Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-16 06:48:04
Üzenet elküldve: 2020-03-16 06:48:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Részben Carlotteia//
*A törpe az asztalukhoz engedi őket, Parcy pedig egy bólintással köszöni meg a kontaktust. Sryl szavaira először mosolyogva válaszol.*
- Ugyan, hölgyem, csak igyekszem. *Amit viszont Reyraanak mond a nő, alaposan kiüti a pírt Paranvyr arcára. Hogy ő, máris, szinte órák ismeretsége után, úgy, hogy valójában dolgozni is szeretne itt? Nem, ez egyszerűen lehetetlen, s még úgyis muszáj az ingje gallérját kissé megigazgatni a nyakánál, hogy észreveszi, mint Carlotteia, mind Rey csupán humoros diskurzust folytat.
Mikor az ember elköszön, ugyanúgy egy biccentést és egy somolygást ejt meg felé, mint érkezésekor. Úgy néz ki, inkább szereti tudomásul venni a dolgokat, mintsem beleszólni mindenbe. Valójában gondolkozik közben, megannyi dolog foglalkoztatja most. Mi lesz, ha felveszik, Beltrys hogy érzi magát az istállóban és hogyan kerülje azt el, hogy ne felvétellel záruljon a jelentkezési sora.
Szóval marad neki a törpe, akinek a bemutatkozása őt is inspirálja hasonlóakra. Valójában kicsit szidalmazza is belülről magát az elf, amiért nem ezzel kezdte, pedig igyekszik mindig olyan illedelmes lenni.*
- Bocsásson meg, én sem mutatkoztam be. Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak! Persze, természetes, hogy tegeződhetünk. *Helyet foglal tehát, s ha láthatja, hogy alkotott valamit a törpe, felderült arccal megkérdezi.*
- Nocsak, tehetséges rajzos vagy. Ez amolyan hobbi nálad? *Igyekszik tegeződni, de szinte majdnem mindig magázódás jön a szájára.*
- Te is felvételre vársz, vagy a sellőházi személyzethez tartozol? *Azért képtelen nem feltenni a jelenlegi legfontosabb kérdését. Egy új ismeretség sosem árt.*
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Részben Carlotteia//
*A törpe az asztalukhoz engedi őket, Parcy pedig egy bólintással köszöni meg a kontaktust. Sryl szavaira először mosolyogva válaszol.*
- Ugyan, hölgyem, csak igyekszem. *Amit viszont Reyraanak mond a nő, alaposan kiüti a pírt Paranvyr arcára. Hogy ő, máris, szinte órák ismeretsége után, úgy, hogy valójában dolgozni is szeretne itt? Nem, ez egyszerűen lehetetlen, s még úgyis muszáj az ingje gallérját kissé megigazgatni a nyakánál, hogy észreveszi, mint Carlotteia, mind Rey csupán humoros diskurzust folytat.
Mikor az ember elköszön, ugyanúgy egy biccentést és egy somolygást ejt meg felé, mint érkezésekor. Úgy néz ki, inkább szereti tudomásul venni a dolgokat, mintsem beleszólni mindenbe. Valójában gondolkozik közben, megannyi dolog foglalkoztatja most. Mi lesz, ha felveszik, Beltrys hogy érzi magát az istállóban és hogyan kerülje azt el, hogy ne felvétellel záruljon a jelentkezési sora.
Szóval marad neki a törpe, akinek a bemutatkozása őt is inspirálja hasonlóakra. Valójában kicsit szidalmazza is belülről magát az elf, amiért nem ezzel kezdte, pedig igyekszik mindig olyan illedelmes lenni.*
- Bocsásson meg, én sem mutatkoztam be. Paranvyr Lughander vagyok, de hívjon csak Parcynak! Persze, természetes, hogy tegeződhetünk. *Helyet foglal tehát, s ha láthatja, hogy alkotott valamit a törpe, felderült arccal megkérdezi.*
- Nocsak, tehetséges rajzos vagy. Ez amolyan hobbi nálad? *Igyekszik tegeződni, de szinte majdnem mindig magázódás jön a szájára.*
- Te is felvételre vársz, vagy a sellőházi személyzethez tartozol? *Azért képtelen nem feltenni a jelenlegi legfontosabb kérdését. Egy új ismeretség sosem árt.*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:18:35
Üzenet elküldve: 2020-03-15 21:18:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eleget téve a férfi óhajának, kényelmesen elhelyezkedik mellette, de azért ügyel arra, hogy ne feküdjön túl távol, melegíthesse egymást a három forró test az éjszaka további részeiben is. A betakarás tisztségét most teljes egészében a tündérre hagyja, hiszen bőven szerepelhetett az este folyamán, talán valamivel többet, mint Nalaea. Most a lány jól megérdemelt előtérbe kerülhet, s Yath lesz a csendes megfigyelő.
Ha végre mindhárman kényelembe helyezték magukat, az elf, hogy azért teljesen haszontalan ne legyen, hosszú ujjaival gyengéden cirógatja Bobbir mellkasát. S ha a többieket nem zavarja, halkan dúdolgat, nyugodt, lassú, andalító altatódallamokat. De nem túl sokáig, fokozatosan elhalkul, végül fáradtan elhal, mintha ő maga szenderült volna álomba. Persze még nem alszik, sőt, nagyon is éber, de ennek semmi külső jelét nem adja. Nyugodt mozdulatlanságban pihen, s talán ő maga sem tudja, pontosan mennyi idő telik el, mire enged egyre növekedő fáradtságának, s ő is nyugovóra tér, távoli földekre utazva.
Hajnalban kel, az első napfényes sugarára, amelyek játékosan kúsznak arcára, nyílása ingerelve szemeit. Meglepően frissnek érzi magát. Óvatosan körülnéz, a már ébren lévő tündérre kedvesen rámosolyog.
Amennyiben a férfi még alszik, Yathlanae kissé fölé emelkedve csodálja az elf vonásait, s leheletfinom csókot lehel orcájára, amire aligha ébred fel egy alvó lélek, csak az álmai lesznek édesebbek tőle.
Ha netán mégis felkelt volna a drága vendég, Yath hasonló "jó reggelt" csókot ajándékoz neki, csak talán nem annyira óvatosan.
További akcióba viszont most sem lendül, hiszen érzékeli Nala tevékenységét, s talán egy hangyányi bűntudat is gyötri amiatt, hogy előző este csak ő részesülhetett Bobbir különleges kegyéből*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Eleget téve a férfi óhajának, kényelmesen elhelyezkedik mellette, de azért ügyel arra, hogy ne feküdjön túl távol, melegíthesse egymást a három forró test az éjszaka további részeiben is. A betakarás tisztségét most teljes egészében a tündérre hagyja, hiszen bőven szerepelhetett az este folyamán, talán valamivel többet, mint Nalaea. Most a lány jól megérdemelt előtérbe kerülhet, s Yath lesz a csendes megfigyelő.
Ha végre mindhárman kényelembe helyezték magukat, az elf, hogy azért teljesen haszontalan ne legyen, hosszú ujjaival gyengéden cirógatja Bobbir mellkasát. S ha a többieket nem zavarja, halkan dúdolgat, nyugodt, lassú, andalító altatódallamokat. De nem túl sokáig, fokozatosan elhalkul, végül fáradtan elhal, mintha ő maga szenderült volna álomba. Persze még nem alszik, sőt, nagyon is éber, de ennek semmi külső jelét nem adja. Nyugodt mozdulatlanságban pihen, s talán ő maga sem tudja, pontosan mennyi idő telik el, mire enged egyre növekedő fáradtságának, s ő is nyugovóra tér, távoli földekre utazva.
Hajnalban kel, az első napfényes sugarára, amelyek játékosan kúsznak arcára, nyílása ingerelve szemeit. Meglepően frissnek érzi magát. Óvatosan körülnéz, a már ébren lévő tündérre kedvesen rámosolyog.
Amennyiben a férfi még alszik, Yathlanae kissé fölé emelkedve csodálja az elf vonásait, s leheletfinom csókot lehel orcájára, amire aligha ébred fel egy alvó lélek, csak az álmai lesznek édesebbek tőle.
Ha netán mégis felkelt volna a drága vendég, Yath hasonló "jó reggelt" csókot ajándékoz neki, csak talán nem annyira óvatosan.
További akcióba viszont most sem lendül, hiszen érzékeli Nala tevékenységét, s talán egy hangyányi bűntudat is gyötri amiatt, hogy előző este csak ő részesülhetett Bobbir különleges kegyéből*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 20:34:57
Üzenet elküldve: 2020-03-15 20:34:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Reyraa, Parcy, Drogg, Carlotteia//
- Köszönöm...
*Motyogja Parcy kedves megjegyzésére kissé határozatlanul, mert ismét nem tud mit kezdeni a helyzettel. De úgy érzi érzi, talán egy egyszerű köszönöm megteszi megfelelő reakcióként. Majd felállnak, hogy csatlakozzanak a szomszédukban ücsörgő úrhoz. Természetesen helyet kapnak az asztalnál, Rey nem is várt más választ ezen a helyen. Már kezd hozzászokni, hogy az itt megforduló vendégek általában kellő udvariassággal fordulnak mind a fél szolgáló, mind pedig egymás felé. Így hát leül, lehetőleg szembe az eddig ismeretlen férfival. Figyelmét természetesen nem kerüli el az éppen készülő rajz, amelyre, bár csak egy rövid pillantást vet, felfedezni véli saját személyét. De nem kívánja zavaróan sokáig bámulni, így hamar elemeli róla szemét, s inkább szokásos, visszafogott biccentésével köszönti mind Droggot, mind a távozó félben lévő Carlotteiát. A nő megjegyzésére megereszt egy halvány mosolyt.*
-Egyelőre nem kellett letartóztatnom.
*Majd az idegen felé fordul, pár másodpercig elmélázva figyeli szorgosan dolgozó kezét. Talán senki nem nézné ki a mélységiből, de régebben, szürke magányában ő is sűrűn rajzolgatott talált zsákokra, fehér házfalakra, s olykor egy-egy papírdarabra durva, maszatos széndarabjával. Gyermek volt még, kellett valami, ami eltereli figyelmét a valóságról. Aztán a kezdeti lelkesedést eme művészet iránt felváltotta a harcművészet és fegyverek iránti élénk érdeklődés. Persze azóta is mindig lapul batyuja mélyén egy-egy szénrúd, és néhány, összegöngyölt papírlap, ha esetleg elöntené az unalom.*
-Én Reyraa Drae'nna vagyok, jelenleg itt dolgozom.
*Mutatkozik be kimérten, miközben ezüst szemei továbbra is vissztérnek a készülő műre, de továbbra sem üti bele az orrát.*
-Felőlem nyugodtan tegeződhetünk.
*Vonja meg lazán a vállát, de azért Parcyra pillant, mintha beleegyezést várna.*
//Reyraa, Parcy, Drogg, Carlotteia//
- Köszönöm...
*Motyogja Parcy kedves megjegyzésére kissé határozatlanul, mert ismét nem tud mit kezdeni a helyzettel. De úgy érzi érzi, talán egy egyszerű köszönöm megteszi megfelelő reakcióként. Majd felállnak, hogy csatlakozzanak a szomszédukban ücsörgő úrhoz. Természetesen helyet kapnak az asztalnál, Rey nem is várt más választ ezen a helyen. Már kezd hozzászokni, hogy az itt megforduló vendégek általában kellő udvariassággal fordulnak mind a fél szolgáló, mind pedig egymás felé. Így hát leül, lehetőleg szembe az eddig ismeretlen férfival. Figyelmét természetesen nem kerüli el az éppen készülő rajz, amelyre, bár csak egy rövid pillantást vet, felfedezni véli saját személyét. De nem kívánja zavaróan sokáig bámulni, így hamar elemeli róla szemét, s inkább szokásos, visszafogott biccentésével köszönti mind Droggot, mind a távozó félben lévő Carlotteiát. A nő megjegyzésére megereszt egy halvány mosolyt.*
-Egyelőre nem kellett letartóztatnom.
*Majd az idegen felé fordul, pár másodpercig elmélázva figyeli szorgosan dolgozó kezét. Talán senki nem nézné ki a mélységiből, de régebben, szürke magányában ő is sűrűn rajzolgatott talált zsákokra, fehér házfalakra, s olykor egy-egy papírdarabra durva, maszatos széndarabjával. Gyermek volt még, kellett valami, ami eltereli figyelmét a valóságról. Aztán a kezdeti lelkesedést eme művészet iránt felváltotta a harcművészet és fegyverek iránti élénk érdeklődés. Persze azóta is mindig lapul batyuja mélyén egy-egy szénrúd, és néhány, összegöngyölt papírlap, ha esetleg elöntené az unalom.*
-Én Reyraa Drae'nna vagyok, jelenleg itt dolgozom.
*Mutatkozik be kimérten, miközben ezüst szemei továbbra is vissztérnek a készülő műre, de továbbra sem üti bele az orrát.*
-Felőlem nyugodtan tegeződhetünk.
*Vonja meg lazán a vállát, de azért Parcyra pillant, mintha beleegyezést várna.*
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 18:36:41
Üzenet elküldve: 2020-03-15 18:36:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ A jó édes, tengeri kurva anyádat, te fasz! ~
*Villan fel útközben az a pár keresetlen szó Frädben, melyeket hirtelen távozása után, Svornthoz intéz, elképzelve, koponyáján belül. Legszívesebben megfojtaná a kalózt. Pontosabban mindegyiket megfojtaná, szemrebbenés nélkül, hacsak arra gondol, mennyi kárt okoztak ezek a túrósfarkú, szakállas, halszagú senkiháziak neki is a múltban, mikor még hajókat kísért. Undorítóak, mindannyian, kivétel nélkül. Nagy szerencséje, hogy hamar a Sellőházba ér, hiszen így valamennyire le tud nyugodni az egyetlen használható és élvezhető helyen ebben a Kikötőben. ~ Nagyszerű, ez a patkány is állást foglalt előttem. Még magamra is vehetném. Nem probléma, legalább tudom, hogy nem bízhatok meg benne. Hogy tegnap akadt volna a torkán az ital, amit a Prof adott neki! Hú, de boldog lennék akkor most! ~ Nem szokása - mindig - a halálát kívánni a többieknek, faji előítéletei sincsenek, a kalózok és a söpredékek azonban hajlamosak hihetetlenül felidegesíteni, már csak puszta jelenlétükkel. Szétnéz a vendégtérben, de senki ismerős arcot nem talál egyelőre, zsúfolt a hely. ~ Nem csodálom. Amelyik tengerésznek valamennyi kultúrérzéke, esze és aranya van, az idejön. ~ A Sellőház bálványozása feltehetően egy menekülő reakció nála, igazából tudatalatt megbánta, hogy elhagyta Szarvasligetet, ezért a borzalomért. ~ Letudhattam volna a találkát Maydeleinenal, aztán indulhattam is volna haza, de nem, nekem mindenbe bele kell ütnöm az orromat! ~ Most tényleg ideges, akkor pedig csak az ital tud segíteni. Ha találkozik egy pultoslánnyal, Pezsgőt rendel, 12 aranyért.
Talán ez jó hatással lesz rá.*
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~ A jó édes, tengeri kurva anyádat, te fasz! ~
*Villan fel útközben az a pár keresetlen szó Frädben, melyeket hirtelen távozása után, Svornthoz intéz, elképzelve, koponyáján belül. Legszívesebben megfojtaná a kalózt. Pontosabban mindegyiket megfojtaná, szemrebbenés nélkül, hacsak arra gondol, mennyi kárt okoztak ezek a túrósfarkú, szakállas, halszagú senkiháziak neki is a múltban, mikor még hajókat kísért. Undorítóak, mindannyian, kivétel nélkül. Nagy szerencséje, hogy hamar a Sellőházba ér, hiszen így valamennyire le tud nyugodni az egyetlen használható és élvezhető helyen ebben a Kikötőben. ~ Nagyszerű, ez a patkány is állást foglalt előttem. Még magamra is vehetném. Nem probléma, legalább tudom, hogy nem bízhatok meg benne. Hogy tegnap akadt volna a torkán az ital, amit a Prof adott neki! Hú, de boldog lennék akkor most! ~ Nem szokása - mindig - a halálát kívánni a többieknek, faji előítéletei sincsenek, a kalózok és a söpredékek azonban hajlamosak hihetetlenül felidegesíteni, már csak puszta jelenlétükkel. Szétnéz a vendégtérben, de senki ismerős arcot nem talál egyelőre, zsúfolt a hely. ~ Nem csodálom. Amelyik tengerésznek valamennyi kultúrérzéke, esze és aranya van, az idejön. ~ A Sellőház bálványozása feltehetően egy menekülő reakció nála, igazából tudatalatt megbánta, hogy elhagyta Szarvasligetet, ezért a borzalomért. ~ Letudhattam volna a találkát Maydeleinenal, aztán indulhattam is volna haza, de nem, nekem mindenbe bele kell ütnöm az orromat! ~ Most tényleg ideges, akkor pedig csak az ital tud segíteni. Ha találkozik egy pultoslánnyal, Pezsgőt rendel, 12 aranyért.
Talán ez jó hatással lesz rá.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:47:25
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Cahress//
//Távozás//
*Mikor a pultnál ácsorgó felszolgáló arcáról ugyan azt a meglepett képet kapja vissza, mint amit ő mutat, egyértelművé válik számára, hogy a lány nem az ajtón távozott. Nem véletlenül volt nyitva az ablak. Bár felmerül benne, hogy annyira le volt foglalva a fürdőben, hogy akár a saját lábán is kisétálhatott volna erre, az sem tűnt volna fel neki. A nem vettem észre, hogy erre járt kifejezésre csak fújtat egyet, őket általában észre szokták venni, ha nem látta senki, nyilván nem jött erre, neki ez egyértelmű, így már másokat megkérdezni se kell. Az a bolond lány egyértelműen elszökött előle, szándékosan tettette, hogy nincs jól, hogy kivitelezhesse a dolgokat. Mérgese kivillantja az agyarait.*
-Nöm, nöm kell, hagyja csak. *Legyint, aztán nagy léptekkel távozik, hátha még a lány a környékben van, vagy a régi szállásukon még elcsípheti, esetleg az előző munkahelyére még betér. Az számára világos, hogy itt már semmi keresnivelója.*
//Távozás//
*Mikor a pultnál ácsorgó felszolgáló arcáról ugyan azt a meglepett képet kapja vissza, mint amit ő mutat, egyértelművé válik számára, hogy a lány nem az ajtón távozott. Nem véletlenül volt nyitva az ablak. Bár felmerül benne, hogy annyira le volt foglalva a fürdőben, hogy akár a saját lábán is kisétálhatott volna erre, az sem tűnt volna fel neki. A nem vettem észre, hogy erre járt kifejezésre csak fújtat egyet, őket általában észre szokták venni, ha nem látta senki, nyilván nem jött erre, neki ez egyértelmű, így már másokat megkérdezni se kell. Az a bolond lány egyértelműen elszökött előle, szándékosan tettette, hogy nincs jól, hogy kivitelezhesse a dolgokat. Mérgese kivillantja az agyarait.*
-Nöm, nöm kell, hagyja csak. *Legyint, aztán nagy léptekkel távozik, hátha még a lány a környékben van, vagy a régi szállásukon még elcsípheti, esetleg az előző munkahelyére még betér. Az számára világos, hogy itt már semmi keresnivelója.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:42:34
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:42:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*Amennyiben láthat bármilyen mosolyt, vagy nevetés irányába történő elváltozást a fiún, megkettőzne, megilletődött arcot vágna, hiszen nem értené, mit talál annyira viccesnek rajta. Mondjuk az egyszerű, hétköznapi ember elméje kifürkészhetetlen számára, ki tudja, melyik az az apró, de neki mégis jelentékenynek és humorforrásnak tűnő részlet, ami megfogja egy történetmorzsában. A következő téma, amit feldob az ember, igen kellemetlenül érinti, s úgy gondolja, a legtöbb fajtársa, de a mélységiek is hasonlóan vélekedhetnek erről. Ez borostyanszín szemein meg is látszik, mintha egyszerre szórnának egész szikrákat, de félnének is. Látszik, hogy volt már ebből konfliktusa, most viszont vesz egy nagy levegőt, kezeit leteszi az asztalról, kihúzza magát és válaszol.*
- Nos, Wrexan, ez egy évezredekre visszanyúló ellentét, és nehéz lenne most pár perc alatt elmagyaráznom, meg bevallom, számomra is eléggé kényes téma. Talán annyi elég lehet neked, hogy a sötételfek hajlamosak intrikusak lenni, vagy akár gonoszkodhatnak is. Természetesen tisztelet a kivételnek, nem egy becsületes és nagyon jószándékú mélységivel találkoztam már, s igyekszem mindegyikkel kedves és előítéletektől mentes lenni, első találkozásunkkor, s utána is, ha úgy van, valamint azt se feledjük el, hogy mi, elfek se vagyunk teljesen ártatlanok. Állítólag sok közöttünk a nárcisztikus, beképzelt egyed, ráadásul rengeteg az őrült, vagy jellemhibás is, ezt bizton állítom. Mondjuk aki kétszázötven évig él, bírja csak ki anélkül, hogy megbolondulna! *Rövidke szünetet tart, de olyan mélyen belelovalta már magát a mondandójába, hogy folytatni fogja.*
- Tudod, rengeteg elf állt nyeki az idők folyamán gyilkolászni a sötételfeket, mert azok eltérőek tőlük, akik erre ugyanúgy, bosszúval feleltek. Ez a láncolat addig rakódott egymásra, hogy vannak, akik képesek mindkét táborból csak azért utálni a másikat, mert fajilag az, ami. Én igyekszem ezektől távol tartani magam, eddig rossz tapasztalatom nekem csak a pirtianesi mélységiekkel van, de kérlek, ne vedd bántásnak, ha jól kijössz velük. *Emeli fel maga elé a kezét, mintha igyekezne megakadályozni ezt. A fiú boncolgatja a továbbiakban is az eltéréseket, csak most emberek és hosszúéletűek között. ~ Ez már egy fokkal kellemesebb. ~ Állapítja meg a biztonság kedvéért magában Paranvyr. Beltrys közben az ölébe kéreckedik, ezt hagyja is neki a gazdája, elkezdi lágyan cirógatni a vadcirmost. Elmosolyodik, miközben a nőstény macska bundáját túrja fehér ujjaival, s hallja Wrexan hetven éves korára eső, várható jövőjét. Ebbe azért lenne valami tudálékoskodó beleszólása, s igyekszik meg is osztani, elsősorban azért, hogy "megnyugtassa" a munkást, másrészt pedig csak simán szeretné a gondolatait kimutatni.*
- Szerintem nem feltétlenül ez a jövő fog rád várni. A mágia és az alkímia is annyit fejlődött pár évtized alatt, hogy addigra biztosan feltalálják, mégis hogyan lehet képes az ember, vagy az elf, vagy bárki más, meghosszabbítani az életkorát. *Szakmabeliként, úgy gondolja, joga van ilyen téren nyilatkozni. Az alaposan meglepi, hogy az ifjú férfi csak a munkáltatói lovaival foglalkozik. ~ Se nő, se állat mellette? Ha nem a férfiakat szereti, csak arra még nem kérdeztem rá, nagyon magányos élete lehet. Biztosan munkamániás szegény pára. ~ Dönti el magában Parcy, mégis mi lehet Wrexan, azzal mosolyogva választ is ad.*
- Értem, szóval a lovak érdekelnek. Persze, szerintem a tieid is ilyenkor, de mondd csak: van valami a munkádon kívül, amit szeretsz csinálni? Gondolom edzel, a munkások legalábbis a tudomásom szerint szeretik a testüket fejleszteni.
//A kocka el van vetve//
*Amennyiben láthat bármilyen mosolyt, vagy nevetés irányába történő elváltozást a fiún, megkettőzne, megilletődött arcot vágna, hiszen nem értené, mit talál annyira viccesnek rajta. Mondjuk az egyszerű, hétköznapi ember elméje kifürkészhetetlen számára, ki tudja, melyik az az apró, de neki mégis jelentékenynek és humorforrásnak tűnő részlet, ami megfogja egy történetmorzsában. A következő téma, amit feldob az ember, igen kellemetlenül érinti, s úgy gondolja, a legtöbb fajtársa, de a mélységiek is hasonlóan vélekedhetnek erről. Ez borostyanszín szemein meg is látszik, mintha egyszerre szórnának egész szikrákat, de félnének is. Látszik, hogy volt már ebből konfliktusa, most viszont vesz egy nagy levegőt, kezeit leteszi az asztalról, kihúzza magát és válaszol.*
- Nos, Wrexan, ez egy évezredekre visszanyúló ellentét, és nehéz lenne most pár perc alatt elmagyaráznom, meg bevallom, számomra is eléggé kényes téma. Talán annyi elég lehet neked, hogy a sötételfek hajlamosak intrikusak lenni, vagy akár gonoszkodhatnak is. Természetesen tisztelet a kivételnek, nem egy becsületes és nagyon jószándékú mélységivel találkoztam már, s igyekszem mindegyikkel kedves és előítéletektől mentes lenni, első találkozásunkkor, s utána is, ha úgy van, valamint azt se feledjük el, hogy mi, elfek se vagyunk teljesen ártatlanok. Állítólag sok közöttünk a nárcisztikus, beképzelt egyed, ráadásul rengeteg az őrült, vagy jellemhibás is, ezt bizton állítom. Mondjuk aki kétszázötven évig él, bírja csak ki anélkül, hogy megbolondulna! *Rövidke szünetet tart, de olyan mélyen belelovalta már magát a mondandójába, hogy folytatni fogja.*
- Tudod, rengeteg elf állt nyeki az idők folyamán gyilkolászni a sötételfeket, mert azok eltérőek tőlük, akik erre ugyanúgy, bosszúval feleltek. Ez a láncolat addig rakódott egymásra, hogy vannak, akik képesek mindkét táborból csak azért utálni a másikat, mert fajilag az, ami. Én igyekszem ezektől távol tartani magam, eddig rossz tapasztalatom nekem csak a pirtianesi mélységiekkel van, de kérlek, ne vedd bántásnak, ha jól kijössz velük. *Emeli fel maga elé a kezét, mintha igyekezne megakadályozni ezt. A fiú boncolgatja a továbbiakban is az eltéréseket, csak most emberek és hosszúéletűek között. ~ Ez már egy fokkal kellemesebb. ~ Állapítja meg a biztonság kedvéért magában Paranvyr. Beltrys közben az ölébe kéreckedik, ezt hagyja is neki a gazdája, elkezdi lágyan cirógatni a vadcirmost. Elmosolyodik, miközben a nőstény macska bundáját túrja fehér ujjaival, s hallja Wrexan hetven éves korára eső, várható jövőjét. Ebbe azért lenne valami tudálékoskodó beleszólása, s igyekszik meg is osztani, elsősorban azért, hogy "megnyugtassa" a munkást, másrészt pedig csak simán szeretné a gondolatait kimutatni.*
- Szerintem nem feltétlenül ez a jövő fog rád várni. A mágia és az alkímia is annyit fejlődött pár évtized alatt, hogy addigra biztosan feltalálják, mégis hogyan lehet képes az ember, vagy az elf, vagy bárki más, meghosszabbítani az életkorát. *Szakmabeliként, úgy gondolja, joga van ilyen téren nyilatkozni. Az alaposan meglepi, hogy az ifjú férfi csak a munkáltatói lovaival foglalkozik. ~ Se nő, se állat mellette? Ha nem a férfiakat szereti, csak arra még nem kérdeztem rá, nagyon magányos élete lehet. Biztosan munkamániás szegény pára. ~ Dönti el magában Parcy, mégis mi lehet Wrexan, azzal mosolyogva választ is ad.*
- Értem, szóval a lovak érdekelnek. Persze, szerintem a tieid is ilyenkor, de mondd csak: van valami a munkádon kívül, amit szeretsz csinálni? Gondolom edzel, a munkások legalábbis a tudomásom szerint szeretik a testüket fejleszteni.
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:14:27
Üzenet elküldve: 2020-03-15 17:14:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Zopal és Drogg asztala között állva//
- Ahogy kívánja.
*Megjegyzi Drogg kérését, s hamarosan alkalma lesz kipróbálni a jelzést. Röviden kuncog.*
- Úgy látom, ez tényleg beválik.
*Nézegeti egy kicsit a rajzot, s rámutat, mikor a férfi visszakérdez, mit talál meglepőnek rajta.*
- Kedves dolog lerajzolni valakit. Udvarláshoz sem utolsó trükk.
*Somolyog cinkosan.*
- Mi a foglalkozása?
*Úgy véli, nem művészbe botlott, legalábbis a szó hétköznapi értelmében, akkor nem ilyen módon beszélne a rajzolásról, mint pusztán kézügyességfejlesztő tevékenységről.*
- Ismertem valakit, aki apró hajómodelleket épített. Nagyon precízen dolgozott, de igazából csak kikapcsolódás céljából. Viszont nagyon finom kézmozdulatokat gyakorolt ki.
*Egy kicsit elgondolkodik, majd megrezzen.*
- De ne értse félre, nem első kézből tudom.
*Látja, hogy a főnök megérkezik, biccentéssel üdvözli.*
- Úgy látom, nagyon elfoglalt. Sok a dolog a Sellőházban, és ahogy elnézem, ma ő viszi az ügyeket.
*Nem oly régóta van itt, hogy a vezetés szokásaiban jártas legyen. Mikor megérkezett, a társa sürgött-forgott itt.*
- Ha unatkozna, csak szóljon!
*Paranvyr és Reyraa közben odaér Drogg asztalához, s udvariasan Srylt is bevonák a megszólításba. Biccent nekik.*
- Üdvözlöm, uram! Reyraa.
*A döntést viszont Droggra hagyja, hiszen ő használja az asztalt.*
- Úgy látom, nem marad magára.
*Somolyog a törpére.*
- Ön meg, úgy látom, sokakat ismer itt.
*Pillant Paranvyrre, majd Reyraa felé, de látta, hogy nemrég Cassy is velük volt.*
- Remélem, nem kellett letartóztatnod.
*Fordul Reyraa-hoz tréfálkozva, majd bemutatkozik.*
- Én Sryl vagyok, vagy Carlotteia. Ha bármit szeretnének, jelezzenek!
//Reyraa, Parcy, Drogg//
//Zopal és Drogg asztala között állva//
- Ahogy kívánja.
*Megjegyzi Drogg kérését, s hamarosan alkalma lesz kipróbálni a jelzést. Röviden kuncog.*
- Úgy látom, ez tényleg beválik.
*Nézegeti egy kicsit a rajzot, s rámutat, mikor a férfi visszakérdez, mit talál meglepőnek rajta.*
- Kedves dolog lerajzolni valakit. Udvarláshoz sem utolsó trükk.
*Somolyog cinkosan.*
- Mi a foglalkozása?
*Úgy véli, nem művészbe botlott, legalábbis a szó hétköznapi értelmében, akkor nem ilyen módon beszélne a rajzolásról, mint pusztán kézügyességfejlesztő tevékenységről.*
- Ismertem valakit, aki apró hajómodelleket épített. Nagyon precízen dolgozott, de igazából csak kikapcsolódás céljából. Viszont nagyon finom kézmozdulatokat gyakorolt ki.
*Egy kicsit elgondolkodik, majd megrezzen.*
- De ne értse félre, nem első kézből tudom.
*Látja, hogy a főnök megérkezik, biccentéssel üdvözli.*
- Úgy látom, nagyon elfoglalt. Sok a dolog a Sellőházban, és ahogy elnézem, ma ő viszi az ügyeket.
*Nem oly régóta van itt, hogy a vezetés szokásaiban jártas legyen. Mikor megérkezett, a társa sürgött-forgott itt.*
- Ha unatkozna, csak szóljon!
*Paranvyr és Reyraa közben odaér Drogg asztalához, s udvariasan Srylt is bevonák a megszólításba. Biccent nekik.*
- Üdvözlöm, uram! Reyraa.
*A döntést viszont Droggra hagyja, hiszen ő használja az asztalt.*
- Úgy látom, nem marad magára.
*Somolyog a törpére.*
- Ön meg, úgy látom, sokakat ismer itt.
*Pillant Paranvyrre, majd Reyraa felé, de látta, hogy nemrég Cassy is velük volt.*
- Remélem, nem kellett letartóztatnod.
*Fordul Reyraa-hoz tréfálkozva, majd bemutatkozik.*
- Én Sryl vagyok, vagy Carlotteia. Ha bármit szeretnének, jelezzenek!
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 16:27:16
Üzenet elküldve: 2020-03-15 16:27:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ormronym//
//Pult//
*A zaklatott férfi közeledésére felfigyel, s mindjárt arra gondol, hogy valami ismét balul sülhetett el. Szolgálatkészen lép a pult mögött hozzá, maga előtt összeérintett kezekkel. Azt hiszi, felháborodott panaszra kell számítania, de a kérdés meglepi.*
- A társa? Azt hittem, ő is a fürdőházba ment...
*Az ő tekintete is körbeszalad, nehéz lenne eltéveszteni Gyldwát, ha itt lenne. Az utóbbi időben a figyelme komolyan megosztott volt, nem tartózkodott végig idebent, hiszen járt az istállóban és a konyhán is. Megpróbál nyugodtan, együttérző hangon felelni.*
- Sajnálom, én nem láttam azóta, hogy elváltam Önöktől. De talán csak nem vettem észre, amikor erre járt, nagy volt a jövés-menés. Valami baj van? Nem érzi jól magát?
*Kezd újra aggódni, hiszen nem tudják, mi lehetett a férfi korábbi gyengeségének oka. Közben megakad a tekintete Alfonzon, és eszébe jut valami.*
- Megvárná, míg megkérdezem a kollégáimat is? Hátha ők tudnak valamit.
//Pult//
*A zaklatott férfi közeledésére felfigyel, s mindjárt arra gondol, hogy valami ismét balul sülhetett el. Szolgálatkészen lép a pult mögött hozzá, maga előtt összeérintett kezekkel. Azt hiszi, felháborodott panaszra kell számítania, de a kérdés meglepi.*
- A társa? Azt hittem, ő is a fürdőházba ment...
*Az ő tekintete is körbeszalad, nehéz lenne eltéveszteni Gyldwát, ha itt lenne. Az utóbbi időben a figyelme komolyan megosztott volt, nem tartózkodott végig idebent, hiszen járt az istállóban és a konyhán is. Megpróbál nyugodtan, együttérző hangon felelni.*
- Sajnálom, én nem láttam azóta, hogy elváltam Önöktől. De talán csak nem vettem észre, amikor erre járt, nagy volt a jövés-menés. Valami baj van? Nem érzi jól magát?
*Kezd újra aggódni, hiszen nem tudják, mi lehetett a férfi korábbi gyengeségének oka. Közben megakad a tekintete Alfonzon, és eszébe jut valami.*
- Megvárná, míg megkérdezem a kollégáimat is? Hátha ők tudnak valamit.
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:47:16
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál valaki//
*Kicsit furcsán néz a nőre, hiszen nem igazán szoktak nekik ilyet mondani, hogy öröm volt velük találkozni. De csak ráhagyja, miután pedig felöltözik, visszaindul a szobájukba, hogy végre nekiveselkedjenek az útnak. Mikor azonban benyit a szobába, csak egy nyitott ablak fogadja. A levegő már erősen le van hűvel, így arra következtet, hogy már egy ideje nyitva lehet, a lány meg sehol. Hirtelen erősödik benne a harag, amint a felismerés testet ölt, minthogy szólítgatásra se a folyosón, se a szobában nem válaszol senki. A szemei zakatolnak, ki is tekint az ablakon, de az utcán már sehol se látja. ~Nöm lehet ennyire ostoba! Félrövezetett volna?! Az a nyöstmócsing, hát kinök képzeli magát?! ~ Eddig még az eszébe se jutott, hogy netán a lány próbál a saját útjára lépni, és megpróbálja lerázni. Bár itt a kikötőben már megszokta a légkört és tudta, kivel szabad beszélni és kivel jobb, ha szóba se áll, de, hogy egyszer majd csak úgy elmegy, a nélkül, hogy megbeszélték volna, eszébe se ötlött. Felkapja a zsákját és nagy hévvel leszalad a pulthoz, majd ijedt tekintettel keresgéli a lányt, hátha csak lejött inni valamit. Közben, ha lát ott valakit, megszólítja.*
-Hé! Nöm látott erre legyünni egy ork nőt? Olyasforma, mint én. *Mutat magára, miközben beszél és már azon járnak a gondolatai, hogy az öregeknek hogyan fogja előadni, hogy csak úgy elvesztette a lányt. Na meg, hogy hagyta egyedül a szobában, miközben ő feredőzött. Ha nem lesz meg, talán jobb, ha ő sem megy vissza a falujukba, a végén még jól összeverik.*
*Kicsit furcsán néz a nőre, hiszen nem igazán szoktak nekik ilyet mondani, hogy öröm volt velük találkozni. De csak ráhagyja, miután pedig felöltözik, visszaindul a szobájukba, hogy végre nekiveselkedjenek az útnak. Mikor azonban benyit a szobába, csak egy nyitott ablak fogadja. A levegő már erősen le van hűvel, így arra következtet, hogy már egy ideje nyitva lehet, a lány meg sehol. Hirtelen erősödik benne a harag, amint a felismerés testet ölt, minthogy szólítgatásra se a folyosón, se a szobában nem válaszol senki. A szemei zakatolnak, ki is tekint az ablakon, de az utcán már sehol se látja. ~Nöm lehet ennyire ostoba! Félrövezetett volna?! Az a nyöstmócsing, hát kinök képzeli magát?! ~ Eddig még az eszébe se jutott, hogy netán a lány próbál a saját útjára lépni, és megpróbálja lerázni. Bár itt a kikötőben már megszokta a légkört és tudta, kivel szabad beszélni és kivel jobb, ha szóba se áll, de, hogy egyszer majd csak úgy elmegy, a nélkül, hogy megbeszélték volna, eszébe se ötlött. Felkapja a zsákját és nagy hévvel leszalad a pulthoz, majd ijedt tekintettel keresgéli a lányt, hátha csak lejött inni valamit. Közben, ha lát ott valakit, megszólítja.*
-Hé! Nöm látott erre legyünni egy ork nőt? Olyasforma, mint én. *Mutat magára, miközben beszél és már azon járnak a gondolatai, hogy az öregeknek hogyan fogja előadni, hogy csak úgy elvesztette a lányt. Na meg, hogy hagyta egyedül a szobában, miközben ő feredőzött. Ha nem lesz meg, talán jobb, ha ő sem megy vissza a falujukba, a végén még jól összeverik.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:35:27
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:35:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Wrexannak nevethetnéke támad, de inkább nem tenné. Nem akarja megbántani az elfet. Hallotta hírét, hogy milyen pokoli erős az a paprika. Elképzeli az előtte ülő fejét, ahogyan eszi a paprikát. De nem is ez lenne az igazán vicces, hanem az amikor Paranvyr a vécé lécén csücsül és erőlködik. Pirtianesben a mélységi rokonaiktól nem sok jót halott róluk. A furcsa állatokat megpróbálja elképzelni. Hát eléggé érdekes lények születnek a fejében meg. Ettől függetlenül kicsit kétkedve ugyan, de elhiszi azt amit a másik mond. Végül is mi oka lenne rá, hogy hazudjon? Na, de most, hogy szóba jött a saját szülővárosa egy kérdés megfogan benne. Muszáj ezt feltennie neki.*
- Te kérdeznék valamit tőled. Sokáig éltem a sötét rokonaid között. Nos azok nincsenek túl jó véleménnyel rólatok. Ti is ilyen rossz véleménnyel vagytok róluk? Én nem tudok érdemben nyilatkozni, mert nem nagyon ismerek elfeket. Kivéve téged meg Cassyt, de nekem nincs okom panaszkodni rátok. Damastant kisasszony különösen kedves teremtés.* Hát Cassynél tényleg nem találkozott még kedvesebb teremtéssel. Nem is érti igazán, hogy mire fel az a nagy fajii ellenségeskedés. Mondjuk itt a kikötőben még ezt se vette észre, mert a Sellőházban szinte minden faj képviselteti magát. A korkülönbség az furcsa, mert nem mondaná sokkal öregebbnek a másikat, de hát az élet már csak ilyen.*
- Remélem én hetven évesen még azért fogok bírni menni. Te meg még szaladni is tudsz. Milyen érdekes dolog ez?* Elmélkedik a fiú egy kicsit. Wrexannak nagyon fel se tűnik, hogy csend állt be. Mire ez bekövetkezne már újra kap egy kérdést.*
- Nincs. Vagyis mégiscsak van. Én gondozom a lovakat az istállóban. A jószágok az én felelősségem, szóval részben az enyémek is akkor. Gondolom én.* Egyik sem az övé, de ha gondozza őket, akkor úgy tekint rájuk, mintha a sajátjai lennének.*
//A kocka el van vetve//
* Wrexannak nevethetnéke támad, de inkább nem tenné. Nem akarja megbántani az elfet. Hallotta hírét, hogy milyen pokoli erős az a paprika. Elképzeli az előtte ülő fejét, ahogyan eszi a paprikát. De nem is ez lenne az igazán vicces, hanem az amikor Paranvyr a vécé lécén csücsül és erőlködik. Pirtianesben a mélységi rokonaiktól nem sok jót halott róluk. A furcsa állatokat megpróbálja elképzelni. Hát eléggé érdekes lények születnek a fejében meg. Ettől függetlenül kicsit kétkedve ugyan, de elhiszi azt amit a másik mond. Végül is mi oka lenne rá, hogy hazudjon? Na, de most, hogy szóba jött a saját szülővárosa egy kérdés megfogan benne. Muszáj ezt feltennie neki.*
- Te kérdeznék valamit tőled. Sokáig éltem a sötét rokonaid között. Nos azok nincsenek túl jó véleménnyel rólatok. Ti is ilyen rossz véleménnyel vagytok róluk? Én nem tudok érdemben nyilatkozni, mert nem nagyon ismerek elfeket. Kivéve téged meg Cassyt, de nekem nincs okom panaszkodni rátok. Damastant kisasszony különösen kedves teremtés.* Hát Cassynél tényleg nem találkozott még kedvesebb teremtéssel. Nem is érti igazán, hogy mire fel az a nagy fajii ellenségeskedés. Mondjuk itt a kikötőben még ezt se vette észre, mert a Sellőházban szinte minden faj képviselteti magát. A korkülönbség az furcsa, mert nem mondaná sokkal öregebbnek a másikat, de hát az élet már csak ilyen.*
- Remélem én hetven évesen még azért fogok bírni menni. Te meg még szaladni is tudsz. Milyen érdekes dolog ez?* Elmélkedik a fiú egy kicsit. Wrexannak nagyon fel se tűnik, hogy csend állt be. Mire ez bekövetkezne már újra kap egy kérdést.*
- Nincs. Vagyis mégiscsak van. Én gondozom a lovakat az istállóban. A jószágok az én felelősségem, szóval részben az enyémek is akkor. Gondolom én.* Egyik sem az övé, de ha gondozza őket, akkor úgy tekint rájuk, mintha a sajátjai lennének.*
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:13:04
Üzenet elküldve: 2020-03-15 14:13:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//Zárás//
*Végső soron, az orknak igaza van, fogalmazhatott volna úgy is, sokkal tisztábban és érthetőbben. Az orkok nem rossz, csak egyszerű népek, nem valami ruganyosak, de képesek őszinték lenni, a maguk módján, ami azért ebben a világban nagy érték. Végezetül pedig Orm fizet, jutányos borravalót hagyva, ami láttán a félvérnek felcsillannak a szemei.*
- Nagyon szépen köszönöm, uram, további szép napot Önnek! Ha majd találkozok Khullal, természetesen átadom az üzenetét, valamint kérem, mondja meg Gyldwának, hogy öröm volt vele is találkozni. További szép napot! *Mosolyog, pukkedlizik, majd kikíséri az orkot, ha az kívánja, s elindul a szolgálati terület felé. Van néhány csengó arany, amit le kellene számolnia a Kasszába.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
//Zárás//
*Végső soron, az orknak igaza van, fogalmazhatott volna úgy is, sokkal tisztábban és érthetőbben. Az orkok nem rossz, csak egyszerű népek, nem valami ruganyosak, de képesek őszinték lenni, a maguk módján, ami azért ebben a világban nagy érték. Végezetül pedig Orm fizet, jutányos borravalót hagyva, ami láttán a félvérnek felcsillannak a szemei.*
- Nagyon szépen köszönöm, uram, további szép napot Önnek! Ha majd találkozok Khullal, természetesen átadom az üzenetét, valamint kérem, mondja meg Gyldwának, hogy öröm volt vele is találkozni. További szép napot! *Mosolyog, pukkedlizik, majd kikíséri az orkot, ha az kívánja, s elindul a szolgálati terület felé. Van néhány csengó arany, amit le kellene számolnia a Kasszába.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 13:24:52
Üzenet elküldve: 2020-03-15 13:24:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Mivel a nő nem teszi szóvá, hogy kellemetlenül érintené az, hogy egy megszokott lendülettel ütköztette a mancsát ringó hátsójával, így úgy veszi, hogy a foglalkozás elérte a célját. Elégedett, hogy itt is olyanok az asszonyok, mint náluk, csak gebébbek és fehérebbek kívülről. Majd kap némi magyarázatot az értetlenkedésére.*
-Áh… Há akkur miért nem ezt mondtad csinoska? Szóval ti ilyenöket csináltok itten, ez a munkátok. *Gondolkodik el, hiszen neki meg az a munkája, hogy irdatlan nagy ládákat emelgessen és hurcibáljon. Az ő érdes tenyeréért senki nem fizetne, hogy azzal karistolja végig a bőrét. Még mindig furcsa helynek tartja a Sellőházat, bár a fürdőt szokatlanul kellemesnek találta, főleg az illatok miatt. Majd a nő felkonferálja a foglalkozás végét is, miután mindenét jól lecsutakolták egészen más személynek érzi magát. A számításhoz nem nagyon ért, így ráhagyja a magyarázatot, inkább feláll a törölközővel együtt és a nadrágjához sétál. Leszámol Aranyfattyú Vyliassa kezébe 70 aranyat.*
-Aztán hívja már mög a nevember, azt a nagyszájút egy sörre, mert röggel úgy elviharzott, azt mögígértem nöki. *Jegyzi még meg, aztán szépen felöltözik. Úgy gondolja Gyldwa bizonyára már halálra unja magát a szobában, így nem akarja megváratni, mert azt tervezték, hogy ez után a nap után elindulnak végre a városba.*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Mivel a nő nem teszi szóvá, hogy kellemetlenül érintené az, hogy egy megszokott lendülettel ütköztette a mancsát ringó hátsójával, így úgy veszi, hogy a foglalkozás elérte a célját. Elégedett, hogy itt is olyanok az asszonyok, mint náluk, csak gebébbek és fehérebbek kívülről. Majd kap némi magyarázatot az értetlenkedésére.*
-Áh… Há akkur miért nem ezt mondtad csinoska? Szóval ti ilyenöket csináltok itten, ez a munkátok. *Gondolkodik el, hiszen neki meg az a munkája, hogy irdatlan nagy ládákat emelgessen és hurcibáljon. Az ő érdes tenyeréért senki nem fizetne, hogy azzal karistolja végig a bőrét. Még mindig furcsa helynek tartja a Sellőházat, bár a fürdőt szokatlanul kellemesnek találta, főleg az illatok miatt. Majd a nő felkonferálja a foglalkozás végét is, miután mindenét jól lecsutakolták egészen más személynek érzi magát. A számításhoz nem nagyon ért, így ráhagyja a magyarázatot, inkább feláll a törölközővel együtt és a nadrágjához sétál. Leszámol Aranyfattyú Vyliassa kezébe 70 aranyat.
*-Aztán hívja már mög a nevember, azt a nagyszájút egy sörre, mert röggel úgy elviharzott, azt mögígértem nöki. *Jegyzi még meg, aztán szépen felöltözik. Úgy gondolja Gyldwa bizonyára már halálra unja magát a szobában, így nem akarja megváratni, mert azt tervezték, hogy ez után a nap után elindulnak végre a városba.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 12:26:22
Üzenet elküldve: 2020-03-15 12:26:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Pult//
//Kicsit Mady//
*Az élményeket át tudja érezni, mintha csak az övéi lennének a távoli múltból. Ezért szereti nagyon, ha mesélnek neki, mert saját emlékeket kevés esélye van gyűjteni, és azokat nehezebb kiszínezni, felnagyítani. Megértőn mosolyodik el a titokzatos férfi említésén, akivel szolgálaton kívül találkozott társa. Sejti, mit érezhet, és tudja, mit jelent az ilyesmi egy Sellő számára. Benne is megpendül ez az érzelmi szál, épp ezért hagyja elsodorni a beszéd fonalát, és elhalni az apró hullámokat a jótékony feledésben. Beszélgetésük félbeszakad, amit nagyon sajnál, de mára így is sok kedves perc jutott neki kollégái körében, talán jobb, ha nem engedi el magát jobban.*
- Köszönöm!
*Búcsúzik el tőle, de a közelben motoz a kosárkával, hogy ha szükség lenne rá, rendelkezésre álljon. Mady természetesen hamar elbűvöli a jóképű vendéget, aki mintha félszegen fogadná érdeklődő közeledését. Valószínűleg először jár itt, s ez mindig kitüntető felelősség egy Sellő számára, hiszen ő vezeti be a férfit a bordélyház nyújtotta különleges élmények világába és szabályaiba. Elvonulnak, Cassy pedig sóhajt egyet, hogy lezárja magában az iménti bensőséges hangulat utózöngéit. Tekintete az ajtóra siklik néhány pillanatra, majd körbenéz, hogy feladatot keressen maga számára. Úgy látja, hogy Welly elég szép rendet tett a pult környékén, de ha még maradt valami, akkor arról gondoskodik. A vendégek lassanként megtalálják a helyüket, úgy tűnik, hogy Reyraa és Parcy is talál magának társaságot. Zammiria és társai visszatértét csendesen szemléli, mosolyogva fogadja őket, a főnökasszony italait elkészíti. Utána várakozik az újabb feladatig, addig hallgatja a zenészek kellemes muzsikáját, s elgondolkodik róla, vajon mikor hallhatják ismét új dalnokaikat fellépni. Eszébe jut Vyl, reméli, hogy jól boldogul vendégeivel. Talán elnézhetne a fürdőházba, hogy megkérdezze, szükségük van-e valamire.*
//Kicsit Mady//
*Az élményeket át tudja érezni, mintha csak az övéi lennének a távoli múltból. Ezért szereti nagyon, ha mesélnek neki, mert saját emlékeket kevés esélye van gyűjteni, és azokat nehezebb kiszínezni, felnagyítani. Megértőn mosolyodik el a titokzatos férfi említésén, akivel szolgálaton kívül találkozott társa. Sejti, mit érezhet, és tudja, mit jelent az ilyesmi egy Sellő számára. Benne is megpendül ez az érzelmi szál, épp ezért hagyja elsodorni a beszéd fonalát, és elhalni az apró hullámokat a jótékony feledésben. Beszélgetésük félbeszakad, amit nagyon sajnál, de mára így is sok kedves perc jutott neki kollégái körében, talán jobb, ha nem engedi el magát jobban.*
- Köszönöm!
*Búcsúzik el tőle, de a közelben motoz a kosárkával, hogy ha szükség lenne rá, rendelkezésre álljon. Mady természetesen hamar elbűvöli a jóképű vendéget, aki mintha félszegen fogadná érdeklődő közeledését. Valószínűleg először jár itt, s ez mindig kitüntető felelősség egy Sellő számára, hiszen ő vezeti be a férfit a bordélyház nyújtotta különleges élmények világába és szabályaiba. Elvonulnak, Cassy pedig sóhajt egyet, hogy lezárja magában az iménti bensőséges hangulat utózöngéit. Tekintete az ajtóra siklik néhány pillanatra, majd körbenéz, hogy feladatot keressen maga számára. Úgy látja, hogy Welly elég szép rendet tett a pult környékén, de ha még maradt valami, akkor arról gondoskodik. A vendégek lassanként megtalálják a helyüket, úgy tűnik, hogy Reyraa és Parcy is talál magának társaságot. Zammiria és társai visszatértét csendesen szemléli, mosolyogva fogadja őket, a főnökasszony italait elkészíti. Utána várakozik az újabb feladatig, addig hallgatja a zenészek kellemes muzsikáját, s elgondolkodik róla, vajon mikor hallhatják ismét új dalnokaikat fellépni. Eszébe jut Vyl, reméli, hogy jól boldogul vendégeivel. Talán elnézhetne a fürdőházba, hogy megkérdezze, szükségük van-e valamire.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 11:16:40
Üzenet elküldve: 2020-03-15 11:16:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Vyl a maga boldog tudatlanságában igyekszik mindent előkészíteni, de ekkor váratlan dolog történik vele. A félvér megijed, mikor a fenekére csapnak, a tomporára helyezi a kezeit, azzal kissé megugrik, meg felvisít.*
- Juj! *Egy pillanatra Ormra néz, már majdnem csattanna is az orknak, mikor megpróbál erőt venni magán. ~ Nem, nem szabad. Ő egy vendég, neki kedveskedni kell! ~ Azonban megint úgy néz ki, továbbra is kemény dió marad az ork. Vyliassa nem szokott hozzá ahhoz sajnos, hogy valaki másmilyen nyelvezeten ért, mint ő, s fogalma sincs, hogyan írhatná körül a fogalmat.*
- Olyanok, akik olyan dolgokat kaphatnak meg, amiket nem mindenki. Mint például egy törzsfőnök. Nálunk a Sellők szolgáltatásokat nyújtanak az olyan vendégeknek, akik ezeket igénybe kívánják venni. Mint például most te, Orm. Én le tudom fürdetni magam, de Gyldwával szerettétek volna, ha foglalkoznék veletek, s mivel ezzek foglalkozok, ez a munkám, így... igyekszem. *Teljesen elbizonytalanodik, rég nem látott szinten. Meginog a hite abban, hogy jól dolgozna, megfelelő e. Nem akarja véletlenül sem a hely jóhírét csorbítani azzal, hogy rosszul bánik egy vendéggel, vagy nem találják kifogástalannak azt, amit kapnak, s ezek miatt igyekszik mosolygós és kedves maradni. ~ Ha a szavakkal nem érek el semmit, talán ezzel. ~ *
- Kérlek, a hely semmiben nem hibás, ezt tegnap is mondtam. Ha valamivel, vagy valakivel bajod van, arról nem a Sellőház tehet. *Kezd kicsit megbomolni az érzelmeinek felállított gát, mert itt már elkomolyodik, ugyanakkor igyekszik foga kimutatása után továbbra is csicsergő maradni.*
- Nem szeretnéd? Értem, akkor végeztünk is. *Vyl feláll, lemossa a kezeit, majd sóhajt egy nagyot, hogy végre vége. Ezután határozott hangon mondja.*
- Harmincöt a fürdő, tizenöt lenne a masszázs, de mivel nem tudtam befejezni, így öt aranyat elengedek. Negyvenötöt kérnék.
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Vyl a maga boldog tudatlanságában igyekszik mindent előkészíteni, de ekkor váratlan dolog történik vele. A félvér megijed, mikor a fenekére csapnak, a tomporára helyezi a kezeit, azzal kissé megugrik, meg felvisít.*
- Juj! *Egy pillanatra Ormra néz, már majdnem csattanna is az orknak, mikor megpróbál erőt venni magán. ~ Nem, nem szabad. Ő egy vendég, neki kedveskedni kell! ~ Azonban megint úgy néz ki, továbbra is kemény dió marad az ork. Vyliassa nem szokott hozzá ahhoz sajnos, hogy valaki másmilyen nyelvezeten ért, mint ő, s fogalma sincs, hogyan írhatná körül a fogalmat.*
- Olyanok, akik olyan dolgokat kaphatnak meg, amiket nem mindenki. Mint például egy törzsfőnök. Nálunk a Sellők szolgáltatásokat nyújtanak az olyan vendégeknek, akik ezeket igénybe kívánják venni. Mint például most te, Orm. Én le tudom fürdetni magam, de Gyldwával szerettétek volna, ha foglalkoznék veletek, s mivel ezzek foglalkozok, ez a munkám, így... igyekszem. *Teljesen elbizonytalanodik, rég nem látott szinten. Meginog a hite abban, hogy jól dolgozna, megfelelő e. Nem akarja véletlenül sem a hely jóhírét csorbítani azzal, hogy rosszul bánik egy vendéggel, vagy nem találják kifogástalannak azt, amit kapnak, s ezek miatt igyekszik mosolygós és kedves maradni. ~ Ha a szavakkal nem érek el semmit, talán ezzel. ~ *
- Kérlek, a hely semmiben nem hibás, ezt tegnap is mondtam. Ha valamivel, vagy valakivel bajod van, arról nem a Sellőház tehet. *Kezd kicsit megbomolni az érzelmeinek felállított gát, mert itt már elkomolyodik, ugyanakkor igyekszik foga kimutatása után továbbra is csicsergő maradni.*
- Nem szeretnéd? Értem, akkor végeztünk is. *Vyl feláll, lemossa a kezeit, majd sóhajt egy nagyot, hogy végre vége. Ezután határozott hangon mondja.*
- Harmincöt a fürdő, tizenöt lenne a masszázs, de mivel nem tudtam befejezni, így öt aranyat elengedek. Negyvenötöt kérnék.
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:14:15
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:14:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Szappan és buborék//
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Ő maga teljesen abban a hitben van, hogy most igazán kitett magáért azzal a bókfélével és bizonyára a nő nagyon örül neki. Mert eddig a tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen dolgoknak örülni szoktak, de valahogy még szeretné tetézni a dolgot, hogy lássa a fekete hajú, hogy nem haragszik rá és mikor elmegy mellette, egy óvatosan csattanósat rásóz a feketére. Ez otthon mindig bevált, talán a nők itt is pont ugyan arra vágynak, mint otthon.*
-Kivátságosok?! Az meg mi? *Vakarja meg a fejét, mert a szót sem érti igazán.*
-Nö osszad itt a körítést némber! Ha valamit akarsz, akkó mondjad úgy, hogy értsöm! De ha akarod, én szívösen megmosom a hátadot. Micsoda bánásmód, pedig milyön előkelő helynök tűnik. *Jegyzi meg, hiszen, ha ezt a személyzet nem használhatja ki, akkor tényleg nekik is sanyarú sorsuk lehet errefelé.*
-Jó van! Ölég lesz már... *Hessegeti a nőt, ha a talpához akar férkőzni, mert ő azon járni szokott, ha meg elrontja neki, akkor min fog ezentúl?*
//Fürdőház//
//Orm, Vyl//
*Ő maga teljesen abban a hitben van, hogy most igazán kitett magáért azzal a bókfélével és bizonyára a nő nagyon örül neki. Mert eddig a tapasztalatok azt mutatták, hogy az ilyen dolgoknak örülni szoktak, de valahogy még szeretné tetézni a dolgot, hogy lássa a fekete hajú, hogy nem haragszik rá és mikor elmegy mellette, egy óvatosan csattanósat rásóz a feketére. Ez otthon mindig bevált, talán a nők itt is pont ugyan arra vágynak, mint otthon.*
-Kivátságosok?! Az meg mi? *Vakarja meg a fejét, mert a szót sem érti igazán.*
-Nö osszad itt a körítést némber! Ha valamit akarsz, akkó mondjad úgy, hogy értsöm! De ha akarod, én szívösen megmosom a hátadot. Micsoda bánásmód, pedig milyön előkelő helynök tűnik. *Jegyzi meg, hiszen, ha ezt a személyzet nem használhatja ki, akkor tényleg nekik is sanyarú sorsuk lehet errefelé.*
-Jó van! Ölég lesz már... *Hessegeti a nőt, ha a talpához akar férkőzni, mert ő azon járni szokott, ha meg elrontja neki, akkor min fog ezentúl?*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:03:21
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:03:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
-Nyilván… csak… vicceltem. *Mondja komoly hangon, miközben lenyomja az utolsó falat desszertet is.*
-Azt el tudom képzelni, hogy az ilyen kis nyeszlettek nem tudnak elaludni esti mese nélkül… *Nyújt nyelvet a férfi irányába gúnyos mosollyal az arcán. Eztán visszafordul és leteszi az ágy mellé a kiürült kelyhet. Nem igazán szokott hozzá, hogy így kettesben maradjon valakivel, így nem is szól, csak várja a fürdőt és lóbálja a lábait, amik minden egyes alkalommal a takarónak ütköznek, amire az ágykeret kicsit megnyikordul.*
-Mi? Hát persze! Nem hagynám egyedül veled… *Szúr még oda egyet, bár nyilván nem ez a fő oka, hogy a férfi is a szobában van, csak szereti maga mellett tudni.*
-Ráfér már a tisztogatás. *Bizony, sajnos sok mindent megélt mostanában, a patkányról nem is beszélve, amit abban ütöttek agyon. Felháborító! Azóta is egy kicsit még mindig olyan szagot áraszt a véleménye szerint.
Majd nyílik az ajtó és visszatér a tündér, egy sereg élén, akik szépen elhelyezik a plusz dézsát a szobában és meg is töltik mind a kettőt. Nagy szemekkel figyeli, ahogy osztogatja az utasításokat a nálánál nagyobb, megtermettebb férfiaknak. Bárcsak egyszer rá is így hallgatnának a colosabbak. Szépen a sarokba is kerül a fürdőhely, ahogy azt kérte és a plusz paravánt is szépen felállítják neki. Közben a minden bizonnyal forró víz is belekerül, mert az kétségtelen, hogy a szoba levegője lassan megtelik vízpárával, ami még a hideg ablaküvegen is szépen megtelepszik. Ekkor érzi meg, hogy Nala mögéjük csúszott és a keze a vállain kezd el matatni, óvatos erőkifejtésekkel tarkítva a taperolást. Nem kicsit furcsállja és nem is igazán tetszik neki a dolog, a merev izmocskák, minden egyes nyomással erősen ellen támasztanak, ami kelletlen fájdalommá fajul. Bár még nem végeznek a dézsák feltöltésével, de lecsúszik az ágyról inkább.*
-Ruhát? Nekem? *Mutat magára az egyik ujjával, majd néz a szék támlájára, ahova az imént a tündér az említett ruhadarabot helyezhette.*
-Öh… izé… megnézem. *Így akaratlanul is egyéb alternatívát kínál neki a lány, ezért oda is sétál, és maga elé emeli a ruhát. Először fordítva fogja meg és az alját tartja felül, furcsa is lesz az ábrázata, mert nem tudja elképzelni, hogy ez, miképpen is működik, de aztán ha nem is szólnak neki, eszébe ötlik, hogy ezt nem így kell tartani. Gyorsan átfordítja, mintha csak az imént az anyagot akarta volna jobban szemügyre venni. Nem igazán volt még a kezében ilyen finom tapintású anyag, rajta meg főleg nem.*
-Köszönöm, ez kedves tőled. *Mondja, már csak az illem kedvéért is, bár az arcán azért kiül a halovány pír, mikor magához méri és észleli, hogy nem ér bokáig. Ekkor érkezik a férfi megjegyzése, amit lesújtó pillantással nyugtáz, de nem tesz megjegyzést. ~Akkor vedd fel te! Perverz. ~ Gyorsan vissza is teszi a szék háttámlájára, mintha csak meggyulladt volna, majd inkább odasétál a dézsához és megnézi, hogy jó munkát végeztek-e. Majd még fordít a paravánok szélén, hogy teljesen elszeparálják a dézsát a sarokban és behúz egy széket is, hogy legyen mire pakolnia.*
-Akkor ne is hagyjuk kihűlni. *Mondja hangosan, majd még kiszól.*
-Ha kukkolni mertek, leharapom mindkettőtök mutatóujját! *Mutatja fel a sajátját, csak, hogy nyomatékosítsa a fenyegetést, majd behúzódik a rejtekbe a sapkájával együtt, meg némi szappannal és kettő törölközővel.*
//Fodrok a víz tükrén//
-Nyilván… csak… vicceltem. *Mondja komoly hangon, miközben lenyomja az utolsó falat desszertet is.*
-Azt el tudom képzelni, hogy az ilyen kis nyeszlettek nem tudnak elaludni esti mese nélkül… *Nyújt nyelvet a férfi irányába gúnyos mosollyal az arcán. Eztán visszafordul és leteszi az ágy mellé a kiürült kelyhet. Nem igazán szokott hozzá, hogy így kettesben maradjon valakivel, így nem is szól, csak várja a fürdőt és lóbálja a lábait, amik minden egyes alkalommal a takarónak ütköznek, amire az ágykeret kicsit megnyikordul.*
-Mi? Hát persze! Nem hagynám egyedül veled… *Szúr még oda egyet, bár nyilván nem ez a fő oka, hogy a férfi is a szobában van, csak szereti maga mellett tudni.*
-Ráfér már a tisztogatás. *Bizony, sajnos sok mindent megélt mostanában, a patkányról nem is beszélve, amit abban ütöttek agyon. Felháborító! Azóta is egy kicsit még mindig olyan szagot áraszt a véleménye szerint.
Majd nyílik az ajtó és visszatér a tündér, egy sereg élén, akik szépen elhelyezik a plusz dézsát a szobában és meg is töltik mind a kettőt. Nagy szemekkel figyeli, ahogy osztogatja az utasításokat a nálánál nagyobb, megtermettebb férfiaknak. Bárcsak egyszer rá is így hallgatnának a colosabbak. Szépen a sarokba is kerül a fürdőhely, ahogy azt kérte és a plusz paravánt is szépen felállítják neki. Közben a minden bizonnyal forró víz is belekerül, mert az kétségtelen, hogy a szoba levegője lassan megtelik vízpárával, ami még a hideg ablaküvegen is szépen megtelepszik. Ekkor érzi meg, hogy Nala mögéjük csúszott és a keze a vállain kezd el matatni, óvatos erőkifejtésekkel tarkítva a taperolást. Nem kicsit furcsállja és nem is igazán tetszik neki a dolog, a merev izmocskák, minden egyes nyomással erősen ellen támasztanak, ami kelletlen fájdalommá fajul. Bár még nem végeznek a dézsák feltöltésével, de lecsúszik az ágyról inkább.*
-Ruhát? Nekem? *Mutat magára az egyik ujjával, majd néz a szék támlájára, ahova az imént a tündér az említett ruhadarabot helyezhette.*
-Öh… izé… megnézem. *Így akaratlanul is egyéb alternatívát kínál neki a lány, ezért oda is sétál, és maga elé emeli a ruhát. Először fordítva fogja meg és az alját tartja felül, furcsa is lesz az ábrázata, mert nem tudja elképzelni, hogy ez, miképpen is működik, de aztán ha nem is szólnak neki, eszébe ötlik, hogy ezt nem így kell tartani. Gyorsan átfordítja, mintha csak az imént az anyagot akarta volna jobban szemügyre venni. Nem igazán volt még a kezében ilyen finom tapintású anyag, rajta meg főleg nem.*
-Köszönöm, ez kedves tőled. *Mondja, már csak az illem kedvéért is, bár az arcán azért kiül a halovány pír, mikor magához méri és észleli, hogy nem ér bokáig. Ekkor érkezik a férfi megjegyzése, amit lesújtó pillantással nyugtáz, de nem tesz megjegyzést. ~Akkor vedd fel te! Perverz. ~ Gyorsan vissza is teszi a szék háttámlájára, mintha csak meggyulladt volna, majd inkább odasétál a dézsához és megnézi, hogy jó munkát végeztek-e. Majd még fordít a paravánok szélén, hogy teljesen elszeparálják a dézsát a sarokban és behúz egy széket is, hogy legyen mire pakolnia.*
-Akkor ne is hagyjuk kihűlni. *Mondja hangosan, majd még kiszól.*
-Ha kukkolni mertek, leharapom mindkettőtök mutatóujját! *Mutatja fel a sajátját, csak, hogy nyomatékosítsa a fenyegetést, majd behúzódik a rejtekbe a sapkájával együtt, meg némi szappannal és kettő törölközővel.*
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:42:48
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:42:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Taitos elmosolyodik Xavy aggodalmán, amit az ő fürdésének ténye jelent. A lány elhebegett óvintézkedéseire biccent, aztán csak csendesen ülnek bent ketten kicsit, aztán végignézi ahogy a gnóm behabzsolja az ételt. A tündérkímélési tervet nyugtázó szavakat már fektében fogadja.*
-Rendben, köszönöm. Bár szerintem a jó éjt puszit elkérheted tőle.
*Ezután a mondat után kicsit lehunyja a szemét az ágyon, ami után izgalmas képek egész sora ugrik szeme elé. Az ujját pajkosan lenyaló tündér, majd csillogó szemei, ahogy mellének finom vonalait a mágus szeme elé tárja. Egy pillanatra újra elönti az a pír az arcát, ami akkor is, amitől meg se tudott mukkanni, csak egy csábos bárdmosolyra tellett neki. Aztán szemei elé tárulnak gondolatban az engesztelés pillanatai és a tündér combjai. Édes álomkép ez csupán, de talán pont elég ahhoz, hogy Taitost a köntösben utat törő, nem sok ellenállásba ütköző férfiassága egy pillanat alatt látványos legyen.*
~Huhh, csak most ne nézz ide!~
*Szuggerálja Xavyt, ahogy kicsit ugyan elkésve, de szinte felpattan fektéből, majd igazít ruháján. A biztonság kedvéért kérdez is valamit, mert a csendet most kínosabbnak érezné bárminél.*
-És... És a kalapod? Azzal együtt fogsz fürdeni?
*Elképzeli, ahogy a lány mellett lustán úszkál a kalapja, mint egy levél a tenger szélén ugyebár. Elmosolyodik a gondolattól is, és elhatározza, hogy ha mást nem, a másik lánnyal kileseti, hogy ez megtörténik-e. Arcának pírja a kelleténél lassabban veszik, de eddigre talán betudható a hirtelen mozdulatnak, és szerencsére túl sok kérdést sem kell feltennie, Nala ugyanis nem késlekedik sokat. Ölét cselesen takaró karokkal végignézi a kis karaván érkezését. Örül is a kis közjátéknak. Legalább hűt egy kicsit gondolatain az idő, azonban a belibbenő tündér alakja és hamarosan következő érintése majd' minden haladását kidobja az ablakon. Persze egy masszázst vissza nem utasítana.*
-Tényleg gyors voltál! És látom Xavy jó köntöst választott neked. Ezen nem tudok krémmel foltot hagyni.
*Vigyorodik el magában, és a kis tündérre bízza szavai értelmezését.*
~Csak mint a tanoncok rávezetése.~
*Kicsit megörül magának. Jelekben, szimbólumokban, utalásokban beszélni egy mágusmester életében, legyen az akár idős, akár fiatal, mindennapi jelenség. A ruha felajánlására ő is hátra fordul.*
~Itt az esély Taitos!~
*Mondja magában, és a gnóm lányra néz. Azon túl, hogy tényleg kíváncsi arra, hogy vajon Xavyn jól áll-e majd egy ilyen előkelőbbnek mondható ruha, némi túlélési ösztön is vezérli.*
-Hát ez nagyon csinos egy ruha.
*Kis szünet után folytatja.*
-Ettől már majdhogynem igazi Sellőnek nézel majd ki.
*Mondja úgy, mintha a foglalkozás egy királykisasszonyi létet takarna, nem pedig egy örömlányét. Aztán terve valósággá válhat. Árgus szemekkel figyeli, hogy Xavy mikor mozdul a ruha felé, és ekkor Taitos is villám gyorsan a paravánok túloldalára, saját dézsája mellé perdül. Így talán elkerülheti, hogy a gnóm lány rákérdezzen, hogy miféle földmágus átka is sújtja kővé vált testrészét, a tündér pedig, ha nem meglepő módon elkapná Taitost szemének tüzes sugaraival, a fiú holdszín tekintetének "Te voltál!"-t suttogó, édesen megrovó üzenetét olvashatja ki a szempillák közül.*
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Taitos elmosolyodik Xavy aggodalmán, amit az ő fürdésének ténye jelent. A lány elhebegett óvintézkedéseire biccent, aztán csak csendesen ülnek bent ketten kicsit, aztán végignézi ahogy a gnóm behabzsolja az ételt. A tündérkímélési tervet nyugtázó szavakat már fektében fogadja.*
-Rendben, köszönöm. Bár szerintem a jó éjt puszit elkérheted tőle.
*Ezután a mondat után kicsit lehunyja a szemét az ágyon, ami után izgalmas képek egész sora ugrik szeme elé. Az ujját pajkosan lenyaló tündér, majd csillogó szemei, ahogy mellének finom vonalait a mágus szeme elé tárja. Egy pillanatra újra elönti az a pír az arcát, ami akkor is, amitől meg se tudott mukkanni, csak egy csábos bárdmosolyra tellett neki. Aztán szemei elé tárulnak gondolatban az engesztelés pillanatai és a tündér combjai. Édes álomkép ez csupán, de talán pont elég ahhoz, hogy Taitost a köntösben utat törő, nem sok ellenállásba ütköző férfiassága egy pillanat alatt látványos legyen.*
~Huhh, csak most ne nézz ide!~
*Szuggerálja Xavyt, ahogy kicsit ugyan elkésve, de szinte felpattan fektéből, majd igazít ruháján. A biztonság kedvéért kérdez is valamit, mert a csendet most kínosabbnak érezné bárminél.*
-És... És a kalapod? Azzal együtt fogsz fürdeni?
*Elképzeli, ahogy a lány mellett lustán úszkál a kalapja, mint egy levél a tenger szélén ugyebár. Elmosolyodik a gondolattól is, és elhatározza, hogy ha mást nem, a másik lánnyal kileseti, hogy ez megtörténik-e. Arcának pírja a kelleténél lassabban veszik, de eddigre talán betudható a hirtelen mozdulatnak, és szerencsére túl sok kérdést sem kell feltennie, Nala ugyanis nem késlekedik sokat. Ölét cselesen takaró karokkal végignézi a kis karaván érkezését. Örül is a kis közjátéknak. Legalább hűt egy kicsit gondolatain az idő, azonban a belibbenő tündér alakja és hamarosan következő érintése majd' minden haladását kidobja az ablakon. Persze egy masszázst vissza nem utasítana.*
-Tényleg gyors voltál! És látom Xavy jó köntöst választott neked. Ezen nem tudok krémmel foltot hagyni.
*Vigyorodik el magában, és a kis tündérre bízza szavai értelmezését.*
~Csak mint a tanoncok rávezetése.~
*Kicsit megörül magának. Jelekben, szimbólumokban, utalásokban beszélni egy mágusmester életében, legyen az akár idős, akár fiatal, mindennapi jelenség. A ruha felajánlására ő is hátra fordul.*
~Itt az esély Taitos!~
*Mondja magában, és a gnóm lányra néz. Azon túl, hogy tényleg kíváncsi arra, hogy vajon Xavyn jól áll-e majd egy ilyen előkelőbbnek mondható ruha, némi túlélési ösztön is vezérli.*
-Hát ez nagyon csinos egy ruha.
*Kis szünet után folytatja.*
-Ettől már majdhogynem igazi Sellőnek nézel majd ki.
*Mondja úgy, mintha a foglalkozás egy királykisasszonyi létet takarna, nem pedig egy örömlányét. Aztán terve valósággá válhat. Árgus szemekkel figyeli, hogy Xavy mikor mozdul a ruha felé, és ekkor Taitos is villám gyorsan a paravánok túloldalára, saját dézsája mellé perdül. Így talán elkerülheti, hogy a gnóm lány rákérdezzen, hogy miféle földmágus átka is sújtja kővé vált testrészét, a tündér pedig, ha nem meglepő módon elkapná Taitost szemének tüzes sugaraival, a fiú holdszín tekintetének "Te voltál!"-t suttogó, édesen megrovó üzenetét olvashatja ki a szempillák közül.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:26:36
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:26:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
*A fiú kezd egy kicsit vagy tapasztalatlannak, vagy gyogyósnak tűnni neki, Paranvyr még nem döntötte el, melyik tűnik jelen helyzetben az aktuálisabbnak. Szerinte teljesen érthető az, hogy mi az elméleti munka, de inkább Wegtoren leírására a földműves reakciója az, mely megkettőződést vált ki belőle. ~ Most komolyan az időjárásról, meg az ételekről akar csevegni? Nagyon kisgyerek még. ~ Viszont most ő alkalmazkodik, ha majd felveszik, lehet ez másképpen, egyelőre viszont kedvesnek és aranyosnak kell lennie, még annál is jobban, amennyire szokott.*
- Egyszer ettem, de nekem túl erős volt, nem lesz a kedvenceim között. Melegnek meleg van, ami jó, olyan állatokat találni a wegtoreni piacokon, mint sehol máshol! Van például egy foltos kutya, aminek macskafeje van és vérfagyasztó kuncogást hallat. Hiénának nevezik az ottaniak és harcolni tanítják be. *Mindig is szerette az olyan különleges, de rémisztő állatokat, amik hasznára lehetnek. Persze Parcy nem tartana ilyet, Beltrys bőven tökéletesen megfelel számára, most is ott somfordál a lábai körül az asztal alatt. Pirtianes hallatán a hideg is kirázza, azok miatt a rémtörténetek miatt, amelyeket az elfekkel való ottani bánásmódról hallott. ~ Csak könyörgöm, te ne legyél olyan! ~ Gondolja a fiúról, mintha csak odaszólna neki. A kérdésre csak nevet egyet.*
- Én még igazán fiatal vagyok! Csak a hatvankilencedik évemet töltöttem, majd a vulkánok havának huszonhetedik napján leszek hetven. Ha úgy nézzük, hogy a hosszúéletűek kétszázötven évig könnyedén elélnek, még fiatalnak is mondhatsz. *Furcsa ellentétezés ez az elfeknél. Tapasztalatban meghaladhatják a legidősebb embereket is, de elméjük csak a koruknak és kinézetüknek emberileg megfelelő egyedekéhez mérhető. Részéről kínos hallgatás áll be, amit nem kedvel, így az első előtte megjelenő témát feldobja, ami most Beltrys.*
- Mondd, neked van állatod?
//A kocka el van vetve//
*A fiú kezd egy kicsit vagy tapasztalatlannak, vagy gyogyósnak tűnni neki, Paranvyr még nem döntötte el, melyik tűnik jelen helyzetben az aktuálisabbnak. Szerinte teljesen érthető az, hogy mi az elméleti munka, de inkább Wegtoren leírására a földműves reakciója az, mely megkettőződést vált ki belőle. ~ Most komolyan az időjárásról, meg az ételekről akar csevegni? Nagyon kisgyerek még. ~ Viszont most ő alkalmazkodik, ha majd felveszik, lehet ez másképpen, egyelőre viszont kedvesnek és aranyosnak kell lennie, még annál is jobban, amennyire szokott.*
- Egyszer ettem, de nekem túl erős volt, nem lesz a kedvenceim között. Melegnek meleg van, ami jó, olyan állatokat találni a wegtoreni piacokon, mint sehol máshol! Van például egy foltos kutya, aminek macskafeje van és vérfagyasztó kuncogást hallat. Hiénának nevezik az ottaniak és harcolni tanítják be. *Mindig is szerette az olyan különleges, de rémisztő állatokat, amik hasznára lehetnek. Persze Parcy nem tartana ilyet, Beltrys bőven tökéletesen megfelel számára, most is ott somfordál a lábai körül az asztal alatt. Pirtianes hallatán a hideg is kirázza, azok miatt a rémtörténetek miatt, amelyeket az elfekkel való ottani bánásmódról hallott. ~ Csak könyörgöm, te ne legyél olyan! ~ Gondolja a fiúról, mintha csak odaszólna neki. A kérdésre csak nevet egyet.*
- Én még igazán fiatal vagyok! Csak a hatvankilencedik évemet töltöttem, majd a vulkánok havának huszonhetedik napján leszek hetven. Ha úgy nézzük, hogy a hosszúéletűek kétszázötven évig könnyedén elélnek, még fiatalnak is mondhatsz. *Furcsa ellentétezés ez az elfeknél. Tapasztalatban meghaladhatják a legidősebb embereket is, de elméjük csak a koruknak és kinézetüknek emberileg megfelelő egyedekéhez mérhető. Részéről kínos hallgatás áll be, amit nem kedvel, így az első előtte megjelenő témát feldobja, ami most Beltrys.*
- Mondd, neked van állatod?
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:04:57
Üzenet elküldve: 2020-03-15 07:04:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér hálásan fogadja az elismerést. Szinte ragyog a tudattól, hogy Bobbir úr ilyen elégedett. Az is teljesen természetes neki, hogy a légyott után a vendégük máris pihenni fordulna. A férfiak legtöbbjénél ez így van. Nala máris nyúl a takaróért, hogy a finom ágynemű kényelmébe burkolja az elfet. Hozzá simul és cirógatja, míg elalszik. Ujjacskái a szőke tincseket tekergetik, ahogy a vendég légzése lassan az álmok könnyű régióiba nem szelídül. Noha Nala még nem fáradt, nem mocorog, nem fészkelődik, nehogy zavarja a férfit. Yathlanae biztosan könnyebben elalszik, hiszen a vendég kegye belőle sokkal többet kivett.
Azért jólesik a pihenés. Az itteni élet a felszolgálással sokkal mozgalmasabb, mint korábbi otthonában. Egy kis idő után az ő szeme is lecsukódik és észrevétlen elmerül az ajándékként kapott pihenőben.
Hajnal előtt ébred. Ha a férfi épp felé fordul, fázósan az ölelésébe burkolózik. Csípőjét Bobbir úr ágyékához simítja, és ezen a ponton elragadja a gondolat, hogy talán vétek lenne úgy elengedni egy ilyen kiváló vendéget, hogy nem kap meg mindent a Sellőházban, amit csak lehet. A tündér tisztában van vele, hogy egyeseknek fenntartásai vannak a más fajokkal való keveredés kapcsán, de biztos benne, hogy örömet tudna okozni Bobbir úrnak. E falak között a bizonytalankodás nem állhat a gyönyör útjába. Nala egészen jó a csípője finom mozgatásával való ébresztgetésben. Az éj és a hajnal közti boszorkányóra ez. Praktikái nyomán pedig könnyen lehet, hogy a férfi vágya előbb ébred, mint maga a férfi. Ez különösen delíriumos fűszerrel szolgál a kísértéshez. Ha Bobbir úr megtiszteli kegyével, reggelre együttlétük álomba szőtt édes emlék lesz. Talán csak a tündér napvilágnál rávetülő első mosolygása, áhítattal teli szemének csillogása ad róla megerősítő biztosítékot: tényleg megtörtént, már ha a férfi enged a kísértésnek.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A tündér hálásan fogadja az elismerést. Szinte ragyog a tudattól, hogy Bobbir úr ilyen elégedett. Az is teljesen természetes neki, hogy a légyott után a vendégük máris pihenni fordulna. A férfiak legtöbbjénél ez így van. Nala máris nyúl a takaróért, hogy a finom ágynemű kényelmébe burkolja az elfet. Hozzá simul és cirógatja, míg elalszik. Ujjacskái a szőke tincseket tekergetik, ahogy a vendég légzése lassan az álmok könnyű régióiba nem szelídül. Noha Nala még nem fáradt, nem mocorog, nem fészkelődik, nehogy zavarja a férfit. Yathlanae biztosan könnyebben elalszik, hiszen a vendég kegye belőle sokkal többet kivett.
Azért jólesik a pihenés. Az itteni élet a felszolgálással sokkal mozgalmasabb, mint korábbi otthonában. Egy kis idő után az ő szeme is lecsukódik és észrevétlen elmerül az ajándékként kapott pihenőben.
Hajnal előtt ébred. Ha a férfi épp felé fordul, fázósan az ölelésébe burkolózik. Csípőjét Bobbir úr ágyékához simítja, és ezen a ponton elragadja a gondolat, hogy talán vétek lenne úgy elengedni egy ilyen kiváló vendéget, hogy nem kap meg mindent a Sellőházban, amit csak lehet. A tündér tisztában van vele, hogy egyeseknek fenntartásai vannak a más fajokkal való keveredés kapcsán, de biztos benne, hogy örömet tudna okozni Bobbir úrnak. E falak között a bizonytalankodás nem állhat a gyönyör útjába. Nala egészen jó a csípője finom mozgatásával való ébresztgetésben. Az éj és a hajnal közti boszorkányóra ez. Praktikái nyomán pedig könnyen lehet, hogy a férfi vágya előbb ébred, mint maga a férfi. Ez különösen delíriumos fűszerrel szolgál a kísértéshez. Ha Bobbir úr megtiszteli kegyével, reggelre együttlétük álomba szőtt édes emlék lesz. Talán csak a tündér napvilágnál rávetülő első mosolygása, áhítattal teli szemének csillogása ad róla megerősítő biztosítékot: tényleg megtörtént, már ha a férfi enged a kísértésnek.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-03-14 22:16:32
Üzenet elküldve: 2020-03-14 22:16:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kocka el van vetve//
* Az elméleti síkon való munka elégé furcsán hangzik az elf szájából. ~ Ez elméletben dolgozik? Már, hogy lehetne elméletben dolgozni? Ez valami nagyon durva dolog lehet. Jobb lesz inkább elengedni a dolgot. ~ Ez meg is született az elhatározás, hogy bizony nem fog rákérdezni az elméleti síkon történő munka mivoltára.*
- Aha. Szóval inaskodtál. Úgy hallottam arrafelé nagyon meleg van. Meg csíp nagyon a paprika. Ettél már olyan wegtoreni tüzes paprikát?* Jellemző, hogy a végén a kajánál kötnek ki. Mondjuk Wrexan nagyon is szereti a hasát. Nem biztos, hogy tudna jobb elfoglaltságot mondani az evésnél. Van még valami ami meglepi a fiút.*
- Harminc meg negyven? Az már vagy hetven. Ilyen öreg lennél? Hallottam róla, hogy sokáig élnek a fajtársaid, de azért így hallani a szádból eléggé meglepő.* Pirtianesben nem sok elfet lehet látni. Annyira nem szívlelik a mélységiek őket. Az, hogy Paravyn alkimista már meg sem lepi. Igazából valami ilyesmi munkát tudott volna elképzelni neki.*
- Nos én Pirtianesből jöttem idáig. Ott voltam bányász. A többi városban nem jártam még. Artheniort se ismerem ki nagyon, mivel csak kevés időt töltöttem el még ott. Persze a jelentősebb helyeken jártam, de mélyrehatóan nem ismerem.* Válaszol a kérdésre.*
//A kocka el van vetve//
* Az elméleti síkon való munka elégé furcsán hangzik az elf szájából. ~ Ez elméletben dolgozik? Már, hogy lehetne elméletben dolgozni? Ez valami nagyon durva dolog lehet. Jobb lesz inkább elengedni a dolgot. ~ Ez meg is született az elhatározás, hogy bizony nem fog rákérdezni az elméleti síkon történő munka mivoltára.*
- Aha. Szóval inaskodtál. Úgy hallottam arrafelé nagyon meleg van. Meg csíp nagyon a paprika. Ettél már olyan wegtoreni tüzes paprikát?* Jellemző, hogy a végén a kajánál kötnek ki. Mondjuk Wrexan nagyon is szereti a hasát. Nem biztos, hogy tudna jobb elfoglaltságot mondani az evésnél. Van még valami ami meglepi a fiút.*
- Harminc meg negyven? Az már vagy hetven. Ilyen öreg lennél? Hallottam róla, hogy sokáig élnek a fajtársaid, de azért így hallani a szádból eléggé meglepő.* Pirtianesben nem sok elfet lehet látni. Annyira nem szívlelik a mélységiek őket. Az, hogy Paravyn alkimista már meg sem lepi. Igazából valami ilyesmi munkát tudott volna elképzelni neki.*
- Nos én Pirtianesből jöttem idáig. Ott voltam bányász. A többi városban nem jártam még. Artheniort se ismerem ki nagyon, mivel csak kevés időt töltöttem el még ott. Persze a jelentősebb helyeken jártam, de mélyrehatóan nem ismerem.* Válaszol a kérdésre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242