Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 54 (1061. - 1080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1080. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-02 09:07:18
Üzenet elküldve: 2019-07-02 09:07:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Mikor Mady kinyitja az ablakot, érzi, ahogyan a hűs, a hideg szellő pedig végigsimogat a testén a lábujjától egészen a feje búbjáig. Jóleső borzongás fut végig a bőrén.*
- Nem gond. *Nem haragszik meg Madyra, miért tenné? Nem mindenkinek adatik meg, hogy örököljön két házat, és még magának is tudjon építtetni egy harmadikat. Sőt, sokaknak azért is küzdeni kell, hogy a napi ételük meglegyen, nem hibáztathatja hát Madyt, főként nem egy olyan helyen, ahol másoknak a saját testüket kell bérbe adni a betevőért.*
- Igen, ott *bólint.* Ez történik egy házzal, amit hosszú hónapokra magára hagynak. Visszamehetnék és rendbe tehetném, de minek? Már nem az enyém, ha pedig a gazdája ennyire nem törődik vele…
*Sok negatív emlék fűzi ahhoz a házhoz, talán jobb is, hogy nem kísértik újra és újra és újra. Ráadásul a külső birtok sokkal nagyobb, mint a városi villa.*
- Nem *kacag fel.* A birtok a kert, a ház és minden egyben. Jelen esetben a városon kívül például maga a kastély, a kert, az udvar, és hozzá tartozó mezők szántók… Esetleg a parasztok házai, amit bérbe adsz nekik. Nekik van hol lakniuk, van mit enniük, cserébe művelik a földedet, és a termény egy részét odaadják neked. Ilyen esetben majorságnak hívják azt, ahol maga a nemes él, beletartozik a kastély vagy villa, és a kert, amiben a napjait tölti.
*Úgy hiszi, sikerül bő és kielégítő válasszal szolgálnia.*
- Ó, milyen rossz lesz nekem *nevet együtt Madyval, majd a nő föléje mászik, hogy csókjaival elhalmozhassa a mezítelen bőrt. Aleimord átöleli a félvért, és finoman simogatni kezdi a gerincvonalát.*
- Persze *sóhajt.* Ha az utóbbi időben valamire sikerült rájönnöm, az az, hogy nem vágyik mindenki nemesi életre.
//Ale, Mady//
*Mikor Mady kinyitja az ablakot, érzi, ahogyan a hűs, a hideg szellő pedig végigsimogat a testén a lábujjától egészen a feje búbjáig. Jóleső borzongás fut végig a bőrén.*
- Nem gond. *Nem haragszik meg Madyra, miért tenné? Nem mindenkinek adatik meg, hogy örököljön két házat, és még magának is tudjon építtetni egy harmadikat. Sőt, sokaknak azért is küzdeni kell, hogy a napi ételük meglegyen, nem hibáztathatja hát Madyt, főként nem egy olyan helyen, ahol másoknak a saját testüket kell bérbe adni a betevőért.*
- Igen, ott *bólint.* Ez történik egy házzal, amit hosszú hónapokra magára hagynak. Visszamehetnék és rendbe tehetném, de minek? Már nem az enyém, ha pedig a gazdája ennyire nem törődik vele…
*Sok negatív emlék fűzi ahhoz a házhoz, talán jobb is, hogy nem kísértik újra és újra és újra. Ráadásul a külső birtok sokkal nagyobb, mint a városi villa.*
- Nem *kacag fel.* A birtok a kert, a ház és minden egyben. Jelen esetben a városon kívül például maga a kastély, a kert, az udvar, és hozzá tartozó mezők szántók… Esetleg a parasztok házai, amit bérbe adsz nekik. Nekik van hol lakniuk, van mit enniük, cserébe művelik a földedet, és a termény egy részét odaadják neked. Ilyen esetben majorságnak hívják azt, ahol maga a nemes él, beletartozik a kastély vagy villa, és a kert, amiben a napjait tölti.
*Úgy hiszi, sikerül bő és kielégítő válasszal szolgálnia.*
- Ó, milyen rossz lesz nekem *nevet együtt Madyval, majd a nő föléje mászik, hogy csókjaival elhalmozhassa a mezítelen bőrt. Aleimord átöleli a félvért, és finoman simogatni kezdi a gerincvonalát.*
- Persze *sóhajt.* Ha az utóbbi időben valamire sikerült rájönnöm, az az, hogy nem vágyik mindenki nemesi életre.
1079. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-02 01:27:13
Üzenet elküldve: 2019-07-02 01:27:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Óriásit dörren az ajtó, ahogy a falnak csapódva kivágódik, a jókora, szőrös fickó pedig betolakszik rajta. Mielőtt még belöki maga mögött az ajtót, meleg, sós szellő suhan be utána kéretlen.*
-Vihar jön. Tengerről.
*Dörmögi, szalámiujjával válla felett mutatva hanyagul az ajtó irányába. A délről jövő viharok mindig a legádázabbak, ki a Kikötőben vagy a tengeren él, ezzel a ténnyel bizonyosan tisztában lehet. Meg is magyarázta jöttének okát, szíves örömest átvészelné az éjjelt a Sellőben, már ha nem kísérelik meg kidobni. Bár talán utóbbi ellenére is.
Számtalan zsebének egyikéből előkotorja a butykosát, szájához emeli és nagyot húz belőle. Nem foglalkozik a szakállán lecsorgó tetemes mennyiséggel, amitől egy tündér már talán fejre is állna.*
-No.
*Rejti vissza az émelyítően orrfacsaró italt kabátja rejtekébe, majd a söntés felé sandít.*
-LEÁNYT!
*Bődül el, hogy aztán nem tisztelve berendezést és ücsörgő népeket, átmasírozzék az előtéren és lehuppanjon egy székre. Utóbbi némi méltatlankodó recsegés közepette veszi tudomásul mindezt, de nagyobb fickók alatt is helytállt már, most sem hagyja cserben készítőjét, ki alighanem nagy gondal faragta ki a mutatós ülőalkalmatosságot.
Orkokat megszégyenítő komorsággal hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken. Végül nagyot szív taknyán, lapátkezeit összekulcsolva az asztalra helyezi és kivár. Igen csak véges türelemmel rendelkezik, de ez náluk már csak családi vonás lehet. Ezt alátámasztandó néhány pillanat múlva már malmozik hüvelykujjaival, tekintetét egyre sűrűbben kapkodva a söntés irányába.*
A hozzászólás írója (Rolgen Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 01:29:37
*Óriásit dörren az ajtó, ahogy a falnak csapódva kivágódik, a jókora, szőrös fickó pedig betolakszik rajta. Mielőtt még belöki maga mögött az ajtót, meleg, sós szellő suhan be utána kéretlen.*
-Vihar jön. Tengerről.
*Dörmögi, szalámiujjával válla felett mutatva hanyagul az ajtó irányába. A délről jövő viharok mindig a legádázabbak, ki a Kikötőben vagy a tengeren él, ezzel a ténnyel bizonyosan tisztában lehet. Meg is magyarázta jöttének okát, szíves örömest átvészelné az éjjelt a Sellőben, már ha nem kísérelik meg kidobni. Bár talán utóbbi ellenére is.
Számtalan zsebének egyikéből előkotorja a butykosát, szájához emeli és nagyot húz belőle. Nem foglalkozik a szakállán lecsorgó tetemes mennyiséggel, amitől egy tündér már talán fejre is állna.*
-No.
*Rejti vissza az émelyítően orrfacsaró italt kabátja rejtekébe, majd a söntés felé sandít.*
-LEÁNYT!
*Bődül el, hogy aztán nem tisztelve berendezést és ücsörgő népeket, átmasírozzék az előtéren és lehuppanjon egy székre. Utóbbi némi méltatlankodó recsegés közepette veszi tudomásul mindezt, de nagyobb fickók alatt is helytállt már, most sem hagyja cserben készítőjét, ki alighanem nagy gondal faragta ki a mutatós ülőalkalmatosságot.
Orkokat megszégyenítő komorsággal hordozza végig tekintetét az egybegyűlteken. Végül nagyot szív taknyán, lapátkezeit összekulcsolva az asztalra helyezi és kivár. Igen csak véges türelemmel rendelkezik, de ez náluk már csak családi vonás lehet. Ezt alátámasztandó néhány pillanat múlva már malmozik hüvelykujjaival, tekintetét egyre sűrűbben kapkodva a söntés irányába.*
A hozzászólás írója (Rolgen Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.02 01:29:37
1078. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:34:11
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:34:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
*Merev tekintettel, s némi kifürkészhetetlen mosollyal szája sarkában hallgatja a további válaszokat. Nem jelzi, hogy tetszésére szolgál-e, vagy sem, pusztán megfigyel és elemez. Az itt eltöltött ideje során bőséggel volt ideje megtanulni, hogy a külső és a szavak csupán egy dolog. A cselekvés nem áll mindig harmóniában a tettekkel, légyen az szerzetes, vagy csupán egy egyszerű vadorzó. Sokféle út létezik, s mindegyiken többféleképpen is lehet haladni, van, aki ezt hátrafelé teszi, s van, ki vakon előre. Relatív, hogy ki, mit nevez kémkedésnek, hiszen a mesterek gyakorlatilag mást sem csinálnak életükben, mint saját testüket, mozdulataikat, s ellenfelüket figyelik meg, persze bizonyára akad, ki elzárkózva a külvilágtól saját technikáit fejleszti, de az előtte ülő férfi, bár beszéde komoly, gondolatai magvasak, de túl fiatal. A hűség tekintetében persze elgondolkodik. Akar-e valakit maga mellé, ki még a lojalitás mellett sem kötelezi el, függetlenül attól, hogy szállását és étkét adják, mi sok esetben az életet magát jelenti. Rella minden bizonnyal, kevéséé értett volna a férfival egyet. Zammiriára pillant, hisz a lány helyezkedéséből máris érzi, szólni kíván. Arcára pillant, s máris látja, hogy mit elébb tálalt, máris diplomatikusabb és kevésbé bántó köntösbe csomagolva tálalják. Jobb így. Kiegészítik egymást. Tekintete mindvégig merengő és töprengő, a férfit valójában máris alkalmasnak látja a feladatra. Fiatal, tettre kész, tapasztaltnak mondja magát, persze ez csak egy dolog.*
- Az árulás büntetése halál. *Mondja csendesen, még mindig maga elé nézve, talán ha csak arcizma rándul egy pillanatra. Ó, bár így gondolta volna fiatalon is, mikor oly sok éven át átverték és kihasználták. Zammiria talán pont befejezi mondandóját, s észrevétlen ragadja magához a szót, ha teheti. Persze, ha Ernuss reagálni kíván, megvárja, érdekli, amit a férfi mondani akar.*
- Ki nem álmodik, célja sem lesz. Ki megragad a puszta racionalitás talaján, önnön merev szabályai csapdájába esik, hisz a fantázia és a képzelet nélkül, csupán gépiesen gondolkodó és előretervező gnóm gépezet lesz, minek előre megmondják, hogy mit csináljon. *Megvonja a vállát.*
- Az álmodás valójában nem a te dolgod lesz. A te feladatod, hogy ugyanígy mondj véleményt, ha olyan dolgot tárok eléd, mit mérgezőnek találsz. *Biccent aztán, rövidre zárva a témát.*
- A hűséget, meg mint említettem, nem lehet pénzen megvásárolni, így természetesen nem is várom el. A lojalitást viszont igen. Felé *mutat Zammirára*, feléjük, mutat a Sellőre és felém. *Koppantja oda pohara talpát az asztalhoz, majd ismét kényelmesen hátradől.*
- Becsülöm őszinteséged, tiszta szívből mondom. *Emeli fel végül tekintetét, majd kezeit széttárva széles mosollyal folytatja.*
- Hát tegyünk egy próbát! *Néz Zammiriára, aztán a férfira.* Aztán majd meglátjuk... *Kacsint Ernussra.*
*Merev tekintettel, s némi kifürkészhetetlen mosollyal szája sarkában hallgatja a további válaszokat. Nem jelzi, hogy tetszésére szolgál-e, vagy sem, pusztán megfigyel és elemez. Az itt eltöltött ideje során bőséggel volt ideje megtanulni, hogy a külső és a szavak csupán egy dolog. A cselekvés nem áll mindig harmóniában a tettekkel, légyen az szerzetes, vagy csupán egy egyszerű vadorzó. Sokféle út létezik, s mindegyiken többféleképpen is lehet haladni, van, aki ezt hátrafelé teszi, s van, ki vakon előre. Relatív, hogy ki, mit nevez kémkedésnek, hiszen a mesterek gyakorlatilag mást sem csinálnak életükben, mint saját testüket, mozdulataikat, s ellenfelüket figyelik meg, persze bizonyára akad, ki elzárkózva a külvilágtól saját technikáit fejleszti, de az előtte ülő férfi, bár beszéde komoly, gondolatai magvasak, de túl fiatal. A hűség tekintetében persze elgondolkodik. Akar-e valakit maga mellé, ki még a lojalitás mellett sem kötelezi el, függetlenül attól, hogy szállását és étkét adják, mi sok esetben az életet magát jelenti. Rella minden bizonnyal, kevéséé értett volna a férfival egyet. Zammiriára pillant, hisz a lány helyezkedéséből máris érzi, szólni kíván. Arcára pillant, s máris látja, hogy mit elébb tálalt, máris diplomatikusabb és kevésbé bántó köntösbe csomagolva tálalják. Jobb így. Kiegészítik egymást. Tekintete mindvégig merengő és töprengő, a férfit valójában máris alkalmasnak látja a feladatra. Fiatal, tettre kész, tapasztaltnak mondja magát, persze ez csak egy dolog.*
- Az árulás büntetése halál. *Mondja csendesen, még mindig maga elé nézve, talán ha csak arcizma rándul egy pillanatra. Ó, bár így gondolta volna fiatalon is, mikor oly sok éven át átverték és kihasználták. Zammiria talán pont befejezi mondandóját, s észrevétlen ragadja magához a szót, ha teheti. Persze, ha Ernuss reagálni kíván, megvárja, érdekli, amit a férfi mondani akar.*
- Ki nem álmodik, célja sem lesz. Ki megragad a puszta racionalitás talaján, önnön merev szabályai csapdájába esik, hisz a fantázia és a képzelet nélkül, csupán gépiesen gondolkodó és előretervező gnóm gépezet lesz, minek előre megmondják, hogy mit csináljon. *Megvonja a vállát.*
- Az álmodás valójában nem a te dolgod lesz. A te feladatod, hogy ugyanígy mondj véleményt, ha olyan dolgot tárok eléd, mit mérgezőnek találsz. *Biccent aztán, rövidre zárva a témát.*
- A hűséget, meg mint említettem, nem lehet pénzen megvásárolni, így természetesen nem is várom el. A lojalitást viszont igen. Felé *mutat Zammirára*, feléjük, mutat a Sellőre és felém. *Koppantja oda pohara talpát az asztalhoz, majd ismét kényelmesen hátradől.*
- Becsülöm őszinteséged, tiszta szívből mondom. *Emeli fel végül tekintetét, majd kezeit széttárva széles mosollyal folytatja.*
- Hát tegyünk egy próbát! *Néz Zammiriára, aztán a férfira.* Aztán majd meglátjuk... *Kacsint Ernussra.*
1077. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 19:51:28
Üzenet elküldve: 2019-07-01 19:51:28
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Mady, Darelld//
*Mady jól érzi, Darelld finoman követi minden mozdulatát, nem túlságosan igyekszik diszkrét lenni, talán így jelzi, hogy mondandója van, nem akar rátörni a lányra. Elnézve, talán mégsem olyan fáradt, a vacsora, ínycsiklandó illatot magával húzva gyorsan tálalásra kerül, s a jókora adag étel bizony kitart egy darabig. Nem hiába, a tengeri polip a maga terjedelmes méretével és, ha jól van elkészítve pirított és szaftos húsával is egyaránt kedvenc a környéken, más kérdés, hogy a kissé szokatlan ízvilágot, mennyire kedvelik a nem idevalósiak. Bár, a fűszeres vaj, úgy tudja némi artheniori keveréket is tartalmaz, de ennek megtapasztalása a vendégen múlik. Kissé meghökkenten veszi észre, hogy a lány pipázáshoz készülődik. Szokatlan látvány egy törékeny teremtés kezében, hát még a szájában, persze semmiféle ellenérzése nincs ezzel kapcsolatosan. Az egyik szabad asztalról lekapja az égő gyertyát, majd Madyhez siet, azonban látva, hogy túl lassú volt, mosolyogva helyezi vissza.*
- Oh... elkéstem. *Mondja szolidan mosolyogva, talán ezúttal tekintete is igyekszik vidámságot közölni. Nem vár választ, sőt, ami azt illeti maga sem szól többet, csupán ismét felegyenesedik és a helyiségen futtatja végig tekintetét. Láthatóan Khul végre munkába állt, talán Yezát is sikerült megbékítenie, mert függetlenül attól, hogy milyen habitusú a lány, mégiscsak vendég és ahhoz méltó bánásmódot képviselő. A helyzet azért fajult idáig, mert Khul nem tartotta be a távolságot. Ugyan fél füllel hallja, hogy ismét személyessé válik a téma, de talán a megoldáshoz erre volt szükség. Mikor már nagyjából, Mady és Darelld között akár kínosnak is mondható csend ül, végül ismét a lányra tekint.*
- Kisasszony, minden rendben van? *Kérdezi halkan, aztán szó nélkül fordul és egy ugyanolyan italt helyez, művi mozdulattal a lány elé, kissé oldalról, elé hajolva mint, aminek harmadát Mady már megitta. Nem csak ennyit tesz, hamarosan jéggel teli tálkában vizet is hoz, s azt is odakészíti. Aztán egy kissé távolabb áll, mint, aki csupán ennyit szeretett volna, tekintete ismét a helyiséget fürkészi.*
*Mady jól érzi, Darelld finoman követi minden mozdulatát, nem túlságosan igyekszik diszkrét lenni, talán így jelzi, hogy mondandója van, nem akar rátörni a lányra. Elnézve, talán mégsem olyan fáradt, a vacsora, ínycsiklandó illatot magával húzva gyorsan tálalásra kerül, s a jókora adag étel bizony kitart egy darabig. Nem hiába, a tengeri polip a maga terjedelmes méretével és, ha jól van elkészítve pirított és szaftos húsával is egyaránt kedvenc a környéken, más kérdés, hogy a kissé szokatlan ízvilágot, mennyire kedvelik a nem idevalósiak. Bár, a fűszeres vaj, úgy tudja némi artheniori keveréket is tartalmaz, de ennek megtapasztalása a vendégen múlik. Kissé meghökkenten veszi észre, hogy a lány pipázáshoz készülődik. Szokatlan látvány egy törékeny teremtés kezében, hát még a szájában, persze semmiféle ellenérzése nincs ezzel kapcsolatosan. Az egyik szabad asztalról lekapja az égő gyertyát, majd Madyhez siet, azonban látva, hogy túl lassú volt, mosolyogva helyezi vissza.*
- Oh... elkéstem. *Mondja szolidan mosolyogva, talán ezúttal tekintete is igyekszik vidámságot közölni. Nem vár választ, sőt, ami azt illeti maga sem szól többet, csupán ismét felegyenesedik és a helyiségen futtatja végig tekintetét. Láthatóan Khul végre munkába állt, talán Yezát is sikerült megbékítenie, mert függetlenül attól, hogy milyen habitusú a lány, mégiscsak vendég és ahhoz méltó bánásmódot képviselő. A helyzet azért fajult idáig, mert Khul nem tartotta be a távolságot. Ugyan fél füllel hallja, hogy ismét személyessé válik a téma, de talán a megoldáshoz erre volt szükség. Mikor már nagyjából, Mady és Darelld között akár kínosnak is mondható csend ül, végül ismét a lányra tekint.*
- Kisasszony, minden rendben van? *Kérdezi halkan, aztán szó nélkül fordul és egy ugyanolyan italt helyez, művi mozdulattal a lány elé, kissé oldalról, elé hajolva mint, aminek harmadát Mady már megitta. Nem csak ennyit tesz, hamarosan jéggel teli tálkában vizet is hoz, s azt is odakészíti. Aztán egy kissé távolabb áll, mint, aki csupán ennyit szeretett volna, tekintete ismét a helyiséget fürkészi.*
1076. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 17:31:08
Üzenet elküldve: 2019-07-01 17:31:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Khul, Shan, Yeza, Mady, Cahress, Reyraa, Darelld //
*Most, hogy Yeza áthelyezkedett egy asztalhoz és Khul, mint jó vendéglátó szépen körbejárja, úgy fest ez elrendeződik. Örül, hogy Cassyn látszik némileg kipihent, sőt, mintha tele lenn energiával, így nem lesz akkora lelkiismeret furdalása, mikor ráhagyja a pult körüli teendőket. Mikor a lány felajánlja, hogy a mosogatást is megcsinálja, csak sóhajt egyet, hiszen ennek a terhe is leomlik a válláról.
Közben észreveszi, hogy Shan ferde szemmel tekint az étlapra, nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de gyorsan érkezik a választás. Valószínűsíti, hogy az ő javaslatára, bár itt szinte mindenféle ízléssel rendelkező ember megtalálja a maga szájízére kitalált étket, ha esetleg a nő kicsit körbeírta volna, mit szeretne, már azzal is közelebb kerültek volna az egyezőséghez. Mady olvasó tudománya se igazán régi, talán három vagy négy éves történet, az írás pedig gyakorlás hiányában igazán lassan megy neki is. Ha csupán örömlány akart volna lenni, talán meg is elégedett volna a tudatlanság áldásával, de valahogy olvasni mindig is szeretett, így az gördülékenyebb úton haladt, írni pedig tiszta nyűg volt, ez látszik is a tudásán.
Ahogy felvette a rendelést már el is tűnik a konyha irányában, aztán talán egy röpke húsz perc elteltével ismét megjelenik, egy hatalmas tányérral, amelyen egy rácson sütött szép darab polip terjeszkedik széjjel. Amint belép a vendégtérbe, a finomsággal máris terjengeni kezd az étvágygerjesztő illata a sós lében pácolt, majd fűszeres vajjal megkent és rácson ropogósra sütött ínyencségnek. Odabent először a pultra vetül tekintete, ahol nemrég még a vendég támaszkodott, majd keresni kezdi, de nem tart sokáig, míg megleli Yeza asztalánál. ~Úgy fest, jól kijönnek. Jó ha a vendégek keresik egymás társaságát, vidámabban telik az este és jobb hangulatban, mintha egyedül kukán ülnének.~ Óvatosan helyet csinál az asztalon a terebélyes tányérnak, amely a polipon kívül még némi cakkosra vágott zöldséget és egyben hagyott fűszernövényt is tartalmaz, így emelve a fogás művészi értékén, továbbá némi barna szósszal is hullámban körbe van locsolva, talán szintén csak látványfokozás okán.*
-Jó étvágyat hozzá. *Rak le még némi evőeszközt két anyagszalvétára, majd meghajtja magát és visszatért a pulthoz. Mögé lép és gyorsan befejezi a limonádét, amit már vagy egy órája elkezdett csinálni, aztán még egy kisebb dobozt is kirugdos a rejtekéből, hogy kézbe vegye. Mindkettőt tálcára teszi és miután intett Cassyinek, hogy rámutasson egy saroknál egyedül és elhagyatottan álldogáló asztalkára, ahova utána le is telepszik. Meghúzza az italt, mindjárt a harmada el is tűnik a torkában, majd kicsit megigazgatja a haját és egy anyag kendővel az arcát is áttörölgeti. El se tudta eddig képzelni, hogy ez az apró mozdulat és némi hideg vizes tarkóborogatás ennyire jól fog esni. Szeme sarkából látja, hogy mintha a hely szikár férfialakja közelebb araszolt volna a rejtekéhez, de talán már csak a képzelete játszik vele. Inkább visszafordul a dobozhoz és elővesz ő is belőle egy egyszerű pipát, meg némi, még az előző szállítmányból eltett, meggy lébe áztatott dohányt. Nagyon ritkán szokott rágyújtani, hiszen munka közben azért jó ha észnél van, de este megesik, főleg olyat szív, amit maga áztatott, hogy biztos az legyen benne, amit lát. Miután megtömte meg is gyújtja és hátradől. Közben leér a mélységi is az emeletről, ami kicsit meglepi. Valahonnan ismerős neki az arca, de most nem ugrik be, viszont nagyon úgy fest, mint aki a szolgálati részből bukkan elő.*
-Érdekes. *Fut végig a szeme a ruházatán, aztán az asztalra a szemközti falra veti érdektelen tekintetét.*
~Úgy fest, nem az én gondom lesz.~ *Közben fél szemével Darelld felé tekint, hogy meggyőződjön arról, nem ő került-e az érdeklődés középpontjába. Nem szereti mikor ilyen árgus tekintettel fürkészik, az mindig gyanús egy kicsit, sőt, munkatársak között főként nem jelent jót.*
*Most, hogy Yeza áthelyezkedett egy asztalhoz és Khul, mint jó vendéglátó szépen körbejárja, úgy fest ez elrendeződik. Örül, hogy Cassyn látszik némileg kipihent, sőt, mintha tele lenn energiával, így nem lesz akkora lelkiismeret furdalása, mikor ráhagyja a pult körüli teendőket. Mikor a lány felajánlja, hogy a mosogatást is megcsinálja, csak sóhajt egyet, hiszen ennek a terhe is leomlik a válláról.
Közben észreveszi, hogy Shan ferde szemmel tekint az étlapra, nem igazán tudja mire vélni a dolgot, de gyorsan érkezik a választás. Valószínűsíti, hogy az ő javaslatára, bár itt szinte mindenféle ízléssel rendelkező ember megtalálja a maga szájízére kitalált étket, ha esetleg a nő kicsit körbeírta volna, mit szeretne, már azzal is közelebb kerültek volna az egyezőséghez. Mady olvasó tudománya se igazán régi, talán három vagy négy éves történet, az írás pedig gyakorlás hiányában igazán lassan megy neki is. Ha csupán örömlány akart volna lenni, talán meg is elégedett volna a tudatlanság áldásával, de valahogy olvasni mindig is szeretett, így az gördülékenyebb úton haladt, írni pedig tiszta nyűg volt, ez látszik is a tudásán.
Ahogy felvette a rendelést már el is tűnik a konyha irányában, aztán talán egy röpke húsz perc elteltével ismét megjelenik, egy hatalmas tányérral, amelyen egy rácson sütött szép darab polip terjeszkedik széjjel. Amint belép a vendégtérbe, a finomsággal máris terjengeni kezd az étvágygerjesztő illata a sós lében pácolt, majd fűszeres vajjal megkent és rácson ropogósra sütött ínyencségnek. Odabent először a pultra vetül tekintete, ahol nemrég még a vendég támaszkodott, majd keresni kezdi, de nem tart sokáig, míg megleli Yeza asztalánál. ~Úgy fest, jól kijönnek. Jó ha a vendégek keresik egymás társaságát, vidámabban telik az este és jobb hangulatban, mintha egyedül kukán ülnének.~ Óvatosan helyet csinál az asztalon a terebélyes tányérnak, amely a polipon kívül még némi cakkosra vágott zöldséget és egyben hagyott fűszernövényt is tartalmaz, így emelve a fogás művészi értékén, továbbá némi barna szósszal is hullámban körbe van locsolva, talán szintén csak látványfokozás okán.*
-Jó étvágyat hozzá. *Rak le még némi evőeszközt két anyagszalvétára, majd meghajtja magát és visszatért a pulthoz. Mögé lép és gyorsan befejezi a limonádét, amit már vagy egy órája elkezdett csinálni, aztán még egy kisebb dobozt is kirugdos a rejtekéből, hogy kézbe vegye. Mindkettőt tálcára teszi és miután intett Cassyinek, hogy rámutasson egy saroknál egyedül és elhagyatottan álldogáló asztalkára, ahova utána le is telepszik. Meghúzza az italt, mindjárt a harmada el is tűnik a torkában, majd kicsit megigazgatja a haját és egy anyag kendővel az arcát is áttörölgeti. El se tudta eddig képzelni, hogy ez az apró mozdulat és némi hideg vizes tarkóborogatás ennyire jól fog esni. Szeme sarkából látja, hogy mintha a hely szikár férfialakja közelebb araszolt volna a rejtekéhez, de talán már csak a képzelete játszik vele. Inkább visszafordul a dobozhoz és elővesz ő is belőle egy egyszerű pipát, meg némi, még az előző szállítmányból eltett, meggy lébe áztatott dohányt. Nagyon ritkán szokott rágyújtani, hiszen munka közben azért jó ha észnél van, de este megesik, főleg olyat szív, amit maga áztatott, hogy biztos az legyen benne, amit lát. Miután megtömte meg is gyújtja és hátradől. Közben leér a mélységi is az emeletről, ami kicsit meglepi. Valahonnan ismerős neki az arca, de most nem ugrik be, viszont nagyon úgy fest, mint aki a szolgálati részből bukkan elő.*
-Érdekes. *Fut végig a szeme a ruházatán, aztán az asztalra a szemközti falra veti érdektelen tekintetét.*
~Úgy fest, nem az én gondom lesz.~ *Közben fél szemével Darelld felé tekint, hogy meggyőződjön arról, nem ő került-e az érdeklődés középpontjába. Nem szereti mikor ilyen árgus tekintettel fürkészik, az mindig gyanús egy kicsit, sőt, munkatársak között főként nem jelent jót.*
1075. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:30:05
Üzenet elküldve: 2019-07-01 16:30:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
*Ralas továbbmegy arra a területre, amire Zam egyelőre csak titkos gondolataiban, és csak a későbbiek során tervezett, nem az első röpke beszélgetésben. Jobb szeret előbb megfigyeléseket tenni, vagy konkrétumokkal előállni. Nem szól azonban közbe, csupán odarebben a tekintete némán, de ez éppúgy vehető a figyelem jelének is. Ralas sokkal többet átvett céljaiból, mint azt eleinte gondolta volna, s ez fordítva is igaz. A hűség kérdése különösen a mai napon érzékeny témának számít, viszonozza Ralas bizalmas pillantását. Mivel azonban Ernuss igyekszik kivonni magát alóla - no persze eleve talán más-más dolgot is értenek alatta - ezen a ponton úgy érzi, hozzá kell tennie valamit a beszélgetéshez. Hangja lágy még mindig, ám arca mosolytalan, tekintete pedig mély, ahogy Ernussra néz.*
- A hűség sokféle árnyalatban és viszonylatban létezik. Kéz a kézben jár a bizalommal és egyfajta tisztelettel, amiről érthető, hogy nem jön könnyen, ha nehéz múlt áll valaki mögött. Épp ezért engedd meg, kérlek, hogy másképp fogalmazzak! Mondhatod egy feladatra, hogy nem akarod megcsinálni, mert ellenkezik az elveiddel, azt még nem tekinteném hűtlenségnek, hanem őszinteségnek egy olyan személytől, akinek van tartása. Ha persze pusztán kedved nem lenne hozzá, az más eset, de az sem a hűség kérdését feszegetné, legfeljebb a szolgálatkészséget. És nem hiszem, hogy ilyen előfordulna.
*Apró mosolyra görbülnek ajkai, ám nem gúnyosan, inkább egy kicsit mondandója súlyát szeretné ellensúlyozni. Nem feltételezi a férfiról, hogy flegmán lerázna egy feladatot, csak mert épp nem tetszik neki.*
- Figyelembe venném, hogy vannak határok, melyeket nem akarsz átlépni, és a jövőben törekednék rá, hogy mást keressek hasonló esetben, számodra pedig más szerepkört keresnék, ahol hasznos lehetsz. Persze, ha egy feladatot már elvállaltál, csak indokolt esetben mulaszthatod el. A csapat együtt mindent megold, úgyhogy nem kell ezt sem fekete-fehéren látnod. Továbbá, ha úgy döntenél egy nap, hogy nem akarsz tovább itt dolgozni, szabadon elmehetnél, nem kötünk magunkhoz vérrel örökre. Ezt sem érezném hűtlenségnek. Talán jobban kifejezi, mi értek hűség alatt, ha megmondom, mi az ellentéte. Úgy gondolom, az árulás.
*Ekkor már megint komor az arckifejezése, és a hangjából is eltűnik a melegség.*
- Ez az, amit nem tűrnék el senkitől. Büntetlenül nem maradhat olyasmi, ami szándékosan árt nekünk: a Sellőháznak vagy a csapat valamely tagjának. Ha a csapat tagja leszel, érted is kiállunk mindannyian. Amennyiben így értjük a hűség fogalmát - vagy nevezzük akár csapatszellemnek -, azt el tudod fogadni feltételként?
*A nagy célok körüli filozófiát csendben hallhatja meg.*
- Tettrekészségben itt nincs hiány.
*Teszi hozzá cinkos mosollyal, hiszen Ralas tempója szédületes, de meg is van az eredménye.*
- Viszont nem csak egy személyhez csatlakozol, hanem egy egész csapathoz. És nem csak egy álmodóhoz, hanem kettőnkhöz.
*S ha az átfogalmazott hűség kapcsán pozitív választ kaptak, akkor még hozzáteszi voksát szívélyesen.*
- Mi szívesen látunk magunk között.
*Ralas továbbmegy arra a területre, amire Zam egyelőre csak titkos gondolataiban, és csak a későbbiek során tervezett, nem az első röpke beszélgetésben. Jobb szeret előbb megfigyeléseket tenni, vagy konkrétumokkal előállni. Nem szól azonban közbe, csupán odarebben a tekintete némán, de ez éppúgy vehető a figyelem jelének is. Ralas sokkal többet átvett céljaiból, mint azt eleinte gondolta volna, s ez fordítva is igaz. A hűség kérdése különösen a mai napon érzékeny témának számít, viszonozza Ralas bizalmas pillantását. Mivel azonban Ernuss igyekszik kivonni magát alóla - no persze eleve talán más-más dolgot is értenek alatta - ezen a ponton úgy érzi, hozzá kell tennie valamit a beszélgetéshez. Hangja lágy még mindig, ám arca mosolytalan, tekintete pedig mély, ahogy Ernussra néz.*
- A hűség sokféle árnyalatban és viszonylatban létezik. Kéz a kézben jár a bizalommal és egyfajta tisztelettel, amiről érthető, hogy nem jön könnyen, ha nehéz múlt áll valaki mögött. Épp ezért engedd meg, kérlek, hogy másképp fogalmazzak! Mondhatod egy feladatra, hogy nem akarod megcsinálni, mert ellenkezik az elveiddel, azt még nem tekinteném hűtlenségnek, hanem őszinteségnek egy olyan személytől, akinek van tartása. Ha persze pusztán kedved nem lenne hozzá, az más eset, de az sem a hűség kérdését feszegetné, legfeljebb a szolgálatkészséget. És nem hiszem, hogy ilyen előfordulna.
*Apró mosolyra görbülnek ajkai, ám nem gúnyosan, inkább egy kicsit mondandója súlyát szeretné ellensúlyozni. Nem feltételezi a férfiról, hogy flegmán lerázna egy feladatot, csak mert épp nem tetszik neki.*
- Figyelembe venném, hogy vannak határok, melyeket nem akarsz átlépni, és a jövőben törekednék rá, hogy mást keressek hasonló esetben, számodra pedig más szerepkört keresnék, ahol hasznos lehetsz. Persze, ha egy feladatot már elvállaltál, csak indokolt esetben mulaszthatod el. A csapat együtt mindent megold, úgyhogy nem kell ezt sem fekete-fehéren látnod. Továbbá, ha úgy döntenél egy nap, hogy nem akarsz tovább itt dolgozni, szabadon elmehetnél, nem kötünk magunkhoz vérrel örökre. Ezt sem érezném hűtlenségnek. Talán jobban kifejezi, mi értek hűség alatt, ha megmondom, mi az ellentéte. Úgy gondolom, az árulás.
*Ekkor már megint komor az arckifejezése, és a hangjából is eltűnik a melegség.*
- Ez az, amit nem tűrnék el senkitől. Büntetlenül nem maradhat olyasmi, ami szándékosan árt nekünk: a Sellőháznak vagy a csapat valamely tagjának. Ha a csapat tagja leszel, érted is kiállunk mindannyian. Amennyiben így értjük a hűség fogalmát - vagy nevezzük akár csapatszellemnek -, azt el tudod fogadni feltételként?
*A nagy célok körüli filozófiát csendben hallhatja meg.*
- Tettrekészségben itt nincs hiány.
*Teszi hozzá cinkos mosollyal, hiszen Ralas tempója szédületes, de meg is van az eredménye.*
- Viszont nem csak egy személyhez csatlakozol, hanem egy egész csapathoz. És nem csak egy álmodóhoz, hanem kettőnkhöz.
*S ha az átfogalmazott hűség kapcsán pozitív választ kaptak, akkor még hozzáteszi voksát szívélyesen.*
- Mi szívesen látunk magunk között.
1074. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 15:40:06
Üzenet elküldve: 2019-07-01 15:40:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Reyraa, Darelld, Yeza, Mady, Khul, Cahress //
*Egy kicsit kiegyenesedik, hátrébb dől a sörbe bámuló önsajnálatból, amikor a szőke elf az asztalához érkezik. Nem csak érkezik, libben. Könnyed minden mozdulata, mint az égi nimfáknak, akik a legendákban a széllel űznek kacér bújócskát. Lépteikkel a felhőket csiklandozva szaladnak, napsugárral szalagozott hajuk és holdfényből szőtt ruhájuk szemet kápráztat. A lány apró mosolyráncot csal Yeza szája szegletébe, de a borús hangulat még bőszen tartja magát. Valójában azt várja, hogy leteszik elé a holmit némi száraz udvariassággal és egy esetleges további kívánságok után érdeklődő kérdéssel. Látta, hogy a félvér summázza a dolgokat a tényállásról az őt váltó szőkeségnek. Legalábbis Yeza ezt sejti a bizalmas sugdolózás mögött. Magában el is könyvelte, hogy valószínűleg sikerrel kivívta a "problémás vendég" titulust, de igyekszik nem gondolni erre. Így aztán eléggé váratlanul éri Cahress viselkedése. Ami azt illeti kissé meg is illetődik és tanácstalan pislogásba dermed. Hirtelen kinyílik a számára egy ajtó a világa túloldalára. Anélkül, hogy bármit tenne érte, kedves csiviteléssel veszik körül. Bár utóbb Mady is készségesen ajánlotta még a kilátás szerinti választékot is a szoba kapcsán, de az előzmények addigra már eléggé megsavanyították Yeza hozzáállását. Charess ellenben tiszta lappal indít és előzékeny figyelme kivirágzik körülötte, mint váratlan tavasz ősz derekán. Az érdeklődés élénk szikrákat fodroz a vidám kék szemekbe, de ez a derű nyilvánvalóan az elf személyiségéből fakad, nem csupán a szolgáltatás része. Yeza pont emiatt olyan védtelen vele szemben. Magányosan búsongva egy kupa sör felett, új élete első napjának lemondott ünnepén a sors váratlanul meglepi egy ajándékkal. Egy nem túl közeli ismerőstől kapott ajándék szörnyen kedves gesztus, de általában csak jelképes semmiség. Ő viszont olyasmit kap, ami a lelke közepébe talál: most ebben a pillanatban vitathatatlanul teljes értékű vendég, ennek minden kiváltságával. Kényelme, kívánságai, hogyléte Cahress gondoskodó figyelmébe emeltetnek, ami furcsább érzés, mint hitte volna. Már-már zavarba hozza a pillantás, ami a hely szellemétől eléggé elütő kifejezéseket kutatja Yeza arcán.
A lány nem csak egy pipával szolgál, hanem komoly választékot prezentál a Rőt elé. Hamar megtalálja, amit keres: egy másfél arasznyi hosszban elnyújtózó, karcsú kis pipát, melynek ezüstös szipkáján és fején sárkányt mintázó díszítés domborodik. A szoba kulcsa és a kétféle dohány is elé kerül. A szemléletes feliratozásból úgy sejti, talán előfordulhatott már korábban némi kavarodás a dohánnyal kevésbé tapasztalt vendégeknél.*
- Köszönöm *mondja hálás mosollyal, de közben Khul érkezik az asztalhoz. Elég komoly képet vág (már Khulhoz mérten), úgyhogy inkább hamar rövidre zárja a beszélgetést a szőke lánnyal.* - Később még biztosan. Egyelőre minden megvan. Nem tartalak fel.
*Khul monológja újabb meglepetés. De igazából talán annyira mégse. Az már eddig is látszott, hogy összetartó kis csapat az itteni.*
- Részvétem *mondja őszintén. A férfiban felkavarodott érzésekre ösztönösen mozdul a keze és végigsimít a karján. Ha az együttérző gesztus nem ütközik elutasításba, ujjait a férfi tenyerébe bújtatja. De a magyarázkodásra vett levegő még nem jut szóhoz, mert egyszeriben annyi információ zúdul rá, hogy az még Khultól is komoly teljesítmény. Amikor a védelmi pénz kényes témájába gázol az őszinte kifakadás, Yeza keze ijedten szorul meg a férfién. Nem a fenyegetettség miatt, bár ezt Khul nem tudhatja. Az ilyesmit nem szokás kiadni a vendégeknek. Vendég... Most, hogy végül csak megkapta e vágyott státuszt, Khul rávilágít valami másra. Most mutatkozik meg igazán, mit, mennyit jelent az invitálása. Egészen nyílt vele a Sellők fényespáncélú védelmezője. Nagyon rég tapasztalt már ilyesmit. Yeza világában az igazságok minden kis morzsáját úgy kell kicsalni, kiügyeskedni, ellesni.
A válasz elakad Yeza ajkán, amikor odanyújtják neki a papírt. Fel se tűnt, hogy hozzá tartozik, amiért Khul lehajolt.
"Rurak szívében csak pernyét hord a szél." Ennyi áll csak rajta. Az üzenet, ami egykori élete végéről tudatta. A Főnix Háza végleg parazsát vesztette, s vele minden, amit nagyon sokáig otthonként, családként ismert. A régi kelmefestő negyed, amit Wegtorenben csak a helyiek hívnak így: Rurak, már sosem lesz ugyanaz. Elveszi a papírt és a szoknyája korcába rejti.*
- Nem bántottál meg *mondja csendeskén.* - A f... félvér lányra is csak azért villantottam karmot, mert... *szomorkásan vonja meg a vállát.* - Kedvesen szóltam hozzá, próbáltam nyitni felé, amire a név kérdése épp kéznél volt. És akkor a nyakamba kaptam ezt a "majd csak ha esetleg felvesznek a főnökök" és az "addig szólítson Kérem-nek" megjegyzést. *Látszik rajta, hogy még mindig bántja a dolog.* - Azt hittem, azért orrolt meg rám, mert a párod és mert én *a részletezés helyett inkább egy vállvonásban foglalja össze mindama dolgokat, amivel Khul kötelességtudatát próbára tette.* - De így már végképp nem értem *sóhajt csüggedten, aztán legyint. Talán sosem derül ki.*
- Nekem is hosszú napom volt. Ránk fér a békesség. *Közelebb húzza Khult és ültében feljebb nyújtózkodik, hogy homlokára forraszthasson egy hálás csókocskát.* - Néhány napig még biztosan maradhatok. Úgy nézem, rátok fér a segítség. Míg befut a hajó, amit várok koszt és kvártély fejében szívesen kiegyezek, ha a párodnál *biccent mosolyogva a pult felé, egyértelműen Mady-re célozgatva egy kacsintás kíséretében* - segítesz elsikálni ezt a dolgot.
*Útjára engedi a férfit, hiszen már eddig is soká feltartotta. Nem szeretne még nagyobb galibát okozni, mint eddig.
Shan tapintatosan kivárja, míg a beszélgetés a végére ér, és csak ezután csorog közelebb.*
- Ez az én különleges képességem *mosolyodik ezúttal kicsit keserédesen.* Mindenkiből kihozom, amit ki se néznének belőle. A rossz kezdések a specialitásom *vonja meg a vállát A nyomott kedvet lassan, de hathatósan oldja sóhajjá az aromás füst. Az viszont mindjárt mosolyt csal a Rőt arcára, hogy Shan milyen kis óvatos még mindig. Közelebb tolja a dohányt. Mindkettőt.*
- Tessék csak.
*Ő maga is épp csak megkínálta a pipáját a bódulatból. Ennyi viszont nagyon ráfért.*
- Nem *válaszol egyszerűen, inkább csak barátságosan mosolyogva a nyilvánvaló felett, mint aki csak véletlenül siklik el annak kifejtése felett, hogy honnan származik.* - De ezek szerint te helybéli vagy. Az jó. Nagyon nem ismerem még ki magam itt. Elég rossz híre van a helynek, amióta új szelek fújnak erre. Igazak? *kérdi érdeklődve.* - Ez a sok fegyveres... Szükséges? Gondolom *előre dől és megtámasztja az állát baljának tenyerén.* - egy ilyen környéken tobzódnak a bandák meg az uzsorások.
*Csak a szeme sarkából látja, hogy Darelld, fenti dolga végeztével visszatér. Készakarva nem is pillant inkább a férfira. Igyekszik elengedni minden vele kapcsolatos gondolatot, megregulázni a suttyomban, árulóként felé pipiskedő érzékeit, és inkább újdonsült asztaltársaságára figyelni.
Ha megérkezik Shan vacsorája, azért illedelmesen hátradől, és igyekszik nem kérdezgetni annyit, hogy a másik nyugodtan ehessen. A tányéron lévő dolog láttán viszont feljebb szalad a szemöldöke.*
- Ez valami helyi specialitás?
*A polipról felpillantva látja meg a lépcső tetején álló Reyraa-t. Felfrissülve, átöltözve. Yeza szájában megáll a pipa, de még a füstkarika is a levegőben. A beszélgetések is mintha elakadnának a fogadótérben. Tökéletes. Dívának, mélységi hercegnőnek, a világot elpusztító démoni istennőnek. Ráadásul ez a fenség nem kíván támasztékul semmi külön pompát. Így már érti. Darelld figyelme bizonyára előrébb járt. Vagy a főnököké. Ebből is látszik, mennyire lerongyolódtak mostanra Yeza készségei. Hosszú időre kiesett a játszmából és ha a tűzliliom egyszer elhullatja a szirmait, időbe telik, míg újra virágzik. Ha virágzik még egyáltalán.
A körbevezetésből méltán következtetheti, hogy a mélységi is friss tagja a társaságnak. Bát nem igazán kedveli a sötételfeket, kíváncsi lenne rá, honnan jött. Az első (második) benyomásból úgy sejti, komoly portfólió lehet már mögötte.*
*Egy kicsit kiegyenesedik, hátrébb dől a sörbe bámuló önsajnálatból, amikor a szőke elf az asztalához érkezik. Nem csak érkezik, libben. Könnyed minden mozdulata, mint az égi nimfáknak, akik a legendákban a széllel űznek kacér bújócskát. Lépteikkel a felhőket csiklandozva szaladnak, napsugárral szalagozott hajuk és holdfényből szőtt ruhájuk szemet kápráztat. A lány apró mosolyráncot csal Yeza szája szegletébe, de a borús hangulat még bőszen tartja magát. Valójában azt várja, hogy leteszik elé a holmit némi száraz udvariassággal és egy esetleges további kívánságok után érdeklődő kérdéssel. Látta, hogy a félvér summázza a dolgokat a tényállásról az őt váltó szőkeségnek. Legalábbis Yeza ezt sejti a bizalmas sugdolózás mögött. Magában el is könyvelte, hogy valószínűleg sikerrel kivívta a "problémás vendég" titulust, de igyekszik nem gondolni erre. Így aztán eléggé váratlanul éri Cahress viselkedése. Ami azt illeti kissé meg is illetődik és tanácstalan pislogásba dermed. Hirtelen kinyílik a számára egy ajtó a világa túloldalára. Anélkül, hogy bármit tenne érte, kedves csiviteléssel veszik körül. Bár utóbb Mady is készségesen ajánlotta még a kilátás szerinti választékot is a szoba kapcsán, de az előzmények addigra már eléggé megsavanyították Yeza hozzáállását. Charess ellenben tiszta lappal indít és előzékeny figyelme kivirágzik körülötte, mint váratlan tavasz ősz derekán. Az érdeklődés élénk szikrákat fodroz a vidám kék szemekbe, de ez a derű nyilvánvalóan az elf személyiségéből fakad, nem csupán a szolgáltatás része. Yeza pont emiatt olyan védtelen vele szemben. Magányosan búsongva egy kupa sör felett, új élete első napjának lemondott ünnepén a sors váratlanul meglepi egy ajándékkal. Egy nem túl közeli ismerőstől kapott ajándék szörnyen kedves gesztus, de általában csak jelképes semmiség. Ő viszont olyasmit kap, ami a lelke közepébe talál: most ebben a pillanatban vitathatatlanul teljes értékű vendég, ennek minden kiváltságával. Kényelme, kívánságai, hogyléte Cahress gondoskodó figyelmébe emeltetnek, ami furcsább érzés, mint hitte volna. Már-már zavarba hozza a pillantás, ami a hely szellemétől eléggé elütő kifejezéseket kutatja Yeza arcán.
A lány nem csak egy pipával szolgál, hanem komoly választékot prezentál a Rőt elé. Hamar megtalálja, amit keres: egy másfél arasznyi hosszban elnyújtózó, karcsú kis pipát, melynek ezüstös szipkáján és fején sárkányt mintázó díszítés domborodik. A szoba kulcsa és a kétféle dohány is elé kerül. A szemléletes feliratozásból úgy sejti, talán előfordulhatott már korábban némi kavarodás a dohánnyal kevésbé tapasztalt vendégeknél.*
- Köszönöm *mondja hálás mosollyal, de közben Khul érkezik az asztalhoz. Elég komoly képet vág (már Khulhoz mérten), úgyhogy inkább hamar rövidre zárja a beszélgetést a szőke lánnyal.* - Később még biztosan. Egyelőre minden megvan. Nem tartalak fel.
*Khul monológja újabb meglepetés. De igazából talán annyira mégse. Az már eddig is látszott, hogy összetartó kis csapat az itteni.*
- Részvétem *mondja őszintén. A férfiban felkavarodott érzésekre ösztönösen mozdul a keze és végigsimít a karján. Ha az együttérző gesztus nem ütközik elutasításba, ujjait a férfi tenyerébe bújtatja. De a magyarázkodásra vett levegő még nem jut szóhoz, mert egyszeriben annyi információ zúdul rá, hogy az még Khultól is komoly teljesítmény. Amikor a védelmi pénz kényes témájába gázol az őszinte kifakadás, Yeza keze ijedten szorul meg a férfién. Nem a fenyegetettség miatt, bár ezt Khul nem tudhatja. Az ilyesmit nem szokás kiadni a vendégeknek. Vendég... Most, hogy végül csak megkapta e vágyott státuszt, Khul rávilágít valami másra. Most mutatkozik meg igazán, mit, mennyit jelent az invitálása. Egészen nyílt vele a Sellők fényespáncélú védelmezője. Nagyon rég tapasztalt már ilyesmit. Yeza világában az igazságok minden kis morzsáját úgy kell kicsalni, kiügyeskedni, ellesni.
A válasz elakad Yeza ajkán, amikor odanyújtják neki a papírt. Fel se tűnt, hogy hozzá tartozik, amiért Khul lehajolt.
"Rurak szívében csak pernyét hord a szél." Ennyi áll csak rajta. Az üzenet, ami egykori élete végéről tudatta. A Főnix Háza végleg parazsát vesztette, s vele minden, amit nagyon sokáig otthonként, családként ismert. A régi kelmefestő negyed, amit Wegtorenben csak a helyiek hívnak így: Rurak, már sosem lesz ugyanaz. Elveszi a papírt és a szoknyája korcába rejti.*
- Nem bántottál meg *mondja csendeskén.* - A f... félvér lányra is csak azért villantottam karmot, mert... *szomorkásan vonja meg a vállát.* - Kedvesen szóltam hozzá, próbáltam nyitni felé, amire a név kérdése épp kéznél volt. És akkor a nyakamba kaptam ezt a "majd csak ha esetleg felvesznek a főnökök" és az "addig szólítson Kérem-nek" megjegyzést. *Látszik rajta, hogy még mindig bántja a dolog.* - Azt hittem, azért orrolt meg rám, mert a párod és mert én *a részletezés helyett inkább egy vállvonásban foglalja össze mindama dolgokat, amivel Khul kötelességtudatát próbára tette.* - De így már végképp nem értem *sóhajt csüggedten, aztán legyint. Talán sosem derül ki.*
- Nekem is hosszú napom volt. Ránk fér a békesség. *Közelebb húzza Khult és ültében feljebb nyújtózkodik, hogy homlokára forraszthasson egy hálás csókocskát.* - Néhány napig még biztosan maradhatok. Úgy nézem, rátok fér a segítség. Míg befut a hajó, amit várok koszt és kvártély fejében szívesen kiegyezek, ha a párodnál *biccent mosolyogva a pult felé, egyértelműen Mady-re célozgatva egy kacsintás kíséretében* - segítesz elsikálni ezt a dolgot.
*Útjára engedi a férfit, hiszen már eddig is soká feltartotta. Nem szeretne még nagyobb galibát okozni, mint eddig.
Shan tapintatosan kivárja, míg a beszélgetés a végére ér, és csak ezután csorog közelebb.*
- Ez az én különleges képességem *mosolyodik ezúttal kicsit keserédesen.* Mindenkiből kihozom, amit ki se néznének belőle. A rossz kezdések a specialitásom *vonja meg a vállát A nyomott kedvet lassan, de hathatósan oldja sóhajjá az aromás füst. Az viszont mindjárt mosolyt csal a Rőt arcára, hogy Shan milyen kis óvatos még mindig. Közelebb tolja a dohányt. Mindkettőt.*
- Tessék csak.
*Ő maga is épp csak megkínálta a pipáját a bódulatból. Ennyi viszont nagyon ráfért.*
- Nem *válaszol egyszerűen, inkább csak barátságosan mosolyogva a nyilvánvaló felett, mint aki csak véletlenül siklik el annak kifejtése felett, hogy honnan származik.* - De ezek szerint te helybéli vagy. Az jó. Nagyon nem ismerem még ki magam itt. Elég rossz híre van a helynek, amióta új szelek fújnak erre. Igazak? *kérdi érdeklődve.* - Ez a sok fegyveres... Szükséges? Gondolom *előre dől és megtámasztja az állát baljának tenyerén.* - egy ilyen környéken tobzódnak a bandák meg az uzsorások.
*Csak a szeme sarkából látja, hogy Darelld, fenti dolga végeztével visszatér. Készakarva nem is pillant inkább a férfira. Igyekszik elengedni minden vele kapcsolatos gondolatot, megregulázni a suttyomban, árulóként felé pipiskedő érzékeit, és inkább újdonsült asztaltársaságára figyelni.
Ha megérkezik Shan vacsorája, azért illedelmesen hátradől, és igyekszik nem kérdezgetni annyit, hogy a másik nyugodtan ehessen. A tányéron lévő dolog láttán viszont feljebb szalad a szemöldöke.*
- Ez valami helyi specialitás?
*A polipról felpillantva látja meg a lépcső tetején álló Reyraa-t. Felfrissülve, átöltözve. Yeza szájában megáll a pipa, de még a füstkarika is a levegőben. A beszélgetések is mintha elakadnának a fogadótérben. Tökéletes. Dívának, mélységi hercegnőnek, a világot elpusztító démoni istennőnek. Ráadásul ez a fenség nem kíván támasztékul semmi külön pompát. Így már érti. Darelld figyelme bizonyára előrébb járt. Vagy a főnököké. Ebből is látszik, mennyire lerongyolódtak mostanra Yeza készségei. Hosszú időre kiesett a játszmából és ha a tűzliliom egyszer elhullatja a szirmait, időbe telik, míg újra virágzik. Ha virágzik még egyáltalán.
A körbevezetésből méltán következtetheti, hogy a mélységi is friss tagja a társaságnak. Bát nem igazán kedveli a sötételfeket, kíváncsi lenne rá, honnan jött. Az első (második) benyomásból úgy sejti, komoly portfólió lehet már mögötte.*
1073. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 15:39:22
Üzenet elküldve: 2019-07-01 15:39:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A kikötő látképe//
*Fürkésző, s huncut tekintet, mi körbeöleli a lányt karjaival együtt. Nem véletetlen e tekintés, hisz rázúdított szinte mindent, mi elméjében kavarog a jövőre nézve. Tudja nagyon jól, hogy ismét érzékeny témát feszeget, hiszen Zammiria még alig heverte ki a Sellő megvétele körüli kínos procedúrát, mit Ralas nélküle kreált, máris újabb és újabb ötletekkel áll elő. Nem tud nyugodni, még e párás, nehéz légterű, csendes padlástér rejtekén sem. De miért is tenné, hisz az van vele, kivel ezeket az álmokat meg tudja osztani, s az osztozás után, Zammiria racionalitása immár célokká formálhatja azokat. A lakás emlegetése az ő ajkára is mosolyt csal. Ó, hány titkos érintés, hány kósza nyögés, s egybeolvadt verejtékcsepp fémjelzi már ottlétüket, titkon persze máris vágyik a következőre, s a lány csípőjén kacéran végigfuttatott hüvelykujj talán jelzi is ebbéli szándékát. Igaz, most nagyon kényelmes így, még ezek között a kissé dohos illatú, molyrágta rongyok között is.*
- Kedvesem?! *Hördül fel meglepetéstől elnyílt szemekkel.* Micsoda szó, s ez én lennék? *Kapja látványosan melléhez kezét, szinte azonnal kihasználva a pillanatnyi fordulatot, s terelve a témát, jól tudja, hogy ez óriási szó Zam szájából, még, ha nem is gondolta komolyan. Aztán persze a hökkent vigyor immár komoly mosollyá szelídül, s a néma hálát fogalmazza meg, miképp a csókra nyíló ajak is, ami lágyan érintené Zam ajkát.*
- Tehát te a Sellőt alakítanád át? *Ráncolja szemöldökét, mert ebben a formában még nem gondolt rá.* De én szeretem így ezt a helyet, különleges, mi sehol sem kapható. Emiatt lett híres, emiatt jönnek ide az emberek. *Aztán homlokát érinti.* Vagy úgy! Szóval a Rókalyuk lehetne az egyszerűbb szálláshely, a Sellő maradna, ami volt, csak igényesebb verzióban. *Értelmezi, s szerinte érti meg.*
- Mindenekelőtt szerintem a Rókalyukkal kellene kezdenünk. Arra összegyűjteni az összeget, van is elképzelésem mennyiért tehetnénk ajánlatot. *Vakarja meg kissé az állát.* A piacot hogyan lehetne összehozni? *Kérdezi.* Ahhoz is kellene tőke? Vagy csupán mi kialakítjuk számára a helyet saját erőből, illetve fizetett munkásokból, s odacsaljuk a népet? *Kérdezi, majd csalafintán elmosolyodik.*
- Vagy inkább csak hátradőlök... így... *Mutatja vigyorogva, s Zam orrához érintve sajátját.* Fejem alá teszem a kezem és rád bízom magam. *Sóhajt fel.* Én meg meg sem mozdulok! *Kuncog fel szemöldökét megemelve.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 15:42:24
//A kikötő látképe//
*Fürkésző, s huncut tekintet, mi körbeöleli a lányt karjaival együtt. Nem véletetlen e tekintés, hisz rázúdított szinte mindent, mi elméjében kavarog a jövőre nézve. Tudja nagyon jól, hogy ismét érzékeny témát feszeget, hiszen Zammiria még alig heverte ki a Sellő megvétele körüli kínos procedúrát, mit Ralas nélküle kreált, máris újabb és újabb ötletekkel áll elő. Nem tud nyugodni, még e párás, nehéz légterű, csendes padlástér rejtekén sem. De miért is tenné, hisz az van vele, kivel ezeket az álmokat meg tudja osztani, s az osztozás után, Zammiria racionalitása immár célokká formálhatja azokat. A lakás emlegetése az ő ajkára is mosolyt csal. Ó, hány titkos érintés, hány kósza nyögés, s egybeolvadt verejtékcsepp fémjelzi már ottlétüket, titkon persze máris vágyik a következőre, s a lány csípőjén kacéran végigfuttatott hüvelykujj talán jelzi is ebbéli szándékát. Igaz, most nagyon kényelmes így, még ezek között a kissé dohos illatú, molyrágta rongyok között is.*
- Kedvesem?! *Hördül fel meglepetéstől elnyílt szemekkel.* Micsoda szó, s ez én lennék? *Kapja látványosan melléhez kezét, szinte azonnal kihasználva a pillanatnyi fordulatot, s terelve a témát, jól tudja, hogy ez óriási szó Zam szájából, még, ha nem is gondolta komolyan. Aztán persze a hökkent vigyor immár komoly mosollyá szelídül, s a néma hálát fogalmazza meg, miképp a csókra nyíló ajak is, ami lágyan érintené Zam ajkát.*
- Tehát te a Sellőt alakítanád át? *Ráncolja szemöldökét, mert ebben a formában még nem gondolt rá.* De én szeretem így ezt a helyet, különleges, mi sehol sem kapható. Emiatt lett híres, emiatt jönnek ide az emberek. *Aztán homlokát érinti.* Vagy úgy! Szóval a Rókalyuk lehetne az egyszerűbb szálláshely, a Sellő maradna, ami volt, csak igényesebb verzióban. *Értelmezi, s szerinte érti meg.*
- Mindenekelőtt szerintem a Rókalyukkal kellene kezdenünk. Arra összegyűjteni az összeget, van is elképzelésem mennyiért tehetnénk ajánlatot. *Vakarja meg kissé az állát.* A piacot hogyan lehetne összehozni? *Kérdezi.* Ahhoz is kellene tőke? Vagy csupán mi kialakítjuk számára a helyet saját erőből, illetve fizetett munkásokból, s odacsaljuk a népet? *Kérdezi, majd csalafintán elmosolyodik.*
- Vagy inkább csak hátradőlök... így... *Mutatja vigyorogva, s Zam orrához érintve sajátját.* Fejem alá teszem a kezem és rád bízom magam. *Sóhajt fel.* Én meg meg sem mozdulok! *Kuncog fel szemöldökét megemelve.*
A hozzászólás írója (Ralas Drayte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 15:42:24
1072. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 14:57:26
Üzenet elküldve: 2019-07-01 14:57:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa//
*Ha Dareld hallaná a lány gondolatait, vagy legalábbis a reakcióját felfedve, az arcára kiülő érzelmeket láthatná, megfigyelni, minden bizonnyal egyrészt egyetértőleg bólintana, másrészt pedig sajnálkozva rázná meg a fejét. Unszimpatikus? Nem akarnák megtapasztalni? A tálalt kijelentések jogosságát persze nem kérdőjelezi meg senki. De ez a kikötő. Általában a társaságot úgy fújja össze a szél, jó esetben nem ölik meg egymást az első napon, elég csak a lent zajló dolgokra gondolni. Mindenki a másikat próbálgatja, senki nem engedheti meg magának, hogy gyengének látsszék, Reyraa sem. A frissen verbuvált szedett-vetett csapat hátránya az ismeretlenség és az összecsiszolódás teljes mellőzése, főleg, ha a szedett-vedett csapat mindegyike három zsák önérzetet hord a hátán. Régiek, újak egyaránt. Darelld első gondolata ez. Aztán a mosolyt követően illedelmesen elköszön és távozik, szokásos faarcával, mely valakinek őszinte, valakinek nem, ilyen ez. A lépcsőn lefelé ballagva immár kisöpri elméjét, s csak a további feladataira koncentrál.*
//Shan, Yeza//
*Látja, hogy a lány a vörösnél foglal helyet, Khul arcán a szokásosnál nagyobb gondterheltséget és fáradtságot lát, ami sokkal inkább elégedettséggel tölti el, mint a korábbi nagyszájú és pökhendi nagyzoló beszéd, amit megint csak lelejtett. Nem fordul Shanhoz egyelőre, hagyja, hadd beszélgessen, Ernuss még úgyis kint tárgyal a vezetőkkel, van ideje, nem kell sietni. Yezára sem tekint rosszalló tekintettel, hiszen nincs oka rá. A lány élvezi, vagy legalábbis élvezné az életet, ez nem róható fel számára, gondolataival és sértett önérzetével pedig nincs tisztában.*
//Mady, Cassy//
*Mady is fárad, ez kiválóan látszik rajta, bár szorgalma és lelkesedése töretlen, szüksége lenne a pihenésre, szerencsére Cassy újult erővel veti bele magát a feladatokba, ahogy számított is rá. Halványan elmosolyodik. E két lány teljes egészében a Sellő részének mondható, Darelld titkon örül neki, hogy itt vannak, valamiért azonban úgy érzi, hogy Mady támogatásra szorul, így, amennyiben a lány esetleg félreülne pihenni, úgy próbál helyezkedni, hogy adott esetben szóba elegyedhessen vele, amíg nem szólítja ismét a kötelesség. Addig természetesen míg ez nem valósul meg, hátratett kézzel, egyenes tartással áll a falhoz, tekintetét a helyiségen tartva.*
*Ha Dareld hallaná a lány gondolatait, vagy legalábbis a reakcióját felfedve, az arcára kiülő érzelmeket láthatná, megfigyelni, minden bizonnyal egyrészt egyetértőleg bólintana, másrészt pedig sajnálkozva rázná meg a fejét. Unszimpatikus? Nem akarnák megtapasztalni? A tálalt kijelentések jogosságát persze nem kérdőjelezi meg senki. De ez a kikötő. Általában a társaságot úgy fújja össze a szél, jó esetben nem ölik meg egymást az első napon, elég csak a lent zajló dolgokra gondolni. Mindenki a másikat próbálgatja, senki nem engedheti meg magának, hogy gyengének látsszék, Reyraa sem. A frissen verbuvált szedett-vetett csapat hátránya az ismeretlenség és az összecsiszolódás teljes mellőzése, főleg, ha a szedett-vedett csapat mindegyike három zsák önérzetet hord a hátán. Régiek, újak egyaránt. Darelld első gondolata ez. Aztán a mosolyt követően illedelmesen elköszön és távozik, szokásos faarcával, mely valakinek őszinte, valakinek nem, ilyen ez. A lépcsőn lefelé ballagva immár kisöpri elméjét, s csak a további feladataira koncentrál.*
//Shan, Yeza//
*Látja, hogy a lány a vörösnél foglal helyet, Khul arcán a szokásosnál nagyobb gondterheltséget és fáradtságot lát, ami sokkal inkább elégedettséggel tölti el, mint a korábbi nagyszájú és pökhendi nagyzoló beszéd, amit megint csak lelejtett. Nem fordul Shanhoz egyelőre, hagyja, hadd beszélgessen, Ernuss még úgyis kint tárgyal a vezetőkkel, van ideje, nem kell sietni. Yezára sem tekint rosszalló tekintettel, hiszen nincs oka rá. A lány élvezi, vagy legalábbis élvezné az életet, ez nem róható fel számára, gondolataival és sértett önérzetével pedig nincs tisztában.*
//Mady, Cassy//
*Mady is fárad, ez kiválóan látszik rajta, bár szorgalma és lelkesedése töretlen, szüksége lenne a pihenésre, szerencsére Cassy újult erővel veti bele magát a feladatokba, ahogy számított is rá. Halványan elmosolyodik. E két lány teljes egészében a Sellő részének mondható, Darelld titkon örül neki, hogy itt vannak, valamiért azonban úgy érzi, hogy Mady támogatásra szorul, így, amennyiben a lány esetleg félreülne pihenni, úgy próbál helyezkedni, hogy adott esetben szóba elegyedhessen vele, amíg nem szólítja ismét a kötelesség. Addig természetesen míg ez nem valósul meg, hátratett kézzel, egyenes tartással áll a falhoz, tekintetét a helyiségen tartva.*
1071. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 12:07:23
Üzenet elküldve: 2019-07-01 12:07:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
- Nem tagadom *bólint Ralas szavaira.* Sok árva köt ki a szerzetesrendeknél, csupán keveseket küldenek oda azért, hogy megjavítsák őket. És akiket mégis, ritkán hagyják el a testvéreiket, hiszen tartanak attól, hogy a külső környezet ismét megrontja a belső békéjüket, amit nagy nehezen elértek. Én ilyesmitől nem félek.
*Ernuss azokat a személyeket gyengének tartja, ha valaki nem képes masszívan védeni a saját, belső értékeit, akkor meg kell erősíteni őt, nem pedig elzárni a világtól.*
- Ha a megtisztulást keresném, nem egy bordélyba jönnék, remélem, nem haragszik meg érte. A lelkem pont annyira tiszta, amennyire lennie kell, a megtisztulásomat a mesterem mellett már régen elértem. A kihívást keresem, amivel fejlődhet a lelkem és emelkedhet a tudatom.
*És természetesen a Vérúr megfelelő szolgáit, akik illeszkedhetnek a tervéhez, de ezt nem fogja nyíltan kimondani.*
- Kevés dolog van, amitől égnek áll a hátamon a szőr. Egy szerzetes békés, csak rájuk kell nézni a rendekre vagy egy zarándoklóra, senki nem nézné ki belőlük a kegyetlenséget. Ám mégis, az épületek falai között azt tanítják egymásnak, hogy tépjék ki valakinek a torkát puszta kézzel, vagy szúrják ki a szemét minél gyorsabban hatékonyabban. Pedig az átlagember nem gondolná, hiszen nem mutogatják mindenkinek a tudásukat.
*A tudás hatalom, szokták mondani, Ernuss pedig nem szeret a hatalmával kérkedni. Nem lenne értelme, hiszen mindig lesz nála sokkal jobb, és sokkal rosszabb is, valójában minden csak viszonyítás kérdése.*
- A mesterek többre tartják magukat annál, minthogy mások után kémkedjenek *válaszolja meg Ralas kérdését.*
- Nyílt leszek, hiszen mindig az vagyok, és úgy hiszem, ezt is várja majd el tőlem. Hálás lehetek, amiért a munka mellé szállást és ételt is kapok. Hű leszek az elveimhez, mik nem engedik, hogy szavamat szegjem, de a konkrét hűségemet személye felé nem követelheti. Nem fogadok hűséget olyannak, akit nem ismerek, és tartok arra méltónak. Talán idővel érdemesnek tartom a teljes hűségemre és lojalitásomra, nem lehetetlen, de nem ígérek és mondok olyasmit, amit lehet, nem fogok tudni betartani. Mindez pedig mostantól nem tőlem függ.
*Lehet, hogy ezzel most elvágja magát, lehet, hogy pont ellenkezőleg, úgy hiszi, hamarosan kiderül. Nem izgul érte.*
- A nagy álmok gyakran mérgezőek, Uram, de a nagy célok elérhetőek, ha képesek vagyunk megoldozni érte. Szívesebben adom a nevemet és tudásomat nagy célokhoz és egy olyan személyhez, aki szilárdan hisz az elérésükben, mint egy nagy álmodozóhoz.
*Lehet, hogy Ralas többet mondd, mint amit egy felvételi eljárásnál szükséges, ám Ernuss több tanácsot ad a leendő munkaadójának, mint szokás, és mint érdemes lenne. Talán mind a ketten megbocsátják egymásnak.*
- Ha önöknek megfelel, szívesen tennék egy próbát. És ha érdemesnek találnak rá, szívesen ajánlom kardom és öklöm egy megfelelő célért.
*Direkt nem jó célt mondd, ha eddig direkt nem is figyelt szavai jelentőségére, most egy mondat erejére megteszi.*
- Nem tagadom *bólint Ralas szavaira.* Sok árva köt ki a szerzetesrendeknél, csupán keveseket küldenek oda azért, hogy megjavítsák őket. És akiket mégis, ritkán hagyják el a testvéreiket, hiszen tartanak attól, hogy a külső környezet ismét megrontja a belső békéjüket, amit nagy nehezen elértek. Én ilyesmitől nem félek.
*Ernuss azokat a személyeket gyengének tartja, ha valaki nem képes masszívan védeni a saját, belső értékeit, akkor meg kell erősíteni őt, nem pedig elzárni a világtól.*
- Ha a megtisztulást keresném, nem egy bordélyba jönnék, remélem, nem haragszik meg érte. A lelkem pont annyira tiszta, amennyire lennie kell, a megtisztulásomat a mesterem mellett már régen elértem. A kihívást keresem, amivel fejlődhet a lelkem és emelkedhet a tudatom.
*És természetesen a Vérúr megfelelő szolgáit, akik illeszkedhetnek a tervéhez, de ezt nem fogja nyíltan kimondani.*
- Kevés dolog van, amitől égnek áll a hátamon a szőr. Egy szerzetes békés, csak rájuk kell nézni a rendekre vagy egy zarándoklóra, senki nem nézné ki belőlük a kegyetlenséget. Ám mégis, az épületek falai között azt tanítják egymásnak, hogy tépjék ki valakinek a torkát puszta kézzel, vagy szúrják ki a szemét minél gyorsabban hatékonyabban. Pedig az átlagember nem gondolná, hiszen nem mutogatják mindenkinek a tudásukat.
*A tudás hatalom, szokták mondani, Ernuss pedig nem szeret a hatalmával kérkedni. Nem lenne értelme, hiszen mindig lesz nála sokkal jobb, és sokkal rosszabb is, valójában minden csak viszonyítás kérdése.*
- A mesterek többre tartják magukat annál, minthogy mások után kémkedjenek *válaszolja meg Ralas kérdését.*
- Nyílt leszek, hiszen mindig az vagyok, és úgy hiszem, ezt is várja majd el tőlem. Hálás lehetek, amiért a munka mellé szállást és ételt is kapok. Hű leszek az elveimhez, mik nem engedik, hogy szavamat szegjem, de a konkrét hűségemet személye felé nem követelheti. Nem fogadok hűséget olyannak, akit nem ismerek, és tartok arra méltónak. Talán idővel érdemesnek tartom a teljes hűségemre és lojalitásomra, nem lehetetlen, de nem ígérek és mondok olyasmit, amit lehet, nem fogok tudni betartani. Mindez pedig mostantól nem tőlem függ.
*Lehet, hogy ezzel most elvágja magát, lehet, hogy pont ellenkezőleg, úgy hiszi, hamarosan kiderül. Nem izgul érte.*
- A nagy álmok gyakran mérgezőek, Uram, de a nagy célok elérhetőek, ha képesek vagyunk megoldozni érte. Szívesebben adom a nevemet és tudásomat nagy célokhoz és egy olyan személyhez, aki szilárdan hisz az elérésükben, mint egy nagy álmodozóhoz.
*Lehet, hogy Ralas többet mondd, mint amit egy felvételi eljárásnál szükséges, ám Ernuss több tanácsot ad a leendő munkaadójának, mint szokás, és mint érdemes lenne. Talán mind a ketten megbocsátják egymásnak.*
- Ha önöknek megfelel, szívesen tennék egy próbát. És ha érdemesnek találnak rá, szívesen ajánlom kardom és öklöm egy megfelelő célért.
*Direkt nem jó célt mondd, ha eddig direkt nem is figyelt szavai jelentőségére, most egy mondat erejére megteszi.*
1070. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-07-01 09:06:25
Üzenet elküldve: 2019-07-01 09:06:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi jól álcázza zavarát és titkolt belső feszültségét, Ralas azonban ebből a szempontból már elég sok egyéniséget megismert és kiismert. Nincsenek látható fizikai jeleni a sötételf feszengésének, sőt, ami azt illeti kiválóan csinálja, amit csinál, s azonosul szinte azonnal az őt fogadó társasággal. Apró mosollyal reagál, melyet lepleznie sem kell, hisz a szituációhoz kiválóan illik, de máris szimpatikus számára a férfi. Pont kellően titokzatos és kellően határozott, nem ismeri, de, aki ennyi erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy egy számára kellemetlen szituációban mégse maradjon alul, akarva, vagy akaratlanul is megtisztelve ezzel talán leendő munkaadóit, máris jó ponttal indít. Ralasban ez csupán egyfajta belső érzést kelt, amit nem is tereget ki a vakvilágba. Szótlan forgatja poharát kezében, s figyel. Az első mondatokban a tipikus kikötői életútra figyel fel, ami akár sajátjának is ismerhetne, jóllehet, őt egy asszony fogadta be és teljesen más vonalon indult el... merőben más vonalon.*
- Sajátságos múlt, sajátságos személyiség. *Szalad ki a száján, miközben elmereng.* Zam, jól mondja. A múltad a tiéd, a jövőnk pedig lehet közös. De azt hiszem mi sem ígérhetünk tisztaságot, ha ezt keresed... mármint a megtisztulást, akkor rossz helyen jársz. *Őszinte akar lenni, Ernuss is az, legalábbis úgy gondolja.*
- Számos tervünk van. *Folytatja Zam szavait, amikor a feladatokról beszél.* A legtöbbtől egy átlagos embernek a haja égnek állna, neked reményeim szerint nem. *Mutat rá a férfira.*
- Sok olyan szeglete van a kikötőnek, melyről bár tudunk, de nem mindent, a későbbiek során ez visszaüthet, szükség van az információra. A mestered... tanított neked esetleg a beszivárgásról is valamit? *Kérdezi, egy pillantást vetve Zamra, hogy a kérdés fontos, bár a lány vélhetően pontosan tisztában van azzal, amire gondol, hiszen maga is ezt csinálta a tharg birtokokon.*
- Fontos, hogy képzettek legyünk, ezért függetlenül attól, hogy az alapkoncepció a Sellőház, elképzelhető, hogy ettől mélységében jóval több, ki tudja? *Vonja meg a vállát kétértelműen, hiszi, hogy Ernuss magas intelligenciával bír, így megérti szavainak gyökerét.*
- Garantálni nem tudunk semmit, csupán, hogy anyagilag és minden eszközzel támogatjuk a fejlődésed, szállást és ételt adunk, bizonyos esetekben szórakozást és szabadságot, amikor saját utadat járhatod. De ehhez feltétel nélküli hűséget követelek, Ernuss. Mindenki bizalmát meg lehet venni, ez nem kérdés... de mi azt akarjuk, hogy ne pénzen kelljen ezt megváltani. Ki akarom vívni a tiszteltedet. Egy magadfajta kikötői árva gyereknél, tudom, hogy ezt elérni óriási kihívás, nálam Zam elérte. *Kortyol borába és egy lágy mosolyt enged meg a lány felé, majd ökölbe szorított kézzel néz határozottan a férfira, kissé előredőlve, meghatározhatatlan színű szemeit Ernusséba fúrva.*
- Akarjuk, hogy ez egy jó csapat legyen, akarjuk, hogy ennek a csapatnak hatalma legyen és elismerjenek bennünket. Akarjuk, hogy ne csak kurvák meg stricik legyünk, azt akarjuk, hogy ez a hely beleégjen a a vendégek, a város tudatába. Tudnod kell rólam, hogy nagyot álmodom, ami olykor tűnhet képtelenségnek, épp ezért minden szakértelmedre szükségem van, arra is, amit jelenleg még lehet, hogy nem is ismersz.
*Többet mond, mint amennyit egy felvételi eljárásnál szokás, jól tudja, de többet is vár el, mint ajtónálló, vagy komorna szerepe, ne adja ég, bájos mosolyvillantás a pökhendi vendégekre, vagy seggek nyalása.*
- Részemről nincs több kérdésem. *Emeli fel kezét, majd kiissza az utolsó kortyot poharából, asztalra teszi és hátradől, tűnődőn maga elé nézve. A kikötőnek ki kell kecmeregni a tenger sós iszapjának mocskából. Zammiriára pillant, ismét ő jöhet, amit akart elmondta, a lány gyakorlatiasabb jellem, ha valamit kihagyott, hát Zam, pótolni fogja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A mélységi jól álcázza zavarát és titkolt belső feszültségét, Ralas azonban ebből a szempontból már elég sok egyéniséget megismert és kiismert. Nincsenek látható fizikai jeleni a sötételf feszengésének, sőt, ami azt illeti kiválóan csinálja, amit csinál, s azonosul szinte azonnal az őt fogadó társasággal. Apró mosollyal reagál, melyet lepleznie sem kell, hisz a szituációhoz kiválóan illik, de máris szimpatikus számára a férfi. Pont kellően titokzatos és kellően határozott, nem ismeri, de, aki ennyi erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy egy számára kellemetlen szituációban mégse maradjon alul, akarva, vagy akaratlanul is megtisztelve ezzel talán leendő munkaadóit, máris jó ponttal indít. Ralasban ez csupán egyfajta belső érzést kelt, amit nem is tereget ki a vakvilágba. Szótlan forgatja poharát kezében, s figyel. Az első mondatokban a tipikus kikötői életútra figyel fel, ami akár sajátjának is ismerhetne, jóllehet, őt egy asszony fogadta be és teljesen más vonalon indult el... merőben más vonalon.*
- Sajátságos múlt, sajátságos személyiség. *Szalad ki a száján, miközben elmereng.* Zam, jól mondja. A múltad a tiéd, a jövőnk pedig lehet közös. De azt hiszem mi sem ígérhetünk tisztaságot, ha ezt keresed... mármint a megtisztulást, akkor rossz helyen jársz. *Őszinte akar lenni, Ernuss is az, legalábbis úgy gondolja.*
- Számos tervünk van. *Folytatja Zam szavait, amikor a feladatokról beszél.* A legtöbbtől egy átlagos embernek a haja égnek állna, neked reményeim szerint nem. *Mutat rá a férfira.*
- Sok olyan szeglete van a kikötőnek, melyről bár tudunk, de nem mindent, a későbbiek során ez visszaüthet, szükség van az információra. A mestered... tanított neked esetleg a beszivárgásról is valamit? *Kérdezi, egy pillantást vetve Zamra, hogy a kérdés fontos, bár a lány vélhetően pontosan tisztában van azzal, amire gondol, hiszen maga is ezt csinálta a tharg birtokokon.*
- Fontos, hogy képzettek legyünk, ezért függetlenül attól, hogy az alapkoncepció a Sellőház, elképzelhető, hogy ettől mélységében jóval több, ki tudja? *Vonja meg a vállát kétértelműen, hiszi, hogy Ernuss magas intelligenciával bír, így megérti szavainak gyökerét.*
- Garantálni nem tudunk semmit, csupán, hogy anyagilag és minden eszközzel támogatjuk a fejlődésed, szállást és ételt adunk, bizonyos esetekben szórakozást és szabadságot, amikor saját utadat járhatod. De ehhez feltétel nélküli hűséget követelek, Ernuss. Mindenki bizalmát meg lehet venni, ez nem kérdés... de mi azt akarjuk, hogy ne pénzen kelljen ezt megváltani. Ki akarom vívni a tiszteltedet. Egy magadfajta kikötői árva gyereknél, tudom, hogy ezt elérni óriási kihívás, nálam Zam elérte. *Kortyol borába és egy lágy mosolyt enged meg a lány felé, majd ökölbe szorított kézzel néz határozottan a férfira, kissé előredőlve, meghatározhatatlan színű szemeit Ernusséba fúrva.*
- Akarjuk, hogy ez egy jó csapat legyen, akarjuk, hogy ennek a csapatnak hatalma legyen és elismerjenek bennünket. Akarjuk, hogy ne csak kurvák meg stricik legyünk, azt akarjuk, hogy ez a hely beleégjen a a vendégek, a város tudatába. Tudnod kell rólam, hogy nagyot álmodom, ami olykor tűnhet képtelenségnek, épp ezért minden szakértelmedre szükségem van, arra is, amit jelenleg még lehet, hogy nem is ismersz.
*Többet mond, mint amennyit egy felvételi eljárásnál szokás, jól tudja, de többet is vár el, mint ajtónálló, vagy komorna szerepe, ne adja ég, bájos mosolyvillantás a pökhendi vendégekre, vagy seggek nyalása.*
- Részemről nincs több kérdésem. *Emeli fel kezét, majd kiissza az utolsó kortyot poharából, asztalra teszi és hátradől, tűnődőn maga elé nézve. A kikötőnek ki kell kecmeregni a tenger sós iszapjának mocskából. Zammiriára pillant, ismét ő jöhet, amit akart elmondta, a lány gyakorlatiasabb jellem, ha valamit kihagyott, hát Zam, pótolni fogja.*
1069. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 23:47:33
Üzenet elküldve: 2019-06-30 23:47:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Darelld, majd később mindenki, aki bent tartózkodik//
*Persze hogy segítenek egymáson át itt dolgozók. Itt biztosan mindenki segít mindenkin. És persze hogy elvárás, hogy Reyraa is segítsen másoknak. Majd igyekezni fog. Legalábbis megpróbál. És erősen reménykedik benne, hogy nem lesz egyetlen egy unszimpatikus személy sem a lentiek között, aki előcsalogatná az eddig olyan gondosan elrejtett, valódi Reyraa énjét. Nem tehet róla, de ha valaki úgy tényleg nem tetszik neki, azt néha már egy jeges pillantással is a föld alá tudja küldeni. De ha még szócsatába is kell bonyolódnia... Biztos benne, hogy ezt nem akarják megtapasztalni. Olyankor gonosz. Nincs erre jobb szó. Céltudatosan, kész akarva él olyan eszközökkel, mint a nyilvánosság előtti megalázás, gúnyos kacaj, lesajnáló pillantások, és olyan szavak, amelyek egyenesen és élesen az elevenbe vágnak. Már ha ki tudja puhatolni a másik gyengéit. Ha nem, akkor is elér legalább annyit, hogy a másik dühös legyen, már ez is elégedettséggel tölti el. A düh a gyengeség és tehetetlenség jele. Na igen, szóval reméli, hogy, nem fogja irritálni senki. Nem akarja kivillantani a foga fehérjét. Egyelőre...
Természetesen érti, mit akar Darelld sugallni a szavak mögött. De ennek nem mutatja jelét. Csupán kényszeredetten elmosolyodik, bár ez a mosoly annyira élethű, hogy aligha venné észre bárki hamisságát, és röviden, tömören csak egy mondattal válaszol minden eddig elhangzott dologra.*
-Köszönöm, nagyon kedves.
*S ha távozik a férfi, nincs más dolga, mint megvárni a fürdőt. Nem is telik el sok idő, mire meghozzák a szolgák a gőzölgő, csábító vizet, és megtöltik szerény kádját. Amint eltűnnek, Reyraa levedli kissé izzadt, kissé koszos, kissé szagos ruháit, és átadja magát az élvezeteknek. Ahogy a kellemesen meleg víz szürke bőréhez ér, elégedett sóhaj hagyja el száját. Lehunja a szemét. Talán el is alszik pár percre, mert amikor legközelebb kinyitja, már kész vacsora is várja. Kiszáll a kádból, megtörölközik, eszik, iszik, sőt, még a tükörbe is belepillant, egy szóval szép lassan készülődik az estére. Tükörképére pillantva arra jut, hogy kócos, és nincs a legjobb formában. Talán nem ártana fesülködni. Talán kiengedhetné a haját, végül is, nem akármilyen estének néz elébe. Nézi, ahogy hófehér haja háta közepére omlik. Nem rossz. Még belepiszkál természetes szépségébe egy fekete szemceruzával, ami bár észrevétlen amúgy is sötét bőrén, de mégiscsak kíméli azokat a szemeket.*
~Már csak fel kéne vennem valamit... ~
*Ezen morfondírozva arra jut, hogy illene kissé nőiesebb ruhákba bújnia, már csak a kedvező benyomás miatt is. Így egyetlen, akár kissé kihívónak is mondható egyberuhára mellett dönt. Ez természetesen fekete, hosszú, elegáns szabású ujjakkal készített, elöl-hátul mélyebb, V alakú kivágásokkal ellátott ruha. A szoknya része majdnem bokáig ér, egyenes esésű, és mindkét oldalon csaknem a combjáig hasított. Ennek praktikus okai vannak, könnyebb benne a gyors mozgás. Deréknál egy rendkívül egyszerű, de szép ívű, ezüst öv vonzza a szemeket, és helyet ad egy apró tőrnek. Mert teljesen fegyvertelenül azért nem mászkálna, akárhol is van. Persze a szokásos, hosszú bőrcsizmát magán hagyja, de a dobókéseket kiveszi a szárából. Kényelmesebb viselet így. Mielőtt azonban elindul, még egy utolsó pillantást vet a tükörbe. Elégedett a látvánnyal. Egész szemrevaló teremtés, legalábbis a saját szemében. *
~Na, lássuk ezt a társaságot. ~
*Lemegy a lépcsőn.*
*Persze hogy segítenek egymáson át itt dolgozók. Itt biztosan mindenki segít mindenkin. És persze hogy elvárás, hogy Reyraa is segítsen másoknak. Majd igyekezni fog. Legalábbis megpróbál. És erősen reménykedik benne, hogy nem lesz egyetlen egy unszimpatikus személy sem a lentiek között, aki előcsalogatná az eddig olyan gondosan elrejtett, valódi Reyraa énjét. Nem tehet róla, de ha valaki úgy tényleg nem tetszik neki, azt néha már egy jeges pillantással is a föld alá tudja küldeni. De ha még szócsatába is kell bonyolódnia... Biztos benne, hogy ezt nem akarják megtapasztalni. Olyankor gonosz. Nincs erre jobb szó. Céltudatosan, kész akarva él olyan eszközökkel, mint a nyilvánosság előtti megalázás, gúnyos kacaj, lesajnáló pillantások, és olyan szavak, amelyek egyenesen és élesen az elevenbe vágnak. Már ha ki tudja puhatolni a másik gyengéit. Ha nem, akkor is elér legalább annyit, hogy a másik dühös legyen, már ez is elégedettséggel tölti el. A düh a gyengeség és tehetetlenség jele. Na igen, szóval reméli, hogy, nem fogja irritálni senki. Nem akarja kivillantani a foga fehérjét. Egyelőre...
Természetesen érti, mit akar Darelld sugallni a szavak mögött. De ennek nem mutatja jelét. Csupán kényszeredetten elmosolyodik, bár ez a mosoly annyira élethű, hogy aligha venné észre bárki hamisságát, és röviden, tömören csak egy mondattal válaszol minden eddig elhangzott dologra.*
-Köszönöm, nagyon kedves.
*S ha távozik a férfi, nincs más dolga, mint megvárni a fürdőt. Nem is telik el sok idő, mire meghozzák a szolgák a gőzölgő, csábító vizet, és megtöltik szerény kádját. Amint eltűnnek, Reyraa levedli kissé izzadt, kissé koszos, kissé szagos ruháit, és átadja magát az élvezeteknek. Ahogy a kellemesen meleg víz szürke bőréhez ér, elégedett sóhaj hagyja el száját. Lehunja a szemét. Talán el is alszik pár percre, mert amikor legközelebb kinyitja, már kész vacsora is várja. Kiszáll a kádból, megtörölközik, eszik, iszik, sőt, még a tükörbe is belepillant, egy szóval szép lassan készülődik az estére. Tükörképére pillantva arra jut, hogy kócos, és nincs a legjobb formában. Talán nem ártana fesülködni. Talán kiengedhetné a haját, végül is, nem akármilyen estének néz elébe. Nézi, ahogy hófehér haja háta közepére omlik. Nem rossz. Még belepiszkál természetes szépségébe egy fekete szemceruzával, ami bár észrevétlen amúgy is sötét bőrén, de mégiscsak kíméli azokat a szemeket.*
~Már csak fel kéne vennem valamit... ~
*Ezen morfondírozva arra jut, hogy illene kissé nőiesebb ruhákba bújnia, már csak a kedvező benyomás miatt is. Így egyetlen, akár kissé kihívónak is mondható egyberuhára mellett dönt. Ez természetesen fekete, hosszú, elegáns szabású ujjakkal készített, elöl-hátul mélyebb, V alakú kivágásokkal ellátott ruha. A szoknya része majdnem bokáig ér, egyenes esésű, és mindkét oldalon csaknem a combjáig hasított. Ennek praktikus okai vannak, könnyebb benne a gyors mozgás. Deréknál egy rendkívül egyszerű, de szép ívű, ezüst öv vonzza a szemeket, és helyet ad egy apró tőrnek. Mert teljesen fegyvertelenül azért nem mászkálna, akárhol is van. Persze a szokásos, hosszú bőrcsizmát magán hagyja, de a dobókéseket kiveszi a szárából. Kényelmesebb viselet így. Mielőtt azonban elindul, még egy utolsó pillantást vet a tükörbe. Elégedett a látvánnyal. Egész szemrevaló teremtés, legalábbis a saját szemében. *
~Na, lássuk ezt a társaságot. ~
*Lemegy a lépcsőn.*
1068. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 22:56:29
Üzenet elküldve: 2019-06-30 22:56:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Yeza, Mady, Khul, Cahress//
*Szóval semmi szekta, Shan akár meg is nyugodhatna, de túl jól ismeri már a Kikötőt, nem épp csak az Arctalan hívők azok, akiktől érdemes tartani errefelé.*
-Jól van Szöszi, bár még lehet, hogy inkább táncoskarrierbe kezdek. Egészen megjött hozzá a kedvem *vigyorog Khulra.
Ahogy Yeza felel a kérdésre és kikötőre néző szobát kér, elgondolkodik, hogy vajon a munkával együtt szállás is jár-e. Persze az "otthona" nincs messze, ha esetleg nem, de talán szívesebben aludna a Sellőház legrosszabb szobájában is, mint abban az üres lakónegyedi házban, ahol néha jobb híján meghúzza magát.*
-Esetleg később.
*Jegyzi meg a fürdés dolgát emlegetve, bár szívesen menne most, félő, hogy addig kormos végez a tulajoknál, ő pedig nem akar várni az elbeszélgetéssel. Minél hamarabb túl akar lenni rajta, valószínűleg még akkor is benne lesz a fürdőzésben és italozásban, ha esetleg nem sikerül. Talán egy szobát is kivesz.
Nem örül annyira, mikor kirakja elé Mayde az étlapot, Shan eléggé lassan olvas, lássuk be nem egy tudós vagy pap, hogy igazán szüksége lenne erre a tudásra, meg egyébként is, mindegy mit hoznak neki.
Fél szemmel a papírosra pillant majd a félvérre.*
-A polip megfelel. *fogja rövidre, bár még soha életében nem evett olyat, az ő gyomra mindennel elbír, remélhetőleg nem fog a kis tengeri herkentyű szétnézni odalent és visszajönni.
Látja, hogy ezután a zsoldos és Yeza szóba elegyedik, mivel nem szereti beleártani magát mások dolgába, megvárja, amíg végeznek a bizalmasnak tűnő részével és csak azután telepszik le a vörös asztalához.*
-Ez aztán komolynak tűnt.
*Emeli meg egy pillanatra szemöldökét elismerően, mert hát így elsőre nehezen nézte ki a férfiból, hogy ilyet is tud, de tovább nem is feszegeti a témát.
Próbálja kényelembe helyezni magát, ha ez a Rumos lenne, még a lábát is felcsapná az asztalra, de ezeket a szép bútorokat sajnálná összepiszkolni, még úgy is, hogy Yera könnyedén átnyújtózott a szomszédos székre. Amint az elf meghozza a kért dolgokat, asztaltársára pillant majd a dohányra.*
-Szabad?
*Ha bólintással felel, el is kezdi tömködni pipáját újból, most kevésbé bénán, mint az imént. Az ördögvigyorhoz nem nyúl, kedveli ugyan a hatásait, nem hiányzik azonban, hogy a semmin kacarászva menjen az elbeszélésre.*
-Szóval te is kikötői vagy?
*Próbál beszélgetést kezdeményezni, bár őszintén, sejti a választ, valahogy a lány nem tűnik idevalósinak.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 23:00:01
*Szóval semmi szekta, Shan akár meg is nyugodhatna, de túl jól ismeri már a Kikötőt, nem épp csak az Arctalan hívők azok, akiktől érdemes tartani errefelé.*
-Jól van Szöszi, bár még lehet, hogy inkább táncoskarrierbe kezdek. Egészen megjött hozzá a kedvem *vigyorog Khulra.
Ahogy Yeza felel a kérdésre és kikötőre néző szobát kér, elgondolkodik, hogy vajon a munkával együtt szállás is jár-e. Persze az "otthona" nincs messze, ha esetleg nem, de talán szívesebben aludna a Sellőház legrosszabb szobájában is, mint abban az üres lakónegyedi házban, ahol néha jobb híján meghúzza magát.*
-Esetleg később.
*Jegyzi meg a fürdés dolgát emlegetve, bár szívesen menne most, félő, hogy addig kormos végez a tulajoknál, ő pedig nem akar várni az elbeszélgetéssel. Minél hamarabb túl akar lenni rajta, valószínűleg még akkor is benne lesz a fürdőzésben és italozásban, ha esetleg nem sikerül. Talán egy szobát is kivesz.
Nem örül annyira, mikor kirakja elé Mayde az étlapot, Shan eléggé lassan olvas, lássuk be nem egy tudós vagy pap, hogy igazán szüksége lenne erre a tudásra, meg egyébként is, mindegy mit hoznak neki.
Fél szemmel a papírosra pillant majd a félvérre.*
-A polip megfelel. *fogja rövidre, bár még soha életében nem evett olyat, az ő gyomra mindennel elbír, remélhetőleg nem fog a kis tengeri herkentyű szétnézni odalent és visszajönni.
Látja, hogy ezután a zsoldos és Yeza szóba elegyedik, mivel nem szereti beleártani magát mások dolgába, megvárja, amíg végeznek a bizalmasnak tűnő részével és csak azután telepszik le a vörös asztalához.*
-Ez aztán komolynak tűnt.
*Emeli meg egy pillanatra szemöldökét elismerően, mert hát így elsőre nehezen nézte ki a férfiból, hogy ilyet is tud, de tovább nem is feszegeti a témát.
Próbálja kényelembe helyezni magát, ha ez a Rumos lenne, még a lábát is felcsapná az asztalra, de ezeket a szép bútorokat sajnálná összepiszkolni, még úgy is, hogy Yera könnyedén átnyújtózott a szomszédos székre. Amint az elf meghozza a kért dolgokat, asztaltársára pillant majd a dohányra.*
-Szabad?
*Ha bólintással felel, el is kezdi tömködni pipáját újból, most kevésbé bénán, mint az imént. Az ördögvigyorhoz nem nyúl, kedveli ugyan a hatásait, nem hiányzik azonban, hogy a semmin kacarászva menjen az elbeszélésre.*
-Szóval te is kikötői vagy?
*Próbál beszélgetést kezdeményezni, bár őszintén, sejti a választ, valahogy a lány nem tűnik idevalósinak.*
A hozzászólás írója (Shanneira Dalnareon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 23:00:01
1067. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 21:10:04
Üzenet elküldve: 2019-06-30 21:10:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Yeza, Mady, Khul, Cahress//
//Érintőlegesen Darelld és Reyraa//
*Egy pillanatra találkozik tekintetük Darellddel, így éberré válik, hátha épp hívni szeretné, hogy vegye át a vendéget, akit kísér, de valamiért az se lepné meg, ha neheztelőn nézne rá, amiért csak most ért vissza. Megkönnyebbült mosolyra szaladnak hát ajkai, mikor csak biccent felé, s ez a szívélyesség Reyraa felé is megmutatkozik, ha netán feléje pillant a nő. Jó tudni, hogy továbbra is maradtak szállóvendégeik, valóban minden mehet tovább a rendes kerékvágásban.
Shan karcos hangú üdvözlését és Yeza csendes viszonzását is jó szívvel fogadja. Elsőként talán meglepődne egy vaskosabb válaszon Shanneirától, de nem teljesen ismeretlen számára az ilyesmi, akár szóban, akár tettekben. A „kínálatba” pedig ő is beletartozik, így a vendégek óhajával legjobb tudása szerint együttműködik. Khul válaszára a sok vendégről viszont megint behúzza kicsit gondolatban a nyakát.*
- Sajnálom, hogy soká elmaradtam...
*Súgja oda, s megkettőzött akarattal teszi a dolgát. Számos dolgot elszalaszt a beszélgetés elejéről, de Shan Khulnak szánt megjegyzése már megüti a fülét, s mivel az előzményekről lemaradt, egy kicsit odafigyel, vajon barátságos csipkelődés, vagy látens feszültség bontakozik-e ki belőle. Nem, mintha féltenie kellene a harcost, hiszen kedélyes természettel megáldott, bár most mintha komor felhők ülnének az égen. Az elcsípett szavakból nehéz összeraknia a képet, de azt már biztosan tudja, hogy voltak kellemetlen pillanatok.
Yeza néhány szó után elvonul, s némi melankóliát vél felfedezni rajta, mely persze lehet pusztán fáradtság, ám mások kedélyére érzékenyen reagálva kíváncsivá válik. Madyn is érezni véli, hogy elcsigázott, ezért nagyon készségesen figyel minden szóra, amit mond neki, hogy pontosan tudja követni a teendőket, ne kelljen semmivel se zavarnia, s főleg ismételtetnie.*
- Természetesen, pihenj csak! Hagyd a mosogatást, megcsinálom én!
*Ajánlja fel kedvesen, tettre készen, hiszen most rajta a sor, hogy átvegye a feladatokat, és a poharakat is ő hozta magával, rosszul érezné magát, ha ezzel is csak fáradtságot okozna munkatársának. Azon kívül pontosan tudja, milyen gyorsan össze tudnak gyűlni a teendők újra, s igazán szeretné, ha Mady nyakába nem pottyanna újabb feladat, míg nem törődhetett egy kicsit a saját igényeivel. Az információk, amiket még megoszt vele, egészen elképesztik, nem gondolta, hogy távollétében ilyen sok dolog történt. Összegzésként bólint.*
- Világos, köszönöm szépen! Bízd csak rám nyugodtan!
*Köszön el tőle derűsen, majd Khultól is. Kezét a karjára teszi, nem szereti ilyen komolynak látni.*
- Rendben, kedves, köszönöm, hogy helyettesítettél, majd meghálálom!
*Tréfásan rákacsint, azzal magához veszi a holmikat, amiket gondosan előkészített Mady, és tálcán Yeza asztalához viszi.*
- A dohány és az ördögvigyor, hölgyem!
*Gyakorlott mozdulatokkal helyezi le elé az asztalra a két edénykét a feliratokkal, s a tálcát letéve két kezébe veszi a díszes, szépen berendezett fadobozkát, kinyitva billenti Yeza felé, hogy kedve szerint válogasson.*
- Ha jól hallottam, a wegtoreni pipát szerette volna, de választhat másikat is, ha meggondolta magát.
*A kért karcsú pipából kettőt is találhat, és bizonyosan fel tudna hajtani még belőle Cassy, ha lenne rá igény, de ez itt szélesebb kínálatot mutat be, így akadnak robusztusabb, tenyérbe simuló törpemunkák, apróbb, cikornyás vonalú darabok, melyek inkább gnómokra, tündérekre vannak méretezve, és egyszerűbb fajta, mit akár erdei kószák faragnak. Ha Yeza választott, a dobozkát visszateszi a tálcára, s a szobakulcsot még lehelyezi az asztalra, mielőtt felveszi a többi holmit.*
- Parancsoljon, egy kellemes szoba, kilátással a Kikötőre!
*Rámosolyog megint, s közben kutatja, vajon jól látja-e, hogy némi kedvetlenség telepszik a nőre.*
- Szolgálhatok még valamivel?
*Kérdezi készségesen. A választ megvárja, s reagál is rá, viszont amint ideje távoznia, visszatér a pulthoz, hogy a pipakészletet eltegye, a papiros dolgában pedig Khul megelőzi.*
//Érintőlegesen Darelld és Reyraa//
*Egy pillanatra találkozik tekintetük Darellddel, így éberré válik, hátha épp hívni szeretné, hogy vegye át a vendéget, akit kísér, de valamiért az se lepné meg, ha neheztelőn nézne rá, amiért csak most ért vissza. Megkönnyebbült mosolyra szaladnak hát ajkai, mikor csak biccent felé, s ez a szívélyesség Reyraa felé is megmutatkozik, ha netán feléje pillant a nő. Jó tudni, hogy továbbra is maradtak szállóvendégeik, valóban minden mehet tovább a rendes kerékvágásban.
Shan karcos hangú üdvözlését és Yeza csendes viszonzását is jó szívvel fogadja. Elsőként talán meglepődne egy vaskosabb válaszon Shanneirától, de nem teljesen ismeretlen számára az ilyesmi, akár szóban, akár tettekben. A „kínálatba” pedig ő is beletartozik, így a vendégek óhajával legjobb tudása szerint együttműködik. Khul válaszára a sok vendégről viszont megint behúzza kicsit gondolatban a nyakát.*
- Sajnálom, hogy soká elmaradtam...
*Súgja oda, s megkettőzött akarattal teszi a dolgát. Számos dolgot elszalaszt a beszélgetés elejéről, de Shan Khulnak szánt megjegyzése már megüti a fülét, s mivel az előzményekről lemaradt, egy kicsit odafigyel, vajon barátságos csipkelődés, vagy látens feszültség bontakozik-e ki belőle. Nem, mintha féltenie kellene a harcost, hiszen kedélyes természettel megáldott, bár most mintha komor felhők ülnének az égen. Az elcsípett szavakból nehéz összeraknia a képet, de azt már biztosan tudja, hogy voltak kellemetlen pillanatok.
Yeza néhány szó után elvonul, s némi melankóliát vél felfedezni rajta, mely persze lehet pusztán fáradtság, ám mások kedélyére érzékenyen reagálva kíváncsivá válik. Madyn is érezni véli, hogy elcsigázott, ezért nagyon készségesen figyel minden szóra, amit mond neki, hogy pontosan tudja követni a teendőket, ne kelljen semmivel se zavarnia, s főleg ismételtetnie.*
- Természetesen, pihenj csak! Hagyd a mosogatást, megcsinálom én!
*Ajánlja fel kedvesen, tettre készen, hiszen most rajta a sor, hogy átvegye a feladatokat, és a poharakat is ő hozta magával, rosszul érezné magát, ha ezzel is csak fáradtságot okozna munkatársának. Azon kívül pontosan tudja, milyen gyorsan össze tudnak gyűlni a teendők újra, s igazán szeretné, ha Mady nyakába nem pottyanna újabb feladat, míg nem törődhetett egy kicsit a saját igényeivel. Az információk, amiket még megoszt vele, egészen elképesztik, nem gondolta, hogy távollétében ilyen sok dolog történt. Összegzésként bólint.*
- Világos, köszönöm szépen! Bízd csak rám nyugodtan!
*Köszön el tőle derűsen, majd Khultól is. Kezét a karjára teszi, nem szereti ilyen komolynak látni.*
- Rendben, kedves, köszönöm, hogy helyettesítettél, majd meghálálom!
*Tréfásan rákacsint, azzal magához veszi a holmikat, amiket gondosan előkészített Mady, és tálcán Yeza asztalához viszi.*
- A dohány és az ördögvigyor, hölgyem!
*Gyakorlott mozdulatokkal helyezi le elé az asztalra a két edénykét a feliratokkal, s a tálcát letéve két kezébe veszi a díszes, szépen berendezett fadobozkát, kinyitva billenti Yeza felé, hogy kedve szerint válogasson.*
- Ha jól hallottam, a wegtoreni pipát szerette volna, de választhat másikat is, ha meggondolta magát.
*A kért karcsú pipából kettőt is találhat, és bizonyosan fel tudna hajtani még belőle Cassy, ha lenne rá igény, de ez itt szélesebb kínálatot mutat be, így akadnak robusztusabb, tenyérbe simuló törpemunkák, apróbb, cikornyás vonalú darabok, melyek inkább gnómokra, tündérekre vannak méretezve, és egyszerűbb fajta, mit akár erdei kószák faragnak. Ha Yeza választott, a dobozkát visszateszi a tálcára, s a szobakulcsot még lehelyezi az asztalra, mielőtt felveszi a többi holmit.*
- Parancsoljon, egy kellemes szoba, kilátással a Kikötőre!
*Rámosolyog megint, s közben kutatja, vajon jól látja-e, hogy némi kedvetlenség telepszik a nőre.*
- Szolgálhatok még valamivel?
*Kérdezi készségesen. A választ megvárja, s reagál is rá, viszont amint ideje távoznia, visszatér a pulthoz, hogy a pipakészletet eltegye, a papiros dolgában pedig Khul megelőzi.*
1066. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:36:58
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:36:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Ernuss, Zammiria//
*Az udvarias hangnemet tiszteletadásnak szánja, nem kényelmetlen tényezőnek, bár a Sellőben a vendégek zöme tiszteletteljes viselkedést vár el, hiszen elsősorban tehetősek járnak ide, akik képesek apróságokon fennakadni. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem kell mindenkinek a vendégekkel törődni, így az udvariasság ezen foka nem feltétlenül elvárás. Ralas úgyis kiegyensúlyozza párosukat közvetlenebb stílusával, Zamnak azonban furcsa, hogy mindjárt tegeződéssel indítson, míg nem ismeri a másik fél igényeit. A feszengés nem kerüli el a figyelmét, de ennek számos oka lehet, egyelőre csak megfigyel.*
- Csak amennyit jól esik. Nem akarunk vájkálni senki életében.
*Feleli lágyan, biztató mosollyal. A válasz elég részletes és igen érdekesnek bizonyul, Zam elégedetten nyugtázza, hogy valóban harcossal gazdagodhatnak. A bűnszövetkezetre megnövekszik érdeklődése, nem kizárt, hogy a jelenlévő „nagyok” kémei szivárognak közéjük, na meg talán már bent is vannak, ezért aztán az információk könnyen szivárognak hozzájuk. Azonban egy kém olykor mindkét félnek lehet hasznos. Nyílt lapokkal játszanak, ezzel nagy kockázatot vállalva, azonban Ralas sikeresen dolgozik közvetlenségével, így nem gátolja inkább. Inkább kettejük helyett is óvatos.*
- Itt ez a kívánság valóra válhat. A Sellőház védelme nem az egyetlen feladat képzett harcosok számára. A Kikötő jelenleg veszélyes hely, mint ahogy mindannyian érezzük ezt a bőrünkön, vendégeink épségét az utcákon is szeretnénk garantálni. A személyzet számára a fizetésen felül lakhatást és étkezést biztosítunk a szolgálataiért. Ha volna valami kérdés, akkor örömmel halljuk, részemről egyelőre megelégszem ennyivel. Ha megfelel az ajánlatunk, akkor azt javaslom, lássuk inkább a gyakorlatban, hogy miként tudunk együttműködni!
*Néz kérdőn az egyik, majd a másik férfira.*
*Az udvarias hangnemet tiszteletadásnak szánja, nem kényelmetlen tényezőnek, bár a Sellőben a vendégek zöme tiszteletteljes viselkedést vár el, hiszen elsősorban tehetősek járnak ide, akik képesek apróságokon fennakadni. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem kell mindenkinek a vendégekkel törődni, így az udvariasság ezen foka nem feltétlenül elvárás. Ralas úgyis kiegyensúlyozza párosukat közvetlenebb stílusával, Zamnak azonban furcsa, hogy mindjárt tegeződéssel indítson, míg nem ismeri a másik fél igényeit. A feszengés nem kerüli el a figyelmét, de ennek számos oka lehet, egyelőre csak megfigyel.*
- Csak amennyit jól esik. Nem akarunk vájkálni senki életében.
*Feleli lágyan, biztató mosollyal. A válasz elég részletes és igen érdekesnek bizonyul, Zam elégedetten nyugtázza, hogy valóban harcossal gazdagodhatnak. A bűnszövetkezetre megnövekszik érdeklődése, nem kizárt, hogy a jelenlévő „nagyok” kémei szivárognak közéjük, na meg talán már bent is vannak, ezért aztán az információk könnyen szivárognak hozzájuk. Azonban egy kém olykor mindkét félnek lehet hasznos. Nyílt lapokkal játszanak, ezzel nagy kockázatot vállalva, azonban Ralas sikeresen dolgozik közvetlenségével, így nem gátolja inkább. Inkább kettejük helyett is óvatos.*
- Itt ez a kívánság valóra válhat. A Sellőház védelme nem az egyetlen feladat képzett harcosok számára. A Kikötő jelenleg veszélyes hely, mint ahogy mindannyian érezzük ezt a bőrünkön, vendégeink épségét az utcákon is szeretnénk garantálni. A személyzet számára a fizetésen felül lakhatást és étkezést biztosítunk a szolgálataiért. Ha volna valami kérdés, akkor örömmel halljuk, részemről egyelőre megelégszem ennyivel. Ha megfelel az ajánlatunk, akkor azt javaslom, lássuk inkább a gyakorlatban, hogy miként tudunk együttműködni!
*Néz kérdőn az egyik, majd a másik férfira.*
1065. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:22:21
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:22:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Reyraa, Darelld//
*Mindent előkészített, még utoljára körbefuttatja tekintetét a szobán, de nem lát más feladatot. A tisztaság makulátlan, a kandalló mellé odakészítve a fa, bár ebben a meleg évszakban senkinek sem jut eszébe begyújtani.*
- Ez esetben hozatok fel vizet és vacsorát. *Pillant ki az ablakon, lassan esteledik, s a lenyugvó nap lustán és fáradtan terül el a hullámzó tenger felszínén.*
- Én is biztos vagyok benne. *Jegyzi meg.* Ez egy ilyen világ. Valahogy mindig a kívülállók és máshonnan kirekesztettek találják meg, lehet nem véletlenül. *Hunyorít egyet a lány felé, de nem mosolyog. Látott már egy pár szerzetet megfordulni, jól olvas a tekintetekből, s, hogy a lány a beilleszkedésre használta az "utóbb" szót is, sok mindent elárulhat.*
- Segítünk. Az itt dolgozók mindig segítenek a másikon. *Nyomatékosítja, s jelzi, hogy ez vélhetően elvárás is. Függetlenül a személyes sérelmektől, a Sellőház mindenek felett, a munka legyen elvégezve, utána lehet bármi más.*
- Jó pihenést kívánok. *Hajol meg és megvárja a lány válaszát, majd annak függvényében távozik. Reyraa, hamarosan kopogást hallhat az ajtón, s személyzet sorjázik be, akik rövid üdvözlés után gőzölgő vízzel töltik meg némán a dézsát, illatos fürdőt előkészítve a szoba közepén. Törölköző és egyéb kellék is odakészítésre kerül, majd pontban, ahogyan a lány befejezi a fürdést, a vacsora is tálalva lesz, kívánsága szerint és melegen, kiadósan, frissítő itallal, alkoholos és alkohol mentes változattal is, a lány választhat. A Sellőház sohasem fukarkodott a személyzettel, főleg, amióta az új vezetés vetette meg gyökereit.*
*Mindent előkészített, még utoljára körbefuttatja tekintetét a szobán, de nem lát más feladatot. A tisztaság makulátlan, a kandalló mellé odakészítve a fa, bár ebben a meleg évszakban senkinek sem jut eszébe begyújtani.*
- Ez esetben hozatok fel vizet és vacsorát. *Pillant ki az ablakon, lassan esteledik, s a lenyugvó nap lustán és fáradtan terül el a hullámzó tenger felszínén.*
- Én is biztos vagyok benne. *Jegyzi meg.* Ez egy ilyen világ. Valahogy mindig a kívülállók és máshonnan kirekesztettek találják meg, lehet nem véletlenül. *Hunyorít egyet a lány felé, de nem mosolyog. Látott már egy pár szerzetet megfordulni, jól olvas a tekintetekből, s, hogy a lány a beilleszkedésre használta az "utóbb" szót is, sok mindent elárulhat.*
- Segítünk. Az itt dolgozók mindig segítenek a másikon. *Nyomatékosítja, s jelzi, hogy ez vélhetően elvárás is. Függetlenül a személyes sérelmektől, a Sellőház mindenek felett, a munka legyen elvégezve, utána lehet bármi más.*
- Jó pihenést kívánok. *Hajol meg és megvárja a lány válaszát, majd annak függvényében távozik. Reyraa, hamarosan kopogást hallhat az ajtón, s személyzet sorjázik be, akik rövid üdvözlés után gőzölgő vízzel töltik meg némán a dézsát, illatos fürdőt előkészítve a szoba közepén. Törölköző és egyéb kellék is odakészítésre kerül, majd pontban, ahogyan a lány befejezi a fürdést, a vacsora is tálalva lesz, kívánsága szerint és melegen, kiadósan, frissítő itallal, alkoholos és alkohol mentes változattal is, a lány választhat. A Sellőház sohasem fukarkodott a személyzettel, főleg, amióta az új vezetés vetette meg gyökereit.*
1064. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 19:36:43
Üzenet elküldve: 2019-06-30 19:36:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 157
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Shan, Yeza, Mady, Khul, Cahress//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még mindig nem tud napirendre térni ezen a feleséges dolog felett. Shan felszólalására persze önkéntelenül is felröhög, máris kedveli az új becenevét.*
- Egyébként semmi szekta, nyugi. Persze toleránsak vagyunk mindennel és mindenkivel szemben, pontosan emiatt a főnökék, csak saját terveik mellett köteleződnek el.
*Kacsint a nőre, reméli ezzel már kioltotta oly szomjas kíváncsiságát.*
- Ha felvesznek, este lesz időnk beszélgetni még, elmesélek mindent, rád nézve úgyis a csatasorban kapsz helyet, tudnod kell minden erre vonatkozó infót. *Mondja megtámaszkodva, majd halántékát dörgöli meg. Sok dolog foglalkoztatja hirtelen.*
- Szerintem csak szórakozik. *Legyint a vörös felé Shannak.* Legalábbis... azt hiszem. *Nem tudja eldönteni, vajon Yeza szándékosan piszkálódik, vagy csupán ilyen a természete, persze ebből a szempontból is erőteljes negatív érzéseket kelt benne, mert úgy látszik, hogy a lánynak esze ágában sincs azt visszafogni. Agyában kavargó, vendéglátás szempontjából irreleváns gondolatok, miszerint megfekteti-e vagy sem, kezdenek lanyhulni, s egyre inkább úgy dönt, akkor a feladatára koncentrál. A korábban illatos felhőbe csomagolt, színes szalaggal átkötött, fülébe suttogott és ujjak apró érintésével jelzett mákonyos álom borgőzös pillanatai hirtelen pukkadtak szét feje felett, akár egy nagyra nőtt buborék, s ami megmaradt az a puszta, perzselő valóság. Az pedig nem több, mint egy szép, vörös hajú vendég, ki szereti, ha körötte ugrálnak, s ebből a szempontból gondolatban már mindjárt rabszolgasorsba taszítana mindenkit. Persze Khul, egyrészt őr, másrészt száz aranyért és néhány kedves, őszintétlennek tűnő szóért, senkinek a seggét sem fogja heves nyelvcsapásokkal csontig kinyalni, talán csak a főnökökét... de az övét is csak lélekben és óvatosan. Szerencsére egyik sem tart igényt rá. Cassy megjelenése némiképp, ha nem teljesen, de enyhíti a gyomrából felfelé induló feszültséget, minek általában minden előzmény nélküli orbitális pofon szokott a vége lenni, bár a célpontját még nem döntötte el. Haragvó hullámok gyűlnek szeme köré, melynek senki sem tudhatja kiindulópontját, majd fáradtan, mégis elmosolyodva szólal fel.*
- Szia, cica! Pont a legjobbkor, sok a vendég! *Mutat a többiek felé, maga úgy dönt, inkább besegít mindenhol, persze, ha Yezának kell majd valamit kihozni, az sem jelent problémát, hisz csak egy vendég és semmi több. A fogadótéren átvonuló Darelld felé is egy pillantást küld, ami valami olyasmit jelenthet, hogy "észhez tértem, cimbora", nem lesz gond, bár választ nem vár tőle. Nem kerüli el figyelmét Yeza tekintete sem, akinek magvas gondolatai gyanánt vélhetően azért kiülnek arcára is, feltéve persze, ha nem kőből fabrikálták és mesteri álcával rendelkezik. Ismét egy strigula, hiszen Darelld ugyan mit ártott és kinek. Lassan kezd arra gondolni, minden bizonnyal havibajjal van problémája és annak kezelése, bizony minden nő számára kellőképpen nagy erőfeszítés. Ideje Yeza kívánságaival is foglalkozni, amire ismét csak nagy levegőt véve tud válaszolni.*
- Kikötőre néző szoba, mosdó tállal és kendővel. Rendben. A szobában dézsa is akad, ha meggondolnád magad. *Mondja csendesen meghajtva magát. Úgy dönt, akkor visszaáll a normál kerékvágásba, akár csak egy idegennel. Kár. A lány akár több is lehetett volna, de a jelenlegi pillanatban sokat tesz azért, hogy egy, korábban tapasztaltakhoz hasonlóan ellenszenves vendég váljon belőle, akinek ugyan mosolyogva teljesítik kívánságait, hisz fizet, de amúgy, a kedvességet meg nem lehet megvásárolni, kivéve, ha Sellőt kér, abból is akad.*
- Rendben. Aki fürdőt kér, annak a személyzet előkészíti. *Zárja rövidre, majd Cassyhez és Madyhez fordul, mielőtt még munkaköri leírása szerint látná el végre feladatát.*
- Ha bármi gondotok van... *Súgja.* Akárkivel... szóljatok és intézkedem. Az ajtónál leszek. *Ami valójában egyértelmű. Függetlenül a válaszoktól kihúzza magát, biccent és Yeza asztalához indul először, aki vélhetően hamarosan mindent megkap.*
- Ezt elhagytad... *Veszi fel a papírt, de még a kezében tartja, mondanivalója van.*
- Nézd! Valószínűleg kissé összekuszálódtak a fejemben a dolgok. Fáradt vagyok, ez lehet az oka. Mady, nem a feleségem, nincs asszonyom, már meghalt. Beteg volt és ennyi, elment. *Vonja meg a vállát, szeme köré mély barázdák rendeződnek.*
- Lehet, hogy nincs túl jó véleményed, sem rólam, sem a helyről, sem semmiről, de én azt gondolom, ők itt, *Mutat a mindig mosolygó, sürgő forgó lányokra.* kurvára teszik a dolgukat. Ma tűz volt a konyhában, Mady egyedül vitte az egész első részt, Cassy és a többiek, Darellddel egyetemben a tüzet oltották. Hosszú nap volt. elfáradtunk. *Ismét vállat von.*
- Gáláns vagy, talán eddig a leggálánsabb ezzel az összeggel, amit köszönünk. Vélhetően, el is megy a rendrakásra. Nemsokára jöhetnek védelmi pénzért s, a többi, kibaszott kényes ez a kikötő, szükség lenne hasonló tapasztalt emberre, mint te vagy, persze nem mindenáron, könyörögni hidd el senki sem fog, ez rajtad áll. Ha valamivel megbántottalak sajnálom, ilyen vagyok, nagy a pofám, amivel csak *Néz ismét a lányok felé.* nekik ártok, úgyhogy rajtam vezesd le kérlek, állok elébe. Ez pedig *nyújtja át a kissé meggyűrt papírt, önkéntelenül is átfutva annak tartalmát, mielőtt még a lánynak nyújtaná.* a zsebedből esett ki.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Még mindig nem tud napirendre térni ezen a feleséges dolog felett. Shan felszólalására persze önkéntelenül is felröhög, máris kedveli az új becenevét.*
- Egyébként semmi szekta, nyugi. Persze toleránsak vagyunk mindennel és mindenkivel szemben, pontosan emiatt a főnökék, csak saját terveik mellett köteleződnek el.
*Kacsint a nőre, reméli ezzel már kioltotta oly szomjas kíváncsiságát.*
- Ha felvesznek, este lesz időnk beszélgetni még, elmesélek mindent, rád nézve úgyis a csatasorban kapsz helyet, tudnod kell minden erre vonatkozó infót. *Mondja megtámaszkodva, majd halántékát dörgöli meg. Sok dolog foglalkoztatja hirtelen.*
- Szerintem csak szórakozik. *Legyint a vörös felé Shannak.* Legalábbis... azt hiszem. *Nem tudja eldönteni, vajon Yeza szándékosan piszkálódik, vagy csupán ilyen a természete, persze ebből a szempontból is erőteljes negatív érzéseket kelt benne, mert úgy látszik, hogy a lánynak esze ágában sincs azt visszafogni. Agyában kavargó, vendéglátás szempontjából irreleváns gondolatok, miszerint megfekteti-e vagy sem, kezdenek lanyhulni, s egyre inkább úgy dönt, akkor a feladatára koncentrál. A korábban illatos felhőbe csomagolt, színes szalaggal átkötött, fülébe suttogott és ujjak apró érintésével jelzett mákonyos álom borgőzös pillanatai hirtelen pukkadtak szét feje felett, akár egy nagyra nőtt buborék, s ami megmaradt az a puszta, perzselő valóság. Az pedig nem több, mint egy szép, vörös hajú vendég, ki szereti, ha körötte ugrálnak, s ebből a szempontból gondolatban már mindjárt rabszolgasorsba taszítana mindenkit. Persze Khul, egyrészt őr, másrészt száz aranyért és néhány kedves, őszintétlennek tűnő szóért, senkinek a seggét sem fogja heves nyelvcsapásokkal csontig kinyalni, talán csak a főnökökét... de az övét is csak lélekben és óvatosan. Szerencsére egyik sem tart igényt rá. Cassy megjelenése némiképp, ha nem teljesen, de enyhíti a gyomrából felfelé induló feszültséget, minek általában minden előzmény nélküli orbitális pofon szokott a vége lenni, bár a célpontját még nem döntötte el. Haragvó hullámok gyűlnek szeme köré, melynek senki sem tudhatja kiindulópontját, majd fáradtan, mégis elmosolyodva szólal fel.*
- Szia, cica! Pont a legjobbkor, sok a vendég! *Mutat a többiek felé, maga úgy dönt, inkább besegít mindenhol, persze, ha Yezának kell majd valamit kihozni, az sem jelent problémát, hisz csak egy vendég és semmi több. A fogadótéren átvonuló Darelld felé is egy pillantást küld, ami valami olyasmit jelenthet, hogy "észhez tértem, cimbora", nem lesz gond, bár választ nem vár tőle. Nem kerüli el figyelmét Yeza tekintete sem, akinek magvas gondolatai gyanánt vélhetően azért kiülnek arcára is, feltéve persze, ha nem kőből fabrikálták és mesteri álcával rendelkezik. Ismét egy strigula, hiszen Darelld ugyan mit ártott és kinek. Lassan kezd arra gondolni, minden bizonnyal havibajjal van problémája és annak kezelése, bizony minden nő számára kellőképpen nagy erőfeszítés. Ideje Yeza kívánságaival is foglalkozni, amire ismét csak nagy levegőt véve tud válaszolni.*
- Kikötőre néző szoba, mosdó tállal és kendővel. Rendben. A szobában dézsa is akad, ha meggondolnád magad. *Mondja csendesen meghajtva magát. Úgy dönt, akkor visszaáll a normál kerékvágásba, akár csak egy idegennel. Kár. A lány akár több is lehetett volna, de a jelenlegi pillanatban sokat tesz azért, hogy egy, korábban tapasztaltakhoz hasonlóan ellenszenves vendég váljon belőle, akinek ugyan mosolyogva teljesítik kívánságait, hisz fizet, de amúgy, a kedvességet meg nem lehet megvásárolni, kivéve, ha Sellőt kér, abból is akad.*
- Rendben. Aki fürdőt kér, annak a személyzet előkészíti. *Zárja rövidre, majd Cassyhez és Madyhez fordul, mielőtt még munkaköri leírása szerint látná el végre feladatát.*
- Ha bármi gondotok van... *Súgja.* Akárkivel... szóljatok és intézkedem. Az ajtónál leszek. *Ami valójában egyértelmű. Függetlenül a válaszoktól kihúzza magát, biccent és Yeza asztalához indul először, aki vélhetően hamarosan mindent megkap.*
- Ezt elhagytad... *Veszi fel a papírt, de még a kezében tartja, mondanivalója van.*
- Nézd! Valószínűleg kissé összekuszálódtak a fejemben a dolgok. Fáradt vagyok, ez lehet az oka. Mady, nem a feleségem, nincs asszonyom, már meghalt. Beteg volt és ennyi, elment. *Vonja meg a vállát, szeme köré mély barázdák rendeződnek.*
- Lehet, hogy nincs túl jó véleményed, sem rólam, sem a helyről, sem semmiről, de én azt gondolom, ők itt, *Mutat a mindig mosolygó, sürgő forgó lányokra.* kurvára teszik a dolgukat. Ma tűz volt a konyhában, Mady egyedül vitte az egész első részt, Cassy és a többiek, Darellddel egyetemben a tüzet oltották. Hosszú nap volt. elfáradtunk. *Ismét vállat von.*
- Gáláns vagy, talán eddig a leggálánsabb ezzel az összeggel, amit köszönünk. Vélhetően, el is megy a rendrakásra. Nemsokára jöhetnek védelmi pénzért s, a többi, kibaszott kényes ez a kikötő, szükség lenne hasonló tapasztalt emberre, mint te vagy, persze nem mindenáron, könyörögni hidd el senki sem fog, ez rajtad áll. Ha valamivel megbántottalak sajnálom, ilyen vagyok, nagy a pofám, amivel csak *Néz ismét a lányok felé.* nekik ártok, úgyhogy rajtam vezesd le kérlek, állok elébe. Ez pedig *nyújtja át a kissé meggyűrt papírt, önkéntelenül is átfutva annak tartalmát, mielőtt még a lánynak nyújtaná.* a zsebedből esett ki.
1063. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 17:40:44
Üzenet elküldve: 2019-06-30 17:40:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ale, Mady//
*Mikor az elf ujjai kedves cirógatásukba veszik, egy doromboló hanggal belesimul a mozdulatba, jelezve, mennyire kellemes számára, mikor eltávolodni látszanak pedig ajkait hozzájuk érintve lehel csókot rájuk.
Ahogy visszaül az ágyra, kimelegedett pirospozsgás arccal, az ő poharából is sebesen tűnik el a víz, mintha a teste már napok óta a kiszáradás küszöbén egyensúlyozna. Arra, hogy a férfi kedvesen megköszöni, csak egy mosoly kúszik az arcára.*
-Ez nekem is nagyon jólesett. *Nyugtázza a dolgot, majd a kristálypoharat az arcához nyomja, hátha tud némi segítséget nyújtani a gyors hűtésben, de hiába. Úgy érzi, ha egy csepp víz is hozzáérne, az fél pillanat alatt sisteregve párologna tova, miután érintkezett felhevült bőrével. Ezen az sem segít, hogy Aleimord olyan kedveseket mond, sőt, egyenest felhergelő kifejezésekkel él, amely után a nőnek már a kezével is legyeznie kell magát, nehogy túlforrósodjon. Miután mind a ketten megitták, óvatosan elveszi az elftől is, és leteszi őket az asztalra, útközben még megejt egy ablaknyitást, de azonnal le is függönyözi. A tengeri hűs szellő simogatása mosoly olyan kellemes, mint eddig még soha. Ezek után visszaül az ágy szélére és hallgatja a férfi helyesbítését.*
-Oh, hát persze, hogy nem. Nem is úgy gondoltam, bocsánat. *Jut el az agyáig, hogy micsoda butaság hagyta el az imént az ajkait, hiszen jól emlékszik, ahol az estét töltötték kettesben az is a nemes saját háza volt, miért is lakna másnál, ha neki is van?*
-A városban? Ahol a… patkány… *Húzza el akaratlanul is az ujját szinte a torka előtt, de látszik, kezd az arca sápadtba váltani, mikor szinte maga elé képzeli megint a jelenetet.*
-A birtokot? *Néz oldalra fordított fejjel kicsit, értetlenkedve.*
-Az a ház körüli kert vagy tartozik hozzá más is? *Érződik, hogy nem igazán van tisztában a fogalmakkal, birtokon pedig még soha sem járt úgy, hogy tudatában lett volna. Mikor pedig a férfi befekszik az ágy közepére, most neki szakad ki egy kedves kacaj az ajkai közül, epekedve végig mérve a másikat teljes hosszában. Mikor pedig a mustra befejeződött, négykézláb becserkészi és óvatosan fölé helyezkedve ad néhány emlékeztető csókot a nyakára.*
-Oh, tehát középen, akkor viszont muszáj lesz nekem is itt aludni, a végén még a másik oldal, amit nem választottunk megsértődik. *Mosolya egyre pimaszabb, hangja pedig duruzsoló húrokat penget meg. Haját egyik oldalra hátraveti, hogy az se legyen útban, míg a másik feje mellett megtámasztva két kezét, térdeit pedig a csípőjénél két oldalt, finom csókokkal halmozza el levezetőként. Némi fennakadás azért érződik az érkező kérdés hallatán, a száját a másik füléhez emeli, úgy súgja bele.*
-Az lennél, de ha ezt megtenném, én még inkább. El se tudod képzelni mennyire csábító ez a gondolat, de a lányoknak szükségük van rám. Szeretnék nekik segíteni. Mikor pedig betoppantál ide, és elmesélted, hogy rendben vagy, annál kellemesebben már rég éreztem magam. Úgy érzem, nekik most nagyobb szükségük van rám. Ugye megérted? *Emeli fel a fejét, hogy tekintetét az elfre tudja emelni, talán választ se vár, elég ha a szemei súgják.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 19:18:55
//Ale, Mady//
*Mikor az elf ujjai kedves cirógatásukba veszik, egy doromboló hanggal belesimul a mozdulatba, jelezve, mennyire kellemes számára, mikor eltávolodni látszanak pedig ajkait hozzájuk érintve lehel csókot rájuk.
Ahogy visszaül az ágyra, kimelegedett pirospozsgás arccal, az ő poharából is sebesen tűnik el a víz, mintha a teste már napok óta a kiszáradás küszöbén egyensúlyozna. Arra, hogy a férfi kedvesen megköszöni, csak egy mosoly kúszik az arcára.*
-Ez nekem is nagyon jólesett. *Nyugtázza a dolgot, majd a kristálypoharat az arcához nyomja, hátha tud némi segítséget nyújtani a gyors hűtésben, de hiába. Úgy érzi, ha egy csepp víz is hozzáérne, az fél pillanat alatt sisteregve párologna tova, miután érintkezett felhevült bőrével. Ezen az sem segít, hogy Aleimord olyan kedveseket mond, sőt, egyenest felhergelő kifejezésekkel él, amely után a nőnek már a kezével is legyeznie kell magát, nehogy túlforrósodjon. Miután mind a ketten megitták, óvatosan elveszi az elftől is, és leteszi őket az asztalra, útközben még megejt egy ablaknyitást, de azonnal le is függönyözi. A tengeri hűs szellő simogatása mosoly olyan kellemes, mint eddig még soha. Ezek után visszaül az ágy szélére és hallgatja a férfi helyesbítését.*
-Oh, hát persze, hogy nem. Nem is úgy gondoltam, bocsánat. *Jut el az agyáig, hogy micsoda butaság hagyta el az imént az ajkait, hiszen jól emlékszik, ahol az estét töltötték kettesben az is a nemes saját háza volt, miért is lakna másnál, ha neki is van?*
-A városban? Ahol a… patkány… *Húzza el akaratlanul is az ujját szinte a torka előtt, de látszik, kezd az arca sápadtba váltani, mikor szinte maga elé képzeli megint a jelenetet.*
-A birtokot? *Néz oldalra fordított fejjel kicsit, értetlenkedve.*
-Az a ház körüli kert vagy tartozik hozzá más is? *Érződik, hogy nem igazán van tisztában a fogalmakkal, birtokon pedig még soha sem járt úgy, hogy tudatában lett volna. Mikor pedig a férfi befekszik az ágy közepére, most neki szakad ki egy kedves kacaj az ajkai közül, epekedve végig mérve a másikat teljes hosszában. Mikor pedig a mustra befejeződött, négykézláb becserkészi és óvatosan fölé helyezkedve ad néhány emlékeztető csókot a nyakára.*
-Oh, tehát középen, akkor viszont muszáj lesz nekem is itt aludni, a végén még a másik oldal, amit nem választottunk megsértődik. *Mosolya egyre pimaszabb, hangja pedig duruzsoló húrokat penget meg. Haját egyik oldalra hátraveti, hogy az se legyen útban, míg a másik feje mellett megtámasztva két kezét, térdeit pedig a csípőjénél két oldalt, finom csókokkal halmozza el levezetőként. Némi fennakadás azért érződik az érkező kérdés hallatán, a száját a másik füléhez emeli, úgy súgja bele.*
-Az lennél, de ha ezt megtenném, én még inkább. El se tudod képzelni mennyire csábító ez a gondolat, de a lányoknak szükségük van rám. Szeretnék nekik segíteni. Mikor pedig betoppantál ide, és elmesélted, hogy rendben vagy, annál kellemesebben már rég éreztem magam. Úgy érzem, nekik most nagyobb szükségük van rám. Ugye megérted? *Emeli fel a fejét, hogy tekintetét az elfre tudja emelni, talán választ se vár, elég ha a szemei súgják.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 19:18:55
1062. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 17:07:49
Üzenet elküldve: 2019-06-30 17:07:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Shan, Yeza, Mady, Khul, Cahress//
*Örül, hogy Khul ilyen gálánsa vállalja a vendégek kiszolgálását is, most úgy tűnik, egészen jól megértik egymást, így talán jobban is teszi, ha a felszolgálást ráhagyja.
Mikor a szőke elf megjelenik, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, minthogy lehet lesz egy kis ideje végre pihenni. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy munkát csak akkor lehet teljes erőbedobással és megfelelő figyelemmel végezni, ha az ember lánya kipihent és van ideje feltöltődni. Az sem az utolsó, hogy pont akkor toppantak be többen, mikor inni szándékozott, ami ezáltal félbemaradt, de még ha fél pohárral leküldött volna, ugyanis csak a limonádé feléig jutott az elkészítés terén. Tekintete a mosogatóra vándorol, ahova a szőke lány a terhét pakolta.
Mikor Shanneira jelzi, hogy szeretne valami fogára valót, előkap egy étlapot és elé teszi.*
-Csak válasszon kérem, minden kiváló, remek a szakács és frissek az alapanyagok. A polipot pont ma hozták. *Kacsint a nőre. Bármire is essen a választás, miután kinyilvánítja az óhaját a fekete hajú nő, odasétál Khulhoz a pult mögött és szépen megkéri, hogy hozza ki a konyháról a rendelt ételt, de, hogy óvatosan ám, az sem maradhat le a végéről. Aztán érkezik a válasz Yezáról is, csak biccent felé, hogy nyugtázza, így leemel egy éppen kitakarított szobakulcsot és leteszi a papírosa mellé, nehogy addig valaki elvigye a csodálatos kikötői látképpel rendelkező lakot. Szerencsére mosdótál minden szobához jár, így egyéb előkészületet nem igényel a művelet. Majd érkezik a kívánság, mi szerint egy pipa sem ártana, ekkor jut eszébe, hogy legutóbb takarítás közben a pult alatt talált egy igen szép fadobozt, ami valószínűleg erre szolgál, hogy ha a vendég nem hozott magával megfelelő eszközt, akkor választhasson. Az ugyanis tömve van különféle pipákkal. Azonban, hogy a vörös által kért darabot tartalmazza-e azt nem tudja megállapítani, nem ért az ilyesmihez. Fel is rakja egy tálcára, mellé téve a kétfajta dohánnyal töltött edényt, alájuk be is csúsztat egy-egy papírost a dohány és ördögvigyor feliratokkal, nem szeretné ugyanis akarata ellenére elkábítani a hölgyeményt. Ezek után Cassyhez fordul.*
-Megtennéd, hogy kiviszed ezt a kisasszonynak, kérlek. A dobozból tud pipát választani. Addig én elmosogatok és utána, ha nem probléma leülök egy sarokba ellazulni kicsit.*Ajánlja fel, mert egy rakás koszos pohárral meg edénnyel úgy érzi még meg tud ma birkózni, hogy tompítsa a terhelést a szőkén.*
-Jah és… *Lép még oda mellé, hogy halkan a fülébe súgja, mi is az állás. Szemével a vörös felé bök, mikor tájékoztatja a lányt a nagy összegű számlanyitásról és még egy pillantást vet Shan felé is, hogy elmondja a kisasszony neki is engedményezett kívánságot a nyolcszáz arany terhére. A kulcsról is szót ejt, nehogy más szobát kapjon a vendég, és, hogy elég sokan érkeztek a hirdetésre, a meghallgatásuk pedig már elkezdődött. Talán ennyi információ épp elég lesz, hogy az elf fel tudja venni azt a képzeletbeli fonalat a pultról.*
*Örül, hogy Khul ilyen gálánsa vállalja a vendégek kiszolgálását is, most úgy tűnik, egészen jól megértik egymást, így talán jobban is teszi, ha a felszolgálást ráhagyja.
Mikor a szőke elf megjelenik, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, minthogy lehet lesz egy kis ideje végre pihenni. Nagyon jól tudja ugyanis, hogy munkát csak akkor lehet teljes erőbedobással és megfelelő figyelemmel végezni, ha az ember lánya kipihent és van ideje feltöltődni. Az sem az utolsó, hogy pont akkor toppantak be többen, mikor inni szándékozott, ami ezáltal félbemaradt, de még ha fél pohárral leküldött volna, ugyanis csak a limonádé feléig jutott az elkészítés terén. Tekintete a mosogatóra vándorol, ahova a szőke lány a terhét pakolta.
Mikor Shanneira jelzi, hogy szeretne valami fogára valót, előkap egy étlapot és elé teszi.*
-Csak válasszon kérem, minden kiváló, remek a szakács és frissek az alapanyagok. A polipot pont ma hozták. *Kacsint a nőre. Bármire is essen a választás, miután kinyilvánítja az óhaját a fekete hajú nő, odasétál Khulhoz a pult mögött és szépen megkéri, hogy hozza ki a konyháról a rendelt ételt, de, hogy óvatosan ám, az sem maradhat le a végéről. Aztán érkezik a válasz Yezáról is, csak biccent felé, hogy nyugtázza, így leemel egy éppen kitakarított szobakulcsot és leteszi a papírosa mellé, nehogy addig valaki elvigye a csodálatos kikötői látképpel rendelkező lakot. Szerencsére mosdótál minden szobához jár, így egyéb előkészületet nem igényel a művelet. Majd érkezik a kívánság, mi szerint egy pipa sem ártana, ekkor jut eszébe, hogy legutóbb takarítás közben a pult alatt talált egy igen szép fadobozt, ami valószínűleg erre szolgál, hogy ha a vendég nem hozott magával megfelelő eszközt, akkor választhasson. Az ugyanis tömve van különféle pipákkal. Azonban, hogy a vörös által kért darabot tartalmazza-e azt nem tudja megállapítani, nem ért az ilyesmihez. Fel is rakja egy tálcára, mellé téve a kétfajta dohánnyal töltött edényt, alájuk be is csúsztat egy-egy papírost a dohány és ördögvigyor feliratokkal, nem szeretné ugyanis akarata ellenére elkábítani a hölgyeményt. Ezek után Cassyhez fordul.*
-Megtennéd, hogy kiviszed ezt a kisasszonynak, kérlek. A dobozból tud pipát választani. Addig én elmosogatok és utána, ha nem probléma leülök egy sarokba ellazulni kicsit.*Ajánlja fel, mert egy rakás koszos pohárral meg edénnyel úgy érzi még meg tud ma birkózni, hogy tompítsa a terhelést a szőkén.*
-Jah és… *Lép még oda mellé, hogy halkan a fülébe súgja, mi is az állás. Szemével a vörös felé bök, mikor tájékoztatja a lányt a nagy összegű számlanyitásról és még egy pillantást vet Shan felé is, hogy elmondja a kisasszony neki is engedményezett kívánságot a nyolcszáz arany terhére. A kulcsról is szót ejt, nehogy más szobát kapjon a vendég, és, hogy elég sokan érkeztek a hirdetésre, a meghallgatásuk pedig már elkezdődött. Talán ennyi információ épp elég lesz, hogy az elf fel tudja venni azt a képzeletbeli fonalat a pultról.*
1061. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2019-06-30 16:27:52
Üzenet elküldve: 2019-06-30 16:27:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki IS (kivéve Zammiria, Ralas és Ernuss, mert ők kint vannak)//
*A szektás kérdésre adott kitérő válasz egy kicsit azért nyugtalanítja. Nem igazán keveredett bele ebbe a vallási mizériába. Távol áll tőle az ilyesmi. Az más lapra tartozik, hogy ha jobban belegondolna, a céhhez fűződő vak hűsége nem sokban különbözött ettől. Mentségére szolgáljon, hogy sosem ismert mást. A szabadság, már amennyi eddig jutott belőle, még mindig kissé idegen a számára. Amennyire az ember vágyik rá, hogy ne kössék meg szabályokkal és a maga ura lehessen, annyira elveszetté lehet, ha hirtelen nem tartozik sehová és egyedül marad a döntéseivel. A célokkal, amik eddig olyan egyértelműen vezették: megfelelni!, de most teljesen tanácstalan. Főleg, hogy Wegtorenen kívül jóval kevésbé ismeri ki magát. Amióta itt van, ez utóbbi érzés egyre jobban nyomasztja.
A megjátszott értetlen pislogás, ami egy vállvonásos mosolyba vált, már-már flegmának tűnik. Nyoma sincs benne semminek, ami arra utalna, hogy Vanturez asszony nem tesz magasról Yeza jelzésértékű utalására. Aztán a nyakába öntenek egy rakás személytelen kérdést, amikben még fel sem kavarodik az unalomig ismételt, állott nyájasság. Jó, talán épp csak egy hangyányit, amit (az optimizmus jegyében falhoz állított kényszerrel) pozitívnak értékel magában.*
- Kikötőre *szögezi le a szoba fekvését illetőleg. A Rőt és a természet viszonya nem épp felhőtlen. Egy kerttel akkor se tudnák lenyűgözni, ha a másik opció egy dögkút lenne. Ha megkapja, mindjárt magához is veszi a kulcsot.*
- Egy mosdótál és egy kendő elég lesz a szobába, köszönöm. Majd reggel megfürdök. *Ahogy a dolgok állnak, meri remélni, hogy legalább az a terve megvalósítható lesz, hogy olyan csatak részegre issza magát, hogy komoly koncentráció kelljen a szobája megtalálásához is.*
- De talán Shant érdekli *mondja. Nehogy már a harcizom lekókadjon a lelkesedésben a fürdőkészítési tudományával. Úgy tűnt a lánynak nagyon is felcsillant a szeme rá.
A szőke elf köszöntésére egy barátságos biccentéssel reflektál. Igaz, hogy a lány igen kellemes jelenség, de az eddigi benyomásai sajnos azt mutatják, hogy bölcsebb alacsony lángon tartani a személyzettel való interakciókat. A borravalót méltató szavakra csak egy amolyan "nem tesz semmit" legyintéssel felel és Khulra mosolyog. Mert akármilyen sügér, nem lehet rá nem mosolyogni. A további kívánságokat most egyelőre passzolja, de az asztalhoz menet azért megtorpanva visszakozik.* - Ha szereznél nekem egy pipát, azt megköszönném *mondja a férfinak (vagy akárkinek, aki kompetens ilyesmiben). Így legalább Shannak se kell osztozkodnia a sajátján.* - Ha van, wegtoreni sudárpipa, az remek lenne *teszi hozzá. Nem tudja, itt mennyire dívik a hosszú szárú, fémfejű pipafajta.
Visszaül az asztalhoz és belekortyol a sörébe. Most már ő is érzi ennek a napnak a súlyát. Némi fáradtság telepszik rá. De azért elmosolyodik, ahogy a csevegésbe kezdő Shant és Khult nézi.
~ Édesek. ~ Ha az a balfék nem lenne házas, helyre kis párocskává lehetne őket képzelni. Köréjük is rajzolna egy szívecskét az ujjával a levegőben, ha nem figyelne az asszony a pult mögül. Szóval inkább hátradől és a sörébe temetkezik.
A kedv valahogy lassan elpárolog a hangulatából. Az új lehetőségek vakító, fehér lapja kecsegtette, amikor idejött. De nincsenek tiszta lapok. Egyet kapunk mindössze. Sokszor már azon is ott a finom dombornyomás, mint a merítőműhelyek jelzései. Ezzel kell beérnünk.
Nem is gondolta volna, hogy ennyire felpezsdíti, hogy újra ismerős közegben mozoghat, hogy fegyvertáráról kissé lefújhatja a port, mely alá az elmúlt években kénytelen volt rejtőzni. Most, hogy a terepre való visszatérés felfokozott izgalma kezd kitisztulni a fejéből, egészen más színben látja a dolgokat. Ha jobban belegondol, már az első lépés is hozta a tipikus felállást, amivel sajnos jóval többször szembesült már, mint szerette volna. Nagylevetős színre lépés az új kezdet ismeretlen-ismerős színpadán. Még csak különösebb hibát se vétett és Khul lelkes szolgálatkészsége épp elég volt hozzá, hogy ne akadjon meg a lendületben. Ha fényben fürdenek, még a silányabb ékszerek is csodásan ragyognak. De Yeza sosem volt ékszer. Csak egy darab kova. Hiába tették csinos foglalatba és simították értő kézzel a kéjek dekoltázsába. Khul elragadtatása meg... Egészen hamar elég nyilvánvalóvá vált, hogy Khul szíve szerint nagyjából mindent a magáévá tenne, aminek van mell- vagy alkoholtartalma. Ráadásul hiába szórakoztatja ennek ellenére a férfi, úgy látja, hogy bölcsebb lesz tőle inkább távolságot tartani, mert vagy az asszony vagy Darelld öli meg a szemével... vagy ha elveti a sulykot, nagyjából akármilyen kézbe kerülő tereptárggyal. Igen, határozottan van benne valami, ami ezt a késztetést előhozza az emberből. De valahogy pont emiatt szeretni való. Egészen elfeledteti azt a másik oldalát, amit egy mondat erejéig láthatott és ami miatt bőven megérte az egész közjáték.
Reményeire olajat öntött a hebehurgya őr impulzív egyénisége. Talán csak ez vakította el annyira, hogy még Darelld kimért vonásaiba is belelátott valamit, ami valószínűleg ott se volt. Hm... A "csak óvatosan vele", nyomasztó fickó, a nem működő arcizmokkal és a többivel, amit nem táncra használ. Hogy mi másra, arra Yezának nyilván lettek volna ötletei. De aki gyújtott már tüzet, az tudja, hogy egy löttyentés olaj bár nagy lánggal ég, le is lohad hamar, ha nem talál olyasmit, amit izzó parázzsá haraphat. Yeza lángja lassan elolvad és sötét űrré lyukasztja a helyét a lelkében. Csalódottság torkot kaparó ízével tölti meg a száját. A hamuból kifordulnak a régi emlékek: lenézve, semmibe véve. Lesújtóan ismerős utóízük van a mai este viszonylatában is.
Pont olyan, mint amikor a Főnix Házának céhmestere rendhagyó (és sokak által kifogásolt) döntéssel kiemelte a vadászok közül, hogy a Niyss kasztjába helyezze, mely a wegtoreni tűzliliom után kapta a nevét. Először úgy tűnt, a céh különleges kis virágai befogadják. Új húgocskái előzékenyen segítették le válláról összecsomagolt batyuját és vacsorázni invitálták. Bár tartott a fogadtatástól, de feszengése alaptalannak bizonyult. Vagy egy percig. Az asztalon az ő helyén díszesen metszett pohár, tányér és evőeszköz helyett csak két tál volt. Az egyikben víz, a másikban egy szelet nyers hús. A batyuját pedig behajították a sarokba egy kupac odadobott szalma mellé. Mert a húgocskák ilyenek. Kegyetlenek egy mostohatestvérrel. A szemükben Yeza alig volt több egy állatnál.
Egyesek úgy mondják, a céh első vadászai nomád törzsekből valók voltak. Inkább farkasok, mint emberek. A két kaszt sosem volt átjárható és a kezdetektől folyt köztük az adok-kapok szurkálódás. Nem gyakran keveredtek, de a céhház falai közt ritkán maradt metsző sziporka nélkül, ha egymás felségterületére tévedtek. Az, hogy a falakon kívül viszont egész más volt a helyzet és általában tökéletes összhangban dolgoztak, jól mutatja, hogy a felszín alatt nagyon is jól ismerték a másik kaszt erejét, de ezt aligha mondták volna ki hangosan.
A Kuncogó, gunyoros nevetésük csak akkor csuklott meg, mikor Yeza leült az asztalhoz és az utolsó véres falatig megette a darab húst. Belekapaszkodtak az ujjai, mint a karmok, miközben vacsoráját tépte a fogával. Mikor végzett felhajtotta a tál vizet és szó nélkül lefeküdt a szalmára a holmija mellé, ahogy akármelyik jóllakott vadállat.
Elárulva, elárvulva érezte magát, és ez a fojtogató érzés együtt kavargott benne a háborgó dühvel. Hamar álomba menekült. Persze ahogy a vacsora leért, már nem sokat tudott aludni. Egész éjjel hányt, de egyetlen húgocska se ment utána, hogy nyomorúságán élezze a nyelvét. Ő pedig nem bánta meg, amit tett. Akkor se, ha hajnalra véresre marta a torkát a savas öklendezés.
Különös, de az emlék végül mégis kissé jobb kedvre deríti. Kell egy nagy sóhaj, hogy eleressze ez a feszültség: a folytonos bizonyítási kényszer. Itt nem kell bizonyítania senkinek. Maradnia se kell, hiszen van annyira talpraesett, hogy megtalálja az utat annyi aranyhoz, ami a kiadásaira kell. Lassan hátradől az érzésben, ami igazából sokkal kényelmesebb, mint gondolta: jelentéktelen lehet. Nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára ilyesmire érkezése. Mivel a baj túlságosan is sokszor megtalálta, nem tehette meg, hogy nem feszül bele az igyekezetbe, hogy kivételességgel köszörülje ki a csorbát. De itt nem kell. Itt semmit nem kell. Mondjuk ételt vagy csapolt italt se kell rendelnie. Legalábbis a csapossal való összezördülés után úgy érzi, nem biztos, hogy érdemes. A vendéglátásban nem árt, ha ezt észben tartja az ember.
És ekkor feltűnik Darelld ismét, méghozzá egy mélységi libával. A jelző (magasról téve mindennemű ismeretség hiányára) reflexből gördül a gondolatai közé. A férfi olyan készségesen magyaráz neki, hogy félő, felhasználja az egész hónapra betervezett szókészletét. Nem mintha a sebhelyes olyan feltűnően szűkszavú lenne. Ez inkább csak egy érzés vele kapcsolatban. De még a bő lére eresztett mondatai is olyan hatást keltettek a vörösben, mintha egy vödör lassan öntött jeges víz lenne bárminemű közvetlenség felé sasszézó gondolat nyakában. Most, bár alig észrevehető a változás, de mégis mintha egész másképp beszélne: "... nevezzen csak Darelldnek, ha bármire szüksége van, nyugodtan..."
~Ó, persze, név meg bármi!~ horkan fel magában az elhaladók felől odaszűrődő szavakon.
Elképesztő, hogy ilyenkor milyen elemi utálat tud éledni egy nőben. A büszkesége máris fortyogva köpködi Darelldre amit csak ér: halvérű, unalmas komornyiknakkapitány. Középszerű és nevetségesen modoros! El is határozza, hogy a továbbiakban levegőnek nézi és epésen hangsúlyozza is magának, hogy amúgy se volt rajta semmi figyelemre méltó. Az ilyesmi viszont megerőltetőbb, mint elsőre gondolná az ember. Főleg addig, amíg a sértett féltékenység így háborog a lélekben. De ilyesmiről nála természetesen szó sem lehet, mert az a mimikarokkant fráter egy kicsit se érdekli. Mondom nem! Cöhh, még csak az kéne!
~Nevezzen csak Darelldnek~ utánozza magában eltúlzott karikatúraként a férfit egy háta mögött megeresztett grimasz alatt. ~Csak vigyázz, nehogy hasra ess a nyelvedben.~
Arra már csak a szemét forgatja, hogy a jelek szerint a kis kormosnak valamivel részletesebb körbevezetés jár, mint amit Khul prezentált az "ez itt a fogadótér, itt lehet inni, amott hátul meg basz... barátkozni" mondattal.
Most már igazán őszintén reménykedik, hogy sikerül a számára pipát kerítenie valakinek. Ha megkapja, gyakorlott mozdulattal tömi meg a dohány és az Ördögvigyor keverékével és rá is gyújt az asztal mécseséről. Kényelmesen felpakolja a lábát a szemben álló székre. Bokái egymáson keresztezve, a szoknya kétoldalt magasra futó hasítéka miatt a combjai szinte teljesen fedetlenül. Szemét lehunyva, fejét hátradöntve, balját a szomszédos széktámlán megtámasztva kezd átszellemült pöfékelésbe. Azt viszont már nem veszi észre, hogy a nagy kényelembe helyezkedés után kiesik valami a zsebéből. Merthogy az összehajtogatott darab papír renitens módon távozik tőle és a szék lába mellett landol.*
*A szektás kérdésre adott kitérő válasz egy kicsit azért nyugtalanítja. Nem igazán keveredett bele ebbe a vallási mizériába. Távol áll tőle az ilyesmi. Az más lapra tartozik, hogy ha jobban belegondolna, a céhhez fűződő vak hűsége nem sokban különbözött ettől. Mentségére szolgáljon, hogy sosem ismert mást. A szabadság, már amennyi eddig jutott belőle, még mindig kissé idegen a számára. Amennyire az ember vágyik rá, hogy ne kössék meg szabályokkal és a maga ura lehessen, annyira elveszetté lehet, ha hirtelen nem tartozik sehová és egyedül marad a döntéseivel. A célokkal, amik eddig olyan egyértelműen vezették: megfelelni!, de most teljesen tanácstalan. Főleg, hogy Wegtorenen kívül jóval kevésbé ismeri ki magát. Amióta itt van, ez utóbbi érzés egyre jobban nyomasztja.
A megjátszott értetlen pislogás, ami egy vállvonásos mosolyba vált, már-már flegmának tűnik. Nyoma sincs benne semminek, ami arra utalna, hogy Vanturez asszony nem tesz magasról Yeza jelzésértékű utalására. Aztán a nyakába öntenek egy rakás személytelen kérdést, amikben még fel sem kavarodik az unalomig ismételt, állott nyájasság. Jó, talán épp csak egy hangyányit, amit (az optimizmus jegyében falhoz állított kényszerrel) pozitívnak értékel magában.*
- Kikötőre *szögezi le a szoba fekvését illetőleg. A Rőt és a természet viszonya nem épp felhőtlen. Egy kerttel akkor se tudnák lenyűgözni, ha a másik opció egy dögkút lenne. Ha megkapja, mindjárt magához is veszi a kulcsot.*
- Egy mosdótál és egy kendő elég lesz a szobába, köszönöm. Majd reggel megfürdök. *Ahogy a dolgok állnak, meri remélni, hogy legalább az a terve megvalósítható lesz, hogy olyan csatak részegre issza magát, hogy komoly koncentráció kelljen a szobája megtalálásához is.*
- De talán Shant érdekli *mondja. Nehogy már a harcizom lekókadjon a lelkesedésben a fürdőkészítési tudományával. Úgy tűnt a lánynak nagyon is felcsillant a szeme rá.
A szőke elf köszöntésére egy barátságos biccentéssel reflektál. Igaz, hogy a lány igen kellemes jelenség, de az eddigi benyomásai sajnos azt mutatják, hogy bölcsebb alacsony lángon tartani a személyzettel való interakciókat. A borravalót méltató szavakra csak egy amolyan "nem tesz semmit" legyintéssel felel és Khulra mosolyog. Mert akármilyen sügér, nem lehet rá nem mosolyogni. A további kívánságokat most egyelőre passzolja, de az asztalhoz menet azért megtorpanva visszakozik.* - Ha szereznél nekem egy pipát, azt megköszönném *mondja a férfinak (vagy akárkinek, aki kompetens ilyesmiben). Így legalább Shannak se kell osztozkodnia a sajátján.* - Ha van, wegtoreni sudárpipa, az remek lenne *teszi hozzá. Nem tudja, itt mennyire dívik a hosszú szárú, fémfejű pipafajta.
Visszaül az asztalhoz és belekortyol a sörébe. Most már ő is érzi ennek a napnak a súlyát. Némi fáradtság telepszik rá. De azért elmosolyodik, ahogy a csevegésbe kezdő Shant és Khult nézi.
~ Édesek. ~ Ha az a balfék nem lenne házas, helyre kis párocskává lehetne őket képzelni. Köréjük is rajzolna egy szívecskét az ujjával a levegőben, ha nem figyelne az asszony a pult mögül. Szóval inkább hátradől és a sörébe temetkezik.
A kedv valahogy lassan elpárolog a hangulatából. Az új lehetőségek vakító, fehér lapja kecsegtette, amikor idejött. De nincsenek tiszta lapok. Egyet kapunk mindössze. Sokszor már azon is ott a finom dombornyomás, mint a merítőműhelyek jelzései. Ezzel kell beérnünk.
Nem is gondolta volna, hogy ennyire felpezsdíti, hogy újra ismerős közegben mozoghat, hogy fegyvertáráról kissé lefújhatja a port, mely alá az elmúlt években kénytelen volt rejtőzni. Most, hogy a terepre való visszatérés felfokozott izgalma kezd kitisztulni a fejéből, egészen más színben látja a dolgokat. Ha jobban belegondol, már az első lépés is hozta a tipikus felállást, amivel sajnos jóval többször szembesült már, mint szerette volna. Nagylevetős színre lépés az új kezdet ismeretlen-ismerős színpadán. Még csak különösebb hibát se vétett és Khul lelkes szolgálatkészsége épp elég volt hozzá, hogy ne akadjon meg a lendületben. Ha fényben fürdenek, még a silányabb ékszerek is csodásan ragyognak. De Yeza sosem volt ékszer. Csak egy darab kova. Hiába tették csinos foglalatba és simították értő kézzel a kéjek dekoltázsába. Khul elragadtatása meg... Egészen hamar elég nyilvánvalóvá vált, hogy Khul szíve szerint nagyjából mindent a magáévá tenne, aminek van mell- vagy alkoholtartalma. Ráadásul hiába szórakoztatja ennek ellenére a férfi, úgy látja, hogy bölcsebb lesz tőle inkább távolságot tartani, mert vagy az asszony vagy Darelld öli meg a szemével... vagy ha elveti a sulykot, nagyjából akármilyen kézbe kerülő tereptárggyal. Igen, határozottan van benne valami, ami ezt a késztetést előhozza az emberből. De valahogy pont emiatt szeretni való. Egészen elfeledteti azt a másik oldalát, amit egy mondat erejéig láthatott és ami miatt bőven megérte az egész közjáték.
Reményeire olajat öntött a hebehurgya őr impulzív egyénisége. Talán csak ez vakította el annyira, hogy még Darelld kimért vonásaiba is belelátott valamit, ami valószínűleg ott se volt. Hm... A "csak óvatosan vele", nyomasztó fickó, a nem működő arcizmokkal és a többivel, amit nem táncra használ. Hogy mi másra, arra Yezának nyilván lettek volna ötletei. De aki gyújtott már tüzet, az tudja, hogy egy löttyentés olaj bár nagy lánggal ég, le is lohad hamar, ha nem talál olyasmit, amit izzó parázzsá haraphat. Yeza lángja lassan elolvad és sötét űrré lyukasztja a helyét a lelkében. Csalódottság torkot kaparó ízével tölti meg a száját. A hamuból kifordulnak a régi emlékek: lenézve, semmibe véve. Lesújtóan ismerős utóízük van a mai este viszonylatában is.
Pont olyan, mint amikor a Főnix Házának céhmestere rendhagyó (és sokak által kifogásolt) döntéssel kiemelte a vadászok közül, hogy a Niyss kasztjába helyezze, mely a wegtoreni tűzliliom után kapta a nevét. Először úgy tűnt, a céh különleges kis virágai befogadják. Új húgocskái előzékenyen segítették le válláról összecsomagolt batyuját és vacsorázni invitálták. Bár tartott a fogadtatástól, de feszengése alaptalannak bizonyult. Vagy egy percig. Az asztalon az ő helyén díszesen metszett pohár, tányér és evőeszköz helyett csak két tál volt. Az egyikben víz, a másikban egy szelet nyers hús. A batyuját pedig behajították a sarokba egy kupac odadobott szalma mellé. Mert a húgocskák ilyenek. Kegyetlenek egy mostohatestvérrel. A szemükben Yeza alig volt több egy állatnál.
Egyesek úgy mondják, a céh első vadászai nomád törzsekből valók voltak. Inkább farkasok, mint emberek. A két kaszt sosem volt átjárható és a kezdetektől folyt köztük az adok-kapok szurkálódás. Nem gyakran keveredtek, de a céhház falai közt ritkán maradt metsző sziporka nélkül, ha egymás felségterületére tévedtek. Az, hogy a falakon kívül viszont egész más volt a helyzet és általában tökéletes összhangban dolgoztak, jól mutatja, hogy a felszín alatt nagyon is jól ismerték a másik kaszt erejét, de ezt aligha mondták volna ki hangosan.
A Kuncogó, gunyoros nevetésük csak akkor csuklott meg, mikor Yeza leült az asztalhoz és az utolsó véres falatig megette a darab húst. Belekapaszkodtak az ujjai, mint a karmok, miközben vacsoráját tépte a fogával. Mikor végzett felhajtotta a tál vizet és szó nélkül lefeküdt a szalmára a holmija mellé, ahogy akármelyik jóllakott vadállat.
Elárulva, elárvulva érezte magát, és ez a fojtogató érzés együtt kavargott benne a háborgó dühvel. Hamar álomba menekült. Persze ahogy a vacsora leért, már nem sokat tudott aludni. Egész éjjel hányt, de egyetlen húgocska se ment utána, hogy nyomorúságán élezze a nyelvét. Ő pedig nem bánta meg, amit tett. Akkor se, ha hajnalra véresre marta a torkát a savas öklendezés.
Különös, de az emlék végül mégis kissé jobb kedvre deríti. Kell egy nagy sóhaj, hogy eleressze ez a feszültség: a folytonos bizonyítási kényszer. Itt nem kell bizonyítania senkinek. Maradnia se kell, hiszen van annyira talpraesett, hogy megtalálja az utat annyi aranyhoz, ami a kiadásaira kell. Lassan hátradől az érzésben, ami igazából sokkal kényelmesebb, mint gondolta: jelentéktelen lehet. Nem is emlékszik rá, mikor volt utoljára ilyesmire érkezése. Mivel a baj túlságosan is sokszor megtalálta, nem tehette meg, hogy nem feszül bele az igyekezetbe, hogy kivételességgel köszörülje ki a csorbát. De itt nem kell. Itt semmit nem kell. Mondjuk ételt vagy csapolt italt se kell rendelnie. Legalábbis a csapossal való összezördülés után úgy érzi, nem biztos, hogy érdemes. A vendéglátásban nem árt, ha ezt észben tartja az ember.
És ekkor feltűnik Darelld ismét, méghozzá egy mélységi libával. A jelző (magasról téve mindennemű ismeretség hiányára) reflexből gördül a gondolatai közé. A férfi olyan készségesen magyaráz neki, hogy félő, felhasználja az egész hónapra betervezett szókészletét. Nem mintha a sebhelyes olyan feltűnően szűkszavú lenne. Ez inkább csak egy érzés vele kapcsolatban. De még a bő lére eresztett mondatai is olyan hatást keltettek a vörösben, mintha egy vödör lassan öntött jeges víz lenne bárminemű közvetlenség felé sasszézó gondolat nyakában. Most, bár alig észrevehető a változás, de mégis mintha egész másképp beszélne: "... nevezzen csak Darelldnek, ha bármire szüksége van, nyugodtan..."
~Ó, persze, név meg bármi!~ horkan fel magában az elhaladók felől odaszűrődő szavakon.
Elképesztő, hogy ilyenkor milyen elemi utálat tud éledni egy nőben. A büszkesége máris fortyogva köpködi Darelldre amit csak ér: halvérű, unalmas komornyiknakkapitány. Középszerű és nevetségesen modoros! El is határozza, hogy a továbbiakban levegőnek nézi és epésen hangsúlyozza is magának, hogy amúgy se volt rajta semmi figyelemre méltó. Az ilyesmi viszont megerőltetőbb, mint elsőre gondolná az ember. Főleg addig, amíg a sértett féltékenység így háborog a lélekben. De ilyesmiről nála természetesen szó sem lehet, mert az a mimikarokkant fráter egy kicsit se érdekli. Mondom nem! Cöhh, még csak az kéne!
~Nevezzen csak Darelldnek~ utánozza magában eltúlzott karikatúraként a férfit egy háta mögött megeresztett grimasz alatt. ~Csak vigyázz, nehogy hasra ess a nyelvedben.~
Arra már csak a szemét forgatja, hogy a jelek szerint a kis kormosnak valamivel részletesebb körbevezetés jár, mint amit Khul prezentált az "ez itt a fogadótér, itt lehet inni, amott hátul meg basz... barátkozni" mondattal.
Most már igazán őszintén reménykedik, hogy sikerül a számára pipát kerítenie valakinek. Ha megkapja, gyakorlott mozdulattal tömi meg a dohány és az Ördögvigyor keverékével és rá is gyújt az asztal mécseséről. Kényelmesen felpakolja a lábát a szemben álló székre. Bokái egymáson keresztezve, a szoknya kétoldalt magasra futó hasítéka miatt a combjai szinte teljesen fedetlenül. Szemét lehunyva, fejét hátradöntve, balját a szomszédos széktámlán megtámasztva kezd átszellemült pöfékelésbe. Azt viszont már nem veszi észre, hogy a nagy kényelembe helyezkedés után kiesik valami a zsebéből. Merthogy az összehajtogatott darab papír renitens módon távozik tőle és a szék lába mellett landol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5044-5063