Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-14 08:59:51
Üzenet elküldve: 2023-04-14 08:59:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Mire végez a levéllel, két pipát elszív. A jobbján több oldalnyi piszkozat gyűlt föl, tele javításokkal, betoldásokkal, néhol áthúzott, újraírt bekezdésekkel. Mióta a Jenariról partra szállt, most adna először magáról hírt az otthoniaknak. Mesélni bőven van miről, csak nem mindenről ajánlott. Családja postáját elolvassa az inkvizíció. Ghorza, a szürke ork kisebbik felesége valószínűleg kézben tartja a dolgokat, de a szent hivatal dolgozóit legfeljebb azzal tudná lekoptatni, ha elveteti magát valamelyik főrangú pappal. Wruzto nem hibáztatná érte. Ha a vagyon egyben marad, és a gyerekeknek megvan minden, még helyeselné is. A prófétai megbízatásáról pedig mélyen hallgat.
Az elkészült levelet borítékba hajtogatja, az asztalon levő gyertyával lepecsételi, és elrakja a kabátja a zsebébe. A piszkozatlapokat csíkokra tépve a pipaszütyőjébe rakja, hogy majd elhasználja gyújtósnak. Ha már így benne van, újra is tömi a füstölgőjét. Kezd kifogyni a dohányból, de ebben a kuplerájban nem fog venni, mert csak olyat árulnak, ami fel van ütve ördögvigyorral. Majd a dokkokhoz menet szervál valahonnan. Rágyújt, lehúzza a vajsör maradékát, aztán kisétál a Sellőházból.*
Az elkészült levelet borítékba hajtogatja, az asztalon levő gyertyával lepecsételi, és elrakja a kabátja a zsebébe. A piszkozatlapokat csíkokra tépve a pipaszütyőjébe rakja, hogy majd elhasználja gyújtósnak. Ha már így benne van, újra is tömi a füstölgőjét. Kezd kifogyni a dohányból, de ebben a kuplerájban nem fog venni, mert csak olyat árulnak, ami fel van ütve ördögvigyorral. Majd a dokkokhoz menet szervál valahonnan. Rágyújt, lehúzza a vajsör maradékát, aztán kisétál a Sellőházból.*
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-11 02:14:30
Üzenet elküldve: 2023-04-11 02:14:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Daesys, Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hallhatott rólam... Innen-onnan, amonnan. Talán a Csalogány ismerősebben cseng. *Mutat rá azon kevés információk egyikére, amelynek birtokában van a név gazdáját illetően. Megvan győződve róla, hogy a ravaszdi rókamosoly álarca semmiféle tudást nem rejt. Mármint a helyi viszonyokat illetően. Nem tartozik a legjobb emberismerők közé, de ha egy valamit meg tud állapítani valakiről, az az, hogy kikötői-e avagy sem.*
-Báró! *Villan tekintete elismerően, miközben sebtiben megkerülve a széket helyet foglal. Évekig távol volt, természetesen mit sem sejt a a hirtelen teret nyert wegtoreniről Artheniorban. Persze azt tudni véli, hol osztanak ilyen címeket. És azt is, hogy talán most megütötte a szerencséjét.*
-Messzire hozta a szél a tűz városából. *Mert bizonyosan a szél hozta, nem a lába. Nem kérdez többet. Helyette szemrevételezi közelebbről is az alakot, bár nem óhajt kifejezetten a smaragd szempár mögé látni. Neki egyetlen dologra van szüksége a férfitől.*
-Megfelelő komfort kíséretében. *Visszhangozza a szavakat mézes-mázosan, s most az ő képére is mászik valamennyi Ambroggio rókavigyorából.
Az asztalra könyökölve dől előre ültében, kellő érdeklődést mímelve ábrázatára.*
-Az olyan kalandorok, mint amilyen Caldorcor báró is... Biztos tart az ingujjában valami erősebb időütőt annál, amit itt mérnek a pult alól. *A megjátszott érdeklődés erős sóvárgásba csap át egy szempillantás alatt. Nyelvével nedvesíti ajkait, de hamar ráncba szedi vonásait. Egy felszolgáló oldalaz el közben mellettük, begyűjtve a kiürült poharakat, s ő pedig nem rest az ujjhegynyire fogyott ördögvigyort a tálcára ejteni. Ezzel együtt szeme sarkából kiszúr egy libbenő, vörös üstököt is. Felsőtestével fordul ki a széken, s hirtelen lobbanó mérgével együtt moccan. Felkap egy üres poharat a tálcáról, s lendületesen hajítja azt húga irányába. Az üvegpohár végül a padlón csattan, de ő nem bosszankodik emiatt. Helyette merően, hullámzó mellkassal fixírozza a kis rókát, tekintetéből pedig halálos fenyegetés olvasható. Nem nehéz kitalálni, hogy feltett szándéka megállítani Daesyst a távozásban.*
-Kicsúszott a kezemből. *Pillant fel a felszolgálóra, majd 20 aranyat nyújt át a döbbent Mesélő (Hydra) személyzet részére.*
.*
-Nincs harmadik pohár, ígérem. *Mosolyog fel negédesen, s meri remélni, hogy a bőkezű összeg fedezi vendéglátói bosszúságát.*
-Őszintén sajnálom, báró úr. *Fordul vissza Ambroggiohoz meleg hunyorgás közepette. Persze vet még egy vérmes pillantást válla felett húga felé.*
-Hol is tartottunk? *Füle mögé tűr egy kósza tincset.* -Azt hiszem az erősebb szereknél.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Hallhatott rólam... Innen-onnan, amonnan. Talán a Csalogány ismerősebben cseng. *Mutat rá azon kevés információk egyikére, amelynek birtokában van a név gazdáját illetően. Megvan győződve róla, hogy a ravaszdi rókamosoly álarca semmiféle tudást nem rejt. Mármint a helyi viszonyokat illetően. Nem tartozik a legjobb emberismerők közé, de ha egy valamit meg tud állapítani valakiről, az az, hogy kikötői-e avagy sem.*
-Báró! *Villan tekintete elismerően, miközben sebtiben megkerülve a széket helyet foglal. Évekig távol volt, természetesen mit sem sejt a a hirtelen teret nyert wegtoreniről Artheniorban. Persze azt tudni véli, hol osztanak ilyen címeket. És azt is, hogy talán most megütötte a szerencséjét.*
-Messzire hozta a szél a tűz városából. *Mert bizonyosan a szél hozta, nem a lába. Nem kérdez többet. Helyette szemrevételezi közelebbről is az alakot, bár nem óhajt kifejezetten a smaragd szempár mögé látni. Neki egyetlen dologra van szüksége a férfitől.*
-Megfelelő komfort kíséretében. *Visszhangozza a szavakat mézes-mázosan, s most az ő képére is mászik valamennyi Ambroggio rókavigyorából.
Az asztalra könyökölve dől előre ültében, kellő érdeklődést mímelve ábrázatára.*
-Az olyan kalandorok, mint amilyen Caldorcor báró is... Biztos tart az ingujjában valami erősebb időütőt annál, amit itt mérnek a pult alól. *A megjátszott érdeklődés erős sóvárgásba csap át egy szempillantás alatt. Nyelvével nedvesíti ajkait, de hamar ráncba szedi vonásait. Egy felszolgáló oldalaz el közben mellettük, begyűjtve a kiürült poharakat, s ő pedig nem rest az ujjhegynyire fogyott ördögvigyort a tálcára ejteni. Ezzel együtt szeme sarkából kiszúr egy libbenő, vörös üstököt is. Felsőtestével fordul ki a széken, s hirtelen lobbanó mérgével együtt moccan. Felkap egy üres poharat a tálcáról, s lendületesen hajítja azt húga irányába. Az üvegpohár végül a padlón csattan, de ő nem bosszankodik emiatt. Helyette merően, hullámzó mellkassal fixírozza a kis rókát, tekintetéből pedig halálos fenyegetés olvasható. Nem nehéz kitalálni, hogy feltett szándéka megállítani Daesyst a távozásban.*
-Kicsúszott a kezemből. *Pillant fel a felszolgálóra, majd 20 aranyat nyújt át a döbbent Mesélő (Hydra) személyzet részére.*
.*-Nincs harmadik pohár, ígérem. *Mosolyog fel negédesen, s meri remélni, hogy a bőkezű összeg fedezi vendéglátói bosszúságát.*
-Őszintén sajnálom, báró úr. *Fordul vissza Ambroggiohoz meleg hunyorgás közepette. Persze vet még egy vérmes pillantást válla felett húga felé.*
-Hol is tartottunk? *Füle mögé tűr egy kósza tincset.* -Azt hiszem az erősebb szereknél.
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-10 21:40:15
Üzenet elküldve: 2023-04-10 21:40:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tirä, Ambroggio//
*Gondolhatta volna, hogy ez lesz, s kicsit sejtette is, így utólag belátja mit kellett volna másképp tennie. De már igazából mindegy, homlokráncolva figyeli, ahogy bosszantó féltestvére Ambroggio felé veszi az irányt, s ebben aligha akadályozhatná meg. Jobban belegondolva, talán nem is akarja, részéről igazából mindegy, amit egy apró vállrántással is jelez az esetleg éberebbek számára. Egy teátrális sóhajjal rugaszkodik el, majd fordul sarkon, még mielőtt akarata ellenére penderítik ki szűrét innen. Dolga van, ahogy ezt korábban is említette többször és legkevésbé sincs hangulata Tirä játszmáihoz, aki feltehetően most azt hiszi egy újabb csatát nyert meg. Talán igaza is van.*
*Gondolhatta volna, hogy ez lesz, s kicsit sejtette is, így utólag belátja mit kellett volna másképp tennie. De már igazából mindegy, homlokráncolva figyeli, ahogy bosszantó féltestvére Ambroggio felé veszi az irányt, s ebben aligha akadályozhatná meg. Jobban belegondolva, talán nem is akarja, részéről igazából mindegy, amit egy apró vállrántással is jelez az esetleg éberebbek számára. Egy teátrális sóhajjal rugaszkodik el, majd fordul sarkon, még mielőtt akarata ellenére penderítik ki szűrét innen. Dolga van, ahogy ezt korábban is említette többször és legkevésbé sincs hangulata Tirä játszmáihoz, aki feltehetően most azt hiszi egy újabb csatát nyert meg. Talán igaza is van.*
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-07 09:52:05
Üzenet elküldve: 2023-04-07 09:52:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana Naerice, majd magánügyek//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Merlanának nem kell ígérnie semmit. Nem szerződést kötnek, a szürke egyszerűen közölte a feltételeit. Ha a kölyök nem tudja tartani őket, nem lesz meló, szállás meg napi háromszor kaja. Pont.
A pirtianesi munkaerő-gazdálkodás nem embernek való. Ebben semmi csodálnivaló nincs: a kormosok találták ki, és egy jelentős részét az orkjaikkal ültették át a gyakorlatba. Keménynek, fegyelmezettnek, de minden előtt hatékonynak kell lenni. Az egyén szempontjai a végletekig alárendeltek a közös céloknak. A legtöbb hosszú-disznó túl önző ahhoz, hogy bele tudja helyezni magát ebbe a keretbe.
De térjünk vissza Wruztóhoz, aki épp arcát a mancsába temetve foglalja össze az elmúlt tíz perc eseményeit:*
- Édes faszom…
*Valamiért nem érzi, hogy élete lehetőségét szalajtotta el. Jelen állás szerint bányarigónak se venné föl a kisembert, pedig annak csak annyi a dolga, hogy a halálával jelezze: sújtólég van a vágatban.
Rendel egy Vajsört (10 arany, most akciós) , aztán újratömi a pipáját. Valami nincsen jól, de nem tudja hova tenni. Napok óta bujkál benne a sóvárgás, ami leginkább az alkoholszomjra emlékeztet, mégse az. Semmilyen étel vagy ital nem oltja el. Az erőszak egy időre elfedi, de föl nem oldja. Az imádságtól meg az isten természetén való kontemplációtól csak rosszabb lesz. Fogalma sincs mi ez, de van egy olyan baljós sejtése, hogy ha megtudja, vér fog folyni. Jobb híján a figyelmét próbálja meg elterelni róla: rágyújt, tollat-papírt kér a személyzettől, és elkezd levelet írni Pirtianesbe…*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Merlanának nem kell ígérnie semmit. Nem szerződést kötnek, a szürke egyszerűen közölte a feltételeit. Ha a kölyök nem tudja tartani őket, nem lesz meló, szállás meg napi háromszor kaja. Pont.
A pirtianesi munkaerő-gazdálkodás nem embernek való. Ebben semmi csodálnivaló nincs: a kormosok találták ki, és egy jelentős részét az orkjaikkal ültették át a gyakorlatba. Keménynek, fegyelmezettnek, de minden előtt hatékonynak kell lenni. Az egyén szempontjai a végletekig alárendeltek a közös céloknak. A legtöbb hosszú-disznó túl önző ahhoz, hogy bele tudja helyezni magát ebbe a keretbe.
De térjünk vissza Wruztóhoz, aki épp arcát a mancsába temetve foglalja össze az elmúlt tíz perc eseményeit:*
- Édes faszom…
*Valamiért nem érzi, hogy élete lehetőségét szalajtotta el. Jelen állás szerint bányarigónak se venné föl a kisembert, pedig annak csak annyi a dolga, hogy a halálával jelezze: sújtólég van a vágatban.
Rendel egy Vajsört (10 arany, most akciós)
, aztán újratömi a pipáját. Valami nincsen jól, de nem tudja hova tenni. Napok óta bujkál benne a sóvárgás, ami leginkább az alkoholszomjra emlékeztet, mégse az. Semmilyen étel vagy ital nem oltja el. Az erőszak egy időre elfedi, de föl nem oldja. Az imádságtól meg az isten természetén való kontemplációtól csak rosszabb lesz. Fogalma sincs mi ez, de van egy olyan baljós sejtése, hogy ha megtudja, vér fog folyni. Jobb híján a figyelmét próbálja meg elterelni róla: rágyújt, tollat-papírt kér a személyzettől, és elkezd levelet írni Pirtianesbe…*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:02:03
Üzenet elküldve: 2023-04-06 18:02:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk//
*Azt ő maga is szeretné tudni, hogyan szúrhatta el ennyire az előadást. Az egy dolog, hogy nem is énekelt, csak egy vers volt, de attól még az elvárt hatást el kellett volna érnie. Persze, van ötlete, hogy miért nem sikerült. Ez a hely valami borzalom. Valamiért nagyon kényelmetlenül érzi itt magát, de a fő ok ez a mogorva, szürke szörnyeteg. Hogy akarjon bárki meggyőző előadást tartani, miközben egy ilyen vicsorog rá, ráadásul folyamatosan a képébe füstöl? Csoda, hogy nem fulladt még bele.*
- Remélem, hogy addigra leszoksz arról a szemétről *biccent a pipa felé. Válasza csak ennyi a feltételekre, direkt nem ígér semmi biztosat Wruztonak, hogy később ne lehessen számonkérhető.
Ezek után talán tényleg feleslegesen sokáig húzza a saját idejét is egy helyben állva. Csak akkor eszmél fel, mikor a másik ismét ráförmed. Magában már azon gondolkozott, hogy merre induljon, mit tegyen, na és, hogy egyáltalán megpróbálkozzon-e ezzel az egésszel vagy hagyja a fenébe.
Dolgozni akar, de nem bárkinek és nem bármi áron, Wruzto személyét illetően pedig bizony megszólalt a vészharang a lánykában. Lehet, hogy az lenne a legjobb, hogy most eltűnik, és soha többé nem is látják egymást.*
- Megyek már, megyek! *szól vissza, majd színpadiasan hátat fordít és kiviharzik a Sellőházból.* - Ahh, friss levegő *ocsúdik fel, mikor magába szívhatja a kinti, füstfelhőtől mentes levegőt. Ha még ott marad egy tíz percet, lehet, hogy tényleg rosszul lesz odabent.
Gyors léptekkel indul tovább. Hogy merre, azt még maga sem tudja. Keressen más lehetőséget, vagy próbálja meg megszerezni azt a lila löttyöt? Valószínű, hogy ezt majd a sors dönti el a közeljövőben. Ha lehetősége lesz rá, hogy megszerezze, már csak a becsület miatt sem fogja elszalasztani.*
*Azt ő maga is szeretné tudni, hogyan szúrhatta el ennyire az előadást. Az egy dolog, hogy nem is énekelt, csak egy vers volt, de attól még az elvárt hatást el kellett volna érnie. Persze, van ötlete, hogy miért nem sikerült. Ez a hely valami borzalom. Valamiért nagyon kényelmetlenül érzi itt magát, de a fő ok ez a mogorva, szürke szörnyeteg. Hogy akarjon bárki meggyőző előadást tartani, miközben egy ilyen vicsorog rá, ráadásul folyamatosan a képébe füstöl? Csoda, hogy nem fulladt még bele.*
- Remélem, hogy addigra leszoksz arról a szemétről *biccent a pipa felé. Válasza csak ennyi a feltételekre, direkt nem ígér semmi biztosat Wruztonak, hogy később ne lehessen számonkérhető.
Ezek után talán tényleg feleslegesen sokáig húzza a saját idejét is egy helyben állva. Csak akkor eszmél fel, mikor a másik ismét ráförmed. Magában már azon gondolkozott, hogy merre induljon, mit tegyen, na és, hogy egyáltalán megpróbálkozzon-e ezzel az egésszel vagy hagyja a fenébe.
Dolgozni akar, de nem bárkinek és nem bármi áron, Wruzto személyét illetően pedig bizony megszólalt a vészharang a lánykában. Lehet, hogy az lenne a legjobb, hogy most eltűnik, és soha többé nem is látják egymást.*
- Megyek már, megyek! *szól vissza, majd színpadiasan hátat fordít és kiviharzik a Sellőházból.* - Ahh, friss levegő *ocsúdik fel, mikor magába szívhatja a kinti, füstfelhőtől mentes levegőt. Ha még ott marad egy tíz percet, lehet, hogy tényleg rosszul lesz odabent.
Gyors léptekkel indul tovább. Hogy merre, azt még maga sem tudja. Keressen más lehetőséget, vagy próbálja meg megszerezni azt a lila löttyöt? Valószínű, hogy ezt majd a sors dönti el a közeljövőben. Ha lehetősége lesz rá, hogy megszerezze, már csak a becsület miatt sem fogja elszalasztani.*
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-06 16:34:20
Üzenet elküldve: 2023-04-06 16:34:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana Naerice//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy néz ki, kezdik megérteni egymást. A "kezdik"-en van a hangsúly, mert csak addig jutnak el, hogy a kisember visszavesz az arcából. Wruzto három kérdéséből még most sem sikerül mindenre válaszolni, amire meg igen, abban sincs köszönet.*
~Belőled is csak tepertő lenne, bazmeg… hogy a picsába tudja egy bárd elbaszni a bárdzenét, azt mondd meg nekem!~
*Az ork pipája fölsistereg, miközben hosszan megszívja. Orrán-száján dől a füst.*
- Pénzért bárki tud bájitalt szerezni. Oldd meg, bárd vagy. *mutatóujjával az asztallapra koppint* Holnap estére itt legyen a cucc.
*Egy ilyen kotyvalék kb. nyolcvan arany. Ha előre megkapja, Merlana egyetlen lebaszással annyit kaszálna, amennyit nem dalol össze egy hat alatt se. Mindenre fogja költeni, csak varázsitalra nem.
Wruzto így sem táplál magában vérmes reményeket. Aki nem tud felhajtani pár óra alatt egy alap löttyöt, az nem ismeri a kikötői beszerzési forrásokat. Ami baj, mert az orknak használható szövetségesekre: futárokra, tolvajokra, fogdmegekre van szüksége. A csizmáját meg tudja pucolni maga is.*
~Egy nap alatt, ha jól kilépsz, megfordulsz a thargoktól. Kurva élet, hogy van valami ispotályuk...~
*Kiderül, hogy a kisember rájön-e erre a lehetőségre. Nem lenne hátrány, mert Thargiában az orkokat lelövik, tehát Wruztónak lenne valakije, akit alkalomadtán odaküldhet szaglászni. Ennek is megvolna a maga haszna. Már abban a nem várt esetben, ha a kölyök tényleg melléje szegődik.*
- Még itt vagy? *kaffantja oda, akkor is, ha a botcsinálta bárd már távozóban van* Tik-tak, megy az idő!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Úgy néz ki, kezdik megérteni egymást. A "kezdik"-en van a hangsúly, mert csak addig jutnak el, hogy a kisember visszavesz az arcából. Wruzto három kérdéséből még most sem sikerül mindenre válaszolni, amire meg igen, abban sincs köszönet.*
~Belőled is csak tepertő lenne, bazmeg… hogy a picsába tudja egy bárd elbaszni a bárdzenét, azt mondd meg nekem!~
*Az ork pipája fölsistereg, miközben hosszan megszívja. Orrán-száján dől a füst.*
- Pénzért bárki tud bájitalt szerezni. Oldd meg, bárd vagy. *mutatóujjával az asztallapra koppint* Holnap estére itt legyen a cucc.
*Egy ilyen kotyvalék kb. nyolcvan arany. Ha előre megkapja, Merlana egyetlen lebaszással annyit kaszálna, amennyit nem dalol össze egy hat alatt se. Mindenre fogja költeni, csak varázsitalra nem.
Wruzto így sem táplál magában vérmes reményeket. Aki nem tud felhajtani pár óra alatt egy alap löttyöt, az nem ismeri a kikötői beszerzési forrásokat. Ami baj, mert az orknak használható szövetségesekre: futárokra, tolvajokra, fogdmegekre van szüksége. A csizmáját meg tudja pucolni maga is.*
~Egy nap alatt, ha jól kilépsz, megfordulsz a thargoktól. Kurva élet, hogy van valami ispotályuk...~
*Kiderül, hogy a kisember rájön-e erre a lehetőségre. Nem lenne hátrány, mert Thargiában az orkokat lelövik, tehát Wruztónak lenne valakije, akit alkalomadtán odaküldhet szaglászni. Ennek is megvolna a maga haszna. Már abban a nem várt esetben, ha a kölyök tényleg melléje szegődik.*
- Még itt vagy? *kaffantja oda, akkor is, ha a botcsinálta bárd már távozóban van* Tik-tak, megy az idő!
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-04 21:49:09
Üzenet elküldve: 2023-04-04 21:49:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk//
*Valami nagyon nem stimmel, és ezt Merlana is érzi. Valahogy maga sem érzi azt a különös erőt, amit a legtöbb előadása közben szokott. Azt az erőt, ami miatt a dalai szinte megjelenítik a valóságot a hallgatóságnak, és ami az igazi oka lehet annak, hogy nem sokan kedvelik a művészetét.
Ezt elszúrta, mégpedig nagyon, ez pedig rögtön tönkre is teszi a gondosan felépített színjátékát. Feszültség, zavarodottság lesz úrrá rajta, így már nem ül olyan magas lovon, mint a beszélgetés elején.
A pohár hangos koppanásakor minden egyes alkalommal ijedten rezzen össze. Haja közben már az arcát takarja, ami talán jobb is. Így valamelyest el tud bújni az ork dühös tekintete elől.*
- Nem tudom, mi történt... bárd vagyok, de most valahogy... nem sikerült *motyog össze-vissza, aztán
egy szó nélkül hallgatja végig, amit még Wruzto mond, majd a meglehetősen igazságtalan feltételekre már felkapja a fejét.*
- Ma éjjel? Az egyszerűen lehetetlen! *vágja rá először. Mikor a Sellőházhoz ért, már javában délután lehetett. Nem tudja, pontosan mennyi ideje van benn, de hamarosan sötétedni kezd. Éjszaka a piacokon már nem fog találni senkit, és egyébként pénze sincs arra, hogy megvásárolja a kért varázsitalt. Mégis honnan a fenében szerezzen most egyet ilyen hirtelen?*
- Áhh, jó, legyen! Megszerzem neked azt a löttyöt *egyezik bele.* De adj rá nekem két napot, és kérem az árát most, előre! *alkudozik még. Neki nincs rá pénze, jobb ötlete pedig egyelőre nincs, mint megvásárolni. Úgy két nap talán elég idő lenne arra, hogy megszerezze azt az italt valahogyan. Talán.
Feláll az asztaltól távozásra készen, de előtte még megvárja, hogy mi Wruzto utolsó válasza. Most már arra is fel van készülve, hogy netán nagyon gyorsan kell menekülnie, ha utóbbi feltételeivel túlságosan is felidegesítette volna ezt a szörnyeteget.*
*Valami nagyon nem stimmel, és ezt Merlana is érzi. Valahogy maga sem érzi azt a különös erőt, amit a legtöbb előadása közben szokott. Azt az erőt, ami miatt a dalai szinte megjelenítik a valóságot a hallgatóságnak, és ami az igazi oka lehet annak, hogy nem sokan kedvelik a művészetét.
Ezt elszúrta, mégpedig nagyon, ez pedig rögtön tönkre is teszi a gondosan felépített színjátékát. Feszültség, zavarodottság lesz úrrá rajta, így már nem ül olyan magas lovon, mint a beszélgetés elején.
A pohár hangos koppanásakor minden egyes alkalommal ijedten rezzen össze. Haja közben már az arcát takarja, ami talán jobb is. Így valamelyest el tud bújni az ork dühös tekintete elől.*
- Nem tudom, mi történt... bárd vagyok, de most valahogy... nem sikerült *motyog össze-vissza, aztán
egy szó nélkül hallgatja végig, amit még Wruzto mond, majd a meglehetősen igazságtalan feltételekre már felkapja a fejét.*
- Ma éjjel? Az egyszerűen lehetetlen! *vágja rá először. Mikor a Sellőházhoz ért, már javában délután lehetett. Nem tudja, pontosan mennyi ideje van benn, de hamarosan sötétedni kezd. Éjszaka a piacokon már nem fog találni senkit, és egyébként pénze sincs arra, hogy megvásárolja a kért varázsitalt. Mégis honnan a fenében szerezzen most egyet ilyen hirtelen?*
- Áhh, jó, legyen! Megszerzem neked azt a löttyöt *egyezik bele.* De adj rá nekem két napot, és kérem az árát most, előre! *alkudozik még. Neki nincs rá pénze, jobb ötlete pedig egyelőre nincs, mint megvásárolni. Úgy két nap talán elég idő lenne arra, hogy megszerezze azt az italt valahogyan. Talán.
Feláll az asztaltól távozásra készen, de előtte még megvárja, hogy mi Wruzto utolsó válasza. Most már arra is fel van készülve, hogy netán nagyon gyorsan kell menekülnie, ha utóbbi feltételeivel túlságosan is felidegesítette volna ezt a szörnyeteget.*
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-03 21:19:10
Üzenet elküldve: 2023-04-03 21:19:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana Naerice//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ember érdemi válasz helyett versmondásba fog, amitől Wruzto ábrázata az eddiginél is komorabb lesz. A poharát magához véve hátradől a székén.*
~Most ez komoly, bazmeg?~
*A fenti gondolat a barázdált homlokáról is leolvasható. Egy darabig méregeti a kölyköt, de nagyjából a szerzemény felénél elkezdi a személyzet tagjait keresni a tekintetével. Elsősorban a kidobókat. Közben elenged néhány kövér füstbodrot.
Az előadás nem rossz, de nem is jó különösebben. Nincs meg benne az a delejes erő, ami a bárdzene sajátja. Ebből nem következik, hogy a kisember nem bárd, talán csak valamiért nem akarta használni a tehetségét. Ami kurva nagy baj, mert így nem válaszol arra, amit Wruzto kérdezett.
A versbe igazából azt lát bele mindenki, amit akar: Sa'Terethet, úrilányos nyűglődést, hodarilálmokat. A Hetedik ostobább birkáit talán elszórakoztatná, de Sa'Tereth redőstarkójú prófétáját nem.
Amikor Merlana a mondókája végére ér, az exhajcsár megcsóválja a fejét, sárga szemeit az emberébe mélyeszti, és a maga finom módján megkísérli rávezetni a megoldáshoz vezető útra.*
- Föltettem neked három egyszerű kérdést. *vészjóslóan koppan a pohara az asztalon, ahogy lerakja* Egy kurva szóval nem mondtam, hogy kezdj el verset mondani. A bemutatódból se az nem derült ki, hogy ki az istened, se az, hogy bárd vagy-e. *megint odabassza a poharát az asztalra* A próbatétel már zajlik: mérem föl, hogy megcsinálod-e, amit mondok. *szív, kipufog* Szarul állsz.
*A hangját ugyan nem emeli föl, de ha véletlenül nem menne át az üzenet, nagyon szívesen összefoglalja a kisembernek három szóban, arcba mászva is.*
- Szerezzél nekem egy lila varázsitalt, még ma éjjel, és talán átgondolom, tudlak-e használni valamire. Ha nem találsz itt, a Rókalyukban vagyok. *füstfelhő* Lódulj!
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Az ember érdemi válasz helyett versmondásba fog, amitől Wruzto ábrázata az eddiginél is komorabb lesz. A poharát magához véve hátradől a székén.*
~Most ez komoly, bazmeg?~
*A fenti gondolat a barázdált homlokáról is leolvasható. Egy darabig méregeti a kölyköt, de nagyjából a szerzemény felénél elkezdi a személyzet tagjait keresni a tekintetével. Elsősorban a kidobókat. Közben elenged néhány kövér füstbodrot.
Az előadás nem rossz, de nem is jó különösebben. Nincs meg benne az a delejes erő, ami a bárdzene sajátja. Ebből nem következik, hogy a kisember nem bárd, talán csak valamiért nem akarta használni a tehetségét. Ami kurva nagy baj, mert így nem válaszol arra, amit Wruzto kérdezett.
A versbe igazából azt lát bele mindenki, amit akar: Sa'Terethet, úrilányos nyűglődést, hodarilálmokat. A Hetedik ostobább birkáit talán elszórakoztatná, de Sa'Tereth redőstarkójú prófétáját nem.
Amikor Merlana a mondókája végére ér, az exhajcsár megcsóválja a fejét, sárga szemeit az emberébe mélyeszti, és a maga finom módján megkísérli rávezetni a megoldáshoz vezető útra.*
- Föltettem neked három egyszerű kérdést. *vészjóslóan koppan a pohara az asztalon, ahogy lerakja* Egy kurva szóval nem mondtam, hogy kezdj el verset mondani. A bemutatódból se az nem derült ki, hogy ki az istened, se az, hogy bárd vagy-e. *megint odabassza a poharát az asztalra* A próbatétel már zajlik: mérem föl, hogy megcsinálod-e, amit mondok. *szív, kipufog* Szarul állsz.
*A hangját ugyan nem emeli föl, de ha véletlenül nem menne át az üzenet, nagyon szívesen összefoglalja a kisembernek három szóban, arcba mászva is.*
- Szerezzél nekem egy lila varázsitalt, még ma éjjel, és talán átgondolom, tudlak-e használni valamire. Ha nem találsz itt, a Rókalyukban vagyok. *füstfelhő* Lódulj!
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-02 17:57:16
Üzenet elküldve: 2023-04-02 17:57:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk//
*Halk köhécselésbe kezd, ahogy a füst egyre elviselhetetlenebb a számára. Most már kevésbé nőies, csapkodó mozdulatokkal próbál szabadulni a füstködből.
Mikor az ork szélhámosnak nevezi, rögtön alábbhagy a lelkesedése. Úgy látszik, hogy ő faját meghazudtolva, mégsem olyan bamba, mint amire számítani lehetett volna. Sebaj, Merlana kezére játszik, hogy valójában többé-kevésbé az igazat mondja. A papírt tényleg nem mástól kapta, ő maga gyártotta, hogy Wruzto közelébe férkőzhessen. Épp elég, hogy a csapos bevette a mesét, az már tökmindegy, az ork mit is gondol róla.
A terve tökéletesnek tűnik, az egyetlen bökkenő, hogy ez a szörnyeteg átlát rajta, s mi több, válasz helyett kérdezősködésbe kezd. Merlanát így már nem csak a fűzője szorítja, hanem a nyaka körül is szorul a hurok. Elképzelhető, hogy nem tudja beédesgetni magát az ork bizalmába a majdnem feltétel nélküli engedelmességgel? Sebaj, annyira azért nem fogja könnyen feladni.
Végig figyeli, ahogy a kérdések közben Wruzto egyesével nyújtogatja ki az ujjait, és számolja, hány kérdést tett fel, ám normális válaszok helyett Merlana hátradől, karba teszi a kezeit és sejtelmes mondókába kezd:*
„Sűrű ködben különös képek,
ó, bár feledhetném őket.
Végtelen szakadék szélén állok,
a távolban arctalan szemeket látok.
A dermesztő hidegben megfagy a szó,
alattam hullámzó, vörös vízű tó.
Rettegek, de futni már nem tudok,
a fenevad prédája most én vagyok.
- El innen! Üvölti bennem a félelem,
s már csak halálsikoly visszhangzik szüntelen.
A mesének vége, egy sötét örvény magával ránt,
egy ártatlan, kedves leányt.
- De állj! A sikolyok nem is az enyémek,
még itt vagyok, még mindig élek.
...Itt maradtam, s velem a vágyaim,
amiket átölelnek gonosz álmaim...”
*Miután színpadias, dallamos hangnemben előadta szerzeményét, újra a vele szemben ülő szemeit fürkészi.*
- Ugyan hangszerem nincs, de remélem, hogy ez az első két kérdésedre választ ad. Ami pedig a harmadikat illeti, legszívesebben azt mondanám, hogy tégy próbára! Bármikor kidobhatsz, ha nem felelek meg neked, nem igaz?
*Miért is fedné fel rögtön minden képességét, és számolna be az egész életéről, kvalitásairól leendő munkaadójának? Ha rögtön lelőné a poént, mire kérne később fizetésemelést, nemde?
Egyébként Merlana pontosan tudja, miért nem zavarta még őt el Wruzto az asztaltól. Egyszerűen azért, mert hiába csak egy mesterkélt hazugság része, valójában a lány tényleg azokhoz tartozik, akiket az ork keres. Hallott róla egyet s mást, s reméli, hogy ez elég indok lesz ahhoz, hogy ez a hústorony végül munkát adjon neki még akkor is, ha ebből a társalgásból nem tűnik annak az engedelmes kislánynak, akinek hirdeti magát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.02 18:00:14
*Halk köhécselésbe kezd, ahogy a füst egyre elviselhetetlenebb a számára. Most már kevésbé nőies, csapkodó mozdulatokkal próbál szabadulni a füstködből.
Mikor az ork szélhámosnak nevezi, rögtön alábbhagy a lelkesedése. Úgy látszik, hogy ő faját meghazudtolva, mégsem olyan bamba, mint amire számítani lehetett volna. Sebaj, Merlana kezére játszik, hogy valójában többé-kevésbé az igazat mondja. A papírt tényleg nem mástól kapta, ő maga gyártotta, hogy Wruzto közelébe férkőzhessen. Épp elég, hogy a csapos bevette a mesét, az már tökmindegy, az ork mit is gondol róla.
A terve tökéletesnek tűnik, az egyetlen bökkenő, hogy ez a szörnyeteg átlát rajta, s mi több, válasz helyett kérdezősködésbe kezd. Merlanát így már nem csak a fűzője szorítja, hanem a nyaka körül is szorul a hurok. Elképzelhető, hogy nem tudja beédesgetni magát az ork bizalmába a majdnem feltétel nélküli engedelmességgel? Sebaj, annyira azért nem fogja könnyen feladni.
Végig figyeli, ahogy a kérdések közben Wruzto egyesével nyújtogatja ki az ujjait, és számolja, hány kérdést tett fel, ám normális válaszok helyett Merlana hátradől, karba teszi a kezeit és sejtelmes mondókába kezd:*
„Sűrű ködben különös képek,
ó, bár feledhetném őket.
Végtelen szakadék szélén állok,
a távolban arctalan szemeket látok.
A dermesztő hidegben megfagy a szó,
alattam hullámzó, vörös vízű tó.
Rettegek, de futni már nem tudok,
a fenevad prédája most én vagyok.
- El innen! Üvölti bennem a félelem,
s már csak halálsikoly visszhangzik szüntelen.
A mesének vége, egy sötét örvény magával ránt,
egy ártatlan, kedves leányt.
- De állj! A sikolyok nem is az enyémek,
még itt vagyok, még mindig élek.
...Itt maradtam, s velem a vágyaim,
amiket átölelnek gonosz álmaim...”
*Miután színpadias, dallamos hangnemben előadta szerzeményét, újra a vele szemben ülő szemeit fürkészi.*
- Ugyan hangszerem nincs, de remélem, hogy ez az első két kérdésedre választ ad. Ami pedig a harmadikat illeti, legszívesebben azt mondanám, hogy tégy próbára! Bármikor kidobhatsz, ha nem felelek meg neked, nem igaz?
*Miért is fedné fel rögtön minden képességét, és számolna be az egész életéről, kvalitásairól leendő munkaadójának? Ha rögtön lelőné a poént, mire kérne később fizetésemelést, nemde?
Egyébként Merlana pontosan tudja, miért nem zavarta még őt el Wruzto az asztaltól. Egyszerűen azért, mert hiába csak egy mesterkélt hazugság része, valójában a lány tényleg azokhoz tartozik, akiket az ork keres. Hallott róla egyet s mást, s reméli, hogy ez elég indok lesz ahhoz, hogy ez a hústorony végül munkát adjon neki még akkor is, ha ebből a társalgásból nem tűnik annak az engedelmes kislánynak, akinek hirdeti magát.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.04.02 18:00:14
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-02 14:05:26
Üzenet elküldve: 2023-04-02 14:05:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana Naerice//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután megtette ajánlatát, az ork csak annyi időre veszi ki a pipát a szájából, amíg iszik egy korty Sellők könnyét. A fojtó szagú füst az egész környezetét megüli. Mivel amúgy is a legsötétebb asztalnál ül, a vonásait tényleg nem egyszerű kivenni, de amikor úgy fordul, a sárga szemein, mint a macskákén, visszatükröződik a lámpafény.*
- Szélhámosnak. *veti oda foghegyről arra a kérdésre, hogy mégis minek nézi az előtte álló emberkölyköt. Azt a játékot, amivel Merlana próbálkozik, ő is ismeri. Sajnos nem tárgyalhat úgy, mint a régi szép időkben, de a régi szép időkben kis pacsirtám csak egy szám lett volna a könyvelésben, nem tárgyalópartner.
Jó kérdés, miért nem zavarja el az asztaltól. Amíg az ember beszél, elenged néhány füstkarikát. A papirosra, amin a neve van, épp, hogy odapillant. Nem úgy tűnik, mintha lenyűgözte volna az előadás.
Egy ideje már elkezdte terjeszteni a Kikötőben, hogy akit az Értelem vezet, mind számíthat rá, és segít azokon is, akiket az isten feltámasztott. Artheniorban megbízott egy embert, hogy vigye el a hírt a feltámadottaknak. A Vérkertben palackpostát hagyott. Bárki megtalálhatta. Ez az emse valószínűleg megszimatolta a pénzt a dologban. Simán lehet, hogy ő maga írta rá Wruzto nevét arra a cetlire.
Az ajánlata ettől függetlenül nem rossz, bár a "vállalok minden alja melót" kitételt aligha lehet komolyan venni. Aki nem olyan kétségbeesett, hogy akár kurvának álljon, az a melók közt is válogatni fog. Az agyaras pipája fölsistereg, miközben beleszív. Kifújja a füstöt az orrán.*
- Pár kérdés. *morrantja válasz helyett, aztán a balját kinyújtott hüvelykkel lerakja az asztalra* Egy: ki az istened? *szív, kipufog, kinyújtja a mutatóujját* Kettő: bárd vagy? *kinyújtja a középső ujját is* Három: mihez értesz még?
*A hangsúly alapján lesznek még további kérdései, mielőtt A-t vagy B-t mond. Az emberkölyöknek nyilván nem muszáj belemenni ebbe a játékba, de annyit könnyen leszűrhet, hogy ha nem ad korrekt válaszokat, nem lesz itt se koszt, se kvártély.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Miután megtette ajánlatát, az ork csak annyi időre veszi ki a pipát a szájából, amíg iszik egy korty Sellők könnyét. A fojtó szagú füst az egész környezetét megüli. Mivel amúgy is a legsötétebb asztalnál ül, a vonásait tényleg nem egyszerű kivenni, de amikor úgy fordul, a sárga szemein, mint a macskákén, visszatükröződik a lámpafény.*
- Szélhámosnak. *veti oda foghegyről arra a kérdésre, hogy mégis minek nézi az előtte álló emberkölyköt. Azt a játékot, amivel Merlana próbálkozik, ő is ismeri. Sajnos nem tárgyalhat úgy, mint a régi szép időkben, de a régi szép időkben kis pacsirtám csak egy szám lett volna a könyvelésben, nem tárgyalópartner.
Jó kérdés, miért nem zavarja el az asztaltól. Amíg az ember beszél, elenged néhány füstkarikát. A papirosra, amin a neve van, épp, hogy odapillant. Nem úgy tűnik, mintha lenyűgözte volna az előadás.
Egy ideje már elkezdte terjeszteni a Kikötőben, hogy akit az Értelem vezet, mind számíthat rá, és segít azokon is, akiket az isten feltámasztott. Artheniorban megbízott egy embert, hogy vigye el a hírt a feltámadottaknak. A Vérkertben palackpostát hagyott. Bárki megtalálhatta. Ez az emse valószínűleg megszimatolta a pénzt a dologban. Simán lehet, hogy ő maga írta rá Wruzto nevét arra a cetlire.
Az ajánlata ettől függetlenül nem rossz, bár a "vállalok minden alja melót" kitételt aligha lehet komolyan venni. Aki nem olyan kétségbeesett, hogy akár kurvának álljon, az a melók közt is válogatni fog. Az agyaras pipája fölsistereg, miközben beleszív. Kifújja a füstöt az orrán.*
- Pár kérdés. *morrantja válasz helyett, aztán a balját kinyújtott hüvelykkel lerakja az asztalra* Egy: ki az istened? *szív, kipufog, kinyújtja a mutatóujját* Kettő: bárd vagy? *kinyújtja a középső ujját is* Három: mihez értesz még?
*A hangsúly alapján lesznek még további kérdései, mielőtt A-t vagy B-t mond. Az emberkölyöknek nyilván nem muszáj belemenni ebbe a játékba, de annyit könnyen leszűrhet, hogy ha nem ad korrekt válaszokat, nem lesz itt se koszt, se kvártély.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-02 12:33:57
Üzenet elküldve: 2023-04-02 12:33:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk//
*A lány húzza a száját, hogy a hatalmas füst miatt még csak nem is látja rendesen, hogy kihez beszél, de talán jobb is. Való igaz, hogy ő szép és csinos, és így könnyedén kereshetne a testével egy kisebb vagyont a kikötőben, de ez az, amire még ő sem vetemedik. A lelke eladó, de a teste egyáltalán nem. Egyébként az első benyomása a füstfelhőben kirajzolódó alakról, hogy az meg rusnya, mint a fene, de ezt a véleményt jobb, ha nem tudja az ork, mert bár a szépségversenyt ő nyerné, egy birkózást valószínűleg nem éppen.*
- Minek nézel te engem? *húzza össze a szemöldökét az ajánlatra, majd heves mozdulatokkal próbálja ellegyezni a füstöt a közeléből, mielőtt belefullad. Pár pillanatig csak bámulja a másikat, majd leül vele szemben, akár engedélyt kap rá, akár nem.*
- Na jó, figyelj! Elkezdem még egyszer, az elejéről. *Ebből a hozzáállásból már sejthető, hogy Merlana valamiért nagyon meg akarja győzni az orkot, hogy szüksége van rá. Mármint Wruztonak Merlanára természetesen.*
- A dalaimat a legtöbben utálják. Félnek tőlem miattuk, vagy eretneknek tartanak a városban, nem tudom. Emiatt nem is nagyon akad munka, mert sehová nem vesznek fel dolgozni. Egy nap egy furcsa alak jött oda hozzám, mközben énekeltem, és pénz helyett egy darab papírt dobott oda nekem, amin a te neved szerepelt. Tessék, nézd meg magad!
*Azzal az asztalon odacsúsztatja neki a papírt, amin a következő áll: "Wruzto Molzichygk. Azt hiszem, ő pont téged keres."*
- Szóval, mi ez? Engem kerestél, itt vagyok. Bár a fene tudja, hogy ki vagy és mit akarsz tőlem, de ne titkolózz, hanem térjünk a lényegre! *apró, alig látható mosoly jelenik meg az ajkain, miközben az ork tekintetét fürkészi.*
- Tudod mit? Nem kell mondanod semmit. Inkább én segítek neked. Tudom, hogy mit, kit illetve kiket keresel *hajol közben előre a széken, két könyökét az asztalra támasztja, ujjait pedig egymásba fűzi, úgy folytatja.*
- Nem mindenki ódzkodik ám a zenémtől. Azt hiszem, pont az a csoport érdeklődik iránta, akiket te is keresel. Velem megtalálhatod őket.
*Tökéletes tervnek hangzik. Az énekhangjával felkeltheti a figyelmet, a dalok témájával, az emberi félelmet és rettegést kihasználva pedig kiszűrheti a tömegből azokat, akik bármilyen szimpátiát mutatnak Sa'Tereth iránt. Pont azokat, akiket Wruzto is keres. Mesterien hangzik. Már, ha az ork elég okos ahhoz, hogy felfogja a tervet, és egyszerre elég hülye ahhoz, hogy rájöjjön, Merlana csak saját érdekből tenné meg mindezt neki.*
- Nos, az ajánlatom az, hogy mától neked dolgozok. Segítek a célod elérésében, illetve vállalok minden alja melót, amit te nem vagy hajlandó elvégezni. Cserébe nem kérek mást, csak ételt, italt és szállást vagy az ehhez szükséges minimális mennyiségű aranyat. Mit szólsz?
*Most kicsit szélesebben mosolyog. Mindig is élvezte ezeket a szituációkat, mikor gyengeelméjű mamlaszokat kell meggyőznie valamiről. Ha ez az ork beleegyezik az üzletbe, akkor egy ideig biztonságban lesz, és remélhetőleg tető is lesz a feje fölött. Neki ennél több nem is kell. Egyelőre.*
*A lány húzza a száját, hogy a hatalmas füst miatt még csak nem is látja rendesen, hogy kihez beszél, de talán jobb is. Való igaz, hogy ő szép és csinos, és így könnyedén kereshetne a testével egy kisebb vagyont a kikötőben, de ez az, amire még ő sem vetemedik. A lelke eladó, de a teste egyáltalán nem. Egyébként az első benyomása a füstfelhőben kirajzolódó alakról, hogy az meg rusnya, mint a fene, de ezt a véleményt jobb, ha nem tudja az ork, mert bár a szépségversenyt ő nyerné, egy birkózást valószínűleg nem éppen.*
- Minek nézel te engem? *húzza össze a szemöldökét az ajánlatra, majd heves mozdulatokkal próbálja ellegyezni a füstöt a közeléből, mielőtt belefullad. Pár pillanatig csak bámulja a másikat, majd leül vele szemben, akár engedélyt kap rá, akár nem.*
- Na jó, figyelj! Elkezdem még egyszer, az elejéről. *Ebből a hozzáállásból már sejthető, hogy Merlana valamiért nagyon meg akarja győzni az orkot, hogy szüksége van rá. Mármint Wruztonak Merlanára természetesen.*
- A dalaimat a legtöbben utálják. Félnek tőlem miattuk, vagy eretneknek tartanak a városban, nem tudom. Emiatt nem is nagyon akad munka, mert sehová nem vesznek fel dolgozni. Egy nap egy furcsa alak jött oda hozzám, mközben énekeltem, és pénz helyett egy darab papírt dobott oda nekem, amin a te neved szerepelt. Tessék, nézd meg magad!
*Azzal az asztalon odacsúsztatja neki a papírt, amin a következő áll: "Wruzto Molzichygk. Azt hiszem, ő pont téged keres."*
- Szóval, mi ez? Engem kerestél, itt vagyok. Bár a fene tudja, hogy ki vagy és mit akarsz tőlem, de ne titkolózz, hanem térjünk a lényegre! *apró, alig látható mosoly jelenik meg az ajkain, miközben az ork tekintetét fürkészi.*
- Tudod mit? Nem kell mondanod semmit. Inkább én segítek neked. Tudom, hogy mit, kit illetve kiket keresel *hajol közben előre a széken, két könyökét az asztalra támasztja, ujjait pedig egymásba fűzi, úgy folytatja.*
- Nem mindenki ódzkodik ám a zenémtől. Azt hiszem, pont az a csoport érdeklődik iránta, akiket te is keresel. Velem megtalálhatod őket.
*Tökéletes tervnek hangzik. Az énekhangjával felkeltheti a figyelmet, a dalok témájával, az emberi félelmet és rettegést kihasználva pedig kiszűrheti a tömegből azokat, akik bármilyen szimpátiát mutatnak Sa'Tereth iránt. Pont azokat, akiket Wruzto is keres. Mesterien hangzik. Már, ha az ork elég okos ahhoz, hogy felfogja a tervet, és egyszerre elég hülye ahhoz, hogy rájöjjön, Merlana csak saját érdekből tenné meg mindezt neki.*
- Nos, az ajánlatom az, hogy mától neked dolgozok. Segítek a célod elérésében, illetve vállalok minden alja melót, amit te nem vagy hajlandó elvégezni. Cserébe nem kérek mást, csak ételt, italt és szállást vagy az ehhez szükséges minimális mennyiségű aranyat. Mit szólsz?
*Most kicsit szélesebben mosolyog. Mindig is élvezte ezeket a szituációkat, mikor gyengeelméjű mamlaszokat kell meggyőznie valamiről. Ha ez az ork beleegyezik az üzletbe, akkor egy ideig biztonságban lesz, és remélhetőleg tető is lesz a feje fölött. Neki ennél több nem is kell. Egyelőre.*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-01 23:35:25
Üzenet elküldve: 2023-04-01 23:35:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Merlana Naerice//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~A zarándokszállás nem lesz elég.~
*Ez a gondolat már akkor fölmerül benne, amikor még csak a pipáját tömi. Amikor végül hátradőlve füstbe borítja az asztal környékét, már ott tart, hogy ha kitör a nyár, a Halál Legyőzője se fogja megvédeni a verőfénytől. Nappal helyhez volna kötve, és akárki tör rá, vakon azt csinál vele, amit akar.*
~Azért megnézném a Vérkertet a Vulkánok Havában…~
*Amilyen dögszag lesz benne, tényleg csak az erős hitűek fogják látogatni. Ennél a gondolatnál több slukk erejéig leragad. Iszik a koktélból. Fél szeme összeszűkül.*
~A csatorna bazmeg…~
*Hallotta, hogy vannak, akik odalent élnek. Talán nem a Kikötő krémje, de vannak pletykák egy orvosról is, aki a laboratóriumát rendezte be valamelyik ciszternában. Wruztónak nincsenek illúziói, miféle kísérleteket folytathatott a derék doktor, de rosszabb szomszédot is el tudna képzelni.*
~Ehhez kéne pár zsoldos.~
*No nem a leköltözéshez, hanem feltérképezni a csatornát. Aki ismeri a járást, sok helyre bejuthat észrevétlenül, és kurva könnyen fel is szívódhat.*
- "Vezess a vaksötétben." *mormogja maga elé az imádság utolsó sorát. Otthon a kispapoknak rendszeresen el kellett vonulni egy elhagyott sóbánya erre kialakított járataiba. Miután a vasajtókat rájuk zárták, nem hatolt be oda sem fény, sem hang, de még szagok se voltak. Hamar kiderült, ki bírja el ép ésszel az isten legbelső lényegét.
A töprengését az szakítja félbe, hogy valaki keresi, de olyan cirkusszal, ami semmi jót nem ígér. Rókalyukbeli kollégáival ellentétben az itteni csapos nincs megtanítva rá, hogy szűrje a kérdezősködőket, hanem naivan odavezet Wruzto asztalához egy emberkölyköt. Aki aztán pofázik neki összevissza. Hogy énekes. Meg hogy a dalainak köze van HOZZÁ.*
~Kihez, anyádhoz?~
*Nem, hanem ugyanahhoz, akihez Wruztónak is.*
~Hát az nem anyád lesz.~
*És ennek a kis pacsirtának már annyira, de annyira nincsen semmije, hogy végső elkeseredésében egy ORKHOZ fordult! A szóban forgó ork majdnem megköszöni, hogy gondoltak rá. Helyette mégis inkább vesz egy hosszú slukkot, kifújja az orrán, majd rezzenéstelen arccal munkát ajánl a kisembernek:*
- Menjél le strichelni a dokkokhoz.
*Itt a Kikötőben Eeyr egyházának nincs hatalma, így Sa'Tereth híveinek sem kell rejtőzködni. Sejtelmeskedésből Wruzto nem fogja tudni, hogy a kölyök a hittársa, és nem gondolja, hogy meg kéne erőltetnie magát egy vadidegen hosszú-disznóért. Főleg nem úgy, hogy ez az ember úgy kér tőle szívességet, mintha kegyet gyakorolna vele.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~A zarándokszállás nem lesz elég.~
*Ez a gondolat már akkor fölmerül benne, amikor még csak a pipáját tömi. Amikor végül hátradőlve füstbe borítja az asztal környékét, már ott tart, hogy ha kitör a nyár, a Halál Legyőzője se fogja megvédeni a verőfénytől. Nappal helyhez volna kötve, és akárki tör rá, vakon azt csinál vele, amit akar.*
~Azért megnézném a Vérkertet a Vulkánok Havában…~
*Amilyen dögszag lesz benne, tényleg csak az erős hitűek fogják látogatni. Ennél a gondolatnál több slukk erejéig leragad. Iszik a koktélból. Fél szeme összeszűkül.*
~A csatorna bazmeg…~
*Hallotta, hogy vannak, akik odalent élnek. Talán nem a Kikötő krémje, de vannak pletykák egy orvosról is, aki a laboratóriumát rendezte be valamelyik ciszternában. Wruztónak nincsenek illúziói, miféle kísérleteket folytathatott a derék doktor, de rosszabb szomszédot is el tudna képzelni.*
~Ehhez kéne pár zsoldos.~
*No nem a leköltözéshez, hanem feltérképezni a csatornát. Aki ismeri a járást, sok helyre bejuthat észrevétlenül, és kurva könnyen fel is szívódhat.*
- "Vezess a vaksötétben." *mormogja maga elé az imádság utolsó sorát. Otthon a kispapoknak rendszeresen el kellett vonulni egy elhagyott sóbánya erre kialakított járataiba. Miután a vasajtókat rájuk zárták, nem hatolt be oda sem fény, sem hang, de még szagok se voltak. Hamar kiderült, ki bírja el ép ésszel az isten legbelső lényegét.
A töprengését az szakítja félbe, hogy valaki keresi, de olyan cirkusszal, ami semmi jót nem ígér. Rókalyukbeli kollégáival ellentétben az itteni csapos nincs megtanítva rá, hogy szűrje a kérdezősködőket, hanem naivan odavezet Wruzto asztalához egy emberkölyköt. Aki aztán pofázik neki összevissza. Hogy énekes. Meg hogy a dalainak köze van HOZZÁ.*
~Kihez, anyádhoz?~
*Nem, hanem ugyanahhoz, akihez Wruztónak is.*
~Hát az nem anyád lesz.~
*És ennek a kis pacsirtának már annyira, de annyira nincsen semmije, hogy végső elkeseredésében egy ORKHOZ fordult! A szóban forgó ork majdnem megköszöni, hogy gondoltak rá. Helyette mégis inkább vesz egy hosszú slukkot, kifújja az orrán, majd rezzenéstelen arccal munkát ajánl a kisembernek:*
- Menjél le strichelni a dokkokhoz.
*Itt a Kikötőben Eeyr egyházának nincs hatalma, így Sa'Tereth híveinek sem kell rejtőzködni. Sejtelmeskedésből Wruzto nem fogja tudni, hogy a kölyök a hittársa, és nem gondolja, hogy meg kéne erőltetnie magát egy vadidegen hosszú-disznóért. Főleg nem úgy, hogy ez az ember úgy kér tőle szívességet, mintha kegyet gyakorolna vele.*
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-01 19:06:38
Üzenet elküldve: 2023-04-01 19:06:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Wruzto Molzichygk//
*A Sellőház. Az igazat megvallva utálja ezt a helyet. Megannyi pökhendi, gazdag ficsúr, mértékletességet nem ismerő ipse jár ide csak azért, hogy az igazságtalanul szerzett pénzét szórja.
Nos, pont emiatt jött ide. A legutóbbi munkáival keresett pénzét már felélte, az utcai zenélésből meg még annyit sem tud összeszedni, hogy egy szobát kivegyen valami lepukkant fogadóban. Munkát kell találnia, amit ott a legkönnyebb megszerezni, ahol a leggazdagabbakat lehet megtalálni.
Ahogy belép az épületbe, fejét csóválja a hiányos öltözetű lányok táncát látva.*
~Ha éneklés helyett táncolni tudnék, még talán ezt is csinálhatnám...~
*Persze csak, ha muszáj. Egyenesen a pulthoz megy, és hosszas beszélgetésbe elegyedik a pultossal. Nem tudni, miről beszélnek, mert a hangos zene miatt nem igazán hallani. Egészen addig, míg a lány indulatosan megemelt hangnemben nem válaszol.*
- Itt van ez a nyavalyás hely, tele dúsgazdag kuncsaftokkal, és nem tudtok munkát adni? Itt nem kell takarítani, kiszolgálni valakit, körbevezetni a vendégeket, semmi? Ahh, hagyjuk...
*Hamar lenyugtatja magát, és újra átlagos hangerővel folytatja a pultossal a csevegést, ám most már konkrétabb témában. Elővesz egy kisebb cetlit, amire egy nevet írtak: Wruzto Molzichygk.*
- Őt keresem. Hogy miért, az nem tartozik sem rád, sem senki másra. Itt van?
*A férfi hümmög egy párat, majd az egyik félreeső asztalhoz vezeti, ahol meg is pillantja a személyleírásnak megfelelő alakot. Durva, szürke bőr, lángsárga tekintet, higgadt karizma. Igen, ő az, akit keres.
Nőies, hessegető mozdulatokkal jelzi az őt ide kísérő férfinek, hogy most már mehet a fenébe. Miután ez megtörtént, odalép az orkhoz, megköszörüli a torkát és bátran a szemébe néz.*
- Te vagy Wruzto? Már, ha így ejtik a neved. Azt hallottam, hogy te talán tudsz nekem segíteni. Lehet, hogy hallottál már rólam. Merlana vagyok, énekes. A dalaimat a legtöbben utálják, mert ódzkodnak bármitől, aminek köze van... hozzá. *gondol ezalatt Sa'Terethre.* Ha jól tudom, neked is elég sok közöd van hozzá *ránt vállat, mintha ez teljesen természetes volna.* Az van, hogy nincs semmim. Se pénzem, se otthonom, és ugyan nem terveztem annyira mélyre süllyedni, hogy orkoktól kérjek segítséget, de most megteszem. Tudsz nekem munkát ajánlani? Bármi megfelel.
*Őszintén mond el mindet magáról. Minek is titkolóznia. Ha valaki azért vágja el a torkát egy nap, mert ismeri, hát akkor így járt. Nem veszi le a tekintetét az orkról, kíváncsi, hogy egyáltalán szóba áll-e vele a monstrum. Karba tett kezekkel állva, ujjaival a vállán dobolva várja a választ.*
*A Sellőház. Az igazat megvallva utálja ezt a helyet. Megannyi pökhendi, gazdag ficsúr, mértékletességet nem ismerő ipse jár ide csak azért, hogy az igazságtalanul szerzett pénzét szórja.
Nos, pont emiatt jött ide. A legutóbbi munkáival keresett pénzét már felélte, az utcai zenélésből meg még annyit sem tud összeszedni, hogy egy szobát kivegyen valami lepukkant fogadóban. Munkát kell találnia, amit ott a legkönnyebb megszerezni, ahol a leggazdagabbakat lehet megtalálni.
Ahogy belép az épületbe, fejét csóválja a hiányos öltözetű lányok táncát látva.*
~Ha éneklés helyett táncolni tudnék, még talán ezt is csinálhatnám...~
*Persze csak, ha muszáj. Egyenesen a pulthoz megy, és hosszas beszélgetésbe elegyedik a pultossal. Nem tudni, miről beszélnek, mert a hangos zene miatt nem igazán hallani. Egészen addig, míg a lány indulatosan megemelt hangnemben nem válaszol.*
- Itt van ez a nyavalyás hely, tele dúsgazdag kuncsaftokkal, és nem tudtok munkát adni? Itt nem kell takarítani, kiszolgálni valakit, körbevezetni a vendégeket, semmi? Ahh, hagyjuk...
*Hamar lenyugtatja magát, és újra átlagos hangerővel folytatja a pultossal a csevegést, ám most már konkrétabb témában. Elővesz egy kisebb cetlit, amire egy nevet írtak: Wruzto Molzichygk.*
- Őt keresem. Hogy miért, az nem tartozik sem rád, sem senki másra. Itt van?
*A férfi hümmög egy párat, majd az egyik félreeső asztalhoz vezeti, ahol meg is pillantja a személyleírásnak megfelelő alakot. Durva, szürke bőr, lángsárga tekintet, higgadt karizma. Igen, ő az, akit keres.
Nőies, hessegető mozdulatokkal jelzi az őt ide kísérő férfinek, hogy most már mehet a fenébe. Miután ez megtörtént, odalép az orkhoz, megköszörüli a torkát és bátran a szemébe néz.*
- Te vagy Wruzto? Már, ha így ejtik a neved. Azt hallottam, hogy te talán tudsz nekem segíteni. Lehet, hogy hallottál már rólam. Merlana vagyok, énekes. A dalaimat a legtöbben utálják, mert ódzkodnak bármitől, aminek köze van... hozzá. *gondol ezalatt Sa'Terethre.* Ha jól tudom, neked is elég sok közöd van hozzá *ránt vállat, mintha ez teljesen természetes volna.* Az van, hogy nincs semmim. Se pénzem, se otthonom, és ugyan nem terveztem annyira mélyre süllyedni, hogy orkoktól kérjek segítséget, de most megteszem. Tudsz nekem munkát ajánlani? Bármi megfelel.
*Őszintén mond el mindet magáról. Minek is titkolóznia. Ha valaki azért vágja el a torkát egy nap, mert ismeri, hát akkor így járt. Nem veszi le a tekintetét az orkról, kíváncsi, hogy egyáltalán szóba áll-e vele a monstrum. Karba tett kezekkel állva, ujjaival a vállán dobolva várja a választ.*
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-04-01 11:05:47
Üzenet elküldve: 2023-04-01 11:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Tirä, Daesys//
*Mikor feltekint a pipatömködés utolsó szakaszából, nem várt meglepetés éri. A vörös. A vörös, aki nem az a vörös. Kétli, hogy a személyzet tagja lenne, de mégis ő hozza ki az italát.
Ambroggio pillantása a testőre felé fordul. A vörös felé, aki az a vörös. Nem inti magához, nem is feddi az Intéző tekintete, de alaposan kikutatja a fiatal vonásokat a helyzet és az asztalánál megjelenő társaság kapcsán.*
- Partalle, Partalle... *szűkül a szeme, mintha épp csak az erőltetett gondolkodás miatt nézett volna oldalra, majd sajnálkozón hunyorít a nőre.* - honnan olyan átkozottul ismerős ez a név? *Töprengő kifejezéssel simít végig a szakállkáján, aztán a szék felé mutat* - Kérem! *, de már csak inkább mintegy utólagosan megmártózva figyelmesség mázában, hiszen addigra a másik már rég helyet foglalt önkényesen.
Ez a kikötői fehérnép aztán nem a nyámnyila fajta! (Bár... melyik az?) Mindjárt ajánlatot is tesz neki. Na, nem olyan fajtát, mint amit az ehhez hasonló helyeken a hölgyek szoktak, de egyeseknek az üzlet is a kéjek, a kísértés és a hazardírozás bizsergető szentháromságának cégére alá tartozik.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor *biccent, s a név végére már az ajkán trónol az a jellegzetes rókavigyor.
Int a pult felé az egyezményes jelzéssel egy újabb italért, majd meggyújtja a pipáját és két-három lomha, pökhendi füstkarikát útra eresztve hátradől a székén.*
- Megfelelő komfort kíséretében? *vonja fel érdeklődőn egyik szemöldökét. Ha már ilyen felajánlást kapott, várja, hogy kellő alapossággal kifejtsék a részleteket is.*
*Mikor feltekint a pipatömködés utolsó szakaszából, nem várt meglepetés éri. A vörös. A vörös, aki nem az a vörös. Kétli, hogy a személyzet tagja lenne, de mégis ő hozza ki az italát.
Ambroggio pillantása a testőre felé fordul. A vörös felé, aki az a vörös. Nem inti magához, nem is feddi az Intéző tekintete, de alaposan kikutatja a fiatal vonásokat a helyzet és az asztalánál megjelenő társaság kapcsán.*
- Partalle, Partalle... *szűkül a szeme, mintha épp csak az erőltetett gondolkodás miatt nézett volna oldalra, majd sajnálkozón hunyorít a nőre.* - honnan olyan átkozottul ismerős ez a név? *Töprengő kifejezéssel simít végig a szakállkáján, aztán a szék felé mutat* - Kérem! *, de már csak inkább mintegy utólagosan megmártózva figyelmesség mázában, hiszen addigra a másik már rég helyet foglalt önkényesen.
Ez a kikötői fehérnép aztán nem a nyámnyila fajta! (Bár... melyik az?) Mindjárt ajánlatot is tesz neki. Na, nem olyan fajtát, mint amit az ehhez hasonló helyeken a hölgyek szoktak, de egyeseknek az üzlet is a kéjek, a kísértés és a hazardírozás bizsergető szentháromságának cégére alá tartozik.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor *biccent, s a név végére már az ajkán trónol az a jellegzetes rókavigyor.
Int a pult felé az egyezményes jelzéssel egy újabb italért, majd meggyújtja a pipáját és két-három lomha, pökhendi füstkarikát útra eresztve hátradől a székén.*
- Megfelelő komfort kíséretében? *vonja fel érdeklődőn egyik szemöldökét. Ha már ilyen felajánlást kapott, várja, hogy kellő alapossággal kifejtsék a részleteket is.*
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-29 14:53:16
Üzenet elküldve: 2023-03-29 14:53:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mint bölcs tanítómester, aki bevezette a kurtizánok társaságába, hátradőlve szemléli "művét". Azaz, a lelkes örömleányok zsizsgését társa körül. Akár méhek a méz körül. Végigméri a fickót. *
~ Legyen inkább legyek, a szarkupac körül. ~
* Nem igazán érti, miért hajtja el a többi nőszemélyt, ennyire zsugori, vagy talán nem bír el egynél több fehérnéppel? Bajsza aaltt somolyogva, iddogálva figyeli a riasztó külsejű alakot, ahogy gavallérmód kínálgatja a leányokat. Le sem tagadhatná, hogy nem az a bordélylátogató-fajta. *
- Na és aztán?
* Pöfékel egykedvűen, szemöldökét felvonva. *
- A lényeg úgyis az, melyiket viszed szobára, barátom.
* Brok, a Tönk valószínűleg elérte az első határt, már ami az ivászatot illeti. Mi mást jelenthetne az éktelen ricsaj, ami a szájából hangzik fel?
Figyelmét megragadja egy jellegtelen öltözékű alak mozgása az asztalok és a vendégek körül. Nem volna benne semmi különleges, vagy figyelemreméltó, de mégis, ahogy a népek fülébe sustorog és leleményesen gazdát cserél valami az asztalok mellett... Így van, nem is lehet más a dologban. Int neki, majd fél kézzel a ledér nőszemély szoknyája alá kíváncsiskodik. Odaóvakodik hozzájuk a porlepte fickó, majd szolgálatkészen tartja a markát. Daioryn biccent és elveszi a száraz gaznak tűnő holmit, majd kicseréli némi arannyal. Miután az árus távozik, sokatmondóan kacsint italcimborájára.
Szakavatott mozdulatokkal beletömködi a pipájába a csodafüvet, majd pipára gyújt, immár az újfajta töltettel.
Néhány szipák után újfajta gondolatai támadnak. Egyszer csak rátalál valami réges-rég feledettnek hitt, elemi feszültség. Akárha villámütés járná át a testét. Érezni véli megáradt vére forróságát, erei teltségét. Belülről látja dübörgő életnedvének gyöngyöző élénkpirosból bíborrá sötétülő színét. Nyelvét bizsergeti, nyálát fűszerezi tulajdon vérének édes-sós íze. Szíve gyakorta félrekalapál. Tudatába jut minden egyes porcikájának.
Odakínálja a csodatévő szert Broknak.
Megint felujjong magában, mint aki megtalálni véli azt, aminek elvesztését időtlen ideje fájlalja. Végre bizonyosan érzi, hogy él, hogy a Világhoz tartozik, ahhoz minden részecskéjével köze van, s viszonyuk egyszerre lázasan érzéki és szerelmetes.
Mindig ezt érzi, aztán majd elmúlik. Ezért ilyen viszolyogtatóan kerülendőek a csodafüvek és ilyesfélék. Másnap még roszabbnak érződik az élet kserűsége. De ez most nem jut eszébe. Szemét dörzsölve bámul. Hirtelen kedvet érez, hogy használatba vegye a fehérnépet. *
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Mint bölcs tanítómester, aki bevezette a kurtizánok társaságába, hátradőlve szemléli "művét". Azaz, a lelkes örömleányok zsizsgését társa körül. Akár méhek a méz körül. Végigméri a fickót. *
~ Legyen inkább legyek, a szarkupac körül. ~
* Nem igazán érti, miért hajtja el a többi nőszemélyt, ennyire zsugori, vagy talán nem bír el egynél több fehérnéppel? Bajsza aaltt somolyogva, iddogálva figyeli a riasztó külsejű alakot, ahogy gavallérmód kínálgatja a leányokat. Le sem tagadhatná, hogy nem az a bordélylátogató-fajta. *
- Na és aztán?
* Pöfékel egykedvűen, szemöldökét felvonva. *
- A lényeg úgyis az, melyiket viszed szobára, barátom.
* Brok, a Tönk valószínűleg elérte az első határt, már ami az ivászatot illeti. Mi mást jelenthetne az éktelen ricsaj, ami a szájából hangzik fel?
Figyelmét megragadja egy jellegtelen öltözékű alak mozgása az asztalok és a vendégek körül. Nem volna benne semmi különleges, vagy figyelemreméltó, de mégis, ahogy a népek fülébe sustorog és leleményesen gazdát cserél valami az asztalok mellett... Így van, nem is lehet más a dologban. Int neki, majd fél kézzel a ledér nőszemély szoknyája alá kíváncsiskodik. Odaóvakodik hozzájuk a porlepte fickó, majd szolgálatkészen tartja a markát. Daioryn biccent és elveszi a száraz gaznak tűnő holmit, majd kicseréli némi arannyal. Miután az árus távozik, sokatmondóan kacsint italcimborájára.
Szakavatott mozdulatokkal beletömködi a pipájába a csodafüvet, majd pipára gyújt, immár az újfajta töltettel.
Néhány szipák után újfajta gondolatai támadnak. Egyszer csak rátalál valami réges-rég feledettnek hitt, elemi feszültség. Akárha villámütés járná át a testét. Érezni véli megáradt vére forróságát, erei teltségét. Belülről látja dübörgő életnedvének gyöngyöző élénkpirosból bíborrá sötétülő színét. Nyelvét bizsergeti, nyálát fűszerezi tulajdon vérének édes-sós íze. Szíve gyakorta félrekalapál. Tudatába jut minden egyes porcikájának.
Odakínálja a csodatévő szert Broknak.
Megint felujjong magában, mint aki megtalálni véli azt, aminek elvesztését időtlen ideje fájlalja. Végre bizonyosan érzi, hogy él, hogy a Világhoz tartozik, ahhoz minden részecskéjével köze van, s viszonyuk egyszerre lázasan érzéki és szerelmetes.
Mindig ezt érzi, aztán majd elmúlik. Ezért ilyen viszolyogtatóan kerülendőek a csodafüvek és ilyesfélék. Másnap még roszabbnak érződik az élet kserűsége. De ez most nem jut eszébe. Szemét dörzsölve bámul. Hirtelen kedvet érez, hogy használatba vegye a fehérnépet. *
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:58:26
Üzenet elküldve: 2023-03-28 17:58:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bah... ~ a szemtelen ~ gondolja magában amaz szájából kitüremkedő pöffeteg gomolyagjára, persze csak amolyan duzzogós vidáman, nem komolyan. Megszokta már Daioryn csipkelődő stílusát, ami valljuk be, tőle sem áll oly távol, csak kissé harsányabb és durvább. Aztán persze szemöldöke felszalad a nyílt kihívásra... hát persze, hogy azonnal kelendő lesz, mondhatni könnyű préda, legalábbis sok asszonynép gondolhatná. Az ilyen piacon az egyszerű, gyorslöketű fickókat kedvelik a legjobban, hisz a kevés munka sok haszonnal kecsegtető üzletek az igazán hízelgőek. Ha véletlen valamelyik ugrana, csak elhessegeti, amúgy is megvan már a választottja, ha megsértődnek rajta, ha nem.*
- No... Cytne, foglalj csak helyet, ne foglalkozz senkivel. *Persze a lány készséges, még csengő kacajával is megajándékozza őket, főként, mikor Daioryn is bemutatja saját választottját, akkor még apró öklébe is kuncog szégyenlősen.*
- A mindenit... *kezd meleg lenni, így kénytelen kelletlen Brok is inni kényszerül, s hazudna, ha azt mondaná valaki, hogy keveset.*
- De ti se maradjatok ki... *s átnyúlva a másik asztalra, két pohárba tessék lássék belefújva, így kitisztítva tolja a hölgyek elé a frissen töltött nedűt. Ő még az aranyával spórol, meg egyébként is most töltött bort.*
- Ha így szórod az aranyat, hamarosan az összes leány az asztalunknál fog ülni. *Dől hátra vidoran a széken összefont kézzel.* Persze megérdemlik. *Legyint aztán, s körbe is néz. A csengő kacajok, a környezet, a bársony függönyök, s a békésen lengedező gyertyaláng egészen más színezetet kölcsönöz a háznak, mint egy hagyományos bordély.* Igaz, azt is hallottam, hogy itt egészen jó soruk van... *Vonja meg a vállát, majd egy ötlettől vezérelve emeli korsóját.*
- Hát akkor... frissen szerzett cimbora, ivótárs, Cytne és Gyöngyvirág... igyunk az estére! Mit estére? Éjszakára!! *Utolsó mondata egészen hangosra sikeredett, Cytne persze gyöngyöző kacajjal csatlakozik, hogy aztán másik, szabadabb keze, egy csábos, szemérmes pillantástól kísérve, azonnal önálló útjára induljon az asztal alatt. Nem bánja.*
- Ha volna nékem, még annyi aranyam! Nem sajnálnám szétszórni a tengeren! S, ha emiatt Sellők hátán repülnék, úgy volna szép az életem! Hangjuktól, s bortól részegen, fekve okádnék a fedélzeten! Nem számít a mocskos tat, ha a katona gatyakorca domborulhat! Héjj! *Nos igen, nótára is gyújtott, a kezében lengetett korsóból az asztalra is jut... egyáltalán nem mondható, hogy szép hangja van, de legalább öblös és részeg... szokták volt mondani.*
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bah... ~ a szemtelen ~ gondolja magában amaz szájából kitüremkedő pöffeteg gomolyagjára, persze csak amolyan duzzogós vidáman, nem komolyan. Megszokta már Daioryn csipkelődő stílusát, ami valljuk be, tőle sem áll oly távol, csak kissé harsányabb és durvább. Aztán persze szemöldöke felszalad a nyílt kihívásra... hát persze, hogy azonnal kelendő lesz, mondhatni könnyű préda, legalábbis sok asszonynép gondolhatná. Az ilyen piacon az egyszerű, gyorslöketű fickókat kedvelik a legjobban, hisz a kevés munka sok haszonnal kecsegtető üzletek az igazán hízelgőek. Ha véletlen valamelyik ugrana, csak elhessegeti, amúgy is megvan már a választottja, ha megsértődnek rajta, ha nem.*
- No... Cytne, foglalj csak helyet, ne foglalkozz senkivel. *Persze a lány készséges, még csengő kacajával is megajándékozza őket, főként, mikor Daioryn is bemutatja saját választottját, akkor még apró öklébe is kuncog szégyenlősen.*
- A mindenit... *kezd meleg lenni, így kénytelen kelletlen Brok is inni kényszerül, s hazudna, ha azt mondaná valaki, hogy keveset.*
- De ti se maradjatok ki... *s átnyúlva a másik asztalra, két pohárba tessék lássék belefújva, így kitisztítva tolja a hölgyek elé a frissen töltött nedűt. Ő még az aranyával spórol, meg egyébként is most töltött bort.*
- Ha így szórod az aranyat, hamarosan az összes leány az asztalunknál fog ülni. *Dől hátra vidoran a széken összefont kézzel.* Persze megérdemlik. *Legyint aztán, s körbe is néz. A csengő kacajok, a környezet, a bársony függönyök, s a békésen lengedező gyertyaláng egészen más színezetet kölcsönöz a háznak, mint egy hagyományos bordély.* Igaz, azt is hallottam, hogy itt egészen jó soruk van... *Vonja meg a vállát, majd egy ötlettől vezérelve emeli korsóját.*
- Hát akkor... frissen szerzett cimbora, ivótárs, Cytne és Gyöngyvirág... igyunk az estére! Mit estére? Éjszakára!! *Utolsó mondata egészen hangosra sikeredett, Cytne persze gyöngyöző kacajjal csatlakozik, hogy aztán másik, szabadabb keze, egy csábos, szemérmes pillantástól kísérve, azonnal önálló útjára induljon az asztal alatt. Nem bánja.*
- Ha volna nékem, még annyi aranyam! Nem sajnálnám szétszórni a tengeren! S, ha emiatt Sellők hátán repülnék, úgy volna szép az életem! Hangjuktól, s bortól részegen, fekve okádnék a fedélzeten! Nem számít a mocskos tat, ha a katona gatyakorca domborulhat! Héjj! *Nos igen, nótára is gyújtott, a kezében lengetett korsóból az asztalra is jut... egyáltalán nem mondható, hogy szép hangja van, de legalább öblös és részeg... szokták volt mondani.*
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-28 11:32:08
Üzenet elküldve: 2023-03-28 11:32:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Daesys, Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halkan felhorkan a reakcióra, sőt, haloványan még el is mosolyodik. Bizonyos benne, hogy Daesyst hívták már rosszabbnak is. A határokat szeretné felrajzolni számára húga, ami viszont kifejezetten szórakoztatja őt. Hisz nemhogy határokat, de falakat sem ismer, ha másokról van szó.
Ahogy a lány helyet foglal, ő hanyagul az asztalra támaszkodik és hagyja, hogy amaz beszéljen. A férfiszemnek akár kacérkodó kihívásnak is tűnhetne e mozdulat, Daesys esetében azonban csupán kihívásról lehet beszélni.*
-Mindig történik valami. Hát persze. *Lassan engedi ki ajkai között a füstöt, s közben a figyelmét nem kerüli el, miképp feszül meg egy pillanatra Daesys a férfi említésekor. Szeme villan csalárdul, majd még mindig az asztalon támaszkodva fordul hátra, merengve szemlélve a pultnál cseverésző bájgúnárt. Daesys minél inkább szeretné elterelni a figyelmét az alakról, az ő kíváncsisága annál meredekebb.
Megtehetné, hogy hazudik a lánynak és ezzel némi információra tesz szert. Ostoba lenne azonban, ha megbízna a róka szavaiban. Az ellenszenvért nem kárhoztatja, de hogy még aranyat sem fogad el... Nos, ez intő jel számára.
Visszafordulva mustrálja egy darabon a lányt, összeszűkült szemekkel viszonozva a pillantást. Már ő is kezdi kapiskálni; húga le akarja rázni. Kicsippenti ajkai közül a lesoványodott ördögvigyort, majd széles mosolyt küld féltestvére felé. Egészen lecsillapodik a nyugtató hatású dohány okán, habár azért meg nem elégszik vele.*
-Döntöttem. *Felegyenesedik, majd hátat fordít Daesysnek és combját az asztal szélének vetve megtámaszkodik. Figyelemmel kíséri, miképp hagyja ott Ambroggio a pultot, csak ezután szólal meg ismét.*
-Megismerkednék a barátoddal. Csak hogy tudjam, hozzád való-e. *Persze szavai közül kiérezhető az él. Ahogy vérmérséklete, úgy elképzelései is legalább olyan változékonyak. Ha csak Daesys meg nem állítja, kellő nőiességet kölcsönözve tartásának komótosan a férfi felé veszi az irányt. Út közben nem rest a pultot is megejteni, hogy magához vegye a már kitöltött, csípős szagú rumot.*
-Hagyja csak. Majd én kiviszem. *A pultra helyez még 15 aranyat.* És még egy Ezüstszakáll leheletet is legyen szíves.
*Lopva a pult tövébe pöcköli az ördögvigyorból hátramaradt szivarvéget, hátrapillant Daesysre válla felett, majd Ambroggio asztalához lép.*
-Becses vendég lehet, akit ilyesmivel kínálnak. *Pillant a csillagsodorra, miközben igyekszik legjobb arcát mutatni, már ami vonásait és szavait érinti. Leteszi a wegtoreni rumot a férfi elé, s közben van ideje alaposabban is megmérni. Gondosan nyírt szakáll, ápolt bőr, cicomás gúnya... Vagy valami messzi földi nemes, vagy a nemesi kisasszonyok gyakori vizitora. Ül az arcán valami sajátos fondorlatosság is, mi bevonzza az olyan haszonleső döglegyeket is, mint ő, vagy akár Daesys. De vajon szóba elegyedne-e valakivel, ki nem a Sellőház jól megszokott vendégköréből mozog? Szóba állt-e Daesyssel, vagy csak kifigyelte magának a kis róka?*
-Kár, hogy erősebb holmival nem sáfárkodnak. De ha mégis akad... ~Talán tényleg akad nála hodaril.~ *Legyűri a tekintetére ülő sóvárgást és megmarad szerepénél. Legalábbis igyekszik. Lopva húga irányába pillant, mielőtt folytatná.*
-Latamie Partalle. *Mutatkozik be természetességgel, elméje hátsó zugából húzva ki a nevet. Hosszú esztendők óta nem látta a név valódi gazdáját, tán tengerbe is fúlt azóta azzal a lélekvesztővel együtt. Utcahosszal jobb csengése van azonban e névnek a Kikötőben az övénél, ebben viszont biztos.*
-Lefogadom, hogy nem helyi. Ahhoz túl... Finom. Bizonyára átutazóban. *Megenged egy mosolyt, és azzal a lendülettel helyet is foglal a férfi mellett. Átkozza Daesyst, amiért nem tudott legalább két szót kicsikarni belőle a jól öltözött uraságot illetően, de elég önhitt ahhoz, hogy kitalálja a részleteket magától is.*
-Szívesen regélek a helyről, sőt, még tanáccsal is szolgálhatok. Megfelelő komfort kíséretében persze.
//Daesys, Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Halkan felhorkan a reakcióra, sőt, haloványan még el is mosolyodik. Bizonyos benne, hogy Daesyst hívták már rosszabbnak is. A határokat szeretné felrajzolni számára húga, ami viszont kifejezetten szórakoztatja őt. Hisz nemhogy határokat, de falakat sem ismer, ha másokról van szó.
Ahogy a lány helyet foglal, ő hanyagul az asztalra támaszkodik és hagyja, hogy amaz beszéljen. A férfiszemnek akár kacérkodó kihívásnak is tűnhetne e mozdulat, Daesys esetében azonban csupán kihívásról lehet beszélni.*
-Mindig történik valami. Hát persze. *Lassan engedi ki ajkai között a füstöt, s közben a figyelmét nem kerüli el, miképp feszül meg egy pillanatra Daesys a férfi említésekor. Szeme villan csalárdul, majd még mindig az asztalon támaszkodva fordul hátra, merengve szemlélve a pultnál cseverésző bájgúnárt. Daesys minél inkább szeretné elterelni a figyelmét az alakról, az ő kíváncsisága annál meredekebb.
Megtehetné, hogy hazudik a lánynak és ezzel némi információra tesz szert. Ostoba lenne azonban, ha megbízna a róka szavaiban. Az ellenszenvért nem kárhoztatja, de hogy még aranyat sem fogad el... Nos, ez intő jel számára.
Visszafordulva mustrálja egy darabon a lányt, összeszűkült szemekkel viszonozva a pillantást. Már ő is kezdi kapiskálni; húga le akarja rázni. Kicsippenti ajkai közül a lesoványodott ördögvigyort, majd széles mosolyt küld féltestvére felé. Egészen lecsillapodik a nyugtató hatású dohány okán, habár azért meg nem elégszik vele.*
-Döntöttem. *Felegyenesedik, majd hátat fordít Daesysnek és combját az asztal szélének vetve megtámaszkodik. Figyelemmel kíséri, miképp hagyja ott Ambroggio a pultot, csak ezután szólal meg ismét.*
-Megismerkednék a barátoddal. Csak hogy tudjam, hozzád való-e. *Persze szavai közül kiérezhető az él. Ahogy vérmérséklete, úgy elképzelései is legalább olyan változékonyak. Ha csak Daesys meg nem állítja, kellő nőiességet kölcsönözve tartásának komótosan a férfi felé veszi az irányt. Út közben nem rest a pultot is megejteni, hogy magához vegye a már kitöltött, csípős szagú rumot.*
-Hagyja csak. Majd én kiviszem. *A pultra helyez még 15 aranyat.* És még egy Ezüstszakáll leheletet is legyen szíves.
*Lopva a pult tövébe pöcköli az ördögvigyorból hátramaradt szivarvéget, hátrapillant Daesysre válla felett, majd Ambroggio asztalához lép.*
-Becses vendég lehet, akit ilyesmivel kínálnak. *Pillant a csillagsodorra, miközben igyekszik legjobb arcát mutatni, már ami vonásait és szavait érinti. Leteszi a wegtoreni rumot a férfi elé, s közben van ideje alaposabban is megmérni. Gondosan nyírt szakáll, ápolt bőr, cicomás gúnya... Vagy valami messzi földi nemes, vagy a nemesi kisasszonyok gyakori vizitora. Ül az arcán valami sajátos fondorlatosság is, mi bevonzza az olyan haszonleső döglegyeket is, mint ő, vagy akár Daesys. De vajon szóba elegyedne-e valakivel, ki nem a Sellőház jól megszokott vendégköréből mozog? Szóba állt-e Daesyssel, vagy csak kifigyelte magának a kis róka?*
-Kár, hogy erősebb holmival nem sáfárkodnak. De ha mégis akad... ~Talán tényleg akad nála hodaril.~ *Legyűri a tekintetére ülő sóvárgást és megmarad szerepénél. Legalábbis igyekszik. Lopva húga irányába pillant, mielőtt folytatná.*
-Latamie Partalle. *Mutatkozik be természetességgel, elméje hátsó zugából húzva ki a nevet. Hosszú esztendők óta nem látta a név valódi gazdáját, tán tengerbe is fúlt azóta azzal a lélekvesztővel együtt. Utcahosszal jobb csengése van azonban e névnek a Kikötőben az övénél, ebben viszont biztos.*
-Lefogadom, hogy nem helyi. Ahhoz túl... Finom. Bizonyára átutazóban. *Megenged egy mosolyt, és azzal a lendülettel helyet is foglal a férfi mellett. Átkozza Daesyst, amiért nem tudott legalább két szót kicsikarni belőle a jól öltözött uraságot illetően, de elég önhitt ahhoz, hogy kitalálja a részleteket magától is.*
-Szívesen regélek a helyről, sőt, még tanáccsal is szolgálhatok. Megfelelő komfort kíséretében persze.
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-28 00:10:13
Üzenet elküldve: 2023-03-28 00:10:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 187
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Tirä//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Nyugi" ez a kifejezés, ami aligha vált be bárki megnyugtatásában, ez alól az egyébként pacifista Daesys sem kivétel. Összeszűkült szemekkel méregeti féltestvérét, akinél aligha képes kiszámítani, hogy mi lesz a következő lépése, s nem csak azért, mert nem ismerik igazán egymást. Persze amit érdemes tudnia az az, hogy hasonló vér buzog ereikben, ez a tény pedig elég ahhoz, hogy óvatosságra intse Daesyst.*
- Ne nevezz így!
*Szűri ingerülten s talán kissé sértetten fogai között. Láthatóan tépelődik, hogy visszaüljön. Szíve szerint két szót sem váltana a kellemetlen nőszeméllyel, főleg előbbi támadása után, ugyanakkor megfutamodni sem kíván. Ez pedig az ő asztala, legalábbis ő ült eddig itt, nem hagyhatja csak úgy, hogy nagypofájú testvére ilyen könnyen nyerjen.
Felnyög. Az aranynál talán csak egy értékesebb kincs van a Kikötőben, az pedig az információ. Lehet ha volna néhány üres garasa, akkor most azokat mind az asztalra szórná, hogy szabaduljon végre a Tirä névre hallgató piócától, de arany híján kénytelen hallgatni.*
- Hát, ez egy olyan problémának hangzik, ami a tiéd és nem az enyém.
*Rántja meg hanyagul vállait egy ásítás keretében, majd megfordul, hogy az előbb felborított széket készségesen vissza tegye a helyére, s mintegy véletlenül le is huppan rá. Persze félig lecsúszva, ugrásra készen tesped el rajta, elvégre valóban van dolga. Az az egy kósza aranyérme csupán az egyetlen dolog, ami miatt még nem hagyta faképnél testvérét, de az sem túl meggyőző.*
- Tudod milyen a kikötő. Mindig történik valami és mégsem változik soha semmi.
*Ambroggio utalására megfeszül állkapcsa. Éppen eléggé a férfi türelmének határán táncol, az kellene még, hogy ezen Tirä tovább rontson.*
- Nem kell a szaros pénzed.
*Mondat, ami nem gyakran hagyja el a leány száját, aki inkább hunyászkodik meg időnként, ám ezúttal igen büszkének mutatkozik. Talán csupán a rokoni vonatkozásból kifolyólag, talán csak Tirä attitűdje zavarja kifejezetten, ami nem mellesleg igen hasonlatos Daesyséhez. Feltehetően ezért is zavarja.*
- Jól van, mondok ezt-azt, de cserébe utána elkerülsz engem is és a vén kecskét is. Világos voltam?!
*Hangja igen szigorú, sőt egyenesen farkasszemet néz féltestvérével, holott jól tudja családi rossz szokás az ígéretek be nem tartása, s feltehetően Tirä szava sem ér egy fabatkát sem ilyen téren.*
//Tirä//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Nyugi" ez a kifejezés, ami aligha vált be bárki megnyugtatásában, ez alól az egyébként pacifista Daesys sem kivétel. Összeszűkült szemekkel méregeti féltestvérét, akinél aligha képes kiszámítani, hogy mi lesz a következő lépése, s nem csak azért, mert nem ismerik igazán egymást. Persze amit érdemes tudnia az az, hogy hasonló vér buzog ereikben, ez a tény pedig elég ahhoz, hogy óvatosságra intse Daesyst.*
- Ne nevezz így!
*Szűri ingerülten s talán kissé sértetten fogai között. Láthatóan tépelődik, hogy visszaüljön. Szíve szerint két szót sem váltana a kellemetlen nőszeméllyel, főleg előbbi támadása után, ugyanakkor megfutamodni sem kíván. Ez pedig az ő asztala, legalábbis ő ült eddig itt, nem hagyhatja csak úgy, hogy nagypofájú testvére ilyen könnyen nyerjen.
Felnyög. Az aranynál talán csak egy értékesebb kincs van a Kikötőben, az pedig az információ. Lehet ha volna néhány üres garasa, akkor most azokat mind az asztalra szórná, hogy szabaduljon végre a Tirä névre hallgató piócától, de arany híján kénytelen hallgatni.*
- Hát, ez egy olyan problémának hangzik, ami a tiéd és nem az enyém.
*Rántja meg hanyagul vállait egy ásítás keretében, majd megfordul, hogy az előbb felborított széket készségesen vissza tegye a helyére, s mintegy véletlenül le is huppan rá. Persze félig lecsúszva, ugrásra készen tesped el rajta, elvégre valóban van dolga. Az az egy kósza aranyérme csupán az egyetlen dolog, ami miatt még nem hagyta faképnél testvérét, de az sem túl meggyőző.*
- Tudod milyen a kikötő. Mindig történik valami és mégsem változik soha semmi.
*Ambroggio utalására megfeszül állkapcsa. Éppen eléggé a férfi türelmének határán táncol, az kellene még, hogy ezen Tirä tovább rontson.*
- Nem kell a szaros pénzed.
*Mondat, ami nem gyakran hagyja el a leány száját, aki inkább hunyászkodik meg időnként, ám ezúttal igen büszkének mutatkozik. Talán csupán a rokoni vonatkozásból kifolyólag, talán csak Tirä attitűdje zavarja kifejezetten, ami nem mellesleg igen hasonlatos Daesyséhez. Feltehetően ezért is zavarja.*
- Jól van, mondok ezt-azt, de cserébe utána elkerülsz engem is és a vén kecskét is. Világos voltam?!
*Hangja igen szigorú, sőt egyenesen farkasszemet néz féltestvérével, holott jól tudja családi rossz szokás az ígéretek be nem tartása, s feltehetően Tirä szava sem ér egy fabatkát sem ilyen téren.*
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-26 14:57:09
Üzenet elküldve: 2023-03-26 14:57:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A két fogadó nincs messze egymástól, a rövid kanyarokat gyorsan véve rohan, hogy mihamarabb vissza érkezhessen társaihoz. ~ Nem hiszem el, hogy a francba alakulhatott pont így! ~ Dühöng miközben tekintetével a környezetét figyeli továbbra is.
A fogadó látványa megkönnyebbülést hoz számára, szerencsére a fogadóban nem hagytak semmit, így elég a lovakat elhoznia. Az istállóba belépve a két állat meglepetten tekint fel rá, majd gyors lépésben már oldja is ki őket, hogy mihamarabb elindulhasson velük. *
- Gazdád veszélyben van pajtás, igyekeznünk kell.
* Mondja, majd a két lovat kivezeti, ha valamit talál még a lovaknál azt az oldal táskájukba süllyeszti, hogy nehogy lemaradjon valamijük.
Szilajra felpattanva már el is indul, hogy mihamarabb a többiekhez vissza érhessen. *
- Gyiáh!
* Kiált fel, majd indul is a sikátor irányába. *
* A két fogadó nincs messze egymástól, a rövid kanyarokat gyorsan véve rohan, hogy mihamarabb vissza érkezhessen társaihoz. ~ Nem hiszem el, hogy a francba alakulhatott pont így! ~ Dühöng miközben tekintetével a környezetét figyeli továbbra is.
A fogadó látványa megkönnyebbülést hoz számára, szerencsére a fogadóban nem hagytak semmit, így elég a lovakat elhoznia. Az istállóba belépve a két állat meglepetten tekint fel rá, majd gyors lépésben már oldja is ki őket, hogy mihamarabb elindulhasson velük. *
- Gazdád veszélyben van pajtás, igyekeznünk kell.
* Mondja, majd a két lovat kivezeti, ha valamit talál még a lovaknál azt az oldal táskájukba süllyeszti, hogy nehogy lemaradjon valamijük.
Szilajra felpattanva már el is indul, hogy mihamarabb a többiekhez vissza érhessen. *
- Gyiáh!
* Kiált fel, majd indul is a sikátor irányába. *
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-25 15:25:31
Üzenet elküldve: 2023-03-25 15:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 278
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
//Tirä, Daesys//
*Ambroggio óvatosan építi az eseményeket a számára előnyös végkifejlet felé, mint a különböző méretű és alakú köveket toronnyá balanszírozó lihanechi művészek. Most épp egy kardinális elemet helyez el az összképben, s várja a hatást. Figyelmét épp csak megrezzenti a felé tapogatózó pillantást. Felületességében hirtelen nem is tűnik fel, hogy nem testőrét látja a pultnak támaszkodva, aki az imént még elmélyült enyelgésben falatozott valami fickóval. Inkább asztaltársára koncentrál most, aki elmélyülten fontolgatja a hallottakat. Nagyon elmélyülte... ~Nemár! Ez most tényleg...~ Bosszúsan ráncolja össze a homlokát, amikor kissé oldalvást hajolva bizonyosságot nyer: ~Alszik!~
A küldönccel így nem megy sokra, ami kifejezetten sajnálatos annak fényében, hogy mennyi energiát feccölt bele. Csalódottan sóhajt, de eb legyen, ha egy ilyen helyen ez az ügy kisiklatja a hangulatát.
Sóhajtva dől hátra a székén, s miközben pillantása azt a formás kurtizánt keresi, akit az imént kinézett, ráébred, hogy az imént a pultnál támaszkodó vörös nem Az a vörös, bár a hasonlóság tagadhatatlan. Főleg a modor terén. Erőfeszítései teljesen haszontalannak bizonyultak, a felcsattanó poshadt szóvirágok fényében. Erről csak a pillanatra megránduló arcizmai árulkodnak, mert még a csörömpöléssel aláfestett ribillióra se pillant arra. Pedig hányszor intette már a kis vöröst, hogy a jelenlétében nyelje vissza a közönségességet. Talán teljesen fölösleges is vesztegetnie rá az idejét, ha már egy ilyen egyszerű dolgon is elhasal.
Azt viszont felettébb sérelmezi, hogy egy ilyen nívós helyen ilyesmit kell elviselnie. Ha mocskos szájú némberek marakodását akarná hallgatni, akkor a Rumosba megy. Ennyi pénzből egy hétig is eldorbézolhatott volna ott. De nyilván nem véletlen, hogy itt van és nem a Rumosban.
Kiissza maradék italát, aztán felkel a használhatatlanná részegedett küldönc mellől, fogja a kalapját, a sétapálcáját és a pulthoz sétál. Szokásosan émelygősre cukrozott modorában megérdeklődi, milyen dohányt tartanak, aztán bajuszkája szélét pödörgetve töpreng egy keveset, mielőtt döntene.*
- Úgy hallottam, akad csillagsodor is *kacsint bizalmasan a pultos [Mesélő (Atlasz)] felé, akinek mindjárt oda is csúsztat 35 aranyat.* - Sajnálatos, hogy csak kevés helyen tartanak belőle. Kiváló fajta. *Bár a Sellőház kínálatából általában a fehér rumot szokása választani, ezúttal kivételt tesz a különleges tabak tiszteletére. Ehhez Wegtoren tüze dukál, semmi kétség! 18 arany pedig nem sok érte, ha tudja, hogy minőségi nedűt kap, nem valami pancsolt kerítésszaggatót egy sikátorban csencselt üvegből.
A dohányt elveszi, de az italt nem várja meg. Keres egy nyugodalmas asztalt, ahol kellően ki tudja majd élvezni a pöfékelést. Neki is lát megtömködni a pipáját, míg egy remélhetően igen dekoratív alkalmazott kihozza a rumot hozzá. Talán mindjárt ott is marasztalja. Mi tagadás, ráférne az értő hölgytársaság egy ilyen nap után.*
//Tirä, Daesys//
*Ambroggio óvatosan építi az eseményeket a számára előnyös végkifejlet felé, mint a különböző méretű és alakú köveket toronnyá balanszírozó lihanechi művészek. Most épp egy kardinális elemet helyez el az összképben, s várja a hatást. Figyelmét épp csak megrezzenti a felé tapogatózó pillantást. Felületességében hirtelen nem is tűnik fel, hogy nem testőrét látja a pultnak támaszkodva, aki az imént még elmélyült enyelgésben falatozott valami fickóval. Inkább asztaltársára koncentrál most, aki elmélyülten fontolgatja a hallottakat. Nagyon elmélyülte... ~Nemár! Ez most tényleg...~ Bosszúsan ráncolja össze a homlokát, amikor kissé oldalvást hajolva bizonyosságot nyer: ~Alszik!~
A küldönccel így nem megy sokra, ami kifejezetten sajnálatos annak fényében, hogy mennyi energiát feccölt bele. Csalódottan sóhajt, de eb legyen, ha egy ilyen helyen ez az ügy kisiklatja a hangulatát.
Sóhajtva dől hátra a székén, s miközben pillantása azt a formás kurtizánt keresi, akit az imént kinézett, ráébred, hogy az imént a pultnál támaszkodó vörös nem Az a vörös, bár a hasonlóság tagadhatatlan. Főleg a modor terén. Erőfeszítései teljesen haszontalannak bizonyultak, a felcsattanó poshadt szóvirágok fényében. Erről csak a pillanatra megránduló arcizmai árulkodnak, mert még a csörömpöléssel aláfestett ribillióra se pillant arra. Pedig hányszor intette már a kis vöröst, hogy a jelenlétében nyelje vissza a közönségességet. Talán teljesen fölösleges is vesztegetnie rá az idejét, ha már egy ilyen egyszerű dolgon is elhasal.
Azt viszont felettébb sérelmezi, hogy egy ilyen nívós helyen ilyesmit kell elviselnie. Ha mocskos szájú némberek marakodását akarná hallgatni, akkor a Rumosba megy. Ennyi pénzből egy hétig is eldorbézolhatott volna ott. De nyilván nem véletlen, hogy itt van és nem a Rumosban.
Kiissza maradék italát, aztán felkel a használhatatlanná részegedett küldönc mellől, fogja a kalapját, a sétapálcáját és a pulthoz sétál. Szokásosan émelygősre cukrozott modorában megérdeklődi, milyen dohányt tartanak, aztán bajuszkája szélét pödörgetve töpreng egy keveset, mielőtt döntene.*
- Úgy hallottam, akad csillagsodor is *kacsint bizalmasan a pultos [Mesélő (Atlasz)] felé, akinek mindjárt oda is csúsztat 35 aranyat.*
- Sajnálatos, hogy csak kevés helyen tartanak belőle. Kiváló fajta. *Bár a Sellőház kínálatából általában a fehér rumot szokása választani, ezúttal kivételt tesz a különleges tabak tiszteletére. Ehhez Wegtoren tüze dukál, semmi kétség! 18 arany pedig nem sok érte, ha tudja, hogy minőségi nedűt kap, nem valami pancsolt kerítésszaggatót egy sikátorban csencselt üvegből.A dohányt elveszi, de az italt nem várja meg. Keres egy nyugodalmas asztalt, ahol kellően ki tudja majd élvezni a pöfékelést. Neki is lát megtömködni a pipáját, míg egy remélhetően igen dekoratív alkalmazott kihozza a rumot hozzá. Talán mindjárt ott is marasztalja. Mi tagadás, ráférne az értő hölgytársaság egy ilyen nap után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063