//Az este fénye//
//A 6-os szobában//
//Zárás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a finoman simogató karokat, a másik leheletét, amitől ugyancsak mosolyra fakad, a csusszanó aranyakat pedig erszényébe csúsztatja. Amint ezzel megvan, majd ha megengedik neki, mosolyogva megcirógatja a másik arcélét.*
- A kulcsot az ajtóban hagyom, kérlek reggel add majd le a pultnál. Ha szükséged van valami ételre, italra, esetleg társaságra egy jó meleg fürdőhöz, bárki szívesen teljesíti minden vágyadat. *Azzal merészel egy finom, utolsó, forró csókot lehelni a férfi ajkaira, majd mikor végleg szétválnak, integet a kardforgatónak. Sokszor furán beszélt, most a legutóbbi mondatát sem értette, de nem mindenki lehet tökéletes, ő pedig már régóta nem ért ezekhez a kisasszonyos irodalmi beszédekhez. Vyl az csak Vyl, semmi több.*
- Vigyázz magadra! *Kacsint, majd becsukja maga mögött az ajtót, ezzel végleg elköszönve Serttől.*
//Kirepül a madárka//
//Yathlanae//
//Zammiriát keresve//
*A hatos szobát maga mögött hagyva, még egyszer utoljára megigazítja a ruháját, majd miután konstatálja, hogy minden rendben, tökéletesen és csábítóan néz ki. Lassú, kimért léptekkel halad, az illegetés és magamutogatás sem maradhat el. Hallja közben, hogy más szobákban is hasonlóan felfokozott a hangulat, akár náluk volt, ez pedig mosolyt csal az arcára. Sokan megvetik a bordélyozókat, szerinte azonban ez természetes. A furcsa és torz azt jelenti a félvér számára, mikor elnyomják érzelmeiket, vágyaikat a népek, ezzel csak sanyargatva magukat. Mi értelme ennek? A lépcsőn lejutva, terve, hogy a szolgálati terület felé veszi az irányt, változik, meghall egy ismerős hangot, ő pedig mosolyogva fordítja felé tekintetét.*
- LANA! *Sikít fel, s kissé talán túl hevesen, de odakopog magassarkúival a színpad felé, mosolyogva a zenészek és elsősorban barátnője felé is. Ha teheti, odalépdel elé és szorosan átöleli, ügyelve arra, hogy baljával finoman meg is cirógassa a gerincét. Vylt azonban kicsit elragadtatják a történések, az érzékiség túltelítődik benne, hiszen régóta okoztak neki akkora örömet, mint most Sert, emiatt pedig merészkedik egy halvány csókot nyomni az elf puha, finom arcára, ha csak az nem tesz ellene semmit. Észreveszi azonban magát, nehogy miatta megálljon itt minden, még a végén a Kanári kerülne bajba, így csak bátorkodik finoman megfogni a hölgy kecses kezeit, szemeibe veszve, hadarva kérdezni.*
- Bocsánat, nem akarlak feltartani. Hol voltál mostanság? Nem tudod, merre találom Ralast, vagy a kisasszonyt?