Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:18:09
Üzenet elküldve: 2020-08-28 15:18:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Yath, Ambroggio - zárás//
//May//
*Yath igazán őszintén érdeklődik bájitalokhoz kötődő munkájával kapcsolatban. Elmosolyodik, mikor kiderül, hogy igazából az elf is ezzel szeretett volna foglalkozni, de valamiféle grófnő nem engedte számára. ~Grófnő?~ Csodálkozik magában, s arra gyanakszik, hogy a hosszú életű nemesi származású. Az öltönyös, igencsak aktívan udvarló Ambroggiotól nem is olyan fogadtatást kap, amilyenre számított. Na nem mintha hiányozna neki, s különösebben nem is foglalkozik azzal, hogy a mézes-mázos férfit nem igazán izgatja a bájitalkeverés. Nem egyforma senki sem, s ez éppen így van jól.*
- Egészség utána.* Mondja Myr poharát emelve nemes egyszerűséggel. Nem érzi úgy, hogy Yath rövid, de szép köszöntője után még bármit is mondhatna. A koccintás után egyértelműen arra számít, hogy Ambroggio most újabb bókáradatot zúdít a nyakába. Mondjuk most valahogy csendesebbnek tűnik, nem is igazán érti, mi történhetett. De persze közben örül magában, addig se kell hallgatnia a negédesen csöpögő szöveget és egyéb monológokat ilyen-olyan énekelni tudó lényekről. Myr nem érdektelen lány, de most jelenleg pont nem ez az oldala érvényesül. Váratlanul éri ugyan a vállára érkező finom érintés, de nem rezzen össze tőle. Hátra is fordul kissé a neve hallatán - amitől egyébként a szokásos módon enyhén felborzolódik a szőr a hátán.*
- Természetesen.* Vágja rá May kérdésére gondolkodás nélkül - akinek a nevét egyébként még nem is tudja, de ez egy percig sem zavarja. Végre elmehet innét, végre nem kell továbbhallgatnia ezt az idegesítően csöpögő udvarlást. Szokásával ellentétben most egy hajtásra issza ki poharát - még jó, hogy nem kapott sok rumot - aztán fel is áll. Enyhén köhécsel kicsit az erős szesztől, de egyébként minden rendben van. Na meg a torkában az alkohol jellegzetes forróságát is érzi.*
- Elnézést kérek.* Szól udvariasan, s máris az őt elhívó nő mellett terem indulásra készen. Felkelti kíváncsiságát a papíros, amit mutat. Amíg az asztal felé mennek - és miután már hallótávolságon kívül érnek - Myr felsóhajt:*
- A legjobbkor jöttél. Ha csak még egy percet ki kellett volna bírnom ennek az öltönyösnek az udvarlását, biztosan beleőrültem volna.* Arcán látszik is a mérge, és nyomokban a rossz kedve is felfedezhető még, bár az most nem domináló.*
//Yath, Ambroggio - zárás//
//May//
*Yath igazán őszintén érdeklődik bájitalokhoz kötődő munkájával kapcsolatban. Elmosolyodik, mikor kiderül, hogy igazából az elf is ezzel szeretett volna foglalkozni, de valamiféle grófnő nem engedte számára. ~Grófnő?~ Csodálkozik magában, s arra gyanakszik, hogy a hosszú életű nemesi származású. Az öltönyös, igencsak aktívan udvarló Ambroggiotól nem is olyan fogadtatást kap, amilyenre számított. Na nem mintha hiányozna neki, s különösebben nem is foglalkozik azzal, hogy a mézes-mázos férfit nem igazán izgatja a bájitalkeverés. Nem egyforma senki sem, s ez éppen így van jól.*
- Egészség utána.* Mondja Myr poharát emelve nemes egyszerűséggel. Nem érzi úgy, hogy Yath rövid, de szép köszöntője után még bármit is mondhatna. A koccintás után egyértelműen arra számít, hogy Ambroggio most újabb bókáradatot zúdít a nyakába. Mondjuk most valahogy csendesebbnek tűnik, nem is igazán érti, mi történhetett. De persze közben örül magában, addig se kell hallgatnia a negédesen csöpögő szöveget és egyéb monológokat ilyen-olyan énekelni tudó lényekről. Myr nem érdektelen lány, de most jelenleg pont nem ez az oldala érvényesül. Váratlanul éri ugyan a vállára érkező finom érintés, de nem rezzen össze tőle. Hátra is fordul kissé a neve hallatán - amitől egyébként a szokásos módon enyhén felborzolódik a szőr a hátán.*
- Természetesen.* Vágja rá May kérdésére gondolkodás nélkül - akinek a nevét egyébként még nem is tudja, de ez egy percig sem zavarja. Végre elmehet innét, végre nem kell továbbhallgatnia ezt az idegesítően csöpögő udvarlást. Szokásával ellentétben most egy hajtásra issza ki poharát - még jó, hogy nem kapott sok rumot - aztán fel is áll. Enyhén köhécsel kicsit az erős szesztől, de egyébként minden rendben van. Na meg a torkában az alkohol jellegzetes forróságát is érzi.*
- Elnézést kérek.* Szól udvariasan, s máris az őt elhívó nő mellett terem indulásra készen. Felkelti kíváncsiságát a papíros, amit mutat. Amíg az asztal felé mennek - és miután már hallótávolságon kívül érnek - Myr felsóhajt:*
- A legjobbkor jöttél. Ha csak még egy percet ki kellett volna bírnom ennek az öltönyösnek az udvarlását, biztosan beleőrültem volna.* Arcán látszik is a mérge, és nyomokban a rossz kedve is felfedezhető még, bár az most nem domináló.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-28 13:42:05
Üzenet elküldve: 2020-08-28 13:42:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae, Myr//
//érintőlegesen Maydeleine//
*Ambroggio mézes-mázas stílusát kevesen ússzák meg. A vöröske, szerencsétlenségére, dupla adagot is kap belőle, hiszen az imént még az egereket itatta a világ elől elbujdokolva.
~Nem tud énekelni~ hümment. Nem biztos benne, hogy a gnóm lány maradéktalanul értelmezni tudta, amit az imént a nimfákról, sárkányokról, szirénekről meg az éneklésről mondott. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vitte a körítést. Előfordul vele olykor. Lehet, hogy a lány azt se tudja, mi fán teremnek azok a nimfák. Ez a sejtés egyre csak erősödik benne, minél többször használja rá ezt a megszólítást. Mintha lassacskán szinte apró grimaszt látna rá válaszul a pisze orrocskánál. Latolgatja, hogy rögtönöz egy újabb előadást a témában, de ezúttal inkább eltekint tőle. ~Vagy a kicsi jelzőt vette a szívére?~ morfondírozik. Nem szánta gorombaságnak. Végül is egy gnóm csak nem lehet égimeszelő, nem igaz?*
- Bájitalok, ühümm *köröz az ujjával a pohara peremén, mintha várná, hogy bővebben kifejtsék, de hiába. Nem esne nehezére csupán ennyire is lelkesülten örvendezni a dolog nagyszerűsége felett, de a bájitalok ügye elég széles palettát ölel fel. Nem mindegyik része olyan, amihez illendő lenne az ilyen fogadtatás. Yathlanae közben átveszi tőle a szót, aztán mindjárt tósztot is mond az immár mindhármuknak kitöltött ital felett.
Koccintás után Ambroggio épp készül, hogy a vörös lánynak is előadja a tőle szokásos nagyívű bemutatkozást, amikor bizonyos megbeszélnivaló okán elhívják a társaságukból.
~Szóval Myr'Jinnar~ konstatálja a nevet. Ezen információ birtokában elkerülhették volna a nimfákat, jégsárkányokat meg az összes többit. ~Mindegy most már.~
Biccent a félvér nőnek is, aki a gnóm lányt félrehívta. Nem akarja feltartani őket bárminemű közbeszólással, hiszen fontosnak, mi több, sürgősnek tűnik az ügy. Csak az elf lányhoz hajol közelebb, hogy bizalmasan odasúgjon egy kis kommentárt a történtekhez.*
- Remélem, nincs bajban a kis vörös. *Egy kicsit gyanús neki az ilyen félrehívás. A sajnálkozó, de elkerülhetetlen menesztéseket szokták így felvezetni.* - Félek, megémelyedne még egyszer ennyi bóktól, ha újból meg kellene vigasztalnom. Talán így is túlzásba estem. De a jó modort ne mérje apró mércével az ember, nem igaz? *Újra kortyol a poharából, hiszen az imént nem itta meg az egészet. Nem szokása. Csak ízlelgeti a rumot, nem siet vele.*
- Kegyed grófnőnél szolgált korábban? *cseveg tovább egy korábbi megjegyzésre reflektálva.* - Érdekesen hangzik. Merrefelé, szabad tudni?
//Yathlanae, Myr//
//érintőlegesen Maydeleine//
*Ambroggio mézes-mázas stílusát kevesen ússzák meg. A vöröske, szerencsétlenségére, dupla adagot is kap belőle, hiszen az imént még az egereket itatta a világ elől elbujdokolva.
~Nem tud énekelni~ hümment. Nem biztos benne, hogy a gnóm lány maradéktalanul értelmezni tudta, amit az imént a nimfákról, sárkányokról, szirénekről meg az éneklésről mondott. Lehet, hogy egy kicsit túlzásba vitte a körítést. Előfordul vele olykor. Lehet, hogy a lány azt se tudja, mi fán teremnek azok a nimfák. Ez a sejtés egyre csak erősödik benne, minél többször használja rá ezt a megszólítást. Mintha lassacskán szinte apró grimaszt látna rá válaszul a pisze orrocskánál. Latolgatja, hogy rögtönöz egy újabb előadást a témában, de ezúttal inkább eltekint tőle. ~Vagy a kicsi jelzőt vette a szívére?~ morfondírozik. Nem szánta gorombaságnak. Végül is egy gnóm csak nem lehet égimeszelő, nem igaz?*
- Bájitalok, ühümm *köröz az ujjával a pohara peremén, mintha várná, hogy bővebben kifejtsék, de hiába. Nem esne nehezére csupán ennyire is lelkesülten örvendezni a dolog nagyszerűsége felett, de a bájitalok ügye elég széles palettát ölel fel. Nem mindegyik része olyan, amihez illendő lenne az ilyen fogadtatás. Yathlanae közben átveszi tőle a szót, aztán mindjárt tósztot is mond az immár mindhármuknak kitöltött ital felett.
Koccintás után Ambroggio épp készül, hogy a vörös lánynak is előadja a tőle szokásos nagyívű bemutatkozást, amikor bizonyos megbeszélnivaló okán elhívják a társaságukból.
~Szóval Myr'Jinnar~ konstatálja a nevet. Ezen információ birtokában elkerülhették volna a nimfákat, jégsárkányokat meg az összes többit. ~Mindegy most már.~
Biccent a félvér nőnek is, aki a gnóm lányt félrehívta. Nem akarja feltartani őket bárminemű közbeszólással, hiszen fontosnak, mi több, sürgősnek tűnik az ügy. Csak az elf lányhoz hajol közelebb, hogy bizalmasan odasúgjon egy kis kommentárt a történtekhez.*
- Remélem, nincs bajban a kis vörös. *Egy kicsit gyanús neki az ilyen félrehívás. A sajnálkozó, de elkerülhetetlen menesztéseket szokták így felvezetni.* - Félek, megémelyedne még egyszer ennyi bóktól, ha újból meg kellene vigasztalnom. Talán így is túlzásba estem. De a jó modort ne mérje apró mércével az ember, nem igaz? *Újra kortyol a poharából, hiszen az imént nem itta meg az egészet. Nem szokása. Csak ízlelgeti a rumot, nem siet vele.*
- Kegyed grófnőnél szolgált korábban? *cseveg tovább egy korábbi megjegyzésre reflektálva.* - Érdekesen hangzik. Merrefelé, szabad tudni?
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-25 16:26:58
Üzenet elküldve: 2020-08-25 16:26:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
// Zárás //
* YIlanda a mélységi nő távozása után is zabos marad. Rendor nem látja tovább értelmét, hogy maradjon. A nő még hozzá vág a fejéhez pár sértést, de ez ne hatja meg a sellőt.*
- Öröké a szívembe zártalak. A legközelebbi viszont látásra aranyom!* Mosolyog rá, de aztán gyorsan elpucol, mert félő, hogy egy vázát utána vágnak. Egészen jó kedve támad, így hát el is indul vissza a fogadótérbe, hogy körbenézzem odalent.*
// Őrködés //
* Leérve egészen meglepődik, mivel szép kis bagázs gyűlt össze. Mivel úgy látja, hogy jelen helyzetben nem igen van szükség férfi sellőre, ezért inkább elkerüli a bandát. Beáll ugyan a pult mögé, de jóval távolabb, mint a többiek. Ekkor fedezi fel az egyedül ácsorgó sötételfet. Történetesen pont azt a nőt, aki az imént a szobában tett rendet. Mivel úgy tűnik, hogy nincsen semmi dolga, ezért közelebb húzódik hozzá, hogy kicsit beszélgessen vele.*
- Nem volt semmi az a hidegvér, amit odafent tanúsítottál!* Szavaiból ki lehet hallani az elismerést. Mivel elég szűkszavúnak ismerte meg a nőt, ezért ő kezdeményez.*
- Esetleg elfogatsz egy italt tőlem? Ha nem lettél volna, akkor el kellett volna vernem a kis szájas fenekét.* Ha elfogja az italt, akkor rögtön tölt is két pohárral abból, amit a nő kér. Ha nem hát, akkor nem erőlteti a dolgot.*
// Zárás //
* YIlanda a mélységi nő távozása után is zabos marad. Rendor nem látja tovább értelmét, hogy maradjon. A nő még hozzá vág a fejéhez pár sértést, de ez ne hatja meg a sellőt.*
- Öröké a szívembe zártalak. A legközelebbi viszont látásra aranyom!* Mosolyog rá, de aztán gyorsan elpucol, mert félő, hogy egy vázát utána vágnak. Egészen jó kedve támad, így hát el is indul vissza a fogadótérbe, hogy körbenézzem odalent.*
// Őrködés //
* Leérve egészen meglepődik, mivel szép kis bagázs gyűlt össze. Mivel úgy látja, hogy jelen helyzetben nem igen van szükség férfi sellőre, ezért inkább elkerüli a bandát. Beáll ugyan a pult mögé, de jóval távolabb, mint a többiek. Ekkor fedezi fel az egyedül ácsorgó sötételfet. Történetesen pont azt a nőt, aki az imént a szobában tett rendet. Mivel úgy tűnik, hogy nincsen semmi dolga, ezért közelebb húzódik hozzá, hogy kicsit beszélgessen vele.*
- Nem volt semmi az a hidegvér, amit odafent tanúsítottál!* Szavaiból ki lehet hallani az elismerést. Mivel elég szűkszavúnak ismerte meg a nőt, ezért ő kezdeményez.*
- Esetleg elfogatsz egy italt tőlem? Ha nem lettél volna, akkor el kellett volna vernem a kis szájas fenekét.* Ha elfogja az italt, akkor rögtön tölt is két pohárral abból, amit a nő kér. Ha nem hát, akkor nem erőlteti a dolgot.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-25 13:24:56
Üzenet elküldve: 2020-08-25 13:24:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
- Nyugodj meg *simít végig a dalnok karján, hiszen nagyon zaklatottnak tűnik.* - Nem fog senki bántani. A kedves vendég nem idevalósi. Csak rosszul fejezte ki magát *próbálja mentegetni a sivatagi férfit anélkül, hogy megsértené. Nalaeä végtelenül jóhiszemű és eléggé naiv. Senkiről nem feltételezne rosszat, rossz szándékot se. Az ő világában ez a fogalom nem is létezik. A tündér gyakorlatilag szinte bármilyen tettre talál felmentő magyarázatot, általában magában keresve a hibát.* - Szedd össze magad nyugodtan. Üldögélj itt egy darabig. Igyál egyet *biccent a kikért wegtoren tüze felé.* - Az úr is csak szeretné kideríteni, mi történt, de látod, nem rád haragszik.
*A feszültség oldódni látszik, bár hogy pontosan mi is történt, arra csak egészen nagyvonalakban derült fény. A dalnok előtt elsötétült a világ és ezek szerint nem is igazán emlékszik az egész ribillió kiváltó eseményére. A kis tündért kirázza a hideg a hátborzongató talánytól, de próbál a kötelességére koncentrálni. Úgy néz ki, erre szükség is lesz, hiszen Madynek egyéb elfoglaltsága adódik így rá hárul a feladat, hogy a vendéggel foglalkozzon.
Azt hallva megkönnyebbül, hogy a férfi már fizetett. Nala számára még mindig egy kicsit kínos és idegen, hogy hogyan hozakodjon elő a számla ügyével. Sajnos a múltkori eset még mélyebbre ásta ezt a témát a tündérnél, hiszen valaki fizetés nélkül távozott. Nehezen tud túllépni a dolgon és a mai napig mardossa miatta a bűntudat.*
- Megtisztelő, hogy megismerhetem, D'or Gaiffar *fogadja mosolyogva a bemutatkozást és utána egy kicsit megilletődötten a köszönetet.*
- Minden rendben lesz *mosolyog a dalnokra még bátorítólag, mielőtt elindul a vendéggel az asztalához.* - Ha nem leszel jobban, szólj a lányoknak, kerítenek gyógyítót.
*Aggódik a zenész miatt, ez látszik rajta. Ha nem lenne dolga, maradna, hogy megbizonyosodjon róla, csak múló rosszullétről van szó. Ám Nala elsősorban Sellő és ennek megfelelően indul is a sivatagi férfival, hogy elvonulhassanak.
Érzi, amit szóban aztán meg is erősítenek: az elhangzott szöveg különösen fontos a vendégnek. Dillemmáit meg is osztja a tündérrel, amikor az asztalhoz érnek. Nala helyet foglal és erősen figyel. Régen használta már a sivatagi nyelvet, időbe telik, míg teljesen átáll rá fejben.*
- Pedig ez a te neved, uram *válaszol a maga egyszerű és őszinte logikája szerint. A többihez nem igazán tud hozzászólni, hiszen nem ismeri ezeket a tételeket.*
- És az enyém is, hogy a szolgálatodra lehetek. *A kezét a férfiéra teszi, amikor rá néz.* - Ha van még bármi, amivel az örömödet szolgálhatom, ne habozz felhozni. *Egy kicsit bizonytalan, hiszen Mady mondta is neki, hogy a vendég még nem biztos, hogy teljesen tisztában van az itteni szolgáltatások természetével. Figyeli a férfi reakcióit, hogy annak megfelelően tudjon reagálni. Felkel és ha nem emelnek kifogást, a vendég ölébe helyezkedik.*
- Úgy mondják, ha valamit nagyon keresünk, akkor se látjuk meg, ha az orrunk előtt van *mondja kedves, dallamos hangján, miközben finoman végigsimít D'or arcán.* - De amint egy kicsit megfeledkezünk róla, az első dolog lesz, amibe belebotlunk.
*Érzi, hogy a rejtély kissé feszülten tartja a férfit, amit igyekszik finom cirógatással oldani.*
- Először jársz nálunk, D'or Gaiffar?
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
- Nyugodj meg *simít végig a dalnok karján, hiszen nagyon zaklatottnak tűnik.* - Nem fog senki bántani. A kedves vendég nem idevalósi. Csak rosszul fejezte ki magát *próbálja mentegetni a sivatagi férfit anélkül, hogy megsértené. Nalaeä végtelenül jóhiszemű és eléggé naiv. Senkiről nem feltételezne rosszat, rossz szándékot se. Az ő világában ez a fogalom nem is létezik. A tündér gyakorlatilag szinte bármilyen tettre talál felmentő magyarázatot, általában magában keresve a hibát.* - Szedd össze magad nyugodtan. Üldögélj itt egy darabig. Igyál egyet *biccent a kikért wegtoren tüze felé.* - Az úr is csak szeretné kideríteni, mi történt, de látod, nem rád haragszik.
*A feszültség oldódni látszik, bár hogy pontosan mi is történt, arra csak egészen nagyvonalakban derült fény. A dalnok előtt elsötétült a világ és ezek szerint nem is igazán emlékszik az egész ribillió kiváltó eseményére. A kis tündért kirázza a hideg a hátborzongató talánytól, de próbál a kötelességére koncentrálni. Úgy néz ki, erre szükség is lesz, hiszen Madynek egyéb elfoglaltsága adódik így rá hárul a feladat, hogy a vendéggel foglalkozzon.
Azt hallva megkönnyebbül, hogy a férfi már fizetett. Nala számára még mindig egy kicsit kínos és idegen, hogy hogyan hozakodjon elő a számla ügyével. Sajnos a múltkori eset még mélyebbre ásta ezt a témát a tündérnél, hiszen valaki fizetés nélkül távozott. Nehezen tud túllépni a dolgon és a mai napig mardossa miatta a bűntudat.*
- Megtisztelő, hogy megismerhetem, D'or Gaiffar *fogadja mosolyogva a bemutatkozást és utána egy kicsit megilletődötten a köszönetet.*
- Minden rendben lesz *mosolyog a dalnokra még bátorítólag, mielőtt elindul a vendéggel az asztalához.* - Ha nem leszel jobban, szólj a lányoknak, kerítenek gyógyítót.
*Aggódik a zenész miatt, ez látszik rajta. Ha nem lenne dolga, maradna, hogy megbizonyosodjon róla, csak múló rosszullétről van szó. Ám Nala elsősorban Sellő és ennek megfelelően indul is a sivatagi férfival, hogy elvonulhassanak.
Érzi, amit szóban aztán meg is erősítenek: az elhangzott szöveg különösen fontos a vendégnek. Dillemmáit meg is osztja a tündérrel, amikor az asztalhoz érnek. Nala helyet foglal és erősen figyel. Régen használta már a sivatagi nyelvet, időbe telik, míg teljesen átáll rá fejben.*
- Pedig ez a te neved, uram *válaszol a maga egyszerű és őszinte logikája szerint. A többihez nem igazán tud hozzászólni, hiszen nem ismeri ezeket a tételeket.*
- És az enyém is, hogy a szolgálatodra lehetek. *A kezét a férfiéra teszi, amikor rá néz.* - Ha van még bármi, amivel az örömödet szolgálhatom, ne habozz felhozni. *Egy kicsit bizonytalan, hiszen Mady mondta is neki, hogy a vendég még nem biztos, hogy teljesen tisztában van az itteni szolgáltatások természetével. Figyeli a férfi reakcióit, hogy annak megfelelően tudjon reagálni. Felkel és ha nem emelnek kifogást, a vendég ölébe helyezkedik.*
- Úgy mondják, ha valamit nagyon keresünk, akkor se látjuk meg, ha az orrunk előtt van *mondja kedves, dallamos hangján, miközben finoman végigsimít D'or arcán.* - De amint egy kicsit megfeledkezünk róla, az első dolog lesz, amibe belebotlunk.
*Érzi, hogy a rejtély kissé feszülten tartja a férfit, amit igyekszik finom cirógatással oldani.*
- Először jársz nálunk, D'or Gaiffar?
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:48:13
Üzenet elküldve: 2020-08-24 08:48:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Ambroggio, Yath, főleg Myr//
*Ahogy végig olvasta a papírost, visszatekeri és azzal a kezében sétál ki a vendégtérbe, hogy tekintetével megkeresse azt, akivel dolga lesz. ~Nem régen találkoztam azzal a lánnyal, biztos vagyok benne, hogy ő lesz az.~ Sétál az asztalok között, ahogy egyre inkább a pult közelébe ér. ~Remélem nem ment még el, mert akkor nem lesz könnyű dolgom. ~ Nézelődik, első körben megnyugvással tölti el, hogy a dalnok és a sivatagi nem este még egymásnak, másodsorban viszont most nem ez az, amivel törődnie kéne. A pultnál meg is pillantja a kisebb társaságot, Yath már korábban is itt volt, úgy véli, ő éppen az ott ülő vendéggel van elfoglalva, ekkor látja meg a göndör vöröset. Kicsit meglepődik, mert úgy fest, hogy a vendég talán őt is szárnyai alá vette. Meg is torpan egy pillanatra, hiszen, ha a vendég így érzi jól magát… ~Nem- nem. Most más dolgunk is van. ~ Így odalép Myr háta mögé és ráteszi a vállára a kezét, bár a koccintást még azért megvárja, hogy megejtsék.*
-Myr'Jinnar kedves, tudnál rám időt szakítani? *Szólítja meg, elnézést kérő tekintetet villantva a másik két ott tartózkodó irányába.*
-Lenne egy kis megbeszélni való itt. *Bazsalyog kedvesen, felmutatva a kezében szorongatott, összetekert papírt, majd állával egy közeli asztal irányába bök. Utalva rá, hogy a dolog négyszemközti megbeszélést kíván meg.*
//Ambroggio, Yath, főleg Myr//
*Ahogy végig olvasta a papírost, visszatekeri és azzal a kezében sétál ki a vendégtérbe, hogy tekintetével megkeresse azt, akivel dolga lesz. ~Nem régen találkoztam azzal a lánnyal, biztos vagyok benne, hogy ő lesz az.~ Sétál az asztalok között, ahogy egyre inkább a pult közelébe ér. ~Remélem nem ment még el, mert akkor nem lesz könnyű dolgom. ~ Nézelődik, első körben megnyugvással tölti el, hogy a dalnok és a sivatagi nem este még egymásnak, másodsorban viszont most nem ez az, amivel törődnie kéne. A pultnál meg is pillantja a kisebb társaságot, Yath már korábban is itt volt, úgy véli, ő éppen az ott ülő vendéggel van elfoglalva, ekkor látja meg a göndör vöröset. Kicsit meglepődik, mert úgy fest, hogy a vendég talán őt is szárnyai alá vette. Meg is torpan egy pillanatra, hiszen, ha a vendég így érzi jól magát… ~Nem- nem. Most más dolgunk is van. ~ Így odalép Myr háta mögé és ráteszi a vállára a kezét, bár a koccintást még azért megvárja, hogy megejtsék.*
-Myr'Jinnar kedves, tudnál rám időt szakítani? *Szólítja meg, elnézést kérő tekintetet villantva a másik két ott tartózkodó irányába.*
-Lenne egy kis megbeszélni való itt. *Bazsalyog kedvesen, felmutatva a kezében szorongatott, összetekert papírt, majd állával egy közeli asztal irányába bök. Utalva rá, hogy a dolog négyszemközti megbeszélést kíván meg.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:47:12
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:47:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Myr, Ambroggio//
*Örül neki, hogy tölthet még egy pohárral, s ha bár egy kis nyomásra, de Myr is csatlakozik hozzájuk. Az sem kerüli el mindig szelíden éber figyelmét, hogy a vendége igencsak hízelgő és érdeklődő a vörös szépség irányába, s bár joggal érezhetné hanyagolva magát, inkább örül a lány sikerének. Eleinte ugyanis azt hiszi, hogy a nem mindennapi gnóm egy újdonsült sellő. De aztán Myr hamar felvilágosítja, bár nem tudatosan, de kiderül az elf számára, hogy új kollégájának bizony tisztességesebb munkája van. Nem mintha ez zavarná, sosem szégyenkezett azon, hová juttatta az élet, sőt, valamilyen szinten büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy van egy dolog, amiben túlszárnyalhatja a legtöbb nőt. Egy művészet, amely más, mint a zene, vagy tánc, de a maga módján mégis ugyanaz.*
- Bájitalokkal foglalkozol? Milyen érdekes! Nekem sajnos sosem volt lehetőségem alkímiával foglalkozni, a Grófnő nem szerette ezeket a tudományokat.
*Hangja őszintén érdeklődő és lelkes, nem pedig negédesen nyájas. Yath már csak ilyen, mindenki érdekli, minden foglalkoztatja. Közben persze szándékosan magáról is elcsepegtet egy pár információt, nem akarja, hogy Myr kellemetlenül érezze magát, amiért csak ő mesél. Ez is egy olyan dolog, amit a hosszú kamaszévei alatt tanult, egy általános fogás, hogyan legyen egy hölgy igazán kellemes társaság.*
- Nos, akkor ha nincs ellenvetésetek ellene, igyunk erre a szerencsés találkozásra, és arra, hogy megismerkedhettünk. Reméljük, még sok izgalmat tartogat az este.
*Kacsint a két társára, miközben elegánsan megemeli a poharát.*
//Myr, Ambroggio//
*Örül neki, hogy tölthet még egy pohárral, s ha bár egy kis nyomásra, de Myr is csatlakozik hozzájuk. Az sem kerüli el mindig szelíden éber figyelmét, hogy a vendége igencsak hízelgő és érdeklődő a vörös szépség irányába, s bár joggal érezhetné hanyagolva magát, inkább örül a lány sikerének. Eleinte ugyanis azt hiszi, hogy a nem mindennapi gnóm egy újdonsült sellő. De aztán Myr hamar felvilágosítja, bár nem tudatosan, de kiderül az elf számára, hogy új kollégájának bizony tisztességesebb munkája van. Nem mintha ez zavarná, sosem szégyenkezett azon, hová juttatta az élet, sőt, valamilyen szinten büszkeséggel töltötte el a tudat, hogy van egy dolog, amiben túlszárnyalhatja a legtöbb nőt. Egy művészet, amely más, mint a zene, vagy tánc, de a maga módján mégis ugyanaz.*
- Bájitalokkal foglalkozol? Milyen érdekes! Nekem sajnos sosem volt lehetőségem alkímiával foglalkozni, a Grófnő nem szerette ezeket a tudományokat.
*Hangja őszintén érdeklődő és lelkes, nem pedig negédesen nyájas. Yath már csak ilyen, mindenki érdekli, minden foglalkoztatja. Közben persze szándékosan magáról is elcsepegtet egy pár információt, nem akarja, hogy Myr kellemetlenül érezze magát, amiért csak ő mesél. Ez is egy olyan dolog, amit a hosszú kamaszévei alatt tanult, egy általános fogás, hogyan legyen egy hölgy igazán kellemes társaság.*
- Nos, akkor ha nincs ellenvetésetek ellene, igyunk erre a szerencsés találkozásra, és arra, hogy megismerkedhettünk. Reméljük, még sok izgalmat tartogat az este.
*Kacsint a két társára, miközben elegánsan megemeli a poharát.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:10:44
Üzenet elküldve: 2020-08-23 19:10:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés//
*Bár a dalnok jelenetének legnagyobb részéről lemaradt, azért azt ő is érzékeli, hogy történt valami érdekes a távollétében. Kissé nyugtalannak és szokatlannak tűnik neki is a pultnál összeverődött csoportosulás, így tökéletesen megérti Darelld óvatosságát és aggodalmát velük kapcsolatban. Bólint is egy aprót, jelezve, hogy vette az adást, éberebb és szemfülesebb lesz. A felvont szemöldökre csak egy unott szemforgatással válaszol, jelezvén, hogy egészen agyára ment az a vendég, akitől a fegyvert kobozta el. Majd távolabb lép az ajtótól, s elfoglalja helyét szinte közvetlen a pult mellett, de azért még udvarias távolságban, hogy jelenlétével ne zavarjon meg senkit.*
*Bár a dalnok jelenetének legnagyobb részéről lemaradt, azért azt ő is érzékeli, hogy történt valami érdekes a távollétében. Kissé nyugtalannak és szokatlannak tűnik neki is a pultnál összeverődött csoportosulás, így tökéletesen megérti Darelld óvatosságát és aggodalmát velük kapcsolatban. Bólint is egy aprót, jelezve, hogy vette az adást, éberebb és szemfülesebb lesz. A felvont szemöldökre csak egy unott szemforgatással válaszol, jelezvén, hogy egészen agyára ment az a vendég, akitől a fegyvert kobozta el. Majd távolabb lép az ajtótól, s elfoglalja helyét szinte közvetlen a pult mellett, de azért még udvarias távolságban, hogy jelenlétével ne zavarjon meg senkit.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-20 17:15:41
Üzenet elküldve: 2020-08-20 17:15:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
*D'or tekintetét az érkező tündér köszöntésén nyugtatja, s a lánnyal ellentétben egyáltalán nem találja esetlennek, vagy hibás döntésnek. Bár nincs abban a helyzetben, hogy ezt jobban kifejtse, az apró bólintás mindenféleképpen arra utal, hogy viszonozta köszöntését. Valójában a sivatagi nem szokta a szerájok édes légkörét, nem ízlelte azok gyümölcsét, s nem szenvedi kitüntetett figyelem középpontját... egészen persze mostanáig. A két őrre már nem figyel, mikor pozíciójukat elfoglalják, feltételezhetően az incidens miatt, melynek következményeit szintén nem tudja feszültségben felmérni. Miközben Nala fordít, olykor meglepett tekintettel pillant ki rá, s alázatos szavaira. ~ Egy, aki ismeri des'jirisht... ~ May is kap köszönetet, legalábbis tekintetben, halvány mosollyal lekísérve. Esélye sincs meglepődni a lány távozásán, bár megnyugodva veszi észre, hogy legalább a kis tündér marad, May gondoskodott róla, így egyáltalán nem bánja, s nem is bántódik meg rajta. Ami jelenleg zajlik fontosnak tűnik, s bárki is segít neki ebben, hálája nem marad el.*
- D'or Gaiffar, Nalaeä! *Emeli mellkasához a tenyerét, s fejével bólint.* Nagyszerű munkát végeztél, köszönet illet érte. *Mondja mély hangján csendesen, s a mosoly itt is kijár, miközben végigfuttatja szemeit az ezüstös íriszeken.* Az imént is megtiszteltél népem köszöntésével, hálás vagyok. Maradj. Segíts nekem tovább. *Kéri a lányt, s a remegő lábú dalnok felé fordul, annak reményében, hogy fordítás mellett immár jóval könnyebben kifejezi magát.*
- Maradj csendben, kobzos, nem lesz baj. A sivatagi nyelv nem mindenki számára vonzó és érthető, olykor meglehetősen ellenségesen fejezi ki magát. *Hazudik, de azt érzi hazudnia kell, mert szüksége van még időre a gondolatok kiteljesedéséhez. ~ Fama hak tir'kht fo aikuma... Könnyek fala? ~ Izzó tekintetét ismét a dalnok felé fordítja... *
- Menjünk... *szól Nalához* rá már nincs szükségem. *A válasz a sorok között rejlik. A pultostól, egy intéssel Wegtoren tüze italt kér. Szótlan merengve dobja a 18 aranyat a pultra.
*
- A tiéd. Igyál, s ha valami eszedbe jut, gyere oda hozzám. *Arca komor, de, amint Nala felé fordul, már mosolyog.*
- Üljünk le. *Kéri a lányt, kissé megnyugodva, s kezével intve neki.*
- Nagyon fontos, amit a kobzos mondott. *Immár gátlás nélkül, bátran beszél sivatagi nyelvén, örül, hogy a lány érti azt.*
- A szöveg nagy részét értem, de oly ősi, oly ódon, hogy egyelőre nem kristálytiszta. Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar! Könny fala két lépés, D'or Gaiffar? Hozzám szólt. *Szalad fel szemöldöke, s kérdőn pillant Nalára.* Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. Ezt értem. *Biccent, majd aprót kortyol porából, s Nalának is tölt.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Látod majd, az első lelkét? Ez nem világos. *Csóválja meg fejét.* Azonban az utolsó mondat már világos. De... mi az a Sa'Thereth? *Ugrik vissza tekintete hirtelen a dalnok felé, reméli nem menekült el, s beérte a vigasztalással.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. *Sóhajt fel, majd ismét a lányra pillant.*
- Szívem repes, hogy ily könnyedén tudunk beszélni. *Enged meg egy könnyed bókot, de látszik, hogy még mindig feszült, amiatt, hogy kevésbé jut előrébb.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.20 17:17:53
//Nalaeä, D'or Gaiffar, dalnok//
*D'or tekintetét az érkező tündér köszöntésén nyugtatja, s a lánnyal ellentétben egyáltalán nem találja esetlennek, vagy hibás döntésnek. Bár nincs abban a helyzetben, hogy ezt jobban kifejtse, az apró bólintás mindenféleképpen arra utal, hogy viszonozta köszöntését. Valójában a sivatagi nem szokta a szerájok édes légkörét, nem ízlelte azok gyümölcsét, s nem szenvedi kitüntetett figyelem középpontját... egészen persze mostanáig. A két őrre már nem figyel, mikor pozíciójukat elfoglalják, feltételezhetően az incidens miatt, melynek következményeit szintén nem tudja feszültségben felmérni. Miközben Nala fordít, olykor meglepett tekintettel pillant ki rá, s alázatos szavaira. ~ Egy, aki ismeri des'jirisht... ~ May is kap köszönetet, legalábbis tekintetben, halvány mosollyal lekísérve. Esélye sincs meglepődni a lány távozásán, bár megnyugodva veszi észre, hogy legalább a kis tündér marad, May gondoskodott róla, így egyáltalán nem bánja, s nem is bántódik meg rajta. Ami jelenleg zajlik fontosnak tűnik, s bárki is segít neki ebben, hálája nem marad el.*
- D'or Gaiffar, Nalaeä! *Emeli mellkasához a tenyerét, s fejével bólint.* Nagyszerű munkát végeztél, köszönet illet érte. *Mondja mély hangján csendesen, s a mosoly itt is kijár, miközben végigfuttatja szemeit az ezüstös íriszeken.* Az imént is megtiszteltél népem köszöntésével, hálás vagyok. Maradj. Segíts nekem tovább. *Kéri a lányt, s a remegő lábú dalnok felé fordul, annak reményében, hogy fordítás mellett immár jóval könnyebben kifejezi magát.*
- Maradj csendben, kobzos, nem lesz baj. A sivatagi nyelv nem mindenki számára vonzó és érthető, olykor meglehetősen ellenségesen fejezi ki magát. *Hazudik, de azt érzi hazudnia kell, mert szüksége van még időre a gondolatok kiteljesedéséhez. ~ Fama hak tir'kht fo aikuma... Könnyek fala? ~ Izzó tekintetét ismét a dalnok felé fordítja... *
- Menjünk... *szól Nalához* rá már nincs szükségem. *A válasz a sorok között rejlik. A pultostól, egy intéssel Wegtoren tüze italt kér. Szótlan merengve dobja a 18 aranyat a pultra.
*- A tiéd. Igyál, s ha valami eszedbe jut, gyere oda hozzám. *Arca komor, de, amint Nala felé fordul, már mosolyog.*
- Üljünk le. *Kéri a lányt, kissé megnyugodva, s kezével intve neki.*
- Nagyon fontos, amit a kobzos mondott. *Immár gátlás nélkül, bátran beszél sivatagi nyelvén, örül, hogy a lány érti azt.*
- A szöveg nagy részét értem, de oly ősi, oly ódon, hogy egyelőre nem kristálytiszta. Fama hak tir'kht fo aikuma, D'or Gaiffar! Könny fala két lépés, D'or Gaiffar? Hozzám szólt. *Szalad fel szemöldöke, s kérdőn pillant Nalára.* Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat. Ezt értem. *Biccent, majd aprót kortyol porából, s Nalának is tölt.*
- Set'r udei Tokh'mallion mer. Látod majd, az első lelkét? Ez nem világos. *Csóválja meg fejét.* Azonban az utolsó mondat már világos. De... mi az a Sa'Thereth? *Ugrik vissza tekintete hirtelen a dalnok felé, reméli nem menekült el, s beérte a vigasztalással.*
- Maser fo nakh'ter aka nos. Kinek útja előre meghatározott, nem veszik el sohasem. *Sóhajt fel, majd ismét a lányra pillant.*
- Szívem repes, hogy ily könnyedén tudunk beszélni. *Enged meg egy könnyed bókot, de látszik, hogy még mindig feszült, amiatt, hogy kevésbé jut előrébb.*
A hozzászólás írója (D'or Gaiffar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.20 17:17:53
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-20 07:23:45
Üzenet elküldve: 2020-08-20 07:23:45
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
*A helyzet úgy tűnik csillapodik, a gondolatok kezdenek révbe érni. A kinyilatkoztatás tényleg ősi sivatagi nyelv. Minden szavát pontosan talán egyik jelenlevő sem ismeri, ugyanakkor a foszlányokkal senkinek sem lehet baja, aki legalább valamennyire ismeri ezt a dialektust. A kinyilatkoztatások elismétlése hatásos, már ami D'or lelkét illeti. Ugyebár minél többször ismétli valaki a tanokat, annál biztosabb lesz bennük. Egyéb hatása azonban nincs, noha a zenész rohamában elhadart versikéjének második sora tényleg ezt kéri. A többi sorban talán lesz megfejtés erre is.
Ami viszont a zenészt illeti, őt nem igazán sikerült megnyugtatni.*
-Felvágni?!
*Elkezd pár lépést hátrálni, majd onnan, valamivel hangosabban, kérdez rá.*
-Mi a fészkes Sa'Tereth búbánata történt itt?!
*Kezdi sorolni.*
-El-el sötétül a világ, a torkom kapar, a szemem ég, a tarkóm hidegráz, ez a fekete ember meg meg akar vagdosni?! Valaki magyarázza el mi ez a hablaty!
*Fakad ki teljesen, és leginkább az ügyeletes sellőt, Nalát kémleli, illetve szeme sarkából az őröket lesi.*
*A helyzet úgy tűnik csillapodik, a gondolatok kezdenek révbe érni. A kinyilatkoztatás tényleg ősi sivatagi nyelv. Minden szavát pontosan talán egyik jelenlevő sem ismeri, ugyanakkor a foszlányokkal senkinek sem lehet baja, aki legalább valamennyire ismeri ezt a dialektust. A kinyilatkoztatások elismétlése hatásos, már ami D'or lelkét illeti. Ugyebár minél többször ismétli valaki a tanokat, annál biztosabb lesz bennük. Egyéb hatása azonban nincs, noha a zenész rohamában elhadart versikéjének második sora tényleg ezt kéri. A többi sorban talán lesz megfejtés erre is.
Ami viszont a zenészt illeti, őt nem igazán sikerült megnyugtatni.*
-Felvágni?!
*Elkezd pár lépést hátrálni, majd onnan, valamivel hangosabban, kérdez rá.*
-Mi a fészkes Sa'Tereth búbánata történt itt?!
*Kezdi sorolni.*
-El-el sötétül a világ, a torkom kapar, a szemem ég, a tarkóm hidegráz, ez a fekete ember meg meg akar vagdosni?! Valaki magyarázza el mi ez a hablaty!
*Fakad ki teljesen, és leginkább az ügyeletes sellőt, Nalát kémleli, illetve szeme sarkából az őröket lesi.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-19 10:10:29
Üzenet elküldve: 2020-08-19 10:10:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Maydeleine R., D'or Gaiffar, Nalaeä//
//Próféták - távozás//
*Úgy tűnik, egyelőre nem állnak a dolgok tettlegességre, ahogy azt D'or is jelzi felé, de sosem árt az óvatosság. Szemével Darelldet keresi, aki meg is lel, éppen Reyrával figyelik a vendégteret, így valamelyes megnyugszik. Ekkor érik el Nalaeä szavai, amelyek ismét elővarázsolják a bizonytalanság szikráit az arcára.*
-Nem wegtoreni? Sivatag, ez stimmel azt hiszem. *Húzza magával a kis tündért, hiszen még akkor is jó hasznát veszi, ha csak feleannyira sejti, a szavak mit is takarhatnak, mint ő. Azt pedig már feltérképezte, hogy itt nincsen mitől tartaniuk, ha elharapózik a helyzet, akkor véget vetnek a diskurzusnak és jobb esetben megy mindenki a maga dolgára. Egyéb helyzet esetére ott vannak az őrök.*
-Gyere nyugodtan, semmi baj nem lesz, békésen el tudjuk rendezni, minden bizonnyal. *Erősíti meg szavakkal is, majd figyeli a tündér szavait. Látja, hogy zavarban van, valószínűleg a hirtelen érkező, szokatlan feladat lehet az oka, bár kétségtelen, hogy jobban teljesít, mint elégséges. Ezúttal már érti a szavakat, amik elhagyják a dalnok száját, de csupán ennyi nem elég ahhoz, hogy felfogja, mi is folyik itt. Egy biztos, hogy a vendéget nagyon is érdekli az, amit a dalnok beszél és most, hogy megbizonyosodott róla, hogy nem szidás vagy gúnyolódás, meg is nyugszik. Ekkor érkezik a szolgálati terület felől egy vízhordó fiú és belesúg valamit a fülébe. ~Itt már nagy baj úgy se lehet. ~ Gondolja, majd széles mosollyal odafordul csak Nalához először.*
-Kedves, tudnál foglalkozni az úrral? Akadt egy kis dolgom. *Kacsintgat fél szemmel a szolgálati terület ajtaja felé, amerre a fiú távozott, miután átadta az üzenetet. Itt bizony nincs lazsálás. Majd odasúgja a tündérnek, hogy az érdekes nyelvezetű férfit már kiszolgálta és fizetett egy különleges sellőt is, bár még nem bizonyos benne, hogy megértette vele, mit is takar ez pontosan. Valamint, hogy van egy számlája nyitva, amit a pultnál tud majd nyilvántartani, ha szükséges, de gyümölcstál, bor és víz már fel lett szolgálva a részére. Ahogy pedig Nalaeä magára vállalja a feladatot, elköszön a jelenlévőktől és elnézést kér a távozásért, majd már indul is a főnökasszony szobája felé, ahogy azt kérték.*
//Próféták - távozás//
*Úgy tűnik, egyelőre nem állnak a dolgok tettlegességre, ahogy azt D'or is jelzi felé, de sosem árt az óvatosság. Szemével Darelldet keresi, aki meg is lel, éppen Reyrával figyelik a vendégteret, így valamelyes megnyugszik. Ekkor érik el Nalaeä szavai, amelyek ismét elővarázsolják a bizonytalanság szikráit az arcára.*
-Nem wegtoreni? Sivatag, ez stimmel azt hiszem. *Húzza magával a kis tündért, hiszen még akkor is jó hasznát veszi, ha csak feleannyira sejti, a szavak mit is takarhatnak, mint ő. Azt pedig már feltérképezte, hogy itt nincsen mitől tartaniuk, ha elharapózik a helyzet, akkor véget vetnek a diskurzusnak és jobb esetben megy mindenki a maga dolgára. Egyéb helyzet esetére ott vannak az őrök.*
-Gyere nyugodtan, semmi baj nem lesz, békésen el tudjuk rendezni, minden bizonnyal. *Erősíti meg szavakkal is, majd figyeli a tündér szavait. Látja, hogy zavarban van, valószínűleg a hirtelen érkező, szokatlan feladat lehet az oka, bár kétségtelen, hogy jobban teljesít, mint elégséges. Ezúttal már érti a szavakat, amik elhagyják a dalnok száját, de csupán ennyi nem elég ahhoz, hogy felfogja, mi is folyik itt. Egy biztos, hogy a vendéget nagyon is érdekli az, amit a dalnok beszél és most, hogy megbizonyosodott róla, hogy nem szidás vagy gúnyolódás, meg is nyugszik. Ekkor érkezik a szolgálati terület felől egy vízhordó fiú és belesúg valamit a fülébe. ~Itt már nagy baj úgy se lehet. ~ Gondolja, majd széles mosollyal odafordul csak Nalához először.*
-Kedves, tudnál foglalkozni az úrral? Akadt egy kis dolgom. *Kacsintgat fél szemmel a szolgálati terület ajtaja felé, amerre a fiú távozott, miután átadta az üzenetet. Itt bizony nincs lazsálás. Majd odasúgja a tündérnek, hogy az érdekes nyelvezetű férfit már kiszolgálta és fizetett egy különleges sellőt is, bár még nem bizonyos benne, hogy megértette vele, mit is takar ez pontosan. Valamint, hogy van egy számlája nyitva, amit a pultnál tud majd nyilvántartani, ha szükséges, de gyümölcstál, bor és víz már fel lett szolgálva a részére. Ahogy pedig Nalaeä magára vállalja a feladatot, elköszön a jelenlévőktől és elnézést kér a távozásért, majd már indul is a főnökasszony szobája felé, ahogy azt kérték.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-19 07:48:56
Üzenet elküldve: 2020-08-19 07:48:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Rendor//
*A számára nem kis kellemetlenség után végül a mélységi távozik a szobából és ismét ketten maradnak a sellővel.*
-Az kéne még, hogy te tegyél nekem szívességet. Inkább kiugrom az ablakon. *Morog az orra alá, kétségtelen, hogy ez a dolog megviselte a hozzáállását.*
-Sajnálhatod. *Ül vissza az ágyra, a felajánlott italra nem is mond semmit, mert úgy érzi, annyival nem lehetne kárpótolni, felesleges még csak az időt is fecsérelnie rá. Inkább a kezével hessegeti a másikat, hogy minél előbb hagyja el a szobát, amit ő erre az éjszakára kibérelt.*
-Majd akkor visszajövök, ha a lábadnál fogva lógatnak bele egy jégmorajlásos napon a tengerbe. *Morog még egy sort, majd miután a férfi távozik a szobából le is fekszik aludni. Bár felmerült benne, hogy kifizeti azt a nyolcvan aranyat a férfinek, hogy egész este azt ismételgesse "egy idióta vagyok", ám már ez sem köszörülné ki a csorbát. Mivel azonban nem igazán alszik jól, nyilván a mai napi dolgok fényében, így még felkel kitárni az ablakot, hogy a hűs tengeri levegő betöltse a teret. Ezt követően néhány órát valóban alszik, ám korán felriad. ~Remélem nem nyúlta le az a kormos a tőröm. ~*
//Másnap reggel//
*Miután felöltözött, ágyazás és minden nemű rendbetétel nélkül indul le a lépcsőn, reménykedve benne, hogy nem kell megint szembesülnie a tegnap esti férfi pofázmányával. Szerencsére nem ő ácsorog a pultban és annak környékén, így ez a félelme alaptalannak bizonyul. Odasétál a fegyverek elhelyezésére kitett részhez, majd elkezdi megkeresni a tegnap itt hagyott, valamint a később elkobzott fegyvereit. ~Szerencséd! ~ Találja meg az összeset, mind egy szálig, bár hasonlóak nyugszanak a tárolóban, de még egy olyan, mint az övé nincsen. Ezt követően az ajtónál álló őrnek biccent, majd távozik a fogadóból, minthogy elintézte, amiért érkezett, sőt, még többet is. Elégedettséggel kéne eltöltse a dolog, de csak keserűséget érez a szájában a tegnap estiek nyomán.*
*A számára nem kis kellemetlenség után végül a mélységi távozik a szobából és ismét ketten maradnak a sellővel.*
-Az kéne még, hogy te tegyél nekem szívességet. Inkább kiugrom az ablakon. *Morog az orra alá, kétségtelen, hogy ez a dolog megviselte a hozzáállását.*
-Sajnálhatod. *Ül vissza az ágyra, a felajánlott italra nem is mond semmit, mert úgy érzi, annyival nem lehetne kárpótolni, felesleges még csak az időt is fecsérelnie rá. Inkább a kezével hessegeti a másikat, hogy minél előbb hagyja el a szobát, amit ő erre az éjszakára kibérelt.*
-Majd akkor visszajövök, ha a lábadnál fogva lógatnak bele egy jégmorajlásos napon a tengerbe. *Morog még egy sort, majd miután a férfi távozik a szobából le is fekszik aludni. Bár felmerült benne, hogy kifizeti azt a nyolcvan aranyat a férfinek, hogy egész este azt ismételgesse "egy idióta vagyok", ám már ez sem köszörülné ki a csorbát. Mivel azonban nem igazán alszik jól, nyilván a mai napi dolgok fényében, így még felkel kitárni az ablakot, hogy a hűs tengeri levegő betöltse a teret. Ezt követően néhány órát valóban alszik, ám korán felriad. ~Remélem nem nyúlta le az a kormos a tőröm. ~*
//Másnap reggel//
*Miután felöltözött, ágyazás és minden nemű rendbetétel nélkül indul le a lépcsőn, reménykedve benne, hogy nem kell megint szembesülnie a tegnap esti férfi pofázmányával. Szerencsére nem ő ácsorog a pultban és annak környékén, így ez a félelme alaptalannak bizonyul. Odasétál a fegyverek elhelyezésére kitett részhez, majd elkezdi megkeresni a tegnap itt hagyott, valamint a később elkobzott fegyvereit. ~Szerencséd! ~ Találja meg az összeset, mind egy szálig, bár hasonlóak nyugszanak a tárolóban, de még egy olyan, mint az övé nincsen. Ezt követően az ajtónál álló őrnek biccent, majd távozik a fogadóból, minthogy elintézte, amiért érkezett, sőt, még többet is. Elégedettséggel kéne eltöltse a dolog, de csak keserűséget érez a szájában a tegnap estiek nyomán.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-18 21:57:54
Üzenet elküldve: 2020-08-18 21:57:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 93
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Ambroggio, Yath//
*Hamar meg is kapja a kért vizet, s már hajtaná is fel legalább a felét, ám észreveszi Yath szelíd tekintetét. Bele is néz az élénkzöld szempárba. Megnyugvást talál az elf szemeiben, s egy pillanatra meg is szűnik neki a külvilág. Megérzése azt súgja, hogy Yathban megbízhat, s tekintetéből éppen emiatt egyetlen röpke pillanat erejéig kiolvasható, hogy egyedül érzi magát, s jó volna valaki, akiben megbízhat és akinek bármikor elmondhatja örömét, bánatát.*
- Köszönöm.* Mondja aztán csendesen utalva ezzel a kapott vízre, s félig fel is hajtja. Az öltönyös pedig rögtönzött kiselőadást tart a nimfákról és jégsárkányokról. Utóbbiról Myr még nem hallott semmit. Na jó, mondjuk a nimfákról sem. Azt nem igazán érti, hogy miért pont nimfa lett a férfi szemében, hisz annyi tehetsége van az énekléshez, mint egy rézüstnek. ~Ráadásul most már kicsi is, nem csak nimfa. Milyen nimfa leszek még vajon?~ Myr kezdi sejteni, hogy az öltönyös valamiért nagyon csapja neki a szelet. ~Helyes ez a férfi, csak ne lenne így kicicomázva.~ Most legalább fény derül majd arra, hogy milyen őstehetség, ha már megkérdezte, hogy ért-e az énekléshez.*
- Nem tudok énekelni. ~Ezért rám biztosan nem illik a nimfa megnevezés.~* Amikor Yath kifejti véleményét a társaságáról, legyinteni akar. Jelen helyzetében most így érzi. De aztán Ambroggio is kételkedik ebben, s nagyon úgy fest, hogy marasztani akarja. Kis ideig vacillál a távozás és a maradás lehetősége között, de aztán dönt, és helyet foglal az üres széken. Először a rumot sem akarja elfogadni, elvan ő magának a fél pohárnyi vízzel, de nincs mit tenni, enged a szelíd erőszaknak.*
- Rendben, legyen. Elfogadom.* Sóhajt megadóan egy kicsit.
Nyilvánvalóan feltűnik a gnómnak, hogy Ambroggio Yathnak is csapja picit a szelet, de neki jobban. Mondjuk ez éppen azon dolgok közé tartozik, amelyeket legfeljebb csak azok nem vesznek észre, akik vagy nem akarják megtenni vagy túl butuskák ahhoz. Myr egyébként régóta vágyik valakire, aki igazán tudja szeretni, s eleddig - ha lehet így mondani - jól estek neki a férfi kedves szavai. De most már kezd idegesítővé válni számára a helyzet. Felhorkan arra, hogy Ambroggio lát benne valami különlegeset. ~Már megint ez a nimfa. Biztos odáig van a nimfákért.~ Myr szereti, ha udvarolnak neki - csak egyébként senki nem szokott - de ezt már túlzásnak érzi. És pont erre nincs most szüksége. Egyébként jó kedvében sem sokáig tudná még ezt elviselni, de így viszont hamarabb elszakadhat benne a cérna.*
- Én rendkívüli?* Néz fél szemmel Ambroggiora.*
- Azt kötve hiszem. Ja, egyébként bájitalokkal foglalkozom. ~Fogadjunk, mindjárt el kezd áradozni, hogy az milyen csodálatos, bájos nimfám.~* Magában a férfi beszédét igyekszik utánozni, majdhogynem el is mosolyodik, de uralkodik magán.*
//Ambroggio, Yath//
*Hamar meg is kapja a kért vizet, s már hajtaná is fel legalább a felét, ám észreveszi Yath szelíd tekintetét. Bele is néz az élénkzöld szempárba. Megnyugvást talál az elf szemeiben, s egy pillanatra meg is szűnik neki a külvilág. Megérzése azt súgja, hogy Yathban megbízhat, s tekintetéből éppen emiatt egyetlen röpke pillanat erejéig kiolvasható, hogy egyedül érzi magát, s jó volna valaki, akiben megbízhat és akinek bármikor elmondhatja örömét, bánatát.*
- Köszönöm.* Mondja aztán csendesen utalva ezzel a kapott vízre, s félig fel is hajtja. Az öltönyös pedig rögtönzött kiselőadást tart a nimfákról és jégsárkányokról. Utóbbiról Myr még nem hallott semmit. Na jó, mondjuk a nimfákról sem. Azt nem igazán érti, hogy miért pont nimfa lett a férfi szemében, hisz annyi tehetsége van az énekléshez, mint egy rézüstnek. ~Ráadásul most már kicsi is, nem csak nimfa. Milyen nimfa leszek még vajon?~ Myr kezdi sejteni, hogy az öltönyös valamiért nagyon csapja neki a szelet. ~Helyes ez a férfi, csak ne lenne így kicicomázva.~ Most legalább fény derül majd arra, hogy milyen őstehetség, ha már megkérdezte, hogy ért-e az énekléshez.*
- Nem tudok énekelni. ~Ezért rám biztosan nem illik a nimfa megnevezés.~* Amikor Yath kifejti véleményét a társaságáról, legyinteni akar. Jelen helyzetében most így érzi. De aztán Ambroggio is kételkedik ebben, s nagyon úgy fest, hogy marasztani akarja. Kis ideig vacillál a távozás és a maradás lehetősége között, de aztán dönt, és helyet foglal az üres széken. Először a rumot sem akarja elfogadni, elvan ő magának a fél pohárnyi vízzel, de nincs mit tenni, enged a szelíd erőszaknak.*
- Rendben, legyen. Elfogadom.* Sóhajt megadóan egy kicsit.
Nyilvánvalóan feltűnik a gnómnak, hogy Ambroggio Yathnak is csapja picit a szelet, de neki jobban. Mondjuk ez éppen azon dolgok közé tartozik, amelyeket legfeljebb csak azok nem vesznek észre, akik vagy nem akarják megtenni vagy túl butuskák ahhoz. Myr egyébként régóta vágyik valakire, aki igazán tudja szeretni, s eleddig - ha lehet így mondani - jól estek neki a férfi kedves szavai. De most már kezd idegesítővé válni számára a helyzet. Felhorkan arra, hogy Ambroggio lát benne valami különlegeset. ~Már megint ez a nimfa. Biztos odáig van a nimfákért.~ Myr szereti, ha udvarolnak neki - csak egyébként senki nem szokott - de ezt már túlzásnak érzi. És pont erre nincs most szüksége. Egyébként jó kedvében sem sokáig tudná még ezt elviselni, de így viszont hamarabb elszakadhat benne a cérna.*
- Én rendkívüli?* Néz fél szemmel Ambroggiora.*
- Azt kötve hiszem. Ja, egyébként bájitalokkal foglalkozom. ~Fogadjunk, mindjárt el kezd áradozni, hogy az milyen csodálatos, bájos nimfám.~* Magában a férfi beszédét igyekszik utánozni, majdhogynem el is mosolyodik, de uralkodik magán.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:13:47
Üzenet elküldve: 2020-08-18 17:13:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Yathlanae, Myr, Ambroggio//
//érintőlegesen Próféták//
*Ambroggio kifejezetten élvezi, hogy megpirongathatja a hölgyeket. Ha lenne erre nagyköveti cím, az Intéző biztos megkapná a hivatalt.*
- Nos, biztos van köztük, aki énekel. Mondják, hogy még a jégsárkányok is eldudorásznak olykor-olykor egy dalocskát. *Derűs ábrázattal morzsolja le a hamut a szivarkája végéről az erre szolgáló tálkában, aztán megforgatja egy kicsit az ujjai közt a dohányrudat és elegáns mozdulattal szippant belőle újra.* - Persze, mikor épp nem hosszú álmukat alusszák a hegycsúcsok valamely fagyos barlangjának mélyén *teszi hozzá a kifújt füstbodrok közé burkolózva.* - Csak a szirénekkel kell vigyáznia az embernek *kacsint sokatmondón Yathlanae-re.*
- És te énekelsz, kicsi nimfa? *fordul a vörös lány felé érdeklődve.
Ha már ének, a korábbi, idejekorán kirostálódott dalnok újra krákogni és köhögni kezd a pult túlsó végénél.*
- Óh! Biztos jól van az igric? *ráncolja a homlokát. Az aggodalma inkább udvarias gesztus csupán, de ahogy látja, egész sokan gyűltek már oda, úgyhogy biztos gondot viselnek rá.*
- Csacsiság *legyint habókosan ahogy visszafordul. A vöröske az önértékelés mély gödréből motyogja a szavakat, miszerint kétli, hogy jó társaság lenne.* - Ülj csak le ide mellém, gyerünk, gyerünk! *paskolja meg az egyik széket.
Amikor Yathlanae felajánlja, hogy Myr is csatlakozzon a koccintáshoz, az Intéző azonnal bólogatni kezd, és int is a rumos pohárkák felé.*
- Úgy van, úgy! Tölts csak neki is, kedves. Három az igazság, ahogy szokták mondani.
*Tagadhatatlanul tetszik a férfinak, hogy még az elf lányt is megpirongathatja. Ő már nem ilyen szemérmes, amikor poétájuk visszaoszt neki az érdemekből. Eszében sincs tompítani a szerepe fényét.* - Ó. *Tagadásnak semmi nyoma az álszerény sóhajban, mellyel érdemes társművészként simítja le hófehér inge csipkezsabóját.*
- Igazi kincs, akinek van tehetsége az ilyesmihez *pillant az elf lányra, aztán mindjárt vissza is fordul Myr felé.* - De biztos bájos kiskegyed is jó valamiben. Gyerünk, ne szégyenlősködjék, árulja el, mivel tölti szívesen az idejét, amikor nem a kertet öntözi épp a búbánatával. Nekem van szemem hozzá, hogy meglássam, ha valaki különleges. Te pedig, bájos nimfa, érzem a zsigereimben *még meg is borzong egy kicsit, mint valami látó a kristálygömbje felett* - bizonyosan rendkívüli teremtés vagy.
//Yathlanae, Myr, Ambroggio//
//érintőlegesen Próféták//
*Ambroggio kifejezetten élvezi, hogy megpirongathatja a hölgyeket. Ha lenne erre nagyköveti cím, az Intéző biztos megkapná a hivatalt.*
- Nos, biztos van köztük, aki énekel. Mondják, hogy még a jégsárkányok is eldudorásznak olykor-olykor egy dalocskát. *Derűs ábrázattal morzsolja le a hamut a szivarkája végéről az erre szolgáló tálkában, aztán megforgatja egy kicsit az ujjai közt a dohányrudat és elegáns mozdulattal szippant belőle újra.* - Persze, mikor épp nem hosszú álmukat alusszák a hegycsúcsok valamely fagyos barlangjának mélyén *teszi hozzá a kifújt füstbodrok közé burkolózva.* - Csak a szirénekkel kell vigyáznia az embernek *kacsint sokatmondón Yathlanae-re.*
- És te énekelsz, kicsi nimfa? *fordul a vörös lány felé érdeklődve.
Ha már ének, a korábbi, idejekorán kirostálódott dalnok újra krákogni és köhögni kezd a pult túlsó végénél.*
- Óh! Biztos jól van az igric? *ráncolja a homlokát. Az aggodalma inkább udvarias gesztus csupán, de ahogy látja, egész sokan gyűltek már oda, úgyhogy biztos gondot viselnek rá.*
- Csacsiság *legyint habókosan ahogy visszafordul. A vöröske az önértékelés mély gödréből motyogja a szavakat, miszerint kétli, hogy jó társaság lenne.* - Ülj csak le ide mellém, gyerünk, gyerünk! *paskolja meg az egyik széket.
Amikor Yathlanae felajánlja, hogy Myr is csatlakozzon a koccintáshoz, az Intéző azonnal bólogatni kezd, és int is a rumos pohárkák felé.*
- Úgy van, úgy! Tölts csak neki is, kedves. Három az igazság, ahogy szokták mondani.
*Tagadhatatlanul tetszik a férfinak, hogy még az elf lányt is megpirongathatja. Ő már nem ilyen szemérmes, amikor poétájuk visszaoszt neki az érdemekből. Eszében sincs tompítani a szerepe fényét.* - Ó. *Tagadásnak semmi nyoma az álszerény sóhajban, mellyel érdemes társművészként simítja le hófehér inge csipkezsabóját.*
- Igazi kincs, akinek van tehetsége az ilyesmihez *pillant az elf lányra, aztán mindjárt vissza is fordul Myr felé.* - De biztos bájos kiskegyed is jó valamiben. Gyerünk, ne szégyenlősködjék, árulja el, mivel tölti szívesen az idejét, amikor nem a kertet öntözi épp a búbánatával. Nekem van szemem hozzá, hogy meglássam, ha valaki különleges. Te pedig, bájos nimfa, érzem a zsigereimben *még meg is borzong egy kicsit, mint valami látó a kristálygömbje felett* - bizonyosan rendkívüli teremtés vagy.
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:12:40
Üzenet elküldve: 2020-08-18 15:12:40
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés//
// Rey //
* Éppen csak elfoglalta pozícióját, amikor a mélységi őr is bekerül a képbe. Darelld enyhén megemeli szemöldökét, amikor meglátja a fegyvertartóba bepottyanó tőrt. Nem kell elmondani neki, hogy mi történhetett, mivel elégszer látott már ilyesmit. Csak megcsóválja a fejét és néz tovább maga elé. Alapjába véve örül annak, hogy Rey is megjelent, mert bár eddig minden nyugis volt, azért a pult körül kezd egy kicsit nagy lenni a tömeg. Nem szereti a csoportosulásokat, mert onnan már csak egy lépés a balhé.*
- Jó lesz vigyázni! Főleg a Wegtorenivel.* Nincsenek előítéletei, de jobb szereti, ha a helyi nyelvjárást használják a jelenlétében.*
// Rey //
* Éppen csak elfoglalta pozícióját, amikor a mélységi őr is bekerül a képbe. Darelld enyhén megemeli szemöldökét, amikor meglátja a fegyvertartóba bepottyanó tőrt. Nem kell elmondani neki, hogy mi történhetett, mivel elégszer látott már ilyesmit. Csak megcsóválja a fejét és néz tovább maga elé. Alapjába véve örül annak, hogy Rey is megjelent, mert bár eddig minden nyugis volt, azért a pult körül kezd egy kicsit nagy lenni a tömeg. Nem szereti a csoportosulásokat, mert onnan már csak egy lépés a balhé.*
- Jó lesz vigyázni! Főleg a Wegtorenivel.* Nincsenek előítéletei, de jobb szereti, ha a helyi nyelvjárást használják a jelenlétében.*
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:56:35
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:56:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Őrködés//
//Érintőlegesen Darelld//
*Maga mögött hagyja a kissé ripacskodó vendéget, a szobájával és Sellőjével együtt. Az ő dolga ott véget ért, a többit majd lerendezik egymás közt. Kezében ott a kisebb nehézségek által megszerzett tőr, így a vendégtér, azon belül pedig a bejárat felé veszi az irányt. Ahogy lerobog a lépcsőn, végighordozza tekintetét a vegyes népeken, ösztönösen ellenőrizve, nincs-e szükség valahol valami közbeavatkozásra. Közben igyekszik elkapni Darelld komor, de nyugodtságot sugárzó tekintetét, hogy tudassa társával, megjött, ezentúl nincs egyedül a másik. Majd a bejárat melletti fegyvertárolóhoz lép, s a frissen elkobzott tőrt becsúsztatja egy halom hasonló penge közé. Majd csak megtalálja az a nő a drága fegyverét, ő aztán nem fogja őrizgetni, ha már válaszolni sem volt neki hajlandó a balhés vendég.*
//Érintőlegesen Darelld//
*Maga mögött hagyja a kissé ripacskodó vendéget, a szobájával és Sellőjével együtt. Az ő dolga ott véget ért, a többit majd lerendezik egymás közt. Kezében ott a kisebb nehézségek által megszerzett tőr, így a vendégtér, azon belül pedig a bejárat felé veszi az irányt. Ahogy lerobog a lépcsőn, végighordozza tekintetét a vegyes népeken, ösztönösen ellenőrizve, nincs-e szükség valahol valami közbeavatkozásra. Közben igyekszik elkapni Darelld komor, de nyugodtságot sugárzó tekintetét, hogy tudassa társával, megjött, ezentúl nincs egyedül a másik. Majd a bejárat melletti fegyvertárolóhoz lép, s a frissen elkobzott tőrt becsúsztatja egy halom hasonló penge közé. Majd csak megtalálja az a nő a drága fegyverét, ő aztán nem fogja őrizgetni, ha már válaszolni sem volt neki hajlandó a balhés vendég.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:04:58
Üzenet elküldve: 2020-08-18 12:04:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Maydeleine R., D'or Gaiffar, Nalaeä//
//Próféták//
*Az események eléggé felgyorsulnak és ez az örvény, aminek a muzsikus áll az epicentrumában, úgy tűnik, Nalát is beszippantja. Maydeleine kézen fogja és sietősen indul vele a pult irányába. A kis tündér egy kicsit meg van szeppenve, de azért szedi a lábát, hogy lépést tartson a félvérrel.*
- Ez nem wegtoreni *szuszogja út közben a másik lánynak.* - Hasonló, de ez igazából sivatagi nyelvjárás *magyarázza. Ha May nem húzná magával, megtorpanna, amikor a hátborzongató jelenet végét még épp elcsípik. A fennakadt szemű dalnok ajkáról ismerős hangzású, de érthetetlen szavak peregnek, aztán megint az a köhögés.
Nala a fuvoláját szorongatva áll meg a két férfi közvetlen közelében. Eléggé zavarban van. Az általában oly kecses pukedli helyett most csak bizonytalan mását tudja prezentálni. Olyat, amilyet kacska szolgálólányoktól látni. Nem is biztos benne, hogy helyénvaló-e az ilyesmi a két egymásnak feszülő férfi felé, de hirtelen ez jutott az eszébe.
A vendég utasítására alázatosan bólint, bár tart tőle, hogy nem fogja érteni. A muzsikus iménti mondatait aligha tudná megfejteni. De amikor D'or elkezd az ismerős sivatagi dialektusban beszélni, Nala fordít. A legjobb tudása szerint. Csak egy-egy helyen javít bele saját szavaiba, ahol úgy érzi, van jobb kifejezés is az elsőre találtnál. Egy kicsit meg van illetődve, ez érződik a hangján. Véletlenül se akar hibát ejteni a fordításban, mert a szövegből hamar kiderül, hogy fontos, nagy jelentőségű tartalommal bír. A szent szövegeket egyes kultúrákban már magában lefordítani is eretnekségnek számít. Nalaeä olyan tiszteletteljesen adja hangját D'or mondataihoz, amennyire csak tőle telik. Fel se nagyon tekint. Inkább csak a mondatok végén.
Amikor a fekete bőrű férfi megköszöni a segítségét, Nala újból megrogyasztja egy pillanatra a térdét a tőle megszokott alázatos attitűdben.*
- Nalaeä *mutatkozik be kissé megkésve, ahogy illik.* - A vendég kívánsága az első *mondja, majd sivatagi nyelvre vált* - Ez itt az öröm háza és a megelégedésé. Mi pedig odaadó szolgálói benne *simít végig finom kis nyakláncán, aztán a mondottakat megismétli úgy is, hogy Maydeleine és a muzsikus is értse, hiszen nem akar udvariatlan lenni.*
//Próféták//
*Az események eléggé felgyorsulnak és ez az örvény, aminek a muzsikus áll az epicentrumában, úgy tűnik, Nalát is beszippantja. Maydeleine kézen fogja és sietősen indul vele a pult irányába. A kis tündér egy kicsit meg van szeppenve, de azért szedi a lábát, hogy lépést tartson a félvérrel.*
- Ez nem wegtoreni *szuszogja út közben a másik lánynak.* - Hasonló, de ez igazából sivatagi nyelvjárás *magyarázza. Ha May nem húzná magával, megtorpanna, amikor a hátborzongató jelenet végét még épp elcsípik. A fennakadt szemű dalnok ajkáról ismerős hangzású, de érthetetlen szavak peregnek, aztán megint az a köhögés.
Nala a fuvoláját szorongatva áll meg a két férfi közvetlen közelében. Eléggé zavarban van. Az általában oly kecses pukedli helyett most csak bizonytalan mását tudja prezentálni. Olyat, amilyet kacska szolgálólányoktól látni. Nem is biztos benne, hogy helyénvaló-e az ilyesmi a két egymásnak feszülő férfi felé, de hirtelen ez jutott az eszébe.
A vendég utasítására alázatosan bólint, bár tart tőle, hogy nem fogja érteni. A muzsikus iménti mondatait aligha tudná megfejteni. De amikor D'or elkezd az ismerős sivatagi dialektusban beszélni, Nala fordít. A legjobb tudása szerint. Csak egy-egy helyen javít bele saját szavaiba, ahol úgy érzi, van jobb kifejezés is az elsőre találtnál. Egy kicsit meg van illetődve, ez érződik a hangján. Véletlenül se akar hibát ejteni a fordításban, mert a szövegből hamar kiderül, hogy fontos, nagy jelentőségű tartalommal bír. A szent szövegeket egyes kultúrákban már magában lefordítani is eretnekségnek számít. Nalaeä olyan tiszteletteljesen adja hangját D'or mondataihoz, amennyire csak tőle telik. Fel se nagyon tekint. Inkább csak a mondatok végén.
Amikor a fekete bőrű férfi megköszöni a segítségét, Nala újból megrogyasztja egy pillanatra a térdét a tőle megszokott alázatos attitűdben.*
- Nalaeä *mutatkozik be kissé megkésve, ahogy illik.* - A vendég kívánsága az első *mondja, majd sivatagi nyelvre vált* - Ez itt az öröm háza és a megelégedésé. Mi pedig odaadó szolgálói benne *simít végig finom kis nyakláncán, aztán a mondottakat megismétli úgy is, hogy Maydeleine és a muzsikus is értse, hiszen nem akar udvariatlan lenni.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:49:07
Üzenet elküldve: 2020-08-16 22:49:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Ambroggio, Myr//
//Érintőlegesen Próféták//
*Ambroggio óvatosan megfogalmazott kérésére szelíden felkuncog. Úgy érzi,kezdi megfejteni a férfi érdekes és bonyolult világát. Elismerésre, tiszteletre, és hírnévre vágyik a vendég, talán erről tanúskodik minden finoman megtervezett szava és mozdulata. Mintha ki akarná vívni az itteni lányok figyelmét, szeretetét, s egyben csodálatát is, mind címével, tudásával, s sokoldalú műveltségével. Yathnak tetszik a férfi eme sajátos, kissé sznob modora, elvégre ő is nevezhető afféle nemesnek, s könnyen tud igazodni Ambroggiohoz.*
- Természetesen, ha eljutok addig, hogy valóban tollat és papírt ragadjak, nem felejtem ki ama különleges vendégnek a nevét, aki oly szépen elregélte a történetet.
*Villantja rá hófehér mosolyát, majd ő maga is a pohara után nyúl, kecsesen megragadva az üveget. Fél szemével természetesen még mindig az egyre furcsábban viselkedő idegen dalnokot figyeli, kicsit talán aggódva. A fiú sem néz ki túl jól, de szokatlan mozdulatai és szavai akár veszélyt is sugallhatnak. Szerencsére egy másik társaság kézbe veszi a dolgot, így Yathlanae nyugodtabban fordul vissza saját vendégéhez.
Közben Ambroggio pontosabban leírja, milyen furcsaságba botlott odakint, s a beszédéből Yath ráismer a gnómra, akivel az imént neki is volt szerencséje összefutni, bár találkozásuk nem hagyott benne túl mély nyomokat. S talán már válaszolna is valamit, mikor az említett személy betoppan, s az elf kedves kérdésére már egy fokkal közvetlenebb, barátságosabb hangnemben válaszol. Yath pedig valahol mélyen fellélegezhet, hiszen ez megerősíti abban, hogy valóban nem az ő jelenlétével volt a gond, s úgy látszik, csak mindenkinek rosszul indult a napja.*
- Parancsolj.
*Teszi is a teli poharat Myr elé, kíváncsian, tekintetében szelíd törődéssel fürkészve az arcát. Tudja, hogy a lány elég új, bizonyára nem lehet neki egyszerű, belecsöppenni egy ismeretlen, viszonylag összeszokott társaságba. Ő maga is nehezen indult, sokat segített neki, hogy az első nap rátalált Vylre. Ahogy eszébe jutnak ezek az emlékek, pillanatnyi szomorúság suhan át arcán, de gyorsan el is hessegeti ezt a mardosó hiányérzetet.*
- Ugyan már. Kétlem, hogy olyan rossz társaság lennél.
*Biztatja az elf, miközben szemeit hol a lányra, hol a férfira emeli, mert nem akar senkit kizárni a beszélgetésből.*
- Épp most készülünk egyet koccintani, szerencsés megismerkedésünkre, a kedves vendéggel. Szeretnél csatlakozni? Szívesen töltök neked is.
*Invitálja Myrt, hogy igyon velük ő is egy kevés rumot. Talán a kedve is jobb lesz tőle, segít elengedni a gondokat a kellemesen édes, tömény ital. Amennyiben a lány elfogadja a meghívást, úgy tölt neki is, s elé tolja a poharat. Ha nem, azt is megérti, s köszöntőre emeli italát, hogy Ambroggioval koccinthasson.*
- Hát igen, de nem csak enyém az érdem, a kedves úr adta az ihletet. Anélkül pedig nem lehet tollat ragadni.
*Kissé elpirul, hiszen nem szokta meg, hogy ily módon reklámozzák tehetségét. Igyekszik udvariasan hárítani, nem akarja, hogy nagyképűnek, beképzeltnek gondolják tehetsége miatt.*
//Ambroggio, Myr//
//Érintőlegesen Próféták//
*Ambroggio óvatosan megfogalmazott kérésére szelíden felkuncog. Úgy érzi,kezdi megfejteni a férfi érdekes és bonyolult világát. Elismerésre, tiszteletre, és hírnévre vágyik a vendég, talán erről tanúskodik minden finoman megtervezett szava és mozdulata. Mintha ki akarná vívni az itteni lányok figyelmét, szeretetét, s egyben csodálatát is, mind címével, tudásával, s sokoldalú műveltségével. Yathnak tetszik a férfi eme sajátos, kissé sznob modora, elvégre ő is nevezhető afféle nemesnek, s könnyen tud igazodni Ambroggiohoz.*
- Természetesen, ha eljutok addig, hogy valóban tollat és papírt ragadjak, nem felejtem ki ama különleges vendégnek a nevét, aki oly szépen elregélte a történetet.
*Villantja rá hófehér mosolyát, majd ő maga is a pohara után nyúl, kecsesen megragadva az üveget. Fél szemével természetesen még mindig az egyre furcsábban viselkedő idegen dalnokot figyeli, kicsit talán aggódva. A fiú sem néz ki túl jól, de szokatlan mozdulatai és szavai akár veszélyt is sugallhatnak. Szerencsére egy másik társaság kézbe veszi a dolgot, így Yathlanae nyugodtabban fordul vissza saját vendégéhez.
Közben Ambroggio pontosabban leírja, milyen furcsaságba botlott odakint, s a beszédéből Yath ráismer a gnómra, akivel az imént neki is volt szerencséje összefutni, bár találkozásuk nem hagyott benne túl mély nyomokat. S talán már válaszolna is valamit, mikor az említett személy betoppan, s az elf kedves kérdésére már egy fokkal közvetlenebb, barátságosabb hangnemben válaszol. Yath pedig valahol mélyen fellélegezhet, hiszen ez megerősíti abban, hogy valóban nem az ő jelenlétével volt a gond, s úgy látszik, csak mindenkinek rosszul indult a napja.*
- Parancsolj.
*Teszi is a teli poharat Myr elé, kíváncsian, tekintetében szelíd törődéssel fürkészve az arcát. Tudja, hogy a lány elég új, bizonyára nem lehet neki egyszerű, belecsöppenni egy ismeretlen, viszonylag összeszokott társaságba. Ő maga is nehezen indult, sokat segített neki, hogy az első nap rátalált Vylre. Ahogy eszébe jutnak ezek az emlékek, pillanatnyi szomorúság suhan át arcán, de gyorsan el is hessegeti ezt a mardosó hiányérzetet.*
- Ugyan már. Kétlem, hogy olyan rossz társaság lennél.
*Biztatja az elf, miközben szemeit hol a lányra, hol a férfira emeli, mert nem akar senkit kizárni a beszélgetésből.*
- Épp most készülünk egyet koccintani, szerencsés megismerkedésünkre, a kedves vendéggel. Szeretnél csatlakozni? Szívesen töltök neked is.
*Invitálja Myrt, hogy igyon velük ő is egy kevés rumot. Talán a kedve is jobb lesz tőle, segít elengedni a gondokat a kellemesen édes, tömény ital. Amennyiben a lány elfogadja a meghívást, úgy tölt neki is, s elé tolja a poharat. Ha nem, azt is megérti, s köszöntőre emeli italát, hogy Ambroggioval koccinthasson.*
- Hát igen, de nem csak enyém az érdem, a kedves úr adta az ihletet. Anélkül pedig nem lehet tollat ragadni.
*Kissé elpirul, hiszen nem szokta meg, hogy ily módon reklámozzák tehetségét. Igyekszik udvariasan hárítani, nem akarja, hogy nagyképűnek, beképzeltnek gondolják tehetsége miatt.*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 20:08:48
Üzenet elküldve: 2020-08-16 20:08:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Dareld nagy komoran sétál be a fogadó terembe. Nem szól ő egy árva szót sem, csak pár szigorú pillantást ereszt meg a túlságosan nagyszájú sellők felé, amitől azok rögtön elnémulnak. Hirtelen mindegyik rájön, hogy valami fontos teendője akad még amit el kéne végeznie. A pultot csak távolról veszi szemügyre, mivel úgy látja, hogy ott minden rendben van, bár a túl nagy csoportosulást nem kedveli. Útja az ajtóhoz vezet, hogy elfoglalja ott pozícióját. Valakinek őrködnie kell és ez a feladat most rá vár. Kényelmesen elhelyezkedik és vigyázó szemeivel a termet kezdi el pásztázni.*
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 19:11:52
Üzenet elküldve: 2020-08-16 19:11:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine R., D'or Gaiffar, Nalaeä//
//Próféták//
*Míg May, a tündérhez igyekszik, maga sem bír tovább várni, izzó tekintete a dalnok szemeibe fúródik, feketén tündöklő arcán világló szemfehérje, annak rémült arcát kutatja. Nem érinti meg, az elhangzottak túlságosan felkeltik kíváncsiságát, hogy helyben koncolja fel, s a hamis prófétáknak kijáró tiszteletben részesítse, szívét vegye markával. Nem jár messze tőle, de még bizonytalan. A szavak, melyek a férfi száját elhagyják, ismerősek, de... túl régiek, túl ódonok, túl... megrázza a fejét halványan, s a dalnok gyötrődésére nem reagál, csak figyel. A kimondott szavak ismételten felhangoznak, a fennakadt tekintet látványára D'or fejét félrebiccentve hallgat. Időközben May, Nala segítségét is kéri, érkezésükre az ismerős, ismeretlen szöveg végére érnek. Hosszú percek ezek, míg D'or ajkát nyalja meg, tétovázik, s May ezüstharang hangját hallja, de egy ideig még a dalnokot fürkészi, csak később, lassan fordul a lányok felé, hosszan lehunyt pillákkal először, majd kinyitja azokat. Biccent Maynek, s egyetlen halk lehelettel engedi ki az addig feszültségtől beszorult levegőt. Kezét lágyan feltartja, nem szükséges a beavatkozás, nem lesz baj.*
- Fordíts, ha tudsz, tündér! *Szólal meg talán néhány idegtépő pillanat után mélyen recsegő hangon, egyértelműen Nalához szólva, Mayre, valamint a dalnokra is gondolva.* Des'khter... a szavak... ősiek, ősiebbek D'or nyelvénél, s az egyetlen igaz istentől az Egyetlentől, a Semmitől, az Elsőtől származnak, kinek neve, Ihs'maillon. *Egyelőre világi nyelven beszél.*
- Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! *"A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat?!" A továbbiakban sivatagi nyelvén folytatja, s a Tkht'ter tíz pontját kezdi idézni.*
- Bh't ber, né katun hak tir'kht, jas ghokter, assele f'rothal. *Kezdi csendesen, lassan és halkan a dalnoknak a Tkh'ter szavait. "A napot nem lehet templomba zárni, Árnyékot vet, mi fényét rontja."*
- S'feté ber dorot, ho lit vrak, bh't signek profet! Harrsh't bh't katun... harrsh't! De okh'mna... de okh'ma! Né vrak bh't lit! *"Ki a napot élteti, s fényéből táplálkozik, csupán élősködő, hamis próféta. Gyűlöld az Árnyékot, erőd csak a sötétből merítsd, ne bántsd a napot, a Forróság atyját, fényét kíméld!" Hosszasan beszél, mindvégig áhítattal, nyugodtan, olykor keze is mozdul, de csupán a gesztikuláció erejéig. Sorban veszi a tanokat, s bár a dalnok értetlenkedhet, nem hagyja abba, s tekintetét nem engedi elszakajtani sajátjáról, ha kell kézzel fordítja vissza arcát. Másik szabad keze mindvégig May felé mutat, higgadtan, de határozottan. Nem lesz baj... sugallja a mozdulat... még.*
- ...egyetlen igaz istened az Egyetlen, a Semmi, az Első, kinek neve Ihs'maillon.
*Fejezi be végül, s, hogy Nala mennyit tudott fordítani akár a dalnoknak, akár a lánynak, egyáltalán megteszi-e, nem tudni.*
- Mutass utat, s nevezd magad neveden! *Szólítja fel a dalnokot végezetül.* Ha'kr fkh'a ha'kr! *Cél, cél után.*
- Ez fontos... *fordul a lányok felé, halvány nyugtató mosollyal* köszönöm, ha segítetek, D'ornak célja van, s talán most kap hozzá utat, May és kis tündér. *Magyarázza csendesen.*
- Szavai igazak, nem hamisak, így talán nem kell felvágnom. *Bólint még mindig mosolyogva a lányoknak, a dalnokra utalva. Nala ismerheti a sivatagi népek szeretetét, dühét, s szavajárását is, talán így tudja, hogy a szavaknak van ugyan jelentősége, de nem feltétlenül szó szerint értendők. Nem lesz vérengzés, legalábbis nem tervezi. Persze minden az úttól függ. Ha'kr fkh'a ha'kr!*
//Próféták//
*Míg May, a tündérhez igyekszik, maga sem bír tovább várni, izzó tekintete a dalnok szemeibe fúródik, feketén tündöklő arcán világló szemfehérje, annak rémült arcát kutatja. Nem érinti meg, az elhangzottak túlságosan felkeltik kíváncsiságát, hogy helyben koncolja fel, s a hamis prófétáknak kijáró tiszteletben részesítse, szívét vegye markával. Nem jár messze tőle, de még bizonytalan. A szavak, melyek a férfi száját elhagyják, ismerősek, de... túl régiek, túl ódonok, túl... megrázza a fejét halványan, s a dalnok gyötrődésére nem reagál, csak figyel. A kimondott szavak ismételten felhangoznak, a fennakadt tekintet látványára D'or fejét félrebiccentve hallgat. Időközben May, Nala segítségét is kéri, érkezésükre az ismerős, ismeretlen szöveg végére érnek. Hosszú percek ezek, míg D'or ajkát nyalja meg, tétovázik, s May ezüstharang hangját hallja, de egy ideig még a dalnokot fürkészi, csak később, lassan fordul a lányok felé, hosszan lehunyt pillákkal először, majd kinyitja azokat. Biccent Maynek, s egyetlen halk lehelettel engedi ki az addig feszültségtől beszorult levegőt. Kezét lágyan feltartja, nem szükséges a beavatkozás, nem lesz baj.*
- Fordíts, ha tudsz, tündér! *Szólal meg talán néhány idegtépő pillanat után mélyen recsegő hangon, egyértelműen Nalához szólva, Mayre, valamint a dalnokra is gondolva.* Des'khter... a szavak... ősiek, ősiebbek D'or nyelvénél, s az egyetlen igaz istentől az Egyetlentől, a Semmitől, az Elsőtől származnak, kinek neve, Ihs'maillon. *Egyelőre világi nyelven beszél.*
- Des'kht Tkh'ter medura ta Fama hak tir'kht! *"A Tkh'ter szavai ledöntik a falakat?!" A továbbiakban sivatagi nyelvén folytatja, s a Tkht'ter tíz pontját kezdi idézni.*
- Bh't ber, né katun hak tir'kht, jas ghokter, assele f'rothal. *Kezdi csendesen, lassan és halkan a dalnoknak a Tkh'ter szavait. "A napot nem lehet templomba zárni, Árnyékot vet, mi fényét rontja."*
- S'feté ber dorot, ho lit vrak, bh't signek profet! Harrsh't bh't katun... harrsh't! De okh'mna... de okh'ma! Né vrak bh't lit! *"Ki a napot élteti, s fényéből táplálkozik, csupán élősködő, hamis próféta. Gyűlöld az Árnyékot, erőd csak a sötétből merítsd, ne bántsd a napot, a Forróság atyját, fényét kíméld!" Hosszasan beszél, mindvégig áhítattal, nyugodtan, olykor keze is mozdul, de csupán a gesztikuláció erejéig. Sorban veszi a tanokat, s bár a dalnok értetlenkedhet, nem hagyja abba, s tekintetét nem engedi elszakajtani sajátjáról, ha kell kézzel fordítja vissza arcát. Másik szabad keze mindvégig May felé mutat, higgadtan, de határozottan. Nem lesz baj... sugallja a mozdulat... még.*
- ...egyetlen igaz istened az Egyetlen, a Semmi, az Első, kinek neve Ihs'maillon.
*Fejezi be végül, s, hogy Nala mennyit tudott fordítani akár a dalnoknak, akár a lánynak, egyáltalán megteszi-e, nem tudni.*
- Mutass utat, s nevezd magad neveden! *Szólítja fel a dalnokot végezetül.* Ha'kr fkh'a ha'kr! *Cél, cél után.*
- Ez fontos... *fordul a lányok felé, halvány nyugtató mosollyal* köszönöm, ha segítetek, D'ornak célja van, s talán most kap hozzá utat, May és kis tündér. *Magyarázza csendesen.*
- Szavai igazak, nem hamisak, így talán nem kell felvágnom. *Bólint még mindig mosolyogva a lányoknak, a dalnokra utalva. Nala ismerheti a sivatagi népek szeretetét, dühét, s szavajárását is, talán így tudja, hogy a szavaknak van ugyan jelentősége, de nem feltétlenül szó szerint értendők. Nem lesz vérengzés, legalábbis nem tervezi. Persze minden az úttól függ. Ha'kr fkh'a ha'kr!*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-08-16 17:03:33
Üzenet elküldve: 2020-08-16 17:03:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Aranyos vagy //
* A fintorokból Rendor arra enged következtetni, hogy nem tetszik YIlandának az ami most itt történt. Ez neki elég örömet okoz. Úgy érzi, hogy megkapta azt amit akart. Nem gondolta volna, hogy a mélységi ilyen faarccal képes ezt kibírni. Rendor is kioktatja és arra sincs vissza vágás. Csak egy kis gyenge szájalás.*
- Hát, ha nagyon szeretnéd én szívesen megnézlek csupaszon.* Vigyorodik el, mivel ezt nem hagyhatta ki. Aztán komolyra veszi a témát.*
- Sajnáljuk ezt a kis kellemetlenséget, de a szabály az szabály. Azt hiszem jobb lesz, ha távozom. Mostantól nem gúnyolódom tovább, hiszen kedves vendéggé váltál. Ha lent jár a kisasszony, akkor nyugodtan igyon meg egy pohárkával. Én állom a kis kellemetlenség miatt. Ha esetleg máskor is kedve támad fogadni, akkor tudja kit keressen.* Most már nincs semmi gúny a szavaiban, mivel úgy gondolja, hogy megkapta azt ami járt neki. Ha YIlanda nem tartóztatja tovább, akkor kilép az ajtón és megy a dolgára. Az azért az eszébe jut, hogy talán jó vége is lehetett volna a dolgoknak, ha nem nyit rájuk az őr. Na persze ezt is ő puskázta el, mivel túl hangosan járt a szája. Na mindegy talán nem úgy, ahogy akarta, de megkapta azt ami neki járt.*
* A fintorokból Rendor arra enged következtetni, hogy nem tetszik YIlandának az ami most itt történt. Ez neki elég örömet okoz. Úgy érzi, hogy megkapta azt amit akart. Nem gondolta volna, hogy a mélységi ilyen faarccal képes ezt kibírni. Rendor is kioktatja és arra sincs vissza vágás. Csak egy kis gyenge szájalás.*
- Hát, ha nagyon szeretnéd én szívesen megnézlek csupaszon.* Vigyorodik el, mivel ezt nem hagyhatta ki. Aztán komolyra veszi a témát.*
- Sajnáljuk ezt a kis kellemetlenséget, de a szabály az szabály. Azt hiszem jobb lesz, ha távozom. Mostantól nem gúnyolódom tovább, hiszen kedves vendéggé váltál. Ha lent jár a kisasszony, akkor nyugodtan igyon meg egy pohárkával. Én állom a kis kellemetlenség miatt. Ha esetleg máskor is kedve támad fogadni, akkor tudja kit keressen.* Most már nincs semmi gúny a szavaiban, mivel úgy gondolja, hogy megkapta azt ami járt neki. Ha YIlanda nem tartóztatja tovább, akkor kilép az ajtón és megy a dolgára. Az azért az eszébe jut, hogy talán jó vége is lehetett volna a dolgoknak, ha nem nyit rájuk az őr. Na persze ezt is ő puskázta el, mivel túl hangosan járt a szája. Na mindegy talán nem úgy, ahogy akarta, de megkapta azt ami neki járt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242