//Munkakeresés//
//Ralas, Nalaeä, Cassy//
*Ralas Draytenek soha nem jutott eszébe, hogy egy frissen jelentkezőtől vámot szedhessen, vagy éljen az első éjszaka jogával, jóllehet, erre nem is hívták fel figyelmét. Lehet sok helyütt így szokás, de érzései szerint, akkor a lét csökkenne puritán árucikké, melyet a világért sem akarna sohasem. Megmarad persze főnöknek, aki koordinálja a Sellőház tevékenységét, de ettől még embernek is igyekszik, még, ha néha ez oly nehezen is működik. Itt ül hát derűs arccal, s némiképp most nyugodtan. Nem feszíti elméjét sok gond, vagy egyéb tervezésre váró feladat, egyszerűen, csak élvezni akarja, amiért megdolgoztak. Ez a derű figyelhető meg arcán is, valamint a nyugalom, melyre rákontráz olykor egy-egy kényelmesebb láblógázással, vagy térdén átvetett lábszárral. Cassy térül, s fordul, időközben Carlotteia is helyet foglal, melyet mosolygós biccentéssel nyugtáz. Nem szól bele a látens, udvariassági párharcba, hagyja, hogy a lányok döntsenek arról ki-ki hol ül, maga csupán megvárja a végeredményt, s miután mindenki elhelyezkedett, fogadja az italt.*
- Mindenkinek, kedves, mindenkinek. *Mondja, függetlenül attól, hogy kérnek-e vagy sem, bár Carlotteia máris jó szívvel fogadja, a lány kínálatát, Nalaeät, talán megelőzi.*
- Igazán nem tesz semmit. *Emeli feltartva tenyerét, s legyint vele.* Még csak most alakult így, nem sokan tudják, de nem is baj. *Szélesedik a mosoly, s kacsint a lányra egyet, aki láthatóan zavarba jön az új hírektől, Ralas kissé kuncogva figyeli, ahogyan a tündér, Carlotteiát szemrevételezi. Nem tudná eldönteni melyikük a szebb és valójában nem is akarja. Más és más, ettől színes és kedves a Sellőház, mind élettérnek, mind szórakozásnak egyaránt. Figyelmét ezúttal az újonnan érkező felé fordítja, aki miatt máris szabadkozni kényszerül, persze nem kényszerből, csak önkéntelen természete által adott készségből:*
- Bocsásson meg, nem akartam bámulni, fogalmazzunk úgy, hogy szakmai ártalom. *Hajtja meg magát ültében.* Szeretem tudni, mi történik a Sellőben, ahogyan szeretem megismerni a környezetem is. Ebbe beletartozik a személyzet ismeretségi köre is. *Tárja szét kezét, majd összefűzi ölében.*
- Köszönjük! *A gratulációt szívesen fogadja, de szándékosan használ többes számot, melyre rá is erősít.* A társammal és a személyzet tagjával mindent megteszünk annak reményében, hogy régi fényében ragyogjon, ezek szerint önnek már bőséggel van viszonyítási alapja. *Mutat rá a tényekre, hiszen a lány korábbi dolgozó. Most rajta van a meglepetés sora. A nő, Alfonz rokona, ami egy igazi üdítő újdonság a jelenlegi viszonylatokban. Erre még nem tér ki:*
- Mint, kedves Nalaeänak elmondtam, nem magam döntök egyedül. Természetesen, mint régi dolgozó, szívesen látjuk, ahogyan az újonnan érkezetteket is. *Mosolyognak szemei Nalaeära is, mindeközben Carlotteia hirtelen tekintetváltása sem kerüli el figyelmét. ~ Vár valakit?! ~ Önkéntelenül a szolgálati bejáratra pillant, aztán vissza hirtelen, fejét is fordítva:*
- Oryw? Jól hallottam?! *Dől előre ültében, aztán a pillanatnyi kitérő után összehúzott szemöldökkel inkább visszakozik.*
- Később elmondja... *Vesz egy nagy levegőt, majd ismét visszatér arcára a nyugalom, ezúttal mindkettejükhöz szól.*
- A Sellők olykor muszáj, hogy besegítsenek a kiszolgálásba, ahogyan a katonák is. Alkalmanként előfordulhatnak rendezvények is, akkor leginkább kettős feladat ellátása a cél. Természetesen, ha egy vendég elvonulni kíván, s van olyan szerencsés, hogy a te kedvességedben részesülhet, kedves Nalaeä, az időre csupán a vendég kényelme a legfontosabb, minden más feladat alól mentesülsz. A lányok koordinálása Charess Damastant feladata. *Mutat a sürgő forgó szőkeség felé kezével.* Kérlek tedd, amit kér, rutinos, tapasztalt már, talán Carlotteia is ismeri. *Villan meg tekintete a nő felé. Nem tetszik neki az idegesség, amit korábban tapasztalt nála, mintha valamit rejtegetne előle.*
- Amiről nem beszéltünk, azok a juttatások. Természetesen külön szoba jár, minden alkalmazottnak, akad belőle bőven, főként most, hogy kedves társam a felső szintet is felújíttatta. Minden szobában külön fürdési lehetőség, ingyen étel és italfogyasztás a nap minden szakában. A munkaidő sajnos látástól vakulásig tart, olykor nem tudjuk, mikor kezdődik, s mikor ér véget egy nap. *Nevet fel egy pillanatra.* Bár bizonyára ezt már ismered, Nala, ahogyan te is, Carlotteia. Ilyen a világunk. *Tárja szét a kezét.*
- Most fogyasszatok kérlek és ismerkedjetek meg egymással is. *Kacsint a két nőre, majd felhajtja italát, s elégedetten ciccent nyelvével.* Egy időre el kell mennem, de hamarosan visszatérek, addig ne mozduljatok. *Veszi kalapját, s felállva, a fejébe nyomja. Kezét maga elé tartva, slendrián módon csettint egyet az asztaltársaság felé, aztán nevet egyet bohókás mozdulatán.*
- Még ezt a napot! Csodálatos! *Őszinte öröm sugárzik az arcán, miközben elsétál a szolgálati bejárat felé.*