//Beluntina és Rendor//
//A 10-es szobában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ahogy megcsalja az értékeit a másik élvezettel telt nyögései, ha lehetséges a vágya még inkább megsokszorozódig Rendor irányába és ezt ő maga is egyre hangosabban kimutatja. A csúcs elérése nem soká be is következik nála amit, csak az őt szorosan ölelő két kar képes még csodálatosabbá tenni a számára. Aztán még mielőtt teljesen elragadná az eufória észleli ahogy a férfi is megéli a gyönyört és ez még inkább elégedettséggel tölti el az amúgy sem panaszra érdemes pillanatban, hiszen éppen most elégíti ki egy húsvér Adonisz, ráadásul ez mind kölcsönösen történik meg. Szinte fáj a szíve amiatt, hogy mindezért fizetnie kell, de inkább igyekszik elsuhanni a dolgokat felett, és csak élvezni a melle heveredő ujjait játszadozni a lapos hasán. Nem sokkal később ő maga is igyekszik közelebb kerülni a sellőhöz, pontosan annak mellkasára hajtani a fejét és az oldalát cirógatni a tökéletes férfitestnek. Még egy gyengéd, csókot is nyomna a mellette fekvő hasát díszítő, kiemelkedő izmokra, ha elér odáig a csókjaiktól megduzzadt, szinte izomlázas ajka. *
- Miután az édesanyám meghalt pestisben és nem sokkal később az atyám vállalkozása egyre inkább a csőd felé kezdett kacsingatni, hiszen egy beszámíthatatlan ember kezei közül minden kiesik, az öreg kitalálta, hogy a még akkor 17 éves lánya menjen hozzá a környék leggazdagabb urához, aki történetesen 56 esztendős volt, túlsúlyos és már a negyedik feleségét keresgélte, mert az előzők nem szültek neki fiút, a bordélybéli lánykák pedig természetesen védettek voltak annak a romlott teremtménynek a magjától. Könyörögtem az apámnak, hogy ne adjon hozzá, legalább valaki fiatalabbat válasszon, de hajthatatlan volt. Még meg is vert aznap éjszaka, amikor nemet mondtam neki. Ez itt... *Finoman megragadja Rendor kézfejét, és a bal oldalán kiinduló, háta közepéig tartó nyomhoz vezeti azt, majd egy fájdalmas szem lehunyást követően folytatja amit elkezdett. *
- Arról az éjszakáról van, még egy borosüveggel is megdobott, az okozta. Akkor a csillagos ég alatt megfogadtam soha többé nem fogok gyönge nő lenni. Elvettem édesanyám kedvenc bakancsát, melyet még fiatal korában viselt ragyogó tekintettel az ajkán, és egy kezembe akadó férfi csuhát az egyik konyhásfiú ruhái közül. A hajamat a földön heverő üvegdarabbal vágtam le tövestül, majd útnak keltem bizonytalan léptekkel a komor, sötét városban. Emlékszem sajgott a lábam, de nem álltam meg amíg el nem értem a sorsom. Egy ittas kalóz kiáltott rám, hogy jöjjek már szaporán indul a hajó. Összekevert valami Max-vel, de nem igazán érdekelt. Láttam magam előtt a ringatózó szabadságot és az erőt a fekete zászlón díszelgő, érzéketlen, szemetlen koponyában. Tökéletes lehetőség volt az újrakezdésre, hát éltem bele. Hajóztam, már korábban nemesi partikon, így nem éreztem egy pillanatig sem tengeribetegséget, sőt úgy éreztem királynő vagyok a sok koszos, ázott matróc között. Ahogy pedig kard került a kezembe, úgy éreztem az ereimben folydogáló legyőzhetetlen erőt és hatalmat. Imádtam, szerelmes voltam a tengerbe. Amikor először partra szálltunk találkoztam egy kacér mosolyú legénnyel, rögtön tudta mit rejt az álca és bennem még mindig élt a naiv kislány aki elalélt pár szép bóktól és nem vette észre a legveszélyesebb hazugságokat sem. Az nap éjjel az ártatlanságom, úgy lett oda, mint a bizalmam a szőke, kapós férfiak felé. Egy ideig, úgy emlegettek ez után, mint az arany gyilkos. Egyszerűen minden szőke hajkoronában őt láttam, ahogy lefog, megszégyenít, tönkretesz. Éltetett a bosszú, szerintem másként túl sem éltem volna. Viszont amikor megszűnt a szőkék pulzusa és kihunyt a szemükből minden érzelem, nagyobb fájdalmat éreztem, mint a halál. A bűntudat kevés ami sújtotta szívemet. Pár év múltán kapitány lettem, és én úgy éreztem végre van egy igazi családom. Még egy kislány is utazott velünk, azt hiszem Wisyllank volt a neve. Az egyik öreg legény vére volt, egy szajhától aki képes lett volna megölni őt, de én nem hagytam, akkor még élt az előző kapitány. Húgomnak tekintettem, tényleg ragyogtam, akár a két fényes hold az égen. Aztán két hete a nap első sugarai besütöttek a kabinom ablakán és egy sikításra ébredtem. Minden útitársam részeg volt, és a kis Wisy halott. Megtámadtak minket, de észre sem vették a részeg disznók. Győztünk, már ha egy halott gyermekkel a kezemben elmondhattam volna ezt és akkor nem érdekelt semmi, csak lekaptam az ingem és itattam róla a vörös belőle áradó tengert, a vért. Nem bírtam felfogni, hogy eltávozott, de a legénység láthatóan mást nem bírt. Nem is gondoltam miért vannak akkora csendben, de aztán megértettem... Pusztán a melleimre kötött kendő takart és letagadhatatlanná vált, hogy nem én vagyok az a keresett Max. Kitettek a parton, és én csak sírtam. Egy kedves vöröshajú leány beszélt a helyről, hogy bármely férfi is bántott megismerhetem a jó oldalát is annak amit kaphatok, a világ vágyai egy helybe tömörülnek és igazán nő lehetek. A többit, már tudod. Esküszöm nem vagyok rossz ember, ne ítélj el! Sosem beszéltem erről senkinek és megszenvedtem, már elégszer a tetteimért.