Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-15 09:49:21
Üzenet elküldve: 2019-02-15 09:49:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ilhyssa, Hytia//
*Ilhyssa nem csak azért képes végtelenül nyugodt maradni, mert elf, hanem mert tanulta is ezt. Higgadtsággal kezelni egy helyzetet, és benne megteremteni azt a bizonytalanságot, mely az ő malmára hajthatja a vizet. Manipuláció, mondhatnák máshol. De hát elvégre is, bárd lenne, tehát ne csodálkozzunk ezen.
Pontosan emiatt nem is kerüli el figyelmét, hogy a megszólítása mennyire bosszantja a másik nőt. Mosolya talán még inkább határozottá válik, és ez még akkor sem lohad le, amikor Hytia válaszol. magában felnevet, de ebből kifelé nem látszik semmi, csak aprót bólint rá.*
-Nézz magadra Kedves! Nem az én bőröm akarja felvenni a mélyszürkét.
*Nem mond ennél többet, a másiknak így is értenie kell, mire is céloz. Talán ocsmány dolog a mélységi betegségével visszaélni, de kígyó mód vág vissza. Alattomosan. Talán szavaival képes lesz kicsit lesöpörni Hytia arcáról az elégedettség maszkját.
Persze közben szeme sarkából érzékeli a férfi megjelenését, aki néhány pillanatig a pultot támasztja, majd a kért rendelések kifuvarozásának lát. Ilhyssa nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, akár tényleg lehetne a helyiség pincére. S az, hogy a férfi először hozzálép oda, elindítja benne a gondolatot, melynek eredménye, vélhetően a mélységi nő nem örül ennek a megkülönböztetésnek. De vajon, tényleg megkülönböztetés-e? Ami biztos, Ilhyssa nem fog versengeni.*
-Köszönöm.
*Emeli fel a kortynyi bort tartalmazó poharat, és valódi szakértő mozdulattal forgatja meg a vér színű italt. Finom és kellően vékony olajos réteget simít az üvegre, mely lassan csordul vissza a többihez. Aztán bele is szagol, míg óvatosan megmozgatja a pohárban az italt. Illata kellemes és aromás. Színe testes, hát belekortyol. Kissé talán fanyarnak tűnik, de a száraz borok már csak ilyenek. Még is ők a borok királynői.*
-Megfelel.
*Jegyzi meg, és hagyja, hogy a másik teletöltse a poharát. Aztán csak némán, mosollyal arcán figyeli, miben is mesterkedik Hytia.*
*Ilhyssa nem csak azért képes végtelenül nyugodt maradni, mert elf, hanem mert tanulta is ezt. Higgadtsággal kezelni egy helyzetet, és benne megteremteni azt a bizonytalanságot, mely az ő malmára hajthatja a vizet. Manipuláció, mondhatnák máshol. De hát elvégre is, bárd lenne, tehát ne csodálkozzunk ezen.
Pontosan emiatt nem is kerüli el figyelmét, hogy a megszólítása mennyire bosszantja a másik nőt. Mosolya talán még inkább határozottá válik, és ez még akkor sem lohad le, amikor Hytia válaszol. magában felnevet, de ebből kifelé nem látszik semmi, csak aprót bólint rá.*
-Nézz magadra Kedves! Nem az én bőröm akarja felvenni a mélyszürkét.
*Nem mond ennél többet, a másiknak így is értenie kell, mire is céloz. Talán ocsmány dolog a mélységi betegségével visszaélni, de kígyó mód vág vissza. Alattomosan. Talán szavaival képes lesz kicsit lesöpörni Hytia arcáról az elégedettség maszkját.
Persze közben szeme sarkából érzékeli a férfi megjelenését, aki néhány pillanatig a pultot támasztja, majd a kért rendelések kifuvarozásának lát. Ilhyssa nem tudja, hogy kicsoda is ő valójában, akár tényleg lehetne a helyiség pincére. S az, hogy a férfi először hozzálép oda, elindítja benne a gondolatot, melynek eredménye, vélhetően a mélységi nő nem örül ennek a megkülönböztetésnek. De vajon, tényleg megkülönböztetés-e? Ami biztos, Ilhyssa nem fog versengeni.*
-Köszönöm.
*Emeli fel a kortynyi bort tartalmazó poharat, és valódi szakértő mozdulattal forgatja meg a vér színű italt. Finom és kellően vékony olajos réteget simít az üvegre, mely lassan csordul vissza a többihez. Aztán bele is szagol, míg óvatosan megmozgatja a pohárban az italt. Illata kellemes és aromás. Színe testes, hát belekortyol. Kissé talán fanyarnak tűnik, de a száraz borok már csak ilyenek. Még is ők a borok királynői.*
-Megfelel.
*Jegyzi meg, és hagyja, hogy a másik teletöltse a poharát. Aztán csak némán, mosollyal arcán figyeli, miben is mesterkedik Hytia.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 22:35:34
Üzenet elküldve: 2019-02-14 22:35:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Ralas, Ilhyssa, Hytia//
*Kedve lenne lekaparni a fakóvérű szuka mosolyát édes kis arcáról, de nem teszi, mert annál azért civilizáltabb – egyelőre –, helyette pedig inkább viszont mosolyog és igyekszik nem sokat elárulni nemtetszéséről. Közben persze figyel, nem látványosan, de kíváncsi tekintettel fürkészi az elfet, aki látványosan jól öltözött és Hytiát meg is lepi, hogy miért nem rabolták és erőszakolták meg.*
- Jó rokon? Távolról sem.
*Bár tudja jól, hogy az elfekkel a sötételfek rokonságban állnak, akkor is ha nagyon rég volt ez, de ez Hytia számára bőven kevés ahhoz, hogy rokonoknak nevezzék egymást, sőt gúnyolja őt ezzel egy fakóvérű, hiszen nem fogható hozzá egy elkényeztetett kis lotyó. Jól sejti, hogy az a célja, hogy felbosszantsák, ami ugyan megtörténik, de higgadt marad, leszámítva undorodó arckifejezését. Acélszürke szemei szúrós pillantást vetnek és fenyegetően élesen csillognak.*
- Vagy te úgy érzed egy megtermett, erős és büszke sötételf lennél, egy satnya és fakó testben? Nem hibáztatnálak, hogy ilyen kecsegtető illúzióba ringatod magad.
*Elégedetten hátradől és körmeit kezdi nézegetni, immár csak lopva tekintve a lányra, aki nem mellesleg megjegyezve elég kellemes a szemnek, amit persze soha semmi aranyért sem vallana be. Érdekes az arca és szép a haja is, illetve a tekintetében is van valami, ami azért egy minimális tiszteletet kelt Hytiában. De ezen gondolataitól eltereli egy férfi, aki igencsak magabiztosan mozog ebben a környezetben. Egészen úgy veszi észre, hogy talán itt dolgozhat. Azt is érezte magán, hogy bámulta őket, de ennek ritkán tulajdonít jelentőséget, mert szokatlan külsejéből fakadóan gyakran nézik őt rácsodálkozva. Ebből már inkább előnyt szeretne kovácsolni és úgy is megélni, nem pedig hátrányként.
Az egy leheletnyit Ralas ellen szól, hogy az elfhez lép oda először, akkor is, ha ő érkezett elsőként, mert ez Hytia számára nem mérvadó, ha róla van szó. Ettől függetlenül elnézi neki, mert imponál a finomnak tűnő bor felkínálása. Mielőtt belekortyol picit megforgatja, finoman fölé hajolva beleszimatol, talán óvatosság, talán csak a valós kóstolás előtti kis szertartás miatt. Elégedetten ízlelgeti a lágyan elterpeszkedő italt. Kicsit mereng maga elé nézve, majd Ralashoz fordul és csupán egy sokat sejtető arckifejezéssel jelez neki, hogy jöjjön oda. Egészen tiszteletteljes ez tőle, hiszen egyébként odaintené magához, mint egy kutyát.*
- Milyen jó kiállású sima beszédű férfi vagy te.
*Állapítja meg és egy mosolyt is sikerül kicsalnia. Főleg az szól Ralas mellett, hogy ember. Azokkal Hytiának nincs komolyabb baja, ahogy Athoc is szimpatikus volt neki. Egy becsületes gyilkos, egészen érdekesnek tűnt.*
- Nagyon finom, ténylegesen.
*Megáll, hogy nyomatékosítsa valóban az és csak úgy nem szokott dicsérgetni.*
- De nem annyira ez érdekelne most pontosan és olyannak tűnsz, aki tudna nekem segíteni.
*Direkt fogalmaz sejtelmesen, holott tudja jól, hogy egy kis tanácsra lenne szükség, de szeretné, ha Ralas figyelme csak felé irányulna. Semmi mögöttes ok nincs ebben, csupán a büszkesége, hogy az elf elé tudna furakodni.*
- Persze csak ha időd engedi.
*Szúrja még hozzá látszólag talán előzékenyen, de ugyanazzal az arroganciával, mint egyébként mindig.*
//Ralas, Ilhyssa, Hytia//
*Kedve lenne lekaparni a fakóvérű szuka mosolyát édes kis arcáról, de nem teszi, mert annál azért civilizáltabb – egyelőre –, helyette pedig inkább viszont mosolyog és igyekszik nem sokat elárulni nemtetszéséről. Közben persze figyel, nem látványosan, de kíváncsi tekintettel fürkészi az elfet, aki látványosan jól öltözött és Hytiát meg is lepi, hogy miért nem rabolták és erőszakolták meg.*
- Jó rokon? Távolról sem.
*Bár tudja jól, hogy az elfekkel a sötételfek rokonságban állnak, akkor is ha nagyon rég volt ez, de ez Hytia számára bőven kevés ahhoz, hogy rokonoknak nevezzék egymást, sőt gúnyolja őt ezzel egy fakóvérű, hiszen nem fogható hozzá egy elkényeztetett kis lotyó. Jól sejti, hogy az a célja, hogy felbosszantsák, ami ugyan megtörténik, de higgadt marad, leszámítva undorodó arckifejezését. Acélszürke szemei szúrós pillantást vetnek és fenyegetően élesen csillognak.*
- Vagy te úgy érzed egy megtermett, erős és büszke sötételf lennél, egy satnya és fakó testben? Nem hibáztatnálak, hogy ilyen kecsegtető illúzióba ringatod magad.
*Elégedetten hátradől és körmeit kezdi nézegetni, immár csak lopva tekintve a lányra, aki nem mellesleg megjegyezve elég kellemes a szemnek, amit persze soha semmi aranyért sem vallana be. Érdekes az arca és szép a haja is, illetve a tekintetében is van valami, ami azért egy minimális tiszteletet kelt Hytiában. De ezen gondolataitól eltereli egy férfi, aki igencsak magabiztosan mozog ebben a környezetben. Egészen úgy veszi észre, hogy talán itt dolgozhat. Azt is érezte magán, hogy bámulta őket, de ennek ritkán tulajdonít jelentőséget, mert szokatlan külsejéből fakadóan gyakran nézik őt rácsodálkozva. Ebből már inkább előnyt szeretne kovácsolni és úgy is megélni, nem pedig hátrányként.
Az egy leheletnyit Ralas ellen szól, hogy az elfhez lép oda először, akkor is, ha ő érkezett elsőként, mert ez Hytia számára nem mérvadó, ha róla van szó. Ettől függetlenül elnézi neki, mert imponál a finomnak tűnő bor felkínálása. Mielőtt belekortyol picit megforgatja, finoman fölé hajolva beleszimatol, talán óvatosság, talán csak a valós kóstolás előtti kis szertartás miatt. Elégedetten ízlelgeti a lágyan elterpeszkedő italt. Kicsit mereng maga elé nézve, majd Ralashoz fordul és csupán egy sokat sejtető arckifejezéssel jelez neki, hogy jöjjön oda. Egészen tiszteletteljes ez tőle, hiszen egyébként odaintené magához, mint egy kutyát.*
- Milyen jó kiállású sima beszédű férfi vagy te.
*Állapítja meg és egy mosolyt is sikerül kicsalnia. Főleg az szól Ralas mellett, hogy ember. Azokkal Hytiának nincs komolyabb baja, ahogy Athoc is szimpatikus volt neki. Egy becsületes gyilkos, egészen érdekesnek tűnt.*
- Nagyon finom, ténylegesen.
*Megáll, hogy nyomatékosítsa valóban az és csak úgy nem szokott dicsérgetni.*
- De nem annyira ez érdekelne most pontosan és olyannak tűnsz, aki tudna nekem segíteni.
*Direkt fogalmaz sejtelmesen, holott tudja jól, hogy egy kis tanácsra lenne szükség, de szeretné, ha Ralas figyelme csak felé irányulna. Semmi mögöttes ok nincs ebben, csupán a büszkesége, hogy az elf elé tudna furakodni.*
- Persze csak ha időd engedi.
*Szúrja még hozzá látszólag talán előzékenyen, de ugyanazzal az arroganciával, mint egyébként mindig.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 19:39:51
Üzenet elküldve: 2019-02-14 19:39:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*Türelmesen és hátratett kézzel várakozik, arcán szelíd mosollyal, nem szól közbe, míg Mady körbenéz. Örül a lány örömének, némiképp büszke is, hiszen tulajdonképpen övé a hely. Jó, ötszáz arany híja van még, meg a kölcsönök törlesztése, de aztán teljesen az övé és Zammiriáé, aki valahol messze, ki tudja merre jár, mit sem tudva arról, hogy Ralas lassan magára omlaszt mindent. Arcán a mosoly töretlen, mint a hajnalban nyújtózkodó napnak sugarai, lágyak, de ahol kell odatűznek, ebből nem is kíván engedni, fontos az első benyomás.*
- Egyelőre az öné. Aztán persze könnyen elképzelhető, hogy osztoznia kell, ez esetben természetesen paravánnal leválasztjuk, ha szükséges. Meglátjuk, hogy hogy alakulunk. *Mondja halkan és kedvesen, miközben bólint egyet.* Még magamnak is fel kell fedeznem, illetve nem tudom hányan leszünk még, ezért is vagyok oly bizonytalan. De ezzel ne törődjön. *Teszi előre egyik kezét, majd körbemutat a szobában.* Élvezze és kérem... szólítson csak Ralasnak. *Biccent széles mosollyal arcán, szemöldökét enyhén megemelve.*
- Hozatok fel forró vizet. A kandalló parázslik, elég, ha néhány száraz hasábot tesz rá, de, ha szükséges, akivel felküldöm a vizet megoldja, meg ne sérüljön a keze... szüksége lesz még rá. *A mosoly nem változik, talán csak szeme nyílik el egy kissé huncutabbra, azonban a hangszín komoly marad.*
- Ez esetben lent találkozunk, Mady. *Most ő hajol meg, nem mélyen és nem túlzón.* Üdvözöllek a Sellőben. *Kissé ércesen csengett a hangja, ami azt illeti kellően kiszáradt már, az biztos, hogy első dolga lesz egy italt kérni. Sok idő nem kell hozzá és Madynek rendelkezésére áll majd a forró víz.
Jelenleg úgy érzi soha nem beszélt ennyit, hisz általában nem is beszélgetni szokott, bár Zammiria szerint ezt is gyakorolnia kell, szóval nem válik hátrányára. Az ajtót halkan teszi be maga mögött, majd a folyosón a lépcsőforduló felé indul, miközben felnevetve megrázza a fejét:*
- Micsoda lány! *Kedve támad fütyörészni is, de ki van száradva a szája, így inkább halántékát dörzsöli meg kissé, hogy a földszintre sétáljon. Már lefelé menet hallja a beszélgetés hangját, így kezét ismét hátratéve kíváncsian veszi gyorsabbra lépteit.*
//Ilhyssa Ethin'dar, Hytia Nazdyr//
*Kissé kihúzza magát, arcáról az iménti vigyort letörli, s komótosra veszi a figurát. Ahogy leér, a lányokra pillant, s tekintetét mindkettejükön végigfuttatja, azonban mielőtt bármit tenne, még a pulthoz lép.*
- Kérem, vitessen fel az ötös szobába forró vizet! *Kopogtatja meg a pultot néhányszor kezével.* Köszönöm. *Mert udvariasság mindenekfelett, persze az elmaradhatatlan mosollyal. Miután kérése meghallgatásra talált, megfordul, s könyökével a pulton támaszkodik meg, hogy gátlástalanul vegye szemügyre mindkét hölgyeményt egy pillanatra. A mai nap már annyi meglepetés érte, hogy mosolyát nem is tudja leplezni, egyelőre nem kívánja magát felfedni, jóllehet arról sincs fogalma, hogy a két lány csak vendég csupán, vagy a hirdetésre jött? Azt már elsőre megállapítja, hogy mindkettő lány rendkívül különleges. Természetesen feltűnik neki az egyikük érdekes bőrszíne és csókra álló dús ajkai. Azt már most látja, hogy a kellő határozott kinézet, kemény szavakat sejtethet. Egyáltalán nem taszítja a tarka természetes felület, sőt, ami azt illeti a lánynak inkább szexepilje, minthogy visszataszító legyen. A másik lány jóval ártatlanabb, haja, mintha a gyöngyöző búzakalászt keverték volna a napraforgótáblába. Tekintete kissé szomorkás, de csillogó. Rövid gondolkodás után ismét megfordul és úgy, hogy a lányok ne lássák a pultos felé csúsztat 40 aranyat. Rövid biccentés után a pult mögé nyúl, s egy üveg előkészített bort vesz magához, remélhetőleg valami finomat. A pultos karjáról (Mesélő (Hádész)) lekapja a fehér abroszt, s alkarjára hajtja.
Másik kezébe négy csillogó talpas poharat vesz ujjai közé, majd gálánsan és művi léptekkel, vállát kiegyenesítve határozottan ballag oda előbb Ilhyssához.*
- Hölgyem, a rendelése. *Remélhetőleg rendelt. A poharat elé helyezi, majd enyhén elfordítva az üveget, némán tölt a lánynak egy kortyot.* Kérem kóstolja meg. *Biccent mosolyogva, ezt követően a másik asztalhoz sétál Hytiához, ahol elismétli a mozdulatot sugárzó mosollyal, majd előzékenyen félreáll, s türelmesen várakozik, a másik két pohárral kezében, abroszos alkarját maga elé hajtva, egyenes derékkal.*
*Türelmesen és hátratett kézzel várakozik, arcán szelíd mosollyal, nem szól közbe, míg Mady körbenéz. Örül a lány örömének, némiképp büszke is, hiszen tulajdonképpen övé a hely. Jó, ötszáz arany híja van még, meg a kölcsönök törlesztése, de aztán teljesen az övé és Zammiriáé, aki valahol messze, ki tudja merre jár, mit sem tudva arról, hogy Ralas lassan magára omlaszt mindent. Arcán a mosoly töretlen, mint a hajnalban nyújtózkodó napnak sugarai, lágyak, de ahol kell odatűznek, ebből nem is kíván engedni, fontos az első benyomás.*
- Egyelőre az öné. Aztán persze könnyen elképzelhető, hogy osztoznia kell, ez esetben természetesen paravánnal leválasztjuk, ha szükséges. Meglátjuk, hogy hogy alakulunk. *Mondja halkan és kedvesen, miközben bólint egyet.* Még magamnak is fel kell fedeznem, illetve nem tudom hányan leszünk még, ezért is vagyok oly bizonytalan. De ezzel ne törődjön. *Teszi előre egyik kezét, majd körbemutat a szobában.* Élvezze és kérem... szólítson csak Ralasnak. *Biccent széles mosollyal arcán, szemöldökét enyhén megemelve.*
- Hozatok fel forró vizet. A kandalló parázslik, elég, ha néhány száraz hasábot tesz rá, de, ha szükséges, akivel felküldöm a vizet megoldja, meg ne sérüljön a keze... szüksége lesz még rá. *A mosoly nem változik, talán csak szeme nyílik el egy kissé huncutabbra, azonban a hangszín komoly marad.*
- Ez esetben lent találkozunk, Mady. *Most ő hajol meg, nem mélyen és nem túlzón.* Üdvözöllek a Sellőben. *Kissé ércesen csengett a hangja, ami azt illeti kellően kiszáradt már, az biztos, hogy első dolga lesz egy italt kérni. Sok idő nem kell hozzá és Madynek rendelkezésére áll majd a forró víz.
Jelenleg úgy érzi soha nem beszélt ennyit, hisz általában nem is beszélgetni szokott, bár Zammiria szerint ezt is gyakorolnia kell, szóval nem válik hátrányára. Az ajtót halkan teszi be maga mögött, majd a folyosón a lépcsőforduló felé indul, miközben felnevetve megrázza a fejét:*
- Micsoda lány! *Kedve támad fütyörészni is, de ki van száradva a szája, így inkább halántékát dörzsöli meg kissé, hogy a földszintre sétáljon. Már lefelé menet hallja a beszélgetés hangját, így kezét ismét hátratéve kíváncsian veszi gyorsabbra lépteit.*
//Ilhyssa Ethin'dar, Hytia Nazdyr//
*Kissé kihúzza magát, arcáról az iménti vigyort letörli, s komótosra veszi a figurát. Ahogy leér, a lányokra pillant, s tekintetét mindkettejükön végigfuttatja, azonban mielőtt bármit tenne, még a pulthoz lép.*
- Kérem, vitessen fel az ötös szobába forró vizet! *Kopogtatja meg a pultot néhányszor kezével.* Köszönöm. *Mert udvariasság mindenekfelett, persze az elmaradhatatlan mosollyal. Miután kérése meghallgatásra talált, megfordul, s könyökével a pulton támaszkodik meg, hogy gátlástalanul vegye szemügyre mindkét hölgyeményt egy pillanatra. A mai nap már annyi meglepetés érte, hogy mosolyát nem is tudja leplezni, egyelőre nem kívánja magát felfedni, jóllehet arról sincs fogalma, hogy a két lány csak vendég csupán, vagy a hirdetésre jött? Azt már elsőre megállapítja, hogy mindkettő lány rendkívül különleges. Természetesen feltűnik neki az egyikük érdekes bőrszíne és csókra álló dús ajkai. Azt már most látja, hogy a kellő határozott kinézet, kemény szavakat sejtethet. Egyáltalán nem taszítja a tarka természetes felület, sőt, ami azt illeti a lánynak inkább szexepilje, minthogy visszataszító legyen. A másik lány jóval ártatlanabb, haja, mintha a gyöngyöző búzakalászt keverték volna a napraforgótáblába. Tekintete kissé szomorkás, de csillogó. Rövid gondolkodás után ismét megfordul és úgy, hogy a lányok ne lássák a pultos felé csúsztat 40 aranyat. Rövid biccentés után a pult mögé nyúl, s egy üveg előkészített bort vesz magához, remélhetőleg valami finomat. A pultos karjáról (Mesélő (Hádész)) lekapja a fehér abroszt, s alkarjára hajtja.
Másik kezébe négy csillogó talpas poharat vesz ujjai közé, majd gálánsan és művi léptekkel, vállát kiegyenesítve határozottan ballag oda előbb Ilhyssához.*- Hölgyem, a rendelése. *Remélhetőleg rendelt. A poharat elé helyezi, majd enyhén elfordítva az üveget, némán tölt a lánynak egy kortyot.* Kérem kóstolja meg. *Biccent mosolyogva, ezt követően a másik asztalhoz sétál Hytiához, ahol elismétli a mozdulatot sugárzó mosollyal, majd előzékenyen félreáll, s türelmesen várakozik, a másik két pohárral kezében, abroszos alkarját maga elé hajtva, egyenes derékkal.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 14:15:00
Üzenet elküldve: 2019-02-14 14:15:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hytia Nazdyr//
*Valóban. A hely igen rendezettnek tűnik. Akár egy gazdagnegyedbeli villa. Igazából ez kellemes érzéssel tölti el, hiszen megfelelő környezetben lehet megfelelő munkát végezni. Türelmesen vár, míg kiszolgálják, illetve csak várna, ha nem toppanna be élete közepébe valaki.
Óhatatlanul is megfigyelheti a mélységi nő érkezését, hiszen nem sokkal mögötte lép be a Sellőbe. Mozgása pedig akár árulkodó is lehetne Ilhyssa számára. Aztán akaratlanul szalad türelmes mosoly ajkaira, ahogy meghallja amaz megjegyzését. ~Lombzabáló fakóvérű. De régen is hallottam már ezt a gúnynevet.~ Sóhajt egyet magában, és aprót megcsóválja a fejét. Ezúttal már nem térhet ki a válasz elől, hiszen a mélységi egyenesen neki szegezi azt.*
-Talán.
*Válaszol kurtán, talányosan mosolyogva.*
-Azért remélem nem vakítja ki szemeidet a fakó bőröm, jó rokon?
*Miért is ne? Belemehet egész nyugodtan a szócsatába, bár soha nem látta ennek igazán értelmét. Tény, hogy harcban nem lenne nagy, ám egy bárdnak nagyon is a szó a fegyvere. Közben persze, alaposan megnézi magának a másikat, igyekszik felmérni, megjegyezni mozdulatait, hanglejtését, mimikáját. Kívülről mindebből semmi nem látszik, bár sejti, ettől függetlenül a másik épp ennyire megfigyeli őt.*
~Talán nem is vagyunk annyira különbözőek egymástól.~
*Valóban. A hely igen rendezettnek tűnik. Akár egy gazdagnegyedbeli villa. Igazából ez kellemes érzéssel tölti el, hiszen megfelelő környezetben lehet megfelelő munkát végezni. Türelmesen vár, míg kiszolgálják, illetve csak várna, ha nem toppanna be élete közepébe valaki.
Óhatatlanul is megfigyelheti a mélységi nő érkezését, hiszen nem sokkal mögötte lép be a Sellőbe. Mozgása pedig akár árulkodó is lehetne Ilhyssa számára. Aztán akaratlanul szalad türelmes mosoly ajkaira, ahogy meghallja amaz megjegyzését. ~Lombzabáló fakóvérű. De régen is hallottam már ezt a gúnynevet.~ Sóhajt egyet magában, és aprót megcsóválja a fejét. Ezúttal már nem térhet ki a válasz elől, hiszen a mélységi egyenesen neki szegezi azt.*
-Talán.
*Válaszol kurtán, talányosan mosolyogva.*
-Azért remélem nem vakítja ki szemeidet a fakó bőröm, jó rokon?
*Miért is ne? Belemehet egész nyugodtan a szócsatába, bár soha nem látta ennek igazán értelmét. Tény, hogy harcban nem lenne nagy, ám egy bárdnak nagyon is a szó a fegyvere. Közben persze, alaposan megnézi magának a másikat, igyekszik felmérni, megjegyezni mozdulatait, hanglejtését, mimikáját. Kívülről mindebből semmi nem látszik, bár sejti, ettől függetlenül a másik épp ennyire megfigyeli őt.*
~Talán nem is vagyunk annyira különbözőek egymástól.~
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:49:26
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:49:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ilhyssa Ethin'dar//
*Meglepve nézi az épületet, ami kicsit kilóg a környezetében lévő házaktól, ez pedig megállásra készteti. Illetve az is, hogy a cégérből feltételezhetően egy fogadóhoz érkezett. Kényelmesen kiköti lovát a közelben, eközben azt figyeli, hogy valami elég nagy forgalom van a Sellőház tájékán és ez önmagában elég érdekes. Nem habozik hát tovább és belép.
Bár Hytia úgy gondolja őt egészen nehéz lenyűgözni, mert igen magas elvárásai szoktak lenni, de meglepődik, mert ez a hely egészen tetszetős számára. Otthonosnak azért annyira nem mondaná, de van annyira igényes, hogy az Artheniorban látott lázadás utáni nyomorgást tapasztalva egészen felüdüljön és az otthon megszokott kényelemnek örüljön. Biztos benne, hogy a megviselt Dwirinthalen kúria, rokonai egykori székhelye is pompás lehetett fénykorában, de ez elmúlt. Annak pedig örül, hogy ide keveredett. Egyelőre nem is foglalkozik a fakóvérűvel, a berendezés érdekesebb nála. Valaki olyat keres, aki esetleg ki is szolgálhatná, közben pedig leveszi kesztyűjét és fejéről a fekete csuklyát.*
- Nocsak, milyen díszkísérete van egy lombzabáló fakóvérűnek.
*Teszi hozzá átlagos hangerőn és megpróbál mosolyogni, de nem sikerül és egy fintorgás lesz belőle. Hiába, nem szereti a bájos kis teremtményeket, de főleg nem a hófehér távoli fajtársakat.*
- Talán egy fontos elfhez van szerencsém?
*Itt már vigyorog, nem állhatja meg, mert hát be kell látni, hogy nevetséges ez a feltételezés és egyszersmind emiatt szórakoztató. Legalábbis Hytia számára mindenképpen.*
*Meglepve nézi az épületet, ami kicsit kilóg a környezetében lévő házaktól, ez pedig megállásra készteti. Illetve az is, hogy a cégérből feltételezhetően egy fogadóhoz érkezett. Kényelmesen kiköti lovát a közelben, eközben azt figyeli, hogy valami elég nagy forgalom van a Sellőház tájékán és ez önmagában elég érdekes. Nem habozik hát tovább és belép.
Bár Hytia úgy gondolja őt egészen nehéz lenyűgözni, mert igen magas elvárásai szoktak lenni, de meglepődik, mert ez a hely egészen tetszetős számára. Otthonosnak azért annyira nem mondaná, de van annyira igényes, hogy az Artheniorban látott lázadás utáni nyomorgást tapasztalva egészen felüdüljön és az otthon megszokott kényelemnek örüljön. Biztos benne, hogy a megviselt Dwirinthalen kúria, rokonai egykori székhelye is pompás lehetett fénykorában, de ez elmúlt. Annak pedig örül, hogy ide keveredett. Egyelőre nem is foglalkozik a fakóvérűvel, a berendezés érdekesebb nála. Valaki olyat keres, aki esetleg ki is szolgálhatná, közben pedig leveszi kesztyűjét és fejéről a fekete csuklyát.*
- Nocsak, milyen díszkísérete van egy lombzabáló fakóvérűnek.
*Teszi hozzá átlagos hangerőn és megpróbál mosolyogni, de nem sikerül és egy fintorgás lesz belőle. Hiába, nem szereti a bájos kis teremtményeket, de főleg nem a hófehér távoli fajtársakat.*
- Talán egy fontos elfhez van szerencsém?
*Itt már vigyorog, nem állhatja meg, mert hát be kell látni, hogy nevetséges ez a feltételezés és egyszersmind emiatt szórakoztató. Legalábbis Hytia számára mindenképpen.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:29:02
Üzenet elküldve: 2019-02-14 12:29:02
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Pirtianes messze van, nagyon messze. Így az út túl hosszú. Teljesen mindegy, melyik irányban is szeljük át a földrészt. Hiszen a hajóút sem kellemesebb, vagy simább, a veszély ott is épp úgy felüti a fejét. A tenger nem barátja senkinek. Hosszú hetekig tartó hajókázás után kellően fáradtan lép a partra. Mögötte a hosszú pallón két ember hordja le méretes utazóládáit. Egy nő, amilyen ő, még sem vághat neki a világnak megfelelő készletek nélkül.
Mivel önmaga képtelen lenne elcipelni holmiját a kijelöl műintézményig, hát kénytelen kocsit fogadni, mely jó néhány aranyába kerül. Na meg azt is lealkudja a fogathajtóval, hogy ládáit majd behozza utána.
Így érkezik meg a Sellőház elé. Vékony alakját halvány sárga alapon, világos kék és almazöld színű vízcsepp mintás selyem fedi, mely felett még mélykék meleg köpenyt visel, kapucnija szegélyén hermelin prémmel. Lábán puha bőrből készült csizma. Haját kibontva viseli, kékjei végig mérik a bejáratot. Nem kell sok idő, hogy döntésre jusson és belépjen, nyomában a ládákat cipelő fuvarossal. Ilhyssa egyedül féltve őrzött hangszerét viszi, mely most tokban pihen.
Bent is megtorpan egy pillanatra, majd kinéz magának egy helyet, ahol leülhet és várakozhat. Köpenyét a szék támlájára teríti, maga mellé támasztja a hangszert. Ha esetleg pincér lép hozzá, akkor kér egy pohár frissítőt, és a tulaj után is érdeklődik kicsit. Vele szeretne beszélni ugyanis.*
Mivel önmaga képtelen lenne elcipelni holmiját a kijelöl műintézményig, hát kénytelen kocsit fogadni, mely jó néhány aranyába kerül. Na meg azt is lealkudja a fogathajtóval, hogy ládáit majd behozza utána.
Így érkezik meg a Sellőház elé. Vékony alakját halvány sárga alapon, világos kék és almazöld színű vízcsepp mintás selyem fedi, mely felett még mélykék meleg köpenyt visel, kapucnija szegélyén hermelin prémmel. Lábán puha bőrből készült csizma. Haját kibontva viseli, kékjei végig mérik a bejáratot. Nem kell sok idő, hogy döntésre jusson és belépjen, nyomában a ládákat cipelő fuvarossal. Ilhyssa egyedül féltve őrzött hangszerét viszi, mely most tokban pihen.
Bent is megtorpan egy pillanatra, majd kinéz magának egy helyet, ahol leülhet és várakozhat. Köpenyét a szék támlájára teríti, maga mellé támasztja a hangszert. Ha esetleg pincér lép hozzá, akkor kér egy pohár frissítőt, és a tulaj után is érdeklődik kicsit. Vele szeretne beszélni ugyanis.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 10:28:13
Üzenet elküldve: 2019-02-14 10:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas//
*Ralas mellett sétál fel a lépcsőn, óvatosan lép, mintha csak féltené a szőnyeget, avagy szégyellené, hogy ilyen koszos csizmával kell áthaladnia rajta. Mikor a férfi előre engedi, csak kedvesen mosolyog, hiszen most főleg a hely látványának befogadásával van elfoglalva. Minden olyan új még neki. Annyira kíváncsi erre az egészre, és annyira lelkes, hogy most hirtelen elszállt az összes fáradtság az izmaiból és ha tehetné már ma bejárná az összes részét eme hatalmas építménynek. Majd megérkezik a felajánlás, hogy esetleg a férfi megvendégelné vagy akár le is pihenhet, mind a kettő nagyon jólesik most a lelkének, hogy így figyelnek rá.*
- Egy kis ételt elfogadnék, de ha nem baj, rápillantanék utána a többi részre is. Nem kívánok én semmit, de ha nem zavarok szívesen csatlakoznék önhöz.*Azért a hanglejtésén már érződik, hogy most már indokolatlannak találja a magázódást, de mégiscsak a főnöke, így marad az udvariasság és az illem által diktált dolgoknál. Az pedig hogy itt neki még az ételt is felhoznák egészen a saját szobájáig, teljesen megdöbbenti.*
~Kifogástalanul gyönyörű, még így is?!~*Persze bókokat szokott kapni, csak nem éppen érzi magát szalonképesnek hozzá jelenleg, másrészt ezt is betudja a férfi megnyerő modorának hozadékául, hogy bizonyára ő is ezt tanulta.*
- Annyira kedve, köszönöm.*Mosolyog vissza, nem szeretné megemlíteni, hogy nem szükséges neki bókolni, ne érezze a férfi kötelezőnek, de egyelőre élvezi a kedves bánásmódot.*
*Ahogy előre engedik, lassan halad, megcsodálva a folyosót, amely nem kevésbé szemgyönyörködtető, mint az épület bármely, általa eddig látott része. Azonban teljesen jogosan felvetül a kérdés Ralasban, hogy egy olyan szép várost, mint Lihanech miért hagyott ott, mikor teljesen tisztába volt vele, hogy itt mi várja majd. Egy pillanatra elgondolkodik a válaszon, hogyan is kéne ezt előadnia, hiszen egyszer úgyis kiderül, hogy miért is jött el. De, amint válaszra nyitná a száját, már ott is vannak a szoba előtt.*
~Istenem, milyen figyelmes.~*Kúszik tekintete a férfira, majd belépve körbejárja a szobát. Csillogó tekintetéből egyből kiolvasható, hogy mennyire tetszik neki a szoba, a kilátás és minden egyéb.*
- Ez egyedül az enyém vagy más is lakik benne?*Kérdezi meg halkan, úgy véli túl nagy ez csak egy lánynak. Ahol régen a szállása volt, hasonló méretekkel rendelkezett, de ott ketten- néha még hárman is laktak, persze csak lányok. Kicsit a férfi úgy érezheti, hogy most veszítette el a nőt, néhány percig ugyanis csak a szobával és az ablakból nyíló kilátással foglalkozik, szinte meg sem hallva a többi dolgot. Majd feleszmél és szembe fordulva a másikkal válaszra nyitja az ajkait.*
- Ez varázslatos. Köszönöm.*Hajol meg a másik felé, tisztelete jeléül, bár talán ez már beidegződés, csak annyira hálás, hogy máshogy nem tudja hogyan is fejezhető mindez ki, amit legbelül érez. Emelkedik fel, ismét álló helyzetbe.*
- Ha nem bánja, ez a dézsa pont megfelel a célnak, nem váratnám meg az étkezéssel. Lefürdök, felveszek valami illőt és lemegyek. Így megfelelő lenne?*Bár még egyelőre idegennek érzi a szobát, de azt semmiképpen nem szeretné, ha a pultos, vagy aki éppen hozná az ételét, rányisson, vagy rákopogjon, miközben fürdik, ő meg kapkodva csöpögő hajjal nyitna ajtót. Nem szeretne így bevonulni mindjárt a köztudatba, ezért talán ez a választás tűnik neki a legjobbnak.*
- A magyarázatot is akkor adnám a korábbi kérdésére, természetes hogy kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy eljöttem.
*Ralas mellett sétál fel a lépcsőn, óvatosan lép, mintha csak féltené a szőnyeget, avagy szégyellené, hogy ilyen koszos csizmával kell áthaladnia rajta. Mikor a férfi előre engedi, csak kedvesen mosolyog, hiszen most főleg a hely látványának befogadásával van elfoglalva. Minden olyan új még neki. Annyira kíváncsi erre az egészre, és annyira lelkes, hogy most hirtelen elszállt az összes fáradtság az izmaiból és ha tehetné már ma bejárná az összes részét eme hatalmas építménynek. Majd megérkezik a felajánlás, hogy esetleg a férfi megvendégelné vagy akár le is pihenhet, mind a kettő nagyon jólesik most a lelkének, hogy így figyelnek rá.*
- Egy kis ételt elfogadnék, de ha nem baj, rápillantanék utána a többi részre is. Nem kívánok én semmit, de ha nem zavarok szívesen csatlakoznék önhöz.*Azért a hanglejtésén már érződik, hogy most már indokolatlannak találja a magázódást, de mégiscsak a főnöke, így marad az udvariasság és az illem által diktált dolgoknál. Az pedig hogy itt neki még az ételt is felhoznák egészen a saját szobájáig, teljesen megdöbbenti.*
~Kifogástalanul gyönyörű, még így is?!~*Persze bókokat szokott kapni, csak nem éppen érzi magát szalonképesnek hozzá jelenleg, másrészt ezt is betudja a férfi megnyerő modorának hozadékául, hogy bizonyára ő is ezt tanulta.*
- Annyira kedve, köszönöm.*Mosolyog vissza, nem szeretné megemlíteni, hogy nem szükséges neki bókolni, ne érezze a férfi kötelezőnek, de egyelőre élvezi a kedves bánásmódot.*
*Ahogy előre engedik, lassan halad, megcsodálva a folyosót, amely nem kevésbé szemgyönyörködtető, mint az épület bármely, általa eddig látott része. Azonban teljesen jogosan felvetül a kérdés Ralasban, hogy egy olyan szép várost, mint Lihanech miért hagyott ott, mikor teljesen tisztába volt vele, hogy itt mi várja majd. Egy pillanatra elgondolkodik a válaszon, hogyan is kéne ezt előadnia, hiszen egyszer úgyis kiderül, hogy miért is jött el. De, amint válaszra nyitná a száját, már ott is vannak a szoba előtt.*
~Istenem, milyen figyelmes.~*Kúszik tekintete a férfira, majd belépve körbejárja a szobát. Csillogó tekintetéből egyből kiolvasható, hogy mennyire tetszik neki a szoba, a kilátás és minden egyéb.*
- Ez egyedül az enyém vagy más is lakik benne?*Kérdezi meg halkan, úgy véli túl nagy ez csak egy lánynak. Ahol régen a szállása volt, hasonló méretekkel rendelkezett, de ott ketten- néha még hárman is laktak, persze csak lányok. Kicsit a férfi úgy érezheti, hogy most veszítette el a nőt, néhány percig ugyanis csak a szobával és az ablakból nyíló kilátással foglalkozik, szinte meg sem hallva a többi dolgot. Majd feleszmél és szembe fordulva a másikkal válaszra nyitja az ajkait.*
- Ez varázslatos. Köszönöm.*Hajol meg a másik felé, tisztelete jeléül, bár talán ez már beidegződés, csak annyira hálás, hogy máshogy nem tudja hogyan is fejezhető mindez ki, amit legbelül érez. Emelkedik fel, ismét álló helyzetbe.*
- Ha nem bánja, ez a dézsa pont megfelel a célnak, nem váratnám meg az étkezéssel. Lefürdök, felveszek valami illőt és lemegyek. Így megfelelő lenne?*Bár még egyelőre idegennek érzi a szobát, de azt semmiképpen nem szeretné, ha a pultos, vagy aki éppen hozná az ételét, rányisson, vagy rákopogjon, miközben fürdik, ő meg kapkodva csöpögő hajjal nyitna ajtót. Nem szeretne így bevonulni mindjárt a köztudatba, ezért talán ez a választás tűnik neki a legjobbnak.*
- A magyarázatot is akkor adnám a korábbi kérdésére, természetes hogy kíváncsi, hogy mi az oka annak, hogy eljöttem.
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-14 09:24:02
Üzenet elküldve: 2019-02-14 09:24:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*Gáláns mozdulattal invitálja maga mellé a lányt, s miközben felfelé indulnak, jut eszébe, hogy sem italról, seb ételről nem kérdezte meg, ami miatt egy kissé rosszul is érzi magát, ezt igyekszik majd kárpótolni.*
- Valójában szeretném én is látni az egészet. *Mondja csendesen.* Nem volt még alkalmam tüzetesen körbenézni, csak futólag, így muszáj, hogy tisztában legyek a dolgokkal. *Összegzi. Valójában maga is kíváncsi, mennyi a készlet, mi az az összeg, amit esetleg rá kell költeni, mert erről Ruarunnal még nem beszéltek részletesen. Jóllehet pontosan emiatt is szükséges a leltár, s, hogy maga is részt vegyen benne.* Igen. Az nagyon fontos. *Biccent, s a lépcsőforduló felé veszi az irányt. A pulttól bal oldalra található a szobákba felvezető, kissé köríves, bársonnyal borított lépcső, fényes felületű fém szőnyegmerevítőkkel. Igazán impozáns látvány, miképp érzetre is kellemes, a megfáradt utazó puhán lépdelhet felfelé, már önmagában a környezet is kedvező hatással lehet rá.*
- Csak ön után, kedves Mady. *Mosolyog a lányra, s előreengedi.* Igen, fürdő. *Nevet fel.* Természetesen, amint végez, ha kívánja megpihenhet, ételt és frissítőt is küldetek fel, ha kívánja, de velem is elköltheti, tetszés szerint. *A küldetek fel, kissé optimista persze, mert egyetlen kiszolgáló személyzete sincs még, így a szoba szerviz is valószínűleg Ralas Drayte személyesen.*
- A szobában minden bizonnyal talál magának többfajta viseletet is, így önre bízom, hogy melyiket választja, kérem, emiatt igazán ne legyen zavarban! Nem állítok valótlant, ha azt mondom, ön így is kifogástalanul gyönyörű. *Bólint őszintén és nyílt tekintettel, s a lépcsőforduló végén a megfelelő irányba int.*
- Arra, lesz szíves. *A lezserséghez és a lazasághoz persze művi gálánsság is hozzájárul, annyira nem akar engedni magából, hogy ez udvariatlanság, vagy faragatlanság látszatát keltse. Kissé alá is rendeli magát, Ralas nem az a tipikus főnök típus, de úgy gondolja, aki elszegődik hozzá, azzal a lehető legmélyebb kapcsolatot kell kialakítani a bizalom terén.*
- Kissé csodálkozom rajta, hogy a gyönyörű Lihanechből idáig eljött, bizonyára ott kényelmesebb volt az élete. Nem kis elhivatottságra utal, hogy pusztán azért, mert itt a körülmények nem megfelelőek, érkezik hozzánk segíteni. *Pillant a lányra fürkészőn, mert, amit a másik városról hallott, kedvére szolgál, csodálkozik, hogy valaki hajlandó otthagyni a jólétet és a szépséget, holott sokak inkább fordítva vágyakoznának. Kezét felemeli a válasz előtt:*
- Egy pillanat, megérkeztünk. *S, ha a lány mellette áll, derekát érintve puhán tenyerével kéredzkedik előre, hogy az ajtót kinyithassa.*
- A kulcs, illetve a zár belül van. *Erre még emlékszik a másik szobákról, több alkalommal járt már a fenti részen.* Figyelünk a biztonságra. *Említi komoly hangon.*
- Javaslom rendezze be ízlés szerint, bent talál dézsát is, egyéb kellékeket, illatszereket, de ha szeretné természetesen igénybe veheti a fürdő szolgáltatásunkat is, csak javasolni tudom.
*Ha a lány belép, legalábbis Ralas szerint, ízlésesen berendezett szobát találhat, egymással harmonizáló színekkel, kandallóval, piperepolccal és kétszemélyes ággyal. A szobában akad zárható szekrény is a pénznek, de egy ruhásszekrény is akad, a korábbi elmondásnak megfelelően néhány fennkölt női ruhával felakasztva. Az ablak a Sellőház előtti területre néz, egészen pontosan a tenger felé, jóllehet az távolabb van, de a kilátás akár pazarnak is mondható. Kellemes illat van, erről néhány korábban ellobbant füstölő gondoskodik, a fényről pedig halvány fénnyel lobogó színes gyertyák. A szobát háromnegyedéig puha szőnyeg takarja.*
- Remélem, megfelel önnek! *Pillant a lányra mosolyogva.* Hol kíván megfürdeni, illetve étkezni? *Tárja szét kezét kérdőn.*
*Gáláns mozdulattal invitálja maga mellé a lányt, s miközben felfelé indulnak, jut eszébe, hogy sem italról, seb ételről nem kérdezte meg, ami miatt egy kissé rosszul is érzi magát, ezt igyekszik majd kárpótolni.*
- Valójában szeretném én is látni az egészet. *Mondja csendesen.* Nem volt még alkalmam tüzetesen körbenézni, csak futólag, így muszáj, hogy tisztában legyek a dolgokkal. *Összegzi. Valójában maga is kíváncsi, mennyi a készlet, mi az az összeg, amit esetleg rá kell költeni, mert erről Ruarunnal még nem beszéltek részletesen. Jóllehet pontosan emiatt is szükséges a leltár, s, hogy maga is részt vegyen benne.* Igen. Az nagyon fontos. *Biccent, s a lépcsőforduló felé veszi az irányt. A pulttól bal oldalra található a szobákba felvezető, kissé köríves, bársonnyal borított lépcső, fényes felületű fém szőnyegmerevítőkkel. Igazán impozáns látvány, miképp érzetre is kellemes, a megfáradt utazó puhán lépdelhet felfelé, már önmagában a környezet is kedvező hatással lehet rá.*
- Csak ön után, kedves Mady. *Mosolyog a lányra, s előreengedi.* Igen, fürdő. *Nevet fel.* Természetesen, amint végez, ha kívánja megpihenhet, ételt és frissítőt is küldetek fel, ha kívánja, de velem is elköltheti, tetszés szerint. *A küldetek fel, kissé optimista persze, mert egyetlen kiszolgáló személyzete sincs még, így a szoba szerviz is valószínűleg Ralas Drayte személyesen.*
- A szobában minden bizonnyal talál magának többfajta viseletet is, így önre bízom, hogy melyiket választja, kérem, emiatt igazán ne legyen zavarban! Nem állítok valótlant, ha azt mondom, ön így is kifogástalanul gyönyörű. *Bólint őszintén és nyílt tekintettel, s a lépcsőforduló végén a megfelelő irányba int.*
- Arra, lesz szíves. *A lezserséghez és a lazasághoz persze művi gálánsság is hozzájárul, annyira nem akar engedni magából, hogy ez udvariatlanság, vagy faragatlanság látszatát keltse. Kissé alá is rendeli magát, Ralas nem az a tipikus főnök típus, de úgy gondolja, aki elszegődik hozzá, azzal a lehető legmélyebb kapcsolatot kell kialakítani a bizalom terén.*
- Kissé csodálkozom rajta, hogy a gyönyörű Lihanechből idáig eljött, bizonyára ott kényelmesebb volt az élete. Nem kis elhivatottságra utal, hogy pusztán azért, mert itt a körülmények nem megfelelőek, érkezik hozzánk segíteni. *Pillant a lányra fürkészőn, mert, amit a másik városról hallott, kedvére szolgál, csodálkozik, hogy valaki hajlandó otthagyni a jólétet és a szépséget, holott sokak inkább fordítva vágyakoznának. Kezét felemeli a válasz előtt:*
- Egy pillanat, megérkeztünk. *S, ha a lány mellette áll, derekát érintve puhán tenyerével kéredzkedik előre, hogy az ajtót kinyithassa.*
- A kulcs, illetve a zár belül van. *Erre még emlékszik a másik szobákról, több alkalommal járt már a fenti részen.* Figyelünk a biztonságra. *Említi komoly hangon.*
- Javaslom rendezze be ízlés szerint, bent talál dézsát is, egyéb kellékeket, illatszereket, de ha szeretné természetesen igénybe veheti a fürdő szolgáltatásunkat is, csak javasolni tudom.
*Ha a lány belép, legalábbis Ralas szerint, ízlésesen berendezett szobát találhat, egymással harmonizáló színekkel, kandallóval, piperepolccal és kétszemélyes ággyal. A szobában akad zárható szekrény is a pénznek, de egy ruhásszekrény is akad, a korábbi elmondásnak megfelelően néhány fennkölt női ruhával felakasztva. Az ablak a Sellőház előtti területre néz, egészen pontosan a tenger felé, jóllehet az távolabb van, de a kilátás akár pazarnak is mondható. Kellemes illat van, erről néhány korábban ellobbant füstölő gondoskodik, a fényről pedig halvány fénnyel lobogó színes gyertyák. A szobát háromnegyedéig puha szőnyeg takarja.*
- Remélem, megfelel önnek! *Pillant a lányra mosolyogva.* Hol kíván megfürdeni, illetve étkezni? *Tárja szét kezét kérdőn.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:41:48
Üzenet elküldve: 2019-02-13 19:41:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas//
*Szerencséjére a leltározás, mint kifejezés nem áll távol tőle, bár maga még nem művelte, de sokszor látta már, hogy a pultos hogyan végzi a borospincében vagy épp a konyhában. Nem az ő hibája, hogy mindig akkor és ott szeret enni vagy épp inni, ahol és amikor teljesen kihalt minden. Mikor Ralas felnevet, hirtelen Mady nem tudja hova tenni, majd egyértelművé válik a dolog miértje.*
- De hát bizonyára, akad fontosabb elintéznivalója is nem? *Szalad ki a száján, persze egyáltalán nem azt akarja sugallni, hogy a férfi segítsége vagy épp a társasága ellenére volna, csak úgy vette észre, egy ilyen hely fenntartása állandó jelenlétet és naprakész tudást követel a főnöktől.*
- Ne is figyeljen rám, most bizonyára az a legfontosabb, hogy minden hiánytalanul meglegyen, ami a leltáríven szerepel.*Emeli fel a tenyerét szabadkozóan a másik irányába. Érzi és látja is, ahogy a férfi kienged és vált át egy számára sokkal kényelmesebb pozícióra, sutba dobva az eddig oly hitelesen előadott hidegfejű és mértékletes tulaj látszatát.*
~Bizonyára nem könnyű neki sem az átállás, teljesen másba vágta a fejszéjét, nem lennék a helyében.~*Kalandoznak el a gondolatai, de persze ez nem akasztja meg a mondandót, majd feláll és látja, hogy a tárgyalópartnere szintén így tesz. Az, hogy ő egy hajszálnyival magasabb egyáltalán nem akasztja meg, sőt még csak érdemi gondolat sem születik miatta, már megszokta. Általában mikor a vendégekkel társalog egy kisebb széket, vagy zsákot húz maga alá, hogy ez ne legyen annyira feltűnő, fekve pedig csak nagyobb a tapintani való felület rajta, arra pedig még ez idáig panaszt senki sem emelt. Amint pedig a magánszféra sértetlen mivoltát ecseteli Ralas, megnyugvás költözik belé, talán ez az egyetlen dolog, amiből nem akart engedni, semennyit sem. Alfonz említésére ő is csak abba az irányba néz, amerre a férfi. Majd érkezik a kacsintás, amire csak egy kedves mosoly és pillarebegtetés a válasz.*
-Fürdő!*Szalad ki a száján, szinte már ölni is hajlandó lenne egy dézsa forró vízért, amiben utána kimoshatja az út során oly sok koszt és sarat összegyűjtött ruhadarabjait. Úgy véli, talán ennyit most már megengedhet magának, hiszen a másik is levetkőzte a hivatalos formaruháját magáról, ő miért ne tegye. Megindul a férfi után.*
- Ha szabad, szeretnék még egy váltóruhát is kérni, sajnos több ruhát nem tudtam magammal cipelni, mint, amit rajtam lát. *Némi munkaruha azért fért a batyuba, meg egy-két nagyon személyes tárgya, és némi fűszer, ajándék a lányoktól. Hangjában érződik, hogy kicsit szégyenkezve hozakodik elő vele, miután Ralas olyan kedvesen még dicsérte is.*
*Szerencséjére a leltározás, mint kifejezés nem áll távol tőle, bár maga még nem művelte, de sokszor látta már, hogy a pultos hogyan végzi a borospincében vagy épp a konyhában. Nem az ő hibája, hogy mindig akkor és ott szeret enni vagy épp inni, ahol és amikor teljesen kihalt minden. Mikor Ralas felnevet, hirtelen Mady nem tudja hova tenni, majd egyértelművé válik a dolog miértje.*
- De hát bizonyára, akad fontosabb elintéznivalója is nem? *Szalad ki a száján, persze egyáltalán nem azt akarja sugallni, hogy a férfi segítsége vagy épp a társasága ellenére volna, csak úgy vette észre, egy ilyen hely fenntartása állandó jelenlétet és naprakész tudást követel a főnöktől.*
- Ne is figyeljen rám, most bizonyára az a legfontosabb, hogy minden hiánytalanul meglegyen, ami a leltáríven szerepel.*Emeli fel a tenyerét szabadkozóan a másik irányába. Érzi és látja is, ahogy a férfi kienged és vált át egy számára sokkal kényelmesebb pozícióra, sutba dobva az eddig oly hitelesen előadott hidegfejű és mértékletes tulaj látszatát.*
~Bizonyára nem könnyű neki sem az átállás, teljesen másba vágta a fejszéjét, nem lennék a helyében.~*Kalandoznak el a gondolatai, de persze ez nem akasztja meg a mondandót, majd feláll és látja, hogy a tárgyalópartnere szintén így tesz. Az, hogy ő egy hajszálnyival magasabb egyáltalán nem akasztja meg, sőt még csak érdemi gondolat sem születik miatta, már megszokta. Általában mikor a vendégekkel társalog egy kisebb széket, vagy zsákot húz maga alá, hogy ez ne legyen annyira feltűnő, fekve pedig csak nagyobb a tapintani való felület rajta, arra pedig még ez idáig panaszt senki sem emelt. Amint pedig a magánszféra sértetlen mivoltát ecseteli Ralas, megnyugvás költözik belé, talán ez az egyetlen dolog, amiből nem akart engedni, semennyit sem. Alfonz említésére ő is csak abba az irányba néz, amerre a férfi. Majd érkezik a kacsintás, amire csak egy kedves mosoly és pillarebegtetés a válasz.*
-Fürdő!*Szalad ki a száján, szinte már ölni is hajlandó lenne egy dézsa forró vízért, amiben utána kimoshatja az út során oly sok koszt és sarat összegyűjtött ruhadarabjait. Úgy véli, talán ennyit most már megengedhet magának, hiszen a másik is levetkőzte a hivatalos formaruháját magáról, ő miért ne tegye. Megindul a férfi után.*
- Ha szabad, szeretnék még egy váltóruhát is kérni, sajnos több ruhát nem tudtam magammal cipelni, mint, amit rajtam lát. *Némi munkaruha azért fért a batyuba, meg egy-két nagyon személyes tárgya, és némi fűszer, ajándék a lányoktól. Hangjában érződik, hogy kicsit szégyenkezve hozakodik elő vele, miután Ralas olyan kedvesen még dicsérte is.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:29:48
Üzenet elküldve: 2019-02-13 14:29:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*Egészen belemelegszik miközben gyakorlatilag eddig nem létező, fejben azonban improvizatív módon felvázolt terveit ecseteli. Persze arról nem szól a fáma, hogy mindezt még másnak is be kell adagolnia, aki elképzelhető, hogy nem elégszik meg egy kedves mosollyal. ~ Valahogy majd' csak kiengesztelem. ~ Gondolatban szélesen elvigyorodik, ez kívülről pusztán tekintetének halvány csillogásán látszik, egyéb reakciót a külvilág, Mady felé nem közvetít. Teszik neki a lány figyelme. Persze nem fürdik benne, nem az a típus, sőt, ezidáig inkább csak csendesen leste a kívánságokat, most pedig más a helyzet, azonban kedvére való, hogy meghallgatják, amit mond. Mosolyra mosoly a válasz, s a kölcsönös szimpátia - függetlenül a kissé elnyűtt és mocsárszagú ruhától, ami egyáltalán nem zavarja - abszolút egyértelmű, ezt nem is próbálja leplezni.*
- Így van. *Bólint a lány megjegyzésére, eszerint a leltározás folyamatával, fontosságával tisztában van, ami nagyszerű. A további mondatokra mosolya szélesedik, míg végül szemöldöke is felszalad, s végre a szokásos, közvetlen, lezser Ralas nevetés is megmutatja magát.*
- Meglesz a segítsége. *Mondja vidoran.* Én leszek az. *Mutat magára kedélyesen, miután jól kiszórakozta magát, hiszen gyakorlatilag vezetőnek tűnik fel, aki majd hamarosan írnokká avanzsál.* Nem bíznám másra, továbbá nekem szabták meg, emellett nem vetem meg a munkát és szívesen nézem, hogy hogyan hajtja végre a gyakorlatban. *Emellett persze nem utolsó szempont, hogy alig ismeri fél órája. Ahhoz, hogy a Sellő komplett készletével foglalkozzon, még el kell telnie néhány hatnak. Biccent, miután a vidámság ismét mosollyá szelídül. Tartásán ő is enged, immár lábait oldalra nyújtóztatja ki, egyiket a másikon átvetve, s ingének felső gombját is kigombolja, hogy végre szellő járja át.*
- Áh... így sokkal jobb. *Könnyebbül meg, ez a befeszülés igazán nem jellemző rá. Karjait összefonja maga előtt, s miközben a lány magáról és korábbi hivatásáról mesél ismét neki szenteli figyelmét.*
- Ez nagyszerű. *Összegzi.* Biztos vagyok benne, hogy a szakértelme megfelel majd bárki igényének. *Ezt őszintén is gondolja. A lány vékony, magas, igényes, a csevegése vonzó és kívánatos, miképp gesztusai is és mimikája is. Mosolyuk gyakran kapcsolódott, a lány gyakorlatilag verhetetlen. Már most látja, hogy ezrek állnak sorban az ajtaja előtt, ha elindul a reklám. A rengeteg munkát illetően, azért lenne mit bevallania, hacsak nem azt a rengeteg nőt emlegetné fel, aki fizetett neki, miután kimászott az ágyukból, de valóban. Némelyikük meglehetősen izzasztó volt, bár szó se róla, nem csinálná, ha nem élvezné. Szemmel követi, amint feláll a lány, így lehetőségében áll alulról felfelé végignézni, majd lassan feláll maga is. Halványan alacsonyabb így mellette, de igazán nem sokkal, a különbség egyrészt nem zavaró, másrészt pedig nem lényeges.*
- Ez csak természetes. A privát szféra ott van, ahol meghúzza a határt, az pedig mindenki számára szent és sérthetetlen. Ha valaki nem így gondolja, kipenderítem. Jóllehet Alfonz az, aki inkább figyel erre. *Pillant a pult felé, hátha látja a férfit.* Minden alkalmazottunk külön szobát kap, a publikus színterek attól elkülönülten helyezkednek el.
*A lány utolsó, kissé kemény és határozott kérdésére ismét vidáman felkacag, majd csak legyint nevetve, s a lányra kacsintva:*
- Jöjjön, megmutatom a szobáját, aztán a fürdőt, gondolom szeretne megmártózni. *Lassan elindul, s int a lánynak, hogy kövesse.* Részemről ezidáig túlteljesítette az elvárásaimat. Tekintve, hogy az öné sem teljesíthetetlen, megegyeztünk. *Bólint mosolyogva.*
*Egészen belemelegszik miközben gyakorlatilag eddig nem létező, fejben azonban improvizatív módon felvázolt terveit ecseteli. Persze arról nem szól a fáma, hogy mindezt még másnak is be kell adagolnia, aki elképzelhető, hogy nem elégszik meg egy kedves mosollyal. ~ Valahogy majd' csak kiengesztelem. ~ Gondolatban szélesen elvigyorodik, ez kívülről pusztán tekintetének halvány csillogásán látszik, egyéb reakciót a külvilág, Mady felé nem közvetít. Teszik neki a lány figyelme. Persze nem fürdik benne, nem az a típus, sőt, ezidáig inkább csak csendesen leste a kívánságokat, most pedig más a helyzet, azonban kedvére való, hogy meghallgatják, amit mond. Mosolyra mosoly a válasz, s a kölcsönös szimpátia - függetlenül a kissé elnyűtt és mocsárszagú ruhától, ami egyáltalán nem zavarja - abszolút egyértelmű, ezt nem is próbálja leplezni.*
- Így van. *Bólint a lány megjegyzésére, eszerint a leltározás folyamatával, fontosságával tisztában van, ami nagyszerű. A további mondatokra mosolya szélesedik, míg végül szemöldöke is felszalad, s végre a szokásos, közvetlen, lezser Ralas nevetés is megmutatja magát.*
- Meglesz a segítsége. *Mondja vidoran.* Én leszek az. *Mutat magára kedélyesen, miután jól kiszórakozta magát, hiszen gyakorlatilag vezetőnek tűnik fel, aki majd hamarosan írnokká avanzsál.* Nem bíznám másra, továbbá nekem szabták meg, emellett nem vetem meg a munkát és szívesen nézem, hogy hogyan hajtja végre a gyakorlatban. *Emellett persze nem utolsó szempont, hogy alig ismeri fél órája. Ahhoz, hogy a Sellő komplett készletével foglalkozzon, még el kell telnie néhány hatnak. Biccent, miután a vidámság ismét mosollyá szelídül. Tartásán ő is enged, immár lábait oldalra nyújtóztatja ki, egyiket a másikon átvetve, s ingének felső gombját is kigombolja, hogy végre szellő járja át.*
- Áh... így sokkal jobb. *Könnyebbül meg, ez a befeszülés igazán nem jellemző rá. Karjait összefonja maga előtt, s miközben a lány magáról és korábbi hivatásáról mesél ismét neki szenteli figyelmét.*
- Ez nagyszerű. *Összegzi.* Biztos vagyok benne, hogy a szakértelme megfelel majd bárki igényének. *Ezt őszintén is gondolja. A lány vékony, magas, igényes, a csevegése vonzó és kívánatos, miképp gesztusai is és mimikája is. Mosolyuk gyakran kapcsolódott, a lány gyakorlatilag verhetetlen. Már most látja, hogy ezrek állnak sorban az ajtaja előtt, ha elindul a reklám. A rengeteg munkát illetően, azért lenne mit bevallania, hacsak nem azt a rengeteg nőt emlegetné fel, aki fizetett neki, miután kimászott az ágyukból, de valóban. Némelyikük meglehetősen izzasztó volt, bár szó se róla, nem csinálná, ha nem élvezné. Szemmel követi, amint feláll a lány, így lehetőségében áll alulról felfelé végignézni, majd lassan feláll maga is. Halványan alacsonyabb így mellette, de igazán nem sokkal, a különbség egyrészt nem zavaró, másrészt pedig nem lényeges.*
- Ez csak természetes. A privát szféra ott van, ahol meghúzza a határt, az pedig mindenki számára szent és sérthetetlen. Ha valaki nem így gondolja, kipenderítem. Jóllehet Alfonz az, aki inkább figyel erre. *Pillant a pult felé, hátha látja a férfit.* Minden alkalmazottunk külön szobát kap, a publikus színterek attól elkülönülten helyezkednek el.
*A lány utolsó, kissé kemény és határozott kérdésére ismét vidáman felkacag, majd csak legyint nevetve, s a lányra kacsintva:*
- Jöjjön, megmutatom a szobáját, aztán a fürdőt, gondolom szeretne megmártózni. *Lassan elindul, s int a lánynak, hogy kövesse.* Részemről ezidáig túlteljesítette az elvárásaimat. Tekintve, hogy az öné sem teljesíthetetlen, megegyeztünk. *Bólint mosolyogva.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:59:37
Üzenet elküldve: 2019-02-13 12:59:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas//
*Amint Ralas megnyugtatja, hogy az általa oly régen keresett hely jellegében nem fog változás történni, egészen felenged, így bizonyára több esélye van a megállapodásnak és haszna az általa nagy becsben tartott ajánlólevélnek. Talán pont az étel és az ital kínálat az, aminek a változása teljesen hidegen hagyja, de ahogy a szolgáltatás is említésre kerül, egy kicsit elbizonytalanodik, hiszen tudja, az alapszolgáltatás minden bordélyban egyforma, náluk a Madam közbenjárásával szélesítették ki. Majd érkeznek szépen sorban egymás után az elvárások, amelyekre csak úgy pislog, nem látszik rajta, de belül örül annak, hogy Ralas ennyire komolyan veszi ezt a helyet, és a célok kitűzésénél ezt semmi sem bizonyítja jobban.*
~A változatosság és a tisztaság már önmagában is megnyugtató.~*Mosolyog kedvesen, miközben a másikat hallgatja.*
~Szóval részletes leltár. Ajjaj, azt hiszem, most illene szólnom.~
-Azt hiszem egy jelentősebb átalakítás előtt mindenképpen érthető a meglévő készletek összeírása. Azonban szeretném most megemlíteni, számolásban persze verhetetlen vagyok, de olvasásban és főként írásban a tudásom hagy némi kívánnivalót maga után.*Mondja ki kerek perec, nem kertel, elég határozott, remélve, hogy ennyitől azért még nem kerül ejtésre. Egyelőre hagy időt és lehetőséget a férfinek, hogy megvitassa magával eme módosító tényezőt és kibökje, hogy mennyire tartja fontosnak jelen helyzetében a dolgot.*
-Tehát ha kapok magam mellé valakit, aki helyesen ír, akkor nem lesz baj.*Szalad ki a száján, persze, már korábban helyre rakta, hogy felesleges szót nem pazarol, de most érzi, valami alternatívát muszáj ajánlania. Ettől teljesen függetlenül érkezik a kérdés, amely egy pillanatra elgondolkodtatja, hiszen, ha a férfi ismerné egy ilyen munkakör velejáró dolgait, bizonyára nem tette volna fel a kérdést, amit az imént nyíltan és egyértelműen feltett. Ezzel talán akaratlanul is jelezve, itt talán nő még ilyen beosztásba nem is dolgozott.
Mind ezek után a férfi, mintha próbálná simítani a témát, hogy jobban befogadható legyen számára, saját bevallása szerint teljesen feleslegesen. Szinte azt furcsállja, hogy a tulaj nem kér mindjárt próbakört tőle, és reméli, ez azért van így, mert egy minden tekintetben jobb helyre keveredett.*
~Szóval szakmabeli. Ez azért sok mindent megmagyaráz.~ *A válasz előtt kezeit felhelyezi az asztalra és ujjait egymásba fonja, ahogy azt a másiktól is látta, majd torokköszörülés után megszólal. Hangjában érződik, hogy a gyeplő szorításán engedett és az egész számára inkább egy kedves beszélgetéssé fajult immár.*
-Igaz, hogy az utóbbi időben az időm nagyobb részét tették ki a szervezési feladatok és némi illet lecke, de attól még ugyan úgy a vendégek szórakoztatásával foglalkoztam. Van az úgy, mikor egy problémásabb vagy nagyobb igényű vendéget nem szívesen bíznak rá egy kevesebb emberismerettel rendelkező személyre. Azt hiszem a nők ilyen téren rugalmasabbak, mint a férfiak. Én, személy szerint nőkkel szívesebben foglalkozom, de alapvetően ezt a rendszert a férfiak igényei táplálják.*Fejezi be a mondatot és még önmagát is meglepi, hogy milyen szavakat elő nem tud húzni abból a képzeletbeli kalapjából. ~Ha ezt a Madam hallotta volna.~*
-Bizonyára már most is rengeteg munkája fekszik ebben a helyben és csakis olyan embereket akar maga körül tartani, akik ezt tiszteletben tartják. Megértem, hogy nehéz a helyzete, hiszen első látásra nem lehet semmi ilyen téren lényegeset kiolvasni a másikból.*Majd vesz egy hatalmas lélegzetet és feláll és kilép az asztal mögül.*
-Csak egyet kérek, a szobámba az engedélyem nélkül nincs bejárás és ott nem dolgozom. A fizetség pedig, egyelőre legyen csak a pultos bérének a fele, majd ha már dolgoztam és úgy gondolja, hogy kinevez, minthogy egyelőre még csak mezei alkalmazott leszek, majd akkor tárgyalunk egyéb dolgokról is. *Egyik kezével elteszi a táskájába az ajánlólevelet az asztalról.*
-Felvesz vagy álljak odébb?*Tekintetét a másikéba fúrja, már eléggé zavarja az, ahogy kinéz, és amilyen szaga van, hogy rövidre akarja zárni a dolgot. Akármi mást is akar tesztelni Ralas, azt már csak egy fürdő és némi tiszta ruha után hajlandó úgyis.*
*Amint Ralas megnyugtatja, hogy az általa oly régen keresett hely jellegében nem fog változás történni, egészen felenged, így bizonyára több esélye van a megállapodásnak és haszna az általa nagy becsben tartott ajánlólevélnek. Talán pont az étel és az ital kínálat az, aminek a változása teljesen hidegen hagyja, de ahogy a szolgáltatás is említésre kerül, egy kicsit elbizonytalanodik, hiszen tudja, az alapszolgáltatás minden bordélyban egyforma, náluk a Madam közbenjárásával szélesítették ki. Majd érkeznek szépen sorban egymás után az elvárások, amelyekre csak úgy pislog, nem látszik rajta, de belül örül annak, hogy Ralas ennyire komolyan veszi ezt a helyet, és a célok kitűzésénél ezt semmi sem bizonyítja jobban.*
~A változatosság és a tisztaság már önmagában is megnyugtató.~*Mosolyog kedvesen, miközben a másikat hallgatja.*
~Szóval részletes leltár. Ajjaj, azt hiszem, most illene szólnom.~
-Azt hiszem egy jelentősebb átalakítás előtt mindenképpen érthető a meglévő készletek összeírása. Azonban szeretném most megemlíteni, számolásban persze verhetetlen vagyok, de olvasásban és főként írásban a tudásom hagy némi kívánnivalót maga után.*Mondja ki kerek perec, nem kertel, elég határozott, remélve, hogy ennyitől azért még nem kerül ejtésre. Egyelőre hagy időt és lehetőséget a férfinek, hogy megvitassa magával eme módosító tényezőt és kibökje, hogy mennyire tartja fontosnak jelen helyzetében a dolgot.*
-Tehát ha kapok magam mellé valakit, aki helyesen ír, akkor nem lesz baj.*Szalad ki a száján, persze, már korábban helyre rakta, hogy felesleges szót nem pazarol, de most érzi, valami alternatívát muszáj ajánlania. Ettől teljesen függetlenül érkezik a kérdés, amely egy pillanatra elgondolkodtatja, hiszen, ha a férfi ismerné egy ilyen munkakör velejáró dolgait, bizonyára nem tette volna fel a kérdést, amit az imént nyíltan és egyértelműen feltett. Ezzel talán akaratlanul is jelezve, itt talán nő még ilyen beosztásba nem is dolgozott.
Mind ezek után a férfi, mintha próbálná simítani a témát, hogy jobban befogadható legyen számára, saját bevallása szerint teljesen feleslegesen. Szinte azt furcsállja, hogy a tulaj nem kér mindjárt próbakört tőle, és reméli, ez azért van így, mert egy minden tekintetben jobb helyre keveredett.*
~Szóval szakmabeli. Ez azért sok mindent megmagyaráz.~ *A válasz előtt kezeit felhelyezi az asztalra és ujjait egymásba fonja, ahogy azt a másiktól is látta, majd torokköszörülés után megszólal. Hangjában érződik, hogy a gyeplő szorításán engedett és az egész számára inkább egy kedves beszélgetéssé fajult immár.*
-Igaz, hogy az utóbbi időben az időm nagyobb részét tették ki a szervezési feladatok és némi illet lecke, de attól még ugyan úgy a vendégek szórakoztatásával foglalkoztam. Van az úgy, mikor egy problémásabb vagy nagyobb igényű vendéget nem szívesen bíznak rá egy kevesebb emberismerettel rendelkező személyre. Azt hiszem a nők ilyen téren rugalmasabbak, mint a férfiak. Én, személy szerint nőkkel szívesebben foglalkozom, de alapvetően ezt a rendszert a férfiak igényei táplálják.*Fejezi be a mondatot és még önmagát is meglepi, hogy milyen szavakat elő nem tud húzni abból a képzeletbeli kalapjából. ~Ha ezt a Madam hallotta volna.~*
-Bizonyára már most is rengeteg munkája fekszik ebben a helyben és csakis olyan embereket akar maga körül tartani, akik ezt tiszteletben tartják. Megértem, hogy nehéz a helyzete, hiszen első látásra nem lehet semmi ilyen téren lényegeset kiolvasni a másikból.*Majd vesz egy hatalmas lélegzetet és feláll és kilép az asztal mögül.*
-Csak egyet kérek, a szobámba az engedélyem nélkül nincs bejárás és ott nem dolgozom. A fizetség pedig, egyelőre legyen csak a pultos bérének a fele, majd ha már dolgoztam és úgy gondolja, hogy kinevez, minthogy egyelőre még csak mezei alkalmazott leszek, majd akkor tárgyalunk egyéb dolgokról is. *Egyik kezével elteszi a táskájába az ajánlólevelet az asztalról.*
-Felvesz vagy álljak odébb?*Tekintetét a másikéba fúrja, már eléggé zavarja az, ahogy kinéz, és amilyen szaga van, hogy rövidre akarja zárni a dolgot. Akármi mást is akar tesztelni Ralas, azt már csak egy fürdő és némi tiszta ruha után hajlandó úgyis.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-13 10:37:15
Üzenet elküldve: 2019-02-13 10:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*A lány arckifejezését elnézve jó, hogy visszakozott, megnyugodva mosolyog tovább, annak biztos tudatában, hogy felismerő képességei mit sem változtak. Persze a viszonyulása más kell legyen. Immár Ralas nem csupán egy hímringyó, egy cafat, aki pénzért adja oda magát. Jóllehet a szolgáltatásai e téren Zammiriával való találkozása óta meglehetősen bővültek, amit illő volna kamatoztatni, persze nem most és nem itt. Más célból gyűltek össze. Arra már nem is mer gondolni, hogy árlistát szegel ki a homlokára: "Ralas Drayte kiadó", mert gyakorlatilag lelkét is eladta már a kikötői bandáknak. Csak remélni tudja, hogy a törlesztést majd nem _ilyen_ módon képzelik el. Egy pillanatra megrázza magát, hogy elhessegesse az arca elé toluló meglehetősen kellemetlen képet, s immár teljes erővel ismét a lányra koncentrál, kedves kifejezéssel tekintetében. A lehetőségek melyeket felvázol, jól tudja, csupán általános szempontok a munkát illetően és kevés információval is szolgálnak. Nem csoda, hogy Mady, kissé zavartan vissza is kérdez, vélhetően félreérthetően is fogalmazott. Megnyugtatásul kezét emeli fel nyitott tenyérrel, szinte azonnal, a felhangzó kérdés után:*
- Természetesen a Sellő funkciója marad a régiben. Továbbra is szolgáltatóházként működik, leányokkal és férfiakkal. *Mondja csendesen.* Azonban szükségesnek tartjuk, hogy egyrészt az étel, ital kínálat változzon, fejlődjön és bővüljön, másrészt a nyújtott szolgáltatások tekintetében is a mennyiség növelésére van szükség. A szeretkezés és a buja testi örömök, önmagában nem elegendőek. *Mondja ki komolyan és nyíltan, összetéve maga előtt két kezét egy pillanatra, majd az egyiken számolni kezd, hevesen gesztikulálva:*
- Változatosság, minőség, elégedettség, tisztaság, ügyféligényekhez szabott kínálat. *Mondja határozottan.* Ha eme öt szempontnak megfelelünk, nekem már nincs is több gondom. *Legyint egyet kezével felnevetve, s kissé hátradőlve, hiszen jól tudja, hogy ebből az öt szempontból egyszerre biztosítani legalább hármat is nehéz. Kissé elkomolyodik*
- Erre a későbbiekben, ha már alaposan megismerkedtünk, fogok példát is mondani. A jelenlegi feladatok az átvétel kapcsán a részletes leltár, a készletek összeírása, emellett van még valami, de az ráér, ha megbízóm hazaér időben. Ha nem, abban is számítanék önre, ahogy úgy általában egyébként is. *Bólint határozottan. Majd az asztallapra és az ajánlólevélre futtatja tekintetét.*
- Előbb azonban ez. *Az írásra nem pazarol sok időt, ajánlólevél nélkül is meg tudja állapítani, hogy a lány kisugárzása csodás, esztétikus és környezetbe illő, emellett a szakértelmei is kimagaslóak. Jelenleg, ha már értelmesen tud beszélni is nyert ügye van, persze Mady jócskán túlteljesít minden téren, ami a várakozásainak tökéletesen megfelel. ~ Remek. ~ Elégedettséget érez, persze ezt mutatni nem akarja, hiszen a legfontosabb még hátravan.*
- Azt hiszem ez teljesen rendben van. *Mondja szűkszavúan, miután a borítékot visszahelyezi az asztalra, s ismét a lányt kezdi fürkészni.*
- Természetesen. *Hagyja helyben a megegyezésre vonatkozó utolsó szavakat, majd egy pillanatig nem szól, csupán mintha gondolkodna, s merengene valamin, ha a lány nem szólal meg, akkor bizony csendes pillanatok következnek.*
- Tekintettel a hely jellegére, bizonyára megérti, hogy meg kell kérdeznem. Madamként, ön is nyújtott szolgáltatásokat férfiaknak? Esetleg nőknek? *Azonnal fel is teszi a kezét magyarázatként, s őszintesége jeleként.* Magam egészen eddig ebből éltem. Jól értek hozzá és nem zavar, ha mások tudják. *Mondja vállát megvonva komolyan és őszintén, cseppet sem zavarban.*
- Unatkozó hölgyeknek kellemes társaságot, éheseknek táplálékot, siváraknak, elhanyagoltaknak érzelmeket adtam, de kissé céltalan volt az életem, míg a megbízom fel nem fedezett. Ezért ez az egész. Életünk munkája van benne. *Mutat körbe a létesítményen.
~ Jah, röviden a gatyád is ráment Ralas és eladtad a lelked. ~
Persze ezt hangosan nem mondja ki. Majd, ha a lány válaszolt, függetlenül annak eredményétől, folytatja.*
- A szállás és az étkeztetés természetesen díjmentesen biztosított, ahogy akár bizonyos... szolgáltatások is, ez megegyezés kérdése. Mennyi fizetségre gondolt, kedves Mady? Az ajánlólevelet elnézve, ön bizonyára megkéri az árát azért, hogy itt dolgozzon. *Mosolyodik el ismét, s a látens bókot reméli, hogy a lány is érti, hiszen ezzel korábbi pályafutását méltatta.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 10:40:07
*A lány arckifejezését elnézve jó, hogy visszakozott, megnyugodva mosolyog tovább, annak biztos tudatában, hogy felismerő képességei mit sem változtak. Persze a viszonyulása más kell legyen. Immár Ralas nem csupán egy hímringyó, egy cafat, aki pénzért adja oda magát. Jóllehet a szolgáltatásai e téren Zammiriával való találkozása óta meglehetősen bővültek, amit illő volna kamatoztatni, persze nem most és nem itt. Más célból gyűltek össze. Arra már nem is mer gondolni, hogy árlistát szegel ki a homlokára: "Ralas Drayte kiadó", mert gyakorlatilag lelkét is eladta már a kikötői bandáknak. Csak remélni tudja, hogy a törlesztést majd nem _ilyen_ módon képzelik el. Egy pillanatra megrázza magát, hogy elhessegesse az arca elé toluló meglehetősen kellemetlen képet, s immár teljes erővel ismét a lányra koncentrál, kedves kifejezéssel tekintetében. A lehetőségek melyeket felvázol, jól tudja, csupán általános szempontok a munkát illetően és kevés információval is szolgálnak. Nem csoda, hogy Mady, kissé zavartan vissza is kérdez, vélhetően félreérthetően is fogalmazott. Megnyugtatásul kezét emeli fel nyitott tenyérrel, szinte azonnal, a felhangzó kérdés után:*
- Természetesen a Sellő funkciója marad a régiben. Továbbra is szolgáltatóházként működik, leányokkal és férfiakkal. *Mondja csendesen.* Azonban szükségesnek tartjuk, hogy egyrészt az étel, ital kínálat változzon, fejlődjön és bővüljön, másrészt a nyújtott szolgáltatások tekintetében is a mennyiség növelésére van szükség. A szeretkezés és a buja testi örömök, önmagában nem elegendőek. *Mondja ki komolyan és nyíltan, összetéve maga előtt két kezét egy pillanatra, majd az egyiken számolni kezd, hevesen gesztikulálva:*
- Változatosság, minőség, elégedettség, tisztaság, ügyféligényekhez szabott kínálat. *Mondja határozottan.* Ha eme öt szempontnak megfelelünk, nekem már nincs is több gondom. *Legyint egyet kezével felnevetve, s kissé hátradőlve, hiszen jól tudja, hogy ebből az öt szempontból egyszerre biztosítani legalább hármat is nehéz. Kissé elkomolyodik*
- Erre a későbbiekben, ha már alaposan megismerkedtünk, fogok példát is mondani. A jelenlegi feladatok az átvétel kapcsán a részletes leltár, a készletek összeírása, emellett van még valami, de az ráér, ha megbízóm hazaér időben. Ha nem, abban is számítanék önre, ahogy úgy általában egyébként is. *Bólint határozottan. Majd az asztallapra és az ajánlólevélre futtatja tekintetét.*
- Előbb azonban ez. *Az írásra nem pazarol sok időt, ajánlólevél nélkül is meg tudja állapítani, hogy a lány kisugárzása csodás, esztétikus és környezetbe illő, emellett a szakértelmei is kimagaslóak. Jelenleg, ha már értelmesen tud beszélni is nyert ügye van, persze Mady jócskán túlteljesít minden téren, ami a várakozásainak tökéletesen megfelel. ~ Remek. ~ Elégedettséget érez, persze ezt mutatni nem akarja, hiszen a legfontosabb még hátravan.*
- Azt hiszem ez teljesen rendben van. *Mondja szűkszavúan, miután a borítékot visszahelyezi az asztalra, s ismét a lányt kezdi fürkészni.*
- Természetesen. *Hagyja helyben a megegyezésre vonatkozó utolsó szavakat, majd egy pillanatig nem szól, csupán mintha gondolkodna, s merengene valamin, ha a lány nem szólal meg, akkor bizony csendes pillanatok következnek.*
- Tekintettel a hely jellegére, bizonyára megérti, hogy meg kell kérdeznem. Madamként, ön is nyújtott szolgáltatásokat férfiaknak? Esetleg nőknek? *Azonnal fel is teszi a kezét magyarázatként, s őszintesége jeleként.* Magam egészen eddig ebből éltem. Jól értek hozzá és nem zavar, ha mások tudják. *Mondja vállát megvonva komolyan és őszintén, cseppet sem zavarban.*
- Unatkozó hölgyeknek kellemes társaságot, éheseknek táplálékot, siváraknak, elhanyagoltaknak érzelmeket adtam, de kissé céltalan volt az életem, míg a megbízom fel nem fedezett. Ezért ez az egész. Életünk munkája van benne. *Mutat körbe a létesítményen.
~ Jah, röviden a gatyád is ráment Ralas és eladtad a lelked. ~
Persze ezt hangosan nem mondja ki. Majd, ha a lány válaszolt, függetlenül annak eredményétől, folytatja.*
- A szállás és az étkeztetés természetesen díjmentesen biztosított, ahogy akár bizonyos... szolgáltatások is, ez megegyezés kérdése. Mennyi fizetségre gondolt, kedves Mady? Az ajánlólevelet elnézve, ön bizonyára megkéri az árát azért, hogy itt dolgozzon. *Mosolyodik el ismét, s a látens bókot reméli, hogy a lány is érti, hiszen ezzel korábbi pályafutását méltatta.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.13 10:40:07
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:58:05
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:58:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nézd, legyünk optimisták. Gondoljuk azt, hogy azért ilyen kihalt, mert mind fent dolgoznak szorgosan. * Javasolja Sam, akire amúgy nem feltétlenül jellemző az optimizmus, de nem akarja elfogadni azt a tényt sem, hogy feleslegesen jöttek ilyen messzire. A városban talán több szerencséjük lett volna, még a Pegazusban is. *
- Legutóbb amikor figyeltem, még két emberes volt a dolog. Mármint, legalább két emberes. * Nevet fel kicsit nosztalgikusan. * Szóval hiába dobják be magukat, ha te előadod a tengeri csillagot, aki mozdulatlanul fekszik kifejezéstelen arccal. De persze, * vonja meg a vállát * nem tudhatom, hogy neked mitől lesz jó. Csak egy ajánlat volt.
* A pulthoz érve egyre türelmetlenebbül vár, és úgy tűnik, hogy ezzel Jaz is így van. Pedig mintha hallana valamiféle motozást a pult mögötti szobából. *
- Te, lehet, hogy a pultos épp él az egyik szolgáltatással odabent? * Céloz vigyorogva a dologra, és közben azt nézi elgondolkodva, egyelőre a pult vendégeknek fenntartott oldaláról, hogy milyen italokat talál, amikkel kiszolgálhatják magukat, ha már más nem fogja. *
- Mit gondolsz, töltsek magunknak valamit?
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nézd, legyünk optimisták. Gondoljuk azt, hogy azért ilyen kihalt, mert mind fent dolgoznak szorgosan. * Javasolja Sam, akire amúgy nem feltétlenül jellemző az optimizmus, de nem akarja elfogadni azt a tényt sem, hogy feleslegesen jöttek ilyen messzire. A városban talán több szerencséjük lett volna, még a Pegazusban is. *
- Legutóbb amikor figyeltem, még két emberes volt a dolog. Mármint, legalább két emberes. * Nevet fel kicsit nosztalgikusan. * Szóval hiába dobják be magukat, ha te előadod a tengeri csillagot, aki mozdulatlanul fekszik kifejezéstelen arccal. De persze, * vonja meg a vállát * nem tudhatom, hogy neked mitől lesz jó. Csak egy ajánlat volt.
* A pulthoz érve egyre türelmetlenebbül vár, és úgy tűnik, hogy ezzel Jaz is így van. Pedig mintha hallana valamiféle motozást a pult mögötti szobából. *
- Te, lehet, hogy a pultos épp él az egyik szolgáltatással odabent? * Céloz vigyorogva a dologra, és közben azt nézi elgondolkodva, egyelőre a pult vendégeknek fenntartott oldaláról, hogy milyen italokat talál, amikkel kiszolgálhatják magukat, ha már más nem fogja. *
- Mit gondolsz, töltsek magunknak valamit?
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:36:49
Üzenet elküldve: 2019-02-12 19:36:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen, a nők valahogy nagyon feltudják dobni minden egyes bordély hangulatát. Ezen létesítményen is sokat segíthetnének. Fanyalog egy sort, sóhajt nagyot.*
-Ennél csak az lenne rosszabb, ha rusnya, dagadt, öreg kurvákkal lenne tele.
*Így még a remény él, és nincs ami lelombozza. Mondjuk olyasmit se lát, mi képes lenne felizgatni.
Halkan morog a hátba veregetésre, biztató szavakra.*
-Azért fizetnék, hogy ők dobják be magukat.
*Majd mutat életet, meg elhivatottságot, meg lelkesedést. Natynak.
Az arany, és a kocogtatás épp olyan hidegen hagyja a helyieket, mint a betérő vendégek jelenléte. Vár pár pillanatot, hátha előkerül egy csapos, vagy egy valamire való nő, majd hangosan rikkant be a pult mögé.*
-Italra és szajhákra vágyunk! Hát nincs már tisztelete a fizető vendégeknek?
*Pillant Samre, elégedetlenül csóválva fejét.*
-Nem is értem miként tudják fenntartani magukat. Ennyi erővel a templomba is mehettünk volna óhajainkkal.
*Az is körülbelül ennyire forgalmas éjszakánként, és ott is pont ennyi a ringyó.*
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Igen, a nők valahogy nagyon feltudják dobni minden egyes bordély hangulatát. Ezen létesítményen is sokat segíthetnének. Fanyalog egy sort, sóhajt nagyot.*
-Ennél csak az lenne rosszabb, ha rusnya, dagadt, öreg kurvákkal lenne tele.
*Így még a remény él, és nincs ami lelombozza. Mondjuk olyasmit se lát, mi képes lenne felizgatni.
Halkan morog a hátba veregetésre, biztató szavakra.*
-Azért fizetnék, hogy ők dobják be magukat.
*Majd mutat életet, meg elhivatottságot, meg lelkesedést. Natynak.
Az arany, és a kocogtatás épp olyan hidegen hagyja a helyieket, mint a betérő vendégek jelenléte. Vár pár pillanatot, hátha előkerül egy csapos, vagy egy valamire való nő, majd hangosan rikkant be a pult mögé.*
-Italra és szajhákra vágyunk! Hát nincs már tisztelete a fizető vendégeknek?
*Pillant Samre, elégedetlenül csóválva fejét.*
-Nem is értem miként tudják fenntartani magukat. Ennyi erővel a templomba is mehettünk volna óhajainkkal.
*Az is körülbelül ennyire forgalmas éjszakánként, és ott is pont ennyi a ringyó.*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:08:10
Üzenet elküldve: 2019-02-12 18:08:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas//
*Mikor a férfi előáll a keresztnevének tulajdonított egyéb jelentéssel egy pillanatra meglepődik, titkolni sem tudná, hiszen egyik szemöldöke azonnal felkúszik a homlokára. A szabadkozásra és a bocsánatkérésre ismét visszaereszkedik jól megszokott és eredeti helyére.*
~Lehet, hogy csak képzelődöm.~*De persze ez semmilyen további cselekvésében nem zavar bele, csak elgondolkodtatta egy fél perc erejéig. Nem is kíván több szót pazarolni erre a számára most jelentéktelen információra és a származtatásra, bár lehet legközelebb majd azért szóvá teszi.
Miután pedig elhangzott a szájából a kérdés és végre Ralason a sor, hogy ő is mondjon néhány szót arról, amire most annyira kíváncsi, egyértelmű, hogy kimarad néhány szempillantás, szinte farkasszemet néz a másikkal. Természetesen tudja, hogy ez nem kicsit illetlen, de mindeddig a férfi is ugyan ezt játszotta vele, arra gondolt, most ő is megpróbálja, hiszen a másik mozdulatainak és gesztusainak másolása az egyik legjobb trükkje a szimpátia elnyerésére. Bár kétségei vannak a felől, hogy ez működni fog-e egyáltalán ebben a helyzetben.*
~Szóval szerencsém van.~*Amint elhangzik ez a mondat, izmai máris kezdenek kiengedni, bár ez még attól sok mindent jelenthez, talán, hogy megüresedett a takarítói munka vagy a pultos helye, de ez már igazán nem érdekli a nőt, egyelőre.*
-Új arculat? Ez pontosan mit takar? Meg fog változni a Sellő „jellege”?*Hirtelen vált ismét kissé idegesre, ezt jelzi, hogy óvatos dobogásba kezd a jobb lábfeje, önkéntelen rángás, számára teljesen észrevétlen. Minthogy, ha esetlegesen más tevékenységnek fog otthont adni a jövőben, talán hiába jött, elkésett. Ezek után már csak azt kell majd eldöntenie, hogy valóban azzal akar-e foglalkozni, mint amivel eddig, vagy vállalja azt a megbízást, amit az új, átalakult Sellő kínál számára.*
-Tehát az átvétellel kapcsolatos feladatok. Pontosan, ezek mit takarnak?* Puhatolózik óvatosan, bár ez teljesen természetes, hiszen pont most akar jelentkezni egy olyan munkára, amit talán még életében nem végzett, talán nem is alkalmas rá. Nem kerüli el a figyelmét az asztalra tett levél felé meginduló kéz, látszik is, hogy egy szempillantás erejéig, a tekintetét odakapja, majd gyorsan vissza a másikra. Annak arcán még mindig ugyan az a mosoly ül, azóta mióta egymással szemben helyet foglaltak.*
~Ez hátborzongató.~*Húzza még szélesebbre a mosolyt a sajátján, majd érzi a koppintást a kézfején.*
-Csak kérnie kell.*Ereszti el azt, a kezét kicsit felemelve, hogy a férfi ki tudja húzni alóla a borítékot. Az pedig, hogy a másik így játszik a szavakkal egy számára ilyen komoly helyzetben, még tovább szűkíti a gyomrát, amely az idegességtől már mióta leültek egyben van. Tudja, hogy nem szabad ok nélkül butaságokat fecsegnie, még ha ennyire ideges is, így inkább csak odatapasztja a nyelvét a fogsorához, nehogy véletlenül eljárjon. Mikor Ralas kinyitja a borítékot a nő egyből az arcára mered és figyeli a rezdüléseket, amelyeket a levél tartalma csal majd elő. Abban az áll, hogy egy jobb hírű Lihanech városában, már jó ideje üzemelő bordélyház madámja 4 éven keresztül tanította ki, és csiszolta a modorát és a szókincsét, hogy esélyt adjon neki valaha is többre vinni, mint ahonnan kezdte. Benne áll az is, hogy megbízható és könnyen tanul és jártas a vendégek szórakoztatásának több formájában is. Az utolsó mondat a levél alján, amely maga nem igazán terjedelmes, csupán a lényegre hagyatkozik, de a végén tagadhatatlan az olvasztott viaszos pecsét és az aláírások, amelyből indokolatlanul is sok van, „Nem vagyok tökéletes, ő sem az, megvannak a maga hibái, de abban biztos vagyok, hogy ön sem hibátlan. Mindezen megkötések mellett javaslom a kis-hölgy alkalmazását.”*
~Az utolsó ajándék, amit tőle kaptam.~*Morfondírozik közben magában, igen nagy önuralomra mutat, hogy nem kezdi el a haját birizgálni, vagy félrenézni, miközben a másik olvas.*
-Természetesen, hogy megfelel-e, az a munka jellegétől és az ellenszolgáltatás mértékétől is függ.*Válaszol nagyon diplomatikusan egyelőre, tudja, hogy nem szabad minden ajánlatot elsőre elfogadni, még ha szeretné is, muszáj még egyszer átgondolnia vagy legalábbis úgy tennie, mint aki éppen nagyban vívódik rajta.*
*Mikor a férfi előáll a keresztnevének tulajdonított egyéb jelentéssel egy pillanatra meglepődik, titkolni sem tudná, hiszen egyik szemöldöke azonnal felkúszik a homlokára. A szabadkozásra és a bocsánatkérésre ismét visszaereszkedik jól megszokott és eredeti helyére.*
~Lehet, hogy csak képzelődöm.~*De persze ez semmilyen további cselekvésében nem zavar bele, csak elgondolkodtatta egy fél perc erejéig. Nem is kíván több szót pazarolni erre a számára most jelentéktelen információra és a származtatásra, bár lehet legközelebb majd azért szóvá teszi.
Miután pedig elhangzott a szájából a kérdés és végre Ralason a sor, hogy ő is mondjon néhány szót arról, amire most annyira kíváncsi, egyértelmű, hogy kimarad néhány szempillantás, szinte farkasszemet néz a másikkal. Természetesen tudja, hogy ez nem kicsit illetlen, de mindeddig a férfi is ugyan ezt játszotta vele, arra gondolt, most ő is megpróbálja, hiszen a másik mozdulatainak és gesztusainak másolása az egyik legjobb trükkje a szimpátia elnyerésére. Bár kétségei vannak a felől, hogy ez működni fog-e egyáltalán ebben a helyzetben.*
~Szóval szerencsém van.~*Amint elhangzik ez a mondat, izmai máris kezdenek kiengedni, bár ez még attól sok mindent jelenthez, talán, hogy megüresedett a takarítói munka vagy a pultos helye, de ez már igazán nem érdekli a nőt, egyelőre.*
-Új arculat? Ez pontosan mit takar? Meg fog változni a Sellő „jellege”?*Hirtelen vált ismét kissé idegesre, ezt jelzi, hogy óvatos dobogásba kezd a jobb lábfeje, önkéntelen rángás, számára teljesen észrevétlen. Minthogy, ha esetlegesen más tevékenységnek fog otthont adni a jövőben, talán hiába jött, elkésett. Ezek után már csak azt kell majd eldöntenie, hogy valóban azzal akar-e foglalkozni, mint amivel eddig, vagy vállalja azt a megbízást, amit az új, átalakult Sellő kínál számára.*
-Tehát az átvétellel kapcsolatos feladatok. Pontosan, ezek mit takarnak?* Puhatolózik óvatosan, bár ez teljesen természetes, hiszen pont most akar jelentkezni egy olyan munkára, amit talán még életében nem végzett, talán nem is alkalmas rá. Nem kerüli el a figyelmét az asztalra tett levél felé meginduló kéz, látszik is, hogy egy szempillantás erejéig, a tekintetét odakapja, majd gyorsan vissza a másikra. Annak arcán még mindig ugyan az a mosoly ül, azóta mióta egymással szemben helyet foglaltak.*
~Ez hátborzongató.~*Húzza még szélesebbre a mosolyt a sajátján, majd érzi a koppintást a kézfején.*
-Csak kérnie kell.*Ereszti el azt, a kezét kicsit felemelve, hogy a férfi ki tudja húzni alóla a borítékot. Az pedig, hogy a másik így játszik a szavakkal egy számára ilyen komoly helyzetben, még tovább szűkíti a gyomrát, amely az idegességtől már mióta leültek egyben van. Tudja, hogy nem szabad ok nélkül butaságokat fecsegnie, még ha ennyire ideges is, így inkább csak odatapasztja a nyelvét a fogsorához, nehogy véletlenül eljárjon. Mikor Ralas kinyitja a borítékot a nő egyből az arcára mered és figyeli a rezdüléseket, amelyeket a levél tartalma csal majd elő. Abban az áll, hogy egy jobb hírű Lihanech városában, már jó ideje üzemelő bordélyház madámja 4 éven keresztül tanította ki, és csiszolta a modorát és a szókincsét, hogy esélyt adjon neki valaha is többre vinni, mint ahonnan kezdte. Benne áll az is, hogy megbízható és könnyen tanul és jártas a vendégek szórakoztatásának több formájában is. Az utolsó mondat a levél alján, amely maga nem igazán terjedelmes, csupán a lényegre hagyatkozik, de a végén tagadhatatlan az olvasztott viaszos pecsét és az aláírások, amelyből indokolatlanul is sok van, „Nem vagyok tökéletes, ő sem az, megvannak a maga hibái, de abban biztos vagyok, hogy ön sem hibátlan. Mindezen megkötések mellett javaslom a kis-hölgy alkalmazását.”*
~Az utolsó ajándék, amit tőle kaptam.~*Morfondírozik közben magában, igen nagy önuralomra mutat, hogy nem kezdi el a haját birizgálni, vagy félrenézni, miközben a másik olvas.*
-Természetesen, hogy megfelel-e, az a munka jellegétől és az ellenszolgáltatás mértékétől is függ.*Válaszol nagyon diplomatikusan egyelőre, tudja, hogy nem szabad minden ajánlatot elsőre elfogadni, még ha szeretné is, muszáj még egyszer átgondolnia vagy legalábbis úgy tennie, mint aki éppen nagyban vívódik rajta.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-12 11:51:29
Üzenet elküldve: 2019-02-12 11:51:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Mady//
*Miközben a lány kényelmesen elhelyezkedik, van ideje alaposan megfigyelni. Különösebben nem foglalkozik azzal, hogy a hosszú út ruházatát megsínylette, sőt, ami azt illeti ezt igazából észre sem veszi, vagy legalábbis nem tulajdonít neki jelentőséget. Bájos arc, kényelmes, de szemrevaló öltözet, nyúlánk alak. Minden bizonnyal egy helyben rendezett ruhabemutató tökéletes szereplője is lehetne, jóllehet nyilván nem ezért érkezett. Mosolya töretlen, miképp szakmai ártalomként tekintetét a lányéba fúrja, persze nem tolakodón, csak amennyire éppen szükségesnek ítéli. A lány köszönetére, csupán egyik kezét levéve a támláról lazán legyint, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni.*
- Ugyan! Ez csak természetes. *Biccent jóváhagyólag. Nem kerüli el figyelmét a lány míves beszéde, nyilvánvalóan művelt, így Ralas is ekképp viszonyul hozzá. Főleg, hogy kultúrköreiben a hölgy az, aki felajánlja az egyszerűbb, közvetlenebb beszédet és nem fordítva, így amíg ez nem történik meg, Ralas is marad a hivatalos jó modornál. Elfogadva a felkínált kezet emelkedik fel, egy pillanatra, majd visszaül.* Mady. *Ízlelgeti a nevet, aztán a lassan már védjegyévé vált mondat következik, melyet természetesen kedves mosoly kíséretében szolgál fel:*
- Tudta, hogy a keresztneve bizonyos földrészeken, apró édességet is jelenthet? *Kérdezi kíváncsian.* Remek választás, kiválóan illik önhöz. *Biccent, aztán rögtön visszakozik.* Kérem bocsásson meg, rossz szokás, nem akartam illetlen lenni. *Rázza meg fejét, majd halkan felnevet. Csak áldani tudja a sorsot, hogy két pohárnál többet nem húzott le az iménti depresszív gondolattömege terhe alatt, legalább megfelelő állapotban képes a kommunikációra. A lezser tartást immár elengedi, s inkább az asztalon pihenteti meg két, ápolt kezét, s előrehajolva figyel a lány szavaira. ~ Lihanech... ~ A távolságot tekintve a lány hosszú utat járt be. Nem is kíván közbeszólni, ez itt most nem az ő kortesbeszéde, sőt tulajdonképpen a jövőbeli elképzeléseit kívánja megalapozni az első újdonsült jelentkezővel, így igyekszik a szemeken és a ruházaton kívül a személyre is figyelni, ami kiválóan sikerül, valójában a lány elragadóan értelmes és beszédes. A mondandó végén határozottan, komoly arckifejezéssel bólint.*
- Messziről jött... Mady. *Formázza puhán ajka, mélyen a lány nevét.* Határozott elképzelésekkel és dicséretre méltó ambíciókkal, nyilvánvalóan nem kérdés számomra, hogy meglehetősen motivált is ezekben. *Fűzi össze maga előtt ujjait, tekintetét a lány szemei és ajka között váltogatva, mint, amikor valaki figyeli a másik reakcióit.*
- Szerencséje van. Éppenséggel a Sellő átadása folyamatban van, jelenleg a megbízóm távollétében teljes jogkörrel rendelkezem az átvétel megtörténte és az új arculathoz szükséges személyzet kialakítása kapcsán. *Persze sokkal jobb volna, ha a "megbízó" egyáltalán tudna bármilyen átvételről és arculatról, de jelenleg ez sajnos nem kivitelezhető és egy új küldetés tárgyát képezi majd, amit az sem biztos, hogy túlél.*
- Egy "ilyen helyen" tulajdonképpen bármi megtörténhet, első a vendég teljes körű kiszolgálása. *Pontosít egy kissé.* Azonban nagyon jól mondja, emellett az itt dolgozó alkalmazottak lelkének, testének ápolása, védelme is nagyon fontos feladat, figyelembe véve a rossz körülményeket. *Nem kerüli el figyelmét az ajánlólevél, egyelőre ujjai maradnak összefűzve.*
- Igen. *Bólint a kérdésre, majd keze lassan elindul a levél irányába.* Valóban segítségre van szükségem, jóllehet ez egyelőre az átvétel kapcsán fontos feladatokra vonatkozik. Amint ez rendben megtörtént, meglátjuk a továbbiakat, ha ez önnek megfelelő, kedves, Mady. *Mosolyodik el, miközben ujjai lassan, komótosan elérik a boríték szélét, jóllehet Ralas nem néz le, csak a lányt figyeli.*
- Megengedi? *Szélesedik a mosoly egy pillanatra, s szemével az asztal lapja felé int, közben a borítékon lévő kezével enyhén érintené meg mutatóujja hegyével, halványan, jelzésképpen a lány kézfejét.* Felkeltette az érdeklődésem. *Villan meg tekintete.* Az ajánlólevél.
*Miközben a lány kényelmesen elhelyezkedik, van ideje alaposan megfigyelni. Különösebben nem foglalkozik azzal, hogy a hosszú út ruházatát megsínylette, sőt, ami azt illeti ezt igazából észre sem veszi, vagy legalábbis nem tulajdonít neki jelentőséget. Bájos arc, kényelmes, de szemrevaló öltözet, nyúlánk alak. Minden bizonnyal egy helyben rendezett ruhabemutató tökéletes szereplője is lehetne, jóllehet nyilván nem ezért érkezett. Mosolya töretlen, miképp szakmai ártalomként tekintetét a lányéba fúrja, persze nem tolakodón, csak amennyire éppen szükségesnek ítéli. A lány köszönetére, csupán egyik kezét levéve a támláról lazán legyint, mintha csak egy legyet akarna elhessegetni.*
- Ugyan! Ez csak természetes. *Biccent jóváhagyólag. Nem kerüli el figyelmét a lány míves beszéde, nyilvánvalóan művelt, így Ralas is ekképp viszonyul hozzá. Főleg, hogy kultúrköreiben a hölgy az, aki felajánlja az egyszerűbb, közvetlenebb beszédet és nem fordítva, így amíg ez nem történik meg, Ralas is marad a hivatalos jó modornál. Elfogadva a felkínált kezet emelkedik fel, egy pillanatra, majd visszaül.* Mady. *Ízlelgeti a nevet, aztán a lassan már védjegyévé vált mondat következik, melyet természetesen kedves mosoly kíséretében szolgál fel:*
- Tudta, hogy a keresztneve bizonyos földrészeken, apró édességet is jelenthet? *Kérdezi kíváncsian.* Remek választás, kiválóan illik önhöz. *Biccent, aztán rögtön visszakozik.* Kérem bocsásson meg, rossz szokás, nem akartam illetlen lenni. *Rázza meg fejét, majd halkan felnevet. Csak áldani tudja a sorsot, hogy két pohárnál többet nem húzott le az iménti depresszív gondolattömege terhe alatt, legalább megfelelő állapotban képes a kommunikációra. A lezser tartást immár elengedi, s inkább az asztalon pihenteti meg két, ápolt kezét, s előrehajolva figyel a lány szavaira. ~ Lihanech... ~ A távolságot tekintve a lány hosszú utat járt be. Nem is kíván közbeszólni, ez itt most nem az ő kortesbeszéde, sőt tulajdonképpen a jövőbeli elképzeléseit kívánja megalapozni az első újdonsült jelentkezővel, így igyekszik a szemeken és a ruházaton kívül a személyre is figyelni, ami kiválóan sikerül, valójában a lány elragadóan értelmes és beszédes. A mondandó végén határozottan, komoly arckifejezéssel bólint.*
- Messziről jött... Mady. *Formázza puhán ajka, mélyen a lány nevét.* Határozott elképzelésekkel és dicséretre méltó ambíciókkal, nyilvánvalóan nem kérdés számomra, hogy meglehetősen motivált is ezekben. *Fűzi össze maga előtt ujjait, tekintetét a lány szemei és ajka között váltogatva, mint, amikor valaki figyeli a másik reakcióit.*
- Szerencséje van. Éppenséggel a Sellő átadása folyamatban van, jelenleg a megbízóm távollétében teljes jogkörrel rendelkezem az átvétel megtörténte és az új arculathoz szükséges személyzet kialakítása kapcsán. *Persze sokkal jobb volna, ha a "megbízó" egyáltalán tudna bármilyen átvételről és arculatról, de jelenleg ez sajnos nem kivitelezhető és egy új küldetés tárgyát képezi majd, amit az sem biztos, hogy túlél.*
- Egy "ilyen helyen" tulajdonképpen bármi megtörténhet, első a vendég teljes körű kiszolgálása. *Pontosít egy kissé.* Azonban nagyon jól mondja, emellett az itt dolgozó alkalmazottak lelkének, testének ápolása, védelme is nagyon fontos feladat, figyelembe véve a rossz körülményeket. *Nem kerüli el figyelmét az ajánlólevél, egyelőre ujjai maradnak összefűzve.*
- Igen. *Bólint a kérdésre, majd keze lassan elindul a levél irányába.* Valóban segítségre van szükségem, jóllehet ez egyelőre az átvétel kapcsán fontos feladatokra vonatkozik. Amint ez rendben megtörtént, meglátjuk a továbbiakat, ha ez önnek megfelelő, kedves, Mady. *Mosolyodik el, miközben ujjai lassan, komótosan elérik a boríték szélét, jóllehet Ralas nem néz le, csak a lányt figyeli.*
- Megengedi? *Szélesedik a mosoly egy pillanatra, s szemével az asztal lapja felé int, közben a borítékon lévő kezével enyhén érintené meg mutatóujja hegyével, halványan, jelzésképpen a lány kézfejét.* Felkeltette az érdeklődésem. *Villan meg tekintete.* Az ajánlólevél.
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:16:17
Üzenet elküldve: 2019-02-12 10:16:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ralas Drayte//
*Mikor egy másik, az előbbinél jóval megnyerőbb külsejű férfi is a köreikbe lép és rávilágít, hogy Mady valószínűleg őt keresi a hegyomlás morog valami bocsánatkérést az orra alá, és visszaáll a helyére, hogy tovább végezhesse napi tevékenységét, amely miatt a fizetését kapja.*
~Szerencséd, hogy nem kellett erőszakot alkalmazzak.~*Biztosan kitörne egy nevetés, ha még mindig nem lenne úgy befeszülve, hiszen jóformán, még csak az akadályoztatott meg, hogy ne legyen a legrövidebb úton kipenderítve a Sellőből. Minthogy az ajtónálló ilyen szófogadóan elnézést kért és távozott, úgy véli, megtalálta az illetékest, aki keresett. Mind ezek ellenére, Ralas megjelenése, bár megnyerő, de nem az a szokásos tulajforma, ezzel a kigombolt inggel és felettébb tiszta, ápolt külsővel, minden nemű testőri védelem nélkül.*
-Ez nagyon kedves volt magától.*Néz a férfire és lekanyarítja a sálat a fejéről, kirázni nem meri, a végén még rászolnak, hogy ne piszkolja össze a padlót. Majd megfordul a fejében, hogy már most kezdhetné azzal, hogy kezet nyújt, így talán jobban tisztelnék. Meg is törüli a jobb kezét a sálban, majd nyújtja.*
-Maydeleine Rhywayers, kérem, szólítson csak Madynek.*Ül ki neki is a szokásos bájos mosoly az arcára, bár az néhol még koszos is.*
~Az se lepne meg, ha az ilyen helyeknek külön elöljáróra vagy micsodája lenne.~*Motoszkál a fejében a gondolat, valamint szívesen rákérdezne a férfi által említett névre is, de ugyebár, most nem ennek van itt az ideje. Vesz egy hatalmas levegőt, majd követi Ralast. Nagyokat pislog, mikor a másik határozott mozdulatokkal rendet rak az asztalon, majd a székre teríti a sálat, nem tudja, a szoknyája mennyire lehet piszkos, majd arra helyet foglal, lassan kifújja a levegőt. Ügyel a tartására, a háta nem érinti a támlát, kezeit az ölébe helyezett táska mögé dugja.*
~Kitett tábla és mindjárt dolgozónak néznek, minden előzetes kérdezősködés nélkül, talán szerencsém lesz.~*Belül már nagyon egybe van a gyomra az izgatottságtól, régen volt már hogy, ilyet kellett tapasztalnia magán, izgul és kifejezetten lámpalázas.*
- Lihanech városából érkeztem közvetlenül, hogy segíthessek. *Szándékosan kezdi erről a szintről, nem akarja láttatni, mennyire tetszik neki a hely, és hogy mennyire kedvére való lenne itt dolgozni.*
- Híre ment, hogy a környéket micsoda szörnyű állapotok uralják, betegség, felkelés. Természetesen nem csak ilyen helyzetben, de amúgy is minden nívósabb helynek szüksége van egy fiatal háziasszonyra, aki vigyáz a lányokra, és gondoskodik róla, hogy a szolgáltatás színvonala megmaradjon, vagy ha lehetséges emelkedjen.*Hadarja el szinte egy levegővétellel.*
- Ha azonban itt ebben a munkakörben nincsen üresedés, bizonyára más területen is hasznomat venné. Esetleg míg meg nem bizonyosodik arról, hogy alkalmas lennék, más feladatokat is elvégezhetnék. Nem kérnék olyat, amibe nem szívesen menne bele, tudom, hogy egy ilyen helyen.*Tart egy pillanatnyi szünetet hogy körbe kémlelhessen egy kicsit jobban.*- nem engedheti meg magának, hogy a vendégek csalódottan vagy elégedetlenül távozzanak.*Majd előveszi ismét a gyűrött borítékot a táskája mögül és az asztalra csúsztatja, de a keze még mindig rajta van, kíváncsi, mennyire érdeklődnek irányában, közben folytatja.*
-Nincs ellenemre a takarítás sem, nem vagyok úrinő, de tanultam illemet és jómodort. Jól gondolom, hogy éppen munkaerőt keresnek?*Csak találgat, hiszen az előzőekben erre nyomós okot szolgáltatott Ralas.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.12 10:20:46
*Mikor egy másik, az előbbinél jóval megnyerőbb külsejű férfi is a köreikbe lép és rávilágít, hogy Mady valószínűleg őt keresi a hegyomlás morog valami bocsánatkérést az orra alá, és visszaáll a helyére, hogy tovább végezhesse napi tevékenységét, amely miatt a fizetését kapja.*
~Szerencséd, hogy nem kellett erőszakot alkalmazzak.~*Biztosan kitörne egy nevetés, ha még mindig nem lenne úgy befeszülve, hiszen jóformán, még csak az akadályoztatott meg, hogy ne legyen a legrövidebb úton kipenderítve a Sellőből. Minthogy az ajtónálló ilyen szófogadóan elnézést kért és távozott, úgy véli, megtalálta az illetékest, aki keresett. Mind ezek ellenére, Ralas megjelenése, bár megnyerő, de nem az a szokásos tulajforma, ezzel a kigombolt inggel és felettébb tiszta, ápolt külsővel, minden nemű testőri védelem nélkül.*
-Ez nagyon kedves volt magától.*Néz a férfire és lekanyarítja a sálat a fejéről, kirázni nem meri, a végén még rászolnak, hogy ne piszkolja össze a padlót. Majd megfordul a fejében, hogy már most kezdhetné azzal, hogy kezet nyújt, így talán jobban tisztelnék. Meg is törüli a jobb kezét a sálban, majd nyújtja.*
-Maydeleine Rhywayers, kérem, szólítson csak Madynek.*Ül ki neki is a szokásos bájos mosoly az arcára, bár az néhol még koszos is.*
~Az se lepne meg, ha az ilyen helyeknek külön elöljáróra vagy micsodája lenne.~*Motoszkál a fejében a gondolat, valamint szívesen rákérdezne a férfi által említett névre is, de ugyebár, most nem ennek van itt az ideje. Vesz egy hatalmas levegőt, majd követi Ralast. Nagyokat pislog, mikor a másik határozott mozdulatokkal rendet rak az asztalon, majd a székre teríti a sálat, nem tudja, a szoknyája mennyire lehet piszkos, majd arra helyet foglal, lassan kifújja a levegőt. Ügyel a tartására, a háta nem érinti a támlát, kezeit az ölébe helyezett táska mögé dugja.*
~Kitett tábla és mindjárt dolgozónak néznek, minden előzetes kérdezősködés nélkül, talán szerencsém lesz.~*Belül már nagyon egybe van a gyomra az izgatottságtól, régen volt már hogy, ilyet kellett tapasztalnia magán, izgul és kifejezetten lámpalázas.*
- Lihanech városából érkeztem közvetlenül, hogy segíthessek. *Szándékosan kezdi erről a szintről, nem akarja láttatni, mennyire tetszik neki a hely, és hogy mennyire kedvére való lenne itt dolgozni.*
- Híre ment, hogy a környéket micsoda szörnyű állapotok uralják, betegség, felkelés. Természetesen nem csak ilyen helyzetben, de amúgy is minden nívósabb helynek szüksége van egy fiatal háziasszonyra, aki vigyáz a lányokra, és gondoskodik róla, hogy a szolgáltatás színvonala megmaradjon, vagy ha lehetséges emelkedjen.*Hadarja el szinte egy levegővétellel.*
- Ha azonban itt ebben a munkakörben nincsen üresedés, bizonyára más területen is hasznomat venné. Esetleg míg meg nem bizonyosodik arról, hogy alkalmas lennék, más feladatokat is elvégezhetnék. Nem kérnék olyat, amibe nem szívesen menne bele, tudom, hogy egy ilyen helyen.*Tart egy pillanatnyi szünetet hogy körbe kémlelhessen egy kicsit jobban.*- nem engedheti meg magának, hogy a vendégek csalódottan vagy elégedetlenül távozzanak.*Majd előveszi ismét a gyűrött borítékot a táskája mögül és az asztalra csúsztatja, de a keze még mindig rajta van, kíváncsi, mennyire érdeklődnek irányában, közben folytatja.*
-Nincs ellenemre a takarítás sem, nem vagyok úrinő, de tanultam illemet és jómodort. Jól gondolom, hogy éppen munkaerőt keresnek?*Csak találgat, hiszen az előzőekben erre nyomós okot szolgáltatott Ralas.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.12 10:20:46
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:21:36
Üzenet elküldve: 2019-02-11 22:21:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine Rhywayers//
*Két pohárnál többet nem tud magába erőltetni, egyszerűen képtelen rá, holott ez máskor játszi könnyedséggel, mondhatni nevetve menne. Sokkal inkább csak gubbaszt a sarokban, némi fintorral a képén, olykor hangosan felsóhajtva, s fáradtan dörgölve meg halántékát. ~ Migrén. ~ Szétrobban a feje, így a kikészített ételt is csak eltolja magától, pedig minden bizonnyal nagyon ízletes lehet. Tudja, hogy fel kéne állnia, el kellene indulnia végre a dolgára, mert Ruarun kivágja, mint egy koszos kutyát. Vészesen hamar eljöhet az a nap is, mikor törlesztenie kell, s egyelőre rendesen üres a zsebe, minden vagyonát az épületre szánta, s még így sem volt elég.*
- Jajh... az istenekre! *Ütögeti meg két oldalról halántékát, s a hirtelen mozdulattól addig néha ingázó székkel majdnem hátraesik. ~ Végem van. Ralas. Neked annyi. ~ Könyveli el magában a következtetést, furcsa mód felnevetve.*
- Hogy inkább ugrottam volna... *Felkapja a fejét a hangra. ~ Mi?! ~ A felcsattanó dörmögő hang gazdáját ismeri, azonban az azt követő kissé méltatlankodó csengő nőit nem. Az ajtón kívülre nem lát, hiszen azt egy meglehetősen széles hát takarja el, terjedelmesen és befeszülten.*
- Hé-hé-hé! *Ugrik fel, hogy a szék kivágódik mögüle.* Mi a fran... khm... uram, mit művel?! *Kérdezi felháborodva, bár valójában az ajtónálló csak dolgát próbálja végezni. Ralas odasiet, s a hegyomlást megkerülve látja meg a borítékot lobogtató lányt. Pillanatok alatt méri fel a helyzetet. ~ "Rám szükség van." Ó, hölgyem, nem is tudod, hogy mennyire! ~ Csak reménykedni tud benne, hogy a tüdejéből megkönnyebbülten hangosan kieresztett levegő nem borzolja össze a kidobó haját. Torkát megköszörülve szólal fel.*
- Kérem! A hölgy engem keres. Tudod, a tábla, amit kitettél, mert kértelek. *Világít rá egy fontos részletre, még, ha nem is így van, megfelelő adu lehet a kezében.*
- Ruarun úr nem örülne, ha megtudná, hogy a dolgozókat zavarod el. *Játssza ki a legnagyobb ütőkártyáját. Ez hatott. Gyakorlatilag a hegyomlás úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna, s egy méla bocsánatkérést követően áll vissza helyére. Ralasnak így módjában áll végre köszönteni, talán megmentőjét.*
- Bocsáss meg! Még biztos új... vagy ilyesmi. *Mosolyog a lányra, majd biccent.*
- Ralas Drayte, szolgálatodra! *Villant meg egy szélesen elterülő kedves mosolyt.*
- Ajánlólevelet említettél... talán előbb kerülj beljebb kedves... *Várakozóan tekint a lányra, ki, ha bemutatkozik, az asztalához kíséri, ahol takarítókat megszégyenítő sebességgel rak rendet, s a széket kihúzva kínálja hellyel. Mindezt persze a rá jellemző megfelelő önbizalmat tükröző mosollyal és tartással.*
- Mi szél hozott a Sellőbe? *Foglal helyet ő is, kényelmesen hátradőlve, egyik lábát a másikon keresztben átvetve, könyökeit a szék támlájára fűzve, nyílt tekintettel, a lányt fürkészve, lezseren. Mintha az imént itt gubbasztó férfi, nem is ugyanaz volna.*
*Két pohárnál többet nem tud magába erőltetni, egyszerűen képtelen rá, holott ez máskor játszi könnyedséggel, mondhatni nevetve menne. Sokkal inkább csak gubbaszt a sarokban, némi fintorral a képén, olykor hangosan felsóhajtva, s fáradtan dörgölve meg halántékát. ~ Migrén. ~ Szétrobban a feje, így a kikészített ételt is csak eltolja magától, pedig minden bizonnyal nagyon ízletes lehet. Tudja, hogy fel kéne állnia, el kellene indulnia végre a dolgára, mert Ruarun kivágja, mint egy koszos kutyát. Vészesen hamar eljöhet az a nap is, mikor törlesztenie kell, s egyelőre rendesen üres a zsebe, minden vagyonát az épületre szánta, s még így sem volt elég.*
- Jajh... az istenekre! *Ütögeti meg két oldalról halántékát, s a hirtelen mozdulattól addig néha ingázó székkel majdnem hátraesik. ~ Végem van. Ralas. Neked annyi. ~ Könyveli el magában a következtetést, furcsa mód felnevetve.*
- Hogy inkább ugrottam volna... *Felkapja a fejét a hangra. ~ Mi?! ~ A felcsattanó dörmögő hang gazdáját ismeri, azonban az azt követő kissé méltatlankodó csengő nőit nem. Az ajtón kívülre nem lát, hiszen azt egy meglehetősen széles hát takarja el, terjedelmesen és befeszülten.*
- Hé-hé-hé! *Ugrik fel, hogy a szék kivágódik mögüle.* Mi a fran... khm... uram, mit művel?! *Kérdezi felháborodva, bár valójában az ajtónálló csak dolgát próbálja végezni. Ralas odasiet, s a hegyomlást megkerülve látja meg a borítékot lobogtató lányt. Pillanatok alatt méri fel a helyzetet. ~ "Rám szükség van." Ó, hölgyem, nem is tudod, hogy mennyire! ~ Csak reménykedni tud benne, hogy a tüdejéből megkönnyebbülten hangosan kieresztett levegő nem borzolja össze a kidobó haját. Torkát megköszörülve szólal fel.*
- Kérem! A hölgy engem keres. Tudod, a tábla, amit kitettél, mert kértelek. *Világít rá egy fontos részletre, még, ha nem is így van, megfelelő adu lehet a kezében.*
- Ruarun úr nem örülne, ha megtudná, hogy a dolgozókat zavarod el. *Játssza ki a legnagyobb ütőkártyáját. Ez hatott. Gyakorlatilag a hegyomlás úgy tűnik el, mintha ott sem lett volna, s egy méla bocsánatkérést követően áll vissza helyére. Ralasnak így módjában áll végre köszönteni, talán megmentőjét.*
- Bocsáss meg! Még biztos új... vagy ilyesmi. *Mosolyog a lányra, majd biccent.*
- Ralas Drayte, szolgálatodra! *Villant meg egy szélesen elterülő kedves mosolyt.*
- Ajánlólevelet említettél... talán előbb kerülj beljebb kedves... *Várakozóan tekint a lányra, ki, ha bemutatkozik, az asztalához kíséri, ahol takarítókat megszégyenítő sebességgel rak rendet, s a széket kihúzva kínálja hellyel. Mindezt persze a rá jellemző megfelelő önbizalmat tükröző mosollyal és tartással.*
- Mi szél hozott a Sellőbe? *Foglal helyet ő is, kényelmesen hátradőlve, egyik lábát a másikon keresztben átvetve, könyökeit a szék támlájára fűzve, nyílt tekintettel, a lányt fürkészve, lezseren. Mintha az imént itt gubbasztó férfi, nem is ugyanaz volna.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:54:12
Üzenet elküldve: 2019-02-11 20:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
*Mikor megpillantja a helyet, még egyszer összeveti a térképnek csúfolt mázolmánnyal, aztán minden habozás nélkül, bár szemei csodálattal telnek, lép be az ajtón. Odabent körbefordul, alig tud betelni a hely látványával.*
~Tényleg tiszta pucc, ahogy az a lány mesélte.~*Állapítja meg magában, azonban a további kilátást egy nagyobb darab férfi állja el.*
- Ide akárki nem jöhet be.*Mutat a ruhájára és valóban, az út pora, a mocsár minden nyilvánvaló jele megmutatkozik a viseletén. Ha nem tudná milyen színűek a jól kiválasztott darabok, meg nem mondaná külső szemlélőként, hogy egyáltalán az övéi. Mindezek mellett pedig, bár fején körbe van tekerve a kék sál, így is kikandikál mellőle néhány falevél, amit valószínűleg az erdőtől kapott ajándékba hosszú útja során.*
-Tudom mire gondol,de nem vagyok csavargó!*Emeli meg kicsit a hangját, minthogy úgy tapasztalta, az ilyen emberek a halkabbakra rá se hederítenek, meg hát, ha már ideáig eljött, nem dobhatják ki, a nélkül, hogy beszélt volna valaki illetékessel.*
- Beszélnem kell… *Hirtelen nem jut eszébe egyetlen ideillő szó sem, hiszen, hogy egy ilyen hatalmas helynek ura, esetleg királya van, illetlenség lenne részéről és talán mellébeszélésnek is tűnne, ha tudatlanságának adna így hangot. Majd felcsillan a szemeiben a felismerés és néhány elnyújtott percnyi kotorászás után átnyújt egy erősen gyűrött borítékot. Úgy tűnik most félelmet nem ismerő lovagként, minden céljával és bátorságával felvértezve áll, bár legbelül marja a szégyen, hogy ilyen formában tudta csak szállítani ezt a számára is fontos iratot.*
- Az ajánlólevelem! Rám mindenhol szükség van!*Még saját magát is meglepi, eme határozott kiállás, amely most valami acélos belső motivációból szerzi az utánpótlást.*
~Bizony, rám.~*Erősíti meg magában újra, csupán megszokásból, hogy fenntartsa az önbizalom látványát, hiszen ez a legnagyobb fegyver, amelyet be tud vetni egy ilyen furcsa helyzetben.*
~Tényleg tiszta pucc, ahogy az a lány mesélte.~*Állapítja meg magában, azonban a további kilátást egy nagyobb darab férfi állja el.*
- Ide akárki nem jöhet be.*Mutat a ruhájára és valóban, az út pora, a mocsár minden nyilvánvaló jele megmutatkozik a viseletén. Ha nem tudná milyen színűek a jól kiválasztott darabok, meg nem mondaná külső szemlélőként, hogy egyáltalán az övéi. Mindezek mellett pedig, bár fején körbe van tekerve a kék sál, így is kikandikál mellőle néhány falevél, amit valószínűleg az erdőtől kapott ajándékba hosszú útja során.*
-Tudom mire gondol,de nem vagyok csavargó!*Emeli meg kicsit a hangját, minthogy úgy tapasztalta, az ilyen emberek a halkabbakra rá se hederítenek, meg hát, ha már ideáig eljött, nem dobhatják ki, a nélkül, hogy beszélt volna valaki illetékessel.*
- Beszélnem kell… *Hirtelen nem jut eszébe egyetlen ideillő szó sem, hiszen, hogy egy ilyen hatalmas helynek ura, esetleg királya van, illetlenség lenne részéről és talán mellébeszélésnek is tűnne, ha tudatlanságának adna így hangot. Majd felcsillan a szemeiben a felismerés és néhány elnyújtott percnyi kotorászás után átnyújt egy erősen gyűrött borítékot. Úgy tűnik most félelmet nem ismerő lovagként, minden céljával és bátorságával felvértezve áll, bár legbelül marja a szégyen, hogy ilyen formában tudta csak szállítani ezt a számára is fontos iratot.*
- Az ajánlólevelem! Rám mindenhol szükség van!*Még saját magát is meglepi, eme határozott kiállás, amely most valami acélos belső motivációból szerzi az utánpótlást.*
~Bizony, rám.~*Erősíti meg magában újra, csupán megszokásból, hogy fenntartsa az önbizalom látványát, hiszen ez a legnagyobb fegyver, amelyet be tud vetni egy ilyen furcsa helyzetben.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:28:13
Üzenet elküldve: 2019-02-10 17:28:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam megvonja a vállát, és bólint. Elfogadta már rég, hogy ritka madárnak számít azzal a felfogásával, hogy mindent meg akar tapasztalni, és mindent tudni akar, mielőtt véleményt formálna róla. Épp ezért nem is akarja ráerőltetni másokra ezt a gondolkodásmódot.
A másikkal ellentétben léptei már-már ruganyosak lehetnének, ha nem lenne részeg, és ezért nem járna kissé bizonytalanul. Viszont energikus látszatot kelt, egy olyan emberét, aki már várja, ami következni fog. Viszont el kell húzza a száját a kínálatot látva. *
- Több nőre, de lehet, hogy a kórság tehet mindenről, ahogy te is mondtad. A pultos biztos több magyarázattal tud szolgálni. * Vonja meg a vállát, és int fejével az említett berendezés felé. Maga is megindul, és menet közben megveregeti a másik hátát. * Kicsit több élettel, haver. Tudom, hogy csak a pénzt várják, és nem az elhivatottságot, de azért kicsit bedobhatnád magad.
* Ahogy a pulthoz érnek, egyből előkap egy aranyérmét, és azzal kocogtatja a fát, hogy felhívja magukra a figyelmet, ami teljesen felesleges, mert nincs se tömeg, se zsivaj, ami miatt ne tűnnének fel bárkinek. *
//A fejléc 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Jaz és Sam kurvadászata//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam megvonja a vállát, és bólint. Elfogadta már rég, hogy ritka madárnak számít azzal a felfogásával, hogy mindent meg akar tapasztalni, és mindent tudni akar, mielőtt véleményt formálna róla. Épp ezért nem is akarja ráerőltetni másokra ezt a gondolkodásmódot.
A másikkal ellentétben léptei már-már ruganyosak lehetnének, ha nem lenne részeg, és ezért nem járna kissé bizonytalanul. Viszont energikus látszatot kelt, egy olyan emberét, aki már várja, ami következni fog. Viszont el kell húzza a száját a kínálatot látva. *
- Több nőre, de lehet, hogy a kórság tehet mindenről, ahogy te is mondtad. A pultos biztos több magyarázattal tud szolgálni. * Vonja meg a vállát, és int fejével az említett berendezés felé. Maga is megindul, és menet közben megveregeti a másik hátát. * Kicsit több élettel, haver. Tudom, hogy csak a pénzt várják, és nem az elhivatottságot, de azért kicsit bedobhatnád magad.
* Ahogy a pulthoz érnek, egyből előkap egy aranyérmét, és azzal kocogtatja a fát, hogy felhívja magukra a figyelmet, ami teljesen felesleges, mert nincs se tömeg, se zsivaj, ami miatt ne tűnnének fel bárkinek. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5043-5062