Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 23:27:51
Üzenet elküldve: 2019-03-10 23:27:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kárpótlás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hízelgő számára Ralas minden megmozdulása, különösen mert testének ösztönös reakciói valamiféle őszinteséget engednek sejtetni Hytia számára, akinek jelenségét sosem pozitívan bírálták el az őt körülvevők. De úgy tűnik itt valóban különlegességnek számít, vagyis úgy tekintenek rá, ami valójában ő lenne, és nem mint egy szégyellnivaló fertőzőre. Ő legalábbis így vélekedik erről. Nem csak a férfi tesz lépéseket felé, de ő maga is így tesz, így még gyorsabban küzdve le a kettejük között lévő távolságot. A csókba hajlandó lenne belefulladni is. Nincs kedve most beszélgetni, csak a kárpótlását akarja kiélvezni, hiszen olyan nagyon csúnyán megváratták. A kezdés pedig magabiztos volt, már csak arra kíváncsi, hogy a folytatás is tudja hozni ezt a színvonalat.
Nagyot sóhajtana a férfi tevékenykedésére, de lefoglalt ajkai miatt csak hosszan orrán keresztül kifújni képes a levegőt. Még közelebb préselődik, ezzel is elégedettségét kifejezve, amit halk, erőtlen nyögésekkel fűszerez meg. Az apró mozdulatok ahelyett, hogy bármit csillapítanának csak még tovább hergelik a Hytia névre hallgató bestiát. De rendben van ez így, a várt reakciók minden formában meg is érkeznek.
Egészen kellemes belefeledkezni a pillanatba, de nem romantizálja túl, csupán jólesik neki a figyelem és a kitüntetettnek érződő bánásmód. Tétlenségének pillanatai hamar véget érnek és amíg Ralas kezei helyükön pihennek, addig ő elkezd lassan kibújni ruhájából. Ez szerencsére annyira nem körülményes feladat, kicsit ugyan megnehezíti, hogy nem akar elszakadni a csókoló ajkaktól, de az feledteti is vele az időközben eltelt pillanatokat. Járulékos veszteség csupán, hogy addig a korábbi kis mozgolódásnak véget kell vetnie ezzel, amit picit bán is, de kecsegteti a közeljövő ígérete.
Végül ott áll tehát ő is meztelenül, felfedve testének további területeit. Láthatóan nem feszélyezi, sőt, talán érzékelhetően is büszke arra, amit egykoron ő is hátránynak élt meg. Elszakad az ajkaktól, hogy engedje őket más területekre is tévedni, hogy azok se kerüljenek elhanyagolásra, addig ő is felfedezi ujjainak begyével a férfi bőrének érzékenységét. Hátán, nyakán, bordáin siklanak végig, ahol kell körmeivel gyengéden karcolva a felszínt, vizsgálgatva, hogy ezzel vajon képes lesz további szikrákat csiholni.
Saját szórakoztatásának céljából egyéb, izgalmasabb területre is elvándorol keze, hogy ott kezdjen bele lágy, ráérős masszírozgatásba. Az már csak igen mellékes szempont, hogy ez talán partnerének is kellemes lehet vagy esetleg akár ösztönző is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hízelgő számára Ralas minden megmozdulása, különösen mert testének ösztönös reakciói valamiféle őszinteséget engednek sejtetni Hytia számára, akinek jelenségét sosem pozitívan bírálták el az őt körülvevők. De úgy tűnik itt valóban különlegességnek számít, vagyis úgy tekintenek rá, ami valójában ő lenne, és nem mint egy szégyellnivaló fertőzőre. Ő legalábbis így vélekedik erről. Nem csak a férfi tesz lépéseket felé, de ő maga is így tesz, így még gyorsabban küzdve le a kettejük között lévő távolságot. A csókba hajlandó lenne belefulladni is. Nincs kedve most beszélgetni, csak a kárpótlását akarja kiélvezni, hiszen olyan nagyon csúnyán megváratták. A kezdés pedig magabiztos volt, már csak arra kíváncsi, hogy a folytatás is tudja hozni ezt a színvonalat.
Nagyot sóhajtana a férfi tevékenykedésére, de lefoglalt ajkai miatt csak hosszan orrán keresztül kifújni képes a levegőt. Még közelebb préselődik, ezzel is elégedettségét kifejezve, amit halk, erőtlen nyögésekkel fűszerez meg. Az apró mozdulatok ahelyett, hogy bármit csillapítanának csak még tovább hergelik a Hytia névre hallgató bestiát. De rendben van ez így, a várt reakciók minden formában meg is érkeznek.
Egészen kellemes belefeledkezni a pillanatba, de nem romantizálja túl, csupán jólesik neki a figyelem és a kitüntetettnek érződő bánásmód. Tétlenségének pillanatai hamar véget érnek és amíg Ralas kezei helyükön pihennek, addig ő elkezd lassan kibújni ruhájából. Ez szerencsére annyira nem körülményes feladat, kicsit ugyan megnehezíti, hogy nem akar elszakadni a csókoló ajkaktól, de az feledteti is vele az időközben eltelt pillanatokat. Járulékos veszteség csupán, hogy addig a korábbi kis mozgolódásnak véget kell vetnie ezzel, amit picit bán is, de kecsegteti a közeljövő ígérete.
Végül ott áll tehát ő is meztelenül, felfedve testének további területeit. Láthatóan nem feszélyezi, sőt, talán érzékelhetően is büszke arra, amit egykoron ő is hátránynak élt meg. Elszakad az ajkaktól, hogy engedje őket más területekre is tévedni, hogy azok se kerüljenek elhanyagolásra, addig ő is felfedezi ujjainak begyével a férfi bőrének érzékenységét. Hátán, nyakán, bordáin siklanak végig, ahol kell körmeivel gyengéden karcolva a felszínt, vizsgálgatva, hogy ezzel vajon képes lesz további szikrákat csiholni.
Saját szórakoztatásának céljából egyéb, izgalmasabb területre is elvándorol keze, hogy ott kezdjen bele lágy, ráérős masszírozgatásba. Az már csak igen mellékes szempont, hogy ez talán partnerének is kellemes lehet vagy esetleg akár ösztönző is.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 22:29:25
Üzenet elküldve: 2019-03-10 22:29:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Az első Sellő-részlet//
//Mindenki//
*Ki tudja, mennyi idő telhetett el az atrocitás óta és mennyire sikerült kitakarítani a Sellőházat, amikor újra nyílik az ajtó, ám ezúttal egyetlen alak lép be a bejáraton.
Vékony alkatú, középmagas, középkorú ember férfi. Kifogástalan ruhában, élére vasalt nadrágban, alatta mellény és vastag kabát, prémgallérral. Fején keménykalap, kezein kesztyűk, jobbjában sétapálca. Az arca frissen borotválva, hosszú, fekete haját ezúttal is lila kendővel fogta össze a tarkóján. Dús szemöldöke a magasba szalad, amint meglátja a benti állapotokat, horgas orrát fintorogva húzza fel.
Kerülve az éppen sepregető alakot, de tudomást sem véve róla egyenesen a pulthoz megy és ott az éppen szolgálatos kiszolgálóra függeszti átható pillantását.*
- Ralas Drayte urat keresem, üzleti ügyben. Mondd neki, hogy Rollen jött hozzá. *Int sürgetően baljával, majd újra a vendégtér felé fordul és fejét alig láthatóan megcsóválva végignéz a Sellőházon. Úgy tűnik, nincs megelégedve azzal, amit lát.*
//Mindenki//
*Ki tudja, mennyi idő telhetett el az atrocitás óta és mennyire sikerült kitakarítani a Sellőházat, amikor újra nyílik az ajtó, ám ezúttal egyetlen alak lép be a bejáraton.
Vékony alkatú, középmagas, középkorú ember férfi. Kifogástalan ruhában, élére vasalt nadrágban, alatta mellény és vastag kabát, prémgallérral. Fején keménykalap, kezein kesztyűk, jobbjában sétapálca. Az arca frissen borotválva, hosszú, fekete haját ezúttal is lila kendővel fogta össze a tarkóján. Dús szemöldöke a magasba szalad, amint meglátja a benti állapotokat, horgas orrát fintorogva húzza fel.
Kerülve az éppen sepregető alakot, de tudomást sem véve róla egyenesen a pulthoz megy és ott az éppen szolgálatos kiszolgálóra függeszti átható pillantását.*
- Ralas Drayte urat keresem, üzleti ügyben. Mondd neki, hogy Rollen jött hozzá. *Int sürgetően baljával, majd újra a vendégtér felé fordul és fejét alig láthatóan megcsóválva végignéz a Sellőházon. Úgy tűnik, nincs megelégedve azzal, amit lát.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 19:58:41
Üzenet elküldve: 2019-03-10 19:58:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte azonnal tiltakozásba kezd, keze csak úgy jár állóhelyzetben, hogy majd' elrepül.*
- Jaj... aranyom nem úgy gondoltam, hát nézz csak bátran Khul papára, nem harap ám. *Vigyorodik el szélesen, majd bősz bólogatásba kezd, mert az bizony úgy van.*
- Az biztos, hogy úgy van! *Kottyant közbe tudálékosan, közben hüvelykujját saját mellkasára szegezi.* Khulra mindenhol szükség van, még ott is, ahol nincs, csak ott még nem tudják, hogy van! *Mondja velősen, bár aztán fejét vakarja, mert ebbe az állításba még ő is belezavarodik. Ennek megfelelően folytatja motyogással.* ... ahol nem, mert ott még... áh, baszics, mindegy is! Különben is, nem szeretem fitogtatni, hogy amolyan fidolóziusféle volnék, beza! *Horkant fel rátartian, aztán öklével kezdi döngetni mellkasát.*
- Segítek. *Folytatja kisebb elánnal, de annál vehemensebben. Miközben igyekszik kocsányon lógó szemeit visszagörgetni a gödrükbe, emellett szájából kitekeredő nyelvét hajtogatja össze a padlóról, ugyanis a leány kisétál a pult mögül.*
- Anyám... juuuuj, de piszok jól nézel ki! *Ragadja meg fejét két oldalról.* Sepre... seprege... már, hogy nekem? HOGY NEKEM??! Cöh... na ezt figyuzd, cica! *Felkapja a seprűt, s bőszen kezd seperni, csak úgy gyűlik a kupac.*
- Érted babám, ha akarod felpattanok rá és elviszlek egy körre a holdak körül, mint a banyák. *Bólogat, miközben felpillant, miközben átsepri a lábán a romokat.* Baz'meg. *Veszi észre aztán kissé lassabban és gondosabban folytatja. Úgy látszik a munka leköti harcizmait, mert már annyira nem üvölt és a leesett állkapcsa is helyreállt.*
- Figyi... ez most akkor... akkor olyan ribishelyizé? *Kérdezi félszegen.* Kizárt dolog, hogy megtaláltam az egyetlen kocsmát, ahol ilyen jók a csajok, hidd el jártam már párban. *Bólogat, miközben szépen gyűlik a sok szemét. Közben félszegen tekintget a lányra, lopva alaposan és tüzetesen próbál átlátni a ruhán is.*
- Meg... miért hever romokban minden? *Rögtön legyint is.* Bezzeg, ha itt lettem volna. *Csóválja meg a fejét.* Ez a te főnököd... nem vágta pofán a balhésokat? *Ismét hangosan megkorran a gyomra, szinte azonnal lekonyuló kiskutyafül és szomorú bociszem lesz osztályrésze. ~ Potyakajaaa... potyakajaaaa... ~ Nem tágít.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szinte azonnal tiltakozásba kezd, keze csak úgy jár állóhelyzetben, hogy majd' elrepül.*
- Jaj... aranyom nem úgy gondoltam, hát nézz csak bátran Khul papára, nem harap ám. *Vigyorodik el szélesen, majd bősz bólogatásba kezd, mert az bizony úgy van.*
- Az biztos, hogy úgy van! *Kottyant közbe tudálékosan, közben hüvelykujját saját mellkasára szegezi.* Khulra mindenhol szükség van, még ott is, ahol nincs, csak ott még nem tudják, hogy van! *Mondja velősen, bár aztán fejét vakarja, mert ebbe az állításba még ő is belezavarodik. Ennek megfelelően folytatja motyogással.* ... ahol nem, mert ott még... áh, baszics, mindegy is! Különben is, nem szeretem fitogtatni, hogy amolyan fidolóziusféle volnék, beza! *Horkant fel rátartian, aztán öklével kezdi döngetni mellkasát.*
- Segítek. *Folytatja kisebb elánnal, de annál vehemensebben. Miközben igyekszik kocsányon lógó szemeit visszagörgetni a gödrükbe, emellett szájából kitekeredő nyelvét hajtogatja össze a padlóról, ugyanis a leány kisétál a pult mögül.*
- Anyám... juuuuj, de piszok jól nézel ki! *Ragadja meg fejét két oldalról.* Sepre... seprege... már, hogy nekem? HOGY NEKEM??! Cöh... na ezt figyuzd, cica! *Felkapja a seprűt, s bőszen kezd seperni, csak úgy gyűlik a kupac.*
- Érted babám, ha akarod felpattanok rá és elviszlek egy körre a holdak körül, mint a banyák. *Bólogat, miközben felpillant, miközben átsepri a lábán a romokat.* Baz'meg. *Veszi észre aztán kissé lassabban és gondosabban folytatja. Úgy látszik a munka leköti harcizmait, mert már annyira nem üvölt és a leesett állkapcsa is helyreállt.*
- Figyi... ez most akkor... akkor olyan ribishelyizé? *Kérdezi félszegen.* Kizárt dolog, hogy megtaláltam az egyetlen kocsmát, ahol ilyen jók a csajok, hidd el jártam már párban. *Bólogat, miközben szépen gyűlik a sok szemét. Közben félszegen tekintget a lányra, lopva alaposan és tüzetesen próbál átlátni a ruhán is.*
- Meg... miért hever romokban minden? *Rögtön legyint is.* Bezzeg, ha itt lettem volna. *Csóválja meg a fejét.* Ez a te főnököd... nem vágta pofán a balhésokat? *Ismét hangosan megkorran a gyomra, szinte azonnal lekonyuló kiskutyafül és szomorú bociszem lesz osztályrésze. ~ Potyakajaaa... potyakajaaaa... ~ Nem tágít.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:59:24
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:59:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
*Vehemens természetű vendéggel van dolga, így benne is megfogalmazódik reakcióit látva, hogy kevésbé nyíltan kellene flörtölnie vele. Talán az újonnan felszított megfelelésvágy, a háttérben húzódó izgalom tehet róla, hogy túlzásba esett. Nem tudja még, mire számítson új, remélt munkaadójától, ezért jobb lesz egy kicsit összeszednie magát, nehogy túllőjön a célon. Meglehet, hogy nem szereti az ilyet.*
- Rendben, kedves, akkor nem nézek.
*Teszi szolidabbá mosolyát, és félreteszi feltűnő gesztusait. Míg a férfi lelkesedését fejezi ki a lehetőség fölött, és rátermettségét mutatja, átgondolja, hogy pontosan miképp rendezze a helyzetet. A feltételezésen elmosolyodik.*
- Nem, a főnök nem én vagyok. De hallottam ezt-azt. Szerintem most kereslet van erős, rátermett férfiakra.
*Tekintete beszédesen végigszalad a közben felállt férfi termetén, aztán inkább a romokra siklik néhány pillanatra, végül visszafordul a férfi felé.*
- Hamarosan találkozom a vezetővel, ha gondolod, szólok néhány jó szót az érdekedben.
*Kacsint rá megint.*
- Ígérni biztosat nem tudok, de jó pont, ha addig beállsz egy kicsit segíteni, és jó, ha kéznél vagy.
*Apró sóhajjal egyenesedik fel. Megfogadja a saját tanácsát. Rosszul festene itt ellógva a napot.*
- Azt hiszem, akár neki is láthatunk.
*Kisétál a pult mögül és szemügyre veszi a terepet.*
- Hogy megy a sepregetés?
*Nyújtja a férfi felé a seprőt, ha az ajánlatot elfogadta. Ha nem, akkor maga áll neki.*
*Vehemens természetű vendéggel van dolga, így benne is megfogalmazódik reakcióit látva, hogy kevésbé nyíltan kellene flörtölnie vele. Talán az újonnan felszított megfelelésvágy, a háttérben húzódó izgalom tehet róla, hogy túlzásba esett. Nem tudja még, mire számítson új, remélt munkaadójától, ezért jobb lesz egy kicsit összeszednie magát, nehogy túllőjön a célon. Meglehet, hogy nem szereti az ilyet.*
- Rendben, kedves, akkor nem nézek.
*Teszi szolidabbá mosolyát, és félreteszi feltűnő gesztusait. Míg a férfi lelkesedését fejezi ki a lehetőség fölött, és rátermettségét mutatja, átgondolja, hogy pontosan miképp rendezze a helyzetet. A feltételezésen elmosolyodik.*
- Nem, a főnök nem én vagyok. De hallottam ezt-azt. Szerintem most kereslet van erős, rátermett férfiakra.
*Tekintete beszédesen végigszalad a közben felállt férfi termetén, aztán inkább a romokra siklik néhány pillanatra, végül visszafordul a férfi felé.*
- Hamarosan találkozom a vezetővel, ha gondolod, szólok néhány jó szót az érdekedben.
*Kacsint rá megint.*
- Ígérni biztosat nem tudok, de jó pont, ha addig beállsz egy kicsit segíteni, és jó, ha kéznél vagy.
*Apró sóhajjal egyenesedik fel. Megfogadja a saját tanácsát. Rosszul festene itt ellógva a napot.*
- Azt hiszem, akár neki is láthatunk.
*Kisétál a pult mögül és szemügyre veszi a terepet.*
- Hogy megy a sepregetés?
*Nyújtja a férfi felé a seprőt, ha az ajánlatot elfogadta. Ha nem, akkor maga áll neki.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:26:43
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:26:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elkezd beszélni, szinte azonnal morogni kezd, s kezét előrenyújtva csap a levegőbe, aztán fúj, mint a macska.*
- Rrrrrr... azigen. *Vigyorodik el. A legjobb helyre került. Máshol általában ilyenkor már kifelé tessékelik, itt meg még vissza is bókolnak.*
- Cassy! Ó, kedves Cassy, ha tudnád még milyen vagyok még... *Szemöldöke összeszalad homloka közepén, majd azonnal kackiás kis ugrándozásba kezd, mintha belebújt volna valami. Fejét a lánnyal együtt fordítja, gyakorlatilag le van taglózva, így nem meglepő, ha nem ura a testének.*
- Brrrrr... *Rázza meg aztán pofazacskóját, hogy észheztérjen.* Tyű, babám ne nézz így, mert itt... *Inkább befejezi.* khm... szóval itt amúgy miféle szolgáltatásokat nyújtanak a kedves betérő vendégeknek, mint mondjuk én? *Persze szomorúan bólogat, még szája is lekonyul, meglehetősen alaposan, mikor pénztelenségét emlegetik. Igazából nem ezért, sokkal inkább azért mert úgy látszik potya pia nuku. Máskor általában ilyenkor is kitessékelik, de ez a hely ebben is más.*
- Ne bassz! *Hajol előre az asztalon megtámasztott két kézzel, kidüllesztett szemekkel.* Meló?! Idevele! Mit csináljak? És... mennyi piát kapok érte... ? *Kérdezi gyanakvóan, mert egy bögre tiszta forrásvízért azért nem váltja meg a világot.*
- Máris kezdhetek? Te vagy a főnök? Khul bírja a munkát. Mondjuk kezdjek összepakolni? Látom a muzsikus haverod sepregetett. Ami azt illeti egy kicsit kusza a hely, mi történt? *Kérdezi lesöpörve néhány szilánkot a szomszéd asztalról.*
- Balhé volt, he? Bogaram. *Feláll, kissé kihúzza magát, majd befeszít.*
- Khul segít kicsim... és... amúgy... mást is kaphatok a melóért? Mondjuk kaját, vagy ilyesmi... kopog a szemem. *Már megint tarhál, ez hihetetlen. De azt mondják addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Meg az embert. Meg az elfet is. Meg a gnómot, meg... Na mindegy. Mindenkit. Utána ráér a duma.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy elkezd beszélni, szinte azonnal morogni kezd, s kezét előrenyújtva csap a levegőbe, aztán fúj, mint a macska.*
- Rrrrrr... azigen. *Vigyorodik el. A legjobb helyre került. Máshol általában ilyenkor már kifelé tessékelik, itt meg még vissza is bókolnak.*
- Cassy! Ó, kedves Cassy, ha tudnád még milyen vagyok még... *Szemöldöke összeszalad homloka közepén, majd azonnal kackiás kis ugrándozásba kezd, mintha belebújt volna valami. Fejét a lánnyal együtt fordítja, gyakorlatilag le van taglózva, így nem meglepő, ha nem ura a testének.*
- Brrrrr... *Rázza meg aztán pofazacskóját, hogy észheztérjen.* Tyű, babám ne nézz így, mert itt... *Inkább befejezi.* khm... szóval itt amúgy miféle szolgáltatásokat nyújtanak a kedves betérő vendégeknek, mint mondjuk én? *Persze szomorúan bólogat, még szája is lekonyul, meglehetősen alaposan, mikor pénztelenségét emlegetik. Igazából nem ezért, sokkal inkább azért mert úgy látszik potya pia nuku. Máskor általában ilyenkor is kitessékelik, de ez a hely ebben is más.*
- Ne bassz! *Hajol előre az asztalon megtámasztott két kézzel, kidüllesztett szemekkel.* Meló?! Idevele! Mit csináljak? És... mennyi piát kapok érte... ? *Kérdezi gyanakvóan, mert egy bögre tiszta forrásvízért azért nem váltja meg a világot.*
- Máris kezdhetek? Te vagy a főnök? Khul bírja a munkát. Mondjuk kezdjek összepakolni? Látom a muzsikus haverod sepregetett. Ami azt illeti egy kicsit kusza a hely, mi történt? *Kérdezi lesöpörve néhány szilánkot a szomszéd asztalról.*
- Balhé volt, he? Bogaram. *Feláll, kissé kihúzza magát, majd befeszít.*
- Khul segít kicsim... és... amúgy... mást is kaphatok a melóért? Mondjuk kaját, vagy ilyesmi... kopog a szemem. *Már megint tarhál, ez hihetetlen. De azt mondják addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Meg az embert. Meg az elfet is. Meg a gnómot, meg... Na mindegy. Mindenkit. Utána ráér a duma.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:13:34
Üzenet elküldve: 2019-03-10 18:13:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
*Nos, azt igen hamar kizárja, hogy az illető az új tulajdonos lehet, mindjárt az első reakcióból, a többi pedig megerősíti benne. Az idegen igen nyíltnak bizonyul gondolatai közlésében, legalábbis a külsőségeket illetően, de nem teljesen szokatlan ez errefelé, ezért nem húzza fel az orrát. A bók még bók marad attól, hogy nem csomagolják be szépen. Szája vidámabb mosolyra görbül, fogait enyhén kivillantja, az állát megtámasztja egyik kezén.*
- Köszönöm. Te pedig nagyon fess.
*Hiszen a bókot általában érdemes viszonozni. A terjengős bemutatkozáson kuncogni kezd, szereti a jókedvű vendégeket, átragad rá is a hangulatuk, és sokkal könnyebb beszélni velük.*
- Örvendek, kedves Khul! Én pedig Cassy vagyok. Bizony azok az izmok igen harcias külsőt adnak. Elhiszem, hogy Hódító vagy, de hogy Kegyetlen is?
*Fordítja kissé oldalra az arcát incselkedőn.*
- Remélem, csak az ellenségeiddel.
*A pénzhiány emlegetése nem kifejezetten jó kezdés egy ilyen drága helyen, az ő érdeklődése is más lesz tőle, hiszen nem fűzni való vendégről van szó. Visszatér kezdeti könyökléséhez.*
- Ó, kedves, ezt igazán szomorúan hallom! Ha rajtam múlna, mindent megadnék neked, de sajnos ebben a világban semmi sincs ingyen.
*Aztán gondol egyet, hiszen most eléggé sajátos helyzetben van a Sellőház. Titokzatoskodón körbenéz.*
- De mivel ilyen őszinte voltál velem, és nem azután közölted, hogy kitöltettél és megfőzettél magadnak, súgok egy kicsit.
*Kacsint rá.*
- Szerintem most jó eséllyel találsz itt munkát.
*Nos, azt igen hamar kizárja, hogy az illető az új tulajdonos lehet, mindjárt az első reakcióból, a többi pedig megerősíti benne. Az idegen igen nyíltnak bizonyul gondolatai közlésében, legalábbis a külsőségeket illetően, de nem teljesen szokatlan ez errefelé, ezért nem húzza fel az orrát. A bók még bók marad attól, hogy nem csomagolják be szépen. Szája vidámabb mosolyra görbül, fogait enyhén kivillantja, az állát megtámasztja egyik kezén.*
- Köszönöm. Te pedig nagyon fess.
*Hiszen a bókot általában érdemes viszonozni. A terjengős bemutatkozáson kuncogni kezd, szereti a jókedvű vendégeket, átragad rá is a hangulatuk, és sokkal könnyebb beszélni velük.*
- Örvendek, kedves Khul! Én pedig Cassy vagyok. Bizony azok az izmok igen harcias külsőt adnak. Elhiszem, hogy Hódító vagy, de hogy Kegyetlen is?
*Fordítja kissé oldalra az arcát incselkedőn.*
- Remélem, csak az ellenségeiddel.
*A pénzhiány emlegetése nem kifejezetten jó kezdés egy ilyen drága helyen, az ő érdeklődése is más lesz tőle, hiszen nem fűzni való vendégről van szó. Visszatér kezdeti könyökléséhez.*
- Ó, kedves, ezt igazán szomorúan hallom! Ha rajtam múlna, mindent megadnék neked, de sajnos ebben a világban semmi sincs ingyen.
*Aztán gondol egyet, hiszen most eléggé sajátos helyzetben van a Sellőház. Titokzatoskodón körbenéz.*
- De mivel ilyen őszinte voltál velem, és nem azután közölted, hogy kitöltettél és megfőzettél magadnak, súgok egy kicsit.
*Kacsint rá.*
- Szerintem most jó eséllyel találsz itt munkát.
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:34:53
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:34:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
*Kedvesen emeli fel kezét, s csak ujjai hullámzásával vigyorogva integet a távolodó nőnek, majd látványosan unatkozni kezd.*
- Az szép. *Mormogja, s tétován körbenéz. Szerencsére a dalos pacsirta már köszön is, ami pozitívum, ezek szerint nem vált láthatatlanná, de azért megtapogatja magát a biztonság kedvéért.*
- Köszönöm nem. Elvagyok itt. *Sóhajt fel, bár az a sötételf megérne egy misét.* De csak kiabálj, ha kell segítség, azzal a matrónával meg vigyázz, élesnek tűnnek a karmai. *Vigyorodik el szélesen, közben öklét nyitott tenyeréhez verdesi, csak úgy klaffog.*
- Amúgy, tényleg kösz. Egyelőre maradnék, később majd meglátjuk. *Biccent immár komolyabban, azért a távolodó Madyt még alaposan megnézi magának, ezt a mosolyt megjegyezte magának. Miután mindenki távozik, csak ujjaival dobol az asztalon.*
- Ta-damm, ta-damm. *Persze szóban is megerősíti, kizárt dolog, hogy néhány percig néma csendben üljön, még akkor is, ha csupán egyedül van. Unott pofával fújja fel szemébe lógó haját, ami valójában nem létezik, majd a halk mozgolódásra feltekint, s ujjai megállnak az asztalon:*
- Azta! Azigenbabám, hová kerültem? Biztos meghaltam. *Tapogatja körbe magát ismét.* Hát jah... üdvözletem... vagy mi. *Vakarja meg a fejét.*
- Izé... itt mindenki ilyen... ilyen... naa... tudod... *Kezeit felemeli, majd mellrészénél kerekít magának két nagy dudát.* Khm... nagyon csini vagy. *Ez már bók volt a javából, sőt, ami azt illeti Khultól meglehetősen tisztelettudó.*
- Amúgy Khul vagyok. Khul a hódító, Khul a kegyetlen, Khul a harcizom! *Csap egyet az asztalra, aztán rögtön hahotázik is egyet.*
- Ömm... amúgy... nincs esetleg ingyen pia? Elégg csöves vagyok, bevallom. *Néz hirtelen ártatlan szemekkel.*
*Kedvesen emeli fel kezét, s csak ujjai hullámzásával vigyorogva integet a távolodó nőnek, majd látványosan unatkozni kezd.*
- Az szép. *Mormogja, s tétován körbenéz. Szerencsére a dalos pacsirta már köszön is, ami pozitívum, ezek szerint nem vált láthatatlanná, de azért megtapogatja magát a biztonság kedvéért.*
- Köszönöm nem. Elvagyok itt. *Sóhajt fel, bár az a sötételf megérne egy misét.* De csak kiabálj, ha kell segítség, azzal a matrónával meg vigyázz, élesnek tűnnek a karmai. *Vigyorodik el szélesen, közben öklét nyitott tenyeréhez verdesi, csak úgy klaffog.*
- Amúgy, tényleg kösz. Egyelőre maradnék, később majd meglátjuk. *Biccent immár komolyabban, azért a távolodó Madyt még alaposan megnézi magának, ezt a mosolyt megjegyezte magának. Miután mindenki távozik, csak ujjaival dobol az asztalon.*
- Ta-damm, ta-damm. *Persze szóban is megerősíti, kizárt dolog, hogy néhány percig néma csendben üljön, még akkor is, ha csupán egyedül van. Unott pofával fújja fel szemébe lógó haját, ami valójában nem létezik, majd a halk mozgolódásra feltekint, s ujjai megállnak az asztalon:*
- Azta! Azigenbabám, hová kerültem? Biztos meghaltam. *Tapogatja körbe magát ismét.* Hát jah... üdvözletem... vagy mi. *Vakarja meg a fejét.*
- Izé... itt mindenki ilyen... ilyen... naa... tudod... *Kezeit felemeli, majd mellrészénél kerekít magának két nagy dudát.* Khm... nagyon csini vagy. *Ez már bók volt a javából, sőt, ami azt illeti Khultól meglehetősen tisztelettudó.*
- Amúgy Khul vagyok. Khul a hódító, Khul a kegyetlen, Khul a harcizom! *Csap egyet az asztalra, aztán rögtön hahotázik is egyet.*
- Ömm... amúgy... nincs esetleg ingyen pia? Elégg csöves vagyok, bevallom. *Néz hirtelen ártatlan szemekkel.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:10:45
Üzenet elküldve: 2019-03-10 17:10:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
*Csak egy szokásos munkanapnak indult a mai is. Ébredés valamikor a délelőtt folyamán, hiszen a lefekvés hajnalra esett, egyezkedés a háziúrral az ajtó törött alsó zsanérjáról, némi kellemesen eltöltött szabadidő a parton és otthon is, majd készülődés a munkába. Frissen fürödve, tiszta ruhába bújva, minden csecsebecsét és a rózsaillatot a helyén tudva ér a személyzeti bejáróhoz, ahol bent aztán az új hírek akasztják meg a napi rutint. Még igen keveset tud a megváltozott viszonyokról, de a tulajdonosváltás általában nem olyan hétköznapi ügy, ami ne érintené közvetlenül a személyzet egészét.
Ruháját, frizuráját megigazítja és mosolyt ölt, mielőtt a terembe lép a pulthoz vezető ajtón át. Úgy látja, épp senki nem áll itt, ezért úgy dönt, innen tart terepszemlét. Hanyagul a pultra könyököl, ujjai önkéntelenül a karkötőjével játszanak, némi izgalom munkálkodik benne. A mosoly kissé halványul a felfordulás nyomait látva, de hamarosan visszatér, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a dolgok haladnak tovább. Hamarosan be kellene állnia neki is, találgatja, vajon ki lehet az új vezető, hiszen illene először neki bemutatkoznia. A jövő-menő nőket kizárja, hiszen hallott már ezt-azt. Első ránézésre Khul'ie viselkedik úgy, mint akinek a zsebében van a hely, de a felületes személyleírás valahogy nem illik rá sem. Alaposan végigméri női szemmel. Kedélyes bajkeverőnek tűnik.*
- Üdvözletem!
*Rámosolyog, az egyébként is mindenkinek kijár.*
*Csak egy szokásos munkanapnak indult a mai is. Ébredés valamikor a délelőtt folyamán, hiszen a lefekvés hajnalra esett, egyezkedés a háziúrral az ajtó törött alsó zsanérjáról, némi kellemesen eltöltött szabadidő a parton és otthon is, majd készülődés a munkába. Frissen fürödve, tiszta ruhába bújva, minden csecsebecsét és a rózsaillatot a helyén tudva ér a személyzeti bejáróhoz, ahol bent aztán az új hírek akasztják meg a napi rutint. Még igen keveset tud a megváltozott viszonyokról, de a tulajdonosváltás általában nem olyan hétköznapi ügy, ami ne érintené közvetlenül a személyzet egészét.
Ruháját, frizuráját megigazítja és mosolyt ölt, mielőtt a terembe lép a pulthoz vezető ajtón át. Úgy látja, épp senki nem áll itt, ezért úgy dönt, innen tart terepszemlét. Hanyagul a pultra könyököl, ujjai önkéntelenül a karkötőjével játszanak, némi izgalom munkálkodik benne. A mosoly kissé halványul a felfordulás nyomait látva, de hamarosan visszatér, hiszen az is nyilvánvaló, hogy a dolgok haladnak tovább. Hamarosan be kellene állnia neki is, találgatja, vajon ki lehet az új vezető, hiszen illene először neki bemutatkoznia. A jövő-menő nőket kizárja, hiszen hallott már ezt-azt. Első ránézésre Khul'ie viselkedik úgy, mint akinek a zsebében van a hely, de a felületes személyleírás valahogy nem illik rá sem. Alaposan végigméri női szemmel. Kedélyes bajkeverőnek tűnik.*
- Üdvözletem!
*Rámosolyog, az egyébként is mindenkinek kijár.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:51:20
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Mirlahin, Khul//
*Megáll a söprögetésben, mikor Mady odalép hozzá kérésével, majd átgondolja a hallottakat és komoly hangon felel.*
- Nem szívesen hagylak itt egyedül a történtek után, főleg ennyi munkával. De ha szeretnéd, megteszem. Viszont, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan!
*Aztán a seprűt a falnak támasztja, és a lantjáért indul, amit a pultnál tett le. Mielőtt azonban hátravonulhatna, Khul is megérkezik, s mindjárt átgondolja, vajon tényleg jó ötlet-e ez.*
- Jó napot, uram!
*Biccent neki üdvözlésképpen.*
- Engem Delnek hívnak. Épp a hátsó traktusba vonulok egy vendéghez, aki szintén muzsikát kért. Ha gondolja, jöjjön!
*Nem akarja Madyt sem cserben hagyni ígéretében, de talán tényleg jobb lenne, ha szemmel tarthatná a férfit. Hátravonul hangszerével a hóna alatt, ahol Mirlahin várja rendelését. Biccent neki is.*
- Köszönöm a türelmet, hölgyem!
*Még azonban nem ül le, megvárja, hogy elfogadja-e az ajánlatot.*
*Megáll a söprögetésben, mikor Mady odalép hozzá kérésével, majd átgondolja a hallottakat és komoly hangon felel.*
- Nem szívesen hagylak itt egyedül a történtek után, főleg ennyi munkával. De ha szeretnéd, megteszem. Viszont, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan!
*Aztán a seprűt a falnak támasztja, és a lantjáért indul, amit a pultnál tett le. Mielőtt azonban hátravonulhatna, Khul is megérkezik, s mindjárt átgondolja, vajon tényleg jó ötlet-e ez.*
- Jó napot, uram!
*Biccent neki üdvözlésképpen.*
- Engem Delnek hívnak. Épp a hátsó traktusba vonulok egy vendéghez, aki szintén muzsikát kért. Ha gondolja, jöjjön!
*Nem akarja Madyt sem cserben hagyni ígéretében, de talán tényleg jobb lenne, ha szemmel tarthatná a férfit. Hátravonul hangszerével a hóna alatt, ahol Mirlahin várja rendelését. Biccent neki is.*
- Köszönöm a türelmet, hölgyem!
*Még azonban nem ül le, megvárja, hogy elfogadja-e az ajánlatot.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:24:52
Üzenet elküldve: 2019-03-10 16:24:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Mirlahin,Delyas//
*Mikor hallja az arany csörgését a pulton, abba hagyja az eddigi asztaltörölgetést és odasétál a sötételfhez, hogy mutassa neki az utat, hátra az udvaron keresztül egy másik épületrészbe. Kitárja előtte az ajtót, majd odabent egy nagyobb teremhez vezeti, ahol több kisebb, paravánnal elkerített tér foglal egymás mellett szorosan helyet, néhol finom anyagokkal takarva az ott folyó tevékenységet. Igazából jelenleg csupán egy vendég tartózkodik odabent, így, hogy minél kényelmesebb legyen a nő ottléte, a legtávolabbi sarokhoz vezeti, ahol elkerítve egy nagyobb ülőpárna és egy kis asztalka van.*
-Kérem, helyezze magát kényelembe, azonnal hozom.*Hajtja meg magát ismét, majd elsétál, vissza a pulthoz, hogy egy tálcára két tégelyt és egy pipát pakoljon, némi gyufa kíséretében. Az egyik tálkában a pipa megtöltéséhez elegendő Hodaril, amely már eleve fel van hígítva dohánnyal, a másikban pedig némi sima dohány van. Azért, hogy ha a vendég szeretné elnyújtani a hatást, ezt megtehesse, vagy ha erősebb keveréket szeretne szívni, az is kivitelezhető legyen. Egy igényesen kialakított fapoharat is odarak, némi vízzel megtöltve, majd megindul a hátsó rész felé, de félúton megáll és odaszól Delyasnak.*
-Jelenleg itt most úgysem tartózkodik vendég, megkérhetnélek valamire?*Sétál közelebb a tálcával.*
-A kisasszony Hodarilt kért, hátravezettem, de akkor lennék csak nyugodt, ha valaki szemmel tartaná. Úgy vettem észre, igénye lenne a muzsikára is, én meg addig feltakarítok rendesen.*A nemrég betérő felé csak egy mosolyt ejt meg, minthogy az nem kíván egyelőre rendelni, folytatja a dolgát.Reményei szerint a férfi mellé szegődik, így immár ketten sétálnak vissza a terembe Mirlahinhoz.*
-Kisasszony, megtöltsem a pipát vagy ön szeretné? Ebbe a tégelybe van a sima dohány, ha szeretné felhígíthatja vagy elszívhatja a Hodaril után is.*Teszi le a kis asztalkára a tálcát, amin még mindig két tégely, egy fapohár víz és egy doboz gyufa leledzik.*
-Esetleg, ha javasolhatom, az úr itt maradna, hogy biztosítsa a kellemes hangulatot a pipához.*Fordul oda kedvesen mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 16:44:33
*Mikor hallja az arany csörgését a pulton, abba hagyja az eddigi asztaltörölgetést és odasétál a sötételfhez, hogy mutassa neki az utat, hátra az udvaron keresztül egy másik épületrészbe. Kitárja előtte az ajtót, majd odabent egy nagyobb teremhez vezeti, ahol több kisebb, paravánnal elkerített tér foglal egymás mellett szorosan helyet, néhol finom anyagokkal takarva az ott folyó tevékenységet. Igazából jelenleg csupán egy vendég tartózkodik odabent, így, hogy minél kényelmesebb legyen a nő ottléte, a legtávolabbi sarokhoz vezeti, ahol elkerítve egy nagyobb ülőpárna és egy kis asztalka van.*
-Kérem, helyezze magát kényelembe, azonnal hozom.*Hajtja meg magát ismét, majd elsétál, vissza a pulthoz, hogy egy tálcára két tégelyt és egy pipát pakoljon, némi gyufa kíséretében. Az egyik tálkában a pipa megtöltéséhez elegendő Hodaril, amely már eleve fel van hígítva dohánnyal, a másikban pedig némi sima dohány van. Azért, hogy ha a vendég szeretné elnyújtani a hatást, ezt megtehesse, vagy ha erősebb keveréket szeretne szívni, az is kivitelezhető legyen. Egy igényesen kialakított fapoharat is odarak, némi vízzel megtöltve, majd megindul a hátsó rész felé, de félúton megáll és odaszól Delyasnak.*
-Jelenleg itt most úgysem tartózkodik vendég, megkérhetnélek valamire?*Sétál közelebb a tálcával.*
-A kisasszony Hodarilt kért, hátravezettem, de akkor lennék csak nyugodt, ha valaki szemmel tartaná. Úgy vettem észre, igénye lenne a muzsikára is, én meg addig feltakarítok rendesen.*A nemrég betérő felé csak egy mosolyt ejt meg, minthogy az nem kíván egyelőre rendelni, folytatja a dolgát.Reményei szerint a férfi mellé szegődik, így immár ketten sétálnak vissza a terembe Mirlahinhoz.*
-Kisasszony, megtöltsem a pipát vagy ön szeretné? Ebbe a tégelybe van a sima dohány, ha szeretné felhígíthatja vagy elszívhatja a Hodaril után is.*Teszi le a kis asztalkára a tálcát, amin még mindig két tégely, egy fapohár víz és egy doboz gyufa leledzik.*
-Esetleg, ha javasolhatom, az úr itt maradna, hogy biztosítsa a kellemes hangulatot a pipához.*Fordul oda kedvesen mosolyogva.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 16:44:33
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 14:31:52
Üzenet elküldve: 2019-03-10 14:31:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Mikor a férfi, fordulás közben, minden kérdés nélkül csak egyenesen a szemébe néz, egy kicsit megilletődik, de nem tart olyan sokáig a pillantás, hogy kellemetlen érzéssé vagy szégyenlős pírrá változzon.
Majd csak hallgatja, ahogy a másik is viszonozza az őszinteségét és elmeséli a saját történetének egy kis részletét. A beszámolót néhol nevetéssel kíséri, amely szinte természetes, egy ilyen szomorú háttér esetében, oldja a múlt komorságát és szégyenét. Ő maga nem szokott ezzel a technikával élni, ha kérdezik, és úgy véli jogosan, akkor csak tárgyilagosan a részletekre koncentrál és közöl.*
-Biztos, nehéz lehetett, egyedül túljutni mindezen. Én szerencsés voltam, mert soha nem éreztem magam egyedül. Szerettem azokat a nőket, akik befogadtak és nem szenvedtem hiányt semmi fontos dologban.*Magyarázza, az ilyen történetek mindig egy kicsit facsarnak a szívén, még simít néhányat, talán többet is, mint amennyi valóban szükséges, majd kedves tekintettel bambul a másikra. Így a szavak is csak némi késéssel érik el, ahogy látja, hogy Ralas megindul a ruhái felé. Egy mosoly is kiszökik, mikor az végig simítva a bőrén felkurjant, hangot adva az elégedettségének.*
-Remélem, másnak is ez lesz a véleménye, aki téged fog tapogatni.*Teszi még hozzá, természetesen az őt sem zavarja, hogy a másik pőrén sétálgat, nem mustrálja végig, de nem is kap kellemetlen perzselésbe két orcája. Feláll és az utasításnak megfelelően egy közeli székhez sétál és megszabadul a ruhaneműtől, ami eddig takarta, magához vesz néhány törölközőt. Időközben a férfi ismét hozzá intézi szavait, amire csak megfordul és helyeslően reagál.*
-Ügyes vagy főnök, büszke vagyok rád.*Kacsint, már csak azért is a másikra, bár az előbbi történettől a mosolya még mindig nem a régi.*
-Főnök, neked lesz más dolgod is, hidd el.*Mondja, és maga alá terít egy törölközőt, majd a dereka köré is egyet és lefekszik, fejét oldalra fordítja egy másik anyagot helyezve alá. Hajfonatát oldalra igazítja, sőt inkább előre, hogy az ne legyen olajos, kezeit maga mellé helyezi, némiképp eltakarva maga alatt elterülő és oldalra kikandikáló puha domborulatait. Talán pont ezért nem is igazán szeret hason feküdni, egy idő után kényelmetlenné is szokott válni.*
//Ralas//
*Mikor a férfi, fordulás közben, minden kérdés nélkül csak egyenesen a szemébe néz, egy kicsit megilletődik, de nem tart olyan sokáig a pillantás, hogy kellemetlen érzéssé vagy szégyenlős pírrá változzon.
Majd csak hallgatja, ahogy a másik is viszonozza az őszinteségét és elmeséli a saját történetének egy kis részletét. A beszámolót néhol nevetéssel kíséri, amely szinte természetes, egy ilyen szomorú háttér esetében, oldja a múlt komorságát és szégyenét. Ő maga nem szokott ezzel a technikával élni, ha kérdezik, és úgy véli jogosan, akkor csak tárgyilagosan a részletekre koncentrál és közöl.*
-Biztos, nehéz lehetett, egyedül túljutni mindezen. Én szerencsés voltam, mert soha nem éreztem magam egyedül. Szerettem azokat a nőket, akik befogadtak és nem szenvedtem hiányt semmi fontos dologban.*Magyarázza, az ilyen történetek mindig egy kicsit facsarnak a szívén, még simít néhányat, talán többet is, mint amennyi valóban szükséges, majd kedves tekintettel bambul a másikra. Így a szavak is csak némi késéssel érik el, ahogy látja, hogy Ralas megindul a ruhái felé. Egy mosoly is kiszökik, mikor az végig simítva a bőrén felkurjant, hangot adva az elégedettségének.*
-Remélem, másnak is ez lesz a véleménye, aki téged fog tapogatni.*Teszi még hozzá, természetesen az őt sem zavarja, hogy a másik pőrén sétálgat, nem mustrálja végig, de nem is kap kellemetlen perzselésbe két orcája. Feláll és az utasításnak megfelelően egy közeli székhez sétál és megszabadul a ruhaneműtől, ami eddig takarta, magához vesz néhány törölközőt. Időközben a férfi ismét hozzá intézi szavait, amire csak megfordul és helyeslően reagál.*
-Ügyes vagy főnök, büszke vagyok rád.*Kacsint, már csak azért is a másikra, bár az előbbi történettől a mosolya még mindig nem a régi.*
-Főnök, neked lesz más dolgod is, hidd el.*Mondja, és maga alá terít egy törölközőt, majd a dereka köré is egyet és lefekszik, fejét oldalra fordítja egy másik anyagot helyezve alá. Hajfonatát oldalra igazítja, sőt inkább előre, hogy az ne legyen olajos, kezeit maga mellé helyezi, némiképp eltakarva maga alatt elterülő és oldalra kikandikáló puha domborulatait. Talán pont ezért nem is igazán szeret hason feküdni, egy idő után kényelmetlenné is szokott válni.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 14:19:16
Üzenet elküldve: 2019-03-10 14:19:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Megérkezett//
//Aki bent van//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ááááhh... ez tökéletes. *Nyújtózik egyet a kutyagolás után. Fegyvereit szépen elpakolja, ne legyenek szem előtt, végeredményben tenyerét ugyanúgy tudja használni, ha szükséges, seggekre és arcokra egyaránt. Szokásához híven körülnéz, ami azt illeti maga az épület elég impozáns, reményei szerint belülről is hasonlóan csinos lesz. Sokat nem is gondolkodik, inkább összeveri veretes, fekete csizmái sarkát legény módjára és begaloppozik a vastag faajtón.*
- Szevaszto... aztakurva! *Füttyent fel, majd biccent, mintha különösebben udvarias lenne. Valóban jól néz ki a hely, bár nem kocsmának tűnik, sokkal inkább amolyan heretekerő langyimangyinak. Szóval pont jó. Neki való.*
- Napot'! *Kiált fel rögtön az egyik kis helyde leányzónak.* Azanyámat, kicsim, neked aztán lenne hova pakolni! *Füttyent fel ismét, kezét összecsapva, majd komótosan az egyik asztalhoz ballag és tisztelettudóan leül, aztán csak bociszemekkel nézi Mady kerekded fenekét.*
- Nem kérek semmit, csak pihenek! *Szól rögtön mielőtt még megkérdeznék tőle, inkább megnézi magának azt a hatalmas dudákkal rendelkező mélységit, aki éppen hátrafelé sétál.*
- Elhagytad a kocsmatáblát, szivi! A házaknál kerestelek. *Kiált utána kezét szócsőnek használva, aztán öblösen felröhög, majd legyint és egyik lábát átdobja a másikon, kezét ölébe fűzi, aztán várja, hogy hátha történik valami csoda és ingyen piát kap csak úgy. Amúgy elég zilált a hely, a lantosnak is odaköszön:*
- Szevasz cimbora! Zenélsz nekem egyet? Mármint... ha ingyen lehet. *Húzza be nyakát kissé, máris kezdi a tarhálást.*
- Amúgy, Khul vagyok. *Int neki vigyorogva.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 14:24:12
//Aki bent van//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Ááááhh... ez tökéletes. *Nyújtózik egyet a kutyagolás után. Fegyvereit szépen elpakolja, ne legyenek szem előtt, végeredményben tenyerét ugyanúgy tudja használni, ha szükséges, seggekre és arcokra egyaránt. Szokásához híven körülnéz, ami azt illeti maga az épület elég impozáns, reményei szerint belülről is hasonlóan csinos lesz. Sokat nem is gondolkodik, inkább összeveri veretes, fekete csizmái sarkát legény módjára és begaloppozik a vastag faajtón.*
- Szevaszto... aztakurva! *Füttyent fel, majd biccent, mintha különösebben udvarias lenne. Valóban jól néz ki a hely, bár nem kocsmának tűnik, sokkal inkább amolyan heretekerő langyimangyinak. Szóval pont jó. Neki való.*
- Napot'! *Kiált fel rögtön az egyik kis helyde leányzónak.* Azanyámat, kicsim, neked aztán lenne hova pakolni! *Füttyent fel ismét, kezét összecsapva, majd komótosan az egyik asztalhoz ballag és tisztelettudóan leül, aztán csak bociszemekkel nézi Mady kerekded fenekét.*
- Nem kérek semmit, csak pihenek! *Szól rögtön mielőtt még megkérdeznék tőle, inkább megnézi magának azt a hatalmas dudákkal rendelkező mélységit, aki éppen hátrafelé sétál.*
- Elhagytad a kocsmatáblát, szivi! A házaknál kerestelek. *Kiált utána kezét szócsőnek használva, aztán öblösen felröhög, majd legyint és egyik lábát átdobja a másikon, kezét ölébe fűzi, aztán várja, hogy hátha történik valami csoda és ingyen piát kap csak úgy. Amúgy elég zilált a hely, a lantosnak is odaköszön:*
- Szevasz cimbora! Zenélsz nekem egyet? Mármint... ha ingyen lehet. *Húzza be nyakát kissé, máris kezdi a tarhálást.*
- Amúgy, Khul vagyok. *Int neki vigyorogva.*
A hozzászólás írója (Khul'ie Vantruez) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.10 14:24:12
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 12:26:07
Üzenet elküldve: 2019-03-10 12:26:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sellő a vihar után//
-Kisasszony.
*Visszhangozza a szót, szemöldöke pedig magasra kúszik egy pillanatra. Alaposan megbámulja a félvért, miközben arcán sötét vigyor jelenik meg, majd a pultra tolja a 40 aranyat Ralas Drayte javára.
.*
-Rendben. Sűrű legyen, ne higítsa túl. Ügyesen.
*Áll fel a székből, hogy átmenjen a kijelölt helyiségbe. Noha azt nem érti, miért van erre szükség, de ha itt ez a módi, hát semmi jónak nem elrontója. Régen nem jutott már hozzá a szerhez, tán taccsra is vágja majd magát tőle. Annyi baj legyen, bizonyára hozzászoktak már a hasonlóakhoz.*
-Kisasszony.
*Visszhangozza a szót, szemöldöke pedig magasra kúszik egy pillanatra. Alaposan megbámulja a félvért, miközben arcán sötét vigyor jelenik meg, majd a pultra tolja a 40 aranyat Ralas Drayte javára.
.*-Rendben. Sűrű legyen, ne higítsa túl. Ügyesen.
*Áll fel a székből, hogy átmenjen a kijelölt helyiségbe. Noha azt nem érti, miért van erre szükség, de ha itt ez a módi, hát semmi jónak nem elrontója. Régen nem jutott már hozzá a szerhez, tán taccsra is vágja majd magát tőle. Annyi baj legyen, bizonyára hozzászoktak már a hasonlóakhoz.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-10 08:16:08
Üzenet elküldve: 2019-03-10 08:16:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
*Számos gondolat megfogalmazódik fejében, melyeknek hangot nem ad. Elsődlegesen Mady múltján, s saját jövőjén töpreng, furcsa és színes kavalkádként jelenik meg előtte a bizonytalan jövő és egy elképzelt szomorú múlt, nehéz magát függetleníteni, s pusztán csak a pihenésre gondolni, de a lány jól végezte dolgát, látszik, hogy nem csupán, mint munka gondol rá.*
- Persze, Mady... majd idővel és akkor is, ha te is úgy látod. *Bár elvárásnak tüntette fel, máris visszakozik kissé, nem feltétlenül következetes vezetői hozzáállás, de Ralas ebben nem is túlságosan jó. Általában a szíve hajtja és nem az esze. Talán elmúlik egyszer, de ehhez is idő kell. A lány büszke megjegyzésére ő is elmosolyodik, hiába ami gyönyörű, az gyönyörű, tekinteteket vonz és mást nem tehetünk ez ellen, mint, hogy hozzászokunk, Madyt valószínűleg a tekintetek kereszttüze nem hatja már meg különösebben. A törölköző jótékony és a fürdő párjától nedves leple visszacsusszan szemeire, ismét lehunyja, hogy a kavalkádot lássa, a lány nevetéséről így lemarad, csak halkan sóhajt fel.*
- Rád bízom. *Mondja csendesen, ő elmondta, amit erről gondolt, innen már nem rajta áll, sokkal inkább a szakai szempontból megközelítésre kíváncsi már. Nem kerüli el figyelmét a mondat közbeni szünet. Tudja, hogy rosszul kérdezett, emiatt egy kissé megfeszül, bántó szándékot nem akart, olybá tűnik azonban, hogy vannak a múltnak olyan szegletei, vagy talán csak titkos vágyak, melyeket nem érdemes faggatni. Talán a lány életében vannak pontok, melyeket felemlegetve fájdalmat okoz. Lehunyt tekintetén keresztül is érzi, hogy arcát enyhe pír önti el, nem szól, csak engedi, hogy a krémmel bekenjék, s tudomásul veszi a hallottakat. Ráhibázott, hogy Madyben sokkal több lakozik, mint pusztán a csivitelő kedvesség.*
- Értem. *Suttogja halkan, majd engedelmesen fordul, de elébb a lány szemeire kíváncsi, így saját, meghatározhatatlan színű íriszeit a lányéba fúrja, de csak egy pillanatra, míg végül ismét hason végzi. Kurta mondatokat kap válaszul.*
- Hasonlít a múltunk. *Kezdi némán.* Bár én egyáltalán nem emlékszem a szüleimre. Talán gyerekként egy hajóval érkeztem a kikötőbe, onnan egyedül éltem. Valamelyik sarkon szólítottak le és pár aranyért belementem. *Nevet fel halkan.* Egész jól ment, hírem is volt. Csak akkor kellett szünetet tartanom, mikor olykor elagyaltak az utcán. *Színtelen kacagás és érzelemmentes hangszín.*
- Rendben, Mady, köszönöm. *Mondja, s úgy marad hason, fejét sem fordítja fel. Egy ideig csak némán fekszik, nem zavarja meg a csendet, aztán végül nem bírja.*
- Nem akartam vájkálni Mady. Nem kérdezek többet. *Mondja.* Sokkal inkább arról beszéljünk, hogy most te jössz. Muszáj gyakorolnom nekem is. *Erre már kissé felemeli a fejét, ragadozó tekintetet nem villant, pusztán közöl.*
- Úgyhogy... mit is mondtál... vetkőzz le, helyezd magad kényelembe, addig én felöltözöm és rakok a tűzre. *Feláll, majd megoldja a törölközőt, nem zavarja a meztelenség, bőrének puhaságát érzi, néhol még meg is simítja kezével.*
- Ez nagyszerű! *Pillant fel nevetve.* Nem vagyok egy hiú ember, de magamat is élvezet tapogatni! *Nevetése ismét felharsan, aztán csak bocsánatkérően legyint. Komótosan ruhájához sétál, majd csak belebújik a nadrágba, ettől több ruhát viszont nem húz fel.*
- Végeredményben, én is beugorhatok olykor segíteni. *Néz a lányra, majd ujját felemelve mosolyog rá.* Látod? Nem is kacsintottam! Pedig marha nehéz volt megállni. Készülj elő Mady. Ezeket hagyd itt, legalább tudom a sorrendet. *Biccent, s a kandallóhoz fordul, hogy tegyen rá néhány hasáb fát.*
//Ralas//
*Számos gondolat megfogalmazódik fejében, melyeknek hangot nem ad. Elsődlegesen Mady múltján, s saját jövőjén töpreng, furcsa és színes kavalkádként jelenik meg előtte a bizonytalan jövő és egy elképzelt szomorú múlt, nehéz magát függetleníteni, s pusztán csak a pihenésre gondolni, de a lány jól végezte dolgát, látszik, hogy nem csupán, mint munka gondol rá.*
- Persze, Mady... majd idővel és akkor is, ha te is úgy látod. *Bár elvárásnak tüntette fel, máris visszakozik kissé, nem feltétlenül következetes vezetői hozzáállás, de Ralas ebben nem is túlságosan jó. Általában a szíve hajtja és nem az esze. Talán elmúlik egyszer, de ehhez is idő kell. A lány büszke megjegyzésére ő is elmosolyodik, hiába ami gyönyörű, az gyönyörű, tekinteteket vonz és mást nem tehetünk ez ellen, mint, hogy hozzászokunk, Madyt valószínűleg a tekintetek kereszttüze nem hatja már meg különösebben. A törölköző jótékony és a fürdő párjától nedves leple visszacsusszan szemeire, ismét lehunyja, hogy a kavalkádot lássa, a lány nevetéséről így lemarad, csak halkan sóhajt fel.*
- Rád bízom. *Mondja csendesen, ő elmondta, amit erről gondolt, innen már nem rajta áll, sokkal inkább a szakai szempontból megközelítésre kíváncsi már. Nem kerüli el figyelmét a mondat közbeni szünet. Tudja, hogy rosszul kérdezett, emiatt egy kissé megfeszül, bántó szándékot nem akart, olybá tűnik azonban, hogy vannak a múltnak olyan szegletei, vagy talán csak titkos vágyak, melyeket nem érdemes faggatni. Talán a lány életében vannak pontok, melyeket felemlegetve fájdalmat okoz. Lehunyt tekintetén keresztül is érzi, hogy arcát enyhe pír önti el, nem szól, csak engedi, hogy a krémmel bekenjék, s tudomásul veszi a hallottakat. Ráhibázott, hogy Madyben sokkal több lakozik, mint pusztán a csivitelő kedvesség.*
- Értem. *Suttogja halkan, majd engedelmesen fordul, de elébb a lány szemeire kíváncsi, így saját, meghatározhatatlan színű íriszeit a lányéba fúrja, de csak egy pillanatra, míg végül ismét hason végzi. Kurta mondatokat kap válaszul.*
- Hasonlít a múltunk. *Kezdi némán.* Bár én egyáltalán nem emlékszem a szüleimre. Talán gyerekként egy hajóval érkeztem a kikötőbe, onnan egyedül éltem. Valamelyik sarkon szólítottak le és pár aranyért belementem. *Nevet fel halkan.* Egész jól ment, hírem is volt. Csak akkor kellett szünetet tartanom, mikor olykor elagyaltak az utcán. *Színtelen kacagás és érzelemmentes hangszín.*
- Rendben, Mady, köszönöm. *Mondja, s úgy marad hason, fejét sem fordítja fel. Egy ideig csak némán fekszik, nem zavarja meg a csendet, aztán végül nem bírja.*
- Nem akartam vájkálni Mady. Nem kérdezek többet. *Mondja.* Sokkal inkább arról beszéljünk, hogy most te jössz. Muszáj gyakorolnom nekem is. *Erre már kissé felemeli a fejét, ragadozó tekintetet nem villant, pusztán közöl.*
- Úgyhogy... mit is mondtál... vetkőzz le, helyezd magad kényelembe, addig én felöltözöm és rakok a tűzre. *Feláll, majd megoldja a törölközőt, nem zavarja a meztelenség, bőrének puhaságát érzi, néhol még meg is simítja kezével.*
- Ez nagyszerű! *Pillant fel nevetve.* Nem vagyok egy hiú ember, de magamat is élvezet tapogatni! *Nevetése ismét felharsan, aztán csak bocsánatkérően legyint. Komótosan ruhájához sétál, majd csak belebújik a nadrágba, ettől több ruhát viszont nem húz fel.*
- Végeredményben, én is beugorhatok olykor segíteni. *Néz a lányra, majd ujját felemelve mosolyog rá.* Látod? Nem is kacsintottam! Pedig marha nehéz volt megállni. Készülj elő Mady. Ezeket hagyd itt, legalább tudom a sorrendet. *Biccent, s a kandallóhoz fordul, hogy tegyen rá néhány hasáb fát.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-09 14:57:31
Üzenet elküldve: 2019-03-09 14:57:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Nagyon kedvesnek és meghatónak tartja, hogy Ralas ennyire a szívén viseli az ő és a többi lány lelki világát, szinte a már túl szép, hogy igaz legyen kategóriába sorolandó.*
-Tudod, hogy, amit kérsz az milyen nehéz? Bizonyára, de idővel biztos könnyebbé válik.*Mondja halkan, bár ez is egy fontos dolog volt, amit gyakorolnia kellett, hiszen a határozott kiállás elengedhetetlen egy vezető esetében, hogy elérje a célokat, amiket kitűzött maga elé. Ezzel jár szorosan párban, hogy meg tudja fogalmazni és ki tudja mondani a problémákat.*
-Azzal pedig, hogy nehezedre esik elszakítani a tekinteted rólam, nem vagy egyedül, még ha igyekeznék is.*Bukik ki egy kedves kacaj közepette, majd ismét komolyabb hangnemet erőltet magára, miután a férfi ráfogott a kezére és felemeli a törölközőt. Talán pont azért teszi ezt, hogy megbizonyosodjon az adott válasz komolyságáról.*
-Szólni fogok, ne aggódj.*Mondja egy megnyugtatónak szánt mosollyal az arcán.* - Főnök.*Bukik ki még a végén, mikor a másik már visszaeresztette az anyagot a szemére. Mikor pedig folytatja a férfi, hogy ne csak akkor ám, mikor baj van, akármikor, ha valami rossz érzés kínozza. Erre azért felszaladnak a szemöldökei, de nem válaszol, átfut az agyán, hogy nem valószínű, hogy minden egyes kis semmiségre lenne ideje majd Ralasnak, bokros teendői közepette vagy, hogy esetleg ha rosszat álmodik, nem fogja felverni, csupán ezért, hiszen az alvásra neki is szüksége van.
Mikor a férfi szájából elhangzik a mondat, hogy vele eddig még soha sem csináltak hasonlót, a nő szája széles vigyorra vált, egyik kezét el is emeli, a szája elé helyezve, hogy ha netán, a másik kitekintene a törölköző alól se lássa a visszafojtott nevetését.*
-Fogalmazzunk másképp főnök, egy fárasztó nap után szívesen megmasszírozlak, ha kéred. Nem szeretnélek zavarni, hiszen lesz, amikor majd csak egy jó alvásra vágysz és minden más nyűg lesz majd.
~Gyakorolni pedig a lányokon is tudok majd, remélem.~*Szövi tovább a gondolatot.*
-Ettől a krémtől olyan puha minde… n.*Szakad félbe a mondat, amint a másik kiejti a száján a család, férj és gyerek szavakat. Egy szempillantás alatt érezhetően esik a lelkesedés, majd mikor észbe kap a nő, gyorsan a kezébe vesz egy törölközőt és elkezdi leitatni a férfi bőréről az olajat és a szappanos vizet. Minden részt szárazra töröl, majd a kezébe vesz a krémből és rásimítja Ralas bőrére, egyenletesen eloszlatva.*
-Szóval, ettől lesz olyan puha a lányok bőre, nem tudom, mi van benne, de az előző helyen is ezt használtuk. Gyorsan beszívódik és nem lesz ragacsos tőle a bőr.*Az előzőkben tapasztalt hűvös víz után, a krém ismét kellemesen meleg.*
-Kérlek, fordulj meg ismét.*Mondja, majd, ha az megtörtént, ismét a kefét veszi kézbe és átdörgöli a másik hátát, aztán törölköző, és krém következik ismét.*
-Nem igazán ismertem a szüleimet, anyámat 10 éves koromban láttam utoljára. Ő is abból élt, amiből én.*Igazából csak ennyit tud róla, persze emlékszik rá, de hogy azon a napon miért nem jött vissza többet, az rejtély. Találgatásokba lehetne bocsátkozni, de értelmetlen lenne, a tényeken nem változtatna. Ott hagyta egyszerűen a szobájában, abban a bordélyban és mivel minden lány jól ismerte már, úgy döntöttek a tulajjal, hogy hasznát veszik. Egy ideig csak dézsákat suvickolt, meg fürdőt és szobákat takarított, ágyazott, később rájöttek, hogy több pénzt hozna másképp.*
- Szóval se férjem, se gyerekem nem volt soha.*Válaszol tömören, érződik nem szívesen beszél róla, azt meg főképp nem most fogja elmondani és taglalni, hogy mivel fattyú ezét az utóbbi nem is lehetséges. Nem igazán hatja már meg a történet, hiszen régen volt, de egy idegennek erről beszélni, talán most, ebben a helyzetben ő is feszélyezve érzi magát.
Amint kész a szárazra törléssel és a krém felsimításával megszólal.*
-Főnök, megvagyunk. Most még talán nem kéne felkelned, néhány percet hagyjuk még beszívódni a krémet.*Magyarázza, közben leül az ágy szélére.*
//Ralas//
*Nagyon kedvesnek és meghatónak tartja, hogy Ralas ennyire a szívén viseli az ő és a többi lány lelki világát, szinte a már túl szép, hogy igaz legyen kategóriába sorolandó.*
-Tudod, hogy, amit kérsz az milyen nehéz? Bizonyára, de idővel biztos könnyebbé válik.*Mondja halkan, bár ez is egy fontos dolog volt, amit gyakorolnia kellett, hiszen a határozott kiállás elengedhetetlen egy vezető esetében, hogy elérje a célokat, amiket kitűzött maga elé. Ezzel jár szorosan párban, hogy meg tudja fogalmazni és ki tudja mondani a problémákat.*
-Azzal pedig, hogy nehezedre esik elszakítani a tekinteted rólam, nem vagy egyedül, még ha igyekeznék is.*Bukik ki egy kedves kacaj közepette, majd ismét komolyabb hangnemet erőltet magára, miután a férfi ráfogott a kezére és felemeli a törölközőt. Talán pont azért teszi ezt, hogy megbizonyosodjon az adott válasz komolyságáról.*
-Szólni fogok, ne aggódj.*Mondja egy megnyugtatónak szánt mosollyal az arcán.* - Főnök.*Bukik ki még a végén, mikor a másik már visszaeresztette az anyagot a szemére. Mikor pedig folytatja a férfi, hogy ne csak akkor ám, mikor baj van, akármikor, ha valami rossz érzés kínozza. Erre azért felszaladnak a szemöldökei, de nem válaszol, átfut az agyán, hogy nem valószínű, hogy minden egyes kis semmiségre lenne ideje majd Ralasnak, bokros teendői közepette vagy, hogy esetleg ha rosszat álmodik, nem fogja felverni, csupán ezért, hiszen az alvásra neki is szüksége van.
Mikor a férfi szájából elhangzik a mondat, hogy vele eddig még soha sem csináltak hasonlót, a nő szája széles vigyorra vált, egyik kezét el is emeli, a szája elé helyezve, hogy ha netán, a másik kitekintene a törölköző alól se lássa a visszafojtott nevetését.*
-Fogalmazzunk másképp főnök, egy fárasztó nap után szívesen megmasszírozlak, ha kéred. Nem szeretnélek zavarni, hiszen lesz, amikor majd csak egy jó alvásra vágysz és minden más nyűg lesz majd.
~Gyakorolni pedig a lányokon is tudok majd, remélem.~*Szövi tovább a gondolatot.*
-Ettől a krémtől olyan puha minde… n.*Szakad félbe a mondat, amint a másik kiejti a száján a család, férj és gyerek szavakat. Egy szempillantás alatt érezhetően esik a lelkesedés, majd mikor észbe kap a nő, gyorsan a kezébe vesz egy törölközőt és elkezdi leitatni a férfi bőréről az olajat és a szappanos vizet. Minden részt szárazra töröl, majd a kezébe vesz a krémből és rásimítja Ralas bőrére, egyenletesen eloszlatva.*
-Szóval, ettől lesz olyan puha a lányok bőre, nem tudom, mi van benne, de az előző helyen is ezt használtuk. Gyorsan beszívódik és nem lesz ragacsos tőle a bőr.*Az előzőkben tapasztalt hűvös víz után, a krém ismét kellemesen meleg.*
-Kérlek, fordulj meg ismét.*Mondja, majd, ha az megtörtént, ismét a kefét veszi kézbe és átdörgöli a másik hátát, aztán törölköző, és krém következik ismét.*
-Nem igazán ismertem a szüleimet, anyámat 10 éves koromban láttam utoljára. Ő is abból élt, amiből én.*Igazából csak ennyit tud róla, persze emlékszik rá, de hogy azon a napon miért nem jött vissza többet, az rejtély. Találgatásokba lehetne bocsátkozni, de értelmetlen lenne, a tényeken nem változtatna. Ott hagyta egyszerűen a szobájában, abban a bordélyban és mivel minden lány jól ismerte már, úgy döntöttek a tulajjal, hogy hasznát veszik. Egy ideig csak dézsákat suvickolt, meg fürdőt és szobákat takarított, ágyazott, később rájöttek, hogy több pénzt hozna másképp.*
- Szóval se férjem, se gyerekem nem volt soha.*Válaszol tömören, érződik nem szívesen beszél róla, azt meg főképp nem most fogja elmondani és taglalni, hogy mivel fattyú ezét az utóbbi nem is lehetséges. Nem igazán hatja már meg a történet, hiszen régen volt, de egy idegennek erről beszélni, talán most, ebben a helyzetben ő is feszélyezve érzi magát.
Amint kész a szárazra törléssel és a krém felsimításával megszólal.*
-Főnök, megvagyunk. Most még talán nem kéne felkelned, néhány percet hagyjuk még beszívódni a krémet.*Magyarázza, közben leül az ágy szélére.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-09 12:16:12
Üzenet elküldve: 2019-03-09 12:16:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ralas//
*Mady szinte azonnal reagál az iménti érintések érzete lassan ködbe vész. Ralas a törölköző alatt érzi, hogy a lány távolodik, nem mondaná, hogy nem esett neki jól így, sőt, ami azt illeti azzal, hogy öle megkönnyebbül, hiányérzete is támad, talán egy kis csalódás is. Mady jó lány. Talán az egyik legjobb, mind gondolkodásában, mind pedig munkája terén, ebben már szinte biztos. Gyönyörű és érzékeny, talán érzékenyebb, mint az az elsőre látszódhat. Ralas meg akarja ismerni, nem csak felszínesen, hanem kívül és belül alaposan. Nem mondd semmit, nem szólal fel a helyzetváltoztatás ellen, sem mellette, engedelmesen fekszik akárha csak egy vendég volna csupán, jóllehet most valóban az is. Az efféle munkát űzőket gyakran éri az a hátrányos megkülönböztetés, hogy ők csak erre jók. Pedig ez nem igaz. Az iménti két vendég közül legalább az egyik ribancot keresett, de a Sellő nem ribancokat árul. Itt sohasem voltak ribancok, még, ha egy ripacs így is gondolja. Sajnálja, hogy nem volt akkor éppen védelem, mert az első Madyt ért gonosz szóra hajíttatta volna ki őket. Ez a lány nem egy ribanc.*
- Szeretném, ha megnyílnál, ha majd megnyílnátok. Tudom férfi vagyok, de hidd el, tudok másképp gondolni rád. Nehezemre esik elszakítani a tekintetem rólad, s most jól is esik a törölköző jótékony homálya, de nem akarlak kihasználni, próbálj megbízni bennem. *Hangja csendesen zeng a helyiségben, arcán halvány mosoly játszik, s érzi, ahogy vérkeringése ismét normálissá válik, bár a lány érintése megint csak jó helyen talál, bár a következő mondatokra Ralas keze a lányéra simul:*
- Akkor főnök. *Kukkant ki másik kezével felhajtva a törölközőt.* És innentől elvárás, hogy szólj, ha bármi gondod van! *Határozottan beszél, s mosollyal zárja, majd lassan hajtja vissza fejére a lepelt.*
- Ne csak akkor, ha baj van. Akkor is, ha csak rossz érzés kínoz, vagy valami zavar. *Folytatja, reflektálva a lányra.* Szeretném, ha számíthatnátok rám. Mindenki. *Itt elhallgat, s azonnal gondolatok kezdik kínozni, valóban ezekre a dolgokra valóban képes lesz? Vagy csupán naiv és ambiciózus álmok? Kiderül.*
- Jól esik a hűvös. *Mélán húzódik félre a szája, s elégedetten sóhajt fel.* Még sohasem csináltak velem hasonlót. Rajtam mindig gyakorolhatsz, már, ha szabad ilyen álságos és visszaélő kijelentést tennem. *Kuncog fel.* Milyen krém az, amit használni fogsz? *Kérdezi kíváncsian.* Esetleg közben elmesélhetnéd, persze csak, ha akarod és nem zavar... családod sohasem volt? Férj, gyermek? *Bugyutának tűnhet, de Ralas is kiszolgáltatottsága miatt vállalta be a szakmát, s rajta ragadt. Ki tudja, hogy a lánynak milyen céljai vannak és miért csinálja.*
- A célod... valóban, hogy segíts másokon? Vagy van valami mögöttes is? *Sóhajt fel ismét, a hasán körző kefe érzete kifejezetten jól esik neki. Más érzés, mintha kézzel simítanák, különleges.*
//Ralas//
*Mady szinte azonnal reagál az iménti érintések érzete lassan ködbe vész. Ralas a törölköző alatt érzi, hogy a lány távolodik, nem mondaná, hogy nem esett neki jól így, sőt, ami azt illeti azzal, hogy öle megkönnyebbül, hiányérzete is támad, talán egy kis csalódás is. Mady jó lány. Talán az egyik legjobb, mind gondolkodásában, mind pedig munkája terén, ebben már szinte biztos. Gyönyörű és érzékeny, talán érzékenyebb, mint az az elsőre látszódhat. Ralas meg akarja ismerni, nem csak felszínesen, hanem kívül és belül alaposan. Nem mondd semmit, nem szólal fel a helyzetváltoztatás ellen, sem mellette, engedelmesen fekszik akárha csak egy vendég volna csupán, jóllehet most valóban az is. Az efféle munkát űzőket gyakran éri az a hátrányos megkülönböztetés, hogy ők csak erre jók. Pedig ez nem igaz. Az iménti két vendég közül legalább az egyik ribancot keresett, de a Sellő nem ribancokat árul. Itt sohasem voltak ribancok, még, ha egy ripacs így is gondolja. Sajnálja, hogy nem volt akkor éppen védelem, mert az első Madyt ért gonosz szóra hajíttatta volna ki őket. Ez a lány nem egy ribanc.*
- Szeretném, ha megnyílnál, ha majd megnyílnátok. Tudom férfi vagyok, de hidd el, tudok másképp gondolni rád. Nehezemre esik elszakítani a tekintetem rólad, s most jól is esik a törölköző jótékony homálya, de nem akarlak kihasználni, próbálj megbízni bennem. *Hangja csendesen zeng a helyiségben, arcán halvány mosoly játszik, s érzi, ahogy vérkeringése ismét normálissá válik, bár a lány érintése megint csak jó helyen talál, bár a következő mondatokra Ralas keze a lányéra simul:*
- Akkor főnök. *Kukkant ki másik kezével felhajtva a törölközőt.* És innentől elvárás, hogy szólj, ha bármi gondod van! *Határozottan beszél, s mosollyal zárja, majd lassan hajtja vissza fejére a lepelt.*
- Ne csak akkor, ha baj van. Akkor is, ha csak rossz érzés kínoz, vagy valami zavar. *Folytatja, reflektálva a lányra.* Szeretném, ha számíthatnátok rám. Mindenki. *Itt elhallgat, s azonnal gondolatok kezdik kínozni, valóban ezekre a dolgokra valóban képes lesz? Vagy csupán naiv és ambiciózus álmok? Kiderül.*
- Jól esik a hűvös. *Mélán húzódik félre a szája, s elégedetten sóhajt fel.* Még sohasem csináltak velem hasonlót. Rajtam mindig gyakorolhatsz, már, ha szabad ilyen álságos és visszaélő kijelentést tennem. *Kuncog fel.* Milyen krém az, amit használni fogsz? *Kérdezi kíváncsian.* Esetleg közben elmesélhetnéd, persze csak, ha akarod és nem zavar... családod sohasem volt? Férj, gyermek? *Bugyutának tűnhet, de Ralas is kiszolgáltatottsága miatt vállalta be a szakmát, s rajta ragadt. Ki tudja, hogy a lánynak milyen céljai vannak és miért csinálja.*
- A célod... valóban, hogy segíts másokon? Vagy van valami mögöttes is? *Sóhajt fel ismét, a hasán körző kefe érzete kifejezetten jól esik neki. Más érzés, mintha kézzel simítanák, különleges.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:05:48
Üzenet elküldve: 2019-03-09 11:05:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Jót tesz a lelkének, hogy hallja Ralas valóban aggódott érte, mikor a nemessel volt, el is mosolyodik, de egyelőre még nem válaszol. Amikor pedig a férfi megjegyzi, hogy a hölgy vendégei is szeretik, ha meztelenül rájuk nehezedik belőle is kitör valami kuncogásféle, bár erősen próbálja visszatartani.
Mikor pedig már a másikon ülve záporoznak felé a kérdések, egy pillanatra elgondolkodik, majd eszébe jut, talán mégsem sikerült annyira tartani a távolságot, mint eleinte tervezte, hiszen talán már a hanglejtés is árulkodik arról, hogy az alatta elterülő férfit zavarja valami. Igaz szavai ezt nem erősítik meg, de a nő úgy véli, csak illedelmes és nem hozza fel. Már az elején is megállapodott magával, ugyanis nem szeretné a főnököt azzal kellemetlen helyzetbe hozni, hogy izgatja a testét, szinte kikényszerítve az ösztönös választ, így most inkább mégis lemászik és az asztal mellé áll. Térdeivel megtámaszkodik a szélén, kezeit megmártja ismét és a Ralas karján lévő bőrt kezdi el gyurmázni, oda és vissza, erős sodrás kíséretében, majd átsétál a másik oldalra és ott is megejti ugyan ezt, közben pedig válaszol a férfinek.*
-Tudod, egy lánynak nagyon nehéz beszélni arról, ha inzultus éri munka közben, hiszen azért elég vékony a határ ebben a szakmában. Továbbá ezeknek a lányoknak általában az a felfogásuk ilyenkor, hogy bizonyára ők tettek valamit, ami azt kiváltotta. De szerencsére egy nőnek könnyebben meg is nyílnak és látni is rajtuk, ha elég időt tölt köztük az ember, hogy mikor viselkednek furcsábban az átlagnál.*Magyarázza, majd elmosolyodik.*
-Sajnos, akkor nem születhet megállapodás főnök, hiszen esetleg masszázs közben elhagyhatjuk a formális megszólítást, hogy jobban el tudj lazulni, de munkában ezt nem engedhetem meg. Már maga a megszólítás is sugallja, hogy felelős vagy valamiért és minden alkalommal, amikor elhangzik, arra emlékeztet, nehogy elfelejtsd. Továbbá mivel ilyen nagy teher van a válladon, már csak tiszteletből is megillet.*Hiszen, minden érmének két oldala van, jogok és kötelezettségek.
Miután befejezte, elsétál és magához vesz néhány dolgot, egy vödör hideg vizet, egy durvább szőrű kefét, szappant és egy kerámiát, amiben valami kence van, majd még magára terít vagy két törölközőt. Visszaérve, megmeríti a kefét a szappanos, hideg vízben, jól lerázza, hogy mégse érje akkora sokk a felhevült bőrt, majd még mielőtt ráteszi, azért figyelmezteti Ralast.*
-Ha esetleg baj lesz, én szólni fogok, ne aggódj.*Teszi még hozzá az előzőekhez.*
-Mint, ahogy most is szólok, hogy ez kellemetlen lesz, hideg és érdes, de jót tesz a bőrödnek. Leszedjük az elhalt dolgokat és felkészítjük, hogy jobban beszívja a kencét.*Majd nekilát, először csak óvatosan hozzáérintve a kefe szőrét, körkörös mozdulatokkal halad a hasától felfelé, majd ugyan ezt a két karra is, ha a másik nem jelzi, hogy fáj vagy nem szeretné.*
-Hogy válaszolja a többi kérdésre is, fárasztónak fárasztó, de mindig tartok egy kis szünetet, és nem erőből nyomom a kezem, inkább rábillentem a testsúlyomat. Valamint ezért kell a gyakorlás, hogy megmaradjanak a mozdulatok és a rutin.
//Ralas//
*Jót tesz a lelkének, hogy hallja Ralas valóban aggódott érte, mikor a nemessel volt, el is mosolyodik, de egyelőre még nem válaszol. Amikor pedig a férfi megjegyzi, hogy a hölgy vendégei is szeretik, ha meztelenül rájuk nehezedik belőle is kitör valami kuncogásféle, bár erősen próbálja visszatartani.
Mikor pedig már a másikon ülve záporoznak felé a kérdések, egy pillanatra elgondolkodik, majd eszébe jut, talán mégsem sikerült annyira tartani a távolságot, mint eleinte tervezte, hiszen talán már a hanglejtés is árulkodik arról, hogy az alatta elterülő férfit zavarja valami. Igaz szavai ezt nem erősítik meg, de a nő úgy véli, csak illedelmes és nem hozza fel. Már az elején is megállapodott magával, ugyanis nem szeretné a főnököt azzal kellemetlen helyzetbe hozni, hogy izgatja a testét, szinte kikényszerítve az ösztönös választ, így most inkább mégis lemászik és az asztal mellé áll. Térdeivel megtámaszkodik a szélén, kezeit megmártja ismét és a Ralas karján lévő bőrt kezdi el gyurmázni, oda és vissza, erős sodrás kíséretében, majd átsétál a másik oldalra és ott is megejti ugyan ezt, közben pedig válaszol a férfinek.*
-Tudod, egy lánynak nagyon nehéz beszélni arról, ha inzultus éri munka közben, hiszen azért elég vékony a határ ebben a szakmában. Továbbá ezeknek a lányoknak általában az a felfogásuk ilyenkor, hogy bizonyára ők tettek valamit, ami azt kiváltotta. De szerencsére egy nőnek könnyebben meg is nyílnak és látni is rajtuk, ha elég időt tölt köztük az ember, hogy mikor viselkednek furcsábban az átlagnál.*Magyarázza, majd elmosolyodik.*
-Sajnos, akkor nem születhet megállapodás főnök, hiszen esetleg masszázs közben elhagyhatjuk a formális megszólítást, hogy jobban el tudj lazulni, de munkában ezt nem engedhetem meg. Már maga a megszólítás is sugallja, hogy felelős vagy valamiért és minden alkalommal, amikor elhangzik, arra emlékeztet, nehogy elfelejtsd. Továbbá mivel ilyen nagy teher van a válladon, már csak tiszteletből is megillet.*Hiszen, minden érmének két oldala van, jogok és kötelezettségek.
Miután befejezte, elsétál és magához vesz néhány dolgot, egy vödör hideg vizet, egy durvább szőrű kefét, szappant és egy kerámiát, amiben valami kence van, majd még magára terít vagy két törölközőt. Visszaérve, megmeríti a kefét a szappanos, hideg vízben, jól lerázza, hogy mégse érje akkora sokk a felhevült bőrt, majd még mielőtt ráteszi, azért figyelmezteti Ralast.*
-Ha esetleg baj lesz, én szólni fogok, ne aggódj.*Teszi még hozzá az előzőekhez.*
-Mint, ahogy most is szólok, hogy ez kellemetlen lesz, hideg és érdes, de jót tesz a bőrödnek. Leszedjük az elhalt dolgokat és felkészítjük, hogy jobban beszívja a kencét.*Majd nekilát, először csak óvatosan hozzáérintve a kefe szőrét, körkörös mozdulatokkal halad a hasától felfelé, majd ugyan ezt a két karra is, ha a másik nem jelzi, hogy fáj vagy nem szeretné.*
-Hogy válaszolja a többi kérdésre is, fárasztónak fárasztó, de mindig tartok egy kis szünetet, és nem erőből nyomom a kezem, inkább rábillentem a testsúlyomat. Valamint ezért kell a gyakorlás, hogy megmaradjanak a mozdulatok és a rutin.
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:40:29
Üzenet elküldve: 2019-03-09 10:40:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shaia, Wielien, Mirlahin, Mady//
*A távozó Shaiától rutinosan elköszön.*
- Szép estét! Visszavárjuk.
*~Egy alkalmasabb időpontban.~ Nem gondolja, hogy épp ettől változtatna a nő a tervein, és a történtek után elhiszi, hogy sokan friss levegőre vágynak. Alaposan összecsaptak fejük fölött a hullámok, ám az élet megy tovább, még ha döcögősen is. Mirlahin mellett természetesen megáll, mikor megszólítja, és nem húzza el kezét sem az érintésből. Kérésével meglepi, hiszen azzal nyitott a nő, méghozzá nyilvános sértés formájában, hogy nem kér az ő művészetéből. Igaz, a kérés a lantra érkezett, nem a hangjára és egy vendég kérését nem lehet fél vállról venni, különösen, hogy átmenetileg lassan az egyetlen lesz. Bár mosolya mögött újabb szúrások rejtőzhetnek. Ám tulajdonképpen most más kötelesség szólítja, a terem kész csatatér.*
- Bocsáss meg, hölgyem, de egy kis türelmet kell kérnem, előbb rendet kell tennünk, hogy kellemes környezetben ülhessenek ismét a vendégek. Elnézést az átmeneti kellemetlenségért.
*Sejti, hogy az ő kellemetlenségüket a nő élvezi, ám ez nem számít. Mindenkinek ezt mondaná. Eljut hát a pulthoz lepakolni és Madytől is átveszi a törött darabok összegyűjtésének feladatát.*
- Semmiség.
*Feleli röviden a nőnek biccentve, mielőtt útjára engedi. A nagyobb darabokat pakolja először a vederbe, melyekhez nem szükséges a seprű, ám közben előkerül Wielien is és egy halvány mosollyal áll fel, hogy fogadja. A mosoly azonban eltűnik, mikor közli, hogy távozik a kikötőből. Lágyan megfogja a karját, amolyan támogató, nyugtató célzattal. Hiszen látta, mennyire felkavarták korábban az események.*
- Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned, Wielien. Hidd el, ez nem tartozik a Sellő hétköznapjai közé! Mindenképpen térj vissza és addig is vigyázz magadra!
*Az ölelésen meglepődik, de jólesik neki a melegség, féloldalas mosolyra szalad a szája és viszonozza a gesztust.*
- A Sellő visszavár téged, Wielien. És én is. Úgy gondolom, jó barátok leszünk.
*Ereszti el még mindig jókedvű arckifejezéssel. Wielien volt számára a mai nap fénye.*
- Jó utat és sok szerencsét!
*Köszön el tőle, majd serényen visszatér a munkájához. Nem akarja, hogy a nők becsapva érezzék magukat.*
*A távozó Shaiától rutinosan elköszön.*
- Szép estét! Visszavárjuk.
*~Egy alkalmasabb időpontban.~ Nem gondolja, hogy épp ettől változtatna a nő a tervein, és a történtek után elhiszi, hogy sokan friss levegőre vágynak. Alaposan összecsaptak fejük fölött a hullámok, ám az élet megy tovább, még ha döcögősen is. Mirlahin mellett természetesen megáll, mikor megszólítja, és nem húzza el kezét sem az érintésből. Kérésével meglepi, hiszen azzal nyitott a nő, méghozzá nyilvános sértés formájában, hogy nem kér az ő művészetéből. Igaz, a kérés a lantra érkezett, nem a hangjára és egy vendég kérését nem lehet fél vállról venni, különösen, hogy átmenetileg lassan az egyetlen lesz. Bár mosolya mögött újabb szúrások rejtőzhetnek. Ám tulajdonképpen most más kötelesség szólítja, a terem kész csatatér.*
- Bocsáss meg, hölgyem, de egy kis türelmet kell kérnem, előbb rendet kell tennünk, hogy kellemes környezetben ülhessenek ismét a vendégek. Elnézést az átmeneti kellemetlenségért.
*Sejti, hogy az ő kellemetlenségüket a nő élvezi, ám ez nem számít. Mindenkinek ezt mondaná. Eljut hát a pulthoz lepakolni és Madytől is átveszi a törött darabok összegyűjtésének feladatát.*
- Semmiség.
*Feleli röviden a nőnek biccentve, mielőtt útjára engedi. A nagyobb darabokat pakolja először a vederbe, melyekhez nem szükséges a seprű, ám közben előkerül Wielien is és egy halvány mosollyal áll fel, hogy fogadja. A mosoly azonban eltűnik, mikor közli, hogy távozik a kikötőből. Lágyan megfogja a karját, amolyan támogató, nyugtató célzattal. Hiszen látta, mennyire felkavarták korábban az események.*
- Nagyon sajnálom, hogy ezt át kellett élned, Wielien. Hidd el, ez nem tartozik a Sellő hétköznapjai közé! Mindenképpen térj vissza és addig is vigyázz magadra!
*Az ölelésen meglepődik, de jólesik neki a melegség, féloldalas mosolyra szalad a szája és viszonozza a gesztust.*
- A Sellő visszavár téged, Wielien. És én is. Úgy gondolom, jó barátok leszünk.
*Ereszti el még mindig jókedvű arckifejezéssel. Wielien volt számára a mai nap fénye.*
- Jó utat és sok szerencsét!
*Köszön el tőle, majd serényen visszatér a munkájához. Nem akarja, hogy a nők becsapva érezzék magukat.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 20:44:46
Üzenet elküldve: 2019-03-08 20:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Mady//
*Egy ideig csendben van, s az utasításnak megfelelően nem szól, pedig számos gondolat jut eszébe, azonban ezzel megvárja, míg Mady elrendezi a dolgokat és kényelembe helyezi magát. Addig ő is végiggondolja, mi az, amire elsősorban kíváncsi. Sok információt kap és Mady hangja kellemes, bár a lány figyel arra, hogy duruzsoljon, ami kifejezetten kellemes élmény, valójában, ha normál hangerőn beszélne, sem érezné magát kényelmetlenül, vagy zavarná a pihenésben*
- Korábban mustrát emlegettél. Hmm... érdekes szó. *Gondolkodik el egy pillanatra.* Azonban értem, hiszen egy ilyen szakmában nem igazán törődnek a lányok lelkével. Ezt érdemes lenne itt is bevezetni. *Pillant fel egy pillanatra, immár súllyal a derekán, s Madyre pillantva, aki lassan helyet foglal előtte.*
- Veled például minden rendben van? *Kezdi sután és kissé zavartan, de valójában azonnal el is szégyelli magát, hiszen attól az egy kósza kérdéstől, amit akkor tett fel, mikor végzett a lány, másra még nem volt ideje.*
- Mármint... úgy értem, mondtad, hogy nem volt gond, meg ilyesmi de... eh... nagyon rossz vagyok ebben. *Húzza el a száját és inkább képét belerejti a párnázott felületbe. Csak onnan motyog tovább.*
- A kárpótlást azt értem, szerintem menne nekünk is, bár a szándékos rosszindulattal nem tudok mit kezdeni. *Vonja meg egy picit a vállát, vigyázva, hogy az üst ne boruljon le. Lassan kezdi érezni már a melegséget, kellemesen zsibbasztja hátát és egyáltalán nem kellemetlen. Egy kicsit még helyezkedik is, hogy ahol hűvösebb a bőre, ott is érje el.*
- A fahéj illatát imádom, valójában mindenféle illatot kedvelek, de ez igencsak különleges ebben a párás környezetben, nagyon jól választottál. *Pillant fel lágyan mosolyogva.* A technika pedig segít, érzem a meleget és nagyon jó hatással van rám. Sokat segít. Kerámiaköveket pedig beszerezhetünk, ha szívesen vállalnád másokkal is ezt a kényeztetést. *Ismét fejét fúrja a párnába, ami nem is baj, mert a következő kijelentéstől bizonyára szorosan lehunyt szemei is elkerekednek. Nem is néz fel, csupán gondolatait rendezi mielőtt válaszol.*
- Meg tudom érteni őket. *Kezdi.* Azt is szeretik, ha én nehezedek rájuk meztelenül. *Halkan kezd kuncogni, majd kezét rögtön feltartja, hogy csak viccelni akart, de világosan érti, Mady mire gondolt.* Nem furcsa. A magyarázatodtól pedig különösképp értelmet nyer. Érzéki, egyben az élet harmóniájáról szól és egy kissé talán mágikus is értelmet is nyer. Már, ha érted mire gondolok. Hisz a testiségen felül egészen különleges élményben részesíti azokat, akik nem élnek vissza ezzel. *Mondja csendesen, ízlelgetve a szavakat, s a hirtelen szeme elé táruló élményt. Nem volna férfi, ha ez nem mozgatná meg a fantáziáját.*
- Rendben. *Kuncog fel, s azonnal érzi, hogy háta súlytalanná válik, halkan sóhajtva szúrja közbe.* Ez is nagyon jó volt. *Lassan fordul az oldalára, s felkönyököl, kissé homályosan lát még a párna nyomásától, lehet az arcán is hagyott piros csíkot, de most ezzel nem foglalkozik. Inkább a lányra mutat.*
- Megbeszéltük, Mady. Feltéve, ha Ralasnak hívsz ezentúl. *Mosolyodik el.* Nem szükséges, hogy főnöközz. És azonnal fordulok. *Egyik lábát átteszi a másik oldalra, s engedelmesen a hátára fordul. Kellemes így feküdni a korábbi hasalás után, a törölközőt megigazgatja magán. Kissé hűvösebb is lesz azonnal, bár Mady jól befűtött a helyiségben, így ez nem okoz gondot. Lehunyja szemét, s a rákerülő sötétségtől az iménti kissé kellemetlen gyertyafény ismét eltűnik, titokzatos élmény. Nem mozdul, sőt igazából lemerevedik, a testére felmászó lány lassan combjaira simul egy pillanatra.*
- Ho-hogy? Igen, persze tökéletes... Mady, csináld csak. *Szerencsére szemei takarva. Ismét csak meglepett pillantás érkezhetne. A követő sóhaj talán hangosabb, mint az eddigiek, rögtön magyarázatot is fűz hozzá:*
- Ez is... nagyon kellemes Mady. *S fejét, törölközővel együtt immár oldalra fordítja el, kezét teste mellé helyezi egyenesen.*
- Mennyi idő kellett, míg nem fáradt már el a karod? Vagy nem túl fárasztó? *Hirtelen talán túl sok kérdést tett fel, de egyelőre más ötlete nincs, hogy kontroll alatt tartsa magát, ez a történet általában fordítva szokott lezajlani.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.08 20:53:41
//Mady//
*Egy ideig csendben van, s az utasításnak megfelelően nem szól, pedig számos gondolat jut eszébe, azonban ezzel megvárja, míg Mady elrendezi a dolgokat és kényelembe helyezi magát. Addig ő is végiggondolja, mi az, amire elsősorban kíváncsi. Sok információt kap és Mady hangja kellemes, bár a lány figyel arra, hogy duruzsoljon, ami kifejezetten kellemes élmény, valójában, ha normál hangerőn beszélne, sem érezné magát kényelmetlenül, vagy zavarná a pihenésben*
- Korábban mustrát emlegettél. Hmm... érdekes szó. *Gondolkodik el egy pillanatra.* Azonban értem, hiszen egy ilyen szakmában nem igazán törődnek a lányok lelkével. Ezt érdemes lenne itt is bevezetni. *Pillant fel egy pillanatra, immár súllyal a derekán, s Madyre pillantva, aki lassan helyet foglal előtte.*
- Veled például minden rendben van? *Kezdi sután és kissé zavartan, de valójában azonnal el is szégyelli magát, hiszen attól az egy kósza kérdéstől, amit akkor tett fel, mikor végzett a lány, másra még nem volt ideje.*
- Mármint... úgy értem, mondtad, hogy nem volt gond, meg ilyesmi de... eh... nagyon rossz vagyok ebben. *Húzza el a száját és inkább képét belerejti a párnázott felületbe. Csak onnan motyog tovább.*
- A kárpótlást azt értem, szerintem menne nekünk is, bár a szándékos rosszindulattal nem tudok mit kezdeni. *Vonja meg egy picit a vállát, vigyázva, hogy az üst ne boruljon le. Lassan kezdi érezni már a melegséget, kellemesen zsibbasztja hátát és egyáltalán nem kellemetlen. Egy kicsit még helyezkedik is, hogy ahol hűvösebb a bőre, ott is érje el.*
- A fahéj illatát imádom, valójában mindenféle illatot kedvelek, de ez igencsak különleges ebben a párás környezetben, nagyon jól választottál. *Pillant fel lágyan mosolyogva.* A technika pedig segít, érzem a meleget és nagyon jó hatással van rám. Sokat segít. Kerámiaköveket pedig beszerezhetünk, ha szívesen vállalnád másokkal is ezt a kényeztetést. *Ismét fejét fúrja a párnába, ami nem is baj, mert a következő kijelentéstől bizonyára szorosan lehunyt szemei is elkerekednek. Nem is néz fel, csupán gondolatait rendezi mielőtt válaszol.*
- Meg tudom érteni őket. *Kezdi.* Azt is szeretik, ha én nehezedek rájuk meztelenül. *Halkan kezd kuncogni, majd kezét rögtön feltartja, hogy csak viccelni akart, de világosan érti, Mady mire gondolt.* Nem furcsa. A magyarázatodtól pedig különösképp értelmet nyer. Érzéki, egyben az élet harmóniájáról szól és egy kissé talán mágikus is értelmet is nyer. Már, ha érted mire gondolok. Hisz a testiségen felül egészen különleges élményben részesíti azokat, akik nem élnek vissza ezzel. *Mondja csendesen, ízlelgetve a szavakat, s a hirtelen szeme elé táruló élményt. Nem volna férfi, ha ez nem mozgatná meg a fantáziáját.*
- Rendben. *Kuncog fel, s azonnal érzi, hogy háta súlytalanná válik, halkan sóhajtva szúrja közbe.* Ez is nagyon jó volt. *Lassan fordul az oldalára, s felkönyököl, kissé homályosan lát még a párna nyomásától, lehet az arcán is hagyott piros csíkot, de most ezzel nem foglalkozik. Inkább a lányra mutat.*
- Megbeszéltük, Mady. Feltéve, ha Ralasnak hívsz ezentúl. *Mosolyodik el.* Nem szükséges, hogy főnöközz. És azonnal fordulok. *Egyik lábát átteszi a másik oldalra, s engedelmesen a hátára fordul. Kellemes így feküdni a korábbi hasalás után, a törölközőt megigazgatja magán. Kissé hűvösebb is lesz azonnal, bár Mady jól befűtött a helyiségben, így ez nem okoz gondot. Lehunyja szemét, s a rákerülő sötétségtől az iménti kissé kellemetlen gyertyafény ismét eltűnik, titokzatos élmény. Nem mozdul, sőt igazából lemerevedik, a testére felmászó lány lassan combjaira simul egy pillanatra.*
- Ho-hogy? Igen, persze tökéletes... Mady, csináld csak. *Szerencsére szemei takarva. Ismét csak meglepett pillantás érkezhetne. A követő sóhaj talán hangosabb, mint az eddigiek, rögtön magyarázatot is fűz hozzá:*
- Ez is... nagyon kellemes Mady. *S fejét, törölközővel együtt immár oldalra fordítja el, kezét teste mellé helyezi egyenesen.*
- Mennyi idő kellett, míg nem fáradt már el a karod? Vagy nem túl fárasztó? *Hirtelen talán túl sok kérdést tett fel, de egyelőre más ötlete nincs, hogy kontroll alatt tartsa magát, ez a történet általában fordítva szokott lezajlani.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.08 20:53:41
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-03-08 18:57:13
Üzenet elküldve: 2019-03-08 18:57:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ralas//
*Miközben masszírozza a férfit, még válaszol a feltett kérdésre, hiszen már jelét adta, hogy nem igazán van otthon az ilyen üzletben, még csak most szagolt bele, így természetes, nem hallgat el előle semmi olyat, amit ő már máshol megtapasztalt, hátha segíthet.*
-Tudod, ő egy idősebb hölgy volt, aki néha segített kiválasztani a vendég igényeinek legmegfelelőbb lányt és most nem csak a külsőről beszélek. A hölgy minden nap végén mustrát tartott, és ha szükségét érezte leült beszélgetni az olyanokkal, akiknek nehezebb napjuk volt. Gondot fordított rá, hogy ne szenvedjenek hiányt semmi olyanban, ami a munkavégzésükhöz vagy a pihenésükhöz elengedhetetlen volt. Persze a befolyásos, gazdag vendégeket ő sem tudta ártalmatlanítani, de megnyugtatta és néha, ha szükség volt rá és tehette, megfelelő kárpótlást ajánlott nekik. Ugye, egy ilyen nagy létesítmény fenntartásánál a tulajdonos nem tudja ellátni ezeket a feladatokat.*A hangja halk és egyenletesen duruzsoló, hogy egy pillanatra se zavarja a férfi pihenését.*
-Valamint, ha igény mutatkozott egy pluszszolgáltatásra, akkor azt be kellett tanítani a lányoknak és megnézni, hogy valóban sikerült-e elsajátítani megfelelően a dolgokat. Ez pont úgy érdekében állt a tulajdonosnak, hogy megfelelő színvonalon tartsa a szolgáltatást, mint a lányoknak, hogy elégedetten távozzanak az ügyfelek, így bebiztosítva szinte, hogy aznap ne érje őket inzultus vagy egyéb erőszakos megnyilvánulás.*Csak úgy folynak ki a szavak a száján, mikor azonban Ralas karjait feszegeti, ő is elhallgat, mert ez egy nagyon kényes terület és sok odafigyelést igényel. Majd mikor eltávolodik és a férfi engedélyt kér a beszédre, csak kedves mosollyal válaszol.*
-Ha szeretnél, most már lehet.*Ad engedélyt, majd leül egy székre, kicsit közelebb húzza, hogy ne keljen kiabálnia, nem igazán tenne jót az ellazulásnak.*
-Tudod, általában ilyenkor hagyom pihenni a vendéget, hogy kiélvezhesse az illatokat. A súly a derekadon nyomja vissza a csigolyáidat és a meleg test lazítja az izmaidat, hátha maradt még csomó. Nekünk erre a célra kerámiából égetett nagyobb darab köveink voltak, előtte beletettük meleg vízbe őket, hogy kellően felmelegedjenek.*Magyarázza lelkesen.*
-Egyébként.*Áll elő vele, hiszen ez is hozzá tartozik az igazsághoz.*
-Ha a vendég kérte vagy megengedte inkább magam nehezedtem rá, alkalomadtán meztelenül, furcsa, de szerették.*Von vállat, persze van rá elképzelése, hogy miért, hiszen neki sem volt ellenére, hogy egymást melegítve, rásimuljon a másik bőrére, néha-néha felemelve magát, hogy az könnyebben lélegezhessen.*
-Azt kell mondjam, egészen érdekes élmény. Mikor szorosan a másikra emberre nehezedsz, érzed az életritmusát, majd mikor elemelkedsz, levegőt vesz, és még mielőtt észrevennéd, már egyszerre veszitek a levegőt. Nagyon összehangoló dolog és megnyugtató, ahogy érzed egy másik lény szívdobogását.*Magyarázza halkan.*
-Ez nagyon kedves tőled, de talán inkább nekem kéne megköszönni, hogy felvettél. Nem szeretnék csalódást okozni, megkérhetlek egy dologra főnök?*Áll fel, mivel úgy véli, a folyamatos beszéddel pont eléggé elrontotta már ezt a munkafázist és leveszi a vízzel teli edényt, letéve a földre.*
-A csalódás szót kérlek, ne használd, még dicsérő mondatban is nagyon lehangoló.*Teszi hozzá halkan.*
-Megtennéd, hogy a hátadra fordulsz.*Kéri kedvesen, majd ha ezt a férfi teljesítette egy kisebb törölközőt tesz az arcára, hogy az orra kilógjon alóla, de szemeit teljes sötétségre kárhoztassa. Ezek után óvatosan felül a törölközőre ismét, bár talán most inkább hanyagolja a ránehezedést, inkább térdeit használja támasztékul és lehajol, hogy ismét megmártsa a kezeit az olajban és simító mozdulatokkal belemasszírozza a férfi mellkasába.*
-Ezt felviszem, még a karjaidra is, utána pedig átdörzsöllek egy erős szőrű kefével, az szép egyenletessé teszi a bőröd. Jó lesz így?
//Ralas//
*Miközben masszírozza a férfit, még válaszol a feltett kérdésre, hiszen már jelét adta, hogy nem igazán van otthon az ilyen üzletben, még csak most szagolt bele, így természetes, nem hallgat el előle semmi olyat, amit ő már máshol megtapasztalt, hátha segíthet.*
-Tudod, ő egy idősebb hölgy volt, aki néha segített kiválasztani a vendég igényeinek legmegfelelőbb lányt és most nem csak a külsőről beszélek. A hölgy minden nap végén mustrát tartott, és ha szükségét érezte leült beszélgetni az olyanokkal, akiknek nehezebb napjuk volt. Gondot fordított rá, hogy ne szenvedjenek hiányt semmi olyanban, ami a munkavégzésükhöz vagy a pihenésükhöz elengedhetetlen volt. Persze a befolyásos, gazdag vendégeket ő sem tudta ártalmatlanítani, de megnyugtatta és néha, ha szükség volt rá és tehette, megfelelő kárpótlást ajánlott nekik. Ugye, egy ilyen nagy létesítmény fenntartásánál a tulajdonos nem tudja ellátni ezeket a feladatokat.*A hangja halk és egyenletesen duruzsoló, hogy egy pillanatra se zavarja a férfi pihenését.*
-Valamint, ha igény mutatkozott egy pluszszolgáltatásra, akkor azt be kellett tanítani a lányoknak és megnézni, hogy valóban sikerült-e elsajátítani megfelelően a dolgokat. Ez pont úgy érdekében állt a tulajdonosnak, hogy megfelelő színvonalon tartsa a szolgáltatást, mint a lányoknak, hogy elégedetten távozzanak az ügyfelek, így bebiztosítva szinte, hogy aznap ne érje őket inzultus vagy egyéb erőszakos megnyilvánulás.*Csak úgy folynak ki a szavak a száján, mikor azonban Ralas karjait feszegeti, ő is elhallgat, mert ez egy nagyon kényes terület és sok odafigyelést igényel. Majd mikor eltávolodik és a férfi engedélyt kér a beszédre, csak kedves mosollyal válaszol.*
-Ha szeretnél, most már lehet.*Ad engedélyt, majd leül egy székre, kicsit közelebb húzza, hogy ne keljen kiabálnia, nem igazán tenne jót az ellazulásnak.*
-Tudod, általában ilyenkor hagyom pihenni a vendéget, hogy kiélvezhesse az illatokat. A súly a derekadon nyomja vissza a csigolyáidat és a meleg test lazítja az izmaidat, hátha maradt még csomó. Nekünk erre a célra kerámiából égetett nagyobb darab köveink voltak, előtte beletettük meleg vízbe őket, hogy kellően felmelegedjenek.*Magyarázza lelkesen.*
-Egyébként.*Áll elő vele, hiszen ez is hozzá tartozik az igazsághoz.*
-Ha a vendég kérte vagy megengedte inkább magam nehezedtem rá, alkalomadtán meztelenül, furcsa, de szerették.*Von vállat, persze van rá elképzelése, hogy miért, hiszen neki sem volt ellenére, hogy egymást melegítve, rásimuljon a másik bőrére, néha-néha felemelve magát, hogy az könnyebben lélegezhessen.*
-Azt kell mondjam, egészen érdekes élmény. Mikor szorosan a másikra emberre nehezedsz, érzed az életritmusát, majd mikor elemelkedsz, levegőt vesz, és még mielőtt észrevennéd, már egyszerre veszitek a levegőt. Nagyon összehangoló dolog és megnyugtató, ahogy érzed egy másik lény szívdobogását.*Magyarázza halkan.*
-Ez nagyon kedves tőled, de talán inkább nekem kéne megköszönni, hogy felvettél. Nem szeretnék csalódást okozni, megkérhetlek egy dologra főnök?*Áll fel, mivel úgy véli, a folyamatos beszéddel pont eléggé elrontotta már ezt a munkafázist és leveszi a vízzel teli edényt, letéve a földre.*
-A csalódás szót kérlek, ne használd, még dicsérő mondatban is nagyon lehangoló.*Teszi hozzá halkan.*
-Megtennéd, hogy a hátadra fordulsz.*Kéri kedvesen, majd ha ezt a férfi teljesítette egy kisebb törölközőt tesz az arcára, hogy az orra kilógjon alóla, de szemeit teljes sötétségre kárhoztassa. Ezek után óvatosan felül a törölközőre ismét, bár talán most inkább hanyagolja a ránehezedést, inkább térdeit használja támasztékul és lehajol, hogy ismét megmártsa a kezeit az olajban és simító mozdulatokkal belemasszírozza a férfi mellkasába.*
-Ezt felviszem, még a karjaidra is, utána pedig átdörzsöllek egy erős szőrű kefével, az szép egyenletessé teszi a bőröd. Jó lesz így?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5024-5043