//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A Ragront, mármint a bestiát érintő kérdésre csak biccent a kis tündérnek. Xavy kijelentésén csak a szemét forgatja.*
-Hát az enyémbe nem is!
*De nem engedi túlságosan bő lére most ezt a riposztot, sőt, a tündér okfejtésén is csak halványan mosolyodik el.*
~Akkor te leszel az alvótündérem!~
*Gyönyörködik a lelkesen magyarázó pici ajkakban, aztán csak biccent.*
-Jó, hát akkor én és a... *Szava kissé elakad, mert Nala eddigre bizony már nagyon is megragadja az események gályájának kormányrúdját.* a NŸpsosom az ágyon aludnánk. *Jelenti be a nyelvbotlás után úgy, mintha csak egy volt főtanácsos rendeletét hirdetné ki. Ami pedig Xavy megjegyzését illeti, bizony most visszaszólna, ha éppen nem a tündér lelkének mélyére próbálna lenézni, aki ezek után arcán végzi el az utolsó simításokat.*
~Vajon ha én kiáltok őrökért, mert fogdosnak, akkor bejönnek?~
*Taitos úgy hiszi itt azért hallottak már egyet és mást az őrök, sőt, talán az örömkiáltások, csak szerencsés lakosztály-választásuk miatt nem hallatszanak be ide. Az ifjú mágus így inkább Xavy történetét kezdi el hallgatni. A rosszalló pillantásoknál, már ami a tündért illeti, már egészen le is sütné a szemét. A Zöldfülű valahogy még mindig nem tud "csak egy Sellőként" tekinteni rá, pedig akkor gyerekes viselkedéséért az a halvány pír sem ülne ki arcára. Közben rajta a sor, hogy mosogasson, így érintése minden fejében cikázó nevetséges és enyhén sértődött gondolat ellenére olyan gyengéd amennyire gyengéd csak lehet. A tündér vállával és karjaival kezdi, aztán pedig lábai és dereka következnek. Már nem mintha lenne mit mosni rajta. Inkább csak simogatja. Aztán ha úgy döntött végzett, mellkasától indul lefele. Ekkor éri az a kérdés amitől fehérebb lesz, mint egy fal. Valahol a tündér köldöke alatt néhány ujjnyival torpan meg, és egészen hangosan válaszol a suttogó szavakra.*
-Hogy mi? Nem... Szellemek kegyelmezzetek, az kéne még! Ez csak... Egy fogadás.
*A paravánon túlra is átszól.*
-Xavy, mondd meg Nalának te is, hogy csupán egy pár rossz vicc és a fogadás áll a háttérben!
*Egy kis szünetet tart, mialatt érezhetően megcsappan férfiúi kedve, ahogy arra gondol, hogy Xavy "kukacosodásához" neki is valami köze legyen átvitt értelemben. Úgy dönt ideje, hogy elmondja a saját verzióját, előtte azonban megfordítja a lányt, hogy hátát is elérhesse, még akkor is, ha ezzel ő maga is veszít egy keveset, de persze hagyja a tündért is érvényesülni, ha kitalál valamit. Lágyan simít végig hátán is, most rajta a sor, hogy hegeket bámuljon, és úgy dönt nyom az egyik sarkába egy kicsit atyáskodó csókot is. Na nem mintha ettől begyógyulna.*
~Gondolhattam volna, hogy tündér!~
*Bizonyosodik meg erről a tényről is mielőtt a vizet csorgatva nekikezd a mesének ő is.*
-Szóval éppen a tenger szélén edzettem magamat. Testben lélekben. Lapura vadásztam bottal. *Magyarázza, noha talán az ilyen varázslói önfejlesztéssel két társnője nincs igazán tisztában, nem most fogja felvilágosítani őket.*
-Aztán odajött, hogy jól belém kössön, na mondom akkor ha már oda sodorta a szél, hát csak beszélek vele.
*Itt kis szünetet tart.*
-Na öt perc múlva kiderült, hogy az ő szájába én beférnék kalapostul is, akkora neki. Szóval fogadtunk. Én azt mondtam, hogy a sellők tudnak legalább olyan jól főzni, mint amilyen kosztot a rumos moslékjából összegyúrnak.
*Taitos sem nagy konyhaművész, sőt, talán nem is tudna olyan ételeket főzni, mint amelyek a Rumos étlapjának sarkában is fellelhetőek, de egy biztos. A Rumos főztje telis tele van tápanyaggal, csak sajnos ennek sokkal nagyobb része mozogó, vagy pöndörödő valami, mint azt az átlag vacsoravendég kívánná.*
-A vesztesnek a másik zokniját kell eladnia holnap.
*Mormogja, hiszen nem akarja Nalára terhelni a felelősséget, de úgy tűnik ez az ember Taitos lesz.*
-A dobálást meg megérdemelte, még ha hölgyeket nem is bántunk.
*És itt el is jut a történet végére, azt, hogy ki hova köpött, már nem részletezné, inkább csak elengedi a szivacsot, hagyja vidáman bukdácsolni a víz felszínén, és válla felett átkarolja Nalát, hogy egy kicsit kapjon a vándor mágusok méltán hírhedt, de kiérdemelt ölelgetéséből.*