//Jobb később, mint soha//
- Valóban kényelmesebb, vagy csak a szívednek kedvesebb?
*Relael valahol szereti és rühelli ezt az egyszerű életet, amit Learon annyira magasztosnak vél. Jobban kedveli az embereket, akiket most maga körül tudhat, ám bármikor a fényűzést választaná, ha tehetné.
Strat többször is meglepi őt, ám a nőkre adott válasz az, amit Relael nem hagy szó nélkül.*
- Nahát, igen... speciális igény ez. Mit is jelent a nyomorult ebben a helyzetben pontosan?
*Látszólag semleges a témát illetően, semmiképpen sem ítélkező, valójában rendkívül kíváncsi. Strat már számtalan olyan dolgot osztott meg velük, ami az egyébként finnyás elf lány számára tetszetősnek hangzottak.
Learon sem rest megosztani velük válaszát, és ismét azt a leányt emlegeti, akiről már szó esett korábban. Relaelt untatja az, amit hall, viszont lelkesen bólogat és mosolyog hozzá.*
- Barbár férfinak barbár asszony való.
*Mondja ki konklúzióját a hallottak után, amikor hirtelen megszólítják őt, vagy őket. A hang forrásának felkeresése után igyekszik eldönteni, kinek is szólt pontosan a mondandó, ami Strat és Learon ellentétes reakciójából nehezen megállapítható.*
- Tessék?
*Kérdezi számon kérő és leheletnyit sértett hangvétellel, ám mire Relaelben a felismerés megszilárdul Strat már meg is indul, hogy könnyítsen magán, ez valamelyest kizökkenti az elf leányt.*
- Mondanám, hogy nem tudom eldönteni, hogy bóknak vagy sértésnek vegyem, hogy itt dolgozó hölgynek néznek, de akkor bizony hazudnék.
*Feleli Rynsellnek, és néhány rosszalló pillantással honorálja a megjegyzést. Más esetben könnyen lehet, hogy elvette volna az aranyakat, hogy az italt kikérje a pultnál, és megköszönje, majd megigya azt, viszont a körülmények most másképp alakították Relael reakcióját.*
- Eddig is ennyire be volt rúgva?
*Kérdezi Learont, miközben italába kortyol, és feszült figyelemmel követi az eseményeket. Valahogy azt sejti, hogy ebből bizony semmi jó nem fog kisülni, és lám amaz rögtön meg is botlik. Megfordul fejében az is, hogy visszaterelje az állítólag illuminált állapotú tündért a helyére, mielőtt komoly gondot okoz, és bántanák emiatt, ugyanakkor emlékezteti magát, hogy nem az anyja a jelenlévőknek, és még az kellene, hogy összepisilje magát. Vagy talán még rosszabb, és hánynia kell, azt még annyira sem kívánja, főleg mert még fiatal az este, és lenne kedve még élvezni azt.
Ettől függetlenül láthatóan készenlétben van, elvégre az ember sosem tudhatja, hogy a Kikötőben mire számítson, főleg ha egy a szemnek kellemes küllemű elfről van szó. Relael magából kiindulva tudja, hogy azokban lehet a legkevésbé megbízni.*
- Segítsek?
*Intézi kérdését Rynsell és Strat felé, és ha bármelyikük igenleges választ ad, úgy rögtön pattan is fel, hogy gyengéden visszaterelje biztonságos helyére a tündért, vagy akár kifelé, ahol a friss levegő talán jót is tesz majd neki.*