Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-08 21:07:08
Üzenet elküldve: 2021-01-08 21:07:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Igazán megdobogtatja a szívét, amilyen lágyan a férfi ránéz. Gyönyörűnek érzi magát a némán dicsérő szempártól. A másik nemsokára pimaszon rá is kacsint, amit már nem bír ki nevetés nélkül a szőke. *
- Te telhetetlen perverz! Alig fejeztük be. *Rázza a fejét mosolyogva, miközben finoman törölgeti az általa nemrég kényeztett testet. Nem is sejti mind gondolkodik ezekben a pillanatokban a tolvaj. Pedig, ha tudná valószínűleg reménykedni kezdene és ábrándozni arról, hogy egynap elveszi a másik. Tényleg szinte, csak most ismerték meg egymást, mégis a nő azért gyakran gondol arra, hogy lassan kifut az időből, hiszen, ha betölti a harmincat, senki nem fogja arájának választani. Ami nagyon nem akarja, hogy megtörténjen. Vágyik arra, hogy gyermekei legyenek, saját otthona a férjével. Erről valószínűleg egyszer fog, majd beszélni a másikkal. Azonban ez a téma még várhat. Mindenestre valószínűleg tényleg kiváló feleség lenne. Hiszen a nőben rengeteg szeretet lakozik, gondoskodó és még buja is, noha ezt alig kezdte, csak felfedezni magában. A mosdatást pont, hogy befejezi, amikor elárulja ő bizony kidobta a lehányt ruhákat. Nemsokára pedig szörnyű bűntudata támad, hallva és látva a másik reakcióját. Mindenestre az azért meglepi, hogy eddig észre sem vették a másféle textíliákat. *
- Amikor összeszedtelek a sikártorban, a házunk előtt hánytad ki jóformán a gyomrod egész tartalmát. A kabátod megvan még, de az ing és a nadrág kimondhatatlanok voltak. Ha halványítani is lehetett volna a folton, szaga maradt volna és az anyagon is megkeményedett. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül nagy higiénia kockázat. Ne haragudj, muszáj volt kidobnom. A kabát egyébként nálam van, szerintem most, hogy kimosták a többi ruhával, semmi baja nem lesz. *Erai hangja tényszerűen taglalja a szavakat, de ha a másik elég szemfüles kihallhatja azt, hogy mennyire is letörtté vált egyik pillanatról a másikra a arany hajú teremtés. Rá se mer nézni a másikra. Sőt még a földön heverő köntösét is magára veszi, majd a még mindig megterített asztalhoz lép. Most igazán kibontaná azt a bizonyos pezsgőt szégyenében, ám mégsem teszi. Először is kora reggel van, Nazron pedig épphogy, csak megküzdött a szenvedélyével. Nem kockáztat. Egyszerűen egy kevés köretet csippent a két ujja közé és azt kezdi el szótlanul dézsmálni, reménykedve abban ez az érzés a mellkasában hamar elmúlik. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Igazán megdobogtatja a szívét, amilyen lágyan a férfi ránéz. Gyönyörűnek érzi magát a némán dicsérő szempártól. A másik nemsokára pimaszon rá is kacsint, amit már nem bír ki nevetés nélkül a szőke. *
- Te telhetetlen perverz! Alig fejeztük be. *Rázza a fejét mosolyogva, miközben finoman törölgeti az általa nemrég kényeztett testet. Nem is sejti mind gondolkodik ezekben a pillanatokban a tolvaj. Pedig, ha tudná valószínűleg reménykedni kezdene és ábrándozni arról, hogy egynap elveszi a másik. Tényleg szinte, csak most ismerték meg egymást, mégis a nő azért gyakran gondol arra, hogy lassan kifut az időből, hiszen, ha betölti a harmincat, senki nem fogja arájának választani. Ami nagyon nem akarja, hogy megtörténjen. Vágyik arra, hogy gyermekei legyenek, saját otthona a férjével. Erről valószínűleg egyszer fog, majd beszélni a másikkal. Azonban ez a téma még várhat. Mindenestre valószínűleg tényleg kiváló feleség lenne. Hiszen a nőben rengeteg szeretet lakozik, gondoskodó és még buja is, noha ezt alig kezdte, csak felfedezni magában. A mosdatást pont, hogy befejezi, amikor elárulja ő bizony kidobta a lehányt ruhákat. Nemsokára pedig szörnyű bűntudata támad, hallva és látva a másik reakcióját. Mindenestre az azért meglepi, hogy eddig észre sem vették a másféle textíliákat. *
- Amikor összeszedtelek a sikártorban, a házunk előtt hánytad ki jóformán a gyomrod egész tartalmát. A kabátod megvan még, de az ing és a nadrág kimondhatatlanok voltak. Ha halványítani is lehetett volna a folton, szaga maradt volna és az anyagon is megkeményedett. Arról nem is beszélve, hogy hihetetlenül nagy higiénia kockázat. Ne haragudj, muszáj volt kidobnom. A kabát egyébként nálam van, szerintem most, hogy kimosták a többi ruhával, semmi baja nem lesz. *Erai hangja tényszerűen taglalja a szavakat, de ha a másik elég szemfüles kihallhatja azt, hogy mennyire is letörtté vált egyik pillanatról a másikra a arany hajú teremtés. Rá se mer nézni a másikra. Sőt még a földön heverő köntösét is magára veszi, majd a még mindig megterített asztalhoz lép. Most igazán kibontaná azt a bizonyos pezsgőt szégyenében, ám mégsem teszi. Először is kora reggel van, Nazron pedig épphogy, csak megküzdött a szenvedélyével. Nem kockáztat. Egyszerűen egy kevés köretet csippent a két ujja közé és azt kezdi el szótlanul dézsmálni, reménykedve abban ez az érzés a mellkasában hamar elmúlik. *
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:46:42
Üzenet elküldve: 2021-01-07 19:46:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cserebogár a mély vízben//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amikor a koráról kérdezik, igazán igyekszik titokzatos választ adni, mégis úgy fest a hölgy igazán tisztában van azokkal a bizonyos számokkal. Dalaf pedig nevetni kezd és lágyan azokért a kacsókért nyúlna. *
- Elég tündér! Aki kíváncsi hamar megöregszik! Amúgy is a lényeg az, hogy még mindig vonzó vagyok. *Láthatják rajta, hogy igazán jó kedve lett, a rekedt kuncogása pedig továbbra is halványan cseng még a levegő teljében. Jó pár pillanat és lépés után, már a fürdőház egyik paravánja mögött csapódik neki az apró test. *
- Óvatosan fél nevű hercegnő! Nem itt kellene magad összetörned! *Valamelyest, már kezdi kiismerni a vendég mivoltát, így ő maga is sokkalta felszabadultabbá válik, hogy ismeri azokat a bizonyos határokat. Ráadásul a szárnyas rendkívül szórakoztató teremtés. Azonban nagyon könnyen zavarban jön, amit majdnem, hogy üvegcséi bánnak. *
- Bízd, csak rám magad, Zold! Neked, mint vendég az egyetlen dolgod az, hogy elengedd magad. Minden másról gondoskodom. Nyugodtan vesd le a ruháid! Hacsak nem szeretnéd, hogy segítsek. Én addig előkészítek mindent. *Ha ebbe beleegyezik a nő is, akkor az ígéretéhez híven elvégzi az előkészületeket, amíg a másik öltözködik. *
- Befogsz tudni egyedül is szállni? Van ott valahol egy apró szék, az segíthet. A másik lehetőség, hogy beemellek. Bevallom azt igazán élvezném. *A férfi mindig is rendkívül könnyedén beszélt a buja tettekről és titkos gondolatok sokaságáról, ez pedig az évek alatt sem változott. Egy, ilyen munka mellett furcsa is lenne. A szavaiban van egy falakat döntögető játékosság, amivel próbálja megalapozni a fürdő hangulatát, hiszen pontosan eltervezte, már nem, csak egyszerűen leszeretné mosni azokat a szárnyakat. Csábítani fog, cirógatni, ha engedik neki csókolni, de először is el kell jutniuk a fürdőig. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Amikor a koráról kérdezik, igazán igyekszik titokzatos választ adni, mégis úgy fest a hölgy igazán tisztában van azokkal a bizonyos számokkal. Dalaf pedig nevetni kezd és lágyan azokért a kacsókért nyúlna. *
- Elég tündér! Aki kíváncsi hamar megöregszik! Amúgy is a lényeg az, hogy még mindig vonzó vagyok. *Láthatják rajta, hogy igazán jó kedve lett, a rekedt kuncogása pedig továbbra is halványan cseng még a levegő teljében. Jó pár pillanat és lépés után, már a fürdőház egyik paravánja mögött csapódik neki az apró test. *
- Óvatosan fél nevű hercegnő! Nem itt kellene magad összetörned! *Valamelyest, már kezdi kiismerni a vendég mivoltát, így ő maga is sokkalta felszabadultabbá válik, hogy ismeri azokat a bizonyos határokat. Ráadásul a szárnyas rendkívül szórakoztató teremtés. Azonban nagyon könnyen zavarban jön, amit majdnem, hogy üvegcséi bánnak. *
- Bízd, csak rám magad, Zold! Neked, mint vendég az egyetlen dolgod az, hogy elengedd magad. Minden másról gondoskodom. Nyugodtan vesd le a ruháid! Hacsak nem szeretnéd, hogy segítsek. Én addig előkészítek mindent. *Ha ebbe beleegyezik a nő is, akkor az ígéretéhez híven elvégzi az előkészületeket, amíg a másik öltözködik. *
- Befogsz tudni egyedül is szállni? Van ott valahol egy apró szék, az segíthet. A másik lehetőség, hogy beemellek. Bevallom azt igazán élvezném. *A férfi mindig is rendkívül könnyedén beszélt a buja tettekről és titkos gondolatok sokaságáról, ez pedig az évek alatt sem változott. Egy, ilyen munka mellett furcsa is lenne. A szavaiban van egy falakat döntögető játékosság, amivel próbálja megalapozni a fürdő hangulatát, hiszen pontosan eltervezte, már nem, csak egyszerűen leszeretné mosni azokat a szárnyakat. Csábítani fog, cirógatni, ha engedik neki csókolni, de először is el kell jutniuk a fürdőig. *
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:26:25
Üzenet elküldve: 2021-01-06 20:26:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az ő keze nem érzi a hevesen dobogó lány szívét, de sajátját nyugodtan lüktető motorját igen a lány keze alatt. Aztán lassan elengedi Erai kezét, ami finom köröket kezd leróni rajta, hogy végül egy csókban megpihenhessenek.*
- Én is szeretném, ha még sokáig dobogna a te közeledben.* Mosolyog rá és élvezettel figyeli, ahogyan a meztelen formás test elindul a törlőért. Kicsit meg is támasztja magát, hogy tudjon gyönyörködni.*
- Törölj meg, ahol csak akarsz.* Kacsint rá és továbbra is tartja a pózát. Nagyon élvezi, hogy a meztelen Erai az ő testét mossa.*
~ Remek feleség lenne belőle. Hé!! Hol jár az eszed?! Bolond! ~* Szidja le magát, mert bár közel kerültek egymáshoz az még korai lenne, hogy ilyesmin járjon az esze. volt már pár kapcsolata, ami hamar véget ért. Ez másabb, mint a többi, de óvatosnak kell azért lenni. Histera ebből a belső eszmecseréből csak azt láthatja, hogy nagyon furcsa tűnődő arcot vág Nazron.*
- Semmi semmi, csak eltűnődtem egy picit. Amúgy én mocskos éhes vagyok.* Még a gyomra is megkordul az evés említésére.*
- Még senki nem mondta, hogy menedéke lennék. Tetszik. Atyádhoz hamarosan visszatérünk. Édesanyád sírját meg akár ma vagy holnap is meglátogathatjuk, ha a közelben van. Nem kell nekünk végig itt lennünk. De a masszást előtte meg kell ejteni, mert azt már tegnapra megígértem.* Jó kedve van és élvezettel hallgatja a csacsogást, amíg a ruhájára nem terelődik a szó. Először egyszerűen nem is érti, hogy mit mondott Histera. Kell egy kis idő, amíg felfogja. Eddig fel sem tűnt neki, hogy nem a sajátja volt rajta. Nem is csuda, hiszen részegen adták fel rá. Aztán meg ott volt az a szörnyű tíz nap, amikor más gondja is akadt. Valószínűleg most öltözésnél már feltűnt volna neki a különbség.*
- Te ki-dob-tad? Kidobtad az én drága bőr ruháimat?* Értetlenül pislog rá, mintha nem is hinné el, amit most hallott.*
- Miért dobtad ki? Tudod mennyire szeretem azt a ruhát? Hova dobtad? Mikor?* Kérdezi, de a hangja nem dühös inkább csalódott meg egy kissé neheztelő. Várja a válaszokat, amiket meghalva hamar rájön biztosan, hogy az ő hülyesége volt ez is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Az ő keze nem érzi a hevesen dobogó lány szívét, de sajátját nyugodtan lüktető motorját igen a lány keze alatt. Aztán lassan elengedi Erai kezét, ami finom köröket kezd leróni rajta, hogy végül egy csókban megpihenhessenek.*
- Én is szeretném, ha még sokáig dobogna a te közeledben.* Mosolyog rá és élvezettel figyeli, ahogyan a meztelen formás test elindul a törlőért. Kicsit meg is támasztja magát, hogy tudjon gyönyörködni.*
- Törölj meg, ahol csak akarsz.* Kacsint rá és továbbra is tartja a pózát. Nagyon élvezi, hogy a meztelen Erai az ő testét mossa.*
~ Remek feleség lenne belőle. Hé!! Hol jár az eszed?! Bolond! ~* Szidja le magát, mert bár közel kerültek egymáshoz az még korai lenne, hogy ilyesmin járjon az esze. volt már pár kapcsolata, ami hamar véget ért. Ez másabb, mint a többi, de óvatosnak kell azért lenni. Histera ebből a belső eszmecseréből csak azt láthatja, hogy nagyon furcsa tűnődő arcot vág Nazron.*
- Semmi semmi, csak eltűnődtem egy picit. Amúgy én mocskos éhes vagyok.* Még a gyomra is megkordul az evés említésére.*
- Még senki nem mondta, hogy menedéke lennék. Tetszik. Atyádhoz hamarosan visszatérünk. Édesanyád sírját meg akár ma vagy holnap is meglátogathatjuk, ha a közelben van. Nem kell nekünk végig itt lennünk. De a masszást előtte meg kell ejteni, mert azt már tegnapra megígértem.* Jó kedve van és élvezettel hallgatja a csacsogást, amíg a ruhájára nem terelődik a szó. Először egyszerűen nem is érti, hogy mit mondott Histera. Kell egy kis idő, amíg felfogja. Eddig fel sem tűnt neki, hogy nem a sajátja volt rajta. Nem is csuda, hiszen részegen adták fel rá. Aztán meg ott volt az a szörnyű tíz nap, amikor más gondja is akadt. Valószínűleg most öltözésnél már feltűnt volna neki a különbség.*
- Te ki-dob-tad? Kidobtad az én drága bőr ruháimat?* Értetlenül pislog rá, mintha nem is hinné el, amit most hallott.*
- Miért dobtad ki? Tudod mennyire szeretem azt a ruhát? Hova dobtad? Mikor?* Kérdezi, de a hangja nem dühös inkább csalódott meg egy kissé neheztelő. Várja a válaszokat, amiket meghalva hamar rájön biztosan, hogy az ő hülyesége volt ez is.*
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-06 19:57:10
Üzenet elküldve: 2021-01-06 19:57:10
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
*Furcsán érzi magát, ahogy a másik arcára is pír ül, mintha csak egy pillanatig bánná mindazt amit mondott. Ám nemsokára a számára, oly finom férfikéz lágyan megragadja kacsóját és egészen saját szívéig irányítja azt. Lehet, hogy Nazron szíve nyugodt és békés, de a nőét heves boldogság járja át minden egyes dobbanást követően. Arra gondolni se bír, hogy esetleg nélküle nem lenne a másik. Viszont valamit tenni akar, nagyon igyekszik megszólalni. Ujjai finom köröket kezdenének járni a daloló izomréteg fölött, majd nemsokára egy újabb lágy csókba vonja a tolvajt. Ha elválnak ajkaik, akkor már maga is megszólal. *
- Azt akarom, hogy még jó sokáig dobogjon tovább. Nazron... Nagyon, nagyon örülök, hogy itt vagy nekem. Most már tényleg ideje lemosdanunk. Hozok egy rongyot, mintha láttam volna valahol egyet... *Ezzel a hosszú szieszta után meg is indul mezítelen valójában a rongyért, amit nemsokára meg is talál és tegnapi fürdővizükbe meríti. *
- Mutasd a mellkasod, megtörölgetlek! *Mosolyog lágyan a másikra, majd ha engedik neki lassan megtisztogatja kettejük testét a ragacstól. *
- Mi jár a fejedben? Én egy picit éhes vagyok. Meglehetősen hiányzik atyám is, mégis picit, olyan vagy az utóbbi időben nekem, mint egy második menedék. Még sosem említettem, de régen rengeteget jártam ki édesanyám sírjához, mostanában viszont egyáltalán nem látogatom. Túl sokat törtem az elmúlt években, nem volt hozzá erőm. Szeretném, ha majd egyszer elkísérnél oda. Megtennéd? Ráadásul a piacról ígértem neked egy új nadrágot, ráadásul az inged meg ki is dobtam. Ezt ne felejtsük, majd el pótolni. Persze ráérünk. Ráadásul tudod, hogy én is bárhová elkísérlek. Most, csak... kezdek felébredni és agyalok. Sok dolog jár a fejemben.
*Furcsán érzi magát, ahogy a másik arcára is pír ül, mintha csak egy pillanatig bánná mindazt amit mondott. Ám nemsokára a számára, oly finom férfikéz lágyan megragadja kacsóját és egészen saját szívéig irányítja azt. Lehet, hogy Nazron szíve nyugodt és békés, de a nőét heves boldogság járja át minden egyes dobbanást követően. Arra gondolni se bír, hogy esetleg nélküle nem lenne a másik. Viszont valamit tenni akar, nagyon igyekszik megszólalni. Ujjai finom köröket kezdenének járni a daloló izomréteg fölött, majd nemsokára egy újabb lágy csókba vonja a tolvajt. Ha elválnak ajkaik, akkor már maga is megszólal. *
- Azt akarom, hogy még jó sokáig dobogjon tovább. Nazron... Nagyon, nagyon örülök, hogy itt vagy nekem. Most már tényleg ideje lemosdanunk. Hozok egy rongyot, mintha láttam volna valahol egyet... *Ezzel a hosszú szieszta után meg is indul mezítelen valójában a rongyért, amit nemsokára meg is talál és tegnapi fürdővizükbe meríti. *
- Mutasd a mellkasod, megtörölgetlek! *Mosolyog lágyan a másikra, majd ha engedik neki lassan megtisztogatja kettejük testét a ragacstól. *
- Mi jár a fejedben? Én egy picit éhes vagyok. Meglehetősen hiányzik atyám is, mégis picit, olyan vagy az utóbbi időben nekem, mint egy második menedék. Még sosem említettem, de régen rengeteget jártam ki édesanyám sírjához, mostanában viszont egyáltalán nem látogatom. Túl sokat törtem az elmúlt években, nem volt hozzá erőm. Szeretném, ha majd egyszer elkísérnél oda. Megtennéd? Ráadásul a piacról ígértem neked egy új nadrágot, ráadásul az inged meg ki is dobtam. Ezt ne felejtsük, majd el pótolni. Persze ráérünk. Ráadásul tudod, hogy én is bárhová elkísérlek. Most, csak... kezdek felébredni és agyalok. Sok dolog jár a fejemben.
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-06 18:47:00
Üzenet elküldve: 2021-01-06 18:47:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfény alatt//
* Sikerül végül is elérnie, hogy piruljon a szőke lány. Jól is áll arcának ez a kis szín. Visszakérdez a kérdésre, mire Histera egészen közel hajol hozzá, hogy fülébe suttogjon. Emlékszik, hogy ezt mondta, de álmaiban sem gondolta volna, hogy ez megmarad Erai fejében. Ráadásul úgy tűnik, hogy sokat is jelent ez számára. Egy vékony kis pír az ő arcán is megjelenik ennek folytán. Megfogja az egyik kezecskéjét és addig ügyeskedik, amíg a szívére nem tapasztja azt.*
- Ez most érted dobog itt bent. Ha te nem lennél, már lehet nem is pumpálna. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a tied vagyok.* Lassan dobog mellkasában a szíve a lány kezei alatt. Nem túlzás, hogy sokat köszönhet Erainak, aki rengeteg áldozatot hozott érte az elmúlt időszakban. Szavakban sem tudná kifejezni, hogy mennyire hálás neki.*
* Sikerül végül is elérnie, hogy piruljon a szőke lány. Jól is áll arcának ez a kis szín. Visszakérdez a kérdésre, mire Histera egészen közel hajol hozzá, hogy fülébe suttogjon. Emlékszik, hogy ezt mondta, de álmaiban sem gondolta volna, hogy ez megmarad Erai fejében. Ráadásul úgy tűnik, hogy sokat is jelent ez számára. Egy vékony kis pír az ő arcán is megjelenik ennek folytán. Megfogja az egyik kezecskéjét és addig ügyeskedik, amíg a szívére nem tapasztja azt.*
- Ez most érted dobog itt bent. Ha te nem lennél, már lehet nem is pumpálna. Nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy a tied vagyok.* Lassan dobog mellkasában a szíve a lány kezei alatt. Nem túlzás, hogy sokat köszönhet Erainak, aki rengeteg áldozatot hozott érte az elmúlt időszakban. Szavakban sem tudná kifejezni, hogy mennyire hálás neki.*
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-05 20:15:54
Üzenet elküldve: 2021-01-05 20:15:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
*A férfi is igazat ad az egykori bóknak, ami egyre inkább kezd ismét többet jelet a szőke lelke számára. Lágyan elmosolyodik Nazron szavaira, majd az tovább kezdi őt biztatni. El is pirul egy pillanatra, hiszen roppant módon buja pillanataik között hangzott el az a bizonyos fejében keringő pár szó. Mégis valahogy tökéletes megfogta őt az a két mondat. Finoman közelebb hajol a másikhoz, amíg az ajkai annak fülét nem érintik és halk hangon, akárcsak egy titkot suttogni kezdi az idézetet. *
- A tiéd vagyok. Mindenem a tiéd. *ezeket a szavakat, olyan szeretettel, bensőséggel ejti Histera, mintha csak ez a saját ígérete is volna a másik felé. Igazából egy része az is. Ezek ketten tökéletesen egymásra találtak, az összes őrült akadály és fájdalom ellenére. *
*A férfi is igazat ad az egykori bóknak, ami egyre inkább kezd ismét többet jelet a szőke lelke számára. Lágyan elmosolyodik Nazron szavaira, majd az tovább kezdi őt biztatni. El is pirul egy pillanatra, hiszen roppant módon buja pillanataik között hangzott el az a bizonyos fejében keringő pár szó. Mégis valahogy tökéletes megfogta őt az a két mondat. Finoman közelebb hajol a másikhoz, amíg az ajkai annak fülét nem érintik és halk hangon, akárcsak egy titkot suttogni kezdi az idézetet. *
- A tiéd vagyok. Mindenem a tiéd. *ezeket a szavakat, olyan szeretettel, bensőséggel ejti Histera, mintha csak ez a saját ígérete is volna a másik felé. Igazából egy része az is. Ezek ketten tökéletesen egymásra találtak, az összes őrült akadály és fájdalom ellenére. *
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:46:02
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:46:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfény alatt//
* Visszadőlnek még egy kicsit, mert most ez olyan jó. Megkapja kis aranyos kérdését, amire igyekszik is válaszolni. Vissza is dobja ezután a kérdést. Jól tette, mert így kap egy kis szeletett a szőke szépség múltjából is. Amikor befejezi a beszédet, akkor az egyik kezével megcirógatja az arcát Histnek.*
- Igen, igazad van. Rég nem volt mellettem senki, akit törődött volna velem. Ráadásul szerintem is igaza volt annak a zsoldosnak. Neked vannak a legszebb szemeid a világon. Szinte le se tudom venni róla sz enyémet.* Tényleg elég sokáig szokta vele tartani most a szemkontaktust.*
- Szóval az én szavaim? Ha nem megy a választás, akkor mondd ki, hogy melyek azok, amik most az eszedben vannak.* Kíváncsiskodik, mert ő már nem nagyon emlékszik arra, hogy mit is mondott neki. Talán pár dolog a szigetről még rémlik neki, de az elmúlt napok nem nagyon. Most, hogy bele gondol a helyzetükbe mosolyognia kell, mert ki gondolta volna, hogy ez a két alak így egymásra fog találni. Hagyja, hadd csacsogjon egy cseppet mert ilyenkor mindig olyan önfeled a lány.*
* Visszadőlnek még egy kicsit, mert most ez olyan jó. Megkapja kis aranyos kérdését, amire igyekszik is válaszolni. Vissza is dobja ezután a kérdést. Jól tette, mert így kap egy kis szeletett a szőke szépség múltjából is. Amikor befejezi a beszédet, akkor az egyik kezével megcirógatja az arcát Histnek.*
- Igen, igazad van. Rég nem volt mellettem senki, akit törődött volna velem. Ráadásul szerintem is igaza volt annak a zsoldosnak. Neked vannak a legszebb szemeid a világon. Szinte le se tudom venni róla sz enyémet.* Tényleg elég sokáig szokta vele tartani most a szemkontaktust.*
- Szóval az én szavaim? Ha nem megy a választás, akkor mondd ki, hogy melyek azok, amik most az eszedben vannak.* Kíváncsiskodik, mert ő már nem nagyon emlékszik arra, hogy mit is mondott neki. Talán pár dolog a szigetről még rémlik neki, de az elmúlt napok nem nagyon. Most, hogy bele gondol a helyzetükbe mosolyognia kell, mert ki gondolta volna, hogy ez a két alak így egymásra fog találni. Hagyja, hadd csacsogjon egy cseppet mert ilyenkor mindig olyan önfeled a lány.*
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:15:17
Üzenet elküldve: 2021-01-05 19:15:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
*Édesen ölelik a lány testét, nem sokkal az után, hogy a puha takarót lágyan eligazgatják összefonódott testükön. A másik út tartja a kezeiben Erait, mintha az egész nő az övé lenne és ez az érzés mögött némi igazság is van. Alig pár kényelmes pillanat múlva, már új gondolatoknak ad hangot a szőke, ami valahogy igazán elvarázsolja a párját. Nevetve csókolgatják, még vissza is dőlnek vele a matracra. Ez igazán meghozza Hist késztetését is az esztelen vigyorgásra. Végül aztán rendes válasszal is megajándékozza őt Nazron. Annak tartalmára pedig valamelyecskét számított is, hiszen az utóbbi időben túl sok lágy pillanatot nem kaphatott, a lány előtt. Ilyenkor mindig késztetést érez arra, hogy még lágyabb legyen az egykori huligánhoz. *
- Tudod szerintem minden ember elsősorban arra vágyik, hogy legyen mellette valaki, aki számára fontos. Amikor valakinek a családja mosolyogva suttogja esténként, hogy szeretik, erőt ad. Viszont emlékszem a 16 éves énem teljesen elolvadt attól amikor az a zsoldos azt mondta nekem vannak a legszebb szemeim a világon. Szemen szedett bájolgás volt, de akkoriban meglehetősen kevés volt az önbizalmam. Tudod a szép pillanatokat sokkal jobban szeretem, de ha igazán kellene valamit mondanom, itt a mellkasodon fekve, hogy igazából mi jutott először az eszembe... Akkor határozottan kijelenthetem, hogy a te szavaid jutottak az eszembe. Viszont nem igazán tudok dönteni.
*Édesen ölelik a lány testét, nem sokkal az után, hogy a puha takarót lágyan eligazgatják összefonódott testükön. A másik út tartja a kezeiben Erait, mintha az egész nő az övé lenne és ez az érzés mögött némi igazság is van. Alig pár kényelmes pillanat múlva, már új gondolatoknak ad hangot a szőke, ami valahogy igazán elvarázsolja a párját. Nevetve csókolgatják, még vissza is dőlnek vele a matracra. Ez igazán meghozza Hist késztetését is az esztelen vigyorgásra. Végül aztán rendes válasszal is megajándékozza őt Nazron. Annak tartalmára pedig valamelyecskét számított is, hiszen az utóbbi időben túl sok lágy pillanatot nem kaphatott, a lány előtt. Ilyenkor mindig késztetést érez arra, hogy még lágyabb legyen az egykori huligánhoz. *
- Tudod szerintem minden ember elsősorban arra vágyik, hogy legyen mellette valaki, aki számára fontos. Amikor valakinek a családja mosolyogva suttogja esténként, hogy szeretik, erőt ad. Viszont emlékszem a 16 éves énem teljesen elolvadt attól amikor az a zsoldos azt mondta nekem vannak a legszebb szemeim a világon. Szemen szedett bájolgás volt, de akkoriban meglehetősen kevés volt az önbizalmam. Tudod a szép pillanatokat sokkal jobban szeretem, de ha igazán kellene valamit mondanom, itt a mellkasodon fekve, hogy igazából mi jutott először az eszembe... Akkor határozottan kijelenthetem, hogy a te szavaid jutottak az eszembe. Viszont nem igazán tudok dönteni.
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-05 16:08:35
Üzenet elküldve: 2021-01-05 16:08:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Hát még én.* Mosolyog fel rá Naz. Jólesik csak úgy elveszni most azokban a kék szemekben. A puha ajkak érintését bőrén pedig semmi pénzre el nem cserélné. Arcát a gyengéd kezekre bízza. Még a szemét is lehunyja, úgy élvezi ezt, de ha kérdeznék nem tudná megmondani, hogy miért is jó ez neki. Onnan válaszolgat, na meg teszi meg a felvetését, hogy lassan fel kéne kelni.*
- Nem kell sokáig győzködnöd, mert nekem sincs kedvem.* Karját elveszi a kerek popsiról, hogy kicsit tapogatózzék vaktában. Amint kezébe kerül a takaró rögtön magukra rántja azt.*
- Csak, hogy meg ne fázzunk.* Szépen el is igazítja magukon és aztán kezét Erai hátára tapasztja és aztán végig simít rajta egészen a fenekéig, ahol aztán megáll megint. Fejében hasonló gondolatok járnak, mint a szőkének. Most j minden, szóval inkább nem kérdez semmi olyasmit, ami elronthatná ezt. Most, hogy a takaró rájuk került még közelebb érzi magához a karcsú lány testét. Jó ideig fekszik így itt, de csak fel kéne kelni. Felül a lánnyal, aki ekkor kérdez tőle. Egy olyan igazán Erai megmozdulásnak lehet most tanúja. A kérdésekre felnevet.*
- Ezt szeretem én benned!* Ad neki egy csókot és aztán vissza is hanyatlik az ágyra a lánnyal együtt.*
- Szeretem ezeket az végtelenül aranyos kérdéseidet. Soha ne fogyj ki belőlük.* Két karjával öleli, mert szereti ölelni, de közben azért jár az agya is.*
- Nem szoktam ilyesmit számon tartani, szóval most rendesen megdolgoztattál. Nem sok minden jut eszembe, ami meg igen az disznóság. Ám mégis van itt valami, ami még elég friss is. Pont az imént mondtad. Semmi kedvem nincs, egy centivel is arrébb menni tőled. Hallottam mar ilyet korábban, de egyik sem volt ilyen kedves még a szívemnek. Komolyan mondom, nem viccelek.* A szín tiszta igazat mondja, mert tényleg sokat jelent ez számára.*
- Na, akkor most te jössz! Mi a válaszod a kérdésedre?* Kíváncsian néz a remélhetőleg még most is rajta fekvő lány kékjébe.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
- Hát még én.* Mosolyog fel rá Naz. Jólesik csak úgy elveszni most azokban a kék szemekben. A puha ajkak érintését bőrén pedig semmi pénzre el nem cserélné. Arcát a gyengéd kezekre bízza. Még a szemét is lehunyja, úgy élvezi ezt, de ha kérdeznék nem tudná megmondani, hogy miért is jó ez neki. Onnan válaszolgat, na meg teszi meg a felvetését, hogy lassan fel kéne kelni.*
- Nem kell sokáig győzködnöd, mert nekem sincs kedvem.* Karját elveszi a kerek popsiról, hogy kicsit tapogatózzék vaktában. Amint kezébe kerül a takaró rögtön magukra rántja azt.*
- Csak, hogy meg ne fázzunk.* Szépen el is igazítja magukon és aztán kezét Erai hátára tapasztja és aztán végig simít rajta egészen a fenekéig, ahol aztán megáll megint. Fejében hasonló gondolatok járnak, mint a szőkének. Most j minden, szóval inkább nem kérdez semmi olyasmit, ami elronthatná ezt. Most, hogy a takaró rájuk került még közelebb érzi magához a karcsú lány testét. Jó ideig fekszik így itt, de csak fel kéne kelni. Felül a lánnyal, aki ekkor kérdez tőle. Egy olyan igazán Erai megmozdulásnak lehet most tanúja. A kérdésekre felnevet.*
- Ezt szeretem én benned!* Ad neki egy csókot és aztán vissza is hanyatlik az ágyra a lánnyal együtt.*
- Szeretem ezeket az végtelenül aranyos kérdéseidet. Soha ne fogyj ki belőlük.* Két karjával öleli, mert szereti ölelni, de közben azért jár az agya is.*
- Nem szoktam ilyesmit számon tartani, szóval most rendesen megdolgoztattál. Nem sok minden jut eszembe, ami meg igen az disznóság. Ám mégis van itt valami, ami még elég friss is. Pont az imént mondtad. Semmi kedvem nincs, egy centivel is arrébb menni tőled. Hallottam mar ilyet korábban, de egyik sem volt ilyen kedves még a szívemnek. Komolyan mondom, nem viccelek.* A szín tiszta igazat mondja, mert tényleg sokat jelent ez számára.*
- Na, akkor most te jössz! Mi a válaszod a kérdésedre?* Kíváncsian néz a remélhetőleg még most is rajta fekvő lány kékjébe.*
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:11:44
Üzenet elküldve: 2021-01-04 20:11:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai tényleg ragyog ezekben a pillanatokban. Amikor finoman megcsapkodják a fenekét, játékos szemekkel a másikra nézve, hümmög is egyet. *
- Megtudnám ezt szokni. *Ajkai közül, ahogy elfogynak a szavak, egy újabb apró csókot csenne Nazron mellkasára. Egymás illatának köpenye fedi saját testüket, amit hamar észre is vesz a nő. A beszélgetésük pedig eme fonalra terelődik. Közben a másik odatolja arcát a vékony ujjak érintése alá. Ez nagyon jól esik Erainak, még akkor is, ha nem mondja. A kedvese sorban válaszolgat elhangzott szavaira, ezúttal viszont ő inkább, csak a csendbe burkolózik, mosolygó arca kíséretében. A kért csókot természetesen nem utasítja el, neki is szüksége van ezekre az apró, szelíd érintésekre. *
- Semmi kedvem nincs, egy centivel is arrébb menni tőled. Maradjunk még egy kicsit! *Kérleli rögvest, elégedetlenül szeretőjét. Noha még egyikük sem mondta ki, mégis Histera fejében jelenleg bizonytalanul, de az a gondolat suttog újra és újra, miszerint a tolvaj tényleg az ő kedvese. Ez pedig annyira jónak hangzik, hogy nem is mer rákérdezni a lehetőséges nem miatt. Amikor aztán a szöszivel együtt felülnek, eszébe is jut, hogy milyen könnyedén pakolgatják őt, mintha csak egy finom pille lenne. Hallott, már arról, hogy egyes férfiak a kezükben emelik át a friss mennyasszonyt a küszöbön, most viszont ő maga is hasonlóan érzi magát. Még akkor is, ha a kettejük között lévő kapcsolat még, csak kezdetleges is. *
- Mi volt a valaha legszebb mondat, amit mondtak neked? Most, csak úgy az eszembe jutott.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Erai tényleg ragyog ezekben a pillanatokban. Amikor finoman megcsapkodják a fenekét, játékos szemekkel a másikra nézve, hümmög is egyet. *
- Megtudnám ezt szokni. *Ajkai közül, ahogy elfogynak a szavak, egy újabb apró csókot csenne Nazron mellkasára. Egymás illatának köpenye fedi saját testüket, amit hamar észre is vesz a nő. A beszélgetésük pedig eme fonalra terelődik. Közben a másik odatolja arcát a vékony ujjak érintése alá. Ez nagyon jól esik Erainak, még akkor is, ha nem mondja. A kedvese sorban válaszolgat elhangzott szavaira, ezúttal viszont ő inkább, csak a csendbe burkolózik, mosolygó arca kíséretében. A kért csókot természetesen nem utasítja el, neki is szüksége van ezekre az apró, szelíd érintésekre. *
- Semmi kedvem nincs, egy centivel is arrébb menni tőled. Maradjunk még egy kicsit! *Kérleli rögvest, elégedetlenül szeretőjét. Noha még egyikük sem mondta ki, mégis Histera fejében jelenleg bizonytalanul, de az a gondolat suttog újra és újra, miszerint a tolvaj tényleg az ő kedvese. Ez pedig annyira jónak hangzik, hogy nem is mer rákérdezni a lehetőséges nem miatt. Amikor aztán a szöszivel együtt felülnek, eszébe is jut, hogy milyen könnyedén pakolgatják őt, mintha csak egy finom pille lenne. Hallott, már arról, hogy egyes férfiak a kezükben emelik át a friss mennyasszonyt a küszöbön, most viszont ő maga is hasonlóan érzi magát. Még akkor is, ha a kettejük között lévő kapcsolat még, csak kezdetleges is. *
- Mi volt a valaha legszebb mondat, amit mondtak neked? Most, csak úgy az eszembe jutott.
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-03 23:56:55
Üzenet elküldve: 2021-01-03 23:56:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Első nap//
//Nyílt//
*Látja, hogy áldozata arckifejezése enyhe gyanakvó kifejezést ölt. A nő fél, hogy csupán a macska által megropogtatott egér szerepe lesz jogtalan jussa. A feltételezés nem alaptalan, hiszen Redin nem arról híres, hogy mindig tisztességesen tartsa ígéreteit. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy vajon ezúttal hogy fog dönteni végül, elfogadta, hogy még saját maga számára is kiszámíthatatlan egyéniség. Gyengén megrándul a válla tulajdon fejben feltett kérdésére válaszul, bár arcán semmi sem tükröződik a tanácskozásból. Nagyobb esélyt ítél annak, hogy betartja szavát, tekintve, hogy kedvére való a szituáció, de semmi sincs kőbe vésve körülötte. Természetesen feltűnik neki a hosszú pillantás, amit kellemesen telt idomai váltanak ki a másikból. Kaján vigyor terül el arcán, de csak néhány pillanatot hagy magának a győzelemittas érzelmekre, összezárja ajkait, sejtelmesen fut végig valami eltévedt fénycsóva arcélén a félhomályban. A válaszul kapott mondatot hallva nem bírja tökéletesen a szerepet, valami halvány, bájos mosoly játszadozik szája szegletén. Karját meghajlítva lejjebb hajol, teste félúton van az asztallap felé, de megáll a levegőben, nagyjából a zsoldos fülének magasságába kerül álla. Alig feltűnően magába szívja az út porának vegyes, kalandos illatát, ami a fekete tincsekből árad, van benne valami vad, erőteljes nyersesség. Fülébe suttog, a szavainak lágy fuvallata megemel néhány eltévedt hajszálat, bőréből a nem oly rég megejtett fürdő gyönge virágillata árad.*
- A megegyezés része volt az is, hogy az árat te szabhatod meg. Szóval légy kreatív.
*Ismét felemelkedik, s egészen más részei kerülnek fejmagasságba, haját lágyan hátradobja bal válla felett, jeges íriszei felvillannak, roppantul kíváncsi, mit is talál ki a másik. Most kedve támadt egy kis sodródáshoz, bár nem fogja túlzottan kiengedni kezéből a gyeplőt.*
//Nyílt//
*Látja, hogy áldozata arckifejezése enyhe gyanakvó kifejezést ölt. A nő fél, hogy csupán a macska által megropogtatott egér szerepe lesz jogtalan jussa. A feltételezés nem alaptalan, hiszen Redin nem arról híres, hogy mindig tisztességesen tartsa ígéreteit. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy vajon ezúttal hogy fog dönteni végül, elfogadta, hogy még saját maga számára is kiszámíthatatlan egyéniség. Gyengén megrándul a válla tulajdon fejben feltett kérdésére válaszul, bár arcán semmi sem tükröződik a tanácskozásból. Nagyobb esélyt ítél annak, hogy betartja szavát, tekintve, hogy kedvére való a szituáció, de semmi sincs kőbe vésve körülötte. Természetesen feltűnik neki a hosszú pillantás, amit kellemesen telt idomai váltanak ki a másikból. Kaján vigyor terül el arcán, de csak néhány pillanatot hagy magának a győzelemittas érzelmekre, összezárja ajkait, sejtelmesen fut végig valami eltévedt fénycsóva arcélén a félhomályban. A válaszul kapott mondatot hallva nem bírja tökéletesen a szerepet, valami halvány, bájos mosoly játszadozik szája szegletén. Karját meghajlítva lejjebb hajol, teste félúton van az asztallap felé, de megáll a levegőben, nagyjából a zsoldos fülének magasságába kerül álla. Alig feltűnően magába szívja az út porának vegyes, kalandos illatát, ami a fekete tincsekből árad, van benne valami vad, erőteljes nyersesség. Fülébe suttog, a szavainak lágy fuvallata megemel néhány eltévedt hajszálat, bőréből a nem oly rég megejtett fürdő gyönge virágillata árad.*
- A megegyezés része volt az is, hogy az árat te szabhatod meg. Szóval légy kreatív.
*Ismét felemelkedik, s egészen más részei kerülnek fejmagasságba, haját lágyan hátradobja bal válla felett, jeges íriszei felvillannak, roppantul kíváncsi, mit is talál ki a másik. Most kedve támadt egy kis sodródáshoz, bár nem fogja túlzottan kiengedni kezéből a gyeplőt.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2021-01-03 14:15:11
Üzenet elküldve: 2021-01-03 14:15:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cserebogár a mély vízben//
*Nem titok előtte, hogy az elfeket milyen hosszú élettel áldotta meg a természet, csak a legtöbbet hatalmas egóval is, nem igazán volt még jóban eggyel sem. Feléjük, ha egy elf idős, az általában már szedett össze annyi tudást és rangot, hogy jogában álljon másokat figyelmen kívül hagyni, mondjuk őt, aki a térde kalácsáig se ér fel. Így örömmel fogadja, hogy lehetősége adódik egy ilyen teremtménnyel tölteni az idejét, és nagyon úgy fest neki, hogy most ő lett a góré. Persze nem szeretné senkire ráerőltetni az akaratát, viszont úgy véli, talán egy ilyen eldugott és furcsa helyen ennyi még beleférhet.*
-Haarminc…harminc…negyven, ötven, hatvan… *Emeli a kezét, hogy az ujjait számolásra használja, miközben némán mozog a szája. Tudja, hogy kár két és félszer annyi is lehet az elf, mint amennyinek kinéz. ~Akkor talán hetven lehet. Érdekes. ~ Számolgat magában tovább és, miután kijött neki az eredmény felnéz a másikra, sokatmondó, széles vigyorral, mint, aki tud valamit a másikról, amit nem szabadna. A hirtelen felkiáltást úgy értelmezi, hogy az elfnek bizony meg kell erőltetnie magát, hogy ilyen alázatos viselkedést mutasson minden egyes teremtmény irányába. Nem is bánja a dolgot, mert ha mind a ketten úgy ülnének ott, mint, aki karót nyelt, valószínű nem sokra jutnának egymással. Mikor odakint a kertben kikukkant a tarisznyájából, kicsit megtorpan, hirtelen azt se tudja, merre jár. Hiszen az imént még egy épületben sétáltak, most meg egy kertben bandukolnak. Miután feleszmél, gyorsan kapkodja a lábait, hogy beérje az elfet. Úgy tűnik, hogy a zöldes színfolt az épületen belül lett kialakítva, így szelik át, míg a fürdőbe tartanak. Mikor a haját megsimítják, már automatikusan nyúl oda, hogy megigazgassa, nem egyszer borzolták már össze a fürtjeit, csak úgy, heccből, de most nem ez a helyzet szerencsére. A férfi említi, hogy a fürdőolajokból a választék meglehetősen széles, így már alig várja, hogy végig szaglászhassa. Mikor belépnek, Dalaf mögött sétálva nézeget jobbra és ballja, néha pironkodva, hiszen nem mindenki olyan szégyenlős, mint ő maga, így paraván nélkül masszíroztatja magát, vagy fürdőzik egy dézsában másodmaga társaságában. Mikor az elf megáll, enyhén beleütközik a hátába.*
-Oh… hogy itt… megállunk. *Látja, hogy a vörös hajú egy paravánhoz kísérte, amely mögött egy dézsa is található. Leakasztja magáról a táskát és indul, hogy letegye a szék támlájára, mikor meghallja, amit a férfi mond és hirtelen fordul oda, hogy elvéti, így a táska a földön landol. Kicsit csörömpölnek benne az üvegek, de mivel óvatosan be van mind csomagolva anyagba, így nem törik össze semmi.*
-Jaaah… hogy.. éé..éértem. *A tény nem igazán meglepő, mert ahogy itt látta ez nem szokatlan, csak így nyersen kimondva, kicsit ijesztőnek hat rá. A táskát gyorsan a helyére teszi.*
-Azt hiszem tényleg könnyebb lenne, ha csak én szállnék be, kintről ügyesebben le tudod mosni. Esetleg van itt valami kis faedény, amivel le tudnánk öblíteni róla a szappant? *Kezd neki a szervezésnek, mert a szárnyai megtisztításához bizony nem árt némi előkészület.*
-Meg néhány száraz rongyra lenne szükségem, olajozás előtt le kell törölni őket, szárazra. *Taglalja.*
*Nem titok előtte, hogy az elfeket milyen hosszú élettel áldotta meg a természet, csak a legtöbbet hatalmas egóval is, nem igazán volt még jóban eggyel sem. Feléjük, ha egy elf idős, az általában már szedett össze annyi tudást és rangot, hogy jogában álljon másokat figyelmen kívül hagyni, mondjuk őt, aki a térde kalácsáig se ér fel. Így örömmel fogadja, hogy lehetősége adódik egy ilyen teremtménnyel tölteni az idejét, és nagyon úgy fest neki, hogy most ő lett a góré. Persze nem szeretné senkire ráerőltetni az akaratát, viszont úgy véli, talán egy ilyen eldugott és furcsa helyen ennyi még beleférhet.*
-Haarminc…harminc…negyven, ötven, hatvan… *Emeli a kezét, hogy az ujjait számolásra használja, miközben némán mozog a szája. Tudja, hogy kár két és félszer annyi is lehet az elf, mint amennyinek kinéz. ~Akkor talán hetven lehet. Érdekes. ~ Számolgat magában tovább és, miután kijött neki az eredmény felnéz a másikra, sokatmondó, széles vigyorral, mint, aki tud valamit a másikról, amit nem szabadna. A hirtelen felkiáltást úgy értelmezi, hogy az elfnek bizony meg kell erőltetnie magát, hogy ilyen alázatos viselkedést mutasson minden egyes teremtmény irányába. Nem is bánja a dolgot, mert ha mind a ketten úgy ülnének ott, mint, aki karót nyelt, valószínű nem sokra jutnának egymással. Mikor odakint a kertben kikukkant a tarisznyájából, kicsit megtorpan, hirtelen azt se tudja, merre jár. Hiszen az imént még egy épületben sétáltak, most meg egy kertben bandukolnak. Miután feleszmél, gyorsan kapkodja a lábait, hogy beérje az elfet. Úgy tűnik, hogy a zöldes színfolt az épületen belül lett kialakítva, így szelik át, míg a fürdőbe tartanak. Mikor a haját megsimítják, már automatikusan nyúl oda, hogy megigazgassa, nem egyszer borzolták már össze a fürtjeit, csak úgy, heccből, de most nem ez a helyzet szerencsére. A férfi említi, hogy a fürdőolajokból a választék meglehetősen széles, így már alig várja, hogy végig szaglászhassa. Mikor belépnek, Dalaf mögött sétálva nézeget jobbra és ballja, néha pironkodva, hiszen nem mindenki olyan szégyenlős, mint ő maga, így paraván nélkül masszíroztatja magát, vagy fürdőzik egy dézsában másodmaga társaságában. Mikor az elf megáll, enyhén beleütközik a hátába.*
-Oh… hogy itt… megállunk. *Látja, hogy a vörös hajú egy paravánhoz kísérte, amely mögött egy dézsa is található. Leakasztja magáról a táskát és indul, hogy letegye a szék támlájára, mikor meghallja, amit a férfi mond és hirtelen fordul oda, hogy elvéti, így a táska a földön landol. Kicsit csörömpölnek benne az üvegek, de mivel óvatosan be van mind csomagolva anyagba, így nem törik össze semmi.*
-Jaaah… hogy.. éé..éértem. *A tény nem igazán meglepő, mert ahogy itt látta ez nem szokatlan, csak így nyersen kimondva, kicsit ijesztőnek hat rá. A táskát gyorsan a helyére teszi.*
-Azt hiszem tényleg könnyebb lenne, ha csak én szállnék be, kintről ügyesebben le tudod mosni. Esetleg van itt valami kis faedény, amivel le tudnánk öblíteni róla a szappant? *Kezd neki a szervezésnek, mert a szárnyai megtisztításához bizony nem árt némi előkészület.*
-Meg néhány száraz rongyra lenne szükségem, olajozás előtt le kell törölni őket, szárazra. *Taglalja.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-31 18:49:44
Üzenet elküldve: 2020-12-31 18:49:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Graril is elfoglalja a helyét a dézsában. Jóleső sóhajt hallat, hiszen teste már régóta várt egy ilyen alkalomra, amikor végre kifújhatja egy kicsit magát. A pajkos feddésre és kérdésre szintén szemtelenül felel.*
-Nem vagyok mohó, csak kóstolót vettem.* Szól, és közelebb húzódik az elfhez.*
-Olyan egy sincs, mint te, Madárka.* És újabb csókot lop az elf leányzótól.*
-Megtudnám szokni ezt az életet, szép szoba, forró fürdő, és gyönyörű nő.* Mosolyodik el a Graril, és Yathoz közelebb húzódva, a víz alatt simogatja a bársonyos testet.*
-Szoktál még énekelni?* Érdeklődik kedvesen a férfi.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Graril is elfoglalja a helyét a dézsában. Jóleső sóhajt hallat, hiszen teste már régóta várt egy ilyen alkalomra, amikor végre kifújhatja egy kicsit magát. A pajkos feddésre és kérdésre szintén szemtelenül felel.*
-Nem vagyok mohó, csak kóstolót vettem.* Szól, és közelebb húzódik az elfhez.*
-Olyan egy sincs, mint te, Madárka.* És újabb csókot lop az elf leányzótól.*
-Megtudnám szokni ezt az életet, szép szoba, forró fürdő, és gyönyörű nő.* Mosolyodik el a Graril, és Yathoz közelebb húzódva, a víz alatt simogatja a bársonyos testet.*
-Szoktál még énekelni?* Érdeklődik kedvesen a férfi.*
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-31 18:23:09
Üzenet elküldve: 2020-12-31 18:23:09
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi bizony ki is használja a nő rövid közelségét, nem fukarkodik az érintésekben, s még egy csókot is sikerül lopnia a barackszín ajkakról. S ahogy Yath véget vet az élvezeteknek, s megindul, szinte rögtön követi Graril, gondosan ügyelve arra, hogy a nő érintésközelben maradjon.*
-Nocsak, mi ez a mohóság?
*Feddi meg játékos komolytalansággal, mikor megérzi a fenekét ért kezeket.*
-Tán Artheniorban nem akad elég lány?
*Hátra nem néz, félvállról mondja oda a szavakat, miközben ügyel arra, hogy dereka továbbra is lágy hullámzással kösse le a férfi figyelmét. Színpadias mozdulattal mászik bele a kádba, szándékosan magasra emelve, majd kinyújtva feltűnően hosszú lábait. Ha már benn van a vízben, hasonlóan túlzó mozdulatokkal felköti a haját, s miközben karjait felemeli, teste ide-oda ring, mintha táncolna a vízben.
S ha Graril is mellette van, lassan beleereszkedik a dézsába, csupán formás melleinek a felső íve látszik ki a habok közül.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi bizony ki is használja a nő rövid közelségét, nem fukarkodik az érintésekben, s még egy csókot is sikerül lopnia a barackszín ajkakról. S ahogy Yath véget vet az élvezeteknek, s megindul, szinte rögtön követi Graril, gondosan ügyelve arra, hogy a nő érintésközelben maradjon.*
-Nocsak, mi ez a mohóság?
*Feddi meg játékos komolytalansággal, mikor megérzi a fenekét ért kezeket.*
-Tán Artheniorban nem akad elég lány?
*Hátra nem néz, félvállról mondja oda a szavakat, miközben ügyel arra, hogy dereka továbbra is lágy hullámzással kösse le a férfi figyelmét. Színpadias mozdulattal mászik bele a kádba, szándékosan magasra emelve, majd kinyújtva feltűnően hosszú lábait. Ha már benn van a vízben, hasonlóan túlzó mozdulatokkal felköti a haját, s miközben karjait felemeli, teste ide-oda ring, mintha táncolna a vízben.
S ha Graril is mellette van, lassan beleereszkedik a dézsába, csupán formás melleinek a felső íve látszik ki a habok közül.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-31 14:03:33
Üzenet elküldve: 2020-12-31 14:03:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi álma teljesül, ugyanis Yath intézkedik fürdő ügyben. A két kócos fiú hamar meghozza a vizet, és ezek után Graril egy páratlan bemutatót kap a nőtől, aki lassan, de biztosan megszabadul minden ruhadarabjától. Ezt meg is tetézi azzal, hogy a férfi ölében köt ki teljesen meztelenül. Graril jobb kezét a nő karcsú derekára fonja, balja pedig a nő bal mellét veszi célba, hüvelykujja finoman simogatja a bájos kis rózsát. Egy csókot is lop gyorsan a barackszín ajkakból, majd megszólal.*
-Attól nem félek, olyan forró a véred, hogy akár fel is tudnád forralni ezt a dézsa vizet.* A lány azonban pajkosan kilép az öléből, a dézsa felé. Graril pedig megszabadul a ruháitól. Szálkás felsőtestén felfedezhető pár kisebb heg. Régi harcok, évagy gyakorlóküzdelmek nyoma. Közelebb lép Yathoz, és ha a nő úgy dönt, hogy beszáll a dézsába a férfi előre engedi. Mivel egy pillanatra háttal lesz a harcosnak, a férfi keze lágyan belemarkol a kerekded fenékbe.*
//Madárka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi álma teljesül, ugyanis Yath intézkedik fürdő ügyben. A két kócos fiú hamar meghozza a vizet, és ezek után Graril egy páratlan bemutatót kap a nőtől, aki lassan, de biztosan megszabadul minden ruhadarabjától. Ezt meg is tetézi azzal, hogy a férfi ölében köt ki teljesen meztelenül. Graril jobb kezét a nő karcsú derekára fonja, balja pedig a nő bal mellét veszi célba, hüvelykujja finoman simogatja a bájos kis rózsát. Egy csókot is lop gyorsan a barackszín ajkakból, majd megszólal.*
-Attól nem félek, olyan forró a véred, hogy akár fel is tudnád forralni ezt a dézsa vizet.* A lány azonban pajkosan kilép az öléből, a dézsa felé. Graril pedig megszabadul a ruháitól. Szálkás felsőtestén felfedezhető pár kisebb heg. Régi harcok, évagy gyakorlóküzdelmek nyoma. Közelebb lép Yathoz, és ha a nő úgy dönt, hogy beszáll a dézsába a férfi előre engedi. Mivel egy pillanatra háttal lesz a harcosnak, a férfi keze lágyan belemarkol a kerekded fenékbe.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-31 12:52:54
Üzenet elküldve: 2020-12-31 12:52:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Madárka//
*Örömmel teljesíti a férfi kérését, s nem is kell soká várniuk a meleg fürdővízre, alig tíz perc múlva halk kopogás hallatszik. Lehet, hogy volt készenlétben dézsa, s csak egy kicsit kellett pluszban felmelegíteni. Forgalmasabb estéken a személyzet mindig előre gondolkozik, hogy a lehető leghatékonyabban tudják kiszolgálni a nagybecsű vendéget.
Ahogy a nő ajtót nyit, a két kócos fiatal becipeli, majd leteszi a dézsát az ágytól pár lépésre, s zavart köszönés kíséretében már el is tűnnek a szobából.*
- Természetesen a lehető legnagyobb örömmel csatlakozom.
*Libben a férfi elé, miközben előveszi a szekrénybe készített törülközőket, hogy majd kéznél legyenek, ha megunták a fürdőzést. Az elfen nincs túl sok réteg ruha, s bár törődhetne azzal is, hogy Grarilt szabadítsa meg a felesleges anyagoktól, inkább önző módon magával kezd foglalkozni. Kecses, hullámzó mozdulatokkal szabadul meg ruhájától, mindezt persze úgy, hogy a lehető legjobb rálátást nyújtsa a férfinak teste minden tájára és szögére. Így talán a másik megbocsátja neki, hogy nem vele kezdett foglalkozni, s inkább sajátos műsorát adja elő. Egy pajkos mosoly kíséretében az ágyra hajítja a levetett rongyot, s már csak egy nagyon vékony szövésű, tiszta selyem alsónemű takarja nőiességeit. Ha fény vetül az anyagra, az pimasz módon enyhén áttetszővé válik, s utat enged a kíváncsi és éhes tekinteteknek.
De ez se sokáig marad a nőn, hamar megszabadul tőlük, s immár teljes természetességében, csípőjét enyhén ringatva lépked a férfi elé. Ha az még mindig az ágyon ül, Yath átkarolja a nyakát, s pár pillanatra elhelyezkedik a másik ölében.*
- Vetkőzz te is, mert kihűl a víz.
*Dorombolja a fülébe, majd feláll, s szó nélkül a dézsa felé hátrál.
Graril észreveheti, hogy bizony megint egy izgalmas kis játékot űznek vele, csak egy pár másodpercre engedi belefeledkezni őt bájaiba, aztán mindezt elveszi tőle, de nem megy túl messzire, végig a közelében marad, csak éppen egy lépéssel előtte járva. Mintha egy mézesmadzagot húzna a férfi előtt, várva a pillanatot, amikor az már nem bírja tovább, s az édesség után veti magát.*
//Madárka//
*Örömmel teljesíti a férfi kérését, s nem is kell soká várniuk a meleg fürdővízre, alig tíz perc múlva halk kopogás hallatszik. Lehet, hogy volt készenlétben dézsa, s csak egy kicsit kellett pluszban felmelegíteni. Forgalmasabb estéken a személyzet mindig előre gondolkozik, hogy a lehető leghatékonyabban tudják kiszolgálni a nagybecsű vendéget.
Ahogy a nő ajtót nyit, a két kócos fiatal becipeli, majd leteszi a dézsát az ágytól pár lépésre, s zavart köszönés kíséretében már el is tűnnek a szobából.*
- Természetesen a lehető legnagyobb örömmel csatlakozom.
*Libben a férfi elé, miközben előveszi a szekrénybe készített törülközőket, hogy majd kéznél legyenek, ha megunták a fürdőzést. Az elfen nincs túl sok réteg ruha, s bár törődhetne azzal is, hogy Grarilt szabadítsa meg a felesleges anyagoktól, inkább önző módon magával kezd foglalkozni. Kecses, hullámzó mozdulatokkal szabadul meg ruhájától, mindezt persze úgy, hogy a lehető legjobb rálátást nyújtsa a férfinak teste minden tájára és szögére. Így talán a másik megbocsátja neki, hogy nem vele kezdett foglalkozni, s inkább sajátos műsorát adja elő. Egy pajkos mosoly kíséretében az ágyra hajítja a levetett rongyot, s már csak egy nagyon vékony szövésű, tiszta selyem alsónemű takarja nőiességeit. Ha fény vetül az anyagra, az pimasz módon enyhén áttetszővé válik, s utat enged a kíváncsi és éhes tekinteteknek.
De ez se sokáig marad a nőn, hamar megszabadul tőlük, s immár teljes természetességében, csípőjét enyhén ringatva lépked a férfi elé. Ha az még mindig az ágyon ül, Yath átkarolja a nyakát, s pár pillanatra elhelyezkedik a másik ölében.*
- Vetkőzz te is, mert kihűl a víz.
*Dorombolja a fülébe, majd feláll, s szó nélkül a dézsa felé hátrál.
Graril észreveheti, hogy bizony megint egy izgalmas kis játékot űznek vele, csak egy pár másodpercre engedi belefeledkezni őt bájaiba, aztán mindezt elveszi tőle, de nem megy túl messzire, végig a közelében marad, csak éppen egy lépéssel előtte járva. Mintha egy mézesmadzagot húzna a férfi előtt, várva a pillanatot, amikor az már nem bírja tovább, s az édesség után veti magát.*
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-30 23:22:18
Üzenet elküldve: 2020-12-30 23:22:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Első nap//
*Miközben átnyújtja a szeretettel elkészített kis katonát, végig Redin csinos arcát szemléli. Bár nem mondhatni, hogy túlzottan hasonlítanának, mégis Vylt juttatják eszébe a kellemes vonások, bizonyára azért, mert épp olyan hatással van rá a vörös, mint amilyennel az egykori sellő is volt. S bizony a zsoldos ugyanabban a kellemes végkimenetelben is reménykedik, még ha egyelőre azt is érzi, valószínűleg csak játszadoznak vele.*
-Bátor és pimasz.
*Toldja meg a másikra aggatott melléknevet. Mert hát be kell látni, nem valami szép dolog, amit a sellő Shannel művel. Elvégre aljas módon kihasználja, kacérkodik vele azért, hogy cserébe megetesse, s még az is lehet, hogy végül semmiféle érdemi fizetséget nem kap áldozatos munkájáért.
Ezen gondolatai persze rögtön elillannak, amint a formás keblek szemmagasságba kerülnek, mert egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni. Vagyis jelen esetben mégiscsak kettőre. Egy pillanatra meg is áll a késsel a kezében, miközben rendkívül kreatív módokon elképzeli, miket is művelhetne a szép halmokkal, végül a lány szavai kizökkentik.*
-És mit kapok érte? Csak az első volt ingyen.
*Pillant fel a kék íriszekbe, huncut mosollyal arcán. Persze eredetileg nem ebben állapodtak meg, de azóta a félvér elszemtelenedett, illetve még egy másik nyomós oka is van arra, hogy meggondolta magát. Illetve kettő.*
*Miközben átnyújtja a szeretettel elkészített kis katonát, végig Redin csinos arcát szemléli. Bár nem mondhatni, hogy túlzottan hasonlítanának, mégis Vylt juttatják eszébe a kellemes vonások, bizonyára azért, mert épp olyan hatással van rá a vörös, mint amilyennel az egykori sellő is volt. S bizony a zsoldos ugyanabban a kellemes végkimenetelben is reménykedik, még ha egyelőre azt is érzi, valószínűleg csak játszadoznak vele.*
-Bátor és pimasz.
*Toldja meg a másikra aggatott melléknevet. Mert hát be kell látni, nem valami szép dolog, amit a sellő Shannel művel. Elvégre aljas módon kihasználja, kacérkodik vele azért, hogy cserébe megetesse, s még az is lehet, hogy végül semmiféle érdemi fizetséget nem kap áldozatos munkájáért.
Ezen gondolatai persze rögtön elillannak, amint a formás keblek szemmagasságba kerülnek, mert egyszerre csak egy dologra tud koncentrálni. Vagyis jelen esetben mégiscsak kettőre. Egy pillanatra meg is áll a késsel a kezében, miközben rendkívül kreatív módokon elképzeli, miket is művelhetne a szép halmokkal, végül a lány szavai kizökkentik.*
-És mit kapok érte? Csak az első volt ingyen.
*Pillant fel a kék íriszekbe, huncut mosollyal arcán. Persze eredetileg nem ebben állapodtak meg, de azóta a félvér elszemtelenedett, illetve még egy másik nyomós oka is van arra, hogy meggondolta magát. Illetve kettő.*
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-30 15:34:29
Üzenet elküldve: 2020-12-30 15:34:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nazronnak is az egyik kedvenc pillanata lesz a reggelben, amikor a szőke kezei között sül el. Azért ő sem önző, mert vágyik rá, hogy Erai is megízlelhesse a gyönyört. Ez meg is történik, mégpedig úgy, hogy közben szorosan őt öleli, így teljesen átérzi a férfi Hist teste minden rezdülését, amikor feljut a csúcsra. Virágzó rózsáját még ezután is simogatja, hogy kitolja az örömöket, ameddig tudja. A nő forró sóhajait közepette az ő nevét kántálja. Hát akarhat mást hallani egy férfi? Végül aztán eldűl az ágyon a lánnyal, aki olyan most mintha takarója lenne. A lusta csók nagyon illik ide most. Jó kis levezető program.*
- Alig várom már.*Meg is szakítja a simogatást addig, hogy kicsit megpaskolja a szőke fenekét. Kíváncsi, hogy mire lesznek még képesek a jövőben. Erai sziporkázó arcán felejti saját tekintetét. Egyszerűen gyönyörű most, hogy végre felszabadulttá vált egy kicsit.*
- Akkor jól jártam, mert neked igazán vadító az illatod. Csak aztán, ha így hagysz nehogy megkívánjam magam.* Humorizál egy kicsit a tolvaj. Arcát amennyire tudja odatolja az őt érintő kézhez, mintha csak egy kutya volna, aki várja a simogatást.*
- Elpirulok, ha ilyesmiket mondasz.* Arcára tényleg enyhe kis pír ül ki, főleg azután, hogy azt mondják neki, hogy a tíz napban is sokat nézték.*
- Reméltem, hogy sikerül boldoggá tenni téged. Na gyere és adj nekem egy csókot!* Kér tőle még egyet hamarjában.*
- Tudod egész nap eltudnék így fetrengeni, de a végén mind a ketten jól megfázunk itt. Na meg a jól össze Nazronoztam mind a kettőnket. A végén még összeragadunk itt. Meg kéne mosdani.* Most már kicsit éhes is kezd lenni, mert az este a vacsorát elfelejtették. Könnyen beszélt most, de igazából nem nagyon akaródzik még így sem felkelnie. Még jó ideig fekszik, mire végre sikerül elég erőt gyűjtenie, hogy felüljön a lánnyal együtt, ha az még nem szált le róla.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nazronnak is az egyik kedvenc pillanata lesz a reggelben, amikor a szőke kezei között sül el. Azért ő sem önző, mert vágyik rá, hogy Erai is megízlelhesse a gyönyört. Ez meg is történik, mégpedig úgy, hogy közben szorosan őt öleli, így teljesen átérzi a férfi Hist teste minden rezdülését, amikor feljut a csúcsra. Virágzó rózsáját még ezután is simogatja, hogy kitolja az örömöket, ameddig tudja. A nő forró sóhajait közepette az ő nevét kántálja. Hát akarhat mást hallani egy férfi? Végül aztán eldűl az ágyon a lánnyal, aki olyan most mintha takarója lenne. A lusta csók nagyon illik ide most. Jó kis levezető program.*
- Alig várom már.*Meg is szakítja a simogatást addig, hogy kicsit megpaskolja a szőke fenekét. Kíváncsi, hogy mire lesznek még képesek a jövőben. Erai sziporkázó arcán felejti saját tekintetét. Egyszerűen gyönyörű most, hogy végre felszabadulttá vált egy kicsit.*
- Akkor jól jártam, mert neked igazán vadító az illatod. Csak aztán, ha így hagysz nehogy megkívánjam magam.* Humorizál egy kicsit a tolvaj. Arcát amennyire tudja odatolja az őt érintő kézhez, mintha csak egy kutya volna, aki várja a simogatást.*
- Elpirulok, ha ilyesmiket mondasz.* Arcára tényleg enyhe kis pír ül ki, főleg azután, hogy azt mondják neki, hogy a tíz napban is sokat nézték.*
- Reméltem, hogy sikerül boldoggá tenni téged. Na gyere és adj nekem egy csókot!* Kér tőle még egyet hamarjában.*
- Tudod egész nap eltudnék így fetrengeni, de a végén mind a ketten jól megfázunk itt. Na meg a jól össze Nazronoztam mind a kettőnket. A végén még összeragadunk itt. Meg kéne mosdani.* Most már kicsit éhes is kezd lenni, mert az este a vacsorát elfelejtették. Könnyen beszélt most, de igazából nem nagyon akaródzik még így sem felkelnie. Még jó ideig fekszik, mire végre sikerül elég erőt gyűjtenie, hogy felüljön a lánnyal együtt, ha az még nem szált le róla.*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-29 19:21:58
Üzenet elküldve: 2020-12-29 19:21:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Vörösfény alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Soha nem vallaná be, de a tolvajnak, már rengeteg esetben igaza volt vele kapcsolatban. Közöttük abban is, hogy a nő hihetetlenül magányos, bizony az érintések terén is. Talán pont ezeknek az igazaknak hála képes Nazron minden egyes alkalommal egyre inkább elérni azt, hogy a lánynak lassan egyre többet jelentsen a személye. Határozottan kilehet jelenti, soha senkivel nem érezte még ennyire jól magát. Tovább mosolyog, amikor a másik visszakacsint rá, hogy aztán ismét elmerülhessen a szerelmeskedésük édes nyelvezetében. Imádja a férfi csókjait, amik minden jövetelükkel egyre csak elgyengítik égő testét. Ám mégis az egyik kedvenc pillanatává az válik ebből a hihetetlen reggelből, amikor a tolvaj az ő kezei alatt éli át a gyönyört. Ez nem pusztán azért, oly bódító a szőke számára, mert majd megveszik a másik által kiadott hangokért vagy a kielégülő test érzésétől. Sokkal inkább ahhoz a pillanathoz vezethető vissza a dolgok oka, amikor a volt vőlegénye, csak használta őt. Nazron viszont semmit nem várt el, lágy volt és igazi partner és a vad teremtés ezúttal nem feladatnak érzi ennek a bizonyos koronának az átadását, hanem az érzései jelének. Saját maga nemsokára remegve és a másik izzadt testét szorosan ölelve éli át a mámort. Rózsája finoman megduzzadt és azzal, hogy nem hagyják abba kényeztetését, úgy érzi majd belehal annyira rengeteg impulzus járja át, teljes intenzivitással. A légzése, majd megveszik még akkor is, amikor magával húzzák őt és a reszketése is kitart a teste egészén. Közben az éden hajú szeretője, már összeszedte magát annyira, hogy azokhoz a bizonyos édes semmiségekhez és dicséretekhez jusson a lányhoz irányuló mondandója. Erai háta még a kielégülés után is bizsereg, ahogy megérintik őt az ismerős ujjak és kell még pár pillanat a számára, hogy összeszedje magát. Ezek után lustán és gyengéden megcsókolná a másikat. *
- Nagyon, nagyon jó volt! Majd lassan minden titkos képességem felfedezzük... *A másik bőrébe suttogja szavait, hatalmas, ragyogó mosollyal az arcán, miközben mélyeket szippant a férfi bőréből, ami nemsokára egy bizonyos ok miatt hatalmas elégedettséggel tölti el. *
- Átvetted az illatom... Hmm... *Fáradt, de bőszen bazsalygó szemekkel néz fel a párja arcára, majd ujjait rá is vezeti a beesett vonásokra, amik lassan, csak fakulni kezdenek. *
- Szeretem a szemeidet, emlékeztetnek arra mennyire ártatlanul jó tudsz lenni. Az elmúlt tíz napban sokat néztem őket... Boldoggá teszel, ugye tudod? *Ha valaki ebben a pillanatban megkérdezné a lánytól képes lenne e elengedni Nazt, a válasz az eddigieknél is határozottabb nem lenne. El se tudja képzelni milyen lesz, ha beleszeret, hiszen már most, úgy érzi, hogy a szükségét képtelen leírni. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Soha nem vallaná be, de a tolvajnak, már rengeteg esetben igaza volt vele kapcsolatban. Közöttük abban is, hogy a nő hihetetlenül magányos, bizony az érintések terén is. Talán pont ezeknek az igazaknak hála képes Nazron minden egyes alkalommal egyre inkább elérni azt, hogy a lánynak lassan egyre többet jelentsen a személye. Határozottan kilehet jelenti, soha senkivel nem érezte még ennyire jól magát. Tovább mosolyog, amikor a másik visszakacsint rá, hogy aztán ismét elmerülhessen a szerelmeskedésük édes nyelvezetében. Imádja a férfi csókjait, amik minden jövetelükkel egyre csak elgyengítik égő testét. Ám mégis az egyik kedvenc pillanatává az válik ebből a hihetetlen reggelből, amikor a tolvaj az ő kezei alatt éli át a gyönyört. Ez nem pusztán azért, oly bódító a szőke számára, mert majd megveszik a másik által kiadott hangokért vagy a kielégülő test érzésétől. Sokkal inkább ahhoz a pillanathoz vezethető vissza a dolgok oka, amikor a volt vőlegénye, csak használta őt. Nazron viszont semmit nem várt el, lágy volt és igazi partner és a vad teremtés ezúttal nem feladatnak érzi ennek a bizonyos koronának az átadását, hanem az érzései jelének. Saját maga nemsokára remegve és a másik izzadt testét szorosan ölelve éli át a mámort. Rózsája finoman megduzzadt és azzal, hogy nem hagyják abba kényeztetését, úgy érzi majd belehal annyira rengeteg impulzus járja át, teljes intenzivitással. A légzése, majd megveszik még akkor is, amikor magával húzzák őt és a reszketése is kitart a teste egészén. Közben az éden hajú szeretője, már összeszedte magát annyira, hogy azokhoz a bizonyos édes semmiségekhez és dicséretekhez jusson a lányhoz irányuló mondandója. Erai háta még a kielégülés után is bizsereg, ahogy megérintik őt az ismerős ujjak és kell még pár pillanat a számára, hogy összeszedje magát. Ezek után lustán és gyengéden megcsókolná a másikat. *
- Nagyon, nagyon jó volt! Majd lassan minden titkos képességem felfedezzük... *A másik bőrébe suttogja szavait, hatalmas, ragyogó mosollyal az arcán, miközben mélyeket szippant a férfi bőréből, ami nemsokára egy bizonyos ok miatt hatalmas elégedettséggel tölti el. *
- Átvetted az illatom... Hmm... *Fáradt, de bőszen bazsalygó szemekkel néz fel a párja arcára, majd ujjait rá is vezeti a beesett vonásokra, amik lassan, csak fakulni kezdenek. *
- Szeretem a szemeidet, emlékeztetnek arra mennyire ártatlanul jó tudsz lenni. Az elmúlt tíz napban sokat néztem őket... Boldoggá teszel, ugye tudod? *Ha valaki ebben a pillanatban megkérdezné a lánytól képes lenne e elengedni Nazt, a válasz az eddigieknél is határozottabb nem lenne. El se tudja képzelni milyen lesz, ha beleszeret, hiszen már most, úgy érzi, hogy a szükségét képtelen leírni. *
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-12-29 16:23:55
Üzenet elküldve: 2020-12-29 16:23:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Vörösfények alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nem éppen a legédesebb hízelgés, de mégis mosolyt csal a szőkeség orcájára. A két fiatal először kerül ilyen közel egymáshoz, így aztán nem is csoda, ha hosszasan igyekeznek felfedni egymás testének titkos zugait. Naz tényleg kincsként kezeli Erait, aki csak úgy sziporkázik. Már megmondta ezt a tolvaj korábban is. Histera egy poros csoda, akiről csak le kell fújni azt az átkozott port. Kis játékukat megkoronázni készülnek, aminek most már semmi akadálya, mert kedvese is rábólint. Hogy rábólint? Ez talán sose volt kérdés.*
- Te kis perverz!* Kacsint vissza ő is. Saját kezét máris útnak indítja lefelé, de még útközben megajándékozzák egy rövid csókkal a nyakán. Ez meg a kezének utazása együtt nagyon izgató. Főleg, hogy a dorongján állapodik meg. Az elszórt kis csókok persze célba érnek teste különböző pontján, amiket amúgy a férfi is osztogat, ha módja van rá. Lent harmatosítja azt a rózsát a lány ritmusára, ami egyre csak vadabb lesz. Mintha csak másolnák egymást, mert az ő légzése is nehézkessé válik, de nem lassít le. Férfiassága is szinte már lüktet. Közelít a vég és, ha ez bekövetkezik, akkor hörögve engedi szabadjára bőségesen felgyülemlett nektárját. Olyan régen volt nővel, hogy már nem is tudja. Most, hogy így ülnek egymás ölében legalább az ágyuk nem lesz mocskos. Viszont ők ketten biztosan megfürödnek a forró nedűben. Naz még eközben sem felejti el a lányt, mert keze jár, hogy Erainak is legyen esélye megízlelni a gyönyört, remélhetőleg akkor tájt, amikor ő is. A keze még azután is mozog, ha már a karcsú test megfeszült. Megnyújtaná kéjeit, amennyire csak tudja. Ezután viszont eldől hátra, mint egy zsák. Magával rántja Erait, hogy pihenjenek egy keveset, mert eléggé megfáradt ebben a nagy szerelmeskedésben.*
- Ez hihetetten volt. Tartogatsz még mást is a tarsolyodban?* Simogatja háta ívét lassan, talán még egy csókot is tudnak váltani.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
* Nem éppen a legédesebb hízelgés, de mégis mosolyt csal a szőkeség orcájára. A két fiatal először kerül ilyen közel egymáshoz, így aztán nem is csoda, ha hosszasan igyekeznek felfedni egymás testének titkos zugait. Naz tényleg kincsként kezeli Erait, aki csak úgy sziporkázik. Már megmondta ezt a tolvaj korábban is. Histera egy poros csoda, akiről csak le kell fújni azt az átkozott port. Kis játékukat megkoronázni készülnek, aminek most már semmi akadálya, mert kedvese is rábólint. Hogy rábólint? Ez talán sose volt kérdés.*
- Te kis perverz!* Kacsint vissza ő is. Saját kezét máris útnak indítja lefelé, de még útközben megajándékozzák egy rövid csókkal a nyakán. Ez meg a kezének utazása együtt nagyon izgató. Főleg, hogy a dorongján állapodik meg. Az elszórt kis csókok persze célba érnek teste különböző pontján, amiket amúgy a férfi is osztogat, ha módja van rá. Lent harmatosítja azt a rózsát a lány ritmusára, ami egyre csak vadabb lesz. Mintha csak másolnák egymást, mert az ő légzése is nehézkessé válik, de nem lassít le. Férfiassága is szinte már lüktet. Közelít a vég és, ha ez bekövetkezik, akkor hörögve engedi szabadjára bőségesen felgyülemlett nektárját. Olyan régen volt nővel, hogy már nem is tudja. Most, hogy így ülnek egymás ölében legalább az ágyuk nem lesz mocskos. Viszont ők ketten biztosan megfürödnek a forró nedűben. Naz még eközben sem felejti el a lányt, mert keze jár, hogy Erainak is legyen esélye megízlelni a gyönyört, remélhetőleg akkor tájt, amikor ő is. A keze még azután is mozog, ha már a karcsú test megfeszült. Megnyújtaná kéjeit, amennyire csak tudja. Ezután viszont eldől hátra, mint egy zsák. Magával rántja Erait, hogy pihenjenek egy keveset, mert eléggé megfáradt ebben a nagy szerelmeskedésben.*
- Ez hihetetten volt. Tartogatsz még mást is a tarsolyodban?* Simogatja háta ívét lassan, talán még egy csókot is tudnak váltani.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242