Kikötő - Sellőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 252 (5021. - 5040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5040. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:13:20
Üzenet elküldve: 2024-03-30 15:13:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kifejezetten ritka eset az, amikor Nori pontosan emlékszik valami napokkal ezelőtt elhangzott kijelentésre, de ez most azok közé tartozik. Olyan traumaként érte, hogy el fogják tiltani a fekete festékeitől, ami számára hatalmas kincs, hogy nem is tudna nem emlékezni rá, hogy mettől-meddig is fog tartani a tilalom. Mai szerencsétlensége, hogy ő pont most hibázik, ami pedig nála számít ritkaságnak.
Bent a szobában elég sokáig kell várnia, míg barátnője meg tud szólalni, ami csak még jobban erősíti a gyanút, hogy valami nincs rendben. Ráadásul összeszedetlen is. Csak motyog, de nem igazán sikerül neki összeraknia egy egész mondatot sem. A hátsó szándék kifejezés végül határozottan meglepi Nori-t, mert a manipuláció sem tartozott eddig Mai eszköztárába, legalábbis látszólag nem.*
- Öhm, igen? *Pislog párat, míg a magyarázatot várja.* Mondhattad volna egyenesen is, bár épp most mondod. Tény, hogy elég szarul nézel ki, ezért is kérdezem, hogy mi baj van?
*Az erre kapott választ nem kaphatja meg, ahogy ő sem tud felelni Mai kérdésére, mert kopognak az ajtón, a fegyvereiket hozták. Nori rögtön ellenőrzi is őket. Hosszúkard, az ostor, két tőr, és egy harmadik, ami Mai-é.*
- Igen, minden megvan. Nem kell más, kösz. Na, tünés! *Erősíti azért meg ő is a tényt, hogy nem hiányzik semmi, elhessegeti a sellőket, majd visszatér a korábbi témához.*
- Nos, megszüntetni nem tudom azokat a karikákat, arra nincs semmi löttyöm, de eltüntethetem neked őket, ha hagyod, hogy téged is kifesselek. Az erős fekete smink egyik nagy előnye, hogy az ilyesmi nem látszik miatta. Nos, mit szólsz? Akarod? *Rögtön megjön a lelkesedése. Már többször is ki akarta festeni Mai-t, de eddig nem hagyta, most viszont van ürügy is, hogy rábeszélje. Tuti nem hagyná ki ezt a lehetőséget.*
- Meg amúgy azon gondolkoztam, hogy ha már nekem szép ruhát akarunk, akkor neked nem ártana egy utazós szett vérttel meg mindennel. Ha abban kalandoznál, mikor épp olyanod van, talán esélyed is lenne túlélni az első alkalmat, mikor megtámadnak. *El is képzeli Mai-t egy gyönyörű, nőies kialakítású, koromfekete vértben. Nyilván. Hiába visel most a lány például fehér felsőt, Nori nem tud más színben gondolkodni, csak a feketében. Mindenesetre Nori szerint kifejezetten csinos lenne úgy… is.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kifejezetten ritka eset az, amikor Nori pontosan emlékszik valami napokkal ezelőtt elhangzott kijelentésre, de ez most azok közé tartozik. Olyan traumaként érte, hogy el fogják tiltani a fekete festékeitől, ami számára hatalmas kincs, hogy nem is tudna nem emlékezni rá, hogy mettől-meddig is fog tartani a tilalom. Mai szerencsétlensége, hogy ő pont most hibázik, ami pedig nála számít ritkaságnak.
Bent a szobában elég sokáig kell várnia, míg barátnője meg tud szólalni, ami csak még jobban erősíti a gyanút, hogy valami nincs rendben. Ráadásul összeszedetlen is. Csak motyog, de nem igazán sikerül neki összeraknia egy egész mondatot sem. A hátsó szándék kifejezés végül határozottan meglepi Nori-t, mert a manipuláció sem tartozott eddig Mai eszköztárába, legalábbis látszólag nem.*
- Öhm, igen? *Pislog párat, míg a magyarázatot várja.* Mondhattad volna egyenesen is, bár épp most mondod. Tény, hogy elég szarul nézel ki, ezért is kérdezem, hogy mi baj van?
*Az erre kapott választ nem kaphatja meg, ahogy ő sem tud felelni Mai kérdésére, mert kopognak az ajtón, a fegyvereiket hozták. Nori rögtön ellenőrzi is őket. Hosszúkard, az ostor, két tőr, és egy harmadik, ami Mai-é.*
- Igen, minden megvan. Nem kell más, kösz. Na, tünés! *Erősíti azért meg ő is a tényt, hogy nem hiányzik semmi, elhessegeti a sellőket, majd visszatér a korábbi témához.*
- Nos, megszüntetni nem tudom azokat a karikákat, arra nincs semmi löttyöm, de eltüntethetem neked őket, ha hagyod, hogy téged is kifesselek. Az erős fekete smink egyik nagy előnye, hogy az ilyesmi nem látszik miatta. Nos, mit szólsz? Akarod? *Rögtön megjön a lelkesedése. Már többször is ki akarta festeni Mai-t, de eddig nem hagyta, most viszont van ürügy is, hogy rábeszélje. Tuti nem hagyná ki ezt a lehetőséget.*
- Meg amúgy azon gondolkoztam, hogy ha már nekem szép ruhát akarunk, akkor neked nem ártana egy utazós szett vérttel meg mindennel. Ha abban kalandoznál, mikor épp olyanod van, talán esélyed is lenne túlélni az első alkalmat, mikor megtámadnak. *El is képzeli Mai-t egy gyönyörű, nőies kialakítású, koromfekete vértben. Nyilván. Hiába visel most a lány például fehér felsőt, Nori nem tud más színben gondolkodni, csak a feketében. Mindenesetre Nori szerint kifejezetten csinos lenne úgy… is.*
5039. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:46:55
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:46:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Fáradtsága okán egyáltalán nem bíbelődik nagyon a kedves szavakkal. Nem is gondolkodik igazán. Most az jön elő, ami a zsigereiben van, hiszen ebben nőtt fel. Csak azt kellett magára erőltetnie, hogy ne tűnjön végtelenül kimerültnek. Érdekes ez egy egész hatnyi semmittevés után. Celine engedelmességet mutat, pont úgy, ahogy régen az egész udvartartás. Ő ezt sosem használta, vagy nem tűnt fel neki. De az ilyen helyeken látványos sikert arat. Akár büszke is lehetne magára, de nem különösebben érdekli semmi, azon kívül, hogy kapja vissza a kis barátnője azt, ami az övé.
Végül elindulnak a szobába, fel sem tűnt neki, hogy ez az egész kis közjáték hogyan hatott Nori-ra.*
-Aha, a pénz. *Ül le az ágy szélére, még látványosan gondolkodik valamin, de nehezen szólal meg. Egyáltalán nem csak a pénz ami ehhez kell, egy fagyos tekintet néha sokkal hatásosabb, mint az agresszív fenyegetés. Na meg az is lehet, hogy számít, hogy az orvossal látták őt vonulni, Norit pedig betegen elesni. Ki tudja?*
- Ja, hogy... *Ha valamiben jó Mai, az az, hogy mindenre emlékszik. Pontosan ugyan úgy, ahogyan az elhangzott, egy betűt sem tévesztve. Könyv sem volt még olyan a kezében, legyen az bármily tudományos, hogy ne emlékezzen a részletekre belőle. Nori-ra tekint, hamar megpróbálja beindítani az agytekervényeit, hogy ne nézze őt teljesen hülyének.*
- Hátsó szándékom van. *Köszörüli meg a torkát, mert valami hasznos jutott végül eszébe.* - Csúnya dolog lenne tőlem, ha neked nem hagynám én pedig szívességet kérnék tőled. Mondd, hogy van erre valamid. *Mutat a szemei alatt ékeskedő sötét foltokra. Bár ébredéskor sokkal rusnyább volt, a sminkről eszébe jutott az, hogy Nori-nál akadhat valami, ami a segítségére lehet, ha már a mindene a fekete máz. Ha nincs is szép mentés volt, talán ebből nem jön rá, hogy azt sem tudta hirtelen, hogy mit beszél.*
- Csak rosszul aludtam, semmi gond nincs. *Tényleg nincs. Legalábbis, ha van, akkor arról Mai nem tud, mert nem akar tudni. Most csak valamiért azt érzi, hogy innen menni kell.
A fegyvereket ígérethez híven meghozzák, amit egy bólintással köszön csak meg.*
- Minden megvan. Van még valamire szükséged Nori?
*Fáradtsága okán egyáltalán nem bíbelődik nagyon a kedves szavakkal. Nem is gondolkodik igazán. Most az jön elő, ami a zsigereiben van, hiszen ebben nőtt fel. Csak azt kellett magára erőltetnie, hogy ne tűnjön végtelenül kimerültnek. Érdekes ez egy egész hatnyi semmittevés után. Celine engedelmességet mutat, pont úgy, ahogy régen az egész udvartartás. Ő ezt sosem használta, vagy nem tűnt fel neki. De az ilyen helyeken látványos sikert arat. Akár büszke is lehetne magára, de nem különösebben érdekli semmi, azon kívül, hogy kapja vissza a kis barátnője azt, ami az övé.
Végül elindulnak a szobába, fel sem tűnt neki, hogy ez az egész kis közjáték hogyan hatott Nori-ra.*
-Aha, a pénz. *Ül le az ágy szélére, még látványosan gondolkodik valamin, de nehezen szólal meg. Egyáltalán nem csak a pénz ami ehhez kell, egy fagyos tekintet néha sokkal hatásosabb, mint az agresszív fenyegetés. Na meg az is lehet, hogy számít, hogy az orvossal látták őt vonulni, Norit pedig betegen elesni. Ki tudja?*
- Ja, hogy... *Ha valamiben jó Mai, az az, hogy mindenre emlékszik. Pontosan ugyan úgy, ahogyan az elhangzott, egy betűt sem tévesztve. Könyv sem volt még olyan a kezében, legyen az bármily tudományos, hogy ne emlékezzen a részletekre belőle. Nori-ra tekint, hamar megpróbálja beindítani az agytekervényeit, hogy ne nézze őt teljesen hülyének.*
- Hátsó szándékom van. *Köszörüli meg a torkát, mert valami hasznos jutott végül eszébe.* - Csúnya dolog lenne tőlem, ha neked nem hagynám én pedig szívességet kérnék tőled. Mondd, hogy van erre valamid. *Mutat a szemei alatt ékeskedő sötét foltokra. Bár ébredéskor sokkal rusnyább volt, a sminkről eszébe jutott az, hogy Nori-nál akadhat valami, ami a segítségére lehet, ha már a mindene a fekete máz. Ha nincs is szép mentés volt, talán ebből nem jön rá, hogy azt sem tudta hirtelen, hogy mit beszél.*
- Csak rosszul aludtam, semmi gond nincs. *Tényleg nincs. Legalábbis, ha van, akkor arról Mai nem tud, mert nem akar tudni. Most csak valamiért azt érzi, hogy innen menni kell.
A fegyvereket ígérethez híven meghozzák, amit egy bólintással köszön csak meg.*
- Minden megvan. Van még valamire szükséged Nori?
5038. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:26:26
Üzenet elküldve: 2024-03-30 14:26:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Ahogy Mai megjelenik mellette, Nori valóban azonnal elhallgat. Akik nem ismerik őket, tényleg azt hihetik, hogy a feketébe öltözött lány valóban követi az úrnője minden parancsát. Nori viszont most furcsán néz Mai-ra. Hiába az álca, ő látja azokat a karikákat a szeme alatt, de egyelőre ezt sem teszi szóvá, csak hallgatja a diskurzust közte és a Celine névre hallgató sellő között, aki érdeklődve néz az őt megszólító kék szemekbe, aztán egy pillanatra le a kezükre, amibe a pénzzel teli tarisznya kerül, de annak köszönhetően most már a lány minden figyelme Mai-é.*
- Értettem, kisasszony! Át fogom adni az üzenetet a doktor úrnak, amint visszatért. A fegyvereiket pedig hamarosan felvisszük a szobájukba. *Nem csak a pénz miatt engedelmeskedik, amúgy sem merne most ellenkezni szegény lány Mai-val, annyira megijed a fenyegetően közömbös tekintetétől.
Nori nagyokat pislog meglepettségében, de továbbra sem szól, csak akkor, mikor már újra a szoba felé tartanak.*
- Ezt meg hogy csináltad, hogy neked odaadják őket, nekem meg nem? A pénz miatt, mi? *Másra nem tud gondolni. Vele még sosem fordult elő olyasmi, hogy fenyegetés hatására ne kapott volna meg bármit, olyasmi meg főleg nem, hogy valaki mellé lépve néhány kedves szóval egycsapásra elintézi ugyanazt.
Tényleg furcsa neki most Mai, de még furcsább lesz, mikor felajánlja, hogy mégis használhatja a fekete festéket. Eddig csak azért nem használta, mert kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy magát pingálja, de ettől függetlenül szerinte a büntetése még el sem kezdődött. Már, ha jól emlékszik a feltételekre.*
- Miért? Nem azt mondtad, hogy akkor kezdődik a büntetésem, mikor elmegyünk innen? Szóval ma. Miért gondoltad meg magad? Nem értem… Mai, minden rendben van? *Kérdez is rá végül az aggályaira, mert neki nagyon úgy tűnik, hogy valami egész biztosan nincs.*
- Fáradtnak tűnsz és… ijesztőnek, türelmetlennek. Tudnom kell valamiről? *Mert, ha igen, akkor szerinte jobb, ha most megbeszélik, mintha az úton derülne ki, hogy most meg esetleg Mai az, aki nincs jól. Nori közben elkezdi a nadrágjába csatolni az övét, aztán felveszi a bőrvértet is, ami az egész hat alatt a sarokban csücsült árván s tétlenül.*
*Ahogy Mai megjelenik mellette, Nori valóban azonnal elhallgat. Akik nem ismerik őket, tényleg azt hihetik, hogy a feketébe öltözött lány valóban követi az úrnője minden parancsát. Nori viszont most furcsán néz Mai-ra. Hiába az álca, ő látja azokat a karikákat a szeme alatt, de egyelőre ezt sem teszi szóvá, csak hallgatja a diskurzust közte és a Celine névre hallgató sellő között, aki érdeklődve néz az őt megszólító kék szemekbe, aztán egy pillanatra le a kezükre, amibe a pénzzel teli tarisznya kerül, de annak köszönhetően most már a lány minden figyelme Mai-é.*
- Értettem, kisasszony! Át fogom adni az üzenetet a doktor úrnak, amint visszatért. A fegyvereiket pedig hamarosan felvisszük a szobájukba. *Nem csak a pénz miatt engedelmeskedik, amúgy sem merne most ellenkezni szegény lány Mai-val, annyira megijed a fenyegetően közömbös tekintetétől.
Nori nagyokat pislog meglepettségében, de továbbra sem szól, csak akkor, mikor már újra a szoba felé tartanak.*
- Ezt meg hogy csináltad, hogy neked odaadják őket, nekem meg nem? A pénz miatt, mi? *Másra nem tud gondolni. Vele még sosem fordult elő olyasmi, hogy fenyegetés hatására ne kapott volna meg bármit, olyasmi meg főleg nem, hogy valaki mellé lépve néhány kedves szóval egycsapásra elintézi ugyanazt.
Tényleg furcsa neki most Mai, de még furcsább lesz, mikor felajánlja, hogy mégis használhatja a fekete festéket. Eddig csak azért nem használta, mert kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy magát pingálja, de ettől függetlenül szerinte a büntetése még el sem kezdődött. Már, ha jól emlékszik a feltételekre.*
- Miért? Nem azt mondtad, hogy akkor kezdődik a büntetésem, mikor elmegyünk innen? Szóval ma. Miért gondoltad meg magad? Nem értem… Mai, minden rendben van? *Kérdez is rá végül az aggályaira, mert neki nagyon úgy tűnik, hogy valami egész biztosan nincs.*
- Fáradtnak tűnsz és… ijesztőnek, türelmetlennek. Tudnom kell valamiről? *Mert, ha igen, akkor szerinte jobb, ha most megbeszélik, mintha az úton derülne ki, hogy most meg esetleg Mai az, aki nincs jól. Nori közben elkezdi a nadrágjába csatolni az övét, aztán felveszi a bőrvértet is, ami az egész hat alatt a sarokban csücsült árván s tétlenül.*
5037. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:59:39
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:59:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Pontosan ugyan úgy telt el minden nap. Rég volt olyan időszaka, hogy ne lenne benne valami világrengető. Minden nap valami kellemes, vagy épp fájó újdonság. Most ennek a hiánya pihentetően hat rá, nem úgy, mint az éjszakái. Míg Nori egyre jobban van, úgy Mai szeme alatt kezdenek sötétülni a karikák, szerencsére egy kis hideg víz még mindig felébreszti annyira a fiatal bőrét, hogy ne fessen szörnyen. Plafont bámul, majd oldalra fordul, mint minden egyes reggel, hogy a drága fogadott testvérére nézzen, aki türelmetlenül szeretne gyógyulni. Most hűlt helyét találja, így hamarabb dönt amellett, hogy kikel az ágyból. A mostani álmára nem jól emlékszik, csak némi képre belőle. Az éjjel boncolni támadt kedve, már meg sem lepődik. Nagy sóhajjal kezd bele a gyorsított reggeli rutinjába, és megpróbálja a legfrissebb formáját hozni, s úgy kilépni a szobából, hogy megkeresse Nori-t. Nem sokat kell töprengenie a hollétén, mert a hangja elárulja őt. Magára erőlteti az úrinőt, ami most kicsit nehezebb, de azért sikerül. Egyenes tartással, érzelemmentes arccal lép a lány mellé, és teszi előre a kezét, mintha csak mutatná, hogy "Csend legyen!" Szavak nem kellenek hozzá, mindössze egy kis hatásszünet.*
- Ma távozunk. *Fordul az egyik Sellőhöz, talán tőle kérte a doki a paravánokat.* - Celine, ugye? *Méri végig egy halvány mosoly kíséretében, de semmi kedvesség nem tükröződik most róla. Nem a lány hibája, hanem a rosszul indult reggelé.* - Egy órán belül útra kelünk, kérlek, addig készítsétek össze a fegyvereket. * Majd mintha csak megfogná a kezét, átad neki egy kis tarsznyát, amiben 54 arany van. Így a Sellő (NJK) tán hajlandó lesz átadni egy üzenetet a Dokinak.
* - Üzenem a dokinak, ha még megfordul erre, hogy köszönök mindent. És még tedd hozzá kérlek, Celine, hogy reménybeli terveim között szerepel az ígéretének behajtása. *Magában persze már nevet, nem gondolja, hogy valóban fognak még találkozni, persze nem bánná... Nori-hoz fordul végül.* - Menjünk, már nagyon vágyom vissza.
*Azzal elindul a szoba felé, várva, hogy kövesse őt a lány és csak reméli, hogy a toporzékolása elmúlik, amint ráébred, hogy Mai elintézi neki, amit akart. Csak még egy egészen cseppet nyugton kellene maradnia.*
- Ma már kisminkelheted magad. Nem is volt akkora büntetés, ugye? Észre sem vetted. Most pedig húzzunk el végre innen.
*Pontosan ugyan úgy telt el minden nap. Rég volt olyan időszaka, hogy ne lenne benne valami világrengető. Minden nap valami kellemes, vagy épp fájó újdonság. Most ennek a hiánya pihentetően hat rá, nem úgy, mint az éjszakái. Míg Nori egyre jobban van, úgy Mai szeme alatt kezdenek sötétülni a karikák, szerencsére egy kis hideg víz még mindig felébreszti annyira a fiatal bőrét, hogy ne fessen szörnyen. Plafont bámul, majd oldalra fordul, mint minden egyes reggel, hogy a drága fogadott testvérére nézzen, aki türelmetlenül szeretne gyógyulni. Most hűlt helyét találja, így hamarabb dönt amellett, hogy kikel az ágyból. A mostani álmára nem jól emlékszik, csak némi képre belőle. Az éjjel boncolni támadt kedve, már meg sem lepődik. Nagy sóhajjal kezd bele a gyorsított reggeli rutinjába, és megpróbálja a legfrissebb formáját hozni, s úgy kilépni a szobából, hogy megkeresse Nori-t. Nem sokat kell töprengenie a hollétén, mert a hangja elárulja őt. Magára erőlteti az úrinőt, ami most kicsit nehezebb, de azért sikerül. Egyenes tartással, érzelemmentes arccal lép a lány mellé, és teszi előre a kezét, mintha csak mutatná, hogy "Csend legyen!" Szavak nem kellenek hozzá, mindössze egy kis hatásszünet.*
- Ma távozunk. *Fordul az egyik Sellőhöz, talán tőle kérte a doki a paravánokat.* - Celine, ugye? *Méri végig egy halvány mosoly kíséretében, de semmi kedvesség nem tükröződik most róla. Nem a lány hibája, hanem a rosszul indult reggelé.* - Egy órán belül útra kelünk, kérlek, addig készítsétek össze a fegyvereket. * Majd mintha csak megfogná a kezét, átad neki egy kis tarsznyát, amiben 54 arany van. Így a Sellő (NJK) tán hajlandó lesz átadni egy üzenetet a Dokinak.
* - Üzenem a dokinak, ha még megfordul erre, hogy köszönök mindent. És még tedd hozzá kérlek, Celine, hogy reménybeli terveim között szerepel az ígéretének behajtása. *Magában persze már nevet, nem gondolja, hogy valóban fognak még találkozni, persze nem bánná... Nori-hoz fordul végül.* - Menjünk, már nagyon vágyom vissza.*Azzal elindul a szoba felé, várva, hogy kövesse őt a lány és csak reméli, hogy a toporzékolása elmúlik, amint ráébred, hogy Mai elintézi neki, amit akart. Csak még egy egészen cseppet nyugton kellene maradnia.*
- Ma már kisminkelheted magad. Nem is volt akkora büntetés, ugye? Észre sem vetted. Most pedig húzzunk el végre innen.
5036. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:15:41
Üzenet elküldve: 2024-03-30 13:15:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*A béka csak egy teljesen véletlen gondolat szüleménye. Egyszerűen az jutott eszébe először, amit mondhatott, nem gondolta volna, hogy pont eltalálja, milyen állatkái is voltak Mai-nak, de azért elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony beletrafált.*
- Hogyne tudnám a testvéremről, mikor azért nincsenek már, mert kiborítottam őket? *Nevetgél, és ezt most ezúttal tényleg csak viccnek szánja. Szerencsére azt nem próbálja meg az ő agya sem állítani, hogy ők ketten valóban testvérek volnának.
Nem sokkal később már újra a szobában vannak, és be is bújnak a finom, puha ágyikóba. Sokadszorra fognak már egymás mellett aludni, ami mintha mára már egészen természetes lenne a számukra.*
- Nem, nem mesélek, hagylak aludni. *Mondja kedvese, aztán aznap nem szól már többet. Tényleg nehezen alszik most el, sokszor Mai-t figyeli, ahogy alszik, de a rémálmainak semmi jelét nem látja rajta, pedig akkor biztosan felébresztené.*
//Egy hattal később//
*A másnapjuk hasonlóan telik, mint az előző. Nori teljes felépülésére még valóban sokat kell várniuk, de javulgat. Kár, hogy csak javulgat, és a teljes folyamat sokkal tovább tart, mint arra talán mindketten számítottak. A kis feketeség lassan, de fokozatosan, napról-napra nyeri vissza az energiáját. Minden nap sokat sétálnak a friss levegőn, amihez Nori-nak egyre kevesebb segítségre van szüksége. Egészen hozzászokott ahhoz is, hogy négy napig Leveseken él, ami összesen 40 aranyába került, de a ma reggel már teljesen más. Mikor felébred, Mai még alszik, de ő úgy érzi magát, mintha az elmúlt egy hat szenvedése nem is lett volna. Kitartásának és Mai munkájának köszönhetően már ereje teljében, egyedül kel ki az ágyból. Barátnőjét nincs szíve felébreszteni, így egyedül megy le, hogy végre egy jó finomat Reggelizhessen 10 aranyért , és közben a szoba Szoba árát is rendezi a maradék öt napra, amiért 80 aranyat kérnek el. Ha Mai közben felébred, akkor a kis fekete húgicáját épp néhány sellővel vitatkozva találhatja meg, ahogy a maga karakán és morcos viselkedésével próbálja kötelezni őket arra, hogy most már adják neki vissza a fegyvereit, de mivel itt azért még mindig ő a beteg, és az, aki beszámíthatatlan a Doki és Mai elmondása alapján, neki nem adják vissza a pengéket, bármennyire is hisztizik értük, csak az úrnőnek vagy az orvosnak, aki azóta sem tért vissza hozzájuk.*
- Hát ez hallatlan! Milyen jogon tartjátok magatoknál az ÉN fegyvereimet?! Kérem őket! Most azonnal! *Toporzékol idegesen. Bizony, ez már a régi Nori. Az a Nori, akinek minden kérésére ugrani kell, ha jót akarnak, és akinek a hangjától most az egész Sellőház zeng azért, mert nem akarják neki visszaadni a fegyvereket.*
*A béka csak egy teljesen véletlen gondolat szüleménye. Egyszerűen az jutott eszébe először, amit mondhatott, nem gondolta volna, hogy pont eltalálja, milyen állatkái is voltak Mai-nak, de azért elégedetten veszi tudomásul, hogy bizony beletrafált.*
- Hogyne tudnám a testvéremről, mikor azért nincsenek már, mert kiborítottam őket? *Nevetgél, és ezt most ezúttal tényleg csak viccnek szánja. Szerencsére azt nem próbálja meg az ő agya sem állítani, hogy ők ketten valóban testvérek volnának.
Nem sokkal később már újra a szobában vannak, és be is bújnak a finom, puha ágyikóba. Sokadszorra fognak már egymás mellett aludni, ami mintha mára már egészen természetes lenne a számukra.*
- Nem, nem mesélek, hagylak aludni. *Mondja kedvese, aztán aznap nem szól már többet. Tényleg nehezen alszik most el, sokszor Mai-t figyeli, ahogy alszik, de a rémálmainak semmi jelét nem látja rajta, pedig akkor biztosan felébresztené.*
//Egy hattal később//
*A másnapjuk hasonlóan telik, mint az előző. Nori teljes felépülésére még valóban sokat kell várniuk, de javulgat. Kár, hogy csak javulgat, és a teljes folyamat sokkal tovább tart, mint arra talán mindketten számítottak. A kis feketeség lassan, de fokozatosan, napról-napra nyeri vissza az energiáját. Minden nap sokat sétálnak a friss levegőn, amihez Nori-nak egyre kevesebb segítségre van szüksége. Egészen hozzászokott ahhoz is, hogy négy napig Leveseken él, ami összesen 40 aranyába került
, de a ma reggel már teljesen más. Mikor felébred, Mai még alszik, de ő úgy érzi magát, mintha az elmúlt egy hat szenvedése nem is lett volna. Kitartásának és Mai munkájának köszönhetően már ereje teljében, egyedül kel ki az ágyból. Barátnőjét nincs szíve felébreszteni, így egyedül megy le, hogy végre egy jó finomat Reggelizhessen 10 aranyért , és közben a szoba Szoba árát is rendezi a maradék öt napra, amiért 80 aranyat kérnek el. Ha Mai közben felébred, akkor a kis fekete húgicáját épp néhány sellővel vitatkozva találhatja meg, ahogy a maga karakán és morcos viselkedésével próbálja kötelezni őket arra, hogy most már adják neki vissza a fegyvereit, de mivel itt azért még mindig ő a beteg, és az, aki beszámíthatatlan a Doki és Mai elmondása alapján, neki nem adják vissza a pengéket, bármennyire is hisztizik értük, csak az úrnőnek vagy az orvosnak, aki azóta sem tért vissza hozzájuk.*- Hát ez hallatlan! Milyen jogon tartjátok magatoknál az ÉN fegyvereimet?! Kérem őket! Most azonnal! *Toporzékol idegesen. Bizony, ez már a régi Nori. Az a Nori, akinek minden kérésére ugrani kell, ha jót akarnak, és akinek a hangjától most az egész Sellőház zeng azért, mert nem akarják neki visszaadni a fegyvereket.*
5035. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:08:31
Üzenet elküldve: 2024-03-30 11:08:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*A családról beszélgetve egyáltalán nem zavarja már a tény, hogy az övét Nori bántaná, pusztán azért, mert nem bántak olyan jól vele. Ő is így érez, amikor a másik anyjára gondol. Minden egyes Nori-t körülölelő sötét fellegről azt gondolja, hogy annak a hibája, aki elhagyta őt. Persze körülményeket nem ismer, így adna egy esélyt a magyarázatra, de nem fog megbotránkozni még azon sem, hogy a feketeség kioltaná az életét. Biztosan megpróbálná óva inteni ettől a cselekedettől, de nem minden áron.
A komor témájukból szerencsére engednek és átveszi a helyet ismét egy kis nevetés. Ha nem jutott nekik igazi család, majd ők lehetnek azok egymásnak. Az élet sokszor elvesz, de néha ad is. Semmi szükség nincs arra a vérkötelékre, anélkül is erős szövetségek tudnak köttetni. És legalább igaziak.*
- Az már most is égnek áll néha, de nem baj, így a jó. Én pedig örökké ki foglak oktatni, amikor hülyeséget csinálsz. Azt meg honnan tudtad, hogy voltak békáim?
*Mert voltak. De erről már nem fog beszélni.
Megvárja, hogy elköltse a másik a neki jutott nem túl fejedelmi vacsorát, ő pedig megissza az utolsó kis korty bort is.*
- Ha olyan sok energiád maradt, nyugodtan mesélhetsz nekem még. Csak légyszíves olyat, amitől nem lesz rémálmom.
*Ismét a lányt támogatva jutnak el a szobáig. Hosszú nap volt, annyi minden történt. Rég csinálta már, de amint kicsit rendbe tette magát, bedől az ágyba, s a plafont bámulva veszi sorra a kikötőben történt eseményeket. Hogyan is férhet bele mindez ilyen rövid időbe? Elfáradt, de élményekkel gazdagodott. Rosszakkal és jókkal is. Kezei elnyúlnak a lányéhoz és megfogja azt, ha eléri és hagyja. Behunyja a szemét, hogy az eleinte olyan kényelmes és puha ágy újra rémálommá alakuljon és szippantsa be őt elméje legsötétebb és zavarosabb bugyraiba. Kívülről megint semmi nem látszik. Angyalian alszik, mintha semmi nem háborgatná, belül mégis minden újra szétesik, amit a mai nap összerakott. Mikor lesz már vége ennek a belső küzdelemnek? Annyi mindene van jelenleg, ami sosem volt, valami mégis mérgezi. Csak reggel nyitja ki újra a jégkékeket, de ugyanolyan mozdulatlan marad. Talán majd az elkövetkezendő napok kisimítják. A visszaindulással meg kell várni, amíg barátnője, sőt mi több, testvére teljesen felépül. De akkor már tűkön ülve fogja várni az indulást.*
*A családról beszélgetve egyáltalán nem zavarja már a tény, hogy az övét Nori bántaná, pusztán azért, mert nem bántak olyan jól vele. Ő is így érez, amikor a másik anyjára gondol. Minden egyes Nori-t körülölelő sötét fellegről azt gondolja, hogy annak a hibája, aki elhagyta őt. Persze körülményeket nem ismer, így adna egy esélyt a magyarázatra, de nem fog megbotránkozni még azon sem, hogy a feketeség kioltaná az életét. Biztosan megpróbálná óva inteni ettől a cselekedettől, de nem minden áron.
A komor témájukból szerencsére engednek és átveszi a helyet ismét egy kis nevetés. Ha nem jutott nekik igazi család, majd ők lehetnek azok egymásnak. Az élet sokszor elvesz, de néha ad is. Semmi szükség nincs arra a vérkötelékre, anélkül is erős szövetségek tudnak köttetni. És legalább igaziak.*
- Az már most is égnek áll néha, de nem baj, így a jó. Én pedig örökké ki foglak oktatni, amikor hülyeséget csinálsz. Azt meg honnan tudtad, hogy voltak békáim?
*Mert voltak. De erről már nem fog beszélni.
Megvárja, hogy elköltse a másik a neki jutott nem túl fejedelmi vacsorát, ő pedig megissza az utolsó kis korty bort is.*
- Ha olyan sok energiád maradt, nyugodtan mesélhetsz nekem még. Csak légyszíves olyat, amitől nem lesz rémálmom.
*Ismét a lányt támogatva jutnak el a szobáig. Hosszú nap volt, annyi minden történt. Rég csinálta már, de amint kicsit rendbe tette magát, bedől az ágyba, s a plafont bámulva veszi sorra a kikötőben történt eseményeket. Hogyan is férhet bele mindez ilyen rövid időbe? Elfáradt, de élményekkel gazdagodott. Rosszakkal és jókkal is. Kezei elnyúlnak a lányéhoz és megfogja azt, ha eléri és hagyja. Behunyja a szemét, hogy az eleinte olyan kényelmes és puha ágy újra rémálommá alakuljon és szippantsa be őt elméje legsötétebb és zavarosabb bugyraiba. Kívülről megint semmi nem látszik. Angyalian alszik, mintha semmi nem háborgatná, belül mégis minden újra szétesik, amit a mai nap összerakott. Mikor lesz már vége ennek a belső küzdelemnek? Annyi mindene van jelenleg, ami sosem volt, valami mégis mérgezi. Csak reggel nyitja ki újra a jégkékeket, de ugyanolyan mozdulatlan marad. Talán majd az elkövetkezendő napok kisimítják. A visszaindulással meg kell várni, amíg barátnője, sőt mi több, testvére teljesen felépül. De akkor már tűkön ülve fogja várni az indulást.*
5034. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-30 10:05:07
Üzenet elküldve: 2024-03-30 10:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen kicsit elködösül a tekintete, mikor Mai visszakérdez. Olyan egyszerű, mikor a másikat kell kioktatni, de ha a saját problémái kerülnek célkeresztbe, akkor már mindjárt nem olyan egyértelmű a dolog. Főleg nem az anyjával kapcsolatban.*
- Nem mondanék neki semmit. Azon múlna az élete, hogy rájön-e, ki vagyok. Ha nem, akkor nincs rá szükségem.
*Egy apa csak arra való, hogy megfoganjon a gyermek. Utána lehet gondoskodó férj vagy egy igazi tapló, már senkit nem érdekel. Azonban egy anya más. Egy anya soha nem felejtheti el a tulajdon gyermekét. Nori talán azért gondolja ezt így, mert ő maga is nő, és ha nem is tud róla, de benne is dolgoznak anyai ösztönök. Éppen ezért, ha találkozna az édesanyjával, és nem ismerné fel a lányát, Nori számára ott megszűnne létezni vele minden okkal együtt, amiért életben kéne hagynia. Hogy mi történne ellenkező esetben? Az egyelőre mindenki számára rejtély.
A családdal kapcsolatos kérdést csak az bonyolítja még jobban, mikor Nori meglepettségére Mai egyszerűen kijelenti, hogy már testvérek. Nem erre számított, hirtelen köpni-nyelni sem tud, de végül egy elbagatelizált mosollyal reagál.*
- Akkor én leszek a húgod, aki miatt mindig égnek áll majd a hajad, mikor feltúrom a szobádat vagy kiborítom a békáidat az akváriumból. *Nevetgél játékosan.
Végül elérkezik a vacsora ideje, amivel végül Mai határozott fellépése miatt megbékél. Csendben, jó kislány módjára fogyasztja el az egész tányér levest és a poharában sem marad egy csepp víz sem.*
- Remélem, hogy jobb lesz, én már mennék. Bármerre. *Nem bír egy helyben maradni, ami még problémás lehet, ha tényleg le akarnak telepedni Arthenior-ban, de ez egyelőre még nem számít. Egyelőre csak az a lényeg, hogy Nori meggyógyuljon, aztán visszamenjenek a városba.*
- Ugye, hogy milyen kényelmes? Ráadásul simán elférünk rajta ketten *áradozik az ágyról.* Én annyit aludtam ma, mint még soha, de majd megpróbállak nem zavarni. *Nem biztos abban, hogy hamar el tud majd aludni. Hiába gyenge még a teste, az elméje kifejezetten kipihent lett mostanra. Azt viszont elfogadja, hogy Mai már nagyon fáradt lehet, így ha a lány segít neki, együtt vissza is mehetnek a szobájukba, ahol Nori hamar el is foglalja a helyét a finom, puha takaró alatt, és ha Mai is így tesz, akkor igyekszik nem zavarni őt tovább, hogy nyugodtan alhasson, sőt, megpróbál ő is még többet szunyókálni, hogy minél gyorsabban regenerálódhasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy egészen kicsit elködösül a tekintete, mikor Mai visszakérdez. Olyan egyszerű, mikor a másikat kell kioktatni, de ha a saját problémái kerülnek célkeresztbe, akkor már mindjárt nem olyan egyértelmű a dolog. Főleg nem az anyjával kapcsolatban.*
- Nem mondanék neki semmit. Azon múlna az élete, hogy rájön-e, ki vagyok. Ha nem, akkor nincs rá szükségem.
*Egy apa csak arra való, hogy megfoganjon a gyermek. Utána lehet gondoskodó férj vagy egy igazi tapló, már senkit nem érdekel. Azonban egy anya más. Egy anya soha nem felejtheti el a tulajdon gyermekét. Nori talán azért gondolja ezt így, mert ő maga is nő, és ha nem is tud róla, de benne is dolgoznak anyai ösztönök. Éppen ezért, ha találkozna az édesanyjával, és nem ismerné fel a lányát, Nori számára ott megszűnne létezni vele minden okkal együtt, amiért életben kéne hagynia. Hogy mi történne ellenkező esetben? Az egyelőre mindenki számára rejtély.
A családdal kapcsolatos kérdést csak az bonyolítja még jobban, mikor Nori meglepettségére Mai egyszerűen kijelenti, hogy már testvérek. Nem erre számított, hirtelen köpni-nyelni sem tud, de végül egy elbagatelizált mosollyal reagál.*
- Akkor én leszek a húgod, aki miatt mindig égnek áll majd a hajad, mikor feltúrom a szobádat vagy kiborítom a békáidat az akváriumból. *Nevetgél játékosan.
Végül elérkezik a vacsora ideje, amivel végül Mai határozott fellépése miatt megbékél. Csendben, jó kislány módjára fogyasztja el az egész tányér levest és a poharában sem marad egy csepp víz sem.*
- Remélem, hogy jobb lesz, én már mennék. Bármerre. *Nem bír egy helyben maradni, ami még problémás lehet, ha tényleg le akarnak telepedni Arthenior-ban, de ez egyelőre még nem számít. Egyelőre csak az a lényeg, hogy Nori meggyógyuljon, aztán visszamenjenek a városba.*
- Ugye, hogy milyen kényelmes? Ráadásul simán elférünk rajta ketten *áradozik az ágyról.* Én annyit aludtam ma, mint még soha, de majd megpróbállak nem zavarni. *Nem biztos abban, hogy hamar el tud majd aludni. Hiába gyenge még a teste, az elméje kifejezetten kipihent lett mostanra. Azt viszont elfogadja, hogy Mai már nagyon fáradt lehet, így ha a lány segít neki, együtt vissza is mehetnek a szobájukba, ahol Nori hamar el is foglalja a helyét a finom, puha takaró alatt, és ha Mai is így tesz, akkor igyekszik nem zavarni őt tovább, hogy nyugodtan alhasson, sőt, megpróbál ő is még többet szunyókálni, hogy minél gyorsabban regenerálódhasson.*
5033. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:50:07
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:50:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
- Akkor te is így mondanád? *Inkább azt képzeli, hogyha megtalálná a másik az anyját, nem kérdezne, hanem hasonló jelenettel ajándékozná meg, mint Mai-t azon a borzalmas éjszakán. De tényleg kíváncsi, neki ezek a mondatok olyan bután festenek. Mintha ez egy olyan helyzet lenne, amit lehetne jobban kezelni.
Testvérei ugyan voltak, szereti is őket a maga módján, de semmilyen szoros kötelék nem tudott kialakulni. Nem úgy, mint ezzel a kis démonnal, aki már akkor a szívébe lopta magát, amikor a padon tette fel az első kérdést, aminek látszólag semmi értelme nem volt. Pedig rengeteg, mint kiderült.*
- Már azok vagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, megválaszolva ezzel, hogy nem is kérdés, legyenek. Nem mintha ez egy olyan dolog lenne, amit meg lehet választani, most mégis olyan, mintha megtehetné. Nekik megy a lehetetlen is. Ilyen érzésekkel telik meg a szíve és ezzel is akar majd lefeküdni. Tudja jól, hogy fogja még ennek a szöges ellentétét is gondolni néha, de a kötelékük az ő érzései szerint erősebb a legvastagabb vasláncnál is.
A Sellőház andalító zenéje, a fények teljesen magával tudják ragadni. Amíg a pultnál van is egészen el van varázsolva. Egyetlen napra kipróbálná milyen itt dolgozni, na de ezt nem fogja kimondani. Csak az téríti magához, amikor ki kell fizetni a számlát. Vissza is tér, s a lehető leghidegebben állja a másik morcosságát. Arcán érzelemnek nyoma sincs, nehogy véletlenül megpróbálja Nori meglágyítani a szívét, lássa csak, hogy most falakba ütközik. Csak szemeiben csilloghat a gondoskodás, tényleg áthatja a lényét most.*
- Nem szórakozok. *Dől hátra egészen egyenes háttal és úgy szemléli tovább a hely belsejét. A pohár bort iszogatja, már csak az eltartott kisujj hiányzik, úgy néz ki, mint egy igazi sznob. Mintha bármikor ítélkezhetne, de nem teszi. Nem hiszi, hogy sűrűn fordul majd meg itt, de jó emlékek fogják a helyszínhez kötni. Ismét egy hang téríti észhez, ekkor már a lányra tekint.*
- Szívesen. Holnap jobb lesz. Akkor választunk valami finomabbat. *Megjelenik végre újra a halvány mosoly is.
Mai most sem eszik. Foghatná a tündérvacsora említésére, de még mindig nagyon sokadik helyen van számára az étkezés, így fel sem tűnik neki, hogy kívánja a teste, vagy nem. Majd, ha már nem funkcionál olyan jól, biztos eszébe jut.*
- Elfáradtam. Aludnunk kéne egy jót, abban a kényelmes ágyban.
- Akkor te is így mondanád? *Inkább azt képzeli, hogyha megtalálná a másik az anyját, nem kérdezne, hanem hasonló jelenettel ajándékozná meg, mint Mai-t azon a borzalmas éjszakán. De tényleg kíváncsi, neki ezek a mondatok olyan bután festenek. Mintha ez egy olyan helyzet lenne, amit lehetne jobban kezelni.
Testvérei ugyan voltak, szereti is őket a maga módján, de semmilyen szoros kötelék nem tudott kialakulni. Nem úgy, mint ezzel a kis démonnal, aki már akkor a szívébe lopta magát, amikor a padon tette fel az első kérdést, aminek látszólag semmi értelme nem volt. Pedig rengeteg, mint kiderült.*
- Már azok vagyunk. *Jelenti ki vigyorogva, megválaszolva ezzel, hogy nem is kérdés, legyenek. Nem mintha ez egy olyan dolog lenne, amit meg lehet választani, most mégis olyan, mintha megtehetné. Nekik megy a lehetetlen is. Ilyen érzésekkel telik meg a szíve és ezzel is akar majd lefeküdni. Tudja jól, hogy fogja még ennek a szöges ellentétét is gondolni néha, de a kötelékük az ő érzései szerint erősebb a legvastagabb vasláncnál is.
A Sellőház andalító zenéje, a fények teljesen magával tudják ragadni. Amíg a pultnál van is egészen el van varázsolva. Egyetlen napra kipróbálná milyen itt dolgozni, na de ezt nem fogja kimondani. Csak az téríti magához, amikor ki kell fizetni a számlát. Vissza is tér, s a lehető leghidegebben állja a másik morcosságát. Arcán érzelemnek nyoma sincs, nehogy véletlenül megpróbálja Nori meglágyítani a szívét, lássa csak, hogy most falakba ütközik. Csak szemeiben csilloghat a gondoskodás, tényleg áthatja a lényét most.*
- Nem szórakozok. *Dől hátra egészen egyenes háttal és úgy szemléli tovább a hely belsejét. A pohár bort iszogatja, már csak az eltartott kisujj hiányzik, úgy néz ki, mint egy igazi sznob. Mintha bármikor ítélkezhetne, de nem teszi. Nem hiszi, hogy sűrűn fordul majd meg itt, de jó emlékek fogják a helyszínhez kötni. Ismét egy hang téríti észhez, ekkor már a lányra tekint.*
- Szívesen. Holnap jobb lesz. Akkor választunk valami finomabbat. *Megjelenik végre újra a halvány mosoly is.
Mai most sem eszik. Foghatná a tündérvacsora említésére, de még mindig nagyon sokadik helyen van számára az étkezés, így fel sem tűnik neki, hogy kívánja a teste, vagy nem. Majd, ha már nem funkcionál olyan jól, biztos eszébe jut.*
- Elfáradtam. Aludnunk kéne egy jót, abban a kényelmes ágyban.
5032. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:17:38
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:17:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Elég, ha tudja, hogy létezik, és elég, ha Mai érezteti, hogy létezik a gonoszabbik oldala. Ennyi valóban elegendő, hogy Nori megbékéljen a helyzetével, és ne próbálja tovább erővel a felszínre rángatni fekete Mai-t.*
- Miért, hogy kéne neki elmondani, ha nem így? Mindegy, ha meg akarod keresni, én támogatlak benne. *Erősíti meg erről ismét barátnőjét, hogy rá számíthat. Már csak azért is, mert emlékszik arra, hogy a temetőben pont Mai ajánlotta neki, hogy talán kutatnia kéne az édesanyja holléte után, vagy hogy egyáltalán életben van-e, így részéről nem is kérdés, hogy Mai-nak ugyanígy fel kéne kutatnia az édesapját.*
- Testvérek… *Ízlelgeti ezt a szót, miközben meglepő módon egyáltalán nem akad ki az „utállak” szóra. Ő is szokta utálni magát, szóval egyáltalán nem meglepő, ha más is így érez vele kapcsolatban, de a testvér szó az, ami most tényleg elviszi a mondat lényegét Nori számára.*
- Ha szeretnéd, lehetünk testvérek. A hajunk ugyanolyan fekete. *Mosolyog játékosan, és miután kiszitkozódta magát a bénasága miatt, hagyja, hogy Mai visszakísérje őt az épületbe, közben jót szórakozik a lány következő szavain.*
- Meghiszem azt! Biztosíthatlak róla, ha lesz alkalmam marhaságot csinálni, akkor fogok is, te pedig kénytelen leszel elviselni engem minden következményével együtt.
*Meg azzal a hisztivel együtt is, ami akkor tör rá, mikor az asztalhoz ülve megtudja, hogy míg Mai magának valami érdekes színű bort rendelt, addig ő csak vizet kap.*
- Mai, te most szórakozol velem? *pislog a pohárka vízre.* Te tényleg szórakozol velem. *Legbelül nagyon kiakad ezen, de valamiért mégsem képes ezt most szabadjára engedni. Azért nem, mert a lelke legmélyén szunnyadó dühére szoros láncként köt béklyót az a tudat, hogy Mai most gondoskodik róla. Van, aki vigyáz rá, és nem kell egyedül átvészelnie ezt az időszakot, mint mondjuk azt, amikor az oldalán lévő seb miatt szenvedett napokig egy poros pincében, és akkor sem kereste volna senki, ha belehalt volna a sérülésbe.*
- Köszönöm Mai… *vált át hirtelen számonkérésből hálálkodásba, és kortyolgatni kezdi a vizet. Igazából kifejezetten jól esik neki a friss forrásvíz. Semmi méreg, csak hűsítő nedű, pont, amire szüksége van ugyanúgy, ahogy a hamarosan kiérkező levesre is. Amiatt már egy szót sem szól, hogy azt kap, csak kanalazni kezdi. Nem mohón, mert arra is figyelnie kell, hogy remegő kezei miatt a kanálban maradjon az étel amíg eljut a szájáig, és ne a mélytányérban kössön ki újra.*
*Elég, ha tudja, hogy létezik, és elég, ha Mai érezteti, hogy létezik a gonoszabbik oldala. Ennyi valóban elegendő, hogy Nori megbékéljen a helyzetével, és ne próbálja tovább erővel a felszínre rángatni fekete Mai-t.*
- Miért, hogy kéne neki elmondani, ha nem így? Mindegy, ha meg akarod keresni, én támogatlak benne. *Erősíti meg erről ismét barátnőjét, hogy rá számíthat. Már csak azért is, mert emlékszik arra, hogy a temetőben pont Mai ajánlotta neki, hogy talán kutatnia kéne az édesanyja holléte után, vagy hogy egyáltalán életben van-e, így részéről nem is kérdés, hogy Mai-nak ugyanígy fel kéne kutatnia az édesapját.*
- Testvérek… *Ízlelgeti ezt a szót, miközben meglepő módon egyáltalán nem akad ki az „utállak” szóra. Ő is szokta utálni magát, szóval egyáltalán nem meglepő, ha más is így érez vele kapcsolatban, de a testvér szó az, ami most tényleg elviszi a mondat lényegét Nori számára.*
- Ha szeretnéd, lehetünk testvérek. A hajunk ugyanolyan fekete. *Mosolyog játékosan, és miután kiszitkozódta magát a bénasága miatt, hagyja, hogy Mai visszakísérje őt az épületbe, közben jót szórakozik a lány következő szavain.*
- Meghiszem azt! Biztosíthatlak róla, ha lesz alkalmam marhaságot csinálni, akkor fogok is, te pedig kénytelen leszel elviselni engem minden következményével együtt.
*Meg azzal a hisztivel együtt is, ami akkor tör rá, mikor az asztalhoz ülve megtudja, hogy míg Mai magának valami érdekes színű bort rendelt, addig ő csak vizet kap.*
- Mai, te most szórakozol velem? *pislog a pohárka vízre.* Te tényleg szórakozol velem. *Legbelül nagyon kiakad ezen, de valamiért mégsem képes ezt most szabadjára engedni. Azért nem, mert a lelke legmélyén szunnyadó dühére szoros láncként köt béklyót az a tudat, hogy Mai most gondoskodik róla. Van, aki vigyáz rá, és nem kell egyedül átvészelnie ezt az időszakot, mint mondjuk azt, amikor az oldalán lévő seb miatt szenvedett napokig egy poros pincében, és akkor sem kereste volna senki, ha belehalt volna a sérülésbe.*
- Köszönöm Mai… *vált át hirtelen számonkérésből hálálkodásba, és kortyolgatni kezdi a vizet. Igazából kifejezetten jól esik neki a friss forrásvíz. Semmi méreg, csak hűsítő nedű, pont, amire szüksége van ugyanúgy, ahogy a hamarosan kiérkező levesre is. Amiatt már egy szót sem szól, hogy azt kap, csak kanalazni kezdi. Nem mohón, mert arra is figyelnie kell, hogy remegő kezei miatt a kanálban maradjon az étel amíg eljut a szájáig, és ne a mélytányérban kössön ki újra.*
5031. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:22:22
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:22:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Milyen szép is, ha valaki szép lassan rájön, hogy amit ráprojektált egy másik lényre, az csak az ő akarata és köze sincs valósághoz. Amikor elmúlik a képzelt máz, vajon lesz-e olyan erős ez a barátság, hogy túlélje, hogy Mai-ból ez teljes mértékben hiányzik. Vagy éppen kezd rákapni az irányítás ízére? Mai sosem erőben lesz jobb, mint Nori, de a tudását folyamatosan növeli és abban is rejlik ezer jó lehetőség.*
- Elég, ha tudod, hogy létezik. *Zárja rövidre.
Talán lesz egy éjjel, alvás helyett azon fog járni az agya, hogy igazából minek is örülne. Ha a szülei visszakapnának mindent kamatostul, vagy tényleg szemernyit sem akarja őket bántani. Talán hergelésre felfokozódnának ezek az érzelmek, ezért kell majd ezzel egyedül, elmélyedve foglalkozni. Sok kérdést vet most fel benne, de ez nem ma fontos.*
- Valószínű a létezésemről sem tud. Milyen szép lenne bejelenteni. "Kedves Uram! Én vagyok a lánya." Hülyeség. De még átgondolom, ha mellettem lennél, talán tényleg megkeresném.
*Erőt ad neki a másik jelenléte, holott mindenki közelségét utálta. Most mégis minden fontos és az új kapcsolatait nem szívesen engedi el, sőt. Túlcsordul érzelmekkel, amikor ilyenek ők ketten egymással. Először jut neki olyan érzés, mintha lenne családja. *
- Szerintem így kellene viselkedni egymással a testvéreknek, ahogy mi. Néha utállak, de mégis mindig ott lennék neked. Furcsa. *Talán nem veszi magára azt az "utállak" szót. Maximum megmagyarázza neki, ha kell.* - Lehet nem kell nekem oda visszamenni többé, lett helyettük új családom.
*Nem hangzik ömlengésnek, tényként állapít meg mindent. Esetleg összezúzhatja a kis képet benne a másik, de most jó erre gondolni. Az pedig még jobb, hogy egészen ügyesen bénázik a járással Nori. Megfogja újra, vissza szeretné kísérni a Sellőbe.*
- És kinézem belőled, hogy lesz még pár ilyen alkalmunk. *Nevet fel, tényleg olyan, mintha most tanulná a folyamatot.*
- Valahogy el kell viselni téged! *Kacag újra, de ezt tényleg cseppet sem gondolja komolyan, csak ugratja a másikat. Természetesen be is kíséri.*
- Üljünk le. *Kíséri egy alkalmas asztalhoz. Paravánok már sehol, de az élet kezd beindulni. Milyen hamar eltelik egy nap.* - Hozok neked enni. *Nem nagyon vár választ, azt sem kérdezi meg mit enne. Ugyan. Sétáljon el a pultig és kérjen magának ételt, ha nem tetszik amit kap. Rendel 10 aranyért a kis barátnőjének egy Levest, magának pedig szintén 10 aranyért egy pohárka Különleges bort. Eszébe jut, hogy amíg várakoznak oda ad még 2 érmét, hogy Nori-nak is legyen mit inni. Forrásvízet fog.
Visszasétál a két itallal a barátnőjéhez, majd helyet is foglal.* -Mindjárt hoznak neked enni. Addig igyál. Ettől kímélőbbet nem találtam. *Teszi le a vizet elé.*
*Milyen szép is, ha valaki szép lassan rájön, hogy amit ráprojektált egy másik lényre, az csak az ő akarata és köze sincs valósághoz. Amikor elmúlik a képzelt máz, vajon lesz-e olyan erős ez a barátság, hogy túlélje, hogy Mai-ból ez teljes mértékben hiányzik. Vagy éppen kezd rákapni az irányítás ízére? Mai sosem erőben lesz jobb, mint Nori, de a tudását folyamatosan növeli és abban is rejlik ezer jó lehetőség.*
- Elég, ha tudod, hogy létezik. *Zárja rövidre.
Talán lesz egy éjjel, alvás helyett azon fog járni az agya, hogy igazából minek is örülne. Ha a szülei visszakapnának mindent kamatostul, vagy tényleg szemernyit sem akarja őket bántani. Talán hergelésre felfokozódnának ezek az érzelmek, ezért kell majd ezzel egyedül, elmélyedve foglalkozni. Sok kérdést vet most fel benne, de ez nem ma fontos.*
- Valószínű a létezésemről sem tud. Milyen szép lenne bejelenteni. "Kedves Uram! Én vagyok a lánya." Hülyeség. De még átgondolom, ha mellettem lennél, talán tényleg megkeresném.
*Erőt ad neki a másik jelenléte, holott mindenki közelségét utálta. Most mégis minden fontos és az új kapcsolatait nem szívesen engedi el, sőt. Túlcsordul érzelmekkel, amikor ilyenek ők ketten egymással. Először jut neki olyan érzés, mintha lenne családja. *
- Szerintem így kellene viselkedni egymással a testvéreknek, ahogy mi. Néha utállak, de mégis mindig ott lennék neked. Furcsa. *Talán nem veszi magára azt az "utállak" szót. Maximum megmagyarázza neki, ha kell.* - Lehet nem kell nekem oda visszamenni többé, lett helyettük új családom.
*Nem hangzik ömlengésnek, tényként állapít meg mindent. Esetleg összezúzhatja a kis képet benne a másik, de most jó erre gondolni. Az pedig még jobb, hogy egészen ügyesen bénázik a járással Nori. Megfogja újra, vissza szeretné kísérni a Sellőbe.*
- És kinézem belőled, hogy lesz még pár ilyen alkalmunk. *Nevet fel, tényleg olyan, mintha most tanulná a folyamatot.*
- Valahogy el kell viselni téged! *Kacag újra, de ezt tényleg cseppet sem gondolja komolyan, csak ugratja a másikat. Természetesen be is kíséri.*
- Üljünk le. *Kíséri egy alkalmas asztalhoz. Paravánok már sehol, de az élet kezd beindulni. Milyen hamar eltelik egy nap.* - Hozok neked enni. *Nem nagyon vár választ, azt sem kérdezi meg mit enne. Ugyan. Sétáljon el a pultig és kérjen magának ételt, ha nem tetszik amit kap. Rendel 10 aranyért a kis barátnőjének egy Levest,
magának pedig szintén 10 aranyért egy pohárka Különleges bort. Eszébe jut, hogy amíg várakoznak oda ad még 2 érmét, hogy Nori-nak is legyen mit inni. Forrásvízet fog. Visszasétál a két itallal a barátnőjéhez, majd helyet is foglal.* -Mindjárt hoznak neked enni. Addig igyál. Ettől kímélőbbet nem találtam. *Teszi le a vizet elé.*
5030. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:30:54
Üzenet elküldve: 2024-03-29 17:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magának sem tudná jelen pillanatban megmagyarázni, hogy miért akarja ennyire kiharcolni Mai-ból azt a bizonyos „hisztis picsa” énjét, pedig a magyarázat valójában egészen egyszerű. A testével történt kis áramszünet óta, mióta Mai-ra az úrnőjeként tekint, ösztönösen Idya temperamentumát és dominanciáját keresi újdonsült társában is. Nori élete minden szakaszára jellemző volt, hogy a hozzá legközelebb álló személy mindig vezető szerepet töltött be a feketeség mellett. Mai-ból ezt hiányolja, éppen ezért nem is érzi magát biztonságban mellette, és pontosan ezért keresi benne a hatalmat, amire mégiscsak támaszkodhat.*
- Nem tudom, Mai, csak valamiért úgy érzem, hogy szükségem van arra az oldaladra is. *Mai határozott kérése nyomán viszont sikerül elfelejtenie ezt a dolgot, legalábbis egyelőre biztosan. Arról viszont nem mond le, hogy szerinte Mai szüleinek és egész családjának bűnhődnie kell azért, ami történt. Bár, az is igaz, hogy Nori szerint talán mindegyik nemesi családnak meg kéne fizetnie azért, amiért egyszerűen nemesként élnek, annyira életidegen tőle minden szabály, ami konzisztensen megtalálható az ilyesféle kékvérű dinasztiákban.*
- Én pedig csak azt a megoldást ismerem a problémák megoldására, amitől vér folyik, mégis bujkálnom kellett miatta. Pedig akkor nekem szabad, nem? *Továbbra is dacosan csóválja a fejét, nagyon szeretné Mai ellen fordítani a saját családját, de egyelőre úgy látszik, ez nem jön össze, így csak egy sóhajjal jelzi, hogy végre feladta a próbálkozást.*
- Ha azt szeretnéd, akkor segítek neked megkeresni őt, és nem azért, hogy megbüntessem. Őt nincs miért, mert miatta lett Mai. *Mosolyodik el most már kedvesen, utána pedig megpróbálkozik az önálló járással, de ki is neveti magát közben, amiért ilyen bénán megy neki.*
- Az életem harmadik évtizedének végét taposom, és járni tanulok baszd meg… hát ez csodás. *Tekinthetne erre ő is egy büntetésként, amiért felelőtlenül használta a sötét isten hatalmát, de ő inkább egy kurva rossz viccként éli meg ezt az egészet. Meg még arra is rájön, hogy éhes is, azonban Mai a doki szavai nyomán még ebben is korlátokat akar felállítani neki.*
- Mert, ha nincs olyan, akkor inkább éhezni fogok, vagy mi? *Tovább nevet.* Te meg nagyon rászoktál az alkoholra… jó, mi? Na! Segíts bemenni! *Mert az egy dolog, hogy elment előre valamennyit, de most ott ragadt, mert a saját tengelye körül még nem mer megfordulni, hogy vissza is mehessen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 17:31:18
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Magának sem tudná jelen pillanatban megmagyarázni, hogy miért akarja ennyire kiharcolni Mai-ból azt a bizonyos „hisztis picsa” énjét, pedig a magyarázat valójában egészen egyszerű. A testével történt kis áramszünet óta, mióta Mai-ra az úrnőjeként tekint, ösztönösen Idya temperamentumát és dominanciáját keresi újdonsült társában is. Nori élete minden szakaszára jellemző volt, hogy a hozzá legközelebb álló személy mindig vezető szerepet töltött be a feketeség mellett. Mai-ból ezt hiányolja, éppen ezért nem is érzi magát biztonságban mellette, és pontosan ezért keresi benne a hatalmat, amire mégiscsak támaszkodhat.*
- Nem tudom, Mai, csak valamiért úgy érzem, hogy szükségem van arra az oldaladra is. *Mai határozott kérése nyomán viszont sikerül elfelejtenie ezt a dolgot, legalábbis egyelőre biztosan. Arról viszont nem mond le, hogy szerinte Mai szüleinek és egész családjának bűnhődnie kell azért, ami történt. Bár, az is igaz, hogy Nori szerint talán mindegyik nemesi családnak meg kéne fizetnie azért, amiért egyszerűen nemesként élnek, annyira életidegen tőle minden szabály, ami konzisztensen megtalálható az ilyesféle kékvérű dinasztiákban.*
- Én pedig csak azt a megoldást ismerem a problémák megoldására, amitől vér folyik, mégis bujkálnom kellett miatta. Pedig akkor nekem szabad, nem? *Továbbra is dacosan csóválja a fejét, nagyon szeretné Mai ellen fordítani a saját családját, de egyelőre úgy látszik, ez nem jön össze, így csak egy sóhajjal jelzi, hogy végre feladta a próbálkozást.*
- Ha azt szeretnéd, akkor segítek neked megkeresni őt, és nem azért, hogy megbüntessem. Őt nincs miért, mert miatta lett Mai. *Mosolyodik el most már kedvesen, utána pedig megpróbálkozik az önálló járással, de ki is neveti magát közben, amiért ilyen bénán megy neki.*
- Az életem harmadik évtizedének végét taposom, és járni tanulok baszd meg… hát ez csodás. *Tekinthetne erre ő is egy büntetésként, amiért felelőtlenül használta a sötét isten hatalmát, de ő inkább egy kurva rossz viccként éli meg ezt az egészet. Meg még arra is rájön, hogy éhes is, azonban Mai a doki szavai nyomán még ebben is korlátokat akar felállítani neki.*
- Mert, ha nincs olyan, akkor inkább éhezni fogok, vagy mi? *Tovább nevet.* Te meg nagyon rászoktál az alkoholra… jó, mi? Na! Segíts bemenni! *Mert az egy dolog, hogy elment előre valamennyit, de most ott ragadt, mert a saját tengelye körül még nem mer megfordulni, hogy vissza is mehessen.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.29 17:31:18
5029. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:50:07
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:50:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a bizonyos sötét oldal. Talán mindenkinek van ilyen, de ez természetes. Mai viszont nem szereti magában, mert akkor nem hidegfejű, hanem meggondolatlan. Persze tudja, hogy meg kell engednie mindenkinek, hogy a feszültség távozzon hogy ezzel újra felszabadulhasson a test és elme, csak néhány lényből ez egészen pusztító tud lenni. Azt kétli, hogy ő maga képes lenne igazi fájdalmat okozni, de az élet tartogathat meglepetéseket. A nem tudományból eredő kínzás számára megbocsáthatatlan. Legalábbis, ha ő lenne az elkövetője. Másokkal már sokkal engedékenyebb, mint azt a barátságuk is mutatja.*
- Miért kéne használnod belőle bármit is? A hisztis picsa énem a lehető legrosszabb, amit kaphatsz belőlem, mert semmi nincs benne ami tudatos. Idegesítő és nem az a kellemes sötétség, amit úgy szeretsz. Ne lásd magad bennem. Ha elveszítem a józan eszemet akkor semmi értékelhetőt nem tudok produkálni.
*Kicsit fejtegetni szeretné ezt az állapotot, de nem akarja sokáig húzni. Nem gondolja, hogy bármi jó származhat a céltalan favágásból. De azért érdekelné, hogy mi van Nori fejében ezzel kapcsolatban.
Nem örül, hogy a feketeség így az agyába mászott, mert még mindig nem olyan komfortos, ha ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. Magát tanulni nem rossz dolog, de mintha mindig arra akarna kilyukadni a másik, hogy van benne egy kis Nori. De nincs. Vagy nem olyan.*
- Tényleg nem volt jó, de nem lehet hibáztatni valakiket, akik csak ezt ismerik. Számukra az érték más. Én nem is tudom hogy nem tanultam el tőlük. Talán tényleg azért, mert más vagyok. Azért... szeretném tudni, ki lehet az apám. Az igazi. Lehetett egy szolgálófiú is, vagy egy kereskedő. Vagy tudós? Ha a mágia ezt meg tudná nekem mutatni, abban az esetben még használnám is. *Mereng el ismét egy kicsit, úgy tűnik vannak eshetőségek, amikor kívánná használni.
Boldogsággal figyeli, ahogy a kis reszketeg barátnője megteszi a lépéseit egyedül. Annyi érzelem vegyül benne. Mintha ő lenne az idősebb nővér, aki látja húga első lépteit. Egyenes útja van a felépülés felé, csak még egy kis idő.*
- Ó, hogy éhes? Én nem tudom lehet-e itt kapni olyat, ami neked most jót tenne. Kímélő ételt javasolt a doki. ~Ó, a Doki~ *Már-már el is felejtette a délelőttöt. Még bele is pirul.* - Kereshetünk neked valamit, de semmi nehéz étel. Én pedig megiszok egy pohár bort. Rám fér. *Nem tudja miért mondja ezt, de úgy tűnik megszerette az ízét, vagy azt a kis kellemes hatást, amit előidéz. Nem, nem a tegnap esti vedelés utáni gyötrődés érzését vágyja, de talán egy jót tudna aludni is utána.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az a bizonyos sötét oldal. Talán mindenkinek van ilyen, de ez természetes. Mai viszont nem szereti magában, mert akkor nem hidegfejű, hanem meggondolatlan. Persze tudja, hogy meg kell engednie mindenkinek, hogy a feszültség távozzon hogy ezzel újra felszabadulhasson a test és elme, csak néhány lényből ez egészen pusztító tud lenni. Azt kétli, hogy ő maga képes lenne igazi fájdalmat okozni, de az élet tartogathat meglepetéseket. A nem tudományból eredő kínzás számára megbocsáthatatlan. Legalábbis, ha ő lenne az elkövetője. Másokkal már sokkal engedékenyebb, mint azt a barátságuk is mutatja.*
- Miért kéne használnod belőle bármit is? A hisztis picsa énem a lehető legrosszabb, amit kaphatsz belőlem, mert semmi nincs benne ami tudatos. Idegesítő és nem az a kellemes sötétség, amit úgy szeretsz. Ne lásd magad bennem. Ha elveszítem a józan eszemet akkor semmi értékelhetőt nem tudok produkálni.
*Kicsit fejtegetni szeretné ezt az állapotot, de nem akarja sokáig húzni. Nem gondolja, hogy bármi jó származhat a céltalan favágásból. De azért érdekelné, hogy mi van Nori fejében ezzel kapcsolatban.
Nem örül, hogy a feketeség így az agyába mászott, mert még mindig nem olyan komfortos, ha ki akarja ugrasztani a nyulat a bokorból. Magát tanulni nem rossz dolog, de mintha mindig arra akarna kilyukadni a másik, hogy van benne egy kis Nori. De nincs. Vagy nem olyan.*
- Tényleg nem volt jó, de nem lehet hibáztatni valakiket, akik csak ezt ismerik. Számukra az érték más. Én nem is tudom hogy nem tanultam el tőlük. Talán tényleg azért, mert más vagyok. Azért... szeretném tudni, ki lehet az apám. Az igazi. Lehetett egy szolgálófiú is, vagy egy kereskedő. Vagy tudós? Ha a mágia ezt meg tudná nekem mutatni, abban az esetben még használnám is. *Mereng el ismét egy kicsit, úgy tűnik vannak eshetőségek, amikor kívánná használni.
Boldogsággal figyeli, ahogy a kis reszketeg barátnője megteszi a lépéseit egyedül. Annyi érzelem vegyül benne. Mintha ő lenne az idősebb nővér, aki látja húga első lépteit. Egyenes útja van a felépülés felé, csak még egy kis idő.*
- Ó, hogy éhes? Én nem tudom lehet-e itt kapni olyat, ami neked most jót tenne. Kímélő ételt javasolt a doki. ~Ó, a Doki~ *Már-már el is felejtette a délelőttöt. Még bele is pirul.* - Kereshetünk neked valamit, de semmi nehéz étel. Én pedig megiszok egy pohár bort. Rám fér. *Nem tudja miért mondja ezt, de úgy tűnik megszerette az ízét, vagy azt a kis kellemes hatást, amit előidéz. Nem, nem a tegnap esti vedelés utáni gyötrődés érzését vágyja, de talán egy jót tudna aludni is utána.*
5028. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:59:38
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:59:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Felettébb meglepődik a hirtelen érkező ölelés miatt, ami olyan szoros, mint talán még egyik másik sem, amit kapott az ő kis barátnőjétől. Mivel szavak mellé nincsenek, nem igazán érti, hogy miért kapja most ezt, de jobb híján viszonozza az ölelést, és mindkét karjával átöleli a lány derekát. Ő maga nem érzi, hogy mekkora súlya volt a korábbi szavainak, és mennyire jól eshetnek azok Mai-nak. Nem úgy, mint az, hogy már megint a madarakkal piszkálja, amiért már talán kínozni is képes lenne őt a lány.*
- Nem, nem nem! Mai! *Elvigyorodik gonoszan.* Ezek szerint neked van egy ilyen oldalad is. Láttam már egyszer. A temetőben, amikor a kezedbe adtam a kardom. Szerencsétlen fa… Kíváncsi vagyok, hogy csak létezik-e ez a Mai vagy használni is lehet? *Mert, ha lehet, istenbizony, ő elő fogja csalogatni, hogy a megfelelő pillanatban majd ez a Mai védje meg magukat, ha szükséges. Illetve, a korábbi kifakadásából ítélve ilyenkor büntetés kiszabására is kifejezetten alkalmas a tudós lány. Kár, hogy ő maga mindig nagyon gyorsan visszazárja ezt az énjét a ketrecébe, miután valamiért előtört. Még a szüleit sem akarja megbüntetni, akik egyértelműen nagyon rosszul bántak vele.*
- Tündérmesébe? Furcsa elképzeléseid vannak akkor a tündérmesékről. Én egy horrortörténetet képzeltem el, amit ők érdemelnek.
*Mai következő érveire csak hevesen csóválja a fejét. Egyáltalán nem győzik meg ezek a szavak, csak mentegetőzésnek gondolja őket azért, hogy ismét ne kelljen sötét gondolatokkal megbirkózni, pedig Nori sejti, hogy ezek ott vannak benne, csak mélyen elzárva és korlátozva.*
- Most nem hiszek neked. Az unalom miatt nem menekül el senki az otthonából. Csak azért mondod ezt, hogy előttem jobb színben tüntesd fel őket. Kétlem, hogy szép élet lehet az, ahol titkolni kell önmagadat. Inkább borzalmas. Igenis megérdemelnék, hogy bántsam őket. Még maradjunk. *Zárja a gondolatait témaváltással, aztán óvatosan elengedi Mai-t, szeretne megpróbálni most már egyedül járni. Tesz is pár lépést bizonytalanul. Bokái remegnek, mint a nyárfalevél, ahogy próbálják megtartani a testét, de legalább már nem esik össze, és nehezen ugyan, de magától is meg tud tenni pár métert előre.*
- Amúgy nem vagy éhes? Én azt hiszem, hogy igen. *Jó jel, hogy kezd visszajönni az étvágya is, legalábbis addig, míg meg nem tudja, hogy a doki javaslata szerint nem mindegy, hogy mit eszik az elkövetkezendő napokban, míg teljesen fel nem épül.*
*Felettébb meglepődik a hirtelen érkező ölelés miatt, ami olyan szoros, mint talán még egyik másik sem, amit kapott az ő kis barátnőjétől. Mivel szavak mellé nincsenek, nem igazán érti, hogy miért kapja most ezt, de jobb híján viszonozza az ölelést, és mindkét karjával átöleli a lány derekát. Ő maga nem érzi, hogy mekkora súlya volt a korábbi szavainak, és mennyire jól eshetnek azok Mai-nak. Nem úgy, mint az, hogy már megint a madarakkal piszkálja, amiért már talán kínozni is képes lenne őt a lány.*
- Nem, nem nem! Mai! *Elvigyorodik gonoszan.* Ezek szerint neked van egy ilyen oldalad is. Láttam már egyszer. A temetőben, amikor a kezedbe adtam a kardom. Szerencsétlen fa… Kíváncsi vagyok, hogy csak létezik-e ez a Mai vagy használni is lehet? *Mert, ha lehet, istenbizony, ő elő fogja csalogatni, hogy a megfelelő pillanatban majd ez a Mai védje meg magukat, ha szükséges. Illetve, a korábbi kifakadásából ítélve ilyenkor büntetés kiszabására is kifejezetten alkalmas a tudós lány. Kár, hogy ő maga mindig nagyon gyorsan visszazárja ezt az énjét a ketrecébe, miután valamiért előtört. Még a szüleit sem akarja megbüntetni, akik egyértelműen nagyon rosszul bántak vele.*
- Tündérmesébe? Furcsa elképzeléseid vannak akkor a tündérmesékről. Én egy horrortörténetet képzeltem el, amit ők érdemelnek.
*Mai következő érveire csak hevesen csóválja a fejét. Egyáltalán nem győzik meg ezek a szavak, csak mentegetőzésnek gondolja őket azért, hogy ismét ne kelljen sötét gondolatokkal megbirkózni, pedig Nori sejti, hogy ezek ott vannak benne, csak mélyen elzárva és korlátozva.*
- Most nem hiszek neked. Az unalom miatt nem menekül el senki az otthonából. Csak azért mondod ezt, hogy előttem jobb színben tüntesd fel őket. Kétlem, hogy szép élet lehet az, ahol titkolni kell önmagadat. Inkább borzalmas. Igenis megérdemelnék, hogy bántsam őket. Még maradjunk. *Zárja a gondolatait témaváltással, aztán óvatosan elengedi Mai-t, szeretne megpróbálni most már egyedül járni. Tesz is pár lépést bizonytalanul. Bokái remegnek, mint a nyárfalevél, ahogy próbálják megtartani a testét, de legalább már nem esik össze, és nehezen ugyan, de magától is meg tud tenni pár métert előre.*
- Amúgy nem vagy éhes? Én azt hiszem, hogy igen. *Jó jel, hogy kezd visszajönni az étvágya is, legalábbis addig, míg meg nem tudja, hogy a doki javaslata szerint nem mindegy, hogy mit eszik az elkövetkezendő napokban, míg teljesen fel nem épül.*
5027. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:49:40
Üzenet elküldve: 2024-03-29 09:49:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kis ideig az álmán mélázik. Szörnyű ébredés volt és félelmetes, hogy egyáltalán az elméje tud produkálni képeket, amelyekben ő a tettes, nem pedig az áldozat. Akaratlanul még a kezeire is lenéz, mert szinte érzi rajta a száradásnak indult nedvességet. Ki is szakítja magát ebből a gondolatból, majd újra csak Nori-ra figyel. Amit a feketeség mond, azt ő lehet fel sem fogja, hogy mennyire megható Mai számára. Hasonló szavakat ő bizony nem szokott kapni, és ez egy pillanatra meg is dermeszti. Meg is áll, így megállítva Nor-t is, hiszen még mindig segíti őt a sétában amennyire igényli. Hirtelen szembe fordul vele és magához szorítja. Ölelte már sokszor, de ebben most sokkal nagyobb erő és hála van, mint eddig bármikor. Nem is tud kinyögni semmit, ő aki olyan jó az érzelmek kifejezésében, most egyszeriben elnémult. Csak akkor szólal meg újra amikor elereszti a másikat a szorításából és tovább róják a köröket.
Szerencsére lesz min nevetni, hiszen még számára is furcsa, hogy fenyegetőzéssel élt, tényleg nem szokása, de a madarak gondolata úgy tűnik felszínre hozza a legrosszabb énjét. Talán a legrosszabbat.*
- Jó, igaz. *Nyugtatja le saját magát is a felfokozott állapotból.* - De most már ha lehet, ne beszéljünk erről többet. *Megborzong, Tényleg untig elég volt a tollas kis jószágokból. Nemrég az álmára gondolt, ma teljesen biztos, hogy rémálmai lesznek ismét.
A gondolat, hogy hazatérne, akár Nori-val együtt egyszerre szórakoztatja és keseríti el. Minden részlettel probléma van. Ő sosem szeretné bántani a rokonságát, de megmutatni nekik majd egyszer, hogy vitte valamire az szép elégtétel lenne. Azzal hergelni őket, hogy megjelenik a kis barátnőjével, szintén fejtörést okozna nekik, hogyan is kell lépni a helyzetre. Kicsit a félelem is elönti, mert belegondol, hogy nemhogy Nori-t, még őt sem biztos, hogy újra beengednék. *
- Tündérmesébe illő képek ezek. *Nevet fel, de már érezni a hangjának kissé elszomorodó élét.* - Nem, azt hiszem nem szeretném, hogy bántsd őket, bár semmi nem esik jobban a szavaidnál. *Néz oldalvást a másikra, aki láthatóan elragadtatta magát, szereti amikor ilyen vehemens, csak ne akarná valóban megtenni ezeket.* - Tudod, azért nem voltak ők olyan rosszak, ha hallgattam volna rájuk, akkor egy nagyon kényelmes és szép életem lehetett volna. De az olyan unalmas. Ezerszer inkább választanám ezt, ami most van és téged. Szólj, ha visszamenjünk a szobába.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Egy kis ideig az álmán mélázik. Szörnyű ébredés volt és félelmetes, hogy egyáltalán az elméje tud produkálni képeket, amelyekben ő a tettes, nem pedig az áldozat. Akaratlanul még a kezeire is lenéz, mert szinte érzi rajta a száradásnak indult nedvességet. Ki is szakítja magát ebből a gondolatból, majd újra csak Nori-ra figyel. Amit a feketeség mond, azt ő lehet fel sem fogja, hogy mennyire megható Mai számára. Hasonló szavakat ő bizony nem szokott kapni, és ez egy pillanatra meg is dermeszti. Meg is áll, így megállítva Nor-t is, hiszen még mindig segíti őt a sétában amennyire igényli. Hirtelen szembe fordul vele és magához szorítja. Ölelte már sokszor, de ebben most sokkal nagyobb erő és hála van, mint eddig bármikor. Nem is tud kinyögni semmit, ő aki olyan jó az érzelmek kifejezésében, most egyszeriben elnémult. Csak akkor szólal meg újra amikor elereszti a másikat a szorításából és tovább róják a köröket.
Szerencsére lesz min nevetni, hiszen még számára is furcsa, hogy fenyegetőzéssel élt, tényleg nem szokása, de a madarak gondolata úgy tűnik felszínre hozza a legrosszabb énjét. Talán a legrosszabbat.*
- Jó, igaz. *Nyugtatja le saját magát is a felfokozott állapotból.* - De most már ha lehet, ne beszéljünk erről többet. *Megborzong, Tényleg untig elég volt a tollas kis jószágokból. Nemrég az álmára gondolt, ma teljesen biztos, hogy rémálmai lesznek ismét.
A gondolat, hogy hazatérne, akár Nori-val együtt egyszerre szórakoztatja és keseríti el. Minden részlettel probléma van. Ő sosem szeretné bántani a rokonságát, de megmutatni nekik majd egyszer, hogy vitte valamire az szép elégtétel lenne. Azzal hergelni őket, hogy megjelenik a kis barátnőjével, szintén fejtörést okozna nekik, hogyan is kell lépni a helyzetre. Kicsit a félelem is elönti, mert belegondol, hogy nemhogy Nori-t, még őt sem biztos, hogy újra beengednék. *
- Tündérmesébe illő képek ezek. *Nevet fel, de már érezni a hangjának kissé elszomorodó élét.* - Nem, azt hiszem nem szeretném, hogy bántsd őket, bár semmi nem esik jobban a szavaidnál. *Néz oldalvást a másikra, aki láthatóan elragadtatta magát, szereti amikor ilyen vehemens, csak ne akarná valóban megtenni ezeket.* - Tudod, azért nem voltak ők olyan rosszak, ha hallgattam volna rájuk, akkor egy nagyon kényelmes és szép életem lehetett volna. De az olyan unalmas. Ezerszer inkább választanám ezt, ami most van és téged. Szólj, ha visszamenjünk a szobába.
5026. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-28 11:14:46
Üzenet elküldve: 2024-03-28 11:14:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai nem mesélt Nori-nak arról a bizonyos álomról. A kis tudós kíváncsiságát bizonyára felkeltené, hogy miért is van az, hogy mindkettőjük képzeletében ugyanazok a képek jelennek meg, csak más szemszögből? Vajon valami felsőbbrendű hatalom játszik velük, vagy ők ketten tényleg ugyanannyira egyformák, mint amennyire különbözőek?
Nori gondolataiban a történet úgy ér véget, hogy elégedett vigyorral, a díszes, fűzős, ébenfekete ruhájában pompázva, a szemeiktől megfosztott szerencsétleneket hátrahagyva, elégedetten távozik a palotából. Mai történetét hallva ő most el tudná képzelni, hogy így büntesse meg a lány szüleit és mindenkit, akik rosszul bántak az ő kis barátnőjével. Ha már a külsőségek ennyire fontosak, tökéletes büntetés lenne számukra, ha soha többé nem láthatnának semmi szépet. Igazából csak sötétséget. Szenvedjenek csak a vaksötétben!
Ő is megrázza a fejét, szinte Mai-val egyidőben, mert most eluralkodott rajta a gyilkolásvágy. Még jó, hogy gyenge és nincs nála semmilyen fegyver.*
- Azt tudják, hogy valaki csak tökéletesebb lesz attól, hogy nem tökéletes? Számomra ezt jelenti a legtökéletesebb tökéletesség… vagy mi. Amúgy meg így is tönkre lett téve a családod, hisz nem vagy ott. Tudom, azt fogod mondani, hogy nekik jobb így, de nem az, csak ők nem tudják.
*Nori szerint a család legkülönlegesebb ékkövét dobták ki. Mit ér egy aranygyűrű, ha lefeszegetik a tetejéről a gyémántkövet?
A madarakkal továbbra is élvezi kínozni Mai-t, tényleg kár volt elárulnia azt a félelmét. Mondjuk az is igaz, hogy a madarak ugyanúgy alkalmasak kivájni azoknak a szemeit, akik nem érdemlik meg, hogy lássák a világot. ~Hümm…~ Nori egyébként biztosan nem fogja abbahagyni a szárnyasok emlegetését, mert pontosan érti és élvezi, hogy ezzel egyre inkább sikerül Mai-t az ő saját sötétségébe taszítania.*
- Ezt most komolyan gondolod? Ejnye, Mai Úrnő, hát nem szabad ilyet csinálni, nem igaz? Megkínoznál, amiért ezzel csesztetlek? Te aztán tényleg bájos vagy! *kuncog játékosan. Egyébként egyre jobban tetszik neki Mai családjának története. Ő minden nemesi históriát is úgy képzel el, hogy a rengeteg önzőség és cselszövés miatt a végén valakinek úgyis a vére fog folyni. Ezt bizonyítják Mai feltételezései is.
A szülői ház meglátogatása sem a semmiből jön, Nori-nak a korábbi groteszk képzelgés miatt jutott eszébe, hogy akár valósággá is válhatnának azok az álomképek.*
- Arra kellenél te, édesem, hogy bejussak *viszonozza direkt a megszólítást.* Ha pedig már egyszer bent vagyunk, akkor senki nem állíthat meg minket. Ne legyél abban olyan biztos, hogy mi kerülnénk máglyára. Megbüntetnék mindenkit, aki valaha rosszul bánt veled, és ha szükséges porig égetném az egész kócerájt. Tudják csak meg, hogy bűnösök, és szenvedjenek tízszer, százszor, nem…! Ezerszer jobban, mint amennyire te szenvedtél. *Kicsit elragadta a hév, látszik is a szemeiben az a tűz, ami legalább olyan erősen ég, mint ahogy a máglya lángjai lobognának.*
- Ha meg mégis elbuknánk, hát szorosan fognám a kezed a máglyán, és együtt kibírnánk, amíg vége nem lesz… *Képzelete ismét játszik vele egy kicsit. Elképzeli, ahogy egymásnak háttal egy faoszlophoz vannak kötözve. Nem látja már Mai-t, de hátrakötözött kezeivel addig keresgél, míg meg nem találja barátnője puha kis kacsóit, és addig szorítja őket, míg végleg el nem nyelik a lángok mindkettejüket.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mai nem mesélt Nori-nak arról a bizonyos álomról. A kis tudós kíváncsiságát bizonyára felkeltené, hogy miért is van az, hogy mindkettőjük képzeletében ugyanazok a képek jelennek meg, csak más szemszögből? Vajon valami felsőbbrendű hatalom játszik velük, vagy ők ketten tényleg ugyanannyira egyformák, mint amennyire különbözőek?
Nori gondolataiban a történet úgy ér véget, hogy elégedett vigyorral, a díszes, fűzős, ébenfekete ruhájában pompázva, a szemeiktől megfosztott szerencsétleneket hátrahagyva, elégedetten távozik a palotából. Mai történetét hallva ő most el tudná képzelni, hogy így büntesse meg a lány szüleit és mindenkit, akik rosszul bántak az ő kis barátnőjével. Ha már a külsőségek ennyire fontosak, tökéletes büntetés lenne számukra, ha soha többé nem láthatnának semmi szépet. Igazából csak sötétséget. Szenvedjenek csak a vaksötétben!
Ő is megrázza a fejét, szinte Mai-val egyidőben, mert most eluralkodott rajta a gyilkolásvágy. Még jó, hogy gyenge és nincs nála semmilyen fegyver.*
- Azt tudják, hogy valaki csak tökéletesebb lesz attól, hogy nem tökéletes? Számomra ezt jelenti a legtökéletesebb tökéletesség… vagy mi. Amúgy meg így is tönkre lett téve a családod, hisz nem vagy ott. Tudom, azt fogod mondani, hogy nekik jobb így, de nem az, csak ők nem tudják.
*Nori szerint a család legkülönlegesebb ékkövét dobták ki. Mit ér egy aranygyűrű, ha lefeszegetik a tetejéről a gyémántkövet?
A madarakkal továbbra is élvezi kínozni Mai-t, tényleg kár volt elárulnia azt a félelmét. Mondjuk az is igaz, hogy a madarak ugyanúgy alkalmasak kivájni azoknak a szemeit, akik nem érdemlik meg, hogy lássák a világot. ~Hümm…~ Nori egyébként biztosan nem fogja abbahagyni a szárnyasok emlegetését, mert pontosan érti és élvezi, hogy ezzel egyre inkább sikerül Mai-t az ő saját sötétségébe taszítania.*
- Ezt most komolyan gondolod? Ejnye, Mai Úrnő, hát nem szabad ilyet csinálni, nem igaz? Megkínoznál, amiért ezzel csesztetlek? Te aztán tényleg bájos vagy! *kuncog játékosan. Egyébként egyre jobban tetszik neki Mai családjának története. Ő minden nemesi históriát is úgy képzel el, hogy a rengeteg önzőség és cselszövés miatt a végén valakinek úgyis a vére fog folyni. Ezt bizonyítják Mai feltételezései is.
A szülői ház meglátogatása sem a semmiből jön, Nori-nak a korábbi groteszk képzelgés miatt jutott eszébe, hogy akár valósággá is válhatnának azok az álomképek.*
- Arra kellenél te, édesem, hogy bejussak *viszonozza direkt a megszólítást.* Ha pedig már egyszer bent vagyunk, akkor senki nem állíthat meg minket. Ne legyél abban olyan biztos, hogy mi kerülnénk máglyára. Megbüntetnék mindenkit, aki valaha rosszul bánt veled, és ha szükséges porig égetném az egész kócerájt. Tudják csak meg, hogy bűnösök, és szenvedjenek tízszer, százszor, nem…! Ezerszer jobban, mint amennyire te szenvedtél. *Kicsit elragadta a hév, látszik is a szemeiben az a tűz, ami legalább olyan erősen ég, mint ahogy a máglya lángjai lobognának.*
- Ha meg mégis elbuknánk, hát szorosan fognám a kezed a máglyán, és együtt kibírnánk, amíg vége nem lesz… *Képzelete ismét játszik vele egy kicsit. Elképzeli, ahogy egymásnak háttal egy faoszlophoz vannak kötözve. Nem látja már Mai-t, de hátrakötözött kezeivel addig keresgél, míg meg nem találja barátnője puha kis kacsóit, és addig szorítja őket, míg végleg el nem nyelik a lángok mindkettejüket.*
5025. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:49:29
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkant egyet, mikor a másik a hangnemet kérné sűrűbben. Tetszett neki is, de azért minden pillanatban nem fogja így kiszolgálni a másik ezen vágyát.* - Meglátom mit tehetek. *Nem kérdés, hogy lenne félnivalója Nori-tól, de az nem ma van. Álmában még ugyan megfojthatja, de valamiért még mindig azt hiszi, hogy szereti annyira a másik, hogy ez soha nem fordulhat elő. Ezzel kapcsolatban végtelenül naiv, hiszen neki is minden vágya az, hogy valaki tényleg szeresse végre és mellette maradjon.
A kis hozzáfűznivaló után megjelenik előtte az, amit nem is olyan rég álmodott. A kivágott szemek után hátrahagyott tátongó szemgödrök, amikből csak úgy folyt ki a a karmazsin nedű. A szerettei voltak azok. Egy fintorral tekint barátnőjére, megrázza a fejét.*
- Hogy neked mindig csak mások kivéreztetése jár a fejedben. *Egy színpadias nemesi szemforgatás után azért folytatja a meséjét, amibe sűrűn bele is szól a másik, de ez nem zavarja, hiszen legalább úgy tűnik, hogy egyszer ebben az életben, (amiből Mai-nak minden bizonnyal csak egy jutott, nem kettő) figyel rá a másik, sőt még érdeklődik is. Talán van olyan jó, mintha mesét olvasna neki, mert annyira tele van klisékkel a története, hogy már azért kap hányingert.*
- Így ahogy mondod. Tökéletesebb a tökéletesnél is. Azon nem eshet csorba. Na de egy házasságtörésből származó kis fekete hajú fattyú? Minden pletyka alapja, minden ármány, cselszövés, intrika táptalaja... ez gyengítheti a hírnevet, tönkre tehet családokat. Mondjuk nem a miénket, mert tőlük félt mindenki. *Mai mondjuk pont nem, de ő azzal is dacol, amire a legnagyobb lázadó is azt mondja, hogy elég.*
- Nori, ha még egyszer a madarakkal jössz, én esküszöm kikötözlek ide és megvárjuk melyik eszi le rólad előbb a húst. *Saját szavain megdöbben, ő aztán nem az a fenyegetőzős fajta. Úgy tűnik a madarak ezt is ki tudják hozni belőle. Kár volt elárulni ezt a félelmét.* - De ha kimondtam volna, akkor úgy lehet hasonló végem lett volna, igen. Vagy anyámnak. Nem tudom, ezt én magam előtt sem vallottam be igazán. Hasonlóan homokba dugta a fejét mindenki, így nem kellett törődni a véres részletekkel.
*Mindig tudja a lány fokozni, de már nevet. Egyszerűen hihetetlen ez a fekete démon.* - A kapuig nem jutnál el, édesem. *Nem a világ legveszélyesebb helye ugyan, de cseppet sem hülye ott sem senki.* - De úgy lehet egyszer megpróbálhatnánk visszamenni. Bemutatnám a fekete kis szerelmem, aki ember. És nő. Biztosan könyvet írnának a történetünkről, ahogy a két megszállt lányt máglyán égetnek el.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Horkant egyet, mikor a másik a hangnemet kérné sűrűbben. Tetszett neki is, de azért minden pillanatban nem fogja így kiszolgálni a másik ezen vágyát.* - Meglátom mit tehetek. *Nem kérdés, hogy lenne félnivalója Nori-tól, de az nem ma van. Álmában még ugyan megfojthatja, de valamiért még mindig azt hiszi, hogy szereti annyira a másik, hogy ez soha nem fordulhat elő. Ezzel kapcsolatban végtelenül naiv, hiszen neki is minden vágya az, hogy valaki tényleg szeresse végre és mellette maradjon.
A kis hozzáfűznivaló után megjelenik előtte az, amit nem is olyan rég álmodott. A kivágott szemek után hátrahagyott tátongó szemgödrök, amikből csak úgy folyt ki a a karmazsin nedű. A szerettei voltak azok. Egy fintorral tekint barátnőjére, megrázza a fejét.*
- Hogy neked mindig csak mások kivéreztetése jár a fejedben. *Egy színpadias nemesi szemforgatás után azért folytatja a meséjét, amibe sűrűn bele is szól a másik, de ez nem zavarja, hiszen legalább úgy tűnik, hogy egyszer ebben az életben, (amiből Mai-nak minden bizonnyal csak egy jutott, nem kettő) figyel rá a másik, sőt még érdeklődik is. Talán van olyan jó, mintha mesét olvasna neki, mert annyira tele van klisékkel a története, hogy már azért kap hányingert.*
- Így ahogy mondod. Tökéletesebb a tökéletesnél is. Azon nem eshet csorba. Na de egy házasságtörésből származó kis fekete hajú fattyú? Minden pletyka alapja, minden ármány, cselszövés, intrika táptalaja... ez gyengítheti a hírnevet, tönkre tehet családokat. Mondjuk nem a miénket, mert tőlük félt mindenki. *Mai mondjuk pont nem, de ő azzal is dacol, amire a legnagyobb lázadó is azt mondja, hogy elég.*
- Nori, ha még egyszer a madarakkal jössz, én esküszöm kikötözlek ide és megvárjuk melyik eszi le rólad előbb a húst. *Saját szavain megdöbben, ő aztán nem az a fenyegetőzős fajta. Úgy tűnik a madarak ezt is ki tudják hozni belőle. Kár volt elárulni ezt a félelmét.* - De ha kimondtam volna, akkor úgy lehet hasonló végem lett volna, igen. Vagy anyámnak. Nem tudom, ezt én magam előtt sem vallottam be igazán. Hasonlóan homokba dugta a fejét mindenki, így nem kellett törődni a véres részletekkel.
*Mindig tudja a lány fokozni, de már nevet. Egyszerűen hihetetlen ez a fekete démon.* - A kapuig nem jutnál el, édesem. *Nem a világ legveszélyesebb helye ugyan, de cseppet sem hülye ott sem senki.* - De úgy lehet egyszer megpróbálhatnánk visszamenni. Bemutatnám a fekete kis szerelmem, aki ember. És nő. Biztosan könyvet írnának a történetünkről, ahogy a két megszállt lányt máglyán égetnek el.
5024. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:25:25
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahhoz, hogy Nori el is higgye, hogy van mit vesztenie, először a saját maga és mások iránt érzett felelősségtudatot kellene felébresztenie benne, meg azt, hogy a tetteinek bármikor nem várt következményei lehetnek. Ezek közül jelenleg egyik sincs meg a fekete hajkoronával díszített koponyájában, amin a vipera jelenléte még ront is, hisz így már halálfélelem sincs benne igazán az egészségesebb pillanataiban, pedig azzal még a legtöbb beteg ember is rendelkezik.*
- Hát ez felettébb sajnálatos, Mai Úrnő! Egyébként ezt a megszólítást és hangnemet folytathatnád, imponál. *Vigyorog játékosan, és bár tényleg nem jelent most túl nagy veszélyt a fegyverei nélkül, hamart gyengén, de azért abban ő biztos, hogy ha nagyon szeretné, akkor megoldaná, hogy kitépkedhesse azokat a nemesi hajszálakat, a sikoly, amit meg Mai hallatna közben, az zene volna a füleinek.
Séta közben kíváncsian hallgatja Mai-t, és próbálja megfejteni a történetét. Azt hamar el is engedi, hogy a fattyú miért szép szó, ezt még ő is érti, hogy nem érti.*
- Hát dehogynem! A kedvenc szórakozásom nemesi kúriákban rendezett bálokon kikaparni az önjelölt hercegnők szemeit, aztán jót szórakozni azon, ahogy vakon, véres pofikával táncolnak tovább. Egyszer bevihetnél egy ilyen bálra, és kipróbálhatnánk. Amúgy nem, nyilván nem ismerek egyet sem.
*Mindig, de mindig elkalandozik valamiféle véres jelenet irányába, mikor megpróbál elképzelni valamit. Ezzel az a baj, hogy tényleg úgy képzeli el őket, ahogy beszél róla. Most is megjelennek lelki szemei előtt, ahogy egy fényűző palotában, kellemes, keringőre alkalmas zenére a bál összes női résztvevője a szemeik helyén csak vörös cafatokkal, arcukat vérrel borítva táncolnak mit sem sejtve a szánalmas helyzetükről. Igazából, ha jelképesen gondolna ezekre a groteszk képekre, talán még igaza is lenne. A nemesi családokban a nők szerepe mindig is az volt, hogy vakon kövessék az apjuk vagy a férjük minden kívánalmát.*
- Látszat? Mégis mit kell láttatni? Azt, hogy nem csak gazdagok vagytok, de egyformán unalmasak is? Vagy azt, hogy tökéletesebbek vagytok a tökéletesnél? Hogy ez mekkora hülyeség! *Nem tudja azt sem megállni, hogy néha-néha ne pofázzon bele Mai mondandójába, színesítve azt a saját megjegyzéseivel.*
- Azért félsz a madaraktól, mert ha te kimondtad volna, hogy mi vagy, akkor bezártak volna egy olyan ketrecbe, amiben csak állni lehet, és varjak csipegetnek belőled ebéd gyanánt? *Merthogy azt érti, hogy mások a tökéletesség látszata vagy a vagyon miatt titkolni próbálták a hibát a gépezetben, de, hogy Mai miért nem vállalta fel önmagát, azt továbbra sem.*
- Szóval örültek, hogy megszabadultak tőled… Jól *válaszol végül a kérdésre, de őt most egyáltalán nem a saját hogyléte érdekli, hanem Mai és a története.*
- Valamiért most az jutott eszembe, hogy olyan szívesen mennék vissza veled abba a kúriába. Én lennék a hamis hercegnő, aki édes kislányként a háttérből tönkretesz mindent és mindenkit. Tetszene? *Ezt a szerepet bizony neki találták ki. Fekete, csodás ruhakölteményben tetszelegve szögezné teljesen véletlenül egy késsel a fehér abrosszal díszített svédasztalhoz a házigazda fiának a kezét.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahhoz, hogy Nori el is higgye, hogy van mit vesztenie, először a saját maga és mások iránt érzett felelősségtudatot kellene felébresztenie benne, meg azt, hogy a tetteinek bármikor nem várt következményei lehetnek. Ezek közül jelenleg egyik sincs meg a fekete hajkoronával díszített koponyájában, amin a vipera jelenléte még ront is, hisz így már halálfélelem sincs benne igazán az egészségesebb pillanataiban, pedig azzal még a legtöbb beteg ember is rendelkezik.*
- Hát ez felettébb sajnálatos, Mai Úrnő! Egyébként ezt a megszólítást és hangnemet folytathatnád, imponál. *Vigyorog játékosan, és bár tényleg nem jelent most túl nagy veszélyt a fegyverei nélkül, hamart gyengén, de azért abban ő biztos, hogy ha nagyon szeretné, akkor megoldaná, hogy kitépkedhesse azokat a nemesi hajszálakat, a sikoly, amit meg Mai hallatna közben, az zene volna a füleinek.
Séta közben kíváncsian hallgatja Mai-t, és próbálja megfejteni a történetét. Azt hamar el is engedi, hogy a fattyú miért szép szó, ezt még ő is érti, hogy nem érti.*
- Hát dehogynem! A kedvenc szórakozásom nemesi kúriákban rendezett bálokon kikaparni az önjelölt hercegnők szemeit, aztán jót szórakozni azon, ahogy vakon, véres pofikával táncolnak tovább. Egyszer bevihetnél egy ilyen bálra, és kipróbálhatnánk. Amúgy nem, nyilván nem ismerek egyet sem.
*Mindig, de mindig elkalandozik valamiféle véres jelenet irányába, mikor megpróbál elképzelni valamit. Ezzel az a baj, hogy tényleg úgy képzeli el őket, ahogy beszél róla. Most is megjelennek lelki szemei előtt, ahogy egy fényűző palotában, kellemes, keringőre alkalmas zenére a bál összes női résztvevője a szemeik helyén csak vörös cafatokkal, arcukat vérrel borítva táncolnak mit sem sejtve a szánalmas helyzetükről. Igazából, ha jelképesen gondolna ezekre a groteszk képekre, talán még igaza is lenne. A nemesi családokban a nők szerepe mindig is az volt, hogy vakon kövessék az apjuk vagy a férjük minden kívánalmát.*
- Látszat? Mégis mit kell láttatni? Azt, hogy nem csak gazdagok vagytok, de egyformán unalmasak is? Vagy azt, hogy tökéletesebbek vagytok a tökéletesnél? Hogy ez mekkora hülyeség! *Nem tudja azt sem megállni, hogy néha-néha ne pofázzon bele Mai mondandójába, színesítve azt a saját megjegyzéseivel.*
- Azért félsz a madaraktól, mert ha te kimondtad volna, hogy mi vagy, akkor bezártak volna egy olyan ketrecbe, amiben csak állni lehet, és varjak csipegetnek belőled ebéd gyanánt? *Merthogy azt érti, hogy mások a tökéletesség látszata vagy a vagyon miatt titkolni próbálták a hibát a gépezetben, de, hogy Mai miért nem vállalta fel önmagát, azt továbbra sem.*
- Szóval örültek, hogy megszabadultak tőled… Jól *válaszol végül a kérdésre, de őt most egyáltalán nem a saját hogyléte érdekli, hanem Mai és a története.*
- Valamiért most az jutott eszembe, hogy olyan szívesen mennék vissza veled abba a kúriába. Én lennék a hamis hercegnő, aki édes kislányként a háttérből tönkretesz mindent és mindenkit. Tetszene? *Ezt a szerepet bizony neki találták ki. Fekete, csodás ruhakölteményben tetszelegve szögezné teljesen véletlenül egy késsel a fehér abrosszal díszített svédasztalhoz a házigazda fiának a kezét.*
5023. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:52:42
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:52:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Kicsit mindig elszomorítja az ilyen kilátástalanság. Persze lehet, hogy valaki élvezi, ha vakmerő, vagy ha új dolgokat próbál ki. Még azt is megérti, ha valaki szimplán kedvtelésből árt valakinek. De azt, hogy csak úgy kockáztat egy életet, mert van másik? Miért ne lehetne ez egy hazugság, amivel az istene szórakozik, hogy meddig képes elmennie a kis játékszere?*
- Pedig talán már van veszítenivalód. *Rándítja meg a vállát, de nem fogja rávezetni most, hogy éppen egy lakáson gondolkodnak, ami talán megér egy kis odafigyelést, és persze az ő fejében is ott van az, hogy ők már barátok és talán ez is lehetne fontos a lánynak. Talán idővel megtanulja, ha máskor nem akkor, amikor tényleg elbaltáz valamit és a két életéből egyet elveszít, azzal együtt pedig lehet még más fontos dolgot is.*
- Norileina kisasszony, a fenyegetései ma nem hatnak rám.
*Néz végig rajta megjátszott lesajnálósan, ugyan hogyan is tépné ki a haját, ha felállni is nehezen megy? Jobban van, de még mindig nem tudná utolérni, ha el kéne előle menekülnie.
Engedi, hogy belekapaszkodjon, minden viccet félretéve, nagyon örül neki, hogy egyre nagyobb ereje van a lánynak, így már tényleg van esély a mielőbbi indulásra. De most még csak a levegőre vezeti ki, az is jót fog tenni. Persze alig észrevehetően keresi a szőkét a szeme.*
- Nem sok nagyobb szégyen van egy családban, ha valaki fattyút nemz. Na meg, ha fattyú. De szép szó ez. *Őt nem zavarja, hogy hányszor hallja a másik szájából, mert most van az ideje annak, hogy megtanulja ezt is kezelni. Igaz, itt cseppet sem számít mindez, így könnyű dolga van.
Sétálnak közben, s ha kell megáll, ha pedig arra van szükség tovább indul. A levegő jótékonyan hat az ő elgémberedett tagjaira is.*
- Nem ismersz nemeseket igaz? *Nem úgy hangzanak a kérdések, mintha tudná, hogy mi is folyhat az ilyen házak legmélyén. De ha érdekli őt, akkor szívesen megoszt egy-két dolgot.*
- Ez egy olyan dolog volt, amit szerintem mindenki tudott, de senki nem mert kimondani. Az ilyesmit nem szabad, mert oda a látszat. Mások meg azért nem merték kimondani, mert akkor elestek volna javaktól. Éreztem mindig az "apám" nézéséből, hogy valami nincs rendben. Az anyáméból szintén. Azt tudod, hogy nem hagytak tanulni, ezért is jöttem el. Lényegében semmit nem hagytak nekem, ami nem felszínes. *Nagy levegőt vesz, de azért folytatja.* - Kicsiként úgy néztem ki mint egy elf, nem is volt kérdés. De aztán nem nőttem nagyobbra. Jaj, képzeld el, amikor mindenki ugyan úgy néz ki egy családban, csak te nem. Annyira lehet élvezni, de emellett tudod, hogy valami baj van veled. *El nem szomorodik, de kissé érzelemmentessé válik. Nem olyan könnyű ez, mint hitte. Másnak pedig ez egyszerűen semmiség.* -Amikor eljöttem igazából nem elszöktem. Egyszerűen csak nem tartottak vissza. Talán meg is könnyebbültek. Na, hogy érzed magad? *Csak tudat alatt terel, nem szándékos. Mindig egyszerűbb mással foglalkozni.*
*Kicsit mindig elszomorítja az ilyen kilátástalanság. Persze lehet, hogy valaki élvezi, ha vakmerő, vagy ha új dolgokat próbál ki. Még azt is megérti, ha valaki szimplán kedvtelésből árt valakinek. De azt, hogy csak úgy kockáztat egy életet, mert van másik? Miért ne lehetne ez egy hazugság, amivel az istene szórakozik, hogy meddig képes elmennie a kis játékszere?*
- Pedig talán már van veszítenivalód. *Rándítja meg a vállát, de nem fogja rávezetni most, hogy éppen egy lakáson gondolkodnak, ami talán megér egy kis odafigyelést, és persze az ő fejében is ott van az, hogy ők már barátok és talán ez is lehetne fontos a lánynak. Talán idővel megtanulja, ha máskor nem akkor, amikor tényleg elbaltáz valamit és a két életéből egyet elveszít, azzal együtt pedig lehet még más fontos dolgot is.*
- Norileina kisasszony, a fenyegetései ma nem hatnak rám.
*Néz végig rajta megjátszott lesajnálósan, ugyan hogyan is tépné ki a haját, ha felállni is nehezen megy? Jobban van, de még mindig nem tudná utolérni, ha el kéne előle menekülnie.
Engedi, hogy belekapaszkodjon, minden viccet félretéve, nagyon örül neki, hogy egyre nagyobb ereje van a lánynak, így már tényleg van esély a mielőbbi indulásra. De most még csak a levegőre vezeti ki, az is jót fog tenni. Persze alig észrevehetően keresi a szőkét a szeme.*
- Nem sok nagyobb szégyen van egy családban, ha valaki fattyút nemz. Na meg, ha fattyú. De szép szó ez. *Őt nem zavarja, hogy hányszor hallja a másik szájából, mert most van az ideje annak, hogy megtanulja ezt is kezelni. Igaz, itt cseppet sem számít mindez, így könnyű dolga van.
Sétálnak közben, s ha kell megáll, ha pedig arra van szükség tovább indul. A levegő jótékonyan hat az ő elgémberedett tagjaira is.*
- Nem ismersz nemeseket igaz? *Nem úgy hangzanak a kérdések, mintha tudná, hogy mi is folyhat az ilyen házak legmélyén. De ha érdekli őt, akkor szívesen megoszt egy-két dolgot.*
- Ez egy olyan dolog volt, amit szerintem mindenki tudott, de senki nem mert kimondani. Az ilyesmit nem szabad, mert oda a látszat. Mások meg azért nem merték kimondani, mert akkor elestek volna javaktól. Éreztem mindig az "apám" nézéséből, hogy valami nincs rendben. Az anyáméból szintén. Azt tudod, hogy nem hagytak tanulni, ezért is jöttem el. Lényegében semmit nem hagytak nekem, ami nem felszínes. *Nagy levegőt vesz, de azért folytatja.* - Kicsiként úgy néztem ki mint egy elf, nem is volt kérdés. De aztán nem nőttem nagyobbra. Jaj, képzeld el, amikor mindenki ugyan úgy néz ki egy családban, csak te nem. Annyira lehet élvezni, de emellett tudod, hogy valami baj van veled. *El nem szomorodik, de kissé érzelemmentessé válik. Nem olyan könnyű ez, mint hitte. Másnak pedig ez egyszerűen semmiség.* -Amikor eljöttem igazából nem elszöktem. Egyszerűen csak nem tartottak vissza. Talán meg is könnyebbültek. Na, hogy érzed magad? *Csak tudat alatt terel, nem szándékos. Mindig egyszerűbb mással foglalkozni.*
5022. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:23:27
Üzenet elküldve: 2024-03-27 17:23:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Édes álmok és kábulat//
*Ő sem biztos abban, hogy megérte a sötét isten ajándéka, de csak akkor kezd rajta ismét tűnődni, mikor Mai visszakérdez, és ő is megkérdőjelezi azt, hogy jó helyen van-e Nori-nál a karkötő, na meg a testében az entitás.*
- Igazából jobb, igen. Más már úgysem maradt nekem, mint hülyeségeket csinálni. Így pedig nem kell félnem semmitől, bármibe vakmerően vághatok bele, mert mindig van még egy dobásom, ha balul sülne el. *Reménytelenséget sugárzó gondolatok ezek. Már nincsenek céljai, nincsen családja, nincsenek barátai sem, azt meg még nem fogta fel, hogy van helyette Mai-ja, aki több, mint egy barát.
Csak amiatt nem kezd újabb lelkizésbe, mert kifejezetten kiakad a kapott büntetésén, és csak még dühösebb lesz, mikor társa gúnyt is űz belőle.*
- Ki fogom tépni az összes hajszálad, ha folytatod ezt a gúnyolódást. Halál komolyan mondom. *Közli azzal a végtelenül durcás, most még feketére festett arcával, kezeit is karba tette azóta. Emiatt most tényleg berágott Mai-ra, de a szabály az szabály. Ettől függetlenül, bármennyire is ellenkezik a fél-elf lány, szerinte igenis büntetést érdemel azért, mert megbüntette őt.
A mozgás jót fog neki tenni, ezt ő is így gondolja. A korábbi próbálkozásával ellentétben most már sokkal könnyebben mászik ki az ágyból. Még meg is tud állni a saját lábán, de bizonytalanul azért még Mai vállába kapaszkodik.*
- A levegőre akarok kimenni, oda vigyél. Közben meg mesélj egy kicsit többet arról, amit mondtál. Arról, hogy nem ismered az apádat. Miért is kellett titkolni, hogy mi vagy? Na meg hogyan sikerült? Annyira idióták laktak körülötted, hogy azt sem vették volna észre, ha gnóm lennél? Nem igazán értem… *Lassú, óvatos léptekkel indul ki a szobából, és közben végig számít Mai támogatására.*
- Na meg, te tudtad, hogy fattyú vagy, nem? Miért nem mondtad el te azoknak, akik elől titkolták? *Folytatja a gondolatmenetét. Ő nem ismeri a nemesi világot, eszébe sem jut, hogy mennyi cselszövés, ármány és intrika rágja szét általában belülről ezeket a családokat.*
*Ő sem biztos abban, hogy megérte a sötét isten ajándéka, de csak akkor kezd rajta ismét tűnődni, mikor Mai visszakérdez, és ő is megkérdőjelezi azt, hogy jó helyen van-e Nori-nál a karkötő, na meg a testében az entitás.*
- Igazából jobb, igen. Más már úgysem maradt nekem, mint hülyeségeket csinálni. Így pedig nem kell félnem semmitől, bármibe vakmerően vághatok bele, mert mindig van még egy dobásom, ha balul sülne el. *Reménytelenséget sugárzó gondolatok ezek. Már nincsenek céljai, nincsen családja, nincsenek barátai sem, azt meg még nem fogta fel, hogy van helyette Mai-ja, aki több, mint egy barát.
Csak amiatt nem kezd újabb lelkizésbe, mert kifejezetten kiakad a kapott büntetésén, és csak még dühösebb lesz, mikor társa gúnyt is űz belőle.*
- Ki fogom tépni az összes hajszálad, ha folytatod ezt a gúnyolódást. Halál komolyan mondom. *Közli azzal a végtelenül durcás, most még feketére festett arcával, kezeit is karba tette azóta. Emiatt most tényleg berágott Mai-ra, de a szabály az szabály. Ettől függetlenül, bármennyire is ellenkezik a fél-elf lány, szerinte igenis büntetést érdemel azért, mert megbüntette őt.
A mozgás jót fog neki tenni, ezt ő is így gondolja. A korábbi próbálkozásával ellentétben most már sokkal könnyebben mászik ki az ágyból. Még meg is tud állni a saját lábán, de bizonytalanul azért még Mai vállába kapaszkodik.*
- A levegőre akarok kimenni, oda vigyél. Közben meg mesélj egy kicsit többet arról, amit mondtál. Arról, hogy nem ismered az apádat. Miért is kellett titkolni, hogy mi vagy? Na meg hogyan sikerült? Annyira idióták laktak körülötted, hogy azt sem vették volna észre, ha gnóm lennél? Nem igazán értem… *Lassú, óvatos léptekkel indul ki a szobából, és közben végig számít Mai támogatására.*
- Na meg, te tudtad, hogy fattyú vagy, nem? Miért nem mondtad el te azoknak, akik elől titkolták? *Folytatja a gondolatmenetét. Ő nem ismeri a nemesi világot, eszébe sem jut, hogy mennyi cselszövés, ármány és intrika rágja szét általában belülről ezeket a családokat.*
5021. hozzászólás ezen a helyszínen: Sellőház
Üzenet elküldve: 2024-03-26 20:01:19
Üzenet elküldve: 2024-03-26 20:01:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 304
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Édes álmok és kábulat//
*Nem várt mást, de a gondolattal eljátszani igenis lehet érdekes. Félelem övezi ezt az egész istenséget. Még a kegy amit ad is csak elvesz. Neki bizony nem kéne a halhatatlanság, ha közben gyötrik a gondolatok, hogy mivé vált a kedvéért. Nézi egy kicsit a karkötőt, nem fogja a szívébe zárni soha ezt a jelenséget. Szíve szerint elpusztítaná, na de arra nem fog sor kerülni. Gondolni még csak szabad ilyesmire.*
-Az örök élet jobb, ha szörnyetegnek érzed magad közben, mintha egyszerűen csak élnél, ahogy kedved tartja? *Bár az is lehet, hogy ha úgy tartaná kedve a karkötő nélkül is, kedvére venné vérét akinek csak szeretné. Kérdése nem vádaskodó, tényleg csak érdeklődik. Neki furcsa ez az egész. Az ő kezéhez nem tapad vér, el sem tudja képzelni milyen hatással lenne rá. De minden lélek olyan különböző, hogy megéri őket kutatni.
Felnevet. Amikor érzi, hogy minden amit elmesélt a másiknak csak egy további emléket idéz elő, nem pedig kérdezget, azon most tényleg őszintén felnevet. Van, hogy ez akár bántja is, de most egyszerűen csak megrázza a fejét és a büntetésre hagyja terelni a szót.*
- Ugyan már. Én kérdeztem, hogy miféle büntetésekre gondolsz. Magadra vess. Jaj! Éjszaka is világítani fogsz. Az egész arcod! Az a szép arcod. *Nagyon élvezi a másik nyomorát, mert bár tudja, hogy Nori-nak ez mennyit jelent, átérezni teljesen nem sikerül. Ő teljesen jól el tud képzelni egy egész életet is smink nélkül. A büntetés második fele pedig nagyon, de nagyon jól fog jönni még. Nem is fogja ellőni az első adandó alkalommal. Talán. *
- De én nyertem, szóval semmilyen, de semmilyen büntetést nem érdemlek. És nem is kapok.
*Tekintete szúrós, mert ha valamit tud, az az, hogy a másik bármikor szívesen karcolna valami gyermekrajzot a hátára a tőrével, csak azért, mert felidegesítette.*
- Na pattanj fel, tegyünk egy kört. *Kel fel az ágyból végre, még ő is elgémberedett ezen a lusta napon. Szeretné megnézni, hogy mennyire halad a gyógyulásban a másik.* - Aztán pihenhetsz tovább. *Nyújtja a kezét, hogy ha kell felsegítse a feketeséget, közben még mindig veszettül jót szórakozik a morcosságon.*
*Nem várt mást, de a gondolattal eljátszani igenis lehet érdekes. Félelem övezi ezt az egész istenséget. Még a kegy amit ad is csak elvesz. Neki bizony nem kéne a halhatatlanság, ha közben gyötrik a gondolatok, hogy mivé vált a kedvéért. Nézi egy kicsit a karkötőt, nem fogja a szívébe zárni soha ezt a jelenséget. Szíve szerint elpusztítaná, na de arra nem fog sor kerülni. Gondolni még csak szabad ilyesmire.*
-Az örök élet jobb, ha szörnyetegnek érzed magad közben, mintha egyszerűen csak élnél, ahogy kedved tartja? *Bár az is lehet, hogy ha úgy tartaná kedve a karkötő nélkül is, kedvére venné vérét akinek csak szeretné. Kérdése nem vádaskodó, tényleg csak érdeklődik. Neki furcsa ez az egész. Az ő kezéhez nem tapad vér, el sem tudja képzelni milyen hatással lenne rá. De minden lélek olyan különböző, hogy megéri őket kutatni.
Felnevet. Amikor érzi, hogy minden amit elmesélt a másiknak csak egy további emléket idéz elő, nem pedig kérdezget, azon most tényleg őszintén felnevet. Van, hogy ez akár bántja is, de most egyszerűen csak megrázza a fejét és a büntetésre hagyja terelni a szót.*
- Ugyan már. Én kérdeztem, hogy miféle büntetésekre gondolsz. Magadra vess. Jaj! Éjszaka is világítani fogsz. Az egész arcod! Az a szép arcod. *Nagyon élvezi a másik nyomorát, mert bár tudja, hogy Nori-nak ez mennyit jelent, átérezni teljesen nem sikerül. Ő teljesen jól el tud képzelni egy egész életet is smink nélkül. A büntetés második fele pedig nagyon, de nagyon jól fog jönni még. Nem is fogja ellőni az első adandó alkalommal. Talán. *
- De én nyertem, szóval semmilyen, de semmilyen büntetést nem érdemlek. És nem is kapok.
*Tekintete szúrós, mert ha valamit tud, az az, hogy a másik bármikor szívesen karcolna valami gyermekrajzot a hátára a tőrével, csak azért, mert felidegesítette.*
- Na pattanj fel, tegyünk egy kört. *Kel fel az ágyból végre, még ő is elgémberedett ezen a lusta napon. Szeretné megnézni, hogy mennyire halad a gyógyulásban a másik.* - Aztán pihenhetsz tovább. *Nyújtja a kezét, hogy ha kell felsegítse a feketeséget, közben még mindig veszettül jót szórakozik a morcosságon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5048-5067