Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:06:01
Üzenet elküldve: 2020-04-23 22:06:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
* A beismerésre egy lágy simogatást kap válaszul a karjára. Segít is neki ezzel kicsit megnyugodni.*
- Azt hiszem nem. Miért olyan rossz vagy, hogy félnem kéne tőled?* Kérdezi mosolyogva tőle. Simán kinézi belőle, hogy egy igazi vadmacska lapul a fekete tincsek alatt. Aztán amikor zöld utat kap gyorsan felpattan és az ölébe kapja a meglepett lányt. A kis nyikkanáson kívül semmiféle ellenállást nem tapasztal. Sőt mi több, úgy kapaszkodik belé, mintha kötelező lenne. Amikor lecsüccsen vele ficánkol egy kicsit Bel, mint egy halacska, de a csókra talán elhelyezkedik. Akkor lepődik meg a férfi igazán, amikor vissza csókol Bel. A csók végeztével még a fülét is megrágcsálják. Borzasztónak izgalmasnak találja ezt.*
- De még mennyire. Te nagyon izgalmas egy lány vagy.* Tényleg annak tartja. Szinte elvész Bel igéző tekintetében. Nem is bánja, ha a mellkasát fogja simogatni. Közben azért beszédbe elegyedik vele. A szerzetes készségesen válaszol a kapott kérdésekre.*
- Nem vezérelt éppen semmi. Jöttem, mert láttam, hogy munkás kéz kell ide. Nekem mindegy volt, hogy mit kell dolgozni. A főnők asszon úgy gondolta, hogy sellőnek kéne állnom. Így hát itt vagyok. Azt hiszem ez egy jó munka. Eddig szerzetesként éldegéltem, de a bujálkodásnak nem tudtam ellenállni. Az önmegtartóztatás nem az én asztalom.* Válaszolja a lánynak. A sós levegő illata mostanra kellően körbelengi, ezért hát ő kérdez most Beltől.*
- Úgy érzem, hogy jól átjárt téged a tengeri sós levegő. Csak nem hajóval érkeztél?* Kíváncsiskodik egy kicsit. Mivel úgy érzi, hogy a lány kellően kapaszkodik belé, ezért baljával kicsit lentebbről támasztja meg. Pontosabban a kerek fenekére tapasztja tenyerét és azt kezdi el simogatni.*
* A beismerésre egy lágy simogatást kap válaszul a karjára. Segít is neki ezzel kicsit megnyugodni.*
- Azt hiszem nem. Miért olyan rossz vagy, hogy félnem kéne tőled?* Kérdezi mosolyogva tőle. Simán kinézi belőle, hogy egy igazi vadmacska lapul a fekete tincsek alatt. Aztán amikor zöld utat kap gyorsan felpattan és az ölébe kapja a meglepett lányt. A kis nyikkanáson kívül semmiféle ellenállást nem tapasztal. Sőt mi több, úgy kapaszkodik belé, mintha kötelező lenne. Amikor lecsüccsen vele ficánkol egy kicsit Bel, mint egy halacska, de a csókra talán elhelyezkedik. Akkor lepődik meg a férfi igazán, amikor vissza csókol Bel. A csók végeztével még a fülét is megrágcsálják. Borzasztónak izgalmasnak találja ezt.*
- De még mennyire. Te nagyon izgalmas egy lány vagy.* Tényleg annak tartja. Szinte elvész Bel igéző tekintetében. Nem is bánja, ha a mellkasát fogja simogatni. Közben azért beszédbe elegyedik vele. A szerzetes készségesen válaszol a kapott kérdésekre.*
- Nem vezérelt éppen semmi. Jöttem, mert láttam, hogy munkás kéz kell ide. Nekem mindegy volt, hogy mit kell dolgozni. A főnők asszon úgy gondolta, hogy sellőnek kéne állnom. Így hát itt vagyok. Azt hiszem ez egy jó munka. Eddig szerzetesként éldegéltem, de a bujálkodásnak nem tudtam ellenállni. Az önmegtartóztatás nem az én asztalom.* Válaszolja a lánynak. A sós levegő illata mostanra kellően körbelengi, ezért hát ő kérdez most Beltől.*
- Úgy érzem, hogy jól átjárt téged a tengeri sós levegő. Csak nem hajóval érkeztél?* Kíváncsiskodik egy kicsit. Mivel úgy érzi, hogy a lány kellően kapaszkodik belé, ezért baljával kicsit lentebbről támasztja meg. Pontosabban a kerek fenekére tapasztja tenyerét és azt kezdi el simogatni.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 21:48:44
Üzenet elküldve: 2020-04-23 21:48:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*A fegyverek vissza is kerülnek Dhoriszhoz, s elvileg Burzhgor is megkapja őket. Mielőtt indulnának, kipillant a Sellőház ajtaján. Úgy fest, hogy most csupán csepereg az eső. Túlságosan nincs ínyére a rájuk váró nedves út, de reméli, hogy nem akkor jön meg a kedve az égnek, hogy leszakadjon a nyakukba, amikor Arthenior felé igyekeznek.*
- További szép napot!* Búcsúz a dolgozóktól változatlanul mosolyogva, s aztán kilép a csepergő esőbe. Határozottan érzi, hogy ide még vissza fog térni valamikor. A Sellőház által nyújtott szolgáltatás nagyon szimpatikus volt számára, ámde nem a védelem része. Bár mi tagadás, az sem egy rossz pont, hogy kiállnak a vendégeikért. Dhorisz azonban mégis jobban szereti, ha gond nélkül mennek egy fogadóban a dolgok, vagyis követelőző és hangoskodó részegek nem zavarják meg a nyugalmat. Persze nagyon becsüli a Sellőházat, amiért a védelmükre kelt. A kavicsos úton sétálva még egyszer visszapillant a válla fölött a büszke tartással álldogálló épületre, de aztán újból az útra figyel.*
- Milyen volt az éjszakád?* Kérdi Burzhgortól, hogy kicsit megtörje a csendet kettejük között, amennyiben a férfi nem tette ezt meg korábban, azóta, hogy kiléptek az ajtón.*
*A fegyverek vissza is kerülnek Dhoriszhoz, s elvileg Burzhgor is megkapja őket. Mielőtt indulnának, kipillant a Sellőház ajtaján. Úgy fest, hogy most csupán csepereg az eső. Túlságosan nincs ínyére a rájuk váró nedves út, de reméli, hogy nem akkor jön meg a kedve az égnek, hogy leszakadjon a nyakukba, amikor Arthenior felé igyekeznek.*
- További szép napot!* Búcsúz a dolgozóktól változatlanul mosolyogva, s aztán kilép a csepergő esőbe. Határozottan érzi, hogy ide még vissza fog térni valamikor. A Sellőház által nyújtott szolgáltatás nagyon szimpatikus volt számára, ámde nem a védelem része. Bár mi tagadás, az sem egy rossz pont, hogy kiállnak a vendégeikért. Dhorisz azonban mégis jobban szereti, ha gond nélkül mennek egy fogadóban a dolgok, vagyis követelőző és hangoskodó részegek nem zavarják meg a nyugalmat. Persze nagyon becsüli a Sellőházat, amiért a védelmükre kelt. A kavicsos úton sétálva még egyszer visszapillant a válla fölött a büszke tartással álldogálló épületre, de aztán újból az útra figyel.*
- Milyen volt az éjszakád?* Kérdi Burzhgortól, hogy kicsit megtörje a csendet kettejük között, amennyiben a férfi nem tette ezt meg korábban, azóta, hogy kiléptek az ajtón.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:45:29
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:45:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//Welly, majd Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valami sötét hajú, szürke menyecske fogadja, az a típus, amit a gnóm egynek tekintene a tömeggel, ha egy széles úton sétálgatna. Ha láthatja a vándorló szemöldökket, kérdően nézne a másikra, egyébként nem szólal meg. Szeret meglepetést okozni, néha feltűnni, néhol elveszni a többiek között. Egyelőre tetszik neki a hely, legyen ez akármi, akár bordély, akár fogadó. Nem azért érkezett, hogy felélessze hímpöckében a vágyat, meg ahogyan mondani szokták, mint halottnak a csók, annyit se segítene már rajta. Őt csak a hasa és a fedél érdekli a feje felett.*
- Köszönöm. *Hangzik az egyenes, inkább kijelentésre hajazó válasz, majd az asztallapra mered. Nem megy el onnan, van ideje, tud várni. Inkább folytatja a kopogást hegyes körmeivel, nézegeti, hogy eljárt felette is az idő. Ha nem is Arthenior egyelőre, de a környéke a Kikötő, emiatt pedig elkapják és nem eresztik a villanásként feltűnő emlékek, hol rosszak, hol kedvesek.
Van az az érzés, mikor mintha felvillanna benned, hogy valaki figyel. Gnómunkban ugyanez a folyamat játszódik le, a furcsa, hátborzongató emóció nála kíváncsiságba torkollik, ráncolt homlokkal hordozza körbe tekintetét a termen, mikor egy igazi, fekete gyémántra lel. ~ Hogy... te vagy az? De régen láttalak már! ~ A sunyi mosoly azonnal felfelé görbíti szikkadt ajkait, mikor megállapodik tekintete Reyraan. Jobbját felemeli, kezével egyenesen int a sötételf felé, majd maga mellé mutat. Amennyiben nem mozdul, morgolódva feláll, intve pillanatnyi időt a pult felé, ha szándékozik csatlakozni a gnómhoz, úgy csak tovább mosolyogva, de kiejti a súlyosnak ható szavakat.*
- Szervusz Reyraa, régen láttalak.
//Welly, majd Reyraa//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Valami sötét hajú, szürke menyecske fogadja, az a típus, amit a gnóm egynek tekintene a tömeggel, ha egy széles úton sétálgatna. Ha láthatja a vándorló szemöldökket, kérdően nézne a másikra, egyébként nem szólal meg. Szeret meglepetést okozni, néha feltűnni, néhol elveszni a többiek között. Egyelőre tetszik neki a hely, legyen ez akármi, akár bordély, akár fogadó. Nem azért érkezett, hogy felélessze hímpöckében a vágyat, meg ahogyan mondani szokták, mint halottnak a csók, annyit se segítene már rajta. Őt csak a hasa és a fedél érdekli a feje felett.*
- Köszönöm. *Hangzik az egyenes, inkább kijelentésre hajazó válasz, majd az asztallapra mered. Nem megy el onnan, van ideje, tud várni. Inkább folytatja a kopogást hegyes körmeivel, nézegeti, hogy eljárt felette is az idő. Ha nem is Arthenior egyelőre, de a környéke a Kikötő, emiatt pedig elkapják és nem eresztik a villanásként feltűnő emlékek, hol rosszak, hol kedvesek.
Van az az érzés, mikor mintha felvillanna benned, hogy valaki figyel. Gnómunkban ugyanez a folyamat játszódik le, a furcsa, hátborzongató emóció nála kíváncsiságba torkollik, ráncolt homlokkal hordozza körbe tekintetét a termen, mikor egy igazi, fekete gyémántra lel. ~ Hogy... te vagy az? De régen láttalak már! ~ A sunyi mosoly azonnal felfelé görbíti szikkadt ajkait, mikor megállapodik tekintete Reyraan. Jobbját felemeli, kezével egyenesen int a sötételf felé, majd maga mellé mutat. Amennyiben nem mozdul, morgolódva feláll, intve pillanatnyi időt a pult felé, ha szándékozik csatlakozni a gnómhoz, úgy csak tovább mosolyogva, de kiejti a súlyosnak ható szavakat.*
- Szervusz Reyraa, régen láttalak.
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:39:27
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:39:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*A kérdés meghökkenti, egy pillanatra nem is tudja, mit mondjon, tekintve, hogy felnőtt kora ellenére először jár majdnem minden helyen széles e világban. Jégkék szemein fagyos rémület árnya tükröződik egy röpke pillanat erejéig, majd hamar kiüríti aprócska poharát, behunyt szemmel élvezve a könnyed, simogató érzést, ahogy az ital végighalad ajkain, száján, majd nyelőcsövén. Szemét kinyitva bájosan elmosolyodik, bár némi félénk árnyalat is vegyül arcának törékeny kifejezésébe. Van valami különös langymeleg érzés ebben a lányban, ami őszinteségre készteti.*
- Tulajdonképpen majdnem mindenhol először járok. Régebben meglehetősen... Hogy úgy mondjam, szokatlan életmódot folytattam. Mostanra éhezem az új, egzotikus ízek után.
*Mosolya pimasz, könnyű nőcske kifejezésébe torkollik lassan. A bók meglepi, annak ellenére, hogy teljes mértékig tisztában van megjelenésének másokra gyakorolt hatásával, s minél többször igyekszik is visszaélni vele. Teste kecsesen végigvonaglik ültében, s némileg közelebb hajol a lányhoz. Hosszú haját egyetlen, légiesen laza mozdulattal a Yathhoz közelebb eső vállára dobja, érzékenyen ügyelve arra, hogy csúcsosodó füle rejtve maradjon.*
- Csak tessék, kedves Yath, ne fogja vissza magát. *mosolyodik el ördögien. Feszes bőrén csúszkál a fülledt lámpafény, hosszú, fekete kesztyűi alatt pedig kezd pezsegni a vére. Eddig észre sem vette, milyen meleg van itt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy gyors mozdulattal megszabadul előbb jobb, majd a bal kesztyűjétől, így végre láthatóvá válik a fel- és alkarján egyaránt végigfutó, gazdagon kidolgozott nonfiguratív tetoválása. Büszkén pillant le rá. Ez a tetoválás számára a szabad, független, élvezetekben gazdag életének pazar szimbóluma. Tekintetét ismét végigfuttatja a fekete gazellaszerű testén.*
- És Ön már régóta dolgozik itt, vagy fiatal kiscsikó még?
*Merész, talán kissé sértő megjegyzése mellé megkockáztat még egy pimaszkodó vigyort is, hátha felpiszkálja kissé a szépség egóját. Majd a Yath által oly nagyon dicsért, gazdagon díszített italkölteményt emeli ajkaihoz lassan, s belekortyol. Íze valóban szokatlan durvasághoz szokott testének, azonban tetszik neki az új érzés. És természetesen az egész kialakult helyzet is...*
*A kérdés meghökkenti, egy pillanatra nem is tudja, mit mondjon, tekintve, hogy felnőtt kora ellenére először jár majdnem minden helyen széles e világban. Jégkék szemein fagyos rémület árnya tükröződik egy röpke pillanat erejéig, majd hamar kiüríti aprócska poharát, behunyt szemmel élvezve a könnyed, simogató érzést, ahogy az ital végighalad ajkain, száján, majd nyelőcsövén. Szemét kinyitva bájosan elmosolyodik, bár némi félénk árnyalat is vegyül arcának törékeny kifejezésébe. Van valami különös langymeleg érzés ebben a lányban, ami őszinteségre készteti.*
- Tulajdonképpen majdnem mindenhol először járok. Régebben meglehetősen... Hogy úgy mondjam, szokatlan életmódot folytattam. Mostanra éhezem az új, egzotikus ízek után.
*Mosolya pimasz, könnyű nőcske kifejezésébe torkollik lassan. A bók meglepi, annak ellenére, hogy teljes mértékig tisztában van megjelenésének másokra gyakorolt hatásával, s minél többször igyekszik is visszaélni vele. Teste kecsesen végigvonaglik ültében, s némileg közelebb hajol a lányhoz. Hosszú haját egyetlen, légiesen laza mozdulattal a Yathhoz közelebb eső vállára dobja, érzékenyen ügyelve arra, hogy csúcsosodó füle rejtve maradjon.*
- Csak tessék, kedves Yath, ne fogja vissza magát. *mosolyodik el ördögien. Feszes bőrén csúszkál a fülledt lámpafény, hosszú, fekete kesztyűi alatt pedig kezd pezsegni a vére. Eddig észre sem vette, milyen meleg van itt. Hirtelen ötlettől vezérelve egy gyors mozdulattal megszabadul előbb jobb, majd a bal kesztyűjétől, így végre láthatóvá válik a fel- és alkarján egyaránt végigfutó, gazdagon kidolgozott nonfiguratív tetoválása. Büszkén pillant le rá. Ez a tetoválás számára a szabad, független, élvezetekben gazdag életének pazar szimbóluma. Tekintetét ismét végigfuttatja a fekete gazellaszerű testén.*
- És Ön már régóta dolgozik itt, vagy fiatal kiscsikó még?
*Merész, talán kissé sértő megjegyzése mellé megkockáztat még egy pimaszkodó vigyort is, hátha felpiszkálja kissé a szépség egóját. Majd a Yath által oly nagyon dicsért, gazdagon díszített italkölteményt emeli ajkaihoz lassan, s belekortyol. Íze valóban szokatlan durvasághoz szokott testének, azonban tetszik neki az új érzés. És természetesen az egész kialakult helyzet is...*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:15:12
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:15:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Naz és Lisé a Sellőben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Már tova tűnik a vadság utáni vágy. A gyengéd és szenvedélyes Lisé is nagyon jó neki. Panaszra semmi oka nem lehet, hiszen nagyon elkényeztetik. A Rókalány ajkainak játékát, mivel a fiú is akarja ugyan így kényeztetni a vöröst. A nyögések arról árulkodnak neki, hogy nagyon jól csinálja azt, amit csinál. Aztán a lány egyre gyorsabban kezd el zihálni. Ezzel együtt a mozgása is felgyorsul. Végül eléri a gyönyör a vöröst, amikor a fejét hátra hajtja és a teste megfeszül. Az ám viszont Naz még kemény, de Lisé igyekszik gondoskodni róla, hogy ne sokáig legyen így. Határozottban markol rá a vállaira, amivel éppen csak egy cseppnyi fájdalmat okoz. A határozott erősebb mozgás hatására Nazron is erőteljesebben kezd el zihálni és aztán végül egy igazán erős mozdulatnál el is sül. Hörög a kéj mámorában és jól magához szorítja a vöröst. Végül aztán csak csendesen szuszog és Lisé haját simogatja. Nagyon jó volt ez a kis légyott, olyannyira, hogy még szavakba se tudja önteni. Nem is szól egy szót sem. Jó ideig szótlanul pihenett, de aztán belé hasít egy gondolat, amire kikerekedik a szeme.*
- Lisé, Lisé, Lisé. Mi lesz ha ennek a fürdésnek következménye lesz? Mármint nem félsz, hogy gyermekünk fog születni?* Aggódik a fiú, hogy végül egy gyermekkel ajándékozta meg itt most a Rókalányt. Jól tudja, hogy létezik növény ez ellen és úgy gondolja, hogy itt meg is lehetne venni. Viszont ez nem olyan dolog, amiről neki kéne döntenie. Tapasztalatai szerint a lányok bonyolultak. Lisé biztosan ismeri már a testét annyira, hogy tudjon erről vélekedni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Fürdő//
* Már tova tűnik a vadság utáni vágy. A gyengéd és szenvedélyes Lisé is nagyon jó neki. Panaszra semmi oka nem lehet, hiszen nagyon elkényeztetik. A Rókalány ajkainak játékát, mivel a fiú is akarja ugyan így kényeztetni a vöröst. A nyögések arról árulkodnak neki, hogy nagyon jól csinálja azt, amit csinál. Aztán a lány egyre gyorsabban kezd el zihálni. Ezzel együtt a mozgása is felgyorsul. Végül eléri a gyönyör a vöröst, amikor a fejét hátra hajtja és a teste megfeszül. Az ám viszont Naz még kemény, de Lisé igyekszik gondoskodni róla, hogy ne sokáig legyen így. Határozottban markol rá a vállaira, amivel éppen csak egy cseppnyi fájdalmat okoz. A határozott erősebb mozgás hatására Nazron is erőteljesebben kezd el zihálni és aztán végül egy igazán erős mozdulatnál el is sül. Hörög a kéj mámorában és jól magához szorítja a vöröst. Végül aztán csak csendesen szuszog és Lisé haját simogatja. Nagyon jó volt ez a kis légyott, olyannyira, hogy még szavakba se tudja önteni. Nem is szól egy szót sem. Jó ideig szótlanul pihenett, de aztán belé hasít egy gondolat, amire kikerekedik a szeme.*
- Lisé, Lisé, Lisé. Mi lesz ha ennek a fürdésnek következménye lesz? Mármint nem félsz, hogy gyermekünk fog születni?* Aggódik a fiú, hogy végül egy gyermekkel ajándékozta meg itt most a Rókalányt. Jól tudja, hogy létezik növény ez ellen és úgy gondolja, hogy itt meg is lehetne venni. Viszont ez nem olyan dolog, amiről neki kéne döntenie. Tapasztalatai szerint a lányok bonyolultak. Lisé biztosan ismeri már a testét annyira, hogy tudjon erről vélekedni.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:06:11
Üzenet elküldve: 2020-04-23 20:06:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Személyzeti ügyek - 2. forduló//
//Egy asztal hátul//
*Egyre elégedettebbé válik mosolya, ahogy Rendor megfontoltan belépked az ajtón, amit nyitott számára egy sajátos világba.*
- Pompás! Legyen üdvözölve a Sellők sorában!
*Billenti előre a fejét, s megvárja, míg a férfi távozik a szende lány kíséretében. Férfi Sellőt még sose vett fel, érdeklődve várja, hogyan válik be. Egy újabb kötelességet zárt le eredményesen, megkönnyebbülten sóhajt fel, és dől széktámlájának, néhány pillanatra eltöpreng. Nem hagyja azonban sokáig magára Launridant, lágy mosollyal emeli rá tekintetét, immár újra összeszedetten.*
- Nos, most Ön következik.
*Először van rá igazán ideje, hogy alaposabban megvizsgálja magának. A megkapó kék szemek a tapasztalatai szerint igen népszerűek a hölgyek körében, a szőkés tincsekkel együtt van valami földöntúli báj a szabályos vonásokban, mely jótevő mesealakokra emlékezteti. A férfi illata áthatol saját „virágfelhőjén”. Másfajta férfi, mint Rendor, sokkal lágyabb, legalábbis első benyomás alapján.*
- Bocsásson meg, nem emlékszem már, hogy bemutatkoztam-e én is Önnek, mikor helyet foglalt. Zammiria Rykoven a nevem. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a Sellők közé szeretne belépni, ezért feltételezem, hogy tudja, mit takar ez.
*Kissé elfordítja az arcát, s félig-meddig kérdő mosollyal tart szünetet. Rendor esete más volt, hiszen Zammiria kérdezte a Sellőkről őt, a férfi maga amolyan általános munkakeresései igénnyel érkezett.*
- Esetleg mesélne róla, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Természetesen nem kell semmilyen kínos részletet megosztania a múltjából, ez amolyan általános érdeklődés csupán.
*Teszi hozzá barátságosan előre dőlve, majd várakozó arckifejezéssel egyenesedik vissza. Rendort gyakorlatilag tapasztalatok nélkül engedte a terepre, emiatt van is benne némi feszengés. A vendég valószínűleg tudja, hogy egy újonc foglalkozik vele, de azért mégis a hírnevüket teszik mellé. Mikor Rendor ismét feltűnik, s Belhez sétál, egy ideig lopva követi a tekintetével, persze nem akkor, amikor Launridan beszél hozzá, sokkal inkább egy töprengő szünetbe rejtve. Figyelme és érdeklődése természetesen elsősorban az asztalnál ülő férfié, keze szórakozottan forgatja ottfeledett poharát, mialatt beszélgetnek. Mikor Vyl közeledik egyenesen, valahogy rosszat sejt, pedig a nő mosolyog. De talán érthető, ha kissé óvatosabbá válik, lassan minden percben történik valami, ami fordulatot hoz a napjában. Tekintete várakozón fogadja a félelf nőt, míg odaér.*
- Neked is, Vyl.
*Üdvözli enyhe mosollyal. Udvarias arckifejezéssel fontolja meg a kérést, lassan már jegyzeteket kell vezetnie a napirendjéről, hogy kinek, mikor és hol tett valamire ígéretet, mert azokat szereti betartani.*
- Valószínűleg akkor, ha a munkára várókkal végeztem. Talán egy másik megbeszélés után.
*Mivel Welly a munkaidő végét jelölte meg, így előre nem tudja megítélni, hogy előbb vagy később kerül sorra, ezt majd akkor egyezteti vele, mikor ettől az asztaltól felállhat.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem még egy Tengeri Szellőt?
*Nyújtja oda a poharát.*
- Ön is kér valamit?
*Fordul a férfihoz udvariasságból, noha úgy tűnt Zammiriának nemrég, hogy még van itala.*
//Egy asztal hátul//
*Egyre elégedettebbé válik mosolya, ahogy Rendor megfontoltan belépked az ajtón, amit nyitott számára egy sajátos világba.*
- Pompás! Legyen üdvözölve a Sellők sorában!
*Billenti előre a fejét, s megvárja, míg a férfi távozik a szende lány kíséretében. Férfi Sellőt még sose vett fel, érdeklődve várja, hogyan válik be. Egy újabb kötelességet zárt le eredményesen, megkönnyebbülten sóhajt fel, és dől széktámlájának, néhány pillanatra eltöpreng. Nem hagyja azonban sokáig magára Launridant, lágy mosollyal emeli rá tekintetét, immár újra összeszedetten.*
- Nos, most Ön következik.
*Először van rá igazán ideje, hogy alaposabban megvizsgálja magának. A megkapó kék szemek a tapasztalatai szerint igen népszerűek a hölgyek körében, a szőkés tincsekkel együtt van valami földöntúli báj a szabályos vonásokban, mely jótevő mesealakokra emlékezteti. A férfi illata áthatol saját „virágfelhőjén”. Másfajta férfi, mint Rendor, sokkal lágyabb, legalábbis első benyomás alapján.*
- Bocsásson meg, nem emlékszem már, hogy bemutatkoztam-e én is Önnek, mikor helyet foglalt. Zammiria Rykoven a nevem. Ha jól emlékszem, azt mondta, hogy a Sellők közé szeretne belépni, ezért feltételezem, hogy tudja, mit takar ez.
*Kissé elfordítja az arcát, s félig-meddig kérdő mosollyal tart szünetet. Rendor esete más volt, hiszen Zammiria kérdezte a Sellőkről őt, a férfi maga amolyan általános munkakeresései igénnyel érkezett.*
- Esetleg mesélne róla, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezik? Természetesen nem kell semmilyen kínos részletet megosztania a múltjából, ez amolyan általános érdeklődés csupán.
*Teszi hozzá barátságosan előre dőlve, majd várakozó arckifejezéssel egyenesedik vissza. Rendort gyakorlatilag tapasztalatok nélkül engedte a terepre, emiatt van is benne némi feszengés. A vendég valószínűleg tudja, hogy egy újonc foglalkozik vele, de azért mégis a hírnevüket teszik mellé. Mikor Rendor ismét feltűnik, s Belhez sétál, egy ideig lopva követi a tekintetével, persze nem akkor, amikor Launridan beszél hozzá, sokkal inkább egy töprengő szünetbe rejtve. Figyelme és érdeklődése természetesen elsősorban az asztalnál ülő férfié, keze szórakozottan forgatja ottfeledett poharát, mialatt beszélgetnek. Mikor Vyl közeledik egyenesen, valahogy rosszat sejt, pedig a nő mosolyog. De talán érthető, ha kissé óvatosabbá válik, lassan minden percben történik valami, ami fordulatot hoz a napjában. Tekintete várakozón fogadja a félelf nőt, míg odaér.*
- Neked is, Vyl.
*Üdvözli enyhe mosollyal. Udvarias arckifejezéssel fontolja meg a kérést, lassan már jegyzeteket kell vezetnie a napirendjéről, hogy kinek, mikor és hol tett valamire ígéretet, mert azokat szereti betartani.*
- Valószínűleg akkor, ha a munkára várókkal végeztem. Talán egy másik megbeszélés után.
*Mivel Welly a munkaidő végét jelölte meg, így előre nem tudja megítélni, hogy előbb vagy később kerül sorra, ezt majd akkor egyezteti vele, mikor ettől az asztaltól felállhat.*
- Megtennéd, hogy hozol nekem még egy Tengeri Szellőt?
*Nyújtja oda a poharát.*
- Ön is kér valamit?
*Fordul a férfihoz udvariasságból, noha úgy tűnt Zammiriának nemrég, hogy még van itala.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:59:03
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:59:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*A jelek szerint Dhoriszn jól aludt és vidáman ébredt.*
-A hely elveszi az étvágyam. Ha nagyon akarod ehetünk Artheniorban a Kalmárban. Amióta megnyílt még nem voltam ott. Megéri azt a helyet is kipróbálni.
*Mondja kicsit kedvesebben. Nem akarja Dhorisz kedvét elrontani a morgolódásával. De attól még jobb kedve nem lesz.*
-Az utak talán még nem olyan sarasak.
*Teszi még kurtán hozzá. Követi Dhoriszt az őrökhöz, hogy átvegyék fegyvereiket. Mivel Dhorisz elkéri a fegyvereiket így neki nem szükséges megszólalnia.*
*A jelek szerint Dhoriszn jól aludt és vidáman ébredt.*
-A hely elveszi az étvágyam. Ha nagyon akarod ehetünk Artheniorban a Kalmárban. Amióta megnyílt még nem voltam ott. Megéri azt a helyet is kipróbálni.
*Mondja kicsit kedvesebben. Nem akarja Dhorisz kedvét elrontani a morgolódásával. De attól még jobb kedve nem lesz.*
-Az utak talán még nem olyan sarasak.
*Teszi még kurtán hozzá. Követi Dhoriszt az őrökhöz, hogy átvegyék fegyvereiket. Mivel Dhorisz elkéri a fegyvereiket így neki nem szükséges megszólalnia.*
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:57:51
Üzenet elküldve: 2020-04-23 18:57:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és Fekete//
*Az apró, megránduló grimaszt az elf is észreveszi, de ennek semmi jelét nem mutatja. Viszont értékes információk birtokába került ez által vendégét illetően, így igyekszik majd hozzá igazítani magát, szavait és egész stílusát is.*
-Gondoltam, ha megmutatom kedvenc italaimat, az szavak nélkül is sokat elárul rólam. És sokkal érdekesebb módja az ismerkedésnek.
*Nem úgy tálalja a szavait, mintha magyarázkodna, nincs szándékában semmi ilyesmi. Inkább kellemes, derűs hangnemben, mintha egy könnyed, délutáni órát töltene egy kedvelt barátnővel. S amennyiben Redin valóban nem szeret alárendelt pozícióba kerülni, s határozott, irányítás mániás személy, talán még jól is jár az udvarias, nyugodt vérmérsékletű énekessel. Legalábbis biztosan jobban, mint a hasonlóan tüzes Vyllel járna, Yath kötve hiszi, hogy vendége könnyű szerrel elvielné az ő szabadszellemű barátnőjét.
Redin nem is sejheti, milyen közel jár az igazsághoz azzal a kósza gondolatával, hogy a sellője netán arisztokrata. Csak annyi hiba leledzik a gondolatmenetben, hogy ő maga nem nemesi sarj, de volt szerencséje egy igen jól szituált család kegyeibe, egy vidéki, gazdag kúriában felnőnie. Nem sellőléte tehát, ami megkövetelte tőle ezt a néha mesterkéltnek tűnő, mégis könnyed, udvarias viselkedést, s a szép, igényes beszéd művészetét. Belénevelt formák ezek, amiket nem tud, s nem is akar levetkőzni, még a kikötő sokszor durva, nyers környezetében sem.*
-Mondja csak, Redin, először jár errefelé?
*Tesz egy újabb lépést az ismerkedés felé, majd követve a nő mozdulatait, ő is felemeli poharát, óvatosan koccint, majd lehúzta a kellemes rumot. Ajkai enyhén megremegnek a tömény szesz hatására, hiába ez az egyik kedvenc itala, az alkoholhoz nincs túlságosan hozzászokva. Inkább az a szelíden borozgató típus, de munkaköre megkívanja tőle, hogy azért egy kupicát le tudjon húzni.*
-Tudja, egészen elragadó a vörös haja. Gyönyörű, természetes és vadító.
*Hajol ő is közelebb, megtörve a köztük lévő feszült távolságot, s a bókkal egy teljesen új témába lépve. Valóban elvarázsolták a szabadon szálló vörös tincsek, talán azért, mert annyira különbözik a saját, szigorúan egyenes, éjfekete hajzuhatagától.*
-Szabad?
*Kérdezi kissé félénken, mert nem akar engedély nélkül senkinek a személyes terébe mászni. Ha nem lát ellenkezést, a másik arca felé nyúl, hogy megfoghasson egy lángszínű tincset. Nem tehet róla, imádja a hosszú, ápolt, különleges hajkoronákat mind férfiakon, mind nőkön.*
*Az apró, megránduló grimaszt az elf is észreveszi, de ennek semmi jelét nem mutatja. Viszont értékes információk birtokába került ez által vendégét illetően, így igyekszik majd hozzá igazítani magát, szavait és egész stílusát is.*
-Gondoltam, ha megmutatom kedvenc italaimat, az szavak nélkül is sokat elárul rólam. És sokkal érdekesebb módja az ismerkedésnek.
*Nem úgy tálalja a szavait, mintha magyarázkodna, nincs szándékában semmi ilyesmi. Inkább kellemes, derűs hangnemben, mintha egy könnyed, délutáni órát töltene egy kedvelt barátnővel. S amennyiben Redin valóban nem szeret alárendelt pozícióba kerülni, s határozott, irányítás mániás személy, talán még jól is jár az udvarias, nyugodt vérmérsékletű énekessel. Legalábbis biztosan jobban, mint a hasonlóan tüzes Vyllel járna, Yath kötve hiszi, hogy vendége könnyű szerrel elvielné az ő szabadszellemű barátnőjét.
Redin nem is sejheti, milyen közel jár az igazsághoz azzal a kósza gondolatával, hogy a sellője netán arisztokrata. Csak annyi hiba leledzik a gondolatmenetben, hogy ő maga nem nemesi sarj, de volt szerencséje egy igen jól szituált család kegyeibe, egy vidéki, gazdag kúriában felnőnie. Nem sellőléte tehát, ami megkövetelte tőle ezt a néha mesterkéltnek tűnő, mégis könnyed, udvarias viselkedést, s a szép, igényes beszéd művészetét. Belénevelt formák ezek, amiket nem tud, s nem is akar levetkőzni, még a kikötő sokszor durva, nyers környezetében sem.*
-Mondja csak, Redin, először jár errefelé?
*Tesz egy újabb lépést az ismerkedés felé, majd követve a nő mozdulatait, ő is felemeli poharát, óvatosan koccint, majd lehúzta a kellemes rumot. Ajkai enyhén megremegnek a tömény szesz hatására, hiába ez az egyik kedvenc itala, az alkoholhoz nincs túlságosan hozzászokva. Inkább az a szelíden borozgató típus, de munkaköre megkívanja tőle, hogy azért egy kupicát le tudjon húzni.*
-Tudja, egészen elragadó a vörös haja. Gyönyörű, természetes és vadító.
*Hajol ő is közelebb, megtörve a köztük lévő feszült távolságot, s a bókkal egy teljesen új témába lépve. Valóban elvarázsolták a szabadon szálló vörös tincsek, talán azért, mert annyira különbözik a saját, szigorúan egyenes, éjfekete hajzuhatagától.*
-Szabad?
*Kérdezi kissé félénken, mert nem akar engedély nélkül senkinek a személyes terébe mászni. Ha nem lát ellenkezést, a másik arca felé nyúl, hogy megfoghasson egy lángszínű tincset. Nem tehet róla, imádja a hosszú, ápolt, különleges hajkoronákat mind férfiakon, mind nőkön.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 17:55:20
Üzenet elküldve: 2020-04-23 17:55:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Beluntina és Rendor//
*Követi a férfi minden mozdulatát és kicsit el is mosolyodik, amint közelebb kerül hozzá a másik. A beismerésre, ha teheti egy finom simogatással reagál a másik karján, pusztán valamiféle nyugtatás erejéből. *
- Ha azt mondom tetszik, hogy „nem vagy túl tapasztalt” akkor nagyon rossznak fogok tűnni? *Harapja be gyengéden az ajkát egy kacér mosoly kíséretében. Ahogy a másik félretolja az asztalt és hirtelen feláll értetlen tekintettel követi annak minden mozdulatát, és minden számára elképzelhető lehetőséget levetít maga előtt, de ami ezek után jön arra egyáltalán nem számít. Egy kicsit fel is nyikkan, amikor minden előjel nélkül felkapják és hirtelen egy védtelen tollpihének érzi magát Rendor karjaiban, akit úgy szorít, mintha attól félne, ha elengedi őt, akkor itt helyben meghal. A teste rögvest reagál amikor észleli, hogy jelenleg hol is tartózkodik a nő, így amikor az újdonsült sellő csókba hívja egy pillanatig sem fut át az eszén, hogy talán az ügyetlen volna vagy épp amit tesznek illetlen, csak egy kicsit mocorog az őt tartó ölében, és ha teheti rögvest vissza is csókol elveszve a pillanatban. ~Ez, de hiányzott. ~ gondolja magában, hiszen régen érezte magát ennyire nőnek. Beismerés borzasztóan meglepi és hirtelen azt se tudja mit mondjon. ~ Ezek szerint vonzónak talál~ a gondolata hatására finoman beleharap a hívogató fülcimpába, már ha nem állítja meg benne senki aztán lassú, rekedtes hangon súg bele a férfi fülébe. *
- Türelmetlen vagy *kacérkodik vele a fekete hajú kalózlány, aztán igyekszik elkapni azt az áhított pillantást, hogy úgy kommunikálhassanak, miközben az egyik kezével a hívogató férfi mellkas simogatását veszi fel a következő megvalósítandó terveinek listájára. *
- Miért pont sellő? Mi vezérelt erre? Mi fogott meg benne? *Kérdezi hirtelen a sós illatú leány, hiszen a másik szavai nem a nagy nőcsábászságról árulkodtak, így kíváncsi pontosan mi is vezérelte erre az útra, hogy a jövőben annyi mindenről lemondjon. A tengeri jövevény szerint vannak élethelyzetek amiben nem lehetsz szerelmes, és ez a szakma bizony köztük van. *
*Követi a férfi minden mozdulatát és kicsit el is mosolyodik, amint közelebb kerül hozzá a másik. A beismerésre, ha teheti egy finom simogatással reagál a másik karján, pusztán valamiféle nyugtatás erejéből. *
- Ha azt mondom tetszik, hogy „nem vagy túl tapasztalt” akkor nagyon rossznak fogok tűnni? *Harapja be gyengéden az ajkát egy kacér mosoly kíséretében. Ahogy a másik félretolja az asztalt és hirtelen feláll értetlen tekintettel követi annak minden mozdulatát, és minden számára elképzelhető lehetőséget levetít maga előtt, de ami ezek után jön arra egyáltalán nem számít. Egy kicsit fel is nyikkan, amikor minden előjel nélkül felkapják és hirtelen egy védtelen tollpihének érzi magát Rendor karjaiban, akit úgy szorít, mintha attól félne, ha elengedi őt, akkor itt helyben meghal. A teste rögvest reagál amikor észleli, hogy jelenleg hol is tartózkodik a nő, így amikor az újdonsült sellő csókba hívja egy pillanatig sem fut át az eszén, hogy talán az ügyetlen volna vagy épp amit tesznek illetlen, csak egy kicsit mocorog az őt tartó ölében, és ha teheti rögvest vissza is csókol elveszve a pillanatban. ~Ez, de hiányzott. ~ gondolja magában, hiszen régen érezte magát ennyire nőnek. Beismerés borzasztóan meglepi és hirtelen azt se tudja mit mondjon. ~ Ezek szerint vonzónak talál~ a gondolata hatására finoman beleharap a hívogató fülcimpába, már ha nem állítja meg benne senki aztán lassú, rekedtes hangon súg bele a férfi fülébe. *
- Türelmetlen vagy *kacérkodik vele a fekete hajú kalózlány, aztán igyekszik elkapni azt az áhított pillantást, hogy úgy kommunikálhassanak, miközben az egyik kezével a hívogató férfi mellkas simogatását veszi fel a következő megvalósítandó terveinek listájára. *
- Miért pont sellő? Mi vezérelt erre? Mi fogott meg benne? *Kérdezi hirtelen a sós illatú leány, hiszen a másik szavai nem a nagy nőcsábászságról árulkodtak, így kíváncsi pontosan mi is vezérelte erre az útra, hogy a jövőben annyi mindenről lemondjon. A tengeri jövevény szerint vannak élethelyzetek amiben nem lehetsz szerelmes, és ez a szakma bizony köztük van. *
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:56:17
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:56:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Beluntina és Rendor//
* Hát igen a kisasszonyozás nem volt jó ötlet. Tényleg el kell majd beszélgetnie egy tapasztaltabb Sellővel is később. Talán ez után a kuncsaft után már meglesz az összes fontos kérdése.*
- Rendben van Bel.* Egyezik bele Rendor és közben elkuncogja magát a karót nyelt kifejezésen. Gyorsan le is ül a lánnyal szemben. Most még úgy viselkedik, ahogyan az belé nevelték. Ha találkozik is a pillantások nem bámulja meg. Az elhangzó bátorítás viszont nagyon jól hat rá.*
- Igen ez az alkalom az első munkám. Amolyan próba munkának is lehetne mondani. Nem mondanám, hogy túl tapasztalt lennék az ilyesmiben, de igyekezni fogok.* Ezt azért még úgy érezte, hogy ki kell mondani. Viszont mivel szabad kezet kapott, ezért kicsit bátrabbá válik. Odasétál a lányhoz és kicsit eltolja az asztalt előle. Aztán a remélhetőleg még mindig üldögélő lányt felkapja a székből, hogy aztán Bellel az ölében helyet foglalhasson. Feltéve, ha a lány nem akadályozza meg ebben.*
- Így máris jobb.* Jelenti ki és jól magához húzza. A hátát baljával tartja, mert nem szeretné kiejteni a kezéből a lányt. Talán, ha a kuncsaft belé karol, akkor majd nem kell tartania. Jobbját kiveszi a csinos lábak alól, hogy végig simítson vele a Bel arcán. Ezután igyekezne megcsókolni. Érezheti a lány, hogy nem egy gyakorlott csókirály a férfi, de talán annyira nem vészes.*
- Na ezt most nagyon akartam.* Ismeri be, miközben jobbjával végig simít azokon a szép combokon. Egyelőre ennyit tesz csak. Ágyba nem fogja cipelni a lányt, mivel azt mégis csak a vendég döntse már el, hogy mikor szeretne odamenni.*
* Hát igen a kisasszonyozás nem volt jó ötlet. Tényleg el kell majd beszélgetnie egy tapasztaltabb Sellővel is később. Talán ez után a kuncsaft után már meglesz az összes fontos kérdése.*
- Rendben van Bel.* Egyezik bele Rendor és közben elkuncogja magát a karót nyelt kifejezésen. Gyorsan le is ül a lánnyal szemben. Most még úgy viselkedik, ahogyan az belé nevelték. Ha találkozik is a pillantások nem bámulja meg. Az elhangzó bátorítás viszont nagyon jól hat rá.*
- Igen ez az alkalom az első munkám. Amolyan próba munkának is lehetne mondani. Nem mondanám, hogy túl tapasztalt lennék az ilyesmiben, de igyekezni fogok.* Ezt azért még úgy érezte, hogy ki kell mondani. Viszont mivel szabad kezet kapott, ezért kicsit bátrabbá válik. Odasétál a lányhoz és kicsit eltolja az asztalt előle. Aztán a remélhetőleg még mindig üldögélő lányt felkapja a székből, hogy aztán Bellel az ölében helyet foglalhasson. Feltéve, ha a lány nem akadályozza meg ebben.*
- Így máris jobb.* Jelenti ki és jól magához húzza. A hátát baljával tartja, mert nem szeretné kiejteni a kezéből a lányt. Talán, ha a kuncsaft belé karol, akkor majd nem kell tartania. Jobbját kiveszi a csinos lábak alól, hogy végig simítson vele a Bel arcán. Ezután igyekezne megcsókolni. Érezheti a lány, hogy nem egy gyakorlott csókirály a férfi, de talán annyira nem vészes.*
- Na ezt most nagyon akartam.* Ismeri be, miközben jobbjával végig simít azokon a szép combokon. Egyelőre ennyit tesz csak. Ágyba nem fogja cipelni a lányt, mivel azt mégis csak a vendég döntse már el, hogy mikor szeretne odamenni.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:37:22
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:37:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Cahress//
//Pult//
//Szolgálati területen lévők érintőlegesen//
*A kedve csak komorul amint végre a pulthoz ér, de örömére legyen, tudva a páros távozik a szobájukba, Amit akkor vettek ki, amikor ő a pulthoz ér. Nem törődik velük a továbbiakban, hisz immár fizető vendégek, és így a Sellő vendégszeretetét élvezik. Cassy szavaira kicsit jobb kedvre derül, pláne amikor a saját kedvencét is megleli a kirakott tálcán.*
- Nem foglalok asztalt a vendégek elől, jó nekem itt a pultnál, mint a lovaknak az istállóban.
*Szemez immár a szendviccsel, és a friss meleg teával. A lány szavai örömmel töltik el, hisz igaz hogy csak a feladatukat végezték, de jól esik a személyes dicséret is. Persze a vendégek látványos tapsa is jól esett, de Zam és a pincérlány szavai sokkal jobban esnek.*
- Valaki biztos megoldotta volna, bár nem biztos, hogy ilyen hamar. De ez a trió csak helyi iszákos kötekedő volt. Nem ellenfele még egy Sellőnek sem. De amúgy ezért vagyunk itt, hogy tudjuk miként kezeljük az ilyen részeges taplókat.
*Tölti meg a szendvicsét a jóféle szósszal, nem igazán spórol vele. Ennek meg is lesz a következménye, hisz könnyezni kezd, és az arca kicsit lilásabb színre vált. De elégedett morrantásal eszi a felpörgetett élelmet. A teát is figyelme célpontjává teszi. Hisz lehet, hogy most kicsit túlzásba esett az ínyenc hozzáállásával.*
- Iffteni íze van a fendvicsnek. *Jegyzi meg teli szájjal, és valóban élvezi, ahogy a nyelve és a torka ég, és a szendvics is végig száguld az útján.* De végre csend és nyugalom van, és most még az ablak sem tört be. Na de mindjárt jövök, vissza kicsit átöltözöm, mert kezd zavarni pár apróság.
*Ezzel a szolgálati terület felé veszi az útját, majd a szobájába siet. Útközben pár ismeretlen mellett is elhalad, na meg Darreld mellett. A férfi arca komorságot mutat, Dreyia ezen csak mosolyogni tud. A férfi néha lazíthatna, mert a végén az arcára merevedik ez a komorság. Ahogy látja, épp másokat szekíroz a kérdéseivel, így nem zavarja meg a gyerekes csínyével, amire a férfi megjelenése sarkalná. De ami késik, az nem múlik. Szobájába lépve, sietve átöltözik, szoknyára és sellősebb ruhába. Kardját ugyan magával viszi de kézben. Tőrét a szoknyája alatt a combjára rögzíti. A folyosón pár pörgést még kipróbál, de siet vissza immár kényelmesebb ruhába bújva.*
- Na meg is jöttem, remélem nem maradtam le semmiről.
//Pult//
//Szolgálati területen lévők érintőlegesen//
*A kedve csak komorul amint végre a pulthoz ér, de örömére legyen, tudva a páros távozik a szobájukba, Amit akkor vettek ki, amikor ő a pulthoz ér. Nem törődik velük a továbbiakban, hisz immár fizető vendégek, és így a Sellő vendégszeretetét élvezik. Cassy szavaira kicsit jobb kedvre derül, pláne amikor a saját kedvencét is megleli a kirakott tálcán.*
- Nem foglalok asztalt a vendégek elől, jó nekem itt a pultnál, mint a lovaknak az istállóban.
*Szemez immár a szendviccsel, és a friss meleg teával. A lány szavai örömmel töltik el, hisz igaz hogy csak a feladatukat végezték, de jól esik a személyes dicséret is. Persze a vendégek látványos tapsa is jól esett, de Zam és a pincérlány szavai sokkal jobban esnek.*
- Valaki biztos megoldotta volna, bár nem biztos, hogy ilyen hamar. De ez a trió csak helyi iszákos kötekedő volt. Nem ellenfele még egy Sellőnek sem. De amúgy ezért vagyunk itt, hogy tudjuk miként kezeljük az ilyen részeges taplókat.
*Tölti meg a szendvicsét a jóféle szósszal, nem igazán spórol vele. Ennek meg is lesz a következménye, hisz könnyezni kezd, és az arca kicsit lilásabb színre vált. De elégedett morrantásal eszi a felpörgetett élelmet. A teát is figyelme célpontjává teszi. Hisz lehet, hogy most kicsit túlzásba esett az ínyenc hozzáállásával.*
- Iffteni íze van a fendvicsnek. *Jegyzi meg teli szájjal, és valóban élvezi, ahogy a nyelve és a torka ég, és a szendvics is végig száguld az útján.* De végre csend és nyugalom van, és most még az ablak sem tört be. Na de mindjárt jövök, vissza kicsit átöltözöm, mert kezd zavarni pár apróság.
*Ezzel a szolgálati terület felé veszi az útját, majd a szobájába siet. Útközben pár ismeretlen mellett is elhalad, na meg Darreld mellett. A férfi arca komorságot mutat, Dreyia ezen csak mosolyogni tud. A férfi néha lazíthatna, mert a végén az arcára merevedik ez a komorság. Ahogy látja, épp másokat szekíroz a kérdéseivel, így nem zavarja meg a gyerekes csínyével, amire a férfi megjelenése sarkalná. De ami késik, az nem múlik. Szobájába lépve, sietve átöltözik, szoknyára és sellősebb ruhába. Kardját ugyan magával viszi de kézben. Tőrét a szoknyája alatt a combjára rögzíti. A folyosón pár pörgést még kipróbál, de siet vissza immár kényelmesebb ruhába bújva.*
- Na meg is jöttem, remélem nem maradtam le semmiről.
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:11:43
Üzenet elküldve: 2020-04-23 16:11:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vörös és fekete//
*Redin eddig nem is sejtette, milyen jó érzékkel választott partnert, hiszen a szeszélyeknél jobban talán csak a kihívásokat szereti. Na és természetesen a kacér csípőt sem hagyhatja figyelmen kívül, mely sejtelmesen lágy, valóban angolnaszerű kecsességgel libeg előtte, kitűnően alátámasztva a sellő megnevezést. Szótlanul figyelve követi az áramvonalas test hajladozásait, érzi, hogy vére lassan felveszi a lány ritmusát. Néhány percig még az őket körülölelő szimfóniaszerűen egybefonódó emberkeltette zajok is megszűnnek létezni számára. Csak a vére zümmög fülébe halk, morajló éneket. Az asztalhoz érve közel ül a lányhoz, azonban gondosan ügyel arra, ne sértse meg az illem által előírt kényelmes távolságot. Egyelőre jobb talán így. Meglepi a fekete határozott rendelése, egy pillanatra reflexszerű harag lobban benne, amiért megint helyette akar dönteni valaki. Nehezen viseli az alárendeltséget. Dühe csupán egy apró rándulás formájában ölt testet szája sarkában, de végül úgy dönt, belemegy a játékba. Szemében tükröződik a felélövellő pimasz pillantás tüze. Hamar rendezi vonásait, s más hangokat pendít meg.*
- Kegyed biztosan jártasabb a ház ajánlatainak rengetegében, így biztosan jobban járok, ha tapasztalt kezekre bízom magam.
*Vizslató szemekkel figyeli a kihozott italokat. Bár ha maga kért volna, biztosan valami maszkulinabb lehetőséget választ, mint ez a negédesnek tetsző kreálmány, de kíváncsiság tölti el belülről, hiszen már csak a választás is tükrözi partnere szofisztikált belső világát.* ~Talán arisztokraták leszármazottja lehetett? Vagy az itteni sikere érdekében sajátította el ezt a sikamlós modort?~ *A fejében kérdések úsznak elő, valójában nem tudja, várnak-e valódi válaszra. Vannak dolgok, amik csupán messziről szépek, ha túlságosan elrántja az ember előlük a jótékony homály függönyét, éppoly közönségesek, mint minden más a világban. Egy halk, de mélyről jövő sóhajjal kiszellőzteti kavargó gondolatait is. Mutatóujját végigfuttatja a valószerűtlenül aprónak, s ezáltal mókásnak ható pohár simára kerekített peremén.*
- A nevem Redissaeana, de szólítson bátran Redinnek, amennyiben úgy tartja kedve, kedves Yathlanae.
*Szórakozott könnyedséggel emeli fel poharát, s lágyan a másikéhoz érinti, kiélvezve a hideg, síkos üveget érzékeket gyönyörködtetően finom, harmonikus hangját. Tekintetében tapintatlan kutatóvággyal furakszik partnere félhomályban kitágult pupillái felé.*
*Redin eddig nem is sejtette, milyen jó érzékkel választott partnert, hiszen a szeszélyeknél jobban talán csak a kihívásokat szereti. Na és természetesen a kacér csípőt sem hagyhatja figyelmen kívül, mely sejtelmesen lágy, valóban angolnaszerű kecsességgel libeg előtte, kitűnően alátámasztva a sellő megnevezést. Szótlanul figyelve követi az áramvonalas test hajladozásait, érzi, hogy vére lassan felveszi a lány ritmusát. Néhány percig még az őket körülölelő szimfóniaszerűen egybefonódó emberkeltette zajok is megszűnnek létezni számára. Csak a vére zümmög fülébe halk, morajló éneket. Az asztalhoz érve közel ül a lányhoz, azonban gondosan ügyel arra, ne sértse meg az illem által előírt kényelmes távolságot. Egyelőre jobb talán így. Meglepi a fekete határozott rendelése, egy pillanatra reflexszerű harag lobban benne, amiért megint helyette akar dönteni valaki. Nehezen viseli az alárendeltséget. Dühe csupán egy apró rándulás formájában ölt testet szája sarkában, de végül úgy dönt, belemegy a játékba. Szemében tükröződik a felélövellő pimasz pillantás tüze. Hamar rendezi vonásait, s más hangokat pendít meg.*
- Kegyed biztosan jártasabb a ház ajánlatainak rengetegében, így biztosan jobban járok, ha tapasztalt kezekre bízom magam.
*Vizslató szemekkel figyeli a kihozott italokat. Bár ha maga kért volna, biztosan valami maszkulinabb lehetőséget választ, mint ez a negédesnek tetsző kreálmány, de kíváncsiság tölti el belülről, hiszen már csak a választás is tükrözi partnere szofisztikált belső világát.* ~Talán arisztokraták leszármazottja lehetett? Vagy az itteni sikere érdekében sajátította el ezt a sikamlós modort?~ *A fejében kérdések úsznak elő, valójában nem tudja, várnak-e valódi válaszra. Vannak dolgok, amik csupán messziről szépek, ha túlságosan elrántja az ember előlük a jótékony homály függönyét, éppoly közönségesek, mint minden más a világban. Egy halk, de mélyről jövő sóhajjal kiszellőzteti kavargó gondolatait is. Mutatóujját végigfuttatja a valószerűtlenül aprónak, s ezáltal mókásnak ható pohár simára kerekített peremén.*
- A nevem Redissaeana, de szólítson bátran Redinnek, amennyiben úgy tartja kedve, kedves Yathlanae.
*Szórakozott könnyedséggel emeli fel poharát, s lágyan a másikéhoz érinti, kiélvezve a hideg, síkos üveget érzékeket gyönyörködtetően finom, harmonikus hangját. Tekintetében tapintatlan kutatóvággyal furakszik partnere félhomályban kitágult pupillái felé.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:51:28
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:51:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Hold árnyéka//
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A fejemben határozottan jó ötletnek tűnik. *mosolyog kacéran a fél- elf. *
- Ki akarna pihenni, amikor egy ágyban van veled teljes fedetlenségbe burkolva? *Szavai között mély sóhajok hagyják el az ajkát, amit ha tehet újfent May sajátjai tapaszt hevesen, birtoklóan, miközben a nyelve a második legfinomabb felfedező utat járhatja be. A lejjebbi területek volnának az elsődleges kedvencei, amit most kínzó lassúsággal ostromol kíváncsi mit szól, ehhez a szépség. Aztán pont a tetteinek az ellenkezőjét hallja a sellő szájából, így azt a kezét amivel nem támaszkodik, ha teheti a másik fenekére helyezi és finoman megcsapja azt, ha sikerül úgy fordítania magukat, de figyelve arra, hogy egy centivel se kerülhessen messzebb a vágytól felhevült bőrük. *
- Pajkos kislány. *mosolyog kacéran, és ha nem zavarta a másikat egy újabbat csap az említett területre, aztán simogatva, kissé markolászva enyhíti az esetleges csípő érzést ujjai munkájával. Aztán előre lendíti hirtelen gyorsasággal a csípőjét és egy hatalmas nyögés szakad ki a torka mentén. *
- Megismételjem? *Kínozza tovább a lassú csípő ringással az alatta fekvőt, de mégis pajkosan mosolyog, aztán ha teheti kicsit kijjebb húzódik, hogy tovább fokozza a vágyakozást. Szeret játszadozni minden téren, de nem bírja ki, hogy a következő gondolatait ne tegye szavakká*
- Gyönyörű vagy
*sóhajtja a vágytól rekedtesen*
//Az egyik szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- A fejemben határozottan jó ötletnek tűnik. *mosolyog kacéran a fél- elf. *
- Ki akarna pihenni, amikor egy ágyban van veled teljes fedetlenségbe burkolva? *Szavai között mély sóhajok hagyják el az ajkát, amit ha tehet újfent May sajátjai tapaszt hevesen, birtoklóan, miközben a nyelve a második legfinomabb felfedező utat járhatja be. A lejjebbi területek volnának az elsődleges kedvencei, amit most kínzó lassúsággal ostromol kíváncsi mit szól, ehhez a szépség. Aztán pont a tetteinek az ellenkezőjét hallja a sellő szájából, így azt a kezét amivel nem támaszkodik, ha teheti a másik fenekére helyezi és finoman megcsapja azt, ha sikerül úgy fordítania magukat, de figyelve arra, hogy egy centivel se kerülhessen messzebb a vágytól felhevült bőrük. *
- Pajkos kislány. *mosolyog kacéran, és ha nem zavarta a másikat egy újabbat csap az említett területre, aztán simogatva, kissé markolászva enyhíti az esetleges csípő érzést ujjai munkájával. Aztán előre lendíti hirtelen gyorsasággal a csípőjét és egy hatalmas nyögés szakad ki a torka mentén. *
- Megismételjem? *Kínozza tovább a lassú csípő ringással az alatta fekvőt, de mégis pajkosan mosolyog, aztán ha teheti kicsit kijjebb húzódik, hogy tovább fokozza a vágyakozást. Szeret játszadozni minden téren, de nem bírja ki, hogy a következő gondolatait ne tegye szavakká*
- Gyönyörű vagy
*sóhajtja a vágytól rekedtesen*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:46:53
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:46:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Megérkezés a Sellőbe //
*A pult mögött álló nőt megnézi. Barna haj, zöld szem. ~Kiborító, hogy hasonló a külseje az enyémhez.~ Lázad egy sort, majd inkább jobbik modorát veszi elő, mert mégiscsak mások. A pult mögött egy fél-elf áll. Nagy levegőt vesz. Az üdvözlésre biccent, a kérdésre meg hát a nő nem tudja teljesíteni. ~Ha lenne köztetek egy gyógyító, talán tehetnél értem valamit.~ Bár ennek csekély valószínűsége van, így inkább rátér a lényegre.*
- A társamnak dolga van itt a Kikötőben, ő hagyta, meg hogy itt várjam meg, míg végez. *kezd bele, közben átkokat szór Rhule fejére.*
- Csak egyetlen egy éjszakára szeretnék egy Szobat kivenni. Igen már adom is a 17 aranyat. Tessék.
*ezzel a pontos aranyakat leszámolja a nőnek a pultra, ha kéri akkor a kezébe is akár. A fejébe azonban ismét belehasít a fájdalom hátul ahol beverte. Arcán tán picit látni lehet eme disszonáns érzeteket. Meg is támaszkodik a pulton. ~Talán jobb lenne, ha mégis megnézné valaki.~ Kérdés már csak az akad itt-e valaki, aki ért a gyógyításhoz is.*
- Illetve nem tudom jár-e külön költséggel, de a lovamat az istállóban elhelyeztem. Enni és inni is adtam neki. *Ezt mindenképpen jelezni akarta. Egyelőre nem teszi szóvá, bár ha a nő nem vak úgy is le fog esni neki, hogy éppen kínlódik valami miatt.*
*A pult mögött álló nőt megnézi. Barna haj, zöld szem. ~Kiborító, hogy hasonló a külseje az enyémhez.~ Lázad egy sort, majd inkább jobbik modorát veszi elő, mert mégiscsak mások. A pult mögött egy fél-elf áll. Nagy levegőt vesz. Az üdvözlésre biccent, a kérdésre meg hát a nő nem tudja teljesíteni. ~Ha lenne köztetek egy gyógyító, talán tehetnél értem valamit.~ Bár ennek csekély valószínűsége van, így inkább rátér a lényegre.*
- A társamnak dolga van itt a Kikötőben, ő hagyta, meg hogy itt várjam meg, míg végez. *kezd bele, közben átkokat szór Rhule fejére.*
- Csak egyetlen egy éjszakára szeretnék egy Szobat kivenni. Igen már adom is a 17 aranyat. Tessék.
*ezzel a pontos aranyakat leszámolja a nőnek a pultra, ha kéri akkor a kezébe is akár. A fejébe azonban ismét belehasít a fájdalom hátul ahol beverte. Arcán tán picit látni lehet eme disszonáns érzeteket. Meg is támaszkodik a pulton. ~Talán jobb lenne, ha mégis megnézné valaki.~ Kérdés már csak az akad itt-e valaki, aki ért a gyógyításhoz is.*- Illetve nem tudom jár-e külön költséggel, de a lovamat az istállóban elhelyeztem. Enni és inni is adtam neki. *Ezt mindenképpen jelezni akarta. Egyelőre nem teszi szóvá, bár ha a nő nem vak úgy is le fog esni neki, hogy éppen kínlódik valami miatt.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:38:06
Üzenet elküldve: 2020-04-23 15:38:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Hamarosan Burzhgor is megérkezik. Szemmel láthatóan nincs túl jó kedve.*
- Jó reggelt neked is.* Mondja mosolygósan.*
- De morcos ma valaki.* Megjegyzését csipkelődésnek szánja.*
- Se reggeli, se ital? Egyből indulni akarsz?* A férfi kérését természetesen tiszteletben tartja, bár ő még szívesen maradna legalább a reggeli erejéig. Viszont nem akarja tovább bosszantani Burzhgort és az amúgy is morgós kedvét nem akarja még morgósabbá tenni, ezért hát feláll.*
- Jól van, induljunk.
*S ezzel el is indul az ajtó felé. A pultnál kiteszi a zsebéből a kulcsot, akár áll a túl oldalon valaki, akár nem. Eztán az ajtónál őrködőknek szól:*
- Jó reggelt. Szeretnénk indulni. Elkérhetnénk a fegyvereinket?* Mint eddig is, ez alkalommal is mosolygós, s ha minden igaz, kérésével megelőzi Burzhgort.*
*Hamarosan Burzhgor is megérkezik. Szemmel láthatóan nincs túl jó kedve.*
- Jó reggelt neked is.* Mondja mosolygósan.*
- De morcos ma valaki.* Megjegyzését csipkelődésnek szánja.*
- Se reggeli, se ital? Egyből indulni akarsz?* A férfi kérését természetesen tiszteletben tartja, bár ő még szívesen maradna legalább a reggeli erejéig. Viszont nem akarja tovább bosszantani Burzhgort és az amúgy is morgós kedvét nem akarja még morgósabbá tenni, ezért hát feláll.*
- Jól van, induljunk.
*S ezzel el is indul az ajtó felé. A pultnál kiteszi a zsebéből a kulcsot, akár áll a túl oldalon valaki, akár nem. Eztán az ajtónál őrködőknek szól:*
- Jó reggelt. Szeretnénk indulni. Elkérhetnénk a fegyvereinket?* Mint eddig is, ez alkalommal is mosolygós, s ha minden igaz, kérésével megelőzi Burzhgort.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:29:57
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:29:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrségben//
//Érintőlegesen a jó öreg Vulsryn//
*Igazán jól elszórakozik a falat támasztva, olykor szigorúan nézve az új betérőkre, hogy fegyvereik lerakására buzdítsa őket. Már amennyire szórakozásnak lehet nevezni az ácsorgást, jórészt semmittevést, amit néha egy-egy kör lesétálásával fűszerez meg, megfelelően szemmel tartva mindenkit. Talán sokan majd belehalnának az unalomba, főleg, hogy a mélységi még csak nem is csatlakozik társaihoz, hogy szóba elegyedjen velük, ahogy néha szokott. De Rey nem találja helyzetét és munkáját sivárnak, vagy unalmasnak, kifejezetten élvezi a csendes szemlélődést, és azt, hogy nem kell senkivel interakcióba lépnie. Az utóbbi időben rendesen kimozdították a komfortzónájából, többet beszélgetett társaságokban, mint eddig lecsengett éveiben összesen. S bár talán valamit fejlődött is szociális téren, sosem lesz a a társaság kedvence típus.
Fürkésző tekintete megakad egy friss vendégen, aki éppen most sétál be a Sellőház nyüzsgő pompájába. Valamiért szokatlannak, zavarónak találja a gnóm felbukkanását. Talán azért, mert nem sűrűn lát ilyen őszhajú öregeket itt, ez a korosztály már inkább elkerüli a bordélyokat. De Reynek nem szokása ok nélkül megbámulni idegeneket, még akkor sem, ha furcsállja jelenlétüket.*
~Valami nincs rendben ezzel az öreggel.~
*Próbálja helyére tenni gondolatait, de nem jön rá, miért vált ki belőle olyan idegen érzést a gnóm. Így kelleténél tovább időzik rajta hideg, ezüst tekintetével, könnyen észreveheti a vendég, hogy bámulják.*
//Érintőlegesen a jó öreg Vulsryn//
*Igazán jól elszórakozik a falat támasztva, olykor szigorúan nézve az új betérőkre, hogy fegyvereik lerakására buzdítsa őket. Már amennyire szórakozásnak lehet nevezni az ácsorgást, jórészt semmittevést, amit néha egy-egy kör lesétálásával fűszerez meg, megfelelően szemmel tartva mindenkit. Talán sokan majd belehalnának az unalomba, főleg, hogy a mélységi még csak nem is csatlakozik társaihoz, hogy szóba elegyedjen velük, ahogy néha szokott. De Rey nem találja helyzetét és munkáját sivárnak, vagy unalmasnak, kifejezetten élvezi a csendes szemlélődést, és azt, hogy nem kell senkivel interakcióba lépnie. Az utóbbi időben rendesen kimozdították a komfortzónájából, többet beszélgetett társaságokban, mint eddig lecsengett éveiben összesen. S bár talán valamit fejlődött is szociális téren, sosem lesz a a társaság kedvence típus.
Fürkésző tekintete megakad egy friss vendégen, aki éppen most sétál be a Sellőház nyüzsgő pompájába. Valamiért szokatlannak, zavarónak találja a gnóm felbukkanását. Talán azért, mert nem sűrűn lát ilyen őszhajú öregeket itt, ez a korosztály már inkább elkerüli a bordélyokat. De Reynek nem szokása ok nélkül megbámulni idegeneket, még akkor sem, ha furcsállja jelenlétüket.*
~Valami nincs rendben ezzel az öreggel.~
*Próbálja helyére tenni gondolatait, de nem jön rá, miért vált ki belőle olyan idegen érzést a gnóm. Így kelleténél tovább időzik rajta hideg, ezüst tekintetével, könnyen észreveheti a vendég, hogy bámulják.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:12:18
Üzenet elküldve: 2020-04-23 14:12:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Vörös és Fekete//
*Ha a démonnak valóban az a célja, hogy előcsalja Yath kontrollálatlan énjét, nagy fába vágta a fejszéjét. A pillanatnyi ijedségen és meglepettségen kívül az elfnek nem szokása kibillenni az egyensúlyból, és nem azért, mert mindent elnyomna magában, csupán csak ilyen természet. Sosem kellett sietnie, nyugodt körülmények közt nőtt fel, és olyan dolgokat tanult, amihez nélkülözhetetlen a türelem és önuralom. Például ilyen a zene, amibe hosszú, végtelen órákat kell beleölni sokszor egy olyan eredményért, ami alig hallható.*
-Ez esetben nehéz feladat elé áll, nem én vagyok itt a legvadabb Sellő.
*Mosolyodik el bájosan, miközben kíváncsian fürkészi a másik arcát. Érdekes, ahogy a vörös démon pillanatok alatt egy ártatlan angyalkává szelídül. Yath ismeri ezt a játékot, ő is kitanulta, hogyan kell mindig a megfelelő érzelmeket kiültetni arcára, s eredményesen alkalmazta is jó pár vendégnél. Sokan szeretik a szolid, félénk lányok szemében felcsillanó tüzet és az ártatlan szerepjátékokba bújtatott heves éjszakákat.*
- Természetesen megfelel.
*Tetszik neki a nő édes dorombolása, ahogy igyekszik az elf közelébe férkőzni. Yath pedig, mint egy szerető gazdi, megsimítja a csuklója köré fonódó kart, kézfejtől egészen könyékig, mielőtt elindul a kiszemelt asztal felé. Igyekszik a démon elé kerülni, hogy csípője lágy lengetésével gyönyörködtethesse. Kecsesen surran be lehetőleg a falhoz legközelebbi helyre, mert szereti az ilyen kis zugokat, majd magához is int egy közeli pincért. A másik megkérdezése nélkül rendel kettőt a Zammiria mosolya névre hallgató varázslatos, édes, gyümölcsös italból, s diszkréten a pincér kezébe csúsztat 28 aranyat. Kísérőnek kér mellé két kupicát az Ezüstszakáll lehelete nevű tüzes rumból is, további 26 aranyért. *
- Bátorkodtam a Kisasszony megkérdezése nélkül rendelni, így izgalmasabb.
*Szemében huncut, pimasz tűz villan, amihez hasonlót még nem láthatott rajta asztaltársa, hiszen eddig játszotta az udvarias, elragadó modorú Sellőt. Hamar ki is hozza egy szőke, aranyos arcú felszolgáló a kért italokat, s kitüntetett óvatossággal helyezi eléjük először a csokis, málnás, virágszirmos költeményt, majd a kisebb poharakba töltött erős illatú töményet.*
- A Zammiria mosolya személyes kedvencem, úgy néz ki, mintha valami tündérmese jelenne meg előttem. Alkohol viszont nincs benne, így fehér rumot kértem mellé, remélem, nincs ellene kifogása.
*Először a szeszt veszi kezébe, hiszen azzal szokás tósztot mondani s koccintani az ismerkedés elején.*
- Én a Yathlanae névre hallgatok, de szólíthat nyugodtan Yathnak, Lanának, vagy akármilyen száméra kedves, szimpatikus becenevet kitalálhat.
*Hajol egy leheletnyivel közelebb, elmélyülve a hideg, acélkék szemekben.*
- És Önt hogyan szólíthatom, Kedves?
*Ha a démonnak valóban az a célja, hogy előcsalja Yath kontrollálatlan énjét, nagy fába vágta a fejszéjét. A pillanatnyi ijedségen és meglepettségen kívül az elfnek nem szokása kibillenni az egyensúlyból, és nem azért, mert mindent elnyomna magában, csupán csak ilyen természet. Sosem kellett sietnie, nyugodt körülmények közt nőtt fel, és olyan dolgokat tanult, amihez nélkülözhetetlen a türelem és önuralom. Például ilyen a zene, amibe hosszú, végtelen órákat kell beleölni sokszor egy olyan eredményért, ami alig hallható.*
-Ez esetben nehéz feladat elé áll, nem én vagyok itt a legvadabb Sellő.
*Mosolyodik el bájosan, miközben kíváncsian fürkészi a másik arcát. Érdekes, ahogy a vörös démon pillanatok alatt egy ártatlan angyalkává szelídül. Yath ismeri ezt a játékot, ő is kitanulta, hogyan kell mindig a megfelelő érzelmeket kiültetni arcára, s eredményesen alkalmazta is jó pár vendégnél. Sokan szeretik a szolid, félénk lányok szemében felcsillanó tüzet és az ártatlan szerepjátékokba bújtatott heves éjszakákat.*
- Természetesen megfelel.
*Tetszik neki a nő édes dorombolása, ahogy igyekszik az elf közelébe férkőzni. Yath pedig, mint egy szerető gazdi, megsimítja a csuklója köré fonódó kart, kézfejtől egészen könyékig, mielőtt elindul a kiszemelt asztal felé. Igyekszik a démon elé kerülni, hogy csípője lágy lengetésével gyönyörködtethesse. Kecsesen surran be lehetőleg a falhoz legközelebbi helyre, mert szereti az ilyen kis zugokat, majd magához is int egy közeli pincért. A másik megkérdezése nélkül rendel kettőt a Zammiria mosolya névre hallgató varázslatos, édes, gyümölcsös italból, s diszkréten a pincér kezébe csúsztat 28 aranyat.
Kísérőnek kér mellé két kupicát az Ezüstszakáll lehelete nevű tüzes rumból is, további 26 aranyért. *- Bátorkodtam a Kisasszony megkérdezése nélkül rendelni, így izgalmasabb.
*Szemében huncut, pimasz tűz villan, amihez hasonlót még nem láthatott rajta asztaltársa, hiszen eddig játszotta az udvarias, elragadó modorú Sellőt. Hamar ki is hozza egy szőke, aranyos arcú felszolgáló a kért italokat, s kitüntetett óvatossággal helyezi eléjük először a csokis, málnás, virágszirmos költeményt, majd a kisebb poharakba töltött erős illatú töményet.*
- A Zammiria mosolya személyes kedvencem, úgy néz ki, mintha valami tündérmese jelenne meg előttem. Alkohol viszont nincs benne, így fehér rumot kértem mellé, remélem, nincs ellene kifogása.
*Először a szeszt veszi kezébe, hiszen azzal szokás tósztot mondani s koccintani az ismerkedés elején.*
- Én a Yathlanae névre hallgatok, de szólíthat nyugodtan Yathnak, Lanának, vagy akármilyen száméra kedves, szimpatikus becenevet kitalálhat.
*Hajol egy leheletnyivel közelebb, elmélyülve a hideg, acélkék szemekben.*
- És Önt hogyan szólíthatom, Kedves?
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 13:57:16
Üzenet elküldve: 2020-04-23 13:57:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Bel-t érintve//
//Wylindhor és Burzhgor kiszolgálás//
// Megérkezés a Sellőbe //
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bel bocsánatkérésére csak legyint, nem inge felvenni más lelkiállapotát, miután pedig visszatér a pulthoz, odalép egy ork hozzá, majd azt követően egy sötételf nő. Mindkettejüknek átnyújtja a szobakulcsot, miután leszámolták az aranyakat. Furcsa párosnak véli őket, mert látta az odabent zajló eseményeket. Ám nincs ideje sokáig gondolataiba merülni, mert nyílik az ajtó és egy vendég lép be a fogadótérbe.
A barna hajú nő, mindjárt le is teszi a fegyverét a tárolóba, így ezzel baj nem lesz, ő maga pedig közelebb lép a pult azon részéhez, ahova a vendég tart. Úgy tűnik neki, mintha a lendület megcsorbult volna, a hely felmérése után, ebből arra következtet, első alkalommal tért be hozzájuk. Lágy mosolyt húz az arcára, hogy bizalomgerjesztőbbnek hasson a kinézete, közben pedig a pultot törölgeti egy ronggyal, nehogy azt higgye a vendég, hogy fixírozza. Mikor köszön, csak akkor tekint fel ismét rá.*
-Szép napot! Üdvözlöm a Sellőben, mivel tehetnénk szebbé a napját? *Kérdez rá, mert a köszönésből egyértelmű, hogy eddig a nő nem igazán elégedett ezzel a számára igencsak hétköznapi nappal. E közben ismételten nyílik az ajtó és valami fura szerzet toppan be azon keresztül. A szemöldökei felszöknek, amint meglátja az ősz, idős gnómot. ~Ilyet is ritkán látni, de, hogy is szokták mondani? Vén kecske is megnyalja a… a…. a kurva anyját! ~ Gondolkozik, de sehogy se akar eszébe jutni a közmondás vége. Persze megvárja, míg a pulthoz elér, csak aztán köszön.*
-Üdvözlöm önt is a Sellőben! *Nem is kell ajánlgatnia, az öreg egyből tudja mit is akar, le is számolja érte az aranyakat, amiket el is süllyeszt a kasszába azon nyomban.*
-Azonnal intézkedem. *Lép oda a mellette ácsorgó Alfonzhoz, hogy rendelje meg az ételt a konyhán, mert ő nem szívesen hagyná itt a vendégeket. Az pedig csak biccent és már indul is, hogy ezt a szívességet megtegye a nőnek.*
-Foglaljon csak helyet, kiviszem önnek. *Jegyzi meg az öregúrnak, amint visszaér.*
A hozzászólás írója (Wellyradona Augusztynna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 13:57:38
//Wylindhor és Burzhgor kiszolgálás//
// Megérkezés a Sellőbe //
//Foltok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bel bocsánatkérésére csak legyint, nem inge felvenni más lelkiállapotát, miután pedig visszatér a pulthoz, odalép egy ork hozzá, majd azt követően egy sötételf nő. Mindkettejüknek átnyújtja a szobakulcsot, miután leszámolták az aranyakat. Furcsa párosnak véli őket, mert látta az odabent zajló eseményeket. Ám nincs ideje sokáig gondolataiba merülni, mert nyílik az ajtó és egy vendég lép be a fogadótérbe.
A barna hajú nő, mindjárt le is teszi a fegyverét a tárolóba, így ezzel baj nem lesz, ő maga pedig közelebb lép a pult azon részéhez, ahova a vendég tart. Úgy tűnik neki, mintha a lendület megcsorbult volna, a hely felmérése után, ebből arra következtet, első alkalommal tért be hozzájuk. Lágy mosolyt húz az arcára, hogy bizalomgerjesztőbbnek hasson a kinézete, közben pedig a pultot törölgeti egy ronggyal, nehogy azt higgye a vendég, hogy fixírozza. Mikor köszön, csak akkor tekint fel ismét rá.*
-Szép napot! Üdvözlöm a Sellőben, mivel tehetnénk szebbé a napját? *Kérdez rá, mert a köszönésből egyértelmű, hogy eddig a nő nem igazán elégedett ezzel a számára igencsak hétköznapi nappal. E közben ismételten nyílik az ajtó és valami fura szerzet toppan be azon keresztül. A szemöldökei felszöknek, amint meglátja az ősz, idős gnómot. ~Ilyet is ritkán látni, de, hogy is szokták mondani? Vén kecske is megnyalja a… a…. a kurva anyját! ~ Gondolkozik, de sehogy se akar eszébe jutni a közmondás vége. Persze megvárja, míg a pulthoz elér, csak aztán köszön.*
-Üdvözlöm önt is a Sellőben! *Nem is kell ajánlgatnia, az öreg egyből tudja mit is akar, le is számolja érte az aranyakat, amiket el is süllyeszt a kasszába azon nyomban.*
-Azonnal intézkedem. *Lép oda a mellette ácsorgó Alfonzhoz, hogy rendelje meg az ételt a konyhán, mert ő nem szívesen hagyná itt a vendégeket. Az pedig csak biccent és már indul is, hogy ezt a szívességet megtegye a nőnek.*
-Foglaljon csak helyet, kiviszem önnek. *Jegyzi meg az öregúrnak, amint visszaér.*
A hozzászólás írója (Wellyradona Augusztynna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.23 13:57:38
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 13:38:44
Üzenet elküldve: 2020-04-23 13:38:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Foltok//
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mocskot felváltja a tisztaság, a nyers vadságot, az állatias környezetet a derengő félhomály. Lágy zene szól, finom illatok és kacér lányok sürgölődnek körülötte, mintha valami nem e világi helyen lenne. Az öreg szúrós tekintete is enyhül, a lágyabb vonások sejtetik, kissé mintha fiatalabbnak érezné magát. Köpenyét vállára veti, az ajtót becsukja, kattan a kilincs, amint helyére kerül, súlyosan merül bele az illesztésbe. ~ Talán több is, mint egy fogadó. ~ Somolyog őszülő bajsza alatt, zöld íriszeivel keresi a pultot, jól esne neki egy ital, egy meleg tálétel, meg egy fürdő - talán szobával mellé. Vulsryn legtöbbször vegyes reakciókat zsebel be, bárhova teszi be a lábát. A figyelmetlen idióták vannak mindig többségben, ők azt hiszik, öt láb alatt már nincsenek értelmes lények - ezeket a balfaszokat a legkönnyebb megmérgezni. Ott van a kisebbik, de jelentősebb csoport, ők pont azok, akik különleges figyelemmel tüntetik ki. Azokat már szinte említeni is felesleges, akik ugyanúgy kezelik, mint a sajátjaikat - ritkák, mint az igaz beszéd. Kevés ilyennel volt dolga, tapasztalatai szerint azonban ők a legértékesebbek, ha tehette, mindig bandériumába fogadta őket, munkát adott neki - persze ahhoz gyomor is kell. A székek magasak, de felküzdi magát egyre, gallyakra mlékeztető, ráncos ujjait az asztalra rakja, jobbjának hosszú körmeivel koppint is párat, csak ezután köszön, nyájas, tenyérbemászó mosollyal. Az egyetlen, amit lehetetlen megjátszani, az a karcos, fojtott hang.*
- Teysus áldja! A Kapitány kedvencet kérném, 19 aranyért, azon melegében.
//Pultnál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A mocskot felváltja a tisztaság, a nyers vadságot, az állatias környezetet a derengő félhomály. Lágy zene szól, finom illatok és kacér lányok sürgölődnek körülötte, mintha valami nem e világi helyen lenne. Az öreg szúrós tekintete is enyhül, a lágyabb vonások sejtetik, kissé mintha fiatalabbnak érezné magát. Köpenyét vállára veti, az ajtót becsukja, kattan a kilincs, amint helyére kerül, súlyosan merül bele az illesztésbe. ~ Talán több is, mint egy fogadó. ~ Somolyog őszülő bajsza alatt, zöld íriszeivel keresi a pultot, jól esne neki egy ital, egy meleg tálétel, meg egy fürdő - talán szobával mellé. Vulsryn legtöbbször vegyes reakciókat zsebel be, bárhova teszi be a lábát. A figyelmetlen idióták vannak mindig többségben, ők azt hiszik, öt láb alatt már nincsenek értelmes lények - ezeket a balfaszokat a legkönnyebb megmérgezni. Ott van a kisebbik, de jelentősebb csoport, ők pont azok, akik különleges figyelemmel tüntetik ki. Azokat már szinte említeni is felesleges, akik ugyanúgy kezelik, mint a sajátjaikat - ritkák, mint az igaz beszéd. Kevés ilyennel volt dolga, tapasztalatai szerint azonban ők a legértékesebbek, ha tehette, mindig bandériumába fogadta őket, munkát adott neki - persze ahhoz gyomor is kell. A székek magasak, de felküzdi magát egyre, gallyakra mlékeztető, ráncos ujjait az asztalra rakja, jobbjának hosszú körmeivel koppint is párat, csak ezután köszön, nyájas, tenyérbemászó mosollyal. Az egyetlen, amit lehetetlen megjátszani, az a karcos, fojtott hang.*
- Teysus áldja! A Kapitány kedvencet kérném, 19 aranyért, azon melegében.
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-04-23 11:02:01
Üzenet elküldve: 2020-04-23 11:02:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Megérkezés a Sellőbe //
*Csokoládé olyan lassú lépésben halad. Nem akarja elsietni a Sellőbe való megérkezést. Hajlik arra, hogy biztos akad itt valami másik fogadó. ~Ami nem olyan puccos, mint ez.~ jut erre gondolatban. Ugyanis a Sellő épületén, a falán, a kertjén látszik, hogy ez bizony nem lesz olcsó mulatság. Felsóhajt, és ha nem ismerné Rhule-t azt gondolná, összejátszik az itt dolgozókkal, és így szerez a bevételből hasznot magának. Csak hogy ezt kizárja. Az elmúlt kicsivel több, mint egy év elég volt, hogy valamelyest megismerje a fiút.
Nagy levegőt vesz, és elégedetten látja, hogy a Sellő rendelkezik istállóval. Nem is száll le lováról, csak tovább kanyarodik a fehér kavicsos ösvényen. Ott leszáll Csokoládéról, és lenyergeli, bevezeti kantárszáron egy bokszba. Friss vizet és szénát tesz elé. Kardja a nyeregtáskában marad továbbra is. Azt amúgy is ritkábban hordja magánál. Ahogy a köpenye és a kabátja is.*
- Ha odabent kellemetlen a környezet, úgy itt várok veled majd. *mondja a pacinak, megsimogatva az orrát.* Jó fiú legyél! *mondja, még a lónak aztán elindul a Sellő főbejárata felé. *
*A Sellőbe egy átlagos magas láthatóan fiatal lány lép. Haja sötétbarna hosszú hullámosan omlik hátára jelenleg kiengedve. Szemei zöldes, bár néha kéknek is tűnhetnek a fényviszonyok függvényében. Öltözete átlagos fekete bőrnadrág, csizma, bőrfűző. Színben eltérő csak a vajszínű blúza. Észreveszi a fegyvereknek fenntartott helyet, így a tőrjétől megválik, és azt ott hagyja. Nem félti magát fegyver nélkül sem, szóval, ha kell majd úgy küzd. Bár ezt reményei szerint nem itt fogja tenni. Azonban ahogy bent megáll a szagok, a sejtelmes fény, a csörgő hangok és a pucér nőktől nagyjából legszívesebben hátraarcot vágna. Meg kéne keresnie Rhule-t és megpróbálni fejbe verni.
~Ezek Szajhák, nem lenge öltözetű lányok!~ Csattan fel a gondolatai között. Nem is érti miért hitt az útitársának, hogy gondolhatta, hogy normális helyre navigálja el. ~Biztos itt volt a törzshelyed.~ Nagyot sóhajt és meglepődésén igyekszik túl lenni és beljebb lép. Éhesnek nem éhes, de egy szobát talán kivehetne. Felmenne, és magára zárná, és ha valaki be akarna jönni azt megverné. Rhule-t a leginkább.*
- Szebb napot! *köszön, majd gyorsan átgondolja, és rájön, csak egy szoba kell valóban. Talán jobb lesz, ha bajba kerülés helyett, a fejét ért sérülést megpróbálja kipihenni.*
*Csokoládé olyan lassú lépésben halad. Nem akarja elsietni a Sellőbe való megérkezést. Hajlik arra, hogy biztos akad itt valami másik fogadó. ~Ami nem olyan puccos, mint ez.~ jut erre gondolatban. Ugyanis a Sellő épületén, a falán, a kertjén látszik, hogy ez bizony nem lesz olcsó mulatság. Felsóhajt, és ha nem ismerné Rhule-t azt gondolná, összejátszik az itt dolgozókkal, és így szerez a bevételből hasznot magának. Csak hogy ezt kizárja. Az elmúlt kicsivel több, mint egy év elég volt, hogy valamelyest megismerje a fiút.
Nagy levegőt vesz, és elégedetten látja, hogy a Sellő rendelkezik istállóval. Nem is száll le lováról, csak tovább kanyarodik a fehér kavicsos ösvényen. Ott leszáll Csokoládéról, és lenyergeli, bevezeti kantárszáron egy bokszba. Friss vizet és szénát tesz elé. Kardja a nyeregtáskában marad továbbra is. Azt amúgy is ritkábban hordja magánál. Ahogy a köpenye és a kabátja is.*
- Ha odabent kellemetlen a környezet, úgy itt várok veled majd. *mondja a pacinak, megsimogatva az orrát.* Jó fiú legyél! *mondja, még a lónak aztán elindul a Sellő főbejárata felé. *
*A Sellőbe egy átlagos magas láthatóan fiatal lány lép. Haja sötétbarna hosszú hullámosan omlik hátára jelenleg kiengedve. Szemei zöldes, bár néha kéknek is tűnhetnek a fényviszonyok függvényében. Öltözete átlagos fekete bőrnadrág, csizma, bőrfűző. Színben eltérő csak a vajszínű blúza. Észreveszi a fegyvereknek fenntartott helyet, így a tőrjétől megválik, és azt ott hagyja. Nem félti magát fegyver nélkül sem, szóval, ha kell majd úgy küzd. Bár ezt reményei szerint nem itt fogja tenni. Azonban ahogy bent megáll a szagok, a sejtelmes fény, a csörgő hangok és a pucér nőktől nagyjából legszívesebben hátraarcot vágna. Meg kéne keresnie Rhule-t és megpróbálni fejbe verni.
~Ezek Szajhák, nem lenge öltözetű lányok!~ Csattan fel a gondolatai között. Nem is érti miért hitt az útitársának, hogy gondolhatta, hogy normális helyre navigálja el. ~Biztos itt volt a törzshelyed.~ Nagyot sóhajt és meglepődésén igyekszik túl lenni és beljebb lép. Éhesnek nem éhes, de egy szobát talán kivehetne. Felmenne, és magára zárná, és ha valaki be akarna jönni azt megverné. Rhule-t a leginkább.*
- Szebb napot! *köszön, majd gyorsan átgondolja, és rájön, csak egy szoba kell valóban. Talán jobb lesz, ha bajba kerülés helyett, a fejét ért sérülést megpróbálja kipihenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242