Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 132 (2621. - 2640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2640. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 21:38:42
Üzenet elküldve: 2024-03-06 21:38:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Aki a kikötőben elüt az átlagtól az vagy nem tudja hol van vagy nem kell félnie és mer kitűnni. Hogy ez a kisasszonyka és a testőre melyik kategóriába tartoznak, azt még nem tudja. Sikerült felkelteni az érdeklődését. A tény, hogy a Varjúban találkoztak ahol Relael a tulaj akinek ő ismeri a múltját az enged bizonyos következtetésekre. Ezen jár az agya és hogy tegnap még nem ilyen állapotban néztek ki a lányok. Akkor rosszul mérte volna fel őket? Meg mit rendeljen nekik? Reggel szesszel kezdeni a napot nem hiszi, hogy jó ötlet. A nők édesszájúak.*
-Remélem a gyümölcslé megfelel önöknek.
*Az úrnőt Mai-nak nevezik. És állja a férfi tekintetét. Ez is tetszik az elfnek. Egyre kíváncsibb rá kivel is áll szemben. Viszont a rendelés előtt az ismerkedésük félbeszakad ugyanis a valahogy háttérbe szorult testőr váratlanul rosszul lesz. Amennyiben bárki is úgy képzelte el a kikötői orvost, hogy amint lát egy beteget egyből pattan is mellé és semmivel se törődve látja is el akkor csalódniuk kell. Az elf felvonja a szemöldökét, tekintete végigpásztázza a helyet és a két lányt, de nem mozdul. Még a pipát se veszi ki a szájából csupán egy "Nocsak!" hagyja, azt el jelezve, hogy erre nem számított. Szegény Mai-nak így egyedül kell megtámogatnia a barátnőjét, hogy ne essen össze. A kapott kérdésre félig zsebre dugott kézzel hetykén válaszol a férfi.*
-Valóban.
*Az a tekintet, ami eddig is szinte minden mozzanatát falta az úrnőnek ha nem is olyan kihívóan mint korábban, de most is fürkészi a másik reakcióit. Tegnapi bor? Hogy a köpenyes nem csak megjátssza a dolgot az egyértelmű. És mikor a barátnőjéhez fordul akkor mintha megjelenne valami annak a Mai-nak a tekintetében is. Ettől kezd kezdeményezésbe a férfi.*
-Megvizsgálhatom. Kellemetlen lenne jelenlegi szállásadómnak ha halni járnának ide az emberek. Viszont fegyverekre nincs szükség ehhez ugyebár. Átadnák előtte a személyzetnek?
*Már inti is magukhoz az egyik lányt. Közben mélyet szív a pipájába és egy hangos sóhajjal fújja ki a füstöt.*
*Aki a kikötőben elüt az átlagtól az vagy nem tudja hol van vagy nem kell félnie és mer kitűnni. Hogy ez a kisasszonyka és a testőre melyik kategóriába tartoznak, azt még nem tudja. Sikerült felkelteni az érdeklődését. A tény, hogy a Varjúban találkoztak ahol Relael a tulaj akinek ő ismeri a múltját az enged bizonyos következtetésekre. Ezen jár az agya és hogy tegnap még nem ilyen állapotban néztek ki a lányok. Akkor rosszul mérte volna fel őket? Meg mit rendeljen nekik? Reggel szesszel kezdeni a napot nem hiszi, hogy jó ötlet. A nők édesszájúak.*
-Remélem a gyümölcslé megfelel önöknek.
*Az úrnőt Mai-nak nevezik. És állja a férfi tekintetét. Ez is tetszik az elfnek. Egyre kíváncsibb rá kivel is áll szemben. Viszont a rendelés előtt az ismerkedésük félbeszakad ugyanis a valahogy háttérbe szorult testőr váratlanul rosszul lesz. Amennyiben bárki is úgy képzelte el a kikötői orvost, hogy amint lát egy beteget egyből pattan is mellé és semmivel se törődve látja is el akkor csalódniuk kell. Az elf felvonja a szemöldökét, tekintete végigpásztázza a helyet és a két lányt, de nem mozdul. Még a pipát se veszi ki a szájából csupán egy "Nocsak!" hagyja, azt el jelezve, hogy erre nem számított. Szegény Mai-nak így egyedül kell megtámogatnia a barátnőjét, hogy ne essen össze. A kapott kérdésre félig zsebre dugott kézzel hetykén válaszol a férfi.*
-Valóban.
*Az a tekintet, ami eddig is szinte minden mozzanatát falta az úrnőnek ha nem is olyan kihívóan mint korábban, de most is fürkészi a másik reakcióit. Tegnapi bor? Hogy a köpenyes nem csak megjátssza a dolgot az egyértelmű. És mikor a barátnőjéhez fordul akkor mintha megjelenne valami annak a Mai-nak a tekintetében is. Ettől kezd kezdeményezésbe a férfi.*
-Megvizsgálhatom. Kellemetlen lenne jelenlegi szállásadómnak ha halni járnának ide az emberek. Viszont fegyverekre nincs szükség ehhez ugyebár. Átadnák előtte a személyzetnek?
*Már inti is magukhoz az egyik lányt. Közben mélyet szív a pipájába és egy hangos sóhajjal fújja ki a füstöt.*
2639. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 20:58:54
Üzenet elküldve: 2024-03-06 20:58:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A játékát most úgy élvezi, mint még soha. Amikor így kellett tetszelegnie különféle bálokon, vagy a kúriájuk halljában, az maga volt a kénköves pokol, de most minden értelmet nyert. Nemrégiben beszélgetett pont arról, hogy végig kellett járnia az utat ahhoz, hogy most az lehessen aki. De sosem gondolta volna, hogy az út eleje is hasznosnak bizonyul egyszer. A mai nap mégis bebizonyította neki. Be kell vallani, hogy hiába hiszi, hogy szerepet játszik, ez is benne van és olyan elégedettséggel tölti el, hogy nem csak Nori, még ő is megijed tőle. Talán nem csak a kedvesség és naivitás, nem csak a felgyülemlett és kiadott sötét feszültség, de ez az elegancia is pontosan ő. Kézen fogva kéne benne táncot járniuk és most eldöntötte, hogy hagyni fogja, mert élvezi.
A férfi a szavaira felegyenesedik, már csak a kézcsók hiányzik, hogy igazi hölgynek érezze magát. *
- A meghívása, bár nem nekem szólt, örömmel tölt el. Kegyeire bízom magunkat, fogyasztunk amit gondol, hogy nekünk, megfáradt utazóknak egészségünkre válna.
*Nori minden kérlelését figyelmen kívül hagyva játszadozik és állja a tekintetet, amit ő kezdeményezett és olyan szívesen veszik el a zöld szemek mélyén, hogy azt hiszi ő maga ájul el azoknak tükrében, de hamar ráeszmél, hogy kedvenc barátnője imbolyog meg. Játékát kissé félretéve a feketeség után nyúl, hogy az ő karjaiba hullhasson bele, persze nagyon reménykedve a hosszúéletű reflexeiben, hogy segítségére lesz. A jegeskék szemekbe aggódás költözik és fogalma sincs, hogy mi történik, de tartja Nori-t, hogy az ne érhessen fájdalmasan földet.*
- Édes, mi a baj?
*Simítja ki a fekete hajkoronát a másik szemeiből, hogy legalább az ne zavarja őt a látásban, ha már látszólag nincs is igazán közöttük.*
- Minden értesülésem szerint ért az orvosláshoz, ugye tényleg?
*Ijedt hangon szólal meg, de szerepében mégis ott maradt, vagy talán éppen most nem játszik? Úgy nézi Intath íriszeit, mintha tőle várná épp a megváltást, és ez így is van, talán mindez a lehetőségeikhez mérten legjobb helyen történik. *
- Talán a tegnapi bor? *Néz fátyolos tekintettel, riadtan most már a feketeségre, eszébe sem jut, hogy a varázslatnak lehetnének ilyen mellékhatásai, de nem is diagnoszta ő, és még a mágiához sem ért annyira, hogy összeszője a szálakat.*
*A játékát most úgy élvezi, mint még soha. Amikor így kellett tetszelegnie különféle bálokon, vagy a kúriájuk halljában, az maga volt a kénköves pokol, de most minden értelmet nyert. Nemrégiben beszélgetett pont arról, hogy végig kellett járnia az utat ahhoz, hogy most az lehessen aki. De sosem gondolta volna, hogy az út eleje is hasznosnak bizonyul egyszer. A mai nap mégis bebizonyította neki. Be kell vallani, hogy hiába hiszi, hogy szerepet játszik, ez is benne van és olyan elégedettséggel tölti el, hogy nem csak Nori, még ő is megijed tőle. Talán nem csak a kedvesség és naivitás, nem csak a felgyülemlett és kiadott sötét feszültség, de ez az elegancia is pontosan ő. Kézen fogva kéne benne táncot járniuk és most eldöntötte, hogy hagyni fogja, mert élvezi.
A férfi a szavaira felegyenesedik, már csak a kézcsók hiányzik, hogy igazi hölgynek érezze magát. *
- A meghívása, bár nem nekem szólt, örömmel tölt el. Kegyeire bízom magunkat, fogyasztunk amit gondol, hogy nekünk, megfáradt utazóknak egészségünkre válna.
*Nori minden kérlelését figyelmen kívül hagyva játszadozik és állja a tekintetet, amit ő kezdeményezett és olyan szívesen veszik el a zöld szemek mélyén, hogy azt hiszi ő maga ájul el azoknak tükrében, de hamar ráeszmél, hogy kedvenc barátnője imbolyog meg. Játékát kissé félretéve a feketeség után nyúl, hogy az ő karjaiba hullhasson bele, persze nagyon reménykedve a hosszúéletű reflexeiben, hogy segítségére lesz. A jegeskék szemekbe aggódás költözik és fogalma sincs, hogy mi történik, de tartja Nori-t, hogy az ne érhessen fájdalmasan földet.*
- Édes, mi a baj?
*Simítja ki a fekete hajkoronát a másik szemeiből, hogy legalább az ne zavarja őt a látásban, ha már látszólag nincs is igazán közöttük.*
- Minden értesülésem szerint ért az orvosláshoz, ugye tényleg?
*Ijedt hangon szólal meg, de szerepében mégis ott maradt, vagy talán éppen most nem játszik? Úgy nézi Intath íriszeit, mintha tőle várná épp a megváltást, és ez így is van, talán mindez a lehetőségeikhez mérten legjobb helyen történik. *
- Talán a tegnapi bor? *Néz fátyolos tekintettel, riadtan most már a feketeségre, eszébe sem jut, hogy a varázslatnak lehetnének ilyen mellékhatásai, de nem is diagnoszta ő, és még a mágiához sem ért annyira, hogy összeszője a szálakat.*
2638. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 20:24:48
Üzenet elküldve: 2024-03-06 20:24:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Csupán valamiféle viccnek szánta, hogy Mai kezdjen el úgy viselkedni, mint a bohócok a palotájukban, hátha azzal nyernek egy-két jó pontot az őrök szemében, és könnyebben sikerül bejutniuk a Sellőházba. Bohóckodás helyett azonban valami teljesen más, valami szokatlan és különleges dolog történik.
Mai egyetlen szóra megváltozik, és egy olyan határozottságot és eleganciát sugárzó kész hölgy áll mellette, hogy még Nori tiszteletét is sikerül kivívnia vele. Eddig ő vezette a lányt, de most olyan, mintha Mai lenne a főszereplő, ő pedig legfeljebb a fegyverhordozója az oldalán. A legijesztőbb az egészben, hogy még ő maga is elhiszi, hogy most barátnője kezében van az irányítás joga, amit puszta megjelenésével és karizmájával sikerül megszereznie magának.
Szerencsétlen lány annyira megszeppen, hogy szólni sem tud egy ideig, csak akkor, mikor végül megpillantják azt, akit keresnek.*
- Jól van, de most már elég lesz, Mai. Megijesztesz.
*Kérleli a lányt, hogy hagyja abba ezt az isteni színjátékot, mielőtt ő teljesen megőrül attól, hogy alárendelt szerepben érzi magát, de nem. Folytatja akkor is, mikor megszólítják a szőke elfet.*
- Mai… *Szólítja meg a lányt ahelyett, hogy üdvözölné a férfit, és úgy tűnik, mintha továbbra is csak azért szólongatná, mert hisztizni akar, hogy fejezze be a játékot, de nem, most valami egészen másról van szó.
A kezei már azóta remegnek, hogy beléptek az épületbe, és a levegőt is egyre szaporábban kell vennie, mintha a teste jelezné, hogy kezd kifogyni a vésztartalékaiból. Hát igen. Nori nem olvasta el azt a bizonyos apróbetűs részt, ami minden démoni paktum vagy sötét mágia mellett szerepel, és ennek most egészen biztosan meg fogja inni a levét.
Ahogy Mai és Doki beszélgetését hallgatja, már fel sem fogja igazán, hogy miről csevegnek. Szédül és kezd egyre jobban elhomályosodni körülötte minden. Lábai sem igazán bírják már el, így az egyik közeli tartóoszlopnak dől.*
- Mai… *Szólítja meg őt még egyszer, de most már erőtlenül. Arca is egyre sápadtabbá válik.* Azt hiszem, hogy rosszul vagyok…
*Ennyit tud még kinyögni, aztán annyira hirtelen jelentkezik varázslata mellékhatása, hogy keze lassan lecsúszik az oszlopról, amibe kapaszkodott, és ha nem kapják el őt, akkor pont Mai és Intath mellett borul a földre.
Egyelőre nem ájult még el, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen. Végtagjait képtelen mozgatni, azok reszketnek a kimerültségtől, miközben tüdeje levegőért kapkod, szemeivel pedig már csak a felismerhetetlenségig homályos foltokat lát. Emellett elviselhetetlen, görcsölő fájdalmat is érez, de annyira felmondta a szolgálatot a teste, hogy szólni már nem képes miatta.*
*Csupán valamiféle viccnek szánta, hogy Mai kezdjen el úgy viselkedni, mint a bohócok a palotájukban, hátha azzal nyernek egy-két jó pontot az őrök szemében, és könnyebben sikerül bejutniuk a Sellőházba. Bohóckodás helyett azonban valami teljesen más, valami szokatlan és különleges dolog történik.
Mai egyetlen szóra megváltozik, és egy olyan határozottságot és eleganciát sugárzó kész hölgy áll mellette, hogy még Nori tiszteletét is sikerül kivívnia vele. Eddig ő vezette a lányt, de most olyan, mintha Mai lenne a főszereplő, ő pedig legfeljebb a fegyverhordozója az oldalán. A legijesztőbb az egészben, hogy még ő maga is elhiszi, hogy most barátnője kezében van az irányítás joga, amit puszta megjelenésével és karizmájával sikerül megszereznie magának.
Szerencsétlen lány annyira megszeppen, hogy szólni sem tud egy ideig, csak akkor, mikor végül megpillantják azt, akit keresnek.*
- Jól van, de most már elég lesz, Mai. Megijesztesz.
*Kérleli a lányt, hogy hagyja abba ezt az isteni színjátékot, mielőtt ő teljesen megőrül attól, hogy alárendelt szerepben érzi magát, de nem. Folytatja akkor is, mikor megszólítják a szőke elfet.*
- Mai… *Szólítja meg a lányt ahelyett, hogy üdvözölné a férfit, és úgy tűnik, mintha továbbra is csak azért szólongatná, mert hisztizni akar, hogy fejezze be a játékot, de nem, most valami egészen másról van szó.
A kezei már azóta remegnek, hogy beléptek az épületbe, és a levegőt is egyre szaporábban kell vennie, mintha a teste jelezné, hogy kezd kifogyni a vésztartalékaiból. Hát igen. Nori nem olvasta el azt a bizonyos apróbetűs részt, ami minden démoni paktum vagy sötét mágia mellett szerepel, és ennek most egészen biztosan meg fogja inni a levét.
Ahogy Mai és Doki beszélgetését hallgatja, már fel sem fogja igazán, hogy miről csevegnek. Szédül és kezd egyre jobban elhomályosodni körülötte minden. Lábai sem igazán bírják már el, így az egyik közeli tartóoszlopnak dől.*
- Mai… *Szólítja meg őt még egyszer, de most már erőtlenül. Arca is egyre sápadtabbá válik.* Azt hiszem, hogy rosszul vagyok…
*Ennyit tud még kinyögni, aztán annyira hirtelen jelentkezik varázslata mellékhatása, hogy keze lassan lecsúszik az oszlopról, amibe kapaszkodott, és ha nem kapják el őt, akkor pont Mai és Intath mellett borul a földre.
Egyelőre nem ájult még el, de valószínűleg csak idő kérdése, hogy bekövetkezzen. Végtagjait képtelen mozgatni, azok reszketnek a kimerültségtől, miközben tüdeje levegőért kapkod, szemeivel pedig már csak a felismerhetetlenségig homályos foltokat lát. Emellett elviselhetetlen, görcsölő fájdalmat is érez, de annyira felmondta a szolgálatot a teste, hogy szólni már nem képes miatta.*
2637. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 19:54:34
Üzenet elküldve: 2024-03-06 19:54:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*A munka egy szörnyű dolog. Sose értette az elf azokat akik olyanokat mondanak, hogy "Kedvem támadt..." Neki sosem támadt kedve. Most, hogy tiszta körülmények közt, "bájos" hölgyeket kellett vizsgálgatnia és nem koszhadt koldusok gennyes keléseit kivagdosnia, mint régen, még így is elfáradt és elege lett ebből az egészből. Rühell jó pofizni és a világ már jó ideje folyamatosan csak arcon köpi. Vagyis ő ezt érzi. Hogy itt tisztességes bánásmódot kapott és az előző esti pár felesét is állták nem tűnik fel neki, de nem is érdekli. Jó kalózhoz híven többre vágyik. Ez az oka, hogy ingyen dohányt füstölve, ingyen reggelit fogyasztva olyan borúsan néz maga elé mint aki megtudta, hogy az asszony terhes annak ellenére, hogy legalább két éve már nem járt otthon. Ezen hangulatából két leányzó megjelenése szakítja ki. Feltűnőek meg kell hagyni. A fekete köpenyes kardos láttán egyből sejti is, hogy a tegnap elvetett kis magvacskából kezd valami kikelni. Még ő se tudja mi, de az a fegyverarzenál tetszésére volt és ma is izgalmas lehetőségeket lát bennük. A másik lány viszont... Ja, igen tegnap is ketten voltak. Mikor az asztalához lépnek akkor a kék szemű olyan eleganciával köszönti és jelenti be magukat, amit szinte tanítani kéne. Az elf feláll és mire ezen mozdulatának végére ér már nyoma sincs rajta a mogorva fráternek. Halvány udvarias mosoly és erőteljes tekintet fúr azokba a kék szemekbe. Egy pillanat alatt varázsolt magából egy másik személyt.*
-Kérem kisasszony! Köszönöm megértését és hogy ilyen korai órában voltak szívesek élni a meghívásommal. Fogyasztanak valamit?
*Egy mondat és a férfiben minden felcserélődött. Most már nem a kardos lány akire kíváncsibb és úgy néz ki, hogy nagyobb halat fogott mint amit tervezett. Attól még nem sikerült zavarba hozni.*
*A munka egy szörnyű dolog. Sose értette az elf azokat akik olyanokat mondanak, hogy "Kedvem támadt..." Neki sosem támadt kedve. Most, hogy tiszta körülmények közt, "bájos" hölgyeket kellett vizsgálgatnia és nem koszhadt koldusok gennyes keléseit kivagdosnia, mint régen, még így is elfáradt és elege lett ebből az egészből. Rühell jó pofizni és a világ már jó ideje folyamatosan csak arcon köpi. Vagyis ő ezt érzi. Hogy itt tisztességes bánásmódot kapott és az előző esti pár felesét is állták nem tűnik fel neki, de nem is érdekli. Jó kalózhoz híven többre vágyik. Ez az oka, hogy ingyen dohányt füstölve, ingyen reggelit fogyasztva olyan borúsan néz maga elé mint aki megtudta, hogy az asszony terhes annak ellenére, hogy legalább két éve már nem járt otthon. Ezen hangulatából két leányzó megjelenése szakítja ki. Feltűnőek meg kell hagyni. A fekete köpenyes kardos láttán egyből sejti is, hogy a tegnap elvetett kis magvacskából kezd valami kikelni. Még ő se tudja mi, de az a fegyverarzenál tetszésére volt és ma is izgalmas lehetőségeket lát bennük. A másik lány viszont... Ja, igen tegnap is ketten voltak. Mikor az asztalához lépnek akkor a kék szemű olyan eleganciával köszönti és jelenti be magukat, amit szinte tanítani kéne. Az elf feláll és mire ezen mozdulatának végére ér már nyoma sincs rajta a mogorva fráternek. Halvány udvarias mosoly és erőteljes tekintet fúr azokba a kék szemekbe. Egy pillanat alatt varázsolt magából egy másik személyt.*
-Kérem kisasszony! Köszönöm megértését és hogy ilyen korai órában voltak szívesek élni a meghívásommal. Fogyasztanak valamit?
*Egy mondat és a férfiben minden felcserélődött. Most már nem a kardos lány akire kíváncsibb és úgy néz ki, hogy nagyobb halat fogott mint amit tervezett. Attól még nem sikerült zavarba hozni.*
2636. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 19:07:55
Üzenet elküldve: 2024-03-06 19:07:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1261
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Amikor megtudja, hogy tényleg nem sokat kell már menniük, egyre izgatottabbá válik. Ha valamiről annyit hall, mint erről a helyről, akkor annak biztosan oka van. Hogy mi lehet az, még nem tudja, valószínű később eszmél rá, ha egyáltalán.
Amikor talpai alatt megérzi a fehér kis kavicsok roppanását, még jobb kedvre derül. Ha nem itta volna meg azt a lila furcsaságot, akkor nem biztos, hogy ennyire élvezne minden egyes lépést ezen az egyre szépülő helyszínen. Lassan, de biztosan odaérnek végre, majd Nori szavaira tényleg egy pillanat alatt vált át, mintha csak az ő lelke is ketté hasadt volna és a kis érzelmes tudós helyébe egy igazi nemes kisasszony lépne. Persze ő egyedül lakik ott bent, de ez a szinte belevert tudás bármikor elő tud törni, amint arra szükség van. Viszont eddig még nem volt. Megáll és Norinak is határozott mozdulattal mutatja, hogy álljon meg. Még látótávolságon kívül esnek az őrök szemeitől, de az ő vonásai egyszeriben megváltoznak, és olyan sugárzó aura veszi körül, mintha ő is képes lenne varázsolni. A naiv fiatalos játékosság eltűnik belőle és megkeményednek vonásai, mintha hirtelen felnőtt volna és a legkomolyabb udvartartása lenne széles e világon. Így tekint a most hidegen csillogó, mégis arisztokratikus fénnyel megszínezett kékjeivel barátnőjére.*
- Így jó lesz, Kedvesem? *Csak egy cinkos mosoly mutatja, hogy még mindig Mai van az álarc mögött, majd haját egy óvatos hátradobással irányítja bal vállára, hogy hattyúnyaka látható legyen, ami ha sötét lenne, bizton világítana is. Kecses mozdulatokkal, egyenes tartással indul meg, aztán résnyire nyitott telt ajkaival méri végig az ajtónállókat, akikre úgy rebegteti a pilláit, mintha régi ismerősök lennének, akiknek természetes az, hogy beengedik őket. Persze egy kis tetszelgés kell, anélkül nem lenne izgalmas a bejutás.*
- Tudom. *Mondja, mikor bejutottak és a magabiztosság segítő árnya úgy ragadt rajta, hogy nyilvánvalóan látszik, hogy ebben nőtt fel.
Az andalító zene, az illatok, a tompa vörös fény mind tetszik neki ezt pedig díjazza is egy néhány másodperces szembehunyással, amikor is nagy levegőt vesz, hogy végigcsiklandozza tüdejét a benti levegő. Amint kinyitja azokat elindulhatnak befelé és az ő szemei, amik egészen jól alkalmazkodnak az itteni homályhoz, hamar megtalálja a pipázó, kissé gondterheltnek vagy morcosnak tűnő elfet, mire széles mosolyra húzódik szája és Norira néz.*
- Ott van. Pont olyan csinos, mint tegnap. És most nincs mellette senki. *Közelíteni kezd, nem akar megállni és nézelődni, mint aki nem tudja, hogy hol is járnak éppen. Nem szabad tétovázni, ez egy aranyszabály, ha el akarja hitetni bárkivel, hogy ő bizony egy igazi úrihölgy. Jót vidul magában azon, hogy barátnője most mit is gondolhat az alakításáról, hiszen így még teljesen biztos, hogy nem látta. Talán így el tudja neki hinni, hogy jó móka lesz fűzőben bájologni, ha végre oda jutnak.*
- Uram, elnézést, hogy megzavarom csendes magányában, de meghoztam akit kért. *Mosolyog Intath-ra, de belül már szétfeszíti a nevetni vágyás. De még nem, állja a sarat, akkor is, ha tegnap nem eme pompájában látta őt a szőkeség, néhány hosszú perc erejéig.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.06 19:17:57
*Amikor megtudja, hogy tényleg nem sokat kell már menniük, egyre izgatottabbá válik. Ha valamiről annyit hall, mint erről a helyről, akkor annak biztosan oka van. Hogy mi lehet az, még nem tudja, valószínű később eszmél rá, ha egyáltalán.
Amikor talpai alatt megérzi a fehér kis kavicsok roppanását, még jobb kedvre derül. Ha nem itta volna meg azt a lila furcsaságot, akkor nem biztos, hogy ennyire élvezne minden egyes lépést ezen az egyre szépülő helyszínen. Lassan, de biztosan odaérnek végre, majd Nori szavaira tényleg egy pillanat alatt vált át, mintha csak az ő lelke is ketté hasadt volna és a kis érzelmes tudós helyébe egy igazi nemes kisasszony lépne. Persze ő egyedül lakik ott bent, de ez a szinte belevert tudás bármikor elő tud törni, amint arra szükség van. Viszont eddig még nem volt. Megáll és Norinak is határozott mozdulattal mutatja, hogy álljon meg. Még látótávolságon kívül esnek az őrök szemeitől, de az ő vonásai egyszeriben megváltoznak, és olyan sugárzó aura veszi körül, mintha ő is képes lenne varázsolni. A naiv fiatalos játékosság eltűnik belőle és megkeményednek vonásai, mintha hirtelen felnőtt volna és a legkomolyabb udvartartása lenne széles e világon. Így tekint a most hidegen csillogó, mégis arisztokratikus fénnyel megszínezett kékjeivel barátnőjére.*
- Így jó lesz, Kedvesem? *Csak egy cinkos mosoly mutatja, hogy még mindig Mai van az álarc mögött, majd haját egy óvatos hátradobással irányítja bal vállára, hogy hattyúnyaka látható legyen, ami ha sötét lenne, bizton világítana is. Kecses mozdulatokkal, egyenes tartással indul meg, aztán résnyire nyitott telt ajkaival méri végig az ajtónállókat, akikre úgy rebegteti a pilláit, mintha régi ismerősök lennének, akiknek természetes az, hogy beengedik őket. Persze egy kis tetszelgés kell, anélkül nem lenne izgalmas a bejutás.*
- Tudom. *Mondja, mikor bejutottak és a magabiztosság segítő árnya úgy ragadt rajta, hogy nyilvánvalóan látszik, hogy ebben nőtt fel.
Az andalító zene, az illatok, a tompa vörös fény mind tetszik neki ezt pedig díjazza is egy néhány másodperces szembehunyással, amikor is nagy levegőt vesz, hogy végigcsiklandozza tüdejét a benti levegő. Amint kinyitja azokat elindulhatnak befelé és az ő szemei, amik egészen jól alkalmazkodnak az itteni homályhoz, hamar megtalálja a pipázó, kissé gondterheltnek vagy morcosnak tűnő elfet, mire széles mosolyra húzódik szája és Norira néz.*
- Ott van. Pont olyan csinos, mint tegnap. És most nincs mellette senki. *Közelíteni kezd, nem akar megállni és nézelődni, mint aki nem tudja, hogy hol is járnak éppen. Nem szabad tétovázni, ez egy aranyszabály, ha el akarja hitetni bárkivel, hogy ő bizony egy igazi úrihölgy. Jót vidul magában azon, hogy barátnője most mit is gondolhat az alakításáról, hiszen így még teljesen biztos, hogy nem látta. Talán így el tudja neki hinni, hogy jó móka lesz fűzőben bájologni, ha végre oda jutnak.*
- Uram, elnézést, hogy megzavarom csendes magányában, de meghoztam akit kért. *Mosolyog Intath-ra, de belül már szétfeszíti a nevetni vágyás. De még nem, állja a sarat, akkor is, ha tegnap nem eme pompájában látta őt a szőkeség, néhány hosszú perc erejéig.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.06 19:17:57
2635. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-06 18:32:01
Üzenet elküldve: 2024-03-06 18:32:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1193
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Sellők bűvkörében: A rejtélyes gyógyító//
*Szereti, mikor Mai olyan lelkes, mint amilyen most, mikor megtudja, hogy Nori szívesen tanít neki alkímiát. Ilyenkor annyira édes, és jól is áll neki a tudásvágy nyújtotta motiváció és lelkesedés.
Arra meg egyáltalán nem gondolt, hogy talán azért sikerült most a varázslata, mert nem volt annyira ideges és nyugtalan, mint a Vérkertben. Nos, pont ezért tartja Mai-t, hisz ő mindig mindenre tudja a jó választ.
A varázslat tehát bejött, Nori pedig nem akarja, hogy a kis barátnője szenvedjen mellette, így ő megkapja azt a lila méregtelenítésre kiváló löttyöt, amit már említett. A hatás itt sem marad el.*
- Én mondtam, hogy csak erre van szükséged, de nem akartad elfogadni…
*Mosolyog amolyan „én megmondtam” fejjel, és miután megállapították, hogy elég szépek a Sellőházhoz, meg is indulhatnak felé.
Így, hogy mindkét lány jobban érzi magát, most már tényleg hamar oda is érnek, hisz valóban csak pár utcán kell végigmenniük.*
- Tudom, hogy elmenekültél előle, de most egy pár percre vedd elő a nemeskisasszony arcodat, itt most hasznos lesz.
*Szólal meg, mikor eléjük tárul a Sellőház, és az épülettel együtt a bejáratot őrző marcona őrök is. Ugyanaz lesz a feladatuk, mint a világítótoronynál, csak be kell édesgetniük magukat. Nori meg is tesz minden tőle telhetőt, most még van is bőven fölösleges energiája a hízelgéshez. Reméli, hogy Mai is csatlakozik hozzá, és tényleg beveti azokat a praktikákat, amiket a nemesek csábításra és manipulációra szoktak használni.
Kell egy kicsit noszogatniuk a páncélosokat, sosem adják könnyen magukat, de hát a két gráciának végül ők sem tudnak ellenállni, nyitva áll az ajtó előttük.*
- Ezt neked köszönhetjük, Mai. *Dicséri a lányt függetlenül attól, hogy végül mennyit tett hozzá az alakításhoz. Bejutottak, és ez az, ami számít.*
- Akkor most keressük meg a szőke hercegedet. Nincsenek sokan, és elég feltűnő látvány lehet. Ha tényleg itt van…
*Mert abban nem lehetnek biztosak, hogy az öreganyó igazat mondott. Lehet, hogy teljesen tévúton járnak. Ami egyre gyanúsabb, hogy így van, mert Nori hiába nézelődik, ő az első körbefordulás után nemhogy szőke, de semmilyen elfet nem lát, és a tompa, a bordó leplek miatt vöröses fény sem segít abban, hogy könnyen kiszúrjon valakit.
Így hát elindulnak beljebb a fogadótérbe, hátha szerencséjük lesz, és megpillantják a Hét Varjú Taverna tegnap esti vendégét.*
*Szereti, mikor Mai olyan lelkes, mint amilyen most, mikor megtudja, hogy Nori szívesen tanít neki alkímiát. Ilyenkor annyira édes, és jól is áll neki a tudásvágy nyújtotta motiváció és lelkesedés.
Arra meg egyáltalán nem gondolt, hogy talán azért sikerült most a varázslata, mert nem volt annyira ideges és nyugtalan, mint a Vérkertben. Nos, pont ezért tartja Mai-t, hisz ő mindig mindenre tudja a jó választ.
A varázslat tehát bejött, Nori pedig nem akarja, hogy a kis barátnője szenvedjen mellette, így ő megkapja azt a lila méregtelenítésre kiváló löttyöt, amit már említett. A hatás itt sem marad el.*
- Én mondtam, hogy csak erre van szükséged, de nem akartad elfogadni…
*Mosolyog amolyan „én megmondtam” fejjel, és miután megállapították, hogy elég szépek a Sellőházhoz, meg is indulhatnak felé.
Így, hogy mindkét lány jobban érzi magát, most már tényleg hamar oda is érnek, hisz valóban csak pár utcán kell végigmenniük.*
- Tudom, hogy elmenekültél előle, de most egy pár percre vedd elő a nemeskisasszony arcodat, itt most hasznos lesz.
*Szólal meg, mikor eléjük tárul a Sellőház, és az épülettel együtt a bejáratot őrző marcona őrök is. Ugyanaz lesz a feladatuk, mint a világítótoronynál, csak be kell édesgetniük magukat. Nori meg is tesz minden tőle telhetőt, most még van is bőven fölösleges energiája a hízelgéshez. Reméli, hogy Mai is csatlakozik hozzá, és tényleg beveti azokat a praktikákat, amiket a nemesek csábításra és manipulációra szoktak használni.
Kell egy kicsit noszogatniuk a páncélosokat, sosem adják könnyen magukat, de hát a két gráciának végül ők sem tudnak ellenállni, nyitva áll az ajtó előttük.*
- Ezt neked köszönhetjük, Mai. *Dicséri a lányt függetlenül attól, hogy végül mennyit tett hozzá az alakításhoz. Bejutottak, és ez az, ami számít.*
- Akkor most keressük meg a szőke hercegedet. Nincsenek sokan, és elég feltűnő látvány lehet. Ha tényleg itt van…
*Mert abban nem lehetnek biztosak, hogy az öreganyó igazat mondott. Lehet, hogy teljesen tévúton járnak. Ami egyre gyanúsabb, hogy így van, mert Nori hiába nézelődik, ő az első körbefordulás után nemhogy szőke, de semmilyen elfet nem lát, és a tompa, a bordó leplek miatt vöröses fény sem segít abban, hogy könnyen kiszúrjon valakit.
Így hát elindulnak beljebb a fogadótérbe, hátha szerencséjük lesz, és megpillantják a Hét Varjú Taverna tegnap esti vendégét.*
2634. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-02-21 14:15:43
Üzenet elküldve: 2024-02-21 14:15:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 264
Játékstílus: Megfontolt
*Csalódott, végig van sértve és vérre szomjazik. Rég érezte már ezt az érzést. Felégetni a világot és a hamvain táncot járni. Ha nem is áll neki felégetni a kikötőt, de azt, egyértelműen eldöntötte, hogy nem fogja a fattyúnak annyiban hagyni ezt a lépését. Viszont a hogyan még csak formálódik benne és a sellőházba érve amúgy is fontosabb feladata akad. Rá jellemző nyugalommal pulthoz sétál ahol megnyerőnek szánt mosollyal és udvarias szavakkal szólítja meg az egyik lányt. Kellemesen elcseveg vele majd, néhány név megemlítése mellett közli vele érkezése szándékát. Az el is tipeg szólni az úrnőnek. Az elf ekkor veszi észre a zsebébe nyúlva, hogy az üresebb. Erre most csak elmosolyodik. Nem tud másra gondolni minthogy túlbecsülte a zöld szemű vezetői képességeit. Úgy néz ki a saját személyzetével se bír és neki kell rendet vágnia köztük. Nos, még meglátja miképp. Mindenesetre nem kell sokat várakoznia, hogy elkísérjék ahhoz az úgynevezett főnökasszonyhoz, aki nem is Maydeline. Ez kicsit azért változtat a helyzeten. Egy kötéltáncos nem olyan óvatos, mint ő ahogy előadja a korábban szóban kötött megállapodásuk részleteit a nőnek, aki természetes gyanakvással hallgatja őt. De végül talán azért, mert a doki minden nő szívét meg tudja lágyítani, talán mert egy jó szakembert illik megbecsülni, az is lehet szükség is volt rá, de az új főnökasszonyt is érdekelni kezdte az elf ajánlata. Mire a tárgyalásuk végére értek már nem is volt semmi a korábbi feszült légkörből. Ennek a főnökasszonynak a vezetői készségei ellen nem lehetett szót emelni. Hamar el is rendezett mindent. A privát terem lett kiválasztva vizsgálónak és arra nem is lehetett gondolni, hogy a doktor úr ne ingyen fogyasszon. Int elérte amit szeretett volna. Már csak a bájcsevej és a lassan egyre monotonabbá váló vizsgálatok maradtak hátra. Munka, de nem lehet mindenkiből tolvaj. Vagy nem mindig a lopás a megoldás.*
2633. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:55:00
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:55:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Manapság itt, a Kikötő eme kivételes ékszerdobozában is mintha csüggedt visszfényeket vetne a kinti nyomasztó idő. Még tartja magát a hideg és a sötét, s ez a hangulat némileg átcsorog a Sellőház küszöbén is. De az is lehet, hogy csak Ambroggiónak tűnik így. Vagy csak a jólét ülte meg a lelkét.
Mi tagadás, végigkóstolta már a bordély étlapját, s ha az ember bármit megkaphat, akkor egy idő után kicsit megkopik a dolog varázsa. A Sellőház Madámja persze még egyelőre nem adta be a derekát, de Ambroggio irritálóan türelmes ember.
Otthonos kényelemmel dől hátra a székében, s a szokásos kupica fehér rum és a fűszeres dohány ízeibe merülve olvassa a Félelmetes Rob R. T'szh Kalóz lebilincselő történeteinek gyűjteményes kötetét.*
Mi tagadás, végigkóstolta már a bordély étlapját, s ha az ember bármit megkaphat, akkor egy idő után kicsit megkopik a dolog varázsa. A Sellőház Madámja persze még egyelőre nem adta be a derekát, de Ambroggio irritálóan türelmes ember.
Otthonos kényelemmel dől hátra a székében, s a szokásos kupica fehér rum és a fűszeres dohány ízeibe merülve olvassa a Félelmetes Rob R. T'szh Kalóz lebilincselő történeteinek gyűjteményes kötetét.*
2632. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-14 20:03:14
Üzenet elküldve: 2023-12-14 20:03:14
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Se nem jeleskedik emberismeretben, se nem gondolatolvasó. Bizonyosan meg lenne lepve ugyanakkor, ha ismerné a piperkőc vörös gondolatait. Hisz ő sem véletlenül sündörög a Hét Varjú körül, s amit elmondott Ambroggionak, az igazán ízlelni való. Wegtoreni bajnokok, artheniori kereskedők, mindenféle, messziről jött idegen egy rejtélyes nemes körül... Egyesek azt mondanák, hogy a Sellőház nívójára tör a hely. Talán igaz is. Habár nem kapni oly krémeseket és habcsókokat, mint itt, ezt meg kell hagyni.
Végső soron... Majd kitalál valamit Relaelnek. Udvariasan biccent a férfi irányába, majd könnyed mozdulattal lecsúszik a székről.*
-Jó uram! *Búcsúzik, majd hátat fordít az alaknak. Ügyes fickó, azt meg kell hagyni. Úgy csúsznak a nyelvéről a körmönfont szavak, akár a tejbe áztatott kalács az ember torkán. És ravasz is. Nem is tudott sokat meg róla, így kénytelen saját megérzéseire hagyatkozni; egy ügyeskedő, vagyonos átutazóval hozhatta össze a sors, aki kihúzta a csávából. Legalábbis a kikötői miliőbe aligha illik a férfi, s ugyan érdekelhetik az itt zajló események, de annyira azért mégsem, hogy utánuk is menjen. Legalábbis nem sok olyan kikötőit ismer, aki elszalasztana egy találkát a ritkán látott nemessel.
Amint visszakapja mérsékelten értékes cókmókját a bejáratnál, a háta mögött is hagyja a Sellőházat; nem is nagyon van itt keresnivalója arany híján.*
*Se nem jeleskedik emberismeretben, se nem gondolatolvasó. Bizonyosan meg lenne lepve ugyanakkor, ha ismerné a piperkőc vörös gondolatait. Hisz ő sem véletlenül sündörög a Hét Varjú körül, s amit elmondott Ambroggionak, az igazán ízlelni való. Wegtoreni bajnokok, artheniori kereskedők, mindenféle, messziről jött idegen egy rejtélyes nemes körül... Egyesek azt mondanák, hogy a Sellőház nívójára tör a hely. Talán igaz is. Habár nem kapni oly krémeseket és habcsókokat, mint itt, ezt meg kell hagyni.
Végső soron... Majd kitalál valamit Relaelnek. Udvariasan biccent a férfi irányába, majd könnyed mozdulattal lecsúszik a székről.*
-Jó uram! *Búcsúzik, majd hátat fordít az alaknak. Ügyes fickó, azt meg kell hagyni. Úgy csúsznak a nyelvéről a körmönfont szavak, akár a tejbe áztatott kalács az ember torkán. És ravasz is. Nem is tudott sokat meg róla, így kénytelen saját megérzéseire hagyatkozni; egy ügyeskedő, vagyonos átutazóval hozhatta össze a sors, aki kihúzta a csávából. Legalábbis a kikötői miliőbe aligha illik a férfi, s ugyan érdekelhetik az itt zajló események, de annyira azért mégsem, hogy utánuk is menjen. Legalábbis nem sok olyan kikötőit ismer, aki elszalasztana egy találkát a ritkán látott nemessel.
Amint visszakapja mérsékelten értékes cókmókját a bejáratnál, a háta mögött is hagyja a Sellőházat; nem is nagyon van itt keresnivalója arany híján.*
2631. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-14 07:15:39
Üzenet elküldve: 2023-12-14 07:15:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Ambroggionak az adósságról egy kicsit más konklúziói vannak az ügyben, de nyilván mindenki a maga olvasatában nézi a dolgokat. A kölyök nem igazán szolgál semmivel, csak tovább maszatolja azt a sötéten titokzatos pátoszt a romos kricsmi úrnője körül, akiről egyelőre annyi érdemlegeset tudott meg, hogy az egykori wegtoreni arénabajnok egyik aktuális szeretője. Ismervén a wegtoreni vér természetét, ez a tény sem mond el valami sokat.
Nem mondhatni, hogy az Intézőt eszi a fene a hoppon maradt kíváncsiságával. A legkevésbé sem. Szeret tájékozott lenni, ez igaz, de az ügy kezd egyre kevésbé érdekfeszítőnek mutatkozni, és ez ki is ül az Intéző képére.
Az állítólagosan _számtalan_ téren megmutatkozó képességek emlegetésére azért int egy cirádát a levegőbe ahogy a poharáért nyúl.*
- Bizonyára *biccent, mert valóban csinos fiú, Ambroggio meg nem modortalan ember, kivéve, ha igen, de a kölyökhöz hasonló körökből valók ritkán jönnek rá, hogy épp az.
Nem tartóztatja a fiút, bár nem boldog tőle, ha csak rabolják az idejét. Márpedig ezt most nem igazán tudná másnak nevezni. Pedig felettébb kifizetődő jóban lenni Ambroggioval, de ha valaki nem él a lehetőséggel, akkor majd akad helyette más. Valahogy az az érzése, hogy a siheder kicsit túlságosan nagy feneket kerít az egésznek. Mindenesetre cseppet sem hozta meg a kedvét ahhoz a mindentől félreeső intézményhez. Persze, vak varjú is talál szemet a kikötőben, ha nagyon akar, de ebben a részben meg már végképp nincs most hangulata vájkálni. Inkább rendelne lassan valami kellemesen extravagáns étket a Sellőház étlapjáról.*
- Mondd csak, édesem, mi a szakács ajánlata mára? *kap el egy közelében elsuhanó lánykát a kérdésével.*
*Ambroggionak az adósságról egy kicsit más konklúziói vannak az ügyben, de nyilván mindenki a maga olvasatában nézi a dolgokat. A kölyök nem igazán szolgál semmivel, csak tovább maszatolja azt a sötéten titokzatos pátoszt a romos kricsmi úrnője körül, akiről egyelőre annyi érdemlegeset tudott meg, hogy az egykori wegtoreni arénabajnok egyik aktuális szeretője. Ismervén a wegtoreni vér természetét, ez a tény sem mond el valami sokat.
Nem mondhatni, hogy az Intézőt eszi a fene a hoppon maradt kíváncsiságával. A legkevésbé sem. Szeret tájékozott lenni, ez igaz, de az ügy kezd egyre kevésbé érdekfeszítőnek mutatkozni, és ez ki is ül az Intéző képére.
Az állítólagosan _számtalan_ téren megmutatkozó képességek emlegetésére azért int egy cirádát a levegőbe ahogy a poharáért nyúl.*
- Bizonyára *biccent, mert valóban csinos fiú, Ambroggio meg nem modortalan ember, kivéve, ha igen, de a kölyökhöz hasonló körökből valók ritkán jönnek rá, hogy épp az.
Nem tartóztatja a fiút, bár nem boldog tőle, ha csak rabolják az idejét. Márpedig ezt most nem igazán tudná másnak nevezni. Pedig felettébb kifizetődő jóban lenni Ambroggioval, de ha valaki nem él a lehetőséggel, akkor majd akad helyette más. Valahogy az az érzése, hogy a siheder kicsit túlságosan nagy feneket kerít az egésznek. Mindenesetre cseppet sem hozta meg a kedvét ahhoz a mindentől félreeső intézményhez. Persze, vak varjú is talál szemet a kikötőben, ha nagyon akar, de ebben a részben meg már végképp nincs most hangulata vájkálni. Inkább rendelne lassan valami kellemesen extravagáns étket a Sellőház étlapjáról.*
- Mondd csak, édesem, mi a szakács ajánlata mára? *kap el egy közelében elsuhanó lánykát a kérdésével.*
2630. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-11 09:07:43
Üzenet elküldve: 2023-12-11 09:07:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Mondandója közben olybá tűnik, hogy a férfi nincs lenyűgözve ajánlataitól. Kicsit bántja ez, hisz igyekezett a legjobbat kihozni a szituációból. Ugyanakkor nem várhatja el, hogy egy efféle alak megértő legyen. Még ha e hely meg is adja a vízióját annak, hogy a kinti világot a bejárati ajtó mögé zárja, a Kikötőben vannak.
Szótlan bámulja a csend beálltakor, miképp játszik a férfi az étellel. Megkönnyebbülés és bosszúság is egyszerre, mikor asztaltársasága oly tömören reflektálja le mindazt, mi elhangzott. Kíváncsi, többre menne-e az élvhajhász férfinél fehérnépként. Végül arra jut, hogy a vörös látott és tapasztalt már eleget hozzá, hogy ne érdekelje okvetlenül az efféle tényező. Semmilyen téren se.*
-Persze. Érthető, érthető. *Helyesel a vörös sörénnyel áldott intéző szavaira. Logikusan hangzik. Azért nem bánja, hogy bedobta a dolgot. A be nem hajtott adósság is adósság marad a Kikötőben, még akkor is, ha nincs meg a kellő ereje hozzá, hogy eljárhasson az ügye érdekében.*
-Na, nem csak abban! *Húzza ki magát, habár nem testes darab. Követi Ambroggio tekintetét, s fészkelődni kezd.*
-Megvannak a magam képességei, számtalan téren. *Szól sokat sejtetően. A "számtalan" jelző persze felnagyítja jelentőségét, de meghagyja magának most ezt a kis túlzást.*
-De persze ha nem kívánod a szolgálataim, úgy nem háborgatlak. *Kissé ki is fordul székéről, jelezvén, hogy nem szükségesek őrök hozzá, hogy megtalálja a helyét a kijárat felé. Persze roppant bosszús lenne, ha üres kézzel kellene hazatalálnia... De talál majd más módot, hogy hasznos legyen a Fogadónak is.*
*Mondandója közben olybá tűnik, hogy a férfi nincs lenyűgözve ajánlataitól. Kicsit bántja ez, hisz igyekezett a legjobbat kihozni a szituációból. Ugyanakkor nem várhatja el, hogy egy efféle alak megértő legyen. Még ha e hely meg is adja a vízióját annak, hogy a kinti világot a bejárati ajtó mögé zárja, a Kikötőben vannak.
Szótlan bámulja a csend beálltakor, miképp játszik a férfi az étellel. Megkönnyebbülés és bosszúság is egyszerre, mikor asztaltársasága oly tömören reflektálja le mindazt, mi elhangzott. Kíváncsi, többre menne-e az élvhajhász férfinél fehérnépként. Végül arra jut, hogy a vörös látott és tapasztalt már eleget hozzá, hogy ne érdekelje okvetlenül az efféle tényező. Semmilyen téren se.*
-Persze. Érthető, érthető. *Helyesel a vörös sörénnyel áldott intéző szavaira. Logikusan hangzik. Azért nem bánja, hogy bedobta a dolgot. A be nem hajtott adósság is adósság marad a Kikötőben, még akkor is, ha nincs meg a kellő ereje hozzá, hogy eljárhasson az ügye érdekében.*
-Na, nem csak abban! *Húzza ki magát, habár nem testes darab. Követi Ambroggio tekintetét, s fészkelődni kezd.*
-Megvannak a magam képességei, számtalan téren. *Szól sokat sejtetően. A "számtalan" jelző persze felnagyítja jelentőségét, de meghagyja magának most ezt a kis túlzást.*
-De persze ha nem kívánod a szolgálataim, úgy nem háborgatlak. *Kissé ki is fordul székéről, jelezvén, hogy nem szükségesek őrök hozzá, hogy megtalálja a helyét a kijárat felé. Persze roppant bosszús lenne, ha üres kézzel kellene hazatalálnia... De talál majd más módot, hogy hasznos legyen a Fogadónak is.*
2629. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:03:12
Üzenet elküldve: 2023-12-11 07:03:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Az első szóra, amit a kölyök kiejt a száján, kifújja a levegőt, és a kényelmes, nyitott tartásból előre dől. Alkarját megtámasztja az asztalon, a másikkal pedig valószínűleg vörös üstökét támasztaná, ha nem babrálna a fügeszeletekkel és mandulákkal, a tál vizuális összhangját csiszolva. Nem tart szemkontaktust a fiúval. Az, hogy valamelyest azért figyel, csupán a szemöldöke rezdüléseiből feltételezhető. Persze az is lehet, hogy csak egy-egy, a kijelölt helyéről makacsul elguruló mandulaszem keltette megrökönyödés ül ki az arcára olykor.
Amikor a félvér befejezte a mondandóját, az Intéző csak tovább piszmog a tálka tartalmával, míg a csend kezd kínosan hosszúra nyúlni. Na nem Ambroggio számára. Ő láthatólag kicsit sem veszi fel a dolgot. Precíz, csillag mintába halmozott fügeformáció közepén próbál épp megállítani a tömzsibb alsó felén egy szem mandulát, ami juszt se akar úgy maradni. Végül aztán fogja a kooperációra képtelen csemegét és a szájába hajítja.*
- Kétlem *mondja, s nagyon úgy tűnik, a szóban az előadott felvetések és kijelentések mindegyikére reflektál egyszerre.*
- Azt mondtam, megkaphatod a bájos kis tündért, akinél bepróbálkoztál a potyázással. Elvégre már úgyis beletetted az okvetetlen kis lődörgődet *ingatja a fejét, aztán az italába kortyol.* - De te leléptél. Mit gondoltál, fiam? Hatokig tartom majd fenn neked a kicsikét, várva, hogy mikor érsz rá meghágni? *Könnyed hangvétellel beszél, ahogy egy nem rossz szándékú, de felettébb ostoba kölyökkel szokás, aki rossz fát tett a tűzre. Szokás... na nem itt a kikötőben, mert itt ez a cizellált, elnéző kedélyesség majdnem olyan, mint a Sellőház finom luxusa a halszagú, késes zsiványok posványában.*
- Szóval, mondhatjuk, hogy egy valamiben viszont tényleg igen jó vagy *fordít egyet a tökélybe rendezett fügés tálkán és pillantása már keresi is a rend fenntartásáért felelős személyzet aktuális posztját.* - A lehetőségek elszalasztásában. *Az őrök valószínűleg még emlékeznek a jómadárra, aki korábban azt a kalamajkát okozta.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.11 07:04:14
*Az első szóra, amit a kölyök kiejt a száján, kifújja a levegőt, és a kényelmes, nyitott tartásból előre dől. Alkarját megtámasztja az asztalon, a másikkal pedig valószínűleg vörös üstökét támasztaná, ha nem babrálna a fügeszeletekkel és mandulákkal, a tál vizuális összhangját csiszolva. Nem tart szemkontaktust a fiúval. Az, hogy valamelyest azért figyel, csupán a szemöldöke rezdüléseiből feltételezhető. Persze az is lehet, hogy csak egy-egy, a kijelölt helyéről makacsul elguruló mandulaszem keltette megrökönyödés ül ki az arcára olykor.
Amikor a félvér befejezte a mondandóját, az Intéző csak tovább piszmog a tálka tartalmával, míg a csend kezd kínosan hosszúra nyúlni. Na nem Ambroggio számára. Ő láthatólag kicsit sem veszi fel a dolgot. Precíz, csillag mintába halmozott fügeformáció közepén próbál épp megállítani a tömzsibb alsó felén egy szem mandulát, ami juszt se akar úgy maradni. Végül aztán fogja a kooperációra képtelen csemegét és a szájába hajítja.*
- Kétlem *mondja, s nagyon úgy tűnik, a szóban az előadott felvetések és kijelentések mindegyikére reflektál egyszerre.*
- Azt mondtam, megkaphatod a bájos kis tündért, akinél bepróbálkoztál a potyázással. Elvégre már úgyis beletetted az okvetetlen kis lődörgődet *ingatja a fejét, aztán az italába kortyol.* - De te leléptél. Mit gondoltál, fiam? Hatokig tartom majd fenn neked a kicsikét, várva, hogy mikor érsz rá meghágni? *Könnyed hangvétellel beszél, ahogy egy nem rossz szándékú, de felettébb ostoba kölyökkel szokás, aki rossz fát tett a tűzre. Szokás... na nem itt a kikötőben, mert itt ez a cizellált, elnéző kedélyesség majdnem olyan, mint a Sellőház finom luxusa a halszagú, késes zsiványok posványában.*
- Szóval, mondhatjuk, hogy egy valamiben viszont tényleg igen jó vagy *fordít egyet a tökélybe rendezett fügés tálkán és pillantása már keresi is a rend fenntartásáért felelős személyzet aktuális posztját.* - A lehetőségek elszalasztásában. *Az őrök valószínűleg még emlékeznek a jómadárra, aki korábban azt a kalamajkát okozta.*
A hozzászólás írója (Ambroggio Duarrte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.11 07:04:14
2628. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:02:24
Üzenet elküldve: 2023-12-10 14:02:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Szótlan bámulja, ahogy a férfi a ragacsos ujjait törölgeti. Attól függetlenül, hogy irigylése méltó a pozíciójára, a lénye egyúttal valahogy viszolyogtató is egyben. Mint az a túlcicomázott, marcipános torta a pult melletti asztalon. Megcsodálja az ember, de pontosan tudja, mily émelyítő az íze. Valahogy ilyen hatással van rá Ambroggio.
Bólintással követi, majd visszafordul az említett tálcáért. Valahogy természetesnek veszi, hisz ő van hozzá közelebb. Annak rendje és módja szerint helyezi el a férfi előtt, majd helyet foglal vele szemben.*
-Gondolkodtam. *Harapja be ajkait. Pont ez itt a gond! Valóban gondolkodott. De most, hogy itt ül, ostobaságnak hangzik minden ötlet, mi átfutott agyán.*
-Van egy-két hírem, de... *Közelebb hajol az asztal felett. Mégis csak a füllentés lesz a legjobb megoldás. Nem is nagy füllentés ez, csak egy kis hajlítás. Hiszen Relael tisztában van vele, hogy Ambroggio felbérelte. Sajnos erőteljes módszerei vannak az igazság felderítésére. Persze ezt a férfinak nem árulja el.*
-Nagy bajba kerülhetnénk mindketten, ha kiderülne, hogy uramnak is dolgozom. Nem, mintha tartanék a lebukástól, de mit szólnál, ha lebeszélnék egy találkát az Úrnőmmel? A legjobb lenne a fogadóban... Biztos kíváncsi lenne rád az újdonsült fogadósasszony. *Ez lenne a legjobb. Ő is fellélegezhetne, s begyűjthetné a beígért jutalmat.*
-Csak még nem tudom jó uram nevét, hogyan jelenthetném be. *Mielőtt Ambroggio válaszolhatna, fel is hajtja poharának maradék tartalmát. Tekintete közben elkalandozik a helyiségben. Végigkíséri egy díszes ruhákba öltözött kereskedő útját a lépcsőn, miközben egy sellő terelgeti felfelé.*
-Ez csak egy lehetőség uramnak. *Fordul vissza vállat vonva, s olyan ártatlan arcot vág, amilyet csak tud.*
-De folytathatjuk így is, mint eddig. Viszont szeretnék én is tudni akkor valami újat munkaadómról. *Megenged egy szélesmosolyt magának.*
-Mondjuk a nevét. Azt hiszem, kiérdemlem. Úgy is van még egy csekély tartozása szobán jó uramnak még a múltkorról. *Színpadias sóhaj kíséretében dől hátra a széken, mint aki engedékeny e tartozással kapcsolatban.*
*Szótlan bámulja, ahogy a férfi a ragacsos ujjait törölgeti. Attól függetlenül, hogy irigylése méltó a pozíciójára, a lénye egyúttal valahogy viszolyogtató is egyben. Mint az a túlcicomázott, marcipános torta a pult melletti asztalon. Megcsodálja az ember, de pontosan tudja, mily émelyítő az íze. Valahogy ilyen hatással van rá Ambroggio.
Bólintással követi, majd visszafordul az említett tálcáért. Valahogy természetesnek veszi, hisz ő van hozzá közelebb. Annak rendje és módja szerint helyezi el a férfi előtt, majd helyet foglal vele szemben.*
-Gondolkodtam. *Harapja be ajkait. Pont ez itt a gond! Valóban gondolkodott. De most, hogy itt ül, ostobaságnak hangzik minden ötlet, mi átfutott agyán.*
-Van egy-két hírem, de... *Közelebb hajol az asztal felett. Mégis csak a füllentés lesz a legjobb megoldás. Nem is nagy füllentés ez, csak egy kis hajlítás. Hiszen Relael tisztában van vele, hogy Ambroggio felbérelte. Sajnos erőteljes módszerei vannak az igazság felderítésére. Persze ezt a férfinak nem árulja el.*
-Nagy bajba kerülhetnénk mindketten, ha kiderülne, hogy uramnak is dolgozom. Nem, mintha tartanék a lebukástól, de mit szólnál, ha lebeszélnék egy találkát az Úrnőmmel? A legjobb lenne a fogadóban... Biztos kíváncsi lenne rád az újdonsült fogadósasszony. *Ez lenne a legjobb. Ő is fellélegezhetne, s begyűjthetné a beígért jutalmat.*
-Csak még nem tudom jó uram nevét, hogyan jelenthetném be. *Mielőtt Ambroggio válaszolhatna, fel is hajtja poharának maradék tartalmát. Tekintete közben elkalandozik a helyiségben. Végigkíséri egy díszes ruhákba öltözött kereskedő útját a lépcsőn, miközben egy sellő terelgeti felfelé.*
-Ez csak egy lehetőség uramnak. *Fordul vissza vállat vonva, s olyan ártatlan arcot vág, amilyet csak tud.*
-De folytathatjuk így is, mint eddig. Viszont szeretnék én is tudni akkor valami újat munkaadómról. *Megenged egy szélesmosolyt magának.*
-Mondjuk a nevét. Azt hiszem, kiérdemlem. Úgy is van még egy csekély tartozása szobán jó uramnak még a múltkorról. *Színpadias sóhaj kíséretében dől hátra a széken, mint aki engedékeny e tartozással kapcsolatban.*
2627. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-10 13:00:18
Üzenet elküldve: 2023-12-10 13:00:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Ó. *Megemelkedik az Intéző szemöldöke a fordulatra. Előhúz egy csipkés szélű kendőt a belső zsebéből, és akkurátusan megtörli az ujjait, mielőtt az italához nyúlna. Felettébb visszatetsző enne gyümölcsmaszatos ujjlenyomatokat hagyni a poharán.*
- Nos, ez esetben, jöjj, ifjú barátom, foglaljunk helyet *mondja, s immár a szépen metszett pohárral a kezében indul el egy félreesőbb asztal felé. De két lépés után meg is torpan.* - Ó, és hozd a tálkát is *mosolyodik a tőle megszokott sikamlóssággal* -, légy oly kedves. *Bár nála is csak az egyetlen pohár van, baljában pedig mindössze a hímzett kendő, mégis képes azt a benyomást kelteni, hogy ő csupán szabad kéz híján testálja át a dolgot. A csalás alig pár pillanatig egyensúlyoz a logika hátán, de nem bánja. Helyet foglal, s előzékeny mozdulattal invitálja a fiút is.*
- Nos *dől hátra kényelmesen, s gyűrűi igazgatásába kezd.* - Miféle mondandót szándékozol elém teríteni?
- Ó. *Megemelkedik az Intéző szemöldöke a fordulatra. Előhúz egy csipkés szélű kendőt a belső zsebéből, és akkurátusan megtörli az ujjait, mielőtt az italához nyúlna. Felettébb visszatetsző enne gyümölcsmaszatos ujjlenyomatokat hagyni a poharán.*
- Nos, ez esetben, jöjj, ifjú barátom, foglaljunk helyet *mondja, s immár a szépen metszett pohárral a kezében indul el egy félreesőbb asztal felé. De két lépés után meg is torpan.* - Ó, és hozd a tálkát is *mosolyodik a tőle megszokott sikamlóssággal* -, légy oly kedves. *Bár nála is csak az egyetlen pohár van, baljában pedig mindössze a hímzett kendő, mégis képes azt a benyomást kelteni, hogy ő csupán szabad kéz híján testálja át a dolgot. A csalás alig pár pillanatig egyensúlyoz a logika hátán, de nem bánja. Helyet foglal, s előzékeny mozdulattal invitálja a fiút is.*
- Nos *dől hátra kényelmesen, s gyűrűi igazgatásába kezd.* - Miféle mondandót szándékozol elém teríteni?
2626. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 19:04:44
Üzenet elküldve: 2023-12-09 19:04:44
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Fogalma sincs, hogy Ambroggio a bolondját járatja vele, vagy tényleg úgy gondolja, hogy ezt az állítólagos Lutah Farsys nevűt keresi. Mindenesetre nem árt, ha pontosítja jövetelének célját.*
-Valójában hozzád jöttem... Uram. *Bosszantja, hogy nem tudja a nevét a férfinak. Nem foglal helyet a pult mellett, csak könyökét támasztja neki. A felkínált - és egyben igen csak drága - italt gondolkodás nélkül elfogadja, s bele is kóstol. Fehér rum. Alattomos ital, könnyen csúszik. Feldereng emlékei előtt egy tengerész... Rolher névre hallgatott. Vásott kölyök volt, akárcsak ő. Néha jelent csak meg a Kikötőben, olyankor folyton fehér rumot vedelt. Na nem ilyen minőségit. Megspékelte azonban kókuszlével is, amit ő maga szerzett be. Ez különösen kellemes aromát adott az italnak. Évek óta nem látta már Rolhert.*
-Azt mondtad, ha mondandóm van, jöjjek, és jutalomban részesítesz. *Önhitt mosolyt villant a férfira, de a szavai azért óvatosak. Nem is veti például Ambroggio szemére az elmaradt jutalmat a legutóbbi alkalomról. A beígért sellőt. Nem lenne jó stratégia viszont ilyesmivel traktálni a férfit.
Elnézi a férfit. Kíváncsi, mivel tartja magát ily formában. Noha nem ismeri a napirendjét, leginkább csak a Sellőház berkein belül látta bájologni és a kényelemnek, élvezeteknek élni. Lehet azonban csalóka a az előkelő öltözék.*
*Fogalma sincs, hogy Ambroggio a bolondját járatja vele, vagy tényleg úgy gondolja, hogy ezt az állítólagos Lutah Farsys nevűt keresi. Mindenesetre nem árt, ha pontosítja jövetelének célját.*
-Valójában hozzád jöttem... Uram. *Bosszantja, hogy nem tudja a nevét a férfinak. Nem foglal helyet a pult mellett, csak könyökét támasztja neki. A felkínált - és egyben igen csak drága - italt gondolkodás nélkül elfogadja, s bele is kóstol. Fehér rum. Alattomos ital, könnyen csúszik. Feldereng emlékei előtt egy tengerész... Rolher névre hallgatott. Vásott kölyök volt, akárcsak ő. Néha jelent csak meg a Kikötőben, olyankor folyton fehér rumot vedelt. Na nem ilyen minőségit. Megspékelte azonban kókuszlével is, amit ő maga szerzett be. Ez különösen kellemes aromát adott az italnak. Évek óta nem látta már Rolhert.*
-Azt mondtad, ha mondandóm van, jöjjek, és jutalomban részesítesz. *Önhitt mosolyt villant a férfira, de a szavai azért óvatosak. Nem is veti például Ambroggio szemére az elmaradt jutalmat a legutóbbi alkalomról. A beígért sellőt. Nem lenne jó stratégia viszont ilyesmivel traktálni a férfit.
Elnézi a férfit. Kíváncsi, mivel tartja magát ily formában. Noha nem ismeri a napirendjét, leginkább csak a Sellőház berkein belül látta bájologni és a kényelemnek, élvezeteknek élni. Lehet azonban csalóka a az előkelő öltözék.*
2625. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 16:40:01
Üzenet elküldve: 2023-12-09 16:40:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Nos, *a pultra kerülő tálkába nyúl és elvesz belőle egy cikk fügét* - biztos vagyok benne, hogy idővel előkerül. *A gyümölcs kellemesen édes, Ambroggio pedig elégedetten szopogatja le az ujjáról a ragacsosságát.* - A híre alapján, megkockáztatom, hamarosan.
*Sokatmondón mosolyog a bajsza alatt. A kölyökkel ellentétben őt nem részegíti meg a ledér kurtizánok közelsége. Elégedett, s mondhatni jóllakott. Egy olyan férfi kedélyességével szemléli a Sellőház fülledt kavalkádját, aki bármikor megkaphatja, amit megkíván.*
- De ha már úgy tűnik, hiába jöttél *kettőt koppint a pulton.* - Iszol?
*Hamarosan érkezik is a két pohárka Ezüstszakáll lehelete, a 28 arany
pedig felvezetésre kerül a számlakönyvbe, elvégre az Intéző már épp elég pénzt elköltött itt, hogy legyen hozzá ennyi bizalom. Jobban szeret egy-egy nagyobb összegben fizetni, bár a lányok esetében olykor kivételt tesz. Aki rosszhiszemű, talán azt is gondolhatná, hogy csak címkézi őket az osztogatott bársonyerszénykékkel, mint a trófeákat. Sőt, a lányok is mintha egyfajta trófeaként tekintenének a holmira, amely kezd különc hívság lenni a sellők körében, elvégre Ambroggio amellett, hogy igen gáláns, igazi ínyenc is. Ki ne akarna egy ilyen kuncsaft kedvence lenni?*
- Nos, *a pultra kerülő tálkába nyúl és elvesz belőle egy cikk fügét* - biztos vagyok benne, hogy idővel előkerül. *A gyümölcs kellemesen édes, Ambroggio pedig elégedetten szopogatja le az ujjáról a ragacsosságát.* - A híre alapján, megkockáztatom, hamarosan.
*Sokatmondón mosolyog a bajsza alatt. A kölyökkel ellentétben őt nem részegíti meg a ledér kurtizánok közelsége. Elégedett, s mondhatni jóllakott. Egy olyan férfi kedélyességével szemléli a Sellőház fülledt kavalkádját, aki bármikor megkaphatja, amit megkíván.*
- De ha már úgy tűnik, hiába jöttél *kettőt koppint a pulton.* - Iszol?
*Hamarosan érkezik is a két pohárka Ezüstszakáll lehelete, a 28 arany
pedig felvezetésre kerül a számlakönyvbe, elvégre az Intéző már épp elég pénzt elköltött itt, hogy legyen hozzá ennyi bizalom. Jobban szeret egy-egy nagyobb összegben fizetni, bár a lányok esetében olykor kivételt tesz. Aki rosszhiszemű, talán azt is gondolhatná, hogy csak címkézi őket az osztogatott bársonyerszénykékkel, mint a trófeákat. Sőt, a lányok is mintha egyfajta trófeaként tekintenének a holmira, amely kezd különc hívság lenni a sellők körében, elvégre Ambroggio amellett, hogy igen gáláns, igazi ínyenc is. Ki ne akarna egy ilyen kuncsaft kedvence lenni?*
2624. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 15:32:23
Üzenet elküldve: 2023-12-09 15:32:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
*Összerezzenve pördül meg, csakhogy mosolyt költöztetve arcára üdvözölje Ambroggiot. Persze tekintete hamar megállapodik a két kísérőn. Hogyisne állapodna. A férfit közrefogó, kuncogó sellők látványa sem hozza zavarba.*
-Nem sokszor járok erre. *Von vállat. Mi egyebet mondhatna? A szóban forgó Lutah Farsysról még sosem hallott, de biztos benne, hogy Ambroggio is tisztában van vele, kit keres tulajdonképp.
Csillogó szemmel kíséri a csókokat tekintetével. Mindhármat. Az érzéki mozdulatok, az összhang... Nem nehéz kitalálni, a piperkőc vörös miből is érkezik épp. Nagyot nyel a látottakra. Ugyanolyan érdeklődő figyelemmel követi az erszények útját is. Nem tévedett, mikor levonta a következtetést; Ambroggio vagyonos férfi lehet. Hazudna, ha azt állítaná bárkinek is, hogy nem irigy. A férfi ráadásul olyan életet él, amiről ő álmodik. Nem csupán a leányok dolgát illetően. Mert a kenetteljes alak valahogyan tiszteletet parancsoló is, még ha nem is tudna magyarázattal szolgálni ennek okaira.
A parfümfelhőben elsuhanó sellők után fordul, s még ajkába is harap közben. Sokat megtenne a figyelmükért. Csak azután vissza a vörös szakállal áldott férfiemberre. Nem szól a látottakra semmit, alighanem úgy is arcára vannak írva gondolatai.*
-Nem akartam zavarni. *Szögezi le. Szeme rebben, s sötét tincsei közé túr ujjaival.* -Csak beszélni szerettem volna. *Számtalan ötlet átcikázott agyán az ide út alatt, de végül a legjobb megoldást választja; rögtönöz. Nem, nem kíván rosszat a fickónak. Elvégre kihúzta a csávából és még ajánlattal is élt. Az ilyet a Kikötőben is meg kell becsülni. Ugyanakkor Relaellel véletlenül sem packázna... Egyrészt tart tőle, másrészt rajong érte. Nem ver a szíve hevesebben a tudattól, hogy "hatalmasok" játékának kell bábja legyen, míg az jövedelmező számára. Ugyanakkor a két szék közé sem akar pottyanni, s egyúttal valamiféle kifacsart kettős ügynökké sem akar válni. Valamivel viszont szolgálnia kell azért az elfnek, s egyúttal Ambroggionak is.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.09 15:33:11
*Összerezzenve pördül meg, csakhogy mosolyt költöztetve arcára üdvözölje Ambroggiot. Persze tekintete hamar megállapodik a két kísérőn. Hogyisne állapodna. A férfit közrefogó, kuncogó sellők látványa sem hozza zavarba.*
-Nem sokszor járok erre. *Von vállat. Mi egyebet mondhatna? A szóban forgó Lutah Farsysról még sosem hallott, de biztos benne, hogy Ambroggio is tisztában van vele, kit keres tulajdonképp.
Csillogó szemmel kíséri a csókokat tekintetével. Mindhármat. Az érzéki mozdulatok, az összhang... Nem nehéz kitalálni, a piperkőc vörös miből is érkezik épp. Nagyot nyel a látottakra. Ugyanolyan érdeklődő figyelemmel követi az erszények útját is. Nem tévedett, mikor levonta a következtetést; Ambroggio vagyonos férfi lehet. Hazudna, ha azt állítaná bárkinek is, hogy nem irigy. A férfi ráadásul olyan életet él, amiről ő álmodik. Nem csupán a leányok dolgát illetően. Mert a kenetteljes alak valahogyan tiszteletet parancsoló is, még ha nem is tudna magyarázattal szolgálni ennek okaira.
A parfümfelhőben elsuhanó sellők után fordul, s még ajkába is harap közben. Sokat megtenne a figyelmükért. Csak azután vissza a vörös szakállal áldott férfiemberre. Nem szól a látottakra semmit, alighanem úgy is arcára vannak írva gondolatai.*
-Nem akartam zavarni. *Szögezi le. Szeme rebben, s sötét tincsei közé túr ujjaival.* -Csak beszélni szerettem volna. *Számtalan ötlet átcikázott agyán az ide út alatt, de végül a legjobb megoldást választja; rögtönöz. Nem, nem kíván rosszat a fickónak. Elvégre kihúzta a csávából és még ajánlattal is élt. Az ilyet a Kikötőben is meg kell becsülni. Ugyanakkor Relaellel véletlenül sem packázna... Egyrészt tart tőle, másrészt rajong érte. Nem ver a szíve hevesebben a tudattól, hogy "hatalmasok" játékának kell bábja legyen, míg az jövedelmező számára. Ugyanakkor a két szék közé sem akar pottyanni, s egyúttal valamiféle kifacsart kettős ügynökké sem akar válni. Valamivel viszont szolgálnia kell azért az elfnek, s egyúttal Ambroggionak is.*
A hozzászólás írója (Haldrian Rhuuv) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.12.09 15:33:11
2623. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-09 10:08:22
Üzenet elküldve: 2023-12-09 10:08:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//vörös nemezistől mentsen az ég//
- Bár a ház szabályai nem tiltják, hogy a vendégek hozott élvezettel múlassák az időt, de nem nézik jó szemmel *szólal meg az Intéző émelygősen dallamos hangja a fürdőház felől meglepve Haldriant.* - Megértem, hogy miért keresed, de sajnos Lutah Farsys nem őrzi e kézenfekvően kellemes helyről a hajóját. *Sajnálkozó vállvonás a két lengén öltözött leányzó simulásától közrefogva.* - Úgy hallottam, valahol Artheniorban cselleng.
- Fügét és mandulát *kacsint bizalmasan a pult mögött mosolygó szépségnek majd 20 aranyat tesz le érte a lány elé, mely némi borravalót magába foglal.*
- Rég láttalak, fiú. *Ambroggio félrebiccentett fejjel bazsalyog, de valahogy, a jó ég tudja mi miatt a szavaiból mintha valamiféle dorgálás hallatszódna. Ezt a hozzá simuló két Sellőlány is érezheti, mert némi kuncogással reagálnak. Persze, lehet, hogy más az oka. Mindenesetre mindjárt be is harapják az ajkukat, amikor ezt Ambroggio szúrós pillantással honorálja. A szende pislogás természetesen hamar megenyhíti, s finoman megcirógatja a bájos arcocskákat.*
- Csókot *hangzik a már-már atyáskodó szólam az Intézőtől, mintha csak zsongó kölyköket intene lefekvésre egy túl hosszú nap után. A kreol szépség hajol hozzá először, aztán a szőke félvér következik, aztán a várakozó biccentésre végül a két leány egymással is édes, elnyújtott csókot vált, míg kezük egymás keblére siklik.*
- Helyes *húzódik elégedett félmosoly a férfi képére. Csak úgy dorombol a hangjában a kéjencség, de mindig egy megengedő úriember kegyével és tartásával.* - És most indíts. Adjátok át a Madámnak legmélyebb elismerésemet, mint mindig. *Egy-egy hímzett bársonyerszénykét csúsztat a két Sellő (NJK) kezébe. A 108 arany csinos diadalmenetben indul útra a bordély kasszájába.* - Hess-hess. *Nem kis költség fenntartani egy ilyen intézményt, de valószínűleg busásan hoz hasznot is.*
- Bár a ház szabályai nem tiltják, hogy a vendégek hozott élvezettel múlassák az időt, de nem nézik jó szemmel *szólal meg az Intéző émelygősen dallamos hangja a fürdőház felől meglepve Haldriant.* - Megértem, hogy miért keresed, de sajnos Lutah Farsys nem őrzi e kézenfekvően kellemes helyről a hajóját. *Sajnálkozó vállvonás a két lengén öltözött leányzó simulásától közrefogva.* - Úgy hallottam, valahol Artheniorban cselleng.
- Fügét és mandulát *kacsint bizalmasan a pult mögött mosolygó szépségnek majd 20 aranyat
tesz le érte a lány elé, mely némi borravalót magába foglal.*- Rég láttalak, fiú. *Ambroggio félrebiccentett fejjel bazsalyog, de valahogy, a jó ég tudja mi miatt a szavaiból mintha valamiféle dorgálás hallatszódna. Ezt a hozzá simuló két Sellőlány is érezheti, mert némi kuncogással reagálnak. Persze, lehet, hogy más az oka. Mindenesetre mindjárt be is harapják az ajkukat, amikor ezt Ambroggio szúrós pillantással honorálja. A szende pislogás természetesen hamar megenyhíti, s finoman megcirógatja a bájos arcocskákat.*
- Csókot *hangzik a már-már atyáskodó szólam az Intézőtől, mintha csak zsongó kölyköket intene lefekvésre egy túl hosszú nap után. A kreol szépség hajol hozzá először, aztán a szőke félvér következik, aztán a várakozó biccentésre végül a két leány egymással is édes, elnyújtott csókot vált, míg kezük egymás keblére siklik.*
- Helyes *húzódik elégedett félmosoly a férfi képére. Csak úgy dorombol a hangjában a kéjencség, de mindig egy megengedő úriember kegyével és tartásával.* - És most indíts. Adjátok át a Madámnak legmélyebb elismerésemet, mint mindig. *Egy-egy hímzett bársonyerszénykét csúsztat a két Sellő (NJK) kezébe. A 108 arany
csinos diadalmenetben indul útra a bordély kasszájába.* - Hess-hess. *Nem kis költség fenntartani egy ilyen intézményt, de valószínűleg busásan hoz hasznot is.*
2622. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-12-07 22:08:15
Üzenet elküldve: 2023-12-07 22:08:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Üde, tiszta, és még sajátosan bájos mosoly is játszik arcán, ahogy belép a Sellőházba. Tudja, hogyan használja karizmáját. Még akkor is, ha egy ilyen helyen ez nem jelent oly sokat. Természetesen kabátjával együtt leadja fegyvereit - ismeri a módit - csak hogy aztán körülölelje a helyiség kellemes, fülledt és meleg légköre. Tekintete akaratlanul is megállapodik a mindenféle és fajta sellőn. A selymek, gyöngysorok és a képzeletnek teret adó, lenge öltözékek közepette valósággal elszédül a parfümillatban. Mégis megtalálja útját a pultig, ahol egy mosolygó leány fogadja.*
-Én egy bizonyos... *Közelebb hajol a pult felett, bizalmasan tompítva hangján.* -Vörös hajjal áldott, wegtoreni férfit keresek. *A pillanatnyi merengés után a felismerés szikráit látja felvillanni a sellőlány íriszeiben. A lány rövidesen magára hagyja, de válla felett vet még egy pillantást rá. Várakozásával ellentétben azonban a felé küldött kacsintás és az ehhez fűződő mosoly a legkevésbé csábító vagy hívogató; valahogy sokkal inkább barátságos, kollegiális. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ennek oka is eljut elméjéig. * ~Hát persze.~
*Míg várakozik, derekát a pultnak vetve szemléli a népes vendégseregletet. Az uraságokat, a körülöttük dongó, aranyért ácsingózó leányokat... Ahogy teljesen varázsuk alá vonják a delikvenseket. Ehh, ha nem akarná, hogy egy életre kitiltsák innét, rápróbálna. Megvan hozzá a képessége, hogy annyi zsebet forgasson ki, amennyit nem szégyell. De még ha nem is kapnák rajta, bizonyosan gyanússá válna. Ő pedig nem akar az lenni. Inkább elvegyülne itt. Ahogy a Hét Varjú Taverna, úgy ez a hely sem kerülhet rá arra a bizonyos tolvajtérképre. Ahhoz túlságosan... Fontos számára. Furcsa dolog ez, hisz jóformán semmilyen kötődése nincs ezzel az intézménnyel. De a hely szellemisége és mibenléte mégis fontossá teszi számára.*
*Üde, tiszta, és még sajátosan bájos mosoly is játszik arcán, ahogy belép a Sellőházba. Tudja, hogyan használja karizmáját. Még akkor is, ha egy ilyen helyen ez nem jelent oly sokat. Természetesen kabátjával együtt leadja fegyvereit - ismeri a módit - csak hogy aztán körülölelje a helyiség kellemes, fülledt és meleg légköre. Tekintete akaratlanul is megállapodik a mindenféle és fajta sellőn. A selymek, gyöngysorok és a képzeletnek teret adó, lenge öltözékek közepette valósággal elszédül a parfümillatban. Mégis megtalálja útját a pultig, ahol egy mosolygó leány fogadja.*
-Én egy bizonyos... *Közelebb hajol a pult felett, bizalmasan tompítva hangján.* -Vörös hajjal áldott, wegtoreni férfit keresek. *A pillanatnyi merengés után a felismerés szikráit látja felvillanni a sellőlány íriszeiben. A lány rövidesen magára hagyja, de válla felett vet még egy pillantást rá. Várakozásával ellentétben azonban a felé küldött kacsintás és az ehhez fűződő mosoly a legkevésbé csábító vagy hívogató; valahogy sokkal inkább barátságos, kollegiális. Kell néhány szívdobbanásnyi idő, mire ennek oka is eljut elméjéig. * ~Hát persze.~
*Míg várakozik, derekát a pultnak vetve szemléli a népes vendégseregletet. Az uraságokat, a körülöttük dongó, aranyért ácsingózó leányokat... Ahogy teljesen varázsuk alá vonják a delikvenseket. Ehh, ha nem akarná, hogy egy életre kitiltsák innét, rápróbálna. Megvan hozzá a képessége, hogy annyi zsebet forgasson ki, amennyit nem szégyell. De még ha nem is kapnák rajta, bizonyosan gyanússá válna. Ő pedig nem akar az lenni. Inkább elvegyülne itt. Ahogy a Hét Varjú Taverna, úgy ez a hely sem kerülhet rá arra a bizonyos tolvajtérképre. Ahhoz túlságosan... Fontos számára. Furcsa dolog ez, hisz jóformán semmilyen kötődése nincs ezzel az intézménnyel. De a hely szellemisége és mibenléte mégis fontossá teszi számára.*
2621. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:47:52
Üzenet elküldve: 2023-11-01 16:47:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A pénz dolgával máig nem tudott kibékülni. A múltkori eset is remekül példázza, hogy mennyire ügyetlen a dologban. A hűség, a szolgálat és az odaadás magától értetődik, de szóba hozni a fizetséget, az nagyon nehezen megy. Pont elég lett volna már magában a szörnyű félreértés is, ami miatt fél estén át használhatatlan volt szegény tündér, mert táskásra sírta a szemét a bűntudattól. A dologra való tekintettel a Mádám úgy határozott, hogy egy darabig Nala árát ő vagy egy épp ráérő sellő közli az érdeklődő kuncsaftokkal. Csak míg a tündér egy kicsit megnyugszik a történtek után. A döntés pedig igen bölcsnek bizonyul, mert ez az apróság hatalmas követ gördít le Nalaeä törékeny válláról. Biztonságérzetet ad neki, aminek hála a háznak is jó szolgálatot tesz.
Ahogy helyet foglal a színpadon, az a legtöbbeknek bizonyára tetszésére van. Még azoknak is, akiknek a fuvolajáték kevésbé tartozik a kedvendeik közé. E késői órán a mulatozás már csendesebb, s a levegőben is dúsabb a bódító szerek füstje. A tündér ruháján egészen átsejlik keble finom vonala. Kellemesen búg a hangszer. Kerüli a bohó trillákat, s a hely szelleméhez igazítja a delejes, sejtelmes dallamot. A gondolatok tompábbak, az érzékek éhesebbek ilyenkor már. A lámpások fényét is kellemes félhomályig fogták vissza, s ilyenkor már megengedőbbek kissé a ház szabályai is a fogadótérben. Az éj megterít jó cimboráinak, a bűnöknek, mint mindig. De e bűnök közül a Sellőházba csupán a bujaság és az élvezetekben való kicsapongás nyer bebocsátást. Minden másra élesen figyel az őrök éber tekintete.*
Ahogy helyet foglal a színpadon, az a legtöbbeknek bizonyára tetszésére van. Még azoknak is, akiknek a fuvolajáték kevésbé tartozik a kedvendeik közé. E késői órán a mulatozás már csendesebb, s a levegőben is dúsabb a bódító szerek füstje. A tündér ruháján egészen átsejlik keble finom vonala. Kellemesen búg a hangszer. Kerüli a bohó trillákat, s a hely szelleméhez igazítja a delejes, sejtelmes dallamot. A gondolatok tompábbak, az érzékek éhesebbek ilyenkor már. A lámpások fényét is kellemes félhomályig fogták vissza, s ilyenkor már megengedőbbek kissé a ház szabályai is a fogadótérben. Az éj megterít jó cimboráinak, a bűnöknek, mint mindig. De e bűnök közül a Sellőházba csupán a bujaság és az élvezetekben való kicsapongás nyer bebocsátást. Minden másra élesen figyel az őrök éber tekintete.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3223-3242