Ismerős dallamot hall a zenészek felől, és hamarosan egy ismerős arcot lát meg. Yathlanae ül le, és kezd neki a szenvedélyének, a zenélésnek. Graril úgy dönt, hogy a csuklyáját lehajtja, hogy látható váljék az arca. A fegyverét már előzőleg lerakta a megfelelő helyre, így senki nem köthet bele abba, hogy megszegi a ház szabályait. A zenészekhez közel eső asztalhoz ül, és reméli, hogy a nő emlékszik rá, mert Graril nagyon is. Nem zavarja meg a műsort, hagyja, hogy a nő kiélje magát a színpadon, de amikor befejezi, a férfi rá tekint, és kezével magához inti őt.*
//Madárka//
*Ismerős dallamot hall a zenészek felől, és hamarosan egy ismerős arcot lát meg. Yathlanae ül le, és kezd neki a szenvedélyének, a zenélésnek. Graril úgy dönt, hogy a csuklyáját lehajtja, hogy látható váljék az arca. A fegyverét már előzőleg lerakta a megfelelő helyre, így senki nem köthet bele abba, hogy megszegi a ház szabályait. A zenészekhez közel eső asztalhoz ül, és reméli, hogy a nő emlékszik rá, mert Graril nagyon is. Nem zavarja meg a műsort, hagyja, hogy a nő kiélje magát a színpadon, de amikor befejezi, a férfi rá tekint, és kezével magához inti őt.*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:39:13
Üzenet elküldve: 2020-11-17 20:39:13
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Yzo és Dalaf //
// Darelld el //
* A pici lányka szó nélkül engedelmeskedik a fegyver letételnek, így aztán Darelld részéről itt vége is. Amint a fegyver a tárolóba ér elégedetten biccent.*
- Kellemes időtöltést kívánok!* Azzal nem is zavar tovább. A vörös elf úgy tűnik boldoguk egyedül is. Egy darabig még rajtuk tartja a szemét, de csak, hogy figyelje az újoncot munka közben. Eddig nem is talál semmilyen kivetnivalót benne. A Sellő most csendes és nyugodt, pont olyan, amilyennek szereti. Az unalmas az a nyugalmas. A patkánybanda látogatása is elült már, és remélhetőleg ez így is marad.*
// Darelld el //
* A pici lányka szó nélkül engedelmeskedik a fegyver letételnek, így aztán Darelld részéről itt vége is. Amint a fegyver a tárolóba ér elégedetten biccent.*
- Kellemes időtöltést kívánok!* Azzal nem is zavar tovább. A vörös elf úgy tűnik boldoguk egyedül is. Egy darabig még rajtuk tartja a szemét, de csak, hogy figyelje az újoncot munka közben. Eddig nem is talál semmilyen kivetnivalót benne. A Sellő most csendes és nyugodt, pont olyan, amilyennek szereti. Az unalmas az a nyugalmas. A patkánybanda látogatása is elült már, és remélhetőleg ez így is marad.*
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-11-17 07:46:09
Üzenet elküldve: 2020-11-17 07:46:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Dalaf és Darelld //
*Mikor Darelld hozzá szól, kicsit összerezzen, a megtermett és határozott kiállású férfi megkéri, hogy a fegyvereit pakolja le. Tekintete odasiklik a helyre, ahova szánnák a dolgot, látja, hogy ott már nem egy kard és pallos időzik, ezek mellett az ő fegyverei szinte nevetség tárgyát fogják képezni. De ha itt ez a szabály, akkor meg kell tennie. ~Viszont ezek szerint itt a vendégeknél nincsen semmiféle szúró vagy vágóeszköz. Ez jó. ~ Állapítja meg magának, arra való tekintettel, hogy kevesebb a balhé, a vérontás. Ki is emeli a fúvócsövet a helyéről és a tőrét is, amin Lihanech jelei felfedezhetők. Ezt a két fegyvert próbálja a többi alá betenni, hogy minél kevésbé látszódjanak. Ezzel elmatat egy darabig, szinte észre sem veszi, hogy egy másik férfi is lép a köreikbe. Dalaf köszöntésére szinte felkapaszkodik a falra ijedtében, ez az arcáról egyértelműen le is olvasható. Azonban a kedves köszöntést hallva próbálja gyorsan leplezni a meglepetését és kihúzni magát, kicsit le is porolja a köpenyt, amit magára húzott. Idebenn ugyanis olyan érzése van, mintha nem lennél eléggé kiöltözve, hogy itt egyen vagy egyáltalán tartózkodjon. Felnéz a férfire, eddig még nem igazán tűnt fel neki, hogy mennyire magas, szinte az a benyomása lesz, hogy az eget veri a hajkoronájával. Elegáns megjelenése és az elmondott néhány szó alapján arra következtet, hogy ő itt dolgozik. ~Lehet, hogy felszolgáló. ~ Nyel egy nagyot, mert most már illene valamit válaszolnia is, megköszörüli a torkát.*
-Ö…om… jó. *Emeli fel a kezét, hogy a másik tenyerébe helyezze azt szégyenlősen, bár odabenn az ácsorgó tömeg szinte elhanyagolható, de látszik rajta, hogy hálás a figyelmességért. Míg kihúzzák neki a széket, leveszi a köpenyét és egy másik szék támlájára helyezi, majd felugrik a neki kihúzott székre.*
-Még n…já..tam tt. *Formálja a szavakat a szájával, de valahogy nem igazán jön ki hang rajta, vagyis pont azok a hangok, amiket már magában eltervezett. Nem igazán járt még ilyen helyen, ahol minden egyes vendéghez odajön egy felszolgáló, na de nem is akármilyen felszolgáló! Látszik, hogy nem kicsit van zavarban, most, hogy bizonyosan kettesben maradtak az asztalnál.*
-Ez egy fogadó igaz? *Böki ki végül egészen érthetően. Kicsit elbizonytalanította a férfi által felsorolt dolgok furcsa megfogalmazása.*
*Mikor Darelld hozzá szól, kicsit összerezzen, a megtermett és határozott kiállású férfi megkéri, hogy a fegyvereit pakolja le. Tekintete odasiklik a helyre, ahova szánnák a dolgot, látja, hogy ott már nem egy kard és pallos időzik, ezek mellett az ő fegyverei szinte nevetség tárgyát fogják képezni. De ha itt ez a szabály, akkor meg kell tennie. ~Viszont ezek szerint itt a vendégeknél nincsen semmiféle szúró vagy vágóeszköz. Ez jó. ~ Állapítja meg magának, arra való tekintettel, hogy kevesebb a balhé, a vérontás. Ki is emeli a fúvócsövet a helyéről és a tőrét is, amin Lihanech jelei felfedezhetők. Ezt a két fegyvert próbálja a többi alá betenni, hogy minél kevésbé látszódjanak. Ezzel elmatat egy darabig, szinte észre sem veszi, hogy egy másik férfi is lép a köreikbe. Dalaf köszöntésére szinte felkapaszkodik a falra ijedtében, ez az arcáról egyértelműen le is olvasható. Azonban a kedves köszöntést hallva próbálja gyorsan leplezni a meglepetését és kihúzni magát, kicsit le is porolja a köpenyt, amit magára húzott. Idebenn ugyanis olyan érzése van, mintha nem lennél eléggé kiöltözve, hogy itt egyen vagy egyáltalán tartózkodjon. Felnéz a férfire, eddig még nem igazán tűnt fel neki, hogy mennyire magas, szinte az a benyomása lesz, hogy az eget veri a hajkoronájával. Elegáns megjelenése és az elmondott néhány szó alapján arra következtet, hogy ő itt dolgozik. ~Lehet, hogy felszolgáló. ~ Nyel egy nagyot, mert most már illene valamit válaszolnia is, megköszörüli a torkát.*
-Ö…om… jó. *Emeli fel a kezét, hogy a másik tenyerébe helyezze azt szégyenlősen, bár odabenn az ácsorgó tömeg szinte elhanyagolható, de látszik rajta, hogy hálás a figyelmességért. Míg kihúzzák neki a széket, leveszi a köpenyét és egy másik szék támlájára helyezi, majd felugrik a neki kihúzott székre.*
-Még n…já..tam tt. *Formálja a szavakat a szájával, de valahogy nem igazán jön ki hang rajta, vagyis pont azok a hangok, amiket már magában eltervezett. Nem igazán járt még ilyen helyen, ahol minden egyes vendéghez odajön egy felszolgáló, na de nem is akármilyen felszolgáló! Látszik, hogy nem kicsit van zavarban, most, hogy bizonyosan kettesben maradtak az asztalnál.*
-Ez egy fogadó igaz? *Böki ki végül egészen érthetően. Kicsit elbizonytalanította a férfi által felsorolt dolgok furcsa megfogalmazása.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242