Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:03:22
Üzenet elküldve: 2022-05-15 22:03:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akad néhány szerencsés perc a számára, amiben bambán nézhet maga elé, amíg tudata és teste teljesen magához nem tér. Mindezeket gyorsan abszolválnia kell, mert "munkaadója" láthatóan nem kíván még tovább maradni, meg persze a leány kérdésére sem egyértelműen válaszolni.
~ Igazából nem is számít. ~
Az állításra felháborodva felhorkan.*
- Mert úgy nézek ki, mint aki lovat eszik?
*Azt viszont nem kívánja vitatni, hogy egy hátas nála nem lenne jó helyen, és nem csak azért, mert nem kifejezette van oda az állatokért. A hóbortos leányzó könnyen megfeledkezne szerencsétlen élőlényről, amíg szeszélye diktálta pár hatos kiruccanásán van. Egy szagló dög helyett pedig akkor már valóban célszerűbb lenne szárított húst csinálni a jószágból.
A sürgetésre észhez tér, s rögtön felpattan helyéről, mintha új erőre kapott volna, holott jól lehet néhány napra és pár kiadós étkezésre is szüksége volna, hogy erejét teljes egészében visszanyerje.*
- Ahh, micsoda hajcsár.
*Morgolódik hangosan, miközben toporogva, kapkodva veszi magához fegyverét, hogy ismételten a helyére rögzítse azt.*
- Bezzeg most sietünk, de azért még egy szajha belefért az idődbe.
*Motyog tovább, miközben felvéve Ambroggio ritmusát végre megérkezik mellé, éppen csak egy lépésnyire maradva le tőle, hiszen a férfi tudja csak igazán, hogy hova is tartanak éppen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Akad néhány szerencsés perc a számára, amiben bambán nézhet maga elé, amíg tudata és teste teljesen magához nem tér. Mindezeket gyorsan abszolválnia kell, mert "munkaadója" láthatóan nem kíván még tovább maradni, meg persze a leány kérdésére sem egyértelműen válaszolni.
~ Igazából nem is számít. ~
Az állításra felháborodva felhorkan.*
- Mert úgy nézek ki, mint aki lovat eszik?
*Azt viszont nem kívánja vitatni, hogy egy hátas nála nem lenne jó helyen, és nem csak azért, mert nem kifejezette van oda az állatokért. A hóbortos leányzó könnyen megfeledkezne szerencsétlen élőlényről, amíg szeszélye diktálta pár hatos kiruccanásán van. Egy szagló dög helyett pedig akkor már valóban célszerűbb lenne szárított húst csinálni a jószágból.
A sürgetésre észhez tér, s rögtön felpattan helyéről, mintha új erőre kapott volna, holott jól lehet néhány napra és pár kiadós étkezésre is szüksége volna, hogy erejét teljes egészében visszanyerje.*
- Ahh, micsoda hajcsár.
*Morgolódik hangosan, miközben toporogva, kapkodva veszi magához fegyverét, hogy ismételten a helyére rögzítse azt.*
- Bezzeg most sietünk, de azért még egy szajha belefért az idődbe.
*Motyog tovább, miközben felvéve Ambroggio ritmusát végre megérkezik mellé, éppen csak egy lépésnyire maradva le tőle, hiszen a férfi tudja csak igazán, hogy hova is tartanak éppen.*
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:08:46
Üzenet elküldve: 2022-05-15 20:08:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
- Nem mondhatnám *válaszol, egyelőre fel sem pillantva a rajzolgatásból. Csak kisvártatva teszi le a tollat és hagy is némi időt a tintának száradni. Csak ezután hajtja össze a papirost és bedugja a mellénye zsebébe.
Amint visszaszolgáltatják a felöltőjét, abba is visszabújik és kényelmesen induláshoz készülődik, míg a lány kipislogja az álmot a szeméből.*
- Neked csupán annyi, hogy vigyázol az épségemre *mondja.* - A többiről nem kell tudnod. *Újra az a rókamosoly szegődik a szája szegletébe, amitől határozottan feléledhet az érzés, hogy valószínűleg jobb nem is tudni Ambroggio ügyeiről.*
- Nem, bár nincs messze innen *feleli a hátassal kapcsolatban.* - Úgy sejtem, ha neked lenne lovad, már megetted volna *sóhajt.* - Sebaj. Elférsz a nyereg mögött. Mondanám, hogy a séta se szégyen, de ahogy említettem, szeretnék mielőbb odaérni. Így is sok időt vesztegettem. *Persze, nem hagyhatja szó nélkül, hogy micsoda gavallér, hogy hagyta egy keveset szundítani a lányt.*
- Fegyvert hozz, a többit beszerezzük Artheniorban. *Azzal a fejébe csapja a kalapját és meg is indul kifelé. Hátra se pillantva kurjant oda Daesysnek, mikor az állványról magához veszi belépéskor leadott felszerelését.* - Csipkedd magad!
- Nem mondhatnám *válaszol, egyelőre fel sem pillantva a rajzolgatásból. Csak kisvártatva teszi le a tollat és hagy is némi időt a tintának száradni. Csak ezután hajtja össze a papirost és bedugja a mellénye zsebébe.
Amint visszaszolgáltatják a felöltőjét, abba is visszabújik és kényelmesen induláshoz készülődik, míg a lány kipislogja az álmot a szeméből.*
- Neked csupán annyi, hogy vigyázol az épségemre *mondja.* - A többiről nem kell tudnod. *Újra az a rókamosoly szegődik a szája szegletébe, amitől határozottan feléledhet az érzés, hogy valószínűleg jobb nem is tudni Ambroggio ügyeiről.*
- Nem, bár nincs messze innen *feleli a hátassal kapcsolatban.* - Úgy sejtem, ha neked lenne lovad, már megetted volna *sóhajt.* - Sebaj. Elférsz a nyereg mögött. Mondanám, hogy a séta se szégyen, de ahogy említettem, szeretnék mielőbb odaérni. Így is sok időt vesztegettem. *Persze, nem hagyhatja szó nélkül, hogy micsoda gavallér, hogy hagyta egy keveset szundítani a lányt.*
- Fegyvert hozz, a többit beszerezzük Artheniorban. *Azzal a fejébe csapja a kalapját és meg is indul kifelé. Hátra se pillantva kurjant oda Daesysnek, mikor az állványról magához veszi belépéskor leadott felszerelését.* - Csipkedd magad!
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:11:12
Üzenet elküldve: 2022-05-15 16:11:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys szerencséjére senki nem zavarja meg őt szunyókálásában, így elég mélyre tud kerülni ahhoz, hogy se a környezet zajok ne riasszák fel őt, sem pedig az Intéző jelenléte, majd ténykedése. Ám a tudatalattijában valami mocorog, ami végül az ébrenlét felé löki őt. Nem túl kellemes az ébredés, és még azt sem mondhatja el magáról, hogy kipihentebb lenne, hiszen a kényelmetlen helyzete miatt - amit a puha, párnázott székeknek aligha róhatna fel - sajognak tagjai. Emellett ahogy lassan, hunyorogva érzékelni kezdi a világot egyből Ambroggio kerül a látómezejébe, ami valamiért megijeszti őt, ezt testének rezzenése is jelzi.
Nehézkesen igyekszik felmérni a világot körülötte, és nagyjából eldönteni, hogy mennyi időt sikerült elvesztegetnie.*
- Hamar végeztél.
*Tesz egy gyenge kísérletet arra, hogy a rajzolgató férfi segítségével meghatározza az időt, majd óvatosan lecsúsztatja magáról a ráterített anyagot. Annyira persze még ő sem modortalan, hogy a földre söpörje, ezért az asztalra fekteti.*
- Na és mi dolgunk nekünk a városban?
*Kérdezi, miközben elgémberedett tagjait kezdi el átmozgatni, és kinyújtóztatni. Jól esne neki némi innivaló, ám ezt nem teszi szóvá, csupán nyelvével megnedvesíti kiszáradt ajkait.*
- És hogy akarsz oda menni? Tán a Sellőház előtti lovak egyike a tiéd?
~ Amit az illeti... akár lehetne is. Miért ne? ~
*Láthatóan Daesys kacérkodik a gondolattal, hogy elkössön egyet. Ugyan lovagolni alig tud, de majd belejön menet közben, legrosszabb esetben pedig eladja a jószágot némi aranyért egy ork csapatnak, akik finom kolbászt csinálhatnak belőle.*
*Daesys szerencséjére senki nem zavarja meg őt szunyókálásában, így elég mélyre tud kerülni ahhoz, hogy se a környezet zajok ne riasszák fel őt, sem pedig az Intéző jelenléte, majd ténykedése. Ám a tudatalattijában valami mocorog, ami végül az ébrenlét felé löki őt. Nem túl kellemes az ébredés, és még azt sem mondhatja el magáról, hogy kipihentebb lenne, hiszen a kényelmetlen helyzete miatt - amit a puha, párnázott székeknek aligha róhatna fel - sajognak tagjai. Emellett ahogy lassan, hunyorogva érzékelni kezdi a világot egyből Ambroggio kerül a látómezejébe, ami valamiért megijeszti őt, ezt testének rezzenése is jelzi.
Nehézkesen igyekszik felmérni a világot körülötte, és nagyjából eldönteni, hogy mennyi időt sikerült elvesztegetnie.*
- Hamar végeztél.
*Tesz egy gyenge kísérletet arra, hogy a rajzolgató férfi segítségével meghatározza az időt, majd óvatosan lecsúsztatja magáról a ráterített anyagot. Annyira persze még ő sem modortalan, hogy a földre söpörje, ezért az asztalra fekteti.*
- Na és mi dolgunk nekünk a városban?
*Kérdezi, miközben elgémberedett tagjait kezdi el átmozgatni, és kinyújtóztatni. Jól esne neki némi innivaló, ám ezt nem teszi szóvá, csupán nyelvével megnedvesíti kiszáradt ajkait.*
- És hogy akarsz oda menni? Tán a Sellőház előtti lovak egyike a tiéd?
~ Amit az illeti... akár lehetne is. Miért ne? ~
*Láthatóan Daesys kacérkodik a gondolattal, hogy elkössön egyet. Ugyan lovagolni alig tud, de majd belejön menet közben, legrosszabb esetben pedig eladja a jószágot némi aranyért egy ork csapatnak, akik finom kolbászt csinálhatnak belőle.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:51:12
Üzenet elküldve: 2022-05-15 15:51:12
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Jobb később, mint soha//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rövidke élménybeszámolója nem nyeri el a tetszését a társaságnak. Szaftosabb dolgokra kíváncsiak, vagyis másmilyenekre, mint amire ő gondolt. A kis csapat vezér nősténye is elmereng egy furcsaságon, ami a férfi lélek egyik sajátossága. *
- Ha a farkuk akarják a füledbe dugni, nos az is szokatlan. Bár számomra szokatlanabb volt, mikor ahelyett az üres borosüveget akarják bedugni, szájjal előre; nos; bárhová. A különböző tárgyak felhasználásában is igencsak leleményesek a férfiak.
* Iszik a borból és hallgatja a vashegyi népek életének apró mozzanatait. Szó esik esküvőről, lehetséges meghívásról és alkuról. Kockázásról. Valamint egy feltűnő kinézetű elfről is. *
- Szoktam kockázni. De amint látod, nincs nálam semmi, amivel fogadhatnék. Azzal kell beérned, amit most látsz. Ámde ügyetlen dobó vagyok, ha arra kerül sor.
* S visszatérve a férfire, akit muzsikus barátjuk keres, úgy tűnik égen s földön. *
- Szólok, ha látok ilyen feltűnő alakot. Eddig nem találkoztam ezzel az alakkal, akit keresel.
* A félszemű kurtizánt nem reagálja le. Újabb kérdést szegeznek neki, s hirtelen nem tudja, mennyit áruljon el. *
- Volt, persze. Nem hagytam, hogy megvagdossanak, főleg egy olyan nem, akit kicsit sem ismerek. Kisebb durvulásokat még elviselek, ha biztos vagyok benne, nem tesznek fennmaradó kárt. Miként a kikötözést sem. Mást persze szívesen kikötözök. Kevesen vannak, akiknek ilyesmit engedtem és okkal, ugyebár. Számomra az ilyesmihez egyfajta bensőségesebb kapcsolat kell. Már ha lehet ilyesmiről beszélni.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Rövidke élménybeszámolója nem nyeri el a tetszését a társaságnak. Szaftosabb dolgokra kíváncsiak, vagyis másmilyenekre, mint amire ő gondolt. A kis csapat vezér nősténye is elmereng egy furcsaságon, ami a férfi lélek egyik sajátossága. *
- Ha a farkuk akarják a füledbe dugni, nos az is szokatlan. Bár számomra szokatlanabb volt, mikor ahelyett az üres borosüveget akarják bedugni, szájjal előre; nos; bárhová. A különböző tárgyak felhasználásában is igencsak leleményesek a férfiak.
* Iszik a borból és hallgatja a vashegyi népek életének apró mozzanatait. Szó esik esküvőről, lehetséges meghívásról és alkuról. Kockázásról. Valamint egy feltűnő kinézetű elfről is. *
- Szoktam kockázni. De amint látod, nincs nálam semmi, amivel fogadhatnék. Azzal kell beérned, amit most látsz. Ámde ügyetlen dobó vagyok, ha arra kerül sor.
* S visszatérve a férfire, akit muzsikus barátjuk keres, úgy tűnik égen s földön. *
- Szólok, ha látok ilyen feltűnő alakot. Eddig nem találkoztam ezzel az alakkal, akit keresel.
* A félszemű kurtizánt nem reagálja le. Újabb kérdést szegeznek neki, s hirtelen nem tudja, mennyit áruljon el. *
- Volt, persze. Nem hagytam, hogy megvagdossanak, főleg egy olyan nem, akit kicsit sem ismerek. Kisebb durvulásokat még elviselek, ha biztos vagyok benne, nem tesznek fennmaradó kárt. Miként a kikötözést sem. Mást persze szívesen kikötözök. Kevesen vannak, akiknek ilyesmit engedtem és okkal, ugyebár. Számomra az ilyesmihez egyfajta bensőségesebb kapcsolat kell. Már ha lehet ilyesmiről beszélni.
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-15 11:24:29
Üzenet elküldve: 2022-05-15 11:24:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Az újabb kifakadásra Ambroggio már nem válaszol, csak kissé kérdőn megemelkedik az egyik szemöldöke. Ha a lány apja úgy viselkedett vele, mint az Intéző, akkor már teljes mértékben érthető a kicsike frusztrációja. És igen, azt tényleg undorító. No de neki nincs tudomása róla, hogy vérségi kötelék lenne köztük, bár tény, hogy nem veti meg a formás elf hölgyeket (sem). Daesysről amúgy nem feltétlenül venni észre elsőre, hogy félvér. Az a néhány évnyi csúsztatás pedig nem is mindig számít a korban. Ambroggio, kis túlzással, még így is lehetne akár az apja. Ránézésre is harmincas éveit taposó férfi, de tény, hogy ősz szálak egyelőre még nem igazán vegyülnek a vörösbe és mindig gondot visel a megjelenésére.
A jól megérdemelt gyönyörök után kisimult, elégedett képpel tér vissza a határozott szándékkal, hogy az illendőnél bővebben fogja méltatni a ház kiváló minőségű szolgáltatásait, de némi csalódással kell észrevennie, hogy bájos hallgatósága bizony elszenderedett. Ráadásul tette mindezt azelőtt, hogy rárabolt volna az otthagyott édességre. ~Tényleg kimerült lehet.~
Ambroggio kibújik a felöltőjéből és a lányra teríti. Megfordul a fejében, hogy vásárol némi ördögvigyor-füstölőt, melynek hatása épp be is érne, mire komótosan desszertje végére ér. Úgy felvihetné egy szobába a lányt anélkül, hogy felébredne. Végül mégsem teszi. Meglazít pár gombot az inge nyakán, elfogyasztja a maradék pohárkrémet, aztán újabb 14 arannyal gazdagítja a házat, az itallapon "Ezüstszakáll lehelete" néven futó
pohárka fehér rum fejében. Elkortyolgatja az italt és rágyújt egyik vékonyra sodort szivarkájára, míg a vöröske szundít egyet.
Tulajdonképpen ráért volna kiélvezni a szajhát, akiért fizetett, de ez van. Talán lesznek olyan jók és a pultban adnak neki néhány ív papírost meg tollat és tintát, hogy megírjon pár levelet az asztalnál. Mikor azokkal végzett, unaloműzés gyanánt a tökéletes modellként szendergő félvérről kezd el egy vázlatot skiccelni. Nem biztos, hogy érdemes ma már nekivágni egy ekkora útnak, ha záros határidőn belül fel nem ébred, de nem fogja zargatni. Egy szék nem a legkényelmesebb alkalmatosság a pihenésre, de ha úgy alakul, talán még megrendelheti azt az ördögvigyort.*
*Az újabb kifakadásra Ambroggio már nem válaszol, csak kissé kérdőn megemelkedik az egyik szemöldöke. Ha a lány apja úgy viselkedett vele, mint az Intéző, akkor már teljes mértékben érthető a kicsike frusztrációja. És igen, azt tényleg undorító. No de neki nincs tudomása róla, hogy vérségi kötelék lenne köztük, bár tény, hogy nem veti meg a formás elf hölgyeket (sem). Daesysről amúgy nem feltétlenül venni észre elsőre, hogy félvér. Az a néhány évnyi csúsztatás pedig nem is mindig számít a korban. Ambroggio, kis túlzással, még így is lehetne akár az apja. Ránézésre is harmincas éveit taposó férfi, de tény, hogy ősz szálak egyelőre még nem igazán vegyülnek a vörösbe és mindig gondot visel a megjelenésére.
A jól megérdemelt gyönyörök után kisimult, elégedett képpel tér vissza a határozott szándékkal, hogy az illendőnél bővebben fogja méltatni a ház kiváló minőségű szolgáltatásait, de némi csalódással kell észrevennie, hogy bájos hallgatósága bizony elszenderedett. Ráadásul tette mindezt azelőtt, hogy rárabolt volna az otthagyott édességre. ~Tényleg kimerült lehet.~
Ambroggio kibújik a felöltőjéből és a lányra teríti. Megfordul a fejében, hogy vásárol némi ördögvigyor-füstölőt, melynek hatása épp be is érne, mire komótosan desszertje végére ér. Úgy felvihetné egy szobába a lányt anélkül, hogy felébredne. Végül mégsem teszi. Meglazít pár gombot az inge nyakán, elfogyasztja a maradék pohárkrémet, aztán újabb 14 arannyal gazdagítja a házat, az itallapon "Ezüstszakáll lehelete" néven futó
pohárka fehér rum fejében. Elkortyolgatja az italt és rágyújt egyik vékonyra sodort szivarkájára, míg a vöröske szundít egyet.Tulajdonképpen ráért volna kiélvezni a szajhát, akiért fizetett, de ez van. Talán lesznek olyan jók és a pultban adnak neki néhány ív papírost meg tollat és tintát, hogy megírjon pár levelet az asztalnál. Mikor azokkal végzett, unaloműzés gyanánt a tökéletes modellként szendergő félvérről kezd el egy vázlatot skiccelni. Nem biztos, hogy érdemes ma már nekivágni egy ekkora útnak, ha záros határidőn belül fel nem ébred, de nem fogja zargatni. Egy szék nem a legkényelmesebb alkalmatosság a pihenésre, de ha úgy alakul, talán még megrendelheti azt az ördögvigyort.*
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 21:42:31
Üzenet elküldve: 2022-05-14 21:42:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys összezavarodik, és ostobának érzi magát. Lehet tényleg ő értette volna félre a dolgokat? Vagy csak vizsgáztatták őt? Nem igazán tudja megfejteni mindezt, Ambroggio hatalmas rejtelem számára, és bár ezt nem vallaná be, de megijeszti őt. Daesys egy sokkal egyszerűbb lány, egy sokkal egyszerűbb világból, és képtelen kiismerni magát a nemesekre vagy az artheniori polgárokra jellemző hamis szeszélyeken. Megszokta már, hogy leköpik, hogy szajhának nevezik, vagy közönséges, durva módon bánnak vele, ezekben a játszmákban viszont teljesen fegyvertelen s felkészületlen. Sután pislog Ambroggiora, miközben igyekszik megfejteni szándékait, és megnyugtatni magát a fegyverének gondolatával. Bár az éppenséggel nincsen nála, de sokszor nyújtott biztonságérzetet a tény, hogy ott a penge az oldalán, amit remekül képes forgatni.
Az érintés még a szavaknál is kellemetlen, de nem képes elhúzni kezét, talán a döbbenet, talán a kíváncsiság miatt.*
- Nem vagyok a tiéd.
*Szólal meg először, kissé bizonytalanabb hangon, mint ahogy szerette volna, de talán némi hangsúlyt adnak szavainak szigorúvá vált vonásai.*
- Az istenekre, mi bajod?
*Fakad ki értetlenül, s körbekémlel, hogy ez a gelj színjáték valaki számára történik, vagy mi más célt szolgálhat?*
- Ne csinálj úgy, mintha az apám lennél, ez kurva undorító.
*Minden idegszálát borzolja ez a különös viselkedés, és leginkább a becézgetés, de ellenérzéseinek már hangot adott, ezért nem ismételgeti önmagát.
A lány valahol megkönnyebbül, amikor a férfi végre magához int egy hölgyikét, hogy annak társaságában elvonuljon. Legalább a feszült légkör megenyhül valamelyest most, hogy egyedül maradt. Pár pillanatig kacérkodik a gondolattal, hogy jól megegye az édességet, vagy csak a földre borítsa, ám elveti ezt az ötletet. Megint körbepillant, tekintetével továbbra is Cahresst kutatja, s mivel sehol sem leli, illetve mert úgy tűnik ideje is akadt, ezért kihasználva az alkalmat kicsit szundikál a székén kényelmesen elhelyezkedve. Ha tényleg a városba mennek, akkor szüksége lesz minden erejére.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys összezavarodik, és ostobának érzi magát. Lehet tényleg ő értette volna félre a dolgokat? Vagy csak vizsgáztatták őt? Nem igazán tudja megfejteni mindezt, Ambroggio hatalmas rejtelem számára, és bár ezt nem vallaná be, de megijeszti őt. Daesys egy sokkal egyszerűbb lány, egy sokkal egyszerűbb világból, és képtelen kiismerni magát a nemesekre vagy az artheniori polgárokra jellemző hamis szeszélyeken. Megszokta már, hogy leköpik, hogy szajhának nevezik, vagy közönséges, durva módon bánnak vele, ezekben a játszmákban viszont teljesen fegyvertelen s felkészületlen. Sután pislog Ambroggiora, miközben igyekszik megfejteni szándékait, és megnyugtatni magát a fegyverének gondolatával. Bár az éppenséggel nincsen nála, de sokszor nyújtott biztonságérzetet a tény, hogy ott a penge az oldalán, amit remekül képes forgatni.
Az érintés még a szavaknál is kellemetlen, de nem képes elhúzni kezét, talán a döbbenet, talán a kíváncsiság miatt.*
- Nem vagyok a tiéd.
*Szólal meg először, kissé bizonytalanabb hangon, mint ahogy szerette volna, de talán némi hangsúlyt adnak szavainak szigorúvá vált vonásai.*
- Az istenekre, mi bajod?
*Fakad ki értetlenül, s körbekémlel, hogy ez a gelj színjáték valaki számára történik, vagy mi más célt szolgálhat?*
- Ne csinálj úgy, mintha az apám lennél, ez kurva undorító.
*Minden idegszálát borzolja ez a különös viselkedés, és leginkább a becézgetés, de ellenérzéseinek már hangot adott, ezért nem ismételgeti önmagát.
A lány valahol megkönnyebbül, amikor a férfi végre magához int egy hölgyikét, hogy annak társaságában elvonuljon. Legalább a feszült légkör megenyhül valamelyest most, hogy egyedül maradt. Pár pillanatig kacérkodik a gondolattal, hogy jól megegye az édességet, vagy csak a földre borítsa, ám elveti ezt az ötletet. Megint körbepillant, tekintetével továbbra is Cahresst kutatja, s mivel sehol sem leli, illetve mert úgy tűnik ideje is akadt, ezért kihasználva az alkalmat kicsit szundikál a székén kényelmesen elhelyezkedve. Ha tényleg a városba mennek, akkor szüksége lesz minden erejére.*
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 20:40:08
Üzenet elküldve: 2022-05-14 20:40:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tulajdonképpen szinte lenyűgözi, hogy a lány milyen sokáig tud uralkodni magán. Persze ez Ambroggio közelében még a legjobbaknak is nagy kihívás olykor.
Mikor Daesysnél végül elpattan a cérna, az Intéző higgadtan ül a helyén azzal az állandó, idegesítő is rókamosollyal a szája szegletén, mintha végig pontosan ez lett volna a terve. Csak akkor szólal meg, amikor a kis vörösből kifogy a háborgás.*
- Kedvesem *ejti csendesen, elnéző empátiával duruzsolva.* - Jaj, kedvesem, hát hová gondolsz? *Csóválja a fejét, mintha az egész csupán egy bagatell félreértés lenne.* - Ugye nem gondoltad, hogy én *nem is fejezi be, csak mosolyogva, a fejét csóválva kel fel, hogy a kisebb jelenet után tenyereit a lány vállára simítsa.* - Butus, butus gyermek. Csüccs!
*Visszaül a helyére és gyűrűktől ékes kezei közé vonja a félvér vékonyka kacsóját.*
- Neked soha, de soha nem kell tőlem tartanod *mondja. Különös, hiszen Ambroggio hangja azokkal a kellemes, szépen fűzött zöngékkel már-már hipnotikusan megnyugtató. A tekintetében ellenben van valami, ami veszélyt súg, és úgy borzolja azt a bizonyos hatodik érzéket, hogy ama vészharangok majd' belerepednek.* - Az én emberem vagy. A testőröm, akire a biztonságomat bízom.
*Sóhajt egyet és egy hosszabb pillanatig csak elnézi a lányt, aki valóban elég nyúzottnak tűnik.*
- Úgy sajnálom. *Tökéletes hitelességgel ejti, mégsem valószínű, hogy egy csepp kétség is felmerülne a félvérben, hogy e kijelentés bárminemű rokonságban lenne az őszinteséggel.* - Nem szabadott volna elengedjelek azokkal az alakokkal. *Igen, a mártíromság örökzöld szerepe ismét új köntösben.* - Annyira aggódtam érted, míg odavoltál. De most már itt vagy. Végre. *Megpaskolja a lány kezét egy kiszélesedő mosollyal.* - A kis tartozásod miatt pedig ne fájjon a fejed. Neked, kedvesem, az a legkevesebb, hogy meghitelezem ezt a kis apróságot. *Egy igazi lovag! Legalábbis Ambroggio most teljes meggyőződéssel tetszeleg ennek a nagylelkű gesztusnak a dicsfényében.*
- Remélem tudtál pihenni is valamennyit, mert mielőbb szeretnék a városba indulni, ott pedig szükségem lesz rád!
- Ó! *int a korábbi ledérnek.* - De előbb még *húzza félmosolyra a száját.* - Tudod.
*Azzal elvonul a Sellő (NJK) társaságában arra a bizonyos, sokat emlegetett szolgáltatásra, amiért a busás borravalóval együtt 54 aranyat fizet ki.*
- Vigyáznál erre addig? *fordul vissza még egy szóra a félbehagyott édesség felé intve. Mi tagadás, jobban fog esni a dolog, ha tudja, hogy Daesys kénytelen végigvárni. Ez a legkevesebb azok után, hogy mindenféle jöttmentekkel pancsol együtt. Igen, az határozottan rosszul érintette. Nevezzük féltékenységnek, bár sosem vallaná be, és lehet, hogy inkább irigység inkább, elvégre, ha az érdekei úgy kívánnák, minden hezitálás nélkül közvetítené kis a kicsikét a dézsásnál sokkal kellemetlenebb alakoknak is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Tulajdonképpen szinte lenyűgözi, hogy a lány milyen sokáig tud uralkodni magán. Persze ez Ambroggio közelében még a legjobbaknak is nagy kihívás olykor.
Mikor Daesysnél végül elpattan a cérna, az Intéző higgadtan ül a helyén azzal az állandó, idegesítő is rókamosollyal a szája szegletén, mintha végig pontosan ez lett volna a terve. Csak akkor szólal meg, amikor a kis vörösből kifogy a háborgás.*
- Kedvesem *ejti csendesen, elnéző empátiával duruzsolva.* - Jaj, kedvesem, hát hová gondolsz? *Csóválja a fejét, mintha az egész csupán egy bagatell félreértés lenne.* - Ugye nem gondoltad, hogy én *nem is fejezi be, csak mosolyogva, a fejét csóválva kel fel, hogy a kisebb jelenet után tenyereit a lány vállára simítsa.* - Butus, butus gyermek. Csüccs!
*Visszaül a helyére és gyűrűktől ékes kezei közé vonja a félvér vékonyka kacsóját.*
- Neked soha, de soha nem kell tőlem tartanod *mondja. Különös, hiszen Ambroggio hangja azokkal a kellemes, szépen fűzött zöngékkel már-már hipnotikusan megnyugtató. A tekintetében ellenben van valami, ami veszélyt súg, és úgy borzolja azt a bizonyos hatodik érzéket, hogy ama vészharangok majd' belerepednek.* - Az én emberem vagy. A testőröm, akire a biztonságomat bízom.
*Sóhajt egyet és egy hosszabb pillanatig csak elnézi a lányt, aki valóban elég nyúzottnak tűnik.*
- Úgy sajnálom. *Tökéletes hitelességgel ejti, mégsem valószínű, hogy egy csepp kétség is felmerülne a félvérben, hogy e kijelentés bárminemű rokonságban lenne az őszinteséggel.* - Nem szabadott volna elengedjelek azokkal az alakokkal. *Igen, a mártíromság örökzöld szerepe ismét új köntösben.* - Annyira aggódtam érted, míg odavoltál. De most már itt vagy. Végre. *Megpaskolja a lány kezét egy kiszélesedő mosollyal.* - A kis tartozásod miatt pedig ne fájjon a fejed. Neked, kedvesem, az a legkevesebb, hogy meghitelezem ezt a kis apróságot. *Egy igazi lovag! Legalábbis Ambroggio most teljes meggyőződéssel tetszeleg ennek a nagylelkű gesztusnak a dicsfényében.*
- Remélem tudtál pihenni is valamennyit, mert mielőbb szeretnék a városba indulni, ott pedig szükségem lesz rád!
- Ó! *int a korábbi ledérnek.* - De előbb még *húzza félmosolyra a száját.* - Tudod.
*Azzal elvonul a Sellő (NJK) társaságában arra a bizonyos, sokat emlegetett szolgáltatásra, amiért a busás borravalóval együtt 54 aranyat fizet ki
.*- Vigyáznál erre addig? *fordul vissza még egy szóra a félbehagyott édesség felé intve. Mi tagadás, jobban fog esni a dolog, ha tudja, hogy Daesys kénytelen végigvárni. Ez a legkevesebb azok után, hogy mindenféle jöttmentekkel pancsol együtt. Igen, az határozottan rosszul érintette. Nevezzük féltékenységnek, bár sosem vallaná be, és lehet, hogy inkább irigység inkább, elvégre, ha az érdekei úgy kívánnák, minden hezitálás nélkül közvetítené kis a kicsikét a dézsásnál sokkal kellemetlenebb alakoknak is.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:59:22
Üzenet elküldve: 2022-05-14 18:59:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Aligha.
*Megrántja vállait, mintha nem számítana igazából, ám okkal nem fejti ki véleményét. Kellemetlen számára a téma, ahogy az is, hogy Ambroggio minduntalan Daesys anyját emlegeti, akit foglalkozása ellenére szeretett a fattyú leány.*
- Áh ki tartja azt számon? Főleg a magam fajta korcsok esetében.
*Elgondolkodik, hogy bár ifjú a fajtájában, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Ambroggioval közel azonos mennyiségű esztendőt élt már meg. Nehéz megállapítania, hogy pontosan hány éves a férfi, végső soron nem is számít. Daesys számtalan év alatt sem vált "okosabbá", minduntalan csak ugyanazokat a hibákat követi el, akkor is ha tapasztalatainak mennyisége nem ezt diktálná. Ami azt illeti kényelmes ez neki, és valahol élvezi is az izgalmat, ami az ígéretek és adósságok felhalmozásával kéz a kézben jár.*
- Rémlik.
*Biccent, miközben sajnálkozó képet vág, mint egy leszidott gyermek. Nagyjából arra is számít, hogy a férfi elmondja azt, ami nyomja a szívét, majd minden halad a régi medrében tovább.
Eddig még talán alázatosságnak szikráját mutatja, amíg Ambroggio nem kezd el a mártír szerepében tetszelegni. Ezt a suhanc leány egy szemforgatással honorál, ám a megjegyzését ezúttal is igen sikeresen, és bölcsen megtartja magának.*
~ Menten a számba hányok ettől a ficsúrtól. ~
- Nyugodtan elhiheted. Ez ritka pillanatok egyike, amikor kivételesen igazat mondok.
*Ám a monológ még nem ért véget, s Daesys egyre inkább kezdi sejteni, hogy hová fognak kilyukadni. Ez a forgatókönyv pedig kifejezetten nem az ő szájízének megfelelő.*
- Az istenek verjenek meg!
*Szisszen fel a lány, beszélgetésük során most először mutatva ki igazán indulatait. Még óvatosabban az asztalra is csap.*
- Nesze!
*Felpattan, és kiforgatja zsebeit, amelyekből legfeljebb homok hullik ki egy kevés. Egyetlen árva aranyát Learonnak szolgáltatta, hogy szóba elegyedve vele végül ételhez juthasson. Talán élete egyik legbölcsebben elköltött aranya volt mindaz.*
- Az a szörnyűséges expedíció nem volt más, mint egy rohadt tortúra, és a kibaszott Professzor is megdöglött, de még csak átkutatni sem tudtam a holmijait, mert lekötött, hogy egy csapat töketlen pinával próbáltam nem megdögleni, pedig elhiheted, ők nagyon igyekeztek.
*Az egyedüli amit sajnál, hogy nincs itt a három férfi, akikkel útnak indult, hogy mindezt jól a képükbe mondhassa. Ugyan véleményét már elmondta néhányszor Zopalnak - aki a végén orrba vágással fenyegette -, de Daesys úgy érzi mégsem elégszer.*
- De az is biztos, hogy te én belőlem semmi ilyet nem kényszerítesz ki.
*Felháborodottan visszahuppan helyére.*
- Nem vagy olyan ijesztő, mint azt gondolnád.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Aligha.
*Megrántja vállait, mintha nem számítana igazából, ám okkal nem fejti ki véleményét. Kellemetlen számára a téma, ahogy az is, hogy Ambroggio minduntalan Daesys anyját emlegeti, akit foglalkozása ellenére szeretett a fattyú leány.*
- Áh ki tartja azt számon? Főleg a magam fajta korcsok esetében.
*Elgondolkodik, hogy bár ifjú a fajtájában, ugyanakkor könnyen lehet, hogy Ambroggioval közel azonos mennyiségű esztendőt élt már meg. Nehéz megállapítania, hogy pontosan hány éves a férfi, végső soron nem is számít. Daesys számtalan év alatt sem vált "okosabbá", minduntalan csak ugyanazokat a hibákat követi el, akkor is ha tapasztalatainak mennyisége nem ezt diktálná. Ami azt illeti kényelmes ez neki, és valahol élvezi is az izgalmat, ami az ígéretek és adósságok felhalmozásával kéz a kézben jár.*
- Rémlik.
*Biccent, miközben sajnálkozó képet vág, mint egy leszidott gyermek. Nagyjából arra is számít, hogy a férfi elmondja azt, ami nyomja a szívét, majd minden halad a régi medrében tovább.
Eddig még talán alázatosságnak szikráját mutatja, amíg Ambroggio nem kezd el a mártír szerepében tetszelegni. Ezt a suhanc leány egy szemforgatással honorál, ám a megjegyzését ezúttal is igen sikeresen, és bölcsen megtartja magának.*
~ Menten a számba hányok ettől a ficsúrtól. ~
- Nyugodtan elhiheted. Ez ritka pillanatok egyike, amikor kivételesen igazat mondok.
*Ám a monológ még nem ért véget, s Daesys egyre inkább kezdi sejteni, hogy hová fognak kilyukadni. Ez a forgatókönyv pedig kifejezetten nem az ő szájízének megfelelő.*
- Az istenek verjenek meg!
*Szisszen fel a lány, beszélgetésük során most először mutatva ki igazán indulatait. Még óvatosabban az asztalra is csap.*
- Nesze!
*Felpattan, és kiforgatja zsebeit, amelyekből legfeljebb homok hullik ki egy kevés. Egyetlen árva aranyát Learonnak szolgáltatta, hogy szóba elegyedve vele végül ételhez juthasson. Talán élete egyik legbölcsebben elköltött aranya volt mindaz.*
- Az a szörnyűséges expedíció nem volt más, mint egy rohadt tortúra, és a kibaszott Professzor is megdöglött, de még csak átkutatni sem tudtam a holmijait, mert lekötött, hogy egy csapat töketlen pinával próbáltam nem megdögleni, pedig elhiheted, ők nagyon igyekeztek.
*Az egyedüli amit sajnál, hogy nincs itt a három férfi, akikkel útnak indult, hogy mindezt jól a képükbe mondhassa. Ugyan véleményét már elmondta néhányszor Zopalnak - aki a végén orrba vágással fenyegette -, de Daesys úgy érzi mégsem elégszer.*
- De az is biztos, hogy te én belőlem semmi ilyet nem kényszerítesz ki.
*Felháborodottan visszahuppan helyére.*
- Nem vagy olyan ijesztő, mint azt gondolnád.
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 16:10:43
Üzenet elküldve: 2022-05-14 16:10:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Értem *bólint elgondolkodón a határozott kijelentésre. Egy újabb habos falatkát vesz a szájába, és az édességet élvezve nyalja le a kanalat.* - Igen sajnálatos, de ha már így eldöntötted... Pedig *mutat végig a lányon a kiskanállal* - tulajdonképpen megvan hozzá mindened. Hány éves is vagy? Tizenhat? Tizenhét? *Nem tudná pontosan megmondani. Csalóka a vékony alkat. Ahhoz mindenesetre már épp elég idős, hogy meghozza egy férfi kedvét.*
- Nos hát *hümment mintha csak azon töprengene, a vaníliásabb vagy az epresebb oldalról folytassa az édességet. Végül csak leteszi a kanalat a tányérkára és az ujjait összefonva hátradől a széken.* - Nem akarlak megsérteni eme eltökélt elhatározásodban, így akkor maradjunk a családi hagyománynál, melynek *tesz egy cirkalmas mozdulatot* - a kedves mama oly kiváló művelője volt. Mert hát valahogy muszáj lesz elszámolnunk. Tekintve a tényt, hogy az alkunk értelmében megkárosítottál. Két hatra az én szolgálatomban állsz, rémlik? *E két mondat tényszerűen és száraz üzletiességgel koppan, de aztán ismét visszatér az Intéző hangjába a sikamlós nyájasság.* - Jóhiszeműen elengedtelek, amikor kérted, mert esendő férfi vagyok, hogy is tudtam volna nemet mondani, ha lelkesedéstől csillogó szemmel pislog rám egy ilyen bájos gyermek. *Nagyot sóhajt. Aprómintás mellényére simított jobbja engedékeny, ám így méltatlanul elárult szívének sajgását hivatott szimbolizálni.*
- Lám, visszatértél, és mástól kell megtudnom. Ha azt mondod, elhiszem, hogy egy huncut aranyat se hozott az az út *emeli fel a tenyereit, hiszen milyen modortalanság is lenne tőle, ha hazugsággal vádolná a lányt?* - Ha azt mondod, az a pucér férfi, akivel egy dézsában találtalak egy bordélyban, nem fizetett egy vasat sem *megvonja a vállát, olyan türelmes ábrázattal, mint aki most még azt is készséggel elhinné, hogy odakint épp piros hó esik.* - Rendben *bólint.* - De a visszatérted óta elcsalt idő, amivel megkárosítottál, mégis csak kompenzálást kíván.
- Tündérem! *int magához egy Sellőt a közelből.* - Mondd csak, mennyibe is kóstál egy jó szopás manapság? *Mások nívós borkínálatról érdeklődnek ilyen hanghordozással. Az összeg tényszerűsítése után Daesys felé int.* - Úgy vélem, az a minimum, hogy befizetsz. Vagy ha gondolod *tesz újabb nagylelkű, de levegőben hagyott felajánlást, ami nyilvánvalóan arra utal, hogy a professzionális helyi alkalmazottak helyett ő hajlandó lenne kiegyezni abban is, ha egymás közt lerendezik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Értem *bólint elgondolkodón a határozott kijelentésre. Egy újabb habos falatkát vesz a szájába, és az édességet élvezve nyalja le a kanalat.* - Igen sajnálatos, de ha már így eldöntötted... Pedig *mutat végig a lányon a kiskanállal* - tulajdonképpen megvan hozzá mindened. Hány éves is vagy? Tizenhat? Tizenhét? *Nem tudná pontosan megmondani. Csalóka a vékony alkat. Ahhoz mindenesetre már épp elég idős, hogy meghozza egy férfi kedvét.*
- Nos hát *hümment mintha csak azon töprengene, a vaníliásabb vagy az epresebb oldalról folytassa az édességet. Végül csak leteszi a kanalat a tányérkára és az ujjait összefonva hátradől a széken.* - Nem akarlak megsérteni eme eltökélt elhatározásodban, így akkor maradjunk a családi hagyománynál, melynek *tesz egy cirkalmas mozdulatot* - a kedves mama oly kiváló művelője volt. Mert hát valahogy muszáj lesz elszámolnunk. Tekintve a tényt, hogy az alkunk értelmében megkárosítottál. Két hatra az én szolgálatomban állsz, rémlik? *E két mondat tényszerűen és száraz üzletiességgel koppan, de aztán ismét visszatér az Intéző hangjába a sikamlós nyájasság.* - Jóhiszeműen elengedtelek, amikor kérted, mert esendő férfi vagyok, hogy is tudtam volna nemet mondani, ha lelkesedéstől csillogó szemmel pislog rám egy ilyen bájos gyermek. *Nagyot sóhajt. Aprómintás mellényére simított jobbja engedékeny, ám így méltatlanul elárult szívének sajgását hivatott szimbolizálni.*
- Lám, visszatértél, és mástól kell megtudnom. Ha azt mondod, elhiszem, hogy egy huncut aranyat se hozott az az út *emeli fel a tenyereit, hiszen milyen modortalanság is lenne tőle, ha hazugsággal vádolná a lányt?* - Ha azt mondod, az a pucér férfi, akivel egy dézsában találtalak egy bordélyban, nem fizetett egy vasat sem *megvonja a vállát, olyan türelmes ábrázattal, mint aki most még azt is készséggel elhinné, hogy odakint épp piros hó esik.* - Rendben *bólint.* - De a visszatérted óta elcsalt idő, amivel megkárosítottál, mégis csak kompenzálást kíván.
- Tündérem! *int magához egy Sellőt a közelből.* - Mondd csak, mennyibe is kóstál egy jó szopás manapság? *Mások nívós borkínálatról érdeklődnek ilyen hanghordozással. Az összeg tényszerűsítése után Daesys felé int.* - Úgy vélem, az a minimum, hogy befizetsz. Vagy ha gondolod *tesz újabb nagylelkű, de levegőben hagyott felajánlást, ami nyilvánvalóan arra utal, hogy a professzionális helyi alkalmazottak helyett ő hajlandó lenne kiegyezni abban is, ha egymás közt lerendezik.*
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:31:44
Üzenet elküldve: 2022-05-14 14:31:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys összeszorítja fogait, hogy megakadályozza a feleselést, de igencsak oda kell tennie minden akaraterejét. Az nyilvánvaló a számára, hogy Ambroggio direkt cukkolja őt azzal a feltételezéssel, hogy pénzért bújik valaki ölébe, különösen mert ez látványosan bosszantja Daesyst, de ennek ellenére sem tud felülemelkedni rajta. Egy gyönge mosollyal törekszik palástolni idegességét - elég hatástalanul - amíg Ambroggio végre elhallgat, s a lány is szóhoz jut végre.*
- Nem kefélek pénzért.
*Jelenti ki egyszerűen, majd láthatóan mondani kíván valamit, talán még jobban nyomatékosítani szeretné ezt a kijelentését, ám idő közben elveti ezt az ötletet.
Érzi jönni az elkerülhetetlen, ennek okán némileg elkomorodik, de igyekszik a könnyedség látszatát fenntartani, amíg egy kéjhölgy valami habos, apró desszertet hoz Ambroggionak olyan összegért, ami feltehetően mások egész napi élelmét fedezhetné.
A kétértelmű fenyegetésre - illetve korábbi visszautalásra - csak egy kiszélesedő mosollyal reagál, de nem kommentálja. Kedve lenne megmondani a magáét, de tudja, hogy most nincs olyan helyzetben, hogy önérzeteskedjen.*
- Nos
*Megköszörüli a torkát, és leveszi lábait is a székről, mintha komolyan kívánná venni a beszélgetést.*
- Ami az illeti nem vagyok a számok mestere, de a semmi húsz százaléka az pontosan mennyi is lenne?
*Egyelőre nem kezd el magyarázkodni, elsőként az Intéző reakciójára kíváncsi, aki láthatja Daesys szavainak őszinte mivoltát a lányon is. Bár most megfürödhetett, és ehetett, ám ez önmagában nem feledtette el testével a hatokig tartó szűkölködést. Nem csupán lesoványodott - bár sosem volt igazán jól táplált -, de egyben legyengült, s láthatóan lelkileg is elgyötörte az utóbbi időszak.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Daesys összeszorítja fogait, hogy megakadályozza a feleselést, de igencsak oda kell tennie minden akaraterejét. Az nyilvánvaló a számára, hogy Ambroggio direkt cukkolja őt azzal a feltételezéssel, hogy pénzért bújik valaki ölébe, különösen mert ez látványosan bosszantja Daesyst, de ennek ellenére sem tud felülemelkedni rajta. Egy gyönge mosollyal törekszik palástolni idegességét - elég hatástalanul - amíg Ambroggio végre elhallgat, s a lány is szóhoz jut végre.*
- Nem kefélek pénzért.
*Jelenti ki egyszerűen, majd láthatóan mondani kíván valamit, talán még jobban nyomatékosítani szeretné ezt a kijelentését, ám idő közben elveti ezt az ötletet.
Érzi jönni az elkerülhetetlen, ennek okán némileg elkomorodik, de igyekszik a könnyedség látszatát fenntartani, amíg egy kéjhölgy valami habos, apró desszertet hoz Ambroggionak olyan összegért, ami feltehetően mások egész napi élelmét fedezhetné.
A kétértelmű fenyegetésre - illetve korábbi visszautalásra - csak egy kiszélesedő mosollyal reagál, de nem kommentálja. Kedve lenne megmondani a magáét, de tudja, hogy most nincs olyan helyzetben, hogy önérzeteskedjen.*
- Nos
*Megköszörüli a torkát, és leveszi lábait is a székről, mintha komolyan kívánná venni a beszélgetést.*
- Ami az illeti nem vagyok a számok mestere, de a semmi húsz százaléka az pontosan mennyi is lenne?
*Egyelőre nem kezd el magyarázkodni, elsőként az Intéző reakciójára kíváncsi, aki láthatja Daesys szavainak őszinte mivoltát a lányon is. Bár most megfürödhetett, és ehetett, ám ez önmagában nem feledtette el testével a hatokig tartó szűkölködést. Nem csupán lesoványodott - bár sosem volt igazán jól táplált -, de egyben legyengült, s láthatóan lelkileg is elgyötörte az utóbbi időszak.*
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-14 13:07:25
Üzenet elküldve: 2022-05-14 13:07:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys//
- Ejnye *pillant fel a vörösre, és egy finom kézmozdulattal hessenti el a kuncsaftot remélő örömlányt maga mellől, akivel eddig édelgőn cicázott.* - Máris végzett? *A fürdőház felé pillant.* - Pedig több szuflát néztem volna ki egy olyan jókötésű alakból. Legalább megkaptad a borravalót? *Két laza csettintéssel nyújtja a jobbját, s ha ez nem lenne elég, még int is az ujjai végét mozdítva a jutalékért. Húsz százalékban egyeztek meg, ha a kis vállalkozás, amire oly nagylelkűen elengedte a lányt, jövedelmezőnek bizonyul. Nos, a kis vöröst elnézve, arra aligha apellálhat, de olyan nincs, hogy Ambroggio egy üzleten ne húzzon hasznot.
Közben megérkezik a gusztusosan szervírozott desszert, amit a személyzet egy hasonlóan gusztusos tagja ajánlott neki az étlapról. Ugyan kissé sokallja a 16 aranyat a Habos csók fantázianévre keresztelt nyalánkságért, de egy úriember egy ilyen helyen nem garasoskodik. És persze Ambroggio sem.*
- Köszönöm, édesem *mosolyog a vaníliás-epres pohárkrémet elé helyező szöszkére, aztán leveszi a kompozícióról a mentalevelet, és az alátétként szolgáló tányérka szélére helyezi. Elismerő érdeklődéssel piszkálja meg a rétegesen elkészített, habos csodát, mint aki a legmegfelelőbb helyet keresi, ahol tökéletes arányokban veheti a díszes kiskanálra az összetevőket.*
- A megszólításra reflektálva *mondja a művelet közben, de csak szavai után néhány pillanattal tekint fel Daesysre.* - Szerinted hogy venné ki magát, ha a térdemre fektetve fenekelném el a saját testőrömet? *A szája szegletében trónoló kis mosoly néhány szívdobbanásra elveszti sunyi derűjét, és a férfi vonásaira írja, bizony ez nem üres fenyegetőzés. Valóban megtenné, és nem úgy, ahogy egy szajhával szokás előjátékként az élvezetek felé. Nem bizony. Úgy adná meg a pimasz leányzó jussát a pimaszkodásért, mint egy szigorú atya, akinek a tenyere szörnyen csípős leckét oszt.
Remélhetőleg e figyelmeztetés elég lesz, hogy felelevenítse a másikban, hogy a finomkodó látszat meglehetősen becsapós az Intézőnél.
Ambroggio a szájába vesz egy csöpp kanálnyi falatot az édességből. Nem csalódik. Az ízélmény legalább olyan pazar, mint a gondosan komponált külcsín.*
- Húsz százalékban állapodtunk meg *mondja, és az asztalra koppint a mutatóujjával, továbbra is várva az őt megillető részesedést.*
- Ejnye *pillant fel a vörösre, és egy finom kézmozdulattal hessenti el a kuncsaftot remélő örömlányt maga mellől, akivel eddig édelgőn cicázott.* - Máris végzett? *A fürdőház felé pillant.* - Pedig több szuflát néztem volna ki egy olyan jókötésű alakból. Legalább megkaptad a borravalót? *Két laza csettintéssel nyújtja a jobbját, s ha ez nem lenne elég, még int is az ujjai végét mozdítva a jutalékért. Húsz százalékban egyeztek meg, ha a kis vállalkozás, amire oly nagylelkűen elengedte a lányt, jövedelmezőnek bizonyul. Nos, a kis vöröst elnézve, arra aligha apellálhat, de olyan nincs, hogy Ambroggio egy üzleten ne húzzon hasznot.
Közben megérkezik a gusztusosan szervírozott desszert, amit a személyzet egy hasonlóan gusztusos tagja ajánlott neki az étlapról. Ugyan kissé sokallja a 16 aranyat a Habos csók fantázianévre
keresztelt nyalánkságért, de egy úriember egy ilyen helyen nem garasoskodik. És persze Ambroggio sem.*- Köszönöm, édesem *mosolyog a vaníliás-epres pohárkrémet elé helyező szöszkére, aztán leveszi a kompozícióról a mentalevelet, és az alátétként szolgáló tányérka szélére helyezi. Elismerő érdeklődéssel piszkálja meg a rétegesen elkészített, habos csodát, mint aki a legmegfelelőbb helyet keresi, ahol tökéletes arányokban veheti a díszes kiskanálra az összetevőket.*
- A megszólításra reflektálva *mondja a művelet közben, de csak szavai után néhány pillanattal tekint fel Daesysre.* - Szerinted hogy venné ki magát, ha a térdemre fektetve fenekelném el a saját testőrömet? *A szája szegletében trónoló kis mosoly néhány szívdobbanásra elveszti sunyi derűjét, és a férfi vonásaira írja, bizony ez nem üres fenyegetőzés. Valóban megtenné, és nem úgy, ahogy egy szajhával szokás előjátékként az élvezetek felé. Nem bizony. Úgy adná meg a pimasz leányzó jussát a pimaszkodásért, mint egy szigorú atya, akinek a tenyere szörnyen csípős leckét oszt.
Remélhetőleg e figyelmeztetés elég lesz, hogy felelevenítse a másikban, hogy a finomkodó látszat meglehetősen becsapós az Intézőnél.
Ambroggio a szájába vesz egy csöpp kanálnyi falatot az édességből. Nem csalódik. Az ízélmény legalább olyan pazar, mint a gondosan komponált külcsín.*
- Húsz százalékban állapodtunk meg *mondja, és az asztalra koppint a mutatóujjával, továbbra is várva az őt megillető részesedést.*
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:23:47
Üzenet elküldve: 2022-05-13 18:23:47
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Balhé a Sellőházban //
//Darelld, Waldran, Rendor//
*A patthelyzet továbbra is tart. Nem tudják megsebezni ezt az alakot, de jelentősebb találatot azt sem képes bevinni. Viszont a harc közepette elérhető közelségbe kerül a földön lévő íj. A földön van a fegyver, amiért le kéne hajolni. Darelld szkeptikus ezzel kapcsolatban. Egyelőre inkább a védekezésre összpontosít. Nem támad rá a másikra. Persze, ha úgy dönt, hogy lehajol a fegyverért, akkor az alkalmat ki nem fogja hagyni, hogy védtelen helyzetében ne vágjon felé egyet, de amúgy kivár. Vérzik Waldra, ha nem elébb, akkor utóbb, de jelentkezni fog rajta. Ráadásul a lábán is van egy kis vágás, ami az ő malmukra hajtja a vizet.*
//Darelld, Waldran, Rendor//
*A patthelyzet továbbra is tart. Nem tudják megsebezni ezt az alakot, de jelentősebb találatot azt sem képes bevinni. Viszont a harc közepette elérhető közelségbe kerül a földön lévő íj. A földön van a fegyver, amiért le kéne hajolni. Darelld szkeptikus ezzel kapcsolatban. Egyelőre inkább a védekezésre összpontosít. Nem támad rá a másikra. Persze, ha úgy dönt, hogy lehajol a fegyverért, akkor az alkalmat ki nem fogja hagyni, hogy védtelen helyzetében ne vágjon felé egyet, de amúgy kivár. Vérzik Waldra, ha nem elébb, akkor utóbb, de jelentkezni fog rajta. Ráadásul a lábán is van egy kis vágás, ami az ő malmukra hajtja a vizet.*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-13 07:20:47
Üzenet elküldve: 2022-05-13 07:20:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
*Nem történik semmi szokatlan, ahogy kényelmesen elfogyasztja a kivételesen nagy pohárba kihozott, gyümölccsel telepakolt italát. Mert, ha már főnök, ennyi haszna már hadd származzon a dologból, hogy itt bizony saját pohara van. Látszik rajta, hogy nem akármilyen söröskorsó, kristályból készített darab, amit, ha véletlenül összetörnek egy robbanásszerű hang kíséretében hullik apró darabokra. Ha pedig már úgyis itt van, akkor már eszik is valakit, odakéreti az egyik lányt és leadja a rendelést. Mióta itt lakik, már megszokta a tengeri ételeket, sőt már az elején se írtózott tőlük, főleg, ha nem neki kellett a konyhán elviselni a pucoláskor árasztott büdös halszagot. Már csak a végtermék került elé az asztalra, az pedig mindig jól elkészített és igényesen ízesített fogás volt. Így nem kell hamis mosolyt erőltetnie a képére, mikor másoknak a Sellőház konyháját dicséri, mert bizony mindig őszintén beszél, arról persze nyilván nem, hogy a szakácsot ezért meg is kell fizetnie, de rendesen. Azonban, ha alább adnának a színvonalból az katasztrófához vezetne, így nyugodtabban is alszik esténként.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:48:51
Üzenet elküldve: 2022-05-12 16:48:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Ambroggio//
- Mindenképpen.
*Persze sosem szólna, éppen elég segítséget kért, már így is csak arról szól az élete, hogy a számtalan szívesség elől menekül amerre tud. Egyébként sem kérne valami olyanban segítséget, amiben jeleskedik is, hiszen sok minden elmondható Daesysről, de főleg az, hogy remekül forgatja a pengéket.
Arról igyekszik nem venni tudomást, hogy milyen reakciót váltott ki a férfiból a látványa, és hálás azért, hogy a mágus nem várt el semmit az ételért cserébe.*
- Nem hiszem, hogy én fogok arra járni, de ha igen, akkor sort kerítek egy látogatásra.
*Ezzel búcsújuk végéhez is érnek. Egy tőle megszokott széles mosollyal integet távozása közben, majd lendületes léptekkel elhagyja a fürdőt. Ahogy kifele halad eljátszadozik azzal a gondolattal is, hogy egyszerűen csak maga mögött hagyja a Sellőházat, elvégre nehezen tudja elképzelni, hogy Ambroggio utána szaladna.
~ Vagy mégis? Bár ha most megtalált, akkor mi garantálja, hogy máskor ne tenné? ~
Egy nagy sóhajjal lendíti túl magát az elhatározás nehézségein, majd rövidesen Ambroggio asztalához érkezik, ahol nem zavartatva magát kihúz egy széket, és lehuppan rá. Ismételten egy hatalmas mosolyt kanyarít orcájára, majd egy még nedves tincs babrálgatásával tereli el némileg figyelmét.*
- Rég láttalak, vagy mit szokás ilyenkor mondani. De egy napot sem öregedtél, te vén kecske.
*Ha módjában áll, akkor azt a pimaszságot is megengedi magának, hogy a szomszédos széket maga felé fordítva lábtámaszként használja azt. Látszólag kényelmes helyzetében kényesen ügyel arra, hogy ne ejtsen szót tartozásáról, vagy azt a látszatot keltse, hogy fogalma sincs az egészről.*
- Mindenképpen.
*Persze sosem szólna, éppen elég segítséget kért, már így is csak arról szól az élete, hogy a számtalan szívesség elől menekül amerre tud. Egyébként sem kérne valami olyanban segítséget, amiben jeleskedik is, hiszen sok minden elmondható Daesysről, de főleg az, hogy remekül forgatja a pengéket.
Arról igyekszik nem venni tudomást, hogy milyen reakciót váltott ki a férfiból a látványa, és hálás azért, hogy a mágus nem várt el semmit az ételért cserébe.*
- Nem hiszem, hogy én fogok arra járni, de ha igen, akkor sort kerítek egy látogatásra.
*Ezzel búcsújuk végéhez is érnek. Egy tőle megszokott széles mosollyal integet távozása közben, majd lendületes léptekkel elhagyja a fürdőt. Ahogy kifele halad eljátszadozik azzal a gondolattal is, hogy egyszerűen csak maga mögött hagyja a Sellőházat, elvégre nehezen tudja elképzelni, hogy Ambroggio utána szaladna.
~ Vagy mégis? Bár ha most megtalált, akkor mi garantálja, hogy máskor ne tenné? ~
Egy nagy sóhajjal lendíti túl magát az elhatározás nehézségein, majd rövidesen Ambroggio asztalához érkezik, ahol nem zavartatva magát kihúz egy széket, és lehuppan rá. Ismételten egy hatalmas mosolyt kanyarít orcájára, majd egy még nedves tincs babrálgatásával tereli el némileg figyelmét.*
- Rég láttalak, vagy mit szokás ilyenkor mondani. De egy napot sem öregedtél, te vén kecske.
*Ha módjában áll, akkor azt a pimaszságot is megengedi magának, hogy a szomszédos széket maga felé fordítva lábtámaszként használja azt. Látszólag kényelmes helyzetében kényesen ügyel arra, hogy ne ejtsen szót tartozásáról, vagy azt a látszatot keltse, hogy fogalma sincs az egészről.*
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-12 15:11:40
Üzenet elküldve: 2022-05-12 15:11:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys//
*Nagyot nevetnek, ami után kicsit megfagy a levegő. Meg is jegyezi magának ezt az intézőt vagy mit, hogy később estelegesen legyen hozzá egy-két szava arról, hogyan is kel bánni az olyan hölgyekkel, mint Daesys.*
-Jó, hát ha bármikor segítségre van benne szükséged, csak szólj! *Utal itt még a gyilkosságra, hiszen ő csak egy mágus, és az ilyenek csapatban mindig jobba dolgoznak, mint egyedül, erre már régen rájött. Legutóbb éppen Relael házában, ahol a csúfos vég is elérette volna, ha nincs ott a volt nemes. A következő szavakat a szépségről nem is igazán fogja fel és csak felhúzza a szemöldökét.*
-Hát, nem ugyanazt. Te egy jóképű pásztormágust látsz, én pedig egy bájos lánykát. *Leengedi szemöldökét és úgy véli, hogy ezzel mindent megmagyarázott, ami talán érthetetlen lehetett, a kócolásra érkező reakción pedig jót mulat magában, és ha már emlegette az aranyosságát Daesysnek, ágyéktájon is látványos a reakciója, mikor amaz rendezi vörös üstökét és kikászálódik a vízből és elindul megtörölközni.* ~Áh, ilyen a te szerencséd Learon! Mindig akkor jelenik meg valaki, amikor már jó irányba halad a beszélgetés!~ *Hosszasan elnézi még a haját és arcát a nőnek, egy pillanatra a testét is, de végül mégis visszatér annak arcára.*
-Én pedig a kellemes látványt és társaságot! *Ő ugyan nem mutat most semerre, csak mosolyog és bólogat.*
-Járok, persze! *Aztán megcsóválja a fejét hirtelen.*
-Vagyis nem tudom. Lehet. Azonban a thargoknál mindig megtalálsz. Csak mond el a nevem és hamar odaigazítanak a birtokomhoz. *Ő még úgy dönt, hogy ázik a vízben és elnézi a lány törölközését és öltözködését. Ha már más nem jutott ki neki ma, csak úgy élvezi a látványt, ami előtte van. Persze még akkor is marad ha Daesys már nincs ott, azonban ekkor már körbe-körbe leseget, hogy kihez is csapódjon hozzá. Nem lenne túlzottan érdekes itt üldögélni magányosan, ha már ennyi furcsa alakkal hozta össze a sors.* ~Még, hogy sors! Relael volt az, nem holmi sors.~ *Mosolyog magában, miközben egy kicsit át is dörzsöli öreg csontjait a melegvízzel. Be sem merné vallani magának, de ilyenkor olyan, mint valami vénember, akinek az összes ízülete és mindene fáj.* ~Biztos a sok szabadégalatti éjszakázástól. Lassan már fel kéne hagyni ezzel a kalandos élettel és visszahúzódni a kandalló mellé a jó pipámmal. Ki kéne próbálni ezt az új nemezelési módszert is, amiről nemrég olvastam! Biztos szép sapkát tudnék készíteni a fiúknak.~
*Nagyot nevetnek, ami után kicsit megfagy a levegő. Meg is jegyezi magának ezt az intézőt vagy mit, hogy később estelegesen legyen hozzá egy-két szava arról, hogyan is kel bánni az olyan hölgyekkel, mint Daesys.*
-Jó, hát ha bármikor segítségre van benne szükséged, csak szólj! *Utal itt még a gyilkosságra, hiszen ő csak egy mágus, és az ilyenek csapatban mindig jobba dolgoznak, mint egyedül, erre már régen rájött. Legutóbb éppen Relael házában, ahol a csúfos vég is elérette volna, ha nincs ott a volt nemes. A következő szavakat a szépségről nem is igazán fogja fel és csak felhúzza a szemöldökét.*
-Hát, nem ugyanazt. Te egy jóképű pásztormágust látsz, én pedig egy bájos lánykát. *Leengedi szemöldökét és úgy véli, hogy ezzel mindent megmagyarázott, ami talán érthetetlen lehetett, a kócolásra érkező reakción pedig jót mulat magában, és ha már emlegette az aranyosságát Daesysnek, ágyéktájon is látványos a reakciója, mikor amaz rendezi vörös üstökét és kikászálódik a vízből és elindul megtörölközni.* ~Áh, ilyen a te szerencséd Learon! Mindig akkor jelenik meg valaki, amikor már jó irányba halad a beszélgetés!~ *Hosszasan elnézi még a haját és arcát a nőnek, egy pillanatra a testét is, de végül mégis visszatér annak arcára.*
-Én pedig a kellemes látványt és társaságot! *Ő ugyan nem mutat most semerre, csak mosolyog és bólogat.*
-Járok, persze! *Aztán megcsóválja a fejét hirtelen.*
-Vagyis nem tudom. Lehet. Azonban a thargoknál mindig megtalálsz. Csak mond el a nevem és hamar odaigazítanak a birtokomhoz. *Ő még úgy dönt, hogy ázik a vízben és elnézi a lány törölközését és öltözködését. Ha már más nem jutott ki neki ma, csak úgy élvezi a látványt, ami előtte van. Persze még akkor is marad ha Daesys már nincs ott, azonban ekkor már körbe-körbe leseget, hogy kihez is csapódjon hozzá. Nem lenne túlzottan érdekes itt üldögélni magányosan, ha már ennyi furcsa alakkal hozta össze a sors.* ~Még, hogy sors! Relael volt az, nem holmi sors.~ *Mosolyog magában, miközben egy kicsit át is dörzsöli öreg csontjait a melegvízzel. Be sem merné vallani magának, de ilyenkor olyan, mint valami vénember, akinek az összes ízülete és mindene fáj.* ~Biztos a sok szabadégalatti éjszakázástól. Lassan már fel kéne hagyni ezzel a kalandos élettel és visszahúzódni a kandalló mellé a jó pipámmal. Ki kéne próbálni ezt az új nemezelési módszert is, amiről nemrég olvastam! Biztos szép sapkát tudnék készíteni a fiúknak.~
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:39:56
Üzenet elküldve: 2022-05-12 11:39:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
// Balhé a Sellőházban //
//Darelld, Waldran, Rendor//
*Waldrannak sikerül bevinnie egy rúgást Darelldnek, ám a sellősök eredménytelenül támadtak vissza, Rendor rúgásai is célt tévesztenek.
Ha ismert is a cél a két sellős előtt, hogy a tharg mire készül, nem tudják feltartóztatni harc közben, Waldrannak sikerül elérnie az elejtett íj helyszínét, nem sokra tőle ott a földön heverő fegyver, de felvenni csak úgy lesz képes, ha nem zsebel be egy sikeres támadást sem ellenfeleitől. Kizárólag védekezésre nem tud összpontosítani, így is komoly ügyességre és gyorsaságra lesz szüksége, hogy megszerezhesse az íjat, elég egy hiba és hátrányban találhatná magát. Hisz le kell hajolnia, egyik kezét nem is tudná használni, szóval minden a képességein és tudásán múlik.
Ezúttal Darelld bizonyul a leggyorsabbnak, utána Waldran eszmél, ha mégis támadni szándékozna, ám ekkor le kell mondania a fegyver megszerzéséről és legvégül Rendor érkezik a sorban, aki cselekedhet a harcban.*
//Darelld, Waldran, Rendor//
*Waldrannak sikerül bevinnie egy rúgást Darelldnek, ám a sellősök eredménytelenül támadtak vissza, Rendor rúgásai is célt tévesztenek.
Ha ismert is a cél a két sellős előtt, hogy a tharg mire készül, nem tudják feltartóztatni harc közben, Waldrannak sikerül elérnie az elejtett íj helyszínét, nem sokra tőle ott a földön heverő fegyver, de felvenni csak úgy lesz képes, ha nem zsebel be egy sikeres támadást sem ellenfeleitől. Kizárólag védekezésre nem tud összpontosítani, így is komoly ügyességre és gyorsaságra lesz szüksége, hogy megszerezhesse az íjat, elég egy hiba és hátrányban találhatná magát. Hisz le kell hajolnia, egyik kezét nem is tudná használni, szóval minden a képességein és tudásán múlik.
Ezúttal Darelld bizonyul a leggyorsabbnak, utána Waldran eszmél, ha mégis támadni szándékozna, ám ekkor le kell mondania a fegyver megszerzéséről és legvégül Rendor érkezik a sorban, aki cselekedhet a harcban.*
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-11 22:08:07
Üzenet elküldve: 2022-05-11 22:08:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys, Learon//
- Inkább csak a százalékot *jegyzi meg a lány felhorkanására. Higgadt és kenetteljes, mintha az egész színdarabot direkt a számára rendezték volna meg.* - Ha már így eltűntél.
*Fikarcnyit sem zökkenti ki a szerepéből, hogy a dézsa vízszintjét csaknem peremig emelő férfiú nem viszonozza a bemutatkozást. Érthető, ha nehezményezi ezt a kis intermezzót, mikor épp az imént fejtette ki igényét bizonyos egészen konkrétan fogalmazott dologra. Ambroggio pediglen úriember, így nem is kíván a szükségesnél tovább útjában lenni a családi hagyománynak. Azt csak remélni tudja, hogy az úr azért több arannyal van megáldva, mint sütnivalóval. Legalábbis a távoztában még a fülébe jutó kérdés konzekvenciái alapján. Végtére is már-már visszatetszően cizellált artikulációval mondta el épp az imént, hogy ki is ő. Nem kárhoztatja érte. Ilyen helyzetben idő kell a vérnek, míg visszatalál a főbe a vájtabb gondolatok olajozására. Semmi kétség, némi zavart okozott hívatlan betoppanása. Ám sajnos az Intézőtől az együttérzés legalább olyan távol áll, mint az önzetlenség.
Jó kedve van. A jó ég tudja miért. Így ébredt reggel. Nem türelmetlenkedik, míg vár. Kedélyesen elbabázik a készséges alkalmazottakkal és őszintén, nem is érti, miért nem tért be ide gyakrabban, mióta visszajött a Kikötőbe.*
- Inkább csak a százalékot *jegyzi meg a lány felhorkanására. Higgadt és kenetteljes, mintha az egész színdarabot direkt a számára rendezték volna meg.* - Ha már így eltűntél.
*Fikarcnyit sem zökkenti ki a szerepéből, hogy a dézsa vízszintjét csaknem peremig emelő férfiú nem viszonozza a bemutatkozást. Érthető, ha nehezményezi ezt a kis intermezzót, mikor épp az imént fejtette ki igényét bizonyos egészen konkrétan fogalmazott dologra. Ambroggio pediglen úriember, így nem is kíván a szükségesnél tovább útjában lenni a családi hagyománynak. Azt csak remélni tudja, hogy az úr azért több arannyal van megáldva, mint sütnivalóval. Legalábbis a távoztában még a fülébe jutó kérdés konzekvenciái alapján. Végtére is már-már visszatetszően cizellált artikulációval mondta el épp az imént, hogy ki is ő. Nem kárhoztatja érte. Ilyen helyzetben idő kell a vérnek, míg visszatalál a főbe a vájtabb gondolatok olajozására. Semmi kétség, némi zavart okozott hívatlan betoppanása. Ám sajnos az Intézőtől az együttérzés legalább olyan távol áll, mint az önzetlenség.
Jó kedve van. A jó ég tudja miért. Így ébredt reggel. Nem türelmetlenkedik, míg vár. Kedélyesen elbabázik a készséges alkalmazottakkal és őszintén, nem is érti, miért nem tért be ide gyakrabban, mióta visszajött a Kikötőbe.*
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-11 17:36:03
Üzenet elküldve: 2022-05-11 17:36:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Learon, Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem veszi zokon Learon megjegyzését, helyette jót kacag rajta, hiszen ő is viccnek szánta szavait. Ugyanakkor az esetleges “felkérésnek” sem tulajdonít jelentőséget, nem az ő dolga itt bárkinek is örömöt szerezni, sőt ha lenne néhány aranya talán ő is előfizetne egy hölgyre. Ellenben annak is örülhet, hogy enni és fürdeni volt lehetősége, kicsit talán túlzás lenne a még meg nem szerzett aranyát rögvest el is költenie.
Önfeledt időtöltését viszont feltétlenül meg kell zavarnia valakinek, akinek hangja ismerősen cseng, s hallatán rögvest magasabb értékeket produkál Daesys vérnyomása.*
- Adok én neked mindjárt olyan kuncsaftot!
*Csattan fel élesen a leány, de láthatóan ezzel csak magát hergeli még tovább. Ambroggio a tőle megszokott nyájas bemutatkozást követően egy újabb megjegyzéssel rövidesen távozik, ám rövid jelenlétével kellőképpen felkavarta Daesys körül az álló vizet, ami feltehetően eredetileg is a célja volt az Intézőnek. A vöröske hangosan felsóhajt.*
- Nagyon úgy tűnik.
*A gyilkosság gondolatára megrázza fejét.*
- Semmi szükség rá, egyébként is erre az örömre én tartanék igényt.
*Learon pedig ismételten furcsaságáról tesz bizonyságot. Daesys értetlenül pislog rá, úgy ahogy Pashthra esetében is.*
- Mármint ugyanazt látod, amint én? Más fogalmunk van akkor a szépről.
*Persze mint mindenkinek, úgy Daesysnek is jól esnek a kedves szavak, csupán hamisnak véli őket, de nem emészti túl sokat rajta magát.*
- Naaa…
*Nyűgösködik egyébként is kócos hajának összeborzolásán, ami igencsak váratlanul érte őt.*
- Azért legalább a gyomrukat megfeküdném, ha már megéve lennék.
*Ujjaival sután kifésüli, kicsit rendezetebbé, valamint vizesebbé teszi vörös hajkoronáját.*
- Az biztos, hogy sajnálatra méltóbbak az embernél.
*Jegyzi meg kifejezetten komor arccal, majd egy sóhajjal elhessegeti a komor gondolatokat.*
- Azt hiszem ideje mennem, akad némi tartozásom, és be nem tartott ígéretem amivel el kell számolnom.
*Kezével Ambroggio irányába int, aki alig pár mondattal ezelőtt még itt bosszantotta őt.*
- Köszönöm az ételt, meg a kellemes dolgokat.
*Mutat maguk köré a fürdőre, és a társaságra egyaránt utalva, majd kiemelkedik a vízből.*
- Remélem még találkozunk Learon. Fogsz még erre járni?
*Kilép a dézsából, és egy törölközőért nyúl, hogy nagyjából felitassa magáról a vizet, és lassan újra magára ölthesse ruháit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem veszi zokon Learon megjegyzését, helyette jót kacag rajta, hiszen ő is viccnek szánta szavait. Ugyanakkor az esetleges “felkérésnek” sem tulajdonít jelentőséget, nem az ő dolga itt bárkinek is örömöt szerezni, sőt ha lenne néhány aranya talán ő is előfizetne egy hölgyre. Ellenben annak is örülhet, hogy enni és fürdeni volt lehetősége, kicsit talán túlzás lenne a még meg nem szerzett aranyát rögvest el is költenie.
Önfeledt időtöltését viszont feltétlenül meg kell zavarnia valakinek, akinek hangja ismerősen cseng, s hallatán rögvest magasabb értékeket produkál Daesys vérnyomása.*
- Adok én neked mindjárt olyan kuncsaftot!
*Csattan fel élesen a leány, de láthatóan ezzel csak magát hergeli még tovább. Ambroggio a tőle megszokott nyájas bemutatkozást követően egy újabb megjegyzéssel rövidesen távozik, ám rövid jelenlétével kellőképpen felkavarta Daesys körül az álló vizet, ami feltehetően eredetileg is a célja volt az Intézőnek. A vöröske hangosan felsóhajt.*
- Nagyon úgy tűnik.
*A gyilkosság gondolatára megrázza fejét.*
- Semmi szükség rá, egyébként is erre az örömre én tartanék igényt.
*Learon pedig ismételten furcsaságáról tesz bizonyságot. Daesys értetlenül pislog rá, úgy ahogy Pashthra esetében is.*
- Mármint ugyanazt látod, amint én? Más fogalmunk van akkor a szépről.
*Persze mint mindenkinek, úgy Daesysnek is jól esnek a kedves szavak, csupán hamisnak véli őket, de nem emészti túl sokat rajta magát.*
- Naaa…
*Nyűgösködik egyébként is kócos hajának összeborzolásán, ami igencsak váratlanul érte őt.*
- Azért legalább a gyomrukat megfeküdném, ha már megéve lennék.
*Ujjaival sután kifésüli, kicsit rendezetebbé, valamint vizesebbé teszi vörös hajkoronáját.*
- Az biztos, hogy sajnálatra méltóbbak az embernél.
*Jegyzi meg kifejezetten komor arccal, majd egy sóhajjal elhessegeti a komor gondolatokat.*
- Azt hiszem ideje mennem, akad némi tartozásom, és be nem tartott ígéretem amivel el kell számolnom.
*Kezével Ambroggio irányába int, aki alig pár mondattal ezelőtt még itt bosszantotta őt.*
- Köszönöm az ételt, meg a kellemes dolgokat.
*Mutat maguk köré a fürdőre, és a társaságra egyaránt utalva, majd kiemelkedik a vízből.*
- Remélem még találkozunk Learon. Fogsz még erre járni?
*Kilép a dézsából, és egy törölközőért nyúl, hogy nagyjából felitassa magáról a vizet, és lassan újra magára ölthesse ruháit.*
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-11 12:20:32
Üzenet elküldve: 2022-05-11 12:20:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Daesys, Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Learon ahogy meghallgatja a komoly monológja után a lány megjegyzését saját anyjával kapcsolatban, nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát, de igyekszik úgy, hogy csak egy cseppnyi gunyorosság hangozódjon ki belőle, de azzal sem bántani szeretné a vöröst.*
-Hát, én most nagyon sokat megadnék, ha valaki jól rátapintana a gyengémre és leszopna! *Nevet tovább immáron saját vicce miatt.* ~A fél karodat, ugye? Azt azért mégsem!~ *Ha már így elmondta mit is szeretne, először arra gondol, hogy most akkor rámozdul a lányra, mutassa meg mit is örökölt a kedves anyukától, de végül nem tudja rászánni magát, marad egy helyben szétterpeszkedve, ahogyan eddig. Ekkor ér oda a fura városi figura, akit Learon nyugodtan hallgat, csak amikor már lépdel elfelé, akkor veti oda a hátának.*
-Ki ez a barom? *Ezt sem igazán neki, hanem csak úgy a lánytól kérdezi.*
-Ez most lekurvázott téged? Akarod, hogy megöljem? *Húzza fel a szemöldökét Learon, és választól függően visszatér a normális beszélgetésre, amiben eddig haladtak.*
-Nem kell nekem drága kence. *Húzza el a száját most ő.*
-Biztos nem hiszel nekem, de jobban tetszenek a természetes lányok. Nem rajongok azért, ha valaki elfedi a kinézetét és a saját illatát mindenféle kencékkel. A nők úgy szépek ahogy vannak! Vegyünk téged! Itt ülsz velem szemben, nincs rajtad semmi és szép vagy! Na, akkor? *Újabb nevetés, ami pontosan addig tart, amíg a démonkutyákig el nem jutnak. Akkor aztán benne szakad a kuncogás és íves mosolyú szája egyenesbe vált.*
-Hát, olyanok, mint a rendes kutyák, csak nagyobbak, hatalmas szarvuk van és akkora állkapcsuk, amivel egy olyan lányt, mint te, egészben bekapnak! *Egy ideig tartja is a komoly arcot, majd két kezével kutya-pofát imitál, ujjai a fogak és kétszer-háromszor összecsattintja azt a lány arca előtt, hogy aztán a végén jobbjával összeborzolja annak haját.*
-Kicsit azért sajnáltam őket. Egy állat sem érdemel halált. Őket sem öltem volna meg, ha nem támadnak rám!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Learon ahogy meghallgatja a komoly monológja után a lány megjegyzését saját anyjával kapcsolatban, nem bírja ki, hogy ne nevesse el magát, de igyekszik úgy, hogy csak egy cseppnyi gunyorosság hangozódjon ki belőle, de azzal sem bántani szeretné a vöröst.*
-Hát, én most nagyon sokat megadnék, ha valaki jól rátapintana a gyengémre és leszopna! *Nevet tovább immáron saját vicce miatt.* ~A fél karodat, ugye? Azt azért mégsem!~ *Ha már így elmondta mit is szeretne, először arra gondol, hogy most akkor rámozdul a lányra, mutassa meg mit is örökölt a kedves anyukától, de végül nem tudja rászánni magát, marad egy helyben szétterpeszkedve, ahogyan eddig. Ekkor ér oda a fura városi figura, akit Learon nyugodtan hallgat, csak amikor már lépdel elfelé, akkor veti oda a hátának.*
-Ki ez a barom? *Ezt sem igazán neki, hanem csak úgy a lánytól kérdezi.*
-Ez most lekurvázott téged? Akarod, hogy megöljem? *Húzza fel a szemöldökét Learon, és választól függően visszatér a normális beszélgetésre, amiben eddig haladtak.*
-Nem kell nekem drága kence. *Húzza el a száját most ő.*
-Biztos nem hiszel nekem, de jobban tetszenek a természetes lányok. Nem rajongok azért, ha valaki elfedi a kinézetét és a saját illatát mindenféle kencékkel. A nők úgy szépek ahogy vannak! Vegyünk téged! Itt ülsz velem szemben, nincs rajtad semmi és szép vagy! Na, akkor? *Újabb nevetés, ami pontosan addig tart, amíg a démonkutyákig el nem jutnak. Akkor aztán benne szakad a kuncogás és íves mosolyú szája egyenesbe vált.*
-Hát, olyanok, mint a rendes kutyák, csak nagyobbak, hatalmas szarvuk van és akkora állkapcsuk, amivel egy olyan lányt, mint te, egészben bekapnak! *Egy ideig tartja is a komoly arcot, majd két kezével kutya-pofát imitál, ujjai a fogak és kétszer-háromszor összecsattintja azt a lány arca előtt, hogy aztán a végén jobbjával összeborzolja annak haját.*
-Kicsit azért sajnáltam őket. Egy állat sem érdemel halált. Őket sem öltem volna meg, ha nem támadnak rám!
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2022-05-10 16:56:40
Üzenet elküldve: 2022-05-10 16:56:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys, Learon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú-hosszú idő telt el és talán el is felejtette volna dolgot, ha az egyik hajó fedélzetmestere nem szól. Egy kicsit azért el kell gondolkodnia, mert Ambroggio olyan, aki elég sok fehérnéppel bonyolódik ilyen-olyan ügyekbe, de sokak bánatára a memóriája egészen kitűnő.
~A Sellőházban. Hol máshol?~
Úgy vonul be, mint egy nagybecsű törzsvendég (természetesen a fegyvereit leadva, ahogy a házirend előírja), pedig már elég régen nem járt itt. Biccent az ajtónállóknak, a kalapja karimáját pöccinti, míg sétapálcája vidám, lendületes tempóban koppan. Bent aztán egy elegáns mozdulattal lekanyarítja rókavörös üstökéről a tollas fejfedőt, kioszt pár elismerő kacsintást a hölgyeknek, aztán az egyik kellemes kis szajhához lépve a fülébe súg.*
- A fürdőben? *kérdez vissza a kapott információra.* - Köszönöm, édesem, megtalálom *lép is tovább egy élveteg kézcsók és egy viszontlátást ígérő félmosoly után.
Pár mozdulattal ellegyezi kalapjával a helyiségben meggyűlt párát, de hiába hunyorog, elsőre nem találja meg, akit keres. Addig is szemtelen nyíltsággal méri végig a fürdőház kényelmét élvező formásabb hölgyeket, akik nyilván a megszokottnál kevesebb ruhadarabot viselnek. A nézelődés végül meghozza a gyümölcsét. Illetve nem konkrétan a nézelődés, de a hangot azért felismeri. Gazemberes félmosoly szalad a képére ahogy a diskurzust hallgatja.*
- Az istenek nyugosztalják a drága mamát *toppan a dézsa mellé.* - Áldott jó asszony volt.
*Széles vigyor terpeszkedik a tökéletesen borotvált szakáll és bajusz keretében, és bicskanyitogató alapossággal futtatja végig pillantását a lányon, mielőtt újra megszólalna.*
- Kedvesem, ha végeztél a kuncsaftoddal, szedd rendbe magad és keress meg.
*Ha már illatot emlegettek, Ambroggiót most is, mint általában olyan tömény pacsulifelhő lengi körül, hogy az émelyítő illat órákra beeszi magát a közelében lévők orrába.*
- Ambroggio Duarrte *emeli mellkasához a tollas kalapot egy apró, úrias meghajlás keretében.* - Intéző *jön az elmaradhatatlan titulus, mely nélkül nem lenne teljes a bemutatkozás a dézsa túloldalán ázó férfiú felé.*
- Nem kell sietni *legyint nagylelkűen.* - Élvezze csak ki nyugodtan. *Ezzel a távozás hímes mezejére is lép, de azért még visszafordul Learonhoz egy megjegyzésre.* - Ó, és ne feledje a borravalót *kacsint, aztán hagyja is a párocskát ázni, a kis vöröst meg főni a levében, mert van egy olyan sejtése, hogy pillanatokon belül megforr körülötte a víz.
Ő addig kivonul a vendégtérbe és hagyja, hogy egy bájos alkalmazott eligazítsa a körmönfont fantázianevű italok és étkek világában, miközben ő remélhetőleg egy igen apró szoknyácska alatt cirógatva válogat.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hosszú-hosszú idő telt el és talán el is felejtette volna dolgot, ha az egyik hajó fedélzetmestere nem szól. Egy kicsit azért el kell gondolkodnia, mert Ambroggio olyan, aki elég sok fehérnéppel bonyolódik ilyen-olyan ügyekbe, de sokak bánatára a memóriája egészen kitűnő.
~A Sellőházban. Hol máshol?~
Úgy vonul be, mint egy nagybecsű törzsvendég (természetesen a fegyvereit leadva, ahogy a házirend előírja), pedig már elég régen nem járt itt. Biccent az ajtónállóknak, a kalapja karimáját pöccinti, míg sétapálcája vidám, lendületes tempóban koppan. Bent aztán egy elegáns mozdulattal lekanyarítja rókavörös üstökéről a tollas fejfedőt, kioszt pár elismerő kacsintást a hölgyeknek, aztán az egyik kellemes kis szajhához lépve a fülébe súg.*
- A fürdőben? *kérdez vissza a kapott információra.* - Köszönöm, édesem, megtalálom *lép is tovább egy élveteg kézcsók és egy viszontlátást ígérő félmosoly után.
Pár mozdulattal ellegyezi kalapjával a helyiségben meggyűlt párát, de hiába hunyorog, elsőre nem találja meg, akit keres. Addig is szemtelen nyíltsággal méri végig a fürdőház kényelmét élvező formásabb hölgyeket, akik nyilván a megszokottnál kevesebb ruhadarabot viselnek. A nézelődés végül meghozza a gyümölcsét. Illetve nem konkrétan a nézelődés, de a hangot azért felismeri. Gazemberes félmosoly szalad a képére ahogy a diskurzust hallgatja.*
- Az istenek nyugosztalják a drága mamát *toppan a dézsa mellé.* - Áldott jó asszony volt.
*Széles vigyor terpeszkedik a tökéletesen borotvált szakáll és bajusz keretében, és bicskanyitogató alapossággal futtatja végig pillantását a lányon, mielőtt újra megszólalna.*
- Kedvesem, ha végeztél a kuncsaftoddal, szedd rendbe magad és keress meg.
*Ha már illatot emlegettek, Ambroggiót most is, mint általában olyan tömény pacsulifelhő lengi körül, hogy az émelyítő illat órákra beeszi magát a közelében lévők orrába.*
- Ambroggio Duarrte *emeli mellkasához a tollas kalapot egy apró, úrias meghajlás keretében.* - Intéző *jön az elmaradhatatlan titulus, mely nélkül nem lenne teljes a bemutatkozás a dézsa túloldalán ázó férfiú felé.*
- Nem kell sietni *legyint nagylelkűen.* - Élvezze csak ki nyugodtan. *Ezzel a távozás hímes mezejére is lép, de azért még visszafordul Learonhoz egy megjegyzésre.* - Ó, és ne feledje a borravalót *kacsint, aztán hagyja is a párocskát ázni, a kis vöröst meg főni a levében, mert van egy olyan sejtése, hogy pillanatokon belül megforr körülötte a víz.
Ő addig kivonul a vendégtérbe és hagyja, hogy egy bájos alkalmazott eligazítsa a körmönfont fantázianevű italok és étkek világában, miközben ő remélhetőleg egy igen apró szoknyácska alatt cirógatva válogat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242