//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
*Fräd eddig arra várt, hogy az egyetlen fő, aki jelenleg társaságát nyújtja, nyisson felé, hiszen úgy véli, ez most nem az ő feladata. Ez megtörténik, viszont számára igen meglepő módon, Daesys hirtelen közeledése eleinte meg is ijeszti, nincsen hozzá szokva, hogy tapogassák, akár a homlokát is, annak ellenére, hogy valójában tetszik neki, sosem utasítaná el egy nő közeledését, hacsak erről is van szó (kivéve persze, ha valami olyat tett az, ami miatt nem jöhet szóba). Furcsa kettős érzés ez benne, amiket hatalmas pislogásokkal és meglepett tekintettel kísér, mire végre meg is szólal.*
-Nem, nem vagyok lázas. *Megerősítésnek veheti a kikötői lányka az egyáltalán nem tüzelő homlokot is, így tudósunk inkább a játéklehetőségre figyel most. Lassan elmosolyodik, úgy néz ki, vevő az ötletre, s talán, ha nem is szűnik meg teljesen, de a némaság apadni kezd.*
-Rendben, akkor mutasd meg nekem, milyen erős egy olyan leány, aki a sós, tengeri levegőhöz van szokva. *Ennél a verziónál dönt, hamár Daesys elkezdte felgyűrni az ingujját, ő legalábbis ezt egy jelnek veszi arra nézve, hogy a másik is ezt kedvelné jobban, kíváncsisága pedig sosem lankad, szóval szívesen felmérné, mire fel olyan büszke a kardforgató. ~ Fogadni mernék, hogy csak a szája jár. Még én is el tudnám verni. ~ Meggyőződése ez, akárcsak az is, hogy férfi, így feltehetően erősebb is a másiknál. Ő nem foglalkozik azzal, hogy levegye császárkabátját, majd elrendezze a másikéhoz hasonlatosan az ingujját, egyszerűen csak az asztalra teszi a karját.*
-Nos, mit szólnál hozzá, ha tétekkel játszanánk? Aki nyer, az mindent visz. Én például ezt teszem fel. *S baljával már kotorja elő, választ nem várva a világoszöld varázsitalt, majd az asztalra rakja.*