//Minden kezdet nehéz//
//Irodában//
*Egyelőre úgy véli, hogy az ork nő mindent megért, amit mondd neki és a kommunikáció lényegét is el tudják intézni. Nem feltétlenül baj, ha valaki nem szószátyár vagy a társaság közepe, avagy nem tudja olyan jól szórakoztatni a kollégáit munka közben. Talán még előny is egy őrnél, ha nem szeret a vendégekkel vagy a társaival trécselni, jobban tud majd a munkájára összpontosítani. Arról nem is beszélve, hogy néhány morgás néha célra vezetőbb és ijesztőbb, mintha udvariasan és pontosan kifejtené, hogy mit is szeretne. Végtére is a kikötőben vannak, ami nem mindig egy leányálom. Ezt követően térnek rá a nő nyakát takaró dologra. Ahogy elkezdi lehúzni, neki is nyilvánvaló lesz, hogy miért is van ott, ahol, sőt az is, hogy nem ez az, ami a beszédben akadályozza. A hegek valóban nem szokatlanok errefelé, így nem lepődik meg első látásra, hiszen bármelyik kocsmai koccanásban, egy rosszul sikerült odaszólás után lehet ilyet szerezni. Nyilván nem náluk, nem erről híresek és azt szeretné ha ez így is maradna.*
-Értem. *Egyelőre csak egy pillantást vet a sebre, a vendégtérbe nem fogja mindenki előtt elkezdeni vizsgálgatni. Most pedig, hogy komolyabbra fordultak a dolgok, ár mehetnének az irodába is, hogy pontosítsák a feltételeket és az alkut. Fel is áll az asztaltól.*
-Erre, ha kérhetem. *Mutat a vendégtér végében lévő ajtóra, majd előre is megy, hogy mutassa az utat. Az egy belső folyosóra nyílik, szépen futtatott szőnyeggel. Több ajtó is nyílik rá, de egyelőre mind csukva van. Odalép az egyikhez és a melltartójából kihalászott kulccsal kinyitja a nő előtt, ha addig követte. Odabenn az iroda foglal helyet, egy nagy íróasztallal, mögötte szék előtte pedig bársonykanapé és két fotel egy asztalka társaságában. A szoba szépen be van bútorozva, az üvegfelületek mögött poharak és különböző színű italok is helyet foglalnak, ahogy iratok is, pont, mint az asztalon magán.*
-Akkor hát rátérhetünk a lényegre. *Csukja be az ajtót maguk mögött, ha minden jól megy.*
//Zsonorha//
*A zöldségleves olyan, mint amilyennek az ember elképzeli, önmagában jelentős adag, nem kevés belevalóval főzve, gőzölög és a tetejére díszítés képen még petrezselyem levelet is raktak. Májgombócból se csak egy darab árválkodik benne, úgy van összerakva, ahogy azt nem sajnálták. A nő megköszöni az ételt és jelzi, hogy egyelőre egyébbel nem szolgálhatnak neki, így a felszolgáló biccent és vissza sétálna a pult mögé, ha nem akasztaná meg a vendég. Így visszaáll az asztal mellé és feltekint a kérdéses képre. Nem kapott ő soha a történelemből felhalványítást, így akár Arthenior atyja is lehetne a képen, akkor se tudná megmondani, hogy az e.*
-Oh… hát sajnos nem tudnám megmondani, de a mellette lévő kép… *Mutat a kőrszakállas férfi portréjára.*
-Azt hallottam, hogy ő a Sellőház tulajdonosa, azóta van ilyen nagy forgalma a helynek, mióta a kezébe vette a gyeplőt. Ralas Drayte az úr. Személyesen nem volt hozzá szerencsém, később érkeztem, minthogy elhagyta volna a helyet. De azt mondják, hogy nagyon előzékeny ember volt és szigorú, de a személyzettel mindig jól bánt. *Pont, mint egy legenda, ahol a főhőst idealizálva mutatják be, aztán, hogy ebből mennyi igaz, azt ő nem tudja, viszont szeretné azt hinni, hogy az egész.*