//Maydeleine Rhywayers, Zammiria Rykoven//
*Megnyugvással tölti el a lelkét, hogy itt ugyanazt a levest kapja mindenki, nem szeretett volna ennyit fizetni, ha van olcsóbb is. De hát megduplázta, nemde? Nem tudja ő, hogy szokás errefelé, milyen árban mérik az információt (kimondva vagy kimondatlanul), nem is beszélve arról, hogy örömlány esetében ugye a beszélgetéssel eltöltött percek bevételkiesésnek számíthatnak, amit a főnök rossz szemmel nézhet, és akkor talán kevésbe hallgat majd a mondandóra. Mondjuk ki tudja, átadja-e neki? Amikor a lány úgy fellelkesül attól, hogy hallotta már az Eeyr nevet, a szerzetes kicsit csalódik.
~ Hát, kislány, üdv azok között, akik ismerik ezt a nevet. Rajtad kívül hozzávetőlegesen Lanawin összes lakója tagja ennek a körnek... ~
Elég nehéz egy hatalmas szellementitást nem észrevenni, ha az néhány éve csatározott az égen Sa'Terethtel.*
- Valóban? Mindig öröm ilyen emberekkel - és egyéb lényekkel - találkozni.
*Kezdi érteni, mi volt az a rész, amikor a néhány perce a szerzetes szót ízlelgette.
~ Bajok vannak itt, most már bizonyos. Kár azért a tíz aranyért... ~
A pince kapcsán viszont további érdeklődést korbácsolnak fel benne a szavak. Az egyik mondatot nem teljesen érti, de a lány olyasmire gondolhatott, hogy néha vannak ott olyan dolgok, amik indokolják, hogy elkerülje. Érdekes... Talán mégis le kéne nézni oda, ha a hölgyike még nem járt arra, lehet, lezárt terület. Tele űznivaló démonokkal? Valami ürüggyel le kéne jutni oda. Bár eszébe jutna valami... Ó, a hölgy nemrég adott, ragaszkodnia kéne egy éjszakához odalent vele. Bár... akkor már inkább azzal a sötételffel, ha választhat. Ez meg egy bordély, a vidám választásokról szól.
~ Jó-jó, előbb a Vérkert, aztán a pince. Várjunk, lehet ez a leányzó még a Vérkertről se hallott? Na-na, nyugalom Komblard, ne hagyd, hogy a rosszindulat befolyásolja a józan ítélőképességed, hát itt él. Biztos hallott róla. Elvégre Eeyrről is hallott, jól informált hölgy. Istennő, Eeyr, kérlek, ha halált tartogatsz nekem, azt most add! ~
Majd annyit mond:*
- Egyre inkább úgy érzem, hogy távolodunk azoktól a témáktól, amiket a vendégnek egészséges hallania. De ne aggódjon, adott pár jó ötletet.
*Ez igaz is, de direkt nem konkretizálja, hadd aggódjon csak a lány, hogy a következő éjszakát a pincében tölti. Ez egy hat-nyolc "Hö"-t megérő vicc, de nem rötyöghet rajta, komoly arccal nézelődik tovább. Ellenben hamar megtapasztalja, milyen a villa rossz végére kerülni, mivel amikor a hölgy távozik, hogy a főnökkel beszéljen, aki "éppen most érkezett meg" (pont akkor, mikor a sötételf hölgyemény is besétált a szobába), és nem beszél senki mással, csak a sötételf hölgyeménnyel, majd visszaérkezik azzal, hogy a főnökasszony fogadja...
~ Vááárjunk... Most ő... Én meg... És ő... És én meg... És most rögtön... Talán ha elég gyorsan futnék, még el tudnék menekülni. Feleannyi szégyen, mintha szavakkal járatnám le magam a hölgy előtt, oké, menni fog. Futottál már életedben. Csak bal láb... jobb láb... Mindezt gyorsan és az ajtó felé. Nem! Legyen hited! Bízz magadban, Eeyr megacélozza a lelked! ~
A kérdésre, hogy milyen italt hozhat, rövid gondolkodás után válaszol a hölgynek, viszonylag halkan:*
- Két pohár vizet kérnék. Az elsőt az arcomba löttyinthetné, amikor nagyon elakadok, és úgy látszik, elvesztem, míg a másodikat majd lassan elkortyolgathatom a beszélgetés után, miközben újra és újra átveszem magamban, hányféle módon hoztam magam kellemetlen helyzetbe a hölgy előtt.
*Majd megindul, mintha láncra lenne verve, miközben az őrök vonszolják. Odaérve megköszöni a helyet, leül, majd hagyja, hogy az örömlány bemutassa őket egymásnak. Néhány másodperc csend után eszébe jut, miért rekedt meg ez a dolog félúton.*
- Ó, igen, Komblard Silkton vagyok. Ez... ez az igazi nevem.
*~ Álnevet kellett volna mondanod, te nagyon hülye! Mindig álnevet mondasz! ~*
- Nem mintha... álneveket használnék, vagy ilyenek. Meg persze... persze feltételezem, ön sem teszi, miért tenné, nem igaz? *Köhint egyet, igyekszik összekaparni magát.* Nagyon örvendek.
*Miközben a korábbi beszélgetőtársa türelmet kér, és távozik, ambivalens érzések kezdenek kavarogni benne. Egyrészt a "Ne hagyj magamra vele!", másrészt az "Az a pohár víz nem érkezhet elég korán, siess, és hagyj magamra vele!". Hallja a fülében a nyaka csikorgását, ahogy fejét visszafordítja a mélységi felé.*
- Ez egy igazán szép... *bordélyt nem akar mondani, az esetleg sértő. De talán a kocsma is. Mert hát itt fürdő meg masszázs van. Agya lázasan kattog, hogy kimentse magát ebből.* Hely. Igazán szép hely, tetszenek a...
*~ Ne nézz a meztelen nőkről készült képekre! Ne is gondolj a meztelen nőkről készült képekre! Egyáltalán ne mozdítsd el a fejed, tartsd a szemkontaktust, különben azt fogja hinni, a meztelen nőkről készült képeket nézed. Egek, azok a szemek... Koncentrálj! Biztos láttál még itt valamit! ~*
- Piros leplek. Tetszenek a piros leplek.
*Valami nagyon gyors módot akar találni arra, hogy rátérjen a lényegre. Miért is akart a főnökkel beszélni? Hát persze, ha a kikötő ledől, neki ugrik a bordélya! Ez jó, kezdetnek.*
- Szóval igen, igazán szép hely. Kár lenne, ha ledőlne, nem igaz?
*Itt az arckifejezése hirtelen olyan "valami nem stimmel ezzel" állapotba vált. Majd hirtelen rájön, és a felismerést néhány tágra nyílt szemmel (szám szerint kettővel) kombinálja.*
- Mármint nem... nem úgy értettem! *kapja maga elé a kezeit védekezőleg* Nem védelmi pénzt akarok szedni, és nem akarom lerombolni a helyet. Sa'Tereth akarja lerombolni, én a lámpás vagyok! Mármint... én... hol lehet a víz, amikor kéne?
*Remegő kezeinek ujjaival dobol néhányat az asztalon, miközben próbálja összeszedni a gondolatait. Legutóbb ez határozottan jobban ment!*
- Szóval múlt éjjel a kikötőben szokatlan jelenségek történtek... Hullámzott a tenger, és ugattak a kutyák, és ott volt még az a fény... És a föld mozgott! Az ég meg... azt igazából látni kellett volna, nehéz elmagyarázni. Ön hogy aludt az elmúlt éjjel? Mármint... szigorúan tudományos célból kérdezem... De nem azért, mert úgy vélem, hogy köze lenne hozzá! Persze, ha mégis van, akkor elnézést, nem akartam alábecsülni...
*Közben észleli, hogy a kezei már megint elemelkedtek az asztaltól, mintha magát próbálná védeni, szóval gyorsan visszaengedi őket.
~ Hagynom kéne szóhoz jutni. Akkor válaszolhatna, nem kéne mindkét lehetőségre külön választ készítenem, és az feleannyi kellemetlenség. Jó ötlet. Hallgatni jó. ~
Így vesz egy mély levegőt, közben két-három alkalommal megcsuklik a mozdulat, a kezei pedig továbbra is remegnek picit. Szólni viszont már nem szól. Lehet, soha többé, talán egy életre megnémult. Vagy legalábbis amíg ki nem keveredik ebből a szituációból. Vagy a hölgy első kérdéséig. Legalább addig szeretné kibírni.*