Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:18:32
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:18:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Ne haragudj, próbáltam hamar elfojtani *mondja szabadkozva. Nem akar ő gondot, de hát Mady mágiát kért, és milyen lenne, ha csak egy kis tüzecskét mutatna az ujján? Elég szánalmas!
Mady annyira lelkes lesz, hogy azt sem engedi Aleimordnak, hogy rendesen felöltözzön. Úgy köntösben kezd el vele rohanni a szolgálati szobák fel, amit Aleimord egy hal nevetéssel fogad. Összeszedi a holmiját és megindul Mady után, nehogy nő azt is elfelejtse, hogy a mágus is kelleni fog a tanuláshoz.*
- Nyugalom, nem fogom elfelejteni a tudásomat néhány perc alatt *nevet fel, de azért próbálja osztani Mady lelkesedését, és nem hátráltatni a tempóját.*
- Egy éjszaka sajnos kevés ahhoz, hogy használható tudásod legyen. De megpróbálom elmagyarázni a legfontosabbakat, amiket gyorsabban megértesz, ha magyaráznak, utána pedig itt hagyom a jegyzeteimet, abból megtanulhatod a maradékot. De nagyon vigyázz már rájuk, értékesek! Nem olyanok ugyan, mint egy igazi, mágiával foglalkozó könyv, de majd kiegészítem magyarázás közben ott, ahol szükséges.
*Reméli, hogy nem lesz baj abból, hogy Mady a saját szobájába viszi, nem szeretne még véletlenül sem bajba sodorni a nőt.*
- Ugye tudod, hogy béreltem magamnak saját szobát?
- Ne haragudj, próbáltam hamar elfojtani *mondja szabadkozva. Nem akar ő gondot, de hát Mady mágiát kért, és milyen lenne, ha csak egy kis tüzecskét mutatna az ujján? Elég szánalmas!
Mady annyira lelkes lesz, hogy azt sem engedi Aleimordnak, hogy rendesen felöltözzön. Úgy köntösben kezd el vele rohanni a szolgálati szobák fel, amit Aleimord egy hal nevetéssel fogad. Összeszedi a holmiját és megindul Mady után, nehogy nő azt is elfelejtse, hogy a mágus is kelleni fog a tanuláshoz.*
- Nyugalom, nem fogom elfelejteni a tudásomat néhány perc alatt *nevet fel, de azért próbálja osztani Mady lelkesedését, és nem hátráltatni a tempóját.*
- Egy éjszaka sajnos kevés ahhoz, hogy használható tudásod legyen. De megpróbálom elmagyarázni a legfontosabbakat, amiket gyorsabban megértesz, ha magyaráznak, utána pedig itt hagyom a jegyzeteimet, abból megtanulhatod a maradékot. De nagyon vigyázz már rájuk, értékesek! Nem olyanok ugyan, mint egy igazi, mágiával foglalkozó könyv, de majd kiegészítem magyarázás közben ott, ahol szükséges.
*Reméli, hogy nem lesz baj abból, hogy Mady a saját szobájába viszi, nem szeretne még véletlenül sem bajba sodorni a nőt.*
- Ugye tudod, hogy béreltem magamnak saját szobát?
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:12:05
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:12:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
*Sryl szavait valóban nem egyenesen érti a tudós, azonban még mindig rajong a nőkért, - miért is ne tenné? - így közelebb hajol, arcán félmosollyal, Maydeleinet elméje egyik hátsó szegletébe üldözve, pillanatnyilag.*
-S mennyivel jobb az, ha ilyen igézően gyönyörű, csodálatos, okos és bájos hölggyel társaloghat az ember, mint kegyed, kedves Carlotteia! *Somolygásából kivehető, hogy többre jelenleg nem vágyik, mint egy kis flört, pár bók. Többre talán nem is lenne képes, hiszen még reggel van, fáradt is, összeszedetlen, valamint megint valami olyanra terelődik a téma, amely hangulatrombolóként hat: az expedíció. Frädricusnak kezd sok lenni, de elvállalta, így lenyeli a vele járó faggatózást, arra egyáltalán nem is gondolva, hogy feltehetően már túlságosan sokat mondott.*
-Nos, nem, attól tartok, nemleges választ kell adnom. Van egy térképe a Profnak, azonban az nála van. A zsebkönyvbe pedig olyan feljegyzéseket is készíthetek, olyan magániratokat tárolhatok, amik csak és kizárólag hozzám tartoznak, akár titokban is tarthatnám. Ki tudhatja, mi történne velük, ha nyilvánosan kezelném őket? Még az is megfordulhatna a lihanechiek fejében, hogy az expedíció kezdeményezésére hivatkozva, kisajátítsák őket. *Közben pedig feláll, majd ha teheti, hosszasan és szenvedélyesen kézen csókolja a pultost.*
-Jobb lesz viszont akkor, ha én most megyek. A viszontlátásra, kedves Carlotteia! Remélem élve haza fogok térni. *Mosolyodik el, majd ha megesett az elköszönés, kisétál az ajtón. Közben pedig elgondolkozik azon, hogy most először nevezte az artheniori területeket otthonának, Wegtoren helyett.*
*Sryl szavait valóban nem egyenesen érti a tudós, azonban még mindig rajong a nőkért, - miért is ne tenné? - így közelebb hajol, arcán félmosollyal, Maydeleinet elméje egyik hátsó szegletébe üldözve, pillanatnyilag.*
-S mennyivel jobb az, ha ilyen igézően gyönyörű, csodálatos, okos és bájos hölggyel társaloghat az ember, mint kegyed, kedves Carlotteia! *Somolygásából kivehető, hogy többre jelenleg nem vágyik, mint egy kis flört, pár bók. Többre talán nem is lenne képes, hiszen még reggel van, fáradt is, összeszedetlen, valamint megint valami olyanra terelődik a téma, amely hangulatrombolóként hat: az expedíció. Frädricusnak kezd sok lenni, de elvállalta, így lenyeli a vele járó faggatózást, arra egyáltalán nem is gondolva, hogy feltehetően már túlságosan sokat mondott.*
-Nos, nem, attól tartok, nemleges választ kell adnom. Van egy térképe a Profnak, azonban az nála van. A zsebkönyvbe pedig olyan feljegyzéseket is készíthetek, olyan magániratokat tárolhatok, amik csak és kizárólag hozzám tartoznak, akár titokban is tarthatnám. Ki tudhatja, mi történne velük, ha nyilvánosan kezelném őket? Még az is megfordulhatna a lihanechiek fejében, hogy az expedíció kezdeményezésére hivatkozva, kisajátítsák őket. *Közben pedig feláll, majd ha teheti, hosszasan és szenvedélyesen kézen csókolja a pultost.*
-Jobb lesz viszont akkor, ha én most megyek. A viszontlátásra, kedves Carlotteia! Remélem élve haza fogok térni. *Mosolyodik el, majd ha megesett az elköszönés, kisétál az ajtón. Közben pedig elgondolkozik azon, hogy most először nevezte az artheniori területeket otthonának, Wegtoren helyett.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:08:13
Üzenet elküldve: 2020-02-13 20:08:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Vidámsága meglepettségbe fordul, idejét se tudja, mikor csókoltak neki kezet utoljára. Valahol, egy másik életben… szívbemarkoló ez a röpke felsejlés is. Pír szökik az arcára, és rettentően zavarba jön. Nem csupán a gesztustól, hanem megbillenő lelki egyensúlyától is.*
- Oh… oh… én… kö-köszönöm… azazhogy… örvendek! Parcy.
*Még a füle hegye is belepirul, amint félénken ajánlja fel a kezét. Puhán érinti meg a férfi tenyerét, és szégyenlősen kapkodja tekintetét. Amint kezének melegét megérzi, valamiképpen mégis megnyugtatja. Eszébe jut, hogy ez az a pillanat, amikor be kell mutatkoznia.*
- Cas… köhm… Cahress… Damastant.
*Mosolyog zavartan.*
- De elég a Cassy is.
*Lelki békéje kezd helyreállni most, hogy túlélte a dolgot. Sőt, hamar megfeledkezik róla, amint előkerülnek olyan információk, melyek felcsigázzák érdeklődését. Rég feledett szakmájáról hallva előbújik belőle a kíváncsiság. Engedelmesen hajol ő is közelebb.*
- Oh! Ez nagyon izgalmasan hangzik!
*Fojtja le a hangját.*
- Magam is érdeklődöm ezek iránt. Vagyis… egykor így volt.
*Fejezi be visszafogott derűvel. Oly rég volt. Tán igaz se volt. A kis kedvenc újabb irányt ad beszélgetésüknek, s minthogy Cassy munkájából fakadóan érzékenyen követi mások hangulatát, könnyen észreveszi, hogy a férfi kellemetlenül érzi magát. A kézcsók után most könnyedebben lépi át a határokat, igyekszik puhán megérinteni a férfi csuklóját, és rajta tartani a kezét, míg biztosítja róla, hogy nincs is igazából probléma.*
- Ó, nem, kérem, ne értsen félre! Igazán semmi komoly vétséget nem követett el, bocsásson meg, ha megbántottam! Semmiképpen ne menjen sehova, kérem... esetleg…
*Megáll a mondat közepén, mert meglátja, hogy Noru felbukkan furcsán feszült testbeszéddel, majd nyomában Rey. Pillanatnyi dermedtsége lehull róla, mikor társa kézbe veszi kis kedvencét. Megkönnyebbülten elmosolyodik, kisétál a pult mögül a felduzzadt társasághoz.*
- Nahát, Noru kezdi otthon érezni magát?
*Kérdezi visszafogott hangerővel, és igyekszik úgy állni, hogy testével takarjon, ha esetleg kíváncsi tekintetek fordulnának feléjük.*
- Légy vele óvatos, kérlek, könnyen bajba kerülhettek, ha szabadon futkos.
*Kérleli halkan és szelíden a nőt is, és ha még nem bújtatták el, finoman megpróbálja megsimítani a hófehér bundácskát.*
- Épp most akartam ajánlani Parcy úrnak, hogy a macskáját kikísérhetnénk az istállóba falatozni, ott biztosan nem szólnak érte. Van kedved velünk jönni? Ó, egyébként a hölgy Reyraa kisasszony.
*Fordul a férfi felé. Amennyiben egyetértés születik, úgy megkérdezi a férfit, hogy viheti-e az ennivalót a cica számára, és mutatja az utat az istállóhoz.*
*Vidámsága meglepettségbe fordul, idejét se tudja, mikor csókoltak neki kezet utoljára. Valahol, egy másik életben… szívbemarkoló ez a röpke felsejlés is. Pír szökik az arcára, és rettentően zavarba jön. Nem csupán a gesztustól, hanem megbillenő lelki egyensúlyától is.*
- Oh… oh… én… kö-köszönöm… azazhogy… örvendek! Parcy.
*Még a füle hegye is belepirul, amint félénken ajánlja fel a kezét. Puhán érinti meg a férfi tenyerét, és szégyenlősen kapkodja tekintetét. Amint kezének melegét megérzi, valamiképpen mégis megnyugtatja. Eszébe jut, hogy ez az a pillanat, amikor be kell mutatkoznia.*
- Cas… köhm… Cahress… Damastant.
*Mosolyog zavartan.*
- De elég a Cassy is.
*Lelki békéje kezd helyreállni most, hogy túlélte a dolgot. Sőt, hamar megfeledkezik róla, amint előkerülnek olyan információk, melyek felcsigázzák érdeklődését. Rég feledett szakmájáról hallva előbújik belőle a kíváncsiság. Engedelmesen hajol ő is közelebb.*
- Oh! Ez nagyon izgalmasan hangzik!
*Fojtja le a hangját.*
- Magam is érdeklődöm ezek iránt. Vagyis… egykor így volt.
*Fejezi be visszafogott derűvel. Oly rég volt. Tán igaz se volt. A kis kedvenc újabb irányt ad beszélgetésüknek, s minthogy Cassy munkájából fakadóan érzékenyen követi mások hangulatát, könnyen észreveszi, hogy a férfi kellemetlenül érzi magát. A kézcsók után most könnyedebben lépi át a határokat, igyekszik puhán megérinteni a férfi csuklóját, és rajta tartani a kezét, míg biztosítja róla, hogy nincs is igazából probléma.*
- Ó, nem, kérem, ne értsen félre! Igazán semmi komoly vétséget nem követett el, bocsásson meg, ha megbántottam! Semmiképpen ne menjen sehova, kérem... esetleg…
*Megáll a mondat közepén, mert meglátja, hogy Noru felbukkan furcsán feszült testbeszéddel, majd nyomában Rey. Pillanatnyi dermedtsége lehull róla, mikor társa kézbe veszi kis kedvencét. Megkönnyebbülten elmosolyodik, kisétál a pult mögül a felduzzadt társasághoz.*
- Nahát, Noru kezdi otthon érezni magát?
*Kérdezi visszafogott hangerővel, és igyekszik úgy állni, hogy testével takarjon, ha esetleg kíváncsi tekintetek fordulnának feléjük.*
- Légy vele óvatos, kérlek, könnyen bajba kerülhettek, ha szabadon futkos.
*Kérleli halkan és szelíden a nőt is, és ha még nem bújtatták el, finoman megpróbálja megsimítani a hófehér bundácskát.*
- Épp most akartam ajánlani Parcy úrnak, hogy a macskáját kikísérhetnénk az istállóba falatozni, ott biztosan nem szólnak érte. Van kedved velünk jönni? Ó, egyébként a hölgy Reyraa kisasszony.
*Fordul a férfi felé. Amennyiben egyetértés születik, úgy megkérdezi a férfit, hogy viheti-e az ennivalót a cica számára, és mutatja az utat az istállóhoz.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:49:53
Üzenet elküldve: 2020-02-13 18:49:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Drogghyan kiszolgálás//
*Az új lány is érdekes színfoltja a Sellőnek, kicsit közvetlenebbnek tűnik a korábbinál. Bár ebben még nem lenne biztos. A Zammit érő dicséreteken nevetni kezd.*
- Jól látod a dolgokat, de ahogy látom nem csak a vezetőnek sok a munkája, te is egészen ügyesen kezelted a három asztalt. Ó én nem sietek sehova, mondhatni az istenek se várnak rám.
*Amint távozik, hogy a rendelését kihozza, Drogg újra a munkába feledkezik, hisz ideje tényleg sok van. Az a tény hogy a lány pár percen belül visszaér, kicsit kirángatja a saját világából. Majd a lány szavait az asztal méretéről kénytelen helyben hagyni, de ebben is új kihívást sejt önnön számára. De a lány megjegyzése mesmeg kacagásra készteti.*
- Azok a fránya asztalok már csak ilyenek, de majd én elpakolok kicsit odébb, hogy ez a sok finomság elférjen.
*Viszonylag gyorsan nyúlna a pörölyéért, amikor konstatáltja, hogy az bizony az állványon lóg. Nem esik kétségbe, kézzel nyúl a közelében lévő székért, és erre pakolja le a kacatjait, hogy a lány tálalhassa az ételét.*
- Köszönöm, nagyszerűen néz ki mind két adag. Nagyon szeretem a sajtot, közel annyira, mint a finom söröket, de még mindig a pipám viszi a prímet. De most lássuk azokat a csodás finomságokat, amiket felszolgáltál nekem.
*Szemléli meg alaposan a tálcákat, és szervezett formában lassan kezdi enni az étkeket. A lány szavaira először kicsit félre nyel, hisz válaszolni tervezett. Megütögeti a mellkasát, majd egy kis gyümölcslevet iszogat, mielőtt megfulladna.*
- A mohóság lesz a vesztem az egyszer már biztos. *Kacsint a lányra.* De köszönöm, ha lesz valami ígérem jelezni fogom, bár most nem is tartóztatom a munkájában hisz vannak még rajtam kívül vendégek.
*Hessegeti el vidáman a lányt, majd az ételbe és a papírokba feledkezve zárja ki a világot az érdeklődése köréből. Nem épp neveletlenségből teszi ezt, csupán a tervei, az ételek most elsődlegesek nála. Több felé nem szívesen osztaná a figyelmét.*
*Az új lány is érdekes színfoltja a Sellőnek, kicsit közvetlenebbnek tűnik a korábbinál. Bár ebben még nem lenne biztos. A Zammit érő dicséreteken nevetni kezd.*
- Jól látod a dolgokat, de ahogy látom nem csak a vezetőnek sok a munkája, te is egészen ügyesen kezelted a három asztalt. Ó én nem sietek sehova, mondhatni az istenek se várnak rám.
*Amint távozik, hogy a rendelését kihozza, Drogg újra a munkába feledkezik, hisz ideje tényleg sok van. Az a tény hogy a lány pár percen belül visszaér, kicsit kirángatja a saját világából. Majd a lány szavait az asztal méretéről kénytelen helyben hagyni, de ebben is új kihívást sejt önnön számára. De a lány megjegyzése mesmeg kacagásra készteti.*
- Azok a fránya asztalok már csak ilyenek, de majd én elpakolok kicsit odébb, hogy ez a sok finomság elférjen.
*Viszonylag gyorsan nyúlna a pörölyéért, amikor konstatáltja, hogy az bizony az állványon lóg. Nem esik kétségbe, kézzel nyúl a közelében lévő székért, és erre pakolja le a kacatjait, hogy a lány tálalhassa az ételét.*
- Köszönöm, nagyszerűen néz ki mind két adag. Nagyon szeretem a sajtot, közel annyira, mint a finom söröket, de még mindig a pipám viszi a prímet. De most lássuk azokat a csodás finomságokat, amiket felszolgáltál nekem.
*Szemléli meg alaposan a tálcákat, és szervezett formában lassan kezdi enni az étkeket. A lány szavaira először kicsit félre nyel, hisz válaszolni tervezett. Megütögeti a mellkasát, majd egy kis gyümölcslevet iszogat, mielőtt megfulladna.*
- A mohóság lesz a vesztem az egyszer már biztos. *Kacsint a lányra.* De köszönöm, ha lesz valami ígérem jelezni fogom, bár most nem is tartóztatom a munkájában hisz vannak még rajtam kívül vendégek.
*Hessegeti el vidáman a lányt, majd az ételbe és a papírokba feledkezve zárja ki a világot az érdeklődése köréből. Nem épp neveletlenségből teszi ezt, csupán a tervei, az ételek most elsődlegesek nála. Több felé nem szívesen osztaná a figyelmét.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 16:41:44
Üzenet elküldve: 2020-02-13 16:41:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Rey tesz egy méla, lassú kört az asztalok között, mintha csak egy céltalanul lófráló vendég, aki talán véletlen tévedt be ebbe a fogadóba. Csendesen suhan végig tekintete a különböző társaságokon, és már félig öntudatlanul pakolja is polcokra az észlelt személyeket. Gazdag kereskedő. Szórakozni vágyó nemes. Biztos várja otthon a felesége, és gyerekei is vannak. Részegek. Félig józanok. Társaságok, akik csak beszélgetni és találkozni ültek be egy jó ital mellé.
Úgy dönt, megunta a mászkálást, és talán jobb lenne, ha elnézne szobája felé. Noru viszont máshogy dönt. Váratlanul, bármi előzetes jelzés nélkül ugrik le karjáról, s mint egy villám, megiramodik a padlón. Rey, bár meglepődik, kiélesített reflexeinek köszönhetően szinte rögtön racionálisan felméri a helyzetet, és mozdul is a kis szőrmók után. Bár igaz, a méretkülönbségek miatt a mélységi nehezebben kerülgeti az asztalokat.
Hamar felfedezi viszont a menyét furcsa és váratlan viselkedésének miértjét, ami nem más, mint egy hasonlóan szőrös élőlény, méghozzá egy macska. Norunak meg erős a vadászösztöne, de még kicsi, sok mindent nem tudna kezdeni kiszemeltjével. Meg is torpan, pedig már majdnem rá is vethetné magát, olyan közel kerül a másik állathoz. Rey ekkor éri utól, s kihasználva újdonsült kedvencének pillanatnyi tétovázását, lecsap a grabancára, és felemeli. Erősen tartja, de ügyel rá, hogy ne ártson a fehér csöppségnek.
Most néz fel először arra a társaságra, akikhez valószínűleg a macska tartozik. Kellemes meglepetésére ismerős arcot fedez fel, Cassy személyében, aki egy számára eddig ismeretlen elffel társalgott eddig valószínű zavartalanul.*
- Elnézést a hirtelen közbelépésért, de meg kellett akadályoznom, hogy vér folyjon.
*Szólal meg szokásos, kimért hangján, és nem érződik rajta, hogy akár egy kicsit is zavarban lenne. Csak azért kér bocsánatot, mert úgy tudja, így szokás, és azért a személyzettől megkövetelik itt az illő bánásmódot a vendégek irányába.*
*Rey tesz egy méla, lassú kört az asztalok között, mintha csak egy céltalanul lófráló vendég, aki talán véletlen tévedt be ebbe a fogadóba. Csendesen suhan végig tekintete a különböző társaságokon, és már félig öntudatlanul pakolja is polcokra az észlelt személyeket. Gazdag kereskedő. Szórakozni vágyó nemes. Biztos várja otthon a felesége, és gyerekei is vannak. Részegek. Félig józanok. Társaságok, akik csak beszélgetni és találkozni ültek be egy jó ital mellé.
Úgy dönt, megunta a mászkálást, és talán jobb lenne, ha elnézne szobája felé. Noru viszont máshogy dönt. Váratlanul, bármi előzetes jelzés nélkül ugrik le karjáról, s mint egy villám, megiramodik a padlón. Rey, bár meglepődik, kiélesített reflexeinek köszönhetően szinte rögtön racionálisan felméri a helyzetet, és mozdul is a kis szőrmók után. Bár igaz, a méretkülönbségek miatt a mélységi nehezebben kerülgeti az asztalokat.
Hamar felfedezi viszont a menyét furcsa és váratlan viselkedésének miértjét, ami nem más, mint egy hasonlóan szőrös élőlény, méghozzá egy macska. Norunak meg erős a vadászösztöne, de még kicsi, sok mindent nem tudna kezdeni kiszemeltjével. Meg is torpan, pedig már majdnem rá is vethetné magát, olyan közel kerül a másik állathoz. Rey ekkor éri utól, s kihasználva újdonsült kedvencének pillanatnyi tétovázását, lecsap a grabancára, és felemeli. Erősen tartja, de ügyel rá, hogy ne ártson a fehér csöppségnek.
Most néz fel először arra a társaságra, akikhez valószínűleg a macska tartozik. Kellemes meglepetésére ismerős arcot fedez fel, Cassy személyében, aki egy számára eddig ismeretlen elffel társalgott eddig valószínű zavartalanul.*
- Elnézést a hirtelen közbelépésért, de meg kellett akadályoznom, hogy vér folyjon.
*Szólal meg szokásos, kimért hangján, és nem érződik rajta, hogy akár egy kicsit is zavarban lenne. Csak azért kér bocsánatot, mert úgy tudja, így szokás, és azért a személyzettől megkövetelik itt az illő bánásmódot a vendégek irányába.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-13 15:41:12
Üzenet elküldve: 2020-02-13 15:41:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Munkakeresőben//
*Amint megkapja italát, a finom, édeskés zamatú, buborékos nedűből nagyokat kortyolva hallgatja tovább a társát. Hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy egy ilyen kedves fajtárssal fújta össze a szél, no meg az is fontos tényező persze, hogy Cassy az, aki "bevezeti" a Sellőház tagsági kritériumaiba. Ettől függetlenül nem feledkezett meg az illemről, s most, hogy már majdnem egészen biztos benne, hogy legalább egy meghallgatásra eljuthat, finoman nyújta a kezét, olyanképpen, hogy abba könnyedén belehelyezhesse a hosszúéletű kisasszony a sajátját, már amennyiben elfogadja a kézcsókra való invitálást.*
-Ó, még be se mutatkoztam! Paranvyr vagyok. Paranvyr Lughander, de szólítson csak nyugodtan Parcynak. *Amennyiben Cassy hajlandó saját kezét a gesztushoz nyújtani, finom csókoz lehel rá a férfi, majd folytatja.*
-Igen, az vagyok. Főként a gyógyítás, a szervezetre való hatása érdekel a varázsitaloknak, de a botanika is foglalkoztat, jelentősen, ahogyan az állattan is. Valamint... *itt kissé közelebb hajol* nem tudom, hallott e már róla, de állítólag léteznek bizonyos italok, amik jelentősen megváltoztathatják az elfogyasztó bizonyos személyiség jegyeit, vagy akár képességbeli hozzáértését is. Szeretnék egyszer kikísérletezni egy ilyet, aztán többet alkotni. Most is van nálam néhány ital, igaz, jelentéktelenebbek sokkal ezeknél a ritka kincseknél, de remélem, egyszer azért majd hasznukat vehetnék, már ha felvesznek. *Elmosolyodik arra, hogy hamar megkedvelték a macskáját, aki a dorombolásból és magamutogatásból ítélve, hasonlóan vélekedik, mint gazdája. A tanácsra láthatóan elszégyelli magát az elf, hiszen rosszat cselekedett, ezt pedig kudarcként éli meg, ugyanakkor nincs még minden veszve, ezt érti.*
-Természetesen, és elnézést az okvetlenkedésért, azonnal kiviszem Beltryst. Esetleg ha lenne szíves elárulni, hol jelentkezhetek, már itt se vagyok. *Mosolyog, miközben a tengeri csemegékből maga is bekap egy falatot, valamint a szörmöst is megkínálja eggyel.*
*Amint megkapja italát, a finom, édeskés zamatú, buborékos nedűből nagyokat kortyolva hallgatja tovább a társát. Hatalmas megkönnyebbülés számára, hogy egy ilyen kedves fajtárssal fújta össze a szél, no meg az is fontos tényező persze, hogy Cassy az, aki "bevezeti" a Sellőház tagsági kritériumaiba. Ettől függetlenül nem feledkezett meg az illemről, s most, hogy már majdnem egészen biztos benne, hogy legalább egy meghallgatásra eljuthat, finoman nyújta a kezét, olyanképpen, hogy abba könnyedén belehelyezhesse a hosszúéletű kisasszony a sajátját, már amennyiben elfogadja a kézcsókra való invitálást.*
-Ó, még be se mutatkoztam! Paranvyr vagyok. Paranvyr Lughander, de szólítson csak nyugodtan Parcynak. *Amennyiben Cassy hajlandó saját kezét a gesztushoz nyújtani, finom csókoz lehel rá a férfi, majd folytatja.*
-Igen, az vagyok. Főként a gyógyítás, a szervezetre való hatása érdekel a varázsitaloknak, de a botanika is foglalkoztat, jelentősen, ahogyan az állattan is. Valamint... *itt kissé közelebb hajol* nem tudom, hallott e már róla, de állítólag léteznek bizonyos italok, amik jelentősen megváltoztathatják az elfogyasztó bizonyos személyiség jegyeit, vagy akár képességbeli hozzáértését is. Szeretnék egyszer kikísérletezni egy ilyet, aztán többet alkotni. Most is van nálam néhány ital, igaz, jelentéktelenebbek sokkal ezeknél a ritka kincseknél, de remélem, egyszer azért majd hasznukat vehetnék, már ha felvesznek. *Elmosolyodik arra, hogy hamar megkedvelték a macskáját, aki a dorombolásból és magamutogatásból ítélve, hasonlóan vélekedik, mint gazdája. A tanácsra láthatóan elszégyelli magát az elf, hiszen rosszat cselekedett, ezt pedig kudarcként éli meg, ugyanakkor nincs még minden veszve, ezt érti.*
-Természetesen, és elnézést az okvetlenkedésért, azonnal kiviszem Beltryst. Esetleg ha lenne szíves elárulni, hol jelentkezhetek, már itt se vagyok. *Mosolyog, miközben a tengeri csemegékből maga is bekap egy falatot, valamint a szörmöst is megkínálja eggyel.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:58:06
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:58:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Fodrok a víz tükrén//
*Minden pillanattal és megnyilvánulással jobban beérik a sejtése, hogy míg Taitos úr valószínűleg csupán kedvtelésből játssza ezt a játékot a szavakkal, addig Xavy kisasszony ártatlan naivitása az itteniek kínálta szolgálat iránt nagyon is valódi. Ettől egy kicsit még inkább zavarba jön, hiszen aki egy Sellő szolgálatait veszi igénybe, az általában legalább nagyobb vonalakban tisztában van vele, hogy ez mit is jelent.
Taitos úr rátesz egy újabb lapáttal, amikor a kisasszony Sellőnek állását pedzegeti. A válasz persze a tapasztalatból építkezik, ezen nincs miért meglepődni, de Nala nem szeretne belefolyni ebbe a gonoszkodásba, így inkább csak hallgat és szendén lesüti a szemét hozzá.
Az étel érkezése ad egy lélegzetnyi időt a szokatlan helyzetben, de hamarosan ismét hármasban maradnak.
Taitos úr megpördíti és az asztalhoz vezeti. Mi több, le is ülteti Nalát arra a helyre, ami a vendéget illetné meg a vacsoraasztalnál.*
- Igazán köszönöm, én... *hebegi a tündér a felajánlásra. Nem meri visszautasítani, nehogy megsértse az urat, de az igazat megvallva ő kevesebb lelkesedéssel viseltetik az ínyenc fogás iránt. Még sosem evett ilyesmit. Ez is közrejátszik abban, hogy a fogadás mibenlétének ismertetése csak lassan ér el a tudatáig.*
- De... de hiszen a szakácsunk nem Sellő. Én pedig, hát, én egyáltalán nem tudok főzni *pillant fel a férfira. Ha a fogalmazást követi, nem sok értelme van a fogadásnak, de ha csak a lényegét, ami feltételezése szerint arról szól, hogy itt vagy a Rumosban főznek-e jobban, akkor remélhetőleg nem okoz majd csalódást a vacsora.* - Úgy tudom, a Sellőház konyhája a legjobb a Kikötőben, uram *mondja. Ezt bizonyítandó a kezébe is veszi az evőeszközt és vág egy szeletkét a legkevésbé furcsa dologból a tányéron. Bátorságot önt belé a lelkesedés, ahogy a gnóm kisasszony falatozik. Nem tétovázik sokáig a kóstolóval. Nem szeretné, hogy visszás érzetet keltsen vele. Nala életében amúgy se túl ismerős vendég a finnyásság. Ha a vendég úgy kívánja, egyen, akkor eszik. A tengeri ínyencségek íze jóval meglepőbb és olykor karakánabb, mint amire számít, úgyhogy csak óvatosan falatozik.*
- A masszázst említve *szúrja közbe.* - Sajnos az ujjaim kicsik és nem is túl erősek, de azért kellemesnek szokták találni, ha masszírozok *mondja.* - Szívesen állok a rendelkezésükre. A ruháikat pedig kitisztíthatjuk, ha kívánják. Holnapra talán meg is száradnak. Addig találnak köntöst a szekrényben. És ha esetleg fürödni is szeretnének, azzal is szolgálhatunk. Itt a szobában vagy kiváló fürdőházunkban.
*Ha választhatott volna, ő is szívesebben pártolt volna az édesség mellé, de így is nagylelkűnek tartja a meghívást. Apró falatkákban fogyaszt. Igyekszik kitapasztalni a tányéron felsorakoztatott ízeket és inkább a kevésbé markánsak környékére lavírozni.*
- Remélem, elnyerte a tetszésüket az étel *pillant fel először a kisasszonyra, aztán az úrra.*
//Fodrok a víz tükrén//
*Minden pillanattal és megnyilvánulással jobban beérik a sejtése, hogy míg Taitos úr valószínűleg csupán kedvtelésből játssza ezt a játékot a szavakkal, addig Xavy kisasszony ártatlan naivitása az itteniek kínálta szolgálat iránt nagyon is valódi. Ettől egy kicsit még inkább zavarba jön, hiszen aki egy Sellő szolgálatait veszi igénybe, az általában legalább nagyobb vonalakban tisztában van vele, hogy ez mit is jelent.
Taitos úr rátesz egy újabb lapáttal, amikor a kisasszony Sellőnek állását pedzegeti. A válasz persze a tapasztalatból építkezik, ezen nincs miért meglepődni, de Nala nem szeretne belefolyni ebbe a gonoszkodásba, így inkább csak hallgat és szendén lesüti a szemét hozzá.
Az étel érkezése ad egy lélegzetnyi időt a szokatlan helyzetben, de hamarosan ismét hármasban maradnak.
Taitos úr megpördíti és az asztalhoz vezeti. Mi több, le is ülteti Nalát arra a helyre, ami a vendéget illetné meg a vacsoraasztalnál.*
- Igazán köszönöm, én... *hebegi a tündér a felajánlásra. Nem meri visszautasítani, nehogy megsértse az urat, de az igazat megvallva ő kevesebb lelkesedéssel viseltetik az ínyenc fogás iránt. Még sosem evett ilyesmit. Ez is közrejátszik abban, hogy a fogadás mibenlétének ismertetése csak lassan ér el a tudatáig.*
- De... de hiszen a szakácsunk nem Sellő. Én pedig, hát, én egyáltalán nem tudok főzni *pillant fel a férfira. Ha a fogalmazást követi, nem sok értelme van a fogadásnak, de ha csak a lényegét, ami feltételezése szerint arról szól, hogy itt vagy a Rumosban főznek-e jobban, akkor remélhetőleg nem okoz majd csalódást a vacsora.* - Úgy tudom, a Sellőház konyhája a legjobb a Kikötőben, uram *mondja. Ezt bizonyítandó a kezébe is veszi az evőeszközt és vág egy szeletkét a legkevésbé furcsa dologból a tányéron. Bátorságot önt belé a lelkesedés, ahogy a gnóm kisasszony falatozik. Nem tétovázik sokáig a kóstolóval. Nem szeretné, hogy visszás érzetet keltsen vele. Nala életében amúgy se túl ismerős vendég a finnyásság. Ha a vendég úgy kívánja, egyen, akkor eszik. A tengeri ínyencségek íze jóval meglepőbb és olykor karakánabb, mint amire számít, úgyhogy csak óvatosan falatozik.*
- A masszázst említve *szúrja közbe.* - Sajnos az ujjaim kicsik és nem is túl erősek, de azért kellemesnek szokták találni, ha masszírozok *mondja.* - Szívesen állok a rendelkezésükre. A ruháikat pedig kitisztíthatjuk, ha kívánják. Holnapra talán meg is száradnak. Addig találnak köntöst a szekrényben. És ha esetleg fürödni is szeretnének, azzal is szolgálhatunk. Itt a szobában vagy kiváló fürdőházunkban.
*Ha választhatott volna, ő is szívesebben pártolt volna az édesség mellé, de így is nagylelkűnek tartja a meghívást. Apró falatkákban fogyaszt. Igyekszik kitapasztalni a tányéron felsorakoztatott ízeket és inkább a kevésbé markánsak környékére lavírozni.*
- Remélem, elnyerte a tetszésüket az étel *pillant fel először a kisasszonyra, aztán az úrra.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:13
Üzenet elküldve: 2020-02-12 18:08:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa//
*Nem lehet rá neheztelni azért, mert túlságosan is óvatos. Hiszen itt már olyan sok furcsa dolog történt velük, megpróbálták elbájolni őket, ki tudja milyen céllal, most pedig furcsa rosszullét kerülgette, ami egy csapásra el is illant, ahogy jött. ~Boszorkányos hely öz, jobb lösz vigyázgatni ezekkel. ~ Nem túl hangosan, hogy mindenki hallja, de azért odaszól Gyldwának.*
-Azé lögyél óvatos, furcsaságok vannak itten. *Súgja oda a másiknak, miközben odalép mellé. Bár a nő ígéretet tesz nekik, hogy nem fog ismét bűvöletet használni, ő azért fenntartásokkal kezeli a dolgot, de egyelőre ennyi biztosíték elég lesz. Közben pedig, ha minden igaz elindulnak a fürdő irányába, Cahressnek pedig egy köszönömöt biccent. Azt hiszi, a húga majd szépen mellette fog sétálni, de az inkább Vyl társaságát keresi. ~Nincs mit tönni, nőstények. ~ Azért azt megfigyelte, hogy a nők egymás társaságát keresik, ezzel nincs is semmi baj, főleg, idekint szokatlan terepre tévedtek, de azért jobb lesz, ha figyel rájuk. Visszafogni sem akarja Gyldwát, hiszen pont azzal a céllal érkezett, hogy minél több mindent megtapasztaljon ebből a világból, ő pedig nem fog az útjába állni.*
-Követlök bennöteket. *Hessegeti a tekinteteket, ha esetleg maguk mögé néznek, keresve őt, közben pedig a fürdőhöz érnek. Amint belép, szemrevételezi a terepet.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa//
*Nem lehet rá neheztelni azért, mert túlságosan is óvatos. Hiszen itt már olyan sok furcsa dolog történt velük, megpróbálták elbájolni őket, ki tudja milyen céllal, most pedig furcsa rosszullét kerülgette, ami egy csapásra el is illant, ahogy jött. ~Boszorkányos hely öz, jobb lösz vigyázgatni ezekkel. ~ Nem túl hangosan, hogy mindenki hallja, de azért odaszól Gyldwának.*
-Azé lögyél óvatos, furcsaságok vannak itten. *Súgja oda a másiknak, miközben odalép mellé. Bár a nő ígéretet tesz nekik, hogy nem fog ismét bűvöletet használni, ő azért fenntartásokkal kezeli a dolgot, de egyelőre ennyi biztosíték elég lesz. Közben pedig, ha minden igaz elindulnak a fürdő irányába, Cahressnek pedig egy köszönömöt biccent. Azt hiszi, a húga majd szépen mellette fog sétálni, de az inkább Vyl társaságát keresi. ~Nincs mit tönni, nőstények. ~ Azért azt megfigyelte, hogy a nők egymás társaságát keresik, ezzel nincs is semmi baj, főleg, idekint szokatlan terepre tévedtek, de azért jobb lesz, ha figyel rájuk. Visszafogni sem akarja Gyldwát, hiszen pont azzal a céllal érkezett, hogy minél több mindent megtapasztaljon ebből a világból, ő pedig nem fog az útjába állni.*
-Követlök bennöteket. *Hessegeti a tekinteteket, ha esetleg maguk mögé néznek, keresve őt, közben pedig a fürdőhöz érnek. Amint belép, szemrevételezi a terepet.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:11
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Aleimord//
*Nyilván félti a mágust, főleg, hogy egyértelművé tette számára, micsoda erőknek parancsol, azonban az iménti elbeszéléséből is az tisztázódik le, hogy tud vigyázni magára. ~Nem gondoltam, hogy ilyen bátor. ~ Valahogy, akikkel eddig nagyrészt összehozta az élet nemesek, eléggé kiszolgáltatottak voltak, nem arra rendezkedtek be, hogy saját magukat megvédjék, mind inkább a kapcsolatépítés és a cicoma felé fordítottak több figyelmet. Mert az igazán nagy vagyont és a státuszt a minél nagyobb kíséret és a legfinomabb anyagokból készített ruhák és értékes ékszerek jelzik egyértelműen. Azt is tapasztalta már, hogy a kevésbé módosakkal, mint a leprásokkal, még csak egy utcába se keverednek, ha nem muszáj. ~De ő már a kezdetektől fogva teljesen más volt. ~ Mikor először elé keveredett, ha akkor azt állítja Aleimordról valaki, hogy nemes, földbirtokos, akkor bizonyára letudja annyival, hogy az sem épeszű már. Azóta, mintha évek teltek volna el, annyira gyorsnak érezte az idő múlását, egyikük sem az már, aki akkor volt. Ő ugyan nem sokat változott, első ránézésre, talán másodikra sem, kicsit jobban kinyílt a világ előtte és, bár nem árulja el, de neki is van valaki a szívében, aki kiemelt helyet élvez, ez pedig csak egy munka számára. A nemes viszont még mindig talán az egyetlen barátja, aki nem egyben a munkatársa is vagy az egyik vendége, furdalja is az oldalát, hogy vajon tényleg jól választott-e. Az elmondottak alapján kétségtelen, de ez még nem győzte meg teljesen, viszont, ha a nőben nem is, de a férfi megítélésében bízik. Nem úgy fest, mint egy jellemzően, a szerelem varázslatos mámorától megrészegült kurafi.*
-Az, hogy látványos az nem kifejezés, szerintem a személyzetnek biztos feltűnt a nagy világosság. * ~Még szerencse, hogy nem tartott tovább. ~ Úgy véli, talán kapott volna a fejére, ha kiderül, hogy az ő biztatására lobbantotta fel a lángokat a mágus. Mikor kifejti, hogy szívesen segítene neki megtanulni, néhány egyszerű tűzvarázslatot a jegyzeteiből, sőt, át is adná a jegyzeteit, csak hogy teljesen elsajátíthassa a varázslatokat, majdnem a nyakába ugrik örömében.*
-Tényleg?! Ez nagyon kedves tőled. *Végül csak ennyi jön ki, nem szeretné túlreagálni a dolgokat, főleg, ha a másiknak kellemetlen. Bár nyíltan nem vallhatja be, nehogy valaki beárulja, de szeretne még több apróbb varázslatot látni a férfitől, így nagyot dobban a szíve, mikor kijelenti, hogy a masszázst inkább kihagyná, és mindjárt rátérne a dologra.*
-Akkor várja egy kicsit. *Az persze meg se fordul benne, hogy ha ügyetlensége ellenére valamit meg tud neki tanítani a mágus, akkor üres kézzel engedi el, az kéne még, hiszen szívesen fizetne is egy ilyen hasznos leckéért. Mint egy gyerekben, merül fel, hogy micsoda lélegzetelállító mutatványokkal tudja majd szórakoztatni a vendégeket vagy a többi lányt, nyilván egyéb felhasználása csak másodlagosan jut eszébe. Miután felsegítette rá a fürdőköpenyt, felnyalábol törölközőt és masszázsolajat, majd belekarol és minden holmijukkal szépen kisétálnak a fürdőből a személyzeti szállások felé.*
-Gyere- gyere, majd nálam felöltözöl. *Látszik, még nem mondana le teljesen a férfi bőrének érintéséről, ha nem ő kéri kifejezetten. Most meg aztán látszik rajta mennyire lelkes, ahogy a lábait egymás után kapkodja, már alig várja, hogy a szobájába elbújva, csak ketten legyenek.*
*Nyilván félti a mágust, főleg, hogy egyértelművé tette számára, micsoda erőknek parancsol, azonban az iménti elbeszéléséből is az tisztázódik le, hogy tud vigyázni magára. ~Nem gondoltam, hogy ilyen bátor. ~ Valahogy, akikkel eddig nagyrészt összehozta az élet nemesek, eléggé kiszolgáltatottak voltak, nem arra rendezkedtek be, hogy saját magukat megvédjék, mind inkább a kapcsolatépítés és a cicoma felé fordítottak több figyelmet. Mert az igazán nagy vagyont és a státuszt a minél nagyobb kíséret és a legfinomabb anyagokból készített ruhák és értékes ékszerek jelzik egyértelműen. Azt is tapasztalta már, hogy a kevésbé módosakkal, mint a leprásokkal, még csak egy utcába se keverednek, ha nem muszáj. ~De ő már a kezdetektől fogva teljesen más volt. ~ Mikor először elé keveredett, ha akkor azt állítja Aleimordról valaki, hogy nemes, földbirtokos, akkor bizonyára letudja annyival, hogy az sem épeszű már. Azóta, mintha évek teltek volna el, annyira gyorsnak érezte az idő múlását, egyikük sem az már, aki akkor volt. Ő ugyan nem sokat változott, első ránézésre, talán másodikra sem, kicsit jobban kinyílt a világ előtte és, bár nem árulja el, de neki is van valaki a szívében, aki kiemelt helyet élvez, ez pedig csak egy munka számára. A nemes viszont még mindig talán az egyetlen barátja, aki nem egyben a munkatársa is vagy az egyik vendége, furdalja is az oldalát, hogy vajon tényleg jól választott-e. Az elmondottak alapján kétségtelen, de ez még nem győzte meg teljesen, viszont, ha a nőben nem is, de a férfi megítélésében bízik. Nem úgy fest, mint egy jellemzően, a szerelem varázslatos mámorától megrészegült kurafi.*
-Az, hogy látványos az nem kifejezés, szerintem a személyzetnek biztos feltűnt a nagy világosság. * ~Még szerencse, hogy nem tartott tovább. ~ Úgy véli, talán kapott volna a fejére, ha kiderül, hogy az ő biztatására lobbantotta fel a lángokat a mágus. Mikor kifejti, hogy szívesen segítene neki megtanulni, néhány egyszerű tűzvarázslatot a jegyzeteiből, sőt, át is adná a jegyzeteit, csak hogy teljesen elsajátíthassa a varázslatokat, majdnem a nyakába ugrik örömében.*
-Tényleg?! Ez nagyon kedves tőled. *Végül csak ennyi jön ki, nem szeretné túlreagálni a dolgokat, főleg, ha a másiknak kellemetlen. Bár nyíltan nem vallhatja be, nehogy valaki beárulja, de szeretne még több apróbb varázslatot látni a férfitől, így nagyot dobban a szíve, mikor kijelenti, hogy a masszázst inkább kihagyná, és mindjárt rátérne a dologra.*
-Akkor várja egy kicsit. *Az persze meg se fordul benne, hogy ha ügyetlensége ellenére valamit meg tud neki tanítani a mágus, akkor üres kézzel engedi el, az kéne még, hiszen szívesen fizetne is egy ilyen hasznos leckéért. Mint egy gyerekben, merül fel, hogy micsoda lélegzetelállító mutatványokkal tudja majd szórakoztatni a vendégeket vagy a többi lányt, nyilván egyéb felhasználása csak másodlagosan jut eszébe. Miután felsegítette rá a fürdőköpenyt, felnyalábol törölközőt és masszázsolajat, majd belekarol és minden holmijukkal szépen kisétálnak a fürdőből a személyzeti szállások felé.*
-Gyere- gyere, majd nálam felöltözöl. *Látszik, még nem mondana le teljesen a férfi bőrének érintéséről, ha nem ő kéri kifejezetten. Most meg aztán látszik rajta mennyire lelkes, ahogy a lábait egymás után kapkodja, már alig várja, hogy a szobájába elbújva, csak ketten legyenek.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:02
Üzenet elküldve: 2020-02-12 13:32:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Frädricus//
*Nem biztos benne, hogy úgy értették szavait, ahogy szánta, de az udvarias hárítás után nem erősködik nézetei sulykolásával, tolakodásnak érezné. Wegtoren emlegetése elsősorban otthonos érzéssel tölti el, ugyanakkor nem felhőtlen boldogsággal. Egy pillanatra elkalandozik a tekintete és röviden, némán sóhajt.*
- Jó, ha van egy kis otthon az ember zsebében. A hasonlóság pedig valószínűleg nem véletlen.
*Somolyog cinkosan. A küldetés részleteiről hallva komoly arckifejezést ölt egy ideig, ám aztán megenyhülnek vonásai.*
- Mindenhol kell lennie egy elsőnek. A tapasztalat a vállalással együtt érkezik, bátor dolog ilyenbe belevágni, de szükséges, hogy fejlődjön a világ. Egy vak pedig már valamennyire tudja, mit keressen a sötétben, ahol társai még csak szokni próbálják látásuk elvesztését. Az Ön munkája az utókor számára is rendkívül fontos, hiszen térképe alapján tájékozódhat majd valaki más.
*A beszerzendőkön elgondolkodik.*
- Nos, igen, talán nem annyira hétköznapi portéka errefelé, mint a városban. Itt nincsenek mágusképzők és művelt nemesség, bár a kereskedőknek szükségük van rá, hogy vezessék a könyvelést, azokból pedig akad bőven. A küldetés vezetője nem látja el kellékekkel? Vagy ezt amolyan személyes naplónak szánja?
//Frädricus//
*Nem biztos benne, hogy úgy értették szavait, ahogy szánta, de az udvarias hárítás után nem erősködik nézetei sulykolásával, tolakodásnak érezné. Wegtoren emlegetése elsősorban otthonos érzéssel tölti el, ugyanakkor nem felhőtlen boldogsággal. Egy pillanatra elkalandozik a tekintete és röviden, némán sóhajt.*
- Jó, ha van egy kis otthon az ember zsebében. A hasonlóság pedig valószínűleg nem véletlen.
*Somolyog cinkosan. A küldetés részleteiről hallva komoly arckifejezést ölt egy ideig, ám aztán megenyhülnek vonásai.*
- Mindenhol kell lennie egy elsőnek. A tapasztalat a vállalással együtt érkezik, bátor dolog ilyenbe belevágni, de szükséges, hogy fejlődjön a világ. Egy vak pedig már valamennyire tudja, mit keressen a sötétben, ahol társai még csak szokni próbálják látásuk elvesztését. Az Ön munkája az utókor számára is rendkívül fontos, hiszen térképe alapján tájékozódhat majd valaki más.
*A beszerzendőkön elgondolkodik.*
- Nos, igen, talán nem annyira hétköznapi portéka errefelé, mint a városban. Itt nincsenek mágusképzők és művelt nemesség, bár a kereskedőknek szükségük van rá, hogy vezessék a könyvelést, azokból pedig akad bőven. A küldetés vezetője nem látja el kellékekkel? Vagy ezt amolyan személyes naplónak szánja?
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:21:51
Üzenet elküldve: 2020-02-12 11:21:51
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Pultnál//
//Sryl//
*Meglepik a nő szavai, hiszen Frädricus nemhogy szerénynek nem vallja magát, hanem hétköznapi számára a kaviár is. A wegtoreni, tengerhez közel lakó emberek számára ezek hétköznapi fogásnak számítanak, akárcsak a világító sütőtök az arthenioriaknál, amik meg náluk tartoznak a luxuscikkek közé. Bazsalyog, miközben enyhén előre biccenti a fejét, még fogsora is kivillan.*
-Hölgyem, elkényeztet engem! Mindjárt elpirulok, zavarba hoz. *Aztán mikor megkapja a rendelt ételeket, akkor nekilát. A piritósból csak egy kicsit harap, ízlelgeti, a teából csak azután kortyol mellé, hogy befejezte, megrágta és lenyelte a falaltot.*
-Egészen olyan, mint otthon, Wegtorenben. Nagyon finom, köszönöm! *Náluk szokás udvariasan közölni a véleményüket a fogásról a felszolgálóval, legalábbis a nívósabb helyeken mindenféleképpen. Frädnek pedig különösen jól esnek az otthoni ízek, kedves emlékeket szárnyaltatnak a szemei elé.*
-Igen, azt gondolom, mivel úgymond hiányosak a térképismereteink. *Nem csak magára gondol, ez kivehető szavaiból.*
-Tudja, a Ködbe igyekszünk behajózni, ahol még felderítetlen minden. Az ismereteim ott annyit segíthetnek, mint vak a sötétben tapogatózva. Ha ez pedig nem lenne elég, magát a környéket sem ismerem, sem az élőlényeket, semmit, amiből akár sejthetném, mi is vár majd ránk. *Őszinte, logikus szavak ezek Frädtől, amik annak ellenére, hogy igazságtartalmuk megkérdőjelezhetetlen, elszomorítóak, így egy nagy sóhaj keretében tálalja őket.*
-Áh, semmi különös, egy üres könyv kéne, szénceruzával, esetleg pennával és tollal, hogy valamibe a feljegyzéseimet felírhassam. Esetleg kapható itt ilyen, tud róla valamit?
//Sryl//
*Meglepik a nő szavai, hiszen Frädricus nemhogy szerénynek nem vallja magát, hanem hétköznapi számára a kaviár is. A wegtoreni, tengerhez közel lakó emberek számára ezek hétköznapi fogásnak számítanak, akárcsak a világító sütőtök az arthenioriaknál, amik meg náluk tartoznak a luxuscikkek közé. Bazsalyog, miközben enyhén előre biccenti a fejét, még fogsora is kivillan.*
-Hölgyem, elkényeztet engem! Mindjárt elpirulok, zavarba hoz. *Aztán mikor megkapja a rendelt ételeket, akkor nekilát. A piritósból csak egy kicsit harap, ízlelgeti, a teából csak azután kortyol mellé, hogy befejezte, megrágta és lenyelte a falaltot.*
-Egészen olyan, mint otthon, Wegtorenben. Nagyon finom, köszönöm! *Náluk szokás udvariasan közölni a véleményüket a fogásról a felszolgálóval, legalábbis a nívósabb helyeken mindenféleképpen. Frädnek pedig különösen jól esnek az otthoni ízek, kedves emlékeket szárnyaltatnak a szemei elé.*
-Igen, azt gondolom, mivel úgymond hiányosak a térképismereteink. *Nem csak magára gondol, ez kivehető szavaiból.*
-Tudja, a Ködbe igyekszünk behajózni, ahol még felderítetlen minden. Az ismereteim ott annyit segíthetnek, mint vak a sötétben tapogatózva. Ha ez pedig nem lenne elég, magát a környéket sem ismerem, sem az élőlényeket, semmit, amiből akár sejthetném, mi is vár majd ránk. *Őszinte, logikus szavak ezek Frädtől, amik annak ellenére, hogy igazságtartalmuk megkérdőjelezhetetlen, elszomorítóak, így egy nagy sóhaj keretében tálalja őket.*
-Áh, semmi különös, egy üres könyv kéne, szénceruzával, esetleg pennával és tollal, hogy valamibe a feljegyzéseimet felírhassam. Esetleg kapható itt ilyen, tud róla valamit?
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:16:18
Üzenet elküldve: 2020-02-11 23:16:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tengeri expedíció//
//Toborzás//
//A Professzor szobája//
*Kopogását és udvariasságát a Professzor ismerős hangja követ.*
~ Micsoda szerencsém van. ~
*Gondolja magában naivan, alkoholtól enyhén fátyolos köddel agyán, aminek betudja jó megérzését. Az invitálás után belép az ajtón, és megnyugszik, hogy a Professzor nem valami vén kéjenc, és van rajta ruha, kezében pedig tollat fog és nem mást.*
- Köszönöm.
*Dünnyögi orra alatt, és a felkínált helyhez lép, majd óvatosan le is ül rá, enyhe szisszenéssel amint fájó feneke a fához ér.*
- Hát annyira azért nem sok.
*Vallja be, és megejt egy mosolyt a Professzor felé, miközben kissé mocorogva megtalálja végre a helyét.*
- De annál fontosabb.
*Teszi hozzá gyorsan, hogy ne valami ostoba, felelőtlen csitrinek gondolja, ami valójában igaz is rá.*
- Én egy egyszerű kikötői lány vagyok egy szintén egyszerű kikötői örömlány és valami artheniori nemes fattya. Engem az ilyen utak pénz és kalandvágy reményében érdekelnek.
*Kicsit hátrébb dőlve elkezdi fürkészni a Professzor arcát, kínos gondossággal kerülve annak kellemetlen, átható tekintetét.*
- Szeretem ismerni azokat, akikhez köze lehet a testi épségemnek, így a legnagyobb tisztelettel csak annyi érdekelne, hogy önnek mi a motivációja? Új kereskedelmi útvonalak érdeklik? Tudományos célzata van? Unatkozik és nincs jobb dolog mire költse a pénzét?
*Persze ezekhez komolyabban semmi köze, ezzel Daesys is tisztában van, és nem fogja zokon venni, ha az arcába vágja ezt beszélgetőpartnere.*
- Illetve...
*Némi hatásszünetet tart, ezúttal kissé előrébb dőlve, hogy szavait nyomatékosíthassa.*
- Ha bármit tudnunk kell, ugye tudni fogjuk? Mármint az fontos lehet, ha a Patkányok vezérének nőjét döngette és ezért berágtak rá, vagy bármi ilyesmi.
*Elvégre ők kockáztatnak, és bár eddig a Professzor nagyon együttműködő volt velük, de Daesys úgy gondolja, hogy mindenkinek vannak titkai, ami rendjén is van ez így, amennyiben az nincs nagyobb hatással rájuk.*
//Toborzás//
//A Professzor szobája//
*Kopogását és udvariasságát a Professzor ismerős hangja követ.*
~ Micsoda szerencsém van. ~
*Gondolja magában naivan, alkoholtól enyhén fátyolos köddel agyán, aminek betudja jó megérzését. Az invitálás után belép az ajtón, és megnyugszik, hogy a Professzor nem valami vén kéjenc, és van rajta ruha, kezében pedig tollat fog és nem mást.*
- Köszönöm.
*Dünnyögi orra alatt, és a felkínált helyhez lép, majd óvatosan le is ül rá, enyhe szisszenéssel amint fájó feneke a fához ér.*
- Hát annyira azért nem sok.
*Vallja be, és megejt egy mosolyt a Professzor felé, miközben kissé mocorogva megtalálja végre a helyét.*
- De annál fontosabb.
*Teszi hozzá gyorsan, hogy ne valami ostoba, felelőtlen csitrinek gondolja, ami valójában igaz is rá.*
- Én egy egyszerű kikötői lány vagyok egy szintén egyszerű kikötői örömlány és valami artheniori nemes fattya. Engem az ilyen utak pénz és kalandvágy reményében érdekelnek.
*Kicsit hátrébb dőlve elkezdi fürkészni a Professzor arcát, kínos gondossággal kerülve annak kellemetlen, átható tekintetét.*
- Szeretem ismerni azokat, akikhez köze lehet a testi épségemnek, így a legnagyobb tisztelettel csak annyi érdekelne, hogy önnek mi a motivációja? Új kereskedelmi útvonalak érdeklik? Tudományos célzata van? Unatkozik és nincs jobb dolog mire költse a pénzét?
*Persze ezekhez komolyabban semmi köze, ezzel Daesys is tisztában van, és nem fogja zokon venni, ha az arcába vágja ezt beszélgetőpartnere.*
- Illetve...
*Némi hatásszünetet tart, ezúttal kissé előrébb dőlve, hogy szavait nyomatékosíthassa.*
- Ha bármit tudnunk kell, ugye tudni fogjuk? Mármint az fontos lehet, ha a Patkányok vezérének nőjét döngette és ezért berágtak rá, vagy bármi ilyesmi.
*Elvégre ők kockáztatnak, és bár eddig a Professzor nagyon együttműködő volt velük, de Daesys úgy gondolja, hogy mindenkinek vannak titkai, ami rendjén is van ez így, amennyiben az nincs nagyobb hatással rájuk.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:31:50
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:31:50
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Maydeleine//
- Na aggódj, tudom, hogyan kezeljem, hogy ne legyen gond. Persze van több varázslat is, amit ismerek, ez csak... Látványos *vigyorodik el. Közben Mady kifejti, hogy tényleg érdekli a mágia, sőt, az után vágyakozik, hogy saját maga is tudjon ilyesmit. Aleimord nem hívő, nem is szereti a vallási dolgokat. Talán azért, mert a szülei is azok voltak, őket pedig gyűlöli.*
- Szívesen segítek. Te is segítettél nekem. Etettél, és tartottad bennem a lelket, nem hagytad, hogy megöljem magamat... A legkevesebb, ha cserébe megtanítok pár varázslatot. Majd átadom a jegyzeteimet. Tudod mit? Hagyjuk a masszást! Ezzel a fürdéssel már éppen eléggé elkényeztettél, menjünk, megmutatom a jegyzeteimet! Meg is kaphatod őket. Nem kell érte semmi, te is eleget segítettél már nekem!
- Na aggódj, tudom, hogyan kezeljem, hogy ne legyen gond. Persze van több varázslat is, amit ismerek, ez csak... Látványos *vigyorodik el. Közben Mady kifejti, hogy tényleg érdekli a mágia, sőt, az után vágyakozik, hogy saját maga is tudjon ilyesmit. Aleimord nem hívő, nem is szereti a vallási dolgokat. Talán azért, mert a szülei is azok voltak, őket pedig gyűlöli.*
- Szívesen segítek. Te is segítettél nekem. Etettél, és tartottad bennem a lelket, nem hagytad, hogy megöljem magamat... A legkevesebb, ha cserébe megtanítok pár varázslatot. Majd átadom a jegyzeteimet. Tudod mit? Hagyjuk a masszást! Ezzel a fürdéssel már éppen eléggé elkényeztettél, menjünk, megmutatom a jegyzeteimet! Meg is kaphatod őket. Nem kell érte semmi, te is eleget segítettél már nekem!
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:04:23
Üzenet elküldve: 2020-02-11 21:04:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 238
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Darelld//
*Megkönnyebbül, hogy nyugodt mederbe terelődnek az események, úgy tűnik, Vyl viszi tovább az ügyet, de azért igyekszik készen állni, ha netán mégis segítségre lehet valamiben. Lát némi ellenkezést Orm és közte, de reméli, hogy ez nem vet árnyékot a kellemes időtöltésre. Gyldwa láthatóan oldottabban viselkedik, és segít jó irányba terelni a hangulatot. Mikor Vyl arról beszél, hogy a gyógyítóhoz fegyver is kell, meghökken. Nem tudja, hogy kényszerítőeszköznek, vagy önvédelemnek szánja, de egyik eshetőség se hangzik biztatóan. Azt hitte, hogy csupán meg kell alaposan fizetni a kiszállást, hiszen a gyógyító is aranyból él. Fél figyelemmel bólogat rá, mikor elengedik.*
- Kellemes kikapcsolódást kívánok!
*Mosolyog a testvérpár után egy kis ideig, majd ezután számol be a marcona őrnek a történtekről. Az utasításra bólint, és örül, hogy ennyivel megússza, nem számoltatják el a történtek miatt.*
//Munkakeresőben//
*Először a macskát észre sem veszi, valahogy a pult megkerülésekor elszalasztotta, most pedig a berendezés áll közöttük. Cassy nyitott a bizalmasságra való igényre, ezért maga is közelebb hajol érdeklődő-bátorító mosollyal. Valahogy megkönnyebbül, mikor néhány lehetőséget felsorol, milyen munkát is szeretne, és a hölgyvendégek szórakoztatása nem esik közéjük. Pedig biztosan akadna rá érdeklődő. Bólogat a lehetőségeken, s mikor a férfi megemlíti, hogy a varázsitalok szakértője is, felcsillan a szeme, és arcára boldog csodálkozás költözik.*
- Alkimista?
*Persze megzavarni nem akarja a gondolatmenetet, visszafogja izgatottságát, és szerteszét rohanó gondolatait, hiszen most szeretne koncentrálni arra, amit mondanak neki. Mosolyát azonban nem tudja lelohasztani a szakmabeli fajtabeli láttán, ha rajta múlna, biztosan azonnal kezet rázna vele és felvenné bármire anélkül, hogy meggyőződne alkalmasságról és hasznosságáról. Talán épp emiatt jó, hogy nem ő van döntéshelyzetben, mindenkinek kerítene valamilyen lehetőséget, még ha nincs is szükség még egyre az adott poszton. Egy kicsit elsiklik bolondsága miatt némely gesztusokon, és a férfi feszengését is csak halványan érzékeli, mert azzal küzd, hogy illedelmesen viselkedjen, és érzelemkitörések nélkül hallgassa végig. Szemei azért lelkesen csillognak közben.*
- Nagyon jó itt alkalmazásban lenni, sokan lelnek új életre, és úgy gondolom, aki dolgozni akar, annak nincs oka az aggodalomra.
*Annyi mindent szeretne mondani hirtelen, ám azért érzékeli a fáradtság halvány jeleit a férfi arcán, ezért, mielőtt tömni kezdené a fejét, hogy miért kellene itt dolgoznia, előbb gondoskodik szükségleteiről.*
- Természetesen!
*Perdül máris a hosszúkás pezsgőspohárért, és egy bontatlan üvegért a polcon, miközben a férfi folytatja a sort a tengeri étkek megrendelésével.*
- Beltris?
*Fordul vissza kérdő tekintettel, és leteszi a poharat és az üveget. Mikor leleplezi a férfi kis kedvencet, áthajol a pulton.*
- Istenkém, de édes!
*Kapja a szájához a kezét, és igyekszik visszafogni a hangerejét, majd lopva oldalra pillant, a kollégái felé, figyelnek-e. Aztán megint közelebb hajol, ezúttal kissé aggodalmasan, de bocsánatkérő mosollyal.*
- Igazság szerint ide nem nagyon szoktak állatokat behozni… mármint a vendégtérbe. Tudja, nem örülnének a vendégek az elhullott szőrnek, a vezetés pedig az összekarmolt kárpitoknak. Bár lehet, hogy Beltris jól nevelt cica.
*Mosolyog át a pult fölött.*
- Mit szólna, ha Beltrist kikísérnénk az istállóba csemegézni? Ott senki nem zavarná, még egerekre is vadászhatna. Azt hiszem, a személyzet tarthat egyébként állatokat bizonyos feltételek között.
*Nem szeretné, ha a férfi bajba kerülne, főleg, hogy állásért jött. Lenne más ötlete is, hogy biztonságba helyezzék a cicust, ha az istállót nem tartaná megfelelőnek, lehet, hogy maga is inkább zárt térbe vinné, de ezt a férfi dönti el. Addig a kiszolgálással is vár, a pezsgőpukkanás nem biztos, hogy elnyerné a cicus tetszését.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Darelld//
*Megkönnyebbül, hogy nyugodt mederbe terelődnek az események, úgy tűnik, Vyl viszi tovább az ügyet, de azért igyekszik készen állni, ha netán mégis segítségre lehet valamiben. Lát némi ellenkezést Orm és közte, de reméli, hogy ez nem vet árnyékot a kellemes időtöltésre. Gyldwa láthatóan oldottabban viselkedik, és segít jó irányba terelni a hangulatot. Mikor Vyl arról beszél, hogy a gyógyítóhoz fegyver is kell, meghökken. Nem tudja, hogy kényszerítőeszköznek, vagy önvédelemnek szánja, de egyik eshetőség se hangzik biztatóan. Azt hitte, hogy csupán meg kell alaposan fizetni a kiszállást, hiszen a gyógyító is aranyból él. Fél figyelemmel bólogat rá, mikor elengedik.*
- Kellemes kikapcsolódást kívánok!
*Mosolyog a testvérpár után egy kis ideig, majd ezután számol be a marcona őrnek a történtekről. Az utasításra bólint, és örül, hogy ennyivel megússza, nem számoltatják el a történtek miatt.*
//Munkakeresőben//
*Először a macskát észre sem veszi, valahogy a pult megkerülésekor elszalasztotta, most pedig a berendezés áll közöttük. Cassy nyitott a bizalmasságra való igényre, ezért maga is közelebb hajol érdeklődő-bátorító mosollyal. Valahogy megkönnyebbül, mikor néhány lehetőséget felsorol, milyen munkát is szeretne, és a hölgyvendégek szórakoztatása nem esik közéjük. Pedig biztosan akadna rá érdeklődő. Bólogat a lehetőségeken, s mikor a férfi megemlíti, hogy a varázsitalok szakértője is, felcsillan a szeme, és arcára boldog csodálkozás költözik.*
- Alkimista?
*Persze megzavarni nem akarja a gondolatmenetet, visszafogja izgatottságát, és szerteszét rohanó gondolatait, hiszen most szeretne koncentrálni arra, amit mondanak neki. Mosolyát azonban nem tudja lelohasztani a szakmabeli fajtabeli láttán, ha rajta múlna, biztosan azonnal kezet rázna vele és felvenné bármire anélkül, hogy meggyőződne alkalmasságról és hasznosságáról. Talán épp emiatt jó, hogy nem ő van döntéshelyzetben, mindenkinek kerítene valamilyen lehetőséget, még ha nincs is szükség még egyre az adott poszton. Egy kicsit elsiklik bolondsága miatt némely gesztusokon, és a férfi feszengését is csak halványan érzékeli, mert azzal küzd, hogy illedelmesen viselkedjen, és érzelemkitörések nélkül hallgassa végig. Szemei azért lelkesen csillognak közben.*
- Nagyon jó itt alkalmazásban lenni, sokan lelnek új életre, és úgy gondolom, aki dolgozni akar, annak nincs oka az aggodalomra.
*Annyi mindent szeretne mondani hirtelen, ám azért érzékeli a fáradtság halvány jeleit a férfi arcán, ezért, mielőtt tömni kezdené a fejét, hogy miért kellene itt dolgoznia, előbb gondoskodik szükségleteiről.*
- Természetesen!
*Perdül máris a hosszúkás pezsgőspohárért, és egy bontatlan üvegért a polcon, miközben a férfi folytatja a sort a tengeri étkek megrendelésével.*
- Beltris?
*Fordul vissza kérdő tekintettel, és leteszi a poharat és az üveget. Mikor leleplezi a férfi kis kedvencet, áthajol a pulton.*
- Istenkém, de édes!
*Kapja a szájához a kezét, és igyekszik visszafogni a hangerejét, majd lopva oldalra pillant, a kollégái felé, figyelnek-e. Aztán megint közelebb hajol, ezúttal kissé aggodalmasan, de bocsánatkérő mosollyal.*
- Igazság szerint ide nem nagyon szoktak állatokat behozni… mármint a vendégtérbe. Tudja, nem örülnének a vendégek az elhullott szőrnek, a vezetés pedig az összekarmolt kárpitoknak. Bár lehet, hogy Beltris jól nevelt cica.
*Mosolyog át a pult fölött.*
- Mit szólna, ha Beltrist kikísérnénk az istállóba csemegézni? Ott senki nem zavarná, még egerekre is vadászhatna. Azt hiszem, a személyzet tarthat egyébként állatokat bizonyos feltételek között.
*Nem szeretné, ha a férfi bajba kerülne, főleg, hogy állásért jött. Lenne más ötlete is, hogy biztonságba helyezzék a cicust, ha az istállót nem tartaná megfelelőnek, lehet, hogy maga is inkább zárt térbe vinné, de ezt a férfi dönti el. Addig a kiszolgálással is vár, a pezsgőpukkanás nem biztos, hogy elnyerné a cicus tetszését.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:51:19
Üzenet elküldve: 2020-02-11 20:51:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Ernus//
* Kiderül, hogy Ernuss éppen a városba tart vásárolni. Így belegondolva Wrexannak is lenne mit megvennie. Mostanság egyre többet látja, hogy a vendégek kockákkal játszanak. elhatározta, hogy beszerez egyet magának is.*
- Most pont nincs semmi sürgős teendőm. Esetleg ha nem zavarnálak, akkor veled mennék én is. Talán mán még segíthetnék is a pakolásban. Úgyis ki venni akartam magamnak egy pár kockát is.* Ajánlkozik segítségnek. Bár ő maga nem tud lovagolni, de a szekeret elhajtja ha úgy van. Kíváncsian várja, hogy, mit fog felelni a férfi.*
* Kiderül, hogy Ernuss éppen a városba tart vásárolni. Így belegondolva Wrexannak is lenne mit megvennie. Mostanság egyre többet látja, hogy a vendégek kockákkal játszanak. elhatározta, hogy beszerez egyet magának is.*
- Most pont nincs semmi sürgős teendőm. Esetleg ha nem zavarnálak, akkor veled mennék én is. Talán mán még segíthetnék is a pakolásban. Úgyis ki venni akartam magamnak egy pár kockát is.* Ajánlkozik segítségnek. Bár ő maga nem tud lovagolni, de a szekeret elhajtja ha úgy van. Kíváncsian várja, hogy, mit fog felelni a férfi.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:51:16
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:51:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tengeri expedíció//
// Zopal //
* A rendelt reggelijét ki is hozzák neki. Meg kell hagynia, hogy tetszik neki amit lát. A felszolgáló és a tányér is. Már éppen neki kezdene az evésnek, mikor megpillantja az orkot is. Végül is együtt fognak utazni, szóval úgy gondolja, hogy talán nem ártana jobban is megismerkednie vele. A tegnapi okán még úgyis tartozik neki eggyel. Fogja hát tálcáját és átmasírozik vele Zopal asztalához.*
- Jó étvágyat! Remélem nem zavarok?* És már le is az asztalához.*
- Még meg se köszöntem neked, hogy tegnap becipeltél. Mert gondolom te voltál az aki behozott. A többiekből nem igazán nézném ki, hogy ilyesmire vetemednének. Ö izé. Hogy is hívnak?* Erőlteti az agyát, de nem jut eszébe. Igazából a nagyon a többiek nevére se emlékszik nagyon. Nem túl jó a név memóriája. Közben neki kezd kajálni is. Most megelégszik a kapott teával is, így nem rendel magának italt. Természetesen a madarának is lök egy pár falatott, hogy egyen az is valamit.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.11 19:51:31
// Zopal //
* A rendelt reggelijét ki is hozzák neki. Meg kell hagynia, hogy tetszik neki amit lát. A felszolgáló és a tányér is. Már éppen neki kezdene az evésnek, mikor megpillantja az orkot is. Végül is együtt fognak utazni, szóval úgy gondolja, hogy talán nem ártana jobban is megismerkednie vele. A tegnapi okán még úgyis tartozik neki eggyel. Fogja hát tálcáját és átmasírozik vele Zopal asztalához.*
- Jó étvágyat! Remélem nem zavarok?* És már le is az asztalához.*
- Még meg se köszöntem neked, hogy tegnap becipeltél. Mert gondolom te voltál az aki behozott. A többiekből nem igazán nézném ki, hogy ilyesmire vetemednének. Ö izé. Hogy is hívnak?* Erőlteti az agyát, de nem jut eszébe. Igazából a nagyon a többiek nevére se emlékszik nagyon. Nem túl jó a név memóriája. Közben neki kezd kajálni is. Most megelégszik a kapott teával is, így nem rendel magának italt. Természetesen a madarának is lök egy pár falatott, hogy egyen az is valamit.*
A hozzászólás írója (Svornt Strinton) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.02.11 19:51:31
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:45:38
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:45:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pultnál//
//Dreyia, Welly, Frädricus//
*Bólint Welly szavaira, s elképzeli Drey hatásos belépőjét egy feszült helyzetben, amit lazán leszerel, kihasználva a meglepetés erejét. Féloldalas mosolyra húzódik a szája.*
- Jó tudni, hogy a marcona fickók mellett másokra is lehet számítani.
*Pillantása nem csak Dreyiára esik, hanem Wellyre is jelzésértékűn, ő sem az a fajta, aki megijed az árnyékától. A belsős fecsegésből hamarosan szétrebbennek, ki-ki a saját feladatát ellátni indul. Frädricus elismerő szavain felderül. A törekvés megvan a tökéletes kiszolgálás és a minőségi szolgáltatás terén, azonban a vendégek elvárásai is igen magasak, sokan ezért a tökéletestől való eltérésre figyelnek, és még közülük is épp elegen ezt szóvá teszik. A jogos kritikákat igyekeznek megszívlelni, a jogtalanok fölött pedig udvariasan átlépni, ám ez egy örök harc a szándékok és elvárások között, tánc a siker és a kudarc mezsgyéjén. Ha tehát egy vendég nagylelkűen fogadja, amit nyújtanak neki, az mindig nagy öröm, és legalább titkon hálát ébreszt.*
- Nagyon örülök, hogy elégedett. A választása nagy ínyencre vall.
*A hárított bókra megállapítja, hogy bár ez talán a legszimpatikusabb válasz ebben a helyzetben, a férfi általában véve igen szerényen nyilatkozik önmagáról. Saját ízlésével összevetve a külseje már túlzottan is tökéletes, na persze elég megnézni, hogy kinek a nevét a viseli.*
- A szerénység elegáns vonás. Egyébként egy átlagos külsejű férfi vonzerejét is felfokozza a magabiztosság. Lehet, hogy régimódi vagyok, de én úgy gondolom, a nők ösztönösen keresik ezt a férfiakban, szeretik, ha meghódítják őket, nőnek érezhetik magukat, és érzik, hogy vigyáznak rájuk. Akkor is, ha éppen a veszélyes alakok vonzzák őket, valójában azt várják, hogy velük gyengédek lesznek, és megbízhatók. Ami pedig a túlzottan jóvágású férfiakat illeti... nem mind arany, ami fénylik.
*A nevére bólint. Most nem terheli a másikkal. Kissé felvont szemöldökkel hallgatja a férfi várakozásait.*
- Úgy gondolja, hogy kevésbé értékes tagja lesz a legénységnek? Tudomásom szerint a navigátor jelentősége már-már a kapitányéval vetekszik, hiszen nélküle a hajó komoly bajba kerülhet, ha nem találják meg a szárazföldet, nem mérik fel jól a zátonyokat, az időjárást. Nagy felelősség, főleg ismeretlen vizeken. Legyen rá büszke!
*Bólint is saját kijelentésére.*
- Ha olyan könnyű lenne ez a szerep, akkor ugyan miért lenne rá külön poszt? Ne higgyen senkinek, aki mást mond!
*A kérdésen elgondolkodik.*
- Nos, a kikötő sajnos eléggé kezdetleges ilyen tekintetben, az áruk nagy része átvonul, de azért akadnak elszórt kereskedők, halpiac, zugkereskedők. Olyan vásárra ne számítson, mint Artheniorban! Mit keres pontosan? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét.
//Dreyia, Welly, Frädricus//
*Bólint Welly szavaira, s elképzeli Drey hatásos belépőjét egy feszült helyzetben, amit lazán leszerel, kihasználva a meglepetés erejét. Féloldalas mosolyra húzódik a szája.*
- Jó tudni, hogy a marcona fickók mellett másokra is lehet számítani.
*Pillantása nem csak Dreyiára esik, hanem Wellyre is jelzésértékűn, ő sem az a fajta, aki megijed az árnyékától. A belsős fecsegésből hamarosan szétrebbennek, ki-ki a saját feladatát ellátni indul. Frädricus elismerő szavain felderül. A törekvés megvan a tökéletes kiszolgálás és a minőségi szolgáltatás terén, azonban a vendégek elvárásai is igen magasak, sokan ezért a tökéletestől való eltérésre figyelnek, és még közülük is épp elegen ezt szóvá teszik. A jogos kritikákat igyekeznek megszívlelni, a jogtalanok fölött pedig udvariasan átlépni, ám ez egy örök harc a szándékok és elvárások között, tánc a siker és a kudarc mezsgyéjén. Ha tehát egy vendég nagylelkűen fogadja, amit nyújtanak neki, az mindig nagy öröm, és legalább titkon hálát ébreszt.*
- Nagyon örülök, hogy elégedett. A választása nagy ínyencre vall.
*A hárított bókra megállapítja, hogy bár ez talán a legszimpatikusabb válasz ebben a helyzetben, a férfi általában véve igen szerényen nyilatkozik önmagáról. Saját ízlésével összevetve a külseje már túlzottan is tökéletes, na persze elég megnézni, hogy kinek a nevét a viseli.*
- A szerénység elegáns vonás. Egyébként egy átlagos külsejű férfi vonzerejét is felfokozza a magabiztosság. Lehet, hogy régimódi vagyok, de én úgy gondolom, a nők ösztönösen keresik ezt a férfiakban, szeretik, ha meghódítják őket, nőnek érezhetik magukat, és érzik, hogy vigyáznak rájuk. Akkor is, ha éppen a veszélyes alakok vonzzák őket, valójában azt várják, hogy velük gyengédek lesznek, és megbízhatók. Ami pedig a túlzottan jóvágású férfiakat illeti... nem mind arany, ami fénylik.
*A nevére bólint. Most nem terheli a másikkal. Kissé felvont szemöldökkel hallgatja a férfi várakozásait.*
- Úgy gondolja, hogy kevésbé értékes tagja lesz a legénységnek? Tudomásom szerint a navigátor jelentősége már-már a kapitányéval vetekszik, hiszen nélküle a hajó komoly bajba kerülhet, ha nem találják meg a szárazföldet, nem mérik fel jól a zátonyokat, az időjárást. Nagy felelősség, főleg ismeretlen vizeken. Legyen rá büszke!
*Bólint is saját kijelentésére.*
- Ha olyan könnyű lenne ez a szerep, akkor ugyan miért lenne rá külön poszt? Ne higgyen senkinek, aki mást mond!
*A kérdésen elgondolkodik.*
- Nos, a kikötő sajnos eléggé kezdetleges ilyen tekintetben, az áruk nagy része átvonul, de azért akadnak elszórt kereskedők, halpiac, zugkereskedők. Olyan vásárra ne számítson, mint Artheniorban! Mit keres pontosan? Persze csak ha nem vagyok indiszkrét.
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:39:36
Üzenet elküldve: 2020-02-11 19:39:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Fürdőzéshez//
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Úgy néz ki, zöld lovagja kezd jobban lenni, hiszen máris visszatér a tegnapi dolgokra. Vyl ezen elmosolyodik, belőle inkább "csak azért is" típusú bizonyítás vágyat vált ki egy kritika, vagy vicces csipkelődés, mintsem magába roskadás. Irigylendő. Szóval Orm kezdi kirúgni magát, mint a háromnapos vászongatya, egy ázott tengerészen, félvérünk pedig ezt csípőre tett kezekkel, enyhén megdőlve, hogy dekoltázsa jól látható lehessen, mosolyogva közli.*
-Ígérem, az csak egyszeri volt, és kizárólagosan jót akartam vele, de úgy néz ki, nem jött össze. Nem lesz több ilyen. *Ezután Gyldwa felé fordul, ugyanúgy megmarad arcán a mimika, lassan változik csak át somolygássá, s ha teheti, cirógatja a továbbiakban is az ork nő karjait.*
-Egyáltalán nem bánom, nagyon kedves tőled, hogy ilyen figyelmes vagy, de ahhoz jobban fel kell majd készülnöm. *Itt nagyot sóhajt, egy pillanatra elkalandozik, csak utána folytatja a megszokott, kedves hanggal, elhessegetve Intath utolsó, neki szánt sértéseit.* Fogalmazzunk úgy, hogy kell egy társ, meg néhány fegyver a doktor úr begyűjtéséhez. *Cassyra néz, jelezve neki, hogyha szeretne, elmehet nyugodtan, ő ellesz a vendégekkel.*
-Nos, ha minden rendben van, akkoe indulhatunk is. Erre gyertek! *Mutatja kezével az utat, aztán ha az orkok engedik neki, Vyl, természetesen csípőjét ringatva, benyit az épületbe. Az ajtót kitámasztja a vendégeknek, de ez egyúttal praktikus is. Szétnéz, hátha talál valami gyanús alakot, aki Orm lázas állapotát okozhatta, de feltehetően sikertelen lesz az akció, így ha a többiek beléptek, egyenesem folytatja tovább az útmutatást, így együttműködés esetén hamar a Fürdőházba érhetnek.*
//Orm, Gyldwa, Vyliassa, Cahress//
*Úgy néz ki, zöld lovagja kezd jobban lenni, hiszen máris visszatér a tegnapi dolgokra. Vyl ezen elmosolyodik, belőle inkább "csak azért is" típusú bizonyítás vágyat vált ki egy kritika, vagy vicces csipkelődés, mintsem magába roskadás. Irigylendő. Szóval Orm kezdi kirúgni magát, mint a háromnapos vászongatya, egy ázott tengerészen, félvérünk pedig ezt csípőre tett kezekkel, enyhén megdőlve, hogy dekoltázsa jól látható lehessen, mosolyogva közli.*
-Ígérem, az csak egyszeri volt, és kizárólagosan jót akartam vele, de úgy néz ki, nem jött össze. Nem lesz több ilyen. *Ezután Gyldwa felé fordul, ugyanúgy megmarad arcán a mimika, lassan változik csak át somolygássá, s ha teheti, cirógatja a továbbiakban is az ork nő karjait.*
-Egyáltalán nem bánom, nagyon kedves tőled, hogy ilyen figyelmes vagy, de ahhoz jobban fel kell majd készülnöm. *Itt nagyot sóhajt, egy pillanatra elkalandozik, csak utána folytatja a megszokott, kedves hanggal, elhessegetve Intath utolsó, neki szánt sértéseit.* Fogalmazzunk úgy, hogy kell egy társ, meg néhány fegyver a doktor úr begyűjtéséhez. *Cassyra néz, jelezve neki, hogyha szeretne, elmehet nyugodtan, ő ellesz a vendégekkel.*
-Nos, ha minden rendben van, akkoe indulhatunk is. Erre gyertek! *Mutatja kezével az utat, aztán ha az orkok engedik neki, Vyl, természetesen csípőjét ringatva, benyit az épületbe. Az ajtót kitámasztja a vendégeknek, de ez egyúttal praktikus is. Szétnéz, hátha talál valami gyanús alakot, aki Orm lázas állapotát okozhatta, de feltehetően sikertelen lesz az akció, így ha a többiek beléptek, egyenesem folytatja tovább az útmutatást, így együttműködés esetén hamar a Fürdőházba érhetnek.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-11 17:10:52
Üzenet elküldve: 2020-02-11 17:10:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Wrexan//
*Éppen kényelmesen szerszámozza fel a lovat, mikor ismerős hangot hall. Nem kell sokáig gondolkodnia azon, hogy ki az, hamar felismeri a fiút, akivel együtt építették az edzőtermet.*
- Üdv! *köszönti Wrexant.* Nem, dehogy. A városba kell mennem, vennie a többieknek néhány dolgot. Csak megyek és jövök, gyorsan megjárom majd.
*Azaz ahhoz képest, amilyen gyorsan el lehet jutni Artheniorba a Kikötőből. Régen volt már ott, ám nem hiszi, hogy el fog tévedni, és nem találna oda a piacra. Nehéz eltéveszteni.*
- Neked nincs dolgod?
*Éppen kényelmesen szerszámozza fel a lovat, mikor ismerős hangot hall. Nem kell sokáig gondolkodnia azon, hogy ki az, hamar felismeri a fiút, akivel együtt építették az edzőtermet.*
- Üdv! *köszönti Wrexant.* Nem, dehogy. A városba kell mennem, vennie a többieknek néhány dolgot. Csak megyek és jövök, gyorsan megjárom majd.
*Azaz ahhoz képest, amilyen gyorsan el lehet jutni Artheniorba a Kikötőből. Régen volt már ott, ám nem hiszi, hogy el fog tévedni, és nem találna oda a piacra. Nehéz eltéveszteni.*
- Neked nincs dolgod?
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2020-02-10 20:18:21
Üzenet elküldve: 2020-02-10 20:18:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Bobbir, Nalaeä, Yathlanae //
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Köszönöm, drága Bobbir. Igazán rendes tőled, hogy egyáltalán megtiszteltél figyelmeddel.
*Búgja az elf fülébe, nem kevés, leplezetlen vággyal édes hangjában.*
- De úgy látom, Nala is kitett magáért, csaknem annyira szorgoskodott, mint jómagam.
*Villantja mosolyra húzódott száját a másik lány felé.*
- Remélem, odaadásával sikerült kiengesztelnie, és nem szükséges tovább büntetned.
*Dorombol tovább, és igencsak kedvére való ez a kis játék a forró éjszaka előtt.*
- Irigy vagyok ám, már-már azt kívánom, bárcsak hasonló szigorral viseltetnél irányomban.
*Persze nem hallja a tündér gondolatait, de ha tudná, mi jár a fejében, és miért adja át oly készségesen a helyét, megnyugtatná. Hiszen Yathlanae-től is hasonlóan távol áll bárminemű irigység vagy harag, főleg ha kéjek és örömök osztogatásáról van szó. Nem harcol ő senki kitüntetett figyelméért, megtapasztalta már párszor, hogy több személy több gyönyört adhat, ha nyitottak és türelmesek egymással. Persze ő azért tud mérges lenni, és tud bizony félelmetes, bosszúálló nő is lenni, de ahhoz sokkal nyomósabb indíték kellene, mint egy szimpla vendég kényeztetése.
A tündérlány kedves, akár dicséretnek is vehető megjegyzésére kaján csillogás ül ki szemébe, s társa felé kacsint játékosanés kéjesen.*
- Csak legyen egy szabad esténk...
*De aztán gyorsan minden figyelmét újra a férfi felé fordítja, s ha teheti, melléhengeredik az ágyra. Igyekszik szorosan mellé férkőzni, majd közelebb hajolva szenvedélyes hévvel a nyakába csókol.*
- Tégy velem, amit csak akarsz.
*Hangzik a sóhajtás, miközben lágyan ringatózik, hullámzik az elf nő meztelen dereka, mintegy tálcán kínálgatva Yath egész valóját.*
//Bobbir szobája//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
- Köszönöm, drága Bobbir. Igazán rendes tőled, hogy egyáltalán megtiszteltél figyelmeddel.
*Búgja az elf fülébe, nem kevés, leplezetlen vággyal édes hangjában.*
- De úgy látom, Nala is kitett magáért, csaknem annyira szorgoskodott, mint jómagam.
*Villantja mosolyra húzódott száját a másik lány felé.*
- Remélem, odaadásával sikerült kiengesztelnie, és nem szükséges tovább büntetned.
*Dorombol tovább, és igencsak kedvére való ez a kis játék a forró éjszaka előtt.*
- Irigy vagyok ám, már-már azt kívánom, bárcsak hasonló szigorral viseltetnél irányomban.
*Persze nem hallja a tündér gondolatait, de ha tudná, mi jár a fejében, és miért adja át oly készségesen a helyét, megnyugtatná. Hiszen Yathlanae-től is hasonlóan távol áll bárminemű irigység vagy harag, főleg ha kéjek és örömök osztogatásáról van szó. Nem harcol ő senki kitüntetett figyelméért, megtapasztalta már párszor, hogy több személy több gyönyört adhat, ha nyitottak és türelmesek egymással. Persze ő azért tud mérges lenni, és tud bizony félelmetes, bosszúálló nő is lenni, de ahhoz sokkal nyomósabb indíték kellene, mint egy szimpla vendég kényeztetése.
A tündérlány kedves, akár dicséretnek is vehető megjegyzésére kaján csillogás ül ki szemébe, s társa felé kacsint játékosanés kéjesen.*
- Csak legyen egy szabad esténk...
*De aztán gyorsan minden figyelmét újra a férfi felé fordítja, s ha teheti, melléhengeredik az ágyra. Igyekszik szorosan mellé férkőzni, majd közelebb hajolva szenvedélyes hévvel a nyakába csókol.*
- Tégy velem, amit csak akarsz.
*Hangzik a sóhajtás, miközben lágyan ringatózik, hullámzik az elf nő meztelen dereka, mintegy tálcán kínálgatva Yath egész valóját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242