Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-15 18:35:29
Üzenet elküldve: 2023-03-15 18:35:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem tudja, vajon a partravetett fickó mi miatt érdeklődik ennyire a helyi viszonyok iránt. Főleg, hogy eleinte azt sem tudta merre van. Egy gondolatbéli vállvonással intézi el a dolgot.
Megközelítve a Sellőházat, a fickó felméri a terepet. Enyhe meglepődést vél felfedezni rajta, de nem is csoda, senki se gondolná, hogy a lepukkant Kikötő környékén ilyesféle drágakő rejtőzik. *
- Áh, értem. Szóval ezért a Tönk.
* Bólogat, ő aztán nem vett észre semmi különöset, de nincs is neki magas elvárása a társaság iránt.
Hamar fellelkesül az úti társa, ami ragadósnak bizonyul. Összepillant az egyik szajhával. Úgy emlékszik, ezt a női személyt is meghágogatta múlt éjjel. *
- Úgy legyen!
* Biccent és letelepszik a választott asztalhoz, ahonnan mindent kényelmesen belátni. *
- Ugyan már, hát minek nézel te engem, cimbora.
* Cicceg fejcsóválva. Hát nem olyan világi úrifiú ő, hogy ne érje be rendes, férfiaknak való itallal. . Bort kér a fogadóstól.
A harcos a teremben forgolódó asszonyszemélyeket mustrálja. Szeme megakad a sajtot, kenyeret felszolgáló leányon. Az hosszan, sokat ígérően viszonozza pillantását, s ezenközben csavarint kissé a jobb vállán, miáltal ruhakivágása lejjebb siklik, és lepedőfehér, lágyasan telt, párnás keble megtekinthetővé válik. Épp midőn Daioryn értelmezné a bögyös, faros, kontyos, és még arcra is mutatós fehérnép ajaknyalogatásának jelentését, társa egy kérdést intéz felé. *
- Hjahh, sok mindent csináltan én már életem során.
* Hessent egyet a kezével. *
- Ifjú koromban az arénákban küzdöttem egy darabig. Amikor eluntam, elszegődtem fizetett kardnak a gazdag kereskedőkhöz. Megszedtem magam, megnősültem. Néhány évig a közelmúltban úri kölköket okítottam harcra, fegyverforgatásra.
* Ismét legyint egyet. *
- Manapság... mi tagadás, rám jár a rúd. Hol ezzel, hol azzal foglalkozom.
* De leginkább semmivel. Járja a vidéket, eszik, iszik, kurvázik és kocsmárosnékat szédít villogó sárga szemeivel. Alkalmi dolgokból tengődik. Ha már úgy döntött a fickó, meginvitálja italozni, kevéske pénzéből összekuporgatja a rágnivalót mellé. Kikér kettejüknek egy Sajttálat, 13 aranyért.
. Bort kortyolgat, kenyeret és sajtot rágcsál, s miközben a nyárson sülő főétekre várakozik, özben a mellette elbillegő Sellő izgatóan riszált csípőjére suhint. *
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Nem tudja, vajon a partravetett fickó mi miatt érdeklődik ennyire a helyi viszonyok iránt. Főleg, hogy eleinte azt sem tudta merre van. Egy gondolatbéli vállvonással intézi el a dolgot.
Megközelítve a Sellőházat, a fickó felméri a terepet. Enyhe meglepődést vél felfedezni rajta, de nem is csoda, senki se gondolná, hogy a lepukkant Kikötő környékén ilyesféle drágakő rejtőzik. *
- Áh, értem. Szóval ezért a Tönk.
* Bólogat, ő aztán nem vett észre semmi különöset, de nincs is neki magas elvárása a társaság iránt.
Hamar fellelkesül az úti társa, ami ragadósnak bizonyul. Összepillant az egyik szajhával. Úgy emlékszik, ezt a női személyt is meghágogatta múlt éjjel. *
- Úgy legyen!
* Biccent és letelepszik a választott asztalhoz, ahonnan mindent kényelmesen belátni. *
- Ugyan már, hát minek nézel te engem, cimbora.
* Cicceg fejcsóválva. Hát nem olyan világi úrifiú ő, hogy ne érje be rendes, férfiaknak való itallal. . Bort kér a fogadóstól.
A harcos a teremben forgolódó asszonyszemélyeket mustrálja. Szeme megakad a sajtot, kenyeret felszolgáló leányon. Az hosszan, sokat ígérően viszonozza pillantását, s ezenközben csavarint kissé a jobb vállán, miáltal ruhakivágása lejjebb siklik, és lepedőfehér, lágyasan telt, párnás keble megtekinthetővé válik. Épp midőn Daioryn értelmezné a bögyös, faros, kontyos, és még arcra is mutatós fehérnép ajaknyalogatásának jelentését, társa egy kérdést intéz felé. *
- Hjahh, sok mindent csináltan én már életem során.
* Hessent egyet a kezével. *
- Ifjú koromban az arénákban küzdöttem egy darabig. Amikor eluntam, elszegődtem fizetett kardnak a gazdag kereskedőkhöz. Megszedtem magam, megnősültem. Néhány évig a közelmúltban úri kölköket okítottam harcra, fegyverforgatásra.
* Ismét legyint egyet. *
- Manapság... mi tagadás, rám jár a rúd. Hol ezzel, hol azzal foglalkozom.
* De leginkább semmivel. Járja a vidéket, eszik, iszik, kurvázik és kocsmárosnékat szédít villogó sárga szemeivel. Alkalmi dolgokból tengődik. Ha már úgy döntött a fickó, meginvitálja italozni, kevéske pénzéből összekuporgatja a rágnivalót mellé. Kikér kettejüknek egy Sajttálat, 13 aranyért.
. Bort kortyolgat, kenyeret és sajtot rágcsál, s miközben a nyárson sülő főétekre várakozik, özben a mellette elbillegő Sellő izgatóan riszált csípőjére suhint. *
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-15 17:35:58
Üzenet elküldve: 2023-03-15 17:35:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan sétál, már nem is annyira érez fáradtságot. Legalábbis az a szokványos levertség, ami hajótörés után jellemzi az embert, elmúlt. Ebben persze nagy szerepe van annak a néhány korty szesznek, amit sikerült kikunyerálnia. A gondolatra nagyot is nyel, mielőtt fejét felkapva hessegetné el a téves gondolatokat társa agyából.*
- Akarja őket legyőzni a halál! *Hörren fel.* Még csak az hiányzik, hogy rögtön valami lázadásba keveredjek. *Kerekedik el a tekintete, mintha a későbbiek során akár bele is férhetne. Annyit elraktároz, hogy a rendszer némiképp talán friss és felkelés eredménye, ami mondhatni szokványos.
Viszonylag hamar odaérnek a célhoz, így nincs más hátra, mint könnyeden feltekinteni, hogy aztán gyorsan meg is dörzsölje a szemeit. Ide aztán kell arany, annyi biztos. Hát... végül is kaját és piát ígért, meg fürdőt... most már nőket is emlegetnek szóval kinyúlós lesz a történet, már amennyire a takaró ér ugye. Az meg szakadt is, rövid is.*
- Szép, szép... *Jegyzi meg bólogatva, tudálékosan.* Daioryn. *Biccent.* Sok történet nem fűződik hozzá, apám szerint nem én vagyok a legélesebb bicska, ha érted, amire gondolok. *Kopogtatja meg koponyáját.* De szívós akár egy fatörzs. Ezt is mondta utolsó szavaival. *Mutatja meg foghíjas vigyorát, ami némiképp ellent mondd a szívósságnak, legalábbis, ami a fogait illeti. Szótlan tűri, hogy a ruhájába töröljék a kezet, ő is így csinálná, majd belép a kitárt ajtón.*
- Aztakurva... *a levegőben kerengő ánizs, selymes füst, szesz és parfüm illatára rá lehet könyökölni, ami kifejezetten tetszik számára.*
- Oda üljünk! *Mutat az egyik középső asztalra. Támadástól nem tart, s ha kérik, még fegyvereit is leteszi, ahogy illik.*
- Szóval Daioryn... mielőtt én mesélnék, mesélj te. Az életed csak ivászatból áll, vagy olykor szoktál mást is csinálni? *Közben máris int.* Nem a legdrágább piát kérem, azt már most mondom. *Néz gyilkos tekintettel társára, ha az helyet foglal.*
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Komótosan sétál, már nem is annyira érez fáradtságot. Legalábbis az a szokványos levertség, ami hajótörés után jellemzi az embert, elmúlt. Ebben persze nagy szerepe van annak a néhány korty szesznek, amit sikerült kikunyerálnia. A gondolatra nagyot is nyel, mielőtt fejét felkapva hessegetné el a téves gondolatokat társa agyából.*
- Akarja őket legyőzni a halál! *Hörren fel.* Még csak az hiányzik, hogy rögtön valami lázadásba keveredjek. *Kerekedik el a tekintete, mintha a későbbiek során akár bele is férhetne. Annyit elraktároz, hogy a rendszer némiképp talán friss és felkelés eredménye, ami mondhatni szokványos.
Viszonylag hamar odaérnek a célhoz, így nincs más hátra, mint könnyeden feltekinteni, hogy aztán gyorsan meg is dörzsölje a szemeit. Ide aztán kell arany, annyi biztos. Hát... végül is kaját és piát ígért, meg fürdőt... most már nőket is emlegetnek szóval kinyúlós lesz a történet, már amennyire a takaró ér ugye. Az meg szakadt is, rövid is.*
- Szép, szép... *Jegyzi meg bólogatva, tudálékosan.* Daioryn. *Biccent.* Sok történet nem fűződik hozzá, apám szerint nem én vagyok a legélesebb bicska, ha érted, amire gondolok. *Kopogtatja meg koponyáját.* De szívós akár egy fatörzs. Ezt is mondta utolsó szavaival. *Mutatja meg foghíjas vigyorát, ami némiképp ellent mondd a szívósságnak, legalábbis, ami a fogait illeti. Szótlan tűri, hogy a ruhájába töröljék a kezet, ő is így csinálná, majd belép a kitárt ajtón.*
- Aztakurva... *a levegőben kerengő ánizs, selymes füst, szesz és parfüm illatára rá lehet könyökölni, ami kifejezetten tetszik számára.*
- Oda üljünk! *Mutat az egyik középső asztalra. Támadástól nem tart, s ha kérik, még fegyvereit is leteszi, ahogy illik.*
- Szóval Daioryn... mielőtt én mesélnék, mesélj te. Az életed csak ivászatból áll, vagy olykor szoktál mást is csinálni? *Közben máris int.* Nem a legdrágább piát kérem, azt már most mondom. *Néz gyilkos tekintettel társára, ha az helyet foglal.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-03-15 13:08:28
Üzenet elküldve: 2023-03-15 13:08:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Különös kis társaságot alkothatnak ők, így ketten. A szesztől és olcsó parfümtől bűzlő Daioryn és a mellette baktató sárral, dagonyával és ki tudja még mivel borított fickó. Minden asszony és vendéglátós álmai a férfiak.
A harcos magában bólintva nyugtázza a szavai elismerését. Lám, lám, tud ő még más- illetve aznaposan is szórakoztató lenni.
Felsóhajt. *
~ Kitartóan idegesítő, az egyszer biztos. ~
* Krákog, harákol egyet, jelezvén hogy ő bizony elég szomjas, hiszen csontszáraz a torka. Bizonyosan ez akadályozza meg őt a csacsogó beszélgetésben. Jóízűt szipákol a pipájából útközben. Emígy, teli pofával válaszol. *
- Legyőzhető, legyőzhető... Itten legutóbb az összes nemest a nép kergette el. Volt nagy rombolás, tűzgyújtás, miegymás aszongyák. Bár akkoriban nem voltam itt.
* Váratlan bölcselkedős hangulat fogja el. *
- Hidd el nekem cimbora. Sok lúd disznót győz. Meg aztán, mér akarnád legyőzni a Tanácsot? Hiányzik neked az uralkodás, sok papírmunka, írkálás? Ki akar foglalkozni a csőcselék nyűgjeivel... Csinálja csak az ilyen hivatalnok bagázs.
* Megcsóválja a fejét, ennek következtében pedig meg is botlik. *
- Itt is vagyunk.
* Mutat a csicsás intézmény felé. *
- Kaja, pia meg nők dögivel. Persze, csak ha a zsebedbe nyúlsz. De én mondom neked... * Bizalmasan lehalkítja a hangját és elismerően ciccen. * Az itteni ledérek megérik az aranyat.
* Végigpillant magán, szinte sértődötten. Termetre nagy, akár a másik. Persze, nem ifjonti hévtől dagadóan erős a teste, mint hajdan, inkább szálkás. Ha épp nem részeg, még most is egy szempillantás alatt lever valakit. Gondolja ő. *
- Hatok óta? Akkor jobb lesz, ha arrébb is lépek, még a végén megkívánsz.
* Vigyorog és hátbalapogatja a tagbaszakadt fickót. *
- Akkor pontosan erre a helyre lesz szükséged. Mióta új a hely madámja, még a fegyvereket sem kell átadni belépés előtt.
* Egy karmozdulattal kitárja az ajtót. *
- Örvendek, Brok a Tönk. A nevem Daioryn. A nevedről bizonyára még tudsz majd mit mesélni.
* Egyszerűen, sallangmentesen mutatkozik be ő is és megfogja a mocskos kezet, majd utána a fickó ruháján lévő tisztább részbe törli azt. *
- Ha egy wegtoreninek honvágya támad, itt igazán otthon érezheti magát egy kis időre.
* Szajhák, jó ételek és italok, buja illatok és bódító füst. Minden mi szem-szájnak ingere. *
//Kerüld a másnaposságot - maradj részeg!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Különös kis társaságot alkothatnak ők, így ketten. A szesztől és olcsó parfümtől bűzlő Daioryn és a mellette baktató sárral, dagonyával és ki tudja még mivel borított fickó. Minden asszony és vendéglátós álmai a férfiak.
A harcos magában bólintva nyugtázza a szavai elismerését. Lám, lám, tud ő még más- illetve aznaposan is szórakoztató lenni.
Felsóhajt. *
~ Kitartóan idegesítő, az egyszer biztos. ~
* Krákog, harákol egyet, jelezvén hogy ő bizony elég szomjas, hiszen csontszáraz a torka. Bizonyosan ez akadályozza meg őt a csacsogó beszélgetésben. Jóízűt szipákol a pipájából útközben. Emígy, teli pofával válaszol. *
- Legyőzhető, legyőzhető... Itten legutóbb az összes nemest a nép kergette el. Volt nagy rombolás, tűzgyújtás, miegymás aszongyák. Bár akkoriban nem voltam itt.
* Váratlan bölcselkedős hangulat fogja el. *
- Hidd el nekem cimbora. Sok lúd disznót győz. Meg aztán, mér akarnád legyőzni a Tanácsot? Hiányzik neked az uralkodás, sok papírmunka, írkálás? Ki akar foglalkozni a csőcselék nyűgjeivel... Csinálja csak az ilyen hivatalnok bagázs.
* Megcsóválja a fejét, ennek következtében pedig meg is botlik. *
- Itt is vagyunk.
* Mutat a csicsás intézmény felé. *
- Kaja, pia meg nők dögivel. Persze, csak ha a zsebedbe nyúlsz. De én mondom neked... * Bizalmasan lehalkítja a hangját és elismerően ciccen. * Az itteni ledérek megérik az aranyat.
* Végigpillant magán, szinte sértődötten. Termetre nagy, akár a másik. Persze, nem ifjonti hévtől dagadóan erős a teste, mint hajdan, inkább szálkás. Ha épp nem részeg, még most is egy szempillantás alatt lever valakit. Gondolja ő. *
- Hatok óta? Akkor jobb lesz, ha arrébb is lépek, még a végén megkívánsz.
* Vigyorog és hátbalapogatja a tagbaszakadt fickót. *
- Akkor pontosan erre a helyre lesz szükséged. Mióta új a hely madámja, még a fegyvereket sem kell átadni belépés előtt.
* Egy karmozdulattal kitárja az ajtót. *
- Örvendek, Brok a Tönk. A nevem Daioryn. A nevedről bizonyára még tudsz majd mit mesélni.
* Egyszerűen, sallangmentesen mutatkozik be ő is és megfogja a mocskos kezet, majd utána a fickó ruháján lévő tisztább részbe törli azt. *
- Ha egy wegtoreninek honvágya támad, itt igazán otthon érezheti magát egy kis időre.
* Szajhák, jó ételek és italok, buja illatok és bódító füst. Minden mi szem-szájnak ingere. *
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-13 06:46:57
Üzenet elküldve: 2023-02-13 06:46:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
*Bizony, drága mulatság az alkoholizmus, ha az ember finnyás ízléssel van megverve hozzá; és halmozottan, ha emellett egy olyan flancos helyen áldoz neki, mint amilyen a Sellőház.
Persze az alkalmazottak senkitől se várják el, hogy kapatosan, bódultan vagy épp csak a gerjedelemtől megrészegülten számtani attrakciókat hajtsanak végre, ez nyilvánvaló. De az itteni, minden igényt kielégítő, odaadó kellembe mártott szolgáltatás is csak üzlet. Az üzlet mögött pedig, bármilyen is a kirakat, a számok mindig marcona cövekek, még ha sikamlós talajba is verik le őket. A tételes elszámolás sorról sorra feljegyzésre kerül a Mádámme könyvében. Valószínűleg még a pluszban csúsztatott aranyakat is felfirkantják széljegyzetbe. Legalábbis Ambroggio biztos így csinálná.
Az a 81 arany ebben a közegben nem számít horribilis összegnek. Talán az ital kijön belőle, amit a koma magába döntött. Esetleg még a legényke segítsége is. De a zsugoriskodást könnyen meghálálhatja azzal, hogy az eleve szaggal ábrázolt láda reggelre kap még némi csípős vizeletbukét is. S minthogy az ő holmijáról van szó, ez aggaszthatná az Intézőt, de mivel nem várt ilyen csomagot, ráadásul van kinek a nyakába varrni az esetleges felelősséget a szállítási kár okán... A hallottak alapján a fickó azért tart az öreg Balgiastól, aki a gondjaira bízta a küldeményt. És nagyon jól teszi. A vén kufár jól megfizeti az embereit, de nem tanácsos rossz hírekkel elébe állni.*
- Jól kibabrált veled a sors, barátom, hogy ilyen nyűgöt varrt a nyakadba. *Persze mindenkinek megvan a saját nyűge. Az Intéző se panaszkodhat, főleg, ha a haszontalan testőr felé sandít, akinek se nem az ukázba adott pihenésen jár az esze, se nem az ő biztonságán.*
- Mit szólnál, ha levenném rólad? *kérdi szórakozottan igazgatva csipkés kézelőit.* - Például most azt mondom, én vagyok Ambroggio Duarrte. Ennyi? Letudtad a munkát és kész? Mehetnél amerre tetszik. Vagy van még más is?
*Nem nagyon lehet olvasni az Intéző ravaszdi rókaszemében. Az irritálóan kellemes tónusú hanghordozás csak tetézi az egészet. Keresztúti alkuk negédesen kecsegtető dallama. A ~Miért ne?~ csiklandozó lehetősége egy helyzetben, ami már amúgy is velejéig el van cseszve. Aztán persze ott van az a lehetőség is, hogy piperkőc tényleg az, akinek mondja magát, csak csűri-csavarja, mert... mert az ilyen alakok mindig ezt csinálják. De a lényegét tekintve, és ez köszön vissza az Ambroggio képén elinduló félmosolyból is: Mi baj lehet?*
*Bizony, drága mulatság az alkoholizmus, ha az ember finnyás ízléssel van megverve hozzá; és halmozottan, ha emellett egy olyan flancos helyen áldoz neki, mint amilyen a Sellőház.
Persze az alkalmazottak senkitől se várják el, hogy kapatosan, bódultan vagy épp csak a gerjedelemtől megrészegülten számtani attrakciókat hajtsanak végre, ez nyilvánvaló. De az itteni, minden igényt kielégítő, odaadó kellembe mártott szolgáltatás is csak üzlet. Az üzlet mögött pedig, bármilyen is a kirakat, a számok mindig marcona cövekek, még ha sikamlós talajba is verik le őket. A tételes elszámolás sorról sorra feljegyzésre kerül a Mádámme könyvében. Valószínűleg még a pluszban csúsztatott aranyakat is felfirkantják széljegyzetbe. Legalábbis Ambroggio biztos így csinálná.
Az a 81 arany ebben a közegben nem számít horribilis összegnek. Talán az ital kijön belőle, amit a koma magába döntött. Esetleg még a legényke segítsége is. De a zsugoriskodást könnyen meghálálhatja azzal, hogy az eleve szaggal ábrázolt láda reggelre kap még némi csípős vizeletbukét is. S minthogy az ő holmijáról van szó, ez aggaszthatná az Intézőt, de mivel nem várt ilyen csomagot, ráadásul van kinek a nyakába varrni az esetleges felelősséget a szállítási kár okán... A hallottak alapján a fickó azért tart az öreg Balgiastól, aki a gondjaira bízta a küldeményt. És nagyon jól teszi. A vén kufár jól megfizeti az embereit, de nem tanácsos rossz hírekkel elébe állni.*
- Jól kibabrált veled a sors, barátom, hogy ilyen nyűgöt varrt a nyakadba. *Persze mindenkinek megvan a saját nyűge. Az Intéző se panaszkodhat, főleg, ha a haszontalan testőr felé sandít, akinek se nem az ukázba adott pihenésen jár az esze, se nem az ő biztonságán.*
- Mit szólnál, ha levenném rólad? *kérdi szórakozottan igazgatva csipkés kézelőit.* - Például most azt mondom, én vagyok Ambroggio Duarrte. Ennyi? Letudtad a munkát és kész? Mehetnél amerre tetszik. Vagy van még más is?
*Nem nagyon lehet olvasni az Intéző ravaszdi rókaszemében. Az irritálóan kellemes tónusú hanghordozás csak tetézi az egészet. Keresztúti alkuk negédesen kecsegtető dallama. A ~Miért ne?~ csiklandozó lehetősége egy helyzetben, ami már amúgy is velejéig el van cseszve. Aztán persze ott van az a lehetőség is, hogy piperkőc tényleg az, akinek mondja magát, csak csűri-csavarja, mert... mert az ilyen alakok mindig ezt csinálják. De a lényegét tekintve, és ez köszön vissza az Ambroggio képén elinduló félmosolyból is: Mi baj lehet?*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-08 10:16:23
Üzenet elküldve: 2023-02-08 10:16:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
*A sellő jól begyakorolt, abszolút örömtelen mosollyal fogadja a kívánságok listáját. Az utolsó kérdést rutinosan elengedi a füle mellett, csak a szobák és a cipekedés árát közli. A bor kérdése egyelőre függőben marad. Afelől persze nem lehet kétség, hogy előbb-utóbb benyújtja a számlát. Az utazó mindent megpróbál, hogy leszámolja a kért aranyakat, csakhogy az alkoholmámor és az összpontosítás nem jár kéz a kézben. Miután másodszor is belezavarodik, belemarkol a szütyőjébe és 81 aranyat sikerül letennie a lány //Mesélő (Mimóza)// elé. ~ Ennyi csak elég lesz. Majd szól, ha mégsem... ~ A segítő kezek egy szempillantás alatt előkerülnek. Valószínűleg még a rendelés közepénél sem járt, amikor ugrasztották az istállófiút. Mindent a vendégért ugyebár.*
- A csomag... a láda... elfér az istállóban, igaz? *Józanul minden bizonnyal zavarná, hogy nem lesz zárható helyen, de most egészen jó ötletnek tűnik. Ezt a kérdést már a sihederhez intézi. Felteszi, hogy ő is látta a kint várakozó szekeret és a rakományát. Megfordul, hogy kimenjen vele, mivel csodát még a pénz se tud tenni. Egy ekkora doboz megkövetel két embert. Végignéz a vadonatúj ivócimboráján, mint ha mondani akarna valamit, aztán mégis inkább megindul az ajtó felé. Az összekuszálódott szavaknál sokkal jobban uralja a lépteit, egészen egyenesen tud járni, a figyelmetlen szemlélő nem mondaná meg róla, mennyit ivott. Persze csak amíg meg nem szólal.*
*Odakint a bakon ülő fickónak magyaráz valamit, aki először a fejét csóválja, aztán vigyorog, de végül marad a helyén, amíg a másik kettő húzza-vonja a koporsónál valamivel nagyobb, és látszólag sárnehéz ládát, majd búcsút int, és egykedvűen elhajt. Hősünk és a Sellőház suhanca a két végénél emeli meg, és cipeli be az istállóba. Végül egy sarokban kap helyet, ahol nagyon nincs útban, mégis szem előtt lehet.*
*Leül a ládára, szusszan egyet, mielőtt visszabattyog a vendégtérbe, és elfoglalja a helyét az asztaluknál.* - Egész' kiszáradt a torkom.
*A sellő jól begyakorolt, abszolút örömtelen mosollyal fogadja a kívánságok listáját. Az utolsó kérdést rutinosan elengedi a füle mellett, csak a szobák és a cipekedés árát közli. A bor kérdése egyelőre függőben marad. Afelől persze nem lehet kétség, hogy előbb-utóbb benyújtja a számlát. Az utazó mindent megpróbál, hogy leszámolja a kért aranyakat, csakhogy az alkoholmámor és az összpontosítás nem jár kéz a kézben. Miután másodszor is belezavarodik, belemarkol a szütyőjébe és 81 aranyat sikerül letennie a lány //Mesélő (Mimóza)// elé.
~ Ennyi csak elég lesz. Majd szól, ha mégsem... ~ A segítő kezek egy szempillantás alatt előkerülnek. Valószínűleg még a rendelés közepénél sem járt, amikor ugrasztották az istállófiút. Mindent a vendégért ugyebár.*- A csomag... a láda... elfér az istállóban, igaz? *Józanul minden bizonnyal zavarná, hogy nem lesz zárható helyen, de most egészen jó ötletnek tűnik. Ezt a kérdést már a sihederhez intézi. Felteszi, hogy ő is látta a kint várakozó szekeret és a rakományát. Megfordul, hogy kimenjen vele, mivel csodát még a pénz se tud tenni. Egy ekkora doboz megkövetel két embert. Végignéz a vadonatúj ivócimboráján, mint ha mondani akarna valamit, aztán mégis inkább megindul az ajtó felé. Az összekuszálódott szavaknál sokkal jobban uralja a lépteit, egészen egyenesen tud járni, a figyelmetlen szemlélő nem mondaná meg róla, mennyit ivott. Persze csak amíg meg nem szólal.*
*Odakint a bakon ülő fickónak magyaráz valamit, aki először a fejét csóválja, aztán vigyorog, de végül marad a helyén, amíg a másik kettő húzza-vonja a koporsónál valamivel nagyobb, és látszólag sárnehéz ládát, majd búcsút int, és egykedvűen elhajt. Hősünk és a Sellőház suhanca a két végénél emeli meg, és cipeli be az istállóba. Végül egy sarokban kap helyet, ahol nagyon nincs útban, mégis szem előtt lehet.*
*Leül a ládára, szusszan egyet, mielőtt visszabattyog a vendégtérbe, és elfoglalja a helyét az asztaluknál.* - Egész' kiszáradt a torkom.
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-05 08:34:00
Üzenet elküldve: 2023-02-05 08:34:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
*Sosem mondta, hogy neki tartoznának, de igaz, ami igaz, amikor erről volt szó, az egyszerűség kedvéért nem is javította ki a megfogalmazást, csak az összeget mondta. A lényeg tekintetében nem lett volna sok jelentősége. És most se volna, habár látja a másik mimikáján a lassú és zavaros viharban kapaszkodó kérdéseket, melyek egy alkoholba mártott elme tipikus jellemzői. Bizony, a Sellőház különleges bora telt és zamatos, de jobb, ha vigyáz vele az ember. Ráadásul ez a koma elég gyors egymásutánban döntötte magába az italt egyik pohárral a másik után. Meg aztán, talán enni sem ártott volna előtte valamit.
A kijelentésre, miszerint annak a bizonyos holminak szaga van, Ambroggio arca is megrándul. Egyre kevésbé van kedve mélyebbre ásni ebben az ügyben. Azt viszont nem igazán szereti, ha a magánéletébe trappol valaki bele. Erős a gyanúja, hogy a fickót inkább valamelyik gyakran látogatott "hölgyismerőse" házához irányították Artheniorban. De ha nem, az felettébb bosszantó volna. Ettől függetlenül csak egy "akár az is lehet" vállvonással válaszol az esetleges elkerülés kérdésére.
Bámulatos, hogy egynémely ember a rendszeres szinten tartással mekkora toleranciára tud szert tenni az alkohollal szemben. Asztaltársa ennyi bor után is egész összeszedetten beszél. Az artikulációs nehézségek azért már ki-kiütköznek, de inkább csak a szeme csillog egyre ködösebben. Ennek ellenére az Intéző jobbnak látja, ha követi a pulthoz, amikor úgy tűnik, valamibe kínosan belegabalyodik.
Mire felmentőseregként megérkezik a fickó mögé, hogy kisegítse a saját mondatai kusza hínárjából, épp megoldódik a dolog. Legalábbis a lingvisztikai része. A csomag és annak a felvitele.
Az üres asztal felé való meghívási hivatkozás viszont rezignált szemöldökfelhúzást indít el Ambroggio képén. A felé kipillantó pultosnak csak megcsóválja a fejét, amiben egyszerre van benne felvezetett gesztus meg nem erősítése és az elnéző szánakozás egy részeg ember iránt.*
- Barátom *szólal meg a fickó háta mögül a maga visszataszítóan kenetteljes hangszínén.* - Nem kellene ilyen kellemetlen helyzetbe hoznod a hölgyet *biccent a pult mögött álló felé.* - Tudod, itt élvezetet árulnak, és bizony mondom, határtalanul készségesek benne, ha az ember megfizeti. A kérdezősködés viszont nem ide való. Bár *simítja végig a szakállkáját a gazemberes mosoly alatt* - biztos vagyok benne, hogy az információk innen is eljutnak a megfelelő fülekbe ~főleg most, hogy már a Patkányok kezében a hely.~ *Szerencsére itt a biztonsági személyzet éberen őrzi a rendet és ilyen helyzetekből nem nagyon van esélye tettlegességig fajuló atrocitásnak kibontakozni, mint ami mondjuk teljesen mindennapos a Rumosban.*
- De abban is biztos vagyok, hogy egy szagló ládát nem szívesen látna a Mádámme a drága szőnyegen.
*A meghívással kapcsolatos csúsztatás tényét nagylelkűen nem hozza szóba. Ha valaki nem ismeri, esetleg feltételezhetné, hogy úriemberségből. De mivel Ambroggio Duarrte és az úriemberség távolabb már nem is állhatna egymástól, a tényekre hagyatkozva inkább csak annyi az ok, hogy így, ha lehet, még annál is kínosabbá tudja tenni a dolgot.*
*Sosem mondta, hogy neki tartoznának, de igaz, ami igaz, amikor erről volt szó, az egyszerűség kedvéért nem is javította ki a megfogalmazást, csak az összeget mondta. A lényeg tekintetében nem lett volna sok jelentősége. És most se volna, habár látja a másik mimikáján a lassú és zavaros viharban kapaszkodó kérdéseket, melyek egy alkoholba mártott elme tipikus jellemzői. Bizony, a Sellőház különleges bora telt és zamatos, de jobb, ha vigyáz vele az ember. Ráadásul ez a koma elég gyors egymásutánban döntötte magába az italt egyik pohárral a másik után. Meg aztán, talán enni sem ártott volna előtte valamit.
A kijelentésre, miszerint annak a bizonyos holminak szaga van, Ambroggio arca is megrándul. Egyre kevésbé van kedve mélyebbre ásni ebben az ügyben. Azt viszont nem igazán szereti, ha a magánéletébe trappol valaki bele. Erős a gyanúja, hogy a fickót inkább valamelyik gyakran látogatott "hölgyismerőse" házához irányították Artheniorban. De ha nem, az felettébb bosszantó volna. Ettől függetlenül csak egy "akár az is lehet" vállvonással válaszol az esetleges elkerülés kérdésére.
Bámulatos, hogy egynémely ember a rendszeres szinten tartással mekkora toleranciára tud szert tenni az alkohollal szemben. Asztaltársa ennyi bor után is egész összeszedetten beszél. Az artikulációs nehézségek azért már ki-kiütköznek, de inkább csak a szeme csillog egyre ködösebben. Ennek ellenére az Intéző jobbnak látja, ha követi a pulthoz, amikor úgy tűnik, valamibe kínosan belegabalyodik.
Mire felmentőseregként megérkezik a fickó mögé, hogy kisegítse a saját mondatai kusza hínárjából, épp megoldódik a dolog. Legalábbis a lingvisztikai része. A csomag és annak a felvitele.
Az üres asztal felé való meghívási hivatkozás viszont rezignált szemöldökfelhúzást indít el Ambroggio képén. A felé kipillantó pultosnak csak megcsóválja a fejét, amiben egyszerre van benne felvezetett gesztus meg nem erősítése és az elnéző szánakozás egy részeg ember iránt.*
- Barátom *szólal meg a fickó háta mögül a maga visszataszítóan kenetteljes hangszínén.* - Nem kellene ilyen kellemetlen helyzetbe hoznod a hölgyet *biccent a pult mögött álló felé.* - Tudod, itt élvezetet árulnak, és bizony mondom, határtalanul készségesek benne, ha az ember megfizeti. A kérdezősködés viszont nem ide való. Bár *simítja végig a szakállkáját a gazemberes mosoly alatt* - biztos vagyok benne, hogy az információk innen is eljutnak a megfelelő fülekbe ~főleg most, hogy már a Patkányok kezében a hely.~ *Szerencsére itt a biztonsági személyzet éberen őrzi a rendet és ilyen helyzetekből nem nagyon van esélye tettlegességig fajuló atrocitásnak kibontakozni, mint ami mondjuk teljesen mindennapos a Rumosban.*
- De abban is biztos vagyok, hogy egy szagló ládát nem szívesen látna a Mádámme a drága szőnyegen.
*A meghívással kapcsolatos csúsztatás tényét nagylelkűen nem hozza szóba. Ha valaki nem ismeri, esetleg feltételezhetné, hogy úriemberségből. De mivel Ambroggio Duarrte és az úriemberség távolabb már nem is állhatna egymástól, a tényekre hagyatkozva inkább csak annyi az ok, hogy így, ha lehet, még annál is kínosabbá tudja tenni a dolgot.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-03 17:12:57
Üzenet elküldve: 2023-02-03 17:12:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Milyen megbízó? Most mégse neki tartozik?~ *Kezd összezavarodni, amire az alkohol is rátesz egy méretes lapáttal. Az elhangzott számokat sem tudja követni, csak az utolsóban talál fogódzót.*
- Négyszázötven. Jól van, legyen annyi! *Az is szép summa, lenne mire elkölteni, ami azt illeti... Ráadásul talált pénz, legalábbis nem szomjasan, az asztal mellett ülve nem számít problémának, hogy ez a Duarrte esetleg majd nem akar önként és dalolva fizetni. Az üzletet megpecsételendő a ficsúrra emeli a poharát. Bele is inna, ha lenne még benne bor. Csak az íze kedvéért. Természetesen.*
- Tudom is én, hogy romlandó-e. Szaga az van. *A láda a bárka rakterében megszívta magát valami trutymóval. A felnyitása nélkül nem tudná eldönteni, hogy belülről folyt-e ki valami, vagy valami más eresztett levet, amit a fa felszívott. Annyi biztos, hogy a berakodáskor még száraz volt, a partraszálláskor meg már nem.* Lehet, hogy nem szőnyegen kéne tárolni. *Gyakorló alkoholistáknak ismerős érzés a megvilágosodás pillanata, mint ahogy az is, hogy legkésőbb másnapra elillan a világmegváltó ötlet.*
- Jártam arra. *Válaszolja a ficsúr kérdésére.* A házánál is. Szerintem megtalálnám újra, ha akarnám. Gondolod, hogy elkerültük egymást? *Bosszúsra vált az ábrázata. Ha ez a Duarrte szembejött vele az úton Arthenior és a kikötő között, sose fogja megbocsátani neki. Nem mintha egyébként nem lenne elég a rovásán.*
- Na jó, várj egy kicsit... *Felkászálódik az asztal mellől, és enyhén bizonytalan léptekkel indul a pult felé tárgyalni. Már nemcsak a hangján érződik a szesz hatása. A rövid séta alatt összeszedi magát annyira, hogy elő tudja adni a kívánságait az ott álló sellőnek.*
- Kedvesem... ~Eddig jó...~ szeretnék egy szobát *Pillanatnyi szünet, amíg fejben számol.* két... Nem. Három éjszakára. És az istállófiút. Mármint nem úgy! *Hevesen gesztikulálva hessegeti el magától a gyanú árnyékát.* A keze kell! ~A picsába, ez egyre rosszabb...~ Szóval a segítsége, mert van ez a szekér odakint. Arról kellene felvinni a csomagomat. ~Jól van, sikerül ez...~ A bort pedig a barátom fizeti. *Az asztaluk felé mutat, mintha nem lenne egyértelmű, hogy kiről beszél.* És őő... *A fürdőt sikeresen elfelejtette, ehelyett újabb brilliáns ötlete támad.* Hozzáteszek még tíz aranyat, ha megmondod, mikor járt erre Ambroggio Duarrte. Legyen tizenöt!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Milyen megbízó? Most mégse neki tartozik?~ *Kezd összezavarodni, amire az alkohol is rátesz egy méretes lapáttal. Az elhangzott számokat sem tudja követni, csak az utolsóban talál fogódzót.*
- Négyszázötven. Jól van, legyen annyi! *Az is szép summa, lenne mire elkölteni, ami azt illeti... Ráadásul talált pénz, legalábbis nem szomjasan, az asztal mellett ülve nem számít problémának, hogy ez a Duarrte esetleg majd nem akar önként és dalolva fizetni. Az üzletet megpecsételendő a ficsúrra emeli a poharát. Bele is inna, ha lenne még benne bor. Csak az íze kedvéért. Természetesen.*
- Tudom is én, hogy romlandó-e. Szaga az van. *A láda a bárka rakterében megszívta magát valami trutymóval. A felnyitása nélkül nem tudná eldönteni, hogy belülről folyt-e ki valami, vagy valami más eresztett levet, amit a fa felszívott. Annyi biztos, hogy a berakodáskor még száraz volt, a partraszálláskor meg már nem.* Lehet, hogy nem szőnyegen kéne tárolni. *Gyakorló alkoholistáknak ismerős érzés a megvilágosodás pillanata, mint ahogy az is, hogy legkésőbb másnapra elillan a világmegváltó ötlet.*
- Jártam arra. *Válaszolja a ficsúr kérdésére.* A házánál is. Szerintem megtalálnám újra, ha akarnám. Gondolod, hogy elkerültük egymást? *Bosszúsra vált az ábrázata. Ha ez a Duarrte szembejött vele az úton Arthenior és a kikötő között, sose fogja megbocsátani neki. Nem mintha egyébként nem lenne elég a rovásán.*
- Na jó, várj egy kicsit... *Felkászálódik az asztal mellől, és enyhén bizonytalan léptekkel indul a pult felé tárgyalni. Már nemcsak a hangján érződik a szesz hatása. A rövid séta alatt összeszedi magát annyira, hogy elő tudja adni a kívánságait az ott álló sellőnek.*
- Kedvesem... ~Eddig jó...~ szeretnék egy szobát *Pillanatnyi szünet, amíg fejben számol.* két... Nem. Három éjszakára. És az istállófiút. Mármint nem úgy! *Hevesen gesztikulálva hessegeti el magától a gyanú árnyékát.* A keze kell! ~A picsába, ez egyre rosszabb...~ Szóval a segítsége, mert van ez a szekér odakint. Arról kellene felvinni a csomagomat. ~Jól van, sikerül ez...~ A bort pedig a barátom fizeti. *Az asztaluk felé mutat, mintha nem lenne egyértelmű, hogy kiről beszél.* És őő... *A fürdőt sikeresen elfelejtette, ehelyett újabb brilliáns ötlete támad.* Hozzáteszek még tíz aranyat, ha megmondod, mikor járt erre Ambroggio Duarrte. Legyen tizenöt!
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-02 06:39:16
Üzenet elküldve: 2023-02-02 06:39:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
- Ha ezerkétszázzal állítanék a megbízóm elé, kifordíttatna az embereivel, mint egy pamutzoknit *vakargatja a tarkóját kelletlenül. Az apró grimasz is azt jelzi az arcán, hogy ez az arány sehogy se tartható a részéről.* - Nézd, ezerötszázat még kit tudok magyarázni. Szóval ha a köztes háromszázat kettédobjuk, akkor az annyit nekem már megér. És négyszázötven se rossz pénz a zsebedben, barátom. Elvégre így is, úgy is meg kellene keresned a gazembert.
*Nem próbálja titkolni, hogy ismeri az elhangzott nevet. Akinek volt már köze nagyobb horderejű, kétes üzlethez, az valószínűleg már találkozott vele. De Ambroggiót nem nagyon viszi közelebb a talány megfejtéséhez. Bár nincs kizárva, hogy a feladó maga az említett férfiú, de a gyanúja szerint Balgias inkább csak közvetítő szerepben van ebben az ügyben is, ahogy általában.*
- Kettőnk közül neked sietősebb. Ugye nem romlandó az a holmi? *kérdi ártatlan érdeklődéssel. Odakint még csikorgatja a fogát a tél, szóval ha eddig kint volt az a csomag, akkor úgy se valószínű, hogy baja lett volna, de őszintén, a gondolta, hogy valami romlandó lehet benne, még őt is aggasztja. No nem a minőségi leépülés miatt, amit a tervezettnél hosszabb utaztatás és a nem megfelelő tárolás eredményezhet, hanem úgy egyszerűen a küldemény ilyetén jellegének ténye miatt. Nem valószínű, hogy bárki egy rakománnyi citrusfélével kívánná megörvendeztetni.* - Kellemetlen lenne, ha azért menne tönkre, mert berakod egy szobába. *Megvonja a vállát, mert tulajdonképpen így, a kívülálló szerepében ez neki vajmi keveset számít.*
- De, ha mindenképp be akarod hozni *dől előre a nagylelkű felajánlás gesztusával az arcán* - én... *oldalra sandít Daesys kínos akciójára a mások ételére való mutogatásnál* - énszerintem a fiú az istállóban biztos szívesen segít pár aranyért *bólint egy igazi gavallér mosolyával. Nagyon kevéssé ismeri az Intézőt, akiben esetleg felmerül, hogy ő maga segédkezzen ilyesmiben. Erre remekül rá is mutat a mozdulat, amivel tökéletesen manikűrözött kezén megvizsgál kezdődő, kellemetlen berepedést az egyik körömágyán. Szörnyen, szörnyen kellemetlen tud lenni a ilyesmi, ha az ember nem figyel oda rá. Ez a hideg idő...*
- Hogy hol keresd? Hmm... *simít végig az állán.* - Lássuk csak. Mennyire ismered Artheniort?
- Ha ezerkétszázzal állítanék a megbízóm elé, kifordíttatna az embereivel, mint egy pamutzoknit *vakargatja a tarkóját kelletlenül. Az apró grimasz is azt jelzi az arcán, hogy ez az arány sehogy se tartható a részéről.* - Nézd, ezerötszázat még kit tudok magyarázni. Szóval ha a köztes háromszázat kettédobjuk, akkor az annyit nekem már megér. És négyszázötven se rossz pénz a zsebedben, barátom. Elvégre így is, úgy is meg kellene keresned a gazembert.
*Nem próbálja titkolni, hogy ismeri az elhangzott nevet. Akinek volt már köze nagyobb horderejű, kétes üzlethez, az valószínűleg már találkozott vele. De Ambroggiót nem nagyon viszi közelebb a talány megfejtéséhez. Bár nincs kizárva, hogy a feladó maga az említett férfiú, de a gyanúja szerint Balgias inkább csak közvetítő szerepben van ebben az ügyben is, ahogy általában.*
- Kettőnk közül neked sietősebb. Ugye nem romlandó az a holmi? *kérdi ártatlan érdeklődéssel. Odakint még csikorgatja a fogát a tél, szóval ha eddig kint volt az a csomag, akkor úgy se valószínű, hogy baja lett volna, de őszintén, a gondolta, hogy valami romlandó lehet benne, még őt is aggasztja. No nem a minőségi leépülés miatt, amit a tervezettnél hosszabb utaztatás és a nem megfelelő tárolás eredményezhet, hanem úgy egyszerűen a küldemény ilyetén jellegének ténye miatt. Nem valószínű, hogy bárki egy rakománnyi citrusfélével kívánná megörvendeztetni.* - Kellemetlen lenne, ha azért menne tönkre, mert berakod egy szobába. *Megvonja a vállát, mert tulajdonképpen így, a kívülálló szerepében ez neki vajmi keveset számít.*
- De, ha mindenképp be akarod hozni *dől előre a nagylelkű felajánlás gesztusával az arcán* - én... *oldalra sandít Daesys kínos akciójára a mások ételére való mutogatásnál* - énszerintem a fiú az istállóban biztos szívesen segít pár aranyért *bólint egy igazi gavallér mosolyával. Nagyon kevéssé ismeri az Intézőt, akiben esetleg felmerül, hogy ő maga segédkezzen ilyesmiben. Erre remekül rá is mutat a mozdulat, amivel tökéletesen manikűrözött kezén megvizsgál kezdődő, kellemetlen berepedést az egyik körömágyán. Szörnyen, szörnyen kellemetlen tud lenni a ilyesmi, ha az ember nem figyel oda rá. Ez a hideg idő...*
- Hogy hol keresd? Hmm... *simít végig az állán.* - Lássuk csak. Mennyire ismered Artheniort?
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-02-02 01:55:23
Üzenet elküldve: 2023-02-02 01:55:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
*Pashthra kérdésére egy kritikus méregetés érkezik válaszul. Bizony bizony Daesys jó alaposan megfontolja, hogy mi legyen a hóhajú fiú nyereménye, végül arra jut, hogy mindig az első megérzés a helyes.*
- Hát ha továbbra is szemtelenkedsz, akkor a nyereményed az lesz, hogy nem váglak jól orrba.
*Mielőtt az egyébként is siralmas színészkedését netalántán komolyan vennék, szavait gyorsan kiegészíti egy kacsintással, biztos ami biztos alapon.
Pashthra megnyilvánulásán tagadhatatlanul ő is meglepődik, ki is zökken egyébként is törékeny szerepéből. Érdeklődve vizslatja a fiú arcát, hogy kiderítse valóban komolyan mondta ezeket az igen ijesztő szókombinációkat. Egyelőre azt állapítja meg, hogy igen, amit Daesys fejvakarva fogad, s ezúttal nem csak haja pompázik vöröses árnyalatokban, hanem orcája is. A biztonság kedvéért ő is nevet, hogy kevésbé legyen kellemetlen helyzetük, de lehet ezzel csak ront is rajta.*
- Nocsak nocsak.
*Pashthra könnyedén licitál rá Daesys orbitális hazugságára, ami még annyira nem is döbbentené meg a kikötői fattyút, nem úgy mint az elképesztő követelés, amelytől majdhogynem leesik a leány álla.*
- Na még mit nem!
*Horkan fel elképedve. Százhúsz aranyat évente jó ha lát, esetleg egy jobban fizető munka után némi szájhúzás kíséretében megszánják ennyivel, na de hogy hatonta fizessen annyit?*
- Egyébként is adósaim sorát balra találhatod.
*Bök háta mögé egy teljesen véletlenszerű asztal irányába, aztán megint csak gondolkodnia kell. Igaz evett már, de enni éppenséggel mindig tud, ha nagyon akar, Pashthrától pedig szívesebben fogadja el a felajánlást, mint Ambroggiotól. Ez lehet sokáig vissza nem térő alkalom, talán élnie kellene vele.*
- Hmm, hát
*Nem csak Pashthra rendelkezik hiányosságokkal olvasás terén, ezért Daesys a többi asztalhoz fordul segítségként.*
- Oh, nézd azt a nagy tálat ott! Az kettőnknek is elég lenne.
*A tőle megszokott módon cseppet sem zavartatja magát, miközben a békésen falatozó páros felé mutat igen nagy vehemenciával.*
*Pashthra kérdésére egy kritikus méregetés érkezik válaszul. Bizony bizony Daesys jó alaposan megfontolja, hogy mi legyen a hóhajú fiú nyereménye, végül arra jut, hogy mindig az első megérzés a helyes.*
- Hát ha továbbra is szemtelenkedsz, akkor a nyereményed az lesz, hogy nem váglak jól orrba.
*Mielőtt az egyébként is siralmas színészkedését netalántán komolyan vennék, szavait gyorsan kiegészíti egy kacsintással, biztos ami biztos alapon.
Pashthra megnyilvánulásán tagadhatatlanul ő is meglepődik, ki is zökken egyébként is törékeny szerepéből. Érdeklődve vizslatja a fiú arcát, hogy kiderítse valóban komolyan mondta ezeket az igen ijesztő szókombinációkat. Egyelőre azt állapítja meg, hogy igen, amit Daesys fejvakarva fogad, s ezúttal nem csak haja pompázik vöröses árnyalatokban, hanem orcája is. A biztonság kedvéért ő is nevet, hogy kevésbé legyen kellemetlen helyzetük, de lehet ezzel csak ront is rajta.*
- Nocsak nocsak.
*Pashthra könnyedén licitál rá Daesys orbitális hazugságára, ami még annyira nem is döbbentené meg a kikötői fattyút, nem úgy mint az elképesztő követelés, amelytől majdhogynem leesik a leány álla.*
- Na még mit nem!
*Horkan fel elképedve. Százhúsz aranyat évente jó ha lát, esetleg egy jobban fizető munka után némi szájhúzás kíséretében megszánják ennyivel, na de hogy hatonta fizessen annyit?*
- Egyébként is adósaim sorát balra találhatod.
*Bök háta mögé egy teljesen véletlenszerű asztal irányába, aztán megint csak gondolkodnia kell. Igaz evett már, de enni éppenséggel mindig tud, ha nagyon akar, Pashthrától pedig szívesebben fogadja el a felajánlást, mint Ambroggiotól. Ez lehet sokáig vissza nem térő alkalom, talán élnie kellene vele.*
- Hmm, hát
*Nem csak Pashthra rendelkezik hiányosságokkal olvasás terén, ezért Daesys a többi asztalhoz fordul segítségként.*
- Oh, nézd azt a nagy tálat ott! Az kettőnknek is elég lenne.
*A tőle megszokott módon cseppet sem zavartatja magát, miközben a békésen falatozó páros felé mutat igen nagy vehemenciával.*
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-31 10:47:00
Üzenet elküldve: 2023-01-31 10:47:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
*Nem akarja merevrészegre inni magát, elvégre még dolga van. Másfél üveg wegtoreni bor azért mégiscsak másfél üveg. Még mindig érthetően és többé-kevésbé folyamatosan beszél, csak a megváltozott hangszíne leplezi le, hogy van már a csőrében.*
- Kétezerből legyen mondjuk hatszáz az enyém. Ezerkétszázat visszakapsz te. *Nem zavartatja magát, hogy nem stimmelnek a számok. Valószínűleg észre sem vette.* Még mindig jobb, mint ha mind elúszna, nem igaz? *Ahonnan érkezett, ennyi még éppen beleférne, persze alkualapnak érdemes nagyobb összeget bemondani, mint amennyit elvár a végén. Ám mielőtt időt hagyna a rókaképűnek az alkudozásra, az ajánlat másik felén kezd hangosan gondolkodni.*
- Az öreg Balgias biztos nem örülne. *Hírhedt név, a rossz nyelvek szerint csempészkét szedte meg magát. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mivel egészítette ki a jövedelmét. Egyesek szerint még sötétebb üzletekkel, mások azt mondják, vénségére tisztességes útra tért. Abban megegyeznek, hogy senki sem tartaná jó ötletnek őt magát megkérdezni.* Rám bízta, nem rád. *Zavartan elhallgat. Leesett a tantusz, hogy kimondott egy nevet, amit jobb lett volna magában tartania.* Esetleg... El lehet zárni valahova itt a Sellőházban? Mittudomén, értékmegőrző vagy... Bérelhetnék hozzá szobát! *Elégedetten elvigyorodik, mint aki végtelenül büszke a világmegváltó ötletre.* Úgyis be kéne hozni... *Kiissza az utolsó kortyot a poharából. A palackok már rég üresek. Elhessegeti a gondolatot, hogy rendelhetnének még egyet. Jó volna megőrizni a józansága maradékát, amíg nem szabadul meg a terhétől.*
- Van más is. Hol a fenében keressem? Azt mondták, a Sellőházban lesz. Te se véletlenül keresed itt, nem igaz? *A szeme fáradtságtól csillog. Elege van az utazásból és a meddő kutatásból.* Azt mondom, várjunk még vele. Muszáj pihennem. Talán Duarrte is felbukkan közben. *Kimondva és végiggondolva csak még jobban vágyik egy forró fürdőre és egy puha ágyra. Még a bornál is jobban. A szemével egy sellő után kezd kutatni, akinek előadhatja a kívánságait...*
*Nem akarja merevrészegre inni magát, elvégre még dolga van. Másfél üveg wegtoreni bor azért mégiscsak másfél üveg. Még mindig érthetően és többé-kevésbé folyamatosan beszél, csak a megváltozott hangszíne leplezi le, hogy van már a csőrében.*
- Kétezerből legyen mondjuk hatszáz az enyém. Ezerkétszázat visszakapsz te. *Nem zavartatja magát, hogy nem stimmelnek a számok. Valószínűleg észre sem vette.* Még mindig jobb, mint ha mind elúszna, nem igaz? *Ahonnan érkezett, ennyi még éppen beleférne, persze alkualapnak érdemes nagyobb összeget bemondani, mint amennyit elvár a végén. Ám mielőtt időt hagyna a rókaképűnek az alkudozásra, az ajánlat másik felén kezd hangosan gondolkodni.*
- Az öreg Balgias biztos nem örülne. *Hírhedt név, a rossz nyelvek szerint csempészkét szedte meg magát. Arról megoszlanak a vélemények, hogy mivel egészítette ki a jövedelmét. Egyesek szerint még sötétebb üzletekkel, mások azt mondják, vénségére tisztességes útra tért. Abban megegyeznek, hogy senki sem tartaná jó ötletnek őt magát megkérdezni.* Rám bízta, nem rád. *Zavartan elhallgat. Leesett a tantusz, hogy kimondott egy nevet, amit jobb lett volna magában tartania.* Esetleg... El lehet zárni valahova itt a Sellőházban? Mittudomén, értékmegőrző vagy... Bérelhetnék hozzá szobát! *Elégedetten elvigyorodik, mint aki végtelenül büszke a világmegváltó ötletre.* Úgyis be kéne hozni... *Kiissza az utolsó kortyot a poharából. A palackok már rég üresek. Elhessegeti a gondolatot, hogy rendelhetnének még egyet. Jó volna megőrizni a józansága maradékát, amíg nem szabadul meg a terhétől.*
- Van más is. Hol a fenében keressem? Azt mondták, a Sellőházban lesz. Te se véletlenül keresed itt, nem igaz? *A szeme fáradtságtól csillog. Elege van az utazásból és a meddő kutatásból.* Azt mondom, várjunk még vele. Muszáj pihennem. Talán Duarrte is felbukkan közben. *Kimondva és végiggondolva csak még jobban vágyik egy forró fürdőre és egy puha ágyra. Még a bornál is jobban. A szemével egy sellő után kezd kutatni, akinek előadhatja a kívánságait...*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-31 05:57:16
Üzenet elküldve: 2023-01-31 05:57:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
*A bor csúszik. Nagyon is. Ambroggio pedig igyekszik minél ügyesebben lavírozni a saját pohara tartalmával, hogy abba lehetőleg ne nagyon kerüljön újabb adag. Szóval készséggel tölt a fickónak, majd a saját pohara felé is megdöntve a palackot, mindig akkor jön közbe valami, amikor már épp töltene. Egy kommentár, egy elismerő utánafordulás valamelyik csinos Sellőlány kapcsán... Így a kehely mindig félig töltve marad.
A Horgony-sziget kapcsán csak ingatja a fejét egy tűnődő grimasszal, mint aki nem nagyon tudja eldönteni, hallott-e már róla vagy csak keveri valamivel. Amikor viszont a küldemény méretére terelődik a téma, már Ambroggio szemöldöke is feljebb kúszik. Erősen rágja a kíváncsiság most már, hogy mi lehet, de valahogy még most se akaródzik kiböknie, hogy tulajdonképpen ő lenne az a bizonyos Duarrte. Főleg, hogy az elhangzottak alapján folyamatosan valami ember méretű ládára asszociál, ami, lássuk be, nem tűnik túl jó ómennek.*
- Kétezer arannyal *legyint, mintha szóra sem érdemes, piszlicsáré összegről lenne szó. De mindjárt dől is előrébb, hogy bizalmasra halkítva a hangját, újabb felvetéssel álljon elő.* - Viszont mit szólnál, ha mindkettőnk dolgát meg tudnánk könnyíteni? Hagyd itt azt a bazi csomagot a gondjaimra, míg a fattyút keresed. Ha megtaláltad, megcsíped a grabancát és idehozod. Itt átadhatod neki a pakkot, és kirázzuk belőle az adósságot is. *Nem véletlenül állította így a sorrendet, hiszen ha a küldeményben érték van, azt is bele lehet számolni.* - Amiből természetesen megkapod a sápot a közreműködésért.
*Figyeli közben a fickó reakcióit, aki remélhetőleg már a nem túl részeg, de épp elég részeg tökéletes intervallumába itta magát.*
- Ha pedig közben mégiscsak befutna ide, én itt tartom, míg visszaérsz. Mit szólsz hozzá?
*Az ajánlat logikájában még józanul se nagyon lehetne hibát találni. Feltételezve persze, hogy nincs megtűzdelve ferdítésekkel.*
*A bor csúszik. Nagyon is. Ambroggio pedig igyekszik minél ügyesebben lavírozni a saját pohara tartalmával, hogy abba lehetőleg ne nagyon kerüljön újabb adag. Szóval készséggel tölt a fickónak, majd a saját pohara felé is megdöntve a palackot, mindig akkor jön közbe valami, amikor már épp töltene. Egy kommentár, egy elismerő utánafordulás valamelyik csinos Sellőlány kapcsán... Így a kehely mindig félig töltve marad.
A Horgony-sziget kapcsán csak ingatja a fejét egy tűnődő grimasszal, mint aki nem nagyon tudja eldönteni, hallott-e már róla vagy csak keveri valamivel. Amikor viszont a küldemény méretére terelődik a téma, már Ambroggio szemöldöke is feljebb kúszik. Erősen rágja a kíváncsiság most már, hogy mi lehet, de valahogy még most se akaródzik kiböknie, hogy tulajdonképpen ő lenne az a bizonyos Duarrte. Főleg, hogy az elhangzottak alapján folyamatosan valami ember méretű ládára asszociál, ami, lássuk be, nem tűnik túl jó ómennek.*
- Kétezer arannyal *legyint, mintha szóra sem érdemes, piszlicsáré összegről lenne szó. De mindjárt dől is előrébb, hogy bizalmasra halkítva a hangját, újabb felvetéssel álljon elő.* - Viszont mit szólnál, ha mindkettőnk dolgát meg tudnánk könnyíteni? Hagyd itt azt a bazi csomagot a gondjaimra, míg a fattyút keresed. Ha megtaláltad, megcsíped a grabancát és idehozod. Itt átadhatod neki a pakkot, és kirázzuk belőle az adósságot is. *Nem véletlenül állította így a sorrendet, hiszen ha a küldeményben érték van, azt is bele lehet számolni.* - Amiből természetesen megkapod a sápot a közreműködésért.
*Figyeli közben a fickó reakcióit, aki remélhetőleg már a nem túl részeg, de épp elég részeg tökéletes intervallumába itta magát.*
- Ha pedig közben mégiscsak befutna ide, én itt tartom, míg visszaérsz. Mit szólsz hozzá?
*Az ajánlat logikájában még józanul se nagyon lehetne hibát találni. Feltételezve persze, hogy nincs megtűzdelve ferdítésekkel.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-29 01:44:42
Üzenet elküldve: 2023-01-29 01:44:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol jóleső melegséggel árasztja el a torkát, a mellkasát, a gyomrát, a végtagjait. Olyan érzés, mint ha új életet lehelne a megfáradt csontokba. Azt mondják, az első pohár egyetlen dologra való: meg lehet rá inni a másodikat, ami már nemcsak a sóvárgást tompítja, hanem igazi élvezetet okoz. És micsoda élvezet ez! Színekkel telik meg a világ, az utazás fáradalmai kegyetlen valóságból kellemetlen emlékké szelídülnek. A kiürülő poharakat habozás nélkül tölti újra. Nem igazán tűnik fel neki, hogy ez legtöbbször a sajátja. A rókaképű ficsúr is szorgosan emelgeti a magáét, hát bizonyára ő is önt magának. Lám, a bontott palacknak máris a seggére vertek.
Mielőtt maga elé venné a másik üveget, mesélni kezd. Nem hallani rajta, hogy részeg lenne. Összeszedetten, a megszokott tempójában beszél, bizonytalanságnak nincs sok nyoma, nyelvbotlások is alig tarkítják a mondandóját.*
- Tudod, merre van a Horgony-sziget? *A hely egyetlen jelentőségét az elhelyezkedése adja. A Lanawint kettészelő hegylánc vonalában helyezkedik el, több mint egy napi hajóútra a partoktól. Philadeus a széles gesztusokkal rajzolja a képzeletbeli térképet a levegőbe.* A hajósok tudják, mást meg ugyan miért érdekelne? Egy rohadt nagy szikla az egész. Állítólag azért Horgony-sziget a neve, mert olyan, mint ha valaki odarakta volna. Navigációs pontnak vagy mit tudom én. Azt is hallottam, hogy világítótornyot akarnak építeni rá. Vagy akartak. Ki az a bolond, aki ott akarna szolgálni? Na... odáig mentem ezért a szarért. *Teljesen egyértelmű, hogy haragszik a poggyászára, bármi legyen is benne.*
- Elfogyott? *Bök az asztaltársa pohara felé.* Ideje kinyitni ezt is. *Mielőtt a dugóhúzóhoz nyúlna, szemügyre veszi a pecsétet a dugón. Írás nincs rajta, csak egy címer. Úgy fordítja a palackot, hogy a másik fickó is jól láthassa.* Neked ismerős? Én sose láttam... Na mindegy. *Gyakorlott mozdulatokkal karcolja körbe a pecsétet a dugóhúzó hegyes végével, hogy az egy darabban essen le az üveg szájáról, aztán csak pillanatok kérdése, és a dugó egy pukkanással távozik a helyéről. Nem tud ellenállni a kísértésnek, megszagolja azt is.*
-Látod? Ugyanolyan, mint a másik palack. Ennyit tesz, ha nem órákkal korábban bontják fel... *Hasonló adagokat tölt ki a két pohárba, mint először. Koccintásra emeli a magáét, majd folytatja a történetét.*
- Szóval Horgony-sziget. Még kikötni se lehet rajta! Leeresztettük a csónakot, és kieveztünk érte. Arról nem volt szó, hogy ekkora! *Jobbjában a pohárral mutatja, mint egy hazudós horgász, hogy mekkora halat fogott. A drága nedűből jut egy kevés a padlónak is.* Hoppá! Szóval nagy. Csoda, hogy elfért azon a lélekvesztőn! És milyen rohadt nehéz! *A mesének hirtelen szakad vége. Zavartan megvakarja a tarkóját. Nem kéne ennyit beszélnie valakinek, akit nem is ismer. Elvégre nem neki hozta a ládát, a címzett még mindig ez a Duarrte.*
- De beszéljünk inkább a mi dolgunkról! Mennyivel tartozik neked? *Nevet nem mond, nem is kell. Egyetlen közös ismeretlen ismerősük van.* És mit mondjak majd neki, kinek gyűjtöm be a járandóságát?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az alkohol jóleső melegséggel árasztja el a torkát, a mellkasát, a gyomrát, a végtagjait. Olyan érzés, mint ha új életet lehelne a megfáradt csontokba. Azt mondják, az első pohár egyetlen dologra való: meg lehet rá inni a másodikat, ami már nemcsak a sóvárgást tompítja, hanem igazi élvezetet okoz. És micsoda élvezet ez! Színekkel telik meg a világ, az utazás fáradalmai kegyetlen valóságból kellemetlen emlékké szelídülnek. A kiürülő poharakat habozás nélkül tölti újra. Nem igazán tűnik fel neki, hogy ez legtöbbször a sajátja. A rókaképű ficsúr is szorgosan emelgeti a magáét, hát bizonyára ő is önt magának. Lám, a bontott palacknak máris a seggére vertek.
Mielőtt maga elé venné a másik üveget, mesélni kezd. Nem hallani rajta, hogy részeg lenne. Összeszedetten, a megszokott tempójában beszél, bizonytalanságnak nincs sok nyoma, nyelvbotlások is alig tarkítják a mondandóját.*
- Tudod, merre van a Horgony-sziget? *A hely egyetlen jelentőségét az elhelyezkedése adja. A Lanawint kettészelő hegylánc vonalában helyezkedik el, több mint egy napi hajóútra a partoktól. Philadeus a széles gesztusokkal rajzolja a képzeletbeli térképet a levegőbe.* A hajósok tudják, mást meg ugyan miért érdekelne? Egy rohadt nagy szikla az egész. Állítólag azért Horgony-sziget a neve, mert olyan, mint ha valaki odarakta volna. Navigációs pontnak vagy mit tudom én. Azt is hallottam, hogy világítótornyot akarnak építeni rá. Vagy akartak. Ki az a bolond, aki ott akarna szolgálni? Na... odáig mentem ezért a szarért. *Teljesen egyértelmű, hogy haragszik a poggyászára, bármi legyen is benne.*
- Elfogyott? *Bök az asztaltársa pohara felé.* Ideje kinyitni ezt is. *Mielőtt a dugóhúzóhoz nyúlna, szemügyre veszi a pecsétet a dugón. Írás nincs rajta, csak egy címer. Úgy fordítja a palackot, hogy a másik fickó is jól láthassa.* Neked ismerős? Én sose láttam... Na mindegy. *Gyakorlott mozdulatokkal karcolja körbe a pecsétet a dugóhúzó hegyes végével, hogy az egy darabban essen le az üveg szájáról, aztán csak pillanatok kérdése, és a dugó egy pukkanással távozik a helyéről. Nem tud ellenállni a kísértésnek, megszagolja azt is.*
-Látod? Ugyanolyan, mint a másik palack. Ennyit tesz, ha nem órákkal korábban bontják fel... *Hasonló adagokat tölt ki a két pohárba, mint először. Koccintásra emeli a magáét, majd folytatja a történetét.*
- Szóval Horgony-sziget. Még kikötni se lehet rajta! Leeresztettük a csónakot, és kieveztünk érte. Arról nem volt szó, hogy ekkora! *Jobbjában a pohárral mutatja, mint egy hazudós horgász, hogy mekkora halat fogott. A drága nedűből jut egy kevés a padlónak is.* Hoppá! Szóval nagy. Csoda, hogy elfért azon a lélekvesztőn! És milyen rohadt nehéz! *A mesének hirtelen szakad vége. Zavartan megvakarja a tarkóját. Nem kéne ennyit beszélnie valakinek, akit nem is ismer. Elvégre nem neki hozta a ládát, a címzett még mindig ez a Duarrte.*
- De beszéljünk inkább a mi dolgunkról! Mennyivel tartozik neked? *Nevet nem mond, nem is kell. Egyetlen közös ismeretlen ismerősük van.* És mit mondjak majd neki, kinek gyűjtöm be a járandóságát?
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:53:19
Üzenet elküldve: 2023-01-28 17:53:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Borban az igazság//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ömlengős előadás ellenére Ambroggio valószínűleg feleannyira se válogatós bor terén, mint újdonsült asztaltársa. Tény, hogy ha módja van rá, ízletesebb fajtát választ, de a kikötői lőrének is megvan a maga fanyarul nosztalgikus varázsa.
A részletes okfejtés arról, hogy e nemes italnak kell-e vagy nem kell-e a levegőztetés, legalább arra jó volt, hogy kicsit jobban megnézze magának a fickót. A szerencsétlen, mintha tűkön ülne, de az is egyértelmű, hogy nem a küldetése időleges kudarca miatt. Az ital úgy tűnik el a poharából, mint a piaci sütödésnél a lepottyanó falat, ami a legritkább esetben ér földet, mielőtt a környékbeli kóbor ebek vagy macskák elmarnák.
Elég csak rá nézni, ahogy a konyhaajtót figyeli. A lába idegesen dobol, a keze meg se áll a kényszercselekvésben. És persze a rendelés is beszédes: nem a kivételes aromák szakértő ízlelgetése végett iszik. Iszik, mert a rabja. De minthogy ilyen feladatot bíztak rá, s mert ezek szerint jókora utat tett meg, Ambroggio feltételezi, hogy a fickó az a fajta iszákos lehet, aki viszonylag sokáig bírja ital nélkül, de ha egyszer elkezdi, akkor nem tud mértéket tartani.*
- Ó ne haragudj, barátom. A világért se akartalak faggatni. Csak kíváncsi természet vagyok. Rossz szokás *sóhajt, majd irritálóan apró kortyot hörpint a poharából. Tűnődve szűkíti a szemét, ahogy aprókat nyammogva vizsgálgatja a bor szájában maradt utóízét. Aztán újra kortyol. Szörnyen idegtépő lehet ez valakinek, aki szinte már remeg egy újabb pohár nedűért. És természetesen Ambroggio pontosan tisztában is van ezzel.*
- Hát ez csodálatos lenne! *derül fel a prezentált ötletre. Diszkréten az asztalkendőbe törli gyűrűktől ékes kezét, melyre bőven jut a borból, amit a fickó rátölt a poharában lévő italra.* - Kevesebb vesződség nekem, több arany neked! *Készséggel koccint is erre a remek társulásra.* - Arra, hogy mindketten letudjuk végre a ránk lőcsölt feladatokat!
*Oldalvást sandítva azért megrándul a szája széle, mikor meglátja az egyik távolabbi asztalnál a kis vöröst valami páncélos, simaképű kölyökkel enyelegni. De ha meg is fürdött, a korábbi, retkes, büdös ruháit vette vissza, amit pedig nem ártott volna kimosatni, míg horpaszt. De hát se nem pihen, se nem lesz sokkal jobb szagú. ~ Mit is vártam? ~
Egy pillantásnál többet nem is veszteget rá. Most ennek az ügynek kell a végére járnia.*
- Hogy én? *Elhúzza a száját és megrázza a fejét.* - Én nem ismerem sehonnan. Annyit tudok, hogy egy igazi himpellér. Sokaknak van a bögyében, de nehéz rajta fogást találni. És igen. Én se véletlenül keresem itt *vonja meg a vállát. Gyakran emeli a poharát, mintegy szuggeszív, követendő példaként, de ő mindig csak aprókat kortyol.*
- A hátam közepére se kívántam, hogy egy ilyen alak nyomát kajtassam. De ugye... *ír le egy finom kört a poharával* - vannak azok a szívességek meg feladatok, amik alól nem lehet kibújni. Pedig lenne ennél sokkal jobb dolgom is. De ha már nem mutatja magát az a kurafi, gondoltam, rám fér egy kis pihenés, ha már itt vagyok, nem így van? Az embert hajtják eleget amúgy is, de azért az életről nem szabad lemaradni, barátom! Márpedig itt a javába lehet belekóstolni *vigyorodik szélesen. Hagyja, hadd igyon a másik. Bőven szolgáltat olyan mondatokat, amire lehet helyeselni. Aztán persze rátér arra is, mikor finom kis szurka-piszkákkal elkezdi ásni a saját megbízóját, de egyelőre csak úgy, amiből még bármikor visszatáncolhat. De ha a másik harap rá, akkor rátesz egy lapáttal, hogy a csípős tósztok haladjanak szépen egymás után. A részeges fickókkal ugyanis az a probléma, hogy mivel edzésben tartják magukat, elég jól is bírják az italt. De azért a szesz az szesz. Oldja a nyelvet és tompítja az éberséget. Ambroggiónak pedig szándéka van kiforgatni a jóemberből a megbízója nevét, nomeg azt is, hogy miféle csomagról van szó.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ömlengős előadás ellenére Ambroggio valószínűleg feleannyira se válogatós bor terén, mint újdonsült asztaltársa. Tény, hogy ha módja van rá, ízletesebb fajtát választ, de a kikötői lőrének is megvan a maga fanyarul nosztalgikus varázsa.
A részletes okfejtés arról, hogy e nemes italnak kell-e vagy nem kell-e a levegőztetés, legalább arra jó volt, hogy kicsit jobban megnézze magának a fickót. A szerencsétlen, mintha tűkön ülne, de az is egyértelmű, hogy nem a küldetése időleges kudarca miatt. Az ital úgy tűnik el a poharából, mint a piaci sütödésnél a lepottyanó falat, ami a legritkább esetben ér földet, mielőtt a környékbeli kóbor ebek vagy macskák elmarnák.
Elég csak rá nézni, ahogy a konyhaajtót figyeli. A lába idegesen dobol, a keze meg se áll a kényszercselekvésben. És persze a rendelés is beszédes: nem a kivételes aromák szakértő ízlelgetése végett iszik. Iszik, mert a rabja. De minthogy ilyen feladatot bíztak rá, s mert ezek szerint jókora utat tett meg, Ambroggio feltételezi, hogy a fickó az a fajta iszákos lehet, aki viszonylag sokáig bírja ital nélkül, de ha egyszer elkezdi, akkor nem tud mértéket tartani.*
- Ó ne haragudj, barátom. A világért se akartalak faggatni. Csak kíváncsi természet vagyok. Rossz szokás *sóhajt, majd irritálóan apró kortyot hörpint a poharából. Tűnődve szűkíti a szemét, ahogy aprókat nyammogva vizsgálgatja a bor szájában maradt utóízét. Aztán újra kortyol. Szörnyen idegtépő lehet ez valakinek, aki szinte már remeg egy újabb pohár nedűért. És természetesen Ambroggio pontosan tisztában is van ezzel.*
- Hát ez csodálatos lenne! *derül fel a prezentált ötletre. Diszkréten az asztalkendőbe törli gyűrűktől ékes kezét, melyre bőven jut a borból, amit a fickó rátölt a poharában lévő italra.* - Kevesebb vesződség nekem, több arany neked! *Készséggel koccint is erre a remek társulásra.* - Arra, hogy mindketten letudjuk végre a ránk lőcsölt feladatokat!
*Oldalvást sandítva azért megrándul a szája széle, mikor meglátja az egyik távolabbi asztalnál a kis vöröst valami páncélos, simaképű kölyökkel enyelegni. De ha meg is fürdött, a korábbi, retkes, büdös ruháit vette vissza, amit pedig nem ártott volna kimosatni, míg horpaszt. De hát se nem pihen, se nem lesz sokkal jobb szagú. ~ Mit is vártam? ~
Egy pillantásnál többet nem is veszteget rá. Most ennek az ügynek kell a végére járnia.*
- Hogy én? *Elhúzza a száját és megrázza a fejét.* - Én nem ismerem sehonnan. Annyit tudok, hogy egy igazi himpellér. Sokaknak van a bögyében, de nehéz rajta fogást találni. És igen. Én se véletlenül keresem itt *vonja meg a vállát. Gyakran emeli a poharát, mintegy szuggeszív, követendő példaként, de ő mindig csak aprókat kortyol.*
- A hátam közepére se kívántam, hogy egy ilyen alak nyomát kajtassam. De ugye... *ír le egy finom kört a poharával* - vannak azok a szívességek meg feladatok, amik alól nem lehet kibújni. Pedig lenne ennél sokkal jobb dolgom is. De ha már nem mutatja magát az a kurafi, gondoltam, rám fér egy kis pihenés, ha már itt vagyok, nem így van? Az embert hajtják eleget amúgy is, de azért az életről nem szabad lemaradni, barátom! Márpedig itt a javába lehet belekóstolni *vigyorodik szélesen. Hagyja, hadd igyon a másik. Bőven szolgáltat olyan mondatokat, amire lehet helyeselni. Aztán persze rátér arra is, mikor finom kis szurka-piszkákkal elkezdi ásni a saját megbízóját, de egyelőre csak úgy, amiből még bármikor visszatáncolhat. De ha a másik harap rá, akkor rátesz egy lapáttal, hogy a csípős tósztok haladjanak szépen egymás után. A részeges fickókkal ugyanis az a probléma, hogy mivel edzésben tartják magukat, elég jól is bírják az italt. De azért a szesz az szesz. Oldja a nyelvet és tompítja az éberséget. Ambroggiónak pedig szándéka van kiforgatni a jóemberből a megbízója nevét, nomeg azt is, hogy miféle csomagról van szó.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:37:31
Üzenet elküldve: 2023-01-27 10:37:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
* Egy pillanatra összezavarodik, amikor a kalóz lány azt mondja, hogy tud a fiú megbízásáról. ~Honnan is tudhatná, hogy a csibéket jöttünk felszámolni? ~ De végül tisztázza magában, hogy valószínűleg csak szerepet játszik a másik, újabb füllentés. Azon viszont elmosolyodik, amikor szerelme visszafogja magát, és igen szép jelzővel szidja végül. Pedig ennél még az ifjú harcos is ismer durvábbakat, biztos benne, hogy a másiknak igazán komoly repertoárja van ilyen téren. Hátra simítja egyik izzadt, zsíros hajtincsét, hogy ne lógjon annyira a szemébe, és csillogó szemekkel nézi a lányt. *
- Na és mit nyertem? * Teszi fel a pimasz kérdést, persze tudja, legalábbis számít arra, hogy a kérdés elől eltáncoló választ kap. *
- Persze, hogy volt értelme. Hiszen itt vagy. * Nevet fel félve, mert egy ennyire őszinte választ úgy érzi, hogy sebezhetővé teszi, mintha hirtelene nem egy súlyos páncél védené. *
- A városban túl sikeres vagyok, teljesen visszaszorítottam a tolvajok és kétes alakok számát, szóval gondoltam, hogy idelent leszel, ahol könnyebb dolgod akad. * Henceg úgy, ahogy a másiktól tanulta, próbál komoly arckifejezést erőltetni magára, de nehezen sikerül neki. *
- Csak nehogy ezt a helyet is kitakarítsam. Félek akkor nem találkoznánk többet, szóval csak miattad, nem nyúlok a kikötőhöz. * Nevet fel, és szavait nyomatékosítandó a vörös haj gazdájára is mutat. *
- De ezért persze fizetséget is várok. Mondjuk százhúsz aranyat hetente, vagy valami annak megfelelő értékű dolgot. * Vigyorog, miközben a felszolgáló végre elér az asztalukhoz. *
- Kérsz valamit? * Teszi fel a kérdést, hiszen olvasni még mindig nem igazán tud, bár már elkezdett megtanulni, még mindig szenvedősen megy neki. Épp ezért meg se próbálja elolvasni, hogy mi mindent lehet rendelni a sellőházban. *
* Egy pillanatra összezavarodik, amikor a kalóz lány azt mondja, hogy tud a fiú megbízásáról. ~Honnan is tudhatná, hogy a csibéket jöttünk felszámolni? ~ De végül tisztázza magában, hogy valószínűleg csak szerepet játszik a másik, újabb füllentés. Azon viszont elmosolyodik, amikor szerelme visszafogja magát, és igen szép jelzővel szidja végül. Pedig ennél még az ifjú harcos is ismer durvábbakat, biztos benne, hogy a másiknak igazán komoly repertoárja van ilyen téren. Hátra simítja egyik izzadt, zsíros hajtincsét, hogy ne lógjon annyira a szemébe, és csillogó szemekkel nézi a lányt. *
- Na és mit nyertem? * Teszi fel a pimasz kérdést, persze tudja, legalábbis számít arra, hogy a kérdés elől eltáncoló választ kap. *
- Persze, hogy volt értelme. Hiszen itt vagy. * Nevet fel félve, mert egy ennyire őszinte választ úgy érzi, hogy sebezhetővé teszi, mintha hirtelene nem egy súlyos páncél védené. *
- A városban túl sikeres vagyok, teljesen visszaszorítottam a tolvajok és kétes alakok számát, szóval gondoltam, hogy idelent leszel, ahol könnyebb dolgod akad. * Henceg úgy, ahogy a másiktól tanulta, próbál komoly arckifejezést erőltetni magára, de nehezen sikerül neki. *
- Csak nehogy ezt a helyet is kitakarítsam. Félek akkor nem találkoznánk többet, szóval csak miattad, nem nyúlok a kikötőhöz. * Nevet fel, és szavait nyomatékosítandó a vörös haj gazdájára is mutat. *
- De ezért persze fizetséget is várok. Mondjuk százhúsz aranyat hetente, vagy valami annak megfelelő értékű dolgot. * Vigyorog, miközben a felszolgáló végre elér az asztalukhoz. *
- Kérsz valamit? * Teszi fel a kérdést, hiszen olvasni még mindig nem igazán tud, bár már elkezdett megtanulni, még mindig szenvedősen megy neki. Épp ezért meg se próbálja elolvasni, hogy mi mindent lehet rendelni a sellőházban. *
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-27 01:23:25
Üzenet elküldve: 2023-01-27 01:23:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ambroggio//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Jól beszél, tényleg kikérhettem volna az egész palackkal. ~ *Az illemmel mindig is hadilábon állt. Most sem ezen szeretne változtatni: egyszerűen csak szomjas, a bor meg tényleg mennyei. ~ Itatja magát, ahogy a botcsinálta szakértő mondaná. És valóban... ~ Gyorsabban ürül ki a pohara, mint várta. Ahogy azt sem várta, hogy a ficsúr végtelen hosszú monológban tör ki. Ügyesen felmondja a leckét. Java részét Philadeus is hallotta már itt-ott, persze ő biztosan nem tudta volna így összeszedni, elvégre ő nem ezüstkanállal a szájában született, hanem hosszú évek kitartó munkájával vált a minőségre kényes szeszkazánná.
Valahol a dekantálás magasságában adja fel, hogy figyelmet mímeljen. A torkát száraznak érzi, mint a pergament, és egy sellő sem maradt a közelben, akitől inni kérhetne. A fickó előadása tortúrába csap át. Az üres pohár a kezében és a több órásnak tetsző szóáradat elviselhetetlenné teszi a szomjúságát. Esküdni merne rá, hogy nem véletlenül maradt a konyhában a teljes személyzet... Ez is része a kínzásának. Amikor az asztal, a paraván és a poharak mindent megtudtak a bor - elvben helyes, gyakorlatban soha sem így történő - visszaúszik a szeme elé a világ, és benne a rókavigyor.
A felé emelt pohár csak egy grimasszal találkozik. Philadeusnak rég nincs mivel viszonoznia a köszöntőt. Apró elégtétel, hogy annak a bornak bőven elég ideje volt ihatatlanná melegedni. ~ Lám, a szakértő, aki a saját szakértelmébe szerelmes, és nem annak tárgyába. ~ A felmentősereg az előbbi leány képében érkezik. Feltartja az ujját a szemben ülő felé, hogy előbb a sellőhöz szólhasson.*
- Kedvesem, kihoznád azt a palackot? És hogy ne kelljen kétszer fordulnod, még egyet belőle. *Sietve tesz hozzá még egy instrukciót.* A kibontásával ne fáradj, csak hozz mellé egy dugóhúzót is... Hálásan köszönöm! *Szól még a lány után, aki ismét eltűnik a konyhában.*
- Duarrte... Csak nem gondolod, hogy elárulom? Az csak rá és a megbízómra tartozik. Nem, nem, ne is kérdezd! Azt sem mondom meg, ki küldte. ~ És azt sem, hogy halvány fogalmam sincs egyikről sem. ~ *Türelmetlenül tologatja a poharát az asztalon. Futólag a konyha felé fordul, de a leány még sehol.* Figyelj... *Vezeti elő az ötletét.* Én már úgyis keresem egy ideje. Mit szólnál, ha az adósságát is bevasalnám rajta? Persze csak ha megtarthatok belőle annyit, amennyiért megéri fáradoznom... Egyébként mit lehet tudni róla? Honnan ismered? Szerinted hol lehet megtalálni, ha itt sem?
*Végre megérkezik a két palack. A bontottból azonnal tölt magának és az asztaltársának is. Jóval többet, mint amennyit az etikett diktálna. Most már ő is poharat emel.* Arra, hogy megtaláljuk ~ azt a kurafit. ~ *A végét nem ejti ki hangosan. Addig nem, amíg nem tudja, milyen kapcsolatban áll a fantom a borszakértővel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Jól beszél, tényleg kikérhettem volna az egész palackkal. ~ *Az illemmel mindig is hadilábon állt. Most sem ezen szeretne változtatni: egyszerűen csak szomjas, a bor meg tényleg mennyei. ~ Itatja magát, ahogy a botcsinálta szakértő mondaná. És valóban... ~ Gyorsabban ürül ki a pohara, mint várta. Ahogy azt sem várta, hogy a ficsúr végtelen hosszú monológban tör ki. Ügyesen felmondja a leckét. Java részét Philadeus is hallotta már itt-ott, persze ő biztosan nem tudta volna így összeszedni, elvégre ő nem ezüstkanállal a szájában született, hanem hosszú évek kitartó munkájával vált a minőségre kényes szeszkazánná.
Valahol a dekantálás magasságában adja fel, hogy figyelmet mímeljen. A torkát száraznak érzi, mint a pergament, és egy sellő sem maradt a közelben, akitől inni kérhetne. A fickó előadása tortúrába csap át. Az üres pohár a kezében és a több órásnak tetsző szóáradat elviselhetetlenné teszi a szomjúságát. Esküdni merne rá, hogy nem véletlenül maradt a konyhában a teljes személyzet... Ez is része a kínzásának. Amikor az asztal, a paraván és a poharak mindent megtudtak a bor - elvben helyes, gyakorlatban soha sem így történő - visszaúszik a szeme elé a világ, és benne a rókavigyor.
A felé emelt pohár csak egy grimasszal találkozik. Philadeusnak rég nincs mivel viszonoznia a köszöntőt. Apró elégtétel, hogy annak a bornak bőven elég ideje volt ihatatlanná melegedni. ~ Lám, a szakértő, aki a saját szakértelmébe szerelmes, és nem annak tárgyába. ~ A felmentősereg az előbbi leány képében érkezik. Feltartja az ujját a szemben ülő felé, hogy előbb a sellőhöz szólhasson.*
- Kedvesem, kihoznád azt a palackot? És hogy ne kelljen kétszer fordulnod, még egyet belőle. *Sietve tesz hozzá még egy instrukciót.* A kibontásával ne fáradj, csak hozz mellé egy dugóhúzót is... Hálásan köszönöm! *Szól még a lány után, aki ismét eltűnik a konyhában.*
- Duarrte... Csak nem gondolod, hogy elárulom? Az csak rá és a megbízómra tartozik. Nem, nem, ne is kérdezd! Azt sem mondom meg, ki küldte. ~ És azt sem, hogy halvány fogalmam sincs egyikről sem. ~ *Türelmetlenül tologatja a poharát az asztalon. Futólag a konyha felé fordul, de a leány még sehol.* Figyelj... *Vezeti elő az ötletét.* Én már úgyis keresem egy ideje. Mit szólnál, ha az adósságát is bevasalnám rajta? Persze csak ha megtarthatok belőle annyit, amennyiért megéri fáradoznom... Egyébként mit lehet tudni róla? Honnan ismered? Szerinted hol lehet megtalálni, ha itt sem?
*Végre megérkezik a két palack. A bontottból azonnal tölt magának és az asztaltársának is. Jóval többet, mint amennyit az etikett diktálna. Most már ő is poharat emel.* Arra, hogy megtaláljuk ~ azt a kurafit. ~ *A végét nem ejti ki hangosan. Addig nem, amíg nem tudja, milyen kapcsolatban áll a fantom a borszakértővel.*
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:05:08
Üzenet elküldve: 2023-01-26 18:05:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
- Megbízásod?
*Kérdőn feljebb szöknek szemöldökei, majd eszébe jut, hogy most szerepet játszik.*
- Mármint megbízásod, hogyne! Persze, tudok róla.
*Hanyag legyintéssel könnyít képzelt hatalmának súlyán, mintha nem is akarna emiatt igazán hencegni.*
- Alkalmasabbat? Igen? Te kis ...
*A mocskos szájú Daesys bizony tudna ide illetlen megjegyzéseket szűrni, de Pashthrának aligha mondana ilyeneket. Még az ő fülét is bántaná.*
- Ejj, te kis pimasz.
*Törékeny álarca alól már egyre gyakrabban villan ki a lány jellegzetes mosolya, de még időnként visszaszorítja, amennyiben módja van rá. Nem csak a kis jelenetük miatt vigyorog, hanem amiatt is a tény miatt is, hogy a fiút még mindig nem ölte meg valami őrjöngő artheniori bolond és ráadásul itt van vele.
Az eddig is egyre gyakrabban megingó történetét igen hatásosan gáncsolja ki Pashthra, ami igen sok érzelmet csal a leány arcára. Egyrészt ábrázata némileg riadt amiatt, mert igen sokat kell mosogatnia, ha valóban ezt valahogy ki kellene fizetnie, másfelől meg jól tudja, hogy a hóhajú csak ugratja őt.*
- Jól van, jól van, nyertél.
*Kezeit megadóan feltartja, majd fel is könyököl velük az asztalra, hogy rajtuk támassza meg fejét, miközben azon töpreng melyik kérdésével is kezdje. Mert kérdése akad bőven, és amit leginkább szeretne az az, hogy hallja ahogy Pashthra mesél. Hosszan, kimerítően részletesen.*
- Jó messzire elkóricáltál a várostól. Legalább volt értelme és sikeres volt? A feladatod.
*Szó szerint öklébe kell harapnia ahhoz, hogy képest legyen visszafognia magát és ne egyből a fiú nyakába zúdítania érdeklődését, amit kíváncsi zöldjei is sugallnak Pashthra felé.*
- Megbízásod?
*Kérdőn feljebb szöknek szemöldökei, majd eszébe jut, hogy most szerepet játszik.*
- Mármint megbízásod, hogyne! Persze, tudok róla.
*Hanyag legyintéssel könnyít képzelt hatalmának súlyán, mintha nem is akarna emiatt igazán hencegni.*
- Alkalmasabbat? Igen? Te kis ...
*A mocskos szájú Daesys bizony tudna ide illetlen megjegyzéseket szűrni, de Pashthrának aligha mondana ilyeneket. Még az ő fülét is bántaná.*
- Ejj, te kis pimasz.
*Törékeny álarca alól már egyre gyakrabban villan ki a lány jellegzetes mosolya, de még időnként visszaszorítja, amennyiben módja van rá. Nem csak a kis jelenetük miatt vigyorog, hanem amiatt is a tény miatt is, hogy a fiút még mindig nem ölte meg valami őrjöngő artheniori bolond és ráadásul itt van vele.
Az eddig is egyre gyakrabban megingó történetét igen hatásosan gáncsolja ki Pashthra, ami igen sok érzelmet csal a leány arcára. Egyrészt ábrázata némileg riadt amiatt, mert igen sokat kell mosogatnia, ha valóban ezt valahogy ki kellene fizetnie, másfelől meg jól tudja, hogy a hóhajú csak ugratja őt.*
- Jól van, jól van, nyertél.
*Kezeit megadóan feltartja, majd fel is könyököl velük az asztalra, hogy rajtuk támassza meg fejét, miközben azon töpreng melyik kérdésével is kezdje. Mert kérdése akad bőven, és amit leginkább szeretne az az, hogy hallja ahogy Pashthra mesél. Hosszan, kimerítően részletesen.*
- Jó messzire elkóricáltál a várostól. Legalább volt értelme és sikeres volt? A feladatod.
*Szó szerint öklébe kell harapnia ahhoz, hogy képest legyen visszafognia magát és ne egyből a fiú nyakába zúdítania érdeklődését, amit kíváncsi zöldjei is sugallnak Pashthra felé.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:49:36
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:49:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Nyár és tél//
* Ahogy a víz hiányát pótolja, már indulna is tovább a városba. Persze tudna enni, de sose volt nagy igényű fickó, neki a kaszárnyában osztogatott egyszerű étek pont annyira megteszi, mint bármi amit itt osztogatnak. Tervei szerint a tharg piacon venne egy, vagy két vekni kenyeret, az bőven elég az utazásra, azonban hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülét. Szíve nagyot dobban, először arra gondol, hogy képzelete játszadozik vele. *
~ Megőrültél, te fiú, eddig is gyakran káprázott a szemed, de legalább a füled nem csengett. ~
* De csak egy pillanatig tart a bizonytalanság, pont addig, amíg a fején átsuhan a gondolat, mert hamarosan előtte terem Daesys, teljes életnagyságban. *
- Tévedt a fene, megbízásom volt. * Válaszol nagyokat pislogva, de hamar igyekszik higgadt, egykedvű arckifejezést erőltetni magára. Csak a szája sarkai ne kunkorodnának felfelé árulkodóan. *
- Még szerencse, hogy nem azért jöttem, hogy népszerűségi versenyt nyerjek. Pedig biztos megnyerném a kikötő királya címet, ha indulnék érte. Te lehetnél a királynőm, amíg alkalmasabbat nem találok. * Teszi hozzá egy suta kacsintás keretében, ahogy próbálja visszanyerni higgadtságát, és nem mutatni nagyon, hogy mennyire örül a társaságnak. Tekintetét ha akarná, se tudná elfordítani az igéző zöldekről, és a lány szavait hallgatva komisz mosoly ül ki az arcára. *
- Ha a tiéd az egész hely, akkor biztos nem esik nehezedre megvendégelni egy régi ismerőst. Tudod, hogy nincs nagy étvágyam, négy-öt fogás kellően eltelít, persze az italt én állom. * Gondolkodik a fiú, és már int is az egyik szolgálónak, hogy jöjjön az asztalukhoz, mert rendelni szeretnének. *
* Ahogy a víz hiányát pótolja, már indulna is tovább a városba. Persze tudna enni, de sose volt nagy igényű fickó, neki a kaszárnyában osztogatott egyszerű étek pont annyira megteszi, mint bármi amit itt osztogatnak. Tervei szerint a tharg piacon venne egy, vagy két vekni kenyeret, az bőven elég az utazásra, azonban hirtelen egy ismerős hang üti meg a fülét. Szíve nagyot dobban, először arra gondol, hogy képzelete játszadozik vele. *
~ Megőrültél, te fiú, eddig is gyakran káprázott a szemed, de legalább a füled nem csengett. ~
* De csak egy pillanatig tart a bizonytalanság, pont addig, amíg a fején átsuhan a gondolat, mert hamarosan előtte terem Daesys, teljes életnagyságban. *
- Tévedt a fene, megbízásom volt. * Válaszol nagyokat pislogva, de hamar igyekszik higgadt, egykedvű arckifejezést erőltetni magára. Csak a szája sarkai ne kunkorodnának felfelé árulkodóan. *
- Még szerencse, hogy nem azért jöttem, hogy népszerűségi versenyt nyerjek. Pedig biztos megnyerném a kikötő királya címet, ha indulnék érte. Te lehetnél a királynőm, amíg alkalmasabbat nem találok. * Teszi hozzá egy suta kacsintás keretében, ahogy próbálja visszanyerni higgadtságát, és nem mutatni nagyon, hogy mennyire örül a társaságnak. Tekintetét ha akarná, se tudná elfordítani az igéző zöldekről, és a lány szavait hallgatva komisz mosoly ül ki az arcára. *
- Ha a tiéd az egész hely, akkor biztos nem esik nehezedre megvendégelni egy régi ismerőst. Tudod, hogy nincs nagy étvágyam, négy-öt fogás kellően eltelít, persze az italt én állom. * Gondolkodik a fiú, és már int is az egyik szolgálónak, hogy jöjjön az asztalukhoz, mert rendelni szeretnének. *
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:04:45
Üzenet elküldve: 2023-01-26 13:04:45
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pashthra//
*Édes szendergése kérészéletűnek bizonyul, hiszen a víz igen hamar kihűl körülötte. Arra eszmél, hogy didereg, izmai feszes görcsbe húzódnak. Kikászálódik és alaposan megtörölgeti magát. Egy pillanatra megtorpan, eltöpreng azon, hogy ruháit is kimossa, de nem lenne idejük megszáradni rendesen ezért elveti ezt az ötletet. Ő legalább tiszta, haja is világosabb árnyalatában pompázik most.
Úgy érzi rengeteget aludhatott, látszólag új erőre is kapott, csak akkor szembesül azzal, hogy alig telt el idő, amikor ismét a fogadótérben bukkan fel. Alig változott valami, nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Meg valaki mást is, egy páncélost. Daesys arcára széles mosoly telepedik, és a tőle megszokott magabiztossággal veszi Pashthra asztala felé az irányt, hogy oda érve egy széket kihúzva lehuppanjon az éppen kulacsát megtöltő fiú asztalához.*
- Nocsak, nocsak, talán eltévedtél?
*Próbálja elnyomni vigyorát, de az áhított faarca igen sutára sikeredik. Megköszörüli torkát is, és a fogadó népének mustrálásába kezd, ezzel némileg megkönnyítve koncentrációját.*
- Tudod, itt a kikötőben nem kedvelik a vasakba öltözött katonákat.
*Nem állít valótlan, de az most nem is lényeges most, csupán játszadozik, mint mindig.*
- De szólhatok az érdekesben, ha szeretnéd. Tudod, itt enyém az egész kócéráj, csak egy szavamba kerül…
*Váratlanul ujját Pashthrának szegezi, közben alsó ajkába harapva próbálja megállni, hogy ne nevesse el magát. A fiú láthatja rajta, hogy némileg lefogyott mostanság, de jókedve az törétlen. Most legalábbis alvás és evés után.*
*Édes szendergése kérészéletűnek bizonyul, hiszen a víz igen hamar kihűl körülötte. Arra eszmél, hogy didereg, izmai feszes görcsbe húzódnak. Kikászálódik és alaposan megtörölgeti magát. Egy pillanatra megtorpan, eltöpreng azon, hogy ruháit is kimossa, de nem lenne idejük megszáradni rendesen ezért elveti ezt az ötletet. Ő legalább tiszta, haja is világosabb árnyalatában pompázik most.
Úgy érzi rengeteget aludhatott, látszólag új erőre is kapott, csak akkor szembesül azzal, hogy alig telt el idő, amikor ismét a fogadótérben bukkan fel. Alig változott valami, nagyjából ugyanazokat az arcokat látja. Meg valaki mást is, egy páncélost. Daesys arcára széles mosoly telepedik, és a tőle megszokott magabiztossággal veszi Pashthra asztala felé az irányt, hogy oda érve egy széket kihúzva lehuppanjon az éppen kulacsát megtöltő fiú asztalához.*
- Nocsak, nocsak, talán eltévedtél?
*Próbálja elnyomni vigyorát, de az áhított faarca igen sutára sikeredik. Megköszörüli torkát is, és a fogadó népének mustrálásába kezd, ezzel némileg megkönnyítve koncentrációját.*
- Tudod, itt a kikötőben nem kedvelik a vasakba öltözött katonákat.
*Nem állít valótlan, de az most nem is lényeges most, csupán játszadozik, mint mindig.*
- De szólhatok az érdekesben, ha szeretnéd. Tudod, itt enyém az egész kócéráj, csak egy szavamba kerül…
*Váratlanul ujját Pashthrának szegezi, közben alsó ajkába harapva próbálja megállni, hogy ne nevesse el magát. A fiú láthatja rajta, hogy némileg lefogyott mostanság, de jókedve az törétlen. Most legalábbis alvás és evés után.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:03:31
Üzenet elküldve: 2023-01-26 12:03:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 704
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
* Pash tarkóját vakargatva jön vissza a lováért, ahol szépen vissza is öltözik a megszokott páncélba és mindenbe. Na persze nem egyedül, az túl nehéz, de szerencsére a lovászfiú szívesen segít neki, persze nem ingyen. Az egész végén Pash leszámol 5 aranyat a kölyöknek (Mesélő (Mimóza)) Indulna is vissza a városba, de ekkor veszi észre, hogy kulacsa bizony kiürült, és Artheniorban az a mondás tartja, hogy a kikötőben még a kútvíz is ihatatlan. Nagyot sóhajt, és kikötve hagyja a jószágot, ahogy megindul a kurtizánok otthona felé. Odabent keres magának egy árván hagyott asztalt, ahol nagy csattanással dobja le magát egy székre. *
- Két üveg forrásvizet kérnék. * Adja le a rendelést, és unottan nézelődik a helyen. Hiába a fiatalság, valahogy nem kelt benne különösebb vágyat az, hogy fizessen egy kis szórakozásért. Persze ha ingyen lenne, akkor nem mondana nemet, de pénzért nőt venni mindig visszás érzést keltett benne. Ahogy a szolgáló, aki meglehetősen furcsán nézett a rendelést hallva visszaér, Pash átad neki4 aranyat a Forrásvízért. Hálásan kezdi inni az egyiket, még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy pohárba töltse. A másikat a kulacsába szánja, de ráér azzal még. *
Indulna is vissza a városba, de ekkor veszi észre, hogy kulacsa bizony kiürült, és Artheniorban az a mondás tartja, hogy a kikötőben még a kútvíz is ihatatlan. Nagyot sóhajt, és kikötve hagyja a jószágot, ahogy megindul a kurtizánok otthona felé. Odabent keres magának egy árván hagyott asztalt, ahol nagy csattanással dobja le magát egy székre. *- Két üveg forrásvizet kérnék. * Adja le a rendelést, és unottan nézelődik a helyen. Hiába a fiatalság, valahogy nem kelt benne különösebb vágyat az, hogy fizessen egy kis szórakozásért. Persze ha ingyen lenne, akkor nem mondana nemet, de pénzért nőt venni mindig visszás érzést keltett benne. Ahogy a szolgáló, aki meglehetősen furcsán nézett a rendelést hallva visszaér, Pash átad neki4 aranyat a Forrásvízért
. Hálásan kezdi inni az egyiket, még csak arra se veszi a fáradtságot, hogy pohárba töltse. A másikat a kulacsába szánja, de ráér azzal még. *
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-01-26 09:38:22
Üzenet elküldve: 2023-01-26 09:38:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Szorul a hurok//
*Daesys magára hagyja az Intézőt és a szobák felé veszi az irányt. Az egyik éppen ráérő lánytól azért segítséget kér, amaz pedig a Sellőktől elvárt udvariassággal kisegíti abban, hogy melyik háló az övé, még el is kíséri odáig Daesyst. Egy biccentéssel köszöni meg, belépve pedig meglepetten tapasztalja, hogy a víz már oda is van készítve.*
- Ezt nevezem gyorsaságnak.
*Nem csak becsukja, de be is zárja az ajtót, mert hiába a Sellőház a kikötőben továbbra sem árt óvatosnak lenni. Csak ezt követően kezd el vetkőzni, szinte letépi magáról ruháit, majd hasonló türelmetlenséggel érkezik a vízbe. Először kényelmesen hátradőlve élvezi a meleget, ami átfagyott csontjait is kellemesen felmelegíti, ám ezen gyorsan változtatnia kell, mert a gőz túlzottan is ellazítja.
Gyorsan és alaposan mosakszik meg, először a nehezebb részével kezdi, tehát hajával, csak azt követően sikálja le többi tagjáról a mocskot. Ezt követően megint elnyúlik, de most megengedi magának a pihenést. Ráfért már. Idejét sem tudja mikor lakott jól, mosakodott meg és lazíthatott tényleg. Nem is kell neki sok, hogy nagy, egyre lassuló lélegzetvételei kényelmes szuszogásba fulladjanak ahogy a leányt elnyomja az álom.
Persze álmodik, meglehetősen szépet, egy szigetről ahol korábban volt. Ideális közeg volt, de tudatalattija még inkább kiszínezi az emlékeket és felerősíti az érzékeket. Szinte érezni véli az arcát cirógató párát, meg a hatalmas levelek csiklandozását ahogy elhaladt mellettük. Daesys időnként elhangzó csípős, esetleg pesszimista megjegyzései ellenére könnyed szívvel szemléli az életet, amiről édes álmai is árulkodnak.*
*Daesys magára hagyja az Intézőt és a szobák felé veszi az irányt. Az egyik éppen ráérő lánytól azért segítséget kér, amaz pedig a Sellőktől elvárt udvariassággal kisegíti abban, hogy melyik háló az övé, még el is kíséri odáig Daesyst. Egy biccentéssel köszöni meg, belépve pedig meglepetten tapasztalja, hogy a víz már oda is van készítve.*
- Ezt nevezem gyorsaságnak.
*Nem csak becsukja, de be is zárja az ajtót, mert hiába a Sellőház a kikötőben továbbra sem árt óvatosnak lenni. Csak ezt követően kezd el vetkőzni, szinte letépi magáról ruháit, majd hasonló türelmetlenséggel érkezik a vízbe. Először kényelmesen hátradőlve élvezi a meleget, ami átfagyott csontjait is kellemesen felmelegíti, ám ezen gyorsan változtatnia kell, mert a gőz túlzottan is ellazítja.
Gyorsan és alaposan mosakszik meg, először a nehezebb részével kezdi, tehát hajával, csak azt követően sikálja le többi tagjáról a mocskot. Ezt követően megint elnyúlik, de most megengedi magának a pihenést. Ráfért már. Idejét sem tudja mikor lakott jól, mosakodott meg és lazíthatott tényleg. Nem is kell neki sok, hogy nagy, egyre lassuló lélegzetvételei kényelmes szuszogásba fulladjanak ahogy a leányt elnyomja az álom.
Persze álmodik, meglehetősen szépet, egy szigetről ahol korábban volt. Ideális közeg volt, de tudatalattija még inkább kiszínezi az emlékeket és felerősíti az érzékeket. Szinte érezni véli az arcát cirógató párát, meg a hatalmas levelek csiklandozását ahogy elhaladt mellettük. Daesys időnként elhangzó csípős, esetleg pesszimista megjegyzései ellenére könnyed szívvel szemléli az életet, amiről édes álmai is árulkodnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242